Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2127(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0339/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0339/2017

Viták :

PV 30/11/2017 - 4
PV 30/11/2017 - 6
CRE 30/11/2017 - 4
CRE 30/11/2017 - 6

Szavazatok :

PV 30/11/2017 - 8.23
CRE 30/11/2017 - 8.23
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0474

Elfogadott szövegek
PDF 557kWORD 73k
2017. november 30., Csütörtök - Brüsszel Végleges kiadás
Az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtása
P8_TA(2017)0474A8-0339/2017

Az Európai Parlament 2017. november 30-i állásfoglalása az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról (2017/2127(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2., 9., 10., 19.,168. cikkére és 216. cikkének (2) bekezdésére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3., 15., 21., 23., 25. és 26. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UNCRPD) és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozattal összhangban történt, 2011. január 21-i uniós hatálybalépésére(1),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Unió általi végrehajtására és az Európai Uniónak az ezen egyezmény tekintetében való képviseletére vonatkozó belső szabályok megállapításáról a Tanács, a tagállamok és a Bizottság között létrejött magatartási kódexre,

–  tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival Foglalkozó Bizottságának az Európai Unió első jelentéséről szóló, 2015. október 2-i záró észrevételeire(2),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (az Európa Tanács Szerződéseinek Tára, 5. szám, 1950) és annak jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Európai Szociális Chartára (ETS 35. szám, 1961, felülvizsgálva: ETS 163. szám, 1996),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a nők erőszakkal szembeni védelméről, a tagállamoknak szóló Rec(2002)5. sz. ajánlására, és a nemek közötti egyenlőség normáiról és mechanizmusairól szóló CM/Rec(2007)17. sz. ajánlásra,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ egyezményre (CEDAW) és annak 1999. október 6-i fakultatív jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2015. december 2-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0615),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság „Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című javaslatról szóló együttes nyilatkozatára és az abban foglalt kötelezettségvállalásra, hogy a fejlesztési együttműködés során figyelembe veszik a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségletet,

–  tekintettel az „Eredményjelentés az európai fogyatékosságügyi stratégia (2010–2020) végrehajtásáról” című, 2017. február 2-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0029),

–  tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0636),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2015)” című 2016. december 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire(7),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság által az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódóan elfogadott témajegyzékről szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020” című feljegyzésére,

–  tekintettel a Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Nemen és fogyatékosságon alapuló interszekcionális megkülönböztetés” című tanulmányra,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre,

–  tekintettel az európai ombudsman 2016. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló 2016. és 2017. évi jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének tematikus jelentéseire,

–  tekintettel az Eurostat által a fogyatékosság összefüggésében a munkaerőpiaci hozzáférésről, az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésről, illetve a szegénységről és a jövedelmi egyenlőtlenségekről készített 2014. évi statisztikára,

–  tekintettel „Az EU válasza a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre – Európa fenntartható jövője” címmel, 2017. június 20-án közzétett tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a szociális szolgáltatások önkéntes európai minőségi keretrendszerére (SPC/2010/10/8),

–  tekintettel az Új városfejlesztési menetrendre (A/RES/71/256),

–  tekintettel a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8‑0339/2017),

A.  mivel teljes jogú polgárként(11) minden fogyatékossággal élő személynek az élet minden területén egyenlő jogai vannak, és elidegeníthetetlen joguk van a méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, az önálló életvitelhez, az önrendelkezéshez és a társadalomban való teljes mértékű részvételhez;

B.  mivel az Európai Unióban a becslések szerint 80 millió fogyatékossággal élő személy él, akik közül 46 millióan nők;

C.  mivel az EUMSZ értelmében az Uniónak politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során fel kell lépnie a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés ellen (10. cikk), és az ilyen megkülönböztetés leküzdésére az Unió jogszabályokat fogadhat el (19. cikk);

D.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 26. cikke kifejezetten tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, és a fogyatékossággal élő személyek társadalomban való egyenlő részvételéről rendelkezik;

E.  mivel a UNCRPD egyezmény az első olyan emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szerződés, amelyet az EU megerősített, és amelyet mind a 28 tagállam aláírt, és 27 ratifikált; mivel fejlesztési segély terén az EU a legnagyobb donor, és a nemzetközi szinten legbefolyásosabb érdekelt felek közé tartozik;

F.  mivel az EU elkötelezett a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és a fenntartható fejlesztési célok Unión belüli és a partnerországokkal folytatott fejlesztési együttműködés keretében történő végrehajtása mellett;

G.  mivel a UNCRPD egyezmény megállapítja, hogy fogyatékossággal élő személy „minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását”; mivel a UNCRPD egyezmény 9. cikke e tekintetben különösen fontos;

H.  mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megerősíti, hogy a UNCRPD egyezmény kötelező az EU-ra és a tagállamaira nézve az uniós jog végrehajtása során, minthogy másodlagos jogi eszközt képez(12); mivel a UNCRPD egyezmény teljes körű végrehajtása érdekében elengedhetetlen a hatályos uniós jogszabályok és szakpolitikai eszközök érvényre juttatása;

I.  mivel a fogyatékossággal élő személyek csoportja nem egységes, és mivel a nők, a gyermekek, az idősek és az olyan személyek, akik összetett támogatásra szorulnak, az ideiglenes vagy láthatatlan fogyatékossággal élők további nehézségekkel és a megkülönböztetés többszörös formáival szembesülnek;

J.  mivel a fogyatékossággal élő személyeknek többletköltségekkel, alacsonyabb jövedelemmel és magasabb munkanélküliségi rátával kell szembenézniük; mivel a fogyatékossággal kapcsolatos ellátásokat olyan állami támogatásnak kell tekinteni, amelynek célja, hogy például foglalkoztatással segítsen az embereknek az akadályok megszüntetésében, hogy teljes körűen részt vehessenek a társadalomban;

K.  mivel a fogyatékossággal élő gyermekeknek jogukban áll családjukkal vagy családi környezetben élni a mindenek felett álló érdeküknek megfelelően; mivel a családtagoknak gyakran csökkenteniük kell vagy abba kell hagyniuk szakmai tevékenységüket, hogy fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozhassák;

L.  mivel a UNCRPD egyezmény elveinek köre jóval tágabb a megkülönböztetés kérdésénél, és végső céljuk az, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családtagjaik teljes körűen gyakorolhassák az emberi jogokat egy befogadó társadalomban;

M.  mivel továbbra is vannak olyan új és átdolgozott jogszabályok, amelyek egyáltalán nem említik a UNCRPD egyezményt és az akadálymentességet; mivel a részvétel egyik előfeltétele az akadálymentesség; mivel az EU a UNCRPD egyezményben részes félként köteles biztosítani a fogyatékossággal élő személyek és képviseleti szervezeteik szoros bevonását és aktív részvételét a jogszabályok és politikák kialakításában és végrehajtásában, a fogyatékosság különféle koncepcióinak tiszteletben tartásával;

N.  mivel a megkülönböztetés, köztük a többszörös megkülönböztetés, a megbélyegzés és az egyenlőtlenség alapvető okai között találhatók a sztereotípiák, a tévképzetek és az előítéletek;

O.  mivel a fogyatékossággal élő személyek gyakran nem kapnak elég támogatást, védelmet, tájékoztatást és információt az egészségügyi szolgáltatásokat és jogaikat, az erőszakkal szembeni védelmet, a gyermekgondozást illetően, és korlátozott vagy semmilyen hozzáférésük nincs az ilyen szolgáltatásokhoz és információkhoz; mivel megfelelő képzésben kell részesíteni az egészségügyi dolgozókat a fogyatékossággal élő személyek szükségleteiről;

P.  mivel a hajléktalanságot évente megtapasztaló négymillió ember jelentős része fogyatékossággal élő személy, akikről mint célcsoportról a UNCRPD egyezmény és az európai fogyatékosságügyi stratégia nagyrészt megfeledkezett;

Q.  mivel a számos nemzetközi egyezmény, uniós és nemzeti jogszabályok és stratégiák ellenére a fogyatékossággal élő személyek még mindig nem vesznek részt teljes mértékben a társadalomban, és nem élvezhetik maradéktalanul jogaikat; mivel a UNCRPD egyezmény 29. cikkével összhangban csak akkor érhető el a fogyatékossággal élő személyek részvétele, ha bevonják őket a politikai és közéletbe, ahol gyakran alulreprezentáltak;

R.  mivel a Bizottság eredményjelentése azt mutatja, hogy a UNCRPD egyezményből eredő kötelezettségek végrehajtása uniós és tagállami szinten egyaránt nyilvánvalóan késik; mivel a stratégia keretében még vannak kihívások és hiányosságok, és hosszú távú perspektívára van szükség az uniós politikáknak, jogszabályoknak és programoknak a UNCRPD-vel való összehangolására;

S.  mivel az önálló életvitel UNCRPD egyezményben hangsúlyozott modellje a lehető legnagyobb fokú akadálymentességet védi; mivel az egyéb szolgáltatásokhoz, például az akadálymentes közlekedéshez való hozzáférés, a kulturális és szabadidős tevékenységek szintén a minőségi élet alkotóelemei, és hozzájárulhatnak a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedéséhez;

T.  mivel inkluzív és aktív munkaerőpiaci hozzáférést kell biztosítani, mivel ez az egyik legfontosabb eszköz a fogyatékossággal élő személyek függetlenségének előmozdítására; mivel a munkaerőpiaci hozzáférés jelenleg 58,5%-on áll a fogyatékossággal nem rendelkező személyek 80,5%-ához képest, néhány csoport pedig a fogyatékosság típusán alapuló további megkülönböztetéssel néz szembe, mivel a szociális gazdaság számos foglalkoztatási lehetőséget kínál a fogyatékossággal élő személyek számára;

U.  mivel a szigorúbb európai szintű iránymutatások és a megfelelő erőforrások, valamint a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó képzés erősíthetné nemzeti szinten az esélyegyenlőségi szervek eredményességét és függetlenségét;

V.  mivel a Bizottság által a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló párizsi nyilatkozatban meghatározott négy prioritás egyike „a hátrányos helyzetű fiatalok és gyermekek oktatásának előmozdítása, biztosítva, hogy oktatási és képzési rendszereink kielégítsék a szükségleteiket”;

W.  mivel a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci kirekesztése összességében nagyobb költséggel jár, mint ha befogadnák őket a munka világába; mivel ez különösen igaz az összetett támogatási szükségletekkel rendelkező személyekre, akik esetében a családtagok arra kényszerülhetnek, hogy gondozóvá váljanak;

X.  mivel a foglalkoztatásban lévő fogyatékossággal élő személyek száma alacsonyabb lehet, mint azt az adatok jelzik, tekintve hogy sokan közülük a „nem foglalkoztatható” kategóriába tartoznak, a védett ágazatban vagy védettebb környezetben dolgoznak, és nem rendelkeznek alkalmazotti jogállással, és ily módon nem jelennek meg a hivatalos adatokban és statisztikákban;

Y.  mivel a munkaadókat támogatni kell abban, és ösztönözni kell arra, hogy az oktatástól a foglalkoztatásig vezető úton végig gondoskodjanak a fogyatékossággal élő személyek önrendelkezésének elősegítéséről; mivel e célból a munkaadók tájékoztatása jelenti az egyik lehetőséget arra, hogy fel lehessen lépni a fogyatékossággal élő személyek felvétele terén alkalmazott megkülönböztetéssel szemben;

Z.  mivel a munkahelyi intézkedések rendkívül fontosak a kedvező mentális egészség előmozdításához, és megelőzhetik a rossz mentális állapotot és a pszichoszociális fogyatékosságokat;

AA.  mivel az EU a fejlesztési segélyt nyújtó legnagyobb donor, és vezető szerepet játszik a fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedő programokban;

AB.  mivel a foglalkoztatás terén való megkülönböztetés nem egyedül álló probléma; mivel az oktatásban, a szakképzésben és a lakhatás terén való megkülönböztetés, valamint a közlekedéshez való hozzáférés hiánya egyenlő a foglalkoztatás terén való megkülönböztetéssel;

AC.  mivel az Unióban a súlyos fogyatékossággal élő személyek 75%-ának nincs lehetősége teljes mértékben részt venni a munkaerőpiacon; mivel az alulfoglalkoztatottság, valamint a munkanélküliség különösen az autizmus spektrumzavarral küzdők, a siketek és nagyothallók, valamint a vakok és a siketvakok számára jelenthet problémát;

AD.  mivel a UNCRPD egyezmény végrehajtásának egyik lehetséges eszközét a fenntartható fejlesztési célok és a szociális jogok európai pillére jelenthetik;

AE.  mivel a jogképesség hiánya jelentős akadálya a szavazati jog gyakorlásának, többek között az európai választásokon is;

AF.  mivel a fogyatékossággal élő vagy egészségügyi problémával rendelkező nők 34%-át érte már fizikai vagy szexuális erőszak a partnerük részéről az életük során;

AG.  mivel az EUMSZ 168. cikkének (7) bekezdése a tagállamok hatáskörébe utalja egészségügyi politikájuk meghatározását és az egészségügyi szolgáltatások biztosítását, mutatva a tagállamokkal való konzultáció és azok bevonásának szükségességét az európai fogyatékosságügyi stratégia sikere céljából;

AH.  mivel a UNCRPD egyezmény 25. cikke megerősíti a fogyatékossággal élő személyek azon jogát, hogy a legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátást kapják, megkülönböztetés nélkül;

AI.  mivel a fogyatékossággal élő személyek különösen kiszolgáltatottak az egészségügyi ellátási szolgálatok rendszerhibáinak, gyakrabban tanúsítanak egészségügyi kockázattal járó viselkedést, illetve jobban ki vannak téve a korai elhalálozás kockázatának;

Fő intézkedési területek

Akadálymentesség

1.  elismeri az akadálymentesség holisztikus meghatározásának és alkalmazásának fontosságát, valamint hogy ez milyen értéket jelent a fogyatékossággal élő személyek – UNCRPD egyezményben elismert és az ENSZ CRPD-bizottságának 2. sz. általános kommentárjával összhangban lévő – esélyegyenlőségének és társadalmi befogadásának, illetve a társadalomban való részvételének alapjaként, figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek szükségleteinek sokféleségét, valamint uniós elvként előmozdítva a mindenki számára történő tervezés határozottan növekvő fontosságát;

2.  emlékezteti a Bizottságot azon kötelességére, hogy mind az államin, mind a magánszférában minden szakpolitikai területen érvényesítse a fogyatékosság szempontjait, és alakítsa ki és mozdítsa elő az akadálymentességet, és javasolja, hogy e kötelesség teljesülésének ellenőrzése érdekében a Bizottság hierarchiáján belül hozzon létre az akadálymentesség területén szakértelemmel rendelkező egységeket;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg kötelező követelményeket a közterületek és különösen az épített környezet akadálymentessége tekintetében;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre és folyamatosan kövessék nyomon az akadálymentességgel kapcsolatos valamennyi jogszabályt, ideértve az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet, a távközlési csomagot és a honlapok akadálymentesítéséről szóló irányelvet, valamint a közlekedésre és az utasok jogaira vonatkozó, idevágó jogszabályokat; felhívja e tekintetben az EU-t, hogy a UNCRPD egyezmény ratifikálásának belső és külső szinten történő előmozdításán túlmenően hangolja össze és kövesse nyomon ennek végrehajtását is;

5.  reméli, hogy az uniós társjogalkotók késedelem nélkül elfogadják az európai fogyatékosságügyi stratégiát; azt ajánlja, hogy a UNCRPD teljes mértékű végrehajtása érdekében a végső szövegnek fokoznia kell a termékek és szolgáltatások akadálymentességét a fogyatékossággal élő személyek és a funkcióképességükben korlátozott személyek számára; hangsúlyozza, hogy átfogó európai szabályokra van szükség a nyilvános terek és az épített környezet akadálymentességére, valamint az összes közlekedési módhoz való hozzáférésre vonatkozóan;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes jogszabályok, így például a honlapok akadálymentesítéséről szóló irányelv(13) vagy a vasúti akadálymentességről szóló rendelet (TSI-PRM)(14) nyomon követése az ágazat és a tagállamok saját értékelésén keresztül zajlik, és azt nem egy független szerv végzi; ajánlja ezért, hogy a Bizottság szigorúbban ellenőrizze az irányelvnek való megfelelést, és fontolja meg nyomon követési jogszabályok kidolgozását annak biztosítása érdekében, hogy tiszteletben tartsák a fogyatékossággal élő személyek jogait, többek között például a 261/2004/EK rendelet(15) végrehajtása során;

7.  emlékeztet arra, hogy az akadálymentességgel kapcsolatos valamennyi kötelezettség végrehajtásához elegendő forrásra van szükség uniós, nemzeti és helyi szinten; felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy minden finanszírozási program akadálymentes legyen, egy egyetemes tervezési megközelítést kövessen, és az akadálymentességre vonatkozóan külön költségvetést tartalmazzon; felhívja a tagállamokat, hogy adjanak lendületet a közberuházásoknak, biztosítva ezzel a fogyatékossággal élő személyek számára mind a fizikai, mind a digitális környezet akadálymentességét;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az információs és kommunikációs technológiák fejlesztésének, valamint a fogyatékossággal élő személyek biztonságának területén tevékenykedő startupok finanszírozásának támogatása révén növeljék az akadálymentességet;

9.  helyesnek tartaná az önálló életvitel bevált uniós gyakorlatainak tanulmányozását és hasznosítását;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy 112-es segélyhívószám teljes mértékben akadálymentes legyen mindenfajta fogyatékossággal élő valamennyi személy számára, és hogy a katasztrófakockázat-csökkentési politikák és programok figyelembe vegyék az összes fogyatékossággal élő személyt, és számukra is hozzáférhetők legyenek;

11.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közbeszerzésben az akadálymentes beszerzés érdekében a közbeszerzési szerződés aláírása előtt alkalmazott előzetes feltételrendszert nemzeti szinten nem hajtják kellőképpen végre; ajánlja ennek megoldására, hogy hozzanak létre a zöld közbeszerzéshez hasonlóan egy olyan portált, amely az akadálymentességre vonatkozó összes iránymutatást tartalmazza;

12.  nyomatékosan ajánlja, hogy az utasjogi panasztételi eljárást tegyék teljes mértékben akadálymentessé és a fogyatékossággal élők szükségleteihez alkalmazkodóvá, a nemzeti végrehajtó szervekre pedig bízzanak több és egyformán szigorú végrehajtási felelősséget;

13.  hangsúlyozza különösen, hogy az akadálymentesség a UNCRPD egyezmény alapelve, és az egyezményben foglalt egyéb jogok gyakorlásának előfeltétele; kiemeli, hogy az európai polgárok által benyújtott petíciók jelentős száma panaszkodik az akadálymentesség hiányáról vagy az építészeti akadályokról; hangsúlyozza, hogy az akadálymentességhez való jogot, ahogy a UNCRPD egyezmény 9. cikke is meghatározza, átfogó módon kell végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek hozzáférhessenek a környezetükhöz, a közlekedéshez, a közszolgáltatásokhoz és létesítményekhez, illetve az információs és kommunikációs technológiákhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az akadálymentesség elsődleges prioritással bírjon, és jobban integrálódjon valamennyi fogyatékosságügyi szakpolitikai területbe;

14.  megjegyzi, hogy a digitális egységes piaci stratégiát olyan módon kell végrehajtani, hogy annak valamennyi aspektusához teljes körű hozzáférést lehessen biztosítani a fogyatékossággal élő személyek számára;

Részvétel

15.  üdvözli az európai fogyatékossági kártya projektjét; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt minden országot vonjanak be egy jövőbeli hosszú távú kezdeményezésbe, amelynek célja az európai parkolási kártyával azonos hatókör elérése lenne, és ebbe foglalják bele a kulturális életben és a turizmusban való részvételt lehetővé tevő szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

16.  aggályosnak tartja, hogy továbbra is a fogyatékosság orvosi modelljét használják, amely a fogyatékossággal élő személyek orvosi diagnózisaira összpontosít, nem pedig az általuk tapasztalt környezeti akadályokra; sürgeti a Bizottságot, hogy kezdeményezze e megközelítés felülvizsgálatát, különösen az adatgyűjtés területén; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogyan tudnának együtt dolgozni a fogyatékosság közös meghatározásán;

17.  üdvözli a marrákesi szerződéssel kapcsolatban elért előrelépést; rámutat arra, hogy az Európai Unió Bírósága a 2017. február 14-i véleményében jelezte, hogy az Uniónak kizárólagos hatásköre van a marrákesi szerződés megkötésére, mivel a marrákesi szerződés kötelezettségeinek nagy többsége egy nagyrészt már közös uniós szabályok által lefedett területhez tartozik; ajánlja, hogy az EU és a tagállamok határozzanak meg cselekvési tervet, hogy biztosítsák annak teljes körű végrehajtását; felhívja az EU-t, hogy ne ratifikálja a gazdasági teherrel kapcsolatos opciót;

18.  úgy véli, hogy az európai strukturális és beruházási alapoknak – különösen a következő programozási időszakban – be kell tartaniuk a UNCRPD egyezményt, és továbbra is kiemelten elő kell mozdítaniuk az intézményesítettség csökkentését, és emellett finanszírozniuk kell a közösségben való, önálló élethez való jog megvalósítását segítő támogató szolgáltatásokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie az intézményekről a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérésre vonatkozó előzetes, konkrét és folyamatos, illetve átlátható minőségértékelésen alapuló feltételrendszerek tagállamok általi végrehajtását; úgy véli, hogy az Unió által, köztük az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Bank általi hitelnyújtás keretében támogatott projektjavaslatoknak az egyetemes tervezési megközelítését követve tiszteletben kell tartaniuk az akadálymentességet; úgy véli, hogy e célok elérése tekintetében nem lehet csupán a pénzügyi eszközökre támaszkodni;

19.  kiemeli, hogy a fogyatékosság típusának megfelelően biztosítani kell a kommunikációhoz való szabad hozzáférés lehetőségét; rámutat arra, hogy ennek kulcsfontosságú szerepe van a fogyatékossággal élő személyek aktív polgári szerepvállalása szempontjából;

20.  aggodalmát fejezi ki a részvétel előtt álló azon akadályok miatt, amelyekkel a gyámság alá helyezett és az intézményekben élő személyek Európa-szerte szembesülnek, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jogképességüktől megfosztott személyek is gyakorolhassák az európai uniós szerződésekben és jogszabályokban foglalt összes jogot; felhívja a tagállamokat, hogy az intézményi elhelyezések számának csökkentésére irányuló folyamat felgyorsításával, valamint az érintett személyek helyett történő döntéshozatal támogatott döntéshozatallal való felváltásával segítsék elő a részvételt;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a 93/109/EK(16) és a 94/80/EK(17) tanácsi irányelvek végrehajtásáról szóló rendszeres jelentéseibe foglalja bele annak értékelését, hogy ezeket a UNCRPD egyezmény 29. cikkével összhangban lévő módon értelmezik-e;

22.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok a nem és a fogyatékosság metszetéből kifolyólag kétszeres megkülönböztetésnek vannak kitéve, emellett a nem és a fogyatékosság, illetve a szexuális irányultság, az életkor, a vallás vagy a származás metszete miatt többszörös megkülönböztetésnek is érheti őket számos alkalommal;

23.  megismétli, hogy a fogyatékossággal élő nők gyakran hátrányosabb helyzetben vannak, mint a férfiak, és jobban érinti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata;

24.  úgy véli, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének iránymutatást kell nyújtania európai és tagállami szinten a fogyatékossággal élő nők és lányok egyedi helyzetének tekintetében, és aktív szerepet kell játszania a jogvédő munkában az esélyegyenlőség biztosítása és a megkülönböztetés elleni küzdelem céljából;

25.  emlékeztet rá, hogy a fogyatékossággal élő személyek szegénysége és társadalmi kirekesztése elleni küzdelem szorosan kapcsolódik a családtagok jobb körülményeihez, akik gyakran fizetetlen gondozókként élnek, és nem tekintik őket munkanélküli személynek; ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti támogatási stratégiákat az informális gondozók számára, akik többnyire a fogyatékossággal élő személyek nőrokonai;

26.  kiemeli, hogy növekszik az idős emberek száma, és hogy a WHO szerint a fogyatékosság gyakoribb a nők körében, akiket a hosszabb várható élettartamuknak köszönhetően különösen érint ez a jelenség; hangsúlyozza, hogy ennélfogva arányosan növekedni fog a fogyatékossággal élő nők száma;

27.  kiemeli a mikrofinanszírozási eszközök értékét a munkahelyteremtésben és a növekedésben; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék könnyebben elérhetővé az ilyen eszközöket a fogyatékossággal élő nők számára;

28.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élők számára az önálló élet biztosításához támogatni kell a fogyatékossággal élő személyeket a mindennapi tevékenységeikben segítő termékek kutatását és innovációját;

Egyenlőség

29.  kiemeli, hogy a fogyatékosságügyi stratégia középpontjában az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség áll;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumában foglalkozzon a fogyatékosságügy kérdésével;

31.  mélységes sajnálattal tölti el, hogy az Európai Tanácsban hosszú időre megtorpant a megkülönböztetésmentességről szóló uniós irányelv elfogadása felé vezető folyamat, és felhívja a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a megkülönböztetésmentességről szóló horizontális irányelv(18) elfogadásához, egy pragmatikusabb megoldás felé elmozdulva, amely a megkülönböztetéssel szembeni védelmet az élet minden területén kiterjeszti a fogyatékossággal élő személyekre, többek között azáltal, hogy a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodás megtagadását a diszkrimináció egyik formájaként ismeri el, valamint elismeri a többszörös és interszekcionális megkülönböztetést is;

32.  riasztónak tartja a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztetésről és a bántalmazásról szóló meglévő adatokat; továbbra is aggodalommal tölti el az alacsony bejelentési arány, amely a panasztételi és bejelentési mechanizmusok hozzáférhetetlenségével, valamint a bizalom és a jogok ismeretének hiányával magyarázható; fenntartja, hogy nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjteni, és a visszautasított beszállásra és a segítségnyújtás megtagadására e tekintetben az adatgyűjtés új módszerének kidolgozását ajánlja;

33.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden nemzeti esélyegyenlőségi szervnek legyen hatásköre a fogyatékosságügy terén, és megfelelő erőforrással és önállósággal rendelkezzen ahhoz, hogy biztosítani tudja a megkülönböztetés áldozatai számára a szükséges támogatást, továbbá felhívja a tagállamokat annak garantálására, hogy a hatáskör bármilyen bővítéséhez a humán erőforrások számának növelése társuljon;

34.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy finanszírozzanak a megkülönböztetésmentesség elvével, ezen belül a többszörös és interszekcionális megkülönböztetéssel és a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodással foglalkozó képzéseket, és dolgozzák ki a bevált gyakorlatok modelljeit, amelyeket a fogyatékossággal élő személyek, szervezeteik, szakszervezetek, munkáltatói szervezetek, esélyegyenlőségi szervek és köztisztviselők számára, illetve ezek közreműködésével nyújtanának;

35.  felhívja az EU-t, hogy a Horizont 2020 utáni kutatási és fejlesztési keret kialakításakor dolgozzon ki az egyenlőségi elvekkel foglalkozó kutatási programokat;

Foglalkoztatás

36.  kiemeli, hogy a munkaerőpiaci hozzáférés átfogó kérdés, amely az egyén és a munkaadó számára egyaránt nyertes helyzetet biztosító támogató intézkedések, köztük a társadalmi befogadás végrehajtását igényli, és akadálymentes munkaerő-felvételi eljárásokat, a munkahely és az otthon közötti akadálymentes közlekedést, szakmabeli előrelépési lehetőségeket és folyamatos képzést, valamint a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodást és akadálymentes munkahelyeket kell magában foglalnia; felhívja a Bizottságot, hogy tegye naprakésszé az EU-ban és az EFTA-EGT területén a fogyatékossággal élő személyek számára biztosított támogatott foglalkoztatással kapcsolatos bevált gyakorlatok gyűjteményét;

37.  ösztönzi, hogy fogadjanak el előnyben részesítési intézkedéseket, ideértve a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó minimális százalékarányok bevezetését a köz- és a magánszektorban;

38.  sajnálja, hogy az észszerű alkalmazkodás megtagadása nem minősül megkülönböztetésnek a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv(19) keretein belül, amit az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága is bírált; felhívja a figyelmet arra, hogy a foglalkoztatás során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv első cikke tiltja a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést;

39.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az ellátások csapdái ne akadályozzák a munkaerőpiaci részvételt, és kéri, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos támogatást különítsék el a jövedelemtámogatástól, figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek esetleges pótlólagos gondozási és egyéb szükségleteit, lehetővé téve, hogy méltó életet élhessenek, és hozzáférjenek a munkaerőpiachoz; felhívja a tagállamokat ezzel kapcsolatban annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos ellátásokat ne vonják meg a foglalkoztatás okán;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy a pozsonyi nyilatkozatban és a szociális gazdaságról szóló madridi nyilatkozatban rögzített elvekkel összhangban támogassa a szociális vállalkozásokat, amelyek a foglalkoztatási lehetőségek fontos forrásai a fogyatékossággal élő emberek számára;

41.  felhívja a tagállamokat, hogy a UNCRPD egyezménynek megfelelően fontolják meg a foglalkoztathatóság útjában álló minden olyan jogi akadály, köztük például a UNCRPD egyezmény 12. cikkével ellentétes intézkedések felszámolását, amelyek megakadályozzák a fogyatékossággal élő személyeket abban, hogy munkaszerződést írjanak alá, bankszámlát nyissanak és hozzáférjenek saját pénzükhöz, ily módon pénzügyileg kirekesztve e személyeket, továbbá azoknak a nemzeti rendelkezéseknek a megszüntetését, amelyek a fogyatékossággal élő személyek egyes kategóriáit „munkaképtelennek” nyilvánítják;

42.  felhívja a figyelmet arra, hogy az idősödő társadalomban mennyire fontosak az eredményes újbóli beilleszkedési és rehabilitációs, valamint aktiválási és megtartási intézkedések, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy betegség után vagy fizikai, szellemi vagy érzelmi fogyatékosságok mellett is visszatérjenek a munkába vagy munkában maradjanak;

43.  emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek és partnereik segítségnyújtási költségekkel való megterhelése nemcsak a jelenlegi jövedelmüket csökkenti, hanem foglalkoztatási kilátásaikat és időskori jövedelmüket is;

44.  úgy véli, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyt előmozdító intézkedések, köztük az önkéntes rugalmas és inkluzív munkaszervezés, így például az intelligens munkavégzés, a távmunka és a rugalmas munkaidő hasznos lehet a fogyatékossággal élő személyek számára, és pozitív hatással lehet a mentális egészségre, mindenki számára biztonságot és stabilitást biztosítva, de aggódik amiatt, hogy a digitális munkakörnyezetek révén új akadályok jöhetnek létre, ha azok nem akadálymentesek és nem biztosított a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodás;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jelentésekben szerepeltessen bevált és helytelen gyakorlatokat, hogy lehetővé tegye a munkaadók számára a fogyatékosságügyi jogszabályok eredményes végrehajtását;

46.  aggodalommal tölti el, hogy egyes tagállamokban a védett műhelyekben dolgozó fogyatékossággal élő személyeket nem ismeri el a jog hivatalosan munkavállalóként, a minimálbérnél kisebb fizetést kapnak, és nem jogosultak a többi munkavállalóval azonos szociális ellátásokra;

47.  különösen aggódik a fogyatékossággal élő fiatalok és a hosszú ideje munkanélküliek miatt; felhívja a tagállamokat, hogy kiemelten foglalkozzanak a fogyatékossággal élő fiatalok munkaerőpiaci befogadásával, többek között speciális karriertanácsadási központok létrehozása révén, ahol a diákok és a munkanélküli fiatalok tanácsot kaphatnak a jövőbeli karrierjükkel kapcsolatban, vagy az ifjúsági garancia program részeként;

48.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő még erőteljesebben a sokszínűséget mint az üzleti döntésekben szerepet játszó tényezőt, és ösztönözzék az olyan sokszínűségi chartákat, amelyek felhívják a figyelmet a munkahelyeken a fogyatékossággal élő személyek által nyújtott értéktöbbletre;

49.  felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó javasolt csomagba vegyék fel a fogyatékossággal élő személyek és családjuk jogait;

Oktatás és képzés

50.  aggodalommal tölti el, hogy különböző tagállamokban sok fogyatékossággal élő gyermeket továbbra is kirekesztenek a minőségi, inkluzív oktatásból például a szegregációs politikáknak és az építészeti akadályoknak köszönhetően, ami a fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok elleni hátrányos megkülönböztetés egy formája;

51.  hangsúlyozza, hogy az oktatás és a szakképzés alapvető a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztathatósága szempontjából, és hogy a munkaadóknak részt kell venniük a folyamatban a fogyatékossággal élő személyek szükségleteinek érvényesítése céljából, figyelembe véve többek között az új technológiák lehetséges előnyeit különféle területeken – mint például az álláskeresés, személyes fejlődés és nagyobb önállóság elérése;

52.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a közoktatás és az egész életen át tartó tanulás rendszereinek biztosítása érdekében a fogyatékossággal élő személyek előtt álló jogi, fizikai és szervezeti akadályok megszüntetésére;

53.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyakornokok számára a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodást, és kéri, hogy a gyakornoki felvételi eljárások akadálymentesek legyenek, és hogy kínáljanak egyedi gyakornoki helyeket a fogyatékossággal élő személyek számára, ideértve a munkaadóknak szóló ösztönzőkön alapuló gyakornoki helyeket is;

54.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Erasmus+ és más ifjúsági programok, például az ifjúsági garancia és az Európai Szolidaritási Testület a fogyatékossággal élők igényeihez való, egyénre szabott észszerű alkalmazkodás révén teljes mértékben hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élők számára, és hogy tájékoztatást bocsássanak a fogyatékossággal élő személyek rendelkezésére akadálymentességi jogaikról, ezzel is ösztönözve részvételüket; ajánlja e célból a meglévő, például a MappED! inkluzív mobilitási platformon belül kínált eszközök maximális kihasználását;

55.  sajnálja, hogy az Új európai készségfejlesztési program nem foglal magában külön célkitűzést a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek jelenlegi alulfoglalkoztatottsága és munkaerőpiaci megkülönböztetése egyben az értékes készségek eltékozlása is; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a készségekkel kapcsolatos valamennyi jövőbeli kezdeményezésben vegye figyelembe a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit;

56.  sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki hatékony intézkedéseket a fogyatékossággal élő diákok iskolai és tanulási környezeteken belüli szegregációjának és kirekesztésének kezelése céljából, továbbá hogy ezzel kapcsolatban alakítsanak ki nemzeti átmeneti programokat a minőségi, formális és nem formális inkluzív oktatás és szakképzés felé való elmozdulás céljából, többek között a nagymértékű támogatást igénylő fogyatékossággal élő személyek számára is, a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által megfogalmazott ajánlások alapján;

57.  felhívja a figyelmet az oktatási személyzet képzésének és átképzésének fontosságára, különösen az összetett szükségletekkel rendelkező személyek támogatása érdekében;

58.  ajánlja az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért elnevezésű ügynökség jobb igénybevételét, jelenlegi megbízásának maximális kihasználása mellett;

59.  kiemeli, hogy alapvető fontosságú a tanárok és a oktatók felkészítése a fogyatékossággal élő gyermekekkel való munkára, és számukra a megfelelő támogatás biztosítása; ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsák ki a tanárok és oktatók inkluzív oktatásának, képzésének és folyamatos szakmai fejlődésének rendszerét, a különböző érdekelt felektől, különösen a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetektől és a fogyatékossággal élő szakemberektől származó véleményeket is bevonva;

60.  a fogyatékossággal élő és/vagy sajátos nevelési igényű fiatalok körében a korai iskolaelhagyók nagy számára tekintettel felhív az egész életen át tartó tanulás és a vonzó alternatívák kínálása által teremtett lehetőségek további vizsgálatára; úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek szóló egész életen át tartó tanulási programok az európai fogyatékosságügyi stratégia alapvető részét képezik;

61.  ösztönzi az inkluzív oktatás és az egész életen át tartó tanulás terén bevált gyakorlatok cseréjét a tanárok, a munkatársak, az irányító szervek, illetve a fogyatékossággal élő diákok és tanulók között;

62.  aggodalmát fejezi ki, hogy az előrelépés ellenére a fogyatékossággal élő személyek még mindig fokozottan ki vannak téve a munkanélküliség veszélyének, és hogy kevesebb mint 30%-uknak van felsőoktatási vagy ezzel egyenértékű végzettsége, szemben a fogyatékossággal nem rendelkező emberek 40%-ával; felhívja ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsanak különleges figyelmet a fogyatékossággal élő és/vagy sajátos nevelési igényű fiatalok által a középfokú oktatásból és az egyetemről és/vagy a szakképzésből a munka világába való átmenet során tapasztalt nehézségekre;

63.  ösztönzi az uniós közintézményeket és vállalatokat a sokszínűségre vonatkozó politikák és a sokszínűséggel foglalkozó nemzeti charták végrehajtására;

64.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok kevésbé vesznek részt fizikai tevékenységekben, mint fogyatékosság nélküli társaik, és hogy az iskolák fontos szerepet játszhatnak egy egészségesebb életstílus kialakításában; hangsúlyozza ezért a fogyatékossággal élő fiatalok fizikai tevékenységekben való fokozottabb részvétele elősegítésének fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy rövid időn belül számolják fel a fogyatékossággal élő vagy a sajátos igényű személyek sporttevékenységekben való részvétele előtt álló meglévő akadályokat;

65.  emlékeztet rá, hogy át kell hidalni a digitális szakadékot, és biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek teljes mértékben ki tudják használni a digitális uniót; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a fogyatékossággal élő személyek digitális készségei és kompetenciái – nevezetesen az Erasmus+ program által támogatott projektek révén való – fejlesztésének fontosságát, valamint felszólítja a tagállamokat, hogy garantálják a kiszolgáltatott polgárok – köztük a fogyatékossággal élők – online biztonságát a gyűlöletbeszéd, az internetes zaklatás és az online megkülönböztetés minden formája elleni hatékony eszközök révén, illetve azáltal, hogy a formális és a nem formális oktatás részeként is több képzést biztosítanak a digitális jártasság és médiaműveltség terén; felhívja emellett a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek számára ingyen biztosítsák a megfelelő technológiai oktatási eszközöket, lehetővé téve számukra, hogy teljes értékűen részt vegyenek az oktatási és képzési tevékenységekben;

Szociális védelem

66.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2030-as uniós fogyatékosságügyi stratégia tartalmazzon olyan egyedi fellépéseket, amelyek EU-szerte előmozdítják az inkluzív szociális védelmi rendszereket, amelyek garantálnák a fogyatékossággal élő személyek számára a teljes életciklus során az ellátásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést; felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg olyan szociális védelmi minimumot a fogyatékossággal élő személyek számára, amely garantálja megfelelő életszínvonalukat;

67.  felhívja a társjogalkotókat annak megfontolására, hogy a fogyatékossággal élő személyeket külön célcsoportként foglalja bele a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletbe(20);

68.  sürgeti a tagállamokat a kölcsönös elismerés elvének alkalmazására a fogyatékosságértékelő és -meghatározó rendszereik használatakor, amelyeknek a fogyatékosság UNCRPD egyezményben foglalt emberi jogi alapú modelljét kell követniük, és nem szabad azt aláásniuk, a tapasztalható környezeti és társadalmi akadályok figyelembevétele és valamennyi érintett érdekelt fél bevonása mellett annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élők szociális védelmét és életszínvonalának támogatását ne veszélyeztessék a gazdasági kiigazítási programok intézkedései;

69.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szociális jogok európai pillére minden tekintetben érvényesítse a fogyatékosság szempontjait;

70.  azt ajánlja, hogy az Európai Szociális Alapot (ESZA), a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programját (EaSI) és a jövőbeli szociális alapokat ne csak munkaerőpiaci aktivizálási intézkedésekre, hanem társadalmi befogadás céljából is használják fel; hangsúlyozza a rehabilitáció fontosságát a társadalmi befogadás eszközeként, amellyel biztosítható, hogy a fogyatékossággal élők a közösségen belül aktívak maradjanak;

71.  ajánlja, hogy a tagállamok hozzanak egyedi intézkedéseket, például pénzügyi támogatás és átmeneti gondozás nyújtását az inkluzív szociális védelmi rendszerek EU-szerte való előmozdítása érdekében, amelyek a teljes életciklus során garantálják valamennyi fogyatékossággal élő személy számára a megfelelő életszínvonalat, az ellátásokat és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

72.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az intézményi elhelyezések számának csökkentése soha ne vezethessen a fogyatékossággal élő személyek hajléktalanságához amiatt, hogy nincs elegendő megfelelő és/vagy akadálymentes lakás ahhoz, hogy a közösségben biztosíthassák a gondozásukat;

Egészségügy

73.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011-es irányelvet(21); ajánlja a Bizottságnak, hogy az irányelvet átültető jogszabályban határozottan foglalkozzon a fogyatékosság szempontjaival, hogy az garantálja a fogyatékossággal élő személyek számára a megfizethető és jó minőségű határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést; felhívja ezzel kapcsolatban a Bizottságot, hogy végezze el az irányelv hatásvizsgálatát, hogy megfeleljen a UNCRPD egyezménynek, és dolgozzon ki a fogyatékosságügy nemzeti kapcsolattartó pontok munkájában való általános érvényesítésére vonatkozó, közös teljesítménykritériumokat tartalmazó, uniós szintű iránymutatást, ezen belül pedig konkrétan a fogyatékosságot érintő ajánlásokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő oktatást és képzést az egészségügyi dolgozóknak a fogyatékossággal élő betegek egyéni igényeiről;

74.  aggodalommal töltik el a mentális egészségügyi és gondozási szolgáltatások során előforduló emberi jogi jogsértések, amelyek számos alkalommal jelentős hatással voltak a nyújtott szolgáltatások minőségére, és rámutat arra, hogy e szolgáltatások középpontjában a felépülésnek kell állnia, és ezeket megfelelően finanszírozva egy emberi jogokon alapuló modellt követve kell nyújtani;

75.  felhívja a tagállamokat, hogy olyan mentális egészségügyi szolgáltatásokat biztosítsanak, amelyek tiszteletben tartják a jogképességet, és amelyek a fogyatékossággal élő személy, és nem egy helyettes döntéshozó beleegyező nyilatkozatát igénylik a kezelések és a kórházi ápolás tekintetében, figyelembe véve a támogatott döntéshozatali intézkedések megfontolását is;

76.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az e-egészségügyi, az egészségügyi és a gondozási szolgáltatások teljes mértékben akadálymentesek és biztonságosan használhatóak legyenek minden fogyatékossággal élő személy, köztük az értelmi fogyatékossággal élő és összetett szükségletekkel rendelkező személyek, illetve családtagjaik számára;

77.  rámutat, hogy sürgősen foglalkozni kell azzal a problémával, hogy a fogyatékossággal élő emberek általában nem férnek hozzá a multidiszciplináris szakellátáshoz, vagy ha igen, hosszú a betegek várólistája, ami az egészségügyi megelőzéshez és ellátáshoz való egyenlő hozzáférés jelentős akadálya, és ez gyakran a fogyatékossággal élő betegek állapotának romlásához, és az egészségügyi rendszerek amúgy elkerülhető megterheléséhez vezet;

78.  rámutat, hogy az egészségügyi rendszereknek biztosítaniuk kell a szexuális visszaélések és/vagy erőszak észlelését, jelentését és megelőzését;

79.  sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék a fogyatékossággal élő felnőttek számára hozzáférhető multidiszciplináris értékelési és újraértékelési szolgáltatások számát, olyan személyre szabott, az azonosított biopszichoszociális szükségleteknek megfelelő tervek kidolgozása érdekében, amelyeket területi erőforrások (mint például otthoni/napközi/bentlakásos szolgáltatások) használatával lehet végrehajtani;

80.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az európai referenciahálózatok keretét a multidiszciplináris és egészségügyi szakellátás fejlesztésére, illetve az ezekhez való hozzáférés kiterjesztésére általában a fogyatékossággal, és különösen a ritka fogyatékossággal élő személyek számára;

81.  kiemeli, hogy a Bizottság nem fordít figyelmet a fogyatékosságokra az uniós egészségügyi munkaerőre vonatkozó cselekvési tervben és a hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes egészségügyi rendszerekre vonatkozó uniós ütemtervben, mivel egyik szövegben sem foglalkoznak külön a kérdéssel;

82.  kiemeli a demenciával kapcsolatos második együttes fellépés sikerét, remélve ugyanakkor, hogy a következő hároméves időszakra további forrásokat biztosítanak az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezésben részt vevő gyógyszergyárak;

83.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a napi ellátásukat biztosító rokonaik halála után a komoly fogyatékossággal élők támogatására irányuló stratégiát (lásd például a közelmúltban elfogadott olasz „dopo di noi” törvényt);

84.  sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen alapos elemzést az ENSZ záró észrevételei és a saját eredményjelentése közötti eltérésekről, különösen az európai fogyatékosságügyi stratégia egészségre vonatkozó kiemelt területével kapcsolatban;

85.  felszólít arra, hogy a helyi szülészeti ellátás biztosítását következetesen közszolgáltatásként mozdítsák elő a tagállamokban, hogy csökkenjen a szülési komplikációból eredő fogyatékosságok előfordulása és hogy – a biztonságos szülésre vonatkozó WHO-ellenőrzőlistával összhangban – mind az anyák, mind a babák számára biztosítsák a biztonságos szülést és születést;

86.  bátorítást nyer az európai távgyógyítási ágazat fejlődéséből, amely képes alapvetően megváltoztatni a fogyatékossággal élők szolgáltatásokhoz való hozzáférési képességét; úgy véli továbbá, hogy a 4G technológia kiteljesedése, az 5G betörése és a dolgok internetének elterjedése a fogyatékossággal élők számára nyújtott egészségügyi ellátás javulásához fog vezetni; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai egészségügyi technológiai ágazatot ne terhelje túlzott szabályozás, és hogy megfelelő hozzáférése legyen a finanszírozáshoz;

Külső fellépések

87.  kéri, hogy az Unió külső fellépése teljes mértékben feleljen meg a UNCRPD egyezménynek;

88.  kéri, hogy az Unió biztosítsa, hogy a fejlesztési együttműködés és a humanitárius fellépés teljes mértékben akadálymentes és a fogyatékossággal élő személyeket befogadó legyen;

89.  kéri, hogy az Unió vezessen be jelzőket a fogyatékossággal élők jogaival kapcsolatban a hivatalos fejlesztési segítségnyújtási jelentésekben;

90.  felhívja az EU-t, hogy játsszon kulcsszerepet annak elérésében, hogy a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusban vállalt kötelezettségnek megfelelően ne feledkezzenek meg a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás keretében a fogyatékossággal élő emberekről, és annak részeként foglalkozzanak a kiszolgáltatott személyek és marginalizált csoportok által tapasztalt többszörös megkülönböztetéssel;

91.  felhívja a Bizottságot, hogy külső fellépései keretében az új európai fogyatékosságügyi stratégiától függetlenül töltsön be vezető szerepet a fejlesztési céloknak a fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedő végrehajtásában oly módon, hogy világos, átlátható és inkluzív menetrendet fogad el a célok elérése érdekében;

92.  sajnálja, hogy a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó uniós foglalkoztatási mutatót nem bontják tovább fogyatékosságok szerint; felhívja az EU-t, hogy a partnerországokkal együttműködésben ösztönözze az adatok fogyatékosság típusa szerinti bontását;

93.  felhívja az Uniót és partnereit, hogy a szakpolitikák kialakítása és a projektek minden szintjén vonják be a fogyatékossággal élő személyeket és képviselőiket, többek között a partnerországokban, helyi szinten is, a fogyatékossággal élő személyek szervezeteinek aktív részvétele mellett;

94.  megismétli, hogy a fogyatékossággal élő nők gyakran nagyobb kihívásokkal és veszélyekkel néznek szembe a konfliktusokkal érintett országokban és a konfliktusövezetekben; kiemeli ezért annak fontosságát, hogy a védelmezni kell a fogyatékossággal élő nőket az Unió külső politikáiban is;

Kötelezettségek az uniós intézményekben

95.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy tegyék akadálymentessé a külső és belső weboldalaik használhatóságát, tartalmát, dokumentumait, videóit és internetes szolgáltatásait, többek között a nyilvános konzultációkat is, és számoljanak be nyilvánosan a weboldalak akadálymentességére vonatkozó iránymutatások, ajánlások és kötelezettségek betartásáról;

96.  sajnálja, hogy még nem hajtották végre az INSIGN projektet, amely önálló kommunikációt tesz lehetővé a siketek és nagyothallók számára az uniós intézményekkel való kommunikáció során oly módon, hogy a tagállamokban jelnyelvi tolmácsokkal és feliratkészítőkkel kapcsolják össze őket, jóllehet a Bizottság finanszírozta a szolgáltatási platform prototípusának kidolgozását, amelyet 2014-ben sikeresen kipróbáltak az Európai Parlamentben;

97.  felhívja az uniós intézményeket, hogy egyszerű kérésre tegyék akadálymentessé valamennyi nyilvános ülésüket, többek között jelnyelvi tolmácsolás, beszédfelismerő rendszerek és Braille-írással készült dokumentumok biztosításával, valamint más augmentatív és alternatív kommunikációs módszerekkel, illetve az épületeik fizikai akadálymentességével; elismeri annak nehézségeit, hogy az uniós intézmények az ülések összes élő közvetítését és felvételét ellássák feliratokkal; felhívja mindazonáltal az intézményeket, hogy továbbra is kövessék nyomon e terület technológiai fejlesztéseit az akadálymentesség jövőbeli javítása érdekében;

98.  azt tanácsolja az európai intézményeknek, hogy az EU többnyelvűségi politikájával összhangban a nemzetközi jelnyelv helyett a nemzeti jelnyelveken való tolmácsolást részesítse előnyben;

99.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az európai parlamenti választásaik akadálymentesek legyenek, és bevonják azokat is, akik jelenleg intézményekben és/vagy gyámság alatt élnek;

100.  felismeri, hogy mind uniós, mind tagállami szinten hiányoznak a fogyatékossággal élő személyeknek, különösen a szellemi/értelmi fogyatékossággal élő személyeknek szóló hozzáférhető és inkluzív választási eljárások; sürgeti az Európai Parlamentet annak biztosítására, hogy az európai parlamenti választással kapcsolatos kommunikációs anyagai teljes mértékben akadálymentesek legyenek;

101.  felhívja az európai iskolákat, óvodákat és napköziket, hogy nyújtsanak jó minőségű és befogadó, a UNCRPD egyezménynek megfelelő oktatást az uniós alkalmazottak minden gyermeke – többek között az összetett és magas szintű támogatásra szoruló gyermekek – számára is;

102.  felhívja az EU-t, hogy könnyítse meg a fogyatékossággal élők szükségleteihez való észszerű alkalmazkodás és a foglalkoztatási támogatás egyéb formáinak, például az intelligens munkavégzés biztosítását a munkavállalók, köztük a fogyatékossággal élő akkreditált parlamenti asszisztensek számára az uniós intézményeken belül;

103.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a közös betegségbiztosítási rendszer közös szabályozását, végrehajtási rendelkezéseit, hatályát, fogyatékosságügyi szempontjait, akadálymentességét és gyakorlatát, hogy megfeleljen a UNCRPD egyezménynek;

104.  sürget valamennyi uniós intézményt, ügynökséget és szervet, hogy hozzon létre kapcsolattartási pontokat, és hangsúlyozza a főigazgatóságokra és az uniós intézményekre kiterjedő horizontális intézményközi koordinációs mechanizmus szükségességét; kéri, hogy az ennek eléréséhez szükséges intézkedések képezzék a UNCRPD egyezmény végrehajtási stratégiájának részét;

105.  sürgeti az intézményeket, hogy fogadjanak el az alkalmazottak felvételére, megtartására és előléptetésére vonatkozó átfogó stratégiákat, ideértve az ideiglenes pozitív intézkedéseket is, hogy aktívan és számottevően növelni lehessen a – többek között pszichoszociális és az értelmi – fogyatékossággal élő tisztviselők vagy alkalmazottak és gyakornokok számát a 2000/78/EK irányelv 5. cikke alapján;

106.  emlékeztet az Európai Parlament fogyatékossággal foglalkozó munkacsoportjának az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásában betöltött szerepére, az ENSZ-egyezménnyel összhangban, amely egy olyan platform, amely összegyűjti az európai és a nemzeti parlamenti képviselőket, valamint a szervezetek és a civil társadalom képviselőit, mind nemzeti, mind helyi szinten; megjegyzi, hogy a munkacsoport kiváltságos helyzetű fórum a viták és párbeszédek ösztönzésére a stratégia végrehajtása biztosításának érdekében;

107.  felhívja az európai intézményeket, hogy teljes mértékben konzultáljanak a fogyatékossággal élő munkatársakkal és képviselőkkel, és hatékonyan vonják be őket belső szabályaik, politikáik és gyakorlataik – ezen belül a személyzeti szabályzat és az észszerű alkalmazkodásra és az akadálymentességre vonatkozó rendelkezések – kialakításába, végrehajtásába és nyomon követésébe;

Az eredményjelentés hiányosságai a „Záró észrevételekhez” képest

108.  sajnálja, hogy az uniós intézmények honlapjai nem felelnek meg az AAA akadálymentességi szabványoknak; felhívja az intézményeket, hogy a lehető leghamarabb valósítsák meg ezt a célkitűzést;

109.  sajnálja, hogy a közlekedésre vonatkozó uniós és tagállami jogszabályokat még mindig nem hajtották végre teljes mértékben nemzeti szinten; ajánlja, hogy e célból minden tagállamban hozzanak létre nemzeti végrehajtó szervet;

110.  nyugtázza a vasút akadálymentesítése terén elért haladást; ugyanilyen szintű akadálymentességi szabályokra hív fel az összes többi közlekedési módra, ezen belül a biztonság és az akadálymentesség közötti ütközések megoldása céljából a légi közlekedésre vonatkozóan;

111.  megállapítja, hogy a Bizottság eredményjelentése nem tér ki az egyenlő bánásmódról szóló horizontális irányelvre;

112.  sajnálatosnak tartja, hogy kevés előrelépés történt a UNCRPD egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének az Európai Unió általi ratifikálását illetően;

113.  megállapítja, hogy a Bizottság még nem végezte el jogszabályainak horizontális, átfogó felülvizsgálatát a UNCRPD egyezmény rendelkezéseivel való teljes körű harmonizáció biztosítása érdekében;

114.  üdvözli az eszközök, köztük a nemrégiben elfogadott eszközök frissített listáját, de sajnálja, hogy nem vizsgálták felül a hatásköri nyilatkozatot, és hogy az eszközök listája nem tartalmazza azokat az eszközöket, amelyek ugyan nem említik kifejezetten a fogyatékossággal élő személyeket, ám lényegesek a fogyatékossággal élő személyek számára;

115.  sajnálja, hogy a Bizottság nem tett előrelépést a fogyatékossággal élő nők és lányok jogainak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos valamennyi szakpolitikában és programban való általános érvényesítése terén, valamint a nemi vonatkozások fogyatékosságügyi stratégiáiban való általános érvényesítése tekintetében;

116.  üdvözli, hogy az EU aláírja az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (Isztambuli Egyezmény), és felhívja a Tanácsot, hogy mielőbb ratifikálja azt;

117.  sajnálja, hogy a gyermekjogokra vonatkozó jelenlegi szakpolitikák nem elégséges mértékben foglalnak magukban a fogyatékossággal élő fiúkra és lányokra vonatkozó, átfogó, jogokon alapuló stratégiát és a jogaik védelmét szolgáló biztosítékokat, továbbá hogy a fogyatékosságügyi stratégia nem foglalkozik kellőképpen a fogyatékossággal élő fiúk és lányok jogaival, és azokat nem érvényesíti általánosan; felhívja a Bizottságot, hogy a UNCRPD egyezménynek és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően fordítson különös figyelmet a fogyatékossággal élő gyermekekre; kiemeli, hogy magatartási mintákra van szükség a fogyatékossággal élő nők és lányok részére;

118.  megállapítja, hogy az EU nem szervezett átfogó kampányt, amely felhívja a figyelmet a UNCRPD egyezményre, és küzd a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni előítéletek ellen;

Az átfogó és hatékony 2030-as fogyatékosságügyi stratégia felé

Horizontális kérdések

119.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli fogyatékosságügyi stratégia a UNCRPD egyezménynek az uniós politika valamennyi területén történő teljes mértékű végrehajtására, illetve az akadálymentesség, a részvétel, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség szempontjainak érvényesítésére törekedjen, a UNCRPD egyezmény valamennyi cikkét felölelve, továbbá hogy megfelelő költségvetést, a végrehajtásra vonatkozó menetrendet és nyomonkövetési mechanizmust foglaljon magában, és a jelenlegi stratégiával azonos jogi értékkel bírjon; kiemeli, hogy a stratégia csak akkor lehet sikeres, ha valamennyi érdekelt felet, köztük a civil társadalmat is teljes körűen bevonnak;

120.  hangsúlyozza, hogy a 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó stratégiának a UNCRPD egyezmény rendelkezéseivel való teljes körű harmonizációt biztosítandó valamennyi uniós jogszabály és szakpolitika átfogó, horizontális felülvizsgálatán kell alapulnia, és átdolgozott hatásköri nyilatkozatot kell tartalmaznia;

121.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az eredményes újbóli beilleszkedéssel és rehabilitációval kapcsolatos intézkedéseket, amelyek célja a betegség vagy fizikai, mentális vagy érzelmi fogyatékosság keresőképességre gyakorolt hatásainak csökkentése vagy megszüntetése;

122.  ajánlja, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy bármely jövőbeli stratégia és az ahhoz kapcsolódó konzultációs folyamat átlátható, érthető és teljes mértékben akadálymentes legyen, és foglaljon magában világos mutatókat és referenciaértékeket;

123.  megállapítja, hogy a fenntartható fejlesztési célok uniós mutatókészlete a 4. célt (oktatás), az 5. célt (nemek közötti egyenlőség) és a 8. célt (tisztességes munka és gazdasági növekedés) illetően figyelmen kívül hagyja a fogyatékossággal élő személyeket; kéri, hogy a leendő stratégia a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó globális mutatókat használjon a foglalkoztatás területén végrehajtott fő uniós intézkedések és szakpolitikák nyomon követésére;

124.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítani kell a jövőbeli fogyatékosságügyi stratégiának a többi uniós kezdeményezéssel és stratégiával való koherenciáját a fogyatékossággal élő személyek, különösen a nők foglalkoztatásának és befogadásának elősegítése érdekében;

125.  ajánlja, hogy a 2020 utáni stratégia horizontális kérdésként foglalja magában a közbeszerzést és a szabványosítást, hogy ezzel is növeljék a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztathatóságát, valamint hogy segítsék elő a bevált gyakorlatok összegyűjtését és tagállamok közötti cseréjét;

126.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós finanszírozású projektek összhangban legyenek a UNCRPD egyezmény emberi jogi alapú megközelítésével, és ne finanszírozzanak olyan projekteket, amelyek révén nem akadálymentes eredmények születnek, amelyek kirekesztik a fogyatékossággal élő személyeket vagy nem tartják tiszteletben az akadálymentességi normákat;

127.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon egy folyamatos nyomon követéssel rendelkező, akadálymentes értékelési eszközt, amely egyedi mutatókat és kézzelfogható célokat foglal magában;

128.  az Isztambuli Egyezmény EU általi ratifikálását követően felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a fogyatékossággal élő nők és lányok elleni erőszak kezelését célzó egyedi intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó európai stratégiát a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő nőkre és lányokra;

129.  felismeri, hogy a fogyatékossággal, különösen az értelmi fogyatékossággal élő nők jobban ki vannak szolgáltatva a nemi alapú erőszaknak, a szexuális zaklatásnak és a bántalmazás egyéb formáinak; elismeri emellett, hogy függőségi helyzetüknél fogva nem biztos, hogy azonosítani vagy jelenteni tudják a bántalmazást; hangsúlyozza, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásának további támogatására van szükség, lehetővé téve a bántalmazás minden formájának megakadályozását célzó megelőző intézkedések meghozatalát és az erőszak áldozatainak nyújtott magas színvonalú, elérhető és személyre szabott támogatást;

130.  felhívja az EU-t, hogy valamennyi uniós jogszabályban és az európai szemeszter folyamatában általánosan érvényesítse az európai fogyatékosságügyi stratégiát; valódi strukturált párbeszédre hív fel ezzel kapcsolatban az Unió és a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek között a 2020 utáni stratégia kidolgozása során;

131.  ajánlja, hogy a jövőbeli stratégia foglalja magában a támogatási szolgáltatások által abban játszott alapvető szerepet, hogy a fogyatékossággal élő személyek élhessenek emberi jogaikkal;

132.  ajánlja, hogy a jövőbeli stratégia foglaljon magában a személyzet képzésével kapcsolatos kérdéseket, amelyek alapvetőek ahhoz, hogy a UNCRPD egyezmény elveinek megfelelő támogatást lehessen nyújtani;

Egyéb intézkedési területek

133.  sürgeti, hogy az egyenlőség, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség szempontjait egy jövőbeli stratégia minden területén érvényesítsék, többek között például a többszörös megkülönböztetésnek kitett, fogyatékossággal élő LMBTQI-személyek tekintetében is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyekkel, a pszichológiai fogyatékossággal élő személyekkel, a tanulási fogyatékossággal vagy autizmussal élőkkel szembeni megkülönböztetés, megbélyegzés és előítéletek leküzdése érdekében mozdítsanak elő a UNCRPD ismertségét erősítő és a sokszínűség tiszteletben tartásának fontosságáról szóló kampányokat és képzéseket;

134.  hangsúlyozza, hogy többet kell tenni a fogyatékosságra vonatkozó sztereotípiák és előítéletek lebontásra érdekében, hogy megváltozzanak az uralkodó kizáró társadalmi normák; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak figyelemfelhívó kampányokat annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyeket egyenlő polgárként ábrázolják, szemben a fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiákkal;

135.  felhívja a figyelmet a nem és a fogyatékosság együttesére, különösen ami a fogamzásgátlás használatára, a kényszersterilizációra és a reproduktív jogokhoz való hozzáférésre vonatkozó beleegyező nyilatkozatot érinti; felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg az erre vonatkozó jogszabályaik értékelésének szükségességét;

136.  sürgeti az EU-t, hogy a jövőbeli stratégia valamennyi területén juttassa általánosan érvényre a fogyatékossággal élő gyermekek jogait;

137.  elismeri, hogy a jogképesség, köztük a szavazati jog az emberi jogok gyakorlásának egyik előfeltétele, és hogy bármely új stratégiának arra kell irányulnia, hogy senkit se fosszanak meg a fogyatékosság alapján a jogképességétől az élet valamennyi területén; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az EU-nak megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia annak biztosítására, hogy valamennyi, fogyatékossággal élő személy – összhangban az egyezménnyel – gyakorolhassa az európai uniós szerződésekben és jogszabályokban rögzített összes jogot, így például az igazságszolgáltatáshoz való jogot, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát, beleértve a banki szolgáltatásokhoz, a foglalkoztatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint az európai választásokon való szavazást és a fogyasztói jogokat, továbbá a UNCRPD egyezménnyel összhangban ösztönöznie kell a nem kényszerítő jellegű intézkedéseket és a támogatott döntéshozatalt;

138.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy az új stratégiába vegyen fel minden lehetséges intézkedést, hogy az egyezménnyel és a UNCRPD bizottság ajánlásaival összhangban biztosítsa a bármilyen típusú fogyatékossággal élő személyek szabadságát és biztonságát;

139.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy a finanszírozásra vonatkozó jövőbeli rendeletekben tartsa meg a partnerség elvét, és biztosítsa annak maradéktalan tiszteletben tartását;

140.  felhívja a Bizottságot, hogy nemzeti és uniós szinten egyaránt mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek és érdekképviseleti szervezeteik valamennyi döntéshozatali eljárásba való strukturális bevonását, és finanszírozza a fogyatékossággal élő személyek szervezeteinek kapacitásépítését, lehetővé téve a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy az őket érintő valamennyi döntésben strukturáltan részt vehessenek; felhívja a tagállamokat, hogy folytassák a UNCRPD egyezménnyel kapcsolatos képzések biztosítását, azt biztosítandó, hogy a fogyatékossággal élő személyek tisztában legyenek a jogaikkal, és így megelőzhető legyen a megkülönböztetés;

141.  emlékeztet arra, hogy a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága mélységes aggodalmának adott hangot a fogyatékossággal élő személyeknek a jelenlegi migrációs válság közepette az EU-ban fennálló bizonytalan helyzete miatt; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy általánosan érvényesítse a fogyatékosság szempontjait migrációs és menekültügyi politikáiban, és biztosítsa, hogy az e humanitárius válság megoldására fordított összes uniós finanszírozás kiterjedjen a fogyatékossággal élő személyekre is;

142.  határozottan sürgeti a tagállamokat, hogy a fogyatékosság típusai szerint is bontsák le az adatokat, és hogy szorosan működjenek együtt az Eurostattal a fogyatékosságra vonatkozó összehasonlítható adatok összegyűjtésében a különböző területeken, beleértve az intézményekben élő személyeket is, a fogyatékosságügyi stratégiának a fenntartható fejlesztési célok elérésére irányuló folyamattal és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel való összekapcsolása mellett;

143.  hangsúlyozza a mérhető és összehasonlítható minőségi és mennyiségi mutatók szükségességét, többek között az akadálymentességgel, az egyenlőséggel, a foglalkoztatással, a szociális védelemmel, az egészségüggyel, az iskolai eredményekkel és az inkluzív oktatásban részt vevő tanulók számával kapcsolatban, hogy értékelni lehessen a UNCRPD egyezmény EU és tagállamok általi végrehajtását, és határozottan sürgeti, hogy gyűjtsenek adatokat e mutatók alkalmazásához;

144.  sürgeti az EU-t, hogy a fogyatékossággal élő személyekkel és érdekképviseleti szervezeteikkel együttműködve dolgozzon ki egy emberi jogi alapú mutatórendszert, valamint egy hasonló átfogó adatgyűjtési rendszert, az adatok nemek, életkor, vidéki és városi lakosság, valamint fogyatékosság típusa szerinti bontása mellett;

145.  elismeri, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek különösen ki vannak szolgáltatva a megkülönböztetésnek és a bántalmazásnak, és e személyeket gyakran helyezik el intézetekben, ahol nem férnek hozzá az oktatáshoz és az önrendelkezéshez;

146.  nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a legkiszolgáltatottabb csoportok, így például a fogyatékossággal élő hajléktalanok felkarolása érdekében;

147.  hangsúlyozza, hogy a UNCRPD egyezmény 33. cikkének megfelelően, a fogyatékosságügyi szervezetekkel konzultálva a végrehajtás folyamatos nyomon követésére van szükség;

148.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű uniós csoport által a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó adatok gyűjtése és nyilvántartása terén végzett munkában teljes mértékben vegyék figyelembe a fogyatékossággal élő személyek elleni gyűlölet-bűncselekményeket;

149.  sürgeti valamennyi tagállamot, hogy feladataik független elvégzése érdekében különítsenek el elegendő és stabil pénzügyi és emberi erőforrásokat a UNCRPD egyezmény 33. cikkének (2) bekezdése értelmében létrehozott nyomonkövetési keretekre;

150.  sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő erőforrásokat az uniós nyomonkövetési keret számára, lehetővé téve, hogy az függetlenül és megfelelően el tudja látni feladatait;

151.  emlékeztet rá, hogy a Petíciós Bizottság (PETI) jelentős számú petíciót kap minden évben a fogyatékossággal élő személyek által a mindennapi tevékenységeik során Unió-szerte átélt nehézségek ügyében az európai fogyatékosságügyi stratégiában megjelölt nyolc fő fellépési területtel és más akadálymentességi kérdéssel kapcsolatban, például az egészségügyi ellátáshoz és a szociális védelemhez, az oktatáshoz és képzéshez, a munkaerőpiachoz, az épített környezethez és a közlekedéshez, az árukhoz és szolgáltatásokhoz, a tájékoztatáshoz és kommunikációhoz, és különösen a politikai, kulturális és közéletben való részvételt illető hozzáférés kapcsán;

152.  felhívja az összes tagállamot a UNCRPD egyezmény ratifikálására és a fakultatív jegyzőkönyv aláírására;

153.  kiemeli – a hivatali visszásságok esetén a polgárok védelmére kinevezett európai ombudsman mellett – a Petíciós Bizottság által a petíciós folyamat során játszott védelmező szerepet a UNCRPD egyezményre vonatkozó uniós kereten belül, amely lehetővé teszi a petíciók benyújtói számára, hogy a jogaik európai, nemzeti és helyi hatóságok általi megsértése esetén panaszt nyújtsanak be; hangsúlyozza, hogy a bizottsághoz beérkező petíciók azt mutatják, hogy hatékony, horizontális, megkülönböztetésmentes és emberi jogi alapú megközelítés elfogadására van szükség a fogyatékosságügyi politikákhoz; hangsúlyozza az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége szerepét a fogyatékossággal élő személyek alapvető jogainak erősítésében az Unióban, illetve a UNCRPD-egyezmény Unió általi végrehajtásának támogatásában;

154.  hangsúlyozza, hogy az európai polgárok által benyújtott petíciók többsége a rokkantsági nyugdíj kérelmezési eljárásával, elismerésével és az illetékes hatóságok általi késői fizetésével kapcsolatos; kiemeli, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégia és annak szociális védelmi fellépési területének végrehajtása különösen figyelmet kell hogy fordítson ezekre a kérdésekre, a UNCRPD egyezménynek a megfelelő életszínvonalról és szociális védelemről szóló 28. cikkének megfelelően;

o
o   o

155.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 23., 2010.1.27., 35. o.
(2) UNCRPD/C/EU/CO/1.
(3) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(4) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0485.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0318.
(8) HL C 353., 2016.9.27., 41. o.
(9) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o.
(10) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
(11) Ezen állásfoglalás összefüggésében a „teljes jogú polgár” a UNCRPD egyezménynek megfelelően értelmezendő, azaz hogy minden fogyatékossággal élő személy teljes mértékben élhessen valamennyi emberi jogával.
(12) A Bíróság 2013. április 11-i ítélete, HK Danmark, a C‑335/11. és C‑337/11. sz. egyesített ügyekben, ECLI:EU:C:2013:222,, 29-30. bekezdés; a Bíróság 2014. március 18-i ítélete, Z, C-363/12, ECLI:EU:C:2014:159, 73. bekezdés, a Bíróság 2014. május 22-i ítélete, Glatzel, C-356/12, , ECLI:EU:C:2014:350, 68. bekezdés.
(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közjogi szervezetek webhelyeinek és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.).
(14) A Bizottság 1300/2014/EU rendelete (2014. november 18.) az uniós vasúti rendszernek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek általi hozzáférhetőségével kapcsolatos átjárhatósági műszaki előírásokról (HL L 356., 2014.12.12., 110. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 46., 2004.2.17., 1. o.).
(16) A Tanács 93/109/EK irányelve (1993. december 6.) az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 329., 1994.12.30., 34. o.).
(17) A Tanács 94/80/EK irányelve (1994. december 19.) az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának a helyhatósági választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 368., 1994.12.31., 38. o.).
(18) Javaslat a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre (COM(2008)0426).
(19) A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 200., 2004.6.7., 1. o.).
(21) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat