Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a véleményilvánítás szabadságáról Vietnamban, nevezetesen Nguyen Van Hoa esetéről (2017/3001(RSP))

P8_TA(2017)0496 RC-B8-0685/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Vietnamról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a 2017. december 1-jei 7. EU–Vietnam emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel az EU és Vietnam között 2012. június 27-én aláírt partnerségi és együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008. évi uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Vietnam 1982-ben csatlakozott,

–  tekintettel az Európai Bizottság által az EU és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodás előzetes emberi jogi hatásvizsgálatának elmulasztásáról szóló 1409/2014/MHZ sz. ügyben az európai ombudsman által hozott, 2016. február 26-i határozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az EU Vietnamot fontos partnerének tekinti Ázsiában; mivel 2015-ben ünnepeltük az EU–Vietnam kapcsolatok 25. évfordulóját; mivel e kapcsolatok köre a kereskedelem és a segítségnyújtás területéről indulva gyorsan átfogóbb partnerséggé bővült;

B.  mivel a 22 éves videós és blogger, Nguyen Van Hoa családja 2017. január 11-én bejelentette eltűnését, és később kiderült, hogy a rendőrség hivatalos elfogatóparancs nélkül őrizetbe vette;

C.  mivel Nguyen Van Hoát először a vietnami büntető törvénykönyv 258. cikke alapján tartóztatták le, az ellen felhozott vád „a demokratikus szabadságjogokkal való visszaélés az állam érdekeinek megsértése céljával”; mivel 2017 áprilisában e vádak a 88. cikk megsértésére súlyosbodtak; mivel a büntető törvénykönyv 88. cikkét széles körben alkalmazzák az emberi jogok védelmezői ellen, akik felhívják a figyelmet a Vietnamban elkövetett visszaélésekre;

D.  mivel 2017. november 27-én Nguyen Van Hoát hét év börtönbüntetésre ítélték amiatt, hogy a Ha Tinh tartományban 2016 áprilisában bekövetkezett környezeti katasztrófáról információkat, köztük videofelvételeket terjesztett az interneten, amelyek szerint a Formosa Ha Tinh tajvani acélipari vállalat mérgező ipari hulladékot bocsátott ki illegálisan az óceánba, amely 200 km-es partszakaszon pusztító környezeti hatást okozott, megölve a tengeri élővilágot és megbetegítve az embereket;

E.  mivel ez a katasztrófa széles körű felháborodást váltott ki a vietnami lakosság körében, a közösségi hálózatok széles körben mobilizálódtak és Vietnam minden nagyvárosában tömeges békés tüntetésekre került sor; mivel Nguyen Van Hoa letartóztatása a vietnami hatóságok által a Tet-ünnepeket megelőző napokban végrehajtott letartóztatás-sorozat részét képezte;

F.  mivel a Ha Tinh tartományi népbíróság két és fél órás tárgyalás után bűnösnek találta Nguyen Van Hoát a büntető törvénykönyv 88. cikke szerinti propaganda előállításában; mivel Nguyen Van Hoának nem volt lehetősége ügyvédet fogadni, hogy képviselje őt a tárgyaláson;

G.  mivel 2017. november 30-án a vietnami bíróság megerősítette egy másik bloggerre, Nguyen Ngoc Nhu Quynh-ra államellenes propaganda miatt kiszabott tízéves börtönbüntetést, miután kritikus bejegyzést írt a környezeti romlásról, politikai kérdésekről és a rendőrségi őrizetben bekövetkező halálesetekről;

H.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Hivatala, illetve különleges eljárásai és mechanizmusai többször is elítélték a büntető törvénykönyv 88. cikkét, valamint számos más rendelkezését, mint amelyek a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat sértik;

I.  mivel a legtöbb médiaorgánum az állam tulajdonában ás ellenőrzése alatt áll; mivel a sajtószabadságot szigorúan korlátozzák; mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadsággal kapcsolatos 2017. évi rangsorában Vietnam 180 ország között a 175. helyen áll; mivel a Ha Tinh tartományban történt katasztrófát követő széles körű lakossági felháborodásra válaszul a hatóságok egy időre megakadályozták a közösségi hálózatokhoz való hozzáférést, erőszakosan leverték a tüntetéseket és tüntetőket tartóztattak le;

J.  mivel 2016 áprilisában Vietnam elfogadott egy az információkhoz való hozzáférésről szóló törvényt és egy a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó és a cenzúrát megerősítő, módosított sajtótörvényt, valamint olyan szabályokat, amelyek megtiltják a bírósági eljárások során a bíróságok előtt tartott tüntetéseket;

K.  mivel Vietnamban elnyomják a vallásszabadságot és a meggyőződés szabadságát, és a katolikus egyház és az olyan el nem ismert egyházak, mint például a Vietnami Egyesült Buddhista Egyház, számos protestáns egyház és mások, köztük etnikai kisebbségek továbbra is komoly vallási üldözésnek vannak kitéve;

L.  mivel a 7. EU–Vietnam emberi jogi párbeszéd során megvitatták a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát, a vallás és a meggyőződés szabadságát, valamint az információhoz való hozzáférés jogát; mivel az EU felhívta a figyelmet a polgári és politikai jogok romlására Vietnamban; mivel au EU arra ösztönözte Vietnamot, hogy intézzen állandó meghívást az ENSZ különleges eljárásaihoz;

1.  elítéli a Nguyen Van Hoát hétéves börtönbüntetéssel sújtó ítéletet; hangsúlyozza, hogy Nguyen Van Hoa a szólásszabadsághoz való jogát gyakorolta; sürgeti a vietnami hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Nguyen Van Hoát;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre több vietnami állampolgárt tartanak fogva, tartóztatnak le és ítélnek el a véleménynyilvánításukkal kapcsolatosan;

3.  aggodalmát fejezi ki a hatóságok egyre szigorúbb hozzáállásával kapcsolatban, ami a szólásszabadságot és egyéb szabadságjogokat illeti; e tekintetben elítéli a hatóságok által alkalmazott fizikai és pszichológiai zaklatást, a bírósági eljárás nélküli házi őrizetet, az aktivisták ügyvédeire, munkáltatóira, főbérlőire és családtagjaira gyakorolt nyomást, valamint az intruzív megfigyelést; aggodalmát fejezi ki továbbá a mozgásszabadságra vonatkozó korlátozások miatt, amelyek megakadályozzák a bloggereket és az aktivistákat olyan nyilvános eseményeken való részvételben, mint például az emberi jogi megbeszélések és az aktivistákkal szembeni tárgyalások;

4.  felszólítja a vietnami hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a szólásszabadság békés gyakorlása miatt fogva tartott állampolgárokat;

5.  felszólítja a vietnami hatóságokat, hogy szüntessék be az emberijog-védőkkel szembeni összes korlátozást és zaklatást, és minden körülmények között garantálják legitim emberi jogi tevékenységeik folytatását, megtorlástól és a bárminemű korlátozástól való félelem nélkül, ideértve az igazságügyi zaklatást is;

6.  komoly aggodalmának ad hangot a vietnami büntető törvénykönyv nemzetbiztonsági rendelkezéseinek kiterjedt alkalmazásával kapcsolatban;

7.  elítéli, hogy Vietnam módosított büntető törvénykönyve halálbüntetést szab ki egyes nemzetbiztonsági bűncselekmények esetén, valamint azt, hogy továbbra is kiszab halálos ítéleteket; megismétli, hogy az EU minden esetben és kivétel nélkül, határozottan ellenzi a halálbüntetést; ismételten felszólítja a vietnami hatóságokat, hogy a halálbüntetés valamennyi bűncselekmény esetében történő eltörlése felé vezető első lépésként vezessenek be moratóriumot a halálbüntetésre;

8.  sürgeti Vietnam kormányát, hogy módosítsa a büntető törvénykönyv egyes cikkeit, beleértve a propagandáról szóló 88. cikket és a hatalom megdöntését célzó tevékenységekről szóló 79. cikket, amelyek az OHCHR elítélt, mint amelyek szembemennek a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, valamint garantálja, hogy ne lehessen ürügyként használni nemzetbiztonsági megfontolásokat az emberi jogok elnyomására, beleértve a szólásszabadságot, illetve a vallás és a meggyőződés szabadságát; aggodalmát fejezi ki az egyesülési jogra, illetve a meggyőződésre és vallásra vonatkozó új törvény miatt, amelyek nem egyeztethetők össze a nemzetközi normákkal;

9.  sürgeti Vietnamot, hogy intézzen állandó meghívást az ENSZ különleges eljárásaihoz, különösen a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadójához és az emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges előadójához, és biztosítson számukra szabad és akadálymentes hozzáférést minden olyan félhez, akikkel konzultálni kíván;

10.  üdvözli a kínzás elleni ENSZ-egyezmény Vietnam általi ratifikálását, és sürgeti, hogy érdemben foglalkozzon ezzel, többek között azáltal, hogy az egyezmény rendelkezései értelmében rendszeres és részletes adatokat szolgáltat; nyomatékosítja, hogy a kínzással vagy egyéb bántalmazással kicsikart vallomásokat nem lehet bizonyítékként felhasználni a propagandával vagy egyéb politikai indíttatásból vádolt személyek elítélésére;

11.  üdvözli az EU és Vietnam közötti megerősített partnerséget és emberi jogi párbeszédet, és emlékeztet arra, hogy a párbeszéd kulcsfontosságú eszköznek számít, amelynek hatékony felhasználása a szükséges reformok végrehajtása során segíti és ösztönzi Vietnamot;

12.  üdvözli, hogy a 7. EU-Vietnami emberi jogi párbeszéd során az EU felvetette a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságának kérdését, valamint a fogva tartások, letartóztatások és elítélések egyre növekvő számát; határozottan arra ösztönzi a Bizottságot, hogy referenciaértékek és ellenőrzési mechanizmusok bevezetésével kövesse nyomon a párbeszéd keretében elért eredményeket; sürgeti a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy a Vietnammal folytatott rendszeres párbeszéd során – így a következő, 2018-as brüsszeli Ázsia-Európa csúcstalálkozón (ASEM) is – továbbra is vessék fel a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését;

13.  felszólítja a vietnami hatóságokat, hogy foglalkozzanak a Ha Tinh tartományban történt környezeti katasztrófával, amely tömeges halpusztulást okozott a térségben és több ezer ember életét érintette a helyi gazdaság helyreállítását és rehabilitációját célzó jogalkotási intézkedések révén;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának, valamint Vietnam kormányának és nemzetgyűlésének.

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása Kambodzsáról: nevezetesen a CNRP párt feloszlatásáról (2017/3002(RSP))

P8_TA(2017)0497 RC-B8-0686/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kambodzsáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) küldöttségének az Európai Parlamentben tett, 2017. október 30–31-i látogatására,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 2008-as európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Kambodzsai Nemzeti Megmentés Pártja feloszlatásáról szóló, 2017. november 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Kambodzsai Királyság közötti, 1997. évi együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az EU 2017. február 22-i helyi nyilatkozatára a kambodzsai politikai helyzetről, valamint az uniós küldöttség szóvivőjének 2017. szeptember 3-i és 2017. augusztus 25-i nyilatkozatára a kambodzsai politikai tér korlátozásairól,

–  tekintettel az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1999. március 8-án elfogadott határozatra (A/RES/53/144),

–  tekintettel az 1991-es párizsi békemegállapodásokra, melyek 15. cikkében többek közt a nemzetközi aláírók részéről kötelezettségvállalás szerepel az emberi jogok és alapvető szabadságok Kambodzsában való fenntartására,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel a kambodzsai alkotmányra és különösen annak a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadságot szentesítő 41. cikkére, a politikai részvételről szóló 35. cikkére, valamint a parlamenti mentelmi jogról szóló 80. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2017 folyamán Kambodzsában tovább romlott az emberi jogok helyzete, és folyamatosan nő a politikai ellenzék tagjai, az emberijog-védők és a civil társadalom képviselői körében végrehajtott letartóztatások száma;

B.  mivel a kambodzsai parlament 2017 folyamán két elnyomó jellegű módosításcsomagot fogadott el a politikai pártokról szóló törvényhez, amelyek számos korlátozást tartalmaznak azzal a céllal, hogy akadályokat gördítsenek az ellenzéki pártok elé;

C.  mivel 2017. október 6-án a Belügyminisztérium kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy a politikai pártokról szóló törvény alapján oszlassa fel a Kambodzsai Nemzeti Megmentés Pártját (CNRP);

D.  mivel a Legfelsőbb Bíróság 2017. november 16-án egynapos meghallgatást követően kihirdette a CNRP feloszlatását; mivel a Legfelsőbb Bíróság emellett a CNRP 118 politikusát öt évre eltiltotta a politikai tevékenységtől; mivel e határozat nyomán – amely a politikai pártokról szóló törvényhez benyújtott két vitatott módosító csomagon alapul – a kormányzatnak nincs ellenzéke a 2018 júliusára kiírt általános választásokon;

E.  mivel a kambodzsai hatóságok évek óta üldözik és zaklatják az ellenzéki párttagokat; mivel a CNRP parlamenti képviselőinek kevesebb, mint 40%-a tartózkodik Kambodzsában, miután a többi képviselő menekülni kényszerült az országból, mivel letartóztatással fenyegették;

F.  mivel a Belügyminisztérium széles körű jogokkal rendelkezik, hogy homályosan meghatározott kritériumok alapján politikai pártokat függesszen fel; mivel 2017. október 2-án a Belügyminisztérium 20 politikai pártot oszlatott fel a politikai pártokról szóló törvény 19. és 20. cikke alapján;

G.  mivel 2017. szeptember 3-án parlamenti mentelmi joga ellenére letartóztatták Kem Szokhát, a CNRP elnökét, és a kambodzsai büntető törvénykönyv 443. cikke alapján hazaárulás címén vádat emeltek ellene; mivel 2017. szeptember 26-án elutasították Kem Szokha óvadék ellenében való szabadlábra helyezés iránti kérelmét, mivel nem tudott megjelenni a meghallgatáson, miután a büntetés-végrehajtási osztály azt állította, hogy nem tudja garantálni biztonságát; mivel emberi jogi szervezetek szerint Kem Szokhát 2017. november 24-én kihallgatták annak ellenére, hogy nem kapott hozzáférést megfelelő jogi tanácsadáshoz, illetve magán orvosi ellátáshoz; mivel Kem Szokha jogi helyzetét tisztázni kell; mivel az óvadék iránti kérelem jelenleg a Legfelsőbb Bíróság előtt fekszik; mivel ha bűnösnek találják, akár 30 év börtönbüntetést is kaphat; mivel a bíróság elnöke, Dith Munty a kormányzó párt állandó bizottságának tagja;

H.  mivel a nagyarányú földszerzés problémája továbbra is jelentős aggodalomra ad okot Kambodzsában; mivel a politikai ellenzék tagjaival, a politikai elemzőkkel, szakszervezeti képviselőkkel, emberi jogi aktivistákkal és a civil társadalom képviselőivel – többek között az ADHOC 5-tel – szemben foganatosított letartóztatások és őrizetbe vételek száma folyamatosan emelkedik Kambodzsában; mivel a Boeung Kak közösségből származó Tep Vanny emberi jogi aktivista továbbra is börtönben van, és egy 2013-as békés tiltakozással összefüggésben kirótt két és fél éves börtönbüntetését tölti; mivel 2017. december 8-án a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a Tep Vanny ellen hozott ítéletet;

I.  mivel a CNRP korábbi elnöke, Sam Rainsy jogi fenyegetések miatt lemondásra kényszerült; mivel Sam Rainsyt rágalmazás bűncselekményének vádjával távollétében elítélték, és jelenleg száműzetésben él; mivel az ellenzék feloszlatása óta a CNRP parlamenti képviselői egyre nagyobb számban menekülnek Kambodzsából; mivel az emberi jogi szervezetek beszámolói szerint néhányan közülük menedékjogot kérnek;

J.  mivel Kína befolyása jelentős szerepet játszik a kambodzsai politikai életben és jelentős hatást gyakorol az ország kormányára;

K.  mivel Kambodzsa az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) keretében rendelkezésre álló legkedvezőbb rendszer, nevezetesen a „fegyverek kivételével mindent” (EBA) rendszer kedvezményezettje; mivel az EU 140 millió eurót különített el Kambodzsa számára a 2014–2020 közötti időszakra, amelyből 10 millió EUR a kambodzsai választójogi reformfolyamat támogatására irányul;

L.  mivel a kambodzsai alkotmány 41. cikke rögzíti a politikai részvételhez való jogot; mivel a CNRP feloszlatására irányuló határozat jelentős mértékű letérést jelent a pluralizmus és demokrácia kambodzsai alkotmányban rögzített útjáról;

M.  mivel 55 nem kormányzati szervezet felhívást tett közzé, amelyben szorgalmazta egy Kambodzsával foglalkozó új párizsi konferencia megszervezését valamennyi érdekelt fél részvételével a kambodzsai jogállamiságról és demokráciáról annak érdekében, hogy az ellenzéki pártokkal szembeni politikája újragondolására buzdítsa a kambodzsai kormányt;

1.  súlyos aggodalmát fejezi ki a CNRP feloszlatása miatt; rendkívül sajnálatosnak tartja a párt betiltását, amely Hun Szen miniszterelnök autokratikus fellépésének újabb bizonyítéka; sürgeti a kormányt, hogy változtassa meg a CNRP feloszlatására irányuló határozatot, állítsa vissza a nemzeti parlament és a helyhatóságok megválasztott képviselőinek jogállását, engedélyezze az ellenzéki pártok teljes körű részvételét a közéletben, biztosítson szabad mozgásteret a média és a civil társadalmi szervezetek számára, és vessen véget a félelem és a megfélemlítés légkörének, mivel ezek mind a szabad, inkluzív és átlátható választások előfeltételei;

2.  ismételten hangsúlyozza a korábbi állásfoglalásokban kifejezésre juttatott határozott aggályait amiatt, hogy az ellenzéki politikusok, emberi jogi aktivisták és a civil társadalom tagjai tovább romló légkörben folytatják tevékenységüket Kambodzsában;

3.  támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosa véleményét, amely szerint a CNRP és tagjai elleni vádak és a párt feloszlatását eredményező panaszt alátámasztó jogszabályi rendelkezések homályosak;

4.  úgy véli, hogy a phnompeni Legfelsőbb Bíróság elfogadhatatlan módon beavatkozik a kambodzsai nép azon jogába, hogy szabadon megválassza politikai képviselőit, és a 2018-as országos választásokon szavazzon rájuk; sajnálatát fejezi ki a független és pártatlan igazságszolgáltatás hiánya miatt Kambodzsában;

5.  felszólítja Kambodzsa kormányát, hogy helyezze hatályon kívül a politikai pártokról szóló törvény és a választójogi törvények tekintetében elfogadott, a szólásszabadságot és a politikai szabadságokat korlátozó összes közelmúltbeli módosítást;

6.  határozottan elítéli Kem Szokha és más politikai aktivisták letartóztatását; sürgeti a kambodzsai hatóságokat, hogy haladéktalanul vonják vissza a Sam Rainsy ellenzéki vezető ellen kiadott letartóztatási parancsot, és ejtsenek vele szemben minden vádat, és feltétel nélkül helyezzék szabadlábra Kem Szokhát, és ejtsenek minden vádat vele és más ellenzéki politikusokkal szemben;

7.  a Legfelsőbb Bíróság CNRP feloszlatásáról szóló határozata nyomán mély aggodalmának ad hangot a 2018-as választások hiteles és átlátható lebonyolításával kapcsolatban Kambodzsában; hangsúlyozza, hogy nem legitim az a választási folyamat, amelyből önkényesen kizárták a legnagyobb ellenzéki pártot, és hogy az átlátható és versenyen alapuló választás kulcsfontosságú a béke és a stabilitás garantálása szempontjából az országban és az egész régióban;

8.  üdvözli az EU azon döntését, hogy mindaddig megvon minden választási támogatást, amíg Kambodzsa nem hajt végre reformokat a nemzetközi választójogi normákkal összhangban a demokrácia előmozdítása és a civil társadalmi tér védelme érdekében;

9.  felhívja a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, Federica Mogherinit és az EU emberi jogi különleges képviselőjét, hogy minden rendelkezésre álló eszközt használjanak fel annak érdekében, hogy megvédjék a kambodzsai nép alapvető jogát a választáshoz és választhatósághoz, és szigorúan a kambodzsai alkotmánnyal összhangban garantálják a pluralizmust és a demokratikus elveket;

10.  emlékezteti a kambodzsai kormányt, hogy eleget kell tennie a demokratikus elvekkel és az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak, melyek az együttműködési megállapodás alapvető elemei;

11.  hangsúlyozza, hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása előfeltétele annak, hogy Kambodzsa továbbra is élvezze az EU kedvezményes EBA-rendszerének előnyeit; felhívja az alelnököt/főképviselőt és Malmström biztost, hogy haladéktalanul tekintsék át Kambodzsának az EBA-rendelet 19. cikkében foglalt egyezmények értelmében fennálló kötelezettségeit; hangsúlyozza, hogy ha Kambodzsa megszegi az EBA-rendelet szerinti kötelezettségeit, jelenleg élvezett vámkedvezményeit ideiglenesen vissza kell vonni;

12.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy állítsanak össze jegyzéket az ellenzék feloszlatásáért és az emberi jogok más súlyos megsértéséért felelős személyekről annak érdekében, hogy esetlegesen vízumkorlátozásokat vezessenek be velük szemben és befagyasszák vagyoni eszközeiket;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ASEAN főtitkárának, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Kambodzsa kormányának és nemzetgyűlésének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0348.

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása Salvadorról: a vetélés miatt büntetőeljárás alá helyezett nőkről (2017/3003(RSP))

P8_TA(2017)0498 RC-B8-0695/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 8., 19., 157. és 216. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjára,

–  tekintettel az EU–CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) nemekről szóló, 2015–2017-es cselekvési tervének 7. fejezetére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) rendkívüli ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az EU hármas elnökségének Észtország, Bulgária és Ausztria által tett, a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló, 2017. július 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2015. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fejlődő országokban a reproduktív és szexuális egészséget és jogokat szolgáló politikák és intézkedések céljaira nyújtott támogatásról szóló, 2003. július 15-i 1567/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az ENSZ ötödik millenniumi fejlesztési céljára – az anyák egészségének javítása,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság által 2017 februárjában Salvadorban a nők jogairól végzett vizsgálatra és annak végső következtetéseire,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 6., 24. és 39. cikkére,

–  tekintettel a kínzás elleni egyezményre, amelynek Salvador 1996 óta részes fele,

–  tekintettel a Salvadori Köztársaság alkotmányának 144. cikkére, amely szerint a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött nemzetközi szerződések a köztársaság jogának részét képezik, és azokban az esetekben, amikor ellentmondás van a köztársaság joga és a szerződés között, a szerződés élvez elsőbbséget,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a lányok életének átalakítása az EU külső fellépésein keresztül (2016–2020)” című keretre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel a jogszabályokban és a gyakorlatban a nőkkel szemben alkalmazott diszkrimináció kérdésével foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2015. május 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a nők elleni erőszak megelőzéséről, büntetéséről és felszámolásáról szóló 1994-es Amerika-közi egyezményre (Belém do Pará-i Egyezmény),

–  tekintettel a salvadori 520. törvényerejű rendeletre („a nők erőszakmentes életéről szóló különleges átfogó törvény”),

–  tekintettel a salvadori büntető törvénykönyv 133., 135. és 136. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Zeid Raad el-Husszeinnek 2017. november 17-én, salvadori kiküldetése végén elhangzott nyilatkozatára,

–  tekintettel a Salvadori Köztársaság alkotmányának 1. cikkére,

–  tekintettel az egyenlőségről, a méltányosságról és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló 2016. évi, a nők erőszakmentest életéről szóló 2012. évi, illetve a gyermekek és serdülők átfogó védelméről (LEPINA) szóló 2009. áprilisi salvadori törvényekre, amelyek felhatalmazzák az oktatási minisztériumot, hogy biztosítsa a nemekről és a reproduktív egészségről szóló oktatást, valamint kezelje a nők oktatási rendszeren belüli hátrányos megkülönböztetését,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik alapértéke; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és az Európai Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jog, és azt a jogalkotásban, a gyakorlatban, az ítélkezési gyakorlatban és a mindennapi életben egyaránt maradéktalanul tiszteletben kell tartani, elő kell mozdítani és érvényre kell juttatni;

B.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság salvadori nők jogairól végzett vizsgálatának 36. és 37. záró észrevétele felszólítja Salvadort a terhességmegszakítást büntető jogszabályok hatályon kívül helyezésére;

C.  mivel 2000 óta Salvadorban legalább 120 nő ellen indult büntetőeljárás terhességmegszakítás vagy emberölés miatt, miután terhességük utolsó hónapjaiban elhalt a magzat, és közülük 26 nőt emberölésért, 23 nőt abortusz miatt elítéltek, és az elítéltek mindannyian rendkívül hosszú idejű börtönbüntetést kaptak, noha a nemzetközi normák szerint nem követtek el bűncselekményt; mivel e nők többsége fiatal, szegény, iskolázatlan és távoli közösségekből származik; mivel jelenleg két büntetőeljárás zajlik; mivel miután az érintett nők börtönben töltötték az elmúlt tíz évet, Teodora del Carmen Vásquez ügyét 2017. december 13-án megvizsgálta a másodfokú fellebbviteli bíróság és a fellebezését elutasították, Evelyn Beatriz Hernandez Cruz ítéletét pedig 2017 októberében helybenhagyták;

D.  mivel a „Las 17” nevű csoport azokból a legsúlyosabb ítéletekkel büntetett nőkből állt, akiket 2000 és 2011 között évtizedes börtönbüntetésekre ítéltek; mivel többet közülük szabadon engedtek, miután a bíróságok megsemmisítették az előző ítéleteket;

E.  mivel Salvadorban súlyos problémát jelent a nemi alapú erőszak, és az adatok szerint három óránként szexuális támadás ér egy nőt, a szexuális erőszak gyakori következménye a nem kívánt terhesség, valamint a nőgyilkosságok megdöbbentő száma, amelyeknek mindössze 5 %-a képezte bírósági eljárás tárgyát;

F.  mivel minden hatóság, köztük a kórházak és klinikák közalkalmazottai kötelesek jelenteni a sürgősségi szülészeti beavatkozáson átesett betegeket, ami sérti az orvosi titoktartáshoz fűződő jogot és olyan környezetet teremt, amelyben megbélyegzik a nőket; mivel a betegekkel kapcsolatos jelentési kötelezettség következtében azok a nők, akiknek terhessége alatt súlyos komplikáció lép fel, a büntetőeljárástól és a börtöntől való félelmükben úgy döntenek, hogy nem kérnek egészségügyi ellátást; mivel a jelentéstétel elmulasztása generális bűncselekménynek számít;

G.  mivel Salvadorban megdöbbentően magas a nők és lányok ellen elkövetett nemi alapú gyilkosságok száma; mivel 2015-ben és 2016-ban 1097 nőt, és 2017 januárja és júniusa között 201 nőt gyilkoltak meg; mivel a békéért küzdő salvadori nőszervezet (ORMUSA) szerint a salvadori nemzeti polgári rendőrség tavaly 3947 szexuális támadásról szóló panaszt vett nyilvántartásba, amelyek közül 1049 szexuális erőszaknak minősült, ideértve a családon belüli eseteket is, és az áldozatok között 1873 kiskorú vagy cselekvőképtelennek minősített személy volt;

H.  mivel Salvadorban magas a serdülőkorú terhességek aránya, amelyet az iskolai szexuális oktatás hiánya is okoz; mivel a serdülőkori terhességek elsősorban szexuális bántalmazás és erőszak következményei; mivel az egészségügyi minisztérium szerint 2015-ben 1445 10–14 éves korú lány esett teherbe;

I.  mivel 1998-ban Salvador bűncselekménnyé nyilvánította a művi terhességmegszakítást a körülményekre való tekintet nélkül olyan esetekben is, amikor a terhesség következtében a nő vagy lány életét veszélyeztető komplikációk léphetnek fel, továbbá szexuális erőszak, vérfertőzés vagy életképtelen magzat esetén is; mivel továbbá 1999-ben alkotmánymódosítást fogadtak el, amely „a fogamzás pillanatától” emberi lénynek ismeri el az embriót; mivel ezért bárki, aki művi terhességmegszakítást végez vagy magának vetélést okoz akár a magzati szakaszt megelőzően is, büntetőeljárás alá vonható és kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetésre ítélhető, de az ügyészek sok esetben minősített emberölésre súlyosbítják a vádat, amely 50 évig terjedő börtönbüntetéssel jár; mivel a nemzetgyűlésben 2016 októbere óta blokkolják azt a jogszabályt, amely a fenti körülményekre tekintettel lehetőséget biztosít a terhességmegszakítás engedélyezésére, de jelenleg zajlik a vita az előrelépés érdekében;

J.  mivel Salvador vallási, kulturális és egyéb okok miatt továbbra is megtagadja a nők és a lányok hozzáférését a biztonságos és jogszerű abortuszhoz, ezáltal megsérti az egészséghez, az élethez, valamint a testi és lelki épséghez való jogukat;

K.  mivel az Oktatási Minisztérium a közelmúltban olyan anyagokat készített, amelyek révén a szexuális és reproduktív egészség a nemzeti tanterv részét képezi, de bizonyos erők ellenállása miatt – annak ellenére, hogy a nők 42 %-a 20 éves kora előtt teherbe esik – a végső szerkesztett változat inkább a szexuális önmegtartóztatásra helyezi a hangsúlyt;

