Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Eritreáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Dawit Isaak ügye kapcsán Eritreáról szóló, 2011. szeptember 15-i(1) és az eritreai helyzetről szóló, 2016. március 10-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2017. június 23-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója által az Emberi Jogi Tanács 35. ülésén, 2017. június 14-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó vizsgálóbizottságának 2016. június 8-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1751 (1992), 1882 (2009), 1907 (2009), 2023 (2011), 2244 (2015) és 2317 (2016) sz. határozataira, melyek 2017. november 15-ig meghosszabbították az Eritreával szembeni fegyverembargót,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az „Új lendület az Afrika–EU partnerség számára” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2017. május 4-i közös közleményre,

–  tekintettel a 2005-ben és 2010-ben felülvizsgált, Eritrea által is aláírt AKCS–EU partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás),

–  tekintettel az Eritreával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, a 2010. július 26-i 2010/414/KKBP(3) és a 2012. október 15-i 2012/632/KKBP tanácsi határozattal(4) módosított, 2010. március 1-jei 2010/127/KKBP(5) tanácsi határozatra;

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságához Dawit Isaak és más politikai foglyok nevében benyújtott 428/12 (2012) sz. keresetre,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága 60. ülésén, 2017. május 22-én tett zárónyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat által az Eritrea és az Európai Unió közötti partnerségről kiadott 2015. évi jelentésre,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében az Eritreával foglalkozó, 2016. február 3-i nemzeti indikatív programra,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre,

–  tekintettel az 1997-ben elfogadott eritreai alkotmányra, amely biztosítja a polgári szabadságjogokat, ideértve a vallásszabadságot is,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai chartájára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Eritrea emberi jogi helyzete a legrosszabbak közé tartozik a világon, mindennapos az emberi jogok megsértése, és az elmúlt években nem volt tapasztalható javulás; mivel Eritrea kormánya széles körű kampányba kezdett a lakosság feletti ellenőrzés fenntartása és az alapvető szabadságjogok korlátozása céljából, azzal az ürüggyel, hogy az állam integritását kívánja megvédeni;

B.  mivel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó vizsgálóbizottsága szerint a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a kínzás (ideértve a szexuális kínzást és a szexrabszolgaságot is), a rabszolgaságként alkalmazott sorkatonai szolgálat, a kényszermunka és a határon bevezetett, „ölési célzatú lövések” politikája emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek;

C.  mivel 2001 szeptemberében az eritreai hatóságok több tucat állampolgárt letartóztattak, akik támogattak egy demokratikus reformokat sürgető nyílt levelet; mivel a fogva tartottakat nem vádolták meg bűncselekménnyel vagy állították bíróság elé, és többségük a mai napig börtönben ül; mivel emberi jogi csoportok és nemzetközi megfigyelők széles körben tiltakoztak e helyzet ellen, és mivel ennek dacára jelentések szerint többen életüket vesztették a börtönben; mivel ugyanakkor 2016. június 20-án Eritrea külügyminisztere, Oszmán Szálih a fogva tartottakra mint politikai foglyokra utalt, kijelentve, hogy „valamennyien életben vannak”, és hogy akkor állítják bíróság elé őket, „amikor a kormány úgy dönt”;

D.  mivel Dawit Isaak eritreai-svéd kettős állampolgárt 2001. szeptember 23-án letartóztatták, miután az eritreai kormány törvénytelenné nyilvánította a magánkézben lévő médiát; mivel utoljára 2005-ben hallottak felőle; mivel Dawit Isaak bebörtönzése az eritreai sajtószabadságért folytatott küzdelem nemzetközi szimbólumává vált, és nemrégiben egy médiaszakértőkből álló független nemzetközi zsűri neki ítélte a 2017. évi UNESCO-Guillermo Cano Sajtószabadság Világdíjat, elismerve bátorságát, ellenállását és a véleménynyilvánítás szabadsága iránti elkötelezettségét;

E.  mivel Dawit Isaak családját elviselhetetlen fájdalom és bizonytalanság gyötri Isaak eltűnése óta, mivel keveset tudnak szerettük hogylétéről, tartózkodási helyéről és jövőjéről;

F.  mivel a 2001. szeptemberi leszámolás alkalmával letartóztattak 11 politikust – akik valamennyien a hatalmon lévő Népfront a Demokráciáért és az Igazságért (PFDJ) párt központi bizottságának egykori tagjai, úgymint Petrosz Szolomon korábbi külügyminiszter –, miután a kormánynak és Isaias Afwerki elnöknek címzett nyílt levelet tettek közzé, reformot és „demokratikus párbeszédet” sürgetve; mivel a következő héten 10 újságírót tartóztattak le, köztük Isaakot;

G.  mivel nagyszámú eritreait tartóztatnak le tarthatatlan indokokkal, például azért, mert független nézeteket hangoztatnak, vagy kifejezett indoklás nélkül, és meghatározatlan ideig tartják őket őrizetben; mivel az őrizetbe vett személyeket – köztük gyermekeket – rendkívül rossz körülmények között tartják fogva, ami egyes esetekben kínzásnak és az orvosi ellátás megtagadásának minősül; mivel a nemzetközi szervezetek számára – az Aszmarában található földfeletti börtön kivételével – nem tették lehetővé, hogy bejussanak a börtönlétesítményekbe;

H.  mivel csak négy vallást ismernek el: az eritreai ortodox egyházat, a katolikus egyházat, az evangélikus egyházat és az iszlámot; mivel az összes többi vallást tiltják, és követőiket és azok családtagjait letartóztatják és bebörtönzik; mivel 2016 óta megfigyelhető a vallásgyakorlók ellen irányuló zaklatás és erőszak újbóli erősödése; mivel a Christian Solidarity Worldwide (CSW) becslése szerint csak 2017 májusában 160 keresztényt börtönöztek be Eritreában;

I.  mivel az eritreai ortodox egyház – a nemzet legnagyobb vallási közössége – pátriárkáját, Abune Antoniost 2007 óta fogva tartják, mivel visszautasította 3000 olyan hívő kiközösítését, akik szembeszegültek a kormánnyal; mivel azóta a tartózkodási helye ismeretlen, és megtagadják tőle az orvosi ellátást;

J.  mivel Eritreában nincs független igazságszolgáltatás és a nemzetgyűlés; mivel a demokratikus intézmények hiánya az országban vákuumot teremtett a jó kormányzás és a jogállamiság tekintetében, ami az emberiesség elleni bűncselekmények büntetlenségét biztosító környezetet hozott létre;

K.  mivel csak egy törvényes politikai párt van, a Népi Front a Demokráciáért és Igazságért Párt (PFDJ); mivel minden más politikai pártot betiltottak; mivel a Freedom House szerint a gyakorlatban a PFDJ-n és a katonaságon kívül más politikai jelentőségű intézmény nincs Eritreában, és mindkettő az elnök szigorú ellenőrzése alatt áll;

L.  mivel Eritreában nem létezik sajtószabadság tekintettel arra, hogy a független médiát betiltották, és a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságra vonatkozó globális indexe szerint Eritrea a 170–180 értékelt ország rangsorában nyolcadik éve az utolsó helyet foglalja el;

M.  mivel az 1997-re tervezett elnökválasztást és parlamenti választásokat soha nem tartották meg, és mivel az ugyanebben az évben ratifikált alkotmányt soha nem alkalmazták; mivel Eritreában 24 éve nem tartottak országos választásokat, és lényegében nincs független igazságszolgáltatás, működő nemzetgyűlés és civil társadalom;

N.  mivel Eritrea a 2016-os humán fejlettségi mutató alapján 188 ország közül a 179. helyen áll az UNDP emberiség fejlődésről szóló 2016. évi jelentése szerint;

O.  mivel 2016-ban a hazájukból menekülő eritreaiak alkották az Európába vezető veszélyes utazást megkockáztató negyedik legnagyobb számú csoportot (a szírek, irakiak és afgánok után), akik kegyetlen embercsempészek kezei közé kerülve megpróbálják a veszélyes földközi-tengeri átkelést; mivel ezért az eritreai helyzet közvetlenül érinti Európát, mivel ha az országban tiszteletben tartanák és támogatnák az emberi jogokat, és az emberek félelem nélkül élhetnének, akkor az eritreaiak visszatérhetnének hazájukba;

P.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) szerint több mint 400 000 eritreai – a teljes népesség 9%-a – menekült el az országból; mivel az UNHCR becslése szerint havonta körülbelül 5000 eritreai hagyja el az országot, ami nagymértékben a nem szűnő súlyos emberi jogi jogsértéseknek tudható be; mivel 2015-ben az eritreai menedékjogi ügyek 69%-ában megadták a menedékstátuszt az Unióban, míg a kérelmezők további 27%-a kiegészítő védelmet kapott, ami jelzi az Eritreában tapasztalható üldöztetés súlyosságát;

Q.  mivel Eritrea támogatja a kartúmi folyamatot (az EU és az Afrikai Unió 2014. november 28-án azzal a céllal indított kezdeményezését, hogy kezeljék a migráció és az emberkereskedelem kérdését), amely magában foglalja konkrét projektek végrehajtását, ideértve a kapacitásépítést az igazságszolgáltatás és a tájékoztatás terén;

R.  mivel sok fiatal elmenekült az országból az elnyomó kormányzat és a kötelező sorkatonai szolgálat elől, amely gyakran nagyon fiatal korban kezdődik, és az eritreaiak többsége meghatározatlan ideig van szolgálatban; mivel a sorkatonai szolgálatot teljesítők többsége olyan rabszolgahelyzetben marad, ahol ellenőrzés alatt tartják a munkáját, álláspályázatait és a családi élettel kapcsolatos lehetőségeit; mivel jelenleg becslések szerint 400 000 ember teljesít határozatlan idejű kényszerített katonai szolgálatot, és köztük sokan kényszermunkát végeznek, amiért kevés vagy semmilyen fizetést sem kapnak; mivel a női sorkatonák háztartási kényszerszolgaságnak és szexuális erőszaknak vannak kitéve;

S.  mivel az eritreai társadalom minden területén jelen van a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és erőszak; mivel a nők a szexuális erőszak szélsőségesen magas kockázatának vannak kitéve nemcsak a hadseregben és a katonai kiképzőtáborokban, hanem tágabb értelemben a társadalomban is; mivel a becslések szerint Eritreában a lányok 89%-a átesett a női nemi szervek megcsonkításával járó beavatkozáson; mivel 2007 márciusában a kormány ugyanakkor kihirdette, hogy bűncselekménynek nyilvánítja és tiltja a női nemi szervek megcsonkítását, valamint a fenti évben támogatta a beavatkozás visszaszorítását célzó oktatási programokat;

T.  mivel a rezsim az eritreai diaszpórára is kiterjeszti totalitárius uralmát, az ott élőktől a szerzett bevételeikre kivetett 2%-os adók kikényszerítése, utánuk való kémkedés és az Eritreában maradt családtagok célzott támadása révén;

U.  mivel az eritreai rezsim 2011 óta tagadja, hogy az országok éhínség fenyegeti; mivel idén Kelet-Afrikát különösen súlyos aszály sújtja, fokozva az eritreai helyzettel kapcsolatos aggodalmakat; mivel az UNICEF szerint 2017 januárjában 1,5 millió eritreait – köztük 15 000 alultápláltságban szenvedő gyermeket – érintett az élelmiszer-ellátás bizonytalansága;

V.  mivel az EU a fejlesztési segélyek és támogatások terén Eritrea fontos támogatója; mivel 2016 januárjában a Parlament határozott aggálya és ellenkezése ellenére az EU és Eritrea új nemzeti indikatív programot írt alá a 11. EFA keretében, amely 200 millió eurót biztosít; mivel a fellépéseknek a megújuló energiára, a kormányzásra és az államháztartási gazdálkodásra kell összpontosítaniuk, elsősorban az energiaágazatban;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli az emberi jogok Eritrea általi szisztematikus, széles körű és súlyos megsértését; felszólítja az eritreai kormányt, hogy vessen véget az ellenzéki személyek, az újságírók, a vallási vezetők és az ártatlan civilek fogva tartásának; követeli az Eritreában lelkiismereti okokból fogva tartottak, különösen Dawit Isaak és a 2001 szeptembere óta fogva tartott más újságírók, továbbá Abune Antonios haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátását; követeli, hogy az eritreai kormány adjon részletes tájékoztatást a szabadságuktól megfosztott személyek sorsáról és hollétéről;

2.  emlékeztet az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának 2017. májusi határozatára, és követeli, hogy Eritrea haladéktalanul erősítse meg, hogy Dawit Isaak jól van, engedjék őt szabadon, tegyék lehetővé, hogy találkozzon családjával és jogi képviselőivel, továbbá biztosítsák számára a börtönben töltött évekért a szükséges kártérítést; felszólítja továbbá Eritreát arra is, hogy az Afrikai Bizottság határozatának megfelelően hagyjon fel a független média tiltásával;

3.  megjegyzi, hogy az Afrikai Bizottság határozatának be nem tartásával Eritrea továbbra is nyilvánvalóan semmibe veszi a nemzetközi normákat és az alapvető jogokat, beleértve többek között a tisztességes eljáráshoz való jogot, a kínzás tilalmát, a véleménynyilvánítás szabadságát, a családdal való kapcsolattartás jogát, és hogy minden országnak tiszteletben kell tartania az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját;

4.  felszólítja az eritreai kormányt, hogy engedje szabadon Abune Antoniost, lehetővé téve számára, hogy ismét elfoglalja helyét pátriárkaként, és szüntesse be az országban a békés vallási tevékenységekbe való beavatkozást; emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság alapvető jog, és határozottan elítéli a valláson alapuló erőszak vagy megkülönböztetés minden formáját;

5.  kéri, hogy a vádlottak részesüljenek tisztességes tárgyalásban, szüntessék meg a kínzásokat és más megalázó bánásmódokat, így az élelmiszer-, a víz- és orvosi ellátás korlátozása tekintetében; emlékezteti az eritreai kormányt a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségére a bírósági eljárás nélküli kivégzések kivizsgálása tekintetében;

6.  emlékezteti az eritreai kormányt, hogy sok intézkedése emberiesség elleni bűncselekménynek minősül, és hogy bár Eritrea nem részes fele a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának, a Római Statútum számos rendelkezése az Eritreára is kötelező nemzetközi szokásjogot tükrözi; hangsúlyozza, hogy támogatja az ENSZ vizsgálóbizottságának ajánlását és ez eritreai hatóságok által elkövetett feltételezett súlyos emberi jogi jogsértések és emberiesség elleni bűncselekmények kivizsgálását annak biztosítása érdekében, hogy megtörténjen minden bűnösnek talált személy felelősségre vonása;

7.  teljes támogatását fejezi ki az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának munkája iránt; felszólítja az EU-t, hogy az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együttműködve szorosan kövessék nyomon az eritreai általános helyzetet, és tegyenek jelentést minden esetről, amikor megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;

8.  követeli, hogy Eritrea teljes körűen és haladéktalanul érvényesítse a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt, valamint teljes körűen tegyen eleget a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából és az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájából fakadó, mindkét esetben a kínzás tilalmát is magukban foglaló kötelezettségeinek; aggodalommal állapítja meg, hogy a kormányzati ellenőrzés erőteljesen korlátozza a köz- és magánszereplőket, köztük a vállalatokat is; megállapítja, hogy az államháztartási gazdálkodás hiánya – beleértve a nemzeti költségvetés hiányát – lehetetlenné teszi a költségvetés ellenőrzését;

9.  felhívja az eritreai kormányt, hogy az országban a demokrácia előmozdításának elsődleges eszközeként tegye lehetővé a más politikai pártok létrehozását, és kéri, hogy tegyék lehetővé az emberi jogi szervezetek számára, hogy az országban szabadon működjenek;

10.  emlékeztet arra, hogy az EU Eritreával fennálló partnerségét a Cotonoui Megállapodás szabályozza, valamint hogy minden félnek tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania a szóban forgó megállapodás feltételeit, különös tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartására; felhívja ezért az EU-t, hogy biztosítsa az általa nyújtott segélyek feltételrendszerhez kötöttségét, többek között azt, hogy Eritrea kormánya tartsa be a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit, valamint hogy a politikai foglyokat bocsássák szabadon, mielőtt Eritreának bármely további uniós segélyt folyósítanak; felhívja továbbá az EU-t, hogy minden lehetséges megállapodást és eszközt használjon fel annak biztosítása érdekében, hogy az eritreai kormány betartsa az alapvető szabadságok védelmére és garantálására vonatkozó kötelezettségeit, beleértve a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációk indításának megfontolását is; kéri az Eritreának juttatott, az EU-tól és tagállamoktól származó források részletes és átfogó értékelését;

11.  elítéli, hogy Eritrea továbbra is jelentős uniós támogatásban részesül, különösen a 200 millió EUR értékű eritreai nemzeti indikatív program aláírását; felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együtt vizsgálja felül az ellenőrzési intézkedéseket, gondosan fontolja meg a Parlament által felvetett aggályokat és javaslatokat, és garantálja, hogy ezek eljutnak az EFA-bizottsághoz; úgy véli, hogy az EFA-bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a Parlament azon korábbi ajánlásait, hogy ne fogadják el a nemzeti indikatív programot, hanem folytassanak további eszmecserét;

12.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az eritreai kormány ne részesüljön az elkülönített támogatásból, hanem azt szigorúan és átlátható módon az eritreai emberek fejlődésre, demokráciára, emberi jogokra, jó kormányzásra és biztonságra, valamint a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságra vonatkozó igényeinek kielégítésére fordítsák; sürgeti az EU-t, hogy biztosítsa a közelmúltban jóváhagyott segélyek feltételhez kötött folyósítását, valamint garantálja azt, hogy a nemzeti indikatív program valóban támogassa Eritreát az energiapolitikai fordulat terén annak érdekében, hogy mindenki számára elérhető legyen az energia, még a jelenleg villamosenergia-ellátás nélküli vidéki területeken is; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti indikatív program kormányzással kapcsolatos elemének elsősorban az ENSZ által készített időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben megfogalmazott ajánlások végrehajtására kell összpontosítania;

13.  követeli, hogy a Bizottság kapjon egyértelmű garanciákat az eritreai kormánytól arra vonatkozóan, hogy végre fogja hajtani a demokratikus reformokat és biztosítani fogja az emberi jogok tiszteletben tartását, többek között az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléssel foglalkozó munkacsoport 18. ülésén megfogalmazott ajánlásainak végrehajtásával, melyeket 2014. február 7-én fogadott el;

14.  felszólítja a Tanácsot, hogy az ország rossz emberi jogi teljesítményére válaszként értékelje újra az EU és Eritrea kapcsolatát és az országnak nyújtott uniós fejlesztési segélyeket, valamint tegye közzé az elmúlt évek segélyprogramjainak kézzelfogható eredményeit; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy használják fel az összes rendelkezésre álló eszközt, különösen a Cotonoui Megállapodást annak biztosítására, hogy az eritreai hatóságok betartsák nemzetközi kötelezettségvállalásaikat;

15.  határozottan hangsúlyozza, hogy Eritreának lehetővé kell tennie a nemzetközi és regionális emberi jogi szervezetek – többek között a különleges előadók – akadálytalan bejutását az országba, az esetleges előrelépés nyomon követése érdekében; kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tevékenyen támogassa az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója megbízatásának meghosszabbítását; ösztönzi az eritreai kormányt, hogy sürgősen kezdjen reformokba, így lazítson az egypártrendszerű államon és adjon szabad utat a nemzetgyűlésnek, illetve a választásoknak;

16.  sürgeti az uniós tagállamokat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2023 (2011) sz. határozatával összhangban tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a területükön élő eritreai állampolgárokra a „diaszpóraadó” ne legyen alkalmazható; emlékezteti az eritreai kormányt, hogy a nemzetközi emberi jogi normák biztosítják a saját ország elhagyásához való jogot; felszólítja a kormányt, hogy biztosítsa a szabad mozgást és vessen véget a külföldön élő eritreai polgárokat sújtó „diaszpóraadó” gyakorlatának; sürgeti a kormányt, hogy hagyjon fel a sorkatonai szolgálatot elkerülők, az Eritreából elmenekülni szándékozók és az eritreai kivándoroltakra az eritreai kormány által kivetett 2%-os jövedelemadót meg nem fizetők családtagjait – mint „társtetteseket” – sújtó politikájával;

17.  felhívja az eritreai kormányt, hogy tartsa tiszteletben a katonai szolgálat időtartamát, tartózkodjon a polgárok kényszermunkára történő igénybevételétől, ne tegye többé lehetővé külföldi társaságok számára, hogy díjazás ellenében sorkatonákat dolgoztassanak, teremtse meg annak lehetőségét, hogy a hadseregben a szolgálatot lelkiismereti okból meg lehessen tagadni, és gondoskodjék a besorozottak védelméről;

18.  emlékezteti Eritreát az ILO-egyezményekből következő kötelezettségeire, különös tekintettel a civil társadalmi szervezetek és a szakszervezetek jogára ahhoz, hogy megszerveződjenek, békésen tüntethessenek, részt vehessenek a közügyekben és küzdjenek a munkavállalói jogok javításáért; felhívja az eritreai kormányt, hogy helyezze hatályon kívül azt a politikát, amely tiltja azokat a nem kormányzati szervezeteket, amelyek bankszámlájukon nem rendelkeznek legalább 2 millió dollárral; aggodalmát fejezi ki az üzleti élet, a politika és a korrupció Eritreában tapasztalható szoros összefonódása miatt; elítéli azokat a külföldi vállalatokat, amelyek közreműködnek a kényszermunka igénybe vételében, és nagyobb elszámoltathatóságot, gondosság tanúsítását és beszámolási rendszereket kér minden Eritreában működő vállalattól;

19.  tudomásul veszi, hogy az EU törekszik az Eritreával való együttműködésre a migráció területén; kiemeli, hogy az uniós tagállamok milyen magas arányban hagyják jóvá az eritreaiak menedékre vagy kiegészítő védelemre irányuló kérelmeit, ezért sürgeti a tagállamokat, hogy – a genfi egyezménnyel összhangban – ne küldjék vissza az Európában menedéket kérő eritreaiakat; kéri, hogy az EU tagállamai tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmát, és emlékezteti őket arra, hogy a hazatérő menedékkérőkre menekülési próbálkozásuk miatt valószínűleg önkényes fogva tartás és kínzás vár;

20.  ösztönzi Eritreát, hogy működjön együtt a nemzetközi közösséggel az emberi jogok területén; kéri, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (EJT) működjön együtt Eritreával az igazságszolgáltatási rendszeren belüli kapacitásépítés terén annak révén, hogy egy konstruktív megoldás érdekében a bírák és a jogászok számára szemináriumokat és képzéseket szervez; tudomásul veszi, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának küldöttsége 2017. júliusában Eritreába látogat, és kéri e küldöttséget, hogy számoljon be az általa látottakról, és hogy próbáljon meg az ország minden részébe eljutni, különösen a börtönökbe, ahol megvizsgálhatná a létesítményeket és azokról beszámolhatna;

21.  megismétli, hogy mélységes aggodalommal töltik el az Eritreát is magában foglaló Afrika szarva térségében tapasztalható jelenlegi katasztrofális időjárási körülmények, és egy élelmezési és humanitárius válság ezekkel járó súlyos kockázata; felhívja az EU-t, hogy nemzetközi partnereivel együtt fokozza az érintett lakosság támogatását annak biztosítása érdekében, hogy a szükséges finanszírozás és segítség rendelkezésre álljon;

22.  elítéli az eritreai kormány politikáját, melynek szellemében önkényesen megvonja az állampolgárságot, és követeli, hogy az eritreai állampolgárok tisztességes és egyenlő elbánásban részesüljenek a törvény előtt; hangsúlyozza, hogy Eritreában elsőbbséget kell biztosítani az igazságszolgáltatás hiányosságai orvoslásának, a demokratikus kormányzásnak és a jogállamiság visszaállításának az önkényes és teljes elkülönítéssel történő fogva tartástól, a kínzástól és más emberi jogi jogsértésektől – melyek némelyike emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet – való félelmen alapuló tekintélyelvű hatalomgyakorlás felszámolásával;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, az Afrikai Unió Tanácsának, a Kelet-afrikai Közösségnek, az ENSZ főtitkárának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az eritreai hatóságoknak.

(1) HL C 51. E, 2013.2.22., 146. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0090. (3) HL L 195., 2010.7.27., 74. o. (4) HL L 282., 2012.10.16., 46. o. (5) HL L 51., 2010.3.2., 19. o.