Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2241(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0129/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0129/2018

Viták :

PV 16/04/2018 - 26
CRE 16/04/2018 - 26

Szavazatok :

PV 17/04/2018 - 6.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0104

Elfogadott szövegek
PDF 299kWORD 61k
2018. április 17., Kedd - Strasbourg
A fejlődő országok államadóssága fenntarthatóságának javítása
P8_TA(2018)0104A8-0129/2018

Az Európai Parlament 2018. április 17-i állásfoglalása az adósság fenntarthatóságának javításáról a fejlődő országokban (2016/2241(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az addisz-abebai cselekvési program adósságról és az adósság fenntarthatóságáról szóló fejezetére(1),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának 2014. július 22-i, 2016. augusztus 2-i és 2017. július 31-i jelentéseire a külső adósság fenntarthatóságáról és a fejlődésről,

–  tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD )felelős szuverén hitelezésről és hitelfelvételről szóló elveire,

–  tekintettel az UNCTAD államadósság-rendezésre irányuló menetrendjére (2015. április);

–  tekintettel a G20-ak fenntartható finanszírozásról szóló operatív iránymutatásaira,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2014. szeptember 9-i, „Az államadósság-átütemezési folyamatokra vonatkozó többoldalú jogi keret létrehozása felé” című 68/304. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 10-i, az államadósság-átütemezési folyamatok alapelveiről szóló 69/319. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatala által a külső adósságra és az emberi jogokra vonatkozóan létrehozott irányelvekre,

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló 2015. május 19-i állásfoglalására(2) (különösen annak (10), (26), (40), (46) és (47) bekezdésére),

–  tekintettel a „Global Financial Integrity” agytröszt jelentésire, amelyek megbecslik az illegális pénzmozgások mértékét és összetételét,

–  tekintettel a keselyűalapok tevékenysége elleni küzdelemről szóló, 2015. július 12-i belga törvényre (Moniteur belge, 2015. szeptember 11.),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0129/2018),

A.  mivel a fejlődő országok államadósságával összefüggő problémák megoldása fontos eleme a nemzetközi együttműködésnek és a fejlődő országokban hozzájárulhat a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához;

B.  mivel a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása a fejlődő országokban jelentős beruházásokat igényel, és mivel a jelenlegi finanszírozás ezen e területen jelenleg a becslések szerint évi mintegy 2,5 milliárd USD hiányt mutat(3);

C.  mivel a hitelek jelentik a fejlesztés finanszírozásának egyik lehetséges forrását; mivel a hitelfelvételnek megfontoltnak és kiszámíthatónak kell lennie; mivel a hitelfelvétel költségeit teljes mértékben ellentételeznie kell az adott beruházás megtérülésének, és mivel az eladósodottsággal kapcsolatos kockázatokat alaposan értékelni és kezelni kell;

D.  mivel a ’80-as és ’90-es évekbeli adósságválság a fejlődő országokban és egy széles körű adósságkönnyítési kampány nyomán az IMF és a Világbank elindította a súlyosan eladósodott szegény országok (HIPC) megsegítésére irányuló kezdeményezést és a többoldalú adósságcsökkentési kezdeményezést (MDRI), hogy előre lehessen lépni a millenniumi fejlesztési célok elérése felé;

E.  mivel a súlyosan eladósodott szegény országok (HIPC) megsegítésére irányuló kezdeményezés és a többoldalú adósságcsökkentési kezdeményezés (MDRI) nem elegendő az adósságválság megszüntetéséhez;

F.  mivel e kezdeményezések, valamint a nyersanyagárak robbanása megerősítette számos fejlődő ország finanszírozását, és mivel a 2008-as pénzügyi válság óta tapasztalható rendkívül alacsony kamatlábak is hozzájárultak az adósságok fenntarthatóságához; mivel azonban a nyersanyagárak csökkentek 2008 óta; mivel új adósságválság indult el az elszegényedett országokban, amelyben Mozambik, Csád, Kongó és Gambia fizetésképtelenek;

G.  mivel a csökkenő nyersanyagárak és az ingadozó tőkeáramlások által kiváltott adósságválságok folyamatos fenyegetést jelentenek az adósság fenntarthatóságára, különösen a fejlődő országok számára, amelyek továbbra is függenek a nyersanyagkiviteltől;

H.  mivel nőtt azon fejlődő országok száma, amelyek az IMF és a Világbank besorolása szerint fenntarthatatlan adósságterhekkel néznek szembe vagy nagy, illetve közepes kockázatot jelentenek, és mivel a legtöbb alacsony jövedelmű ország immár e kategóriák valamelyikébe tartozik;

I.  mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a Szaharától délre fekvő afrikai államokban az adósság medián szintje meredeken emelkedett, a 2013-as GDP 34%-ról 48%-ra 2017-ben;

J.  mivel számos ország, köztük Etiópia, Ghána és Zambia adósságszintje a GDP 50 %-a vagy annál nagyobb, és mivel ez jelentős adósságterhet jelent, ha figyelembe vesszük a legtöbb afrikai országra jellemző alacsony adóalapot;

K.  mivel a kormányzati kiadások százalékos arányában az adósságszolgálat jelentősen megnőtt 2013 óta, és mivel ez lényegesen csökkenti az állami beruházások lehetőségét;

L.  mivel az államadósság globális környezete a magánbefektetők, valamint Kína kulcsszereplőkké válásával az elmúlt évtizedekben alaposan átalakult;

M.  mivel a fejlődő országok adósságának összetétele megváltozott, hiszen a magánhitelezők és az üzleti kondíciók egyre jelentősebb szerepet játszanak, amivel erősödik a pénzügyi piacok volatilitásának való kitettségük is, ami az adósság fenntarthatóságára is hatást gyakorol; mivel a nemzeti valutában történő hitelfelvétel megszünteti az árfolyamkockázatot, azonban a hazai tőke hiánya kedvezőtlenné vagy megvalósíthatatlanná teheti azt;

N.  mivel az adósság fenntarthatóságát fenyegető veszélyek közé tartozik a kereskedelem visszaesése, a természeti és az ember okozta katasztrófák, a nemzetközi pénzügyi piacok kedvezőtlen alakulása és áringadozása, de a felelőtlen hitelnyújtás és hitelfelvétel, a közpénzekkel való visszaélések, a sikkasztások és a korrupció is; mivel a belföldi források eredményesebb igénybevétele jelentős lehetőségeket kínál az adósság fenntarthatóságának javítására;

O.  mivel a partnerországokban részt kell venni az adóhatóságok kapacitásainak megerősítésében és a tudásátadásban;

P.  mivel az UNCTAD felelős szuverén hitelezésről és hitelfelvételről szóló elvei és a G20-ak fenntartható finanszírozásról szóló operatív iránymutatásai hasznos hozzájárulások egy normatív keret létrehozásához, azonban a felelőtlen gyakorlatokat elsősorban átlátható szabályok, kötelező erejű és érvényesíthető elrettentő intézkedések, és megalapozott esetekben szankciók alkalmazásával kell megszüntetni;

Q.  mivel az államok adósságának fenntarthatósága nem csak az adósság állományától függ, hanem az általuk adott explicit és implicit (esetleg passzív) pénzügyi biztosítékoktól és egyéb tényezőktől is; mivel a köz- és magánszféra közötti partnerségek gyakran magukban foglalnak kapcsolódó garanciákat, és mivel ugyancsak fontos lehet a jövőbeli bankmentések kockázata is;

R.  mivel az adósság fenntarthatóságának elemzésekor nem szabad kizárólag olyan gazdasági megfontolásokra összpontosítani, mint az adós állam gazdasági növekedési kilátásai és az adósságszolgálata teljesítésére való képessége, hanem figyelembe kell venni azt is, hogy az adósságteher milyen hatást gyakorol az ország azon képességére, hogy minden emberi jognak érvényt szerezzen;

S.  mivel az EU külső beruházási terve és az Afrikával kötött G20 megállapodás keretében a köz- és magánszféra közötti partnerség növekvő felhasználása a fejlődő országokban hozzájárulhat az államadósság növekedéséhez; mivel a köz- és magánszféra közötti partnerség (PPP) befektetőit kétoldalú beruházási megállapodások védik, nevezetesen befektető-állam közötti vitarendezési mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a befektetők számára a fogadó államokkal szembeni pereskedést;

T.  mivel egyes kormányok korrupt ügyletek vagy más,a hitelezők által tudottan illegális tevékenységek finanszírozására vettek fel hiteleket, és ez jelentős terhet ró a lakosságra, különösen a legkiszolgáltatottabb népességcsoportokra;

U.  mivel a fejlődő országoknak nyújtott hitelek átláthatósága elengedhetetlen a hitelezés elszámoltathatóságának biztosításához; mivel az átláthatóság hiánya kulcsfontosságú tényező volt a Mozambiknak nyújtott felelőtlen hitelek támogatásában, amelyet anélkül bonyolítottak le, hogy komolyan ellenőrizték volna az ország hitelvisszafizetési képességét, és utána titokban tartották a pénzpiac és a Mozambik lakossága előtt;

V.  mivel az illegitim államadósság alatt olyan adósságot értünk, amelyet egy rendszer az állam polgárainak érdekeit sértő intézkedések finanszírozására szolgáló fellépések finanszírozása érdekében halmoz fel, és erről a hitelezőknek tudomása van, és mivel ez a rendszer olyan személyes adóssága, amelyet olyan hitelezőkkel szemben halmozott fel, akik jól ismerték a hitelfelvevő szándékait; mivel azonban az egyes hitelezők erőteljes ellenzése miatt nincs konszenzus az illegitim államadósság fogalmával kapcsolatban;

W.  mivel az adócsalás és a káros adóverseny, valamint a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások nyereségátcsoportosítása korlátozza a belső erőforrások mozgósítását; mivel az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos kezdeményezése (BEPS) üdvözlendő, azonban nem elégséges e jelenség felszámolására; mivel szükség van egy ENSZ védnöksége alatt működő, adóügyi együttműködésre irányuló kormányközi testület létrehozására annak érdekében, hogy a fejlődő országok egyenlő mértékben vehessenek részt a hatályos nemzetközi adószabályok globális reformjában, amint azt a Parlament 2016. július 6-i, feltételes adómegállapítással és más, hasonló jellegű vagy hatású intézkedésekkel kapcsolatos állásfoglalásában(4) kérte;

X.  mivel a fejlődő és feltörekvő országok illegális pénzmozgásai a becslések szerint évi 1 000 milliárd USD-t tesznek ki, és folyamatosan elszívják ezekből az országokból a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez szükséges hazai forrásokat; mivel ezek a pénzmozgások a mozgatórugói a külső hitelfelvételnek és rontják az adósságtörlesztési képességet;

Y.  mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és az Addisz-Abeba Cselekvési Terv teljesítése magában foglalja új, fenntartható fejlesztési célt szolgáló finanszírozási lehetőségek fontolóra vételét, mint például a pénzügyi tranzakciókra és a külföldi pénznemben történő ügyletekre kivetendő adó létrehozását; mivel a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) becslései szerint egy 0,1%-os deviza-tranzakciós adó könnyen finanszírozhatná a fenntartható fejlesztési célokat minden alacsony jövedelmű országban és közepes (alsó sáv) jövedelmű országban(5);

Z.  mivel fel kell lépni a jogellenes pénzmozgások ellen annak érdekében, hogy azok 2030-ra véglegesen megszűnjenek, többek között az adócsalás elleni küzdelem és a nemzetközi együttműködés olyan intézkedésekkel való fokozása révén, amelyek mind a származási, mind pedig a célországokban elősegítik az adóügyi adatok illetékes adóhatóságok számára történő átadását és az adóügyek átláthatóságát;

AA.  mivel az államadósság-törlesztés meghiúsulásának kezelésére vonatkozó jelenlegi szabályok alapvetően eltérnek a nemzeti jogszabályok által a vállalkozások fizetésképtelenségére vonatkozóan meghatározott eljárásoktól, mivel ebben az esetben nem létezik a jogszabályoknak érvényt szerző független bíró; mivel az IMF, amelynek feladata a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása, feltételekhez kötött és részletekben folyósított rövid távú hiteleket nyújt; mivel a hitelező államok Párizsi Klubja csak az adósságterhek enyhítéséről dönt a tagok hivatalos, kétoldalú hitelezésével kapcsolatban; mivel a magánhitelezők Londoni Klubja csak a tagok kereskedelmi banki hitelei ügyében dönt; mivel egy adósságtörlesztési nehézségekkel küzdő ország esetén az adósságátrendezéssel kapcsolatos összehangolt, hitelezői döntéshozatalnak nincsen állandó fóruma;

AB.  mivel az IMF továbbra is az államadósság átütemezésével kapcsolatos kérdések megvitatásának legfontosabb fóruma és jelentős hatást gyakorol az Európai Unióra és tagországaira;

AC.  mivel a nehéz helyzetbe került adósokat célzó és az adósságok átstrukturálásának folyamatát megzavaró keselyűalapok romboló tevékenysége nem részesülhet jogi és igazságügyi támogatásban, és mivel további lépéseket kell tenni ezen a téren;

AD.  mivel míg az adósságcsökkentés új lehetőségeket kínált az alacsony jövedelmű országok számára, meg kell jegyezni, hogy ez egy olyan egyszeri beavatkozás az adósság fenntarthatóságának helyreállítására, amely nem vizsgálja a nem fenntartható adósság felhalmozódásának kiváltó okait, és mivel a kihívások – mint a korrupció, gyenge intézmények és a kívülről érkező megrázkódtatásokkal szembeni kiszolgáltatottság – kezelésének prioritást kell biztosítani;

1.  hangsúlyozza, hogy a hitelek felelős és kiszámítható igénybevétele elengedhetetlen eszköz a fejlődő országok számára, mivel az biztosítja számukra a méltó jövőt; ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a fenntartható adósság a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend teljesülésének előfeltétele; megjegyzi azonban, hogy az adósságfinanszírozásnak csak kiegészítésnek és a második legjobb lehetőségnek kell lennie az olyan, nem adósságfelhalmozó eszközök között, mint az adózási és vámjellegű bevételek, valamint a hivatalos fejlesztési támogatás, ugyanis az adósságfinanszírozás eredendő és jelentős válságkockázatokkal jár, amely megköveteli, hogy az adósságválság megelőzésére és megoldására megfelelő intézményeket hozzanak létre;

2.  megjegyzi, hogy a fejlődő országok hozzáférése a nemzetközi tőkepiacokhoz megkönnyíti számukra a fejlődési célok megvalósításához szükséges források megteremtését;

3.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy az elszegényedő országok számára nyújtott hitelezés 2008 óta drámai mértékben megnövekedett; kifejezi aggodalmát egy új adósságválság-ciklussal kapcsolatban; hangsúlyozza a nagyobb átláthatóságnak, a hitelezők nagyobb mértékű szabályozásának és az adózás méltányosságának szükségességét, valamint azt, hogy kevésbé függővé kell tenni az országokat a nyersanyagkiviteltől;

4.  emlékeztet arra, hogy a hitelfelvétel fontos eszköze a fenntartható fejlődés, köztük a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez nélkülözhetetlen beruházás támogatásának;

5.  úgy véli, hogy a hitelfelvétel elválaszthatatlanul összefügg más fejlesztésfinanszírozási eszközökkel, például a kereskedelmi bevételekkel, az adóbevételekkel, a kivándorlók fejlődő országokba irányuló átutalásaival, valamint az állami fejlesztési támogatással; különösen pedig emlékeztet rá, hogy a belföldi források adózás révén való mobilizálása a legfontosabb bevételi forrás a fenntartható fejlődés finanszírozásához; e célból sürgeti az Európai Uniót, hogy a fejlődő országokban fokozza kapacitásfejlesztési támogatást annak érdekében, hogy megfékezze a tiltott pénzügyi mozgásokat, támogasson egy hatékony, fejlődő és átlátható, jó kormányzati elvekkel összhangban lévő adózási rendszert, valamint növelje a korrupció elleni harcban és az ellopott vagyonok visszaszerzésében nyújtott segítségét;

6.  aggodalmát fejezi ki az államadósság és a magánszektor adósságának jelentős növekedése miatt számos fejlődő országban, ami kedvezőtlen hatást gyakorol az egészségügyi, oktatási, gazdasági, infrastrukturális és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló beruházások finanszírozási kapacitására;

7.  emlékeztet, hogy az 1990-es években a túlzottan eladósodott államok esetében alkalmazott strukturális kiigazítási tervek súlyosan hátráltatták az alapvető szociális ágazatok fejlődését és korlátozták a biztonság fenntartásához elengedhetetlen állami szerepük ellátásának képességét;

8.  hangsúlyozza, hogy nem megengedhető, hogy az adósságcsökkentési intézkedések a kedvezményezett országban gátolják az alapszolgáltatások biztosítását és hátrányosan érintsék az emberi jogok, különösen a gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesülését, valamint a fejlődést;

9.  úgy véli, hogy a túlzott (külső) államadósság kialakulásáért a fő felelősség ugyan a politikai vezetést terheli, de az adósoknak és hitelezőknek osztozniuk kell a nem fenntartható adóssághelyzetek megelőzésének és megoldásának felelősségében; tágabb értelemben hangsúlyozza az adósok és a hitelezők közös felelősségét az adósságválság megelőzésében és megoldásában a felelősségteljesebb hitelezés és hitelfelvétel révén;

10.  rámutat arra, hogy a támogatásötvözés miatt adósságbuborék alakulhat ki, mindenekelőtt a Szaharától délre fekvő afrikai országokban és a karibi térség országaiban, amelynek következtében korlátozott bevételekkel rendelkeznének a hitelek visszafizetéséhez; ennek megfelelően felszólítja a segítséget nyújtó országokat, hogy a támogatásuk nagyobb részét a legkevésbé fejlett országoknak adják vissza nem térítendő támogatások formájában; megismétli, hogy bármely, támogatásötvözés révén a köz- és magánszféra közötti partnerséget előmozdító döntésnek a fejlődő országokban ezen mechanizmusok alapos értékelésén kell alapulnia, különösen a fejlődés és a pénzügyi addicionalitás, az átláthatóság és elszámoltathatóság tekintetében, továbbá alapulnia kell a múltbeli tapasztalatokból levont tanulságokon is; kéri, hogy az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) értékelése egyértelmű kritériumokat tartalmazzon az adósság fenntarthatóságára vonatkozóan;

11.  hangsúlyozza a védelmi mechanizmusok meghatározásának fontosságát annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni, hogy a függő kormányzati kötelezettségek veszélyeztessék az adósság fenntarthatóságát a fejlődő országokban; különösen sürgeti a multilaterális fejlesztési bankokat, hogy a köz-és magánszféra partnerségére alapuló projektek pénzügyi kockázati hatásvizsgálatát előzetesen hajtsák végre (figyelembe véve ezen PPP projektek teljes időtartama alatti összes pénzügyi kockázatot) azért, hogy az adósság fenntarthatósága ne kerüljön veszélybe a fejlődő országokban; úgy véli, hogy az IMF-nek és a Világbanknak minden PPP-költséget bele kell foglalnia az adósságfenntarthatósági elemzésükbe;

12.  úgy véli, hogy a jelenleg hatályban lévő szabályok és eszközök nem elégségesek, illetve kevéssé vagy nem eléggé kötelező jellegűek;

13.  kéri az EU-t és tagállamait, hogy aktívan küzdjenek az adóparadicsomok, az adókikerülés és a jogellenes pénzmozgások ellen, amelyek csak növelik a fejlődő országok adósságát, működjenek együtt a fejlődő országokkal az agresszív adókikerülési gyakorlatok megakadályozása érdekében, és keressék annak eszközeit, hogy hogyan lehet segíteni a fejlődő országoknak abban, hogy ellenálljanak az adóverseny jelentette nyomásnak, ami kedvezőtlenül befolyásolná a fejlődés támogatására fordítható nemzeti erőforrások mobilizálását;

14.  úgy véli, hogy az állami vezetés által az államháztartás rovására elkövetett sikkasztás feltárása esetén a hitelezőknek figyelmeztető intézkedéseket, és azok hatékonyságának hiányában megfelelő szankciókat kell kezdeményezniük, melyek a felfüggesztéstől akár a szerződésben megállapított feltételek lejárta előtti visszafizetés kötelezettségéig is terjedhetnek;

15.  kéri a Bizottságot és az EU tagállamait, hogy támogassák a fejlődő országokat az államadósságukat érintő adatok nyilvános elérhetőségének elősegítésében, és támogassák a társadalmi felvilágosítást ezen a területen, mivel a fejlődő országok esetében ritkán érhetőek el részletes információk a civil társadalom számára a ország pénzügyi helyzetéről;

16.  felszólít olyan jogszabályok kidolgozására, amelyek megakadályozzák a nyilvánvalóan korrupt kormányok számára történő hitelezést, és szankcionálják azokat a hitelezőket, akik ennek tudatában nyújtanak számukra hiteleket;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy az összes jelentős nemzetközi szereplővel és az érintett országokkal egyeztetve, többoldalú megközelítést alkalmazva dolgozzon ki egy valódi stratégiát tartalmazó fehér könyvet a fejlődő országok túlzott eladósodottsága elleni küzdelem érdekében, meghatározva valamennyi érintett szereplő jogait, kötelezettségeit és feladatait, és gondolkozzon el a legmegfelelőbb intézményi megoldásokon az adósság problémája méltányos és fenntartható kezelésének biztosítására; támogatja hitelkezelésre vonatkozó magatartási kódex létrehozását az intézményi, politikai és magánszereplőkre vonatkozóan;

18.  hangsúlyozza, hogy a legtöbb fenntartható fejlődési cél integrálható az emberi jogokkal, és így célul szolgálhat a szegénység elleni küzdelemben, ellentétben az adósság visszafizetésével, amely pusztán egy eszköz;

19.  támogatja az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának a külső adósságra és az emberi jogokra vonatkozó irányelveit, amelyek szerint a fenntartható fejlődési célok eléréséhez való jognak elsőbbséget kell élveznie az adósság visszafizetésére vonatkozó kötelezettséggel szemben; kéri az Európai Unió tagállamait, hogy támogassák az emberi jogi hatásvizsgálatok rendszeres felhasználását a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által végzett adósság-fenntarthatósági vizsgálatok részeként;

20.  kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy igazodjanak ezen elvekhez kétoldalú hitelnyújtásaik, illetve a nemzetközi pénzügyi intézményeken belüli fellépésük során;

21.  megjegyzi, hogy az IMF–Világbank adósságfenntarthatósági elemzését általában hitelezők használják útmutatásként a hitelezéseikhez; hangsúlyozza a buktatók kezelésének szükségességét, leginkább a magánszektor külső adósságának nyomon követését és az emberi jogok tiszteletben tartásának hiányát;

22.  felhívja a fejlesztési partnereket annak értékelésére, hogy milyen hatást fejt ki az adósságszolgálat a súlyosan eladósodott országok finanszírozási kapacitására a fenntartható fejlesztési célok fényében, amelyeket 2030-ig kötelesek teljesíteni, és amelyeknek elsőbbséget kell élvezniük azon hitelezők jogaival szemben, akik tudatosan nyújtanak hitelt korrupt kormányoknak;

23.  támogatja az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) ajánlását, mely szerint létre kell hozni egy Afrikai Nyersanyagár-Stabilizációs Alapot annak érdekében, hogy a nyersanyagárak csökkenése esetén kevésbé kelljen hitelfelvételhez folyamodni;

24.  felszólítja a tagállamokat és a hitelező államokat, hogy a fenntartható fejlesztési célú beruházásokra nyújtsanak több támogatást, és tartsák magukat azon hosszú távú ígéretükhöz, mely szerint a jövőben a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át biztosítják hivatalos fejlesztési támogatásként; felszólítja a tagállamokat és a hitelező államokat, hogy ezt a támogatást hitelek helyett inkább vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtsák, amennyiben az értékelő jelentésekből az derül ki, hogy az államháztartás romlása tartósan veszélyezteti a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását; ezenkívül sürgeti a hitelt nyújtó országokat, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében új, innovatív és diverzifikált finanszírozási forrásokat hozzanak létre, mint például a külföldi pénznemben történő tranzakciók adóját és a pénzügyi tranzakciós adót, amely hozzájárulhat minden egyes ország adósságának fenntarthatóságához, különösen pénzügyi válság idején;

25.  aggodalmát fejezi ki a hivatalos fejlesztési támogatás jelentéstételi kritériumainak a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) által történt átdolgozásával kapcsolatban, különösen a magánszektorbeli eszközök tekintetében, ugyanis a kibővített jelentéstételi kritériumok ösztönzést adnak bizonyos segítségnyújtási formák használatára, leginkább a hitelekre és garanciákra; megjegyzi, hogy miközben ezek a megbeszélések folyamatban vannak, az adományozóknak engedélyezett bizonyos kölcsönöket és garanciákat hivatalos fejlesztési támogatásként (ODA) jelenteniük anélkül, hogy elfogadott szabályrendszert alkalmaznának; hangsúlyozza az átláthatóságra és eladósodottságra vonatkozó biztosítékok beépítését;

26.  hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az átláthatóságot az érintett szereplők elszámoltathatóságának előmozdítása érdekében; hangsúlyozza az államadósság-rendezéshez kapcsolódó adatok és folyamatok megosztásának szükségességét;

27.  támogatja az ENSZ által a felelős hitelezési politika érdekében a kereskedelem és a fejlesztés vonatkozásában meghatározott elveket és kéri, hogy az EU támogassa ezek végrehajtását, amelyek hangsúlyozzák a hitelezők és a hitelfelvevők közös felelősségét (az UNCTAD felelős szuverén hitelezésről és hitelfelvételről szóló elvei), valamint az állami finanszírozási műveletek feltétlenül szükséges parlamenti ellenőrzését; úgy véli, hogy a UNCTAD felelősségteljes hitelezésről és hitelfelvételről szóló elveit jogilag kötelező erejűvé és kikényszeríthetővé kell tenni;

28.  úgy véli, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság elengedhetetlenek a felelősségteljes állami hitelezés és hitelfelvétel támogatásához; ennek érdekében kéri a tagállamokat, hogy támaszkodjanak az Addisz-Abebai cselekvési menetrendben tett kötelezettségvállalásokra és a G20 fenntartható finanszírozásról szóló operatív iránymutatásaira, hogy a hitelezők felelősségteljesebbek legyenek a hitelekkel az átláthatóság és elszámoltathatóság jelenlegi elveire támaszkodva – amelyek a nyersanyag-kitermelő iparágakban érvényesülnek elsősorban (a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezése – EITI), továbbá segítsék elő az államadóssággal kapcsolatos adatok nyilvános hozzáférhetőségét, beleértve a függő kötelezettségeket is, ezen adatoknak egy központi nyilvántartásba történő összeállítása révén; felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen tegyenek közzé információt a fejlődő országokba irányuló hitelnyújtási tevékenységükről;

29.  hangsúlyozza kötelező erejű nemzetközi szabályokról kell megállapodni a tisztességtelen célú és törvénytelen hitelek problémájának kezelésére; ezért úgy véli, hogy az adósság-átütemezést független adósságellenőrzéssel kell támogatni a törvénytelen és tisztességtelen célú hitelek egyéb hitelektől való megkülönböztetése érdekében; hangsúlyozza, hogy a törvénytelen és tisztességtelen célú hiteleket semmissé kell nyilvánítani;

30.  sajnálja, hogy a tagállamok 2015-ben, a 2015. szeptember 7-i tanácsi közös álláspont(6) elfogadását követően megtagadták az ENSZ Közgyűlésének az államadósság-átütemezési folyamatok alapelveiről szóló 69/319 sz. határozata jóváhagyását, amelyet pedig az ENSZ Közgyűlése a többség szavazatával 2015. szeptember 10-én elfogadott;

31.  hangsúlyozza az IMF szintjén és az ENSZ keretein belül tett intézkedések következetességének fontosságát és a tagállamok álláspontjának lehető legjobb összehangolását;

32.  hangsúlyozza az adósságválság igazságos, gyors és fenntartható módon történő megoldását egy nemzetközi adósságkezelő mechanizmus létrehozása révén, amely az UNCTAD államadósság-rendezési ütemtervére, valamint a Nemzetközi Adósságátütemezési Bíróság létrehozására, az úgynevezett „Stiglitz” Bizottság ötletére épül;

33.  kéri a tagállamokat, hogy aktiválják az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 10-i, 69/319. számú határozatával elfogadott mandátumot az alábbiak érdekében:

   a) korai, figyelmeztető mechanizmusok létrehozása, amelyek az adósság fenntarthatóságának szélesebb körű romlásáról szóló jelentéseken alapulnak, és segítik a súlyosan eladósodott országok kockázatainak és gyenge pontjainak korai szakaszban történő azonosítását;
   b) az IMF-el egyeztetve, egy többoldalú jogi keret létrehozásának lehetővé tétele az államadóságok rendezett és kiszámítható átstrukturálására, annak elkerülése érdekében, hogy azok fenntarthatatlanná váljanak, és hogy javuljon a kiszámíthatóság a befektetők számára; felhív a fejlődő országok méltányos képviseletére a nemzetközi pénzügyi intézmények döntéshozó szerveiben;
   c) annak biztosítása, hogy az EU támogassa a fejlődő országokat a korrupció, a bűncselekmények, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelemben;

34.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi fórumokon dolgozzanak, és a magánszektorral együtt alakítsanak ki egy olyan szabályozási keretet, amely a fejlődő országoknak nyújtott hitelekre vonatkozó feltételek és e hitelek tulajdonjogának teljes átláthatóságát biztosítja, mint például az Átlátható Hitelezési Szerződés, amely néhány pénzügyi intézet közötti megbeszélés tárgya;

35.  sajnálatát fejezi ki a Tunéziához hasonló országokra nehezedő nyomás miatt, amely arra ösztönzi őket, hogy ne végezzenek nyilvános ellenőrzéseket a hitelek eredetére és feltételeire vonatkozóan; felszólítja az Európai Uniót, hogy dolgozzon együtt segítséget nyújtó országokkal és nemzetközi szervezetekkel, mint például az IMF, hogy megvédjék és támogassák az államok azon jogát, hogy nyilvános hitelvizsgálatot végezzenek;

36.  sürgeti egy fizetésképtelenség veszélye esetén alkalmazandó jogszabály elfogadását, amely szerint a bíróság megfoszthatná a hitelezőt attól a jogától, hogy visszakövetelje az adósságot, amennyiben az állam az adott hitelt a nemzeti parlamentje által meghatározott jogszabályok megsértése mellett vette fel;

37.  felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság kezdeményezésére fogadjanak el egy rendeletet a keselyűalapok adósságokkal kapcsolatos spekulációja elleni küzdelemről szóló belga jogszabályok mintájára;

38.  kéri, az intézményi és magánhitelezőket, hogy fogadjanak el adósságtörlesztési moratóriumot természeti katasztrófákat vagy súlyos humanitárius válságokat – ideértve a bevándorlók tömeges érkezését is – követően, lehetővé téve a hitelfelvevők számára, hogy minden eszközt a normális kerékvágásba való visszatérésre használjanak fel;

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Lásd a 27–29. oldalig.
(2) HL C 353., 2016.9.27., 2. o.
(3) World Investment Report 2014 (2014-es beruházási világjelentés). Beruházás a fenntartható fejlesztési célok megvalósításába: cselekvési terv, UNCTAD 2014, 140–145. o.
(4) HL C 101., 2018.3.16., 79. o.
(5) Az adósság fenntarthatóságának felülvizsgálata Afrikában. Háttérdokumentum az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia 2016 Gazdasági Fejlődés Afrikában jelentéséhez: „Adósságdinamika és fejlesztésfinanszírozás Afrikában”.
(6) 11705/15. sz. dok.

Utolsó frissítés: 2018. december 3.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat