Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2040(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0389/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0389/2017

Viták :

PV 15/01/2018 - 15
CRE 15/01/2018 - 15

Szavazatok :

PV 16/01/2018 - 5.2
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0002

Elfogadott szövegek
PDF 283kWORD 60k
2018. január 16., Kedd - Strasbourg
Az EU makroregionális stratégiáinak végrehajtása
P8_TA(2018)0002A8-0389/2017

Az Európai Parlament 2018. január 16-i állásfoglalása az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról (2017/2040(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak XVIII. címére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a Tanács 2017. április 25-i következtetéseire az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról,

–  tekintettel az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló, 2016. december 16-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0805) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0443),

–  tekintettel a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2009. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2009)0248),

–  tekintettel az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleményre (COM(2010)0715),

–  tekintettel az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2014. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2014)0357),

–  tekintettel az Alpok régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2015. július 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0366),

–  tekintettel a Bizottság makroregionális stratégiák irányításáról szóló, 2014. május 20-i jelentésére (COM(2014)0284),

–  tekintettel Bizottság a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i közleményére (COM(2015)0639),

–  tekintettel a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia végrehajtásáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel 2012. július 3-i állásfoglalására az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: jelenlegi gyakorlatok és jövőbeli kilátások, különösen a földközi-tengeri térségben(5),

–  tekintettel az atlanti régiót illető uniós kohéziós politikai stratégiáról szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Alpok régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) által közreadott, „A makrorégiók új szerepe az európai területi együttműködésben” című, 2015. januári tanulmányra,

–  tekintettel az Interact „A makroregionális stratégiák hozzáadott értéke a programok és projektek szemszögéből” című, 2017. februári jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0389/2017),

A.  mivel a makrorégió meghatározható több különböző ország régióit magában foglaló olyan földrajzi térségként, amelyet egy vagy több közös tulajdonság vagy kihívás jellemez(9);

B.  mivel a makroregionális stratégiákat olyan területeken hozták létre, amelyek a határokon átnyúló együttműködés szempontjából jól modellezik az EU természetes kialakulását; mivel ezek fontosak, hiszen képesek mozgósítani a köz- és a magánszféra szereplőit, a civil társadalom és a tudományos élet képviselőit, továbbá forrásokat mozgósítani közös uniós szakpolitikai célok eléréséhez;

C.  mivel a makroregionális stratégiák platformot biztosítanak az uniós tagállamok és a szomszédos országok közötti mélyebb és szélesebb körű, ágazatokon átívelő, regionális és határokon átnyúló együttműködéshez, melynek célja az előttük álló közös kihívások kezelése, a közös tervezés, valamint a különböző partnerek és a különböző szakpolitikai ágazatok közötti együttműködés támogatása és integrációjuk javítása, többek között a környezet és a biológiai sokféleség védelme, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodást célzó stratégiák, a hulladékkezelés és a vízellátás, a tengeri területrendezés és a tengerparti övezetek integrált kezelése területén; üdvözli ezzel összefüggésben az esb-alapok és az IPA közötti együttműködés előmozdítására irányuló törekvéseket;

D.  mivel a makrorégiók részt vesznek a hosszú távú, egymással összefüggő és több területet érintő politikai tevékenységek végrehajtásában, mivel ezek a makrorégiók a makroregionális stratégiák operatív programokba beépített célkitűzései révén kapcsolódnak a kohéziós politikához, és intelligens szinergiák kiaknázásával hoznak létre projekteket; mivel a makrorégiók ezzel hatékonyabban hozzájárulnak a makroregionális stratégiák céljainak eléréséhez, a magánberuházások bevonzásához, a bizalomépítéshez és a párbeszédhez, a határokon átnyúló együttműködéshez és szolidaritáshoz;

E.  mivel a makroregionális stratégiák a „három nem” elvén alapulnak, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi uniós politikai kereten belül nem lehet sem új forrásokat, sem új struktúrákat, sem pedig új jogszabályokat létrehozni ezek céljaira;

F.  mivel az uniós szinten, valamint a tagállamok és régiók között korábban létrehozott együttműködési mechanizmusok megkönnyítik a makroregionális stratégiák végrehajtását, különösen a korai szakaszban;

G.  mivel a Bizottság kétévente elfogad egy mind a négy létező uniós makroregionális stratégia végrehajtását értékelő egységes jelentést, melyben megemlíti sikereiket, illetve jelzi, hogy mely területeken kell további előrelépéseket tenni, és a soron következő jelentés kiadása 2018 végéig esedékes; mivel a Parlament ezzel összefüggésben úgy ítéli meg, hogy szükség van a környezeti vonatkozások értékelésére, mivel a környezetvédelem a fenntartható fejlődés egyik alappillére;

A makroregionális stratégiák mint együttműködési és koordinációs platformok

1.  megjegyzi, hogy a makroregionális stratégiák fontosságára a globalizációs folyamat is rámutatott, amely különálló országokat egymástól kölcsönösen függő helyzetbe hozott, és amely új megoldásokat igénylő, határokon átnyúló problémákat idézett elő;

2.  elismeri, hogy – bár eltérő mértékben – az előre meghatározott célok végrehajtása során továbbra is felmerülnek súlyos problémák a végrehajtás sikerét megalapozó elemekkel, így például az elkötelezettséggel, a felelősségvállalással, az erőforrásokkal és az irányítással kapcsolatban;

3.  hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák továbbra is felbecsülhetetlen mértékben és innovatív módon járulnak hozzá Európában a határokon átnyúló, ágazatközi és többszintű együttműködéshez, amelynek lehetőségeit még nem tárták fel kellőképpen, céljuk pedig a régiók és országok közötti összeköttetések megsokszorozása, valamint a gazdasági kapcsolatok és a tudástranszfer megszilárdítása; megjegyzi azonban, hogy – mivel a közös fellépések jóváhagyásának folyamata több szinten és több országra/régióra kiterjedően valósul meg – az uniós alapokhoz való hozzáférés továbbra is kihívást jelent a makroregionális projektek számára;

4.  úgy véli, hogy a makroregionális stratégiák és a kapcsolódó környezetvédelmi programok hasznos eszközként szolgálnak arra, hogy az európai együttműködés előnyeit láthatóvá tegyék a polgárok számára, és ezért arra sürget minden felet, hogy teljes mértékben kötelezze el magát a stratégiák mellett és vegyen részt azok végrehajtásában;

5.  úgy véli, hogy a létrehozásuk pillanatától minden makroregionális stratégia sarokkövét kellene képeznie a régióknak alapvető szerepet juttató többszintű kormányzásnak, amely a regionális és helyi közösségek, a köz-, a magán- és a harmadik szektor érdekelt feleinek bevonásával valósul meg; arra ösztönzi ezért a részt vevő tagállamokat és régiókat, hogy az együttműködés megkönnyítése érdekében dolgozzanak ki megfelelő irányítási struktúrákat és munkarendet, többek között végezzenek közös tervezést, mozdítsák elő a finanszírozási lehetőségeket és az alulról felfelé épülő megközelítést;

6.  ösztönzi a különböző köz- és magánszereplők, a tudományos élet szereplői és nem kormányzati szervezetek, valamint az e területen működő nemzetközi szervezetek és a különböző szakpolitikák közötti, mind vertikális, mind horizontális koordináció és partnerség javítását uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten, a makroregionális stratégiák végrehajtása és a határokon átnyúló együttműködés elősegítése és javítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze e szereplők részvételét többek között a makroregionális stratégiák irányító testületeiben, tiszteletben tartva ugyanakkor az uniós alapelvek általános alkalmazását;

7.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az illetékes nemzeti és regionális hatóságok rendelkezzenek a megfelelő humánerőforrásokkal és adminisztratív kapacitásokkal annak biztosítása érdekében, hogy a politikai elkötelezettség a stratégiák tényleges végrehajtásához vezessen; ezzel összefüggésben kiemeli a strukturálisreform-támogató program értékét, amely tagállami kérésre támogatást nyújthat a kapacitásépítéshez és hatékonyan elő tudja mozdítani a makroregionális projektek kidolgozását és finanszírozását; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő a makroregionális stratégiák sikeres végrehajtása során összegyűlt helyes igazgatási gyakorlatok és tapasztalatok terjesztését és alkalmazását;

8.  hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiáknak kellően rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy képesek legyenek igazodni az érintett régiókat, a tagállamokat és általában az Európai Uniót befolyásoló, előre nem látható eseményekhez és igényekhez, és azokra hatékonyan reagálni tudjanak; úgy véli, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtása során figyelembe kell venni a regionális és helyi sajátosságokat; kiemeli e tekintetben a Bizottság koordinációs szerepének szükségességét, többek között az egyes stratégiák egyedi célkitűzéseinek finomhangolása céljából;

A balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia

9.  üdvözli a stratégia 2009-es létrehozása óta elért eredményeket, különös tekintettel az együttműködési mechanizmusokra, nemcsak az érintett régiók és országok között (például a Tanácson belül, a megfelelő miniszteri szintű üléseken), de azokon belül is (például a parlamentben vagy a kormányban); megjegyzi, hogy a balti-tengeri régió fejlesztésére irányuló uniós stratégia egy stabil, több mint 100 kiemelt kezdeményezést és új hálózatot magában foglaló együttműködési keret;

10.  kiemeli a még fennálló kihívásokat, különösen a környezetvédelem és az összeköttetések terén; sürgeti a részt vevő országokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a Balti-tenger szennyezésének megszüntetése érdekében (pl. a víz és a levegő minősége, eutrofizáció), mivel ez az egyik legszennyezettebb tenger a világon; megjegyzi, hogy a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérése képezi itt a szakpolitikai fellépések egyik fő célkitűzését;

11.  az energiaszegénység visszaszorítása és felszámolása, valamint az energiabiztonság és az energiaellátás fokozása érdekében fontosnak tartja, hogy lehetőség legyen a balti-tengeri régió energiahálózatokkal való összekapcsolására.

A Duna régióra vonatkozó uniós stratégia

12.  kiemeli a stratégia pozitív hatását a részt vevő országok és régiók közötti együttműködésre, a mobilitás és az összeköttetések valamennyi közlekedési módban való javításával, a tiszta energia, a kultúra és az idegenforgalom elősegítésével, valamint különösen az emberek közötti közvetlen kapcsolatok előmozdításával és a stratégiában részt vevő régiók és országok közötti nagyobb kohézió elérésével;

13.  úgy véli, hogy az „Euro access” projekt, a „Tartsuk tisztán a Dunát” kezdeményezés és a Duna Finanszírozási Párbeszéd egyértelműen pozitív példák a transznacionális és határokon átnyúló projektek során gyakran felmerülő akadályok elhárításának finanszírozásában adódó nehézségek leküzdésére; úgy véli, hogy e párbeszéd révén tovább csökkenthetők a Duna-medence régiói közötti fejlettségbeli különbségek; továbbá úgy véli, hogy a Duna Stratégiai Pont újbóli megnyitása hozzájárulhat a stratégia zökkenőmentesebb végrehajtásához;

14.  hangsúlyozza, hogy a súlyos áradások okozta károk megelőzése még mindig az egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívás a Duna makrorégió országai számára; kiemeli, hogy a határokon átterjedő szennyezés megelőzése érdekében fontolóra kell venni kiegészítő együttes fellépések megtételét;

15.  újra rámutat a stratégiai projektek szükségességére, és hangsúlyozza, hogy a fennmaradó kihívások leküzdése érdekében létfontosságú a magas fokú politikai támogatás fenntartása, valamint az illetékes állami hatóságok forrásainak és kapacitásainak növelése; hangsúlyozza ezért, hogy fenn kell tartani a Duna régióra vonatkozó európai uniós stratégiát támogató politikai lendületet, és biztosítani kell, hogy a stratégia irányító csoportja jól végezze munkáját;

16.  a Duna folyó és a Fekete-tenger közötti természetes kapcsolatra tekintettel felhívja a részt vevő országokat, hogy fokozzák a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia és a határokon átnyúló fekete-tengeri együttműködés közötti koordinációt, és munkálkodjanak együtt a közös társadalmi-gazdasági, környezetvédelmi és közlekedési kihívások leküzdésén;

17.  hangsúlyozza, hogy a Duna régióban a mobilitás és a multimodalitás integráltabb megközelítése a környezet szempontjából is előnyös lenne;

Az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia

18.  hangsúlyozza az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia eltérő jellegét a tekintetben, hogy abban számos lehetséges tagjelölt és tagjelölt ország vesz részt, és úgy véli, hogy az együttműködés e formája nagyszerű lehetőséget jelenthet az egész régió számára; úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia új lendületet kölcsönözhet a bővítési és integrációs folyamatnak;

19.  aggodalommal állapítja meg, hogy a stratégia célkitűzéseinek maradéktalan elérését folyamatosan akadályozzák a rendelkezésre álló források, az irányítás és a felelősségvállalás közötti tényleges kapcsolat hiányából eredő problémák; felhívja a részt vevő országokat, hogy támogatás és testre szabott intézkedések biztosításával segítsék az illetékes hatóságokat a stratégia végrehajtásában;

20.  hangsúlyozza, hogy a régiót kiemelten érintette az elmúlt évek migrációs válsága; úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia a szükséges eszközök és erőforrások birtokában segíthet e kihívások kezelésében; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megoldást találjon a migrációval kapcsolatos tevékenységek – többek között a harmadik országokkal folytatott együttműködés – finanszírozásához szükséges pénzügyi források mozgósítására;

21.  úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régió fenntartható idegenforgalom pillére pozitív eszközként szolgál a régió fenntartható gazdasági növekedésének megteremtésében, és felhívja a figyelmet a környezeti kihívásokra és a makroregionális stratégiákra;

22.  felhívja az érintett országokat, hogy kezeljék prioritásként az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia főbb végrehajtóira, valamint a stratégiához kapcsolódó operatív programokért felelős hatóságokra irányuló kapacitásépítést;

Az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia

23.  véleménye szerint az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia bizonyítja, hogy a makroregionális koncepció fejlettebb régiók esetében is sikerrel alkalmazható; arra kéri az érdekelt feleket, hogy mozdítsák elő a környezetvédelemmel kapcsolatos azon beruházásokat, amelyek az éghajlatváltozás következményeinek kezelését célozzák; rámutat továbbá, hogy az Alpok régió fontos regionális közlekedési csomópont, és egyben az egyik legnagyobb egyedülálló természetes övezet és szabadidős tevékenységre alkalmas terület, amelyet meg kell óvni; hangsúlyozza ezért, hogy fenntartható és egymáshoz kapcsolódó közlekedési stratégiákat kell kidolgozni;

24.  üdvözli a stratégia jelenleg kialakítás alatt álló irányítási struktúráját, mivel a stratégia végrehajtásának kezdeti lépései nehézségekbe ütköztek, és azokra különböző struktúrák, keretek és a határidők vonatkoztak; ezért kéri a részt vevő országokat, hogy tartsák fenn elkötelezettségüket és támogassák az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia akciócsoportjának tagjait;

25.  hangsúlyozza, hogy az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia mintául szolgálhat a területi kohéziót szolgáló stratégiák kidolgozásához, mivel különböző területeket – termőterületeket, hegyvidéki térségeket, vidéki területeket és kiemelkedő jelentőségű, magasan fejlett uniós nagyvárosokat – foglal magában és platformot kínál ahhoz, hogy közösen kezeljék a felmerülő kihívásaikat (éghajlatváltozás, demográfiai változások, biológiai sokféleség, migráció, globalizáció, fenntartható turizmus és mezőgazdaság, energiaellátás, közlekedés és mobilitás, digitális szakadék); felszólítja a részt vevő országokat és régiókat, hogy fordítsanak kellő figyelmet az Interreg alpesi térségi program és más releváns alapok igénybevételére a közös prioritások megvalósítása érdekében;

26.  hangsúlyozza, hogy az Alpok régiót számos határ szeli át, és hogy ezen akadályok lebontása a működőképes együttműködés egyik alapfeltétele, különösen a kkv-khoz kapcsolódó munkaerőpiac és gazdasági tevékenységek szempontjából; emlékeztet arra, hogy az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia lehetőséget nyújt a szomszédos régiók, városok és helyi közösségek közötti, határokon átnyúló együttműködés erősítésére, valamint emberek közötti kapcsolatok és hálózatok létrehozására is, ideértve a közlekedési összeköttetéseket és a digitális lefedettséget is; rámutat továbbá a régió természeti környezetének sebezhetőségére;

Makroregionális Európa 2020 után?

27.  rámutat, hogy a makroregionális stratégiák akkor sikeresek, ha egy hosszú távú politikai perspektívában gyökereznek, és oly módon szerveződnek, hogy azokban a kezdetektől fogva minden állami – különösen a regionális és helyi hatóságok – és magánszektorbeli érdekelt fél és a civil társadalom is valóban képviseltesse magát, ami szükségessé teszi az információk, a bevált gyakorlatok, a know-how és a tapasztalatok makrorégiók közötti, valamint azok regionális és helyi hatóságai közötti hatékony cseréjét; szükségesnek tartja a makroregionális stratégiák többszintű kormányzásának megerősítését, amelynek átláthatónak kell lennie, és hatékonyabb koordinációt és nyilvános kommunikációt kell megvalósítania annak érdekében, hogy növelje a makroregionális stratégiák ismertségét és elfogadottságát a helyi és regionális közösségek körében;

28.  úgy véli, hogy a stratégiák végrehajtása csak akkor lehet sikeres, ha távlati elképzelésekre, kellő igazgatási kapacitással rendelkező, hatékony koordinációs és együttműködési struktúrákra, valamint az érintett intézményi szintek közötti közös, hosszú távú politikai kötelezettségvállalásra épül, és megfelelő finanszírozást kap; kiemeli ezért, hogy fokozni kell a beruházások hatékonyságát a regionális és nemzeti finanszírozás, illetve a meglévő uniós finanszírozási eszközök közötti összhang, szinergiák és kiegészítő jelleg kiaknázása révén, mely uniós eszközök az európai területi együttműködési programok támogatásán túl előmozdítják a határokon átnyúló projekteket is az európai strukturális és beruházási alapokon és az Európai Stratégiai Beruházási Alapon keresztül, továbbá közvetlen finanszírozás révén is;

29.  úgy véli, hogy az alapok és a makroregionális stratégiák keretében történő igénybevételükre irányuló eljárások egyszerűsítése növelné a hatékonyságukat;

30.  javasolja, hogy a részt vevő országoknak már induláskor egyértelmű kötelezettségvállalásokat kelljen tenniük a makroregionális stratégiák végrehajtásának finanszírozására és az ahhoz szükséges emberi erőforrásokra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a makroregionális stratégiákon belüli jobb koordinációt, mozdítsa elő a bevált gyakorlatokat, és dolgozzon ki ösztönzőket, melyek az összes érintett felet aktív részvételre és együttműködésre sarkallja, többek között az uniós politikák és a makroregionális stratégiák végrehajtása közötti kapcsolat megerősítése érdekében; ösztönzi továbbá a makroregionális stratégiákat, hogy alkalmazzák a zöld közbeszerzést az ökoinnováció, a biogazdaság, az új üzleti modellek kialakításának és a másodlagos nyersanyagok felhasználásának előmozdítása végett, ahogy az a körforgásos gazdaságban történik, a magasabb szintű környezet- és egészségvédelem megvalósítása érdekében, valamint a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése céljából;

31.  hangsúlyozza, hogy az eredményközpontúság fokozása és egyes konkrét kihívások leküzdése – többek között a természetvédelem területén – elengedhetetlen ahhoz, hogy a területen tényleges hatást kifejtő tervek szülessenek, és megalapozottak legyenek a beruházások, melyeknek pedig szintén arányosnak kell lenniük a kitűzött célokkal, és az érintett területeken felmerülő valódi szükségletekhez kell kapcsolódniuk;

32.  kéri, hogy a makroregionális stratégiákkal kapcsolatban felmerülő valamennyi kérdéssel – például a felelősségvállalással és a szükséges politikai ösztönző intézkedésekkel – a valamennyi érintett régió között létrejött előzetes megállapodás szerinti módon foglalkozzanak;

33.  úgy véli, hogy a megcélzott régiókban növelni kell a makrorégiók tevékenységeinek és elért eredményeinek láthatóságát és javítani kell azok közmegítélését, mégpedig tájékoztató kampányok lebonyolításával és a bevált gyakorlatok cseréjével, többek között online platformokon és közösségi hálózatokon keresztül, ezzel könnyen hozzáférhetővé téve őket a nagyközönség számára;

34.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret (TPK) következő felülvizsgálata lehetőséget kínál a makroregionális stratégiák célkitűzéseinek egyidejű felülvizsgálatára, az uniós prioritásokkal való kapcsolataik megerősítése és a kapcsolódó pénzügyi kötelezettségvállalások megszilárdítása érdekében;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy a kohéziós politikára vonatkozó szabályok soron következő felülvizsgálatának keretében nyújtson be javaslatokat a makroregionális stratégiák megfelelőbb végrehajtásának támogatására;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló – 2018-ban esedékes – következő jelentésében, nyújtson alaposabb elemzést, beleértve különösen az alábbiakat:

   a) az európai területi együttműködés transznacionális programjainak hatékonysága a makroregionális stratégiák finanszírozása és azok stratégiai ösztönzése tekintetében;
   b) az egyes makroregionális stratégiákba integrálható mutatók az eredményorientáltság fokozása és a nyomon követés, valamint az értékelés javítása érdekében;
   c) az EU prioritásaival való kapcsolat megerősítését célzó intézkedések;
   d) a végrehajtás egyszerűsítése és a finanszírozási módok horizontális kezelése;
   e) a regionális és helyi kormányzati szinteknek a makroregionális stratégiák végrehajtásába való bevonásának minősége;

37.  hangsúlyozza, hogy – pl. a Kárpátok régióra, az atlanti régióra, a földközi-tengeri régióra vagy az Ibériai-félszigetre vonatkozó – új stratégiák kidolgozására irányuló felhívás nem vonhatja el a figyelmet a meglévő makroregionális stratégiák hatékonyabb és mélyrehatóbb végrehajtásának elsődleges céljáról;

38.  támogatja a „három nem” (új uniós jogszabály, új uniós finanszírozás és új uniós struktúrák létrehozásának tilalma) elvének a makroregionális stratégiák esetében történő alkalmazását; javasolja ugyanakkor, hogy a Bizottság a makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló következő jelentésében értékelje e tilalmaknak az európai strukturális és beruházási alapok alá tartozó programokra kifejtett hatását;

39.  hangsúlyozza, hogy az együttműködéssel kapcsolatos tevékenységek eseti alapú területi megközelítésére van szükség, mivel a makroregionális stratégiák olyan területi kihívások kezelésére irányulnak, melyeket közösen hatékonyabban lehet megoldani; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy szinergiákat és konvergenciát kell kialakítani az európai területi együttműködési programokban és a makrorégiókban megvalósuló területi együttműködés különböző alkotóelemei között a transznacionális programok hatásának fokozása, az erőforrások összevonása, a makroregionális stratégiák finanszírozásának egyszerűsítése és végrehajtásuk hatásának fokozása, valamint a befektetett erőforrások hatékonyságának növelése érdekében;

40.  újból megerősíti az EU fenntartható fejlesztési célok végrehajtása iránti elkötelezettségét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a makroregionális stratégiák célkitűzéseit összehangolják az olyan kiemelt uniós kezdeményezésekkel, mint az energiaunió, az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás és a tengeri makrorégiók „kék növekedése”; felhívja a figyelmet a környezeti kockázatok kezelésére is, így például a természet, a biológiai sokféleség és a halállományok megőrzésére, a tengeri szennyezés elleni küzdelemre, valamint a fenntartható és környezetbarát idegenforgalom fejlesztésére; ösztönzi a megújuló energiával kapcsolatos együttműködést; ezzel összefüggésben ösztönzi az intelligens szakosodási stratégiák (S3) alkalmazását, a kkv-k megerősítését és a minőségi munkahelyek létrehozását;

41.  hangsúlyozza, hogy a Parlament kísérleti projektek és előkészítő intézkedések révén a kezdetektől fogva támogatta a makrorégiókat; utal továbbá a balti-tengeri régióban gyűjtött tapasztalatokra, amelyek azt mutatják, hogy a makroregionális együttműködés alapját továbbra is a hosszú távú gondolkodásnak kell képeznie;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a Parlamentet, hogy megfigyelőként vegyen részt a makroregionális stratégiákkal foglalkozó magas szintű csoport munkájában;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a makroregionális stratégiákban részt vevő tagállamok és harmadik országok kormányainak, továbbá nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(4) HL C 188. E, 2012.6.28., 30. o.
(5) HL C 349. E, 2013.11.29., 1. o.
(6) HL C 353. E, 2013.12.3., 122. o.
(7) HL C 355., 2017.10.20., 23. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0336.
(9) Schmitt et al (2009), EU macro-regions and macro-regional strategies – A scoping study, Nordregio elektronikus munkadokumentum, 2009:4.

Utolsó frissítés: 2018. szeptember 27.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat