Index 
Elfogadott szövegek
2017. június 1., Csütörtök - BrüsszelVégleges kiadás
Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 A könyvekre, újságokra és folyóiratokra alkalmazott hozzáadottérték-adó mértéke *
 A növekedést, a versenyképességet és a kohéziót célzó internetkapcsolat: a gigabit alapú európai társadalom és az 5G
 A segítségre szoruló felnőttek védelme
 Ukrajnára vonatkozó ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetése ***I
 A vízumok egységes formátuma ***I
 Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2018–2022 közötti többéves kerete ***
 Az EU Alapjogi Ügynökségének 2018–2022 közötti többéves kerete (állásfoglalás)
 Az európai ipar digitalizálása
 Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk
 A reziliencia mint az EU külső tevékenységének egyik stratégiai prioritása
 Az antiszemitizmus elleni küzdelem
 Magas szintű ENSZ-konferencia a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről (ENSZ Óceán-konferencia)

Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 270kWORD 46k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei határozata a Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2016/2266(IMM))
P8_TA(2017)0232A8-0203/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Dr. Polt Péter, Magyarország legfőbb ügyésze által 2016. szeptember 19-én a Kovács Béla ellen a Központi Nyomozó Főügyészség által indított büntetőeljárással összefüggésben eljuttatott és 2016. október 3-án a plenáris ülésen bejelentett, a Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően 2017. január 12-ére, január 30-ára és március 22-ére meghallgatásra hívta meg Kovács urat,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel Magyarország Alaptörvénye 4. cikkének (2) bekezdésére, az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 10. §-ának (2) bekezdésére és 12. §-ának (1) bekezdésére, valamint az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 74. §-ának (1) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0203/2017),

A.  mivel Magyarország legfőbb ügyésze kérelmezte egy európai parlamenti képviselő, Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztését, hogy nyomozást lehessen lefolytatni annak kivizsgálása érdekében, hogy megáll-e vele szemben a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűncselekmény vádja a magyar Büntető Törvénykönyv 396. §‑a (1) bekezdésének a) pontja értelmében, valamint a folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása bűncselekmény vádja a Büntető Törvénykönyv 345. §‑a értelmében; mivel az említett paragrafus értelmében aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke értelmében az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

C.  mivel Magyarország Alaptörvénye 4. cikkének (2) bekezdése értelmében az országgyűlési képviselőt mentelmi jog illeti meg; mivel az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 10. §-ának (2) bekezdése szerint az európai parlamenti képviselőt az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg, valamint mivel a 12. §-ának (1) bekezdése szerint az európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az Európai Parlament dönthet; mivel az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 74. §-ának (1) bekezdése szerint a képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást, valamint – a mentelmi jogról az adott ügyre vonatkozó önkéntes lemondás hiányában – szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni; mivel ugyanezen törvény 74. §-ának (3) bekezdése szerint a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész terjeszti elő;

D.  mivel az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/EK, Euratom európai parlamenti határozat(2) 21. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján a képviselők jogosultak az általuk szabadon megválasztott személyzet segítségét igénybe venni, és a Parlament viseli az e személyzet foglalkoztatása révén a képviselőknél ténylegesen felmerülő költségeket;

E.  mivel az európai parlamenti képviselők statútumának végrehajtási intézkedéseiről szóló, 2008. május 19-i és július 9-i elnökségi határozat 34. cikkének (4) bekezdése értelmében az Elnökség által előírt feltételek mellett a gyakornoki megállapodásokkal összhangban felmerülő költségek is megteríthetők;

F.  mivel a képviselők gyakornokaira vonatkozó szabályokról szóló, 2010. április 19-i elnökségi határozat 1. cikkének (1) bekezdése alapján az Európai Parlament képviselői, annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az európai oktatáshoz és szakképzéshez, valamint, hogy elősegítsék az intézmény működésének jobb megértését, szakmai gyakorlatot biztosíthatnak a brüsszeli és strasbourgi plenáris ülések idején, vagy a megválasztásuk szerinti országban végzett képviselői tevékenységeik során;

G.  mivel a gyakornoki szabályzat 5. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján a szakmai gyakorlatra vonatkozó egyedi intézkedéseket a képviselő és a gyakornok által aláírt írásbeli gyakornoki megállapodás tartalmazza; mivel a gyakornoki megállapodásban külön záradékban kifejezetten rögzíteni kell, hogy az Európai Parlament nem tekinthető a megállapodás szerződő felének; mivel a gyakornoki szabályzat 5. cikkének (4) bekezdése szerint a szakmai gyakorlattal kapcsolatos költségek, többek között az ösztöndíjak és – amennyiben azt a képviselő fizeti – a biztosítási költség a parlamenti asszisztensi juttatásokból – a végrehajtási intézkedések 33. cikkének (4) bekezdésével összhangban – a juttatás mértékéig fedezhetők;

H.  mivel a gyakornoki szabályzat 1. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata szerint a gyakornokok számára biztosított ösztöndíj nem lehet olyan jellegű, hogy az a valóságban burkolt díjazást testesítsen meg; mivel a 7. cikk (1) bekezdése alapján a szakmai gyakorlat folyamán a gyakornok az érintett képviselő kizárólagos felelőssége alá tartoznak;

I.  mivel a jelen esetben a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionisra, azaz arra, hogy elegendően komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmet olyan eljárással kapcsolatban nyújtották volna be, amelynek célja, hogy politikai kárt okozzon az érintett képviselőnek;

J.  mivel a Parlament korábbi elnökének arra vonatkozó határozata, hogy Kovács úrral szemben büntetésként megrovást szab ki a magatartási kódex(3) 1. cikke a) pontjának megsértése miatt, nem tekinthető egyenértékűnek egy res judicata-t eredményező bírósági ítélettel azon ügyeket illetően, amelyekre a Központi Nyomozó Főügyészség által indított büntetőeljárás vonatkozik; mivel következésképpen nem sérül a ne bis in idem elve; mivel következésképpen a Parlament korábbi elnöke által a magatartási kódex értelmében kiszabott szankció nem akadályozza meg, hogy Magyarországon büntetőeljárást indítsanak vagy folytassanak, hogy megvizsgálják, megáll-e vele szemben a vád;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Kovács Béla mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését Magyarország illetékes hatóságának és Kovács Bélának.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete,Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63., ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85., ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05., ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07. és C-201/07., ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06., ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10., ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11. és T-347/11., ECLI:EU:T:2013:23.
(2) HL L 262., 2005.10.7., 1. o.
(3) Lásd az eljárási szabályzat I. mellékletét, az európai parlamenti képviselők pénzügyi érdekeltségekre és összeférhetetlenségre vonatkozó magatartási kódexét.


A könyvekre, újságokra és folyóiratokra alkalmazott hozzáadottérték-adó mértéke *
PDF 372kWORD 48k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei jogalkotási állásfoglalása a 2006/112/EK irányelvnek a könyvekre, újságokra és folyóiratokra alkalmazott hozzáadottértékadó-mérték tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0758 – C8-0529/2016 – 2016/0374(CNS))
P8_TA(2017)0233A8-0189/2017

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0758),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0529/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0189/2017),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
-1 preambulumbekezdés (új)
(-1)   A várt héabevétel és a ténylegesen beszedett héa közötti különbség (az úgynevezett „héabevétel-kiesés”) az Unióban 2013-ban körülbelül 170 milliárd EUR-t tett ki, a határokon átnyúló csalás pedig az Unión belül megközelítőleg 50 milliárd EUR héabevétel-kiesést okoz, ami azt jelenti, hogy a hozzáadottérték-adó fontos kérdésével uniós szinten kell foglalkozni.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A 2006/112/EK tanácsi irányelv7 előírja, hogy a tagállamok a fizikai adathordozótól függetlenül alkalmazhatnak a kiadványokra vonatkozóan csökkentett mértékű hozzáadottérték-adót (héát). Az elektronikus kiadványokra azonban nem alkalmazható csökkentett mértékű héa, e kiadványokat az általános mértékű héa szerint kell adóztatni.
(1)  A 2006/112/EK tanácsi irányelv7 előírja, hogy a tagállamok a fizikai adathordozótól függetlenül alkalmazhatnak a kiadványokra vonatkozóan csökkentett mértékű hozzáadottérték-adót (héát). Az elektronikus kiadványokra azonban nem alkalmazható csökkentett mértékű héa, e kiadványokat az általános mértékű héa szerint kell adóztatni, ami az elektronikus formátumban értékesített kiadványok számára hátrányt jelent, és visszafogja e piac fejlődését. Ez a komparatív hátrány lassíthatja az Unió digitális gazdaságának fejlődését.
____________
_____________

7 A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).
7 A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  Az Európai Parlament a héa jövőjéről szóló, 2011. október 13-i állásfoglalásában7a emlékeztetett arra, hogy a héa legfontosabb jellemzőinek egyike a semlegesség elve, és ennélfogva érvelése szerint „a formátumától függetlenül minden könyvet, újságot és magazint pontosan ugyanúgy kell kezelni”.
_________________
7a Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0436.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A Bizottság digitális egységes piaci stratégiájával8 összhangban, valamint hogy lépést tarthassanak a digitális gazdaság terén megmutatkozó technológiai fejlődéssel, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az elektronikus kiadványok esetében alkalmazott héakulcsot a bármilyen fizikai adathordozón megjelenő kiadványokra alkalmazott, alacsonyabb mértékű héához igazítsák.
(2)  A Bizottság digitális egységes piaci stratégiájával8, valamint azon törekvésével összhangban, hogy világszinten biztosítsa Európa versenyképességét és vezető szerepét a digitális gazdaság terén, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az elektronikus kiadványok esetében alkalmazott héakulcsot a bármilyen fizikai adathordozón megjelenő kiadványokra alkalmazott, alacsonyabb mértékű héához igazítsák, és ezáltal ösztönözzék az innovációt, az alkotókedvet, a beruházást és az új tartalmak előállítását, továbbá elősegítsék a digitális tanulást, a tudástranszfert és a kultúrához való hozzáférést és a kultúra előmozdítását a digitális környezetben.
____________
_____________
8 COM(2015) 0192 végleges
8 COM(2015)0192 végleges
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  A tagállamok azon lehetőségének, hogy a nyomtatott és elektronikus formátumú kiadványokra kedvezményes, rendkívül kedvezményes vagy nulla százalékos kulcsot alkalmazzanak, biztosítania kell a gazdasági előnyök eljuttatását a fogyasztókhoz, ezáltal népszerűsítve az olvasást, valamint a kiadókhoz, ami az új tartalmakba való beruházást, illetve újságok és magazinok esetében a hirdetéstől való függés mérséklését ösztönzi.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A héára vonatkozó cselekvési tervben9 a Bizottság közölte, hogy az elektronikus kiadványokra vonatkozóan is lehetővé kell tenni, hogy ugyanaz a kedvezményes héamérték vonatkozzon rájuk, mint a bármilyen fizikai adathordozón megjelenő kiadványokra. E cél elérése érdekében minden tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy vagy csökkentett mértékű héát alkalmazzanak a könyvek, újságok és folyóiratok értékesítésére, vagy pedig alacsonyabb kedvezményes héamértéket annak lehetőségével együtt, hogy az előzetesen felszámított héa levonásának jogával járó mentességeket biztosíthassanak.
(3)  A héára vonatkozó cselekvési tervben9 a Bizottság közölte, hogy az elektronikus kiadványokra vonatkozóan is lehetővé kell tenni, hogy ugyanaz a kedvezményes héamérték vonatkozzon rájuk, mint a bármilyen fizikai adathordozón megjelenő kiadványokra. E cél elérése érdekében minden tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy vagy csökkentett mértékű héát alkalmazzanak a könyvek, újságok és folyóiratok értékesítésére, vagy pedig alacsonyabb kedvezményes héamértéket annak lehetőségével együtt, hogy az előzetesen felszámított héa levonásának jogával járó mentességeket biztosíthassanak. Az említett javaslat összhangban áll azzal a célkitűzéssel, amely szerint a tagállamoknak nagyobb szabadságot kell biztosítani arra, hogy saját héakulcsukat egy, a végleges rendeltetési hely elvén alapuló héarendszeren belül határozzák meg.
_________________
_________________
9 COM(2016)0148 végleges
9 COM(2016)0148 végleges
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)   A héára vonatkozó cselekvési tervvel összhangban ezen irányelv célja, hogy a tagállamokban egyszerűbb, csalásbiztosabb és vállalkozásbarátabb héarendszerek alakuljanak ki, valamint hogy lépést lehessen tartani a mai digitális és mobil gazdasággal.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  A kedvezményes héakulcs audiovizuális tartalomra történő széles körű alkalmazásának elkerülése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy kedvezményes héamértéket alkalmazhassanak a könyvekre, újságokra és folyóiratokra, de csak akkor, ha ezek a kiadványok – mind a bármilyen fizikai adathordozón megjelenő, mind pedig az elektronikus kiadványok – nem állnak teljes egészében vagy nagyrészt zenei vagy videotartalomból.
(5)  A kedvezményes héakulcs audiovizuális tartalomra történő széles körű alkalmazásának elkerülése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy kedvezményes héamértéket alkalmazhassanak a könyvekre, újságokra és folyóiratokra, de csak akkor, ha ezek a kiadványok – mind a bármilyen fizikai adathordozón megjelenő, mind pedig az elektronikus kiadványok – nem állnak teljes egészében vagy nagyrészt zenei vagy videotartalomból. Figyelembe véve a könyvekhez, újságokhoz és folyóiratokhoz való hozzáférés megkönnyítésének jelentőségét a … európai parlamenti és tanácsi irányelv9a értelmében a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek szempontjából, úgy kell tekinteni, hogy az adaptált e-könyvek, hangoskönyvek, újságok és folyóiratok nagyrészt vagy teljes egészében nem zenei vagy videotartalomból állnak. A kedvezményes héakulcsok ezért e formátumokra is alkalmazhatók.
__________________
9a Az Európai Parlamenti és a Tanács … irányelve (...) a szerzői jog és a szomszédos jogok védelme alá tartozó műveknek és más tartalmaknak a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló egyes megengedett felhasználási módjairól, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv módosításáról (COM(2016)0596 végleges, 2016/0278(COD)) (HL ..., … o.).
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)   Az elektronikus könyvekre, újságokra és folyóiratokra vonatkozó kedvezményes vagy rendkívül kedvezményes héakulcs alkalmazása tekintetében a tagállamoknak biztosított szabadság lehetőséget nyújthatna arra, hogy növekedjen a kiadók haszonkulcsa, valamint új tartalmakba lehessen beruházni, szemben a jelenlegi modellel, amely erőteljesen a hirdetésekre támaszkodik. Ezenkívül uniós szinten el kell kezdeni az elektronikus tartalmak finanszírozási modelljeinek átgondolását.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  A jelenlegi javaslattal összefüggésben a tagállamok számára biztosított rugalmasság semmilyen módon nem befolyásolja a bevezetendő végleges héarendszert, amelynek keretében a rugalmasság bármely növelését az egységes piac működésére gyakorolt hatással, a héacsalás terjedelmével, az üzleti költségek növekedésével és a tisztességtelen verseny kockázatával együttesen kell mérlegelni.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
6 b preambulumbekezdés (új)
(6b)  Noha ez az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy orvosolják az eltérő bánásmóddal járó helyzetet, nem teszi szükségtelenné a csökkentett héakulcsok összehangoltabb, hatékonyabb, egyszerűbb és kevesebb kivételt alkalmazó rendszerének bevezetését.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
2006/112/EK irányelv
III melléklet – 6 pont
(6)  könyvek, újságok és folyóiratok értékesítése, beleértve a könyvtári kölcsönzést is, kivéve a nagyrészt vagy teljes egészében reklámcélú kiadványokat, valamint a nagyrészt vagy teljes egészében zenei vagy videotartalomból álló kiadványokat,
(6)  könyvek, újságok és folyóiratok értékesítése, beleértve a könyvtári kölcsönzést is, kivéve a nagyrészt vagy teljes egészében reklámcélú kiadványokat, valamint a nagyrészt vagy teljes egészében zenei vagy videotartalomból álló kiadványokat, ideértve a brosúrákat, szórólapokat és hasonló nyomtatott anyagokat, gyermekeknek szóló képes-, rajzoló- vagy kifestőkönyveket, a nyomtatott vagy kéziratos kottákat, térképeket, valamint vízrajzi vagy hasonló ábrákat.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
2 a cikk (új)
2a. cikk
Ellenőrzés
Az Európai Bizottság ...-ig [ezen irányelv hatálybalépése után három évvel] jelentést készít, melyben meghatározza azokat a tagállamokat, amelyek hasonló kedvezményes vagy rendkívül kedvezményes héakulcsokat alkalmaznak a könyvek, újságok és folyóiratok, illetve ezek elektronikus megfelelői tekintetében, és értékeli ezen intézkedéseknek a költségvetés alakulására, valamint a kulturális ágazat fejlődésére gyakorolt hatásait.

A növekedést, a versenyképességet és a kohéziót célzó internetkapcsolat: a gigabit alapú európai társadalom és az 5G
PDF 296kWORD 58k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei állásfoglalása a növekedést, a versenyképességet és a kohéziót célzó internetkapcsolatról: a gigabitalapú európai társadalom és az 5G (2016/2305(INI))
P8_TA(2017)0234A8-0184/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Az összekapcsoltság a versenyképes digitális egységes piac szolgálatában: Úton a gigabitalapú európai információs társadalom felé” című, 2016. szeptember 14-i közleményére (COM(2016)0587) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0300),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság „5G Európa számára: cselekvési terv” című, 2016. szeptember 14-i közleményére (COM(2016)0588) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0306),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2016. szeptember 14-i javaslatára (COM(2016)0590),

–  tekintettel a Bizottságnak az 1316/2013/EU és a 283/2014/EU rendeletnek az internetkapcsolat helyi közösségekben történő előmozdítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2016. szeptember 14-i javaslatára (COM(2016)0589),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2016. szeptember 14-i javaslatára (COM(2016)0591),

–  tekintettel a Bizottság „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0100),

–  tekintettel a Bizottság „Úton a prosperáló, adatközpontú gazdaság felé” című, 2014. július 2-i közleményére (COM(2014)0442),

–  tekintettel „Az európai ipar digitalizálása, a digitális egységes piac előnyeinek teljes körű kiaknázása” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0180),

–  tekintettel a többéves rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló, 2012. március 14-i 243/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Bizottság „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): eredmények és következő lépések” című 2013. október 2-i közleményéhez (COM(2013)0685) fűzött mellékletre,

–  tekintettel a Bizottság „Ikt-szabványosítási prioritások a digitáls egységes piac érdekében” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0176),

–  tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottságnak a 470–790 MHz-es frekvenciasáv Unión belüli használatáról szóló, európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló, 2016. február 2-i javaslatára (COM(2016)0043),

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. június 28-i következtetéseire (EUCO 26/16),

–  tekintettel a Bizottság „Megnyíló oktatás: mindenki számára elérhető innovatív oktatás és tanulás az új technológiák és a nyitott oktatási segédanyagok révén” című, 2013. szeptember 25-i közleményére (COM(2013)0654),

–  tekintettel az „Űrstratégia Európa számára” című, 2016. október 26-i bizottsági közleményre (COM(2016)0705),

–  tekintettel a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) által okozott kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (20. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) és a 2004/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az összekapcsoltság a versenyképes digitális egységes piac szolgálatában: Úton a gigabitalapú európai információs társadalom felé” című bizottsági közleményre adott véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, illetve a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0184/2017),

A.  mivel az 5G a gigabitalapú társadalom alapköve lesz, és a jövő mobiltávközlő technológiáiban a normát jelenti majd, továbbá az innováció mozgatórugója lesz, amely forradalmi változást eredményez majd a gazdaságban, és új alkalmazási eseteket, magas színvonalú szolgáltatásokat és termékeket, bevételi forrásokat és üzleti modelleket fog létrehozni, és mivel várhatóan megnöveli az ipar versenyképességét és elégedettséggel tölti el a fogyasztókat;

B.  mivel a gazdasági növekedéshez és a globális versenyképesség megőrzéséhez Európának mindenképpen vezető szerepet kell betöltenie az 5G technológiában, ehhez viszont európai szintű koordinációra és tervezésre van szükség, és mivel a lemaradással a munkahelyeket, az innovációt és a tudást tesszük kockára;

C.  mivel az 5G és az 5G-alkalmazások a nagyon nagy sebességű internetkapcsolat biztosításával új üzleti modelleket teremtenek, és ez valamennyi ágazatban – nem utolsósorban a közlekedés, az energia, a pénzügyek és az egészségügy területén – utat nyit az innováció előtt; mivel e tekintetben Európa nem engedheti meg magának, hogy lemaradjon, hiszen az 5G lesz a jövőbeli növekedés és innováció motorja;

D.  mivel az 5G-hálózatok felépítése számottevően el fog térni az előző generációs hálózatokétól annak érdekében, hogy megfeleljen a nagyon nagy kapacitású hálózatoktól várt üzleti és teljesítőképességi követelményeknek, különös tekintettel a késleltetésre, a lefedettségre és a megbízhatóságra;

E.  mivel az 5G felépítésének eredményeként a mobil és a vezetékes hálózatok egyre inkább konvergálnak; mivel ezért a nagyon nagy kapacitású vezetékes hálózatok kiépítése részben kielégíti majd a végfelhasználókhoz a lehető legközelebb lévő, vezeték nélküli sűrű 5G-hálózat felhordó hálózat iránti igényeit;

F.  mivel az európai társadalom és az európai gazdaság jövője nagyban függ az 5G infrastruktúrától, amelynek hatása messze túlmutat majd a meglévő infrastruktúrán, azzal a céllal, hogy színvonalas és gyorsabb, mindenki számára megfizethető és mindenhol és mindig rendelkezésre álló kommunikációs szolgáltatást nyújtson;

G.  mivel a digitalizálás nagy iramban, globális szinten gyorsul, és egyetemes lefedettségű, magas színvonalú távközlési hálózatokba történő beruházást tesz szükségessé; mivel e tekintetben az említett igényeknek megfelelő rádióspektrumnak idejében rendelkezésre kell állnia;

H.  mivel egyre fontosabb, hogy minden polgár mobil és a vezeték nélküli internetkapcsolattal rendelkezzen, hiszen az innovatív szolgáltatásokat és alkalmazásokat nem helyhez kötve használják, és mivel ezt egy jövőorientált digitális szakpolitikának figyelembe kell vennie;

I.  mivel az 5G-hálózat bevezetése főként magánberuházások révén fog megvalósulni, és ehhez az Európai Elektronikus Hírközlési Kódexnek (EEHK) olyan szabályozási környezetet kell kialakítania, amely előmozdítja a biztonságot, a versenyt és a beruházást; mivel ehhez az adminisztratív feltételek egyszerűsítésére lesz szükség, például mikrocellák telepítésére a szigorú és kellő időben történő spektrumharmonizáció és a nagyon nagy kapacitású hálózat fejlesztése érdekében, ahogyan ezt az Európai Elektronikus Hírközlési jelenleg javasolja;

J.  mivel a közkezdeményezések – például az 5G Európában 2020-ig történő megvalósítására irányuló köz-magán társulásra (PPP) vonatkozó, 2013. évi bizottsági kezdeményezés, amely mögött 700 millió EUR közfinanszírozás áll – mellett versenypiacra van szükség, ahol jövőbiztos hozzáférés-szabályozás és spektrumkoordináció érvényesül, és ez fokozni fogja az innovációt és a szükséges infrastrukturális magánberuházásokat;

K.  mivel az 5G kiépítésének olyan más projektek kiegészítéseképpen – nem pedig a rovására – kell történnie, amelyek célja, hogy a vidéki és a legelszigeteltebb európai területeken növeljék az internetkapcsolatot;

L.  mivel az 5G és a gigabitalapú társadalom megvalósítása megköveteli a kimunkált menetrendet, az igényekhez igazodó, időtálló, régiónkénti és ágazatonkénti értékelésen alapuló, technológiasemleges megközelítést, a tagállamok közötti koordinálást, az összes érdekelt fél együttműködését és megfelelő beruházásokat annak érdekében, hogy a szükséges időkereten belül minden feltétel teljesüljön, és hogy az 5G és a gigabitalapú társadalom valamennyi uniós polgár számára elérhető legyen;

I.5G jövőkép – a generációs váltás igénye

1.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy készüljön 5G cselekvési terv, melynek célja, hogy az Unió világelsővé váljon a szabványosított 5G-hálózatok telepítésében 2020 és 2025 között, a technológiailag versenyképesebb és inkluzívabb európai gigabitalapú társadalommal kapcsolatos szélesebb körű, fejlett stratégia keretében; véleménye szerint ennek elérése érdekében alapvető fontosságú a tagállamok megfelelő koordinálása a 4G esetében tapasztalt késedelmeknek (amelyek eredményeképpen ennek a technológiának a lefedettségi szintje jelenleg 86 %, a vidéki területeken pedig csupán 36 %) az 5G elterjedése során való megelőzése érdekében;

2.  kiemeli, hogy a Bizottság szerint az 5G Európai Unióban való kiépítésére irányuló cselekvési terv „lehetőséget teremt kétmillió munkahely létrehozására”, valamint fellendítheti az európai gazdaságot, és csökkentheti a magas, különösen a fiatalokat érintő munkanélküliségi arányt;

3.  hangsúlyozza, hogy az 5G PPP jelenleg a leghaladóbb kezdeményezés a világon az 5G és az abból eredő új alkalmazások területén; úgy véli, hogy a kutatás-fejlesztési és iparfejlesztési szinergiák elősegítése előnyös, de az 5G kiépítésének társadalmi hatásaira tekintettel úgy véli, hogy az lenne igazságos, ha ehhez a PPP-hez a fogyasztók képviselői és a civil társadalom is csatlakozhatna;

4.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az ambiciózus és előretekintő uniós spektrumfelosztási menetrend ahhoz, hogy Európa vezető szerepet töltsön be az 5G technológia fejlesztésében; üdvözli e tekintetben a Bizottság által az „5G Európa számára: cselekvési terv” című közleményben javasolt intézkedéseket, és ezeket az 5G sikeres uniós megvalósításához szükséges minimumkövetelményeknek tekinti;

5.  hangsúlyozza, hogy a magánberuházásokat infrastruktúra-orientált szakpolitikával és szabályozási környezettel kell támogatni, amelyek a kiszámíthatóságot és az egyértelműséget hivatottak elősegíteni, továbbá amelyek célja a verseny előmozdítása a végfelhasználók érdekében, és nem szabad a beruházásokat túlzottan ambiciózus közfinanszírozási rendszerekkel késleltetni, amelyek akadályozhatják az 5G bevezetését;

6.  hangsúlyozza a tudományos élet, a kutatóintézetek, a magánszektor és a közszektor közötti kutatási és fejlesztési együttműködés fontosságát az 5G mobiltávközléssel kapcsolatban; rámutat arra, hogy e tekintetben pozitív példa az 5G-vel kapcsolatos PPP, és ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy továbbra is vonjon be minden érintett ágazatot ebbe a folyamatba;

7.  úgy véli, hogy Európa számára hasznos a digitális gazdaság irányába történő további átalakulás, ahol a digitalizálás a szélesebb körű lefedettség, internetkapcsolat és a gyorsabb sebesség formájában valósul meg, 2020-ig a GDP teljes növekedésének 40%-át adja majd, és 13-szor gyorsabban növekszik a teljes GDP-nél;

8.  üdvözli és támogatja a gigabitalapú társadalomra vonatkozó azon középtávú célokat, hogy valamennyi európai fogyasztó legalább 100Mbps – 1 Gbps-re gyorsítható – hálózati sebességgel rendelkezzen, és ez a főbb társadalmi-gazdasági hajtóerők, például a közszolgáltatások nyújtói, az erősen digitalizált vállalkozások, főbb közlekedési csomópontok, pénzügyi intézmények és iskolák esetében hosszú távon 100 Gbps-re növekedjen; szorgalmazza a sűrű száloptikás felhordó infrastruktúra üzembe helyezésének, a beruházások ösztönzéséért és a magas színvonalú végfelhasználói tapasztalatokért folyó verseny prioritásként való kezelését; emlékeztet, hogy az Unió lemaradt a digitális menetrend hálózati kapcsolódásra vonatkozó 2020. évi célkitűzései terén, amely tekintetben különösen nyugtalanító a vidéki és távoli területek elmaradottsága;

9.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a lehető legtöbb uniós polgár – a távoli területeken élő polgárokat is beleértve – számára rendelkezésre álljon a gigabitalapú társadalomra jellemző összekapcsolhatóság;

10.  határozottan támogatja az 5G-hálózathoz való hozzáférés 2025-ig történő biztosítására irányuló erőfeszítéseket az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel (CEF) és a transzeurópai közlekedési hálózatokkal (TEN-T) összekapcsolt tömegközlekedési hálózatokon alapuló intermodális szállítási útvonalak mentén, és arra számít, hogy ezt majd mind a városi, mind a vidéki területeken, valamint a fontosabb idegenforgalmi központokban és a turisztikai látványosságok közelében az egész Unióra kiterjedő, teljes hozzáférés követi;

11.  megállapítja, hogy továbbra is fejleszteni kell a negyedik generációs mobilhálózatok/LTE lefedettségét, mivel az Európai Unió e tekintetben lemarad az USA, Dél-Korea és Japán mögött, és hogy az 5G cselekvési terv lehetőséget kell, hogy kínáljon arra, hogy a 4G bevezetésének hibáiból tanuljunk;

12.  rámutat, hogy az 5G rádiós hozzáférésnek nagyon széles frekvenciatartományban kell működőképesnek lennie, kevesebb mint 1GHz-től 100GHz-ig, ideértve a 300GHz-es maximális potenciállal rendelkező felhordó hálózatokat; megjegyzi, hogy a 3–6 GHz-es és a 6 GHz feletti frekvenciáknak rendkívül nagy adatátviteli sebességet és rendkívüli kapacitást kel nyújtaniuk a sűrűn lakott területeken; tudomásul veszi, hogy a nagy frekvenciasávot használó 5G-rendszereknek igen sűrű hálózati infrastruktúrára van szükségük, amelyek mikrocellás hozzáférésen alapulnak, ami választást követel meg az alkalmazandó spektrumsávok tekintetében, vagy pedig a spektrumsávokon való megosztozás lehetőségét teszi szükségessé;

13.  hangsúlyozza, hogy a letöltési sebességek önmagukban nem tudják kielégíteni egy olyan gigabitalapú társadalom internetkapcsolatra vonatkozó jövőbeli igényeit, amely nagyon nagy kapacitású hálózatokkal kapcsolatos infrastrukturális célt követne, minthogy ezek a hálózatok eleget tesznek a fel- és letöltési sebességekkel, a késleltetéssel és az ellenálló képességgel kapcsolatos legmagasabb szabványoknak;

14.  hangsúlyozza, hogy koherens európai spektrumstratégiára – többek között koordinált tagállami menetrendekre és ütemtervekre – van szükség az 5G jelentette kihívásoknak való megfelelés érdekében, érintve az emberi, a gépek közötti (M2M) és a dolgot internetével folytatott kommunikációt különböző szinteken, pl.: a kapcsolat sebessége, mobilitás, késleltetés, helyfüggetlenség, működési ciklus, megbízhatóság, elérhetőség stb., amely valamennyi tagállamban gördülékeny átmeneti időszakot biztosít az 5G-re történő átálláshoz;

15.  rámutat, hogy az 5G vezeték nélküli hálózatok kiterjesztéséhez szükség van a nagyon nagy kapacitású felhordó hálózatokhoz való hozzáférésre és a spektrum rendelkezésre álló, nem szomszédos részeinek – köztük a 700 Mhz-es sáv – rugalmas és hatékony felhasználására, nagyon eltérő hálózattelepítési módozatokhoz, amihez innovatív spektrumengedélyezési modelleket kell kidolgozni, és egyértelmű hangsúlyt kell helyezni az 5G számára rendelkezésre álló frekvenciasávok regionális alapon történő harmonizációjára;

16.  elismeri, hogy a hosszú távú hálózati beruházások biztosításához és a szolgáltatások jobb minőségének garantálásához spektrumengedélyezésre van szükség, amely egyenletes és megbízható spektrumhozzáférést biztosít, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az engedély nélküli frekvenciasávok tekintetében, valamint a frekvenciasávok megosztásának különféle módszerei tekintetében megfelelőbb jogi védelemre van szükség;

17.  rámutat arra, hogy a koordináció hiánya alapjaiban kockáztatja az 5G kiépítését, ugyanis a kritikus tömeg elérése kulcsfontosságú a beruházások idevonzásában és így az 5G technológia maradéktalan kiaknázásában;

18.  megállapítja, hogy az ágazati szereplők részére kiszámítható, egyenlő, a versenyt serkentő feltételeket kell biztosítani, valamint rugalmasságot, hogy megtervezhessék saját hálózatukat, valamint kiválaszthassák beruházási modelljüket és olyan technológiák kombinációját, amelyek biztosítják az 5G kiépítési célkitűzéséhez szükséges összes funkciót, mint például az FTTH-hálózatot, kábelt, műholdas technológiát, wifit, WiGIG-et, G.fast technológiát, 2G-t, masszív MIMO-t, vagy bármilyen más gyors fejlesztési technológiát, amennyiben ezek elősegítik, hogy valamennyi európai polgár kapcsolódhasson a nagyon nagy kapacitású hálózatokhoz; megállapítja, hogy az 5G kiépítéséhez jóval több üvegszálra és sűrűbb vezeték nélküli hálózatra van szükség;

19.  tudomásul veszi a „Hálózatfejlesztés a versenyképes digitális egységes piac érdekében” című bizottsági közleményt és a Bizottság „5G Európának” cselekvési tervét, amelyek izgalmas lehetőséget teremtenek a tagállamok számára arra, hogy a kulturális és kreatív területen működő innovátoraik, különösen a kkv-k tovább versengjenek a globális színtéren, és megmutassák vállalkozói és innovatív készségeiket;

II.A gigabitalapú társadalom előnyeinek kiaknázása

20.  úgy véli, hogy az 5G többet jelent a mobil széles sáv fejlődésénél, és hogy a jövőbeli digitális világ fő hajtóereje, a mindenütt elérhető ultraszéles sávú infrastruktúra új generációja lesz, amely valamennyi gazdasági ágazatban (közszféra, oktatás, konvergált médiatartalom-szolgáltatás, egészségügyi ellátás, energiaügy, közművek, gyáripar, közlekedés, autóágazat, audiovizuális szolgáltatások, virtuális valóság, online játékok stb.) elősegíti majd a folyamatok átalakulását, és valamennyi polgár életét könnyebbé tevő gyors, interaktív, megbízható és nagy mértékben személyre szabott szolgáltatásokat fog nyújtani;

21.  megállapítja, hogy a 4G bevezetésében mutatkozó széttagoltság miatt, amely a tagállamok közötti jelentős különbségekben még továbbra is kézzelfogható – ahogy azt a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő 2015. évi mutató (DESI) is illusztrálja –, Európa digitális szempontból nem versenyképes az USA-hoz, Kínához, Japánhoz, Dél-Koreához és a feltörekvő gazdaságokhoz képest; e tekintetben hangsúlyozza, hogy bár Európa eredményeket mutathat fel a digitális fejlesztés területén, az előrelépés üteme lassul, és ez hosszú távon kockáztatja a szükséges beruházásokat és az európai vállalkozási környezet vonzerejét;

22.  emlékeztet arra, hogy az 5G bevezetésének fő haszonélvezői végső soron a végfelhasználók kell, hogy legyenek, az 5G technológiák bevezetésével kapcsolatos döntéseknek pedig mindenkor ezt a végső célt kell szem előtt tartania, és megfizethető, megbízható és magas színvonalú szolgáltatásokat kell kínálniuk;

23.  megállapítja, hogy a köz- és a magánszektor beruházásai az egész gazdaságban multiplikátorhatást generálnak, és az 5G teljes körű bevezetése a 28 tagállamban – közvetlenül vagy közvetve – akár 2,3 millió munkahelyet is teremthet;

24.  megállapítja, hogy az 5G technológiák európai bevezetése várhatóan a mobilgazdaságon messze túlmutató előnyökkel jár, és 2025-ig évente 141,8 milliárd EUR értékű tovagyűrűző hatást válthat ki;

25.  hangsúlyozza, hogy az 5G egész EU-ra kiterjedő gyors bevezetésének a sikere a keresletvezérelt új üzleti modellek fejlődésétől függ; hangsúlyozza, hogy rengeteg kezdeményezés kapcsolódik az 5G-re vonatkozó követelmények egyértelműsítéséhez, és ez a vertikális iparágak számára megnehezíti a folyamatban való részvételt; hangsúlyozza ezért, hogy a vertikális iparágakat aktívan és hatékonyan be kell vonni a követelményekkel kapcsolatos folyamatba;

26.  hangsúlyozza, hogy a gigabitalapú társadalom piaci szereplők által történő megteremtéséhez elengedhetetlenek a tisztességes verseny és a piaci szereplők számára biztosított egyenlő versenyfeltételek; úgy véli, hogy e tekintetben az „egyforma szolgáltatások, egyforma kockázat, egyforma szabályok” elvét kell alkalmazni;

27.  úgy véli, hogy az 5G-alkalmazásokhoz kapcsolódó innováció gyorsítása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak valamennyi érdekelt féllel együtt meg kell vizsgálniuk a fejlett kísérletek és próbapadok ösztönzésére irányuló lehetséges intézkedéseket;

28.  megjegyzi, hogy a gigabitalapú társadalomnak meg kell szüntetnie a digitális szakadékot, és javítania kell az internet-hozzáférést; megállapítja, hogy további beruházásokra van szükség a jelenlegi és jövőbeni technológiák – ezen belül a műholdas technológiák – vidéki és távoli területekre való eljuttatása érdekében; hangsúlyozza, hogy a magán- és közberuházások intelligens ötvözésére van szükség a vidéki és távoli területeken jelentkező digitális szakadék kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a múltban levont tanulságokat fel kell használni a tagállamok, régiók, valamint a sűrűn lakott térségek és a távoli vidékeken élők közötti egyenlőtlenségek kezelésére, támogatva a földrajzi szempontból kiegyensúlyozott fejlődést;

29.  rámutat arra, hogy digitális szakadék nem csupán városok és vidéki térségek között áll fenn, hanem nagymértékben jelen van a tagállamok között is; e tekintetben hangsúlyozza a versenyen alapuló jogalkotási keret és kezdeményezések fontosságát, amelyek ösztönzik az infrastrukturális beruházásokat, fokozzák a piaci szereplők sokféleségét, és megerősítik az európai koordinációt;

30.  rámutat arra, hogy az 5G a hálózati társadalommal kapcsolatos jövőkép megvalósításának alapköve lesz, és növelni fogja az Európai Unióban az életvitel, a tanulás és a munka lehetőségeit, amelyek nélkül a polgárok és a vállalkozások nem aknázhatják ki maradéktalanul a digitális forradalmat;

31.  úgy ítéli meg, hogy az 5G intelligens cellák WiFi4EU-rendelettel összhangban történő bevezetésének előmozdítása hozzá fog járulni a digitális és technológiai szakadék csökkentéséhez, és fokozni fogja az 5G-szolgáltatások hozzáférhetőségét valamennyi polgár számára;

32.  hangsúlyozza, hogy Európának lépést kell tartania a hatékonyabb ikt-technológiák kínálta technológiai előrelépésekkel és lehetőségekkel, hogy támogathassa a jelenleg kevésbé fejlett régiók társadalmi-gazdasági fejlődését;

33.  hangsúlyozza, hogy az 5G technológiai mobilszabvány szolgáltatási potenciáljának maradéktalan kiaknázásához elengedhetetlen a sűrű száloptikás hálózat mint felhordó infrastruktúra;

34.  üdvözli a WiFi4EU-kezdeményezést, melynek célja az ingyenes és egyetemes internetelérés támogatása a helyi közösségekben egy uniós finanszírozású, a tagállamok által megvalósított rendszeren keresztül; rámutat arra, hogy a WiFi4EU-kezdeményezés arra irányul, hogy a pénzeszközök földrajzi szempontból kiegyensúlyozott elosztása révén előmozdítsa a régiók közötti digitális befogadást, miközben figyelmet fordít a felhasználók szolgáltatással kapcsolatos tapasztalataira; megállapítja, hogy a hozzáférési sebesség egyre nő, és mivel a többféle vezeték nélküli eszközökkel való használat is növekszik, a WLAN-technológiának meg kell felelnie a végpontok közötti összeköttetéssel kapcsolatos igényeknek; úgy véli, hogy konkrét prioritásokat tartalmazó szakpolitikai keretre van szükség azon akadályok meghaladásához, amelyeket a piac önmagában nem képes leküzdeni;

35.  kéri a Bizottságot, hogy az 5G cselekvési tervben fordítson különös figyelmet a beltéri lefedettségre, és úgy ítéli meg, hogy az 5G-alkalmazások jelentős részét otthon és az irodákban használják majd; emlékeztet a magasabb frekvenciájú hálózatok elégtelen beltéri lefedettségére; javasolja további technológiák, többek között a masszív MIMO, a beltéri ismétlők és a WiGig nagy sebességű wifialkalmazások értékelését a megfelelő beltéri lefedettség biztosítása érdekében;

36.  hangsúlyozza, hogy az 5G technológia fejlesztése alapköve az informatikai hálózati infrastruktúra mindent felölelő intelligens összekapcsolhatóság (intelligens autók, intelligens energiahálózat, intelligens városok, intelligens gyárak, intelligens kormányzás és így tovább) irányába történő átalakításának; meggyőződése, hogy az ultragyors széles sávú internet és az intelligens, hatékony hálózati jellemzők – amelyek szinte azonnali összeköttetést teremtenek az emberek között, az ember és a gép között, illetve a gépek között – át fogják alakítani a végfelhasználói kapcsolatot, amit olyan hálózati paradigmák tesznek lehetővé, mint a mesh hálózat, a hibrid hálózat, a dinamikus hálózatszeletelés és a szoftverizációs technológiák;

37.  hangsúlyozza, hogy az 5G-vel kapcsolatban kulcsfontosságú követelmény a hálózati energiafogyasztás csökkentését célzó magas energiahatékonyság; kiemeli, hogy ez elengedhetetlen a működési költségek csökkentéséhez, a vidéki és a távoli térségek hálózati kapcsolatának előmozdításához, továbbá a hálózati hozzáférés fenntartható és erőforráshatékony módon történő biztosításához;

38.  hangsúlyozza, hogy az 5G bevezetéséhez – a gigabitalapú társadalommal kapcsolatos célkitűzésekkel összhangban – szükség van a vezetékes hálózatok jelentős fejlesztésére és a mobilhálózatok sűrűségének növelésére, különösen az e-egészségügyi megoldások területén;

39.  hangsúlyozza, hogy az audiovizuális ágazat Európában az 5G sikerének egyik fő hajtóereje, munkahelyeket és gazdasági növekedést generál, és hogy fejlődése erőteljesen és pozitív módon befolyásolhatja az audiovizuális média értékláncát, ideértve a tartalom előállítását, innovációját és terjesztését, valamint a felhasználói környezetet is; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe ezen ágazat szükségleteit és sajátosságait, különösen a műsorszórással kapcsolatban;

40.  megjegyzi, hogy a hálózatba kötött járművek biztonságosabbak (kevesebb baleset), környezetbarátabbak (kevesebb kibocsátás), és kiszámíthatóbb utazási mintákat tesznek lehetővé; ezért támogatja egy uniós szintű cél kitűzésének gondolatát arra vonatkozóan, hogy az uniós piacon elérhető valamennyi jármű képes legyen 5G-kapcsolatra, és rendelkezzen fedélzeti intelligens közlekedési rendszerrel; határozottan támogatja az 5G-kapcsolatra képes alapállomásokkal összekapcsolt mentőautók és más vészhelyzeti járművek (rendőrautók, tűzoltóautók) kialakítására irányuló célkitűzést, hogy a beavatkozások során folyamatos és megszakítás nélküli kapcsolatot lehessen biztosítani;

41.  elismeri a megbízható és megszakítás nélküli 5G-lefedettség hasznát a közúti közlekedésbiztonság tekintetében, hiszen lehetővé teszi összekapcsolt és digitális ellenőrző eszközök, például intelligens menetíró készülékek és e-dokumentumok használatát a nehéz tehergépjárművekben;

42.  úgy véli, hogy az 5G új, megfizethető és minőségi szolgáltatásokat tesz lehetővé, új iparágakat kapcsol össze, és végső soron javítja az egyre kifinomultabb és igényesebb digitális felhasználók fogyasztói élményét; hangsúlyozza, hogy a mobileszközök energiafelhasználásának jelentős csökkentésére való képessége, valamint egész ágazatok, például az egyészségügy és a közlekedés átalakítása tekintetében meglévő potenciálja révén az 5G fontos társadalmi kihívásokra is megoldásokat kínálhat;

43.  üdvözli az európai széles sávú hálózatfinanszírozási alapot, a széles sávú infrastruktúra számára létrehozott pénzügyi forrást, amely nyitva áll a nemzeti fejlesztési bankok és intézmények, valamint magánbefektetők számára, és amely egy további lépés lesz ahhoz, hogy infrastrukturális beruházásokat hozzanak a gyengén ellátott, kisebb lakosságú vidéki és távoli területeken;

44.  úgy véli, hogy a digitális készségek fejlesztése és javítása döntő fontosságú, és annak az oktatásba – többek között a szakképzésbe, a vállalkozói képzésbe és a továbbképzésbe, illetve az átképzésbe – irányuló nagyarányú beruházások és valamennyi érintett érdekelt fél átfogó bevonása révén kell megvalósulnia, három fő céllal: a technológiai munkahelyek megtartása és megteremtése magasan képzett munkaerő kiképzésével, a polgárok támogatása abban, hogy maguk irányítsák digitális életüket azáltal, hogy megkapják a szükséges eszközöket, valamint a digitális írástudatlanság megszüntetése, ami a digitális szakadék és kirekesztés egyik oka;

45.  úgy véli, hogy az Uniónak az EIT Digital szervezetével partnerségben 5G-készségfejlesztési tanterveket kell létrehoznia és rendelkezésre bocsátania, hangsúlyt fektetve az induló vállalkozásokra és a kkv-kra annak érdekében, hogy ők arathassák le az 5G bevezetésének előnyeit;

46.  hangsúlyozza, hogy az 5G hálózatok fejlődése gyors technológiai változásokat mozdít majd elő, amelyek lehetővé teszik a digitális és intelligens ipar, a dolgok internete és a fejlett gyártási rendszerek maradéktalan fejlődését;

47.  hangsúlyozza, hogy az 5G fontos ahhoz, hogy Európa globális szinten vezető szerepet tölthessen be a magas színvonalú kutatási infrastruktúra biztosításában, amely Európát a kiváló kutatás központjává teheti;

III.Szakpolitikai megközelítés

48.  üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy megerősíti az európai beruházási tervet a gigabites kapcsolat 2025-ig történő létrehozására irányuló stratégiai célok finanszírozására előirányzott pénzügyi eszközökön (ESBA, CEF) belül;

49.  hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piaccal kapcsolatos valamennyi döntést – ideértve a spektrumfelosztást, a sávszélességi célkitűzéseket és az 5G bevezetését – a jövőbeli igényekre és arra alapozva kell kialakítani, hogy a piac várhatóan hogyan fejlődik a következő 10–15 évben; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az 5G sikeres bevezetése a gazdasági versenyképesség kulcsa lesz, és ez csak távlatokban gondolkodó európai jogalkotás és szakpolitikai koordináció révén valósítható meg;

50.  hangsúlyozza, hogy a gigabitalapú társadalmat és az 5G-t érintő szakpolitikáknak arányosnak kell lenniük, azokat gyakran felül kell vizsgálni, és meg kell felelniük az innovációs elvnek annak érdekében, hogy az innovációra gyakorolt lehetséges hatások a hatásvizsgálat részét képezzék;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, tartsa fenn és fejlessze az 5G cselekvési terv és a hálózatkorszerűsítés megfelelő szintű hosszú távú finanszírozását a következő, 2020–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret és különösen a következő kutatási, technológiafejlesztési és innovációs keret távlatában; hangsúlyozza a tudományos élet, a kutatóintézetek, a magánszektor és a közszektor közötti kutatási és fejlesztési együttműködés fontosságát az 5G mobiltávközléssel kapcsolatban; rámutat arra, hogy e tekintetben pozitív példa az 5G-vel kapcsolatos PPP; rámutat arra, hogy a Bizottság szerint a sávszélességre vonatkozó célkitűzések elérése a következő évtizedben 500 milliárd EUR beruházást igényel, ugyanakkor emellett becslése szerint a beruházási hiány 155 milliárd EUR; úgy véli tehát, hogy kiemelt prioritást kell adni a verseny által kiváltott megfelelő mértékű beruházás biztosításának a digitális infrastruktúra kiterjesztése érdekében, mivel az alapvető feltétele annak, hogy az állampolgárok és a vállalatok az 5G fejlődésének előnyeit élvezhessék;

52.  nyomatékosan kéri valamennyi tagállamot, hogy mielőbb hajtsa végre a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) rendelkezéseit e terv hatékonnyá és fenntarthatóvá tétele érdekében a megfelelő biztonsági szint biztosítása céljából;

53.  meggyőződése, hogy a gigabitalapú társadalom felé vezető legbiztosabb út a sokféle beruházási modellel (köz-magán társulás vagy társbefektetés) támogatott jövőbiztos, versenyt elősegítő és technológiasemleges megközelítés; megállapítja, hogy a társbefektetés és a közösségi beruházás más formái, valamint a nagyon nagy kapacitású hálózatokhoz való hosszú távú kereskedelmi hozzáféréssel kapcsolatos megoldások elősegíthetik a források egyesítését, lehetővé tehetik a különböző rugalmas kereteket, és csökkenthetik a telepítési költségeket;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az 5G cselekvési tervet a régiókban és városokban végrehajtott, következetes és kellő időben végzett fellépések révén, az ágazatokon átívelő innováció bátorítása és ehhez ösztönzők nyújtása, valamint a vállalatok közötti gazdasági együttműködési keret előmozdítása érdekében;

55.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak vezető szerepet az ágazatközi, a nyelvi nehézségeken és a határokon átnyúló 5G-interoperabilitás előmozdítása és a magánélet védelmét biztosító, megbízható, biztonságos szolgáltatások támogatása terén, mivel általánosságban az ipar és a társadalom tevékenységei és szolgáltatásai egyre inkább a digitális infrastruktúrától függnek, továbbá a közös stratégia szerves részeként vegyék figyelembe a tagállami földrajzi körülményeket;

56.  kéri a szabványosítási erőfeszítések fokozását annak biztosítása érdekében, hogy Európa vezető szerepet játsszon az 5G hálózatok és szolgáltatások kiépítését lehetővé tevő technológiai szabványok meghatározásában; úgy véli, hogy az európai szabványügyi szerveknek különleges szerepet kell betölteniük ebben a folyamatban; megállapítja, hogy minden ágazatnak az iparág vezette eljárással ki kell dolgoznia saját szabványosítási ütemtervét, szilárdan törekedve olyan közös szabványok létrehozására, amelyek nemzetközi szabvánnyá válhatnak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak ösztönzőket a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az európai szabványosításba irányuló beruházások számára;

57.  hangsúlyozza, hogy az 5G lehetőségeket rejt a tartalmakhoz való hozzáférés és azok terjesztésének forradalmasítása, valamint a felhasználói élmény jelentős javítása tekintetében, ugyanakkor lehetővé teszi kulturális és kreatív tartalmak új formáinak kifejlesztését; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy hatékony intézkedésekre van szükség a kalózkodás elleni küzdelemben, valamint átfogó megközelítést kell kialakítani a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének javítására vonatkozóan annak érdekben, hogy a fogyasztók számára egyszerű csatornákat teremtsünk a legális tartalmakhoz;

58.  határozottan ösztönzi az 5G technológiákkal való fokozott kísérletezést; támogatja olyan integrált megoldások és tesztek fejlesztését, amelyeket később széles körű, ágazatközi kísérleti projektek keretében próbálnak ki a gigabitalapú társadalom szolgáltatási igényeire reagálva; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő licenciába nem adott frekvenciasávot az iparág által végrehajtott kísérletek ösztönzéséhez; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan konkrét és vonzó célkitűzés megállapításának a lehetőségét, amely keretül szolgálhat a magánszektor 5G technológiákkal és termékekkel folytatott kísérleteihez;

59.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a Nemzetközi Nemionizáló Sugárvédelmi Bizottság WHO által hivatalosan elismert iránymutatásait, hogy elkerülhető legyen az inkonzisztencia és a széttagoltság, és hogy az európai digitális egységes piacon következetes feltételeket lehessen biztosítani a vezeték nélküli hálózatok bevezetéséhez;

60.  hangsúlyozza, hogy a gigabitalapú társadalom fejlődéséhez egyértelmű, közös uniós szabályokra van szükség, amelyek a beruházások és az innováció ösztönzése, valamint a megfizethető árak és a felhasználók választási lehetőségei megőrzése érdekében a jövőre irányulnak és előmozdítják a versenyt; hangsúlyozza, hogy az infrastruktúrán alapuló verseny lehetőséget kínál a hatékony szabályozásra, és lehetővé teszi a beruházások hosszú távú méltányos megtérülését; bátorítja a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a fizikai infrastruktúrához való hozzáféréssel kapcsolatos közigazgatási eljárásaikat;

61.  hangsúlyozza, hogy hatékony és egyszerűsített szabályok útján, a felhasználók igényeire és a szolgáltató típusától függetlenül a szolgáltatások jellemzőire összpontosítva innovációbarát környezetet kell teremteni a digitális szolgáltatások számára – különösen a nagy adathalmazok és a dolgok internete területén –, bővítve a fogyasztók választási lehetőségeit, egyúttal növelve a bizalmat és előmozdítva a digitális szolgáltatások terjedését;

62.  hangsúlyozza, hogy át kell tekinteni, és adott esetben gondosan felül kell vizsgálni a széles sávval kapcsolatos nemzeti terveket, és e terveknek az 5G valamennyi területére ki kell terjedniük, fenn kell tartaniuk a több technológián alapuló versenyalapú megközelítést, támogatniuk kell a szabályozási biztonságot, és maximalizálniuk kell az innováció és a lefedettség hatókörét, és a célok egyikeként tartalmazniuk kell a digitális szakadék áthidalását;

63.  felkéri a Bizottságot a széles sávval kapcsolatos nemzeti tervek értékelésére a hiányosságok feltárása és a további teendőkre vonatkozó országspecifikus ajánlások megfogalmazása érdekében;

64.  üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a köz- és magánszervezetek valamint a helyi és regionális hatóságok magas szintű bevonása érdekében létrehozza a széles sávú rendszerekkel foglalkozó, részvételen alapuló platformot;

65.  hangsúlyozza, hogy az internet-hozzáférés biztosítása, valamint a nagy sebességű, megbízható, kis késleltetésű és alacsony késleltetésingadozású internetkapcsolat garantálása kulcsfontosságú a digitalizálási folyamatok és az idegenforgalmi ágazat értéklánca, valamint az olyan közlekedési technológiák kifejlesztése és bevezetése szempontjából, mint a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek (C-ITS), a folyami információs szolgáltatások (RIS) és az európai vasúti forgalomirányítási rendszerek (ERTMS);

66.  emlékeztet arra, hogy a kkv-k számára rendkívül előnyös lenne az 5G-megoldásokhoz versenyalapú hozzáférés; felhívja a Bizottságot, hogy a cselekvési terveket úgy dolgozza ki, hogy azok elősegítsék a kkv-k és az induló vállalkozások részvételét az 5G technológiákkal folytatott kísérletekben, és biztosítsanak számukra hozzáférést az 5G széles sávú rendszerekkel foglalkozó, részvételen alapuló platformhoz;

67.  támogatja az uniós szintű kezdeményezéseket a tagállamok közötti fokozott spektrumkoordináció és a hosszú távra szóló engedélyek biztosítására, ami növelni fogja a stabilitást és a beruházások biztonságát; megjegyzi, hogy az e kérdésekkel kapcsolatos döntéseket valamennyi tagállamban egyidejűleg kell meghozni annak érdekében, hogy a transzeurópai hálózatok előmozdítására törekedve kötelező iránymutatásokat fogadjanak el a frekvenciaelosztási eljárás bizonyos feltételeire, többek között a spektrumfelosztásra, a spektrummegosztásra és a közösen szervezett árverésekre vonatkozóan; rámutat, hogy az európai uniós mobiltávközlési piacok versengő jellege döntő fontosságú az 5G-re történő generációváltás során;

68.  felhívja az Uniót, hogy a koherens uniós szakpolitika biztosítása érdekében hangolja össze az erőfeszítéseket a Nemzetközi Távközlési Egyesületen belül; hangsúlyozza, hogy az európai spektrumharmonizáció 5G-re vonatkozó, 2020 utáni igényeit a 2019. évi rádiótávközlési világkonferencia előtt véglegesíteni kell, megfelelő védelmet biztosítva a jelenleg használt, meglévő szolgáltatások számára és összhangban a 2015. évi rádiótávközlési világkonferencia határozataival;

69.  hangsúlyozza, hogy a nagyon nagy kapacitású hálózatok Európai Elektronikus Hírközlési Kódexben foglalt fogalommeghatározásának meg kell felelnie a technológiasemlegesség elvének, feltéve, hogy ezek a technológiák megfelelnek a hálózati szolgáltatások jövőbeli ipari és fogyasztói alkalmazások által igényelt minőségének;

70.  kéri, hogy a Bizottság hozzon létre éves eredményértékelést, és fogalmazzon meg ajánlásokat az 5G cselekvési tervvel kapcsolatban, továbbá tájékoztassa az Európai Parlamentet az eredményekről;

o
o   o

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL L 81., 2012.3.21., 7. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0009.
(3) HL L 179., 2013.6.29., 1. o.
(4) HL L 194., 2016.7.19., 1. o.


A segítségre szoruló felnőttek védelme
PDF 286kWORD 50k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a segítségre szoruló felnőttek védelméről (2015/2085(INL))
P8_TA(2017)0235A8-0152/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen a testi és szellemi sérthetetlenséghez való jogot mindenki számára biztosító 3. cikkére és a megkülönböztetés tilalmáról szóló 21. cikkére;

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a felnőttek jogi védelméről és annak határokon átnyúló vonatkozásairól szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Parlament kutatási szolgálata által az európai hozzáadott értékről készített 2016. szeptemberi értékelésre (PE 581.388),

–  tekintettel a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i Hágai Egyezményre („a Hágai Egyezmény”),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre („a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény”),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cselekvőképtelen felnőttek jogi védelméről szóló, 1999. február 23-i R (99) 4. sz. ajánlására („az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (99) 4. sz. ajánlása”),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cselekvőképtelenség esetére szóló folyamatos meghatalmazás és előzetes jognyilatkozat alapelveiről szóló, 2009. december 9-i CM/Rec(2009)11. sz. ajánlására („az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának CM/Rec(2009)11. sz. ajánlása”),

–  tekintettel az eljárási szabályzat 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0152/2017),

A.  mivel alapvető fontosságú, hogy az Unió közelebb kerüljön a polgáraihoz és az őket közvetlenül érintő témákkal foglalkozzon, biztosítva az alapjogok hátrányos megkülönböztetés vagy kirekesztés nélküli tiszteletben tartását;

B.  mivel a szabad mozgáshoz való jogukat az Unióban gyakorló, segítségre szoruló felnőttek védelme határokon átnyúló jellegű kérdés, amely ennélfogva az összes tagállamot érinti; mivel ez a kérdés jelképezi azt a fontos szerepet, amelyet az Uniónak és a Parlamentnek kell betöltenie azon problémák és nehézségek megoldása érdekében, amelyekkel az európai polgárok a jogaik érvényesítése terén, különösen határokon átnyúló helyzetekben szembesülnek;

C.  mivel a segítségre szoruló felnőttek védelme szorosan kapcsolódik az emberi jogok tiszteletben tartásához; mivel a segítségre szoruló felnőttre bármelyik európai polgárhoz hasonlóan úgy kell tekinteni, mint aki jogokkal rendelkezik és a cselekvőképessége határain belül szabad, önálló és tájékozott döntéseket képes hozni, és nem mint aki csak az ellátás és a törődés passzív kedvezményezettje;

D.  mivel a felnőttek kiszolgáltatottsága és jogi védelmük szabályozásának különböző szintjei nem akadályozhatják a személyek szabad mozgáshoz való jogát;

E.  mivel a népességnövekedés és a várható élettartam növekedése következtében emelkedett azon idős személyek száma, akik előrehaladott életkorukhoz kötődő betegségeik miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy érdekeiket érvényesítsék; mivel egy felnőtt személy érdekérvényesítő képességét az életkortól független más körülmények, például – akár a vele született – szellemi vagy testi fogyatékosságok is befolyásolhatják;

F.  mivel problémák alakultak ki annak következtében, hogy egyre több külföldön élő és nyugdíjas személy, köztük segítségre szoruló vagy azzá válható felnőtt mozog a tagállamok között;

G.  mivel a joghatóság, az alkalmazandó jog, a felnőttekre vonatkozó védelmi intézkedések elismerése és végrehajtása terén különbségek vannak a tagállamok jogszabályai között; mivel az alkalmazandó jogszabályok különbözősége és az illetékes bíróságok sokfélesége sértheti a segítségre szoruló felnőttek szabad mozgáshoz és az általuk választott tagállamban való tartózkodáshoz való jogát, valamint vagyonuk megfelelő védelmét olyan esetekben, amelyeknek határokon átnyúló vonatkozásai is vannak;

H.  mivel a védelmi intézkedések területén is eltérések vannak a tagállami jogszabályok között annak ellenére, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (99) 4. sz. ajánlását követően előrelépések történtek ezen a területen;

I.  mivel az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 1. cikke (2) bekezdése a) pontja szerint a rendelet nem vonatkozik a természetes személyek személyi állapotára és cselekvőképességére;

J.  mivel a Hágai Egyezmény egy sor olyan nemzetközi magánjogi szabályt tartalmaz, amelyek különösen megfelelőek a segítségre szoruló felnőttekkel kapcsolatos határokon átnyúló problémák megoldására; mivel az elfogadása óta eltelt idő ellenére az egyezményt kevés tagállam ratifikálta; mivel az egyezmény ratifikálásának késése veszélyezteti azon segítségre szoruló felnőttek védelmét, akiknek helyzete több tagállamot is érint az Unióban; mivel ezért a hatékonyság érdekében uniós szintű lépésekre van szükség azon segítségre szoruló felnőttek védelmének biztosítása érdekében, akik helyzete több tagállamot is érint;

K.  mivel a segítségre szoruló felnőtt olyan, a 18. életévét betöltött személy, aki a személyes képességei csökkentté vagy elégtelenné válása miatt átmenetileg vagy véglegesen nem képes (személyes és/vagy személyes vagyonához fűződő) érdekeinek érvényesítésére;

L.  mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezéseit szem előtt kell tartani; mivel az Unió és a tagállamok mind részes felei ennek az egyezménynek;

M.  mivel politikái meghatározása során az Uniónak biztosítania kell a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását;

N.  mivel a segítségre szoruló felnőttek védelme területén az Unió fellépésének elsősorban arra kell irányulnia, hogy biztosítsa a valamely másik tagállam által a segítségre szoruló felnőttek védelme érdekében hozott védelmi intézkedéseknek a tagállamok hatóságai általi köröztetését, elismerését és végrehajtását, beleértve a meghatalmazás terjesztését és elismerését, valamint hogy e tekintetben megerősítse a tagállamok közötti együttműködést;

O.  mivel a „védelmi intézkedések” különösen a Hágai Egyezmény 3. cikkében meghatározott intézkedéseket jelentik;

P.  mivel a „cselekvőképtelenségi meghatalmazás“ olyan, cselekvőképes felnőtt által megállapodás vagy egyoldalú jogi aktus útján megadott képviseleti jogosultságot jelent, amely akkor lép életbe, amikor ez a felnőtt már nem képes az érdekei érvényesítésére;

Q.  mivel a cselekvőképtelenségről és a segítségre szoruló felnőttek védelméről szóló nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos érthető és pontos információkat egyértelműbbé és könnyebben elérhetővé kell tenni a polgárok számára annak érdekében, hogy saját maguk tájékozott döntéseket hozhassanak;

R.  mivel javíthatja és megerősítheti e személyek védelmét, ha a különböző érintett közigazgatási és igazságügyi hatóságok kellő időben hozzáférnek a védelmi intézkedéssel vagy cselekvőképtelenségi meghatalmazással érintett felnőttek jogi helyzetére vonatkozó információkhoz;

S.  mivel a segítségre szoruló felnőttek érdekében hozott védelmi intézkedéseket előíró közigazgatási és bírósági határozatokat, valamint – ha a nemzeti jog rendelkezik ilyen meghatalmazásokról – a cselekvőképtelenségi meghatalmazásokat jegyzékbe vevő adattárak vagy nyilvántartások minden tagállamban történő létrehozása elősegítheti, hogy az érintett közigazgatási és igazságügyi hatóságok kellő időben hozzáférjenek a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek jogi helyzetére vonatkozó információkhoz, továbbá elősegítheti a nagyobb mértékű jogbiztonság biztosítását; mivel az uniós jogszabályoknak és a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó tagállami jogszabályoknak megfelelően biztosítani kell az ilyen adattárak vagy nyilvántartások bizalmas kezelését;

T.  mivel a valamely tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedéseket minden tagállamban teljes jogúan el kell ismerni; mivel a fentiek ellenére szükség lehet arra, hogy meghatározzák az elismerés és a védelmi intézkedés végrehajtása elutasításának indokait; mivel nagymértékben korlátozni kellene, és a megkeresett tagállam közrendjének védelmére kellene szűkíteni azokat a kellően részletes okokat, amelyekre hivatkozva egy tagállam illetékes hatóságai elutasíthatják a valamely másik tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedés elismerését és végrehajtását;

U.  mivel hatékony mechanizmusokat lehetne bevezetni a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazások Unión belüli garantált elismerése, bejegyzése és alkalmazása érdekében; mivel a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazásokra vonatkozóan egységes, uniós szintű formanyomtatványt kellene létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy azok az összes tagállamban érvényesek legyenek;

V.  mivel egységes uniós formanyomtatványokat kellene bevezetni a segítségre szoruló felnőttek védelmével kapcsolatos határozatokra vonatkozó tájékoztatás, illetve az ilyen határozatok köröztetésének, elismerésének és végrehajtásának elősegítése érdekében; mivel a jogbiztonság értelmében minden olyan személy, akit egy segítségre szoruló felnőtt személyének vagy vagyonának védelmével bíznak meg, kérelemre észszerű időn belül kaphat egy igazolást, amely megjelöli a jogcímét, jogállását és a rá ruházott jogokat;

W.  mivel a valamely tagállamban hozott, az adott tagállamban végrehajtható határozatnak egy másik tagállamban is végrehajthatónak kell lennie anélkül, hogy azt végrehajthatóvá kellene nyilvánítani;

X.  mivel az illetékes hatóságok közötti kommunikáció és a segítségre szoruló felnőttekkel kapcsolatos információk átadásának és cseréjének előmozdítása és megkönnyítése érdekében célszerű lenne együttműködési mechanizmusokat létrehozni a tagállamok között; mivel e célhoz megfelelően hozzájárulhatna az, ha minden tagállam kijelölne egy olyan központi hatóságot, mint amilyen a Hágai Egyezményben szerepel;

Y.  mivel a segítségre szoruló felnőttel kapcsolatban valamely tagállam hatóságai által tervezett egyes védelmi intézkedések, nevezetesen a felnőtt személynek egy másik tagállamban található intézményben való elhelyezése, logisztikai és pénzügyi következményekkel járhat a másik tagállam számára; mivel az ilyen esetekre célszerű lenne együttműködési mechanizmusokat létrehozni az érintett tagállamok hatóságai között, hogy megállapodhassanak az érintett védelmi intézkedéssel kapcsolatos költségek megosztásának lehetőségéről;

Z.  mivel a központi hatóságok megléte nem akadályozhatja a tagállamok közigazgatási és igazságügyi hatóságait abban, hogy közvetlenül kommunikáljanak egymással, amikor az ilyen kommunikációt hatékonyabbnak ítélik meg;

AA.  mivel a Parlament 2008. december 18-i állásfoglalásának elfogadása óta eltelt időnek lehetővé kellett volna tennie a Bizottság számára, hogy elegendő információt szerezzen be a Hágai Egyezmény alkalmazásáról azokban a tagállamokban, amelyek ratifikálták azt, és hogy elkészítse az Európai Parlament által ebben az állásfoglalásban kért jelentést;

1.  üdvözli azokat a tagállamokat, amelyek aláírták és ratifikálták a Hágai Egyezményt, és arra ösztönzi azon tagállamokat, amelyek azt még nem írták alá vagy nem ratifikálták, hogy ezt tegyék meg; felkéri a Bizottságot, hogy gyakoroljon politikai nyomást a Tanácsra és a tagállamokra annak érdekében, 2017 végéig emelkedjen a ratifikációk számra;

2.  megjegyzi, hogy a mellékletben szereplő ajánlások tárgyát képező rendeletjavaslat nem lép a Hágai Egyezmény helyébe, hanem támogatja az egyezményt, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy azt erősítsék meg és hajtsák végre;

3.  megjegyzi, hogy a segítségre szoruló, köztük a fogyatékossággal élő felnőttek védelméhez konkrét és célzott fellépések átfogó sora szükséges;

4.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti jogukban tervezett védelmi intézkedések megfelelően alkalmazhatók legyenek minden egyes segítségre szoruló felnőtt helyzetére annak érdekében, hogy az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő arányos egyéni védelmi intézkedéseket hozhassanak meg, és azáltal elkerülhetővé váljon, hogy az uniós polgárokat megfosszák valamely jogtól, miközben továbbra is képesek annak gyakorlására; megjegyzi, hogy a legtöbb fogyatékossággal élő személy esetében a cselekvőképtelenség a fogyatékosságnak és nem az életkornak tudható be;

5.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nem minden esetben az előrehaladott kor az oka a felnőttek kiszolgáltatottságának, és kéri a Bizottságot és a Tanácsot hogy tegyenek lépéseket nem csupán az időskorú, hanem a súlyos szellemi és/vagy fizikai fogyatékosságból adódóan kiszolgáltatott vagy kiszolgáltatottá vált és emiatt érdekeiket érvényesíteni nem képes felnőttek jogvédelmének és jogainak megerősítése érdekében is; e célból rendkívül hasznosnak tartaná a helyes gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét és összehasonlítását célzó eljárás bevezetését, kezdve például a védelem különböző formáival;

6.  arra szólítja fel a tagállamokat, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának CM/Rec(2009)11. sz. ajánlásában foglalt alapelveket alapul véve egy, cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazásról szóló jogszabály bevezetésével nemzeti jogukban mozdítsák elő a felnőttek önrendelkezését;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a leghátrányosabb helyzetben lévő segítségre szoruló felnőttek szükségleteire, és vezessenek be intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy e személyek e helyzettel összefüggésben ne szenvedjenek hátrányos megkülönböztetést; ezzel kapcsolatban felszólítja a cselekvőképtelenségi meghatalmazást jogszabályaikban elismerő, vagy az azt bevezetni szándékozó tagállamokat, hogy jogrendszereikben ne írjanak elő olyan költségeket vagy alakiságokat, amelyek a hátrányos helyzetben lévő felnőtteket oktalanul megakadályozhatják abban, hogy anyagi helyzetüktől függetlenül használják a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazást;

8.  felkéri a Bizottságot, hogy indítson el, tartson fent és finanszírozzon olyan projekteket, amelyek célja, hogy az uniós polgárokkal megismertessék a segítségre szoruló felnőttekre és a védelmi intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályokat; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket és intézkedéseket annak érdekében, hogy a területükön található minden személy könnyen hozzáférhető és megfelelő tájékoztatást kapjon a nemzeti jogszabályaikról, valamint a segítségre szoruló felnőttek védelmével kapcsolatban rendelkezésre álló szolgáltatásokról;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tett eleget a Parlament azon kérésének, hogy kellő időben nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben összefoglalja a Hágai Egyezmény végrehajtása során felmerülő problémákat és legjobb megoldásokat, és amely javaslatokat is tartalmaz az egyezmény végrehajtási módját kiegészítő vagy pontosító uniós intézkedésekre; úgy véli, hogy ebben a jelentésben foglalkozni lehetett volna azokkal a gyakorlati problémákkal amelyeket a Bizottság a Hágai Egyezmény alkalmazására vonatkozó információk összegyűjtésével kapcsolatban tapasztalt;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (2) bekezdése és a mellékletben szereplő ajánlások alapján 2018. március 31-ig nyújtson be rendeletjavaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok közötti együttműködés megerősítésével, valamint a segítségre szoruló felnőttek védelmével kapcsolatos határozatok és a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazások automatikus elismerésének és végrehajtásának hatékonyabbá tételéről;

11.  megerősíti, hogy ezek az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a legjobb nemzeti gyakorlatok között hangot kell adni a helyi közösségek és a területi hatóságok által kialakított tapasztalatoknak is:

12.  úgy ítéli meg, hogy a kért javaslatnak nincsnek pénzügyi vonatkozásai;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.   A JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

1.  Elő kell mozdítani a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i Hágai Egyezményben meghatározott védelmi intézkedéseket élvező személyek vonatkozásában hozott közigazgatási és bírósági határozatokról szóló tájékoztatást, valamint meg kell könnyíteni az ilyen határozatok köröztetését, elismerését és végrehajtását.

2.  Egyrészt  a segítségre szoruló felnőttek érdekében hozott védelmi intézkedéseket tartalmazó közigazgatási és bírósági határozatokat, másrészt pedig – ott, ahol vannak – a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazásokat jegyzékbe vevő adattárakat vagy nyilvántartásokat kell létrehozni a jogbiztonság biztosítása, valamint a védelmi intézkedést élvező személyek jogi helyzetére vonatkozó információk illetékes közigazgatási szervek és bírók általi köröztetésének és gyors hozzáférhetőségének elősegítése érdekében;

3.  Egyedi és kimondottan a tagállamok közötti együttműködést célzó intézkedéseket kell végrehajtani a Hágai Egyezmény szerint rendelkezésre álló eszközök alapul vételével, többek között a központi hatóságok bevezetésével, amelyek feladata a tagállamok illetékes hatóságai közötti kommunikáció megkönnyítése és a védelmi intézkedést élvező felnőttekre vonatkozó közigazgatási és bírósági határozatokkal kapcsolatos információk átadásának és cseréjének összehangolása lenne.

4.  Biztosítani kell, hogy a segítségre szoruló felnőttek védelmi jogállására vonatkozó információk tagállamok közötti megosztása, valamint a védelmi intézkedések és a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazások adattáraihoz és nyilvántartásaihoz való hozzáférés úgy történjen, hogy az érintett felnőttek személyes adatai tekintetében a bizalmas adatkezelés elve és az adatvédelmi szabályok szigorúan biztosítottak legyenek.

5.  Egységes uniós formanyomtatványokat kell bevezetni a segítségre szoruló felnőttekre vonatkozó közigazgatási és bírósági határozatokkal kapcsolatos tájékoztatás, illetve az ilyen határozatok köröztetésének, elismerésének és végrehajtásának elősegítése érdekében. A Bizottság alapul vehetné a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia diplomáciai jellegű különbizottsága által a felnőttek védelmére vonatkozó 1999. szeptember-októberi ülésszak jegyzőkönyveiben ajánlott formanyomtatvány-mintákat.

6.  Minden olyan személy számára, aki egy segítségre szoruló felnőtt személyének vagy vagyonának védelmét biztosítja, el kell ismerni a jogot arra, hogy az illetékes hatóságoktól észszerű határidőn belül a jogcímét és a rá ruházott jogokat feltüntető, minden tagállamban érvényes igazolást kapjon;

7.  Elő kell segíteni a valamely tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedéseknek a többi tagállamban történő automatikus elismerését, kivételes jelleggel és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3. és 21. cikkével összhangban, a védelmi intézkedés elismerése céljából megkeresett tagállamok közrendjének védelme érdekében bevezetett azon jogi garanciák sérelme nélkül, amelyek indokolják az ilyen védelmi intézkedések elismerésének és végrehajtásának a megkeresett tagállam általi elutasítását.

8.  Elő kell segíteni a valamely tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedéseknek a többi tagállamban történő végrehajtását anélkül, hogy ezeket az intézkedéseket végrehajthatóvá kellene nyilvánítani.

9.  Annak érdekében, hogy az érintett tagállamok megállapodhassanak a védelmi intézkedéssel összefüggő költségek megosztásáról, elő kell segíteni a tagállamok közötti konzultációt és egyeztetést azokban az esetekben, amikor az egyik tagállam hatóságai által tervezett határozat végrehajtása logisztikai és pénzügyi következményekkel járhat egy másik tagállam számára. A konzultációnak és az egyeztetésnek mindig az érintett segítségre szoruló felnőtt érdekében és az alapvető jogainak teljes tiszteletben tartása mellett kell történnie. Az érintett hatóságok alternatív intézkedéseket terjeszthetnének az illetékes közigazgatási vagy igazságügyi hatóság elé annak figyelembevételével, hogy a végső határozat meghozatala továbbra is ez utóbbi hatáskörébe tartozna.

10.  Az alkalmatlansági meghatalmazások érintett személyek – akik belegyező nyilatkozatát az illetékes hatóságoknak kellene ellenőrizniük – általi használatának, elősegítése érdekében egységes formanyomtatványokat kell bevezetni a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazásra vonatkozóan, és biztosítani kell e meghatalmazások köröztetését, elismerését és végrehajtását.

B.   A JAVASOLT LÉPÉSEK

1.  Felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (2) bekezdése alapján 2018. március 31-ig nyújtson be rendeletre irányuló javaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok közötti együttműködés megerősítéséről, valamint a segítségre szoruló felnőttek védelmére vonatkozó határozatok és a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére szóló meghatalmazások automatikus elismeréséről és végrehajtásáról.

(1) HL C 45. E, 2010.2.23., 71. o.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).


Ukrajnára vonatkozó ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetése ***I
PDF 385kWORD 51k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jén elfogadott módosításai a társulási megállapodás keretében elérhető kereskedelmi kedvezményeket kiegészítő, Ukrajnára vonatkozó ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2016)0631 – C8-0392/2016 – 2016/0308(COD))(1)
P8_TA(2017)0236A8-0193/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  Ukrajna gazdasági reformokra irányuló erőfeszítéseire való tekintettel, valamint az Európai Unióval való szorosabb gazdasági kapcsolatok kialakításának támogatása érdekében helyénvaló fokozni egyes mezőgazdasági termékek behozatala tekintetében a kereskedelmi forgalmat, és meghatározott ipari termékekre vonatkozó autonóm kereskedelmi intézkedések formájában kedvezményeket nyújtani, összhangban az Európai Unió és Ukrajna közötti kereskedelemre vonatkozó vámok eltörlésének felgyorsításával.
(2)  Ukrajna gazdasági és politikai reformokra irányuló erőfeszítéseinek átfogóbbá tételére tekintettel, valamint az Unióval való szorosabb gazdasági kapcsolatok kialakításának támogatása és felgyorsítása érdekében helyénvaló és szükséges fokozni egyes mezőgazdasági termékek behozatala tekintetében a kereskedelmi forgalmat, és meghatározott ipari termékekre vonatkozó autonóm kereskedelmi intézkedések formájában kedvezményeket nyújtani, összhangban az Unió és Ukrajna közötti kereskedelemre vonatkozó vámok eltörlésének felgyorsításával.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Az autonóm kereskedelmi intézkedések nyújtására a megállapodásban meghatározott preferenciális vámkontingenseken túlmenően az I. és a II. mellékletben felsorolt mezőgazdasági termékek esetében biztosított nulltarifás behozatali vámkontingensek, valamint a III. mellékletben felsorolt ipari termék behozatali vámjának részleges vagy teljes eltörlése révén kerül sor.
(3)  Miután a Bizottság nyilvánosságra hozta elemzését e rendelet lehetséges hatásairól, amelynek tekintetbe kell vennie e rendelet autonóm kereskedelmi intézkedéseinek lehetséges végső kedvezményezettjeit, különös tekintettel az ukrán kis- és közepes méretű mezőgazdasági vállalkozásokra, az autonóm kereskedelmi intézkedések meghozhatók azon termékek esetében, amelyek hatását az elemzés kedvezőnek ítélte. Az autonóm kereskedelmi intézkedéseknek a társulási megállapodásban meghatározott preferenciális vámkontingenseken túlmenően az I. és a II. mellékletben felsorolt termékek esetében biztosított nulltarifás behozatali vámkontingenseket, valamint a III. mellékletben felsorolt ipari termékek behozatali vámjának részleges vagy teljes eltörlését kell magukban foglalniuk.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A csalás kockázatának megelőzése érdekében a további nulltarifás behozatali vámkontingensek igénybevételére való jogosultság feltétele, hogy Ukrajna megfeleljen a vonatkozó termékszármazási szabályoknak és az azokhoz kapcsolódó eljárásoknak, valamint a megállapodással összhangban szoros közigazgatási együttműködést folytasson az Európai Unióval.
(4)  A csalás kockázatának megelőzése érdekében az I. és II. mellékletben felsorolt termékekre további nulltarifás behozatali vámkontingensek igénybevételére való jogosultság, valamint a III. mellékletben felsorolt ipari termékek behozatali vámjának részleges vagy teljes eltörlésének feltétele, hogy Ukrajna megfeleljen a megállapodás értelmében biztosított előnyökre való jogosultságra vonatkozó összes feltételnek, beleértve a vonatkozó termékszármazási szabályokat és az azokhoz kapcsolódó eljárásokat, valamint hogy a megállapodással összhangban szoros közigazgatási együttműködést folytasson az Unióval.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  A társulási megállapodás 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a demokratikus elvek, emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság elvének tiszteletben tartása az említett megállapodás alapvető elemeit képezi. Helyénvaló bevezetni a kedvezmények ideiglenes felfüggesztésének lehetőségét, amennyiben Ukrajna nem tartja tiszteletben az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság alapelvét.
(9)  A társulási megállapodás 2. és 3. cikke úgy rendelkezik, hogy a demokratikus elvek, emberi jogok és alapvető szabadságok, a jogállamiság elvének tiszteletben tartása, valamint a korrupció és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, illetve a fenntartható fejlődésért és a hatékony multilateralizmusért folytatott küzdelem alapvető elemei az Ukrajnával a megállapodás révén fenntartott kapcsolatoknak. Követve az Unió által aláírt egyéb társulási megállapodások esetében alkalmazott gyakorlatot, helyénvaló bevezetni a kedvezmények ideiglenes felfüggesztésének lehetőségét, amennyiben Ukrajna nem tartja tiszteletben a társulási megállapodás általános elveit.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásáról szóló, a Bizottság által készített éves jelentésének részletes értékelést kell tartalmaznia az e rendeletben előírt ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések végrehajtásáról.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
Az 1. cikkben bevezetett preferenciális rendelkezésekre való jogosultság a következő feltételektől függ:
Az 1. cikkben bevezetett preferenciális rendelkezésekre és preferenciális importvámtételekre való jogosultság a következő feltételektől függ:
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  a vonatkozó termékszármazási szabályoknak és az azokhoz kapcsolódó eljárásoknak való megfelelés, ahogy erről a társulási megállapodás és különösen annak a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló I. jegyzőkönyve, valamint a vámügyekben történő kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló II. jegyzőkönyve rendelkezik;
a)  a vonatkozó termékszármazási szabályoknak és az azokhoz kapcsolódó eljárásoknak való megfelelés, ahogy erről a társulási megállapodás és különösen annak a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló I. jegyzőkönyve, valamint a vámügyekben történő kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló II. jegyzőkönyve rendelkezik; a nem az ukrán kormány tényleges ellenőrzése alatt álló területen gyártott, vagy ilyen területekről szállított termékeket illetően a társulási megállapodás I. jegyzőkönyve 16. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett EUR.1 szállítási bizonyítvány benyújtása, amelyet Ukrajna kormányának vámhatóságai állítanak ki, miután elvégezték az exportőr könyvelésének ellenőrzését az exportőr telephelyén, illetve bármely más, indokoltnak ítélt ellenőrzést e jegyzőkönyv 17. cikke (5) bekezdésének és 33. cikkének megfelelően, beleértve annak vizsgálatát, hogy alapos okkal feltételezhető-e, hogy az ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések előnyeiből részesülő gazdasági szereplők aláássák a korrupció elleni küzdelmet, vagy illegális gazdasági tevékenységet folytatnak;
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  e rendelet hatálybalépésének napjától kezdve Ukrajna tartózkodása attól, hogy az Unióból származó behozatalt terhelő új vámokat vagy azokkal azonos hatású díjakat, valamint új mennyiségi korlátozásokat vagy azokkal azonos hatású intézkedéseket vezessen be, vagy a vámok és díjak meglévő szintjét megemelje, illetve bármely más korlátozást bevezessen;
b)  e rendelet hatálybalépésének napjától kezdve Ukrajna tartózkodása attól, hogy az Unióból származó behozatalt terhelő új vámokat vagy azokkal azonos hatású díjakat, valamint új mennyiségi korlátozásokat vagy azokkal azonos hatású intézkedéseket vezessen be, vagy a vámok és díjak meglévő szintjét megemelje, illetve bármely más korlátozást bevezessen, beleértve a diszkriminatív belső igazgatási intézkedéseket;
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  a társulási megállapodás 2. cikkében előírt demokratikus elvek, emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság elvének tiszteletben tartása.
c)  a társulási megállapodás 2., 3. és 22. cikkében előírt demokratikus elvek, emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság elvének tiszteletben tartása, illetve folyamatos és kitartó erőfeszítések a korrupció és az illegális tevékenységek elleni küzdelem terén.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – c a pont (új)
ca)   a foglalkoztatással, szociálpolitikával és egyenlő esélyekkel kapcsolatos kérdések terén folytatott együttműködésre vállalt kötelezettség folyamatos tiszteletben tartása, összhangban a társulási megállapodás IV. címének 13. fejezetével („Kereskedelem és fenntartható fejlődés”) és V. címének 21. fejezetével („Együttműködés a foglalkoztatás, szociálpolitika és esélyegyenlőség terén”), valamint az annak 420. cikkében megfogalmazott célkitűzésekkel.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés
Ha a Bizottság megállapítja, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a 2. cikkben meghatározott feltételek teljesítésének elmulasztására, akkor a 5. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az ebben a rendeletben meghatározott preferenciális rendelkezéseket.
Ha a Bizottság megállapítja, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az e rendelet 2. cikkében meghatározott feltételek teljesítésének elmulasztására, akkor a 5. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az ebben a rendeletben meghatározott preferenciális rendelkezéseket.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 1 a bekezdés (új)
Amennyiben egy tagállam azt kéri, hogy a 2. cikk b) pontjában foglalt feltételek teljesítésének elmulasztása miatt a Bizottság függessze fel a preferenciális rendelkezések bármelyikét, a Bizottság a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül indokolással ellátott véleményt nyilvánít arról, hogy a megfelelés elmulasztásával kapcsolatos állítás megalapozott-e vagy sem. Amennyiben a Bizottság megállapítja az állítás megalapozottságát, megindítja az e cikk első bekezdésében említett eljárást.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés
(1)  Amennyiben egy Ukrajnából származó terméket olyan feltételek mellett importálnak, amelyek súlyos nehézségeket okoznak egy hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termékeket előállító közösségi termelőnek vagy ilyen nehézségek bekövetkezésével fenyegetnek, úgy a Bizottság javaslatára a Tanács minősített többséggel erre a termékre bármikor újra bevezetheti a Közös Vámtarifában rögzített rendes vámtételeket.
(1)  Amennyiben egy Ukrajnából származó terméket olyan feltételek mellett importálnak, amelyek súlyos nehézségeket okoznak egy hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelőnek vagy ilyen nehézségek bekövetkezésével fenyegetnek, úgy bármikor újra bevezethetők a Közös Vámtarifában rögzített rendes vámtételek.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  A Bizottság szorosan nyomon követi e rendelet hatását az uniós termelőkre az I. és II. mellékletben felsorolt termékek vonatkozásában, beleértve az uniós piac árait és figyelembe véve az uniós termelőkről elérhető releváns információt, pl. a piaci részesedést, a termelést, a készleteket, a termelési kapacitást és a kapacitáskihasználási arányokat.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés
(2)  Bármely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére a Bizottság ésszerű határidőn belül hivatalos határozatot hoz a vizsgálat kezdeményezéséről. Amennyiben a Bizottság vizsgálat kezdeményezése mellett dönt, értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelyben bejelenti a vizsgálatot. Az értesítés tartalmazza a kapott információk összefoglalását, és annak kijelentését, hogy minden vonatkozó információt meg kell küldeni a Bizottságnak. Az értesítésben meg kell határozni azt az időtartamot – amely nem haladhatja meg az értesítés közzétételétől számított négy hónapot –, amelyen belül az érdekelt felek írásban ismertethetik a véleményüket.
(2)  Valamely tagállam, vagy bármely jogi személy vagy jogi személyiséggel nem bíró, az uniós ipart, azaz a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító összes termelőt vagy jelentős részüket képviselő szövetség kérelmére, vagy a Bizottság saját kezdeményezésére, amennyiben nyilvánvaló a Bizottság számára, hogy elégséges meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre, a Bizottság ésszerű határidőn belül hivatalos határozatot hoz a vizsgálat kezdeményezéséről. E cikk alkalmazásában a „jelentős rész” azokat az uniós termelőket jelenti, amelyek összesített termelése a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékekből meghaladja az 50%-ot azon uniós termelők körében, amelyek támogatásuknak vagy ellenzésüknek adnak hangot a kérelmet illetően, és nem kevesebb az uniós ipar által előállított hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek 25%-ánál. Amennyiben a Bizottság vizsgálat kezdeményezése mellett dönt, értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelyben bejelenti a vizsgálatot. Az értesítés tartalmazza a kapott információk összefoglalását, és annak kijelentését, hogy minden vonatkozó információt meg kell küldeni a Bizottságnak. Az értesítésben meg kell határozni azt az időtartamot – amely nem haladhatja meg az értesítés közzétételétől számított négy hónapot –, amelyen belül az érdekelt felek írásban ismertethetik a véleményüket.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 6 bekezdés
(6)  A Bizottság 3 hónapon belül határozatot hoz, az 5. cikkben említett eljárással összhangban. Ez a határozat a kihirdetésétől számított egy hónapon belül lép hatályba.
(6)  A Bizottság 3 hónapon belül határozatot hoz, az 5. cikkben említett eljárással összhangban. Ez a határozat a kihirdetésétől számított egy hónapon belül lép hatályba. A Közös Vámtarifa vámtételeinek újbóli alkalmazása addig marad hatályban, ameddig az az uniós termelők gazdasági és/vagy pénzügyi helyzetében bekövetkezett romlás ellensúlyozásához szükséges, vagy amíg az ilyen romlás veszélye fennáll. Az újbóli alkalmazás időtartama nem haladhatja meg az egy évet, kivéve, ha kellően indokolt körülmények fennállása esetén azt meghosszabbítják. Ha a végkövetkeztetésként megállapított tények arra utalnak, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek nem teljesülnek, a Bizottság a vizsgálat és az eljárás befejezéséről szóló végrehajtási jogi aktust fogad el a 5. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
5 a cikk (új)
5a. cikk
Az ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések végrehajtásának értékelése
A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásáról szóló, a Bizottság által készített éves jelentésének részletes értékelést kell tartalmaznia az e rendeletben előírt ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések végrehajtásáról, és indokolt esetben tartalmaznia kell ezen intézkedések társadalmi hatásának értékelését Ukrajnában és az Unióban. A mezőgazdasági termékekhez kapcsolódó vámkontingensek felhasználására vonatkozó információt közzé kell tenni a Bizottság honlapjain.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
I melléklet – táblázat – 4 sor

A Bizottság által javasolt szöveg

09.6752

2002

Paradicsom ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva

 

5 000

Módosítás

törölve

Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
II melléklet – táblázat – 2 sor

A Bizottság által javasolt szöveg

Közönséges búza-, tönköly- és kétszeres liszt, durva őrlemény, dara és labdacs (pellet) közönséges búzából és tönkölyből

1001 99 00, 1101 00 15, 1101 00 90, 1102 90 90, 1103 11 90, 1103 20 60

100 000 tonna/év

Módosítás

törölve

Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
II melléklet – táblázat – 3 sor

A Bizottság által javasolt szöveg

Kukorica, kivéve vetőmag, liszt, durva őrlemény, dara, labdacs (pellet) és másképpen megmunkált gabona formában

1005 90 00, 1102 20, 1103 13, 1103 20 40, 1104 23

650 000 tonna/év

Módosítás

Kukorica, kivéve vetőmag, liszt, durva őrlemény, dara, labdacs (pellet) és másképpen megmunkált gabona formában

1005 90 00, 1102 20, 1103 13, 1103 20 40, 1104 23

650 000 050 kilogramm/év

Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
III melléklet – táblázat – 3 sor

A Bizottság által javasolt szöveg

3102 10 10

Karbamid, vizes oldatban is, 45 tömegszázalékot meghaladó nitrogéntartalommal, szárazanyagra számítva (a labdacs [pellet] vagy hasonló formájú vagy legfeljebb 10 kg bruttó tömegű csomagolásban kiszerelt kivételével)

3%

Módosítás

törölve

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0193/2017).


A vízumok egységes formátuma ***I
PDF 245kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei jogalkotási állásfoglalása a vízumok egységes formátumának meghatározásáról szóló, 1995. május 29-i 1683/95/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0303 – C8-0164/2015 – 2015/0134(COD))
P8_TA(2017)0237A8-0028/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0303),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0164/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. május 3-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0028/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. június 1-jén került elfogadásra a vízumok egységes formátumának meghatározásáról szóló 1683/95/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(Mivel a Parlament és a Tanács megállapodást ért el, a Parlament álláspontja megfelel a végleges jogalkotási aktusnak, az (EU) 2017/1370 rendeletnek.)


Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2018–2022 közötti többéves kerete ***
PDF 238kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2018–2022 közötti többéves keretének létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14423/2016 – C8-0528/2016 – 2016/0204(APP))
P8_TA(2017)0238A8-0177/2017

(Különleges jogalkotási eljárás – egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14423/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0528/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8‑0177/2017),

1.  egyetért a tanácsi határozatra irányuló tervezettel;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.


Az EU Alapjogi Ügynökségének 2018–2022 közötti többéves kerete (állásfoglalás)
PDF 250kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei állásfoglalása az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2018–2022 közötti többéves keretéről (2017/2702(RSP))
P8_TA(2017)0239B8-0384/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2018–2022 közötti többéves keretének létrehozásáról szóló tanácsi határozat tervezetére (14423/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikke alapján benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0528/2016) ,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által a Palament eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdése alapján benyújtott ajánlásra (A8-0177/2017),

–  tekintettel 2012. december 13-i, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2013–2017 közötti többéves keretének létrehozásáról szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló jogalkotási álláspontjára (10449/2012 – C7-0169/2012 – 2011/0431(APP))(1),

–  tekintettel 2016. december 13-i, „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2015)” című állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság és a Tanács az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2018–2022 közötti többéves keretéről szóló, 2017. május 31-i nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió elkötelezett az Európai Unió Alapjogi Chartájában kihirdetett jogok garantálása mellett;

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2018–2022 közötti többéves keretének létrehozásáról szóló és a Parlamentnek egyetértés céljából benyújtott tanácsi határozat tervezete nyolc tematikus területet fog át: a bűncselekmények áldozatai és az igazságszolgáltatáshoz való jog; egyenlőség és a megkülönböztetés bármely fajtája, így például nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság vagy állampolgárság alapján; információs társadalom, különösen a magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok védelme; igazságügyi együttműködés, a büntetőügyekben való együttműködés kivételével; migráció, határok, menedékjog, valamint a menekültek és migránsok integrációja; rasszizmus, idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia; a gyermekek jogai; valamint a romák integrációja és társadalmi beilleszkedése, középpontban a cigányellenességgel;

C.  mivel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés beillesztése a többéves keretbe nem csupán a valós szükségleteket tükrözi, hanem lehetővé tenné az Ügynökség számára azt is, hogy átfogó elemzést készítsen saját kezdeményezéséről az alapjogokhoz nyilvánvalóan kapcsolódó területeken, különös tekintettel a vonatkozó legutóbbi és jelenlegi uniós szintű jogalkotási fejleményekre;

D.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés az uniós jogrendszer része lett és ennélfogva az Ügynökség feladatkörébe került, hasonlóan valamennyi, a 168/2007/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján uniós hatáskörbe tartozó területhez;

E.  mivel még ha a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre nem is terjed ki a többéves keretet létrehozó tanácsi határozat, a Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére az Ügynökség a 168/2007/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján továbbra is képes lesz feladatait e területeken ellátni;

F.  mivel az Ügynökség 2018–2022 közötti többéves keretének létrehozása szükséges ahhoz, hogy tovább folytathassa tevékenységét, és mivel ha az új többéves keret 2018 elejére nem áll készen, az azt vonná maga után, hogy az Ügynökség csak egy intézmény konkrét felkérése alapján működhetne, saját kezdeményezéséből pedig nem;

1.  sajnálja, hogy a Tanácsban nem született megegyezés a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés javasolt tematikus területeinek a többéves keretbe történő bevonása tekintetében;

2.  megismétli, hogy az Ügynökség munkája fontos, és hogy kulcsszerepet lát el az alapjogok uniós szintű előmozdításában;

3.  véleménye szerint az Ügynökség munkájának egyik alapvető vetülete, hogy továbbra is támogatást biztosít az alapjogok tiszteletben tartatása tekintetében az uniós jog területén, ami megköveteli, hogy az Ügynökség tevékenysége ne szenvedjen fennakadást;

4.  üdvözli a Bizottság és a Tanács nyilatkozatait, és hangsúlyozza, hogy az Ügynökség irányításának és működésének munkamódszerei javításra szorulnak, továbbá egyértelműsíteni kell, hogy az Ügynökség hatáskörei kiterjednek a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés „harmadik pillérbe” tartozó ügyeire is;

5.  tudomásul veszi a Bizottság és a Tanács véleménykülönbségét az Ügynökség alapító rendeletének értelmezése tárgyában, és mindkét intézményt felhívja, hogy mihamarabb jussanak megegyezésre;

6.  felkéri a Bizottságot, hogy az Ügynökség 2017. évi külső értékelését követően nyújtson be javaslatot a 168/2007/EK rendelet módosítására, mert ez véleménye szerint szükséges az Ügynökség irányítási és működtetési munkamódszereinek javításához és a rendelet Lisszaboni Szerződéshez való igazításához, a rendelet 31. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének.

(1) HL C 434., 2015.12.23., 262. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0485.


Az európai ipar digitalizálása
PDF 317kWORD 59k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei állásfoglalása az európai ipar digitalizációjáról (2016/2271(INI))
P8_TA(2017)0240A8-0183/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 173. cikkére (XVII. cím), amely az EU iparpolitikájára, és többek között az uniós ipar versenyképességére vonatkozik,

–  tekintettel az EUMSZ 9., 11. és 16. cikkére,

–   tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel „Az európai ipar digitalizálása, a digitális egységes piac előnyeinek teljes körű kiaknázása” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0180),

–  tekintettel az „Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0178),

–  tekintettel az „Ikt-szabványosítási prioritások a digitális egységes piac érdekében” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0176),

–  tekintettel a „Kvantumtechnológiák” című, 2016. április 19-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0107),

–  tekintettel „A dolgok internetének fejlesztése Európában” című, 2016. április 19-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0110),

–  tekintettel az „Úton a prosperáló, adatközpontú gazdaság felé” című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0442),

–  tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az „Európa 2020 stratégia” című, 2010. június 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A Közösség innovációs politikája a változó világban” című, 2010. június 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című, 2010. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2010)0614),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

–  tekintettel „Az iparpolitika félidős felülvizsgálata – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” című, 2007. július 4-i bizottsági közleményre (COM(2007)0374),

–  tekintettel az „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i bizottsági közleményre (COM(2015)0192), a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0100), valamint az azt követő jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokra,

–  tekintettel az elektronikus hírközlés egységes európai piacáról és a „behálózott kontinens” megteremtéséhez szükséges intézkedések meghatározásáról, valamint a 2002/20/EK, 2002/21/EK és 2002/22/EK irányelv és az 1211/2009/EK és az 531/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. szeptember 11-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0627),

–  tekintettel a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló, 2013. március 26-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0147),

–  tekintettel a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló, 2013. február 7-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2013)0048),

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel „Az európai ipar »reneszánszáért«” című, 2014. január 22-i bizottsági közleményre (COM(2014)0014),

–  tekintettel „A második egységes piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért” című, 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0573),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért – 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Az európai adatgazdaság kiépítése” című, 2017. január 10-i közleményére (COM(2017)0009),

–  tekintettel „Európa újraiparosítása a versenyképesség és a fenntarthatóság előmozdítása érdekében” című, 2014. január 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadítása Európában” című, 2013. december 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A növekedésről, a mobilitásról és a foglalkoztatásról szóló digitális menetrend: ideje magasabb sebességbe kapcsolni” című, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A kritikus informatikai infrastruktúrák védelme. Eredmények és következő lépések: a globális kiberbiztonság felé” című, 2012. június 12-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó koherens uniós szakpolitikáról szóló, 2016. december 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Új digitális menetrend kialakítása Európa számára: 2015.eu” című, 2010. május 5-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A tárgyak internete” című, 2010. június 15-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Ipar 4.0 és a digitális átalakulás: merre tovább?” című, 2016. július 14-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0183/2017),

A.  mivel konkrét szakpolitikákkal, intézkedésekkel és ösztönzőkkel határozott erőfeszítéseket kell tenni az EU és a tagállamok újraiparosítása érdekében, a versenyképesség és a fenntarthatóság ötvözése céljából, jó minőségű munkahelyek teremtésével és a befogadás előmozdításával; mivel az uniós cél az, hogy 2020-ig az EU GDP-jének 20%-a az iparon alapuljon, aminek szükségszerűen figyelembe kell vennie az ipari ágazat strukturális átalakulását, amely a digitális szétesésnek és az új üzleti modellek kialakulásának tudható be;

B.  mivel az európai ipar Európa gazdaságának és jólétének alapját jelenti, és mivel a felgyorsult globalizáció és az innovációs tendenciák miatt nagy kihívásokkal szembesül;

C.  mivel az ipari gyártás digitalizációja segít növelni gazdaságaink ellenálló képességét, energia- és erőforrás-hatékonyságát, innovációját, fenntarthatóságát és versenyképességét, átalakítva ezzel az üzleti modelleket, a feldolgozóipart, a termékeket, a folyamatokat és az értékteremtést, és alapvetően befolyásolva az európai iparágak és munkavállalók előtt álló lehetőségek és kihívások egyensúlyát;

D.  mivel Európa – ipari örökségének, az ipari ágazatokból és értékláncokból álló hálózatának, innovációs erejének, stratégiai kutatási és fejlesztési (K+F) közberuházásainak, a magánberuházások és a hatékony közigazgatás rendelkezésre állásának, képzett munkaerejének, az ipari fejlődés és a társadalmi kihívások integrálásának, valamint annak köszönhetően, hogy több mint harminc, az ipar digitalizációját célzó nemzeti és regionális kezdeményezés létrehozója – erős alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy a digitális transzformáció terén vezető szerephez jusson; mivel lehetőség van az EU iparának megerősítésére, ha sikerül teljesen integrált értékláncokat kiépíteni a digitális fejlesztésű ipari termékek és a termék-szolgáltatás csomagok számára;

E.  mivel az 5G alapvetően át fogja alakítani gazdaságainkat azzal, hogy az ipari fejlesztés és a szociális szolgáltatások középpontjába a digitalizációt helyezi;

F.  mivel a sikeres európai ipari stratégiához elengedhetetlen a digitális egységes piac létrehozása, amely társadalmilag tudatosan fellendíti a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást;

G.  mivel a feldolgozóipar digitalizációjára irányuló jól kialakított, technológiasemleges stratégia, amely határokon átnyúlva egyre inkább összekapcsolja az embereket, a gépeket és a szolgáltatásokat a teljes globális értékláncban, fontos mérföldkő a gazdaság ellenálló képességének, fenntarthatóságának és versenyképességének növelése és új munkahelyek teremtése tekintetében;

H.  mivel a digitalizációnak lehetővé kellene tennie az erőforrások, az energia és a tőke hatékonyabb felhasználását, hozzájárulva ezáltal egy integráltabb körforgásos gazdasághoz, az anyagköltségek csökkentéséhez és a nagyobb ipari szimbiózis kialakításához;

I.  mivel a digitalizáció az utazók és mobilitásuk javára fellendítheti az idegenforgalmi ágazatot, lehetővé téve többek közt a valós idejű információkhoz való könnyű hozzáférést és a szolgáltatások széles körét;

J.  mivel a fejlett nyelvi technológiák segíthetnek az iparnak a digitális piac fejlődését akadályozó nyelvi korlátok legyőzésében;

K.  mivel a digitalizáció új lehetőségeket teremt a közlekedési ágazatban a gyártók, az üzemeltetők, a befektetők, a munkavállalók és az utasok számára, és előfeltétele annak, hogy a közlekedési ágazat versenyképes és működőképes maradjon, valamint növelje hatékonyságát, továbbá annak, hogy a közlekedési szolgáltatások fenntarthatóbbá és jobban teljesítővé váljanak;

L.  mivel a digitalizáció hozzájárulhat a biztonságosabb munkakörülmények és a nagyobb termékbiztonság megteremtéséhez, valamint a termelés személyre szabásához és decentralizációjához;

M.  mivel az ikt-ágazatban a foglalkoztatás és a képzés terén nagy a nemek közötti különbség, aminek erős negatív következményei vannak a munkaerőpiaci egyenlőség tekintetében;

N.  mivel a digitalizáció, valamint a termelés személyre szabása és decentralizációja változó munkakörülményekhez vezet és számos társadalmi hatással jár; mivel a biztonságosabb munkakörülmények és a nagyobb termékbiztonság megteremtése továbbra is közös érdekünk kell, hogy legyen;

O.  mivel számos tanulmány hangsúlyozza, hogy az ipari gyártás digitalizációja megváltoztatja a munkaerő-piaci keresletet és a foglalkoztatást Európában; mivel ennek hatásai lehetnek a munkavállalói jogokra és részvételre vonatkozó jelenlegi szabályokra; mivel egyértelmű, hogy e változásokhoz való sikeres alkalmazkodás érdekében ki kell képezni a munkaerőt az új ikt-készségekre és magasabb szintű digitális készségekre van szükség a társadalom egészében;

Uniós integrált ipari digitalizációs stratégia kialakítása

1.  üdvözli „Az európai ipar digitalizálása” című bizottsági közleményt;

2.  határozottan úgy véli, hogy az ipari digitalizációs stratégia kulcsfontosságú Európa legégetőbb, alább felsorolt gazdasági és társadalmi kihívásainak megoldásában:

   a) a gazdasági dinamika, a társadalmi és területi kohézió, illetve a technológiában bekövetkező átalakulásokkal és forradalmi változásokkal való megbirkózás képességének növelése Európa iparágainak és gazdasági értékláncainak modernizációján és összekapcsolásán, a reálgazdaságra irányuló állami és magánberuházások növelésén, valamint a fenntartható modernizációval kapcsolatos befektetési lehetőségek biztosításán keresztül;
   b) a jó minőségű munkahelyteremtés és a munkahely-visszatelepítési lehetőségek előmozdítása, a munkakörülmények javítása és az ipari ágazatbeli munkahelyek vonzerejének növelése, a fogyasztók számára több lehetőség és jobb tájékoztatás biztosítása, egy társadalmilag tudatos átalakulás és egy inkluzív munkaerőpiac létrehozása, amely sokrétűbb munkahelyi modelleket és munkaidőrendszereket, jobb munkakörülményeket, valamint a foglalkoztatás és az egész életen át tartó tanulás integrációját biztosítja;
   c) a források hatékonyabb felhasználása és a feldolgozóipar anyagköltségeinek csökkentése, amely az európai körforgásos gazdaság megerősítéséhez kapcsolódik, emlékeztetve arra, hogy ez elengedhetetlen a csúcstechnológiát képviselő európai ágazatok, valamint a digitalizált ipari termelés és termékek alapvető feltételeinek megteremtéséhez;
   d) az európai kohézió erősítése megbízható és nagyszabású európai beruházási politika révén (különös figyelemmel a korszerű digitális infrastruktúra telepítésére), hasznosítva a különböző európai finanszírozási eszközöket, köztük az ESBA-t, a regionális alapokat, a Horizont 2020-at és más eszközöket, továbbá a sok szereplő közötti tisztességes verseny biztosításán, az innováción, a fenntartható korszerűsítésen és a technológiai, szociális és üzleti modellek innovációján alapuló összehangolt, technológiasemleges európai iparpolitika révén, amely innováció javítja a digitális egységes piacot, valamint az egész európai ipar integrációját és korszerűsítését;
   e) az európai éghajlatváltozási politika célkitűzéseinek támogatása az ipari termelés energia- és erőforráshatékonyságának, valamint körforgásos jellegének növelése, továbbá a kibocsátások csökkentése révén, egyszerre biztosítva az ipar fenntarthatóságát és a versenyképességet;
   f) a gazdasági, politikai és szociális innováció megerősítése a köz- és magánszektorbeli adatok és információk nyitottságára és hozzáférhetőségére vonatkozó elveken keresztül, mindig biztosítva az érzékeny adatok védelmét a vállalkozások, a munkavállalók és a fogyasztók közötti cserékben, és lehetővé téve minden gazdasági szektor és szakpolitikai terület – többek között a kreatív és kulturális iparág – jobb integrációját;
   g) az állampolgárok megélhetésének javítása a városi és nem városi területeken egyaránt, valamint hozzájárulás ahhoz, hogy jobban ismerjék a digitalizációval összefüggő lehetőségeket, és jobban ki tudják használni azokat;
   h) a technológiai és társadalmi innováció ösztönzése az uniós kutatások terén egy egyértelmű iránnyal és jövőképpel rendelkező ipari digitalizációs politikán keresztül;
   i) az energiabiztonság javítása és az energiafogyasztás csökkentése egy digitalizált, rugalmasabb és hatékonyabb ipari termelés révén, mely lehetővé teszi az energia iránti kereslet jobb irányítását;
   j) a világ más makrorégióival való partnerkapcsolatok kialakítása innovatív és tisztességes digitális nyitott piacok létrehozása érdekében;
   k) annak tudatosítása, hogy egy igazságosabb és hatékonyabb európai adópolitikára van szükség, amely a globálisan összekapcsolt digitális piacokon és a digitalizált termelés korában tisztázza az olyan kérdéseket, mint az adóalap;
   l) a befektetések, valamint a világ vezető kutatóinak és a szakértelemnek az idevonzása, hozzájárulva ezzel a gazdasági növekedéshez és az európai versenyképességhez;
   m) a digitalizáción és technológiai fejlődésen alapuló új üzleti modellek és innovatív induló vállalkozások támogatása;

3.  hangsúlyozza a magánberuházásokat megkönnyítő versengő üzleti környezet, a bürokratikus akadályokat megszüntető, felhatalmazó szabályozási keret, a korszerű európai digitális infrastruktúra, valamint az ipar digitalizációjához szükséges olyan uniós irányítási struktúra megteremtésének fontosságát, amely megkönnyíti az ipari digitalizációval kapcsolatos nemzeti, regionális és uniós kezdeményezések és platformok összehangolását; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa azon célkitűzés elérését, hogy 2020-ra az ipar részaránya a GDP-ben 20% legyen; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az EU továbbra is globális vezető ipari szerepet töltsön be, az ipar digitalizációját össze kell kapcsolni egy átfogóbb uniós iparpolitikai stratégiával; hangsúlyozza a digitalizáció előmozdításának fontosságát különösen azokban a tagállamokban, régiókban és ágazatokban, amelyek lemaradásban vannak e téren, valamint azon emberek körében, akiket érint a digitális szakadék; üdvözli e tekintetben a magas szintű kerekasztal-megbeszélésekre és az érdekelt felek európai fórumára irányuló javaslatokat; hangsúlyozza az érintett szereplők közötti együttműködés fontosságát, és elvárja, hogy az iparági vezetők és a szociális partnerek mellett az akadémiai szféra, a kkv-k, a szabványügyi szervek, a politikai döntéshozók, a nemzeti és helyi közigazgatások és a civil társadalom képviselői is felkérést kapjanak az aktív szerepvállalásra;

4.  kéri a Bizottságot, hogy folytassa azt a fontos munkát, amely a gyártással és a digitalizációval kapcsolatos tendenciákat, valamint a nem műszaki tudományágakkal (például jog, politika, közigazgatás, kommunikáció stb.) kapcsolatos tendenciákat, illetve a többi régióban végbemenő fejleményeket vizsgálja, új kulcstechnológiákat azonosít, és biztosítani kívánja Európa vezető szerepének fenntartását e területeken, illetve azt, hogy az új trendeket beépítsék a szakpolitikákba és a fellépésekbe, figyelembe véve a beépített biztonsággal és a beépített és alapértelmezett adatvédelemmel kapcsolatos koncepciókat, ugyanakkor megvizsgálja, hogy e munka elvégezhető-e kifejezetten az iparra összpontosító előrejelzési hálózaton, többek között nemzeti kutató- és technológiai szervezeteken keresztül;

5.  üdvözli a Bizottságnak „Az európai ipar digitalizálása, a digitális egységes piac előnyeinek teljes körű kiaknázása” című közleményét (COM(2016)0180), ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – mivel a közlekedési ágazattal kapcsolatos része az összekapcsolt és automatizált gépjárművezetésre korlátozódik – nem foglalkozik kellő mértékben valamennyi létező kihívással; emlékeztet arra, hogy bár az összekapcsolt és automatizált gépjárművezetés az egyik legizgalmasabb digitális átalakulás az ágazatban, a digitalizáció potenciálisan valamennyi közlekedési mód esetében használható, mind az üzemeltetési, mind az adminisztratív folyamatokban, valamint az értéklánc teljes hosszában, a gyártóktól az utasokig, illetve a teherszállításig, továbbá az ágazatban használt valamennyi új technológia – mint például az EGNOS és a GALILEO európai globális műholdas navigációs rendszer – esetében, és e területeken eredmények várhatók a közeljövőben; arra kéri a Bizottságot, hogy valamennyi közlekedési mód – többek közt a közlekedéshez és az idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatások – esetében összpontosítson a digitális átalakulásra;

6.  rámutat, hogy a digitalizációs folyamat nem járt ugyanolyan mértékű előnyökkel a közlekedési ágazat különböző részeiben, és hogy ez a belső piacon hátrányos széttagoltságot okozott mind a különböző közlekedési módok között, mind az egyes közlekedési módokon belül; kiemeli, hogy jelentős és egyre növekvő különbségek vannak a tagállamok között a közlekedési ágazat versenyképessége és a digitalizáció terén, amelyek jól láthatók a régiók, a vállalkozások és a kkv-k között is; úgy véli, hogy egy összehangolt uniós ipari digitalizációs stratégia kialakítása hozzájárulhatna e széttagoltság és az egyenlőtlenségek megszüntetéséhez, és beruházásokat vonzhatna a digitális projektekhez; hangsúlyozza, hogy a cél nem csupán egy újabb szakpolitikai tanulmány elkészítése, hanem egy valódi, az innovációs trendeket és piaci lehetőségeket tükröző stratégia kialakítása, melynek végrehajtását folyamatosan értékelnék;

7.  úgy véli, hogy az ipari digitalizációs stratégia hozzá fog járulni ahhoz, hogy megoldja a közlekedési és idegenforgalmi ágazatok legsürgetőbb kihívásainak némelyikét; felhívja ezért a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a digitalizációt annak érdekében, hogy:

   a) javítsa a közlekedési ágazat általános biztonságát, minőségét és környezeti teljesítményét;
   b) mindenki, többek közt az idősek, a csökkent mozgásképességűek vagy a fogyatékossággal élők számára javítsa az akadálymentes hozzáférést és ismertebbé tegyen alternatív mobilitási megoldásokat, több választási lehetőséget, felhasználóbarátabb és személyre szabott termékeket, valamint bővebb tájékoztatást biztosítva az utasok számára Európa-szerte, mind a városi, mind a kevésbé fejlett régiókban;
   c) csökkentse a szállítási költségeket, például a karbantartási költségeket, és javítsa a már meglévő közlekedési infrastruktúra (pl. a konvojok, a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek (C-ITS), az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) és a folyami információs szolgáltatások (RIS)) igénybevételének hatékonyságát;
   d) javítsa a versenyképességet azáltal, hogy elősegíti új szereplők, különösen kkv-k és induló vállalkozások megjelenését annak érdekében, hogy kihívás elé állítsa a meglévő monopóliumokat;
   e) közlekedésszervezési rendszerek, intelligens közlekedési rendszerek, digitális menetíró készülékek, elektronikus útdíjszedési rendszerek stb. révén segítse elő az uniós jogszabályok megfelelő és összehangolt végrehajtását, valamint olyan szabályozási keretet hozzon létre, amely alkalmazható a fejlett technológiák használata miatt esetlegesen előálló valós helyzetekben;
   f) csökkentse a kis- és közepes méretű szállítási szolgáltatók és induló vállalkozások adminisztratív terheit, például a teherszállítási és logisztikai ágazaton belül az adminisztratív eljárások egyszerűsítése révén, a rakomány nyomon követésének biztosítása és az ütemezés, illetve a forgalom optimalizálása révén;
   g) továbbra is védje az utasok jogait, biztosítsa például az adatvédelmet, multimodális utazások tekintetében is;
   h) csökkentse a közlekedési piacon tapasztalható információs aszimmetriához kapcsolódó problémákat;
   i) növelje az idegenforgalmi ágazat vonzerejét, amely az európai GDP mintegy 10%-át adja, valamint a kreatív ágazatok vonzerejét a városi, a vidéki és a legtávolabbi területeken, például a mobilitási és idegenforgalmi szolgáltatásoknak a kevésbé ismert célpontok tekintetében is jobb integrációja révén;

8.  kiemeli, hogy a folyamatos, nagyteljesítményű kapcsolat előfeltétele valamennyi közlekedési mód gyors, biztonságos és megbízható összekapcsolásának és a közlekedési ágazat további digitalizációjának; sajnálja, hogy az Unión belül nagyfokú eltérések tapasztalhatók a digitális lefedettségben; úgy véli, hogy a közlekedési ágazat digitalizációjához alapvető fontosságú a szélessávú szolgáltatások terén tett beruházás és a méltányos frekvenciafelosztás; e tekintetben kiemeli, hogy ágazatokon átívelő elképzelésre van szükség, amely kiterjed többek között az elektronikára, a távközlésre, a közlekedésre és az idegenforgalomra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek eleget azon kötelezettségvállalásuknak, hogy legkésőbb 2025-ig biztosítják az ilyen típusú internetkapcsolatot a főbb közlekedési útvonalak és csomópontok esetében, valamint kezdeményezik az egész EU-ra kiterjedő teljes lefedettségét;

A sikeres ipari digitalizáció feltételeinek megteremtése: infrastruktúra, beruházás, innováció és készségek

9.  hangsúlyozza, hogy az ipari digitalizációs stratégia lehetővé teszi az innováció, a hatékonyság és a fenntartható technológiák előmozdítását, ami növeli a versenyképességet, korszerűsíti az EU iparát, valamint felszámolja a digitális piac fejlődését akadályozó korlátokat; hangsúlyozza, hogy az integrált ipari digitalizációnak szigorú előfeltételeken kell alapulnia, amelyek magukban foglalják a kiváló minőségű, a jövőbeli kihívásoknak is megfelelő digitális infrastruktúrát, a K+F-et, a befektetésbarát környezetet, a megfelelő és naprakész jogalkotási keretet, az elmélyített digitális egységes piacot, a jó készségeket és a vállalkozói készséget, valamint a megerősített szociális párbeszédet is;

10.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a például az 5G hálózatokon, a száloptikán, a navigáción és a műholdas kommunikációs infrastruktúrán keresztüli nagy sebességű összeköttetésbe való állami és magánszektorbeli beruházást annak érdekében, hogy a városi és az ipari térségekben szilárd digitális infrastrukturális alapot lehessen biztosítani; kiemeli a spektrumkiosztás harmonizálásának fontosságát, amelynek célja a hálózatfejlesztés iránti kereslet fokozása és a hálózati beruházási környezet kiszámíthatóságának javítása; kiemeli, hogy vezető szerepet kell kialakítani a digitális ipari értékláncokban és a kulcsfontosságú technológiákban, mint például az 5G, a kvantumtechnológiák, a nagyteljesítményű számítástechnika, a mesterséges intelligencia, a felhőalapú számítástechnika, a nagy adathalmazok elemzése, a tárgyak internete (IoT), a robotika, az automatizálás (többek között a nagymértékben automatizált vezetés) és a megosztott könyvelési technológia terén; e tekintetben támogatja a Bizottság közleményét kísérő bizottsági munkadokumentumokat;

11.  elismeri az ipar digitalizációjában rejlő lehetőségeket és az azzal kapcsolatos kihívásokat; elismeri az ipar digitalizációjának pozitív hatásait, mivel az elősegíti a rugalmas munkaszervezést, amely megteremtheti a munka és a magánélet jobb egyensúlyát, változatossá teheti a lehetőségeket a mobil távmunka révén, és lehetővé teheti a vidéki és elszigetelt területeken élő emberek számára a munkaerőpiachoz történő csatlakozást (feltéve, hogy rendelkeznek a szükséges infrastruktúrával), ezáltal fokozva a gazdasági növekedést; elismeri azonban, hogy a digitalizáció következtében a megnövekedett rugalmasság irányába mutató tendencia növelheti az instabil és bizonytalan foglalkoztatás veszélyét; hangsúlyozza, hogy az új foglalkoztatási formákat nem szabad a meglévő szociális és munkajogi szabályok megkerülésére használni a munkavállalói és a fogyasztói jogok védelmét illetően; kiemeli, hogy a hagyományos iparnak és a platformalapú gazdaságban tevékenykedő üzleti vállalkozásoknak egymással egyenrangúnak kell lenniük;

12.  megjegyzi, hogy a közlekedési és az idegenforgalmi ágazatbeli digitális átalakulás, különösen a lekérhető és a közösségi gazdaság fejlődése hozzájárul ahhoz, hogy jelentős mértékben átalakul az utasok és a fogyasztók magatartása a mobilitás és az idegenforgalom tekintetében, valamint ahhoz, hogy az infrastruktúrát hozzá kell igazítani az új körülményekhez; felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel a közlekedési, mobilitási és idegenforgalmi szolgáltatások terén megvalósuló digitalizáció hatásait, különös tekintettel e szolgáltatások felhasználóinak magatartására és választásaira, továbbá annak érdekében, hogy e társadalmi változás potenciális előnyeit még inkább ki lehessen aknázni;

13.  megjegyzi, hogy a menetjegyek árusítását jellemző egyre fokozódó digitalizáció azzal jár, hogy a fogyasztók könnyebben férnek hozzá több információhoz az interneten, ám az ajánlatok összehasonlítása egyre nehezebb; véleménye szerint ezért meg kell erősíteni a forgalmazás során az átláthatóságot és a semlegességet biztosító garanciákat, különösen az internetes forgalmazás esetén, annak érdekében, hogy a fogyasztók megbízható információkon alapuló megalapozott döntést hozhassanak, ami nem csak az árat, hanem az egyéb paramétereket is, többek között a szolgáltatás minőségét és a kiegészítő ajánlatokat is figyelembe veszi; úgy véli, hogy ez az átláthatóság a versenyt is előmozdítaná, és a multimodális közlekedés fejlesztését is elősegítené;

14.  úgy véli, hogy a digitalizáció eredményeként a fogyasztóknak nagyobb választékhoz, felhasználóbarátabb és személyre szabottabb termékekhez, valamint – különösen a termékek vagy szolgáltatások minőségére vonatkozóan – több információhoz kell jutniuk;

15.  rámutat, hogy a nyelvi korlátok által az iparra és annak digitalizációjára gyakorolt hatást a digitális piacról szóló dokumentumok nem vették kellően figyelembe, illetve nem mérték fel megfelelően azt; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő az ipar digitalizációja mellett az európai piac széttagoltságát csökkentő nyelvi technológiák fejlesztését;

16.   hangsúlyozza, hogy az „analóg” többnyelvűség külön támogatása Európában előnyös mind az európai ipar digitalizációja, mind az átfogó digitális készségek oktatása szempontjából; ezért hangsúlyozza, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a statisztikai, intelligens és gépi fordításról, valamint az oktatószoftverekről folyó alapkutatásra;

17.  hangsúlyozza, hogy a régióknak termelésük erősségeire kell összpontosítaniuk, és az intelligens szakosodáson, valamint az intelligens láncokon és klasztereken keresztül elő kell mozdítaniuk fejlődésüket; úgy véli, hogy a kkv-k, az ipari és a társadalmi szereplők, a kézműves ágazat, az induló innovatív vállalkozások, a tudományos körök, a kutatóközpontok, a fogyasztói szervezetek, a kreatív ágazat és a pénzügyi szféra képviselői, illetve a többi érdekelt fél közötti klaszterek és szinergiák sikeres modellül szolgálhatnak a digitális gyártás és az innováció fejlesztésére; ösztönzi az Unión belüli kutatási, innovációs és strukturális kohéziót; hangsúlyozza az akcelerátorprogramok és a kockázati tőke fontosságát az induló innovatív vállalkozások növekedési potenciáljának kibontakoztatásában; felhívja a figyelmet a digitalizáció használatának fontosságára az olyan üzletimodell-innovációk előmozdítása érdekében, mint a „teljesítmény szerinti fizetés” rendszerei és a tömeges testre szabás;

18.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a kkv-k előtt álló sajátos problémákra azokban a helyzetekben, amelyekben a digitalizációs erőfeszítésekből származó, az energia, az erőforrás-hatékonyság és termelési hatékonyság terén megmutatkozó relatív nyereségek a legmagasabbak lennének; szorgalmazza a kkv-egyesületek és azok tájékoztatási tevékenységeinek digitalizációs programokon keresztül történő megerősítését, az alkalmazott tudományokkal foglalkozó központok digitalizációra összpontosító fejlesztését, valamint a kkv-kon belüli K+F-nek nyújtott társfinanszírozást; úgy véli, hogy figyelmet kell fordítani az adatok feletti rendelkezési jogra és az adatokhoz való hozzáférésre, valamint a digitális gyakorlati képzés európai programjának kidolgozására;

19.  üdvözli az ipari modernizációt elősegítő intelligens szakosodási platform létrehozását, és különösen a Bizottságnak az ipar digitalizációjáról szóló cselekvési tervben megfogalmazott azon javaslatát, hogy hozzák létre a kompetenciacentrumok és a digitális innovációs központok hálózatát, melynek célja valamennyi régióban az ipari digitalizáció és a digitális innováció megerősítése a kkv-k számára; megjegyzi, hogy a kézműves ágazatot ebből a szempontból nem lehet figyelmen kívül hagyni; felszólítja a Bizottságot, hogy Európa kevésbé digitalizált régióiban különösen mozdítsa elő a digitális innovációs központok és a digitális kompetenciaközpontok létrehozását; felszólítja a Bizottságot, hogy különböző európai forrásokból (a Horizont 2020 keretprogramból, a strukturális alapokból stb.) növelje a digitális innovációs központok finanszírozását, támogassa e központok nemzeti hálózatának kialakítására irányuló tagállami erőfeszítéseket és stratégiákat, valamint fontolja meg a „homokozó megközelítés” kipróbálását, melynek keretében az ellenőrzött környezetben végzett, ágazatokon átnyúló kísérleteket az érvényes szabályozás nem akadályozza; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák a digitális innovációs központjaik közötti transznacionális együttműködést; úgy véli, hogy a kijelölt digitális innovációs központoknak olyan ipari digitalizációs innovációkra kell specializálódniuk, amelyek hozzájárulnak Európa társadalmi kihívásainak kezeléséhez; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a Horizont 2020 digitális innovációs központokra nyújtott finanszírozását össze lehetne kapcsolni a program társadalmi kihívásokkal kapcsolatos finanszírozásával; felhívja a figyelmet a kkv-knak szóló IKT-innovációs utalványok lehetőségére a tanácsadáshoz, a bevált gyakorlatok megosztásához és a digitális innovációs központok szakértelméhez való hozzáférés tekintetében;

20.  megállapítja, hogy a városoknak és a helyi önkormányzatoknak fontos szerep jut az új üzleti modellek fejlesztésében, valamint a digitális infrastruktúra és támogatás biztosításában a kkv-k és az egyéb ipari szereplők számára, továbbá hogy a digitális-ipari innováció óriási lehetőségeket teremt a városok számára, például a hulladékkibocsátás nélküli helyi gyártáson, az ipari termelés és a helyi és városi logisztika és szállítás közötti szorosabb integráción, az energiatermelésen, a fogyasztáson, a gyártáson és a 3D-nyomtatáson keresztül; úgy véli, hogy a városok számára is lehetővé kell tenni, hogy hozzáférjenek a digitális innovációs központokhoz; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a helyi, nemzeti és nemzetközi bevált gyakorlatokat, és mozdítsa elő ezek megosztását; üdvözli a „European Digital City Index” nevű, az európai városok digitális fejlettségét mérő mutató közzétételét, valamint az adatok és rendszerek európai városok közötti átjárhatóságát előmozdító kezdeményezéseket; megjegyzi, hogy az „Intelligens városok” kezdeményezés szerepet játszik ebben az összefüggésben; kiemeli a regionális tanácsadó fórumokkal kapcsolatos pozitív tapasztalatokat;

21.  felhívja a figyelmet arra, hogy a közbeszerzések, valamint a vállalkozások nyilvántartásba vételére és az üzleti tevékenységről való jelentéstételre vagy annak közzétételére vonatkozó jogi követelmények fontos szerepet tölthetnek be az új ipari digitális technológiák előmozdítása terén; felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a közbeszerzést miként lehetne innovációt vonzó mechanizmusként alkalmazni; felkéri a Bizottságot, hogy REFIT programjába vezessen be egy digitális ellenőrzést annak biztosítása érdekében, hogy a rendeletek digitális szempontból korszerűek legyenek, és segítse elő a bevált gyakorlatok cseréjét az állami hatóságok között az innovációs kritériumok közbeszerzésekben való alkalmazásával kapcsolatban; javasolja, hogy a jogi és technológiai környezetet, például az IPv6-ra való átállást igazítsák hozzá az ipar digitalizációjával és a tárgyak internetének bevezetésével kapcsolatos igényekhez;

22.  hangsúlyozza, hogy elegendő állami és magánfinanszírozást kell biztosítani az európai ipar digitalizációja számára, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) jobb felhasználásával; úgy véli, hogy ezt jelentősen fokozni kell, és növelni kell a digitális infrastruktúrába történő közberuházásokat; hangsúlyozza a magán- és közösségi platformokból származó finanszírozás központi szerepét; felkéri a Bizottságot, hogy hozza létre az ipar digitalizációjával foglalkozó finanszírozási kerekasztalt, amely tanulmányozza a kérdést, és innovatív finanszírozási javaslatokat terjeszt elő; sajnálja, hogy a digitális politikákhoz az uniós költségvetésben hozzárendelt erőforrások túl szűkösek ahhoz, hogy valós hatást érjenek el; elismeri annak szükségességét, hogy a termelőberuházásokon keresztül lendítsék fel az európai gazdaságot: úgy véli, hogy a meglévő európai pénzügyi eszközök, például az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont 2020 rendelkezésre állásának kell biztosítania e célkitűzés elérését; úgy véli, hogy ezen alapok összekapcsolásának összhangban kell lennie a nemzeti erőforrásokkal és az állami támogatásokra vonatkozó szabályozásokkal; elismeri a köz- és magánszféra közötti partnerségek és a közös vállalkozások szerepét;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy hatékony ipari digitalizáció támogatása érdekében nyújtsanak fiskális ösztönzőket a digitális és intelligens termelési rendszereket megvalósító vállalkozásoknak és vállalatoknak;

Az európai technológiai vezető szerep és az ipari digitalizáció biztonságának biztosítása: fúziók és felvásárlások, kiberbiztonság, adatáramlás, szabványosítás

24.  elismeri a K+F megerősítésének kiemelten fontos szerepét; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a házon belüli és a külső K+F-erőfeszítéseket egyaránt, és mozdítsa elő az innovációs hálózatokat, illetve az induló innovatív vállalkozások, már bevezetett vállalati szereplők, kkv-k, egyetemek stb. közötti együttműködést a digitális ökoszisztémában; felkéri a Bizottságot annak tanulmányozására, hogy hogyan lehetne maximalizálni a Horizont 2020 kutatási eredményeinek piaci átadását és az európai vállalatok általi kiaknázását; felkéri a Bizottságot, hogy növelje a Horizont 2020 szabadalmakat és szellemitulajdon-jogokat létrehozó kutatási projektjeinek arányát, és számoljon be ezekről;

25.  hangsúlyozza a jövőbeli ipari erő és gazdasági ellenálló képesség alapját képező szenzitív európai technológiák és know-how védelmezésének fontosságát; rámutat a stratégiai jelentőségű és az állami és iparpolitika által vezérelt közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos lehetséges kockázatokra, különösen azokra, amelyeket állami tulajdonú vállalatok hajtanak végre fúziókon és felvásárlásokon keresztül; a közvetlen külföldi befektetések kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy egyes külső befektetők egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak az érzékeny európai technológiák fúziók és felvásárlások révén történő megszerzése iránt; üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy tanulmányozza az Egyesült Államokban megvalósuló külföldi beruházásokat felügyelő, CFIUS nevű bizottság tapasztalatait; kiemeli, hogy globális szabályok kialakításával egyenlő piacra jutási feltételeket kell teremteni a befektetések számára;

26.  hangsúlyozza, hogy az automatizálással, a robotikával, a mesterséges intelligencia termelésben való alkalmazásával, valamint a különböző eredetű műszaki komponensek mélyreható integrációjával kapcsolatos fejlesztések új kérdéseket vetnek fel a termékeket és termelő létesítményeket érintő felelősséggel kapcsolatban; felkéri a Bizottságot, hogy az önállóan működő rendszerek tekintetében a lehető leghamarabb tegye egyértelművé a biztonsági és a felelősségi szabályokat, ideértve a tesztelés feltételeit is;

27.  elismeri, hogy a nyitottság és az összekapcsolhatóság a kibertámadásokkal, a szabotázzsal, az adatmanipulációval vagy az ipari kémkedéssel szembeni sérülékenységet is befolyásolhatja, és ebben az összefüggésben hangsúlyozza egy közös európai kiberbiztonsági megközelítés jelentőségét; elismeri, hogy növelni kell a kiberbiztonság javításával kapcsolatos tudatosságot; úgy véli, hogy a számítógépes támadásokkal szembeni ellenálló képesség az üzleti vezetők, valamint a nemzeti és európai ipar- és biztonságpolitikai döntéshozók alapvető felelőssége; úgy véli, hogy a gyártók feladata, hogy a rendelkezésre álló legkorszerűbb technológiának, valamint a beépített és alapértelmezett védelem elveinek megfelelően minden digitális innovációban kulcsfontosságú tervezési paraméterként biztosítsák a biztonsági és kiberbiztonsági normák betartását, azonban bizonyos feltételek és kritériumok mellett el lehet térni ettől a gyártói felelősségtől; megjegyzi, hogy a dolgok internetére vonatkozó kiberbiztonsági követelmények és a számítástechnikai biztonsági normák – például a RAMI4.0 és az ICS referenciaarchitektúra alapján – megerősítenék a számítógépes támadásokkal szembeni ellenálló képességet Európában; úgy véli, hogy az európai szabványügyi szervekre ezen a ponton különleges szerep hárul, és azok nem állíthatók félre; felkéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza a tárgyak internetével kapcsolatos kiberbiztonság előmozdításának különböző modelljeit; ugyanakkor felszólítja az állami intézményeket, hogy az informatikai berendezések és a tárgyak internetéhez kapcsolódó termékek tekintetében tegyék a közbeszerzés kötelező kritériumává a kiberbiztonsági követelményeket; nagy jelentőséget tulajdonít a digitalizált ipari termékeik tekintetében a kkv-k számára biztosított kiberbiztonsági ellenőrzéseknek és tanácsadásnak; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok uniós tagállamok közötti megosztása elősegítheti a kibertámadásokkal szembeni európai ellenálló képességet;

28.  úgy véli, hogy a kritikus infrastruktúrára és ezek digitális biztonságára vonatkozó közös kritériumokat kellene kidolgozni, és hogy a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló uniós irányelv (a kiberbiztonsági irányelv) az első lépés abba az irányba, hogy megvalósítsák a hálózatok és információs rendszerek egységesen magas biztonsági szintjén az Unióban; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő ezen irányelv következetes és időben történő tagállami átültetését; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a kiberbiztonsági irányelvben említett irányító szervekre a jövőbeli technológiákba vetett bizalom kialakítása terén ráruházott szerepet; megjegyzi, hogy a kiberfenyegetések nyomon követésére irányuló mechanizmusokat és a jövőbe tekintő információgyűjtést az Unió digitális iparágai biztonságának fontos elemeként kell elismerni, különös tekintettel a kkv-k és a fogyasztók védelmére;

29.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az ipari és termelési adatok és információk gyűjtésével és az azokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdésekre; rámutat arra, hogy ezzel kapcsolatban a tisztességes verseny biztosítása mellett különös hangsúlyt kell helyezni az adatszuverenitás, a nyílt és szabványosított hozzáférés és az adatok elérhetőségének elveire, az innováció és a termelékenység erősítésére, az új szolgáltatásokra és üzleti modellekre és a biztonság ellenőrizhetőségére; hangsúlyozza, hogy az adatok tulajdonjogával és az adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos újfajta szabályozás esetében nagyon körültekintően kell eljárni, és annak bevezetésére csak az érintett érdekelt felekkel folytatott átfogó konzultációt követően kerülhet sor; úgy véli, hogy az általános adatvédelmi rendelettel összhangban meg kell védelmezni az innovációt, valamint figyelemmel kell lenni a munkavállalók és a fogyasztók magánélet védelmével kapcsolatos aggályaira; hangsúlyozza emellett, hogy elő kell mozdítani a közérdekű és tudományos célokat szolgáló információk közzétételét és hozzáférhetőségét; tudomásul veszi ezzel összefüggésben a Bizottság adatgazdaságra vonatkozó javaslatát, amely elő kívánja mozdítani a közös európai adatpiacot; úgy véli, hogy az adatrendszerről folyó vitában két alapvető szempontot kell kiemelni az adatok megbízható azonosítására és cseréjére szolgáló technológiai megoldások fejlesztésének előmozdítása érdekében: egyrészről az alapértelmezett szerződéses szabályokat, másrészről pedig a vállalkozások közötti szerződéses kapcsolatok tekintetében a tisztességtelen gyakorlatok ellenőrzését;

30.  hangsúlyozza, hogy az európai számításifelhő-kezdeményezés és az adatok szabad áramlására vonatkozó jogalkotási javaslat révén – mely az adatok helyére vonatkozó indokolatlan korlátozások felszámolását célozza – még tovább ösztönözhető az európai ipar digitalizációs folyamata, különösen a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások esetében, illetve az uniós egységes piac széttagoltsága is megakadályozható; kéri a Bizottságot, hogy a tisztességes, gyors, megbízható és zökkenőmentes adatáramlás és adathasználat biztosítása érdekében kísérje figyelemmel az európai számításifelhő-kezdeményezés elfogadását és következetes végrehajtását; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy közleményében a nemzeti jogszabályokban vagy szabályozásban foglalt indokolatlan lokalizációs előírások felszámolása vagy megelőzése érdekében kötelezettséget vállalt egy, az adatok Unión belüli szabad áramlására vonatkozó jogalkotási javaslat benyújtására;

31.  határozottan úgy véli, hogy a nyílt hozzáférésű adatok, a nagy adathalmazok és az adathalmazokon végzett elemzések – különösen a közlekedési ágazatban – továbbra is elengedhetetlenek ahhoz, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a digitális egységes piac előnyeit és ösztönözni lehessen az innovációt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az adatáramlás elősegítésére irányuló kezdeményezések továbbra sem egységesek; hangsúlyozza, hogy a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jog teljes mértékű tiszteletben tartása alapján nagyobb jogbiztonságra van szükség, főként a tulajdonjog és a felelősség terén;

32.  elismeri az ipar digitalizációjában rejlő lehetőségeket az ágazati adatok lekérdezése, valamint az állami és a részben állami hatóságok és piaci szereplők általi irányítás terén;

33.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az architektúra nyitottsága legyen a digitális összetevők egyik kialakítási elve;

34.  elismeri a műszaki szakismeret védelmének fontosságát az ipari-digitális összetevők megosztása és összekapcsolódása terén, ezzel párhuzamosan lehetővé téve és támogatva az átjárhatóságot és a végpontok közötti összekapcsolhatóságot;

35.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy Európának vezető szerep jusson az ipari digitalizáció terén, erőteljes, a tagállamok és a Bizottság által koordinált szabványosítási stratégiára van szükség, ideértve a digitális ágazaton belüli átjárhatóságot; hangsúlyozza az európai szabványügyi szervek szerkezetének fontosságát és egyediségét, a társadalom érdekelt feleit és különösen a kkv-kat integráló, inkluzív és konszenzuson alapuló megközelítésükkel; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a nyílt szabványok fejlesztését, és üdvözli a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakhoz tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes feltételek melletti hozzáférés biztosítására és ezek hatékony engedélyezésére irányuló szándékát, és elismeri, hogy ez elengedhetetlen az innováció és a kutatás-fejlesztés Unióbeli előmozdításához; úgy véli, hogy a körfogásos gazdaság az egyik fő mozgatórugója lehet az ipari értékláncok mentén folyó kommunikáció koherens szabványosításának; az európai szabványügyi szervezetek (azaz a CEN, a CENELEC és az ETSI) keretében koordinált uniós megközelítésre szólít fel a nemzetközi fórumok és konzorciumok tekintetében; úgy véli, hogy globális és egyetemes szabványokra érdemes törekedni, de kiemeli azt is, hogy amennyiben a szabványosítási fórumokon folytatott nemzetközi együttműködés esetében nem konstruktív módon járnak el, van hajlandóság az európai szabványok előmozdítására is; úgy ítéli meg, hogy az átjárhatóságra különösen szükség van a dolgok internete terén, annak biztosítása érdekében, hogy az új technológiák kifejlesztése javítsa a fogyasztók lehetőségeit, hiszen nem függhetnek kizárólag néhány szolgáltatótól;

36.  hangsúlyozza, hogy a digitalizáció terén jelentkező kereskedelmi akadályok gátolják az európai ipar nemzetközi tevékenységét, és ártanak az európai versenyképességnek; úgy véli, hogy az Unió és a harmadik országok közötti tisztességes kereskedelmi megállapodások nagyban hozzájárulhatnak az adatvédelem, az adatáramlás, az adathasználat és a szabványosítás terén elfogadandó közös nemzetközi szabályokhoz;

A szociális dimenzió: készségek, képzés és társadalmi innováció

37.  úgy véli, hogy nagy erőfeszítéseket kell tenni az oktatás, az adózás és a szociális biztonsági rendszerek terén annak érdekében, hogy integráljuk az átalakító hatásokat európai szociális és gazdasági modelljeinkbe; kiemeli, hogy az ipar digitális átalakulása nagy társadalmi hatással jár a foglalkoztatásra, a munkakörülményekre, a munkavállalók jogaira, az oktatásra és a készségekre, az e-egészségügyre, a környezetre és a fenntartható fejlődésre nézve; hangsúlyozza, hogy e változások közepette biztonságra kell törekedni; felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő módon mérje fel és kezelje az ipari digitalizáció társadalmi hatásait, és az európai versenyképesség fellendítése mellett a digitális szakadék megszüntetése és az inkluzív digitális társadalom előmozdítása érdekében adott esetben tegyen javaslatot további intézkedésekre;

38.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága a „munkavállaló” fogalmát bizonyos kritériumok – így alárendeltségi viszony, javadalmazás és a munka jellege – által jellemzett foglalkoztatási viszony alapján határozta meg(12); jogbiztonságot szorgalmaz arra vonatkozóan, hogy mi jelent „foglalkoztatást” a digitális munkaerőpiacon, a munkaügyi és szociális jogszabályoknak való megfelelés biztosítása céljából; megállapítja, hogy a tények alapján megállapítható, hogy a platformalapú gazdaságban dolgozó munkavállalók vagy foglalkoztatottak, vagy pedig önfoglalkoztatók, és a szerződéses kapcsolattól függetlenül ennek megfelelően kell besorolni őket;

39.  hangsúlyozza, hogy a digitális társadalomban az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás a társadalmi kohézió sarokköve; hangsúlyozza, hogy Európa e tekintetben digitális szakadékkal néz szembe; a szociális partnerekkel folytatott egyeztetést követően és azok részvétele mellett felszólít egy készséggarancia létrehozására, és felszólítja a tagállamokat, hogy az intelligens gazdaságra történő zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében találják meg a polgárok folyamatos (át)képzésre, továbbképzésre és egész életen át tartó tanulásra irányuló igényei kielégítésének módját; hangsúlyozza a digitális készségek előmozdításának és elismerésének, valamint a sokoldalú készségfejlesztés új tendenciájának fontosságát; úgy véli, hogy a munkáltatóknak az ilyen képzés céljából, valamint a készségfejlesztés digitális eszközkészletének az iparral és a szociális partnerekkel együttműködésben történő előmozdítása érdekében igénybe kell venniük az Európai Szociális Alapot; üdvözli a tanagyagok és az ágazatspecifikus tantervek fejlesztését; felkéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza a digitális készségekkel kapcsolatos továbbképzési programok tanúsítási rendszere létrehozásának lehetőségeit;

40.  hangsúlyozza, hogy a digitális készségeket be kell építeni a nemzeti oktatási tantervekbe; megjegyzi, hogy e cél elérése érdekében tovább kell fejleszteni az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) által támogatott kezdeményezéseket, például az európai kiberbiztonsági hónapot és az európai kiberbiztonsági kihívást; hangsúlyozza a digitális készségekre szakosodott tanárképzés fontosságát és azt, hogy a digitális készségeket minden gyermeknek oktatni kell; felszólítja tagállamokat annak biztosítására, hogy minden iskola fel legyen szerelve vezeték nélküli internettel és korszerű számítástechnikai eszközökkel; megjegyzi, hogy a kódolás is fontos szerepet játszik; szorgalmazza a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, hogy tanuljanak az olyan bevált gyakorlatokból, mint a Fit4Coding program, a digitális akadémia kezdeményezések, az e-oktatási programok és az olyan programozó iskolák, mint a Webforce3; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a digitális készségek tesztelésének beépítését az IGCU/PISA-felmérésekbe, hogy lehetővé tegye az uniós tagállamok közötti versenyt és összehasonlítást; felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve dolgozzon ki olyan interdiszciplináris tanulmányi programokat, amelyek célja több kompetencia, például az informatika és az üzletvezetés vagy mérnöki ismeretek és az adattudományok integrálása; hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak célkitűzéseket megfogalmazó átfogó nemzeti digitális készségfejlesztési stratégiákat kell kidolgoznia, ahogy arra a Bizottság is felkérte őket; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek és más érdekelt felek kulcsszerepet tölthetnek be az ilyen stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában; megjegyzi, hogy eddig csak az uniós tagállamok fele hozott létre nemzeti koalíciókat a digitális munkahelyekért; hangsúlyozza, hogy a digitális készségekért és munkahelyekért dolgozó koalíciók tevékenységeit támogató külön költségvetési tétel erősítené az információk terjesztését és a további tevékenységeket;

41.  hangsúlyozza a szakképzés és a kézműves ágazat digitalizációjába történő beruházások fontosságát; kiemeli, hogy a digitális készségeket össze kell hangolni a mérnöki készségekkel, illetve a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika oktatásának népszerűsítésével, valamint az olyan „puha” készségek népszerűsítésével, mint a kommunikáció, a csapatkoordináció és az ágazatokon átívelő gondolkodás;

42.  követeli, hogy minden digitális kezdeményezésbe építsék be a nemi dimenziót, biztosítva, hogy a folyamatban lévő digitális átalakulás a nemek közötti egyenlőség mozgatórugójává is váljon; hangsúlyozza, hogy az ikt-ágazaton belül kezelni kell a nemek közötti súlyos szakadékot, ez ugyanis elengedhetetlen Európa hosszú távú növekedéséhez és fellendüléséhez;

43.  felhívja a figyelmet a digitalizációban rejlő lehetőségekre a szociális és egyéb közszolgáltatások hozzáférhetősége, illetve a fogyatékossággal élő személyek és a korlátozott mozgásképességű személyek munkaerőpiaci integrálása tekintetében; különösen hangsúlyozza ezzel összefüggésben a távmunka jelentőségét;

44.  rámutat arra, hogy – amint azt az Europeana kezdeményezés is bizonyította – az európai művek digitalizálása komoly lehetőséget kínál hozzáférhetőségük, terjesztésük és népszerűsítésük javítására, valamint hogy a digitális innováció lendületet adhat annak forradalmasításához, ahogyan a kulturális javakat kiállítják és hozzáférhetővé teszik; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mozdítsák elő különösen a 3D technológiák használatát az elpusztított kulturális javakkal és örökséggel kapcsolatos adatgyűjtés és újjáépítés céljából; kiemeli, hogy fontos finanszírozást biztosítani az európai kulturális örökség digitalizálásához, megőrzéséhez és online hozzáférhetőségéhez;

45.  sajnálja, hogy a történelmi és kulturális helyszínek gyakran nem könnyen hozzáférhetőek a fogyatékossággal élő személyek számára, és kiemeli azokat a lehetőségeket, amelyeket egy erősebb digitális kulturális platform jelent a szerepvállalás javításában és a kulturális tapasztalatok, helyszínek és műtárgyak Európán belüli hozzáférhetőbbé tételében, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül;

46.  ösztönzi azon támogató technológiák kutatását és fejlesztését, amelyeket fel lehet használni a fogyatékossággal élő személyek befogadását célzó új ipari termékekhez;

47.  szorgalmazza, hogy vezessék be a bevált gyakorlatok rendszeres cseréjét és az ipar digitalizációjára vonatkozó féléves eredményértékelést és ajánlásokat;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0009.
(2) HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o.
(3) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o.
(4) HL C 236. E, 2011.8.12., 41. o.
(5) HL C 482., 2016.12.23., 89. o.
(6) HL C 468., 2016.12.15., 19. o.
(7) HL C 93., 2016.3.9., 120. o.
(8) HL C 332. E, 2013.11.15., 22. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0486.
(10) HL C 81. E, 2011.3.15., 45. o.
(11) HL C 236. E, 2011.8.12., 24. o.
(12) Lásd az EB C-596/12. sz. ítéletének 17. bekezdését és az EB C-232/09. sz. ítéletének 39. bekezdését.


Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk
PDF 252kWORD 45k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei állásfoglalása a Parlament, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság „Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című együttes nyilatkozatáról (2017/2586(RSP))
P8_TA(2017)0241B8-0390/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa (Fejlesztés), a Bizottság és a Parlament által az „Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címen elért megállapodásra(1),

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló 2005. decemberi európai konszenzusra(2),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, 2030-ig szóló menetrendre,

–  tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,

–  tekintettel a „Javaslat – Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról: A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, 2016. november 22-i COM(2016)0740 bizottsági közleményre,

–  tekintettel előző állásfoglalásaira, többek között a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalásra(3) és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatáról szóló, 2017. február 14-i állásfoglalásra(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

1.  üdvözli a Bizottságnak a fejlesztési politikáról szóló 2005-ös európai konszenzus felülvizsgálatára irányuló javaslatát, amelynek célja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok elfogadását követő új globális fejlesztési környezet, valamint az EU jogi és intézményi struktúrájában a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta bekövetkezett változások tükrözése;

2.  hangsúlyozza a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló javaslat kulcsfontosságú stratégiai dokumentumként betöltött szerepét, amely közös elképzelést, értékeket és elveket határoz meg az EU és tagállamai számára a fejlesztési együttműködési politikáik keretében a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítása tekintetében;

3.  üdvözli, hogy az új konszenzus egyértelműen elismeri, hogy az EU fejlesztési politikájának elsődleges célkitűzése a szegénység csökkentése, hosszú távon pedig annak felszámolása, összhangban az EUMSZ 208. cikkével; ismételten hangsúlyozza, hogy ezt teljes mértékben a hatékony fejlesztési együttműködés elveivel – a fejlődő országok felelősségvállalása a fejlesztési prioritásokért, eredményorientáltság, inkluzív fejlesztési partnerségek, átláthatóság és kölcsönös elszámoltathatóság – összhangban kell megvalósítani;

4.  kitart amellett, hogy elszámoltathatósági mechanizmusokra van szükség a fenntartható fejlesztési célok és a 0,7 %-os ODA/GNI (a hivatalos fejlesztési támogatás és a bruttó nemzeti jövedelem aránya) célkitűzés nyomon követéséhez és végrehajtásához; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak be ütemtervet arra vonatkozóan, hogy miként kívánják fokozatosan elérni e célokat és célkitűzéseket, továbbá kéri, hogy évente tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek;

5.  támogatja a Parlament, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői és a Bizottság „Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című együttes nyilatkozatát;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) Lásd a 9459/2017 tanácsi dokumentumot.
(2) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0026.


A reziliencia mint az EU külső tevékenységének egyik stratégiai prioritása
PDF 286kWORD 52k
Az Európai Parlament 2017. június 1-i állásfoglalása a rezilienciáról mint az EU külső tevékenységének egyik stratégiai prioritásáról (2017/2594(RSP))
P8_TA(2017)0242B8-0381/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208., 210. és 214. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,

–  tekintettel „Az EU rezilienciapolitikája – Az élelmiszerválságok tanulságai” című, 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0586), valamint a „A válság által sújtott országok rezilienciájára vonatkozó, a 2013 és 2020 közötti időszakra szóló cselekvési terv” című, 2013. június 19-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0227),

–  tekintettel a Tanácsnak az EU rezilienciapolitikájáról szóló, 2013. május 28-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i, „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című A/RES/70/1. sz. határozatára,

–  tekintettel a részes felek konferenciájának az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás hatálybalépéséről szóló 1/CP.21 határozatára,

–  tekintettel a katasztrófakockázat-csökkentés 2015–2030 közötti szendai keretére, amelyet a 2015. március 14. és 18. között a japán Szendaiban tartott, a katasztrófakockázatok csökkentésével foglalkozó 3. ENSZ-világkonferencián fogadtak el,

–  tekintettel a „Cselekvési terv a 2015–2030-as időszakra szóló szendai katasztrófakockázat-csökkentési keretről – A katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tájékoztatásra épülő megközelítés minden uniós politikában” című, 2016. június 16-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra ((SWD(2016)0205),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Főtitkárának a 2016. augusztus 23-i humanitárius világtalálkozó eredményeiről szóló jelentésére (A/71/353),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Méltóságban élni: a segélyfüggőségtől az önállóságig – Kényszerű lakóhelyelhagyás és fejlesztés” című, 2016. április 26-i közleményére (COM(2016)0234),

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az „EU reziliencia- és katasztrófakockázat-csökkentési politikája: az élelmiszerválságok tanulsága” című, 2013. december 11-i(1), illetve „a humanitárius csúcstalálkozó előkészítéséről: a humanitárius segítségnyújtás kihívásai és lehetőségei” című, 2015. december 16-i(2), valamint a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzus felülvizsgálatáról szóló, 2017. február 14-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel a rezilienciáról mint az EU külső tevékenységének egyik stratégiai prioritásáról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000033/2017 – B8-0313/2017),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint 1,6 milliárd ember él 56 instabilnak minősített országban(4); mivel az instabilitást többnyire emberi tevékenység okozza; mivel a kiszolgáltatott helyzetek olyan tényezők miatt növelik a különböző népességcsoportok kiszolgáltatottságát, mint a konfliktusok és bizonytalanság, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiánya, a kényszerű lakóhelyelhagyás, a szélsőséges szegénység, az egyenlőtlenség, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a gazdasági sokkok, a rossz kormányzás és az intézmények gyengesége, a korrupció és a büntetlenség, valamint az éghajlatváltozás hatásai által tovább súlyosbított természeti katasztrófák; mivel a reziliencia fejlesztése különösen fontos az érzékeny helyzetekben, amelyeket az OECD öt különböző és egymással összefüggő dimenzió mentén határoz meg, úgymint gazdasági, környezeti, politikai, biztonsági és társadalmi dimenzió;

B.  mivel a reziliencia fogalmát már évek óta használják az uniós szakpolitikákban és más nemzetközi szervezeteknél, és a jelek szerint használata egyre elterjedtebb; mivel a Tanács 2013-as következtetései a rezilienciáról úgy határozzák meg ezt a fogalmat, mint az a képesség, hogy „egy egyén, egy háztartás, egy közösség, egy ország vagy egy régió a stressz- és sokkhatásokra fel tud-e készülni, azoknak ellen tud-e állni, azokhoz tud-e alkalmazkodni és azokból gyorsan fel tud-e épülni anélkül, hogy a fejlődés hosszú távú kilátásai csökkennének”;

C.  mivel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája (EUGS) az EU külső fellépései öt prioritásának egyikeként nevezi meg az „állami és társadalmi rezilienciát az Uniótól keletre és délre”, és úgy határozza meg a rezilienciát, mint „az államok és társadalmak képessége a megújulásra, aminek köszönhetően képesek ellenállni a belső és külső válságoknak, illetve talpra állni azok után”; mivel az EUGS kijelenti, hogy „az ellenállóképes állam középpontját egy demokratikus, ellenállóképes társadalom, az intézményekbe vetett bizalom és a fenntartható fejlődés jelenti”;

D.  mivel az EUGS kimondja továbbá, hogy az EU „együttes megközelítést fog alkalmazni a humanitárius, a fejlesztési, a migrációs, a kereskedelmi, beruházási, infrastrukturális, oktatási, egészségügyi és kutatási szakpolitikái terén”, és többek között testre szabott politikákat fog a továbbiakban is alkalmazni, hogy támogassa az inkluzív és elszámoltatható kormányzást, az emberi jogok előmozdítását, valamint a helyi tulajdonhoz való jogokon alapuló megközelítést alkalmazza az igazságszolgáltatás reformjára, a biztonsági és a védelmi ágazatra, az érzékeny helyzetű államok támogatására, a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelemre, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítására, a civil társadalommal fenntartott kapcsolatok elmélyítésére, az energia- és a környezetvédelmi ágazat reformpolitikájára és az élelmiszertermelés, illetve a vízhasználat fenntartható megoldásainak támogatására;

E.  mivel az EU külső fellépései terén a reziliencia növeléséhez sokrétű megközelítésre van szükség, ezt pedig a fejlesztést szolgáló politikák koherenciájának elvével összhangban a különböző uniós politikák, különösen a fejlesztési segélyek, adott esetben a humanitárius segítségnyújtás, valamint a környezettel összefüggő szakpolitikák bővítése révén lehetne ösztönözni, egyértelműen a kiszolgáltatottság és a katasztrófakockázatok csökkentésére, mint a humanitárius szükségletek mérséklésének döntő fontosságú eszközére összpontosítva; mivel az Unió külpolitikája is központi szerepet játszik a reziliencia előmozdítása terén, különösen a fenntartható fejlesztés, az emberi jogok, valamint a politikai párbeszéd elősegítése révén, egyúttal támogatva a korai figyelmeztető rendszereket és a társadalmi-gazdasági sokkhelyzetek, például az éhezés, az egyenlőtlenségek növekedése, az emberi jogok megsértése, az erőszakos konfliktusok megelőzéséért, illetve előfordulásuk esetén a kezelésükért munkálkodva;

F.  mivel az EU-nak integrált megközelítést kell népszerűsítenie külső fellépései tekintetében, ezzel egyidejűleg fokozva hozzájárulását a fenntartható fejlődéshez, és elismerve minden szakpolitika küldetését és célkitűzéseit, ahogyan ezt a szerződések is teszik; mivel amint azt a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus is megfogalmazza, ez különösen fontos a konfliktushelyzetekben, illetve az EU humanitárius tevékenysége során, amit nem lehet válságkezelési eszköznek tekinteni, és amit teljes mértékben a humanitárius segítségnyújtás elvei vezérelnek, és az egységes, hatékony és jó minőségű humanitárius reagálásra irányul; mivel az EU-nak továbbra is támogatnia kell az emberi jognak és a nemzetközi humanitárius jognak a konfliktusban részt vevő minden fél általi tiszteletben tartását;

G.  mivel a humanitárius tevékenységek során egy sor, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom és a nem kormányzati szervezetek katasztrófaelhárítással kapcsolatos magatartási kódexében, valamint nagyrészt a „Humanitárius chartában” rögzített nemzetközileg elismert normákat és elveket kell követni;

H.  mivel a reziliencia fejlesztését a fenntartható fejlődés előmozdításába illeszkedő hosszú távú erőfeszítésként kell felfogni, és mivel a fejlődés csak abban az esetben lesz fenntartható, ha az ellenáll a megrázkódtatásoknak, a nyomásnak és a változásoknak; mivel az EU külpolitikájának és fejlesztési együttműködési programjainak részeként a reziliencia előmozdításának függenie kell a körülményektől, és a lakosságuk felé szintén elszámoltatható partnerországok kormányának nemzeti rezilienciastratégiájához való hozzájárulásra kell törekednie;

I.  mivel a kockázat megértése, a kockázatkezelés megerősítése és a korai előrejelzésbe, a korai reagálásba, a megelőzésbe, illetve a katasztrófakockázat-csökkentésbe való beruházás – összhangban a szendai kerettel – elengedhetetlen a reziliencia megvalósításához, és ennélfogva elengedhetetlen a fenntartható fejlődési célok elérése szempontjából;

J.  mivel a rezilienciára vonatkozó uniós megközelítésben továbbra is központi jelentőségűnek kell maradnia az emberekre összpontosítás, többek között – lehetőség szerint – a nemzeti, regionális és helyi szintű szervekkel és kapacitásokkal való együttműködés és ezek építése révén, valamint a civil társadalmi szervezetek és a helyi közösségek központi szerepének elismerése és erősítése útján;

K.  mivel a természeti és az ember okozta katasztrófák eltérő módon sújtják a nőket, a lányokat, a fiúkat és a férfiakat, a nemek közötti egyenlőtlenségek súlyosbítják a stressz- és sokkhatásokat, és akadályozzák a fenntartható fejlődést;

L.  mivel a válságokban és a konfliktusokban a nők és a lányok szenvednek a legtöbbet; mivel a nők és a lányok aránytalan mértékben ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a természeti katasztrófák során és azt követően elveszítik megélhetésüket, biztonságukat, sőt akár életüket; mivel a nők és a lányok a lakóhelyük elhagyása és a hagyományos védelmi és támogatási rendszerek összeomlása miatt fokozott veszélynek vannak kitéve; mivel a válságokkal összefüggésben a nemi erőszak, a szexuális kizsákmányolás és a kockázatos magatartás valószínűsége jelentősen megnöveli a nem kívánt terhességek, a szexuális úton terjedő fertőzések és a reproduktív egészséggel kapcsolatos szövődmények valószínűségét;

M.  mivel a nők jogainak erősítése kulcsfontosságú a reziliencia elősegítése érdekében; mivel annak érdekében, hogy a programok eredményesek, átfogók és fenntarthatók legyenek, fel kell építeniük és fokozniuk kell a rezilienciát, és be kell vonniuk a nőket, és foglalkozniuk kell a sajátos képességekkel és problémamegoldási mechanizmusokkal;

N.  mivel a család jelenti az egyének és a társadalmak társadalmi és gazdasági szerepvállalásához kapcsolódó alapvető termelési, fogyasztási, reprodukciós és felhalmozási funkciók megvalósítására szolgáló legjelentősebb intézményt; mivel a családok és azok tagjai gondoskodó támogatási rendszereket építenek ki, és reziliens viselkedésük tükröződhet az optimizmus, a találékonyság és az eltökéltség szokásos kialakulásának fennmaradásában a megpróbáltatások ellenére is; mivel ezek az erősségek és erőforrások lehetővé teszik az egyén számára, hogy sikeresen reagáljon a válságokra és a kihívásokra;

O.  mivel az EU külső fellépései során a reziliencia megközelítésének különös figyelmet kell szentelnie a lakosság legkiszolgáltatottabb rétegei, köztük a legszegényebbek, a kisebbségek, a lakhelyelhagyásra kényszerítettek, a nők, gyermekek, a migránsok, a HIV-vel élők, az LMBTI-személyek, valamint a fogyatékossággal élők és az idősek szükségleteinek;

1.  üdvözli a reziliencia előmozdítása fontosságának elismerését az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájában azáltal, hogy az az EU külső fellépéseinek egyik stratégiai prioritásává vált; üdvözli azt a pozitív hozzájárulást, amely nyomán a reziliencia előmozdítása kiemelt figyelmet kaphat politikai, diplomáciai és biztonsági téren a partnerországokban, de hangsúlyozza, hogy a reziliencia nem szűkíthető le ezekre a dimenziókra;

2.  megerősíti, hogy az EU tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, és erősíteniük kell a rezilienciát a fejlesztési és humanitárius segélynyújtásra vonatkozó stratégiai és tervezési folyamataik révén; ezzel kapcsolatban kiemeli az OECD rezilienciára vonatkozó rendszerelemzési keretének fontosságát, amely elősegíti a stratégiák lefordítását eredményesebb ágazatközi és többdimenziós programtervekre;

3.  úgy véli, hogy az EU jelenlegi rezilienciapolitikája – a válságok és sebezhetőségek kiváltó okainak kezelésére tett kötelezettségvállalásokat is beleértve –, amint azt a 2012. évi közlemény és a 2013-as tanácsi következtetések meghatározzák, alapvetően továbbra is érvényes és folytatandó, ugyanakkor elismeri annak szükségességét, hogy az e politika végrehajtásából levont tanulságokat új közös közleménybe foglalják bele; tudni szeretné, hogy a közlemény hogyan fogja figyelembe venni az értékelésekből származó elemeket, miután az első nagyobb tervezett értékelésre csak 2018-ban kerül sor; úgy véli, hogy a rezilienciára vonatkozó, 2013–2020 közötti időszakra szóló cselekvési tervet teljes körűen végre kell hajtani;

4.  hangsúlyozza a reziliencia többdimenziós – emberi, gazdasági, környezeti, politikai, biztonsági és társadalmi – jellegét, és üdvözli, hogy ez a fogalom egyre fontosabb az EU kül- és biztonságpolitikájában, továbbá a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területén; kiemeli, hogy az egyes szakpolitikák külön megbízatását és céljait tiszteletben kell tartani a fenntartható fejlődésre irányuló politikák közötti nagyobb koherencia előmozdítása során; emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU minden külső fellépésében gondoskodni kell a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének érvényesüléséről annak biztosítása révén, hogy az uniós szakpolitikák ne ássák alá a fejlődő országok fenntartható fejlesztési célok elérésére irányuló erőfeszítéseit;

5.  különösen hangsúlyozza a humanitárius segítségnyújtás speciális helyzetét, mivel ennek kizárólag a szükségleteken kell alapulnia, és azt az emberség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek lehető legteljesebb körű tiszteletben tartása, valamint a genfi egyezményben és a hozzá csatolt jegyzőkönyvekben előírt emberi jogok betartása mellett kell végrehajtani; hangsúlyozza, hogy a humanitárius elvek tiszteletben tartása elengedhetetlen a szükséget szenvedő népességhez való eljutáshoz, illetve a humanitárius szereplők védelméhez;

6.  üdvözli, hogy az Unió és a tagállamok által biztosított humanitárius segítségnyújtásra a más támogató partnerek által a szükséges orvosi ellátást illetően – többek között a fegyveres konfliktusokban nemi erőszak áldozatává vált nők és lányok esetében a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés tekintetében – előírt korlátozások helyett a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó;

7.  kiemeli, hogy a reziliencia partnerországokban való kiépítése hosszú távú folyamat, és ezért ezt be kell építeni a lakosság legkiszolgáltatottabb szegmenseit magukba foglaló fejlesztési programokba, valamint a pénzügyi kötelezettségvállalásokba; hangsúlyozza, hogy az új közös közleménynek ezt el kell ismernie, és támogatnia kell a reziliencia – mint a partnerországok, különösen az instabil helyzetű államok fenntartható fejlődési stratégiáinak lényeges eleme – előmozdítását; megjegyzi, hogy ezeknek a stratégiáknak a konkrét körülményekhez kell igazodniuk, és összhangban kell lenniük a hatékony fejlesztés elveivel, amelyek a következők: a támogatott partnerországok felelősségvállalása a fejlesztési prioritásokért (ezen belül a nemzeti fejlesztési stratégiák összehangolása), eredményorientáltság, inkluzív fejlesztési partnerségek, valamint átláthatóság és kölcsönös elszámoltathatóság; e tekintetben hangsúlyozza az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, valamint a civil társadalom fontos nyomon követési és ellenőrzési szerepét;

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy a rezilienciát és annak multidimenzionális jellegét alapvető elemként építse be a fejlődő országokkal folytatott szakpolitikai párbeszédébe;

9.  kiemeli az EU rezilienciával összefüggő fellépései közös programozásának általános fontosságát humanitárius és fejlesztési támogatásaiban a kiegészítő jelleg maximalizálásának és a támogatások szétaprózódása csökkentésének biztosítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a rövid távú fellépések lerakják a közép- és hosszú távú beavatkozások alapjait;

10.  hangsúlyozza a legkevésbé fejlett országok és az instabil államok számára biztosított technikai segítségnyújtás fontosságát – különösen a fenntartható területgazdálkodás, az ökoszisztémák megőrzése és a vízellátás területén –, mivel ezek alapvető kérdések a környezet és a benne élő emberek számára egyaránt előnyös megoldások megvalósítása érdekében;

11.  emlékeztet arra, hogy leginkább a szegények azok, akik továbbra is megérzik a katasztrófák hatásait a bevételek és a jólét tekintetében; kitart amellett, hogy ezért az uniós fejlesztési együttműködés elsődleges és átfogó célkitűzése a szegénységnek a fenntartható fejlődés keretein belül történő felszámolása, hogy mindenki számára biztosítható legyen a méltóság és a tisztességes megélhetés;

12.  hangsúlyozza a katasztrófakockázat-csökkentés jelentőségét a reziliencia kiépítésében; felszólítja az EU-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a reziliencia előmozdítása az új együttes közleményben igazodjék a szendai katasztrófakockázat-csökkentési keretben tett kötelezettségvállalásokhoz és célokhoz, és az Európai Bizottság szendai keretre vonatkozó cselekvési terve révén kerüljön végrehajtásra, amely valamennyi uniós szakpolitika esetében támogatja a katasztrófakockázatra vonatkozó tájékozottságon alapuló megközelítést, illetve gondoskodjon arról is, hogy erre a prioritásra elegendő forrást fordítsanak; hangsúlyozza, hogy a kockázatkezelés elengedhetetlen a fenntartható fejlődés eléréséhez, és a szorgalmazza inkluzív helyi és nemzeti katasztrófakockázat-csökkentési stratégiák kidolgozását, valamint a kiszolgáltatottság csökkentése és a reziliencia növelése érdekében az egész társadalomra és az összes veszélyforrásra kiterjedő megközelítés kialakítását; felszólít a katasztrófakockázat-csökkentés, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a városfejlesztési politikák és kezdeményezések közötti kapcsolatok megerősítésére;

13.  kéri, hogy a személyes és közösségi ellenálló képesség, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokra összpontosítás – ideértve a társadalom legszegényebbjeit, a kisebbségeket, a családokat, a nőket, gyermekeket, a migránsokat, a HIV-vel élőket, az LMBTI-személyeket, a fogyatékossággal élő személyeket és az időseket – maradjon továbbra is az EU külső fellépéseiben a reziliencia előmozdításának központi eleme; kiemeli a reziliencia kiépítése során a civil társadalom és a helyi közösségek központi szerepét; hangsúlyozza a lebontott adatok gyűjtésének és terjesztésének fontosságát a kiszolgáltatott csoportok helyzetének megértése és kezelése szempontjából;

14.  rámutat arra, hogy a reziliencia hatékony kiépítéséhez el kell ismerni a családok jelentőségét, és támogatni kell sokkelnyelő képességüket;

15.  olyan, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő programozásra szólít fel, amely a katasztrófákkal és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességük kialakítása során fokozza a nők részvételét és foglalkozik aggályaikkal, és amely gondoskodik a nők jogairól, többek között tulajdonjogaikról és földtulajdonaik biztonságáról, többek között a vízre, az erdőkre, a lakhatásra és az egyéb vagyontárgyakra vonatkozóan is;

16.  további erőfeszítéseket szorgalmaz a nők egészséghez és szexuális egészségügyi felvilágosításhoz, családtervezéshez, terhesgondozáshoz és szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, különösen a nagyrészt még megvalósításra váró, az anyák egészségének javításával, többek között a csecsemő- és gyermekhalandósággal és a magas kockázatú szülésekkel kapcsolatos 5. millenniumi fejlesztési cél területén;

17.  kiemeli, hogy vészhelyzetek idején fontos az egészségügyhöz és a szolgáltatásokhoz, valamint a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés, továbbá a közösségekre vonatkozó hosszú távú egészségügyi tervezés;

18.  megjegyzi, hogy a kényszerű és tartós lakóhelyelhagyás számos érzékeny helyzetben lévő, konfliktus sújtotta országban és a velük szomszédos országokban különösen nagy kihívás; hangsúlyozza, hogy feltétel nélkül garantálni kell a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek védelmét, valamint hogy rendkívül fontos az érintett népességcsoportok és az őket befogadó közösségek rezilienciájának és önállóságának kiépítése, ahogyan azt az Európai Bizottságnak „Méltóságban élni” című közleménye is vázolja; emlékeztet az önállóság jelentőségére a méltóság és az ellenálló képesség előmozdítása szempontjából;

19.  hangsúlyozza, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, valamint az erőszak egyéb formái, például embercsempészet és nemi alapú erőszak áldozatává vált lakosság világszerte történő védelme és segítése érdekében meg kell hosszabbítani a menekültek helyzetére vonatkozó egyezményt és a kampalai egyezményt, ezek a személyek ugyanis megalapozottan félnek az üldöztetéstől vagy súlyos sérelem veszélyének lehetnek kitéve;

20.  elismeri, hogy az országok ellenálló képessége a reziliencia fontos dimenziója, és hangsúlyozza, hogy az országok rezilienciája és stabilitása közvetlenül az emberi jogok tiszteletben tartásából, a demokrácia erejéből, a jogállamiságból és a jó kormányzásból, az intézmények iránti bizalomból és az ország polgárai előtti elszámoltathatóságból, de mindenekelőtt a polgároknak a lehetséges megoldások azonosításába egyénileg és szervezeteken belül történő bevonásából, valamint a célkitűzésekből fakad, ezen tényezők közül pedig mindegyiket elő kell mozdítani és védelmezni kell az EUGS végrehajtása során; hangsúlyozza az alapvető közszolgáltatások – többek között az oktatás, az egészségügy, a vízellátás és a megfelelő higiénés körülmények – megerősítésének fontosságát a reziliencia fokozása érdekében;

21.  hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépései során fenn kell tartani a reziliencia fogalmának világszintű földrajzi hatályát; megjegyzi, hogy a reziliencia előmozdításának célként kell szerepelnie az emberi jogok és a fenntartható fejlődés előmozdítása terén a partnerországokban, és nem szabad pusztán az EU-t közvetlenül érintő biztonsági válságokkal küzdő földrajzi területekre korlátozódnia; hangsúlyozza, hogy az ellenálló képesség előmozdításának előtérbe kell helyeznie a legkevésbé fejlett országokat, az instabil államokat, valamint a visszatérő és idényjellegű válságoknak kitett országokat, és minden esetben különös figyelmet kell ezekre fordítania, kezelve egyben a válságok kiváltó okait, nevezetesen a megelőzéssel és készültséggel kapcsolatos tevékenységek támogatása révén;

22.  hangsúlyozza a korai előrejelző rendszerek és a korai reagálási képességek mint a rezilienciát elősegítő mechanizmusok fontosságát, és felhívja az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit ezen a területen, mégpedig a különböző szereplők közötti szorosabb helyszíni együttműködés előmozdítása révén, különösen az uniós küldöttségeknél, valamint azáltal, hogy bizonytalan helyzetekben közös elemzést dolgoz ki és a természeti csapásoknak különösen kitett, hasonló veszélyekkel küzdő régiókkal való eszmecserét alakít ki, ami lehetővé tenné a jobb megértést, valamint az uniós szakpolitikák és az uniós intézmények, valamint a tagállamok között a koordináltabb válaszadást;

23.  felhív, hogy elegendő mennyiségű forrást biztosítsanak a reziliencia előmozdítására, összhangban ennek az EU stratégiai prioritásai között elfoglalt helyével; üdvözölne egy stratégiai átgondolást a következő többéves pénzügyi keret előtt arról, hogy a reziliencia fejlesztési és segítségnyújtási stratégiákba és programokba történő szisztematikus beépítése érdekében az EU miként tudná jobban hatékonyabban felhasználni a meglévő külső finanszírozási eszközöket és az innovatív mechanizmusokat, amellett, hogy továbbra is hozzáigazítja azokat a nemzetközileg megállapított fejlesztéshatékonysági alapelvekhez; hangsúlyozza, hogy a fellépések különböző, egymást kiegészítő eszközökből finanszírozhatóak, és hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködési eszközöknek központi célként fenn kell tartaniuk a szegénység visszaszorítását;

24.  kiemeli, hogy a katasztrófákkal és a válsághelyzetekkel kapcsolatban fokozni és fejleszteni kell az oktatást, valamint javítani kell az információ- és ismeretterjesztést, -gyűjtést és -közlést, ami elősegíti a közösségi reziliencia kiépítését és előmozdítja a magatartásbeli változásokat és a katasztrófára való felkészülés kultúráját;

25.  ösztönzi az állami és a magánszektor közötti, rezilienciával kapcsolatos együttműködés fokozását; e tekintetben emlékeztet „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című bizottsági közleményre; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse még inkább elő a magánszektor részvételét azáltal, hogy ösztönzőket és megfelelő környezetet teremt a magánszervezetek számára ahhoz, hogy a partnerországokban részt tudjanak venni a reziliencia kiépítésében és a kockázatcsökkentésben;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) HL C 468., 2016.12.15., 120. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0459.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0026.
(4) OECD (2016), States of Fragility 2016: Understanding violence, OECD-kiadványok, Párizs.


Az antiszemitizmus elleni küzdelem
PDF 259kWORD 45k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei állásfoglalása az antiszemitizmus elleni küzdelemről (2017/2692(RSP))
P8_TA(2017)0243B8-0383/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen preambulumának második franciabekezdésére, negyedik–hetedik franciabekezdésére valamint a 2. cikkére, a 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére és a 6. cikkre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(1),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégia 2015-ben való elfogadására,

–  tekintettel az Európa Tanács 2016. április 20-i 2106(2016) számú, „Megújított elkötelezettség az európai antiszemitizmus elleni küzdelemben” című határozatára,

–  tekintettel a Bizottság 2015. október 1–2-án, Brüsszelben „Tolerancia és tisztelet: az antiszemita és muszlimellenes gyűlölet megakadályozása és leküzdése Európában” címmel megrendezett, az alapvető jogokról szóló első éves kollokviumának következtetéseire,

–  tekintettel az antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős bizottsági koordinátor 2015. decemberi kinevezésére,

–  tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű uniós csoport 2016. júniusi létrehozására,

–  tekintettel a Bizottság és piacvezető információtechnológiai vállalatok, illetve egyéb platformok és a közösségi médiával foglalkozó vállalatok által 2016. május 31-én elfogadott, a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexre,

–  tekintettel 2016. december 13-i, „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2015)” című állásfoglalására(3),

–  tekintettel a zsidó közösség tagjai ellen az elmúlt években több tagállamban végrehajtott célzott, erőszakos támadásokra és terrortámadásokra,

–  tekintettel arra, hogy elsődlegesen a kormányok felelőssége, hogy biztosítsa valamennyi polgár biztonságát és védelmét, és ezért elsődlegesen az ő felelősségük az erőszak – többek között az antiszemita erőszak – nyomon követése és megelőzése, valamint az elkövetők felelősségre vonása,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az uniós Alapjogi Ügynökség (FRA), valamint más szervek jelentései szerint az elmúlt években az Unió tagállamaiban jelentősen megnőtt az antiszemita incidensek száma;

B.  mivel beszámolók szerint a célzott biztonsági intézkedések bevezetése elősegíti az erőszakos antiszemita támadások megelőzését és számuk mérséklését;

C.  mivel az antiszemitizmus elleni fellépés a társadalom egészének felelőssége;

1.  hangsúlyozza, hogy az európai zsidó polgárokkal szembeni gyűlöletbeszéd és mindennemű erőszak összeegyeztethetetlen az Európai Unió értékeivel;

2.  felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket és ügynökségeket, hogy fogadják el és alkalmazzák az antiszemitizmusnak a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA)(4) által használt fogalommeghatározását az igazságügyi és bűnüldözési hatóságok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatása érdekében, hogy hatékonyabban és eredményesebben azonosítsák és büntetőeljárás alá vonják az antiszemita támadások elkövetőit, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy e tekintetben kövessék az Egyesült Királyság és Ausztria példáját;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy a zsidó közösségekkel, civil társadalmi szervezetekkel, valamint a megkülönböztetés ellen küzdő nem kormányzati szervezetekkel szoros konzultációt és párbeszédet folytatva minden szükséges intézkedést hozzanak meg annak érdekében, hogy tevékenyen hozzájáruljanak zsidó polgáraik és a zsidó vallási, oktatási és kulturális helyszínek biztonságának szavatolásához;

4.  üdvözli az antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó bizottsági koordinátor kinevezését, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy minden szükséges eszközt és támogatást biztosítson e tisztség minél nagyobb eredményessége érdekében;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy nevezzenek ki az antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó koordinátorokat;

6.  arra ösztönzi a nemzeti és regionális parlamentek képviselőit és a politikai vezetőket, hogy következetesen és nyilvánosan ítéljék el az antiszemita kijelentéseket, és szolgáljanak ellenpropagandával és alternatív narratívákkal, valamint hozzanak létre pártokon átívelő parlamenti csoportokat az antiszemitizmus ellen annak érdekében, hogy megerősítsék a teljes politikai palettát átfogó küzdelmet;

7.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek és az oktatás jelentős szerepet játszik a gyűlölet és az intolerancia valamennyi formájának megelőzésében és leküzdésében, és kéri pénzügyi támogatásuk bővítését;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a médiát valamennyi vallás tiszteletben tartásának elősegítésére és a sokszínűség tiszteletére, valamint az újságíróknak az antiszemitizmus valamennyi formájáról nyújtott képzésre a lehetséges előítéletek kezelése érdekében;

9.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyekben a faji, nemzeti vagy nemzetiségi származáson, valláson vagy meggyőződésen alapuló indíték ez idáig nem minősült súlyosbító körülménynek a bűncselekmények elbírálásakor, hogy ezt mielőbb orvosolják, és hogy maradéktalanul és megfelelően hajtsák végre és érvényesítsék a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló tanácsi kerethatározatot annak biztosítása érdekében, hogy a tagállami hatóságok mind az online, mind az offline környezetben elkövetett antiszemita cselekmények esetében büntetőeljárást indítsanak;

10.  kitart amellett, hogy a bűnüldöző hatóságok részére célzott képzést kell nyújtani a gyűlölet-bűncselekmények és a megkülönböztetés elleni küzdelemről, valamint hogy a rendőri erőknél különálló, a gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó osztályokat kell létrehozni, ahol ilyenek még nem léteznek, továbbá kéri az uniós ügynökségeket és a nemzetközi szervezeteket, hogy támogassák a tagállamokat e képzés biztosításában;

11.  a gyűlölet-bűncselekmények – különösen a terrorista tevékenységekhez hasonló súlyos bűncselekmények – büntetőeljárás alá vonása során minden szinten ösztönzi a határokon átnyúló együttműködést;

12.  kéri az Uniót és tagállamait, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy átfogó és hatékony rendszert hozzanak létre a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos, megbízható, releváns és összehasonlítható adatok rendszeres gyűjtése érdekében, indíték szerinti bontásban, és a terrorcselekményekre is kiterjedően;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság és a piacvezető információtechnológiai vállalatok által elfogadott magatartási kódex vonatkozásában ösztönözze az online közvetítőket és a közösségi média platformjait, hogy mielőbb tegyenek lépéseket az online antiszemita gyűlöletbeszéd megelőzése és leküzdése érdekében;

14.  rámutat, hogy az iskolák egyedülálló lehetőséget nyújtanak a tolerancia és a tisztelet értékeinek közvetítésére, mivel már korai életkortól elérik az összes gyermeket;

15.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a holokausztról (a „soá”) az iskolákban való tanítást, és biztosítsák, hogy a tanárok megfelelő képzésben részesüljenek e feladatra, és álljanak rendelkezésükre eszközök a sokszínűség osztályteremben való megtárgyalására; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az iskolai tankönyvek felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a zsidó történelmet és a mai zsidó életet átfogó és kiegyensúlyozott módon, az antiszemitizmus minden formáját kerülve ismertessék;

16.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a célzott tevékenységek és oktatási projektek pénzügyi támogatását, építsenek ki partnerségeket zsidó közösségekkel és intézményekkel, illetve bővítsék azokat, valamint támogassák a különböző vallású gyermekek és fiatalok közötti, közös tevékenységek általi cseréket, erre vonatkozóan figyelemfelhívó kampányokat indítva és támogatva;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy tartson fenn szoros kapcsolatokat a nemzetközi szereplőkkel, például az UNESCO-val, az EBESZ-szel és az Európa Tanáccsal, valamint más nemzetközi partnerekkel az antiszemitizmus nemzetközi szintű leküzdése érdekében;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy kérelmezzen tanácsadói státuszt a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetségben;

19.  ösztönzi valamennyi tagállamot, hogy január 27-én hivatalosan is emlékezzen meg a Nemzetközi Holokauszt Emléknapról;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek és az ENSZ-nek.

(1) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(2) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0485.
(4) http://ec.europa.eu/newsroom/just/item-detail.cfm?item_id=50144


Magas szintű ENSZ-konferencia a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről (ENSZ Óceán-konferencia)
PDF 259kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. június 1-jei állásfoglalása a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről szóló magas szintű ENSZ-konferenciáról (ENSZ Óceán-konferencia) (2017/2653(RSP))
P8_TA(2017)0244B8-0382/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és annak célkitűzéseire,

–  tekintettel az ENSZ közelgő, a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről szóló magas szintű konferenciájára (ENSZ Óceán-konferencia), amelyre 2017. június 5–9. között az ENSZ székházában kerül sor,

–  tekintettel a negyedik „A mi óceánunk” magas szintű konferenciára, amelyet az Európai Unió 2017. október 5–6-án Máltán rendez meg,

–  tekintettel a mediterrán halászatról szóló, 2017. március 30-án Máltán megrendezett miniszteri konferenciára,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című, 2016. november 10-i közös közleményére (JOIN(2016)0049),

–  tekintettel a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről szóló magas szintű ENSZ-konferenciáról (ENSZ Óceán-konferencia) szóló, a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdésre (O-000031/2017 – B8‑0311/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az óceánok és a tengerek központi szerepet játszanak életünkben, és kulcsfontosságúak jólétünk és jövőnk szempontjából; mivel az óceánok egészségének jelenlegi gyors romlása – az óceánok felmelegedése és savasodása, a korallok fehéredése, a halállományokra nehezedő egyre nagyobb nyomás és az egyre növekvő mennyiségű tengeri hulladék – arra figyelmeztet bennünket, hogy itt az ideje mozgósítani az óceánjaink védelméhez szükséges irányítást;

B.  mivel Vella biztos több uniós fellépést és fokozottabb uniós szerepvállalást sürget tengereink és óceánjaink védelme érdekében;

C.  mivel a kék növekedéshez kapcsolódó tevékenységek – mint például a tengerfenéki bányászat, a kőolajkutatás, a hullám- és árapály-energia –, valamint az ezek által kiváltott kockázatok által az ökoszisztémákra és a halászterületekre jelentett veszélyek bizonytalanok, a határokon átívelnek és érintik a hagyományos halászterületeket;

D.  mivel a kisüzemi és a kisipari halászok piacokhoz és forrásokhoz való hozzáférése prioritásként szerepel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjében; mivel a halászoknak meg kellene adni a hozzászólás lehetőségét a halászati politika valamennyi döntéshozatali szakaszában;

E.  mivel a kisipari halászat a halfogások körülbelül 50%-át teszi ki világszerte, a halászoknak pedig több mint 90%-át, és ennek mintegy fele nő; mivel – amint azt a FAO az élelmezésbiztonság és a szegénység felszámolása keretében a fenntartható kisüzemi halászat biztosítására vonatkozó önkéntes iránymutatásai is megállapítják – a kisipari halászat világszerte emberek milliárdjai számára az állati fehérje értékes forrása, és a part menti közösségekben gyakran támogatja a helyi gazdaságokat;

1.  üdvözli a magas szintű ENSZ-konferencia összehívására irányuló kezdeményezést, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az óceánokra negatív hatással lévő emberi tevékenységek káros hatásainak csökkentése érdekében globális fellépésre van szükség;

2.  megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a fenntartható fejlődésről tartott 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón a világ elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig visszaszorítja a túlhalászást, a világ halállományának 31,4%-a még mindig túlhalászott; emlékeztet arra, hogy a túlhalászás nemcsak teljes tengeri ökoszisztémákat veszélyeztet súlyosan, hanem komoly veszélyt jelent az élelmezésbiztonságra, valamint a part menti közösségek gazdasági és társadalmi fenntarthatóságára világszerte;

3.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az óceánok egyre magasabb szén-dioxid-szint miatt bekövetkező elsavasodása számos tengeri élőlényre nagyon súlyos negatív hatásokat gyakorol; kiemeli, hogy hatékony alkalmazkodási és ágazatközi enyhítő intézkedéseket kell kidolgozni az óceánok elsavasodásával és az éghajlatváltozás óceánokra, valamint a part menti ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásaival szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében;

4.  hangsúlyozza, hogy a globális halászati gazdálkodásban – a Szerződésekben és a közös halászati politikában foglaltaknak megfelelően – ökoszisztéma-alapú és elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni annak érdekében, hogy a hasznosított halállományok szintjét helyreállítsák és a maximális fenntartható hozam biztosítására képes szint felett tartsák;

5.  felszólít, hogy valamennyi halászati támogatásról szóló döntés során vegyék figyelembe a kisipari és kisüzemi halászatok sajátosságait, helyi jellegét, valamint az élelmiszer-önrendelkezés és a part menti közösségek gazdasági és társadalmi túlélésének biztosításában betöltött alapvető szerepét;

6.  ösztönzi az államokat, hogy tegyenek eleget a lobogó szerinti, a part menti, a kikötő szerinti és a piac szerinti államként rájuk háruló kötelezettségeiknek, különösen az alábbiak révén:

   lobogó szerinti állam – a nemzetközi és nemzeti irányítási intézkedések maradéktalan végrehajtása annak biztosítása érdekében, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók tiszteletben tartsák a szabályokat;
   part menti állam – a fenntartható halászat biztosítása a joghatóságuk alá tartozó vizeken, illetve az e vizekhez való hozzáférés ellenőrzése a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzése érdekében;
   kikötő szerinti állam – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló megállapodásának ratifikálása és teljes végrehajtása;
   piac szerinti állam – intézkedések meghozatala a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem, illetve a kereskedelmi és piaci politikák jobb összehangolása érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy a part menti és tengeri területek legalább 10%-át meg kell őrizni, az ENSZ 14.5 fenntartható fejlesztési céljának megfelelően;

8.  hangsúlyozza az ENSZ 14.7 fenntartható fejlesztési céljának jelentőségét abban a tekintetben, hogy a fejlődő kis szigetállamoknak és a legkevésbé fejlett országoknak a tengeri erőforrások fenntartható használatából – többek között a halászat, az akvakultúra és a turizmus fenntartható igazgatásából – származó gazdasági előnyei növekedjenek;

9.  a fenntartható halászati gazdálkodás megerősítésére szólít fel, többek között tudományosan megalapozott gazdálkodási intézkedések végrehajtása révén;

10.  a vándorló halfajok fenntartható és igazságos kiaknázása érdekében a halászati gazdálkodás terén felszólít az összes állam közötti regionális együttműködés megerősítésére, különös tekintettel a tudományos állományfelmérések, és a halászati tevékenységek nyomon követése, felügyelete és ellenőrzése terén, amint arra az ENSZ halállományokról szóló 1995. évi megállapodása, valamint a három, a 2006., a 2010. és a 2016. évi felülvizsgálati konferencia is felszólított; úgy véli, hogy valamennyi gazdaságilag hasznosított fajnak regionális halászati gazdálkodási szervezetek felelősségi körébe kellene tartoznia, és e szervezeteket nagyobb hatáskörrel kell felruházni annak érdekében, hogy hatékonyan végrehajthassák a gazdálkodási döntéseket és szankciókat;

11.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy még jobban mozdítsák elő a közös halászati politika elveit és célkitűzéseit;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye titkárságának azzal a kéréssel, hogy azt juttassák el valamennyi EU-n kívüli szerződő félnek.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat