Index 
Elfogadott szövegek
2017. december 12., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
A külső vizeken halászó flották fenntartható kezelése ***II
 Egyes rendeletek módosítása a mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén ***I
 Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS): A légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése ***I
 Az Európai Stratégiai Beruházási Alap időtartamának meghosszabbítása ***I
 Eleonora Forenza kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelem
 Ingeborg Gräßle mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 Az USA-ból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó vámok ***I
 Az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás ***
 EU–Svájc-megállapodás a kibocsátáskereskedelmi rendszereik összekapcsolásáról ***
 EU–Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás (egyetértés) ***
 EU–Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás (állásfoglalás)
 Az Egységes Szanálási Testület elnöke hivatali idejének meghosszabbítása
 Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában
 A digitális kereskedelmi stratégia felé

A külső vizeken halászó flották fenntartható kezelése ***II
PDF 124kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11382/2/2017 – C8-0358/2017 – 2015/0289(COD))
P8_TA(2017)0475A8-0374/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11382/2/2017 – C8-0358/2017),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2015)0636) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67a. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0374/2017),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 303., 2016.8.19., 116. o.
(2) Elfogadott szövegek, 2017.2.2., P8_TA(2017)0015.


Egyes rendeletek módosítása a mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén ***I
PDF 294kWORD 60k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, valamint az 1305/2013/EU, az 1306/2013/EU, az 1307/2013/EU, az 1308/2013/EU és a 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0605 – C8-0404/2017 – 2016/0282B(COD))
P8_TA(2017)0476A8-0380/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0605),

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének 2017. november 16-i határozatára, miszerint több részre bontja a Bizottság javaslatát és felhatalmazást ad a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak, hogy készítsen külön jogalkotási jelentést a bizottság hatáskörébe tartozó rendelkezésekről, nevezetesen a bizottsági javaslat 267–270 és 275. cikkéről,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) és (3) bekezdésére, 42. cikkére, 43. cikkének (2) bekezdésére és 168. cikkének (4) bekezdése b) pontjára,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 1/2017. számú, 2017. január 26-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. december 14-i véleményére(2),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2017. május 11-i véleményére(3),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0211/2017),

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott, alábbi ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. november 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0380/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatot;

3.  tudomásul veszi az ezen állásfoglaláshoz csatolt bizottsági nyilatkozatokat;

4.  hangsúlyozza, hogy a bizottsági javaslat több részre bontásának célja az, hogy lehetővé váljon a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság hatáskörébe tartozó rendelkezések 2018. január 1-jétől való alkalmazása, és hogy a bizottsági javaslat(4) fennmaradó részének vizsgálatára később kerül sor;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1307/2013/EU, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU és az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 652/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2393 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGALALÁSHOZ

az európai parlament nyilatkozata

A termelői szervezetekre vonatkozó új szabályok és a versenyjog

Az Európai Parlament emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikke értelmében a versenyszabályok csak a Parlament és a Tanács által – a közös agrárpolitika (KAP) ugyanezen Szerződés 39. cikkében lefektetett céljait tekintetbe véve – meghatározott mértékig alkalmazandók a mezőgazdasági termékek előállítására és kereskedelmére.

A Szerződésben meghatározottak szerint és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban(5) a KAP célkitűzései elsőbbséget élveznek az európai versenypolitika célkitűzéseivel szemben. A mezőgazdasági piacok azonban nem mentesülnek a versenyjog alkalmazása alól. A társjogalkotók, azaz az Európai Parlament és a Tanács előjoga, hogy a versenyszabályokat a mezőgazdaság jellegzetességeihez igazítsa.

Ebben az összefüggésben az Európai Parlament javasolja, hogy e rendeletben tisztázzák a KAP-szabályok – és különösen a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásainak szerepe és megbízatása –, valamint az uniós versenyjog közötti kapcsolatot. Ennek tisztázására azért van szükség, mert jelenleg bizonytalanság övezi e szabályok végrehajtását, és a mezőgazdasági termelők az élelmiszer-ellátási láncon belüli helyzetének megerősítésére irányuló uniós célkitűzés megvalósításához is elengedhetetlenül fontos a tisztázás. Az Európai Parlament javaslatai a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport (AMTF) 2016. november 14-i jelentésében megfogalmazott ajánlásokon alapulnak. Ezek az ajánlások az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplője – termelők, feldolgozók és kiskereskedők – részéről a meghallgatásokon elhangzott meglátásokon alapultak.

Az Európai Parlament célja, hogy egyszerűsítse és egyértelművé tegye azokat a feltételeket, amelyek mellett az 1308/2013/EU rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt valamennyi ágazat termelői szervezetei vagy e termelői szervezetek társulásai tagjaik nevében a következő tevékenységeket végezhetik: termeléstervezés, forgalomba hozatal, mezőgazdasági termékek beszállítására irányuló szerződéskötés, a termelési költségek optimalizálása. E tevékenységekhez bizonyos gyakorlatok meglétére van szükség, ideértve a belső konzultációkat és a kereskedelmi információk cseréjét e szervezeteken belül. Javasoljuk ezért, hogy e tevékenységek a versenyellenes megállapodások kapcsán az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdésében bevezetett tilalom hatályán kívül essenek, és hogy a legalább egy gazdasági tevékenységet végző termelői szervezetek, vagy e termelői szervezetek társulásai eltérhessenek e cikk alkalmazásától. Az eltérésnek azonban nem kell mindenre kiterjedőnek lennie: a versenyhatóságok fenntarthatják jogukat arra, hogy beavatkozzanak abban az esetben, ha megítélésük szerint az ilyen tevékenységek veszélyeztetik a versenyt vagy a KAP célkitűzéseit.

Ezzel tisztázódna a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásainak szerepe és megbízatása, valamint az uniós versenyjog közötti kapcsolat. Az Európai Bizottság intézményi előjogainak sérelme nélkül az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az új szabályok nem szorulnak további pontosításra az Európai Bizottság által kiadott iránymutatások formájában.”

a bizottság nyilatkozataI

1. cikk - Vidékfejlesztés

—  A vidékfejlesztési programok időtartamának meghosszabbítása

Az 1305/2013/EU rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban jóváhagyott 2014–2020-as vidékfejlesztési programokhoz kapcsolódó kiadások a kedvezményezettek számára legkésőbb 2023. december 31-ig történő kifizetés esetén továbbra is jogosultak az EMVA-ból való támogatásra. A Bizottság a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatával összefüggésben 2020 után is foglalkozni fog a vidékfejlesztés támogatásának folytatásával.

—  Kockázatkezelés

A Bizottság megerősíti azon szándékát, hogy a közös agrárpolitika korszerűsítéséről és egyszerűsítéséről szóló javaslatával összefüggésben felülvizsgálja a jelenleg az 1305/2013/EU rendeletben foglalt kockázatkezelési eszközök működését és hatékonyságát.

—  Szankciók a LEADER vonatkozásában

A Bizottság megerősíti azon szándékát, hogy felülvizsgálja a 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet szerinti LEADER-rel kapcsolatos szankciók eredményességét és arányosságát.

2. cikk - Horizontális szabályozás

—  Válságtartalék

A Bizottság megerősíti, hogy a mezőgazdasági válságokra képzett tartalék mozgósítása és a pénzügyi fegyelemhez kapcsolódó előirányzatoknak az 1306/2013/EU rendelet 25. cikkében és 26. cikkének (5) bekezdésében előírt visszafizetése felülvizsgálatra kerül a következő többéves pénzügyi keret előkészítése keretében annak érdekében, hogy piaci válság idején hatékony és kellő időben történő beavatkozásra kerülhessen sor.

—  Egységes ellenőrzés

Amint azt az új költségvetési rendelet 123. cikkére vonatkozó javaslata is megerősíti, a Bizottság támogatja az egységes ellenőrzési megközelítést. A Bizottság megerősíti továbbá, hogy az 1306/2013/EU rendelettel létrehozott, a mezőgazdasági kiadások kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó jelenlegi jogi keret már lehetővé teszi ezt a megközelítést, és hogy ez a megközelítés figyelembevételre került a 2014–2020-as időszakra vonatkozó bizottsági ellenőrzési stratégiában. Megemlítendő különösen, hogy ha a tanúsító szerv által az 1306/2013/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdésének megfelelően kiadott vélemény megbízhatónak minősül, akkor ezt a véleményt a Bizottság szem előtt tartja az érintett kifizető ügynökség ellenőrzése szükségességének mérlegelésekor.

3. cikk - Közvetlen kifizetések

—  Fehérjeterv

A Bizottság megerősíti azon szándékát, hogy felülvizsgálja a növényi eredetű fehérjék kínálatának és keresletének helyzetét az EU-ban, és megvizsgálja egy „európai növényifehérje-védelmi stratégia” kialakításának lehetőségét annak érdekében, hogy tovább ösztönözze az EU-ban a növényi fehérjék gazdaságos és környezetvédelmi szempontból megfelelő előállítását.

4. cikk - KPSZ

—  Önkéntes termeléscsökkentési rendszerek

A Bizottság megerősíti, hogy a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet 219. és 221. cikke már tartalmazza a szükséges jogalapot, amely – a költségvetési források rendelkezésre állására is figyelemmel – megengedi a piaci zavarok és egyéb sajátos problémák kezelését, többek között regionális szinten is, biztosítva a mezőgazdasági termelők közvetlen pénzügyi támogatásának lehetőségét. Ezen túlmenően a Bizottság arra irányuló javaslata, hogy a vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU rendeletet ágazatspecifikus jövedelemstabilizáló eszközzel egészítsék ki, lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy vidékfejlesztési programjaik keretében egy adott ágazat mezőgazdasági termelői számára – jövedelmük jelentős csökkenése esetén – kompenzációt biztosítsanak.

A Bizottság megerősíti továbbá, hogy a 219. cikk lehetővé teszi piaci zavar vagy piaci zavar kialakulásának veszélye esetén olyan rendszerek bevezetését, amelyek alapján uniós támogatásban részesülnek azok a termelők, akik vállalják termelésük önkéntes alapon történő csökkentését, beleértve az ilyen rendszer működtetéséhez szükséges részleteket (példa: a Bizottság (EU) 2016/1612 felhatalmazáson alapuló rendelete, HL L 242., 2016.9.9., 4. o.).

—  A több tagállamban működő szakmaközi szervezetek elismerése

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a több tagállamban működő termelői szervezetek, a termelői szervezetek több tagállamban működő társulásai, illetve a több tagállamban működő szakmaközi szervezetek elismerése tekintetében jelenleg az (EU) 2016/232 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet határozza meg a termelői együttműködés szabályait, ideértve az érintett tagállamok közötti szükséges igazgatási együttműködést is. Az említett szabályok működése és megfelelősége felülvizsgálatra kerül a közös agrárpolitika korszerűsítésének és egyszerűsítésének jelenleg zajló folyamata keretében.

—  Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok

A Bizottság megerősíti, hogy az élelmiszer-ellátási lánccal kapcsolatban indított kezdeményezése éppen most halad át a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatásokban előírt különböző szakaszokon. A Bizottság az eljárás lezárását követően – lehetőleg 2018 első felében – dönt az esetleges jogalkotási javaslatról.

—  A Bizottság nyilatkozata a termelői együttműködésről

A Bizottság tudomásul veszi a Parlament és a Tanács közötti, a 152., a 209., a 222. és a 232. cikk módosításáról szóló megállapodást. A Bizottság megjegyzi, hogy a Parlament és a Tanács által elfogadott módosítások jellegüket tekintve érdemi módosítások, és a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 15. pontjában előírt hatásvizsgálat elvégzése nélkül kerültek elfogadásra. Ez nemkívánatos jogi és eljárási bizonytalansághoz vezet, amelynek hatásai és következményei nem ismertek.

Mivel a Bizottság eredeti javaslatának módosításai együttesen a jogi keret jelentős megváltozását eredményezik, a Bizottság aggodalommal állapítja meg, hogy a termelői szervezetek javát szolgáló új rendelkezések némelyike veszélyeztetheti a mezőgazdasági kistermelők életképességét és jóllétét, valamint sértheti a fogyasztók érdekeit. A Bizottság megerősíti kötelezettségvállalását a mezőgazdasági ágazatban folyó hatékony verseny védelmére, és teljeskörűen érvényesíti a közös agrárpolitikának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkében meghatározott célkitűzéseit. Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a társjogalkotók által elfogadott módosítások csak igen korlátozott szerepet irányoznak elő mind a Bizottság, mind a nemzeti versenyhatóságok számára a hatékony verseny védelme terén.

A Bizottságnak a „salátarendelet-javaslatra” vonatkozó átfogó megállapodása, mely felöleli a Parlament és a Tanács által elfogadott módosításokat is, nem érinti sem a Bizottság által e területeken a 2020 utáni időszakra vonatkozó közös agrárpolitika reformjával összefüggésben megteendő jövőbeli javaslatokat, sem azon egyéb kezdeményezéseket, amelyek kifejezetten az Európai Parlament és a Tanács által most elfogadott szöveg révén érintett egyes kérdések kezelését célozzák.

A Bizottság sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a társjogalkotók nem kezelték megfelelően azt a helyzetet, hogy a Bizottságnak és a nemzeti versenyhatóságoknak csak igen korlátozott mozgásterük maradt a hatékony verseny védelme érdekében történő fellépésre, és aggodalmát fejezi ki e korlátozásnak a mezőgazdasági termelőkre és a fogyasztókra gyakorolt lehetséges hatásai miatt. A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a jogi szöveget a Szerződéssel összhangban kell értelmezni, különösen a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok olyankor történő beavatkozásának lehetősége tekintetében, ha egy jelentős piaci részesedéssel rendelkező termelői szervezet megpróbálja korlátozni tagjai cselekvési szabadságát. A Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jogi szöveg nem biztosítja egyértelműen ezt a lehetőséget.”

(1) HL C 91., 2017.3.23., 1. o.
(2) HL C 75., 2017.3.10., 63. o.
(3) HL C 306., 2017.9.15., 64. o.
(4) Eljárási szám: 2016/0282A(COD).
(5)A C-139/79. sz. Maizena ügyben hozott ítélet (EBHT 1980., 250. o.) 23. pontja; A C-280/93. sz. Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1994., 367. o.) 61. pontja.


Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS): A légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése ***I
PDF 256kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a 2003/87/EK irányelvnek a légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0054 – C8-0028/2017 – 2017/0017(COD))
P8_TA(2017)0477A8-0258/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0054),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0028/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. október 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A8-0258/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt együttes nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra a 2003/87/EK irányelvnek a hatály légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó jelenlegi korlátozásainak fenntartása és egy piaci alapú globális intézkedés 2021-től történő bevezetésének előkészítése céljából történő módosításáról szóló (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2392 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata

Az ICAO által a piaci alapú globális intézkedés bevezetése terén végzett munka eredménye kulcsfontosságú egyrészt az intézkedés hatékonysága, másrészt a légiközlekedési ágazatnak a Párizsi Megállapodásban megfogalmazott célok eléréséhez történő jövőbeli hozzájárulása szempontjából. Fontos, hogy az ICAO tagállamai, a légi járművek üzemeltetői és a civil társadalom továbbra is részt vegyenek az ICAO e téren végzett munkájában. Ezzel összefüggésben arra is szükség van, hogy az ICAO teljes mértékben átláthatóan végezze tevékenységét és minden érdekelt felet időben tájékoztasson az elért előrehaladásról és a meghozott döntésekről.

(1) HL C 288., 2017.8.31., 75. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2017. szeptember 13-án elfogadott módosítások helyébe, (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0338).


Az Európai Stratégiai Beruházási Alap időtartamának meghosszabbítása ***I
PDF 255kWORD 48k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az 1316/2013/EU rendeletnek és az (EU) 2015/1017 rendeletnek az Európai Stratégiai Beruházási Alap időtartamának meghosszabbítása, továbbá az említett alapot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot érintő technikai javítások bevezetése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0597 – C8-0375/2016 – 2016/0276(COD))
P8_TA(2017)0478A8-0198/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0597),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 172. és 173. cikkére, 175. cikkének harmadik bekezdésére és 182. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0375/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. december 15-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2016. december 7-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. november 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0198/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra az 1316/2013/EU és az (EU) 2015/1017 rendeletnek az Európai Stratégiai Beruházási Alap időbeli hatályának meghosszabbítása, továbbá az említett alapot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot érintő technikai javítások bevezetése tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2396 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz program forrásainak 225 millió EUR összegű emeléséről

Az Európai Parlament és a Tanács között az ESBA 2.0 finanszírozásáról létrejött politikai megállapodás eredményeként 275 millió EUR kerül átcsoportosításra az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz pénzügyi eszközeiből, ami 225 millió EUR összegű csökkentést jelent a Bizottság javaslatához képest.

A Bizottság megerősíti, hogy felülvizsgálja a pénzügyi programozást az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz program forrásainak ebből adódó, 225 millió EUR összegű emelésének figyelembe vétele céljából.

A 2019–2020 közötti évekre vonatkozó éves költségvetési eljárások keretében a Bizottság megfelelő javaslatokat fog tenni az említett összeg Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz programon belüli optimális elosztásának biztosítása érdekében.

(1) HL C 75., 2017.3.10., 57. o.
(2) HL C 185., 2017.6.9., 62. o.


Eleonora Forenza kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelem
PDF 249kWORD 45k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i határozata az Eleonora Forenza kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelemről (2017/2199(IMM))
P8_TA(2017)0479A8-0398/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Gabriele Zimmer 2017. július 20-i, a 2017. szeptember 11-i plenáris ülésen bejelentett, Eleonora Forenza kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelmére egy, a 2017. július 8-i hamburgi G20-csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan tartott tüntetésen történt eseménnyel kapcsolatban, melynek ez utóbbi személy áldozatává vált,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Eleonora Forenzát,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló, 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 7. és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0398/2017),

A.  mivel Gabriele Zimmer európai parlamenti képviselő, a GUE/NGL képviselőcsoport elnöke a 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkével összhangban kérte, hogy tartsák fenn Eleonora Forenza, az ugyanahhoz a képviselőcsoporthoz tartozó európai parlamenti képviselő mentelmi jogát, akit 2017. július 8-án a hamburgi G20-as csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan tartott tüntetés során a német rendőrség egy csoport más aktivistával együtt megmotozott és őrizetbe vett; mivel a motozásra és az őrizetbe vételre az említett tüntetés után került sor, amikor Forenza asszony és csoportja éppen egy közös ebédre tartott;

B.  mivel a Parlament széles körű mérlegelési jogkörrel bír egy képviselő mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem elbírálásakor(2);

C.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikke kölcsönösen kizárja egymást(3); mivel a szóban forgó ügy nem egy európai parlamenti képviselő által kifejtett véleményt érint, hanem inkább egy közrendre nézve feltételezhetően veszélyes magatartást (zavargásban való feltételezett részvétel); mivel emiatt magától értetődő a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének alkalmazása;

D.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességeket élvezik, a többi tagállam területén pedig mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól; mivel Forenza asszony olasz európai parlamenti képviselő, ezért Németországban ez a mentesség illette meg;

E.  mivel a mentelmi jog fenntartására irányuló kérelem szerint Forenza asszony már a német rendőrökkel való első kapcsolatfelvétel során közölte, hogy ő európai parlamenti képviselő; mivel azonnal bemutatta a jogállását igazoló okiratokat; mivel sikerült összeköttetést teremtenie a hamburgi olasz konzul és a műveletet vezető rendőrtiszt között;

F.  mivel annak ellenére, hogy európai parlamenti képviselő, a német rendőrség Forenza asszonyt alapos motozásnak vetette alá, majd több mint négy órára őrizetbe vette;

G.  mivel a német rendőrség a fentiek alapján tisztában volt azzal, hogy egy európai parlamenti képviselőt tartóztat le; mivel ez sérti az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyvet, és különösen annak 9. cikke első bekezdésének b) pontját;

H.  mivel tekintettel az ügy körülményeire, egyértelmű, hogy Forenza asszonyt nem érték tetten, ezért az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkének harmadik bekezdésében foglalt kivétel nem alkalmazható, és mivel Forenza asszonyt ezért teljes mértékben megilleti a mentesség;

1.  úgy határoz, hogy fenntartja Eleonora Forenza kiváltságait és mentességeit;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Németi Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságának és Eleonora Forenzának.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C‑163/10, ECLI:EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.
(2) A fent említett T-42/06. sz., Gollnisch kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet, 101. pont.
(3) A fent említett C-200/07. és C-201/07. sz. Marra/De Gregorio és Clemente egyesített ügyekben hozott ítélet, 45. pont.


Ingeborg Gräßle mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 251kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i határozata az Ingeborg Gräßle mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2017/2220(IMM))
P8_TA(2017)0480A8-0397/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ellwangeni (Németország) ügyészség által 2017. július 27-én a 21 Js 11263/17. számú büntetőeljárással összefüggésben eljuttatott és a 2017. október 2-i plenáris ülésen bejelentett, az Ingeborg Gräßle mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  tekintettel arra, hogy Ingeborg Gräßle lemondott az eljárási szabályzat 9. cikkének (6) bekezdése által biztosított, meghallgatáshoz való jogáról,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaság alaptörvényének 46. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0397/2017),

A.  mivel az ellwangeni ügyészség továbbított egy, a Német Szövetségi Köztársaságban megválasztott európai parlamenti képviselő, Ingeborg Gräßle mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet a német büntető törvénykönyv 229. cikke megsértésének ügyében; mivel az eljárás tárgya egy gondatlanságból elkövetett testi sértés;

B.  mivel Ingeborg Gräßle 2017. június 10-én autójával áthajtott a tilos jelzésen Heidenheimban a Brenzstraße és a Ploucquetstraße kereszteződésében, és ezzel közlekedési balesetet okozott, amelynek következtében egy személy vállsérülést szenvedett; mivel az ügyben büntető feljelentést tettek;

C.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességeket élvezik;

D.  mivel a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvényének 46. cikke szerint egy szankcióval sújtható cselekményért egy képviselőt csak a Bundestag beleegyezésével lehet felelősségre vonni vagy letartóztatni, hacsak nem tettenérésről van szó, vagy az a cselekmény elkövetésének másnapján történik;

E.  mivel kizárólag a Parlament hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy egy konkrét esetben felfüggeszti-e a mentelmi jogot vagy sem; mivel a Parlament a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos döntése meghozatalánál észszerű módon figyelembe veheti a képviselő álláspontját(2);

F.  mivel a feltételezett bűncselekmény nem áll közvetlen vagy nyilvánvaló összefüggésben Gräßle asszony európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával, valamint nem minősül az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett, az európai parlamenti képviselői feladatok ellátása során kifejtett vélemények vagy leadott szavazatok;

G.  mivel a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy kellően komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az eljárást a képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából kezdeményezték volna;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Ingeborg Gräßle mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Németi Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságának és Ingeborg Gräßlének.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.
(2) A fent említett T-345/05, Mote kontra Európai Parlament ítélet, 28. pont.


Az USA-ból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó vámok ***I
PDF 245kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó kiegészítő vámokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2017)0361 – C8-0226/2017 – 2014/0175(COD))
P8_TA(2017)0481A8-0331/2017

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0361),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0226/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0331/2017),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó kiegészítő vámokról szóló (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (kodifikált szöveg)

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/196 rendelettel.)

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


Az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás ***
PDF 243kWORD 43k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (13419/2016 – C8-0100/2017 – 2006/0058(NLE))
P8_TA(2017)0482A8-0376/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13419/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodásra(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0100/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A8-0376/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Amerikai Egyesült Államok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 134., 2007.5.25., 4. o.


EU–Svájc-megállapodás a kibocsátáskereskedelmi rendszereik összekapcsolásáról ***
PDF 240kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti, az uniós és a svájci kibocsátáskereskedelmi rendszer összekapcsolásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (13076/2017 – C8-0415/2017 – 2017/0193(NLE))
P8_TA(2017)0483A8-0386/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13076/2017),

–  tekintettel az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti, az uniós és a svájci kibocsátáskereskedelmi rendszer összekapcsolásáról szóló megállapodás tervezetére (13073/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0415/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0386/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Svájci Államszövetség kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás (egyetértés) ***
PDF 244kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12409/2016 – C8-0469/2016 – 2016/0166(NLE))
P8_TA(2017)0484A8-0325/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12409/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás tervezetére (09452/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 37. cikkével és 31. cikkének (1) bekezdésével, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikke (2) bekezdésével, 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0469/2016),

–  tekintettel a határozatra irányuló tervezetről szóló, 2017. december 12-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0325/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Kazah Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0485.


EU–Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás (állásfoglalás)
PDF 388kWORD 57k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12409/2016 – C8-0469/2016 – 2016/0166(NLE)2017/2035(INI))
P8_TA(2017)0485A8-0335/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12409/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás tervezetére (09452/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikkének (1) bekezdésével és 37. cikkével, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. cikkével és 209. cikkével, valamint különösen 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0469/2016),

–  tekintettel a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás (MPEM) Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) jelenlétében történő, 2015. december 21-i, asztanai aláírására,

–  tekintettel az MPEM részeinek az EU kizárólagos hatáskörében történő alkalmazására 2016. május 1-jétől kezdődően,

–  tekintettel az 1995. január 23-án aláírt EU–Kazahsztán partnerségi és együttműködési megállapodás (PEM) 1999. július 1-jei hatálybalépése óta való folyamatos végrehajtására,

–  tekintettel az Európai Parlament 2012. november 22-i, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásokat tartalmazó, az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokról szóló állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Kazahsztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve a 2016. március 10-i(2), a 2013. április 18-i(3), a 2012. március 15-i(4) és a „Jevgenyij Zsovtisz ügyéről Kazahsztánban” című, 2009. szeptember 17-i állásfoglalást(5),

–  tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának állapotáról szóló 2011. december 15-i állásfoglalására(6) és az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának végrehajtásáról és felülvizsgálatáról szóló 2016. április 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Nemzetközi Tudományos és Technológiai Központ tevékenységeinek folytatásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2017. január 19-i jogalkotási állásfoglalására(8),

–  tekintettel a határozattervezetről szóló 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2015. június 22-i és 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó, 2007-ben elfogadott stratégiája végrehajtásában elért eredményekről szóló, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a bizottsági szolgálatok által 2015. január 13-án kiadott negyedik jelentésre,

–  tekintettel az EU és Kazahsztán közötti éves emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel a különféle EU–Közép-Ázsia találkozókra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0335/2017),

A.  mivel az MPEM-nek köszönhetően a két fél közötti politikai és gazdasági kapcsolatoknak észrevehetően mélyülniük és erősödniük kell, a felek közötti különbségek és a sajátos politikai, gazdasági és szociális körülmények tiszteletben tartása és figyelembevétele mellett, Kazahsztán és az EU lakosságát egyaránt szolgálva;

B.  mivel az MPEM (1. cikk) megerősítheti olyan lényeges elemek megvalósulásának kereteit, mint például a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a piacgazdaság tiszteletben tartása, amiről már a PME is rendelkezett, feltéve, hogy valamennyi rendelkezés végrehajtása tekintetében egyértelmű referenciaértékeken és határidőkön alapuló, szigorú és hatékony ellenőrzési mechanizmusokat alkalmaznak; mivel új lényeges elemként a megállapodásba került a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozása (11. cikk);

C.  mivel Kazahsztán az első olyan közép-ázsiai ország, amely MPEM-et írt alá az EU-val; mivel az MPEM – amint valamennyi tagállam és az Európai Parlament jóváhagyja – az 1999-es PEM helyébe lép, és mivel az MPEM szövegét 2015. július 15-én közzétették;

D.  mivel az MPEM új együttműködési területek széles skáláját határozza meg, melyek nem csupán az EU politikai és gazdasági érdekeit szolgálják, hanem Kazahsztánt is támogatják a modernizáció általa megcélzott következő szakaszában, egyidejűleg biztosítva az együttműködést a globális kihívások megválaszolása terén, különösen, ami az összes polgár számára biztosított fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődést, a kulturális sokszínűség megőrzését, a környezet védelmét és az éghajlatváltozás Párizsi Megállapodás előírásainak megfelelő kezelését, valamint a békefenntartást és a regionális együttműködést illeti;

E.  mivel 2016 májusától ideiglenesen alkalmazzák az MPEM kétharmadát;

F.  mivel az Európai Parlament hatáskörének keretein belül készen áll arra, hogy tevékenyen részt vegyen a Kazahsztánnal folytatott együttműködés konkrét területeinek, így többek között a parlamenti kapcsolatoknak a kidolgozásában és tartalommal való megtöltésében;

G.  mivel Kazahsztán 2016. január 1-jén csatlakozott a WTO-hoz;

H.  mivel Kazahsztán 2012 márciusában csatlakozott a Jog a Demokráciáért Európai Bizottsághoz (Velencei Bizottság);

Az EU és Kazahsztán közötti kapcsolatokra és az MPEM-re vonatkozó általános rendelkezések

1.  hangsúlyozza, hogy az EU és Kazahsztán közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok javításának az egyetemes értékek − különösen a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása − iránti közös elkötelezettségen és közös érdekeken kell alapulnia;

2.  megállapítja, hogy Kazahsztán következetesen közeledik az EU-hoz; hangsúlyozza, hogy az ország jelentős mértékben hozzájárult a 2019-ben alapos felülvizsgálatra kerülő EU–Közép-Ázsia stratégia végrehajtásához;

3.  üdvözli, hogy az MPEM szilárd alapot teremt a kapcsolatok elmélyítéséhez; megállapítja, hogy Kazahsztán az első olyan közép-ázsiai partner, amellyel az EU MPEM-et tárgyalt meg és írt alá; úgy véli, hogy ez az újgenerációs megállapodás megfelelő modellként szolgálhat, melyet a jövőben a régió más országaira is alkalmazni lehet;

4.   üdvözli, hogy a megállapodás az együttműködés fokozására és az EU és Kazahsztán közötti gazdasági kapcsolatok jelentős mértékű fellendítésére törekszik különféle problematikus és közös érdekű területeken, úgymint demokrácia, jogállamiság, emberi jogok és alapvető szabadságjogok, fenntartható fejlődés, kül- és biztonságpolitika, kereskedelem, jogérvényesülés, szabadság és biztonság, valamint további 29 kulcsfontosságú szakpolitikai területen, úgymint gazdasági és pénzügyi együttműködés, energia, közlekedés, környezetvédelem és éghajlatváltozás, foglalkoztatás és szociális ügyek, kultúra, oktatás és kutatás; ösztönzi mindkét felet kötelezettségvállalásaik tevékeny megvalósítására;

5.  elvárja, hogy az MPEM előmozdítsa a jogállamiságot, az összes polgár általi demokratikus részvételt, a politikai színtér sokféleségét, az igazságszolgáltatás működését, függetlenségét és pártatlanságát, fokozza az átláthatóságot és a kormány elszámoltathatóságát, javítsa a munkaügyi törvényeket az ILO követelményeivel összhangban, több üzleti lehetőséget teremtsen a kis- és középvállalkozások számára, előmozdítsa a fenntartható környezetfejlesztést, a vízgazdálkodást és az egyéb erőforrásokkal való gazdálkodást, így például a hatékony energiafelhasználást és a megújuló energiaforrások fejlesztését;

6.  hangsúlyozza az EU és Kazahsztán közötti MPEM-ről szóló, 2012. november 22-i parlamenti ajánlások jelentőségét és folyamatos érvényességét;

7.  emlékeztet arra, hogy a Parlament kihangsúlyozta, hogy az MPEM-re vonatkozó tárgyalások előrehaladását a politikai reformok előrehaladásához és az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a jó kormányzás és a demokratizálódás terén elért tényleges előrelépéshez kell kötni, mely téren hasznos volna a Velencei Bizottság ajánlásainak végrehajtása; komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a békés gyülekezés és egyesülés szabadsága továbbra is korlátokba ütközik; sürgeti az országot a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2015. januári, kazahsztáni látogatása nyomán készített eredményjelentésében tett ajánlásainak teljes körű végrehajtására;

8.  hangsúlyozza, hogy a további lépéseknek a „többet többért” elv alkalmazására kell alapulniuk;

9.  üdvözli, hogy az MPEM bevezette egy vízumkönnyítési megállapodás megtárgyalásának lehetőségét az EU és Kazahsztán között, valamint ezzel párhuzamosan a visszafogadásra vonatkozó különleges kötelezettségeket szabályozó megállapodás megtárgyalásának lehetőségét; hangsúlyozza a cserekapcsolatok megerősítésének jelentőségét, különösen az ifjúság körében és tudományos szinten, és ezzel összefüggésben felhív az Erasmus+ program jelentős kiterjesztésére Kazahsztánban;

10.  ismételten felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy:

   biztosítsák, hogy mindkét fél betartsa az MPEM lényeges elemeit, mivel ennek elmulasztása vitarendezéshez (278. cikk) vagy súlyos jogsértés esetén felfüggesztéshez (279. cikk) vezetne;
   határozzon meg referenciaértékeket és határidőket az MPEM végrehajtására;
   hozzon létre átfogó ellenőrzési mechanizmust a Parlament és az EKSZ között, amint az MPEM teljes körűen hatályba lép, beleértve a 2012. november 22-i állásfoglalásában rögzített elemeket;

11.  emlékeztet rá, hogy az alelnök/főképviselő, a Tanács és a Bizottság még mindig csak részben tartják be az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdését és a Bíróság vonatkozó ítéleteit a Parlament összes tárgyalási dokumentumhoz és kapcsolódó információkhoz való azonnali és teljes körű hozzáférése tekintetében;

12.  kéri az EU és Kazahsztán közötti parlamenti együttműködési bizottságot, hogy frissítse eljárási szabályzatát annak érdekében, hogy biztosítsa a demokratikus felügyeletet a már hatályba lépett, ideiglenesen alkalmazott területek tekintetében, éljen előjogával, és fogadjon el ajánlásokat, valamint készüljön fel az egész MPEM ellenőrzésére, amint az teljes körűen hatályba lép;

Politikai párbeszéd és együttműködés, demokrácia, jogállamiság, jó kormányzás és alapvető szabadságjogok

13.   javasolja, hogy az EU a Kazahsztánnal folytatott politikai párbeszédében következetesen helyezze előtérbe a jogállamiság, a demokrácia, az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok kérdéseit;

14.  felhívja Kazahsztánt az esetenként erőszakos társadalmi megmozdulások fényében, hogy tegyen proaktív és konkrét lépéseket a „Kazahsztán 2050” program végrehajtásakor a politikai, demokratikus és társadalmi reformok tekintetében, így többek között egyértelműen válassza szét a végrehajtó és a törvényhozói hatalmat, és vezessen be további fékeket és ellensúlyokat az alkotmányos rendszeren belül, összhangban az országnak az ENSZ, az EBESZ és Európa Tanács különböző eszközei értelmében meglévő nemzetközi kötelezettségeivel; ismételten kifejezi meggyőződését, hogy a Kazahsztán által megcélzott újfajta, erőteljesen a tudományra összpontosító növekedés nem tűnik megvalósíthatónak magas szintű oktatás, a lakosság többségének a lényeges modern szolgáltatásokhoz való hozzáférése, befogadó szociálpolitika, valamint a szociális kapcsolatok rendezett rendszere nélkül, különösen a gazdaság terén; üdvözli a „100 lépéses programot,” amelyet az országban megvalósítandó sürgős reformok megkezdésére irányuló kísérletnek tart;

15.  üdvözli az alkotmányos és közigazgatási reformok területén nemrégiben bekövetkezett pozitív fejleményeket és a civil társadalmi konzultációs fórum létrehozását; súlyos aggodalmát fejezi ki ugyanakkor a civil társadalmi szervezetekkel és azok tevékenységeivel foglalkozó, 2015-ben hatályba lépett büntető és közigazgatási törvénykönyvek korlátozó hatásai miatt;

16.  felszólítja Kazahsztánt, hogy teljeskörűen hajtsa végre a 2016. március 20-i választások kapcsán az EBESZ és Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala nemzetközi megfigyelő missziója által tett ajánlásokat, amelyek szerint az országnak még mindig sok a teendője a demokratikus választásokra vonatkozó EBESZ-kötelezettségvállalások teljesítése terén; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy ne korlátozzák a független jelöltek tevékenységeit; továbbá felszólít a polgárok választójogának tiszteletben tartására;

17.  üdvözli Kazahsztán Velencei Bizottsággal folytatott együttműködését, és felhív a bizottság vonatkozó ajánlásainak teljes körű végrehajtására, különösen a demokratikus és az igazságügyi reformok terén;

18.  üdvözli a jelenlegi igazgatási reformokat és további reformokat javasol, biztosítandó a ténylegesen független és pártatlan igazságszolgáltatást, továbbá hatékonyabb erőfeszítéseket ajánl a korrupció ellen valamennyi szinten folytatott küzdelem tekintetében; felszólít ugyanakkor a megerősített irányításra és reformra egy valóban független, korrupciómentes, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogot tiszteletben tartó igazságszolgáltatással, továbbá fokozottabb és hatékonyabb erőfeszítéseket sürget a korrupció, a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben; felszólít a legfontosabb szociális ágazatok fejlesztésére, modernizálására és az azokba irányuló befektetésekre; hangsúlyozza, hogy az ország hosszú távú stabilitásához több figyelmet kell szentelni a periférikus régiók és a főbb városokon kívüli területek gazdasági és társadalmi fejlődésére;

19.  nyugtázza a civil társadalmi párbeszédre szolgáló platformok meglétét; ismételten aggodalmának ad hangot a nem kormányzati szervezetekről szóló szabályozás miatt, amely aláássa függetlenségüket és működőképességüket; emlékeztet arra, hogy Kazahsztán fenntartható jövője szempontjából fontos egy aktív és független civil társadalom megléte; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy minden körülmények között biztosítsák, hogy a kazahsztáni emberi jogi aktivisták és nem kormányzati szervezetek megtorlástól és bármiféle korlátozástól mentesen végezhessék legitim emberi jogi tevékenységüket, és ezáltal hozzájárulhassanak a társadalom fenntartható fejlődéséhez és a demokrácia megerősítéséhez; úgy véli, hogy az MPEM magában foglalja a valódi civil társadalom fejlődésének fokozott támogatását is, és felszólítja a kazah hatóságokat, hogy ennek megfelelően lépjenek fel, illetve a Bizottságot, hogy fokozza a független nem kormányzati szervezetek fellépésének megerősítésére és megszilárdítására irányuló programokat;

20.  felszólít, hogy szüntessék be a független újságírók, civil társadalmi aktivisták, szakszervezeti vezetők, emberijog-védők, a politikai ellenzék és más, véleményüknek hangot adó személyek igazságügyi üldözését, zaklatását és bebörtönzését, amely jelenség az elmúlt években erősödött, és amely annak megtorlásául szolgál, hogy e személyek gyakorolják a véleménynyilvánítás szabadságát és más alapvető szabadságjogaikat; felszólít a jelenleg börtönben lévő aktivisták és politikai foglyok teljes rehabilitációjára és azonnali szabadon bocsátására, valamint a mások mozgásával szembeni korlátozások feloldására; szorgalmazza, hogy vessenek véget az Interpol kiadatási eljárásaival való visszaélésnek, valamint a külföldi politikai ellenzék zaklatásának;

21.  üdvözli Vlagyimir Kozlov prominens kazah aktivista és az Alga! ellenzéki párt vezetője 2016. augusztusi feltételes szabadságra bocsátását;

22.  aggodalmának ad hangot a médiaszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a vallásszabadság korlátozása miatt, amelyre többek között korlátozó szabályozás, nyomásgyakorlás, cenzúra és az aktivisták elleni büntetőeljárások révén kerül sor; rámutat arra, hogy a független média, a bloggerek és az egyes polgárok szólásszabadsága egyetemes érték, amelyet fenn kell tartani; ajánlja, hogy Kazahsztán az Európa Tanács normáit alkalmazza a jogrendszerében; tudomásul veszi Kazahsztánnak az ország nemzetközi tekintélyének javítása érdekében tett erőfeszítéseit, amelyet az asztanai EXPO-2017 legutóbbi megnyitása is jelzett; rámutat mindazonáltal arra, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek ellentmond az eltérő véleményekkel szemben az elmúlt hónapokban mutatott szigorú fellépés és a civil társadalom elnyomása;

23.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemrégiben elfogadott büntető törvénykönyv és büntető eljárási törvénykönyv néhány rendelkezése korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát; ösztönzi Kazahsztánt e rendelkezések felülvizsgálatára, különösen, ami a rágalmazás bűncselekménnyé nyilvánítását illeti;

24.  hangsúlyozza, hogy a tömegtájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadsága elengedhetetlen a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok létrehozásához és megszilárdításához; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyre ellenségesebb a független médiaorgánumokat övező légkör; aggodalmának ad hangot a médiára vonatkozó jogszabálytervezet miatt, amelynek célja az újságírókat az információik állami hatóságokkal való ellenőriztetésére kötelező szabályok végrehajtása; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy a jogszabálytervezetből vonják vissza az ilyen módosításokat, és az oknyomozás és a tudósítás során biztosítsanak teljes függetlenséget az újságírók számára; felszólítja továbbá a kazah hatóságokat, hogy tartózkodjanak az állammal szemben kritikus online és offline médiához való hozzáférés helyi és külföldről történő korlátozásától; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rágalmazás továbbra is bűncselekménynek minősül Kazahsztánban, és hangsúlyozza, hogy ez a véleménynyilvánítás szabadságának fényében egyre súlyosabb problémát okoz az országban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos becsületsértési pert indítottak többek között egyébként is rendszeresen blokkolt hírcsatornák, illetve más, a kormányzati politikát kedvezőtlen színben feltüntető weboldalakkal szemben olyan állami tisztviselők és más nyilvános szereplők, akik különleges védelemben részesülnek, és erkölcsi kártérítésül jelentős összegeket követelnek állítólagos korrupciós vádak, kötelességszegés vagy egyéb, nekik nem tetsző kérdések miatt;

25.  sürgeti a médiaszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a vallásszabadság terén tapasztalható negatív trendek visszafordítását; ajánlja, hogy Kazahsztán az Európa Tanács normáit alkalmazza a törvényeiben; ezzel összefüggésben tudomásul veszi, hogy 2016-tól minden kazahsztáni nem kormányzati szervezet köteles bejegyeztetni magát a hatóságoknál, és a tevékenységéről évente tájékoztatást nyújtani, ami bekerül a nem kormányzati szervezetek kormányzati adatbázisába; hangsúlyozza, hogy ezt a lépést fel lehetne használni az átláthatóság ebben az ágazatban való fokozására; azonban aggodalommal tölti el, hogy az új követelmények gyarapítják a nem kormányzati ágazat már amúgy is szigorú beszámolási kötelezettségeit az állam felé, ugyanakkor az átláthatósági politikát a nonprofit és a nem kormányzati szektor tekintetében aránytalanul alkalmazzák, mivel az semmilyen más jogi személyre sem alkalmazandó; aggódik amiatt, hogy a be nem jegyzett egyesületekben való részvétel büntetendő, és hogy ha az új adatbázis számára nem szolgáltatnak információt, vagy ha „helytelen” információt szolgáltatnak, akkor az a szervezetek számára szankciókat vonhat maga után; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bejegyzett egyesületek tevékenysége a bíróságok által felfüggeszthető vagy megszüntethető, ha a nemzeti jog bármilyen csekély megsértésére is sor kerül;

26.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a terrorizmus elleni, nemrégiben elfogadott törvények – beleértve a terrorizmussal gyanúsítottaktól az állampolgárság megvonását javasló törvényt – a békés és legitim politikai ellenzék elnyomásához vezethetnek; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy ne éljenek ezzel a szabályozással, mivel az korlátozhatja a szólásszabadságot, a vallás vagy meggyőződés szabadságát és a független igazságszolgáltatást, és az ellenzéki tevékenységek betiltásához vezethet;

27.  tudomásul veszi, hogy a Kazahsztánról szóló, 2016 nyarán elfogadott záró megjegyzéseiben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága aggályait fejezte ki a büntető törvénykönyv 174. cikkének tágan megfogalmazott rendelkezései miatt, amelyek tiltják társadalmi, nemzeti vagy egyéb ellentétek „szítását”, valamint a 274. cikk miatt, amely tiltja a „tudottan hamis információk terjesztését” és ezek használatát a véleménynyilvánítás szabadságának és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya által védett egyéb jogok indokolatlan korlátozására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos civil társadalmi aktivistát és újságírót vádoltak meg és börtönöztek be a büntető törvénykönyv fenti cikkei alapján; megjegyzi, hogy ide tartozik Maksz Bokajev és Talgat Ajan is, akik 5 éves börtönbüntetésüket töltik a 2016 tavaszán a kazahsztáni földreformról szóló békés tüntetésekben játszott szerepük miatt; sürgeti a kazahsztáni kormányt, hogy valamennyi ilyen fogva tartottat engedjen szabadon, és ejtse az ellenük felhozott vádakat;

28.  felhívja Kazahsztánt a 2014-es szakszervezeti törvény és a 2015-ös munkaügyi törvény felülvizsgálatára és az ILO normáihoz való hozzáigazítására; emlékezteti Kazahsztánt, hogy teljes mértékben köteles megfelelni az ILO normák alkalmazásával foglalkozó bizottsága (2017-es, 2016-os és 2015-ös) következtetéseinek;

29.  elítéli, hogy 2017 januárjában bírósági végzéssel megszüntették a Kazahsztáni Független Szakszervezetek Szövetségét (CITUK), mivel állítólag nem erősítette meg a 2014-es, korlátozó szakszervezeti törvény szerinti jogállását; emlékezteti a kazah hatóságokat, hogy független és pártatlan igazságügyi rendszert kell garantálni, és a független szakszervezetek – például a CITUK és annak tagjai – létezésének és működésének előmozdítása révén valódi szociális párbeszédet kell lehetővé tenni; hivatkozik az ILO normák alkalmazásával foglalkozó bizottságának a kazahsztáni helyzetről szóló 2017-es következtetéseire; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egy bíróság 2017. július 25-én sikkasztás és a szakszervezeti alapok felhasználásával kapcsolatos csalásban bűnösnek találta Larisza Harkovát, a CITUK elnökét, amely vádakat politikai indíttatásúnak tartanak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bíróság önkényesen négy éves időtartamra korlátozta Harkova mozgásszabadságát, 100 óra közmunka kiszabása és az állami szervezetekben vezető pozíciótól való, öt évre szóló eltiltás mellett; felszólítja Kazahsztánt, hogy semmisítse meg az ítéletet és ejtse e vádakat;

30.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2017 áprilisában és májusában két másik szakszervezeti vezetőt, Nurbek Kusakbajevet és Amin Jeleuszinovot két és fél, illetve két év szabadságvesztésre ítélték szintén politikai indíttatásúnak tekinthető vádak alapján; megjegyzi, hogy a három szakszervezeti vezetővel szemben hozott ítéletek csapást mértek a független szakszervezetek tevékenységére az országban;

31.  rámutat Kazahsztán etnikai és vallási sokszínűségére, és hangsúlyozza a kisebbségek és a kisebbségi jogok védelmének szükségességét, különösen, ami a nyelvhasználatot, a vallás vagy meggyőződés szabadságát, a megkülönböztetésmentességet és az esélyegyenlőséget illeti; üdvözli Kazahsztán különböző közösségeinek békés egymás mellett élését;

32.  felszólít az EU és Kazahsztán közötti éves emberi jogi párbeszéd alapos felülvizsgálatára annak hatékonyabbá és eredményorientáltabbá tétele érdekében; felhívja a kazah hatóságokat, hogy aktívan vegyen részt a párbeszédben és minden egyéb fórumon, hogy kézzelfogható előrehaladást érjenek el az ország emberi jogi helyzetében, különös figyelmet fordítva az egyes esetekre; emlékeztet arra, hogy garantálni kell a civil társadalom bevonását e párbeszédekbe és konzultációkba;

33.  hangsúlyozza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (UNHRC) egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusában való folyamatos részvétel szükségességét, különösen annak ajánlásai hatékony végrehajtásának céljából;

34.  ragaszkodik ahhoz, hogy Kazahsztán megfeleljen az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kínzás Elleni Bizottsága ajánlásainak, valamint az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges jelentéstevője 2009-es ajánlásainak;

35.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az UNHCR felszólítása ellenére Kazahsztán eddig elutasította a 2011-es zanaozeni események független nemzetközi kivizsgálását;

36.  üdvözli, hogy az ország az Európa Tanács több egyezményéhez is csatlakozni kíván;

37.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Kazahsztán se nem részes fele, sem pedig aláíró állama a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának, és felszólítja annak aláírására és az ahhoz való csatlakozásra;

Nemzetközi kapcsolatok, regionális együttműködés és globális kihívások

38.  üdvözli Kazahsztán együttműködő hozzáállását a nemzetközi kapcsolatok terén, amivel regionális és globális szinten is jelentősen hozzájárul a békéhez és a stabilitáshoz, például az iráni nukleáris megállapodásról szóló tárgyalások előmozdítása, a szíriai háború befejezésének átfogó megoldása céljából az asztanai felek közötti tárgyalások elősegítése, az ukrajnai konfliktus tekintetében tett diplomáciai erőfeszítései és az ázsiai párbeszédről és bizalomépítő intézkedésekről szóló konferencia kezdeményezése révén; ösztönzi Kazahsztánt, hogy a nemzetközi színtéren folytassa konstruktív szerepvállalását; e tekintetben üdvözli, hogy Kazahsztán felszólított a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és a leszerelés révén a fegyveres konfliktusok fokozatos felszámolására, és egyetemes nyilatkozat megalkotását kezdeményezte a nukleáris fegyverektől mentes szabad világért; különösen üdvözli Kazahsztán azon döntését, hogy nem csatlakozik az uniós mezőgazdasági termékekre kivetett orosz importtilalomhoz, és ezt az ország EU-val folytatott párbeszéd és együttműködés fokozására irányuló szándékának konkrét és biztató jeleként ítéli meg;

39.  rámutat Kazahsztán geostratégiai jelentőségére, és elismeri az ország többirányú külpolitikáját, amelynek baráti és kiszámítható kapcsolatok kiépítése érdekében kiemelt része jószomszédi kapcsolatok kiépítése és fenntartása Oroszországgal, Kínával, a vele határos közép-ázsiai államokkal és más partnerekkel, beleértve az USA-t és az EU-t;

40.  elismeri, hogy Kazahsztán fontos szerepet tölt be a a kül- és biztonságpolitikában, nem utolsósorban azért, mert következetesen részt vesz a globális nukleáris leszerelés és biztonság előmozdításában, és 2017–2018-ban nem állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának;

41.  elismeri a Dáis és más, az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerint terrorista szervezetek által Kazahsztánnal szemben támasztott biztonsági kihívásokat; rámutat, hogy a Közel-Keleten a külföldi harcosok között sok a kazah állampolgár; elismeri, hogy a jelenleg zajló afganisztáni konfliktus miatt Kazahsztán tovább destabilizálódhat, többek között vallási szélsőségesség, kábítószer-kereskedelem és terrorizmus révén; szorosabb együttműködésre szólít fel az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelem terén, és rámutat, hogy a radikalizációt kiváltó okok kezelésének kell elsőbbséget élveznie; megjegyzi, hogy az MPEM 13. cikke a terrorizmusellenes intézkedésekre összpontosít, és döntő szerepet játszik különösen a jelenlegi nemzetközi környezetben;

42.  megjegyzi, hogy Kazahsztán tagja az összes főbb regionális szervezetnek; úgy véli, hogy kellő kiindulási alapot teremt a közép-ázsiai régió biztonsági helyzetének stabilizálását célzó közös tevékenységekhez és a globális kihívások többoldalú megoldásainak megtalálásához Kazahsztán nemrégiben kivívott nemzetközi profilja, amely annak köszönhető, hogy olyan változatos nemzetközi szervezetekben elnökölt, mint az EBESZ, az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC), a Független Államok Közössége, a Sanghaji Együttműködési Szervezet és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy Kazahsztán egyértelmű nyilatkozatokat tett arról, hogy az eurázsiai gazdasági uniós (EAEU) tagsága nem fogja érinteni az EU-val fenntartott kapcsolatainak megerősítését;

43.  javasolja, hogy az EU folytassa a közép-ázsiai regionális együttműködés támogatását, különös tekintettel a jogállamiságra, bizalomépítő intézkedésekre, a víz- és erőforrás-gazdálkodásra, a határigazgatásra, valamint a stabilitásra és biztonságra; e tekintetben támogatja Kazahsztán jószomszédi kapcsolatok előmozdítására, valamint arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a stabilitást garantáló tényezővé váljon a régióban; felszólít a vízgazdálkodás, az energiaellátás és a biztonsági kérdések fenntartható, minden érdeket kielégítő közép-ázsiai rendezésére;

44.  elismeri, hogy Kazahsztán vezető szerepet tölt be a közép-ázsiai régióban; sürgeti Kazahsztánt, hogy használja fel ezt a pozíciót a regionális szomszédokkal való pozitív kapcsolattartáshoz és tegyen lépéseket a regionális együttműködés felé;

Fenntartható fejlődés, energia és környezet

45.  üdvözli Kazahsztán 2017 januárjában bejelentett harmadik modernizációs stratégiáját, amelynek célja, hogy az ország bekerüljön a világ 30 legfejlettebb országa közé;

46.  üdvözli a nyersanyagoktól és az energetikai együttműködésről szóló megerősített fejezetet, amely nagyban hozzájárulhat az EU energiabiztonságához; emlékeztet arra, hogy Kazahsztán fontos szerepet játszik az EU energiaellátójaként; felszólítja az EU-t, hogy aktívabb energiaügyi együttműködést folytasson és fokozza a párbeszédet Kazahsztánnal és más közép-ázsiai országokkal az EU energiabiztonságának megerősítése érdekében;

47.  üdvözli az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködésről szóló fejezetnek az MPEM-be történő felvételét; felszólítja az EU-t, hogy továbbra is működjön együtt Kazahsztán kormányával, segítséget nyújtva számára az innovatív és fenntartható környezeti és ökológiai politikák azonosításában és fejlesztésében; emlékeztet arra, hogy Kazahsztánt nagymértékben érintik a világ két legpusztítóbb ember okozta környezeti katasztrófájának következményei, nevezetesen az Aral-tó kiszáradása és a szovjet időkben Szemelyben/Szemipalatyinszkban végzett nukleáris kísérletek; felszólítja a Bizottságot, hogy az Aral-tó megmentését célzó nemzetközi alap cselekvési programjának keretében technikai és pénzügyi téren egyaránt fokozza a kazah hatóságoknak nyújtott segítséget az Aral-tó medencéjében a vízgazdálkodás és vízvédelem jelentős javítása érdekében, valamint dolgozzon ki hatékony cselekvési tervet az egykori nukleáris övezet megtisztítása érdekében; üdvözli Kazahsztán részvételét a „Zöld Híd” elnevezésű önkéntes partnerségi programban; úgy véli, hogy a program stabil és hosszú távú alapot teremt majd a zöld beruházásoknak, az új technológiák átadásának és az innovációknak, valamint a szén-dioxid-mentes társadalomba való átmenetnek;

48.  hangsúlyozza a környezeti szempontból fenntartható fejlődés elvei alkalmazásának szükségességét Kazahsztánban a kitermelés és az ország jelentős természeti erőforrásainak feldolgozása tekintetében; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az ország megfelel a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) normáinak;

Kereskedelem és gazdaság

49.  emlékeztet arra, hogy az EU az ország első számú kereskedelmi és beruházási partnere, valamint arra, hogy Kazahsztán az EU fő kereskedelmi partnere Közép-Ázsiában; reméli, hogy e kapcsolatok tovább erősödnek; megjegyzi, hogy Kazahsztán EU-ba irányuló exportjának 80%-át az olaj és földgáz teszi ki; ismételten hangsúlyozza az ország EU-val folytatott kereskedelme nagyobb diverzifikációjának fontosságát; rámutat arra, hogy a kereskedelem és az emberi jogok pozitívan erősíthetik egymást, amennyiben adott a jogállami környezet; emlékeztet arra, hogy az üzleti közösségnek komoly szerepe van az emberi jogok, a demokrácia és a vállalati társadalmi felelősségvállalás pozitív ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok hozzájárulnak a legfontosabb nemzetközi munkajogi, környezetvédelmi, társadalmi és emberi jogi normák előmozdításához, beleértve a munkahelyi egészségügyi és biztonsági szabályokat, az oktatási lehetőségeket, a pártatlan intézményeket és a korrupció csökkentését is;

50.  üdvözli, hogy Kazahsztán 2016. január 1-jén csatlakozott a WTO-hoz, ami elősegítette az ország gazdasági és igazgatási modernizációját; megjegyzi, hogy Kazahsztán gazdasága nagymértékben a nyersanyagok és a szénhidrogének kitermelésén és exportján alapul; reméli, hogy a gyakorlatban teljes mértékben végrehajtásra kerül az az ambiciózus program, amely a gazdaság diverzifikálására – ebben az EU is fontos szerepet tölthet be – és az ország megreformálására irányul, és amely magában foglalja többek között a közigazgatás professzionalizálását és korrupcióellenes intézkedések bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa Kazahsztánt gazdasága környezetbaráttá és fenntarthatóvá tételében;

51.  tudomásul veszi Kazahsztán amelletti elkötelezettségét, hogy közvetlen befektetések formájában teljeskörűen liberalizálja a tőke mozgását, és sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az MPEM kereskedelmi és üzleti fejezete nem tartalmaz korrupcióellenes rendelkezéseket; úgy véli, hogy a pénzmosás kockázata növelésének elkerülése érdekében különös figyelmet kell szentelni a vállalatirányítás és a korrupció kérdésének a megállapodás végrehajtásának nyomon követése során;

52.  üdvözli, hogy az MPEM alkalmazásának első évében Kazahsztán elkötelezettnek mutatkozott a megállapodás és a WTO szerinti kötelezettségeinek teljesítése iránt; felhívja Kazahsztánt, hogy teljesítse az MPEM szerinti, a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit, egy regionális jogkimerülési rendszer alapján;

53.  felhívja Kazahsztánt, hogy annak elkerülése érdekében, hogy drága ellentételezéseket kelljen fizetnie a WTO-s kereskedelmi partnereknek, a behozatali vámját teljes egészében igazítsa a WTO és az MPEM szerinti kötelezettségekhez, attól függetlenül, hogy részt vesz-e az Eurázsiai Gazdasági Unióban;

54.  felhívja Kazahsztánt, hogy csatlakozzon a kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszerhez (TRACES) a hatékony egészségügyi és növényegészségügyi ellenőrzések lehetővé tétele érdekében, és hogy használja fel az EU és Kazahsztán közötti kétoldalú egészségügyi és növényegészségügyi bizonyítványokat;

55.  tudomásul veszi az MPEM-ben a közbeszerzésre vonatkozóan rögzített általános ötéves átmeneti időszakot, és az építőipari tevékenységre vonatkozóan rögzített nyolcéves átmeneti időszakot, és várakozással tekint a kereskedelem fokozódására, amint ezen időszakok véget érnek; megjegyzi, hogy a közbeszerzés lényeges közpolitikai eszköz Kazahsztán számára;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU közép-ázsiai különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Kazahsztán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 419., 2015.12.16., 159. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0083.
(3) HL C 45., 2016.2.5., 85. o.
(4) HL C 251. E, 2013.8.31., 93. o.
(5) HL C 224. E, 2010.8.19., 30. o.
(6) HL C 168. E, 2013.6.14., 91. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0121.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0007.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0484.


Az Egységes Szanálási Testület elnöke hivatali idejének meghosszabbítása
PDF 243kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i határozata az Egységes Szanálási Testület elnöke hivatali idejének meghosszabbításáról szóló bizottsági javaslatról (N8-0092/2017 – C8-0425/2017 – 2017/0901(NLE))
P8_TA(2017)0486A8-0393/2017

(Jóváhagyás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egységes Szanálási Testület elnöke hivatali idejének meghosszabbítására irányuló, 2017. november 29-i bizottsági javaslatra (N8-0092/2017),

–  tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 56. cikkének (6) bekezdésének harmadik albekezdésére, és 56. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 122a cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0393/2017),

A.  mivel a Tanács 2014. december 19-én 2014. december 23-i hatállyal három éves hivatali időtartamra kinevezte Elke König asszonyt az Egységes Szanálási Testület elnökének(2);

B.  mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (7) bekezdése értelmében az Egységes Szanálási Testület elnökének hivatali ideje egyszer hosszabbítható meg, ötéves időtartamra;

C.  mivel a Bizottság 2017. november 29-én javaslatot fogadott el az Egységes Szanálási Testület elnöke, Elke König asszony hivatali idejének meghosszabbításáról, és a javaslatot benyújtotta a Parlamentnek;

D.  mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága ezután értékelte a Testület elnöki tisztségére javasolt jelölt képességeit, különös tekintettel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményekre;

E.  mivel a bizottság 2017. december 4-én meghallgatás keretében találkozott Elke König asszonnyal, aki először nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjainak kérdéseire;

1.  jóváhagyja az Egységes Szanálási Testület elnöke, Elke König asszony hivatali idejének meghosszabbításáról szóló bizottsági javaslatot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.
(2) HL L 367., 2014.12.23., 97. o.


Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában
PDF 328kWORD 59k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i állásfoglalása az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában (2017/2069(INI))
P8_TA(2017)0487A8-0385/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 25. cikke alapján készült 2017. január 24-i bizottsági jelentésre a hatékony uniós polgárság irányába történő 2013–2016 közötti előrehaladásról (COM(2017)0032,

–  tekintettel az uniós polgárságról szóló, a Bizottság által lefolytatott 2015. évi nyilvános konzultáció eredményeire, valamint az Eurobarométer választójogról és uniós polgárságról szóló 2015. évi felméréseinek eredményeire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 6. és 9-12. cikkére és az EUMSZ 18–25. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11., 21. és 39-46. cikkére,

–  tekintettel a jogállamiság tiszteletben tartásának az EUSZ 2. cikkében rögzített elvére,

–  tekintettel az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja a személyek szabad mozgáshoz való jogát,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikkében foglalt petíciós jogra,

–  tekintettel az EUMSZ 165. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 227. cikkében foglalt petíciós jogra,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Tanácsnak az egységes piaci stratégiáról szóló 2016. február 29-i következtetéseire(1), és különösen a SOLVIT központok 2015. szeptember 18-án Lisszabonban tartott informális ülésének eredményeiről szóló dokumentumra(2),

–  tekintettel 2014. március 12-i állásfoglalására az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentésről: Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője(3),

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentés” című, 2016. október 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló, az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusaira vonatkozó ajánlásokat tartalmazó 2017. február 2-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel 2017. március 2-i állásfoglalására(7) az „Európa a polgárokért” program végrehajtásáról,

–  tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (átdolgozás) (COM(2016)0411),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére a bizottság gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának tevékenységeiről,(8) és különösen annak következtetéseire,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság 2015. évi tevékenységeiről szóló 2016. december 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Petíciós Bizottságnak, illetve az Alkotmányügyi Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló bizottsági jelentésre vonatkozó 2017. március 23-i véleményére(10), illetve 2017. június 1-jei véleményére(11),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság által 2016-ban és 2017-ben szervezett nyilvános meghallgatásokra, és különösen a LIBE, a PETI és az EMPL bizottságok által közösen szervezett, „Az uniós polgárok helyzete és jogai az Egyesült Királyságban” című, 2017. május 11-i nyilvános meghallgatásra; „Az uniós polgárok belső piacon történő szabad mozgásának és munkavállalásának akadályai” című, 2016. október 11-i nyilvános meghallgatásra; „A megkülönböztetés elleni küzdelem és a kisebbségek védelme” című, 2017. május 4-i nyilvános meghallgatásra; „Az uniós polgárság a gyakorlatban” címmel, az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága és az Európai Parlament LIBE, PETI, AFCO és JURI bizottságai által közösen szervezett, 2016. március 15-i nyilvános meghallgatásra; a LIBE és a PETI bizottság által közösen szervezett, hontalanságról szóló 2017. június 29-i együttes meghallgatásra,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság „Az Európai Unió Alapjogi Chartája hatókörének kibővítése (51. cikk?)” című 2016. február 23-i meghallgatására, az „Átláthatóság és információszabadság az uniós intézményekben” című 2016. június 21-i meghallgatására, „A polgárok európai integrációba vetett bizalmának helyreállítása” című 2017. június 22-i meghallgatására, valamint a jelenlegi jogalkotási ciklus korábbi szakaszában szervezett, a petíciós jogról (2015. június 23.) és az európai polgári kezdeményezésről (2015. február 26.) szóló meghallgatásaira,

–  tekintettel a Parlament „C” Tematikus Főosztálya által a Petíciós Bizottság kérésére 2016-ban és 2017-ben megrendelt tanulmányokra: „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok”, „A beérkező petíciókban felmerülő megkülönböztetés(ek)”, „A brexit hatása a petíciós jog és a Petíciós Bizottság hatásköre, feladatai és tevékenysége szempontjából” és „A Petíciós Bizottság védelmező szerepe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásával összefüggésben”,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0385/2017),

A.  mivel az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat a Maastrichti Szerződés vezette be 1992-ben, majd azokat továbbfejlesztette a 2009. decemberben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája is;

B.  mivel az állampolgári jogok gyakorlásának előfeltétele valamennyi emberi jog szavatolása és megléte, különös tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokra;

C.  mivel az Európai Unióról szóló-szerződésben rögzített célkitűzések – mint a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi haladás – elérésének holisztikus megközelítése alapvető fontosságú az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok és szabadságok valódi gyakorlásához;

D.  mivel az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; mivel ugyanakkor e jogintézményből olyan jogok és kötelezettségek erednek, amelyeket az uniós jog határoz meg a tagállamoktól függetlenül; mivel a fenti okok miatt ugyanakkor az is igaz, hogy e jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók a tagállamok részéről, az állami szint alatti hatóságaikat is beleértve; mivel a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában; mivel a Szerződések értelmében az uniós intézmények számára minden egyes uniós polgár egyformán fontos;

E.  mivel az uniós polgárok bíznak abban, hogy a tagállamok – az állami szint alatti hatóságaikat is beleértve – a közösségi jogot és a nemzeti jogszabályaikat egyaránt alkalmazzák, ami elengedhetetlen feltétele az őket megillető uniós polgárságból eredő valamennyi jog tényleges gyakorlásának;

F.  mivel az uniós polgárság érvényesítése szorosan kapcsolódik az uniós szintű demokrácia minőségi javulásához, az alapvető jogok és szabadságok tényleges gyakorlásához, valamint a polgároknak az Unió demokratikus életében való részvételének lehetőségéhez;

G.  mivel egy tagállam határainak bármiféle egyoldalú módosítása sérti legalább az EUSZ 2. cikkét, 3. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését, amellett, hogy veszélyezteti az uniós polgárságból eredő jogok összességének gyakorlását;

H.  mivel a Lisszaboni Szerződés megerősítette az uniós polgársággal járó elidegeníthetetlen jogokat és garanciákat, többek között az Unión belüli szabad mozgást, munkavállalást és tanulmányok folytatását, az európai politikai életben való részvétel lehetőségét, az egyenlőség előmozdítását, a sokféleség tiszteletben tartását és a hátrányos megkülönböztetés – kivált az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés – elleni védelmet; mivel az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog egyre elterjedtebb gyakorlása az elmúlt évtizedekben azzal a következménnyel járt, hogy különböző nemzetiségű családtagokból álló, gyakran gyermekekkel is rendelkező vegyes családok jelentek meg; mivel bár ez kedvező trend az uniós polgárság önálló intézményként történő megszilárdulása szempontjából, egyúttal sajátos igényeket is támaszt, és kihívásokat jelent különböző területeken, többek között jogi szempontból;

I.  mivel az Egyesült Királyság Európai Unióból való, küszöbön álló kiválása („brexit”) rávilágított az uniós polgársággal járó jogok jelentőségére és azok kulcsfontosságú szerepére az uniós polgárok millióinak mindennapi életében, és EU-szerte ráébresztette az embereket, hogy a brexittel bizonyos jogoktól mindkét oldalon eleshetnek az érintettek, különös tekintettel az Egyesült Királyságban élő 3 millió uniós polgárra és az Egyesült Királyságnak az Unióban élő 1,2 millió állampolgárára;

J.  mivel az Egyesült Királyságban bekövetkezett fejleményeket követően a humanitárius menekültválság, a nagyfokú munkanélküliség és szegénység, valamint az idegengyűlölet és a rasszizmus Európai Unión belüli erősödése megrendítette az uniós rendszerbe és az európai integráció egészébe vetett bizalmat;

K.  mivel a szabad mozgáshoz való jog és annak gyakorlása központi jelentőséggel bír az uniós polgárság nyújtotta jogok között, és kiegészíti az uniós belső piacon élvezett egyéb szabadságokat; mivel a szabad mozgás – mely az uniós polgárok körében általában véve is az EU legismertebb és legnépszerűbb vívmányának számít a béke szavatolása után – az európai fiatalok számára különösen nagy jelentőséggel bír;

L.  mivel számos beérkezett petíció alapján több tagállam megsértette a szabad mozgáshoz való jogot és annak gyakorlását azzal, hogy európai polgárokat kiutasítottak a területükről, vagy kiutasítással fenyegettek meg;

M.  mivel a petíciók, valamint a Bizottsághoz eljuttatott és a SOLVIT-hálózaton keresztül benyújtott panaszok azt mutatják, hogy az uniós polgárok jelentős nehézségekkel szembesülnek az alapvető jogok és szabadságok gyakorlásában a nagymértékű gazdasági és foglalkoztatási problémák miatt, amelyeket tovább fokoztak a tagállamokban tapasztalható adminisztratív terhek és bürokrácia, valamint a tagállami hatóságok általi félretájékoztatás és/vagy e hatóságok együttműködő készségének hiánya;

N.  mivel a nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságokon, nyelven, valláson vagy személyes meggyőződésen, politikai vagy más nézeteken, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyoni helyzeten, születésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalma, melyet az EU Alapjogi Chartájának 21. cikke is rögzít, az uniós polgárság elsődleges elve; mivel ez egyúttal a szabad mozgás tényleges gyakorlásához is nélkülözhetetlen, amint az a petíciókból kiderül;

O.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapértéke a Szerződésekben foglaltakkal összhangban; mivel az EU polgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel a kisebbségek tényleges védelmét meg kell erősíteni;

P.  mivel a polgárok jogainak és a demokratikus intézményeknek a megerősítése magában foglalja a megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelmet, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

Q.  mivel a nők alulreprezentáltak a döntéshozatali pozíciókban, különösen a politikai életben és a vállalatok igazgatótanácsában, ami akadályozza a képességfejlesztést, és gyengíti a nők részvételét az Unió demokratikus életében;

R.  mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvételét és vezető szerepét továbbra is különböző akadályok nehezítik, például a nemi sztereotípiák, valamint a közelmúltbeli gazdasági válság következményei és negatív hatása a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ügyekre;

S.  mivel Unió-szerte továbbra is jelentős különbségek vannak a nemi alapú erőszak és családon belüli erőszak áldozatainak védelme terén a határokon átnyúló családi vitákban;

T.  mivel a nőket Unió-szerte érő megkülönböztetés akadálya az egyenlőségnek; mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak mind szavazóként, mind vezető pozíciókban, úgy a választott tisztségekben, a közszolgálatban, a tudományos életben és a médiában, ahogy a magánszektorban is; mivel a nők széles körben szembesülnek halmozott megkülönböztetéssel, és a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel küzdők között is aránytalanul magas a nők száma, mindez pedig akadályozza, hogy maradéktalanul élhessenek állampolgári jogaikkal;

U.  mivel az Európai Parlamenthez intézett petícióhoz való jog – amelyet az EUMSZ 20. és 227. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke is rögzít – az uniós polgárság egyik alappillére, mely közismertség tekintetében a második helyen áll az uniós polgársággal járó jogok közül, és amelynek összeköttetést kell biztosítania a polgárok és az uniós intézmények között egy nyílt, demokratikus és átlátható eljárás keretében;

V.  mivel az uniós polgárok alapvető jogait biztosítani lehetne az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezését érintő új megközelítés révén;

W.  mivel az Európai Parlament közvetlenül képviseli az európai polgárokat, akiknek demokratikus joguk, hogy induljanak és szavazzanak az európai választásokon, még akkor is, ha egy másik tagállamban élnek; mivel nem minden tagállam segíti és mozdítja elő egyformán a szabad mozgási jogával élve más tagállamban letelepedett uniós polgárok azon jogának gyakorlását, hogy lakóhelyükön szavazhassanak az európai és helyhatósági választásokon; mivel különböző petíciók azt mutatják, hogy bürokratikus akadályok és adminisztratív vagy egyéb jellegű hiányosságok megnehezítik a más tagállamban élő polgárok számára, hogy a származási országuk nemzeti vagy regionális választásain gyakorolhassák szavazati jogukat; mivel egyes polgároknak csorbul ez a demokratikus joga, így például a fogyatékossággal élő személyeknek azon tagállamokban, amelyek ratifikálták ugyan a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy választási jogszabályaikat kiigazítva lehetővé tegyék a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy éljenek szavazati jogukkal;

X.  mivel a polgároknak jogukban áll, hogy valamennyi tagállam uniós polgáraival összefogva európai polgári kezdeményezést (ECI) indítsanak vagy támogassanak, amely révén elvileg lehetőségük nyílik befolyásolni az EU jogalkotási napirendjét; mivel az ECI a közvetlen demokrácia fontos eszköze, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy tevőleg részt vegyenek az európai politikák és jogszabályok alakításában; mivel az ECI-nek átláthatónak és eredményesnek kell lennie; mivel e joggal eddig a vártnál kevesebb alkalommal éltek;

Y.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozta az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredményének tekinthető; mivel az Európai Unió Tanácsa 2011. június 9-i 9166/3/11. és 9167/3/11. számú következtetésében Bulgária és Románia esetében megerősítette az értékelési folyamat sikeres lezárását, valamint a schengeni térséghez való csatlakozáshoz szükséges technikai felkészültségüket;

Z.  mivel a biztonság az egyik legfontosabb kérdés az uniós polgárok számára; mivel az EU-nak el kell érnie, hogy polgárai érezzék, hogy szabadságukat megvédik és biztonságukat garantálják az EU területén, miközben biztosítja, hogy polgárai szabadságát és jogait is tiszteletben tartsák és megvédjék; mivel a terrorizmus globális fenyegetést jelent, amelyet az európai polgárok biztonságának garantálása érdekében helyi, nemzeti és uniós szinten is hatékonyan kezelni kell;

AA.  mivel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelv(12) elfogadásához vezető javaslatot kísérő bizottsági hatásvizsgálat (SEC(2011)1556) szerint csaknem hétmillió uniós polgár utazik vagy él olyan Unión kívüli országokban, ahol a saját országa nem rendelkezik nagykövetséggel vagy konzulátussal; mivel a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok száma 2020-ra várhatóan legalább 10 millió főre nő; mivel az olyan nem uniós ország területén élő uniós polgárok, ahol a származásuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel jogosultak bármely másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni, mint az adott tagállam állampolgárai;

1.  tudomásul veszi a Bizottság uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentését, amely tartalmazza az egyes tevékenységi területek következő évekre vonatkozó új prioritásait; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok helyes alkalmazása a tagállamok és az uniós intézmények megosztott felelőssége; kiemeli e tekintetben azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a Bizottságnak mint a Szerződések őrének kell betöltenie az EUMSZ 258–260. cikkének végrehajtása során; szükségesnek tartja, hogy a prioritások hatékony választ adjanak a polgárok aggályaira, és úgy véli, hogy a következő három évben pontosan meghatározott és konkrét vállalásokra és intézkedésekre van szükség; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az uniós jogszabályok érvényesítésére vonatkozó szakpolitika végrehajtásának ütemét valamennyi elérhető eszköz és mechanizmus igénybevétele révén;

2.  megjegyzi, hogy a petíciós jog, az európai ombudsmanhoz fordulás joga és a dokumentumokhoz és nyilvántartásokhoz való hozzáférés joga az uniós polgárság létfontosságú és kézzel fogható elemei, és fokozzák a döntéshozatal átláthatóságát; ezért kifejezi azon óhaját, hogy az uniós polgárságról szóló bizottsági jelentés ezeket a jogokat kulcsfontosságú elemekként szerepeltesse és mozdítsa elő, és szenteljen nekik megfelelő figyelmet;

3.  kiemeli, hogy könnyebbé vált a petíciós jog hatékony gyakorlása a petíciók Európai Parlament általi javított feldolgozásának, valamint annak köszönhetően, hogy 2014 végén működésbe lépett a Petíciós Bizottság internetes portálja, amely lehetővé teszi petíciók egyszerű benyújtását és hatékonyabb feldolgozását, amint azt a Petíciós Bizottság megfelelő éves jelentései máshol említik; felszólít a projekt következő lépéseinek terv szerinti, késedelem nélküli végrehajtására, mivel ez lehetővé teszi a petíciók benyújtói és támogatói számára a petíciós eljárás sokkal interaktívabb nyomon követését;

4.  hangsúlyozza, hogy a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített valamennyi jogot és szabadságot; felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus és részvételen alapuló kormányzás, a lehető legmagasabb szintű átláthatóság és valamennyi polgár közvetlen bevonása a döntéshozatali folyamatokba mind megerősíti az uniós polgárságot; felszólítja a tagállamokat, hogy jobban tájékoztassák az uniós polgárokat jogaikról és kötelezettségeikről, és segítsék elő e jogok egyenlő hozzáférhetőségét és tiszteletben tartását úgy a polgárok származási országában, mint az összes többi tagállamban; rámutat, hogy egyes tagállamok önkéntesen kívül maradnak az uniós szerződések egyes részeiből, ami de facto különbségekhez vezet a polgárok jogai tekintetében;

5.  határozott sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mai napig – csaknem egy évtizede – nem történt jelentős előrelépés az uniós szintű megkülönböztetésellenes irányelv elfogadása terén; felszólítja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy a lehető legsürgősebben indítsák újra az erre irányuló tárgyalásokat; tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy aktívan támogatja e tárgyalások lefolytatását;

6.  úgy véli, hogy fokozni kell a megkülönböztetés elleni uniós politikák hatékonyságát és fel kell számolni a fennmaradó akadályokat; javasolja, hogy a Bizottság tegye naprakésszé az első két megkülönböztetésellenes irányelvet, nevezetesen a 2000/43/EK és a 2000/78/EK tanácsi irányelveket annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája hatályos szövegével;

7.  kéri egy olyan hatékony jogalkotási keret, valamint uniós és tagállami szintű összehangolt intézkedések alkalmazását, amelyek magas szintű szociális védelmet, valamint stabil és megfelelően jövedelmező munkahelyeket biztosítanak; úgy véli, hogy ez a fajta megközelítés létfontosságú az uniós polgársághoz kapcsolódó alapvető jogok és szabadságok megerősítésében;

8.  hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami szintű megszorító intézkedések felerősítették a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, súlyosan korlátozva az uniós polgársághoz kapcsolódó alapvető jogok és szabadságok tényleges gyakorlását;

9.  emlékeztet a 2017. szeptember 14-én elfogadott módosításokra(13), valamint újra hangsúlyozza a termékekhez és szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférés követelményeire, többek között a különböző szállítási módokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló átfogó irányelvről szóló állásfoglalását és a Bizottság erről szóló javaslatát (COM(2015)0615); javasolja a jogalkotóknak, hogy gyorsítsák fel az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag elfogadására irányuló tevékenységeiket; üdvözli a marrákesi szerződésnek az uniós szerzői jogban való végrehajtására vonatkozó intézményközi megállapodást, melyet a Petíciós Bizottság 2011 óta szorgalmazott, és ismételten kéri, hogy az Unió és tagállamai mihamarabb ratifikálják a marrákesi szerződést; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy ratifikálja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD), és írja alá a hozzá csatolt jegyzőkönyvet; támogatja a kölcsönösen elismert európai uniós fogyatékossági igazolvány használatának minél több tagállamra történő kiterjesztését; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fogyatékossággal élő és funkcióképességükben korlátozott személyek mobilitását az EU-ban; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az uniós honlapok akadálymentesítését a fogyatékossággal élő személyek számára;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen aktívabb lépéseket az LMBTI személyekkel szembeni megkülönböztetés és a homofóbia elleni küzdelem terén, a nemzeti és európai szinten végrehajtandó konkrét intézkedések meghatározása révén; ezzel egyidejűleg kéri az uniós intézményeket, hogy szorosan kövessék nyomon az LMBTI-személyek jogainak érvényesülését, és mozdítsák elő az EU-ban az LMBTI-személyek és családtagjaik határokon átnyúló jogainak elismerését;

11.  emlékeztet arra, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség kizárólag a nemek közötti esélyegyenlőség valamennyi uniós politikában való stratégiai érvényesítése révén érhető el, ideértve a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamban segítse elő a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és a nőkre vonatkozó – a nemi sztereotípiákat erősítő – diszkriminatív kijelentések EU-ban történő felszámolása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy be kell ruházni az állampolgári ismeretek és a nemek közötti egyenlőség oktatásába Európa-szerte; felhívja a figyelmet a bérek és a nyugdíjak terén az Unióban a nemek között fennálló egyenlőtlenségre, amely aláássa több millió nő gazdasági autonómiáját; hangsúlyozza a fiatalok, különösen a nők és a lányok politikai részvételének fontosságát, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a részvételük ösztönzése érdekében;

12.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy az EU írja alá az Isztambuli Egyezményt, és zárja le a csatlakozási folyamatot; sajnálja ugyanakkor, hogy a két területre, nevezetesen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre, illetve a menedékjogra és a visszaküldés tilalmára való korlátozás jogbizonytalanságot szül az Unió csatlakozásának hatókörét illetően; sürgeti a tagállamokat az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával és végrehajtásával kapcsolatos tárgyalások felgyorsítására; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb ratifikálják az egyezményt, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot a nők elleni erőszak felszámolása tárgyában; örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság előterjesztette a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló csomagot, és kéri az összes intézményt, hogy a lehető leghamarabb döntsön ezekről az intézkedésekről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők vezető beosztásokba való bejutását és ottani képviseletét, valamint hozzanak konkrét intézkedéseket – például megfelelő stratégiák révén – az interszekcionális többszörös megkülönböztetést elszenvedő, kiszolgáltatott emberek helyzetének javítására, annak érdekében, hogy ezek a polgárok is gyakorolni tudják állampolgári jogaikat; felszólítja a Tanácsot, hogy fokozza erőfeszítéseit a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv előtt álló akadályok elhárítása érdekében; megismétli a Bizottsághoz szóló felhívását, hogy közlemény formájában fogadja el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2019 közötti időszakra szóló stratégiai szerepvállalását;

13.  emlékeztet arra, hogy a hagyományos kisebbségek évszázadokon keresztül együtt léteztek a többségi kultúrákkal az európai kontinensen; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek figyelemfelhívó rendezvények, szemináriumok és állásfoglalások előmozdítása, valamint az intézményeken belül konkrét igazgatási intézkedések megtétele révén aktívabb szerepet kell vállalniuk a kisebbségek védelme terén; véleménye szerint az EU-nak magas szintű elvárásokat kell támasztania a kisebbségek védelme terén, kezdve a nemzetközi jogi eszközökben rögzített olyan standardokkal, mint az Európa Tanács által megfogalmazottak, és ezeket az elvárásokat szigorúan be kell építeni a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az EU egészében garantáló jogi keretbe; ösztönzi valamennyi azon tagállamot, amely ezt még nem tette meg, hogy további késedelem nélkül ratifikálja a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint jóhiszeműen hajtsák végre a Szerződéseket; emlékeztet arra is, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani; elítél minden olyan retorikát, amely az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésre ösztönöz; arra ösztönzi a tagállami kormányokat, hogy keressenek tartós megoldásokat, és mozdítsák elő a nyelvi sokszínűség kultúráját valamennyi tagállamban és az EU egészében, a hivatalos uniós nyelvek kereteit túllépve, mivel mind a Szerződések, mind az Európai Unió Alapjogi Chartája tartalmaznak hivatkozásokat a nemzeti kisebbségek védelmére és a nyelv alapján történő hátrányos megkülönböztetésre;

14.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nagyon sok európai roma válik diszkriminatív anyakönyvezés áldozatává, akik ezért nem rendelkeznek személyazonosító okmányokkal, a tartózkodási helyük szerinti országokban nem jutnak hozzá alapvető szolgáltatásokhoz, és következésképp az Unióban sem tudnak élni semmilyen jogukkal; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hozzanak ezzel kapcsolatban kiigazító intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék az érintettek számára alapvető emberi jogaik és az uniós polgárság által biztosított jogaik gyakorlását; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon a tagállami helyzetet és kezdeményezze az olyan személyek azonosítását és védelmét, akik nem rendelkeznek elismert állampolgársággal és személyazonosító okmányokkal;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő konkrét intézkedéseket a szabad mozgás előtt álló akadályok felszámolására az Európai Parlamentnek az uniós polgárok szabad mozgása és a belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalása(14) és a gyermek mindenek felett álló érdekének az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján történő uniós védelméről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalása(15) nyomán;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen ellenőrizze a 2004/38/EK irányelv tagállamokban történő alkalmazását, és hozza meg a megfelelő intézkedéseket ahhoz, hogy felszámolja a szabad mozgást korlátozó esetleges akadályokat; üdvözli az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogára vonatkozó e-tanulási eszközt, amely abban segíti a helyi közigazgatási szerveket, hogy jobban megértsék a szabad mozgással járó jogokat és kötelezettségeket;

17.  nyugtázza a Bizottság azon törekvését, hogy több tájékoztató és segítségnyújtó felület – például a Europe Direct hálózat, az „Európa Önökért” portál és az e-igazságszolgáltatási portál – rendelkezésre bocsátásával hozzáférhetőbbé tegye az Európai Unióval és az általa a polgárokra ruházott jogokkal kapcsolatos információkat, hogy megkönnyítse az uniós polgároknak az őket megillető jogok gyakorlásával kapcsolatos tájékozódást; elismeri a Bizottságnak az egységes digitális ügyfélkapura vonatkozó javaslatát annak érdekében, hogy egyszerű online hozzáférést biztosítsanak a polgároknak a tájékoztatáshoz, a segítségnyújtáshoz és a problémamegoldási szolgáltatásokhoz a jogaik egységes piacon belüli gyakorlásával kapcsolatban;

18.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a SOLVIT-hálózatot a szolgálatai és a nemzeti központok közötti együttműködés javítása révén annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni a megoldatlan és ismétlődő ügyeket, és szorosabban össze lehessen hangolni a különböző uniós jogérvényesítési eszközöket, mint az EU Pilot és a CHAP; ezzel egyidejűleg felkéri a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a SOLVIT hálózatot és annak szolgáltatásait, valamint az egyéb jogorvoslati és állampolgári részvételi mechanizmusokat az uniós polgárok körében, mind uniós szinten (a Parlament Petíciós Bizottsága, az európai ombudsman és az európai polgári kezdeményezések stb.), mind nemzeti szinten (regionális vagy helyi ombudsman, petíciós bizottságok, valamint jogalkotási célú lakossági kezdeményezések stb.);

19.  támogatja a Bizottságnak az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben tett, arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt rendezzen az uniós polgársággal járó jogokról annak érdekében, hogy segítsék a polgárokat az őket megillető jogok jobb megértésében; rámutat, hogy a polgárok számára hozzáférést kell biztosítani valamennyi, az európai polgárság tényleges megerősítéséhez szükséges információhoz, valamint hogy ezt az információt világos és érthető módon kell ismertetni annak érdekében, hogy a polgárok a szükséges információk birtokában dönthessenek a Szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogaik gyakorlása kérdésében; ajánlja az átláthatóság és a proaktív konzuli segítségnyújtás leginkább célravezető eszközökként való előmozdítását, valamint az újonnan érkezők letelepedésének megkönnyítéséhez szükséges információk megfelelő közzétételét;

20.  emlékeztet rá, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szociális biztonsági rendszerek összehangolása és a szakmai képesítések más tagállamokban való elismerése olyan területek, ahol az uniós polgárok gyakran nehézségekbe ütköznek, és határozott jogérvényesítésre szólítja fel a Bizottságot ezen helyzetek orvoslása érdekében;

21.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a polgárok körében egyre nő a politikával kapcsolatos elégedetlenség; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni az idegengyűlölettel, a rasszizmussal, a megkülönböztetéssel és a gyűlöletbeszéddel szembeni küzdelmet;

22.  elismeri, hogy az európai választásokon való részvétel növelésére irányuló fellépés az Unió és a tagállamok közös felelőssége; ösztönzi az utóbbiakat a demokratikus részvétel előmozdítására azáltal, hogy különböző csatornákon keresztül és közérthető nyelven megfelelőbben tájékoztatják a polgárokat a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon való indulási és szavazati jogukról, illetve hogy felszámolják a részvételük előtt álló akadályokat, így a gazdasági, társadalmi vagy nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetést, a tisztességtelen gyakorlatokat vagy a korrupciót; sürgeti a tagállamokat, hogy számolják fel a fogyatékossággal élő polgárok előtt álló hozzáférési akadályokat, és hogy könnyítsék meg a szavazást minden választás során a szavazókörzetüktől távol élő, dolgozó vagy tanuló állampolgárok számára például elektronikus azonosítási és szavazási módozatok bevezetésével;

23.  úgy véli, hogy a választási törvény reformja lehetőséget kínálhatna az Unió demokratikusabbá tételére; felhívja a figyelmet arra, hogy sok ezer európai polgár osztja ezt a nézetet; emlékeztet rá, hogy az európai szintű politikai pártok láthatóságának növelésével ösztönözni kell az európai választásokon való részvételt, valamint hogy az európai parlamenti választások európai jellegének megerősítése az EU és tagállamai közös feladata; ösztönzi a Tanácsot, hogy a fent említett jogszabály felülvizsgálata alkalmával illesszen be a nemek közötti egyenlőséget érvényesítő és a nemek szempontjából kiegyensúlyozott listákat; kéri a Bizottságot, hogy kezelje a szavazati jog európai és helyhatósági választásokon való gyakorlására vonatkozó panaszokat, dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet az elektronikus szavazás európai parlamenti választásokon a lehető legkorábbi időpontban történő bevezetésére, valamint hogy tegye a rendszert nyitottabbá valamennyi uniós polgár számára; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent az uniós tagállamokban élő, hontalan státuszú személyek a fogadó tagállam állampolgárságának felvételére való ösztönzésére, hogy e személyek teljes körű európai uniós polgári jogokkal rendelkezzenek; úgy véli, hogy azon uniós polgárok számára, akik másik uniós tagállamba költöznek és ott lakóhellyel rendelkeznek, biztosítani kell, hogy gyakorolhassák a származási országuk nemzeti választásán történő szavazáshoz való jogukat; felhívja azon tagállamokat, amelyek más tagállamban tartósan élő állampolgáraikat megfosztják választójoguktól, hogy e polgáraik számára könnyítsenek a feltételeken és tartsák fenn a nemzeti választáson történő szavazáshoz való jogukat; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek bármifajta hátrányos megkülönböztetés nélkül élhessenek szavazati jogukkal; támogatja az európai személyi igazolvány a nemzeti azonosító okmányok kiegészítéseként való bevezetésének lehetőségét;

24.  tudomásul veszi a Bizottságnak az európai polgári kezdeményezésről szóló legfrissebb közleményét (COM(2017)0482), amely javasolja a 2011. február 16-i 211/2011/EU rendelet működésének javítása céljából történő felülvizsgálatát; reméli, hogy a rendelet felülvizsgálata eredményeként olyan, az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó eszköz jön létre, amely átláthatóbb, hatékonyabb és fokozottan felhasználóbarát, ugyanakkor biztosítja a polgárok demokratikus és szélesebb körű részvételét az európai vitában és a menetrend meghatározásában; hangsúlyozza a Parlament jövőbeli jelentős jogalkotási szerepét és a Bizottsággal való jó együttműködés fontosságát a rendelet felülvizsgálata során; felszólítja a Bizottságot, hogy a foglaljon bele az európai polgári kezdeményezés jogi elfogadhatóságára vonatkozó feltételek, a bejegyzési előírások és a vizsgálati eljárások felülvizsgálatát célzó rendelkezéseket;

25.  úgy véli, hogy az uniós polgárság érdekében a Bizottságnak fel kell lépnie az európai kulturális dimenzió megerősítése érdekében; szorgalmazza, hogy az „Európa a polgárokért” program finanszírozzon innovatívabb és rendszerszintű hatást elérni képes projekteket; javasolja az „Ismerjük meg Európát” program az „Európa a polgárokért” program mellett, illetve azt kiegészítve történő kialakítását;

26.  az uniós polgárság és annak gyakorlása megerősítése céljából javasolja, hogy a Bizottság ösztönözze európai kérdésekért felelős települési tisztviselők helyi önkormányzatok általi kijelölését, mivel ez a szint van a legközelebb a polgárokhoz;

27.  javasolja, hogy a Bizottság valamennyi székhelyén – a tagállami képviseleteket is beleértve – hozzon létre érkeztetési nyilvántartást, hogy a polgárok személyesen és megfelelő garanciák mellett fordulhassanak írásban bármely uniós intézményhez;

28.  javasolja, hogy a Bizottság az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alá tartozó postai szolgáltatásokkal együttműködve vezessen be olyan üzenetküldő rendszert, amelynek keretében biztosított a dátum és a feladó mellett a tartalom igazolása is, hogy a polgárok személyes eljárás nélkül fordulhassanak igazolt módon írásban az európai intézményekhez;

29.  hangot ad azon meggyőződésének, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkében rögzített, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való alapvető jog, a szabad média és a társadalomban, valamint a médiában a különböző véleményekhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen elemei, és ezért az uniós tagság alkotmányi alapját képezik az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 6. cikkében foglaltak szerint; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meghatározott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a félretájékoztatás kezelése, valamint az állami közmédia kormányoktól való függetlenségének elősegítése érdekében; azt javasolja, hogy valamennyi tagállam közmédiájában szánjanak adott, minimális időt az uniós ügyekkel foglalkozó tartalmaknak; azt javasolja, hogy az uniós intézmények folytassák valamennyi tagállamban és valamennyi hivatalos nyelven sugárzott európai televíziós csatornák létrehozását, valamint a polgárok médiaműveltségének már a korai évektől kezdődő fejlesztését; támogatja a sajtó- és multimédiás termékek terjesztését az Unió valamennyi hivatalos nyelvén; e tekintetben hangsúlyozza, hogy szükség van az európai újságírók nagyobb mértékű tájékoztatására;

30.  kitart amellett, hogy a nyelvi sokszínűség és az átláthatóság kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a polgárok közelebb kerüljenek az EU-hoz, és részt vegyenek annak tevékenységeiben; megjegyzi, hogy az európai ombudsman által 2016-ban lezárt vizsgálatok tárgyának 30 %-át a dokumentumokhoz való hozzáférés teszi ki, ezért ajánlja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának előmozdítását és a lehető legtöbb dokumentum valamennyi hivatalos uniós nyelvre történő lefordítását; támogatja a polgárokkal folytatott párbeszéd fokozását és nyilvános viták ösztönzését annak érdekében, hogy az uniós polgárok jobban megértsék, milyen hatást gyakorol az Unió a mindennapi életükre, és lehetőséget kapjanak a véleménycserében való részvételre különböző célközönségek számára készült televíziós programok keretein belül; felszólít a visszaélések bejelentésére vonatkozó horizontális irányelv létrehozására, amely megfelelő csatornákat és eljárásokat határoz meg az esetek bejelentésére;

31.  támogatja a közszolgáltatási kultúra előmozdítását az EU és a nemzeti intézmények között, és úgy véli, hogy az EU-nak jó példával kell elöl járnia a legmagasabb szintű igazgatási és átláthatósági normák alkalmazásában, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkével összhangban; javasolja, hogy a tagállamokban működő helyi uniós kirendeltségeket alakítsák át egyablakos ügyintézési pontokká, melyek átfogó szolgáltatásokat kínálnak az uniós polgárok számára, a bürokrácia, illetve a bürokrácia az uniós polgársággal járó jogok gyakorlását akadályozó hatásainak csökkentése érdekében; kiemeli az egyszeri adatszolgáltatás elvéhez kapcsolódó projekt fontosságát, amely leveszi azokat a szükségtelen terheket az európai vállalkozások válláról, melyek miatt a határokon átnyúló tevékenységeik során kénytelenek ugyanazokat az adatokat és dokumentumokat ismételten benyújtani a különböző hatóságoknak;

32.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető oktatás létfontosságú szerepet játszik a jövőbeli polgárok jogaikról való tájékoztatásában; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ program révén elő kell mozdítani a transzverzális készségek fejlesztését, amelyek növelik az interkulturális megértést és az aktív részvételt a különböző társadalmakban; ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai kerettanterveikben biztosítsanak nagyobb teret az állampolgári ismeretek oktatásának, különös tekintettel az uniós polgárságra és az uniós ügyekre, és a tanárképzést ennek megfelelően módosítsák; emlékeztet rá, hogy támogatást kell nyújtani az oktatóknak és nevelőknek abban, hogy az uniós jogokról és polgárságról szóló információk az általuk nyújtott oktatás szerves részévé váljanak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az online platformok további népszerűsítésének és fejlesztésének szükségességét, annak érdekében, hogy az oktatás területén dolgozó szakemberek hozzáférhessenek olyan, innovatív többnyelvű oktatási anyagokhoz, amelyek segítik őket abban, hogy ösztönzést és motivációt adjanak a diákoknak az Unióval kapcsolatos tudnivalók elsajátításához; sürgeti a Bizottságot, hogy indítson el egy olyan, az európai polgársággal kapcsolatos oktatásra vonatkozó stratégiát, amely ajánlott iránymutatásokat foglal magában olyan tanterv kidolgozására, amelynek részét képezhetnék uniós intézményekbe tett látogatások;

33.  emlékeztet rá, hogy az uniós jog jelen állása szerint egy tagállam az Unióból való kiválása állampolgárainak uniós polgárságtól való megfosztását vonja maga után; sajnálja, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése lesz az első olyan alkalom az EU történetében, hogy a polgárok elveszítik az uniós szerződések révén megszerzett jogaikat; hangsúlyozza, e jogok elvesztése várhatóan súlyos hatással lesz mindennapi életükre; hangsúlyozza, hogy bármely megállapodásnak az egyenlőség, a szimmetria, a tisztességes bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvén, valamint az uniós jog integritásának maradéktalan tiszteletben tartásán kell alapulnia, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját és annak végrehajtási keretét; sürgeti a tárgyaló feleket, hogy kezeljék kiemelten az érintett polgárok ügyét és szavatolják jogaikat; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően a lehető legnagyobb mértékben tartsák fenn az összes származékos szociális, gazdasági és családi jogot, és különösen az egészségügyi ellátásra vonatkozó jogokat;

34.  javasolja, hogy május 9-ét nyilvánítsák európai munkaszüneti nappá az európai családhoz tartozás európai tudatának megerősítése érdekében;

35.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti jogszabályaik kellően világosak és részletesek legyenek, garantálva a polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz való jogának tiszteletben tartását, továbbá hogy biztosítsák az illetékes nemzeti hatóságok ezzel kapcsolatos megfelelő képzését, valamint hogy kellő pontossággal juttassanak el helytálló információkat az érdekelt felekhez, valamint ösztönözzék a jó együttműködést és a gyors információcserét az egyéb nemzeti hatóságokkal, különösen a határokon átnyúló biztosítási és öregséginyugdíj-ügyek esetében; hatékonyabb együttműködésre szólít fel a befogadó tagállamok és az érintett konzulátusok között, ami biztosítja a megfelelő segítségnyújtási hálózatot és a méltányos bánásmódot a határokon átnyúló esetekben, különösen a gyermek feletti felügyeletet érintő ügyekben; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az örökbefogadást engedélyező határozatok határokon átnyúló elismeréséről;

36.  felhívja az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy tegyék lehetővé a szükséges technikai kritériumoknak megfelelő valamennyi ország számára a schengeni térséghez történő csatlakozást, hogy ezáltal az uniós polgárok gyakorolhassák a határellenőrzések által nem akadályozott szabad mozgáshoz való jogukat;

37.  emlékeztet rá, hogy a biztonságra vonatkozó uniós jogszabályoknak naprakésznek, hatékonynak és eredményesnek kell lenniük a biztonságot veszélyeztető változó fenyegetések megelőzése, felderítése és az azokra adott válaszok tekintetében; felszólít az európai biztonsági stratégia sürgős végrehajtására, a meglevő vonatkozó uniós jogi eszközök jobb érvényesítésére, valamint a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti információcsere és koordináció hatékonyabbá tételére; üdvözli a Bizottság a tagállamok közötti biztonsági együttműködés megerősítésére irányuló kezdeményezéseit; hangsúlyozza az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásának fontosságát a terrorizmus elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok hatékony védelméhez kulcsfontosságú a biztonság területén végrehajtott belső és külső uniós fellépés harmonizációja;

38.  felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy fokozzák a valós és hatékony, a terrorfenyegetés valamennyi dimenzióját kezelő biztonsági unió kidolgozására irányuló erőfeszítéseiket;

39.  véleménye szerint a deradikalizációnak és a radikalizálódás megelőzésének abszolút prioritást kell élveznie az EU-ban, és határozottan fellép az oktatást, az önkéntes és kulturális tevékenységet és az ifjúsági munkát célzó egyedi, ágazatokon átívelő programok és a deradikalizációs programok az intézményekben, helyi közösségekben, civil társadalomban, vallási közösségekben és regionális önkormányzatokban való megerősítése érdekében; véleménye szerint e téren az átfogó szakpolitikát az igazságügyi szférában hosszú távra szóló proaktív deradikalizációs folyamatokkal kell kiegészíteni; hangsúlyozza a társadalmi befogadással kapcsolatos stratégiák és a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló politikák kidolgozásának szükségességét; felhívja a tagállamokat a radikalizálódás holisztikus kezelésére és arra, hogy hasznosítsák a Bizottság kezdeményezésére létrehozott uniós radikalizálódástudatossági hálózat tapasztalatait; hangsúlyozza, hogy a radikalizálódás megelőzését az uniós programok, például az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 vagy az „Európa a polgárokért” program által finanszírozott fellépések révén is lehet támogatni;

40.  felhív az (EU) 2015/637 irányelv teljes és tényleges végrehajtására az uniós polgárok konzuli védelmének biztosítása érdekében olyan harmadik országokban, amelyekben tagállamaik nem rendelkeznek képviselettel;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy az uniós sürgősségi úti okmány vonatkozásában tegyen javaslatot egy új, biztonságosabb formátumra az EU-n kívül élő, képviselettel nem rendelkező azon uniós polgárok számára, akiknek az útlevelét ellopták, az elveszett, megsemmisült vagy átmenetileg nem áll rendelkezésre, ezáltal biztosítva e polgárok biztonságos hazautazását;

42.  hangsúlyozza, hogy a bűncselekmények és a terrorizmus áldozatai számára az egész EU-ban megkülönböztetés nélkül megfelelő szintű jogokat kell garantálni, továbbá tisztelettel és méltó módon kell velük bánni, és egyéni szükségleteikhez és családjuk szükségleteihez mérten is meg kell kapniuk a megfelelő támogatást; hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásmódokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló (EU) 2017/541 irányelvvel összhangban terrortámadás esetén segítik az adott tagállamban nem állampolgár uniós állampolgárokat; hangsúlyozza a terrorizmus áldozatainak védelméről szóló külön irányelv szükségességét;

43.  sajnálatának ad hangot a határokon átnyúló polgári vagy szociális ügyek – mint például családi jog, vagy nyugdíjak – tekintetében fennálló akadályok kapcsán, amelyek számos polgárt akadályoznak abban, hogy maradéktalanul éljenek az uniós polgársággal járó előnyökkel;

44.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különélés vagy válás esetén a szülők és a gyermekek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek nem minden tagállamban azonosak, aminek következtében több száz európai szülő vette fel a kapcsolatot a Petíciós Bizottsággal azt szorgalmazva, hogy rendkívül korlátozott hatásköre ellenére tanúsítson aktívabb magatartást ezen a területen;

45.  kéri a tagállamok közötti együttműködés megerősítését a nemi alapú erőszak áldozatai védelmének biztosítására, valamint annak érdekében, hogy a határon átnyúló családjogi viták esetében a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe;

46.  üdvözli a fiatal európai polgárok érdekeit szolgáló Európai Szolidaritási Testület létrehozását, és kéri e kezdeményezés megfelelő finanszírozását, hogy a minőségi munkahelyeket ne helyettesítsék nem fizetett önkéntes tevékenységgel;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be koordinációs és együttműködési intézkedéseket a kettős adóztatás és az adózás terén tapasztalható megkülönböztetés problémáinak határokon átnyúló összefüggésben való hatékony kezelése, valamint a határokon átnyúló munkavállalói mobilitás realitásainak jobb figyelembevétele érdekében; úgy ítéli meg, hogy a kettős adózással kapcsolatos kérdéseket nem rendezik kielégítő módon, amennyiben ezeket kétoldalú adóegyezmények vagy a tagállamok egyoldalú fellépései révén kezelik, és hogy ezek esetében összehangolt és jól időzített, uniós szintű fellépésre volna szükség;

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) 6622/16. sz. tanácsi dokumentum.
(2) 14268/15. sz. tanácsi dokumentum.
(3) HL C 378., 2017.11.9., 146. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0106.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0385.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0013.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0063.
(8) PE 601.177v04-00.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0512.
(10) PE 597.698v03-00. Lásd még az A8-0265/2017 jelentést.
(11) PE 603.107v02-00. Lásd még az A8-0265/2017 jelentést.
(12) HL L 106., 2015.4.24., 1. o.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0347.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0083.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0142.


A digitális kereskedelmi stratégia felé
PDF 222kWORD 60k
Az Európai Parlament 2017. december 12-i állásfoglalása: a digitális kereskedelmi stratégia felé (2017/2065(INI))
P8_TA(2017)0488A8-0384/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkének (3) bekezdésére és 218. cikkére,

–  tekintettel a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményre (GATS),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) információtechnológiai megállapodására (ITA),

–  tekintettel a WTO e-kereskedelemre vonatkozó munkaprogramjára,

–  tekintettel a G7-csoport IKT-minisztereinek 2016. április 29–30-án Takamacuban (Kagava) rendezett ülésén kiadott közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) digitális gazdaságról szóló, 2016. évi cancúni miniszteri nyilatkozatára,

–  tekintettel az Internetirányítási Fórumon belüli, kereskedelemmel foglalkozó dinamikus koalícióra,

–  tekintettel a harmadik országokkal folyamatban lévő, uniós kereskedelmi tárgyalásokra,

–  tekintettel az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodásra vonatkozóan a Bizottság által 2017. július 6-én bejelentett elvi megállapodásra,

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet (általános adatvédelmi rendelet) hatályon kívül helyezéséről szóló 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2);

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai ipar digitalizálása” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0180),

–  tekintettel a Bizottság „Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0178),

–  tekintettel a Bizottságnak a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2017. június 23-i jelentésére (COM(2017)0338),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai adatközpontú gazdaság kiépítése” című, 2017. január 10-i közleményére (COM(2017)0009),

–  tekintettel a Bizottságnak az elektronikus kommunikáció során a magánélet tiszteletben tartásáról és a személyes adatok védelméről, valamint a 2002/58/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (az adatvédelemről és az elektronikus kommunikációkról szóló rendelet) irányuló javaslatára (COM(2017)0010),

–  tekintettel a Bizottságnak a nem személyes adatok Európai Unióban való szabad áramlásának keretéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2017. szeptember 13-i javaslatára (COM(2017)0495),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Digitalizálva fejlesztés: a digitális technológiáknak és szolgáltatásoknak az uniós fejlesztéspolitikában való érvényesítése” című, 2017. május 2-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0157),

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló tárgyalásokról szóló európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó, 2016. február 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalásokról szóló európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó, 2015. július 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel a WTO Buenos Airesben, Argentínában 2017. december 10–13-án tartandó következő miniszteri konferenciájára, ahol valószínűleg az e-kereskedelemről lesz szó,

–  tekintettel az ENSZ Nemzetközi Távközlési Egyesületének a fejlődő országokat támogató kezdeményezéseire (ITU-D),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az EU Alapjogi Chartája 8. cikkének (1) bekezdésére és az EUMSZ 16. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadónak a digitális korban a véleménynyilvánítás szabadságáról és a magánszektorról (A/HRC/32/38), valamint a digitális hozzáférést biztosító szolgáltatók szerepéről (A/HRC/35/22) szóló jelentéseire,

–  tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el,

–  tekintettel az Európa Tanács egyezményére a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről (az Európa Tanács Szerződéseinek Tára 108.) és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a transzatlanti adatáramlásokról szóló 2016. május 26-i állásfoglalására(6);

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek, Tanácsnak, Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és Régiók Bizottságának címzett, a „Mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia végrehajtásáról, a globalizáció előnyünkre fordítása érdekében kialakítandó progresszív kereskedelempolitikáról szóló jelentésére (COM(2017)0491)

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0384/2017),

A.  mivel a technológiai fejlődés, a nyílt internethez való hozzáférés és a gazdaság digitalizálása a növekedés motorjai, mivel lehetővé teszik a vállalkozásoknak, különösen az induló innovatív vállalkozásoknak, a mikrovállalkozásoknak és a kkv-knak, hogy új lehetőségeket teremtsenek a fejlesztésre, rendelésre, termelésre, értékesítésre vagy a termékek szállítására, és hogy minden eddiginél gyorsabb ütemben és alacsonyabb költségek mellett érjék el a fogyasztókat az egész világon; mivel a kialakulóban lévő technológiák, mint például a megosztott könyvelési technológia, képesek arra, hogy a nemzetközi szerződések átláthatóságának javításával és az értékátadás felgyorsításával bővítsék a digitális kereskedelmet; mivel a fizikai áruk kereskedelmét felváltotta az egyre nagyobb mennyiségű digitális tartalom határokon átnyúló átadása, ami néha elmossa az áruk és szolgáltatások közötti különbségtételt;

B.  mivel az adatgyűjtés, az adatok összesítése és a határokon átnyúló adattovábbítás képessége az innováció, a termelékenység és a gazdasági versenyképesség fő mozgatórugójává válhat;

C.  mivel gazdaságaink és a nemzetközi kereskedelem globalizációja és digitalizálása lehetővé tette a vállalkozások növekedését, és gazdasági lehetőségeket teremtett az állampolgárok számára; mivel a hagyományos iparágak digitalizálása hatással van az ellátási láncokra, a gyártási és szolgáltatási modellekre, ami munkahelyeket teremthet az új ágazatokban, azonban a jelenlegi munkahelyek megszűnéséhez és bizonytalan munkafeltételekhez is vezethet, hiszen a hagyományosan emberek által végzett feladatok közül egyre többet automatizálnak vagy telepítenek külföldre, illetve mindkettőt megteszik egyszerre; e tekintetben hangsúlyozza, hogy ezekkel kapcsolatban olyan megfelelő szociális kísérő intézkedéseket kell elfogadni, amelyek az egész társadalom javát szolgálják, mint például a szilárd oktatási és képzési politika, az aktív munkaerő-piaci intézkedések és a digitális szakadék áthidalását szolgáló intézkedések;

D.  mivel a digitális gazdaságnak szabályokon alapuló keretrendszert, többek között korszerű kereskedelmi szabályokat igényel, amelyek képesek összehangolni a piac gyors változásait a fogyasztók jogaival, megteremtve a szakpolitikai környezetet, és teret engedve az új szabályozási kezdeményezéseknek, amelyekre a kormányoknak az emberi jogok védelme és erősítése érdekében van szükségük;

E.  mivel a szabad, nyílt és biztonságos internethez való hozzáférés előfeltétele a szabályokon alapuló kereskedelemnek és a digitális gazdaság fejlődésének; mivel a hálózatsemlegesség elvének a digitális kereskedelemmel kapcsolatos uniós stratégia központi elemét kell képeznie, hogy az online véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása mellett lehetővé tegyék a tisztességes versenyt és az innovációt a digitális gazdaságban;

F.  mivel az infrastrukturális befektetés és a készségekhez való hozzáférés továbbra is az internetkapcsolat és ezáltal a digitális kereskedelem előtt álló fő kihívások;

G.  mivel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai hangsúlyozzák, hogy a fejlődés elősegítéséhez alapvetően fontos a legkevésbé fejlett országok lakossága számára az egyetemes és megfizethető internet-hozzáférés biztosítása legkésőbb 2020-ig, mivel a digitális gazdaság fejlődése a munkahelyteremtés és a növekedés egyik motorja lehet, hiszen az e-kereskedelem lehetőséget teremt a kis exportőrök számának, az export volumenének és az export diverzifikálásának növelésére;

H.  mivel a nők vállalkozóként és munkavállalóként előnyt kovácsolhatnak a globális piacokhoz való hozzáférésből, fogyasztóként pedig az alacsonyabb árakból, azonban még mindig sok olyan kihívás és egyenlőtlenség van, amelyek megakadályozzák a nők globális gazdaságban való részvételét, mivel az alacsony és közepes jövedelmű országokban sok nőnek még mindig nincs internet-hozzáférése;

I.  mivel az e-kereskedelem a fejlődő országokban is fellendülőben van;

J.  mivel a kormányok szerte a világban digitális protekcionizmust hirdetnek, korlátokat állítva fel a piaci hozzáférés akadályozására vagy tisztességtelen előnyöket biztosítva a honi vállalatok számára; mivel a harmadik országokban a nemzeti (kiber)biztonság nevében hozott számos átfogó intézkedés egyre negatívabb hatást gyakorolt az IKT-termékekkel folytatott kereskedelemre;

K.  mivel a külföldi vállalatok jelenleg sokkal nagyobb hozzáférést kapnak az európai piachoz, mint az európaiak a harmadik országokban; mivel sok kereskedelmi partnerünk egyre nagyobb mértékben zárja le hazai piacát, és digitális protekcionizmust hirdet; mivel az Uniónak digitális kereskedelmi stratégiáját a viszonosság, a tisztességes verseny, az intelligens szabályozás és az átláthatóság elveihez kell kötnie, hogy helyreállítsa a fogyasztói bizalmat, a vállalkozások számára pedig az egyenlő versenyfeltételeket;

L.  mivel a területi alapú tartalomkorlátozást el kell törölni, és a belső piacon a jövőben nem fordulhat elő a fogyasztó állampolgárságán, tartózkodási helyén vagy telephelyén alapuló indokolatlan megkülönböztetés semmilyen formája;

M.  mivel azokat az alapelemeket, amelyek védik a nyílt internetet az Unió digitális egységes piacán – beleértve olyan elveket, mint a tisztességes verseny, a hálózatsemlegesség és a közvetítői felelősség védelme – érvényesíteni kell minden kereskedelmi tárgyalás során; mivel a digitális kereskedelem globális dimenziója miatt a szabályokon alapuló többoldalú keretrendszer tárgyalásának természetes fóruma a WTO; mivel a WTO 2017 decemberi miniszteri konferenciája platformot kínál egy ilyen folyamat elindításához;

N.  mivel az Uniót köti az Alapjogi Charta – többek között annak a személyes adatok védelméhez való jogról szóló 8. cikke –, valamint az EUMSZ ugyanezen alapvető jogról szóló 16. cikke, továbbá az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke; mivel a magánélet tiszteletben tartásához való jog egyetemes emberi jog; mivel a szigorú adatvédelmi normák segítik erősíteni az európai polgárok digitális gazdaságba vetett bizalmát, ezzel elősegítve a digitális kereskedelem fejlődését; mivel a digitális korszakban a szigorú adatvédelmi normák előmozdításának – különösen a különleges adatok tekintetében – és a nemzetközi kereskedelem elősegítésének együtt kell járnia a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadsága, az e-kereskedelem és a titkosítás támogatása érdekében, valamint a digitális protekcionizmus, a tömeges megfigyelés, kiberkémkedés és az online cenzúra elutasítása érdekében;

O.  mivel a digitális kereskedelemnek védelmeznie kell a vadon élő veszélyeztetett fajokat, és mivel az online piactereknek pedig meg kell tiltaniuk a vadon élő fajok és az ezekből készült termékek értékesítését a platformjaikon;

P.  mivel a magánvállalkozások egyre több szabályt és szabványt vezetnek be a digitális gazdaságban, amelyek közvetlen hatással vannak az állampolgárokra és a fogyasztókra, valamint a belföldi és a nemzetközi kereskedelemre, ugyanakkor felgyorsítják a vállalkozások és fogyasztók védelmét szolgáló technológiai megoldások fejlesztését;

Q.  mivel az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni ajánlásai és az a közös összevont társaságiadó-alapra vonatkozó uniós tervek rámutattak arra, hogy több – köztük a digitális gazdaság által kiváltott – adóügyi kihívással foglalkozni kell; mivel az adókat ott kell megfizetni, ahol a nyereség keletkezik; mivel a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások adóalapjának kiszámítására vonatkozó átláthatóbb, hatékonyabb és tisztességesebb rendszernek meg kell akadályoznia a nyereségátcsoportosítást és az adókikerülést; mivel a digitális gazdaságban egységes uniós megközelítésre van szükség az összes vállalkozás méltányos és eredményes adózásának megvalósítása és az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében; emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak tartalmazniuk kell a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó záradékot, amely megerősíti a felek elkötelezettségét az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem terén elfogadott nemzetközi normák végrehajtása mellett;

R.  mivel az OECD szerint az Unióba importált áruk akár 5%-a is hamisított áru lehet, ami miatt jelentős számú munkahely szűnik meg, és jelentős adóbevételek esnek ki;

S.  mivel az érzékeny ágazatok, például az audiovizuális szolgáltatások, valamint az alapvető jogok, például a személyes adatok védelme, nem képezhetik kereskedelmi tárgyalások tárgyát;

T.  mivel a digitális kereskedelemnek a multinacionális vállalkozásokén kívül a kkv-k és az induló vállalkozások növekedésének elősegítésére is törekednie kell;

U.  mivel Mexikó teljesíti az Európa Tanács adatvédelemről szóló, 108. számú egyezményéhez való csatlakozás feltételeit;

V.  mivel a személyes adatok védelme a kereskedelmi megállapodások tárgyalásakor nem képezheti alku tárgyát, és mivel az adatvédelem soha nem is szerepelt a kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozó uniós meghatalmazásokban;

W.  mivel a kereskedelmi megállapodások felhasználhatók a digitális jogok javításának ösztönzéséhez; mivel a hálózatsemlegességre, a kényszerített, indokolatlan adatlokalizációs követelmények tilalmára, az adatbiztonságra, az adatkezelés és adattárolás biztonságára, a titkosításra és a közvetítői felelősségre vonatkozó rendelkezések beillesztése a kereskedelmi megállapodásokba különösen a szólásszabadság védelmét erősítheti;

1.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak mint értékközösségnek és a világ legnagyobb szolgáltatásexportőrének normákat kell meghatároznia a nemzetközi szabályok és a digitális kereskedelmi áramlásokról szóló megállapodások terén az alábbi három elemre támaszkodva: (1) digitális áruk és szolgáltatások piacra jutásának biztosítása a harmadik országokban, (2) annak biztosítása, hogy a kereskedelmi szabályok kézzelfogható előnyöket teremtsenek a fogyasztók számára, és (3) az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása és előmozdítása;

2.  hangsúlyozza, hogy bár az egységes digitális piacra irányuló stratégia számos, a digitális kereskedelem előtt álló nehézséggel foglalkozik, az európai vállalkozások továbbra is jelentős globális akadályokkal szembesülnek, így nem átlátható szabályozásokkal, kormányzati beavatkozásokkal vagy jogosulatlan adatlokalizációval és adattárolással; rámutat, hogy az egységes digitális piacra irányuló stratégia néhány kulcsfontosságú eleme – így az európai számításifelhő-kezdeményezés és a szerzői jogok reformja – nemzetközi dimenzióval is rendelkezik, és az európai digitális stratégia is foglalkozhat velük;

3.  hangsúlyozza, hogy a lehetséges negatív társadalmi és fejlesztési hatások minimalizálása érdekében a digitális szakadékot át kell hidalni; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy előmozdítsák a nők részvételét a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén, hogy felszámolják az egész életen át tartó tanulás előtt álló akadályokat, és hogy az új technológiákhoz való hozzáférés és azok használata terén megszüntessék a nemek közötti különbségeket; felszólítja a Bizottságot, hogy még jobban tárja fel, hogy miképpen kapcsolódik össze a jelenlegi kereskedelempolitika és a nemek közötti egyenlőség, és a kereskedelempolitika hogyan tudja előmozdítani a nők gazdasági emancipációját;

4.  megjegyzi, hogy a digitális gazdaság hálózati hatása lehetővé teszi, hogy egyetlen vagy néhány vállalkozás nagy piaci részesedéssel rendelkezzen, ami túlzott piaci koncentrációhoz vezethet; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kereskedelmi megállapodások keretében előmozdítsák a tisztességes és tényleges versenyt, különösen a digitális szolgáltatók – például az online platformok – és a felhasználók – például a mikrovállalkozások, a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások – között, valamint előmozdítsák a fogyasztói választás lehetőségét, csökkentsék a tranzakciós költségeket, biztosítsák az összes piaci szereplővel szembeni megkülönböztetésmentes bánásmódot, és elkerüljék a piacot torzító erőfölény kialakulását; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a hálózatsemlegességnek mint a digitális kereskedelmi stratégia kulcselemének fontosságát; úgy véli, hogy a digitális kereskedelmi stratégiát megerősített és hatékony nemzetközi versenypolitikai kerettel kell kiegészíteni, amely magában foglalja a versenyhatóságok között fokozottabb együttműködést, ahogy azt is, hogy a kereskedelmi megállapodások szigorú versenyjogi fejezeteket tartalmaznak; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a vállalkozások és társaságok betartsák a versenyszabályokat, és hogy a fogyasztók érdekeinek kárára ne alkalmazzanak megkülönböztetést a versenytársakkal szemben;

5.  hangsúlyozza, hogy a biztonságos széles sávú internetkapcsolathoz és a digitális fizetési módokhoz való hozzáférés, a hatékony fogyasztóvédelem, különösen a határokon átnyúló online értékesítés terén alkalmazható jogorvoslati mechanizmusok, valamint a kiszámítható vámeljárások alapvető elemei a digitális kereskedelem, a fenntartható fejlődés és az inkluzív növekedés támogatásának;

6.  úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásokban elő kell írni a fogyasztóvédelmi hivatalok közötti megerősített együttműködést, és üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fogyasztói bizalmat javító intézkedéseket szorgalmazzák a kereskedelmi tárgyalások során, mint amilyenek az elektronikus aláírásokra és szerződésekre, valamint a nem kívánt kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó előírások; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók jogait védelmezni kell, és ezeket a jogokat semmilyen esetben sem szabad fellazítani;

7.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a kkv-k teszik ki a vállalkozások többségét, és ők foglalkoztatják a gyártó és szolgáltató szektor munkavállalóinak többségét; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelem elősegítése közvetlen hatást gyakorolhat a megélhetés javítására, a magasabb életszínvonal előmozdítására és a gazdasági fejlődés fellendítésére;

8.  emlékeztet rá, hogy a kereskedelmi megállapodásokban semmi sem akadályozhatja meg az Uniót és tagállamait saját adatvédelmi szabályaik fenntartásában, javításában és alkalmazásában; emlékeztet rá, hogy a kereskedelmi megállapodásokban alkalmazott általános szabályok nélkül a személyes adatok akkor továbbíthatók harmadik országokba, ha teljesülnek – most és a jövőben – a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) IV. fejezetében és az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetében rögzített követelmények; elismeri, hogy a megfelelőségi határozatok, köztük a részleges és ágazatspecifikus megfelelőségi határozatok alapvető mechanizmusát képezik a személyes adatok Unióból harmadik országba történő átadásának; megjegyzi, hogy az Unió 20 legnagyobb kereskedelmi partnere közül mindössze néggyel kapcsolatban hozott megfelelőségi határozatot; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani, különösen megfelelőségi párbeszéd révén, az adatok harmadik országokból az Unióba történő átadását;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy sorolja előre és gyorsítsa fel a megfelelőségi határozatok meghozatalát, feltéve, hogy ezek a harmadik országok nemzeti jogukban vagy nemzetközi kötelezettségvállalásaik alapján olyan védelmi szintet biztosítanak, amely „alapvetően egyenértékű” az Unióban biztosított védelemmel; felhívja a Bizottságot, hogy – a nemzeti felügyeleti hatóságok hatásköreit és a Parlament véleményét teljes mértékben tiszteletben tartva – fogadjon el és tegyen közzé e határozatok meghozatalára irányuló, naprakész és részletes kötelező eljárásokat;

10.  emlékeztet rá, hogy az adatok elérésére, összegyűjtésére, kezelésére és határokon átnyúló továbbítására való képesség egyre fontosabbá válik minden olyan típusú vállalkozás számára, amely nemzetközi szinten árut és szolgáltatást értékesít; megjegyzi, hogy ez mind a személyes, mind a nem személyes adatokra is érvényes, és magában foglalja a gépek közötti kommunikációt is;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a határokon átlépő adattovábbításra vonatkozó szabályozást, amely maradéktalanul megfelel az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó jelenlegi és jövőbeli uniós szabályozásnak; kéri továbbá a Bizottságot, hogy az uniós kereskedelmi megállapodásokba foglaljon bele olyan horizontális rendelkezést, amely teljes mértékben fenntartja az érintett félnek a személyes adatok és a magánélet védelméhez való jogát, azzal a feltétellel, hogy e jog nem használható fel a határokon átlépő adattovábbításra vonatkozó szabályok megkerülésére a személyes adatok védelmétől eltérő indokkal; úgy véli, hogy ezeknek a szabályoknak és rendelkezéseknek valamennyi, harmadik országgal újonnan és nemrégiben elindított kereskedelmi tárgyalás részét kell képezniük; hangsúlyozza, hogy minden ezzel kapcsolatos előírást ki kell vonni a beruházásvédelemmel foglalkozó minden jövőbeli fejezet alkalmazási köréből;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy szigorúan tiltsa meg az indokolatlan adatlokalizációs követelmények szabadkereskedelmi megállapodásokba történő belefoglalását; úgy véli, hogy az efféle követelmények megszüntetését kiemelt prioritássá kell tenni, és hangsúlyozza, hogy be kell tartani a vonatkozó adatvédelmi jogszabályokat; sajnálatát fejezi ki az arra tett kísérletek miatt, hogy az ilyen követelményeket a kereskedelem nem tarifális akadályaként és a digitális protekcionizmus egyik formájaként alkalmazzák; úgy véli, hogy az ilyen protekcionizmus súlyosan korlátozza az európai vállalkozások üzletei lehetőségeit harmadik országok piacain, és aláássa a digitális kereskedelem hatékonyságából eredő előnyöket;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjessze elő a határokon átlépő adattovábbításról, az indokolatlan adatlokalizációs követelményekről és a kereskedelmi tárgyalások során alkalmazandó adatvédelmi biztosítékokról szóló álláspontját, a Parlament álláspontjával összhangban, annak érdekében, hogy ezeket minden új és újonnan indított tárgyalásnak részévé tegyék, és az Uniót ne lehessen háttérbe szorítani a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy annak érdekében, hogy az európai vállalkozások méltányos és kiszámítható környezetben működhessenek, lépjen fel a harmadik országok olyan intézkedései ellen, mint például a helyi termékek vásárlására irányuló szabályok, a helyi tartalmakra vonatkozó követelmények vagy a kikényszerített technológiatranszfer, amennyiben azokat a digitális szakadék áthidalására irányuló, ENSZ által irányított programok vagy a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásaihoz kapcsolódó kivételek nem indokolják;

15.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak két- és többoldalú szinten továbbra is erőfeszítéseket kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országok ugyanolyan nyitottan álljanak a külföldi beruházásokhoz, mint ahogyan azt az Unió teszi, és hogy egyenlő versenyfeltételeket tartsanak fenn az uniós szereplők számára; üdvözli az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések felülvizsgálati keretének létrehozásáról szóló rendeletre irányuló uniós javaslatot, és támogatja annak célkitűzéseit, miszerint jobban kell védeni a kritikus infrastruktúrákat és technológiákat;

16.  hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelmi stratégiának teljes mértékben összhangban kell lennie a hálózatsemlegesség elvével, és védelmeznie kell az internetforgalom egyenlő, megkülönböztetés, korlátozás és beavatkozás nélküli kezelését, függetlenül annak feladójától, címzettjétől, típusától, tartalmától, az eszköztől, a szolgáltatástól vagy az alkalmazástól; emlékeztet rá továbbá, hogy a forgalomkezelési intézkedések csak kivételes esetekben lehetnek megengedettek, amikor feltétlenül szükségesek, és csak addig, amíg a jogi követelmények teljesítéséhez, a hálózat integritásának és biztonságának megőrzéséhez és a közelgő hálózati torlódás megakadályozásához szükségesek;

17.  kiemeli, hogy a megfelelő lefedettséggel, minőséggel és biztonsággal rendelkező, valamint a hálózatsemlegességet támogató infrastruktúra kiépítése és az ahhoz való hozzáférés – különösen a vidéki, hegyvidéki és távoli területeken – döntő fontosságú az európai ipar digitalizálása és az e-kormányzás fejlesztése szempontjából;

18.  rendkívül sajnálatosnak tartja azokat a harmadik országbeli gyakorlatokat, amelyek a piacra jutás feltételéül a vállalatok által értékesíteni kívánt szoftver forráskódjának közlését és állami hatóságoknak való átadását szabják; úgy véli, hogy aránytalan intézkedés a piaci hozzáférés érdekében ilyen általános követelményt támasztani; felszólítja a Bizottságot, hogy tiltsa meg, hogy a szabadkereskedelmi megállapodást aláíró kormányok ilyen tevékenységet folytassanak; hangsúlyozza, hogy a fentiek nem akadályozhatják meg az állami hatóságokat abban, hogy előmozdítsák a szoftverek átláthatóságát, ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereken keresztül ösztönözzék a forráskódok közzétételét, és nyílt hozzáférésű adatokra vonatkozó engedélyek révén megosszák az adatokat;

19.  emlékeztet arra, hogy bizonyos esetekben követelménnyé kell tenni a helyi jelenlétet, hogy biztosítsák a hatékony prudenciális és szabályozási felügyelet, valamint a végrehajtást; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az 1. módozatban a szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében tegyen korlátozott kötelezettségvállalásokat;

20.  úgy véli, hogy a digitális kereskedelmet még inkább elő kell segíteni a közbeszerzési politikákban, többek között a távoli szolgáltatásnyújtás lehetőségeinek kihasználása révén, annak érdekében, hogy az európai vállalatok, és különösen a kkv-k számára is tisztességes hozzáférést biztosítson a köz- és magánbeszerzéshez;

21.  megjegyzi, hogy a digitális kereskedelemre vonatkozó szabályok nem zárhatják ki a fejlődésnek kedvező technológiaátadási követelményeket;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy tiltsa meg a harmadik országok hatóságainak, hogy – mint a termékek adott országban történő gyártásának, értékesítésének vagy forgalmazásának előfeltételét – megköveteljék a bennük használt (titkosítási) technológia részleteinek közlését vagy átadását;

23.  megjegyzi, hogy az Unió tudásalapú gazdaságának előfeltétele a szellemitulajdon-jogok és a kutatás-fejlesztésbe történő beruházások védelme, és hogy a nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú a hamisított áruk kereskedelme elleni küzdelemben; ezért arra bátorítja a Bizottságot, hogy szorgalmazza a nemzetközi szabványok, például a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló WTO-megállapodás és a WIPO internetről szóló szerződéseinek globális végrehajtását; emlékeztet rá, hogy Unió-szerte online és offline jogvédelemre van szükség ahhoz, hogy új alkotások jöjjenek létre, hiszen ez fogja ösztönözni a befektetéseket, és ez vezet el a további innovációkhoz; hangsúlyozza azonban, hogy a kereskedelmi megállapodások nem arra valók, hogy a jogtulajdonosok a szellemi tulajdon védettségi szintjét a szerzői jogok érvényesítésére vonatkozó erőteljesebb hatáskörök révén növeljék; hangsúlyozza, hogy a gyógyszerekhez való harmadik országokbeli hozzáférést nem szabad a szellemi tulajdon védelme alapján veszélyeztetni; hangsúlyozza, hogy a hamisított áruk kereskedelme miatt a szellemi tulajdont érintő jogsértések merőben különböző megközelítésére van szükség a digitális gazdaságban;

24.  figyelmezteti a Bizottságot, hogy kövesse szoros figyelemmel az ICANN (Bejegyzett Nevek és Számok Internetszervezete) gTLD programját, amely kiterjeszti a domain-neveket több ezer nemzetközi szabadnévre, és garantálja, hogy a szabad és nyílt internet melletti kötelezettségvállalásával összhangban garantálja a jogosultak védelmét, különösen a földrajzi jelzésekkel kapcsolatban;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodások révén vegye elejét annak, hogy a felek külföldi tőkét érintő korlátozásokat állapítsanak meg, a meglévő szolgáltatók számára határozzon meg a versenyt elősegítő nagykereskedelmi hozzáférési szabályokat, határozzon meg átlátható és megkülönböztetésmentes szabályokat és díjakat az engedélyekre, valamint garantálja a hozzáférést a távközlési infrastruktúrák utolsó szakaszához az uniós távközlési szolgáltatók exportpiacain; emlékeztet arra, hogy a szabályokon alapuló verseny jobb minőségű szolgáltatásokat és alacsonyabb árakat eredményez a távközlési szektorban;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket az e-kereskedelemre vonatkozó kötelező erejű, többoldalú szabályok kidolgozására a WTO keretében, és továbbra is a konkrét és reális megvalósítandó eredményekre összpontosítson;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen indítsa újra a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló tárgyalásokat a Parlament által elfogadott ajánlásokkal összhangban; osztja azt a véleményt, hogy az Uniónak meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy vezető szerepet vállaljon a legkorszerűbb globális digitális szabványok meghatározásában;

28.  emlékeztet rá, hogy a WTO tagjai 1998 óta moratóriumot tartanak fenn az elektronikus továbbításra vonatkozó vámtételek tekintetében; hangsúlyozza, hogy ezek a tarifák szükségtelen többletköltségeket okoznának a vállalkozások és a fogyasztók számára egyaránt; felhívja a Bizottságot, hogy a moratóriumot alakítsa át az elektronikus továbbításra vonatkozó vámtételeket tiltó, állandó megállapodássá, figyelemmel a 3D nyomtatás területét érintő szempontok gondos elemzésére is;

29.  tudomásul veszi a WTO által az e-kereskedelemre vonatkozó munkaprogram előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket; felkéri a Bizottságot, hogy törekedjen az információtechnológiai WTO-megállapodás több termékre és több WTO-tagra való további kiterjesztésére, és tudomásul veszi a Buenos Airesben 2017 decemberében tartandó WTO miniszteri konferenciát; kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb konzultáljon az európai vállalkozásokkal és a tagállamokkal az e-kereskedelemről és más, a konferencia keretében elfogadandó egyéb kérdésekről szóló álláspontjáról az egységes európai álláspont biztosítása érdekében;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokat használja fel az IKT-szabványok interoperabilitásának előmozdítására, ami a fogyasztók és gyártók érdekeit egyaránt szolgálná, nevezetesen a dolgok internete biztonságának, az ötödik generációs hálózatnak (5G) és a kiberbiztonságnak az összefüggésében, nem kerülve meg eközben az érdekeltek legitim többoldalú irányítási fórumait, amelyek jól szolgálják a nyílt internetet;

31.  támogatja a Bizottságnak a digitális egységes piac érdekében kialakított IKT-szabványosítási prioritásokról szóló, 2016. április 19-i közleményét (COM(2016)0176); hangsúlyozza, hogy jóllehet az IKT-szabványosításnak továbbra is elsősorban az ipar által vezéreltnek, önkéntesnek és közös megegyezés által motiváltnak kell lennie, és az átláthatóság, nyitottság, pártatlanság, egyetértés, hatékonyság, relevancia és következetesség elvén kell alapulnia, az IKT-szabványosítás egyértelműbb prioritási rendszere és a magas szintű politikai támogatás elő fogja mozdítani a versenyképességet; megjegyzi, hogy ennek a folyamatnak az európai szabványosítási rendszer eszközeit kell igénybe vennie, valamint mind európai uniós, mind nemzetközi szinten az érdekelt felek széles körét be kell vonnia annak érdekében, hogy biztosítsa a továbbfejlesztett szabványosítási folyamatok kialakítását, a közös szabványosítási kezdeményezéssel összhangban; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a kulcsfontosságú 5G-technológiák és hálózat-architektúrák céljából kialakítandó globális ipari szabványok európai vezetés alatt történő létrehozását, legfőképpen az uniós és nemzetközi szabványosítási testületek szintjén létrejött 5G-s köz- és magánszféra partnerségek (5G PPP) eredményeinek felhasználásával;

32.  hangsúlyozza a digitális berendezésekre és szolgáltatásokra vonatkozó nemzetközi szabványok fontosságát, különösen a kiberbiztonság területén; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon annak biztosításán, hogy alapvető kiberbiztonsági intézkedéseket vezessenek be a dolgok internete termékei és a felhőalapú szolgáltatások tekintetében;

33.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani azon növekvő számú fogyasztóra, aki az interneten ad és vesz árukat, és aki az online vásárolt árukkal kapcsolatos megterhelő vámügyi eljárásokkal szembesül; emlékeztet rá, hogy egyszerűsített, adó- és vámmentes vámkezelést kell előírni az online megvásárolt és használat nélkül visszaküldött árucikkekre; emlékeztet rá, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-megállapodás célja a vámeljárások felgyorsítása, valamint elszámoltathatóságuk és átláthatóságuk javítása; hangsúlyozza, hogy az online regisztráción és tájékoztatáson keresztül digitalizálni kell a váminformációs rendszert és a vámigazgatást, aminek elő kell segítenie a határokon a vámkezelést, valamint a csalások felderítésére irányuló együttműködést, a korrupció ellen tett erőfeszítéseket és a vámokkal kapcsolatban az árak átláthatóságát; úgy véli, hogy hasznos lenne a fogyasztók számára az olyan eszközök szélesebb körű alkalmazása, mint az online vitarendezés;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodások aláíróit ösztönözze arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások távközlési fejezeteiben fogadjanak el a nemzetközi barangolási díjak és a nemzetközi hívások és üzenetek díjai átláthatóvá, méltányossá, észszerűvé és fogyasztóközpontúvá tételére vonatkozó rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa azokat a szakpolitikákat, amelyek előmozdítják a barangolási szolgáltatások költségközpontú kiskereskedelmi díját az árak csökkentésének és az átláthatóság elősegítésének céljából, valamint a tisztességtelen, vagy legalábbis a felhasználók számára negatív kereskedelmi gyakorlatok elkerülésének érdekében;

35.  elismeri, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben (2000/31/EK) szereplő elvek hozzájárultak a digitális gazdaság fejlődéséhez, mert kedvező feltételeket teremtettek az innovációnak, valamint biztosították a szólásszabadságot és a vállalkozás szabadságát; emlékeztet rá, hogy a Bizottságot a kereskedelmi tárgyalások során kötik az uniós vívmányok;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós fejlesztéspolitikában érvényesítse még inkább a digitális technológiákat és szolgáltatásokat, ahogyan azt a „Digitalizálva fejlesztés” menetrendje is vázolja; felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokat használja ki a digitális jogok javítása és előmozdítása érdekében; elismeri, hogy a világon az összes háztartásnak mindössze 53,6 %-a rendelkezik internet-hozzáféréssel; sajnálattal állapítja meg, hogy még mindig jelentős a digitális szakadék; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a digitális infrastruktúrába eszközölt beruházásokat a globális dél országaiban, többek között a köz- és magánszféra partnerségek ösztönzése révén, tiszteletben tartva ugyanakkor a fejlesztéshatékonysági alapelveket; ezzel összefüggésben tudomásul veszi az ENSZ ITU-D kezdeményezésének hozzájárulását a telekommunikáció és az IKT-berendezések és -hálózatok létrehozásához, fejlesztéséhez és javításához; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy gondoskodjon róla, hogy a fejlődő országokban a széles sávú infrastruktúrába eszközölt beruházásoknak legyen feltétele a szabad, nyílt és biztonságos internet tiszteletben tartása, amelyhez teljes mértékben járuljanak is hozzá, valamint dolgozzon ki megfelelő megoldásokat a mobil internethozzáférés előmozdítására; hangsúlyozza, hogy ezek a beruházások rendkívül fontosak a helyi mikrovállalkozások és kkv-k számára, különösen a fejlődő országokban, hogy lehetőségük legyen digitálisan kommunikálni a multinacionális vállalatokkal, és hozzá tudjanak férni a globális értékláncokhoz; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelem elősegítése közvetlen hatást gyakorolhat a megélhetés javítására, a magasabb életszínvonal előmozdítására és a gazdasági fejlődés fellendítésére; emlékeztet rá, hogy ezek a törekvések hozzájárulhatnak a nemek közötti egyenlőséghez, hiszen e vállalatok nagy része nők tulajdonában van, illetve nők működtetik; ismételten hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelem a közigazgatások számára is hasznos forrás lehet, és hozzájárulhat az e-kormányzás fejlődéséhez;

37.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden digitális kereskedelmi stratégia teljes mértékben összhangban legyen a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, és törekedjen különösen arra, hogy előmozdítsa és lehetővé tegye az induló innovatív vállalkozások, valamint a mikrovállalkozások és a kkv-k határokon átnyúló e-kereskedelmi tevékenységét, emlékeztetve arra, hogy ez hozzájárulhat a nemek közötti egyenlőséghez;

38.  úgy véli, hogy a digitális kérdéseknek kiemeltebb szerepet kell kapniuk az Unió kereskedelemösztönző támogatásában, hogy az elősegítse az e-kereskedelem növekedését az innovációra és infrastruktúrára irányuló támogatás növelésén és a finanszírozáshoz való hozzáférésen, azaz a mikrofinanszírozási kezdeményezéseken keresztül, továbbá a fejlődő országok e-kereskedelmi vállalkozásai online láthatóságának növelése terén nyújtott támogatáson, a platformokhoz való hozzáférés elősegítésén, az e-fizetési megoldások elérhetőségének támogatásán, valamint a költséghatékony logisztikai és kézbesítési szolgáltatásokhoz való hozzáférésen keresztül;

39.  hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelmi stratégiának és kísérő intézkedéseinek is teljes mértékben összhangban kell lenniük a fenntartható fejlődésre irányuló, 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel, és hozzá kell járulniuk megvalósításához; megjegyzi, hogy e tekintetben különösen fontos a 4. fenntartható fejlesztési cél – megfelelő minőségű, ingyenes és méltányos alap- és középfokú oktatás biztosítása minden lány és fiú számára –, az 5. fenntartható fejlesztési cél – a nemek közötti egyenlőség elérése és valamennyi nő és lány emancipációja –, a 8.10. fenntartható fejlesztési cél – az inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása, különösen a hazai pénzügyi intézmények kapacitásainak megerősítésén és a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésen keresztül –, a 9.1. fenntartható fejlesztési cél – a megbízható és ellenállóképes infrastruktúra fejlesztése, hangsúlyt helyezve a mindenkit megillető igazságos hozzáférésre –, valamint a 9.3. fenntartható fejlesztési cél, amely különösen a fejlődő országok kisvállalkozásainak a pénzügyi szolgáltatásokhoz, köztük a megfizethető hitelhez való hozzáférésével, valamint e vállalkozások értékláncokba és piacokba történő integrálásával foglalkozik;

40.  kötelezettséget vállal arra, hogy 5 évente aktualizálja digitális kereskedelmi stratégiáját;

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az EKSZ-nek.

(1) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0299.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0041.
(5) HL C 265., 2017.8.11., 35. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0233.
(7) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat