Index 
Elfogadott szövegek
2017. július 5., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: az európai fizetési meghagyásos eljárás
 Felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzése: a kis értékű követelések európai eljárása
 A bizalmas információk megtekintése (az eljárási szabályzat 5. cikke (5) bekezdésének és 210a. cikkének értelmezése)
 Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló montreali jegyzőkönyv módosítására vonatkozó, Kigaliban elfogadott megállapodás ***
 A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentése érdekében ***
 A politikai párbeszédről és együttműködésről szóló EU–Kuba-megállapodás megkötése (egyetértés) ***
 A politikai párbeszédről és együttműködésről szóló EU–Kuba-megállapodás megkötése (állásfoglalás)
 Egyetértési megállapodás a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai ügynökség és az Eurojust között *
 Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelem ***II
 A vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keret ***I
 A HIV-, tuberkulózis- és HCV-járványok számának emelkedése Európában
 2018. évi költségvetés – A háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatás
 A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégia felé
 A Tanácshoz intézett ajánlás az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 72. ülésszakáról
 Nagyratörő európai uniós ipari stratégia kidolgozása az európai növekedés, foglalkoztatás és innováció stratégiai prioritása jegyében

Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: az európai fizetési meghagyásos eljárás
PDF 245kWORD 44k
Az Európai Parlament határozata az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének felváltásáról szóló 2017. június 19-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2017)03984 – 2017/2747(DEA))
P8_TA(2017)0291B8-0437/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)03984),

–  tekintettel a Bizottság 2017. június 19-i levelére, melyben kérte a Parlamenttől annak kijelentését, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben,

–  tekintettel a Jogi Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2017. június 22-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel az (EU) 2015/2421 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(1) módosított, az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 30. cikkére és 31. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében említett határidőn belül – amely 2017. július 4-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel az 1896/2006/EK rendelet mellékletei meghatározzák az eljárás alkalmazásának megkönnyítése érdekében használandó formanyomtatványokat;

B.  mivel az 1896/2006/EK rendeletet a 2017. július 14-től alkalmazandó (EU) 2015/2421 rendelet módosította; mivel az európai fizetési meghagyásos eljárásban eszközölt módosításoknak tükröződniük kell az 1896/2006/EK rendelet I. mellékletében;

C.  mivel az 1896/2006/EK rendelet I. mellékletét fel kell váltani, és az új I. mellékletet az (EU) 2015/2421 rendelettel egy időben kell alkalmazni;

D.  mivel az 1896/2006/EK rendelet módosításai 2017. július 14-től lesznek alkalmazandók, és a felhatalmazáson alapuló rendeletnek ezért 2017. július 14-én hatályba kell lépnie;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 341., 2015.12.24., 1. o.
(2) HL L 399., 2006.12.30., 1. o.


Felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzése: a kis értékű követelések európai eljárása
PDF 246kWORD 43k
Az Európai Parlament határozata a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I., II., III. és IV. mellékletének felváltásáról szóló 2017. június 19-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2017)03982 – 2017/2748(DEA))
P8_TA(2017)0292B8-0438/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)03982),

–  tekintettel a Bizottság 2017. június 19-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Jogi Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2017. június 22-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel az (EU) 2015/2421 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(1) módosított, a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 26. cikkére és 27. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében említett határidőn belül – amely 2017. július 4-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel a 861/2007/EK rendelet mellékletei meghatározzák az eljárás alkalmazásának megkönnyítése érdekében használandó formanyomtatványokat;

B.  mivel a 861/2007/EK rendeletet a 2017. július 14-től alkalmazandó (EU) 2015/2421 rendelet módosította; mivel a kis értékű követelések európai eljárásában eszközölt módosításoknak tükröződniük kell a mellékletekben foglalt, fent említett formanyomtatványokban;

C.  mivel a 861/2007/EK rendelet I–IV. mellékletét fel kell váltani, és az új I–IV. mellékletet az (EU) 2015/2421 rendelettel egy időben kell alkalmazni;

D.  mivel a 861/2007/EK rendelet módosításai 2017. július 14-től lesznek alkalmazandók, és a felhatalmazáson alapuló rendeletnek ezért 2017. július 14-én hatályba kell lépnie;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 341., 2015.12.24., 1. o.
(2) HL L 199., 2007.7.31., 1. o.


A bizalmas információk megtekintése (az eljárási szabályzat 5. cikke (5) bekezdésének és 210a. cikkének értelmezése)
PDF 242kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i határozata a bizalmas információk megtekintéséről (az eljárási szabályzat 5. cikke (5) bekezdésének és 210a. cikkének értelmezése (2017/2095(REG))
P8_TA(2017)0293

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság elnökének 2017. június 23-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 226. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy az eljárási szabályzat 5. cikkének (5) bekezdéséhez az alábbi értelmezést csatolja:"„A bizalmas információkhoz való hozzáférésre a Parlament által megkötött intézményközi megállapodásokban foglalt, a bizalmas információk kezelésére vonatkozó szabályok1a, valamint az azok végrehajtása céljából a Parlament illetékes szervei által elfogadott belső szabályok1b alkalmazandók.____________________1a Az Európai Parlament és a Tanács közötti, 2002. november 20-i intézményközi megállapodás a biztonsági és védelmi politika területén az Európai Parlamentnek a Tanács minősített információjához történő hozzáférésről (HL C 298., 2002.11.30., 1. o.).Az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodás (HL L 304., 2010.11.20., 47. o.).Az Európai Parlament és a Tanács közötti, 2014. március 12-i intézményközi megállapodás a közös kül- és biztonságpolitikától eltérő kérdésekkel kapcsolatos tanácsi minősített adatoknak az Európai Parlament részére történő továbbításáról és ezen adatoknak az Európai Parlament általi kezeléséről (HL C 95., 2014.4.1., 1. o.).1b Az Európai Parlament 2002. október 23-i határozata a Parlament biztonsági és védelmi politika területére vonatkozó minősített tanácsi információkhoz való hozzáférését szabályozó intézményközi megállapodás végrehajtásáról (HL C 298., 2002.11.30., 4. o.).Az Elnökség 2013. április 15-i határozata a bizalmas információk Európai Parlament általi kezelésére vonatkozó szabályokról (HL C 96., 2014.4.1., 1. o.).”"

2.  úgy határoz, hogy az eljárási szabályzat 210a. cikkéhez az alábbi értelmezést csatolja:"„Ez a cikk abban a mértékben alkalmazandó, amennyiben a bizalmas információk kezelésére vonatkozó jogi keret lehetővé teszi a bizalmas információ megtekintését zárt ülésen, biztonságos helyiségeken kívül.”"

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló montreali jegyzőkönyv módosítására vonatkozó, Kigaliban elfogadott megállapodás ***
PDF 242kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i jogalkotási állásfoglalása az ózonréteget lebontó anyagokról szóló montreali jegyzőkönyv kigali módosításának az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (07725/2017 – C8-0157/2017 – 2017/0016(NLE))
P8_TA(2017)0294A8-0237/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07725/2017),

–  tekintettel a montreali jegyzőkönyv kigali módosítására, amelyet a montreali jegyzőkönyv részes felei a ruandai Kigaliban 2016 októberében rendezett 28. ülésükön fogadtak el,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésének és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának értelmében előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0157/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0237/2017),

1.  egyetért a módosítás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentése érdekében ***
PDF 244kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i jogalkotási állásfoglalása a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló 1999. évi jegyzőkönyv módosításának az Európai Unió nevében történő elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (07524/2017 – C8-0143/2017 – 2013/0448(NLE))
P8_TA(2017)0295A8-0241/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07524/2017),

–  tekintettel a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló 1999. évi jegyzőkönyv II–IX. melléklete szövegének módosítására, valamint a jegyzőkönyv új, X. és XI. melléklettel való kiegészítésére (07524/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0143/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0241/2017),

1.  egyetért a jegyzőkönyv módosításának elfogadásával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


A politikai párbeszédről és együttműködésről szóló EU–Kuba-megállapodás megkötése (egyetértés) ***
PDF 244kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12502/2016 – C8-0517/2016 – 2016/0298(NLE))
P8_TA(2017)0296A8-0232/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12502/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás tervezetére (12504/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0517/2016),

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2017. július 5-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0232/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Kubai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0297.


A politikai párbeszédről és együttműködésről szóló EU–Kuba-megállapodás megkötése (állásfoglalás)
PDF 306kWORD 61k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12502/2016 – C8-0517/2016 – 2016/0298(NLE)2017/2036(INI))
P8_TA(2017)0297A8-0233/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és Kuba között 1988-ban felvett diplomáciai kapcsolatokra,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12502/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás tervezetére (12504/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0517/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak az az Unió külső tevékenységéről szóló V. címére,

–  tekintettel az EUMSZ-re és különösen annak ötödik részének I–III. és V. címére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés J.2. cikke alapján a Tanács által meghatározott 1996. december 2-i, Kubáról szóló 96/697/KKBP közös álláspontra(1),

–  tekintettel a Kubáról szóló 96/697/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. december 6-i 2016/2233/KKBP tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájáról szóló, 2016. október 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” című, 2009. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2009)0495),

–  tekintettel a Latin-Amerika, a Karib-térség és az Európai Unió állam- illetve kormányfőinek eddigi csúcstalálkozóin született nyilatkozatokra és különösen a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) 2015. június 10–11 között „Közös jövőnk alakítása: virágzó, összetartó és fenntartható társadalmak kialakítása polgáraink számára” címmel megtartott második csúcstalálkozóján született nyilatkozatra, valamint az e csúcstalálkozón elfogadott, „Partnerség a következő nemzedékért” című politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanácsnak az EU–karibi közös stratégiáról szóló, 2012. november 19-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU emberi jogi különleges képviselőjének az Európai Parlament Külügyi Bizottsága és Emberi Jogi Albizottsága 2016. október 12-i együttes ülésén történő, a Kuba és az EU közötti emberi jogi párbeszéd eredményei ismertetésének céljából történő meghallgatására,

–  tekintettel a kubai civil társadalmi szervezetek jelentéseire,

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2017. július 5-i jogalkotási állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Kubáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Kubáról szóló, 2004. november 17-i(4), az EU kubai kormánnyal kapcsolatos álláspontjáról szóló, 2006. február 2-i(5), a Kubáról szóló, 2007. június 21-i(6) és a Kubában meggyőződésük miatt bebörtönzött személyekről szóló, 2010. március 11-i(7) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és egyéb nemzetközi emberi jogi egyezményekre és eszközökre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0233/2017),

A.  mivel Európát és Kubát szoros történelmi, gazdasági és kulturális szálak kötik össze;

B.  mivel az EU és a latin-amerikai és karibi országok között változatos és széles körű kapcsolatok állnak fent;

C.  mivel az EU és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) kapcsolatban áll egymással; mivel a CELAC üdvözli az EU és Kuba közötti kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségét;

D.  mivel Kuba volt az egyetlen ország Latin-Amerikában és a Karib-térségben, amellyel az EU nem írt alá semmilyen fajta megállapodást; mivel 20 uniós tagállam különböző típusú kétoldalú megállapodásokat írt alá és jó kapcsolatokat ápol a szigetországgal;

E.  mivel a 96/697/KKBP közös álláspontot a 2016. december 6-i 2016/2233/KKBP tanácsi határozat hatályon kívül helyezte;

F.  mivel 2008-ban újraindult az EU és Kuba közötti magas szintű párbeszéd és a kétoldalú fejlesztési együttműködés; mivel a Tanács 2010-ben tanácskozást indított az EU és Kuba közti kapcsolatok jövőjéről és 2014 februárjában tárgyalási irányelveket fogadott el, melyet követően 2014 áprilisában hivatalos tárgyalások indultak egy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás megkötéséről, amelyek 2016. március 11-én zárultak le;

G.  mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás meghatározza az EU és Kuba közötti kapcsolatra vonatkozó általános elveket és célkitűzéseket, többek között három, a politikai párbeszédre, együttműködésre és ágazati szakpolitikai párbeszédre irányuló fő fejezetet, valamint a kereskedelmet és a kereskedelmi együttműködést;

H.  mivel az emberi jogok a politikai párbeszédről és az együttműködésről szóló fejezetekben is megjelennek; mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás révén mindkét fél megerősíti, hogy tiszteletben tartja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és más nemzetközi emberi jogi eszközökben kihirdetett univerzális emberi jogokat; mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás révén mindkét fél újólag megerősíti az ENSZ szerepének megerősítése és az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt valamennyi elv és cél melletti elkötelezettségét; mivel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke alapján az Unió külső tevékenységét a következő elveknek kell vezérelniük: a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok – köztük a polgári, szociális és kulturális jogok – és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása; mivel e tekintetben az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartása, valamint a demokrácia és a jogállamiság védelme a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás alapvető törekvése kell hogy legyen;

I.  mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás egy úgynevezett „emberi jogi záradékot” is tartalmaz, amely az uniós nemzetközi megállapodások standard és lényeges eleme, amely az emberi jogokra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén lehetővé teszi a megállapodás felfüggesztését;

J.  mivel a felek az együttműködési fejezetben az együttműködés széles körű módjairól és területeiről állapodtak meg, többek közt olyan témákkal kapcsolatban, mint az emberi jogok, a kormányzás, az igazságszolgáltatás és a civil társadalom;

K.  mivel Kuba készen áll arra, hogy elfogadja az Európai Unióval a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének keretében való együttműködést; mivel az emberi jogok európai eszköze legfontosabb célkitűzései a demokrácia támogatása, fejlesztése és megszilárdítása a harmadik országokban, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának és figyelembevételének növelése; mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodással mindkét fél elismeri, hogy a demokrácia alapja az emberek szabadon kifejezett akarata saját politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális rendszerük meghatározására, valamint az élet valamennyi vonatkozásában való részvételük;

L.  mivel az EU és Kuba közti, az EU emberi jogi különleges képviselője által vezetett emberi jogi párbeszéd 2015-ben jött létre; mivel az emberi jogi helyzet továbbra is aggodalomra ad okot;

M.  mivel a 2016 júniusában Kubában, a szakminisztériumok és -ügynökségek részvételével megtartott emberi jogi párbeszéd második ülésén megvitatott témakörök az egyesülés szabadságával és emberi jogokkal kapcsolatos ügyeket – így a halálbüntetés témáját – is magukban foglaltak többoldalú összefüggésben; mivel az emberi jogi párbeszéd harmadik fordulójára 2017. május 22-én került sor Brüsszelben;

N.  mivel az Európai Parlament három különböző alkalommal ítélte oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat kubai aktivistáknak, 2002-ben Oswaldo Payának, 2005-ben a „Nők fehérben” mozgalomnak, 2010-ben pedig Guillermo Fariñas-nak;

O.  mivel immár az EU Kuba legnagyobb külföldi befektetője és legfontosabb export- és általános kereskedelmi partnere, mivel az EU Kubával folytatott kereskedelme és az országba irányuló exportja 2009 és 2015 között megkétszereződött;

P.  mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás egyik fejezete a nemzetközi kereskedelmi elvekről szól, és középpontjában a vámügyi együttműködés, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése és a kereskedelem diverzifikációja, a szabványok és technikai normák, a fenntartható kereskedelem és egy stabil, átlátható és megkülönböztetésmentes üzleti és beruházási rendszer előmozdítása áll; mivel a kereskedelmi liberalizáció, a gazdasági és pénzügyi beruházások, a technológiai innováció és a teljes piaci szabadság lehetővé tenné a szigetország számára, hogy modernizálja gazdaságát;

Q.  mivel a nyilvános vitát követően Kuba vonatkozásában 2011-ben elfogadott „A gazdaság- és társadalompolitikáról szóló iránymutatások” reformokra, aktualizációra és modernizációra irányuló javaslatokat tartalmazott;

R.  mivel 2016-ban Kubában két új nyilvános vitát nyitottak az alábbi témákban: „A gazdasági és társadalmi modell kidolgozása” és „A gazdaság és társadalom fejlődésére irányuló, 2030-ig szóló nemzeti terv: nemzeti jövőkép, prioritások és stratégiai ágazatok”;

S.  mivel az EU és Kuba megállapodtak, hogy a nemi dimenziót az együttműködés valamennyi területén érvényesítik és különös figyelmet fordítanak a nők elleni erőszak valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére;

T.  mivel Kuba az Egyesült Nemzetek 18 emberi jogi egyezményéből 11-nek részes fele, melyekből nyolcat már ratifikált; mivel Kuba nem ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát;

U.  mivel Kuba a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) mind a nyolc alapvető egyezményét ratifikálta;

V.  mivel a kubai parlament 1977 óta az Interparlamentáris Unió tagja;

W.  mivel az ENSZ Közgyűlése egymást követően huszonhat határozatot fogadott el, melyekben a Kuba elleni embargó eltörlésére hívta fel az Egyesült Államokat, és mivel a határozatot 2016 októberében, most első alkalommal, egyhangúan elfogadták;

X.  mivel a már számos alkalommal kinyilvánított és az európai intézmények által is osztott, régóta fennálló álláspontja szemben áll a területen kívüli hatályról szóló törvényekkel, ugyanis azok közvetlenül sértik a kubai lakosság érdekeit, és hatással vannak az ottani európai vállalkozások tevékenységeire;

1.  üdvözli az EU és Kuba közti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 2016. december 12-i, brüsszeli aláírását, és kijelenti, hogy ez olyan eszköz, amely új keretet biztosít az Unió Kubával fenntartott kapcsolatai vonatkozásában, fenntartva ugyanakkor az EU érdekeit és meghaladva az 1996. évi közös álláspontot; hangsúlyozza, hogy e megállapodás sikere annak végrehajtásától és betartásától függ;

2.  megállapítja, hogy az EU és Kuba közötti kapcsolat jelentős stratégiai értékkel rendelkezik;

3.  kijelenti, hogy a megállapodás szerkezete, tartalma és dinamikája az uniós intézmények külkapcsolatok vonatkozásában megállapított elveihez és értékeihez igazodik;

4.  kiemeli, hogy a Tanács megállapodott a Kubával fenntartott kapcsolatok új keretének létrehozásáról, és döntést hozott a tárgyalások megindításáról, valamint igen rövid időn belüli sikeres lezárásáról;

5.  hangsúlyozza Kuba által az EU irányában tett kötelezettségvállalást és mindkét fél felelősségét a megállapodás rendelkezéseinek többek közt politikai párbeszéd révén való betartása tekintetében;

6.  emlékeztet rá, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás mint az EU és Kuba közti első megállapodás fordulópontot jelent a két fél közötti kétoldalú kapcsolatokban; üdvözli, hogy mindkét fél egyetért abban, hogy e kapcsolatot strukturált módon alakítja ki, kölcsönösen ütemtervet és kötelezettségeket fogadva el, amelyek mindkét aláíró félre nézve kötelezőek;

7.  hangsúlyozza a politikai párbeszédre vonatkozó fejezet beillesztésének és az EU és Kuba közötti intézményesített emberi jogi párbeszéd létrehozásának fontosságát; felhívja az EU-t, hogy támogassa a Parlament a demokráciával, az egyetemes emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal – így a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a politikai egyesülés szabadságával, az információszabadsággal és annak valamennyi formájával – kapcsolatos nézeteit, valamint e párbeszéd révén az „egész világra kiterjedő, az emberi jogok védelmezői támogatására irányuló politikáját”; mindkét felet ösztönzi, hogy biztosítsanak garanciákat az emberijog-védők munkájához és korlátozások nélkül valamennyi civil társadalmi szereplő és ellenzéki politikai szereplő e párbeszédben való aktív részvételéhez; azonban megállapítja, hogy ez idáig az emberi jogi párbeszéd nem vetett véget az önkényes és politikai indíttatású letartóztatásoknak Kubában, éppen ellenkezőleg, a Kubai Emberi Jogok és Nemzeti Megbékélés Bizottsága szerint az elmúlt években egyre több rendőrségi fellépésre került sor;

8.  hangsúlyozza az EU és Kuba közti emberi jogi párbeszéd fontosságát és üdvözli, hogy a párbeszéd a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások lezárulta előtt elindult; ismételten hangsúlyozza, hogy továbbra is az EU Kubával kapcsolatos politikájának célkitűzései közé tartozik az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, és a kubai lakosság életszínvonalának javítását célzó gazdasági és társadalmi modernizáció elősegítése;

9.  tudomásul veszi Kuba arra irányuló erőfeszítéseit, hogy nemzeti jogrendjébe beépítse az Egyesült Nemzetek emberi jogi és munkaügyi alapelveit, és sürgeti Kubát, hogy ratifikálja az Egyesült Nemzetek emberi jogokra vonatkozó, az ország által még meg nem erősített egyezményeit, nevezetesen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyvet; figyelembe veszi a szexuális nevelésért felelős kubai nemzeti központ munkáját; felhívja a kubai kormányt, hogy folytassa az LMBTI-közösség hátrányos megkülönböztetése és marginalizációja minden formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit;

10.  sürgeti a kubai kormányt, hogy emberi jogi politikáját hangolja össze az azon chartákban, nyilatkozatokban és nemzetközi jogi eszközökben foglalt nemzetközi előírásokkal, amelyeknek Kuba aláíró fele; hangsúlyozza, hogy a személyek eszményeik és békés politikai tevékenységük miatti üldözése és bebörtönzése sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt rendelkezéseket, és ezért felszólít az ilyen körülmények között bebörtönzött személyek szabadon bocsátására;

11.  emlékeztet arra, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás rendelkezik a megállapodásnak az emberi jogokra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén történő felfüggesztéséről; sürgeti a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy gondoskodjon a Parlamenttel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásról folytatott rendszeres eszmecseréről, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásban foglalt kölcsönös kötelezettségek teljesítéséről, valamint különösen az ebben az állásfoglalásban említett valamennyi emberi jogi, környezetvédelmi és munkajogi rendelkezés végrehajtásáról; felszólítja az EKSZ-t, különösen az uniós küldöttség révén, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt az emberi jogok és az alapvető szabadságok Kuba általi, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás végrehajtása során történő végrehajtásával kapcsolatos helyzet szoros nyomon követése érdekében, és tegyen jelentést a Parlamentnek;

12.  hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak hozzá kell járulnia a kubai polgárok életkörülményeinek és szociális jogainak javításához, és újólag megerősíti a demokrácia és az emberi jogok ‒ többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság ‒ értékeinek támogatásával kapcsolatos szisztematikus munka fontosságát;

13.  üdvözli a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásban a civil társadalomra mint az együttműködés egyik szereplőjére tett kifejezett utalásokat; kifejezi legmesszebbmenő szolidaritását a kubai néppel, és támogatja a demokrácia, valamint az alapvető szabadságjogok érvényesítése és előmozdítása irányába történő előrehaladást; arra ösztönzi a megállapodás mindkét felét, hogy segítsék elő, hogy a kubai civil társadalom aktív szerepet töltsön be a megállapodás végrehajtási szakaszában;

14.  emlékeztet a kubai civil társadalomnak az ország gazdasági és demokratikus fejlődésében játszott fontos szerepére; hangsúlyozza, hogy a civil társadalomnak e megállapodás valamennyi területén, így a fejlesztési támogatással kapcsolatos területeken is vezető szerepet kell játszania; emlékeztet az Európai Parlament által a Szaharov-díj révén a kubai civil társadalomnak nyújtott támogatásra az emberi jogok és a demokrácia Kubában való előmozdításában játszott szerepéért;

15.  emlékeztet arra, hogy Kuba a világ azon országai közé tartozik, ahol a legrosszabb az internetkapcsolat és rendkívül drága az internet-hozzáférés, a tartalom pedig továbbra is korlátozott; üdvözli, hogy egyre több kubai rendelkezik internet-hozzáféréssel, de úgy gondolja, hogy a kormánynak további lépéseket kell tennie a cenzúrázatlan hozzáférés támogatása és a lakosság digitális jogainak fejlesztése érdekében;

16.  kéri, hogy az EKSZ megfelelő rendszerességgel és a megállapodásban előírt koordinációs rendszernek megfelelően tájékoztassa a Parlamentet a megállapodás állapotáról és végrehajtásáról;

17.  tudomásul veszi a Kuba és az Egyesült Államok közötti kapcsolatoknak a diplomáciai kapcsolatok 2015-ben való helyreállításával elindított normalizációs folyamatát, és további erőfeszítésekre ösztönöz;

18.  megismétli a többi európai intézmény által is osztott és már számos alkalommal kinyilvánított, régóta fennálló álláspontját, amely ellenzi a területen kívüli hatályról szóló törvényeket és intézkedéseket, azok ugyanis sértik a kubai lakosság érdekeit, és zavarják az európai vállalkozások tevékenységét;

19.  elismeri, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás hozzájárulhat a Kubában már javasolt reform- kiigazítási és modernizációs folyamatokhoz, különösen ami Kuba nemzetközi partnereinek diverzifikációját és a politikai és gazdasági fejlődés általános keretének létrehozását illeti; hangsúlyozza, hogy a Kubával való szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatok elősegíthetnék, hogy a politikai reformok a kubaiak várakozásainak megfelelően haladjanak előre az országban; sürgeti az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy segítsék a kubai gazdasági és politikai átmenetet, ösztönözve az összes polgár alapvető jogait tiszteletben tartó demokratikus és választási normák felé történő elmozdulást; támogatja a különböző uniós külpolitikai eszközök, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének alkalmazását a kubai civil társadalommal és a békés kubai átmenetet támogatókkal folytatott uniós párbeszéd megszilárdítása érdekében;

20.  megjegyzi, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás az EU és Kuba között létrejött első megállapodásként e kapcsolatok új jogi keretét képezi, és egy a kereskedelemről és kereskedelmi együttműködésről szóló fejezetet is magában foglal, melynek célja egy kiszámíthatóbb és átláthatóbb környezet létrehozása a helyi és európai gazdasági szereplők számára;

21.  hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás kereskedelmi és kereskedelmi együttműködési pillére nem biztosít kereskedelmi kedvezményeket Kuba számára; emlékeztet arra, hogy ez a pillér az alábbiakat foglalja magában: vámügyi együttműködés, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése, szellemi tulajdon, állat- és növény-egészségügyi intézkedések, a kereskedelem technikai akadályai, hagyományos és kézműves áruk, kereskedelem és fenntartható fejlődés, piacvédelemre vonatkozó együttműködés, származási szabályok és beruházás;

22.  megállapítja, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás platformot biztosít a kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolat bővítéséhez, hagyományos alapokat teremtve az EU és Kuba közti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok számára;

23.  támogatja azt a régóta fennálló gyakorlatot, amelyet 2014. szeptember 29-i meghallgatásán Cecilia Malmström biztos is megerősített, hogy a politikai szempontból fontos megállapodások kereskedelmi és beruházási rendelkezéseit addig ideiglenesen nem alkalmazzák, míg azokat a Parlament jóvá nem hagyja; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy folytassák e gyakorlat kiterjesztését valamennyi, az EU külső tevékenységével kapcsolatos nemzetközi megállapodásra a kereskedelmi aspektusok tekintetében, ahogyan a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás esetében;

24.  úgy véli, hogy a megállapodás elősegíti a párbeszédet és a gazdasági együttműködést, megkönnyítve a kiszámítható és átlátható üzleti környezet létrejöttét és egy erősebb és stabilabb keret jövőbeli kialakulását, amennyiben biztosított, hogy a kubaiak az Unióból származó vállalkozásokkal és magánszemélyekkel együtt részt vehetnek a beruházásokban;

25.  felhívja továbbá a Kubában működő, és különösen az állami eredetű hitelből vagy bármely pénzügyi támogatásban részesülő európai vállalkozásokat is, hogy a származási országukban előírt munkaügyi és etikai normákat alkalmazzák;

26.  üdvözli, hogy Kuba ratifikálta az ILO mind a nyolc alapvető egyezményét, és kötelezettségvállalást kér ezek gyors végrehajtására; határozottan felhívja Kubát és valamennyi, az országgal megállapodást kötött, illetve megállapodás megkötéséről tárgyaló országot az ILO és a tisztes munka programja szabályainak ratifikálására és betartására, valamint a munkaerő-kizsákmányolás valamennyi formájának törvényen kívül helyezésére; megjegyzi, hogy vannak olyan területek, ahol szociális és munkajogok forognak kockán, például a kubai állami vállalatok munkaerő-toborzási gyakorlata és a bérelvonás gyakorlata az idegenforgalmi ágazatban; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az ILO egyezményeivel összhangban minden munkavállaló számára alapvető munkahelyi jogokat és megfelelő szociális védelmet kell biztosítani, és mindkét felet felhívja, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 38. pontja értelmében tegyenek ennek érdekében;

27.  megállapítja, hogy az EU Kuba fő exportpartnere és második legfontosabb kereskedelmi partnere, valamint legnagyobb külföldi befektetője; rámutat, hogy az uniós külkereskedelmi politika nem biztosít kereskedelmi kedvezményeket Kuba számára,valamint hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) hivatalos értesítése szerint az uniós vámtarifa alkalmazandó; emlékeztet arra, hogy az Unió általános vámkedvezmény-rendszere (GSP) reformjának következtében Kuba 2014 januárjától elvesztette az Unióba való exportra vonatkozó kereskedelmi kedvezményeit, mivel közepes jövedelmű országnak (felső sáv) minősül és így már nem felel meg a támogathatósági feltételeknek; kiemeli továbbá, hogy a kereskedelem még mindig csak kevéssé hangsúlyos szerepet játszik Kuba gazdaságában, és az export és import összesített értéke a GDP 26,4%-ának felel meg;

28.  hangsúlyozza, hogy a Kubának az EU CARIFORUM-mal kötött gazdasági partnerségi megállapodásába történő bevonására adódó jövőbeli lehetőségeket fel kell tárni, amely megállapodás számos egyedi és hasznos kereskedelmi együttműködési fejezetet tartalmaz és a további regionális integráció lehetőségét kínálná Kuba számára;

29.  megjegyzi, hogy Kuba a WTO tagja és ezért hangsúlyozza, hogy a WTO alapelveit – így a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését, a kereskedelem akadályairól szóló megállapodásokat, az állat- és növény-egészségügyi intézkedéseket és piacvédelmi eszközöket – tiszteletben kell tartani;

30.  felhívja Kubát a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló, 2017 februárjában hatályba lépett WTO-megállapodás ratifikálására; üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésével foglalkozó bizottság létrehozását az országban, és ezzel kapcsolatban kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítsanak technikai támogatást;

31.  rámutat, hogy kulcsfontosságú a vámügyi együttműködés fejlesztése az olyan, jelentős kihívások kezelése érdekében, mint többek között a határbiztonság, a közegészségügy, a földrajzi jelzések oltalma, a hamisított termékek és a terrorizmus elleni küzdelem; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítsanak technikai és pénzügyi segítséget, és kölcsönös megállapodással hozzanak létre kétoldalú eszközöket annak érdekében, hogy támogatást nyújtsanak Kuba számára a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését célzó intézkedések és az információs szolgáltatások végrehajtásában;

32.  hangsúlyozza a kubai export hagyományos termékeken túllépő diverzifikációjának szükségességét, és kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre ad hoc kereskedési részlegeket a bevált gyakorlatok cseréje, valamint annak érdekében, hogy a kubai exportőröket ellássák a termékek uniós piacra való kijuttatásának javítását segítő ismeretekkel;

