Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Finnország kérelme – EGF/2016/008 FI/Nokia Network Systems) (COM(2017)0157 – C8-0131/2017 – 2017/2058(BUD))

P8_TA(2017)0209 A8-0196/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0157 – C8-0131/2017),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0196/2017),

A.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre annak érdekében, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az Unió támogatja a globalizációt; mivel az Unió gondoskodik azokról, akik pillanatnyilag ki vannak téve a globális piac változásainak; mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Finnország „EGF/2016/008 FI/Nokia Network Systems” referenciaszámon az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet nyújtott be az elsősorban a Helsinki-Uusimaa (Uusimaa) (FI1B), Länsi-Suomi (Pirkanmaa) (FI19) és Pohjois- ja Itä-Suomi (Pohjois-Pohjanmaa) (FI1D) nevű NUTS II. szintű régiókban a NACE Rev 2. rendszer alatti 26. ágazatban (Számítógépek, valamint elektronikai és optikai termékek gyártása) működő Nokia Oy (Nokia Network Systems) vállalatnál és három beszállítójánál és továbbfeldolgozó vállalatánál bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel az intézkedésekben az EGAA-hozzájárulásra jogosult 945 elbocsátott munkavállaló közül várhatóan 821 fog részt venni;

E.  mivel a kérelmet az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti beavatkozási kritériumok alapján nyújtották be, amely a támogatást a következőkhöz köti: legalább 500 elbocsátott munkavállaló egy négy hónapos referencia-időszak alatt egy tagállamban, ideértve a beszállítók és a továbbfeldolgozó vállalatok körében elbocsátott munkavállalókat is;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Finnország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 2 641 800 eurós pénzügyi hozzájárulásra, amely a 4 403 000 eurót kitevő összes kiadás 60%-a;

2.  megállapítja, hogy Finnország 2016. november 22-én nyújtotta be az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet, melynek értékelését bizonyos kiegészítő információk Finnország általi gyors benyújtását követően a Bizottság 2017. április 7-én befejezte, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  emlékeztet arra, hogy eddig 15 EGAA-kérelmet nyújtottak be a „Számítógépek, valamint elektronikai és optikai termékek gyártása” ágazathoz kapcsolódóan, melyek közül hármat Finnország nyújtott be(4), mindegyiket a globalizációs kritérium alapján; megállapítja, hogy a 15 kérelemből négy a Nokia vállalatait érintette; megállapítja, hogy a 2012-re vonatkozó végleges jelentések szerint Finnország EGAA-kérelmének benyújtását követően két évvel az EGAA-tevékenységek résztvevőinek 44%-a már alkalmazásban volt, a 2013-ra vonatkozó jelentések pedig 63%-os foglalkoztatást mutatnak; arra számít, hogy a Bizottság 2017. június 30-ig esedékes félidős értékelése(5) részletes információkkal szolgál majd az EGAA-támogatásban részesülők hosszú távú reintegrációjának arányáról, ahogyan arra a Parlament 2016. szeptember 15-i állásfoglalásában(6) fel is szólított;

4.  emlékeztet arra, hogy az ikt-ágazat a finn gazdaságban kulcsfontosságú strukturális szerepet játszik; úgy véli, hogy a Nokia Oy vállalat közelmúltbeli elbocsátásai egy olyan tendenciát tükröznek, amely hatással van az egész finn technológiai ágazatra, melyben az elmúlt két évben a hatékonyság növelésére és a termékek versenyképességének fenntartására irányuló nyomás miatt rendkívül instabilnak bizonyultak a foglalkoztatási számadatok;

5.  emlékeztet arra, hogy az ikt-ágazat rendkívül érzékeny a globális piac változásaira; megállapítja, hogy az ágazaton belüli verseny globális, ami azt jelenti, hogy minden piaci szereplő versenyezhet ugyanazokért az ügyfelekért, az alkalmazottak munkavégzésének földrajzi helye és kulturális háttere pedig korlátozott jelentőségű;

6.  megállapítja, hogy a Nokia Oy vállalatnál történt elbocsátások a vállalat világszintű átalakítási programjának részét képezik, amely ahhoz szükséges, hogy fel lehessen venni a versenyt a kelet-ázsiai vetélytársakkal;

7.  rámutat arra, hogy miután közös hálózattechnológiai vállalkozást hozott létre a Siemens-szel, a Nokia Oy számos olyan intézkedést hozott – például erőforrásait a jövő technológiáira csoportosította át és csökkentette a személyzet létszámát –, melynek célja, hogy éves működési költségei 2018 végére 900 millió euróra csökkenjenek;

8.  megjegyzi, hogy a Nokia Oy vállalattól 2016-ban elbocsátott személyek vagy egyetemi szintű (40%) vagy középszintű (60%) végzettséggel rendelkeznek, és a programozásban vagy a tervezésben dolgoztak, és szakmai készségeik sok esetben elavultak; megállapítja, hogy a célzott kedvezményezettek 21%-a 54 év feletti, és ebben az életkorban rendkívül nehéz újra elhelyezkedni a munkaerőpiacon; ezenkívül megjegyzi, hogy a három érintett régióból kettőben a munkanélküliségi ráta már régóta az országos átlag felett van, valamint hogy a magasan képzettek munkanélküliségi rátája e régiók mindegyikében magas, és az 50 év felettiek helyzete kifejezetten nehéz;

9.  elismeri, hogy Finnország az érintettekkel, valamint a gazdasági és foglalkoztatási minisztériummal konzultálva dolgozta ki a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagját, munkacsoportot hívva össze a célzott kedvezményezettek, a szociális partnerek, valamint a nemzeti és regionális partnerek részvételével;

10.  megállapítja, hogy Finnország hétféle intézkedést tervez: i. tanácsadási (coaching) és más előkészítő intézkedéseket, ii. foglalkoztatási és üzleti szolgáltatásokat, iii. képzést, iv. vállalkozásindítási támogatásokat, v. szakértői értékeléseket, vi. fizetési támogatásokat és vii. utazási, szállás- és költözési költségtérítést; megállapítja, hogy ezek a fellépések aktív munkaerőpiaci intézkedések; megállapítja, hogy ezek az intézkedések hozzá fognak járulni az elbocsátott munkavállalók újbóli elhelyezkedéséhez;

11.  megjegyzi, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott szolgáltatási csomag 13,34%-át teszik ki, így jóval az EGAA-rendeletben meghatározott, legfeljebb 35%-os korlát alatt maradnak, és hogy ezen intézkedéseket ahhoz a feltételhez kötik, hogy a megcélzott kedvezményezettek aktívan keressenek munkát vagy vegyenek részt képzési tevékenységekben;

12.  üdvözli, hogy a külföldi állásajánlatok finnországi munkakeresők felé való közvetítése érdekében igénybe veszik az EURES-hálózatot; nyugtázza, hogy az EGAA- és az EURES-szolgálatok közreműködésével nemzetközi toborzási rendezvények regionális szervezésére is sor kerül; üdvözli ezeket az intézkedéseket, és hogy a finn hatóságok a szabad mozgáshoz való joguk teljes körű kihasználására buzdítják az elbocsátott munkavállalókat;

13.  üdvözli a nyújtandó képzési és tanácsadási szolgáltatások választékát, valamint a Finnországon kívül munkát keresőknek és az induló vállalkozásoknak nyújtott támogatást; az érintett munkavállalók életkorára és készségeire való tekintettel úgy véli, hogy ezek az intézkedések különösen helyénvalóak;

14.  üdvözli, hogy a finn hatóságok már 2016. június 2-án, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás iránti kérelmet megelőzően elkezdték nyújtani az érintett munkavállalók számára a személyre szabott szolgáltatásokat;

15.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerőpiaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak összeegyeztethetőnek kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

16.  üdvözli, hogy tájékoztatásra és reklámra 59 000 eurót irányoztak elő, és hangsúlyozza ennek jelentőségét abban, hogy ösztönzi a támogatható kedvezményezetteket az EGAA-ból finanszírozott intézkedésekben való részvételre;

17.  megállapítja, hogy kellő forrásokat rendeltek az ellenőrzési és beszámolási tevékenységekhez; megállapítja, hogy az EGAA által támogatott szolgáltatásokról való rendszeres jelentéstétel javítani fogja az alapok megfelelő felhasználását; üdvözli, hogy az ellenőrzési és beszámolási tevékenységekre 20 000 eurót irányoztak elő;

18.  megállapítja, hogy a Nokia Networks Systems eleget tett jogi kötelezettségeinek, és valamennyi érdekelt féllel konzultált;

19.  hangsúlyozza, hogy a finn hatóságok megerősítették, hogy a támogatható intézkedések más uniós pénzügyi eszközből nem kapnak pénzügyi hozzájárulást;

20.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

21.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket; nyugtázza, hogy Finnország megerősítette, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem fogja helyettesíteni ezen intézkedéseket;

22.  azt ajánlja a tagállamoknak, hogy keressenek szinergiákat a nemzeti vagy uniós alapokból támogatott egyéb fellépésekkel, és hogy az EGAA intézkedései mellett használjanak ki egyéb uniós programokat is;

23.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az EGAA-ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz;

24.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

25.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Finnország „EGF/2016/008 FI/Nokia Network Systems” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/951 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) EGF/2007/004 FI/Perlos, EGF/2012/006 FI/Nokia Salo, EGF/2013/001 FI/Nokia. (5) Az 1309/2013/EU rendelet 20. cikke. (6) Az Európai Parlament 2016. szeptember 15-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap 2007–2014. évi tevékenységéről, hatásáról és hozzáadott értékéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0361).

Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2014. évi éves jelentésről (2015/2283(INI))

P8_TA(2017)0210 A8-0114/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra és annak legújabb változatára, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

–   tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács illetékes szolgálatai között létrejött, 2011. július 22-i gyakorlati megállapodásra az első olvasatban elfogadott megállapodások esetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 294. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról,

–  tekintettel a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az uniós szabályozás célravezetősége, a szubszidiaritás és az arányosság – a jogalkotás minőségének javítása 2011-ben – 19. jelentés” című, 2014. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2010) szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága közötti, 2014. február 5-én aláírt együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló, 2014. évi éves bizottsági jelentésre (COM(2015)0315),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának szubszidiaritásról szóló 2014. évi éves jelentésére,

–  tekintettel a COSAC parlamenti vizsgálattal kapcsolatos európai uniós eljárások és gyakorlatok fejleményeiről szóló, 2014. június 19-i, 2014. november 14-i, 2015. május 6-i és 2015. november 4-i féléves jelentéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. és 132. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0114/2017),

A.  mivel 2014-ben a Bizottsághoz 15 bizottsági javaslattal kapcsolatban 21 indokolással ellátott vélemény érkezett; mivel az érkezett beadványok száma összesen 506 volt, beleértve a szakpolitikai párbeszéd keretében beérkezett beadványokat is;

B.  mivel 2014-ben három nemzeti parlament (a dán Folketing, a holland Tweede Kamer és a brit Lordok Háza) olyan jelentéseket terjesztett elő, amelyek részletes javaslatokat tartalmaztak arról, hogy miként erősíthető meg a nemzeti parlamentek szerepe a döntéshozatali eljárásban;

C.  mivel az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága által 2014. február 5-én aláírt együttműködési megállapodásban mindkét intézmény kötelezte magát arra, hogy erősíti az Európai Unió legitimitását;

D.  mivel a Bizottság 2015. május 19-én a szabályozás minőségének javítására irányuló intézkedéscsomagot és a szabályozás minőségének javítására vonatkozó új, integrált iránymutatást fogadott el, amelynek részét képezte a szubszidiaritásnak és az arányosságnak az új kezdeményezések hatásvizsgálata keretében történő értékelésére vonatkozó, aktualizált iránymutatás;

E.  mivel az Európai Parlament hatásvizsgálati osztálya 2014-ben 31 alkalommal adott előzetes értékelést, kétszer pedig részletes értékelést a Bizottság hatásvizsgálatairól, elkészített három kiegészítő hatásvizsgálatot és egy hatásvizsgálatot a módosításokról;

F.  mivel az Unió jogalkotási aktusaiban a felhatalmazáson alapuló hatásköröket olyan esetekben ruházzák át, amikor rugalmasságra és hatékonyságra van szükség, és amikor azokat nem lehet a rendes jogalkotási eljárás keretében teljesíteni; mivel a megálmodott eredmény szempontjából alapvető szabályok elfogadása a jogalkotó hatásköre;

G.  mivel a szubszidiaritás és az arányosság alapvető szempontot jelent a visszamenőleges értékelések keretében, amelyek azt elemzik, hogy az uniós fellépések ténylegesen is elérik-e a várt eredményeket a hatékonyság, eredményesség, koherencia, relevancia és uniós hozzáadott érték tekintetében;

1.  üdvözli a szubszidiaritás és az arányosság elvének folytatódó figyelembevételét, amely elvek a szerződéseknek megfelelően irányadóak az Európai Unió számára, amikor fellépésre szánja el magát, és azokat az uniós döntéshozatali folyamat szerves részeinek kell tekinteni; emlékeztet arra, hogy bármely új jogalkotási kezdeményezéssel kapcsolatban a Szerződés annak megvizsgálására kötelezi a Bizottságot, hogy az Uniónak van-e joga fellépni, és hogy a fellépés a szubszidiaritás és az arányosság elvei alapján indokolt-e, továbbá minden kezdeményezést indokolásnak kell kísérnie, amely többek között vázolja azt is, hogy a kezdeményezés miként felel meg a szubszidiaritás és az arányosság elvének;

2.  kiemeli, hogy a tagállamok nemzeti parlamentjei által végzett szubszidiaritási ellenőrzések az úgynevezett „demokratikus deficit” csökkentése, valamint az európai és nemzeti intézmények közötti együttműködés jelentős eszközei közé tartoznak; rámutat, hogy a nemzeti parlamenteknek jelentős szerepük lehet annak biztosításában, hogy a döntéseket a leghatékonyabb szinten és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg; hangsúlyozza, hogy a jogi aktusok elfogadásához a tagállamok minisztereiből álló Tanácson belüli nagy többségre van szükség, és hogy ezek a miniszterek politikai felelősséggel tartoznak nemzeti parlamentjüknek, a szubszidiaritás elve tehát ebben az értelemben is maradéktalanul érvényesül;

3.  megjegyzi, hogy 2014-ben jelentősen csökkent a nemzeti parlamentektől kapott, indokolással ellátott vélemények száma; rámutat azonban, hogy ezt a csökkenést a Bizottság jogalkotási javaslatainak csökkenő száma is okozhatta; felhívja a figyelmet arra, hogy 2014-ben egyik bizottsági javaslat miatt sem volt szükség arra, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv szerinti „sárga” vagy „narancs lapos eljárás” induljon; emlékeztet rá, hogy a múltban kétszer indult „sárga lapos eljárás” (egyszer 2012-ben és egyszer 2013-ban), ami azt jelzi, hogy működik a rendszer;

4.  megjegyzi továbbá, hogy csak 15 parlament nyújtott be indokolással ellátott véleményt 2014-ben, ami 2013-hoz képest 50%-os csökkentést jelent az összesen 41 nemzeti parlamenti kamara részvételi aránya tekintetében;

5.  üdvözli, hogy 2014-ben valamennyi uniós intézmény aktív szerepet játszott a szubszidiaritás és az arányosság elvének ellenőrzésében, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének megfelelően; üdvözli, hogy javult a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti párbeszéd, többek között azzal is, hogy biztosok több látogatást tettek nemzeti parlamentekben;

6.  megjegyzi azonban, hogy a nemzeti parlamentek által benyújtott vélemények többsége mindössze néhány nemzeti parlamenttől érkezik be; arra ösztönzi a többi parlamentet is, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az európai vitában;

7.  megjegyzi, hogy néhány nemzeti parlament hangsúlyozta, hogy a Bizottság egyes jogalkotási javaslataiban nem teljes vagy nem szerepel a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos magyarázat; felszólítja a Bizottságot, hogy javaslatainak indokolását javítsa azáltal, hogy mindig részletes, átfogó és tényekkel alátámasztott indokolást nyújt a szubszidiaritás és az arányosság tekintetében, ami segítene a nemzeti parlamenteknek e javaslatok hatékonyabb vizsgálatában;

8.  megjegyzi, hogy a Hatásvizsgálati Testület szerint az általa 2014-ben felülvizsgált hatásvizsgálatok több mint 32%-a nem megfelelően elemezte a szubszidiaritás vagy az arányosság elvét, vagy egyiket sem; megállapítja, hogy ez az arány hasonló a korábbi évek arányaihoz, ezért úgy véli, javításokra lehet szükség;

9.  a fentiekkel kapcsolatban felhívja a figyelmet a hatásvizsgálatok – mint a jogalkotási folyamat során a döntéshozatali eljárást támogató eszköz – kiemelkedő jelentőségére, valamint hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben gondosan mérlegelni kell a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos kérdéseket; e tekintetben üdvözli a szabályozás minőségének javítására irányuló intézkedéscsomag 2015. május 19-i, Bizottság általi elfogadását, melynek célja annak biztosítása, hogy az uniós szabályozás jobban szolgálja a polgárok érdekeit, ami többek közt orvosolja a Hatásvizsgálati Testület által a szubszidiaritás és az arányosság kapcsán felvetett aggályokat; üdvözli, hogy az intézkedésekbe belefoglalták annak alaposabb, Bizottság általi magyarázatát – többek közt hatásvizsgálataiban –, hogy a jogalkotási javaslat hogyan felel meg a szubszidiaritás és az arányosság jogi kötelezettségének; mindenesetre hangsúlyozza, hogy a szabályozás minőségének javítására irányuló intézkedéscsomag révén létre kell hozni egy szilárd európai szabályozást azokról a problémákról, amelyek vonatkozásában európai szinten lehet legjobban tényleges eredményeket és hozzáadott értéket elérni;

10.  emlékeztet a Bizottság által a szubszidiaritásról és az arányosságról készített éves jelentések jelentőségére; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy készítsen részletesebb éves jelentéseket a szubszidiaritással és arányossággal kapcsolatban, amelyek alaposabb elemzést nyújtanak az arányosság elvéről;

11.  üdvözli a több nemzeti parlament, különösen a dán Folketing, a holland Tweede Kamer és a brit Lordok Háza által készített jelentéseket, amelyek értékes hozzájárulást jelentenek a nemzeti parlamentek uniós döntéshozatali eljárásban betöltött szerepéről szóló vitában, és tudomásul veszi az ezekben megfogalmazott javaslatokat; megállapítja, hogy ezek a jelentések tartalmaznak a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus hatályának kiterjesztéséről szóló ötleteket, javasolván, hogy az indokolással ellátott vélemények térjenek ki a javaslat arányosság elvének való megfelelésére is; úgy véli azonban, hogy az ilyen javaslatok kivitelezhetősége alapos értékelést és a vonatkozó Szerződések és jegyzőkönyvek felülvizsgálatát teszi szükségessé, mivel a hatályos Szerződésekben nem tükröződnek; arra bátorítja a többi nemzeti parlamentet, hogy fejtsék ki véleményüket arról, hogy szerintük a nemzeti parlamenteknek milyen szerepet kell játszaniuk az uniós döntéshozatali folyamatban; üdvözli a nemzeti parlamentek részvételét az európai vitában és arra ösztönzi őket, hogy még szorosabban működjenek együtt egymással és az Európai Parlamenttel;

12.  javasolja, hogy a Szerződések és jegyzőkönyveik esetleges felülvizsgálata során meg kell fontolni, hogy az indokolással ellátott véleményeket a szubszidiaritásra kell-e korlátozni, vagy ki kell terjedniük az arányossággal kapcsolatos értékelésekre, vagy a „sárga” vagy „narancs lapos” eljárás megindításához szükséges nemzeti parlamenti válaszok pontos számára, valamint arra, hogy milyen következménye lenne annak, ha a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően elérik az ezen eljárásokra vonatkozó határértékeket;

13.  megjegyzi, hogy az uniós ügyekre szakosodott parlamenti bizottságokból álló konferencia (COSAC) keretében számos nemzeti parlament érdeklődött egy úgynevezett „zöld lapos”mechanizmus, mint a politikai párbeszéd javítását célzó eszköz bevezetésének javaslata felé; úgy véli, hogy fontolóra kell venni e „zöld lapos” mechanizmus bevezetését, amely lehetővé tenné a nemzeti parlamentek számára, hogy jogalkotási kezdeményezést javasoljanak a Bizottságnak; ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy meg lehet fontolni, hogy hány nemzeti parlamentre van szükség egy ilyen eljárás megindításához, és hogy az milyen hatást gyakorolna; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus esetleges bevezetése nem áshatja alá az uniós intézményeket és a rendes jogalkotási eljárást;

14.  tudomásul veszi, hogy néhány nemzeti parlament kérte a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 6. cikke szerinti indokolással ellátott vélemény kiadására meghatározott nyolc hetes határidő meghosszabbítását; e tekintetben úgy véli, hogy fontolóra lehetne venni a nemzeti parlamenteknek az indokolással ellátott vélemények kiadása céljából biztosított megfelelő időszak kérdését, ha ezt az idő szűkössége miatt, olyan objektív indokok alapján kérnék, mint például a természeti katasztrófák és a szabadságolási időszakok, és amelyről a nemzeti parlamentek és a Bizottság állapodhatna meg; úgy véli, hogy ezt elsősorban az intézmények és a nemzeti parlamentek által elfogadott politikai kötelezettségvállalással lehet elérni, ugyanakkor ez nem okozhatja a vonatkozó jogszabályok késedelmes elfogadását; hangsúlyozza, hogy a megfelelő időszak megállapításakor egyensúlyt kellene kialakítani a nemzeti parlamentek szubszidiaritás alapján történő ellenvetéshez való joga és a polgárok kéréseire nyújtott uniós reakció hatékonysága között; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a nemzeti parlamentek közbeléphetnek és vizsgálhatják a szubszidiaritás elvének való megfelelést, még mielőtt a Bizottság zöld vagy fehér könyv formájában jogalkotási kezdeményezést nyújtana be, illetve a Bizottság éves munkaprogramjának ismertetése előtt; úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a nemzeti parlamentek sokkal nagyobb mértékben vesznek részt az uniós ügyekben, és rendszeresen kapcsolatba lépnek más nemzeti parlamentekkel;

15.  úgy véli, hogy ha a tagállamok elfogadják a 2. jegyzőkönyv 6. cikke szerinti indokolással ellátott vélemény kiadására a nemzeti parlamenteknek engedélyezett időszak meghosszabbítását, azt bele kell foglalni a Szerződés következő felülvizsgálatába; ezt követően egy ilyen meghosszabbított határidőt a másodlagos jogszabályokban is meg lehet határozni;

16.  emlékeztet rá, hogy a nemzeti parlamentek ezen kívül a konzultációs eljárás folyamán vagy a politikai párbeszéd keretében is bármikor megfogalmazhatják a szubszidiaritással kapcsolatos aggodalmaikat a Bizottsághoz intézett vélemény útján;

17.  felkéri a nemzeti parlamenteket és az Európai Parlamentet, hogy hatékonyabban kommunikáljanak egymással, ideértve az európai parlamenti és nemzeti parlamenti képviselők közötti informális kapcsolatok fejlesztését is az adott szakpolitikák terén;

18.  fontosnak tartja ugyanakkor a nemzeti és regionális parlamentek támogatását az információcserét lehetővé tevő eszközök, például egy, az uniós polgárok számára elérhető informatikai platform kialakítása révén; hangsúlyozza, hogy – különösen annak fényében, hogy a 2014-ben a nemzeti parlamentektől kapott, indokolással ellátott vélemények száma a bizottsági javaslatok számához képest arányosan változatlan maradt – ki kell dolgozni egy olyan mechanizmust, amelynek révén jobban be lehet vonni a nemzeti parlamenteket az uniós jogalkotási folyamatba, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor az egyes intézmények jogköreit és a szubszidiaritás elvét;

19.  ösztönzi a parlamentközi együttműködés kiaknázását annak érdekében, hogy meg lehessen erősíteni a nemzeti parlamentek szerepét az uniós jogalkotási folyamatban; hangsúlyozza, hogy jobban ki kell aknázni a nemzeti parlamentek rendelkezésére álló eszközöket, például a COSAC-ot, az Európai Parlament által tartott parlamentközi találkozókat, valamint a közös kül- és biztonságpolitika és a közös biztonság- és védelempolitika parlamentközi konferenciáját;

20.  fontosnak tartja a nemzeti parlamentek figyelmének felhívását arra, hogy milyen konkrét szerepet játszanak az európai döntéshozatalban, továbbá szorgalmazza az információcserét megkönnyítő uniós parlamentközi információcsere-rendszer (IPEX) fokozott használatát; emlékeztet arra, hogy a Bizottság által rendszeresen megtartott nyilvános konzultációk is információforrást jelenthetnének, de a nemzeti parlamentek képviselői nagyon ritkán élnek ezzel a lehetőséggel;

21.  javasolja a nemzeti parlamenti képviselők hálózatának intenzívebb használatát annak érdekében, hogy nagyobb figyelmet kapjon a szubszidiaritás és az arányosság elve, és javuljon az IPEX működése;

22.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek által a 2. jegyzőkönyv 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően benyújtott, indokolással ellátott véleményeket az uniós döntéshozatalban részt vevő összes uniós intézmény vegye figyelembe megfelelően, és ezzel kapcsolatban felhívja az uniós intézményeket, hogy tegyék meg az ehhez szükséges intézkedéseket;

23.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 5. cikkében szereplő arányosság elve előírja, hogy „az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges”; hangsúlyozza, hogy a Bíróság kimondta, hogy az arányosság elve „megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött célok megvalósítására, és ne haladják meg az azok eléréséhez szükséges mértéket”;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy minden jogalkotási javaslat tekintetében végezzen rendszerszerű, alaposabb arányossági értékelést, amely során megfelelően elemzi a rendelkezésére álló különböző jogalkotási lehetőségeket, megfelelően indokolja a kiválasztott alternatívától elvárt, a versenyképességre, valamint a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokat; úgy véli, hogy ezek az alaposabb arányossági értékelések segítenek a Bizottságnak elvetni az aránytalan hatással járó vagy olyan alternatívákat, melyek túl nagy terhet rónak az egyénekre, a vállalkozásokra, különösen a kkv-kre, a civil társadalomra, a munkavállalókra vagy más érintett egységekre, és lehetővé teszik a javaslatok arányosság alapján történő vizsgálatát; úgy véli, hogy megfontolható lehet az indokolással ellátott vélemények hatályának az arányosság elvének tiszteletben tartására való kiterjesztése;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti parlamentek segítségével értékelje nem kötelező jellegű iránymutatások kidolgozásának lehetőségét annak elősegítése érdekében, hogy a nemzeti parlamentek értékelhessék a jogalkotási javaslatok szubszidiaritás és arányosság elvének való megfelelését;

26.  üdvözli az olasz képviselőház, a francia nemzetgyűlés, a német Bundestag és a luxemburgi képviselőház elnökeinek nyilatkozatát, amely kiemelte, hogy „több, nem pedig kevesebb Európára van szükség ahhoz, hogy választ tudjunk adni az előttünk álló belső és külső kihívásokra”;

27.  megismétli, hogy máris számos kezdeményezést lehetne bevezetni az európai intézmények és a nemzeti parlamentek közötti együttműködés javítása és hatékonyabbá tétele érdekében, és különösen:

28.  úgy véli, hogy a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek megfelelő figyelmet kell fordítania a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés Régiók Bizottsága általi értékelésére, amikor utóbbi közzéteszi a jogalkotási javaslatokra vonatkozó véleményét;

29.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak érthetőknek és világosaknak kell lenniük, biztosítaniuk kell, hogy a felek könnyen megérthessék jogaikat és kötelezettségeiket, megfelelő jelentéstételi, nyomon követési és értékelési követelményeket kell tartalmazniuk, kerülniük kell az aránytalan költségeket, továbbá a gyakorlatban alkalmazhatóknak kell lenniük;

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0103. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0061. (3) HL C 353. E, 2013.12.3., 117. o. (4) HL C 51. E, 2013.2.22., 87. o.

Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása a pénzügyi technológiáról (FinTech): a technológia hatása a pénzügyi szektor jövőjére (2016/2243(INI))

P8_TA(2017)0211 A8-0176/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a virtuális fizetőeszközökről szóló, 2016. május 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásáról és a tőkepiaci unióban a kkv-finanszírozás sokféleségének növeléséről szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvről szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság „Tőkepiaci unió – A reform felgyorsítása” című, 2016. szeptember 14-i jelentésére (COM(2016)0601),

–  tekintettel a Bizottság „Közösségi finanszírozás a tőkepiaci unióban” című, 2016. május 3-i szolgálati dokumentumára (SWD(2016)0154),

–  tekintettel „Az európai adatgazdaság kiépítése” című, 2017. január 10-i bizottsági közleményre (COM(2017)0009),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságok „Automatizáció a pénzügyi tanácsadásban” című, 2016. december 16-i jelentésére,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságok nagy adathalmazok pénzintézetek által történő felhasználásáról szóló, 2016. december 19-i vitaanyagára (JC 2016 86),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság hitelezésen alapuló közösségi finanszírozásról szóló, 2015. február 26-i véleményére (EBA/Op/2015/03),

–  tekintettel az Európai Bankhatóságnak a fogyasztói adatok pénzintézetek által történő innovatív felhasználásairól szóló, 2016. május 4-i vitaanyagára (EBA/DP/2016/01),

–  tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság befektetésen alapuló közösségi finanszírozásról szóló, 2014. december 18-i véleményére (ESMA/2014/1378),

–  tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság értékpapírpiacokra alkalmazott megosztott könyvelési technológiáról szóló, 2017. január 7-i jelentésére,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának az uniós pénzügyi rendszerben rejlő kockázatokról és sebezhető pontokról szóló, 2016. szeptember 7-i közös bizottsági jelentésére,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság 2016. harmadik negyedéves adatokon alapuló kockázati összefoglalójára (Risk Dashboard),,

–  tekintettel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) 2016. márciusi kockázati összefoglalójára (Risk Dashboard),

–  tekintettel az EIOPA fogyasztói tendenciákról szóló, 2016. december 16-i ötödik jelentésére (EIOPA-BoS-16-239),

–  tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2016. negyedik negyedéves adatokon alapuló kockázati összefoglalójára (Risk Dashboard),

–  tekintettel az Európai Központi Bank „Distributed ledger technologies in securities post-trading: Revolution or evolution?” (Megosztott könyvelési technológia az értékpapír-kereskedés utáni szakaszban: Forradalom vagy fejlődés?) című, 172. számú, 2016. áprilisi alkalmi kiadványára,

–  tekintettel a Fizetési és Piaci Infrastruktúra Bizottság „Distributed ledger technology in payment, clearing and settlement: An analytical framework” (Megosztott könyvelési technológia a fizetésben, klíringben és elszámolásban: Elemzési keret) című, 2017. februári jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0176/2017),

A.  mivel a pénzügyi technológia (FinTech) alatt az új technológiák által lehetővé vált vagy azok által biztosított pénzügyi műveleteket értjük, ami a teljes pénzügyi szektort annak minden elemében érinti a bankoktól kezdve a biztosítókon és nyugdíjalapokon át a befektetési tanácsadásig, pénzügyi szolgáltatásokig és a piaci infrastruktúrákig;

B.  mivel a pénzügyi szolgáltatások mindig is támaszkodtak a technológiára, és a technológiai innovációval összhangban fejlődtek;

C.  mivel a jogi személy formájától függetlenül bármely szereplő lehet pénzügyi technológiai vállalkozás; mivel a pénzügyi szolgáltatások értékláncában egyre nagyobb helyet kapnak olyan alternatív szereplők, mint az induló vállalkozások vagy a technológiai óriásvállalatok; mivel ezért ez a fogalom olyan vállalatok és szolgáltatások széles körét foglalja magában, amelyek nagyban eltérnek egymástól, különböző kihívásokat támasztanak, és a szabályozási megközelítésüknek el kell térniük egymástól;

D.  mivel a pénzügyi technológiai fejlesztések széles skálája olyan új technológiákon alapul, mint a megosztott könyvelési technológiai alkalmazások, az innovatív fizetési módok, a robottanácsadás, a nagy adathalmazok, a felhő alapú számítástechnika alkalmazása, az innovatív ügyfélbelépési/-azonosítási megoldások, a közösségi finanszírozás platformjai stb.;

E.  mivel a pénzügyi technológia alkalmazásával kapcsolatos beruházások több milliárd eurót jelentenek, és ez az összeg évről évre nő;

F.  mivel a technológiák alkalmazása különböző ütemben fejlődik, amellett, hogy fejlődésük mértéke és hatása továbbra is bizonytalan, de bennük rejlik a pénzügyi ágazat alapvető átalakításának lehetősége; mivel egyes pénzügyi technológiai alkalmazások egy nap rendszerszintű jelentőségre tehetnek szert;

G.  mivel a pénzügyi technológiai fejlődésnek hozzá kell járulnia az európai pénzügyi rendszer és gazdaság fejlődéséhez és versenyképességéhez – többek között az európai polgárok jólétéhez – a pénzügyi stabilitás erősítése és a legmagasabb szintű fogyasztóvédelem fenntartása mellett;

H.  mivel a pénzügyi technológia egyrészt jelentős előnyöket eredményezhet, mint például a fogyasztóknak és vállalkozásoknak nyújtott gyorsabb, olcsóbb, személyre szabottabb, inkluzívabb, ellenállóképesebb, átláthatóbb és jobb pénzügyi szolgáltatások, másrészt számos új üzleti lehetőséget teremthet az európai vállalkozók számára; hangsúlyozza, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén a fogyasztói tapasztalat jelenti a mozgatóerőt a piaci szereplők számára; mivel a pénzügyi ágazat terén zajló haladásnak és innovációnak nem szabad kizárnia a készpénzt mint fizetőeszközt;

I.  mivel az új pénzügyi szolgáltatások fejlesztése és a meglévő szolgáltatások digitalizálása megváltoztatja a piac dinamikáját a pénzügyi szolgáltatási ágazat tekintetében, a verseny új formái, az innováció, a partnerségek és a szereplők általi és közötti kiszervezés bevezetése révén;

J.  mivel a tisztességes verseny elősegítése, a gazdasági hozadékok – amennyiben fennállnak – semlegesítése és a pénzügyi szolgáltatások közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtése az EU-ban előfeltétele annak, hogy Európában fellendítsék a pénzügyi technológiát és együttműködést valósítsanak meg az összes szereplő között;

K.  mivel gazdasági kutatások azt mutatják, hogy a pénzügyi rendszer költséghatékonysága alacsonyabb fogyasztói árakhoz vezethet a lakossági pénzügyi termékek és szolgáltatások terén; mivel a pénzügyi technológia hozzájárulhat ezen árcsökkenéshez;

L.  mivel a pénzügyi technológiai megoldások a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatások és alternatív hitelezési és befektetési csatornák – például közösségi finanszírozás és személyközi hitelezés – révén növelhetik a tőkéhez jutást, különösen a kkv-k számára, ezáltal megerősítve a tőkepiaci uniót;

M.  mivel a pénzügyi technológiai fejlődés elősegítheti a határokon átnyúló pénzügyi mozgásokat és a tőkepiaci integrációt Európában, és ezzel ösztönzi a határokon átnyúló üzleti kapcsolatokat, lehetővé téve a tőkepiaci unió kiteljesítését;

N.  mivel a pénzügyi technológia fejlődése – különösen a belföldi és határokon átnyúló fizetési megoldások terén – támogathatja az áruk és szolgáltatások egységes piacának további fejlesztését, és megkönnyítheti a G20-ak és G8-ak átutalások költségeinek csökkentésére vonatkozó 5x5-ös célkitűzésének elérését;

O.  mivel a pénzügyi technológia hatékony eszköz lehet a pénzügyi kirekesztés felszámolására azáltal, hogy személyre szabott szolgáltatásokat kínál azoknak, akik korábban nem tudtak ezekhez hozzáférni, ezzel inkluzívabbá téve a növekedést; mivel a pénzügyi oktatás és digitális készségek európai polgárokat érintő problémáinak kezelése szükséges ahhoz, hogy a pénzügyi technológiák valóban felszámolhassák a pénzügyi kirekesztést;

P.  mivel a jogszabályoknak, szabályozásnak és felügyeletnek alkalmazkodniuk kell az innovációhoz és meg kell találniuk a helyes egyensúlyt az innovatív fogyasztó- és befektetővédelem és a pénzügyi stabilitás ösztönzői között; mivel a pénzügyi technológia egy kiegyensúlyozottabb szemléletet követel meg „az intézmény szabályozása” és a „tevékenység szabályozása” között; mivel a pénzügyi technológia és a szabályozás közötti összetett kölcsönhatás eredményeként ellentmondások alakulhatnak ki, ugyanis előfordulhat, hogy egyes vállalatokat és szolgáltatókat eltérően szabályoznak, még akkor is, ha alapvetően azonos tevékenységeket folytatnak, egyes tevékenységeket pedig nem jól közelít meg a jelenlegi szabályozás a fogalommeghatározások és/vagy tevékenységi körök tekintetében; mivel a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jelenlegi uniós fogyasztó- és befektetővédelmi keret nem kezeli megfelelően a pénzügyi technológia innovációit;

Q.  mivel az európai felügyeleti hatóságok elkezdték azonosítani ezeknek az innovatív pénzügyi technológiáknak a lehetséges kockázatait és hasznát; mivel a nemzeti illetékes hatóságok nyomon követik ezeket a technológiai fejleményeket, és különböző megközelítéseket mutattak be; mivel eddig Európában a pénzügyi technológiai ökoszisztéma fejlődését a tagállamok eltérő szabályozása és a piacokat átfogó együttműködés hiánya akadályozta; úgy véli, hogy erős európai pénzügyi technológiai ökoszisztéma létrejöttéhez fontos, hogy az EU határozottan lépjen fel a pénzügyi technológia közös megközelítésének előmozdítása érdekében;

R.  mivel a pénzügyi technológia hozzájárulhat a pénzügyi rendszer kockázatainak csökkentéséhez azzal, hogy decentralizálja és szétteríti a kockázatokat, gyorsabban elszámolja a pénzeszköz-kifizetéseket és az értékpapírokkal folytatott kereskedést, és jobb fedezetkezelést és tőkeoptimalizációt biztosít;

S.  mivel a pénzügyi technológia várhatóan a kereskedés utáni értékláncban fejti majd ki a legjelentősebb hatását, amely olyan szolgáltatásokat ölel fel, mint például a klíring, az elszámolás, az eszközmegőrzés és a szabályozási jelentéstétel, ahol az olyan technológiák, mint a megosztott könyvelési technológia képesek lehetnek az egész szektor átformálására; mivel ebben az értékláncban egyes közvetítők, mint például a letétkezelők, a központi szerződő felek és a központi értéktárak hosszú távon feleslegessé válhatnak, míg más funkciókat továbbra is független, szabályozott szervezeteknek kell ellátniuk;

T.  mivel a szabályozási technológia (RegTech) jelentős előnyöket hozhat a pénzügyi intézmények és felügyeletek számára azáltal, hogy lehetővé teszi az új technológiák alkalmazását a szabályozási és megfelelési követelmények átláthatóbb, eredményesebb és valós időben történő érvényesítésére;

U.  mivel az InsurTech az új technológiák – például automatizált tanácsadás, kockázatelemzés és nagy adathalmazok, valamint az újfajta kockázatok, például kibertámadás elleni biztosítás – révén lehetővé váló vagy azok által biztosított biztosításra vonatkozik;

V.  mivel a pénzügyi technológiai termékekkel és szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozások és az őket a termékek előállításához és szolgáltatásnyújtáshoz szükséges anyagokkal ellátó innovatív üzleti partnereknek égető szükségük van a finanszírozáshoz való magasabb fokú hozzáférésre az innováció előmozdítása érdekében Európában, különösen az induló vállalkozások számára, hogy növekvő innovatív vállalkozásokká válhassanak; mivel ebben az összefüggésben a kockázati tőke finanszírozási forrásként való rendelkezésre állása és az erős technológiai ágazat megléte kulcsfontosságú tényezők a dinamikus európai pénzügyi technológia elősegítéséhez;

W.  mivel a kibertámadások egyre nagyobb fenyegetést jelentenek valamennyi digitális infrastruktúra, így a pénzügyi infrastruktúra számára is; mivel a pénzügyi szektort háromszor annyi támadás éri, mint bármely más ágazatot; mivel a biztonság, megbízhatóság és a szolgáltatások folytonossága az ágazatba vetett bizalom biztosításának előfeltételei; mivel a lakossági fogyasztók igen kiszolgáltatottak a hasonló támadásoknak vagy személyazonosság-lopásnak;

X.  mivel a csatlakoztatott eszközök szerves részét képezik a pénzügyi technológiai szolgáltatásoknak; mivel dolgok internete különösen ki van szolgáltatva a kibertámadásoknak, és ezért nagy kihívás elé állítja a kiberbiztonságot; mivel az összekapcsolt rendszerek csak annyira biztonságosak, mint a leggyengébb elemük;

Y.  mivel ahogy a pénzügyi szolgáltatások megjelennek, fontos, hogy a fogyasztók és a befektetők továbbra is támaszkodhassanak a fogyasztók és a befektetők védelme, az adatvédelemnek és magánélet tiszteletben tartásához való jog, valamint a jogi felelősség magas szintjére a pénzügyi szolgáltatók részéről;

Z.  mivel a pénzügyi technológia előmozdítása érdekében olyan egységes és támogató keretrendszert, valamint versengő és innovatív környezetet kell létrehozni, amely lehetővé teszi a pénzügyi technológia fejlődését és számos innovatív, biztonságos titkosításra képes, valamint egyszerű interfésszel rendelkező online azonosítási és hitelesítési eszköz használatát;

AA.  mivel a pénzügyi szektor automatizálása, ahogy más ágazatokban is, megbonthatja a foglalkoztatás meglévő szerkezetét; mivel a pénzügyi technológiára irányuló európai stratégia középpontjában a készségek javításának, a képzésnek és az átképzésnek kell állnia;

AB.  mivel a digitális gazdaság számos területén a hálózati hatáson keresztül a piac szerkezete néhány kevés piaci szereplő felé mozdul el, amely verseny- és kartelljogi kihívásokkal jár együtt;

A pénzügyi technológiákra vonatkozó uniós keret meghatározása

1.  üdvözli a pénzügyi technológia terén megvalósuló új fejlesztéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy a tőkepiaci unióra és a digitális egységes piacra vonatkozó stratégia keretében készítsen egy pénzügyi technológiáról szóló cselekvési tervet, amely általánosságban hozzájárulhat egy hatékony, és versenyképes, mélyebb és integráltabb, továbbá stabil és fenntartható európai pénzügyi rendszert eléréséhez, hosszú távú hasznot nyújthat a reálgazdaság számára, és foglalkozik a fogyasztó- és befektetővédelmi, valamint szabályozási biztonsági igényekkel;

2.  üdvözli a pénzügyi technológiával foglalkozó munkacsoport közelmúltbeli létrehozását, melynek feladata, hogy felmérje az e területen zajló innovációt és egyúttal stratégiákat dolgozzon ki a pénzügyi technológiák által jelentett potenciális kihívásoknak való megfelelés érdekében, valamint a nyilvános konzultáció Bizottság általi elindítását; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a Parlamentet a pénzügyi technológiai munkacsoport munkájába; úgy véli, hogy a Bizottság legfrissebb kezdeményezései alapvető lépést jelentenek a pénzügyi technológiákra vonatkozó átfogó stratégia Bizottság általi kidolgozása és a pénzügyi technológiákra vonatkozó szabályozás bizonytalanságának csökkentése felé;

3.  úgy véli, hogy a pénzügyi technológia hozzájárulhat a tőkepiaci unióra irányuló kezdeményezés sikeréhez, például az Unióbeli finanszírozási lehetőségek diverzifikálása révén, és arra bátorítja a Bizottságot, hogy a tőkepiaci unió projektjének előmozdítása érdekében használja ki a pénzügyi technológia által nyújtott előnyöket;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy pénzügyi technológiával kapcsolatos munkájában alkalmazzon arányos, ágazatközi, átfogó megközelítést a más joghatóságok által végzett munka tanulságait felhasználva, valamint alkalmazkodva a szereplők és a felhasznált üzleti modellek sokféleségéhez; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén elsőként lépjen fel annak érdekében, hogy kedvező környezetet teremtsen az európai pénzügyi technológiai központok és a cégek növekedése számára;

5.  hangsúlyozza, hogy szükség esetén a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályokat mind uniós, mind nemzeti szinten felül kell vizsgálni, és ezeknek kellően innovációbarátnak kell lenniük annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen elérni és fenntartani a szereplők között; különösen ajánlja, hogy az innovációs elvnek megfelelően a jogszabályok innovációra gyakorolt esetleges hatásait hatásvizsgálat keretében megfelelően értékeljék, aminek eredményeképpen e fejlődés jelentős gazdasági és társadalmi haszon létrejöttéhez járulhat hozzá teljes mértékben;

6.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, a piacra újonnan belépők hozzáférésének megkönnyítése, továbbá a tagállamokban és jogi státuszonként megvalósuló szabályozási arbitrázs megelőzése érdekében a pénzügyi technológiára vonatkozó szabályozásnak és felügyeletnek az alábbi elveken kell alapulnia:

7.  javasolja, hogy az illetékes hatóságok engedélyezzék és ösztönözzék az új technológiákkal való ellenőrzött kísérletezést a piacra újonnan belépők és a meglévő piaci szereplők számára egyaránt; megjegyzi, hogy a kísérletezés ilyen ellenőrzött környezete a pénzügyi technológiai szolgáltatásoknak szóló szabályozási „homokozó” formáját öltheti, ami számos előnnyel jár a társadalom számára, közel hozza egymáshoz a piaci szereplők széles skáláját, és több tagállamban már most is sikeresen működik; hangsúlyozza, hogy a hatóságok proaktív és előremutató részvétele a piaci szereplőkkel és minden más érintett féllel folytatott párbeszédben szükséges és hozzásegítheti a felügyelőket és szabályozókat a technológiai szakértelem fejlesztéséhez; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület munkájának kiegészítéseként vegyék fontolóra pénzügyi és/vagy operatív stressztesztelési eszközök kidolgozását a pénzügyi technológiai alkalmazásokra, amennyiben ezek rendszerszintű kockázatokat okozhatnak;

8.  rámutat arra, hogy néhány központi bank már kísérletezik a központi banki digitális valutával és más új technológiákkal; ösztönzi az illetékes európai hatóságokat, hogy értékeljék a központi banki digitális valuta megosztott könyvelésen alapuló verziója esetleges kockázatainak és előnyeinek hatását és az ahhoz kapcsolódó szükséges követelményeket a fogyasztóvédelem és az átláthatóság tekintetében; ösztönzi e hatóságokat, hogy ők is kísérletezzenek annak érdekében, hogy lépést tarthassanak a piaci fejleményekkel;

9.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a felügyeleti és szabályozó szervek megfelelő technikai szakértelmet fejlesszenek ki annak érdekében, hogy megfelelően el tudják végezni az összetett pénzügyi technológiai szolgáltatások ellenőrzését; kiemeli, hogy a folyamatos ellenőrzésnek köszönhetően a szabályozók észlelni tudják és előre tudják jelezni a különböző technológiák sajátos kockázatait, és szükség esetén egyértelmű menetrendet követve, azonnal közbe tudnak lépni;

10.  hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy a szabályozó és felügyeleti hatóságok keretében egységes kapcsolattartási és szolgáltatási pontot hozzanak létre a pénzügyi technológiai szolgáltatók és felhasználók számára; elismeri, hogy meg kell szüntetni az ágazatok között a felügyeleti silókat, és szoros együttműködést ajánl a pénzügyi ágazat felügyelői és más illetékes nemzeti és európai szervek között, amelyek rendelkeznek a szükséges szakértelemmel;

11.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és segítsék nagyobb mértékben a pénzügyi technológiákhoz kapcsolódó kutatási projekteket;

12.  hangsúlyozza a pénzügyi innováció fellendítésének fontosságát Európában; szorgalmazza, hogy az innovatív pénzügyi szolgáltatók és az azokat a szolgáltatásaik nyújtásához anyagokkal ellátó innovatív vállalkozások könnyebben juthassanak finanszírozáshoz;

13.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi technológiai vállalatok pozitívan járulhatnak hozzá a pénzügyi közvetítéshez, de új kockázatokat is teremtenek a pénzügyi stabilitással kapcsolatban; megjegyzi, hogy a szabályozó és felügyeleti hatóságok a piacon már hosszú ideje jelen lévő pénzügyi intézmények mérlegein keresztül rengeteg információt kapnak számos szabályozási keret végrehajtásáról, például a tőkekövetelményekről, a tőkeáttételi mutatóról, a likviditási mutatóról és más mutatókról, míg a nem banki hitelező szervezetek, mint például a közösségi finanszírozás és a személyközi hitelezés esetében nehéz elégséges információt kinyerni a mérlegeikből a pénzügyi közvetítői tevékenységükről; ezért sürgeti a szabályozó és felügyeleti hatóságokat annak megvizsgálására, hogyan szerezhetnének megfelelő felügyeleti információkat a pénzügyi stabilitás fenntartása, valamint szükség esetén annak érdekében, hogy a pénzügyi stabilitás elérése és fenntartása érdekében szabályozási korlátokat vezessenek be e vállalatok mérlegében;

14.  hangsúlyozza, hogy a szabályozási technológia (RegTech) képes javítani és megkönnyíteni a megfelelési folyamatokat,különösen a felügyeleti információk minőségének és időszerűségének terén azáltal, hogy egyszerűsíti és költséghatékonyabbá teszi ezeket; sürgeti a hatóságokat, hogy tegyék egyértelművé azon jogi feltételeket, amelyek alapján engedélyezhető a megfelelési tevékenységek harmadik felekhez történő, egy általuk felügyelt szervezet általi kiszervezése, biztosítva eközben, hogy a harmadik felekre megfelelő felügyeleti intézkedések vonatkozzanak, valamint hogy a jogi megfelelőséggel kapcsolatos végső felelősség továbbra is a felügyelt szervezeté maradjon; felhívja az illetékes hatóságokat, különösen a Bizottságot, hogy az európai kereskedés utáni tevékenységekkel foglalkozó fórumhoz kapcsolódó munkája részeként alkalmazzon proaktív megközelítést, mikor az új pénzügyi és szabályozási technológia (FinTech és RegTech) megoldásoknak a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv, az európai piaci infrastruktúra-rendelet és a központi értéktárakról szóló rendelet hatálya alá eső kereskedés előtti és utáni folyamatok terén való használata korlátainak megértésére törekszik, valamint hogy amennyiben nem állnak fenn akadályok, igyekezzenek tisztázni a szereplők azon jogát, hogy ilyen megoldásokat alkalmazzanak az e jogszabályok szerint fennálló kötelezettségeik teljesítéséhez;

15.  emlékeztet arra, hogy minden innovatív pénzügyi szolgáltatásnak elérhetőnek kell lennie EU-szerte, ezért a határokon átnyúló szolgáltatások sem hátráltathatóak az Unión belül; felszólítja a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy kövessék nyomon és kerüljék el a szabályozási átfedéseket, a piacra lépés új akadályait és az ilyen szolgáltatások előtt álló nemzeti akadályokat; felszólítja a Bizottságot, hogy előzze meg a tagállamok között a nemzeti rendszerek következetlenségei miatt kialakuló akadályokat és segítse elő a tagállamok szabályozási megközelítései terén megvalósuló bevált gyakorlatokat; sürgeti a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy szükség esetén alkalmazzanak engedélyezési rendszereket az Unió-szerte kínált új pénzügyi szolgáltatások esetében; támogatja az Európai Bizottság által annak kezelése érdekében tett erőfeszítéseket, hogy az EU miként fokozhatja a választási lehetőségeket, az átláthatóságot és a versenyt a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén az európai fogyasztók javára, és hangsúlyozza, hogy ennek a célnak ki kell egészítenie a pénzügyi rendszerek hatékonyságának digitalizáláson és technológián keresztül történő javítására irányuló célkitűzést;

16.  üdvözli, hogy élénk pénzügyi technológiai közösségek alakultak ki szerte az Unióban; felszólítja a Bizottságot és a gazdasági kormányzás megfelelő uniós hatóságait, hogy szorosan működjenek együtt a pénzügyi technológiai központokkal, és az innováció ösztönzésével és finanszírozásával mozdítsák elő e közösségek intelligens vállalkozói készségeit és törekvéseit, bevonva ezeket a szereplőket, amelyek a pénzügyi szektorban az EU jövőbeli versenyelőnyének forrásait képezik;

17.  megjegyzi, hogy a pénzügyi technológia terén működő induló vállalkozások különösen sérülékenyek a szabadalmi jogokkal visszaélő szereplőkkel szemben, amely szervezetek szabadalmakat vásárolnak fel azzal a szándékkal, hogy szabadalmi jogsértési perekkel fenyegetőzve érvényesítsék e szabadalmakat a technológiai jogokat már használó vállalkozásokkal szemben; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze ezt a helyzetet, és tegyen javaslatot a pénzügyi technológia terén a szabadalmi jogokkal visszaélő szereplőkkel szembeni intézkedésekre;

18.  hangsúlyozza a pénzügyi technológiák közszolgáltatások digitalizálásában játszott lehetséges szerepét, ezáltal hozzájárulva azok megnövekedett hatékonyságához, például az adóbehajtás és az adócsalás megelőzése területén;

19.  hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság számos területén a hálózati hatások miatt a piac szerkezete csekély számú piaci szereplő felé mozdul el, amely verseny- és kartelljogi kihívásokkal jár együtt; felszólítja az Európai Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy a versenyjogi keret megfelel-e általában a digitális gazdaság és különösen a pénzügyi technológia kihívásainak;

20.  hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a határokon átnyúló fizetéseknél használható fizetési módokat; támogatja az ilyen fizetési módok fejlesztését Európán belül, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban nagyfokú az online bankolási piac széttagoltsága, valamint hogy nem áll rendelkezésre Unió-szerte működő, európai tulajdonú hitelkártya- vagy betétikártya-rendszer; úgy véli, hogy ez alapvető fontosságú a tőkepiaci unió megfelelő működéséhez, és hogy ez a digitális egységes piac döntő fontosságú része, amely előmozdítja az európai elektronikus kereskedelmet és a pénzügyi szolgáltatások közötti, határokon átnyúló versenyt; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg, milyen lépéseket kell tenni az ilyen rendszer fejlődését elősegítő környezet megteremtése érdekében; elismeri, hogy egy ilyen rendszernek más innovatív fizetési megoldásokkal egyidejűleg kell fennállnia és adott esetben interoperábilisnak kell lennie azokkal a verseny érdekében;

21.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi technológiai szolgáltatások terjedésének ösztönzői a fogyasztók; kiemeli, hogy bármely jövőbeni jogalkotási módosítás célja a fogyasztók támogatása ezen átalakulás során;

Adatok

22.  emlékeztet arra, hogy az adatok gyűjtése és elemzése központi szerepet tölt be a pénzügyi technológiák esetében, ezért hangsúlyozza az adatokról szóló jelenlegi szabályozás – többek között az általános adatvédelmi rendelet (GDPR), a felülvizsgált pénzforgalmi irányelv (PSD2), az elektronikus azonosítási és hitelesítési szolgáltatásokról szóló (eIDAS) rendelet, a 4. pénzmosási irányelv (AMLD4) és a kiberbiztonsági irányelv (NIS) – következetes és technológiasemleges alkalmazásának szükségességét; hangsúlyozza, hogy az innovatív pénzügyek európai megerősítése érdekében szabad adatáramlásra van szükség az Unión belül; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtásával összefüggésben csak objektív és releváns adatelemeket használjanak fel; üdvözli a Bizottság adatgazdaságról szóló, 2017. január 10-i közleményét (COM(2017)0009), amelynek bizonyítékokkal kell szolgálnia arról, hogy vannak-e akadályai az adatok szabad áramlásának az Unióban;

23.  hangsúlyozza, hogy egyértelmű szabályokra van szükség az adatok tulajdonjogával, az adatokhoz való hozzáféréssel és az adatok átadásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az új technológiákon alapuló gépekkel vagy folyamatokkal, például a gépi tanulással egyre nagyobb mennyiségű adatot állítanak elő; hangsúlyozza, hogy az általános adatvédelmi rendelet egyértelmű jogi keretet biztosít a személyes adatokkal kapcsolatban, azonban más adatkategóriák tekintetében nagyobb jogbiztonságra van szükség; e tekintetben úgy véli, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a nyers adatok és a további feldolgozásból származó adatok között;

24.  hangsúlyozza, hogy a nyílt banki tevékenységek és az adatmegosztás hozzájárulnak annak biztosításához, hogy az összes pénzügyi technológiai szolgáltatás együtt növekedjen a fogyasztók hasznára; hangsúlyozza e tekintetben a felülvizsgált pénzforgalmi irányelv legutóbbi eredményeit a fizetéskezdeményezés és a számlainformációk elérése tekintetében;

25.  hangsúlyozza azokat az előnyöket, amelyeket a felhőalapú számítástechnika nyújthat a fogyasztóknak és a pénzügyi szolgáltatások nyújtóinak a költséghatékonyság, a gyorsabb piacra jutás és az IKT-erőforrások jobb felhasználása terén; megjegyzi, hogy nincsenek egyértelmű, átfogó európai szabályok vagy iránymutatások az adatok számítási felhőbe történő kiszervezésére a pénzügyi szektor vonatkozásában; hangsúlyozza az ilyen iránymutatások kidolgozása és a felhőalapú számítástechnika használatára vonatkozó közös megközelítés szükségességét az illetékes nemzeti hatóságok között; hangsúlyozza, hogy ezek a szabályok és iránymutatások szükségesek a felhőalapú számítástechnika gyorsabb bevezetéséhez; hangsúlyozza, hogy a magas szintű adatbiztonságnak és fogyasztóvédelemnek ezen iránymutatások részét kell képezniük; felszólítja a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy e tekintetben tanulmányozzák a különböző lehetőségeket, például a felhőszolgáltatók és a pénzügyi intézmények közötti előzetesen jóváhagyott szerződéseket;

26.  megjegyzi, hogy jobban tudatosítani kell a fogyasztók körében a személyes adataik értékét; megjegyzi, hogy a fogyasztók szerződéseket köthetnek digitális tartalmak díj ellenében való megosztására; hangsúlyozza, hogy ez gazdasági haszonnal járhat, de megkülönböztető módon is fel lehet használni; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy európai adatmegosztási stratégia lehetőségét azzal a céllal, hogy a fogyasztók ellenőrizhessék saját adataikat; úgy véli, hogy egy egyértelmű, ügyfélközpontú megközelítés növeli a felhőalapú szolgáltatásokba vetett bizalmat, és ösztönzi a pénzügyi értéklánc különböző szereplői által kínált új innovatív szolgáltatásokat, pl. az elektronikus fizetési szolgáltatások céljából a felhasználói program interfészek használatával, illetve az adatokhoz való közvetlen hozzáférés előmozdításával; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a személyes információkezelési rendszerek jövőbeli lehetőségét, amelyek technikai eszközt kínálnak a fogyasztóknak a személyes adataik kezeléséhez;

27.  a fogyasztói adatok vagy nagy adathalmazok pénzintézetek által történő felhasználása összefüggésében emlékeztet az általános adatvédelmi rendelet rendelkezéseire, amely garantálja az érintettnek azt a jogot, hogy magyarázatot kapjon az automatizált folyamatok során hozott döntésre, és hogy megtámadhassa ezt a döntést(4); hangsúlyozza, hogy garantálni kell a helytelen adatok megváltoztatásának lehetőségét, és azt, hogy csak megbízható és releváns adatokat lehessen használni; felszólítja az összes érdekelt felet, hogy fokozzák az e jogok érvényesítésének biztosítása érdekében tett erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a személyes adatok felhasználásába való beleegyezésnek dinamikusnak kell lennie, és hogy az érintettek számára lehetővé kell tenni, hogy megváltoztassák és kiigazítsák beleegyezésüket;

28.  megjegyzi, hogy a fogyasztói adatok vagy nagy adathalmazok pénzintézetek által történő felhasználása előnyökkel járhat a fogyasztók számára, például a kockázatok és a tőke hatékonyabb elosztásán alapuló, személyre szabottabb, szegmentált és olcsóbb ajánlatok kidolgozásához vezethet; tudomásul veszi másrészről a dinamikus árképzés fejlesztését és azt, hogy ez potenciálisan az ellenkezőjét eredményezheti, ami káros lehet az ajánlatok összehasonlíthatóságára és a hatékony versenyre, valamint a közös kockázatviselésre és a kölcsönössé tételre, például a biztosítási ágazatban;

29.  tudomásul veszi a személyes adatok és algoritmusok egyre fokozottabb együttes alkalmazását olyan szolgáltatások biztosítása érdekében, mint a robottanácsadás; hangsúlyozza a robottanácsadásban rejlő hatékonysági potenciált és a pénzügyi kirekesztés felszámolására gyakorolt esetleges pozitív hatásait; hangsúlyozza annak lehetőségét, hogy az algoritmusokban lévő hibák és torzulások rendszerszintű kockázathoz vezethetnek és kárt okozhatnak a fogyasztóknak, például a kirekesztés növekedésével; kéri a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy kísérjék figyelemmel e kockázatokat annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi tanácsadás automatizálása valóban jobb, átlátható, elérhető és költséghatékony tanácsadást eredményezzen, valamint hogy foglalkozzanak az ilyen kockázatok által okozott károkért való felelősség visszavezetésének az adatfelhasználás jelenlegi jogi keretei közötti egyre nagyobb nehézségeivel; kiemeli, hogy a robottanácsadásra ugyanazoknak a fogyasztóvédelmi követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a személyes ügyféltanácsadásra;

Kiberbiztonság és az IKT-val kapcsolatos kockázatok

30.  hangsúlyozza a végpontok közötti adatbiztonság fontosságát a teljes pénzügyi szolgáltatási értékláncban; felhívja a figyelmet a pénzpiaci infrastruktúráinkat, a dolgok internetét, a valutáinkat és az adatainkat célzó kibertámadások jelentette nagy és kiterjedt kockázatokra; felhívja a Bizottságot, hogy a kiberbiztonságot tegye a pénzügyi technológiáról szóló cselekvési terv első számú prioritásává, és felszólítja az európai felügyeleti hatóságokat és az EKB-t annak bankfelügyeleti szerepében, hogy tegyék azt szabályozó és felügyeleti programjaik kulcsfontosságú elemévé;

31.  sürgeti az európai felügyeleti hatóságokat, hogy a nemzeti szabályozókkal együttműködve rendszeresen vizsgálják felül a pénzintézetek IKT-val kapcsolatos kockázataira vonatkozó hatályos működési előírásokat; szorgalmazza továbbá a tagállamok kiberbiztonsági stratégiái által előírt védelmi szint különbségei miatt az európai felügyeleti hatóság által kidolgozott, e kockázatok felülvizsgálatára vonatkozó iránymutatások létrehozását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai felügyeleti hatóságok rendelkezzenek az e feladatok ellátásához szükséges technológiai know-how-val; több kutatásra ösztönöz e téren;

32.  felhívja a figyelmet az információk és a bevált gyakorlatok felügyeleti szervek, szabályozó szervek és adott szintű kormányzatok, kutatók és piaci szereplők, illetve maguk a piaci szereplők közötti cseréjének szükségességére; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat, a piaci szereplőket és az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséget (ENISA), hogy vizsgálják meg az átláthatóság és az információmegosztás kibertámadások elleni eszközökként való használatában rejlő lehetőségeket; javasolja a piaci szereplők számára egy egyedüli kapcsolattartó pont előnyeinek megvizsgálását ebben a tekintetben, valamint annak mérlegelését, hogy egy összehangoltabb megközelítést kövessenek a pénzügyi szolgáltatások terén elkövetett kiberbűnözés kivizsgálásában, tekintettel annak egyre inkább határokon átnyúló jellegére;

33.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szolgáltatások infrastruktúrájának biztosításáról szóló rendeletnek megfelelő ösztönző struktúrákat kell előírnia a szolgáltatók számára, hogy megfelelően ruházzanak be a kiberbiztonságba;

34.  felhívja a tagállamokat a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló (NIS) irányelv kellő időben történő átültetésének biztosítására; üdvözli a Bizottság és az iparág által nemrég útjára indított kiberbiztonsági köz- és magánszféra közötti partnerséget; kéri a Bizottságot olyan új és konkrét kezdeményezések sorának kialakítására, amelyek erősítik az ágazatban tevékeny pénzügyi technológiai vállalkozások kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességét, különösen a kkv-k és az induló vállalkozások esetében;

35.  megjegyzi, hogy a pénzügyi technológia jövőbeli növekedéséhez létfontosságú a szóban forgó technológiákba vetett bizalom, és felhívja a figyelmet a pénzügyi technológiák mindennapi tevékenységekre gyakorolt pozitív hatásával, ugyanakkor a polgárokat és vállalkozásokat, különösen a kkv-kat fenyegető hálózati és információs kockázatokkal kapcsolatos fokozottabb képzés és tudatosítás szükségességére;

36.  üdvözli a szabványosítás terén tett folyamatos erőfeszítéseket, amelyek biztonságosabbá teszik a csatlakoztatott eszközöket; hangsúlyozza azonban, hogy a minimális szabványosítási szinten túlmenően is garantálni kell a biztonságot, különösen azért, mert az egységes szabványosított biztonsági óvintézkedések növelik a biztonsági szabályok megsértésének kockázatát a lehetséges dominóhatás miatt; határozottan arra ösztönzi a vállalatokat, hogy dolgozzanak ki különböző saját szabályokat eszközeik és műveleteik biztonsága érdekében;

Blokkláncok

37.  kiemeli a blokklánc-alkalmazásokban a készpénz- és értékpapír-átruházás, valamint az „intelligens szerződések” megkönnyítése szempontjából rejlő potenciált, amelyek lehetőségek széles skáláját nyitják meg a pénzügyi megállapodások, különösen a kereskedelemfinanszírozási és üzleti hitelezési ügyletek mindkét szerződő fele előtt, ami lehetővé teszi a bonyolult kereskedelmi és pénzügyi szerződéses viszonyok egyszerűsítését a vállalkozások közötti (B2B) és a vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) szinteken; hangsúlyozza, hogy a blokkláncplatformok alkalmasak a vállalkozások közötti és a vállalkozások és fogyasztók közötti bonyolult tranzakciók egyszerűsítésére is;

38.  emlékeztet az engedély nélküli blokklánc-alkalmazások előnyeire és kockázataira; felkéri a Bizottságot, hogy a témában szervezzen többszereplős éves konferenciát; aggasztónak tartja, hogy az engedély nélküli blokklánc-alkalmazásokat egyre gyakrabban használják bűncselekményekhez, adókijátszáshoz, adókikerüléshez és pénzmosáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy kövessen szoros figyelemmel e problémákat, többek között a mixerek/keverők e folyamatban játszott szerepét, és készítsen ezekről jelentést;

Átjárhatóság

39.  elismeri a felhasználói program interfészek (API-k) mint a fogyasztók által használható egyéb eszközök kiegészítőjének fontosságát annak érdekében, hogy az új szereplők számára hozzáférést biztosítsanak a pénzügyi infrastruktúrához; javasolja az értékesítők részéről például nyílt banki tevékenységek területén használható, szabványosított felhasználói program interfészek létrehozását azzal párhuzamosan, hogy lehetőséget adnak ezeknek az értékesítőknek arra, hogy megtervezzék saját szoftverüket;

40.  úgy véli, hogy a pénzügyi technológiai szolgáltatásoknak mind az Európán belüli, mind pedig a harmadik országok joghatóságaival és más gazdasági ágazatokkal folytatott együttműködésen belüli átjárhatósága az európai pénzügyi technológiai ágazat jövőbeli fejlődésének és az általa teremtett lehetőségek teljes körű kiaknázásának kulcsfontosságú feltétele; ennek előmozdítása érdekében ösztönzi az adatformátumok szabványosítását, amennyiben lehetséges, ahogy az a felülvizsgált pénzforgalmi irányelv esetében is történt;

41.  sürgeti a Bizottságot, hogy hangolja össze a tagállamok és a piaci szereplők munkáját a különböző nemzeti elektronikus személyazonosítási rendszerek közötti átjárhatóság biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen rendszerek alkalmazásának nyitottnak kellene lennie a magánszektor számára; úgy véli, hogy az e-IDAS-rendeletben meg nem határozott távoli azonosítási eszközöket is el kell fogadni, amennyiben biztonsági szintjük megfelel az e-IDAS szerinti alapvető megbízhatósági szintnek, és így biztonságosak és átjárhatók is;

42.  hangsúlyozza a hagyományos és új fizetési megoldások közötti átjárhatóság fontosságát az integrált és innovatív európai fizetési piac megvalósítása érdekében;

43.  felkéri az európai felügyeleti hatóságokat annak meghatározására, hogy a célzott vagy kockázatokon alapuló hitelesítés mikor lehet alternatívája a szigorú ügyfélazonosításnak; felkéri továbbá a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a szigorú ügyfélazonosítási folyamatokat a bankokon kívül más szervezetek is elvégezhetik-e;

44.  sürgeti az európai felügyeleti hatóságokat, hogy a nemzeti szabályozó hatóságokkal együttműködve dolgozzanak ki technológiasemleges, a felhasználók magánéletét tiszteletben tartó normákat és licenceket az „Ismerd az ügyfeledet” és a távoli azonosító technikákra, például biometrikus kritériumok alapján;

Pénzügyi stabilitás, valamint fogyasztó- és befektetővédelem;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi technológiával kapcsolatos cselekvési tervének kialakítása során fordítson kiemelt figyelmet a lakossági fogyasztók és befektetők igényeire, valamint azokra a kockázatokra, amelyekkel szemben kiszolgáltatottak lehetnek a pénzügyi technológiák nem professzionális ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásai bővülésének fényében, például a közösségi finanszírozás és személyközi hitelezés terén; hangsúlyozza, hogy ugyanolyan fogyasztóvédelmi normák vonatkoznak a pénzügyi technológiai szolgáltatásokra, mint más pénzügyi szolgáltatásokra, függetlenül a forgalmazási csatornától vagy a fogyasztó tartózkodási helyétől;

46.  sürgeti az európai felügyeleti hatóságokat, hogy folytassák és gyorsítsák a technológiai fejlődés figyelemmel kísérésével, valamint az ahhoz kapcsolódó előnyök és lehetséges kockázatok elemzésével kapcsolatos, jelenleg zajló munkájukat, különös tekintettel a fogyasztó- és befektetővédelemre, valamint a pénzügyi kirekesztés felszámolására;

47.  felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a pénzügyi technológia milyen mértékben segíthet abban, hogy a fogyasztók jobb minőségű pénzügyi tanácsadásban részesüljenek, továbbá hogy a tanácsadásra vonatkozó széttagolt uniós szabályozási keret elégséges-e ennek biztosításához;

48.  megjegyzi, hogy még mindig jelentős szabályozási bizonytalanság van az InsurTech terén, és hangsúlyozza, hogy a biztonság, az adatvédelem, a tisztességes verseny és a pénzügyi stabilitás garantálása érdekében ezt kezelni kell; hangsúlyozza, hogy a nagyobb jogbiztonság segíteni fog annak biztosításában, hogy gyengén szabályozott InsurTech cégek ügyfelei ne váljanak veszteségek vagy megtévesztő értékesítés áldozatává, és mind a vállalatok, mind pedig az ügyfelek számára segíteni fog az InsurTech megoldások jobb hasznosításában;

49.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi technológiai megoldások fejlesztésével párhuzamosan biztosítani kell a pénzügyi stabilitás megerősítését; e cél elérésének eszközeként ösztönzi a nyílt forráskódú, kölcsönösen felülvizsgált technológiák vizsgálatát; felszólítja az európai felügyeleti hatóságokat, hogy a magánszektor szereplőivel partnerségben dolgozzák ki és értékeljék azokat az innovatív technológiákat, amelyek képesek a pénzügyi stabilitás megőrzésére és a fogyasztóvédelem erősítésére, például azzal, hogy mérséklik az algoritmusok torzításait, illetve felhívják a fogyasztók figyelmét a kiberfenyegetésekre;

50.  megjegyzi, hogy a piaci szereplők sokfélesége és a közöttük folyó verseny olyan kritikus tényező, amely hozzájárul a pénzügyi stabilitáshoz; felszólítja a szabályozó és felügyeleti szerveket, hogy a pénzügyi szektor minden érintett szegmensében kövessék nyomon a digitalizálás versenyhelyzetre gyakorolt hatását, valamint tervezzenek meg és vezessenek be eszközöket a versenyellenes magatartás vagy a versenytorzulás megelőzésére, illetve kiigazítására;

Pénzügyi oktatás és informatikai készségek

51.  hangsúlyozza, hogy mind a pénzügyi műveltség, mind pedig a digitális műveltség döntő tényező a pénzügyi technológia hatékony felhasználása és pénzügyi technológiai környezetben kialakuló kockázatok csökkentése terén;

52.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók megfelelő pénzügyi oktatására és a lakossági befektetőknek nyújtott tanácsadásra van szükség ahhoz, hogy a pénzügyi technológia a pénzügyi kirekesztés felszámolásának valós eszközévé váljon, és lehetővé tegye azoknak a fogyasztóknak és befektetőknek, akik még közvetlenebbül ki vannak téve az azonnal elérhető személyre szóló pénzügyi befektetési termékeknek és szolgáltatásoknak, hogy önállóan megalapozott döntéseket hozzanak ezekről az ajánlatokról és megértsék ezekből az innovatív technológiákból fakadó összes kockázatot; felszólítja a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy fokozzák a pénzügyi ismeretek hiányának leküzdésére irányuló kezdeményezések támogatását; hangsúlyozza, hogy a szakképzésnek és a fogyasztói és befektetői jogokra vonatkozó tájékoztatásnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie;

53.  emlékeztet a Bizottság előrejelzésére, miszerint 2020-ig Európa akár 825 000 IKT-szakember hiányával is szembesülhet; úgy véli, hogy több informatikai szakemberre van szükség, és arra bátorítja a tagállamokat, hogy készüljenek fel a munkaerőpiaci változásokra, amelyek sokkal gyorsabban következhetnek be, mint amire most számítunk;

54.  hangsúlyozza, hogy magasabb szintű oktatásra és digitális készségekre van szükség a pénzügyi szektorban, a szabályozó szerveknél és a társadalom egészében, beleértve a szakképzést is; sürgeti a Bizottságot, hogy a digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalíció keretében mutassa be a jó gyakorlatokat;

o
o   o

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0228. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0358. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0434. (4) Lásd az általános adatvédelmi rendelet 71. preambulumbekezdését.

Az Európai Parlament 2017. május 17-i jogalkotási állásfoglalása a gépjármű-nyilvántartási adatokra vonatkozó, Horvátországgal való automatizált adatcsere megindításáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (05318/2017 – C8‑0033/2017 – 2017/0801(CNS))

P8_TA(2017)0212 A8-0171/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (05318/2017),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0033/2017),

–  tekintettel a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló, 2008. június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozatra(1), és különösen annak 33. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0171/2017),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 210., 2008.8.6., 1. o.

Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv kiegészítéséről szóló (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a melléklet I. pontjában szereplő táblázatból Guyana törlésének és Etiópia említett táblázatba való felvételének tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. március 24-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2017)01951 – 2017/2634(DEA))

P8_TA(2017)0213 B8-0294/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)01951) (a továbbiakban: a felhatalmazáson alapuló módosító rendelet),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (4. pénzmosás elleni irányelv), és különösen 9. cikkének (2) bekezdésére és 64. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2016. július 14-i (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(2), és különösen annak mellékletére,

–  tekintettel az (EU) 2015/849 irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet módosító, 2016. november 24-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló, módosító rendelethez kapcsolódó, 2017. március 24-i levelére,

–  tekintettel a Parlament két különbizottsága, a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó bizottság, valamint a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottsága által végzett munkára és az általuk eddig kidolgozott következtetésekre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (3) bekezdésére,

A.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet, annak melléklete és az azt módosító felhatalmazáson alapuló rendelet célja, hogy azonosítsa a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő azon harmadik országokat, amelyek az uniós pénzügyi rendszerre veszélyt jelentenek, és amelyeknél a 4. pénzmosás elleni irányelv szerinti kötelezett uniós szolgáltatók esetében fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések szükségesek;

B.  mivel az (EU) 2015/849 irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló legutóbbi, (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 2016. szeptember 23. óta van hatályban;

C.  mivel az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet akkor is hatályban marad, ha a Bizottság felhatalmazáson alapuló módosító rendelete elutasításra kerül;

D.  mivel az országok jegyzéke – beleértve a Bizottság által 2017. március 24-én elfogadott, felhatalmazáson alapuló módosító rendelettel bevezetett módosítások utáni állapotot is – megegyezik a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2017. február 20–24. között tartott 29. plenáris ülésén meghatározott országokkal;

E.  mivel – ahogy azt a 4. pénzmosás elleni irányelv 28. preambulumbekezdése is rögzíti, és az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelethez csatolt indokolásban (C(2016)04180) is megismétlődik – a bizottsági értékelés különálló folyamat; mivel ily módon a Bizottság túlléphet az FATF-szabványokon, vagy úgy, hogy jegyzékén olyan harmadik országot szerepeltet, amelyet az FATF törölt a jegyzékről, vagy úgy, hogy a jegyzékbe további harmadik országokat vesz fel, amennyiben ez összhangban van a 4. pénzmosás elleni irányelv 9. cikke (2) bekezdésében foglalt egyedi kritériumokkal;

F.  mivel a bizottsági értékelés különálló folyamat, amelyet átfogó és elfogulatlan módon kell lefolytatni, minden harmadik országot azonos, a 4. pénzmosás elleni irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kritériumok alapján értékelve;

G.  mivel a Parlament elutasított egy korábbi felhatalmazáson alapuló, módosító rendeletet (C(2016)07495) azzal az indokkal, hogy a bizottsági folyamat nem kellően különálló, és nem ismeri el a 4. pénzmosás elleni irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kritériumok listájának nem kimerítő jellegét („különösen”), és ezáltal pénzmosással kapcsolatos alapbűncselekményeket, például adózási bűncselekményeket zár ki;

H.  mivel a Parlament továbbra is úgy véli, hogy a 9. cikk (2) bekezdésében szereplő számos aspektus vonatkozásában a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országoknak a felhatalmazáson alapuló, módosító rendeletben foglalt jegyzékén nem szereplő egyes országok tekintetében fennállhatnak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságok;

I.  mivel a Parlament megfelelően tudomásul vette a 2017. március 24-i bizottsági levelet, amely arról szól, hogy a Bizottság jelenleg méri fel külső információforrásoktól való függősége csökkentésének lehetőségeit; mivel a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok jegyzékére vonatkozó, különálló értékelési folyamat Parlament által kért kidolgozása az értékelés tárgyát képező egyik lehetőség;

J.  mivel a Parlament tudatában van annak, hogy a különálló értékelési folyamat kidolgozása mennyi időt és erőforrást igényel, tekintetbe véve különösen a pénzügyi bűncselekmények megelőzése céljából a Bizottság rendelkezésére álló, rendkívül korlátozott személyzetet és erőforrásokat, ugyanakkor határozottabb kötelezettségvállalást vár el a Bizottságtól, előre rögzített és ambiciózus mérföldkövekkel (ütemterv jelleggel) annak érdekében, hogy egyértelmű jelzést adjon arra vonatkozóan, hogy az intézmények közösen kötelezték el magukat a pénzmosás, az adókijátszás és a terrorizmus finanszírozása elleni fellépés mellett;

K.  mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága és Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága közösen kérte az e felhatalmazáson alapuló jogi aktusért felelős biztost, hogy jelenjen meg előttük, és érdemben vitassák meg a javaslatot és a Parlament azzal szembeni kifogását;

1.  kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be új felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a fent megfogalmazott aggodalmakat és azon ajánlását, hogy fogadjon el menetrendet a különálló értékelési folyamat létrehozására;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 141., 2015.6.5., 73. o. (2) HL L 254., 2016.9.20., 1. o. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0008.

Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított GHB119 gyapotot (BCS-GHØØ5-8) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D050182 – 2017/2675(RSP))

P8_TA(2017)0214 B8-0293/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított GHB119 gyapotot (BCS-GHØØ5-8) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D050182),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére, 9. cikke (2) bekezdésére, 19. cikke (3) bekezdésére és 21. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2017. március 27-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2016. szeptember 21-én elfogadott és 2016. október 21-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0085, COD(2017)0035),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2011. március 25-én a Bayer az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkének megfelelően kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes hatóságához a GHB119 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a termesztés kivételével kiterjed a géntechnológiával módosított GHB119 gyapotot tartalmazó vagy abból álló, bármely más gyapothoz hasonló felhasználásra szánt termékek nem élelmiszerként és takarmányként történő forgalomba hozatalára is;

B.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2016. szeptember 21-én az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2016. október 21-én tettek közzé;

C.  mivel a kérelemben leírtaknak megfelelően a GHB119 gyapothoz rendelt BCS-GHØØ5-8 egyedi azonosító expresszálja a PAT fehérjét, amely toleranciát biztosít a glufozinát-ammóniumalapú gyomirtókra és a CryAe fehérjére, amely ellenálló képességet biztosít a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szemben; mivel e gyapot Unióba történő behozatalának engedélyezése kétségtelenül azt eredményezné, hogy a világ más részein fokozódna e gyapot termesztése, és ezzel párhuzamosan a glufozinát-ammóniumalapú gyomirtók használata is;

D.  mivel a glufozinát a reprodukciót károsító anyagnak minősül, így az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) kizárási kritériumainak hatálya alá esik; mivel a glufozinátra vonatkozó engedély 2018. július 31-én lejár;

E.  mivel a független kutatások során aggályok merültek fel az összehasonlító értékelésben tapasztalható jelentős hiányosságok kapcsán, például a tekintetben, hogy bár statisztikailag az összetételben jelentős különbségeket találtak számos vegyület esetében, további vizsgálatokat nem tartottak szükségesnek; aggodalmának ad hangot a toxikológiai értékelés során tapasztalt súlyos hiányosságok kapcsán, például a tekintetben, hogy a Bt-toxinoknak csak egy hatásmódját vizsgálták meg, a kombinatorikus hatásokat nem vizsgálták ki és nem végezték el a növényvédőszer-maradványok értékelését sem; aggodalmát fejezi ki, hogy nem lehet az immunrendszerre gyakorolt lehetséges hatás értékeléséből érdemi következtetést levonni(6);

F.  mivel a három hónapos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikus észrevételt tettek; mivel ezek az észrevételek többek között az alábbiakra vonatkoztak: az élelmiszerekben és takarmányokban használt géntechnológiával módosított növényekben és vetőmagokban található gyomirtószer- és metabolitmaradványok azonosítására és számszerűsítésére vonatkozó adatok hiánya, a környezeti kockázatértékelésben és a környezeti felügyeleti tervben tapasztalható hiányosságok, amelyek többek között az arról szóló eltérő álláspontokkal kapcsolatosak, hogy regisztrálták-e a kultúrnövények vad rokonait Európában, továbbá hiányzó adatok az importált vetőmagok csírázási képességéről, valamint az a tény, hogy a nemkívánatos hatásokat nem vették figyelembe; mivel az észrevételek egy része kritizálta még a nagyon szegény adatbázist általánosságban, és különösen azt, hogy csak nagyon kevés tanulmányt vettek figyelembe, és például nem végeztek megfelelő toxicitásvizsgálatot a GHB119 gyapotot tartalmazó növényi anyaggal, sem megfelelő tanulmányokat nem végeztek a géntechnológiával módosított gyapotnak az emberi és állati egészségre kifejtett hatásairól, valamint hogy a benyújtott táplálkozási tanulmány nem volt elfogadható(7);

G.  mivel mindezen aggályok ellenére az EFSA nem vélte úgy, hogy szükséges lenne a GHB119 gyapotból származó élelmiszerek/takarmányok forgalomba hozatalt követő ellenőrzése;

H.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2017. március 27-én úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt; mivel csak az uniós lakosság 38,69 %-át képviselő 11 tagállam szavazott mellette, míg 15 tagállam ellene, 2 pedig tartózkodott;

I.  mivel az 1829/2003/EK rendeletnek a tagállamok számára a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok területükön való felhasználásának korlátozására, illetve megtiltására biztosított lehetőség tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. április 22-i jogalkotási javaslata (COM(2015)0177) indokolásában, valamint a 182/2011/EU rendelet módosítására irányuló, 2017. február 14-i jogalkotási javaslatának indokolásában a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyezésre vonatkozó határozatokat a Bizottság a tagállami bizottságok támogató véleménye nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezéséről való határozathozatal tekintetében teljesen bevett gyakorlattá vált a dosszié visszaküldése a Bizottsághoz a jogerős határozat meghozatala céljából, noha ez egyébként csupán a kivétel lehetne az eljárás egésze szempontjából; mivel e gyakorlat kapcsán a Bizottság elnöke, Juncker úr is sajnálatosnak tartotta, hogy az nem demokratikus(8);

J.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló, 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án, első olvasatban elutasította(9), továbbá felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza és nyújtson be új javaslatot;

K.  mivel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet 14. prembulumbekezdése egyértelműen kimondja, hogy: „A különösen érzékeny ágazatokra – különösen az adózásra, a fogyasztók egészségére, az élelmiszer-biztonságra és a környezetvédelemre – vonatkozó egyéb végrehajtási jogiaktus-tervezetek elfogadásának mérlegelésekor a Bizottság a kiegyensúlyozott megoldás érdekében lehetőség szerint úgy fog eljárni, hogy kerülje a fellebbviteli bizottságban a végrehajtási jogi aktus megfelelőségével szemben esetlegesen kialakuló többségi állásponttal való összeütközést.”;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozattervezet nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, ami a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(10) meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozatát;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy függesszen fel minden, a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezése iránti kérelemre vonatkozó végrehajtási határozatot mindaddig, amíg az engedélyezési eljárást oly módon nem vizsgálják felül, hogy az kezelni tudja az elégtelennek bizonyult jelenlegi eljárás hiányosságait;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) Ezen a linken érhető el: https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4586 (4) –––––––––––– – 2014. január 16-i állásfoglalás a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (HL 482., 2016.12.23., 110. o.),2015. december 16-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról (P8_TA(2015)0456),2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87705 x MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0040),2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87708 x MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0039),2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 (MST-FGØ72-2) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0038),2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát, vagy két vagy három ilyen eseményt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0271),2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0272),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0388),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricatermékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0389),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0386),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0387),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0390),2017. április 5-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × 59122 × MIR604 × 1507 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, 59122, MIR604, 1507 és GA21 genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2017)0123), (5) HL L 309., 2009.11.24., 1. o. (6) Bauer-Panskus/Then: A Testbiotech véleménye Bayer CropScience AG-nek a gyomirtó szereknek ellenálló, géntechnológiával módosított GHB119 gyapot forgalomba hozatalára vonatkozó kérelmével (EFSA-GMO-NL-2011-96) kapcsolatos tudományos véleményről, amely itt érhető el: https://www.testbiotech.org/node/1860. (7) http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA -Q-2011-00311. (8) Például az Európai Parlament plenáris ülésszakának megnyitásakor elmondott, az új Európai Bizottság politikai iránymutatásairól szóló beszédében (2014. július 15., Strasbourg) és az Unió helyzetéről szóló beszédében (2016. szeptember 14., Strasbourg). (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0379. (10) HL L 31., 2002.2.1, 1. o.

Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított DAS-40278-9 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D050183 – 2017/2674(RSP))

P8_TA(2017)0215 B8-0292/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított DAS-40278-9 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D050183),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére, 9. cikke (2) bekezdésére, 19. cikke (3) bekezdésére és 21. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2017. március 27-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2016. október 26-án elfogadott és 2016. december 5-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0085, COD(2017)0035),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2010. november 11-én a Dow AgroSciences Europe az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes nemzeti hatóságához a DAS-40278-9 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a termesztés kivételével kiterjed a géntechnológiával módosított DAS-40278-9 kukoricát tartalmazó vagy abból álló, bármely más kukoricához hasonló felhasználásra szánt termékek nem élelmiszerként és takarmányként történő forgalomba hozatalára is;

B.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2016. október 26-án az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2016. december 5-én tettek közzé(5);

C.  mivel a DAS-40278-9 kukorica AAD-1 fehérjét expresszál, amely ellenállást biztosít a 2,4-diklórfenoxi-ecetsavval (2,4-D) és az ariloxi-fenoxi-propion (AOPP) herbicidekkel szemben;

D.  mivel a független kutatások során aggályok merültek fel a 2,4-D hatóanyagának az embrió fejlődését veszélyeztető, a születési rendellenességek előfordulásának és az endokrin rendszert zavaró kockázatai tekintetében; mivel nem világos, hogy a 2,4-D-termékek tartalmaznak-e – és ha igen, milyen mértékben – erősen mérgező dioxin- és furánszennyeződést, amelyek az emberekre rákkeltő hatású és az endokrin rendszert károsító anyagok, és amelyek tartósan megmaradnak a környezetben és felhalmozódnak az élelmiszerláncban(6);

E.  mivel a 2,4-D hatóanyagának jóváhagyását 2015-ben meghosszabbították; mivel a szennyeződések– például a dioxinok és a furánok –jelenlétét bizonyos szint alatt elismerték; mivel a kérelmezőnek információkat kell benyújtania a hatóanyag esetleges endokrin tulajdonságaira vonatkozóan(7);

F.  mivel a DAS-40278–9 kukorica Unióba történő behozatala kétségkívül ahhoz vezet, hogy a termesztése másutt – például az Egyesült Államokban, Brazíliában és Argentínában – növekedik, és ezzel párhuzamosan a 2,4-D és az AOPP herbicidek használata is növekedik; mivel a független kutatások során aggályok merültek fel az összehasonlító értékelésben tapasztalható jelentős hiányosságok, valamint a toxikológiai értékelés során tapasztalt súlyos hiányosságok tekintetében is (például a tekintetben, hogy egy takarmányozási tanulmány alkalmával nem került sor az egész üzem vizsgálatára, nem vették figyelembe a hosszú távú vagy halmozott hatásokat, nem vitatták meg a reproduktív rendszerre gyakorolt hatást, valamint az állatokon végzett vizsgálatok módszertani hiányosságait), illetve azzal kapcsolatosan, hogy nem lehet az immunrendszerre gyakorolt lehetséges hatás értékeléséből érdemi következtetést levonni(8);

G.  mivel a három hónapos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikus észrevételt tettek; ezek az észrevételek többek között az alábbiakra vonatkoztak: hiányzó vagy hiányos adatok, hiányzó magyarázatok, az alkalmazás során egymásnak ellentmondó kijelentések, a vizsgálatok nem megfelelő megtervezése, (például az allergén hatással kapcsolatosan) hiányzó vizsgálatok, a biztonsági értékeléssel kapcsolatos tanulmányok kétes eredményei, az élelmiszer egészén semmilyen 90 napos szubkrónikustoxicitás-vizsgálatra nem került sor, amellyel fel lehetne mérni a kukoricából készített élelmiszeripari termékek fogyasztásának potenciális veszélyét és a kockázatértékeléshez figyelembe vett tanulmányok kiválasztását és kialakítását(9);

H.  mivel mindezen aggályok ellenére az EFSA nem vélte úgy, hogy szükséges lenne a DAS-40278-9 kukoricából származó élelmiszerek/takarmányok forgalomba hozatalát követő ellenőrzése;

I.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2017. március 27-én úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt; mivel csak az uniós lakosság 36,22 %-át képviselő 9 tagállam szavazott mellette, míg 16 tagállam ellene, 3 pedig tartózkodott;

J.  mivel az 1829/2003/EK rendeletnek a tagállamok számára a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok területükön való felhasználásának korlátozására, illetve megtiltására biztosított lehetőség tekintetében történő módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslata (COM(2015)0177) indokolásában, valamint a 182/2011/EU rendelet módosítására irányuló 2017. február 14-i jogalkotási javaslatának indokolásában a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyezésre vonatkozó határozatokat a Bizottság a tagállami bizottságok támogató véleménye nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezéséről való határozathozatal tekintetében teljesen bevett gyakorlattá vált a dosszié visszaküldése a Bizottsághoz a jogerős határozat meghozatala céljából, noha ez egyébként csupán a kivétel lehetne az eljárás egésze szempontjából; mivel e gyakorlat kapcsán a Bizottság elnöke, Juncker úr is sajnálatosnak tartotta, hogy nem demokratikus(10);

K.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló, 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án, első olvasatban elutasította(11), továbbá felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza és nyújtson be új javaslatot;

L.  mivel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet 14. prembulumbekezdése egyértelműen kimondja, hogy: „A különösen érzékeny ágazatokra – különösen az adózásra, a fogyasztók egészségére, az élelmiszer-biztonságra és a környezetvédelemre – vonatkozó egyéb végrehajtásijogiaktus-tervezetek elfogadásának mérlegelésekor a Bizottság a kiegyensúlyozott megoldás érdekében lehetőség szerint úgy fog eljárni, hogy kerülje a fellebbviteli bizottságban a végrehajtási jogi aktus megfelelőségével szemben esetlegesen kialakuló többségi állásponttal való összeütközést.”;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozattervezet nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, ami a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(12) meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy függesszen fel minden, a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezése iránti kérelemre vonatkozó végrehajtási határozatot mindaddig, amíg az engedélyezési eljárást oly módon nem vizsgálják felül, hogy az kezelni tudja az elégtelennek bizonyult jelenlegi eljárás hiányosságait;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4633 (4) –––––––––––– – 2014. január 16-i állásfoglalás a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (HL C 482., 2016.12.23., 110. o.),2015. december 16-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról (P8_TA(2015)0456),2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87705 x MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0040),2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87708 x MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0039),2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 (MST-FGØ72-2) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0038),2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát, vagy két vagy három ilyen eseményt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0271),2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0272),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0388),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricatermékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0389),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0386),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0387),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2016)0390),2017. április 5-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × 59122 × MIR604 × 1507 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, 59122, MIR604, 1507 és GA21 genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (P8_TA(2017)0123), (5) Ezen a linken érhető el: https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4633 (6) http://www.pan-europe.info/sites/pan-europe.info/files/public/resources/reports/pane-2014-risks-of-herbicide-2-4-d.pdf (7) A Bizottság (EU) 2015/2033 végrehajtási rendelete (2015. november 13.) a 2,4-D hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásának meghosszabbításáról és az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról (HL L 298., 2015.11.14., 8. o.). (8) Bauer-Panskus/Then: A Testbiotech véleménye az EFSA-nak a DOW AgroSciences LLC (EFSA-GMO-NL-2010-89) a gyomirtó szereknek ellenálló, géntechnológiával módosított DAS-40278-9 kukorica forgalomba hozatalára vonatkozó kérelmével kapcsolatos tudományos véleményéről, amely itt érhető el: https://www.testbiotech.org/node/1862 (9) Lásd az EFSA kérdéstárát, az EFSA-Q-2010-01326. sz. kérdés G. melléklete, online elérhető: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2010-01326 (10) Például az Európai Parlament plenáris ülésszakának megnyitásakor elmondott, az új Európai Bizottság politikai iránymutatásairól szóló beszédében (2014. július 15., Strasbourg) és az Unió helyzetéről szóló beszédében (2016. szeptember 14., Strasbourg). (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0379. (12) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása a magyarországi helyzetről (2017/2656(RSP))

P8_TA(2017)0216 B8-0295/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak 2., 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 4., 12., 13., 14., 16., 18. és 21. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, különösen a Szabó és Vissy kontra Magyarország, a Karácsony és mások kontra Magyarország, a Magyar Keresztény Mennonita Egyház és mások kontra Magyarország, a Baka kontra Magyarország és az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyekre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és a számos, valamennyi tagállamra nézve kötelező emberi jogi ENSZ-szerződésre,

–  tekintettel a Bizottság „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel a magyarországi helyzetről szóló, 2015. december 16-i(1) és június 10-i(2) állásfoglalásaira, „Az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok” című, 2013. július 3-i (3), a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről szóló, 2012. február 16-i(4), és a magyar médiatörvényről szóló, 2011. március 10-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel a magyarországi helyzetről az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által 2017. február 27-én tartott meghallgatásra,

–  tekintettel a magyarországi helyzetről 2017. április 26-án tartott plenáris vitára,

–  tekintettel a 27 tagállam vezetői, valamint az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által tett 2017. március 25-i római nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvényre, amelyet a Magyar Országgyűlés 2007. december 17-én fogadott el,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2017. április 27-i 2162 (2017) számú, „Aggasztó fejlemények Magyarországon: a nem kormányzati szervezetekről szóló, a civil társadalmat korlátozó törvénytervezet és a Közép-európai Egyetem lehetséges bezárása” című határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának a menedékkérők automatikus fogva tartását engedélyező új magyarországi törvényről szóló, 2017. március 8-i nyilatkozatára, valamint a Magyar Országgyűlés elnökéhez intézett 2017. április 27-i levelére, amelyben kérte a külföldről támogatott nem kormányzati szervezetekről szóló törvényjavaslat elvetését,

–  tekintettel a Bizottság azon határozatára, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt módosító törvénnyel kapcsolatban, valamint tekintettel a többi, Magyarország ellen folyamatban lévő és várható kötelezettségszegési eljárásra,

–  tekintettel a Bizottság által a magyarországi „Állítsuk meg Brüsszelt!” nemzeti konzultációra adott válaszra,

–  tekintettel Avramopoulos biztos 2017. március 28-án tett magyarországi látogatására,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által Timmermans alelnökhöz intézett levélre, amelyben a Bizottság véleményét kérték arról, hogy a határőrizeti területen lefolytatott eljárás szigorításával kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvény összeegyeztethető-e az uniós menekültügyi vívmányok rendelkezéseivel, valamint a törvényben említett intézkedések végrehajtása tekintetében az Alapjogi Chartával,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel ezek az értékek univerzálisak és közösek a tagállamokban (az EUSZ 2. cikke);

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája része az EU elsődleges jogának, amely tiltja a bármilyen alapú – úgymint nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő – megkülönböztetést;

C.  mivel Magyarország 2004 óta az Európai Unió tagja, és mivel a közvélemény-kutatások szerint a magyar polgárok nagy többsége helyesli az ország európai uniós tagságát;

D.  mivel a Charta rendelkezése szerint a művészetek és a tudományos kutatás szabad, és a tudományos élet szabadságát tiszteletben kell tartani; mivel a Charta garantálja továbbá az oktatási intézmények demokratikus elvek figyelembevételével történő alapításának szabadságát;

E.  mivel az egyesülési szabadságot védelmezni kell, és az élénk civil társadalom létfontosságú szerepet játszik abban, hogy erősödjék a nyilvánosság részvétele a demokratikus folyamatban, illetve erősödjék a kormányok elszámoltathatósága jogi kötelezettségeik tekintetében, beleértve az alapvető jogok és a környezet védelmét, valamint a korrupció elleni fellépést;

F.  mivel a menedékjog garanciát élvez, tiszteletben tartva 1951. július 28-i Genfi Egyezményt és a hozzá csatolt 1967. január 31-i, a menekültek jogállására vonatkozó jegyzőkönyvet, továbbá az EUSZ-szel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (EUMSZ) összhangban;

G.  mivel 2016-ban a menedékjog iránti kérelmek 91,54%-át elutasították; mivel 2015 óta a Magyarországon a menedékjog területén elfogadott új jogszabályok és eljárások arra kényszerítik a menedékkérőket, hogy egy olyan, a magyar területen található tranzitzónán keresztül lépjenek be Magyarországra, amely naponta korlátozott számú – jelenleg 10 – személy számára teszi lehetővé a belépést; mivel nem kormányzati szervezetek többször is beszámoltak arról, hogy a magyar határon lévő migránsokat gyorsított eljárásban, esetenként kegyetlen és erőszakos bánásmódot alkalmazva visszakényszerítik Szerbiába, és védelem iránti kérelmüket nem vizsgálják meg; mivel a magyar kormány nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy az uniós joggal összhangban áthelyezze a menedékkérőket;

H.  mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa az Emberi Jogok Európai Bíróságának megküldött, a kérelmezők Ausztriából Magyarországra való, a Dublin III. rendelet szerinti átadása miatt Ausztria ellen benyújtott két panaszra vonatkozó, 2016. december 17-i írásbeli észrevételeiben kifejtette, hogy „a Magyarországon az utóbbi hónapokban a menedékjogi szabályozás és gyakorlat terén bevezetett átfogó változtatások miatt jelentős annak a kockázata, hogy az oda visszaküldött menedékkérők emberi jogai sérülnek”;

I.  mivel terrorcselekmény elkövetésével vádoltak meg és börtönbüntetésre ítéltek 11 menekültet (az úgynevezett „röszkei 11-eket”), akik 2016. szeptember 16-án, egy nappal a Szerbiával közös magyar határ Magyarország általi lezárása után jelen voltak, így többek között 2016 novemberében egy tisztességtelen bírósági eljárás során Ahmed H. ciprusi illetőségű szíriai állampolgárt 10 éves börtönbüntetésre ítélték pusztán azért, mert a feszültségek oldására megafont használt, és három tárgyat hajított a határrendészekre;

J.  mivel 2015. december 16-i állásfoglalásának elfogadása óta számos ügyben aggodalmak merültek fel, nevezetesen a közpénzek felhasználásával, a civil társadalmi szervezetek és emberijog-védők elleni támadásokkal, a menedékkérők jogaival, a polgárok tömeges megfigyelésével, az egyesülési szabadsággal, a szólásszabadsággal, a médiapluralizmussal és a Népszabadság bezárásával, a romák jogaival, többek között miskolci romák kilakoltatásával és a roma gyermekek oktatáson belüli szegregációjával, az LMBTI-személyek jogaival, a nők jogaival, az igazságszolgáltatási rendszerrel, többek között a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés lehetővé tételével, a Roma Parlament és a Phralipe Független Cigány Szervezet nem kormányzati szervezetek székhelyükről való kényszer-kilakoltatásával és a Lukács Archívum megszüntetésének veszélyével kapcsolatban;

K.  mivel az „Állítsuk meg Brüsszelt!” nemzeti konzultáció – a bevándorlással és a terrorizmussal kapcsolatos nemzeti konzultáció és a kormány ahhoz kapcsolódó hirdetési kampánya – tartalma és nyelvezete erőteljesen megtévesztő és elfogult;

L.  mivel a Szabó és Vissy kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete szerint a terrorizmus elleni titkos megfigyelésről 2011-ben bevezetett magyar jogszabály sértette a magán- és családi élet, a lakás és a levelezés tiszteletben tartásához való jogot; mivel az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben a Bíróság megállapította a röszkei tranzitzónában fennálló feltételek tekintetében a szabadsághoz és a biztonsághoz, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog, a kérelmezők Szerbiába való kiutasítása tekintetében pedig az embertelen vagy megalázó bánásmóddal szembeni védelemhez való jog megsértését; mivel a Baka kontra Magyarország ügyben a Bíróság ítélete szerint Magyarország megsértette Baka András, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének a tisztességes eljáráshoz való jogát és véleménynyilvánítási szabadságát;

M.  mivel a legutóbbi magyarországi fejlemények – nevezetesen a határőrizeti területen és a menedékjog területén lefolytatott eljárások szigorításával kapcsolatos egyes törvények módosítására irányuló törvény, a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosításáról szóló, a Közép-európai Egyetemet közvetlenül fenyegető és a közvélemény által széles körben helytelenített törvény, valamint a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényjavaslat (magyar országgyűlési iromány száma: T/14967) – aggodalomra adnak okot ezeknek az uniós joggal és az Alapjogi Chartával való összeegyeztethetőségét illetően;

1.  emlékeztet rá, hogy az EUSZ 2. cikkében felsorolt értékek valamennyi európai uniós tagállamban érvényesítendők;

2.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az elmúlt néhány év magyarországi fejleményei nyomán súlyosan romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete, többek közt a véleménynyilvánítás szabadsága, a tudományos élet szabadsága, a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogai, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a civil társadalmi szervezetek tevékenységének korlátozása és akadályozása, az egyenlő bánásmódhoz való jog, a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák, a zsidók és az LMBTI-személyek – jogai, a szociális jogok, az alkotmányos rendszer működése, az igazságszolgáltatás és egyéb intézmények függetlensége, valamint a korrupcióra és összeférhetetlenségre utaló számos aggasztó állítás tekintetében, amelyek együttvéve rendszerszintű fenyegetést jelenthetnek a jogállamiságra nézve e tagállamban; úgy véli, hogy Magyarország az EU számára olyan vizsgát jelent, melynek során bizonyíthatja, hogy képes és hajlandó választ adni saját alapját képező értékeinek valamely tagállam általi veszélyeztetésére és megsértésére; aggodalommal állapítja meg, hogy néhány más tagállamban a jogállamiság aláásása tekintetében a magyarországihoz hasonló, aggasztó jelek mutatkoznak;

3.  felhívja a magyar kormányt, hogy folytasson párbeszédet a Bizottsággal az ezen állásfoglalásban említett valamennyi kérdésben, különösen a migránsok, menedékkérők és menekültek emberi jogai, az egyesülés szabadsága, az oktatás és a tudományos kutatás szabadsága, a romák oktatáson belüli szegregációja és a várandós nők munkahelyi védelme tekintetében; megismétli, hogy ebben a párbeszédben mindkét félnek pártatlanul, bizonyítékokra alapozva és együttműködően kell részt vennie; felhívja a Bizottságot, hogy értékeléseiről tájékoztassa a Parlamentet;

4.  aggodalmának ad hangot a magyar kormány legutóbbi nyilatkozatai és kezdeményezései miatt, különösen az „Állítsuk meg Brüsszelt!” konzultációs kampány fenntartása és a Közép-európai Egyetem külföldi alkalmazottai elleni vizsgálati jellegű intézkedések miatt, valamint a kormánypárt vezetőinek azon nyilatkozatai miatt, amelyek elleneznek mindennemű, az uniós intézmények és nemzetközi szervezetek ajánlásaival összhangban lévő jogalkotási módosítást; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e jelzések nem arra utalnak, hogy a magyar hatóságok egyértelműen elkötelezték magukat annak biztosítása mellett, hogy fellépéseik megfeleljenek az elsődleges és másodlagos uniós jognak;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós források magyar kormány általi felhasználását, különösen a menekültügy és a migráció, a nyilvános kommunikáció, az oktatás, a társadalmi befogadás és a gazdaságfejlesztés területén, annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi társfinanszírozott projekt maradéktalanul megfeleljen mind az elsődleges, mind a másodlagos uniós jognak;

6.  felhívja ugyanakkor a magyar kormányt, hogy helyezze hatályon kívül a határőrizeti területen és a menedékjog területén lefolytatott eljárások szigorításával kapcsolatos egyes törvények módosítására irányuló törvényt, és a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosításáról szóló törvényt, valamint vonja vissza a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényjavaslatot (magyar országgyűlési iromány száma: T/14967);

7.  nyomatékosan kéri a magyar kormányt, hogy haladéktalanul függessze fel a felsőoktatási törvény módosításáról szóló törvényben foglalt valamennyi határidőt, haladéktalanul indítson párbeszédet az Egyesült Államok érintett hatóságaival az amerikai akkreditációval rendelkező diplomákat kiadó Közép-európai Egyetem jövőbeli működésének biztosítása érdekében, és nyilvánosan vállaljon kötelezettséget arra, hogy az egyetem szabad intézményként Budapesten maradhat;

8.  sajnálja, hogy a Bizottság nem reagált a Parlament azon – a magyarországi helyzetről szóló, 2015. június 10-i és 2015. december 16-i állásfoglalásában foglalt – kérésére, hogy aktiválja a jogállamiság megerősítésére irányuló uniós keretét annak érdekében, hogy az érintett tagállammal folytatott párbeszéd révén megelőzze a jogállamiságot rendszerszinten fenyegető veszélyek további fokozódását; úgy véli, hogy a jelenlegi bizottsági megközelítés elsősorban a jogszabályok marginális, technikai vonatkozásaival foglalkozik, figyelmen kívül hagyva a tendenciákat, az ismétlődő mintákat és az intézkedéseknek a jogállamiságra és az alapvető jogokra gyakorolt együttes hatását; úgy véli, hogy a kötelezettségszegési eljárások a legtöbb esetben nem eredményeztek tényleges változásokat és nem kezelték a helyzetet annak szélesebb összefüggésében;

9.  úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi magyarországi helyzet az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek súlyos megsértése egyértelmű veszélyének minősül, és indokolja az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás megindítását;

10.  ennek megfelelően utasítja Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságát, hogy kezdje meg az eljárást, és készítsen különjelentést annak érdekében, hogy a plenáris ülés az eljárási szabályzat 83. cikkével összhangban szavazzon a Tanácsot az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedésre felhívó, indokolással ellátott javaslatról;

11.  megismétli, hogy a Parlament 2016. október 25-i, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalásának(6) megfelelően rendszeres, valamennyi tagállam, valamint a Tanács, a Bizottság és a Parlament részvételével zajló ellenőrzési folyamatra és párbeszédre van szükség az EU alapvető értékeinek – a demokrácia, az alapjogok és a jogállamiság – megóvása, továbbá a kettős mérce elkerülése érdekében;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak, Magyarország elnökének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0461. (2) HL C 407., 2016.11.4., 46. o. (3) HL C 75., 2016.2.26., 52. o. (4) HL C 249. E, 2013.8.30., 27. o. (5) HL C 199. E, 2012.7.7., 154. o. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.

Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről (2016/2798(RSP))

P8_TA(2017)0217 B8-0298/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről, valamint az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséréről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra (COM(2016)0383),

–   tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(1),

–  tekintettel a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló, 2004. december 15-i 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2), amely kereten keresztül az egyének be tudják mutatni készségeiket és képesítéseiket,

–  tekintettel az oktatás és képzés terén 2020-ig folytatott európai együttműködés új, prioritásaira, amelyeket az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020) szóló, 2015. évi tanácsi és bizottsági közös jelentés(3) határoz meg,

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(4),

–   tekintettel az előzetes nem formális és informális tanulás felsőoktatásban való elismeréséről szóló, az Eurydice által készített áttekintésre,

–  tekintettel a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások többnyelvű európai osztályozására (ESCO), amely az európai képesítési keretrendszerrel (EKKR) együtt közös formátumot fog használni a képesítésekkel kapcsolatos információk elektronikus úton történő közzétételére, ahogyan azt a javaslat VI. melléklete tartalmazza,

–  tekintettel a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének (EQAVET létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(5),

–  tekintettel a független európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartásra(6), amelyben azok a minőségbiztosítási ügynökségek szerepelnek, amelyek bizonyították a felsőoktatási minőségbiztosítás európai sztenderdjeinek és irányelveinek (ESG) lényegi betartását,

–  tekintettel az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszerre (ECTS)(7), amelyet az európai felsőoktatási térséggel, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i ajánlásával(8) létrehozott európai szakképzési kreditrendszerrel (ECVET) összefüggésben hoztak létre,

–  tekintettel a felsőoktatásban zajló bolognai folyamatra, a 2015. évi jereváni miniszteri közleményre és „Az európai felsőoktatási térség 2015-ben: jelentés a bolognai folyamat megvalósításáról” című jelentésre,

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel az Európa Tanács egyezményére a felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről (a lisszaboni elismerési egyezmény), valamint a képesítési keretrendszerek külföldi képesítések elismerése során történő alkalmazásáról szóló ajánlásra, amely kifejezetten utal az EKKR-re mint a tanulmányok elismerése során alkalmazandó eszközre,

–   tekintettel a „Szélesebb körű részvétel a méltányosság és a növekedés érdekében: a szociális dimenzió és az egész életen át tartó tanulás 2020-ig az európai felsőoktatási térségben megvalósítandó fejlesztésének stratégiája” című dokumentumra, amely az EKKR-ben részt vevő valamennyi országra vonatkozik,

–   tekintettel a nem formális és az informális tanulás UNESCO-tagállamokban történő elismeréséről, érvényesítéséről és akkreditálásáról szóló 2015. évi UNESCO-jelentésre,

–  tekintettel a 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(10) módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló ,2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000038/2017 – B8-0218/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a készségek megfelelő elismerése, megértése és értékelése túlmutat azon, amit a munkaerőpiac megkövetel; mivel a munkaerőpiacon elérhető és keresett készségek javát szolgálná egy olyan EKKR, amely képes az említett készségek meghatározására és a készségkereslet és -kínálat összekapcsolására, és ezáltal társadalmi és gazdasági előnyöket biztosít; mivel mindenképpen segíteni kell az egyéneket abban, hogy egész életük során szerezhessenek új kompetenciákat és készségeket, és felfrissíthessék a meglévőket;

B.  mivel a képesítések jobb összehasonlíthatósága javítja a migráns munkavállalók elhelyezkedési lehetőségeit és szakmai fejlődését;

C.  mivel hangsúlyt kellene helyezni az IKT-kompetenciákra, és olyan intézkedéseket kellene bevezetni, amelyek segítenek az embereknek ezek megszerzésében és érvényesítésében;

D.  mivel a társadalom által támasztott új kihívások, valamint a technológiai és demográfiai változás figyelembevételével az EKKR – további fejlesztése révén – támogathatja az egész életen át tartó tanulást mind az egyenlő esélyek és az oktatási igazságosság támogatása, mind az oktatási és képzési rendszerek közötti átjárhatóság javítása tekintetében; mivel az oktatásnak és a képzésnek – a polgárok holisztikus módon történő továbbképzése és oktatása útján – segítenie kell az embereket abban, hogy bármilyen felmerülő körülményhez alkalmazkodni tudjanak, kritikus szemlélettel és önbizalommal rendelkezzenek, függetlenné váljanak, továbbá elsajátítsák a 21. században szükséges készségeket;

E.  mivel a tudás, a készségek és a kompetenciák folyamatos fejlesztése – más szóval az egész életen át tartó tanulás – hozzájárulhat az egyes emberek munkavállalással és életmóddal kapcsolatos döntéseinek javításához és ahhoz, hogy ki tudjanak teljesedni, ily módon a társadalom javát szolgálva, javítva az emberek esélyét arra, hogy állást találjanak, és biztonságossá téve a szakmai életutakat;

F.  mivel az EKKR egyik célja, hogy megkönnyítse az oktatási rendszerek közötti összehasonlítást, és ezzel nemzeti és ágazati szinten lendületet adjon a változásnak és a reformoknak, az Európa 2020 stratégia és az Oktatás és képzés 2020 keret célkitűzéseinek elérése érdekében;

G.  mivel amiatt, hogy a tagállamok nem elég elhivatottak, és az eddigiekben felmutatott kötelezettségvállalásaik ellenére továbbra hiányzik a képesítések átláthatósága, és alacsony a külföldi képesítések elismerési aránya; mivel a képesítések még átláthatóbbá és összehasonlíthatóbbá tételéhez az EKKR-t ki kell igazítani;

H.  mivel az EKKR-nek átfogó keretet kell nyújtania a felhasználók számára, és támogatnia kell a tagállamok hatóságai, a szociális partnerek, az oktatási és képzési szolgáltatók, a szakszervezetek, a civil társadalom és más érdekelt felek közötti nemzetközi szintű együttműködést;

I.  mivel nemzeti képesítési keretrendszereiken belül csak Hollandia és Svédország rendelkeznek külön eljárásokkal a nem formális képesítések elismerésére; mivel nincs olyan tagállam, amely nemzeti képesítési keretrendszerein belül külön eljárással rendelkezne az informális tanulásra vonatkozóan;

J.  mivel a tagállamoknak az EKKR-rel összhangban mihamarabb, de legkésőbb 2018-ig intézkedéseket kell hozniuk a nemzeti képesítési keretrendszerekhez kapcsolt nem formális és informális tanulás elismerésére, ideértve az önkéntes tevékenységek során megszerzett készségeket is;

K.  mivel a tagállamok a 2015. évi jereváni közleményben kifejezetten kötelezettséget vállaltak arra, hogy a képesítések elismeréséről szóló lisszaboni egyezménynek való teljes körű megfelelés érdekében felülvizsgálják nemzeti jogszabályaikat, továbbá módosítják nemzeti képesítési keretrendszereiket abból a célból, hogy az egyes keretrendszereken belüli tanulási útvonalak megfelelően biztosíthassák az előzetes tanulás elismerését;

L.  mivel az iskolai tananyag minőségének garantálása és az oktatási rendszerek megszervezése a tagállamok felelőssége és kizárólagos hatásköre; mivel az EKKR nem befolyásolja ezt a felelősséget;

M.  mivel jelenleg eltérések figyelhetők meg a régiók – különösen a határokon átnyúló régiók – között a bizonyítványok elismerése tekintetében, és ez foglalkoztathatósági különbségekhez vezet;

N.  mivel a könyvtárak – akár nyilvánosak, akár nem – jelentősen hozzájárulnak az egész életen át tartó tanuláshoz, valamint az olvasás és a digitális műveltség javításához;

O.  mivel jelenleg összesen 39 ország vesz részt az EKKR-ben, és ebbe beletartoznak uniós tagállamok, EGT-országok, uniós tagjelölt országok, potenciális tagjelöltek (Bosznia és Hercegovina, Koszovó), valamint Svájc;

1.  elismeri a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy felülvizsgálja az EKKR-t és a továbbiakban is támogassa az európai oktatási és képzési rendszerek korszerűsítését, továbbra is tiszteletben tartva a nemzeti hatásköröket, és garantálva a tagállami oktatási rendszerek sajátos jellemzőinek megőrzését;

2.  rámutat arra, hogy a kritikus és az adott kereteken túllépő gondolkodás előmozdítása elengedhetetlen a jövőben szükséges új készségek kialakításához;

3.  javasolja annak a sokféle, nem csupán technikai, hanem manuális készségnek a megőrzését, amelyeket a generációk átörökítettek, és amelyek lehetővé tették a kézműves ágazatok fejlődését és növekedését, ezeket ugyanis védelmezni kell, mert általuk őrizhető meg az egyes tagállamok saját identitása;

4.  megjegyzi, hogy az EKKR egyik feladata a tagállamokban szerzett képesítések összehasonlíthatóságának növelése, megőrizve ugyanakkor a nemzeti oktatási rendszerek sajátosságait;

5.  rámutat arra, hogy az Uniónak lehetővé kellene tennie, hogy életkortól vagy státusztól függetlenül mindenkinek láthatóbbá váljanak készségei és kompetenciái, azok is, amelyeket önkéntes tevékenység során szerzett, és ezeket – függetlenül e készségek és kompetenciák megszerzésének helyétől és módjától – egyértelmű és hozzáférhető módon jobban el lehessen ismerni, különösen a határokon átnyúló térségekben; rámutat arra, hogy a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a képesítések gyorsabb és hatékonyabb elismerése és azok EKKR-szinteknek való megfeleltetése érdekében;

6.  emlékeztet arra, hogy a rendszer minőségének és a benne rejlő lehetőségek fellendítése érdekében hangsúlyt kell helyezni az EKKR végrehajtására;

7.  nagyobb rugalmasságot javasol a nemzeti képesítési keretrendszerek EKKR-nek való megfeleltetésének naprakészen tartása tekintetében;

8.  emlékeztet arra, hogy az EKKR egyik fő feladata, hogy megkönnyítse és elősegítse a képesítések különböző oktatási és képzési rendszerek közötti átvitelét és a formális és informális képzés és oktatás érvényesítését annak érdekében, hogy lehetővé váljon a transznacionális szakmai és oktatási célú mobilitás, kezelni lehessen a strukturális munkaerőhiányt az európai munkaerőpiacon, valamint jobban ki lehessen elégíteni a polgárok és az egész társadalom igényeit;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogy a három horizontális területen (tudás, készségek és kompetenciák) szükség van-e további felülvizsgálatra átfogóbbá és egyértelműbbé tételük érdekében; szorgalmazza a kulcskompetenciák 2006. évi európai referenciakeretének értékes forrásként és fő dokumentumként való alkalmazását a egyes uniós keretek közötti nagyobb terminológiai összhang megvalósítása és ezáltal valóban a tanulási kimenetre alapuló megközelítés kialakítása érdekében;

10.  felhívja a figyelmet a jövőben várható készségigény előrejelzésére szolgáló eszközök elemzésének és kifejlesztésének jelentőségére; ezért ösztönzi a tagállamokat és az összes érdekelt felet, például a munkaadókat, hogy osszák meg ezzel kapcsolatos bevált gyakorlataikat;

11.  hangsúlyozza a képzési rendszerek és a tanulószerződéses gyakorlati képzések jelentőségét a készségek formálásában; ezért hangsúlyozza, hogy a tagállamokban elő kell mozdítani az olyan duális képzési rendszereket, amelyek összekapcsolják a vállalati tanulószerződéses gyakorlatokat és a szakképző intézményeknél történő oktatást; emlékeztet arra, hogy a munkaadók és a vállalkozók kulcsszerepet játszanak a munkahelyi és a tanulószerződéses gyakorlati képzésben, és véleménye szerint ezt a szerepet továbbra is támogatni és fejleszteni kell;

12.  javasolja, hogy az EKKR kellőképpen kapcsolódjon a társadalmi igényekhez, többek között a munkaerőpiaci követelményekhez, hogy az Európa 2020 célkitűzéseinek elérése érdekében fokozni lehessen az európai gazdaság versenyképességét és segíteni lehessen az embereket a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásában;

13.  hangsúlyozza, hogy az EKKR adta lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni a tanulók és a munkavállalók Unión belüli mobilitásának ösztönzése és elősegítése érdekében, ilyen módon támogatva az egész életen át tartó tanulást és ösztönözve a mobil és rugalmas munkaerő egész Európában történő fejlesztését a gazdasági kihívások és a piaci globalizáció korában;

14.  hangsúlyozza, hogy számos tagállam az EKKR nyolc szintjére alapozott saját nemzeti képesítési keretrendszere végrehajtásának még csupán korai szakaszában van; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat e folyamat további végrehajtásának a biztosítására;

15.  hangsúlyozza az ESCO (a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozása) kezdeményezés jelentőségét, amely 25 nyelven meghatározza és osztályokba sorolja az uniós munkaerőpiac, oktatás és képzés számára releváns készségeket, kompetenciákat, képesítéseket és foglalkozásokat;

16.  felszólít a nem formális és informális tanulási folyamatok biztosítására, gyors érvényesítésére és elismerésére vonatkozó közös európai elvek határozott támogatására és előmozdítására, ez ugyanis különösen fontos az „atipikus” tanulók befogadása szempontjából; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan, ágazatalapú képzési program, amelyet be kellene vonni az érvényesítési folyamatba, és hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kellene fordítani az idősek, a fogyatékossággal élők, a tartós munkanélküliek, az idősebb munkavállalók és egyéb csoportok képesítéseire; ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az ECVET-kreditek felhasználhatók-e az informális és a nem formális tanulás érvényesítésére és elismerésére; úgy véli, hogy nem kerül sor a formális eredmények elértéktelenedésére;

17.  hangsúlyozza, hogy megfelelőbb koordinációra van szükség az EKKR és más meglévő elismerési és átláthatósági eszközök, például az ECVET, az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer és az Europass között, támogatva a minőségbiztosítási rendszereket, a szinergikus hatások megteremtése és az átláthatósági eszközök hatékonyságának növelése érdekében;

18.  ajánlja, hogy a Bizottság hozzon létre önértékelési eszközt a munkaadók számára az EKKR hatékonyabb felhasználása érdekében; ösztönzi a munkaadókat, hogy gondolkodjanak kritikusan a foglalkoztatáshoz szükséges készségek és képesítések szintjéről;

19.  hangsúlyozza, hogy az EKKR-en belül a tanulási eredmények meghatározása esetleges kockázatokkal jár, ugyanis hatással van a tantervekre; hangsúlyozza, hogy az Unióban és az egyéb részt vevő országokban fontos az oktatási rendszerek sokszínűsége;

20.  kéri a fennmaradó tagállamokat, hogy haladéktalanul kapcsolják nemzeti képesítési keretrendszereiket az EKKR-hez; gyorsabb tempót sürget az elismerés valamennyi fennmaradó akadályának felszámolásában;

21.  azt javasolja, hogy a Bizottság értékelje újra az EKKR fejlesztésének költségeit, ugyanis jelenleg semmilyen kiegészítő kiadás nincsen tervben; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EKKER felülvizsgálatához szükséges munka mennyiségét alábecsülik;

22.  sürgeti a tagállamokat, hogy oktatási és képzési rendszereik tekintetében kövessenek a szociális dimenziót figyelembe vevő stratégiákat, hogy fellendíthessék az esélyegyenlőség támogatását, javíthassák az oktatási igazságosságot, felvehessék a harcot az egyenlőtlenséggel szemben, és biztosíthassák az oktatási és képzési rendszerek közötti jobb átjárhatóságot; kéri a Bizottságot, hogy támogassa ebben a tagállamokat;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy az oktatási és képzési rendszerek szociális szerepének megőrzése, valamint a képesítésekhez való hozzáférés biztosítása érdekében a modernizálási menetrend keretében vizsgálja felül azt az álláspontját, hogy a szakképzésben és a felsőoktatásban, valamint a tandíj tekintetében a teljesítményalapú finanszírozást támogatja;

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyértelműsítse az európai szakképzési kreditrendszer és az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer várható szerepeit, hogy a felülvizsgálat átláthatóbb legyen az érdekeltek számára;

25.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak külön figyelmet arra a kötelezettségvállalásra, hogy elismerjék a nemzeti képesítési keretrendszerek többségéből és így az EKKR-ből jelenleg kizárt informális és nem formális tanulást, különösen a jelenleg teljesen kizárt informális tanulást;

26.  hangsúlyozza az Unión kívül szerzett képesítések jobb megértésének szükségességét érvényesítésük és elismerésük szempontjából, valamint a migránsok és menekültek európai társadalomba, az uniós munkaerőpiacra, valamint az uniós oktatási és képzési rendszerekbe történő integrációjának elősegítése érdekében; ezzel összefüggésben üdvözli a harmadik országok nemzeti és regionális képesítési keretrendszerei, a tagállami nemzeti képesítési keretrendszerek és az EKKR közötti kapcsolatok alapjának létrehozására irányuló javaslatot, különösen az Unióval társulási megállapodást aláíró uniós szomszédságpolitikai partnerországokkal folytatandó strukturált párbeszédek lehetőségét, amely az utóbbiak nemzeti képesítési keretrendszerei EKKR-nek és az Uniónak való megfeleltetését eredményezheti, továbbá alátámaszthatja a harmadik országoknak a nemzeti képesítési keretek kialakításához (pl. fejlesztési támogatás útján) nyújtott uniós támogatást;

27.  elismeri, hogy a harmadik országok érdeke az EKKR saját képesítési rendszereik viszonyítási pontjaként történő használata, valamint az EKKR oly módon történő felülvizsgálata, hogy egyszerűsödjön a harmadik országokban szerzett képesítések formális összehasonlítása az Unióban szerzett képesítésekkel;

28.  kitart amellett, hogy a szélesebb körű támogatás biztosítása érdekében az érdekelt feleket, például az állami foglalkoztatási szolgálatokat, a szociális partnereket, az oktatási és képzésszolgáltatókat és a civil társadalmat uniós és nemzeti szinten jobban be kell vonni az EKKR kialakításába, végrehajtásába, előmozdításába és ellenőrzésébe, és szorosan együtt kell működni velük;

29.  úgy véli, hogy egy olyan eszköz, mint az EKKR, folyamatos fejlesztést és kiigazítást igényel, és ezért rendszeres nyomon követéssel kell támogatni és javítani, különösen ami a felhasználóbarát, átjárható és átlátható jellegét illeti; hangsúlyozza, hogy az EKKR csak akkor lesz sikeres, ha a tagállamok ténylegesen elkötelezik magukat annak végrehajtása és használata mellett;

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 111., 2008.5.6., 1. o. (2) HL L 390., 2004.12.31., 6. o. (3) HL C 417., 2015.12.15., 25. o. (4) HL C 398., 2012.12.22., 1. o. (5) HL C 155., 2009.7.8., 1. o. (6) https://www.eqar.eu (7) http://ec.europa.eu/education/library/publications/2015/ects-users-guide_en.pdf (8) HL C 155., 2009.7.8., 11. o. (9) HL L 347., 2013.12.20., 50. o. (10) HL L 354., 2013.12.28., 132. o. (11) HL L 255., 2005.9.30., 22. o.