Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési terv” című, 2013. december 11-i állásfoglalására(1) és különösen annak (29) bekezdésére,

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási láncban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a franchise-ról szóló, 2016. áprilisi, az IMCO bizottság megbízásából készült tanulmányra(3),

–  tekintettel „A franchise szabályozási keretének jogi szempontja és kihívásai az EU-ban” című, az IMCO bizottság megbízásából készült, 2016. szeptemberi tanulmányra(4),

–  tekintettel a „Jövőbeli politikai lehetőségek a franchise területén az EU-ban: Hogyan nézzünk szembe a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal?” című tájékoztatóra(5),

–  tekintettel „A franchise-adók és a franchise-vevők közötti kapcsolatok: szabályozási keret és aktuális kihívások” című műhelymegbeszélésre, melyet az IMCO bizottság szervezett 2016. július 12-én,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0199/2017),

A.  mivel a franchise-nak nincs közös európai meghatározása, és a franchise-megállapodások vállalkozásonként eltérnek egymástól, de az ilyen kapcsolatok egyik legfőbb ismertető jele a jogi és pénzügyi szempontból egymástól független természetes vagy jogi személyek közötti önkéntes szerződéses partnerség, amelynek révén az egyik fél (a franchise-adó) jogot biztosít a másik félnek (franchise-vevő) arra, hogy franchise-modelljét, nevét és védjegyeit üzemeltesse, és megosztja know-how-ját, miközben a franchise-adó technikai és szervezeti szakértelmére és támogatására támaszkodik a megállapodás időtartama alatt, ugyanakkor az ügyfelek számíthatnak a franchise-rendszer egységességére, mivel mind a franchise-adó, mind a franchise-vevő célja az, hogy korlátozott beruházás mellett lehetővé tegye új piacok gyors megszerzését és növelje a siker esélyét;

B.  mivel 2013. december 11-i állásfoglalásában a Parlament üdvözölte a franchise üzleti modelljét, amely támogatja az új üzleti tevékenységeket és a kisvállalkozói tulajdonosi szerkezetet, ugyanakkor megállapította, hogy bizonyos esetekben tisztességtelen szerződési feltételek állnak fenn, ezért átlátható és tisztességes szerződési feltételek biztosítására szólított fel; ezenkívül felhívta a Bizottság és a tagállamok figyelmét különösen arra, hogy a vállalkozásukat eladni, vagy üzleti modelljüket módosítani kívánó franchise-vevők milyen problémákkal szembesülnek, ha ugyanabban a szektorban maradnak aktívak, és kérte, hogy a Bizottság vizsgálja meg a franchise-rendszerek árrögzítési mechanizmusainak betiltását és a hosszú távú versenyzáradékok, vásárlási opciók és a többszörös franchise tilalmának hatásait;

C.  mivel a franchise üzleti modellnek minden lehetősége megvan arra, hogy segítsen kiteljesíteni a kiskereskedelmi ágazatban az egységes piacot, ugyanis kényelmes módja lehet a franchise-adó és a franchise-vevő közös beruházásával történő vállalkozásalapításnak; csalódottságának ad azonban hangot amiatt, hogy a franchise az EU-ban jelenleg alulteljesít, és a GDP csupán 1,89%-át adja az egyesült államokbeli 5,95%-kal és az ausztráliai 10,83%-kal szemben, úgy, hogy a franchise-ból eredő forgalom 83,5%-a mindössze hét tagállamban koncentrálódik(6), és emiatt fontos ezen üzleti modell egész Európai Unióban való szélesebb körű elterjesztésének ösztönzése;

D.  mivel a franchise jelentős határokon átívelő dimenzióval bír és fontos a belső piac működése szempontjából, és így munkahelyteremtéshez, a kkv-k és a vállalkozói készségek fejlődéséhez, valamint új képességek és készségek megszerzéséhez vezethet;

E.  mivel a franchise-ra mint üzleti modellre vonatkozó, meglévő jogszabályok rendkívül eltérőek az egyes tagállamokban, ami technikai akadályokat teremt és mind a franchise-adókat, mind a franchise-vevőket visszatarthatja attól, hogy tevékenységeiket kiterjesszék külföldre; mivel ez viszont hatással lehet a végső fogyasztókra a választási lehetőségeik korlátozása révén;

F.  mivel a franchise-megállapodás feltételei alapján különbség van a „kemény” és a „puha” franchise között; és mivel az olyan alternatív üzleti modellek, mint a „független kiskereskedők csoportjai” egyedi jellemzőkkel rendelkeznek és rájuk csak a franchise-ra vonatkozó szabályoknak kellene vonatkozniuk, mivel megfelelnek a franchise meghatározásának;

G.  mivel a franchise ágazatközi működésével kapcsolatban információhiány tapasztalható, mert a releváns információk nincsenek leírva vagy gyakran csak a franchise-megállapodást kísérő levelekben találhatók, melyek bizalmasak, ennélfogva nem nyilvánosak, és uniós szinten nincs adatgyűjtési mechanizmus az esetlegesen tisztességtelen szerződési feltételekről vagy a szerződések tisztességtelen végrehajtásáról, és emiatt szükség van egy olyan platformra, amely tartalmazza ezeket a fontos információkat, hogy a franchise-adók és a franchise-vevők jobban tudatában legyenek jogaiknak és kötelességeiknek;

H.  mivel az e-kereskedelem bővül és a fogyasztók egyre gyakrabban veszik igénybe azt, és ezért nagyobb mértékben kellene tükröződnie a franchise-megállapodásokban; mivel a digitális egységes piac megvalósítása összefüggésében külön figyelmet kell ezért fordítani a franchise-adók és franchise-vevők között az e-kereskedelem tekintetében például a franchise-vevők adott földrajzi területet érintő kizárólagos jogával kapcsolatban felmerülő feszültségekre, valamint arra, hogy a fogyasztói adatok egyre inkább meghatározóak a franchise üzleti modellek sikeressége szempontjából, különösen mivel a franchise-megállapodások jelenleg nem tartalmaznak ezzel kapcsolatos rendelkezéseket, és így szükségtelen bizonytalansághoz és konfliktusokhoz vezethetnek;

I.  mivel a Bizottság a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat „olyan gyakorlatokként” határozta meg, „amelyek jelentősen eltérnek a helyes üzleti magatartástól, ellentétesek a jóhiszeműség és a tisztesség elvével, és a kereskedelmi partnerek egyike által egyoldalúan a másik félre kényszerítettek”(7);

1.  úgy véli, hogy az egységes piac kiskereskedelmi ágazatbeli kiteljesítésében a franchise még jelentősebb szerepet játszhat, tekintettel arra, hogy más fejlett gazdaságokkal összehasonlítva az Európai Unióban azt jelenleg nem használják ki megfelelően;

2.  fontosnak tartja, hogy a franchise területén a tagállamok hatékony intézkedéseket alkalmazzanak minden tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben, ugyanakkor megjegyzi, hogy e tekintetben a tagállamok közt még mindig igen nagyfokú a széttartás és a sokszínűség; fontosnak tartja ezért a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működésének bevált gyakorlatait tükröző, homogén nem jogalkotási iránymutatások bevezetését;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be a franchise-szerződésekre vonatkozó iránymutatásokat e szerződések normatív környezetének jobb kialakítása érdekében, biztosítva a munkaügyi normáknak való megfelelést, valamint a tisztességes és kiváló minőségű szolgáltatást;

4.  úgy véli, hogy mivel a franchise-tevékenység szempontjából jelentős szerephez jutnak a határokon átnyúló tényezők, célszerű egységes megközelítést alkalmazni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok uniós szintű megszüntetésére;

5.  tudomásul veszi, hogy nemzeti szintű jogszabályokat fogadtak el a franchise-vevők védelme érdekében, azonban a hangsúly a szerződéskötést megelőző szakaszon van, hogy tájékoztatási kötelezettséget írjanak elő a franchise-adók számára; sajnálja, hogy a nemzeti rendszerek nem gondoskodnak olyan végrehajtási mechanizmusokról, amelyek hatékonyan biztosítanák a franchise-kapcsolat fenntartását;

6.  megállapítja, hogy gyakran a franchise-vevő a gyengébb szerződő fél, különösen amikor kkv-ről van szó, mivel a franchise-modellt általában a franchise-adó fejlesztette ki, és a franchise-vevő általában pénzügyileg gyengébb, ezért kevésbé jól informált lehet, mint a franchise-adó, ennélfogva függ a franchise-adó szakértelmétől; hangsúlyozza, hogy a franchise-rendszerek erősen függenek a franchise-adó és franchise-vevő közötti együttműködéstől, figyelembe véve, hogy a franchise-rendszer függ a valamennyi fél általi megfelelő végrehajtástól is;

7.  emlékeztet arra, hogy a franchise két, egymástól jogilag független vállalkozás közötti szerződéses kapcsolat;

8.  hangsúlyozza, hogy a szabályozásnak fenn kellene tartania és növelnie kellene a franchise mint üzleti tevékenység iránti piaci bizalmat, mivel ez nemcsak a franchise-adókká váló mikro-, kis- és középvállalkozások esetében, hanem a franchise-vevőkké váló magánszemélyek körében is ösztönzi a vállalkozói szellemet;

9.  azt állítja, hogy a franchise-adók mind nemzeti, mind európai szinten összeszerveződtek érdekeik képviseletére, ugyanakkor a franchise-vevőknek gyakran nincsenek ilyen, a kollektív érdekeiket védő képviseleti szervezeteik, és többnyire önálló alapon folytatják működésüket;

10.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a franchise-adók, a franchise-vevők és a döntéshozók közti párbeszédet, segítsék elő a franchise-vevőket képviselő szervezetek létrehozását és gondoskodjanak arról, hogy őket is meghallgassák, amikor esetleg őket is érintő politikákat vagy jogszabályt készítenek, avégett, hogy biztosítsák a felek kiegyensúlyozottabb képviseletét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az e szervezetekben betöltött tagság továbbra is opcionális marad;

11.  hangsúlyozza, hogy továbbra is kevés az információ a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működéséről, és felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve lehetőség szerint jelöljenek ki a franchise-adók és a franchise-vevők előtt felmerülő problémákról való tájékozódást szolgáló kapcsolattartási pontokat, és felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az uniós szintű adatgyűjtést, többek között az e kapcsolattartási pontokon szerzett információk alapján, és egyúttal biztosítsa az így szerzett információk bizalmas kezelését;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működését, többek közt az esetleges tisztességtelen szerződési feltételeket vagy egyéb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, és kérje fel az Eurostatot, hogy szenteljen figyelmet ennek a modellnek, amikor az ágazattal kapcsolatban gyűjt statisztikai információkat, anélkül, hogy további adminisztratív vagy egyéb terheket róna a vállalkozókra;

13.  tudomásul veszi a franchise Európai Franchise Szövetség által kidolgozott európai etikai kódexét, amely önszabályozói alapon a franchise ágazat bevált gyakorlatai előmozdításának hatékony eszköze lehet, ugyanakkor megjegyzi, hogy a kódexet a franchise-vevők alapvetően kritizálták, rámutatva többek között arra, hogy a kódex 2016-os felülvizsgálatát megelőzően erősebben fogalmazott a franchise-adó kötelezettségvállalásai tekintetében; a megfelelő megoldás megtalálása érdekében mind a franchise-adókat, mind a franchise-vevőket mindkét oldal kiegyensúlyozott és tisztességes képviseletének biztosítására ösztönzi;

14.  sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a kódex az Európai Unióban működő franchise-ok csupán szűk kisebbségére vonatkozik, mivel a franchise-ok többsége sem az Európai Franchise Szövetségnek, sem azoknak az országos egyesületeknek nem tagja, amelyek elfogadták a kódexet, és számos tagállam nem rendelkezik országos franchise-szövetségekkel;

15.  megállapítja, hogy aggodalomra ad okot az európai etikai kódexet kísérő független jogérvényesítő mechanizmus hiánya, és megállapítja, hogy néhány tagállamban a független jogérvényesítés hiánya olyan jogszabályok bevezetését eredményezte, melyek megakadályozzák és orvosolják a franchise területén megjelenő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat;

16.  emlékeztet arra, hogy az etikai kódex olyan szabályrendszer, amelyet a franchise-adók a jogilag megkövetelt szabályokon felül fogadtak el; véleménye szerint az etikai kódexnek mindenkor hozzáadott értéknek kell maradnia mindenki számára, aki kész betartani ezeket a szabályokat;

17.  úgy véli, hogy fel kell mérni az önszabályozási keret és az uniós szintű ellátási láncra irányuló kezdeményezés eredményességét, mivel a nemzeti franchise-szervezetekbeli tagság az e kezdeményezésben való részvétel előfeltétele;

18.  véleménye szerint a franchise-megállapodásoknak teljes mértékben tiszteletben kellene tartaniuk a kiegyensúlyozott partnerség elvét, melynek értelmében a franchise-adónak és a franchise-vevőnek is észszerűen és a másikkal szemben tisztességesen kell eljárnia és a panaszokat, sérelmeket és vitákat őszinte, átlátható, észszerű és közvetlen kommunikáció útján kell megoldaniuk;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy a kapcsolattartási pontokon keresztül vagy egyéb módon általuk kapott panaszokat és más releváns információkat nyújtsák be a Bizottságnak; felhívja a Bizottságot, hogy az így beérkezett információk alapján dolgozza ki a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nem teljes jegyzékét, melyet közzé kell tenni és hozzáférhetővé kell tenni valamennyi érintett fél számára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, állítson fel szakértői platformot a kiskereskedelemben alkalmazott franchise-gyakorlatokkal, és különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok módjaival kapcsolatos további tájékozódás érdekében;

20.  rámutat különösen arra, hogy a felek szerződéses jogai és kötelezettségei egyensúlyának biztosítása érdekében konkrét elvekre van szükség, mint például a szerződéskötést megelőző egyértelmű, korrekt és átfogó tájékoztatásra, többek közt a franchise-modell teljesítményéről, mind általánosan, mind a franchise-vevő tervezett működési helye vonatkozásában célzottan, valamint a titoktartási követelményekkel kapcsolatos egyértelmű korlátokra, amelyeknek a megállapodás aláírása előtt kellő időben, írásban rendelkezésre kell állniuk, továbbá adott esetben elállási időszak bevezetésére a megállapodás aláírását követően; rámutat továbbá a franchise-adó által a franchise-vevő számára szükség esetén a megállapodás időtartama alatt biztosítandó folyamatos kereskedelmi és technikai segítségnyújtás szükségességére;

21.  kiemeli, hogy adott esetben szakirányú kezdő képzésre van szükség, és hogy a megállapodás időtartama alatt a franchise-adónak megfelelő iránymutatást és tájékoztatást kell nyújtania a franchise-vevőnek;

22.  emlékeztet, hogy a franchise-vevők kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni a franchise vállalkozás növekedéséért és a franchise-hálózat közös identitásának és hírnevének fenntartásáért, és ennek érdekében kötelesek lojálisan együttműködni a hálózat valamennyi partnerével és tiszteletben tartani a franchise-modellben érintett ipari és szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat és a versenyszabályokat;

23.  hozzáteszi azonban, hogy a franchise-adók néha előírják a franchise-vevők számára a franchise-modellhez nem kapcsolódó termékek és szolgáltatások megvásárlását; az ilyen kötelezettséget nem szabad a franchise-vevő a franchise-hálózat közös identitásának és hírnevének fenntartásához kapcsolódó kötelezettsége részének tekinteni, és ez könnyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet;

24.  hangsúlyozza, hogy a nem versenyjellegű záradékokat egyértelműen kell megfogalmazni, azoknak észszerűeknek és arányosaknak kell lenniük, nem lehetnek a szigorúan szükségesnél hosszabb időtartamúak, különösen mivel a franchise-vevőnek szüksége lehet arra, hogy franchise-modelljét megváltoztassa, ha megváltozik a szomszédság és ezáltal a termékek vagy szolgáltatások iránti kereslet;

25.  tudomásul veszi az online értékesítések kapcsán felmerülő vitákat, mivel azok egyre jelentősebb részét képezik a franchise üzleti modellnek, ugyanakkor nem terjednek ki rájuk a hagyományos franchise-megállapodások, amelyek nem veszik figyelembe azt, hogy az internetes értékesítésnek milyen hatása lehet az azokban megállapított rendelkezésekre; javasolja ezért, hogy a franchise-megállapodásokba foglalják bele az online értékesítésekkel kapcsolatos rendelkezéseket, különösen olyan esetekben, amikor a franchise-adó és a franchise-vevő erőpozíciója kiegyensúlyozatlan, különösen ha a franchise-vevő kkv;

26.  felkéri a Bizottságot, hogy indítson nyilvános konzultációt annak érdekében, hogy elfogulatlan információkra tegyen szert a franchise-tevékenység valós helyzetéről, majd dolgozza ki a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működésének bevált gyakorlatait tükröző nem jogalkotási iránymutatások tervezetét, különös tekintettel a legújabb technológiai és piaci fejleményekre, például az internetes értékesítésre, és legkésőbb 2018 januárjáig nyújtsa be ezeket a Parlamentnek; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben készítsen elemzést a létező önszabályozási eszközökről, valamint a tagállamok jogalkotási gyakorlatairól a kiskereskedelmi ágazatbeli franchise tekintetében és eredményeit nyújtsa be a Parlamentnek a franchise-ágazat unióbeli továbbfejlesztési lehetőségeiről szóló ajánlásokkal együtt;

27.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek aktívan részt kellene vennie a kiskereskedelmi ágazatbeli franchise-zal kapcsolatos valamennyi munkában, többek között a franchise-ról szóló rendeletek és irányelvek kiigazításában egy következetesebb és egységesebb szabályozási keret létrehozása érdekében;

Versenyjog

28.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20-i 330/2010/EU bizottsági rendeletet(8) egységesen kell alkalmazni a tagállamokban és sajnálatát fejezi ki a rendelet alkalmazásával kapcsolatos információk hiánya miatt;

29.  úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy e rendelet eredményességét nem ássa-e alá annak nem egységes alkalmazása a tagállamokban, és hogy összhangban van-e a legújabb piaci fejleményekkel, különösen a szerződéskötés után mentesítést élvező záradékokkal és beszerzési feltételekkel;

30.  úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a versenyhatóságok európai hálózata keretében működő értékelési mechanizmuson keresztül milyen mértékben lehetne javítani a rendelet alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a Bizottság következetlen nyomonkövetési tevékenysége megakadályozza a határokon átnyúló kiskereskedelmi tevékenységet, és nem teremt egyenlő versenyfeltételeket az egységes piacon;

31.  úgy véli, hogy a rendelet jobb nemzeti szintű végrehajtása javítaná az értékesítést, növelné más tagállamok vállalkozásainak piacra jutását, és végső soron kedvezőbb ajánlatot biztosítana a végső fogyasztók számára;

32.  úgy véli, hogy a Bizottságnak minden tagállamban elemeznie kellene a versenyjog nem szándékolt hatásait is;

33.  ösztönzi a Bizottságot, hogy indítson nyilvános konzultációkat és a Parlamentet tájékoztassa a csoportmentességről szóló jövőbeli rendelet alapjául szolgáló modell alkalmasságáról;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a franchise területén adókedvezményeken keresztül nyújtott jogellenes állami támogatások visszaszerzését is, és legyen határozott a folyamatban lévő vizsgálatok lefolytatása terén; hangsúlyozza továbbá, hogy a feltételes adómegállapítások vonatkozásában az EU-nak világosabb jogszabályokra van szüksége; felhívja a Bizottságot, hogy az egységes piacon a tisztességes verseny biztosítása érdekében orvosolja a franchise terén megjelenő esetleges jogsértéseket;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy korrigálja a piaci hiányosságokat és a franchise területén biztosítsa az adókijátszás és az adókikerülés elleni eredményes küzdelmet;

36.  felszólítja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy szükség van-e a rendelet felülvizsgálatára, és ezzel kapcsolatban vizsgálja meg a következőket és tájékoztassa a Parlamentet az alábbiakról: (1) a franchise működésére irányuló horizontális megközelítés hatása; (2) a rendeletben elfogadott franchise-modell tükrözi-e a valós piaci helyzetet; (3) az úgynevezett „megengedett vertikális korlátozások” – azaz azok a feltételek, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a franchise-vevők által történő megvásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik – mennyire arányosak és vannak-e negatív hatásaik a piacra és a fogyasztókra; (4) milyen új kihívásokkal kell szembenézniük a franchise-adóknak és a franchise-vevőknek az e-kereskedelem terén, és a digitalizáció terén általában; valamint (5) gyűjtsön az új tendenciákra és piaci fejleményekre vonatkozó piaci információkat a hálózatépítés és a technológiai fejlődés terén;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rendelet tagállami végrehajtására vonatkozó szabályokat, miközben ennek megfelelően arányosan módosítani kellene a rendelet alkalmazását, céljának megvalósítása érdekében;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 468., 2016.12.15., 140. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0250. (3) IP/A/IMCO/2015-05, PE 578.978. (4) IP/A/IMCO/2016-08, PE 587.317. (5) PE 587.325. (6) „A franchise szabályozási keretének jogi szempontja és kihívásai az EU-ban” című, az IMCO bizottság megbízásából készült 2016. szeptemberi tanulmány, 12. o. (7) „Az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezelése”, COM(2014)0472. (8) HL L 102., 2010.4.23., 1. o.