33.  üdvözli a Vámigazgatások Világszervezete (WCO) szerepét a kubai Aduanas General de la República (AGR) Mercator Program keretében való stratégiai támogatásában a WTO kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásának végrehajtására való felkészültség értékelése céljából; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az AGR proaktív módon járjon el a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtásában, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget Kubának ebben a folyamatban;

34.  tudomásul veszi a kubai hatóságok által hozott, a vállalkozás szabadságát és a gazdasági liberalizációt ösztönző intézkedéseket; kiemeli a magánszektor fokozatos megerősítésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy az erőteljes, az ország fizikai és technológiai infrastruktúrájának javítását és a versenyképes kubai termelési rendszer felépítését célzó külföldi beruházás fejlesztése további gazdasági és pénzügyi intézkedéseket és olyan szabályozásokat tesz szükségessé, amelyek többek között független, átlátható és pártatlan intézmények révén jogbiztonságot, valamint gazdasági stabilitást biztosítanak az ország számára; rámutat arra, hogy e tekintetben Kuba felhasználhatja az uniós tagállamok tapasztalatait;

35.  kéri Kubának az EBB külső hitelezési megbízatása keretében kedvezményezett országok közé való felvételét az EBB által előírt követelményeknek való megfelelés révén;

36.  üdvözli a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődésre irányuló rendelkezéseknek a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásba történő beillesztését, különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és annak fenntartható fejlesztési céljai a fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó addisz-abebai cselekvési program figyelembevételével történő megvalósítását célzó elkötelezett törekvést; sürgeti a feleket, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás ratifikálását követően haladéktalanul alakítsanak ki célzott párbeszédet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásáról;

37.  emlékeztet arra, hogy az EU és Kuba között 1988-ban jött létre a diplomáciai kapcsolat, valamint hogy Kuba 1984 óta kedvezményezettje az Unió fejlesztési és humanitárius segélyalapjainak, valamint hogy az ország jelenleg a Fejlesztési Együttműködési Eszközre vonatkozó rendelet (DCI-rendelet) értelmében a 2014–2020-as időszakra 50 millió eurós uniós támogatásban részesül;

38.  emlékeztet arra, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás megkönnyíti Kuba részvételét az uniós programokban, valamint elősegíti és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív program (MIP) megerősített végrehajtását a kubai kormány által elfogadott gazdasági és társadalmi modernizációs stratégia előmozdítása érdekében;

39.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy Kubát, amely az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) osztályozása szerint „közepes jövedelmű (felső kategória) országnak” minősül, az a veszély fenyegeti, hogy fokozatosan megvonják tőle a DCI-rendelet keretében fejlesztési segélyként kapott támogatását; úgy véli, hogy az ország fejlődő szigetállam volta, valamint az egyoldalú kényszerintézkedések kedvezőtlen hatásai által súlyosbított gazdasági helyzet indokolttá teszik olyan intézkedések meghozatalát, amelyek lehetővé teszik az uniós támogatás további folyósítását Kuba számára, valamint hogy ezt a DCI-rendelet következő félidős értékelése részeként különösen fontolóra veszik majd;

40.  támogatja a felek azon ismételt megállapítását, miszerint a fejlett országoknak bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra kell előirányozniuk, a feltörekvő gazdaságoknak és a közepes jövedelmű országoknak (felső sáv) pedig célként kell kitűzniük a nemzetközi közfinanszírozáshoz való hozzájárulásuk növelését;

41.  üdvözli a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését az együttműködés valamennyi fontos területén, ideértve a fenntartható fejlődést is;

42.  elismeri és üdvözli Kubának a Dél–Dél együttműködésben játszott fontos szerepét, az ország elsősorban az egészségügy és az oktatás területét érintő humanitárius segítségnyújtásban megnyilvánuló elkötelezettségét és szolidaritását;

43.  megjegyzi, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás lehetőséget kínál Kuba számára, hogy nagyobb mértékben vegyen részt az uniós programokban, illetve hogy jobban hozzáférjen azokhoz, ideértve a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogramot és az Erasmus+ uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramot is, ami ösztönözni fogja a szorosabb akadémiai, illetve az emberek közötti eszmecserét;

44.  megjegyzi, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás többoldalú fórumokon a globális kihívások – így a migráció, a terrorizmus elleni küzdelem és az éghajlatváltozás – közösen kialakított megoldásainak eszköze is lesz;

45.  megerősíti arra vonatkozó határozatát, hogy az Európai Parlament Külügyi Bizottságának hivatalos küldöttségét Kubába küldi; arra kéri a kubai hatóságokat, hogy engedélyezzék a parlamenti küldöttségek számára a tárgyalópartnereikkel való találkozást;

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Kuba kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 322., 1996.12.12., 1. o.
(2) HL L 337. I, 2016.12.13., 41. o.
(3) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0296.
(4) HL C 201. E, 2005.8.18., 83. o.
(5) HL C 288. E, 2006.11.25., 81. o.
(6) HL C 146. E, 2008.6.12., 377. o.
(7) HL C 349. E, 2010.12.22., 82. o.


Egyetértési megállapodás a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai ügynökség és az Eurojust között *
PDF 245kWORD 43k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i jogalkotási állásfoglalása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai ügynökség és az Eurojust közötti egyetértési megállapodás Eurojust által történő megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (07536/2017 – C8-0136/2017 – 2017/0804(CNS))
P8_TA(2017)0298A8-0215/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (07536/2017),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0136/2017),

–  tekintettel a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 26. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0215/2017),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 63., 2002.3.6., 1. o.


Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelem ***II
PDF 258kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i jogalkotási állásfoglalása az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06182/1/2017 – C8-0150/2017 – 2012/0193(COD))
P8_TA(2017)0299A8-0230/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06182/1/2017 – C8-0150/2017),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2012)0363) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—  tekintettel eljárási szabályzata 67a. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0230/2017),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, 2014. április 16., P7_TA(2014)0427.


A vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keret ***I
PDF 541kWORD 74k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2017. július 5-i jogalkotási állásfoglalása a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0884 – C8-0033/2014 – 2013/0432(COD))
P8_TA(2017)0300A8-0239/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0884),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 33. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0033/2014),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, valamint 33. és 114. cikkére,

–  tekintettel a litván parlament és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 21-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0239/2016),

1.  elfogadja első olvasatban kialakított álláspontjaként a 2016. október 25-én elfogadott szöveget(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. július 5-én került elfogadásra a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2013)0432


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 33. és 114. cikkére, [Am. 1]

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében(4),

mivel:

(1)  A vámunió területére vonatkozó rendelkezéseket az uniós jog harmonizálta. E rendelkezések végrehajtása azonban a tagállamok nemzeti jogának hatálya alá tartozik.

(1a)   Ezen irányelvnek összhangban kell lennie a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(5) (a továbbiakban: a Vámkódex). [Am. 2]

(2)  Következésképpen a A vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra 28 különböző jogszabályrendszer irányadó. Ennek eredményeképpen az uniós vámjogszabályok megsértését az Unión belül nem mindenhol azonos módon kezelik, és az egyes ügyekben kiszabható szankciók jellege és súlya az adott szankciót kiszabó tagállamtól függ, lehetséges tagállami bevételkiesést és a kereskedelem torzulását okozva. [Am. 3]

(3)  A tagállamok jogrendszerei közötti különbségek nemcsak a vámunió optimális igazgatását, valamint a jogsértések különböző vámhatóságok általi kezelésének módja tekintetében a belső piac megfelelő működésének biztosításához szükséges átláthatóságot érintik hátrányosan, hanem akadályozzák az Unió-szerte már most is különböző szabályozásoknak megfelelni köteles gazdasági szereplőkre érvényes egyenlő versenyfeltételek kialakulását is a vámunió területén, ugyanis hatással vannak a vámjogi egyszerűsítésekhez és könnyítésekhez való hozzáférésükre. [Am. 4]

(4)  A Vámkódex azzal a céllal jött létre, hogy olyan, több tagállamra kiterjedő elektronikus környezetet teremtsen, amelyben a vámhatóságok valós időben kommunikálnak egymással, és amelyben a valamely tagállam által hozott határozat minden más tagállamban alkalmazásra kerül. Ez a jogi keret tehát harmonizált végrehajtást igényel. A Vámkódex maga is előírja, hogy a tagállamok rendelkezzenek hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókról.

(5)  Az uniós vámjogszabályok végrehajtásának ezen irányelvben előírt jogi kerete összhangban áll az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó hatályos jogszabályokkal, és különösen az (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(6). Az ezen irányelvvel létrehozott keret hatálya alá tartozó vámjogszabálysértések magukban foglalják azokat a vámjogszabálysértéseket, amelyek hatással vannak az említett pénzügyi érdekekre, ugyanakkor nem tartoznak az azokat büntetőjogi eszközökkel védő jogszabályok hatálya alá, valamint azokat a vámjogszabálysértéseket, amelyek nem egyáltalán nem érintik az Unió pénzügyi érdekeit.

(6)  Meg Ebben az irányelvben meg kell állapítani az uniós vámjogszabályok megsértésének tekintendő és szankcionálandó magatartások listáját. Ebben a teljes mértékben a vámjogszabályokból eredő kötelezettségeken alapuló vámjogszabálysértéseket kell felsorolni, és közvetlen hivatkozást kell feltüntetni a Vámkódexre. Azt, Ez az irányelv kimondja, hogy a tagállamok tagállamoknak a vámjogszabályok említett megsértése tekintetében közigazgatási vagy nem büntetőjogi szankciót alkalmazzanak-e, ez az irányelv nem határozza meg kell alkalmazniuk. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy a tagállamok az uniós és a nemzeti joggal összhangban nem büntetőjogi szankciók helyett büntetőjogi szankciókat alkalmazhassanak, amennyiben a szóban forgó jogsértés természete és súlya ezt megköveteli, annak érdekében, hogy a kiszabott szankciók visszatartó erejűek, hatékonyak és arányosak legyenek. [Am. 5]

(7)  A magatartások első kategóriájában azokat az objektív felelősség hatálya alá tartozó vámjogszabálysértéseket kell felsorolni, amelyeknek nem feltétele a vétkesség egyetlen eleme sem, tekintve az érintett kötelezettségek objektív jellegét és azt, hogy a teljesítésükért felelős személyek nem hagyhatják figyelmen kívül létezésüket és kötelező jellegüket. [Am. 6]

(8)  A magatartások második és harmadik kategóriájában a vámjogszabályok megsértésének gondatlanságból, illetve szándékosan elkövetett eseteit kell felsorolni, amelyeknél ezt a szubjektív elemet a felelősség keletkezéséhez meg kell állapítani. [Am. 7]

(9)  A vámjogszabályok megsértésének tekintendő a vámjogszabályok szándékosan elkövetett megsértésének minősülő magatartásra való felbujtás, vagy ahhoz nyújtott bűnsegély, valamint a bizonyos vámjogszabálysértésének szándékosan elkövetett kísérlete.

(10)  A jogbiztonság biztosítása érdekében elő kell írni, hogy ne minősülhessen a vámjogszabályok megsértésének a vámhatóságok Vámkódexben meghatározott hibájából eredő cselekmény, illetve mulasztás. [Am. 8]

(11)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben valamely vámjogszabály megsértését jogi személy javára követték el, ugyanazon vámjogszabály megsértése esetében jogi és természetes személyekre vonatkozóan egyaránt keletkezhessen felelősség.

(12)  A tagállamok nemzeti szankciórendszereinek közelítése érdekében létre kell hozni a szankciók skáláját, amely a vámjogszabálysértések különböző kategóriáit és súlyát súlyosságát tükrözi. A hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy illetékes hatóságaik az alkalmazandó szankciók típusának és szintjének meghatározásakor meghatározott súlyosbító és enyhítő körülményeket vegyenek figyelembe. [Am. 9]

(12a)   A vámhatóságok csak abban az esetben szabhatják ki a szankciókat az áruk értéke alapján, ha a súlyos jogsértések nem az elkerült vámhoz, hanem az adott áru értékéhez kapcsolódnak, például a szellemi tulajdonjogok megsértése vagy a tiltott vagy korlátozás alá eső árukkal kapcsolatos jogsértések esetén. [Am. 10]

(13)  A vámjogszabályok megsértésére vonatkozó eljárások elévülési idejét négy évben kell megállapítani a vámjogszabály megsértése elkövetésének, vagy folytatólagos vagy ismételt jogsértés esetében a jogsértést képező magatartás megszűnésének napjától kezdve. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vámjogszabályok megsértését illető ugyanazon megsértésével kapcsolatos nyomozásokhoz vagy jogi eljárásokhoz kapcsolódó cselekmények vagy a jogsértésért felelős személy cselekménye az elévülési időt megszakítsák. A Lehetővé kell tenni a tagállamok meghatározhatják, mely esetekben van szükség számára, hogy meghatározzák azokat az eseteket, amikor az említett elévülési idő nyugvására nyugszik. Nyolc év elteltével ki kell zárni az eljárás megindításának vagy továbbfolytatásának lehetőségét, – az elévülési idő megszakadásától függetlenül – az eljárás elévül, a szankciók végrehajtásának elévülési idejét pedig három évben kell megállapítani. [Am. 11]

(14)  Amennyiben ugyanazon személy ellen ugyanazon tényállás tekintetében büntetőeljárás indult, rendelkezni kell a vámjogszabályok megsértése miatt indított közigazgatási eljárás felfüggesztéséről. A közigazgatási eljárás folytatását a büntetőeljárás lezárása után kizárólag a ne bis in idem elv szigorú betartásával szabad lehetővé tenni, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a cselekmény nem büntethető kétszer. [Am. 12]

(15)  A pozitív joghatósági összeütközés elkerülése érdekében szabályokat kell előírni annak meghatározására, hogy a joghatósággal rendelkező tagállamok közül melyik vizsgálja meg az ügyet.

(15a)   Ezen irányelv általános célja az uniós vámjogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítása. Az ezen irányelv által biztosított jogi keret azonban nem teszi lehetővé a végrehajtás, ezen belül a felügyelet, az ellenőrzés és a nyomozás integrált megközelítését. A Bizottságnak ezért annak felmérése érdekében, hogy van-e szükség további jogalkotásra, jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezekről a szempontokról, többek között a közös kockázatkezelési keret végrehajtásáról. [Am. 13]

(16)  Ebben az irányelvben rendelkezni kell a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködésről a vámjogszabályok megsértése elleni hatékony fellépés érdekében.

(17)  A vámjogszabálysértések kivizsgálásának megkönnyítése érdekében meg kell engedni, hogy az illetékes hatóságok ideiglenesen lefoglaljanak bármely árut, fuvareszközt vagy más, a jogsértésben használt eszközt.

(18)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(7) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentum(ok) megküldését indokoltnak tekinti.

(18a)   Ezen irányelv célja a vámügyi együttműködés megerősítése a vámjogi szankciókat tartalmazó nemzeti jogszabályok közelítése révén. Mivel a tagállamok jogi hagyományai jelenleg igen különbözőek, teljes körű harmonizáció e területen nem lehetséges. [Am. 14]

(19)  Mivel ezen irányelv célja valamennyi tagállam által alkalmazandó, a vámjogszabályok megsértésének eseteit felsoroló közös lista megállapítása, valamint a teljes körűen harmonizált vámunió területén a tagállamok által kiszabandó hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciók alapjának létrehozása, e célkitűzéseket a tagállamok különböző jogi hagyományaik alapján nem tudják kielégítően megvalósítani, és így az intézkedés léptéke és hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban az Unió intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez az Ezen irányelv létrehozza célja a belső piac megfelelő működésének elősegítése, valamint az uniós vámjogszabályok megsértésére vonatkozó keretet keret meghatározása, és szankciókat ír elő továbbá nem büntetőjogi szankciók kiszabása az említett jogsértésekre vonatkozóan a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítése révén. [Am. 15]

(2)  Ez az irányelv a 952/2013/EU rendeletben (a továbbiakban: a Vámkódex) előírt kötelezettségek és a Vámkódex 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott uniós vámjogszabályok egyéb részeiben előírt azonos kötelezettségek megsértésére alkalmazandó.

(2a)   Ezen irányelv a tagállamok azon kötelezettségeit fedi le, amelyek az Európai Unió kereskedelmi partnereivel, a Kereskedelmi Világszervezettel (a továbbiakban: WTO) és a Vámigazgatások Világszervezetével szemben állnak fenn, a kereskedelem elősegítése és a biztonság garantálása mellett a homogén és hatékony belső piac megteremtése céljából. [Am. 16]

2. cikk

Vámjogszabálysértések és szankciók Általános elvek

(1)   A tagállamok meghatározzák a 3–6. 3. és a 6. cikkben felsorolt vámjogszabálysértésekre alkalmazandó szankciók szabályait, melyeknek szigorúan meg kell felelniük a ne bis in idem elvnek.

A tagállamok biztosítják, hogy a 3. és a 6. cikkben meghatározott cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek, amennyiben azokat gondatlanságból vagy szándékosan követik el.

A tagállamok a nemzeti és az uniós joggal összhangban nem büntetőjogi szankciók helyett büntetőjogi szankciókat alkalmazhatnak, amennyiben a szóban forgó jogsértés természete és súlya ezt megköveteli ahhoz, hogy a kiszabott szankciók visszatartó erejűek, hatékonyak és arányosak legyenek.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában:

a)   a vámhatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy a jogsértést gondatlanságból követték-e el, ami azt jelenti, hogy a felelős személy a jogsértést eredményező körülmények kialakulásának elkerülése érdekében nem tanúsított észszerű gondosságot a saját tevékenysége feletti ellenőrzés tekintetében, vagy a személy által megtett lépések láthatólag nem elégségesek, amennyiben a körülmények kialakulásának kockázata észszerűen előre látható volt;

b)   a vámhatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy a jogsértést szándékosan követték-e el, ami azt jelenti, hogy a felelős személy annak tudatában járt el vagy mulasztotta el a cselekvést, hogy jogsértésnek minősülő cselekményt vagy mulasztást követ el, vagy szándékolt és tudatos céljában állt a vámjogszabályok megsértése;

c)   elírások vagy ilyen jellegű hibák nem minősülnek a vámjogszabályok megsértésének, kivéve, ha a körülmények összességéből nyilvánvaló, hogy azokat szándékosan vagy gondatlanság következtében követték el. [Am. 17]

2a. cikk (új)

A kereskedelmi eljárások egyszerűsítése

A kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-egyezmény keretében vállalt uniós kötelezettségek betartása érdekében a tagállamok közös munkával minden tagállamra kiterjedő együttműködési rendszert hoznak létre. E rendszer célja a vámjogi szankciók fő teljesítménymutatóinak koordinálása (jogorvoslati kérelmek számának, visszaesők arányának elemzése, stb.); a bevált gyakorlatok terjesztése a vámhatóságok között (ellenőrzések és szankciók hatékonysága, igazgatási költségek csökkentése, stb.); a gazdasági szereplők tapasztalatainak továbbítása és kapcsolatteremtés közöttük; annak nyomon követése, hogy a vámhatóságok hogyan végzik tevékenységüket; valamint statisztika készítése a harmadik országbeli vállalkozások által elkövetett jogsértésekről. Az együttműködési rendszeren belül az összes tagállam késedelem nélkül tájékoztatást kap a vámjogszabálysértések ügyében folytatott vizsgálatokról és a megállapított jogsértésekről a kereskedelem elősegítése, az illegális áruk belső piacra kerülésének megakadályozása és az ellenőrzés hatékonyságának javítása érdekében. [Am. 18]

3. cikk

Az objektív felelősség körébe tartozó vámjogszabálysértések

A tagállamok biztosítják, hogy a következő cselekmények vagy mulasztások vétkességtől függetlenül a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:

a)  ha a vámáru-nyilatkozatot, az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, az újrakiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli értesítést benyújtó személy nem biztosítja a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint az árunyilatkozatban, értesítésben vagy kérelemben megadott információ pontosságát és teljességét;

b)  ha a vámáru-nyilatkozatot, az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, az újrakiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli értesítést benyújtó személy nem biztosítja a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint az alátámasztó okmányok hitelességét, pontosságát és érvényességét;

c)  ha a személy nem nyújt be belépési gyűjtő árunyilatkozatot a Vámkódex 127. cikke szerint, tengerjáró hajó vagy légi jármű érkezéséről szóló értesítést a Vámkódex 133. cikke szerint, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot a Vámkódex 145. cikke szerint, vámáru-nyilatkozatot a Vámkódex 158. cikke szerint, vámszabad területen végzett tevékenységekről szóló értesítést a Vámkódex 244. cikkének (2) bekezdése szerint, indulás előtti árunyilatkozatot a Vámkódex 263. cikke szerint, újrakiviteli árunyilatkozatot a Vámkódex 270. cikke szerint, kilépési gyűjtő árunyilatkozatot a Vámkódex 271. cikke szerint vagy újrakiviteli értesítést a Vámkódex 274. cikke szerint;

d)  ha a gazdasági szereplő nem őrzi meg a Vámkódex 51. cikke szerint a vámalakiságok elvégzéséhez kapcsolódó okmányokat és információkat a vámjogszabályok által előírt ideig, hozzáférhető bármely módon;

e)  ha az Unió vámterületére beszállított árut a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdése első és második albekezdésének megsértésével a vámhatóságok engedélye nélkül a vámfelügyelet alól kivonják;

f)  ha az árut a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdése negyedik albekezdésének, valamint 158. cikke (3) bekezdésének és 242. cikkének megsértésével a vámfelügyelet alól kivonják;

g)  ha az a személy, aki az Unió vámterületére árut szállít be, a Vámkódex 135. cikkének (1) bekezdése szerint nem tesz eleget az áru megfelelő helyre történő szállítására vonatkozó kötelezettségének, vagy a Vámkódex 137. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint nem tájékoztatja haladéktalanul a vámhatóságot, ha a kötelezettségek nem teljesíthetők, valamint nem tájékoztatja arról a helyről, ahol az áru van;

h)  ha az a személy, aki vámszabad területre szállít be árut – amennyiben a vámszabad terület érintkezik valamely tagállam és egy harmadik ország közötti szárazföldi határral –, a Vámkódex 135. cikkének (2) bekezdése szerint nem közvetlenül, az Unió vámterületének más részén történő keresztülhaladás nélkül szállítja be erre a vámszabad területre az árut;

i)  ha a nyilatkozattevő átmeneti megőrzés vagy vámeljárás esetében nem nyújtja be a Vámkódex 145. cikkének (2) bekezdése és 163. cikkének (2) bekezdése szerint a vámhatóságokhoz az okmányokat, amikor az uniós jog azt előírja, vagy amikor a vámellenőrzéshez az szükséges;

j)  ha az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruért áru átmeneti megőrzéséért felelős gazdasági szereplő nyilatkozattevő vagy az árukat a vámhatóságok által kijelölt vagy engedélyezett helytől eltérő helyen őrző személy az árut a Vámkódex 149. cikke szerint a határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki;

k)  ha vámeljárás esetében a szóban forgó vámeljárásra irányadó rendelkezések alkalmazásához szükséges alátámasztó okmányok a Vámkódex 163. cikkének (1) bekezdése és 167. cikkének (1) bekezdése szerint a vámáru-nyilatkozat vagy a kiegészítő árunyilatkozat benyújtásának időpontjában nem állnak a nyilatkozattevő birtokában és nem állnak a vámhatóságok rendelkezésére;

l)  ha a vámeljárás nyilatkozattevője a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat vagy a Vámkódex 182. cikke szerinti, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés esetében nem nyújt be a Vámkódex 167. cikkének (1) bekezdése szerint a megadott határidőn belül kiegészítő árunyilatkozatot az illetékes vámhivatalhoz;

m)  ha a vámhatóság által az árura, a csomagolásra vagy a szállítóeszközökre felhelyezett azonosítási eszközöket a Vámkódex 192. cikkének (2) bekezdése szerint a vámhatóság előzetes engedélye nélkül eltávolítják vagy megsemmisítik;

n)  ha az aktív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 257. cikke szerint nem zárja le a vámeljárást a meghatározott határidőn belül;

o)  ha a passzív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 262. cikke szerint nem viszi ki a hibás árut a határidőn belül;

p)  ha vámszabad területen a Vámkódex 244. cikkének (1) bekezdése szerint a vámhatóságok előzetes jóváhagyása nélkül épületet építenek;

q)  ha a fizetésre kötelezett személy a Vámkódex 108. cikke szerint nem fizeti meg az előírt időtartamon belül a behozatali vagy kiviteli vámot.

qa)  ha a gazdasági szereplő a vámhatóságok kérésére nem bocsátja megfelelő formában és észszerű időn belül rendelkezésre a szükséges dokumentumokat és információkat, és nem ad meg minden szükséges segítséget a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához a Vámkódex 15. cikkének (1) bekezdése szerint;

qb)   ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem teljesíti e határozatból eredő kötelezettségeit a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint;

qc)   ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolja a határozat fenntartását vagy tartalmát, a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint;

qd)   ha az uniós árutovábbítási eljárás jogosultja nem állítja vám elé a sértetlen árut a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőn belül a Vámkódex 233. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint;

qe)   ha az árut a vámhatóságnak a Vámkódex 140. cikke szerinti engedélye nélkül, vagy nem a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken kirakják vagy átrakják az azt fuvarozó szállítóeszközről;

qf)   ha az árut a vámhatóságnak a Vámkódex 147. és a 148. cikk szerinti engedélye nélkül átmeneti megőrzési létesítményben vagy vámraktárban tárolják;

qg)   ha az engedélyes vagy a vámeljárás jogosultja nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló árunak a Vámkódex 242. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti tárolásából eredő kötelezettségeknek;

qh)   ha a vámhatóságok által a Vámkódex 15. vagy 163. cikke szerint megkövetelt esetekben hamis információkat vagy okmányokat bocsátanak a vámhatóságok rendelkezésére;

qi)   ha a gazdasági szereplő a vámhatóságoktól a következőkre vonatkozó engedélyt helytelen vagy hiányos információk vagy valótlan, helytelen vagy érvénytelen dokumentumok révén kívánja megszerezni:

i.  a Vámkódex 38. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodói jogállás,

ii.  a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat igénybevétele,

iii.  a Vámkódex 177., 179., 182. vagy 185. cikke szerinti egyéb vámügyi egyszerűsítések igénybevétele, vagy

iv.  a Vámkódex 211. cikke szerint az áru különös eljárások alá vonása;

qj)  ha az árut anélkül léptetik be az Unió vámterületére vagy léptetik ki onnan, hogy a Vámkódex 139., 245. cikke vagy 267. cikkének (2) bekezdése szerint vám elé állítanák;

qk)  ha az árut a vámraktárban a vámhatóságnak a Vámkódex 241. cikke szerinti engedélye nélkül feldolgozzák;

ql)  ha a vámjogszabályok megsértésének az e cikk qd) és qj) pontjában meghatározott esetei egyikével érintett árut megszereznek vagy birtokolnak. [Am. 19]

4. cikk

Gondatlanságból elkövetett vámjogszabálysértések

A tagállamok biztosítják, hogy a következő gondatlanságból elkövetett cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:

a)  ha az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruért felelős gazdasági szereplő az árut a Vámkódex 149. cikke szerint a határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki;

b)  ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 15. cikkének (1) bekezdése szerint nem adja meg a vámhatóságoknak a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához szükséges segítséget;

c)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint nem teljesíti a határozatból eredő kötelezettségeit;

d)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja a határozat fenntartását vagy tartalmát;

e)  ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 139. cikke szerint nem állítja vám elé az Unió vámterületére beszállított árut;

f)  ha az uniós árutovábbítási eljárás jogosultja a Vámkódex 233. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint nem állítja vám elé a sértetlen árut a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőn belül;

g)  ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 245. cikke szerint nem állítja vám elé a vámszabad területre szállított árut;

h)  ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 267. cikkének (2) bekezdése szerint nem állítja vám elé az Unió vámterületéről való kiszállításra szánt árut;

i)  ha az árut a Vámkódex 140. cikke szerint a vámhatóság engedélye nélkül, vagy nem a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken kirakják vagy átrakják az azt fuvarozó szállítóeszközről;

j)  ha az árut a 147. és a 148. cikk szerint a vámhatóság előzetes engedélye nélkül átmeneti megőrzési létesítményben vagy vámraktárban tárolják;

k)  ha az engedélyes vagy a vámeljárás jogosultja a Vámkódex 242. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló áru tárolásából eredő kötelezettségeknek. [Am. 20]

5. cikk

Szándékosan elkövetett vámjogszabálysértések

A tagállamok biztosítják, hogy a következő szándékosan elkövetett cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:

a)  ha a vámhatóságok által a Vámkódex 15. vagy 163. cikke szerint megkövetelt esetekben hamis információkat vagy okmányokat bocsátanak a vámhatóságok rendelkezésére;

b)  ha a gazdasági szereplő a vámhatóságoktól a következőkre vonatkozó engedélyt valótlan nyilatkozatok révén vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg:

i.  a Vámkódex 38. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodói jogállás,

ii.  a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat igénybevétele,

iii.  a Vámkódex 117., 179., 182. és 185. cikke szerinti egyéb vámügyi egyszerűsítések igénybevétele,

iv.  a Vámkódex 211. cikke szerint az áru különös eljárások alá vonása;

c)  ha az árut anélkül léptetik be az Unió vámterületére vagy léptetik ki onnan, hogy a Vámkódex 139., 245. cikke vagy 267. cikkének (2) bekezdése szerint vám elé állítanák;

d)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint nem teljesíti a határozatból eredő kötelezettségeit;

e)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja a határozat fenntartását vagy tartalmát;

f)  ha az árut a Vámkódex 241. cikke szerint a vámraktárban a vámhatóság engedélye nélkül feldolgozzák;

g)  ha a vámjogszabályok megsértésének a 4. cikk f) pontjában és e cikk c) pontjában meghatározott esetei egyikével érintett árut megszereznek vagy birtokolnak. [Am. 21]

6. cikk

Felbujtás, bűnsegély és kísérlet

(1)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az 5. cikkben a 8b. cikk (2) bekezdésében említett cselekményre vagy mulasztásra való felbujtás vagy ezek bűnsegédlete a vámjogszabályok megsértésének minősüljön.

(2)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az 5. cikk a 3. cikk b) qi) vagy c) qj) pontjában említett cselekmény vagy mulasztás elkövetésének kísérlete a vámjogszabályok megsértésének minősüljön. [Am. 22]

7. cikk

A vámhatóság hibája

A 3–6. 3. és a 6. cikkben említett cselekmények vagy mulasztások a Vámkódex 119. cikkével összhangban nem minősülnek a vámjogszabályok megsértésének, ha a vámhatóságok hibájából következnek be. A vámhatóság felelős azért, ha az említett hibák kárt okoznak. [Am. 23]

8. cikk

A jogi személyek felelőssége

(1)  A tagállamok biztosítják a jogi személyek felelősségre vonását a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekért, amennyiben azt a hasznukra bármely, a jogi személyen belül vezető beosztást betöltő személy követte el akár egyénileg, akár a jogi személy szervének részeként eljárva, a következők alapján:

a)  a jogi személy képviseletének joga;

b)  a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga;

c)  a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának joga. [Am. 24]

(2)  A tagállamok biztosítják továbbá a jogi személyek felelősségre vonását, amennyiben az (1) bekezdésben említett személy felügyelete alatt álló valamely személy által az említett jogi személy javára elkövetett vámjogszabálysértést az (1) bekezdésben említett személy általi felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé.

(3)  A jogi személy (1) és (2) bekezdés szerinti felelőssége nem érinti a vámjogszabályok megsértését elkövető természetes személyek felelősségét.

(3a)   Ezen irányelv alkalmazásában „jogi személy”: az alkalmazandó jog alapján jogi személyiséggel rendelkező bármely jogalany, kivéve az államokat vagy egyéb, közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket. [Am. 26]

8a. cikk

Tényezők, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a jogsértés csekély súlyúnak minősül-e

(1)   Annak megállapításakor, hogy a 3. cikkben említett jogsértés csekély súlyúnak minősül-e a tagállamok – az annak a megállapítására irányuló eljárás kezdetétől, hogy történt-e vámjogszabálysértés – biztosítják, hogy illetékes hatóságaik minden lényeges alkalmazandó körülményt figyelembe vegyenek, beleértve a következőket:

a)   a jogsértést gondatlanság eredményeként követték el;

b)   az érintett áru nem tartozik a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában és a 267. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá;

c)   a jogsértés hatása csekély, vagy nincs hatása a fizetendő vámok összegére;

d)   a jogsértésért felelős személy az eljárás során hatékonyan együttműködik az illetékes hatósággal;

e)   a jogsértésért felelős személy önkéntesen bejelenti a jogsértést, feltéve, hogy arra vonatkozóan a jogsértésért felelős személy tudomása szerint még nem folytattak le vizsgálati cselekmény;

f)  a jogsértésért felelős személy bizonyítani tudja, hogy jelentős erőfeszítést tesz az uniós vámjogszabályoknak való megfelelésért azáltal, hogy ‒ például egy megfelelési rendszer segítségével ‒ magas szintű ellenőrzést gyakorol a tevékenysége felett;

g)  a jogsértésért felelős személy olyan kis- vagy középvállalkozás, amely még nem rendelkezik előzetes tapasztalatokkal a vámügyek terén.

(2)   Az illetékes hatóságok csak abban az esetben minősítenek csekély súlyúnak egy jogsértést, ha annak kapcsán nem állnak fenn a 8b. cikkben említett súlyosbító tényezők. [Am. 27]

8b. cikk

Tényezők, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a jogsértés súlyosnak minősül-e

(1)  Annak megállapításakor, hogy a 3. vagy a 6. cikkben említett jogsértés súlyosnak minősül-e a tagállamok – az annak a megállapítására irányuló eljárás kezdetétől, hogy történt-e vámjogszabálysértés – biztosítják, hogy illetékes hatóságaik az alábbi körülményeket figyelembe vegyék:

a)  a jogsértést szándékosan követték el;

b)  a jogsértés huzamosabb ideig fennállt, jelezve a jogsértés folytatásának szándékát;

c)  egy hasonló vagy kapcsolódó jogsértés folyamatos vagy ismétlődő, azaz azt egynél többször követték el;

d)  a jogsértés jelentősen kihat az elkerült behozatali vagy kiviteli vám összegére;

e)  az érintett áru a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában és a 267. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozik;

f)  a jogsértésért felelős személy elutasítja az illetékes hatósággal való együttműködést vagy a teljes együttműködést;

g)  a jogsértésért felelős személy korábban követett már el jogsértést.

(2)  A 3. cikk f), g), p), qi) és qj) pontjában említett jogsértések jellegüknél fogva súlyos jogsértésnek minősülnek. [Am. 28]

9. cikk

A vámjogszabályok csekély súlyú megsértésének 3. cikkben említett eseteiben alkalmazandó nem büntetőjogi szankciók

(1)   Az elkerült vámok behajtásán túl a tagállamok hatékony, arányos, visszatartó erejű és nem büntetőjogi szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 3. cikkben említett azon megsértése esetén, amelyek a 8a. cikkel összhangban csekély súlyúnak minősülnek, a következő korlátok között:

a)  a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó a vám elkerülésével összefüggő megsértése esetén az áru értékének 1–5 %-áig az elkerült vám 70 %-áig terjedő pénzbírság;

b)  a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó a vám elkerülésével összefüggő megsértése esetén 150 EUR-tól 7 500 EUR-ig terjedő pénzbírság.

(2)   A szankciók mértékének az e cikk (1) bekezdésében meghatározott korlátok közötti meghatározása során a tagállamok biztosítják a 8a. cikkben felsorolt valamennyi lényeges körülmény figyelembevételét. [Am. 29]

10. cikk

A vámjogszabályok megsértésének 4. cikkben említett eseteiben alkalmazandó szankciók

A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 4. cikkben említett megsértése esetén, a következő korlátok között:

a)  a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén az áru értékének 15 %-áig terjedő pénzbírság;

b)  a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén 22 500 EUR-ig terjedő pénzbírság. [Am. 30]

11. cikk

A vámjogszabályok súlyos megsértésének 5. és 6. cikkben említett eseteiben alkalmazandó nem büntetőjogi szankciók

(1)   Az elkerült vámok behajtásán túl a tagállamok hatékony, arányos, visszatartó erejű és nem büntetőjogi szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 5. és 6. 3. és 6. cikkben említett azon megsértése esetén, amelyek a 8b. cikkel összhangban súlyosnak minősülnek, a következő korlátok között:

a)  a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó a vám elkerülésével összefüggő megsértése esetén az áru értékének 30 %-áig az elkerült vám 70%-ától 140%-áig terjedő pénzbírság;

aa)   a vámjogszabályok nem az elkerült vámhoz, hanem az adott áru értékéhez kapcsolódó megsértése esetén az áruk értékének 15%-ától 30%-áig terjedő pénzbírság;

b)  a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó az elkerült vámhoz és az áru értékéhez egyaránt nem kapcsolódó megsértése esetén 7 500 EUR-tól 45 000 EUR-ig terjedő pénzbírság.

(2)   A szankciók mértékének az e cikk (1) bekezdésében meghatározott korlátok közötti meghatározása során a tagállamok biztosítják a 8a. cikkben és a 8b. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamennyi lényeges körülmény figyelembevételét. [Am. 31]

11a. cikk

Súlyos jogsértések esetében alkalmazandó egyéb nem büntetőjogi szankciók

(1)   A 11. cikkben felsorolt szankciókon felül és a Vámkódexszel összhangban a tagállamok az alábbi, nem pénzügyi szankciókat szabhatják ki, amennyiben súlyos jogsértés történt:

a)   az áruk végleges vagy ideiglenes elkobzása;

b)   egy már megadott engedély felfüggesztése.

(2)   A tagállamok a Vámkódexszel összhangban gondoskodnak arról, hogy a vámjogszabályok súlyos vagy ismétlődő megsértése esetén visszavonják az engedélyezett gazdálkodói jogállást. [Am. 32]

11b. cikk

Felülvizsgálat

(1)   … [ezen irányelv hatálybalépését követően öt évvel] -tól/től a Bizottság a tagállamok illetékes hatóságaival közösen felülvizsgálja a 9. és 11. cikk alapján alkalmazandó pénzbírságok összegeit. A felülvizsgálati eljárás célja a vámunión belül kiszabott pénzbírságok összegeinek közelítése, a vámunió működésének összehangolása érdekében.

(2)   A Bizottság évente közzéteszi a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekért a tagállamok által kiszabott szankciók részleteit.

(3)   A tagállamok biztosítják a Vámkódex 5. cikkének 2. pontja, valamint a 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) értelmében vett vámjogszabályoknak való megfelelést. [Am. 33]

11c. cikk

Vitarendezés

A tagállamok olyan vitarendezési eljárást biztosítanak, amely lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok a bírósági eljárás megindítása vagy lefolytatása alternatívájaként megegyezés útján rendezzék a jogsértésért felelős személlyel a vámjogszabály megsértésének kérdését, amennyiben az elkövető elfogadja az azonnal jogerőre emelkedő szankciót.

Mindazonáltal amennyiben bírósági eljárás indítására kerül sor, az illetékes hatóságok csak az igazságügyi hatóság beleegyezésével köthetnek megállapodást.

A Bizottság iránymutatásokat ad a vitarendezési eljárásokra vonatkozóan annak érdekében, hogy a jogsértésért felelős személy számára biztosított legyen az egyenlő elbánás elve szerinti és átlátható vitarendezés lehetősége, valamint hogy a megkötött egyezségek magukban foglalják az eljárás kimenetelének közzétételét. [Am. 34]

12. cikk

A szankciók hatékony alkalmazása és a szankcionálási hatáskör illetékes hatóságok általi gyakorlása

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok a 3–6. cikkben említett vámjogszabálysértésekre alkalmazandó szankciók típusának és szintjének meghatározásakor minden releváns körülményt figyelembe vegyenek, beleértve adott esetben a következőket:

a)  a jogsértés súlya és időtartama;

b)  az, ha a jogsértésért felelős személy engedélyezett gazdálkodó;

c)  a megkerült behozatali vagy kiviteli vám összege;

d)  az, ha az érintett áru a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozik, vagy közbiztonsági kockázatot jelent;

e)  a jogsértésért felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje;

f)  a jogsértésért felelős személy korábbi jogsértései. [Am. 35]

12a. cikk

Megfelelés

A tagállamoknak gondoskodnak arról, hogy az uniós vámjogszabályoknak való megfelelésről és a további megfelelés módjáról szóló iránymutatások és kiadványok könnyen hozzáférhető, érthető és naprakész formában elérhetőek legyenek az érdekeltek számára. [Am. 36]

13. cikk

Elévülés

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 3–6. 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított kezdeményezett eljárások megindításának elévülési ideje a vámjogszabályok megsértésének napjától kezdődően négy év legyen.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a vámjogszabályok folytatólagos vagy ismétlődő megsértése esetében az elévülési idő a vámjogszabályok megsértését képező cselekmény vagy mulasztás megszűnésének napján kezdődjön.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az elévülési időt a jogsértésért felelős személy cselekménye, vagy az illetékes hatóság minden olyan cselekménye megszakítsa, amelyről a szóban forgó személyt értesítették, és amely a vámjogszabályok ugyanazon megsértését illető nyomozáshoz vagy jogi eljáráshoz kapcsolódik. Az elévülési idő a megszakító cselekmény véget érésének napján kezdődik folytatódik.

(4)  A 14. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1) vagy a (2) bekezdésben bekezdésében említett naptól számított nyolc év elteltével – az elévülési idő e cikk (3) bekezdésében említett megszakadásától függetlenül – ne legyen lehetőség a 3–6. 3. vagy a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt miatti indított eljárások megindítására vagy továbbfolytatására megindítása vagy folytatása elévül.

(5)  A tagállamok a szankciót kiszabásáról szóló határozatok végrehajtására vonatkozóan három éves elévülési időt biztosítanak. Az említett időszak a határozat jogerőre emelkedésének napján kezdődik.

(6)  A tagállamok megállapítják az (1), (4) és (5) bekezdésben említett elévülési időszak nyugvásának eseteit. [Am. 37]

14. cikk

Az eljárás felfüggesztése

(1)  A tagállamok biztosítják a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított közigazgatási eljárás felfüggesztését abban az esetben, ha ugyanazon személy ellen ugyanazon tényállás tekintetében büntetőeljárás indult.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított, felfüggesztett közigazgatási eljárást lezárják abban az esetben, ha az e cikk (1) bekezdésében említett büntetőeljárásban jogerős határozat születik. Más esetekben a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított, felfüggesztett igazgatási eljárás folytatható.

15. cikk

Joghatóság

(1)  A tagállamok biztosítják a joghatóság gyakorlását a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések ügyében a következő kritériumok bármelyikének megfelelően:

a)  ha a vámjogszabályok megsértését egészében vagy részben az adott tagállam területén követték el;

b)  ha a vámjogszabályok megsértését elkövető személy az adott tagállam állampolgára;

c)  ha a vámjogszabályok megsértésében érintett áru az adott tagállam területén található.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben ugyanazon vámjogszabálysértés tekintetében több tagállam is igényli a joghatóságot, az a tagállam gyakorolja joghatóságát, amelyben ugyanazon személy ellen ugyanazon tényállás tekintetében büntetőeljárás indult. Amennyiben nem állapítható meg az (1) bekezdés szerint a joghatóság, a tagállamok biztosítják, hogy az a tagállam gyakorolja joghatóságát, amelynek illetékes hatóságai ugyanazon személy ellen, ugyanazon tényállás tekintetében elsőként indítják meg a vámjogszabályok megsértése miatti eljárást.

16. cikk

A tagállamok közötti együttműködés

A tagállamok együttműködnek és átadják egymásnak a 3–6. 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértést képező cselekmény vagy mulasztás miatti eljáráshoz szükséges információkat, különösen amennyiben egynél több tagállam indított eljárást ugyanazon személy ellen, ugyanazon tényállás tekintetében. A tagállamok közötti együttműködés célja az árukon végzett vámellenőrzések hatékonyságának javítása és az eljárások összehangolása az Unión belül. [Am. 38]

A Bizottság felügyeli a tagállamok közötti együttműködést a vámellenőrzésekre és a vámjogi szankciókra alkalmazandó fő eredménymutatók létrehozása, a legjobb gyakorlatok terjesztése, valamint a vámtisztviselők képzésének összehangolása érdekében. [Am. 39]

17. cikk

Lefoglalás

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok ideiglenesen lefoglalhassanak a 3–6. 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekhez használt bármely árut, fuvareszközt és vagy bármely más eszközt. Amennyiben egy szankció kiszabását követően a tagállam véglegesen lefoglalja az említett árukat, választhat adott esetben az áruk megsemmisítése, újrafelhasználása vagy újrahasznosítása között. [Am. 40]

18. cikk

A Bizottság jelentése és felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb [2019. május 1-jéig] jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg az irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

A Bizottság 2017. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós vámjogszabályok végrehajtásának további elemeiről, például a felügyeletről, az ellenőrzésről és a nyomozásról, amelyet adott esetben ezen irányelv kiegészítésére irányuló jogalkotási javaslat kísér. [Am. 41]

18a. cikk

Tagállami jelentéstétel

A tagállamok elküldik a Bizottságnak a jogsértésekre vonatkozó statisztikákat kimutatva azt, hogy e jogsértések nyomán milyen szankciókat szabtak ki, annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja ezen irányelv alkalmazását. Az ilyen módon szolgáltatott információkat ezen irányelv hatálybalépését követően évente kell megküldeni. A Bizottság ezeket az adatokat felhasználhatja ezen irányelv felülvizsgálata során a nemzeti szankciórendszerek fokozottabb közelítése céljából. [Am. 42]

19. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2017. május 1-jéig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

20. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

21. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt …, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 487., 2016.12.28., 57. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0400.
(3)HL C 487., 2016.12.28., 57. o.
(4) Az Európai Parlament 2017. július 5-i álláspontja.
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).
(6)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/… irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L ...).
(7)HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 978/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).


A HIV-, tuberkulózis- és HCV-járványok számának emelkedése Európában
PDF 205kWORD 52k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i állásfoglalása a HIV/AIDS-re, a tuberkulózisra és a hepatitis C-re adott uniós válaszról (2017/2576(RSP))
P8_TA(2017)0301B8-0436/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU határozatára(1),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) az egészségügyi ágazat WHO európai régiójában a HIV-re adott válaszával kapcsolatos, a 2016–2021 közötti időszakra szóló globális egészségügyi stratégiáról szóló cselekvési tervére,

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2014-es, a szexuális úton terjedő fertőzésekről, köztük a HIV/AIDS-ről és a vérrel terjedő vírusokról szóló éves epidemiológiai jelentésére,

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2016. évi, a hepatitis B és C EU/EGT területén való elterjedtségére vonatkozó szisztematikus felülvizsgálatára,

–  tekintettel a hepatitis C-ről szóló, 2007. március 29-i írásbeli nyilatkozatára(2),

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2016. évi, iránymutatásokat tartalmazó dokumentációjára a tuberkulózis elleni védekezésről a kiszolgáltatott és a nehezen elérhető lakosság körében,

–  tekintettel a tuberkulózissal kapcsolatos, a WHO európai régiójában a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozó WHO cselekvési tervre(3),

–  tekintettel az uniós egészségügyi miniszterek 2016. október 3–4-i, pozsonyi informális találkozójának eredményére, ahol a tagállamok megállapodtak, hogy támogatják egy HIV/AIDS-re, tuberkulózisra és vírushepatitisre vonatkozó integrált uniós szakpolitikai keret kialakítását,

–  tekintettel a Bizottság 2016. november 22-i, „Európa fenntartható jövője: a következő lépések” című, a fenntartható fejlődés és a kormányzás gazdasági, uniós és globális gazdasági, szociális és környezeti dimenzióit magában foglaló közleményére, amelyben a Bizottság kijelenti, hogy „az uniós környezeten belül a haladás nyomon követésével, az arról való jelentéstétellel és annak értékelésével járul hozzá a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásához” (COM(2016)0739),

–  tekintettel az ezzel a kérdéssel 2015. március 30–31-én Rigában foglalkozó legelső miniszteri konferencián kiadott, a tuberkulózisról és annak multirezisztenciájáról szóló együttes rigai nyilatkozatra,

–  tekintettel a WHO-nak a Világegészségügyi Közgyűlés által 2016 májusában elfogadott, 2016–2021-re vonatkozó, vírushepatitis elleni első globális stratégiájára, amely kiemeli az egyetemes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fontosságát, amelynek célkitűzései – amelyek szerint 2030-ig 90%-kal kell csökkenteni a vírushepapitis új betegségeinek számát, és 65%-kal kell csökkenteni a halálozási arányát – összhangban állnak a fenntartható fejlesztési célokkal, és amelynek végső célkitűzése a vírushepapitis jelentette közegészségügyi probléma megszüntetése,

–  tekintettel a WHO-nak az egészségügy által a WHO európai régiójában a vírushepatitisre adott válaszra vonatkozó európai cselekvési tervére, amelynek átfogó célja 2030-ra megszüntetni a közegészségügyi veszélyt jelentő vírushepatitist az európai régióban a vírushepatitisre és annak szövődményeire visszavezethető megbetegedési és halálozási arány csökkentése, valamint az ajánlott megelőzéshez, vizsgálatokhoz, ellátáshoz és kezeléshez mindenki számára méltányos hozzáférés biztosítása révén,

–  tekintettel a WHO HIV/AIDS-szel kapcsolatos, a 2012–2015 közötti időszakra vonatkozó európai cselekvési tervére,

–  tekintettel a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására(4), amely sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el stratégiai terveket az életmentő gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítására, és felszólít egy olyan terv közös kialakítására, amelynek célja a hepatitis C az Unióban való felszámolása olyan eszközökkel, mint az európai közös közbeszerzés,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira vonatkozó keretre, különösen a 3. fenntartható fejlesztési célra, amely magában foglalja a HIV és a tuberkulózis járványainak 2030-ig való felszámolása célját, valamint a hepatitis elleni küzdelmet,

–  tekintettel a 2007. október 22-i, „Mindenki a tuberkulózis ellen” című, a tuberkulózisról szóló berlini nyilatkozatra (EUR/07/5061622/5, WHO Európai Miniszteri Fórum, 74415),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a HIV/AIDS-re, a tuberkulózisra és a hepatitis C-re adott uniós válaszról szóló kérdésre (O-000045/2017 – B8-0321/2017),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ szerint a HIV-fertőzöttek körében hétből egy ember nem tudja, hogy fertőzött-e vagy sem, mert a HIV-fertőzés és a diagnosztizálás között a becslések szerint átlagosan négy év telik el; mivel a nem diagnosztizált esetekben 3,5-szer nagyobb az esélye annak, hogy a beteg továbbadja a HIV-vírust;

B.  mivel a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem keretében kialakított partnerségről szóló dublini nyilatkozat jelentősen hozzájárult az EU-ban és a szomszédos országokban egy összehangolt nyomon követési keret létrehozásához, amely lehetővé teszi a HIV elleni küzdelem terén elért fejlődés nyomon követését;

C.  mivel meggyőző bizonyíték van arra, hogy a preexpozíciós profilaxis hatékony a fertőzés megelőzésében, továbbá hogy az antiretrovirális kezelés majdnem megszünteti a vírus terjedésének kockázatát, amennyiben a vírusok mennyisége nem kimutatható szintre csökken (5);

D.  mivel 2015-ben – bár az injektáló kábítószer-fogyasztók körében továbbra is csökkent a HIV-fertőzések száma az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség (EU/EGT) területén –, az újonnan diagnosztizált és bejelentett HIV-fertőzések negyedét négy országban az intravénás kábítószer-fogyasztásnak tulajdonították;

E.  mivel a szülők által a gyermekeknek átadott vagy vérátömlesztés útján szerzett új HIV-fertőzéseket gyakorlatilag megszüntették az EU/EGT területén;

F.  mivel a tuberkulózis és a multirezisztens tuberkulózis, mint légi úton terjedő betegségek, határokon átnyúló egészségügyi veszélyt jelentenek a globalizált világban, ahol a lakosság mobilitása egyre nő;

G.  mivel a tuberkulózis epidemiológiája eltérő az EU/EGT-n belül, és többek között függ attól is, hogy az adott tagállam hol tart a tuberkulózis felszámolásához vezető úton;

H.  mivel 2050-ig adott esetben előforduló, a gyógyszerekkel szembeni rezisztenciának betudható évi összesen 10 millió haláleset mintegy negyede a gyógyszereknek ellenálló tuberkulózisból fog eredni, amely a globális gazdaságnak legalább 16,7 millió dollár, Európának pedig legalább 1,1 milliárd dollár költséget fog jelenteni;

I.  mivel figyelmet kell fordítani a társfertőzések problémájára, különösen a tuberkulózis és a vírushepatitis B és C esetében; mivel a tuberkulózis és a vírushepatitis nagyon gyakori, gyorsabb lefolyású, valamint magasabb megbetegedési és halálozási arányt eredményez a HIV-pozitív személyek körében;

J.  mivel e járványok kezelése szempontjából nélkülözhetetlen az országhatárokon és a tudományágakon átnyúló együttműködés;

K.  mivel a vírushepatitis egyike a legfőbb közegészségügyi fenyegetéseknek, a krónikus hepatitis B 240 millió embert(6), a krónikus hepatitis C pedig 150 millió embert érint globálisan; mivel a WHO európai régiójában a becslések szerint mintegy 13,3 millió ember él a hepatitis B-fertőzéssel, 15 millió ember pedig hepatitisz C-fertőzéssel; mivel ezenkívül a hepatitis B évente körülbelül 36 000 ember, a hepatitis C pedig hozzávetőlegesen 86 000 ember halálát okozza évente a WHO európai tagállamaiban;

L.  mivel a WHO megállapítása szerint az intravénás kábítószer-használat az egyik legfőbb oka a hepatitis C terjedésének az európai régióban, és az intravénás kábítószert használó személyek teszik ki az új esetek legnagyobb részét;

M.  mivel az általában növekvő jövedelmi szintek és a külső adományozók általi finanszírozás jogosultsági kritériumaiban való változások miatt az európai régió egészségügyi programjai számára rendelkezésre álló nemzetközi pénzügyi támogatáshoz való hozzáférés rohamosan csökken; mivel ez különösen érinti a kelet-európai és közép-ázsiai országokat, ahol a legmagasabb a HIV, a tuberkulózis és a hepatitis C aránya, és emiatt az e betegségekre adott hatékony válasz komoly veszélybe kerül. mivel a WHO európai régiójának számos országa továbbra is nagymértékben támaszkodik külső finanszírozásra az egészségügyi programjaik finanszírozásához, különösen a kiszolgáltatott csoportoknak és az érintett népességnek való segítségnyújtás céljából;

N.  mivel a Bizottság számára nem lesz egyszerű a fenntartható fejlődési célok vírushepatitis tekintetében történő elérésének nyomon követése, mert a tagállamokban gyakran elégtelen módon állnak rendelkezésre a jelenlegi felügyelettel kapcsolatos adatok;

O.  mivel jelenleg még mindig eltérőek a vírushepatitis elleni küzdelemmel kapcsolatos megközelítések az EU-ban, néhány tagállam pedig egyáltalán nem rendelkezik nemzeti tervvel, míg mások jelentős finanszírozási kötelezettségvállalásokat tettek, és a vírushepatitis problémájára adott átfogó válasz érdekében stratégiákat léptettek életbe és nemzeti terveket dolgoztak ki;

P.  mivel a világon 130–150 millió ember fertőzött krónikus hepatitis C vírussal; mivel évente mintegy 700 000 ember hal meg a hepatitis C-hez köthető májbetegségekben;

Q.  mivel 2014-ben 35 321 hepatitis C-fertőzést jelentettek az EU/EGT 28 tagállamából, ami 100 000 lakosra vetítve 8,8 esetnek megfelelő nyers arányszámot jelent (7);

R.  mivel 2006 és 2014 között az EU/EGT valamennyi tagállamát figyelembe véve a diagnosztizált és bejelentett esetek teljes száma 28,7%-kal nőtt, és e növekedés legnagyobb részét 2010 óta figyelték meg (8);

S.  mivel a hepatitis C-vel kapcsolatos adatok különböző országok általi értelmezését megnehezítik a felügyeleti rendszerek, vizsgálati gyakorlatok és programok közötti különbségek, valamint az esetek akutként vagy krónikusként való meghatározása terén fennálló nehézségek (9);

Átfogó és integrált uniós szakpolitikai keret

1.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy, a HIV/AIDS-re, a tuberkulózisra és a vírushepatitisre vonatkozó átfogó uniós szakpolitikai keretet, figyelembe véve azon tagállamok és szomszédos országaik eltérő körülményeit és sajátos kihívásait, amelyekben a legnagyobb a HIV és a multirezisztens tuberkulózis általi érintettség;

2.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsa a kiadások, illetve az erőforrások mozgósításának a 3. fenntartható fejlesztési cél megvalósításához szükséges szintjét;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közösségekkel és a kiszolgáltatott emberekkel folytatott munkát erősítsék meg több ágazatra kiterjedő együttműködés révén, a nem kormányzati szervezetek részvételének biztosításával, valamint az érintett lakosságnak való szolgáltatás-nyújtással;

4.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy játsszon meghatározó politikai szerepet a szomszédos országokkal Kelet-Európában és Közép-Ázsiában folytatott párbeszédben, biztosítva, hogy készen állnak a tervek a belföldi finanszírozási forrásokra való átálláshoz, annak érdekében, hogy a HIV-vel, a vírushepatitisszel és a tuberkulózissal kapcsolatos programok hatékonyak legyenek, folytatódjanak és fokozódjanak a nemzetközi adományozók támogatásának visszavonása után; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy továbbra is szorosan működjenek együtt ezekkel az országokkal annak biztosítása érdekében, hogy felelősséget és szerepet vállaljanak a HIV-re és a tuberkulózisra adott válaszokkal kapcsolatban;

5.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a Tanács jövőbeni elnökségeivel folytasson tárgyalásokat a dublini nyilatkozat esetleges aktualizálásáról annak érdekében, hogy az a HIV-vel, a vírushepatitisszel és a tuberkulózissal egyenlő mértékben foglalkozzon;

HIV/AIDS

6.  hangsúlyozza, hogy a HIV továbbra is a legnagyobb társadalmi megbélyegzéssel járó fertőző betegség, amely komoly hatással lehet az egyének életminőségére; hangsúlyozza, hogy 2015-ben az EU/EGT-országok csaknem 30 000 újonnan diagnosztizált HIV-fertőzést jelentettek, míg az általános csökkenés jelei nem mutatkoztak;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az innovatív kezeléshez való hozzáférést többek között a legkiszolgáltatottabb csoportok számára, valamint folytassanak küzdelmet a HIV-fertőzéshez kapcsolódó társadalmi megbélyegzés ellen;

8.  hangsúlyozza, hogy a EU/EGT térségében a szexuális kapcsolat továbbra is a HIV-fertőzés átadásának elsődleges bejelentett módja, amelyet az intravénás kábítószer-használat követ, és hangsúlyozza a nők és a gyermekek kitettségét a fertőzéssel szemben;

9.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy amellett, hogy a hatékony gyógymódok felfedezése és az e betegségek elleni új eszközök, illetve innovatív és betegközpontú megközelítések kifejlesztése érdekében ne csak növeljék a kutatásba irányuló beruházást, de biztosítsák ezen eszközök elérhetőségét és megfizethetőségét, továbbá kezeljék hatékonyabban a társfertőzéseket, különösen a tuberkulózist, illetve a B és C vírushepatitist és szövődményeiket;

10.  hangsúlyozza, hogy a megelőzés továbbra a HIV/AIDS elleni küzdelem legfontosabb eszköze, de három EU/EGT-országból kettő arról számol be, hogy a megelőzés céljából rendelkezésre álló eszközök nem elegendőek az új HIV-fertőzések számának csökkentéséhez;

11.  felhívja a tagállamokat, a Bizottságot és a Tanácsot, hogy továbbra is támogassák a HIV/AIDS-megelőzést és a kezeléssel való összeköttetést az uniós egészségügyi program együttes fellépése és projektjei keretében, és mozdítsák elő az HIV megelőzésére igazoltan alkalmas közegészségügyi intézkedéseket, többek között az átfogó ártalomcsökkentő szolgáltatásokat a kábítószer-használók számára, a megelőzésre irányuló kezeléseket, az óvszerhasználatot, a preexpozíciós profilaxist és a hatékony szexuális egészségügyi nevelést;

12.  felkéri a tagállamokat, hogy a HIV-szűrési szolgáltatásokat összpontosítsák úgy, hogy kulcsfontosságú népességcsoportokat érjenek el olyan területeken, ahol a HIV elterjedtsége a legmagasabb, a WHO ajánlásait követve;

13.  felkéri a tagállamokat, hogy folytassanak hatékony küzdelmet a szexuális úton terjedő fertőzések ellen, amelyek növelik a HIV-vel való fertőződés kockázatát;

14.  ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék ingyenesen hozzáférhető a HIV-teszteket, különösen a kiszolgáltatott csoportok esetében, a korai felismerés biztosítása és a fertőzések számáról való jelentések javítása érdekében, ami fontos a betegségre vonatkozó megfelelő tájékoztatás és figyelmeztetések biztosítása szempontjából;

Tuberkulózis

15.  hangsúlyozza, hogy a tuberkulózis aránya az Európai Unióban a legalacsonyabbak között van a világon; hangsúlyozza azonban, hogy a tuberkulózissal kapcsolatos halálesetek mintegy 95%-a az alacsony és közepes jövedelmű országokban történik; hangsúlyozza továbbá, hogy a WHO európai régióját, és különösen a kelet-európai és közép-ázsiai országokat nagymértékben érinti a multirezisztens tuberkulózis, a multirezisztens tuberkulózissal kapcsolatos globális érintettség mintegy egynegyedével; mivel a multirezisztens tuberkulózis által nagy mértékben érintett, a WHO által azonosított 27 ország közül 15 az európai régióban található;

16.  rámutat, hogy a tuberkulózis a HIV-fertőzéssel élők halálának legjelentősebb okozója, a HIV-fertőzéssel élők körében háromból egy haláleset a tuberkulózisnak tudható be(10); hangsúlyozza, hogy 2014-ben immár a harmadik egymást követő évben emelkedett a világszerte tuberkulózisban megbetegedők száma, a 2013. évi 9 millióról 9,6 millióra 2014-ben; hangsúlyozza, hogy a multirezisztens tuberkulózissal kapcsolatos esetekből négyből csak egyet diagnosztizálnak, ami a jelentős hiányosságokra mutat rá a felfedezésben és a diagnosztizálásban;

17.  rámutat, hogy az antimikrobiális rezisztencia egyre komolyabb kihívást jelent a fertőzések és a betegségek, így a tuberkulózis gyógyításában;

18.  emlékeztet arra, hogy a kezelés megszakítása hozzájárul a gyógyszerekkel szembeni rezisztencia kialakulásához, a tuberkulózis átadásához, és az egyes betegek számára rossz eredményeket hoz;

19.  hangsúlyozza, hogy a tuberkulózis megelőzésének, felfedezésének és a kezelés következetességének a javítása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak tuberkulózissal kapcsolatos programokat és pénzügyi támogatást kell kialakítaniuk, hogy a közösségekkel és a kiszolgáltatott emberekkel folytatott munkát megerősítsék több ágazatra kiterjedő együttműködés révén, amelynek magában kell foglalnia a nem kormányzati szervezetek részvételét, különösen a fejlődő országokban; hangsúlyozza továbbá, hogy a tuberkulózis kezelésének támogatásában részt vevő szereplők bevonása alapvető fontosságú a tuberkulózissal kapcsolatos ellátás folytonosságához, mivel a kezelések megfizethetetlenül drágák lehetnek;

20.  hangsúlyozza, hogy fontos foglalkozni az antimikrobiális rezisztencia tekintetében kialakulóban lévő válsággal, többek között a tuberkulózist érintő új oltóanyagokkal, innovatív és betegközpontú megközelítésekkel, diagnosztikai eszközökkel és kezelési módokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés finanszírozása révén is;

21.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy játsszon meghatározó politikai szerepet annak biztosításában, hogy az antimikrobiális rezisztencia és a multirezisztens tuberkulózis közötti kapcsolat tükröződjön a 2017. júliusi, németországi G20-csúcstalálkozó eredményeiben, illetve a 2017-ben közzéteendő, az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó új uniós cselekvési tervben;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy országok közötti kétoldalú megállapodások és együttes fellépések révén működjenek együtt olyan határokon átnyúló intézkedések kialakításában, amelyek megakadályozzák a tuberkulózis terjedését;

23.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg és formalizálják a tuberkulózissal és a multirezisztens tuberkulózissal kapcsolatos regionális együttműködést a legmagasabb politikai szinten a különböző ágazatokban, és alakítsanak ki partnerségeket a soron következő uniós elnökségekkel e munka folytatása érdekében;

Hepatitis C

24.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a vírushepatitis fő átviteli útvonala az intravénás kábítószer-használat, amikor fertőzött tűket használnak többen és a kábítószer befecskendezéséhez nem steril eszközt használnak; hangsúlyozza, hogy az egészségügyi dolgozók továbbra is átlag fölötti mértékben fertőződnek meg hepatitisvírussal a tűszúrások okozta sérülések következtében; hangsúlyozza, hogy az ártalomcsökkentő szolgáltatások – köztük az ópiát-szubsztitúciós kezelések és tűcsereprogramok – kulcsfontosságú szerepet töltenek be a vírushepatitis megelőzésére vonatkozó stratégiában, amelynek a megbélyegzés és megkülönböztetés leküzdésére irányuló intézkedéseket is magában kell foglalnia; hangsúlyozza, hogy az anti-HCV- és a HbsAg-vizsgálatok gyakran nem képezik részét az államilag támogatott egészségügyi szűréseknek; hangsúlyozza, hogy a vírus ritkán szexuális úton is terjedhet, illetve egészségügyi és a kozmetikai kezelési környezetben az infekciókontroll nem megfelelő gyakorlatai következtében vagy perinatálisan a fertőzött anyáról a csecsemőre;

25.  hangsúlyozza, hogy a betegek 90%-ának nincsenek tüneteik a betegség megszerzésekor, és azt általában egy vizsgálat során véletlenszerűen, illetve a tűnetek jelentkezésekor fedezik fel, ami megmagyarázza, hogy miért alakul ki az esetek 55–85%-ában krónikus hepatitis; mivel a krónikus hepatitis fertőzéssel élők körében a 20 éven belül kialakuló májzsugorodás – a hepatocarcinoma fő okozója – kockázata 15–30%;

26.  hangsúlyozza, hogy a hepatocarcinoma eseteinek 75%-ában a betegnek pozitív a szerológiai eredménye a HCV vonatkozásában;

27.  hangsúlyozza, hogy nincs a tagállamokban egységes szűrési protokoll a hepatitis C vonatkozásában, és elképzelhető, hogy az érintett személyekre vonatkozó adatok alá vannak becsülve;

28.  hangsúlyozza, hogy 2016 áprilisában a WHO frissítette a krónikus hepatitis C vírusfertőzésben szenvedők szűréséről, ellátásáról és kezeléséről szóló iránymutatásait, amelyek a szervezet már meglévő, a vérrel terjedő vírusok – többek között a HCV – megelőzésére vonatkozó útmutatásaira vonatkoznak; hangsúlyozza, hogy ezek az iránymutatások kulcsfontosságú ajánlásokat tartalmaznak a szóban forgó területeken, és az alkalmazással kapcsolatosan felvetett kérdéseket boncolgatnak;

29.  hangsúlyozza, hogy a HCV-fertőzés gyógyítható, különösen akkor, ha antivirális készítmények megfelelő kombinációjával kezelik; különösen rámutat, hogy az antivirális kezelés jelenleg a HCV-fertőzéssel élők 90%-át képes meggyógyítani; hangsúlyozza, hogy a vírusos hepatitis B oltással megelőzhető, illetve kontrollálható, de a krónikus vírushepatitisben szenvedő emberek kevesebb mint 50%-át csak évtizedekkel a megfertőződést követően diagnosztizálják;

30.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak fenntartható finanszírozást a vírushepatitis megszüntetésére vonatkozó nemzeti tervekhez, és vegyék igénybe az uniós strukturális alapokat és egyéb, rendelkezésre álló uniós támogatásokat is;

31.  kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy léptessenek életbe összehangolt, az egész Unióra kiterjedő fertőzésellenőrzési programokat, amelyek segítségével időben észlelni lehet a vírushepatitis, a tuberkulózis vagy a HIV-fertőzés kitörését, értékelni lehet e fertőzések előfordulási tendenciáit, tájékoztatást lehet nyújtani a betegségek okozta társadalmi teher becsült mértékéről, és hatékony, valós idejű nyomon követést lehet biztosítani a lépcsőzetes rendszer keretében adott diagnózisokról, kezelésről és ellátásról, többek között meghatározott veszélyeztetett csoportok tekintetében is;

32.  kéri a Bizottságot, hogy folytasson eszmecserét a tagállamokkal arról, hogy – a diagnózisok számának növelése és az iránymutatásoknak megfelelő ellátás biztosítása érdekében – miként lehet az elsődleges ellátást nyújtó szakembereket a leghatékonyabban felkészíteni feladataik ellátására (ideértve az egészségügyi szűrések kiegészítését az anti-HCV- és HBsAg-tesztekkel, az anamnéziseket, az ellenőrző vizsgálatokat és az orvosi beutalók nyomon követését);

33.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre hepatitis C elleni oltás, ami létfontosságúvá teszi az elsődleges és másodlagos megelőzést; hangsúlyozza azonban, hogy a hepatitis C fertőzés jellege és a szűrési protokollok hiánya számos esetben megnehezíti a tesztek elvégzését;

34.  kéri a Bizottságot, hogy – az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) irányításával – dolgozzon ki egy, a tagállamokkal együttműködésben kialakított multidiszciplináris tervet, amely harmonizálja a szűrésre, megelőzésre és kezelésre vonatkozó protokollokat, és 2030-ig felszámolja a hepatitis C vírust;

o
o   o

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Egészségügyi Világszervezetnek és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 293., 2013.11.5., 1. o.
(2) HL C 27. E, 2008.1.31., 247. o.
(3) http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0007/283804/65wd17e_Rev1_TBActionPlan_150588_withCover.pdf
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0061.
(5) https://thinkprogress.org/massive-hiv-treatment-study-found-zero-transmissions-between-mixed-status-couples-73d4a497f77b
(6) http://www.euro.who.int/en/health-topics/communicable-diseases/hepatitis/data-and-statistics
(7) Éves járványügyi jelentés – ECDC.http://ecdc.europa.eu/en/healthtopics/hepatitis_C/Documents/aer2016/AER-hepatitis-C.pdf
(8) Ugyanott.
(9) Ugyanott.
(10) A WHO tuberkulózisról szóló 2015. évi jelentése.


2018. évi költségvetés – A háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatás
PDF 407kWORD 58k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2017. július 5-i állásfoglalása a 2018. évi költségvetés tervezetéről szóló háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról (2017/2043(BUD))
P8_TA(2017)0302A8-0249/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetére, amelyet a Bizottság 2017. május 30-án fogadott el (COM(2017)0400),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel a 2018. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalására, III. Szakasz – Bizottság(4),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2018. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2017. február 21-i következtetéseire (06522/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 86a. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0249/2017),

2018. évi költségvetési tervezet: a növekedés, a foglalkoztatás és a biztonság megteremtése

1.  emlékeztet arra, hogy 2017. március 15-i állásfoglalásában a Parlament megerősítette, hogy a fenntartható növekedés, a tisztességes, minőségi és stabil foglalkoztatás, a társadalmi-gazdasági kohézió, a biztonság, a migráció és az éghajlatváltozás a legfontosabb kérdések és a főbb prioritások az EU 2018-as költségvetésében;

2.  úgy véli, hogy a Bizottság javaslata általánosságban jó kiindulópont az idei tárgyalásokhoz, figyelembe véve, hogy a 2018-as uniós költségvetésnek lehetővé kell tennie az EU számára, hogy továbbra is hozzájáruljon a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, miközben biztosítja polgárai biztonságát is; sajnálja, hogy a Bizottság javaslata nem felel meg teljes mértékben a Parlament éghajlatváltozás elleni fellépésre irányuló felhívásának;

3.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a költségvetési tervezet tartalmazza a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának eredményeit, már a Tanács általi hivatalos elfogadása előtt, amivel a Bizottság egyértelműen jelzi a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának fontosságát, valamint az uniós költségvetés nagyobb rugalmasságának szükségességét, amely lehetővé teheti az Unió számára, hogy hatékonyan reagáljon az új vészhelyzetekre és finanszírozza politikai prioritásait;

4.  megismétli szilárd meggyőződését, hogy az EU-ban a fenntartható növekedés eléréséhez, valamint a stabil és színvonalas munkahelyek létrehozásához kulcsfontosságú a kutatásba, az innovációba, az infrastruktúrába, az oktatásba és a kkv-kba való beruházások fokozása; üdvözli e tekintetben a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az Erasmus+ megerősítésére tett javaslatot, mivel e programok közvetlenül hozzá fognak járulni e célok megvalósításához; úgy véli azonban, hogy további megerősítésekre lesz szükség, különös tekintettel az e szakpolitikák finanszírozásában az ESBA-finanszírozás javára végrehajtott csökkentésekre;

5.  emlékeztet a kkv-knak a munkahelyteremtésben és a beruházási szakadék csökkentésében betöltött alapvető szerepére, és kiemeli, hogy megfelelő támogatásuknak továbbra is az uniós költségvetés egyik legfőbb prioritásának kell maradnia; e tekintetben sajnálja, hogy a COSME programra javasolt előirányzat alacsonyabb, mint a 2017-es költségvetésben, és kifejezi azon szándékát, hogy a 2018-as költségvetésben tovább erősítse ezt a programot; rámutat, hogy tovább kell támogatni a kkv-kat, és felhív a program pénzügyi kötelezettségvállalásainak teljes mértékű végrehajtására a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralevő éveiben; üdvözli, hogy a Bizottság a Horizont 2020 keretprogramban megpróbálja észszerűsíteni a kkv-k finanszírozását;

6.  elismerését fejezi ki az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) az unióbeli és az EU területei közötti beruházási szakadék áthidalásában, valamint abban betöltött szerepéért, hogy segít jelentős gazdasági, környezeti és társadalmi hozzáadott értéket biztosító, stratégiai beruházásokat megvalósítani; ezért támogatja annak 2020-ig való meghosszabbítását; kiemeli az ESBA kkv-keretében a források gyors felvételét és üdvözli annak tervezett növelését; sajnálja azonban, hogy nem alkalmaznak holisztikus megközelítést a kkv-k támogatását illetően, amely lehetővé tenné az összes rendelkezésre álló forrás egyértelmű áttekintését; kitart a jelenleg zajló jogalkotási tárgyalások során képviselt azon álláspontja mellett, hogy nem szabad tovább csökkenteni a meglévő uniós programokat az alap meghosszabbítása érdekében; úgy véli, hogy az ESBA, amelynek garanciaalapját főként az uniós költségvetés révén finanszírozzák, nem támogathat a nem együttműködő joghatóságokra vonatkozó uniós jegyzéken szereplő országokban és területeken letelepedett vagy bejegyzett szervezeteket, vagy amelyek nem működnek együtt az Unióval az átláthatósággal és az információcserével kapcsolatos, nemzetközileg elfogadott adóügyi standardok és uniós jogszabályok alkalmazása terén;

7.  elismeréssel veszi tudomásul a védelmi kutatás, technológiai fejlesztés és beszerzés terén zajló uniós kezdeményezéseket, amelyek hozzá fognak járulni a méretgazdaságosság eléréséhez az ágazatban és ezáltal a tagállamok közötti nagyobb koordinációhoz e téren, és ha azokat megfelelően dolgozzák ki, észszerűbb védelmi kiadásokat és megtakarításokat eredményeznek nemzeti szinten; hangsúlyozza, hogy javítani kell a versenyképességet és az innovációt az európai védelmi ipar területén; emlékeztet azon korábbi álláspontjára, miszerint az e téren indított új kezdeményezéseket kiegészítő forrásokból kell finanszírozni és nem érinthetnek hátrányosan meglévő programokat, így az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt sem;

8.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság nem tett eleget a Parlament azon kérésének, hogy terjesszen elő értékelést és megfelelő javaslatokat a „18. születésnapi európai Interrail-bérletre”; úgy véli, hogy az ilyen javaslatokban benne rejlik az európai öntudat és identitás fokozásának lehetősége; hangsúlyozza azonban, hogy az új projekteket új pénzügyi forrásokból kell finanszírozni anélkül, hogy hatást gyakorolnának meglévő programokra, és társadalmi szempontból a lehető leginkluzívabbnak kell lenniük; megismétli a Bizottsághoz intézett azon korábbi felhívását, hogy terjesszen elő megfelelő javaslatokat e tekintetben;

9.  üdvözli, hogy a 2018-as költségvetési tervezet kiegészítő előirányzatot tartalmaz az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre, válaszul a Parlamentnek e program folytatására vonatkozó korábbi felhívásaira; ezzel párhuzamosan tudomásul veszi a 3/2017. sz. költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó javaslatot, amely 500 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzatot foglal magában az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre, a Parlament és a Tanács által a 2017-es költségvetési egyeztetés során született megállapodásnak megfelelően; meggyőződése, hogy a javasolt összegek egyértelműen nem elegendőek ahhoz, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés elérje céljait, és úgy véli, hogy az ifjúsági munkanélküliség hatékony kezelése érdekében az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek továbbra is hozzá kell járulnia a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó uniós prioritáshoz; ragaszkodik ahhoz, hogy hatékony választ kell adni az ifjúsági munkanélküliségre az egész Unióban, és kiemeli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tovább javítható és hatékonyabbá tehető, nevezetesen annak biztosításával, hogy valódi európai hozzáadott értéket nyújt a tagállamok ifjúsági foglalkoztatási politikáihoz, és nem veszi át a korábbi nemzeti politikák finanszírozásának helyét;

10.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika elsődleges szerepet játszik az EU fejlődésében és növekedésében; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikai programok 2018-ban várhatóan utolérik magukat és teljes gőzzel haladnak majd; kiemeli a Parlament elkötelezettségét, hogy megfelelő előirányzatokat biztosítson az EU egyik alapvető szakpolitikáját képviselő e programokra; aggódik azonban az operatív programok végrehajtásában nemzeti szinten tapasztalható elfogadhatatlan késedelmek miatt; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy lezáruljon az irányító, az ellenőrző és az igazoló hatóságok kijelölése, és felgyorsuljon a végrehajtás; elismeri, hogy a jogalapról folyó elhúzódó tárgyalások miatt az érintett uniós intézmények részben felelősek az alacsony végrehajtási arányért; megjegyzi, hogy néhány tagállam véli úgy, hogy a kohéziós alapok olyan eszközök lehetnek, amelyek biztosítják a szolidaritást valamennyi uniós politikában;

11.  különösen aggasztónak tartja a kifizetetlen számlák lehetséges újbóli felhalmozódását a jelenlegi többéves pénzügyi keret futamidejének végén, és emlékeztet a 2014 végére felhalmozódott, példa nélküli 24,7 milliárd EUR összegre; üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata alkalmával a Bizottság most először 2020-ig szóló kifizetési előrejelzést is készített, de hangsúlyozza, hogy ezt minden évben megfelelően frissíteni kell annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság időben meghozhassa a szükséges intézkedéseket; figyelmeztet arra a káros hatásra, amelyet egy újabb kifizetési válság gyakorolhat különösen az uniós költségvetés kedvezményezettjeire; meggyőződése, hogy az EU hitelessége összefügg azon képességével is, hogy megfelelő szintű kifizetési előirányzatokat biztosítson az uniós költségvetésben, amelyek lehetővé teszik a kötelezettségvállalások teljesítését; kiemeli a késedelmes kifizetések káros hatását a magánszektorra, és nevezetesen a közintézményekkel szerződésben álló uniós kkv-kra;

12.  rámutat annak fontosságára, hogy az EU teljesítse a COP21 keretében meghatározott célok elérésére tett vállalását, különösen annak fényében, hogy az Egyesült Államok kormánya a közelmúltban úgy határozott, hogy felmondja a megállapodást; e tekintetben hangsúlyozza, hogy komolyan veszélyeztetve van azon célkitűzés teljesülése, hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben az uniós kiadások legalább 20 %-át az éghajlattal kapcsolatos fellépésekre fordítsák, hacsak több erőfeszítést nem teszünk e téren; aggodalommal veszi tudomásul a biológiai sokféleségre betervezett szerény, 0,1 %-os növekedést; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelmét általánosan érvényesíteni kell az egész uniós költségvetésben, és megismétli azt a korábbi felhívását, hogy olyan nyomonkövetési módszert vezessenek be, amely figyelembe veszi a biológiai sokféleséghez kapcsolódó összes kiadást és azok hatásfokát; hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós finanszírozású projekteknek nem szabad negatív hatást gyakorolniuk az éghajlatváltozás mérséklésére és a körforgásos, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásra;

13.  megállapítja, hogy a speciális eszközök példa nélküli igénybevétele azt mutatta, hogy az uniós költségvetést eredetileg nem a jelenlegi migrációs és menekültügyi válsághoz hasonló problémák kezelésére alakították ki; úgy véli, hogy a válság utáni megközelítés felé történő elmozdulás még korai; ezért ellenzi a 3. fejezeten belül a 2017-es költségvetéshez képest javasolt csökkentéseket, amelyek nincsenek összhangban az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy hatékonyan kezeli a migrációs és menekültügyi válságot; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a sürgős, példa nélküli helyzetre való reagálást követően rendszerszerűbb és proaktívabb megközelítést kell alkalmazni, kiegészítve azt az EU költségvetésének hatékonyabb felhasználásával; megismétli, hogy az állampolgárok biztonságának védelme az Unió egyik prioritása;

14.  megerősíti, hogy a migrációs és menekültügyi válság kiváltó okainak kezelése az EU szomszédságának stabilizálásával együtt hosszú távon fenntartható megoldást jelent, és hogy a migránsok és menekültek származási országaiban való beruházások kulcsfontosságúak e cél eléréséhez; e tekintetben üdvözli a külső beruházási tervet és az intézmények közötti megállapodást az Európai Fenntartható Fejlődési Alapról (EFFA), és az alap gyors végrehajtására hív fel; ezért meglepődve veszi tudomásul a 4. fejezet csökkentéseit, amelyeket nem lehet teljes mértékben a költségvetés múltbeli növelésével vagy az alacsony végrehajtási aránnyal indokolni; megerősíti, hogy a migrációt kiváltó okok kezelése magában foglalja, de nem korlátozódik az olyan problémák megoldására mint a szegénység, a munkanélküliség, az oktatási és gazdasági lehetőségek, az instabilitás, a konfliktusok és az éghajlatváltozás;

15.  üdvözli az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz keleti részére javasolt növekedést, válaszul a Parlament korábbi felhívásaira; meggyőződése, hogy az EU által nyújtott támogatás – különösen a társulási megállapodást aláírt országoknak – elengedhetetlen az Unióval való gazdasági integráció és konvergencia előmozdítása, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok keleti szomszédságunkban történő elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy ez a támogatás addig nyújtandó, amíg az érintett országok teljesítik a jogosultsági kritériumokat, különösen a jogállamiság, a korrupció elleni küzdelem és a demokratikus intézmények erősítése tekintetében;

16.  kiemeli az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) jelentőségét, amelyet azért hoztak létre, hogy reagáljon a jelentős természeti katasztrófákra és kifejezésre juttassa az Európa katasztrófa sújtotta régióival való európai szolidaritást, és tudomásul veszi az EUSZA kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak javasolt növelését; felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül értékelje, hogy szükség van-e további növelésre különös tekintettel az olaszországi földrengésekre és (az emberéleteket követelő tragikus) spanyolországi és portugáliai tüzekre, amelyek emberi életekre nézve súlyos drámai hatással jártak különösen hátrányos helyzetben lévő régiókban; felhív az alap igénybevételére vonatkozó szabályok kiigazítására, rugalmasabb és időben megfelelőbb igénybevétel lehetővé tétele érdekében, jelentős hatással járó katasztrófák szélesebb körét lefedve, és csökkentve a katasztrófa és a támogatás rendelkezésre bocsátása közötti időt;

17.  megjegyzi, hogy a 2018-as költségvetési tervezet nem hagy vagy csak nagyon korlátozott mozgásteret hagy a többéves pénzügyi keret felső határai alatt az 1., 3. és 4. fejezetekben; ezt a 2014 óta indított jelentős új kezdeményezések (ESBA, migrációval kapcsolatos javaslatok, majd később a védelmi kutatás és az Európai Szolidaritási Hadtest) következményének tekinti, amelyeket lecsökkentettek a 2013-ban elfogadott többéves pénzügyi keret felső határain belül; emlékeztet, hogy a többéves pénzügyi keret – különösen félidős felülvizsgálatát követően – olyan rugalmassági rendelkezéseket ír elő, amelyek bár korlátozottak, de teljes mértékben kihasználandóak a sikeres programok ambiciózus jellegének fenntartása, illetve az új és előre nem látott kihívások kezelése érdekében; kifejezi a Parlament azon szándékát, hogy továbbra is igénybe vegye az ilyen rugalmassági rendelkezéseket a módosítási eljárás részeként; ismételten felszólít új, valódi saját források bevezetésére az EU költségvetésébe;

18.  e tekintetben megjegyzi, hogy a költségvetési tervezetben számos hivatkozás van módosító indítvány szükségességére, ami részben befolyásolhatja a Parlament álláspontját a költségvetési eljárás során; sajnálatát fejezi ki a Bizottság azon bejelentése miatt, hogy a biztonság és a migráció terén lehetséges új kezdeményezéseket, valamint a törökországi menekülteket támogató eszköz lehetséges meghosszabbítását javasolhatja egy jövőbeni módosító indítvány részeként, ahelyett, hogy belefoglalta volna azokat a költségvetési tervezetbe; sürgeti a Bizottságot, hogy időben szolgáljon részletekkel e közelgő javaslatokról, hogy a költségvetési hatóság megfelelően megvizsgálhassa azokat; hangsúlyozza, hogy e lehetséges kezdeményezések nem hagyhatják figyelmen kívül és nem helyettesíthetik a Parlament által e költségvetési eljárás keretében előterjesztett kéréseket és módosításokat;

19.  ismételten támogatásáról biztosítja a Bizottság „eredményközpontú költségvetés” elnevezésű stratégiáját, és szorgalmazza a teljesítményadatok minőségének és bemutatásának folyamatos javítását annak érdekében, hogy pontos, egyértelmű és érthető információt adjanak az uniós programok teljesítményéről;

1a.alfejezet – Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

20.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak az 1a. alfejezeten belüli kötelezettségvállalási előirányzatok 2018-as összegére (21 841,3 millió EUR) vonatkozó javaslata 2017-hez képest +2,5%-os növekedésnek felel meg; üdvözli, hogy e növekedés jelentős részét a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az Erasmus+ teszi ki, tekintve, hogy kötelezettségvállalási előirányzataik 7,3, 8,7 és 9,5%-kal nőttek, de megjegyzi, hogy ez még mindig kevesebb a pénzügyi programozásukban szereplő összegeknél; különösen kiemeli a Horizont 2020 programhoz benyújtott pályázatok rendkívül alacsony sikerességi arányát;

21.  meglepőnek tartja azonban, hogy a COSME kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatait 2,9 illetve 31,3%-kal csökkentették, jóllehet a kkv-k támogatása az EU egyik kiemelt prioritása;

22.  az ESBA kiterjesztését illetően megismétli, hogy a Parlament ellenez az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt érintő minden további csökkentést, és úgy véli, hogy az uniós garanciára elkülönített további 1,1 milliárd eurót kizárólag a rendelkezésre álló mozgástérből (650 millió EUR összegben) és a várható pozitív nettó jövedelemből (450 millió EUR összegben) kell átcsoportosítani; emlékeztet, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz kerete (IKT-rész) az új Wifi4EU kezdeményezést is magában foglalja; emlékeztet, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre rendszeres a túljelentkezés az előirányzatok elégtelensége miatt, különösen az infrastruktúrára vonatkozó rész tekintetében;

23.  tudomásul veszi a Bizottságnak az Európai Szolidaritási Hadtest létrehozására irányuló javaslatát; aggodalommal állapítja meg ugyanakkor, hogy a Parlament figyelmeztetései ellenére a 2017. május 30-án elfogadott jogalkotási javaslat azt irányozza elő, hogy az Európai Szolidaritási Hadtest költségvetésének háromnegyedét meglévő programokból, elsősorban az Erasmus+ programból (197,7 millió EUR) származó átcsoportosítások révén finanszíroznák; aggódik azon kockázat miatt, amelyet ez a helyzet jelentene az érintett uniós programokra nézve, és kifejezi arra irányuló szándékát, hogy a 2018-as költségvetésben még jobban megerősítse az Erasmus+ programot; megismétli, hogy az új politikai kötelezettségvállalásokat új előirányzatokból kellene finanszírozni, nem pedig meglévő programok átcsoportosítása révén;

24.  üdvözli a védelmi kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedés megerősítésére tett javaslatot és a Bizottság által a védelmi ipar fejlesztési programjáról előterjesztett jogalkotási javaslatot;

1b.alfejezet – Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

25.  megállapítja, hogy az 1b. alfejezet kötelezettségvállalási előirányzatainak teljes összege 55 407,9 millió EUR, ami 2,4%-os növekedést jelent a 2017-es költségvetéshez képest, amennyiben a 3. sz. költségvetés-módosítási tervezetet is tartalmazza;

26.  megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatokra javasolt 46 763,5 millió EUR 25,7%-kal magasabb mint 2017-ben, főként a 2017-ben az új operatív programok tényleges elindítását akadályozó késedelem miatt tapasztalt visszaesést tükrözve; emlékeztet arra, hogy a tagállamok pontatlan előrejelzései az 1b. alfejezet kifizetési előirányzatainak jelentős – több mint 11 milliárd eurót kitevő – kihasználatlanságához vezettek 2016-ban, és megjegyzi, hogy a 2018-ra javasolt szinteket a korábbi előrejelzésekhez képest már 1,6 milliárd euróval csökkentették;

27.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a 2014–2020 közötti időszak programjainak végrehajtása teljes sebességgel haladjon, és határozottan úgy véli, hogy a jövőben kerülni kell a kifizetetlen számlák normálistól eltérő mértékű felhalmozódását; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kiemelt feladatként oldják meg a nemzeti irányító és igazoló hatóságok késedelmes kijelölésével kapcsolatos lezáratlan kérdéseket, valamint a kifizetés iránti kérelmek benyújtását akadályozó tényezőket; őszintén reméli, hogy a 2018-as költségvetésben mind a nemzeti hatóságok, mind a Bizottság javították a kifizetési igényekre vonatkozó becsléseiket, és hogy a kifizetési előirányzatok javasolt szintjét teljes körűen végrehajtják; elismeri, hogy a jelenlegi alacsony végrehajtási arány egyik oka az uniós intézmények közötti, a jogalappal kapcsolatos tárgyalások elhúzódása;

28.  üdvözli a Bizottságnak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés folytatásának finanszírozására tett javaslatát, és tudomásul veszi 233,3 millió EUR javasolt igénybevételét a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék az Európai Számvevőszék közelmúltbeli jelentésének javaslatait; emlékeztet arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre elkülönített források növelését össze kell egyeztetni az Európai Szociális Alap (ESZA) megfelelő összegeivel; kifejezi azon szándékát, hogy valamennyi lehetőséget feltárjon a program további megerősítése érdekében a 2018-as költségvetésben;

29.  hangsúlyozza a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) fontosságát a szegénység és társadalmi kirekesztés leküzdésében és kéri, hogy foglaljanak bele a 2018-as költségvetésbe megfelelő forrásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy megfelelően teljesüljenek a célcsoportok szükségletei és az Alap célkitűzései;

2.fejezet – Fenntartható növekedés: természeti erőforrások

30.  tudomásul veszi a 2. fejezetre javasolt 59 553,5 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatokat (+1,7 % 2017-hez képest) és az 56 359,8 millió EUR összegű kifizetési előirányzatokat (+2,6 %), amelyek 713,5 millió eurós mozgásteret hagynak a kötelezettségvállalások felső határán belül; megjegyzi, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) 2018-as igényeinek finanszírozása érdekében megnövelt előirányzatok (+2,1 %) nagyrészt annak tudhatók be, hogy 2018-ban várhatóan kevesebb címzett bevétel áll majd rendelkezésre;

31.  megjegyzi, hogy a Bizottság 713,5 millió eurós tartalékot hagyott a 2. fejezet felső határa alatt; rámutat arra, hogy a mezőgazdasági piacok fokozott volatilitása e tartalék felhasználását teheti szükségessé, mint a tejágazat múltbeli válsága esetében; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a felső határ alatt fennmaradó mozgástér elegendő legyen bármilyen válsághelyzet kezelésére;

32.  kiemeli az egyes olyan gyümölcsökre nyújtott rendkívüli támogatási intézkedések meghosszabbítását, amelyek piaci helyzete továbbra is nehéz; sajnálatának ad hangot ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság jelenleg nem tesz javaslatot az uniós importra vonatkozó orosz tilalom által érintett állattenyésztési ágazatok – és különösen a tejágazat – támogatási intézkedéseire, és ezért e tekintetben irányváltásra számít; következésképpen arra számít, hogy amennyiben a 2. fejezet tartalékát mozgósítják, egy részét az orosz embargó által leginkább érintett országok tejtermelői kapják majd; várakozással tekint a Bizottság 2017 októberére várható módosító indítványa elé, amelynek az EMGA finanszírozására vonatkozó naprakész információkon kell alapulnia a mezőgazdasági ágazat valós igényeinek felmérése érdekében, kellően figyelembe véve az orosz embargó és egyéb piaci ingadozások hatását;

33.  üdvözli az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) (+2,4 %) és a LIFE+ program (+5,9 %) kötelezettségvállalásainak a pénzügyi programozással összhangban történt növelését, de sajnálja, hogy a jelentősen csökkentett kifizetési előirányzatok e két program továbbra is lassú beindulását látszanak előrevetíteni a 2014–2020 közötti időszakban;

3.fejezet – Biztonság és uniós polgárság

34.  tudomásul veszi a 3. fejezetre javasolt, 3 473,1 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatokat; hangsúlyozza, hogy közös, átfogó és fenntartható megoldásokra van szükség a migrációs és menekültügyi helyzet, valamint a kapcsolódó kihívások vonatkozásában;

35.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy további 800 millió eurót szentelt a biztonsági kérdések megoldására, különösen az Európai Unió területén bekövetkezett terrortámadás-sorozatot követően;

36.  véleménye szerint e kérdések fontossága és sürgőssége nincs összhangban a 3. fejezet kötelezettségvállalási (-18,9%) és kifizetési (-21,7%) előirányzatainak a 2017-es költségvetéshez képest jelentős mértékű csökkentésével, nevezetesen a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF), a Belső Biztonsági Alap és a Jogérvényesülés program esetében; felszólít megfelelő költségvetés biztosítására ezen alapok számára; kitart amellett, hogy e csökkentések nem indokolhatóak az elfogadott intézkedések végrehajtásában és az új jogalkotási javaslatok elfogadásában mutatkozó késedelmekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő költségvetési források rendelkezésre állását és a további igények gyors kezelését;

37.  sajnálja, hogy ez idáig nem hoztak létre hatékony újraelosztási rendszert, és azt, hogy ez aránytalan terhet ró egyes tagállamokra, nevezetesen Olaszországra és Görögországra; emlékeztet arra, hogy 361 678 menekült és migráns érkezett az EU-ba 2016-ban, közülük 181 405 Olaszországba és 173 447 Görögországba, és hogy 2017-ben Olaszország fogadta be az EU-ba érkezett menekültek és migránsok 85%-át; sajnálja, hogy Olaszország eddig csupán 147,6 millió EUR-t kapott a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alaptól, ami az országnak a migrációs válság kezelésére szánt teljes kiadásainak csupán 3%-a;

38.  úgy véli továbbá, hogy a tagállamok közötti, a biztonsággal kapcsolatos kérdéseket illető együttműködést tovább lehetne erősíteni az uniós költségvetésből származó megnövelt támogatás révén; megkérdőjelezi egy ilyen célkitűzés megvalósíthatóságát úgy, hogy a Belső Biztonsági Alap vonatkozó költségvetési sorait jelentősen csökkentették a 2017-es költségvetéshez képest; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a szükséges finanszírozást a javasolt új információs és határellenőrzési rendszerek, például az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) és a határregisztrációs rendszer megvalósításához;

39.  úgy véli, hogy 2018 döntő fontosságú év lesz az európai migrációs stratégia megvalósításában, mivel számos kulcsfontosságú elemének kidolgozása van folyamatban; hangsúlyozza, hogy alaposan értékelni kell számos jelenleg tárgyalt jogalkotási javaslat – úgy mint a dublini közös menekültügyi rendszer, az új határregisztrációs rendszer és az ETIAS – költségvetési vonzatait, beleértve késedelmes elfogadásuk lehetőségét is; hangsúlyozza a megfelelő finanszírozás fontosságát a vonatkozó uniós célok megvalósításához, illetve a nemzetközi jogot teljeskörűen tiszteletben tartó és a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló hatékony európai menekültügyi és migrációs politika sürgős kidolgozásához;

40.  rámutat arra, hogy a Bizottság javaslata harmadik egymást követő éve nem hagy mozgásteret a 3. fejezet felső határa alatt, nyilvánvalóvá téve a többéves pénzügyi keret legkisebb fejezetének idejétmúlt méretét, amint azt a Parlament a félidős felülvizsgálat részeként kifejtette; e tekintetben üdvözli a rugalmassági eszköz 817 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatának igénybevételére vonatkozó bizottsági javaslatot, ami csak a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet felülvizsgálata során elért további rugalmasságnak köszönhetően valósítható meg; kitart amellett, hogy a kiadások szintje még mindig elégtelen és sajnálja, hogy a Bizottság egy jövőbeli módosító indítványra halasztott minden további javaslatot;

41.  emlékeztet a Parlament következetes és határozott támogatására a kulturális és a médiához kapcsolódó programok iránt; üdvözli a Kreatív Európa program javasolt növelését a 2017-es költségvetéshez képest, többek között a kulturális örökség európai évének növelését a „Fellépések a multimédia területén” alatt; ezen túlmenően ragaszkodik ahhoz, hogy az Európa a polgárokért program kapjon elegendő forrásokat; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „multimédiás fellépések” költségvetési sor alatti kezdeményezéseket annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetés hatékonyan támogassa az uniós ügyek független és magas színvonalú közvetítését; megismétli támogatását az Euranet Plus fenntartható többéves finanszírozása iránt; üdvözli az élelmiszer- és takarmányprogram és a fogyasztóvédelmi program kötelezettségvállalási előirányzatainak emelését a 2017. évi költségvetéshez képest; végül hangsúlyozza egy erős egészségügyi program és egy megfelelő költségvetés jelentőségét az egészségügy terén az európai együttműködés biztosítása érdekében, beleértve az új innovációkat az egészségügyi ellátás területén, az egészségügyi egyenlőtlenségeket, a krónikus betegségek terhét, az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztenciát, a határokon átnyúló egészségügyi ellátást és az ellátáshoz való hozzáférést;

4.fejezet — Globális Európa

42.  sajnálja, hogy összességében csökkent a 9,6 milliárd EUR összegű 4. fejezet (-5,6% 2017-hez képest) kötelezettségvállalási előirányzatainak finanszírozása; megjegyzi, hogy a 4. fejezet főbb eszközeinek csökkentései elsősorban a törökországi menekülteket támogató eszközre és az európai migrációs stratégia alá tartozó új partnerségi keretre a 2017-es költségvetésben jóváhagyott korábbi megerősítésekkel állnak összefüggésben;

43.  úgy véli, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszközt és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközt, és különösen az utóbbi déli komponensét érintő csökkentések nem indokoltak, tekintettel a migrációval kapcsolatos uniós fellépés hosszú távú szükségleteire, amelyek túlmutatnak a partnerségi keret alatti migrációs paktumokon, és a nemzetközi fejlődés melletti kötelezettségvállalására; ezzel összefüggésben felszólít a békefolyamatra, valamint Palesztina és az UNRWA pénzügyi támogatására fordított pénzügyi források növelésére; emlékeztet annak fontosságára, hogy a déli szomszédság elegendő finanszírozásban részesüljön, mivel a közel-keleti stabilitás a migráció kiváltó okainak kezelése céljából kulcsfontosságú elem;

44.  mindazonáltal üdvözli az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz keleti részének javasolt emelését, amely demokratikus reformok támogatásához és az EU-való gazdasági integrációhoz fog hozzájárulni, különösen azokban az országokban, amelyek társulási megállapodást írtak alá az EU-val;

45.  tudomásul veszi a politikai reformok támogatására Törökországnak nyújtott megnövelt támogatást (IPA II), különösen amiatt, hogy az ország visszacsúszott a jogállamiság, a szólásszabadság és az alapvető jogok terén; felhívja a Bizottságot az előcsatlakozási támogatás felfüggesztésére a csatlakozási tárgyalások felfüggesztése esetén, és e forgatókönyv megvalósulásakor, ezeknek az összegeknek közvetlenül a török civil társadalom és a Törökországban lévő menekültek támogatására való felhasználására, valamint több befektetést szorgalmaz az emberek közötti csereprogramokba, mint például a diákoknak, egyetemi oktatóknak és újságíróknak szóló Erasmus+-ba; elvárja azonban, hogy az előcsatlakozási támogatásra jogosult kedvezményezett országok számára elegendő finanszírozást biztosítsanak a nyugat-balkáni országokban, amelyeknek sürgősen pénzügyi támogatásra van szükségük a reformokhoz;

46.  a felsőoktatásnak a partnerországokban az általános reformok szempontjából betöltött jelentőségére való tekintettel úgy ítéli meg, hogy folyamatos támogatást kell biztosítani a diákok mobilitására és a tudományos együttműködésre az EU és a szomszédos országok között; ezért sajnálja a három külső eszköz – Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és Fejlesztési Együttműködési Eszköz, amelyek célja a felsőoktatás nemzetközi dimenziójának ösztönözése az „Erasmus+” program végrehajtásához – keretében biztosított technikai és pénzügyi segítségnyújtásra szolgáló előirányzatok csökkenését;

47.  tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy 232 millió EUR összegű tartalékot hagy a felső határ alatt; meggyőződése, hogy az EU külső fellépéseit érintő kihívások a 4. fejezet jelenlegi méretét meghaladó fenntartható finanszírozást tesznek szükségessé; emlékeztet arra, hogy a rendkívüli tartalékot a felső határ feletti finanszírozás lehetővé tételére használták fel a 2017-es költségvetésben; fenntartja, hogy az új kezdeményezéseket új előirányzatokból kell finanszírozni és teljes mértékben ki kell használni a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során elfogadott szint valamennyi rugalmassági opcióját;

48.  felhívja a Bizottságot, amely rendszeresen a törökországi menekülteket támogató eszköz lehetséges meghosszabbítására hivatkozik, hogy mielőbb terjesszen elő tényleges javaslatot annak meghosszabbítására, ha az szándékában áll; emlékeztet a Parlament, a Tanács és a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy biztosítják, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz és a vagyonkezelői alapok létrehozása átlátható és világos, illetve megfelel az uniós költségvetésre vonatkozó egységesség elvének a költségvetési hatóság előjogai tekintetében, beleértve a parlamenti ellenőrzést is; ismételten sürgeti a tagállamokat, hogy időben tegyenek eleget a törökországi menekülteket támogató eszköz és a vagyonkezelői alapok finanszírozásával kapcsolatos kötelezettségvállalásaiknak;

49.  teljes mértékben támogatja az EU által a Szíriával foglalkozó brüsszeli konferencián tett kötelezettségvállalásokat, megerősítve a korábbi, Londonban tett kötelezettségvállalásokat; egyetért az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és a humanitárius segély egyenként 120 millió EUR összegű megerősítésével e kötelezettségvállalás teljesítése érdekében;

5.fejezet — Igazgatás

50.  megállapítja, hogy az 5. fejezet kiadásait – a 2017-es költségvetéshez képest 3,1%-kal – 9 682,4 millió euróra növelték (+287,9 millió EUR); megjegyzi, hogy e nominális növekedés több mint egyharmada a nyugdíjakhoz szükséges pótlólagos előirányzatokkal magyarázható (+108,5 millió EUR); tudomásul veszi, hogy a pótlólagos előirányzatokat elsősorban a nyugdíjasok számának várható emelkedése eredményezi (+4,2%); tudomásul veszi továbbá, hogy a nyugdíjasok száma várhatóan növekedni fog az elkövetkező években; tudomásul veszi az igazgatási kiadások szigorú megközelítését és a bérekhez nem kapcsolódó összes kiadás nominális befagyasztását;

51.  megjegyzi, hogy a felső határ alatt tényleges fennmaradó mozgástér 93,6 millió EUR, a rendkívüli tartalék 570 millió EUR összegű, 2017-ben történő igénybevételének beszámítását követően; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjak miatt az 5. fejezet uniós költségvetésbeli részesedése enyhén, 6,0%-kal nőtt (kötelezettségvállalási előirányzatok);

Kísérleti projektek — előkészítő intézkedések

52.  hangsúlyozza a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések fontosságát, amelyek alapvető fontosságú eszközök a politikai prioritások kialakításában és az olyan új kezdeményezések előkészítésében, amelyek állandó uniós tevékenységekké és programokká válhatnak; meg kívánja határozni a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések kiegyensúlyozott csomagját; megjegyzi, hogy a jelenlegi javaslatban elég korlátozott a mozgástér vagy nem is létezik, és meg kívánja vizsgálni, hogy milyen módon lehetne teret adni lehetséges kísérleti projekteknek és előkészítő intézkedéseknek más politikai prioritások meggyengítése nélkül; úgy ítéli meg, hogy a kísérleti projektek/előkészítő intézkedések megvalósításakor a Bizottságnak lépésről lépésre tájékoztatnia kellene az azokat kezdeményező európai parlamenti képviselőket annak biztosítása érdekében, hogy javaslataik szellemét teljes mértékben tiszteletben tartják;

Ügynökségek

53.  tudomásul veszi a decentralizált ügynökségek részesedésének +3,1%-os növekedését a 2018. évi költségvetési tervezetben (a címzett bevételek nélkül) és a 146 új álláshelyet, de kiemeli, hogy jelentős különbségek vannak a „teljes kapacitással működő” ügynökségek (-11,2%) és az „új feladatokat ellátó ügynökségek” (+10,5%) között; feltételezi, hogy e számok megfelelően tükrözik azt a tényt, hogy 2013 óta a legtöbb ügynökségnél már lezárult az 5%-os létszámcsökkentés vagy még meg is haladták azt (néhány ügynökségnél 2018-ban valósul meg), miközben az ugyanebben az időszakban bekövetkezett létszámnövekedés a migrációval és a biztonsággal foglalkozó ügynökségeket (+183 álláshely), a pénzügyi felügyeleti ügynökségeket (+28 álláshely) és néhány, új feladatokkal megbízott ügynökséget (ERA, EASA, GSA) (+18 álláshely) érintette; megismétli a 2015. évi mentesítési eljárás(5) során megfogalmazott felhívását források fenntartására és adott esetben kiegészítésére az ügynökségek – többek között az ügynökségek hálózata állandó titkárságának (amelynek neve most már Közös Támogató Hivatal) – megfelelő működésének biztosítása érdekében;

54.  megismétli azon meggyőződését, hogy a bel- és igazságügy területén aktív uniós ügynökségeket sürgősen el kell látni a szükséges operatív kiadásokkal és személyzettel, lehetővé téve számukra, hogy sikeresen ellássák az elmúlt években rájuk ruházott további feladatokat és felelősségi köröket; e tekintetben üdvözli az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) személyzetének növelését, ami véleménye szerint a minimumot jelenti annak biztosításához, hogy ezek az ügynökségek hatékonyan hajtsák végre műveleteiket; hangsúlyozza, hogy az Europol javasolt költségvetése és személyzeti állománya nem elegendő a ráruházott feladatok ellátásához, mivel a Bizottság és a tagállamok az elmúlt években a tagállamok közötti együttműködés erősítése mellett döntöttek, különösen a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kiberbűnözés, az embercsempészet és a kísérő nélküli gyermekek védelme területén; hangsúlyozza az információcsere jelenlegi rendszerében azonosított hiányosságokat, és sürgeti a Bizottságot, hogy bocsássa az eu-LISA rendelkezésére a közelmúltban ezzel kapcsolatban ráruházott további feladatok és felelősségi körök ellátásához szükséges megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat; hangsúlyozza az EASO fontos szerepét a tagállamok támogatásában a menedékjog iránti kérelmek feldolgozásában, különösen a menedékkérők számának növekedése esetén; sajnálja az operatív finanszírozás (-23,6% 2017-hez képest) és a személyzet (4%) csökkentését az Eurojust vonatkozásában, amely jelenleg az esetek számának súlyos növekedésével néz szembe;

55.  aggodalommal állapítja meg, hogy a foglalkoztatás és képzés (CEDEFOP, ETF, EU-OSHA, EUROFOUND), valamint a környezeti fellépés (ECDC, ECHA, EEA, EFSA, EMA) területén működő európai ügynökségeket különösen érinti a létszámcsökkentés (‑5 és -12 álláshely); úgy véli, hogy ez ellentétes a méltányos, színvonalas és stabil munkahelyek létrehozására és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló általános uniós politikákkal; üdvözli az ACER és a GSA személyzetének és költségvetésének növekedését, de hangsúlyozza, hogy ezek a növekedések nem elegendők ahhoz, hogy az ügynökségek megfelelően teljesítsék feladataikat;

56.  megjegyzi, hogy 2018 a harmadik REACH-nyilvántartásba vételi határidő, amely sok vállalatot érint Európában és a mai napig a legtöbb kkv-t, ami ennélfogva jelentős hatással fog járni az ECHA munkaterhelésére; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tartózkodjon hat ideiglenes alkalmazotti álláshely 2018-ra tervezett leépítésétől, és azt halassza el 2019-ig, hogy az ECHA hatékonyan végrehajthassa teljes 2018. évi munkaprogramját; e tekintetben megjegyzi, hogy az ECHA 2012 óta már 10%-kal csökkentette a REACH-csel foglalkozó munkatársai számát;

o
o   o

57.  emlékeztet, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése jogi kötelezettség, amely közvetlenül a Szerződésekből ered; felszólít a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés megerősítésére a költségvetési eljárás során, és a költségvetési kiadásoknak a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása hatékony eszközeként való felhasználására; javasolja, hogy fejlesszenek ki egy költségvetési tervet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének az uniós intézményekben történő végrehajtására – az elfogadott kísérleti projektnek megfelelően –, és a jövőben hozzanak létre egy külön költségvetési sort a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos kérdések intézményekben való koordinációjának irányítására;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

EGYÜTTES NYILATKOZAT A KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ HATÁRIDŐKRŐL ÉS AZ EGYEZTETŐBIZOTTSÁG 2018-AS MŰKÖDÉSÉNEK FELTÉTELEIRŐL

A.  A költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás mellékletének A. részével összhangban az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a 2018. évi költségvetési eljárás legfontosabb időpontjai tekintetében a következőkben állapodik meg:

1.  A Tanács álláspontjának elfogadását megelőzően, július 13-án (délelőtt) háromoldalú egyeztető ülésre kerül sor.

2.  A Bizottság törekedni fog arra, hogy a 2018. évi költségvetési irányszámokat május végéig benyújtsa.

3.  A Tanács arra törekszik, hogy a 37. hétig (szeptember harmadik hete) elfogadja az álláspontját és továbbítsa azt az Európai Parlamentnek annak érdekében, hogy megkönnyítse a megállapodás mihamarabbi kialakítását az Európai Parlamenttel.

4.  Az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága törekedni fog arra, hogy legkésőbb a 41. hét végéig (október közepe) szavazzon a tanácsi álláspont módosításairól.

5.  Az európai parlamenti olvasat előtt, október 18-án délután háromoldalú egyeztető ülésre kerül sor.

6.  Az Európai Parlament plenáris ülése a 43. héten (az október 23–26-i plenáris ülésen) szavaz az olvasatáról.

7.  Az egyeztetési időszak október 31-én veszi kezdetét. Az EUMSZ 314. cikke (4) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően 2017. november 20-ig van lehetőség az egyeztetésre.

8.  Az egyeztetőbizottság november 6-án délután tartandó ülésének az Európai Parlament, november 17-i ülésének pedig a Tanács ad helyet, és az ülések szükség esetén tovább folytatódhatnak; az egyeztetőbizottság üléseit háromoldalú egyeztetés(ek) keretében kell előkészíteni. Egy háromoldalú egyeztető ülésre november 9-én délelőtt kerül sor. További háromoldalú egyeztetés(ek)re kerülhet sor a 21 napos egyeztetési időszak alatt, többek között lehetőség szerint november 13-án vagy 14-én (Strasbourgban).

B.  Az egyeztetőbizottság működésére vonatkozó szabályokat a fent említett intézményközi megállapodás mellékletének E. része tartalmazza.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0085.
(5) Lásd „Az európai uniós ügynökségek 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről: teljesítmény, pénzgazdálkodás és ellenőrzés” című, 2017. április 27-i európai parlamenti állásfoglalást (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0155).


A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégia felé
PDF 408kWORD 69k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i állásfoglalása a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó jövőbeli uniós stratégiáról (2016/2240(INI))
P8_TA(2017)0303A8-0220/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikkének (3) és (4) bekezdésére,

‒  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2017. március 24-i, 2347. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és különösen a 4. és a 17. számú fenntartható fejlesztési célra,

‒  tekintettel a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, 2016. június 8-i közös közleményére (JOIN(2016)0029),

‒  tekintettel „Az európai kulturális program a globalizálódó világban” című, 2007. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2007)0242),

–  tekintettel a „Kultúra az EU külkapcsolataiban” elnevezésű előkészítő intézkedésre és ajánlásaira(1),

–  tekintettel a „Közös jövőkép, közös cselekvés: erősebb Európa. Az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája” című dokumentumra, amelyet az alelnök/főképviselő 2016. június 28-án mutatott be,

‒  tekintettel az európai kulturális menetrendről szóló, 2007. november 16-i tanácsi állásfoglalásra(2),

‒  tekintettel az európai kulturális menetrend végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2010)0390),

‒  tekintettel a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikációról szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására(3),

‒  tekintettel a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló, 2005. évi európai tanácsi keretegyezményre (Farói Egyezmény)(4),

‒  tekintettel a kulturális sokféleségnek és a kultúrák közötti párbeszédnek az Unió és a tagállamok külkapcsolataiban való előmozdításáról szóló, 2008. december 16-i tanácsi következtetésekre(5),

‒  tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(6),

‒  tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „Az Európai Unió szerepe az ENSZ-ben – az uniós külpolitikai célok jobb megvalósítása” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(8),

‒  tekintettel a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervről szóló, 2014. december 23-i tanácsi következtetésekre(9),

‒  tekintettel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló, 1972. évi UNESCO-egyezményre,

‒  tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(10);

–  tekintettel az Európa Tanács által a kulturális utakról szóló kibővített részmegállapodás létrehozásáról elfogadott CM/Res(2010)53 állásfoglalásra,

‒  tekintettel a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó koherens uniós szakpolitikáról szóló, 2016. december 13-i állásfoglalására(11),

‒  tekintettel a Tanács „a kultúráról az Európai Unió külkapcsolataiban, különös tekintettel a fejlesztési együttműködésre” című, 2015. november 24-i következtetéseire(12),

‒  tekintettel a kulturális emlékhelyek ISIS/Dáis általi lerombolásáról szóló 2015. április 30-i állásfoglalására(13), különös tekintettel annak (3) bekezdésére, amely „felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a kulturális diplomácia és a kultúrák közötti párbeszéd eszközét alkalmazza a különböző közösségek kibékítése és a lerombolt helyek újjáépítése során”,

‒  tekintettel az „Európai kulturális program a globalizálódó világban” című, 2008. április 10-i állásfoglalására(14),

‒  tekintettel az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi Tanács 2016. november 21–22-i, 3502. ülésének eredményeire;

‒  tekintettel a Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága kérésére készített, „Kutatás a CULT bizottság számára – Európai kulturális intézmények külföldön” című tanulmányra(15),

‒  tekintettel a Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága kérésére készített, „Kutatás a CULT bizottság számára – Európa Kulturális Fővárosai: sikerstratégiák és hosszú távú hatások” című tanulmányra(16),

‒  tekintettel a Bizottság Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálata által megrendelt „Az EU és az uniós politikáink külföldi megítélésének elemzése” című, 2015. évi tanulmányra(17),

‒  tekintettel a Régiók Bizottsága nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó jövőbeli uniós stratégiáról szóló véleményére,

‒  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó jövőbeli uniós stratégiáról szóló véleményére,

‒  tekintettel a kulturális örökség európai évéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (2018) (COM(2016)0543),

‒  tekintettel az Európai Szolidaritási Testületről szóló bizottsági közleményre (COM(2016)0942),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. december 14-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a nemzetközi büntetőbíróság 2016. szeptember 27-i döntésére, amelyben kimondta Ahmad Al Faqi Al Mahdi bűnösségét több mauzóleum lerombolásában Timbuktuban, és amelyben a Római Statútummal összhangban először mondja ki, hogy a kulturális örökség lerombolása háborús bűncselekménynek tekinthető,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8‑0220/2017),

A.  mivel az EU a nemzetközi kapcsolatokban egyre kiemeltebb szerepet játszik és további forrásokat és energiát adhat a közös kultúra, kulturális örökség, művészeti alkotás és innováció előmozdításához a regionális sokféleségben, az EUMSZ 167. cikke alapján;

B.  mivel az EU a nemzetközi politikai élet jelentős szereplője, és egyre fontosabb szerepet játszik a globális ügyekben, többek között a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása révén a nemzetközi kapcsolatokban;

C.  mivel a kultúra önmagában értékkel bír, és az EU tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kulturális kapcsolatok elősegíthetik külpolitikai célkitűzéseinek megvalósulását, és hidat építenek a különböző etnikai, vallási és társadalmi háttérrel rendelkező emberek között, nem utolsó sorban azáltal, hogy erősítik a kultúrák és vallások közötti párbeszédet és a kölcsönös megértést, többek között az Európai Külügyi Szolgálat tevékenységein (EKSZ) keresztül; úgy véli e tekintetben, hogy a kultúrának a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd alapvető elemévé kell válnia, valamint hogy a kultúrának a projektek és programok szerves részévé kell válnia;

D.  mivel ahhoz, hogy az EU elősegítse a kultúrák közötti megértést, a közös kommunikációs eszközök kiterjesztése szükséges olyan valódi európai média formájában, mint például az Arte, a Euronews vagy a Euranet;

E.  mivel a kultúra és a kultúra védelme elválaszthatatlan módon kapcsolódnak az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásához;

F.  mivel a tudományos együttműködés a külpolitika lényeges eleme, mert hidakat épít az országok között, növeli a nemzetközi kutatás minőségét és javítja a tudományos diplomácia képét;

G.  mivel az EU és tagállamai közös kulturális, nyelvi, történelmi és vallási gyökerekkel rendelkeznek, és mivel Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből merítve ihletet sikerrel megvalósították a sokszínűségben az egységet; mivel az európai tárgyi és szellemi kultúra és kulturális örökség az európai – mind a többségi, mind pedig a kisebbségi – társadalmak és régiók sokszínűségét képviseli;

H.  mivel a 2015 márciusában, Párizsban elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló nyilatkozat kiemeli, hogy elő kell mozdítani a kultúrák közötti aktív párbeszédet, valamint a globális szolidaritást és a kölcsönös tiszteletet;

I.  mivel az Unió történelme során a kulturális kapcsolatok mindig is a társadalmi egység és a fenntartható gazdasági és emberi fejlődés alapvető mozgatórugói voltak, miközben kulcsfontosságú szerepet játszanak a civil társadalmi részvétel és az emberek közötti kapcsolatok megerősítésében, továbbá a radikalizáció megelőzésében, a kulturális örökség védelme érdekében erősítve a demokratizálódási folyamatokat, valamint a konfliktusmegelőzést és ellenálló képességet;

J.  mivel a kulturális diplomácia feladata a kulturális és nyelvi sokszínűség elősegítése, ideértve a kisebbségi nyelvek megőrzését is, elismerve, hogy ez önmagában értéket képvisel és hozzájárul az európai kulturális örökséghez;

K.  mivel az emberi jogokba a kulturális jogok is beletartoznak, és mivel ezért ugyanolyan figyelmet kell fordítani minden egyes személy kulturális életben való részvételének és saját kultúrája megélésének jogára, mindenki alapvető emberi jogainak a teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

L.  mivel 2014 decemberében szigorító intézkedéseket vezettek be a szíriai kulturális tárgyak kereskedelme ellen; mivel egyértelműen szükség van egy olyan vészhelyzeti reagáló rendszer létrehozására, amely a kulturális örökség lerombolásának, illetve a kulturális tárgyak elmozdításának kiszűrését és megelőzését célozza, ideértve a konfliktushelyzetben vagy ahhoz közeli helyzetben lévő területeket vagy országokat is, vagyis olyan tettek kiszűrésére és megelőzésére irányul, amelyek konfliktushelyzetekben a megfélemlítés, a sokkolás és bizonyos esetekben a „kulturális tisztogatás” eszközei lehetnek;

M.  mivel a kultúra közös érték és a fejlődésre irányuló új konszenzus kialakítása során el kell gondolkodni a közös általános értékek helyreállításán, a kultúra eszközével is;

N.  mivel az EU és egyes tagállamai nyújtják a világ fejlesztési támogatásainak több mint a felét, és ezt szélesebb körben kell tudatosítani;

O.  mivel a kulturális örökség egyetemes örökség és ezért a védelme a béke és az ellenálló képesség megteremtésének az előfeltétele;

P.  mivel „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című közös közlemény keretet biztosít az EU nemzetközi kulturális kapcsolatai számára; mivel ugyanakkor nem határozza meg a tematikus és földrajzi prioritásokat, a konkrét célokat és várt eredményeket, a célcsoportokat és kezdeményezéseket, a finanszírozásra vonatkozó rendelkezéseket, a források pénzügyi kezelését, a helyi és regionális kilátásokat és kihívásokat és a végrehajtás módjait;

Q.  mivel az emberek közötti közvetlen kapcsolatok, például az ifjúsági csereprogramok, a testvérvárosi kapcsolatok és a szakmai partnerségi kapcsolatok fontos eszközök a kultúrák közötti megértés elősegítésében, és az EU-nak támogatnia kellene ezeket a külkapcsolataiban;

R.  mivel a mobilitás elengedhetetlen része az Unió nemzetközi kulturális kapcsolatainak, melyhez szükség van a harmadik országokból érkező, illetve oda utazó kulturális szakemberek, kutatók, tudományos szakemberek, tanárok, diákok és munkatársak vízumhoz jutását megkönnyítő mechanizmusokra, valamint az uniós programok(18) volt résztvevőiből álló diákhálózatok kialakítására;

S.  mivel az EU és a szomszédos államok a kultúra tekintetében a történelem során hatást gyakoroltak egymásra;

T.  mivel a művészek és kulturális szakemberek, illetve a tevékenységük közötti – többek között európai és nemzetközi hálózatok révén megvalósuló – együttműködés, az őket érintő képzés és mobilitás, valamint a művésztelepek kulcsfontosságúak mind az európai, mind a nem európai kultúrák és művészetek terjesztésében, és ezeket támogatni és erősíteni kell;

U.  mivel a művészek és a kulturális szakemberek esetében alkalmazott vízumpolitika kulcsfontosságú a sikeres együttműködés és az alkotások európai és nemzetközi hálózatokon belüli szabad mozgása szempontjából, csakúgy, mint a világ különböző országaiban és régióiban a civil társadalmak részvételével megvalósuló aktív művészeti rezidens programok biztosítása;

V.  mivel érdemes lenne először számba venni, hogy milyen eredmények születtek az EU kulturális programja keretében a stratégia továbbfejlesztése és előmozdítása, egyértelmű és mérhető, az adott ország sajátosságainak megfelelő célkitűzések, prioritások és reális várható eredmények megállapítása, valamint a bevált gyakorlatok tanulságainak felhasználása érdekében;

W.  mivel az EU-nak mint az Egyesült Nemzetek kulcspartnerének szoros együttműködést kell folytatnia az UNESCO-val a globális kulturális örökség védelme érdekében;

X.  mivel az uniós programok és források összehangolásának meg kell erősítenie az EU külkapcsolatainak kulturális aspektusát a kultúrák közötti megértést és bizalmat célzó párbeszéd közös színterének kialakítása érdekében;

Y.  mivel az EU kezdeményezéseit és fellépéseit láthatóbbá kell tenni a harmadik országok – különösen az európai szomszédságpolitika körébe tartozó országok – számára, illetve azok eredményeit jobban el kell ismerni, jobban kell értékelni és hozzáférhetőbbé kell tenni(19);

Z.  mivel az audiovizuális, kulturális és kreatív ágazatból származó termékek száma csakúgy, mint GDP-részesedésük és nemzetközi forgalmuk egyre nő;

AA.  mivel több olyan európai kulturális út rendelkezik az Európa Tanács tanúsítványával, amely az EU-val keleten és nyugaton szomszédos országokon, valamint tagjelölt országokon is áthalad, és mivel ez hozzájárul az EU és a vele szomszédos országok közötti kapcsolatok erősítéséhez;

AB.  mivel az Unió a társadalmi ellenálló képesség fejlesztésére irányuló törekvéseit a kultúrát, az oktatást, valamint a pluralizmust, az együttélést és a tiszteletet növelő ifjúságot érintő munka elmélyítése révén fejti ki,

Célkitűzések

1.  üdvözli a közleményt, amely áttekintést ad az EU és tagállamai által támogatott és végrehajtott összes olyan eszközről, fellépésről, kezdeményezésről, programról és projektről, melynek a kultúra a közös nevezője; szorgalmazza egy hatékony, nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé kidolgozását;

2.  elismeri, hogy a közös közlemény célja az Unión belüli, illetve partnerországaival folytatott kulturális együttműködés elősegítése, valamint a békefenntartáson, a szélsőségek és a radikalizálódás elleni küzdelmen, a kultúrák és vallások közötti párbeszéden, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásán, a véleménynyilvánítás szabadságán, a művészi szabadságon, a kölcsönös megértésen, az emberi jogokon, a kulturális és nyelvi sokszínűségen és az alapvető értékeken alapuló világrend előmozdítása; hangsúlyozza továbbá, hogy a kulturális diplomácia, az oktatás, valamint a kulturális kapcsolatok fontos szerepet játszanak az egyetemes értékek közös alapjának megerősítésében;

3.  elismeri az EKSZ és a Bizottság közös erőfeszítéseit a tudományos és kutatáspolitikák külső vetületének a fejlesztésében, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa egy ambiciózus tudományos diplomácia kidolgozását;

4.  szorgalmazza a kulturális jogok mint az alapvető emberi jogok szerves részének előmozdítását, illetve hogy a kultúrát önmagában vett értékénél fogva a társadalmi, gazdasági és környezeti megfontolások mellett tekintsék a fenntartható fejlődés önálló, transzverzális oszlopának;

5.  üdvözli a közös közleményben foglalt megközelítést, amely három munkafolyamatot határoz meg: a kultúrát mint a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés motorját; a kultúra és kultúrák közötti párbeszéd előmozdítását a kultúrák közötti békés kapcsolatok érdekében; valamint az együttműködés és a kulturális örökség fejlesztését;

6.  kéri, hogy segítsék elő a művészi kifejezés szabadságát mint európai uniós értéket és törekvést, a szabad párbeszéd és a helyes gyakorlatok nemzetközi cseréjének ösztönzése révén;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU számos, sokrétű tapasztalattal rendelkezik az inkluzív kormányzás terén, ereje az „egység a sokszínűségben” – ebben mutatkozik meg az EU hozzáadott értéke;

8.  elismeri, hogy miközben tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és arányosság elvét a kultúra területén – figyelembe véve az EU és a tagállamok közös kulturális gyökereit és örökségét is, valamint a hosszú múltra visszatekintő művészeti és kulturális kapcsolatokat –, az együttműködés és közös alkotás szokásának kialakítása alapot teremtett más kultúrák tiszteletéhez és megértéséhez;

9.  hangsúlyozza, hogy az EU olyan színtér, ahol a tagállamok egyesítik erőiket, hogy komolyabb szerepet kapjanak a nemzetközi kulturális kapcsolatokban, kihasználva az együttműködés kölcsönös előnyeit;

10.  javasolja, hogy a tagállamok kezdeményezzenek közös fellépéseket az EU-val, melynek során minden évben felhívják a figyelmet egy-egy uniós tagállamra, például kiállítások és koprodukciók révén, és amelyben külön szerepet kaphatna a soros elnökség az EU és a tagállamok tényleges hozzáadott értékének biztosítása, valamint a külföldi fellépések és kezdeményezések láthatóságának a növelése céljából, többek között az uniós küldöttségeken keresztül, e célra elkülönített külön emberi és pénzügyi erőforrások révén;

11.  a tagállamok, különösen a kisebb tagállamok és kulturális intézményeik, szereplőik számára hozzáadott értéket jelenthet, ha az EU-t használják a kulturális vívmányaik népszerűsítésére és megosztására külföldön;

12.  a kulturális diplomácia az EU és tagállamai követeként működhet;

13.  a tárgyi és szellemi kulturális örökséggel kapcsolatban újra felhívja a figyelmet a tagállamok és az uniós intézmények közötti, a kulturális örökségre vonatkozó együttműködés fontosságára az akadálymentesség, a kutatás, az örökség előmozdítása, az örökségmegőrzés és -kezelés, valamint a csempészet, a művészetek fosztogatása és lerombolása elleni küzdelem tekintetében, többek között regionális szintű finanszírozás és támogatás, valamint a határokon átnyúló rendőrségi együttműködés révén, mind az Unión belül, mind pedig azon kívül;

14.  kiemeli a független média szerepét a kulturális sokféleség és a kultúrák közötti kompetenciák elősegítésében, valamint azt, hogy mivel hiteles információforrások, erősíteni kell őket, különösen az EU szomszédságában;

15.  üdvözli, hogy a közös közlemény kulturális és kreatív iparágakat vezet be az EU nemzetközi kulturális kapcsolatokra irányuló stratégiájának lényeges elemeként; mivel ezek az iparágak az európai értékek közvetőiként Európa puha hatalmát erősítik, különös tekintettel a regionális kreatív központokra és kulturális hálózatokra, javasolja ezek feltérképezését és ösztönzését, a készségek fejlesztése mellett; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a kreatív és kulturális szereplők hálózatait, különös tekintettel a kkv-kra, az európai kreatív kerületekre és a kreatív platformokra, amelyek más területekre is átgyűrűző multiplikátorhatások és innováció forrásai;

16.  kéri a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy ismerjék el, hogy a „kulturális szereplők” nélkülözhetetlen szerepet játszanak a közös közlemény végrehajtásában, és egyértelműsítse, hogy ide sorolandók többek között a művészek,, a kulturális és kreatív szakemberek, a kulturális intézmények, a magán- és közalapítványok, az egyetemek, valamint a kulturális és kreatív vállalkozások;

Irányítás és eszközök

17.  felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszenek elő e területre vonatkozó éves és többéves terveket, melyek fellépéseket, stratégiai tematikus prioritásokat és közös célkitűzéseket fogalmaznak meg, és időszakosan vizsgálják felül a közös közlemény végrehajtását, melynek eredményéről be kell számolni a Parlamentnek;

18.  hangsúlyozza, hogy nagyobb koherenciára van szükség a harmadik országokat érintő uniós politikák és fellépések terén; hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség védelméhez kapcsolódó jelenlegi kutatási eredményekre, bevált gyakorlatokra és egyéb uniós finanszírozású kezdeményezésekre és eszközökre kell támaszkodni, ami a harmadik országokkal folytatott együttműködés előnyére válhat; az összes érintett résztvevő, illetve az egyéb olyan uniós finanszírozású kezdeményezések közötti szinergiák erősítését szorgalmazza, amelyek elősegíthetik a stratégia célkitűzéseinek teljesítését, az erőforrás-hatékonyság biztosítását, az optimális eredmények elérését, valamint az uniós fellépések és kezdeményezések hatásfokának növelését; javasolja, hogy a hatékony megközelítés érdekében készüljenek összegzések;

19.  határozottan kéri a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben gondoskodjon a meglévő, illetve jövőbeli programok keretében megvalósuló nemzetközi kulturális kapcsolatok támogatására elkülönített költségvetési sorról, elősegítve e programok nemzetközi fellépéseinek megfelelő kialakítását;

20.  javasolja, hogy külön uniós programot jelöljenek ki, és biztosítsanak forrásokat az olyan nemzetközi mobilitási és csereprogramokra összpontosítva, mint például különösen a fiatal kulturális és kreatív szakembereknek szóló bentlakásos programok;

21.  ezzel kapcsolatban javasolja, hogy ösztönözzék az Erasmus és más mobilitási oktatási és önkéntes programok volt résztvevőit és kedvezményezettjeit arra, hogy interkulturális készségüket és szakértelmüket mások javára fordítsák, és meghatározó szereplőkké váljanak a kulturális külkapcsolatok terén kialakítandó partnerségek létrehozásában;

22.  felhívja a Bizottságot arra, hogy fejlessze a kulturális idegenforgalom területét, például tematikus programok és bevált gyakorlatok kialakítása és megosztása révén a nemzetközi mobilitás és a harmadik országokból származó állampolgárokkal folytatott cserekapcsolatok, továbbá a kulturális javakhoz való hozzáférés elősegítése érdekében;

23.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a félidős értékelés folyamata során horizontális módon építsék be a nemzetközi kulturális kapcsolatokat a nemzetközi együttműködési eszközökbe és programokba a koherencia biztosítása, illetve a nemzetközi kulturális kapcsolatok hatékony eszközzé tétele érdekében;

24.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a nemzetközi kapcsolatok kulturális dimenzióját azáltal, hogy azt a tárgyalások és társulási megállapodások szerves részévé teszi; hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell határoznia a transznacionális projektekben együttműködő partnerek magatartási elveit, valamint az akadályok felszámolása révén rugalmas keretet kell létrehoznia transznacionális kulturális együttműködés megkönnyítése érdekében;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy szakmai támogatás és kapacitásépítő programok és képzések, készségfejlesztés és tudásátadás révén – a média területén is – továbbra is támogassa a szomszédos országokkal folytatott kulturális kapcsolatokat az irányítás fejlesztése és nemzeti, regionális, helyi és határokon átnyúló új partnerségek elősegítése érdekében, emellett pedig gondoskodjon a déli és keleti szomszédos országokban – ideértve a Nyugat-Balkán országait is – végzett regionális programok nyomon követéséről;

26.  hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóság miatt az EU külső kulturális finanszírozási tevékenységeinek alapját a helyi partnerek fokozott bevonásának, a programok helyi körülményekhez igazításának kell jelentenie, továbbá megfelelően figyelembe kell venni a projektek finanszírozás utáni időszakát, ideértve a nemzeti finanszírozásra való áttérést és az egyéb bevételi modelleket is;

27.  kiemeli azon kulturális és emberi jogi kezdeményezések fontosságát, amelyek célja a kulturális szakemberek támogatása azokban az országokban vagy régiókban, ahol a jogaik veszélyben vannak; kéri hogy e programokat az Demokráciáért Európai Alapítvánnyal és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközzel közösen finanszírozzák;

28.  hangsúlyozza, hogy a partnerországokban működő aktív civil társadalom jelentős mértékű segítséget nyújthat az EU által terjesztett értékek elfogadtatásában, alapvető fontosságú ezért, hogy az EU kétoldalú kapcsolatainak ápolása során támogatást biztosítson a partnerországokban működő, a kulturális ágazathoz tartozó civil társadalmi szervezetek számára;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy a kultúrát tegye a meglévő és a jövőbeli kétoldalú és többoldalú megállapodások részévé, megfelelő költségvetés előirányzása mellett, az UNESCO kulturális sokféleségről szóló megállapodásában foglalt kötelezettségvállalások tiszteletben tartásával, még inkább hangsúlyozva a kulturális örökségben és a kulturális és kreatív iparágban rejlő, a fenntartható fejlődést előmozdító gazdasági lehetőségeket; véleménye szerint ezt például az AKCS-országokkal kötendő, a 2020 utáni időszakra szóló új partnerségre irányuló következő tárgyalási megbízásban is végre lehetne hajtani; szorgalmazza az erre a területre vonatkozó uniós mutatók kidolgozását a kultúrpolitikai vita elősegítése céljából;

30.  kiemeli a fiatalok mobilitásának és az egyetemi együttműködési rendszereknek a jelentőségét, mivel ezek rendkívül értékes intézkedések hosszú távú tudományos és kulturális kapcsolatok kialakításához;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az Erasmus, a Kreatív Európa, a Polgárok Európája és a Horizont 2020 nemzetközi dimenzióit; ezzel kapcsolatban emlékeztet a kultúra, az oktatás, a fiatalok és a sport támogatásának területén megvalósuló európai programoknak az intolerancia és előítélet kezelésében, valamint az összetartozás érzésének növelésében és a kulturális sokszínűség tiszteletének elősegítésében játszott kulcsfontosságú szerepére; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő, különösen az európai szomszédságpolitika keretén belül, az Unióhoz legközelebb lévő partnerországok részvételét ezekben a programokban;

32.  elismeri a Bizottság erőfeszítéseit a tudományos, a kutatási, az oktatási és a kulturális együttműködés terén, mely területek a puha hatalom eszközei az európai külkapcsolatokban; kiemeli, hogy a tudományos és kulturális kapcsolatok hozzájárulnak a kapacitásépítéshez és a konfliktusrendezéshez, különösen az EU szomszédos országaival fennálló kapcsolatokban;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse a COSME programot (a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő uniós program) és terjessze ki a nemzetközi kulturális kapcsolatok stratégiájára is, továbbá uniós tematikus programok révén erősítse az EU-n kívüli országokban a kulturális ágazatban tevékenykedő kis- és középvállalkozásokat;

34.  kiemeli a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, továbbá a regionális és a helyi hatóságok, illetve a civil társadalom stratégia kialakításában játszott szerepét;

35.  kiemeli, hogy a Parlamentnek aktív szerepet kell játszania a kultúra előmozdításában az EU külső fellépéseiben, többek között a tájékoztató és kapcsolattartó irodákon keresztül;

36.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az összes uniós küldöttségben nevezzenek ki egy kapcsolattartót, aki kapcsolatokat tart fenn a tagállamok nemzeti kulturális intézményeivel, képviselőivel, és a helyi civil társadalommal, az érintett szereplőkkel és a hatóságokkal strukturált párbeszéd révén, együtt meghatározva a közös prioritási területeket, az igényeket és az együttműködés módszereit, továbbá gondoskodva a megfelelő költségvetésről és képzésről; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy számoljanak be a Parlamentnek a végrehajtás menetéről és az elért eredményekről;

37.  kéri, hogy megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat különítsenek el az EKSZ-en belül a kulturális nemzetközi kapcsolatok ápolására, lehetővé téve az EKSZ számára, hogy katalizátorként vezető szerepet tölthessen be a különböző, nemzeti kulturális kapcsolatokkal foglalkozó uniós szervezeti egységeken belül;

38.  támogatja, hogy a nemzetközi kapcsolatok az oktatás, képzés és kutatás tárgyát képezze az e területen tevékenykedő szereplők kapacitásainak kiépítése, illetve a kulturális részvétel oktatáson keresztül történő erősítése érdekében; ideértve az uniós tisztviselők kulturális kompetenciákra vonatkozó megfelelő képzését is;

39.  szorgalmazza, hogy az EU nemzeti kulturális intézetei (EUNIC) hálózatán és egyéb fórumokon keresztül határozzanak meg egyértelmű kereteket a tagállamok kulturális intézményei számára, az Unió határain kívülre irányuló kulturális befolyása tekintetében, valamint egy inkluzív és közös európai narratíva összefüggésében, továbbá az érintettek, többek között a civil társadalom felé megvalósuló inkluzív és egyenlő megközelítés mellett száll síkra; nagyra értékeli e tekintetben a tagállamok kulturális intézetei által végzett munkát; támogatja a további külföldi együttműködést a tagállamok érdekeinek optimalizálása céljából, külön figyelmet szentelve a kisebb tagállamokra, illetve a külföldi kulturális intézményekkel nem rendelkező tagállamokra és azok kulturális képviseleti igényeikre;

40.  kéri, hogy erősítsék meg a stratégiai partnerséget az UNESCO-val a közös közlemény végrehajtása terén, kiaknázva európai hitelességét és globális összeköttetéseit az uniós és nem uniós szereplőkkel folytatott közös fellépések hatásainak a növelésére, továbbá fontolják meg munkacsoportok és tanácsadó testületek bevonását a közlemény végrehajtásának támogatásába;

41.  hangsúlyozza, hogy újra kell definiálni a nemzeti kulturális intézetek kultúrák közötti kapcsolatokban betöltött fontos szerepét, szem előtt tartva, hogy néhány közülük régi hagyományokkal és számos kapcsolattal rendelkezik harmadik országokban, ami szilárd alapot biztosít számukra a különböző európai szereplők közötti együttműködéshez és kommunikációhoz; kiemeli továbbá, hogy ezek az intézetek lehetőséget biztosítanak az országok közötti kétoldalú kapcsolatok előmozdítása és elősegítése, valamint a kulturális diplomáciára vonatkozó európai stratégia kidolgozásának és végrehajtásának támogatása terén;

42.  kéri a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy nagyobb mértékben támogassák a személyre szabott európai uniós látogatói programot (EUVP), mivel e program hatékony eszköz a párbeszéd javításában, a demokrácia előmozdításában, továbbá állandó platformként szolgál a harmadik országok fiatal eljövendő vezetői és véleményformálói, valamint az európai intézmények és a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú kapcsolattartói között;

43.  üdvözli a kulturális diplomáciai platform létrehozását, és annak fenntarthatóvá tételét szorgalmazza, a célkitűzések, az eredmények és az irányítás rendszeres értékelése mellett; elismeri, hogy számos különböző intézményi és intézményen kívüli szereplő aktívan tevékenykedik a nemzetközi kulturális kapcsolatok terén(20), és arra kéri a Bizottságot, hogy segítse elő az összes érintett közötti strukturált párbeszéd megvalósulását, többek között a nyitott koordinációs módszer révén;

44.  szorgalmazza egy olyan mechanizmus haladéktalan létrehozását, amelynek a megelőzés, az értékelés és a veszélyeztetett kulturális örökség helyreállítása, valamint a károk értékelése a feladata, ideértve az örökség megőrzésére irányuló gyorsreagálási mechanizmust is, építve az ENSZ kulturális kéksapkások munkacsoportja kezdeményezésének tapasztalataira, az UNESCO-val folytatott szoros és strukturált együttműködés keretében és a Kopernikusz – az uniós Föld-megfigyelési program – technológiai támogatásával; ezzel kapcsolatban üdvözli az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2347. számú határozatát, mely megállapítja, hogy a kulturális örökség lerombolása háborús bűncselekménynek tekinthető, és kéri az EU-t és az EKSZ-t, hogy működjenek együtt az összes partnerrel, és segítsék elő a konfliktusmegelőzést, a békeépítést, valamint az újjáépítés és megbékélés folyamatát a konfliktus által érintett valamennyi területen;

45.  uniós szintű együttműködésre szólít fel a fegyveres konfliktusok és háborúk során lopott kulturális javak illegális kereskedelmével szembeni küzdelem és a szóban forgó javak visszaszolgáltatása terén, azzal a felismeréssel, hogy ennek az együttműködésnek fontos szerepe van a terrorista csoportok finanszírozásának megakadályozásában;

46.  rámutat arra, hogy erősíteni kell az EU-UNESCO stratégiai partnerséget új, közös prioritásokra vonatkozó tartós együttműködési és kommunikációs platformok létrehozása révén, a kultúra és az oktatás területén jelentkező közös kihívások hatékony kezelése érdekében;

47.  javasolja, hogy az Európai Kulturális Fórum és az Európai Fejlesztési Napok során fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a civil társadalommal és az érintettekkel az EU nemzetközi kulturális kapcsolatairól folytatott strukturált párbeszédre;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy szervezzen külön kollokviumot/fórumot a kulturális szereplőknek a kultúráról és a fejlődésről, a 2009. áprilisi EU-AKCS brüsszeli nyilatkozatnak megfelelően, és tegye elérhetővé az EU-val szomszédos országok valamint más stratégiai partnerországok szereplői számára;

49.  úgy véli, hogy a 2018. évet a kulturális örökség európai évévé nyilvánító határozat lehetőséget nyújt a kulturális örökség előmozdításában integrált megközelítés révén való részvételre, az EU nemzetközi tevékenységének fontos elemeként, a partner országoknak az európai értékek és tapasztalat iránti érdeklődésére alapozva;

50.  kéri a már meglévő jogi eszközök tényleges végrehajtását a kulturális örökség, a szerzői jogok és a szellemi tulajdon fokozottabb védelme érdekében; kéri a Bizottságot, hogy nyújtsa be a tervezett jogalkotási javaslatot a kulturális javak EU-ba történő behozatalának a szabályozásáról, különös tekintettel a konfliktus sújtotta területekről származó árukra, a csempészet elleni küzdelem eszközeként;

51.  felhívja a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezményt aláíró és ratifikáló EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák a végrehajtására irányuló közös lépéseket;

Az emberek közötti kapcsolatokon alapuló megközelítés

52.  egyetért a közös közlemény arra vonatkozó javaslatával, hogy a felülről induló kirakatmegközelítés helyett az emberek közötti kapcsolatokon alapuló megközelítésre helyeződjön a hangsúly, kiemelve a társalkotási és koprodukciós folyamatokat kulturális és kreatív iparágakban; megítélése szerint a kultúrának minden polgárhoz el kell jutnia;

53.  elismeri, hogy a fiatalok csoportja az egyik fő célcsoport az Unióban és a partnerországokban egyaránt, és hogy a más kultúrákkal és nyelvekkel való találkozás gyakran egész életre meghatározó élményt nyújt, és elismeri, hogy az előadóművészetek, a vizuális művészetek, az utcaművészetek, a zene, a film, az irodalom, a közösségi média és a digitális trendek úgy általában a legmegfelelőbb csatornák e célcsoport elérésére;

54.  kéri, hogy kezeljék megfelelő értékén a kulturális örökség kutatása és digitalizálásának a fejlesztése terén az EU és a harmadik országok között megvalósuló projekteket, többek között a tudáshoz való hozzáférés, az új szolgáltatások és termékek fejlesztése, valamint az új kulturális idegenforgalom népszerűsítésének a megkönnyítése céljából;

55.  kéri azon kulturális tartalmak értékének és szerepének integrálását az európai politikákba, amelyeknek Európa az egyik legnagyobb megteremtője digitális területen is, annak érdekében, hogy a fokozott kulturális részvétel és eszmecsere céljából globális virtuális hálózatok alakuljanak ki a polgárok között;

56.  kéri, hogy hozzanak létre uniós kapcsolati kezdeményezést a földrajzilag hátrányos helyzetű fiatalok támogatására, aktívabb részvételük elősegítése érdekében;

57.  üdvözli a Bizottságnak a fiatal vállalkozók egymástól való tanulását ösztönző olyan kezdeményezéseit, mint például a Med Culture program, vagy a kultúrák közötti kapcsolatokra irányuló olyan képzési kezdeményezéseket, mint például „More Europe” program;

58.  ösztönzi az olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik és lehetővé teszik a harmadik országok részvételét az olyan, határokon átnyúló és közös projektekben, mint az Európai Kulturális Útvonalak program, valamint, hogy a harmadik országok is részesei legyenek a harmadik országbeli uniós küldöttségekről szóló jövőbeli stratégiáknak, lehetővé téve a számukra, hogy a harmadik országokban végzett munkájuk során teljes mértékben kiaknázhassák az olyan uniós kulturális tevékenységeket, mint az Európa Kulturális Fővárosa vagy a Lux-díj; emlékeztet arra, hogy a digitális eszközök, az olyan technológiai platformok, mint például az Europeana, valamint a kulturális hálózatok kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a szélesebb tömegek elérésében és a bevált gyakorlatok terjesztésében;

59.  kéri, hogy hozzanak létre egy kulturális vízumprogramot a jelenlegi tudományos vízumprogram mintájára, a harmadik országok állampolgárai, művészei és egyéb kulturális szakemberei számára a kulturális kapcsolatok fejlesztése, valamint a kulturális ágazatban a mobilitás akadályainak az elhárítása érdekében;

60.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az Európa Tanáccsal folytatott együttműködés formáit, különösen azon programok keretében, amelyek célja a demokrácia egyik tényezőjét jelentő kultúra, a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális örökség és az audiovizuális művek támogatása;

61.  elismeri, hogy szükség van a terület, a helyi szereplők és a civil társadalom mélyebb ismeretére annak érdekében, hogy e szereplők jobban hozzáférjenek a programokhoz és finanszírozásban részesüljenek, és biztosítani kell, hogy az uniós programokban és kezdeményezésekben való részvételük multiplikátorhatása érvényesüljön; javasolja, hogy a programok együttes megtervezése érdekében konzultáljanak a helyi szereplőkkel, beleértve a helyi hatóságokat is; szorgalmazza olyan innovatív együttműködési megközelítések kialakítását, amelyek már meglévő eszközökre és hálózatokra épülnek (támogatások, lépcsőzetes támogatások)(21), és hogy ezeket kövessék nyomon, figyelembe véve a nemek közötti egyensúlyt;

62.  elismeri, hogy a fejlesztési stratégiák és programok komoly figyelmet fordítanak az anyagi és szociokulturális nélkülözésre; szorgalmazza a hátrányos helyzetű közösségek, többek között a vidéki és távoli területeken élők hatékonyabb elérését a társadalmi kohézió elősegítése érdekében;

63.  szorgalmazza a kultúrával kapcsolatos uniós és tagállami tevékenységek nemzetközi szintű láthatóságának javítását és hatékonyabb terjesztését, többek között közös iránymutatások kialakítása(22), valamint a célközönség saját helyi nyelvén való elérése révén;

64.  paradigmaváltást szorgalmaz a médiaközvetítés terén az európai kulturális tájékoztatás ösztönzése révén, és szorgalmazza egy uniós kulturális portál, fesztiválok és az Európai Kultúrházak elindítását, többek között a helyi média és a közösségi média strukturált bevonása révén, együttműködve többek között az EBU-val, az EURONEWS-zal és az EURANET-tel;

65.  támogatja az EU-t abban, hogy teljes mértékben használja ki a multimédiás kutatásban rejlő lehetőségeket a fejlődő országok jelenlegi kihívásainak és lehetőségeinek a megértéséhez, ideértve a kultúrához kapcsolódó területeket, valamint a kultúra fejlődésben és nemzetközi együttműködésben játszott szerepének a felmérését is;

Az EU globális stratégiája

66.  kiemeli a kultúra uniós külpolitikában játszott fontos szerepét, mint a puha hatalom eszköze, a békefenntartás, a stabilitás és a megbékélés katalizátora, illetve a fenntartható társadalmi-gazdasági és humán fejlődés motorja;

67.  hangsúlyozza, hogy az oktatás és a kultúra döntő szerepet játszik a polgárság és az interkulturális készségek megerősítésében, valamint a jobb társadalmi, humán és gazdasági kilátások megteremtésében;

68.  elismerését fejezi ki amiatt, hogy az EU globális stratégiája kiemeli a kultúrák és vallások közötti párbeszéd kölcsönös megértés elősegítésében játszott fontos szerepét; sajnálja ugyanakkor, hogy a kultúrának és a művészetnek a radikalizálódás és terrorizmus korlátozásában betöltött szerepéről nem esik szó; ezért kéri, hogy erősítsék meg ezeket a kifejezetten a kulturális ágazat fejlesztésére és az ágazattal folytatott együttműködésre irányuló eszközöket;

69.  kéri a Bizottságot, hogy a bűncselekmények finanszírozását, beleértve a terrorista szervezetek pénzügyi támogatását lehetővé tevő kulturális javak feketekereskedelme elleni harc megerősítése érdekében fokozza együttműködését az olyan nemzetközi szervezetekkel, mint például az ENSZ, az UNESCO, az Interpol, a Vámigazgatások Világszervezete és a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa;

70.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy szenteljen külön figyelmet a kulturális kérdéseknek az EU globális stratégiája ütemtervének végrehajtása során;

71.  hangsúlyozza, hogy Európának, amely az emberi méltóság tiszteletére, a szabadságra, a demokráciára, az egyenlőségre, a jogállamiságra, és az emberi jogok tiszteletére épül, tanulnia kellene a tapasztalatokból és le kellene szűrnie a tanulságokat a külpolitikára vonatkozóan, és ennek a harmadik országokkal a kultúra és a kulturális örökség révén ápolt kapcsolatok alakításában is tükröződnie kellene, megjegyezve ezzel kapcsolatban, hogy az ilyen kapcsolatok lehetőséget biztosítanának az EU számára kulturális értékei bemutatására és exportálására;

72.  szorgalmazza a célzott kulturális és oktatási politikák kialakítását, amelyek hozzájárulhatnak az EU kulcsfontosságú kül- és biztonságpolitikai célkitűzéseinek teljesüléséhez, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének megerősítéséhez; emlékeztet arra, hogy 2018-ban lesz az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70. évfordulója;

73.  elismeri, hogy az EU kulturális befolyása révén a sokoldalú kulturális identitásának a csatornáin keresztül képes a nemzetközi ügyek láthatóságának a megmutatására;

74.  emlékeztet arra, hogy az oktatás és a kultúra meghatározói a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési célok könnyebb megvalósításának, külön figyelemmel a városrehabilitációra, illetve az Európában és a világ más részein található városokra; ezért a kultúra szerepét és a kulturális kifejezés védelmét és elősegítését kiemelendő, a fejlesztésre vonatkozó új európai konszenzust szorgalmaz;

75.  szorgalmazza a nemzetközi kulturális kapcsolatok megerősítését a migrációról és menekültpolitikáról folytatott viták során; szorgalmazza, hogy az EU, melynek ereje az „egység a sokszínűségben”, kiegyensúlyozott megközelítést fogadjon el, amely tiszteletben tartja a kulturális különbségeket, és amelyben kiemelt szerepet kapnak a diaszpórák; hangsúlyozza, hogy a kultúrának a híd szerepét kellene betölteni a kölcsönös megértés terén a harmonikusabb együttélés megvalósulása érdekében;

76.  megállapítja, hogy az EU olyan speciális környezetben is tevékenykedik, ahol a politikai összefüggés és a jogi keret ellenséges a gyümölcsöző kulturális kapcsolatokkal szemben és elnyomja azokat; elismeri, hogy harmadik országokban az EU-t gyakran sújtják a nem megfelelő, részleges és szubjektív tájékoztatás következményei és gyakran nyílt propaganda célpontja; kéri, hogy e téren hozzanak speciális intézkedéseket és tegyenek megfelelő lépéseket;

77.  kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy növeljék az oktatásra és a kultúrára szánt forrásaikat, különösen az EU-ban és a harmadik országokban lévő kiskorú migránsok és menekültek esetében; kéri az „oktatási folyosó” támogatását az EU egyetemein tanuló egyetemi hallgatók esetében, (együttműködve többek között a tematikus egyetemekkel), mindenkor tiszteletben tartva a nyelvi és a kulturális sokféleséget;

78.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy erősítsék meg az EU közvetlen szomszédaival ápolt kulturális kapcsolatokat a kultúrák közötti párbeszéd ösztönzését, illetve az Unió számára aktuális problémát jelentő migráció, biztonság és radikalizáció kérdéseinek megoldását célzó konkrét fellépések elősegítésével(23);

79.  javasolja, hogy az EU működjön együtt az e területen működő valamennyi érintett intézménnyel és a helyi partnerekkel a nemzetközi kulturális kapcsolatok területét érintő célkitűzések teljesítése érdekében, mind a nemzetközi szervezetekkel folytatott többoldalú együttműködés, mind pedig a helyi főbb szereplőkkel kialakított partnerségek révén;

80.  kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák az együttműködést az Európa Tanács kulturális útvonalairól szóló kibővített részleges megállapodással, amely a harmadik országokkal fenntartott, helyi szintű kulturális kapcsolatok erősítését szolgáló eszköz, a kulturális sokféleség alapértékeinek, a kultúrák közötti párbeszéd és a legkevésbé ismert célállomások fenntartható területfejlesztése, valamint közös kulturális örökségük megőrzése céljából;

81.  arra ösztönzi az Uniót, hogy szorosan működjön együtt mindazokkal az államokkal, amelyek osztoznak célkitűzéseiben és értékeiben, és készek lépéseket tenni azok támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy ez különösen fontos egy olyan legitim és szilárd fellépés kialakítása érdekében, melynek révén nyilvánvalóvá válik az EU „globális partnerként” betöltött szerepe;

o
o   o

82.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) http://ec.europa.eu/culture/library/publications/global-cultural-citizenship_en.pdf
(2) HL C 287., 2007.11.29., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0441.
(4) http://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/treaty/199
(5) HL C 320., 2008.12.16., 10. o.
(6) HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0005.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0403.
(9) HL C 463., 2014.12.23., 4. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0293.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0486.
(12) HL C 417., 2015.12.15., 41. o.
(13) HL C 346., 2016.9.21., 55. o.
(14) HL C 247. E, 2009.10.15., 32. o.
(15) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/563418/IPOL_STU(2016)563418_EN.pdf
(16) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/etudes/join/2013/513985/IPOL-CULT_ET(2013)513985_EN.pdf
(17) http://ec.europa.eu/dgs/fpi/showcases/eu_perceptions_study_en.htm
(18) Például az Erasmus, a Horizont 2020 és a Kreatív Európa.
(19) A Parlament és a Bizottság által 1974-ben létrehozott EU Látogatói Program például egy egyéni tanulmányi program az Európai Unión kívüli országokból származó ígéretes fiatal vezetők és véleményformálók számára, melynek mottója: „Uniós értékek megosztása szerte a világban 1974 óta”.
(20) A Bizottság főigazgatóságai – nevezetesen az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság (EAC), a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DEVCO), a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (RTD) és a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága (CONNECT), az EKSZ, a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálat (FPI), az uniós küldöttségek, a tagállami küldöttségek, a tagállamok külföldi kulturális intézményei, az Európa Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága, az Európai Unió nemzeti kulturális intézeteinek hálózata (EUNIC), a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM), a Kulturális Javak Megóvása és Helyreállítása Tanulmányozásának Nemzetközi Központja (ICROM), az UNESCO, nemzetközi szervezetek, civil társadalmi szervezetek, nem kormányzati szervezetek, helyi kulturális szereplők, utcaművészek, valamint egyéb platformok és hálózatok.
(21) Például az uniós finanszírozású Med Culture program, amely a kulturális ágazathoz kapcsolódó kultúrpolitikák és gyakorlatok kidolgozásával és fejlesztésével foglalkozik. A részvételi megközelítés bevonja a kultúra és az ahhoz kapcsolódó területeken tevékenykedő civil társadalmi szereplőket, minisztériumokat, illetve magán- és állami intézményeket.
(22) Az egyik ilyen javaslat lenne a „kulturális nagykövetek” kijelölése, akik elkötelezettek az európai integráció és a nemzetközi kapcsolatok mellett, és támogatják azokat (az ENSZ jószolgálati nagyköveteihez hasonlóan). A nagykövetek lehetnének művészek, zenészek, írók stb.
(23) Ilyen például az uniós finanszírozású „Young Arab Voice” projekt.


A Tanácshoz intézett ajánlás az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 72. ülésszakáról
PDF 318kWORD 60k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i ajánlása a Tanácshoz az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 72. ülésszakáról (2017/2041(INI))
P8_TA(2017)0304A8-0216/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 21., 34. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 71. ülésszakára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000), 1820. (2009), 1888. (2009), 1889. (2010), 1960. (2011), 2106. (2013), 2122. (2013) és 2242. (2015) számú határozataira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésén képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája” című, 2015. évi éves uniós jelentésre,

–  tekintettel a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 71. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2016. július 7-i ajánlására(3),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 71. ülésszakára vonatkozó, az EU prioritásait tartalmazó, 2016. július 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó felülvizsgált uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Európai Uniónak az ENSZ munkájában történő részvételéről szóló határozatára, amely feljogosítja az EU-t, hogy felszólaljon a Közgyűlésen, javaslatokat terjesszen elő, és szóbeli módosításokat nyújtson be, amelyek egy tagállam kérdésére szavazásra bocsáthatók, valamint hogy gyakorolja a válaszadáshoz való jogot,

–  tekintettel a menekültekről és a migránsokról szóló, 2016. szeptember 19-i New York-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a Szíriai Arab Köztársaságban 2011 márciusa óta elkövetett, a nemzetközi jog hatálya alá tartozó legsúlyosabb bűncselekmények elkövetéséért felelősök elleni nyomozást és büntetőeljárás alá vonását segítő nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. december 21-i A/71/L.48 sz. határozatára,

–  tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett ISIS/Dáis általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az észak-iraki/moszuli helyzetről szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0216/2017),

A.  mivel a hatékony többoldalú kapcsolatrendszer és a jó globális kormányzás iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

B.  mivel az együttműködésre, a párbeszédre, a szabad és tisztességes kereskedelemre és az emberi jogokra alapuló nemzetközi rendet a világ különféle nacionalista és protekcionista mozgalmai megkérdőjelezik;

C.  mivel az Uniónak proaktív szerepet kell játszania a globális megoldásokhoz, a békéhez és biztonsághoz, a demokráciához, az emberi jogokhoz, a fejlődéshez, valamint a jogállamiságon alapuló világrendhez eredményesen hozzájáruló ENSZ építésében; mivel az uniós tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az EUSZ 34. cikkének (1) bekezdésében adott felhatalmazással összhangban fokozottabban összehangolják és egyesítsék fellépéseiket az ENSZ-rendszer szerveiben és testületeiben;

D.  mivel az EU és tagállamai együtt a legnagyobb pénzügyi hozzájárulást nyújtják az ENSZ-rendszerhez: az ENSZ-nek nyújtott összes hozzájárulásnak hozzávetőleg 50%-át és az ENSZ rendes költségvetésének mintegy 40%-át biztosítva; mivel az EU által az ENSZ-nek nyújtott hozzájárulást láthatóbbá kell tenni;

E.  mivel az Unió a környezet minőségének megóvására és javítására irányuló nemzetközi intézkedések és fellépések, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás előmozdítása révén a környezeti fenntarthatóság megvalósításán munkálkodik, különös tekintettel az éghajlatváltozás elleni küzdelemre;

F.  mivel az Unió az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok, a kulturális értékek és a sokféleség, a demokrácia és a jogállamiság egyik legelkötelezettebb védelmezője és előmozdítója;

G.  mivel az EU biztonsági környezete egyre bizonytalanabb és ingatagabb, ami olyan régóta fennálló és újonnan keletkező biztonsági kihívások – többek között erőszakos konfliktusok, terrorizmus, szervezett bűnözés, propaganda és kiberhadviselés, eddig soha nem tapasztalt menekülthullámok és migrációs nyomás és az éghajlatváltozás hatásai – következménye, amelyeket nem lehet nemzeti szinten kezelni, és így regionális és globális válaszlépéseket, továbbá aktív és konstruktív együttműködést tesznek szükségessé;

H.  mivel az EU-nak és az ENSZ-nek jelentős szerepet játszania a 2030-as fejlesztési menetrend végrehajtásában a szegénység csökkentése és a kollektív prosperitás biztosítása, az egyenlőtlenségek kezelése, a biztonságosabb és igazságosabb világ megteremtése, továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a természeti környezet védelme tekintetében; mivel az ENSZ Közgyűlése úgy határozott, hogy fokozza a szervezet által az új fejlesztési menetrend végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseket;

1.  a következő ajánlásokat címezi a Tanácsnak:

Béke és biztonság

Terrorizmus elleni küzdelem

Nonproliferáció és leszerelés

Migráció

Emberi jogok, demokrácia és jogállamiság

Fejlesztés

Éghajlatváltozás

Az EU és az ENSZ rendszerének reformja

   a) továbbra is szólítson fel a kelet-európai és a dél-kaukázusi országok, nevezetesen Grúzia, Moldova és Ukrajna szuverenitásának, nemzetközileg elismert határainak és területi integritásának teljes tiszteletben tartására, a nemzetközi jog ezeken a területeken elkövetett megsértéseinek tükrében; támogassa és élénkítse fel a valamennyi jelenleg dúló és elhúzódó konfliktus, valamint a Hegyi-Karabah területét sújtó konfliktus békés és fenntartható rendezésére és az emberi jogok, a területi integritás, az erőszak alkalmazásától való tartózkodás, valamint a népek egyenlő jogai és az önrendelkezéshez való joga helyben megvalósuló tiszteletben tartására irányuló diplomáciai erőfeszítéseket; sürgesse a nemzetközi közösséget arra, hogy teljes mértékben hajtsa végre azt a politikát, hogy nem ismeri el a Krím-félsziget jogtalan annektálását; tevékenyen növelje az Oroszországra mint az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagjára gyakorolt nyomást, hogy a minszki megállapodásoknak megfelelően oldja meg a konfliktust Ukrajnában, és találjon megoldást Abházia és Dél-Oszétia grúziai területek megszállásával kapcsolatban; találja meg azt a geopolitikai egyensúlyt, amely ellenáll a kizárólagos befolyási övezetek iránti minden törekvésnek;
   b) továbbra is teljes mértékben támogassa az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elősegítse a Ciprus megosztottságának megszüntetését célzó átfogó rendezést, és hangsúlyozza, hogy a ciprusi probléma rendezése pozitív hatással lesz az egész régióra, valamint a ciprusi görögökre és a ciprusi törökökre egyaránt; nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy minden rendelkezésre álló erőforrását használja fel az újraegyesítési folyamat sikeres lezárásának és az ENSZ szerepének támogatása érdekében;
   c) támogassa az ENSZ által irányított erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy Skopje és Athén közötti megállapodás révén megoldás szülessen Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elnevezésének vitás kérdésében;
   d) sürgesse az ENSZ összes tagállamát, hogy valamennyi szükséges pénzügyi és emberi erőforrást bocsássanak rendelkezésre a fegyveres konfliktusokkal sújtott helyi népesség és a menekültek megsegítésére, és sürgesse az ENSZ valamennyi tagállamát az ENSZ keretében tett pénzügyi kötelezettségvállalások teljesítésére;
   e) támogassa az Irán és a Biztonsági Tanács tagjai, továbbá Németország közötti nukleáris megállapodást mint a nemzetközi és különösen az uniós diplomácia jelentős sikerét, és továbbra is gyakoroljon nyomást az Egyesült Államokra a gyakorlati végrehajtás érdekében;
   f) használja fel a rendelkezésére álló valamennyi eszközt az állami és a nem állami szereplők fellépései nemzetközi humanitárius joggal való fokozottabb összhangjának megteremtése érdekében; támogassa a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által irányított erőfeszítéseket, amelyek célja a nemzetközi humanitárius joggal való összhang megerősítését célzó hatékony mechanizmus létrehozása;
   g) szorgalmazza az arra irányuló szilárdabb többoldalú elkötelezettségeket, hogy tartósan fenntartható politikai és békés megoldást találjanak a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, különösen pedig a Szíriában, Irakban, Jemenben és Líbiában dúló konfliktusokra; és élénkítse fel a szerte a világon állandósult konfliktusok megoldására irányuló diplomáciai erőfeszítéseket; továbbra is támogassa az ENSZ különmegbízottjainak az e konfliktusok rendezését szolgáló munkáját, intézkedéseit és kezdeményezéseit; szólítsa fel a nemzetközi közösséget további humanitárius, pénzügyi és politikai támogatás nyújtására a humanitárius helyzet kezelése és az erőszak azonnali beszüntetése céljából; akadályozza meg a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok megsértését, ideértve azt, amikor közvetlenül célba veszik a polgári infrastruktúrákat és a polgári lakosságot, valamint határozottan ítélje el az ilyen, Szíriában elkövetett jogsértéseket; sürgesse az ENSZ összes tagállamát, hogy valamennyi szükséges pénzügyi és emberi erőforrást bocsássanak rendelkezésre a konfliktusokkal sújtott területek népességének megsegítésére; támogassa az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fenntartható megoldást találjanak a szíriai és az iraki konfliktusra, valamint hogy továbbra is támogassa az EU humanitárius területen betöltött szerepét és az EU regionális kezdeményezését; sürgesse a nemzetközi közösséget, hogy lehetősége szerint mindent tegyen meg a szíriai konfliktus során elkövetett háborús bűncselekményekért, emberiesség elleni bűncselekményekért és népirtásért felelős személyek szigorú elítélése érdekében, akár saját nemzeti igazságszolgáltatási rendszerükben, akár nemzetközi bíróságokon, akár ad hoc bíróságokon; támogassa az ENSZ béketervre irányuló kezdeményezését Jemenben, és a lehető legsürgősebben kezelje a jelenlegi humanitárius válságot; szólítson fel valamennyi felet minden jemeni polgár emberi jogainak és szabadságainak tiszteletben tartására, és hangsúlyozza, hogy az ország béke- és humanitárius missziói valamennyi munkatársának biztonságát javítani kell; ösztönözze az Irán és Szaúd-Arábia közötti közeledési politikát, mivel ez elengedhetetlen a regionális feszültségek mérsékléséhez, és lehetőséget kínál a jemeni és más konfliktusok megoldására; ösztönözze az említett intézkedéseket a nemzetközi biztonságot és a regionális stabilitást fenyegető terrorizmus és szélsőségesség mélyen gyökerező okainak kezelése érdekében is; kérje az ENSZ által támogatott líbiai kormány fokozott támogatását, továbbá a líbiai politikai megállapodás keretében játsszon központi szerepet Líbia stabilizálásában, egységének és területi integritásának megőrzésében; újból jelentse ki, hogy a stabilitás biztosítása érdekében sürgősen a líbiai politikai megállapodásban meghatározott legitim polgári hatóságok ellenőrzése alá kell vonni az összes fegyveres erőt; újítsa meg az ENSZ közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges koordinátora és az ENSZ-főtitkár nyugat-szaharai különleges képviselője által e tartós konfliktusok megoldása érdekében tett erőfeszítések támogatását; kérje az ENSZ Biztonsági Tanácsa által nemrég hozott határozatok végrehajtását;
   h) támogassa a szíriai béketárgyalásokat, amelyeket a ENSZ Biztonsági Tanácsának 2254 (2015). számú határozata alapján folytatnak; hangsúlyozza, hogy a feleknek egy politikai csomagot tartalmazó keretmegállapodásra kell törekedniük, hogy – a 2254. (2015) számú határozatban meghatározott egyértelmű sorrenddel és a célok időzítésével összhangban – végrehajtható legyen egy tárgyalásokon alapuló, átmeneti politikai folyamat; hangsúlyozza, hogy e cél elérése érdekében négy kosárból álló egyértelmű menetrendet hoztak létre; adjon hangot aggodalmának amiatt, hogy a folyamatos szíriai harcok veszélyeztetik a 2016. december 30-án hatályba lépett tűzszüneti megállapodást, és súlyosan negatív következményekkel járnak a szíriai polgárok biztonságára, a humanitárius segítségnyújtás fogadására és a politikai folyamat lendületére; támogassa az ENSZ főtitkárának szíriai különmegbízottja által a szíriai tűzszünet garantáló államaihoz intézett felhívást, hogy sürgősen tegyenek erőfeszítéseket a tűzszünet megőrzésére;
   i) tegyen eleget az Európai Unió Bírósága Nyugat-Szaharára vonatkozó ítéletének,
   j) gondoskodjon arról, hogy az ENSZ Közgyűlése az Európai Unióval és az Amerikai Egyesült Államokkal együttműködve gondoskodjon minden eszközről annak biztosításához, hogy a két állam elvén alapuló megoldás, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, továbbá amely szerint egy biztonságos és elismert határokkal rendelkező izraeli állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes palesztin állam békében és biztonságban él egymás mellett, fenntartható és hatékony legyen;
   k) kérje az iraki intézmények fokozott támogatását és szerepvállalását, valamint hívja fel a figyelmet arra, hogy befogadóbb társadalmat kell kialakítani, és integrálni kell a lakóhelye elhagyására kényszerült valamennyi etnikai és vallási kisebbséget, többek között Észak-Irakban és Moszulban és környékén, ahol a katonai műveletek lezárása után békés és inkluzív konfliktus utáni megoldást kell találni; újból fogalmazza meg a civilek további védelmének és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának kritikus fontosságát az iraki katonai stratégiák végrehajtása során;
   l) továbbra is hárítsa el a főbb biztonsági fenyegetéseket a Száhel/Szaharához, a Csád-tóhoz, a Nagy-tavakhoz és az Afrika szarvához tartozó térségekben annak érdekében, hogy felszámolja az ISIS/Dáis és az al-Kaida fiókszervezetei, valamint a Boko Haram vagy más ezekhez köthető terrorcsoportok okozta terrorfenyegetéseket;
   m) működjön együtt az egész nemzetközi közösséggel az afrikai kontinenst, különösen Szomáliát, Dél-Szudánt, a Közép-afrikai Köztársaságot, Malit, Nigériát, Burundit és általában a Nagy-tavak vidékét fenyegető humanitárius és biztonsági válság rendezése érdekében; ösztönözze az ENSZ tagállamait, hogy az EU példáját követve fokozzák a támogatást az Afrikai Unió szerepének fokozása és saját közvetítői és válságkezelési kapacitásaik növelése érdekében, komplementaritásokra törekedve az ENSZ Béketeremtést Támogató Irodájának erőfeszítéseivel; új megbízatásának, különösen a 2016. december 31-i megállapodás végrehajtásának megfelelően biztosítsa a MONUSCO gyors kiigazítását;
   n) szólítsa fel a nemzetközi közösséget, hogy tagjai közösen lépjenek fel a Kongói Demokratikus Köztársaságban jelenleg kialakult politikai válság kezelése érdekében, és hogy elkerüljék az országban az állam összeomlását;
   o) hangsúlyozza, hogy többet kell befektetni a konfliktusok megelőzésébe, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a politikai vagy vallási radikalizmus, a választások kapcsán kialakuló erőszak, a lakosság elmenekülése vagy az éghajlatváltozás;
   p) hívja fel az ENSZ-tagállamok, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjainak figyelmét az egyes nyugat-balkáni államok közötti fokozott feszültségre; szorgalmazza, hogy vezetőik tanúsítsanak önmérsékletet regionális politikájukban, az EU és az ENSZ esetében pedig azt, hogy továbbra is teljes mértékben vegyenek részt a kétoldalú konfliktusokra vonatkozó tartós megoldások keresésében, többek között szükség esetén közvetítői szerepet vállalva; ítélje el Oroszország nyugat-balkáni fellépéseit, amelyek a terület országaiban zajló törékeny reformfolyamat destabilizálásával fenyegetnek, és veszélyeztetik az említett országok EU- és NATO-tagsággal kapcsolatos célkitűzéseit;
   q) továbbra is támogassa az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy Afganisztánban béke legyen, és hogy megszűnjön az országban a biztonsági környezet sebezhetősége;
   r) határozottan ítélje el az észak-koreai vezetés lépéseit, amelyek fenyegetik a Koreai-félsziget és az azon túli térségek békéjét és biztonságát; ösztönözze Kínát mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagját, hogy gyakoroljon további nyomást az észak-koreai rezsimre annak érdekében, hogy építse le a regionális és a nemzetközi biztonságot fenyegető agresszív intézkedéseit; dolgozzon ki és hajtson végre egy határozott válaszintézkedést, amelyet széles és meglehetősen szilárd nemzetközi konszenzus támogat, annak érdekében, hogy eltántorítsa az észak-koreai rendszert további ellenséges nukleáris képességek kifejlesztésétől és a területén kívül végrehajtott gyilkosságoktól, támadásoktól és emberrablásoktól;
   s) sürgesse az ENSZ Közgyűlését és a Biztonsági Tanácsát, hogy vitassák meg a Dél-kínai-tengert érintő feszültségeket azzal a szándékkal, hogy valamennyi érintett fél véglegesítse a magatartási kódexről szóló tárgyalást;
   t) üdvözölje az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott 2307. (2016) számú határozatot, és gratuláljon Kolumbia kormányának és népének a békére való törekvés terén tett erőfeszítéseiért;
   u) jelentősen fokozza a tagállamoknak az ENSZ békefenntartó és békeépítő műveleteihez – különösen személyi állománybeli és eszközbeli hozzájárulással – nyújtott támogatását, amelynek van egy emberi jogi összetevője, és egyértelmű kilépési stratégiákat tartalmaz, valamint erősítse meg az EU e téren betöltött elősegítő szerepét; biztosítson jobb láthatóságot e támogatás és hozzájárulás számára; fejlesszen tovább olyan eljárásokat, amelyek az EU közös biztonság- és védelempolitikáját az ENSZ-műveletek támogatására vetik be, és eközben fordítson elegendő figyelmet a komplex válságkezelés különféle dimenzióira, például az emberi jogokra, a fenntartható fejlődésre, valamint a tömeges migráció kiváltó okaira; támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsa vétójoga alkalmazásának reformját azokban az esetekben, amikor bizonyíték támasztja alá háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetését;
   v) támogassa az ENSZ főtitkárát az ENSZ béketárgyalásokba való fokozottabb bevonására irányuló törekvéseiben;
   w) támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a nőkről, a békéről és a biztonságról nemrég hozott határozatok végrehajtását; kérje a nők mint aktív szereplők egyenlő és teljes körű részvételének előmozdítását; segítse elő a nők aktív részvételét a konfliktusmegelőzésben és -megoldásban, valamint az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemben; emlékeztessen arra, hogy a nemi erőszakot, többek között az erőszakos közösülést háborús taktikaként alkalmazzák, és az háborús bűncselekménynek minősül; biztosítson biztonságos egészségügyi ellátást a háborúban szexuális erőszaknak áldozatul esett személyek számára; kérje a nők és a lányok védelmének megerősítését a konfliktushelyzetekben, különös tekintettel a szexuális erőszakra, támogassa és erősítse meg az ENSZ-en keresztül megvalósuló nemzetközi törekvéseket, amelyeknek az a céljuk, hogy véget vessenek a gyermekek fegyveres konfliktusokban való felhasználásának, biztosítsa a nemi szempontokat szem előtt tartó elemzést, valamint a nemek és az emberi jogok valamennyi ENSZ-tevékenységben való érvényesítését; kérje a nők béke- és biztonságépítésben való részvétele tekintetében elért eredmények mérésére alkalmas mutatók kidolgozását;
   x) sürgősen és késedelem nélkül foglalkozzon az ENSZ személyzete és a kapcsolódó személyzet által a békefenntartó műveletek során elkövetett szexuális kizsákmányolással és visszaéléssel kapcsolatos végrehajtási és jogorvoslati segítségnyújtási törekvésekről az ENSZ által készített, 2015. május 15-i értékelő jelentés valamennyi szempontjával, és hozzon létre átlátható felügyeleti és elszámoltatási mechanizmusokat az állítólagos visszaélésekre vonatkozóan; kérje, hogy késedelem nélkül vizsgáljanak ki, vonjanak büntetőeljárás alá és ítéljenek el minden olyan katonai és civil alkalmazottat, akik szexuális erőszakot követtek el;
   y) erősítse tovább az R2P szerepét, mivel ez az ENSZ-tagállamok konfliktusrendezéssel, emberi jogokkal és fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeinek fontos elve; továbbra is támogassa a védelmi felelősség elvének (R2P) működőképessége érdekében tett erőfeszítéseket, és támogassa az ENSZ-et, hogy továbbra is vállaljon központi szerepet annak elősegítésében, hogy az országok alkalmazzák a védelmi felelősség elvét az emberi jogok, a jogállamiság és a nemzetközi humanitárius jog fenntartása érdekében; mozdítsa elő a humánbiztonság és a védelmi felelősség elvének átfogó meghatározását,
   z) ösztönözze az ENSZ összes tagállamát, hogy írják alá és erősítsék meg a gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetve megsemmisítéséről szóló egyezményt;
   aa) kezdeményezzen nyilvános és átfogó vitát az ENSZ Közgyűlésének összes tagjával arról, hogy az elnöki mandátumok alkotmányos korlátozásait világszerte tiszteletben kell tartani;
   ab) ismételten jelentse ki, hogy egyértelműen elítéli a terrorizmust, és hogy maradéktalanul támogatja a regionális és a nemzetközi biztonságra nyilvánvaló veszélyt jelent jelentő terrorista szervezetek, különösen pedig az úgynevezett ISIS/Dáis legyőzésére és megsemmisítésére irányuló fellépéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy a terrorizmus elleni küzdelem során meghozott összes intézkedésnek teljes mértékben összhangban kell lennie a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályokkal;
   ac) támogassa az ENSZ-t abban, hogy prevenciós menetrendjében kulcsfontosságú szerepet kapjon a terrorizmus ellenei harc, összhangban az Unió azon elkötelezettségével, hogy megelőző intézkedéseket alkalmaz a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemben; erősítse az EU és az ENSZ arra irányuló közös erőfeszítéseit, hogy harcoljanak a szélsőséges erőszakot és a terrorizmust kiváltó okok ellen, elhárítva a hibrid fenyegetéseket és fejlesztve a kutatási és kapacitásbeli képességeket a kibervédelem területén; támogassa az oktatást mint az erőszakos szélsőségesség megakadályozásának eszközét, és támaszkodjon a helyi szereplők által létrehozott meglévő békeépítő kezdeményezésekre, amelyek megközelítéseket dolgoznak ki, hajtanak végre és fejlesztenek a radikalizálódás és a terroristák toborzásának megakadályozására, ugyanakkor előmozdítva az erőszakért felelős személyek igazságszolgáltatás elé állítására irányuló nemzetközi fellépést; támogassa az Unió fokozott hozzájárulását az ENSZ kapacitásépítési kezdeményezéseihez a külföldi harcosok és az erőszakos szélsőségesség elleni harc tekintetében;
   ad) fokozza az erőfeszítéseket a nemcsak a közösségi média platformjain, hanem a radikalizálódott gyűlöletkeltő szónokok hálózatain keresztül is zajló toborzás és terrorista propaganda felszámolása érdekében; támogassa az olyan intézkedéseket, amelyek erősítik a szélsőséges propaganda által célba vett és radikalizálódásnak kiszolgáltatott közösségek ellenálló képességét, többek között a radikalizálódás mögöttes gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai okainak kezelésével; támogassa a radikalizálódás ellen fellépő és azt visszafordító politikákat az ENSZ erőszakos szélsőségesség megelőzésére irányuló cselekvési tervével összhangban; emlékeztessen arra, hogy a terrorizmusellenes politikák kulcseleme az emberi jogok előmozdítása és védelme, továbbá a jogállamiság tiszteletben tartása;
   ae) az ENSZ Közgyűlésével közösen lépjen fel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben, és dolgozzon ki mechanizmusokat a terrorista személyek és szervezetek megnevezésére, valamint világszerte erősítse meg a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló mechanizmusokat, és közben védelmezze a megfelelő eljárás és a jogállamiság nemzetközi normáit;
   af) erősítse meg a terrorizmus és a transznacionális bűnözés elleni küzdelem területén folytatott nemzetközi rendőrségi és igazságügyi együttműködés hatékonyságát; üdvözli e tekintetben az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2322. (2016) számú határozatát, és hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani a nemzetközi igazságügyi együttműködési folyamatokat, meg kell erősíteni a nemzetközi rendőrségi együttműködés meglévő mechanizmusait, és naprakésszé kell tenni a központi és az igazságügyi hatóságok közötti kapcsolattartási hálózatot;
   ag) támogassa az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megakadályozza a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik nem állami szereplők és terrorista csoportok általi kifejlesztését, gyártását, beszerzését vagy átadását; ragaszkodjon a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló Szerződés (NPT), a vegyi fegyverekről szóló egyezmény és a biológiai fegyverekről szóló egyezmény teljes körű betartásához, és tegyen tevékeny lépéseket a globális leszerelés érdekében;
   ah) szorgalmazza a fegyverkereskedelmi szerződés (ATT) maradéktalan végrehajtását, és buzdítsa az ENSZ valamennyi tagállamát az ATT aláírására és ratifikálására;
   ai) törekedjen hatékonyabb fellépésre a fegyverek és lőszerek – köztük a kézi- és könnyűfegyverek – illetéktelenek birtokába jutásával és tiltott kereskedelmével szembeni küzdelem során, különösen egy, a fegyverek nyomon követését szolgáló rendszer kidolgozásával; kérje, hogy az ENSZ tagállamai tegyenek tevékeny lépéseket a globális leszerelés felé;
   aj) fordítson különös figyelmet a robotika fegyverkezésben történő alkalmazásában bekövetkező technológiai fejlődésre, különösen a fegyveres robotokra és drónokra, és ezek nemzetközi jognak való megfelelésére; hozzon létre a drónokra és a fegyveres robotokra vonatkozó jogi keretet a hatályos nemzetközi humanitárius joggal összhangban, hogy megakadályozható legyen az e technológiával az állami és nem állami szereplők részéről illegális tevékenységek során elkövetett visszaélés;
   ak) szólítson föl a migrációra adott globális válaszlépések megerősítésére, építve az ENSZ Közgyűlésének a menekültek és a migránsok tömeges mozgásának kezelésével foglalkozó magas szintű, 2016. szeptember 19-i sikeres ülésére, és kezelve az illegális migráció szempontjai által előhívott olyan kihívásokat és biztonsági problémákat, mint az embercsempészet és az emberkereskedelem, valamint szólítson fel a jogszerű migráció lehetőségeinek a megteremtésére irányuló erőfeszítésekre; hangsúlyozza, hogy érdemi és sürgős kötelezettségvállalásra van szükség a humanitárius válságok és a példátlan migrációs és menekülthullámok kiváltó okainak kezelésére;
   al) szorgalmazza, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) nagyobb támogatásban részesüljön a menekültek, köztük az olyan kiszolgáltatott csoportok, mint a nők, a gyermekek és a fogyatékos személyek védelméről szóló nemzetközi megbízatásának teljesítése során; hangsúlyozza az UNHCR költségvetési szükségletei és a beérkezett pénzösszegek közötti súlyos finanszírozási szakadékot, valamint szólítson fel nagyobb szolidaritásra; szólítson fel arra, hogy az ENSZ rendszeres költségvetéséből részesítsék nagyobb finanszírozásban az UNHCR legfontosabb feladatait, működőképessége megőrzésének érdekében; szólítson fel politikai kötelezettségvállalásra, finanszírozásra és konkrét szolidaritási intézkedésekre, támogatva a menekültekről és migránsokról szóló New York-i nyilatkozatot;
   am) támogassa és védelmezze a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és interszexuálisok jogait, és szólítsa fel az ENSZ tagállamait azon jogszabályaik hatályon kívül helyezésére, amelyek az egyéneket szexuális vagy nemi identitás alapján büntetik, továbbá mozdítsa elő a homofób és transzfób gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelmet szolgáló nemzetközi intézkedéseket;
   an) mozdítsa elő és tartsa tiszteletben a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadságát az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkében foglaltak szerint, és hangsúlyozza, mennyire fontos egy egészséges társadalomban a szabad sajtó és minden polgár abban betöltött szerepe;
   ao) szólítson fel a gyermekvédelmi rendszerek megerősítésére, és támogasson konkrét intézkedéseket a menekült és migráns gyermekek mindenek felett álló érdekében, a gyermek jogairól szóló egyezmény alapján;
   ap) követelje, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az illegális migráció megelőzése, valamint az embercsempészet és az emberkereskedelem felszámolása érdekében, elsősorban a vonatkozó titkosszolgálati információk időben történő és hatékony cseréje segítségével fellépve a bűnszervezetekkel szemben; fejlessze tovább az áldozatok azonosításának és megvédelmezésének módszereit és erősítse meg a harmadik országokkal való együttműködést az ebben az ágazatban elkövetett bűncselekményekből származó jövedelmek nyomon követése, lefoglalása és visszaszerzése céljából; ragaszkodjon az ENSZ szintjén a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény és az ehhez csatolt – az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló –jegyzőkönyvek ratifikálásának és teljes végrehajtásának fontosságához;
   aq) nyomatékosan szólítsa fel az összes államot, közöttük az EU tagállamait, hogy sürgősen ratifikálják a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmány fakultatív jegyzőkönyvét, amely panasztételi és kivizsgálási mechanizmusokat hoz létre;
   ar) nyomatékosan szólítsa fel az összes államot, és különösen az uniós tagállamokat arra, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságán, Genfben a transznacionális társaságokról és az emberi jogokról szóló, kötelező erejű nemzetközi szerződésről folytatott tárgyalásokon;
   as) világosan és határozottan ismételje meg, hogy az ENSZ égisze alatt létrejött egyezményekben biztosított valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, egymástól függő és egymással összefüggő, és biztosítsák azok betartását; követelje az emberi jogok és az alapvető szabadságok fokozottabb védelmét kifejeződésük minden vetületében, így többek között az új technológiák összefüggésében is; továbbra is ösztönözzön valamennyi ENSZ-tagállamot a különféle emberi jogi egyezmények aláírására, megerősítésére és végrehajtására, továbbá az ezen eszközök szerinti jelentéstételi kötelezettségeik teljesítésére; szólítson fel a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadságának megvédelmezésére; hangsúlyozza a szabad média fontosságát;
   at) szólítsa fel az ENSZ tagállamait, hogy hajtsák végre a rasszizmus, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia jelenlegi formáival foglalkozó különleges ENSZ-előadó ajánlásait; mozdítsa elő, erősítse meg és érvényesítse a nők és a férfiak közötti egyenlőséget támogató tevékenységeket; kérje a nők és lányok fokozott szerepvállalását, erősítve a nők vezető szerepét és részvételét a döntéshozatal valamennyi szintjén, ideértve azt is, hogy külön figyelmet kapjon a kisebbségi csoportokhoz tartozó nők befogadása; szólítson fel a nők és lányok elleni erőszak és megkülönböztetés minden formájának felszámolására, figyelembe véve a nemi identitáson vagy a nemiség kifejeződésén alapuló megkülönböztetést is; mozdítsa elő a gyermekjogokat, biztosítva különösen a gyermekek hozzáférését az oktatáshoz, valamint a fegyveres csoportokba besorozott gyermekek rehabilitációját és visszailleszkedését, továbbá felszámolva a gyermekmunkát, a gyermekkínzást és a gyermekboszorkányság kérdését, a gyermekkereskedelmet és -házasságot, továbbá a gyermekek szexuális kizsákmányolását; támogassa tevékenyen a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és interszexuálisok jogainak megsértései elleni további fellépéseket; támogassa az LMBTI személyek és az LMBTI személyek emberi jogaiért küzdő aktivisták helyzetének szoros nyomon követését az LMBTI-ellenes jogszabályokat alkalmazó országokban;
   au) továbbra is szálljon síkra a vallás, illetve a meggyőződés szabadságáért; sürgessen további erőfeszítéseket a vallási és más kisebbségek jogainak védelme érdekében; szólítson fel nagyobb erőfeszítésekre a vallási és etnikai kisebbségek üldözéssel és erőszakkal szembeni védelme érdekében; szólítson fel az istenkáromlást vagy a hitehagyást bűncselekményként kezelő törvények visszavonására, amelyek ürügyül szolgálnak a vallási kisebbségek és a nem hívők üldözésére; támogassa a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkáját; tevékenyen működjön közre azért, hogy az ENSZ ismerje el az ISIS/Dáis által a vallási, etnikai és más kisebbségekkel szemben elkövetett népirtást, és utalja a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elé az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények, a háborús bűncselekmények és a népirtás eseteit; támogassa az ENSZ kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen és lealacsonyító bánásmód vagy büntetés, tömeges kivégzések és többek között kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények nyomán kiszabott halálbüntetések elleni munkáját;
   av) ismételje meg, hogy egyhangúlag elítéli az emberijog-védőkkel, visszaélést bejelentő személyekkel, újságírókkal és bloggerekkel szembeni bármilyen erőszakot, zaklatást, megfélemlítést vagy üldözést; támogassa az ENSZ-főtitkár újságírók biztonságával foglalkozó különmegbízottjának kinevezését;
   aw) emlékeztesse az ENSZ Közgyűlését ama kötelességére, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (EJT) tagjainak megválasztásakor vegye figyelembe, hogy a jelöltek hogyan tartják tiszteletben és mozdítják elő az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát; szólítson fel arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagságának elnyeréséhez határozzanak meg egyértelmű, az emberi jogok betartására épülő kritériumokat;
   ax) az elszámoltathatóság előmozdítása és a büntetlenség felszámolása érdekében erősítse meg a NBB és a nemzetközi bűnüldözési rendszer szerepét; szólítsa fel az ENSZ összes tagállamát, hogy a Római Statútum megerősítésével csatlakozzanak az NBB-hez, valamint ösztönözzék a kampalai módosítások megerősítését; biztosítson az NBB számára határozott diplomáciai, politikai és pénzügyi támogatást;
   ay) emlékeztessen arra, hogy az Unió álláspontja a halálbüntetéssel szembeni zéró tolerancia; továbbra is határozottan szálljon síkra a halálbüntetés megszüntetésének előmozdításáért az egész világon; szólítson fel a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumra, és folytassa erőfeszítéseit a halálbüntetés egyetemes eltörlése érdekében; indítson olyan kezdeményezést, amely – az 1236/2005/EK rendelet ezzel kapcsolatos tapasztalataira építve – előmozdítja a kínzóeszközök és a halálbüntetés elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi keretet;
   az) törekedjen a jogállamiság előmozdítása iránti határozottabb elkötelezettségre, mivel ez átfogó kérdés, amely összekapcsolja az ENSZ három pillérét, vagyis a békét és a biztonságot, az emberi jogokat és a fejlesztést; működjön együtt az ENSZ emberi jogi főbiztosával annak érdekében, hogy a venezuelai hatóságokat valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátására és a hatalmi ágak szétválasztásának tiszteletben tartására ösztönözzék;
   ba) támogassa az ENSZ erőfeszítéseit a sporttal és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi keret létrehozására, amely előmozdítja az emberi jogok tömeges sportrendezvényeken elkövetett megsértéseinek megelőzését, nyomon követését és jogorvoslatát;
   bb) nyújtson további támogatást az ENSZ emberi jogi főbiztosának az emberi jogok üzleti vonatkozású megsértése tekintetében az elszámoltathatóság és az áldozatok jogorvoslathoz való hozzáférése javítása érdekében folytatott munkájához, hogy hozzájárulhasson a tisztességes és hatékonyabb nemzeti jogorvoslati rendszerekhez, különösen az üzleti szektor kiterjedt emberijog-sértései esetén; szólítsa fel az összes kormányt arra, hogy teljesítse kötelességeit az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása és az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése terén, mivel ez utóbbiaknak az emberi jogaik üzleti vonatkozású megsértései kapcsán a nemzeti és nemzetközi szintű jogorvoslathoz való hozzáférésben gyakorlati és jogi kihívásokkal kell szembenézniük;
   bc) hangsúlyozza az EU vezető szerepét az ahhoz vezető folyamatban, hogy az ENSZ-közgyűlés 2015 szeptemberében elfogadta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet (2030-as menetrend) és annak 17 fenntartható fejlesztési célját; tegyen konkrét lépéseket a 2030-as menetrend és a 17 fenntartható fejlesztési cél hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, mivel a megelőzés és a fenntartható fejlesztés fontos eszközeiről van szó; törekedjen a jövő generációk életének javítására, és nyújtson ösztönzést és támogatást az országoknak ahhoz, hogy magukénak érezzék e célokat, és alakítsanak ki nemzeti szintű kereteket a 17 fenntartható fejlesztési cél eléréséhez; ösztönözze az ENSZ tagállamait a fejlesztési segélyre fordított kiadásaik tekintetében vállalt kötelezettségeik teljesítésére, valamint a fejlődő országokbeli helyzet értékeléséhez az előrehaladás figyelemmel kísérése és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében szólítson fel a mutatószámokra vonatkozó szilárd keret elfogadására és a statisztikai adatok felhasználására; hangsúlyozza, hogy – a fejlődő országok realitásainak pontosabb értékelése, továbbá a szegénység elleni és a fenntartható fejlődésre irányuló küzdelem terén történő hatékony fellépés érdekében – a GDP-n kívül más mutatókat is figyelembe kell venni, különösen a közepes jövedelemmel rendelkező országok esetében; szólítson fel a nők jogainak előmozdítását és védelmét célzó, az EU egészére kiterjedő kezdeményezésekre; szólítson fel a Pekingi Cselekvési Fórum, a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési terve és a fenntartható fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia teljes körű végrehajtására;
   bd) továbbra is törekedjen a fejlesztési szakpolitikai koherencia megvalósítására valamennyi uniós szakpolitikában, mivel ez elengedhetetlen a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, és a 17.14. céllal összhangban az ENSZ szintjén is támogassa a fokozottabb szakpolitikai koherenciát; támogassa az ENSZ törekvéseit a 2030-as menetrend végrehajtására irányuló integrált és összehangolt szakpolitikai támogatás fokozására, és ebből következően az ENSZ keretében egy olyan fejlesztési rendszer előmozdítására, amely integráltabb módon működik az ügynökségek közötti tevékenységek megerősítése és a projektek közös végrehajtása mellett, különösen erősítve a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolatot; szólítsa fel az ENSZ-t, hogy hosszú távú fejlesztési stratégiáiba módszeresen integrálja a kapacitásépítést és a jó kormányzást a szegénység és az éhezés felszámolása, a konfliktusmegelőzés és ellenálló képesség hatékony kialakítása érdekében, hogy előmozdítsa az ökológiailag, gazdaságilag és társadalmilag fenntartható fejlődést, küzdjön a társadalmi egyenlőtlenségek ellen és humanitárius segítséget nyújtson a lakosságnak; hangsúlyozza, hogy a biztonságos, megbízható és megfizethető vízellátáshoz és megfelelő szennyvízkezelési szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítja az életszínvonalat, fellendíti a helyi gazdaságokat és elősegíti a méltóságteljesebb munkahelyek létrehozását;
   be) ragaszkodjon ahhoz, hogy a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum váljon a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása koherens, hatékony és inkluzív figyelemmel kísérésének és felülvizsgálatának biztosítása terén illetékes fő döntéshozó testületté; ismerje el a civil társadalmi szervezetek által a 2030-as menetrend sikeres végrehajtásában és a fenntartható fejlesztési célok elérésében játszott jelentős szerepet; ismerje el a fenntartható fejlesztési célok kulcsszerepét és hatását a nemzetközi béke és biztonság tekintetében;
   bf) biztosítsa, hogy az EU továbbra is élen járjon az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és fokozza az együttműködést az ENSZ-szel ezen a területen; szólítsa fel valamennyi ENSZ-tagállamot a Párizsi Megállapodás betartására és annak biztosítására, hogy haladéktalanul végrehajtsák az ENSZ 2015. évi éghajlatváltozási konferenciáján hozott határozatokat;
   bg) szorosan működjön együtt az éghajlatváltozás legsúlyosabb következményeit elszenvedő kis szigetállamokkal és más országokkal, hogy biztosítható legyen, hogy véleményüket és szükségleteiket az ENSZ különböző fórumain figyelembe veszik;
   bh) szólítsa fel az uniós tagállamokat, hogy jobban hangolják össze fellépéseiket az Egyesült Nemzetek rendszerének szerveiben és testületeiben, és törekedjenek még jobban az EU bizonyos ENSZ-alszervezetekben meglévő megfigyelői státuszának javítására; erősítse meg a kommunikációt és biztosítsa a tagállami álláspontok fokozottabb uniós szintű összehangoltságát; törekedjen a tagjelölt országokkal, a partnerországokkal és más hasonlóan gondolkodó országokkal az álláspontok egyeztetésére;
   bi) munkálkodjon a nemzetközi adóügyi együttműködés megerősítése érdekében, támogatva egy nemzetközi adóügyi testület ENSZ-rendszeren belüli létrehozását; az adózás területére vonatkozó automatikus információcserével és az adóparadicsomok egységes globális feketelistájának létrehozásával lépjen fel az adókikerülés és pénzmosás ellen;
   bj) széles konszenzus alapján tevékenyen támogassa az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának átfogó reformját, hogy az pontosabban tükrözze a világ új realitásait, és hatékonyabban megfeleljen a jelenlegi és a jövőbeni biztonsági kihívásoknak; támogassa azt a hosszú távú célt, hogy az Unió helyet kapjon a megreformált Biztonsági Tanácsban; ösztönözze az ENSZ Biztonsági Tanács tagjait, hogy tartózkodjanak a vétójog alkalmazásától olyan esetekben, amikor emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el; mozdítsa elő az ENSZ-közgyűlés munkájának felpezsdítését, valamint az összes ENSZ-intézmény fellépésének jobb összehangolását és koherenciáját, ami várhatóan fokozni fogja a hatékonyságot, az eredményességet, legitimitást, az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, illetve a rendszer kapacitását és reprezentativitását, hogy gyorsabban válaszolhasson a globális kihívásokra;
   bk) határozottan támogassa az ENSZ újonnan megválasztott főtitkárának reformterveit; az egyszerűsítés, a decentralizálás és rugalmasság, valamint a pénzügyi szervezet egyszerűsítése révén ösztönözze az ENSZ békével és biztonsággal kapcsolatos struktúrája és a Titkárság működése és felépítése reformjának lendületét; hozzon létre hatékony rendszert a visszaéléseket bejelentő ENSZ-alkalmazottak védelme érdekében;
   bl) támogassa aktívan az ENSZ-főtitkár azon törekvéseit, hogy az ENSZ központjában több nőt nevezzen ki felső vezetői pozícióba;
   bm) mozdítsa elő a parlamentek és a regionális közgyűlések ENSZ rendszerén belüli szerepéről, továbbá az Egyesült Nemzetek Parlamenti Közgyűlésének létrehozásáról zajló vitát, hogy bővíthető legyen a szervezet demokratikus profilja és belső demokratikus folyamata, a globális civil társadalom pedig közvetlenül bevonható legyen a döntéshozatali folyamatba;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, valamint tájékoztatás céljából az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének és az Egyesült Nemzetek főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0089.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0201.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0317.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0422.


Nagyratörő európai uniós ipari stratégia kidolgozása az európai növekedés, foglalkoztatás és innováció stratégiai prioritása jegyében
PDF 272kWORD 49k
Az Európai Parlament 2017. július 5-i állásfoglalása az európai növekedés, foglalkoztatás és innováció stratégiai prioritása jegyében nagyratörő európai uniós ipari stratégia kidolgozásáról (2017/2732(RSP))
P8_TA(2017)0305RC-B8-0440/2017

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen annak 9., 151. és 152. cikkére, 153. cikkének (1) és (2) bekezdésére és 173. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14., 27. és 30. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ-re és az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen az EUSZ 5. cikkének (3) bekezdésére, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Bizottság „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i közleményére (COM(2010)0682),

–  tekintettel a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében Európa újraiparosításáról szóló, 2014. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az európai ipar újjászületéséért” című, 2014. január 22-i bizottsági közleményre (COM(2014)0014),

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel Juncker elnök „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című politikai iránymutatására,

–  tekintettel „Az európai újraiparosítási politika szükségessége a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében” című, 2016. október 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. december 15-i és 2017. június 23-i következtetéseire,

–  tekintettel az ipari versenyképességi menetrendről, az európai ipar digitális átalakításáról, valamint a digitális egységes piac technológiáira és a közszolgáltatások korszerűsítésére vonatkozó csomagról szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai ipar digitalizálása – a digitális egységes piac előnyeinek teljes körű kiaknázása” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0180),

–  tekintettel az európai ipar digitalizálásáról szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Tanács jövőbeli uniós iparpolitikai stratégiáról szóló, 2017. május 29-i következtetéseire,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, amelyet az Európai Parlament 2016. október 4-én megerősített,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, „Nagyratörő európai uniós ipari stratégia kidolgozása Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében” című kérdésre (O-000047/2017 – B8-0319/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az európai ipar számos ágazatban a világ élén jár, az európai kivitel több mint felét adja, a kutatási és fejlesztési beruházások mintegy 65%-át képviseli, valamint (közvetlenül vagy közvetett módon) több mint 50 millió munkahelyet, azaz a munkalehetőségek 20%-át biztosítja Európában;

B.  mivel az európai feldolgozóipar hozzájárulása az EU GDP-jéhez az elmúlt 20 év során 19%-ról kevesebb, mint 15,5%-ra csökkent, továbbá foglalkoztatási és kutatási–fejlesztési befektetési potenciálja is rohamosan romlott ugyanebben az időszakban;

C.  mivel tehát az európai ipar alapjainak megerősítése a szakértelem és a hozzáértés EU-ban tartásának lényeges előfeltétele;

D.  mivel az európai politikának lehetővé kell tennie az európai ipar versenyképességének és az Európában megvalósított beruházások vonzerejének megőrzését, társadalmi és környezeti (többek között az éghajlatváltozás okozta) kihívásokat kell kezelnie, és továbbra is a társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalás élén kell járnia;

E.  mivel a körforgásos gazdaság rendkívül pozitív hatással lehet Európa újraiparosítására, az energiafogyasztás csökkentésére és harmadik országokból behozott nyersanyagoktól való függés enyhítésére, és mivel a megújuló energia és az energiahatékonyság céljait szolgáló befektetés az „angyali kör” megteremtésére képes ipari megújulás előmozdításának egyik fontos motorja;

F.  mivel a magas színvonalú, innovatív és energiahatékony termékek előállításának kedvező és fenntartható folyamatokat előmozdító, nagyratörő innovációs politika lehetővé teszi majd az EU számára, hogy megerősítse versenyképességét a világban; mivel a fenntartható növekedéshez innovációra, a kutatás és fejlesztés céljait szolgáló befektetésre, a munkahelyek és a készségek megújítására van szükség; mivel az innovatív ipar nagy erősen függ az EU kutatási kapacitásától, a kutatások előrehaladásától és különösen a kutatási együttműködésektől;

G.  mivel az európai nagy- és kisüzemű ipar egyaránt globális versennyel szembesül, és mivel az integrált és jól működő belső piac és a harmadik országokkal folytatott nyitott és tisztességes kereskedelem alapvető fontosságú az uniós ipar számára, hiszen az ipari termékek tisztességes kereskedelme során az uniós előírásokat tiszteletben kell tartani;

H.  mivel az európai vállalkozások túlnyomó részét és az európai iparágak gerincét alkotó kis- és középvállalkozások (kkv-k) globális gazdasági változások, valamint pénzügyi és igazgatási akadályok következtében jelentős kihívásokkal szembesülnek;

I.  mivel az EU-ban az önfoglalkoztatóknak mindössze 31%-a, a kezdő vállalkozóknak pedig csupán 30%-a nő, és a nők jelenleg az iparban, különösen tudományos, műszaki és vezetői álláshelyeken alulképviseltek;

J.  mivel ma a vállalkozások több mint 60%-a családi vállalkozás, és az összes magánszektorbeli álláshely 50%-át családi vállalkozások biztosítják Európai Unióban;

K.  mivel az európai gazdaság versenyképessége szempontjából az ipar digitalizálását támogató stratégia alapvető fontossággal bír;

L.  mivel az uniós pénzügyi eszközök és programok stratégiai szerepet töltenek be a versenyképesség megerősítésében, az EU-ban megvalósuló beruházás vonzásában és a beruházásáthelyezés megakadályozásában;

1.  hangsúlyozza, hogy az ipar a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció mozgatórugójának fontos szerepét tölti be Európában;

2.  hangsúlyozza az európai ipari alapok megerősítésének és korszerűsítésének fontosságát, emlékeztetve az EU azon célkitűzésére, hogy 2020-ra az uniós GDP 20%-a az iparon alapuljon;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2018 elején a tagállamokkal együtt dolgozzon ki Európa újraiparosítását célzó, koherens és átfogó uniós iparpolitikai stratégiát a hozzá tartozó célokkal, mutatókkal, intézkedésekkel és ütemtervekkel együtt; felhívja a Bizottságot, hogy ezt a stratégiát alapozza az iparpolitika uniós szintű stratégiai kezdeményezésekbe történő beépítéséről készítendő hatástanulmányra és az érdekelt felekkel folytatott széles körű párbeszédre, és valamennyi fontos politikai kezdeményezésében vegye figyelembe az ipar versenyképességének és fenntarthatóságának szempontját; kiemeli, hogy az uniós iparpolitikai stratégiát többek között a digitalizálásra, az energia- és forráshatékony gazdálkodásra, valamint az életcikluson és a körforgásos gazdaságon alapuló megközelítésre kell felépíteni;

4.  meggyőződése, hogy az európai szabályozási keretnek, valamint az állami és magánberuházásoknak lehetővé kell tenniük az iparágak számára a változásokhoz való alkalmazkodást és megelőző intézkedések foganatosítását, hozzájárulva a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez, a regionális konvergenciához és a területi kohézióhoz;

5.  kiemeli az uniós ipar gerincét alkotó kkv-k szerepét és hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a kkv-k, a közepes piaci tőkeértékű vállalatok és a nagyvállalatok közötti értékláncokat, és kkv-barát uniós iparpolitikát kell folytatni, amely kezeli az előttük álló kihívásokat; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a vállalkozásbarát környezet kialakítását, egyenlő versenyfeltételeket teremtve minden uniós kis- és középvállalkozás, induló vállalkozás, növekvő innovatív vállalkozás, fiatalok által (különösen innovatív területeken) működtetett vállalkozás és szociális gazdasági vállalkozás számára;

6.  hangsúlyozza, hogy a versenyövezetek (klaszterek), az üzleti hálózatok és a digitális innovációs központok az adott érdekelt felek igen hasznos közös platformjai; felhívja az EU-t, hogy támogassa az innovációs célzatú állami beruházásokat, az iparban ugyanis ezek stratégiai jelentőségűek; kéri a Bizottságot, hogy támogassa e versenyövezeteket és európai szintű együttműködésüket, regionális és helyi szinten is biztosítva kkv-k, kutatóközpontok és egyetemek bevonását; felhívja a Bizottságot, hogy ágazatközi és interdiszciplináris kapcsolatok ösztönzése révén fejlesszen ki intelligens szakosodási platformokat; hangsúlyozza, hogy a transznacionális lehetőségek fejlesztése érdekében meg kell erősíteni a régiók közötti együttműködést és a transzverzális innovációs szövetségeket;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a kihívásokat és akadályokat, amelyekkel a nők szembesülnek vállalkozóvá válásuk során, továbbá mozdítsa elő és támogassa a nők vezetői szerepét, és járuljon hozzá a bérek és a minden álláshelyhez való hozzáférés egyenlőségét gátló problémák megoldásához;

8.  meggyőződése, hogy az európai ipart az EU versenyképességét és fenntarthatóságát biztosító stratégiai eszközök egyikének kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy csak erős és ellenállóképes ipar és jövőorientált iparpolitika teheti lehetővé, hogy az EU megbirkózzon az előtte álló – többek között a fenntartható újraiparosítással, a globális versennyel, a technológiai haladás gyors ütemével és a színvonalas foglalkoztatás megteremtésével kapcsolatos – kihívásokkal;

9.  hangsúlyozza az energiaunió, a digitális egységes piac, a digitális menetrend és a megfelelő, időtálló és hatékony infrastruktúra révén biztosított európai összekapcsoltság jelentőségét;

10.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a versenyképesség fokozása érdekében az EU az újraiparosítási folyamat – többek között a kutatás és a digitalizálás – révén támogassa az európai termékek minőségjavulását;

11.  hangsúlyozza, hogy a mai, globális világban gyors gazdasági és szabályozási változásoknak kitett uniós ipart támogatni kell annak érdekében, hogy nagyobb vonzerőt gyakorolhasson a számára fontos európai és külföldi közvetlen beruházásokra;

12.  hangsúlyozza az uniós stratégia kellő időben történő elfogadásának fontosságát, valamint ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretben (TPK) is elegendő pénzügyi eszközt kell az ipari ágazat számára elkülöníteni, különösen egyedi eszközök és alapok (így az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA), az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a kis- év középvállalkozásokat segítő program, a COSME) igénybevételével;

13.  emlékeztet az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodás keretében tett uniós kötelezettségvállalásokra; kéri, hogy az uniós ipari stratégiába építsenek be olyan hatékony finanszírozási eszközöket és intézkedéseket, amelyek csökkentik a „szén-dioxid-kockázatot” és a kibocsátásáthelyezés kockázatát;

14.  hangsúlyozza, hogy az iparban, és különösen a környezetvédelmi technológiákban rejlő lehetőségeket maradéktalanul ki kell aknázni, valamint biztosítani kell, hogy az iparágak folyamatosan fejlesszék és terjesszék a rendelkezésre álló legjobb technológiákat és kiemelkedő innovációkat;

15.  hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a vállalkozások, közöttük a családi vállalkozások igazgatási terheit és a jogszabályoknak való megfelelésükre fordított költségeit, biztosítva egyúttal az uniós fogyasztóvédelmi, egészségvédelmi, biztonsági és a környezetvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtását;

16.  hangsúlyozza a közös szabályokra és egyenlő lehetőségekre alapozott nyitott és tisztességes nemzetközi kereskedelem fontosságát az EU ipara szempontjából; felszólít a kereskedelempolitika és az iparpolitika közötti összhang fokozására, nehogy a következetlenség miatt áthelyezésekre és az európai ipar további leépítésére kerüljön sor;

17.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelempolitikának nem szabad versenyellenes gyakorlatokat erősítenie; hangsúlyozza, hogy az Uniónak a WTO szabályaival összeegyeztethető, következetes és hatékony dömpingellenes és szubvencióellenes stratégiára van szüksége;

18.  hangsúlyozza, hogy az európai iparnak globális versenyben kell helytállnia, és felkéri ezért a Bizottságot a piaci fogalommeghatározások és a jelenlegi uniós versenyjogi szabálykészletet megfelelőségének felülvizsgálatára annak érdekében, hogy azok figyelembe vegyék az adott globális piacokon bekövetkező fejleményeket, illetve harmadik országbeli tekintélyes nemzeti szereplők feltörekvő szerepét;

19.  felhívja a Bizottságot, fordítson nagyobb figyelmet arra, hogy egyes külföldi székhelyű állami tulajdonú vállalatokat a saját kormányuk olyan eszközökkel támogat és részesít kedvezményekben, amelyeket az uniós egységes piaci szabályok az uniós vállalatok támogatása tekintetében tiltanak;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak közös átvilágítására, hogy harmadik országok mely közvetlen külföldi befektetéseket hajtottak végre az EU stratégiai ágazataiba, infrastruktúrájába, a jövőben kulcsfontosságúvá váló technológiákba és más, a hozzáférés biztonsága és védelme szempontjából fontos érdekeket képviselő területekre, szem előtt tartva ugyanakkor, hogy Európa nagyban függ a közvetlen külföldi befektetésektől;

21.  hangsúlyozza, hogy az új szakképesítések, az átképzések, a továbbképzések és az egész életen át tartó tanulás népszerűsítése érdekében valamennyi érdekelt féllel, többek között szociális partnerekkel és a tudományos élet tagjaival folytatott konzultáción alapuló, összehangolt uniós erőfeszítésekre van szükség, amint ezt a Bizottság „Új készségek és munkahelyek” című menetrendjében is ajánlja;

22.  emlékeztet az uniós szabványosítás jelentős szerepére, és javasolja, hogy fordítsanak különös figyelmet az EU nemzetközi szabványügyi szervezetekben játszott vezető szerepére;

23.  megjegyzi, hogy a harmadik országok erőforrásaitól való függés enyhítésére irányuló uniós erőfeszítéseket össze kell hangolni, éspedig a figyelmet az alábbi négy vonatkozásra összpontosítva:

   a) tisztességes hozzáférés az erőforrásokhoz a nemzetközi piacon;
   b) fenntartható bányászat;
   c) hatékony technológiai innovációk;
   d) körkörös gazdaság;

24.  hangsúlyozza, hogy egy koherens megközelítés kialakítása érdekében az új iparpolitikai stratégiának a különböző szakpolitikai területeket – leginkább a kereskedelmet, a környezetvédelmet, a kutatást, a beruházást, a versenyügyet, az energiát, az éghajlatvédelmet és a kreatív iparágakat– az iparpolitikával kell összehangolnia;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 482., 2016.12.23., 89. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0377.
(3) HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0240.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat