Az Európai Parlament,

–  tekintettel Gabriele Zimmer 2017. július 20-i, a 2017. szeptember 11-i plenáris ülésen bejelentett, Eleonora Forenza kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelmére egy, a 2017. július 8-i hamburgi G20-csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan tartott tüntetésen történt eseménnyel kapcsolatban, melynek ez utóbbi személy áldozatává vált,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Eleonora Forenzát,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló, 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 7. és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0398/2017),

A.  mivel Gabriele Zimmer európai parlamenti képviselő, a GUE/NGL képviselőcsoport elnöke a 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkével összhangban kérte, hogy tartsák fenn Eleonora Forenza, az ugyanahhoz a képviselőcsoporthoz tartozó európai parlamenti képviselő mentelmi jogát, akit 2017. július 8-án a hamburgi G20-as csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan tartott tüntetés során a német rendőrség egy csoport más aktivistával együtt megmotozott és őrizetbe vett; mivel a motozásra és az őrizetbe vételre az említett tüntetés után került sor, amikor Forenza asszony és csoportja éppen egy közös ebédre tartott;

B.  mivel a Parlament széles körű mérlegelési jogkörrel bír egy képviselő mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem elbírálásakor(2);

C.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikke kölcsönösen kizárja egymást(3); mivel a szóban forgó ügy nem egy európai parlamenti képviselő által kifejtett véleményt érint, hanem inkább egy közrendre nézve feltételezhetően veszélyes magatartást (zavargásban való feltételezett részvétel); mivel emiatt magától értetődő a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének alkalmazása;

D.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességeket élvezik, a többi tagállam területén pedig mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól; mivel Forenza asszony olasz európai parlamenti képviselő, ezért Németországban ez a mentesség illette meg;

E.  mivel a mentelmi jog fenntartására irányuló kérelem szerint Forenza asszony már a német rendőrökkel való első kapcsolatfelvétel során közölte, hogy ő európai parlamenti képviselő; mivel azonnal bemutatta a jogállását igazoló okiratokat; mivel sikerült összeköttetést teremtenie a hamburgi olasz konzul és a műveletet vezető rendőrtiszt között;

F.  mivel annak ellenére, hogy európai parlamenti képviselő, a német rendőrség Forenza asszonyt alapos motozásnak vetette alá, majd több mint négy órára őrizetbe vette;

G.  mivel a német rendőrség a fentiek alapján tisztában volt azzal, hogy egy európai parlamenti képviselőt tartóztat le; mivel ez sérti az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyvet, és különösen annak 9. cikke első bekezdésének b) pontját;

H.  mivel tekintettel az ügy körülményeire, egyértelmű, hogy Forenza asszonyt nem érték tetten, ezért az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkének harmadik bekezdésében foglalt kivétel nem alkalmazható, és mivel Forenza asszonyt ezért teljes mértékben megilleti a mentesség;

1.  úgy határoz, hogy fenntartja Eleonora Forenza kiváltságait és mentességeit;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Németi Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságának és Eleonora Forenzának.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C‑163/10, ECLI:EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23. (2) A fent említett T-42/06. sz., Gollnisch kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet, 101. pont. (3) A fent említett C-200/07. és C-201/07. sz. Marra/De Gregorio és Clemente egyesített ügyekben hozott ítélet, 45. pont.