L.  mivel Latin-Amerikában a gyermekágyi halálozás kockázata négyszer nagyobb a 16 év alatti serdülőkorúak körében; mivel a szülés utáni fisztula eseteinek 65 %-a a serdülőkori terhességekhez kapcsolódik, ami súlyos következményekkel jár az érintettek életére nézve, így többek között komoly egészségügyi problémákhoz és társadalmi kirekesztéshez vezethet; mivel a korai terhesség a születendő gyermekre nézve is veszélyes, hiszen az ilyen újszülöttek körében az átlagnál 50 %-kal magasabb a halálozási arány; mivel a régióban élő nők mintegy 40 %-a vált nemi erőszak áldozatává; mivel a Latin-Amerikában végrehajtott abortuszok 95 %-a nem biztonságos;

M.  mivel az Egészségügyi Minisztérium beszámolói szerint 2011 és 2015 között 14 nő halt meg az abortuszhoz kapcsolódó szövődmények miatt, 13 nő halt meg az ektópiás terhesség és 63 nő az abortuszt szabályozó jelenlegi jogszabályok mellett; mivel öngyilkosság okozza a 10 és 19 év közötti terhes nők halálának 57 %-át; mivel sok nő fél orvosi segítséget kérni, amikor terhességhez kapcsolódó szövődményekben szenved, ami még több halálesethez vezet, pedig meg lehetne akadályozni ezeket; mivel ez különösen a legkevesebb gazdasági erőforrással rendelkező nőkre vonatkozik, akik nem férhetnek hozzá a szexuális és reproduktív egészségügyi és jogi szolgáltatásokhoz;

N.  mivel a Human Rights Watch és az Amnesty International rámutatott, hogy a vetélést vagy halvaszülést átélt nőket Salvadorban gyakran azzal vádolják meg, hogy abortuszt hajtottak végre rajtuk; mivel ilyen esetekben a nőket gyakran az orvosi személyzet jelenti fel, ezt követően még a kórházban letartóztatják őket;

O.  mivel az ENSZ szakértői figyelmeztettek arra, hogy a salvadori hatóságok határozata a nők és lányok élethez, egészséghez, testi és lelki sérthetetlenséghez való jogának súlyos megsértését eredményezi, és ezáltal veszélyezteti gazdasági és társadalmi lehetőségeiket;

P.  mivel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága 2015 márciusában felkérte Salvadort, hogy vizsgálja felül és módosítsa az abortuszra vonatkozó szabályozását annak biztosítása érdekében, hogy a szabályozás összeegyeztethető legyen egyéb jogokkal, például az egészséghez és az élethez való joggal; mivel a nőkkel szemben elkövetett fizikai, szexuális és lelki erőszak az emberi jogok megsértésének minősül;

Q.  mivel Salvador aktívan részt vett az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 61. ülésszakán; mivel minden félnek folytatnia kell az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformjának előmozdítását többek között az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés mint alapvető emberi jog, valamint a szexuális és reproduktív jogok tekintetében;

R.  mivel az ENSZ szerződés-ellenőrző szervei – ideértve az Emberi Jogi Bizottságot és a Nőkkel Szembeni Megkülönböztetés Felszámolásával Foglalkozó Bizottságot – számos latin-amerikai országot felszólítottak arra, hogy vezessenek be kivételeket az abortuszra vonatkozó korlátozó jogszabályok alól azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a terhesség veszélyezteti a nő életét vagy egészségét, amikor a magzatnak súlyos fejlődési rendellenessége van, valamint amikor a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében jött létre;

S.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein aggodalmát fejezte ki a nők és a lányok salvadori helyzetével kapcsolatban, miután 2017 novemberében látogatást tett az országban; mivel felszólította Salvadort, hogy vezessen be moratóriumot a büntető törvénykönyv 133. cikkének alkalmazására, és vizsgálja felül az abortusszal kapcsolatos bűncselekmények miatt fogva tartott nők ügyét;

T.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, a gyermekek jogairól szóló egyezmény és az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága (CESCR) egyértelműen elismerte, hogy összefüggés van a nem biztonságos illegális abortusz és a gyermekágyi halandóság magas aránya között; mivel a kínzás elleni egyezmény kimondja, hogy azok az államok, amelyek az abortuszt minden körülmények között tiltják, olyan körülményeknek teszik ki a nőket és a lányokat, amelyek között megalázásban és kegyetlen bánásmódban lesz részük;

U.  mivel az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésében 10 ajánlást tett a salvadori államnak, hogy az abortusszal kapcsolatos szabályozását a nemzetközi emberi jogi normákhoz igazítsa, és amelyek mindegyikét elutasította a kormány;

V.  mivel a börtönbüntetésüket töltő nőkkel való bánásmódról és a női elkövetőkkel szembeni, szabadságelvonással nem járó intézkedésekről szóló ENSZ-szabályok (a bangkoki szabályok) szerint a gyermekgondozási kötelezettséggel rendelkező és a terhes nőkre – lehetőség szerint és adott esetben – szabadságvesztéssel nem járó büntetést kell kiszabni;

W.  mivel a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés révén a nem tervezett terhességek megelőzése és a serdülőkorú anyák számának csökkentése a fenntartható fejlesztési célok egyik célkitűzése;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a lányok és a nők emberi jogainak – beleértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat is – Salvadorban tapasztalható helyzete miatt, és elítéli a nők elleni erőszak minden formáját; emlékeztet arra, hogy az erőszak a nők és a lányok emberi jogainak és méltóságának súlyos megsértését jelenti; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 7. cikke (amelyet Salvador 2016. március 3-án ratifikált) a kényszerterhességet az emberiesség elleni bűncselekményként és a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak egyik formájaként határozza meg, ami a nők és a lányok emberi jogainak és méltóságának súlyos megsértését jelenti;

2.  határozottan elutasítja a halvaszülést vagy vetélést átélt nők és lányok elítélését és bebörtönzését, és felhív azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukra; úgy véli, hogy ilyen ítéletek alapján senkit sem szabad bebörtönözni;

3.  elítéli a nők ellen az abortusz miatt indított büntetőeljárást, az előzetes letartóztatásban töltött hosszú időszakot és az abortuszhoz folyamodó nőkre kivetett aránytalan büntetőjogi szankciókat, valamint a nők azt követő bebörtönzését, hogy gondozásra szorulva kórházba kerültek, mivel az egészségügyi személyzet a hatóságoknak feljelentette őket attól tartva, hogy őket büntetik majd meg;

4.  elítéli, hogy a büntető törvénykönyv 133., 135. és 136. cikke szerint az abortusz abszolút büntethető, valamint azt, hogy súlyos és hátrányosan megkülönböztető hatása van a nőkre nézve, akik kénytelenek az abortusz nem biztonságos módszereihez folyamodni, súlyos kockázatot vállalva ezáltal az egészségükre és életükre nézve; felszólítja Salvador nemzetgyűlését, hogy kövesse az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein ajánlásait, valamint a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel foglalkozó bizottságnak a büntető törvénykönyv alkalmazásával kapcsolatos moratórium bevezetésére vonatkozó ajánlását;

5.  felszólítja Salvadort, hogy biztosítsa a nők és a lányok számára a biztonságos és jogszerű abortuszhoz való hozzáférést; e tekintetben felszólítja Salvador nemzetgyűlését, hogy támogassa a büntető törvénykönyv 133., 135. és 136. cikkének reformját bevezető törvénytervezetet az abortusz büntetendőségének eltörlése érdekében, legalább azokban az esetekben, amikor a terhesség kockázatot jelent a várandós nő vagy lány életére vagy testi és lelki egészségére, vagy ha a magzatnak súlyos vagy végzetes fejlődési rendellenessége van, illetve ha a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében jött létre;

6.  felszólítja a salvadori hatóságokat, hogy vezessenek be moratóriumot a jelenlegi törvény végrehajtása tekintetében, és hogy vizsgálják felül a vetéléssel, halvaszüléssel vagy abortusszal kapcsolatos bűncselekményekkel vádolt nők fogva tartását, szabadlábra helyezésük biztosításának céljával, illetve az abortusszal kapcsolatos eljárásokban megfelelő tárgyalások biztosításáért, hogy a megvádolt nők szabadlábon várhassák ki a tárgyalást, illetve az egészségügyi alkalmazottak szakmai titoktartásának és a paciensek adatai bizalmas kezelésének garantálásáért; elítél minden, az abortuszt kérő nők és lányok elleni, továbbá az őket ebben segítő egészségügyi szakemberek és mások elleni büntető intézkedést, és az ilyen intézkedések eltörlésére szólít fel;

7.  emlékeztet, hogy a salvadori kormánynak kötelessége védeni polgárai jogait és fenntartani a jogállamiságot az ártatlanság vélelmének elvére, vagyis konkrétan arra való tekintettel, hogy a bíróság elé állított egyéneket ártatlannak kell tekinteni mindaddig, amíg bűnösségük be nem bizonyosodik, illetve hogy a bizonyítás terhe az ügyészi hatóságokra hárul, nem pedig a vádlott egyénre – összhangban a Római Statútummal, amelyet a Salvadori Köztársaság is ratifikált; felszólítja a salvadori hatóságokat, hogy az állami tisztviselőket, köztük az igazságszolgáltatásban dolgozókat is részesítsék nemekkel kapcsolatos képzésben; felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy finanszírozzák és támogassák az ilyen próbálkozásokat;

8.  elítéli a börtönökben uralkodó embertelen körülményeket, mint amilyen a kínzás, a fogvatartottak magánzárkába zárása és a családi látogatások felfüggesztése; felhívja a salvadori kormányt a kínzás elleni egyezményhez csatolt fakultatív jegyzőkönyv aláírására, a valamennyi börtönben és fogva tartásra szolgáló létesítményben a kínzás, illetve az embertelen és megalázó bánásmód megakadályozásának eszközeként; kéri, hogy a független nemzetközi szervezetek hozzáférhessenek a fogva tartásra szolgáló létesítményekhez; sürgeti a salvadori hatóságokat, hogy javítsanak a bebörtönzött nők körülményein, többek között engedélyezve higiéniai termékekhez jutásukat, és így tiszteletben tartva alapvető emberi jogaikat;

9.  emlékezteti a kormányt és az igazságszolgáltatást, hogy kötelesek betartani minden egyén számára az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés és a tisztességes tárgyalást biztosító elvek nemzetközi normáit, és hogy a bűnösséget csak konkrét és elegendő bizonyíték felmutatása után lehet megállapítani; kéri, hogy a kormány bocsásson rendelkezésre elegendő közpénzt mindazok jogi képviseletére, akik ezt nem engedhetik meg maguknak;

10.  kéri az igazságügyi rendszert, hogy gondoskodjék Teodora del Carmen Vásquez és Evelyn Beatriz Hernandez Cruz számára a tisztességes tárgyalásról, annak minden biztosítékával együtt, és helyezze hatályon kívül az ügyükben hozott ítéleteket; szolidaritását fejezi ki a „Las 17” mozgalommal, a vetélés, halvaszülés és más szülészeti komplikációk miatt a 40 évet is elérő börtönbüntetéssel jogtalanul sújtott nőkkel; szolidaritását fejezi ki minden hasonló alapon üldözött, vagy „minősített emberölés” vádjával elítélt salvadori nővel; kéri az illetékes hatóságokat, hogy minden ügyet vizsgáljanak felül a kegyelem megadásának céljával;

11.  mélységes aggodalmának ad hangot a gyermekek terhességének magas száma miatt Salvadorban; sürgeti a salvadori hatóságokat, hogy teljesítsék nemzetközi kötelezettségeiket és védjék az emberi jogokat azáltal, hogy biztosítják minden lány hozzáférését valamennyi lehetséges információhoz és orvosi szolgáltatáshoz a nemi erőszak következtében bekövetkezett, súlyosan veszélyeztetett terhességek kezelését illetően;

12.  sajnálatosnak tartja, hogy a nők és lányok teste, különös tekintettel a szexuális egészségükre és a reproduktív jogaikra, továbbra is ideológiai csatározások tárgyát képezi, és felszólítja Salvadort, hogy ismerje el a nők és lányok elidegeníthetetlen jogát a testi épséghez és az önálló döntéshozatalhoz, többek között az önkéntes családtervezéshez való hozzáférés, valamint a biztonságos és jogszerű abortusz vonatkozásában; úgy véli, hogy a terápiás célú abortuszra és a nemi erőszak és vérfertőzés következményeként kialakult terhességet követő abortuszra vonatkozó általános tiltás, valamint a nemi erőszak eseteiben az ingyenes egészségügyi ellátás megtagadása egyenértékű a kínzással;

13.  elismerésének ad hangot „a nők erőszakmentes életéről szóló különleges átfogó törvény” elfogadása kapcsán, amit a salvadori jogalkotói közgyűlés nőtagjainak egységes, pártközi szavazása előzött meg, és emlékezteti a salvadori hatóságokat, hogy e törvényt teljes körűen végre kell hajtani, különös tekintettel a nők és lányok erőszakkal szembeni védelme iránti elkötelezettségre;

14.  üdvözli Salvador szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó, új szakpolitikájának közelmúltbeli kidolgozását és a „Ciudad Mujer” nevű új programot, amely országszerte 1,5 millió nő számára fejlesztett ki szolgáltatásokat, különösen az ismeretterjesztés és a szexuális és reproduktív egészségre, illetve jogokra vonatkozó információszolgáltatás révén; támogatja a program törekvését, és sürgeti a salvadori kormányt, hogy gondoskodjék a korszerű fogamzásgátlási tájékoztatáshoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésről, illetve hogy tegyen erőfeszítéseket az állami iskolákban az átfogó szexuális oktatásért;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel munkáját, annak lehetővé tétele érdekében, hogy az EU ratifikálhassa és végrehajthassa az Isztambuli Egyezményt, a gyermekek, nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos belső és külső uniós fellépések közti koherencia biztosítása érdekében;

16.  felszólítja a Tanácsot, hogy a biztonságos és törvényes abortusz kérdését vegye fel a nők és lányok elleni nemi erőszakra és erőszakra vonatkozó uniós iránymutatásokba; kiemeli a tényt, hogy az egészséghez – különösen a szexuális és reproduktív egészséghez – való általános hozzáférés, valamint az ehhez kapcsolódó jogok alapvető emberi jogok;

17.  kéri az EU-CELAC állam- és kormányfőit, hogy bővítsék ki az EU-CELAC cselekvési terv nemi alapú erőszakról szóló fejezetét, olyan fellépések és végrehajtó intézkedések egyértelmű ütemtervének megállapítása érdekében, melyek célja a kellő gondosság biztosítása a nőkkel szembeni valamennyi erőszakos cselekmény megelőzése, kivizsgálása és szankcionálása, valamint az áldozatok megfelelő kártalanítása;

18.  üdvözli az európai uniós küldöttség Salvadorban azért tett erőfeszítéseit, hogy a nemzeti hatóságokkal a nők jogairól, többek között az abortusz bűncselekménnyé nyilvánításáról tárgyalásba kezdjen; ragaszkodik ahhoz, hogy ez a kérdés fő prioritás legyen, és felszólítja az EKSZ-t, hogy rendszeresen számoljon be a Parlamentnek az e téren kifejtett tevékenységéről; ragaszkodik, hogy az EU-küldöttség minden megfelelő támogatást adjon meg a jelenleg abortusszal kapcsolatos törvénysértés miatt börtönben levő nőknek, többek között rendszeres látogatások, a hozzátartozók támogatása és jogi segítségnyújtás felkínálása útján is;

19.  emlékezteti az EU-t „Az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nemek egyenlőségéhez, valamint a nők szerepvállalásához (2016–2020)” című dokumentum keretei között vállalt kötelezettségeire; kéri az EKSZ-t, hogy kövesse szoros figyelemmel a helyszíni felülvizsgálati eseteket, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai fejlesztési együttműködés az emberi jogokon alapuljon, különös hangsúlyt helyezve a nemek közötti egyenlőségre és a nők és lányok elleni szexuális erőszak valamennyi formája elleni fellépésre; felhívja az uniós tagállamokat és intézményeket, hogy növeljék Salvadorban a nők és lányok – különösen szexuális és reproduktív egészségügyi – jogaiért és a családtervezésért kampányoló helyi emberi jogi jogvédőknek és nem kormányzati szervezeteknek nyújtott támogatást, többek között finanszírozás formájában is;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a salvadori hatóságoknak, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalának, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Latin-amerikai Parlamentnek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek és az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502. (2) HL L 224., 2003.9.6., 1. o.

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása az afganisztáni helyzetről (2017/2932(RSP))

P8_TA(2017)0499 RC-B8-0678/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Afganisztánnal foglalkozó, 2016. október 5-i, az Európai Unió társelnökletével megtartott brüsszeli nemzetközi konferencia eredményeire,

–  tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Afganisztánról, elsősorban a Zábul tartományban elkövetett gyilkosságokról szóló, 2015. november 26-i(1) és az EU és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó, 2017. október 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének az afganisztáni helyzetről szóló, 2016. szeptember 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2210 (2015) és 2344 (2017) sz. határozataira és az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziójának (UNAMA) megbízatására,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Afganisztánra vonatkozó uniós stratégia elemeiről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2017. július 24-i közös közleményére (JOIN(2017)0031),

–  tekintettel a Human Rights Watch (HRW) „Kényszerítés Pakisztán részéről az ENSZ bűnrészességével: afgán menekültek tömeges kitoloncolása” című, 2017. február 13-i jelentésére,

–  tekintettel az USA Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelőjének (SIGAR) az Egyesült Államok Kongresszusához intézett, 2017. január 30-i negyedéves jelentésére,

–  tekintettel a 2016. október 3-án aláírt EU–Afganisztán közös migrációügyi koncepcióra (JWF),

–  tekintettel az Európai Unió és Afganisztán közötti, 2017. február 18-án aláírt partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ-nek az Afganisztánban a konfliktussal összefüggésben fogva tartott személyekkel való bánásmódról szóló, 2017. áprilisi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió és tagállamai 2001 óta együttműködnek Afganisztánnal és a tágabb értelemben vett nemzetközi közösséggel a terrorizmus és a szélsőségek elleni küzdelem érdekében, egyszersmind a fenntartható békére és fejlődésre is törekedve; mivel a lázadók és a terroristák által kifejtett fokozódó nyomás, a nehézségekkel küzdő gazdaság és a politikai élet instabilitása veszélybe sodorja e célokat és a már elért jelentős eredményeket;

B.  mivel az Unió és tagállamai 2002 óta több milliárd eurónyi humanitárius és fejlesztési segélyt és segítséget nyújtottak Afganisztán számára; mivel az EU Afganisztán legnagyobb fejlesztési együttműködési partnere, és az Afganisztánról szóló, 2017 októberében megrendezett brüsszeli nemzetközi konferencián az Afganisztánnak a 2017 és 2020 közötti időszakra felajánlott összesen 13,6 milliárd euróból várhatóan akár 5 milliárd eurót fog biztosítani;

C.  mivel a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás biztosítása az afganisztáni átmenet során és az átalakulás évtizedében (2015–2024) elengedhetetlen a stabil és virágzó állam megteremtéséhez;

D.  mivel a 2001 óta eltelt 15 évben jelentősen nőtt az életszínvonal, minthogy az alapvető egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés és a nők szerepvállalásának növelése révén az egy főre jutó GDP az ötszörösére emelkedett, a várható átlagos élettartam pedig 15 évvel nőtt; az USA Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelője (SIGAR) szerint a Talibán 2001-es összeomlása óta az általános iskolákba járók száma egymillió diákról (akiknek többsége fiú volt) 2015-re csaknem kilencmillióra emelkedett, és az összes diák között a lányok aránya becslések szerint 39 %;

E.  mivel 2017. július 24-én a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője közös közleményt adott ki az Afganisztánra vonatkozó uniós stratégiáról, mivel az EU az Afganisztánban való előrelépés szempontjából kulcsfontosságú négy prioritási területe: a) a béke, a stabilitás és a regionális biztonság előmozdítása; b) a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése, valamint a jó kormányzás és a nők társadalmi szerepvállalásának ösztönzése; c) a gazdasági és a humán fejlődés támogatása; d) a migrációval kapcsolatos kihívások kezelése;

F.  mivel a 2014-es elnökválasztási válságot követően a nemzeti egységkormány reformmenetrendjének előrehaladása megtorpant, ami a politikai helyzet fokozódó instabilitását vonta maga után; mivel Afganisztánban a munkanélküliség aránya 39 %, és a lakosság több mint 39 %-a szegénységben él;

G.  mivel a széles körben elterjedt korrupció, a meggyökeresedett klientúrarendszerek és a politikailag széttagolt afgán kormány reformok továbbvitelére való képtelensége az előrelépés hátráltatásának vagy a múltbeli eredmények visszafordításának kockázatát hordozza;

H.  mivel az ENSZ 2002-ben létrehozott afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) támogatja az afgán kormányt a béke megteremtéséért, az emberi jogok védelméért és a jó kormányzásért folytatott küzdelmében; mivel megbízatását évente megújítja az ENSZ Biztonsági Tanácsa, és nemrég egyhangúlag meghosszabbították a 2018. évre;

I.  mivel ugyan az elmúlt években sikerült elérni bizonyos társadalmi-gazdasági és politikai eredményeket, az újra erőre kapó Talibán, az al-Kaida és az újonnan alakult Iszlám Állam (IS) – ezen belül annak alakulóban lévő afganisztáni helyi szárnya, a Horászáni Iszlám Állam (ISKP) – jelenléte együttesen azzal fenyeget, hogy az instabilitás nagyobb kiterjedésű konfliktusba csap át; mivel az UNAMA közelmúltbeli jelentése szerint a halálos áldozatok dokumentált száma 2009 óta a legmagasabbra emelkedett: 2016-ban 11 318 polgári személy vesztette életét, míg 2017. januártól szeptemberig ez a szám már 8019 volt; mivel mindez az Európába irányuló migráció fokozódásához is vezetett;

J.  mivel az Egyesült Államok új afganisztáni és dél-ázsiai stratégiája értelmében a 8400 katonából álló jelenlegi amerikai kontingenshez további 4000 katona csatlakozik majd; mivel az Egyesült Államok új stratégiája megköveteli Pakisztántól, hogy hagyjon fel a terroristák rejtegetésével és támogatásával, és a térség stabilizálásának elősegítésére nagyobb szerepvállalást kér az Indiai Köztársaságtól; mivel a NATO által vezetett Határozott Támogatás misszió csapatlétszámát a jelenlegi 13 000 főről 16 000 főre növeli; mivel az Egyesült Államok új stratégiáját egy feltételalapú megközelítésnek megfelelően alakítják majd ki, amelynek értelmében a diplomáciai és gazdasági megállapodásokat a katonai erőfeszítés keretébe építik be;

K.  mivel Afganisztánnak az okmányokkal rendelkező vagy nem rendelkező – többnyire Pakisztánból érkező –, hazatelepülő afgán állampolgárok számának példa nélküli növekedésével kell megküzdenie; mivel Iránban mintegy kétmillió, okmányokkal nem rendelkező afgán és egymillió menekültstátuszú afgán él, és tér onnan vissza Afganisztánba; mivel az ENSZ belső menekültek emberi jogaival foglalkozó különleges előadója szerint Afganisztánban a konfliktus miatt több mint 1,8 millió belső menekült van, az ország más területeire menekülő biztonságot keresők száma 2016-ban csúcsot döntött: 650 ezren voltak, ami naponta átlagosan 1 500 személyt jelent; mivel 2016 második félévében a Pakisztánból visszatérő afgán menekültek száma tízéves csúcsot ért el, a 2015. évi 55 000 főről 370 000 főre emelkedett;

L.  mivel az Indiai Köztársaság a térségen belül Afganisztán legnagyobb donora, amely mintegy 3 milliárd dollár segítséget nyújtott a tálib kormány 2001-es elűzése óta; mivel e segítségnyújtás többek között 200-nál több afganisztáni iskola építését, több mint 1 000 afgán diák ösztöndíját és nagyjából 16 000 afgán indiai tanulmányait finanszírozta; mivel India szintén segítséget nyújtott a kritikus infrastruktúra, például mintegy 4 000 km afganisztáni közút – különösen a Zarandzs–Dilaram országút –, a szalmai duzzasztógát, villamos távvezetékek, valamint az afgán parlament épületének megépítéséhez;

M.  mivel az Afganisztánon belüli instabilitás Iránra és a tágabb térség egészére nézve negatív gazdasági és biztonsági következményekkel jár; mivel az afgán gazdaság nagymértékben függ a máktermeléstől, amely az elmúlt években jelentősen bővült, emiatt pedig a szomszédos Iránban ugrásszerűen megnőtt a kábítószer-fogyasztás; mivel a tálibok e tiltott kábítószer-kereskedelmet használják fel műveleteik finanszírozására; mivel e kereskedelem korlátozása és a gazdasági alternatívák felkutatása Irán és Afganisztán számára kölcsönösen előnyös lenne; mivel az Afganisztánból származó ópium az Unióban elérhető heroin fő forrása; mivel az Iránnal és más szomszédos országokkal, például Tádzsikisztánnal, Türkmenisztánnal és Üzbegisztánnal való együttműködés szükséges az ópiátok orosz és európai piacokra való beáramlásának további korlátozásához;

N.  mivel az új infrastruktúra dimenziója Afganisztán jövője szempontjából alapvető jelentőségű annak lehetővé tétele érdekében, hogy a világ egyik legszegényebb országa előtt teljesen új gazdasági és társadalmi lehetőségek nyíljanak meg; mivel egy új nemzeti infrastrukturális fejlesztési program az új Selyemút keretében pozitív és bővülő regionális beruházásokat vonz majd a helyszínre;

O.  mivel jelentések szerint Afganisztán 1–3 milliárd USD értékű feltáratlan ásványkinccsel rendelkezik; mivel az illegális bányászat jelentős problémát jelent, amely azzal a kockázattal jár, hogy az afgán fejlődés egyik potenciális hajtóereje konfliktus és instabilitás forrásává válik; mivel a bányászat a tálibok második legnagyobb bevételi forrása;

1.  elismeri, hogy a hosszú ideje tartó és jelentős nemzetközi erőfeszítések ellenére Afganisztán továbbra is súlyos konfliktussal küszködik, amely komolyan akadályozza gazdasági és társadalmi fejlődését; emlékeztet arra, hogy Afganisztánt közel 40 éven át konfliktus és háború sújtotta; ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Unió célja a béke, a stabilitás és a regionális biztonság előmozdítása, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése, a jó kormányzás és a nők szélesebb körű társadalmi szerepvállalásának előmozdítása, valamint a gazdasági és humán fejlődés támogatása és a migrációval kapcsolatos kihívások kezelése;

2.  emlékeztet rá, hogy Afganisztán az elmúlt 15 évben előrelépést tett politikai, biztonsági, gazdasági és fejlesztési szempontból; rámutat, hogy az egy főre eső GDP ötszörösére nőtt, a várható élettartam csaknem 15 évvel nőtt, valamint 2001-hez képest jelentősen növekedett az iskolába járó lányok száma, mai jelenleg az összesen 8–9 millió gyermek mintegy 40 %-ának felel meg; hangsúlyozza, hogy a fentiekből semmi sem valósulhatott volna meg az afgán lakosság elhivatottsága, a nemzetközti közösség kötelezettségvállalása, valamint pénzalapok, know-how és személyzet a helyszínen történő biztosítása nélkül; hangsúlyozza, hogy az elért eredményeken alapuló helyzet rendkívül törékeny és visszafordítható; hangsúlyozza, hogy az előrelépéshez további reformokra, a szomszédokkal kialakított stabil kapcsolatokra és a biztonság és stabilitás szükséges szintjének folyamatos biztosítására van szükség;

3.  elismeri a nemzetközi közösség erőfeszítéseit és tisztelettel adózik áldozathozatalai előtt, amelyek biztonságot teremtettek Afganisztánban a több mint egy évtizedig tartó Tartós Szabadság hadművelet és az afganisztáni ISAF-misszió időtartama alatt, amelynek során közel 3 500 szolgálatot teljesítő személy halt meg; üdvözli a 39 nemzetet tömörítő NATO által vezetett és 2015. január 1-je óta működő Határozott Támogatás missziót, amely arra kapott megbízást, hogy kiképezze, tanácsokkal lássa el és támogassa az afgán biztonsági erőket és intézményeket; üdvözli az ANSF által hozott jelentős áldozatokat, amely a lázadók elleni harc során minden évben súlyos veszteségeket szenved; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi közösség 2020-ig évente mintegy 1 milliárd dollárral járul hozzá az ANSF finanszírozásához;

4.  üdvözli az afgán kormány azon kötelezettségvállalását, hogy egy politikai, társadalmi és gazdasági értelemben biztonságos környezetre összpontosító nemzeti stratégiát követ, amely lehetővé teszi a békés, biztonságos és fenntartható Afganisztán megteremtését, amint az az Afganisztánról szóló, brüsszeli miniszteri konferencia 2016. október 5-i következtetéseiben is szerepel; kéri a miniszterelnöki tisztség afgán alkotmányban való rögzítését Afganisztán nagyobb mértékű politikai stabilitásának lehetővé tétele érdekében; felhívja az afgán kormányt, hogy 2018-ban biztosítson átlátható választási folyamatot; felhívja Asráf Gáni afgán elnököt, hogy a jogok és szabadságok védelme melletti határozott nyilvános kötelezettségvállalásához párosítsa a védelmükre irányuló jogszabályok gyors és szilárd végrehajtását;

5.  hangsúlyozza, hogy az egyetlen járható út az afgánok által irányított és felvállalt békefolyamat, amely feltétel nélkül bevonja a civil társadalom egészét és a konfliktusban érintett valamennyi felet; emlékezteti az afgán kormányt arra, hogy a fejlődés lehetővé tétele, valamint a béke és a stabilitás előmozdítása érdekében meg kell szüntetni a politikai belharcokat; kéri az Uniót, hogy tevékenyen támogassa a korábbi lázadók afgán irányítású lefegyverzését, leszerelését és a társadalomba történő visszailleszkedését célzó programot;

6.  hangsúlyozza Afganisztán a regionális stabilitásban betöltött szerepének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a térség egészének békéje és stabilitása szempontjából létfontosságú, hogy Afganisztán biztonságos, stabil és virágzó ország legyen; ezzel összefüggésben megismétli a regionális partnerek, így a közép-ázsiai országok, Irán, Kína, India és Pakisztán jelentőségét; ösztönzi a fenti országokat, hogy építő jelleggel működjenek együtt a tényleges, előfeltételek nélküli, eredményorientált tárgyalási folyamat előmozdításán; tudomásul veszi az Egyesült Államok, Kína, Afganisztán és Pakisztán részvételével 2015 decemberében létrejött négyoldalú koordinációs csoport tevékenységeit;

7.  rendkívüli aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2014-es elnökválasztás utáni politikai megállapodás ellenére Afganisztán biztonsági helyzete romlott, és a terrorista támadások száma megsokszorozódott; riasztónak tartja a Talibán jelenlegi területi terjeszkedését és az IS, illetve az al-Kaida terrorista csoportok közelmúltbeli megerősödését; rámutat, hogy az Egyesült Államok SIGAR-ja szerint 2016 januárja és novembere között az afgán erők 6785 tagját ölték meg és további 11 777 sebesült meg, valamint hogy az UNAMA 2016-ban az előző évhez képest szintén 3 %-os növekedésről számolt be a polgári áldozatok számában (3498 fő meghaltak, 7920 fő pedig megsebesült); sajnálatának ad hangot a romló biztonsági helyzet miatt, ami lehetővé teszi, hogy bűnszervezetek afgán és külföldi állampolgárokat – köztük humanitárius és segélyszervezetek munkatársait – raboljanak el;

8.  mélységes aggodalmának ad hangot az Iszlám Állam megjelenésével kapcsolatban, amely a legújabb szereplő az egyre törékenyebb afganisztáni biztonsági helyzetet létrehozó szervezetek sorában; hangsúlyozza, hogy a szervezet az ország keleti részén található központján (Nangarhar) kívül az üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (IMU) segítségével megkísérli az ország északi részén is megerősíteni jelenlétét; rámutat, hogy amennyiben ez a törekvés sikerrel jár, olyan környezet jön létre, ahol az ISIS iraki és szíriai katonai vereségeit követően az e két országból kiszorult külföldi harcosok és aktivisták menedéket találhatnak;

9.  hangsúlyozza a tényleges belső megbékélési folyamat fontosságát; hangsúlyozza a radikalizáció, a szélsőségesség és a terrorista szervezetek számára való toborzás elleni fellépés szükségességét; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és a terrorizmusfinanszírozás elleni fellépés kulcsfontosságú egy olyan környezet létrehozásához, amely elősegíti a béke létrejöttét Afganisztánban;

10.  figyelmeztet arra, hogy az afgán nemzeti védelmi és biztonsági erők, illetve a nemzeti rendőrségi erők gyenge képességei továbbra is az Afganisztán biztonságát és újjáépítését veszélyeztető egyik legsúlyosabb problémát jelentik; üdvözli, hogy az Unió továbbra is összpontosít az afgán nők szerepének és jogainak megerősítésére, és elismeri, hogy szükség van női rendőrök kiképzésére; üdvözli az Indiai Köztársaság azon kötelezettségvállalását, hogy 2015 decemberében az afgán hadseregnek szánt védelmi berendezések beszerzésében és több ezer főnyi afgán biztonsági erő katonai kiképzésében segítséget nyújt Afganisztánnak, ami jelentősen hozzájárult az ország katonai képességeinek javításában, összhangban a NATO által vezetett, 2015 januárjában indított „Resolute Support” misszió azon céljaival, hogy képzéssel, tanácsadással és segítségnyújtással támogassák az afgán biztonsági erőket; biztatónak tartja az elvégzett munkát és az Indiai Köztársaság és Afganisztán közötti, infrastrukturális projektekkel és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos együttműködést;

11.  úgy véli, hogy az afgán kormányzati intézményeken belüli korrupció elleni küzdelmet állandó jelleggel kiemelten kell kezelni, figyelemmel azokra a közvetlen negatív hatásokra, amelyeket a korrupció az ország kormányzásának minőségére gyakorol; felhívja az afgán kormányt, hogy növelje a politikai befogadókészséget, fokozza az elszámoltathatóságot, és tevékenyen lépjen fel a korrupció és a nepotizmus kultúrája ellen; örömmel veszi tudomásul e tekintetben különösen a korrupcióellenes igazságügyi központ 2016. júniusi létrehozását; tudomásul veszi továbbá az UNAMA arra vonatkozó felhívását, hogy a nemzetközi közösség továbbra is támogassa és segítse az afgán kormány korrupcióellenes erőfeszítéseit;

12.  felhívja Afganisztán kormányát és regionális partnereit, különösen Iránt, hogy küzdjenek a tiltott kábítószer-kereskedelem és az illegális bányászat ellen, és hangolják össze tevékenységüket ezeknek a térség stabilitását romboló, illegális gyakorlatoknak a felszámolása érdekében; emlékezteti valamennyi felet arra, hogy a régióban ezek a terrorista szervezetek fő finanszírozási forrásai; elismeri, hogy bármely további bányászati fejlesztésnek a fenntarthatóság szolgálatában kell állnia, a széles körű lakosság javát kell szolgálnia, és összhangban kell állnia a nemzetközi normákkal; elítéli a hadurak által folytatott elnyomást, a tiltott kábítószer-kereskedelmet, a nagyarányú földszerzést, a törvénytelen elkobzásokat és zsarolásokat; emlékeztet arra, hogy az ópium termelése és illegális kereskedelme Afganisztánban katasztrofális hatással van a helyi lakosságra és az ország általános biztonságára;

13.  üdvözli, hogy Afganisztán csatlakozott a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezéshez; nyomatékosan felhívja az afgán kormányt, hogy a bányászati ágazatban növelje az átláthatóságot és írjon elő szigorú rendelkezéseket az engedélyek és az ellenőrzés tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a nyersanyag-kitermelő iparág fenntartható legyen; arra ösztönzi a kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit az alapvető fontosságú állami erőforrások, például a földterület és az ásványi nyersanyagok védelme érdekében, hogy a bűnöző és lázadó hálózatok ne aknázhassák ki ezeket;

14.  támogatja Afganisztán lakosságát, és kitart amellett, hogy a konfliktusban érintett valamennyi félnek tiszteletben kell tartania a nemzetközi humanitárius jogot, valamint a társadalom valamennyi tagjának – különösen a helyzet által aránytalanul nagy mértékben érintett kisebbségek, nők és gyermekek – jogait; nyomatékosan felszólítja az afgán hatóságokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2011. január 30-án, Kabulban aláírt, a „bacsa bázi” gyakorlatával kapcsolatos és a szexuális visszaélés áldozatává vált gyermekek rehabilitációját lehetővé tevő ENSZ–Afganisztán cselekvési tervet; elítéli a kórházak és egészségügyi központok, iskolák és humanitárius tevékenységek elleni támadásokat; a leghatározottabban elítéli, hogy a Talibán, az IS és az al-Kaida az emberi jogokat továbbra sem tartja tiszteletben, és barbár erőszakot alkalmaz Afganisztán lakosságával szemben; felhívja a figyelmet a korábbi háborús bűnösök – különösen a Hizb-i-Iszlámi alapítója, az Egyesült Államok által 2003-ban terroristának nyilvánított és az IS afganisztáni jelenlétének fokozódásával kapcsolatba hozott Gulbuddin Hekmatjar – visszatéréséhez kapcsolódó kockázatra;

15.  riasztónak tartja a nőkkel szembeni erőszak újbóli fellángolását, valamint az afganisztáni Talibán által ellenőrzött területeken a nők jogainak semmibe vételét és lakhatási feltételeik romlását; ismételten felszólítja az afgán parlamentet és az afgán kormányt, hogy vonjanak vissza minden olyan jogszabályt, amely a nők számára hátrányos megkülönböztetést jelentő elemeket tartalmaz, hiszen ezek sértik az Afganisztán által aláírt nemzetközi szerződéseket; üdvözli, hogy az EU Afganisztánnak nyújtott támogatásában kiemelt szerepet kapott a nők társadalmi szerepvállalásának és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének kérdése, különösen pedig azt, hogy az uniós programok 53 %-ában a nemek közötti egyenlőség jelentős célkitűzésként jelenik meg; teljes mértékben támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325 (2000). számú, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatának maradéktalan végrehajtását, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának növelésére és a nőkkel szemben elkövetett erőszak leküzdésére irányuló egyéb intézkedések foganatosítását;

16.  felhívja a regionális partnerállamok, többek között a közép-ázsiai országok, Irán, India, Oroszország és Pakisztán kormányait, hogy munkálkodjanak együtt az afganisztáni békerendezés, a folyamatos társadalmi-gazdasági fejlődés és a belső biztonság fokozása érdekében, illetve a biztonsággal és a terrorral kapcsolatos problémák megoldása céljából, és ösztönzi a hírszerzési információk megosztását és az együttműködést a terroristák és szélsőségesek elleni, a határ mindkét oldalán megvalósítandó fellépés érdekében; nyomatékosan felszólítja a térség valamennyi afgán szereplőjét, hogy fenntartások nélkül kötelezze el magát a terrorizmus elleni küzdelemben való átlátható együttműködés mellett;

17.  megismétli, hogy nemzetközi közösségnek továbbra is folytatnia kell afganisztáni szerepvállalását és hozzá kell járulnia az ország újjáépítéséhez, a gazdaság fejlesztéséhez és a terrorizmus elleni küzdelemhez; üdvözli az Unió és tagállamai által a brüsszeli konferencián megerősített pénzügyi kötelezettségvállalásokat; kéri különösen azon kezdeményezések támogatását, amelyek a belső menekültek és a visszatérő menekültek elsődleges szükségleteinek kielégítését célozzák;

18.  elismeri, hogy az Unió és tagállamai kötelesek tiszteletben tartani a nemzetközi védelemhez való jogot és részt venni az UNHCR áttelepítési programjaiban; hangsúlyozza, hogy a biztonságos és legális úton történő menedékkéréshez való jog és képesség kritikus a menedékkérők körében bekövetkező halálesetek megelőzése szempontjából;

19.  üdvözli az EU és Afganisztán közötti informális visszafogadási egyezmény közös koncepciójának következtetéseit; sajnálatának ad hangot a megállapodás következtetései feletti parlamentáris ellenőrzés és demokratikus felügyelet hiánya miatt; felhívja a régió kormányait, hogy tartózkodjanak az afgánok visszatoloncolásától; rámutat arra, hogy ez közvetlenül sérti a nemzetközi humanitárius jogot, és hogy az ilyen elbánásban részesülő menekültek számának növekedése csak a terrorista csoportokat erősíti, és fokozza a régió instabilitását; hangsúlyozza, hogy az Afganisztánba történő visszatoloncolások komoly veszélybe sodorják a visszatérők életét, különösen az egyedül, közösségi háló, család és barátok nélkül lévőket, akiknek kevés esélyük van a túlélésre; hangsúlyozza, hogy harmadik országokban az uniós támogatást és együttműködést a fejlesztés és a növekedés szükségleteihez kell igazítani, valamint a szegénység enyhítésére – sőt, ha lehetséges, a felszámolására – kell törekedni, nem pedig arra ösztönözni harmadik országokat, hogy fogadják vissza az illegális migránsokat, hogy erőszakkal akadályozzák meg újabb migránsok útra kelését vagy hogy vessenek gátak az Európába irányuló bevándorlási áramlásoknak (az Európai Parlament 2017. április 5-i, a menekült- és migránsáramlatok kezeléséről és az EU külső tevékenységének szerepéről szóló állásfoglalása(3);

20.  tudomásul veszi a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének arra vonatkozó döntését, hogy vizsgálatot indít az Afganisztánban 2003 óta lehetségesen elkövetett, emberiesség elleni bűncselekmények ügyében,

21.  felhívja az afgán hatóságokat, hogy enyhítsenek minden halálbüntetésen, és a halálbüntetés végleges eltörlésének szándékával első lépésként vezessenek be a moratóriumot a kivégzésekre; sürgeti az afgán kormányt, hogy teljes mértékben hajtsa végre a kínzás felszámolására vonatkozó nemzeti tervét, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelentések szerint Afganisztánban a konfliktussal összefüggésben fogva tartott személyeket valamennyi érintett fél kínozza és rossz bánásmódban részesíti;

22.  mélységes aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2016-ban több, mint 600 000 személy hagyta el lakóhelyét, és ezzel jelentősen növekedett a lakóhelyüket az országon belül elhagyni kényszerültek száma, ami súlyos humanitárius válság kialakulásához vezethet; ösztönzi valamennyi érintett felet, hogy gondoskodjon ezekről a kiszolgáltatott afgán emberekről, és felhívja az afgán kormányt, hogy nyújtson segítséget az afgán társadalomba való visszailleszkedésükhöz; hangsúlyozza, hogy az afgán hatóságok, az ENSZ ügynökségei és más humanitárius ügynökségek becslései szerint 2017 végére meghaladja a 9,3 milliót azoknak a száma, akik humanitárius segítségre szorulnak;

23.  üdvözli az Európai Unió és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás 2017. december 1-jei ideiglenes hatályba lépését, ez ugyanis a két fél közötti kapcsolatok első jogilag kötelező erejű keretét képezi; bátorítja továbbá az uniós tagállamokat, hogy mielőbb erősítsék meg a megállapodást annak érdekében, hogy az teljes körűen hatályba léphessen;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Afganisztán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 366., 2017.10.27., 129. o. (2) HL C 65., 2016.2.19., 133. o. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0124.

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a rohindzsák helyzetéről (2017/2973(RSP))

P8_TA(2017)0500 RC-B8-0668/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsa muszlimok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. szeptember 14-i(1), a 2016. július 7-i(2), a 2016. december 15-i(3), valamint a Dél- és Délkelet-Ázsiában tapasztalható hontalanságról szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Tanács Mianmarról/Burmáról szóló, 2017. október 16-i következtetéseire,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2017. november 19-én a bangladesi Cox’s Bazarban tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek a Rakhajn államban tapasztalható helyzetről szóló, 2017. szeptember 6-i nyilatkozatára, az alelnöknek/főképviselőnek a mianmari Rakhajn államban és a bangladesi határvidéken bekövetkezett legújabb fejleményekről szóló, 2017. szeptember 11-i nyilatkozatára, az alelnöknek/főképviselőnek az Európai Unió nevében Mianmarról/Burmáról tett, 2017. november 20-i nyilatkozatára és az alelnöknek/főképviselőnek a mianmari és a bangladesi kormány közötti, a hazatelepítésre vonatkozó kétoldalú megállapodás aláírásáról szóló, 2017. november 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős uniós biztos által Rakhajn állam északi részén 2017 májusában tett látogatásra,

–  tekintettel a Bizottság és a főképviselő/alelnök „Az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájának elemei: különleges partnerség a demokráciáért, a békéért és a jólétért” című, 2016. június 1-jei, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (JOIN(2016)0024),

–  tekintettel az EU és Mianmar közötti harmadik emberi jogi párbeszédről szóló, 2016. november 25-i közös sajtóközleményre,

–  tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó, 2015. december 4-i következtetéseire,

–  tekintettel a Mianmar és Banglades között a rohindzsák Bangladesből Mianmarba való hazatelepítéséről létrejött, 2017. november 23-án aláírt egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2017. november 6-i elnökségi nyilatkozatára a Rakhajn államban dúló erőszakról,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének harmadik bizottsága által 2017. november 16-án jóváhagyott, a mianmari emberi jogi helyzetről szóló állásfoglalás-tervezetre,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére és az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2016. március 18-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a mianmari Rakhajn államban élő muzulmán rohindzsa és egyéb kisebbségek emberi jogi helyzetével foglalkozó, 27. rendkívüli ülésszakára,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014–2024-es időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervére,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a tanácsadó bizottság Rakhajn államról szóló végleges jelentésére,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az ASEAN-chartára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a Mianmarban található Rakhajn állam megközelítőleg egymillió – főként a muszlim kisebbséghez tartozó – rohindzsának ad otthont, akik elnyomásnak és folyamatos súlyos emberi jogi jogsértéseknek vannak kitéve, többek között az életüket és biztonságukat érő fenyegetések, az egészséghez és az oktatáshoz való jog megtagadása, az alultápláltság és az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a kényszermunka, a szexuális erőszak és politikai jogaik korlátozása révén;

B.  mivel a mintegy egymillió rohindzsa a világ leginkább üldöztetésnek kitett kisebbségei között van, és az 1982-es mianmari állampolgársági törvény értelmében nem lehetnek teljes jogú állampolgárok, és ezért hontalanokká váltak; mivel a rohindzsa nép főként táborokban, a szabad mozgásuk szigorú korlátozása mellett kénytelen élni, Rakhajn állam határain belül és kívül;

C.  mivel a biztonsági erők elleni legutóbbi, 2017. augusztusi támadások a mianmari fegyveres erőkből erősen eltúlzott reakciókat váltottak ki, és a fegyveres erők súlyosan megsértették a rohindzsák emberi jogait;

D.  mivel 2017 augusztusa óta több mint 646 000 rohindzsa menekült biztonságba a szomszédos Bangladesbe, ahol megrázó körülmények között él; mivel a bangladesi rohindzsa menekültek száma 2017 végéig várhatóan meghaladja majd az egymillió főt; mivel több tucat ember meghalt útközben, köztük nők és gyermekek, és mivel több mint 400 000 ember szorul egészségügyi ellátásra és élelmezési segélyre; mivel a gyilkosságot, a nemi erőszakot, a rohindzsák kínzását és falvaik felgyújtását eszközként használják a rohindzsák társadalmi szerkezetének tartós rombolására, valamint a lakosság traumatizálására;

E.  mivel a Mianmar és Banglades közötti határt militarizálták, és az átlépés megakadályozására aknákat telepítettek;

F.  mivel az ENSZ ügynökségei szerint a humanitárius szervezetek továbbra is rendkívül nehezen tudnak bejutni a területre, hogy többek között élelmet, vizet és gyógyszereket szállítsanak a rohindzsáknak;

G.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein 2017. szeptember 10-én bejelentette, hogy a mianmari helyzet „az etnikai tisztogatás iskolapéldájának tűnik”, 2017. december 5-én pedig kijelentette, hogy nem zárható ki a muzulmán rohindzsák ellen a mianmari állami erők által elkövetett népirtás lehetősége; mivel az Amnesty International a Rakhajn állambeli kisebbségek helyzetét „apartheid”-ként jellemzi, és mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elítélte a Mianmarban „nagy valószínűséggel elkövetett, emberiesség elleni bűncselekményeket”;

H.  mivel az UNHCR, az OCHA, az IOM, az Európai Unió és Kuvait kormánya részvételével Genfben 2017. október 23-án tartott adományozói konferencián összesen 344 millió dollár értékben vállaltak segítségnyújtást, amely összegnek több mint a felét az EU ajánlotta fel;

I.  mivel Mianmar és Banglades kormánya jogilag nem kötelező erejű egyetértési megállapodást írt alá, amely a Bangladesbe menekült rohindzsa menekültek biztonságos hazatérését hivatott biztosítani; mivel az alelnök/főképviselő az egyetértési megállapodás aláírását fontos lépésnek nevezte, amely korunk egyik legsúlyosabb humanitárius és emberi jogi válságának kezelésére irányul; mivel nem tisztázott, hogy hány potenciális hazatelepített rohindzsát fognak táborokban és ideiglenes szálláshelyeken elhelyezni; mivel a megfelelő biztonság és a biztonságos lakhatás helyreállításának, illetve állampolgári jogaik elismerésének nincsen egyértelmű határideje;

1.  határozottan elítéli a Rakhajn államban zajló folyamatos erőszakot és gyilkosságokat, az erőszak rendszeres alkalmazását, az életek kioltását, az életfeltételek és a menedékek lerombolását; mélységes aggodalmának ad hangot a humanitárius és emberi jogi helyzet miatt, valamint együttérzését és teljes támogatását fejezi ki a rohindzsa népnek; emlékeztet, hogy az emberi jogi normáknak és kötelezettségeknek megfelelően a mianmari hatóságoknak megkülönböztetés nélkül kötelessége megvédeni az összes polgárt a visszaélésektől, kivizsgálni a súlyos, emberi jogi jogsértéseket, és bíróság elé állítani a felelősöket;

2.  felszólítja a mianmari biztonsági erőket, hogy haladéktalan szüntessék be az erőszakot: a rohindzsák megölését, zaklatását és a velük szemben elkövetett nemi erőszakot, valamint otthonaik lerombolását;

3.  sürgeti a mianmari hatóságokat, hogy a nemzetközi segélyszervezetekkel, az Európai Unióval és az ENSZ-szel együttműködve tegyék lehetővé a nemzetközi humanitárius szervek, többek között a kiszolgáltatott csoportokhoz, mint például gyermekekhez, idősekhez és a nemi erőszak áldozataihoz induló célzott támogatás akadálytalan és azonnali eljutását Rakhajn államba és a környező területekre; sürgeti a kormányt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2106 (2013) sz. állásfoglalásával összhangban hajtson végre intézkedéseket a nemi erőszak eseteinek megelőzésére és megszüntetésére;

4.  felhívja a mianmari hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a független megfigyelők, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2017. márciusban létrehozott ENSZ tényfeltáró küldöttség bejutását a valamennyi fél által elkövetett állítólagos súlyos emberi jogi jogsértések független és pártatlan kivizsgálása érdekében; sürgeti valamennyi felet annak biztosítására, hogy az emberi jogok megsértésének esetei ne maradjanak büntetlenül; emlékeztet arra, hogy amennyiben az emberi jogok megsértésére van bizonyíték, az érintett egyéneket tisztességes eljárás keretében független civil bíróságok előtt kell felelősségre vonni, a halálbüntetés kiszabása nélkül; sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának folyamatos fellépését, többek között azt, hogy forduljanak a Nemzetközi Büntetőbírósághoz, amennyiben Mianmar nem képes vagy nem hajlandó büntetőeljárást indítani vagy arra, hogy saját maga forduljon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz;

5.  felszólítja a mianmari kormányt, hogy biztosítsa, hogy a belföldi és a nemzetközi médiaszervezetek teljes körűen és akadálytalanul bejuthassanak Rakhajn államba, továbbá garantálja a média munkatársai számára a biztonságot és a védelmet;

6.  megismétli a mianmari kormányhoz intézett felhívását, hogy azonnal szüntesse be a gyalogsági aknák használatát, valamint távolítson el minden már telepített – többek között az ország bangladesi határára nemrég telepített – aknát; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy ezzel kapcsolatban nyújtson technikai segítséget; elismeri Banglades erőfeszítéseit, amelyeket az egyik vele szomszédos országban zajló humanitárius válság közepette tesz; üdvözli, hogy Banglades védelmet nyújtott a Mianmarból menekülő rohindzsák számára, és ösztönzi Bangladest, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával együttműködve továbbra is nyújtson támogatást; felszólítja Bangladest, hogy még inkább könnyítse meg a nemzetközi nem kormányzati szervezetek humanitárius műveleteit a bürokratikus terhek, regisztrációs eljárás és a mozgásra vonatkozó korlátozások egyszerűsítésével;

7.  tudomásul veszi a Mianmar és Banglades által elfogadott, hazatelepítéséről szóló egyetértési megállapodást; sürgeti a feleket, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben azt, hogy a rohindzsák önként, biztonságos és méltó módon, mindennemű megkülönböztetéstől mentesen és az ENSZ teljes körű felügyelete mellett térhessenek vissza származási helyükre; ragaszkodik ahhoz, hogy a mianmari hatóságok nyújtsanak hiteles biztosítékokat arra, hogy a visszatérőket nem fogják üldözni, illetve etnikai vagy vallási alapon elkülönített táborokba kényszeríteni, és biztosítsák az emberi jogi szervek általi független és pártatlan felügyeletet; megerősíti a visszaküldés tilalmának elvét, valamint megismétli az UNHCR 2017. november 24-i azon értékelését, hogy „jelenleg a mianmari Rakhajn államban uralkodó körülmények nem teszik lehetővé a biztonságos és tartós visszatérést”; sürgeti az Uniót, hogy egy kormányközi csúcstalálkozó révén az ENSZ-szel együtt álljon a nemzetközi erőfeszítések élére; javasolja, hogy ez a csúcstalálkozó kövesse nyomon a rohindzsák hazatelepítési folyamatának előrehaladását és állampolgári jogaik helyreállítását, és kezdeményezze az emberiesség elleni bűncselekmények független kivizsgálását;

8.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy növeljék a menekültek elszállásolásához adott pénzügyi és anyagi támogatásukat, ugyanakkor biztosítsák, hogy a támogatást ne a menekültek és a visszatérők számára elfogadhatatlan megoldásokra fordítsák; felhívja a nemzetközi szereplőket, hogy hozzanak létre pénzügyi támogatást, amely a megfelelő és jobb szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén fenntartható választ ad a lakóhelyüket elhagyni kényszerült rohindzsák és a befogadó közösségek szükségleteire; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy sürgősen szükség van összesen körülbelül 10 millió USD összegű finanszírozásra, hogy szakorvosi és mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a szexuális erőszak és nemi alapú erőszak áldozataivá vált személyeknek; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a rohindzsák ellen elkövetett szexuális erőszak és egyéb bűncselekmények mértékének teljes körű kivizsgálását;

9.  mélységes aggodalmának ad hangot a rohindzsa lányokkal és asszonyokkal való emberkereskedelemről szóló jelentések kapcsán, és sürgeti mindkét ország hatóságait, hogy működjenek együtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával és emberi jogi szervezetekkel, hogy véget vessenek az emberkereskedelemnek, és védelmet nyújtsanak az érintett nők és lányok számára;

10.  sürgeti a mianmari kormányt, hogy foglalkozzon hosszú ideje tartó és rendszerszintű megkülönböztetés kérdésével; hangsúlyozza, hogy a kiváltó okok kezelése nélkül lehetetlen a rohindzsák szenvedésének megszüntetése; e tekintetben megjegyzi, hogy a kisebbségek jogfosztása Mianmarban túlmutat a rohindzsákon, és a többek között Kacsin és Sán államokban élő más etnikai csoportokat is sújtja;

11.  üdvözli az államtanácsos kérésére megalakult, a Rakhajn állammal foglalkozó tanácsadó bizottság végleges jelentését; határozottan bátorítja a mianmari hatóságokat, hogy minél hamarabb nevezzenek ki végrehajtó szervet, hogy teljes mértékben eleget tegyen Kofi Annan ajánlásainak; bátorítja az EU-t, az ENSZ-t és a többi nemzetközi szereplőt, hogy támogassák a folyamatot;

12.  hangsúlyozza a tanácsadó bizottság azon ajánlását, hogy az állampolgárságra vonatkozó jogszabályokat össze kell hangolni a nemzetközi normákkal és azokkal a szerződésekkel, amelyeknek Mianmar részes fele; sürgeti a mianmari kormányt, hogy módosítsa az állampolgársági törvényt, és a rohindzsa lakosok számára gondoskodjon a jog által elismert állampolgársági papírokról annak érdekében, hogy elfogadják őket mint etnikai kisebbséget, és tiszteletben tartsák az önmeghatározáshoz való jogukat; sürgeti a kormányt, hogy olyan személyi igazolványokat állítson ki, amelyeken nincs feltüntetve a vallási hovatartozás;

13.  ragaszkodik a mianmari rohindzsa lakosság szegregálásának felszámolásához; kéri, hogy oldják fel a rohindzsákra vonatkozó kijárási tilalmat, és csak a szükséges ellenőrzési pontokat tartsák meg, a többit bontsák le; sürgeti Mianmar kormányát, hogy gondoskodjék arról, hogy a rohindzsa lakosok szabadon utazhassanak Rakhajn államban és az ország többi részében, és különösen arról, hogy fennmaradjanak egészségügyi ellátáshoz, élelmiszerhez, oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférési jogaik;

14.  felhív minden szereplőt, hogy támogassák a hatékony demokratikus intézmények és az erős civil társadalom kiépítését, az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartását, valamint a jó kormányzás, a jogállamiság és egy független és pártatlan bírói kar előmozdítását;

15.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy sürgősen fogadjanak el célzott büntető szankciókat a katonaság és a biztonsági szolgálatok kötelékébe tartozó azon személyek ellen, akik felelősek a széleskörű emberi jogi jogsértések állandósításáért Mianmarban;

16.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tudott határozott intézkedésekről megállapodni, és felhívja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák az érdemi fellépést akadályozókra, többek között Kínára és Oroszországra helyezett nyomást;

17.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy terjesszék ki a Mianmar elleni jelenlegi fegyverembargót; felhívja továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be átfogó fegyverembargót Mianmarral szemben, szüntesse meg minden fegyver, lőszer és egyéb katonai és biztonsági felszerelés közvetlen és közvetett szállítását, eladását vagy átadását, beleértve a tranzitot és az átrakodást, továbbá a képzés biztosítását és egyéb katonai vagy biztonsági támogatást;

18.  felhívja a mianmari kormányt, és többek között Ang Szán Szú Csí államtanácsost, hogy egyértelműen ítélje el a faji vagy vallási gyűlöletre való uszítás minden formáját, valamint vegye fel a harcot a rohindzsa kisebbség elleni társadalmi megkülönböztetéssel és ellenségeskedéssel szemben, továbbá hogy tartsa tiszteletben a vallás vagy meggyőződés szabadságához való egyetemes jogot;

19.  felhívja az ASEAN-t és a regionális kormányokat, hogy továbbra is lépjenek fel és gyakoroljanak nyomást a mianmari kormányra és az ország katonaságára annak érdekében, hogy hagyjanak fel a jogok megsértésével, és nyújtsanak védelmet a Rakhajn államban és egész Mianmarban élő valamennyi civilnek;

20.  emlékeztet arra, hogy a Szaharov-díjat többek között az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelmezőinek, valamint a nemzetközi jogot tiszteletben tartóknak adományozzák; felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell fontolni a Szaharov-díj visszavonását, amennyiben a kitüntetett megsérti azokat a feltételeket, amelyekért a díjat odaadományozták;

21.  arra bátorítja a fő nemzetközi és regionális szereplőket, különösen Kínát, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi kétoldalú, többoldalú és regionális fórumon követeljék az atrocitások megszüntetését és egy békés megoldás kialakítását;

22.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy gyakoroljon jóval nagyobb nyomást a mianmari hatóságokra és biztonsági szolgálatokra a rohindzsákkal szemben állandósított erőszak és hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, és az ENSZ, az ASEAN, a regionális kormányok és Kína együttműködésével vessenek véget a mianmari szegregációnak;

23.  kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy tájékoztassa a Parlamentet az uniós küldöttség által az ASEM külügyminiszteri találkozóján Nepjidában, 2017. november 21-én tett lépésekről; sürgeti az EU és Mianmar közötti emberi jogi párbeszéd újbóli felélénkítését a rohindzsa közösséggel kapcsolatos kérdések kezelése céljából;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen következmények érvényesíthetők a Mianmar által élvezett kereskedelmi kedvezményekkel összefüggésben, többek között fontolja meg a fegyver kivételével mindent elvre vonatkozó rendelkezésben meghatározott mechanizmusok szerinti vizsgálat indítását;

25.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az UNHCR 2014–2024-es időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, Banglades kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0351. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0506. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0247.

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról (2015/2129(INI))

P8_TA(2017)0501 A8-0368/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 6. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8., 24., 47. 48. és 52. cikkére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az Európa Tanács a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló, 2007. október 25-i egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács kiberbűnözésről szóló, 2001. november 23-i egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács által elfogadott, a 2016–2021-es időszakra szóló gyermekjogi stratégiára,

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésről szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság a gyermekbarát internet európai stratégiájáról szóló 2012. május 2-i közleményére (COM(2012)0196), valamint a Bizottság 2016. június 6-i, „Az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves uniós program végső értékelése (biztonságosabb internet)” című jelentésére (COM(2016)0364),

–  tekintettel a Bizottság 2016. december 16-i jelentésére, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljenek a 2011/93/EU irányelvnek (COM(2016)0871), valamint a Bizottság 2016. december 16-i jelentésére, amelyben értékeli a 2011/93/EU irányelv 25. cikkében említett intézkedések végrehajtását (COM(2016)0872),

–  tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2016. évi Europol-értékelésre (iOACTA),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló, „A bírósági eljárásokban áldozatként, tanúként vagy peres félként érintett gyermekek álláspontja és tapasztalatai kilenc uniós tagállamban” című 2017. február 27-i jelentésére,

–  tekintettel „A migráns gyermekek védelme” című, 2017. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2017)0211),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0368/2017),

A.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés és a gyermekek szexuális kizsákmányolása súlyosan sérti az alapvető jogokat, különösen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. évi egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít;

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló egyezményével összhangban az e bűncselekmények elleni küzdelem bármely intézkedésének végrehajtása során az elsődleges szempontnak a gyermek mindenek felett álló érdekének kell lennie;

C.  mivel a 2011/93/EU irányelv átfogó jogi eszköz, amely büntető anyagi jogi és a büntető eljárásjogi, a közigazgatási és szakpolitikai intézkedésekkel, az áldozatok megsegítésére és védelmével kapcsolatos – többek között közigazgatási – rendelkezéseket tartalmaz, és amelynek végrehajtásához a különböző ágazatok szereplőinek – például a bűnüldöző szervek, a bírói kar, a kiskorúak védelme terén aktív szerepet játszó szülői- és családegyesületek, a nem kormányzati szervezetek, az internetes szolgáltatók és mások – szoros bevonására van szükség;

D.  mivel a Bizottság végrehajtási jelentése nem tartalmaz semmilyen statisztikát a gyermekek szexuális bántalmazását tartalmazó vagy terjesztő weboldalak eltávolítására és zárolására vonatkozóan, különösen a tartalom eltávolításának gyorsaságáról, arról, hogy a bűnüldöző szervek milyen gyakorisággal követik nyomon a jelentéseket, a folyamatban levő vizsgálatokba történő beavatkozások elkerülése érdekében szükséges késedelmes lekapcsolásokról vagy a tárolt adatok a bíróságok vagy bűnüldöző szervek általi tényleges használatának gyakoriságáról;

E.  mivel a gyermekek szexuális bántalmazásának felderítésére és az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás lefolytatására irányuló egyik fő kihívás az áldozatok bejelentéseinek hiánya; mivel a fiúk esetében kevésbé valószínű a bántalmazások bejelentése;

F.  mivel a szexuális bántalmazás vagy kizsákmányolás áldozatává vált gyermekek többszörös és tartós fizikai és/vagy lelki traumától szenvednek, amelyek akár felnőttkorukig is elkísérik őket;

G.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés és kizsákmányolás egyre gyakoribb jelenség, és az interneten a bűnözés újabb formái – mint például a bosszúpornográfia és a szexuális zsarolás – vannak kialakulóban, amelyekkel szemben a tagállamoknak konkrét intézkedésekkel kell felvenniük a harcot;

H.  mivel a bűnüldöző hatóságok a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagokat cserélő fájlcserélő és magánhálózatok által támasztott új kihívásokkal szembesülnek; mivel minden lány és fiú figyelmét korán kell felhívni a biztonság megőrzésére, valamint annak fontosságára, hogy tiszteljék mások méltóságát és magánéletét a digitális korban;

I.  mivel a migráns gyerekek – főleg a lányok, de a fiúk jelentős hányada is(5) – különösen ki vannak téve szexuális bántalmazásnak és kizsákmányolásnak, mivel az Európába vezető úton vagy oda érkezve emberkereskedők, embercsempészek, kábítószer-kereskedők, prostitúciós hálózatok, valamint más személyek vagy hálózatok kezébe kerülhetnek, akik kihasználják sebezhetőségüket;

J.  mivel a szexturizmus jelentős számú kiskorú gyermeket, elsősorban lányokat, de a fiúk jelentős hányadát is érinti;

K.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának való megfelelés érdekében a 2011/93/EU irányelv (47) preambulumbekezdésében az internetes honlapok blokkolására és eltávolítására vonatkozó intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az irányelv 25. cikkében felsorolt biztosítékokat;

L.  mivel szisztematikus felülvizsgálat és metaanalízis megállapította, hogy a fogyatékkal élő gyermekek nem fogyatékos társaikhoz képest háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek el fizikai vagy szexuális erőszakot;

M.  mivel a „gyermekpornográfia” kifejezés használata nem alkalmas a 2011/93/EU irányelv 5. cikkében és 2. cikkének c) pontjában foglalt bűncselekmények meghatározására, és hátrányosan érintheti a kiskorú áldozatokat;

Főbb következtetések és ajánlások

1.  egyértelműen elítéli a gyermekek szexuális bántalmazásának vagy kizsákmányolásának minden formáját, valamint a gyermekek erőszakos és visszaélésszerű viktimizációját minden szinten; üdvözli, hogy az Európa Tanács elfogadta a gyermekek jogairól szóló stratégiáját (2016–2021); felszólítja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a fizikai és pszichológiai erőszak minden formájának megakadályozása érdekében, beleértve a fizikai és szexuális bántalmazást és a szexuális kizsákmányolást, és védje meg ezektől a gyermekeket; felszólítja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy tegyenek egységes és hatékony lépéseket a szexuális zaklatás és kizsákmányolás felszámolására és általában a gyermekek elleni összes szexuális bűncselekmény felszámolására; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak a gyermekek védelmét az olyan politikák meghatározása és végrehajtása során, amelyek negatív hatással lehetnek rájuk;

2.  úgy véli, hogy a 2011/93/EU irányelv szilárd és átfogó jogi keretet képez a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok jelentős késedelmet szenvednek az irányelv átültetése és végrehajtása terén, különösen azon rendelkezések tekintetében, amelyek a megelőzésre, felderítésre és büntetőeljárás alá vonásra, valamint az áldozatok védelmére és támogatására vonatkoznak, továbbá amiatt, hogy az irányelvben rejlő összes lehetőséget még aknázták ki; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az irányelv teljes körű és helyes átültetése érdekében; ezért felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermekáldozatok védelme és segítése, valamint a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés elleni zéró tolerancia biztosítása érdekében a jogi átültetés hatékony végrehajtás formájában történjék;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tudta a 2011/93/EU irányelv 28. cikkében meghatározott határidőn belül végrehajtási jelentéseit benyújtani, és hogy a Bizottság által benyújtott két értékelő jelentés csak a tagállamok nemzeti jogába történő átültetést írja le, és nem értékelte teljes mértékben az irányelv teljesítését; kéri a tagállamokat, hogy működjenek együtt és juttassák el a Bizottsághoz az irányelv végrehajtásával kapcsolatos összes vonatkozó információt, ideértve a statisztikákat is;

4.  úgy véli, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett ilyen bűncselekményekre a „gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyag” kifejezés megfelelőbb, mint a „gyermekpornográfia”; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a „gyermekpornográfia” helyett fogadják el a „gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyag” kifejezést; hangsúlyozza azonban, hogy az új terminológia semmilyen módon nem korlátozhatja a 2011/93/EU irányelv 5. cikke és 5 cikke c) pontja által a „gyermekpornográfia” kategóriájába sorolt bűncselekmények körét;

5.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság végrehajtási jelentése nem említi meg, hogy értékelte-e az INHOPE rendszer hatékonyságát, amikor jelentéseket küld harmadik országbeli partnereknek;

6.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem gyűjtött adatokat az alkalmazott zárolás típusairól; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes országokban nem tettek közzé adatokat a zárolási listán szereplő weboldalak számáról; sajnálatosnak tartja, hogy a biztonsági módszerek – mint például a titkosítás – használatának értékelése nem történt meg annak biztosítása érdekében, hogy a zárolási listák ne szivároghassanak ki és ezáltal komoly kontraproduktív hatást fejtsenek ki; üdvözli, hogy miután a Bizottság 2011-ben a kötelező zárolást támogatta, ezt követően ezzel az állásponttal egyértelműen felhagyott;

Büntető anyagi jog (az irányelv 3., 4. és 5. cikke)

7.  tudomásul veszi, hogy a 2011/93/EU irányelv büntető anyagi jogi rendelkezéseit a tagállamok átültették; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok még nem ültették át teljesen a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket (4. cikk), az arra vonatkozó rendelkezéseket, amikor a szexuális visszaéléssel kapcsolatos bűncselekményeket a gyermekkel kapcsolatban álló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással rendelkező személy követte el (3. cikk (5) bekezdés i) pont) vagy a gyermek különösen kiszolgáltatott helyzetével visszaélő személy követte el (3. cikk (5) bekezdés ii) pont), továbbá a jogi személyek felelősségére vonatkozóakat (12. cikk);

8.  különösen úgy véli, hogy a tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük a gyermek elleni szexuális visszaéléseket elkövetők, valamint a gyermekek szexuális kizsákmányolását és szexuális bántalmazását segítő, támogató vagy felbujtó egyének vagy jogi személyek büntetlensége elleni küzdelem terén; úgy véli, hogy rendkívül fontos, hogy a tagállamok biztosítsák a természetes és a jogi személyek felelősségre vonását abban az esetben, ha a jogi személy egyik tagjával szembeni ellenőrzés vagy felügyelet hiánya tette lehetővé vagy könnyítette meg bűncselekmények elkövetését;

9.  különösen aggódik az internetes dimenzió gyermekekre jelentett veszélyei és kockázatai, különösen a gyermekek interneten keresztül történő toborzása, az online csábítás és a felbujtás egyéb formái miatt; úgy véli, hogy ezért megoldásokat kell találni az ilyen veszélyes gyakorlatok azonosítására, bejelentésére és vizsgálatára; hangsúlyozza, hogy szükség van a gyermekek online védelmének fokozására, és ezzel egy időben az online környezet veszélyeiről tájékoztató programok indítására;

10.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az online tartalomakra vonatkozó korlátozásokat jogszabályban kell rögzíteni, jól megfogalmazott, arányos, legitim módon és egyértelmű cél érdekében;

11.  aggasztónak tartja a gyermekek szexuális kizsákmányolását bemutató élő internetes közvetítések számának növekedését, amelyekben az agresszorok rendkívül ügyesnek és innovatívnak bizonyulnak a technológiai vívmányok felhasználásában; ezért minden tagállamnak törekednie kell az olyan innovatív műszaki megoldások kiépítésére, amelyek felderítik és zárolják az ilyen tartalmakhoz való hozzáférést és ugyanakkor korlátozzák az ilyen szolgáltatások megfizetését;

12.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az online bűnözés új formáival, például a bosszúpornóval és a szexuális zsarolással, amely sok fiatalt, különösen a serdülőkorú lányokat érinti; felhívja a tagállamok bűnüldöző és igazságügyi hatóságait, hogy konkrét intézkedéseket fogadjanak el a bűncselekmények ezen új formája ellen, továbbá felszólítja az internetszolgáltatókat, a forródrótokat, a nem kormányzati szervezeteket és az összes érintett szervet, hogy vegyék ki részüket a közös felelősségvállalásból, ugyanakkor törekedjenek e bűncselekmények leküzdésére megoldást találni, ideértve a rendelkezésre álló technológiák jobb felhasználását és új technológiák kifejlesztését az online bűncselekményeket elkövetők azonosításának megkönnyítése érdekében;

13.  ismételten felhívja a figyelmet az egyének azon jogára, hogy döntsenek személyes adataik sorsáról, különösen a személyes adatok felhasználásának, nyilvánosságra hozatalának kizárólagos jogára, valamint a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra, amely a méltóságot veszélyeztető tartalmak azonnali eltávolítására való lehetőségként van meghatározva;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem tették meg, az online csábításon túl a gyermekek interneten történő zaklatását vagy csalogatását is tegyék büntethetővé; emlékeztet arra, hogy az interneten történő zaklatás az, amikor egy felnőtt személy az interneten azért kommunikál egy kiskorúval vagy egy általa kiskorúnak vélt személlyel, hogy később bűncselekményt kövessen el ellene;

15.  sajnálatosnak tartja, hogy a vonatkozó esetekben nem állnak rendelkezésre statisztikák a berendezések lefoglalására használt büntetőjogi eljárások alkalmazására vonatkozóan;

Nyomozás és büntetőeljárás

16.  megjegyzi, hogy számos tagállam még nem teljesítette a bűncselekmények elkövetőinek az áldozat nagykorúvá válását követő megfelelő időben történő bíróság elé állítására vonatkozó követelményt; arra ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a jogszabály által előírt időkorlát – amelyen belül e bűncselekményeket jelenteni lehet és amelyek ügyében büntetőeljárást lehet megindítani – kellő hosszúságú legyen, és legalább akkor kezdődjön, amikor a gyermekáldozat nagykorúvá vált, hogy biztosítva legyen, hogy a bűncselekmény ügyében le lehessen folytatni a büntetőeljárást;

17.  hangsúlyozza, hogy fontos a 17. cikk végrehajtása, hogy a tagállamok kötelesek legyenek biztosítani, hogy joghatóságuk kiterjedjen azokra a helyzetekre, amikor a bűncselekményeket a területükről elért informatikai és kommunikációs technológia (ikt) segítségével követték el, függetlenül attól, hogy az a területükön található-e; hangsúlyozza, hogy az igazságügy- és belügyminiszterek 2016. január 26-i nem hivatalos találkozóján elhangzottaknak megfelelően konkrét elemeket kell kidolgozni a számítógépes bűnözésre vonatkozó joghatósággal kapcsolatos közös uniós megközelítés érdekében;

18.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2011/93/EU irányelvben felsorolt bűncselekményeket nem tartalmazzák a tagállamok nemzeti jogszabályai a területen kívüli joghatóság tekintetében; sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok garantálják, hogy a külföldön elkövetett szexuális bűncselekmények esetében a sértett panasztétele nélkül is lefolytatják a büntetőeljárást; felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan kezeljék ezeket a hiányosságokat;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat a bűnüldöző és igazságügyi szervek számára a gyermekek szexuális bántalmazásának és kizsákmányolásának leküzdésére, beleértve a rendőrség és a nyomozók speciális képzését is; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok növeljék az áldozatok azonosítására szánt forrásokat, és sürgeti, hogy az a kilenc tagállam, amely még nem ültette át a 2011/93/EU irányelv 15. cikkének az áldozatok azonosítására vonatkozó (4) bekezdését, hogy ezt haladéktalanul tegye meg, és ezt a rendelkezést a megfelelő eszközökkel és erőforrásokkal ellátott különleges nyomozócsoportok felállításával hajtsa végre;

20.  sajnálatosnak tartja, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása és különösen a kizsákmányolás területén elkövetett bűncselekmények számáról pontos statisztikák és adatok még mindig hiányoznak a be nem jelentett esetek magas aránya, az elkövetés új formái, valamint a különböző tagállamokban alkalmazott meghatározások és módszertanok közötti eltérések miatt;

21.  hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés eseteinek felderítése és büntetőeljárás alá vonása során a bűnüldöző és igazságügyi hatóságok előtt álló nehézségek többek között abból erednek, hogy a nyomozások sokszor határokon átnyúló dimenzióval rendelkeznek vagy digitális bizonyítékoktól függenek; a technológiai fejlődés gyors ütemének követése érdekében rámutat különösen a digitális nyomozási technikák korszerűsítésének szükségességére;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a bűnüldöző hatóságaik közötti együttműködést, többek között a közös nyomozócsoportok fokozott alkalmazása révén; sürgeti a hatóságokat, hogy ismerjék el, hogy a forródrót-szolgálatokra és az iparra való támaszkodás kontraproduktív lehet, és csak a gyermekek szexuális bántalmazása elleni küzdelem kiszervezését szolgálja;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy a 2011/93/EU irányelv rendelkezéseit időtálló módon alkalmazzák; sürgeti az ipart és az internetszolgáltatókat, hogy a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák, és olyan innovatív megoldásokba fektessenek be, amelyek növelik az elkövetők azonosításának és büntető eljárás alá vonásának lehetőségét, valamint az online bűnözői hálózatok felszámolását és az áldozatok védelmét;

24.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az internetszolgáltatók a szolgáltatói szintű hálózati címfordító technológiákat (NAT CGN) alkalmazzák, amelyek lehetővé teszik, hogy több felhasználónak egyidejűleg azonos legyen az IP-címe, ami veszélyezteti az online biztonságot és felelősség megállapítását; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az internetszolgáltatókat és a hálózatüzemeltetőket az egy IP-címre jutó felhasználók számának korlátozásához szükséges intézkedések meghozatalára, a CGN-technológiák alkalmazásának fokozatos megszüntetésére és a 6-os verziószámú internetprotokoll-címek (IPv6) legújabb generációjának mihamarabbi alkalmazásához szükséges beruházások elvégzésére;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a rendőrségi és igazságügyi együttműködést, valamint arra, hogy teljes mértékben használják ki az Europol – különösen az AP Twins és a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ keretében – és az Eurojust kínálta uniós együttműködés meglévő eszközeit, ezáltal biztosítva az elkövetők és lehetséges segítőik sikeres felderítését és bíróság elé állítását; hangsúlyozza, hogy az Europol és az Eurojust számára e tekintetben biztosítani kell a feladataik ellátásához szükséges megfelelő erőforrásokat, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy különösen az emberkereskedelemnek, az embercsempészetnek és a szexuális kizsákmányolásnak kitett migráns gyermekek – főként a lányok, de fiúk is – kereskedelme és csempészete terén fokozzák a rendőrségi és igazságügyi együttműködést; az eltűnt gyermekek felkutatása, valamint az adatbázisok közötti átjárhatóság érdekében a hatóságok közötti fokozott együttműködésre és gyors információcserére hív fel; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el valamennyi érintett szereplőt bevonó holisztikus megközelítést, és fokozzák az együttműködést a bűnüldöző hatóságokkal, a szociális szolgálatokkal és a civil társadalommal; elismeri a civil társadalomnak a kiszolgáltatott gyermekek azonosításában játszott fontos szerepét, tekintettel arra, hogy a migráns gyermekek nincsenek bizalommal a bűnüldöző hatóságok iránt;

27.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a gyermek-szexturizmus leküzdése és az elkövetők és segítőik bíróság elé állítása érdekében fokozzák erőfeszítéseiket, figyelembe véve valamennyi érintett szereplő felelősségét;

28.  úgy véli, hogy a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy építsék ki a szexturizmus elleni küzdelemre szakosodott nemzetközi hálózatot, amellyel olyan kormányzati politikák párosulhatnának, mint például a veszélyes térségekben levő családok és gyermekek megsegítésére összpontosító finanszírozási programok;

Megelőzés (az irányelv 22., 23. és 24. cikke)

29.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony megelőző és intervenciós programokat, többek között a gyermekekkel kapcsolatba kerülő hivatalos nevelők, a szülői egyesületek és az érintettek számára szervezett rendszeres képzési programokat, hogy jobban fel lehessen mérni a bűncselekmények elkövetésének kockázatát;

30.  sürgeti a tagállamokat, hogy a gyermekek és a kiskorúak védelmével foglalkozó szülők egyesületével, valamint az érintett civil társadalmi szervezetekkel együttműködve tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, például a figyelem felkeltését, megelőző kampányokat, a hatóságok, a szülők, a tanárok, a gyermekek és a kiskorúak számára nyújtott képzést és külön oktatási programokat, a médiaműveltség, az online biztonság és a családi értékek (például a kölcsönös felelősség, a tisztelet és a gondoskodás), az emberi méltóság, az önbecsülés, az erőszakmentesség, és általánosságban a gyermekek jogainak a szexuális bántalmazás és a szexuális kizsákmányolás minden formája elleni védelme érdekében;

31.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy többlépcsős gyermekvédelmi rendszert a gyermek legfőbb érdeke és alapvető jogainak teljes tiszteletben tartása mellett annak érdekében, hogy egyértelmű üzenetet fogalmazzanak meg arról, hogy a gyermekek fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazásának minden formája elfogadhatatlan, és törvény által büntetendő;

32.  ösztönzi a tagállamokat, hogy minden érdekelt féllel, köztük a tanárokkal, az oktatókkal, a bűnüldöző hatóságokkal, osszák meg a csábítás és a gyermekek online biztonságára leselkedő veszélyek egyéb formáinak témájában az oktatási anyagok és a képzési programok bevált gyakorlatait; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre ambiciózus oktatási programokat mind a szülők, mind pedig a fiatalok számára, amelyek révén megismerhetik az internettel összefüggő veszélyeket és arra bátorítják őket, hogy elsősorban a gyermekek számára létrehozott forróvonalakon keresztül bejelentsék az olyan cselekményeket, amelyeknek tanúi vagy áldozatai voltak; rendkívül fontosnak tartja, hogy a szülőket iránymutatásokkal lássák e, hogy fel tudják mérni azokat a kockázatokat, amelyekkel gyermekük szembesülhet, és felismerjék az esetleges online szexuális zaklatás korai jeleit; felhívja a szolgáltatókat, hogy fokozzák az internethasználatban különösen a gyermekek számára rejlő kockázatokkal kapcsolatos tudatosság fokozására irányuló erőfeszítéseiket interaktív eszközök és tájékoztató anyagok kidolgozása révén;

33.  sürgeti a tagállamokat, hogy jogszabályaikban vezessék be a gyermekekhez kapcsolódó tevékenységekre vagy álláshelyekre jelentkező vagy önkénteskedni kívánó személyek bűnügyi előéletének kötelező kivizsgálását, és hogy rendszeresen osszák meg az információkat a gyermekekre veszélyt jelentő személyekről;

34.  felszólítja a tagállamokat a gyermekekkel szemben szexuális bűncselekményeket elkövetők információinak megosztására, hogy megakadályozzák, hogy a szexuális bűncselekményeket elkövetők észrevétlenül az egyik tagállamból egy másikba költözhessenek gyermekekkel vagy gyermekgondozási intézményekben való munkavégzés vagy önkénteskedés céljából; ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák a büntetőítéletekre és eltiltásokra vonatkozó információmegosztást, és biztosítsák az elkövetőkről a nemzeti nyilvántartáson belüli rendszeres és koherens adatgyűjtést; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék a 2011/93/EU irányelv 22. cikke szerinti kötelezettségeiket, és biztosítsanak hatékony, tudományos szempontból felülvizsgált bűnmegelőzési programokat és intézkedéseket azok számára, akik attól tartanak, hogy a gyermekeket szexuálisan bántalmazni fogják és az irányelv 3–7. cikkében említett egyéb bűncselekményeket fogják elkövetni;

35.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok erre a célra operatív rendszert és a gyermekek szexuális bántalmazásának kivizsgálására szolgáló igazságügyi képességeket fejlesztettek ki; megjegyzi azonban, hogy a tagállamok többségének nincs speciális nyomozati szolgálata, sem pedig pénzügyi eszközei olyan bűnügyi szakértői eszközök beszerzésére, mint az online nyomozás lehetővé tételére szolgáló speciális szoftver; javasolja ezért, hogy az EU támogassa ezeket a szolgáltatásokat azáltal, hogy szükség esetén biztosítja a megfelelő pénzeszközöket;

36.  megállapítja, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket és a gyermekek szexuális kizsákmányolását az esetek többségében ritkán jelzik a bűnüldöző hatóságoknak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket a visszaélések gyermekek általi bátrabb és gyakoribb bejelentése érdekében, és vegyék fontolóra rendszeres közvetlen bejelentési mechanizmusok létrehozását;

37.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki vagy erősítsék meg a gyermek-segélyvonalakat, amelyek segítséget és támogatást nyújtanak a szexuális visszaélések vagy kizsákmányolás áldozatául eső gyermekeknek, és amelyek biztosítják a gyermekek meghallgatáshoz való alapvető jogát; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a segélyvonalak 24 órás rendelkezésre állását, hozzáférhetőségüket különböző kommunikációs eszközökkel, titkosságukat, költségmentességüket nemcsak a gyermek, hanem a segélyvonalak számára is, a nemzeti gyermekvédelmi rendszereken belüli egyértelmű helyzetüket, és garantálják e segélyvonalak strukturális és hosszú távú finanszírozását;

Az áldozatok segítése és védelme (az irányelv 18., 19. és 20. cikke)

38.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a bűncselekmények áldozatainak jogairól szóló 2012/29/EU irányelvet, és hozzanak konkrét intézkedéseket a gyermekáldozatok védelmére, és osszák meg a bevált gyakorlatokat annak biztosítására, hogy a gyermekek megfelelő segítséget és támogatást kapjanak a teljes büntetőeljárás során és azt követően is;

39.  üdvözli, hogy a gyermekek védelme érdekében néhány tagállamban – például a Barnhuset Svédországban – bevált gyakorlatokat fogadtak el; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek másodlagos viktimizációjának elkerülése érdekében helyezzenek hangsúlyt a jogi segély, valamint a pszichológiai támogatás és segítség nyújtására; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy regionális és nemzeti szinten is indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat a kiskorú áldozatok támogatása és a közvélemény kultúrájának megváltoztatása érdekében, hogy elkerüljék az áldozathibáztatást, ami további megrázkódtatásokat okozhat a visszaélések kiskorú áldozatainak;

Eltávolítás és zárolás (25. cikk)

40.  üdvözli, hogy a tagállamok jogszabályokat és közigazgatási intézkedéseket léptettek életbe a területükön üzemeltetett, gyermekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagokat tartalmazó internetes oldalak eltávolítására; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2011/93/EU irányelv 25. cikkét, és biztosítsanak elsőbbséget a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagok megfelelő biztosítékok melletti gyors eltávolításának; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamoknak csak a fele illesztett jogszabályaiba olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a területükön üzemeltetett ilyen weboldalak felhasználói esetében hozzáférésüket zárolják; emlékeztet arra, hogy a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagok terjesztése elleni küzdelemben az eltávolítási intézkedések a zárolásnál hatékonyabbak, mivel ez utóbbinál a tartalom nem kerül törlésre;

41.  sajnálatát és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – ugyan a Bizottság megemlíti, hogy néhány tagállamban nincsenek funkcionális „értesítési és eltávolítási” eljárások – tizenhat évvel a 2000/31/EK irányelv (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) hatályba lépése után nem jelezte, hogy intézkedéseket fog tenni annak érdekében, hogy az uniós jogot betartsák a tagállamok;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy összegyűjtse az ahhoz szükséges információkat, hogy meg lehessen állapítani milyen eljárásokat alkalmaznak az olyan tagállamokban, ahol nincsen funkcionális értesítési–eltávolítási eljárás és nincsenek érvényben büntetőjogi intézkedések, és indítson kötelezettségszegési eljárást a tagállamok ellen, amennyiben úgy találja, hogy nem tartják be a 2000/31/EK irányelvben ezzel kapcsolatosan megállapított kötelezettségeket;

43.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem értékelte a zárolási listák biztonságát és a zároláshoz használt technológiákat azokban az országokban, amelyek végrehajtották az intézkedéseket, a biztonsági intézkedéseket, például a zárolási listák tárolásához és közléshez szükséges titkosítást, és hogy nem végezte el az intézkedés hatékonyságának érdemi elemzését;

44.  megjegyzi, hogy a 2011/93/EU irányelv nem írja elő a kötelező zárolást; elismeri, hogy a zárolás nem megbízható és nem is az egyetlen technológia; hatékony igazságügyi és bűnüldözési intézkedések keretében javasolja a gyermekekkel való visszaélést, a gyermekek kizsákmányolását és a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagok forrásnál történő eltávolítását;

45.  sürgeti a tagállamokat, hogy az internetes iparággal együttműködve gyorsítsák fel a még mindig túl hosszadalmas értesítési–eltávolítási eljárásokat, és az online iparággal, az Eropollal és az Eurojusttal közösen hozzanak létre partnerségeket annak megakadályozására, hogy a hálózatokat és rendszereket feltörve és az ezekkel való visszaélés révén gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagokat terjesszenek;

46.  felszólítja a tagállamokat, hogy abban az esetben, ha a tartalom harmadik országokból üzemeltetett weboldalakon érhető el, a tartalom gyors eltávolítása érdekében fokozzák együttműködésüket az adott harmadik országokkal és az Interpollal;

47.  ajánlja, hogy a gyermekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagot tartalmazó weboldalak feketelistáját rendszeresen aktualizálják az illetékes hatóságok és küldjék meg az internetszolgáltatók számára a túlblokkolás elkerülése és az arányosság biztosítása érdekében; ajánlja emellett az ilyen weboldalak feketelistáinak megosztását a tagállamok között, az Europollal és annak Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központjával, valamint az Interpollal; e tekintetben úgy véli, hogy alkalmazni lehetne az automatikus képfelismerést magában foglaló újonnan kifejlesztett kivonatolási (hashing) technológiát; hangsúlyozza, hogy minden alkalmazott technológiát szigorúan meg kell vizsgálni a hackelés, a visszaélés vagy a kontraproduktív hatások kiküszöbölése, vagy legalábbis minimálisra csökkentése érdekében;

48.  ösztönzi, hogy az INHOPE-hálózat tagjaival együttműködve hozzon létre biztonságos névtelen bejelentési mechanizmust a Deep Web hálózatokról, például a TOR hálózaton található Dark Net hálózatról, és biztosítson a sajtószervek által a vissszaéléseket bejelentők számára biztosítotthoz hasonló, magas szintű anonimitást annak érdekében, hogy lehetővé váljon az ilyen hálózatokat használók számára, hogy a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos anyagokról szóló információt megosszák vagy bejelentsék;

49.  sürgeti a tagállamokat, hogy kötelezzék az internetszolgáltatókat az infrastruktúrájukban észlelt, gyermekpornográfiával kapcsolatos anyagok bűnüldöző hatóságoknak és nemzeti hatóságoknak történő proaktív jelentésére; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) keretében nyújtott finanszírozását, hogy a forródrót-szolgálatok az illegális internetes tartalom kezelésére vonatkozó megbízatásuk teljesítéséhez a megfelelő forrásokkal rendelkezhessenek;

50.  elismeri, hogy a civil társadalmi szervezetek – például az INHOPE Network of Hotlines, többek között az egyesült királyságbeli Internet Watch Foundation is – aktív és támogató szerepet töltenek a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést interneten ábrázoló anyagokkal szembeni küzdelem terén; sürgeti a Bizottságot, hogy az INHOPE-pal együttműködve állapítsa meg és hajtsa végre a legjobb gyakorlatokat, különös tekintettel a statisztikai jelentésekre és a bűnüldözési szervekkel való hatékony együttműködésre; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hozzanak létre ilyen forródrótokat, és úgy véli, hogy engedélyezni kell számukra, hogy proaktív módon a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló online tartalmak után kutassanak;

51.  sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul fogadjanak el biztonságos és a gyermekek iránt érzékeny jelentéstételi és tanácsadási mechanizmusokat, például a telefonos segélyvonalakat vagy az e-mail címmel rendelkező internetes forróvonalakat, vagy táblagépen vagy okostelefonon használható alkalmazásokat, amelyeken az internetes felhasználók – akár névtelenül – bejelenthetik, ha gyermekpornográfiát találtak online, és amelyek képesek gyorsan értékelni ezt a bejelentett tartalmat, és adott esetben az értesítési-eltávolítási eljárásokat alkalmazni, illetve a területükön kívül tárolt tartalmat is eltávolítani; a forródrót-szolgálatok egyértelmű elismerését és megerősítését kéri, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy megfelelő költségvetéssel és szakképzettséggel rendelkező szakemberekkel rendelkezzenek; úgy véli, hogy ezeknek a forródrót-szolgálatoknak a nyilvánosságtól kapott bejelentéseken kívül lehetővé kell tenni, hogy az interneten proaktív módon keressék a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagokat;

52.  hangsúlyozza, hogy szükség van uniós szintű tájékoztatási programok elősegítésére és támogatására, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára, hogy az interneten található illegális vagy gyermekekre káros tartalmakra felhívják az illetékes hatóságok figyelmét;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy a tagállamok megfelelnek-e az irányelvben foglaltaknak, lebontott és összehasonlítható adatokat szolgáltatva a tagállamoknak a gyermekek offline és online szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának megelőzése és leküzdése terén végzett teljesítményével kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogóbb jelentést az irányelv végrehajtásáról kiegészítő információkat és statisztikákat tartalmazva a gyermekek szexuális bántalmazásával foglalkozó weboldalak eltávolításáról és zárolásáról, statisztikát a jogellenes tartalom 72 órán túli eltávolításának üteméről, valamint a bejelentett bűncselekmények bűnüldöző hatóságok általi nyomon követéséről, az eltávolításban tapasztalható késedelmekről, amelyek a folyamatban lévő nyomozások megzavarásának elkerülése érdekében alakulnak ki, a tárolt adatok bírósági és bűnüldöző hatóságok általi felhasználásáról, valamint a forródrót-szolgálatok által végrehajtott intézkedésekről, miután tájékoztatták a bűnüldöző hatóságokat a tárhelyszolgáltatókkal való kapcsolatfelvételről; utasítja illetékes bizottságát, hogy tartson meghallgatást az irányelv végrehajtásának helyzetéről, és esetlegesen vegye fontolóra egy kiegészítő jelentés elfogadását az irányelv végrehajtásának nyomon követéséről;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2011.12.17., 1. o. (2) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (3) HL C 289., 2016.8.9., 57. o. (4) HL C 316., 2016.8.30., 109. o. (5) Tanulmányok igazolják, hogy a fiúknak különösen nehézséget okoz a szexuális bántalmazás nyilvánosságra hozatala, többek között a férfiakkal szemben támasztott társadalmi elvárásokkal kapcsolatos okok miatt is. Lásd például az Európai Parlament Kutatószolgálata Utólagos Hatásvizsgálatok Osztályának tanulmányát, PE 598.614, 16.oldal, valamint Schaefer, G.A., Mundt, I.A,,Ahlers, C.J., és Bahls, C. „A gyermekek szexuális bántalmazása és az áldozatok pszichológiai károsodása: az áldozatok által kezdeményezett online tanulmány eredményei” című cikkét a Journal of Child Sex Abuse 21. kötet, 2012., 3. szám, 343–360. oldalán.

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2016-os év során folytatott tanácskozásairól (2017/2222(INI))

P8_TA(2017)0502 A8-0387/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásainak eredményeiről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az európai ombudsman 2016. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. és 227. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 228. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire és különösen 258. és 260. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 216. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0387/2017),

A.  mivel 2016-ban 1569 petíció érkezett (a 2015-ben kapott 1431-hez viszonyítva), amelyekből 1110 (vagyis 70,8 %-uk) minősült elfogadhatónak;

B.  mivel 2016-ban a Parlament petíciós portáljának 6132 felhasználója támogatott egy vagy több petíciót (2015-ben számuk 902 volt), és mivel a petíciónként és látogatónként kapott támogatások száma 2016-ban 18 810 volt a 2015-ös 1329-hez képest;

C.  mivel a beérkezett petíciók száma az EU összlakosságához viszonyítva szerény; mivel ez a szám jelzi, hogy az uniós polgárok egy része tudatában van petíciós jogának, és él is vele, és a petíciós eljáráson keresztül várja, hogy felhívja az uniós intézmények figyelmét azokra az ügyekre, amelyek miatt aggódik, és amelyek az EU hatáskörébe tartoznak; mivel azonban nagyobb erőfeszítésekre van szükség a petíciós jog ismertségének növelése és népszerűsítése érdekében;

D.  mivel a petíciós jog lehetővé teszi az uniós polgárok és lakosok számára, hogy közvetlenül az intézményhez nyújtsanak be hivatalos kérelmet, és ezért ezt a jogot megfelelően védeni és érvényesíteni kell, mivel ez a jog elengedhetetlen annak biztosításához, hogy az uniós polgárok és lakosok aktívan részt vegyenek az Európai Unió tevékenységeiben;

E.  mivel az Európai Parlament már régóta az élen jár a petíciós eljárás nemzetközi fejlesztésében, és jelenleg is Európa legnyíltabb és legátláthatóbb rendszerével rendelkezik, amely többek között lehetővé teszi a petíciók benyújtóinak teljes részvételét az EU tevékenységében;

F.  mivel a bizottságnak az európai polgárok szerepvállalásának erősítésében játszott szerepe egyike azon alapvető jellemzőknek, amelyek hozzájárulnak a Parlamentről alkotott kép és az intézmény tekintélyének erősítéséhez a választók szemében azáltal, hogy lehetővé teszik az uniós jog tagállamok és az egyéb uniós intézmények általi végrehajtásának számonkérését és jobb ellenőrzését;

G.  mivel az aktív részvétel kizárólag olyan demokratikus és átlátható folyamat alapján lehetséges minden uniós intézmény esetében, amely lehetővé teszi a Parlament és a Petíciós Bizottság számára, hogy polgárbarát és érdemi munkát végezzenek;

H.  mivel a petíciók benyújtói és támogatói olyan elkötelezett polgárok, akik cserébe elvárják az uniós intézményektől, hogy hozzáadott értéket képviselve foglaljanak állást aggályaik rendezésében; mivel a petíciókkal kapcsolatos megfelelő fellépés elmulasztása vélhetően a polgárok frusztrációjához és az Unió felé irányuló elégedetlenségéhez vezet;

I.  mivel a polgárok gyakran végső lehetőségként fordulnak a Petíciós Bizottsághoz, miután az aggályaikat más szervezetek és intézmények nem voltak képesek sikeresen megoldani regionális és nemzeti szinten;

J.  mivel a petíciók lehetővé teszik a Parlament számára, hogy meghallgassa az uniós polgárokat érintő problémákat és segítséget nyújtson azok megoldásához, és mivel az uniós jognak a lakosság mindennapjaira gyakorolt hatását célszerű a petíciókon keresztül értékelni;

K.  mivel az állampolgárok döntéshozatalban való közvetlen részvételének növekedése és a döntéshozatal minőségének javulása uniós szinten kizárólag akkor lehetséges, ha az olyan demokratikus irányításon alapul, amely képes biztosítani az átláthatóságot és az alapvető jogok hatékony védelmét, valamint az uniós polgárok kéréseinek az EU politikai napirendjére való felvételét;

L.  mivel a petíciók egyebek mellett értékes információforrást jelentenek abból a szempontból, hogy feltárják az uniós jogszabályok megsértését és az uniós jognak a valamennyi polgárt megillető alapvető jogok teljes körű védelmére irányuló célkitűzéssel kapcsolatos hiányosságait és következetlenségeit;

M.  mivel a petíciók fontos információk széles skáláját nyújtják különböző területeken, amelyeket más parlamenti bizottságok jól hasznosíthatnak, többek között jogalkotási tevékenységeikkel összefüggésben is; mivel a petíciók benyújtásához való alapvető jognak a petíciók kielégítő elbírálása révén történő teljes körű biztosítása a Parlament egészének feladata;

N.  mivel minden egyes petíciót körültekintően kell megvizsgálni és kezelni, és mivel minden egyes petíció benyújtójának joga van arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében rögzített, megfelelő ügyintézéshez való joggal összhangban egy olyan első választ kapjon a Petíciós Bizottságtól, amely az általa felvetett problémákkal teljes körűen foglalkozik; mivel gyakran a petíciók első vizsgálata eredményeként a megoldás megtalálására irányuló további nyomon követő intézkedésként ezt követően információcserére és válaszadásra vagy a Bizottsággal és a nemzeti hatóságokkal folytatott párbeszédre van szükség;

O.  mmivel a petíciók (az EUMSZ 227. cikke és a Parlament eljárási szabályzata 215. cikke szerinti) elfogadhatósági feltételei kimondják, hogy a petícióknak eleget kell tenniük az elfogadhatóságra vonatkozó formai feltételeknek, vagyis annak, hogy egy európai uniós állampolgár vagy lakos benyújtó személyt egy, az Európai Unió tevékenységi területéhez tartozó ügy érintsen; mivel az elfogadott értelmezés szerint ezek a tevékenységi területek messze meghaladják az EU kizárólagos hatásköreinek halmazát; mivel 459 petíciót nyilvánítottak elfogadhatatlannak azért, mert nem feleltek meg a formai követelményeknek;

P.  mivel a Petíciós Bizottság hatékony munkájának biztosításához a megalapozatlan vagy elfogadhatatlan petíciókat le kell zárni és indokolást kell adni a petíció benyújtói számára; mivel a petíciók kezelését szabályozó eljárásnak mindig a petíciókat benyújtók legjobb érdekeit kell figyelembe vennie;

Q.  mivel a petíciós eljárás sajátos, interaktív jellegének, valamint a polgárok eljárásban betöltött alapvető szerepének köszönhetően minden beadvány egyedi, és kizárja az előre megállapított időkereteket; mivel ezek az eljárások különleges rugalmasságot és közönségkapcsolati készségeket igényelnek az igazgatás részéről;

R.  mivel jelentős számú petíció megtárgyalására nyilvánosan kerül sor a Petíciós Bizottság ülésein; mivel a petíciók benyújtóinak joguk van petíciójuk ismertetéséhez, és gyakran teljes mértékben részt vesznek a vitákon, ezáltal aktívan hozzájárulva a bizottság munkájához; mivel 2016-ban 201 petíció benyújtói voltak jelen a bizottság tanácskozásain, és 61-en felszólalásukkal aktívan részt is vettek a tanácskozásokon;

S.  mivel a polgárok által a petíciókban és a bizottsági üléseken nyújtott információk – a Bizottság, a tagállamok vagy más szervek szaktudásával kiegészítve – alapvető fontosságúak a bizottság munkája során;

T.  mivel a petíciókban 2016-ban felvetett fő témák a belső piacra (különösen a szolgáltatások nyújtására és az emberek szabad mozgására), az alapvető jogokra (különösen a gyermekek, valamint a fogyatékkal élők jogaira), szociális ügyekre (munkakörülményekre), környezeti kérdésekre (szennyvízkezelés, szennyezés és környezetvédelem), valamint a brexit sajátos kérdésére (szerzett jogok elvesztése és a népszavazás felhatalmazása) vonatkoztak;

U.  mivel a Parlament 2014 végén indított petíciós portálja működik; mivel 2016-ban 1067 petíciót nyújtottak be a portálon keresztül (az összes petíció 68 %-át), összevetve a 2015-ben így benyújtott 992-vel; mivel technikai javításokra is sor került, többek között a keresőfunkció javítására, ami a felhasználóknak és a portál kezelőinek egyaránt előnyére vált; mivel a petíciók összefoglalását röviddel elfogadásuk után feltöltik az oldalra; mivel felülvizsgálták a bizalmas dokumentumokra vonatkozó beállításokat, és bevezették a gyakran ismételt kérdések (GYIK) fórumát is; mivel egy új migrációs eszköz segítségével feltöltésre kerültek a 2015-ös és 2016-os petíciók összefoglalói is; mivel lefuttattak egy keresőprogram-optimalizálási folyamatot; mivel nagy számú, felhasználók által kezdeményezett egyéni segítségkérést sikeresen kezeltek; mivel folyamatban vannak a projekt további szakaszai, amelyek többek között lehetővé teszik az olyan szolgáltatásokat, mint az automatikus elektronikus értesítések küldését a bizottsági ülések napirendjére felkerülő petíciókról és a kapcsolódó internetes közvetítés linkjéről, valamint a kapcsolódó viták jegyzőkönyveinek és videóinak későbbi feltöltését a petíciók benyújtói és támogatói számára;

V.  mivel az európai polgári kezdeményezés fontos eszköz annak érdekében, hogy erősödjön a polgárok részvétele az EU döntéshozatali folyamatában, amelyet maradéktalanul ki kell aknázni a polgárok uniós intézmények iránti bizalmának növelése, valamint egy valódi és befogadó Európai Unió felépítésének előmozdítása érdekében; mivel az európai polgári kezdeményezésről szóló hatályos 211/2011/EU rendelet felülvizsgálatára irányuló, a Bizottság által 2017. szeptember 13-án előterjesztett jogalkotási javaslat (COM(2017)0482) elindította a felülvizsgálat nagyon is szükséges folyamatát annak érdekében, hogy ez az eszköz hozzáférhetőbbé és hasznosabbá váljon az uniós polgárok számára.

W.  mivel négy, a Parlament eljárási szabályzatának 216a. cikke szerinti tényfeltáró látogatás lett tervbe véve, mivel a tényfeltáró látogatások a Petíciós Bizottság alapvető eszközei közé tartoznak, hiszen egyedi lehetőséget nyújtanak az összetett kérdésekben a különböző érdekelt felektől való információgyűjtésre, egyúttal elősegítik, hogy a Parlament munkája kézzelfogható módon láthatóvá váljon a polgárok körében Európa különböző területein; mivel két tényfeltáró látogatásra sor került – az egyikre Spanyolországban, miután uniós polgárok több petíciót is benyújtottak a vízről szóló keretirányelv feltételezett megsértése miatt, a másikra pedig Szlovákiában, a fogyatékos személyek számára létrehozott hosszú távú bentlakásos otthonokban az európai uniós strukturális alapok felhasználása kapcsán; mivel a két másik (Írországba, illetve Olaszországba) tervezett tényfeltáró látogatást elhalasztották;

X.  mivel a Petíciós Bizottság felelősséggel tartozik az európai ombudsman hivatala felé, amelynek feladata az uniós polgárok által az európai intézményekben elkövetett esetleges adminisztratív visszásságokkal kapcsolatban benyújtott panaszok kivizsgálása;

Y.  mivel Emily O’Reilly európai ombudsman a Petíciós Bizottság 2016. június 20-i ülésén ismertette 2015. évi éves jelentését, és mivel a Petíciós Bizottság éves jelentése viszont részben az ombudsman éves jelentésén alapszik;

Z.  mivel a Petíciós Bizottság tagja az Ombudsmanok Európai Hálózatának, amelynek az európai ombudsman, illetve a tagállamok, a tagjelölt országok és az Európai Gazdasági Térség más országainak nemzeti és regionális ombudsmanjai, valamint egyéb szervei is tagjai, és amely az európai uniós jog és szakpolitikák területén az információcsere előmozdítására és a bevált gyakorlatok megosztására törekszik;

AA.  mivel a beérkezett petíciók közül 147 (ebből 2016-ban 120) az Egyesült Királyságban az Európai Unióból való kilépésről tartott népszavazás által felvetett – elsősorban a polgárok jogaival kapcsolatos – ügyekre vonatkozott;

AB.  mivel a Petíciós Bizottság 2016-ban elfogadott és azóta végrehajtott iránymutatásainak köszönhetően a bizottság munkája, illetve a petíciók feldolgozása egyértelműbb és strukturáltabb;

AC.  mivel a Parlament eljárási szabályzatának (a 2016. decemberi plenáris ülésen elfogadott) átdolgozása a petíciós eljárással kapcsolatban is változásokat és pontosításokat eredményezett;

AD.  mivel a környezeti hatásvizsgálatokkal összefüggő petíciók kezelésének pusztán formalista megközelítése veszélyezteti az uniós környezetvédelmi jog végrehajtását a tagállamokban, valamint az Európai Bizottság hitelességét is, amelynek hatékony felügyeletet kellene gyakorolnia az állampolgárok alapvető jogainak teljes körű biztosítása érdekében;

1.  rávilágít arra, hogy a Petíciós Bizottságnak jelentős szerepe van olyan kapcsolattartó pontként, ahol az uniós polgárok és lakosok benyújthatják panaszaikat az uniós jogszabályok tagállamokban történő alkalmazásakor felmerülő jogsértésekkel és hiányosságokkal kapcsolatban, továbbá az uniós szabályozásban meglévő hézagokkal és következetlenségekkel kapcsolatban; kiemeli, hogy teljes mértékben biztosítani kell a felmerült kérdések időben történő alapos, nem részlehajló és pártatlan kezelését az intézmények részéről;

2.  elismeri, hogy a petíciók első kézből származó fontos információforrást jelentenek nemcsak az uniós jog tagállamok általi alkalmazása során elkövetett jogsértések és hiányosságok feltárása, hanem az uniós jogszabályok esetleges joghézagainak feltárása és a polgárok új, elfogadható jogszabályokkal vagy a hatályos jogalkotási szövegek javításával kapcsolatos javaslatainak megismerése szempontjából is;

3.  emlékeztet arra, hogy a petíciók lehetőséget biztosítanak a Parlament és a többi uniós intézmény számára, hogy újra felvegyék a kapcsolatot az uniós polgárokkal, akiket az uniós jog alkalmazása különféle igazgatási szinteken érint; úgy véli, hogy az átláthatóság, az állampolgárok közvetlen bevonása, az alapvető jogok teljes körű védelme, a uniós intézmények válaszadásának a felmerülő problémák kezelése és megoldása szempontjából történő egyértelmű javítása, továbbá az uniós jog alkalmazásához kapcsolódó ügyekben az Európai Unió intézményei és egyéb szervei, illetve a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti fokozott együttműködés biztosítására való képesség alapvető eszközök az uniós döntéshozatali folyamat demokratikus legitimitásának és elszámoltathatóságának megerősítésére;

4.  megerősíti, hogy a petíciók hatékony kezelése próbára teszi és végső soron megerősíti a Bizottság és a Parlament képességét az uniós jogszabályok nem megfelelő átültetésével vagy alkalmazásával kapcsolatos problémákra való reagálásra, valamint azok megoldására; tudomásul veszi, hogy a Bizottság prioritásnak tekinti az uniós jog végrehajtását, hogy annak előnyeit a polgárok a mindennapjaik során élvezhessék;

5.  kéri az átláthatósági elvekkel összhangban a petíciók benyújtói és támogatói státuszának és jogainak egyértelmű elkülönítését;

6.  továbbra is különös kötelezettségének tekinti annak biztosítását, hogy az elfogadhatatlan vagy nem megalapozott petíciók elfogadhatatlannak nyilvánítása vagy lezárása ne szenvedjen aránytalanul hosszú késedelmet; ehhez kapcsolódóan rámutat arra, hogy a petíció benyújtója számára alaposan meg kell indokolni az elfogadhatatlanságot, valamint a petíció megalapozatlanság miatti lezárását;

7.  elismeri az uniós jog tényleges alkalmazásának hatását az uniós intézmények hitelességének megerősítése szempontjából; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt petíciós jog az európai polgárság fogalmának fontos alkotóeleme, illetve az uniós jog alkalmazásának nyomon követésére és a lehetséges joghézagok felderítésére szolgáló valódi mérőeszköz; felszólítja a Petíciós Bizottságot, hogy szervezzen a fontos petíciókkal foglalkozó rendszeres találkozókat a megfelelő nemzeti környezetben működő partnereivel annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az európai polgároknak az Unióban és a tagállamokban felmerülő aggályaira, és az európai jogalkotás és végrehajtás minőségének javítása révén tovább erősítse jogaikat; felszólítja nemzeti és európai szinten a hatóságokat, hogy vállaljanak határozott kötelezettséget a petíciók kezelésének és megoldásának prioritásként való kezelésében;

8.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a petíciók egyedi lehetőséget kínálnak azon esetek jelzésére, amelyekben az uniós jogot nem tartották tiszteletben, valamint arra, hogy ezeket az Európai Parlament politikai ellenőrzése mellett kivizsgálják; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Petíciós Bizottság segítségkéréseit megfelelően nyomon kell követni, és megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy az európai polgárok által megfogalmazott aggályok megfelelő és átlátható kezelésének biztosítása érdekében javítsa válaszai minőségét – a bizottsági ülések alatt adott válaszokat is beleértve – azok tartalma és mélysége tekintetében egyaránt; rámutat arra, hogy a petíciókban jelzett problémák kezelésének módja döntő hatást gyakorol az polgárokra, az uniós jogban foglalt petíciós jog tiszteletben tartására, valamint az európai intézményekről alkotott véleményükre; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tárja fel a tagállami hatóságokkal való együttműködés erősítésének eszközeit az uniós jog végrehajtásával és betartásával összefüggő kérdések terén;

9.  véleménye szerint az a tény, hogy az uniós jogszabályok tagállamokban történő megfelelő végrehajtásának biztosítása elsődlegesen a nemzeti bíróságok feladata, nem zárja ki, hogy a Bizottság a Szerződések őreként proaktívabb szerepet vállaljon az uniós jogszabályoknak való megfelelés biztosítása terén, különös tekintettel a környezet és a közegészség védelmével összefüggő ügyekre, ahol az elővigyázatosság elvének elsőbbséget kell élveznie;

10.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Tanács és a Bizottság lehető legmagasabb rangú képviselői jelen legyenek a Petíciós Bizottság ülésein és meghallgatásain, amennyiben a megvitatott kérdések megkívánják az említett intézmények részvételét;

11.  felszólítja a Bizottság Petíciós Bizottság ülésein megjelenő tisztviselőit, hogy legyenek készek megfelelő párbeszédet folytatni a petíciók benyújtóival, és ne szorítkozzanak pusztán az ülés előtt elkészített és kiküldött válasz felolvasására;

12.  kéri a telekonferencia szolgáltatások kivitelezhetőségének megvizsgálását; bátorítja az új audiovizuális technológiák használatát, hogy a petíciók benyújtói a valós idejű részvétellel nagyobb szerepet játszhassanak a bizottság munkájában petícióik megvitatása során;

13.  nem ért egyet az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló huszonhetedik éves jelentésben (2009) a Bizottság által kifejtett, ismételten hangoztatott értelmezéssel, amely szerint a Bizottságnak állítólag jogában állna lezárni azokat az aktákat, amelyekkel kapcsolatban még nem tettek kötelezettségszegési eljárásra irányuló hivatalos lépéseket, valamint felfüggeszteni a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő, még le nem zárt kötelezettségszegési eljárásokat; emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság éves tevékenységéről szóló, 2016. december 15-én elfogadott állásfoglalása(1) 11. bekezdésében a Parlament megerősítette, hogy nem ért egyet az említett jelentés eredeti megközelítésével, amint azt 2011. szeptember 14-i állásfoglalásában(2) – különösen annak 1., 23. és 32. bekezdésében – kifejtette, és felszólította a Bizottságot, hogy lehetőségeihez mérten biztosítsa az uniós jogszabályok egységes végrehajtását, és a nemzeti szinten zajló bírósági eljárásoktól függetlenül alkalmazza a kötelezettségszegési mechanizmusokat;

14.  a Bizottságnak az európai uniós jog alkalmazásának 2016. évi ellenőrzéséről szóló 2017. július 6-i éves jelentésére (COM(2017)0370) utalva aggodalommal veszi tudomásul a lezáratlan kötelezettségszegési eljárások jelentős, 21 %-os növekedését az előző évhez képest; felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament felhívásai nyomán ossza meg a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások állásával kapcsolatos információkat; hangsúlyozza a petíciók fontos szerepét a hibásan végrehajtott vagy késedelmesen átültetett európai jogszabályok azonosítása terén; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Petíciós Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy időben és felelősségteljes módon megválaszolja a polgárok elvárásait, és egyúttal biztosítja az uniós jogszabályok demokratikus ellenőrzését és megfelelő alkalmazását;

15.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson pontos statisztikát azon petíciók pontos számára vonatkozóan, amelyek EU Pilot vagy kötelezettségszegési eljárás kezdeményezéséhez vezettek; kéri továbbá, hogy a strukturált párbeszéd előmozdítása és a jogviták rendezésére fordított idő csökkentése érdekében nyújtsanak be jelentéseket a Parlamentnek a folyamatban lévő eljárásokkal összefüggő ügyekről, és küldjék meg a számára az EU Pilot és a kötelezettségszegési eljárások során kicserélt dokumentumokat, amint az eljárások az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát alkalmazva lezárultak; felkéri a Bizottságot, hogy a fenti jelentéseket vitassa meg a Petíciós Bizottsággal, proaktívan bevonva a jogalkalmazásért és a jogszabályok egyszerűsítéséért felelős alelnököt;

16.  sürgeti a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként betöltött szerepéből származó hatásköreit megfelelően használja fel, hiszen e szerepkör a polgárok és a jogalkotók szempontjából elengedhetetlen az EU megfelelő működéséhez; kéri a kötelezettségszegési eljárások mielőbbi lefolytatását, hogy véget vessenek azoknak a helyzeteknek, amelyekben az uniós jogot nem tartották tiszteletben;

17.  úgy véli, hogy elengedhetetlen a többi parlamenti bizottsággal való együttműködés; utal e tekintetben a Petíciós Bizottság iránymutatásainak elfogadására, amely iránymutatások kimondják egy petíciós hálózat más bizottságokkal való kiépítésének elvét; üdvözli egy ilyen hálózatra vonatkozó iránymutatások elfogadását; felhívja a figyelmet arra a kérdőívre, amelyet valamennyi bizottságnak megküldtek azzal a céllal, hogy jobban megértsék a vélemény- vagy tájékoztatáskérés céljából nekik továbbított petíciókkal kapcsolatos eljárásaikat; elégedettséggel állapítja meg, hogy a hálózat első hálózat ülésére a személyzet szintjén 2016-ban, a képviselők szintjén pedig 2017-ben két alkalommal került sor; pozitívan értékeli a Petíciós Bizottság és más bizottságok közötti együttműködés eredményeit, valamint a szakpolitikai területek tematikus felosztását az egyes érintett bizottságokban, ami lehetővé teszi a más bizottságoknak küldött petíciók jobb nyomon követését; kéri a Petíciós Bizottság hálózatának megerősítését a petíciók észszerűsítése céljából a folyamatban lévő jogalkotási munka vonatkozásában; javasolja, hogy az európai parlamenti képviselők személyzete kapjon konkrét iránymutatást a petíciós joggal kapcsolatban, hogy jobban segíthessék az eljárás iránt érdeklődő választópolgárokat;

18.  sajnálja, hogy az Alapjogi Charta rendelkezései csak annyiban kötik a tagállamokat, amennyiben az Unió jogát hajtják végre; megismétli, hogy számos polgár tartja ezt a végrehajtást érthetetlennek és elégtelennek; sajnálja, hogy az Európai Unió Bírósága óvatosan értelmezte az Alapjogi Charta 51. cikkét, ugyanakkor lehetővé tette a Charta hatályának kiterjesztését az európai uniós jogot végrehajtó, valamint az európai uniós rendelkezések hatékony alkalmazását biztosító nemzeti rendelkezésekre is; úgy véli, hogy a legtöbb uniós polgár Chartában foglalt jogokkal kapcsolatos várakozásai messze meghaladják azok jelenlegi hatályát; hangsúlyozza, hogy az 51. cikk túlságosan szűk vagy nem koherens értelmezése elidegeníti a polgárokat az Uniótól; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy az 51. cikk hatályának értelmezése a lehető legkoherensebb és legszélesebb körű legyen; üdvözli, hogy az Alapjogi Ügynökség olyan interaktív eszközt vezetett be, amely egyszerű hozzáférést biztosít ahhoz az információhoz, hogy melyik tagállamban melyik hatósághoz lehet alapjogi ügyekkel fordulni;

19.  tudomásul veszi a petíciók benyújtói által jogaik jövőbeli helyzetével összefüggésben kifejezett aggodalmat az Egyesült Királyságban az Európai Unióból való kilépésről tartott népszavazás nyomán, amely az Egyesült Királyságot érintő petíciók magas számában is megnyilvánult; emlékeztet 2017. április 5-i állásfoglalására(3), amelyben az Európai Parlament kiemeli, hogy a kilépési egyezményt csak a Parlament hozzájárulásával és az Egyesült Királyságban élő vagy korábban ott élt EU-27 tagállami polgárokkal, illetve az EU-27 tagállamokban élő vagy korábban ott élt egyesült királyságbeli polgárokkal szembeni tisztességes bánásmód követelményének teljesítse esetén lehet megkötni, és véleménye szerint a tárgyalások során az ő érdekeiknek teljes mértékben érvényesülniük kell; rámutat a legalább 15 évig az EU más országaiban élő egyesült királyságbeli állampolgárok szavazati jogával és választójogának elvesztésével kapcsolatos megoldatlan kérdésekre; emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság aktív szerepet játszott az uniós és brit polgárok jogainak megvédésében azáltal, hogy hozzászólt az ország EU-ból való kilépésének bejelentését követően az Egyesült Királysággal folyamatban lévő tárgyalások jelenlegi állásáról szóló 2017. április 5-i és a 2017. október 3-i parlamenti állásfoglalásokhoz(4), továbbá megbízást adott a brexit petíciós jogra, a Petíciós Bizottság hatásköreire, feladataira és tevékenységeire gyakorolt hatásával foglalkozó tanulmány elkészítésére, és a Petíciós Bizottság 2017. június 21-i ülésén megvizsgálta a brexittel és a polgárok jogaival foglalkozó petíciókat; támogatja a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy teljes mértékben biztosítsa az Egyesült Királyságban élő európai polgárok jogait a brexit-tárgyalások idején és az Unióból való kilépés után, és felszólítja a Bizottságot, hogy teljes körűen garantálja az Európai Unió más területein élő brit polgárok szerzett jogait annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok sorsa ne váljon alku tárgyává, illetve jogaik ne csorbuljanak a tárgyalások következtében;

20.  rámutat a Petíciós Bizottság által a fogyatékossággal összefüggő ügyekben benyújtott petíciókkal kapcsolatban folyamatosan végzett fontos munkára, és hangsúlyozza a bizottság szándékát, hogy továbbra is támogatja a fogyatékossággal élők jogainak erősítse érdekében tett erőfeszítéseket; felszólítja az európai intézményeket, hogy mutassanak példát e téren, és gondoskodjanak arról, hogy a nemzeti hatóságok által hozott végrehajtási intézkedések maradéktalanul és következetesen eleget tegyenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek (CRPD); hangsúlyozza, hogy 2016. szeptember 22. és 23. között tényfeltáró látogatást tartott Szlovákiában a fogyatékossággal élő személyek intézményeibe történő beruházások felhasználásának kérdésével kapcsolatos információgyűjtés céljából, és javasolta a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg az aktuális helyzetet; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy javuljon a fogyatékossággal élő személyek politikai részvétele, különösen a következő európai választásokra való felkészülés során, valamint hogy a CRPD 12. és 29. cikkével összhangban elismerjék minden fogyatékossággal élő személy szavazáshoz való jogát;

21.  ismételten méltatja a bizottság munkáját a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló 2013-as marrákesi szerződés ratifikálása és gördülékeny végrehajtása érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a marrákesi szerződés ratifikálásáról szóló, 2016. február 3-i rövid állásfoglalása(5) jelentőségét, amely gyors reagálást sürgetett valamennyi érintett fél részéről a régóta fennálló és akadályokat jelentő helyzet megszüntetése érdekében az uniós szintű ratifikálás előmozdítása céljából; rámutat, hogy a Parlament és a Tanács között megállapodás született a Bizottságnak a marrákesi szerződés végrehajtásáról szóló jogalkotási javaslataival (COM(2016)0595 és COM(2016)0596) kapcsolatban, amelyek kötelező erejűvé váltak(6);

22.  felhívja a figyelmet két éves jelentésre: a bizottság összes tevékenységéről szóló 2015-ös éves jelentésre(7) és az európai ombudsman 2015-ös munkájáról szóló éves jelentésre(8), valamint a bizottság által kiadott több véleményekre, például az örökbefogadás határon átnyúló elismeréséről(9), a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről(10), a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról (különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire)(11), az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentésről(12), valamint az alapvető jogok 2015-ös európai unióbeli helyzetéről(13) szóló véleményre;

23.  rámutat, hogy a bizottság támogatja az európai polgári kezdeményezést; tudomásul veszi a Bizottságnak a rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatát azzal a céllal, hogy növelje annak jelentőségét a demokratikus részvétel eszközeként; sajnálja, hogy a Bizottság elmulasztotta az európai polgári kezdeményezésről szóló közelmúltbeli nem jogalkotási állásfoglaláson végzett munka, különösen a Petíciós Bizottság véleményének megfelelő figyelembevételét, ezáltal az intézményközi megállapodást sem tartotta be maradéktalanul; sürgeti a Bizottságot, hogy a közelgő jogalkotási eljárás során vegye figyelembe a Petíciós Bizottság véleményét annak érdekében, hogy az európai polgári kezdeményezés révén elérje az uniós polgárok teljes körű és tényleges bevonását az EU döntéshozatali folyamatába;

24.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem gyakorolta eltökélten ellenőrzési jogkörét annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljenek az egységes piacra olyan levegőszennyező, dízelmotoros személygépjárművek, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a NO2 határértékeket meghaladó légköri kibocsátásához, és nem felelnek meg a személygépjárművek és könnyű haszongépjárművek típusjóváhagyására és kibocsátására vonatkozó uniós szabályoknak; rámutat arra, hogy ez a szempont szerves részét képezi azon polgárok aggodalmainak, akik azért gyakorolták petíciós jogukat, hogy kérjék az emberi egészség, a környezet, valamint a fogyasztók jogainak hatékony védelmét;

25.  hangsúlyozza, hogy a polgárok demokratikus jogainak lehető legmagasabb szintű védelme érdekében szabállyá kell tenni az uniós intézmények átláthatóságát és a dokumentumaikhoz való nyilvános hozzáférést; úgy véli, hogy mielőbb elő kell terjeszteni az 1049/2001/EK rendelet ilyen irányú módosítását;

26.  hangsúlyozza a Parlament európai ombudsmannal folytatott erőteljes együttműködését, valamint részvételét az Ombudsmanok Európai Hálózatában; kiemeli az ombudsman és a Petíciós Bizottság között az intézményi kereteken belül kialakított kiváló kapcsolatokat; különösen méltányolja, hogy az ombudsman az egész év folyamán rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában; kiemeli az ombudsman kulcsfontosságú szerepét a döntéshozatal és az uniós szintű igazgatás javításának elősegítésében, amelyet a lehető leghamarabb teljesen átláthatóvá, pártatlanná és alkalmassá kell tenni arra, hogy hatékonyan és eredményesen érvényesüljön az állampolgárok jogainak védelme; támogatja a jelenlegi ombudsman munkáját a hatáskörébe tartozó különböző szakterületeken, a saját kezdeményezésű és a stratégiai vizsgálatokat is beleértve, amelyek a megfelelő ügyintézés mellett az Unió jobb demokratikus működése szempontjából is előnyösek; üdvözli az európai ombudsman kezdeményezéseit a hálózat potenciáljának jobb kiaknázására, illetve láthatóságának fokozására;

27.  üdvözli az európai ombudsman hivatala által 2016-ban alapított, jó ügyintézésért adományozott díjat, amelynek célja, hogy elismerje az uniós intézmények, ügynökségek és szervek személyzetének azon tagjait, akik napi feladataik ellátása során elkötelezetten dolgoznak a jó közigazgatás előmozdításán; kéri a helyes hivatali magatartás jelenleg hatályos kódexének olyan jogilag kötelező erejű rendeletté történő átalakítását, amely egyéb szempontok mellett konkrét rendelkezéseket tartalmaz az összeférhetetlenségek megelőzésére az uniós intézmények, ügynökségek és szervek minden szintjén;

28.  hangsúlyozza a benyújtott petíciókban felvetett ügyek sokféleségét a belső piactól az igazságszolgáltatáson, az energiaügyön és a közlekedésen át az alapvető jogokig, az egészségügyig, a környezetvédelmi jogig, a fogyatékosságig és az állatjólétig, valamint a brexit polgárokat érintő különböző következményeiig; kiemeli a 2016-ban beérkezett petíciók számában (1569) tapasztalt 10 %-os növekedést, és felhívja az európai intézményeket, hogy biztosítsanak elegendő létszámú személyzetet a petíciók kezeléséért felelős szolgálatokat, különösen a Petíciós Bizottság titkárságát;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon átfogó elemzés készítéséről a tagállamok által elvégzett környezeti hatásvizsgálatok uniós jogszabályoknak való megfeleléséről azon infrastrukturális projektek engedélyezése kapcsán, amelyekkel összefüggésben a polgárok petíciókban jelezték az emberi egészségre és a környezetre vonatkozó súlyos kockázatokat; kitart ezen elemzések és a Bizottság ezekből származó proaktív, előzetes alapon végrehajtott esetleges fellépéseinek fontossága mellett a környezet visszafordíthatatlan pusztulásának az elővigyázatosság elvével összhangban történő megelőzése érdekében;

30.  felhívja a figyelmet a gyermekjóléti hatóságok gyakorlatairól – különösen a határokon átnyúló vonatkozású ügyekről – szóló petíciók nagy számára; elismeri a bizottság gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának munkáját; felhívja a figyelmet a 2016 márciusában „A gyermek mindenek felett álló érdekének (határokon átnyúló) védelme Európában” címmel elfogadott rövid állásfoglalási indítványra; tudomásul veszi a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló Brüsszel IIa. rendelet átdolgozására irányuló javaslatot, és megállapítja, hogy a meglévő nehézségek megoldása érdekében alaposan meg kell vizsgálni a petíciókban felvetett számos kérdést, például a tagországok illetékes hatóságai által a határokon átnyúló vonatkozású, gyermekeket érintő határozatokban alkalmazott eljárásokra és gyakorlatra vonatkozó, valamint a gyermekek szülők általi jogellenes külföldre vitelét követő visszaviteli eljárások hatékonyságával kapcsolatos kérdéseket;

31.  kiemeli az állatjólétre vonatkozó petíciók állandó és magas számát, és ismételten sajnálatát fejezi ki az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégia (2012–2015) végrehajtása során felhalmozódott késedelem miatt; elengedhetetlennek tartja egy új, uniós szintű stratégia elindítását az összes meglévő hiányosság áthidalására és az állatok jólétének teljes körű és tényleges biztosítására egy olyan egyértelmű és átfogó jogi keret révén, amely maradéktalanul megfelel az EUMSZ 13. cikkében foglalt követelményeknek;

32.  sajnálatosnak tartja, hogy a 0747/2016. számú petíció nyomán nem történt jelentős előrelépés az állampolgársággal nem rendelkező észtországi és lettországi lakosok választójoga ügyében; hangsúlyozza, hogy a szükségtelen késedelmek bizalmatlanságot gerjeszthetnek az európai intézmények iránt;

33.  hangsúlyozza a SOLVIT hálózat fontos szerepét, amely lehetővé teszi a polgárok és a vállalkozások számára, hogy hangot adjanak aggályaiknak az európai uniós jog más tagállambeli hatóságok általi esetleges megsértésével kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot és magukat a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a SOLVIT-ot, hogy az hasznosabb és láthatóbb legyen a polgárok számára; e tekintetben üdvözli a SOLVIT-hálózat megerősítésére irányuló cselekvési tervet, amelyet a Bizottság 2017. májusában hozott nyilvánosságra; felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb hajtsa végre ezt a cselekvési tervet, és számoljon be a Parlamentnek annak eredményeiről;

34.  rámutat a petíciós webportálon eszközölt javításokra; kiemeli a webportál további technikai tökéletesítésének szükségességét, annak biztosítása érdekében, hogy a Petíciós Bizottság teljes mértékben felkészüljön a váratlan helyzetek, például a benyújtott petíciók számában tapasztalható ugrásszerű növekedés kezelésére; úgy véli, hogy a petíciós eljárás zökkenőmentes működése érdekében elengedhetetlen a folyamatos technikai fejlesztés és a megerősített műszaki kapacitás; hangsúlyozza a portál fontosságát, amely könnyen hozzáférhető kommunikációs átjárót biztosít a polgárok és petíciók benyújtói, valamint a mobileszköz-használók és a fogyatékossággal élő személyek számára; várakozással tekint a projekt hátralévő szakaszainak gyors végrehajtása elé, amelyek fokozott interaktív élményt és több valós idejű információt nyújtanak a petíciók benyújtói és támogatói számára;

35.  koncentráltabb és aktívabb sajtó- és kommunikációs szolgáltatást, valamint aktívabb jelenlétet szorgalmaz a közösségi médiában, ami lehetővé tenné, hogy a bizottság gyorsabban reagáljon a közvélemény aggályaira;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, petíciós bizottságainak és nemzeti ombudsmanjainak vagy hasonló illetékes szerveinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0512. (2) HL C 51. E, 2013.2.22., 66. o. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0102. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0361. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0037. (6) HL L 242., 2017.9.20., 1. és 6. o. (7) A 2016. november 30-án elfogadott vélemény. (8) A 2016. november 11-én elfogadott vélemény. (9) A 2016. április 21-én elfogadott vélemény. (10) A 2016. november 15-én elfogadott vélemény. (11) A 2016. április 27-én elfogadott vélemény. (12) A 2016. április 22-én elfogadott vélemény. (13) A 2016. október 12-én elfogadott vélemény.

Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiájáról (2016/2327(INI))

P8_TA(2017)0503 A8-0356/2017

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

—  tekintettel „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című, 2016. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2016)0501),

—  tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. március 28-i bizottsági fehér könyvre (COM(2011)0144),

–  tekintettel a Kiotói Jegyzőkönyv elfogadását követően közzétett „Közlekedés és szén-dioxid – közösségi módszer kidolgozása” (COM(1998)0204) című, 1998. március 31-i bizottsági közleményre, amelyet nem követtek megfelelő intézkedések,

–  tekintettel „A közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv végrehajtása: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett 2016. július 20-i bizottsági közleményről szóló, 2017. február 23-i véleményére,

–  tekintettel a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról szóló, 2011. május 11-i 510/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

—  tekintettel az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról szóló, 1999. december 13-i 1999/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (EURO VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről, a 715/2007/EK rendelet és a 2007/46/EK irányelv módosításáról, valamint a 80/1269/EGK, a 2005/55/EK és a 2005/78/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. június 18-i 595/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

—  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

—  tekintettel a benzin és dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

—  tekintettel a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1513 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a Bizottság „Az együttműködő, intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiája – mérföldkő az együttműködő, összekapcsolt és automatizált mobilitás megvalósítása felé” című, 2016. november 30-i közleményére (COM(2016)0766),

—  tekintettel az EU-n belüli interoperábilis kooperatív intelligens közlekedési rendszerek elindításának főtervére,

—  tekintettel a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatára vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 96/96/EK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról szóló, 1999. május 26-i 1999/52/EK bizottsági irányelvre(13),

—  tekintettel a Közösségen belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról szóló, 2004. április 29-i 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14) és az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatás és műszaki elemei meghatározásáról szóló, 2009. október 6-i 2009/750/EK bizottsági határozatra(15),

—  tekintettel a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló, 2010. szeptember 22-i 913/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(16),

—  tekintettel a tagállamok közötti kombinált árufuvarozás egyes típusaira vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 1992. december 7-i 92/106/EGK tanácsi irányelvre(17),

—  tekintettel az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. október 21-i 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(18),

—  tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(19),

—  tekintettel a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2000. november 27-i 2000/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(20),

–  tekintettel az Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) közgyűlése 2016-ban Montrealban tartott 39. ülésének eredményeire,

—  tekintettel a 2009. október 21-i 2009/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(21) módosított, a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(22),

–  tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottság a bizottság munkájának eredményéről szóló jelentésére (A8-0049/2017),

–  tekintettel a fenntartható városi mobilitásról szóló, 2015. december 2-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel a megújuló energiáról szóló eredményjelentésről szóló, 2016. június 23-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről és a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. december 14-i (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(25),

–  tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérés vizsgálatát követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett 2017. április 4-i ajánlására(26),

–  tekintettel a típusjóváhagyás és a piacfelügyelet átdolgozására vonatkozó, 2017. április 4-én elfogadott intézményközi tárgyalási megbízására(27),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló, a Bizottság által 2015. december 2-án elfogadott csomagra,

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0356/2017),

A.  mivel a Párizsi Megállapodásban – amelyet az Unió 2016. november 4-én ratifikált, és amely ugyanezen a napon lépett hatályba – mind a 151 részes fél elkötelezte magát amellett, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest jóval 2 °C alatt tartja, és erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyított hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C-ra korlátozódjon;

B.  mivel a közúti forgalom teszi ki a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 70 %-át és a légszennyezés jelentős részét, és elsősorban ezen a területen van szükség fellépésre, miközben a közlekedés valamennyi ágazatában fokozni kell az erőfeszítéseket a kibocsátás csökkentése érdekében;

C.  mivel a földgáz (például a sűrített földgáz (CNG) és a cseppfolyósított földgáz (LNG)), de különösen a biometán, a szintetikus metángáz és a cseppfolyósított propán-bután gáz (LPG) elsősorban a hajózás és a nehéz tehergépjárművek tekintetében segítheti a közlekedési ágazat dekarbonizációját;

D.  mivel a Bizottság 2011-es fehér könyvében azt a célt tűzi ki, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest legalább 60 %-kal csökkenteni kell a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást; mivel a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartásához az évszázad közepére drasztikusan csökkenteni kell a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátást;

E.  mivel a gépjárműgyártók számára a kibocsátás csökkentésére vonatkozó megbízható hosszú távú lefutási görbe biztosíthatja a tervezés új technológiákba való beruházásokhoz szükséges biztonságát;

F.  mivel a közlekedési ágazat hosszú távú dekarbonizációja érdekében szükség van a megújuló energiaforrások különböző közlekedési módok szerint diverzifikált, széleskörű használatára;

G.  mivel az elektromos – magán vagy közösségi – közlekedési rendszerek a CO2-kibocsátások csökkentése, valamint a szennyező anyagok és a zaj fenntartható módon történő megszüntetése révén elősegíthetik a városi mobilitással összefüggő legfőbb problémák kezelését; mivel az elektromos járművek fenntarthatósága függ a megújuló villamos energia felhasználásától is;

H.  mivel a közlekedés a felelős az EU-ban az üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 25 %-áért, amelyből a közúti közlekedés több mint 70 %-ot tesz ki; mivel a városi területeken a levegőszennyezés fő oka a közlekedés; mivel a levegőszennyezés az Unióban évente 400 000 ember idő előtti halálát(28) okozza, és az általa generált, egészséggel kapcsolatos uniós költségek 330 és 940 milliárd EUR(29) közötti összegre becsülhetők, ami az uniós GDP 3–9 %-ának felel meg; mivel különösen a lebegő részecskék és a nitrogén-oxidok káros hatást gyakorolnak az emberek egészségére;

I.  mivel a közlekedési ágazat a legkevésbé szén-dioxid-mentes ágazat, amelynek energiaszükséglete még mindig 94 %-ban a fosszilis tüzelőanyagoktól függ; mivel üvegházhatásúgáz-kibocsátása az Unió összes CO2-kibocsátásának mintegy negyedét teszi ki és ez az érték folyamatosan emelkedik;

J.  mivel az utasszállítás és a teherfuvarozás fejlődése erősen függ a különböző közlekedési módok hatékony használatától, és az európai közlekedési politikának ezért a hatékony komodalitáson kell alapulnia, melynek keretében lehetőség szerint előnyben kell részesíteni a leginkább energiahatékony és fenntartható közlekedési módok alkalmazását;

K.  mivel a modális váltás a különböző közlekedési módok közötti optimális egyensúlyhoz vezet majd, biztosítja a közlekedési módokon belüli és azok közötti átjárhatóságot, támogatja a fenntarthatóbb közlekedési és logisztikai láncokat, továbbá elősegíti a forgalom zökkenőmentes áramlását a közlekedési módok és csomópontok között;

L.  mivel az Eurobarométer 406. sz. különjelentése (2013) szerint az európai polgárok mintegy 50 %-a használja autóját minden nap, miközben csak 16 %-uk használ tömegközlekedést és csak 12 %-uk kerékpárt;

M.  mivel a tengeri közlekedésben használt bunkerolaj egyike a legszennyezőbb üzemanyagoknak, ami azt jelenti, hogy ennek az ágazatnak bőséges tere van arra, hogy más meghajtási rendszerek népszerűsítése és beépítése révén csökkentse kibocsátásait;

N.  mivel az egészség és a környezet védelmét közös társadalmi problémaként és felelősségként kell kezelni, amellyel kapcsolatban valamennyi érdekelt félnek fontos szerepet kell betöltenie;

O.  mivel a hetedik közösségi környezetvédelmi cselekvési program egyértelműen elismeri a közlekedés szerepét az Unió 2050-es jövőképének („jólét bolygónk felélése nélkül”) megvalósításában;

P.  mivel a bioüzemanyagokról szóló irányelv 2003-as elfogadása óta többször módosult a jogszabályi keret; mivel a jogszabályi megközelítés bizonyos mértékű stabilitására van szükség ahhoz, hogy a fejlett bioüzemanyagokba való beruházás vonzóbbá váljon;

Q.  mivel a körforgásos gazdaságra való átállás azzal is jár, hogy a fogyasztók egyre inkább szolgáltatások igénybevevőivé válnak, és az ezen új üzleti modellekre való áttérés jelentős hatással lehet a közlekedési ágazatban az erőforrás-hatékonyságra;

R.  mivel több mint 100 millió európai az 55 decibelben (dB) meghatározott uniós küszöbérték feletti zajszintnek van kitéve, ideértve azt a mintegy 32 millió embert, akik „nagyon hangos” – 65 dB-t meghaladó – zajszintnek vannak kitéve;

S.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az egyedül a közúti forgalomból származó zaj közvetlenül a levegőszennyezés mögött a második legkárosabb környezeti ártalomkeltő Európában, és mivel legalább évi 9000 korai elhalálozás tudható be a közlekedésből származó zaj okozta szívbetegségnek;

T.  mivel a WHO finom szálló pornak (PM 2,5) való humán kitettségre vonatkozó iránymutatásainak alkalmazása mintegy 22 hónappal növelné a polgárok átlagos élettartamát, és évente mintegy 31 milliárd eurós megtakarítást eredményezne;

1.  üdvözli „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című bizottsági közleményt, és egyetért azzal, hogy az alacsony kibocsátású mobilitásra való átállás elengedhetetlen a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaságra való általánosabb szintű átálláshoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamok illetékes hatóságait, hogy teljes mértékben vegyenek részt a stratégiában;

2.  hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartásához a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak az évszázad közepére közel nullára kell csökkenniük, és a levegőt szennyező anyagok közlekedésből származó kibocsátását is haladéktalanul drasztikusan csökkenteni kell, hogy legalább a WHO közegészségügyi iránymutatásai késlekedés nélkül teljesüljenek;

3.  megállapítja, hogy az alacsony kibocsátású mobilitásra való átállás nemcsak a közegészségügy és a környezet szempontjából előnyös, hanem egyúttal óriási kihívásokat támaszt, illetve lehetőségeket kínál a személygépjármű-gyártók, a vasúti, tengeri és repüléstechnikai járművek gyártói, a beszállítók, valamint az innovatív energetikai, szállítási és logisztikai szolgáltatók – különösen a kkv-k – számára; hangsúlyozza, hogy az ÜHG-kibocsátások a közlekedési ágazatban való hatékony csökkentése érdekében megfelelően támogatni kell az új technológiák, illetve a nagyvállalatok, a kkv-k és az induló vállalkozások közti innovatív partnerségeket ösztönző üzleti modellek költséghatékony megközelítés alapján történő előmozdítását;

4.  elismeri, hogy jelentősen meg kell változtatni a közlekedési keresletgazdálkodást és a területfejlesztést a multimodális megközelítésre való szükséges átállás érdekében; megismétli, hogy a közlekedésre fontos szolgáltatásként, és nem önmagáért való célként kell tekinteni; ezért támogatja a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) megvalósítását; megismétli, hogy a fenntartható, körforgásos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési ágazatra való átállás a szolgáltatások igénybevevői erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos tudatosságának növekedését vonja maga után; úgy véli, hogy a közlekedők viselkedésének a fenntarthatóbb közlekedési módokra való áttérést eredményező megváltozása szempontjából az egyik legfontosabb tényező egy olyan, megfizethető, jól kialakított és multimodális tömegközlekedési rendszer megléte, amely lefedi a városi csomópontokat és biztosítja az összeköttetést a vidéki térségekkel;

5.  emlékeztet arra, hogy a közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv vonatkozásában az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy az európai fenntartható mobilitásra irányuló politikának a szakpolitika eszközök széles körére kell építenie annak érdekében, hogy a legkevésbé szennyező és leginkább energiahatékony közlekedési módokra való áttérés költséghatékony módon valósuljon meg; rámutat arra, hogy szükség van a közlekedési módok közötti egyensúly megváltoztatására annak érdekében, hogy a mobilitás megszabaduljon a jelenlegi közlekedési rendszer káros hatásaitól, amilyen például a torlódás, a légszennyezés, a zaj, a balesetek és az éghajlatváltozás; e tekintetben elismeri, hogy a modális váltásra vonatkozó politika eddig nem ért el kielégítő eredményeket;

6.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy töltsön be vezető szerepet a fenntarthatóbb és hatékonyabb közlekedésre vonatkozó harmonizált, globális szintű intézkedések tekintetében;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a meglévő jogszabályok teljes körű végrehajtását, és szükség esetén javasoljon további konkrét, a közlekedési ágazatot érintő intézkedéseket a közösen elfogadott, éghajlattal kapcsolatos és valamennyi közlekedési módra, így a városi mobilitásra is kiterjedő uniós célkitűzések a közlekedési ágazat versenyképességét nem veszélyeztető módon való megvalósítása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az olyan technológiák piaci elterjedését, amelyek a járművek hatékonyságának növelése révén járulnak hozzá az alacsony kibocsátású mobilitáshoz, ugyanakkor továbbra is biztonságosak; a Párizsi Megállapodásban előírtaknak való megfelelés összefüggésében felkéri a Bizottságot, hogy ismertesse 2011-es fehér könyvének aktualizált változatát;

8.  meggyőződése, hogy a fenntarthatóság értékelésénél figyelembe kellene venni a járművek és a szükséges infrastruktúra teljes ökológiai lábnyomát a gyártástól a használaton át az ártalmatlanításig, és ezért csak és kizárólag egy technológiasemleges energiaszerkezet vezethet reális és ténylegesen fenntartható megoldásokhoz;

9.  megjegyzi, hogy a fenntartható közlekedésre való áttéréshez az érdekelt felek – a civil társadalom, a fogyasztók, a szociális partnerek, a kkv-k, az innovatív induló vállalkozások, a globális szinten működő nagyvállalatok, valamint a kormányzat minden szintjén tevékenykedő politikusok és hivatalos szervek – rendszerszintű fellépése szükséges;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy a kibocsátások teljes élettartamra vetített elszámolását ösztönző tényezők beépítésével ismerje el a beágyazott kibocsátások növekvő jelentőségét;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el a teljes élettartam alatti – többek között az energiaellátásból, a gyártásból és az ártalmatlanításból is származó – kibocsátások mérésének növekvő fontosságát, olyan holisztikus javaslatok előterjesztésével, amelyek az optimális megoldások felé terelik a gyártókat, annak biztosítása érdekében, hogy a láncban feljebb és lejjebb bekövetkező kibocsátások ne emésszék fel a járművek jobb üzemeltetési energiafogyasztásából eredő előnyöket;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen vezessen be CO2-kibocsátási normákat a közúti forgalomra vonatkozóan, illetve fejlessze tovább azokat, mivel a költséghatékony gépjármű-kibocsátási normák jelentik minden valószínűséggel a leghatékonyabb megoldást az energiahatékonyság javítására az Unióban a 2030-ig tartó időszakban;

13.  emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság tekintendő a legjobb alternatív energiaforrásnak, és ennek megfelelően az energiahatékonyság költséghatékony módon történő javítására és az energiaszükségletek csökkentésére irányuló valamennyi intézkedést kiemelten kell kezelni, elő kell mozdítani és megfelelő módon be kell építeni a közlekedéspolitikába és az európai éghajlat-politikába;

A közlekedési rendszer optimalizálása

A hatékonyság javítása

14.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az Unió különböző régiói közti összeköttetést, az Unió további távoli, hátrányos helyzetű és határrégiói tekintetében is; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Unió légi összeköttetéssel kapcsolatos megközelítését és mérje fel egy összeköttetési mutató kidolgozásának lehetőségét, figyelembe véve az egyéb közlekedési módokkal való kölcsönhatást is; hangsúlyozza, hogy ezt a fenntartható alternatívákba való beruházásokkal és azok előmozdításával kell összekapcsolni;

15.  határozottan ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az egységes európai égbolt végrehajtását, mivel a jelenlegi töredezettség hosszabb repülési időket, késéseket, nagyobb üzemanyag-fogyasztást és fokozott szén-dioxid-kibocsátást eredményez; rámutat, hogy hozzájárulna a kibocsátások 10 %-os csökkentéshez;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa ébren az innovációra törekvést azáltal, hogy támogatja a fotovoltaikus energia légi közlekedési ágazatban történő használatára (például a Solar Impulse 2) és az alternatív megújuló folyékony üzemanyagokra vonatkozó kutatásokat;

Méltányos és hatékony árképzés

17.  úgy véli, hogy „a fogyasztó fizet” és „a szennyező fizet” elveket jobban tükröző, egyértelműbb árjelzések valamennyi közlekedési mód tekintetében elengedhetetlenek ahhoz, hogy tisztességes és egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a különböző közlekedési módoknak Európában; rámutat, hogy a meglévő szakpolitikákat újra kell értékelni ebből a szempontból;

18.  úgy véli, hogy minden egyes közlekedési módnak fedeznie kell a határköltségeit, mind az infrastruktúra elhasználódását („a fogyasztó fizet”), mind pedig a külső költségeket, például az okozott zaj- és légszennyezést („a szennyező fizet”); úgy véli, hogy e két elv az egész Unió területén történő alkalmazása hozzájárul a közlekedési módokra vonatkozó díjszabások között jelenleg fennálló egyenetlenségek kezeléséhez;

19.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési díjszabásra vonatkozó jogszabályok nem teremthetnek tisztességtelen versenyt a fenntarthatóbb közlekedési módok, például a vasúti közlekedés hátrányára, és sürgeti a Bizottságot, hogy a tisztességes verseny biztosítása érdekében terjesszen elő javaslatot ezzel kapcsolatban;

20.  üdvözli a Bizottságnak az interoperábilis elektronikus útdíjszedési rendszerekre vonatkozó szabványok létrehozására irányuló erőfeszítéseit és az euromatrica-irányelv közelgő felülvizsgálatát, amelybe bele kellene foglalni a távolságalapú úthasználatidíj-rendszereket és a díjak szén-dioxid kibocsátáson alapuló differenciálását, valamint az aktualizált európai kibocsátási normákon alapuló differenciálás lehetőségét; úgy véli, hogy a távolságalapú úthasználatidíj-rendszerek kiterjesztése valamennyi személy- és könnyű tehergépjárműre alkalmazandó, ugyanakkor valamilyen formában rugalmasságot kell biztosítani a távoli és gyéren lakott területek számára;

21.  hangsúlyozza, hogy a közlekedésben történő modális váltáshoz a multimodalitás és a tömegközlekedés előmozdítása és az ezekbe a területekbe történő beruházás szükséges;

22.  felkéri a Bizottságot, hogy a valós vezetési feltételek melletti kibocsátással kapcsolatos adatok figyelembevételével sürgősen tegye naprakésszé a „közlekedésből eredő külső költségekről szóló kézikönyvét”;

23.  hangsúlyozza, hogy a légi közlekedés a külső költségek internalizálásától legtávolabb eső közlekedési mód, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse a Párizsi Megállapodásban foglaltakat és a légi közlekedés vonatkozásában vizsgálja meg a kerozin megadóztatására vonatkozó harmonizált nemzetközi intézkedések meghozatalának és a repülőjegyek héamentessége megszüntetésének lehetőségeit;

Logisztika és digitalizálás

24.  elismeri, hogy a logisztika az ellátási lánc integrációjára, a multimodális közlekedésre, a szállítások összevonására és a fordított logisztikára irányuló környezetbarát együttműködési stratégiák révén döntő szerepet játszhat a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében; úgy véli, hogy a digitális technológiák az említett célkitűzések szempontjából meghatározó tényezők;

25.  úgy véli, hogy az intelligens közlekedési rendszerek, a konvojok és az önvezető és összekapcsolt járművek komolyan hozzájárulhatnak mind az egyéni, mind a kereskedelmi közúti, vasúti, tengeri és légi közlekedés hatékonyságának javításához;

26.  elismeri, hogy a hálózatba kapcsolt gépjárművek technológiája nemcsak javítja a közúti közlekedés biztonságát, hanem jelentős környezeti hatásokat eredményez, és megjegyzi, hogy az 5G hálózat nagy kapacitásigényének kielégítéséhez és a rövid késleltetési idő biztosításához sűrű hálózati infrastruktúra szükséges ahhoz, hogy a hálózatba kapcsolt és önvezető járművek üzemeltetésének lehetőségét a városi környezetben zajló mobilitás javítása érdekében jobban ki lehessen használni; elismeri, hogy az európai iparban megfigyelhető széles körű digitalizálási folyamattal összhangban sok vállalkozásnak mobilitással kell alátámasztania az átalakulási stratégiáját, nagy lehetőséget kínálva a kkv-k és kezdő vállalkozások számára a közlekedési ágazatban, és úgy véli, hogy ezt támogatni kell;

27.  hangsúlyozza, hogy a tömegközlekedés a mobilitást szolgáltatásként felfogó koncepció részeként hatalmas lehetőségeket kínál a forgalom volumenének és az ahhoz kapcsolódó kibocsátások csökkentésére, és felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési módok és rendszerek közötti akadályok megszüntetése és a tömegközlekedési rendszerek használatának ösztönzése érdekében támogassa ezen rendszerek digitalizálását és összekapcsolását; ugyanakkor úgy véli, hogy a hozott intézkedéseknek az érintett, akár városi, akár vidéki területekhez kell igazodnia, mivel a vidéki területeken nehezebben megvalósítható a gazdasági életképesség; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét kezdeményezéseket a közlekedés hatékonyabbá tételére vidéki környezetben és a nehezen megközelíthető területeken, figyelembe véve a közszolgáltatási kötelezettségeket is;

28.  támogatja a hatékonyabb és még inkább környezetbarát intermodális közlekedési szolgáltatások és az intelligens mobilitás megvalósítását célzó, a mobilitás irányítására irányuló kezdeményezéseket, amelyek alapvető szerepet játszhatnak a mobilitás mint szolgáltatás és a szinkronizált intermodalitás („szinkronmodalitás”) elgondolásának előmozdításában; úgy véli, hogy a mobilitás mint szolgáltatás további előmozdítása érdekében a jövőbeli rendelet megalkotásakor megfelelő figyelmet kell fordítani az intelligens közlekedésirányítási rendszerek (ITS) hozzájárulására, az IKT-kapacitások fejlesztésére, a rendszerek átjárhatóságára, a szolgáltatások közös használatára és az integrált multimodális jegyértékesítésre;

29.  megjegyzi, hogy a városi tehergépjárművek aránytalanul nagy mértékben járulnak hozzá a levegő- és zajszennyezéshez, és kedvezőtlenül hatnak a forgalmi torlódásokra; ezért felszólít a városi területeken belüli ellátási lánc megfelelőbb optimalizálására; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kibocsátásmentes, könnyű haszongépjárművek, a kibocsátásmentes autóbuszok, hulladékszállító járművek, taxik és teherbiciklik használatát az „utolsó kilométer” logisztikában;

30.  kiemeli a súlycsökkentésből, valamint a meglévő infrastruktúra hatékonyabb használatából, többek között a jobb forgalomelosztásból és a fejlettebb intermodális megoldásokból származó lehetséges előnyöket;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy a digitális egységes piacra vonatkozó szabályozási keretben hangsúlyozza a biztonságosabb, intelligensebb és környezetkímélőbb közúti közlekedési módokban rejlő lehetőségeket, valamint hogy – az innovációt támogató gazdaság fellendítésének és az új üzleti lehetőségek európai IKT-vállalkozások számára való megnyitásának részeként – mozdítsa elő a járművek egymás közötti, valamint a járművek és a közút közötti kommunikációt szolgáló berendezésekre vonatkozó projekteket;

32.  hangsúlyozza az optimális hátországi összeköttetésekbe történő beruházások fontosságát annak érdekében, hogy a multimodális összeköttetések, a fenntartható vasúti közlekedés, a belvízi hajózás, a valós idejű szállítási adatok és informatikai alkalmazások transzeurópai közlekedési hálózatok folyosói mentén történő használatának ösztönzése révén csökkenteni lehessen a hátországba történő szállítás ökológiai lábnyomát;

33.  meggyőződése, hogy a mobilitás irányítására vonatkozó kezdeményezések régiókban és városokban, intézményekben és az iparban való előmozdítása jelentős lehetőségeket kínál a tekintetben, hogy csökkentheti a polgárok utazási igényét mind a távolság, mind pedig a sebesség tekintetében;

34.  kéri a tagállamokat, hogy támogassák az elektromos járművek és az alternatív fejlett bioüzemanyaggal működő járművek fokozottabb használatát ösztönző kísérleti projekteket;

35.  hangsúlyozza, hogy holisztikus uniós megközelítésre van szükség a közlekedés gyors digitalizálásának lehetővé tétele érdekében, ami a közlekedés jobb tervezésével és a mobilitásra mint szolgáltatásra tekintő megközelítésre való átállással jelentősen hozzájárul majd a hatékonyság növeléséhez, továbbá jelentős hatással lesz a társadalomra;

36.  úgy véli, hogy a közlekedés jobb tervezése, a digitalizáció és a logisztika jobb alkalmazása olyan terület, ahol óriási a kibocsátáscsökkentés lehetősége, és hogy számos olcsó és könnyen kivitelezhető intézkedést lehetne rövid időn belül hozni, amelyek mérhető hatást eredményeznének, mint például a forgalom és a terhelés optimalizálása, valamint az e-fuvarozás; ezért felhívja a Bizottságot ilyen intézkedések azonosítására, illetve ezek jegyzékének összeállítására jövőbeli előmozdításuk érdekében; kéri egy koherens jogalkotási keret és normák megalkotását, amelyek lehetővé teszik innovatív logisztikai és közlekedési megoldások európai szintű alkalmazását;

37.  támogatja a Bizottságot és a fuvarozókat, hogy dolgozzanak ki olyan projekteket, amelyek kiadványok, információk, foglalási és jegykibocsátási rendszerek révén összehasonlítható és következetes tájékoztatást biztosítanak a különböző közlekedési módok szénlábnyomairól;

38.  hangsúlyozza, hogy az e-Freight és az intelligens közlekedési rendszerek átjárhatóságának megvalósítása érdekében feltétlenül szükség van az IKT-ra vonatkozó szabványosítási politika piaci és politikai fejleményekhez való hozzáigazítására;

39.  kiemeli az interoperabilitás fontosságát a nehézgépjárművek kibocsátásának csökkentésében, mind a városi, mind a városon kívüli forgalomban;

Alacsony kibocsátású alternatív energia

40.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható energiaforrásból származó elektromos közlekedési megoldások jelentős lehetőségeket tartogatnak a közlekedés dekarbonizálására; úgy véli azonban, hogy e technológia optimalizálása és az infrastruktúrák nagy léptékű kiépítése csak 2030 után várható; további technológiai innovációkra szólít fel;

41.  üdvözli az alternatív üzemanyaggal működő gépjárművek megújuló energiával és/vagy fenntartható, alternatív üzemanyaggal való ellátását célzó átfogó és interoperábilis infrastruktúra kiépítésére és biztosítására irányuló erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot e tekintetben, hogy egyeztessen a tagállamokkal az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelv vonatkozó rendelkezései és az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv (EU) .../... irányelvvel (2016/0381(COD) eljárás) módosított 8. cikke maradéktalan átültetésének biztosítása érdekében;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el ambiciózus cselekvési tervet az elektromos járművek piaci bevezetésére, és adjon ki a tagállamok számára irányadó ajánlásokat annak érdekében, hogy a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek vonatkozásában vezessenek be adóügyi ösztönzőket; hangsúlyozza, hogy a töltő és újratöltő infrastruktúra– többek között a magán- és középületekben való – az épületek energiahatékonyságáról szóló (2010/31/EU) irányelvnek megfelelő rendelkezésre állása és hozzáférhetősége, valamint az elektromos járművek versenyképessége alapvetően szükséges ahhoz, hogy nőjön a fogyasztók körében a járművek elfogadottsága; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az elektromos járművek számára előállított villamos energia fenntartható energiaforrásokból származzon; e tekintetben egy, az újgenerációs akkumulátorokkal kapcsolatos hosszú távú európai kezdeményezés elindítására és a szükséges infrastruktúra kialakítására szólít fel az alacsony kibocsátású energiaforrásokra és járművekre vonatkozó, fenntartható gyártási előírások alkalmazásának ösztönzése érdekében;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtsa be a „Tiszta energiák a közlekedésben” irányelv (2014/94/EU) egyes tagállamokban való végrehajtására vonatkozó értékelését és lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek még nem nyújtották be a nemzeti stratégiájukat;

44.  úgy véli, hogy a közúti közlekedés éghajlatra gyakorolt hatásai mérséklésének egyik leghatékonyabb módja az lenne, ha köteleznék az üzemanyag-forgalmazókat, hogy csökkentsék a megújuló energiaforrásokból, a hidrogénből, a fenntartható és fejlett bioüzemanyagok, szintetikus üzemanyagok vagy egyéb alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok (pl. a CNG, az LNG) révén előállított energia által okozott üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

45.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy mennyire sürgős, hogy – az egész társadalom fenntartható energiaátmenetét célzó kézzelfogható intézkedések meghozatala érdekében – azokat a gazdasági ösztönzőket, amelyek továbbra is a fosszilis energiaforrásokat támogatják, átirányítsa az alternatív, fenntartható energetikai formák felé;

46.  a megújuló energiaforrásokról szóló átdolgozott irányelvben javasoltaknál a közlekedési ágazatban alkalmazott megújuló energiaforrásokra vonatkozó ambiciózusabb megközelítést sürget a közlekedési ágazat hosszú távú szén-dioxid-mentesítése érdekében;

47.  sürgeti a fenntartható alternatív üzemanyagok használatát célzó konkrét ösztönzők bevezetését az olyan közlekedési módok vonatkozásában, amelyek esetében a folyékony üzemanyagoknak jelenleg nincsenek alternatívái; úgy véli, hogy ezeket az ösztönzőket tükröznie kellene a megújuló energiaforrásokról szóló új irányelvnek, valamint az integrált nemzeti energiaügyi és éghajlat-politikai terveknek az energiaunió irányításáról szóló rendeletre irányuló javaslatnak megfelelően;

48.  emlékeztet arra, hogy az európai közlekedés 94 %-a kőolajtermékekre támaszkodik, és úgy véli, hogy a belföldi fenntartható bioüzemanyagok csökkentik a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való függőséget és ezáltal erősítik az EU energiabiztonságát;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen és közvetett támogatásának legkésőbb 2020-ig történő fokozatos megszüntetésére;

50.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a cseppfolyósított földgázban a mobilitás, a gazdaság és a foglalkoztatás fenntarthatóvá tétele terén rejlő lehetőséget(30);

51.  hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet a földgáz (pl. a sűrített földgáz – CNG és a cseppfolyósított földgáz – LNG), és különösen a biometán, a szintetikus metángáz és az LPG játszhatna a közlekedési ágazat (különösen a hajózás, a nehézgépjárművek és a városi buszok) dekarbonizációjára való átmenet során;

52.  a megújuló energiaforrásokról szóló átdolgozott irányelvben javasoltaknál szigorúbb határértékeket sürget az első generációs bioüzemanyagok 2030-ig történő fokozatos leépítése és a közlekedési ágazat hosszú távú dekarbonizációja érdekében; e tekintetben kéri, hogy a Bizottság tegyen különbséget az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú és a közvetett földhasználat-változás tekintetében alacsony kockázatú bioüzemanyagok és az e kritériumoknak meg nem felelő üzemanyagok között, továbbá mielőbb hozzon intézkedéseket az erdőirtást vagy a tőzeglápok használatát ösztönző alapanyagoknak – köztük a pálmaolajnak – a bioüzemanyagok összetevőjeként való mielőbbi megszüntetésére; hangsúlyozza stabil és kiszámítható jogi környezet fontosságát, amely a fejlett bioüzemanyagokba való beruházás vonzóbbá tételéhez megfelelően figyelembe veszi a beruházási ciklusokat; tudomásul veszi az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú és a közvetett földhasználat-változás tekintetében alacsony kockázatú bioüzemanyagokon alapuló uniós mezőgazdasági termelés éghajlatra gyakorolt kedvező hatásait, elsősorban a harmadik országokból származó állati fehérjék tömeges behozatalával összefüggő kibocsátások csökkentése szempontjából;

53.  ösztönzi a Bizottságot, hogy az innováció és a piaci terjedés ösztönzése érdekében dolgozzon ki objektív kritériumokat a fejlett bioüzemanyagok elismerésére;

54.  hangsúlyozza, hogy fontos elérni a közlekedési ágazat hosszú távú dekarbonizációját, és felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú azon fejlett bioüzemanyagok nagyobb mértékű piaci térhódítását, amelyek megfelelnek a hulladékhierarchia elvének, és amelyek a körforgásos gazdaság részeként tiszteletben tartják a szigorú környezeti és társadalmi fenntarthatósági kritériumokat, hogy tovább csökkentsék a fosszilis üzemanyagok használatát és az üvegházhatású gázok kibocsátását; üdvözli a Bizottság javaslatát, melynek célja a bioüzemanyagok esetében az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó követelmények megerősítése, azt biztosítandó, hogy azok továbbra is hozzájáruljanak az uniós éghajlat-politikai célok eléréséhez; hangsúlyozza a bioenergia használatából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások és -elnyelések – a javasolt földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra (LULUCF) vonatkozó rendelet (COM(2016)0479) szerinti – megbízható és hiteles elszámolásának fontosságát;

55.  hangsúlyozza, hogy – a javasolt közös kötelezettségvállalási rendelet (COM(2016)0482) értelmében – csak a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő élelmiszernövény-alapú bioüzemanyagok számíthatók bele a tagállamok éghajlat-politikai célkitűzéseibe;

56.  kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a megújuló energiaforrásokból előállított hidrogéntechnológiával kapcsolatos fejleményeket, és készítsen megvalósíthatósági tanulmányt a hidrogénnek az európai közlekedési rendszerben betöltött szerepével és lehetőségeivel kapcsolatban;

57.  hangsúlyozza, hogy a többlet megújuló energiaforrásokból – különösen a termelési csúcsidőszakban a másként fel nem használt nap- és szélenergiából – származó (folyékony és gáz halmazállapotú) szintetikus üzemanyagok életciklus szempontjából hozzájárulhatnak a meglévő gépjárműparkok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának a csökkentéséhez, növelve egyúttal a megújuló energiaforrásokból származó hozamot;

58.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a körforgásos gazdaság, az Unió kibocsátási és éghajlat-politikája, valamint a megújuló energiával kapcsolatos célkitűzések keretében növelje és teljes körűen támogassa a zöld biogáz trágyafeldolgozás révén történő előállítását;

59.  üdvözli azt a tényt, hogy az uniós vállalkozások a világ élvonalában járnak a szintetikus üzemanyagokkal kapcsolatos technológiák terén, amiről úgy véli, hogy lehetőséget biztosít a gazdasági növekedés és a magas minőségű foglalkoztatás megerősítéséhez az EU-ban; ezért hangsúlyozza egy olyan keret létrehozásának a fontosságát, amely ösztönzi az ilyen technológiák további fejlesztését és kiépítését;

60.  úgy véli, hogy a származási garanciák előmozdítása a megújuló energiaforrások használatának jelentős növekedését eredményezheti a közlekedési ágazatban;

61.  megjegyzi, hogy a fenntartható energiával kapcsolatos uniós megközelítésnek technológiasemlegesnek kell lennie, valamint az uniós fenntarthatósági politikák céljának az éghajlatváltozást okozó és egészségkárosító kibocsátások csökkentésére kell irányulnia;

62.  kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a Közös Kutatóközpont (JRC) által biztosított lehetőségeket a közlekedési ágazatot érintő tiszta energiával kapcsolatos kutatás folytatására;

63.  üdvözli a Horizont 2020 kutatási, fejlesztési és innovációs keretprogram keretében a tiszta közlekedés és a fenntartható energia tekintetében nyújtott támogatást, valamint kéri, hogy e támogatást a következő többéves pénzügyi keretben is biztosítsák;

64.  hangsúlyozza a kutatás és fejlesztés fontosságát az alacsony kibocsátású mobilitással kapcsolatos technológiai kihívások kezelésében; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítson jelentős támogatást az olyan kutatási programoknak, mint a CleanSky és a SESAR („Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás);

Közlekedési infrastruktúra és beruházás

65.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az éghajlat-politikához, a levegőminőséghez és az egyéb külső költségek minimálisra csökkentéséhez hozzájáruló közlekedési projektek uniós társfinanszírozását az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) keretében;

66.  úgy véli, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) projektjei kulcsfontosságúak az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája szempontjából, és sajnálja, hogy annak költségvetéséből az ESBA-t finanszírozták; ezért azt kéri, hogy a CEF költségvetését állítsák helyre, és megismétli, hogy az ESBA II-t más forrásból kell finanszírozni; véleménye szerint azt is kerülni kell, hogy a CEF-re jogosult projekteket az ESBA keretében finanszírozzák;

67.  kiemeli az ESBA sikeres felhasználásának, illetve az ESBA és az esb-alapok összekapcsolásának jelentőségét; úgy véli, hogy a tagállamoknak többet kell beruházniuk vasútrendszereikbe, valamint a vasúti projektek esetében törekedniük kell a kohéziós alapok felhasználási arányának növelésére;

68.  felhívja a figyelmet az infrastruktúra-hálózat jó állapotban és kiváló minőségben való fenntartásának fontosságára, mivel ez megkönnyíti a forgalom haladását, illetve lehetővé teszi a járműtorlódás, és ennélfogva a szén-dioxid és egyéb szennyezőanyagok kibocsátása mértékének csökkentését is;

69.  sürgeti a Bizottságot, hogy bocsásson több forrást a városok rendelkezésére, hogy közösen pályázzanak olyan infrastruktúrák vagy technológiák megszerzésére, amelyek hozzájárulnának a városi közlekedés szén-dioxid-mentesítéséhez és a közúti járművek levegőszennyezésének csökkentéséhez; megjegyzi, hogy ez magában foglalná többek között az elektromos járművek nyilvános töltőállomásait, a közös gépkocsi- vagy kerékpár-használati rendszereket, valamint a tömegközlekedés fejlesztését is;

70.  hangsúlyozza azoknak a pénzügyi támogatásokra irányuló intézkedéseknek a fontosságát, amelyek célja az ágazat megújítása és a környezetnek az infrastrukturális munkák során történő védelme;

A polgárok és döntéshozók ösztönzése a magatartásuk megváltoztatására

71.  arra ösztönzi a városokat, hogy építsenek be ÜHG-kibocsátási célkitűzéseket és a tiszta levegő elérésére irányuló stratégiákat a fenntartható városi mobilitási terveikbe, és felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje kiemelten azoknak a városi mobilitási projekteknek az uniós társfinanszírozását, amelyek hozzájárulnak e célok eléréséhez, többek közt azoknak az innovációknak a támogatása révén, amelyek megteremtik a városok számára ennek lehetőségét;

72.  úgy véli, hogy a kibocsátások csökkentésére és a közlekedés hatékonyságának javítására az egyik legeredményesebb módszer a tömegközlekedés ösztönzése; fontosnak tartja a tömegközlekedési szolgáltatások szerepének megerősítését; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék az állami hatóságokat, de a magánflottákat is, a tisztább és kevésbé szennyező járművek vásárlására;

73.  hangsúlyozza a zöld közbeszerzés által kínált lehetőségeket a fenntarthatóbb közlekedés, különösen a(z elő)városi buszjáratok szempontjából;

74.  felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg azon élenjáró városok hálózatát, amelyek a várostervezés során kiemelt helyen kezelik a fenntartható mobilitást, így a gyaloglást, a kerékpározást, illetve a tömegközlekedés, a gépkocsimegosztás és a közös gépkocsihasználat megerősítését, valamint hogy tegye lehetővé a helyi, regionális és nemzeti hatóságok számára az ÜHG-kibocsátás csökkentésével és a tiszta levegő elérésére irányuló stratégiákkal kapcsolatos legjobb gyakorlataik megosztását; emellett felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, hogy az éghajlat-politikai célok elérésének elősegítése érdekében teljes mértékben integrálják a közlekedési, lakáspolitikai és a földhasználat tervezésével kapcsolatos igényeket és eljárásokat;

75.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – figyelembe véve, hogy a könnyűgépjárművek európai normái nem tükrözik a valós vezetési feltételek melletti kibocsátást – vizsgálják meg a kibocsátási határértékeket valós vezetési feltételek mellett is teljesítő ultraalacsony kibocsátású járművekre (ULEV) vonatkozó címke vagy norma bevezetésének előnyeit;

76.  úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a nem motorizált közlekedési formák integrálásának és vonzerejének fokozására, amelynek köszönhetően átfogóan csökkenne az egyéni közlekedési formák vonzereje;

77.  felhívja a Bizottságot, hogy a vidéki és távoli területeken élő lakosság közlekedési igényeit foglalja bele az alacsony kibocsátású mobilitásra vonatkozó stratégiáiba;

78.  minden állami szervezetet arra ösztönöz, hogy közbeszerzéseikbe építsenek be fenntarthatósági kritériumokat;

79.  támogatja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat az EuroVelo kerékpárhálózat a TEN-T vasúthálózatokkal való összekapcsolására, illetve az e hálózatokba való integrálására irányuló beruházások növelésében;

80.  hangsúlyozza, hogy már régóta esedékes az általános biztonságról szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslat, és felhívja a Bizottságot, hogy azt 2017 végéig tegye közzé; úgy véli, hogy az „intelligens sebességszabályozással” kapcsolatos technológia már kiforrott és sok életet megmenthet, ezért valamennyi jármű tekintetében haladéktalanul be kell vezetni; hangsúlyozza, hogy a tehergépkocsik esetében a „közvetlen rálátás” nagyon hatékony megoldást jelent a veszélyeztetett úthasználókkal való balesetek elkerülése szempontjából, és e tekintetben a javaslatnak kötelező előírásokat kell tartalmaznia;

Ágazatspecifikus kereslet

Motorkerékpárok, személygépkocsik és tehergépjárművek

81.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament által 2013-ban két jogalkotási aktusra(31) vonatkozó eljárásban is kifejezett álláspontjával – amelyet a Bizottság ezekhez kapcsolódó, a 2025-ös célokról szóló nyilatkozatai(32) is megerősítettek – összhangban terjesszen elő javaslatot a személygépkocsikra és könnyű haszongépjárművekre 2025-ig alkalmazandó előírások vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a gépjárműflottákra vonatkozó átlagos előírásokat a könnyűgépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált új vizsgálati eljárás (WLTP) alapján kell kiszámítani, és ezeknek az EU 2030-as éghajlat- és energiapolitikai keretében megadott hosszú távú kibocsátáscsökkentési pályát és a Párizsi Megállapodás hosszú távú célkitűzéseit kell tükrözniük;

82.  üdvözli az új WLTP bevezetését; hangsúlyozza azonban, hogy a kutatás azon eredménye fényében, miszerint az új WLTP laboratóriumi vizsgálati ciklus még mindig körülbelül 20 %-ban el fog térni a valós vezetési feltételek melletti kibocsátástól, és megmarad a vizsgálatok optimalizálásának és manipulálásának a lehetősége, a WLTP kiegészítéseképpen a CO2-kibocsátásra vonatkozó célzott, a valós vezetési feltételek melletti kibocsátás mérésére szolgáló utólagos módszertant kell kidolgozni; megjegyzi, hogy e módszertan a járművekben már meglévő mérőberendezéseken, például az üzemanyagfogyasztás-mérőkön alapulhatna; megjegyzi továbbá, hogy e célból továbbá megbízható adatok gyűjtése érdekében standard megközelítést kell kidolgozni az üzemanyag-fogyasztási értékek gyűjtése, tárolása, felhasználása és közlése tekintetében, maximálisan kihasználva a személygépkocsikban már meglévő érzékelőket, a magánélet védelmére vonatkozó szabályok maradéktalan tiszteletben tartása mellett; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg a közlekedési ágazatból származó CO2-kibocsátások csökkentésére szolgáló további megoldásokat, és különösen vegye jobban figyelembe a súlykönnyítés hozzájárulását a járművekből származó CO2-kibocsátások közvetlen csökkentéséhez;

83.  emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy az RDE-tesztek hatékonynak bizonyuljanak a laboratóriumban és az autóúton mért kibocsátás közötti eltérések csökkentésére, a vizsgálati és értékelési eljárások feltételeit nagyon körültekintően kell meghatározni, és azoknak a vezetési körülmények széles skálájára kell kiterjedniük, beleértve a különböző hőmérsékleteket, a motor terhelését, a jármű sebességét, a tengerszint feletti magasságot, az úttípust és az Unióban történő vezetés során előforduló egyéb paramétereket;

84.  harmonizált, kötelező és átlátható uniós címkézési rendszer gyors elfogadását szorgalmazza, amelynek révén a fogyasztók a forgalomba hozott személygépkocsik üzemanyag-fogyasztására, élettartamára, valamint CO2- és légszennyezőanyag-kibocsátására vonatkozóan pontos, megbízható és összehasonlítható adatokhoz jutnának; felszólít a személygépkocsik címkézéséről szóló (1999/94/EK) irányelv felülvizsgálatára, amelyet oly módon lehetne módosítani, hogy magában foglalja az egyéb légszennyező anyagokra – többek között az NOx-ra és a légszennyező részecskékre – vonatkozó tájékoztatás kötelező előírását;

85.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „Tiszta energiák a közlekedésben” irányelvet (2014/94/EU), és terjesszen elő egy rendeletre irányuló javaslatot a 2025 után forgalomba hozandó gépjárműpark CO2-kibocsátási normáiról, azzal a céllal, hogy fokozatosan megszüntesse a CO2-kibocsátó új járművek forgalomba helyezését;

86.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kibocsátásmentes gépkocsik részarányára vonatkozóan vezessen be a gyártók számára minimális célkitűzést;

87.  hangsúlyozza, hogy az európai gazdaság számára előnyökkel járna az olyan járművekre való korai áttérés, amelyek az életciklus-értékelés eredményei alapján a legcsekélyebb hatással vannak az éghajlatra; hangsúlyozza, hogy ez az áttérés biztosítani fogja, hogy az európai autógyártók a globális színtéren továbbra is versenyképesek maradjanak, a meglévő munkahelyek biztosítása mellett új munkahelyeket is teremtve;

88.  arra számít, hogy egyre nagyobb mértékben fogják finanszírozni a villanymotorok akkumulátorainak gyártásával, kezelésével és ártalmatlanításával kapcsolatos technológiai kutatást, annak biztosítása érdekében, hogy azok környezetvédelmi szempontból még inkább fenntarthatóak legyenek;

89.  megállapítja, hogy a Bizottság több kötelezettségszegési eljárást indított azon tagállamok ellen, amelyek megsértették a levegőminőségről szóló 2008/50/EK irányelvet azzal, hogy folyamatosan túllépik a NO2-re és a PM10-re vonatkozó határértékeket; sürgeti a Bizottságot, hogy ellenőrzési jogát gyakorolva előzze meg az olyan dízelüzemű gépjárművek forgalombahozatalát, amelyek jelentősen hozzájárulnak a NO2 és a PM10 légkörbe való kikerüléséhez, és amelyek nem felelnek meg a személygépjárművek és könnyű haszongépjárművek típusjóváhagyására és kibocsátásaira vonatkozó uniós szabályoknak;

90.  hangsúlyozza a kkv-k az alkatrész- és járműgyártásban való részvétele előmozdításának szükségességét, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva a közlekedési piacon és ösztönözve a kutatást és innovációt;

91.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni CO2-rendelet a közúti CO2-kibocsátások csökkentésére szolgáló összes technológiai lehetőséget a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe; megállapítja, hogy a rendeletben különösen figyelembe kell venni a legújabb alternatív üzemanyagok kínálta lehetőségeket (pl. elektro-üzemanyagok, szintetikus üzemanyagok, gáznemű és folyékony üzemanyagok előállítása villamos energia segítségével);

Nehéz tehergépjárművek

92.  megállapítja, hogy amennyiben nem hoznak további intézkedéseket 2030-ig, a nehézgépjárművek felelnek majd a közúti közlekedés összes CO2-kibocsátásának 40 %-áért; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy 2017 végéig terjesszen elő javaslatot a nehézgépjárművek tanúsításáról, ellenőrzéséről és jelentéstételükről, 2018-ig pedig a 2025-re kitűzött nagyra törő CO2-szabványokról, a rendelkezésre álló legjobb adatok alapján; üdvözli a jármű energiafogyasztását kiszámító, az árufuvarozás hatékonyágát mérő szimulációs eszközt (VECTO), és hangsúlyozza, hogy a továbbiakban is biztosítani kell az átlátható, reális és naprakész nyomon követési adatokhoz való hozzáférést;

93.  felhívja a Bizottságot, hogy egy összehasonlító tanulmány alapján kezdjen el kidolgozni egy európai stratégiát az alacsony kibocsátású tehergépkocsikra vonatkozóan, az energiahatékony és kibocsátásmentes buszok és tehergépjárművek piaci elterjedésének elősegítése érdekében; rámutat, hogy már vannak kibocsátásmentes közúti áruszállítással foglalkozó tagállami kezdeményezések;

94.  úgy véli, hogy a nehézgépjárművek, például az elektromos és LNG-meghajtású nehézgépjárművek esetében támogatni kell a tiszta motorok egyre terjedő használatát, és ehhez fontos és stratégiai jelentőségű infrastrukturális eszközökre van szükség;

95.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan ösztönzőket, illetve tegye lehetővé a tagállamok számára olyan ösztönzők bevezetését, amelyek elősegítik az alacsony vagy zéró kibocsátású járművek tranzitját, valamint ezek forgalmának előnyben részesítését a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) mentén;

96.  hangsúlyozza, hogy az alacsony kibocsátású és kibocsátásmentes városi buszok segíthetnének jelentősen csökkenteni a városi területeken a szennyező anyagok kibocsátását; ezért felszólít a kibocsátásmentes városi buszok az európai zöld közbeszerzési kritériumok a tiszta járművekről szóló (2009/33/EK), jelenleg felülvizsgálat alatt álló irányelvbe való beillesztése révén történő bevezetésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg és mozdítsák elő a rendelkezésre álló uniós források, így például az esb-alapok megfelelő intézkedések támogatására való felhasználását;

97.  hangsúlyozza, hogy fontos megfelelő feltételeket teremteni az alacsony kibocsátású alternatív energiaforrások közlekedési célú felhasználásának ösztönzéséhez, és megjegyzi, hogy ez azzal segíthető elő, ha az ipar számára világos és hosszú távú keretet biztosítanak, amely alapján beruházhatnak az tüzelőanyagok szén-dioxid-mentesítésébe és más új technológiákba; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítését a lehetséges rendelkezésre álló megoldások tekintetében, amely az alacsony kibocsátású közúti áruszállításra vonatkozó stratégia alapjául szolgálhatna;

98.  támogatja a Bizottságnak a tiszta buszok platformjával kapcsolatos tervét, amely a tisztább járművek gyors elterjedésének előmozdítása céljából összefogná a buszok üzemeltetőit, a helyi hatóságokat, a buszgyártókat és az energiaszolgáltatókat, és arra kéri a Bizottságot, hogy a tömegközlekedés környezeti szempontból fenntartható formájaként népszerűsítse a buszokat;

99.  tudomásul veszi, hogy számos, a meglévő technológiákon alapuló új technológia ás innováció létezik, amely jelentős környezeti előnyökkel szolgálhat, mint például a jobb abroncsok, a fejlettebb kenőanyagok, a hatékonyabb hajtóművek és a hibrid motorok, és Európának e tekintetben arra kell törekednie, hogy technológiai téren vezető szerepet töltsön be; annak tanulmányozására kéri a Bizottságot, hogy e technológiák milyen szerepet töltenek be a hatékonyság és a környezeti teljesítmény javításában;

100.  hangsúlyozza az Unión belüli levegőminőség javításának és a környezeti levegő minőségére vonatkozó uniós határértékek betartásának, valamint a WHO által ajánlott szintek elérésének fontosságát; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK rendelet I. mellékletében meghatározott kibocsátási határértékeket, és adott esetben terjesszen elő javaslatot a rendelet hatálya alá tartozó összes könnyű haszongépjárműre 2025-ig alkalmazandó, új, technológiasemleges, Euro 7 kibocsátási határértékekre;

101.  hangsúlyozza, hogy a kibocsátáscsökkentési és levegőminőségi célértékek olyan intézkedéseket követelnek meg, amelyek a régebbi járműveket is érintik, és emlékeztet e tekintetben arra, hogy a régebbi járműparkból származó kibocsátások és szennyező anyagok csökkentésének a leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módja az utólagos felszerelés, mivel a fejlett dízel kipufogógáz-utókezelő rendszerek módszeres beszerelése lehetővé teszi a régebbi nehézgépjárművek – például buszok és kamionok – számára, hogy környezetbarát módon működjenek, és megfeleljenek akár a legszigorúbb kibocsátási követelményeknek is, és elérjék az NOx, NO2 és lebegő részecskék kibocsátásának maximális csökkentését; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő közös uniós irányelveket a tagállamok arra való ösztönzése érdekében, hogy teljes mértékben használják ki az utólagos felszerelési megoldások lehetőségeit, és biztosítsa a közlekedési rendszer dekarbonizációjára irányuló uniós pénzügyi eszközök keretében való támogathatóságot is;

Típusjóváhagyás és piacfelügyelet

102.  erős és megbízható uniós felügyeleti közreműködéssel és ellenőrzési rendszerrel átfogóbb és összehangoltabb uniós szintű típusjóváhagyási és piacfelügyeleti rendszerre szólít fel a dízelbotrány nyomán feltárt hiányosságok és jogi kiskapuk orvoslása érdekében; hangsúlyozza a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2016)0031) mielőbbi elfogadásának a fontosságát; e tekintetben emlékeztet a Parlament ezzel kapcsolatos, 2017. április 4-én elfogadott tárgyalási mandátumára; megerősíti, hogy a fent említett rendelet jövőbeni elfogadása következetes és átláthatóbb módon biztosít egyenlő versenyfeltételeket a gépjárműgyártási ágazat valamennyi érdekelt fele számára, valamint hatékony szabályokat hoz létre a fogyasztók védelme, valamint az új típusjóváhagyási és piacfelügyeleti keret teljes körű végrehajtása érdekében;

103.  üdvözli a kibocsátáscsökkentő segédstratégiák és a hatástalanító berendezések alkalmazásának vizsgálatára vonatkozó iránymutatást, amelyet a Bizottság 2017. január 26-án tett közzé a tagállamoknak és az illetékes hatóságoknak a hatástalanító berendezések felderítésében való támogatása céljából;

104.  sajnálatosnak tartja, hogy a NOx-kibocsátások tekintetében magas megfelelési tényezőket fogadtak el, amelyek joghézagként működve lehetővé teszik többek között a 2020 utáni időszakban forgalomba hozott gépjárművek túlzott kibocsátását; sürgeti a Bizottságot, hogy 2017-ben vizsgálja felül – a 2. valós kibocsátás (RDE) csomag rendelkezéseinek megfelelően – a NOx-kibocsátások RDE vizsgálatával kapcsolatos megfelelési tényezőt, majd a technológiai fejlődésnek megfelelően évente vizsgálja azt felül, hogy legkésőbb 2021-ig lecsökkentse 1-re;

105.  kéri, hogy haladéktalanul fogadják el a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásról (RDE) szóló negyedik csomagot, amely kiegészíti az új típusjóváhagyási eljárás szabályozási keretét, és kéri e keret mielőbbi alkalmazását;

Vasút

106.  határozottan támogatja a Bizottságnak a hiányzó, határokon átnyúló, regionális szintű vasúti összeköttetésekre vonatkozó új pályázati felhívásait és üdvözli az éghajlati hatás minimalizálására vagy csökkentésére irányuló megközelítést; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is vegye figyelembe ezeket a projekteket és írjon ki pályázati felhívásokat az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz valamint a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló 913/2010/EU rendelet módosítása keretében, hogy jobban figyelembe vegyék a vasúti szállítás különböző típusainak tényleges hatékonyságát a közlekedési ágazat energiahatékonyságára gyakorolt hatásuk tekintetében;

107.  támogatja azt, hogy a Bizottság prioritásként kezelje a vasúti infrastruktúrákba való beruházásokat, különös tekintettel a hiányzó szakaszokra és a határokon átnyúló összeköttetésekre; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a vasút az áruszállítás tekintetében stabil, hatékony és fenntartható szállítási forma;

108.  a különböző közlekedési módok közötti interoperabilitás erősítésével támogatja a közúti közlekedésről a vasúti közlekedésre való áttérést (Shift2Rail);

109.  a kombinált szállításról szóló irányelvre vonatkozó nagyratörő javaslatok előterjesztésére szólít fel, amelyek jobban elősegítik a hatékony árufuvarozást és ösztönzik a vasútra, valamint a belvízi útvonalakra történő modális váltást, a 2011. évi fehér könyvnek a közlekedési rendszer versenyképessé és erőforrás-hatékonnyá tételéhez szükséges tíz céljában meghatározott, 2030-ra és 2050-re vonatkozó, modális váltással kapcsolatos célkitűzések elérése érdekében;

110.  kéri a tagállamokat, a Bizottságot és a vasúti érdekelt feleket, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a Shift2Rail közös vállalkozás megvalósításához annak érdekében, hogy előmozdítsák a fejlett technológiáknak a vasúti termékekkel kapcsolatos innovatív megoldások esetében való alkalmazását, fokozzák a vasúti közlekedés vonzerejét és megerősítsék az európai vasúti ágazat helyzetét;

111.  kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul, mindenre kiterjedően és ténylegesen hajtsák végre a 2012/34/EU irányelvet, az (EU) 2015/909 bizottsági végrehajtási rendeletet és a 4. vasúti csomagot annak érdekében, hogy a pályahasználati díjak esetében olyan versenyfeltételeket biztosítsanak, amelyek a szállítási módok között tisztességes versenyt tesznek lehetővé;

112.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a vasúti személyszállítás más közlekedési módokhoz képest jelentkező (pl. az adózással, pályahasználati díjakkal, közvetlen és közvetett támogatásokkal kapcsolatos) hátrányait és teremtsen egyenlő versenyfeltételeket;

113.  ismét kiemeli a különféle közlekedési módok közötti átjárhatóság és a más közlekedési módokkal való összehangolás, a nagyobb fokú megbízhatóság és zajcsökkentés, valamint az akadálymentes multimodális közlekedés fontosságát;

114.  hangsúlyozza a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló 913/2010/EU rendelet teljes körű, hatékony és egységes végrehajtásának szükségességét, ami az árufuvarozás és az ágazat számára egyaránt előnyös;

Légi közlekedés

115.  arra kéri a Bizottságot, hogy tegye hatékonyabbá a légi közlekedést, többek között az egységes európai égbolt tagállamok általi mielőbbi megvalósításának biztosítása révén, aktívan részt vállalva a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) munkájában ambiciózus nemzetközi CO2-kibocsátási szabványok kialakítása érdekében, megfelelő finanszírozást biztosítva az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítását célzó közös vállalkozás és a Tiszta Égbolt közös technológiai kezdeményezések számára;

116.  emlékeztet arra, hogy az EU egységes piacának a légtér is a része, és hogy az uniós légtér nem eléggé hatékony kihasználásából, valamint a nemzeti gyakorlatok eltéréseiből fakadó (például az operatív eljárásokkal, az adókkal, az illetékekkel stb. kapcsolatos) minden széttöredezettség hosszabb repülési időkhöz, késésekhez, több üzemanyag elégetéséhez és nagyobb mértékű CO2-kibocsátáshoz vezet azon túlmenően, hogy negatívan hat a piac többi részére, és aláássa az EU versenyképességét;

117.  hangsúlyozza, hogy a légi közlekedési ágazatnak megfelelő, méltányos és hatékony módon kell hozzájárulnia a 2030-as éghajlat-politikai célkitűzések és a Párizsi Megállapodás célkitűzései megvalósításához, és ily módon az éghajlat-politika fenntartható fejlesztési céljainak az eléréséhez;

118.  tudomásul veszi az ICAO-közgyűlésnek 39. ülésén hozott, a nemzetközi légi közlekedés tekintetében a globális piaci alapú intézkedések (MBM) rendszere kidolgozására irányuló határozatot; kéri a Bizottságot, hogy értékelje a határozatot, ideértve az államok önkéntes kötelezettségvállalásait és fenntartásait, és kísérje figyelemmel a határozat végrehajtása terén elért előrehaladást, ideértve a nemzetközi és nemzeti szintű végrehajtást és a globális piaci alapú intézkedésekben önkéntesen részt venni szándékozó 67 államban történő végrehajtást; kéri a Bizottságot, hogy időben végezzen értékelést a szén-dioxid-semleges növekedést előíró rendszer rendelkezéseinek fenntarthatóságáról annak érdekében, hogy a légiközlekedési ágazaton belül a Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzésekkel összhangban megakadályozza a kibocsátás növekedését; megjegyzi, hogy az ICAO-rendszert előreláthatóan háromévente felülvizsgálják, ami lehetőséget biztosít a rendszer még ambiciózusabbá és stabilabbá tételéhez;

119.  tudomásul veszi a 2003/87/EK irányelvnek a légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2017. február 3-i bizottsági javaslatot (COM(2017)0054), amely azt javasolja, hogy folytatódjon az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer légi közlekedésre vonatkozó korlátozott földrajzi hatálya; kéri a Bizottságot, hogy végezzen további értékelést, és vizsgálja felül az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert a 2020 utáni időszakra, amint pontosabb képet kap a globális piaci alapú intézkedések végrehajtásáról;

120.  hangsúlyozza, hogy mennyire fontos az üzemanyag-takarékosság és a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében arra ösztönözni a légitársaságokat, hogy a jobb és rövidebb útvonalakat használják, és ne a hosszabbakat válasszák, csak hogy elkerüljék a magasabb költséggel járó légtereket;

121.  kiemeli annak fontosságát, hogy továbbra is támogassák a kutatásokat ebben az ágazatban azzal a céllal, hogy többek között köz-magán társulások kialakítása révén felgyorsítsák a fenntartható légi közlekedés fejlődését szolgáló beruházásokat, elősegítve a könnyebb légi járművek tervezését, a digitális és műholdas technológia használatát a repült útvonalak hatékonyabb kezelésének támogatására, az alternatív és új generációs üzemanyagok előállítását és használatát, figyelembe véve mindenekelőtt azt, hogy ebben az ágazatban nem létezik sok alternatíva a hagyományos folyékony üzemanyagokra;

122.  felhívja a Bizottságot, hogy az ÜHG-kibocsátás légi közlekedésen belüli csökkentése érdekében keressen új lehetőségeket a megújuló repülőgép-üzemanyagok használatának támogatására;

123.  felkéri a tagállamokat és a légiközlekedési ágazatot, hogy ösztönözzék az olyan intelligens kezdeményezések előmozdítására irányuló további intézkedések kidolgozását, amelyek célja, hogy a légiközlekedési ágazatban csökkenjen a kibocsátás a repülőterekről és a repülőterekre való, illetve a repülőtereken belüli közlekedést illetően;

Tengeri közlekedés

124.  megállapítja, hogy a nemzetközi tengeri közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) szintjén erőfeszítésekre került sor, és ezért ösztönzi az IMO-t, hogy haladéktalanul fogadjon el az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó egyértelmű célértékeket és intézkedéseket; hangsúlyozza azonban, hogy az IMO égisze alatt működő hasonló rendszer hiányában az uniós kikötők, valamint az ezekből induló és oda irányuló hajók tevékenységéből eredő szén-dioxid-kibocsátásnak 2023-tól az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer tárgyát kell képeznie; sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg a földgázhoz, LPG-hez és hidrogénhez hasonló alternatív üzemanyagok használatának az előmozdításához szükséges feltételeket, és mozdítsa elő a megújuló technológiák (pl. vitorlák, elemek, nappanelek, szélturbinák) integrálását a tengeri közlekedési ágazatba; hangsúlyozza e tekintetben, hogy tagállami és uniós szinten mérlegelni kell pénzügyi eszközök a zöld flottákba történő beruházások felgyorsítása érdekében történő alkalmazását;

125.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi hajózás által előidézett üvegházhatásúgáz-kibocsátás azzal a céllal való világméretű hatékony csökkentésének biztosítása érdekében, hogy teljesítsék a COP21 keretében elfogadott Párizsi Megállapodásban foglalt „jóval 2⁰C alatti” célértéket, valamint a hajók kialakítását és a működési hatékonyságot érintő jelenlegi piaci akadályok kezelése céljából az uniós nyomon követési, jelentéstételi és hitelesítési rendszert következetesen módosítani kell rendszerének a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) közelmúltban elfogadott adatgyűjtési rendszerével való összehangolása érdekében, továbbra is fenntartva ugyanakkor az átláthatóságot, az ellenőrzést és a valós szállítási tevékenységekkel kapcsolatos adatok gyűjtését;

126.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy teljes körűen átültessék és végrehajtsák az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvet, ideértve az LNG üzemanyagtöltő állomások TEN-T folyosók mentén és tengeri kikötőkben való létrehozását is; úgy véli, hogy tekintettel a hosszú távú nemzetközi éghajlat- és energiapolitikai célokra, az LNG árufuvarozásban való szélesebb körű használata hozzájárulhatna az alacsony kibocsátású mobilitás megvalósításához;

127.  úgy véli, hogy szükség van egy fekete-tengeri európai makrorégió létrehozására, az ezen régióban végbemenő határokon átnyúló együttműködésből származó lehetőségek kihasználására;

128.  hangsúlyozza, hogy az innovatív pénzügyi megoldások és az Európai Beruházási Bank (EIB) által rendelkezésre bocsátott uniós beruházási támogatási keretek igénybevétele hasznos eszközként szolgál ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak a hajótulajdonosoknak az ÜHG-kibocsátás csökkentését célzó fellépések kezdeti költségeinek átvállalásában/fedezésében;

129.  üdvözli az IMO által a kéntartalom tekintetében nemrégiben elfogadott 0,5 %-os globális határértéket, ami globális szinten várhatóan 250 000 ember idő előtti halálát fogja megelőzni;

130.  támogatja további kénkibocsátás-ellenőrzési és NOx-kibocsátás-ellenőrzési területek Európa-szerte történő létrehozását;

131.  emlékeztet arra, hogy a tengeri közlekedés által okozott koromkibocsátás csökkentése – különösen az Északi-sarkvidéken – létfontosságú a globális felmelegedés visszaszorításához;

132.  kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet a kombinált szállítás játszhat a kibocsátások csökkentése terén; tudomásul veszi a kombinált szállításról szóló irányelv korszerűsítésére irányuló bizottsági javaslatokat (COM(2017)0648), amelyek ösztönzőleg hathatnak a vasúti és belvízi teherszállítás felé történő elmozdulásra;

Belvízi hajózás

133.  úgy véli, hogy további intézkedésekre van szükség az éghajlatbarát és hatékony belvízi szállítási ágazat biztosításához; újból kiemeli az ágazati innovációra irányuló pénzügyi támogató intézkedések fontosságát, melyek célja a hajók energiahatékonyságának növelése és a környezetnek az infrastrukturális munkák során történő védelme;

134.  kéri a Bizottságot, hogy 2018-ban terjessze elő a folyami információs szolgáltatásokról (RIS)(33) szóló irányelv felülvizsgálatát az RIS a belvízi hajózás szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését célzó használatának előmozdítása érdekében, valamint hogy hozzon létre uniós szintű jogalapot a határon átnyúló adatcseréhez, lehetővé téve a határon átnyúló RIS átfogó megvalósítását és az egyéb közlekedési módokkal való digitális integrációját;

135.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell és ki kell használni az európai folyami szállítást, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson pénzügyi támogatást az elsüllyedt hajók megtisztításához, tekintettel a műveletek magas költségeire, és figyelembe véve a regionális fejlesztés perspektíváját, valamint a folyami hajózás és a belső piaci szállítási műveletek bővülését;

136.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek a szél- és napenergia hasznosítására, valamint a belvízi hajók esetében a környezetbarát motorok és üzemanyagok használatára vonatkoznak, többek között bemutatva az e téren élenjárók bevált gyakorlatait és támogatva a tiszta belvízi útvonalak a selejtezési alap és ESBA/EBB meglévő eszközei általi finanszírozását;

137.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi piaci igényeket tekintve uniós, nemzeti és regionális szinten erőteljes támogatásra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a TEN-T törzshálózaton belül elegendő belföldi kikötőt lássanak el alternatív energetikai infrastruktúrával és nyilvánosan hozzáférhető üzemanyagtöltő és tároló állomásokkal a megfelelő távolságon belüli belvízi hajózás tekintetében;

o
o   o

138.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 316., 2017.9.22., 155. o. (2) HL L 120., 2009.5.15., 5. o. (3) HL L 348., 2013.12.20., 1. o. (4) HL L 140., 2009.6.5., 1. o. (5) HL L 145., 2011.5.31., 1. o. (6) HL L 12., 2000.1.18., 16. o. (7) HL L 188., 2009.7.18., 1. o. (8) HL L 123., 2015.5.19., 55. o. (9) HL L 275., 2003.10.25., 32. o. (10) HL L 140., 2009.6.5., 16. o. (11) HL L 350., 1998.12.28., 58. o. (12) HL L 239., 2015.9.15., 1. o. (13) HL L 142., 1999.6.5., 26. o. (14) HL L 166., 2004.4.30., 124. o. (15) HL L 268., 2009.10.13., 11. o. (16) HL L 276., 2010.10.20., 22. o. (17) HL L 368., 1992.12.17., 38. o. (18) HL L 300., 2009.11.14., 88. o. (19) HL L 307., 2014.10.28., 1. o. (20) HL L 332., 2000.12.28., 81. o. (21) HL L 280., 2009.10.27., 52. o. (22) HL L 255., 2005.9.30., 11. o. (23) HL C 399., 2017.11.24., 10. o. (24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0292. (25) HL L 344., 2016.12.17., 1. o. (26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0100. (27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0097. (28) https://www.eea.europa.eu/soer-2015/europe/air (29) https://www.eea.europa.eu/publications/air-quality-in-europe-2015/download (30) Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a cseppfolyósított földgázra és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégiáról (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0406). (31) HL L 103., 2014.4.5., 15. o.; HL L 84., 2014.3.20., 38. o. (32) Lásd az 5584/14-es és a 6642/14-es tanácsi dokumentumokat. (33) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/44/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS) (HL L 255., 2005.9.30., 152. o.).