Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása az emberi jogoknak a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények, többek között a népirtás során elkövetett emberi jogok megsértése elleni fellépésről (2016/2239(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1948. december 9-i egyezményére a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről,
– tekintettel az ENSZ Alapokmányának a béke veszélyeztetésére VII. fejezetére (A béke megszegésére és támadó cselekményekre vonatkozó eljárás),
– tekintettel az ENSZ 1984. december 10-i, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményére,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatra és a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2000. október 31-i, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatára,
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) 1998. július 17-i Római Statútumára, amely 2002. július 1-jén lépett hatályba,
– tekintettel a Római Statútumnak 2010 júniusában Kampalában (Uganda) tartott felülvizsgálati konferencián elfogadott kampalai módosításaira,
– tekintettel az atrocitásokkal járó bűncselekményeknek az ENSZ népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadó és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadó hivatala által készített elemzési keretére;
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának 2015. március 15-i jelentésére az emberi jogi helyzetről Irakban az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által a Szíriai Arab Köztársaságban 2011 márciusa óta a nemzetközi jog hatálya alá tartozó legsúlyosabb bűncselekmények elkövetéséért felelősök elleni nyomozást és büntetőeljárás alá vonását segítő nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. decemberi A/71/L.48 számú állásfoglalásra (IIIM),
– tekintettel az aleppói eseményeknek a Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság általi, 2017. március 1-jén közzétett különleges vizsgálatára,
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2001. június 11-i 2003/443/KKBP tanácsi közös álláspontra(1),
– tekintettel a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyek tekintetében a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról szóló, 2002. június 13-i 2002/494/IB tanácsi határozatra(2),
– tekintettel a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló, 2003. május 8-i 2003/335/JHA tanácsi határozatra(3),
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi közös álláspontra(4),
– tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió közötti, együttműködésről és támogatásról szóló megállapodásra(5),
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(6),
– tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a komplementaritás elvének előmozdításáról szóló közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2013)0026),
– tekintettel a Tanácsnak az EU átfogó megközelítéséről szóló, 2014. május 12-i következtetéseire,
– tekintettel az EU népirtás elleni hálózatának 2014. október 30-án elfogadott, a népirtás bűntette, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények büntetlensége ellen az Európai Unióban és annak tagállamaiban folytatandó küzdelemre vonatkozó stratégiájára,
– tekintettel az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott uniós támogatásról szóló 2015. november 16-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az Unió szíriai és iraki regionális stratégiájáról, valamint a Dáis jelentette fenyegetésről szóló 2016. május 23-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a népirtás áldozatairól és méltóságukról való megemlékezés, illetve e bűncselekmény megakadályozásának nemzetközi napja alkalmából 2016. december 9-én tett nyilatkozatára,
– tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(7),
– tekintettel az agresszió bűncselekményéről szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(8),
– tekintettel a nigériai gyermekeknek a Boko Haram támadásai miatti tömeges lakóhelyelhagyásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(9), valamint a Nigéria – a Boko Haram legújabb támadásairól szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(10);
– a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek” című, 2015. december 16-i állásfoglalására(11),
– tekintettel a szíriai helyzetről szóló, 2016. november 24-i(12), az észak-iraki/moszuli helyzetről szóló, 2016. október 27-i(13), a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i(14), valamint a Szíriáról: Palmüra helyzetéről és Mázen Darvís ügyéről szóló, 2015. június 11-i állásfoglalására(15),
– tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0222/2017),
A. mivel a népirtás bűncselekménye, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények, más néven „atrocitással járó bűncselekmények” az emberiség ellen elkövetett legsúlyosabb bűncselekmények, és az egész nemzetközi közösség számára aggodalomra adnak okot; mivel ezek a bűncselekmények mélyen megrendítik az emberiséget;
B. mivel a nemzetközi közösségnek kötelessége megakadályozni az atrocitásokkal járó bűncselekményeket; mivel amennyiben ilyen bűncselekmények történnek, azok nem maradhatnak büntetlenül, és az ellenük való hathatós, tisztességes és gyors büntetőjogi eljárást a komplementaritás elvével összhangban nemzeti és nemzetközi szinten biztosítani kell;
C. mivel az elszámoltathatóság, az igazságszolgáltatás és a jogállamiság fenntartása, valamint a büntetlenség elleni küzdelem lényeges elemeit képezik a békére és a konfliktusrendezésre, illetve a megbékélésre és az újjáépítésre irányuló erőfeszítéseknek;
D. mivel a valódi megbékélés csak az igazságon és az igazságosságon alapulhat;
E. mivel az ilyen jellegű bűncselekmények áldozatainak jogorvoslathoz és kártérítéshez való joga van, és mivel az embertelen bűncselekmények áldozataivá vált menekülteknek meg kell kapniuk a nemzetközi közösség teljes körű támogatását; mivel ezzel összefüggésben fontos egy nemi dimenzió elfogadása, amely figyelembe veszi a nők és lányok sajátos igényeit a menekült táborokban, a hazaszállítás és az áttelepítés során a rehabilitáció és a konfliktus utáni újjáépítés idején;
F. mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszik a büntetlenség elleni küzdelemben és a béke helyreállításában, valamint az áldozatok számára történő igazságszolgáltatásban;
G. mivel a Bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények áldozatai számára biztosított jóvátételi rendszerek nemzetközi szinten egyedülálló igazságszolgáltatási intézménnyé teszik a Nemzetközi Büntetőbíróságot;
H. mivel a Római Statútumhoz való általános csatlakozás alapvető fontosságú a Nemzetközi Büntetőbíróság minden tekintetben való hatékony működéséhez; mivel 124 ország, köztük valamennyi uniós tagállam ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;
I. mivel az erőszak jogellenes alkalmazásának legsúlyosabb és legveszélyesebb formájának számító agresszió bűncselekményére vonatkozóan a Római Statútumot 2010-ben kiegészítő kampalai módosításokat 34 ország ratifikálta, elérve ezzel az életbelépéséhez szükséges 30 elfogadást, és megnyitotta a lehetőséget a részes államok közgyűlése számára, hogy 2017. január 1-je után elfogadják a Bíróság szerződésen alapuló, agresszióval kapcsolatos joghatóságának életbelépését;
J. mivel 2016 novemberében Oroszország úgy döntött, hogy visszavonja aláírását a Római Statútumról; mivel 2016 októberében Dél-Afrika, Gambia és Burundi is bejelentette visszalépését; mivel az Afrikai Unió (AU) 2017. január 31-én elfogadott egy nem kötelező érvényű állásfoglalást, beleértve a Nemzetközi Büntetőbírósági (ICC) visszavonási stratégiát, valamint egy az AU tagállamaira vonatkozó felszólítást, hogy fontolják meg az abban foglalt ajánlások végrehajtását; mivel 2017 februárjában és márciusában Gambia és Dél-Afrika is bejelentette arra vonatkozó döntését, hogy visszavonja a Római Statútumból történő visszalépését;
K. mivel a Római Statútum részes államai közötti és a regionális szervezetekkel folytatott együttműködés elsődleges fontosságú, különösen az olyan helyzetekben, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát kétségbe vonják;
L. mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság jelenleg tíz vizsgálatot folytat kilenc országban (Grúziában, Maliban, Elefántcsontparton, Líbiában, Kenyában, Szudánban (Dárfúr), Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és (két vizsgálatot) a Közép-afrikai Köztársaságban);
M. mivel a Római Statútumban megfogalmazott kiegészítő jelleg elvével összhangban a Nemzetközi Büntetőbíróság csak olyan esetekben jár el, amikor a nemzeti bíróságok nem képesek vagy nem hajlandóak ténylegesen kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni az atrocitásokkal járó bűncselekményeket, annak érdekében, hogy továbbra is a részes államok rendelkezzenek elsődleges felelősséggel a nemzetközi aggodalomra okot adó legsúlyosabb bűncselekmények feltételezett elkövetőinek bíróság elé állításában;
N. mivel a 2001. június 11-i, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló 2001/443/CFSP tanácsi közös álláspontban a tagállamok azt nyilatkozták, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények valamennyi tagállamot egyaránt érintenek, mivel eltökélt szándékuk, hogy együttműködjenek e bűncselekmények megakadályozásában és abban, hogy véget vessenek elkövetőik büntetlenségének;
O. mivel az EU és tagállamai születésétől fogva a Bíróság kitartó szövetségesei, amelyek folyamatos politikai, diplomáciai, pénzügyi és logisztikai támogatást nyújtanak, ideértve az egyetemesség elősegítését és a Római Statútum rendszere egységének védelmét;
P. mivel az EU és tagállamai ígéretet tettek a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC), hogy határozottan támogatják a nemzetközi humanitárius jognak történő megfelelés erősítésére vonatkozó hatékony mechanizmus létrehozását; mivel a Parlament már megkérte az alelnököt/főképviselőt, hogy adjanak tájékoztatást a célkitűzésekről és a kidolgozott stratégiáról annak érdekben, hogy teljesítsék ezt az ígéretet;
Q. mivel számos atrocitással járó bűncselekményt követtek el az egykor Jugoszlávia részét képező országok területén az 1991 és 1995 közötti háborúkban;
R. mivel az egykor Jugoszlávia részét képező országok területén az 1991 és 1995 közötti háborúkban elkövetett, atrocitással járó bűncselekményekre vonatkozó büntetőeljárások nagyon lassan haladnak;
S. mivel Szíria 1955-ben csatlakozott a népirtás elleni egyezményhez, 2004-ben pedig a kínzás elleni egyezményhez;
T. mivel a Parlament 2016. október 27-i állásfoglalásában emlékeztetett arra, hogy az emberi jogok ISIS/Dáis által történő megsértésébe beletartozik a népirtás is;
U. mivel az ENSZ, köztük a Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság, az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója, az ENSZ főtitkárának a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadója, a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadó és az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala számos jelentésében megállapította, valamint nem kormányzati szervezeti források állították, hogy a valamennyi fél által elkövetett cselekmények esetleg atrocitásokkal járó bűncselekményeknek minősülhetnek, és valamennyi fél követett el háborús bűncselekményeket az Aleppóért vívott harcban 2016 decemberében;
V. mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság megállapította, hogy ésszerű alapja van azt hinni, hogy a Statútum 7. cikke szerinti emberiesség elleni bűncselekményeket – köztük gyilkosságot és üldöztetést – követett el a Boko Haram Nigériában;
W. mivel Burundiban 2015 áprilisa óta kivégzések százaihoz vezetett az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatának jelentése, amely megállapította, hogy Burundiban több ember ellen kellene vádat emelni állítólagos, emberiesség elleni bűncselekményekért;
X. mivel a civil társadalmi szervezetek, nemzetközi jogászok és nem kormányzati szervezetek arra figyelmeztettek, hogy a Burundiban 2016 végén bekövetkezett események népirtással lehetnek egyenértékűek;
Y. mivel a háborús bűncselekményekre és az emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozó nemzetközi szabályok kötelező erejűek a nem állami szereplőkre vagy a nem állami szervezetek nevében eljáró személyekre vonatkozóan is; mivel ezt napjainkban, amikor a nem állami szereplők egyre nagyobb mértékben vannak jelen a háborús forgatókönyvekben és segítenek elő vagy követnek el ilyen súlyos bűncselekményeket, még inkább újra meg kell erősíteni;
Z. mivel bizonyos körülmények között az államok is felelősségre vonhatók a Nemzetközi Bíróság joghatósága alá tartozó nemzetközi szerződések és egyezmények – köztük a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984. évi egyezmény és a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi egyezmény – szerinti kötelezettségek megsértéséért;
AA. mivel a Nemzetközi Bíróság képes meghatározni az állam felelősségét;
AB. mivel a konfliktusban részt vevő valamennyi fél az ellenség megfélemlítésének és megalázásának szándékával, háborús taktikaként használja a nemi erőszakot és a szexuális erőszakot; mivel ezen felül a konfliktus során a nemi alapú erőszak és a szexuális erőszak is drámai mértékben nő;
AC. mivel a nők ellen konfliktus során és azt követően elkövetett erőszak a konfliktusmentes időkben a nők által tapasztalt megkülönböztetésből kiinduló folytonosság részének tekinthető; mivel a konfliktus súlyosbítja a nemi alapon történő megkülönböztetés már meglévő mintáit, és a nemek közötti, történelmileg egyenlőtlen hatalmi viszonyokat, valamint a szexuális, fizikai és pszichikai erőszak fokozott kockázatának teszi ki a nőket és a lányokat;
1. emlékeztet arra, hogy az EU elkötelezte magát amellett, hogy nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épüljön, amelyek létrehozását vezérelték, mint amilyen a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, illetve az ENSZ Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog elvei érdekében történjen; ezzel összefüggésben újra megerősíti, hogy az EU-nak rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítania az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtás súlyossági küszöbét elérő, legsúlyosabb emberi jogi jogsértések, valamint a nemzetközi humanitárius jognak a háborús bűncselekmények szintjét elérő súlyos megsértése kezelésének és az ezekért felelős személyek felelősségre vonásának;
2. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy használják teljes politikai súlyukat az atrocitásokkal járó bűncselekmények bekövetkeztének elkerülése érdekében, reagáljanak hatékony és összehangolt módon ilyen bűncselekmények előfordulása esetén, továbbá mozgósítsák az összes szükséges erőforrást a felelősök bíróság elé állítása, valamint az áldozatok segítése, illetve a stabilizációs és megbékélési folyamatok támogatása érdekében;
Az atrocitásokkal járó bűncselekmények megakadályozására való összpontosítás szükségességéről
3. arra ösztönzi a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948-as ENSZ-egyezmény, a négy 1949-es genfi egyezmény, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984-es egyezmény és egyéb, vonatkozó nemzetközi egyezmények részes feleit, többek között az uniós tagállamokat, hogy kötelezettségvállalásuk értelmében hozzanak meg minden szükséges intézkedést, hogy megakadályozzák a területükön, fennhatóságuk alatt vagy állampolgáraik által elkövetett, atrocitásokkal járó bűncselekményeket; felhívja valamennyi tagállamot, amely még nem erősítette meg a fenti egyezményeket, hogy tegye meg azt;
4. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek sürgősen fokoznia kell az olyan konfliktusok vagy potenciális konfliktusok nyomon követésére és az ezekre való reagálásra irányuló erőfeszítéseit, amelyek atrocitásokkal járó bűncselekménynek minősíthető cselekményekhez vezethetnek;
5. felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy hozzon létre olyan eszközöket – mint például az EU korai előrejelző rendszere –, amelyekkel az erőszakos konfliktusok felbukkanásának, újbóli felbukkanásának és eszkalációjának megakadályozása érdekében a figyelmeztetés és válasz közötti rés minimálisra csökkenthető.
6. felszólítja az EU-t, hogy fokozza egy olyan koherens és hatékony megközelítés kidolgozására irányuló erőfeszítéseit, amely keretében felismerik és időben reagálnak az olyan válság- vagy konfliktushelyzetekre, amelyek atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetéséhez vezethetnek; hangsúlyozza különösen annak fontosságát és szükségességét, hogy létrejöjjön a hatékony információcsere és a megelőző intézkedések összehangolása az uniós intézmények között, ideértve az uniós küldöttségek, a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) terén folytatott missziók és műveleteket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság fehér könyvre irányuló új kezdeményezését, amely az EU hatékonyabb külső fellépéséhez vezet; hangsúlyozza a harmadik államokban a megbékélés támogatása érdekében folytatott, konfliktus utáni KBVP küldetések és polgári műveletek fontosságát, különösen azokban az államokban, melyek az emberiség elleni bűncselekmények színteréül szolgáltak;
7. úgy véli, hogy az EU-nak a külső konfliktusokra és válságokra vonatkozó átfogó megközelítésébe be kell vonnia az atrocitásokkal járó bűncselekmények korai szakaszban való azonosításához és megakadályozásához szükséges eszközöket; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet az atrocitásokkal járó bűncselekményeknek az ENSZ népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadó és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadó hivatala által készített elemzési keretére; úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak mindig határozott álláspontot kell képviselniük olyan esetekben, amikor a bűncselekmények bekövetkezte a küszöbön áll, és minden rendelkezésükre álló békés eszközt fel kell használniuk, például a kétoldalú kapcsolatokat, a többoldalú fórumokat és a nyilvános diplomáciát;
8. sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy: az EU küldöttségei és a tagállamok nagykövetségei, valamint a polgári és katonai missziók személyzetével folytassa az együttműködést és képzéseket biztosítson számukra a nemzetközi emberi jogi normák, a humanitárius jog és a büntetőjog területein – beleértve azon képességet, hogy észleljék a háborús bűncselekményekkel, az emberiesség elleni bűncselekményekkel, a népirtással és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével járó lehetséges helyzeteket –, többek között a helyi civil társadalommal történő rendszeres információcsere révén; biztosítsa, hogy az Unió különmegbízottjai – szükség esetén – fenntartsák a védelmi felelősség elvét, és bővítse az Unió emberi jogi különleges képviselőjének mandátumát, hogy az a védelmi felelősség kérdéseire is kiterjedjen; a meglévő struktúrákhoz és erőforrásokhoz mérten az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) égisze alatt továbbra is támogassa az uniós kapcsolattartási pontot a védelmi felelősség terén, amelynek feladata mindenekelőtt az, hogy felhívja a figyelmet a védelmi felelősséggel járó következményekre, valamint adott helyzetekben kellő időben biztosítsa az információáramlást valamennyi érintett szereplő között, illetve ösztönözze a tagállamokban a védelmi felelősséggel kapcsolatos nemzeti kapcsolattartási pontok létrehozását; növelje a preventív diplomácia és a közvetítés szakmaiságát, illetve azokat erősítse meg;
9. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a konfliktus által veszélyeztetett országok és régiók képzett és megbízható biztonsági erőkkel rendelkezzenek; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kidolgozzanak a biztonsági ágazat számára szóló kapacitásépítési programokat, továbbá kialakítsanak platformokat a helyi biztonsági és katonai erők körében az emberi jogok és az alkotmány tiszteletben tartása, valamint az integritás és közszolgálat kultúrájának előmozdítása érdekében;
10. hangsúlyozza, hogy az erőszak és a konfliktus alapvető okainak kezelése, a békés és demokratikus feltételek megteremtéséhez való hozzájárulás, az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása – többek között a nők, a fiatalok és a kiskorúak, valamint az LMBTI közösség védelme – a vallások közötti és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításával együtt elengedhetetlen a népirtás és az emberiesség elleni bűncselekmények megelőzéséhez;
11. kéri olyan oktatási és kulturális programok nemzetközi, regionális és nemzeti szinten való kidolgozását, amelyek előmozdítják az atrocitásokkal járó bűncselekmények okainak és következményeinek megértését az emberiség számára, és felhívják a figyelmet arra, hogy szükséges és fontos megőrizni a békét, előmozdítani az emberi jogokat és a vallások közötti toleranciát, továbbá az összes ilyen bűncselekményt kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni; ezzel összefüggésben üdvözli a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények büntetlensége elleni első éves uniós nap megszervezését;
A népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás és büntetőeljárás támogatásáról
12. ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a Római Statútumot, az ügyész hivatalát, az ügyész hivatalbóli eljárásra vonatkozó hatáskörét, valamint az új vizsgálatok megindításával kapcsolatban elért előrehaladást, amely az atrocitásokkal járó bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelem lényeges eszköze;
13. üdvözli az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság képviselői között a 2016. július 6-án Brüsszelben megtartott találkozót a 2. EU–Nemzetközi Büntetőbíróság kerekasztal találkozó előkészítése keretében, melyet azért hoztak létre, hogy lehetővé tegye a Nemzetközi Büntetőbíróság és az európai intézmények érintett személyzete számára, hogy azonosítsák közös érdekeltségi területeiket, kicseréljék az érintett tevékenységeikre vonatkozó információkat, és jobb együttműködést biztosítsanak az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság között;
14. újra megerősíti, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság függetlenségének fenntartása nemcsak a teljes mértékű hatékonysága biztosításához, hanem a Római Statútum egyetemességének előmozdításához is alapvető fontosságú,
15. arra figyelmeztet, hogy az igazságszolgáltatás végrehajtása nem nyugodhat az igazságosság és bármi fajta politikai megfontolás közötti egyensúlyozáson, mivel az ilyen egyensúly nem mozdítaná elő a megbékélésre irányuló erőfeszítéseket, hanem gyengítené azokat;
16. ismételten megerősíti, hogy döntő jelentőségű a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához való általános csatlakozás; felszólítja azokat az államokat, amelyek még nem tették meg, hogy ratifikálják a Római Statútumot és a Bíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodást, valamint a Római Statútumot kiegészítő kampalai módosításokat az elszámoltathatóság és a megbékélés támogatása érdekében, amely tényezők kulcsfontosságúak a jövőbeli atrocitások megakadályozása szempontjából; ismételten megerősíti, hogy döntő fontosságú a Római Statútum integritása;
17. a legnagyobb sajnálattal veszi tudomásul a Római Statútumból való kilépésről szóló közelmúltbeli bejelentéseket, amelyek különösen az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése szempontjából kihívást jelentenek, és amelyek határozottan elítélendők; üdvözli, hogy Gambia és Dél-Afrika egyaránt visszavonta a kilépésről szóló értesítését; határozottan felhívja a fennmaradó érintett országot, hogy vizsgálja felül határozatát; felhívja tovább az EU-t, hogy tegyen meg minden szükséges erőfeszítést – többek között az Afrikai Unióval való együttműködés révén – annak biztosítása érdekében, hogy kerüljön sor kilépésekre; üdvözli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság részes államainak közgyűlése beleegyezett, hogy figyelembe veszi a Római Statútum javasolt módosításait annak érdekében, hogy foglakozzon az Afrikai Unió különleges csúcstalálkozója során az AU által felvetett aggályokkal;
18. felhívja a négy aláíró államot, amelyek arról értesítették az ENSZ főtitkárát, hogy már nem kívánnak a Római Statútum részes feleivé válni, hogy vizsgálják felül határozataikat; megjegyzi továbbá, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának három állandó tagja nem részes fele a Római Statútumnak;
19. kéri továbbá, hogy az Nemzetközi Büntetőbíróság valamennyi részes állama fokozza a Nemzetközi Büntetőbírósághoz és a Bíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodáshoz való egyetemes csatlakozás előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; úgy véli, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek a tagállamokkal együtt továbbra is ösztönöznie kell a harmadik országokat, hogy erősítsék meg és hajtsák végre a Római Statútumot és a Bíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodást, továbbá hatásvizsgálatot is kell végezniük az Unió e téren elért eredményeiről;
20. hangsúlyozza a Bíróság hatékony működéséhez történő megfelelő pénzügyi hozzájárulások biztosításának fontosságát, amely vagy részes államok hozzájárulásaiban vagy az EU-finanszírozáson – mint például a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén (EIDHR) – keresztül nyújtott pénzügyi támogatásban nyilvánul meg, különös tekintettel a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszer elősegítésén és a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos problémákon dolgozó civil társadalmi szereplők finanszírozására;
21. üdvözli a civil társadalmi szervezetek Bíróság részére nyújtott felbecsülhetetlen segítségét; aggodalmát fejezi ki a Bírósággal együttműködő bizonyos civil szervezetekkel szembeni fenyegetésről és megfélemlítésről szóló jelentés miatt; kéri, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg a civil társadalmi szervezetek működéséhez és a Bírósággal történő együttműködéséhez szükséges biztonságos környezet biztosítása érdekében, valamint kezeljék az e tekintetben velük szemben történő valamennyi fenyegetést és megfélemlítést;
22. tudomásul veszi a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos 2011. március 21-i határozat nyomon követésére irányuló 2011. július 12-i cselekvési terv végrehajtásában tett előrelépéseket; kéri, hogy készítsenek értékelést a cselekvési terv végrehajtásáról azoknak a lehetséges területeknek az azonosítása érdekében, ahol az EU fellépéseinek hatékonyságát javítani lehet, beleértve a Bíróság integritásának és függetlenségét elősegítésére irányuló fellépést is;
23. sürget minden, a Római Statútumot már ratifikált államot, hogy teljes mértékben együttműködjenek a Nemzetközi Büntetőbírósággal arra irányuló erőfeszítéseiben, hogy kivizsgálja a súlyos nemzetközi bűncselekményeket és azok felelőseit bíróság elé állítsa, tiszteletben tartsák a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, és teljes mértékben végrehajtsák annak határozatait;
24. határozottan arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló politikai és diplomáciai eszközt a Nemzetközi Büntetőbírósággal való hatékony együttműködés támogatása érdekében, különösen a tanúvédelmi programokkal és a még érvényre nem juttatott elfogatóparancsok végrehajtásával kapcsolatban, különös tekintettel a 13 gyanúsítottra, akik szökevények; felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy állapodjon meg a konkrét intézkedések elfogadásáról a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés elutasításának kezelésére, a politikai nyilatkozatokon felül;
25. felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy használjanak minden eszközt, többek között fontolják meg szankciók alkalmazását a harmadik országokkal szemben – különösen az olyan országok esetében, amelyekben az NBB vizsgálatot folytat, vagy amelyekben az NBB előzetes vizsgálatot folytat – annak érdekében, hogy erősítsék a teljes körű együttműködésre irányuló politikai akaratukat és támogassák az atrocitásokkal járó bűncselekményekkel kapcsolatos nemzeti eljárások indítására való képességüket; felhívja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak teljes körű támogatást ezen országoknak annak érdekében, hogy segítsék őket a Nemzetközi Büntetőbíróság követelményeinek történő megfelelésben; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget a Tanács 2008. december 8-i 2008/944/CFSP közös álláspontjának;
26. úgy véli, hogy az atrocitásokkal járó bűncselekmények áldozatai számára hozzáférést kell biztosítani a hatékony és érvényesíthető jogorvoslathoz és jóvátételhez; hangsúlyozza a Bíróság előtti eljárásokban az áldozatok és a tanúk különleges szerepét, valamint biztonságuk és hatékony részvételük biztosítását célzó konkrét intézkedések szükségességét a Római Statútumnak megfelelően; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a büntetlenség elleni küzdelemben tartsák az áldozatok jogait minden intézkedés középpontjában, valamint önkéntesen vegyenek részt a Nemzetközi Büntetőbíróság áldozatok megsegítését szolgáló segélyalapjában;
27. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot annak biztosítására, hogy az atrocitásokkal járó bűncselekményekkel kapcsolatos felelősségre vonást és a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott támogatást valamennyi uniós külpolitikai prioritás körében – többek között a bővítési folyamat révén – érvényre juttassák azáltal, hogy módszeresen figyelembe veszik a büntetlenség elleni küzdelmet; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a parlamenti képviselők fontos szerepét a Nemzetközi Büntetőbíróság és a büntetlenség elleni küzdelem – többek között parlamentközi együttműködés révén történő – elősegítésében;
28. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal való koordináció és együttműködés szerepeljen az EU érintett regionális különleges képviselőinek megbízásában; ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy nevezzen ki egy nemzetközi humanitárius joggal és nemzetközi igazságszolgáltatással foglalkozó uniós különleges képviselőt, akinek megbízatásába tartozik, hogy az EU teljes külpolitikájában előmozdítsa, általánosan érvényesítse és képviselje az EU büntetlenség elleni küzdelem és az Nemzetközi Büntetőbíróság melletti elkötelezettségét;
29. hangsúlyozza az Európai Parlament nélkülözhetetlen szerepét az EU ebben a kérdésben történő fellépésének nyomon követésében; üdvözli a büntetlenség elleni küzdelemről és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló szakasznak a Parlament emberi jogokról és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló éves jelentésébe történő beillesztését, továbbá javasolja, hogy a Parlament játsszon proaktívabb szerepet a büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság minden uniós politikában és intézményben – különösen az Unió külpolitikájáért és a Parlament harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó küldöttségeiért felelős európai parlamenti bizottságok munkájában – történő előmozdítása és általános érvényesítése révén;
30. hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság komplementaritás elve azt vonja maga után, hogy részes államai elsődleges felelősségi körébe tartozik az atrocitásokkal járó bűncselekmények kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem minden uniós tagállam rendelkezik olyan jogszabályokkal, amelyek tartalmaznák e bűncselekmények azon nemzeti jog szerinti fogalommeghatározását, amely jog alapján bíróságaik gyakorolhatnák joghatóságukat; felszólítja az Uniót és a tagállamait, hogy teljes mértékben használja ki „A komplementaritás elvének előmozdítása” eszköztárat;
31. ösztönzi a tagállamokat, hogy módosítsák az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkét annak érdekében, hogy az atrocitásokkal járó bűncselekményeket felvegyék azon bűncselekmények listájára, amelyek tekintetében az EU hatáskörökkel rendelkezik;
32. határozottan ösztönzi az EU-t, hogy készítsen elő és biztosítson erőforrásokat a nemzetközi jog hatálya alá tartozó bűncselekmények tekintetében a büntetlenség elleni küzdelemre vonatkozó európai cselekvési terv előkészítésére, az EU-s intézmények és a tagállamok számára egyértelmű mércével abból a célból, hogy megerősítsék a népirtásra, az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekre és a háborús bűncselekményekre vonatkozó nemzeti nyomozásokat és büntetőeljárásokat;
33. emlékeztet arra, hogy valamennyi állam – beleértve az EU tagállamokat – egyénileg indíthat eljárást más államok ellen a Nemzetközi Bíróságon a nemzetközi szerződésekből és egyezményekből – többek között a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984. évi egyezményből és a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi egyezményből – eredő kötelezettségeknek állami szinten történő megszegése miatt;
34. emlékeztet arra, hogy határozottan elítéli az Aszad rezsim által Szíriában elkövetett atrocitásokat, amelyek súlyos háborús bűncselekményeknek és az emberiesség elleni bűncselekményeknek tekinthetők, és helyteleníti a Szíriában az ilyen bűncselekmények elkövetőire vonatkozó büntetlenség légkörét;
35. sajnálatát fejezi ki a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának széles körű hiánya és a polgári lakosság veszteségeinek, valamint a világszerte előforduló fegyveres konfliktusokban a polgári infrastruktúra elleni támadások riasztó mértéke miatt; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze egy nemzetközi konferenciát egy adatok gyűjtésére és nyomon követésére, valamint fegyveres konfliktusok során elkövetett erőszakos cselekményekről szóló nyilvános jelentéstételre szolgáló nemzetközi mechanizmus előkészítésére; ismételten felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy évente tegye közzé az iskolák és kórházak elleni támadások állítólagos elkövetőinek nyilvános listáját, hogy meg lehessen határozni az ilyen támadások megállításához szükséges megfelelő uniós fellépést;
36. felszólítja a tagállamokat, hogy ratifikálják a legfontosabb nemzetközi humanitárius jogi aktusokat és az egyéb vonatkozó jogi aktusokat; elismeri a nemzetközi humanitárius jognak történő megfelelés előmozdítására vonatkozó uniós iránymutatások fontosságát, és megismétli az alelnöknek/főképviselőnek és az Európai Külügyi Szolgálatnak szóló felhívását, hogy – különösen a Közel-Keleten elkövetett háborús bűncselekményekkel kapcsolatban – fokozzák azok végrehajtását; felhívja az EU-t, hogy támogassa a nemzetközi humanitárius joggal és alkalmazásának bevált gyakorlataival kapcsolatos ismeretek terjesztésére irányuló kezdeményezéseket, valamint ragadja meg a rendelkezésére álló összes kétoldalú eszközt – például a politikai párbeszédet – annak tényleges előmozdítása érdekében, hogy partnerei betartsák a nemzetközi humanitárius jogot;
37. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell tagadniuk, hogy fegyvereket, felszereléseket, illetve pénzügyi vagy politikai támogatást nyújtsanak olyan kormányoknak vagy nem állami szereplőknek, amelyek a nemzetközi humanitárius jogot megsértik, beleértve nemi erőszak vagy egyéb szexuális erőszak nők és gyermekek ellen történő elkövetésével;
38. felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervben vállaltak szerint támogassák azokat a reformfolyamatokat és nemzeti kapacitásépítési erőfeszítéseket, amelyek célja az igazságszolgáltatás, a bűnüldözési ágazatok, a büntetés-végrehajtási rendszer és jóvátételi programok függetlenségének megerősítése azokban a harmadik országokban, amelyek közvetlenül érintettek az ilyen bűncselekmények állítólagos elkövetése által; üdvözli ebben az összefüggésben az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott támogatás 2015. évi uniós keretét, és várakozással tekint annak hatékony végrehajtása elé;
A nem állami szereplők büntetlensége elleni küzdelemről
39. megjegyzi, hogy a nemzetközi büntetőjog és különösen a nemzetközi büntető törvényszékek mandátuma és ítélkezési gyakorlata világosan meghatározza a nem állami csoportok tagjainak felelősségét a nemzetközi bűncselekmények tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez a felelősség nem csak a magánszemélyekre vonatkozik hanem a nemzetközi bűncselekmények közvetett társelkövetőire is; ösztönzi az Európai Unió minden tagállamát, hogy állítsák bíróság elé a háborús bűnökért, emberiesség elleni bűncselekményekért és népirtásért felelős állami szereplőket, nem állami szereplőket és egyéneket;
40. hangsúlyozza, hogy az erőszakos bűncselekmények ISIS/Dáis, vagy más nem állami szereplők által nők és lányok ellen történő elkövetéséről széles körben számoltak be az érintett nemzetközi szervezetek, és megjegyzi, hogy a nemzetközi jogi közösség az ilyen bűncselekményeknek a nemzetközi bűnügyi kereten belüli elhelyezésével küzd;
41. ezzel összefüggésben újra megerősíti, hogy határozottan elítéli a nem állami szereplők által, például a Boko Haram által Nigériában, illetve az ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban elkövetett gyalázatos bűncselekményeket és emberi jogi jogsértéseket; elborzasztja az elkövetett bűncselekmények széles köre, ideértve a gyilkosságokat, a kínzást, a nemi erőszakot, a rabszolgaságra kényszerítést és a szexuális rabszolgaságot, a gyermekkatonák toborzását, az erőszakos vallási áttérítéseket és a vallási kisebbségek – így a keresztények, jeziditák és mások – módszeres legyilkolását; emlékeztet arra, hogy a szexuális erőszak a Nemzetközi Büntetőbíróság szerint háborús bűncselekménynek és emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet; úgy véli, hogy az elkövetőinek bíróság elé állítását a nemzetközi közösségnek prioritásként kell kezelnie;
42. ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy folytassanak küzdelmet a büntetlenség ellen, és támogassák aktívan a nem állami csoportok – például a Boko Haram, az ISIS/Dáis – háborús bűnöket és az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövető tagjainak és bármely más ilyen szereplőnek bíróság elé állítására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket; kéri, hogy fejlesszenek ki egy világos megközelítést az ISIS/Dáis harcosok és bűnsegédeik bíróság elé állítására vonatkozóan, többek között a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozással és büntetőeljárással foglalkozó uniós hálózat szakértelmére támaszkodva;
43. hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak támogatnia kell a nem állami csoportok – mint például az „ISIS/Dáis” – tagjai ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság által folytatott büntetőeljárást, azáltal, hogy konszenzusra törekednek az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy e tekintetben joghatósággal ruházzák fel a Nemzetközi Büntetőbíróságot, mivel Szíria és Irak nem részesei a Római Statútumnak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell vizsgálnia és nemzetközi szinten minden eszközzel támogatnia kell a szíriai konfliktusban részt vevő valamennyi fél – többek között az ISIS/Dáis – által elkövetett bűncselekmények elleni büntetőeljárás indításának lehetőségeit, például az Irakkal és Szíriával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék felállítását;
44. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Oroszország és Kína az ENSZ Biztonsági Tanácsának három állandó tagjaként gyakorolta vétójogát a tekintetben, hogy a szíriai helyzet ügyében az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete értelmében a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészéhez forduljanak, valamint Szíria vegyi fegyverek használatáért történő szankcionálására hozott büntető intézkedés tekintetében; felhívja az EU-t, hogy támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsa működésének gyors reformjára irányuló fellépést, elsősorban a vétójog használatára vonatkozó reformot, és különösen azt a francia kezdeményezést, hogy tartózkodjanak a vétójog gyakorlásától, amennyiben népirtás, háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmény bizonyossága merül fel;
45. ösztönzi egy, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezetében meghatározott elvek alkalmazására irányuló esetleges felhívást annak érdekében, hogy – minden esetben a nemzetközi közösség égisze alatt és az ENSZ Biztonsági Tanácsának engedélyével – eleget tegyenek a védelmi felelősség elvének;
46. üdvözli az Emberi Jogi Tanács által létrehozott, Szíriával foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró bizottságot és az ENSZ Közgyűlése által létrehozott nemzetközi, pártatlan és független mechanizmust, amelyek segítik a Szíriában elkövetett súlyos bűncselekmények kivizsgálását; hangsúlyozza, hogy Irakban is hasonló független mechanizmust kell létrehozni, és felhívja valamennyi uniós tagállamot, a szíriai konfliktusban részt vevő valamennyi felet, a civil társadalom és az ENSZ-rendszer egészét, hogy teljes mértékben működjenek együtt a nemzetközi, pártatlan és független mechanizmussal, és lássák el az adott esetben birtokukban lévő minden olyan információval és dokumentációval, amelyek a megbízatása teljesítéséhez szükségesek; köszönetet mond azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek anyagilag hozzájárultak a nemzetközi, pártatlan és független mechanizmushoz, és felszólítja azokat, akik eddig nem tették, hogy ezt tegyék meg;
47. felszólítja az EU-t, hogy finanszírozza megfelelően azokat a szervezeteket, amelyek nyílt forráskódú vizsgálatokon, valamint háborús bűncselekményekre és emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozó bizonyítékok digitális begyűjtésén dolgoznak annak érdekében, hogy biztosítsák az elszámoltathatóságot és az elkövetőket bíróság elé állítsák;
48. üdvözli az EU-nak a Nemzetközi Igazságszolgáltatási és Elszámoltatási Bizottság munkája, illetve az atrocitásokkal járó bűncselekmények dokumentálását végző egyéb nem kormányzati szervezetek munkája támogatására irányuló erőfeszítéseit; felszólítja az EU-t, hogy nyújtson közvetlen támogatást az iraki és a szíriai civil társadalomnak a konfliktusban részt vevő bármelyik fél – többek között az ISIS/Dáis – által Irakban és Szíriában elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos bizonyítékok gyűjtésében, megőrzésében és védelmében; kéri a valamennyi fél által elkövetett háborús bűncselekményekre, az emberiesség elleni bűncselekményekre és a népirtásra vonatkozó bizonyítékok digitális és egyéb gyűjtését, ami kulcsfontosságú lépés a büntetlenség elleni küzdelem terén, illetve alapvető prioritás; támogatja a brit, belga és iraki kezdeményezést („A Dáis bíróság elé állítására irányuló koalíció”), az ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos bizonyítékoknak a nemzetközi vádemelés megkönnyítése érdekében történő gyűjtésére, és felhívja az EU tagállamait, hogy csatlakozzanak, vagy támogassák a koalíciót; támogatja továbbá a „Kulturális örökség kezdeményezés” tevékenységét, és annak a Szíriában és Irakban folytatott, a régészeti és kulturális örökség megsemmisítésével kapcsolatos tényfeltáró tevékenységét;
49. ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy vessenek be minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy hatékonyan elvágják az ISIS/Dáis részére érkező erőforrások – köztük fegyverek, járművek és készpénzbevétel, illetve sok más típusú eszköz – áramlását;
50. sürgeti az EU-t, hogy alkalmazzon szankciókat azokkal az országokkal és hatóságokkal szemben, amelyek közvetlenül vagy közvetve elősegítik az erőforrásoknak az ISIS/Dáis részére történő áramlását, és így hozzájárulnak a terrorista bűnözői tevékenységük folytatásához;
51. hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak minden állítást ki kell vizsgálniuk, és büntetőeljárás alá kell vonniuk azon saját állampolgáraikat és a joghatóságuk alá tartozó területeken tartózkodó azon személyeket, akik Irakban és Szíriában atrocitásokkal járó bűncselekményeket követtek el, megkíséreltek elkövetni vagy azokban részt vállaltak, vagy ellenkező esetben a Római Statútummal összhangban ki kell adniuk őket a Nemzetközi Büntetőbíróságnak; emlékeztet azonban arra, hogy az ISIS/Dáis tagjainak a tagállamokban való bíróság elé állítása csak kiegészítő intézkedés lehet a nemzetközi igazságszolgáltatás mellett;
52. hangsúlyozza az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság közötti együttműködési és segítségnyújtási megállapodás jelentőségét; felszólítja a tagállamokat, hogy a büntetlenség elleni küzdelemben alkalmazzák az egyetemes joghatóság elvét, és kiemeli, hogy mennyire fontos ez a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának és megfelelő működésének szempontjából; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy az ilyen bűncselekmények esetében kezdeményezzenek büntetőeljárást nemzeti jogrendszerükben akkor is, ha az ilyen bűncselekményeket harmadik országokban vagy harmadik országbeli állampolgárok követték el;
53. sürgeti a nemzetközi közösség valamennyi országát – köztük az uniós tagállamokat –, hogy aktívan dolgozzanak a radikalizálódás megelőzésén és leküzdésén, és javítsák saját jogi és igazságszolgáltatási rendszereiket annak érdekében, hogy elkerüljék a saját állampolgáraiknak és lakosaiknak az ISIS/Dáis csoporthoz történő csatlakozását;
Nemi dimenzió a háborús bűncselekmények keretében elkövetett emberi jogok megsértésének kezelésében
54. kiemeli annak égető szükségességét, hogy felszámolják a szexuális és nemi alapú erőszakot azáltal, hogy kezelik azok nők és lányok elleni háborús fegyverként való széles körű és szisztematikus alkalmazását; sürget minden országot, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. számú határozatával és a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés stratégiáival összhangban dolgozzon ki nemzeti cselevési programokat (NAPA), és átfogó elkötelezettségre szólít fel e határozat végrehajtásának biztosítása érdekében; felhív globális kötelezettségvállalásra, hogy garantálják a nők és lányok biztonságát valamennyi veszélyhelyzet vagy válság kirobbanásától fogva vagy konfliktus utáni helyzetben, valamennyi rendelkezésre álló eszköz, például a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez való hozzáférés biztosítása révén, beleértve a törvényes és biztonságos abortusz biztosítását is a háborús körülmények között nemi erőszak áldozatává váltak számára; hangsúlyozza továbbá, hogy a nők gyakran még a konfliktus vége után is tovább szenvednek az erőszak testi, lelki és társadalmi-gazdasági következményeitől;
55. véleménye szerint a nőknek nagyobb szerepet kellene játszaniuk a konfliktusok megelőzésében, az emberi jogok előmozdításában és a demokratikus reformokban, és hangsúlyozza a nők rendszeres részvételének mint a bármely békefolyamat és konfliktus utáni helyreállítás lényeges elemének fontosságát; ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy segítsék elő a nők békefolyamatokba és a nemzeti egyeztetési folyamatokba történő bevonását;
56. kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az illetékes nemzetközi hatóságokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket – mint például katonai fegyelmi intézkedések érvényesítése, a parancsnoki felelősség elvének fenntartása, valamint a csapatok és békefenntartó és humanitárius személyzet képzése – a szexuális erőszak minden formájának tiltására vonatkozóan;
o o o
57. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-főtitkárnak, az ENSZ Közgyűlése elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.