Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(2),

–  tekintettel a Bizottságnak a szülők és gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2017. április 26-i javaslatára (COM(2017)0253),

–  tekintettel a nők és a férfiak esélyegyenlőségére vonatkozó harmadik középtávú közösségi cselekvési programra (1991–1995) (COM(90)0449),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a nők és a férfiak médiában és reklámokban való ábrázolásáról szóló 1995. október 5-i tanácsi állásfoglalásra(3),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget célzó közösségi keretstratégia felé (2001–2005)” című, 2000. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2000)0335),

–  tekintettel a nemekhez kötődő sztereotípiák társadalomban való felszámolásáról szóló 2008. június 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A nők döntéshozói szerepének erősítése a médiában” című 2013. június 24-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-es, 2006. március 1-jei ütemtervre (COM(2006)0092),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös, 2010. szeptember 21-i ütemtervre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a reklámokban a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló, 1997. július 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a marketingnek és a hirdetéseknek a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című, 2013. március 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak erősítése a digitális korban” című 2016. április 28-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében egy uniós stratégia szükségességéről szóló 2017. június 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról szóló 2017. július 4-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának növeléséről az EU-ban” című 2017. október 3-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló 2017. október 26-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a nemek közötti egyenlőségről és a médiáról szóló, 2013. július 10-i ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A nők ábrázolása a reklámokban” című, 2002. április 24-i 1555. sz. ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A nők ábrázolása a reklámokban” című, 2007. június 26-i 1799. sz. ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a nemek közötti egyenlőség audiovizuális szektoron belüli helyzetéről szóló, a tagállamokhoz intézett 2017. szeptember 27-i ajánlására,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „A pekingi akcióplatform uniós tagállamokon belüli végrehajtásának felülvizsgálata: a nők és a média – a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása a médiaszervezetek döntéshozatalában” című 2013. évi tanulmányára,

–  tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben rendezett, a nők helyzetéről szóló negyedik világkonferencián elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint annak mellékleteire,

–  tekintettel az Európa Tanács „Média és a nőkről alkotott kép” című 2013. évi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0031/2018),

A.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió alapvető elve, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkében foglaltak szerint, amely rögzíti, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására; mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló uniós politikák hozzájárultak számos európai polgár életének javulásához;

B.  mivel a média negyedik hatalmi ágként működik, képes a közvélemény befolyásolására, illetve végső soron alakítására; mivel a média a demokratikus társadalmak egyik sarokköve, és mint ilyen, kötelessége biztosítani az információszabadságot, a vélemények sokszínűségét és a médiapluralizmust, elősegíteni az emberi méltóság tiszteletben tartását, valamint – többek között diverzifikált társadalmi modellek bemutatása révén – küzdeni a megkülönböztetés és egyenlőtlenség valamennyi formája ellen; mivel erre fel kell hívni a médiaszervezetek figyelmét;

C.  mivel az 1995-ben Pekingben rendezett, a nők helyzetéről szóló negyedik világkonferencia elismerte, hogy a nők és a média közötti kapcsolat fontos a nők és a férfiak közötti egyenlőség eléréséhez, és két stratégiai célt foglalt a pekingi cselekvési platformba:

D.  mivel a nők és a férfiak médián belüli uralkodó megjelenítése egyenlőtlen képviseletet eredményezhet különböző területeken, többek között politikai, gazdasági, társadalmi, tudományos, vallási és kulturális területeken, illetve a sportban, mivel a férfiak főként aktív társadalmi szerepben, a nők viszont inkább passzív szerepben jelennek meg; mivel a nőkről és a férfiakról alkotott képet befolyásoló különféle sztereotípiákon belül különösen gyakori a női test szexualizációja, ami még nyilvánvalóbb a bulvárújságírás és a reklámok esetében; mivel az erőszak erotizálása és a nők tárgyiasítása a médiában negatívan befolyásolja a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáért folytatott harcot; mivel a nemi sztereotípiákat gyakran kombinálják más, a megkülönböztetés valamely formájával együtt járó sztereotípiákkal;

E.  mivel a média jelentősen befolyásolja, hogy hogyan alakulnak és fejlődnek a nőkre és férfiakra érvényes társadalmi és kulturális nemi normák, és a test sztereotipikus megjelenítése, illetve a férfiasságról és nőiességről alkotott elképzelések révén jelentős befolyást gyakorol a nézőkre, például azáltal, ahogy a nők reklámokban megjelenő ábrázolása vagy termékek potenciális fogyasztókat célzó reklámjai tovább erősíthetik a hagyományos nemi normákat; mivel azokban az esetekben, amikor a média továbbra is sztereotip módon ábrázolja a nőket és a férfiakat, így az LMBTI személyeket is, az emberek gyakran jogosnak érzik ezeket a megjelenítéseket, ennélfogva rendkívül nehéz vagy lehetetlen ezeket megkérdőjelezni;

F.  mivel napjaink társadalmaiban a médiakörnyezeten belül jelentős szerepet játszik a reklámipar, amely olyan képeket és gondolatokat közvetít, amelyek az érzelmeinkre hatnak és ezáltal alakíthatják értékrendünket, attitűdünket és világképünket; mivel a reklámok a nemek torz ábrázolása révén hozzájárulnak a szexizmushoz és újratermelik a diszkriminációt, mivel egy reklám diszkriminatívnak, illetve szexistának tekinthető, amennyiben az egyik nemet lekezelő, sértő módon vagy kevésbé hozzáértőnek, kevésbé intelligensnek vagy alacsonyabbrendűnek ábrázolja;

G.  mivel az új technológiák átalakítják a hagyományos médiaüzleti modelleket; mivel az audiovizuális ágazat rendkívül fontos gazdasági értékkel bír, és önmagában közvetlenül több mint egymillió embert foglalkoztat az Unióban; mivel az új online kommunikációs és multimédiás rendszerek megkívánják a felügyeleti mechanizmusok kiigazítását, európai és nemzeti szinten és az önszabályozás szintjén egyaránt, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvről folytatott tárgyalások eredményétől függetlenül;

H.  mivel mind a nők, mind pedig a férfiak nézőpontját egyenlő mértékben figyelembe kell venni a társadalmi valóság valamennyi területére vonatkozó teljes és differenciált kép kialakításához; mivel fontos, hogy hogy ne hagyjuk veszni azokat a képességeket és készségeket, amelyekkel a nők hozzájárulhatnak ahhoz, hogy információkat és tényeket közöljenek, illetve véleményeket fogalmazzanak meg a médiában a nőkre váró kihívásokkal kapcsolatban, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a nőket nem lehet homogén csoportként kezelni;

I.  mivel a médiakommunikációban – elektronikus, nyomtatott, vizuális és audio – folyamatosan megjelenített, a nőkről szóló negatív és megalázó képeket meg kell változtatni; mivel a nemek közötti egyenlőtlenség a média által közvetített nyelvezet és képek révén is kialakul és újratermelődik; mivel a gyermekek már nagyon fiatalon szembesülnek a nemek közötti egyenlőtlenséggel a televíziós sorozatok, programok, beszélgetések, játékok, videojátékok és reklámok által támogatott szerepmodellek révén; mivel a nemi szerepek a gyermek- és kamaszkori szocializáció során formálódnak, ezért az emberekre egész életük folyamán kihatnak; mivel a médiaszakemberek oktatása és képzése hathatós eszköz a sztereotípiák elleni küzdelemhez és annak felszámolásához, valamint a tájékoztatáshoz és az egyenlőség előmozdításához;

J.  mivel 2015-ben az EU-28-ban az újságíró és kommunikációs diplomát szerzők 68%-a nő volt(14), miközben az EU-28 2008–2015 időszakra vonatkozó foglalkoztatási adatai azt mutatják, hogy a médiaszektorban foglalkoztatott nők aránya folyamatosan 40% körül mozog;

K.  mivel az EU 28 tagállamában a döntéshozatalban részt vevő nők aránya a médiában 32%, ami még mindig a nemek közötti egyensúlyi arány alatt van (40%–60%), míg a nők aránya az igazgatótanácsi elnökök között 22%(15);

L.  mivel a bérek és a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenség állandó probléma az EU-ban, és nyilvánvaló számos különböző ágazatban, így a médiában is, ahol a nemek közötti bérkülönbség 17%;

M.  mivel a nők továbbra is különböző okok miatt üvegplafonba ütköznek a médiában, és adott esetben nem egyenlőek az esélyeik az előléptetésre és szakmai előmenetelre, többek között egy olyan szervezeti kultúra eljárásaiból fakadóan, amelyek nem kedveznek a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakításának a versenykörnyezet, a stressz miatti hajszoltság, a rugalmatlan határidők és a hosszú munkanapok miatt; mivel a nők a felsővezetői pozíciókban való alulreprezentáltságuk miatt kevesebb döntéshozói hatáskörrel rendelkeznek a hírgyártásban;

N.  mivel a médiaszervezetek a tagállamokban a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó saját szakpolitikákat alakíthatnak ki, minek következtében számos eltérő gyakorlat alakul ki az Unióban: van, ahol a médiatartalomra vonatkozó rendkívül átfogó szakpolitikai keretek vannak, illetve a döntéshozó szervezetekben egyenlő képviseletet biztosítanak a férfiaknak és nőknek, és van, ahol egyáltalán nem alkalmaznak ilyen szakpolitikákat;

O.  mivel kutatások szerint a híradások csupán 4%-a mentes a sztereotipikus ábrázolásoktól; mivel a nők csupán a hírekben hallott vagy olvasott személyek 24%-át teszik ki(16); mivel kutatások szerint mind az online, mind az offline hírforrások csupán mintegy 37%-a származik nőktől, és ez a helyzet az elmúlt tíz évben semmiféle javulást nem mutatott(17); mivel a nőket leggyakrabban arra kérik meg, hogy véleményüket (41%) vagy személyes tapasztalatukat (38%) osszák meg, és ritkán idézik őket szakértőként (a hírek mindössze 17%-ában); mivel a kutatások azt is kimutatták, hogy öt szakértőből vagy kommentátorból mindössze egy nő (18%)(18);

P.  mivel a nők aránytalanul alulreprezentáltak a hírekben és az információs médiumokban, és még kevésbé láthatóak a sport, a politika, a gazdaság és a pénzügyek területén, függetlenül attól, hogy a tagállamokban számos különböző médiaorgánum működik; mivel a történelem nőalakjai szinte egyáltalán nincsenek jelen a vonatkozó médiatartalomban, például az életrajzi dokumentumfilmekben;

Q.  mivel a nők férfiakéval azonos szintű részvétele a riporttartalmakban, illetve információforrásként nemcsak a képviselet miatt rendkívül fontos, hanem az esélyegyenlőség, valamint szakértelmük és tudásuk elismerése érdekében is; mivel a pénzügyi korlátok és a munkafeltételek – többek között a munkahelyek bizonytalansága és a szakmai tapasztalat szintje, valamint az információ egyre gyorsabb áramlása és az egyre inkább üzleti jellegű gondolkodásmód – az európai média esetében akadályozzák a nemekkel kapcsolatos kérdések iránt felelős hozzáállást;

R.  mivel vannak olyan nők, akik magas szakmai színvonalon dolgoznak a médiában, köztük ismert filmkészítők, újságírók és riporterek, akik, noha a férfiakkal egyenlő szinten teljesítenek, jobban ki vannak téve a nemi alapú erőszaknak és a munkahelyi diszkriminációnak, és nem ugyanolyan szintű elismerésben részesülnek, mint férfi kollégáik;

S.  mivel a közösségi médiát használó nőknek egyre növekvő mértékű zaklatásban van részük; mivel ez a zaklatás elhallgattathatja a nőket, és gyengíti társadalmi részvételüket; mivel a világszerte gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a médiában dolgozó nők fele tapasztalt már szexuális zaklatást, egynegyedük tapasztalt fizikai erőszakot, és háromnegyedük tapasztalt megfélemlítést, fenyegetést vagy bántalmazást(19); mivel növekszik az aggodalom a nők és lányok elleni internetes erőszakkal kapcsolatban, és az Unióban a becslések szerint 15 éves kora óta minden tizedik nő tapasztalt már valamilyen formában internetes erőszakot; mivel uniós szinten nincsenek adatok és kutatások a nők és lányok ellen irányuló internetes erőszakra vonatkozóan; mivel a lelki és a szexuális zaklatás az emberi jogok megsértésének minősül; mivel a médiának, valamint a nemzeti és nemzetközi szabályozó szerveknek szabályokat – többek között szankciókat – kell megállapítaniuk, amelyeket a médiaszervezeteknek az ilyen ügyek kezelésében alkalmazniuk kell;

T.  mivel az oknyomozó újságírónők különösen nagy mértékben ki vannak téve az erőszaknak és gyakran válnak halálos kimenetelű támadások áldozataivá, mint azt Veronica Guerin és Daphne Caruana Galizia esete is bizonyítja;

U.  mivel az Európai Női Audiovizuális Hálózat (EWA) tanulmánya szerint(20) a vizsgált hét európai országban csak minden ötödik filmet rendezett nő, és a finanszírozási források túlnyomó többsége olyan filmekre jut, amelyeket nem nők rendeztek, noha a filmművészeti iskolák végzőseinek mintegy fele nő;

V.  mivel a médiavállalatoknak önszabályozási rendszereket és magatartási kódexeket kell elfogadniuk, amelyek a nemek közötti egyenlőséget védő és előmozdító eljárási normákat és kritériumokat tartalmaznak a szakmai előmenetellel és a médialefedettséggel kapcsolatban; mivel ezeket az önszabályozási és magatartási kódexeket az ágazat szakszervezeteivel együttműködésben kellene kialakítani, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó világos politikát követve;

A nők jelenléte a médiában

1.  rámutat, hogy bár a nők a felsőfokú végzettség szintjén ezen a területen a munkaerő jelentős részét alkotják, a vezetői és felsővezetői szinteken alulreprezentáltak; úgy véli, hogy mind az állami, mind a magán médiaszolgáltatók felelősek azért, hogy biztosítsák a nők és férfiak közötti egyensúlyt, és megakadályozzanak mindenfajta hátrányos megkülönböztetést; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki szakpolitikai ösztönzőket annak érdekében, hogy csökkentsék a nők vezetői pozíciókba és vezetői szerepbe kerülése előtt álló akadályokat a médiaorgánumokban;

2.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a nők képviselete az Unión belül a közmédiában általánosságban alacsony, mind a stratégiai, mind pedig az operatív jellegű magas szintű pozíciókban, illetve az igazgatótanácsokban (2017-ben 35,8% a vezető pozíciót betöltő, 37,7% a nem vezető beosztású és 33,3% az igazgatótanácsi tagságot betöltő nők aránya)(21);

3.  emlékeztet arra, hogy a pekingi akcióplatform nők médián belüli szerepére vonatkozó kritikus területeinek nyomon követése céljából az EIGE a következő mutatókat dolgozta ki:

4.  emlékeztet arra, hogy noha az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv kimondja, hogy célkitűzései tagországi szinten nem érhetők el megfelelő mértékben, és azok uniós szinten jobban teljesíthetők, nem tartalmaz hivatkozást a médiaszervezeteken belüli egyenlő képviseletre vonatkozóan;

5.  megjegyzi, hogy noha jelenleg nem megfelelő a nők képviselete a közmédiában, még mindig nagyobb a valószínűsége, hogy ott magas szintű pozíciókra felveszik vagy előléptetik őket, mint a magánkézben lévő médiaorgánumokban(22);

6.  felhívja a tagállamokat és a médiaszervezeteket, hogy támogassák ösztönző intézkedések bevezetését, és dolgozzanak ki ilyen intézkedéseket – ideértve a kvótákat is –valamint hogy e szervezeteken belül fektessenek nagyobb hangsúlyt az ilyen törekvések nyomon követésére; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy újraindítsák a Nők az igazgatóságban irányelv folyamatát, amelyet a Tanács 2013 óta visszatart;

7.  tudomásul veszi, hogy a médiaágazatban hagyománya van mind a szabadúszók, mind pedig az állandó alkalmazottak foglalkoztatásának, illetve hogy a folyamatos digitalizáció a hagyományos példányszám és a reklámbevételek csökkenéséhez vezetett, ami hatással van az ágazatban kínált munkaszerződések típusára; megállapítja továbbá, hogy a nők az egész munkaerőpiacon felülreprezentáltak számos atipikus munkavégzési formában; megjegyzi, hogy a médiaágazatra nehezedő, a gazdasági életképesség fenntartására irányuló egyre növekvő nyomás valószínűleg egyre több ilyen típusú szerződést fog eredményezni;

8.  úgy véli, hogy e sztereotípiák negatív szociális környezetet teremthetnek a nők számára, és hozzájárulhatnak a nemi alapon történő megkülönböztetéshez a munkahelyen; megjegyzi, hogy a pozitív szociális környezet fontos szerepet játszik abban, hogy a munkavállalók megbirkózzanak a magas szintű munkaterheléssel;

9.  emlékeztet arra, hogy a médiaszervezeteknek jogában áll meghatározni az alkalmazottaik – férfiak és nők – számára kijelölt szerepeket, azonban felszólítja őket, hogy ezt a személyes méltóság és szakmai minőség maradéktalan tiszteletben tartása mellett tegyék; felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban arra az aggasztó jelenségre, hogy azokat a riporternőket tartják a televíziózásra alkalmasabbnak, akiket elképzeléseik szerint a nézők vonzóbbnak találnak, és ahogy ezek a riporterek idősebbekké válnak, fiatalabb kollégákat ültetnek a helyükre;

10.  elítéli továbbá a szexuális zaklatás és a más típusú bántalmazások széles körű előfordulását, különösen az online játékokban és a közösségi médiában, és arra ösztönzi a médiavállalatokat, hogy hozzanak létre olyan biztonságos környezetet, amely reagál a zaklatás eseteire; ezért különböző intézkedéseket szorgalmaz, többek között tájékoztató kampányokat, a jogsértőkkel szembeni fegyelmi szankciókra vonatkozó belső szabályok bevezetését, valamint ezen gyakorlatok áldozatainak pszichológiai és/vagy jogi támogatását, a munkahelyi és az online környezetben történő megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzése és leküzdése érdekében;

11.  erőteljesen elítéli a jelentős politikai és bűnügyi témákról rettenthetetlenül beszámoló női újságírók elleni támadásokat, és az újságírók védelme és biztonsága érdekében a lehető legkomolyabb intézkedések megtételére szólít fel;

12.  sürgeti az állami, illetve a magánkézben lévő médiaorgánumokat, hogy fogadjanak el belső szabályzatokat, például az esélyegyenlőségre és a sokszínűségre vonatkozó politikákat, többek között zaklatás elleni intézkedéseket, az anyasági vagy szülői szabadságra vonatkozó szabályokat, olyan rugalmas munkafeltételeket, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakítását, amely a nők és férfiak számára egyaránt lehetővé teszi a szülői szabadságot, ösztönözve a férfiakat, hogy ők is éljenek ezzel a lehetőséggel, biztosítva a gyermekgondozás egyenlő megosztását, valamint a mentori és vezetőképzési programokat, a távmunka és a rugalmas munkavégzés igénybe vételét mind a nők, mind a férfiak számára, önkéntes alapon és a szakmai előmenetel sérelme nélkül;

13.  nyomatékosan kéri, hogy a médiaorgánumok tartsák tiszteletben a nők és a férfiak anyasági, apasági, illetve szülői szabadság igénybevételéhez való jogát; emlékeztet arra, hogy a várandós nőket semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti állapotuk miatt, és nem tagadható meg nőktől állás amiatt, hogy gyermekvállalás mellett dönthetnek; ösztönzi a médiaszervezeteket és szabályozó hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra a nemek közötti bérszakadékot, vezessenek be a bérek átláthatóságára vonatkozó kötelezettségeket, valamint kötelező érvényű intézkedések révén ültessék át a gyakorlatba az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvet;

14.  javasolja, hogy a médiaszervezetek hozzanak létre a különböző, különösen a nők által alulreprezentált szakterületeken tevékenykedő női szakértőkből álló adatbázisokat, és adott esetben használják azokat; szorgalmazza továbbá, hogy az összes lehetséges médiatartalom tekintetében nemek szerinti adatgyűjtést folytassanak;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a média és az új kommunikációs technológiák révén növeljék a nők részvételét a véleménynyilvánítás terén és a döntéshozatalban;

16.  úgy véli, hogy minden médiában dolgozó javát szolgálhatja a nők munkahelyi helyzetének általános javulása; úgy véli azonban, hogy ez a javulás idáig nem bizonyult elegendőnek, és hogy továbbra is vannak egyenlőtlenségek; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak elő kell mozdítaniuk és biztosítaniuk kell az egyenlő bérezés elvét az EUMSZ 157. cikkének megfelelően, többek között a nemek közötti bérszakadék és a nyugdíjszakadék elleni küzdelem, a bizonytalan foglalkoztatás csökkentése(23), a hozzáférhető és megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférés, illetve a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly biztosítása és a kollektív tárgyaláshoz való jog biztosítása révén;

17.  kitart amellett, hogy a médiaorgánumoknak sürgősen át kell ültetniük a gyakorlatba az „egyenlő munkáért egyenlő bér” politikáját, így a bérek átláthatóságára vonatkozó kötelezettségeket is, és lehetővé kell tenniük, hogy a nők azonos feltételek mellett ugyanolyan előmeneteli és képzési lehetőségekben, illetve egyéb jellegű kiegészítő juttatásokban részesülhessenek, mint a férfiak;

18.  tudomásul veszi a munkahelyi női tanácsok és női egyenjogúsággal foglalkozó munkatársak pozitív szerepét; szorgalmazza a nemek közötti egyenlőség médián belüli horizontális humánerőforrás-politikaként történő előmozdítását; úgy véli, hogy a médiában a nők egyenlőségének valamennyi – és különösen döntéshozói – szinten való megvalósításához munkavállaló-centrikus szervezeti kultúrára és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő felsővezetői testületre van szükség; javasolja a nemzeti szabályozó testületeknek és a médiaszervezeteknek, hogy kövessék a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló 2014/124/EU bizottsági ajánlást(24), hogy dolgozzanak ki útmutatást a tisztességes kiválasztási eljárásokra vonatkozóan, hogy átfogó egyenlőségi szabályzatokat hozzanak létre, kiterjedve a médiatartalmakra és biztosítva a nők előmenetelét a döntéshozó testületekben, valamint dolgozzanak ki a munkahelyi zaklatásokkal foglalkozó, belső eljárásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon a 2006/54/EK irányelv helyes alkalmazását és érvényesítését, amely a nemi alapú megkülönböztetést érintő ügyekben megfordítja a bizonyítás terhét;

A médiatartalom és a nők

19.  hangsúlyozza, hogy a média fontos szerepet tölt be a társadalmi változás előidézésében és a közvélemény alakításában, és felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a nemek közötti egyenlőségről szóló tartalmak megjelenését az állami médiában; felhívja a figyelmet arra, hogy a szexista és a nemeket sztereotip módon megjelenítő médiatartalmakra vonatkozó szabályozási intézkedések mindeddig a tagállamok hatáskörébe tartoztak; emlékeztet arra, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv értelmében tiltott a nemi alapon történő megkülönböztetés a médiában; hangsúlyozza továbbá, hogy noha a szabályozó intézkedések a tagállamok hatáskörébe tartoznak és a véleménynyilvánítás alapelvét érintő megfontolások tárgyát képezik, a szerkesztői szabadság semmilyen körülmények között nem szolgálhat ürügyként a nők és az LMBTI-személyek lealacsonyító ábrázolásának ösztönzésére vagy legitimálására; kéri a tagállamokat, hogy a fent említett szabadságok biztosítása érdekében szabályozzák a káros online tartalommal rendelkező videojátékok és a pornográfia elérhetőségét az interneten;

20.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági érvek nem jelenthetnek kifogást arra, hogy fenntartsák a nemi sztereotípiákat a médiatartalmakban;

21.  hangsúlyozza, hogy az erőszakos és szexista médiatartalmak negatív hatással vannak a nőkre és társadalmi részvételükre; aggodalmának ad hangot a kereskedelmi csatornák olyan audiovizuális tartalmaival kapcsolatosan, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és a fiatalok mentális és fizikai állapotát; arra ösztönzi az érintett feleket és a hatóságokat, hogy foglalkozzanak az olyan reklámok kérdésével, amelyek közvetetten táplálkozási zavarokat, például anorexiát idézhetnek elő, és tegyenek lépéseket a különösen kiszolgáltatott személyek, köztük a lányok és nők ilyen tartalmakkal szembeni védelme érdekében;

22.  hangsúlyozza, hogy a családtervezéssel, a szexuális és reproduktív jogokkal, az anyák és a gyermekek egészségével és az oktatással kapcsolatos médiatartalmakkal – beleértve a reklámokat is – a férfiakat és a nőket egyaránt meg kell célozni;

23.  kiemeli a médiaműveltség, illetve annak fontosságát, hogy az összes érintett fél részt vehessen a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő média-oktatási kezdeményezésekben azzal a céllal, hogy a fiatalokat a kritikus gondolkodáshoz szükséges készségek elsajátítására ösztönözzék, illetve segítsék őket a szexista ábrázolások, a diszkrimináció, a nemi alapú erőszak, az internetes megfélemlítés, a gyűlöletbeszéd és valamely személy neme, nemi identitása, nemi önkifejezése, szexuális irányultsága vagy nemi jellege által motivált erőszak felismerésében és az ezekkel szembeni felszólalásban; kiemeli, hogy megelőző intézkedésekre van szükség, többek között titkosításra és szülői ellenőrzésre a biztonságosabb internethasználat, illetve a digitális és médiaműveltség biztosítása érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy a hirdetésekben, illetve egyéb médiatermékekben megjelenő nemi sztereotípiák befolyásolhatják a gyermekek szocializációját, következésképpen az önmagukról, családtagjaikról és a külvilágról alkotott képüket; rámutat, hogy a hirdetések hatékony eszközként szolgálhatnak a sztereotípiák, így a nemi sztereotípiák és az LMBTI-személyek elleni sztereotípiák megkérdőjelezésében; kéri ezért, hogy a diszkrimináció leküzdése és a nemek közötti egyenlőség, illetve az LMBTI-személyek egyenlőségének elősegítése érdekében kapjon nagyobb hangsúlyt a szakmai képzés és az oktatási tevékenység;

24.  ajánlja, hogy az olyan „puha intézkedések”, mint a nemek közötti egyenlőségi tervek vagy iránymutatások, kapjanak még nagyobb hangsúlyt a médiaszervezetekben, és azt tanácsolja, hogy ezek a protokollok jelöljék ki a normákat a nők reklámokban, hírekben, riportokban, gyártásban vagy műsorszolgáltatásban való pozitív ábrázolásához, és terjedjenek ki valamennyi érzékeny tartalmi területre, úgymint a hatalom és a tekintély, a szakértelem, a döntéshozatal, a szexualitás, az erőszak, valamint a szerepek sokféleségének ábrázolása és a szexizmustól mentes kifejezésmód használata; arra ösztönzi továbbá a közszolgálati és a kereskedelmi médiát, hogy a társadalmi sokszínűség képviselete érdekében az összes tartalomban érvényesítsék a nemek közötti egyenlőséget, és fogadjanak el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó terveket;

25.  javasolja, hogy a média és kommunikáció területén illetékes hatóságok határozzák meg a nők és lányok sztereotípiáktól mentes ábrázolását biztosító feltételeket, többek között biztosítsanak lehetőséget a sértő tartalom eltávolítására vagy felfüggesztésére; javasolja továbbá, hogy a szakmai szervezetek, például az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti testületek és a nőjogi szervezetek vegyenek részt e szabályozások végrehajtásának nyomon követésében;

26.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak minden megfelelő eszközzel szavatolniuk kell, hogy a média – az online médiát és a reklámokat is beleértve – ne közvetítsen semmilyen erőszakra vagy gyűlöletre való uszítást valamely személlyel vagy személyek csoportjával szemben; hangsúlyozza, hogy az EIGE-vel együttműködve nemek szerint bontott adatokat kell gyűjteni és kutatásokat kell végezni a nők és lányok – beleértve az LMBTI-személyek közé tartozó nők és lányok – elleni internetes erőszak, online szexuális zaklatás, fenyegetések, szexista megjegyzések és gyűlöletbeszéd kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az arra irányuló képzésre, hogy a média hogyan számoljon be a nemi alapú erőszakról, ideértve az LMBTI-személyek elleni erőszakot is; javasolja, hogy nyújtsanak a nemek médiatartalmakban való megjelenítésével kapcsolatos továbbképzéseket a médiában dolgozó szakemberek – köztük a vezető beosztásúak – számára; javasolja a nemek közötti egyenlőség témájának az újságírói és kommunikációs képzések és posztgraduális képzések képzési moduljaiba történő felvételét;

27.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy magatartási kódexek révén mozdítsák elő a médián belüli önszabályozást és társszabályozást;

Példák a bevált gyakorlatokra

28.  lelkesen üdvözli a tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatok számos példáját, többek között az alábbiakat: médiakampányok, konkrét jogszabályok, díjak és antidíjak a sztereotipikus és szexista hirdetések kategóriájában, női szakértők adatbázisa, képzések az ágazatban dolgozó szakemberek számára, továbbá médiaszervezetek egyenlőségre vonatkozó tervei, magatartási kódexek és az esélyegyenlőségre és sokszínűségre vonatkozó politikák, továbbá az egyes nemek médiaszabályozó hatóságok irányító szerveiben való képviseletére vonatkozó minimumküszöbök meghatározása;

29.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az olyan kampányokat, mint például a belga Expertalia eszköz, a cseh „Szexista disznó” díj vagy a svéd #TackaNej („Kösz, nem”) kezdeményezés; felkéri a tagállamokat, hogy rendszeres időközönként folytassanak tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat a médiában megjelenő, nemi alapon megkülönböztető tartalmakra vonatkozóan; továbbá rendszeresen tegyenek közzé jelentéseket a nemek közötti egyenlőség médián belüli alakulásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy különítsen el olyan alprogramokra szánt forrásokat, amelyek a nők médiaipari előmenetelére összpontosítanak, és támogassa a médiaszövetségeket és hálózatokat abban, hogy állami és ágazati figyelemfelkeltő kampányokat indítsanak; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy hozzon létre európai uniós díjat a médiával kapcsolatos tanulmányokat folytató felsőoktatási hallgatók számára a nemek közötti egyenlőség témájához kapcsolódó dolgozatokért;

30.  felkéri a társadalmi szervezeteket, hogy alakítsanak ki kommunikációs stratégiákat, a hagyományos média és az online média vonatkozásában egyaránt, szélesítve ezáltal a médiában megjelenő témák befolyásolásának és nyomon követésének lehetőségeit;

További ajánlások

31.  felhívja a tagállamokat, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervekkel együttműködve teljes mértékben hajtsák végre a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgáló meglévő jogszabályokat és ösztönözzék arra a szabályozó testületeket, hogy fordítsanak figyelmet a nők jelenlétére és előmenetelére, illetve a sztereotípiáktól mentes médiatartalmakra; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék a fent említett területeket és – amennyiben még nem tették meg – dolgozzanak ki a sztereotípiáktól mentes médiatartalmakra összpontosító jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak szerepük van abban, hogy közszolgálati feladatuk ellátása érdekében saját hatáskörükön belül jobban kihasználják a médiában rejlő erőforrásokat, egyben nemi szempontból kiegyensúlyozottabb és demokratikusabb társadalmat jelenítsenek meg;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen további kutatásokat a nőknek a vezető médiapozíciókban való részvételére vonatkozóan; elismerését fejezi ki az EIGE e területen végzett munkája iránt, és arra ösztönzi, hogy továbbra is dolgozzon ki erre a területre – többek között a nők döntéshozatalban való jelenlétére, a nők munkakörülményeire, valamint a nemek közötti egyenlőség médiatartalmakban való megjelenítésére – vonatkozó mutatókat és azokat kísérje figyelemmel, egyben fordítson figyelmet az új közösségi médiatechnológiákra a közösségi médiában a nemi alapú erőszak és zaklatás megelőzésére irányuló módszertanok kidolgozása érdekében;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást a nemek közötti egyenlőség médiabeli előmozdításának területén tevékenykedő nőszervezeteknek, ideértve az olyan nőket és lányokat támogató szervezeteket, akik nemi alapú erőszak, interszekcionális megkülönböztetés vagy szexuális zaklatás áldozatai, és mozdítsák elő azokat;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan cselekvési programokat, amelyek biztosítják a nők bevonását a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő hatékony és eredményes politikák és programok tervezésébe és végrehajtásába a médiaszervezeteken belül;

35.  felhívja a tagállamokat olyan programok kidolgozására, amelyek javítják a nők készségeit a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) tárgyakban, amelyek fontosak a médián belüli, inkább technikai jellegű álláskörök, például az audiovizuális és hangtechnikusi állások esetében; hangsúlyozza a szakképzésnek a szakmaválasztás sokszínűbbé tételében játszott jelentőségét, bevezetve a nőket és a férfiakat nem hagyományos karrierlehetőségekbe a horizontális és a vertikális kirekesztés megszüntetése érdekében;

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (2) HL L 95., 2010.4.15., 1. o. (3) HL C 296., 1995.11.10., 15. o. (4) HL C 304., 1997.10.6., 60. o. (5) HL C 295. E, 2009.12.4., 43. o. (6) HL C 36., 2016.1.29., 18. o. (7) HL C 66., 2018.2.21., 44. o. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0260. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0290. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0364. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0417. (14) UNESCO/OECD/Eurostat közös adatgyűjtés, elérhető ezen a linken: http://eige.europa.eu/gender-statistics/dgs/indicator/ta_educ_part_grad__educ_uoe_grad02 (15) Az EIGE nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatója, 2017. (16) https://www.womenlobby.org/IMG/pdf/factsheet_women_and_media.pdf (17) Lenka Vochocová, a FEMM bizottság nyilvános meghallgatása „A nemek közötti egyenlőség az Európai Unió médiaszektorában”, 2017. június 26., a felvétel ezen a linken érhető el: http://www.europarl.europa.eu/ep-live/hu/committees/video?event=20170626-1500-COMMITTEE-FEMM (18) Globális médiafigyelő projekt, regionális jelentés Európa számára (2015), ezen a linken érhető el: http://cdn.agilitycms.com/who-makes-the-news/Imported/reports_2015/regional/Europe.pdf (19) A Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) kampánya a nemi alapú munkahelyi erőszakról, https://www.ifj-stop-gender-based-violence.org/ (20) „Hol vannak a női rendezők az európai filmeknél? A nemek közötti egyenlőségről szóló jelentés a női rendezőkkel kapcsolatban (2006-2013), bevált gyakorlatokkal és politikai ajánlásokkal kísérve” http://www.ewawomen.com/en/research-.html (21) A nemek közötti egyenlőség a hatalomban és a döntéshozatalban. A pekingi akcióplatform uniós tagállamokon belüli végrehajtásának felülvizsgálata, 2017 (Forrás: az EIGE nemekkel kapcsolatos statisztikai adatbázisa – Nők és férfiak a döntéshozatalban). (22) A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE): A pekingi akcióplatform uniós tagállamokon belüli végrehajtásának felülvizsgálata: a nők és a média – a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása a médiaszervezetek döntéshozatalában (2013). (23) 1 Lásd az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalását a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról. (24) HL L 69., 2014.3.8., 112. o.