Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/0432(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0239/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0239/2016

Viták :

PV 24/10/2016 - 14
CRE 24/10/2016 - 14

Szavazatok :

PV 25/10/2016 - 5.10
CRE 25/10/2016 - 5.10
A szavazatok indokolása
PV 05/07/2017 - 8.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0400
P8_TA(2017)0300

Elfogadott szövegek
PDF 541kWORD 74k
2017. július 5., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keret ***I
P8_TA(2017)0300A8-0239/2016
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2017. július 5-i jogalkotási állásfoglalása a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0884 – C8-0033/2014 – 2013/0432(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0884),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 33. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0033/2014),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, valamint 33. és 114. cikkére,

–  tekintettel a litván parlament és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 21-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0239/2016),

1.  elfogadja első olvasatban kialakított álláspontjaként a 2016. október 25-én elfogadott szöveget(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 487., 2016.12.28., 57. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0400.


Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. július 5-én került elfogadásra a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
P8_TC1-COD(2013)0432

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 33. és 114. cikkére, [Am. 1]

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

rendes jogalkotási eljárás keretében(2),

mivel:

(1)  A vámunió területére vonatkozó rendelkezéseket az uniós jog harmonizálta. E rendelkezések végrehajtása azonban a tagállamok nemzeti jogának hatálya alá tartozik.

(1a)   Ezen irányelvnek összhangban kell lennie a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(3) (a továbbiakban: a Vámkódex). [Am. 2]

(2)  Következésképpen a A vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra 28 különböző jogszabályrendszer irányadó. Ennek eredményeképpen az uniós vámjogszabályok megsértését az Unión belül nem mindenhol azonos módon kezelik, és az egyes ügyekben kiszabható szankciók jellege és súlya az adott szankciót kiszabó tagállamtól függ, lehetséges tagállami bevételkiesést és a kereskedelem torzulását okozva. [Am. 3]

(3)  A tagállamok jogrendszerei közötti különbségek nemcsak a vámunió optimális igazgatását, valamint a jogsértések különböző vámhatóságok általi kezelésének módja tekintetében a belső piac megfelelő működésének biztosításához szükséges átláthatóságot érintik hátrányosan, hanem akadályozzák az Unió-szerte már most is különböző szabályozásoknak megfelelni köteles gazdasági szereplőkre érvényes egyenlő versenyfeltételek kialakulását is a vámunió területén, ugyanis hatással vannak a vámjogi egyszerűsítésekhez és könnyítésekhez való hozzáférésükre. [Am. 4]

(4)  A Vámkódex azzal a céllal jött létre, hogy olyan, több tagállamra kiterjedő elektronikus környezetet teremtsen, amelyben a vámhatóságok valós időben kommunikálnak egymással, és amelyben a valamely tagállam által hozott határozat minden más tagállamban alkalmazásra kerül. Ez a jogi keret tehát harmonizált végrehajtást igényel. A Vámkódex maga is előírja, hogy a tagállamok rendelkezzenek hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókról.

(5)  Az uniós vámjogszabályok végrehajtásának ezen irányelvben előírt jogi kerete összhangban áll az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó hatályos jogszabályokkal, és különösen az (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(4). Az ezen irányelvvel létrehozott keret hatálya alá tartozó vámjogszabálysértések magukban foglalják azokat a vámjogszabálysértéseket, amelyek hatással vannak az említett pénzügyi érdekekre, ugyanakkor nem tartoznak az azokat büntetőjogi eszközökkel védő jogszabályok hatálya alá, valamint azokat a vámjogszabálysértéseket, amelyek nem egyáltalán nem érintik az Unió pénzügyi érdekeit.

(6)  Meg Ebben az irányelvben meg kell állapítani az uniós vámjogszabályok megsértésének tekintendő és szankcionálandó magatartások listáját. Ebben a teljes mértékben a vámjogszabályokból eredő kötelezettségeken alapuló vámjogszabálysértéseket kell felsorolni, és közvetlen hivatkozást kell feltüntetni a Vámkódexre. Azt, Ez az irányelv kimondja, hogy a tagállamok tagállamoknak a vámjogszabályok említett megsértése tekintetében közigazgatási vagy nem büntetőjogi szankciót alkalmazzanak-e, ez az irányelv nem határozza meg kell alkalmazniuk. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy a tagállamok az uniós és a nemzeti joggal összhangban nem büntetőjogi szankciók helyett büntetőjogi szankciókat alkalmazhassanak, amennyiben a szóban forgó jogsértés természete és súlya ezt megköveteli, annak érdekében, hogy a kiszabott szankciók visszatartó erejűek, hatékonyak és arányosak legyenek. [Am. 5]

(7)  A magatartások első kategóriájában azokat az objektív felelősség hatálya alá tartozó vámjogszabálysértéseket kell felsorolni, amelyeknek nem feltétele a vétkesség egyetlen eleme sem, tekintve az érintett kötelezettségek objektív jellegét és azt, hogy a teljesítésükért felelős személyek nem hagyhatják figyelmen kívül létezésüket és kötelező jellegüket. [Am. 6]

(8)  A magatartások második és harmadik kategóriájában a vámjogszabályok megsértésének gondatlanságból, illetve szándékosan elkövetett eseteit kell felsorolni, amelyeknél ezt a szubjektív elemet a felelősség keletkezéséhez meg kell állapítani. [Am. 7]

(9)  A vámjogszabályok megsértésének tekintendő a vámjogszabályok szándékosan elkövetett megsértésének minősülő magatartásra való felbujtás, vagy ahhoz nyújtott bűnsegély, valamint a bizonyos vámjogszabálysértésének szándékosan elkövetett kísérlete.

(10)  A jogbiztonság biztosítása érdekében elő kell írni, hogy ne minősülhessen a vámjogszabályok megsértésének a vámhatóságok Vámkódexben meghatározott hibájából eredő cselekmény, illetve mulasztás. [Am. 8]

(11)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben valamely vámjogszabály megsértését jogi személy javára követték el, ugyanazon vámjogszabály megsértése esetében jogi és természetes személyekre vonatkozóan egyaránt keletkezhessen felelősség.

(12)  A tagállamok nemzeti szankciórendszereinek közelítése érdekében létre kell hozni a szankciók skáláját, amely a vámjogszabálysértések különböző kategóriáit és súlyát súlyosságát tükrözi. A hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy illetékes hatóságaik az alkalmazandó szankciók típusának és szintjének meghatározásakor meghatározott súlyosbító és enyhítő körülményeket vegyenek figyelembe. [Am. 9]

(12a)   A vámhatóságok csak abban az esetben szabhatják ki a szankciókat az áruk értéke alapján, ha a súlyos jogsértések nem az elkerült vámhoz, hanem az adott áru értékéhez kapcsolódnak, például a szellemi tulajdonjogok megsértése vagy a tiltott vagy korlátozás alá eső árukkal kapcsolatos jogsértések esetén. [Am. 10]

(13)  A vámjogszabályok megsértésére vonatkozó eljárások elévülési idejét négy évben kell megállapítani a vámjogszabály megsértése elkövetésének, vagy folytatólagos vagy ismételt jogsértés esetében a jogsértést képező magatartás megszűnésének napjától kezdve. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vámjogszabályok megsértését illető ugyanazon megsértésével kapcsolatos nyomozásokhoz vagy jogi eljárásokhoz kapcsolódó cselekmények vagy a jogsértésért felelős személy cselekménye az elévülési időt megszakítsák. A Lehetővé kell tenni a tagállamok meghatározhatják, mely esetekben van szükség számára, hogy meghatározzák azokat az eseteket, amikor az említett elévülési idő nyugvására nyugszik. Nyolc év elteltével ki kell zárni az eljárás megindításának vagy továbbfolytatásának lehetőségét, – az elévülési idő megszakadásától függetlenül – az eljárás elévül, a szankciók végrehajtásának elévülési idejét pedig három évben kell megállapítani. [Am. 11]

(14)  Amennyiben ugyanazon személy ellen ugyanazon tényállás tekintetében büntetőeljárás indult, rendelkezni kell a vámjogszabályok megsértése miatt indított közigazgatási eljárás felfüggesztéséről. A közigazgatási eljárás folytatását a büntetőeljárás lezárása után kizárólag a ne bis in idem elv szigorú betartásával szabad lehetővé tenni, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a cselekmény nem büntethető kétszer. [Am. 12]

(15)  A pozitív joghatósági összeütközés elkerülése érdekében szabályokat kell előírni annak meghatározására, hogy a joghatósággal rendelkező tagállamok közül melyik vizsgálja meg az ügyet.

(15a)   Ezen irányelv általános célja az uniós vámjogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítása. Az ezen irányelv által biztosított jogi keret azonban nem teszi lehetővé a végrehajtás, ezen belül a felügyelet, az ellenőrzés és a nyomozás integrált megközelítését. A Bizottságnak ezért annak felmérése érdekében, hogy van-e szükség további jogalkotásra, jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezekről a szempontokról, többek között a közös kockázatkezelési keret végrehajtásáról. [Am. 13]

(16)  Ebben az irányelvben rendelkezni kell a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködésről a vámjogszabályok megsértése elleni hatékony fellépés érdekében.

(17)  A vámjogszabálysértések kivizsgálásának megkönnyítése érdekében meg kell engedni, hogy az illetékes hatóságok ideiglenesen lefoglaljanak bármely árut, fuvareszközt vagy más, a jogsértésben használt eszközt.

(18)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(5) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentum(ok) megküldését indokoltnak tekinti.

(18a)   Ezen irányelv célja a vámügyi együttműködés megerősítése a vámjogi szankciókat tartalmazó nemzeti jogszabályok közelítése révén. Mivel a tagállamok jogi hagyományai jelenleg igen különbözőek, teljes körű harmonizáció e területen nem lehetséges. [Am. 14]

(19)  Mivel ezen irányelv célja valamennyi tagállam által alkalmazandó, a vámjogszabályok megsértésének eseteit felsoroló közös lista megállapítása, valamint a teljes körűen harmonizált vámunió területén a tagállamok által kiszabandó hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciók alapjának létrehozása, e célkitűzéseket a tagállamok különböző jogi hagyományaik alapján nem tudják kielégítően megvalósítani, és így az intézkedés léptéke és hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban az Unió intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez az Ezen irányelv létrehozza célja a belső piac megfelelő működésének elősegítése, valamint az uniós vámjogszabályok megsértésére vonatkozó keretet keret meghatározása, és szankciókat ír elő továbbá nem büntetőjogi szankciók kiszabása az említett jogsértésekre vonatkozóan a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítése révén. [Am. 15]

(2)  Ez az irányelv a 952/2013/EU rendeletben (a továbbiakban: a Vámkódex) előírt kötelezettségek és a Vámkódex 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott uniós vámjogszabályok egyéb részeiben előírt azonos kötelezettségek megsértésére alkalmazandó.

(2a)   Ezen irányelv a tagállamok azon kötelezettségeit fedi le, amelyek az Európai Unió kereskedelmi partnereivel, a Kereskedelmi Világszervezettel (a továbbiakban: WTO) és a Vámigazgatások Világszervezetével szemben állnak fenn, a kereskedelem elősegítése és a biztonság garantálása mellett a homogén és hatékony belső piac megteremtése céljából. [Am. 16]

2. cikk

Vámjogszabálysértések és szankciók Általános elvek

(1)   A tagállamok meghatározzák a 3–6. 3. és a 6. cikkben felsorolt vámjogszabálysértésekre alkalmazandó szankciók szabályait, melyeknek szigorúan meg kell felelniük a ne bis in idem elvnek.

A tagállamok biztosítják, hogy a 3. és a 6. cikkben meghatározott cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek, amennyiben azokat gondatlanságból vagy szándékosan követik el.

A tagállamok a nemzeti és az uniós joggal összhangban nem büntetőjogi szankciók helyett büntetőjogi szankciókat alkalmazhatnak, amennyiben a szóban forgó jogsértés természete és súlya ezt megköveteli ahhoz, hogy a kiszabott szankciók visszatartó erejűek, hatékonyak és arányosak legyenek.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában:

a)   a vámhatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy a jogsértést gondatlanságból követték-e el, ami azt jelenti, hogy a felelős személy a jogsértést eredményező körülmények kialakulásának elkerülése érdekében nem tanúsított észszerű gondosságot a saját tevékenysége feletti ellenőrzés tekintetében, vagy a személy által megtett lépések láthatólag nem elégségesek, amennyiben a körülmények kialakulásának kockázata észszerűen előre látható volt;

b)   a vámhatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy a jogsértést szándékosan követték-e el, ami azt jelenti, hogy a felelős személy annak tudatában járt el vagy mulasztotta el a cselekvést, hogy jogsértésnek minősülő cselekményt vagy mulasztást követ el, vagy szándékolt és tudatos céljában állt a vámjogszabályok megsértése;

c)   elírások vagy ilyen jellegű hibák nem minősülnek a vámjogszabályok megsértésének, kivéve, ha a körülmények összességéből nyilvánvaló, hogy azokat szándékosan vagy gondatlanság következtében követték el. [Am. 17]

2a. cikk (új)

A kereskedelmi eljárások egyszerűsítése

A kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-egyezmény keretében vállalt uniós kötelezettségek betartása érdekében a tagállamok közös munkával minden tagállamra kiterjedő együttműködési rendszert hoznak létre. E rendszer célja a vámjogi szankciók fő teljesítménymutatóinak koordinálása (jogorvoslati kérelmek számának, visszaesők arányának elemzése, stb.); a bevált gyakorlatok terjesztése a vámhatóságok között (ellenőrzések és szankciók hatékonysága, igazgatási költségek csökkentése, stb.); a gazdasági szereplők tapasztalatainak továbbítása és kapcsolatteremtés közöttük; annak nyomon követése, hogy a vámhatóságok hogyan végzik tevékenységüket; valamint statisztika készítése a harmadik országbeli vállalkozások által elkövetett jogsértésekről. Az együttműködési rendszeren belül az összes tagállam késedelem nélkül tájékoztatást kap a vámjogszabálysértések ügyében folytatott vizsgálatokról és a megállapított jogsértésekről a kereskedelem elősegítése, az illegális áruk belső piacra kerülésének megakadályozása és az ellenőrzés hatékonyságának javítása érdekében. [Am. 18]

3. cikk

Az objektív felelősség körébe tartozó vámjogszabálysértések

A tagállamok biztosítják, hogy a következő cselekmények vagy mulasztások vétkességtől függetlenül a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:

a)  ha a vámáru-nyilatkozatot, az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, az újrakiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli értesítést benyújtó személy nem biztosítja a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint az árunyilatkozatban, értesítésben vagy kérelemben megadott információ pontosságát és teljességét;

b)  ha a vámáru-nyilatkozatot, az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, az újrakiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli értesítést benyújtó személy nem biztosítja a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint az alátámasztó okmányok hitelességét, pontosságát és érvényességét;

c)  ha a személy nem nyújt be belépési gyűjtő árunyilatkozatot a Vámkódex 127. cikke szerint, tengerjáró hajó vagy légi jármű érkezéséről szóló értesítést a Vámkódex 133. cikke szerint, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot a Vámkódex 145. cikke szerint, vámáru-nyilatkozatot a Vámkódex 158. cikke szerint, vámszabad területen végzett tevékenységekről szóló értesítést a Vámkódex 244. cikkének (2) bekezdése szerint, indulás előtti árunyilatkozatot a Vámkódex 263. cikke szerint, újrakiviteli árunyilatkozatot a Vámkódex 270. cikke szerint, kilépési gyűjtő árunyilatkozatot a Vámkódex 271. cikke szerint vagy újrakiviteli értesítést a Vámkódex 274. cikke szerint;

d)  ha a gazdasági szereplő nem őrzi meg a Vámkódex 51. cikke szerint a vámalakiságok elvégzéséhez kapcsolódó okmányokat és információkat a vámjogszabályok által előírt ideig, hozzáférhető bármely módon;

e)  ha az Unió vámterületére beszállított árut a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdése első és második albekezdésének megsértésével a vámhatóságok engedélye nélkül a vámfelügyelet alól kivonják;

f)  ha az árut a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdése negyedik albekezdésének, valamint 158. cikke (3) bekezdésének és 242. cikkének megsértésével a vámfelügyelet alól kivonják;

g)  ha az a személy, aki az Unió vámterületére árut szállít be, a Vámkódex 135. cikkének (1) bekezdése szerint nem tesz eleget az áru megfelelő helyre történő szállítására vonatkozó kötelezettségének, vagy a Vámkódex 137. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint nem tájékoztatja haladéktalanul a vámhatóságot, ha a kötelezettségek nem teljesíthetők, valamint nem tájékoztatja arról a helyről, ahol az áru van;

h)  ha az a személy, aki vámszabad területre szállít be árut – amennyiben a vámszabad terület érintkezik valamely tagállam és egy harmadik ország közötti szárazföldi határral –, a Vámkódex 135. cikkének (2) bekezdése szerint nem közvetlenül, az Unió vámterületének más részén történő keresztülhaladás nélkül szállítja be erre a vámszabad területre az árut;

i)  ha a nyilatkozattevő átmeneti megőrzés vagy vámeljárás esetében nem nyújtja be a Vámkódex 145. cikkének (2) bekezdése és 163. cikkének (2) bekezdése szerint a vámhatóságokhoz az okmányokat, amikor az uniós jog azt előírja, vagy amikor a vámellenőrzéshez az szükséges;

j)  ha az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruért áru átmeneti megőrzéséért felelős gazdasági szereplő nyilatkozattevő vagy az árukat a vámhatóságok által kijelölt vagy engedélyezett helytől eltérő helyen őrző személy az árut a Vámkódex 149. cikke szerint a határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki;

k)  ha vámeljárás esetében a szóban forgó vámeljárásra irányadó rendelkezések alkalmazásához szükséges alátámasztó okmányok a Vámkódex 163. cikkének (1) bekezdése és 167. cikkének (1) bekezdése szerint a vámáru-nyilatkozat vagy a kiegészítő árunyilatkozat benyújtásának időpontjában nem állnak a nyilatkozattevő birtokában és nem állnak a vámhatóságok rendelkezésére;

l)  ha a vámeljárás nyilatkozattevője a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat vagy a Vámkódex 182. cikke szerinti, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés esetében nem nyújt be a Vámkódex 167. cikkének (1) bekezdése szerint a megadott határidőn belül kiegészítő árunyilatkozatot az illetékes vámhivatalhoz;

m)  ha a vámhatóság által az árura, a csomagolásra vagy a szállítóeszközökre felhelyezett azonosítási eszközöket a Vámkódex 192. cikkének (2) bekezdése szerint a vámhatóság előzetes engedélye nélkül eltávolítják vagy megsemmisítik;

n)  ha az aktív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 257. cikke szerint nem zárja le a vámeljárást a meghatározott határidőn belül;

o)  ha a passzív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 262. cikke szerint nem viszi ki a hibás árut a határidőn belül;

p)  ha vámszabad területen a Vámkódex 244. cikkének (1) bekezdése szerint a vámhatóságok előzetes jóváhagyása nélkül épületet építenek;

q)  ha a fizetésre kötelezett személy a Vámkódex 108. cikke szerint nem fizeti meg az előírt időtartamon belül a behozatali vagy kiviteli vámot.

qa)  ha a gazdasági szereplő a vámhatóságok kérésére nem bocsátja megfelelő formában és észszerű időn belül rendelkezésre a szükséges dokumentumokat és információkat, és nem ad meg minden szükséges segítséget a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához a Vámkódex 15. cikkének (1) bekezdése szerint;

qb)   ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem teljesíti e határozatból eredő kötelezettségeit a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint;

qc)   ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolja a határozat fenntartását vagy tartalmát, a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint;

qd)   ha az uniós árutovábbítási eljárás jogosultja nem állítja vám elé a sértetlen árut a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőn belül a Vámkódex 233. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint;

qe)   ha az árut a vámhatóságnak a Vámkódex 140. cikke szerinti engedélye nélkül, vagy nem a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken kirakják vagy átrakják az azt fuvarozó szállítóeszközről;

qf)   ha az árut a vámhatóságnak a Vámkódex 147. és a 148. cikk szerinti engedélye nélkül átmeneti megőrzési létesítményben vagy vámraktárban tárolják;

qg)   ha az engedélyes vagy a vámeljárás jogosultja nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló árunak a Vámkódex 242. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti tárolásából eredő kötelezettségeknek;

qh)   ha a vámhatóságok által a Vámkódex 15. vagy 163. cikke szerint megkövetelt esetekben hamis információkat vagy okmányokat bocsátanak a vámhatóságok rendelkezésére;

qi)   ha a gazdasági szereplő a vámhatóságoktól a következőkre vonatkozó engedélyt helytelen vagy hiányos információk vagy valótlan, helytelen vagy érvénytelen dokumentumok révén kívánja megszerezni:

i.  a Vámkódex 38. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodói jogállás,

ii.  a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat igénybevétele,

iii.  a Vámkódex 177., 179., 182. vagy 185. cikke szerinti egyéb vámügyi egyszerűsítések igénybevétele, vagy

iv.  a Vámkódex 211. cikke szerint az áru különös eljárások alá vonása;

qj)  ha az árut anélkül léptetik be az Unió vámterületére vagy léptetik ki onnan, hogy a Vámkódex 139., 245. cikke vagy 267. cikkének (2) bekezdése szerint vám elé állítanák;

qk)  ha az árut a vámraktárban a vámhatóságnak a Vámkódex 241. cikke szerinti engedélye nélkül feldolgozzák;

ql)  ha a vámjogszabályok megsértésének az e cikk qd) és qj) pontjában meghatározott esetei egyikével érintett árut megszereznek vagy birtokolnak. [Am. 19]

4. cikk

Gondatlanságból elkövetett vámjogszabálysértések

A tagállamok biztosítják, hogy a következő gondatlanságból elkövetett cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:

a)  ha az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruért felelős gazdasági szereplő az árut a Vámkódex 149. cikke szerint a határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki;

b)  ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 15. cikkének (1) bekezdése szerint nem adja meg a vámhatóságoknak a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához szükséges segítséget;

c)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint nem teljesíti a határozatból eredő kötelezettségeit;

d)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja a határozat fenntartását vagy tartalmát;

e)  ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 139. cikke szerint nem állítja vám elé az Unió vámterületére beszállított árut;

f)  ha az uniós árutovábbítási eljárás jogosultja a Vámkódex 233. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint nem állítja vám elé a sértetlen árut a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőn belül;

g)  ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 245. cikke szerint nem állítja vám elé a vámszabad területre szállított árut;

h)  ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 267. cikkének (2) bekezdése szerint nem állítja vám elé az Unió vámterületéről való kiszállításra szánt árut;

i)  ha az árut a Vámkódex 140. cikke szerint a vámhatóság engedélye nélkül, vagy nem a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken kirakják vagy átrakják az azt fuvarozó szállítóeszközről;

j)  ha az árut a 147. és a 148. cikk szerint a vámhatóság előzetes engedélye nélkül átmeneti megőrzési létesítményben vagy vámraktárban tárolják;

k)  ha az engedélyes vagy a vámeljárás jogosultja a Vámkódex 242. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló áru tárolásából eredő kötelezettségeknek. [Am. 20]

5. cikk

Szándékosan elkövetett vámjogszabálysértések

A tagállamok biztosítják, hogy a következő szándékosan elkövetett cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:

a)  ha a vámhatóságok által a Vámkódex 15. vagy 163. cikke szerint megkövetelt esetekben hamis információkat vagy okmányokat bocsátanak a vámhatóságok rendelkezésére;

b)  ha a gazdasági szereplő a vámhatóságoktól a következőkre vonatkozó engedélyt valótlan nyilatkozatok révén vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg:

i.  a Vámkódex 38. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodói jogállás,

ii.  a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat igénybevétele,

iii.  a Vámkódex 117., 179., 182. és 185. cikke szerinti egyéb vámügyi egyszerűsítések igénybevétele,

iv.  a Vámkódex 211. cikke szerint az áru különös eljárások alá vonása;

c)  ha az árut anélkül léptetik be az Unió vámterületére vagy léptetik ki onnan, hogy a Vámkódex 139., 245. cikke vagy 267. cikkének (2) bekezdése szerint vám elé állítanák;

d)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint nem teljesíti a határozatból eredő kötelezettségeit;

e)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja a határozat fenntartását vagy tartalmát;

f)  ha az árut a Vámkódex 241. cikke szerint a vámraktárban a vámhatóság engedélye nélkül feldolgozzák;

g)  ha a vámjogszabályok megsértésének a 4. cikk f) pontjában és e cikk c) pontjában meghatározott esetei egyikével érintett árut megszereznek vagy birtokolnak. [Am. 21]

6. cikk

Felbujtás, bűnsegély és kísérlet

(1)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az 5. cikkben a 8b. cikk (2) bekezdésében említett cselekményre vagy mulasztásra való felbujtás vagy ezek bűnsegédlete a vámjogszabályok megsértésének minősüljön.

(2)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az 5. cikk a 3. cikk b) qi) vagy c) qj) pontjában említett cselekmény vagy mulasztás elkövetésének kísérlete a vámjogszabályok megsértésének minősüljön. [Am. 22]

7. cikk

A vámhatóság hibája

A 3–6. 3. és a 6. cikkben említett cselekmények vagy mulasztások a Vámkódex 119. cikkével összhangban nem minősülnek a vámjogszabályok megsértésének, ha a vámhatóságok hibájából következnek be. A vámhatóság felelős azért, ha az említett hibák kárt okoznak. [Am. 23]

8. cikk

A jogi személyek felelőssége

(1)  A tagállamok biztosítják a jogi személyek felelősségre vonását a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekért, amennyiben azt a hasznukra bármely, a jogi személyen belül vezető beosztást betöltő személy követte el akár egyénileg, akár a jogi személy szervének részeként eljárva, a következők alapján:

a)  a jogi személy képviseletének joga;

b)  a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga;

c)  a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának joga. [Am. 24]

(2)  A tagállamok biztosítják továbbá a jogi személyek felelősségre vonását, amennyiben az (1) bekezdésben említett személy felügyelete alatt álló valamely személy által az említett jogi személy javára elkövetett vámjogszabálysértést az (1) bekezdésben említett személy általi felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé.

(3)  A jogi személy (1) és (2) bekezdés szerinti felelőssége nem érinti a vámjogszabályok megsértését elkövető természetes személyek felelősségét.

(3a)   Ezen irányelv alkalmazásában „jogi személy”: az alkalmazandó jog alapján jogi személyiséggel rendelkező bármely jogalany, kivéve az államokat vagy egyéb, közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket. [Am. 26]

8a. cikk

Tényezők, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a jogsértés csekély súlyúnak minősül-e

(1)   Annak megállapításakor, hogy a 3. cikkben említett jogsértés csekély súlyúnak minősül-e a tagállamok – az annak a megállapítására irányuló eljárás kezdetétől, hogy történt-e vámjogszabálysértés – biztosítják, hogy illetékes hatóságaik minden lényeges alkalmazandó körülményt figyelembe vegyenek, beleértve a következőket:

a)   a jogsértést gondatlanság eredményeként követték el;

b)   az érintett áru nem tartozik a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában és a 267. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá;

c)   a jogsértés hatása csekély, vagy nincs hatása a fizetendő vámok összegére;

d)   a jogsértésért felelős személy az eljárás során hatékonyan együttműködik az illetékes hatósággal;

e)   a jogsértésért felelős személy önkéntesen bejelenti a jogsértést, feltéve, hogy arra vonatkozóan a jogsértésért felelős személy tudomása szerint még nem folytattak le vizsgálati cselekmény;

f)  a jogsértésért felelős személy bizonyítani tudja, hogy jelentős erőfeszítést tesz az uniós vámjogszabályoknak való megfelelésért azáltal, hogy ‒ például egy megfelelési rendszer segítségével ‒ magas szintű ellenőrzést gyakorol a tevékenysége felett;

g)  a jogsértésért felelős személy olyan kis- vagy középvállalkozás, amely még nem rendelkezik előzetes tapasztalatokkal a vámügyek terén.

(2)   Az illetékes hatóságok csak abban az esetben minősítenek csekély súlyúnak egy jogsértést, ha annak kapcsán nem állnak fenn a 8b. cikkben említett súlyosbító tényezők. [Am. 27]

8b. cikk

Tényezők, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a jogsértés súlyosnak minősül-e

(1)  Annak megállapításakor, hogy a 3. vagy a 6. cikkben említett jogsértés súlyosnak minősül-e a tagállamok – az annak a megállapítására irányuló eljárás kezdetétől, hogy történt-e vámjogszabálysértés – biztosítják, hogy illetékes hatóságaik az alábbi körülményeket figyelembe vegyék:

a)  a jogsértést szándékosan követték el;

b)  a jogsértés huzamosabb ideig fennállt, jelezve a jogsértés folytatásának szándékát;

c)  egy hasonló vagy kapcsolódó jogsértés folyamatos vagy ismétlődő, azaz azt egynél többször követték el;

d)  a jogsértés jelentősen kihat az elkerült behozatali vagy kiviteli vám összegére;

e)  az érintett áru a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában és a 267. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozik;

f)  a jogsértésért felelős személy elutasítja az illetékes hatósággal való együttműködést vagy a teljes együttműködést;

g)  a jogsértésért felelős személy korábban követett már el jogsértést.

(2)  A 3. cikk f), g), p), qi) és qj) pontjában említett jogsértések jellegüknél fogva súlyos jogsértésnek minősülnek. [Am. 28]

9. cikk

A vámjogszabályok csekély súlyú megsértésének 3. cikkben említett eseteiben alkalmazandó nem büntetőjogi szankciók

(1)   Az elkerült vámok behajtásán túl a tagállamok hatékony, arányos, visszatartó erejű és nem büntetőjogi szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 3. cikkben említett azon megsértése esetén, amelyek a 8a. cikkel összhangban csekély súlyúnak minősülnek, a következő korlátok között:

a)  a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó a vám elkerülésével összefüggő megsértése esetén az áru értékének 1–5 %-áig az elkerült vám 70 %-áig terjedő pénzbírság;

b)  a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó a vám elkerülésével összefüggő megsértése esetén 150 EUR-tól 7 500 EUR-ig terjedő pénzbírság.

(2)   A szankciók mértékének az e cikk (1) bekezdésében meghatározott korlátok közötti meghatározása során a tagállamok biztosítják a 8a. cikkben felsorolt valamennyi lényeges körülmény figyelembevételét. [Am. 29]

10. cikk

A vámjogszabályok megsértésének 4. cikkben említett eseteiben alkalmazandó szankciók

A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 4. cikkben említett megsértése esetén, a következő korlátok között:

a)  a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén az áru értékének 15 %-áig terjedő pénzbírság;

b)  a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén 22 500 EUR-ig terjedő pénzbírság. [Am. 30]

11. cikk

A vámjogszabályok súlyos megsértésének 5. és 6. cikkben említett eseteiben alkalmazandó nem büntetőjogi szankciók

(1)   Az elkerült vámok behajtásán túl a tagállamok hatékony, arányos, visszatartó erejű és nem büntetőjogi szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 5. és 6. 3. és 6. cikkben említett azon megsértése esetén, amelyek a 8b. cikkel összhangban súlyosnak minősülnek, a következő korlátok között:

a)  a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó a vám elkerülésével összefüggő megsértése esetén az áru értékének 30 %-áig az elkerült vám 70%-ától 140%-áig terjedő pénzbírság;

aa)   a vámjogszabályok nem az elkerült vámhoz, hanem az adott áru értékéhez kapcsolódó megsértése esetén az áruk értékének 15%-ától 30%-áig terjedő pénzbírság;

b)  a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó az elkerült vámhoz és az áru értékéhez egyaránt nem kapcsolódó megsértése esetén 7 500 EUR-tól 45 000 EUR-ig terjedő pénzbírság.

(2)   A szankciók mértékének az e cikk (1) bekezdésében meghatározott korlátok közötti meghatározása során a tagállamok biztosítják a 8a. cikkben és a 8b. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamennyi lényeges körülmény figyelembevételét. [Am. 31]

11a. cikk

Súlyos jogsértések esetében alkalmazandó egyéb nem büntetőjogi szankciók

(1)   A 11. cikkben felsorolt szankciókon felül és a Vámkódexszel összhangban a tagállamok az alábbi, nem pénzügyi szankciókat szabhatják ki, amennyiben súlyos jogsértés történt:

a)   az áruk végleges vagy ideiglenes elkobzása;

b)   egy már megadott engedély felfüggesztése.

(2)   A tagállamok a Vámkódexszel összhangban gondoskodnak arról, hogy a vámjogszabályok súlyos vagy ismétlődő megsértése esetén visszavonják az engedélyezett gazdálkodói jogállást. [Am. 32]

11b. cikk

Felülvizsgálat

(1)   … [ezen irányelv hatálybalépését követően öt évvel] -tól/től a Bizottság a tagállamok illetékes hatóságaival közösen felülvizsgálja a 9. és 11. cikk alapján alkalmazandó pénzbírságok összegeit. A felülvizsgálati eljárás célja a vámunión belül kiszabott pénzbírságok összegeinek közelítése, a vámunió működésének összehangolása érdekében.

(2)   A Bizottság évente közzéteszi a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekért a tagállamok által kiszabott szankciók részleteit.

(3)   A tagállamok biztosítják a Vámkódex 5. cikkének 2. pontja, valamint a 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) értelmében vett vámjogszabályoknak való megfelelést. [Am. 33]

11c. cikk

Vitarendezés

A tagállamok olyan vitarendezési eljárást biztosítanak, amely lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok a bírósági eljárás megindítása vagy lefolytatása alternatívájaként megegyezés útján rendezzék a jogsértésért felelős személlyel a vámjogszabály megsértésének kérdését, amennyiben az elkövető elfogadja az azonnal jogerőre emelkedő szankciót.

Mindazonáltal amennyiben bírósági eljárás indítására kerül sor, az illetékes hatóságok csak az igazságügyi hatóság beleegyezésével köthetnek megállapodást.

A Bizottság iránymutatásokat ad a vitarendezési eljárásokra vonatkozóan annak érdekében, hogy a jogsértésért felelős személy számára biztosított legyen az egyenlő elbánás elve szerinti és átlátható vitarendezés lehetősége, valamint hogy a megkötött egyezségek magukban foglalják az eljárás kimenetelének közzétételét. [Am. 34]

12. cikk

A szankciók hatékony alkalmazása és a szankcionálási hatáskör illetékes hatóságok általi gyakorlása

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok a 3–6. cikkben említett vámjogszabálysértésekre alkalmazandó szankciók típusának és szintjének meghatározásakor minden releváns körülményt figyelembe vegyenek, beleértve adott esetben a következőket:

a)  a jogsértés súlya és időtartama;

b)  az, ha a jogsértésért felelős személy engedélyezett gazdálkodó;

c)  a megkerült behozatali vagy kiviteli vám összege;

d)  az, ha az érintett áru a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozik, vagy közbiztonsági kockázatot jelent;

e)  a jogsértésért felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje;

f)  a jogsértésért felelős személy korábbi jogsértései. [Am. 35]

12a. cikk

Megfelelés

A tagállamoknak gondoskodnak arról, hogy az uniós vámjogszabályoknak való megfelelésről és a további megfelelés módjáról szóló iránymutatások és kiadványok könnyen hozzáférhető, érthető és naprakész formában elérhetőek legyenek az érdekeltek számára. [Am. 36]

13. cikk

Elévülés

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 3–6. 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított kezdeményezett eljárások megindításának elévülési ideje a vámjogszabályok megsértésének napjától kezdődően négy év legyen.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a vámjogszabályok folytatólagos vagy ismétlődő megsértése esetében az elévülési idő a vámjogszabályok megsértését képező cselekmény vagy mulasztás megszűnésének napján kezdődjön.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az elévülési időt a jogsértésért felelős személy cselekménye, vagy az illetékes hatóság minden olyan cselekménye megszakítsa, amelyről a szóban forgó személyt értesítették, és amely a vámjogszabályok ugyanazon megsértését illető nyomozáshoz vagy jogi eljáráshoz kapcsolódik. Az elévülési idő a megszakító cselekmény véget érésének napján kezdődik folytatódik.

(4)  A 14. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1) vagy a (2) bekezdésben bekezdésében említett naptól számított nyolc év elteltével – az elévülési idő e cikk (3) bekezdésében említett megszakadásától függetlenül – ne legyen lehetőség a 3–6. 3. vagy a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt miatti indított eljárások megindítására vagy továbbfolytatására megindítása vagy folytatása elévül.

(5)  A tagállamok a szankciót kiszabásáról szóló határozatok végrehajtására vonatkozóan három éves elévülési időt biztosítanak. Az említett időszak a határozat jogerőre emelkedésének napján kezdődik.

(6)  A tagállamok megállapítják az (1), (4) és (5) bekezdésben említett elévülési időszak nyugvásának eseteit. [Am. 37]

14. cikk

Az eljárás felfüggesztése

(1)  A tagállamok biztosítják a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított közigazgatási eljárás felfüggesztését abban az esetben, ha ugyanazon személy ellen ugyanazon tényállás tekintetében büntetőeljárás indult.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított, felfüggesztett közigazgatási eljárást lezárják abban az esetben, ha az e cikk (1) bekezdésében említett büntetőeljárásban jogerős határozat születik. Más esetekben a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított, felfüggesztett igazgatási eljárás folytatható.

15. cikk

Joghatóság

(1)  A tagállamok biztosítják a joghatóság gyakorlását a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések ügyében a következő kritériumok bármelyikének megfelelően:

a)  ha a vámjogszabályok megsértését egészében vagy részben az adott tagállam területén követték el;

b)  ha a vámjogszabályok megsértését elkövető személy az adott tagállam állampolgára;

c)  ha a vámjogszabályok megsértésében érintett áru az adott tagállam területén található.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben ugyanazon vámjogszabálysértés tekintetében több tagállam is igényli a joghatóságot, az a tagállam gyakorolja joghatóságát, amelyben ugyanazon személy ellen ugyanazon tényállás tekintetében büntetőeljárás indult. Amennyiben nem állapítható meg az (1) bekezdés szerint a joghatóság, a tagállamok biztosítják, hogy az a tagállam gyakorolja joghatóságát, amelynek illetékes hatóságai ugyanazon személy ellen, ugyanazon tényállás tekintetében elsőként indítják meg a vámjogszabályok megsértése miatti eljárást.

16. cikk

A tagállamok közötti együttműködés

A tagállamok együttműködnek és átadják egymásnak a 3–6. 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértést képező cselekmény vagy mulasztás miatti eljáráshoz szükséges információkat, különösen amennyiben egynél több tagállam indított eljárást ugyanazon személy ellen, ugyanazon tényállás tekintetében. A tagállamok közötti együttműködés célja az árukon végzett vámellenőrzések hatékonyságának javítása és az eljárások összehangolása az Unión belül. [Am. 38]

A Bizottság felügyeli a tagállamok közötti együttműködést a vámellenőrzésekre és a vámjogi szankciókra alkalmazandó fő eredménymutatók létrehozása, a legjobb gyakorlatok terjesztése, valamint a vámtisztviselők képzésének összehangolása érdekében. [Am. 39]

17. cikk

Lefoglalás

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok ideiglenesen lefoglalhassanak a 3–6. 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekhez használt bármely árut, fuvareszközt és vagy bármely más eszközt. Amennyiben egy szankció kiszabását követően a tagállam véglegesen lefoglalja az említett árukat, választhat adott esetben az áruk megsemmisítése, újrafelhasználása vagy újrahasznosítása között. [Am. 40]

18. cikk

A Bizottság jelentése és felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb [2019. május 1-jéig] jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg az irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

A Bizottság 2017. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós vámjogszabályok végrehajtásának további elemeiről, például a felügyeletről, az ellenőrzésről és a nyomozásról, amelyet adott esetben ezen irányelv kiegészítésére irányuló jogalkotási javaslat kísér. [Am. 41]

18a. cikk

Tagállami jelentéstétel

A tagállamok elküldik a Bizottságnak a jogsértésekre vonatkozó statisztikákat kimutatva azt, hogy e jogsértések nyomán milyen szankciókat szabtak ki, annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja ezen irányelv alkalmazását. Az ilyen módon szolgáltatott információkat ezen irányelv hatálybalépését követően évente kell megküldeni. A Bizottság ezeket az adatokat felhasználhatja ezen irányelv felülvizsgálata során a nemzeti szankciórendszerek fokozottabb közelítése céljából. [Am. 42]

19. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2017. május 1-jéig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

20. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

21. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt …, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1)HL C 487., 2016.12.28., 57. o.
(2) Az Európai Parlament 2017. július 5-i álláspontja.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).
(4)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/… irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L ...).
(5)HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 978/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat