Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkében foglalt elvekre, nevezetesen a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására, valamint a béke megőrzésére, a konfliktusok kialakulásának megelőzésére és a nemzetközi biztonság erősítésére,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra(1) (a továbbiakban: közös álláspont),

–  tekintettel a közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban összeállított 17.(2) és 18.(3) uniós éves jelentésére,

–  tekintettel a fegyverkivitel hatékony ellenőrzésének előmozdításáról szóló, 2015. december 10-i (KKBP) 2015/2309 tanácsi határozatra(4) és a Fegyverkereskedelmi Szerződés végrehajtásának támogatása érdekében végzett uniós tájékoztatási tevékenységekről szóló, 2017. május 29-i (KKBP) 2017/915 tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel az Európai Unió Tanács által 2017. március 6-án elfogadott, aktualizált közös katonai listájára(6),

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló közös állásponthoz kapcsolódó felhasználói útmutatóra,

–  tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre és annak 11. pontja e) alpontjára, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019-es időszakra szóló, 2015. július 20-i uniós cselekvési tervre és annak 21. pontja d) alpontjára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2013. április 2-án elfogadott és 2014. december 24-én hatályba lépett Fegyverkereskedelmi Szerződésre(7) (ATT),

–  tekintettel az Európai Biztonsági Stratégia keretében a fegyverkereskedelmi szerződés végrehajtásának támogatása céljával végzett uniós tevékenységekről szóló, 2013. december 16-i 2013/768/KKBP tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a 2014. április 16-i 599/2014/EU rendelettel módosított, a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendeletre(10) (a továbbiakban: a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet) és az I. mellékletében foglalt, a kettős felhasználású termékek és technológiák jegyzékére,

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2016. november 23-i (EU) 2016/2134 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a témát érintő korábbi állásfoglalásaira, különösen a közös álláspont végrehajtásáról szóló 2015. december 17-i(12), a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i(13), az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről szóló 2016. december 14-i(14) és a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló 2014. február 27-i(15) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő biztonsági cégekről szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0264/2017),

A.  mivel az egyéneknek vagy a közösségeknek az ENSZ Alapokmányának 51. cikkében foglalt elidegeníthetetlen joga, hogy megvédjék önmagukat;

B.  mivel a legutóbbi adatok(17) azt mutatják, hogy a főbb fegyverek nemzetközi transzfere 2012–2016 között bármely ötéves időszak tekintetében a hidegháború óta nem tapasztalt mértéket ért el, és a 2007–2011 közötti számértékhez képest 8,4%-os növekedést mutat;

C.  mivel a fegyverkivitel és -transzfer hatással van az emberi biztonságra, az emberi jogokra, a demokráciára, a jó kormányzásra és a társadalmi-gazdasági fejlődésre; mivel a fegyverkivitel hozzájárul azokhoz a körülményekhez is, amelyek az embereket arra kényszerítik, hogy elhagyják országukat; mivel mindez szükségessé teszi egy szigorú, átlátható, eredményes és általánosan elfogadott és meghatározott fegyverzet-ellenőrzési rendszer kialakítását;

D.  mivel a legutóbbi adatok(18) azt mutatják, hogy az EU-28 tagállamaiból származó fegyverkivitel a 2012–2016 közötti időszakban a teljes globális fegyverkivitel 26%-át tette ki, ami által az EU-28 tagállamai összesítve a világ második legnagyobb fegyverszállítója az USA (33%) után és Oroszország (23%) előtt; mivel a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoport (COARM) legutóbbi jelentése szerint az Európai Unió országai 2014-ben összesen 94,4 milliárd EUR értékben adtak ki fegyverkiviteli engedélyt;

E.  mivel a legutóbbi adatok(19) azt mutatják, hogy a Közel-Keletre irányuló fegyverkivitel 86%-kal emelkedett, és a 2012–2016 közötti globális kivitel 29%-át tette ki;

F.  mivel a legutóbbi hivatalos uniós adatok azt jelzik, hogy az EU-28 szempontjából 2015-ben a fegyverkivitel tekintetében a legjelentősebb terület 78,8 milliárd EUR értékű jóváhagyott fegyverkiviteli engedélyével a Közel-Kelet volt;

G.  mivel az EU-tagállamokból az instabil és válság sújtotta térségekbe és országokba irányuló néhány fegyvertranszfert fegyveres konfliktusokban vagy belső elnyomásra használtak fel; mivel az értesülések szerint ezen transzferek némelyike terroristacsoportok kezébe került, többek között Szíriában és Irakban; mivel néhány esetben a bizonyos országokba – többek között Szaúd-Arábiába – exportált fegyvereket konfliktusokban használták fel, például Jemenben; mivel az ilyen kivitel egyértelműen sérti a közös álláspontot és ezáltal hangsúlyozza a jobb ellenőrzés és átláthatóság szükségességét;

H.  mivel nem létezik olyan szabványosított ellenőrzési és jelentéstételi rendszer, amely információval szolgálna arra nézve, hogy az egyes tagállamok megsértik-e a nyolc kritériumot, és ha igen, milyen mértékben, továbbá nem léteznek szankcionálási mechanizmusok sem arra az esetre, amennyiben valamely tagállam a nyolc kritériummal egyértelműen összeegyeztethetetlen kivitelt hajt végre;

I.  mivel a bonni Nemzetközi Haderő-átalakítási Központ (BICC) vizsgálatai rámutattak, hogy Németországban csak 2015-ben például 4 256 fegyverkiviteli engedélyt adtak ki 83 olyan országba irányuló kivitelre, amelyeket a közös álláspont szempontjából aggályosnak minősítettek(20);

J.  mivel a globális és regionális biztonsági környezet rendkívüli módon megváltozott, különös tekintettel az Unió déli és keleti szomszédságára, és ez rámutat arra, hogy a módszertant sürgősen javítani kell a kiviteli engedélyek kockázatértékeléséhez szükséges adatok gyűjtése és biztonságosabbá tétele tekintetében;

K.  mivel néhány tagállam nemrégiben katonai együttműködésre irányuló stratégiai megállapodásokat írt alá, amelyek nagy mennyiségű és magas minőségű katonai technológiáknak a közel-keleti és észak-afrikai régió nem demokratikus országaiba irányuló transzferjeit foglalják magukban;

L.  mivel a Lisszaboni Szerződésben foglaltak alapján a szegénység felszámolása az uniós fejlesztéspolitika kiemelt célja, és mivel ez az Unió stabilabb és virágzóbb világ megteremtésére irányuló külső fellépésének egyik prioritása is; mivel a konfliktusban álló országok fegyverrel való ellátása az erőszak terjedésének elősegítése mellett csökkenti a szóban forgó országok fejlődési potenciálját;

M.  mivel Európa védelmi ipara kulcsfontosságú ágazat, amelyet a többletkapacitás, a párhuzamosság és a széttöredezettség jellemez, ami fékezőleg hat a védelmi ipar versenyképességére, és ami az expanzív kiviteli politikák bővüléséhez vezetett;

N.  mivel a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i európai parlamenti állásfoglalás felszólította a Bizottság alelnökét és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy kezdeményezze uniós fegyverembargó bevezetését Szaúd-Arábiával szemben;

O.  mivel a jemeni helyzet azóta tovább romlott, többek között a Szaúd-Arábia vezette koalíció katonai fellépése következtében; mivel néhány tagállam a Jemenben végrehajtott műveletei miatt beszüntette a fegyvereladást Szaúd-Arábia számára, míg más tagállamok továbbra is folytatják a katonai technológiák biztosítását a 2., 4., 6., 7. és 8. kritérium ellenére;

P.  mivel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről szóló, 2016. december 14-i állásfoglalása hangsúlyozta, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának elsődleges kritériumnak kell lenni a kiviteli engedélyek odaítélésekor, és felhívta a tagállamokat, hogy legyenek hajlandók elmozdulni egy korszerűbb, rugalmasabb és emberi jogokon alapuló exportpolitika irányába, különösen, ha olyan országokról van szó, amelyek bizonyítottan erőszakos belső elnyomást folytatnak és megsértik az emberi jogokat;

Q.  mivel az Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának azt a célt is kell szolgálnia, hogy javítsa a fegyverexport ellenőrzésére vonatkozó politikák koherenciáját;

1.  megállapítja, hogy az egyes államok legitim joga, hogy önvédelmi célokból katonai technológiára tegyenek szert; kiemeli, hogy a védelmi ipar fenntartása a tagállamok önvédelmének részét képezi; emlékeztet, hogy a közös álláspont kidolgozásának egyik mozgatórugója annak megelőzése volt, hogy európai fegyverzetet használhassanak a tagállamok fegyveres erőivel szemben, valamint hogy megelőzzék az emberi jogi visszaéléseket és a fegyveres konfliktus meghosszabbítását; ismételten hangsúlyozza, hogy a közös álláspont jogilag kötelező erejű keret, amely azokat a minimumkövetelményeket határozza meg, amelyeket a tagállamoknak alkalmazniuk kell a fegyverkiviteli ellenőrzések terén, illetve magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a kiviteli engedély iránti kérelmet az álláspontban foglalt mind a nyolc kritérium fényében értékelni kell;

2.  megjegyzi, hogy a védelmi felszerelések fejlesztése fontos eszköz a védelmi ipar számára, és a kidolgozás előtt álló versenyképes és innovatív európai védelmi technológiai és ipari bázis célja, hogy olyan eszköz legyen, amely biztosítja a tagállamok és az uniós polgárok biztonságát és védelmét, valamint hozzájáruljon a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és különösen a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) végrehajtásához; felhívja a tagállamokat, hogy oldják meg az uniós tagállamok védelmi kiadásainak az átfedésekből, a széttöredezettségből és az interoperabilitás hiányából fakadó jelenlegi hatékonysági problémáit, valamint tűzzék ki célul, hogy az EU a fegyverkivitel jobb ellenőrzése révén biztonsági szereplővé váljon; megismétli, hogy a közös álláspont 10. cikke értelmében a gazdasági, kereskedelmi és ipari érdekek tagállamok általi figyelembevétele nem befolyásolhatja a fegyverkivitelt szabályozó nyolc kritérium alkalmazását;

3.  megállapítja azonban, hogy a néhány esetben a közös álláspont kritériumait nem teljesítő rendeltetési helyekre és végfelhasználóknak is juttatnak katonai technológiát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a polgárokat aránytalanul érintheti a fegyverrendszerek elterjedése háborús időszakokban és jelentős politikai feszültséggel bíró helyzetekben; riasztónak tartja a globális fegyverkezési versenyt és a politikai konfliktusok és forrongások kezelésére irányuló katonai alapú megközelítést; kiemeli, hogy a konfliktusokat elsősorban diplomáciai úton kell rendezni;

4.  sürgeti a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy jelentősen javítsák a közös álláspont végrehajtásának következetességét annak érdekében, hogy fokozódjon a harmadik országokban folyó konfliktusok vagy emberi jogi visszaélések miatt szenvedő polgárok biztonsága, az Unió és polgárai biztonsága, valamint az uniós vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki; kiemeli e tekintetben, hogy a közös álláspont következetes végrehajtása elengedhetetlen az EU értékeket szem előtt tartó globális szereplőként kivívott hitelességének megőrzéséhez;

5.  ösztönzi a tagjelölt státuszra pályázó országokat, illetve az uniós csatlakozás útján más módon elindulni kívánó országokat, hogy alkalmazzák a közös álláspont rendelkezéseit; üdvözli, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Izland, Kanada, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Norvégia csatlakoztak a közös álláspont kritériumaihoz és alapelveihez, és ezáltal törekednek a KKBP és a KBVP fokozottabb szem előtt tartására; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek szorosan együtt azokkal a harmadik országokkal, amelyek hivatalosan elkötelezték magukat a közös álláspont kritériumainak tiszteletben tartása mellett, különös tekintettel arra, hogy az engedélyek megadása során javítani lehessen az információcserét és az átláthatóságot; felhívja továbbá az EKSZ-t, hogy egy biztonságosabb és kiterjedtebb európai térség biztosítása érdekében főleg az európai országokat ösztönözze arra, hogy csatlakozzanak a közös állásponthoz;

6.  felhívja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy működjenek szorosan együtt a fegyverek eltérítéséből és felhalmozásából, például az illegális fegyverkereskedelemből és -csempészetből eredő kockázatok megelőzésére; kiemeli annak kockázatát, hogy a harmadik országokba exportált fegyverek a fegyverkereskedelem és csempészet révén visszajutnak az EU-ba;

7.  tudomásul veszi az Unió azon biztonsági kockázat tekintetében meglévő magas fokú felelősségét, amely a Bosznia-Hercegovinában, Albániában és Ukrajnában továbbra is meglévő nagy mennyiségű fegyverkészlet leszerelésére irányuló komolyabb európai uniós támogatás és elköteleződés hiányából fakad;

8.  meggyőződése, hogy a kiviteli engedélyek kockázatértékelési módszertanába be kell illeszteni az elővigyázatosság elvét, és a tagállamoknak, annak értékelése mellett, hogy egy meghatározott katonai technológia használható-e belső elnyomásra vagy egyéb nemkívánatos célra (funkcionális megközelítés), a rendeltetési hely szerinti ország átfogó helyzetén alapuló kockázatokat is értékelniük kell (elvi alapú megközelítés);

9.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság számára fontos lenne, hogy továbbra is maradjon elkötelezett a közös álláspont mellett, és más európai harmadik országokhoz hasonlóan alkalmazza annak operatív rendelkezéseit;

10.  felkéri a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy dolgozzon ki külön stratégiát a közös álláspont elveit és kritériumait sértő, fegyveripari vállalatok és szervezetek által folytatott gyakorlatokat bejelentő személyek hivatalos védelmére;

11.  kiemeli az összes uniós kivitel-ellenőrzési rendszer közötti koherencia fontosságát, különösen az ellenőrzési kritériumok értelmezésének tekintetében; ismételten hangsúlyozza a kivitel-ellenőrzés és az egyéb külpolitikai eszközök, valamint a kereskedelmi eszközök – többek között az általános vámkedvezmény-rendszer és a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendelet – közötti koherencia fontosságát is;

12.  ismételten hangsúlyozza a kibertér-felügyeleti technológiák uniós vállalkozások általi ellenőrizetlen kiviteléből származó, az EU digitális infrastruktúrájának biztonságát és az emberi jogokat érintő esetleges káros hatásokat; kiemeli e tekintetben az kettős felhasználású termékekről szóló uniós rendelet gyors, eredményes és átfogó felülvizsgálatának fontosságát, és felhívja a Tanácsot, hogy ezzel kapcsolatban fogadjon el ambiciózus ütemtervet;

13.  hangsúlyozza a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek mint végfelhasználóknak szánt fegyverkivitel tényleges korlátozásának fontosságát, valamint azt, hogy minden ilyen engedély csak akkor adható meg, ha az átvilágítást követően bebizonyosodik, hogy a szóban forgó, magántulajdonban lévő biztonsági cég nem vett részt az emberi jogok megsértésében; úgy véli, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek felelős fegyverhasználatának biztosítása érdekében elszámoltathatósági mechanizmusokat kell bevezetni;

A közös álláspont kritériumainak végrehajtása

14.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben az 1. kritériumra 81 alkalommal, 2015-ben pedig 109 alkalommal hivatkoztak;

15.  ismételten felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével, különösen pedig a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadásokkal vádolt országokkal szemben európai uniós fegyverembargó bevezetését; újfent kiemeli, hogy a fegyverértékesítés további engedélyezése az ilyen országok számára a közös álláspont megsértésének minősül;

16.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 2. kritériumra 72 alkalommal, 2015-ben pedig 89 alkalommal hivatkoztak; sajnálatosnak tartja azt a tényt, hogy az adatok rávilágítanak a szíriai, az iraki és különösképp a jemeni helyzettel kapcsolatos közös megközelítés hiányára; ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy kezdjenek tárgyalásokat a 2. kritérium kiterjesztéséről, hogy az magában foglalja a demokratikus kormányzási mutatókat, mivel az ilyen értékelési kritériumok segíthetik további védintézkedések kialakítását a kivitel nem szándékolt kedvezőtlen következményeivel szemben; úgy véli továbbá, hogy a kockázatértékelésben hangsúlyosabbá tehető az elvi alapú megközelítés azáltal, hogy a nemzetközi humanitárius jognak és az emberi jogok nemzetközi jogának átfogó tiszteletben tartását helyezik a középpontba;

17.  meggyőződése, hogy a Szaúd-Arábiába irányuló kivitelek nem felelnek meg legalább a 2. kritériumnak az ország súlyos humanitárius jogsértésben való, az ENSZ hatóságai által megállapított részvétele tekintetében; ismételten hangsúlyozza 2016. február 26-i felhívását arra vonatkozóan, hogy sürgősen embargót kell életbe léptetni Szaúd-Arábiával szemben;

18.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 3. kritériumra 99 alkalommal, 2015-ben pedig 139 alkalommal hivatkoztak; kiemeli, hogy a 3. kritérium tekintetében értékelni kell a tagállamok által nem állami szereplőknek nyújtott legutóbbi fegyvertranszfereket, ideértve a műszaki segítségnyújtás és szakképzés biztosítását, tekintettel az Európai Uniónak a kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek destabilizációra vezető felhalmozódása és elterjedése elleni küzdelemhez való hozzájárulásáról szóló, 2002. évi 2002/589/KKBP együttes fellépésre;

19.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 4. kritériumra 57 alkalommal, 2015-ben pedig 85 alkalommal hivatkoztak; sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok által exportált katonai technológiát használnak a jemeni konfliktusban; sürgeti a tagállamokat, hogy alapos hosszú távú kockázatértékelés alapján következetes módon feleljenek meg a közös álláspontnak;

20.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben az 5. kritériumra 7 alkalommal, 2015-ben pedig 16 alkalommal hivatkoztak; emlékeztet, hogy ez a kritérium a tagállamok és a szövetséges nemzetek biztonsági érdekeit érinti, mindemellett elismeri, hogy ezen érdekek nem lehetnek hatással az emberi jogok tiszteletben tartására és a regionális békére, biztonságra és stabilitásra vonatkozó kritériumok figyelembe vételére;

21.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 6. kritériumra 6 alkalommal hivatkoztak, 2015-ben pedig nem érkezett bejelentés elutasításról; aggodalmának ad hangot azon beszámolók miatt, amelyek szerint a tagállamok nem állami szereplők – köztük terroristacsoportok – kezeibe juttatnak fegyvereket, és figyelmeztet arra, hogy ezen fegyvereket az EU-n belül és kívül is bevethetik a polgári lakosság ellen; ismételten hangsúlyozza az ilyen fegyverkivitelek szigorúbb ellenőrzésének jelentőségét, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások tiszteletben tartása érdekében;

22.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Szaúd-Arábiába és Katarba irányuló kivitelek esetleg olyan szíriai nem állami fegyveres szereplők kezébe kerülnek, amelyek súlyosan megsértik az emberi jogi normákat és a humanitárius jogot, és felszólítja a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportot (COARM), hogy sürgősen foglalkozzon a problémával; elismeri, hogy a felkelők és a terroristacsoportok kezén lévő fegyverek többsége nem európai forrásból származik;

23.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 7. kritériumra 117 alkalommal, 2015-ben pedig 149 alkalommal hivatkoztak; aggodalmának ad hangot többek között amiatt, hogy állítólagosan európai országokból származó kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek exportjai jutnak illetéktelenül olyan célországokba, amelyekből ezeket a kiviteleket a közös álláspontnak meg nem felelő, többek között szíriai, iraki, jemeni és dél-szudáni nem állami szereplők és egyéb végfelhasználók ellátása érdekében eltérítik; rámutat arra, hogy sürgősen szükség van a fegyvereltérítés kockázatának olyan értékelésére, amely nem csupán a fogadó állam által végfelhasználói igazolásban tett kötelezettségvállalások elismerésén alapul; rámutat, hogy a szállítás utáni hatékony ellenőrzési mechanizmusokra van szükség annak biztosítására, hogy a fegyvereket ne reexportálják illetéktelen végfelhasználók számára; rámutat arra, hogy az EKSZ szerepet játszhat ezen a területen a tagállami erőfeszítések támogatásában;

24.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 8. kritériumra egy alkalommal hivatkoztak, 2015-ben pedig nem érkezett bejelentés elutasításról; elismeri, hogy a 8. kritérium jobb megvalósítása döntő hozzájárulást jelentene az EU fejlesztési célokkal kapcsolatos politikai koherenciájához és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaihoz, különösen a 16.4. fenntartható fejlesztési célhoz; felhívja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy aktualizálják e tekintetben a 2008/944/KKBP közös tanácsi állásponthoz kapcsolódó felhasználói útmutatót, és összpontosítsanak a fegyverek bevetése által a fejlődésben okozott potenciális károkra;

25.  felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy egészítsék ki a közös álláspontot egy újabb kritériummal annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyek megadása során kellően vegyék figyelembe a szóban forgó kivitelekkel kapcsolatos korrupciós kockázatot;

A tagállamok közötti információcsere előmozdítása

26.  felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy javítsák a közös álláspont végrehajtásának következetességét és fokozzák az információk tagállamok közötti cseréjére irányuló mechanizmusokat azáltal, hogy a kiviteli engedélyezés kockázatértékelésére vonatkozóan minőségileg és mennyiségileg is jobb információt biztosítanak a jelenlegi rendszer biztonságos és átfogó digitalizálása révén a következőképp:

27.  üdvözli a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoport azon szándékát, hogy az EKSZ-t szisztematikusabban bevonja a rendeltetési országokban fennálló helyzetre és a potenciális végfelhasználókra vonatkozó tárgyalások előkészítésébe; kitart amellett, hogy az emberi jogi munkacsoporttal (COHOM) rendszeresen konzultálni kell ezen folyamat során;

28.  megállapítja, hogy a hatékony információcseréhez és együttműködéshez szükség van a szakpolitikai, engedélyezési és végrehajtási személyzet találkozóira is, és ösztönzi, hogy erre a célra biztosítsanak elegendő forrást; úgy véli, hogy a közös álláspont végrehajtásának megerősítéséhez elengedhetetlen a tagállamok releváns kapacitásainak bővítése; felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy növeljék az exporttal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó személyzet számát nemzeti és uniós szinten egyaránt; ösztönzi a tagállamok engedélyezési és végrehajtási tisztviselői körében történő kapacitásépítésre szánt uniós alapok létrehozását;

29.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek és az Unió határain kívüli hitelességének megőrzése érdekében ki kell alakítani egy megközelítést azon helyzetek kezelésére, amelyekben a tagállamok eltérően értelmezik a közös álláspont alapvetően egyforma termékek hasonló célországokba irányuló és végfelhasználóknak szánt exportjára vonatkozó 8. kritériumát; úgy véli, hogy ideje megfontolni, hogy az uniós intézmények határozottabb szerepet kapjanak a tagállami szintű engedélyezési folyamat vonatkozásában, különös tekintettel a szóban forgó helyzetekre; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák egy fegyverellenőrzési felügyeleti testület létrehozását az főképviselő/alelnök égisze alatt; úgy véli, hogy véleményt kell kiadni azon tagállamok számára, amelyek más tagállam vagy tagállamok által korábban már elutasított engedélyt terveznek kiadni;

30.  hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell erősíteni az uniós küldöttségek abban játszott szerepét, hogy segítsék a tagállamokat és az EKSZ-t a kiviteli engedélyek kockázatértékelésében, valamint a végfelhasználói ellenőrzések, a szállítás utáni ellenőrzések és a helyszíni vizsgálatok lebonyolításában;

31.  sürgeti a tagállamokat, hogy a közös álláspontba illesszenek bele egy rendelkezést annak biztosítására, hogy a valamely harmadik ország elleni uniós embargó esetén automatikusan visszavonásra kerüljenek az embargó alá tartozó áruk vonatkozásában már megadott engedélyek;

32.  sürgeti az összes tagállamot, hogy továbbra is nyújtson segítséget az Unión kívüli országoknak adott esetben a jogalkotási és adminisztratív intézkedések kidolgozásában, frissítésében és végrehajtásában, hogy biztosítsák a fegyverekre és katonai technológiákra vonatkozó exportellenőrzési rendszer kialakítását;

A jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelés erősítése

33.  sajnálatosnak tartja a 17. uniós éves jelentés nagyon késői közzétételét, amelyre legalább 17 hónappal az engedélyek kiadása, illetve a kivitel megvalósulása után került sor; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy a 18. uniós éves jelentést csak 2017 márciusában tették közzé;

34.  kifogásolja, hogy a tagállamok megsértik a nyolc kritériumot; úgy véli, hogy elő kell segíteni a nyolc kritérium egységes és következetes alkalmazását; megállapítja, hogy nem születtek rendelkezések az olyan tagállamok szankcionálására, amelyek az engedélyek megadása során nem tartják be a nyolc kritériumot, és tanácsolja a tagállamoknak, hogy rendelkezzenek független ellenőrzések végrehajtásáról; meggyőződése, hogy itt az ideje egy olyan mechanizmus kidolgozására irányuló folyamat elindításának, amely szankciókat léptet életbe a közös álláspontot nem teljesítő tagállamokkal szemben;

35.  emlékeztet, hogy a közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerint valamennyi tagállam köteles jelentést tenni fegyverkiviteléről, és felszólítja valamennyi tagállamot, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós éves jelentéshez az engedélyekre és a tényleges kivitelekre vonatkozó lebontott adatokat tartalmazó teljes adatszolgáltatást nyújtó tagállamok száma a 17. éves jelentés esetében 21, míg a 18. éves jelentés esetében mindössze 20 volt; felkéri a tagállamokat, és köztük a három legnagyobb fegyverexportőr tagállamot, Franciaországot, Németországot és az Egyesült Királyságot, amelyek még nem nyújtottak be teljes adatszolgáltatást, hogy a következő éves jelentés érdekében a teljesített exportjaik tekintetében nyújtsák be az összes adatot;

36.  szorgalmazza az egységesebb és kellő időben történő jelentéstételi és adatszolgáltatási eljárás garantálását annak szigorú megszabásával, hogy az adatszolgáltatás határideje legkésőbb a kivitel megvalósulását követő év januárja, míg a közzététel határideje legkésőbb a kivitel megvalósulását követő március lehet;

37.  úgy ítéli meg, hogy a közös álláspontot egy folyamatosan aktualizált és nyilvánosan hozzáférhető jegyzékkel és átfogó indokolással kellene kiegészíteni, amely információval szolgál arról, hogy az egyes fogadó országokba irányuló exportok mennyiben állnak összhangban a nyolc kritériummal;

38.  szükségesnek tartja egy egységesített ellenőrzési és jelentéstételi rendszer létrehozását, amely információval szolgál arról, hogy az Európai Unió egyes tagállamainak kivitelei megsértik-e a nyolc kritériumot, és ha igen, milyen mértékben;

39.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget a közös álláspontban meghatározott jelentéstételi kötelezettségeiknek; hangsúlyozza, hogy a tényleges szállítmányokra vonatkozó kiváló minőségű adatok alapvető fontosságúak a nyolc kritérium alkalmazásának megértéséhez; felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy térképezzék fel a vámhatóságok által előállított adatok hasznosítási lehetőségeit, ideértve többek között a katonai árukra vonatkozó vámkódok létrehozását;

40.  elismeri, hogy valamennyi EU-tagállam a Fegyverkereskedelmi Szerződés aláíró fele; felszólít a Fegyverkereskedelmi Szerződés egyetemessé tételére és arra, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a nem aláíró államokra, többek között Oroszországra és Kínára; elismerően nyilatkozik a Fegyverkereskedelmi Szerződéssel kapcsolatos tájékoztatási tevékenységekről, és támogatja annak hatékony végrehajtását;

Az érintett eszközök modernizálása

41.  sürgeti a közös katonai lista és a kettős felhasználású termékekről szóló rendelethez mellékelt jegyzék aktualizálását, hogy azok teljes mértékben magukban foglalják az összes érintett, pilóta nélküli rendszert; emlékeztet a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására, és különösen 2. cikkének c) pontjára, amely felszólít arra, hogy a katonai robotrepülőgépeket foglalják bele a vonatkozó fegyverzet-ellenőrzési szabályozásba;

42.  ösztönzi a tagállamokat, hogy végezzék el a harmadik országok által engedélyezett gyártás alaposabb vizsgálatát, és biztosítsák a nem kívánatos felhasználására vonatkozó szigorúbb védintézkedések kialakítását; követeli a közös álláspont szigorú alkalmazását a harmadik országokban engedélyezett gyártás tekintetében; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a harmadik országok Fegyverkereskedelmi Szerződést érintő hozzáállását és státuszát, amikor olyan transzferekről határoznak, amelyek a katonai felszerelések tekintetében fokozhatják az adott ország gyártási és/vagy exportkapacitását;

43.  úgy véli, hogy a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009/43/EK irányelv végrehajtásának összhangban kell lennie a közös álláspont végrehajtásával, az alkatrészek és alkotóelemek tekintetében is; megjegyzi, hogy a közös álláspont hatálya nem korlátozott, így a nyolc kritérium az EU-n belüli kivitelekre ugyancsak alkalmazandó;

44.  aggodalmának ad hangot a kiberbiztonsági kihívások, különösen a nemzeti engedélyező hatóságok információihoz és adataihoz való hozzáférés céljából alkalmazott feltörési módszerek terén elért áttörések miatt; Sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ruházzon be megfelelő pénzforrásokat az egyének meghatározott kiberbiztonsági programok és módszerek terén való képzését célzó technológiákba és emberi erőforrásokba a szóban forgó kiberbiztonsági kihívások megelőzése és kezelése érdekében;

A parlamentek és a közvélemény szerepe

45.  megjegyzi, hogy nem minden uniós tagállam nemzeti parlamentje ellenőrzi a kormányzati engedélyezési határozatokat, többek között éves fegyverkiviteli jelentések formájában, és e tekintetben felszólít a parlamenti és nyilvános felügyelet általános fokozására; rámutat az Európai Parlament eljárási szabályzatára, amely rendelkezik az Unió éves fegyverkiviteli jelentéseire adott rendszeres válaszok lehetőségéről;

46.  üdvözli, hogy rendszeres konzultációt folytatnak a nemzeti parlamentekkel, a fegyverkivitelt ellenőrző hatóságokkal, az ágazati szervezetekkel és a civil társadalommal, ami központi jelentőségű a megfelelő átláthatóság szempontjából; felszólítja a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportot, valamennyi tagállamot és az EKSZ-t, hogy fokozza a civil társadalommal folytatott párbeszédet és a nemzeti parlamentekkel és a fegyverkivitelt ellenőrző hatóságokkal folytatott konzultációt; ösztönzi a nemzeti parlamenteket, a civil társadalmat és a tudományos világot, hogy a fegyverkereskedelmet vessék független ellenőrzés alá, és felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy támogassák az ilyen tevékenységeket, többek között pénzügyi forrásokkal;

o
o   o

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2008.12.13., 99. o. (2) HL C 163., 2016.5.4., 1. o. (3) HL C 153., 2016.5.16., 1. o. (4) HL L 326., 2015.12.11., 56. o. (5) HL L 139., 2017.5.30., 38. o. (6) HL C 97., 2017.3.28., 1. o. (7) Fegyverkereskedelmi Szerződés, ENSZ, 13-27217. (8) HL L 341., 2013.12.18., 56. o. (9) HL L 146., 2009.6.10., 1. o. (10) HL L 134., 2009.5.29., 1. o. (11) HL L 338., 2016.12.13., 1. o. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0472. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066. (14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502. (15) HL C 285., 2017.8.29., 110. o. (16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0289. (17) Trends in international arms transfers (A nemzetközi fegyvertranszferrel kapcsolatos trendek), 2016, SIPRI Fact Sheet, 2017. február. (18) Lásd ugyanott. (19) Lásd ugyanott. (20) A Gemeinsame Konferenz Kirche und Entwicklung (GKKE – Egyház és Fejlesztés Közös Konferencia) 2016. évi fegyverkiviteli jelentése, 54. o.