Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2069(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0385/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0385/2017

Viták :

PV 11/12/2017 - 19
CRE 11/12/2017 - 19

Szavazatok :

PV 12/12/2017 - 5.14
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0487

Elfogadott szövegek
PDF 328kWORD 59k
2017. december 12., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában
P8_TA(2017)0487A8-0385/2017

Az Európai Parlament 2017. december 12-i állásfoglalása az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában (2017/2069(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 25. cikke alapján készült 2017. január 24-i bizottsági jelentésre a hatékony uniós polgárság irányába történő 2013–2016 közötti előrehaladásról (COM(2017)0032,

–  tekintettel az uniós polgárságról szóló, a Bizottság által lefolytatott 2015. évi nyilvános konzultáció eredményeire, valamint az Eurobarométer választójogról és uniós polgárságról szóló 2015. évi felméréseinek eredményeire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 6. és 9-12. cikkére és az EUMSZ 18–25. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11., 21. és 39-46. cikkére,

–  tekintettel a jogállamiság tiszteletben tartásának az EUSZ 2. cikkében rögzített elvére,

–  tekintettel az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja a személyek szabad mozgáshoz való jogát,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikkében foglalt petíciós jogra,

–  tekintettel az EUMSZ 165. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 227. cikkében foglalt petíciós jogra,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Tanácsnak az egységes piaci stratégiáról szóló 2016. február 29-i következtetéseire(1), és különösen a SOLVIT központok 2015. szeptember 18-án Lisszabonban tartott informális ülésének eredményeiről szóló dokumentumra(2),

–  tekintettel 2014. március 12-i állásfoglalására az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentésről: Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője(3),

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentés” című, 2016. október 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló, az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusaira vonatkozó ajánlásokat tartalmazó 2017. február 2-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel 2017. március 2-i állásfoglalására(7) az „Európa a polgárokért” program végrehajtásáról,

–  tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (átdolgozás) (COM(2016)0411),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére a bizottság gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának tevékenységeiről,(8) és különösen annak következtetéseire,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság 2015. évi tevékenységeiről szóló 2016. december 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Petíciós Bizottságnak, illetve az Alkotmányügyi Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló bizottsági jelentésre vonatkozó 2017. március 23-i véleményére(10), illetve 2017. június 1-jei véleményére(11),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság által 2016-ban és 2017-ben szervezett nyilvános meghallgatásokra, és különösen a LIBE, a PETI és az EMPL bizottságok által közösen szervezett, „Az uniós polgárok helyzete és jogai az Egyesült Királyságban” című, 2017. május 11-i nyilvános meghallgatásra; „Az uniós polgárok belső piacon történő szabad mozgásának és munkavállalásának akadályai” című, 2016. október 11-i nyilvános meghallgatásra; „A megkülönböztetés elleni küzdelem és a kisebbségek védelme” című, 2017. május 4-i nyilvános meghallgatásra; „Az uniós polgárság a gyakorlatban” címmel, az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága és az Európai Parlament LIBE, PETI, AFCO és JURI bizottságai által közösen szervezett, 2016. március 15-i nyilvános meghallgatásra; a LIBE és a PETI bizottság által közösen szervezett, hontalanságról szóló 2017. június 29-i együttes meghallgatásra,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság „Az Európai Unió Alapjogi Chartája hatókörének kibővítése (51. cikk?)” című 2016. február 23-i meghallgatására, az „Átláthatóság és információszabadság az uniós intézményekben” című 2016. június 21-i meghallgatására, „A polgárok európai integrációba vetett bizalmának helyreállítása” című 2017. június 22-i meghallgatására, valamint a jelenlegi jogalkotási ciklus korábbi szakaszában szervezett, a petíciós jogról (2015. június 23.) és az európai polgári kezdeményezésről (2015. február 26.) szóló meghallgatásaira,

–  tekintettel a Parlament „C” Tematikus Főosztálya által a Petíciós Bizottság kérésére 2016-ban és 2017-ben megrendelt tanulmányokra: „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok”, „A beérkező petíciókban felmerülő megkülönböztetés(ek)”, „A brexit hatása a petíciós jog és a Petíciós Bizottság hatásköre, feladatai és tevékenysége szempontjából” és „A Petíciós Bizottság védelmező szerepe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásával összefüggésben”,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0385/2017),

A.  mivel az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat a Maastrichti Szerződés vezette be 1992-ben, majd azokat továbbfejlesztette a 2009. decemberben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája is;

B.  mivel az állampolgári jogok gyakorlásának előfeltétele valamennyi emberi jog szavatolása és megléte, különös tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokra;

C.  mivel az Európai Unióról szóló-szerződésben rögzített célkitűzések – mint a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi haladás – elérésének holisztikus megközelítése alapvető fontosságú az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok és szabadságok valódi gyakorlásához;

D.  mivel az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; mivel ugyanakkor e jogintézményből olyan jogok és kötelezettségek erednek, amelyeket az uniós jog határoz meg a tagállamoktól függetlenül; mivel a fenti okok miatt ugyanakkor az is igaz, hogy e jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók a tagállamok részéről, az állami szint alatti hatóságaikat is beleértve; mivel a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában; mivel a Szerződések értelmében az uniós intézmények számára minden egyes uniós polgár egyformán fontos;

E.  mivel az uniós polgárok bíznak abban, hogy a tagállamok – az állami szint alatti hatóságaikat is beleértve – a közösségi jogot és a nemzeti jogszabályaikat egyaránt alkalmazzák, ami elengedhetetlen feltétele az őket megillető uniós polgárságból eredő valamennyi jog tényleges gyakorlásának;

F.  mivel az uniós polgárság érvényesítése szorosan kapcsolódik az uniós szintű demokrácia minőségi javulásához, az alapvető jogok és szabadságok tényleges gyakorlásához, valamint a polgároknak az Unió demokratikus életében való részvételének lehetőségéhez;

G.  mivel egy tagállam határainak bármiféle egyoldalú módosítása sérti legalább az EUSZ 2. cikkét, 3. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését, amellett, hogy veszélyezteti az uniós polgárságból eredő jogok összességének gyakorlását;

H.  mivel a Lisszaboni Szerződés megerősítette az uniós polgársággal járó elidegeníthetetlen jogokat és garanciákat, többek között az Unión belüli szabad mozgást, munkavállalást és tanulmányok folytatását, az európai politikai életben való részvétel lehetőségét, az egyenlőség előmozdítását, a sokféleség tiszteletben tartását és a hátrányos megkülönböztetés – kivált az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés – elleni védelmet; mivel az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog egyre elterjedtebb gyakorlása az elmúlt évtizedekben azzal a következménnyel járt, hogy különböző nemzetiségű családtagokból álló, gyakran gyermekekkel is rendelkező vegyes családok jelentek meg; mivel bár ez kedvező trend az uniós polgárság önálló intézményként történő megszilárdulása szempontjából, egyúttal sajátos igényeket is támaszt, és kihívásokat jelent különböző területeken, többek között jogi szempontból;

I.  mivel az Egyesült Királyság Európai Unióból való, küszöbön álló kiválása („brexit”) rávilágított az uniós polgársággal járó jogok jelentőségére és azok kulcsfontosságú szerepére az uniós polgárok millióinak mindennapi életében, és EU-szerte ráébresztette az embereket, hogy a brexittel bizonyos jogoktól mindkét oldalon eleshetnek az érintettek, különös tekintettel az Egyesült Királyságban élő 3 millió uniós polgárra és az Egyesült Királyságnak az Unióban élő 1,2 millió állampolgárára;

J.  mivel az Egyesült Királyságban bekövetkezett fejleményeket követően a humanitárius menekültválság, a nagyfokú munkanélküliség és szegénység, valamint az idegengyűlölet és a rasszizmus Európai Unión belüli erősödése megrendítette az uniós rendszerbe és az európai integráció egészébe vetett bizalmat;

K.  mivel a szabad mozgáshoz való jog és annak gyakorlása központi jelentőséggel bír az uniós polgárság nyújtotta jogok között, és kiegészíti az uniós belső piacon élvezett egyéb szabadságokat; mivel a szabad mozgás – mely az uniós polgárok körében általában véve is az EU legismertebb és legnépszerűbb vívmányának számít a béke szavatolása után – az európai fiatalok számára különösen nagy jelentőséggel bír;

L.  mivel számos beérkezett petíció alapján több tagállam megsértette a szabad mozgáshoz való jogot és annak gyakorlását azzal, hogy európai polgárokat kiutasítottak a területükről, vagy kiutasítással fenyegettek meg;

M.  mivel a petíciók, valamint a Bizottsághoz eljuttatott és a SOLVIT-hálózaton keresztül benyújtott panaszok azt mutatják, hogy az uniós polgárok jelentős nehézségekkel szembesülnek az alapvető jogok és szabadságok gyakorlásában a nagymértékű gazdasági és foglalkoztatási problémák miatt, amelyeket tovább fokoztak a tagállamokban tapasztalható adminisztratív terhek és bürokrácia, valamint a tagállami hatóságok általi félretájékoztatás és/vagy e hatóságok együttműködő készségének hiánya;

N.  mivel a nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságokon, nyelven, valláson vagy személyes meggyőződésen, politikai vagy más nézeteken, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyoni helyzeten, születésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalma, melyet az EU Alapjogi Chartájának 21. cikke is rögzít, az uniós polgárság elsődleges elve; mivel ez egyúttal a szabad mozgás tényleges gyakorlásához is nélkülözhetetlen, amint az a petíciókból kiderül;

O.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapértéke a Szerződésekben foglaltakkal összhangban; mivel az EU polgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel a kisebbségek tényleges védelmét meg kell erősíteni;

P.  mivel a polgárok jogainak és a demokratikus intézményeknek a megerősítése magában foglalja a megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelmet, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

Q.  mivel a nők alulreprezentáltak a döntéshozatali pozíciókban, különösen a politikai életben és a vállalatok igazgatótanácsában, ami akadályozza a képességfejlesztést, és gyengíti a nők részvételét az Unió demokratikus életében;

R.  mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvételét és vezető szerepét továbbra is különböző akadályok nehezítik, például a nemi sztereotípiák, valamint a közelmúltbeli gazdasági válság következményei és negatív hatása a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ügyekre;

S.  mivel Unió-szerte továbbra is jelentős különbségek vannak a nemi alapú erőszak és családon belüli erőszak áldozatainak védelme terén a határokon átnyúló családi vitákban;

T.  mivel a nőket Unió-szerte érő megkülönböztetés akadálya az egyenlőségnek; mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak mind szavazóként, mind vezető pozíciókban, úgy a választott tisztségekben, a közszolgálatban, a tudományos életben és a médiában, ahogy a magánszektorban is; mivel a nők széles körben szembesülnek halmozott megkülönböztetéssel, és a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel küzdők között is aránytalanul magas a nők száma, mindez pedig akadályozza, hogy maradéktalanul élhessenek állampolgári jogaikkal;

U.  mivel az Európai Parlamenthez intézett petícióhoz való jog – amelyet az EUMSZ 20. és 227. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke is rögzít – az uniós polgárság egyik alappillére, mely közismertség tekintetében a második helyen áll az uniós polgársággal járó jogok közül, és amelynek összeköttetést kell biztosítania a polgárok és az uniós intézmények között egy nyílt, demokratikus és átlátható eljárás keretében;

V.  mivel az uniós polgárok alapvető jogait biztosítani lehetne az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezését érintő új megközelítés révén;

W.  mivel az Európai Parlament közvetlenül képviseli az európai polgárokat, akiknek demokratikus joguk, hogy induljanak és szavazzanak az európai választásokon, még akkor is, ha egy másik tagállamban élnek; mivel nem minden tagállam segíti és mozdítja elő egyformán a szabad mozgási jogával élve más tagállamban letelepedett uniós polgárok azon jogának gyakorlását, hogy lakóhelyükön szavazhassanak az európai és helyhatósági választásokon; mivel különböző petíciók azt mutatják, hogy bürokratikus akadályok és adminisztratív vagy egyéb jellegű hiányosságok megnehezítik a más tagállamban élő polgárok számára, hogy a származási országuk nemzeti vagy regionális választásain gyakorolhassák szavazati jogukat; mivel egyes polgároknak csorbul ez a demokratikus joga, így például a fogyatékossággal élő személyeknek azon tagállamokban, amelyek ratifikálták ugyan a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy választási jogszabályaikat kiigazítva lehetővé tegyék a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy éljenek szavazati jogukkal;

X.  mivel a polgároknak jogukban áll, hogy valamennyi tagállam uniós polgáraival összefogva európai polgári kezdeményezést (ECI) indítsanak vagy támogassanak, amely révén elvileg lehetőségük nyílik befolyásolni az EU jogalkotási napirendjét; mivel az ECI a közvetlen demokrácia fontos eszköze, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy tevőleg részt vegyenek az európai politikák és jogszabályok alakításában; mivel az ECI-nek átláthatónak és eredményesnek kell lennie; mivel e joggal eddig a vártnál kevesebb alkalommal éltek;

Y.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozta az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredményének tekinthető; mivel az Európai Unió Tanácsa 2011. június 9-i 9166/3/11. és 9167/3/11. számú következtetésében Bulgária és Románia esetében megerősítette az értékelési folyamat sikeres lezárását, valamint a schengeni térséghez való csatlakozáshoz szükséges technikai felkészültségüket;

Z.  mivel a biztonság az egyik legfontosabb kérdés az uniós polgárok számára; mivel az EU-nak el kell érnie, hogy polgárai érezzék, hogy szabadságukat megvédik és biztonságukat garantálják az EU területén, miközben biztosítja, hogy polgárai szabadságát és jogait is tiszteletben tartsák és megvédjék; mivel a terrorizmus globális fenyegetést jelent, amelyet az európai polgárok biztonságának garantálása érdekében helyi, nemzeti és uniós szinten is hatékonyan kezelni kell;

AA.  mivel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelv(12) elfogadásához vezető javaslatot kísérő bizottsági hatásvizsgálat (SEC(2011)1556) szerint csaknem hétmillió uniós polgár utazik vagy él olyan Unión kívüli országokban, ahol a saját országa nem rendelkezik nagykövetséggel vagy konzulátussal; mivel a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok száma 2020-ra várhatóan legalább 10 millió főre nő; mivel az olyan nem uniós ország területén élő uniós polgárok, ahol a származásuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel jogosultak bármely másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni, mint az adott tagállam állampolgárai;

1.  tudomásul veszi a Bizottság uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentését, amely tartalmazza az egyes tevékenységi területek következő évekre vonatkozó új prioritásait; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok helyes alkalmazása a tagállamok és az uniós intézmények megosztott felelőssége; kiemeli e tekintetben azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a Bizottságnak mint a Szerződések őrének kell betöltenie az EUMSZ 258–260. cikkének végrehajtása során; szükségesnek tartja, hogy a prioritások hatékony választ adjanak a polgárok aggályaira, és úgy véli, hogy a következő három évben pontosan meghatározott és konkrét vállalásokra és intézkedésekre van szükség; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az uniós jogszabályok érvényesítésére vonatkozó szakpolitika végrehajtásának ütemét valamennyi elérhető eszköz és mechanizmus igénybevétele révén;

2.  megjegyzi, hogy a petíciós jog, az európai ombudsmanhoz fordulás joga és a dokumentumokhoz és nyilvántartásokhoz való hozzáférés joga az uniós polgárság létfontosságú és kézzel fogható elemei, és fokozzák a döntéshozatal átláthatóságát; ezért kifejezi azon óhaját, hogy az uniós polgárságról szóló bizottsági jelentés ezeket a jogokat kulcsfontosságú elemekként szerepeltesse és mozdítsa elő, és szenteljen nekik megfelelő figyelmet;

3.  kiemeli, hogy könnyebbé vált a petíciós jog hatékony gyakorlása a petíciók Európai Parlament általi javított feldolgozásának, valamint annak köszönhetően, hogy 2014 végén működésbe lépett a Petíciós Bizottság internetes portálja, amely lehetővé teszi petíciók egyszerű benyújtását és hatékonyabb feldolgozását, amint azt a Petíciós Bizottság megfelelő éves jelentései máshol említik; felszólít a projekt következő lépéseinek terv szerinti, késedelem nélküli végrehajtására, mivel ez lehetővé teszi a petíciók benyújtói és támogatói számára a petíciós eljárás sokkal interaktívabb nyomon követését;

4.  hangsúlyozza, hogy a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített valamennyi jogot és szabadságot; felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus és részvételen alapuló kormányzás, a lehető legmagasabb szintű átláthatóság és valamennyi polgár közvetlen bevonása a döntéshozatali folyamatokba mind megerősíti az uniós polgárságot; felszólítja a tagállamokat, hogy jobban tájékoztassák az uniós polgárokat jogaikról és kötelezettségeikről, és segítsék elő e jogok egyenlő hozzáférhetőségét és tiszteletben tartását úgy a polgárok származási országában, mint az összes többi tagállamban; rámutat, hogy egyes tagállamok önkéntesen kívül maradnak az uniós szerződések egyes részeiből, ami de facto különbségekhez vezet a polgárok jogai tekintetében;

5.  határozott sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mai napig – csaknem egy évtizede – nem történt jelentős előrelépés az uniós szintű megkülönböztetésellenes irányelv elfogadása terén; felszólítja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy a lehető legsürgősebben indítsák újra az erre irányuló tárgyalásokat; tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy aktívan támogatja e tárgyalások lefolytatását;

6.  úgy véli, hogy fokozni kell a megkülönböztetés elleni uniós politikák hatékonyságát és fel kell számolni a fennmaradó akadályokat; javasolja, hogy a Bizottság tegye naprakésszé az első két megkülönböztetésellenes irányelvet, nevezetesen a 2000/43/EK és a 2000/78/EK tanácsi irányelveket annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája hatályos szövegével;

7.  kéri egy olyan hatékony jogalkotási keret, valamint uniós és tagállami szintű összehangolt intézkedések alkalmazását, amelyek magas szintű szociális védelmet, valamint stabil és megfelelően jövedelmező munkahelyeket biztosítanak; úgy véli, hogy ez a fajta megközelítés létfontosságú az uniós polgársághoz kapcsolódó alapvető jogok és szabadságok megerősítésében;

8.  hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami szintű megszorító intézkedések felerősítették a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, súlyosan korlátozva az uniós polgársághoz kapcsolódó alapvető jogok és szabadságok tényleges gyakorlását;

9.  emlékeztet a 2017. szeptember 14-én elfogadott módosításokra(13), valamint újra hangsúlyozza a termékekhez és szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférés követelményeire, többek között a különböző szállítási módokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló átfogó irányelvről szóló állásfoglalását és a Bizottság erről szóló javaslatát (COM(2015)0615); javasolja a jogalkotóknak, hogy gyorsítsák fel az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag elfogadására irányuló tevékenységeiket; üdvözli a marrákesi szerződésnek az uniós szerzői jogban való végrehajtására vonatkozó intézményközi megállapodást, melyet a Petíciós Bizottság 2011 óta szorgalmazott, és ismételten kéri, hogy az Unió és tagállamai mihamarabb ratifikálják a marrákesi szerződést; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy ratifikálja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD), és írja alá a hozzá csatolt jegyzőkönyvet; támogatja a kölcsönösen elismert európai uniós fogyatékossági igazolvány használatának minél több tagállamra történő kiterjesztését; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fogyatékossággal élő és funkcióképességükben korlátozott személyek mobilitását az EU-ban; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az uniós honlapok akadálymentesítését a fogyatékossággal élő személyek számára;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen aktívabb lépéseket az LMBTI személyekkel szembeni megkülönböztetés és a homofóbia elleni küzdelem terén, a nemzeti és európai szinten végrehajtandó konkrét intézkedések meghatározása révén; ezzel egyidejűleg kéri az uniós intézményeket, hogy szorosan kövessék nyomon az LMBTI-személyek jogainak érvényesülését, és mozdítsák elő az EU-ban az LMBTI-személyek és családtagjaik határokon átnyúló jogainak elismerését;

11.  emlékeztet arra, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség kizárólag a nemek közötti esélyegyenlőség valamennyi uniós politikában való stratégiai érvényesítése révén érhető el, ideértve a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamban segítse elő a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és a nőkre vonatkozó – a nemi sztereotípiákat erősítő – diszkriminatív kijelentések EU-ban történő felszámolása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy be kell ruházni az állampolgári ismeretek és a nemek közötti egyenlőség oktatásába Európa-szerte; felhívja a figyelmet a bérek és a nyugdíjak terén az Unióban a nemek között fennálló egyenlőtlenségre, amely aláássa több millió nő gazdasági autonómiáját; hangsúlyozza a fiatalok, különösen a nők és a lányok politikai részvételének fontosságát, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a részvételük ösztönzése érdekében;

12.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy az EU írja alá az Isztambuli Egyezményt, és zárja le a csatlakozási folyamatot; sajnálja ugyanakkor, hogy a két területre, nevezetesen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre, illetve a menedékjogra és a visszaküldés tilalmára való korlátozás jogbizonytalanságot szül az Unió csatlakozásának hatókörét illetően; sürgeti a tagállamokat az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával és végrehajtásával kapcsolatos tárgyalások felgyorsítására; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb ratifikálják az egyezményt, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot a nők elleni erőszak felszámolása tárgyában; örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság előterjesztette a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló csomagot, és kéri az összes intézményt, hogy a lehető leghamarabb döntsön ezekről az intézkedésekről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők vezető beosztásokba való bejutását és ottani képviseletét, valamint hozzanak konkrét intézkedéseket – például megfelelő stratégiák révén – az interszekcionális többszörös megkülönböztetést elszenvedő, kiszolgáltatott emberek helyzetének javítására, annak érdekében, hogy ezek a polgárok is gyakorolni tudják állampolgári jogaikat; felszólítja a Tanácsot, hogy fokozza erőfeszítéseit a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv előtt álló akadályok elhárítása érdekében; megismétli a Bizottsághoz szóló felhívását, hogy közlemény formájában fogadja el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2019 közötti időszakra szóló stratégiai szerepvállalását;

13.  emlékeztet arra, hogy a hagyományos kisebbségek évszázadokon keresztül együtt léteztek a többségi kultúrákkal az európai kontinensen; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek figyelemfelhívó rendezvények, szemináriumok és állásfoglalások előmozdítása, valamint az intézményeken belül konkrét igazgatási intézkedések megtétele révén aktívabb szerepet kell vállalniuk a kisebbségek védelme terén; véleménye szerint az EU-nak magas szintű elvárásokat kell támasztania a kisebbségek védelme terén, kezdve a nemzetközi jogi eszközökben rögzített olyan standardokkal, mint az Európa Tanács által megfogalmazottak, és ezeket az elvárásokat szigorúan be kell építeni a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az EU egészében garantáló jogi keretbe; ösztönzi valamennyi azon tagállamot, amely ezt még nem tette meg, hogy további késedelem nélkül ratifikálja a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint jóhiszeműen hajtsák végre a Szerződéseket; emlékeztet arra is, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani; elítél minden olyan retorikát, amely az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésre ösztönöz; arra ösztönzi a tagállami kormányokat, hogy keressenek tartós megoldásokat, és mozdítsák elő a nyelvi sokszínűség kultúráját valamennyi tagállamban és az EU egészében, a hivatalos uniós nyelvek kereteit túllépve, mivel mind a Szerződések, mind az Európai Unió Alapjogi Chartája tartalmaznak hivatkozásokat a nemzeti kisebbségek védelmére és a nyelv alapján történő hátrányos megkülönböztetésre;

14.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nagyon sok európai roma válik diszkriminatív anyakönyvezés áldozatává, akik ezért nem rendelkeznek személyazonosító okmányokkal, a tartózkodási helyük szerinti országokban nem jutnak hozzá alapvető szolgáltatásokhoz, és következésképp az Unióban sem tudnak élni semmilyen jogukkal; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hozzanak ezzel kapcsolatban kiigazító intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék az érintettek számára alapvető emberi jogaik és az uniós polgárság által biztosított jogaik gyakorlását; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon a tagállami helyzetet és kezdeményezze az olyan személyek azonosítását és védelmét, akik nem rendelkeznek elismert állampolgársággal és személyazonosító okmányokkal;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő konkrét intézkedéseket a szabad mozgás előtt álló akadályok felszámolására az Európai Parlamentnek az uniós polgárok szabad mozgása és a belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalása(14) és a gyermek mindenek felett álló érdekének az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján történő uniós védelméről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalása(15) nyomán;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen ellenőrizze a 2004/38/EK irányelv tagállamokban történő alkalmazását, és hozza meg a megfelelő intézkedéseket ahhoz, hogy felszámolja a szabad mozgást korlátozó esetleges akadályokat; üdvözli az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogára vonatkozó e-tanulási eszközt, amely abban segíti a helyi közigazgatási szerveket, hogy jobban megértsék a szabad mozgással járó jogokat és kötelezettségeket;

17.  nyugtázza a Bizottság azon törekvését, hogy több tájékoztató és segítségnyújtó felület – például a Europe Direct hálózat, az „Európa Önökért” portál és az e-igazságszolgáltatási portál – rendelkezésre bocsátásával hozzáférhetőbbé tegye az Európai Unióval és az általa a polgárokra ruházott jogokkal kapcsolatos információkat, hogy megkönnyítse az uniós polgároknak az őket megillető jogok gyakorlásával kapcsolatos tájékozódást; elismeri a Bizottságnak az egységes digitális ügyfélkapura vonatkozó javaslatát annak érdekében, hogy egyszerű online hozzáférést biztosítsanak a polgároknak a tájékoztatáshoz, a segítségnyújtáshoz és a problémamegoldási szolgáltatásokhoz a jogaik egységes piacon belüli gyakorlásával kapcsolatban;

18.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a SOLVIT-hálózatot a szolgálatai és a nemzeti központok közötti együttműködés javítása révén annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni a megoldatlan és ismétlődő ügyeket, és szorosabban össze lehessen hangolni a különböző uniós jogérvényesítési eszközöket, mint az EU Pilot és a CHAP; ezzel egyidejűleg felkéri a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a SOLVIT hálózatot és annak szolgáltatásait, valamint az egyéb jogorvoslati és állampolgári részvételi mechanizmusokat az uniós polgárok körében, mind uniós szinten (a Parlament Petíciós Bizottsága, az európai ombudsman és az európai polgári kezdeményezések stb.), mind nemzeti szinten (regionális vagy helyi ombudsman, petíciós bizottságok, valamint jogalkotási célú lakossági kezdeményezések stb.);

19.  támogatja a Bizottságnak az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben tett, arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt rendezzen az uniós polgársággal járó jogokról annak érdekében, hogy segítsék a polgárokat az őket megillető jogok jobb megértésében; rámutat, hogy a polgárok számára hozzáférést kell biztosítani valamennyi, az európai polgárság tényleges megerősítéséhez szükséges információhoz, valamint hogy ezt az információt világos és érthető módon kell ismertetni annak érdekében, hogy a polgárok a szükséges információk birtokában dönthessenek a Szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogaik gyakorlása kérdésében; ajánlja az átláthatóság és a proaktív konzuli segítségnyújtás leginkább célravezető eszközökként való előmozdítását, valamint az újonnan érkezők letelepedésének megkönnyítéséhez szükséges információk megfelelő közzétételét;

20.  emlékeztet rá, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szociális biztonsági rendszerek összehangolása és a szakmai képesítések más tagállamokban való elismerése olyan területek, ahol az uniós polgárok gyakran nehézségekbe ütköznek, és határozott jogérvényesítésre szólítja fel a Bizottságot ezen helyzetek orvoslása érdekében;

21.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a polgárok körében egyre nő a politikával kapcsolatos elégedetlenség; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni az idegengyűlölettel, a rasszizmussal, a megkülönböztetéssel és a gyűlöletbeszéddel szembeni küzdelmet;

22.  elismeri, hogy az európai választásokon való részvétel növelésére irányuló fellépés az Unió és a tagállamok közös felelőssége; ösztönzi az utóbbiakat a demokratikus részvétel előmozdítására azáltal, hogy különböző csatornákon keresztül és közérthető nyelven megfelelőbben tájékoztatják a polgárokat a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon való indulási és szavazati jogukról, illetve hogy felszámolják a részvételük előtt álló akadályokat, így a gazdasági, társadalmi vagy nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetést, a tisztességtelen gyakorlatokat vagy a korrupciót; sürgeti a tagállamokat, hogy számolják fel a fogyatékossággal élő polgárok előtt álló hozzáférési akadályokat, és hogy könnyítsék meg a szavazást minden választás során a szavazókörzetüktől távol élő, dolgozó vagy tanuló állampolgárok számára például elektronikus azonosítási és szavazási módozatok bevezetésével;

23.  úgy véli, hogy a választási törvény reformja lehetőséget kínálhatna az Unió demokratikusabbá tételére; felhívja a figyelmet arra, hogy sok ezer európai polgár osztja ezt a nézetet; emlékeztet rá, hogy az európai szintű politikai pártok láthatóságának növelésével ösztönözni kell az európai választásokon való részvételt, valamint hogy az európai parlamenti választások európai jellegének megerősítése az EU és tagállamai közös feladata; ösztönzi a Tanácsot, hogy a fent említett jogszabály felülvizsgálata alkalmával illesszen be a nemek közötti egyenlőséget érvényesítő és a nemek szempontjából kiegyensúlyozott listákat; kéri a Bizottságot, hogy kezelje a szavazati jog európai és helyhatósági választásokon való gyakorlására vonatkozó panaszokat, dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet az elektronikus szavazás európai parlamenti választásokon a lehető legkorábbi időpontban történő bevezetésére, valamint hogy tegye a rendszert nyitottabbá valamennyi uniós polgár számára; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent az uniós tagállamokban élő, hontalan státuszú személyek a fogadó tagállam állampolgárságának felvételére való ösztönzésére, hogy e személyek teljes körű európai uniós polgári jogokkal rendelkezzenek; úgy véli, hogy azon uniós polgárok számára, akik másik uniós tagállamba költöznek és ott lakóhellyel rendelkeznek, biztosítani kell, hogy gyakorolhassák a származási országuk nemzeti választásán történő szavazáshoz való jogukat; felhívja azon tagállamokat, amelyek más tagállamban tartósan élő állampolgáraikat megfosztják választójoguktól, hogy e polgáraik számára könnyítsenek a feltételeken és tartsák fenn a nemzeti választáson történő szavazáshoz való jogukat; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek bármifajta hátrányos megkülönböztetés nélkül élhessenek szavazati jogukkal; támogatja az európai személyi igazolvány a nemzeti azonosító okmányok kiegészítéseként való bevezetésének lehetőségét;

24.  tudomásul veszi a Bizottságnak az európai polgári kezdeményezésről szóló legfrissebb közleményét (COM(2017)0482), amely javasolja a 2011. február 16-i 211/2011/EU rendelet működésének javítása céljából történő felülvizsgálatát; reméli, hogy a rendelet felülvizsgálata eredményeként olyan, az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó eszköz jön létre, amely átláthatóbb, hatékonyabb és fokozottan felhasználóbarát, ugyanakkor biztosítja a polgárok demokratikus és szélesebb körű részvételét az európai vitában és a menetrend meghatározásában; hangsúlyozza a Parlament jövőbeli jelentős jogalkotási szerepét és a Bizottsággal való jó együttműködés fontosságát a rendelet felülvizsgálata során; felszólítja a Bizottságot, hogy a foglaljon bele az európai polgári kezdeményezés jogi elfogadhatóságára vonatkozó feltételek, a bejegyzési előírások és a vizsgálati eljárások felülvizsgálatát célzó rendelkezéseket;

25.  úgy véli, hogy az uniós polgárság érdekében a Bizottságnak fel kell lépnie az európai kulturális dimenzió megerősítése érdekében; szorgalmazza, hogy az „Európa a polgárokért” program finanszírozzon innovatívabb és rendszerszintű hatást elérni képes projekteket; javasolja az „Ismerjük meg Európát” program az „Európa a polgárokért” program mellett, illetve azt kiegészítve történő kialakítását;

26.  az uniós polgárság és annak gyakorlása megerősítése céljából javasolja, hogy a Bizottság ösztönözze európai kérdésekért felelős települési tisztviselők helyi önkormányzatok általi kijelölését, mivel ez a szint van a legközelebb a polgárokhoz;

27.  javasolja, hogy a Bizottság valamennyi székhelyén – a tagállami képviseleteket is beleértve – hozzon létre érkeztetési nyilvántartást, hogy a polgárok személyesen és megfelelő garanciák mellett fordulhassanak írásban bármely uniós intézményhez;

28.  javasolja, hogy a Bizottság az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alá tartozó postai szolgáltatásokkal együttműködve vezessen be olyan üzenetküldő rendszert, amelynek keretében biztosított a dátum és a feladó mellett a tartalom igazolása is, hogy a polgárok személyes eljárás nélkül fordulhassanak igazolt módon írásban az európai intézményekhez;

29.  hangot ad azon meggyőződésének, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkében rögzített, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való alapvető jog, a szabad média és a társadalomban, valamint a médiában a különböző véleményekhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen elemei, és ezért az uniós tagság alkotmányi alapját képezik az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 6. cikkében foglaltak szerint; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meghatározott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a félretájékoztatás kezelése, valamint az állami közmédia kormányoktól való függetlenségének elősegítése érdekében; azt javasolja, hogy valamennyi tagállam közmédiájában szánjanak adott, minimális időt az uniós ügyekkel foglalkozó tartalmaknak; azt javasolja, hogy az uniós intézmények folytassák valamennyi tagállamban és valamennyi hivatalos nyelven sugárzott európai televíziós csatornák létrehozását, valamint a polgárok médiaműveltségének már a korai évektől kezdődő fejlesztését; támogatja a sajtó- és multimédiás termékek terjesztését az Unió valamennyi hivatalos nyelvén; e tekintetben hangsúlyozza, hogy szükség van az európai újságírók nagyobb mértékű tájékoztatására;

30.  kitart amellett, hogy a nyelvi sokszínűség és az átláthatóság kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a polgárok közelebb kerüljenek az EU-hoz, és részt vegyenek annak tevékenységeiben; megjegyzi, hogy az európai ombudsman által 2016-ban lezárt vizsgálatok tárgyának 30 %-át a dokumentumokhoz való hozzáférés teszi ki, ezért ajánlja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának előmozdítását és a lehető legtöbb dokumentum valamennyi hivatalos uniós nyelvre történő lefordítását; támogatja a polgárokkal folytatott párbeszéd fokozását és nyilvános viták ösztönzését annak érdekében, hogy az uniós polgárok jobban megértsék, milyen hatást gyakorol az Unió a mindennapi életükre, és lehetőséget kapjanak a véleménycserében való részvételre különböző célközönségek számára készült televíziós programok keretein belül; felszólít a visszaélések bejelentésére vonatkozó horizontális irányelv létrehozására, amely megfelelő csatornákat és eljárásokat határoz meg az esetek bejelentésére;

31.  támogatja a közszolgáltatási kultúra előmozdítását az EU és a nemzeti intézmények között, és úgy véli, hogy az EU-nak jó példával kell elöl járnia a legmagasabb szintű igazgatási és átláthatósági normák alkalmazásában, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkével összhangban; javasolja, hogy a tagállamokban működő helyi uniós kirendeltségeket alakítsák át egyablakos ügyintézési pontokká, melyek átfogó szolgáltatásokat kínálnak az uniós polgárok számára, a bürokrácia, illetve a bürokrácia az uniós polgársággal járó jogok gyakorlását akadályozó hatásainak csökkentése érdekében; kiemeli az egyszeri adatszolgáltatás elvéhez kapcsolódó projekt fontosságát, amely leveszi azokat a szükségtelen terheket az európai vállalkozások válláról, melyek miatt a határokon átnyúló tevékenységeik során kénytelenek ugyanazokat az adatokat és dokumentumokat ismételten benyújtani a különböző hatóságoknak;

32.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető oktatás létfontosságú szerepet játszik a jövőbeli polgárok jogaikról való tájékoztatásában; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ program révén elő kell mozdítani a transzverzális készségek fejlesztését, amelyek növelik az interkulturális megértést és az aktív részvételt a különböző társadalmakban; ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai kerettanterveikben biztosítsanak nagyobb teret az állampolgári ismeretek oktatásának, különös tekintettel az uniós polgárságra és az uniós ügyekre, és a tanárképzést ennek megfelelően módosítsák; emlékeztet rá, hogy támogatást kell nyújtani az oktatóknak és nevelőknek abban, hogy az uniós jogokról és polgárságról szóló információk az általuk nyújtott oktatás szerves részévé váljanak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az online platformok további népszerűsítésének és fejlesztésének szükségességét, annak érdekében, hogy az oktatás területén dolgozó szakemberek hozzáférhessenek olyan, innovatív többnyelvű oktatási anyagokhoz, amelyek segítik őket abban, hogy ösztönzést és motivációt adjanak a diákoknak az Unióval kapcsolatos tudnivalók elsajátításához; sürgeti a Bizottságot, hogy indítson el egy olyan, az európai polgársággal kapcsolatos oktatásra vonatkozó stratégiát, amely ajánlott iránymutatásokat foglal magában olyan tanterv kidolgozására, amelynek részét képezhetnék uniós intézményekbe tett látogatások;

33.  emlékeztet rá, hogy az uniós jog jelen állása szerint egy tagállam az Unióból való kiválása állampolgárainak uniós polgárságtól való megfosztását vonja maga után; sajnálja, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése lesz az első olyan alkalom az EU történetében, hogy a polgárok elveszítik az uniós szerződések révén megszerzett jogaikat; hangsúlyozza, e jogok elvesztése várhatóan súlyos hatással lesz mindennapi életükre; hangsúlyozza, hogy bármely megállapodásnak az egyenlőség, a szimmetria, a tisztességes bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvén, valamint az uniós jog integritásának maradéktalan tiszteletben tartásán kell alapulnia, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját és annak végrehajtási keretét; sürgeti a tárgyaló feleket, hogy kezeljék kiemelten az érintett polgárok ügyét és szavatolják jogaikat; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően a lehető legnagyobb mértékben tartsák fenn az összes származékos szociális, gazdasági és családi jogot, és különösen az egészségügyi ellátásra vonatkozó jogokat;

34.  javasolja, hogy május 9-ét nyilvánítsák európai munkaszüneti nappá az európai családhoz tartozás európai tudatának megerősítése érdekében;

35.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti jogszabályaik kellően világosak és részletesek legyenek, garantálva a polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz való jogának tiszteletben tartását, továbbá hogy biztosítsák az illetékes nemzeti hatóságok ezzel kapcsolatos megfelelő képzését, valamint hogy kellő pontossággal juttassanak el helytálló információkat az érdekelt felekhez, valamint ösztönözzék a jó együttműködést és a gyors információcserét az egyéb nemzeti hatóságokkal, különösen a határokon átnyúló biztosítási és öregséginyugdíj-ügyek esetében; hatékonyabb együttműködésre szólít fel a befogadó tagállamok és az érintett konzulátusok között, ami biztosítja a megfelelő segítségnyújtási hálózatot és a méltányos bánásmódot a határokon átnyúló esetekben, különösen a gyermek feletti felügyeletet érintő ügyekben; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az örökbefogadást engedélyező határozatok határokon átnyúló elismeréséről;

36.  felhívja az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy tegyék lehetővé a szükséges technikai kritériumoknak megfelelő valamennyi ország számára a schengeni térséghez történő csatlakozást, hogy ezáltal az uniós polgárok gyakorolhassák a határellenőrzések által nem akadályozott szabad mozgáshoz való jogukat;

37.  emlékeztet rá, hogy a biztonságra vonatkozó uniós jogszabályoknak naprakésznek, hatékonynak és eredményesnek kell lenniük a biztonságot veszélyeztető változó fenyegetések megelőzése, felderítése és az azokra adott válaszok tekintetében; felszólít az európai biztonsági stratégia sürgős végrehajtására, a meglevő vonatkozó uniós jogi eszközök jobb érvényesítésére, valamint a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti információcsere és koordináció hatékonyabbá tételére; üdvözli a Bizottság a tagállamok közötti biztonsági együttműködés megerősítésére irányuló kezdeményezéseit; hangsúlyozza az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásának fontosságát a terrorizmus elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok hatékony védelméhez kulcsfontosságú a biztonság területén végrehajtott belső és külső uniós fellépés harmonizációja;

38.  felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy fokozzák a valós és hatékony, a terrorfenyegetés valamennyi dimenzióját kezelő biztonsági unió kidolgozására irányuló erőfeszítéseiket;

39.  véleménye szerint a deradikalizációnak és a radikalizálódás megelőzésének abszolút prioritást kell élveznie az EU-ban, és határozottan fellép az oktatást, az önkéntes és kulturális tevékenységet és az ifjúsági munkát célzó egyedi, ágazatokon átívelő programok és a deradikalizációs programok az intézményekben, helyi közösségekben, civil társadalomban, vallási közösségekben és regionális önkormányzatokban való megerősítése érdekében; véleménye szerint e téren az átfogó szakpolitikát az igazságügyi szférában hosszú távra szóló proaktív deradikalizációs folyamatokkal kell kiegészíteni; hangsúlyozza a társadalmi befogadással kapcsolatos stratégiák és a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló politikák kidolgozásának szükségességét; felhívja a tagállamokat a radikalizálódás holisztikus kezelésére és arra, hogy hasznosítsák a Bizottság kezdeményezésére létrehozott uniós radikalizálódástudatossági hálózat tapasztalatait; hangsúlyozza, hogy a radikalizálódás megelőzését az uniós programok, például az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 vagy az „Európa a polgárokért” program által finanszírozott fellépések révén is lehet támogatni;

40.  felhív az (EU) 2015/637 irányelv teljes és tényleges végrehajtására az uniós polgárok konzuli védelmének biztosítása érdekében olyan harmadik országokban, amelyekben tagállamaik nem rendelkeznek képviselettel;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy az uniós sürgősségi úti okmány vonatkozásában tegyen javaslatot egy új, biztonságosabb formátumra az EU-n kívül élő, képviselettel nem rendelkező azon uniós polgárok számára, akiknek az útlevelét ellopták, az elveszett, megsemmisült vagy átmenetileg nem áll rendelkezésre, ezáltal biztosítva e polgárok biztonságos hazautazását;

42.  hangsúlyozza, hogy a bűncselekmények és a terrorizmus áldozatai számára az egész EU-ban megkülönböztetés nélkül megfelelő szintű jogokat kell garantálni, továbbá tisztelettel és méltó módon kell velük bánni, és egyéni szükségleteikhez és családjuk szükségleteihez mérten is meg kell kapniuk a megfelelő támogatást; hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásmódokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló (EU) 2017/541 irányelvvel összhangban terrortámadás esetén segítik az adott tagállamban nem állampolgár uniós állampolgárokat; hangsúlyozza a terrorizmus áldozatainak védelméről szóló külön irányelv szükségességét;

43.  sajnálatának ad hangot a határokon átnyúló polgári vagy szociális ügyek – mint például családi jog, vagy nyugdíjak – tekintetében fennálló akadályok kapcsán, amelyek számos polgárt akadályoznak abban, hogy maradéktalanul éljenek az uniós polgársággal járó előnyökkel;

44.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különélés vagy válás esetén a szülők és a gyermekek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek nem minden tagállamban azonosak, aminek következtében több száz európai szülő vette fel a kapcsolatot a Petíciós Bizottsággal azt szorgalmazva, hogy rendkívül korlátozott hatásköre ellenére tanúsítson aktívabb magatartást ezen a területen;

45.  kéri a tagállamok közötti együttműködés megerősítését a nemi alapú erőszak áldozatai védelmének biztosítására, valamint annak érdekében, hogy a határon átnyúló családjogi viták esetében a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe;

46.  üdvözli a fiatal európai polgárok érdekeit szolgáló Európai Szolidaritási Testület létrehozását, és kéri e kezdeményezés megfelelő finanszírozását, hogy a minőségi munkahelyeket ne helyettesítsék nem fizetett önkéntes tevékenységgel;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be koordinációs és együttműködési intézkedéseket a kettős adóztatás és az adózás terén tapasztalható megkülönböztetés problémáinak határokon átnyúló összefüggésben való hatékony kezelése, valamint a határokon átnyúló munkavállalói mobilitás realitásainak jobb figyelembevétele érdekében; úgy ítéli meg, hogy a kettős adózással kapcsolatos kérdéseket nem rendezik kielégítő módon, amennyiben ezeket kétoldalú adóegyezmények vagy a tagállamok egyoldalú fellépései révén kezelik, és hogy ezek esetében összehangolt és jól időzített, uniós szintű fellépésre volna szükség;

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) 6622/16. sz. tanácsi dokumentum.
(2) 14268/15. sz. tanácsi dokumentum.
(3) HL C 378., 2017.11.9., 146. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0106.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0385.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0013.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0063.
(8) PE 601.177v04-00.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0512.
(10) PE 597.698v03-00. Lásd még az A8-0265/2017 jelentést.
(11) PE 603.107v02-00. Lásd még az A8-0265/2017 jelentést.
(12) HL L 106., 2015.4.24., 1. o.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0347.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0083.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0142.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat