Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, a „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatra(1),

–  tekintettel a Részes Felek Konferenciájának (COP21) 21. ülésén 2015. december 12-én Párizsban elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (3) és (5) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”, valamint az EUMSZ 11. cikkére,

–  tekintettel az „Európa fenntartható jövője: a következő lépések – Európai fellépés a fenntarthatóságért” című, 2016. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2016)0739),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2011 januárjában erősített meg,

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programra(2),

–  ekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 30/2016. számú jelentésére: 2016. évi jelentés a környezeti mutatókról,

–  tekintettel a 2030-ig szóló menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság Európai Politikai Stratégiai Központjának 2016. július 20-i, „Fenntarthatóságot most! A fenntarthatóság európai víziója” című stratégiai feljegyzésére(4),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiára(5), annak félidős értékelésére(6), valamint az Európai Parlament félidős értékelésről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) erőforrásokkal foglalkozó nemzetközi testülete „A fenntartható fejlesztési célok szakpolitikai koherenciája” (2015), „Globális anyagáramlás és erőforrás-termelékenység” (2016), valamint „Erőforrás-hatékonyság: Potenciál és gazdasági vonatkozások” (2017) című jelentéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című 2016. november 10-i közös közleményre (JOIN(2016)0049),

–  tekintettel a 2016. október 20-án Quitóban tartott ENSZ Habitat III konferencián elfogadott új városfejlesztési menetrendről szóló megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, továbbá a Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire (A8-0239/2017),

A.  mivel az EU és tagállamai elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend), többek között a fenntartható fejlesztési célokat;

B.  mivel az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési célja egy jobb társadalom és világ gyakorlati és mérhető fellépések révén megvalósítható, számos kérdésre – többek között a jobb és egyenlőbb egészségügyi állapotra, a polgárok nagyobb jóllétére és oktatására, a nagyobb általános jólétre, az éghajlatváltozás elleni fellépésre, valamint a környezet jövőbeli generációk számára történő megőrzésére – kiterjedő programját képviseli, és ennek következtében az Unió munkájának valamennyi területén horizontálisan vizsgálandó;

C.  mivel a jövőbeli gazdasági növekedés csak akkor lesz lehetséges, ha teljes mértékben tiszteletben tartjuk bolygónk tűrőképességének határait, hogy mindenki számára biztosítható legyen a méltóságteljes élet;

D.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend átalakulási potenciállal bír, valamint egyetemes, nagyratörő, átfogó, oszthatatlan és egymáshoz kapcsolódó célokat fogalmaz meg, amelyek célja a szegénység felszámolása, a megkülönböztetés elleni küzdelem, a jólét, a környezetért való felelősségvállalás, a társadalmi befogadás és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása, valamint a béke és a biztonság megerősítése; mivel ezek a célok azonnali fellépést követelnek meg a teljes körű és hatékony végrehajtás érdekében;

E.  mivel a Bizottság még nem alakított ki olyan átfogó stratégiát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtására, amely felöleli a bel- és külpolitikai területeket és 2030-ig részletes ütemezést vázol fel, ahogy azt az Európai Parlament a menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalásában kérte, és nem vállalta fel teljes mértékben a nemzeti szinten hozott intézkedések általános koordinálásának szerepét; mivel a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében elengedhetetlen egy hatékony végrehajtási stratégia és egy ellenőrzési és felülvizsgálati mechanizmus megléte;

F.  mivel a 17 fenntartható fejlesztési cél és a 169 mögöttes célkitűzés az uniós politika valamennyi aspektusát érinti;

G.  mivel számos fenntartható fejlesztési cél a nemzeti, regionális és helyi hatóságokon túl az EU hatásköreit is közvetlenül érinti, és ezért végrehajtásuk egy valóban többszintű kormányzási megközelítést igényel a civil társadalom aktív és széles alapokon nyugvó szerepvállalása mellett;

H.  mivel az éghajlatváltozás nem kizárólag környezetvédelmi probléma, hanem az ENSZ szerint(8) napjaink egyik legnagyobb kihívása és komoly fenyegetést jelent a fenntartható fejlődésre, és annak kiterjedt, példa nélküli hatása aránytalanul a legszegényebbeket és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket terheli, továbbá növeli az egyenlőtlenséget az országok között és az országokon belül; mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló azonnali fellépések elengedhetetlen részét képezik a fenntartható fejlesztési célok sikeres végrehajtásának;

I.  mivel az Európa 2020 stratégia éghajlatváltozási és energiafenntarthatósági céljai: az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-os csökkentése, az EU energiaszükséglete 20%-ának megújuló energiaforrásból történő fedezése, valamint az energiahatékonyság 20%-os növelése; mivel az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2005-ös szinthez képest 2030-ig legalább 40%-kal csökkenti a hazai üvegházhatásúgáz-kibocsátást, a Párizsi Megállapodás szerinti mechanizmusra is figyelemmel, amely egyre ambiciózusabb hozzájárulásokat követel meg; mivel a Parlament 2030-ra vonatkozóan egy kötelező 40%-os energiahatékonysági célt és egy megújuló energiaforrásokra vonatkozó, legalább 30%-os kötelező célt szorgalmazott, hangsúlyozva, hogy ezeket a célokat egyéni nemzeti célok meghatározásával kell végrehajtani;

J.  mivel az EU és tagállamai a Párizsi Megállapodás aláírói, és így kötelezettséget vállaltak arra, hogy együttműködnek a többi országgal, hogy a globális felmelegedés mértékét jóval 2°C alatt tartják, miközben erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy 1,5°C-ra korlátozzák ezt a növekedést, és ezzel megkísérlik korlátozni az éghajlatváltozás legkedvezőtlenebb kockázatait, melyek aláássák a fenntartható fejlődés megvalósíthatóságát;

K.  mivel az egészséges állapotú tengereknek és óceánoknak elengedhetetlen szerepük van a gazdag biodiverzitás támogatásában, valamint az élelmezésbiztonság és fenntartható megélhetés biztosításában;

L.  mivel a Bizottság a hetedik környezetvédelmi cselekvési program alapján köteles értékelni az élelmiszerek és nem élelmiszer jellegű árucikkek uniós fogyasztásának globális környezeti hatását;

M.  mivel a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó menetrend jelenlegi és jövőbeli eredményessége értékelésének Európában nem csak a jelenlegi sikerekről kell beszámolnia, hanem a jövőbeli erőfeszítésekről és programokról is, valamint ennek alaposan értékelni kell az uniós politikák fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos hiányosságait is, beleértve azokat a területeket is, ahol az EU nem teljesíti a fenntartható fejlesztési célokat, ahol a jelenlegi politikák végrehajtása gyenge, és ahol ellentmondások lehetnek a szakpolitikai területek között;

N.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a környezetvédelmi cselekvési program 30 kiemelt célkitűzése közül 11-et nagy valószínűség szerint nem érnek el 2020-as határidőig;

O.  mivel a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása rendkívüli kihívást jelent, erős és globális partnerséget igényel, és a finanszírozás valamennyi formájának (belföldi, nemzetközi, köz- és magánfinanszírozás és innovatív források), valamint nem pénzügyi eszközöknek az igénybevételét teszi szükségessé; mivel a magánfinanszírozás kiegészítheti, de nem helyettesítheti a közfinanszírozást;

P.  mivel a belföldi források hatékony mozgósítása elengedhetetlen tényező a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek elérése szempontjából; mivel a fejlődő országokat különösen érinti a társaságiadó-kijátszás és az adókikerülés;

Q.  mivel a fenntartható fejlődés előmozdítása megköveteli a rezilienciát, amelyet az EU külső fellépéseivel kapcsolatos sokrétű megközelítés és a fejlesztést szolgáló politikák koherenciája elvének fenntartása révén elő kell segíteni; mivel mind a tagállami, mind az uniós politikák szándékos és nem szándékos hatással vannak a fejlődő országokra, és a fenntartható fejlesztési célok egyedülálló lehetőséget biztosítanak a nagyobb koherencia és a fejlődő országokkal kapcsolatos tisztességesebb politikák elérésére;

R.  mivel a nemzetközi kereskedelem a fejlődés és a gazdasági növekedés erőteljes mozgatórugója lehet, és az EU importjának nagy része fejlődő országokból származik; mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend a kereskedelmet a fenntartható fejlesztési célok elérésének eszközeként ismeri el;

S.  mivel a migráció jelentette kihívásnak és az egyre növekvő népesség szükségleteinek a kezelése alapvető a fenntartható fejlődés megvalósításához; mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend kiemeli a migrációnak mint a fejlődés potenciális hajtóerejének szerepét; mivel az EUMSZ 208. cikke megállapítja, hogy az EU fejlesztési politikáinak elsődleges célja a szegénység felszámolása;

1.  tudomásul veszi a Bizottság „Európai fellépés a fenntarthatóságért” című közleményét, amely feltérképezi az európai szinten jelenleg meglévő szakpolitikai kezdeményezéseket és eszközöket, és reagál a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendre; hangsúlyozza azonban, hogy átfogó értékelésre van szükség, ideértve valamennyi ágazat meglévő uniós szakpolitikái és jogszabályai szakpolitikai hiányosságainak és tendenciáinak, következetlenségeinek és végrehajtási hiányosságainak, valamint a potenciális járulékos előnyöknek és szinergiáknak az értékelését is; kiemeli, hogy ehhez az értékeléshez mind európai, mind tagállami szinten összehangolt fellépésre van szükség; ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot – ülésezzen az bármilyen formációban –, valamint az uniós ügynökségeket és szerveket, hogy haladéktalanul folytassák ezt a munkát;

2.  kiemeli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend célja a nagyobb jólét megteremtése mindenki számára, és hogy a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez alapvetően fontos a fenntartható fejlődés három egyforma jelentőségű pillére, a társadalmi, a környezeti és a gazdasági fejlődés; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az Unió egyik alapvető célkitűzése, és annak központi szerepet kell betöltenie az Európa jövőjéről folyó vitában;

3.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy a fenntartható fejlesztési célokat az egyetemlegesség és az integráció elve alapján minden uniós politikában és kezdeményezésben érvényesíti; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki rövid-, közép- és hosszú távú átfogó, koherens és összehangolt keretstratégiát a 17 fenntartható fejlesztési cél és azok 169 célkitűzésének végrehajtására vonatkozóan az Európai Unióban, felismerve a különböző fenntartható fejlesztési célok összekapcsolódását és egyenlőségét, többszintű kormányzási és ágazatokon átívelő megközelítés révén; hangsúlyozza továbbá, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend valamennyi szempontját be kell építeni az európai szemeszterbe és biztosítani kell a folyamatban a Parlament teljes körű részvételét; felszólítja a fenntartható fejlődésért átfogóan felelős első alelnököt, hogy ebben vállaljon vezető szerepet; hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy mind gyakorlati szempontból, mind pedig a szabályok szellemét szem előtt tartva teljes körűen végrehajtják valamennyi fenntartható fejlesztési célt és célértéket;

4.  emlékeztet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend alapelvének fontosságára, miszerint „senkit nem hagyunk hátra”; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőteljesen lépjenek fel az országok közötti és országokon belüli egyenlőtlenségek kezelése érdekében, mivel ezek felerősítik a globális kihívások hatásait és akadályozzák a fenntartható fejlődés előrehaladását; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy politikáikban mozdítsák elő a kutatást és az adatok lebontását annak biztosítása érdekében, hogy a legsérülékenyebbek és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők is szerepeljenek bennük és kiemelt figyelmet kapjanak;

5.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a fenntartható fejlesztési célokat érvényesíti a minőségi jogalkotási programjában, és hangsúlyozza az abban rejlő lehetőségeket, ha a minőségi jogalkotás eszközeit stratégiai módon használják fel az uniós szakpolitikák 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel kapcsolatos koherenciájának értékeléséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy az összes új szakpolitikát és jogszabályt ellenőrizze a fenntartható fejlesztési célok szempontjából, valamint hogy a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása során biztosítsa a szakpolitikai intézkedések teljes koherenciáját, miközben előmozdítja a szinergiákat, járulékos előnyök szerzését és a kompromisszumok elkerülését, uniós és tagállami szinten egyaránt; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztést a hatásvizsgálatok átfogó keretének szerves részeként kell feltüntetni, nem pedig külön hatásvizsgálatként, ahogyan azt jelenleg a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó eszközkészlete teszi; szorgalmazza a hatásvizsgálatokban a közép- és hosszú távú környezeti eredmények mérésére és számszerűsítésére szolgáló eszközök javítását; felszólítja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a célravezető és hatásos szabályozás programja (REFIT) keretében elvégzett értékelések és célravezetőségi vizsgálatok során vizsgálják meg, hogy egyes szakpolitikai intézkedések vagy jogszabályok hozzájárulnak-e a fenntartható fejlesztési célok ambiciózus végrehajtásához, vagy pedig lényegében akadályozzák azt; szorgalmazza azon kormányzási szintek azonosítását és differenciálását, ahol a célkitűzéseket végre kell hajtani, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben kell tartani; szorgalmazza az egyértelmű és koherens fenntartható fejlesztési pályák kialakítását a nemzeti és szükség esetén a szubnacionális vagy helyi szinteken azon tagállamok tekintetében, amelyek ezt még nem tették meg; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a harmonizált formátum biztosítása érdekében iránymutatást kell nyújtania e folyamat számára;

6.  hangsúlyozza, hogy maga a 7. környezetvédelmi cselekvési program is kulcsfontosságú eszköz a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában, bár az egyes ágazatokban végrehajtott intézkedések még mindig nem elegendőek e célok eléréséhez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg az összes intézkedést a 7. környezetvédelmi cselekvési program maradéktalan végrehajtása érdekében, és a 7. környezetvédelmi cselekvési program értékelésébe építsék be annak felmérését, hogy céljai milyen mértékben felelnek meg a fenntartható fejlesztési céloknak, és ezeket az eredményeket figyelembe véve terjesszenek elő ajánlást a következő programra; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint megfelelő időben tegyen javaslatot a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós környezetvédelmi cselekvési programra, mivel az hozzájárul a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez Európában;

7.  határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa magát a Riói Nyilatkozatban és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben elfogadott kormányzási menetrendhez, valamint a 2002-es johannesburgi végrehajtási tervhez és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2012-es ENSZ-konferencia Rio+20 zárónyilatkozatához;

8.  úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy nemzeti szinten – a helyi szintet is beleértve – előmozdítsák a fenntartható fejlesztési tanácsok létrehozását és megerősítését; úgy véli továbbá, hogy erősíteni kell a civil társadalom és más érintett érdekelt felek részvételét és tényleges szerepvállalását az illetékes nemzetközi fórumokon, és e tekintetben a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében elő kell mozdítani az átláthatóságot, a széles körű nyilvánosság részvételét és a partnerségeket;

9.  elismeri, hogy a fenntartható fejlesztési célok teljesítéséhez az uniós tagállamok, a helyi és regionális hatóságok, a civil társadalom, a polgárok, a vállalkozások és a harmadik felek részéről többoldalú szerepvállalásra lesz szükség; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közleményben bejelentett, több érdekelt felet tömörítő platform a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend tervezésével, végrehajtásával, nyomon követésével és felülvizsgálatával kapcsolatos bevált gyakorlatok modelljévé váljon; hangsúlyozza, hogy a platformnak mozgósítania kell a különböző kulcságazatok szakértelmét, elő kell mozdítania az innovációt és hozzá kell járulnia az érdekelt felek közötti tényleges kapcsolatok biztosításához, ösztönözve a fenntartható fejlesztés alulról építkező előmozdítását; hangsúlyozza továbbá, hogy a platform hatókörének jelentős mértékben túl kell mutatnia egy, a társaktól való tanulást szolgáló platform hatókörén, és lehetővé kell tennie az érdekelt felek valódi szerepvállalását a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának megtervezésében és nyomon követésében; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a más kapcsolódó platformokkal, mint például a REFIT platformmal, a körforgásos gazdaság platformjával, a versenyképességgel és növekedéssel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal és a fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű munkacsoporttal való szinergiákat, és számoljon be a Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogyan követik majd a platform ajánlásait;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy még jobban segítse elő a fenntartható fejlesztési célok irányítását, hogy azok:

Ezért felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a több érdekelt felet tömörítő platform ne csak összegyűjtse, hanem egyúttal terjessze is a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos működő tudást, és biztosítsa, hogy a platform gyakoroljon befolyást a szakpolitikai intézkedésekre. Ezért felkéri a Bizottságot, hogy a Parlament és a Tanács támogatása mellett egy olyan, több érdekelt felet tömörítő platformot hozzon létre, amely számos érintett ágazatból bevonja a szereplőket. A vállalkozásoknak, az iparnak, a fogyasztói csoportoknak, a szakszervezeteknek, a szociális nem kormányzati szervezeteknek, a környezet- és éghajlatvédelmi nem kormányzati szervezeteknek, a fejlesztési együttműködéssel foglalkozó nem kormányzati szervezeteknek, a helyi önkormányzatoknak és a városi tanácsok képviselőinek mind képviseltetni kell magukat a legalább 30 érdekelt felet tömörítő fórumban. Az üléseknek a lehető legtöbb szereplő előtt nyitva kell állniuk, és bővíthetőnek kell lenniük, ha idővel növekszik az érdeklődés. A platformnak a negyedéves ülésein azonosítania kell azokat a problémákat, amelyek akadályozzák a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását. A Parlamentnek fontolóra kellene vennie egy, a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó munkacsoport létrehozását, a Parlamentben a témával kapcsolatosan végzett horizontális munka érdekében. Ennek a fórumnak minél több bizottság EP-képivselőiből kellene állnia. A Bizottságnak és a Parlamentnek is aktív szerepet kell vállalnia a több érdekelt felet tömörítő platform ülésein. A Bizottságnak minden évben el kell készítenie a platform számára a jövőbeli terveinek aktualizálását, hogy segítséget nyújtson a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában, valamint egy dokumentumot kell kidolgoznia a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatokról az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó magas szintű júniusi/júliusi ülése előtt, amely minden szinten hozzáférhető valamennyi tagállamban. A Régiók Bizottságának a híd szerepét kell betöltenie a helyi és nemzeti szintű szereplők között.

11.  üdvözli, hogy egyre nagyobb összegű intézményi és magántőkét rendelnek a fenntartható fejlesztési célok finanszírozásához, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az EU intézményi kiadásaira vonatkozó fenntartható fejlesztési kritériumokat, azonosítsák a potenciális szabályozási akadályokat, ösztönözzék a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos beruházásokat, és tárják fel az állami és magánbefektetések közötti konvergencia és együttműködés lehetőségeit;

12.  üdvözli a környezetvédelmi politikák végrehajtása felülvizsgálatának hozzájárulását a fenntartható fejlesztési célokhoz, az uniós vívmányoknak a tagállamokban történő jobb végrehajtása révén; azonban figyelmeztet, hogy a felülvizsgálat nem helyettesíthet más eszközöket, köztük a kötelezettségszegési eljárásokat sem;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hatékony ellenőrzési, nyomon követési és felülvizsgálati mechanizmust a fenntartható fejlesztési célok és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtására és általános érvényesítésére vonatkozóan, és felszólítja a Bizottságot, hogy az Eurostattal együttműködve alakítsa ki a fenntartható fejlesztési célok Unión belüli belső alkalmazására vonatkozó konkrét eredménymutatók készletét; felhívja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása terén elért uniós eredményekről; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat a koherens jelentéstételben; felszólítja a Parlamentet, hogy partnerként vegyen részt a folyamatban, különösen a 2020 utáni időszakra vonatkozó második munkafolyamatban, és kéri, hogy évente szervezzenek párbeszédet és beszámolót a Parlament, a Tanács és a Bizottság között, és ennek eredményeként készítsenek jelentést; sürgeti, hogy az eredmények legyenek átláthatóak, valamint könnyen érthetőek és közvetíthetőek a közönség széles skálája számára; kiemeli az átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság fontosságát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend nyomon követése során, és emiatt hangsúlyozza a társjogalkotók szerepét ebben a folyamatban; úgy véli, hogy egy EUMSZ 295. cikke szerinti kötelező intézményközi megállapodás megkötése megfelelő keretet teremtene az együttműködés számára ebben a tekintetben;

14.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok kötelesek beszámolni az ENSZ-nek a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos teljesítményükről; hangsúlyozza, hogy ezeket a tagállami jelentéseket az illetékes helyi és regionális hatóságokkal együttműködve kell kidolgozni; kiemeli, hogy a föderális berendezkedésű vagy átruházott kormányzati hatáskörökkel működő tagállamokban részletezni kell az ilyen meghatalmazott kormányzati szintek előtt álló sajátos kihívásokat és kötelezettségeket a fenntartható fejlesztési célok teljesítése terén;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a fenntartható globális értékláncokat azáltal, hogy a vállalatok ellátási láncának egészére összpontosítva bevezeti a kellő gondosság rendszerét, amely támogatná a vállalkozásokat a felelősségteljesebb beruházásokban, és ösztönözné a szabadkereskedelmi megállapodások fenntarthatósági fejezeteinek hatékonyabb végrehajtását, többek között a korrupció elleni fellépés, az átláthatóság, az adókikerülés elleni fellépés és a felelősségteljes vállalati magatartás területén;

16.  úgy véli, hogy minden európai jövőképnek magában kell foglalnia a fenntartható fejlesztési célokat mint kulcsfontosságú elvet, és ennek során a tagállamoknak el kell mozdulniuk a gazdaság fenntartható modelljei felé, és az EU által a fenntartható fejlődés megvalósításában betöltött szerepnek kell az Európa jövőjéről szóló 2017. március 1-jei bizottsági fehér könyvvel (COM(2017)2025) elindított gondolkodás középpontjában állnia, ahol a fenntarthatóság erősebb szempontjára van szükség a gazdasági növekedés keretében; úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérése és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítása alapvető fontosságú az EU számára, és hogy a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása Európa öröksége a jövő nemzedékei számára; elismeri, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend összhangban van az Európai Unió elveivel és értékeivel, és ezért a fenntartható fejlesztési célok elérése természetéből fakadóan követi az Európai Unió arra irányuló tervét, hogy egy jobb, egészségesebb és fenntarthatóbb európai jövőt teremtsen meg;

17.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsék ki az integrált értékelés, a technológiai és intézményi innováció és a pénzügyi mobilizálás kapacitásait a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében;

18.  elismeri, hogy az európai országok többsége – mind az uniós tagállamok, mind a nem uniós országok – aláíró felei a fenntartható fejlesztési célokról szóló megállapodásnak; úgy véli, hogy az Európa jövőjéről folyó vitával összefüggésben mérlegelni kell egy, a fenntartható fejlesztési célok elérésére vonatkozó páneurópai keret kialakítását az EU tagállamai, az EGT-országok, az uniós társulási megállapodások aláírói, az uniós tagjelölt országok és a kilépését követően az Egyesült Királyság között;

19.  hangsúlyozza a magas szintű politikai fórumnak a fenntartható fejlesztési célok nyomon követésében és felülvizsgálatában betöltött szerepét, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tartsák tiszteletben az EU vezető szerepét a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend kialakításában és végrehajtásában azáltal, hogy még a Közgyűlés égisze alatt működő magas szintű politikai fórum előtt közös uniós álláspontokat és együttes uniós jelentéstételt fogadnak el, amelyek a tagállamok és az uniós intézmények koordinált jelentéstételén alapulnak; felkéri a Bizottságot, hogy a következő magas szintű politikai fórumon értékelje a meglévő fellépéseket és bizonyos, felülvizsgálandó fenntartható fejlesztési célokat;

20.  úgy véli, hogy az EU-nak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és a fenntartható termelési és fogyasztási rendszer felé tartó átmenet globális éllovasává kell válnia; felkéri a Bizottságot, hogy tudományos, technológiai és innovációs politikáit irányítsa a fenntartható fejlesztési célok felé, és felszólítja a Bizottságot, hogy a hosszú távú szakpolitikai koordináció és kohézió megfogalmazása és támogatása érdekében adjon ki közleményt a fenntartható fejlesztést szolgáló tudományos, technológiai és innovációs munkáról („STI4SD”), ahogy azt a Bizottságnak a Rio+20, nevezetesen a fenntartható fejlesztési célok nyomon követésével foglalkozó szakértői munkacsoportja ajánlotta;

21.  hangsúlyozza, hogy a tudomány, a technológia és az innováció a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának rendkívül fontos eszközei; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát és a társadalmi kihívásokat jobban be kell építeni a Horizont 2020-ba és a jövőbeli kutatási keretprogramokba;

22.  emlékezet arra, hogy a 2016. május 12-i állásfoglalásában felvázoltak szerint a Parlamentnek világos szereppel kell rendelkeznie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend uniós végrehajtásában;

23.  üdvözli az erőforrás-hatékonyság – többek között a hulladékkeletkezés megelőzése, az újrafelhasználás és az újrafeldolgozás, az energia-visszanyerésnek a nem újrafeldolgozható anyagokra történő korlátozása, valamint az újrafeldolgozható vagy újrahasznosítható hulladékok hulladéklerakókban való elhelyezésének fokozatos megszüntetése révén történő – előmozdítására irányuló közelmúltbeli kezdeményezéseket, amint azt a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és a hulladékokra vonatkozó ambiciózus uniós célkitűzések is előirányozzák, amelyek egyebek mellett hozzá fognak járulni a 12. fenntartható fejlesztési cél eléréséhez és a tengeri szemét csökkentéséhez; tudatában van, hogy a fenntartható fejlesztési és éghajlat-változási célok költséghatékony teljesítéséhez fokozni kell az erőforrás-hatékonyságot, ami 2050-ig évi 19 százalékkal csökkenti majda globális üvegházhatásúgáz-kibocsátást, a G7 országok üvegházhatásúgáz-kibocsátását pedig akár 25 százalékkal is csökkentheti 2050-ig; rámutat arra, hogy a 17 fenntartható fejlesztési cél közül 12 a természeti erőforrások fenntartható hasznosításától függ; kiemeli a fenntartható fogyasztás és termelés fontosságát, amelyet a hatékonyság növelésével, valamint a szennyezés, az erőforrásigény és a hulladék csökkentésével kell elérni; hangsúlyozza, hogy a növekedést le kell választani az erőforrás-használatról és a környezetre gyakorolt hatásokról; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen rendszeres jelentést a körforgásos gazdaság helyzetéről, amely tájékoztatást ad az aktuális helyzetről és a tendenciákról, és objektív, megbízható és összehasonlítható információk alapján lehetővé teszi a jelenlegi politikák módosítását; felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a körforgásos gazdaság jelentősen csökkentse az új anyagok felhasználását és az anyagpazarlást, tartósabb termékeket állítson elő, és hasznosítsa azokat a gyártási melléktermékeket és többletanyagokat, amelyeket korábban hulladékáramnak tekintettek; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, a műanyagokra vonatkozó ambiciózus és átfogó stratégiát, egyben folytassa a vegyi anyagok környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésére vonatkozóan 2020-ra kitűzött célok teljesítését, figyelembe véve a nem toxikus anyagok ciklusára vonatkozóan a 7. környezetvédelmi cselekvési programban meghatározott célkitűzéseket; úgy véli, hogy a 2. fenntartható fejlesztési cél teljesítésének szempontjából alapvetően fontos az élelmiszerpazarlás elleni európai szintű összehangolt küzdelem; rámutat arra az uniós célkitűzésre, hogy az élelmiszer-hulladékokat 2030-ig 50%-kal csökkentsék;

24.  hangsúlyozza, hogy az 1386/2013/EU határozat jelzi, hogy a globális gazdaságban a jelenlegi gyártási és fogyasztási rendszerek sok hulladékot állítanak elő, amelyek a javak és szolgáltatások növekvő keresletével és az erőforrások kimerülésével együtt hozzájárulnak az alapvető nyersanyagok, ásványi anyagok és az energia költségeinek emelkedéséhez, még több környezetszennyezést és hulladékot teremtve, növelve az üvegházhatású gázok globális kibocsátását, súlyosbítva a talajpusztulást és az erdőirtásokat, így szükségessé téve az EU és a tagállamok minden erőfeszítését annak érdekében, hogy biztosítsák a termékek és szolgáltatások életciklusának elemzését és ezáltal a fenntarthatóságra gyakorolt tényleges hatások értékelését;

25.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági növekedés erőforrás-fogyasztástól való elválasztása elengedhetetlen ahhoz, hogy korlátozzák a környezeti hatást, javítsák Európa versenyképességét, és csökkentsék az erőforrásoktól való függőségét;

26.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az EU teljesítse a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend céljait, elengedhetetlen, hogy ezek átfogó módon visszaköszönjenek az európai szemeszterben, többek között a zöld munkahelyek, az erőforrás-hatékonyság, a fenntartható beruházások és az innováció kezelésén keresztül; megjegyzi, hogy az erőforrás-hatékonyabb gazdaság nagy munkahelyteremtési és gazdasági növekedési potenciállal rendelkezik, mivel 2050-ig további 2 billió USD-vel járul hozzá a globális gazdasághoz, illetve 600 milliárd USD-vel a G7 országok gazdaságához;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza valamennyi érdekelt fél, többek között a befektetők, a szakszervezetek és a polgárok számára, milyen előnyökkel jár a nem fenntartható gyártás átalakítása olyan tevékenységekké, amelyek lehetővé teszik a fenntartható fejlesztési célok végrehajtását, és a munkaerőnek a zöld, tiszta, minőségi foglalkoztatás tekintetében történő folyamatos újraképzését;

28.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy uniós szinten elérjék a fenntartható mezőgazdaságra vonatkozó 2. fenntartható fejlesztési célt, valamint a szennyezés megelőzésére és a túlzott vízhasználatra vonatkozó (6.3. és 6.4.) fenntartható fejlesztési célokat, továbbá a talajminőség javítására (2.4. és 15.3.) és a biodiverzitás csökkenésének megállítására (15.) vonatkozó fenntartható fejlesztési célokat;

29.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küszöböljék ki a víznek a vízügyi keretirányelvben előírt megfelelő állapotában mutatkozó jelentős késlekedéseket, és biztosítsák a 6. fenntartható fejlesztési cél megvalósítását; rámutat, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség értékelései szerint az európai folyó- és tóvizeknek több mint a fele nem éri el a jó ökológiai állapotot, és hogy még mindig a vízi ökoszisztémák szenvedik el a legjelentősebb romlást és biodiverzitás-csökkenést; felszólítja a Bizottságot a fenntartható vízgazdálkodás innovatív megközelítéseinek támogatására, többek között azáltal, hogy a szennyvíz-újrafelhasználásban rejlő összes lehetőséget felszabadítja, és hogy alkalmazza a körforgásos gazdaság elveit a vízgazdálkodásban, mégpedig azáltal, hogy intézkedéseket hajt végre a szennyvíz biztonságos mezőgazdasági, ipari és önkormányzati újrafelhasználásának előmozdítására; hangsúlyozza, hogy a nyári hónapokban mintegy 70 millió európai szembesül vízhiánnyal; emlékeztet továbbá arra is, hogy az EU teljes népességének mintegy 2%-a nem jut korlátlanul ivóvízhez, ami aránytalanul sújtja a sérülékeny, marginalizált csoportokat; emlékeztet továbbá arra is, hogy a nem biztonságos víz és a rossz szennyvízkezelés és higiénia miatt naponta tíz európai hal meg;

30.  üdvözli az óceánjaink jövőjéről szóló bizottsági közös közleményt, amely 50 intézkedést javasol a biztonságos, védett, tiszta és fenntarthatóan kezelt óceánokra vonatkozóan Európában és világszerte is annak érdekében, hogy teljesíteni lehessen a 14. fenntartható fejlesztési célkitűzést, ami annál is sürgősebb, mivel biztosítani kell az európai tengerek és a világ óceánjainak gyors regenerálódását;

31.  hangsúlyozza a biodiverzitás környezeti jelentőségét és társadalmi-gazdasági hasznát, és megjegyzi, hogy a bolygónk tűrőképességének határairól szóló legutóbbi jelentés szerint a biodiverzitás csökkenésének értékei túllépték a bolygónk által megszabott határt, miközben a bioszféra sértetlensége olyan alapvető határ, amely ha jelentősen módosul, új állapotot teremt a Föld rendszerében; aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európa 2020 stratégia biodiverzitásra vonatkozó stratégiájának és a biológiai sokféleségről szóló egyezménynek a céljai további jelentős erőfeszítések nélkül nem fognak teljesülni; emlékeztet arra, hogy az állatfajok mintegy 60%-a és a védett élőhelyek 77%-a nem rendelkezik optimális feltételekkel(9); felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e célok elérése érdekében fokozzák erőfeszítéseiket, egyrészt a természetre vonatkozó irányelvek teljes körű végrehajtása, másrészt annak révén, hogy elismerik az európai környezet ökoszisztémáinak és biodiverzitásának hozzáadott értékét, és – a következő költségvetésekben is – elégséges erőforrást rendelnek a biodiverzitás megőrzéséhez, és különösen a Natura 2000 hálózathoz és a LIFE programhoz; megismétli, hogy egy közös nyomon követési módszerre van szükség, amely figyelembe veszi a biodiverzitásra fordított valamennyi közvetlen és közvetett kiadást és azok eredményességét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az uniós kiadások összessége nem gyakorolhat negatív hatást a biodiverzitásra, és támogatnia kell Európa biodiverzitással kapcsolatos céljainak elérését;

32.  hangsúlyozza, hogy a természetvédelmi irányelvek maradéktalan végrehajtása, érvényesítése és megfelelő finanszírozása alapvető feltétele a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia egésze sikerének és a stratégiában megfogalmazott kiemelt célok teljesítésének; üdvözli az Európai Bizottság azon döntését, hogy nem vizsgálja felül a természetvédelmi irányelveket;

33.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy minél előbb egészítsék ki és erősítsék meg a Natura 2000 ökológia hálózatot, fokozva az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy biztosítsák megfelelő számú különleges természetmegőrzési terület kijelölését az élőhelyekről szóló irányelv értelmében, és hogy a kijelölést követően hozzanak hatékony intézkedéseket az európai biodiverzitás védelmére;

34.  megjegyzi, hogy a kutatások szerint a nem fenntartható mezőgazdaság az egyik fontos okozója a talaj szervesszén-tartalma és a talaj biodiverzitása csökkenésének; felszólítja az EU-t olyan módszerek előmozdítására, amelyek javítják a talajminőséget, mint például a pillangósvirágúak termesztésének és az állattartásnak a rotálása, lehetővé téve ezzel, hogy az EU teljesítse a 2.4. és 15.3. fenntartható fejlesztési célt;

35.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak sokkal többet kell tennie azért, hogy hozzájáruljon a 15. fenntartható fejlesztési célkitűzés eléréséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel mindenekelőtt a környezet szennyezésmentesítésének területén, ennek keretében javasoljon harmonizált jogszabályokat a talajfelhasználás és -pusztulás megakadályozására, illetve mielőbb nyújtsa be az erdőirtás és erdőpusztulás elleni küzdelemre vonatkozó, már több alkalommal bejelentett cselekvési tervet és az ennek megvalósítására vonatkozó menetrendet;

36.  elismeri, hogy a talaj biodiverzitásának és a talaj szervesszén-tartalmának változását főleg a területgazdálkodási gyakorlatok és a földhasználat megváltoztatása, valamint az éghajlatváltozás váltják ki, súlyos negatív hatásokat gyakorolva a teljes ökoszisztémára és a társadalomra; felhívja a Bizottságot, hogy a következő 8. környezetvédelmi cselekvési programban fordítson megkülönböztetett figyelmet a talajjal kapcsolatos kérdésekre;

37.  hangsúlyozza, hogy a takarmányozási célból az EU-ba importált szójabab hozzájárul a dél-amerikai erdőirtáshoz, és ezzel aláássa az erdőirtásra, az éghajlatváltozásra és a biodiverzitásra vonatkozó fenntartható fejlesztési célokat;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy globális szereplőként fokozza erőfeszítéseit az arktikus térség fontos ökológiájának és környezetének védelme terén; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy ne engedjen meg semmilyen olyan politikát, amely az arktikus térség kiaknázását ösztönzi fosszilis tüzelőanyagok kinyerése céljából;

39.  üdvözli egyrészt, hogy a hangsúly a biodiverzitáson, a természeti erőforrásokon és az ökoszisztémákon van, másrészt annak elismerését, hogy ezen tényezők és az emberi egészség és jólét között kapcsolat van; hangsúlyozza a „One Health” (egy egészség) megközelítés szükségességét, amely az emberi, állati és környezeti egészséget egyaránt magában foglalja, és emlékeztet arra, hogy az új egészségügyi technológiák fejlesztését célzó kutatásba és innovációba való beruházás alapvető előfeltétele a fenntartható fejlesztési célok teljesítésének; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen végezzen elemzést annak érdekében, hogy választ adjon az „Egy pillantás az OECD/EU egészségügyére” című kiadványra, amely szerint a várható élettartam több uniós tagállamban sem emelkedett; megjegyzi, hogy a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés a fenntartható egészségügyi rendszerek kulcsa, mivel képes csökkenteni az egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a hozzáférés előtt egyéni és szolgáltatói szinten és az egészségügyi rendszer szintjén jelentkező akadályok kezelése érdekében, valamint hogy továbbra is be kell ruházni az innovációba, az orvosi kutatásba és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központba (ECDC) abból a célból, hogy elérhető, fenntartható és a HIV/AIDS, a tuberkulózis, a tuberkulózis, a hepatitis C és az egyéb elhanyagolt, gyakran a szegénységgel összefüggő fertőző betegségek világméretű problémájának leküzdésére is alkalmas egészségügyi megoldásokat lehessen kikísérletezni; emlékeztet arra, hogy a globális szintű orvosi kutatás-fejlesztésbe történő beruházás alapvető fontosságú az olyan felmerülő egészségügyi kihívások leküzdéséhez, mint a járványok és az antibiotikum-rezisztencia;

40.  hangsúlyozza, hogy az óceánok gazdasága vagy a „kék” gazdaság fontos lehetőségeket kínál a tengeri erőforrások fenntartható hasznosítására és megőrzésére, és hogy a tervezési eszközök és gazdálkodási rendszerek fejlesztésére és bevezetésére nyújtott megfelelő kapacitásépítési támogatás lehetővé tenné, hogy a fejlődő országok is megragadják ezeket a lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak e tekintetben alapvető szerepet kell játszania;

41.  elismeri, hogy összefüggés van a halászati erőforrások kitermelése, és a megőrzés és a kereskedelem között; elismeri továbbá, hogy rendkívül magas annak az alternatív költsége, ha nem lépnek fel a káros halászati támogatások kezelése érdekében, mivel cselekvés hiányában az erőforrások ki fognak merülni, bizonytalanná válik az élelmiszer-ellátás és megsemmisülnek azok a foglalkoztatási források, amelyeket meg kívánunk őrizni;

42.  emlékeztet arra, hogy az EU és tagállamai mind aláíró felei a Párizsi Megállapodásnak, és ezáltal elkötelezték magukat annak célkitűzései mellett, amelyek globális fellépést kívánnak meg; kiemeli, hogy integrálni kell a hosszú távú széntelenítési célkitűzést annak érdekében, hogy a globális felmelegedés mértékét jóval 2°C alattira korlátozzuk, valamint hogy erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy még jobban, azaz 1,5°C-ra korlátozzuk ezt a növekedést;

43.  emlékeztet, hogy a 2030-ig terjedő éghajlati és energiakeretre vonatkozó bizottsági javaslat három fő célt határoz meg: az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 40%-kal történő csökkentése, az uniós energiaszükséglet legalább 27%-ának megújuló energiaforrásból történő fedezése és az energiahatékonyság legalább 30%-kal való növelése; emlékeztet a Parlament által ezekkel a célértékekkel kapcsolatban elfogadott álláspontokra; hangsúlyozza, hogy ezeket a célokat folyamatosan felül kell vizsgálni, és – tekintetbe véve az EU-n belüli regionális és országos sajátosságokat – ki kell dolgozni egy uniós stratégiát a zéró kibocsátás század közepéig történő elérésére, amely költséghatékony pályát vázol fel a Párizsi Megállapodásban foglalt közel nulla kibocsátási cél elérése felé;

44.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy hatékonyan integrálják a fejlesztési politikákba az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást; kiemeli, hogy ösztönözni kell az energiahatékonyságra és a tiszta technológiákra irányuló technológiatranszfereket, és támogatni kell a hálózattól független, decentralizált és megújuló energiával foglalkozó kisléptékű projektekre irányuló beruházásokat; felhívja továbbá az Uniót, hogy növelje a fenntartható mezőgazdaság számára nyújtott támogatásának mértékét az éghajlatváltozás elleni fellépés jegyében, a mezőgazdasági kistermelők, a növénytermesztés diverzifikációja, az agrárerdészet és az agrárökológiai gyakorlatok célzott támogatása révén;

45.  megjegyzi, hogy a környezet romlása és az éghajlat változásai jelentős kockázatot képeznek a béke és igazságosság megteremtése és fenntartása szempontjából; elismeri, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy az éghajlatváltozás és a környezet romlása mennyiben kiváltói a globális migrációnak, a szegénységnek és az éhezésnek; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a globális szinten folytatott diplomáciai párbeszédekben stratégiai prioritásként tartsák fenn az éghajlatváltozást, ideértve a magas szintű kétoldalú és régiók között folyó párbeszédeket is a G7, a G20 és az ENSZ keretében, valamint a partnerországokkal, például Kínával, annak érdekében, hogy egy olyan pozitív és aktív párbeszéd alakuljon ki, amellyel felgyorsítható a tiszta energiára való globális átállás, és elkerülhető a veszélyes éghajlatváltozás;

46.  elismeri az USA-beli székhelyű „Éghajlati és Biztonsági Központ” által az éghajlatváltozás és a nemzetközi biztonság közötti lobbanáspontok azonosítása terén végzett munkát, amely az éghajlatváltozás egy „veszélyt megsokszorozó” tényezőnek tekinti, ami nagyobb mértékű humanitárius és katonai intervenciót követel meg, és a városokat és katonai bázisokat fenyegető súlyos katasztrófákhoz vezethet;

47.  hangsúlyozza, hogy számos tagállamban probléma az energiaszegénység, amelyet gyakran olyan helyzetként határoznak meg, ahol az egyének vagy a háztartások nem tudnak megfelelően fűteni, illetve megfizethető költségek mellett biztosítani az egyéb szükséges energiaszolgáltatásokat otthonaikban; hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység a növekvő energiaáraknak, a nemzeti és regionális gazdaságokra gyakorolt recessziós hatásoknak és az otthonok gyenge energiahatékonyságának tudható be; emlékeztet, hogy a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika (EU-SILC) becslései szerint 54 millió európai polgár (az EU népességének 10,8%-a) nem tudta megfelelően melegen tartani otthonát 2012-ben, és hasonló számokat jelentettek a közműszámlák késedelmes fizetése vagy a rossz lakhatási körülmények fennállása tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy a ismerjék el és kezeljék ezt a problémát, mivel az alapvető energiaszolgáltatások garantálása kritikus jelentőségű annak biztosításában, hogy a közösségek ne szenvedjenek el káros egészségügyi hatásokat, ne rekedjenek meg a szegénységben, jó életminőséget tudjanak fenntartani, és hogy a támogatásra szoruló háztartások megsegítésének pénzügyi költsége ne jelentsen túl nagy terhet; hangsúlyozza, hogy a korszerű energiaszolgáltatások döntő fontosságúak az emberek jóléte és egy ország gazdasági fejlődése szempontjából; mégis világszerte mintegy 1,2 milliárd ember nem fér hozzá az elektromos áramhoz, és több mint 2,7 milliárd ember él tiszta főzési lehetőségek nélkül; emlékeztet továbbá, hogy ezen emberek több mint 95%-a vagy a Szubszaharai-Afrikában vagy pedig Ázsia fejlődő részein él, 80%-uk pedig vidéki térségekben; hangsúlyozza, hogy az energia központi szereppel bír szinte minden olyan nagy kihívásban és lehetőségben, amelyekkel ma a világ szembesül; hangsúlyozza, hogy legyen szó a munkahelyekről, a biztonságról, az éghajlatváltozásról, az élelmiszertermelésről vagy a jövedelmek növekedéséről, az energiához való hozzáférés mindenki számára létfontosságú, és a fenntartható energia lehetőség, amely átalakítja az emberek életét, a gazdaságot és a bolygót;

48.  javasolja, hogy az éghajlati fellépést teljes mértékben integrálják az uniós költségvetésbe (az éghajlati fellépés általános érvényesítése), biztosítva, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket Európában minden befektetési döntésbe beépítsék;

49.  felszólítja a Bizottságot, hogy az UNFCCC keretében folyó 2018-as támogató párbeszédtől számított hat hónaptól kezdve ötévente készítsen jelentést az EU éghajlatvédelmi jogszabályairól, a vállaláselosztásról szóló rendeletet és az ETS irányelvet is beleértve, annak megállapítása érdekében, hogy ezek a jogszabályok hatékonyak-e az EU üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó erőfeszítéseitől elvárt hozzájáruláshoz, és hogy a jelenlegi kibocsátáscsökkentési pálya elegendő-e a fenntartható fejlesztési célok és a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy legkésőbb 2020-ig vizsgálja felül és fokozatosan növelje a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet és az EU nemzeti vállalásait, hogy azok kellően összhangban legyenek a Párizsi Megállapodás hosszú távú céljaival és a fenntartható fejlesztési célokkal; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az üvegházhatást okozó gázokat elnyelő potenciált olyan szakpolitikák fejlesztése révén, amelyek támogatják az erdőtelepítést és a helyes erdőgazdálkodási gyakorlatokat, tekintettel arra, hogy az EU a 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend alapján kötelezettséget vállalt arra, hogy előmozdítja a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítását, megállítja az erdőirtást, helyreállítja a megromlott állapotú erdőket, és 2020-ig növeli az erdőtelepítést és az újraerdősítést;

50.  hangsúlyozza, hogy a globális felmelegedés mérséklésére irányuló erőfeszítések nem akadályai a gazdasági növekedésnek és foglalkoztatásnak, hanem éppen ellenkezőleg, a gazdaság széntelenítését az új fenntartható gazdasági növekedés és foglalkoztatás legfontosabb forrásának kell tekinteni; mindazonáltal elismeri, hogy bármely új gazdasági és társadalmi modell felé való elmozdulás során azok a közösségek, amelyekben a hagyományos iparágak központi szerepet játszanak, valószínűleg kihívásokkal fognak szembesülni; hangsúlyozza ezen átállás során a támogatás fontosságát, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy irányítsák át a finanszírozást például az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) forrásaiból egy, a legjobb környezetvédelmi szabványokat és biztonságos, stabil és fenntartható munkahelyeket biztosítani képes legjobb gyártási technológiák és gyakorlatok bevezetését támogató és az ilyen közösségeket segítő modernizáció és igazságos átállás érdekében;

51.  megjegyzi, hogy a biodiverzitás folyamatos csökkenése, valamint az erdőirtás és az éghajlatváltozás negatív hatásai az erőforrásokért, például az élelmiszerért és az energiáért folyó versenyhez, a szegénység növekedéséhez, globális politikai instabilitáshoz, a lakosság kényszerű elvándorlásához és új globális migrációs mintákhoz vezethetnek; kitart amellett, hogy a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és a tagállamoknak mérlegelniük kell ezeket a külkapcsolataik és a nemzetközi diplomácia minden szempontjában, ugyanakkor biztosítaniuk kell a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) finanszírozásának jelentős növelését; kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal folytatott minden tevékenységükben és interakciójukban folytassák a kibocsátáscsökkentésre irányuló erőfeszítéseket azáltal, hogy előmozdítják egyrészt a megújuló energiaforrásokat, az erőforrás-hatékonyságot, a biodiverzitás és az erdők védelmét, másrészt az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást;

52.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU külső politikái összeegyeztethetők legyenek a fenntartható fejlesztési célokkal, továbbá azonosítsa azokat a területeket, ahol további fellépésre vagy végrehajtásra van szükség annak biztosításához, hogy az EU külső politikái támogassák a fenntartható fejlesztési célok végrehajtását és ne ütközzenek a fenntartható fejlesztési célokkal és azok végrehajtásával más régiókban, különösen a fejlődő országokban; e célból felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be egy megbízható folyamatot, kezdve az új kezdeményezésekre és javaslatokra vonatkozó előrejelző/korai figyelmeztető módszerrel, beleértve a meglévő jogszabályok felülvizsgálatát is, valamint nyújtson be javaslatot egy átfogó, fenntartható fejlesztési stratégiára; hangsúlyozza a rendelkezésre álló eszközöket és fórumokat, mint az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot (EFFA), az ENSZ-EGB fenntartható fejlődéssel foglalkozó regionális fórumát, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumot és az ENSZ központi platformját; felszólít, hogy a magas szintű politikai fórumon készítsenek önkéntes felülvizsgálatot, összhangban a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel, amely arra bátorítja a tagállamokat hogy „végezzék el az elért haladás rendszeres és inkluzív felülvizsgálatát”; hangsúlyozza e tekintetben a rendszeres és megfelelő előzetes hatásvizsgálatok szerepét; emlékeztet a Szerződés azon kötelezettségére, hogy minden olyan politikában, amely hatással lehet a fejlődő országokra, figyelembe kell venni a fejlesztési együttműködés céljait;

53.  kiemeli a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) mint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek elérését, valamint a szegénység minden formájának és dimenziójának felszámolását szolgáló kulcsfontosságú eszköz jelentőségét, miközben megismétli, hogy a fejlesztési támogatás önmagában nem elegendő a fejlődő országok szegénységből való kiemeléséhez; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fokozottabb elszámoltathatóságot ösztönző eszközöket, mint például a költségvetés-támogatást; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy haladéktalanul erősítsék meg újból azon kötelezettségvállalásukat, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-ával részt vesznek a hivatalos fejlesztési támogatásban (ODA), valamint nyújtsanak be részletes ütemtervre irányuló javaslatot az ODA fokozatos növelésére, hogy elérjék ezt a célt; emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ODA legalább 20%-át az emberi fejlődésre és a társadalmi befogadásra fordítja, és e célból megújított kötelezettségvállalást kér; felszólítja a Bizottságot, hogy teljesítse az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) teljes hivatalos ODA-kötelezettségvállalás 86%-át kitevő átlagos támogatási elem elérésére irányuló ajánlását; kéri az ODA eltérítésének megelőzését és a nemzetközileg elfogadott fejlesztéshatékonysági elvek tiszteletben tartását, szem előtt tartva az ODA alapvető célkitűzését, amely a szegénység felszámolása, különösen a legkevésbé fejlett országokra és az instabil helyzetekre összpontosítva, emlékeztet arra, hogy túl kell lépni a támogató/kedvezményezett kapcsolaton egy szélesebb körű fejlesztési menetrendben;

54.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend finanszírozása szempontjából alapvető fontosságú biztosítani az igazságos adózást és az átláthatóságot, az adókikerülés elleni fellépést, az illegális pénzáramlások és az adóparadicsomok megszüntetését, az államháztartási gazdálkodás javítása, fenntartható gazdasági növekedés és a belföldi források mozgósításának növelése mellett; felkéri az EU-t, hogy hozzon létre egy finanszírozási programot (DEVETAX 2030), amelynek kifejezett célja, hogy támogassa az adórendszerek kialakítását a feltörekvő piacgazdaságokban, és segítsen a fejlődő országoknak új regionális adóhivatalok létrehozásában; megismétli a szegénység világszintű kihívásának megoldása érdekében a pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adóra irányuló, valamint azon felhívását, hogy meg kell vizsgálni valamennyi nemzeti és uniós adópolitika fejlődő országokra kifejtett továbbgyűrűző hatását, és fenn kell tartani a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét az e területet érintő jogszabályok elfogadásakor;

55.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a migrációval kapcsolatos megközelítésük újbóli kiigazítására, migrációs politikájuknak a 10. fenntartható fejlesztési céllal összhangban való kialakítása, és a migránsok és menedékkérők tényeken alapuló kezelése érdekében, fellépve az idegengyűlölet és a migránsokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés ellen, valamint az emberi fejlődést támogató alapvető eszközökbe való beruházás céljából; megismétli azon aggodalmát, hogy a migráció alapvető okainak kezelésére irányuló új politikák és finanszírozási eszközök esetleg a fejlesztési célok kárára kerülnek végrehajtásra, és e tekintetben kéri az Európai Parlament erősebb felügyeleti szerepét annak biztosítása érdekében, hogy az új támogatási eszközök megfeleljenek az uniós jogalapnak, elveknek és kötelezettségvállalásoknak, különösen pedig a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendnek; emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködés elsődleges célja a szegénység felszámolása, valamint a hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlődés;

56.  üdvözli a fiatalokba mint a fenntartható fejlesztési célok fő végrehajtóiba történő befektetésre helyezett hangsúlyt; hangsúlyozza, hogy megfelelő közpolitikák, valamint a fiatalok oktatására és egészségvédelmére, többek között a szexuális és reproduktív egészségre irányuló beruházások révén ki kell aknázni a fejlődő országok demográfiai osztalékát; kiemeli azt a lehetőséget, hogy végre előmozdítsuk a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők emancipációját mint a politikák fejlesztési célú koherenciájának fontos elemét, és sürgeti az EU-t, hogy ezeket ténylegesen érvényesítse a külső fellépések valamennyi területén; elismeri, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében az emberi fejlődést és a humán tőkét támogató ezen alapvető eszközöket kiemelt módon kell kezelni;

57.  kéri az Uniót és tagállamait, hogy fordítsák a szükséges erőforrásokat és a politikai figyelmet annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők és lányok emancipációjának elve a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend középpontjában álljon;

58.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az állami költségvetés ne ütközzön a fenntartható fejlesztési célokkal; úgy véli, hogy az EU-ban jelentősen fel kell gyorsítani a zöld beruházásokat, innovációt és növekedést a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megfelelő idejű és sikeres végrehajtása érdekében, és elismeri, hogy új finanszírozási eszközökre és a jelenlegi befektetési politikától eltérő megközelítésekre van szükség, mint amilyen a környezeti szempontból káros támogatások és a nagy kibocsátású projektek kivezetése; stratégiára szólít fel annak érdekében, hogy a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási tényezőket a multinacionális vállalatok és a vállalkozások beépítsék vállalati üzleti modelljeikbe, az intézményi befektetők pedig a befektetési stratégiáikba, annak érdekében, hogy a forrásokat átcsoportosítsák a fenntartható finanszírozáshoz, és kivonják azokat a fosszilis tüzelőanyagokból;

59.  kéri, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keret az Unió költségvetését a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend megvalósítására irányítsa, biztosítva a megfelelő finanszírozást a fenntartható fejlesztési célok konkrét megvalósításához; felszólít a fenntartható fejlődés általános érvényesítésének javítására valamennyi finanszírozási mechanizmusban és költségvetési tételben, megismételve, hogy a hosszú távú szakpolitikai koherencia fontos szerepet játszik a költségek minimalizálásában; kiemeli a kohéziós politika mint az fő uniós beruházási politika fontosságát, és emlékeztet, hogy minden uniós strukturális és beruházási alap tekintetében, beleértve az Európai Stratégiai Beruházási Alapot is, horizontálisan kell alkalmazni a fenntarthatósági kritériumokat és a teljesítményalapú célkitűzéseket annak érdekében, hogy átfogóan áttérjenek a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedésre;

60.  felszólítja az Európai Beruházási Bankot arra, hogy nőjön fel Európa értékeihez azzal, hogy hitelezésében szigorú fenntarthatósági kritériumokat vezet be, és biztosítsa különösen azt, hogy az energia- és közlekedési ágazatnak nyújtott hitelek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és fenntartható projekteket célozzák meg;

61.  felszólítja az EBB-t, hogy hitelezési portfóliójának 40%-át az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlattal szemben ellenálló növekedés céljára kösse le 2030-ig;

62.  felkéri az EBB-t, hogy rendeljen több forrást az ELENA kezdeményezéshez, hogy pénzügyi támogatást biztosítson az energiahatékonysággal, a megújuló energia elosztásával és a városi közlekedéssel kapcsolatos projektek és programok végrehajtására összpontosító technikai segítségnyújtáshoz;

63.  elismeri, hogy a rugalmas és fenntartható infrastruktúra az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fenntartható jövő megvalósításának kulcsfontosságú alapelve, és számos járulékos előnnyel jár, mint amilyen a tartósság és a tűzvésszel és árvizekkel szembeni jobb védelem; úgy véli, hogy a fenntartható társadalomra való bárminemű átállást csak akkor lehet megvalósítani, ha betartják az „első helyen az energiahatékonyság” elvét, és tovább javítják a háztartási készülékek, energiahálózatok és épületek energiahatékonyságát, miközben fejlesztik a tárolórendszereket; elismeri, hogy a legnagyobb energiahatékonysági potenciálja az épületeknek van, és ezért kéri az EU-t, hogy vállaljon kötelezettséget azon 2050-re vonatkozó cél mellett, hogy egy teljes egészében fenntartható, széntelenített és energiahatékony épületállomány jöjjön létre, amelynek energiaigénye közel nulla, és amelynek minden maradvány energiaigényét megújuló energiaforrásokból látják el; szorgalmazza a megújuló energia uniós energiaszerkezetben elfoglalt részarányának gyorsabb növelését; figyelmeztet a nem fenntartható infrastruktúra technológiai bezáródására, és felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható gazdaságra való rendezett átállás és az infrastruktúrafejlesztés alapvető reorientációja érdekében, hogy mérsékelje a magas szén-dioxid-kibocsátást jelentő pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó rendszerszintű gazdasági kockázatokat;

64.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzék előtérbe a fenntartható mobilitást, javítva a helyi tömegközlekedési rendszereket a területi jellemzők figyelembevételével, illetve a polgárok valós igényei alapján; úgy véli, hogy a közlekedési és infrastrukturális ágazat fejlesztéséhez nyújtott uniós pénzügyi támogatásoknak olyan célokat kell követniük, amelyek valós hozzáadott értéket biztosítanak a tagállamoknak;

65.  hangsúlyozza, hogy a korrupció súlyos hatást gyakorol a környezetre, és hogy a veszélyeztetett vadon élő fajokkal, ásványi anyagokkal és drágakövekkel, valamint erdészeti termékekkel, például a fával folytatott kereskedelem elválaszthatatlanul összekapcsolódik a korrupcióval; hangsúlyozza továbbá, hogy a vadon élő fajokkal folytatott kereskedelem tovább fenyegetheti a veszélyeztetett fajokat, miközben az illegális fakitermelés a biodiverzitás csökkenéséhez és nagyobb szén-dioxid-kibocsátáshoz vezethet, ami hozzájárul az éghajlatváltozáshoz; hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözői csoportok számára ez alacsony kockázattal járó magas hasznot jelent, mivel az erdészeti bűncselekményeket alig vizsgálják ki, a szankciók pedig gyakran nincsenek arányban a bűncselekmény súlyosságával; emlékeztet, hogy az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezménye, amely átfogó módon a korrupció megelőzésére, a hatékony bűnüldözésre, a nemzetközi együttműködésre és a vagyonvisszaszerzésre összpontosít, hatékony eszköz lehet a korrupció elleni küzdelemben a környezetvédelmi ágazatban; felszólítja a tagállamokat, hogy építsenek be a környezetvédelmi jogszabályokba és politikákba korrupcióellenes stratégiákat, például az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, továbbá erősítsék a demokráciát és a felelősségteljes kormányzást; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi ágazatban a korrupció ellen folytatott küzdelem segít megteremteni az egyenlő hozzáférést az olyan alapvető erőforrásokhoz, mint a víz és tiszta környezet, és létfontosságú szerepe van környezetünk védelmében és a fenntartható fejlődés biztosításában;

66.  elismeri a kultúra és a kulturális részvétel fontosságát a fenntartható fejlesztési célok napirendjével kapcsolatos eredmények elérésében, valamint a kultúra fontos szerepét a külkapcsolatokban és a fejlesztési politikában; szorgalmazza a megfelelő támogatást a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos napirend megvalósítása terén a kulturális intézmények és szervezetek számára, valamint a kutatás, a tudomány és a művészetek közötti kapcsolatok további elmélyítését;

67.  emlékeztet arra, hogy a kulturális részvétel javítja a fizikai és mentális egészséget és jólétet, pozitívan hat az iskolai és szakmai teljesítményre, segít a társadalmi kirekesztés által leginkább fenyegetett emberek munkaerőpiaci beilleszkedését, és így nagyban hozzájárul számos fenntartható fejlesztési cél eléréséhez;

68.  mély aggodalmát fejezi ki a tagállamok oktatási rendszereinek teljesítménye közötti, a legutóbbi PISA-jelentésekben is kimutatott eltérések miatt; hangsúlyozza, hogy a megfelelően finanszírozott, mindenki számára hozzáférhető állami oktatási és képzési rendszerek alapvetően fontosak az egyenlőség és a társadalmi befogadás, valamint a 4. számú fenntartható fejlesztési célkitűzés megvalósítása szempontjából, és hogy a színvonalas oktatás javítja a kiszolgáltatott személyek, a kisebbségek, a speciális igénnyel élő emberek, a nők és a lányok helyzetét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fiatalok körében tartósan magas a munkanélküliek aránya; rámutat, hogy az oktatás kulcsfontosságú az önfenntartó társadalmak kialakulásához; felszólítja az Uniót, hogy a fiatalok foglalkoztathatóságának és minőségi munkahelyekhez való hozzáférésének elengedhetetlen előfeltételeként kapcsolja össze a minőségi oktatást, a műszaki és a szakképzést és az iparral való együttműködést;

69.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy védjék meg a regionális kisebbségi és kevésbé használt nyelveket, valamint a nyelvi sokszínűséget, és a fenntartható fejlesztési céloknak az európai politikai keretrendszerbe, valamint a jelenlegi és jövőbeli bizottsági prioritások közé való integrálása során utasítsák el a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetést;

70.  úgy véli, hogy az egész uniós szakpolitikai kereten belül elő kell mozdítani – többek között az oktatás révén – a kulturális sokféleséget és a természeti örökség védelmét;

71.  felhívja a tagállamokat, hogy mindenekelőtt azon iparterületek környezeti és gazdasági átalakításával foglalkozzanak, amelyek Európa számos területén a környezeti elemek súlyos szennyezését okozzák, és jelentős egészségügyi kockázatoknak teszik ki a helyi lakosokat;

72.  hangsúlyozza az uniós városfejlesztési menetrend szerepét a globális új városfejlesztési menetrend végrehajtásában, és üdvözli azokat a szakpolitikai fejleményeket, amelyek lehetővé teszik a városok és a régiók számára, hogy egymást erősítő zöld beruházásokat hajtsanak végre; üdvözli az olyan kezdeményezéseket is, mint a Zöld Levél díj és a Polgármesterek Globális Éghajlat- és Energiaügyi Szövetsége, és továbbra is hangsúlyozza a városok és régiók nélkülözhetetlen fontosságát a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában, mivel a fenntarthatóság együttműködésen alapuló és hosszú távú megközelítéseket igényel a kormányzás minden szintjéről és minden ágazatból;

73.  emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend elismeri, hogy nem lehet elkülönítve vizsgálni az élelmiszereket, a megélhetést és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodást; hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztés és a mezőgazdasági beruházások – növények, állatállomány, erdészet, halászat és akvakultúra – előtérbe helyezése eredményes eszköz a szegénység és az éhezés megszüntetésében és a fenntartható fejlődés előmozdításában; hangsúlyozza a mezőgazdaság fontos szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az ambiciózus fenntartható fejlesztési célok csak a különböző témákban folytatott és több szereplő közötti – észak-dél, dél-dél, valamint a háromoldalú – együttműködésen és globális partnerségeken keresztül valósíthatók meg;

74.  üdvözli a fenntartható fejlődést magában foglaló kereskedelmi és beruházási politika általános érvényesítésére irányuló szándékot, és szorgalmazza, hogy az árucikkek és a természeti erőforrások Unión belüli és kívüli beszerzésének hatásaival jobban foglalkozzanak az uniós politikai döntéshozatalban; szorgalmazza a beruházási politika újragondolását és az innovatív finanszírozási eszközök széles körű alkalmazását a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődés tekintetében történő ellenőrzése átlátható legyen;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy az érintett érdekelt felek bevonásával nyújtson konkrét, testre szabott támogatást a marginalizált, alacsony jövedelmű háztartások és csoportok, például a romák számára, hogy biztosítsák számukra az egészséges életet, valamint az alapvető szolgáltatásokhoz és a biztonságos, tiszta természeti erőforrásokhoz, például a levegőhöz, a vízhez, a megfizethető és korszerű energiához és az egészséges táplálkozáshoz való hozzáférést, ami hozzájárul a szegénység felszámolására, az egyenlőtlenségek csökkentésére és a békés és befogadó társadalmak előmozdítására vonatkozó 1., 10. és 15. fenntartható fejlesztési cél eléréséhez is;

76.  elismeri – ahogyan az a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben is szerepel –, hogy a fogyatékossággal élő személyek nagymértékben ki vannak téve a szegénység kockázatának, és nem tudják megfelelően gyakorolni alapvető jogaikat, például az oktatáshoz, az egészséghez és a munkavállaláshoz való jogukat;

77.  úgy véli, hogy a fenntartható jövő kialakítására irányuló uniós kezdeményezések nem hagyhatják figyelmen kívül az állatok mint érző lények szerepét és jólétét, amelyet a leggyakoribb gyártási és fogyasztási rendszerek sok esetben elhanyagolnak; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyre több európai polgár követelésének eleget téve az Európai Unió a lehető legrövidebb időn belül megszüntesse az állatjólét területén fennálló politikai és jogszabályi hiányosságokat;

78.  felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson még több erőfeszítést és forrást a figyelemfelkeltésre, a célzott oktatási kampányokra, valamint a polgárok elkötelezettségének és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos aktivitásának növelésére;

79.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2020-ig szüntessék meg a pálmaolaj- és szójaalapú bioüzemanyagokhoz biztosított ösztönzőket, amelyek erdőirtáshoz és a tőzeges területek károsodásához vezetnek; szorgalmazza továbbá egy egységes tanúsítási rendszer bevezetését az uniós piacra behozott pálmaolaj vonatkozásában, amely tanúsítja, hogy a pálmaolaj a társadalmi felelősségvállalás elveinek megfelelő forrásból származik;

80.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse tovább az Unió-szerte évente több mint 430 000 korai halálesetet okozó rossz levegőminőség leküzdésére irányuló eredményes intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az új és meglévő jogszabályok végrehajtását annak érdekében, hogy felgyorsítsa a levegőszennyezésre vonatkozó jogszabályok betartását elmulasztó tagállamok elleni jogi fellépést, és terjesszen elő új, hatékony jogszabályokat, ezen belül ágazatspecifikus jogszabályokat a rossz környezeti levegőminőség és a különböző szennyezési források leküzdésére, egyúttal foglalkozva a metánkibocsátással is; hangsúlyozza, hogy az EU még mindig messze van attól, hogy elérje az Unió számára meghatározott – a WHO által ajánlottaknál jóval kevésbé szigorú – levegőminőségi szinteket;

81.  megjegyzi, hogy az Európai Bizottság fellépett a rossz levegőminőség problémájával szemben néhány kötelezettségszegési eljárás elindításával, elsősorban a 2008/50/EK irányelv által meghatározott NO2-határértékek folyamatos túllépése miatt;

82.  rámutat arra, hogy a zajszennyezés csökkentése az egyik olyan minőségi paraméter, amelyet nem sikerül elérni 2020-ig; hangsúlyozza, hogy az Unióban a zaj évente legalább 10 000 ember szívbetegséggel és sztrókkal összefüggő korai halálához járul hozzá, és hogy 2012-ben az európai népesség mintegy egynegyede volt kitéve a határértékek feletti zajszintnek; kéri a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a zajszint folyamatos mérését, hogy ily módon biztosítsák a határértékek betartását mind a belső, mind a külső környezetben; intézkedéseket szorgalmaz továbbá a zajszennyezés kezelése érdekében;

83.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság adatai szerint az EU-ban a gabona több mint 50%-át állatok takarmányozására használják fel; megjegyzi, hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete arra figyelmeztetett, hogy a gabona állati takarmányként való további felhasználása az élelmezésbiztonságot fenyegetheti azzal, hogy csökkenti az emberi fogyasztásra rendelkezésre álló gabona mennyiségét;

84.  hangsúlyozza az állattenyésztési ágazat hozzájárulását a fenntartható mezőgazdasághoz – különösen amennyiben növénytermesztési rendszerekbe ágyazódik be; felhívja a figyelmet az állattenyésztési ágazaton belüli aktív tápanyagciklus-menedzsmentben rejlő lehetőségekre a szén-dioxid-, ammónia- és nitrátkibocsátás környezeti hatásának csökkentése terén; felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy az integrált gazdálkodás potenciállal rendelkezik a tekintetben, hogy hozzájáruljon a mezőgazdasági ökoszisztéma jobb működéséhez és az éghajlatbarát mezőgazdasági ágazathoz;

85.  rámutat, hogy a fejlődő országokban a mezőgazdaságban tevékenykedő nők 20–30%-kal növelhetnék a gazdálkodásból származó bevételt, ha a férfiakéval azonos hozzáférésük lenne az erőforrásokhoz; hangsúlyozza, hogy az ilyen szintű haszon 12–17%-kal csökkenthetné a világon az éhezők számát;

86.  hangsúlyozza különösen azt, hogy a nők alapvető szerepet játszanak a családi gazdaságok tagjaiként, amelyek a vidéki térségek elsődleges társadalmi-gazdasági sejtjeit képezik, és hogy ők gondoskodnak az élelmiszerek előállításáról, a hagyományos ismeretek és készségek megőrzéséről, a kulturális identitásról és a környezet védelméről, miközben a vidéki térségekben a nőket szintén érintik a bér- és a nyugdíjkülönbségek;

87.  emlékeztet arra, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program alapján a Bizottság köteles értékelni az uniós fogyasztás globális környezeti hatását; hangsúlyozza, hogy a fenntartható életmódok pozitív hatást gyakorolhatnak az emberi egészségre és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a 12.8. fenntartható fejlesztési cél előírja, hogy a nyilvánosság tájékoztatást és felvilágosítást kapjon a fenntartható fejlődésről és életmódokról; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki programokat annak érdekében, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét a fogyasztás különböző típusainak az emberi egészséggel, a környezettel, az élelmezésbiztonsággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos következményeire; felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül tegyen közzé közleményt a fenntartható európai élelmezési rendszerről;

88.  megjegyzi, hogy a 12.8. számú fenntartható fejlesztési cél megköveteli a kormányoktól annak biztosítását, hogy az emberek mindenhol megfelelő tájékoztatást és felvilágosítást kapjanak a fenntartható fejlődésről és a természettel harmóniában lévő életmódról; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki programokat a nyilvánosság azzal kapcsolatos felvilágosítására, hogy a fogyasztási szintek milyen következményekkel járnak az emberi egészségre, a környezetre, az élelmezésbiztonságra és az éghajlatváltozásra nézve;

89.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó szakpolitikai keretet a globális egészségügyi kihívások, például a HIV/AIDS, a tuberkulózis, a hepatitis C és az antimikrobás rezisztencia kezelésére, szem előtt tartva az uniós tagállamok és szomszédos országaik – ahol a legmagasabb a HIV és a multirezisztens tuberkulózis által okozott teher – eltérő helyzetét és sajátos kihívásait; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vállaljanak meghatározó politikai szerepet az olyan országokkal, köztük az afrikai, kelet-európai és közép-ázsiai szomszédos országokkal folytatott párbeszédben, ahol a betegségek nagy terhet jelentenek, biztosítva, hogy készen álljanak a tervek a belföldi finanszírozási forrásokra való átálláshoz annak érdekében, hogy a HIV-vel és a tuberkulózissal kapcsolatos programok hatékonyak legyenek, folytatódjanak és fokozódjanak a nemzetközi adományozók támogatásának visszavonása után, valamint továbbra is szorosan működjenek együtt ezekkel az országokkal annak biztosítása érdekében, hogy felelősséget és szerepet vállaljanak a HIV-re és a tuberkulózisra adott válaszokkal kapcsolatban;

90.  elismeri a „PREP” gyógyszer HIV/AIDS megelőzésére való rendelkezésre bocsátásának eredményességét; felszólítja továbbá a Bizottságot és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot (ECDC) annak elismerésére, hogy a HIV/AIDS kezelése preventív is lehet;

91.  elismeri, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok átformáló erővel rendelkező fő mozgatórugói a szegénység több dimenziót magában foglaló felszámolásának, és ezeket mindig az egészséges élet és a nemek közötti egyenlőség előfeltételeként kell elismerni; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra, amelyeket sajnálatos módon még mindig részletkérdésnek tekintenek annak ellenére, hogy kiemelkedő jelentőségűek a nemek közötti egyenlőség, a fiatalok társadalmi szerepvállalásának erősítése és a humán fejlődés, végső soron pedig a szegénység felszámolása szempontjából; kiemeli, hogy ez csekély előrelépést jelent a korábbi uniós megközelítésekhez képest, és hogy a szexuális és reproduktív egészségnek és jogoknak a fenntartható fejlődés fő mozgatórugóiként való elismerése még mindig várat magára; megállapítja, hogy az EU álláspontja következetlen volt ezen a téren, amit ez az intézkedéscsomag is bizonyít: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendről szóló közleményben a Bizottság csak az „egészség” témakörében ismeri el az ezen a területen folytatott uniós fellépést, a konszenzusról szóló közleményben viszont csak a „nemek közötti egyenlőség” alatt; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is kérjék az Egyesült Államoktól az úgynevezett általános tilalmi szabállyal kapcsolatos álláspontjának átgondolását;

92.  hangsúlyozza, hogy folytatni kell az egészségügyi kutatás támogatását annak érdekében, hogy új és jobb, hozzáférhető, megfizethető és megfelelő orvosi megoldásokat dolgozzanak ki a HIV/AIDS, a tuberkulózis és más, szegénységhez kapcsolódó és elhanyagolt betegségek, kialakuló járványok és az antimikrobás rezisztencia kezelésére;

93.  rámutat, hogy az EU mezőgazdasági ágazata már jelenleg is hozzájárul a fenntarthatósághoz; megállapítja azonban, hogy a közös agrárpolitikát (KAP) képessé kell tenni arra, hogy jobban reagáljon az aktuális és jövőbeli kihívásokra; felszólítja a Bizottságot, hogy a stabil, biztonságos és tápláló élelmiszerek garantálása, valamint a természeti erőforrások védelme és erősítése – és ezzel párhuzamosan az éghajlatváltozás leküzdése – érdekében vizsgálja meg, hogy a KAP és a fenntartható gazdálkodási rendszerek hogyan járulhatnának hozzá a legjobban a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez; kéri a Bizottságot, hogy a 2020 utáni KAP-ról szóló, küszöbön álló közlemény keretében terjesszen elő javaslatokat az ökologizálási intézkedések hatékonyságának további javítására, és biztosítsa a 2., 3., 6., 12., 13., 14. és 15. fenntartható fejlesztési cél elérését; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a helyben és környezetbarát módon előállított, alacsony szén-, föld- és vízlábnyomú élelmiszereket; kiemeli az agrár-ökoszisztémák és a fenntartható erdőgazdálkodás, valamint a használaton kívüli mezőgazdasági területek fenntartható helyreállítása számára biztosított ösztönzők fontosságát; hangsúlyozza, hogy a szigorú megfelelés és a szakpolitikai területek közötti nagyobb fokú koherencia révén gondoskodni kell arról, hogy valamennyi uniós szakpolitika ténylegesen elérje kitűzött célját; hangsúlyozza, hogy ez különösen fontos a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az ehhez a célhoz a KAP keretében rendelt eszközök szempontjából;

94.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő ezt az agroökológiai átmenetet, minimális szintre csökkentve az egészségre és a környezetre káros növényvédő szerek használatát, valamint a biogazdálkodást és a biodinamikus mezőgazdaságot védő és támogató intézkedéseket valósítva meg a KAP keretében;

95.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül módosítsák a növényvédő szerek engedélyezésére vonatkozó uniós szabályokat, és ezzel egyidejűleg tűzzenek ki a használatuk csökkentésére irányuló kötelező célokat;

96.  rámutat arra, hogy az európai mezőgazdaság több millió munkahelyet garantál a vidéki térségekben a mezőgazdaságban és egyéb ágazatokban, biztosítva az élelmiszer-ellátást és az élelmiszer-biztonságot, és a vidéki területekre – mint élettér, gazdasági tényező és szabadidős tevékenységek háttere – vonzza az embereket; rámutat továbbá, hogy a nagyfokú biológiai sokféleségű és a magas természeti értékű rendelkező tájak az embereket vidékre vonzzák, hozzáadott értéket teremtve ezáltal a vidéki térségek számára; tudomásul veszi a vidékfejlesztési politika nagy értékét az életképes, erőteljes és élénk vidéki közösségek és gazdaságok kiépítése szempontjából; rámutat, hogy ennek megvalósítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a mezőgazdasági termelők számára biztosítsák az erőforrásokhoz való jobb hozzáférést;

97.  kéri olyan gazdálkodás kifejlesztését, amely a családi gazdaságokat helyezi középpontba az európai alapok – például az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) – jobb kihasználása révén, valamint azáltal, hogy különös figyelmet fordítanak a kis- és közepes méretű gazdaságokra, megosztják és átadják a szakértelmet, és kihasználják a helyi és regionális értékteremtés és termelési láncok, illetve a regionális foglalkoztatás előnyeit, nagyobb hangsúlyt helyezve a városkörnyéki kapcsolatokra és a közvetlen értékesítésre, amely sikeres modellnek bizonyul az Unió számos részén; úgy véli, hogy az európai mezőgazdaság fenntarthatóságának, valamint a mezőgazdasági termelők jóléte biztosításának egyik feltétele az, hogy a mezőgazdasági termelők képesek legyenek a munkájukból tisztességes javadalmazást nyerni;

98.  emlékeztet arra, hogy biztosítani kell a megfelelő közszolgáltatásokat, különösen a gyermek- és idősgondozást, mivel ezek a szolgáltatások különösen fontosak a nők számára, akik hagyományosan elsődleges szerepet töltenek be a család fiatal és idős tagjainak ellátásában;

99.  rámutat a hagyományos tudás és az élelmiszerek jelentőségére, különösen az EU legkülső, hegyvidéki és kedvezőtlen helyzetű térségeiben, továbbá arra a gazdasági hozzájárulásra, amelyet oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez (OFJ) hasonló európai minőségbiztosítási rendszerek tesznek a helyi területeken; emlékeztet arra, hogy a Parlament egyhangúlag támogatja az effajta védelem többféle regionálisan előállított termékre történő kiterjesztését; hangsúlyozza továbbá ezzel kapcsolatosan az uniós minőségrendszereknek (OEM/OFJ/HKT) az e területeken a megélhetés biztosítása és fenntartása terén betöltött szerepét; elismeri, hogy ezek a rendszerek széles körben csak néhány tagállamban ismertek, és kéri, hogy az ennek előnyeivel kapcsolatos tudatosságot az Unió egészében növeljék;

100.  hangsúlyozza a mediterrán erdőterületek és a dehesa agrár-erdészeti rendszer – amely zökkenőmentesen ötvözi a hosszú távú, ipari állattenyésztést és az erdészeti tevékenységeket – hozzájárulását a biológiai sokféleség fenntarthatóságának biztosítására irányuló célhoz, a KAP keretében való elismerés és a támogatás céljából;

101.  hangsúlyozza a bioenergia és a biogazdaság, illetve a megújuló energiák kinyerését, tárolását, elosztását és a mezőgazdasági üzemen belüli használatát szolgáló létesítmények jelentőségére a mezőgazdasági üzemek vonatkozásában, mivel a további értékesítési lehetőségek hozzájárulnak a jövedelembiztonsághoz, továbbá színvonalas munkahelyeket teremtenek és őriznek meg a vidéki területeken; hangsúlyozza, hogy a bioenergiák fejlesztését a fenntarthatóság szem előtt tartásával kell végezni és az nem gátolhatja az emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra szánt termelést; hangsúlyozza, hogy az energiaszükségleteket inkább olyan hulladékok és melléktermékek felhasználásának ösztönzése révén kell kielégíteni, amelyek egyetlen más folyamatban sem hasznosíthatók;

102.  megjegyzi, hogy a hüvelyesek vetésforgóban történő termesztése a gazdálkodók, az állatok, a biológiai sokféleség és az éghajlati igények szempontjából egyaránt kedvező helyzetet teremthet; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy fehérjékre vonatkozó tervet, amely a vetésforgóban termesztett hüvelyeseket is magában foglalja;

103.  szükségesnek véli a folyamatos előrelépést a precíziós gazdálkodás, a digitalizálás, az energia racionális használata, a növénynemesítés és állattenyésztés, valamint az integrált növényvédelem egyszerűsítése terén, mivel a fenntartható fejlesztési célokon és a funkcionális biológiai sokféleségen alapuló megnövekedett hatékonyság egyaránt hozzájárul a földterület-szükséglet és a környezeti hatások csökkentéséhez; úgy véli, hogy a biológiai sokféleségnek a gazdálkodók szolgálatába állítása segítheti a jövedelmek növelését, a talaj egészségének és teljesítményének javítását, a növényvédelmet és a beporzás javítását; hangsúlyozza ezért a jobb szabályozási keret fontosságát, hogy biztosítani lehessen az időben történő, hatékony és eredményes döntéshozatali eljárásokat; hangsúlyozza, hogy ezeknek az „intelligens” megoldásoknak ösztönözniük és támogatniuk kell kínálta a méretgazdaságossággal nem rendelkező kisüzemek igényeihez szabott kezdeményezéseket, hogy kihasználhassák az új technológiák előnyeit;

104.  úgy véli, hogy fenn kell tartani, és fejleszteni kell a hagyományos és a helyi fajták teljesítményét, tekintettel arra, hogy képesek alkalmazkodni saját környezetük jellemzőihez, továbbá kiemeli, hogy a mezőgazdaság genetikai sokszínűségének biztosítása érdekében tiszteletben kell tartani a gazdálkodók autonóm jogát a növénynemesítésre, valamint a különböző fajok és fajták magvainak tárolására és cseréjére; elutasít minden olyan törekvést, amely élet, növény és állat, genetikai anyag vagy alapvető biológiai folyamat szabadalmaztatására irányul, különösen őshonos törzsek, fajták és jellemzők esetében;

105.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy cselekvési tervet, és hozzon létre egy szakértői csoportot a fenntarthatóbb növényvédelem kidolgozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az olyan növényvédelmi rendszer kínálja a legtöbb lehetőséget, amely javítja a növénynemesítési törekvések, a természetes védelmi rendszerek és a peszticidek alkalmazása közötti kölcsönhatást;

106.  úgy véli, támogatni kell a szélessáv elterjedését és a közlekedési összeköttetések javítását a vidéki területeken annak érdekében, hogy – a környezetvédelmi, gazdasági és szociális területen megvalósuló, átfogó fenntarthatóság elősegítésére irányulóan – a környezeti fenntarthatóság célkitűzéseihez való hozzájárulás mellett segítsük és előmozdítsuk a növekedést a vidéki területeken.

107.  hangsúlyozza, hogy a kultúra ügyét a Bizottság fenntarthatóságot célzó fellépésének szerves részévé kell tenni, egyértelműen kiemelve a gazdasági fejlődésben, a munkahelyteremtésben, a demokrácia előmozdításában, a társadalmi igazságosságban és szolidaritásban, a kohézió erősítésében, valamint a társadalmi kirekesztés, a szegénység és generációs és demográfiai egyenlőtlenségek elleni küzdelemben betöltött szerepét; felszólítja a Bizottságot a kultúra szempontjainak általános érvényesítésére a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó stratégiájának célkitűzéseiben, fogalommeghatározásaiban, eszközeiben és értékelési kritériumaiban;

108.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A/RES/70/1. (2) Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.). (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0224. (4) https://ec.europa.eu/epsc/sites/epsc/files/strategic_note_issue_18.pdf (5) Az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című, 2011. május 3-i bizottsági közlemény (COM(2011)0244). (6) „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia félidős értékelése” című, 2015. október 2-i bizottsági jelentés (COM(2015)0478). (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0034. (8) https://unstats.un.org/sdgs/report/2016/goal-13/ (9) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 30/2016. számú jelentése: In support to the monitoring of the 7th Environment Action Programme https://www.eea.europa.eu/publications/environmental-indicator-report-2016