Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló 2016. november 24-i(1) és az újságírók törökországi helyzetéről szóló, 2016. október 27-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i(3) és az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló, 2015. április 15-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az EU bővítési politikájáról szóló 2016. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2016)0715) és a Törökországról szóló, 2016. évi jelentésre (SWD(2016)0366),

–  tekintettel a 2016. december 13-i elnökségi következtetésekre, valamint a korábbi idevonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre, és különösen annak a tárgyalásokra irányadó alapelveket tartalmazó (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra(5) (a továbbiakban: csatlakozási partnerség), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel az EU és Törökország közötti 2015. november 29-i csúcstalálkozót követő közös nyilatkozatra és az EU–Törökország cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Közösség és tagállamai által 2005. szeptember 21-én kiadott nyilatkozatra, többek között arra a kikötésre, hogy a tárgyalási folyamathoz az összes tagállam elismerésére szükség van, valamint hogy Törökországnak az áruk szabad mozgása előtti akadályok előítélet- és megkülönböztetésmentes felszámolása révén valamennyi tagállam tekintetében maradéktalanul és eredményesen végre kell hajtania az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, melynek értelmében a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik és végrehajtják az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéletét minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek,

–  tekintettel az Európa Tanács velencei Bizottságának véleményeire, különösen az országos népszavazásra bocsátandó alkotmánymódosításokról, a legutóbbi sürgősségi törvényerejű rendeletekben foglalt, a médiaszabadságra vonatkozó intézkedésekről, valamint a büntetőjogot alkalmazó békebíróságok feladatairól, hatásköreiről és működéséről szóló 2017. március 10–11-i, a 2016. július 15-i államcsíny bukását követően elfogadott 667–676. számú sürgősségi törvényerejű rendeletekről szóló 2016. december 9–10-i és az alkotmány 83. cikke második bekezdésének (parlamenti sérthetetlenség) felfüggesztéséről szóló, 2016. október 14–15-i véleményekre,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának a törökországi szükségállapot során hozott intézkedésekről szóló, 2016. július 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló első éves jelentésről szóló, 2017. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2017)0130) és az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett, az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtásáról szóló eredményjelentésről szóló, 2017. március 2-i ötödik bizottsági jelentésre (COM(2017)0204),

–  tekintettel arra, hogy Törökország elkötelezte magát a koppenhágai kritériumok teljesítése, megfelelő és hatékony reformok végrehajtása, az Unióval való jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés mellett, és tekintettel arra, hogy ezek az erőfeszítések egyben lehetőséget teremtenek Törökország számára intézményei megerősítésére, valamint a demokratizálási és modernizálási folyamat folytatására,

–  tekintettel a kétoldalú preferenciális kereskedelmi kapcsolatok hatályának kiterjesztéséről és a vámunió korszerűsítéséről szóló, Törökországgal zajló tárgyalások elindítására felhatalmazó tanácsi határozatra irányuló, 2016. december 21-i bizottsági ajánlásra,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás koppenhágai kritériumainak megfelelően a tárgyalási folyamat középpontjában a jogállamiság – ideértve különösen a hatalmi ágak szétválasztását, a demokráciát, a véleménynyilvánítás és a média szabadságát, az emberi jogokat, a kisebbségek jogait és a vallásszabadságot, az egyesülés és a békés tüntetés szabadságát – tiszteletben tartása áll,

–  tekintettel arra, hogy Törökország a 2017. április 26-án közzétett sajtószabadság-ranglista 155. helyén áll, ami az eddigi legrosszabb helyezés, és azon országok közé tartozik, ahol az újságírókat a legtöbbször éri fenyegetés, fizikai támadás és bírósági zaklatás, beleértve az őrizetbe vételt és a börtönbüntetéseket,

–  tekintettel arra, hogy a Parlament 2016 novemberében felszólította a Bizottságot és a tagállamokat a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalások átmeneti befagyasztására, és elkötelezte magát, hogy amint véget vetnek a törökországi szükségállapot során hozott aránytalan intézkedéseknek, álláspontját felülvizsgálja, és e felülvizsgálat azon fog alapulni, hogy az országban mindenütt helyreállt-e a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása,

–  tekintettel a szíriai válságra, a tűzszünetre és a békés rendezésre irányuló erőfeszítésekre, valamint Törökország azon kötelezettségére, hogy a nemzetközi megállapodásokkal, többek között az ENSZ Tengerjogi Egyezményével és Alapokmányával összhangban intenzív erőfeszítések révén erősítse a stabilitást, és előmozdítsa a jószomszédi kapcsolatokat a szomszédos országokkal szárazföldön, tengeri határokon és a légtérben fennálló nyitott bilaterális kérdések, viták és konfliktusok megoldása révén,

–  tekintettel a szíriai orosz beavatkozásra, többek között a szíriai hadsereg számára vegyi fegyverek alkalmazásához nyújtott támogatásra, ami az ország további destabilizációjához, valamint a Törökországban és az EU-ban védelmet kereső menekültek számának növekedéséhez vezet,

–  tekintettel Törökország biztonsági helyzetére, amely belülről és kívülről is rosszabbodott, valamint az országban végrehajtott terrortámadásokra;

–  tekintettel arra, hogy Törökország fogadja be a világon a legnagyobb számú menekültet, ami az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint megközelítőleg 3 millió regisztrált szíriai, iraki és afgán menekültet jelent;

–  tekintettel a görögországi gazdasági és pénzügyi helyzetre, amely részben a terrortámadások legutóbbi hullámának és a politikai bizonytalanságnak a következménye, de a gazdaság mélyben meghúzódó problémáinak is;

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2017. februári, „A délkelet-törökországi emberi jogi helyzet” című jelentésére,

–  tekintettel arra, hogy Törökország csodálatra méltó vendégszeretettel kezelte az országban élő nagyszámú menekültet,

–  tekintettel a nemzetközi népszavazási megfigyelő misszió 2017. április 17-i előzetes megállapításaira és következtetéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) 2017. április 25-i, „A demokratikus intézmények működése Törökországban” című 2156. számú határozatára, amelynek következtében újraindították az ellenőrzési eljárást,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0234/2017),

A.   mivel több millió török és török származású személy él évtizedek óta az Európai Unió tagállamaiban és járul hozzá sikerességükhöz;

Bevezetés

1.  hangsúlyozza, hogy a Törökországban élők számára 2016 nehéz év volt a Szíriával folytatódó háború, a nagyszámú menekült, az ország délkeleti részén folyó konfliktus, az egymást követő kegyetlen terrortámadások és a 248 emberéletet követelő erőszakos puccskísérlet következtében; újra határozottan elítéli a 2016. július 15-i puccskísérletet, és szolidaritásáról biztosítja a török népet; elismeri, hogy a török kormánynak a jogállamiság és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartásának garantálása mellett joga és felelőssége intézkedéseket hozni a felelősök bíróság elé állítása érdekében;

2.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a szükségállapot idején hozott intézkedések széles körű, aránytalan és tartós kedvezőtlen hatásokat fejtenek ki az országban számos állampolgár, valamint az alapvető szabadságok védelme tekintetében; elítéli a köztisztviselők és rendőrtisztek kollektív elbocsátását, a médiaorgánumok tömeges felszámolását, az újságírók, tudósok, bírák, emberijog-védők, választott és nem megválasztott tisztviselők, a biztonsági szolgálatok tagjai és egyszerű állampolgárok letartóztatását, tulajdonuk, vagyonuk és útlevelük elkobzását, számos iskola és egyetem bezárását, valamint a több ezer török állampolgárral szembeni utazási tilalmat sürgősségi törvényerejű rendeletek alapján egyénekre szabott határozatok nélkül, valamint anélkül, hogy megfelelő időben lehetőség lenne bírósági felülvizsgálatra; aggódik a török magáncégek és -vállalkozások elkobzása és néhány esetben államosítása miatt; felhív az összes olyan fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket bűncselekményben való személyes részvételre vonatkozó bizonyíték nélkül tartanak fogva; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a parlament jogalkotási előjogait súlyosan megnyirbálták;

3.  hangsúlyozza az EU és Törökország közötti jó kapcsolatok stratégiai jelentőségét és a két fél előtt álló kihívások megoldásával kapcsolatos együttműködés magas hozzáadott értékét; elismeri, hogy a csatlakozási tárgyalások 2004-es elindulása óta mind Törökország, mind az EU végigment saját belső átalakulási folyamatain; sajnálja, hogy a csatlakozási eszközöket nem használták ki teljes mértékben, valamint hogy visszalépés történt a jogállamiság és az emberi jogok terén, amelyek a koppenhágai kritériumok lényegét képezik, továbbá hogy az évek során mindkét oldalon meggyengült Törökország teljes uniós integrációjának nyilvánosság általi támogatottsága; továbbra is elkötelezett híve a török kormánnyal való együttműködésnek és a konstruktív és nyitott párbeszéd fenntartásának a közös kihívások és közös prioritások ‒ például a regionális stabilitás, a szíriai helyzet, a migráció és a biztonság ‒ kezelése érdekében;

4.  tudomásul veszi a 2017. április 16-i népszavazás eredményét, amelyet a szükségállapot idején tartottak, és amelynek során megakadályozták a tisztességes kampányt és a megalapozott döntéshozatalt, mivel a kampány két oldalán állók a lehetőségek tekintetében nem voltak egyenrangúak, és mivel megsértették az alkotmányos reformot ellenzők jogait; súlyosan aggódik az állítólagos szabálytalanságok és a széles körben elterjedt választási csalások miatt, amelyek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (EBESZ/ODIHR) megfigyelő missziója által 2017. április 17-én kiadott megállapításokban szerepelnek, komoly kételyeket keltve az eredmény érvényességével és jogszerűségével kapcsolatban; támogatja az OECD/ODIHR beszámolójában felsorolt szabálytalanságokkal kapcsolatos bejelentések független kivizsgálását; tudomásul veszi a PACE arra vonatkozó határozatát, hogy Törökország tekintetében újra kell indítani az ellenőrzési eljárást;

5.  rámutat, hogy Törökországnak teljesítenie kell az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeit; felszólítja Törökországot, hogy továbbra is tegyen eleget az Európa Tanácsban vállalt kötelezettségeinek, és hogy a Velencei Bizottsággal együttműködve és annak kritériumai szerint hajtson végre alkotmányos és igazságügyi módosításokat és reformokat;

6.  határozottan elítéli, hogy a török elnök és különböző más politikusok több ízben kijelentették, hogy támogatják a halálbüntetés újbóli bevezetését; emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés egyértelmű elutasítása az EU-tagság alapvető követelménye, hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés újbóli bevezetése sértené Törökország nemzetközi kötelezettségvállalásait, megkérdőjelezné Törökország tagságát az Európa Tanácsban és az uniós csatlakozási tárgyalások, valamint az előcsatlakozási támogatás azonnali beszüntetéséhez vezetne; hangsúlyozza, hogy amennyiben népszavazást rendeznek Törökországban a halálbüntetés visszaállításáról, a tagállamoknak jogukban áll, hogy az adott országokban elutasítsák a szavazás megtartásának engedélyezését;

7.  emlékeztet 2016. novemberi álláspontjára, hogy be kell fagyasztani Törökország csatlakozási folyamatát;

8.  a tárgyalási kerettel összhangban felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalások mielőbbi hivatalos felfüggesztésére abban az esetben, ha a az alkotmányos csomagot változatlanul hajtják végre; hangsúlyozza tekintetbe véve a Velencei Bizottság alkotmányos reformra vonatkozó észrevételeit, hogy a javasolt alkotmányos módosítások nem tartják tiszteletben a hatalmi ágak szétválasztásának alapvető elveit és nem biztosítanak megfelelő fékeket és ellensúlyokat, továbbá nem állnak összhangban a koppenhágai kritériumokkal; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és Törökországot, hogy nyílt és őszinte vitát folytassanak a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területekről, amelyek esetében lehetőség lenne a fokozott együttműködésre; hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti politikai kapcsolatoknak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó feltételeken kell alapulniuk;

Emberi jogok és alapvető szabadságjogok

9.  sajnálattal állapítja meg, hogy a szükségállapot kihirdetését követően hozott aránytalan intézkedések – fogva tartások, letartóztatások és vagyonelkobzások – nem csak a Gülen-mozgalom több ezer állítólagos tagját/támogatóját vették célba, hanem általában a másként gondolkodókat és különösen az ellenzéki politikai pártokat; továbbra is várja az puccskísérlet elkövetőire vonatkozó egyértelmű bizonyítékokat; határozottan elítéli a Demokratikus Néppárt (HDP) 11 parlamenti képviselőjének, köztük társelnökeinek, Figen Yuksekdagnak és Selahattin Demirtasnak, a Köztársasági Néppárt (CHP) egyik parlamenti képviselőjének, valamint 85 kurd polgármesternek a bebörtönzését; sürgeti a török kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget a szükségállapotnak; óva int attól, hogy az emberi jogok eltiprását a terrorizmus elleni intézkedésekkel visszaélve legitimálják; felszólítja az Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB), hogy haladéktalanul fogadja el az első példaértékű eseteket, és mielőbb zárja le az első eljárásokat, mivel úgy tűnik, hogy nem állnak rendelkezésre hatékony nemzeti jogorvoslatok;

10.  kéri a török hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki a foglyokkal szembeni rossz bánásmóddal kapcsolatos állításokat, amelyekről több emberi jogi szervezet is beszámolt, és kéri az emberi jogok megsértésében vétkes személyek maradéktalan felelősségre vonását és megbüntetését; mélységes aggodalmát fejezi ki a fogvatartási körülmények miatt; kéri, hogy haladéktalanul tegyék közzé az Európa Tanácsnak a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésével foglalkozó bizottsága legutóbbi jelentéseit, és sürgeti a török hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi megfigyelők számára a börtönök ellenőrzését;

11.  felszólítja a török kormányt, hogy a jogállamisággal összhangban minden korlátozó intézkedés alá vont személy számára biztosítsa a megfelelő és eredményes jogorvoslatot és a bírósági felülvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az ártatlanság vélelme minden alkotmányos államban az alapelvek közé tartozik; megjegyzi, hogy a fennálló törökországi szükségállapot során letartóztatott állampolgárok a fogva tartásuk első öt napjában nem élhetnek az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való joggal, és sajnálatának ad hangot, amiért súlyosan korlátozzák a fogvatartottak hozzáférését az ügyvédekhez; hangsúlyozza, hogy 2016. július óta több mint 100 000 jogi panaszt nyújtottak be a török alkotmánybírósághoz, amely kijelentette, hogy nem illetékes a sürgősségi törvényerejű rendeletek hatálya alá tartozó ügyekben, felszólítja Törökországot, hogy sürgősen vizsgálja felül a „Szükségállapot során alkalmazott gyakorlatok vizsgálóbizottságát” oly módon, hogy e bizottság szilárd, független és teljes körű felhatalmazással rendelkező testület legyen, amely képes minden ügyet külön kezelni, hatékonyan feldolgozni a benyújtásra kerülő hatalmas számú kérelmet és biztosítani, hogy a bírósági felülvizsgálatot ne késleltessék indokolatlanul;

12.  határozottan elítéli a véleménynyilvánítás szabadságának súlyos romlását és megsértését és a médiaszabadság súlyos megsértését, többek között a hírportálok és a közösségi oldalak aránytalan módon történő letiltását; aggodalommal állapítja meg, hogy kb. 170 médiaorgánumot bezártak – köztük majdnem mind kurd nyelvű médiaorgánum –, és több mint 150 újságírót bebörtönöztek; hangsúlyozza, hogy Törökország döntése, amely szerint akadályozza a Wikipédiához való hozzáférést, súlyos támadás az információszabadság ellen; megállapítja, hogy folyamatosan romlik Törökország helyezése a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders) szervezet által összeállított sajtószabadság-indexben, 180 országból Törökországot jelenleg a 155. helyre rangsorolják; emlékeztet arra, hogy a szabad és pluralista sajtó, ideértve a szabad és nyitott internetet, a demokrácia elengedhetetlen eleme, és szorgalmazza, hogy a török kormány azonnal bocsássa szabadon az összes, jogellenesen letartóztatott újságírót; felszólítja a török kormányt, hogy Joost Lagendijk, volt európai parlamenti képviselő és a parlamenti vegyes bizottság elnöke számára engedélyezze, hogy minél hamarabb visszatérhessen családjához Törökországba;

13.  súlyos aggodalmának ad hangot a délkelet-törökországi helyzet folyamatos rosszabbodása miatt, különösen ott, ahol kijárási tilalmat vezettek be, aránytalanul nagy erőket vetettek be és kollektív büntetést alkalmaztak a lakossággal szemben, ahol a jelentések szerint a biztonsági műveletek során mintegy 2 000 embert megöltek, és a becslések szerint félmillió embert lakóhelyük elhagyására kényszerítettek 2015 júliusa és 2016 decembere között; megállapítja, hogy a helyi ügyészek következetesen elutasították a jelentett gyilkosságok kivizsgálásának elindítását, és hogy nem engedélyezték, hogy független megfigyelők lépjenek a területre; emlékeztet arra, hogy a török kormány felelőssége, hogy megvédje minden állampolgárát, függetlenül kulturális vagy vallási vagy hitbeli hátterüktől; elítéli a kisajátítások elterjedt gyakorlatát, beleértve az önkormányzatokhoz tartozó vagyon és az egyházi vagyon elkobzását is, ami a vallási kisebbségek jogainak megsértését jelenti; meggyőződése, hogy az adott térség és Törökország egésze számára csak a kurd kérdés tisztességes politikai rendezése hozhat fenntartható stabilitást és fellendülést, ezért kéri, hogy mindkét fél térjen vissza a tárgyalóasztalhoz; megállapítja, hogy egy sor jogszabály, többek között a terrorista szervezetek elleni harcban részt vevő biztonsági erők jogi védelméről szóló, 2016-ban elfogadott 6722. számú törvény, a biztonsági erők számára a „rendszerszerű büntetlenség” légkörét hozta létre;

14.  elítéli a török parlament határozatát, amely nagyszámú parlamenti képviselőt, többek között a HDP 59 parlamenti képviselője közül 55-öt, alkotmányellenes módon megfoszt mentelmi jogától, utat engedve az ellenzéki politikusok letartóztatásához és súlyos kárt okozva a parlament mint demokratikus intézmény megítélésében; hangsúlyozza, hogy a török nagy nemzetgyűlésnek a török demokrácia központi intézményének kell lennie és egyenlő feltételek mellett minden állampolgárt képviselnie kell; sajnálatosnak tartja a magas választási küszöböt;

15.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bírák és az ügyészek továbbra is erős politikai nyomás alatt állnak, valamint hogy 4 000 főt, azaz a bírák és ügyészek csaknem egynegyedét elbocsátották vagy letartóztatták, és némely esetben vagyonukat is elkobozták; felszólítja Törökországot, hogy állítsa vissza és hajtsa végre az összes olyan jogi garanciát, amely biztosítja a bíróságok függetlenségének teljes tiszteletben tartását, többek között a bírói és ügyészi főtanácsról szóló jogszabály módosítása révén annak érdekében, hogy csökkenjen a végrehajtó hatalom befolyása e tanácson belül; különös aggodalmának ad hangot azért, hogy a hatalmon lévő kormány által 2014. júniusban létrehozott, a „büntetőjogot alkalmazó békebírák” intézménye a jelek szerint az ellenzéket megbénító, zaklató eszközzé alakult, valamint ellenőrzi a nyilvánosság számára rendelkezésre álló információkat;

16.  súlyos aggodalmának ad hangot a vallásszabadság tiszteletben tartásának hiánya, a vallási kisebbségekkel – köztük a keresztényekkel és az alavitákkal – szembeni diszkrimináció, a vallási alapú erőszak, többek között a verbális és fizikai támadások, a megbélyegzés és az iskolai társadalmi nyomásgyakorlás, valamint az imahely jogszerű létesítésével kapcsolatos problémák miatt; felszólítja a török kormányt, hogy ösztönözze a pozitív és hatékony reformokat a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság terén annak lehetővé tételé révén, hogy a vallási közösségek jogi személyiséggé alakulhassanak, a karitatív alapítványok maguk választhassák meg irányító szerveiket, elháruljanak a papok képzése, kinevezése és utódlása előtti akadályok, eleget téve az EJEB vonatkozó ítéleteinek és a Velencei Bizottság idevágó ajánlásainak, valamint hogy felszámolják a vallási alapú megkülönböztetés minden formáját; felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az ökumenikus patriarchátus sajátos jellegét és fontosságát, és ismerje el annak jogi személyiségét; megismétli, hogy lehetővé kell tenni a halki szeminárium újranyitását, és meg kell szüntetni a megfelelő működése előtt álló valamennyi akadályt; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Diyarbakır térségében a közelmúltban templomokat foglaltak le; sürgeti a kormányt, hogy a templomokat juttassa vissza jogos tulajdonosaiknak; sürgeti a török hatóságokat, hogy határozottan lépjenek fel küzdjenek a társadalomban tapasztalható antiszemitizmus összes megnyilvánulása ellen;

17.  felszólítja Törökországot, hogy védje a leginkább kiszolgáltatott csoportok és a kisebbségekhez tartozó személyek jogait; sajnálja, hogy az ankarai és isztambuli LMBTI-felvonulásokat már harmadik éve betiltották, és hogy azok elnyomással és rendőri erőszakkal szembesültek; súlyos aggodalmának ad hangot a nemi alapú erőszak, a megkülönböztetés, a kisebbségek ellen irányuló gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények, valamint az LMBTI-személyek emberi jogainak megsértése miatt; felszólítja Törökországot, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket a kisebbségekre irányuló gyűlöletbeszéd és bűncselekmények megakadályozása és megbüntetése érdekében; felszólítja Törökországot, hogy hangolja össze belső jogszabályait az Európa Tanács Isztambuli Egyezményével, amelyet 2014-ben ratifikált; üdvözli a kormány romákra vonatkozó nemzeti stratégiáját és cselekvési tervét, és felszólítja a török kormányt, hogy kezdje el a stratégia végrehajtását és hozzon létre nyomonkövetési és értékelési mechanizmust; arra bátorítja a hatóságokat, hogy kezeljék a romák társadalmi befogadását nehezítő legfontosabb akadályokat; felhívja Törökországot, hogy biztosítsa valamennyi polgár teljes körű egyenlőségét, és foglalkozzon a kisebbségek tagjai által különösen az oktatással és tulajdonjogaik kapcsolatban tapasztalt problémákkal; megállapítja, hogy a koppenhágai kritériumokkal összhangban a kisebbségeknek is biztosítani kell a jogot, hogy az állami iskolákban anyanyelvükön folyó oktatásban részesüljenek; emlékeztet arra, hogy végre kell hajtani az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Imbroszról és Tenedoszról szóló határozatát, és felszólítja Törökországot, hogy segítse a szigetekre visszatérni kívánó kisebbségi családok hazatérését; üdvözli, hogy Imbrosz szigetén görög kisebbségi iskola nyílt, amit pozitív lépésként értékel;

18.  felszólítja a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben és teljes körűen hajtsa végre a kulturális örökség védelmével kapcsolatban vállalt jogi kötelezettségeit, és különösen állítson össze jóhiszeműen integrált leltárt az elmúlt évszázad során elpusztított vagy tönkretett görög, örmény, szír és egyéb kulturális örökségekről; felszólítja Törökországot, hogy ratifikálja a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005-ös UNESCO-egyezményt; felszólítja Törökországot, hogy működjön együtt az érintett nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal a kulturális örökséggel való tiltott kereskedelemnek és a kulturális örökség szándékos lerombolásának megelőzése és leküzdése terén;

19.  üdvözli a néhány tagállam által tett lépéseket, amelyekkel felgyorsították a sürgősségi rendeletek alapján elüldözött török állampolgárok menekültügyi eljárásait;

Az EU és Törökország közötti kapcsolatok

20.  felszólít az EU és Törökország közötti kapcsolatok elmélyítésére az olyan közös érdeklődésre számot tartó területeken, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a migráció, az energiaügy, a gazdaság és a kereskedelem, és ismételten hangsúlyozza, hogy a párbeszédet és az együttműködést fenn kell tartani és ösztönözni kell; úgy véli, hogy e területeken az EU és Törökország közötti együttműködés Törökország és az EU stabilitásába és jólétébe való befektetést jelent, amennyiben az alapvető jogokra és az alapszabadságokra vonatkozó kötelezettségvállalásaik mindkét fél általi tiszteletben tartásán alapul; úgy véli, hogy a civil társadalom képviselői közötti együttműködés kulcsfontosságú, és szorgalmazza e kapcsolatok elmélyítését;

21.  felszólítja Törökországot, hogy még jobban igazítsa hozzá külpolitikáját az Unióéhoz; felszólít az EU és Törökország közötti szorosabb együttműködésre és koordinációra a külpolitikai kihívások terén; úgy véli, hogy a török külügyminisztert eseti alapon – indokolt esetben – meg kellene hívni a Külügyek Tanácsának üléseire; javasolja, hogy a Tanács hívja meg a török kormányt egy csúcstalálkozóra az EU és Törökország közötti kapcsolatok megvitatása céljából;

22.  úgy véli, hogy a kereskedelmi kapcsolatok erősítése konkrét előnyökkel szolgálhat a török és az uniós polgárok számára, ezért a vámunió jelenlegi hiányosságaira való tekintettel támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy tárgyalások kezdődjenek a vámunió korszerűsítéséről; ismételten kijelenti, hogy az Unió Törökország fő kereskedelmi partnere, és hogy a törökországi közvetlen külföldi befektetések kétharmada az uniós tagállamokból származik; hangsúlyozza továbbá Törökországnak az Unió növekedési piacaként betöltött gazdasági jelentőségét; úgy véli, hogy döntő fontosságú a szociális partnerek bevonása a tárgyalásokba; felszólítja a Bizottságot, hogy a Törökország és az Unió közötti, korszerűsített vámunióba építsen be az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozó záradékot, amely kulcsfontosságú feltételekként határozza meg az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; emlékeztet arra, hogy a vámunió csak akkor tudja teljes mértékben kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, ha Törökország maradéktalanul végrehajtja a jegyzőkönyvet minden tagállam vonatkozásában; tudomásul veszi a Bizottság azon következtetését, hogy az Unióval való további kereskedelmi integrációt serkentené, ha Törökország megszüntetné a vámunió működésének akadályait;

23.  megállapítja, hogy a vízumliberalizáció nagy jelentőséggel bír a török lakosság, különösen az üzletemberek, valamint az Unióban élő török származású polgár számára, és erősíteni fogja az emberek közötti kapcsolatokat; bátorítja a török kormányt, hogy maradéktalanul tegyen eleget a vízumliberalizációs ütemtervben meghatározott, még hátralévő végső kritériumokat; hangsúlyozza, hogy Törökország terrorizmusellenes jogszabályainak felülvizsgálata kulcsfontosságú feltétele az alapvető jogok és szabadságok biztosításának, valamint hogy a vízumliberalizáció csak valamennyi kritérium teljesülése esetén válhat valóra;

24.  hangsúlyozza a korrupció elleni küzdelem fontosságát, és emlékeztet a Bizottság megállapítására, miszerint a korrupció számos területen továbbra is elterjedt és súlyos problémát jelent; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a magas szinten elkövetett korrupciós esetekben a nyomozások, büntetőeljárások és ítéletek továbbra is gyenge eredményt mutatnak;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből nyújtott támogatások 2017-es félidős felülvizsgálata során vegye figyelembe a legutóbbi törökországi fejleményeket, és függessze fel az előcsatlakozási alapokból nyújtott összes támogatást, amennyiben a csatlakozási tárgyalásokat felfüggesztik; felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben e forgatókönyv lép életbe, ezeket az összegeket a török civil társadalom és a Törökországban élő menekültek közvetlen támogatására használja fel, és áldozzon többet az olyan emberek közötti csereprogramokba, mint a diákoknak, tudományos dolgozóknak és újságíróknak szóló Erasmus+;

26.  a leghatározottabban elítél minden Törökországban végrehajtott terrortámadást, és szilárdan támogatja a török lakosságot a terrorizmus elleni közös harcunkban; tudomásul veszi az uniós tagállamok és Törökország közötti szoros kétoldalú kapcsolatokat a „külföldi harcosokkal” kapcsolatos, terrorizmus elleni együttműködés terén; hangsúlyozza, hogy az Europol és a török bűnüldöző hatóságok közötti szoros együttműködés kulcsfontosságú a terrorizmus elleni hatékony küzdelem szempontjából; ismételten elítéli, hogy a Kurd Munkáspárt (PKK), amely 2002 óta szerepel a terrorista szervezetek uniós jegyzékében, visszatért az erőszak alkalmazásához, és nyomatékosan felszólítja a pártot, hogy tegye le a fegyvert, és elvárásainak kinyilvánítására békés és jogszerű eszközöket használjon fel; hangsúlyozza, hogy a kurd kérdés békés megoldása Törökország demokratikus jövője szempontjából is szükséges, és csak az összes érintett fél és demokratikus erő bevonásával érhető el; kéri a tárgyalások újrafelvételét a kurd probléma átfogó és fenntartható megoldása érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre azokat a jogszabályokat, amelyek tiltják a terrorista szervezetek uniós jegyzékben szereplő szervezetek jeleit és szimbólumait;

27.  helyteleníti a török kormány azon határozatát, hogy megakadályozza, hogy a német parlamenti képviselők meglátogassák a német hadsereg Incirlikben állomásozó csapatait, ami azt jelenti, hogy át kell helyezni őket egy olyan országba, amely nem tagja a NATO-nak, súlyosan visszavetve a NATO szövetségesei közötti hatékony együttműködést a terrorizmus elleni harcban;

28.  elismerését fejezi ki a török kormány és a helyi nem kormányzati szervezetek elkötelezettségéért, valamint az emberek befogadókészségéért, minthogy kb. 3 millió menekültet fogadnak be; tudomásul veszi a migrációról szóló EU–Törökország nyilatkozatot, és szorgalmazza, hogy a Törökországban tartózkodó legkiszolgáltatottabb menekültek esetében a tagállamok kezdeményezzék az önkéntes áttelepítési programot; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a menekültekbe és az őket befogadó törökországi közösségekbe való hosszú távú beruházást, valamint a pénzösszegek megfelelő elköltését; bátorítja a török kormányt, hogy valamennyi szír menekültnek adjon munkavállalási engedélyt, biztosítsa számukra az egészségügyi ellátáshoz, a szír gyermekek számára pedig az oktatáshoz való hozzáférést; felszólítja Ankarát, hogy továbbra is tartsa magát az Égei-tenger ellenőrzését célzó összehangolt erőfeszítésekhez, fokozza a migránscsempészet elleni küzdelemre tett erőfeszítéseit, valamint maradéktalanul és hatékonyan hajtsa végre az EU és Törökország közötti visszafogadási megállapodást, illetve a Bulgáriával és Görögországgal kötött kétoldalú visszafogadási egyezményeket;

29.  határozottan elítéli Erdoğan elnök azon kijelentéseit, amelyekben egyes uniós vezetőket „náci módszerekkel” vádolt, és polgáraikat „náciknak” nevezte; arra figyelmeztet, hogy az ilyen megalapozatlan kijelentések folytatása aláássa Törökország mint politikai partner hitelességét, belső konfliktusainak exportálása pedig veszélyt jelent a társadalmon belüli békés együttélésre nézve a jelentős török származású közösséggel rendelkező uniós tagállamban; hangsúlyozza, hogy a török kormánynak tartózkodnia kell attól a rendszerszintű törekvéstől, hogy saját céljaira próbálja mozgósítani a tagállamokban élő török diaszpórát; aggodalommal veszi tudomásul az arról szóló jelentéseket, hogy állítólag nyomást gyakorolnak a tagállamokban élő török diaszpóra tagjaira, és elítéli a külföldön élő, kettős állampolgárságú polgárok török hatóságok általi megfigyelését; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nagyszámú útlevelet bevontak, és így embereket hontalanná tettek, ezzel megsértve a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményt, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961. évi ENSZ-egyezményt, továbbá hogy beszámolók szerint török konzulátusok számos polgártól megtagadták szolgáltatásaikat;

30.  emlékeztet a jószomszédi kapcsolatok fenntartásának fontosságára; ezzel összefüggésben felhívja Törökországot, hogy – az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban – fokozza a még nyitott kétoldalú kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseit, ideértve a rendezetlen jogi kötelezettségeket, továbbá a szomszédos országokkal meglévő szárazföldi és tengeri határokkal, valamint légtérrel kapcsolatosan fennálló vitákat is; felszólítja a török kormányt, hogy írja alá és ratifikálja az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS); nyomatékosan felszólítja a török kormányt, hogy vessen véget a görög légtér és felségvizek sorozatos megsértésének, valamint hogy tartsa tiszteletben valamennyi szomszédja területi integritását és függetlenségét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Nagy Török Nemzetgyűlés még nem vonta vissza a Görögország felé tett casus belli fenyegetést;

31.  felhívja Törökországot és Örményországot, hogy törekedjenek kapcsolataik normalizálására; hangsúlyozza, hogy a török–örmény határ megnyitása a kapcsolatok javulását eredményezheti, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra;

32.  felszólítja a török kormányt, hogy halassza el az akkuyui atomerőmű megépítésére irányuló terveit; rámutat, hogy az atomerőmű építésére kijelölt helyszín egy súlyos földrengéseknek kitett régióban fekszik, így az atomerőmű nemcsak Törökország, hanem a földközi-tengeri térség számára is komoly fenyegetést jelent; ennek megfelelően kéri a török kormányt, hogy csatlakozzon az Espooi Egyezményhez, amelynek alapján a felek kötelesek értesíteni egymást és konzultálni egymással, amennyiben olyan jelentős projektet terveznek, amely valószínűleg országhatárokon átterjedő jelentős környezeti hatásokhoz vezet; ezért arra kéri a török kormányt, hogy az akkuyui atomerőmű létrehozására irányuló projekt minden további lépésébe vonja be a szomszédos országok, így Görögország és Ciprus kormányát, vagy legalább konzultáljon velük;

33.  hangsúlyozza, hogy a ciprusi probléma rendezése kedvező hatással lenne az egész régióra, és mindenekelőtt a görög és török ciprusiak javát szolgálná; üdvözli a 2014. február 11-i közös nyilatkozatot, amely a helyzet rendezésének alapját képezheti, és elismerését fejezi ki a görög ciprusi és török ciprusi közösségek vezetőinek az újraegyesítési tárgyalásokon elért jelentős eredményekért; üdvözli, hogy a két vezető egy sor bizalomépítő intézkedésben állapodott meg, és nyomatékosan kéri valamennyi közösen elfogadott intézkedés végrehajtását; üdvözli a preferált térképek cseréjét, amire eddig nem volt példa, valamint a Ciprusról szóló, Genfben megrendezett első konferenciát, amely a kezességet vállaló államok és az Unió részvételével zajlott, továbbá támogatja annak folytatását a biztonságról és a garanciákról szóló fejezetre vonatkozó, kölcsönösen elfogadható megállapodás elérése érdekében; támogatja a tisztességes, átfogó és életképes rendezést támogatja, amely politikailag egyenlő két közösségből és két zónából álló föderáción alapul, amely egységes nemzetközi jogi személyiséggel, egységes szuverenitással és egységes állampolgársággal rendelkezik, ahol a két közösség politikailag egyenlő, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival, a nemzetközi joggal, az uniós vívmányokkal, tiszteletben tartva az Unió alapját képező elveket; üdvözli a felek fokozott elkötelezettségét a ciprusi probléma rendezésének megvalósítása mellett; elvárja, hogy Törökország tevékenyen támogassa a tárgyalások gyors és eredményes lezárását, és ismételten kijelenti, hogy Törökország átfogó rendezés iránti elkötelezettsége és az e rendezéshez való hozzájárulása továbbra is döntő jelentőségű; felszólít minden érintett felet, hogy tevékenyen támogassák a tárgyalási folyamatot, járuljanak hozzá annak pozitív eredményéhez és használják ki a jelenlegi helyzet nyújtotta egyedülálló lehetőséget; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy minden rendelkezésre álló erőforrást használjon fel annak érdekében, hogy teljes mértékben támogassa az újraegyesítési folyamat sikeres lezárását;

34.  ismételten felhívja Törökországot, hogy haladéktalanul kezdje meg csapatainak kivonását Ciprusról, adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően, továbbá tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely a jogellenes telepekkel kapcsolatos politikája révén megbontja a sziget demográfiai egyensúlyát; megjegyzi, hogy a rendezésről szóló megállapodás hatálybalépésének idejére jól elő kell készíteni a jövőbeli ciprusi török tagállamban az uniós vívmányok végrehajtását; elismeri e tekintetben, hogy az uniós integráció előkészítéséért felelős, két közösségen alapuló eseti bizottságnak kell folytatnia munkáját; kötelezettséget vállal arra, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bevonja a ciprusi török közösséget teljes uniós integrációjuk előkészítésébe, és erre kéri a Bizottságot is; elismerését fejezi ki az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság (CMP) mind a török ciprusi, mind a görög ciprusi eltűnt személyek felkutatására irányuló tevékenysége tekintetében, és elégedettségének ad hangot amiatt, hogy biztosították a fokozott hozzáférést valamennyi érintett helyszínhez, a katonai területeket is beleértve; felszólítja Törökországot, hogy a katonai irattáraiból származó információk átadásával segítse a CMP-t; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a CMP által végzett munkára, és ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy az Európai Parlament az eltűnt személyekkel foglalkozó állandó előadót jelölt ki;

35.  elismeri a Ciprusi Köztársaság azon jogát, hogy kétoldalú megállapodásokat kössön kizárólagos gazdasági övezetére vonatkozóan; ismételten felszólítja Törökországot, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben valamennyi tagállam szuverén jogait, beleértve a természeti erőforrások az uniós vívmányokkal és a nemzetközi joggal összhangban való feltárásához és kiaknázásához kapcsolódó jogot; nyomatékosan felszólítja Törökországot, hogy vegyen részt a jogviták békés rendezésében, és tartózkodjon minden olyan fenyegetéstől vagy fellépéstől, amely a jószomszédi kapcsolatokra hátrányos hatást gyakorolhat;

36.  határozottan úgy véli, hogy csak hiteles politikai megoldással biztosítható Szíria stabilitása, valamint az ISIS/Dáis és más, az ENSZ által jegyzékbe vett terrorszervezetek feletti végleges győzelem elérése; ismételten megerősíti az ENSZ által vezetett genfi folyamat elsőbbségét; elismeri az asztanai tárgyalásokon az ellenségeskedés teljes megszüntetésére tett erőfeszítéseket, valamint a tűzszünet nyomon követésére és maradéktalan betartására vonatkozó háromoldalú mechanizmus létrehozását; nyomatékosan kéri, hogy minden kezességet vállaló állam, köztük Törökország is tegyen eleget kötelezettségvállalásainak a tűzszünet maradéktalan betartásának biztosítása tekintetében, valamint hogy érjenek el előrelépést az egész országra kiterjedő, teljes és akadálytalan humanitárius hozzáférés biztosítása, az ostromok beszüntetése és valamennyi önkényesen fogva tartott személy, köztük a nők és gyerekek szabadon bocsátása terén, összhangban a 2268. számú ENSZ BT-határozattal; ismételten felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben valamennyi szomszédja szuverenitását és területi integritását;

37.  kéri ezen állásfoglalás török nyelvre történő lefordítását;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0450. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423. (3) HL C 285., 2016.8.5., 11. o. (4) HL C 328., 2016.9.6., 2. o. (5) HL L 51., 2008.2.26., 4. o.