Az Európai Parlament 2017. július 4-i határozata Mariya Gabriel az Európai Bizottság tagjává történő kinevezésének jóváhagyásáról (C8-0166/2017 - 2017/0805(NLE))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 246. cikkének második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 6. pontjára(1),

–  tekintettel Kristalina Georgievának az Európai Bizottságban betöltött tagságáról való lemondására,

–  tekintettel a Tanács 2017. május 29-i levelére, amelyben a Tanács konzultált a Parlamenttel a Mariya Gabrielnek a Bizottság tagjává történő kinevezésére vonatkozó, a Bizottság elnökével egyetértésben meghozandó határozatról (C8‑0166/2017),

–  tekintettel Mariya Gabrielnek az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság által vezetett – társulva a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsággal, a Jogi Bizottsággal és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal –, 2017. június 20-i meghallgatására, valamint az azt követően készített értékelő nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére és VI. mellékletére,

1.  jóváhagyja Mariya Gabriel kinevezését az Európai Bizottság tagjává a Bizottság hátralevő hivatali idejére, azaz a 2019. október 31-ig terjedő időszakra;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

Az Európai Parlament 2017. július 4-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és Koszovó(1) közötti, Koszovó uniós programokban való részvételére vonatkozó általános alapelvekről szóló keretmegállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (13391/2016 – C8-0491/2016 – 2013/0115(NLE))

P8_TA(2017)0276 A8-0207/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13391/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és Koszovó(2) közötti, Koszovó uniós programokban való részvételére vonatkozó általános alapelvekről szóló keretmegállapodás tervezetére (13393/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 212. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával és 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0491/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0207/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Koszovó kormányainak és parlamentjeinek.

(1) *Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével. (2) *Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország kérelme – EGF/2017/001 ES/Castilla y León, bányászat) (COM(2017)0266 – C8-0174/2017 – 2017/2079(BUD))

P8_TA(2017)0277 A8-0248/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0266 – C8-0174/2017),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0248/2017),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, a Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Spanyolország „ EGF/2017/001 ES/Castilla y León” referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a Castilla y León-i (ES41) NUTS 2. szintű régióban a NACE Rev 2. rendszer alatti 5. ágazat (Szénbányászat) szerinti gazdasági ágazatban bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel az intézkedésekben várhatóan 339 elbocsátott munkavállaló, valamint 125 munkanélküli, képzésben vagy oktatásban nem részesülő 30 év alatti fiatal (NEET-fiatal) fog részt venni; mivel elbocsátásokra került sor a Hullera Vasco Leonesa SA, a Centro de Investigación y Desarrollo SA, a Hijos de Baldomero García SA, a Minas del Bierzo Alto SL és az Unión Minera del Norte SA vállalatoknál;

E.  mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett beavatkozási kritérium alapján került benyújtásra, eltérve a rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjától, amely az EGAA hozzájárulását ahhoz köti, hogy egy kilenc hónapos referencia-időszak alatt egy tagállam ugyanazon NUTS 2. szintű régiójában vagy két egymással határos NUTS 2. szintű régiójában található és a NACE Rev. 2. rendszer ágazati szintjén meghatározott ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalatoktól legalább 500 munkavállalót bocsássanak el;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott jogosultsági kritériumoknak teljesülnek, és hogy ezért Spanyolország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 1 002 264 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami az 1 670 440 eurót kitevő összes kiadás 60 %-a;

2.  megállapítja, hogy a spanyol hatóságok 2017. január 20-án nyújtották be az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2017. június 2-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  emlékeztet arra, hogy az elmúlt tíz évben az uniós széntermelés és a szén világpiaci ára jelentősen csökkent, aminek következtében egyre több szenet importáltak nem uniós országokból, így számos uniós szénbánya veszteséges lett és bezárására kényszerült; rámutat, hogy ez a tendencia még jobban kihatott Spanyolországra, ahol a szénbányászati ágazatot át kellett szervezni és át kellett alakítani; hangsúlyozza, hogy Castilla y León régióban a foglalkoztatási helyzetet súlyosan érintették a bányászati ágazat válságának hatásai, és rámutat, hogy csak Castilla y Leónban tíz bányaipari vállalkozás kényszerült bezárásra a 2010 és 2016 közötti időszakban;

4.  megjegyzi, hogy Spanyolország a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjától való eltérés iránti kérelmet nyújtott be azon az alapon, hogy az elbocsátások által érintett terület a távoli és gyéren lakott kantábriai völgy elszigetelt kisvárosaiból tevődik össze, amelyek erősen függenek a szénbányászattól és zárt közösséget alkotnak, így a 4. cikk (2) bekezdése értelmében kisméretű munkaerőpiacnak tekinthetők;

5.  különösen kiemeli a nagyon alacsony népsűrűséget, a hegyvidéki tereppel kapcsolatos nehézségeket és a nehéz foglalkoztatási helyzetet León és Palencia tartományok északi részében; aggodalmát fejezi ki a népesség gyors iramú csökkenése miatt, amelynek aránya a 25 év alattiak körében a legmagasabb;

6.  rámutat, hogy a pénzügyi hozzájárulás 339 elbocsátott munkavállalót fog támogatni, akiknek 97%-a férfi;

7.  üdvözli Spanyolország döntését, hogy legfeljebb 125, 30 év alatti NEET-fiatal számára az EGAA-ból társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatásokat biztosít; megérti, hogy a szolgáltatások magukban foglalnak majd az érdekeltek saját vállalkozásának létrehozására nyújtott támogatást;

8.  megállapítja, hogy az intézkedések a munkahelyteremtést és a termelő tevékenységeket vizsgáló tanulmányra alapozódnak majd Castilla y León régióban, a csomagban hivatkozott kezdeményezések megfelelőbb meghatározása érdekében;

9.  megjegyzi, hogy Spanyolország hatféle intézkedést tervez a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók érdekében: i. üdvözlő és tájékoztató programok, ii. pályaorientációs tanácsadást, iii. intenzív álláskeresési támogatás, iv. a készségek és kompetenciák ágazatközi képzése, szakképzés, v. a vállalkozói szellem előmozdítása, valamint vi. vállalkozásalapításhoz nyújtott támogatás és ösztönzők;

10.  megjegyzi, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott szolgáltatási csomag egészének 19,53%-át teszik ki, ami nem éri el az EGAA-rendeletben meghatározott 35%-os felső korlátot; valamint hogy ezen intézkedések a munkakereső vagy képzési tevékenységekben részt vevő megcélzott kedvezményezettek tevékeny részvételétől függnek;

11.  megállapítja, hogy a biztosított képzések kiterjednek munkakeresést segítő technikákat, személyes és szociális képességeket oktató gyakorlatokra, továbbá informatikai és kommunikációs technológiák és idegen nyelvek oktatására is, míg a szakmai képzés vagy a bányászattal kapcsolatos és más gazdasági ágazatokban is hasznosítható ismeretek bővítését, vagy a következő ágazatokban szükséges képzettségek megszerzését tűzi ki célul: turizmus és vendéglátás vidéki területeken; bányamedencék környezeti helyreállítása; újraerdősítés és tájgondozás;

12.  üdvözli az érdekeltekkel, többek között a szakszervezetekkel, a szakmai szövetségekkel, a regionális gazdaságfejlesztési, innovációs, finanszírozási és a vállalkozások nemzetközivé válását elősegítő ügynökséggel, valamint a regionális állami foglalkoztatási szolgálathoz kapcsolódó közalapítvánnyal regionális szinten folytatott konzultációkat, melyek célja a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagjának létrehozása, valamint hogy a nők és a férfiak egyenlőségét szem előtt tartó politikát és a megkülönböztetésmentesség elvét fogják alkalmazni az EGAA végrehajtásának különböző szakaszaiban és az EGAA-hoz való hozzáférésben;

13.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerőpiaci kilátásokat és a szükséges készségeket, valamint hogy a csomagnak összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

14.  üdvözli, hogy az eltartott személyeket gondozók kiadásaihoz való hozzájárulás is szerepel a szóba jövő ösztönzők között, ami valószínűleg pozitív hatással lesz a nemek közötti egyensúlyra; felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon részletes tájékoztatással arra nézve, hogy miképpen éltek e lehetőséggel;

15.  emlékeztet arra, hogy a párizsi COP 21 megállapodás nyomán gyors ütemben kell haladni az uniós gazdaságok átállításával és a munkahelyteremtéssel;

16.  megállapítja a tájékoztatási kampány elindításának fontosságát, amelynek célja a fenti intézkedésekkel megcélzott NEET-fiatalok elérése, és lehetőség szerint a nemek közötti egyensúly biztosítása;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy a növekedési potenciállal rendelkező és így munkaerőt felvevő ágazatokról szóló jövőbeni javaslataiban jobban térjen ki a részletekre, valamint megalapozott adatokat gyűjtsön az EGAA-támogatás hatásáról, amelyet többek között az állások minőségére és a munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésnek az EGAA révén elért arányára gyakorol;

18.  tudomásul veszi, hogy a spanyol hatóságok megerősítették, hogy a javasolt intézkedésekre más uniós alapból vagy pénzügyi eszközből nem folyósítanak pénzügyi támogatást, és megtették a szükséges intézkedéseket a kettős finanszírozás megelőzésére, továbbá, hogy azok kiegészítik a strukturális alapok által finanszírozott fellépéseket;

19.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

20.  üdvözli, hogy az intézkedési terv magában foglal egy nyomon követési kezdeményezést – amelyben részt kell hogy vehessenek a szociális szereplők is –, aminek a célja annak biztosítása, hogy a javaslat a kezdeményezésben foglalt fellépések részeként kivitelezett – a szakképzési igényeket és a tevékenységi lehetőségeket vizsgáló – tanulmány ajánlásaival összhangban valósuljon meg, valamint hogy biztosítsa a rendelkezésre bocsátott költségvetés eredményes felhasználását;

21.  emlékezetet a Bizottsághoz intézett kérésére, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az összes EGAA-kérelemmel kapcsolatos dokumentumhoz;

22.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

23.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

24.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Spanyolország „EGF/2017/001 ES/Castilla y León bányászat” referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/1372 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a 21. század számára az európai szabványokról (2016/2274(INI))

P8_TA(2017)0278 A8-0213/2017

Az Európai Parlament

–  tekintettel az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (kiberbiztonsági irányelv),

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak címzett 2016. június 1-jei jelentésére az 1025/2012/EU rendelet 2013–2015. évi végrehajtásáról (COM(2016)0212),

–  tekintettel „Az 1025/2012/EU rendelet 2013–2015. évi végrehajtásának elemzése és adatlapok” című, 2016. június 1-jei bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0126),

–  tekintettel az „Európai szabványok a 21. század számára” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0358),

–  tekintettel „Az európai szolgáltatási szabványok által kínált lehetőségek kihasználása az európai fogyasztóknak és vállalkozásoknak való segítségnyújtás céljából” című, 2016. június 1-jei bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0186),

–  tekintettel „Az Unió európai szabványosításra vonatkozó 2017. évi munkaprogramja” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0357),

–  tekintettel „Az Unió európai szabványosításra vonatkozó 2016. évi munkaprogramjában meghatározott intézkedések, többek között a végrehajtási jogi aktusok és az európai szabványügyi szervezeteknek adott megbízatások végrehajtása” című, 2016. június 1-jei bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0185),

–  tekintettel az „Ikt-szabványosítási prioritások a digitális egységes piac érdekében” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0176),

–  tekintettel az egységes piaci stratégia részeként „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i bizottsági közleményben (COM(2015)0550) említett közös szabványosítási kezdeményezésre,

–  tekintettel az európai szabványosítás jövőjéről szóló, 2010. október 21-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai szabványok a 21. század számára” című véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai szabványosítás 2016” című véleményére,

–  tekintettel az Európai Bizottság 2014–2017-es időszakra vonatkozó, nyílt forráskódú szoftverekre irányuló stratégiájára(2),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A8-0213/2017),

A.  mivel az európai szabványosítási rendszer az egységes piac megvalósításának központi eleme; mivel a Bizottságnak az európai szabványosítás közös jövőképének meghatározására irányuló intézkedése a Juncker elnök vezette Bizottság tíz prioritásának és különösen az összekapcsolt digitális egységes piacra és az egységes piaci stratégiára vonatkozó prioritások közvetlen eredménye;

B.  mivel egy bizalmon és a szabályok megfelelő betartásán alapuló nyílt, inkluzív, átlátható és elsősorban piacvezérelt európai szabványosítási rendszer kulcsszerepet játszik az európai ipari, gazdasági, szociális és környezetvédelmi politika és jogalkotás terén jelentkező növekvő igények kielégítésében, olyan szabványok iránt, amelyek hozzá tudnak járulni a termékbiztonsághoz, az innovációhoz, az interoperabilitáshoz, a fenntarthatósághoz és a fogyatékossággal élő személyek hozzáféréséhez, valamint javítani tudják a polgárok, a fogyasztók és a munkavállalók életminőségét;

C.  mivel egy hatékony európai szabványosítási rendszernek az ipar, az állami hatóságok, a szabványügyi testületek és egyéb érdekelt felek – például az 1025/2012/EU rendelet által elismert, annak III. mellékletében meghatározott szervezetek – közötti szoros partnerségen és együttműködésen kell alapulnia;

D.  mivel az európai szabványokat egy nyílt, inkluzív és átlátható, az összes érdekelt fél közötti konszenzuson alapuló rendszer keretében kell kidolgozni olyan stratégiai jellegű műszaki vagy minőségi előírások meghatározása céljából, amelyeknek a jelenlegi vagy jövőbeli termékek, termelési folyamatok, szolgáltatások vagy módszerek megfelelhetnek;

E.  mivel az „Ikt-szabványosítási prioritások a digitális egységes piac érdekében” című bizottsági közlemény elismeri a nyílt szabványok értékét, de nem határozza meg a nyílt szabvány fogalmát; mivel a nyílt szabványok fontosnak bizonyultak az internet és az internetes szolgáltatások létrehozásához és fejlődéséhez, amelyek pedig innovációs, társadalmi és gazdasági kilátásokat mozdítottak elő;

F.  mivel a nyílt forráskódú szoftverekkel és hardverekkel kapcsolatos engedélyezési megoldások használata segítheti az európai vállalatokat és kormányzatokat abban, hogy jobb hozzáférést biztosítsanak a digitális árukhoz és szolgáltatásokhoz;

G.  mivel egy modern és rugalmas európai szabványosítási rendszer a nagyratörő és megújult európai iparpolitika és az egységes piac működésének alapvető eleme; mivel a szabványok fokozhatják az Unió globális versenyképességét, a növekedést, a tisztességes versenyt és az innovációt, támogathatják a minőséget, a vállalkozások, különösen a kkv-k teljesítményét, valamint a fogyasztók, a munkavállalók és a környezet védelmét;

H.  mivel Európán belül egyszerre két különböző rendszer létezik a szabványok kidolgozására, nevezetesen az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) által alkalmazott, a nemzeti felhatalmazás elvén alapuló szabványkidolgozás, valamint az érdekelt felek fizetett tagságán alapuló, az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) által kidolgozott rendszer; mivel a jelenlegi kihívások és bevált gyakorlatok azonosítása érdekében értékelni kell az 1025/2012/EU rendelethez kapcsolódó szabványkidolgozási rendszereket;

I.  mivel az 1025/2012/EU rendelet javított a szabványosítási folyamaton azáltal, hogy első alkalommal az európai szabványosítási rendszer jogalapjának részeként bevonta a társadalmi érdekcsoportokat és a kkv-kat;

J.  mivel az elsősorban globális szinten kialakított ikt-szabványok lehetővé teszik átjárható megoldások kifejlesztését kiegészítő termékekhez és adott termékek különböző részeihez, ami különösen fontos a dolgok internetének fejlődése szempontjából; mivel a szabványok széttöredezettsége és a tulajdonosi vagy félig zárt megoldások gátolják a dolgok internetének növekedését és elterjedését, és ezért szükség van az ikt-szabványosítás stratégiai megközelítésének kialakítására annak érdekében, hogy sikeresen elégítse ki az elkövetkező évtized igényeit, ezáltal lehetővé téve az Európai Unió számára, hogy fenntartsa vezető szerepét a globális szabványosítási rendszerben;

K.  mivel a dokumentumok és adatok közzétételével kormányzati kötelezettségek és átláthatósági célok teljesülnek, beleértve az elszámoltathatóságot, a megismételhetőséget, a fenntarthatóságot és a kormányzati fellépések megbízhatóságát; mivel a dokumentumok vagy adatok közzétételekor azoknak nyílt és szabványosított formátumokon kell alapulniuk, elkerülendő a „bezáródást”, amikor egy szoftvertermék vagy egy értékesítő esetlegesen már nem érhető el a kereskedelmi forgalomban, és annak érdekében, hogy a független szervezetek ezeket a formátumokat különféle fejlesztési és üzleti modellek keretében alkalmazhassák, a nyílt forráskódot is ideértve, biztosítva ezáltal a kormányzati és az igazgatási folyamatok folytatását;

L.  mivel az egységes európai közlekedési térség létrehozásához szükséges szabványok kidolgozásában és bevezetésében a közlekedési ágazat élen jár;

Általános megfontolások

1.  üdvözli a Bizottság nagyratörő szabványosítási csomagját, amely az ikt-szabványokról szóló közleménnyel és a közös szabványosítási kezdeményezéssel együtt egy koherens és egyszerű európai szabványosítási politika kialakítására irányul oly módon, hogy megőrizze annak számos sikeres elemét, javítsa a gyenge pontjait, és kialakítsa a megfelelő egyensúlyt az európai, a nemzeti és a nemzetközi dimenzió között; hangsúlyozza, hogy az európai szabványosítási rendszer minden jövőbeli felülvizsgálatának a meglévő rendszer erősségeit kell alapul vennie, amelyek szilárd kiindulási pontot jelentenek a fejlődéshez, és tartózkodnia kell az olyan radikális változtatásoktól, amelyek aláásnák a rendszer alapvető értékeit;

2.  elismeri az európai szabványosítási rendszer egyedi jellegét és jelentőségét valamennyi érdekelt fél – köztük az ipar, a kkv-k, a fogyasztók és a munkavállalók – számára, és felhívja a Bizottságot az európai rendszer fennmaradásának biztosítására és arra, hogy továbbra is nyújtson elegendő forrásokat az 1025/2012/EU rendelet célkitűzéseinek teljesítéséhez, hozzájárulva ezzel többek között az átjárhatósághoz, a jogbiztonsághoz és a megfelelő biztosítékok alkalmazásához a vállalatokra és a fogyasztókra nézve, valamint az információtechnológia szabad mozgásához; felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatakor gondoskodjon fenntartható költségvetésről az európai szabványosítási rendszer számára;

3.  üdvözli a közös szabványosítási kezdeményezés keretében a szabványok piaci relevanciájáról rendezett kerekasztalt (SMARRT), amely lehetővé teszi a Bizottság és az ágazat közötti, az érdekelt felek számára teljes mértékben átlátható párbeszédet a Szabványügyi Bizottság napirendi pontjaival kapcsolatban;

4.  megállapítja, hogy a szabványok olyan önkéntes, piacvezérelt, műszaki előírásokat és iránymutatást nyújtó eszközök, amelyek alkalmazása megkönnyítheti az európai jogszabályok betartását, és támogatja az európai politikákat, amennyiben elszámoltatható, átlátható és inkluzív módon lettek kidolgozva; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szabványok nem képezhetik az uniós jog részét, mivel fogyasztó-, az egészség-, a biztonság- és a környezetvédelem szintjére vonatkozó jogszabályokat és politikákat, illetve a társadalmi befogadás szintjét a jogalkotó határozza meg;

5.  elismeri a nyílt, szabványosított formátumok szerepét a kormányok, az igazgatás és az uniós intézmények átláthatósággal kapcsolatos feladatai tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy a digitális közigazgatásra vonatkozóan igyekezzenek közös szabványokat alkalmazni, különös hangsúlyt fektetve az igazságügyi szervekre és a helyi hatóságokra; hangsúlyozza, hogy a nyílt szabványok elengedhetetlenek a nyílt kormányzati adatokra és az intelligens városokra irányuló politikák továbbfejlesztéséhez, és hogy az adatok újrahasználatának elősegítése érdekében a dokumentumokat és az adatokat ezért nyílt, szabványosított, könnyen végrehajtható formátumban kell közzétenni; kiemeli a közbeszerzés és a nyílt szabványokon alapuló megoldások szerepét az értékesítők bezáródásának elkerülésében;

6.  határozottan úgy véli, hogy a nyílt hozzáférésű adatok továbbra is elengedhetetlenül szükségesek – különösen a közlekedési ágazatban – ahhoz, hogy ki lehessen aknázni a digitális egységes piac minden előnyét, például a multimodális szállítás támogatását és fejlesztését; hangsúlyozza ezért, hogy nagyobb jogbiztonságra van szükség, főként a tulajdonjog és a felelősség terén; felkéri ezért a Bizottságot, hogy minden további késlekedés nélkül tegyen közzé ütemtervet a közpénzekből támogatott közlekedési adatok és a programozási interfészek szabványainak kidolgozásáról a nagy mennyiségű adat feldolgozását igénylő innovációk és új közlekedési szolgáltatások nyújtásának felgyorsítása érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy a vizsgáló intézmények jelenlegi akkreditációs rendszere nem minden esetben biztosítja, hogy az európai szabványokat önkéntesen alkalmazó, forgalomban lévő termékek és szolgáltatások meg is felelnek e szabványoknak; sajnálja, hogy a közös szabványosítási kezdeményezés és az Unió európai szabványosításra vonatkozó 2017. évi munkaprogramja nem fordít figyelmet a vizsgáló intézmények akkreditációjára és szabványaira, és felhívja a bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt a szempontot az új kezdeményezések javaslatánál;

8.  úgy véli, hogy a nyílt szabványoknak a szabványosítási folyamat nyíltságán, illetve a szabványok végrehajtása és használatra való fejlesztésén és elérhetőségén kell alapulniuk, az 1025/2012/EU rendeletnek és a WTO alapelveinek megfelelően; elismeri a Bizottságnak a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak ütemtervében is kifejezett szándékát a tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes (FRAND) és alapvető szabadalmak iránt; ösztönzi a Bizottságot, hogy az európai szabványügyi szervezetekkel és a nyílt forráskódú közösségekkel együtt vizsgálják meg a közös munka alkalmas lehetőségeit;

9.  hangsúlyozza, hogy az európai szabványosítási rendszernek hozzá kell járulnia az európai innovációhoz, fokoznia kell az Unió versenyképességét, meg kell erősítenie a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt helyét és elő kell mozdítania az állampolgárok jólétét; lényegesnek tartja ezért, hogy Európa megtartsa a nemzetközi szabványosítási rendszerben betöltött vezető szerepét, és hangsúlyozza az európai szabványok globális szinten való előmozdításának szükségességét a harmadik országokkal kötendő kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások során; kiemeli, hogy az európai szabványosítási rendszer az európai szabványügyi szervezetek által a harmadik országok szabványügyi szervezeteivel kötött partnerségi megállapodásokból is profitálhatnak, és megjegyzi, hogy az 1025/2012/EU rendelet 13. és 14. cikke már előre jelzi számos szabványkidolgozó szervezet bevonását a közbeszerzésbe az ikt-területen; azt ajánlja, hogy az európai szabványügyi szervezetek fontolják meg szorosabb együttműködés kialakítását harmadik országok nemzeti szabványügyi testületeivel, köztük a kísérő szabványügyi testületekkel, ahol lehetőség van az összehangolásra; ösztönzi a Bizottságot, a tagállamokat és az európai szabványügyi szervezeteket, hogy folytassák a munkát a globális szabványok kialakítása felé, figyelmet fordítva ugyanakkor a szabványok regionális kontextusára és relevanciájára a szabványosítási munka megkezdése előtt;

10.  rámutat, hogy a szabványosítás területén folytatott nemzetközi együttműködés átláthatóságot, hatékonyságot és következetességet mozdít elő, továbbá versenybarát környezet teremt az iparág számára – jó példa erre az ikt területére létrehozott, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) járműelőírások harmonizálásával foglalkozó világfóruma (WP.29);

11.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szervezetek által elfogadott szabványokat általában az 1025/2012/EU rendelet hatályán kívül dolgozzák ki, és javasolja, hogy az európai szabványügyi szervezetek csak az érdekeket képviselő csoportok – mint például a III. mellékletben felsorolt szervezetek – képviselete mellett zajló belső jóváhagyási eljárást követően támogassák azokat, különösen az európai jogszabályok végrehajtását támogató harmonizált szabványok esetében;

12.  úgy véli, hogy az európai szabványügyi szervezeteknek minden körülmények között inkluzív, fenntartható, biztonságos és jó minőségű szabványokat kell kidolgozniuk, amelyek biztosítják valamennyi érdekelt fél méltányos hozzáférését és kezelését, a lehető legkisebb hatást gyakorolnak a környezetre, és garantálják a személyes adatok és a magánélet megfelelő védelmét;

13.  alapvetően fontosnak véli a Bizottság és a tagállamok részvételét az európai iparban a nemzetközi szabványok európai szabadalom révén történő alkalmazásának elősegítése érdekében az 5G-technológiák meghatározásában és kiépítésében;

14.  sajnálja, hogy a nemzeti szabványok közti különbségek többek között a teherszállítási logisztikai ágazaton belül továbbra is akadályt jelentenek a belső piac számára, így felszólítja a Bizottságot és az európai szabványügyi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki megfelelő szabványokat annak érdekében, hogy szükség esetén nemzeti szinten harmonizálni tudják a feltételeket a belső piac előtti akadályok felszámolása céljából; hangsúlyozza e tekintetben a szabványok intermodális harmonizációjának szükségességét;

15.  rámutat továbbá arra, hogy a szabványosítás a piaci széttöredezettség megelőzésén túl jelentősen hozzájárulhat az adminisztratív terhek és a szállítási költségek csökkentéséhez minden vállalkozás és különösen a kkv-k esetében (pl. az e-dokumentumok révén) és megkönnyítheti az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását (pl. digitális menetíró készülék, elektronikus útdíjszedési rendszer);

16.  megállapítja, hogy az 1025/2012/EU rendelet javította az európai szabványosítási rendszer inkluzív jellegét, és ezáltal a kkv-k, a fogyasztók, a munkavállalók és a környezetvédelmi szervezetek aktív részvételét a szabványosítási folyamatban, és ösztönzi ennek folytatását annak érdekében, hogy biztosítva legyen mindenki megfelelő képviselete és részvétele a szabványosítási rendszerben, és ezáltal teljes mértékben ki tudja használni a szabványosításból származó előnyöket; felhívja a Bizottságot, az európai szabványügyi szervezeteket és a nemzeti szabványügyi testületeket, hogy azonosítsák e célkitűzés eléréséhez és a kihívásokkal – köztük az ismeretek hiányával – való szembenézéshez szükséges legjobb módokat, nagyobb támogatást nyújtva;

17.  üdvözli az ETSI által az egyszerű hozzáférés európai kkv-k számára történő biztosítása érdekében tett erőfeszítéseket, továbbá hosszú távú stratégiáját (2016–2021), amely konkrétan az ágazatközi együttműködésre irányul;

18.  elismeri, hogy a szabványok kidolgozásának sebessége javult, és emlékeztet arra, hogy meg kell találni az időben történő kidolgozás és a szabványok magas minősége közötti helyes egyensúlyt;

19.  úgy véli, hogy a szabványosítással foglalkozó közösségek körében fellelhető meglévő bevált gyakorlatokon kívül a szabványosítási rendszer átláthatóságát és elszámoltathatóságát tovább fokozhatja a nyilvánosság figyelmének ráirányítása a javasolt szabványokra, valamennyi érdekelt fél megfelelő és korai bevonása, valamint a szabványosításra irányuló kérelmek minőségének javítása;

20.  továbbá felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet és nyújtson segítséget a tagjelölt országoknak az arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy a meglévő szűk keresztmetszetek minimalizálása érdekében összehangolják szabványaikat az uniós szabványokkal;

Ikt-szabványok

21.  üdvözli az ikt-szabványosítási prioritásokról szóló közleményt, amely stratégiai megközelítést határoz meg az ikt-technológiák terén megvalósuló szabványosításra vonatkozóan, ugyanakkor felhívja a Bizottságot, hogy ismertesse egyértelműen a közlemény, illetve az ikt-szabványosítás gördülő terve, a „Szabványok a 21. század számára” elnevezésű csomag és az éves munkaprogram összehangolásának módját;

22.  megjegyzi, hogy a technológiák mostanában végbemenő konvergenciája, valamint a társadalom, a vállalkozások és a közszolgáltatások digitalizálódása nyomán elmosódnak az általános szabványosítás és az ikt-szabványosítás közötti hagyományos határok; úgy véli, hogy az ikt-szabványosítást egy európai digitális stratégia részévé kell tenni a méretgazdaságosság, költségvetési megtakarítások elérése és az európai vállalatok versenyképességének és innovációjának javítása érdekében, valamint az áruk és szolgáltatások ágazatokon és határokon átnyúló átjárhatóságának fokozása céljából, olyan önkéntes szabványok nyílt és versenyen alapuló gyorsabb meghatározása révén, amelyek könnyen alkalmazhatóak a kkv-k számára;

23.  hangsúlyozza, hogy az ikt-szabványosítással foglalkozó közösségen belül fokozottabb együttműködésre van szükség, különösen az európai szabványügyi szervek között, és felhívja utóbbiakat, hogy készítsenek közös éves munkaprogramot, amelyekben meghatározzák a közös érdekű horizontális területeket;

24.  hangsúlyozza, hogy a nyílt, önkéntes, inkluzív és konszenzusorientált szabványosítási folyamatok hatékony mozgatórugói az innováció, az összekapcsolhatóság és a technológiák alkalmazásának, és emlékeztet arra, hogy biztosítani kell az élvonalbeli technológiákhoz kapcsolódó megfelelő beruházásokat, szakértelmet és e technológiák fejlesztését, és támogatni kell a kkv-kat;

25.  sürgeti a Bizottságot, hogy kérje fel az európai szabványügyi szervezeteket, hogy járuljanak hozzá a magas minőségű, átjárható és nyílt szabványokhoz a széttöredezettség kezelése és széles körű elfogadásuk érdekében, és ismerjék el a meglévő ökoszisztémát és a különböző üzleti modelleket, amelyek támogatják a digitális technológiák fejlődését, mivel ez hozzájárul az ikt-értékláncok társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságához, valamint megerősíti a magánélet és a személyes adatok védelméhez fűződő közérdek melletti kötelezettségvállalást;

26.  hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van az ikt-ra vonatkozó szabványosítási politika piaci és szakpolitikai fejleményekhez való hozzáigazítására, mivel ezáltal elérhetőek az olyan fontos, kölcsönös átjárhatóságot igénylő európai szakpolitikai célok, mint például a hozzáférhetőség, a biztonság, az e-üzletvitel, az e-kormányzat, az e-egészségügy és a közlekedés; javasolja, hogy a Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek kezeljék prioritásként az 5G, a felhőalapú számítástechnika, a dolgok internete, az adat- és kibervédelem, valamint a vertikális ágazatok – köztük az összekapcsolt és automatizált vezetés és az intelligens közlekedési rendszerek, az intelligens városok, az intelligens energia, a korszerű gyártás és az intelligens lakókörnyezet – területeit;

27.  hangsúlyozza, hogy nyílt, átjárható ikt-ökoszisztémát kell létrehozni az öt kiemelt ikt-terület szabványai alapján, ösztönözve az értékteremtésen belüli versenyt, amelyben az innováció kiteljesedhet; úgy véli, hogy:

28.  elismeri, hogy a hatékony 5G kommunikációs hálózatok az interoperabilitás és a biztonság megteremtése terén kritikus módon függnek a közös szabványoktól, emlékeztet azonban arra, hogy a megbízható 5G hálózat alapja egy nagyon nagy kapacitású hálózat fejlesztése;

29.  megállapítja, hogy az adatközpontú gazdaság sikerének alapja a digitális szakadék és kirekesztés felszámolása érdekében a tágabb ikt-ökoszisztéma, magasan képzett szakértőkkel és szakképzett személyekkel;

30.  ösztönzi a Bizottságot, hogy készítsen statisztikákat annak érdekében, hogy jobban fel lehessen mérni a digitalizációnak és az ikt-nak a közlekedésre és az idegenforgalomra gyakorolt hatását;

31.  rámutat arra, hogy egyre több platform, csoportosulás, ülés és csatorna létezik az ikt-szabványok vonatkozásában; felhívja a Bizottságot, hogy észszerűsítse a szabványosítással foglalkozó platformok és koordinációs mechanizmusok számát, és az érdekelt felek által tett párhuzamos erőfeszítések elkerülése érdekében vonja be a szabványügyi szervezeteket az új kezdeményezésekbe; hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni a különböző szervezetek között az ikt-szabványokat és a szabványosítási prioritásokat, és sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb tájékoztassa az érdekelt feleket a folyamatban lévő kezdeményezések helyzetéről az információtechnológia területét érintő szabványok tekintetében;

32.  hangsúlyozza a digitalizáció gyors ütemű előrehaladását és a gazdaság fontos hajtóerejeként betöltött szerepét; hangsúlyozza a vertikális ágazatok hatékony digitalizálásának jelentőségét a kkv-k és főként a fogyasztók érdekében európai, nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint hogy a nemzetközi ikt-szabványosítás keretében aggályaikat megfelelően kell képviselni;

33.  támogatja a Bizottság olyan kezdeményezések megvizsgálására irányuló szándékát, mint a dolgok internetével kapcsolatos megbízható címke és tanúsítási rendszer, amely segít, hogy jobban meg lehessen bízni a személyes adatok védelmének szintjében és a dolgok internetével kapcsolatos eszköz végponttól végpontig terjedő biztonságában, mérhető és összehasonlítható besorolásokat nyújtva a dolgok internetével kapcsolatos eszközök vagy szolgáltatások működéséhez és használatához kapcsolódó lehetséges kockázatokról; úgy véli, hogy ezeket alkalmas környezetben kell fejleszteni, és ahol a dolgok internetével kapcsolatos eszközöknek hatása lehet a vonatkozó infrastruktúrára a kiberbiztonsági irányelvben meghatározott előírások alapján, amelynek a biztonsági előírások meghatározásának alapjául kell szolgálnia; megjegyzi, hogy az ilyen címkéknek tudniuk kell alkalmazkodni a jövőbeli technológiai változásokhoz, és figyelembe kell venniük adott esetben a globális szabványokat;

34.  kéri a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az ágazatközi, nyelveken átívelő szabványok előmozdításában és a magánéletet védő, megbízható és biztonságos szolgáltatások támogatásában;

35.  ennek jegyében támogatja konkrét és mérhető minimumkövetelmények meghatározását, amelyek tekintetbe veszik a dolgok internetével kapcsolatos eszközök vagy szolgáltatások hosszú távú fenntarthatóságát és megbízhatóságát, valamint az iparági szabvány szerinti számítógép-biztonsági és fenntarthatósági előírásokat; e listának magában kell foglalnia például az arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy a vásárlást követően egy bizonyos minimális időtartamig biztosított a frissítések elérhetősége, valamint a gyártó vagy a szolgáltató arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy a sebezhetőségek felfedezését és az azokról történő értesítést követően egy bizonyos időtartamig biztosítani fog frissítést; ennek céljából a Bizottságnak mérlegelnie kell az ágazati önszabályozás lehetőségét, figyelembe véve a szabványok és a technológiák ikt-ágazaton belüli fejlődési sebességét, valamint a fejlesztési és üzleti modellek sokféleségét, ideértve a nyílt forráskódot, a startupokat és a kkv-kat;

36.  tudomásul veszi a kiberbiztonságot érintő aggályokat és a közlekedési ágazatban felmerülő fenyegetettségek sajátosságait; sürgeti a Bizottságot, hogy a kiberbiztonságra vonatkozó előírásokról szóló, 2017 végéig elfogadandó ajánlások elfogadásakor – a közlekedési ágazat kiberbiztonságára vonatkozó átfogó stratégia felé tett első lépésként – foglalkozzon ezekkel a kérdéskörökkel;

37.  megjegyzi, hogy az ikt-szabványosítás a közlekedéshez és a turizmushoz fűződő szolgáltatások, valamint a multimodális közlekedési szolgáltatások javára fog válni; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szabványügyi szervezetekkel együtt fektessen nagyobb hangsúlyt erre a fejlesztésre az ikt-szabványosítás kiemelt cselekvési tervének végrehajtása során, és különösen arra, hogy vizsgálja meg a szabványosítás szerepét az idegenforgalmi ágazat technológiai változásainak és újonnan kialakuló üzleti modelljeinek támogatásában; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon mielőbbi intézkedéseket az integrált intelligens jegyértékesítési rendszerek és tájékoztatási szolgáltatások, valamint az új mobilitási koncepciók, például a „mobilitás mint szolgáltatás” (MaaS) előmozdítása érdekében;

38.  megjegyzi, hogy az internet, az elektronikus bankolás, a közösségi hálózatok és az e-egészségügyi kezdeményezések fokozódó használatával az emberekben egyre több aggály merül fel a biztonságot és a személyes adatok védelmét illetően, és hogy az ikt-szabványoknak tükrözniük kell az egyének személyes adatok feldolgozásával és ezen adatok szabad mozgásával kapcsolatos védelmének elvét;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy az ikt-szabványosítás prioritásai közé vegye fel a gyártás digitális integrációját, és ösztönzi nyílt szabványok kidolgozását a kommunikációs protokoll, valamint a gyártóberendezések digitális integrációjához szükséges adatformátumok vonatkozásában, biztosítva ezáltal a gépek és eszközök közötti teljes körű átjárhatóságot;

40.  tudatában van bizonyos, különösen az ikt-val és a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakkal kapcsolatos aggályoknak, és elismeri, hogy a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó erőteljes és észszerű politika bátorítani fogja a beruházásokat és az innovációt, továbbá megkönnyíti az egységes digitális piac és az új technológiák terjedését, különös tekintettel az 5G elterjesztésére és a dolgok internetével kapcsolatos eszközökre, mivel azok nagymértékben támaszkodnak a szabványosításra; hangsúlyozza, hogy feltétlenül fontos fenntartani a kiegyensúlyozott szabványosítási keretet és a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakkal kapcsolatos – tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes engedélyezési feltételekre mint módszerre („FRAND-kötelezettségvállalás”) alapozott – hatékony szabadalmaztatási gyakorlatokat, gondot fordítva a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak jogosultjai és potenciális hasznosítói jogos érdekeinek kezelésére, gondoskodva arról is, hogy a szabványosítási folyamat olyan egyenlő versenyfeltételek mellett menjen végbe, amelyek lehetővé teszik, hogy a legkülönbözőbb méretű vállalkozások – köztük a kkv-k – kölcsönösen előnyös módon együtt tudjanak működni. bátorítja a Bizottságnak a digitális komponensek közötti átjárhatóság biztosítására irányuló törekvéseit, melyek lehetővé tennék a különféle szabadalmi megoldások és üzleti modellek igénybevételét;

41.  sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul ismertesse a FRAND-elvek köré épülő (vagyis tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes feltételeket biztosító) méltányos, hatékony és alkalmazható engedélyezési módszertan fő elemeit, figyelembe véve a szabványok (beleértve a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakat) jogtulajdonosainak és hasznosítóinak érdekeit, a beruházások tisztességes megtérülését és a fenntartható nyílt szabványosítási folyamatban kifejlesztett technológiák széles körű elérhetőségét; felkéri a Bizottságot, hogy a szabadalmakkal kapcsolatos jogsértések megelőzése, valamint a hatékony vitarendezés érdekében vegye figyelembe az Európai Unió Bírósága által a C-170/13. sz. Huawei kontra ZTE ügyben hozott ítéletet, amely egyensúlyt teremt a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak jogosultjai és a szabványok hasznosítói között; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy javítsa a szabadalom körére vonatkozó információk meghatározását, gondot fordítva a kkv-k és a nagyvállalatok közötti információs aszimmetriával kapcsolatos kérdések rendezésére, növelve a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakra vonatkozó nyilatkozatok átláthatóságát és javítva a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak termékekre történő alkalmazását érintő információk minőségét; véleménye szerint a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak kidolgozóinak díjazását méltányos, arányos és megkülönböztetésmentes feltételek, valamint átlátható, észszerű, kiszámítható és fenntartható jogdíjak alapján kell megállapítani, kivéve, ha azok úgy döntenek, hogy a szabvány esetében jogdíjmentes engedélyezést biztosítanak; elismeri ugyanakkor, hogy széles körben használatosak más különböző üzleti modellek is – köztük a jogdíjmentesség vagy nyílt forráskódú szoftver alkalmazása –,és ennek megfelelően a jogalkotás és a viták során továbbra is el kell ismerni valamennyi piaci ágazat és szellemitulajdonjog-tulajdonos jogát valamennyi modell felhasználására;

42.  megjegyzi, hogy a hozzáadott értéket és munkahelyeket teremtő, dinamikus ökoszisztéma biztosításához a nyomon követésre vonatkozóan bizonyítékalapú megközelítésre, illetve az engedélyezési keret további fejlesztésére van szükség;

43.  kéri a Bizottságot, hogy félévenként tegyen közzé jelentést az alábbiakra vonatkozó tényleges esetekről: a) a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak legalább 18 hónapig tartó, engedély nélküli tényleges felhasználása (azaz jogsértés); b) a szabványokhoz való hozzáférést érintő, FRAND-kötelezettségvállalásoknak való szisztematikus meg nem felelés miatti ügyek;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy zárja le a tudományos felhő iránti „érzékelt igénnyel” kapcsolatos vitákat, és a tagállamokkal szorosan együttműködve hozzon azonnali intézkedést az európai nyitott tudományos felhő vonatkozásában, amelynek zökkenőmentesen kell integrálnia a különféle tudományos területeken már meglévő hálózatokat, adatokat és nagy teljesítményű számítástechnikai rendszereket, valamint e-infrastrukturális szolgáltatásokat, egy közös szakpolitikákat és ikt-szabványokat magában foglaló keretrendszerben működve;

Európai szabványok a 21. század számára

45.  üdvözli a Bizottság „Szabványok a 21. század számára” elnevezésű szabványosítási csomagját, és úgy véli, hogy a szabványosítási rendszert átláthatóbbá, nyíltabbá és inkluzívabbá kellene tenni a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k aggodalmainak teljes figyelembevétele érdekében;

46.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem konzultáltak vele a csomag elfogadását megelőzően, és sürgeti az európai intézményeket, hogy a különböző kezdeményezéseket hangolják össze egy egységes, holisztikus stratégiai munkaprogram keretében, ily módon elkerülve az intézkedések és politikák közötti átfedéseket; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága fontos szerepet játszhat a Bizottság megbízásából kialakított harmonizált szabványok nyilvános ellenőrzése terén;

47.  felszólít az Unió éves munkaprogramjának fokozott megerősítésére, következetességére és pontosságának javítására;

48.  hangsúlyozza, hogy az Unió következő éves munkaprogramjának konkrétan foglalkoznia kell az ikt- és nem ikt-szabványrendszerek összehangolására, a különböző nemzeti szabványügyi testületek szabályainak koordinációjára és az európai szabványügyi szervezetek inkluzív jellegének az 5. cikkben mellékletben meghatározott érdekelt felek szerepére fordított nagyobb figyelem révén történő javítására irányuló intézkedésekkel;

49.  hangsúlyozza az intézményközi párbeszéd jelentőségét az Unió éves munkaprogramjának előkészítése szempontjából, és ösztönzi az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy még a munkaprogram elfogadását megelőzően vonják be az összes érdekelt felet egy éves szabványosítási fórum keretében a szabványosítási folyamat új területeiről, aktuális kihívásairól és szükséges javításairól folyó eszmecserébe;

50.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fektessenek bele a nemzeti szabványosítási stratégiákba, amelyek a közszférát, a szabványügyi testületeket, az érdekelt társadalmi szereplőket, a kkv-kat és a tudományos köröket is segíthetik és ösztönözhetik nemzeti szinten a tekintetben, hogy egyedi szabványügyi cselekvési terveket dolgozzanak ki és hajtsanak végre;

51.  üdvözli a közös szabványosítási kezdeményezést, továbbá azt javasolja, hogy a Parlamentet is kérjék fel a kezdeményezésben való aktív részvételre, és hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű köz-magán társulások szabályait minden érdekelt félnek be kell tartania, ideértve az uniós intézményeket is; felhívja a Bizottságot, hogy töltsön be vezető szerepet a közös szabványosítási kezdeményezés legfontosabb fellépéseinek és ajánlásainak végrehajtásában, és 2017 végéig tegyen jelentést a Parlamentnek az elért előrehaladásról;

52.  üdvözli a közös szabványosítási kezdeményezéssel összefüggésben született kötelezettségvállalást egy, a szabványok gazdasági és társadalmi hatásáról szóló tanulmány elkészítésére, a szabványok esetében kitérve az életminőséggel kapcsolatos és a társadalmi hatásra, valamint a munkavállalói viszony kérdéseire is; felhívja a Bizottságot, hogy e tanulmányt mennyiségi és minőségi adatok alapján dolgozzák ki, valamint elemezzék mind a szabványosítási folyamat üzleti modelljét, mind a harmonizált szabványok könnyen hozzáférhetővé tételének különböző pénzügyi modelljeit, beleértve a lehetőségeket és a kihívásokat;

53.  hangsúlyozza, hogy a szabványosítást egyre inkább elismerik mint a kutatás és a fejlesztés fontos elemét, és hogy fontos szereppel bír a kutatás és a piac közötti szakadék áthidalásában, előmozdítja a kutatási eredmények terjesztését és kiaknázását, továbbá megteremti a további innováció alapját;

54.  kéri a Bizottságot a kutatási és fejlesztési beruházások és az európai szabványosítás ösztönzése érdekében olyan politikák elfogadására, amelyek megszüntetik az innovatív ágazatokban fennálló túlzott mértékű akadályokat; megállapítja, hogy a vertikális iparágaknak ki kell dolgozniuk saját szabványosítási ütemtervüket olyan iparágvezérelt folyamatok keretében, amelyek a közös szabványok kialakítására irányuló határozott szándék esetén globális szabványokká válhatnak; úgy véli, hogy az uniós szabványügyi szerveknek különleges szerepet kell betölteniük ebben a folyamatban;

55.  sürgeti a közös kezdeményezésben részt vevő feleket, hogy a kutatást és az innovációt jobban hangolják össze a szabványosítási prioritásokkal;

56.  úgy ítéli meg, hogy az innováció és a technológiai fejlődés fellendítésének a nyílt tudás és a nyílt engedélyek a legjobb eszközei; arra ösztönzi az uniós finanszírozásban részesülő kutatóintézeteket, hogy a szabványosításban játszott szerepük bővítése érdekében használjanak nyílt szabványokat és nyílt engedélyeket;

57.  támogatja a szabványalkotás és a kutatói közösségek közötti szinergia javítására és a szabványoknak a kutatási projektek korai szakaszában történő előmozdítására irányuló fellépéseket; ösztönzi a nemzeti szabványügyi testületeket, hogy mozdítsák elő a szabványosítást a kutatóknál és az innovációs körökben, ideértve az illetékes kormányzati szervezeteket és finanszírozó ügynökségeket, és javasolja egy külön szabványügyi fejezet kidolgozását a Horizont 2020 program keretében;

58.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szolgáltatási szabványok tükrözzék a gazdaság fokozódó szolgáltatásorientáltságát, és kidolgozásuk célja a szolgáltatások biztonságának és minőségének javítása, valamint a fogyasztók szempontjából a legnagyobb kárt jelentő területek fontossági sorrendjének megállapítása legyen, a hatályos nemzeti szabályozási előírások sérelme nélkül, különös tekintettel a munkajog rendelkezéseire, a kollektív szerződésekre és tárgyalásokra; elismeri továbbá, hogy a szolgáltatási szabványok gyakran nemzeti sajátosságokat tükröznek, és hogy fejlődésük a piaci igényekhez, a fogyasztók érdekeihez és a közérdekhez kapcsolódik; hangsúlyozza, hogy az európai szolgáltatási szabványok kidolgozásának hozzá kell járulnia a belső szolgáltatási piac működéséhez, növelve az átláthatóságot, a minőséget és a versenyképességet, valamint előmozdítva a versenyt, az innovációt és a fogyasztók védelmét;

59.  rámutat, hogy az európai szabványosítási folyamatnak ki kell térnie azokra a szabványokra is, amelyek elősegítik, hogy a szállítási és közlekedési szolgáltatások könnyebben hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élők és az idősebbek számára;

60.  úgy véli, hogy a gyorsan változó világ és a megnövekedett technikai összetettség az 1025/2012/EU rendelet által elismert szabványügyi szervezetek közé nem tartozó, specifikációk kidolgozására szolgáló szabványok és platformok számbeli növekedését eredményezik, valamint ma nagyobb az igény kkv-k és mikrovállalkozások bevonására; hangsúlyozza, hogy támogatni kell azokat az intézkedéseket, amelyek javítják a kkv-k hozzáférését a szabványok fejlesztésére és használatára irányuló eszközökhöz;

61.  hangsúlyozza, hogy fontos a platformok és adatbázisok európai szintű összekapcsolása, amellyel javítható a hálózatok és a rendszerek átjárhatósága;

62.  úgy véli, hogy az ikt-szabványosítás a termékkövetelmények meghatározása mellett az innovatív technológiák fejlesztésére is kiterjed;

63.  hangsúlyozza, hogy az egységes (műszaki) mechanizmusok hozzájárulnak a fejlesztési, gyártási és hitelesítési költségek csökkentéséhez és a párhuzamosságok elkerüléséhez;

64.  hangsúlyozza, hogy Európa népességének elöregedése miatt a szabványok kidolgozása során szisztematikusan be kell építeni az idősek és a fogyatékossággal élő, valamint a társadalom más kiszolgáltatott tagjainak igényeit, ami megfelelő eszköz annak elősegítéséhez, hogy az európai társadalom aktív és egészséges legyen, és a termékek és szolgáltatások hozzáférhetőbbé váljanak az emberek számára;

65.  rámutat arra, hogy a közlekedési és idegenforgalmi ágazat innovációiban óriási lehetőség rejlik és az innovációk kedvező hatással vannak a társadalomra és az uniós vállalkozásokra, különösen a kkv-kre és az induló vállalkozásokra, és kitart amellett, hogy szükség van új – lehetőség szerint több területet átfogó – szabványok kialakítására és a szabványosítás folytatására annak érdekében, hogy a digitalizálás terén megfelelően tudják megvalósítani az uniós kezdeményezéseket, például a kooperatív intelligens közlekedési rendszereket (a C-ITS), valamint az európai műholdas navigációs rendszereken (Galileo és EGNOS) belüli közlekedési alkalmazások fejlesztését;

Európai szabványügyi szervezetek

66.  üdvözli az európai szabványügyi szervezetek által játszott szerepet, ugyanakkor további kezdeményezéseket sürget e szervezetek nyitottságának, hozzáférhetőségének és átláthatóságának javítására, valamint javasolja, hogy munkájukat vezessék európai érdekek;

67.  elismeri, hogy a nemzeti felhatalmazás elve alapvető fontosságú az európai rendszer számára, ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy az egyes országok között eltérések vannak az erőforrások, a technikai szakértelem és az érdekelt felek részvétele terén, valamint javasolja a nemzeti delegációk munkájának kiegészítését;

68.  elismeri annak jelentőségét, hogy időben elkészüljenek a szabványok, és harmonizált szabványok esetén az Európai Unió Hivatalos Lapja (HL) hivatkozzon azokra; tisztában van vele, hogy a HL-ben egyre kevesebbszer említenek szabványokra való hivatkozásokat, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki az ennek hátterében álló okokat és találjon rájuk megoldást, valamint szüntesse meg a felesleges akadályokat; ajánlja e tekintetben a Bizottság szakértőinek és az új megközelítéssel foglalkozó tanácsadók fokozottabb bevonását a szabványosítási folyamatba, és felhívja a Bizottságot, hogy az európai szabványügyi szervezetekkel karöltve dolgozzon ki szabványügyi értékelési iránymutatásokat a Bizottság különböző osztályai, az európai szabványügyi szervezetek és az új megközelítéssel foglalkozó tanácsadók részére a szabványok koherens értékelése céljából;

69.  megismétli, hogy egy átlátható és hozzáférhető jogorvoslati mechanizmus növeli az európai szabványügyi szervezetekbe és a szabványosítási folyamatokba vetett bizalmat;

70.  ösztönzi az új információs és kommunikációs technológiák használatát a szabványosítási folyamatok hozzáférhetőségének és átláthatóságának javítása érdekében, ideértve például a CEN-CENELEC kkv-k számára kidolgozott e-oktatási eszközét; síkra száll amellett, hogy a digitális eszközök használata elősegítheti az érdekelt felek részvételét a szabványok kidolgozásában, és információkkal szolgálhat az elkövetkező, a folyamatban lévő és a lezárt szabványosítási tevékenységekről;

Stratégiai ajánlások

71.  felhívja a Bizottságot, hogy az éves szabványosítási fórum révén javítsa az európai intézmények, az európai szabványügyi szervezetek, a nemzeti szabványügyi testületek és valamennyi érdekelt szervezet közötti szinergiákat és koordinációt, egyidejűleg elismerve a szabványok nemzetközi összefüggéseit is; elismeri és támogatja, hogy a szabványok túlnyomó részét önként, piaci és fogyasztói igényekre reagálva dolgozzák ki;

72.  felszólít az 1025/2012/EU rendelet szigorú végrehajtására a III. mellékletben meghatározott szervezetek elismerése tekintetében, valamint a rendelet 24. cikke szerinti jelentések közzétételére;

73.  sürgeti a Bizottságot a III. mellékletben meghatározott szervezetekre vonatkozó feltételek teljes harmonizálására, valamint arra, hogy számolja fel az e szervezetek szabványosításban való hatékony részvételét gátló tényleges akadályokat;

74.  javasolja, hogy a III. mellékletben meghatározott szervezetek tagi státuszát, jogait és kötelezettségeit – jogorvoslati jog, a konzultációs hatáskör, a véleménynyilvánítás joga a szabványok elfogadása előtt, a műszaki bizottságokhoz és a munkacsoportokhoz való hozzáférés – az európai szabványügyi szervezeteken belül vizsgálják felül annak megállapítása céljából, hogy megfelelnek-e az 1025/2012/EU rendelet követelményeinek;

75.  felhívja az európai szabványügyi szervezeteket annak biztosítására, hogy az ISO és a CEN közötti Bécsi Egyezmény, valamint az IEC és a CENELEC közötti Frankfurti Egyezmény ne gátolja meg vagy veszélyeztesse a III. mellékletben meghatározott szervezetek és nemzeti szabványügyi testületek részvételét a szabványosítási folyamatban;

76.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő és biztosítsák a megfelelő finanszírozást a szükséges infrastruktúrák kialakításához, többek között korszerűsítés, átalakítás és felújítás révén, hogy az uniós szabványok által elfogadott új technológiák (pl. alternatív üzemagyagok infrastruktúrája) meghonosodhassanak a piacon, tiszteletben tartva a biztonsági, egészségügyi és környezetvédelmi előírásokat; kiemeli, hogy az infrastruktúra hosszú távú befektetés, ezért a szabványosításnak a lehető legnagyobb mértékű átjárhatóságot kell biztosítania az újabb technológiai fejlesztések és alkalmazások lehetővé tétele érdekében;

77.  felhívja a Bizottságot a szabványokkal kapcsolatos könnyen használható, egységes hozzáférési pontok – az európai szabványügyi szervezetekkel és a nemzeti szabványügyi testületekkel közösen történő – kialakítására, amelyek segítséget és információt tudnak nyújtani a szabványok felhasználóinak a rendelkezésre álló szabványok és azok általános előírásai kapcsán, valamint segíthetnek nekik megtalálni az igényeiknek leginkább megfelelő szabványokat, és iránymutatást adnak a szabvány alkalmazását illetően; ajánlja továbbá tájékoztató és oktatási célú kampányok szervezését nemzeti és uniós szinten a szabványok szerepének előmozdítása érdekében, és ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti oktatási rendszereikbe vegyenek fel vonatkozó szabványügyi szakképzéseket;

78.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki technológiafigyelő tevékenységeket azon jövőbeli K+F-eredmények azonosítására, amelyeknek a szabványosítás esetlegesen a javára válhat, valamint segítse elő a K+F piaci térnyeréséhez és működéséhez szükséges információ áramlását és átláthatóságát, valamint ezzel összefüggésben segítse elő könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát értékelési mechanizmusok biztosítását az interneten keresztül;

79.  javasolja, hogy a nemzeti szabványügyi testületek vizsgálják meg, lehetséges-e olyan mértékű hozzáférést biztosítani a szabványokhoz, hogy a szabványok felhasználója értékelni tudja a szabvány relevanciáját; nyomatékosan ajánlja, hogy a nemzeti szabványügyi testületek és az európai szabványügyi szervezetek a szabványok díjszintjeinek meghatározásakor vegyék figyelembe a kkv-k és a nem kereskedelmi célokat követő érdekelt felek szükségleteit;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen európai jegyzéket, amely az Unió valamennyi hivatalos nyelvén felsorolja a meglévő európai szabványokat, információkkal szolgálva az európai szabványügyi szervezetek folyamatban lévő szabványosítási tevékenységeivel, a fennálló szabványosítási megbízatásokkal, az előrehaladással és a hivatalos kifogásokra vonatkozó határozatokkal kapcsolatban is;

81.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a nemzetközi ikt-szabványosítási fejleményeket, és az európai szabályozási modell és érdekek előmozdítása érdekében szükség esetén támogassa vezető európai érdekelt felek részvételét a nemzetközi szabványügyi testületekben és stratégiai fontosságú szabványosítási projektekben; ösztönzi a több érdekelt felet tömörítő ikt-szabványosítási platform felhasználását az európai szabványügyi szervezetek és nemzetközi ikt-szabványosítási testületek összefogására;

82.  ösztönzi az ipari szerkezeti referenciamodell 4.0 Unió általi elfogadását az európai ipar digitalizálása céljából;

83.  felszólítja a tagállamokat, hogy a közbeszerzési eljárások során alkalmazzák az európai ikt-szabványokat a közszolgáltatások javítása és az innovatív technológiák támogatása érdekében; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a szabványok alkalmazása nem eredményezhet további akadályokat különösen a közbeszerzési eljárásokban részt venni kívánó kisvállalkozások számára;

84.  felhívja az uniós intézményeket, a nemzeti kormányokat és az európai szabványügyi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki képzési iránymutatásokat a politikai döntéshozók számára, ily módon megkönnyítve számukra a különböző részlegek és intézmények által használt eltérő munkamódszerekből fakadó következetlenségek megszüntetését, valamint alakítsanak ki szabványosítási kultúrát és nyújtsanak tájékoztatást a szabványokhoz kapcsolódó folyamatok működéséről és arról, hogy mikor lehet azokat használni;

o
o   o

85.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 70. E, 2012.3.8., 56. o. (2) https://ec.europa.eu/info/european-commissions-open-source-strategy_en

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a fedezett kötvények páneurópai keretének létrehozásáról (2017/2005(INI))

P8_TA(2017)0279 A8-0235/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) „Fedezett kötvények: ajánlások a fedezett kötvényekre vonatkozó keretszabályozások összehangolására az Unióban” című, 2016. december 20-i jelentésére (EBA-Op-2016-23),

–  tekintettel a fedezett kötvények uniós helyzetéről szóló, 2015. szeptember 30-i európai bizottsági konzultációs dokumentumra és „A fedezett kötvényekről szóló nyilvános konzultációhoz való hozzászólások összefoglalója” című, dátum nélküli európai bizottsági dokumentumra,

–  tekintettel a „Fedezett kötvényekre vonatkozó tőkekövetelmények” című, az 575/2013/EU rendelet 503. cikke alapján készült, 2015. október 20-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0509),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) fedezett kötvényekre vonatkozó kedvezményes tőkekövetelményekről szóló, 2014. július 1-jei véleményére (EBA/Op/2014/04),

–  tekintettel az EBH 2014. július 1-jei jelentésére „A fedezett kötvényekre vonatkozó uniós keretszabályozások és tőkekövetelmények: válasz a Bizottság 575/2013/EU rendelet 503. cikkére és az Európai Rendszerkockázati Testület hitelintézetek finanszírozásáról szóló, 2012. decemberi E. ajánlására vonatkozó, 2013. decemberi tanácsadási felhívására (ESRB/12/2)” című dokumentumról,

–  tekintettel az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK irányelvnek a letétkezelői funkciók, a javadalmazási politikák és a szankciók tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. július 23-i 2014/91/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: ÁÉKBV-irányelv), és különösen annak 52. cikke (4) bekezdésére,

–  tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: tőkekövetelmény-rendelet) és különösen annak 129. cikkére,

–  tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), különösen annak 44. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az elszámolási kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2015. augusztus 6-i (EU) 2015/2205 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(4) 1. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az elszámolási kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2016. június 10-i (EU) 2016/1178 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(5) 1. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2014. október 10-i (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0235/2017),

A.  mivel a fedezett kötvényeket a korábbi tapasztalatok alapján alacsony nemteljesítési ráták és megbízható kifizetések jellemzik, továbbá az európai jelzáloghitelek mintegy 20%-át finanszírozzák, és több mint 2000 milliárd EUR összegű kötelezettséget képviseltek 2015-ben Európában; mivel a világon a fedezett kötvények mintegy 90 %-át kilenc európai ország bocsátotta ki;

B.  mivel a fedezett kötvények kulcsszerepet játszanak a hitelintézmények finanszírozásában, különösen a válság alatt; mivel a fedezett kötvények megőrizték a biztonság és a likviditás magas szintjét a pénzügyi válság alatt, ami a nemzeti szabályozás színvonalának köszönhető; mivel a 2008 és 2014 között bekövetkezett, a fedezett kötvények árai közötti növekvő tagállami különbségek nem a piaci széttöredezettség bizonyítékai, hiszen az árkülönbségek szorosan kapcsolódtak az államkötvények árai közötti különbségekhez, és csupán a fedezeti összetevőkben (cover pool) rejlő kockázatokat tükrözték; miközben a fedezett kötvények tagállamonkénti árainak kockázatra való megfelelő érzékenysége bizonyíték a jól működő és jól integrálódott piacokra;

C.  mivel az európai fedezett kötvények piacán jelentős a határon átnyúló befektetések mértéke; mivel a fedezett kötvények kellően sokszínű befektetői bázissal rendelkeznek, ahol a bankok vezető szerepet töltenek be (2009 és 2015 között mintegy 35%-os volt a piaci részesedésük); mivel az eszközkezelők, biztosítótársaságok és nyugdíjalapok piaci részesedése csaknem 20 százalékponttal csökkent, és azt gyakorlatilag a Központi Bank nagyobb mértékű beruházásai vették át a fedezett kötvényekben;

D.  mivel a fedezett kötvények vonzó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, hiszen – a fedezeti összetevők fedezeti szintjéig – ki vannak zárva a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) 44. cikke szerinti hitelezői feltőkésítésből; mivel a tőkekövetelményekről szóló rendelet (CRR) 129. cikkének megfelelő fedezett kötvények kedvezményes kezelésben részesülnek a kockázati súlyt illetően;

E.  mivel a bankok részéről azért is oly nagy a kereslet a fedezett kötvények iránt, mert a likviditásfedezeti mutatóról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet kedvezményes szabályozási kezelést biztosít a fedezett kötvényeknek, amely rendelet lehetővé teszi a bankoknak, hogy a fedezett kötvényeket akkor is belefoglalják a likviditási tartalékukba, ha azok a bázeli szabályok szerint nem számíthatók be a likviditásfedezeti rátába;

F.  mivel a fedezettkötvény-programok bizonyos feltételek mellett mentesülnek az alapletétre vonatkozó azon követelmények alól, amelyek a származtatott ügyletek partner-hitelkockázattal szembeni védelmére szolgálnak;

G.  mivel nemzeti döntésre a fedezett kötvények mentesülhetnek az uniós nagykockázati tőkekövetelmény alól;

H.  mivel a túlfedezeti követelmények miatt a megterhelt eszközök káros hatással vannak a biztosíték nélküli bankhitelezők pozícióira, ám az elkülönített fedezeti összetevők révén történő adósságfinanszírozás elvének nincs ilyen negatív hatása; mivel a jóval 100% alatti hitelfedezeti aránnyal rendelkező ilyen műveletek általában olyan mértékben javítják a biztosíték nélküli bankhitelezők pozícióit, hogy nincs szükség e tartalékokra a fedezeti összetevőkkel szembeni követelések kielégítéséhez;

I.  mivel a fedezett kötvények számos bank mérlegében fontos helyet foglalnak el az eszközök között; mivel a pénzügyi stabilitás szempontjából alapvető fontosságú, hogy ezen eszközök maximális mértékben biztonságosak és likvidek maradjanak, mivel ezt a célkitűzést nem áshatja alá a fedezett kötvények olyan innovációja, amely lehetővé teszi a kibocsátók számára, hogy a saját belátásuk szerint ruházzanak át kockázatot a befektetőkre;

J.  mivel a feltételes futamidő-hosszabbítású fedezett kötvények (soft bullet (egyösszegű előtörlesztés) és feltételes közvetett (pass-through) struktúrák) kibocsátása évi 8%-ról 45%-ra emelkedett 2016 áprilisában; mivel az ilyen opciók csökkentik a likviditási kockázatot a nem megfelelő fedezeti összetevőkben, csökkentik a túlfedezeti követelményeket, és segítenek elkerülni a kényszerkiárusításokat; mivel azonban a futamidő meghosszabbítása a kibocsátó kockázatát a befektetőre ruházza át; mivel kedvezményes szabályozási kezelésben csak a különösen biztonságos hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat szabad részesíteni;

K.  mivel az uniós jog nem határozza meg pontosan a fedezett kötvények fogalmát;

L.  mivel a fedezett kötvények piaca nem túl virágzó azokban a tagállamokban, ahol ilyen kötvények kibocsátásának nincs nemzeti hagyománya, vagy ahol a növekedésüket országkockázat vagy nehéz makrogazdasági feltételek korlátozzák;

M.  mivel elismertek a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti keretszabályozások közötti nagyfokú eltérések, különösen az olyan technikai aspektusokat illetően, mint a nyilvános ellenőrzés szintje;

N.  mivel a fedezett kötvényekre vonatkozó uniós keretet a legmagasabb normákkal kell felvértezni;

O.  mivel számos igen sikeres példa van a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti keretszabályozásokra, amelyek történelmi és jogi tényezőkön alapulnak, és részben a nemzeti jogszabályokba ágyazottak; mivel e nemzeti keretszabályozások alapvető jellemzői megegyeznek, különösen a kettős fedezet, az alacsony kockázatú eszközökkel rendelkező fedezeti összetevők elkülönítése és a speciális állami felügyelet terén; mivel hasznos lehet ezen elvek kiterjesztése más típusú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra is;

P.  mivel a harmonizációt nem szabad uniformizáló megközelítésre alapozni, hiszen ez a termékválaszték komoly csökkentését válthatja ki, és negatívan befolyásolhatja az eddig jól működő nemzeti piacokat; mivel a harmonizációnak tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét;

Q.  mivel a piaci szereplők kezdeményezéseket hoztak a fedezett kötvények piaca fejlesztésének elősegítésére, ilyen például a 2013-ban létrehozott „fedezettkötvény-címke” (Covered Bond Label) és az Összehangolt Átláthatósági Sablon (Harmonised Transparency Template) ;

R.  mivel felügyeleti felülvizsgálatot követően az EBH meghatározta a fedezett kötvények kibocsátásának és felügyeletének bevált gyakorlatait, és megvizsgálta, hogy a nemzeti keretszabályozások mennyire felelnek meg e gyakorlatoknak;

S.  mivel a Bizottság nyilvános konzultációját követően az érdekelt felek nagy többsége ellenezte a teljes harmonizációt, a befektetők pedig hangsúlyozták a változatos termékskála értékét; mivel az érdekelt felek óvatosan támogatják az uniós jogszabályt, azzal a feltétellel, hogy az elveken alapuljon, és a meglévő keretszabályozásokra építkezzen, tiszteletben tartva különösen a nemzeti keretszabályozások jellegzetességeit;

Általános észrevételek és álláspontok

1.  hangsúlyozza, hogy a belföldi és határokon átnyúló, fedezett kötvényekbe történő befektetések a jelenleg hatályos jogi keretben jól működtek eddig az uniós piacokon; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartania a szilárd és biztonságos termékek változatosságát,

2.  rámutat, hogy a nemzeti modellek harmonizálása vagy azoknak egy európai modellel történő helyettesítése nem szándékolt kedvezőtlen következményekkel járhat a piacokra nézve, amelyek jelenlegi sikere a fedezett kötvényekről szóló, nemzeti jogszabályokba beágyazott szabályozáson múlik; ismételten hangsúlyozza, hogy egy integráltabb európai keretnek olyan elvi alapú megközelítésre kell korlátozódnia, amely meghatározza a célokat, de a módszerek és eszközök meghatározását a nemzeti jogba történő átültetésre bízza; hangsúlyozza, hogy e keretnek magas minőségű normákon kell alapulnia és figyelembe kell vennie a bevált piaci gyakorlatokat a jól működő nemzeti rendszerekre építkezve, azok megzavarása nélkül; hangsúlyozza, hogy a fedezett kötvények bevált gyakorlatokhoz igazított új európai kerete a kezdő piacok referenciaértéke kell legyen, és növelnie kell a fedezett kötvények minőségét;

3.  felhív olyan uniós irányelv kidolgozására, amely egyértelműen különbséget tesz a fedezett kötvények jelenlegi két típusa között:

hangsúlyozza, hogy a prémium fedezett kötvényeknek továbbra is szabályozói kedvezményben kell részesülniük az általános fedezett kötvényekhez képest, és az általános fedezett kötvényeknek szabályozói kedvezményben kell részesülniük a fedezett adósságkötelezvény más formáival szemben; elismeri az ÁÉKBV-előírásoknak megfelelő értékpapírok potenciálját a tőkepiaci unió célkitűzéseinek elérése érdekében;

4.  felhívja a tagállamokat a fedezettkötvény-címke védelmére, biztosítva a nemzeti jogszabályokban, hogy a fedezett kötvények nagyfokú likviditással rendelkező és közel kockázatmentes hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok legyenek; határozottan javasolja, hogy az államkötvényeknél és jelzáloghiteleknél jelentősen nagyobb kockázatú eszközökkel fedezett hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok (pl. nem államilag támogatott infrastrukturális beruházások vagy kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtott hitelek) ne a „fedezett kötvények” kategóriába tartozzanak, hanem adott esetben a „biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek” kategóriába; támogatja azt az elvet, hogy a prémium és általános fedezett kötvények fedezeti összetevői teljes mértékben olyan hosszú távú eszközökből álljanak, amelyek értékelhetőek és visszavehetőek;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy az irányelvbe foglalja bele egy, a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozó jogi keret elveit, mint pl. a kettős fedezetre, a speciális állami felügyeletre, a csődvagyontól való elkülönítésre és az átláthatóságra vonatkozó követelmények; felhívja a tagállamokat ezen alapelvek nemzeti jogszabályokba és a csődeljárásaikba való integrálására; hangsúlyozza, hogy a fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek szilárd jogi kerete az utóbbiakat átláthatóbbá, likvidebbé és költséghatékonyabbá tenné, mint a szerződéses megállapodásokat használó értékpapírok; rámutat, hogy ez hozzájárulhatna, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek kockázatosabb tevékenységeket is finanszírozzon, mint például a kkv-hitelek, a fogyasztói hitelek vagy a kormánygarancia nélküli infrastrukturális beruházások; megjegyzi, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre nem vonatkozna a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv 44. cikkében meghatározott hitelezői feltőkésítés eszközének hatálya;

6.  ösztönzi minimális felügyeleti standardok megállapítását az irányelvben, amelyek a fedezett kötvények azonosított bevált gyakorlatait tükrözik; ösztönzi a felügyeleti konvergenciát Unió-szerte;

7.  feszólít arra, hogy az irányelv növelje a fedezeti összetevőkről nyújtott információ és a jogi keret átláthatóságát, biztosítva a kettős fedezetet és az eszközök elkülönítését a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetén; ragaszkodik hozzá, hogy ebben az értelemben az irányelv elveken alapuljon, csak információs követelményekre koncentrálva;

A prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek és szabályozási keretük meghatározása

8.  felhívja a Bizottságot a fedezett kötvények keretéről szóló (irányelvre irányuló) olyan javaslat előterjesztésére, amely egyaránt tartalmazza a prémium és az általános fedezett kötvények, valamint a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek meghatározását, a piaci zavarok elkerülése érdekében az átmeneti időszakok alatt; sürgeti a Bizottságot, hogy a meghatározás tartalmazza az alábbi, ezen kibocsátott eszköz érvényességi idején belül a kedvezményes elbánástól függetlenül elérhető közös elveket:

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy a fedezett kötvények irányelvben foglalt fogalommeghatározásába foglalja bele az alábbi további elveket:

10.  hangsúlyozza, hogy az európai szabályozásban a fedezett kötvényekhez rendelt kockázati súlyoknak tükrözniük kell a mögöttes kockázatok piaci értékeléseit; megjegyzi, hogy a valamely jellemző miatt elsőbbségi szabályozási elbánásban részesülő valamennyi más típusú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra a fenti feltételek nem vonatkoznak;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy hatalmazza fel az európai felügyeleti hatóságokat arra, hogy értékeljék a prémium és általános fedezett kötvényekre és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozó kritériumoknak való megfelelést azzal a céllal, hogy az ÁÉKBV-irányelv 52. cikke (4) albekezdésében szereplő listákat európai szinten a megfelelő prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek hiteles listájával kiegészítsék, vagy akár felváltsák.

12.  felhívja az EBH-t, hogy tegyen közzé ajánlásokat a prémium és általános fedezett kötvényekre és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozóan az eszközök elismerhetőségének kritériumairól (beleértve a helyettesítő eszközöket), a jelzálogokra vonatkozó hitelfedezeti arányokról, az eszközök különböző típusainak minimális hatékony túlfedezeti szintjeiről, valamint a tőkekövetelmény-rendelet esetleges felülvizsgálatáról; felhívja az EBH-t, hogy dolgozza ki az ilyen különleges állami felügyeleti és adminisztratív keret létrehozásához szükséges iránymutatásokat;

13.  javasolja az EGT-n kívüli, fejlődő fedezettkötvény-piacokon a kibocsátók előtti piacra jutási akadályok megszüntetését azáltal, hogy azonos elbánásban részesítik a harmadik országbeli kibocsátók fedezett kötvényeit, feltéve hogy jogi, intézményi és felügyeleti környezetük megfelel az illetékes európai intézmény által végzett egyenértékűségi értékelésnek; ajánlja az európai szabályozás főbb elveinek előmozdítását annak érdekében, hogy ezek akár a fedezett kötvények piacának globális standardjává is válhassanak;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai jogszabályok felülvizsgálatáról, amely során meghatározza a prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek specifikus szabályozását;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai jogszabályok vizsgálata során vegye figyelembe a prémium és általános fedezett kötvényekben és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekben rejlő lehetőséget a tőkepiaci unió célkitűzéseinek megvalósítása érdekében;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy azonosítja a fedezettkötvény-rendszerek fejlődése előtt álló lehetséges nemzeti szintű akadályokat, és adjon ki iránymutatásokat ezen akadályok megszüntetésére, a bankok megbízható és prudens üzletvitelének sérelme nélkül;

17.  felhívja a Bizottságot és az Európai Bankhatóságot, hogy (esetleg egy hatásvizsgálat részeként) újra vizsgálja meg a hajókra bejegyzett tengeri zálogjoggal fedezett hiteleknek és hajóknak a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (1) bekezdése g) pontjában meghatározott elismerhetőségét a fedezeti összetevők eszközeiként; aggódik amiatt, hogy a hajók kedvezményes kezelése torzítja a versenyt az egyéb közlekedési eszközök kárára; felkéri a Bizottságot és az Európai Bankhatóságot annak vizsgálatára, hogy a hajókkal, mint fedezeti eszközökkel fedezett kötvények egyenértékűek-e a tőkekövetelményekről szóló rendeletnek megfelelő egyéb fedezett kötvényekkel likviditásuk és a független hitelminősítő intézetek általi kockázatértékelésük tekintetében, továbbá, hogy indokolt-e ezen kötvények kedvezményes kezelése a tőkekövetelmény-rendeletben a likviditásfedezeti ráta szerinti elismerhetőség és az alacsonyabb kockázati súlyok alapján;

18.  kéri a tagállamokat, hogy nemzeti jogaikban teremtsenek lehetőséget olyan különálló fedezeti összetevők létrehozására, amelyek mindegyikének eszközosztályai homogének (pl. lakossági hitelek); felhívja a tagállamokat annak lehetővé tételére, hogy tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott valamennyi fedezeti eszközt a fedezeti követelmények teljesítéséhez hozzájáruló helyettesítő eszközként használják fel, továbbá arra, hogy állapítsanak meg egyértelmű határértékeket a hitelminőség és a kitettségterjedelem, valamint a helyettesítő eszközök fedezeti hozzájárulásának felső korlátai tekintetében;

A piaci átláthatóság és az önkéntes konvergencia támogatása

19.  üdvözli a fedezett kötvények minősítésére vonatkozó módszerek fejlődését és a fedezett kötvények minősítési piacának bővülését;

20.  kiemeli az egyenlő versenyfeltételek fontosságát a tisztességes verseny biztosítása céljából a pénzügyi piacokon; hangsúlyozza, hogy az európai jogszabályok nem tehetnek különbséget a különböző típusú fedezett kötvények között, hacsak nincs rá kellő okuk azt feltételezni, hogy ezek biztonsági vagy likviditási szempontból különböznek egymástól;

21.  üdvözli a közzétételre vonatkozó összehangolt normák és sablonok (pl. HTT) kidolgozására vonatkozó kezdeményezést a fedezett kötvények közötti unióbeli különbségek összehasonlíthatóságának és elemzésének megkönnyítése érdekében;

22.  üdvözli a piaci normákra és a bevált gyakorlatokról szóló iránymutatásokra vonatkozó EBH-ajánlások kidolgozását; szorgalmazza az önkéntes konvergenciát ezeknek megfelelően;

23.  ösztönzi a fedezeti alapok stressztesztjeinek végrehajtását és a tesztek eredményeinek közzétételét;

o
o   o

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Bankhatóságnak.

(1) HL L 257., 2014.8.28., 186. o. (2) HL L 176., 2013.6.27., 1. o. (3) HL L 173., 2014.6.12., 190. o. (4) HL L 314., 2015.12.1., 13. o. (5) HL L 195., 2016.7.20., 3. o. (6) HL L 11., 2015.1.17., 1. o.

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a halászattal kapcsolatos turizmusnak a halászat diverzifikálásában betöltött szerepéről (2016/2035(INI))

P8_TA(2017)0280 A8-0221/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (uniós víz-keretirányelv),

–  tekintettel a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Kék növekedés: A fenntartható fejlődés javítása az Unióban a tengerészeti, a tengeri közlekedési és a turisztikai ágazaton belül” című, 2013. július 2-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A kék gazdaság innovációja: tengereink és óceánjaink növekedési és munkahelyteremtési potenciáljának feltárása” című, 2014. május 13-i bizottsági közleményre (COM(2014)0254),

–  tekintettel az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című, 2010. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2010)0352),

–  tekintettel az Európai Biodiverzitás Stratégia 2020-ra és különösképpen a 4. célra (A halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása), amelyben az EU többek között kötelezettséget vállal a halállományokra, fajokra, élőhelyekre és környezetre gyakorolt negatív hatások megszüntetésére azáltal is, hogy „a halászatra és a védett tengeri területekre vonatkozó tengerpolitikára szánt jövőbeli pénzügyi eszközökből biztosított pénzügyi támogatásokat hoz létre (ideértve a Natura2000 hálózatot, illetve a nemzetközi és regionális egyezmények által létrehozott hálózatokat); ennek esetleges elemei a tengeri ökoszisztémák helyreállítása, a halászati tevékenységek átalakítása és az ágazati elkötelezettség támogatása olyan alternatív tevékenységekben, mint az ökoturizmus, a tengeri biodiverzitás megfigyelése és kezelése, illetve a tengeri hulladékok elleni küzdelem”,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a „Kék növekedés: A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című, 2012. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2012)0494),

–  tekintettel „A part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiája” című, 2014. február 20-i bizottsági közleményre (COM(2014)0086),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A8-0221/2017),

A.  mivel a hagyományos halászati ágazat fokozatos hanyatlásnak van kitéve;

B.  mivel a gyakran elégtelen jövedelmezőség növelése érdekében a diverzifikálás sok kisüzemi halászatot folytató halász számára elengedhetetlenné vált;

C.  mivel a halászati tevékenységek diverzifikálását illetően figyelembe kell venni, hogy ennek az ágazatnak a nagy része szinte teljes mértékben a hagyományos halászati módszerektől függ;

D.  mivel a tengerparti régiók és szigetek többsége súlyos gazdasági válsággal küzd, amelynek járulékos hatása az elnéptelenedés és a lakosság elvándorlása olyan területekre, ahol több munkavállalási és oktatási lehetőség kínálkozik;

E.  mivel bizonyos tengerparti halászati övezetek idegenforgalmi célpontok közelében találhatók, de nem tudnak megfelelő gazdasági növekedési szintet elérni annak ellenére sem, hogy a halászat és az idegenforgalom egymással összeegyeztethető ágazatok;

F.  mivel a halászattal kapcsolatos turizmus hozzá tud járulni a munkahelyteremtéshez, a társadalmi befogadáshoz, az életminőség javításához és a halászattól függő közösségek rehabilitációjához, különösen az olyan területeken, ahol más gazdasági tevékenységek alig vannak jelen; mivel az ebben rejlő lehetőségek tekintetében regionálisan, illetve a halászatok jellegétől és a hajók méretétől függően jelentős eltérések figyelhetők meg;

G.  mivel a halászattal kapcsolatos turizmus hozzá tud járulni a halállományokra és a környezetre gyakorolt hatások csökkentéséhez, valamint az ismeretek és a tudatosság növeléséhez a környezet és a kultúra védelme területén; mivel számos európai régióban különösen a halászati turizmus és a halászok által kínált turisztikai szolgáltatások az alaptevékenység kiegészítésének és diverzifikálásának működőképes módjai lehetnek;

H.  mivel a halászattal kapcsolatos turisztikai tevékenységek hozzá tudnak járulni a halászok láthatóságának növeléséhez és összetett tevékenységi körük megbecsülésének és megértésének előmozdításához; mivel a halászati turizmus és a turizmushoz kapcsolódó más halászati tevékenységek (halászati témájú turizmus, hobbihorgászat stb.) még kevéssé ismertek a nyilvánosság számára, és fel kell kelteni a fogyasztók figyelmét azzal kapcsolatosan, hogy milyen fontos a rövid élelmiszer-ellátási láncból származó helyi haltermékek fogyasztása;

I.  mivel a halászattal kapcsolatos turizmus jó lehetőség lehet a turisták figyelmének felkeltésére olyan széles körű kínálat révén, amely mind helyi termékeket, mind környezetileg fenntartható vállalkozásokat magában foglal;

J.  mivel a halászati termékekhez kapcsolódó hagyományos gasztronómia és a hagyományos tartósító- és feldolgozóipar jelentős értékekkel gazdagíthatja a halászati ágazat körül kialakuló idegenforgalmi kínálatot;

K.  mivel a horgászsport több társadalmi előnnyel jár, beleértve az emberek egészségét és jó közérzetét;

L.  mivel a halászattal kapcsolatos turizmus társadalmi-gazdasági haszna erőteljesen szezonális jellegű, elsősorban a nyári hónapokra összpontosul; mivel a gyakran tapasztalható fokozott ügyfélhűség kedvező hatásai az egész év folyamán megmutatkozhatnak;

M.  mivel 2018 a kulturális örökség európai éve lesz, amelynek célja, hogy felhívja a polgárok figyelmét Európa történelmének és kulturális örökségének mint közös erőforrásnak az értékeire; mivel a hagyományos halászat Európa gazdag kulturális örökségének részét képezi, és hozzájárul a helyi közösségek identitásához, nem utolsósorban az ízekre, ételekre, hagyományokra, történelemre és tájakra gyakorolt hatása révén; mivel ez a szempont a turistákkal való kapcsolat révén még fontosabbá válik;

N.  mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) támogatja a halászok bevételeinek diverzifikálását célzó beruházásokat kiegészítő tevékenységek fejlesztése révén, többek között a vízi járműveken elhelyezett kiegészítő biztonsági felszerelésbe, a halászati turizmusba, a tengerparti turizmusba, a vendéglátásba, a hobbihorgászat és sporthorgászat számára nyújtott szolgáltatásokba, valamint a halászathoz kapcsolódó oktatási tevékenységekbe való beruházások révén;

O.  mivel a halászattal kapcsolatos turizmusnak nincs közös meghatározása, sem jogalapja; mivel míg például a halászattal kapcsolatos turizmus Olaszországban szakmai tevékenységnek számít, addig Franciaországban kiegészítő tevékenységnek; mivel attól függően, hogy milyen jogállással rendelkezik, az adórendszer, az engedélyezési eljárások, a minősítési kötelezettségek, a biztonsági felszerelések stb. tekintetében jelentős különbségek lehetnek;

P.  mivel a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv kötelezik a tagállamokat a parti vizek és a tengervizek jó állapotának biztosítására; mivel az élőhelyvédelmi irányelv előírja a tagállamoknak a tengeri és part menti élőhelyek azonosítását és fenntartását a Natura2000 területek létrehozása és kezelése révén;

Q.  mivel a védett tengeri területek nagy részén és a Natura 2000 hálózat tengeri és part menti területein az idegenforgalmi ágazat különösen jelentős; mivel sok pozitív példa áll rendelkezésre a részvételre és a partnerségre a védett tengeri területeket kezelő szervezetek és a kisüzemi halászok között a halászati turizmus és a hagyományos halászat idegenforgalmi és kulturális felhasználásának egyéb formáinak támogatására vonatkozóan;

R.  mivel az európai és Európán kívüli halászattal kapcsolatos turizmusra vonatkozó adatok hiányosak, nem következetesek és nem összehasonlíthatók;

S.  mivel a 2012. évi „Kék növekedés” stratégia keretében az EU a part menti és tengeri turizmust a fenntartható és szolidáris gazdaság fejlődése szempontjából kulcsfontosságú ágazatként határozta meg;

T.  mivel 2010-ben az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című közlemény keretében a Bizottság szükségesnek ítélte egy, a fenntartható part menti és tengeri turizmusra irányuló stratégia kialakítását;

U.  mivel 2012-ben az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indított az európai part menti és tengeri turizmus kihívásairól és lehetőségeiről, ezt követően pedig 2014. február 20-án közleményt adott ki „A part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiája” címmel;

V.  mivel a halászattal kapcsolatos turisztikai tevékenységeket professzionális halászok végzik annak érdekében, hogy differenciálják tevékenységüket, népszerűsítsék és előmozdítsák szakmájukat és a társadalmi-kulturális örökséget, fokozzák a vízi ökoszisztémák fenntartható használatát, néhány esetben turisták halászhajók fedélzetére történő felvétele révén; mivel bár a az említett halászati tevékenységek turisztikai jellege és szabadidős célja egyértelmű, nem rendelkeznek egyértelmű, szabványként használható meghatározással;

W.  mivel a „halászati turizmus” (olaszul: pescaturismo) kifejezés alá olyan turisztikai-szabadidős halászati tevékenységek tartoznak, amelyek során kereskedelmi halászok bizonyos számú turistát halászhajójuk fedélzetére vesznek és megmutatják nekik a halászat világát;

X.  mivel a halászati témájú turizmus (olaszul: ittiturismo) kereskedelmi halászok által végzett gasztronómiai és vendéglátási kezdeményezéseket foglal magában; mivel a halászati turizmus és a halászati témájú turizmus közötti fő különbségek egyike az, hogy a halászati témájú turisztikai tevékenységeket nem lehet halászhajók fedélzetén végezni;

Y.  mivel a hobbihorgászatot kizárólag szabadidős és/vagy versenycéllal űzik, és ez a tevékenység kiaknázza az élő vízi erőforrásokat, és tiltja a kifogott termékek bármilyen formában történő értékesítését; mivel bár nem jövedelemszerzési célból űzik, a hobbihorgászat a párhuzamos gazdaságot generáló turisztikai tevékenységek körébe tartozik, és azt professzionális halászok végzik a hobbihorgászok számára kínált szolgáltatás, struktúrák és infrastruktúrák igénybevételével; mivel ugyanakkor az ellenőrizetlen és intenzív hobbihorgászat egyes területeken kedvezőtlen hatással lehet a halászati erőforrásokra;

Z.  mivel nincsenek megbízható szocioökonómiai és környezeti adatok a hobbihorgászat által a halállományokra kifejtett hatásról, különösen olyan területeken nem, ahol ez a tevékenység intenzív, és mivel a fogásokat, még kevésbé pedig az e tevékenység során kifogott halak általában vendéglátóhelyekhez kötődő informális struktúrákon keresztül történő illegális forgalmazását sem szabályozzák egyértelműen, és nem ellenőrzik teljes körűen;

A halászattal kapcsolatos turizmus helyzetéről néhány európai országban

AA.  mivel egy, az „Il mare delle Alpi” elnevezésű part menti akciócsoport (GAC) által a GAC területén élők szokásairól és véleményéről végzett 2015-ös tanulmány(6) szerint a megkérdezettek egyharmada hetente többször fogyaszt halat és csak négy halászati terméket, melyek közül kettő édesvízi, a többi tengeri (kéksügér, lazac, tőkehal és pisztráng); mivel a halászattal kapcsolatos turizmus növeli a tudatosságot a halfajokkal és a fogyasztók által gyakran ismeretlen gasztronómiai hagyományokkal kapcsolatban; mivel a halászati erőkifejtés diverzifikálására kifejtett hatás egyértelmű;

AB.  mivel Olaszországban folyamatosan emelkedik a halászattal kapcsolatos turisztikai tevékenységek végzésének engedélyezésére irányuló kérelmek száma; mivel egy közelmúltban végzett vizsgálat szerint Liguria (290), Emilia-Romagna (229), Szardínia (218), Calabria (203), Campania (200) és Szicília (136) azok az olasz tartományok, ahol a legtöbb engedélyt bocsátották ki; mivel 2002 és 2012 között összesen 1600 engedélyt regisztráltak; mivel 2003-ban Campania (63), Liguria (62), Szicília (60) és Szardínia (59) tartományokban adták ki a legtöbb engedélyt, őket követte Puglia (46), Calabria (39) és Toscana (37)(7);

AC.  mivel a halászattal kapcsolatos turisztikai tevékenység végzésére engedélyezett flotta egyharmada nem tud négynél több utast a fedélzetére venni, 29% 5–8 utast, 37% pedig 9–12 utast tud felvenni(8);

AD.  mivel a turisztikai idény szinte teljes egészében júliusra és augusztusra koncentrálódik, ezért a halászati ágazathoz kapcsolódó idegenforgalom határozottan idényjellegű, és fontos a diverzifikálás ösztönzése;

AE.  mivel ahogy a korosztályok esetében is, az iskolázottság tekintetében is megállapítható, hogy a halászattal kapcsolatos turisztikai tevékenységet végzők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint azok, akik csak professzionális halászatot végeznek; mivel a hajóparancsnokok 30%-a diplomás vagy szakképesítéssel rendelkezik, és legalább alapfokon beszél angolul (64%), franciául (34%), spanyolul (16%) vagy németül (7%)(9);

AF.  mivel egy, a halászati turisztikai tevékenységeket folytatók körében végzett olaszországi felmérésből kiderül, hogy a halászati turizmus kedvező hatással lehet a halállomány és a tengeri ökoszisztémák megőrzésére irányuló erőfeszítésekre, különösen a fogás csökkenése révén, valamint szociális szempontból kedvező a halászok és családjaik fizikai és mentális jóléte szempontjából, a tengeren töltött munkaórák csökkenése révén(10);

AG.  mivel megfigyelhető a nők nagyobb fokú részvétele egyrészt a halászati tevékenységekhez kapcsolódó tevékenységekben, másrészt a saját tevékenységek kialakításában a halászattal kapcsolatos turisztikai ágazat területén;

AH.  mivel a fiatalok is a halászati turisztikai desztinációk fejlesztése egyik célcsoportjának tekinthetők;

AI.  mivel a hagyományos halászat a primer szektoron belül eddig jobbára ismeretlen tevékenység volt, amelyre kevesebb kutatás irányul, és az alap- és középfokú oktatásban is ritkábban alkalmazott képzési eszköz;

AJ.  mivel az oktatásban számos lehetőség kínálkozik a hagyományos halászati tevékenységek bevezetésére, a „tangazdaságok” és a hasonló modellek alapján;

AK.  mivel a halászattal kapcsolatos turizmus fejlesztése szempontjából alapvetőek a partnerségek, a helyi halászati akciócsoportok (FLAG-ek), amelyekben a halászati ágazat szereplői és a helyi köz- és magánszektori más szereplői közötti partnerségek egy olyan alulról felfelé építkező stratégiát alakítanak ki és hajtanak végre, amely alkalmazkodik az adott térség gazdasági, szociális és környezeti igényeihez, és azokra választ is ad; mivel annak ellenére, hogy a FLAG-ek Európában igen eltérő területeken működnek és nagyon különböző stratégiákat fogadnak el, túlnyomó többségük a turizmust a fejlődés alapvető elemeként határozta meg;

AL.  mivel az Európai Bizottság létrehozta az Európai Halászati Területek Hálózatának (FARNET) támogató egységét, hogy hozzájáruljon az Európai Halászati Alap 4. tengelyének megvalósításához; mivel a FARNET a halászati területek hálózati platformja, amely támogatja a helyi akciócsoportok munkáját helyi stratégiák, kezdeményezések és projektek kidolgozásában;

AM.  mivel a FLAG-eknek köszönhetően a helyi szereplők megtanulták, hogyan fejleszthető egy halászati terület turisztikai kínálata úgy, hogy a tevékenységek teljes csomagját magában foglalja, és ezért vonzó maradjon a turizmus egy olyan szegmensében is, amelyet élénk verseny jellemez; mivel ily módon a turizmus a kiegészítő bevétel fontos forrásává válhat a halászati tevékenységet folytató közösségek számára, ami idővel hozzájárul a tengerparti régiók és szigetek átfogó fejlődéséhez;

AN.  mivel a Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban működő kisüzemi halászat kiváló példái tanúskodnak a helyi akciócsoportok értékes közreműködéséről; mivel a FARNET-hálózat francia, belga, spanyol, horvát és olasz bevált gyakorlatokat emelt ki(11);

AO.  mivel Finnországban elfogadták a halászattal kapcsolatos turisztikai tevékenységek hatásvizsgálatának modelljét, amely a tartózkodások időtartamán és helyén, valamint a látogatók számán alapul; mivel a begyűjtött értékelések a „halászati turista” kifejezés meghatározására és a tartózkodások számának meghatározására vonatkozó problémákat emeltek ki(12);

AP.  mivel a tagállamok számtalan part menti városában tartanak fesztiválokat, és fontos, hogy ezek más olyan ágazatokat is bevonjanak, amelyek fokozhatják az idegenforgalmi vonzerőt, például a primer szektor által kínált további minőségi termékekkel együtt; a kisüzemi halászatra, a halászok életére, a hagyományos kultúrákkal való kapcsolatra, a régió borászatára és gasztronómiájára, továbbá a tartósító- és feldolgozóipar magas színvonalú termékeire vonatkozó ismeretek terjesztése, mivel ezek részei az Unió sokféleségének;

AQ.  mivel Spanyolországban a halászat hagyományos iparának ösztönzése és a helyiek ezen ágazathoz kapcsolódó turisztikai tevékenységek fejlesztésében és hirdetésében való támogatása érdekében olyan szakosodott ügynökségeket hoztak létre mint a „Turismo marinero – Costa del Sol”; mivel az ügynökség a helyi halászok által használt hajók fedélzetén főzőtanfolyamokat, a halfajok megfigyelésére utazásokat, valamint hobbihorgászatot szervez; mivel ugyanakkor vezetett látogatásokat szerveznek a „Bioparc”-ba, amely egy kifejezetten gyerekek számára létrehozott szabadtéri múzeum, ahol a gyerekek tengerbiológiai, illetve a hagyományos halászati gyakorlatokra (hagyományos halászati eszközök és technikák) és a hely kultúrájára vonatkozó ismereteket szerezhetnek; megjegyzi, hogy az ilyen kezdeményezések követése és az e téren szerzett tapasztalatok tagállamok közötti megosztása hasznos lenne a part menti és a vidéki közösségek számára, különösen a peremterületeken(13);

AR.  mivel a Bizottságnak, a Parlamentnek és a tagállamoknak ennélfogva nem szabad betiltaniuk a hagyományos és a kisipari halászati technikákat, hanem megfelelő hatásértékelést kell készíteniük annak érdekében, hogy ne lehetetlenítsék el a tartós, kisléptékű, tradicionális halászhajókat alkalmazó autentikus halászati turizmus új formáinak kialakulását;

AS.  mivel a nyári időszakban Horvátországban a part menti és a szigeteken található idegenforgalmi helyszíneken halászati ünnepeket rendeznek a hagyományos halászat, a kulturális és történelmi örökség, a gasztronómia és a hagyományos életmód népszerűsítése érdekében;

1.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a halászhajókat – a halászati kapacitás növelése nélkül – felújítsák és turisztikai tevékenységek folytatására alkalmassá tegyék, tekintettel arra, hogy a hajóknak felújítottnak kell lenniük a turisták biztonságának garantálása érdekében, továbbá gondoskodva arról, hogy mindez ne jelentsen akadályt a halászati tevékenységre nézve, egyúttal megteremtve az ahhoz szükséges kényelmet, hogy a tevékenységre kellemes légkörben kerüljön sor; e tekintetében azonban a felújítási intézkedések nem vezethetnek a kereskedelmi halászat korlátozásához, különösen az idegenforgalmi szezonon kívül;

2.  kiemeli a halászati tevékenységekhez kapcsolódó turizmus még ki nem használt lehetőségeit, amelyek jelentős előnyöket jelenthetnek a part menti közösségek részére, diverzifikálva a helyi jövedelemforrásokat; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy a halászati turizmus és a halászati témájú turizmus kiegészíthetik a kereskedelmi halászatot, és kiegészítő jövedelmet képesek biztosítani a halászati közösségek számára;

3.  úgy véli, hogy a bizottsági kezdeményezés stratégiai célkitűzésének a halászati turizmus, a halászati témájú turizmus és a sporthorgászathoz kapcsolódó turizmus tevékenységeinek népszerűsítése kell, hogy legyen, ezek uniós szintű, teljes körű kifejlesztésére törekedve, egy erre a célra szolgáló közös hálózat és keret létrehozásán keresztül;

4.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Turisztikai Bizottság és annak portálja (visiteurope.com) révén segítse elő a fenntartható hobbihorgászati turisztikai célpontok kialakítását Európában, valamint hogy célzott tájékoztatási kampány révén tudatosítsa a halászati vállalkozásokban az ezen új és fenntartható üzleti modellekben rejlő potenciált és növekedési lehetőségeket;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy lendítse fel a halászati turizmus létrehozását és fejlesztését az ezen ágazatban rejlő lehetőségeknek megfelelő és szükségleteit hatékonyabban kielégítő, differenciált üzleti stratégia alkalmazása érdekében, törekedve a turizmus új formájának kialakítására, amelyben egyebek között kulcsfontosságú a minőség, a rugalmasság, az innováció, valamint a halászati területek történelmi és kulturális öröksége, illetve a környezet és az egészség megőrzése; felszólítja a Bizottságot, hogy differenciált turisztikai kapacitások megteremtése érdekében segítse és támogassa a halászati ágazatba az idegenforgalom terén eszközölt beruházásokat azáltal, hogy előmozdítja a nem ipari halászati termékekhez kapcsolódó gasztronómiát, a horgászatra épülő turizmust, a víz alatti és búvárturizmust stb., fenntartható módon kiaknázva az adott halászati régió halászati örökségét és elismertségét;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy a halászati turizmus létrehozása és fejlesztése elősegítése céljából segítse és támogassa a kulturális örökség részét (kézműipari termékek, zene, tánc) képező halászati ágazat kulturális és művészeti diverzifikációja terén eszközölt beruházásokat, illetve támogassa a halászati hagyományokat, történelmet és örökséget (szerszámok, technikák, történelmi dokumentumok és más egyéb) elősegítő beruházásokat múzeumok nyitásával és a part menti halászathoz szorosan kapcsolódó kiállítások szervezésével;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kitermelési tevékenységekre szánt hajók vegyes használatának lehetővé tételét annak érdekében, hogy előbbi feladatukat is ellátva a szabadidős és turisztikai ágazathoz kapcsolódó más tevékenységeket is végezhessenek, például tengeri információs napokat tarthassanak vagy a feldolgozással, az oktatással vagy a gasztronómiával stb. kapcsolatos tevékenységeket végezhessenek hasonlóan az agrárszektorban működő rendszerhez, amelynek keretében tangazdaságok működnek, illetve kialakult a falusi turizmus;

8.  ennek érdekében szükségesnek tartja a halászattal kapcsolatos turizmus európai hálózatának, valamint a sport- és hobbihorgászathoz kapcsolódó turisztikai szolgáltatások európai hálózatának létrehozását a FARNET sikeres példája alapján, ami jelentős segítséget nyújt a FLAG-eknek;

9.  úgy ítéli meg, hogy sürgősen megfelelő irányt kell szabni a támogatási szakpolitikáknak, megfelelően értékelni kell azok eredményeit, továbbá szisztematizálni és szabványosítani az említett diverzifikálási tevékenységek által az európai halászati területek jövedelmére kifejtett hatásra vonatkozó statisztikákat és javítani kell az adatok gyűjtését; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy ellenőrizni kell a hobbihorgászat mint gazdasági tevékenység tényleges hatását, a halállományokra gyakorolt hatását és a hivatásos halászati ágazattal informális értékesítési csatornákon keresztül való bármely esetleges versenyt; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a halászati ágazat részt vegyen ezen ellenőrzési intézkedések megtervezésében;

10.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő és támogassák a védett tengeri területek kezelő testületei által a védett tengeri területeken és a Natura 2000 területeken a halászati turizmus ágazatával elindított partnerségeket azzal a céllal, hogy összekapcsolják a természetes erőforrások védelmét a kultúra felelős használat révén történő előmozdításával és fejlesztésével;

11.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú a halászattal kapcsolatos turizmus fogalmának uniós szintű meghatározása, külön hangsúlyt helyezve a halászati turizmusra, a halászati témájú turizmusra, az akvakultúrához kapcsolódó turizmusra, valamint a sport- és hobbihorgászathoz kapcsolódó turizmusra; e fogalomnak figyelembe kell vennie e tevékenységek rendkívül sokféle formáját, a valamennyi érdekelt féllel való konzultáció garantálását, valamint annak biztosítását, hogy a halászattal kapcsolatos turizmusra olyan melléktevékenységként tekintsen, amely a halászok számára lehetővé teszi, hogy halászati főtevékenységüket kiegészítsék anélkül, hogy át kellene állniuk a halászati ágazaton kívüli tevékenységre;

12.  kiemeli a halászattal kapcsolatos turizmus különböző formái közötti különbségtétel jelentőségét, amelyekbe beletartozik a halászati turizmus és a halászati témájú turizmus, a tengeri és part menti, vízhez kötődő tevékenységek, a hobbihorgászat (ideértve a horgászturizmust), a belvízi halászat, továbbá azok az örökségen és kultúrán alapuló tevékenységek, amelyek a minőségi elsődleges termékek nyújtása érdekében marketingkezdeményezésekkel működnek együtt, miközben tiszteletben tartják a természeti örökséget, valamint annak szükségességét, hogy az állatok védelme és a biológiai sokféleség biztosított legyen;

13.  a turizmussal foglalkozó uniós halászati szereplők közötti hatalmas különbségekre figyelemmel felkéri a Bizottságot a hajózás biztonságára, a halászattal kapcsolatos turisztikai tevékenységeket folytató hajók egészügyi és higiéniai követelményeire, valamint a lehetséges adókedvezményekre vonatkozó közös szabályok elfogadására azzal, hogy az említett intézkedések kellően rugalmasak legyenek az egyes halászatokat és halászhajókat érintő jelentős különbségek kezelésére, és tegyék lehetővé a megkülönböztető regionális sajátosságok figyelembe vételét;

14.  ajánlja a széntelenítés és a motorok energiahatékonysága elvének érvényesítését a hajóknak az említett tevékenységek érdekében történő átalakítása során;

15.  a turisztikai tevékenységek hosszú távú sikerének biztosítása érdekében ajánlatosnak véli megfelelő infrastruktúra biztosítását az érintett turisták szállításához és elszállásolásához, illetve amennyiben szükséges, a közterületek fenntartását és ápolását;

16.  kéri a tagállamokat, hogy tartsák be az Unió víz-keretirányelvéből és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvéből eredő kötelezettségeiket a parti vizek és a tengervizek jó állapotának biztosítása érdekében, különösen az erőforrás-hatékonyság javítása, valamint a hulladék és a szennyezés hatékony megelőzése és kezelése által;

17.  felkéri a tagállamokat, hogy csökkentsék az adminisztrációs terheket az engedélyezési eljárások, valamint egyéb hivatali eljárások egyszerűsítése révén;

18.  hangsúlyozza, hogy e tevékenységeknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a biológiai sokféleség, a Natura 2000 területek és a védett tengeri területek védelmével (azaz a biológiai sokféleségre vonatkozó uniós stratégiával, valamint a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvekkel), következésképpen fokozni kell a többi érintett tagállammal folytatott párbeszédet és az egymás közötti szinergiákat;

19.  úgy véli, hogy szükséges képzéseket biztosítani a halászok és haltenyésztők, a családjaik és valamennyi érintett helyi személy számára annak érdekében, hogy rendelkezzenek a turisták fogadásához és a biztonságuk garantálásához szükséges nyelvi készségekkel és ismeretekkel, valamint a tengerbiológiával, a helyi halfajokkal, a környezettel és kulturális hagyományokkal kapcsolatos ismeretek bővítése céljából; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ismerjék el azt a szerepet, amit a nők a halászati turizmusban, valamint a halászatból élő területek fenntartható fejlődésében betöltenek, a nők egyenlő feltételek melletti részvételének biztosítása céljából;

20.  felszólítja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy széles körben terjesszék az információkat a Bizottság Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portáljával (EURES) kapcsolatban, amely az álláskeresők és a munkáltatók számára nyújt tájékoztatást a munkalehetőségekről, a „kék munkahelyek” betöltéséhez szükséges készség- és képzési igényekről, valamint hogy támogassák a turizmus irányításával és az innovatív halászati turizmussal kapcsolatos készségek fejlesztését és módosítását célzó nyílt, online tanfolyamokat;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai kisvállalkozói portálon szenteljen külön részt annak elősegítésének, hogy a vállalkozók/halászok finanszírozást találhassanak a halászati turizmussal kapcsolatos tevékenységeikhez;

22.  a halászattal összefüggő turisztikai kínálat létrehozásának és terjesztésének előmozdítása érdekében prioritásnak tekinti a halászati területeken a szakmai készségek megszerzését, többek között a digitális marketing, a közösségi média útján történő kommunikáció kezelése és fenntartása, a társadalmi-kulturális irányítás és a nyelvi kompetenciák terén;

23.  fontosnak véli az egyedi turisztikai kínálatok differenciálásának biztosítását, minden esetben egy, a helyi sajátosságokon és az azokhoz kapcsolódó szakosodáson, valamint a rendelkezésre álló forrásokon alapulva; felkéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fenntartható turizmus formáit és az ökoturizmust, olyan innovatív marketingstratégiákon keresztül is, amelyek különösen a tradicionális jellemzőkre és a fenntarthatósági jellemzőkre összpontosítanak, és amelyeket folyamatosan figyelemmel kísérnek a kereslet és kínálat közötti egyensúly biztosítása érdekében;

24.  ösztönzi olyan integrált ajánlatok kidolgozását, amelyek a felhasználók számára teljes körű élményt kínálnak a terület valamennyi attrakciójának szervezett és szinergikus kombinálása alapján, továbbá a fogyasztók odavonzása érdekében partnerségek létrehozását a hagyományos halászati területek közelében már működő olyan idegenforgalmi struktúrákkal, mint a konferenciaturizmus és/vagy a szakmai turizmus;

25.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa és mozdítsa elő a halászati gazdaságok és a halászatban dolgozók részvételét olyan projektekben is, amelyek a kultúrával és a kulturális örökséggel – például a tengerhajózás és a hagyományos halászati területek és foglalkozások újrafelfedezésével – összefüggő turizmushoz kapcsolódnak;

26.  kiemeli az idegenforgalmi szolgáltatók és a halászok közötti együttműködés jelentőségét a halászathoz kapcsolódó turizmusban rejlő lehetőségek maximalizálása érdekében;

27.  hangsúlyozza a vadvilág – természetes élőhelyük és biológiai szükségleteik tiszteletben tartása mellett történő – megfigyeléséhez, és különösen a bálnamegfigyeléshez kapcsolódó idegenforgalmi tevékenységek jelentőségét; mivel ez számos oktatási, környezetvédelmi, tudományos és más társadalmi-gazdasági előnyökkel is járhat, valamint segíthet abban, hogy megismerjék és értékeljék ezeket az egyedülálló fajokat és az élőhelyükként szolgáló értékes környezetet;

28.  felkéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy a halászathoz kapcsolódó turizmus fejlődésének támogatása, illetve a meglévő tengeri, folyóvízi és tavi infrastruktúrák megújítása érdekében gondoskodjanak innovatív és fenntartható infrastruktúrákról, többek között internetkapcsolatról és információtechnológiáról;

29.  felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy fokozzák a hirdetési és kommunikációs kampányokat, például a „Kiemelt európai úti célok” és a „Kulturális javak európai éve 2018”, valamint az olyan kezdeményezések keretében, amelyek szintén az ismeretek és a tudatosság javítását célozzák a halászat hagyományos kultúrája és az akvakultúra tekintetében; ösztönzi az érdekelt feleket arra, hogy használják ki a turistákkal, valamint az azokkal kapcsolatos lehetőségeket, akik a holtszezonban is tudnak utazni;

30.  úgy véli, hogy a halászat diverzifikálására irányuló felelős és fenntartható üzleti modelleknek magukban kell foglalniuk a helyi halászati közösségek kultúrájának tiszteletben tartását, és segíteniük kell identitásuk megőrzését; hangsúlyozza különösen azt, hogy a turizmushoz kapcsolódó hobbihorgászatnak összhangban kell lennie a kis, helyi kisüzemi halászati vállalkozások érdekeivel;

31.  úgy véli, hogy a halászati turizmust és a halászati témájú turizmust „aktív üdülési” élményként kell fejleszteni, amely jelentős járulékos előnyöket hordoz magában, például a tengeri kultúra és a halászati hagyományok népszerűsítését, valamint a környezeti tudatosságra és a fajok megőrzésére vonatkozó oktatást;

32.  rámutat arra, hogy meg kell vizsgálni, hogy milyen módon növelhető a potenciális kereslet az átalakított hajók iránt, szélesítve a kínálatot például az oktatási közösség vonzása érdekében, amely tapasztalattal bír a mezőgazdasági ágazat bevonásában az oktatásba, például a „tangazdaság” projektek révén;

33.  kiemeli, hogy a termékdiverzifikáció megfelelő, népszerűsítésre irányuló erőfeszítéseket igényel, valamint megjelenítési stratégiára van szükség a halászok mint célcsoport számára, ideértve a határokon átnyúló népszerűsítési kezdeményezéseket is;

34.  ezért úgy véli, hogy a halászati térségeknek meg kellene fontolniuk, hogy az ugyanabban a térségben található más turisztikai célpontokkal együtt közös marketingkampányokat indítanak, amint azt az Európai Parlament az európai turizmus előmozdításának új kihívásairól és elképzeléseiről szóló, 2015. október 29-i állásfoglalásában(14) is javasolta, továbbá hogy közös marketingfórumokat mozdítanak elő, különös figyelmet fordítva a népszerűsítésre és az online értékesítésre nemzetközi együttműködés alapján;

35.  álláspontja szerint e marketingstratégián belül szinergiákat kell meghatározni a minőségi friss vagy feldolgozott termékekre, a gasztronómiára és turizmusra vonatkozó marketingkezdeményezések között, kulturális, termeléssel kapcsolatos vagy környezeti szempontból egységes és/vagy szinergiaalapú földrajzi területek alapján csoportosítva őket;

36.  szükségesnek tartja a part menti régiók identitásához és életmódjához szorosan kötődő hagyományos gyakorlatok és technikák, úgymint az almadraba és a xeito alkalmazásának megőrzését, valamint kulturális örökség részeként történő elismerését;

37.  felhívja a figyelmet a halászat diverzifikációjára irányuló, a hagyomány, a múlt, valamint a teljes halászati örökség (beleértve a hagyományos halászati eszközöket és technikákat) támogatása céljából történő beruházások fontosságára;

38.  hangsúlyozza a halászat diverzifikációjára irányuló beruházások fontosságát a helyi halászati termékek feldolgozásának előmozdítása érdekében;

39.  felkéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el stratégiákat a turisztikai tevékenységekhez kapcsolódó szezonalitás problémájának kezelése érdekében, például olyan gasztronómiai fesztiválok és események, községi vásárok(15), tematikus „falvak” vagy múzeumok (lásd Spanyolország és Cetara) létrehozásával, ahol az eseményekre egész évben, a tengeri időjárási körülményektől függetlenül sor kerülhet;

40.  meggyőződése, hogy az alternatív és a célzott turisztikai termékek kiegyensúlyozott kombinációja, valamint e termékek megfelelő népszerűsítése és forgalmazása segíthet a szezonalitás problémáinak ellensúlyozásában;

41.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok, a régiók és az érdekelt felek megosszák a bevált gyakorlatokat, figyelemmel az Unió tengeri medencéinek vállalkozásai közötti nem elégséges mértékű szinergiára, ami széttöredezettséget és korlátozott gazdasági előnyöket eredményez; megjegyzi, hogy elő kell mozdítani a kutatóintézetek, múzeumok, idegenforgalmi vállalkozások, a Natura 2000 területek és a védett tengeri területek kezelői, a hagyományos konzerv és halfeldolgozó iparágak, valamint az egyéb érdekeltek közötti együttműködést az olyan innovatív és fenntartható termékek fejlesztése érdekében, amelyek amellett, hogy gazdasági értéket teremtenek, megfelelnek a látogatók elvárásainak; kiemeli, hogy ezeket a tevékenységeket az érintett medencékben a fenntartható és felelős turizmust támogató következetes általános keretbe szükséges beilleszteni; úgy véli, hogy a helyi halászati akciócsoportok fontos szerepet játszhatnak e tekintetben, és ezért megfelelő finanszírozásban kell részesülniük;

42.  felkéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy erősítsék meg a helyi, regionális, valamint nemzeti hatóságok és az Unió közötti kapcsolatokat az olyan irányítási formák előmozdítása érdekében, amelyek lehetővé teszik a horizontális politikák végrehajtását a különböző tevékenységi területeken, többek között a fenntartható és inkluzív növekedés területén kitűzött célokhoz való hozzájárulás érdekében;

43.  felkéri a Bizottságot, hogy a FARNET és a helyi halászati akciócsoportok keretében támogassa egy páneurópai párbeszéd létrejöttét a kikötőkkel, az idegenforgalomban érdekelt felekkel és környezetvédelmi szakértőkkel;

44.  felszólítja a nemzeti hatóságokat és ügynökségeket, hogy működjenek szorosabban együtt az utazási irodákkal, és kiemelt prioritásként kezeljék a kék gazdaság diverzifikálását, külön hangsúlyt helyezve a tengeri idegenforgalomra és az azt kiegészítő ágazatokra; megjegyzi, hogy ez magában foglalná adott esetben a tengeri sporthorgászat turisztikai csomagokba és marketingkampányokba való beépítését is, különös tekintettel a szigetekre és a part menti területekre; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni a halászhajók kettős célra – kereskedelmi, kisüzemi és kisipari kereskedelmi halászatra, valamint a tengeri idegenforgalmi tevékenységekre, köztük a horgászturizmusra – való használatának engedélyezését, és támogatásokat kell nyújtani az átalakításukhoz;

45.  felkéri a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális és helyi önkormányzatokat, az érintett iparágat és az egyéb érdekelteket, hogy célzottan, valamint a halászati- és akvakultúra-ágazatra kiható uniós politikával összhangban lépjenek fel; felhívja a figyelmet arra, hogy szükséges elfogadni a bevált gyakorlatok kézikönyvét, amely bemutatja az e tevékenységekre vonatkozó legkiemelkedőbb példákat és ösztönzi a vállalkozásokat az azoknak megfelelő működésre; rámutat arra, hogy a helyi tudományos közösséget is be kell vonni a környezeti problémák megelőzése érdekében;

46.  hangsúlyozza a környezetbarát üzleti modellek fontosságát, és ezért javasolja, hogy a környezetvédelmi szakértőket mindig szorosan vonják be a helyi akciócsoportokba, például a helyi halászati akciócsoportokba (FLAG-ek) és a vidéki helyi akciócsoportokba (LAG-ek);

47.  kéri, hogy különítsenek el szükséges finanszírozást a bevált gyakorlatok megosztását célzó európai hálózat létrehozása számára, valamint azt, hogy térképezzék fel a halászati tevékenységeket az érdeklődésre számot tartó helyszínekre és az egyes halászati közösségek jellemzőire vonatkozó információkkal;

48.  reményét fejezi ki az iránt, hogy specifikus támogatási mechanizmusok felhasználására kerül majd sor (az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal és/vagy más eszközökkel), amelyeket vészhelyzetben (például természeti katasztrófa esetén) lehet igénybe venni azokon a területeken, ahol a halászat és a halászati turizmus képviselik az egyetlen jövedelemforrást;

49.  úgy véli, hogy ösztönözni kell ezen intézkedések finanszírozását az ETHA-ból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), az Európai Szociális Alapból (ESZA) és a Kohéziós Alapból, a kutatási keretprogramból, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alapból (ESBA), szorosan együttműködve az Európai Beruházási Bank (EBB) tanácsadóival, továbbá biztosítani kell azokat a kedvezményes hitellehetőségeket, amelyek lehetővé teszik azoknak a sajátos nehézségeknek az elkerülését, amelyekkel a nők a nemzeti programokba beilleszthető projektekhez való finanszírozás találása terén szembenéznek;

50.  hangsúlyozza, hogy a 2007 és 2013 közötti programozási időszakban az EHA-ból 486 millió euró állt a helyi halászati akciócsoportok rendelkezésére, és hogy ezen időszakban mintegy 12 000 helyi projektet támogattak;

51.  arra bátorítja a tagállamokat és a helyi halászati akciócsoportokat, hogy a lehető legjobban használják ki a rendelkezésre álló forrásokat, és lehetőség szerint éljenek a többoldalú finanszírozással (az ERFA-val, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal (EMVA) vagy az ESZA-val közösen);

52.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre regionális kapcsolattartó pontokat, amelyek megfelelő tájékoztatást és támogatást nyújtanak;

53.  javasolja, hogy a helyi halászati akciócsoportok szorosan működjenek együtt az idegenforgalmi szakértőkkel a projektek és az ETHA 4. pillére révén a megfelelő finanszírozás meghatározása érdekében, hogy a halászati területek diverzifikációja megvalósulhasson;

54.  rámutat arra, hogy az ETHA konkrét pénzügyi támogatást nyújt a halászati közösségekben nők által indított kezdeményezésekhez;

55.  felhívja a tagállamokat, hogy az ETHA szerinti műveletekre vonatkozó kiválasztási kritériumok meghatározása révén biztosítsák a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és előmozdítását valamennyi finanszírozott fellépésben (például a kifejezetten nőket célzó vagy általuk folytatott tevékenységek előnyben részesítésével);

56.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az e tevékenységekből eredő lehetséges társadalmi-gazdasági és környezeti hatásokról;

57.  felkéri a Bizottságot, hogy elemezze a hobbihorgászat szárazföldi turizmusra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatását, különösen a vidéki területeken, és javasoljon lehetséges intézkedéseket olyan régiók számára, ahol az efféle halászat lehetőségeit nem használják ki kellő mértékben;

58.  felkéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy javítsák a halászattal kapcsolatos turizmusra vonatkozó adatok gyűjtését és kezelését;

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak és a tanácsadó testületeknek.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o. (2) HL L 149., 2014.5.20., 1. o. (3) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (4) HL C 419., 2015.12.16., 167. o. (5) HL C 75., 2016.2.26., 24. o. (6) ‘Indagine sulle abitudini e opinioni dei cittadini nel comprensorio del GAC “il mare delle Alpi” – Analisi della pescaturismo in Italia come strumento di sviluppo sostenibile’ (2015). (7) ‘L’integrazione della pesca con altre attività produttive – La pescaturismo come modello sociale e culturale’, Cenasca Cisl et al., (2005). (8) ‘Indagine sulle abitudini e opinioni dei cittadini nel comprensorio del GAC “il mare delle Alpi” – Analisi della pescaturismo in Italia come strumento di sviluppo sostenibile’ (2015). (9) ‘L’integrazione della pesca con altre attività produttive – La pescaturismo come modello sociale e culturale’, Cenasca Cisl et al., (2005). (10) ‘Indagine sulle abitudini e opinioni dei cittadini nel comprensorio del GAC “il mare delle Alpi” – Analisi della pescaturismo in Italia come strumento di sviluppo sostenibile’ (2015). (11) Socio-economic analysis on fisheries-related tourism in EUSAIR – Nemo project 1M-MED14-11, WP2, Action 2.3. (12) A halászattal kapcsolatos idegenforgalmi tevékenység fejlesztésének távlatai (2014.), (13) „A halászattal kapcsolatos idegenforgalmi tevékenység fejlesztésének távlatai” (2014.), Európai Parlament, IP/B/PECH/IC/2013-103 (2014). (14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0391. (15) Például a hollandiai Vlaggetjesdag (zászlónap) és Havendagen (kikötőnap).

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a közlekedési balesetekkel kapcsolatos elévülési időkről (2015/2087(INL))

P8_TA(2017)0281 A8-0206/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) 47. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkére és az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlatra,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára a nemzeti eljárási autonómia és a hatékony jogvédelem elveiről(1),

–  tekintettel a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Róma II.)(2) (a továbbiakban: Róma II. rendelet),

–  tekintettel a közúti balesetekre alkalmazandó jogról szóló, 1971. május 4-i Hágai Egyezményre (a továbbiakban: a közlekedési balesetekről szóló 1971-es Hágai Egyezmény),

–  tekintettel a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (a továbbiakban: gépjármű-biztosítási irányelv),

–  tekintettel a határidők kiszámításáról szóló európai egyezményre(4),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata Európai Hozzáadott Érték Osztálya által „Közúti közlekedési balesetekkel kapcsolatos elévülési idők” címmel készített hozzáadott értéket elemző tanulmányra, amely az Európai Parlament saját kezdeményezésű jogalkotási jelentését kísérte(5),

–  tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága „Határokon átnyúló közlekedési balesetek az EU-ban – a vezető nélküli személygépjárművek lehetséges hatása” címmel készített tanulmányára(6),

–  tekintettel a Bizottság „A határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek károsultjainak kompenzálása: a nemzeti gyakorlatok összehasonlítása, a problémák elemzése és a határokon átnyúló balesetek károsultjai helyzetének javítására rendelkezésre álló lehetőségek” című tanulmányára(7),

–  tekintettel a Bizottság „A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című, 2010. április 20-i közleményére(8),

–  tekintettel a személyi sérülésekkel és halálos balesetekkel kapcsolatos, határokon átnyúló vitákban alkalmazandó elévülési időről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2007. február 1-jei állásfoglalására(9),

–  tekintettel a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozóan 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2003. október 22-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0206/2017),

A.  mivel az Unióban a kártérítési igényekre vonatkozó elévülési szabályok jelentősen eltérnek egymástól az egyes tagállamokban, így nincs két olyan tagállam, amely pontosan egyező alapvető elévülési szabályokat alkalmazna; mivel emellett a megfelelő elévülést is különféle tényezők alapján határozzák meg, többek között annak alapján, hogy folynak-e kapcsolódó büntetőjogi eljárások, és hogy a kártérítési igény szerződésen kívüli vagy szerződéses károkozáson alapulónak minősül-e;

B.  mivel a nemzeti elévülési rendszerek emiatt rendkívül összetettek, és gyakran kihívást jelenthet annak megértése, hogy mi az alkalmazandó teljes elévülési idő, mikortól és hogyan kell számítani az elévülési időket, és ezeket hogyan függesztik fel, szakítják meg vagy hosszabbítják meg;

C.  mivel a külföldi elévülési szabályok ismeretének hiánya az egyébként érvényes kártérítési igény benyújtására vonatkozó jog elvesztéséhez vagy – további költségek és késedelmek formájában – a károsultak igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését gátló akadályokhoz vezethet;

D.  mivel jelenleg csak korlátozott statisztikák állnak rendelkezésre a határokon átnyúló közlekedési balesetekkel kapcsolatos kártérítési igények azon az alapon történő elutasítására vonatkozóan, hogy valamely elévülési idő lejárt;

E.  mivel a határokon átnyúló közlekedési balesetek területén az uniós szinten harmonizált egyetlen fellépésre feljogosító rendelkezés a gépjármű-biztosítási irányelv 18. cikke, amely lehetővé teszi a károsultak számára, hogy a saját lakóhelyük szerinti országban érvényesítsenek kártérítési igényt közvetlenül az érintett biztosítóval vagy kártérítési szervezettel szemben kártérítési igényt benyújtva a gépjármű használatával összefüggő polgári jogi felelősség alapján(11);

F.  mivel az elévülési idők a tagállamok közlekedési baleseti ügyekben működő polgári jogi felelősségi rendszereinek fontos és szerves részét képezik, minthogy a rövid elévülési idő egyensúlyt teremthet egy szigorú felelősségi szabály vagy a kártérítések nagyvonalú odaítélése között;

G.  mivel a kártérítési igényekre vonatkozó elévülési idő alapvető a jogbiztonság és a viták lezárásának biztosításához; mivel az alperes jogbiztonsághoz és a viták lezárásához való jogát egyensúlyba kell hozni a felperes igazságszolgáltatáshoz és hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogával, és mivel a szükségtelenül rövid elévülési idők az egész Unióban akadályozhatnák az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést;

H.  mivel tekintettel az elévülési szabályokkal kapcsolatos jelenlegi eltérésekre és a transznacionális, személyi sérülést és vagyoni kárt érintő ügyekre irányadó nem egységes nemzeti rendelkezésekkel közvetlenül összefüggő problématípusokra, a megfelelő fokú biztonság, kiszámíthatóság és egyszerűség a tagállami elévülési szabályok határokon átnyúló közlekedési balesetek esetében való alkalmazása során egyedül bizonyos mértékű harmonizációval biztosítható;

I.  mivel e jogalkotási kezdeményezésnek tisztességes egyensúlyt kell találnia a peres felek között az elévülési szabályokkal kapcsolatos kérdések tekintetében, és meg kell könnyítenie az elévülési idő kiszámítását és felfüggesztését; mivel ezért − a tagállamok teljes jogi keretének átalakítása nélkül − az Unión belüli határokon átnyúló közlekedés növekvő mennyiségét figyelembe vevő célzott megközelítés célzandó meg;

1.  elismeri, hogy a közlekedési balesetek károsultjainak a helyzete az elmúlt évtizedekben jelentősen javult, többek között a nemzetközi magánjogban a joghatóság szintjén, és ennek révén a látogató károsultak a lakóhelyük szerinti tagállamban indíthatnak eljárást a gépjármű felelősségbiztosítójával vagy a kártérítési szervezettel szembeni közvetlen kártérítési igény ügyében;

2.  megállapítja azonban, hogy a közlekedési baleseti ügyekben alkalmazandó jogot szabályozó két párhuzamos rendszer – vagy a közlekedési balesetekről szóló 1971-es Hágai Egyezmény, vagy a Róma II. Rendelet, attól függően, hogy mely országban nyújtják be a kártérítési igényt – folytatódó fennállása az Unióban, párosulva az igazságszolgáltatási fórum kiválasztására vonatkozó, 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) szerinti lehetőségekkel, jogbizonytalansághoz és összetettséghez vezet, valamint lehetőséget teremt a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztására;

3.  megismétli, hogy a határokon átnyúló bírósági eljárásokban a vizsgálatokra és a tárgyalásokra fordított idő gyakran sokkal hosszabb, mint a belföldi kártérítési igények esetében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy ezek a bonyodalmak súlyosbodhatnak, ha az új technológiák is szerephez jutnak, például a vezető nélküli gépjárművek esetében;

4.  emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy az elévülési szabályok témakörét a polgári ügyekben folytatott, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (4) bekezdése és 81. cikke szerinti igazságügyi együttműködés területéhez tartozó intézkedések részeként kell értelmezni;

5.  megjegyzi, hogy a határokon átnyúló vonatkozású jogvitákban az elévülési időkre vonatkozó közös minimumszabályok léte alapvető annak biztosításához, hogy a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek károsultjainak védelmére hatékony jogi eszközök álljanak rendelkezésre, és hogy a jogbiztonság garantálva legyen;

6.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti jogi rendszerekben foglalt aránytalanul rövid elévülési idők akadályt képeznek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés előtt a tagállamokban, ami sértheti a tisztességes eljáráshoz való, a Charta 47. cikkében és az EJEE 6. cikkében elismert jogot;

7.  kiemeli, hogy a határokon átnyúló vonatkozású közúti közlekedési balesetekre vonatkozó elévülési idők tekintetében a tagállami szabályok közötti jelentős eltérés további akadályt jelent a károsultak számára, amikor a saját tagállamuktól eltérő tagállamban elszenvedett személyi sérülés vagy vagyoni kár miatt kártérítési igényt nyújtanak be;

8.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai igazságügyi portálon váljanak elérhetővé a határokon átnyúló közlekedési balesetekkel kapcsolatos kártérítési igényekre irányadó tagállami elévülési szabályokra vonatkozó általános információk, és azok folyamatosan aktualizálva legyenek;

9.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a tagállamokban a kiskorúak és a fogyatékossággal élő személyek számára a határidők elévülési célú múlása tekintetében nyújtott védelemről, valamint minimumszabályok uniós szinten történő meghatározásának szükségességéről annak biztosítása érdekében, hogy e személyek ne veszítsék el kártérítési igényeiket, ha határokon átnyúló közúti közlekedési baleset részesévé válnak, továbbá hogy biztosítsák számukra az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést az Unióban;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése alapján nyújtson be a Parlamentnek a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek során keletkező személyi sérülésekkel és vagyoni kárral kapcsolatos elévülési időkről szóló jogi aktusra vonatkozó javaslatot a mellékletben foglalt ajánlások alapján;

11.  úgy véli, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a csatolt ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AJÁNLÁSOK A HATÁROKON ÁTNYÚLÓ KÖZLEKEDÉSI BALESETEKRE VONATKOZÓ KÖZÖS ELÉVÜLÉSI IDŐKRŐL SZÓLÓ EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI IRÁNYELV KIDOLGOZÁSA ÉRDEKÉBEN

A.  A KÉRT JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLJAI

1.  Az Európai Unióban a bíróságok előtt történő jogérvényesítés jelentős részben a tagállami eljárási szabályok és gyakorlatok hatálya alatt marad. A tagállami bíróságok egyben uniós bíróságok is. Ezért ezek a bíróságok gondoskodnak az előttük lefolytatott eljárások során az uniós jog tisztességes, igazságos, hatékony és eredményes alkalmazásáról, garantálva, hogy az európai polgárok jogait az egész Európai Unióban megvédjék.

2.  Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését. Az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülésének elnökségi következtetéseivel – és különösen annak 38. pontjával – összhangban a határokon átnyúló ügyekre vonatkozó új eljárási jogi jogszabályt kell készíteni, különösen azokra az elemekre vonatkozóan, amelyek segíthetnek az igazságügyi együttműködés zökkenőmentessé tételében és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításában, így például az átmeneti intézkedésekre, a bizonyításfelvételre, a fizetési meghagyásokra és a határidőkre vonatkozóan.

3.  A közúti közlekedési balesetből eredő személyi sérüléssel és vagyoni kárral kapcsolatos transznacionális bírósági eljárásokban alkalmazandó elévülési időre vonatkozó közös minimumszabályok szükségesnek tűnnek ahhoz, hogy csökkenjenek a felperesek előtt álló akadályok, ha jogaikat saját tagállamukon kívül, másik tagállamban érvényesítik.

4.  Az elévülési időre vonatkozó közös minimumszabályok a biztonság és a kiszámíthatóság növekedéséhez vezetnének, korlátozva a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek károsultjai alulkompenzációjának kockázatát.

5.  A javasolt irányelv célja ekként egy a határokon átnyúló ügyekre vonatkozó külön elévülési rendszer megállapítása, amely óvja az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést, és megkönnyíti a belső piac működését, megszüntetve a polgárok szabad mozgása előtt álló akadályokat a tagállamok teljes területén.

6.  A javasolt irányelvnek nem célja, hogy teljes egészében a nemzeti polgári jogi felelősségi rendszerek helyébe lépjen, de – a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartása mellett – célja, hogy az elévülési időkre vonatkozó közös minimumszabályokat állapítson meg a 2009/103/EK irányelv hatálya alá tartozó, határokon átnyúló jellegű kártérítési igények tekintetében.

7.  A jelenlegi javaslat megfelel a szubszidiaritás és az arányosság alapelveinek, mivel a tagállamok önállóan nem hozhatják létre az elévülési időkre vonatkozó minimumszabályokat, és a javaslat csak annyit tartalmaz, ami feltétlenül szükséges az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáféréshez és a jogbiztonsághoz az Unióban.

B.  A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetekre vonatkozó közös elévülési időkről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 67. cikke (4) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament Európai Bizottsághoz intézett kérésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (2) bekezdése szerint ezen intézkedéseknek olyan intézkedéseket kell magukban foglalniuk, amelyek célja többek között az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása és a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.

(3)  „A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című, 2010. április 20-i bizottsági közlemény(13) szerint ha a polgárok egy másik tagállam területén gépjárművet vezetnek, és szerencsétlenségükre autóbalesetet szenvednek, biztosítási kárigényük elévülési időszakai tekintetében jogbiztonságot kell biztosítani számukra. E célból egy, a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek elévülési idejéről szóló, 2011-ben elfogadandó új rendeletet jelentettek be.

(4)  Az elévülési szabályoknak nemcsak a károsultak igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez való jogára van jelentős hatásuk, hanem anyagi jogaikra is, mivel megfelelő és alkalmas védelem nélkül semmilyen jog nem lehet tényleges. Ezen irányelv az Unióban az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetekre vonatkozó közös elévülési idők alkalmazását igyekszik előmozdítani. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés általánosan elismert jogát erősíti meg az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke (a továbbiakban: a Charta).

(5)  A jogbiztonság követelménye és az egyedi ügyekben az igazságtétel iránti igény a jog érvényesülésén alapuló térség alapvető elemei. Ezen elv alkalmazásának garantálása érdekében emiatt közös elévülési időkre van szükség, amelyek növelik a jogbiztonságot, biztosítják a viták lezárását és hozzájárulnak az eredményes jogérvényesítési rendszerhez.

(6)  Ezen irányelv rendelkezéseit helyénvaló alkalmazni a 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) hatálya alá tartozó, határokon átnyúló jellegű kártérítési igényekre.

(7)  A tagállamok adott esetben ezen irányelv bármely rendelkezését szabadon alkalmazhatják a tisztán belföldi közúti közlekedési balesetek ügyében is.

(8)  Az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i egyezménynek (a továbbiakban: EJEE) valamennyi tagállam szerződő fele. Az ezen irányelvben említett ügyeket az egyezménnyel összhangban kell kezelni, különös tekintettel a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogra.

(9)  A személyi sérülés vagy anyagi kár esetén alkalmazandó jog tekintetében a 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(15) megállapított általános szabály a lex loci damni elve, azaz az alkalmazandó jogot a kár bekövetkezésének helye szerint kell meghatározni, függetlenül attól, hogy annak közvetett következményei mely országban vagy országokban jelenhetnek meg. Az említett rendelet 15. cikkének h) pontja szerint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog vonatkozik különösen a kötelezettségek megszűnésének feltételeire, továbbá az elévülés és a jogvesztés feltételeire, beleértve az elévülési vagy jogvesztési határidők kezdetével, megszakadásával és nyugvásával kapcsolatos szabályokat is.

(10)  A közúti közlekedési balesetek területén nagy nehézséget jelenthet a látogató károsult számára, hogy viszonylag rövid időn belül megszerezze a külföldi joghatóságtól a balesetre vonatkozó alapvető információkat, így például az alperes kilétét és a potenciálisan érintett felelősségeket. Az is jelentős időt vehet igénybe, hogy azonosítsák, hogy mely kárrendezési megbízottnak vagy biztosítónak kell az üggyel foglalkoznia, hogy összegyűjtsék a balesettel kapcsolatos bizonyítékokat és lefordíttassák a szükséges dokumentumokat.

(11)  A határokon átnyúló közúti közlekedési ügyekben nem szokatlan, hogy a felperes nagyon közel kerül valamely határidő lejártához, mire tárgyalások kezdhetők az alperessel. Ez akkor fordul elő a leggyakrabban, ha a teljes elévülési idő különösen rövid, vagy amennyiben nem egyértelmű, hogy az elévülési idő hogyan függeszthető fel vagy szakítható meg. A felperes számára a lakóhelyétől eltérő országban bekövetkezett balesetre vonatkozó információk összegyűjtése jelentős időt igényelhet. Ezért az irányelvben megállapított általános határidőt fel kell függeszteni, amint kártérítési igényt nyújtanak be a biztosítónak vagy a kártérítési szervezetnek, lehetőséget biztosítva a felperes számára, hogy tárgyaljon a kártérítési igény rendezéséről.

(12)  Ezen irányelv minimumszabályokat határoz meg. A tagállamok magasabb szintű védelmet is biztosíthatnak. A védelem magasabb szintje nem akadályozhatja az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést, amelynek a megkönnyítése ezen minimumszabályok célja. Ez nem veszélyeztetheti a Charta által előírt védelmi szintet, amint ezt a bíróság értelmezi, és az uniós jog elsőbbségét, egységét és hatékonyságát.

(13)  Ez az irányelv nem érintheti a 864/2007/EK rendeletet és az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(16).

(14)  Ez az irányelv törekszik az alapvető jogok érvényesülésének elősegítésére, és figyelembe veszi különösen a Chartában elismert elveket és értékeket, ugyanakkor törekszik arra, hogy elérje a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartásának és fejlesztésének uniós célkitűzését.

(15)  Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetekkel kapcsolatos elévülési időkre vonatkozó minimumszabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a léptéke és hatásai miatt e cél hatékonyabban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(16)  Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően [az Egyesült Királyság és Írország jelezte azon szándékát, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában ]/[az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó].

(17)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I.FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv célja, hogy minimumszabályokat állapítson meg a személyi sérüléssel és vagyoni kárral kapcsolatos és a 2009/103/EK irányelv alapján behajtható kártérítési igényekre vonatkozó elévülési idők teljes hosszát, kezdetét, felfüggesztését és számítását illetően, határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek tekintetében.

2. cikk

Hatály

Ezen irányelv alkalmazandó a baleset következtében bekövetkező, biztosítással fedezett jármű által okozott veszteséggel vagy sérüléssel kapcsolatos kártérítési igényekre, amelyeket a következők ellen nyújtanak be:

a)  azon biztosító, amelynél a felelős személy a 2009/103/EK irányelv 18. cikke alapján felelősségbiztosítással rendelkezik; vagy

b)  a 2009/103/EK irányelv 24. és 25. cikkében meghatározott kártérítési szervezet.

3. cikk

Határokon átnyúló közúti közlekedési baleset

1.  Ezen irányelv alkalmazásában a határokon átnyúló közúti közlekedési baleset olyan, valamely tagállamban biztosított és rendszerint található jármű használata által okozott közúti baleset, amely a károsult szokásos tartózkodási helyétől eltérő másik tagállamban vagy olyan harmadik országban következik be, amelynek a 2009/103/EK irányelvben meghatározott nemzeti irodái csatlakoztak a zöldkártyarendszerhez.

2.  Ebben az irányelvben a „tagállamok” kifejezés a tagállamokat jelenti [az Egyesült Királyság, Írország és] Dánia kivételével.

II. FEJEZET

AZ ELÉVÜLÉSI HATÁRIDŐKRE VONATKOZÓ MINIMUMSZABVÁNYOK

4. cikk

Elévülési határidő

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 2. cikk hatálya alá tartozó, határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek során keletkező személyi sérülésekkel és vagyoni kárral kapcsolatos kártérítéssel összefüggő keresetekre legalább négy éves elévülési idő legyen alkalmazandó. Az elévülési időt attól a naptól számítják, amelyen a felperes tudomást szerzett – vagy alapos okkal feltételezhető, hogy tudomást kellett szereznie – a sérülés, veszteség vagy kár mértékéről, annak okáról és a felelős személy és a polgári jogi felelősséggel szemben e személyt fedező biztosító vagy a kártérítés nyújtásáért felelős kárrendezési megbízott vagy kártérítési szervezet kilétéről, amely ellen a kártérítési igényt be kell nyújtani.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kártérítési igényre vonatkozó saját jog négy évnél hosszabb elévülési időt határoz meg, ezt a hosszabb elévülési időt kelljen alkalmazni.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy naprakész információkkal lássák el a Bizottságot a közlekedési balesetek által okozott kárigényekre vonatkozó nemzeti elévülési szabályokról.

5. cikk

Az elévülés felfüggesztése

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 4. cikkében meghatározott elévülést felfüggesszék arra az időre, amely attól kezdődően, hogy a felperes benyújtja kártérítési igényét

a)  a balesetet okozó személy biztosítójának, vagy annak a 2009/103/EK irányelv 21. és 22. cikkében meghatározott kárrendezési megbízottjának, vagy

b)  a 2009/103/EK irányelv 24. és 25. cikkében meghatározott kártérítési szervezetnek,

a kártérítési igény alperes általi elutasításáig eltelik.

(2)  Amennyiben az elévülési idő fennmaradó része, miután véget ért a felfüggesztési idő, kevesebb mint hat hónap, a tagállamok biztosítják, hogy a felperes legalább hat hónap további időt kapjon arra, hogy bírósági eljárást indítson.

6. cikk

Az időtartamok automatikus meghosszabbítása

A tagállamok biztosítják, hogy ha valamely időtartam szombaton, vasárnap vagy valamely hivatalos ünnepnapjukon jár le, az a következő első munkanap végéig meghosszabbodjon.

7. cikk

Az időtartamok kiszámítása

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv által előírt bármely időtartam kiszámítása a következőképpen történjen:

a)  az időtartam számítása az érintett esemény bekövetkeztének napját követő nappal kezdődik;

b)  ha egy időtartamot egy évben vagy bizonyos számú évben határoznak meg, az a megfelelő rákövetkező év azonos nevű hónapjában és azonos számú napján jár le, mint amely hónapban és napon az említett esemény bekövetkezett. Ha a megfelelő rákövetkező hónapnak nincs azonos számú napja, az időtartam az adott hónap utolsó napján jár le;

c)  az időtartamok a bírósági szünetek idejére nem függesztődnek fel.

8. cikk

Kártérítési igények rendezése

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a károsultak a 2009/103/EK irányelv 22. cikkében említett eljárást veszik igénybe a biztosítással fedezett jármű által okozott balesetből eredő kártérítési igények rendezése érdekében, ez nem akadályozza meg a károsultakat abban, hogy a kártérítési igény rendezésére szolgáló eljárás alatt, az ezen irányelv szerinti bármely elévülési idő lejártáig bírósági eljárást vagy választott bírósági eljárást indítsanak e kártérítési igényekkel kapcsolatban.

III. FEJEZET

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

9. cikk

Az elévülési szabályokra vonatkozó általános információk

A Bizottság nyilvánosan elérhetővé és bármilyen megfelelő eszköz segítségével és az Unió valamennyi nyelvén könnyen hozzáférhetővé teszi a közlekedési balesetek által okozott károkkal kapcsolatos kártérítési igényekre irányadó nemzeti elévülési szabályokra vonatkozó, a tagállamok által ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján közölt általános információkat.

10. cikk

Kapcsolat a nemzeti joggal

Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az ezen irányelvben meghatározott jogokat kiterjesszék, és magasabb szintű védelmet biztosítsanak.

11. cikk

Az uniós jog egyéb rendelkezéseivel való kapcsolat

Ez az irányelv nem érinti a 864/2007/EK rendelet és az 1215/2012/EU rendelet alkalmazását.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

12. cikk

Nemzeti jogba való átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek [ezen irányelv hatálybalépését követően egy évvel]-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

13. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2025. december 31-ig, és azt követően ötévente jelentést készít e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács és a Gazdasági és Szociális Bizottság részére ezen irányelv alkalmazásáról, minőségi és mennyiségi információk alapján. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak értékelnie kell különösen ezen irányelvnek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, a jogbiztonságra és a személyek szabad mozgására gyakorolt hatását. A jelentéshez szükség esetén csatolni kell az irányelv kiigazítását és megerősítését szolgáló jogalkotási javaslatokat.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

15. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt ..., [dátum]

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Lásd többek között: a C-125/01. sz. Peter Pflücke kontra Bundesanstalt für Arbeit ügyben, 2003. szeptember 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2003:477; a C-208/90. sz. Theresa Emmott kontra Minister for Social Welfare és Attorney General ügyben, 1991. július 25-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1991:333; és a C-295/04–C-298/04. sz.Vincenzo Manfredi és társai kontra Lloyd Adriatico Assicurazioni SpA és társai egyesített ügyekben, 2006. július 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2006:461. (2) HL L 199., 2007.7.31., 40. o. (3) HL L 263., 2009.10.7., 11. o. (4) CETS 076. (5) PE 581.386, 2016. július. (6) PE 571.362, 2016. június. (7) Elérhető interneten a következő címen: http://ec.europa.eu/civiljustice/news/docs/study_compensation_road_victims_en.pdf (2008. november 30.). (8) HL C 121., 2011.4.19., 41. o. (9) HL C 250. E, 2007.10.25., 99. o. (10) Elfogadott szövegek, P5_TA(2003)0446. (11) Lásd még: a C-463/06. sz. FBTO Schadeverzekeringen NV kontra Jack Odenbreit ügyben, 2007. december 13-án hozott ítélet; ECLI:EU:C:2007:792. (12) Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.). (13) COM(2010)0171. (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (HL L 263., 2009.10.7., 11. o.) (15) Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) (HL L 199., 2007.7.31., 40. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a közös európai uniós polgári eljárásjogi minimumszabályokról (2015/2084(INL))

P8_TA(2017)0282 A8-0210/2017

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 225. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 67. cikkének (4) bekezdésére, valamint 81. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 19. cikkének (1) bekezdésére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 47. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (EJEE) 6. cikkére, illetve az azzal kapcsolatos releváns ítélkezési gyakorlatra,

–  tekintettel „A közös európai uniós polgári eljárásjogi minimumszabályok létrehozásáról – a jogalap” című dokumentumra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) Európai Hozzáadott Érték Osztálya által készített, „Common minimum standards of civil procedure” (A polgári eljárások közös minimumszabályai) című, európai hozzáadott értéket elemző tanulmányra(2),

–  tekintettel az EPRS Képviselői Kutatószolgálata által készített, „Europeanisation of civil procedure - Towards common minimum standards?” (A polgári eljárások „európaizálódása” – Közös minimumszabályok felé?) című részletes elemzésre(3),

–  tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága által készített részletes elemzésre, amelynek címe: „Harmonised rules and minimum standards in the European law of civil procedure” (Harmonizált szabályok és minimumszabályok az európai polgári eljárásjogban)(4),

–  tekintettel az Európai Jogi Intézet (ELI) és a Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítéséért (UNIDROIT) „From Transnational Principles to European Rules of Civil Procedure” (A nemzetközi alapelvektől az európai polgári eljárásjogi szabályokig) elnevezésű projektjére,

–  tekintettel az Amerikai Jogi Intézet (ALI) és az UNIDROIT „Principles of Transnational Civil Procedure” (A nemzetközi polgári eljárásjog alapelvei) című dokumentumára(5),

–  tekintettel a „Study on the approximation of the laws and rules of the Member States concerning certain aspects of the procedure for civil litigation” (Tanulmány a tagállami jogszabályok és előírások közelítéséről a polgári peres eljárások bizonyos szempontjai tekintetében” című tanulmányra, az úgynevezett „Storme-jelentés”-re(6),

–  tekintettel az Egységes Szabadalmi Bíróság eljárási szabályzatának előzetes rendelkezéseire,

–  tekintettel a polgári igazságügyi együttműködés területére vonatkozó uniós vívmányokra,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatára a nemzeti eljárási autonómia és a hatékony bírói jogvédelem elveiről(7),

–  tekintettel a 2016. évi uniós igazságügyi eredménytáblára,

–  tekintettel CEPEJ által 2016-ban készített 23. sz., „European judicial systems: efficiency and quality of justice” (Európai igazságügyi rendszerek: az igazságszolgáltatás hatékonysága és színvonala) című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Igazságügyi Hálózat által 2016-ban elfogadott igazságügyi képzési alapelvekre(8),

–  tekintettel a Stockholmi Program félidős értékeléséről szóló, 2014. április 2-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0210/2017),

Az EUB ítélkezési gyakorlata a nemzeti eljárási autonómiáról és a hatékony bírói jogvédelemről

A.  mivel az EUB eljárási autonómiával kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlata szerint, ha az uniós joggal kapcsolatos jogvita eljárásjogi aspektusait az uniós jog nem szabályozza, akkor a tagállamok feladata kijelölni a joghatósággal rendelkező bíróságot, és meghatározni az azon keresetekre vonatkozó eljárási szabályokat, amelyeket az uniós jogból eredő jogok védelmének biztosítása érdekében indítottak;

B.  mivel ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályok tekintetében a nemzeti jog alkalmazása két fontos feltételtől függ: az uniós joggal kapcsolatos jogvitákra alkalmazott nemzeti eljárási szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek azoknál, mint amelyek a hasonló belső jellegű keresetekre vonatkoznak (egyenértékűség elve), valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok és kötelezettségek érvényesítését (a tényleges érvényesülés elve);

C.  mivel az eljárási szabályokat harmonizáló uniós rendelkezések hiányában a tagállamok hatásköre az uniós jog által biztosított jogok érvényesítésére vonatkozó eljárási szabályok meghatározására nem terjed ki arra, hogy az uniós jog alkalmazhatóságának biztosítása érdekében a nemzeti jogrendbe új jogorvoslati lehetőségeket vezessenek be(10);

D.  mivel az EUB állandó ítélkezési gyakorlata elősegíti az uniós jog által biztosított jogok érvényesítését a tagállami bíróságokkal való együttműködésben, és javítja az uniós jog állampolgárok és ezen nemzeti bíróságok általi megértését;

A Charta

E.  mivel a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog, amelyet a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke is rögzít, a jogállamiság és a demokrácia tiszteletben tartásának egyik alapvető garanciáját képezik és elválaszthatatlanul kapcsolódnak a polgári eljárás egészéhez;

F.  mivel annak ellenére, hogy a Charta 47. cikke kötelező erejű és az EJEE 6. cikke az uniós jog egyik általános elvének minősül, a polgári eljárásokban a tisztességes tárgyaláshoz való jog védelmének szintje, különösen a felperes igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó joga és az alperes védelemhez való joga közötti egyensúly nincs harmonizálva az Unióban;

G.  mivel ennek ellenére a tisztességes eljáráshoz való jogot mint alapjogot számos eljárásjogi tárgyú másodlagos uniós jogi aktus egészíti ki, többek között a kis értékű követelésekről szóló rendelet(11), a költségmentességről szóló irányelv(12), a kollektív jogorvoslatra vonatkozó ajánlás(13), a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló irányelv(14) és a versenyjogi kártérítésről szóló irányelv(15);

Uniós vívmányok a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén

H.  mivel az uniós polgárok, különösen azok, akik határokat átlépve mozognak, jelenleg sokkal nagyobb valószínűséggel kerülnek kapcsolatba egy másik tagállam polgári eljárásjogi rendszereivel;

I.  mivel az uniós szintű polgári eljárásjogi minimumszabályok az igazságszolgáltatási rendszerek eredményességének és hatékonyságának növelése révén hozzájárulhatnának a nemzeti eljárások korszerűsítéséhez, a vállalkozások egyenlő versenyfeltételeihez és a nagyobb gazdasági növekedéshez, eközben megkönnyítve a polgárok számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést az Unióban, továbbá elősegítve az alapvető szabadságok érvényesülését az Unióban;

J.  mivel az uniós jogalkotás egyre többet foglalkozik a polgári eljárásjogi kérdésekkel, nemcsak horizontálisan, mint az opcionális eszközök esetében(16), hanem ágazatspecifikus módon is, különféle szakpolitikai területeken belül, például a szellemi tulajdonjogok(17), a fogyasztóvédelem(18), vagy a közelmúltban a versenyjog(19) területén;

K.  mivel az eljárásjogi szabályok uniós szintű harmonizációjának esetenkénti jellege újra meg többször is kritika tárgyát képezte, és az ágazatspecifikus uniós polgári eljárásjogi szabályok megjelenése veszélyezteti mind a tagállami szintű polgári eljárásjogi rendszerek, mind a különféle uniós jogszabályok közötti koherenciát;

L.  mivel a javasolt irányelv célja egy keretrendszer bevezetése a polgári igazságszolgáltatásra vonatkozóan, a meglévő polgári eljárásjogi uniós szabályok rendszerezésével és alkalmazási körének kiterjesztésével az uniós jog hatálya alá tartozó minden ügyre;

M.  mivel a javasolt irányelv célja egy olyan, koordináltabb, koherensebb és szisztematikusabb megközelítés kialakításának elősegítése a polgári igazságszolgáltatási rendszerekkel kapcsolatban, amelyet nem korlátoznak az egyes országok határai, érdekei és erőforrásai;

A javaslat jogalapja

N.  mivel az EUSZ 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (1) bekezdése (a hatáskör-átruházás elve) értelmében az Unió csak akkor alkothat jogszabályokat egy adott területen, ha erre kifejezett hatáskörrel rendelkezik, továbbá ha ez megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének;

O.  mivel a Szerződés jelenlegi keretein belül a polgári eljárások harmonizálásának fő jogalapját az EUMSZ V. címe (A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség) teremti meg;

P.  mivel a Lisszaboni Szerződés is fenntartotta azt a követelményt, hogy uniós hatáskör fennállásához alá kell támasztani a határokon átnyúló jelleget, ami azt jelenti, hogy a polgári igazságszolgáltatás területén az Unió csak akkor léphet fel, ha egy ügyben olyan kapcsolódó elvek merülnek fel (pl. lakóhely, teljesítés helye stb.), amelyek legalább két különböző tagállamot érintenek;

Q.  mivel az EUMSZ 114. cikkében foglalt általános rendelkezést a tagállamok olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése, korábban és most is jogalapként használják olyan ágazatspecifikus irányelvek széles körének elfogadására, amelyek a polgári eljárásjog bizonyos elemeit harmonizálják, ilyenek például a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítéséről szóló irányelv és legutóbb az antitröszt szabályok megsértése miatti kártérítésről szóló irányelv;

R.  mivel az EUMSZ 67. cikkének (4) bekezdése értelmében az Uniónak meg kell könnyítenie az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elve révén, amint azt az EUMSZ 81. cikke is példázza;

Kölcsönös bizalom az európai igazságügyi térségben

S.  mivel a bírósági határozatok szabad mozgása összefonódik azzal az igénnyel, hogy kielégítő szintű kölcsönös bizalmat kell teremteni a különböző tagállamok igazságügyi hatóságai között, különösen az eljárási jogok védelmének szintje tekintetében;

T.  mivel a „kölcsönös bizalom” alatt ebben az összefüggésben azt a bizalmat kell érteni, amelyet a tagállamok tanúsítanak egymás jog- és igazságügyi rendszere iránt, és amelynek következtében tilos felülbírálni más államok és azok bíróságainak intézkedéseit;

U.  mivel a kölcsönös bizalom elve nagyobb jogbiztonságot teremt, és az uniós polgárok és vállalkozások számára megfelelő stabilitást és kiszámíthatóságot biztosít;

V.  mivel az ítéletek kölcsönös elismerése elvének érvényesítése és tiszteletben tartása, valamint a jogszabályok közelítése megkönnyíti a hatóságok közötti együttműködést és az egyének jogainak jogi védelmét;

W.  mivel egy alapelvek és szabályok alkotta közös minimumszabályokból álló ilyen rendszer a polgári eljárásjoggal kapcsolatos nemzeti szabályozások közelítésének első lépéséül szolgálna, megteremtve a perben álló felek alapvető jogai közötti egyensúlyt a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerei iránti teljes körű kölcsönös bizalom kialakítása érdekében;

X.  mivel a kölcsönös bizalom biztosításához kívánatos és valóban szükséges, hogy létezzenek és érvényesüljenek olyan eljárási garanciák, amelyek gondoskodnak a polgári eljárások hatékonyságáról és eredményességéről és a felekkel szembeni egyenlő bánásmódról;

Y.  mivel a közös minimumszabályok ilyen rendszerének elfogadása a polgári eljárások minimális minőségi szintjét is meghatározná az egész Unióban, és ilyen módon nemcsak az igazságszolgáltatási rendszerek közötti kölcsönös bizalom megerősítéséhez járulna hozzá, hanem a belső piac működését is zökkenőmentesebbé tenné, mivel a becslések szerint a tagállamok közötti eljárási különbségek többek között kereskedelmi zavarokat okozhatnak és elriaszthatják a vállalkozásokat és a fogyasztókat a belső piacon érvényben lévő jogaik gyakorlásától;

Egyéb megfontolások

Z.  mivel szükség van az Unióban az eljárási rendszerek egymáshoz való közelítésére; mivel a javasolt irányelv célja, hogy első lépésként szolgáljon a tagállamok polgári igazságszolgáltatási rendszereinek további harmonizációjának és közelítésének folyamatában, és hosszabb távon egy uniós polgári eljárásjogi kódex létrehozásában;

AA.  mivel a javasolt irányelv sem a tagállamok igazságügyi szervezetrendszerét, sem pedig a polgári ügyek lefolytatásának alapvető jellemzőit nem érinti, viszont elősegíti a hatékonyabb nemzeti eljárási szabályokat;

AB.  mivel ezért rendkívül fontos olyan jogszabályt elfogadni és megfelelően végrehajtani, amely a polgári eljárásokra vonatkozó közös uniós minimumszabályok elfogadásáról rendelkezik;

Az EUB ítélkezési gyakorlata a nemzeti eljárási autonómiáról és a hatékony bírói jogvédelemről

1.  megállapítja, hogy az EUB kulcsszerepet játszik az uniós polgári eljárásjog alapjainak lerakásában, miután kialakított egy felfogást azzal kapcsolatban, hogy a polgári eljárásjog milyen helyet foglal el az Unió jogrendszerében;

2.  kiemeli azonban, hogy jóllehet az EUB ítélkezési gyakorlata rögzített olyan polgári eljárásjogi szabályokat, amelyeket manapság elfogadnak az uniós eljárásjogi rendszer részeként, az EUB hozzájárulását végeredményben inkább szabályértelmezésnek, nem pedig szabályalkotásnak kell tekinteni;

3.  hangsúlyozza ezért, hogy nagyon tanulságosak az EUB-nek a jogorvoslati és eljárási szabályok felülvizsgálatával kapcsolatos gazdag tapasztalatai, valamint az EUB által követett kompromisszumok és egymással versengő értékek, és ezeket figyelembe kell venni egy közös polgári eljárásjogi szabályokat tartalmazó jogi természetű horizontális jellegű keret bevezetése során;

A Charta

4.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes eljárás és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tekintetében fenn kell tartani és még jobban ki kell terjeszteni azokat az együttműködési hálózatokat és adatbázisokat, amelyek javítják az igazságügyi együttműködést és az információcserét;

5.  örömmel üdvözli ezért az e-igazságügyi fejleményeket, különösen az Európai Igazságügyi Hálózat és az európai igazságügyi portál létrehozását, amelynek célja, hogy az igazságszolgáltatás területén az Unióban egyablakos rendszert alakítson ki;

Uniós vívmányok a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén

6.  felhívja a Bizottságot annak értékelésére is, hogy kell-e javasolni további intézkedéseket az uniós jog által biztosított jogok magánjogi jogérvényesítése horizontális megközelítésének konszolidálása és megerősítése érdekében, és a polgári eljárásokra vonatkozó itt javasolt közös minimumszabályok tekinthetők-e egy ilyen horizontális paradigma előmozdításának és garantálásának;

7.  megismétli, hogy különösen fontos a statisztikai adatok szisztematikus gyűjtése a polgári igazságügyi együttműködés területén érvényben lévő uniós jogszabályok alkalmazásáról és azok működéséről;

8.  felkéri ezzel kapcsolatban a Bizottságot annak értékelésére, hogy a további tagállami végrehajtási intézkedések hozzájárulhatnak-e az önálló uniós eljárások hatékony alkalmazásához, és úgy véli, hogy a Bizottságnak ebből a célból létre kell hoznia egy robusztus és szisztematikus felügyeleti rendszert;

A javaslat jogalapja

9.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 114. cikkét (a belső piac harmonizálása) már számos eljárásjogi hatásokkal bíró uniós jogi aktus elfogadására használták; hogy az EUMSZ 114. cikkét, amely a tagállamok olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről rendelkezik, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése, régen és most is jogalapként használják olyan ágazatspecifikus irányelvek széles körének elfogadására, amelyek a polgári eljárások bizonyos elemeit harmonizálják, ilyen például a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítéséről szóló irányelv;

10.  megjegyzi azonban, hogy az EUMSZ 81. cikke rendelkezik a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekkel kapcsolatos igazságügyi együttműködés keretében olyan intézkedések elfogadásáról, amelyek célja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges; úgy véli ezért, hogy az EUMSZ 81. cikke képezi a javasolt jogszabály megfelelő jogalapját;

11.  úgy véli, hogy a „határokon átnyúló vonatkozású” fordulatot az EUMSZ 81. cikke (1) bekezdésének szövegében, amely a polgári igazságügyi együttműködésre vonatkozó intézkedések elfogadására vonatkozik, tágabban kell értelmezni, és ezért nem szabad a határokon átnyúló peres ügyek szinonimájaként felfogni;

12.  hangsúlyozza, hogy a „határokon átnyúló vonatkozású ügyek” fogalmának jelenlegi értelmezése meglehetősen szűk, és ez két szabálycsoport és a peres felek két kategóriájának létrejöttét eredményezte, ami további problémákhoz és szükségtelen összetettséghez vezethet; hangsúlyozza, hogy emiatt tágabb értelmezést kell elfogadni;

13.  hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a polgári eljárásokra vonatkozóan itt javasolt közös minimumszabályok még inkább növelnék a hatékonyságot, ha a tagállamok nemcsak az uniós jog hatálya alá tartozó ügyekre terjesztenék ki e szabályok alkalmazásának körét, hanem általában mind a határokon átnyúló, mind pedig a tisztán belső ügyekre is;

Kölcsönös bizalom az európai igazságügyi térségben

14.  megjegyzi, hogy az Unió európai igazságszolgáltatási térséggel kapcsolatos tevékenységei a polgári igazságszolgáltatás területén főként a joghatósággal, a perfüggőséggel és az ítéletek határokon átnyúló végrehajtásával kapcsolatos szabályok bevezetésére irányulnak;

15.  megismétli és hangsúlyozza, hogy az ítéletek szabad mozgása növelte a kölcsönös bizalmat a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerei között, ezáltal fokozva a jogbiztonságot, továbbá kellő stabilitást és kiszámíthatóságot biztosítva az állampolgárok és az üzleti vállalkozások számára az Unión belül;

16.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy a kölcsönös bizalom összetett kérdés, és hogy sok tényező játszik szerepet ennek a bizalomnak a felépítésében, például az igazságügyi oktatás, a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés, valamint a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréje a bírák között;

17.  megjegyzi, hogy a kölcsönös bizalom fokozható többek között nem jogalkotási módszerek révén, például azzal, ha a bírók együttműködnek az Európai Igazságügyi Hálózat keretében, vagy képzéseken vesznek részt;

18.  üdvözli ezért az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat közgyűlése által 2016-ban elfogadott kilenc igazságügyi képzési alapelvet, amely közös alapot és keretet ad az európai bírói és igazságügyi képzési intézmények számára;

19.  ennek ellenére azt állítja, hogy szigorúan jogi szempontból a kölcsönös bizalom legalapvetőbb előfeltétele, hogy a tagállamok igazságügyi szervei − a jogelmélet és a joggyakorlat szintjén is − úgy tekintsenek egymás eljárási szabályaira, hogy azok garantálják a polgári eljárások a tisztességességét;

20.  ezért rámutat, hogy a polgári eljárásokra vonatkozó szisztematikus uniós minimumszabályok átfogó horizontális irányelv formájában történő kidolgozása a kölcsönös bizalom erősödéséhez vezetne a tagállamok igazságügyi szervei között, és biztosítaná a polgári ügyekben irányadó alapvető eljárási jogok közös, egész Unióra kiterjedő kiegyensúlyozását, mélyebben gyökerező általános igazságérzetet, bizonyosságot és kiszámíthatóságot eredményezve szerte az Unióban;

A polgári eljárásokra vonatkozó közös minimumszabályok

21.  hangsúlyozza, hogy a hatékony polgári eljárásjogi rendszerek kritikus szerepet játszanak a jogállamiság és az Unió alapvető értékeinek fenntartásában; egyúttal a fenntartható beruházások, valamint a vállalkozás- és fogyasztóbarát környezet előfeltételét is képezik;

22.  úgy véli, hogy akadályozhatja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, ha a határokon átnyúló vonatkozású jogvitákban nem kellően világosak a polgárokra, a fogyasztókra és a vállalkozásokra vonatkozó elévülési idők; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat annak értékelésére, hogy megvalósítható-e és kívánatos-e harmonizálni az említett elévülési időket a polgári eljárásokban;

23.  megállapítja, hogy egyértelműen szükség van egy jogszabályra, amely a polgári eljárásokra vonatkozóan eljárási normákat határoz meg, és felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az Európa Tanács által a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésen alapuló térség megvalósítása terén elfogadott Stockholmi Program végrehajtására vonatkozó cselekvési terv megvalósítását;

24.  az EUMSZ 225. cikke alapján felkéri ezért a Bizottságot, hogy az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése alapján 2018. június 30-ig nyújtson be a közös polgári eljárásjogi minimumszabályokról szóló jogi aktusra vonatkozó javaslatot a mellékletben foglalt ajánlások alapján;

25.  megerősíti, hogy az ezen állásfoglaláshoz csatolt ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

26.  úgy véli, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai, mivel a polgári eljárásokra vonatkozó minimumszabályok bevezetése méretgazdaságossághoz fog vezetni azzal, hogy csökkenti a peres felek és képviselőik költségeit, akiknek nem kell majd megismerkedniük egy másik ország polgári eljárásrendjével;

o
o   o

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a csatolt ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AJÁNLÁSOK  A KÖZÖS EURÓPAI UNIÓS POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI MINIMUMSZABÁLYOKRÓL SZÓLÓ EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI IRÁNYELV KIDOLGOZÁSA ÉRDEKÉBEN

A.  A KÉRT JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

1.  Az Unióban a bíróságok előtti jogérvényesítésre jelentős részben továbbra is a tagállami eljárási szabályok és gyakorlatok vonatkoznak. A tagállami bíróságok egyben uniós bíróságok is. Ebből következik, hogy az előttük lefolytatott eljárásokban biztosítani kell a tisztességes, igazságos és hatékony eljárást és az uniós jog eredményes alkalmazását.

2.  A polgári ügyekben hozott ítéletek kölcsönös elismerése elvének megvalósítása növelte a tagállamok bizalmát egymás polgári igazságszolgáltatási rendszere iránt, a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése pedig megkönnyítheti a hatóságok közötti együttműködést és az egyének jogainak bírói védelmét. A kölcsönös bizalom foka nagymértékben függ számos tényezőtől, így többek között az olyan mechanizmusoktól, amelyek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés garantálása mellett védik a keresetet benyújtó fél vagy az alperes jogait.

3.  Annak ellenére, hogy minden tagállam részes fele az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezménynek (a továbbiakban: EJEE), a tapasztalatok szerint önmagában ez a tény nem minden esetben alapozza meg a más tagállamok igazságszolgáltatási rendszere iránti kellő mértékű bizalmat. A tagállamok nemzeti polgári eljárási szabályai között jelentősek az eltérések, gyakran egyes alapvető eljárási elvek és garanciák szempontjából is, ezért fennáll annak kockázata, hogy ez hátráltatja az igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalmat.

4.  Ezért az uniós polgárok alapvető jogainak és szabadságainak védelme és a nemzeti eljárások korszerűsítésének elősegítése érdekében, továbbá azzal a céllal, hogy garantálni lehessen az egyenlő versenyfeltételeket a vállalkozások számára, és fokozott növekedést lehessen biztosítani a hatékony és eredményes jogrendszerek segítségével, el kell fogadni egy olyan irányelvet, amely továbbfejleszti a Chartában és az EJEE-ben lefektetett minimumkövetelményeket. Egy ilyen javaslat megfelelő jogalapja az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése, amely a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén elfogadott intézkedésekre vonatkozik. Az irányelvet a rendes jogalkotási eljárásban kell elfogadni.

5.  A polgári eljárásokra vonatkozó közös minimumszabályok szilárd alapot kínálnak a tagállami jogszabályok közelítéséhez és továbbfejlesztéséhez, figyelemmel a tagállamok számára az új polgári eljárásjogi szabályok kidolgozása során biztosított rugalmasságra, ugyanakkor tükrözik a polgári igazságszolgáltatási gyakorlat alapelveiről kialakult általános konszenzust.

6.  A közös minimumkövetelmények eredményeként erősödnie kell a tagállamok polgári igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalomnak, ennek következtében pedig a kölcsönös bizalom légkörében várhatóan hatékonyabb, gyorsabb és rugalmasabb igazságügyi együttműködés alakul ki. Az ilyen közös minimumszabályoknak meg kell szüntetniük a polgárok szabad mozgása előtti akadályokat is a tagállamok területének egészén, ezzel biztosítva, hogy különösen a külföldre utazó polgárok ne vonakodjanak attól, hogy kapcsolatba kerüljenek más tagállamok polgári eljárási rendszerével.

7.  A javasolt irányelvnek nem az a célja, hogy teljes egészében felváltsa a tagállami polgári eljárásjogi rendszereket. A célja az, hogy a tagállami sajátosságok, illetve a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog mint az igazságszolgáltatáshoz tényleges és hatékony hozzáférést biztosító alapvető jog tiszteletben tartása mellett közös minimumszabályokat hozzon létre a tagállamok polgári eljárásainak működéséről és lefolytatásáról az uniós jog hatálya alá tartozó összes ügyben. Az is célja továbbá, hogy alapul szolgáljon a tagállami polgári eljárásjogi rendszerek közelítésének fokozatos elmélyítéséhez.

8.  A javaslat nem érinti a bíróságok szervezetének, illetve a bírók kinevezésének szabályaira vonatkozó tagállami rendelkezéseket.

9.  A jelenlegi javaslat megfelel a szubszidiaritás és az arányosság alapelveinek, mivel a tagállamok önállóan nem alkothatnak minimumszabályokat a polgári eljárásokra vonatkozóan, és a javaslat csak annyit tartalmaz, ami feltétlenül szükséges az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a kölcsönös bizalom biztosításához az Unióban.

B.  A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közös európai uniós polgári eljárásjogi minimumszabályokról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament Európai Bizottsághoz intézett kérésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntart és továbbfejleszt egy szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (2) bekezdése értelmében ezek az intézkedések többek között a következők biztosítására irányulhatnak: a határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése és végrehajtása, az iratok határokon túlra történő kézbesítése, együttműködés a bizonyításfelvétel terén, az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés, a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.

(3)  Az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülésének elnökségi következtetéseivel – és különösen annak 33. pontjával – összhangban, az ítéletek és egyéb igazságügyi határozatok fokozott kölcsönös elismerése, valamint a jogszabályok szükséges közelítése megkönnyítené az illetékes hatóságok közötti együttműködést és az egyének jogainak bírói védelmét. A kölcsönös elismerés elvének ezért az Unióban a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés sarokkövévé kell válnia.

(4)  Az Európa Tanács által a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésen alapuló térség megvalósítása terén elfogadott Stockholmi Program végrehajtására vonatkozó bizottsági cselekvési terv szerint az európai igazságügyi térség és az egységes piac megfelelő működése a kölcsönös elismerés alapvető elvére épül, amely viszont arra a feltevésre épül, hogy a tagállamok megbíznak egymás igazságszolgáltatási rendszerében. Ez az alapelv csak a bírák, a gyakorló jogászok, a vállalkozások és a polgárok közötti kölcsönös bizalom megléte alapján érvényesülhet hatékonyan. Ennek a bizalomnak a mértéke számos tényezőtől függ, így többek között a polgári eljárásokban a felek eljárási jogainak védelmére szolgáló mechanizmusok meglététől. Ezért ezen elv alkalmazásának garantálásához szükség van közös minimumszabályokra, amelyek megerősítik a tisztességes eljáráshoz való jogot és az igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságát, és hozzájárulnak a végrehajtási rendszerek hatékonyságához.

(5)  Ennek az irányelvnek a felek eljárási jogainak védelméről szóló minimális szabályok létrehozása révén, továbbá azáltal hogy megkönnyíti az állampolgárok hozzáférését az igazságszolgáltatáshoz, meg kell erősítenie a tagállamoknak a többi tagállam polgári igazságszolgáltatási rendszerébe vetett bizalmát, és ezáltal hozzájárulhat egy alapvető jogi kultúra előmozdításához az Unióban, továbbá a belső piac hatékonyabbá tételéhez, egyszersmind fenntartva az Unió alapvető szabadságait azzal, hogy az Unió egész területén mélyebben gyökerező általános igazságérzetet, jogbiztonságot és kiszámíthatóságot teremt.

(6)  Ezen irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben, ide számítva azokat is, amelyek az uniós jogban garantált jogok és szabadságok megsértéséből fakadnak. Amikor ezen irányelv az uniós jog által biztosított jogok megsértését említi, ez minden olyan helyzetet magában foglal, amelyben az uniós szinten megállapított szabályok megsértése természetes vagy jogi személyeknek sérelmet okoz vagy valószínűsíthetően okozhat. Semmi sem tiltja, hogy a tagállamok tisztán belső polgári igazságszolgáltatási ügyekben is alkalmazzák ezen irányelv rendelkezéseit.

(7)  Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i európai egyezménynek valamennyi tagállam szerződő fele. Az ezen irányelvben említett ügyeket az egyezménnyel összhangban kell kezelni, különös tekintettel a tisztességes tárgyaláshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogra.

(8)  Ez az irányelv a polgári eljárásokra vonatkozó közös minimumszabályok alkalmazásának előmozdítására törekszik annak érdekében, hogy az Unióban biztosítsa az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés általánosan elismert jogát az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 47. cikke is megerősíti.

(9)  A polgári eljárásokat tovább kell fejleszteni az igazságszolgáltatás terén rendelkezésre álló technológiai fejlesztések és a bíróságok rendelkezésére álló új eszközök kiaknázásával, amely fejlesztések és eszközök segíthetnek megoldást találni a földrajzi távolságra és annak az eljárás költségeire és hosszára gyakorolt hatására. A perköltségek és az eljárás időtartamának további csökkentése érdekében még jobban ösztönözni kell a feleket és a bíróságokat a korszerű kommunikációs technológiák igénybevételére.

(10)  Annak érdekében, hogy a személyek meghallgatása a bíróságon való személyes megjelenésük nélkül is lehetséges legyen, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a tárgyalásokat, valamint a tanúk, szakértők és felek meghallgatása útján történő bizonyításfelvételt a megfelelő távközlési eszközök igénybevételével le lehessen folytatni, kivéve, ha az ügy sajátos körülményeiből adódóan az ilyen technológia igénybevétele nem lenne megfelelő az eljárás tisztességes lefolytatása szempontjából. Ez a rendelkezés nem érinti az 1206/2001/EK tanácsi rendeletet(20).

(11)  A tagállamok bíróságai számára lehetővé kell tenni, hogy szakértők véleményére támaszkodjanak technikai, jogi vagy más bizonyítási kérdésekben. Azoknak az eseteknek a kivételével, amikor kényszerintézkedésekre van szükség, a szolgáltatásnyújtás szabadságával és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban a tagállam bírái számára lehetővé kell tenni, hogy valamely másik tagállamban elvégzendő vizsgálatok lefolytatása céljából szakértőket rendeljenek ki, anélkül hogy eljárásukhoz előzetes engedélyre lenne szükség. Az igazságügyi szakértői munka megkönnyítése érdekében és figyelemmel azokra a korlátozásokra, amelyek a tagállamban a megfelelő szakértelemmel rendelkező szakértő kirendelésével kapcsolatosak – például az eset technikai bonyolultsága, vagy a szakértő és a felek közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolatok fennállása miatt –, létre kell hozni egy európai nyilvántartást az összes nemzeti szakértői jegyzék alapján, amelyet az európai igazságügyi portál részeként naprakész állapotban kell tartani.

(12)  Az ideiglenes és a biztosítási intézkedések tekintetében megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a felperesnek az ideiglenes védelem megadására vonatkozó érdeke, illetve az alperes azon érdeke között, hogy megakadályozzák az említett védelemmel való visszaélést. Amennyiben ideiglenes intézkedést kérnek az ítélet meghozatala előtt, annak a bíróságnak, amelyhez a kérelmet benyújtották, a kérelmező által benyújtott bizonyítékok alapján meg kell győződnie arról, hogy a felperesnek jók az esélyei arra, hogy a bíróság érdemben helyt fog adni az alperessel szembeni követelésének. A feleperestől meg kell továbbá követelni, hogy a bíróság számára minden helyzetben elfogadhatóan bizonyítani tudja, hogy sürgős szüksége van a bírói védelemre, és hogy az ideiglenes intézkedések nélkül az érvényben lévő vagy a jövőbeni ítélet végrehajtását megakadályozhatják, vagy lényegesen nehezebbé válna.

(13)  Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésére vonatkozó, uniós jogszabályokban foglalt különös rendelkezéseket, különös tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelvében(21) szereplő rendelkezésekre. Nem érintik továbbá a határokon átnyúló adósságok behajtására vonatkozó különös rendelkezéseket, amelyeket az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés tartalmaz(22).

(14)  A bíróságoknak kulcsszerepet kell kapniuk mindegyik fél jogainak és érdekeinek védelmében, valamint a polgári eljárások hatékony és eredményes lebonyolításában.

(15)  A tisztességes eljárás, az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés és a kölcsönös bizalom biztosításának célja – az Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítására irányuló politikájának részeként – magában kell, hogy foglalja a bírósági és a bíróságon kívüli vitarendezési módszerekhez való hozzáférést is. Annak érdekében, hogy a feleket a közvetítés igénybevételére ösztönözzék, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elévülésre vonatkozó szabályaik ne akadályozzák meg a feleket abban, hogy bírósághoz vagy választottbírósághoz forduljanak, ha közvetítési kísérletük sikertelennek bizonyul.

(16)  A polgári eljárásjogi szabályok, és különösen az iratok kézbesítésére irányadó szabályok tekintetében a tagállamok között fennálló különbségek miatt meg kell határozni az uniós jog hatálya alá tartozó polgári eljárásokra vonatkozó minimumszabályokat. Mindenképpen elsőbbséget kell biztosítani azoknak a kézbesítési módszereknek, amelyek biztosítják a kézbesített dokumentumok azonnali és biztonságos átvételét, amelyet átvételi elismervénnyel kell igazolni. Ezért széles körben ösztönözni kell a modern kommunikációs technológiák használatát. A felek számára kézbesítendő iratok esetében az elektronikus kézbesítést azonos értékűnek kell elismerni a postai kézbesítéssel. A rendelkezésre álló elektronikus eszközöknek biztosítaniuk kell azt, hogy az átvett iratok és egyéb írásbeli kommunikáció tartalma helyesen és megbízhatóan tükrözze az így továbbított iratok és egyéb írásbeli kommunikáció tartalmát, valamint hogy az átvétel elismerése céljára alkalmazott módszer igazolja a címzett általi átvétel tényét és időpontját.

(17)  A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a polgári eljárásokban a feleknek jogukban álljon jogi képviselőt választani. Határokon átnyúló jogviták esetén a felek számára biztosítani kell a jogot a származási országukban az ügyvéd általi előzetes tanácsadásra, és az eljárás lefolytató befogadó országban egy másik ügyvéd általi tanácsadásra. A felek és az ügyvédeik közötti kommunikáció titkossága alapvető fontosságú a tisztességes eljáráshoz való jog gyakorlásának biztosítása szempontjából. A tagállamoknak ezért tiszteletben kell tartaniuk az ügyvéd és a felek közötti találkozók és a kommunikáció egyéb formáinak titkosságát, amelyekre az ezen irányelv szerint biztosított ügyvédhez való jog alapján kerül sor. A felek számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelv értelmében számukra biztosított valamely jogról lemondjanak, amennyiben tájékoztatást kaptak az adott jogról való lemondás lehetséges következményeiről.

(18)  Az eljárási illeték megfizetését lehetővé kell tenni oly módon is, hogy a követelést érvényesítő félnek ne kelljen az eljáró bíróság helye szerinti tagállamba utaznia, vagy ebből a célból ügyvédet fogadnia. Annak biztosítása érdekében, hogy a követelést érvényesítő felek ténylegesen hozzáférjenek az eljárásokhoz, a tagállamoknak fel kell ajánlaniuk legalább egy távolról történő fizetési módot azok közül, amelyekről ezen irányelv rendelkezik. Az eljárási illetékekkel és a fizetési módokkal, valamint a tagállamokban nyújtandó gyakorlati segítség biztosítása terén illetékes hatóságokkal és szervezetekkel kapcsolatos információkat átláthatóvá és az interneten könnyen hozzáférhetővé kell tenni a megfelelő tagállami weboldalakon.

(19)  A tagállamoknak gondoskodniuk kell a költségmentességhez való alapvető jog tiszteletben tartásáról, amelyről a Charta 47. cikkének harmadik bekezdése rendelkezik. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó polgári jogvitákban érintett minden természetes vagy jogi személy részére, függetlenül attól, hogy felperesként vagy alperesként jár el, még akkor is lehetővé kell tenni jogai bíróság előtti érvényesítését, ha személyes pénzügyi helyzete lehetetlenné teszi számára az eljárási költségek viselését. A költségmentességnek ki kell terjednie a bírósági eljárás megkezdését megelőző, a jogvita egyezséggel történő lezárására irányuló tanácsadásra, az ügy bíróság elé vitelében nyújtott segítségre, a bíróság előtti képviseletre, és az eljárás költségével kapcsolatos könnyítésre. Ez a rendelkezés nem érinti a 2003/8/EK tanácsi irányelv(23) rendelkezéseit.

(20)  A szubszidiaritást, az arányosságot és a bírói függetlenséget teljes mértékben tiszteletben tartó európai igazságszolgáltatási kultúra létrehozása központi jelentőségű az európai igazságügyi térség hatékony működéséhez. E folyamat alapvető eleme az igazságügyi képzés, amelynek célja, hogy megerősítse a tagállamok, a jogi szakemberek és a polgárok egymásba vetett bizalmát. E tekintetben a tagállamoknak együtt kell működniük egymással, és támogatniuk kell a jogi szakmában dolgozók szakmai képzését és a bevált gyakorlatok cseréjét.

(21)  Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy magasabb szintű védelem biztosítása érdekében kiterjeszthessék az ezen irányelvben meghatározott jogokat. A védelem magasabb szintje nem akadályozhatja a kölcsönös bizalmat és az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést, amelynek a megkönnyítése az említett minimumszabályok célja. A Charta által előírt, a Bíróság értelmezésének megfelelő védelmi szint és az uniós jog elsőbbsége, egységessége és hatékonysága nem csorbulhat.

(22)  Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a polgári eljárásokra vonatkozó közös minimumszabályok létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(23)  Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 21. jegyzőkönyv [3. cikkének]/[1. és 2. cikkének] megfelelően [az említett tagállamok jelezték azon szándékukat, hogy részt kívánnak venni ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában] /[és az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az említett tagállamok nem vesznek részt ezen irányelv elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó].

(24)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET:

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv célja a polgári eljárásjogi rendszerek közelítése a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke által elismert, hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jog teljes tiszteletben tartása érdekében, a polgári eljárások tagállami bíróságok előtt történő megindítására, lefolytatására és befejezésére vonatkozó minimumszabályok megállapítása révén.

2. cikk

Hatály

(1)  A polgári eljárásokra vonatkozó szabályok olyan sérelme nélkül, amelyekről az uniós vagy a tagállami jogalkotás rendelkezik vagy rendelkezhet, amennyiben ezek a szabályok kedvezőbbek a peres felekre nézve, ez az irányelv alkalmazandó a határokon átnyúló vonatkozású jogvitákban polgári és kereskedelmi ügyekben, tekintet nélkül az eljáró bíróság jellegére, azoknak a jogoknak és kötelezettségeknek a kivételével, amelyekről az irányadó alkalmazandó jog értelmében a felek nem rendelkezhetnek. Ez a rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre, valamint az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedései vagy mulasztásai miatti felelősségére.

(2)  Ebben az irányelvben „tagállam”: bármely tagállam, [az Egyesült Királyság, Írország és] Dánia kivételével.

3. cikk

Határokon átnyúló vonatkozású jogviták

(1)  Ezen irányelv alkalmazásában határokon átnyúló vonatkozású jogvita az, amelyben:

a)  legalább az egyik fél az eljáró bíróság tagállamától eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, vagy

b)  mindkét fél az eljáró bíróság tagállamában rendelkezik lakóhellyel, feltéve, hogy a szerződés teljesítésének helye, a káresemény bekövetkeztének helye, vagy az ítélet végrehajtásának helye másik tagállamban található; vagy

c)  mindkét fél az eljáró bíróság tagállamában rendelkezik lakóhellyel, feltéve, hogy a jogvita tárgyát képező ügy az uniós jog hatálya alá tartozik.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában az állandó lakóhelyet vagy székhelyet az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(24) 62. és 63. cikkével összhangban kell meghatározni.

II. FEJEZET:

A POLGÁRI ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ MINIMUMSZABÁLYOK

Első szakasz:

Tisztességes és hatékony eredmények

4. cikk

A hatékony bírói jogvédelemmel kapcsolatos általános kötelezettségek

A tagállamok rendelkeznek azon intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek a polgári ügyekre vonatkozó uniós jog által biztosított jogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak tisztességesnek és méltányosnak kell lenniük, nem lehetnek szükségtelenül bonyolultak és költségesek, és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket, egyszersmind tiszteletben kell tartaniuk a nemzeti sajátosságokat és az alapvető jogokat.

Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően hatékonynak és arányosnak kell lenniük, úgy kell őket alkalmazni, hogy ne állítsanak korlátokat az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés elé, továbbá hogy biztosítékot kell nyújtaniuk a velük való visszaéléssel szemben.

5. cikk

Tárgyalások

(1)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell az eljárások tisztességes lefolytatását. Amennyiben nem lehetséges, hogy a felek személyesen jelen legyenek, vagy ha a felek a bíróság jóváhagyásával gyorsabb kommunikációt lehetővé tevő eszközök használatában állapodtak meg, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tárgyalásokat a bíróság rendelkezésére álló megfelelő távközlési technológia – például videokonferencia vagy telekonferencia – alkalmazásával folytassák le.

(2)  Amennyiben a meghallgatandó személy állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság tagállamától eltérő tagállamban van, akkor e személynek a tárgyaláson való részvételét videokonferencia, telekonferencia vagy egyéb alkalmas távközlési technológia segítségével, az 1206/2001/EK rendeletben meghatározott eljárások alkalmazásával kell biztosítani. Videokonferenciák esetében figyelembe kell venni a határokon átnyúló videokonferenciákról szóló, 2015. június 15-én és 16-án elfogadott tanácsi ajánlásokat(25), valamint az európai e-igazságügyi portál keretében elvégzett munkát.

6. cikk

Ideiglenes és biztosítási intézkedések

(1)  A tagállamok az ügy érdemében később meghozandó határozat teljes körű érvényesíthetősége érdekében gondoskodnak arról, hogy az ügy érdemére vonatkozó eljárás megindítása előtt és ezen eljárás bármely szakasza során lehetőség legyen a ténybeli vagy jogi helyzet fenntartásához szükséges ideiglenes intézkedések elfogadására.

Az első albekezdésben említett intézkedések magukban foglalják az esetleges fenyegető jogsértés megakadályozására vagy az állítólagos jogsértések azonnali megszüntetésére irányuló, valamint a vagyoni eszközök megőrzésére irányuló olyan intézkedéseket is, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy a követelés későbbi érvényesítését ne akadályozzák meg, vagy az ne váljon lényegesen nehezebbé.

(2)  Ezek az intézkedések tiszteletben tartják a védelem jogait és arányosak az állítólagos jogsértés jellegével és súlyával, és adott esetben lehetővé teszik biztosítékok nyújtását a megalapozatlan kérelmek által az ellenérdekű félnek okozott költségekkel és károkkal szemben. A bíróság jogosult követelni a felperestől, hogy nyújtson be minden észszerűen rendelkezésre álló bizonyítékot, hogy kellő bizonyossággal meggyőződhessen a kért ideiglenes intézkedés szükségességéről és arányosságáról.

(3)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy kellően indokolt esetekben az alperes meghallgatása nélkül is el lehessen fogadni ideiglenes intézkedéseket, ha az esetleges késedelem helyrehozhatatlan kárt okozna a felperesnek, vagy ha bizonyíthatóan fennáll a bizonyítékok megsemmisülésének veszélye. Ilyen esetben a feleket legkésőbb az intézkedés végrehajtását követően késedelem nélkül értesíteni kell.

Az alperes kérelmére lehetőséget kell adni a felülvizsgálatra, ideértve az alperes meghallgatását annak eldöntése érdekében, hogy az intézkedésről való értesítés megtörténtétől számított észszerű időn belül határozni lehessen az intézkedés módosításáról, visszavonásáról vagy helybenhagyásáról.

Ha az első albekezdésben említett intézkedéseket visszavonják, vagy ha később megállapításra kerül, hogy nem történt jogsértés és nem is fenyegetett a jogsértés veszélye, akkor a bíróság az alperes kérelmére elrendelheti, hogy a felperes fizessen megfelelő kártérítést az alperes számára az említett intézkedés következtében elszenvedett károkért.

(4)  E cikk nem érinti a 2004/48/EK irányelvet és a 655/2014/EU rendeletet.

Második szakasz:

Az eljárások hatékonysága

7. cikk

Eljárási hatékonyság

(1)  A tagállami bíróságok tiszteletben tartják az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést biztosító hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jogot és a kontradiktórius eljárás elvének érvényesülését, különösen a tárgyalás szükségességéről, a bizonyítási eszközökről és a bizonyításfelvétel terjedelméről való döntéshozatal során.

(2)  A tagállami bíróságok a lehető leggyorsabban eljárnak, függetlenül attól, hogy létezik-e elévülési idő az egyes cselekményekre nézve az eljárás egyes szakaszaiban.

8. cikk

A határozatok indokolása

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróságok megfelelő részletes indokolással ellátott határozatokat hozzanak, észszerű időn belül, hogy a felek ténylegesen élhessenek a határozat felülvizsgálatára vagy fellebbezés benyújtására vonatkozó jogaikkal.

9. cikk

Az eljárások lebonyolítására vonatkozó általános alapelvek

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróságok aktívan foglalkozzanak az előttük folyamatban lévő ügyekkel, a jogviták tisztességes, hatékony, észszerű gyorsaság és költség melletti elintézésének biztosítása érdekében, a felek azzal kapcsolatos szabadságának korlátozása nélkül, hogy meghatározzák az ügy tárgyát és a benyújtott bizonyítékokat.

(2)  A bíróság a lehetőségekhez mérten a felekkel konzultálva kezeli az ügyet. Az aktív ügykezelés konkrétan a következőket jelentheti:

a)  a felek ösztönzése, hogy működjenek együtt az eljárás során;

b)  a problémás kérdések lehető legkorábbi azonosítása;

c)  annak haladéktalan eldöntése, hogy melyek azok a kérdések, amelyeknek teljes körű megvizsgálása szükséges, a többi kérdésben pedig sommásan döntsenek;

d)  a kérdések megoldási sorrendjének megállapítása;

e)  segítségnyújtás a feleknek az eljárás egészének vagy egy részének egyezséggel történő rendezéséhez;

f)  menetrend meghatározása az eljárás folyamatának kézben tartásához;

g)  az eljárás annyi aspektusának kezelése, amennyivel a bíróság az egyes alkalmak során foglalkozni tud;

h)  az eljárás kezelése a felek személyes megjelenésének szükségessége nélkül;

i)  a rendelkezésre álló technikai eszközök használata.

10. cikk

Bizonyításfelvétel

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy hatékony eszközök álljanak rendelkezésre a bizonyítékok benyújtásához, beszerzéséhez és megőrzéséhez, a védelem jogainak és a bizalmas információk védelme szükségességének figyelembevételével.

(2)  A bizonyításfelvétel kapcsán a tagállamok ösztönzik a modern kommunikációs technológiák használatát. A bíróság a bizonyításfelvétel legegyszerűbb és legkevésbé költséges módját alkalmazza.

11. cikk

Bírósági szakértők

(1)  A felek azon jogának sérelme nélkül, hogy szakértői bizonyítékot terjesszenek elő, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróság bármikor bírósági szakértőt rendelhessen ki annak érdekében, hogy szakértői véleményt adjon az ügy egyes konkrét vonatkozásairól. A bíróság a szakértő rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amely a szakértői vélemény elkészítéséhez szükséges.

(2)  Határokon átnyúló jogviták esetén, kivéve ha kényszerintézkedésekre van szükség, vagy ha olyan helyeken folytatnak vizsgálatot, amely valamely tagállami hatáskör gyakorlásával áll kapcsolatban, vagy olyan helyeken, amelyhez vagy amellyel kapcsolatban annak a tagállamnak a jogszabályai alapján, amelyben a vizsgálatot folytatják, a hozzáférés vagy más cselekmény egyes személyek számára tiltott vagy korlátozott, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróság igazságügyi szakértőt nevezhessen ki a bíróság joghatóságán kívüli vizsgálatok lefolytatására, anélkül hogy előzetes kérelem benyújtására lenne szükség a másik tagállam releváns hatóságához.

(3)  Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában a Bizottság európai szakértői nyilvántartást állít össze a nemzeti szakértői jegyzékek alapján, amelyet az európai igazságügyi portálon keresztül hozzáférhetővé tesz.

(4)  A bírósági szakértők garantálják a függetlenséget és pártatlanságot, a 22. cikk bírókra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően.

(5)  A bíróság számára készített bírósági szakértői véleményt a felek rendelkezésére kell bocsátani, valamint lehetőséget kell számukra biztosítani a szakértői véleménnyel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

Harmadik szakasz:

A bíróságokhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés

12. cikk

Vitarendezés

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ha az eljárások bármely szakaszában és az ügy körülményeinek figyelembevételével a bíróság úgy véli, hogy a vitát egyezséggel is meg lehet oldani, akkor javasolhatja, hogy a felek vegyenek igénybe közvetítést a jogvita rendezéséhez vagy a rendezés lehetőségének megvizsgálásához.

(2)  Az (1) bekezdés nem érinti a közvetítést választó felek jogát arra, hogy az elévülési idő letelte előtt bírósági vagy választottbírósági eljárást indítsanak az említett jogvita kapcsán a közvetítési eljárás folyamatban léte során.

13. cikk

Perköltségek

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tagállamban a polgári jogviták esetében kivetett eljárási illetékek ne legyenek aránytalanok a követelés értékéhez képest, és ne tegyék lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a peres eljárást.

(2)  A tagállami polgári jogvitákhoz kapcsolódóan felszámított költségeknek nem eltántoríthatják el az polgárokat attól, hogy ügyükben bírósághoz forduljanak, és semmilyen módon nem akadályozhatják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

(3)  A felek számára lehetővé kell tenni, hogy távfizetési eszközök igénybevételével fizethessék meg az eljárási illetékeket, akár a bíróság helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból is, banki átutalással, vagy hitelkártyával vagy betéti kártyával történő fizetés útján.

(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az eljárási illetékekkel és a fizetési módokkal, valamint a tagállamokban nyújtandó gyakorlati segítség biztosítása terén illetékes hatóságokkal és szervezetekkel kapcsolatos információkat átláthatóbbá és az interneten könnyen hozzáférhetővé tegyék. E célból a tagállamok továbbítják ezeket az információkat a Bizottságnak, amely gondoskodik azok megfelelő módon – különösen az európai igazságügyi portálon keresztül – történő nyilvános hozzáférhetővé tételéről és széles körű terjesztéséről.

14. cikk

A „vesztes fizet” elve

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vesztes fél viselje az eljárás azon költségeit – beleértve például az abból adódó költségeket, hogy a másik felet ügyvéd vagy más jogi szakember képviselte, vagy az iratok kézbesítésével vagy fordításával kapcsolatos esetleges költségeket –, amelyek a követelés értékével arányosak és szükségesen merültek fel.

(2)  Ha valamely fél pernyertessége csak részleges, illetve kivételes esetben, a bíróságok elrendelhetik, hogy a költségeket a két fél egymás közt méltányosan ossza meg, vagy hogy mindkét fél viselje a saját költségeit.

(3)  Minden félnek viselnie kell azokat a szükségtelen költségeket, amelyeket a bíróságnak vagy a másik félnek okozott akár szükségtelen kérdések felvetésével, akár azzal, hogy más módon szükségtelenül perlekedik.

(4)  A bíróság a 20. cikk értelmében kiigazíthatja a megítélt költségeket, hogy tükrözze ezzel az együttműködés észszerűtlen elutasítását vagy a rosszhiszemű részvételt az egyezségi kísérletekben.

15. cikk

Költségmentesség

(1)  Az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróságok költségmentességet engedélyezhessenek valamely félnek.

(2)  A költségmentesség kiterjedhet a következő költségek egészére vagy azok egy részére:

a)  eljárási illetékek, teljes vagy részleges kedvezménnyel vagy átütemezéssel;

b)  a jogi segítségnyújtás és képviselet költségei a következők tekintetében:

i.  a bírósági eljárás megindítását megelőző, egyezség elérésére irányuló, a pert megelőző tanácsadás, a 12. cikk (1) bekezdése szerint;

ii.  az eljárás megindítása és lefolytatása a bíróság előtt;

iii.  az eljárásokkal kapcsolatos összes költség, a költségmentesség iránti kérelem benyújtását is ide számítva;

iv.  a határozatok végrehajtása;

c)  az eljárásokkal kapcsolatban valamely fél által viselendő más szükséges költségek, ide számítva a tanúkkal, szakértőkkel, tolmácsokkal és fordítókkal kapcsolatos költségeket, a szükséges utazási, szállás- és étkezési költségeket, amelyek az adott fél és képviselője számára felmerülnek;

d)  a pernyertes fél számára megítélt költségek abban az esetben, ha a felperes pervesztes lesz, a 14. cikkel összhangban.

(3)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden uniós polgár természetes személy és az Európai Unió valamelyik tagállamában jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár jogosult legyen költségmentességet kérni, ha:

a)  pénzügyi helyzete miatt egyáltalán nem, vagy részben nem képes kifizetni az e cikk (2) bekezdésében szereplő költségeket; valamint

b)  a felperes eljárási helyzetének figyelembevételével észszerű módon feltételezhető arról a keresetről, amelynek tekintetében a költségmentességi kérelmet benyújtják, hogy sikeres lesz; valamint

c)  a költségmentességet kérelmező felperes az irányadó tagállami rendelkezések alapján jogosult keresetet benyújtani.

(4)  Jogi személyek az eljárások és/vagy az ügyvédi segítség költségeinek előzetes megfizetése alóli mentesség formájában kérhetnek költségmentességet. A költségmentesség engedélyezéséről való döntés során a bíróságok többek között a következőket vehetik figyelembe:

a)  a szóban forgó jogi személy jogi formáját, és hogy nyereségérdekelt vagy non-profit szervezetről van-e szó;

b)  a tagok vagy a részvényesek pénzügyi teljesítőképességét;

c)  ezen tagok vagy részvényesek képességét arra, hogy megszerezzék a bírósági eljárások megindításához szükséges összeget.

(5)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az uniós polgárok és jogi személyek tájékoztatást kapjanak az (1)–(4) bekezdés szerinti költségmentesség igénybevételére irányuló eljárásról, annak hatékonnyá és hozzáférhetővé tétele érdekben.

(6)  Ez a cikk a 2003/8/EK irányelv sérelme nélkül alkalmazandó.

16. cikk

Finanszírozás

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy azokban az ügyekben, amikor a bírósági eljárást magánszemély harmadik fél finanszírozza, ez a magánszemély harmadik fél:

a)  ne törekedjen a felperes eljárási jellegű döntéseinek befolyásolására, beleértve az egyezségkötésre vonatkozó döntéseket;

b)  ne nyújtson olyan alperessel szembeni keresethez finanszírozást, aki a finanszírozás nyújtójának versenytársa vagy akitől a finanszírozást nyújtó függ;

c)  ne számítson fel túlzott mértékű kamatot az általa nyújtott finanszírozás tekintetében.

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy azokban az esetekben, amikor a keresetet magánszemély harmadik fél finanszírozza, a finanszírozást nyújtó részére adott javadalmazás vagy az általa felszámított kamat ne az egyezségben elért összegre vagy a megítélt kártérítés összegére alapuljon, kivéve akkor, ha a finanszírozási megállapodást a felek érdekeit garantáló hatóság szabályozza.

Negyedik szakasz:

Az eljárások tisztességes volta

17. cikk

Iratok kézbesítése

(1)  A tagállamok elvi jelentőségű kérdésként gondoskodnak arról, hogy olyan kézbesítési módszereket alkalmazzanak, amelyek garantálják a kézbesített iratok kézhezvételét.

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az eljárást megindító iratokat vagy az ezzel egyenértékű iratokat és a bírósági tárgyalásokra szóló idézéseket a tagállami jogszabályokkal összhangban a következő módszerek egyike szerint kézbesítsék:

a)  személyes kézbesítés;

b)  postai kézbesítés;

c)  elektronikus eszközök, pl. fax vagy e-mail útján történő kézbesítés.

A kézbesítést a kézhezvétel időpontját tartalmazó, a címzett által aláírt átvételi elismervénnyel kell igazolni.

Az e bekezdés első albekezdésének c) pontja szerinti, elektronikus eszközök útján történő kézbesítésre olyan megfelelően magas színvonalú műszaki szabványokat kell alkalmazni, amelyek garantálják a feladó személyazonosságát és a kézbesített iratok biztonságos továbbítását.

Ezek az iratok személyesen is kézbesíthetők, amelynek megtörténtét a kézbesítést végző személy egy dokumentum aláírásával tanúsítja, amely tartalmazza, hogy a címzett az iratot átvette vagy annak átvételét jogszerű indok nélkül megtagadta, valamint megjelöli az irat kézbesítésének időpontját.

(3)  Ha a (2) bekezdés szerinti kézbesítés nem lehetséges, és az alperes címe biztosan ismert, akkor a kézbesítés elvégezhető a következő módszerek egyikével:

a)  személyesen, az alperes személyes címére, az alperessel egy háztartásban élő vagy ott alkalmazott személyeknek;

b)  amennyiben az alperes önálló vállalkozó vagy jogi személy, személyes kézbesítés útján az alperes üzlethelyiségeiben az alperes által alkalmazott személyeknek;

c)  az iratoknak az alperes postaládájában való elhelyezése útján;

d)  az iratok letevése útján valamely postahivatalban vagy hatáskörrel rendelkező hatóságoknál, és az alperes postaládájában egy erről szóló írásos értesítés elhelyezésével, feltéve, hogy az írásos értesítés egyértelműen feltünteti, hogy az irat jellegét tekintve bírósági iratnak minősül, vagy utal arra, hogy az értesítés joghatás tekintetében kézbesítésnek minősül, és megkezdődik a határidők számítása;

e)  postai kézbesítés útján igazolás nélkül a (4) bekezdés szerint, amennyiben az alperes címe a származási tagállamban van;

f)  elektronikus úton, a kézbesítésről szóló automatikus visszaigazolással, feltéve, hogy az alperes előzetesen kifejezetten elfogadta a kézbesítés ezen formáját.

Az e bekezdés első albekezdésének a)–d) pontja értelmében elvégzett kézbesítést a következőkkel kell tanúsítani:

a)  a kézbesítést végző illetékes személy által aláírt irat, amely tartalmazza az összes alábbi elemet:

i.  az értesítést vagy tájékoztatást kézbesítő személy teljes nevét;

ii.  a kézbesítés módját;

iii.  a kézbesítés időpontját;

iv.  ha a kézbesített iratokat nem az alperes veszi át, az iratot átvevő személy nevét és az alpereshez való viszonyát; és

v.  a nemzeti jog által előírt egyéb kötelező elemeket.

b)  a kézbesített iratot átvevő személytől származó átvételi elismervény, ha e bekezdés első albekezdésének a) és b) pontja alkalmazandó.

(4)  Az e cikk (2) és (3) bekezdése szerinti kézbesítés az alperes törvényes képviselője vagy meghatalmazottja részére is elvégezhető.

(5)  Ha az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot, valamint a bírósági tárgyalásra való idézést a tagállamokon kívüli címre kell kézbesíteni, akkor ez bármelyik módszerrel megvalósítható, amelyről az alábbi jogszabályok rendelkeznek:

a)  az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete(26), ha ez alkalmazandó, a címzett rendeletben szereplő jogainak tiszteletben tartása mellett; vagy

b)  az 1965. november 15-i hágai egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldi kézbesítéséről, vagy bármely más egyezmény vagy megállapodás, ha ez alkalmazandó.

(6)  Ez az irányelv nem érinti az 1393/2007/EK rendelet alkalmazását, és nem érinti továbbá a 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(27), valamint az 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(28).

18. cikk

Ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog a polgári eljárások során

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a polgári eljárás feleinek jogában álljon jogi képviselőt választani olyan módon, amely lehetővé teszi számukra jogaik tényleges és hatékony gyakorlását.

Határokon átnyúló jogviták esetén a tagállamok biztosítják, hogy a polgári eljárások feleinek jogukban álljon, hogy származási országukban előzetes ügyvédi tanácsokat kapjanak, és egy másik ügyvédtől az eljárást lefolytató országban kapjanak tanácsokat.

(2)  A tagállamok tiszteletben tartják a felek és jogi képviselőik közötti kommunikáció bizalmasságát. E kommunikáció magában foglalja a találkozókat, a levelezést, a telefonbeszélgetéseket, valamint a kommunikáció nemzeti jog szerint megengedett egyéb formáit.

(3)  A kötelező ügyvédi jelenlétet vagy segítségnyújtást előíró nemzeti jogi rendelkezések sérelme nélkül a polgári eljárások felei lemondhatnak az e cikk (1) bekezdésében említett jogról, ha

a)  a felek szóban vagy írásban egyértelmű és elégséges tájékoztatást kaptak, egyszerű és érthető nyelven az e jogról való lemondás lehetséges következményeiről; és

b)  a jogról való lemondás önkéntes és egyértelmű.

A tagállamok biztosítják, hogy a felek a jogról való lemondást a későbbiekben a polgári eljárás során bármikor visszavonhassák, valamint hogy erről a lehetőségről tájékoztassák őket.

(4)  Ezt a rendelkezést a 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(29), valamint az 1896/2006/EK és a 655/2014/EU rendelet jogi képviseletre vonatkozó különös rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

19. cikk

Hozzáférés az információkhoz

A tagállamok törekednek arra, hogy átlátható és könnyen hozzáférhető információkat biztosítsanak polgáraiknak a különféle eljárások megindításáról, az elévülési időkről, a különféle jogviták elbírálására jogosult bíróságokról, és a szükséges űrlapokról, amelyeket ebből a célból ki kell tölteni. Ez a cikk semmilyen módon nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a jogi segítségnyújtást valamely egyedi ügy értékelése formájában biztosítsák.

20. cikk

Tolmácsolás és a lényeges iratok fordítása

A tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy a jogvitában érintett minden fél a bírósági eljárást teljes mértékben megértse. Ez a cél magában foglalja, hogy az eljárás tisztességességének védelme érdekében a polgári eljárások során biztosított legyen a tolmácsolás és rendelkezésre álljon a lényeges iratok írásbeli fordítása, ezen irányelv 15. cikke rendelkezéseinek megfelelően.

21. cikk

A felek és képviselőik kötelezettségei

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ügyben érintett felek és képviselőik jóhiszeműen és tisztelettel járjanak el a bírósággal és a többi féllel szemben, ne tegyenek hamis tényállításokat az üggyel vagy a tényekkel kapcsolatban a bíróságok előtt, sem tudatosan, sem pedig úgy, hogy jó okkal feltételezhetően tudniuk kellene erről.

22. cikk

Nyilvános eljárás

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az eljárások nyilvánosak legyenek, kivéve ha a bíróság a felek vagy más érintett személyek valamelyike érdekében, illetve az igazságszolgáltatás általános érdeke vagy a közrend érdekében úgy határoz, hogy a szükséges mértékben kizárja a nyilvánosságot.

23. cikk

Bírói függetlenség és pártatlanság

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróságok és a bírók tekintetében teljes mértékben érvényesüljön az igazságszolgáltatás függetlensége. A bíróságok összetételének elégséges biztosítékot kell nyújtania a pártatlansággal kapcsolatos esetleges jogos kételyek kizárására.

(2)  Feladataik ellátása során a bírákat semmiféle utasítás nem kötheti, és menteseknek kell lenniük minden befolyástól vagy nyomástól, és minden személyes előítélettől vagy részrehajlástól minden ügyben.

24. cikk

Képzés

(1)  A bírói függetlenség, valamint az uniós igazságszolgáltatási szervezetrendszerek közötti különbözőségek sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bírói kar, az igazságügyi képzéssel foglalkozó iskolák és a jogi szakemberek javítsák igazságügyi képzési programjaikat annak érdekében, hogy az uniós jogot és eljárásokat integrálják nemzeti képzési tevékenységeikbe.

(2)  A képzési programoknak gyakorlatorientáltnak, a jogi szakemberek mindennapi munkája tekintetében relevánsnak kell lenniük, korlátozott időt kell igénybe venniük, aktív és modern tanulási technikákat kell alkalmazniuk, továbbá magukban kell foglalniuk alapképzési és folyamatos képzési lehetőségeket is. A képzési programoknak különösen a következőkre kell összpontosítaniuk:

a)  kellő tudás megszerzése az Unió igazságügyi együttműködési eszközeiről és beépített reflexek kifejlesztése az uniós ítélkezési gyakorlatra történő rendszeres hivatkozásával, a tagállami átültetési rendszer ellenőrzésével és az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának használatával kapcsolatban;

b)  az uniós jogra és eljárásokra, valamint a más jogrendszerekre vonatkozó ismeretek terjesztése;

c)  új bírákra vonatkozó rövid távú csereprogramok megkönnyítése;

d)  egy idegennyelv és jogi terminológiája magas szintű elsajátítása;

III. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

25. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ... [egy évvel ezen irányelv hatálybalépése után]-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

26. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2025. december 31-ig, és azt követően ötévente jelentést készít e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére ezen irányelv alkalmazásáról, minőségi és mennyiségi információk alapján. Ezzel kapcsolatban a Bizottság különösen azt értékeli, hogy ezen irányelv milyen hatást gyakorol az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogra, a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre és az egységes piac működésére, a kkv-kra, az Európai Unió gazdaságának versenyképességére és a fogyasztói bizalomra. A jelentéshez szükség esetén csatolni kell az ezen irányelv kiigazítására és megerősítésére irányuló jogalkotási javaslatokat.

27. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

28. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt ..., [dátum]-án/-én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) PE 572.853, 2015. december. (2) PE 581.385, 2016. június. (3) PE 559.499, 2015. június. (4) PE 556.971, 2016. június. (5) Uniform Law Review, 2004(4). (6) M. Storme: Study on the approximation of the laws and rules of the Member States concerning certain aspects of the procedure for civil litigation, (Tanulmány a tagállami jogszabályok és előírások közelítéséről a polgári peres eljárások bizonyos aspektusai tekintetében), (Final Report, Dordrecht, 1994). (7) Lásd többek között az 1976. december 16-i Comet BV kontra Produktschap voor Siergewassen ítéletet, C-45/76, ECLI:EU:C:1976:191, és az 1986. május 15-i Marguerite Johnston kontra Chief Constable of the Royal Ulster Constabulary ítéletet, C-222/84, ECLI:EU:C:1986:206. (8) Az interneten itt érhető el: http://www.ejtn.eu/PageFiles/15756/Judicial%20Training%20Principles_EN.pdf (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0276. (10) Lásd többek között a 2007. március 13-i Unibet (London) Ltd and Unibet (International) Ltd kontra Justitiekanslern ítéletet, C-432/05, ECLI:EU:C:2007:163. (11) Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 199., 2007.7.31., 1. o.). (12) A Tanács 2003/8/EK irányelve (2003. január 27.) a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról (HL L 26., 2003.1.31., 41. o.). (13) A Bizottság ajánlása (2013. június 11.) az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről, (HL L 201., 2013.7.26., 60. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve (2009. április 23.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról (HL L 110., 2009.5.1., 30. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/104/EU irányelve (2014. november 26.) a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról (HL L 349., 2014.12.5., 1. o.). (16) Lásd például a kis értékű követelések európai eljárásáról szóló rendeletet (lásd fentebb a G. preambulumbekezdés második lábjegyzetét) és az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról szóló rendeletet (polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról szóló, 2014. május 15-i 655/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 189., 2014.6.27., 59. o.)). (17) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (HL L 157., 2004.4.30., 45. o.). (18) Lásd fentebb a G. preambulumbekezdés negyedik lábjegyzetét. (19) Lásd fentebb a G preambulumbekezdés ötödik lábjegyzetét. (20) A Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről (HL L 174., 2001.6.27., 1. o.). (21) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (HL L 157., 2004.4.30., 45. o.). (22) Az Európai Parlament és a Tanács 655/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról (HL L 189., 2014.6.27., 59. o.). (23) A Tanács 2003/8/EK irányelve (2003. január 27.) a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról (HL L 26., 2003.1.31., 41. o.). (24) Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.). (25) A Tanács ajánlásai – „Az igazságügy területén a határokon átnyúló videokonferenciák alkalmazásának előmozdítása és a legjobb gyakorlatok megosztása a tagállamokban és uniós szinten” (HL C 250., 2015.7.31., 1. o.). (26) Az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (2007. november 13.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 324., 2007.12.10., 79. o.). (27) Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK (2004. április 21.) rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról (HL L 143., 2004.4.30., 15. o.). (28) Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006.12.30., 1. o.). (29) Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 199., 2007.7.31., 1. o.).

Az Európai Parlament 2017. július 4-i jogalkotási állásfoglalása a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2017)0014 – C8-0016/2017 – 2017/0007(COD))

P8_TA(2017)0283 A8-0185/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 212. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0016/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozatára, amelyet a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló, 2013. augusztus 12-i 778/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal együtt fogadtak el(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. június 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0185/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt együttes nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítja, vagy lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. július 4-én került elfogadásra a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1565 határozattal.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság EGYÜTTES NYILATKOZATA

A Moldovai Köztársaság választási rendszerének megváltoztatására irányuló kezdeményezések fényében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság hangsúlyozza, hogy a makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásának előfeltétele, hogy a kedvezményezett ország tiszteletben tartsa a hatékony demokratikus mechanizmusokat, ideértve a többpárti parlamentáris rendszert és a jogállamiságot, valamint biztosítsa az emberi jogok tiszteletben tartását. A Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat a makroszintű pénzügyi támogatás teljes életciklusa alatt ellenőrzi ezen előfeltétel teljesülését, és ezért a lehető legnagyobb figyelemmel kíséri, hogy a Moldovai Köztársaság hatóságai figyelembe veszik-e az érintett nemzetközi partnerek (különösen a Velencei Bizottság és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) ajánlásait.

(1) HL L 218., 2013.8.14., 15. o.

Az Európai Parlament 2017. július 4-én elfogadott módosításai a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2016)0198 – C8-0146/2016 – 2016/0107(COD))(1)

P8_TA(2017)0284 A8-0227/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat -1 preambulumbekezdés (új) (-1)   Az adófizetők és különösen valamennyi vállalkozás adózási egyenlősége az egységes piac elengedhetetlen feltétele. Az egységes piac megfelelő működéséhez létfontosságú a nemzeti adórendszerek végrehajtásának összehangolt és harmonizált megközelítése, amely hozzájárul az adókikerülés és a nyereségátcsoportosítás megelőzéséhez. Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat -1 a preambulumbekezdés (új) (-1a)   Az adókikerülés és az adókijátszás, valamint a nyereségátcsoportosítási rendszerek megfosztották a kormányokat és az embereket többek között az oktatási és az egészségügyi közszolgáltatásokhoz és az állami szociális szolgáltatásokhoz való egyetemes és ingyenes hozzáférés biztosításához szükséges forrásoktól, valamint megfosztották a tagállamokat annak a lehetőségétől, hogy megfizethető árú lakásokat és közösségi közlekedési szolgáltatásokat biztosíthassanak, illetve ki tudják építeni a társadalmi fejlődéshez és a gazdasági növekedéshez nélkülözhetetlen alapvető infrastruktúrát. Röviden, ezek a rendszerek a gazdasági, társadalmi és területi igazságtalanság, egyenlőtlenség és széttartás tényezőivé váltak. Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat -1 b preambulumbekezdés (új) (-1b)   Egy méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer reagál a progresszív és méltányos globális adópolitika sürgető szükségességére, előmozdítja a javak újraelosztását és fellép az egyenlőtlenségekkel szemben. Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés (1)  Az elmúlt években a társaságiadó-kikerülés jelentette kihívás számottevő mértékben növekedett, és fontos problémává vált az Unióban csakúgy, mint világszinten. 2014. december 18-i következtetéseiben az Európai Tanács megállapította, hogy sürgős szükség van az adókikerülés elleni küzdelem fokozására globálisan és az Unióban egyaránt. „A Bizottság 2016. évi munkaprogramja – Lejárt a szokványos megoldások ideje”16 és „A Bizottság 2015. évi munkaprogramja – Új kezdet”17 című közleményében az Európai Bizottság prioritásként jelölte meg egy olyan rendszerre való átállást, ahol ugyanabban az országban kell befizetni a társasági adót, ahol a nyereséget megtermelik. A Bizottság emellett a méltányosság és az adózási átláthatóság iránti társadalmi igényekre való reagálást is prioritásként azonosította. (1)  Az átláthatóság nélkülözhetetlen az egységes piac zökkenőmentes működéséhez. Az elmúlt években a társaságiadó-kikerülés jelentette kihívás számottevő mértékben növekedett, és fontos problémává vált az Unióban csakúgy, mint világszinten. 2014. december 18-i következtetéseiben az Európai Tanács megállapította, hogy sürgős szükség van az adókikerülés elleni küzdelem fokozására globálisan és az Unióban egyaránt. „A Bizottság 2016. évi munkaprogramja – Lejárt a szokványos megoldások ideje”16 és „A Bizottság 2015. évi munkaprogramja – Új kezdet”17 című közleményében az Európai Bizottság prioritásként jelölte meg egy olyan rendszerre való átállást, ahol ugyanabban az országban kell befizetni a társasági adót, ahol a nyereséget megtermelik. A Bizottság emellett az európai polgárok átláthatóság és a más országok számára referenciamodellként szolgáló fellépés iránti igényére való reagálást is prioritásként azonosította. Fontos, hogy az átláthatóság figyelembe vegye a versenytársak közötti kölcsönösséget. __________________ __________________ 16 COM(2015)0610, 2015. október 27. 16 COM(2015)0610, 2015. október 27. 17 COM(2014)0910, 2014. december 16. 17 COM(2014)0910, 2014. december 16. Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  „A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tétele, összehangolása és közelítése” című 2015. december 16-i állásfoglalásában18 az Európai Parlament megállapította, hogy a nagyobb átláthatóság a társasági adózás területén javíthatja az adóbehajtást, hatékonyabbá teheti az adóhatóságok munkáját, és alapvető a közvélemény adórendszerekbe és a közigazgatásba vetett bizalmának növeléséhez. (2)  „A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tétele, összehangolása és közelítése” című 2015. december 16-i állásfoglalásában18 az Európai Parlament megállapította, hogy a nagyobb átláthatóság, együttműködés és konvergencia az uniós társasági adópolitika területén javíthatja az adóbehajtást, hatékonyabbá teheti az adóhatóságok munkáját, támogatja a döntéshozókat a jelenlegi adórendszernek a jövőbeli jogszabályok kidolgozása céljából történő értékelése során, alapvető a közvélemény adórendszerekbe és a közigazgatásba vetett bizalmának növeléséhez, továbbá javíthatja a beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatalt a vállalkozások pontosabb kockázati profilja alapján. __________________ __________________ 18 2015/2010(INL). 18 2015/2010(INL). Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új) (2a)  Az országonkénti nyilvános jelentéstétel hatékony és megfelelő eszközként szolgál ahhoz, hogy növelni lehessen az átláthatóságot a multinacionális vállalkozások tevékenységeivel kapcsolatban, és hogy a nyilvánosság értékelhesse e tevékenységeknek a reálgazdaságra gyakorolt hatását. Emellett javítani fogja a részvényesek képességét a vállalkozások által vállalt kockázatok helytálló értékelésére, pontos információkra alapuló beruházási stratégiákat eredményez, és fejleszti a döntéshozók képességét a nemzeti jogszabályok hatékonyságának és hatásának elemzésére. Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 2 b preambulumbekezdés (új) (2b)  Az országonkénti jelentéstétel kedvezően hat a munkavállalók tájékoztatáshoz és a velük folytatott konzultációhoz való, a 2002/14/EK irányelvben foglalt jogára is, a vállalkozások tevékenységeivel kapcsolatos ismeretek bővítésének köszönhetően pedig a vállalkozásokon belüli élénk párbeszéd minőségére. Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés (4)  Egy világszinten méltányos és korszerű nemzetközi adórendszer kialakítása érdekében a G20-ak 2015 novemberében elfogadták az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos cselekvési tervét, amely egyértelmű nemzetközi megoldásokat kíván kínálni a kormányzatok számára a meglévő szabályok azon hiányosságainak és következetlenségeinek orvoslása érdekében, amelyek lehetővé teszik a vállalati profit alacsony adóterhet alkalmazó vagy adómentességet kínáló olyan adójogrendszerekbe való átcsoportosítását, ahol esetleg a vállalat nem is végez értékteremtő tevékenységet. A BEPS 13. fellépése bizalmas alapon, a nemzeti adóhatóságok számára benyújtandó országonkénti jelentéstételt vezet be egyes multinacionális vállalkozások vonatkozásában. 2016. január 27-én a Bizottság elfogadta az adókikerülés elleni csomagot. A csomag egyik célja a BEPS 13. fellépésének uniós jogba való átültetése a 2011/16/EU tanácsi irányelv20 módosításával. (4)  Egy világszinten méltányos és korszerű nemzetközi adórendszer kialakítása érdekében a G20-ak 2015 novemberében elfogadták az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos cselekvési tervét, amely egyértelmű nemzetközi megoldásokat kíván kínálni a kormányzatok számára a meglévő szabályok azon hiányosságainak és következetlenségeinek orvoslása érdekében, amelyek lehetővé teszik a vállalati profit alacsony adóterhet alkalmazó vagy adómentességet kínáló olyan adójogrendszerekbe való átcsoportosítását, ahol esetleg a vállalat nem is végez értékteremtő tevékenységet. A BEPS 13. fellépése bizalmas alapon, a nemzeti adóhatóságok számára benyújtandó országonkénti jelentéstételt vezet be egyes multinacionális vállalkozások vonatkozásában. 2016 . január 27-én a Bizottság elfogadta az adókikerülés elleni csomagot. A csomag egyik célja a BEPS 13. fellépésének uniós jogba való átültetése a 2011/16/EU tanácsi irányelv20 módosításával. A nyereségnek az értékteremtés helyén történő megadóztatása mindenesetre az országonkénti jelentéstétel nyilvános jelentéstételre alapuló, átfogóbb megközelítését teszi szükségessé. __________________ __________________ 20 A Tanács 2011. február 15-i 2011/16/EU irányelve az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.). 20 A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.). Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új) (4a)  A Nemzetközi Számviteli Standardok Testületének (IASB) az országonkénti nyilvános jelentéstételi követelmény bevezetésének a megkönnyítése érdekében naprakésszé kell tennie a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (IFRS) és a nemzetközi számviteli standardokat (IAS). Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 4 b preambulumbekezdés (új) (4b)  A 2013/36/EU irányelv már bevezette az Unióban az országonkénti adatszolgáltatást a bankszektorban, a 2013/34/EU irányelv pedig a nyersanyag-kitermelő és a fakitermelő iparágban. Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 4 c preambulumbekezdés (új) (4c)  Az Unió azzal, hogy elsőként vezette be az országonkénti nyilvános jelentéstételt, bizonyította, hogy az adókikerülés elleni küzdelemben vezető szerepet kíván betölteni a világban. Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 4 d preambulumbekezdés (új) (4d)  Mivel az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem csak nemzetközi szintű közös fellépéssel lehet sikeres, elengedhetetlenül fontos, hogy az Unió – megőrizve globális vezető szerepét e küzdelemben – összehangolja fellépéseit a nemzetközi szereplőkkel, például az OECD keretében. Az egyoldalú fellépéseknek – legyenek bármilyen ambiciózusak is – nincs valódi esélyük a sikerre, emellett kockáztatják az európai vállalkozások versenyképességét, és rontják az Unió befektetési környezetét. Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 4 e preambulumbekezdés (új) (4e)  A pénzügyi jelentéstétel fokozottabb átláthatósága mindenki számára előnyös helyzetet teremt, ugyanis hatékonyabbá teszi az adóhatóságokat, fokozottabban bevonja a civil társadalmat, a munkavállalók több tájékoztatáshoz jutnak és a befektetők kevésbé tartózkodnak a kockázatvállalástól. Emellett a vállalkozások jobb kapcsolatba kerülhetnek az említett érdekelt felekkel, ami – az egyértelműbb kockázati profilnak és a jobb hírnévnek köszönhetően – növeli a stabilitást, és megkönnyíti a finanszírozáshoz jutást. Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)  Az Unióban tevékenységet végző multinacionális vállalkozások társasági adózásának nyilvánosság általi ellenőrzése lényeges eleme a vállalati társadalmi felelősségvállalás további előmozdításának, az adózáson keresztül a jóléthez való hozzájárulásnak, a méltányosabb uniós adóverseny jobban informált felek között zajló nyilvános vitán keresztül történő kialakításának és a nemzeti adórendszerek méltányosságába vetett bizalom helyreállításának. A nyilvánosság általi ellenőrzés társaságiadó-információkat tartalmazó jelentés közzétételére vonatkozó olyan kötelezettség előírásával valósítható meg, amely attól függetlenül vonatkozik a vállalkozásokra, hogy a multinacionális csoport legfelső szintű anyavállalata hol telepedett le. (5)  Az Unióban tevékenységet végző multinacionális vállalkozások társasági adózásának nyilvánosság általi ellenőrzése – a nemzeti adóhatóságok felé történő országonkénti jelentéstételnek köszönhető fokozottabb átláthatóság mellett – lényeges eleme a vállalati elszámoltathatóság elősegítésének, a vállalati társadalmi felelősségvállalás további előmozdításának, az adózáson keresztül a jóléthez való hozzájárulásnak, a méltányosabb uniós adóverseny jobban informált felek között zajló nyilvános vitán keresztül történő kialakításának és a nemzeti adórendszerek méltányosságába vetett bizalom helyreállításának. A nyilvánosság általi ellenőrzés társaságiadó-információkat tartalmazó jelentés közzétételére vonatkozó olyan kötelezettség előírásával valósítható meg, amely attól függetlenül vonatkozik a vállalkozásokra, hogy a multinacionális csoport legfelső szintű anyavállalata hol telepedett le. A nyilvánosság általi ellenőrzésre ugyanakkor az uniós befektetési környezet vagy az uniós vállalkozások, különösen az ezen irányelv meghatározása szerinti kkv-k és az (EU) 2015/1017 rendelet1a meghatározása szerinti közepes piaci tőkeértékű vállalkozások versenyképességének sérelme nélkül kell, hogy sor kerüljön, amely vállalkozásokat ki kell zárni az ezen irányelvben meghatározott jelentéstételi kötelezettség alól. __________________ 1a Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1017 rendelete (2015. június 25.) az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap (HL L 169., 2015.7.1., 1. o.). Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 5 a preambulumbekezdés (új) (5a)   A Bizottság szerint a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) a vállalkozásokat a társadalmi hatásuk tekintetében terhelő felelősség. A CSR-t a vállalkozásoknak kell kezdeményeznie. Az állami hatóságok – az önkéntes szakpolitikai intézkedések észszerű ötvözete és szükség esetén kiegészítő szabályozás útján – támogató szerepet játszhatnak. A vállalkozások a társadalmi felelősségvállalásnak jogkövetéssel vagy a társadalmi, környezeti, etikai, fogyasztói vagy emberi jogi szempontoknak az üzleti stratégiájukban és műveleteikben történő érvényesítésével tehetnek eleget. Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés (6)  A nyilvánosság számára biztosítani kell az Unióban gazdasági egységeket működtető csoportok összes tevékenysége ellenőrzésének lehetőségét. Azon csoportok esetében, amelyek csupán leányvállalatok vagy fióktelepek útján végeznek tevékenységet az Unióban, a leányvállalatoknak és a fióktelepeknek közzé és hozzáférhetővé kell tenniük a legfelső szintű anyavállalat jelentését. Az arányosság és a hatékonyság érdekében azonban a közzé- és hozzáférhetővé tételi kötelezettséget az Unióban letelepedett közepes vagy nagy méretű leányvállalatokra, vagy a tagállamokban nyitott hasonló méretű fióktelepekre kell korlátozni. A 2013/34/EU irányelv hatályát ezért ennek megfelelően ki kell terjeszteni az Unión kívül letelepedett vállalkozások által a tagállamokban nyitott fióktelepekre. (6)  A nyilvánosság számára biztosítani kell az Unióban és azon kívül gazdasági egységeket működtető csoportok összes tevékenysége ellenőrzésének lehetőségét. Az Unióban letelepedett vállalatcsoportoknak meg kell felelniük a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó uniós elveknek. A multinacionális vállalkozások globális szinten működnek, és vállalati magatartásuk jelentős hatást fejt ki a fejlődő országokban. Amennyiben ezek állampolgárai hozzáférhetnek az országonkénti információkhoz, ez lehetővé teszi, hogy ezen országok polgárai és adóhatóságai ellenőrizhessék, értékelhessék és/vagy elszámoltathassák az említett vállalkozásokat. Az Unió – azzal, hogy a multinacionális vállalkozás tevékenységi helyei szerinti minden egyes adójogrendszerben nyilvánosságra hozza az adatokat – növelheti fejlesztéspolitikája koherenciáját, és korlátozhatja az adókikerülési rendszerek lehetőségét azokban az országokban, ahol a hazai erőforrások mozgósítását az uniós fejlesztéspolitika kulcselemeként határozták meg. Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentésnek ki kell terjednie a vállalkozás összes tevékenységére vagy egy legfelső szintű anyavállalat által ellenőrzött csoport minden kapcsolódó vállalkozásának összes tevékenységére. Az információkat a BEPS 13. fellépése vonatkozásában meghatározott előírásoknak megfelelően kell megadni, és azoknak a nyilvánosság általi hatékony ellenőrzéshez szükséges mértékre kell korlátozódniuk annak érdekében, hogy a közzététel ne járjon aránytalan kockázattal vagy hátránnyal. A jelentésben röviden ismertetni kell a tevékenységek jellegét is. Az ismertetés alapulhat az OECD „Transfer Pricing Guidelines on Documentation” című dokumentuma V. fejezete III. mellékletének 2. táblázatában szereplő osztályozáson. A jelentésben áttekintő jelleggel ismertetni kell az esedékes adók és a megfizetett adók összege közötti esetleges jelentős csoportszintű eltérés okait, figyelembe véve az előző pénzügyi évek megfelelő összegeit. (8)  A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentésnek ki kell terjednie a vállalkozás összes tevékenységére vagy egy legfelső szintű anyavállalat által ellenőrzött csoport minden kapcsolódó vállalkozásának összes tevékenységére. Az információknak figyelembe kell venniük a BEPS 13. fellépése vonatkozásában meghatározott előírásokat, és azoknak a nyilvánosság általi hatékony ellenőrzéshez szükséges mértékre kell korlátozódniuk annak érdekében, hogy a közzététel ne járjon aránytalan kockázattal vagy hátránnyal az érintett vállalkozások versenyképessége szempontjából, és tartalma ne legyen félreérthető. A jelentésben röviden ismertetni kell a tevékenységek jellegét is. Az ismertetés alapulhat az OECD „Transfer Pricing Guidelines on Documentation” című dokumentuma V. fejezete III. mellékletének 2. táblázatában szereplő osztályozáson. A jelentésben áttekintő jelleggel ismertetni kell többek között az esedékes adók és a megfizetett adók összege közötti esetleges jelentős csoportszintű eltérés okait, figyelembe véve az előző pénzügyi évek megfelelő összegeit. Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés (9)  Az adatokat tagállamok szerinti bontásban kell közzétenni annak érdekében, hogy a polgárok pontosabban tájékozódhassanak afelől, hogyan járulnak hozzá a multinacionális vállalkozások az egyes tagállamok jólétéhez. Emellett a különös kihívásokat jelentő adójogrendszerek vonatkozásában a multinacionális vállalkozások gazdasági egységeire vonatkozó információkat ugyancsak magas szintű részletességgel kell megjeleníteni. Az adatokat minden egyéb harmadik országbeli gazdasági egység vonatkozásában aggregált formában kell megadni. (9)  Az adatokat jogrendszerek szerinti bontásban, a vállalkozások versenyképességének sérelme nélkül kell közzétenni annak érdekében, hogy a polgárok pontosabban tájékozódhassanak afelől, hogyan járulnak hozzá a multinacionális vállalkozások az Unión belül és kívül egyaránt a működési helyük szerinti államok jólétéhez. A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentések csak akkor értelmezhetők és használhatók érdemben, ha az információkat adójogrendszerekre lebontva mutatják be. Módosítás 82 Irányelvre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új) (9a)  Ha a nyilvánosságra hozandó információ a vállalkozás számára kereskedelmi szempontból bizalmas üzleti adatnak tekinthető, akkor engedélyt kérhet a letelepedés helye szerinti illetékes hatóságtól arra, hogy ne tegye teljes terjedelmében hozzáférhetővé az információt. Amennyiben az illetékes nemzeti hatóság nem adóhatóság, az illetékes adóhatóságnak részt kell vennie a határozat meghozatalában. Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  A meg nem felelés eseteinek közzététele céljából a jog szerinti könyvvizsgálónak vagy könyvvizsgáló cégnek ellenőriznie kell, hogy az a társaságiadó-információkat tartalmazó jelentés elkészült-e, és közzétételre került-e ezen irányelv követelményeinek megfelelően a vonatkozó vállalkozás vagy egy kapcsolódó vállalkozás honlapján. (11)  A meg nem felelés eseteinek közzététele céljából a jog szerinti könyvvizsgálónak vagy könyvvizsgáló cégnek ellenőriznie kell, hogy az a társaságiadó-információkat tartalmazó jelentés elkészült-e, közzétételre került-e ezen irányelv követelményeinek megfelelően a vonatkozó vállalkozás vagy egy kapcsolódó vállalkozás honlapján, és hogy az ezen irányelvben előírt határidőn belül nyilvánosságra hozott információk megfelelnek-e a vállalkozás auditált pénzügyi adatainak. Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új) (11a)  A vállalkozások és a fióktelepek társaságiadó-információkkal kapcsolatos jelentéstételéhez kötődő és a 2013/34/EU irányelv alapján tagállami szankciókat eredményező jogsértéseit a Bizottság által kezelt nyilvános jegyzékben szerepeltetni kell. A szankciók között közigazgatási bírságoknak vagy a nyilvános ajánlati felhívásokból és az uniós strukturális alapokból származó finanszírozás odaítéléséből való kizárásnak is szerepelnie kell. Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés (13)  Azon adójogrendszerek azonosítása céljából, amelyek tekintetében magas szinten részletezett adatokat kell közölni, fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen adójogrendszerek közös uniós listájának megállapításra vonatkozóan. Ezt a listát az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett bizottsági közlemény (COM(2016) 24 final) 1. melléklete alapján azonosított egyes kritériumok alapján kell összeállítani. E tekintetben különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő, többek között szakértői szintű konzultációkat folytasson az előkészítés során, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által jóváhagyott, hivatalos aláírásra váró intézményközi megállapodás elveinek megfelelően kerüljön sor. Ennek megfelelően a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden dokumentumot a tagállami szakértőkkel egy időben kell megkapnia, és szakértőiknek következetesen lehetőséget kell biztosítani a Bizottság szakértői csoportjainak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó ülésein való részvételre. törölve Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 13 a preambulumbekezdés (új) (13a)   Annak érdekében, hogy a 2013/34/EU irányelv 48b. cikke (1), (3), (4) és (6) bekezdésének, valamint a 48c. cikke (5) bekezdésének végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket is kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek1a megfelelően kell gyakorolni. ________________ 1a Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés (14)  Mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ellenben az az irányelv hatása miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. (14)  Mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ellenben az az irányelv hatása miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Ezért indokolt az uniós fellépés ahhoz, hogy agresszív adótervezés vagy a transzferárak megállapítására vonatkozó megállapodások esetén kezeljék a határokon átnyúló dimenziót. E kezdeményezés az érdekelt felek azzal kapcsolatosan megfogalmazott aggályaira ad választ, hogy szükség van az egységes piac torzulásainak kezelésére, az uniós versenyképesség veszélyeztetése nélkül. Ez nem vezethet be indokolatlan adminisztratív terheket a vállalkozások számára, nem okozhat új adókonfliktusokat és nem járhat a kettős adóztatás kockázatával. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, legalábbis a nagyobb átláthatóságra vonatkozóan. Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés (15)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapelveket. (15)  Összességében ezen irányelv keretében a közzétett adatok mennyisége arányos a nyilvános átláthatóság és a nyilvános kontroll növelésének céljaival. Ezért úgy tekinthető, hogy ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapelveket. Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának24 megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok benyújtását indokoltnak tekinti. (16)  A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának24 megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek, például egy összehasonlító táblázat formájában. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok benyújtását indokoltnak tekinti, hogy elérjék ezen irányelv céljait, és hogy elkerüljék az esetleges hiányosságokat és ellentmondásokat az egyes tagállamok nemzeti jogszabályai szerinti alkalmazása során. __________________ __________________ HL C 369., 2011.12.17., 14. o. HL C 369., 2011.12.17., 14. o. Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés A tagállamok előírják a nemzeti joguk hatálya alá tartozó, 750 000 000 EUR-t meghaladó konszolidált nettó árbevétellel rendelkező legfelső szintű anyavállalatok, valamint a nemzeti joguk hatálya alá tartozó, 750 000 000 EUR-t meghaladó nettó árbevétellel rendelkező nem kapcsolódó vállalkozások számára, hogy évente készítsenek és tegyenek közzé társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést. A tagállamok előírják a nemzeti joguk hatálya alá tartozó, 750 000 000 EUR-t elérő vagy meghaladó konszolidált árbevétellel rendelkező legfelső szintű anyavállalatok, valamint a nemzeti joguk hatálya alá tartozó, 750 000 000 EUR-t elérő vagy meghaladó nettó árbevétellel rendelkező nem kapcsolódó vállalkozások számára, hogy évente készítsenek és ingyenesen tegyenek nyilvánosan hozzáférhetővé egy társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést. Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést a vállalkozás honlapján, közzététele napján kell nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést a vállalkozás honlapján nyílt adatformátumban elérhető, egységes formanyomtatványban kell ingyenesen közzétenni, és közzététele napján legalább az Unió egyik hivatalos nyelvén nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Ugyanezen a napon a vállalkozásnak be kell nyújtania e jelentést a Bizottság által kezelt nyilvántartásba is. A tagállamok nem alkalmazzák az e bekezdésben meghatározott szabályokat, amennyiben az érintett vállalkozások kizárólag egyetlen tagállam területén vannak bejegyezve és nem tartoznak más adójoghatóság alá. Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés A tagállamok előírják a nemzeti joguk hatálya alá tartozó, a 3. cikk (3) és (4) bekezdése szerinti középvállalkozások és nagyvállalkozások kategóriájába tartozó azon leányvállalatok számára, amelyek 750 000 000 EUR-t meghaladó konszolidált nettó árbevétellel rendelkező és valamely tagállam nemzeti jogának hatálya alá nem tartozó legfelső szintű anyavállalat ellenőrzése alá tartoznak, hogy évente tegyék közzé a legfelső szintű anyavállalat társaságiadó-információit tartalmazó jelentését. A tagállamok előírják a nemzeti joguk hatálya alá tartozó azon leányvállalatok számára, amelyek a pénzügyi év mérlege szerint 750 000 000 EUR-t elérő vagy azt meghaladó konszolidált nettó árbevétellel rendelkező és valamely tagállam nemzeti jogának hatálya alá nem tartozó legfelső szintű anyavállalat ellenőrzése alá tartoznak, hogy évente tegyék közzé a legfelső szintű anyavállalat társaságiadó-információit tartalmazó jelentését. Módosítás 29 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést a leányvállalat vagy egy kapcsolódó vállalkozás honlapján, közzététele napján kell nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést nyílt adatformátumban elérhető, egységes formanyomtatványban kell ingyenesen közzétenni és a leányvállalat vagy egy kapcsolódó vállalkozás honlapján, közzététele napján kell legalább az Unió egyik hivatalos nyelvén nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. Ugyanezen a napon a vállalkozásnak be kell nyújtania e jelentést a Bizottság által kezelt nyilvántartásba is. Módosítás 30 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés A tagállamok előírják a területükön valamely tagállam jogának hatálya alá nem tartozó vállalkozás által nyitott fióktelepek számára, hogy évente tegyék közzé az e cikk (5) bekezdésének a) pontjában említett legfelső szintű anyavállalat társaságiadó-információkat tartalmazó jelentését. A tagállamok előírják a területükön valamely tagállam jogának hatálya alá nem tartozó vállalkozás által nyitott fióktelepek számára, hogy évente tegyék nyilvánosan és ingyenesen hozzáférhetővé az e cikk (5) bekezdése a) pontjában említett legfelső szintű anyavállalat társaságiadó-információkat tartalmazó jelentését. Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést a fióktelep vagy egy kapcsolódó vállalkozás honlapján, közzététele napján kell nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést nyílt adatformátumban elérhető, egységes formanyomtatványban kell közzétenni és a fióktelep vagy egy kapcsolódó vállalkozás honlapján, közzététele napján kell legalább az Unió egyik hivatalos nyelvén nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. Ugyanezen a napon a vállalkozásnak be kell nyújtania e jelentést a Bizottság által kezelt nyilvántartásba is. Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 5 bekezdés – a pont a)  a fióktelepet nyitó vállalkozás 750 000 000 EUR-t meghaladó konszolidált nettó árbevétellel rendelkező és valamely tagállam nemzeti jogának hatálya alá nem tartozó legfelső szintű anyavállalat által ellenőrzött csoport kapcsolódó vállalkozása vagy 750 000 000 EUR-t meghaladó nettó árbevétellel rendelkező nem kapcsolódó vállalkozás; a)  a fióktelepet nyitó vállalkozás mérlege szerint 750 000 000 EUR-t elérő vagy azt meghaladó konszolidált nettó árbevétellel rendelkező és valamely tagállam nemzeti jogának hatálya alá nem tartozó legfelső szintű anyavállalat által ellenőrzött csoport kapcsolódó vállalkozása vagy 750 000 000 EUR-t elérő vagy azt meghaladó nettó árbevétellel rendelkező nem kapcsolódó vállalkozás; Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 5 bekezdés – b pont b)  az a) pontban említett legfelső szintű anyavállalatnak nincs a (3) bekezdésben említett, a középvállalkozások vagy a nagyvállalkozások kategóriájába tartozó leányvállalata. b)  az a) pontban említett legfelső szintű anyavállalatnak nincs a (3) bekezdésben említett, a középvállalkozások vagy a nagyvállalkozások kategóriájába tartozó leányvállalata, amelyre már vonatkozik jelentéstételi kötelezettség. Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48b cikk – 7 a bekezdés (új) (7a)  Azon tagállamok esetében, amelyek nem vezették be az eurót, az (1), (3) és (5) bekezdésben megállapított összegeknek megfelelő, nemzeti pénznemben kifejezett összeget e fejezet hatálybalépésének napjától az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett árfolyam alkalmazásával kell kiszámítani. Módosítás 35 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 2 bekezdés – bevezető rész (2)  A (1) bekezdésben említett információknak ki kell terjedniük a következőkre: (2)  A (1) bekezdésben említett információkat egységes formanyomtatványban kell benyújtani, és ki kell terjedniük a következőkre, adójogrendszerek szerinti lebontásban: Módosítás 36 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 2 bekezdés – a pont a)  a tevékenységek jellegének rövid ismertetése; a)  a legfelső szintű anyavállalkozások megnevezése és adott esetben az összes leányvállalat felsorolása, a tevékenységeik jellegének rövid ismertetése és a földrajzi elhelyezkedésük megadása; Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 2 bekezdés – b pont b)  az alkalmazottak száma; b)  az alkalmazottak száma teljes munkaidős egyenértékben kifejezve; Módosítás 38 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 2 bekezdés – b a pont (új) ba)  a készpénzen vagy a készpénznek minősülő eszközökön kívüli befektetett eszközök; Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 2 bekezdés – c pont c)  a nettó árbevétel, a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletekből származó árbevételt is beleértve; c)  a nettó árbevétel, a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletekből és a nem kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletekből származó árbevétel megkülönböztetését is beleértve; Módosítás 40 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 2 bekezdés – g a pont (új) ga)  jegyzett tőke; Módosítás 65/ Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 10 a fejezet – 48 c cikk – 2 bekezdés – g b pont (új) gb)   a kapott állami támogatások, továbbá a politikai pártok és a politikai célú alapítványok javára befizetett esetleges adományok részletei; Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 2 bekezdés – g c pont (új) gc)  a vállalkozások, leányvállalatok vagy fióktelepek – szabadalmi adókedvezmény vagy ezzel egyenértékű rendszer alapján – kedvezményes adójogi bánásmódban részesülnek-e. Módosítás 42 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés A jelentésben minden egyes tagállam vonatkozásában külön kell bemutatni a (2) bekezdésben említett információkat. Amennyiben egy tagállamban több adójogrendszer működik, az információkat tagállami szinten kell összevonni. A jelentésben minden egyes tagállam vonatkozásában külön kell bemutatni a (2) bekezdésben említett információkat. Amennyiben egy tagállamban több adójogrendszer működik, az információkat adójogrendszerek szerinti lebontásban kell megadni. Módosítás 43 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés A jelentésben ugyancsak külön kell feltüntetni az e cikk (2) bekezdésében említett információkat minden egyes olyan adójogrendszer vonatkozásában, amely a megelőző pénzügyi év végén szerepelt az egyes adójogrendszerek 48g. cikknek megfelelően összeállított közös uniós listáján, kivéve, ha a jelentés a 48e. cikkben említett felelősségre is figyelemmel kifejezetten megerősíti, hogy a csoport ilyen adójogrendszer jogának hatálya alá tartozó kapcsolódó vállalkozásai nem bonyolítanak közvetlenül ügyleteket ugyanazon csoport valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó vállalkozással. A jelentésben ugyancsak külön kell feltüntetni az e cikk (2) bekezdésében említett információkat minden egyes Unión kívüli adójogrendszer vonatkozásában. Módosítás 44 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 3 bekezdés – 3 albekezdés A jelentésben minden egyéb adójogrendszer vonatkozásában aggregált formában kell bemutatni a (2) bekezdésben említett információkat. törölve Módosítás 83 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48 c cikk – 3 bekezdés – 3 a albekezdés (új) A bizalmas üzleti adatok védelme és a tisztességes verseny biztosítása érdekében a tagállamok engedélyezhetik, hogy az e cikkben felsorolt ​​egy vagy több konkrét információt átmenetileg kihagyják a jelentésből egy vagy több konkrét adójogrendszerben folytatott tevékenységét illetően, amennyiben nyilvánosságra hozataluk súlyosan veszélyeztetné a 48b. cikk (1) bekezdésében és a 48b. cikk (3) bekezdésében említett azon vállalkozások üzleti helyzetét, amelyre vonatkoznak. A kihagyás nem akadályozza meg a vállalkozás adóügyi helyzetének tisztességes és kiegyensúlyozott megértését. A kihagyást fel kell tüntetni a jelentésben – az egyes adójoghatóságokkal kapcsolatos, kellően indokolt magyarázattal együtt –, és meg kell nevezni az érintett adójoghatóságot vagy adójoghatóságokat. Módosítás 69/rev Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48 c cikk – 3 bekezdés – 3 b albekezdés (új) A tagállamoknak ezt a kihagyást az illetékes nemzeti hatóság előzetes engedélyéhez kell kötniük. A vállalkozás minden évben új engedélyt kér az illetékes hatóságtól, amely a helyzet új felmérése alapján határoz. Amennyiben a kihagyott információ már nem felel meg a (3a) albekezdésben meghatározott követelménynek, azt haladéktalanul nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. A közzétételi időszak végétől kezdődően a vállalkozás – számtani átlag formájában – visszamenőleges hatállyal is közzéteszi az e cikkben előírt információkat a közzétételi időszakot megelőző évekre vonatkozóan. Módosítás 47 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 3 bekezdés – 3 c albekezdés (új) A tagállamok értesítik a Bizottságot az ilyen ideiglenes eltérés megadásáról, és bizalmasan továbbítják számára a kihagyott információkat, valamint a megadott eltérés részletes indokolását. A Bizottság minden évben közzéteszi honlapján a tagállamoktól kapott értesítéseket és a (3a) albekezdéssel összhangban nyújtott indokolásokat. Módosítás 48 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 3 bekezdés – 3 d albekezdés (új) A Bizottság meggyőződik arról, hogy a (3a) albekezdésben megállapított követelményt kellőképpen betartják, és figyelemmel kíséri a nemzeti hatóságok által engedélyezett ideiglenes eltérés alkalmazását. Módosítás 70/rev Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48 c cikk – 3 bekezdés – 3 e albekezdés (új) Ha a Bizottság a (3c) albekezdés alapján kapott információk értékelésének elvégzése után megállapítja, hogy a (3a) albekezdésben meghatározott követelmény nem teljesül, az érintett vállalkozás haladéktalanul nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az információkat. A közzétételi időszak végétől kezdődően a vállalkozás – számtani átlag formájában – visszamenőleges hatállyal is közzéteszi az e cikkben előírt információkat a közzétételi időszakot megelőző évekre vonatkozóan. Módosítás 50 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 3 bekezdés – 3 f albekezdés (új) A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján iránymutatásokat fogad el annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat azon esetek meghatározásában, amelyekben az információ közzététele súlyosan veszélyezteti az ebben érintett vállalkozások üzleti helyzetét. Módosítás 51 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48c cikk – 5 bekezdés (5)  A társaságiadó-információkat legalább az Unió egyik hivatalos nyelvén közzé és hozzáférhetővé kell tenni a honlapon. (5)  A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentést nyílt adatformátumban elérhető, egységes formanyomtatványban kell ingyenesen közzétenni és a leányvállalat vagy egy kapcsolódó vállalkozás honlapján, közzététele napján kell legalább az Unió egyik hivatalos nyelvén nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. Ugyanezen a napon a vállalkozásnak be kell nyújtania e jelentést a Bizottság által kezelt nyilvántartásba is. Módosítás 52 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48e cikk – 1 bekezdés (1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 48b. cikk (1) bekezdésében említett legfelső szintű anyavállalatok ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületének tagjai a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörükben eljárva kollektív felelősséget viseljenek annak biztosításáért, hogy a társaságiadó-információkat tartalmazó jelentés összeállítása, közzé- és hozzáférhetővé tétele a 48b., 48c. és 48d. cikknek megfelelően valósul meg. (1)  A harmadik fél iránti felelősségérzet és a megfelelő irányítás biztosítása érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a 48b. cikk (1) bekezdésében említett legfelső szintű anyavállalatok ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületének tagjai a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörükben eljárva kollektív felelősséget viseljenek annak biztosításáért, hogy a társaságiadó-információkat tartalmazó jelentés összeállítása, közzé- és hozzáférhetővé tétele a 48b., 48c. és 48d. cikknek megfelelően valósul meg. Módosítás 53 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48g. cikk 48g. cikk törölve Egyes adójogrendszerek közös uniós listája A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyes adójogrendszerek közös uniós listájának összeállításával kapcsolatban. A listát azon adójogrendszerek értékelése alapján kell összeállítani, amelyek nem felelnek meg a következő kritériumoknak: (1)  átláthatóság és információcsere, ideértve a kérésre történő információcserét és a számlainformációk automatikus cseréjét; (2)  méltányos adóverseny; (3)  a G20-ak és/vagy az OECD standardjai; (4)  egyéb releváns standardok, köztük a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által kialakított nemzetközi standardok. A Bizottság rendszeresen felülvizsgálja a listát, és adott esetben új körülmények figyelembevétele érdekében módosítja azt. Módosítás 54 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2013/34/EU irányelv 48i cikk – 1 bekezdés A Bizottság jelentést készít a 48a–48f. cikkekben meghatározott beszámolási kötelezettség teljesítéséről és hatásáról. A jelentésben értékeli, hogy a társaságiadó-információkat tartalmazó jelentések megfelelő és arányos eredményeket hoznak-e, figyelembe véve az átláthatóság megfelelő szintje és a versenyképes vállalkozási környezet iránti igényt. A Bizottság jelentést készít a 48a–48f. cikkekben meghatározott beszámolási kötelezettség teljesítéséről és hatásáról. A jelentésben értékeli, hogy a társaságiadó-információkat tartalmazó jelentések megfelelő és arányos eredményeket hoznak-e, továbbá költség-haszon elemzést végez a konszolidált nettó árbevétel küszöbének olyan szint alá történő csökkentéséről, amely alatt a vállalkozások és a fióktelepek kötelesek társaságiadó-információikat benyújtani. A jelentés emellett értékeli további kiegészítő intézkedések meghozatalának szükségességét, figyelembe véve az átláthatóság megfelelő szintje és a versenyképes vállalkozási és magánberuházási környezet megőrzése és biztosítása iránti igényt. Módosítás 55 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új) 2013/34/EU irányelv 48i a cikk (új) 2a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki: „48ia. cikk Ezen irányelv elfogadása után legkésőbb négy évvel és a helyzet OECD-szintű figyelembevétele mellett a Bizottság felülvizsgálja és értékeli e fejezet rendelkezéseit, és arról jelentést készít, különösen az alábbiak tekintetében: –  a társaságiadó-információkról való beszámolási kötelezettség hatálya alá tartozó vállalkozások és fióktelepek, különös tekintettel arra, hogy helyénvaló lenne-e kiterjeszteni e fejezet alkalmazási körét a 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott nagyvállalatokra és az ezen irányelv 3. cikkének (7) bekezdésében meghatározott nagy vállalkozáscsoportokra; –  a társaságiadó-információkról való beszámoló tartalma a 48c. cikknek megfelelően; –  a 48c. cikk (3) bekezdésének (3a)-(3f) albekezdésében szereplő ideiglenes eltérés. A Bizottság a jelentését adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.” Módosítás 56 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 b pont (új) 2013/34/EU irányelv 48i b cikk (új) 2b.  A szöveg a következő cikkel egészül ki: „48ib. cikk A jelentés egységes formája A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a 48b. cikk (1), (3), (4) és (6), valamint a 48c. cikk (5) bekezdésében említett egységes formanyomtatványt. E végrehajtási jogi aktusokat az 50. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.” Módosítás 57 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b pont 2013/34/EU irányelv 49 cikk – 3 a bekezdés (3a)  Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló [dátum]-i intézményközi megállapodásban meghatározott elveknek megfelelően konzultációt folytat az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.” (3a)  Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban* meghatározott elveknek megfelelően konzultációt folytat az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel és különösképpen figyelembe veszi a szerződésekbe és az Európai Unió Alapjogi Chartájába foglalt előírásokat. ________________ * HL L 123., 2016.5.12., 1. o. Módosítás 58 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 a pont (új) 2013/34/EU irányelv 51 cikk – 1 bekezdés 3a.  Az 51. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: A tagállamok szankciókat írnak elő az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetére, és meghoznak minden olyan intézkedést, amelyek azok végrehajtásához szükségesek. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.” A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden olyan intézkedést, amelyek azok végrehajtásához szükségesek. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legalább igazgatási intézkedéseket és szankciókat írnak elő az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetére. A tagállamok legkésőbb ... [kérjük, illessze be a dátumot: a hatálybalépés után egy évvel] értesítik ezekről a rendelkezésekről a Bizottságot, és haladéktalanul bejelentenek valamennyi későbbi, ezeket érintő módosítást. A Bizottság legkésőbb ... [ezen irányelv hatályba lépése után három évvel]-ig országonkénti listát állít össze az ezen irányelvvel összhangban az egyes tagállamok által hozott intézkedésekről és szankciókról.”

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0227/2017).

Az Európai Parlament 2017. július 4-i jogalkotási állásfoglalása a társulási megállapodás keretében elérhető kereskedelmi kedvezményeket kiegészítő, Ukrajnára vonatkozó ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0631 – C8-0392/2016 – 2016/0308(COD))

P8_TA(2017)0285 A8-0193/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0631),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0392/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0193/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(1);

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát, amelyet a végleges jogalkotási aktussal együtt tesznek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítja, vagy lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. július 4-én került elfogadásra a társulási megállapodás keretében elérhető kereskedelmi kedvezményeket kiegészítő, Ukrajnára vonatkozó ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetéséről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1566 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata az Ukrajnára vonatkozó ideiglenes autonóm kereskedelmi intézkedésekről szóló rendelet 3. cikkéről

A Bizottság megjegyzi, hogy amennyiben a mezőgazdasági termékekre vonatkozó éves nulltarifás vámkontingensek teljes felhasználása előtt nem hajtható végre a preferenciális rendelkezések felfüggesztése, a Bizottság törekedni fog arra, hogy javaslatot tegyen ezen kedvezmények következő években való csökkentésére vagy felfüggesztésére.

(1) Ez az álláspont lép a 2017. június 1-jén elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0236).

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó, 2/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontról: 2016-os pénzügyi év többletének beállítása a költségvetésbe (09437/2017 – C8-0190/2017 – 2017/2061(BUD))

P8_TA(2017)0286 A8-0229/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 41. cikkére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(2), amelyet 2016. december 1-jén fogadtak el véglegesen,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2017. április 12-án elfogadott, 2/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2017)0188),

–  tekintettel a Tanács által 2017. június 8-án elfogadott és az Európai Parlamenthez 2017. június 9-én továbbított, az 2/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (09437/2017 – C8-0190/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0229/2017),

A.  mivel a 2/2017. számú költségvetés-módosítási tervezet célja a 2016-os pénzügyi évből származó 6 405 millió EUR összegű többletnek a 2017-es költségvetésbe történő beállítására;

B.  mivel e többlet fő forrásai a bevételi oldalon jelentkező 1 688 millió EUR összegű pozitív bevételi kimutatás, a kiadási oldalon tapasztalható 4 889 millió EUR összegű fel nem használt összeg és az árfolyamkülönbségek - 173 millió eurós egyenlege;

C.  mivel a bevételi oldalon a két fő összetevő a késedelmi kamatok és pénzbírságok (3 052 millió EUR) és a saját források negatív eredménye (1 511 millió EUR);

D.  mivel a kiadási oldalon a 2016. évre vonatkozó fel nem használt előirányzatok elérik a 4 825 millió eurót, a 2015. évi áthozatal a III. szakaszban (Bizottság) 28 millió EUR, míg a többi intézményre vonatkozóan 35 millió EUR;

1.  tudomásul veszi a 2/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által benyújtott formájában, amely kizárólag a 2016. évi 6 405 millió EUR összegű többletnek a költségvetésbe való beállítására vonatkozik, a költségvetési rendelet 18. cikkével és a Tanács ezzel kapcsolatos álláspontjával összhangban;

2.  jelentős aggodalommal veszi tudomásul, hogy annak ellenére, hogy a 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezet már 7 284,3 millió EUR összeggel csökkentette a kifizetési előirányzatok szintjét, a 2016. évre vonatkozó fel nem használt előirányzatok elérik a 4 889 millió eurót; rámutat, hogy a kifizetési előirányzatok nagyon alacsony felhasználása a kohézió területén (1b. alfejezet) részben a tagállamok nem pontos előrejelzéseiből, illetve a tagállami szintű irányító és igazoló hatóságok késedelmes kijelöléséből ered;

3.  felhívja a figyelmet az angol font euróval szembeni leértékelődésének negatív hatására, ami a saját források alatt feltüntetett 1 511 millió EUR bevételkiesés fő oka; megjegyzi, hogy ez a kiesés komoly problémákat okozhatott volna az Unió költségvetésének finanszírozásában; megjegyzi, hogy ez a bevételkiesés az Unióból való kilépésre vonatkozó egyoldalú brit döntés következménye, a kiigazítás terhét azonban az Unió egészének kell viselnie; ragaszkodik ahhoz, hogy e költségeket vegyék figyelembe az Egyesült Királyság és az Unió közötti pénzügyi kötelezettségek rendezéséről szóló tárgyalások során;

4.  különösen kiemeli, hogy 2016-ban viszonylag magas volt a pénzbírságok aránya, összesen mintegy 4 159 millió eurós összeget tett ki, amelyből 2 861 millió EUR a 2016. évi többlethez számolódik;

5.  ragaszkodik ahhoz, hogy a GNI-alapú hozzájárulás korrigálása helyett az uniós költségvetés számára lehetővé kell tenni a fel nem használt előirányzatokból fennmaradó, illetve az uniós versenyjog megsértése miatt a vállalatokra kivetett bírságokból eredő bármely többlet újrahasznosítását az Unió finanszírozási igényei fedezésének érdekében;

6.  megjegyzi, hogy a 2/2017. számú költségvetés-módosítási tervezet elfogadása 6 405 millió euróval csökkenteni fogja a tagállamoktól az uniós költségvetésbe 2017 folyamán érkező GNI-alapú hozzájárulások arányát; ismét arra sürgeti a tagállamokat, hogy e csökkentés nyomán visszakapott összegeket használják arra, hogy eleget tegyenek a menekültügyi válság kapcsán tett ígéreteiknek, és az Unió által folyósított összeghez hasonló arányban járuljanak hozzá az uniós vagyonkezelői alapokhoz és az új Európai Fenntartható Fejlődési Alaphoz(6);

7.  felhívja az uniós intézményeket, hogy a 2017. évi költségvetésről folytatott egyeztetés eredményének részeként vállalt kötelezettségekkel összhangban késlekedés nélkül dolgozzák fel az Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre és az Európai Fenntartható Fejlődési Alapra vonatkozó függőben lévő és soron következő költségvetés-módosítási tervezetet;

8.  a költségvetés-módosítási tervezettel kapcsolatban sajnálja, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának elfogadása hónapokon keresztül elakadt a Tanácson belül; megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a brit kormány tartotta a szavát, és az Egyesült Királyságban tartott választások után azonnal feloldotta a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatára vonatkozóan alkalmazott blokádot; reméli, hogy a pénzügyi források tagállamokhoz történő visszaáramlása meg fogja könnyíteni az Egyesült Királyság és az Unió közötti pénzügyi kötelezettségek rendezéséről szóló soron következő tárgyalásokat;

9.  jóváhagyja az 2/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

10.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az 2/2017. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, továbbá a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (2) HL L 51., 2017.2.28., 1. o. (3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o. (6) Az Európai Fenntartható Fejlődési Alapról, valamint az EFFA-garancia és az EFFA Garanciaalap létrehozásáról szóló, európai parlamenti és a tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2016)0586).

Az Európai Parlament 2017. július 4 -i állásfoglalása a termékek hosszabb élettartama tekintetében a fogyasztók és a vállalatok számára jelentkező előnyökről (2016/2272(INI))

P8_TA(2017)0287 A8-0214/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 114. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 191., 192., és 193. cikkére, és a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosításának biztosítására mint célra való utalásra,

–  tekintettel a fenntartható fogyasztással, termeléssel és iparpolitikával kapcsolatos cselekvési tervről szóló, 2008. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0397),

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Bizottság „Ökokoncepció 2016–2019” című munkatervére (COM(2016)0773), különösen a sokkal termékspecifikusabb és az élettartam, a javíthatóság, a fejleszthetőség, a szétszerelhetőség koncepciója, továbbá az újrafelhasználás és az újrahasznosítás egyszerűsége szempontjából horizontálisabb követelmények felállítására,

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19-i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(3) (hetedik környezetvédelmi cselekvési program),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fenntarthatóbb fogyasztásért: az ipari termékek élettartama és a fogyasztók tájékoztatása a bizalom visszaszerzése érdekében” című, 2013. október 17-i véleményére(4),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című, 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

–  tekintettel „A zöld termékek egységes piacának kialakítása – A termékek és a szervezetek környezeti teljesítményével kapcsolatos tájékoztatás fejlesztéseˮ című, 2013. április 9-i bizottsági közleményre (COM(2013)0196),

–  tekintettel „Úton a körkörös gazdaság felé: »zéró hulladék« program Európa számára” című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

–  tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614) és a körforgásos gazdaságra vonatkozó csomagra, amely elsősorban a hulladékokról (2008/98/EK – hulladék-keretirányelv), a csomagolásról és a csomagolási hulladékról (94/62/EK), a hulladéklerakókról (1999/31/EK), az elhasználódott járművekről (2000/53/EK), az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról (2006/66/EK), továbbá az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (2012/19/EU) szóló irányelvek felülvizsgálatát célozza meg,

–  tekintettel az „Európa fenntartható jövője: a következő lépések – Európai fellépés a fenntarthatóságért” című, 2016. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2016)0739),

–  tekintettel a materiális áruk internetes és egyéb távértékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2015. december 9-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0635),

–  tekintettel a fogyasztók jogairól szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a „Tartós fogyasztási cikkek: fenntarthatóbb termékek, jobb fogyasztói jogok. Az uniós erőforrás-hatékonysági és körforgásos gazdasági napirendjével kapcsolatos fogyasztói elvárások” című, 2015. augusztus 18-i BEUC-jelentésre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A termékek élettartama feltüntetésének fogyasztóra tett hatásai” című, 2016. március 29-i tanulmányára,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságának megrendelésére 2016 júliusában készült, „Hosszabb élettartam a termékek számára: előnyök a fogyasztók és a vállalatok számára” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Fogyasztói Központ „Programozott elavulás, avagy a fogyasztói társadalommal járó következmények” című, 2016. április 18-i állásfoglalására,

–  tekintettel a „Kiválósági védjegy a tartós, könnyen megjavíthatónak tervezett elektromos és elektronikus berendezések számára” című, ONR 192102 osztrák szabványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0214/2017),

A.  mivel a Bizottság „Ökokoncepció 2016–2019” című munkaterve a körforgásos gazdaságra és arra hivatkozik, hogy foglalkozni kell a tartósság és az újrahasznosíthatóság kérdésével;

B.  mivel a termékek élettartamáról szóló vélemény elfogadása az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban (EGSZB) jól tükrözi a gazdasági szereplők és a civil társadalom e téma iránti érdeklődését;

C.  mivel a termékek élettartamának meghosszabbítása és az innováció, kutatás és fejlesztés között egyensúlyt kell teremteni;

D.  mivel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által megrendelt tanulmány szerint széles körű politikai intézkedések szükségesek a termékek hosszabb élettartamának előmozdításához;

E.  mivel egymás mellett különböző gazdasági és üzleti modellek léteznek, többek között a használatalapú gazdasági modell, amely hozzájárulhat a kedvezőtlen környezeti következmények mérsékléséhez;

F.  mivel elő kell segíteni a termékek élettartamának meghosszabbítását, különösen a programozott elavulás megszüntetésével;

G.  mivel támogatni kell az európai javítási ágazatot, amely döntő többségében mikro-, kis és középvállalkozásokból tevődik össze;

H.  mivel a termékek újrahasználatának fokozott harmonizálása fellendíti majd helyi gazdaságot és a belső piacot új munkahelyek teremtése és a használt cikkek iránti kereslet ösztönzése révén;

I.  mivel a nyersanyagok megőrzése és a hulladékkeletkezés korlátozása gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt szükséges, és ezt a kiterjesztett gyártói felelősség koncepciója is igyekezett figyelembe venni;

J.  mivel a 2014 júniusában végzett Eurobarométer-felmérés szerint az uniós fogyasztók 77%-a új termékek megvásárlása helyett inkább megjavíttatni szeretné a tönkrement termékeket; mivel még mindig javítani kell a fogyasztónak a termékek tartósságáról és javíthatóságáról szolgáltatott információkon;

K.  mivel a megbízható és tartós termékek értéket kínálnak a fogyasztók pénzéért, továbbá megakadályozzák az erőforrások túlzott felhasználását és a hulladékképződést; mivel ezért fontos, hogy a fogyasztási cikkek hasznos élettartama a tartós tervezés, valamint a termékek javíthatósága, felújíthatósága, szétszerelhetősége és újrafeldolgozhatósága révén meghosszabbodjon;

L.  mivel a termékek minőségébe vetett fogyasztói bizalom csökkenése hátrányos az európai vállalatok számára, mivel jelenleg az Unióban a minimális jótállás 24 hónapos, és egyes tagállamok további fogyasztóvédelmi rendelkezéseket vezettek be a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban,

M.  mivel tiszteletben kell tartani a fogyasztóknak az eltérő szükségleteik, elvárásaik és preferenciáik szerinti választáshoz való jogát;

N.  mivel a fogyasztóknak a termékek élettartamáról adott információk nem elégségesek, holott az EGSZB 2016. márciusi tanulmánya pozitív összefüggést állapított meg a termékek élettartamának feltüntetése és a fogyasztói magatartás között;

O.  mivel a termék élettartama és öregedése különböző természetes vagy mesterséges tényezőktől, például az összetételétől, működésmódjától, javítási költségeitől és a fogyasztási mintáktól függ;

P.  mivel a javításnak és az alkatrészeknek gyorsabban rendelkezésre kell állniuk;

Q.  mivel a hosszú élettartam mellett a termék teljes életciklusa alatti jó minősége is döntő abban, hogy mennyiben járul hozzá az erőforrások védelméhez;

R.  mivel a termékek és szoftverek idő előtti elavulásának problémáját orvosolni kívánó nemzeti kezdeményezések száma emelkedik; mivel ezzel összefüggésben közös stratégiát kell kidolgozni az egységes piac számára;

S.  mivel a digitális eszközök élettartamát alapvetően meghatározza az elektromos készülékek élettartama, mivel a szoftverek egyre gyorsabban elavulnak, az elektromos készülékeknek rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak a piacon;

T.  mivel az, hogy a termékekbe hibákat építenek be, hogy bizonyos idejű használat után elromoljanak és ne működjenek tovább, csak bizalmatlanságot kelt a fogyasztókban, és nem szabad megengedni a piacon;

U.  mivel az Eurobarométer adatai szerint a polgárok 90%-a véli úgy, hogy az élettartam megadása céljából egyértelműen címkézni kell a termékeket;

V.  mivel a hosszabb életciklusú termékek minden gazdasági szereplő előnyét szolgálják, ideértve a kkv-kat is;

W.  mivel a hetedik környezetvédelmi cselekvési program egyedi intézkedésekre szólít fel a tartósság, a javíthatóság és az újrafelhasználhatóság javítása, valamint a termékek élettartamának növelése érdekében;

X.  mivel a kiterjesztett gyártói felelősségnek e tekintetben fontos szerepet kell játszania;

Y.  mivel a körforgásos gazdasági modell megvalósítása a politikai döntéshozók, a polgárok és a vállalkozások részvételét kívánja meg, és nemcsak a termékek és szolgáltatások tervezése, illetve értékesítése, hanem a fogyasztói és az üzleti tevékenységben tanúsított hozzáállás és elvárások tekintetében is változtatásokat jelent, olyan új piacok kialakítása révén, amelyek megfelelnek a fogyasztói szokásokban bekövetkezett változásoknak, fejlődőképesek a termékek használatát, újrafelhasználását és megosztását illetően, ezáltal hozzájárulva azok hasznos élettartamának növeléséhez, valamint versenyképes, tartós és fenntartható termékek létrehozásához;

Z.  mivel számos lámpában nem cserélhetők az izzók, ami az izzó kiégését követően gondot okoz, ha a piacon időközben új, hatékonyabb izzók jelennek meg, vagy ha a fogyasztó például a fény színét kívánná megváltoztatni, ilyen esetekben ugyanis kénytelen az egész lámpát kicserélni;

AA.  mivel a LED égőknek ideális körülmények között cserélhető, nem pedig kivehetetlen elemeknek kellene lenniük;

AB.  mivel a körforgásos gazdaság fejlődésével további lépéseket kell tenni a termékek javíthatósága, kiigazíthatósága, fejleszthetősége, tartóssága és újrahasznosíthatósága tekintetében annak érdekében, hogy növekedjen a termékek és/vagy összetevőik élettartama és hasznos élettartama;

AC.  mivel a termékek egyre nagyobb sokszínűsége, az innovációs ciklusok egyre rövidebbé válása, valamint az állandóan változó fogyasztói szokások miatt gyakoribbá vált az új termékek vásárlása, és ennek következtében csökkent azok hasznos élettartama;

AD.  mivel a javítással, használtcikk-kereskedéssel és -cserével foglalkozó, azaz a termékek élettartamának növelésére törekvő ágazatban komoly lehetőségek rejlenek;

AE.  mivel egyensúlyt kell teremteni a termékek élettartamának növelésére irányuló törekvés és a környezet megóvása között, ami mindig ösztönzőket kínál az innováció és a további fejlődés számára;

Stabil, tartós és minőségi termékek tervezése

1.  felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben megoldható, ösztönözze a termékkategóriánkénti minimális tartóssági kritériumok megállapítását többek között a termék szilárdságára, javíthatóságára, fejleszthetőségére stb. vonatkozóan a tervezési szakasztól kezdve, amihez segítségül hívhatók az európai szabványügyi szervek (a CEN, a CENELEC és az ETSI) által kidolgozott szabványok;

2.  hangsúlyozza, hogy a termékek életciklusának valamennyi szakaszában egyensúlyt kell teremteni a termékek élettartamának meghosszabbítása, a hulladék erőforrássá (másodlagos nyersanyaggá) történő átalakítása, az ipari szimbiózis, az innováció, a fogyasztói kereslet, a környezetvédelem és a növekedésre vonatkozó politikák között, valamint úgy véli, hogy az egyre erőforrás-hatékonyabb termékek kifejlesztése nem ösztönözheti a rövid élettartamokat vagy a termékektől való időelőtti megválást;

3.  rámutat arra, hogy a gyártó különböző fogyasztói szükségletek, elvárások és preferenciák kielégítésére irányuló kereskedelmi ajánlatának részévé kell tenni olyan kérdéseket, mint a termék tartóssága, a meghosszabbított fogyasztói garancia, a pótalkatrészek hozzáférhetősége, a javíthatóság, a komponensek cserélhetősége, és azok fontos elemei a szabadpiaci versenynek is;

4.  felhívja a figyelmet az olyan kereskedelmi stratégiák szerepére, mint például a termékek lízingelhetőségének tekintetbe vétele a tartós termékek tervezésekor, ami által a lízinggel foglalkozó cégek megtartják a lízingbe bocsátott termékek tulajdonjogát, valamint ösztönözve vannak a termékek ismételt piaci forgalmazására és tartósabb termékek tervezésébe történő beruházásra, ami az újonnan termelt és a leselejtezett termékek mennyiségének csökkenését eredményezi;

5.  emlékeztet a Parlamentnek a hulladék-irányelvet módosító, a körforgásos energiáról szóló csomag felülvizsgálatával kapcsolatos álláspontjára, amely megerősítette a kiterjesztett gyártói felelősség elvét, és ezzel ösztönzőket vezetett be a fenntarthatóbb terméktervezés számára;

6.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat az olyan gyártók támogatására, amelyek az egyszerűen szétszerelhető és cserélhető elemeken alapuló moduláris tervezéssel foglalkoznak;

7.  megállapítja, hogy a termék tartósságának és javíthatóságának együtt kell járnia a fenntarthatósági célkitűzéssel például a környezetbarát anyagok használata révén;

8.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a modemek, routerek, TV-dekóderek és set-top boxok rengeteg elektronikus hulladékot generálnak, amikor a fogyasztók új távközlési szolgáltatóra váltanak; felhívja a fogyasztók és a távközlési szolgáltatók figyelmét arra, hogy az (EU) 2015/2120 rendelet értelmében a fogyasztóknak már joguk van ahhoz, hogy új távközlési szolgáltatóra váltás esetén az általuk választott végberendezést használják;

A javíthatóság és tartósság előmozdítása

9.  felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a termékek javíthatóságát:

10.  úgy véli, hogy előnyös az áruk helyes és biztonságos működéséhez szükséges pótalkatrészek elérhetőségének biztosítása:

11.  arra bátorítja a tagállamokat, hogy tárják fel a tartós, kiváló minőségű és javítható termékek előmozdításának megfelelő ösztönzőit, támogassák a javítást és a használt termékek kereskedelmét, valamint fejlesszék a javításra irányuló képzéseket;

12.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a független szervizhez fordulás lehetőségét, például az olyan műszaki, biztonsági vagy szoftvermegoldások megakadályozása révén, amelyek ellehetetlenítik a jóváhagyott cégeken vagy szerveken kívül történő javítást;

13.  erőfeszítéseket kér a pótalkatrészek újrafelhasználásának ösztönzése érdekében a használt termékek piacán;

14.  elismeri, hogy a szakemberek és a fogyasztók számára alkatrészek biztosítása céljából lehetséges a 3D-nyomtatás alkalmazása; nyomatékosan kéri ezzel összefüggésben a termékbiztonság, a hamisítás elleni védelem és a szerzői jogi oltalom biztosítását;

15.  emlékeztet arra, hogy a szabványosított és moduláris alkatrészek rendelkezésre állásának, a tervezett szétszerelhetőségnek, a termék tartós használatra való tervezésének és a hatékony gyártási folyamatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a körforgásos gazdaság sikeres megvalósításában;

Egy használatalapú gazdasági modell működtetése és az uniós kkv-k és foglalkoztatás támogatása

16.  kiemeli, hogy a „termék mint szolgáltatás” jellegű üzleti modellek irányába történő elmozdulás lehetővé teszi a termelési és fogyasztási minták fenntarthatóságának növelését, feltéve, hogy a termék-szolgáltatási rendszerek nem eredményeznek rövidebb termékélettartamot, és hangsúlyozza, hogy ezen üzleti modellek nem adhatnak lehetőséget az adókikerülésre;

17.  hangsúlyozza, hogy új üzleti modellek – például az internetalapú szolgáltatások, a marketing új formái, a kizárólag használt árucikkek kereskedelmére szakosodott üzletek – kialakítása, valamint az informális javítási létesítmények (közösségi javítóműhelyek, azaz olyan műhelyek, ahol az emberek maguk szerelhetik meg saját tárgyaikat) szélesebb körben történő elérhetősége hozzájárulhat a termékek élettartamának kiterjesztéséhez, ugyanakkor fokozhatja a fogyasztók tudatosságát és növelheti a hosszú élettartamú termékekbe vetett bizalmukat;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy:

19.  annak biztosítására ösztönzi a tagállamokat, hogy a közbeszerzések során vegyék figyelembe a 2014/24/EU irányelv életciklusköltségek meghatározására vonatkozó rendelkezését, és növeljék a közhatóságok által beszerzett eszközök újrafelhasználási arányát;

20.  arra ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy közpolitikáikban támogassák a megosztáson alapuló gazdaságot, mivel az előnyöket nyújt a tartalék erőforrások és kapacitások hasznosításában, például a közlekedési és szálláshely-szolgáltatási ágazatban;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaság előmozdításakor hangsúlyozza a termékek tartósságának fontosságát;

22.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák az uniós jogszabályokban (a hulladékokról szóló 2008/98/EK keretirányelvben) meghatározott hulladékhierarchiát, és különösen, hogy az elektromos és elektronikus készülékekre értékes erőforrásokként és ne hulladékként tekintsenek, például biztosítsanak hozzáférést az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak gyűjtőpontjaihoz azon újrahasznosítási központok személyzete számára, amelyek hasznosítani tudják ezen eszközöket és alkatrészeiket;

23.  úgy véli, hogy az ezen állásfoglalásban foglalt intézkedéseket különösen a 2003/361/EK bizottsági ajánlás szerinti kkv-kra és a mikrovállalkozásokra kell alkalmazni megfelelő és a kkv-k vagy mikrovállalkozások méretével és képességeivel arányos módon fejlődésük megőrzése, valamint az Unión belüli foglalkoztatás és az új szakmákra irányuló képzés ösztönzése érdekében;

24.  felhívja a Bizottságot annak megfontolására, hogy miként lehetne ösztönözni és megkönnyíteni a LED égők cserélhetőségét, valamint felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az ökocímkével kapcsolatos intézkedések mellett egy kevésbé szigorú megközelítés kialakítását például a címkézésre, ösztönző rendszerekre, közbeszerzésre vagy a garancia kiterjesztésére vonatkozóan abban az esetben, ha az égők kivehetetlenek;

25.  nyomatékosan felhívja a tagállamokat, hogy gyakoroljanak hatékony piacfelügyeletet annak biztosítása érdekében, hogy az európai és a behozott termékek egyaránt megfeleljenek a termékpolitikai és környezetbarát tervezési követelményeknek;

26.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális hatóságokat, és tartsák tiszteletben azok hatásköreit;

A fogyasztó alaposabb tájékoztatásának biztosítása

27.  felkéri a Bizottságot, hogy javítson a termékek tartósságáról szóló tájékoztatás minőségén azáltal, hogy:

28.  nyomatékosan kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy:

29.  felhívja a Bizottságot, hogy Unió-szerte ösztönözze a rendszeres és strukturált információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását a Bizottság és a tagállamok között, a regionális és önkormányzati hatóságokat is ideértve;

A tervezett elavulással kapcsolatos intézkedések

30.  felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztói szervezetekkel, gyártókkal és más érdekelt felekkel konzultálva tegyen javaslatot a fizikai árucikkekre és szoftverekre vonatkozó tervezett elavulás fogalmának uniós szintű meghatározására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a piacfelügyeleti hatóságokkal együttműködve vizsgálja meg egy olyan független rendszer létrehozásának lehetőségét, amely tesztelné és észlelné a termékek tervezett elavulását; ezzel összefüggésben felszólít a visszaélést bejelentő személyek jogi védelmének fokozására, valamint a gyártókra megfelelő visszatartó intézkedések bevezetésére;

31.  felhívja a figyelmet arra, hogy e tekintetben egyes tagállamok úttörő szerepet játszanak, ilyen például a Benelux-országok kezdeményezése, amelynek célja a tervezett elavulás leküzdése és az (elektromos) háztartási készülékek élettartamának növelése; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a bevált gyakorlatok megosztásának jelentőségét;

32.  megjegyzi, hogy a termékek fejleszthetősége lassíthatja a termékek elavulását, és ezáltal csökkentheti a környezetre gyakorolt hatásokat és a felhasználók költségeit;

A törvényes megfelelőségi garanciához való jog megerősítése

33.  úgy véli, hogy alapvetően fontos a fogyasztók jobb tájékoztatása arról, miként működik a jogszabályban előírt megfelelőségi garancia; kéri, hogy a termék megvásárlását igazoló számlán e jótállásra történő, teljes egészében kiírt hivatkozásnak kelljen szerepelnie;

34.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy indítson kezdeményezéseket és intézkedéseket a fogyasztók bizalmának növelése érdekében:

35.  kéri, hogy az európai előírások alkalmazása illetékes hatóságok általi ellenőrzésének megkönnyítése érdekében vezessenek be uniós szintű panasztételi mechanizmust a jótálláshoz való jog végrehajtásának elmulasztása esetére;

36.  rámutat arra, hogy a fenntarthatóbb terméktervezés ösztönzését a kiterjesztett gyártói felelősség elvének megerősítése és a teljesítendő minimumkövetelmények előírása révén lehetne biztosítani;

A fogyasztók védelme a szoftverek elavulásával szemben

37.  nagyobb mértékű átláthatóságot és fejleszthetőséget, biztonsági frissítéseket és tartósságot szorgalmaz, amelyek a szoftverek és a hardverek megfelelő működésének egyaránt fontos szempontjai; felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy elő kell-e mozdítani a vállalatok közötti, szélesebb körű együttműködést;

38.  arra ösztönzi a szállítókat és a gyártókat, hogy biztosítsanak átláthatóságot azáltal, hogy a termékekre vonatkozó szerződésekben rögzítik azt a minimális időszakot, amelyben az operációs rendszerek biztonsági frissítései elérhetők; javasolja az észszerű használati időtartam fogalmának meghatározását; hangsúlyozza továbbá, hogy beágyazott operációs rendszerek esetén a termék szállítójának biztosítania kell e biztonsági frissítések nyújtását; felhívja a gyártókat, hogy nyújtsanak egyértelmű tájékoztatást a szoftverfrissítéseknek és -bővítéseknek a fogyasztóknak biztosított, beágyazott operációs rendszerekkel való kompatibilitásáról;

39.  kéri, hogy a lényegi szoftverek frissítései reverzibilisek legyenek, és kapcsolódjon hozzájuk tájékoztatás a készülék működésére gyakorolt következményekről, valamint hogy az új lényegi szoftverek legyenek kompatibilisek az előző generációs szoftverekkel;

40.  kéri az alkatrészek, többek között a processzor cserélhetőségének szabványosítás révén történő ösztönzését annak érdekében, hogy a termékek naprakészen tarthatók legyenek;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 285., 2009.10.31., 10. o. (2) HL L 153., 2010.6.18., 1. o. (3) HL L 354., 2013.12.28., 171. o. (4) HL C 67., 2014.3.6., 23. o. (5) HL L 304., 2011.11.22., 64. o. (6) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása az emberi jogoknak a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények, többek között a népirtás során elkövetett emberi jogok megsértése elleni fellépésről (2016/2239(INI))

P8_TA(2017)0288 A8-0222/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1948. december 9-i egyezményére a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről,

–  tekintettel az ENSZ Alapokmányának a béke veszélyeztetésére VII. fejezetére (A béke megszegésére és támadó cselekményekre vonatkozó eljárás),

–  tekintettel az ENSZ 1984. december 10-i, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatra és a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2000. október 31-i, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) 1998. július 17-i Római Statútumára, amely 2002. július 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a Római Statútumnak 2010 júniusában Kampalában (Uganda) tartott felülvizsgálati konferencián elfogadott kampalai módosításaira,

–  tekintettel az atrocitásokkal járó bűncselekményeknek az ENSZ népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadó és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadó hivatala által készített elemzési keretére;

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának 2015. március 15-i jelentésére az emberi jogi helyzetről Irakban az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által a Szíriai Arab Köztársaságban 2011 márciusa óta a nemzetközi jog hatálya alá tartozó legsúlyosabb bűncselekmények elkövetéséért felelősök elleni nyomozást és büntetőeljárás alá vonását segítő nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. decemberi A/71/L.48 számú állásfoglalásra (IIIM),

–  tekintettel az aleppói eseményeknek a Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság általi, 2017. március 1-jén közzétett különleges vizsgálatára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2001. június 11-i 2003/443/KKBP tanácsi közös álláspontra(1),

–  tekintettel a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyek tekintetében a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról szóló, 2002. június 13-i 2002/494/IB tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló, 2003. május 8-i 2003/335/JHA tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi közös álláspontra(4),

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió közötti, együttműködésről és támogatásról szóló megállapodásra(5),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a komplementaritás elvének előmozdításáról szóló közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2013)0026),

–  tekintettel a Tanácsnak az EU átfogó megközelítéséről szóló, 2014. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU népirtás elleni hálózatának 2014. október 30-án elfogadott, a népirtás bűntette, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények büntetlensége ellen az Európai Unióban és annak tagállamaiban folytatandó küzdelemre vonatkozó stratégiájára,

–  tekintettel az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott uniós támogatásról szóló 2015. november 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Unió szíriai és iraki regionális stratégiájáról, valamint a Dáis jelentette fenyegetésről szóló 2016. május 23-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a népirtás áldozatairól és méltóságukról való megemlékezés, illetve e bűncselekmény megakadályozásának nemzetközi napja alkalmából 2016. december 9-én tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az agresszió bűncselekményéről szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nigériai gyermekeknek a Boko Haram támadásai miatti tömeges lakóhelyelhagyásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(9), valamint a Nigéria – a Boko Haram legújabb támadásairól szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(10);

–  a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek” című, 2015. december 16-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a szíriai helyzetről szóló, 2016. november 24-i(12), az észak-iraki/moszuli helyzetről szóló, 2016. október 27-i(13), a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i(14), valamint a Szíriáról: Palmüra helyzetéről és Mázen Darvís ügyéről szóló, 2015. június 11-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0222/2017),

A.  mivel a népirtás bűncselekménye, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények, más néven „atrocitással járó bűncselekmények” az emberiség ellen elkövetett legsúlyosabb bűncselekmények, és az egész nemzetközi közösség számára aggodalomra adnak okot; mivel ezek a bűncselekmények mélyen megrendítik az emberiséget;

B.  mivel a nemzetközi közösségnek kötelessége megakadályozni az atrocitásokkal járó bűncselekményeket; mivel amennyiben ilyen bűncselekmények történnek, azok nem maradhatnak büntetlenül, és az ellenük való hathatós, tisztességes és gyors büntetőjogi eljárást a komplementaritás elvével összhangban nemzeti és nemzetközi szinten biztosítani kell;

C.  mivel az elszámoltathatóság, az igazságszolgáltatás és a jogállamiság fenntartása, valamint a büntetlenség elleni küzdelem lényeges elemeit képezik a békére és a konfliktusrendezésre, illetve a megbékélésre és az újjáépítésre irányuló erőfeszítéseknek;

D.  mivel a valódi megbékélés csak az igazságon és az igazságosságon alapulhat;

E.  mivel az ilyen jellegű bűncselekmények áldozatainak jogorvoslathoz és kártérítéshez való joga van, és mivel az embertelen bűncselekmények áldozataivá vált menekülteknek meg kell kapniuk a nemzetközi közösség teljes körű támogatását; mivel ezzel összefüggésben fontos egy nemi dimenzió elfogadása, amely figyelembe veszi a nők és lányok sajátos igényeit a menekült táborokban, a hazaszállítás és az áttelepítés során a rehabilitáció és a konfliktus utáni újjáépítés idején;

F.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszik a büntetlenség elleni küzdelemben és a béke helyreállításában, valamint az áldozatok számára történő igazságszolgáltatásban;

G.  mivel a Bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények áldozatai számára biztosított jóvátételi rendszerek nemzetközi szinten egyedülálló igazságszolgáltatási intézménnyé teszik a Nemzetközi Büntetőbíróságot;

H.  mivel a Római Statútumhoz való általános csatlakozás alapvető fontosságú a Nemzetközi Büntetőbíróság minden tekintetben való hatékony működéséhez; mivel 124 ország, köztük valamennyi uniós tagállam ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;

I.  mivel az erőszak jogellenes alkalmazásának legsúlyosabb és legveszélyesebb formájának számító agresszió bűncselekményére vonatkozóan a Római Statútumot 2010-ben kiegészítő kampalai módosításokat 34 ország ratifikálta, elérve ezzel az életbelépéséhez szükséges 30 elfogadást, és megnyitotta a lehetőséget a részes államok közgyűlése számára, hogy 2017. január 1-je után elfogadják a Bíróság szerződésen alapuló, agresszióval kapcsolatos joghatóságának életbelépését;

J.  mivel 2016 novemberében Oroszország úgy döntött, hogy visszavonja aláírását a Római Statútumról; mivel 2016 októberében Dél-Afrika, Gambia és Burundi is bejelentette visszalépését; mivel az Afrikai Unió (AU) 2017. január 31-én elfogadott egy nem kötelező érvényű állásfoglalást, beleértve a Nemzetközi Büntetőbírósági (ICC) visszavonási stratégiát, valamint egy az AU tagállamaira vonatkozó felszólítást, hogy fontolják meg az abban foglalt ajánlások végrehajtását; mivel 2017 februárjában és márciusában Gambia és Dél-Afrika is bejelentette arra vonatkozó döntését, hogy visszavonja a Római Statútumból történő visszalépését;

K.  mivel a Római Statútum részes államai közötti és a regionális szervezetekkel folytatott együttműködés elsődleges fontosságú, különösen az olyan helyzetekben, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát kétségbe vonják;

L.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság jelenleg tíz vizsgálatot folytat kilenc országban (Grúziában, Maliban, Elefántcsontparton, Líbiában, Kenyában, Szudánban (Dárfúr), Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és (két vizsgálatot) a Közép-afrikai Köztársaságban);

M.  mivel a Római Statútumban megfogalmazott kiegészítő jelleg elvével összhangban a Nemzetközi Büntetőbíróság csak olyan esetekben jár el, amikor a nemzeti bíróságok nem képesek vagy nem hajlandóak ténylegesen kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni az atrocitásokkal járó bűncselekményeket, annak érdekében, hogy továbbra is a részes államok rendelkezzenek elsődleges felelősséggel a nemzetközi aggodalomra okot adó legsúlyosabb bűncselekmények feltételezett elkövetőinek bíróság elé állításában;

N.  mivel a 2001. június 11-i, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló 2001/443/CFSP tanácsi közös álláspontban a tagállamok azt nyilatkozták, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények valamennyi tagállamot egyaránt érintenek, mivel eltökélt szándékuk, hogy együttműködjenek e bűncselekmények megakadályozásában és abban, hogy véget vessenek elkövetőik büntetlenségének;

O.  mivel az EU és tagállamai születésétől fogva a Bíróság kitartó szövetségesei, amelyek folyamatos politikai, diplomáciai, pénzügyi és logisztikai támogatást nyújtanak, ideértve az egyetemesség elősegítését és a Római Statútum rendszere egységének védelmét;

P.  mivel az EU és tagállamai ígéretet tettek a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC), hogy határozottan támogatják a nemzetközi humanitárius jognak történő megfelelés erősítésére vonatkozó hatékony mechanizmus létrehozását; mivel a Parlament már megkérte az alelnököt/főképviselőt, hogy adjanak tájékoztatást a célkitűzésekről és a kidolgozott stratégiáról annak érdekben, hogy teljesítsék ezt az ígéretet;

Q.  mivel számos atrocitással járó bűncselekményt követtek el az egykor Jugoszlávia részét képező országok területén az 1991 és 1995 közötti háborúkban;

R.  mivel az egykor Jugoszlávia részét képező országok területén az 1991 és 1995 közötti háborúkban elkövetett, atrocitással járó bűncselekményekre vonatkozó büntetőeljárások nagyon lassan haladnak;

S.  mivel Szíria 1955-ben csatlakozott a népirtás elleni egyezményhez, 2004-ben pedig a kínzás elleni egyezményhez;

T.  mivel a Parlament 2016. október 27-i állásfoglalásában emlékeztetett arra, hogy az emberi jogok ISIS/Dáis által történő megsértésébe beletartozik a népirtás is;

U.  mivel az ENSZ, köztük a Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság, az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója, az ENSZ főtitkárának a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadója, a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadó és az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala számos jelentésében megállapította, valamint nem kormányzati szervezeti források állították, hogy a valamennyi fél által elkövetett cselekmények esetleg atrocitásokkal járó bűncselekményeknek minősülhetnek, és valamennyi fél követett el háborús bűncselekményeket az Aleppóért vívott harcban 2016 decemberében;

V.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság megállapította, hogy ésszerű alapja van azt hinni, hogy a Statútum 7. cikke szerinti emberiesség elleni bűncselekményeket – köztük gyilkosságot és üldöztetést – követett el a Boko Haram Nigériában;

W.  mivel Burundiban 2015 áprilisa óta kivégzések százaihoz vezetett az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatának jelentése, amely megállapította, hogy Burundiban több ember ellen kellene vádat emelni állítólagos, emberiesség elleni bűncselekményekért;

X.  mivel a civil társadalmi szervezetek, nemzetközi jogászok és nem kormányzati szervezetek arra figyelmeztettek, hogy a Burundiban 2016 végén bekövetkezett események népirtással lehetnek egyenértékűek;

Y.  mivel a háborús bűncselekményekre és az emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozó nemzetközi szabályok kötelező erejűek a nem állami szereplőkre vagy a nem állami szervezetek nevében eljáró személyekre vonatkozóan is; mivel ezt napjainkban, amikor a nem állami szereplők egyre nagyobb mértékben vannak jelen a háborús forgatókönyvekben és segítenek elő vagy követnek el ilyen súlyos bűncselekményeket, még inkább újra meg kell erősíteni;

Z.  mivel bizonyos körülmények között az államok is felelősségre vonhatók a Nemzetközi Bíróság joghatósága alá tartozó nemzetközi szerződések és egyezmények – köztük a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984. évi egyezmény és a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi egyezmény – szerinti kötelezettségek megsértéséért;

AA.  mivel a Nemzetközi Bíróság képes meghatározni az állam felelősségét;

AB.  mivel a konfliktusban részt vevő valamennyi fél az ellenség megfélemlítésének és megalázásának szándékával, háborús taktikaként használja a nemi erőszakot és a szexuális erőszakot; mivel ezen felül a konfliktus során a nemi alapú erőszak és a szexuális erőszak is drámai mértékben nő;

AC.  mivel a nők ellen konfliktus során és azt követően elkövetett erőszak a konfliktusmentes időkben a nők által tapasztalt megkülönböztetésből kiinduló folytonosság részének tekinthető; mivel a konfliktus súlyosbítja a nemi alapon történő megkülönböztetés már meglévő mintáit, és a nemek közötti, történelmileg egyenlőtlen hatalmi viszonyokat, valamint a szexuális, fizikai és pszichikai erőszak fokozott kockázatának teszi ki a nőket és a lányokat;

1.  emlékeztet arra, hogy az EU elkötelezte magát amellett, hogy nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épüljön, amelyek létrehozását vezérelték, mint amilyen a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, illetve az ENSZ Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog elvei érdekében történjen; ezzel összefüggésben újra megerősíti, hogy az EU-nak rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítania az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtás súlyossági küszöbét elérő, legsúlyosabb emberi jogi jogsértések, valamint a nemzetközi humanitárius jognak a háborús bűncselekmények szintjét elérő súlyos megsértése kezelésének és az ezekért felelős személyek felelősségre vonásának;

2.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy használják teljes politikai súlyukat az atrocitásokkal járó bűncselekmények bekövetkeztének elkerülése érdekében, reagáljanak hatékony és összehangolt módon ilyen bűncselekmények előfordulása esetén, továbbá mozgósítsák az összes szükséges erőforrást a felelősök bíróság elé állítása, valamint az áldozatok segítése, illetve a stabilizációs és megbékélési folyamatok támogatása érdekében;

Az atrocitásokkal járó bűncselekmények megakadályozására való összpontosítás szükségességéről

3.  arra ösztönzi a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948-as ENSZ-egyezmény, a négy 1949-es genfi egyezmény, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984-es egyezmény és egyéb, vonatkozó nemzetközi egyezmények részes feleit, többek között az uniós tagállamokat, hogy kötelezettségvállalásuk értelmében hozzanak meg minden szükséges intézkedést, hogy megakadályozzák a területükön, fennhatóságuk alatt vagy állampolgáraik által elkövetett, atrocitásokkal járó bűncselekményeket; felhívja valamennyi tagállamot, amely még nem erősítette meg a fenti egyezményeket, hogy tegye meg azt;

4.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek sürgősen fokoznia kell az olyan konfliktusok vagy potenciális konfliktusok nyomon követésére és az ezekre való reagálásra irányuló erőfeszítéseit, amelyek atrocitásokkal járó bűncselekménynek minősíthető cselekményekhez vezethetnek;

5.  felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy hozzon létre olyan eszközöket – mint például az EU korai előrejelző rendszere –, amelyekkel az erőszakos konfliktusok felbukkanásának, újbóli felbukkanásának és eszkalációjának megakadályozása érdekében a figyelmeztetés és válasz közötti rés minimálisra csökkenthető.

6.  felszólítja az EU-t, hogy fokozza egy olyan koherens és hatékony megközelítés kidolgozására irányuló erőfeszítéseit, amely keretében felismerik és időben reagálnak az olyan válság- vagy konfliktushelyzetekre, amelyek atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetéséhez vezethetnek; hangsúlyozza különösen annak fontosságát és szükségességét, hogy létrejöjjön a hatékony információcsere és a megelőző intézkedések összehangolása az uniós intézmények között, ideértve az uniós küldöttségek, a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) terén folytatott missziók és műveleteket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság fehér könyvre irányuló új kezdeményezését, amely az EU hatékonyabb külső fellépéséhez vezet; hangsúlyozza a harmadik államokban a megbékélés támogatása érdekében folytatott, konfliktus utáni KBVP küldetések és polgári műveletek fontosságát, különösen azokban az államokban, melyek az emberiség elleni bűncselekmények színteréül szolgáltak;

7.  úgy véli, hogy az EU-nak a külső konfliktusokra és válságokra vonatkozó átfogó megközelítésébe be kell vonnia az atrocitásokkal járó bűncselekmények korai szakaszban való azonosításához és megakadályozásához szükséges eszközöket; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet az atrocitásokkal járó bűncselekményeknek az ENSZ népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadó és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadó hivatala által készített elemzési keretére; úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak mindig határozott álláspontot kell képviselniük olyan esetekben, amikor a bűncselekmények bekövetkezte a küszöbön áll, és minden rendelkezésükre álló békés eszközt fel kell használniuk, például a kétoldalú kapcsolatokat, a többoldalú fórumokat és a nyilvános diplomáciát;

8.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy: az EU küldöttségei és a tagállamok nagykövetségei, valamint a polgári és katonai missziók személyzetével folytassa az együttműködést és képzéseket biztosítson számukra a nemzetközi emberi jogi normák, a humanitárius jog és a büntetőjog területein – beleértve azon képességet, hogy észleljék a háborús bűncselekményekkel, az emberiesség elleni bűncselekményekkel, a népirtással és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével járó lehetséges helyzeteket –, többek között a helyi civil társadalommal történő rendszeres információcsere révén; biztosítsa, hogy az Unió különmegbízottjai – szükség esetén – fenntartsák a védelmi felelősség elvét, és bővítse az Unió emberi jogi különleges képviselőjének mandátumát, hogy az a védelmi felelősség kérdéseire is kiterjedjen; a meglévő struktúrákhoz és erőforrásokhoz mérten az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) égisze alatt továbbra is támogassa az uniós kapcsolattartási pontot a védelmi felelősség terén, amelynek feladata mindenekelőtt az, hogy felhívja a figyelmet a védelmi felelősséggel járó következményekre, valamint adott helyzetekben kellő időben biztosítsa az információáramlást valamennyi érintett szereplő között, illetve ösztönözze a tagállamokban a védelmi felelősséggel kapcsolatos nemzeti kapcsolattartási pontok létrehozását; növelje a preventív diplomácia és a közvetítés szakmaiságát, illetve azokat erősítse meg;

9.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a konfliktus által veszélyeztetett országok és régiók képzett és megbízható biztonsági erőkkel rendelkezzenek; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kidolgozzanak a biztonsági ágazat számára szóló kapacitásépítési programokat, továbbá kialakítsanak platformokat a helyi biztonsági és katonai erők körében az emberi jogok és az alkotmány tiszteletben tartása, valamint az integritás és közszolgálat kultúrájának előmozdítása érdekében;

10.  hangsúlyozza, hogy az erőszak és a konfliktus alapvető okainak kezelése, a békés és demokratikus feltételek megteremtéséhez való hozzájárulás, az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása – többek között a nők, a fiatalok és a kiskorúak, valamint az LMBTI közösség védelme – a vallások közötti és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításával együtt elengedhetetlen a népirtás és az emberiesség elleni bűncselekmények megelőzéséhez;

11.  kéri olyan oktatási és kulturális programok nemzetközi, regionális és nemzeti szinten való kidolgozását, amelyek előmozdítják az atrocitásokkal járó bűncselekmények okainak és következményeinek megértését az emberiség számára, és felhívják a figyelmet arra, hogy szükséges és fontos megőrizni a békét, előmozdítani az emberi jogokat és a vallások közötti toleranciát, továbbá az összes ilyen bűncselekményt kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni; ezzel összefüggésben üdvözli a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények büntetlensége elleni első éves uniós nap megszervezését;

A népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás és büntetőeljárás támogatásáról

12.  ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a Római Statútumot, az ügyész hivatalát, az ügyész hivatalbóli eljárásra vonatkozó hatáskörét, valamint az új vizsgálatok megindításával kapcsolatban elért előrehaladást, amely az atrocitásokkal járó bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelem lényeges eszköze;

13.  üdvözli az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság képviselői között a 2016. július 6-án Brüsszelben megtartott találkozót a 2. EU–Nemzetközi Büntetőbíróság kerekasztal találkozó előkészítése keretében, melyet azért hoztak létre, hogy lehetővé tegye a Nemzetközi Büntetőbíróság és az európai intézmények érintett személyzete számára, hogy azonosítsák közös érdekeltségi területeiket, kicseréljék az érintett tevékenységeikre vonatkozó információkat, és jobb együttműködést biztosítsanak az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság között;

14.  újra megerősíti, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság függetlenségének fenntartása nemcsak a teljes mértékű hatékonysága biztosításához, hanem a Római Statútum egyetemességének előmozdításához is alapvető fontosságú,

15.  arra figyelmeztet, hogy az igazságszolgáltatás végrehajtása nem nyugodhat az igazságosság és bármi fajta politikai megfontolás közötti egyensúlyozáson, mivel az ilyen egyensúly nem mozdítaná elő a megbékélésre irányuló erőfeszítéseket, hanem gyengítené azokat;

16.  ismételten megerősíti, hogy döntő jelentőségű a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához való általános csatlakozás; felszólítja azokat az államokat, amelyek még nem tették meg, hogy ratifikálják a Római Statútumot és a Bíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodást, valamint a Római Statútumot kiegészítő kampalai módosításokat az elszámoltathatóság és a megbékélés támogatása érdekében, amely tényezők kulcsfontosságúak a jövőbeli atrocitások megakadályozása szempontjából; ismételten megerősíti, hogy döntő fontosságú a Római Statútum integritása;

17.  a legnagyobb sajnálattal veszi tudomásul a Római Statútumból való kilépésről szóló közelmúltbeli bejelentéseket, amelyek különösen az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése szempontjából kihívást jelentenek, és amelyek határozottan elítélendők; üdvözli, hogy Gambia és Dél-Afrika egyaránt visszavonta a kilépésről szóló értesítését; határozottan felhívja a fennmaradó érintett országot, hogy vizsgálja felül határozatát; felhívja tovább az EU-t, hogy tegyen meg minden szükséges erőfeszítést – többek között az Afrikai Unióval való együttműködés révén – annak biztosítása érdekében, hogy kerüljön sor kilépésekre; üdvözli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság részes államainak közgyűlése beleegyezett, hogy figyelembe veszi a Római Statútum javasolt módosításait annak érdekében, hogy foglakozzon az Afrikai Unió különleges csúcstalálkozója során az AU által felvetett aggályokkal;

18.  felhívja a négy aláíró államot, amelyek arról értesítették az ENSZ főtitkárát, hogy már nem kívánnak a Római Statútum részes feleivé válni, hogy vizsgálják felül határozataikat; megjegyzi továbbá, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának három állandó tagja nem részes fele a Római Statútumnak;

19.  kéri továbbá, hogy az Nemzetközi Büntetőbíróság valamennyi részes állama fokozza a Nemzetközi Büntetőbírósághoz és a Bíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodáshoz való egyetemes csatlakozás előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; úgy véli, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek a tagállamokkal együtt továbbra is ösztönöznie kell a harmadik országokat, hogy erősítsék meg és hajtsák végre a Római Statútumot és a Bíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodást, továbbá hatásvizsgálatot is kell végezniük az Unió e téren elért eredményeiről;

20.  hangsúlyozza a Bíróság hatékony működéséhez történő megfelelő pénzügyi hozzájárulások biztosításának fontosságát, amely vagy részes államok hozzájárulásaiban vagy az EU-finanszírozáson – mint például a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén (EIDHR) – keresztül nyújtott pénzügyi támogatásban nyilvánul meg, különös tekintettel a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszer elősegítésén és a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos problémákon dolgozó civil társadalmi szereplők finanszírozására;

21.  üdvözli a civil társadalmi szervezetek Bíróság részére nyújtott felbecsülhetetlen segítségét; aggodalmát fejezi ki a Bírósággal együttműködő bizonyos civil szervezetekkel szembeni fenyegetésről és megfélemlítésről szóló jelentés miatt; kéri, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg a civil társadalmi szervezetek működéséhez és a Bírósággal történő együttműködéséhez szükséges biztonságos környezet biztosítása érdekében, valamint kezeljék az e tekintetben velük szemben történő valamennyi fenyegetést és megfélemlítést;

22.  tudomásul veszi a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos 2011. március 21-i határozat nyomon követésére irányuló 2011. július 12-i cselekvési terv végrehajtásában tett előrelépéseket; kéri, hogy készítsenek értékelést a cselekvési terv végrehajtásáról azoknak a lehetséges területeknek az azonosítása érdekében, ahol az EU fellépéseinek hatékonyságát javítani lehet, beleértve a Bíróság integritásának és függetlenségét elősegítésére irányuló fellépést is;

23.  sürget minden, a Római Statútumot már ratifikált államot, hogy teljes mértékben együttműködjenek a Nemzetközi Büntetőbírósággal arra irányuló erőfeszítéseiben, hogy kivizsgálja a súlyos nemzetközi bűncselekményeket és azok felelőseit bíróság elé állítsa, tiszteletben tartsák a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, és teljes mértékben végrehajtsák annak határozatait;

24.  határozottan arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló politikai és diplomáciai eszközt a Nemzetközi Büntetőbírósággal való hatékony együttműködés támogatása érdekében, különösen a tanúvédelmi programokkal és a még érvényre nem juttatott elfogatóparancsok végrehajtásával kapcsolatban, különös tekintettel a 13 gyanúsítottra, akik szökevények; felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy állapodjon meg a konkrét intézkedések elfogadásáról a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés elutasításának kezelésére, a politikai nyilatkozatokon felül;

25.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy használjanak minden eszközt, többek között fontolják meg szankciók alkalmazását a harmadik országokkal szemben – különösen az olyan országok esetében, amelyekben az NBB vizsgálatot folytat, vagy amelyekben az NBB előzetes vizsgálatot folytat – annak érdekében, hogy erősítsék a teljes körű együttműködésre irányuló politikai akaratukat és támogassák az atrocitásokkal járó bűncselekményekkel kapcsolatos nemzeti eljárások indítására való képességüket; felhívja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak teljes körű támogatást ezen országoknak annak érdekében, hogy segítsék őket a Nemzetközi Büntetőbíróság követelményeinek történő megfelelésben; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget a Tanács 2008. december 8-i 2008/944/CFSP közös álláspontjának;

26.  úgy véli, hogy az atrocitásokkal járó bűncselekmények áldozatai számára hozzáférést kell biztosítani a hatékony és érvényesíthető jogorvoslathoz és jóvátételhez; hangsúlyozza a Bíróság előtti eljárásokban az áldozatok és a tanúk különleges szerepét, valamint biztonságuk és hatékony részvételük biztosítását célzó konkrét intézkedések szükségességét a Római Statútumnak megfelelően; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a büntetlenség elleni küzdelemben tartsák az áldozatok jogait minden intézkedés középpontjában, valamint önkéntesen vegyenek részt a Nemzetközi Büntetőbíróság áldozatok megsegítését szolgáló segélyalapjában;

27.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot annak biztosítására, hogy az atrocitásokkal járó bűncselekményekkel kapcsolatos felelősségre vonást és a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott támogatást valamennyi uniós külpolitikai prioritás körében – többek között a bővítési folyamat révén – érvényre juttassák azáltal, hogy módszeresen figyelembe veszik a büntetlenség elleni küzdelmet; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a parlamenti képviselők fontos szerepét a Nemzetközi Büntetőbíróság és a büntetlenség elleni küzdelem – többek között parlamentközi együttműködés révén történő – elősegítésében;

28.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal való koordináció és együttműködés szerepeljen az EU érintett regionális különleges képviselőinek megbízásában; ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy nevezzen ki egy nemzetközi humanitárius joggal és nemzetközi igazságszolgáltatással foglalkozó uniós különleges képviselőt, akinek megbízatásába tartozik, hogy az EU teljes külpolitikájában előmozdítsa, általánosan érvényesítse és képviselje az EU büntetlenség elleni küzdelem és az Nemzetközi Büntetőbíróság melletti elkötelezettségét;

29.  hangsúlyozza az Európai Parlament nélkülözhetetlen szerepét az EU ebben a kérdésben történő fellépésének nyomon követésében; üdvözli a büntetlenség elleni küzdelemről és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló szakasznak a Parlament emberi jogokról és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló éves jelentésébe történő beillesztését, továbbá javasolja, hogy a Parlament játsszon proaktívabb szerepet a büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság minden uniós politikában és intézményben – különösen az Unió külpolitikájáért és a Parlament harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó küldöttségeiért felelős európai parlamenti bizottságok munkájában – történő előmozdítása és általános érvényesítése révén;

30.  hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság komplementaritás elve azt vonja maga után, hogy részes államai elsődleges felelősségi körébe tartozik az atrocitásokkal járó bűncselekmények kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem minden uniós tagállam rendelkezik olyan jogszabályokkal, amelyek tartalmaznák e bűncselekmények azon nemzeti jog szerinti fogalommeghatározását, amely jog alapján bíróságaik gyakorolhatnák joghatóságukat; felszólítja az Uniót és a tagállamait, hogy teljes mértékben használja ki „A komplementaritás elvének előmozdítása” eszköztárat;

31.  ösztönzi a tagállamokat, hogy módosítsák az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkét annak érdekében, hogy az atrocitásokkal járó bűncselekményeket felvegyék azon bűncselekmények listájára, amelyek tekintetében az EU hatáskörökkel rendelkezik;

32.  határozottan ösztönzi az EU-t, hogy készítsen elő és biztosítson erőforrásokat a nemzetközi jog hatálya alá tartozó bűncselekmények tekintetében a büntetlenség elleni küzdelemre vonatkozó európai cselekvési terv előkészítésére, az EU-s intézmények és a tagállamok számára egyértelmű mércével abból a célból, hogy megerősítsék a népirtásra, az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekre és a háborús bűncselekményekre vonatkozó nemzeti nyomozásokat és büntetőeljárásokat;

33.  emlékeztet arra, hogy valamennyi állam – beleértve az EU tagállamokat – egyénileg indíthat eljárást más államok ellen a Nemzetközi Bíróságon a nemzetközi szerződésekből és egyezményekből – többek között a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984. évi egyezményből és a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi egyezményből – eredő kötelezettségeknek állami szinten történő megszegése miatt;

34.  emlékeztet arra, hogy határozottan elítéli az Aszad rezsim által Szíriában elkövetett atrocitásokat, amelyek súlyos háborús bűncselekményeknek és az emberiesség elleni bűncselekményeknek tekinthetők, és helyteleníti a Szíriában az ilyen bűncselekmények elkövetőire vonatkozó büntetlenség légkörét;

35.  sajnálatát fejezi ki a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának széles körű hiánya és a polgári lakosság veszteségeinek, valamint a világszerte előforduló fegyveres konfliktusokban a polgári infrastruktúra elleni támadások riasztó mértéke miatt; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze egy nemzetközi konferenciát egy adatok gyűjtésére és nyomon követésére, valamint fegyveres konfliktusok során elkövetett erőszakos cselekményekről szóló nyilvános jelentéstételre szolgáló nemzetközi mechanizmus előkészítésére; ismételten felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy évente tegye közzé az iskolák és kórházak elleni támadások állítólagos elkövetőinek nyilvános listáját, hogy meg lehessen határozni az ilyen támadások megállításához szükséges megfelelő uniós fellépést;

36.  felszólítja a tagállamokat, hogy ratifikálják a legfontosabb nemzetközi humanitárius jogi aktusokat és az egyéb vonatkozó jogi aktusokat; elismeri a nemzetközi humanitárius jognak történő megfelelés előmozdítására vonatkozó uniós iránymutatások fontosságát, és megismétli az alelnöknek/főképviselőnek és az Európai Külügyi Szolgálatnak szóló felhívását, hogy – különösen a Közel-Keleten elkövetett háborús bűncselekményekkel kapcsolatban – fokozzák azok végrehajtását; felhívja az EU-t, hogy támogassa a nemzetközi humanitárius joggal és alkalmazásának bevált gyakorlataival kapcsolatos ismeretek terjesztésére irányuló kezdeményezéseket, valamint ragadja meg a rendelkezésére álló összes kétoldalú eszközt – például a politikai párbeszédet – annak tényleges előmozdítása érdekében, hogy partnerei betartsák a nemzetközi humanitárius jogot;

37.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell tagadniuk, hogy fegyvereket, felszereléseket, illetve pénzügyi vagy politikai támogatást nyújtsanak olyan kormányoknak vagy nem állami szereplőknek, amelyek a nemzetközi humanitárius jogot megsértik, beleértve nemi erőszak vagy egyéb szexuális erőszak nők és gyermekek ellen történő elkövetésével;

38.  felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervben vállaltak szerint támogassák azokat a reformfolyamatokat és nemzeti kapacitásépítési erőfeszítéseket, amelyek célja az igazságszolgáltatás, a bűnüldözési ágazatok, a büntetés-végrehajtási rendszer és jóvátételi programok függetlenségének megerősítése azokban a harmadik országokban, amelyek közvetlenül érintettek az ilyen bűncselekmények állítólagos elkövetése által; üdvözli ebben az összefüggésben az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott támogatás 2015. évi uniós keretét, és várakozással tekint annak hatékony végrehajtása elé;

A nem állami szereplők büntetlensége elleni küzdelemről

39.  megjegyzi, hogy a nemzetközi büntetőjog és különösen a nemzetközi büntető törvényszékek mandátuma és ítélkezési gyakorlata világosan meghatározza a nem állami csoportok tagjainak felelősségét a nemzetközi bűncselekmények tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez a felelősség nem csak a magánszemélyekre vonatkozik hanem a nemzetközi bűncselekmények közvetett társelkövetőire is; ösztönzi az Európai Unió minden tagállamát, hogy állítsák bíróság elé a háborús bűnökért, emberiesség elleni bűncselekményekért és népirtásért felelős állami szereplőket, nem állami szereplőket és egyéneket;

40.  hangsúlyozza, hogy az erőszakos bűncselekmények ISIS/Dáis, vagy más nem állami szereplők által nők és lányok ellen történő elkövetéséről széles körben számoltak be az érintett nemzetközi szervezetek, és megjegyzi, hogy a nemzetközi jogi közösség az ilyen bűncselekményeknek a nemzetközi bűnügyi kereten belüli elhelyezésével küzd;

41.  ezzel összefüggésben újra megerősíti, hogy határozottan elítéli a nem állami szereplők által, például a Boko Haram által Nigériában, illetve az ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban elkövetett gyalázatos bűncselekményeket és emberi jogi jogsértéseket; elborzasztja az elkövetett bűncselekmények széles köre, ideértve a gyilkosságokat, a kínzást, a nemi erőszakot, a rabszolgaságra kényszerítést és a szexuális rabszolgaságot, a gyermekkatonák toborzását, az erőszakos vallási áttérítéseket és a vallási kisebbségek – így a keresztények, jeziditák és mások – módszeres legyilkolását; emlékeztet arra, hogy a szexuális erőszak a Nemzetközi Büntetőbíróság szerint háborús bűncselekménynek és emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet; úgy véli, hogy az elkövetőinek bíróság elé állítását a nemzetközi közösségnek prioritásként kell kezelnie;

42.  ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy folytassanak küzdelmet a büntetlenség ellen, és támogassák aktívan a nem állami csoportok – például a Boko Haram, az ISIS/Dáis – háborús bűnöket és az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövető tagjainak és bármely más ilyen szereplőnek bíróság elé állítására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket; kéri, hogy fejlesszenek ki egy világos megközelítést az ISIS/Dáis harcosok és bűnsegédeik bíróság elé állítására vonatkozóan, többek között a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozással és büntetőeljárással foglalkozó uniós hálózat szakértelmére támaszkodva;

43.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak támogatnia kell a nem állami csoportok – mint például az „ISIS/Dáis” – tagjai ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság által folytatott büntetőeljárást, azáltal, hogy konszenzusra törekednek az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy e tekintetben joghatósággal ruházzák fel a Nemzetközi Büntetőbíróságot, mivel Szíria és Irak nem részesei a Római Statútumnak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell vizsgálnia és nemzetközi szinten minden eszközzel támogatnia kell a szíriai konfliktusban részt vevő valamennyi fél – többek között az ISIS/Dáis – által elkövetett bűncselekmények elleni büntetőeljárás indításának lehetőségeit, például az Irakkal és Szíriával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék felállítását;

44.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Oroszország és Kína az ENSZ Biztonsági Tanácsának három állandó tagjaként gyakorolta vétójogát a tekintetben, hogy a szíriai helyzet ügyében az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete értelmében a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészéhez forduljanak, valamint Szíria vegyi fegyverek használatáért történő szankcionálására hozott büntető intézkedés tekintetében; felhívja az EU-t, hogy támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsa működésének gyors reformjára irányuló fellépést, elsősorban a vétójog használatára vonatkozó reformot, és különösen azt a francia kezdeményezést, hogy tartózkodjanak a vétójog gyakorlásától, amennyiben népirtás, háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmény bizonyossága merül fel;

45.  ösztönzi egy, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezetében meghatározott elvek alkalmazására irányuló esetleges felhívást annak érdekében, hogy – minden esetben a nemzetközi közösség égisze alatt és az ENSZ Biztonsági Tanácsának engedélyével – eleget tegyenek a védelmi felelősség elvének;

46.  üdvözli az Emberi Jogi Tanács által létrehozott, Szíriával foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró bizottságot és az ENSZ Közgyűlése által létrehozott nemzetközi, pártatlan és független mechanizmust, amelyek segítik a Szíriában elkövetett súlyos bűncselekmények kivizsgálását; hangsúlyozza, hogy Irakban is hasonló független mechanizmust kell létrehozni, és felhívja valamennyi uniós tagállamot, a szíriai konfliktusban részt vevő valamennyi felet, a civil társadalom és az ENSZ-rendszer egészét, hogy teljes mértékben működjenek együtt a nemzetközi, pártatlan és független mechanizmussal, és lássák el az adott esetben birtokukban lévő minden olyan információval és dokumentációval, amelyek a megbízatása teljesítéséhez szükségesek; köszönetet mond azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek anyagilag hozzájárultak a nemzetközi, pártatlan és független mechanizmushoz, és felszólítja azokat, akik eddig nem tették, hogy ezt tegyék meg;

47.  felszólítja az EU-t, hogy finanszírozza megfelelően azokat a szervezeteket, amelyek nyílt forráskódú vizsgálatokon, valamint háborús bűncselekményekre és emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozó bizonyítékok digitális begyűjtésén dolgoznak annak érdekében, hogy biztosítsák az elszámoltathatóságot és az elkövetőket bíróság elé állítsák;

48.  üdvözli az EU-nak a Nemzetközi Igazságszolgáltatási és Elszámoltatási Bizottság munkája, illetve az atrocitásokkal járó bűncselekmények dokumentálását végző egyéb nem kormányzati szervezetek munkája támogatására irányuló erőfeszítéseit; felszólítja az EU-t, hogy nyújtson közvetlen támogatást az iraki és a szíriai civil társadalomnak a konfliktusban részt vevő bármelyik fél – többek között az ISIS/Dáis – által Irakban és Szíriában elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos bizonyítékok gyűjtésében, megőrzésében és védelmében; kéri a valamennyi fél által elkövetett háborús bűncselekményekre, az emberiesség elleni bűncselekményekre és a népirtásra vonatkozó bizonyítékok digitális és egyéb gyűjtését, ami kulcsfontosságú lépés a büntetlenség elleni küzdelem terén, illetve alapvető prioritás; támogatja a brit, belga és iraki kezdeményezést („A Dáis bíróság elé állítására irányuló koalíció”), az ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos bizonyítékoknak a nemzetközi vádemelés megkönnyítése érdekében történő gyűjtésére, és felhívja az EU tagállamait, hogy csatlakozzanak, vagy támogassák a koalíciót; támogatja továbbá a „Kulturális örökség kezdeményezés” tevékenységét, és annak a Szíriában és Irakban folytatott, a régészeti és kulturális örökség megsemmisítésével kapcsolatos tényfeltáró tevékenységét;

49.  ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy vessenek be minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy hatékonyan elvágják az ISIS/Dáis részére érkező erőforrások – köztük fegyverek, járművek és készpénzbevétel, illetve sok más típusú eszköz – áramlását;

50.  sürgeti az EU-t, hogy alkalmazzon szankciókat azokkal az országokkal és hatóságokkal szemben, amelyek közvetlenül vagy közvetve elősegítik az erőforrásoknak az ISIS/Dáis részére történő áramlását, és így hozzájárulnak a terrorista bűnözői tevékenységük folytatásához;

51.  hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak minden állítást ki kell vizsgálniuk, és büntetőeljárás alá kell vonniuk azon saját állampolgáraikat és a joghatóságuk alá tartozó területeken tartózkodó azon személyeket, akik Irakban és Szíriában atrocitásokkal járó bűncselekményeket követtek el, megkíséreltek elkövetni vagy azokban részt vállaltak, vagy ellenkező esetben a Római Statútummal összhangban ki kell adniuk őket a Nemzetközi Büntetőbíróságnak; emlékeztet azonban arra, hogy az ISIS/Dáis tagjainak a tagállamokban való bíróság elé állítása csak kiegészítő intézkedés lehet a nemzetközi igazságszolgáltatás mellett;

52.  hangsúlyozza az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság közötti együttműködési és segítségnyújtási megállapodás jelentőségét; felszólítja a tagállamokat, hogy a büntetlenség elleni küzdelemben alkalmazzák az egyetemes joghatóság elvét, és kiemeli, hogy mennyire fontos ez a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának és megfelelő működésének szempontjából; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy az ilyen bűncselekmények esetében kezdeményezzenek büntetőeljárást nemzeti jogrendszerükben akkor is, ha az ilyen bűncselekményeket harmadik országokban vagy harmadik országbeli állampolgárok követték el;

53.  sürgeti a nemzetközi közösség valamennyi országát – köztük az uniós tagállamokat –, hogy aktívan dolgozzanak a radikalizálódás megelőzésén és leküzdésén, és javítsák saját jogi és igazságszolgáltatási rendszereiket annak érdekében, hogy elkerüljék a saját állampolgáraiknak és lakosaiknak az ISIS/Dáis csoporthoz történő csatlakozását;

Nemi dimenzió a háborús bűncselekmények keretében elkövetett emberi jogok megsértésének kezelésében

54.  kiemeli annak égető szükségességét, hogy felszámolják a szexuális és nemi alapú erőszakot azáltal, hogy kezelik azok nők és lányok elleni háborús fegyverként való széles körű és szisztematikus alkalmazását; sürget minden országot, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. számú határozatával és a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés stratégiáival összhangban dolgozzon ki nemzeti cselevési programokat (NAPA), és átfogó elkötelezettségre szólít fel e határozat végrehajtásának biztosítása érdekében; felhív globális kötelezettségvállalásra, hogy garantálják a nők és lányok biztonságát valamennyi veszélyhelyzet vagy válság kirobbanásától fogva vagy konfliktus utáni helyzetben, valamennyi rendelkezésre álló eszköz, például a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez való hozzáférés biztosítása révén, beleértve a törvényes és biztonságos abortusz biztosítását is a háborús körülmények között nemi erőszak áldozatává váltak számára; hangsúlyozza továbbá, hogy a nők gyakran még a konfliktus vége után is tovább szenvednek az erőszak testi, lelki és társadalmi-gazdasági következményeitől;

55.  véleménye szerint a nőknek nagyobb szerepet kellene játszaniuk a konfliktusok megelőzésében, az emberi jogok előmozdításában és a demokratikus reformokban, és hangsúlyozza a nők rendszeres részvételének mint a bármely békefolyamat és konfliktus utáni helyreállítás lényeges elemének fontosságát; ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy segítsék elő a nők békefolyamatokba és a nemzeti egyeztetési folyamatokba történő bevonását;

56.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az illetékes nemzetközi hatóságokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket – mint például katonai fegyelmi intézkedések érvényesítése, a parancsnoki felelősség elvének fenntartása, valamint a csapatok és békefenntartó és humanitárius személyzet képzése – a szexuális erőszak minden formájának tiltására vonatkozóan;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-főtitkárnak, az ENSZ Közgyűlése elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1) HL L 155., 2001.6.12., 19. o. (2) HL L 167., 2002.6.26., 1. o. (3) HL L 118., 2003.5.14., 12. o. (4) HL L 150., 2003.6.18., 67. o. (5) HL L 115., 2006.4.28., 49. o. (6) HL L 76., 2011.3.22., 56. o. (7) HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o. (8) HL C 224., 2016.6.21., 31. o. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0344. (10) HL C 224., 2016.6.21., 10. o. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0459. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0449. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0422. (14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051. (15) HL C 407., 2016.11.4., 61. o.

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a magántulajdonban lévő biztonsági cégekről (2016/2238(INI))

P8_TA(2017)0289 A8-0191/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégek fegyveres konfliktusok során végzendő műveleteivel kapcsolatos, az államokra háruló nemzetközi jogi kötelezettségekről és a helyes gyakorlatokról szóló montreux-i dokumentumra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 15/26., 22/33., 28/7. és 30/6. számú határozatára,

–  tekintettel a zsoldosok alkalmazását mint emberi jogi jogsértések elkövetését szolgáló és a népek önrendelkezési jogának gyakorlását akadályozó eszközt vizsgáló, 2005 júliusában létrejött ENSZ-munkacsoportra,

–  tekintettel a nyitott kormányközi munkacsoport jelentéseire, amelyek mérlegelik a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégek tevékenységének szabályozását, nyomon követését és felügyeletét célzó nemzetközi szabályozási keret létrehozásának lehetőségét,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek fegyveres biztonsági szolgáltatásainak igénybevételéről szóló ENSZ-iránymutatásra, amelyet nemrégiben kiterjesztettek a fegyvertelen biztonsági szolgálatokra,

–  tekintettel az ENSZ által a bűnüldöző szervek tisztviselői részére készített magatartási kódexre;

–  tekintettel a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégekről szóló esetleges egyezmény tervezetére, amelyet mérlegelés és intézkedés céljából benyújtottak az Emberi Jogi Tanácshoz,

–  tekintettel az International Code of Conduct Association (nemzetközi magatartási kódexekkel foglalkozó szövetség) magántulajdonban lévő biztonsági cégekre vonatkozó nemzetközi magatartási kódexére (ICoC), amely önkéntes normákat kínáló ágazati önszabályozó mechanizmus,

–  tekintettel az International Stability Operations Association (nemzetközi stabilitási műveleti szövetség) magatartási kódexére, amely ágazati fenntartású önszabályozó mechanizmus,

–  tekintettel az Európai Biztonsági Szolgálatok Konföderációja és az UNI Europa által a biztonsági magánszektor számára készített, „Magatartási kódex és etika” című dokumentumra,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek műveleteinek irányítási rendszerére vonatkozó 18788-as ISO-szabványra, amely meghatározza a magántulajdonban lévő biztonsági cégek irányításának paramétereit,

–  tekintettel a tagállamok biztonsági magánszektorért felelős illetékes nemzeti hatóságainak együttműködéséről szóló, 2002. június 13-i tanácsi ajánlásokra,

–  tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásokra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az uniós vezetésű katonai műveletekhez biztosított logisztikai támogatásra vonatkozó uniós koncepcióra és az uniós vezetésű katonai műveletekhez biztosított vállalkozói támogatásra vonatkozó uniós koncepcióra,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégeket és szolgáltatásaikat szabályozó uniós intézkedésekre vonatkozó „Priv-War” ajánlásokra,

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című 2013. október 8-i(3) és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unión belül és kívül felmerülő számos különféle kockázatra, kihívásra és fenyegetésre,

–  tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által a hajók fedélzetén dolgozó fegyveres biztonsági személyzetre vonatkozóan 2012 májusában kiadott ideiglenes útmutatásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0191/2017),

A.  mivel a biztonság és a védelem az állami hatóságok által a hatékonyság, eredményesség, elszámoltathatóság és jogállamiság kritériumai alapján kezelt közjavak, amelyek nem pusztán pénzügyi forrásoktól, hanem a tudástól is függenek; mivel lehetséges, hogy az állami hatóságok bizonyos területeken nem rendelkeznek a szükséges kapacitásokkal és képességekkel;

B.   mivel a biztonságot és a védelmet elsődlegesen az állami hatóságoknak kell biztosítaniuk;

C.  mivel az Eurobarometer-felmérések szerint az uniós polgárok azt akarják, hogy az EU a biztonság és védelem területén aktívabb legyen;

D.  mivel 2013-ban Európában több mint 1,5 millió szerződéses magánszférabeli biztonsági alkalmazottat alkalmazott mintegy 40 000 magántulajdonban lévő biztonsági cég; mivel e számok folyamatosan nőnek; mivel e vállalatok forgalma a nevezett évben nagyjából 35 milliárd euró volt; mivel világszinten a magánszférabeli biztonsági ágazat értékét 2016-ban 200 milliárd USD-ra becsülték, mintegy 100 000 magántulajdonban lévő biztonsági céggel és 3,5 millió alkalmazottal;

E.  mivel az elmúlt néhány évtizedben a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket – amely kifejezés ezen állásfoglalás alkalmazásában magában foglalja a magántulajdonban lévő katonai cégeket is – egyre nagyobb mértékben vették igénybe a nemzeti kormányok, valamint katonai és polgári ügynökségek mind belföldi szolgáltatások céljára, mind tengerentúli bevetések támogatásához;

F.  mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek által nyújtott szolgáltatások köre rendkívül széles a logisztikai szolgáltatásoktól a konkrét harcászati támogatásig, a katonai technológia biztosításáig és a konfliktusokat követő újjáépítésben való részvételig; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek a tagállamokon belül is létfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak, ideértve a börtönüzemeltetést és az infrastrukturális létesítményeknél biztosított járőrözést; mivel magántulajdonban lévő biztonsági cégeket vettek igénybe a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) polgári és katonai missziók során valós helyzetekben nyújtott támogatáshoz, táborok építéséhez, képzéshez, légi szállításhoz, valamint hogy támogassák a humanitárius segítségnyújtási tevékenységeket;

G.  mivel az EU kontextusában nagy eltérések mutatkoznak a magántulajdonban lévő biztonsági cégek igénybevételének tagállami gyakorlatában, a szerződéses megbízásukkal kapcsolatos eljárásokban és a vonatkozó szabályozási rendszerek minőségében, és sokan multilaterális műveletekben részt vevő kontingenseik támogatásához használják őket;

H.  mivel folyamatban van a korábban a fegyveres erők tevékenységeinek szerves részét képező katonai tevékenységek kiszervezése többek között a szolgáltatások költséghatékonyabb biztosítása, valamint az egyre zsugorodó fegyveres erők képességhiányainak ellensúlyozása érdekében, miközben egyre több multilaterális külföldi misszióra kerül sor és egyre csökken a költségvetés, mivel a döntéshozók nem akarják elkülöníteni a megfelelő forrásokat; mivel ezt kivételként kellene alkalmazni; mivel szükség van a képességhiányok kiküszöbölésére; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek módjukban áll olyan képességek rövid határidőn belüli és kiegészítő jellegű biztosítása is, amelyekkel a nemzeti fegyveres erők egyáltalán nem rendelkeznek; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek alkalmazására politikai megfontolásból is sor kerül az egységek bevetésére vonatkozó korlátozások kikerülése, például olyan helyzetek megoldása érdekében, amikor a lakosság nem támogatja a saját fegyveres erők bevetését; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek külpolitikai eszközként történő alkalmazásának hatékony parlamenti ellenőrzés tárgyát kell képeznie;

I.  mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket olyan vádak érik, hogy emberi jogi jogsértésekben és emberéletet követelő incidensekben is részt vettek; mivel ezek az incidensek időszakonként és országonként eltérőek, és egyes esetekben a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősülnek, ideértve a háborús bűncselekményeket is; mivel néhány ilyen esetben eljárást indítottak; mivel mindez az átláthatóság hiányával együtt kihatott a nemzetközi közösség adott országokban tett erőfeszítéseire, és rámutatott a számonkérhetőség struktúráinak jelentős hiányosságaira, amelyek egyebek mellett annak következményei, hogy elsősorban helyi leányvállalatok vagy alvállalkozók számos rétege jött létre a különböző országokban, ami egyes esetekben azzal jár, hogy nem képesek garantálni a fogadó országok lakosságának alapvető biztonságát;

J.  mivel az Uniónak és tagállamainak törekedniük kell e helyzetek jövőbeni megelőzésére, és tartózkodniuk kell az erőszak és fegyverek alkalmazásával, erőszakos cselekményekben való részvétellel, illetve a harcokban és a háborús területeken való egyéb, a jogos önvédelmen túlmenő szerepvállalással járó katonai műveletek kiszervezésétől; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek kiszervezett, konfliktus sújtotta térségekben végrehajtandó műveleteket és tevékenységeket a logisztikai támogatás nyújtására és a létesítmények védelmére kell korlátozni, anélkül, hogy magántulajdonban lévő biztonsági cégek ténylegesen jelen lennének a harci tevékenységek helyszínén; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek semmilyen esetben sem helyettesíthetik a nemzeti fegyveres erők személyi állományát; mivel a védelmi politikák alkalmazása során annak kell a legfontosabb prioritásnak lennie, hogy a tagállamok fegyveres erői rendelkezzenek azokkal az erőforrásokkal, eszközökkel, képességekkel, ismeretekkel és kellékekkel, amelyek a feladataik teljes körű ellátásához szükségesek;

K.  mivel e cégek szolgáltatásai igénybevételének szabályozása és a tevékenységeik feletti megfelelő ellenőrzés biztosítása érdekében be kell vezetni egy kötelező erejű és nyomonkövetési mechanizmust magában foglaló jogi keretet, hogy az államok kihasználhassák a magántulajdonban lévő biztonsági cégek kínálta előnyöket, valamint hogy biztosítsák nemzetközi szintű számonkérhetőségüket; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek olyan iparág szereplői, amely erősen transznacionális jellegű, emellett kormányzati és kormányközi szereplőkkel fonódik egybe, és mint ilyen, a szabályozás globális megközelítését teszi szükségessé; mivel az ágazat jelenlegi szabályozási helyzete egy sor következetlen szabályt tartalmaz, amelyek jelentős eltérést mutatnak a tagállamok között; mivel a nem homogén nemzeti jogszabályok és az egyes magántulajdonban lévő biztonsági cégek által elfogadott önszabályozások a büntetések hiány miatt kevéssé rendelkeznek visszatartó erővel ahhoz, hogy megelőzzék a visszaéléseket, és ez jelentős hatással van arra, hogy miként működnek a magántulajdonban lévő biztonsági cégek a többoldalú intervenciók során és a konfliktus sújtotta térségekben;

L.  mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégekre, a magántulajdonban lévő katonai cégekre és szolgáltatásaikra vonatkozóan nem létezik elfogadott fogalommeghatározás; mivel a zsoldosokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport által készített egyezménytervezetben szereplő meghatározás szerint a magántulajdonban lévő biztonsági cég olyan vállalati gazdálkodó egység, amely ellentételezés fejében katonai és/vagy biztonsági szolgáltatásokat nyújt természetes személyek és/vagy jogi személyek révén; mivel ebben a kontextusban a katonai szolgáltatások úgy határozhatók meg, mint katonai tevékenységekkel kapcsolatos szakszolgáltatások, amelyek az alábbiakat foglalják magukban: stratégiai tervezés, hírszerzés, nyomozás, szárazföldi, tengeri vagy légi felderítés, bármely típusú, pilótával vagy pilóta nélkül végrehajtott repülési műveletek, műholdas megfigyelés és hírszerzés, bármely típusú, katonai alkalmazásokkal megvalósított tudástranszfer, fegyveres erők tárgyi és műszaki támogatása és más vonatkozó tevékenységek; mivel a biztonsági szolgáltatások úgy határozhatók meg, mint épületek, berendezések, vagyontárgyak és emberek fegyveres őrzése és védelme, bármely típusú, biztonsági és rendfenntartási alkalmazásokkal megvalósított tudástranszfer, informatikai biztonsági intézkedések kifejlesztése és végrehajtása és más vonatkozó tevékenységek;

M.  mivel a montreux-i dokumentum az első olyan fontos dokumentum, amely meghatározza a nemzetközi jog magántulajdonban lévő biztonsági cégekre való alkalmazását; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégekre vonatkozó nemzetközi magatartási kódex meghatározza az ágazati szabványokat és egyre inkább olyan eszközzé válik, amely biztosítja a globális ágazat alapvető normáit; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek nemzetközi magatartási kódexével foglalkozó szövetség (ICoCA) célul tűzte ki az ICoC végrehajtásának előmozdítását, irányítását és felügyeletét, továbbá a biztonsági szolgáltatások felelős nyújtásának, valamint az emberi jogok és a nemzeti és nemzetközi jog tiszteletben tartásának ösztönzését; mivel az ICoCA-ba való belépés önkéntes és díjköteles eljárás, a magas belépési díjak pedig nem teszik lehetővé valamennyi magántulajdonban lévő biztonsági cég számára a csatlakozást;

N.  mivel számos nemzetközi fórum foglalkozik a magántulajdonban lévő biztonsági cégek szabályozásával, ilyenek a montreux-i dokumentum fóruma, ahol az EU-t beválasztották az elnök barátai csoportba, a nyitott kormányközi munkacsoport, amely mérlegeli a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégek tevékenységének szabályozását, nyomon követését és felügyeletét célzó nemzetközi szabályozási keret létrehozásának lehetőségét, valamint az International Code of Conduct Association (nemzetközi magatartási kódexekkel foglalkozó szövetség);

O.  mivel az EU és 23 tagállam csatlakozott a montreux-i dokumentumhoz, továbbá mivel az EU az International Code of Conduct Association (nemzetközi magatartási kódexekkel foglalkozó szövetség) munkacsoportjának tagja; mivel az EU az Emberi Jogi Tanács keretében hozzájárul a nemzetközi szabályozási keret esetleges kidolgozásához; mivel az EU döntő szerepet játszik a különféle katonai és biztonsági szolgáltatások nyújtása és exportja feletti nemzeti és regionális ellenőrzés előmozdításában;

P.  mivel az Európai Unió az Európában létrejött és/vagy KBVP-missziók és műveletek keretében vagy uniós küldöttségeken fellépő, magántulajdonban lévő biztonsági cégek nagy száma ellenére nem rendelkezik megfelelő keretszabályozással; mivel a meglévő keretszabályozások szinte kizárólag az iraki konfliktus során, harci műveleteket biztosító katonai cégek vonatkozásában bevezetett amerikai mintán alapulnak; mivel ezek a referenciák sem a magántulajdonban lévő európai biztonsági cégek formájának, sem pedig azok feladatainak nem felelnek meg;

Q.  mivel elengedhetetlenül szükséges, hogy elsődleges cél legyen a bűnüldözési szervek és a magántulajdonban lévő biztonsági cégek közötti interakció, együttműködés és segítségnyújtás egyértelmű szabályainak kidolgozása;

R.  mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek jelentősebb szerepet kaphatnak a kalózkodás elleni küzdelemben és a tengeri biztonság javításában, a kutyák segítségével végrehajtott missziókban, a kibervédelemben, a biztonsági eszközök kutatásában és fejlesztésében, a vegyes megfigyelési missziókban és az állami hatóságokkal együtt, azok felügyelete mellett tartott képzésekben; mivel a magántulajdonban lévő fegyveres biztonsági cégek igénybevétele egyedi kihívásokhoz vezetett a tengeri ágazatban, és emberéletet követelő és konfliktust előidéző számos incidenst okozott;

Magántulajdonban lévő biztonsági cégek alkalmazása a külföldön állomásozó katonaság támogatására

1.  megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek fontos kiegészítő szerepet játszanak az állam katonai és polgári ügynökségeinek támogatásában azáltal, hogy pótolják a képességek terén a fegyveres erők külföldi bevetése iránti egyre nagyobb igény miatt jelentkező hiányokat, egyúttal pedig ha a lehetőségek engedik, rövid határidőn belüli gyors beavatkozási képességet biztosítsanak; hangsúlyozza, hogy kivételes esetekben a magántulajdonban lévő biztonsági cégek szolgáltatásai pótolják a kapacitásban meglévő hiányokat, amelyeket azonban a tagállamoknak először a nemzeti fegyveres vagy rendfenntartó erőkkel kellene pótolniuk; hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket az adott országok külpolitikájának végrehajtására szolgáló eszközként használják fel;

2.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek a fogadó országokban – különösen a kulturális és vallási szempontból jelentős mértékben különböző országokban – való működésükkor tekintetbe vegyék a helyi hagyományokat és szokásokat, hogy ne veszélyeztessék missziójuk hatékonyságát, és ne idegenítsék el a helyi lakosságot;

3.  megállapítja, hogy a nemzeti haderőkkel összevetve a magántulajdonban lévő biztonsági cégek, különösen a fogadó országokban működő magáncégek értékes helyi ismereteket, valamint gyakran költségmegtakarításokat biztosíthatnak; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az instabil államokban és válság sújtotta régiókban működő magántulajdonban lévő helyi biztonsági vállalkozások által nyújtott szolgáltatások igénybevétele kedvezőtlen következményekhez vezethet az EU külpolitikai céljai tekintetében, ha megerősít olyan helyi fegyveres szereplőket, akiknek szerepet kaphatnak a konfliktusban; megállapítja annak fontosságát, hogy jogilag elhatárolják a magántulajdonban lévő biztonsági cégek műveleteit és a közvetlen katonai tevékenységekre alkalmazott magánszereplők fellépését;

4.  hangsúlyozza, hogy nem helyénvaló olyan tevékenységek magántulajdonban lévő biztonsági cégekhez történő kiszervezése, amelyek erőszak alkalmazásával és/vagy erőszakos cselekményekben való aktív részvétellel járnak, kivéve önvédelem esetén, és hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek semmilyen körülmények között nem vehetnek részt, illetve nem végezhetnek kihallgatásokat; hangsúlyozza, hogy az EU biztonsága és védelme terén elsődleges fontosságú a nemzeti fegyveres erők megerősítése, amelyeket a magántulajdonban lévő biztonsági cégek csak kiegészíthetnek anélkül, hogy beleszólhatnának a stratégiai döntésekbe; kiemeli, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek hadműveletekben való részvételét indokokhoz, konkrét mutatókkal alapján ellenőrizhető, meghatározott célokhoz és kimerítően részletezett költségvetéshez, valamint pontos kezdő és záró dátumhoz kell kötni, és annak szigorú etikai kódex betartása mellett kell zajlania; rámutat, hogy a fegyveres és biztonsági erők külföldön végzett munkája alapvető értéket jelent a béke fenntartásához és a konfliktusok megelőzéséhez, továbbá azt követően a társadalom újjáépítéséhez és a nemzeti megbékéléshez;

5.  hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek alkalmazásához kapcsolódó költséghatékonyság elve főként rövid távon jár előnyökkel, különösen, ha nem veszünk figyelembe egy sor társadalmi-gazdasági változót, és ezért nem válhat első számú kritériummá a biztonsági kérdések kezelésekor; emlékeztet arra, hogy az elszámoltathatósági és a felügyeleti mechanizmusok kulcsfontosságúak annak biztosításához, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek legitimitása és potenciális előnyei teljes mértékben érvényesüljenek;

6.  rámutat a magántulajdonban lévő biztonsági cégek tagállamok általi állami igénybevétele feletti parlamenti felügyelet fontosságára;

A magántulajdonban lévő biztonsági cégek EU általi alkalmazása

7.  megállapítja, hogy az EU magántulajdonban lévő biztonsági cégeket bíz meg azzal, hogy őrizzék küldöttségeit és személyzetét, valamint hogy támogassák polgári és katonai KBVP-misszióit; megjegyzi, hogy alkalmazásuk ezáltal közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy harmadik felek hogyan ítélik meg és milyennek látják az Uniót, aminek következtében az EU helyi jelenlétének fontos aspektusává válnak, és ami kihat az EU-ba vetett bizalom szintjére; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács tekintse át, hogy hol, mikor és milyen célból alkalmaztak magántulajdonban lévő biztonsági cégeket az uniós missziók támogatására; véleménye szerint nem lenne észszerűtlen, ha az Európai Unió a küldöttségei biztonságát érintő ajánlati felhívásaiban előnyben részesítené azokat a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket, amelyek székhelye ténylegesen Európában van, alá vannak vetve az uniós szabályozásnak és európai adók megfizetésére kötelezettek;

8.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek különösen konfliktusok sújtotta területeken történő alkalmazása bizonyos feladatok elvégzésére kedvezőtlen mellékhatásokkal járhat az EU-ra nézve, különösen legitimitása tekintetében, mivel előfordulhat, hogy egy válságterületen fegyveres szereplőkkel, negatív hatásokkal azonosítják fegyveres incidensek esetén, vagy hogy helyi szereplők nem szándékos erősítése révén esetlegesen veszélyezteti a lefegyverzést, leszerelést és reintegrációt (DDR), valamint a biztonsági ágazat reformjával (SSR) kapcsolatos erőfeszítéseket; felhívja a figyelmet különösen a például helyi, magántulajdonban lévő biztonsági cégek számára történő ellenőrizetlen alvállalkozásba adás jelentette kockázatokra;

9.  rámutat arra, hogy a katonai és biztonsági szolgáltatások területén gyakori alvállalkozásba adás különböző, komoly jogi és politikai problémákkal jár, különösen a harmadik országbeli helyi alvállalkozások által nyújtott szolgáltatások esetében; véleménye szerint a tagállamoknak, az EKSZ-nek és a Bizottságnak meg kellene állapodniuk abban, hogy követik a NATO példáját, és kizárólag olyan magántulajdonban lévő biztonsági cégeket bíznak meg, amelyek uniós tagállamokban rendelkeznek székhellyel;

10.  ezért azt javasolja, hogy a Bizottság tegyen javaslatot a magántulajdonban lévő biztonsági cégekkel való szerződéskötésre vonatkozó, a katonai és biztonsági vállalkozások alkalmazását, igénybevételét és irányítását érintő közös iránymutatásokra, amelyek a jelenlegi sokféle megközelítés helyébe lépnek, egyértelműen meghatározva, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek milyen előírásokat kell betartaniuk, ha szerződést kívánnak kötni az Unióval; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy valamennyi külső fellépésnél, missziónál és műveletnél az uniós küldöttségek esetében minden országban és régióban és az Európai Unió felülvizsgált közös katonai listája szerinti valamennyi szolgáltatás esetében ugyanazokat az iránymutatásokat használják a katonai és biztonsági cégek alkalmazása, igénybevétele és irányítása tekintetében; úgy véli, hogy az iránymutatásoknak a magántulajdonban lévő biztonsági cégek magatartásával és irányításával kapcsolatos nemzetközi bevált gyakorlatokon, például a montreux-i dokumentumon és az ICoC-on kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük azt, hogy a válságot követő összetett helyzetekben különös gonddal kell eljárni a magántulajdonban lévő biztonsági cégek kiválasztásakor; szorgalmazza, hogy a Bizottság és az EKSZ kizárólag az ICoC alapján hitelesített szolgáltatókat alkalmazzon, hasonlóan az ENSZ-hez, ahol az ICoC alkalmazása követelmény; rámutat az Egyesült Államok hatóságai által alkalmazott megközelítésre, amelynek keretében részletes normákat és követelményeket foglalnak bele minden egyes szerződésbe, és felhívja az Uniót e példa követésére; hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégekkel kötött szerződéseknek egyebek mellett rendelkezéseket kell tartalmazniuk az engedélyek meglétére, a személyzet és a vagyon nyilvántartására, a képzésre, a fegyverek jogszerű beszerzésére és használatára, valamint a belső felépítésre vonatkozóan;

11.  kéri, hogy legyen jelen egy uniós biztonsági vállalattól származó uniós biztonsági felügyelő az uniós finanszírozású helyszíneken és az uniós küldöttségeken, akinek feladata a biztonsági szolgáltatások minőségének biztosítása, a helyben felvett biztonsági személyzet átvilágítása és képzése, jó kapcsolatok kiépítése és fenntartása a helyi biztonsági erőkkel, valamint kockázatértékelések biztosítása, továbbá aki az első számú kapcsolattartó a küldöttség számára a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben;

12.  javasolja, hogy a Bizottság állítsa össze azon magántulajdonban lévő biztonsági cégek nyitott listáját, amelyek megfelelnek az uniós normáknak, azaz nem szerepelnek bűnügyi nyilvántartásban, megfelelő pénzügyi és gazdasági kapacitással rendelkeznek, birtokában vannak engedélyeknek, és átvilágítják a személyzetet; megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégekkel kapcsolatos normák Unió-szerte meglehetősen eltérőek, és úgy véli, hogy a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tenniük s normák harmonizálása érdekében; úgy véli, hogy a fenti a listát legalább kétévente aktualizálni kell;

13.  hangsúlyozza, hogy amennyiben az EU olyan harmadik országokban támaszkodik magántulajdonban lévő biztonsági cégekre, amelyekkel megállapodást kötött a fegyveres erők jogállásáról (SOFA-megállapodás), e megállapodásokba minden esetben fel kell venni az alkalmazásra kerülő, magántulajdonban lévő biztonsági cégeket, és konkrétan rögzíteni kell, hogy a cégek az uniós jog szerint elszámoltathatók;

14.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozók által nyújtott támogatásra vonatkozó uniós koncepciót meg kell erősíteni, és kötelezővé kell tenni a tagállamok és az uniós intézmények számára; úgy véli, hogy a koncepciónak – például egyesült államokbeli normák mintájára – szigorúbb normákat kell meghatároznia, amelyeket bele kell foglalni a szerződésekbe, és elő kell írni azt is, hogy konfliktus sújtotta régiókban sem vállalkozóként, sem alvállalkozóként nem alkalmazhatók magántulajdonban lévő helyi biztonsági cégek; hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő nemzetközi biztonsági cégek számára lehetővé kell tenni helyi személyzet felvételét, de ez csupán egyenként és közvetlenül történhet, hogy biztosított legyen a tényleges átvilágítás, és meg lehessen előzni a helyi biztonsági iparágak konfliktus sújtotta régiókban történő létrejöttét;

A magántulajdonban lévő biztonsági cégek szabályozása

15.  javasolja, hogy a Bizottság állítson össze egy zöld könyvet azzal a céllal, hogy a köz- és magánszférabeli biztonsági ágazatok valamennyi érdekeltjét bevonja egy széleskörű konzultációba és vitába a közvetlen együttműködés lehetőségeinek hatékonyabb feltárását és az alapvető művelet-végrehajtási szabályok és bevált gyakorlatok kidolgozását szolgáló folyamatokról; javasolja a minőségre vonatkozó ágazatspecifikus uniós normák kidolgozását; javasolja ezért a magántulajdonban lévő biztonsági cégek fogalommeghatározásának egyértelműsítését tevékenységeik tényleges szabályozásának kidolgozása előtt, mivel a fogalommeghatározás hiánya joghézagokhoz vezethet;

16.  úgy véli, hogy az Uniónak első lépésként pontosan meg kellene határoznia a vonatkozó katonai és biztonsági szolgáltatásokat; ezzel összefüggésben sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul vegye fel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek által nyújtott katonai és biztonsági szolgáltatásokat az Európai Unió közös katonai listájára;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan hatékony európai szabályozó modellt, amely:

18.  megállapítja, hogy a kialakulóban lévő globális szabályozási keretek, például a montreux-i dokumentum, az ICoC és az ENSZ keretén belüli más szabályozási kezdeményezések egyértelműen előrelépésnek számítanak összevetve azzal, hogy mindössze tíz évvel ezelőtt még semmilyen érdemi szabályozás nem állt rendelkezésre;

19.  üdvözli számos uniós tagállam arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a montreux-i dokumentumban foglalt bevált gyakorlatokat követve hatékony nemzeti szabályozást vezessenek be a magántulajdonban lévő biztonsági cégekre vonatkozóan;

20.  megállapítja ugyanakkor, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek teljesítményének értékelését megnehezíti, hogy nincsen következetes jelentéstétel e cégek uniós intézmények és tagállami kormányok részéről történő igénybevételéről; bátorítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy következetesebben és átlátható módon adjanak tájékoztatást a fenti kérdésről, hogy költségvetési hatóságaik és független ellenőrök részéről megfelelő értékelés készülhessen a magántulajdonban lévő biztonsági cégek alkalmazásáról; javasolja a parlamentek és a nem kormányzati szervezetek tevékeny bevonását a szükséges értékelési folyamatokba, amelyek kulcsfontosságúak ezen ágazat szabályozásához és felügyeletéhez;

21.  javasolja a Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy hozzanak létre jogi keretet, nemzeti jogszabályt írva elő a katonai és biztonsági szolgáltatások exportjának ellenőrzésére, valamint hogy a fegyverkivitelről szóló éves uniós jelentésben a nyilvános átláthatóság és elszámoltathatóság fokozása érdekében adjanak számot a tagállamok által kiadott, katonai és biztonsági szolgáltatások exportjára vonatkozó engedélyekről;

22.  hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek transznacionális jellege következtében és különösen a világ válság sújtotta területein végzett tevékenységeik kapcsán időnként – különösen ha a helyi jogi felépítés gyenge – joghézagokra derülhet fény, amelyek megnehezítik a cégek vagy alkalmazottaik cselekedeteinek számonkérését; megállapítja, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégekre vonatkozó nemzeti szabályozásoknak gyakran nincsen országhatáron kívüli hatályuk; hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek mindig a jogszabályok szerint kell eljárniuk, továbbá a fogadó államoknak és a szerződő államoknak hatékony ellenőrzés alá kell vonniuk őket; megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket és az Európai Unió alkalmazottait érintő, a kockázatos területeken esetlegesen felmerülő jogviták vagy incidensek vonatkozásában gyakran joghézag áll fenn; ezért az uniós személyzet védelme érdekében magántulajdonban lévő biztonsági cégeket alkalmazó európai intézmények számára olyan egységes és egyértelmű szabályok felállítását javasolja, amelyek a védelmi rések és a büntetlenség elkerülése érdekében egyértelműen meghatározzák a hatásköröket és figyelembe veszik a fogadó állam jogi keretét; sürgeti továbbá az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csak uniós székhelyű, magántulajdonban lévő biztonsági cégekkel szerződjenek, és egyidejűleg írják elő a szolgáltatások közvetlen, a gyakran instabil harmadik országbeli helyi alvállalkozók igénybevétele nélküli elvégzését;

23.  ezért sürgeti, hogy az EU és tagállamai éljenek a montreux-i dokumentum fórumában betöltött státuszukkal, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy a részes felek rendszeresen vizsgálják felül a montreux-i dokumentum bevált gyakorlatokra vonatkozó ajánlásai végrehajtásának állását; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb csatlakozzanak a montreux-i dokumentumhoz; ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg bevált gyakorlataikat;

24.  sürgeti, hogy az EU és tagállamai olyan jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz létrehozását szorgalmazzák, amely meghaladja a montreux-i dokumentumot azáltal, hogy szabályozza a magántulajdonban lévő biztonsági cégek tevékenységeit, egyenlő versenyfeltételeket teremtve annak biztosítása érdekében, hogy a fogadó államok hatáskörrel rendelkezzenek a magántulajdonban lévő biztonsági cégek szabályozása terén, és a szerződő államok élhessenek az emberi jogok védelmével és a korrupció megelőzésével kapcsolatos jogkörükkel; hangsúlyozza, hogy egy ilyen keretnek magában kell foglalnia a jogsértésekre vonatkozó, visszatartó erejű szankciókat, a jogsértések elkövetőinek számonkérhetőségét, valamint az áldozatok hatékony jogorvoslathoz való hozzáférését is egy olyan engedélyezési és ellenőrzési rendszeren felül, amely valamennyi magántulajdonban lévő biztonsági cégtől megköveteli, hogy független ellenőrzéseknek vessék alá magukat, továbbá hogy személyzetük kötelező emberi jogi képzésen vegyen részt;

25.  sürgeti ezért a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a tagállamokat, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy határozottan támogassák egy ilyen nemzetközi egyezmény létrehozását azzal a céllal, hogy nemzetközi jogi szabályozás jöjjön létre a magántulajdonban lévő biztonsági cégek által nyújtott vonatkozó szolgáltatások szabályozására;

26.  üdvözli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) azon erőfeszítéseit, hogy iránymutatásokat készít a magántulajdonban lévő fegyveres biztonsági csoportok alkalmazására vonatkozóan; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is működjenek együtt az IMO-val a fenti útmutatás világszintű alkalmazása érdekében;

27.  hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek többek között a közbeszerzési határozatok révén befolyásolhatók hatékonyan; ezért hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szerződések odaítélését a magántulajdonban lévő biztonsági cégek számára ahhoz a feltételhez kössék, hogy elfogadták-e a bevált gyakorlatokat, köztük az átláthatóság elvét, és részt vesznek-e a néhány tagállam által már végrehajtott ICoC-ban; ugyanakkor megállapítja, hogy meg kell erősíteni az ICoC-kal kapcsolatos megfelelési mechanizmust és biztosítani kell teljes függetlenségét ahhoz, hogy a szabályokhoz való igazodás hiteles ösztönzője legyen; megállapítja, hogy a tagállamok közül csak Svédország és az Egyesült Királyság csatlakozott az ICoC-hoz, és úgy véli, hogy az Uniónak első lépésként annak biztosítására kellene összpontosítania, hogy a többi tagállam is csatlakozzon;

28.  megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek felelősségbiztosítással kell rendelkezniük, mivel ezzel stabilabbá és megbízhatóbbá válna a biztonsági piac, és lehetővé válna kisebb és közepes méretű, magántulajdonban lévő biztonsági cégek belépése is;

29.  hangsúlyozza, hogy a szerződések magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek történő odaítélésekor tekintetbe kell venni a magántulajdonban lévő biztonsági cégek tapasztalatát és az ellenséges környezetben való működésük időtartamát, és az értékelést erre kell alapozni, nem pedig valamely hasonló szerződés árbevételére;

30.  felhívja a figyelmet arra, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek amellett, hogy biztonsági szolgáltatásokat kínálnak, hírszerzési tevékenységet is folytatnak, amelyek vonatkozásában – lehetséges következményeikre tekintettel – hatékony szabályozásra és ellenőrzésre van szükség;

31.  megállapítja, hogy az EU és tagállamai jelentős befolyással rendelkeznek a globális biztonsági szektor fölött, mivel számos fontos szereplő székhelye az EU-ban van; ezért különös hangsúlyt helyez a közös katonai lista esedékes felülvizsgálatára, mivel lehetőséget kínál arra, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek egyes szolgáltatásai felkerüljenek a listára, aminek következtében rájuk is vonatkoznának az exportszabályok és tevékenységeikre alkalmazniuk kellene az alapvető normákat;

o
o   o

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 94., 2014.3.28., 65. o. (2) HL L 216., 2009.8.20., 76. o. (3) HL C 181., 2016.5.19., 2. o. (4) HL C 24., 2016.1.22., 33. o.

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról (2016/2221(INI))

P8_TA(2017)0290 A8-0224/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 151. és 153. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

–  tekintettel a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló, 1994. június 22-i 94/33/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) (a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv) és a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről szóló 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (végrehajtási irányelv),

–  tekintettel a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről szóló 2010. október 19-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozása: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai ” című, 2016. február 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális dömpingről szóló 2016. szeptember 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló 2017. január 19-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a foglalkoztatási viszonyok változó jellegéről és a tisztességes bérek fenntartására gyakorolt hatásáról szóló véleményére(13),

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló együttműködés erősítését célzó európai platformra,

–  tekintettel a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának felkérése alapkán készült, „Bizonytalan foglalkoztatási feltételek Európában: minták, trendek és szakpolitikai stratégiák” című, 2016-os tanulmányra(14),

–  tekintettel a 2011. december 14-én bevezetett, a színvonalas szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés biztosításáról szóló Európai chartára,

–  tekintettel a Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában” című, 2016. őszi negyedéves áttekintésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016-2020)” című munkadokumentumára,

–  tekintettel az Eurofound „Rugalmas foglalkoztatási formák: «nagyon atipikus» szerződések” című jelentésére (2010),

–  tekintettel az Eurofound „A válság hatása az európai munkaügyi kapcsolatokra és munkakörülményekre” című jelentésére (2014)(15),

–  tekintettel az Eurofound „Új foglalkoztatási formák” című jelentésére (2015)(16),

–  tekintettel az Eurofound „A csalárd foglalkoztatás bemutatása az Európai Unióban” című jelentésére (2016)(17),

–  tekintettel az Eurofound európai munkakörülményekről szóló felmérésére és az európai munkakörülményekről szóló hatodik felméréséről készült áttekintő jelentésre(18),

–  tekintettel az európai munkaügyi kapcsolatok Eurofound-szótárára(19),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkára vonatkozó alapvető normáira és a munkakörülményekről szóló ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,

–  tekintettel az ILO munkaviszonyról szóló, R198 (2006). számú ajánlására(20) és annak a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseire,

–  tekintettel az ILO „A bizonytalan foglalkoztatás leküzdésére irányuló politikák és szabályozás” című, 2011. évi jelentésére(21),

–  tekintettel a nem szabványos foglalkoztatást globális szinten vizsgáló, 2016. évi ILO-jelentésre(22),

–  tekintettel az ILO 2016. évi, az európai konvergencia szociális pillérének kiépítéséről szóló tanulmányára(23),

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ-egyezmény 2. cikke alapján a részes államok alapkötelezettségeiről szóló 2010. évi 28. sz. általános ENSZ-ajánlásokra,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló 2011. évi Egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az Európa Tanács nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2014–2017-es stratégiájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0224/2017),

A.  mivel egyre jobban terjednek a foglalkoztatás nem szabványos, atipikus formái; mivel a határozott idejű vagy részmunkaidős szerződéssel rendelkező munkavállalók száma az elmúlt 15 évben Unió-szerte megnövekedett; mivel hatékony politikákra lesz szükség ahhoz, hogy a különféle foglalkoztatási formákat is felöleljék és egyúttal megfelelő védelmet nyújtsanak a munkavállalók számára;

B.  mivel az elmúlt 10 évben a szabványos foglalkoztatás mértéke 62%-ról 59%-ra esett vissza(24); mivel ha ez a tendencia folytatódik, akkor előfordulhat, hogy a szabványos szerződéseket csak a munkavállalók kisebb hányadára fogják alkalmazni;

C.  mivel az Unióban továbbra is a határozatlan időtartamú, teljes munkaidős szerződések teszik ki a munkaszerződések nagy részét, és bizonyos ágazatokban a szabványos foglalkoztatás mellett a foglalkoztatás atipikus formái is megjelentek; mivel az atipikus foglalkoztatásnak a nem szabványos munkaidő, illetve a rendszertelen bérek és nyugdíjjárulékok miatt negatív hatásai is lehetnek a munka és a magánélet közötti egyensúlyra;

D.  mivel a mindenekelőtt a digitalizációnak és az új technológiáknak köszönhetően egyre jobban terjedő új foglalkoztatási formák miatt az alkalmazásban történő foglalkoztatás és az önfoglalkoztatás közötti határok összemosódnak(25), ami a munkahelyek minőségi romlásához vezethet;

E.  mivel bizonyos új foglalkoztatási formák több szempontból is eltérnek a hagyományos szabványos foglalkoztatástól; mivel némelyik átalakítja a munkáltató és a munkavállaló közötti viszonyt, míg más formák megváltoztatják a munkaidő-beosztási és munkaszervezési mintákat, és vannak olyanok is, amelyekre mindkettő jellemző; mivel ez a színlelt önfoglalkoztatás megnövekedéséhez, a munkafeltételek romlásához és a szociális biztonság csökkenéséhez vezethet, de akár előnyökkel is járhat; mivel ezért kiemelkedő fontosságú a meglévő jogszabályok végrehajtása;

F.  mivel a gazdasági válságot követően üdvözlendő a foglalkoztatási ráta növekedése az Unióban, ez azonban részben annak tudható be, hogy a gazdasági válság után nőtt az atipikus szerződéskötési formák száma, amelyek a szabványos foglalkoztatáshoz képeset a bizonytalanság nagyobb kockázatát hordozzák magukban; mivel nagyobb hangsúlyt kell helyezni a minőségi munkahelyek teremtésére;

G.  mivel a részmunkaidős foglalkoztatás mértéke a válság óta egyáltalán nem csökkent, és a teljes munkaidős foglalkoztatás uniós szinten továbbra sem éri el a válság előtti, 2008-as szintet; mivel az elmúlt években tapasztalt növekedés ellenére a foglalkozatási ráta még mindig elmarad az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatási céljától, továbbá jelentős eltérések figyelhetők meg a tagállamok között;

H.  mivel fontos, hogy különbséget tegyünk az egyre jobban terjedő új foglalkoztatási formák, valamint a bizonytalan foglalkoztatás között;

I.  mivel a szociális politikával kapcsolatos hatáskör megoszlik az Európai Unió és a tagállamok között; mivel az EU ezen a területen csak kiegészítheti és támogathatja a tagállami intézkedéseket;

J.  mivel az EU a munkafeltételeket illetően csak minimumkövetelményeket fogadhat el anélkül, hogy harmonizálná a tagállami jogszabályokat és rendelkezéseket;

K.  mivel már létrehoztak egy be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemre irányuló európai platformot, amely a be nem jelentett munkavégzés elleni hatékony és eredményes küzdelem céljából határon átnyúló szoros együttműködést és közös intézkedéseket tesz lehetővé az illetékes tagállami hatóságok és más érdekelt felek között;

L.  mivel a bizonytalan foglalkoztatás a piac szegmentálódásához vezet és elmélyíti a bérek terén meglévő egyenlőtlenségeket;

M.  mivel eddig még nem született közös meghatározás a bizonytalan foglalkoztatás fogalmára; mivel a szociális partnerekkel szoros együttműködésben ki kell dolgozni egy ilyen fogalommeghatározást; mivel magából a szerződések típusából nem lehet előre megjósolni, hogy magában hordozza a bizonytalan foglalkoztatás veszélyét, sőt ellenkezőleg, ez a veszély számos tényezőtől függ;

N.  mivel a szabványos foglalkoztatás lehet határozatlan időtartamú szerződések alapján történő teljes munkaidős és önként vállalt részmunkaidős szabályos foglalkoztatás is; minden tagállam saját jogszabályokkal és gyakorlatokkal rendelkezik, amelyek megállapítják a különféle munkaszerződésekre és szakmai gyakorlatokra alkalmazandó munkafeltételeket; mivel a „szabványos foglalkoztatásnak” nincs egyetemesen elfogadott fogalommeghatározása;

O.  mivel egyrészről bizonyos ágazatokban a szociális partnerek szervezeteinek gyengesége, másrészről a több európai országban végrehajtott, a szociális partnerek szerepét korlátozó reformok kapcsán a legutóbb felmerült képviseleti kérdések minden munkaviszonyt érintenek;

P.  mivel a bizonytalan foglalkoztatás néhány ágazatot, például a mezőgazdaságot, az építőipart és a művészeti ágazatokat aránytalanul érinti; mivel a bizonytalan foglalkoztatás az elmúlt években más ágazatokban, például a légiközlekedési és szállodaipari ágazatban is elterjedt(26);

Q.  mivel a közepesen képzett, fizikai munkát végzők és az alacsony képzettséget igénylő foglalkozásokat űzők kevesebbet keresnek, rosszabbak a szakmai kilátásaik, és esetükben rosszabb a munkahely belső minősége; mivel gyakrabban számolnak be a környezeti és testtartásbeli veszélyeknek való kitettségről, valamint alacsonyabb fokú fizikai és mentális jóllétben van részük(27);

R.  mivel a nők a közösségi munkaerőpiacon megtalálható munkaerő 46%-át teszik ki, és egy olyan népességi csoportot alkotnak, amely különösen ki van téve a – például fizetésbeli megkülönböztetések (az EU-ban hozzávetőlegesen 16%-os bérszakadék áll fenn) miatti – bizonytalanságoknak; mivel a nők gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, határozott idejű vagy alulfizetett szerződések alapján, és ezért jobban ki vannak téve a bizonytalan foglalkoztatás kockázatának; mivel az ilyen munkafeltételek egész életre kiható veszteségeket jelentenek a jövedelem és a védelem szempontjából, legyen szó a bérekről, a nyugdíjakról vagy a társadalombiztosítási járulékokról; mivel a férfiak a nőkhöz képest nagyobb valószínűséggel dolgoznak teljes munkaidős állásban és határozatlan idejű szerződés alapján; mivel a nőket különösen érinti a nem önként vállalt részmunkaidős munka, a színlelt önfoglalkoztatás és a be nem jelentett munka(28);

S.  mivel az Unióban a férfiak foglalkoztatási aránya magasabb, mint a nőké; mivel a nők munkaerőpiacról való kilépésének fő okai a gyermekek és idősek gondozása, a nők megbetegedése vagy rokkantsága vagy egyéb személyes vagy családi kötelezettségek teljesítése; mivel a nőket gyakrabban éri megkülönböztetés és ütköznek akadályokba a meglévő vagy a potenciális anyaságuk miatt; mivel az eltartott gyermekeket nevelő egyedülálló nők különösen ki vannak téve a bizonytalanság kockázatának;

T.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség olyan alapjog, amelynek előfeltétele az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód az élet minden területén, és mivel az egyenlőség garantálására irányuló politikák hozzájárulnak az intelligens és fenntartható növekedés előmozdításához;

U.  mivel sok bizonytalan foglalkoztatási helyzetben lévő, vagy munkanélküli dolgozó számára nem biztosított a szülői szabadság;

V.  mivel a fiatal munkavállalók sokkal inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy bizonytalan foglalkoztatási helyzetben találják magukat; mivel a többszörösen hátrányos helyzetbe kerülés esélye kétszer gyakoribb a 25 évnél fiatalabb munkavállalók esetében az 50 éves vagy annál idősebb munkavállalókhoz képest(29);

I.A tisztességes munka felé – a munkakörülmények és bizonytalan munkaviszony kérdése

1.  felhívja a tagállamokat, hogy a munkaviszony meglétének meghatározásához vegyék figyelembe az ILO következő mutatóit:

2.  tudomásul veszi az Eurofound atipikus foglalkoztatásra vonatkozó fogalommeghatározását, amely olyan munkaviszonyt jelent, amely nem igazodik a teljes munkaidős, szabályos és határozatlan időre szóló, hosszú időn keresztül egyetlen munkáltatóhoz köthető munkaviszony szabványos vagy tipikus modelljéhez(30); hangsúlyozza, hogy az „atipikus” és a „bizonytalan” kifejezéseket nem szabad szinonimaként használni;

3.  a bizonytalan foglalkoztatást a foglalkoztatás olyan formájaként határozza meg, amely esetében nem tartják be az uniós, nemzetközi és tagállami normákat és jogszabályokat, és/vagy amely nem biztosít elegendő forrást a tisztességes megélhetéshez vagy megfelelő szociális védelmet;

4.  megállapítja, hogy egyes atipikus foglalkoztatási formák a bizonytalan és kétes foglalkoztatás nagyobb veszélyét hozhatják magukkal, például a nem önként vállalt részmunkaidős munkavállalás és a határozott idejű munkaszerződések, a kötetlen munkaidős szerződések, valamint fizetés nélküli szakmai gyakorlat vagy gyakornoki munka esetében;

5.  szilárd meggyőződése, hogy a munkaerő-piaci rugalmasság nem arról szól, hogy a termelékenységért és a versenyképességért cserében gyengüljenek a munkavállalók jogai, hanem arról, hogy sikeresen egyensúlyt teremtsenek a munkavállalók védelme, valamint az egyének és a munkáltatók azon lehetősége között, hogy mindkettejük igényeinek megfelelő munkafeltételekről állapodjanak meg;

6.  megjegyzi, hogy a bizonytalanság kockázata a szerződés típusától, és ezen felül a következő tényezőktől is függ:

7.  emlékeztet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a tisztes munkára vonatkozó meghatározására, amely kimondja, hogy: „A tisztes munka hasznos és tisztes jövedelmet, biztos munkahelyet és szociális védelmet, a személyes fejlődés és a társadalmi integráció tekintetében jobb kilátásokat nyújt, az emberek számára szabadságot aggályaik kifejezésre juttatására, a szerveződésre, és az életüket érintő döntésekben való részvételre, továbbá esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot a nők és férfiak között”(32); ösztönzi az ILO-t, hogy e meghatározást egészítsék ki a létminimummal; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat e fogalommeghatározás támogatására a foglalkoztatási jogszabályok felülvizsgálata vagy kidolgozása során;

8.  emlékeztet a bizonytalan foglalkoztatás elleni bevált gyakorlatokkal kapcsolatos sikerekre, amelyek közé az erős jogi alátámasztás, a szociális partnerek és üzemi tanácsok munkahelyeken történő bevonása, az érintett érdekelt felekkel való együttműködés, a rugalmasság és a biztonság közötti egyensúly megteremtése, az ágazati szempontok figyelembevétele, a munkáltatókat terhelő alacsony adminisztratív terhek, a munkaügyi felügyelőségek általi végrehajtás és a figyelemfelhívó kampányok tartoznak;

9.  megjegyzi, hogy az ILO „tisztes munka programja” különösen a munkahelyteremtést, a munkahelyi jogokat, a szociális védelmet és a társadalmi párbeszédet, valamint a nemek közötti egyenlőséget hivatott garantálni; kiemeli, hogy a tisztességes munkának különösen biztosítania kell minden munkavállaló számára:

10.  megjegyzi, hogy számos tényező, például a digitalizáció és az automatizálás hozzájárulnak a munka jellegének átalakulásához, ideértve a foglalkoztatás új formáinak növekedését is; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a munka új formái új, rugalmas és arányos szabályozást igényelhetnek annak biztosítása céljából, hogy a foglalkoztatás minden formáját lefedjék;

11.  megismétli a digitális munkahelyekkel kapcsolatban, hogy a digitális platformok munkavállalói és más közreműködők számára megfelelő szociális és egészségügyi védelmet kell biztosítani;

12.  hangsúlyozza, hogy a digitalizáció nem fogható fel csupán munkahely-megszüntető tényezőként, ellenben kiemeli, hogy az lehetőségeket tartogat az egyéni kompetenciák fejlesztésére és növelésére;

13.  kiemeli, hogy a becslések szerint 2020-ra 756 000 betöltetlen munkahely lesz az IKT-ágazatban, ami alátámasztja, hogy javítani kell az európai munkavállalók digitális készségeit;

14.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság migrációs áramlásokat idézett elő az EU-n belül, ami rávilágított a személyek tagállamok közötti szabad mozgása előtt álló akadályokra és az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésekre, és bizonytalan foglalkoztatási helyzetet teremtett az európai uniós állampolgárok számára;

15.  hangsúlyozza, hogy a bizonytalan munkakörülmények, így a be nem jelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás hosszú távon hatással lesz a mentális egészségre és a fizikai jóllétre, és a munkavállalókat jobban kiteheti a szegénység, a társadalmi kirekesztés és alapvető jogaik sérülése kockázatának;

16.  kiemeli, hogy a nagyon rövid szerződéssel rendelkező munkavállalók vannak leginkább kitéve a munkájuk fizikai aspektusai tekintetében a kedvezőtlen körülményeknek; kiemeli, hogy a foglalkoztatási bizonytalanság és a munkaidejük befolyásolhatóságával kapcsolatos kisebb mozgástér együttes jelenléte gyakran a stresszhez kapcsolódó foglalkozási veszélyekből fakad;

17.  hangsúlyozza, hogy léteznek olyan tevékenységi ágazatok, amelyekben visszaélésszerűen elterjedt az a gyakorlat, hogy nem szabványos, illetve rugalmas munkaviszonyokat alkalmaznak;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat olyan szakpolitikák előmozdítására, amelyek a szociális párbeszéd megerősítése és a kollektív tárgyalás előmozdítása révén növelik a munkavállalók, a gyakornokok és a tanulószerződéses tanulók szerepét, biztosítva, hogy státuszától függetlenül valamennyi munkavállaló rendelkezzen és élhessen az egyesüléshez, valamint a szabad és a munkáltatók által alkalmazott közvetlen vagy közvetett szankcióktól való félelem nélküli kollektív tárgyaláshoz való joggal;

19.  hangsúlyozza a szociális partnerek jelentőségét a munkavállalói jogok védelmében, a tisztes munkakörülményeknek, béreknek és jövedelmeknek a tagállami jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban történő meghatározásában, valamint a munkáltatóknak és a munkavállalóknak nyújtott szakmai tanácsadásban és támogatásban;

20.  kéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel szorosan együttműködve tegyék biztonságossá a szakmai pályafutásokat annak érdekében, hogy megkönnyítsék az azon különböző helyzetek közötti átmenetet, amelyekkel egy ember az élete során találkozhat, többek között az egész életen át tartó szakképzés, a megfelelő munkanélküli juttatások, a szociális jogok átruházhatósága és hatékony aktív munkaerőpiaci politikák révén;

21.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő és biztosítsanak hatékony védelmet, valamint egyenlő bért azon férfi és női munkavállalók számára, akik munkaviszony keretében dolgoznak, egy olyan átfogó szakpolitikai megoldás révén, amely célja a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett végzett munka csökkentése, valamint a karrierlehetőségek és a megfelelő társadalombiztosítási ellátás garantálása;

22.  hangsúlyozza a tagállamok munkaügyi felügyeletének fontosságát, és kiemeli, hogy azoknak a munkakörülmények, a munkahelyi egészség és biztonság nyomon követésére, betartására és javítására, továbbá az illegális vagy be nem jelentett munka elleni küzdelemre kell összpontosítaniuk, és azokat semmilyen körülmények között nem szabad a migráció ellenőrzésére szolgáló mechanizmusként használni; rámutat a legkiszolgáltatottabb munkavállalók hátrányos megkülönböztetésének veszélyére, valamint határozottan elítéli a vállalatok azon gyakorlatát, hogy úgy alkalmaznak migránsokat, hogy nem biztosítanak számukra teljes körű jogokat és juttatásokat, és nem tájékoztatják őket erről; felhívja ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkaügyi felügyeletek számára a hatékony nyomon követés biztosításához szükséges megfelelő forrásokat;

II.Javaslatok

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a bizonytalan foglalkoztatás, köztük a be nem jelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás ellen annak biztosítása érdekében, hogy a munkaszerződések összes típusa megfelelő szociális védelemmel járó tisztességes munkát takarjon, összhangban az ILO tisztes munka programjával, az EUMSZ 9. cikkével, az EU Alapjogi Chartájával és az Európai Szociális Chartával;

24.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek minden olyan gyakorlat ellen, amely a bizonytalan foglalkoztatás növekedéséhez vezethet, ezáltal hozzájárulva az Európa 2020 stratégiának a szegénység csökkentésére irányuló célkitűzéséhez;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy a nem szabványos munkahelyeken fokozzák a foglalkozatás minőségét, és írjanak elő legalább bizonyos minimumszabályokat a szociális védelem, a minimálbérek, valamint a képzési és a fejlődési lehetőségekhez való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza, hogy ennek a belépési lehetőségek fenntartása mellett kell történnie;

26.  felhívja a Bizottságok és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti szociális biztonsági rendszerek feleljenek meg a célnak az új foglalkoztatási formák esetében is;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a digitalizáció által vezérelt új foglalkoztatási formákat; különösen pedig azt szorgalmazza, hogy vizsgálják meg a munkaerő-piaci közvetítők és az online platformok jogi helyzetét és felelősségi körüket; felhívja a Bizottságot a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatára(33) (az írásos tájékoztatási kötelezettségről szóló irányelv) az új foglalkoztatási formák figyelembe vétele céljából;

28.  hangsúlyozza, hogy az együttműködésen alapuló gazdaság lehetőségeket kínál, különösen az új munkahelyek szempontjából; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék az együttműködésen alapuló gazdaságban létrejövő lehetséges új foglalkoztatási normákat; szorgalmazza, hogy a munkavállalók a jogállásuk átláthatósága, a részükre adott tájékoztatás és a megkülönböztetésmentesség megerősítése révén részesüljenek nagyobb védelemben ebben az ágazatban;

29.  kéri a Bizottságot, hogy folytassa a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv célzott felülvizsgálatát, illetve vizsgálja felül a kölcsönzött munkavállalókról szóló irányelvet annak érdekében, hogy minden munkavállaló részére biztosítsák az alapvető szociális jogokat, ideértve az ugyanazon helyen egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást is;

30.  hangsúlyozza, hogy szükség van olyan állami és magánberuházásokra, amelyek elsősorban a gazdaság azon ágazatait mozdítják elő, amelyek a legnagyobb multiplikátorhatást ígérik, a felfelé irányuló szociális konvergencia és az Unió szociális kohéziója, valamint a tisztességes munkahelyek teremtése előmozdításának céljából; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások és az induló innovatív vállalkozások támogatásának szükségességét;

31.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a be nem jelentett munkavégzéssel, mivel az csökkenti az adó- és a társadalombiztosítási bevételeket, valamint bizonytalan és rossz munkafeltételeket teremt, valamint a munkavállalók között tisztességtelen versenyt eredményez; üdvözli a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozását;

32.  megjegyzi, hogy tekintettel arra a számos munkavállalóra, különösen a fiatalokra, akik származási országukat elhagyva másik tagállamban keresnek munkalehetőséget, sürgősen megfelelő intézkedéseket kell kidolgozni annak érdekében, hogy egyetlen munkavállaló se maradjon szociális és munkajogi védelem nélkül; felhívja ezzel kapcsolatban a Bizottságot és a tagállamokat az uniós munkaerőpiaci mobilitás további javítására, ugyanakkor az egyenlő bánásmód elvének fenntartására, a bérek védelmére és a szociális előírások megőrzésére, valamint a szociális jogok teljes hordozhatóságának garantálására; felhívja az összes tagállamot, hogy hozzanak létre olyan szociális és foglalkoztatási politikákat, amelyek ugyanazon a munkahelyen egyenlő jogokat és egyenlő béreket biztosítanak;

33.  aggodalommal állapítja meg, hogy gyengülnek a kollektív tárgyalások, valamint gyengül a kollektív szerződések hatóköre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő olyan stratégiai szakpolitikákat, amelyek a munkavállalók kollektív szerződések általi általános lefedettségére irányulnak, megőrizve és erősítve egyúttal a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek szerepét;

34.  elismeri a szociális partnereknek a részmunkaidős foglalkoztatásról, a határozott idejű szerződésekről és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló uniós irányelvek tekintetében játszott meghatározó szerepét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel együttműködésben tegyen lépéseket az új foglalkoztatási formák szabályozása érdekében; felhívja az Eurofoundot annak tanulmányozására, hogy a szociális partnerek hogyan dolgoznak ki stratégiákat a foglalkozatás minőségének biztosítására és a bizonytalan foglalkoztatás korlátozására;

35.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatáskörükön belül biztosítsák, hogy a kollektív tárgyalások hatálya a jogilag is egyszemélyes vállalkozásnak tekintett önálló vállalkozókra is kiterjedhet, és hogy szabadon egyesülhessenek;

36.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(34) (a munkaidő-irányelv) szerint minden munkavállalónak joga van a munkaidő felső határának korlátozásához, a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz; hangsúlyozza annak biztosításának szükségességét, hogy ezek a jogok minden munkavállalót megillessenek, ideértve a behívás alapján, a marginális részmunkaidőben és a közösségi kiszervezés keretében foglalkoztatott munkavállalókat; emlékeztet arra, hogy a munkaidő-szervezésről szóló irányelv egy egészségvédelmi és biztonsági intézkedés; szorgalmazza az Európai Bíróság azon ítéleteinek végrehajtását, amelyek megerősítik, hogy a munkahelyi ügyeleti idő munkaidőnek minősül, és azt kompenzáló pihenőidőnek kell követnie;

37.  emlékeztet arra, hogy a marginális részmunkaidős foglalkoztatást alacsonyabb szintű munkahelyi biztonság, kevesebb előrelépési lehetőség, a munkáltató által kezdeményezett kevesebb képzési beruházás, valamint nagyobb arányban megfigyelhető alacsony javadalmazás jellemzi; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ösztönözzék azokat az intézkedéseket, amelyek támogatják a hosszabb munkaidőt azok esetében, akik többet kívánnak dolgozni;

38.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint mindenkinek joga van a szakképzésben való részvételhez és az egész életen át tartó tanuláshoz; annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy a szakképzés és a továbbképzés az atipikus munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók számára ugyancsak elérhető legyen; emlékeztet arra, hogy a gyorsan változó digitális gazdaságban rendkívüli jelentőséggel bírnak a továbbképzési intézkedések; emlékeztet arra, hogy a szakképzett munkaerő hiánya és a strukturális munkaerőhiány hozzájárul a magas szintű munkanélküliséghez; üdvözli a szakképzett munkaerő hiányának leküzdésére irányuló kezdeményezéseket;

39.  szorgalmazza a Készséggaranciát mint egy mindenkit minden életszakaszban megillető, újonnan megállapított jogot arra, hogy alapvető, 21. századi készségeket szerezzen, ideértve az írás, olvasás és számolás képességét, a digitális jártasságot és a médiaműveltséget, a kritikus gondolkodást, a szociális készségeket, valamint a zöld és a körforgásos gazdaságban szükséges készségeket, figyelembe véve a feltörekvő iparágakat és a növekedés szempontjából kulcsfontosságú ágazatokat, és biztosítva a hátrányos helyzetű személyek – többek között a fogyatékossággal élők, a menedékkérők, a tartós munkanélküliek és más alulreprezentált csoportok – teljes mértékű bevonását; hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereknek befogadónak kell lenniük, a lakosság egésze számára jó minőségű oktatást kell nyújtaniuk, lehetővé kell tenniük az emberek számára, hogy aktív európai polgárok legyenek, és fel kell készíteniük őket arra, hogy egész életükön át képesek legyenek a tanulásra és az alkalmazkodásra, továbbá reagálniuk kell a társadalmi és a munkaerőpiaci igényekre;

40.  hangsúlyozza, hogy a tagállami szakpolitikákat a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban kell kialakítani és végrehajtani a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel folytatott szoros együttműködés és konzultáció keretében;

41.  emlékeztet arra, hogy a bizonytalan foglalkoztatás nem csak az egyének számára káros, hanem a társadalomra is jelentős terhet ró hosszú távon az adóveszteségek és a magasabb állami kiadások, valamint a jövedelemkiesés és nehéz munkakörülmények hosszú távú hatásaitól szenvedők számára nyújtott támogatások formájában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a határozatlan idejű szerződéseket és a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a bizonytalan foglalkoztatás leküzdése érdekében;

42.  emlékeztet rá, hogy az informális gazdaságban dolgozók jobban ki vannak téve a bizonytalan munkavégzés veszélyének; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsák át és igazítsák ki a szakpolitikákat, hogy tartózkodási jogállásuktól függetlenül e munkavállalók részére is védelmet nyújtsanak problémáik kezelése révén;

43.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a be nem jelentett munkavégzés, a színlelt önfoglalkoztatás és az illegális foglalkoztatási gyakorlatok valamennyi formája ellen, amelyek aláássák a munkavállalók jogait és a szociális biztonsági rendszereket; ismét hangot ad azon véleményének, hogy valamennyi jövőbeli foglalkoztatási politikának ki kell terjednie a kötetlen munkaidős szerződések betiltására;

44.  hangsúlyozza, hogy a bizonytalan foglalkoztatás főként a leginkább kiszolgáltatott munkavállalókra jellemző, akiket a hátrányos megkülönböztetés, a szegénység és a kirekesztés veszélye fenyeget; emlékeztet különösen arra, hogy az, ha valaki valamilyen fogyatékossággal rendelkezik, eltérő etnikai hátterű, származású, vallású vagy meggyőződésű, illetve nő, fokozza a bizonytalan munkafeltételekkel való szembesülés kockázatát; elítéli a bizonytalanság minden formáját a szerződéses kapcsolattól függetlenül;

45.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a kiszolgáltatott munkavállalók hatékony védelmét; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a munkahelyen a nőket érő megkülönböztetések elleni fellépés érdekében, különös hangsúlyt fektetve a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésére és a bérszakadék megszüntetésére; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv alkalmazható-e az új foglalkoztatási formákra;

46.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg minden olyan jogszabályt, amely a bizonytalan foglalkoztatás szempontjaival és annak nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásaival foglalkozik; szükségesnek tartja, hogy a jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések a bizonytalan munkát végző nők igényeit vegyék célba, mivel ellenkező esetben az e területen már egyébként is túlsúlyban lévő csoportot ez továbbra is túlságosan érinteni fogja;

47.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci rugalmasság iránti megnövekedett igények semmilyen körülmények között nem eredményezhetik azt, hogy a nők továbbra is többségben legyenek az atipikus foglalkoztatási formákban és bizonytalan munkakörülmények között dolgozzanak;

48.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és kezeljék a munkahelyi zaklatás jelenségét, beleértve a várandós női munkavállalók zaklatását, illetve az anyasági szabadságról való visszatérést követően elszenvedett bármiféle hátrányt; sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be és hajtsák végre az anyasági jogokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a nőket nyugdíjuk tekintetében ne érhesse hátrányos megkülönböztetés annak következtében, hogy munkával töltött éveik alatt gyermeket vállaltak; hangsúlyozza, hogy a szülési szabadságot az ILO és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásainak megfelelően a várandós nők és az újdonsült, a gyermeket szoptató és az egyedülálló anyák jogainak védelmét szolgáló hatékony intézkedéseknek kell kísérniük;

49.  megismétli azon követelését, hogy minden ember valamennyi foglalkozatási formában és önfoglalkoztatás keretében megszerezhessen olyan jogosultságokat, amelyek jövedelembiztonságot kínálnak számukra olyan helyzetekben, mint a munkanélküliség, egészségügyi problémák, időskor, illetve a pályafutás gyermeknevelési, egyéb gondozási vagy képzési okokból történő megszakítása;

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatalok számára első munkatapasztalatot kínáló minden lehetőség esetében biztosítsanak tisztességes munkafeltételeket, ideértve a szakmai gyakorlatot, a tanulószerződéses gyakorlati képzést, illetve az ifjúsági garancia keretében kínált lehetőségeket is; ösztönzi a tagállamokat, hogy a gyakornoki munkák, szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések tekintetében olyan minőségi keretrendszereket fogadjanak el és hajtsanak végre, amelyek biztosítják a munkavállalók jogait, valamint azt, hogy a fiatalok munkatapasztalat-szerzési lehetőségei során az oktatásra helyezzék a hangsúlyt;

51.  különösen a fiatalok bizonytalan foglalkoztatási helyzete elleni küzdelmet szolgáló eszközök bevezetésére szólítja fel az Európai Bizottságot és a tagállamokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Bizottság e kérdéssel kapcsolatban végrehajtsa az ifjúsági garanciát;

52.  javasolja a tagállamoknak, hogy a fiatalok valamennyi korcsoportja számára szavatolják az ingyenes és színvonalas állami oktatáshoz való hozzáférést, ideértve különösen a magasabb szintű oktatást és képzést, mivel bizonyított, hogy a képzettség szintjének növelése hozzájárul a férfiak és nők közötti foglalkoztatási egyenlőtlenségek csökkentéséhez;

53.  hangsúlyozza, hogy hasznos lenne, ha a Bizottság és a tagállamok a szűkebben meghatározott „munkavállaló” kifejezés helyett az ILO értelmezése szerinti „dolgozó” kifejezést használnák, hogy jobban meg lehessen érteni a munkahelyi alapvető elvek és jogok alkalmazásának módját;

54.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vállalkozói szellemet és az együttműködést a többféle szolgáltatást nyújtó vállalatok ágazatában és a közösségi gazdaság és a digitális platformok fiatal iparágában dolgozók körében, és csökkentsék ezáltal az új üzleti modellekkel összefüggő, a dolgozók jogaival és munkakörülményeivel kapcsolatos kockázatokat;

55.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságban a rövid időtartamú szerződések a mezőgazdasági tevékenységek idényjellegével állnak összefüggésben; e meghatározó természeti adottság figyelembevételére szólít fel a mezőgazdasági termelők számára fenntartva annak lehetőségét, hogy az évszakok váltakozásának megfelelően vegyenek fel munkaerőt és megkímélve őket a munkaerő-toborzással és -gazdálkodással kapcsolatos további adminisztratív terhektől;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő és tudatosítsa az idénymunkások jogainak védelmét, és a tagállamokat, hogy jogi úton szabályozzák az idénymunkások szociális és jogi státuszát, garantáljanak a higiénikus, egészséges és biztonságos munkakörülményeket, és gondoskodjanak társadalombiztosítási fedezetükről a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló 2014. február 26-i 2014/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(35) 23. cikkének – beleértve az „egyenlő munkáért egyenlő bér és egyenlő szociális védelem” elvének – tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza, hogy az idénymunkások részére átfogó tájékoztatást kell nyújtani a foglalkoztatási és a társadalombiztosítási jogaikról, beleértve a nyugdíjakat is, figyelembe véve az idénymunka határokon átnyúló jellegét is;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 216., 1994.8.20., 12. o. (2) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (3) HL L 327., 2008.12.5., 9. o. (4) HL L 18., 1997.1.21., 1. o. (5) HL L 159., 2014.5.28., 11. o. (6) HL L 177., 2008.7.4., 6. o. (7) HL C 70. E, 2012.3.8., 1. o. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0059. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0346. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360. (12) .Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010. (13) HL C 303., 2016.8.19., 54. o. (14) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/587285/IPOL_STU(2016)587285_EN.pdf. (15) http://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1398en.pdf. (16) https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1461en.pdf. (17) http://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1639en.pdf. (18) http://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1634en.pdf. (19) https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary. (20) http://www.ilo.org/dyn/normlex/en/f?p=NORMLEXPUB:12100:0::NO::P12100_INSTRUMENT_ID:312535. (21) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_dialogue/---actrav/documents/meetingdocument/wcms_164286.pdf. (22) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---dgreports/---dcomm/---publ/documents/publication/wcms_534496.pdf. (23) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---dgreports/---dcomm/---publ/documents/publication/wcms_490959.pdf. (24) mivel a teljes uniós foglalkozatás 59%-át a határozatlan idejű, teljes munkaidős szerződések, 4%-át az alkalmazottakat foglalkoztató önálló vállalkozók, 11%-át a szabadúszó munkavállalók, 1%-át a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés, 7%-át a határozott idejű munkaviszony, 2%-át a tanulószerződéses gyakorlati képzés vagy szakmai gyakorlat, 9%-át a marginális részmunkaidős munkavállalás (heti 20 munkaóránál kevesebb), 7%-át pedig a határozatlan idejű, részmunkaidős szerződések teszik ki; (25) Lásd az ILO 2016. évi tanulmányát az európai konvergencia szociális pillérének kiépítéséről. (26) Lásd a „Bizonytalan foglalkoztatási feltételek Európában: minták, trendek és szakpolitikai stratégiák” című, 2016-ban készült tanulmányt. (27) Eurofound (2014), „Foglalkozási profilok a munkakörülmények tükrében: a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok meghatározása”. (28) Lásd a „Bizonytalan foglalkoztatási feltételek Európában: minták, trendek és szakpolitikai stratégiák” című, 2016-ban készült tanulmányt, (29) Eurofound (2014), „Foglalkozási profilok a munkakörülmények tükrében: a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok meghatározása”. (30) Lásd: https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary/atypical-work. (31) Lásd a Parlament 2010. október 19-i állásfoglalását a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről. (32) A nem szabványos foglalkoztatást globális szinten vizsgáló 2016. november 14-i ILO-jelentés. (33) HL L 288., 1991.10.18., 32. o. (34) HL L 299., 2003.11.18., 9. o. (35) HL L 94., 2014.3.28., 375. o.