Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2756(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0465/2017

Viták :

PV 06/07/2017 - 8.3
CRE 06/07/2017 - 8.3

Szavazatok :

PV 06/07/2017 - 11.5

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0310

Elfogadott szövegek
PDF 275kWORD 49k
2017. július 6., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Burundi
P8_TA(2017)0310RC-B8-0465/2017

Az Európai Parlament 2017. július 6-i állásfoglalása a burundi helyzetről (2017/2756(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra, különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2015. november 12-i 2248. (2015) és 2016. július 29-i 2303. (2016) számú határozatára,

–  tekintettel a nemzetközi vizsgálóbizottság által készített és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. június 15-i ülésén ismertetett jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának Burundiról szóló első jelentésére, amelyet 2017. február 23-án adott ki,

–  tekintettel a Biztonsági Tanács által a sajtónak 2017. március 9-én Burundiról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatáról 2016. szeptember 20-án kiadott jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a burundi emberi jogi helyzetről szóló, 2016. szeptember 30-i határozatára,

–  tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

–  tekintettel az Afrikai Unió csúcstalálkozóján 2015. június 13-án Burundiról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának tevékenységeiről, valamint a béke és a biztonság afrikai helyzetéről szóló határozatra (Közgyűlés/AU/Dec.598(XXVI)), amelyet az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek 2016. január 30–31-én Addisz Abebában (Etiópia) tartott 26. rendes ülésén fogadtak el,

–  tekintettel az Afrikai Unió közgyűlésének határozataira és nyilatkozataira (Közgyűlés/AU/Dec.605–620(XXVII)), amelyeket az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek 2016. július 17–18-án Kigaliban (Ruanda) tartott 27. rendes ülésén fogadtak el,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának a Burundi Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2016. november 4-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Kelet-afrikai Közösség csúcstalálkozóján 2015. május 31-én Burundiról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Parlament Burundiról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2015. július 9-i(1), a 2015. december 17-i(2) és a 2017. január 19-i(3) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a 2016. március 14-i (EU) 2016/394 tanácsi határozatra az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának (AKCS) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás 96. cikke alapján a Burundi Köztársasággal folytatott konzultációs eljárás lezárásáról,

–  tekintettel a 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi rendeletre, valamint a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2015/1763 és (KKBP) 2016/1745 tanácsi határozatra,

–  tekintettel a Burundiról szóló, 2015. március 16-i, május 18-i, június 22-i és november 16-i, valamint 2016. február 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2015. május 28-i, 2015. december 19-i és 2016. október 21-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Ligue ITEKA Burundiban való betiltásáról szóló, 2017. január 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Burundi alkotmányára, különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Burundit súlyos politikai válságba sodorta és polgári zavargásokat váltott ki Pierre Nkurunziza elnök 2015 áprilisában tett azon bejelentése, hogy harmadszorra is indul az elnökválasztásokon a két elnöki mandátumot lehetővé tévő burundi alkotmány és az arushai megállapodás ellenére; mivel az újraválasztása elleni erős tiltakozásra a kormány nagyon súlyos elnyomással válaszolt, amelynek következtében az országban riasztó mértékben megromlott az emberi jogok helyzete;

B.  mivel a nemzetközi megfigyelők szerint az újraválasztását ellenzőkre a kormány súlyos elnyomást gyakorol 2015 júliusa óta; mivel az erőszak kitörése óta az ENSZ szerint 500 ember vesztette életét; mivel az emberi jogi szervezetek szerint több mint 1 200 embert öltek meg, 400 és 900 közöttire tehető az erőszakos eltüntetések áldozatainak száma, több száz vagy akár több ezer embert kínozhattak meg és több mint tízezret tarthatanak önkényesen fogva;

C.  mivel Pierre Nkurunziza elnök nem zárja ki az alkotmány módosításának lehetőségét, hogy 2020-tól negyedik mandátumot tölthessen be, és mivel belső folyamat zajlik a mandátumokra vonatkozó jelenlegi korlátozások megszüntetése céljából; mivel ez ellentmondana Pierre Nkurunziza elnök korábbi nyilatkozatainak és veszélybe sodorná a válság hosszú távon életképes megoldását célzó kollektív erőfeszítéseket;

D.  mivel az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatáról készült jelentés „az emberi jogok súlyos megsértéseit és súlyos visszaéléseket jelző számos bizonyítékot” felsorol, amelyeket az országban elsősorban a biztonsági erők és a hatóságok követtek el; mivel 2017 áprilisa óta fokozódott az erőszakra és a gyűlöletre való felbujtás, különösen a hatalmon lévő CNDD-FDD párt ifjúsági milíciájának (Imbonerakure) gyűlése alkalmából; mivel az ellenzék és a civil társadalom szereplői, különösen emberijog-védők, újságírók és ügyvédek az ilyen visszaélések elsődleges célpontjai; mivel az Emberi Jogi Tanács által felállított vizsgálóbizottság végleges jelentése 2017 szeptemberében várható;

E.  mivel a jelzett erőszakos cselekmények gyilkosságokat, emberrablásokat, erőszakos eltüntetéseket, kínzást, szexuális erőszakot, illetve önkényes letartóztatásokat és fogva tartásokat foglalnak magukban; mivel a korrupció és az állami hatóságok fellépésének elmaradása fenntartják a büntetlenség kultúráját, ami megakadályozza, hogy a halálos áldozatokkal járó erőszak számos elkövetőjét, köztük a biztonsági erők és a hírszerző szolgálatok tagjait bíróság elé állítsák;

F.  mivel a burundi hatóságok 2016 októberében betiltottak öt emberi jogi szervezetet és 2017 januárjában betiltották a legrégebben az országban működő ilyen szervezetet, az ITEKA Ligát is; mivel 2016 decemberében a parlament törvényt fogadott el a nemzetközi nem kormányzati szervezetek szigorú ellenőrzéséről;

G.  mivel fokozódtak a független médiával és újságokkal szembeni szigorítások; mivel a független médiát továbbra is cenzúrázzák, felfüggesztik, blokkolják és/vagy bezáratják; mivel újságírók eltűnések, fenyegetések, fizikai erőszak és bírósági zaklatás áldozatául estek; mivel minden független rádióállomást felfüggesztettek; mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet által összeállított 2017-es sajtószabadság-indexben a 180 országból Burundi a 160. helyet foglalja el;

H.  mivel az ENSZ tisztviselői arról számolnak be, hogy az állami tisztviselők egyre gyakrabban alkalmaznak megosztó retorikát, ami miatt az erőszak fokozódásától és a válság lehetséges „etnicizálódásától” lehet tartani; mivel a beszámolók szerint a CNDD-FDD párt (Nemzeti Tanács a Demokrácia Védelmére/a Demokrácia Védelméért Harcoló Erők) és ifjúsági tagozata, az Imbonerakure milícia tömeges erőszakot és megfélemlítést alkalmaz;

I.  mivel 2016 októberében Burundi a Római Statútumból való kilépésre irányuló eljárást indított, ezáltal kifejezve azon szándékát, hogy kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból a bíróság azon határozatát követően, hogy előzetes vizsgálatot indít az országban zajló erőszakról és az emberi jogok megsértéseiről;

J.  mivel 2016 augusztusában a burundi kormány elutasította, hogy az ENSZ rendőröket vezényeljen az országba a helyzet nyomon követésének biztosítása céljából; mivel a burundi kormány úgy döntött, hogy felfüggeszti együttműködését az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalával, és elutasította az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által létrehozott vizsgálóbizottsággal való együttműködést;

K.  mivel 2015. december 21-én a burundi parlament elutasította az Afrikai Unió békefenntartó egységének bevetésére vonatkozó javaslatot, azzal érvelve, hogy az Afrikai Unió csapatainak bármely katonai beavatkozása egy megszálló erő általi inváziót jelentene;

L.  mivel 2015. december 8-án a Cotonoui Megállapodás 96. cikke értelmében az Európai Unió konzultációs folyamatot indított Burundi kormányával az AKCS-államok csoportja, az Afrikai Unió, a Kelet-afrikai Közösség és az ENSZ képviselőinek jelenlétében; mivel 2016 márciusában az Európai Unió lezárta a konzultációkat, és arra a következtetésre jutott, hogy a burundi kormány által az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság terén javasolt kötelezettségvállalások elégtelenek;

M.  mivel ezen eljárás végén az Európai Unió egy sor konkrét intézkedést határozott meg, amelyeket a burundi kormánynak meg kell hoznia a teljes körű együttműködés folytatásának lehetővé tétele érdekében;

N.  mivel az Unió felfüggesztette a burundi kormányzatnak nyújtott közvetlen pénzügyi támogatást, köztük a költségvetési támogatást is; mivel az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy fenntartja a népességnek és a humanitárius segítségnyújtás címén nyújtott pénzügyi támogatást, többek közt az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító projektekét is;

O.  mivel az Európai Unió célzott szankciókat fogadott el azon személyek, egységek és szervek ellen, akik és amelyek aláássák a demokráciát vagy akadályozzák a burundi helyzet politikai megoldását; mivel jelenleg az Afrikai Unió is szankciók elfogadását vizsgálja;

P.  mivel a Burundin belüli párbeszéd a Kelet-afrikai Közösség égisze alatt zajlik, az Afrikai Unió és az Európai Unió támogatásával, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa azt tekinti az egyetlen életképes megoldásnak a burundi helyzet fenntartható politikai rendezésére; mivel ennek a párbeszédnek mindenki számára nyitottnak kell lennie, ide értve az ellenzéki pártokat, a civil társadalmat és a diaszpóra tagjait is;

Q.  mivel a burundi politikai patthelyzet és a gazdasági helyzet romlása komoly következményekkel járnak a lakosságra; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának becslései szerint több mint 420 000 ember menekült el Burundiból, hogy a szomszédos országokban keressen menedéket; mivel az ENSZ főtitkára szerint jelenleg 209 000 a belső menekültek száma; mivel 3 millió embernek van szüksége humanitárius segélyre és 2,6 millió embert érint súlyosan az élelmiszer-ellátás bizonytalansága; mivel 700 000 ember függ sürgős élelmiszersegélytől annak ellenére, hogy a kormány megszüntetett bizonyos korlátozásokat; mivel ez a helyzet komolyan veszélyezteti a régió stabilitását;

1.  komoly aggodalmának ad hangot a burundi politikai és biztonsági helyzettel kapcsolatban; határozottan elítéli a Burundiban 2015 óta bekövetkezett erőszakos cselekményeket, gyilkosságokat és az emberi jogok megsértésének egyéb eseteit; hatékony és arányos fellépésre szólít fel az újabb erőszakos cselekmények megelőzése céljából;

2.  aggódik az elkövetők általános büntetlensége miatt, különösen az erőszakos cselekmények és az emberi jogok megsértése kapcsán; emlékeztet, hogy a nemzetközi és regionális emberi jogi jogszabályok szerint a burundi kormány köteles garantálni, megvédeni és előmozdítani az alapjogokat, köztük a polgári jogokat és a polgárok politikai jogait; ebben az összefüggésben kéri az utóbbi években Burundiban történt gyilkosságok és visszaélések alapos és független kivizsgálását, és kéri, hogy gondoskodjanak arról, hogy a felelősök feleljenek tetteikért;

3.  határozottan helyteleníti, hogy a burundi kormány megkezdte az ország kivonását a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútum hatálya alól; kéri a burundi kormányt, hogy szakítsa meg a kivonási eljárást és gondoskodjon arról, hogy az ország továbbra is teljes mértékben részt vegyen a Nemzetközi Büntetőbíróságban;

4.  sürgeti a burundi kormányt, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2303. (2016) számú határozatát és tegye lehetővé az ENSZ egyik rendőri egységének bevetését az ország biztonsági helyzete nyomon követésének biztosítása érdekében;

5.  üdvözli az ENSZ burundi emberi jogi helyzettel foglalkozó, 2016 novemberében annak érdekében létrehozott vizsgálóbizottságát, hogy kivizsgálja az emberi jogok megsértésének Burundiban 2015 áprilisa óta elkövetett eseteit; felkéri a burundi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a vizsgálóbizottság tagjaival;

6.  üdvözli, hogy az ENSZ főtitkára, Antonio Gutierrez a közelmúltban Michel Kafando személyében új különmegbízottat nevezett ki Burundiba, hogy elősegítse az aktuális politikai folyamat megértését;

7.  megismétli a szólásszabadság melletti elkötelezettségét és megerősíti a civil társadalom, az ügyvédek, az emberi jogi szervezetek és a média alapvető szerepét a demokratikus társadalmakban; ebben az összefüggésben felszólítja a burundi hatóságokat, hogy szüntessék meg az ilyen jellegű szervezetek számára előírt tiltásokat és korlátozásokat, térjenek vissza a külföldi nem kormányzati szervezetekre vonatkozó új jogszabályhoz és gondoskodjanak arról, hogy az újságírók és az emberijog-védők teljesen szabadon és biztonságban tevékenykedhessenek az országban;

8.  aggódik annak veszélye miatt, hogy az aktuális helyzet mélyebben megoszthatja a különböző etnikumokat; elítéli a válság „etnicizálását”, ami etnikai ideológián alapuló propaganda segítségével jön létre; határozottan kér minden Burundiban jelen lévő felet, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól és szóhasználattól, amely fokozhatja az erőszakot, elmélyítheti a válságot vagy hosszú távon negatívan hathat a régió stabilitására, valamint hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben az arushai megállapodást;

9.  elítéli az Imbonerakure ifjúsági milícia vezetői által a menekültek és az ellenzékiek elleni gyűlöletkeltést és erőszakra való felbujtást, különösen az ellenzéki nők megerőszakolására való általános felhívást és követeli e milíciák haladéktalan lefegyverzését; rendkívüli aggodalmának ad hangot azon új jogszabály elfogadása miatt, amely az esetlegesen e milícia tevékenységeinek legitimálására szolgáló, önkéntes nemzeti hadtest létrehozásáról szól;

10.  minden jelen lévő felet határozottan felszólít, hogy alakítsák ki a bizalom helyreállításának megfelelő feltételeket és nyitott, átlátható és kizárástól mentes, a kormány, az ellenzéki pártok és a civil társadalom közti nemzeti párbeszéd révén részesítsék előnyben a nemzeti egységet a burundi alkotmánynak, az arushai megállapodásnak és az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelően;

11.  megállapítja, hogy a burundi helyzetnek rendkívül káros hatásai vannak az egész régióra; e tekintetben üdvözli az Afrikai Unió támogatásával a Kelet-afrikai Közösség égisze alatt vezetett tárgyalásokat és kéri, hogy e konfliktus mielőbbi, életképes és hosszú távú megoldása érdekében a burundi hatóságok vállaljanak szerepet és működjenek együtt, ugyanakkor kifejezetten aggódik e párbeszéd előrehaladásának lassúsága miatt;

12.  felkéri az Európai Uniót, hogy támogassa a regionális szereplők válság megoldására irányuló erőfeszítéseit; kéri a Kelet-afrikai Közösség által közvetítőnek kinevezett Mkapa úr, volt tanzániai elnök ütemtervének végrehajtását;

13.  üdvözli az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának azon határozatát, hogy engedélyezi Burundiban egy afrikai megelőzési és védelmi misszió bevetését a politikai megoldás elősegítésére; sürgeti a burundi kormányt, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az emberi jogi megfigyelők és szakértők mielőbbi bevetésének elősegítésére tett kötelezettségvállalását, nevezetesen azáltal, hogy haladéktalanul vízumot ad ki számukra és mielőbb eleget tesz a többi szükséges formalitásnak;

14.  úgy véli, hogy a nemzetközi megfigyelők nagyobb létszámú burundi jelenléte jelentős mértékben hozzájárulhat az emberi jogi és biztonsági helyezet javításához; kéri, hogy a már jelen lévő 30 megfigyelő támogatása céljából a létszámot az Afrikai Unió további 200 katonai és emberi jogi megfigyelőjével egészítsék ki;

15.  szükségesnek véli az AMISOM keretében bevetett burundi katonáknak szánt források nyomon követhetőségének az Afrikai Unióval összehangolt tisztázását;

16.  úgy véli, hogy az EU-val, többek közt a tagállamokkal való kapcsolatok normalizálása úgy lehetséges, ha a burundi hatóságok a Cotonoui Megállapodás 96. cikkében említett konzultációkhoz szükséges, a „kötelezettségvállalási jegyzékben” szereplő minden rendelkezést végrehajtanak;

17.  a Cotonoui Megállapodás 96. cikke címén a burundi hatóságokkal folytatott konzultációt követően tudomásul veszi az Európai Unió azon határozatát, hogy felfüggeszti a burundi kormányzatnak nyújtott közvetlen pénzügyi segélyt és üdvözli az Európai Unió által a békére irányuló erőfeszítések és az emberi jogok elleni fellépésekért felelős személyekre bevezetett utazási korlátozások elfogadását és vagyoni eszközeik befagyasztását; hangsúlyozza, hogy az Unió fenntartja a burundi népnek – többek közt a menekülteknek – nyújtott pénzügyi támogatás teljes összegét az egészségügy, a táplálkozás és az oktatás kiemelt területein, valamint a közvetlen módon nyújtott humanitárius segélyt; támogatja az Európai Unió megújított, célzott szankcióit és az EU Tanácsának azon határozatát, hogy a 96. cikk címén folytatott konzultációkat követően felfüggeszti a Burundinak nyújtott költségvetés-támogatást;

18.  komoly aggodalmának ad hangot a burundi menekültek szomszédos országokba való nagyarányú beáramlása és a Burundin belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülők riasztó humanitárius helyzete miatt, és ismételten megerősíti a régióban jelen lévő humanitárius szervezetek és a menekülteket befogadó szomszédos országok iránti támogatását; nyomatékosan kéri az Európai Uniót és a többi támogatót, hogy növeljék pénzügyi támogatásukat és a lakóhelyét elhagyni kényszerült személyeknek és a burundi menekülteknek nyújtott humanitárius segélyt; emlékezteti a tagállamokat a genfi egyezmény tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségvállalásukra;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burundi kormányának és parlamentjének, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Bizottságnak és az Európai Unió Miniszterek Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió tagállamai kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió tagállamainak és intézményeinek és az ENSZ főtitkárának.

(1) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0275.
(2) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0474.
(3) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0004.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat