Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2270(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0292/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0292/2017

Viták :

PV 23/10/2017 - 20
CRE 23/10/2017 - 20

Szavazatok :

PV 24/10/2017 - 5.18
CRE 24/10/2017 - 5.18
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0403

Elfogadott szövegek
PDF 296kWORD 61k
2017. október 24., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikák
P8_TA(2017)0403A8-0292/2017

Az Európai Parlament 2017. október 24-i állásfoglalása a garantált minimumjövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról (2016/2270(INI))

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkének (3) bekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 9., 14., 19., 151. és 153. cikkére,

—  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet az emberi jogokról szóló 1993-as világkonferencia alkalmával megerősítettek, különösen annak 3., 23. és 25. cikkére,

—  tekintettel az EU Alapjogi Chartájára, különösen annak a szociális jogokkal kapcsolatos rendelkezéseire, vagyis 34., 35. és 36. cikkére, amelyek konkrétan meghatározzák a szociális és lakástámogatáshoz, az emberi egészségvédelem magas szintjéhez és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez való jogot,

—  tekintettel az Európai Szociális Chartára és különösen annak 1., 4., 6., 12., 14., 17., 19., 30. és 31. cikkére,

—  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a kényszermunka eltörléséről szóló 29. és 105. sz. egyezményére, a társadalombiztosításról szóló 102. sz. egyezményére, valamint az ILO szociális védelmi minimumra vonatkozó 202. sz. ajánlására,

—  tekintettel az ILO-nak a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, a tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára,

—  tekintettel az EPSCO Tanács „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében” című 2013. júniusi következtetéseire,

—  tekintettel a szociális védelmi rendszerek elegendő forrásaira és szociális támogatására vonatkozó közös kritériumokról szóló, 1992. június 24-i 92/441/EGK tanácsi ajánlásra(1) (a minimumjövedelemről szóló ajánlás),

—  tekintettel a szociális védelmi célok és politikák összehangolásáról szóló, 1992. július 27-i 92/442/EGK tanácsi ajánlásra(2),

—  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i 2013/112/EU ajánlására(3),

—  tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című, 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083) és kísérő dokumentumára (SWD(2013)0038),

—  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra(4),

—  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2015. március 2-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0098),

—  tekintettel a megújított szociális menetrendről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására(5),

—  tekintettel a szegénység elleni küzdelemben a minimumjövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására(6),

—  tekintettel „A szociális beruházásokról szóló megállapodás mint a válságra adott válasz” című, 2012. november 20-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel 2015. november 24-i állásfoglalására az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel a gyermekszegénységre(8),

—  tekintettel a növekvő rezsiköltségek fényében a szegénység elleni küzdelem célkitűzésének eléréséről szóló, 2016. április 14-i állásfoglalására(9),

—  tekintettel a „Szegénység: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására(10),

—  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(11),

—  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(12),

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2011. június 15-i véleményére,

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai minimumjövedelem és szegénységi mutatók” című, 2013. december 10-i véleményére,

—  tekintettel „A megfelelő és hozzáférhető európai minimumjövedelmi rendszerek kialakítására irányuló törekvés” című, az Európai Minimumjövedelem Hálózat (EMIN) által 2015-ben közzétett tanulmányra,

—  tekintettel az Eurofound „A társadalombiztosítási ellátások igénybevétele: Az igénybe nem vett (bent ragadt) ellátások arányának csökkentése” című, 2015-ös jelentésére,

—  tekintettel az Eurofound „Jövedelmi egyenlőtlenségek és foglalkoztatási minták Európában a gazdasági világválság előtt és után” című 2017. évi jelentésére,

—  tekintettel a Parlament A. Tematikus Főosztálya által az uniós tagállamok minimumjövedelemmel kapcsolatos politikáiról készített, végleges formában 2017. áprilisában közzétett tanulmányra,

—  tekintettel a 2016-ban az Európai Szociálpolitikai Hálózat (ESPN) által a Bizottság részére készített, „Minimumjövedelem-rendszerek Európában – A nemzeti politikák vizsgálata, 2015” című jelentésre,

—  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság 2016. június 15-i O-000087/2016 – B8-0710/2016 szóbeli választ igénylő kérdésére,

—  tekintettel 2016. február 2-i P-001004/2016 írásbeli választ igénylő kérdésére,

—  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 71. ülésszakán a Tanácshoz intézett, 2016. július 7-i ajánlására(13),

—  tekintettel az 1950. május 9-i Schuman-nyilatkozatra, amely „a munkavállalók életkörülményeinek egyenlővé tételét és javítását” követelte;

—  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

—  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A8-0292/2017),

A.  mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés, melynek okai és időtartama független az érintett személy akaratától, az emberi méltóság és az alapvető emberi jogok megsértésének minősül; mivel az Unió és a tagállamok 2010-ben elkötelezték magukat amellett, hogy 2020-ra 20 millióval csökkentik a szegénység és társadalmi kirekesztés veszélyének kitett személyek számát; mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés nem az egyén felelősségi körébe, hanem a kollektív szociális felelősség körébe tartozó probléma;

B.  mivel Európa a világ egyik leggazdagabb régiója, noha a jövedelmi szegénységre vonatkozó legújabb adatok rávilágítanak a szegénység és a súlyos anyagi nélkülözés fokozódására Európában, illetve a tagállamok közötti egyre nagyobb egyenlőtlenségekre;

C.  mivel egy alacsony munkanélküliséggel párosuló virágzó gazdaság még mindig a szegénység leküzdésének leghatékonyabb eszköze;

D.  mivel a jövedelmi szegénység csak egy része a szegénység általános fogalmának, és ezért a szegénység nemcsak anyagi erőforrásokra vonatkozik, hanem társadalmi erőforrásokra is, különös tekintettel az oktatásra, az egészségügyre és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre;

E.  mivel a relatív szegénység nem a valós igényt jelzi, hanem csupán a másokhoz viszonyított jövedelmi pozíciót;

F.  mivel az Eurostat által kidolgozott módszertan alapján a szegénységi küszöböt a rendelkezésre álló nemzeti ekvivalens mediánjövedelem 60%-ában állapították meg (háztartásonként, szociális transzferek utáni jövedelemre vonatkoztatva); mivel a tagállamok között meglévő különbségek és a különböző nemzeti szociálpolitikák fényében a minimumjövedelem mértékével együtt figyelembe kell venni az olyan egyéb mutatókat is, mint például a referencia-költségvetések; mivel a jövedelem az életszínvonal közvetett mutatója, és a referencia-költségvetés tükrözi a fogyasztási szokások és a megélhetési költségek tagállamok-szerte tapasztalható különbözőségét;

G.  mivel a „jövedelmi különbségek” és a „szegénység” fogalmait nem szabad összekeverni;

H.  mivel az Európai Bizottság szerint(14) az Európai Unióban a szociális ellátások után 119 millió személyt – a teljes népesség kb. 25 %-át – fenyeget szegénység és társadalmi kirekesztés; mivel néhány tagállamban emellett tartósan magasak a munkanélküliségi ráták, és ez a helyzet különösen a fiatalok körében áll fenn, esetükben ezek a számadatok még sokkal riasztóbbak; mivel bár a számok csökkennek, még mindig a 2008-as szinthez képest még mindig több ember érintett; mivel az Unió még messze van az Európa 2020 stratégia szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos célkitűzésének megvalósításától, tekintve, hogy annak szintje továbbra kitűzött célérték fölött van;

I.  mivel a rendelkezésre álló adatok alapján bizonyos csoportok, köztük a gyermekek, a nők, a munkanélküliek, az egyszülős háztartások, illetve a fogyatékossággal élő személyek különösen ki vannak téve a szegénységnek, a nélkülözésnek és a társadalmi kirekesztésnek;

J.  mivel a gyermekes családokat különösen sújtja a szegénység;

K.  mivel a magánélet és a hivatás összeegyeztethetősége különösen az egyedülálló szülők számára rendkívüli jelentőségű a szegénységből való kitörés szempontjából;

L.  mivel figyelembe kell venni, hogy valamennyi szakpolitikai területbe be kell építeni a szegénység és társadalmi kirekesztés megelőzését és az azok elleni küzdelmet szolgáló fellépéseket, biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz, a tisztességes munkahelyekhez való hozzáférést és a méltó élethez szükséges jövedelmet;

M.  mivel a Bizottság szerint egyes országokban továbbra is alapvető probléma a magas munkanélküliség, a szegénység és az egyenlőtlenség; mivel – amint arra Thyssen biztos rámutatott – a széles körű jövedelmi egyenlőtlenségek nemcsak a társadalmi kohézió szempontjából károsak, hanem a fenntartható gazdasági növekedést is gátolják; mivel – az Eurofound megállapítása szerint – a válság általában véve súlyosabb hatással járt az alacsony jövedelműek körében, növelve az európai társadalmakon belüli egyenlőtlenségeket(15);

N.  mivel a hajléktalanság a szegénység és a nélkülözés legszélsőségesebb formáját jelenti, és az elmúlt években szinte valamennyi tagállamban növekedett, mindenekelőtt azokban, amelyeket a gazdasági és pénzügyi válság a legsúlyosabban érintett; mivel a Hajléktalanokkal Foglalkozó Nemzeti Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA) szerint Unió-szerte évente mintegy 4 millió ember tapasztalja meg a hajléktalanságot, több mint 10,5 millió háztartás él súlyosan rossz lakhatási körülmények között, és 22,3 millió háztartás számára jelentenek a lakhatási költségek túlzott terhet, tekintve, hogy a rendelkezésükre álló jövedelem több mint 40%-át költik lakhatásra;

O.  mivel a jelenlegi helyzet miatt olyan intézkedésekre van szükség, amelyek előmozdítják a minimumjövedelmet biztosító nemzeti rendszereket, hogy a nem elegendő jövedelemmel rendelkező, bizonyos jogosultsági kritériumoknak megfelelő személyek számára garantálhatók legyenek a méltóságteljes élet feltételei, ugyanakkor előrelépés történjen a társadalmi és a munkaerőpiaci integráció terén, továbbá biztosított legyen az esélyegyenlőség az alapvető jogok gyakorlása tekintetében; mivel az oktatás, az újraelosztást célzó szociális transzferek és juttatások, a méltányos adópolitika és a szilárd foglalkoztatáspolitika a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklésének fontos tényezői, amelyek csökkentik a munkanélküliségi arányt és mérséklik a szegénységet; mivel a tisztességes munkalehetőség védelmet biztosítana a szegénység kockázatával szemben, és a társadalmi integráció egyik jelentős, nélkülözhetetlen eszközének tekinthető;

P.  mivel a Eurofound egyik áttekintése szerint az Unióban sokan nem részesülnek azokban a – többek között munkához kapcsolódó – juttatásokban, amelyekre jogosultak lennének, aminek oka például a juttatási rendszerek vagy a kérelmezési eljárások bonyolult volta, vagy az, hogy az adott személy nem tud a jogosultságról;

Q.  mivel a minimumjövedelem fogalmát nem szabad összekeverni a minimálbér fogalmával, amelyet kollektív szerződésekben vagy nemzeti szintű jogszabályokban rögzítenek;

R.  mivel a bérek megállapítása a tagállamok hatáskörébe tartozik;

S.  mivel a minimumjövedelem-rendszerek valamennyi uniós tagállamban való bevezetése, megfelelő költségvetéssel, emberi és anyagi erőforrásokkal, továbbá a munkaképes személyekre vonatkozó aktív foglalkoztatási szakpolitikákkal együtt a szegénység és egyenlőtlenség elleni küzdelmet célzó fontos és hatékony intézkedés, ami hozzájárul a gazdasági és területi kohézió biztosításához, az egyének alapvető jogainak védelméhez, a gazdasági és társadalmi célok közötti egyensúly megteremtéséhez, valamint a társadalmi és munkaerőpiaci integráció elősegítéséhez;

T.  mivel a társadalombiztosítási rendszerek biztosítása és irányítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, amit az Unió ugyan koordinál, de nem harmonizál;

U.  mivel az Európai Társadalmi Megfigyelőközpont szerint 26 uniós tagállamban már léteznek különféle formájú jövedelemtámogatások(16);

V.  mivel számos különbség van a tagállamok között a minimumjövedelemre irányuló politikák kezelése tekintetében, minthogy a méltóságteljes élethez való jogot nem minden uniós tagállamban tekintik egyetemes és alanyi jognak; mivel az igénybe nem vett juttatások aránya magas, illetve nincsenek összehangolva egymással a jövedelemtámogatások, az aktív munkaerőpiaci politikák és a szociális szolgáltatások; mivel a minimumjövedelem-rendszerek csupán néhány esetben képesek kiemelni az embereket a szegénységből;

W.  mivel a legkiszolgáltatottabb emberek között vannak olyanok, például a hajléktalanok, akik nehezen férnek hozzá minimumjövedelem-rendszerekhez;

X.  mivel a méltóságteljes életszínvonal kialakításához nem elegendő jövedelemmel rendelkezők számára a megfelelő mértékű minimumjövedelem garantálása, a munkaerő világába való visszalépésre vagy belépésre irányuló intézkedésekben való részvétel, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés és a munkakereséshez szükséges motiváció biztosítása mind olyan rendelkezések, amelyek szerepelnek a szociális jogok pillérének első tervezetében(17); mivel Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Brüsszelben, 2017. január 23-án megrendezett magas szintű konferencián, a kérdéssel kapcsolatos konzultáció összegzésekor kitartott amellett, hogy minden tagállamnak el kell fogadnia ilyen intézkedéseket;

Y.  mivel az Eurostat szerint 2015-ben a 20 és 64 év közötti uniós polgárok foglalkoztatási rátája 70,1% volt, és messze elmaradt az Európa 2020 stratégiában kitűzött 75%-os céltól;

Z.  mivel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2015. március 2-i bizottsági javaslat ismét hangsúlyozza, hogy a szegénység elleni küzdelemben fontos a jövedelemtámogatás (8. iránymutatás);

AA.  mivel a jól kialakított, megfelelő és széles körben elérhető minimumjövedelem-támogatási rendszerek nem akadályozzák meg vagy teszik kevésbé vonzóvá a munkaerőpiacra való visszatérést, továbbá segítenek fellendíteni a belső keresletet;

AB.  mivel a 2008. október 3-i aktív befogadásról szóló bizottsági ajánlás helyesen ismerte fel, hogy az aktív befogadásra irányuló politikának amellett, hogy megkönnyíti a munkaképes személyek fenntartható és minőségi foglalkoztatáshoz való hozzáférését, feladata, hogy „a nem munkaképesek számára [...] méltó életkörülményeket biztosítson, és támogassa társadalmi szerepvállalásukat”;

AC.  mivel 2015. október 5-én a Tanács következtetéseket fogadott el a nyugdíjak megfelelőségéről, amelyben döntő jelentőségűnek nevezte, hogy az állami nyugdíj-, illetve egyéb szociális védelmi rendszerek megfelelő biztosítékokkal rendelkezzenek azon személyek tekintetében, akiknek a munkalehetőségei nem teszik vagy nem tették lehetővé elegendő nyugdíjjogosultság felhalmozását, és rámutatott, hogy e biztosítékok közé tartoznak mindenekelőtt a minimálnyugdíjak vagy egyéb, időskorúak számára nyújtott minimumjövedelmek;

AD.  mivel a Tanács a 92/441/EGK ajánlásában kéri a tagállamokat, hogy ismerjék el valamennyi személy alapvető jogát a szociális támogatáshoz és a méltóságteljes élethez szükséges erőforrásokhoz; mivel a Tanács az 1992. július 27-i 92/442/EGK ajánlásában sürgeti a tagállamokat, hogy szociális védelmi rendszerüket ezen alapelvekre építsék;

AE.  mivel az 1999. december 17-i következtetéseiben a Tanács a társadalmi befogadás előmozdítását a szociális védelem korszerűsítésének és javításának egyik célkitűzéseként hagyta jóvá,

AF.  mivel az aktív befogadásról szóló ajánlás a megfelelő jövedelemtámogatást az aktív befogadási stratégia három egyformán fontos elemének egyikeként határozza meg, és hangsúlyozza, hogy amellett minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és befogadó munkaerőpiacokra van szükség; továbbá mivel a társadalmi befogadás előmozdításához összehangolt, az egyénre és az általa eltartottakra irányuló intézkedésekre van szükség, amelyeket a stabil foglalkoztatás előmozdításának kell kísérnie;

AG.  mivel számos országban leginkább az akadályozza az aktív befogadás különböző elemei közötti hatékony kapcsolatok kialakítását, hogy hiányoznak a kapacitások, a készségek és az erőforrások az állami foglalkoztatási szolgálatoknál és a szociális támogató intézményeknél, nincs koordináció és együttműködés a szolgálatok között, emellett a támogatásra szoruló különféle csoportok közül jellemzően azokat részesítik elsőbbségben, amelyek számára könnyebb lehet az újbóli munkaerőpiaci beilleszkedés(18);

AH.  mivel az Európai Bizottság 2013-as szociális beruházási csomagja ismételten rámutatott az aktív befogadási megközelítés fontosságára, és ezen belül hangsúlyozta a megfelelő minimumjövedelemre irányuló támogatás jelentőségét; mivel megállapítást nyert, hogy javítani lehet a meglévő nemzeti minimumjövedelem-rendszerek megfelelőségét annak érdekében, hogy a rendszer által biztosított jövedelmi szint elég magas legyen a tisztességes megélhetéshez; mivel a dokumentum megemlíti, hogy „a Bizottság az európai szemeszter részeként nyomon követi a jövedelemtámogatás megfelelőségét, erre a célra pedig referencia-költségvetéseket használ, miután ezeket a tagállamokkal együtt kidolgozta”;

AI.  mivel az ILO szociális védelmi minimumra vonatkozó 202. sz. ajánlása kimondja, hogy az országoknak „a lehető leggyorsabban ki kell alakítaniuk és fenn kell tartaniuk szociális védelmi minimumukat, amelynek alapvető szociális biztonsági garanciákat kell magában foglalnia”, továbbá megállapítja, hogy „A garanciáknak minimális szinten biztosítaniuk kell, hogy élete folyamán minden rászoruló mindvégig hozzájusson az alapvető egészségügyi ellátáshoz és az alapvető jövedelembiztonsághoz, amelyek együttesen biztosítják a javakhoz és a szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférést”;

AJ.  mivel a Tanács felismerte a megfelelő jövedelemtámogatással párosuló aktív befogadás szükségességét, valamint az integrált életciklus-alapú megközelítés fontosságát a szegénység leküzdéséhez(19);

AK.  mivel a tartósan munkanélküli személyek – vagyis 2015 végén az összes uniós munkanélküli 48,1%-a, azaz 10,9 millió személy – sokkal nehezebben tudnak visszatérni a munkaerőpiacra;

AL.  mivel a gyermekek fölnevelése és az erre fordított idő gyakran masszív veszteséget képez a jövedelmekben, és tartós anyagi hátrányokkal („family pay gap”) jár;

AM.  mivel az anyák és apák oktatási szolgáltatása valódi munka, és így valódi munkaként kell azt elismerni;

AN.  mivel 2015 végén az EU inaktív népességének 5,1%-át olyan reményüket vesztett személyek alkották, akik szeretnének dolgozni, de felhagytak az álláskereséssel, és mivel őket nem számítják bele szisztematikusan a munkanélküliségi statisztikákba;

AO.  mivel a munkanélküliség gyorsan és folyamatosan rontja a munkavállalók életkörülményeit, valamint lelki és érzelmi állapotát, ami megnehezíti a készségek naprakésszé tételét és ennek következtében a munkaerőpiacra való (újbóli) integrációt;

AP.  mivel bizonyos közfoglalkoztatási programok hatékony eszköznek bizonyulhatnak, és a minimumjövedelem-rendszerekkel együtt a társadalmi és szakmai integráció eszközeként szolgálhatnak bizonyos csoportok számára, mint például a munkanélküli fiatalok, a tartósan munkanélküliek vagy egyéb kiszolgáltatott csoportok; mivel az ilyen programok hatékonyan működhetnek az olyan helyeken és hátrányos földrajzi területeken, ahol átképzésre van szükség; mivel az állami szociális foglalkoztatási programok keretében foglalkoztatott személyek könnyebben találnak állást; mivel ezeknek a programoknak tisztes bért kell kínálniuk, személyre szabott útitervet kell magukban foglalniuk és tisztességes munka megszerzését kell eredményezniük;

AQ.  mivel a 2017. évi éves növekedési jelentésről és közös foglalkoztatási jelentésről szóló, az EPSCO Tanács által 2017. március 3-án elfogadott tanácsi következtetések(20) felhívják a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szociális védelmi rendszerek megfelelő jövedelemtámogatást biztosítsanak, és hangsúlyozzák, hogy a reformok középpontjában továbbra is – egyebek mellett – az aktivitást ösztönző és támogató, magas színvonalú szolgáltatások biztosításának kell állnia;

AR.  mivel a szakképzés, többek között a viszonossági alapú képzés révén, lehetővé teszi a valamely szakmai tevékenység végzéséhez szükséges készségek elsajátítását és saját szakmai hálózat kiépítését, ami hozzájárul a hosszú távú munkaerőpiaci integrációhoz és csökkenti a szegénység kockázatát;

AS.  mivel a minimumjövedelem-rendszerek a kormányzati szociális kiadások igen csekély hányadát teszik ki, miközben rendkívüli megtérülést biztosítanak, a beruházás elmaradásának költsége pedig óriási közvetlen hatásokkal jár az érintett személyekre nézve, és hosszú távú költségeket jelent a társadalom számára;

AT.  mivel a minimumjövedelem-rendszerek az egész társadalom számára kedvezőek, mivel nélkülözhetetlenek a társadalmak egyenlőbbé válásához, és az egyenlőbb társadalmak számos társadalmi és gazdasági mutató tekintetében jobban teljesítenek;

AU.  mivel a minimumjövedelem-rendszerek a gazdasági ösztönzőcsomagok hatékony formái, mivel a pénz sürgető igények kezelésére szolgál, és azonnal visszakerül a reálgazdaságba;

AV.  mivel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri a megfelelő életszínvonalhoz való jogot, amely a juttatások olyan szintjére vonatkozik, amely elegendő forrást biztosít az adott személy számára az „egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”; mivel a lefedettség azt a kört jelenti, amelyben a valamely minimumjövedelem-rendszerre való jogosultság feltételei valamennyi, támogatásra szoruló személy esetében fennállnak; mivel az igénybevételi arány azt jelenti, hogy a minimumjövedelem-támogatásra jogosult személyek mennyiben részesülnek abban ténylegesen;

AW.  mivel a megfelelő kifizetések hiánya a korlátozott lefedettséggel és az alacsony igénybevételi aránnyal párosulva – amelynek oka többek között az alacsony színvonalú igazgatás, az információkhoz való nem megfelelő hozzáférés, a túlzott bürokrácia és a megbélyegzés – gyakran azt jelenti, hogy ezek a kifizetések messze nem biztosítanak tisztes megélhetést a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai számára(21);

AX.  mivel számos tagállamnak súlyos költségvetési hiányt, megemelkedett mértékű adósságot és ennek következtében a szociális kiadások megszigorítását kell kezelnie, ami kihatott a közegészségügyi, az oktatási, a szociális védelmi és a lakhatási támogatási rendszerekre, és különösen a kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és azok megfelelőségére, rendelkezésre állására és minőségére, ez pedig negatív hatással volt e tagállamokban a társadalom leginkább rászoruló tagjaira;

AY.  mivel a minimumjövedelem-rendszerek a gazdasági megrázkódtatásokra reagálva automatikus makrogazdasági stabilizátorként működhetnek;

AZ.  mivel a minimumjövedelem-rendszerek eredményessége a szegénység mérséklése, a munkaerőpiaci integráció – különösen a fiatalok esetében történő – elősegítése és az automatikus stabilizátorként való működés terén tagállamonként jelentős eltéréseket mutat;

BA.  mivel a minimumjövedelemmel kapcsolatos politikák automatikus stabilizátorként szolgálnak; mivel a recesszió a háztartások rendelkezésre álló jövedelemre irányuló szilárd támogatási rendszert alkalmazó országokban kisebb mértékű volt;

BB.  mivel az adókikerülés és az adókijátszás egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt az EU-ban, és olyan nagy mennyiségű bevételtől fosztja meg a tagállamokat, amely egyébként hozzájárulhatott volna a szilárd alapokon nyugvó szociális és társadalombiztosítási politika elégséges finanszírozásához és a kormányzati bevételek csökkentéséhez, amikor ezeket a bevételeket a gazdasági növekedés feltételeinek javítására, a jövedelmek emelésére és a szociálpolitikákra lehetne fordítani; mivel ez a jelenség komoly problémát jelent az EU-ban;

BC.  mivel több tanulmány azt mutatja, hogy a szegénység milyen kedvezőtlenül hat a gazdasági növekedésre(22);

BD.  mivel egyes tagállamok kísérleti projekteket indítanak el, hogy teszteljék az egyetemes alapjövedelmet meghatározó politikákat, például Finnországban, ahol 2000, véletlenszerűen kiválasztott munkanélküli havi 560 eurót fog feltétel nélkül kapni, ami minden bizonnyal megfelelően ösztönözni fogja őket, hogy ideiglenes vagy részmunkaidős munkát vállaljanak el;

BE.  mivel számos tagállam fontolóra veszi az alapjövedelem bevezetését;

Minimumjövedelem-rendszerek

1.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő minimumjövedelem-rendszereket a munkaképes személyek munkába való visszatérését támogató intézkedésekkel, valamint a kedvezményezettek személyes és családi helyzetéhez igazított oktatási és képzési programokkal társítva, a nem megfelelő jövedelemmel rendelkező háztartások támogatása érdekében, lehetővé téve a számukra a tisztességes megélhetést; hangsúlyozza, hogy e minimumjövedelemnek az utolsó szociális védelmi hálót kell képeznie, és megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtania a minőségi szolgáltatásokhoz való garantált hozzáférés és az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák mellett, a szegénység elleni küzdelem hatékony módjaként, továbbá tisztességes megélhetést kell biztosítania mindazoknak, akik nem rendelkeznek elegendő erőforrással; úgy véli, hogy a szociális támogatáshoz való jog alapvető jog, és hogy a megfelelő minimumjövedelem-rendszereknek elő kell segítenie az emberek számára a méltó életet, támogatnia kell a társadalomban való teljes körű részvételüket, és biztosítania kell függetlenségüket a teljes életút során;

2.  úgy véli, hogy a befogadó és szegénység nélküli társadalmak előmozdítását a munka értékének növelésére, a munkavállalói jogok kollektív szerződésre épülő előmozdítására, valamint a minőségi egészségügyi, szociális biztonsági és oktatási közszolgáltatásokra kell alapozni, amelyek megszakítják a kirekesztettség ördögi körét és előmozdítják a fejlődést;

3.  rámutat a minimumjövedelem-rendszerek finanszírozásához biztosított megfelelő állami források fontosságára; felhívja a Bizottságot, hogy külön kövesse nyomon a teljes ESZA-előirányzat 20%-ának a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos felhasználását, továbbá vizsgálja meg, hogy hogy a strukturális alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet (1303/2013/EU rendelet) soron következő felülvizsgálatakor és különösen az Európai Szociális Alap és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programja (EaSI) keretében értékelje, milyen finanszírozási lehetőségekkel lehet a tagállamokat, hogy ahol még nem léteznek minimumjövedelem-rendszerek, vezessék be, illetve ahol már léteznek, ott javítsák a meglévő rendszer működését és hatékonyságát ;

4.  elismeri, hogy a tagállamoknak nem könnyű áttérniük a nem létező vagy rossz minőségű minimumjövedelem-rendszerekről a magas szintű rendszerekre; kéri ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak a megfelelő minimumjövedelem-rendszerek fokozatos megvalósításán, foglalkozva a rendszerek megfelelőségének, lefedettségének és igénybevételi arányának problémájával;

5.  hangsúlyozza, hogy a minimumjövedelem-rendszerek létrehozása egyrészről enyhítheti az egyenlőtlenségeket és a válság társadalmi hatását, másrészt anticiklikus hatással járhat azáltal, hogy forrásokat biztosít a belső piaci kereslet javításához;

6.  hangsúlyozza, hogy minden személy számára, köztük a leginkább kirekesztettek, így a hajléktalanok számára is fontos az alapvető szükségletek kielégítéséhez elegendő minimumjövedelem; úgy véli, hogy a minimumjövedelem a méltó élethez elengedhetetlenül szükséges jövedelem, és az egyetemes szociális és közszolgáltatásokhoz való joggal való összefüggésben kell vizsgálni; úgy véli, hogy a minimumjövedelem-rendszereknek biztosítaniuk kell, hogy ne állandósuljon a szociális függőség, és elő kell segíteniük a társadalomba való beilleszkedést; emlékeztet arra, hogy az aktív befogadásról szóló ajánlás elismeri, hogy integrált stratégiára van szükség a társadalmi befogadás három elemének (megfelelő jövedelemtámogatás, inkluzív munkaerőpiacok és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés) végrehajtása tekintetében;

7.  kiemeli a jóléti rendszerek automatikus stabilizációs képességének jelentős szerepét abban, hogy enyhítsék a külső hatások, például a recesszió okozta társadalmi sokkhatásokat; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy – az ILO 202. számú ajánlásában meghatározott szociális védelmi minimumnak megfelelően – biztosítsák és növeljék a szociális védelmi rendszerekbe való beruházásokat, hogy garantálják azok teljesítőképességét a szegénység és az egyenlőtlenségek leküzdése és megelőzése terén, biztosítva eközben e rendszerek fenntarthatóságát;

8.  kiemeli a minimumjövedelemről szóló vita keretében a gyermekes családok, valamint a gyermeküket egyedül nevelők különleges szerepét és érintettségét;

9.  hangsúlyozza, hogy az emberek számára lehetővé kell tenni, hogy teljes mértékben részt vehessenek a társadalomban és a gazdaságban, és hogy ezt a jogot teljes körűen el kell ismerni és láthatóvá kell tenni az uniós politikai döntéshozatalban olyan minőségi egyetemes szociális védelmi rendszerek biztosítása révén, amelyek hatékony és megfelelő minimumjövedelem-rendszereket foglalnak magukban;

10.  úgy véli, hogy a szociális védelem, a nyugdíjakat és az olyan szolgáltatásokat is beleértve, mint az egészségügy, a gyermekgondozás és a tartós ápolás-gondozás, továbbra is elengedhetetlen a kiegyensúlyozott és inkluzív növekedéshez, és hozzájárul a hosszabb munkával töltött életszakaszhoz, a munkahelyteremtéshez és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék azokat a politikákat, amelyek garantálják a szociális védelmi rendszerek elégségességét, megfelelőségét, hatékonyságát, valamint minőségét egy személy egész élete folyamán, méltó életet biztosítva, küzdve az egyenlőtlenségek ellen és előmozdítva a befogadást a szegénység felszámolása érdekében, különös tekintettel a munkaerőpiacról kirekesztettekre és a legkiszolgáltatottabb csoportokra;

11.  hangsúlyozza, hogy az egész életen át nyújtott megfelelő jövedelem alapvető fontosságú ahhoz, hogy az elégtelen jövedelemmel rendelkező emberek méltóságteljes életet élhessenek;

12.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő minimumjövedelem-rendszerek aktív befogadási eszközként előmozdítják a társadalmi részvételt és a befogadást;

13.  emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia egyik fő célja, hogy legalább 20 millió fővel csökkenjen a szegénység és a társadalmi kirekesztés által érintettek száma, és hogy e cél eléréshez még sokat kell tenni; meggyőződése, hogy a minimumjövedelem-rendszerek hasznosak lehetnek e cél eléréséhez;

14.  hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésének legjobb módja a tisztes munka; ezzel összefüggésben emlékeztet a növekedés, a beruházás és a munkahelyteremtés fellendítésének fontosságára;

15.  mélységesen sajnálja, hogy néhány tagállam láthatóan nincs tekintettel a 92/441/EGK tanácsi ajánlásra, amely elismeri „a személyek alapvető jogát az emberi méltósággal összeegyeztethető élethez szükséges erőforrásokhoz és a szociális segélyhez”;

16.  rámutat, hogy bár a legtöbb tagállam rendelkezik nemzeti minimumjövedelem-rendszerekkel, e rendszerek némelyike nem biztosít megfelelő jövedelemtámogatást valamennyi rászoruló számára(23); kéri az összes tagállamot, hogy gondoskodjanak garantált minimumjövedelmet biztosító rendszerek bevezetéséről és – adott esetben – azok fejlesztéséről a szegénység megakadályozása és a társadalmi befogadás előmozdítása érdekében;

17.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti minimumjövedelem-rendszer bevezetése nyomán nem csökkenhet a regionális minimumjövedelem-rendszerek által biztosított védelem szintje;

18.  rámutat az európai szemeszter a tekintetben fennálló jelentőségére, hogy ösztönzi a minimumjövedelem-rendszerekkel még nem rendelkező tagállamokat megfelelő jövedelemtámogatási rendszerek bevezetésére;

19.  megjegyzi, hogy a minimumjövedelemre irányuló juttatásokra való jogosultságot néhány tagállamban az aktív munkaerőpiaci intézkedésekben való részvételhez kötik; rámutat e tekintetben arra, hogy az Unió közvetítőként fontos szerepet játszik a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásában;

20.  megerősíti a szegénység elleni küzdelemben a minimumjövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalásában megfogalmazott álláspontját,

21.  tudomásul veszi az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai minimumjövedelemről szóló keretirányelvre vonatkozó véleményét, amely közös normákat és mutatókat állapítana meg, nyomonkövetési módszereket biztosítana a végrehajtáshoz, és javítaná a párbeszédet az érintettek, a tagállamok és az uniós intézmények között; ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy – amint az már megállapítást nyert – a jelenlegi uniós Szerződések keretei között jogilag lehetséges egy minimumjövedelemről szóló keretirányelv megalkotása; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e tekintetben vizsgálják meg a megfelelő minimumjövedelem valamennyi tagállamban történő biztosításának módszereit és eszközeit;

22.  üdvözli a Bizottság azon kijelentését, amely szerint az európai szemeszter immár erőteljesebben összpontosít a foglalkoztatási és a szociális teljesítményre, ugyanakkor úgy véli, hogy – különösen a szociális beruházások előmozdítása révén – több erőfeszítésre van szükség e cél eléréséhez és az általános koherencia biztosításához; felhívja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlások tekintetében ellenőrizze és értékelje, milyen előrelépéseket tettek a tagállamok a hozzáférhető, megfizethető és minőségi szolgáltatások biztosítása, valamint a megfelelő és hatékony minimumjövedelem-rendszerek bevezetése terén;

23.  rámutat arra, hogy az európai szemeszter – különösen az országspecifikus ajánlások révén, de a közös foglalkoztatási jelentés és az éves növekedési jelentés révén is – fontos szerepet játszik a meglévő minimumjövedelem-rendszerek megfelelőségének és a szegénység csökkentésére gyakorolt hatásának nyomon követése tekintetében;

24.  hangsúlyozza, hogy a minimumjövedelem-rendszereknek a szegénységi küszöb fölötti támogatást kell biztosítaniuk, amely megakadályozza a súlyos anyagi nélkülözést, és kiemeli a háztartásokat az ilyen helyzetekből, valamint hozzáférést biztosít az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügy, az oktatás vagy a gyermekgondozás;

25.  ezért úgy véli, hogy a minimumjövedelem-rendszereket be kell illeszteni egy, a társadalmi befogadás és integráció irányába mutató stratégiai megközelítésbe, amely magában foglalja mind az általános politikákat, mind pedig a – lakhatással, egészségüggyel, oktatással és képzéssel, illetve szociális szolgáltatásokkal és egyéb, általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos – célzott intézkedéseket, amelyek segítenék az embereket a szegénységből való kilábalásban, továbbá személyre szabott támogatást nyújtanának, illetve támogatnák a munkaképes személyeket a munkaerőpiacra való bejutásban; úgy véli, hogy a minimumjövedelem-rendszerek valódi célkitűzése nem csupán a segítségnyújtás, hanem mindenekelőtt az, hogy végigkísérje a jogosultakat a társadalmi kirekesztettségből az aktív életbe való visszatéréshez vezető úton, megelőzve a hosszú távú függőséget;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az aktív befogadás különböző elemeivel foglalkozó igazgatások és szolgálatok közötti koordinációt és integrált tervezést, egyablakos ügyintézési pontot alakítva ki az ügyfelek számára, valamint növelve a szolgálatok kapacitását és a rendelkezésükre álló erőforrásokat, javítva ezáltal az érintett szolgálatok elérhetőségét és minőségét;

27.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy azon kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek számára is biztosított legyen a megfelelő jövedelem, akik esetében a munkába való visszatérés nem lehetséges vagy már nem merülhet fel lehetőségként, amint azt az aktív befogadástól szóló ajánlás is elismerte;

28.  kéri, hogy jelentős és igazolt előrehaladást érjenek el a minimumjövedelem-rendszerek megfelelése terén, hogy mérsékeljék a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok körében, illetve járuljanak hozzá a méltóságteljes élethez való joguk biztosításához;

29.  aggodalommal állapítja meg, hogy számos tagállamban például a tartós ápolás-gondozás költségei meghaladhatják még az átlagos nyugdíjjövedelmet is; rámutat arra, hogy figyelembe kell venni a különböző korosztályok egyedi szükségleteit és megélhetési költségeit;

30.  kiemeli a megfelelő minimumjövedelem-rendszerből való részesedést lehetővé tévő, a tagállamok társadalmi-gazdasági helyzetéhez igazodó, megfelelő jogosultsági kritériumok meghatározásának fontosságát; úgy véli, hogy e kritériumok közé kell tartoznia annak is, hogy az adott személy nem részesül munkanélküli-járadékban, vagy annak összege nem elegendő ahhoz, hogy a kedvezményezett ne kerüljön a szegénységi küszöb vagy a társadalmi kirekesztés küszöbje alá, valamint figyelembe kell venni a gyermekek és egyéb eltartottak számát is; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy e kritériumok nem vezethetnek adminisztratív akadályokhoz a minimumjövedelem-rendszerekhez való hozzáférés tekintetében azon emberek esetében, akik eleve nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak(például a hajléktalanok esetében a fizikai lakcím ne legyen követelmény);

31.  megismétli a minimumjövedelem-rendszerekhez való egyenlő hozzáférés fontosságát, az etnikai hovatartozáson, nemen, iskolai végzettségen, állampolgárságon, szexuális irányultságon, valláson, fogyatékosságon, koron és politikai vagy társadalmi-gazdasági háttéren alapuló megkülönböztetés nélkül;

32.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jogosultak közül sokan nem veszik igénybe a minimumjövedelmet; véleménye szerint az igénybe nem vétel az érintettek társadalmi beilleszkedésének egyik legnagyobb akadálya; kéri a Bizottságot és a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot, hogy vizsgálják meg alaposabban az igénybe nem vétel problémáját, és dolgozzanak ki ajánlásokat és iránymutatásokat a probléma kezeléséhez; felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel az igénybe nem vétellel szemben, többek között azáltal, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét a minimumjövedelem-rendszerek létezésére, megfelelő útmutatást nyújtanak a rendszerhez való hozzáféréshez, és javítják az igazgatás szervezetét;

33.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak – releváns mutatók, köztük referencia-költségvetések alapján – konkrét intézkedéseket kell hozniuk a minimumjövedelem küszöbének meghatározására, a társadalmi-gazdasági kohézió biztosítása és a szegénység kockázatának az összes tagállamban történő csökkentése érdekében; úgy véli, hogy ezeket az információkat évente, a szegénység elleni küzdelem világnapja (október 17-én) alkalmából közre kell adni;

34.  megjegyzi, hogy sok tagállamban már alkalmazzák a minimumjövedelemre vonatkozó védelmi mutatókat (MIPI); kéri, hogy valamennyi tagállam használja a MIPI-adatokat, ami a nemzeti rendszerek közötti jobb összehasonlíthatóságot is szolgálná;

35.  úgy véli, hogy a minimumjövedelmet ideiglenesnek kell tekinteni, és azt minden esetben a munkaerőpiaci beilleszkedésre irányuló aktív szakpolitikákkal kell kiegészíteni;

36.  kitart amellett, hogy a minimumjövedelem-rendszer fontos átmeneti eszköz a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az esélyegyenlőtlenség enyhítésében és az ellenük folytatott küzdelemben, és társadalmi befektetésnek kellene tekinteni; felhívja a figyelmet a minimumjövedelem-rendszerek kontraciklikus hatásaira;

37.  hangsúlyozza, hogy a szegénység, különösen a gyermekszegénység ördögi körének megtörése érdekében a minimumjövedelmek összegének meghatározásakor figyelembe kell venni az eltartottak, különösen a gyermekek és a nagymértékben függő személyek számát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013-as ajánlás mielőbbi végrehajtásáról; ezenfelül úgy véli, hogy a Bizottságnak éves jelentést kellene benyújtania a gyermekszegénység elleni küzdelemben történt előrehaladásról és az ajánlás végrehajtásáról az abban foglalt mutatók segítségével;

38.  rámutat arra, hogy a referencia-költségvetések segíthetnek meghatározni, milyen mértékű minimumjövedelemre van szükség az emberek alapvető szükségleteinek kielégítéséhez, ideértve a nem pénzügyi szempontokat is, úgymint az oktatáshoz és az egész életen át tartó tanuláshoz, a tisztes lakhatáshoz, a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a társadalmi tevékenységekhez való hozzáférést, illetve az állampolgári szerepvállalást, egyidejűleg figyelembe véve a háztartások összetételét és az életkorokat, valamint az adott tagállam gazdasági és társadalmi helyzetét; emlékeztet arra, hogy a Bizottság a szociális beruházási csomagra irányuló közleményében sürgeti a tagállamokat referencia-költségvetések meghatározására az olyan, hatékony és megfelelő jövedelemtámogatás kialakításához, amely figyelembe veszi helyi, regionális és nemzeti szinten azonosított igényeket, a területi kohézió erősítése érdekében; szorgalmazza továbbá a referencia-költségvetések – mint a tagállamok által biztosított minimumjövedelem-rendszerek megfelelőségének értékeléséhez szolgáló eszköz – alkalmazását;

39.  úgy véli, hogy a tagállamoknak a megfelelő minimumjövedelem-rendszerek kialakításakor figyelembe kell venniük, hogy a szegénységi kockázat küszöbértéke a rendelkezésre álló (szociális transzferek utáni) ekvivalens nemzeti mediánjövedelem 60%-a, továbbá figyelembe kell venniük az olyan egyéb mutatókat is, mint például a referencia-költségvetések; véleménye szerint referencia-költségvetéseket lehetne használni a szegénység problémájának hatékonyabb kezeléséhez, illetve annak vizsgálatához, hogy mennyire megalapozott a minimumjövedelem mértéke és a fent említett küszöb, mindeközben tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét;

40.  úgy véli, hogy a jövedelemre és az életkörülményekre vonatkozó naprakész számadatok hiánya akadályozza a referencia-költségvetés és a minimumjövedelem nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő alkalmazását és összehasonlítását;

41.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a minimumjövedelem-rendszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlataikat;

42.  felhívja a Bizottságot és a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot, hogy dokumentálják és terjesszék a sikeres stratégiák példáit, és mozdítsák elő a partneri felülvizsgálatokat és a minimumjövedelem-rendszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásának egyéb módszereit; javasolja, hogy ezen erőfeszítések összpontosítsanak olyan kulcskérdésekre, mint a rendszeres értéknövelés biztosítása, a lefedettség és az igénybevételi arány javítása, a visszatartó tényezők kezelése, valamint az aktív befogadás különböző elemei közötti kapcsolatok javítása;

43.  úgy véli, hogy a minimumjövedelem-rendszerekkel kapcsolatban felmerülő számos – például a hozzáférhetőséget, a lefedettséget, a finanszírozást, a jogosultsági feltételeket és az időtartamot érintő – kérdésre tekintettel , a nemzeti minimumjövedelem-rendszerek hasznos módon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyenlőek legyenek a feltételek a tagállamok között; ezzel kapcsolatban kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az uniós minimumjövedelem-rendszerek esetleges hatásait, kérjen rendszeres nyomon követést és jelentéseket, valamint hogy az egyes tagállamok gazdasági és társadalmi helyzetét és a leginkább érintettek szükségleteit figyelembe véve, illetve felmérve azt, hogy e rendszerek lehetővé teszik-e a háztartások számára, hogy ki tudják elégíteni alapvető személyes szükségleteiket, illetve lehetővé teszik-e a szegénység csökkentését, vegyen fontolóra további lépéseket;

44.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az elmúlt években számos tagállamban csökkentették a munkanélküli-járadék összegét és/vagy időtartamát, aminek következtében több embernek kell a minimumjövedelem-rendszerekre támaszkodnia, ami további nyomás alá helyezi ezeket a rendszereket(24);

45.  hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamokon és az Unión belül nőnek az egyenlőtlenségek;

46.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelek szerint az elmúlt években számos tagállamban csökkentették a minimumjövedelem-rendszerek juttatásainak mértékét és lefedettségét; véleménye szerint a tagállamoknak növelniük kellene a támogatásra szoruló emberek minimumjövedelem-rendszerek általi lefedettségét, összhangban az Európai Szociálpolitikai Hálózat ajánlásaival:(25)

   a) felhívja a rendkívül bonyolult és széttöredezett rendszerekkel rendelkező tagállamokat, hogy egyszerűsítsék ezeket és dolgozzanak ki átfogóbb rendszereket;
   b) felhívja a jelenleg alacsony lefedettséget biztosító tagállamokat, hogy vizsgálják felül feltételeiket, biztosítva, hogy a rendszer valamennyi rászorulóra kiterjedjen;
   c) felhívja azon tagállamokat, amelyek minimumjövedelem-rendszereiből jelenleg jelentős, szegénységben élő csoportokki vannak rekesztve, hogy a jobb lefedettség biztosítása érdekében igazítsák ki rendszereiket;
   d) felhívja azon tagállamokat, ahol az igazgatás jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik az alapvető minimumjövedelem-rendszerek tekintetében, hogy törekedjenek ennek csökkentésére és annak biztosítására, hogy világos és következetes kritériumok álljanak rendelkezésre a döntéshozatalhoz, hatékony jogorvoslati eljárással társulva;

47.  kiemeli annak fontosságát, hogy a munkavállalók, a munkanélküliek és a kiszolgáltatott társadalmi csoportok fokozottan részt vegyenek az egész életen át tartó tanulásban, valamint rámutat arra, hogy növelni kell a szakképesítések és az új készségek elsajátításának színvonalát, ami alapvető eszköz a munkaerőpiaci integráció felgyorsításához, a termelékenység növeléséhez és az emberek elhelyezkedésének segítéséhez;

48.  kiemeli a demográfiai változások jelentőségét a szegénység elleni európai harc összefüggésében;

49.  hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés megszüntetése, az eredményes szociális biztonsági hálók előmozdítása és az egyenlőtlenség csökkenése érdekében sürgős konkrét lépéseket kell tenni, amelyek amely segítik biztosítani a gazdasági és területi kohéziót; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket a megfelelő szinten kell végrehajtani, az érintett politikákkal kapcsolatos hatáskör megosztásának megfelelően nemzeti és európai szintű fellépésekkel;

50.  támogatja a Bizottság szociális beruházásra irányuló megközelítését, amely a jól kialakított szociálpolitikákat a gazdasági növekedéshez hozzájáruló tényezőknek tekinti, amelyek emellett védik az embereket a szegénységtől és gazdasági stabilizátorként is működnek(26);

51.  üdvözli az azzal kapcsolatos gondolkodást és tanulmányokat, hogy hogyan érhető el társadalmainkban a jövedelmek és a vagyon igazságos elosztása;

52.  hangsúlyozza, hogy a társadalmi beruházásra épülő megközelítés tagállamok általi kialakítását akadályozó egyik fő tényező a gazdasági válság hatása(27);

53.  felszólít, hogy mostantól kezdve a makrogazdasági szakpolitikák kialakításakor fordítsanak kellő figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének szükségességére, és biztosítsák valamennyi társadalmi csoport számára a megfelelően finanszírozott szociális közszolgáltatásokhoz való hozzáférést, így küzdve le a szegénységet és a társadalmi kirekesztést;

54.  cselekvésre hív fel a társadalmi egyenlőtlenségek azáltal való csökkentése érdekében, hogy lehetővé teszik az emberek számára, hogy a legjobban kihasználják adottságaikat és képességeiket; felszólít arra is, hogy a szociális támogatást azokra összpontosítsák, akik szegények és saját erőből nem képesek elégséges jövedelmet elérni;

55.  jelzi, hogy az adómentességen alapuló reformok közelmúltbeli tapasztalatai azt mutatják, hogy a minimumjövedelemmel kapcsolatos politikákat inkább költségvetési támogatás, és nem pedig adózási ösztönzők révén javasolt finanszírozni;

56.  kiemeli, hogy az oktatás, a szociális transzferek és a progresszív, igazságos és újraelosztó jellegű adórendszerek, a versenyképesség megerősítésére irányuló gyakorlati intézkedésekkel és az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelemmel párosulva, mind hozzájárulhatnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz;

57.  hangsúlyozza, hogy a meglévő minimumjövedelem-rendszereket ki kell igazítani, hogy jobban kezeljék az ifjúsági munkanélküliség kihívását;

Közfoglalkoztatási programok

58.  tudomásul veszi azokat a közfoglalkoztatási programokat, amelyek átmeneti munkalehetőséget kínálnak mindenki számára, aki szeretne és képes dolgozni, a közigazgatásban, nonprofit intézményeknél, továbbá szociális vállalkozásoknál; hangsúlyozza ugyanakkor annak fontosságát, hogy ezek a programok előmozdítsák a jogokkal járó foglalkoztatást, amelynek alapját a kollektív szerződés és a munkaügyi jogszabályok képezik;

59.  úgy véli, hogy a közfoglalkoztatási programok elő kell segíteniük a munkavállalók foglalkoztathatóságát, és meg kell könnyíteniük a rendes munkaerőpiacra való bejutásukat; emlékeztet arra, hogy e programoknak személyre szabott útitervet kell magukban foglalniuk, tisztes bért kell biztosítaniuk és tisztességes munka megszerzését kell eredményezniük;

60.  úgy ítéli meg, hogy a tisztességes munkahelyek megteremtése a szegénység és a társadalmi kirekesztés mérséklése irányába tett fontos lépés kell, hogy legyen az Unió számára;

61.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák valamennyi érdekelt fél, különösen a szociális partnerek és a társadalmi szervezetek teljes körű részvételét a minimumjövedelemre irányuló politikák és programok kialakításában, végrehajtásában és nyomon követésében;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 245., 1992.8.26., 46. o.
(2) HL L 245., 1992.8.26., 49. o.
(3) HL L 59., 2013.3.2., 5. o.
(4) HL L 307., 2008.11.18., 11. o.
(5) HL C 212. E, 2010.8.5., 11. o.
(6) HL C 70. E, 2012.3.8., 8. o.
(7) HL C 419., 2015.12.16., 5. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0136.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0235.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0355.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0317.
(14) 2017-es Európai szemeszter: Az 1176/2011/EU rendelet szerinti értékelés a strukturális reformok terén elért haladásról, a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzéséről és korrekciójáról, továbbá a részletes vizsgálat eredményeiről (COM(2017)0090).
(15) https://www.eurofound.europa.eu/publications/report/2017/income-inequalities-and-employment-patterns-in-europe-before-and-after-the-great-recession
(16) „Az európai minimumjövedelem kialakítására irányuló törekvés”, 2013. november http://www.eesc.europa.eu/resources/docs/revenu-minimum_-etude-ose_-vfinale_en--2.pdf
(17) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról, COM(2016)0127 – 1. melléklet.
(18) Európai Szociálpolitikai Hálózat, Minimumjövedelem-rendszerek Európában: A nemzeti politikák vizsgálata, 2015, 2016. január.
(19) A Tanács következtetései – „Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen: integrált megközelítés”, 2016. június 16.
(20) 6885/17. számú tanácsi dokumentum: „A 2017. évi éves növekedési jelentés és közös foglalkoztatási jelentés: A foglalkoztatás- és a szociálpolitikára vonatkozó politikai iránymutatás – A Tanács következtetései (2017. március 3.)”; és a 6887/17. számú tanácsi dokumentum: A Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentése – a 2017. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közlemény kísérődokumentuma (2017. március 3.).
(21) Európai Szociálpolitikai Hálózat, Minimumjövedelem-rendszerek Európában (ESPN): A nemzeti politikák vizsgálata, 2015.
(22) Lásd: Világbank, „A szegénység csökkentése és a növekedés: a pozitív visszacsatolásokkal járó és az ördögi kör”, 2006 OECD, „A jövedelmek egyenlőtlenségének trendjei és annak hatása a gazdasági növekedésre”, 2014.
(23) ESPN, „Minimumjövedelem-rendszerek Európában: A nemzeti politikák vizsgálata – 2015”.
(24) ESPN: „A nemzeti politikák vizsgálata, 2015”, 2015.
(25) ESPN: „A nemzeti politikák vizsgálata, 2015”.
(26) Európai Bizottság: Közlemény – „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” (COM(2013)0083), 2013. február 20. valamint: ESPN: „Szociális beruházások Európában: A nemzeti politikák vizsgálata, 2015”.
(27) ESPN: „Szociális beruházások Európában: A nemzeti politikák vizsgálata, 2015”.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat