Az Európai Parlament 2017. november 14-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Olaszország kérelme – EGF/2017/004 IT/Almaviva) (COM(2017)0496 – C8-0322/2017 – 2017/2200(BUD))

P8_TA(2017)0422 A8-0346/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0496 – C8-0322/2017),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0346/2017),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani;

C.  mivel Olaszország az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott beavatkozási kritériumok alapján a NACE Revision 2. rendszer szerinti 82. gazdasági ágazatban (Adminisztratív, kiegészítő egyéb üzleti szolgáltatások), az olaszországi Lazio NUTS 2. szintű régióban (ITI4) működő Almaviva Contact SpA vállalatnál történt, 1646 főt érintő elbocsátást követően „EGF/2017/004 IT/Almaviva” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt; mivel az intézkedések által várhatóan érintett, elbocsátott munkavállalók száma 1610;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Olaszország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 3 347 370 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami az 5 578 950 eurót kitevő összes kiadás 60%-a;

2.  megállapítja, hogy az olasz hatóságok 2017. május 9-én nyújtották be a kérelmet, és hogy az Olaszország általi kiegészítő információk benyújtását követően annak értékelését a Bizottság 2017. szeptember 26-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  emlékeztet, hogy a gazdasági válság jelentős nyomás alá helyezte a marketingszolgáltatások és az áruk és szolgáltatások vásárlóinak való segítségnyújtás árát, ami a szolgáltatók forgalmának és jövedelmezőségének csökkenéséhez vezetett; tekintettel arra, hogy a telefonos ügyfélszolgálati ágazatban a munkaerő költsége messze a legmagasabb termelési költség, megjegyzi, hogy a vállalkozások ezekre a kedvezőtlen hatásokra áthelyezéssel, a munkaerőköltség területén való beavatkozással vagy bezárással reagáltak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2009 és 2014 első negyedéve között az ebben az ágazatban tevékenykedő összes olasz vállalkozás harmada szüntette be tevékenységét;

4.  elismeri, hogy a jelenlegi elbocsátások közvetlenül kapcsolódnak az Almaviva római központjának 2011 és 2016 közötti 45%-os bevételcsökkenéséhez; sajnálja, hogy nem sikerült megegyezni az egyesült szakszervezeti képviselettel (RSU) az Almaviva római központja munkaerőköltségeinek az Almaviva más olaszországi munkaközpontjainak költségeihez való hozzáigazításáról, ami gyakorlatilag bércsökkentést jelentett volna, és ami a római központ bezárásához vezetett;

5.  megjegyzi, hogy a telefonos ügyfélszolgálati ágazat munkavállalóinak nagyobb védelmet kellene élvezniük, ami különösen azt foglalná magában, hogy a személyzetet nem lehetne egyik központból a másikba áthelyezni, amit konkrét stratégiaként alkalmaznak tömeges leépítések kikényszerítésére;

6.  elismeri, hogy a régióbeli és helyi gazdaság csak lassan kezdenek fellendülni a gazdasági és pénzügyi válságból következő komoly nehézségek után, és hogy a tömeges elbocsátások leállással vagy megszakadással veszélyeztetik ezt a fellendülést; kiemeli az olyan aktív munkaerőpiaci intézkedések ennek elkerülésében játszott kiemelt jelentőségét, mint az EGAA által társfinanszírozottak;

7.  megjegyzi, hogy a célzott kedvezményezettek 79%-a nő, és hogy nagy többségük 30 és 55 év közötti; sajnálja, hogy nem sikerült életképes megoldást találni elbocsátásuk elkerülésére, különös tekintettel arra, hogy az ebben az életkorban lévő nők nem hivatalos gondozói feladataikból fakadóan a munka és a magánélet egyensúlyba hozásának nehézsége, valamint a munkahelyi egyenlő esélyek hiánya miatt már kevésbé hajlamosak a munkaerőpiacon maradni és ott előre lépni;

8.  kiemeli, hogy a képzésnek és az egyéb személyre szabott szolgáltatásoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük a munkavállalók e csoportjának jellemzőit, különösen a nők magas arányát; üdvözli, hogy mintegy 680 000 eurót különítettek el az eltartottakat ellátók kiadásainak megtérítésére;

9.  üdvözli, hogy az olasz hatóságok már 2017. április 6-án, a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás iránti kérelmet megelőzően elkezdték nyújtani a célzott kedvezményezettek számára a személyre szabott szolgáltatásokat;

10.  megjegyzi, hogy Olaszország nyolcféle intézkedést tervez a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók érdekében: i. egyéni tanácsadás, ii. álláskeresési támogatás, iii. képzés, átképzés és szakképzés, iv. újrafoglalkoztatási utalvány, v. vállalkozáshoz nyújtott támogatás, vi. vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás, vii. az eltartottakat ellátók kiadásainak megtérítése, és viii. a mobilitási költségek visszatérítése; megjegyzi, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott szolgáltatási csomag 17,4 %-át teszik ki, így jóval az EGAA-rendeletben meghatározott, legfeljebb 35%-os korlát alatt maradnak, és hogy ezen intézkedéseket ahhoz a feltételhez kötik, hogy a megcélzott kedvezményezettek aktívan keressenek munkát vagy vegyenek részt képzési tevékenységekben;

11.  üdvözli, hogy létrehoztak egy, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium (MiSE(4)), az ANPAL(5), Lazio régió és a szakszervezetek képviselői alkotta bizottságot, amelynek célja az Almaviva volt munkavállalóit támogató stratégia és fellépések meghatározása, valamint a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása;

12.  nyugtázza, hogy az újrafoglalkoztatási utalványok használata új, azokat csak egy korábbi esetben alkalmazták eddig; kiemeli annak fontosságát, hogy kellő idő elteltével, amikor már adatok állnak rendelkezésre, teljes körűen értékeljék ezen intézkedések hatékonyságát;

13.  hangsúlyozza, hogy az olasz hatóságok megerősítették, hogy a támogatásra jogosult fellépések nem kapnak támogatást más uniós pénzügyi eszközökből, de azokat kiegészítik vagy az Európai Szociális Alapból (ESZA) vagy csak nemzeti forrásokból finanszírozandó fellépések;

14.  emlékeztet arra, hogy az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerőpiaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

15.  elismerését fejezi ki az olasz kormány az irányú elkötelezettsége iránt, hogy új jogi keretet határoz meg a távközlésben dolgozó munkavállalók számára, hogy elkerüljék a további olyan eseteket, mint az EGF/2017/004 IT/Almaviva referenciaszámú kérelem tárgya;

16.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze arra a nemzeti hatóságokat, hogy a növekedési potenciállal rendelkező és így munkaerőt felvevő ágazatokról szóló jövőbeni javaslataikban jobban térjenek ki a részletekre, valamint megalapozott adatokat gyűjtsenek az EGAA-támogatás hatásáról, amelyet többek között az állások minőségére és a munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésnek az EGAA révén elért arányára gyakorol;

18.  emlékeztet a Bizottsághoz intézett kérésére, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az összes EGAA-kérelemmel kapcsolatos dokumentumhoz;

19.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

20.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Olaszország EGF/2017/004 IT/Almaviva referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/2192 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Ministero dello Sviluppo Economico (MiSE). (5) Agenzia Nazionale per le Politiche Attive del Lavoro (ANPAL).

Az Európai Parlament 2017. november 14-i állásfoglalása „A halálos kimenetelű közúti balesetek csökkentése: a gépjárműbiztonság javítása az Európai Unióban” című bizottsági dokumentumról (2017/2085(INI))

P8_TA(2017)0423 A8-0330/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A halálos kimenetelű közúti balesetek csökkentése: a gépjárműbiztonság javítása az Európai Unióban – Jelentés a fejlett járműbiztonsági funkciók nyomon követéséről és értékeléséről, valamint azok költséghatékonyságáról és megvalósíthatóságáról az általános járműbiztonságról, valamint a gyalogosok és egyéb veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló rendeletek felülvizsgálata céljából” című jelentésére (COM(2016)0787) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0431),

–  tekintettel a gépjárművek, az ezekhez tervezett pótkocsik és rendszerek, alkatrészek valamint önálló műszaki egységek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról szóló, 2009. július 13-i 661/2009/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a gépjárműveknek a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelme tekintetében történő típusjóváhagyásáról, a 2007/46/EK irányelv módosításáról, valamint a 2003/102/EK és a 2005/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 14-i 78/2009/EK rendeletére(2),

–  tekintettel az Unió területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzéséről és a 2000/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/47/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló, 2015. március 11-i (EU) 2015/413 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról szóló 96/53/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/719 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a 112-es egységes európai segélyhívó szolgáltatáson alapuló fedélzeti e-segélyhívó rendszer kiépítésével összefüggő típus-jóváhagyási követelményekről és a 2007/46/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/758 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel „A közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv végrehajtása: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Unión belüli közúti fuvarozásról szóló, 2017. május 18-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonságról – az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” című, 2013. július 3-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a 2011 és 2020 közötti európai közúti közlekedésbiztonságról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. december 15-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottság „Az együttműködő, intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiája – mérföldkő az együttműködő, összekapcsolt és automatizált mobilitás megvalósítása felé” című közleményére (COM(2016)0766),

–  tekintettel a Bizottság „A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című közleményére (COM(2010)0389),

–  tekintettel a „CARS 2020: Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai gépjárműiparért” című bizottsági közleményre (COM(2012)0636),

–  tekintettel a Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvére (COM(2011)0144),

–  tekintettel a Bizottság „Új technológiák és szabályozatlan intézkedések előnyei és megvalósíthatósága a járművekben tartózkodók biztonsága és a veszélyeztetett úthasználók vonatkozásában” című, a Közlekedési Kutatólaboratórium által készített és 2015. március 26-án közzétett jelentésére,

–  tekintettel „Az Európai Bizottság 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatásai hatodik célkitűzésének végrehajtásáról – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0094),

–  tekintettel a Tanácsnak a közúti közlekedésbiztonságról szóló, a 2017 márciusi vallettai nyilatkozatot támogató, 2017. június 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság által 2017. május 31-én közzétett „Európa mozgásban” csomagra, amely 8 jogalkotási kezdeményezést tartalmaz, külön hangsúlyt helyezve a közúti közlekedésre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a közúti közlekedés globális biztonságának javításáról szóló, 2016. április 15-i 70/260. számú határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0330/2017),

A.  mivel évente mintegy 25 500 ember veszti életét Európa közútjain, és mintegy 135 000-en szenvednek súlyos sérüléseket, és ezért a tagállamokkal egyeztetve több és hatékonyabb intézkedésre van szükség a „nulla halálos áldozat” céljának eléréséhez;

B.  mivel a közúti közlekedésbiztonság három tényezőtől függ: a járművektől, az infrastruktúrától és a járművezetők viselkedésétől, és ezért mindhárom területen intézkedéseket kell hozni a közúti közlekedésbiztonság javításának fokozása érdekében, továbbá hatékony intézkedéseket kell hozni az aktív és passzív járműbiztonság területén;

C.  mivel a személygépjárművek, a kisméretű haszongépjárművek és a tehergépjárművek átlagos életkora az Európai Unióban folyamatosan nő, és jelenleg már meghaladja a 10 évet; mivel a gépjármű életkora közvetlen hatással van a közúti balesetek következtében bekövetkező sérülésekre és károkra;

D.  mivel a vezetéstámogató rendszerek biztonságosabbá teszik a járműveket, valamint lehetővé teszik a csökkent mozgásképességű személyek és az idősek közúti közlekedésben való biztonságos és aktív részvételét;

E.  mivel az intelligens forgalomirányító rendszerek csökkentik a forgalmi torlódásokat, figyelmeztetik a járművezetőt az útvonalán fennálló veszélyekre, és ezért hozzájárulnak a balesetokozás kockázatának csökkentéséhez;

F.  mivel az önállóan közlekedő járművek irányába történő elmozdulás gyors ütemben halad előre, és általánosságban a közúti közlekedésbiztonság rendkívül fontos kérdés, és a Bizottságnak ezért legkésőbb 2018 első negyedévéig be kell nyújtania az általános biztonságról szóló rendelet átdolgozását; mivel bármely további késedelem minden esetben elfogadhatatlan volna;

G.  mivel az összes halálos baleset 38%-a városi területen történik, és mivel az áldozatok gyakran veszélyeztetett úthasználók, a tagállamoknak a városi közlekedés megtervezése során figyelembe kell venniük a veszélyeztetett úthasználókat és javítaniuk kell a velük szemben a többi közlekedési mód viszonylatában alkalmazott elbánást; mivel a Bizottságnak elő kell terjesztenie a gyalogosbiztonságról szóló rendelet felülvizsgálatát;

H.  mivel egyértelmű összefüggés van a közúti közlekedésbiztonság és a hivatásos úthasználók munkakörülményei között;

Általános követelmények

1.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak hatékony és rendszeres közúti ellenőrzéseket kell végezniük, mert a balesetek legfőbb okai között továbbra is az adott közlekedési viszonyoknak nem megfelelő, túlzott sebesség, a figyelmetlenség és az ittas állapotban, illetve kábítószer hatása alatt való vezetés, továbbá a túlzott fáradtság szerepelnek, és ezért:

2.  megjegyzi, hogy az EU-ban az évente előforduló összes halálos közlekedési baleset körülbelül 25%-át alkoholfogyasztás okozza; ezért annak felmérésére hívja fel a Bizottságot, hogy milyen lehetséges hozzáadott értéket teremtene a járművezetők uniós szinten harmonizált maximális véralkoholszintjének bevezetése, amelyet a jogosítvány megszerzését követő első két évben, valamint a hivatásos járművezetők esetében 0,0 ezrelékben állapítanának meg, és üdvözli, hogy bizonyos tagállamok a zéró tolerancia elvére épülő politikát alkalmaznak az ittas vezetésre;

3.  szem előtt tartva a máltai elnökség által 2017. március 29-én kiadott, a közúti közlekedésbiztonság javításáról szóló vallettai nyilatkozatot, sürgeti a Bizottságot, hogy a 2020 és 2030 közötti évtizedre vonatkozó új közúti közlekedésbiztonsági stratégiájába foglalja bele az Európai Unión belüli súlyos közúti sérülések számának felére csökkentésére vonatkozó célkitűzést;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy rendszeres és hatékony karbantartás útján jelentősen javítsák közúti infrastruktúrájukat, így a közúti jelzőtáblák és jelzőrendszerek állapotát, valamint végezzenek megfelelő korszerűsítő munkálatokat a forgalom volumenéhez való alkalmazkodás érdekében, továbbá hogy vezessenek be innovatív intézkedéseket a vezetéstámogató rendszerek teljes működőképességének biztosítása és interoperabilitásának fokozása céljából, ami úgynevezett intelligens infrastruktúra kialakításához vezet; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre mechanizmust annak biztosítására, hogy az európai közúti infrastruktúra megfelelő állapotban maradjon;

5.  rámutat, hogy az infrastruktúrát érintő módosítások (például bizonyos típusú szalagkorlátok vagy a forgalmat lassító eszközök) olykor baleseteket idézhetnek elő vagy tehetnek súlyosabbá, különösen a motorkerékpárok esetében; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ezek hátrányainak kijavítását célzó szabványosítási intézkedésekre;

6.  megállapítja, hogy számos járművezető nincs tisztában azzal, hogy az autópályákon folyosót kell kialakítani a mentőjárművek behajtásához, illetve azzal, hogy ezt hogyan kell megvalósítani, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy állapítson meg egységes szabályokat az ilyen folyosók kialakítására vonatkozóan és indítson európai figyelemfelhívó kampányt;

7.  megállapítja, hogy a közúti forgalomban életüket vesztő gyalogosok és kerékpárosok csaknem fele 65 évesnél idősebb, és a közúti balesetek számítanak a legfőbb haláloknak a fiatalok körében; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy a korhoz kötődő baleseti kockázatokat megelőző, a nyilvánosság felé megfelelően kommunikált programok kialakítása révén tegyék lehetővé az idősebbek és a fiatal járművezetők közlekedésben való biztonságos részvételét;

8.  megállapítja, hogy a városi területeken belüli halálos közlekedési balesetek áldozatai 51%-ban gyalogosok és kerékpárosok, és ezért arra ösztönzi a városokat, hogy mobilitási terveikbe vegyenek be olyan célkitűzéseket, amelyek a közúti és közlekedési balesetek számának csökkentésére irányulnak; emellett felszólítja a tagállamokat, hogy a kritikus baleseti csomópontok kezelése, valamint több biztonságos, a gyalogosokat és kerékpárosokat kiszolgáló infrastruktúra kiépítése és karbantartása, illetve a meglévő infrastruktúra bővítése és modernizálása, illetve a jelzések megfelelőbb kihelyezése révén vegyék fokozottabban tekintetbe a veszélyeztetett úthasználókat; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további uniós szintű intézkedéseket a meglévő finanszírozási programok hozzáférhetőségével kapcsolatban a kerékpáros infrastruktúra széles körű fejlesztésének előmozdítása érdekében, valamint tegye kötelezővé olyan új, aktív és passzív járműbiztonsági technológiák alkalmazását, amelyek védelmet nyújtanak különösen a veszélyeztetett úthasználók számára;

9.  megjegyzi, hogy mivel egyes kerékpárosok nem ismerik és/vagy nem tartják be a közlekedési szabályokat, időnként olyan helyzeteket idéznek elő, melyek a saját és a közúti közlekedés többi résztvevőjének biztonságát veszélyeztethetik; felszólítja a Bizottságot, vegye fontolóra, hogy milyen javaslatot tehet a kerékpár biztonságosabb használata érdekében, ezáltal lehetővé téve, hogy a kerékpár harmonikusan illeszkedjen a többi városi közlekedési módhoz;

10.  ösztönzi az intelligens közlekedési rendszer (ITS) üzemeltetőit és a közösségi közlekedési szolgáltatókat, hogy fejlesszék tovább az olyan technológiákat a járművek tekintetében, amelyek arra ösztönzik a járművezetőket, hogy városi területre érve váltsanak át biztonságosabb közlekedési módra;

11.  megállapítja, hogy az új közlekedési eszközök, így az elektromos kerékpárok és egyéb elektromos mobilitási eszközök egyre népszerűbbé válnak; ezért felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja meg az ilyen járművekkel kapcsolatos biztonsági előírásokat, és a szubszidiaritási megfontolások megfelelő figyelembe vételével nyújtson be javaslatokat e járműveknek a közúti közlekedésbe való biztonságos bevonása érdekében;

12.  megjegyzi, hogy a biztonsági rendszerek fejlesztése és beépítése a közúti biztonságot hivatott garantálni, ezért ehhez bizonyos alkalmazkodási időszakra van szükség; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a különleges műszaki jogszabályok hatályba léptetése előtt hagyjon elegendő időt ezek fejlesztésére;

13.  emlékeztet rá, hogy a gépjármű kilométer-számláló műszer által jelzett érték meghamisítása továbbra is megoldatlan problémát jelent, különösen a használt autók piacán, amint azt a Bizottság az általa a fogyasztók szemszögéből készített, a használt autók piacának működéséről szóló tanulmányban megállapította; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékony intézkedések és jogszabályok révén kezeljék a kilométer-számlálók manipulálásának vagy meghamisításának problémáját;

14.  megjegyzi, hogy minél több jármű közlekedik az utakon, annál valószínűbb, hogy balesetek következnek be; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy népszerűsítsék a tömegközlekedést és a megosztott mobilitást, különösen a városi területeken, a közlekedő járművek számának csökkentése és a kerékpárok és a hivatásos járművezetők által vezetett járművek arányának növelése érdekében;

15.  rámutat arra, hogy a járművek kötelező felszereltsége tagállamonként eltérő, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy állítsa össze a kötelező felszereltség alá tartozó tárgyak uniós szintű, kötelező erejű listáját;

16.  kitart amellett, hogy az Uniónak és kutatóközpontjainak vezető szerepet kell játszaniuk az autonóm járművek kifejlesztésében, mivel ezek forradalmasítani fogják a gépjármű-ágazatot, különösen a közúti biztonság tekintetében, mivel a várakozások szerint évente több ezer emberéletet mentenek majd meg, ezenkívül hozzájárulnak a belső piac digitalizálásához;

A közúti közlekedésbiztonság növelését szolgáló vezetéstámogató rendszerek

17.  hangsúlyozza, hogy az összes baleset mintegy 92%-a emberi mulasztásra vagy az emberi mulasztás járművekkel és/vagy infrastruktúrákkal való interakciójára vezethető vissza, és hogy ezért csak azon biztonságfokozó vezetéstámogató rendszerek beépítését kell kötelezővé tenni, amelyek tudományosan bizonyított módon jelentős mértékben hozzájárulnak a közúti közlekedésbiztonság növeléséhez, pozitív költség-haszon arányt mutatnak, és piaci alkalmazásra érettek; úgy véli, hogy emellett a vételár ebből eredő növekedése nem lehet olyan aránytalan mértékű, hogy ennek következtében e rendszerek megfizethetetlenné válnak azok számára, akiknek a gépjárművet szánták, továbbá a közúti közlekedésbiztonság szempontjából jelentős vezetőtámogató rendszereket rendszeresen tesztelni kell;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy a járművek piacfelügyelete során tesztelje az említett biztonsági eszközöket;

19.  úgy véli, hogy a magasabb szintű biztonsági normák és felszerelések előnyei csak a jelenlegi és a jövőbeli rendelkezések végrehajtása és hathatós érvényre juttatása esetén valósulhatnak meg; ezzel összefüggésben kéri a típusjóváhagyó hatóságok és az uniós műszaki szolgálatok európai szintű felügyeletének fokozását; emellett kéri, hogy Unió-szerte nagyobb mértékben és függetlenebbül ellenőrizzék a közúti járműveket a forgalomba hozatal után annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is megfeleljenek a biztonsági követelményeknek;

20.  hangsúlyozza, hogy meg nem felelés megállapítása esetén az európai fogyasztók számára lehetőséget kell nyújtani gyors, megfelelő és összehangolt korrekciós intézkedések igénybevételére, szükség szerint a járművek egész Unióra kiterjedő visszahívását is beleértve; úgy véli, hogy a gazdasági szereplőknek kell felelősséget vállalniuk a nem megfelelés vagy visszahívás által érintett járművek tulajdonosainak okozott minden kárért;

21.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék a közúti forgalomban részt vevő járművek biztonsági szintjét, valamint hogy támogassák az olyan fejlesztéseket és újításokat, amelyek növelik a már használatban lévő gépjárművek biztonságát a járművek olyan, költséghatékony közlekedésbiztonsági rendszerekkel való utólagos felszerelése révén, amelyek segítik a járművezetőket abban, hogy jobban reagáljanak a veszélyes helyzetekben;

22.  felszólítja a gyártókat és az üzemeltetőket, hogy

23.  hangsúlyozza, hogy a figyelmeztető jelzéseknek olyan egyértelműen különbözniük kell egymástól, hogy ösztönösen megállapítható legyen, melyik rendszerre vonatkozik a támogatás, és hogy a figyelmeztető jelzéseknek ezenfelül az idősek, a fogyatékkal élők, így a látás- és/vagy hallássérült személyek és a csökkent mozgásképességű személyek által is jól észlelhetőknek kell lenniük; ezért olyan, egységes szabványok elfogadására szólítja fel az érintett feleket, amelyek lehetővé teszik szolgáltatónkénti egyedi megoldások alkalmazását;

24.  üdvözli, hogy a European New Car Assessment Programme (Euro NCAP – Európai Új Autó Értékelő Program) fogyasztói tesztprogramban vizsgált szinte összes gépkocsi öt csillagot kapott, valamint hogy a gépkocsigyártók többsége sikeresen megfelelt az új Euro NCAP követelmények jelentette kihívásnak; megjegyzi ugyanakkor, hogy nem az összes Európában értékesített gépkocsitípust tesztelik az Euro NCAP-vel, és ugyanazon típus nem minden példányát értékesítik ugyanazon műszaki specifikációval, ami azt eredményezheti, hogy a fogyasztók számára nem lesz átlátható a helyzet, és ami így hamis bizalomérzetet kelthet a jármű iránt a vásárolt típus tényleges teljesítményéhez képest; ezért emlékeztet arra, hogy egy határozott alapnormára van szükség a kötelező biztonsági követelményekre vonatkozóan, amelyek biztosítják, hogy az Európai Unióban használt és értékesített járműpark egészében minden szükséges biztonsági felszerelés rendelkezésre álljon;

25.  úgy véli, hogy az Euro NCAP programnak mindig az adott modell tényleges járműbiztonságát kellene tükröznie, és szorgalmazza, hogy a közúti közlekedés biztonságának magas szintjét biztosító járművek fejlesztésének további előmozdítása érdekében, valamint azért, hogy Európa továbbra is ambiciózus maradjon és globális vezetőként lépjen fel a gépjárműbiztonság terén, a program az új járművek biztonságának felmérése során törekedjen a jogszabályokban rögzített minimumszabályok meghaladására, és vegye figyelembe a megújított minimumszabályokat;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy hangolja össze a szabványok meghatározását az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságával (ENSZ EGB), hogy nemzetközi szintű koherencia alakuljon ki, és egyúttal a minimálisra korlátozódjanak a vezetéstámogató rendszerek beépítésének kötelezettsége alóli kivételek, hogy ily módon széles körben növelhető legyen a közúti közlekedés biztonsága; hangsúlyozza továbbá, hogy a gyártóknak világosan megfogalmazott információs anyagokat kellene kidolgozniuk annak érdekében, hogy a gépkocsivezetők jobban megértsék a különböző vezetéstámogató rendszereket és funkcióikat;

27.  olyan harmonizált európai megközelítést szorgalmaz, amely figyelembe veszi az összes meglévő nemzetközi és nemzeti jogszabályt, és biztosítja egymást kiegészítő jellegüket;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a különleges rendeltetésű járművek városi balesetekben játszott szerepét, és szükség esetén szüntesse meg a vezetéstámogató rendszerek beépítésének kötelezettsége alóli jelenlegi kivételeket;

29.  hangsúlyozza, hogy a járművezetési oktatásnak magában kell foglalnia a kötelező vezetéstámogató mechanizmusok használatával kapcsolatos rendszeres és kiegészítő képzéseket, külön figyelmet fordítva az idősekre és a csökkent mozgásképességű személyekre; sürgeti az autósiskolákat egyrészt arra, hogy az e rendszerek működtetéséhez kapcsolódó kérdéseket építsék be képzéseikbe, másrészt arra, hogy a vezetői engedély megszerzését kössék professzionális közúti gyakorlati képzés elvégzéséhez;

30.  megállapítja, hogy a – többek között adóalapú vagy biztosításalapú – pénzügyi ösztönzők alkalmazása az olyan intézkedések esetén, mint amilyen például kiegészítő biztonságfokozó vezetéstámogató rendszerek új és használt gépjárművekbe történő beépítése vagy ezeknek a járművezetői oktatásba történő beépítése, elősegítheti a fejlett biztonsági funkciókkal felszerelt járművek piaci elterjedését; felkési a tagállamokat, hogy mérlegeljék az ilyen mechanizmusok bevezetését;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy írja elő a piaci szereplők számára, hogy gondoskodjanak olyan nyílt szabványok és interfészek alkalmazásáról, amelyek tovább javítják az átjárhatóságot, hogy – a védett adatok és a szellemi tulajdon tiszteletben tartása mellett – a vonatkozó jármű- és rendszerinformációkhoz és ezek frissítéseihez való hozzáférés révén független, bármely képzett szakember által lefolytatható vizsgálatokat lehessen végezni;

32.  hangsúlyozza, hogy az (EU) 2016/679 általános adatvédelmi rendeletnek, valamint a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jognak megfelelően biztosítani kell a magas szintű adatvédelmet és adatmegőrzést, valamint a nagyfokú informatikai biztonságot, hogy kizárhatók legyenek a fedélzeti rendszerekbe történő távoli beavatkozás vagy a kompatibilitási ellentmondások által előidézett új baleseti kockázatok; javasolja az adatok feletti rendelkezési jog elvének vizsgálatát;

33.  hangsúlyozza, hogy a közúti közlekedéshez kapcsolódó aktív biztonság szempontjából fontos a műholdas helymeghatározó rendszerekből származó megbízható hely- és időmeghatározási információk felhasználása és az EGNOS-/GNSS-rendszer alkalmazása; az erőfeszítések fokozására szólít fel annak elérése érdekében, hogy a közúti közlekedéshez kapcsolódó aktív biztonság szempontjából az EGNOS-/GNSS-rendszer pontossága egy méternél jobb legyen, hogy a rendszer a jármű sebességének csökkentése helyett képes legyen automatikus beavatkozásra és a jármű útvonalának eltérítésére; szorgalmazza, hogy az EGNOS/GNSS-adatok fedélzeti ellenőrző rendszerekbe történő beépítése révén fokozzák a közúti biztonságot;

A balesetek elkerülését szolgáló biztonsági intézkedések

34.  örvendetesnek tartja, hogy 2015 novembere óta valamennyi új uniós tehergépjárművet és autóbuszt kötelezően el kell látni vészfékrendszerrel, de felszólítja a Bizottságot, hogy kötelező jelleggel írja elő a gyalogosokat, kerékpárosokat, könnyű, motorral hajtott kétkerekű járműveket és motorkerékpárokat felismerő rendszerrel ellátott automata vészfékasszisztensek személygépkocsikba, könnyű haszongépjárművekbe, buszokba és különösen nehéz tehergépjárművekbe történő beépítését, mivel azok az erőteljes önálló fékezés és az ennek köszönhető rövidebb fékút miatt jelentősen hozzájárulhatnak a balesetek elkerüléséhez;

35.  szorgalmazza a nehéz tehergépjárművek elülső részének biztonságosabb, oly módon történő kialakítását, hogy jobban észre lehessen venni a gyalogosokat és a kerékpárosokat, valamint az ütközéselhárításra és az ütközések következményeinek mérséklésére szolgáló akadályok létrehozását;

36.  szorgalmazza a sebességhatárok, a stoptáblák és a közlekedési lámpák jelzésére szolgáló, felülírható intelligens sebességhatároló rendszerek kötelező beépítését, amelyek azért avatkoznak be, hogy elősegítsék, hogy a járművezetők a sebességhatárokon belül maradjanak; felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a közúti jelzőtáblák kifogástalan állapotáról és az útburkolati jelzések jó láthatóságáról; hangsúlyozza, hogy az intelligens támogató rendszerek megfelelő működéséhez az aktuális sebességhatárokat feltüntető, frissített online autóstérképekre van szükség;

37.  hangsúlyozza, hogy a közúti közlekedés biztonságának javításához a járművekre szerelt egyértelmű jelzőfények segítségével meg kell könnyíteni, hogy a többi úthasználó észlelje a járművek lassulását, és elvárja a villogó féklámpa vagy a villogó vészjelző lámpa mint vészfékezés-visszajelző kötelező használatát;

38.  hangsúlyozza, hogy közúti közlekedés biztonsági vonatkozása miatt kötelező jelleggel elő kell írni egy felülírható sávtartássegítő rendszert, amely nemcsak figyelmeztet, hanem megfelelően be is avatkozik, anélkül azonban, hogy a járművezetőt megfosztaná a közvetlen beavatkozás lehetőségétől; hangsúlyozza, hogy e figyelmeztető rendszer használatához az szükséges, hogy az útburkolati jelzések jól felismerhető állapotban legyenek;

39.  kiemeli, hogy a nehéz tehergépjárművek és buszok esetében a vezetők közvetlen rálátásának növelése és a holtterek csökkentése vagy kiküszöbölése elengedhetetlen e járművek közúti biztonságának növeléséhez; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy írjon elő a közvetlen rálátásra vonatkozó, ambiciózus és differenciált szabványokat, valamint írja elő elülső, oldalsó és hátsó kamerák, valamint kanyarodássegítő rendszerek kötelező beszerelését, gondoskodva arról, hogy ezek az intézkedések összhangban álljanak az (EU) 2015/719 irányelvvel, és ne járjanak az ezen irányelvben rögzített végrehajtási határidők elhalasztásával;

40.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az indításgátló alkoholszondák és a vezető figyelmetlenségét és fáradtságát felismerő rendszerek beszerelésének előfeltételeit, és ajánlja, hogy a hivatásos járművezetők, illetve a korábban alkohol hatása alatt közlekedési balesetet okozó és ezért ittas vezetésért elítélt járművezetők tekintetében rehabilitációs intézkedésként alkalmazzanak indításgátló alkoholszondát;

41.  megállapítja, hogy a tehergépjárművek a halálos közúti balesetek 15%-ában érintettek, valamint hogy a veszélyeztetett úthasználók évente körülbelül 1 000 olyan halálos baleset áldozatává válnak, amely tehergépkocsival kapcsolatos; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a közvetlen rálátásra vonatkozó differenciált ambiciózus szabványok, az intelligens sebességhatároló rendszer, valamint a kerékpáros- és a gyalogosfelismerő rendszerrel ellátott automatikus vészfékező rendszer kötelező bevezetését a nehéz tehergépjárművek tekintetében;

A balesetek következményeinek mérséklését szolgáló biztonsági intézkedések

42.  megállapítja, hogy a gumiabroncsok levegőnyomása nagy jelentőséggel bír a közúti közlekedés biztonsága, az üzemanyag-fogyasztás, valamint a kibocsátás szempontjából; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy kötelező jelleggel írja elő gumiabroncsnyomás-ellenőrző rendszerek beszerelését; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a gumiabroncsnyomás-ellenőrző rendszerekkel kapcsolatos, a valós körülmények közötti teljesítményre irányuló, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában elfogadott módosításokat ültesse át az uniós jogba;

43.  szükségesnek tartja a biztonsági öv bekapcsolására figyelmeztető intelligens rendszer kötelező beépítését minden járműkategória esetében valamennyi első ülés, az M1 és N1 járműkategóriák esetében pedig valamennyi hátsó ülés tekintetében;

44.  úgy véli, hogy a nyaksérülések elkerülése érdekében fontos előírni az automatizált biztonságiöv-beállító rendszerek kötelező beépítését;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fedélzeti e-segélyhívó rendszer beépítésének kötelezettségét 2019-től a motorkerékpárokra, a nehéz tehergépjárművekre és a buszokra is terjessze ki, és hogy annak utólagos beszerelését is tegye elérhetővé, hogy minél több forgalomban lévő járműbe beszerelhető legyen;

46.  szorgalmazza az egész Unióra kiterjedő, pontos és megbízható baleseti statisztika összeállítását, ideértve a balesetek okaira vonatkozó statisztikákat, az expozíciós adatokat, valamint a sérülések és a balesetek áldozatainak számbavételét is, és megállapítja, hogy egy adatrögzítő feketedoboz e tekintetben különösen hasznos lehet, az adatoknak azonban névtelennek kell maradniuk, kiértékelésük pedig kizárólag baleseti kutatáshoz használható fel;

47.  szorgalmazza, hogy Unió-szerte gyűjtsenek adatokat a járművekben utazó, ütközéstől eltérő okokból meghalt vagy megsebesült áldozatokról; megállapítja, hogy nem áll rendelkezésre adat a járművekben bekövetkezett hőguta áldozatairól;

48.  az utasbiztonság védelmének maximalizálása érdekében hatékonyabb tűzvédelmi szabályokat követel a különböző meghajtású buszok ‒ többek között a CNG-meghajtású autóbuszok ‒ tekintetében;

49.  megállapítja, hogy a tehergépjárművek átalakított első aláfutásgátlója 20%-kal csökkenthetné a személygépkocsik és a tehergépjárművek közötti frontális összeütközés során bekövetkező halálos balesetek számát; felszólítja a Bizottságot, hogy minden új tehergépjármű tekintetében tegye kötelezővé a jobb energiaelnyelő képességű első aláfutásgátló használatát;

50.  a frontális, az oldalirányú és a járművek hátsó részét érintő ütközések kötelező tesztelését követeli az alábbiak esetében:

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy aktualizálja továbbá a gépjárművek passzív biztonsági rendszereire vonatkozó tesztelési követelményeket, hogy azok a frontális és hátulról történő ütközések esetén valamennyi veszélyeztetett úthasználó védelmére – tehát nemcsak a gyalogosokéra, hanem a kerékpárosokéra is – kiterjedjenek;

52.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy elegendő és reális idő álljon a piac rendelkezésére az említett intézkedésekhez való alkalmazkodáshoz;

53.  hangsúlyozza, hogy a nehéz tehergépjárművek méreteinek és össztömegének megállapításáról szóló (EU) 2015/719 irányelv komoly lehetőséget rejt magában a tehergépkocsik biztonságának javítása tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az irányelvvel kapcsolatos munkát, és haladéktalanul terjessze elő értékelését;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 200., 2009.7.31., 1. o. (2) HL L 35., 2009.2.4., 1. o. (3) HL L 127., 2014.4.29., 134. o. (4) HL L 68., 2015.3.13., 9. o. (5) HL L 115., 2015.5.6., 1. o. (6) HL L 123., 2015.5.19., 77. o. (7) HL C 316., 2017.9.22., 155. o. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0228. (9) HL C 75., 2016.2.26., 49. o. (10) HL C 56. E, 2013.2.26., 54. o. (11) HL C 168. E, 2013.6.14., 72. o.

Az Európai Parlament 2017. november 14-i jogalkotási állásfoglalása az 1059/2003/EK rendelet területi tipológiák (Tercet) tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0788 – C8-0516/2016 – 2016/0393(COD))

P8_TA(2017)0424 A8-0231/2017

(Rendes jogalkotási eljárás (első olvasat))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0788),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0516/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. március 29-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 2017. július 13-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. október 4-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0231/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítja, vagy lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. november 14-én került elfogadásra az 1059/2003/EK rendelet területi tipológiák (Tercet) tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2391 rendelettel.)

(1) HL C 209., 2017.6.30., 71. o. (2) HL C 342., 2017.10.12., 74. o.

Az Európai Parlament 2017. november 14-i jogalkotási állásfoglalása a belvízi hajózásban szükséges szakmai képesítések elismeréséről, valamint a 91/672/EGK tanácsi irányelv és a 96/50/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlament és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0082 – C8-0061/2016 – 2016/0050(COD))

P8_TA(2017)0425 A8-0338/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0082),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0061/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. július 13-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. június 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A8–0338/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. november 14-én került elfogadásra a belvízi hajózásban szükséges szakmai képesítések elismeréséről, valamint a 91/672/EGK és a 96/50/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2397 irányelvvel.)

(1) HL C 389., 2016.10.21., 93. o.

Az Európai Parlament 2017. november 14-i jogalkotási állásfoglalása a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0283 – C8-0194/2016 – 2016/0148(COD))

P8_TA(2017)0426 A8-0077/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0283),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0194/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a bolgár parlament, a cseh képviselőház, az osztrák szövetségi tanács és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. október 19-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. június 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0077/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. november 14-én került elfogadásra a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2394 rendelettel.)

(1) HL C 34., 2017.2.2., 100. o.

Az Európai Parlament 2017. november 14-i állásfoglalása a kohéziós politika eszközeinek régiók által a demográfiai változások kezelésére való alkalmazásáról (2016/2245(INI))

P8_TA(2017)0427 A8-0329/2017

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. és 175. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a szigetek sajátos helyzetéről szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel 2017. április 4-i állásfoglalására a nőkről és szerepükről a vidéki térségekben(8),

—  tekintettel 2016. május 10-i állásfoglalására a kohéziós politikáról az EU hegyvidéki régióiban(9),

—  tekintettel a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás 2012-es európai évének végrehajtásáról, eredményeiről és átfogó értékeléséről szóló jelentésről szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(10),

—  tekintettel az „Új területfejlesztési eszközök a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikában: integrált területi beruházás (ITI) és közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD)” című, 2016. május 10-i állásfoglalására(11),

—  tekintettel a demográfiai változásokról és az EU jövőbeli kohéziós politikájára gyakorolt hatásaikról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására(12),

—  tekintettel „A demográfiai kihívás és a nemzedékek közötti szolidaritás” című, 2010. november 11-i állásfoglalására(13),

—  tekintettel a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló európai stratégiáról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(14),

—  tekintettel az Európa demográfiai jövőjéről szóló 2008. február 21-i állásfoglalására(15),

—  tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2006. március 23-i állásfoglalására(16),

—  tekintettel a Bizottságnak a „Gazdasági és költségvetési prognózisok az EU 28 tagállamára vonatkozóan (2013–2060)” című jelentésére (Európai Gazdaság 3|2015),

—  tekintettel a Bizottság 2014. július 23-i, „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a fejlődés és a jó kormányzás előmozdítása az Unió régióiban és városaiban” című, a gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló hatodik jelentésére,

—  tekintettel a Bizottság „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i közleményére (COM(2017)0252),

—  tekintettel „Az Unióban az idősödő népesség hatásának kezelése (2009-es jelentés az idősödésről)” című, 2009. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2009)0180),

—  tekintettel a Bizottságnak „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című 2007. május 10-i közleményére (COM(2007)0244),

—  tekintettel a Bizottságnak az „Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című 2006. október 12-i közleményére (COM(2006)0571),

—  tekintettel a „Zöld könyv: a demográfiai változások kihívása és a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című, 2005. március 16-i bizottsági közleményre (COM(2005)0094),

—  tekintettel a Bizottság „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192),

—  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának 2016. június 16-i, a demográfiai kihívásra adott uniós válaszról szóló véleményére(17),

—  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, „B” Tematikus Főosztályának 2013. szeptemberi, „Hogyan kezelhetik a regionális és a kohéziós politikák a demográfiai kihívásokat?” című tanulmányára,

—  tekintettel az Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) „Területi potenciálok feltérképezése és új szakpolitikák kialakítása Európa bizonyos területein: szigeteken, hegyvidékeken, gyéren lakott és part menti régiókban”(18),

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0329/2017),

A.  mivel a demográfiai változás valóságos probléma Európában és világszerte, és az EU számára napjainkban az egyik fő kihívást jelenti nemcsak általánosságban véve, hanem a helyi fejlesztési és területi fellendítési szakpolitikák tekintetében is, egyidejűleg a foglalkoztatási ügyekkel, az ellenőrizetlen globalizációval, az éghajlatváltozással, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréssel, az ipari és technológiai váltás jelentette kihívásokkal, valamint a szociális és gazdasági befogadással együtt;

B.  mivel az európai népességet a legtöbb posztindusztriális társadalomhoz hasonlóan évtizedek óta növekvő élettartam és alacsony születési ráta jellemzi, ami a népesség szerkezetének és az életkorpiramis módosulásának veszélyét hordozza, mellékhatásként pedig a foglalkoztatásra alkalmas korban lévő lakosság fogyatkozását és elidősödő társadalmat eredményez; mivel az egész Európai Uniót sújtó gazdasági válság számos – elsősorban vidéki – területre és régióra erőteljes hatást gyakorolt, és a legkonkrétabban szegénységhez és elnéptelenedéshez vezetett; mivel a nemek között tartósan fennálló bérszakadék és a növekvő nyugdíjszakadék erőteljesen akadályozza a nők munkaerőpiaci részvételét;

C.  mivel a lakosság fejlődő országokban való gyors növekedése és az EU lakosságának demográfiai visszaesése nyomán várható az Európai Unió világ népességében való részesedése százalékos arányának visszaesése a 2015-ös 6,9%-ról 5,1%-ra 2060-ban(19);

D.  mivel az előrejelzések szerint a 273 NUTS 2 szintű régióból 132-ben a lakosság csökkenése várható 2015 és 2050 között(20); mivel ez a csökkenés különösen a helyi igazgatási egységeket (LAU) érinti;

E.  mivel az Unió és valamennyi tagállama elsődleges célkitűzése a növekedés előmozdítása annak mindhárom – intelligens, fenntartható és inkluzív – vetületében;

F.  mivel a földrajzi, illetve demográfiai sajátosságok a fejlesztési problémák felerősítésére szolgálnak; mivel ennélfogva a Lisszaboni Szerződés a gazdasági és a társadalmi kohézió mellett a területi kohéziót is célul tűzte ki;

G.  mivel a demográfiai változás a vele járó természetes dinamika és a migrációs mozgások következtében nem minden országot és régiót érint egységesen, azaz míg a legtöbb városi területen a népesség növekedése tapasztalható, addig a legtöbb vidéki és távoli zónában csökkenésről van szó, a legkülső régiókban pedig rendkívül eltérő helyzetek fordulnak elő; mivel az ilyen egyensúlyhiányok komoly kihívást jelentenek mind a népesség csökkenése, mind annak növekedése által érintett területek számára; mivel az elszigetelt és a nehezen megközelíthető zónákat veszélyezteti a leginkább a demográfiai visszaesés; mivel másrészt fel kel hívni a figyelmet a „szuburbanizáció” (külvárosiasodás) hatásaira, amely a helyi és regionális hatóságokat egyaránt nyomás alá helyezi a nagyvárosok környékén;

H.  mivel az európai régiók nem homogén területek; mivel munkanélküliséggel és szegénységgel küzdenek, és különleges kihívásokkal kell szembenézniük, különösen a demográfiai változások tekintetében, ami alapvető fontosságúvá emeli a szubregionális egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló célzott eszközök létrehozását és a jobb területi egyensúly előmozdítását a városi, városkörnyéki és vidéki területek között.

I.  mivel a nőket és különösen az egyedülálló anyákat jobban fenyegeti a szegénység és a kirekesztés kockázata;

J.  mivel a demográfiai változások kihívást jelentenek a társadalmi kohézió és a népesség egésze jólétének biztosítása, továbbá a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés szempontjából; mivel a demográfiai változások kihatással vannak az infrastruktúrára, a szolgáltatások elérhetőségére és minőségére, ami összekapcsolódási megoszlottság vagy egészségügyi sivatagok formájában nyilvánul meg, és gyakran a városi és vidéki lakosság közötti kapcsolatok elégtelenségének eredménye;

K.  mivel a demográfiai változások jelentős szakpolitikai kihívásokat vonnak maguk után a kohéziós politika számos területéhez kapcsolódó különböző területeken; mivel a regionális politika és az európai strukturális és beruházási alapok – köztük a Kohéziós Alap – kulcsfontosságú eszközök e változás kezeléséhez;

L.  mivel az Európai Unióban 113 millióan élnek nem urbanizált térségekben, amelyekben 12 millió mezőgazdasági üzem és 172 millió hektár mezőgazdasági terület található, és e térségek jelentős szerepet töltenek be az európai gazdaságokban, kultúrákban és ökoszisztémákban;

M.  mivel a megfelelő infrastruktúra és a szolgáltatások megfelelő szintje fontos tényezők a ritkán lakott vagy elvándorlás sújtotta régiók népességszerkezetének kezelésében, ahol nagyobb a beruházások és a munkahelyek jelentősége;

N.  mivel a megfelelő infrastruktúra és a közszolgáltatásokhoz és jó minőségű munkahelyekhez való hozzáférés fontos tényezők, amelyek befolyásolják a valamely adott területen való maradásra vagy az onnan eltávozásra vonatkozó döntést;

O.  mivel a nőket jobban fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, mint a férfiakat, különösen 60 év felett;

P.  figyelembe véve, hogy a demográfiai változás leginkább az elmaradott régiókat érinti;

Q.  mivel a vidéki területeket érintő demográfiai változás nem csupán súlyos demográfiai következményekkel, hanem gazdasági és társadalmi következményekkel, területi zavarokkal, továbbá az életminőséget és a környezetet érintő következményekkel is jár;

R.  mivel a nemek közötti egyenlőség alapvető jog, az Unió közös értéke, és a növekedéssel, foglalkoztatással és társadalmi kohézióval kapcsolatos uniós célkitűzések megvalósításának nélkülözhetetlen feltétele;

S.  mivel a nemek közötti egyenlőség fontos eszköz a gazdasági fejlődés és társadalmi kohézió szempontjából;

T.  mivel a kedvezőtlen demográfiai változás növeli a generációk közötti erőteljesebb szolidaritás iránti igényt;

Általános rész

1.  hangsúlyozza, hogy a demográfiai változások jelentős gazdasági, társadalmi, költségvetési és környezeti nyomást helyeznek a tagállami kormányokra, a helyi és regionális hatóságokra a közszolgáltatások – különösen a jóléti és a szociális szolgáltatások –, az infrastruktúra létrehozása és fenntartása, továbbá az ökoszisztémák fenntartható területrendezés útján történő megőrzéséről való gondoskodás terén; hangsúlyozza, hogy ezt a nyomást tovább súlyosbítja majd az aktív népesség számának csökkenése és az eltartottak magasabb aránya; kiemeli a kiváló minőségű magán- és közszolgáltatások döntő szerepét; hangsúlyozza az elérhető magas színvonalú és megfizethető köz- és magánszolgáltatások fontosságát a nemek közötti egyenlőséget garantáló eszközként;

2.  úgy véli, hogy a demográfiai változásokra összehangolt módon kell megoldást találni valamennyi európai, nemzeti, regionális és helyi hatóság fellépése révén, illetve a helyi és regionális helyzetet tükröző alkalmazkodási stratégiák bevetésével, egy hatékony többszintű kormányzás konkretizálásával nemcsak a sajátos régiókat célzó konkrét szakpolitikák megalkotásában, hanem azok végrehajtásában is; véleménye szerint egy ilyen összehangolt és integrált reagálás célja a polgárok életminőségének a javítása és a jobb gazdasági lehetőségek biztosítása kell, hogy legyen, továbbá az érintett régiókban a társadalmi és közszolgáltatások minőségébe, elérhetőségébe és megfizethetőségébe való beruházás; úgy véli továbbá, hogy be kell vonni a civil társadalom képviselőit és más érdekelt feleket is; rámutat arra, hogy valamennyi globális megközelítésnek tükröznie kell a városok, a vidéki területek és a halászati és tengerparti területek szerepét, továbbá azokét, amelyek a földrajzi vagy demográfiai helyzet miatti egyedi problémákkal küzdenek, és figyelembe kell vennie azokat az egyedi kihívásokat, amelyek a legkülső régiókat, a ritkán lakott legészakibb régiókat és a szigeti, határ menti vagy hegyvidéki régiókat sújtják, ahogy azt a Lisszaboni Szerződés kifejezetten elismeri; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe a különböző politikák által a nemek közötti egyenlőségre és a demográfiai változásokra gyakorolt befolyást;

3.  elismeri, hogy a demográfiai változások, bár új kihívásokkal járnak, de helyi szintű fejlesztési lehetőségeket is kínálnak a városi társadalmak igényeinek átalakulása folytán, különösen az élelmiszer, a szabadidő és a pihenés tekintetében, a mezőgazdaságban, az erdészetben és a halászatban a minőségi, biztonságos és differenciált termékeknek köszönhetően rejlő lehetőségek révén; úgy véli, hogy általában a faluturizmus és az ökoturizmus, az e-kereskedelem és különösen az idősek gazdasága (az ún. ezüst gazdaság) ugyancsak lehetőségeket teremt a helyi szintű fejlesztéshez, emelve a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági hazai termékek – úgymint kézműves termékek, hímzések és kerámiák – értékét a földrajzi jelzések oltalmának európai rendszere által; e tekintetben hangsúlyozza az intelligens szakosodási stratégiák jelentőségét, amelyek segítik a régiókat és a helyi területeket a nagy hozzáadott értéket képviselő tevékenységek azonosításában és a vonzó innovatív ökoszisztémák kialakításában, egy olyan valóban multifunkcionális vidékfejlesztési stratégiából kiindulva, amely a földtervezésbe integrálja a körforgásos gazdaságot; rámutat arra, hogy szintén jelentős ágazat a falusi turizmus, amely segít dinamikus életmódot fenntartani a vidéki területeken; hangsúlyozza, hogy fontos a szociális párbeszéd és a szociális partnerek, továbbá valamennyi más helyi érdekelt fél és hatóság bevonása az esb-alapok programozásának és végrehajtásának valamennyi szakaszába, hogy jobban előre jelezhetők legyenek a demográfiai változás által a helyi munkaerőpiacokra kifejtett hatások, és új stratégiákat lehessen kidolgozni az említett kihívások kezelésére;

Az EU-n belüli demográfiai változások jellemzői

4.  megjegyzi, hogy az EU számos részén jelenleg tapasztalt demográfiai változásokkal kapcsolatos fő problémákat az alacsony népsűrűség, a korfa összeomlása miatti elöregedés, a csökkenő születésszám és ebből adódóan a gyermekkorú és a fiatal népesség drasztikus csökkenése, a folyamatos elnéptelenedés, a képzett munkaerő hiánya, a munkanélküliség, a munkahelyek miatt a fiatalok elvándorlása, továbbá a demográfiai szerkezet változásai jelentik; elismeri, hogy a hagyományos tevékenységek, termékek és termelési rendszerek és a helyi know-how megszűnése, a női munka láthatatlansága, a vállalkozások alacsony aránya, a beruházások hiánya miatti alacsony vagy hiányzó területi versenyképesség, illetve a biodiverzitás elvesztése, az erdők kivágás és a tűz kockázata miatti pusztulása mind a demográfiai változással összefüggő komoly problémák; hangsúlyozza, hogy e tendenciák hatása vidékenként másképpen érezhető, különösen a munkavállalás reményében a nagy városi központokba elvándorló lakosság mozgásának tulajdoníthatóan;

5.  hangsúlyozza, hogy az uniós demográfiai politika egyik fő célkitűzése kell legyen valamennyi olyan terület – illetve e területek sajátosságainak – figyelembe vétele, amelyeknek demográfiai egyensúlyhiánnyal kell szembenézniük – ezek olyan tényezők, amelyekhez a kohéziós politika régóta igyekszik alkalmazkodni, és amelyekhez való alkalmazkodás érdekében 2020 után még többet kell majd a kohéziós politikának tennie; kitart amellett, hogy a demográfiai változás minden területet érint, vidéki és városi területeket egyaránt, azonban a következményei eltérőek és különféle tényezőktől függnek, például a változás intenzitásától és sebességétől, illetve a bevándorlókat fogadó régiókat vagy a csökkenő népességű régiókat érintő tényezőktől;

6.  kiemeli, hogy elő kell mozdítani és támogatni kell az olyan hagyományos technikákat és gyártási módszereket alkalmazó hegyvidéki és vidéki mezőgazdasági kis- és középvállalkozásokat, amelyek integráltan és fenntarthatóan használják ki a természeti erőforrásokat, például a legelőket és a különböző takarmánynövény-fajtákat, különleges minőségű termékeket állítanak elő, és hozzájárulhatnak az említett területeken az elnéptelenedés visszafordításához vagy csökkentéséhez;

7.  hangsúlyozza, hogy az Uniót érintő demográfiai jelenségek nem újkeletűek, de – különösen a társadalmi és gazdasági nyomások következtében – most eddig soha nem látott mértékben fokozódtak; felhívja a figyelmet az időskorúak számának folyamatos növekedésére – évente mintegy kétmillióan érik el a 60 éves kort –, amely hatással van a területi, lakhatási, közlekedési és egyéb típusú infrastruktúrákra és szolgáltatásokra; aggodalommal állapítja meg, hogy a munkaképes korú népesség hirtelen csökkenése által jellemzett régiókat különösen súlyosan érintik a demográfiai kihívások; elismeri, hogy a beruházások hiánya, a bizonytalan infrastruktúra, a csökkent összeköttetések, a szociális szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, valamint a munkahelyhiány az elnéptelenedés fő tényezői; hangsúlyozza, hogy a demográfiai változások erőteljes hatást gyakorolhatnak a nyugdíjakra, valamint a környezeti fenntarthatóságra, mivel a vidéki térségek elnéptelenedése és a növekvő urbanizáció egyaránt kihat az ökorendszerekre, a természetvédelemre és a természeti erőforrások felhasználására, különös tekintettel a városi földhasználatra, az infrastruktúrára, a lakáspiacokra és a növényzetre;

8.  úgy véli, hogy a demográfiai változások nemi dimenzióját is átfogó módon figyelembe kell venni, mivel a demográfiai hanyatlással küzdő régiókat a nemek és az életkor tekintetében fennálló, az elvándorlás következtében kialakuló egyensúlytalanságok is sújtják; úgy véli, hogy a demográfiai kihívások kezelését a nemek közötti egyenlőséget lehetővé tevő politikai keretben lehet és kell megtenni, ezért a nemi megoszlás tényezőjét figyelembe kell venni a demográfiai kérdésekről folytatott valamennyi vitában; úgy ítéli meg tehát, hogy a nemek esélyegyenlőségének valamennyi esb-alapban történő végrehajtását a jövőben még jobban meg kell erősíteni;

9.   emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezése – amelyek célja a problémák leküzdése és az Unió foglalkoztatással, innovációval, oktatással, a szegénység csökkentésével, az éghajlattal és az energiával kapcsolatos alapvető prioritásainak meghatározása – közül a legtöbb foglalkozik a demográfiai kihívásokkal; hangsúlyozza, hogy a stratégia és kiemelt kezdeményezései végrehajtásának kulcsa a kohéziós politika eszközeinek pénzügyi támogatása, ideértve a népességváltozással és a népesség elöregedésével kapcsolatos rendelkezéseket is; és hogy az említett vetületeket valamennyi európai uniós eszközben hangsúlyozni kell;

10.  úgy ítéli meg, hogy a csökkenő és elöregedő népesség kihívásai miatt objektív, alapos és átfogó átértékelésre lesz szükség számos olyan működő gazdasági, szociális és politikai szakpolitika és program esetében, amelyek hosszú távú perspektívát kell, hogy érvényesítsenek;

Az uniós politikák összehangolása

11.  kéri az uniós eszközök nagyobb fokú összehangolását különösen a közös agrárpolitika, az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), többek között a kohéziós alap, az európai területi együttműködés, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és az európai összekapcsolódási eszköz esetében, annak érdekében, hogy átfogóbb megközelítést lehessen biztosítani a demográfiai változások vonatkozásában; figyelembe véve, hogy a mostanáig alkalmazott mechanizmusok nem akadályozták meg a demográfiai egyensúlyhiányok fokozódását, a jelenlegi politikáknak és a fenti mechanizmusok működésének az alapos felülvizsgálatára van szükség; üdvözli ezzel összefüggésben az esb-alapok és az ESBA közötti szinergikus hatások maximalizálására tett törekvéseket; megismétli, hogy a Bizottságnak stratégiát kell elfogadnia a demográfiai változásról, amely a következő területeket helyezi előtérbe: tisztességes foglalkoztatás és a munkaügyi kapcsolatok minősége, különös tekintettel a munka új formáira és társadalmi funkciójára; a gazdasági tevékenység és a foglalkoztatás előmozdítására irányuló szakpolitikák területi vetülete, a demográfiai kihívásokkal küzdő területek számára hozzáférést és versenyképességet biztosító infrastruktúrák előmozdítása, a vállalkozások letelepedése érdekében; a versenyképes minőségű és árú IKT-lefedettség egyetemessé tétele a legritkábban lakott területeken; a jóléti állam alapvető szolgáltatásainak biztosítása a demográfiai kihívásokkal küzdő területeken; helyi szintű tömegközlekedés a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására; a magánélet és a szakmai karrier közötti jobb egyensúly, a fenntartható generációs megújulás és az eltartásra szoruló személyeknek járó megfelelő gondozás biztosítása céljára tervezett szakpolitikák; a migránsok és a nemzetközi védelem alatt álló menekültek fogadásáról, beilleszkedéséről és visszatérítéséről szóló szakpolitikák; továbbá a vidéki életről szóló tájékoztatás vonzóbb új kereteinek kiterjedtebb használata; hangsúlyozza a meglévő kezdeményezések – úgymint a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerség, a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló, valamint az EIT digitális és egészségügyi tudásinnovációs központok – fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy az európai régiók előtt álló demográfiai kihívások kezelésekor vegye figyelembe az említett kezdeményezések által már kidolgozott megoldásokat; hangsúlyozza az európai képesítési keretrendszer fontosságát az élethosszig tartó tanulás tekintetében, mivel ezzel támogatni lehet az oktatást és a képzést az elnéptelenedéssel fenyegetett területeken; úgy ítéli meg, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó kezdeményezésnek magában kell foglalnia a lehetséges demográfiai hatások elemzését a valamennyi európai jogalkotási kezdeményezést megelőző hatáselemzésben;

12.  hangsúlyozza, hogy fontos, hogy az Unió valamennyi szakpolitikai területen érvényesítse a demográfiai szempontokat, és szerepeltesse azokat azokban a költségvetési fejezetekben, amelyek célja az említett politikák fejlesztése, konkrétan a mezőgazdaság, a környezetvédelem, az információs társadalom, a K+F+I, a foglalkoztatás, az oktatás, a szociális politika és a közlekedés területén; szükségesnek tekinti a demográfiai tervezés és kritériumok demográfiai hatásáról szóló jelentéseknek az említett politikák nem kívánatos eredményei és hatásai értékelésében történő szerepeltetését, a demográfiai változás olyan megközelítésének előnyben részesítése céljából, amely a regionális és helyi önkormányzatokat is bevonja; véleménye szerint különös figyelmet kell fordítani a vidéki térségekre, amelyek különösen erőteljesen szembesülnek az említett demográfiai problémákkal; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az „intelligens falu” kezdeményezést, amelynek segítségével – korszerű technológiák, úgymint az 5G és az innováció révén – a vidéki közösségek újraéleszthetők; hangsúlyozza emellett a vidéki és a városi térségek közötti megerősített együttműködés fontosságát; hangsúlyozza, hogy egyetemes hozzáférést kell biztosítani magas színvonalú, megfizethető szociális és állami szolgáltatásokhoz és infrastruktúrákhoz – különösen a gyermekek és az idősek számára –, a társadalmi befogadás előmozdítása, a nemek közötti egyenlőség biztosítása és a demográfiai változás hatásainak enyhítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a közösségek megőrzése érdekében – különösen az elnéptelenedéssel fenyegetett területeken – új fizetett munkalehetőségeket kell biztosítani, különösen a nők számára, és gondoskodni kell a szakmai és a magánélet közötti kielégítő egyensúly előmozdításának feltételeiről; véleménye szerint fontos ragaszkodni a városi és a vidéki területek mint egymást kiegészítő funkcionális terek globális földrajzi szintű megközelítéséhez; hangsúlyozza, hogy fokozottabban integrálni kell a különféle alapokat, hogy helyi részvételen alapuló és fenntartható, valódi fejlődés valósuljon meg; rámutat arra, hogy az uniós demográfiai politikának jobb teljességre, valamint a tagállamokkal való, illetve a horizontális koordinálásra kell törekednie; emlékeztet arra, hogy az Unió nem pusztán finanszírozza a területi fejlesztést, hanem nagymértékben meghatározza a helyi és regionális hatóságoknak az említett alapok felhasználására való lehetőségeit a társadalmi és területi egyenlőtlenségek elleni küzdelem céljából; kitart amellett, hogy bár egyszerűsödött az állami támogatás korszerűsítésének folyamata, és bővült az értesítést nem igénylő kivételek köre, a jelenlegi keret továbbra is nagyon bonyolult és költséges a kisebb helyi és regionális hatóságok számára; úgy ítéli meg, hogy bár 2014 folyamán egyszerűsödtek a közbeszerzési szabályok, még mindig túl sok akadály áll a helyi és a regionális hatóságok előtt ahhoz, hogy fejlesszék az említett érzékeny területek termelési struktúráját;

13.  úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell a tagállamokban a migrációs és integrációs politikákat, tiszteletben tartva az adott tagállamok jogait és hatásköreit, akárcsak a szubszidiaritás elvét, a negatív demográfiai tendenciák lefékezése érdekében; hangsúlyozza a családteremtő és családtámogató szakpolitikák fontos szerepét; úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára lehetővé kell tenni az integrációs politikák sikeres helyi végrehajtását; úgy ítéli meg, hogy helyi és regionális önkormányzatoknak kiemelt szerepet kell vállalniuk a demográfiai kihívások kezelésére irányuló intézkedésekben, kéri, hogy a növekedésről szóló éves felmérésben és az országspecifikus ajánlásokban vegyék figyelembe a tagállamokon belüli regionális eltéréseket és a régiók közötti egyenlőtlenségeket; úgy véli, hogy a határ menti régiókban az együttműködés során figyelembe kell venni a határokon átnyúló kezdeményezésekkel kapcsolatos óhajokat és lehetőségeket is; e téren képzési programok kidolgozását javasolja annak érdekében, hogy jobb felvilágosítást adjanak a problémakörről, és növeljék az azzal kapcsolatos tudatosságot, úgy ítéli meg, hogy a demográfiai problémák kezelése során egész Európára kiterjedő integrált megközelítést kell alkalmazni, és hogy a probléma Európa egyik részén történő megoldása nem érinthet kedvezőtlenül más európai területeket; felszólít arra, hogy európai szinten hozzanak létre a bevált gyakorlatok és a jó tapasztalatok cseréjét szolgáló hálózatokat, amelyek révén a regionális és helyi hatóságok, valamint a civil társadalom szereplői is kölcsönösen megtanulhatják egymástól a demográfiai változások által generált problémák kezelését;

Az európai alapok hatékonyságának fokozása

14.  hangsúlyozza, hogy az esb-alapoknak javítaniuk kell a demográfiai változás kezelésével kapcsolatos hatékonyságukat a következő programozási időszakban, az alábbiak segítségével: erőteljesebb és célirányosabb összpontosítás a végleges rendeletekben a demográfiai változásra mint kiemelt területre, a tagállamok, a régiók és a helyi önkormányzatok támogatását célzó iránymutatások terjesztése, valamint az esb-alapok lehetőségeinek a megvizsgálása, hogy mennyire szolgálhatnák a demográfiai változások kezelése célját a partnerségi megállapodások és az operatív programok kialakítása és végrehajtása során; előrelátóbb szemlélet a demográfiával kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatalban, valamint az intézményi tanulásra vonatkozó bevált gyakorlatok és tapasztalatok cseréje; az irányító hatóságok és helyi érdekelt felek technikai támogatása a demográfiai változások nemzeti és helyi szintű kezelésére irányuló hatékony politikák végrehajtása érdekében; a helyi önkormányzatok aktív részvétele az alapok végrehajtására irányuló programok tervezésében, irányításában és belső értékelésében, továbbá a demográfiai kihívásokkal küzdő területek NUTS 3 szinten és helyi igazgatási szinteken történő szükséges azonosításában; ösztönzi technikai segítség és képzés nyújtását a helyi érdekelt felek és a demográfiai változás kezelésére irányuló eredményes szakpolitikák nemzeti, regionális és helyi szintű végrehajtásáért felelős irányító hatóságok számára; úgy ítéli meg, hogy a NUTS 2 szintű regionális támogatások gyakran elfedik egyes tagállamok társadalmi és területi, régión belüli, sőt régiók feletti egyenlőtlenségeit; kéri, hogy megfelelő léptékű uniós térképek készüljenek a területi problémák tükrözése érdekében, hogy a támogatást a leghátrányosabb helyzetű területekre lehessen irányítani;

15.  kéri, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap nagyobb mértékben, több támogatással járuljon hozzá az elöregedés, a vidékiség és a népesség kivándorlása magasabb arányaival jellemzett területekhez, hogy javuljanak ezek közlekedési és távközlési infrastruktúrái, csökkenjen a digitális szakadék, és jobb közszolgáltatások álljanak rendelkezésre; hangsúlyozza ebben az összefüggésben az „e-egészségügy” jelentőségét; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy jobban összpontosítsák a rendelkezésre álló beruházásokat a demográfiai változások és hatásuk kezelésére;

16.  sürgeti a Bizottságot, hogy a kohéziós politika intézkedéseinek segítségével fékezze meg a ritkán lakott régiókból való fokozódó elvándorlást, ahol a megfelelő infrastruktúra és a szolgáltatások megfelelő szintje alapvető előfeltételei különösen a gyermekes családok megtartásának;

17.  hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alapnak (ESZA) fokoznia kell a fiatalok képzésében és oktatásában kifejtett erőfeszítéseit, elő kell mozdítania a foglalkoztathatóságot, valamint segítenie kell a jobb munka-magánélet egyensúly kialakításában, illetve az idősek szociális és digitális elszigetelődésének megakadályozásában; hangsúlyozza továbbá, hogy az alapnak a hanyatlófélben lévő régiók előkészítő programjai révén javítania kell a foglalkoztatási kilátásokat, továbbá a nők, a fiatalok és az idős polgárok társadalmi befogadásának fellendítése által; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az Európai Szociális Alap legkülső régiók támogatására való felhasználásakor gondot fognak fordítani a munka és a családi élet közötti jobb egyensúly biztosítására; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy végleges egyedi alap létrehozását a meglévő alapokon belül, a súlyos és tartós demográfiai hátrányokkal küzdő területek megsegítése céljából; kéri, hogy az alap elosztására a tényleges földtervezéssel összhangban kerüljön sor, amely meghatározza a rövid, közép- és hosszú távú prioritásokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy foglalják bele a Kohéziós Alapot a jövőben kialakítandó stratégiákba a demográfiai változások áthidalása érdekében, továbbá emlékeztet arra, hogy az Alapot az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítése céljából hozták létre; úgy véli, hogy a regionális, határokon átnyúló, transznacionális és makroregionális együttműködés elősegítése érdekében az ESZA-nak jobban kellene támogatnia az innovatív szociális projektek fejlesztését és irányítását, valamint azon, az egész EU-ra kiterjedő, transznacionális kísérleti projekteket, amelyek középpontjában szociális és foglalkoztatási kérdések állnak, hogy így képesek legyenek megbirkózni a demográfiai változások által generált közös kihívásokkal;

18.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – amint azt az Európai Számvevőszék 5/2017. sz. különjelentése hangsúlyozta – a munkanélküli, képzésben vagy oktatásban nem részesült fiatalok segítésére szánt uniós ifjúsági garancia nem sok előrehaladást mutat fel, eredményei pedig elmaradnak a kezdeti várakozásoktól;

19.  sajnálja, hogy az ESBA-nak – a területi töredezettség elkerülése érdekében – segítenie kell az alacsonyabb demográfiai dinamikájú területeket azáltal, hogy növeli a kiemelt uniós területekre, vagyis az energiába, a közlekedésbe, az oktatásba, az üzleti életbe, az innovációs kutatásba, a kkv-kba, az oktatásba és a szociális infrastruktúrába irányuló beruházást; úgy véli, hogy a 2020 utáni kohéziós politika kidolgozása során meg kell vitatni egy külön státusz létrehozásának megfontolását a demográfiai szempontból hátrányos helyzetű régiók számára;

A kohéziós politika jövője a demográfiai változások kezelésének vonatkozásában

20.  úgy véli, hogy a kohéziós politika megfelelő eszközökkel rendelkezik a demográfiai változás kezelésére, különösen más uniós, nemzeti és regionális szakpolitikákkal összekapcsolva, mind az elöregedés, mind pedig a népességfogyás tekintetében is, és ezért a kohéziós politikának sokkal meghatározóbb szerepet kell játszania annak érdekében, hogy támogassa a régiók demográfiai változásokhoz való alkalmazkodását; úgy véli, hogy ennek tükröződnie kell a demográfiai változás kezelésére irányuló alap-specifikus rendeletekben is, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkében foglalt kifejezett felhatalmazással összhangban; kéri az EUMSZ 174. cikkében és a 1303/2013/EU rendelet 121. cikkében foglalt, „súlyos és állandó demográfiai hátrány” fogalmának pontos meghatározását, hogy a demográfiai kihívásokat statisztikai szempontból elemezni lehessen; hangsúlyozza a város és a vidék kapcsolatainak fontosságát, és kéri a Bizottságot, hogy reagáljon az integrált fenntartható városfejlesztési stratégiák fenntartható városi-vidéki fejlesztési partnerségekkel való kiegészítésének lehetőségére; úgy véli, hogy a Bizottságnak proaktív intézkedéseket kell tennie a demográfiai változás kedvezőtlen hatásainak megakadályozására, és technikai segítséget kell nyújtania az elnéptelenedéssel leginkább sújtott régiók számára;

21.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának elő kell mozdítania a nők, különösen a munkakereséssel küzdő anyák foglalkoztathatóságát és befogadását, ezért kéri a nők hozzáférését a képzési és tanulási programokhoz, rámutat ugyanakkor arra, hogy a megszerzett képesítéseknek összhangban kell állnia a munkaerőpiac igényeivel; hangsúlyozza, hogy segíteni kell a fiatal anyákat a munkába való visszatérésben azáltal, hogy minden életkorú gyermek számára egész napos megbízható gyermekgondozási lehetőségeket – többek között iskola előtti tanulási lehetőségeket – biztosítanak, hogy megállítható legyen az elnéptelenedés;

22.  úgy véli, hogy a demográfiai kihívások kezelése érdekében a régióknak proaktívabb módon kell felhasználnia az esb-alapokat, hogy kezelhető legyen az ifjúsági munkanélküliség, és a fiatalok lehetőséget kaphassanak a megfelelő életpálya megkezdésére; megállapítja, hogy ezt a fiatalok képzési programjainak és vállalkozásának támogatásával lehet elérni;

23.  kéri, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendeletben (CPR) hozzanak létre egy jogi keretrendszert a súlyos és állandó demográfiai hátránnyal küzdő területek meghatározására; hangsúlyozza, hogy a demográfiával kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatalban előrelátóbb szemléletre van szükség, minthogy a demográfiai mintákban mutatkozó regionális eltérés minden valószínűség szerint erős aszimmetrikus szocioökonómiai hatást fog gyakorolni az európai területekre, ami tovább fokozza Európa regionális egyenlőtlenségeit; kéri az új eszközök adminisztrációjának megerősítését és egyszerűsítését, hogy megerősíthető legyen az alulról építkező megközelítés és a többszintű kormányzás – úgymint a közösségvezérelt helyi fejlesztés és az integrált területi beruházások –, a helyi és a regionális szint további integrálásának céljából, tekintettel a regionális fejlesztés integrált és átfogó megközelítésére; portál alapú szolgáltatások kialakítására szólít fel, amelyek előmozdítanák a meglévő vidéki vállalkozásoknak a városi székhelyű vállalkozásokkal való jobb összeköttetését; kiemeli annak fontosságát, hogy a jövőbeni kohéziós politika keretében jobban figyelembe vegyék a régiókon belüli szinteken megjelenő konkrét területi sajátosságokat; hangsúlyozza, hogy az esb-alapok programjai sikerének egyik fő akadálya számos regionális és helyi önkormányzat esetében az elegendő kapacitás és az erős kormányzás hiánya, és ezzel összefüggésben kapacitásépítő eszközöket szorgalmaz;

24.  felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg olyan új kritériumok meghatározását, amelyek képesek pontosan megkülönböztetni a demográfiai kihívásokkal küzdő területeket demográfiai, gazdasági, környezetre gyakorolt hatás szerinti változók útján, és hogy végezzen tanulmányokat a GDP mutatót kiegészítő potenciális környezeti és szocioökonómiai mutatókról, többek között a társadalmi tőkét, a várható élettartamot és a környezet minőségét tartalmazó kritériumokkal; úgy véli, hogy a GDP és a népsűrűség a súlyos és tartós demográfiai hátránnyal küzdő terület jellemzéséhez önmagukban nem elégséges mutatók; felkéri a Bizottságot, hogy a kohéziós politikába még egy a GDP mutatótól eltérő, olyan új dinamikus mutatókat – mint például a demográfiai mutatók és különösen az EU regionális társadalmi fejlődési indexe – is építsen be, hogy teljesebb képet kaphasson az adott területek előtt álló demográfiai kihívásokról, vagy hogy fontolja meg az említett régiók számára egy kiegészítő külön juttatás lehetőségét, ahogy erre a jelenlegi programozási időszakban arra a ritkán lakott térségek esetében sor került (CPR, VII. melléklet, 9. pont); konkrét eszközök az esb-alapokban a demográfiai változás kezelését illetően rejlő lehetőségek és azok tényleges hatásai nyomon követésére és értékelésére, iránymutatások biztosítása és a fontos demográfiai mutatók további fejlesztése útján; kiemeli a naprakész, megbízható és részletezett statisztikák meglétének fontosságát a hatékonyabb és objektívebb szakpolitikai igazgatás, nevezetesen az alacsony népsűrűségű területek sajátos jellemzőinek részletesebb megismerése céljából; ezért a megfelelő európai demográfiai szakpolitika kialakítása céljából felkéri az EUROSTAT-ot a vonatkozó statisztikai – nevezetesen a demográfiai, családi, társadalmi és gazdasági mutatókkal kapcsolatosan begyűjtött – adatok nagyobb fokú részletezésére, és azok legalább szubregionális, azaz NUTS III. régiók szintjére történő lebontására;

25.  úgy véli, hogy az ezutáni kohéziós politikának magában kell foglalnia a demográfiai kihívások által leginkább érintett területekre vonatkozó konkrét intézkedéseket, továbbá nagyobb rugalmasságot kell tanúsítania a tematikus célkitűzések, illetve a társfinanszírozási arányok megválasztásában, hogy ugyanazon tagállamon belül, helyi részvétel mellett meghatározhatók legyenek a régiók közötti és a régiókon belüli stratégiák; felhívja a Bizottságot, hogy a demográfiai fejlesztés nemzeti stratégiájának meglétét tekintse új előzetes feltételnek;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre a demográfiához kapcsolódó, új kiemelt kezdeményezést az Európa 2020 stratégián belül, amelyet a meglévő esb-alapok finanszíroznak, és ez tartalmazzon az alábbi három kategóriába tartozó cselekvéssorozatokat; intelligens növekedés, olyan intézkedések útján, amelyek segítik a demográfiai kihívásokkal sújtott régiókat az IKT, a K+F+I és a kkv-k területén; inkluzív növekedés, a fiatal népesség területen való megtartására, a fenntartható generációs megújulás biztosításával és az önfoglalkoztatásra irányuló konkrét fellépésekkel, továbbá a bevándorlók társadalmi beilleszkedésével kapcsolatos intézkedésekkel; és fenntartható növekedés, olyan intézkedésekkel, amelyek segítik az említett régiókban a „zöld gazdaságba” történő beruházást, ideértve a fenntartható közlekedési rendszereket is; üdvözli az "Uniós fellépés az intelligens falvakért" programot, amely szorgalmazza, hogy a szakpolitikák külön szenteljenek figyelmet a vidéki és városi területek közötti digitális szakadék áthidalására, illetve az összekapcsolódás és a vidéki területek digitalizálásának potenciáljára, és amely támogatja az intelligens szigetekre vonatkozó kezdeményezést mint az európai szigeti hatóságok alulról induló kezdeményezését, illetve a szigeti életminőség fenntartható és integrált megoldásokkal való javítására törekvő közösségeket is;

27.  úgy véli, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretnek határozott és erőteljes lendületet kell adnia a demográfiai kihívások kezeléséhez, figyelembe véve az aktuális demográfiai helyzetet és fejlődést, és olyan megoldások előmozdítását is magába kell foglalnia, amelyek célzott intézkedéseket alkalmaznak, adott esetben a finanszírozás terén költségvetési jogcím formájában; kéri a közös agrárpolitikát, hogy a vidékfejlesztésre irányuló és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozott „második pillére” révén erősítse meg a digitális és társadalmi befogadást ösztönző szolgáltatásokat és infrastruktúrákat, továbbá fordítsa vissza a társadalmi és gazdasági hanyatlás tendenciáit és a súlyos és tartós demográfiai hátránnyal küzdő területek elnéptelenedését; felszólítja a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy a demográfiai változás negatív következményeinek elkerülése érdekében cseréljenek tapasztalatokat, bevált gyakorlatokat és új megközelítéseket; úgy ítéli meg, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatoknak (TEN-T) és tengeri gyorsforgalmi utaknak érinteniük kell a súlyos és tartós demográfiai hátránnyal küzdő területeket;

28.  hangsúlyozza az egységes közösségvezérelt helyi fejlesztés módszertanának hozzáadott értékét valamennyi esb-alapban, az integrált és személyre szabott, alulról építkező megoldások kidolgozása és végrehajtása érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt ugyanakkor, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztés csak az EMVA keretében kötelező, és hogy az ERFA, az ESZA és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) esetében visszafejlődik a helyi és a részvételi megközelítés; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi esb-alapban tegye kötelezővé a közösségvezérelt helyi fejlesztés alkalmazását;

o
o   o

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o. (3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o. (4) HL L 347., 2013.12.20., 259. o. (5) HL L 347., 2013.12.20., 303. o. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0049. (7) HL L 347., 2013.12.20., 281. o. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0099. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0213. (10) HL C 316., 2017.9.22., 145. o. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0211. (12) HL C 153. E, 2013.5.31., 9. o. (13) HL C 74. E, 2012.3.13., 19. o. (14) HL C 50. E, 2012.2.21., 55. o. (15) HL C 184. E, 2009.8.6., 75. o. (16) HL C 292. E, 2006.12.1., 131. o. (17) HL C 17., 2017.1.18., 40. o. (18) Az ESPON munkadokumentuma. Luxembourg, ESPON európai területi együttműködési csoportosulás, 2017. március. (19) Eurostat: „Az EU a világban”, 2016. évi kiadás. (20) Eurostat, Eurostat regionális évkönyv, 2016. évi kiadás.

Az Európai Parlament 2017. november 14-i állásfoglalása a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervről (2017/2066(INI))

P8_TA(2017)0428 A8-0326/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló, 2007. április 30-i bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0226),

–  tekintettel a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv);

–  tekintettel a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (gépjármű-biztosítási irányelv),

–  tekintettel a Közösségben történő, határokon átnyúló fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 924/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtéséről szóló, 2012. január 11-i bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0941),

–  tekintettel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságnak az összehasonlító weboldalakkal kapcsolatos követendő gyakorlatokról szóló, 2014-es jelentésére,

–  tekintettel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság európai intézményekhez intézett, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények közös kockázatértékelési és átláthatósági keretrendszeréről szóló, 2016. áprilisi véleményére,

–  tekintettel a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) (jelzáloghitel-irányelv),

–  tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23-i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról szóló, 2014. július 23-i 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7) (a fizetési számlákról szóló irányelv),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (PFER) működéséről szóló, 2014. augusztus 8-i bizottsági jelentésére (COM(2014)0509),

–  tekintettel a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi jutalékairól szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/751 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a biztosítási értékesítésről szóló, 2016. január 20-i (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10) (a biztosítási értékesítésről szóló irányelv),

–  tekintettel a Bizottság „A lakossági pénzügyi szolgáltatásokról: Jobb termékek, bővebb választék és több lehetőség a fogyasztók és a vállalkozások számára” című, 2015. december 10-i zöld könyvére (COM(2015)0630),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság 2016. március 21-i válaszára a Bizottság által a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról közzétett zöld könyvre,

–  tekintettel a 2016. júliusi, a pénzügyi termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó 446. számú Eurobarométer tematikus felmérésre;

–  tekintettel a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvre vonatkozó, 2016. november 22-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Better Finance 2016. évi, „Nyugdíj-előtakarékosság: tényleges jövedelmezőség” című jelentésére,

–  tekintettel a pénzügyi technológiáról (FinTech) – a technológiának a pénzügyi szektor jövőjére tett hatásáról szóló, 2017. május 17-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a 2017. március 21-i, az európai felügyeleti hatóságokról szóló európai bizottsági konzultációs dokumentumra,

–  tekintettel a Bizottság „A lakossági pénzügyi szolgáltatásokról: Jobb termékek, bővebb választék” című, 2017. március 23-i cselekvési tervére (COM(2017)0139),

–   tekintettel az Egyesült Királyság Pénzügyi Magatartási Hatósága 2017. júniusi vagyonkezelői piaci tanulmányára;

–  tekintettel a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0326/2017),

A.  mivel a lakossági pénzügyi szolgáltatások uniós piaca továbbra is fejletlen és nagymértékben széttagolt, bár e téren jelenleg több tagállamban is folyik az intézkedések kidolgozása; mivel sürgős és hatékony fellépésre van szükség a végfelhasználók érdekét szolgáló innováció elősegítése érdekében, amely egyúttal lehetővé teszi a lakossági pénzügyi szolgáltatások uniós piacában rejlő potenciál teljes mértékű kiaknázását, valamint fokozná a versenyképességet, alacsonyabb árakat eredményezne, továbbá fokozná a termékek választékát és sokszínűségét;

B.  mivel céltudatosan továbbra is a nemzeti határok lebontására és a lakossági pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos innovációt akadályozó jelenlegi irányzatok megfékezésére kell törekedni; felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy legyen ambiciózusabb a tőkepiaci unió keretében történő határokon átnyúló lakossági befektetések területén, nem csupán a könnyebb problémákat kezelve, hanem felszámolva az említett piacot gátló jelentősebb akadályokat is, ideértve a nyelvi akadályokat, a csalásokkal vagy bűncselekményekkel kapcsolatos aggályokat, az adóügyi következményekkel kapcsolatos bizonytalanságot, az értékpapírok és a társasági jog kapcsán fennálló különbségeket, a jogorvoslati és fizetésképtelenségi eljárások kevéssé ismert voltát és a fogyasztóvédelmi keretekbe vetett bizalom hiányát;

C.  mivel a lakossági pénzügyi szolgáltatások európai piaca csak úgy képzelhető el, ha valódi többletértéket jelent a fogyasztó és a pénzügyi szolgáltató számára a valódi verseny és a fogyasztóvédelem biztosítása révén, nevezetesen a gazdasági életben való részvételhez szükséges, valamint a kiszolgáltatott fogyasztókat célzó termékekkel kapcsolatban;

D.  mivel a 446. számú Eurobarométer tematikus felmérés arra a következtetésre jut, hogy ha pénzügyi termékekről vagy szolgáltatásokról van szó, az európaiak továbbra is nagyrészt saját országukban vásárolnak, és gyakran nem is adnak hangot olyan igénynek vagy kívánságnak, hogy ezekhez a szolgáltatásokhoz külföldön is hozzáférjenek, bár néhány tényleges akadály is megakadályozza őket ebben; mivel még a saját tagállamon belül is az emberek csak egy kis hányada keresi a vonzóbb ajánlatokat és vált szolgáltatót; mivel a (határokon átnyúló) verseny ebből eredő hiánya akadályozhatja, hogy a fogyasztók és a kisbefektetők az általuk vásárolt pénzügyi termékekre és szolgáltatásokra vonatkozóan a legkedvezőbb ajánlatot kapják;

E.  mivel a pénzügyi technológia (FinTech) fogalmának meghatározását a Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása tartalmazza, amely kimondja, hogy a pénzügyi technológián az új technológiák által lehetővé vált vagy azok által biztosított pénzügyi műveleteket értjük, ami a teljes pénzügyi ágazatot annak minden elemében – a bankoktól kezdve a biztosítókon és nyugdíjalapokon át a befektetési tanácsadásig, pénzügyi szolgáltatásokig és a piaci infrastruktúrákig – érinti; mivel a technológiák lakossági pénzügyi szolgáltatások nyújtására való alkalmazása potenciálisan segíthet a belső piac előtt álló bizonyos akadályok leküzdésében és az ágazat műveleti hatékonyságának növelésében; mivel a digitalizáció önmagában nem elegendő ezen akadályok felszámolásához; mivel a határokon átnyúló lakossági pénzügyi szolgáltatások szorosabb integrációja, valamint az e piac által kínált lehetőségekre vonatkozó jobb információ segíthet a tájékozott kereslet növelésében, ami növeli az e terület minőségi szabványaival kapcsolatos elvárásokat;

1.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervében szerepel pár olyan probléma, amelyeket a Parlament lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvről szóló jelentésében felvetett, törekedve a lakossági pénzügyi szolgáltatások valóban technológiaalapú egységes piacának megteremtésére, egyúttal védve a fogyasztókat, ösztönözve a versenyt, biztosítva az adatok védelmét, csökkentve az árakat és fellépve az adókijátszás, adókikerülés, adócsalás és a pénzmosás ellen; úgy véli azonban, hogy a cselekvési terv nem kellően ambiciózus azon célkitűzés tekintetében, hogy olyan szabályozási környezet alakuljon ki, amely átláthatóságot, növekedést és innovációt eredményez, biztosítva az üzleti vállalkozások és a fogyasztók által a lakossági pénzügyi termékekbe vetett bizalmat; megjegyzi, hogy folyamatosan magasak és átláthatatlanok a magánnyugdíjakkal, befektetési alapokkal és egyéb, a lakossági befektetők számára a tényleges hozamot jelentősen csökkentő lakossági termékekkel kapcsolatos díjak és jutalékok; mindazonáltal osztja a Bizottság azon nézetét, miszerint az elmúlt években a pénzügyi szolgáltatások területén kidolgozott jogalkotási aktusok – többek között a MiFID2 és az IDD – átültetését és végrehajtását folytatni kell és azoknak elsőbbséget kell biztosítani, egyúttal szükség esetén új jogalkotási kezdeményezéseket kell benyújtani;

2.  üdvözli az új pénzügyi szolgáltatások és intézmények fejlődését, amelyek hozzájárulnak a pénzügyi piacokon folyó versenyhez és új lehetőségeket teremtenek a fogyasztók számára; megjegyzi azonban, hogy 2016-ban Európában a pénzügyi technológiával kapcsolatos finanszírozás – az Egyesült Államokhoz (12,8 milliárd USD) és Kínához (8,6 milliárd USD) képest – csak 2,2 milliárd USD-t tett ki, ami azt mutatja, hogy a technológiai fejlesztéseket illetően gyors szemléletváltásra és megfelelő szabályozási válaszra van sürgősen szükség annak érdekében, hogy Európa vezető innovációs piaccá váljon; hangsúlyozza, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások valódi egységes piaca, ahol biztosított a fogyasztóvédelem magas szintje, valamint az újonnan belépők azonos versenyfeltételei, az innovatív pénzügyi szolgáltatások központjaként vonzóvá fogja tenni az Uniót, és a fogyasztók számára több és jobb választási lehetőséget fog kínálni, alacsonyabb díjakért; hangsúlyozza, hogy ugyan az új technológiák szabályozási kihívásokat jelentenek, jelentős innovációs lehetőséget is kínálnak, amely a végfelhasználók javára válik, és emellett ösztönzik a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést is;

3.  létfontosságúnak tartja annak biztosítását, hogy a pénzügyi szolgáltatások valamennyi típusát – ideértve többek között folyószámlák és takarékszámlák nyitását, bankkártyák kiadását, fogyasztási hiteleket, jelzáloghiteleket, biztosításokat, állampapírokat – határokon átnyúló módon is nyújtani lehessen;

4.  a lakossági pénzügyi szolgáltatások belső piacának elveivel ellentétesnek tartja annak előírását, hogy a fogyasztónak abban a tagállamban, ahol a pénzügyi terméket – ideértve az állampapírokat is – kínálják, lakóhellyel kell rendelkeznie, vagy az említett tagállam által kiállított nemzeti személyazonosító okmányt kell birtokolnia;

5.  úgy véli, hogy hasznos lenne az állampapírok lakossági befektetők általi megvásárlásának elősegítése;

6.  úgy véli, hogy amint az a 2017. február 14-i, az uniós versenypolitikáról szóló éves jelentésről szóló állásfoglalásának 135. cikkében(13) is szerepel, a folyószámláknak és a takarékbetét-számláknak nem szabad a felhasználó által fizetendő díjakat keletkeztetnie, kivéve, ha azok konkrét szolgáltatásokhoz kapcsolódnak;

7.  hangsúlyozza, hogy az ATM-eken keresztül történő készpénzhez való hozzáférés alapvető szolgáltatás, amelyet diszkriminációs és visszaélésszerű gyakorlatoktól mentesen kell biztosítani, és ezért nem vethetők ki rá túlzott költségek;

8.  emlékezteti a Bizottságot, hogy továbbra is gyakorlat a bankkártyahasználat megszüntetése amennyiben a tulajdonos egy másik tagállamba költözik, és felszólít, hogy hozzanak intézkedéseket ezen a területen, többek között a nemzeti hatóságok figyelmeztetése révén;

9.  üdvözli, hogy a cselekvési terv számos fontos kérdést próbál rendezni, és egyes területeken a Bizottság számára egyértelmű ütemtervet felállítva konkrét cselekvést irányoz elő;

10.  úgy véli, hogy a Bizottságnak proaktívabb szerepet kell játszania a tőkepiaci unió felhasználása tekintetében, szorosan bevonva a Parlamentet a Párizsi Megállapodás végrehajtásának részeként a fenntartható és felelős beruházások növekvő piacának támogatásába, a fenntartható beruházások előmozdítása révén azáltal, hogy a jegyzett társaságok és pénzügyi közvetítők hatékony és egységes környezeti, társadalmi és irányítási információkat nyújtanak, valamint hogy ezeket a kritériumokat megfelelően fontolóra veszik befektetéskezelő rendszerekben és a közzétételi előírásokban; továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kritériumokon alapuló „hitelminősítési szolgáltatásokat” és a zöld kötvények piacának egységes keretét a vonatkozó bizottsági tanulmányra és a zöld finanszírozással foglalkozó G20-csoport munkájára építve; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az uniós megtakarítási számla létrehozásáról annak érdekében, hogy Európában lehetővé tegye a hosszú távú finanszírozást és támogassa az ökológiai átmenetet;

11.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alapvető pénzügyi központok dinamikus piacokat biztosítsanak a lakossági szolgáltatások számára;

12.  úgy véli, hogy a fogyasztóvédelem és az átláthatóság magas szintje kulcsfontosságú a lakossági pénzügyi szolgáltatások egységes piacának kifejlesztéséhez; ragaszkodik különösen ahhoz, hogy az alapvető fizetési számláról szóló irányelv, illetve egyéb szükséges intézkedések, például pénzügyi oktatási szakpolitikák révén biztosítani kell a kiszolgáltatott fogyasztók védelmét; úgy véli, hogy minden tagállamban meg kell erősíteni , megfelelően végre kell hajtani – és szükség esetén közöttük harmonizálni kell – az uniós és nemzeti pénzügyi fogyasztóvédelmi jogszabályokat;

13.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy érvényesüljön az „azonos szolgáltatás, azonos kockázat, azonos szabály és azonos felügyelet” elve, hogy ne torzuljon a piaci verseny, különösen új piaci szereplők megjelenésével; hangsúlyozza, hogy a szabályoknak nem szabad gátolniuk az innovációt; sürgeti a Bizottságot, hogy tisztázza a közérdekkel kapcsolatos rendelkezések alkalmazását, amelyeket jelenleg a tagállamok arra használhatnak, hogy megakadályozzák az új termékek piacukra való belépését, valamint hatalmazza fel az európai felügyeleti hatóságokat, hogy aktív közvetítőként lépjenek fel a tagállamok között, ha az említett rendelkezések alkalmazásával kapcsolatban ellentmondó értelmezések állnak fenn;

14.  hangsúlyozza, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások európai piacának mind a kínálati, mind a keresleti oldalról előnyösnek kell lennie a kkv-k számára; megjegyzi, hogy a kínálati oldal tekintetében ez azt jelenti, hogy javítani kell a kkv-k finanszírozási forrásokhoz való hozzáférését, a keresleti oldalon pedig lehetővé kell tenni a kkv-k számára, hogy könnyebben férjenek hozzá a határokon átnyúló piacokhoz; hangsúlyozza, hogy a fokozódó piaci versenynek nem szabad hátrányos helyzetbe hoznia azokat a lakossági pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó kkv-kat, amelyek helyi alapon működnek;

15.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai pénzügyi felügyeletek (az EBH, az ESMA és az EIOPA) megfelelő forrásokkal és felhatalmazással rendelkezzenek annak érdekében, a fogyasztók védelme érdekében teljes körűen elláthassák szabályozási és felügyeleti feladataikat.

16.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a lakossági pénzügyi termékekre vonatkozó 29. rendszer bevezetésének lehetőségét; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az egységes alapértelmezett opciók harmonizált jogi kerete létrehozásának lehetőségét a leggyakrabban használt uniós pénzügyi termékek számára, az alapszintű bankszámlákhoz és a páneurópai magánnyugdíj-biztosítási termékhez (PEPP) kapcsolódó modell alapján;

1.intézkedés – Az eurótól eltérő pénznemben denominált ügyletek díjainak csökkentése

17.  emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló, euróövezeten kívüli fizetések díjai továbbra is magasak; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsan tegyen javaslatot a 924/2009/EK rendelet módosítására annak érdekében, hogy csökkentsék a határokon átnyúló ügyletek díjait valamennyi tagállamban; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincs közös európai online banki fizetési eszköz, például egy Unió-szerte működő, európai tulajdonú hitelkártya vagy betéti kártya;

2.intézkedés – A valutaátváltás átláthatósága

18.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi szabályozás végrehajtása kulcsfontosságú a „dinamikus átváltás” átláthatósága hiányának kezelése érdekében; rámutat, hogy a 2015/2366/EU irányelv előírja a kereskedők az irányú kötelezettségét, hogy egyértelműen kiemeljék és ismertessék a fogyasztók számára a dinamikus átváltás végleges költségét, azokban az esetekben is, amikor a fogyasztók valutaváltással járó ATM-készpénzfelvételt végeznek; hangsúlyozza azonban, hogy a fogyasztóknak meg kell adni a lehetőséget a legjobb árfolyam kiválasztásához, és tudatni kell velük a további díjakat és költségeket a tranzakciók, a külföldi kifizetések, az ATM-készpénzfelvételek vonatkozásában, többek között a dinamikus valutaváltás esetében is; felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szolgáltatók a költségek és díjak PSD2 keretében előírt közzététele részeként tegyenek közzé minden költségként felszámolt árfolyam felárat, és hogy a különféle pénzügyi szolgáltatók által kínált árfolyamokat átlátható módon mutassák be; megjegyzi, hogy a fogyasztók pénzügyi kultúrájának fejlesztése alapvető e cél eléréséhez; javasolja, hogy uniós szinten végezzenek próbavásárlásokat annak érdekében, hogy felmérjék a határokon átnyúló hozzáféréssel kapcsolatos korlátozásokat, a szolgáltatások minőségét, az uniós jog betartását, valamint hogy a nyilvánosság számára beszámoljanak ezekről, továbbá hogy figyelemmel kísérjék a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos fejleményeket;

3.intézkedés – A termékváltás megkönnyítése

19.  sajnálja, hogy a legtöbb banki és nem életbiztosítási termék esetében a szolgáltatóváltás mértéke alacsony a fogyasztóknál, ami akadályozza a határokon átnyúló lakossági piacokra való belépést, és ezért ösztönzi a Bizottságot, hogy tegye könnyebbé a fogyasztók számára, hogy az EU egész területén kedvezőbb lakossági pénzügyi szolgáltatásokra válthassanak és pénzügyi szerződéseket felmondhassanak annak érdekében, hogy a kölcsönök és egyéb pénzügyi termékek határokon átnyúlóan legyenek hozzáférhetőek; kiemeli, hogy nagy lehetőség rejlik a határokon átnyúló biztosítási termékek, mint például a gépjármű-biztosítás nyújtásában; megjegyzi, hogy a szerződéskötés szabadságának elve lehetővé teszi a pénzügyi intézmények számára annak eldöntését, hogy kivel kössenek szerződést; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a rablóhitelezés és a gyorskölcsönök ellenőrzésének fontosságát, amelyek a magas kamatlábak miatt a kiszolgáltatott fogyasztók és kkv-k kihasználását eredményezték;

20.  helyesli a Bizottság törekvését a fizetési számlákról szóló irányelv eredményeinek felhasználására annak érdekében, hogy könnyebb legyen pénzügyi szolgáltatót és terméket váltani; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen be célzottan a pénzügyi ágazatra irányuló, az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozás megszüntetését célzó jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyebben átválthassanak más tagállamokban kínált, kedvezőbb lakossági pénzügyi szolgáltatásokra; megállapítja, hogy ennek elérése érdekében kulcsfontosságú lesz a megfelelő tájékoztatás és fogyasztóvédelem;

4.intézkedés – Minőségi összehasonlító honlapok

21.  hangsúlyozza egy jól felépített és könnyen használható, az európai lakossági pénzügyi piacok valamennyi részére kiterjedő uniós összehasonlító portál hasznosságát; ösztönzi a Bizottságot, hogy ezt szem előtt tartva tekintse át a tagállamokban már működő, meglévő független portálok összességét; hangsúlyozza, hogy az összehasonlító eszközöknek pontosaknak és a fogyasztók számára lényegeseknek kell lenniük, és nem csak a termékek árára, hanem azok minőségére is összpontosítaniuk kell, figyelembe véve más kritériumokat is, mint például a fiókhálózatok rendelkezésre állását, a személyes kapcsolattartást és az üzleti gyakorlatok fenntarthatóságát, továbbá szem előtt kell tartaniuk, hogy csak a hasonló termékeket lehet egymással összevetni; rámutat, hogy a fogyasztói félreértések elkerülése érdekében a termékeket csak hasonló termékekkel szabad összehasonlítani;

22.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítson elő olyan eszközöket, mint például az egyablakos ügyintézés, amelyek fokozni fogják a versenyt és támogatni fogják a lakossági pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cégeket;

5.intézkedés – Jobb gépjármű-biztosítás

23.  úgy véli, hogy a gépjármű-biztosítási irányelv Bizottság által végzett REFIT-felülvizsgálatát követően alapvető fontosságú az irányelv módosítása annak biztosításához, hogy a közlekedési balesetek áldozatai kártérítésben részesüljenek, valamint a kármentességi díjkedvezmények határokon átnyúló hordozhatóságának és elismerésének megkönnyítése érdekében, továbbá hogy a Bíróság ítéletei fényében minél hamarabb felül kell vizsgálni a gépjármű-biztosítási irányelv hatályát a kármentességi díjkedvezmények el nem ismerése problémájának orvoslása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az irányelv alkalmazandó legyen azokra a körülményekre, amelyekre a társjogalkotók szándéka szerint azt alkalmazni kell;

6.intézkedés – Az autókölcsönzési díjak átláthatósága

24.  felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy szükségesek-e további kezdeményezések a biztosításokat fogalmazó autókölcsönző cégek vonatkozásában a tagállamok összes autókölcsönző cégére érvényes átlátható árképzés biztosítása érdekében;

7.intézkedés – A fogyasztói hitelek egységes piacának elmélyítése

25.  hangsúlyozza, hogy prioritássá kell tenni a fogyasztók túlzott eladósodottságának kezelését, amennyiben a Bizottság fel kívánja tárni a hitelekhez való határokon átnyúló hozzáférés megkönnyítésének módjait; intézkedésre szólít fel azzal kapcsolatban, hogy miként lehet összehangolni az adóssági helyzetre vonatkozó információkat az uniós jogszabályok teljes körű betartásával – beleértve az adatvédelmi és a fogyasztóvédelmi jogszabályokat – olyan módon, hogy az egyes hitelezők tudják, hogy az ügyfél mennyire van eladósodva, mielőtt számára még több hitelt nyújtanának, ami hatékonyabb piacot eredményezne, ahol a hitelezők versenyezhetnek egymással; e célból felszólít arra, hogy végezzenek átfogó értékelést a fogyasztók túlzott eladósodottságának okait illetően; rámutat, hogy a pénzügyi oktatás eredményes módja a túlzott eladósodás kockázatának kitett fogyasztók védelmének; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a pénzügyi oktatást és támogassa a különböző érdekelt felek együttműködését ezen a fontos területen; emlékeztet – a fogyasztói adatok vagy nagy adathalmazok pénzintézetek általi fokozottabb felhasználásával összefüggésben – az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) rendelkezéseire, amelyek garantálják az érintettnek azt a jogot, hogy magyarázatot kapjon az automatizált folyamatok során hozott döntésre, és hogy megtámadhassa ezt a döntést; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a helytelen adatok megváltoztatásának lehetőségét, és azt, hogy csak ellenőrizhető és releváns adatokat lehessen felhasználni; felszólítja az összes érdekelt felet, hogy fokozzák az e jogok érvényesítésének biztosítása érdekében tett erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a személyes adatok felhasználásába való beleegyezésnek dinamikusnak kell lennie, és hogy az érintettek számára lehetővé kell tenni, hogy megváltoztathassák és kiigazíthassák beleegyezésüket;

8.intézkedés – Tisztességes fogyasztóvédelmi szabályok

26.  kéri a Bizottságtól annak gondos elemzését, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi szabályozások és gyakorlatok nem minősülnek-e a határokon átnyúló beruházással szembeni tisztességtelen korlátozásoknak, valamint hogy a kialakult belső piaci jogszabályokkal és ítélkezési gyakorlattal összhangban indokolják-e őket közérdeken alapuló nyomós okok, továbbá hogy szükségesek és arányosak-e az elérendő célok tekintetében; hangsúlyozza, hogy a vonatkozó európai fogyasztóvédelmi szabályok gyakran szándékosan hagynak bizonyos mozgásteret a nemzeti átültetés számára, hogy lehetővé tegyék az uniós jog meglévő nemzeti jogszabályokba való beillesztését; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a nemzeti korlátozások megszüntetését nem szabad olyan módon elérni, hogy annak következtében csökkenjen a fogyasztóvédelem szinte, valamint hogy a fogyasztóvédelemnek a jogszabályok kidolgozása tekintetében továbbra is útmutatást nyújtó prioritásnak kell maradnia; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a lakossági pénzügyi termékek és szolgáltatások nyújtói által az uniós jogszabályok miatt végzett papírmunka nagy részét a jog valójában nem írja elő szigorúan, és kevés, vagy semmilyen gyakorlati haszna nincs a fogyasztók számára, miközben olyan terhet jelent, amely szükségtelenül magasabb költségeket eredményezhet a fogyasztók számára; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az ilyen dokumentációt és azt úgy észszerűsítse, hogy közben ne áldozza fel annak fogyasztóvédelmi előnyeit; hangsúlyozza, hogy a releváns és átfogó információkhoz való hozzáférés alapvető fontosságú ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozott pénzügyi döntéseket hozhassanak; megjegyzi azonban, hogy az információ minősége a legfontosabb, nem pedig a mennyisége; hangsúlyozza, hogy a lehető leghatékonyabban össze kell hangolni a fogyasztók tájékoztatása kapcsán a különféle uniós jogi aktusokban rögzített előírásokat; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a kettős vagy ellentmondásos közzétételi követelményeket, hogy ne alakuljon ki felesleges bürokrácia, ne legyenek felesleges költségek, és ne zavarják össze az ügyfeleket;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy gyűjtőjogszabály bevezetését azzal a céllal, hogy a jelenlegi, a MiFID-, IDD-, ABAK- stb. irányelveket magában foglaló, egymástól elszigetelt részekből álló „összetoldozott” rendszer helyett egy szilárd, következetes és átlátható fogyasztóvédelmi keretrendszert hozzon létre, megszüntetve a pénzügyi szolgáltatók számára a rendszer felesleges bonyolultságát, ideértve a tagállamok közötti felügyeleti konvergenciát is; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az ágazati jogszabályokban az európai felügyeleti hatóságok fogyasztóvédelemmel kapcsolatos megbízatásának kiterjedtebb alkalmazását, valamint hogy ezt vegye figyelembe az európai felügyeleti hatóságok finanszírozásának és irányításának küszöbön álló felülvizsgálatakor; felhívja a Bizottságot, hogy bízza meg az európai felügyeleti hatóságokat azzal, hogy irányítsák az üzletvitellel kapcsolatos felügyeleti gyakorlatok tagállamok közötti összehangolására irányuló munkát;

28.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy kampányt kíván rendezni a FIT-NET hálózat ismertségének növelése érdekében, amely hálózat segítséget nyújt a fogyasztóknak, hogy anélkül érvényesíthessék jogaikat, hogy bírósághoz kellene fordulniuk, mivel illetékes alternatív vitarendezési fórumot keres számukra; úgy véli, hogy a FIN-NET hálózatnak tovább kell javítania lefedettségét, pontosítania kell szerepét, valamint fejlesztenie kell honlapját;

9.intézkedés – A hitelképesség-vizsgálatok javítása

29.  felkéri a Bizottságot, hogy a túlzott eladósodottság növekedése kockázatának hatékonyabb mérséklése érdekében az egész Európára kiterjedő online hitelezés elősegítése során tegyen javaslatot harmonizált, határokon átnyúló hitelképesség-vizsgálati standardokra és elvekre, kellően figyelembe véve a jelzáloghitel-irányelv és a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv végrehajtásáról közzétett jelentések következtetéseit;

10.intézkedés – Pénzügyi technológia a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén

30.  elismeri a fogyasztók azon jogát, hogy a fizetések kezdeményezéséhez szoftvereket használjanak, valamint hogy saját magukra vonatkozóan információkat osszanak meg;

31.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a pénzügyi technológiára vonatkozóan átfogó cselekvési tervet terjeszt elő a tőkepiaci unióval és a digitális egységes piaccal kapcsolatos stratégiái keretében, hozzájárulva a pénzügyi szolgáltatások hatékony és jól működő, integrált, technológián alapuló egységes piacához, amely minden európai végfelhasználó számára előnyökkel szolgál, egyúttal biztosítja az egyenlő feltételeket; támogatja a pénzügyi technológiával foglalkozó munkacsoport Bizottság általi létrehozását; rámutat, hogy a pénzügyi technológiára szakosodott vállalkozások fejlődéséből származó új helyzet miatt számos megfelelő új biztosítékot kell kialakítani, ilyenek többek között a fogyasztók új termékekre vonatkozó oktatása, vagy a pénzmosás elleni, valamint a pénzügyi technológiai hitelezési platformok tőkeáttételére vonatkozó szabályok;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a pénzügyi technológiáról (FinTech) – a technológiának a pénzügyi szektor jövőjére tett hatásáról szóló állásfoglalását és támogassa a fogyasztóvédelmet, a biztonságot, az innovációt, a tisztességes versenyt, és biztosítsa, hogy az „egyforma szolgáltatás, egyforma kockázat, egyforma szabályok, egyforma felügyelet” elve minden társaságra vonatkozzon, függetlenül azok ágazatától vagy elhelyezkedésétől; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi technológián (FinTech) az új technológiák által lehetővé vált vagy azok által biztosított pénzügyi műveleteket értjük, ami a teljes pénzügyi ágazatot annak minden elemében – a bankoktól kezdve a biztosítókon és nyugdíjalapokon át a befektetési tanácsadásig, pénzügyi szolgáltatásokig és a piaci infrastruktúrákig – érinti ;

33.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan környezetet, amely ösztönzi az innovatív megoldásokat; megállapítja, hogy az olyan innovatív vállalatok, mint például a pénzügyi technológiákra szakosodott vállalatok biztosítják a hatékony lakossági pénzügyi szolgáltatási piac létrehozásához szükséges versenyt;

34.  kiemeli, hogy a pénzügyi technológia gyűjtőnév alatt megjelenő különböző új pénzügyi intézmények ugyanolyan felelősséggel tartoznak a fogyasztókkal és a pénzügyi stabilitással szemben, mint a hasonló profilú hagyományos intézmények és szolgáltatások;

11.intézkedés – digitális személyazonosság-ellenőrzés

35.  hangsúlyozza, hogy az elektronikus aláírásban és az elektronikus személyazonosításban lehetőségek rejlenek a tranzakciók megkönnyítése tekintetében, és felszólítja a Bizottságot, hogy építsen az eIDAS-rendelet munkájára; hangsúlyozza, hogy tekintettel kell lenni azokra a személyekre, akik nem képesek vagy nem hajlandók elektronikus aláírást vagy elektronikus személyazonosítás használni; támogatja az elektronikus személyazonosítás határokon átnyúló interoperabilitását a pénzügyi szolgáltatási ágazatban, és felszólít az egyenlő versenyfeltételek biztosítására a tagállamokban (és esetlegesen az EGT-országokban és Svájcban); kéri továbbá, hogy a Bizottság sürgősen értékelje az elektronikus azonosítási technikákkal kapcsolatos jelenlegi szabályozási akadályokat, és hangsúlyozza, hogy bármely kezdeményezésnek technológiai szempontból semlegesnek kell lennie;

36.  ismét hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság azonosítsa és megszüntesse a pénzügyi szolgáltatások páneurópai elektronikus aláírási rendszerek útján történő igénybevételének jogszabályi akadályait, elősegítve az egész Unióra kiterjedő, határokon átnyúló digitális vevőfogadást anélkül, hogy ez kihatna a meglévő rendszerek biztonsági szintjére vagy megfelelési képességükre a negyedik pénzmosási irányelv követelményeinek vonatkozásában;

12.intézkedés – Pénzügyi szolgáltatások online értékesítése

37.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi uniós jogi keretet hozzá kell igazítani a digitális valósághoz, a távolsági online értékesítéssel kapcsolatos fogyasztóvédelmi kockázatok csökkentése érdekében, új lehetőségeket teremtve az európai induló, illetve pénzügyi technológiára szakosodott vállalkozásoknak; rámutat a pénzügyi termékeknek álcázott online szerencsejátékokkal, azaz a bináris opciókkal kapcsolatos fogyasztói kockázatokra; úgy véli, hogy erős és harmonizált európai felügyeletre van szükség a fogyasztók védelme és a szabályozási joghézagok elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy az európai fogyasztóvédelmi előírások attól függetlenül alkalmazandók, hogy az értékesítésre hagyományos módon vagy korszerű értékesítési csatornákon keresztül kerül sor;

38.  hangsúlyozza a kiberbiztonság fontosságát, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság ezzel nem foglalkozik a cselekvési tervben, felszólítja ezért a Bizottságot, hogy munkacsoportja tevékenysége részeként foglalkozzon ezzel;

39.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a nélkülözhetetlen közérdekű szolgáltatást nyújtó lakossági bankokat, amelyek különösen előnyösek a kkv-k és az idős és a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók számára, akik kisebb valószínűséggel veszik igénybe az internetes bankolást és előnyben részesítik a személyes kapcsolattartást; elismeri, hogy a fiókbezárások helyi szinten gyengíthetik a pénzügyi infrastruktúrát és a helyi közösségekre nézve különösen károsak lehetnek;

40.  megjegyzi, hogy a fogyasztói adatok vagy nagy adathalmazok pénzintézetek által történő fokozottabb felhasználása előnyökkel járhat a fogyasztók számára, például a kockázatok és a tőke hatékonyabb elosztásán alapuló, személyre szabottabb, szegmentált és olcsóbb ajánlatok kidolgozásához vezethet; aggodalmát fejezi ki másrészről a dinamikus árképzés fejlesztése és amiatt, hogy ez a fogyasztók számára potenciálisan kedvezőtlenebb lehet a hitelezési és a biztosítási ágazatban az ajánlatok összehasonlíthatóságát, és így a hatékony versenyt, valamint a közös kockázatviselést és a kockázatmegosztást illetően is;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 133., 2008.5.22., 66. o. (2) HL L 263., 2009.10.7., 11. o. (3) HL L 266., 2009.10.9., 11. o. (4) HL L 60., 2014.2.28., 34. o. (5) HL L 173., 2014.6.12., 349. o. (6) HL L 257., 2014.8.28., 73. o. (7) HL L 257., 2014.8.28., 214. o. (8) HL L 123., 2015.5.19., 1. o. (9) HL L 337., 2015.12.23., 35. o. (10) HL L 26., 2016.2.2., 19. o. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0434. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0211. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0027.