Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre(1) (CEDAW),

–  tekintettel a CEDAW a nők elleni erőszakról szóló 12., 19. és 35. számú, a dolgozó migráns nőkről szóló 26. számú, valamint a nők menekültstátuszának, menedékjogának, állampolgárságának és hontalanságának nemi dimenziójáról szóló 32. számú általános ajánlásaira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2014. december 18-i 69/167. számú, valamennyi migránst – migrációs jogállásától függetlenül – megillető emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről és előmozdításáról szóló határozatára(2),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre(3),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889., 1960., 2106., 2122. és 2242. sz. határozatára,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951-es egyezményre, annak 1967. évi jegyzőkönyvére(4), valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 43. és 97. sz. egyezményére,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre(5),

–  tekintettel a menekültekről és migránsokról szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 2016. szeptember 19-én elfogadott New York-i nyilatkozatra(6),

–  tekintettel az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési céljára és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelynek célja, hogy békét és jólétet biztosítson a Föld népei számára(7),

–  tekintettel a nők elleni és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló, 2011. április 12-i, az EU által 2017. június 13-án aláírt isztambuli egyezményre(8),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 1976-ban elfogadott és 2011-ben felülvizsgált iránymutatásaira(9),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2012. június 25-án elfogadott európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(10),

–  tekintettel a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott cselekvési tervre(11),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési terv 2017 júniusában esedékes félidős felülvizsgálatára című közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0254,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a nők és lányok életének átalakítása az EU külkapcsolatai révén (2016–2020)” című, 2015-ben elfogadott közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0182),

–  tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án előterjesztett globális stratégiára(12), valamint e stratégia végrehajtásáról szóló első, 2017-ben előterjesztett, „A közös jövőképtől a közös fellépésig: az EU globális stratégiájának végrehajtása” című jelentésre(13),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról és a 2003/444/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(14),

–  tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára (COM(2015)0240) és a 2016. június 7-i, az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2016)0385),

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2007-ben elfogadott és 2017-ben felülvizsgált uniós iránymutatásokra(15),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok képviselői által a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös ülésén tett, „Az új európai konszenzus a fejlődésről: a mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a Tanács, a Parlament és a Bizottság által 2017. június 7-én elfogadott közös nyilatkozatra(16),

–  tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló, 2014-ben elfogadott európai emberi jogi iránymutatásokra(17),

–  tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságának az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikkében, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkében rögzített védelmére,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(18),

–  tekintettel a vallás- és lelkiismereti szabadságnak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkében, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1982-es nyilatkozatban, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 10. cikkében rögzített nemzetközi védelmére,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-én elfogadott tanácsi következtetésekre,(19),

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2013-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(20),

–  tekintettel „Az EU harmadik országokkal szemben folytatott, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról” című, 2001-ben elfogadott és 2012-ban felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(21),

–  tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló ENSZ-jegyzőkönyvre(22), valamint az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményre;

–  tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítésére és védelmére vonatkozó, 2013-ban elfogadott uniós iránymutatásokra(23),

–  tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekről szóló, 2001-ben elfogadott és 2009-ben módosított európai uniós iránymutatásokra(24)

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jognak való megfelelés előmozdításáról szóló, 2005-ben elfogadott és 2009-ben módosított európai uniós iránymutatásokra(25),

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló, 2008-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(26),

–  tekintettel a fegyveres konfliktusok körülményei közé került gyermekekről szóló, 2003-ben elfogadott és 2008-ban módosított európai uniós iránymutatásokra(27),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(28),

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2005 júniusában elfogadott és 2008 decemberében felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(29),

–  tekintettel az EU 2015-ös éves jelentésére(30) az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban,

–  tekintettel „A fegyverexportra vonatkozó, 2008/944/KKBP sz. közös álláspont végrehajtása” című, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(31),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2015. évi éves jelentésről és az Európai Unió e téren 2015-ben folytatott politikájáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(32), valamint az e tárgyban elfogadott korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a harmadik országokban az emberi jogok és a migráció helyzetéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(33),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(34),

–  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című, 2016. július 5-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel az EJT ülésein 2016-ban képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(36),

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i állásfoglalására(37), amelyben felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a Szaúd-Arábiával szembeni európai uniós fegyverembargó bevezetését,

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos állásfoglalásaira,

–  tekintettel a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjra, amelyet 2016-ban Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár kapott meg,

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(38), az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadójának a kisebbségekről, a kasztok szerinti és az öröklött státusz szerinti más megkülönböztető rendszerekről szóló, 2016. január 28-i jelentésére(39), valamint az ENSZ származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó iránymutatási eszközére,

–  tekintettel „A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatás: a kihívásokkal való szembenézés és a nehézségek leküzdése” című, 2011. november 17-i állásfoglalására(40),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0365/2017),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az EU-t olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amelyek létrehozását vezérelték, és amelyeket a világban mindenütt előmozdítani kíván: a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartása; mivel az Unió csatlakozni fog az emberi jogok európai egyezményéhez;

B.  mivel a világban jelenleg az emberi jogok és alapvető szabadságok oly sok helyütt tapasztalható megsértése – többek között az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűnök és népirtás – miatt az egész nemzetközi közösség részéről határozott erőfeszítésekre van szükség;

C.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása, valamint oszthatatlanságának és egyetemességének megvédelmezése a közös kül- és biztonságpolitika sarokkövét képezi; mivel a Parlamentnek a közös kül- és biztonságpolitika ellenőrzésében betöltött szerepéből fakadóan joga van ahhoz, hogy megfelelően tájékoztassák és konzultáljanak vele e politika fő vonatkozásai és az e téren hozott érdemleges döntések tekintetében (az EUSZ 36. cikke);

D.  mivel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, a Tanács által 2016 júniusában elfogadott globális stratégia is megerősíti, hogy az emberi jogokat minden szakpolitikai ágazatban és az intézményben, többek között a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó politikában is rendszerszerűen érvényre kell juttatni;

E.  mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint maguk e külső politikák közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi politikájának alapvető követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az EU gyorsabban reagáljon az emberi jogok megsértésére, már azok elkövetésének korai szakaszában, és egyes esetekben megelőzze és meghiúsítsa azok elkövetését, többek között a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó politika és a kereskedelempolitika terén is;

F.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

G.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni; mivel a kereskedelem és az emberi jogok a harmadik országokban kölcsönösen hatnak egymásra, és mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetében jelenleg vita tárgyát képező vállalati felelősség rendszerében, valamint a globális értékláncok keretében az üzleti közösségnek komoly szerepet kell játszania az emberi jogok, a demokrácia és a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában és pozitív ösztönzésében; mivel a jó kormányzás és a közérdek érdekében cselekvő hatóságok fontos szerepet játszanak az üzleti magatartás kialakításában; mivel az EU részt vesz az emberi jogokra és a vállalkozások felelősségvállalására vonatkozó, kötelező jogi erővel bíró szerződés kidolgozására irányuló erőfeszítésekben;

H.  mivel a legkiszolgáltatottabb csoportok – többek között az etnikai csoportok és a vallási kisebbségek, a fogyatékossággal élő emberek, az LGBTI-közösség, a nők, a gyermekek, a menedékjogot kérők és a migránsok – emberi jogainak védelme kiemelt figyelmet érdemel;

I.  mivel a gyermekek és a nők a háborús övezetekben és az önkényuralmi rendszerekben különösen ki vannak téve fenyegetéseknek, hátrányos megkülönböztetésnek és erőszaknak; mivel a nemek közötti egyenlőség az egyik legfontosabb európai érték, és az EU jogi és politikai keretének szerves részét képezi; mivel a nők és lányok elleni erőszak és hátrányos megkülönböztetés az elmúlt években nőtt;

J.  mivel a tagállamok viselik a végső felelősséget azért, hogy a nemzetközi emberi jogi szerződések és egyezmények életbe léptetése és végrehajtása révén biztosítsák valamennyi emberi jog védelmét, miközben feltárják az emberi jogi jogsértéseket, és hatékony jogorvoslatot biztosítanak az áldozatok számára;

K.  mivel a legsúlyosabb emberi jogi jogsértések, azaz háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények vagy népirtás elkövetői egyre gyakrabban állami és nem állami szereplők;

L.  mivel a gondolatszabadságot, a lelkiismereti szabadságot és a vallásszabadságot – ideértve a hívő vagy laikus magatartást, a vallás gyakorlását vagy nem gyakorlását, illetve valamely vallás felvételének, elhagyásának vagy megváltoztatásának szabad megválasztását – a világon mindenütt, és minden körülmények között fenntartások nélkül szavatolni kell, különösen vallás- és kultúraközi párbeszéd révén; mivel az istenkáromlást bűncselekménnyé nyilvánító törvények széles körben elterjedtek, és egyes államok büntetésekkel sújtják, amelyek skálája a börtönbüntetéstől a korbácsolásig, sőt a halálos ítéletig terjed;

M.  mivel a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a rendszeres, átlátható és tisztességes választások a demokrácia alapvető elemei; mivel bizonytalan, válság sújtotta vagy elnyomó társadalmakban a választások olykor széles körű erőszak kiváltó okait jelentik;

N.  mivel az emberi jogi aggályok kezelése szempontjából az egyik leghatékonyabb eszköz a harmadik országok megszólítása minden lehetséges két- és többoldalú fórumon;

O.  mivel az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdítása érdekében megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani, és e forrásokat a lehető leghatékonyabb módon fel is kell használni;

P.  mivel az ivóvízhez és a szennyvíz-elvezetési szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, és e hozzáférés korlátozása egyes régiókban a geopolitikai feszültségek egyik forrása;

Q.  mivel a tiltott fosztogatás és vandalizmus egyre nagyobb fenyegetést jelent a kulturális örökség részét képező helyszínekre, különösen a Közel-Keleten;

R.  mivel az oktatás kulcsszerepet játszik az emberi jogi visszaélések és a konfliktusok megelőzésében, és hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok demokratikus rendszerekben, fokozottan részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban; mivel a tagállamoknak támogatniuk kell az emberi jogokat, a kölcsönös tiszteletet és a sokszínűséget előmozdító oktatási intézményeket; mivel az egyre gyarapodó kommunikációs csatornák fontos eszközt jelentenek, amelyek módot adnak arra az emberi jogi jogsértések leleplezésére, valamint tájékoztatást és segítséget közvetíthetnek harmadik országokban élő emberek, az emberi jogi jogsértések áldozatai és potenciális áldozatai számára; mivel az átfogó és kategorizált adatok gyűjtése alapvető jelentőséggel bír az emberi jogok megoltalmazása szempontjából, különösen a leginkább kiszolgáltatott, marginalizálódott és a perifériára szorulás által fenyegetett csoportok esetében; mivel többek között megfelelő mutatók alkalmazása is hozzájárulhat annak értékeléséhez, hogy a tagállamok milyen mértékben teljesítették nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeiket;

Általános megfontolások

1.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok háttérbe szorulnak, és továbbra is fenyegetésnek vannak kitéve világszerte; emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy előmozdítja az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát, az alapvető szabadságokat és értékeket, valamint a demokratikus alapelveket, amelyek helyzetét a világon mindenütt javítani kell;

2.  ismételten hangot ad azon határozott meggyőződésének, hogy az EU-nak és tagállamainak aktívan törekedniük kell az emberi jogok és a demokrácia érvényre juttatására, kölcsönösen megerősítve az EU alapját képező elveket valamennyi uniós politikában, többek között a külső dimenzióval rendelkező politikákban is, mint amilyen például a fejlesztéspolitika, a migrációs politika, a biztonságpolitika, a terrorizmus elleni politika, a bővítési politika és a kereskedelempolitika; ismételten felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban annak rendkívüli fontosságára, hogy fokozni kell az összhangot az EU belső és külső politikái között, és jobban össze kell hangolni a tagállamok külpolitikáit; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok világszerte egyre összetettebbek, ezért integrált, egységesített és szigorú nemzetközi megközelítés és együttműködés szükséges; emlékeztet arra a célkitűzésre, hogy az EU hiteles és legitim nemzetközi szereplőként fokozni kívánja nemzetközi befolyását, ehhez azonban képesnek kell lennie arra, hogy az emberi jogokat és a demokráciát az alapító szerződésekben rögzített kötelezettségvállalásaival összhangban a határain túl is előmozdítsa;

3.  hangsúlyozza a megerősített együttműködés jelentőségét a Bizottság, a Tanács, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az Európai Parlament és az uniós küldöttségek között annak érdekében, hogy következetesen és egységesen lehessen fellépni az emberi jogok és a demokratikus elvek védelmében; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy szilárd elkötelezettséget kell vállalni ezen értékek nemzetközi fórumokon, többek között időben megvalósított uniós szintű egyeztetés és a tárgyalások során követett aktív megközelítés révén történő előmozdítása mellett; bátorítja ezzel összefüggésben az EU-t, hogy kezdeményezzen és támogatásában részesítsen ENSZ-határozatokat, valamint az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusa keretében fokozza a több régióra kiterjedő kezdeményezések végrehajtását;

4.  üdvözli, hogy a Parlament plenáris ülések keretében 2016-ben is rendszeresen megvitatta a jogállamiság és a demokratikus alapelvek kérdéseit és az emberi jogok megsértésének eseteit, véleményét különböző parlamenti állásfoglalásokban kifejezésre juttatta, és ilyen témákat a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek ülésein is felvetett;

5.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Emberi Jogi Albizottság (DROI) szoros munkakapcsolatokat tart fenn az EKSZ-szel, egyéb uniós intézményekkel, a civil társadalommal, a többoldalú emberi jogi intézményekkel és az EU emberi jogi különleges képviselőjével;

6.  emlékeztet arra, hogy 2016-ban az Emberi Jogi Albizottság három jelentést készített, éspedig az emberi jogok és a migráció helyzetéről harmadik országokban, a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem szempontjainak érvényre juttatásáról az EU külső kapcsolataiban; felhívja a Bizottságot, hogy foganatosítson kézzelfogható intézkedéseket e saját kezdeményezésű jelentések nyomon követése érdekében;

7.   megjegyzi, hogy 2016-ban a DROI albizottság számos missziót küldött különböző országokba azzal a céllal, hogy információt gyűjtsenek és cseréljenek helyi kormányzati és az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szereplőkkel, ismertetve az Európai Parlament álláspontját, valamint bátorítva az emberi jogok védelmének és az emberi jogok tiszteletben tartásának javítását;

Az emberi jogi kihívások kezelése

8.  súlyos aggodalmának ad hangot a vallási kisebbségek elleni támadások miatt, amelyeket gyakran nem állami szereplők követnek el, például az ISIS/DÁIS; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sok országban az áttérés megakadályozásáról és az istenkáromlásról szóló törvényeket hoztak és hajtanak végre, súlyosan korlátozva, sőt teljesen megakadályozva a vallási kisebbségekhez tartozó és ateista világnézetű embereket a vallás és a meggyőződés szabadságához fűződő jogaik gyakorlásában; intézkedéseket kér az istenkáromlás elleni törvények áldozatául eső vallási kisebbségek, nem hívők és ateisták védelmében, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy vegyenek részt az ilyen törvények hatályon kívül helyezéséről folytatott politikai vitákban; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy növeljék a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadsága tiszteletben tartásának fokozására irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy harmadik országokkal való kapcsolataik során mozdítsák elő a kultúrák és a vallások közti párbeszédet; konkrét fellépést kér a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtása érdekében, többek közt a központban és a küldöttségekben dolgozó uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzésének biztosítása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal a vallás és a meggyőződés szabadságáról az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (EJT) és az ENSZ Közgyűlésében (UNGA) hozott tematikus határozatok előkészítésében; maradéktalanul támogatja Ján Figel, a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különleges képviselő munkáját;

9.  megismétli, hogy a véleménynyilvánítás online és offline szabadsága minden demokratikus társadalom kulcsfontosságú eleme, mivel a pluralizmus kultúráját táplálja, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok elszámoltassák kormányaikat és döntéshozóikat, és támogatja a jogállamiság tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy az online vagy offline véleménynyilvánítás szabadságának – többek között az online tartalom eltávolításában megnyilvánuló – korlátozására csak kivételes körülmények között kerülhet sor, és ha azt törvény rendeli el és célja jogszerű; hangsúlyozza ezért, hogy az EU-nak fokoznia kell a véleménynyilvánítás szabadságának külső politikái és eszközei révén való előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; ismételten felhívja az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy fokozottan kövessék nyomon a véleménynyilvánítás szabadsága és a média korlátozásának valamennyi formáját a harmadik országokban, késedelem nélkül és szisztematikusan ítéljék el ezeket a korlátozásokat, valamint használják fel a rendelkezésükre álló összes diplomáciai és egyéb eszközt e korlátozások feloldására; fontosnak tartja az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtását, valamint ezen iránymutatások hatásának rendszeres nyomon követését; elítéli, hogy 2016-ban sok újságírót és bloggert gyilkoltak meg és börtönöztek be, és felhívja az EU-t, hogy biztosítson hathatós védelmet az újságírók és bloggerek számára; üdvözli a 2016-ben indított új európai kezdeményezést a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR), amely különös figyelmet fordít arra, hogy megfelelően felkészítse az EU küldöttségeit és a harmadik országokbeli médiaszereplőket az iránymutatás megfelelő alkalmazására; hangsúlyozza a gyűlöletbeszéd és az erőszakra uszítás leleplezésének és elítélésének jelentőségét, akár az interneten, akár bárhol másutt kerül ezekre sor, mivel fenyegetést jelentenek a jogállamiságra és az emberi jogok által védett értékekre nézve;

10.  mélyen aggasztja, hogy a civil társadalmi – többek között a hit alapján működő – szervezetek világszerte egyre több támadásnak vannak kitéve, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy a világ minden részében egyre több elnyomó jogszabályt fogadnak el, olykor a terrorizmus elleni küzdelmet használva fel ürügyül; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom mozgásterének csökkenése globális jelenség; emlékeztet rá, hogy a független civil társadalom kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi jogok védelmében és előmozdításában, valamint a demokratikus társadalmak működésében, többek között azáltal, hogy előmozdítja az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a hatalmi ágak különválasztását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy folyamatosan kövessék nyomon az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértéseinek eseteit, ideértve a civil társadalmi szervezetekre és tevékenységeikre vonatkozó tiltások és korlátozások különböző formáit, és tegyék szóvá ezeket az ügyeket, például az olyan jogszabályokat, amelyek célja, hogy szűkítsék a civil társadalom mozgásterét, illetve előmozdítsák az önkényuralmi kormányok által szponzorált nem kormányzati szervezeteket (a kormányzati szervezésű nem kormányzati szervezeteket); felhívja továbbá az EU-t, tagállamait és az uniós küldöttségeket, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt, így az emberi jogi párbeszédet, a politikai párbeszédet és a nyilvános diplomáciát is annak érdekében, hogy rendszeresen felvessék a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők és civil társadalmi aktivisták egyedi eseteit, különösen az önkényes indokokkal és/vagy politikai meggyőződésükre vagy társadalmi szerepvállalásukra tekintettel fogva tartott vagy bebörtönzött személyek ügyeit, és egyhangúan ítéljék el az emberi jogi jogvédők, közöttük a környezetvédelemmel foglalkozó aktivisták elnyomását, zaklatását és meggyilkolását; kéri olyan rendszer létrehozását, amely a civil társadalom működését lehetővé tevő és számára kedvező jogi környezet biztosítása érdekében egyértelmű referenciaértékek és mutatók alapján hatékonyan nyomon követi a civil társadalom mozgásterét;

11.  bátorítja az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai személyzetét, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberi jogi jogvédőket a perek rendszeres nyomon követése, a fogvatartott aktivisták látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása révén; kiemeli a „csendes diplomácia” eszközeinek fontosságát e tekintetben; üdvözli, hogy az EU 2016-ban több, mint 50 országgal kezdeményezett párbeszédet és konzultációkat emberijog-védőkkel kapcsolatos esetekben; hangsúlyozza, hogy az EIDHR sürgősségi alapja támogatásával több mint 250 emberijog-védőt támogatott uniós szinten 2016-ban, ami 2015-hez képest 30%-os növekedést jelent; üdvözli az az emberijog-védőket célzó, a civil társadalom által megteremtett új uniós mechanizmus („ProtectDefenders.eu”) létrejöttét és működését, amely létfontosságú segítséget nyújtott igen sok emberi jogi jogvédő számára; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a program folytatását 2018 októbere után is, és növelje képességeit annak érdekében, hogy még több támogatást nyújthasson az emberi jogok védelmezőinek világszerte;

12.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a kínzás, más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és a halálbüntetés alkalmazása sok országban továbbra is folytatódik szerte a világon, és felhívja az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit ezek felszámolása érdekében; üdvözli e tekintetben a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazására felhasználható bizonyos áruk kereskedelmére vonatkozó uniós jogszabályok felülvizsgálatát; nyomatékosan kéri az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozott diplomáciai erőfeszítések és a témakör közvéleményben való rendszeresebb tudatosítása révén vegyenek részt a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés, többek között a halálbüntetés elleni küzdelemben; felhívja a figyelmet ezzel összefüggésben ara, hogy egyes börtönökben a fogvatartottak körülményei aggodalomra adnak okot, például egészségügyi problémák nem kerülnek kezelésre, és ajánlja, hogy az EKSZ, az uniós küldöttségek és a tagállamok maradéktalanul használjanak ki minden meglévő eszközt, többek között a kínzással kapcsolatos uniós iránymutatásokat is; üdvözli, hogy 2016. decemberében az ENSZ Közgyűlése 117 ország támogatásával határozatot fogadott el a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról; tudomásul veszi, hogy 2016-ban az előző évhez képest csökkent a világban végrehajtott kivégzések száma, ugyanakkor azonban komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kivégzések száma még így is magasabb az előző évtized átlagánál; hangsúlyozza, hogy az áldozatok gyakran a társadalmi berendezkedést bíráló személyek és kiszolgáltatott helyzetű csoportok tagjai; felhívja az országokat azon gyakorlat folytatására, hogy előbb moratóriumot vezetnek be, majd eltörlik a halálbüntetést;

13.  elismeri, hogy a modern információs és kommunikációs technológiák az egész világon potenciálisan rendkívül fontos szerepet töltenek be az emberi jogok támogatásában, védelmében, valamint a jogorvoslatban, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy saját információs csatornáikon keresztül is szisztematikusan ismételjék a Parlament által különböző emberi jogi kérdésekben elfoglalt álláspontot, és tegyenek az EU közös erőfeszítéseinek hatékonyságáért és láthatóságáért; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos kettős felhasználású kiberfelügyeleti technológiákat egyre gyakrabban használnak fel politikusok, aktivisták és újságírók ellen; üdvözli ezzel összefüggésben az uniós intézményekben jelenleg folyó munkát, amelynek célja a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK rendelet(41) frissítése; határozottan elítéli, hogy nő az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárogtatáson keresztül hajtanak végre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy online platformok a terrorista tartalmak és propaganda eltávolítása keretében törlik felületeikről a potenciális háborús bűnökkel kapcsolatos videóbizonyítékokat;

14.  aggodalmát fejezi ki a jogállamiság növekvő mértékű online privatizációja miatt, a világhálón ugyanis magánvállalkozások a demokratikus jogszabályokkal ellentétes szolgáltatói feltételeik alapján dönthetnek alapvető jogok, például a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásáról;

15.  felhívja a Bizottságot olyan bejelentési-cselekvési irányelv elfogadására, amely növeli az eltávolítási eljárások átláthatóságát és arányosságát, és egyúttal hatékony jogorvoslati lehetőségeket bocsát azon felhasználók rendelkezésére, akiknek tartalmát tévesen távolítják el;

16.  elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszakot, többek között a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót és a nemi alapú üldöztetést (ideértve az emberkereskedelmet), valamint a szexturizmust és a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszak háborús fegyverként alkalmazott minden más formáját; felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban háborús bűncselekménynek, az emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekményeknek minősülnek; hangsúlyozza a nőket megillető, többek között szexuális és reproduktív jogok jogalkotás, oktatás és a civil társadalmi szervezetek támogatása révén történő védelmének fontosságát; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020) elfogadását, amely kimerítő listát állít fel a nők jogegyenlőségével és társadalmi szerepvállalásával kapcsolatos helyzetének javítására szolgáló intézkedésekről; hangsúlyozza e határozat hatékony végrehajtásának fontosságát; üdvözli továbbá a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, a nemek egyenlőségét és a nők jogait világszerte előmozdítani hivatott dokumentum elfogadását; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy miden tagállam ratifikálja és hatékonyan végrehajtsa az isztambuli egyezményt; rámutat, hogy az oktatás a nőkkel és gyermekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és erőszak leküzdésének legjobb eszköze, kéri a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozzák a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) értelmében a nőket megillető jogokkal kapcsolatos kötelezettségek és kötelezettségvállalások teljesítésére irányuló erőfeszítéseiket, és harmadik országokat is bátorítsanak erre; úgy véli, hogy az EU-nak folytatnia kell a nők támogatásának általános érvényesítését a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) műveleteiben, a konfliktus-megelőzés és a konfliktust követő újjáépítés során; ismételten kiemeli az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatának jelentőségét; hangsúlyozza a nők rendszeres, egyenlő, teljes körű és aktív részvételének fontosságát a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, az emberi jogok és demokratikus reformok előmozdításában, valamint a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktus utáni – tartós és stabil politikai megoldásokhoz vezető – újjáépítési és demokratikus átállási folyamatokban; emlékeztet arra, hogy a 2016. évi Szaharov-díjat 2016-ban Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár, az ISIS/Dáis által elkövetett szexuális rabszolgaság túlélői kapták meg;

17.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető egészségügyi ellátás, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartása, illetve az ezekhez való hozzáférés, a családtervezés, valamint a megfelelő női egészségügyi termékekhez és az anya-, terhes- és újszülöttgondozási egészségügyi ellátáshoz és a biztonságos terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés fontos tényezők a nők életének megmentésében, és hozzájárulnak a nagy kockázatú szülések elkerüléséhez, valamint a csecsemő- és kisgyermekkori halálozás csökkentéséhez; elfogadhatatlannak tartja, hogy a nők és lányok teste, különösen ami a szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat illeti, még mindig ideológiai csatározások tárgyát képezi; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy ismerjék el a nők és lányok testi integritáshoz és önálló döntéshozatalhoz való elidegeníthetetlen jogát, továbbá elítéli a nők szexuális és reproduktív jogaival szembeni gyakori visszaéléseket, beleértve a családtervezési szolgáltatásokhoz, a fogamzásgátlókhoz, valamint a biztonságos és legális terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférésük megtagadását;

18.  határozottan elítéli az általános tilalmi szabály visszaállítását és kiterjesztését, illetve annak a nők és lányok globális egészségügyi ellátására és jogaira gyakorolt hatását; megismétli az Unió és a tagállamok számára tett felhívását, hogy töltsék be az USA által hagyott pénzügyi űrt a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén, mind nemzeti, mind uniós fejlesztési támogatások felhasználásával;

19.  emlékeztet arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió és tagállamai alapvető elve, a nemek közötti egyenlőség érvényesítése pedig az Unió fő célkitűzéseinek egyike, amelyet a Szerződések is rögzítenek; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését az EU egyik alapelveként építse be valamennyi uniós jogszabályba, iránymutatásba, fellépésbe és finanszírozásba, külön hangsúlyt fektetve az EU külkapcsolati politikájára; kiemeli, hogy erősíteni kell az uniós küldöttségek és a társadalmi nemek kérdéséért felelős EKSZ-főtanácsadó szerepét azáltal, hogy külön költségvetést biztosítanak a hatáskörébe tartozó terület számára;

20.  felhívja az EKSZ-t, hogy gondoskodjon róla, hogy az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakán született eredmények beépüljenek szakpolitikájába, és új lendületet adjanak a nők gazdasági szerepvállalása előmozdításának a munka változó világában a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni fellépés során;

21.  megjegyzi, hogy a nők szerepvállalása pozitív módon járul hozzá az inkluzív, igazságos és békés társadalom megvalósításához és a fenntartható fejlődéshez; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepvállalását a fenntartható fejlesztési célok mindegyike kifejezetten előtérbe helyezi, és hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nők jogai maradéktalan érvényre juttatása, valamint a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalását, valamint a döntéshozatali folyamatokban való részvételüket előmozdító szakpolitikák hatékony megvalósítása érdekében; kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani az őslakos nők szerepvállalására;

22.  rámutat, hogy a nőket ösztönözni kell saját szakszervezetekben való részvételre, és nem szabad őket hátrányosan megkülönböztetni, amikor finanszírozást igényelnek vállalkozásaik számára;

23.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa mindazokat a női szervezeteket, amelyek napi szinten foglalkoznak a humanitárius válságokat és konfliktusokat elszenvedő nők támogatásával;

24.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy a gyermekek számára jogi védelmet kell biztosítani, ezért sürgősen meg kell valósítani a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRC) és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálását és hatékony végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a gyermekek gyakran sajátos jogsértések áldozatai, akiket például a gyermekházasság vagy a női nemi szerv megcsonkítása fenyeget, és ezért fokozott védelemre van szükségük; hangsúlyozza, hogy a gyermekmunka, a gyermekek toborzása fegyveres konfliktusokban, valamint a korai és kényszerházasságok egyes országokban továbbra is égető problémát jelentenek; kéri, hogy az EU rendszeresen konzultáljon a gyermekek jogait védő érdemleges helyi és nemzetközi szervezetekkel, és harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédei során emlékeztesse a részes államokat az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeikre; üdvözli az Európa Tanács 2016 és 2021 közötti időszakra szóló gyermekjogi stratégiáját; felkéri az EU-t, hogy folytassa az EU–UNICEF „A gyermekjogok integrálása a fejlesztési együttműködésbe“ című gyermekjogi eszközrendszerének népszerűsítését külkapcsolataiban és hogy ezen a téren megfelelő képzésben részesítse az uniós képviseletek személyzetét; ismételten kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az elkövetkező öt évben követendő átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre annak érdekében, hogy a gyermekek jogainak érvényre juttatása kiemelt figyelmet kapjon az EU külső politikáiban, valamint üdvözli, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében 2016-ban forrásokat bocsátottak rendelkezésre azzal a céllal, hogy támogassák az ENSZ ügynökségek által a gyermekek jogainak érvényre juttatása érdekében foganatosított intézkedéseket azzal a céllal, hogy a rászoruló gyermekek a lehető leghatékonyabb segítségben részesüljenek, különösen az egészségügyi rendszerekhez, az oktatáshoz, a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés tekintetében; felszólít a hontalan gyermekek, különösen a szülők származási országától eltérő országban született gyermekek és a migráns gyermekek helyzetével kapcsolatos probléma sürgős megoldására;

25.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, vallásra, nemre, nemi irányultságra, nemi jellegre, nyelvre, kultúrára, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az emberi jogi és politikai párbeszéd, az uniós küldöttségek munkája és a nyilvános diplomácia révén fokoznia kell a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus, idegengyűlölet és az intolerancia más formáinak felszámolására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak továbbra is elő kell mozdítania az ezen ügyet támogató valamennyi ENSZ-egyezmény megerősítését és maradéktalan végrehajtását;

26.  ismételten hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek valamely személy felett ellenőrzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történő nyújtásával vagy elfogadásával; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hozzanak intézkedéseket a személyek, különösen nők és gyermekek kizsákmányolásának bármely formáját erősítő és emberkereskedelemhez vezető kereslet visszaszorítására, fenntartva az emberi jogokon alapuló és az áldozatokra összpontosító megközelítést; ismételten emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamnak végre kell hajtania az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiát és az ugyanezzel foglalkozó 2011/36/EU irányelvet(42); mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a migránsok és menekültek rendkívül ki vannak szolgáltatva a kizsákmányolás, embercsempészet és emberkereskedelem veszélyének; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az emberkereskedelem és a migránsokkal folytatott embercsempészet fogalmai közötti különbségtételt;

27.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedőivel szemben elkövetett, folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; megismétli felhívását, amely szerint a kaszton alapuló megkülönböztetéssel szemben uniós politikát kell kidolgozni, és felhívja az EU-t minden lehetőség felhasználására annak kifejezése érdekében, hogy rendkívül aggasztónak tartja ezt az emberi jogi visszaélést; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és támogassák az ENSZ keretében és küldöttségi szinten ezzel kapcsolatosan tett kezdeményezéseket, végrehajtva és nyomon követve a 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlesztési célokat, nyomon követve a származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó új ENSZ-iránymutatást, valamint támogatva az ENSZ a kasztokon alapuló megkülönböztetés problémájával foglalkozó emberi jogi mechanizmusaiban megfogalmazott ajánlások tagállamokban történő végrehajtását;

28.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kisebbségek még mindig fokozottan ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy számos kisebbség csak kevéssé vagy egyáltalán nem fér hozzá a politikai képviselethez és súlyos szegénységben él; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy felszámolja a kisebbségekkel szemben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek jogait és teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

29.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD) ratifikálását, és megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények ratifikálják és hatékonyan végrehajtsák azt; hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság nem csökkenti az emberi méltóságát, így az államoknak kötelességük védelmet nyújtani számukra; különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek jogait az EU valamennyi vonatkozó szakpolitikájába, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét; felhívja az EU-t, hogy a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet építse be külső fellépésébe és fejlesztési támogatási politikáiba; üdvözli ezzel összefüggésben a fogyatékossággal élők jogainak a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusba való belefoglalását;

30.  megismétli, hogy támogatja emberi jogi záradékok beillesztését az EU és harmadik országok között kötött nemzetközi megállapodásokba, ideértve a kereskedelmi és befektetési megállapodásokat is; emlékeztet rá, hogy valamennyi emberi jogot egyenértékűként, oszthatatlanként, egymástól függőként és egymáshoz kapcsolódóként kell kezelni; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan és rendszeresen kövesse nyomon e záradékok végrehajtását, és időközönként nyújtson be jelentéseket a Parlamentnek az emberi jogok tiszteletben tartásáról a partnerországokban; felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon strukturáltabb és stratégiai jellegű megközelítést az emberi jogi párbeszédek vonatkozásában a jövőbeni megállapodások keretén belül; kedvezően ítéli meg a GSP+ preferenciarendszert, amelyet az emberi jogokról szóló és munkaügyi normákat előíró 27 különösen fontosabb nemzetközi egyezmény tényleges végrehajtását ösztönző eszköznek tekint; szorgalmazza a GSP+ tényleges végrehajtásárát, és elvárja, hogy a Bizottság visszajelzést adjon a Parlamentnek és a Tanácsnak a rendszer ratifikálásának állásáról és a rendszer keretében elért eredményekről; ismételten hangsúlyozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek megfelelő végrehajtásának jelentőségét;

31.  ismételten leszögezi, hogy az európai vállalkozások tevékenységeinek harmadik országokban is maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi szabályoknak, továbbá felkéri az EU-t és tagállamait, hogy gondoskodjanak ennek teljesüléséről; ismételten megerősíti emellett a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításának fontosságát, valamint annak jelentőségét, hogy az európai vállalkozások játsszanak vezető szerepet az üzleti magatartással és az emberi jogok kölcsönhatásaival kapcsolatos nemzetközi normák előmozdításában, hangsúlyozva, hogy a jogvédő szervezetek és a vállalkozások közötti együttműködés lehetőséget nyújtana a helyi szereplőknek és fejlesztené a civil társadalmat; elismeri, hogy a globális értékláncok hozzájárulhatnak az alapvető nemzetközi munkaügyi, környezetvédelmi és szociális normák javításához, továbbá lehetőséget és kihívást jelentenek a fenntartható fejlődés és az emberi jogok előmozdítása tekintetében, különösen a fejlődő országokban; felhívja az EU-t, hogy játsszon aktívabb szerepet a globális értékláncok megfelelő, tisztességes, átlátható és fenntartható kezelésének elérésében és az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások – köztük a munkavállalói jogok megsértése –enyhítésében; rámutat azonban, hogy a vállalkozásokhoz kapcsolódó emberi jogi visszaélések esetén garantálni kell, hogy az áldozatok hozzáférjenek a jogorvoslati lehetőségekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy garantálja, hogy az EBB által támogatott projektek megfeleljenek az EU emberi jogi politikájának és vállalásainak; megjegyzi, hogy a tárgyalások jelenleg is zajlanak egy kötelező érvényű szerződésről a nemzetközi vállalatok és más üzleti vállalkozások emberi jogi kötelezettségeiről; ösztönzi az EU-t, hogy konstruktívan vegyen részt e tárgyalásokban;

32.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy minden politikai tekintélyüket latba véve törekedjenek a tömeggyilkosságnak, háborús bűnnek vagy az emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető mindennemű cselekmény megelőzésére, ha pedig ilyen cselekmények mégis előfordulnak, akkor reagáljanak azokra hatékonyan és összehangolt módon, minden szükséges erőforrást mozgósítva az elkövetők – például az egyetemes joghatóság elvének alkalmazása révén történő – bíróság elé állítása, valamint az áldozatok segítése, illetve a stabilizációs és megbékélési folyamatok támogatása érdekében; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy hozzon létre eszközöket – mint amilyen például az uniós korai előrejelző rendszer –, amelyekkel az erőszakos konfliktusok keletkezésének, megismétlődésének és kibontakozásának megelőzése érdekében a lehető legkisebbre csökkenthető a figyelmeztetés és a reakció közötti időtartam;

33.  felszólítja az EU-t, hogy biztosítson támogatást azoknak a szervezeteknek (többek között nem kormányzati szerveknek, nyílt oknyomozó szervezeteknek, valamint a civil társadalomnak), amelyek gyűjtik, megőrzik és védik a bűncselekmények digitális és más jellegű bizonyítékait, annak érdekében, hogy nemzetközi büntetőeljárás alá lehessen helyezni az elkövetőket;

34.  súlyos aggodalmát fejezi ki a kulturális örökségi helyszínek szíriai, iraki, jemeni és líbiai elpusztításával kapcsolatban; megjegyzi, hogy a világ 38 veszélyeztetett kulturális örökségi helyszíne közül 22 a Közel-Keleten található; támogatja a „Kulturális örökség kezdeményezés” tevékenységét, és annak a Szíriában és Irakban folytatott, a régészeti és kulturális örökség megsemmisítésével kapcsolatos tényfeltáró tevékenységét;

35.  üdvözli, hogy az EU is támogatja az ENSZ által létrehozott nemzetközi, pártatlan és független mechanizmust (IIIM), amelynek célja a Szíriában elkövetett súlyos bűncselekmények vizsgálata; hangsúlyozza, hogy fontos lenne, hogy Irakban is létrehozzanak egy hasonló független mechanizmust; felhívja az EU-t és azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy pénzügyileg is járuljanak hozzá az IIIM munkájához;

36.  határozottan elítéli az állami szereplők, valamint a nem állami szereplők által elkövetett gyalázatos bűncselekményeket és emberi jogi jogsértéseket; elborzasztja az elkövetett bűncselekmények széles skálája: a gyilkosságok, a kínzás, a háborús fegyverként alkalmazott nemi erőszak, a rabszolgaságra kényszerítés, a szexuális rabszolgaság, a gyermekkatonák toborzása, az erőszakos vallási áttérítések, valamint a vallási kisebbségek módszeres „felszámolása” és legyilkolása; emlékeztet rá, hogy az ISIS/Dáis által ellenőrzött területeken élő vallási kisebbségek által elszenvedett helyzetet az Európai Parlament az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalásában(43) népirtásnak minősítette; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak támogatniuk kell a nem állami csoportok – mint például az „ISIS/Dáis” – tagjai ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság által folytatott büntetőeljárást, kérve az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot ruházza fel joghatósággal vagy biztosítsa, hogy egy ad-hoc igazságszolgáltatási fórum által, vagy az egyetemes joghatóság elve alapján igazságot szolgáltassanak;

37.  ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a Római Statútumot, az ügyészi hivatalt, az ügyész „proprio motu” hatásköreit, valamint az új vizsgálatok indítása tekintetében elért haladást, ezek ugyanis az atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége ellen vívott küzdelem lényeges eszközei; felkéri az összes tagállamot, hogy ratifikálják az agresszió bűntettéről szóló kampalai módosításokat, és vegyék fel az „atrocitásokkal járó bűncselekményeket” az EU hatáskörébe eső bűncselekmények listájára; elítéli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának vagy függetlenségének aláásására irányuló valamennyi kísérletet, és kéri az Uniót és tagállamait, hogy folyamatosan működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatainak és határozatainak támogatása érdekében, hogy véget vessenek a nemzetközi bűncselekmények büntetlenségének, a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött személyek letartóztatása vonatkozásában is; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy folyamatosan támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatait és határozatait, valamint tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő, hogy egyes országok ne működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, valamint reagáljanak megfelelően, ha ez mégis megtörténik, továbbá biztosítsanak megfelelő finanszírozást e célra; üdvözli az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság 2016. július 6-án Brüsszelben tartott találkozóját, amely a 2. EU–Nemzetközi Büntetőbíróság kerekasztal találkozó előkészítése keretében lehetővé teszi a Nemzetközi Büntetőbíróság és az uniós intézmények érintett személyzete számára, hogy azonosítsák a fellépés közös területeit, információkat cseréljenek és javítsák együttműködésüket; mély sajnálattal veszi tudomásul a Római Statútumból való kilépésről szóló közelmúltbeli bejelentéseket, amelyek megnehezítik az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, ezért határozottan elítélendők; úgy véli, hogy a Bizottságnak, az EKSZ-nek és a tagállamoknak továbbra is a Római Statútum ratifikálására és alkalmazására kell ösztönözniük a harmadik országokat; ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy nevezzen ki a nemzetközi humanitárius joggal és nemzetközi igazságszolgáltatással foglalkozó uniós különleges képviselőt, akinek megbízatásába tartozik, hogy az EU teljes külpolitikájában előmozdítsa, általánosan érvényesítse és képviselje az EU büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ elszámoltathatósági mechanizmusait, és az ENSZ többoldalú fórumain, többek között az Emberi Jogi Tanácsban szavazzanak meg minden, az elszámoltathatóságra vonatkozó határozatot;

38.  sürgeti az EU-t, hogy a demokrácia megszilárdításának alapvető pilléreként két- és többoldalú szinten egyaránt fokozza a jogállamiságnak és az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; bátorítja az EU-t, hogy a harmadik országokban folyó jogalkotási és intézményi reformfolyamatok tekintetében biztosított segítségnyújtással világszerte támogassa a méltányos közigazgatást és igazságszolgáltatást; bátorítja továbbá az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítása céljából rendszeresen kövessék nyomon a bírósági eljárásokat;

39.  súlyos aggodalommal és szolidaritással figyeli, hogy egyre több migráns, menekült és menedékkérő, köztük egyre több nő válik a konfliktusok, az erőszak, az üldöztetés, a kormányzási mulasztások, a szegénység, az irreguláris migráció, illetve az emberkereskedő és embercsempésző hálózatok áldozataivá; hangsúlyozza, hogy sürgősen ténylegesen kezelni kell a migrációs áramlások kiváltó okait és hosszú távú megoldásokat kell találni az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásával, és ezért foglalkozni kell a menekültválság külső dimenziójával is, többek között fenntartható megoldásokat találva az EU szomszédságában kialakult konfliktusokra például azon érintett harmadik országokkal folytatott együttműködés és partnerkapcsolatok fejlesztésével, biztosítva a nemzetközi jog és az emberi jogok ezen országokban való érvényesülését; súlyos aggodalmának ad hangot a migráns gyermekek, és köztük az eltűnt, kísérő nélküli migráns gyermekek ellen elkövetett erőszak miatt, és áttelepítési, családegyesítési rendszereket, valamint humanitárius folyosókat szorgalmaz; rendkívül aggasztónak tartja a belső menekültek szenvedését és növekvő számát, továbbá kéri biztonságos hazajutásukat, áttelepítésüket vagy helyi integrációjukat; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak humanitárius támogatást az oktatás, a lakhatás és az egészségügy területén és más humanitárius területeken a menekültek hazájához legközelebb, és ezzel segítsék elő a visszatérési politikák megfelelő végrehajtását; hangsúlyozza a migráció átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésének szükségességét, és felhívja az Európai Uniót, hogy továbbra is működjön együtt az ENSZ-szel, a regionális szervezetekkel, kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel; kéri a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a közös uniós menekültügyi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, különösen a kiszolgáltatott menedékkérők védelme tekintetében, hangsúlyozza, hogy a biztonságos ország és a biztonságos származási ország elve nem képezheti akadályát a menedékjog iránti kérelmek egyéni vizsgálatának; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az EU külpolitikája ne váljon a „migrációkezelés” eszközévé; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országoknak a migráció kezelésében való együttműködés céljából odaítélt pénzeszközök tekintetében biztosítsák a teljes átláthatóságot, valamint garantálják, hogy az ilyen együttműködés ne kedvezzen az emberi jogok megsértésében érintett struktúráknak, hanem járjon együtt az említett országokban tapasztalható emberi jogi helyzet javulásával;

40.  úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködésnek együtt kell járnia az emberi jogok és demokratikus alapelvek, például a jogállamiság és a jó kormányzás előmozdításával; ebben az összefüggésben emlékeztet az ENSZ nyilatkozatára, miszerint az emberi jogokon alapuló megközelítés nélkül nem lehet maradéktalanul megvalósítani a fejlesztési célokat; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU elkötelezetten támogatja a partnerországokat, figyelembe véve fejlettségi helyzetüket, valamint az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában elért eredményeiket;

41.  rámutat, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye által fenyegetett személyek aránya magasabb a nők körében, és arra kéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló intézkedései terén, fejlesztési politikáinak részeként.

42.  emlékeztet rá, hogy a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont második kritériuma kötelezi a tagállamokat, hogy minden fegyverkiviteli engedély megadása előtt megvizsgálják a célország emberi jogi viszonyait; emlékeztet ezzel összefüggésben a Bizottság által az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben a biztonsági erőkkel és az EU emberi jogi politikájának végrehajtásával kapcsolatban vállalt kötelezettségre, amely magában foglalja gondossági politika kidolgozását és végrehajtását is e terén;

43.  megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, támogatva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az EU-t, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát;

44.  úgy véli, hogy az Uniónak folytatnia kell arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje az LMBTI-személyek emberi jogait, összhangban az e témára vonatkozó uniós iránymutatásokkal; felszólít az iránymutatások teljes körű végrehajtására, többek között a harmadik országokban dolgozó uniós alkalmazottak képzése révén; sajnálatosnak tartja, hogy 72 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből 13 országban halálbüntetéssel sújtják, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények, például identitásuk nyilvános vállalásának kikényszerítése, gyűlölet-bűncselekmények, online és offline gyűlöltbeszéd és nevelő célzatú nemi erőszak nem maradhatnak büntetlenül; tudomásul veszi, hogy egyes országokban jogszabály született az azonos neműek házasságáról és élettársi kapcsolatáról, valamint szorgalmazza ezek szélesebb körű elismerését; elítéli a nők és kisebbségi csoportokhoz tartozó személyek testi integritásának megsértését; felszólítja az államokat, hogy helyezzék törvényen kívül e gyakorlatokat, lépjenek fel az elkövetőkkel szemben, és támogassák az áldozatokat;

45.  megerősíti, hogy alapvető fontosságú a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem, hogy garantálható legyen a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása; határozottan elítéli az ilyen gyakorlatokkal szembeni megengedő hozzáállást;

46.  emlékeztet arra, hogy a korrupció fenyegetést jelent az emberi jogok egyenlő érvényesülésére és aláássa a demokratikus folyamatokat, így a jogállamiságot és tisztességes igazságszolgáltatást; véleménye szerint az Európai Uniónak a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi platformján hangsúlyoznia kell a közügyek, az államháztartás és a köztulajdon sérthetetlenségének, elszámoltathatóságának, valamint megfelelő igazgatásának fontosságát, az ENSZ korrupció elleni egyezményében (UNCAC) foglalt előírásoknak megfelelően; javasolja, hogy az EU szakértelmével következetesebben és szisztematikusabban támogassa a harmadik országokat a korrupció kezelésére irányuló erőfeszítéseikben, független és hatékony korrupcióellenes intézményeket hozva létre és szilárdítva meg; felhívja többek között a Bizottságot, hogy a harmadik államokkal kötendő minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás keretében tárgyaljon a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezésekről;

47.  hangsúlyozza az államok és más kötelezettségviselő szereplők alapvető kötelezettségeit és felelősségét az éghajlatváltozás mérséklése, az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások megelőzése és a politikai koherencia megerősítése szempontjából annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések kellően ambiciózusak és megkülönböztetésmentesek legyenek, és egyébként is megfeleljenek az emberi jogi kötelezettségeknek; hangsúlyozza, hogy az ENSZ becslései szerint 2050-re sok környezeti menekülttel kell számolnunk; hangsúlyozza a kereskedelmi politikák, a környezeti politikák és a fejlesztéspolitikák közötti kapcsolatot, továbbá az említett politikák által az emberi jogok tiszteletben tartására adott esetben gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásokat; üdvözli a nemzetközi eltökéltséget a környezeti és természeti katasztrófákkal kapcsolatos kérdések és az éghajlatváltozás emberi jogi megfontolásokba történő integrálását illetően;

48.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt években jelentősen nőttek a nagyarányú földszerzési jelenségek a fejlődő országokban; úgy véli, hogy az erőforrások kiaknázása és kisajátítása elleni küzdelmet prioritásként kell kezelni; elítéli a nagyarányú földszerzéshez és a természeti erőforrások megkülönböztetés nélküli kiaknázásához hasonló gyakorlatokat; kéri az Európai Bizottság sürgős fellépését annak nyomon követése érdekében, amit az Európai Parlament a témával kapcsolatos számos korábbi állásfoglalásában kért;

49.  kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell az emberi jogok, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz – például a vízhez vagy a csatornázáshoz – való hozzáférés beépítését a szociális, oktatási, egészségügyi és biztonsági politikákba;

50.  felszólítja a nemzetközi szervezeteket, a nemzeti kormányokat, a nem kormányzati szerveket és az egyéneket, hogy egymással együttműködve dolgozzanak ki megfelelő szabályozási keretet annak biztosítása érdekében, hogy a világon mindenki hozzájusson a minimálisan szükséges vízmennyiséghez; hangsúlyozza, hogy a víz nem kereskedelmi árucikk, hanem a fejlődés és a fenntarthatóság lételeme, és hogy a víz privatizálása nem mentesíti az államokat emberi jogi kötelezettségeik alól; felhívja azon országokat, amelyekben a víz feszültség vagy konfliktus forrása, hogy másokkal együttműködve dolgozzanak ki vízmegosztási terveket, hogy mindenki jól járjon, és régiójuk fenntartható és békés fejlődésnek indulhasson;

A demokrácia támogatásával kapcsolatos kihívások és tevékenységek

51.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell az emberi jogokat demokratikusan és hatékonyan védő intézményeket és a civil társadalmat a demokratikus folyamat előmozdítására irányuló erőfeszítéseik során; üdvözli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze világszerte felbecsülhetetlen támogatást nyújt a civil társadalmi szervezeteknek, valamint rámutat, hogy továbbra is ez az EU legfontosabb eszköze az emberi jogi külpolitikájának megvalósításában; üdvözli ezenfelül a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy előmozdítsák a demokráciát, valamint az alapvető jogok és a szabadságjogok tiszteletben tartását az EU keleti és déli szomszédságában;

52.  emlékeztet arra, hogy a demokratikus átalakulásról a bővítési és szomszédsági politika keretében nyert tapasztalatok és tanulságok pozitív hozzájárulhatnak azon legjobb gyakorlatok azonosításához, amelyeket világszinten is fel lehetne használni a demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására;

53.  ezzel összefüggésben ismételten kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat a demokrácia támogatására vonatkozóan;

54.  javasolja, hogy az EU fokozza a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítésének kialakítására irányuló erőfeszítéseit – a szabad és tisztességes választások e folyamatnak csupán egyik dimenzióját képezik –, hozzájárulva a demokratikus intézmények és a választási folyamatokba vetett közbizalom megerősítéséhez világszerte;

55.  üdvözli, hogy az EU 2016-ban nyolc választási megfigyelő missziót (EOM) és nyolc választási szakértői missziót (EEM) indított a világ számos országába; felhívja a figyelmet arra, hogy az EU 2015 óta 17 választási megfigyelő missziót és 23 választási szakértői missziót küldött; megismétli, hogy kedvezően ítéli meg a választási folyamatok vonatkozásában nyújtott uniós támogatást, valamint a választási megfigyelőknek biztosított uniós támogatást és választási segítségnyújtást; üdvözli és teljes mértékben támogatja a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport (DEG) e tekintetben végzett munkáját;

56.  emlékeztet a választási megfigyelő missziók által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követésének fontosságára, melynek révén fokozható a hatásuk és az érintett országok demokratikus normái tekintetében nyújtott uniós támogatás;

57.  üdvözli, hogy a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó jelenlegi uniós cselekvési terv keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel és civil társadalmi szervezetekkel, hozzájárulva azok szerepének növeléséhez és ezáltal a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

58.  hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok jelenlegi politikai fejleményeinek fényében az Unió bővítési politikája a demokratikus elveket és az emberi jogok tiszteletben tartását célzó erőfeszítések egyik leghatékonyabb eszköze; felszólítja a Bizottságot, hogy még határozottabban támogassa ezekben az országokban a demokratikus politikai kultúra megerősítését, a jogállamiság tiszteletben tartását, a média és az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint a korrupció elleni küzdelmet; hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának továbbra is középpontba kell helyeznie az emberi jogok és a demokratikus alapelvek védelmét, aktív előmozdítását és megvalósítását; megismétli, hogy az emberi jogok és a demokrácia védelme, aktív támogatása és megvalósítása mind a partnerországok, mind az EU érdekében áll; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniónak folytatnia kell azt a partnereivel, különösen a szomszédságában található partnereivel szemben vállalt kötelezettségét, hogy a nemzetközi rend megerősítésének és szomszédságában a stabilitás biztosításának legjobb eszközeiként támogatja a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, védelmezi az emberi jogokat és segíti a jogállamiság megteremtését; emlékeztet rá, hogy az „Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezés képes és köteles is irányt szabni a térségben zajló politikai párbeszédnek, valamint tenni az emberi jogok és a demokrácia helyzetének előmozdításáért a régióban; emlékeztet rá, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak teljes körűen garantálniuk kell az emberi jogok biztosítását, valamint szigorúan teljesíteniük kell a koppenhágai kritériumokat, és ezek figyelmen kívül hagyása a tárgyalások felfüggesztéséhez vezethet;

59.  hangsúlyozza, hogy a békeépítés magában foglalja a konfliktusok megelőzését és visszaszorítását, a politikai, társadalmi-gazdasági és biztonsági intézmények ellenálló képességének erősítését, és ezzel a hosszú távon is fenntartható béke és fejlődés alapjainak lehelyezését; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdítása elengedhetetlen a békéhez;

Uniós politikák által közvetített átfogó és következetes emberi jogi és demokráciatámogatási megközelítés

60.  megjegyzi, hogy elfogadásra került az EU 2016-os éves jelentése az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentés elengedhetetlen eszköze az emberi jogok és a demokrácia egész világon tapasztalható helyzetével kapcsolatos uniós politika vizsgálatának, az arról szóló tájékoztatásnak és vitának és ez az eszköz azért is hasznos, mert átfogó áttekintést nyújt az EU prioritásairól, erőfeszítéseiről és kihívásairól e területen, és segít további hatékony módszereket találni ezek megoldására;

61.  határozottan megismétli az alelnöknek/főképviselőnek szóló meghívását, amely szerint évente két alkalommal plenáris ülésen vegyen részt az európai parlamenti képviselőkkel folytatott közös vitán, egyszer az éves jelentés előterjesztésekor, egyszer pedig az arra a saját jelentésében adott válasz keretében; ismét hangsúlyozza a folyamatos intézményközi párbeszéd fontosságát, különösen az Európai Parlament emberi jogokkal kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásainak utánkövetésének terén; emlékeztet arra, hogy az írásbeli válaszok az intézményközi kapcsolatokban is fontos szerepet játszanak, mivel lehetővé teszik a Parlament által felvetett minden kérdés rendszeres és mélyreható nyomon követését, és ezáltal hozzájárulnak a hatékony koordináció erősítéséhez; felkéri az alelnököt/főképviselőt, valamint az EKSZ-t, hogy válaszoljanak érdemben az írásbeli kérdésekre, és a lehető legmagasabb szinten vessék fel az emberi jogok kérdését az érintett országokkal folytatott párbeszéd során;

62.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az Unió által 2016-ben az emberi jogok és a demokrácia területén végzett tevékenységekről szóló kimerítő jelentésük miatt; mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés jelenlegi formáját javítani lehetne, hogy jobb áttekintést adjon az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban harmadik országokban zajló uniós fellépések konkrét hatásáról;

63.  megismétli azon álláspontját, hogy az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos első cselekvési terv 2012. évi elfogadása fontos mérföldkövet jelentett abban a folyamatban, amelynek során az EU az emberi jogokat és a demokráciát külső kapcsolatai középpontjába helyezi; üdvözli, hogy a Tanács 2015 júliusában új cselekvési tervet fogadott el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban a 2015–2019 közötti időszakra, és 2017-re ütemezte ennek félidős felülvizsgálatát; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a jelenlegi cselekvési terv hatékony és következetes végrehajtását, többek között a civil társadalmi szervezetekkel való tényleges együttműködés révén; hangsúlyozza, hogy a tagállamok készítsenek jelentést a cselekvési terv végrehajtásáról; felhívja a figyelmet különösen a hatékonyság növelésének, valamint az emberi jogok és a demokrácia világszintű tiszteletben tartásának előmozdítására irányuló eszközök által elért helyi hatás lehető legnagyobbra növelésének fontosságára;

64.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ütemterv átfogó és következetes előmozdítása érdekében szilárd egyetértésre és megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények között, valamint ténylegesen együtt kell működni a helyi, országos és nemzetközi szintű civil társadalmi szervezetekkel; határozottan hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb részt kell vállalniuk a cselekvési terv és az uniós stratégiai keret végrehajtásából, és ennek jegyében kell fellépniük az emberi jogok és a demokrácia kétoldalú és multilaterális kapcsolatokban való előmozdítása során;

65.  elismeri Sztavrosz Lambrinidisz, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselője kulcsfontosságú szerepét abban, hogy az EU szerepe láthatóbbá és hatékonyabbá váljon az emberi jogok és a demokratikus alapelvek világszintű védelmében és előmozdításában, továbbá hangsúlyozza e különleges képviselő szerepének jelentőségét az EU emberi jogi politikája következetes és koherens végrehajtásának előmozdítása szempontjából is; üdvözli az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője megbízatásának 2019. február 28-ig történő meghosszabbítását, és megismétli felhívását, amely szerint e megbízatást állandóvá kell tenni; e tekintetben javasolja, hogy a különleges képviselőt ruházzák fel saját kezdeményezési jogkörrel, munkája legyen láthatóbb a nyilvánosság előtt, és kapjon megfelelő személyzetet és pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújthassa; továbbá javasolja, hogy a különleges képviselő tegye átláthatóbbá tevékenységeit, illetve terveit, eredményjelentéseit és értékeléseit;

66.  megjegyzi, hogy az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének munkája és befolyása csak részben értékelhető az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés áttekintése alapján, közösségimédia-fiókján keresztül és az elérhető beszédeiből;

67.  teljes mértékben támogatja az emberi jogi országstratégiákat, amelyek az uniós fellépést az egyes országok sajátos helyzetéhez és igényeihez igazítják; megismétli azt a kérését, hogy az európai parlamenti képviselők számára hozzáférést kell biztosítani e stratégia tartalmához; határozottan hangsúlyozza, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiákat figyelembe kell venni az egyes harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal valamennyi szintjén; megismétli, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiáknak összhangban kell lenniük az egyes országokban a konkrét helyzettől függően végrehajtandó uniós intézkedésekkel, és az előrehaladásra vonatkozó mérhető mutatókat kell tartalmazniuk, a szükség szerinti kiigazítás lehetőségével együtt;

68.  üdvözli, hogy valamennyi uniós küldöttségbe és KBVP-misszióba kijelöltek az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartót; emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett ajánlására, amely szerint egyértelmű működési irányvonalakat kell kidolgozni a küldöttségek kapcsolattartói által betöltött szerepre vonatkozóan annak érdekében, hogy e kapcsolattartók egyre jobban, hatékonyan, igazi emberi jogi tanácsadóként végezhessék munkájukat;

69.  elismeri, hogy az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony eszköze lehet; üdvözli, hogy egyre több országgal kezdődik emberi jogi párbeszéd; üdvözli és továbbra is bátorítja a civil társadalom bevonását az előkészítő párbeszédekbe; ismételten felhív az emberi jogi párbeszédek működését nyomon követő és felülvizsgáló átfogó mechanizmus kidolgozására;

70.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az emberi jogokat és a demokráciát a harmadik országokkal folytatott kapcsolatainak középpontjába helyezi; hangsúlyozza ezért, hogy az emberi jogok és a demokratikus elvek, köztük a nemzetközi megállapodások emberi jogi feltételességi záradékainak érvényre juttatását támogatni kell a külső dimenzióval bíró valamennyi uniós politikában, így például a bővítési és a szomszédságpolitikában, a közös biztonság- és védelempolitikában, valamint a környezetvédelmi, fejlesztési, biztonsági, terrorizmus elleni, kereskedelmi, bel- és igazságügyi politikákban;

71.  emlékeztet rá, hogy a szankciók a közös kül- és biztonságpolitika alapvető eszközét jelentik; arra biztatja a Tanácsot, hogy a közös kül- és biztonságpolitika céljainak elérése érdekében ne habozzon bevezetni az uniós jogszabályok által engedélyezett szankciókat, különösen, ha az emberi jogok védelméről, valamint a demokrácia megerősítéséről és támogatásáról van szó, biztosítva, hogy azok ne legyenek hatással a civil lakosságra; rámutat annak fontosságára, hogy ezek a szankciók az emberi jogi jogsértéseket elkövető hivatalos személyeket célozzák, és ezzel büntetést nyerjenek az általuk elkövetett bűncselekmények és visszaélések;

72.  tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalásának teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések és kereskedelmi és beruházási megállapodások hatásvizsgálata során az emberi jogi rendelkezések végrehajtását is megvizsgálja; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok minőségét és átfogó jellegét, és ezzel biztosítsa az emberi jogi kérdések rendszeres figyelembevételét a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok szövegében;

73.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy osztatlanul támogatja az EU szilárd elkötelezettségét az emberi jogok és demokratikus alapelvek előmozdítása mellett, együttműködve az ENSZ-szel és szakosított intézményeivel, az Európa Tanáccsal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), valamint regionális szervezetekkel, például a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséggel (SAARC), az Afrikai Unióval, az Arab Ligával és más szervezetekkel, összhangban az EUSZ 21. és 22. cikkével;

74.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő erőforrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és a központ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind az elérhető pénzügyi források tekintetében;

75.  ismételten hangsúlyozza továbbá annak rendkívüli fontosságát, hogy az EU aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen az ENSZ-közgyűlés Harmadik Bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; nagyra értékeli az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok erőfeszítéseit, amelyek célja az EU következetes fellépésének fokozása az ENSZ szintjén kezelt emberi jogi kérdésekben; ösztönzi az EU-t, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek között a több régióra kiterjedő, egyre gyakrabban alkalmazott kezdeményezések megerősítése és társfinaszírozása, valamint az állásfoglalásokban betöltött vezető szerep felvállalása révén; hangsúlyozza, hogy az uniós vezetésnek szorgalmaznia kell az ENSZ reformját azzal a céllal, hogy erősödjön a szabályokon alapuló multilaterális rendszer hatásfoka és teherbírása, hatékonyabb legyen az emberi jogok védelme és jobban érvényesüljön a nemzetközi jog;

o
o   o

76.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 70. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

(1) http://www.ohchr.org/Documents/ProfessionalInterest/cedaw.pdf (2) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/167 (3) https://treaties.un.org/doc/source/docs/A_RES_45_158-E.pdf (4) http://www.unhcr.org/3b66c2aa10 (5) http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf (6) http://www.un.org/en/development/desa/population/migration/generalassembly/docs/globalcompact/A_RES_71_1.pdf (7) https://sustainabledevelopment.un.org/post2015/transformingourworld (8) https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/rms/090000168008482e (9) http://www.oecd.org/corporate/mne/oecdguidelinesformultinationalenterprises.htm (10) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/131181.pdf (11) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf (12) http://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/regions/files/eugs_review_web_0.pdf (13) http://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/full_brochure_year_1.pdf (14) HL L 76., 2011.3.22., 56. o. (15) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_rights_of_child_0.pdf (16) https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/european-consensus-on-development-final-20170626_en.pdf (17) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_human_rights_guidelines_on_freedom_of_expression_online_and_offline_en.pdf (18) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/137585.pdf (19) http://www.ceceurope.org/wp-content/uploads/2015/08/CofEU_119404.pdf (20) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/guidelines_death_penalty_st08416_en.pdf (21) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/20120626_guidelines_en.pdf (22) https://www.osce.org/odihr/19223?download=true (23) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/137584.pdf (24) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_on_human_rights_dialogues_with_third_countries.pdf (25) HL C 303., 2009.12.15., 12. o. (26) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/16173_08_en.pdf (27) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/10019_08_en.pdf (28) HL L 130., 2017.5.19., 1. o. (29) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_hrd_en.pdf (30) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10255-2016-INIT/hu/pdf (31) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0344. (32) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502. (33) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0404. (34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0405. (35) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300. (36) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0020. (37) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066. (38) HL C 181., 2016.5.19., 69. o. (39) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session31/Documents/A_HRC_31_56_en.doc (40) HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o. (41) HL L 134., 2009.5.29., 1. o. (42) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (43) HL C 310., 2016.8.25., 35. o.