Elfogadott szövegek - 2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bizottság és végrehajtó ügynökségek

Choisissez la langue de votre document :

Index

Előző

Következő

Teljes szöveg

Eljárás : 2017/2136(DEC)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot : A8-0137/2018
Előterjesztett szövegek : A8-0137/2018		Viták : PV 18/04/2018 - 10 CRE 18/04/2018 - 10		Szavazatok : PV 18/04/2018 - 12.16 A szavazatok indokolása		Elfogadott szövegek : P8_TA(2018)0121

Elfogadott szövegek

391k

134k

2018. április 18., Szerda - Strasbourg

2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bizottság és végrehajtó ügynökségek

P8_TA(2018)0121

A8-0137/2018

		Határozat
		Határozat
		Határozat
		Határozat
		Határozat
		Határozat
		Határozat
		Határozat
		Állásfoglalás

1. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz – Bizottság (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

– tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

– tekintettel a Bizottságnak az uniós költségvetésről szóló, 2016. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2017)0351),

– tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

– tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

– tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

– tekintettel a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásra, (05940/2018 – C8-0042/2018),

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1. mentesítést ad a Bizottság számára az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évére szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában(6);

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző szerveinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1)	HL L 48., 2016.2.24.
(2)	HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3)	HL C 322., 2017.9.28., 1. o.
(4)	HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(5)	HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.

2. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

– tekintettel az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

– tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

– tekintettel a Számvevőszéknek az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(4),

– tekintettel a Tanács által a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i ajánlásra (05942/2018 – C8-0043/2018),

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(8) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

– tekintettel az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2009/336/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 18-i 2013/776/EU bizottsági végrehajtási határozatra(9),

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

1. mentesítést ad az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1)	HL L 48., 2016.2.24.
(2)	HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3)	HL C 384., 2017.11.14., 2. o.
(4)	HL C 417., 2017.12.6., 63. o.
(5)	HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(6)	HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7)	HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(8)	HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(9)	HL L 343., 2013.12.19., 46. o.
(10)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.

3. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

– tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

– tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

– tekintettel a Számvevőszéknek a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(4),

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

– tekintettel a „Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség” létrehozásáról, valamint a 2004/20/EK és a 2007/372/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/771/EU bizottsági végrehajtási határozatra(9),

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1. mentesítést ad a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1)	HL L 48., 2016.2.24.
(2)	HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3)	HL C 384., 2017.11.14., 11. o.
(4)	HL C 417., 2017.12.6., 74. o.
(5)	HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(6)	HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7)	HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(8)	HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(9)	HL L 341., 2013.12.18., 73. o.
(10)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.

4. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

– tekintettel a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

– tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

– tekintettel a Számvevőszéknek a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(4),

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

– tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2004/858/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/770/EU bizottsági végrehajtási határozatra(9),

– tekintettel a 2013/770/EU végrehajtási határozatnak a „Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség” „Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról szóló, 2014. december 17-i 2014/927/EU bizottsági végrehajtási határozatra(10),

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

1. mentesítést ad a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1)	HL L 48., 2016.2.24.
(2)	HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3)	HL C 384., 2017.11.14., 2. o.
(4)	HL C 417., 2017.12.6., 52. o.
(5)	HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(6)	HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7)	HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(8)	HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(9)	HL L 341., 2013.12.18., 69. o.
(10)	HL L 363., 2014.12.18., 183. o.
(11)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.

5. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

– tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

– tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

– tekintettel a Számvevőszéknek az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(4),

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

– tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége létrehozásáról és a 2008/37/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/779/EU bizottsági végrehajtási határozatra(9),

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1. mentesítést ad az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1)	HL L 48., 2016.2.24.
(2)	HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3)	HL C 384., 2017.11.14., 9. o.
(4)	HL C 417., 2017.12.6., 171. o.
(5)	HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(6)	HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7)	HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(8)	HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(9)	HL L 346., 2013.12.20., 58. o.
(10)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.

6. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

– tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

– tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

– tekintettel a Számvevőszéknek a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(4),

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

– tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/46/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 2013/778/EU bizottsági végrehajtási határozatra(9),

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1. mentesítést ad a Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1)	HL L 48., 2016.2.24.
(2)	HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3)	HL C 384., 2017.11.14., 12. o.
(4)	HL C 417., 2017.12.6., 252. o.
(5)	HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(6)	HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7)	HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(8)	HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(9)	HL L 346., 2013.12.20., 54. o.
(10)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.

7. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

– tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

– tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

– tekintettel a Számvevőszéknek az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(4),

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

– tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/593/EK határozattal módosított 2007/60/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 23-i 2013/801/EU bizottsági végrehajtási határozatra(9),

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával ;

1. mentesítést ad az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1)	HL L 48., 2016.2.24.
(2)	HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3)	HL C 384., 2017.11.14., 11. o.
(4)	HL C 417., 2017.12.6., 247. o.
(5)	HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(6)	HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7)	HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(8)	HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(9)	HL L 352., 2013.12.24., 65. o.
(10)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.

8. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolás lezárásáról, III. szakasz - Bizottság (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

– tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

– tekintettel a Bizottságnak az uniós költségvetésről szóló 2016. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2017)0351),

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

1. jóváhagyja az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére vonatkozó elszámolás lezárását;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző szerveinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1)	HL L 48., 2016.2.24.
(2)	HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3)	HL C 322., 2017.9.28., 1. o.
(4)	HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(5)	HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6)	HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(7)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.

9. Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz - Bizottság,

– tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetéseinek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A. mivel az uniós kiadások fontos eszközét képezik a szakpolitikai célkitűzések elérésének, és a tagállamok általános államháztartási kiadásainak átlagosan 1,9%-át teszik ki;

B. mivel amikor a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak, ellenőrzi, hogy a forrásokat helyesen használták-e fel, és a szakpolitikai célok megvalósultak-e;

C. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

D. mivel a költségvetés alapelveit, az egységesség, a teljesség, az évenkéntiség, az egyensúly, a globális fedezet, az egyediség, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az átláthatóság elvét figyelembe kell venni az uniós költségvetés végrehajtása során;

E. mivel az uniós költségvetés kiadásainak célja polgárai életkörülményeinek és életminőségének javítása, és ezért meg kell szüntetnie a különbségeket szociális politikáiban;

F. mivel az uniós költségvetésnek figyelembe kell vennie egy szociális pillér végrehajtását;

G. mivel a kohéziós politika a közpénzekből történő beruházás forrása egyértelmű hozzáadott érték biztosítása és az uniós polgárok életminőségének javítása érdekében;

Politikai prioritások

1. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze az Unió szakpolitikai célkitűzéseit, pénzügyi ciklusait, a Parlament jogalkotási időszakát és a Bizottság mandátumát;

2. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtsa be a Parlamentnek a jelenlegi pénzügyi időszak félidős értékelését és a korábbi pénzügyi időszakok értékelését annak azonosítása céljából, hogy mely programok nem mutattak egyértelmű hozzáadott értéket, majd végezze el a kiadások felülvizsgálatát is;

3. emlékeztet arra, hogy az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy néhány szakpolitikai terület – például a kohézió vagy a kutatás – gyakran hosszabb távú programozásra támaszkodik, és céljai eléréséhez több időt igényel, mint más szakpolitikai területek; úgy véli mindazonáltal, hogy a vészhelyzetekben megfelelő rugalmasságot kell biztosítani;

4. ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós költségvetést – az „eredményközpontú költségvetés” következtében – a többéves pénzügyi keret politikai célkitűzéseinek megfelelően nyújtsák be; a 2020 utáni többéves pénzügyi keret tükrében is emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetésnek valódi európai hozzáadott értéket jelentő költségvetésnek kell lennie, amelynek célját az egész Unió fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődését előmozdító közös uniós célok képezik, amelyeket az egyes tagállamok önmagukban nem tudnak elérni, és ezért azt nem lehet csupán nettó egyenlegnek vagy az egyes tagállamok előnyének tekinteni;

5. véleménye szerint létre kell hozni egy független közzétételi, tanácsadó és bejelentő szervet, amely segítséget nyújtana a visszaélést bejelentő személyek számára abban, hogy az esetleges szabálytalanságokra vonatkozó információk bejelentéséhez – fenntartva a bejelentés bizalmas jellegét – megtalálják a megfelelő csatornákat, és megkapják a szükséges támogatást és tanácsot;

6. felhívja a Bizottságot, hogy kötelezze el magát amellett, hogy a következő finanszírozási időszakra a Számvevőszék megállapításainak fényében alapjaiban felülvizsgálja a fiatal mezőgazdasági termelőket és a környezetbarátabbá válást ösztönző programokat;

7. felhívja a Bizottságot, hogy teljesítményjelentéseibe foglaljon bele a felhasznált adatok minőségéről készített értékelést és a teljesítménnyel kapcsolatos tájékoztatás minőségéről szóló nyilatkozatot;

8. felhívja a Bizottságot, hogy a Parlament és a Számvevőszék felé tegyen kiegyensúlyozottabb jelentést azáltal, hogy teljesítményjelentéseiben átláthatóbb tájékoztatást ad a kihívásokról, a csapdákról és a kudarcokról;

9. felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a kohéziós politikai programok és a kapcsolódó kifizetések végrehajtását azzal a céllal, hogy a végrehajtási időszakot n + 2 évre csökkentse;

10. felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse az eredeti 20%-os kiadási célt az éghajlattal kapcsolatos fellépések különböző uniós kiadási programokba való bevonása terén;

11. ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság kérje fel végre valamennyi főigazgatóságát, hogy a Parlament kérésének megfelelően éves tevékenységi jelentéseikben tegyék közzé az országspecifikus ajánlásokra vonatkozó javaslataikat;

12. felhívja a Bizottságot, hogy 2016. évi éves jelentésében a Számvevőszék ajánlásának megfelelően javítsa a migrációs politika finanszírozásának átláthatóságát, és kísérje figyelemmel a közbeszerzési eljárásokat, amikor azokra szükséghelyzetben kerül sor;

13. továbbá felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kutatási és vidékfejlesztési politikák átláthatóságát, hogy azonosítsa és kijavítsa a Számvevőszék által az éves jelentéseiben jelzett a feltűnően magas és tartós hibaarányt;

14. felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a vagyonkezelői alapok és a külső segítségnyújtási jelentések átláthatóságát, rendszeresen rendelkezésére bocsátva minden adatot;

15. felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az Európai Beruházási Bank által a pénzügyi eszközök létrehozására és kezelésére kiszabott díjak csökkentéséről, és rendszeresen adjon tájékoztatást a kedvezményezettekről és az ezen eszközök révén elért eredményekről;

16. felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az uniós elszámolások elkészítését, és biztosítsa, hogy a megosztott irányítású kiadásokra vonatkozó, megbízható tagállami információk időben elérhetők legyenek, és hogy az uniós kiadásokra vonatkozó vezetői véleményt korábban és az elszámolásokkal együtt terjesszék be az n + 1 évi mentesítő határozat elfogadása céljából, biztosítva az adatok jó minőségét és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást;

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata

17. üdvözli, hogy a Számvevőszék korlátozás nélküli véleményt adott ki a 2016-os beszámoló megbízhatóságáról, ahogy ez 2007 óta mindig így volt, és hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a bevételek lényegi hibától mentesek; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2016. december 31-én véget ért évről szóló beszámoló alapját képező kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

18. üdvözli a Számvevőszék által megállapított legvalószínűbb hibaarány az elmúlt évekhez képesti pozitív alakulását, mivel a 2016. évi kifizetések legvalószínűbb hibaaránya 3,1% volt; emlékeztet arra, hogy a kifizetések becsült legvalószínűbb hibaaránya az elmúlt években a következően alakult: 2015-ben 3,8%, 2014-ben 4,4%, 2013-ban 4,7%, 2012-ben 4,8%, 2011-ben 3,9%, 2010-ben 3,7%, 2009-ben 3,3%, 2008-ban 5,2% és 2007-ben 6,9%; mivel a Számvevőszék becsült hibaaránya nem végleges, fontosnak tartja, hogy a Bizottság fennmaradó hibaaránya kerüljön figyelembevételre az uniós finanszírozás hatékonyságának értékelésekor;

19. hangsúlyozza, hogy a számításhoz szükséges különböző módszertan miatt a „Kohézió” terület becsült hibaszintje nem tartalmazza egy 2016-ban pénzügyi eszközökbe befizetett 2,5 milliárd EUR összeg számszerűsítését, amely a Számvevőszék megítélése szerint kívül esik az 1083/2006/EK tanácsi rendelet(1) 56. cikkének (1) bekezdésében meghatározott támogathatósági időszakon; rámutat, hogy ha a Számvevőszék számszerűsítette volna ezt a szabálytalanságot, a legvalószínűbb hibaarányt jóval magasabbra becsülte volna; helyteleníti a Bizottság azon egyoldalú döntését, hogy a kiadásokat 2017. március 31-ig elfogadja; rámutat, hogy e szabálytalanságok megszüntetése érdekében a Bizottságnak jogalkotási javaslatot kellett volna benyújtania;

20. sajnálja, hogy a pénzügyi eszközöknek az uniós költségvetés összegének csökkentése érdekében való megnövekedett felhasználása magasabb kockázatot jelent az uniós politikák és műveletek elszámoltathatósága és összehangolása szempontjából;

21. rámutat, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ a pénzügyi eszközök megfelelő értékeléséről, különös tekintettel társadalmi és környezeti hatásukra; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök kiegészíthetik, de nem válthatják fel a vissza nem térítendő támogatásokat;

22. megelégedéssel nyugtázza, hogy 23 éve először adott ki a Számvevőszék korlátozott (és nem elutasító) véleményt a beszámolók alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről, ami azt jelenti, hogy a Számvevőszék véleménye szerint ez jelentős javulást tükröz az uniós pénzügyek kezelésében, valamint hogy a lényeges hibák elsősorban az ellenőrzött ügyletek mintegy felét kitevő térítése igényekre fordított kiadások fedezésére korlátozódtak;

23. sajnálja, hogy a 23. egymást követő évben a kifizetéseket lényeges hibaszint jellemzi, abból adódóan, hogy a vezetési és kontrollrendszerek csak részben eredményesek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és a kifizetések időszerűségének biztosítását illetően;

24. aggodalommal jegyzi meg, hogy ha a Bizottság és a tagállamok által hozott korrekciós intézkedéseket nem alkalmazták volna a Számvevőszék által ellenőrzött kifizetések esetében, a teljes becsült hibaarány 3,1% helyett 4,3% lett volna (ugyanaz, mint 2015-ben; lásd a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 1.34. bekezdését);

25. nyugtázza, hogy az irányítási módnak kevés hatása van a hibaszintre, mivel a Számvevőszék a tagállamokkal megosztott irányítási rendszerben, illetve a Bizottság által közvetlenül kezelt összes többi operációs kiadás tekintetében azonos, 3,3 %-os becsült hibaszintet állapított meg;

26. rámutat, hogy a Számvevőszék a legmagasabb hibaszintet a vidékfejlesztés, a „Környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni fellépés és a halászat” területén (4,9%) a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területén (4,8%) és a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” területén (4,1%) azonosította be, a legalacsonyabb becsült hibaszint pedig az „Igazgatási kiadások” területét jellemezte a (0,2%);

27. a Számvevőszék beszámolója alapján megállapítja, hogy a költségtérítéses és a jogosultságalapú rendszerek eltérő kockázati mintázata jelentősen befolyásolja a hibaszintet a különböző kiadási területeken; ahol az Unió a támogatásra jogosult tevékenységek költségeit a kedvezményezettek által benyújtott kifizetési kérelmek alapján téríti meg, a hibaszint 4,8% (2015-ben 5,2% volt), ahol pedig a kifizetések költségtérítés helyett bizonyos feltételek teljesülése alapján történnek, a hibaszint 1,3% (2015-ben 1,9% volt);

Éves irányítási és teljesítményjelentés(2): irányítási eredmények

28. rámutat, hogy a Bizottság és a Számvevőszék egyezőnek tűnő következtetései ellenére a Számvevőszék által az éves jelentésben tett nyilatkozat részben eltér a Bizottság által a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentésben előterjesztett elemzéstől;

29. tudomásul veszi különösen azt, hogy a Bizottság a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentésben kiemeli, hogy az éves tevékenységi jelentéseikben a főigazgatók által kiadott fenntartások köre nőtt, és összegük 35,3 milliárd EUR-t tesz ki, ami a kifizetések 26%-ának felel meg (2015-ben ez az összeg 29,8 milliárd EUR, a kifizetések 21% volt);

30. rámutat, hogy a Bizottság szerint a jelentéskor meglévő kockázatos összegek tényleges pénzügyi kihatása is nőtt 2016-ban, és 1,6 milliárd EUR-t tesz ki (2015-ben ez az összeg 1,3 milliárd EUR volt);

31. rámutat, hogy a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentésében a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a tevékenységi jelentésekben szereplő fenntartások alapján kimondható, hogy a pénzkezelési mutatók romlottak, ám ezt az új és szigorúbb – és különösen a zöldítésre vonatkozó – rendszerek bevezetése nehézségeinek tudta be(3), ugyanakkor a Számvevőszék ugyanezen a szakpolitikai területen egyértelmű javulást lát;

32. rámutat különösen, hogy a Számvevőszék szerint „az Európai Mezőgazdasági Garanciaalappal (EMGA) lényegi hibáktól való mentességének aránya 1,7%”, ami a 2015-ös 2,2%-hoz képest tényleges javulást jelent, és a jogosultságon alapuló kiadások esetében 1,3%-os hibaszintet állapított meg, rámutatva, hogy a KAP első pillérének legnagyobb része ebbe a kiadástípusba tartozik;

33. tudomásul veszi a Számvevőszék azon állítását, miszerint a kiadásokat illetően a hiba nem „jellemző” (a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 1.8 bekezdése) felhívja a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy igazítsák ki módszereiket azzal, hogy a nemzetközi ellenőrzési standardokra támaszkodnak, mielőtt kiadják a következő éves jelentést vagy az éves tevékenységi jelentéseket;

34. hangsúlyozza, hogy a Bizottság a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentésben megállapítja, hogy a kiadásokat lényeges hibaszint jellemzi, mivel a Bizottság átlagos becsült hibaaránya az összes beszámított kiadás 2,1 és 2,6%-a között van (2015-ben ez az arány 2,3 és 3,1% között volt), és az így kockázatnak kitett teljes becsült összeg 2,9 és 3,6 milliárd EUR között van (míg 2015-ben ez az összeg 3,3 és 4,5 milliárd EUR között volt);

35. tudomásul veszi, hogy ez a csökkenés a Bizottság szerint főként a jelenlegi többéves pénzügyi keret programjai esetében a kohézió alacsonyabb eredendő kockázatának tudható be; meglepődve hallja ezt a magyarázatot, mivel ezen a területen nagyon alacsony a költségvetés végrehajtásának szintje; felhívja a Bizottságot, hogy adjon további magyarázatot az ügyre;

36. rámutat, hogy ezt az alacsony végrehajtási arányt az magyarázhatja, hogy a kohézió terén a Bizottságnak 2016-ban benyújtott éves beszámolókban egy kiadást sem tanúsítottak, és a Bizottság által végzett ellenőrzési tevékenységet követően nem került sor pénzügyi korrekciókra(4);

37. megjegyzi, hogy a Bizottság úgy becsüli, hogy a következő években 2,0–2,7 milliárd EUR értékben – azaz 1,5–1,6%-ban – fog hibákat beazonosítani és korrigálni;

38. egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy az évek során javult a Bizottság kockázatnak kitett összegek arányának felbecsülésére használt módszertana, ám az egyes főigazgatóságok a szabálytalan kiadások szintjét nem következetes módszertan alapján határozzák meg; felhívja a Bizottságot, hogy használja ugyanazt a módszertant a kockázatnak kitett összegek arányának felbecsülésére minden főigazgatóság esetében, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az előrehaladásról;

39. megállapítja, hogy a javulások ellenére a Bizottság nem szüntette meg annak kockázatát, hogy túlbecsülik a korrekciós intézkedések hatásait;

40. rámutat különösen arra, hogy a 2016. évi kiadások több mint háromnegyede esetében a Bizottság főigazgatóságai a kockázatnak kitett összegekkel kapcsolatos becslésüket a nemzeti hatóságok által szolgáltatott adatokra alapozzák, miközben az érintett főigazgatóságok (és különösen a DG AGRI és a DG REGIO) éves tevékenységi jelentéseiből úgy tűnik, hogy miközben a tagállami ellenőrzési jelentések tükrözik a tagállam által feltárt hibát, egyes irányítási és ellenőrzési rendszerek megbízhatósága továbbra is kihívást jelent; hangsúlyozza a tagállamok által szolgáltatott adatok megbízhatóságának fontosságát;

41. rámutat, hogy a többéves programozás sajátossága miatt, és mivel a hibákat több mint tíz évvel az előfordulásuk után is korrigálni lehet, hiányos és mesterséges eljárás volna a jövőbeni korrekciók becsült hatását az elmúlt hat évben rögzített korrekciókra alapozni;

42. rámutat, hogy a pénzügyi kimutatások tárgyalása és elemzése (FSDA) során a Bizottság összesen 3,4 milliárd EUR összegű pénzügyi korrekcióról és beszedésről számolt be (2015-ben ez 3,9 milliárd EUR volt), és hogy a korrekciókból és a beszedésekből közel 0,6 milliárd EUR (2015-ben 1,2 milliárd EUR) a forrásoknál folyt be (mielőtt a Bizottság elfogadta volna a kiadást), és hogy a fennmaradó 2,8 milliárd EUR-ból közel 0,6 milliárd EUR a tagállamok általi, a kiadás elfogadását követő visszavonással függ össze, amikor is új kohéziós projektekkel helyettesítettek nem támogatható összegeket;

43. ismételten és nyomatékosan felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be megbízható eljárásokat a korrekciós intézkedések időzítésének, eredetének és összegének jóváhagyására, valamint bocsássanak rendelkezésre olyan információt, amelynek révén lehetőség szerint összevethető lenne a kifizetés folyósításának éve, a vonatkozó hiba kiszűrésének éve, valamint az az év, amikor a beszámolók kiegészítő mellékletben nyilvánosságra hozzák a visszafizettetéseket vagy pénzügyi korrekciókat;

A Bizottság belső irányítási eszközei

44. emlékeztet a Számvevőszék 27/2016. sz. különjelentésében megfogalmazott véleményére, mely szerint a Kinnock-Prodi reform által bevezetett, a biztosok „politikai felelőssége” és a főigazgatók operatív felelőssége közötti különbségtétel miatt nem feltétlenül világos, hogy a politikai felelősség kiterjed-e a költségvetés főigazgatóságok általi végrehajtására, vagy elkülönül attól;

45. rámutat, hogy a bevált gyakorlattal és a tagállamok közös gyakorlatával szemben a biztosok testülete nem készít éves nyilatkozatot az irányításról; felhívja a Bizottságot, hogy a biztosi testület nagyobb átláthatósága és elszámoltathatósága érdekében készítsen éves nyilatkozatot az irányításról;

46. kéri a Bizottságot, hogy hajtsa végre a Számvevőszék 27/2016. sz. különjelentésének 2. számú ajánlását, továbbá hogy pénzügyi kimutatásait az irányításra és a belső ellenőrzésre vonatkozó éves nyilatkozattal kísérje, amelynek különösen a következőkre kellene kiterjednie:

	a)	a Bizottság belső irányítási eszközeinek ismertetése,
	b)	az év során végzett stratégiai és műveleti kockázati tevékenységek értékelése, közép- és hosszú távú költségvetési fenntarthatósági nyilatkozat;

Politikai fenntartások

47. csatlakozik a DG REGIO, a DG EMPL, a DG MARE, a DG HOME, a DG DEVCO és a DG AGRI főigazgatói által az éves tevékenységi jelentésükben megfogalmazott fenntartásokhoz; véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások megfelelő garanciát tudnak nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott valamennyi, alapul szolgáló tranzakció jogszerűségével és szabályszerűségével, és szükség esetén a korrekciós eljárások sikeres végrehajtásával kapcsolatban;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

48. rámutat, hogy a programok végrehajtásának a jelenlegi TPK első három évére jellemző késedelme, a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret késedelmes elfogadása és a 2014–2020-as időszakban bevezetett jelentős újdonságok miatt, amelyek igazgatási nehézségeket okoztak az egyszerűsítési törekvések ellenére, a 2014-es kötelezettségvállalási előirányzatokat főként 2015-re és 2016-ra kellett átvinni, és 2016-ban alacsony volt a kifizetések szintje (az uniós költségvetés végrehajtása 7%-os volt a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2014 és 2016 közötti időszakában); ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy 2017 volt az első olyan év, amikor az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) által finanszírozott programok felgyorsultak; reményei szerint ez a tendencia 2018-ban és 2019-ben is folytatódni fog; úgy véli, hogy elegendő összegű kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatot kell biztosítani ahhoz, hogy a végrehajtás zökkenőmentes legyen;

49. aggodalommal állapítja meg az uniós költségvetésen belüli és azt körülvevő rendelkezések bonyolultságát, mivel ez akadályozza az uniós költségvetés és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi rendelkezések végrehajtásáért való elszámoltathatóságot, átláthatóságukat, nyilvános ellenőrzésüket és demokratikus felügyeletüket; ebben a tekintetben sajnálja az uniós költségvetés egységességének hiányát, és teljes mértékben osztja a Számvevőszéknek az uniós költségvetés bonyolultságával kapcsolatos aggályát;

50. attól tart, hogy a különleges eszközök (a sürgősségisegély-tartalék, az Európai Unió Szolidaritási Alapja, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és a Rugalmassági Eszköz) széles körű alkalmazása és a rendelkezésre álló keretek kihasználása következtében a fennmaradó összegek nem lesznek elegendőek a 2020 előtt még esetlegesen előforduló váratlan események finanszírozására;

51. aggodalommal állapítja meg, hogy a fennálló kötelezettségvállalások rekordszintre emelkedtek, mivel 2016 végére elérték a 238 milliárd EUR-t, ami 72%-kal magasabb, mint 2007-ben, és 2,9 évnyi kifizetésnek felel meg, szemben a 2007. évi 2,2 évvel; úgy véli, hogy ez növelte az EU tartozásait, és így az uniós költségvetés pénzügyi kitettségét;

52. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a jelentős mértékű hosszú lejáratú kötelezettséggel, garanciákkal és jogi kötelezettséggel átfogóan nőtt az uniós költségvetés pénzügyi kitettsége, ami a jövőben körültekintő gazdálkodást tesz szükségessé;

53. emlékeztet arra, hogy az Unió egyre nagyobb mértékben használja fel a pénzügyi eszközöket, és sajnálja, hogy az ESBA létrehozása új irányítási rendszert hoz létre, amelynek nyilvános ellenőrzése továbbra sem kielégítő, így a Parlament gondosabb felügyeletét követeli meg; kiemeli, hogy minden jogalkotási javaslatnak jelentősen növelnie kell az ESBA földrajzi hatókörét; emlékeztet arra, hogy az ESBA-nak egy befektetést ösztönző kiegészítő eszköznek kell maradnia, mivel az Unió befektetési politikája továbbra is a kohéziós politika; megállapítja azonban, hogy a végrehajtás sikeres és az alap magas összegű magántőkét gyűjtött, és elismeri, hogy az ESBA időtartamának kiterjesztéséről, azaz az ESBA 2.0-ról szóló tárgyalások során született megállapodás szerint további javulásra van szükség átláthatóságával kapcsolatban; felhívja a Számvevőszéket, hogy erősítse az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) tervezési és kiadási szakaszainak felügyeletét;

54. emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálata ebben az értelemben nagy előrelépés, mivel – a Parlament közbenjárásának köszönhetően – a pénzügyi eszközök hatékonyabb bemutatását javasolja, és első alkalommal költségvetési garanciákat és pénzügyi segítséget nyújt a rendelet keretében;

55. rámutat, hogy a kohéziós politika elveivel összhangban az uniós források jelentős részét teszik ki egyes tagállamok – és különösen kilenc tagállam: Litvánia, Bulgária, Lettország, Románia, Magyarország, Lengyelország, Horvátország, Észtország és Szlovákia – államháztartási kiadásainak, és hogy az esb-alapokra vonatkozó fennálló kötelezettségvállalások az államháztartási kiadások 15%-át meghaladó támogatást képviselnek; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki pozitív tájékoztatási kampányt annak érdekében, hogy ezen országok állampolgárai részletesebb ismeretekkel rendelkezzenek a tagságukból fakadó közvetlen előnyökről;

56. attól tart, hogy azon tagállamok esetében, ahol az esb-alapok az államháztartási kiadások jelentős részét teszik ki, gondot okozhat elegendő olyan minőségi projekteket azonosítani, amelyeket az elérhető uniós forrásokból finanszírozhatnak vagy társfinanszírozhatnak; felhívja a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a javasolt beruházási projektek fenntarthatósági vonatkozására, és kritikus szemmel értékeljék az intézkedések megfelelőségét;

57. aggasztják mindazon okok, amelyek miatt három évvel a 2014–2020-as időszak elindulása után a tagállamok az esb-alapok végrehajtásáért felelős programhatóságoknak csak 77%-át jelölték ki; elégedetten nyugtázza azonban, hogy mostanra már sikerült elérni a el 99%-os szintet; felveti a kérdést, hogy szükséges-e az eljárások módosítása minden egyes programozási időszak kezdetén; kéri a Bizottságot alapos elemzés elvégzésére azzal kapcsolatban, hogy egyes régiók miért olyan alacsony mértékben élnek az alap által kínált lehetőségekkel, valamint hozzon e strukturális problémák megoldására irányuló egyedi intézkedéseket;

58. hangsúlyozza, hogy az uniós források volumene és beérkezésük időzítése lényeges makrogazdasági következményekkel járhat többek között a beruházásokra, a növekedésre és a foglalkoztatásra;

59. hangsúlyozza, hogy a beruházási deficit felszámolása, valamint a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítése és a szociális normák Unióban történő biztosítása érdekében állami beruházásokra van szükség;

60. rámutat, hogy a Bizottság különböző forrásokat mozgósított a menekültügyi és migrációs válság kezelésére, ám sajnálja, hogy a Bizottság nem alakított ki egy olyan beszámolási struktúrát, amelynek révén átfogóan beszámolhatna a bevont források felhasználásáról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg nem lehetet tudni, mennyi tényleges kiadás esik egy migránsra/menekültre;

61. a kohéziós politika pénzügyi eszközeit illetően tudomásul veszi, hogy a végső kedvezményezetteknek folyósított kifizetések 15 192,18 millió EUR-t tettek ki a lezáráskor (2017. március 31.), amelyből 10 124,68 millió EUR a strukturális alapokhoz tartozott, és így a végső kedvezményezetteknek folyósított összegek az operatív programok összegeinek közel 93%-át kifizették valamilyen pénzügyi konstrukcióban, ami a 2015 végén jelentett állapothoz képest 20%-os növekedés;

62. tudomásul veszi, hogy a beszámolók szerint a végső kedvezményezettek számára kifizetett összegeket többféle pénzügyi konstrukcióban folyósították, amelyek nem csak tagállamonként tértek el (60%–99%), hanem szakpolitikai támogatási területenként is;

63. attól tart, hogy a jelenlegi TPK vége felé és az új TPK első éveiben tovább növekedhet a hátralékos kifizetések mennyisége; úgy véli, hogy az új TPK finanszírozásakor a fennálló kötelezettségvállalások tervezett szintjének fedezéséhez reális költségvetési előirányzatokra lesz szükség;

Meghozandó intézkedések

64. felszólítja a Bizottságot, hogy

	a)	az új TPK-ban a kifizetési előirányzatok előrejelzésekor a fennálló kötelezettségvállalások növekedésének figyelembevételével segítse elő, hogy megfelelő egyensúly álljon fenn a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok között;
	b)	nyújtson be javaslatot a Parlament és a Tanács számára annak érdekében, hogy egységes megközelítés alakuljon ki arra nézve, hogy a speciális eszközök beszámítanak-e a TPK-ban a kifizetési előirányzatok felső határértékeibe;
	c)	irányítási és beszámolási céllal alakítsa ki az uniós költségvetési kiadások olyan nyilvántartását, amely lehetővé teszi majd a menekültügyi és migrációs válsággal kapcsolatos minden finanszírozásra vonatkozó beszámolást;
	d)	a 2017-es költségvetési évvel kezdődő külső megbízatásán túlmenően a mentesítéssel összefüggésben bocsásson átfogó jelentést a Parlament rendelkezésére az uniós költségvetési forrásoknak az EBB csoport (az Európai Beruházási Bank (EB) és az Európai Befektetési Alap (EBA)) általi közvetett kezelése és végrehajtása tekintetében;
	e)	az Európa jövőjéről szóló viták során fontolja meg, hogyan lehetne megreformálni az uniós költségvetési rendszert úgy, hogy megfelelő költségvetést biztosítva szavatolja a tervezett politikák finanszírozását és javítsa az egyensúlyt a kiszámíthatóság és a reakcióképesség között, valamint hogyan biztosítható leginkább az, hogy az átfogó finanszírozási mechanizmusok ne legyenek összetettebbek annál, mint amennyi feltétlenül szükséges az uniós szakpolitikai célkitűzések megvalósításához, valamint az elszámoltathatóság biztosításához;
	f)	mérlegelje egyúttal azt is, milyen eszközök teszik lehetővé a kijelölt vagy akkreditált hatóságok számára az irányítási, tanúsítási és ellenőrzési feladatok maradéktalan teljesítését a 2014–2020 közötti időszak folyamán, és ha ezek az eszközök hatékonyan beválnak, akkor végrehajtásukat a következő programozási időszakban is megszakítás vagy késedelem nélkül folytatni kell;
	g)	ismételten kéri, hogy a Bizottság évente készítsen aktuális hosszú távú, 7–10 évre szóló cash-flow előrejelzéseket, a költségvetési felső határokra, a kifizetési igényekre, a kapacitáskorlátokra és a kötelezettségvállalások esetleges visszavonására kiterjedően, hogy a kifizetési igények jobban összhangba kerüljenek a rendelkezésre álló forrásokkal;
	h)	segítse proaktív módon a rendelkezésre álló uniós finanszírozás gyors és zökkenőmentes felhasználása tekintetében nehézségekkel szembesülő tagállamokat, és ennek során a Bizottság kezdeményezésére használja fel a technikai segítségnyújtás céljaira meglévő forrásokat;

Az uniós költségvetés révén elért eredmények

65. aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bizottság a részlegeire, illetve a kiadási programokra vonatkozóan két külön célkitűzés- és mutatókészletet használ teljesítménymérésre jóformán kereszthivatkozások nélkül, ami gátolja a teljesítményre vonatkozó különböző típusú dokumentumok összehasonlíthatóságát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy gyakorlatilag nem léteznek használható és hatékony hatás- és eredménymutatók, amelyeknek köszönhetően mérni és tájékoztatásul terjeszteni lehetne az uniós kiadások teljesítményét;

66. rámutat, hogy a főigazgatók által kiadott éves tevékenységi jelentések a főigazgatóságok éves kifizetéseiről a tevékenységek/kiadási programok típusai szerint számolnak be, a teljesítményről viszont az általános és egyedi célkitűzések elérése szerint, a megfelelő kiadások feltüntetése nélkül; nem ért egyet a Bizottság állításával, amely szerint nem lehet felmérni, hogy mennyit költöttek a kitűzött célok elérésére; felhívja a Bizottságot, hogy a költségvetési tervezés, végrehajtás és jelentéstétel szakaszában teljes körűen alkalmazza a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvét, lehetővé téve az alapok felhasználását a kitűzött célok elérése szempontjából értékelő utólagos jelentéstételt;

67. emlékeztet arra, hogy az OECD 2016-ban a teljesítményalapú költségvetés-tervezésre vonatkozó felmérést bonyolított le az OECD-országokban és a Bizottságnál, üdvözli ebben az értelemben, hogy az OECD elismerte az adatok és az uniós költségvetés végrehajtásának minőségét; emlékeztet arra, hogy az OECD a Bizottság teljesítményjelentési keretét ítélte a legátfogóbbnak, amit részben az Unió jogszabályi előírásainak mennyisége is magyarázhat;

68. rámutat, hogy az OECD grafikonjaiból kitűnik, hogy ez a magas szintű kidolgozottság nem tükröződik abban, hogy a keretet gyakran alkalmaznák a döntéshozatal során, illetve hogy erre az nagy hatással lenne (2016. évi számvevőszéki jelentés, 3.21. bekezdés);

69. tudomásul veszi, hogy az EU 2017. évi általános költségvetési tervezetére vonatkozó programnyilatkozatok – elsősorban a többéves pénzügyi keret 1a., 3. és 4. fejezete alá tartozó – 294 célkitűzést és 709 mutatót tartalmaznak, és hogy „az eredményekre összpontosító költségvetés” kezdeményezés keretében a kiadási programok következő generációja számára a Bizottság jelenleg végzi a mutatók felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak főleg a teljesítménymérés tekintetében releváns eredménymutatókat kell használnia;

70. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a teljesítménymutatók kialakításának átlátható és demokratikus eljárással kell történnie, amelybe be kell vonni minden uniós intézményt, partnert és érdekelt felet annak érdekében, hogy a mutatókat alkalmassá tegyék az uniós költségvetés végrehajtásának mérésére, valamint hogy meg lehessen felelni az uniós polgárok elvárásainak;

71. felhívja a Bizottságot, hogy konzultáljon tudományos szakértőkkel „„az eredményekre összpontosító költségvetés”” kezdeményezés méréseihez szükséges megfelelő teljesítménymutatók meghatározása érdekében, valamint abból a célból, hogy hogy a polgárok aggályaira válaszul prioritást adhasson a közjavakba történő beruházásnak;

72. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság főigazgatói által benyújtott, a Számvevőszék által megvizsgált éves tevékenységi jelentések korlátozott információt tartalmaztak a főigazgatóságok célkitűzéseivel kapcsolatos teljesítményelmaradásokról és kihívásokról (lásd a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 3.26. bekezdését);

73. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a 2015. és 2016. évi irányítási és teljesítményjelentés nem tárgyalta a teljesítmény teljes kérdéskörét, és túlságosan pozitív hangot ütött meg, például nem említett más hiányosságot, mint a végrehajtás késedelmeit; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy ezek a jelentések:

	a)	kevéssé engedtek betekintést az Európa 2020 stratégia eredményeibe, pedig a Parlament a 2014-es zárszámadási határozatában ezt kifejezetten kérte;
	b)	nem mindig fejtették ki egyértelműen, hogy a külső tényezők milyen befolyást gyakoroltak az eredményekre;
	c)	túl későn kerültek közzétételre ahhoz, hogy a Számvevőszék éves jelentésében azokra reflektáljon;

74. egyetért a Számvevőszék azon véleményével (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 3.38. bekezdés), hogy az értékelőknek – egyebek mellett a hiányosságokat kezelő cselekvési tervekre irányuló – ajánlásokat kellene megfogalmazniuk a Bizottság számára;

75. helyteleníti, hogy a Bizottság 2005 óta nem végzett, illetve nem végeztetett vizsgálatot arra nézve, hogy hogyan használta fel az értékelési eredményeket;

76. rámutat, hogy a Bizottság nem rendelkezik dokumentált intézményi rendszerrel az értékelések rendszeres nyomonkövetéséhez;

77. különösen arra mutat rá, hogy a gyakorlatban a főigazgatóságok 2016. évi irányítási tervei nem határozták meg az értékelések nyomonkövetésére szolgáló kiindulási alapokat;

78. sajnálatának ad hangot továbbá amiatt, hogy mivel a Bizottság nem rendelkezik az értékeléseiből származó következtetések, ajánlások vagy cselekvési tervek áttekintésével, és nem követi nyomon ezek végrehajtását intézményi vagy főigazgatósági szinten, nem tudja tájékoztatni az érdekelt feleket az értékelések pozitív hatásáról;

79. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éves tevékenységi jelentések nem tartalmaznak nyilatkozatot a bejelentett teljesítményadatok minőségéről, ezért az éves irányítási és teljesítményjelentés elfogadásakor a biztosok testülete általános politikai felelősséget vállal az uniós költségvetés irányításáért, de nem a teljesítményre és az eredményekre vonatkozó információkért;

80. üdvözli és örömmel veszi tudomásul veszi a Számvevőszéknek az eredménymérési keretekkel, valamint az Unión belüli és kívüli szervezetek jelentéstételi kötelezettségével kapcsolatos észrevételeit, különösen a teljesítményre vonatkozó adatok minősége és az arra vonatkozó nyilatkozat tekintetében;

81. rámutat, hogy nincs olyan teljesítménnyel foglalkozó központi weboldal, amely az uniós költségvetés minden területére vonatkozó, valamennyi bizottsági szervezeti egységtől származó információkat tartalmazna;

82. egyetért a Számvevőszék véleményével, miszerint a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolás tekintetében a Bizottság által alkalmazott keretrendszer szempontjából előnyös lehet a bevált nemzetközi gyakorlatok elfogadása;

Meghozandó intézkedések

83. kéri a Bizottságot, hogy:

optimalizálja a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolást, a következők révén:

	–	az általa a különféle teljesítményjelentéseiben használt célkitűzések és mutatók számának további csökkentése, és az azokra való összpontosítás, amelyek a legjobban mérik az Unió költségvetése által elért teljesítményt; a következő többéves pénzügyi keret előkészítése során a Bizottság az eredmények és a hatások mérésére javasoljon kevesebb, de megfelelőbb mutatót az új generációs programok jogi keretére vonatkozóan; ezzel kapcsolatban fontolja meg azt is, hogy mennyire relevánsak az olyan mutatók, amelyekre nézve csak több év elteltével lehet információt szerezni;
	–	a pénzügyi információk olyan módon történő bemutatása, amely lehetővé teszi azoknak a teljesítményre vonatkozó információkkal való összevetését, hogy világos legyen a kiadás és a teljesítmény közötti kapcsolat;
	–	az egyrészt a programokra, másrészt pedig a főigazgatóságokra vonatkozó két célkitűzés- és mutatókészlet közötti általános koherencia kifejtése és javítása;

tegye kiegyensúlyozottabbá a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolást azáltal, hogy egyértelműen bemutatja az eredmények elérését gátló fő akadályokról szóló információkat;

mutassa ki világosabban, hogy megfelelően felhasználja az értékelések eredményeit, és követelje meg, hogy az értékelésekben mindig szerepeljenek olyan következtetések vagy ajánlások, amelyeket a Bizottságnak a későbbiekben hasznosítania kell;

az éves irányítási és teljesítményjelentésben vállaljon általános politikai felelősséget a teljesítményre és az eredményekre vonatkozó információkért, és jelezze, hogy legjobb tudomása szerint megfelelő minőségűek-e a rendelkezésre álló teljesítményadatok;

tegye könnyebben hozzáférhetővé a teljesítményre vonatkozó információkat, egy e célra szolgáló webes portál és keresőmotor kialakításával;

Az uniós költségvetés benyújtása

84. megjegyzi, hogy az Unió költségvetését az intézmények tevékenységeinek megfelelő szakaszokra bontva (tevékenységalapú költségvetés-tervezés) nyújtják be; úgy véli, hogy ez nem biztosítja a kitűzött célok világos és gyors megértését; ezzel szemben megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keretet a szakpolitikai területeknek megfelelő fejezetenként tagolják;

85. tudomásul veszi, hogy a költségvetési tervezetet kísérő operatív programok kapcsolják össze az egyes költségvetési tételeket a kitűzött politikai célokkal;

86. kéri a Bizottságot, hogy az uniós költségvetést a többéves pénzügyi keret politikai célkitűzéseinek megfelelően nyújtsa be;

Bevételek

87. üdvözli, hogy a Számvevőszék átfogó ellenőrzési megállapításai arra utalnak, hogy a bevételeket nem befolyásolja lényeges hibaszint, és hogy a bevételekhez kapcsolódó rendszereket illetően a vizsgált rendszerek összességében hatékonyak; ugyanakkor megjegyzi, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött egyes tagállamokban a kulcsfontosságú belső ellenőrzések a hagyományos saját források esetében csak részben voltak eredményesek;

88. aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2017 elején vizsgálatot folytatott az Egyesült Királyságban elkövetett csalások ügyében, amelyek nyomán a 2013 és 2016 közötti időszakban a Kínából az Egyesült Királyságon keresztül behozott textilipari alapanyagok és cipők után járó 1,987 milliárd EUR-s vámilleték nem folyt be az uniós költségvetésbe; rámutat, hogy a vizsgálat jelentős héacsalást tárt fel az Egyesült Királyságon keresztüli behozatal során a héa-befizetések felfüggesztésével való visszaélések formájában (42. vámeljárás);

89. aggodalommal állapítja meg, hogy a 2016. évi bevételt illetően a DG Budget főigazgatója fenntartást fogalmazott meg a tradicionális saját forrásokra vonatkozóan, tekintettel az OLAF által az Egyesült Királyságban a vámilletékek kapcsán feltárt csalási ügyekre;

90. rámutat, hogy 2016-ra a számszerűsíthető fenntartások által érintett bevételek összege mintegy 517 millió EUR, szemben a tradicionális saját források összesen 20,1 milliárd EUR-s értékével: azaz a hagyományos saját források 2,5%-át, illetve az összes forrás 0,38%-át teszi ki; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson pontos tájékoztatást erről a csalási esetről, amely közvetett módon befolyásolja egyes tagállamok hozzáadottértékadó-alapját, és így az idevonatkozó bevételeket, valamint a bruttó nemzeti bevétel Bizottság által kiszámított mérlegét(5);

91. sajnálatát fejezi ki a Bizottság azon megállapításai kapcsán, hogy 2017 októberéig az Egyesült Királyság hatóságai nem vezettek be korrekciós intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák a tradicionális saját források további veszteségeit; megjegyzi, hogy az egyesült királyságbeli hatóságok 2017. október 12-étől bizonyos kereskedők vámkezelése során ideiglenes értékhatárok alkalmazását kezdték meg (az ún. „Customs Operation Swift Arrow” művelet), aminek közvetlen következményeként a tradicionális saját források veszteségei az Egyesült Királyságban rendkívüli mértékben csökkentek;

92. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy különböző tagállamok vámellenőrzési szintjei között diszkrepanciák vannak; hangsúlyozza, hogy harmonizálni kell az ellenőrzéseket a vámunió minden belépési pontján, valamint felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a határfelügyeleti rendszer összehangolt, egységes és hatékony működtetését, és tegyenek intézkedéseket az eltérő tagállami gyakorlatok elhárítására annak érdekében, hogy csökkentsék a vámellenőrzési rendszerek meglévő hiányosságait; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az EU-ban végzett vámellenőrzések különböző gyakorlatait és azok hatásait a kereskedelem eltérítésére (a figyelmet mindenekelőtt az EU külső határainál végzett vámellenőrzésekre összpontosítva), továbbá dolgozzon ki referenciául és tájékoztatásul szolgáló elemzéseket a tagállamokban alkalmazott vámügyi műveletekről és eljárásokról;

93. felhívja a Bizottságot cselekvési terv kidolgozására annak biztosítása érdekében, hogy a hozzáadottérték-adóra vonatkozó szabályok valamennyi tagállamban maradéktalanul és kellő időben végrehajtásra kerüljenek, eképpen gondoskodva az e forrásból származó uniós saját források fenntarthatóságáról;

94. emlékeztet arra, hogy az Unió saját forrásainak rendszeréről szóló új határozat(6), amely 2014. január 1-jére visszamenőleges hatállyal 2016. október 1-jén lépett hatályba, úgy rendelkezik, hogy a bruttó nemzeti jövedelmet a saját források kiszámítása céljából tekintetbe kell venni, hogy a nemzeti és regionális számlák európai rendszer (ESA 2010) számlarendszerét kell alkalmazni, és hogy ennek értelmében a kutatási és fejlesztési kiadásokat befektetésnek kell tekinteni (és nem folyó kiadásnak, miként azt a megelőző, ESA 95 rendszer tette); megjegyzi, hogy az Unió számára nagy hozzáadott értéket jelentő más programok, például az FSB stb. esetében ugyanezt a megfontolást kellene alkalmazni;

95. tudomásul veszi, hogy az Írország jelentésében szereplő GNI-adat 2015-ben igen jelentősen megnőtt, mivel több multinacionális nagyvállalat ide helyezte át K+F eszközeit;

96. rámutat, hogy a Bizottságnak további munkával kell bizonyosságot szereznie arról, hogy a multinacionális tevékenységek milyen következményekkel járnak a nemzeti számlákra nézve, mind a módszertan, mind pedig az ellenőrzési folyamat szempontjából, és hogy ez a tagállamok GNI-hozzájárulásai tekintetében kiigazításokat tehet szükségessé;

97. rámutat, hogy a hagyományos saját források kezelését illetően a Számvevőszék a vámokra és a cukorilletékekre vonatkozó nyilatkozatok esetében úgy találta, hogy a tagállamok nem kezelik hatékonyan a követeléseket (az úgynevezett B-számlákat);

98. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint Belgiumban a vámkezelés utáni kontrollokat az egyes tranzakciók jellemzői, nem pedig a vállalatok kockázati profilja alapján választották ki, és vámkezelés utáni ellenőrzéseket általában nem végeztek (lásd a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 4.18. bekezdését);

99. sajnálatát fejezi ki a Bizottság azon megállapítása kapcsán, hogy hat tagállam – Belgium, Észtország, Olaszország, Portugália, Románia és Szlovénia – vagy nem végzett vámkezelés utáni ellenőrzést, vagy nem nyújtott információt ezekről az ellenőrzésekről;

Meghozandó intézkedések

100. kéri, hogy a Bizottság:

	a)	tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsa azon uniós saját források visszafizettetését, amelyeket az Egyesült Királyság hatóságai nem tudtak beszedni a Kínából származó textil- és cipőipari termékek behozatala nyomán, és hogy vessen véget a héacsalásnak;
	b)	fontolja meg, hogy kötelezettségszegési eljárást indít az Egyesült Királysággal szemben a vámügyi csalások miatt;
	c)	a tagállamokkal együttműködve vizsgálja meg, hogy a multinacionális tevékenységek összesen milyen lehetséges következményekkel járnak a GNI-adatok becslésére, és szolgáljon útmutatással arról, hogy a tagállamok a nemzeti számlák összeállításakor hogyan kezeljék ezeket a tevékenységeket;
	d)	a GNI-ellenőrző ciklusban erősítse meg, hogy a K+F eszközök megfelelően szerepelnek-e a tagállamok nemzeti számláin, különös figyelmet szentelve a K+F tevékenységek értékelésére és a lakóhelyre vonatkozó követelményre azokban az esetekben, ha a multinacionális tevékenységet áthelyezték;
	e)	terjesszen elő javaslatokat az uniós költségvetés stabilitásának biztosítása érdekében új saját forrásokra vonatkozóan;

Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

A Számvevőszék megállapításai

101. megállapítja, hogy a Számvevőszék először adott ki korlátozott véleményt a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről; hangsúlyozza, hogy a költségtérítéses rendszerekben továbbra is több a hiba, mint a jogosultságalapú rendszerekben; rámutat azonban arra, hogy a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” fejezet alatt rögzített adatok alapvetően nem változtak az előző évhez képest;

102. emlékeztet arra, hogy a kutatás és innováció a kiadások 59%-át teszi ki, és a pénzösszegek a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramon (2007–2013) (hetedik kutatási keretprogram) és a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramon (2014–2020) (Horizont 2020) keresztül kerülnek folyósításra;

103. megjegyzi, hogy a Számvevőszék a hibaarányt 4,1%-ra becsülte; rámutat, hogy a nem támogatható közvetlen személyi költségek 44%-ot, a nem támogatható egyéb közvetlen költségek 12%-ot, a közvetett költségek 16%-ot, illetve a nem támogatható projektek vagy kedvezményezettek 16%-ot tettek ki; rámutat azonban, hogy a kedvezményezettek által elkövetett számszerűsíthető hibák közül 19 esetében a Bizottság vagy a független könyvvizsgálók elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a kiadások elfogadása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibát;

104. tudomásul veszi, hogy ha a Bizottság és a független könyvvizsgálók az összes ilyen információt megfelelően felhasználták volna, a becsült hibaszint 1,2%-kal alacsonyabb lett volna e fejezetre;

105. nagyra értékeli, hogy a Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett az adminisztratív folyamatok csökkentéséhez vezető egyszerűsítésre azáltal, hogy a módosította a kutatók kiegészítő javadalmazásának fogalommeghatározását, észszerűsítette a Horizont 2020 munkaprogramját a 2018–2020-as időszakra, célzott támogatást nyújtott az induló, illetve innovatív vállalkozások számára, és kibővítette az egyszerűsített költségelszámolási módszerek alkalmazási körét; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Számvevőszék szerint a jogi keret további egyszerűsítése új lehetőségeket nyit, de egyúttal kockázatokat is rejt magában;

106. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék a kutatási és innovációs projektek terén is megvizsgálta a teljesítményt; úgy véli azonban, hogy az eredményeket a költségek és az ismeretterjesztés láttán csak provizórikusnak lehet tekinteni;

A Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (DG R&I) éves tevékenységi jelentése

107. tudomásul veszi, hogy az EU 2020 stratégiával összhangban – a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervnek megfelelően – a DG R&I négy célt tűzött ki:

	a)	új lendület a foglalkoztatásnak, a növekedésnek és a beruházásoknak;
	b)	összekapcsolt digitális egységes piac;
	c)	ellenállóképes energiaunió és jövőbe mutató éghajlat-politika; valamint
	d)	fokozottabb globális szerepvállalás;

108. üdvözli azt a tényt, hogy e célkitűzések megvalósítása során Moedas biztos három prioritást határozott meg, nevezetesen a „nyílt innovációt”, a „nyitott tudományt” és a „világ számára való nyitottságot”;

109. megjegyzi, hogy a kitűzött célok elérése felé vezető úton tett előrehaladás mérése érdekében a DG R&I öt fő teljesítménymutatót használ:

	a)	a „Horizont 2020” keretprogramban a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) juttatott források aránya a társadalmi kihívások kezelése, valamint az alap- és ipari technológiák előmozdítása érdekében, továbbá az uniós pénzügyi hozzájárulás kkv-eszközhöz való hozzárendelése;
	b)	az új belépők aránya a sikeres pályázók körében a „Horizont 2020” keretprogramban;
	c)	az éghajlattal és fenntarthatósággal kapcsolatos kiadások a „Horizont 2020” keretprogramban;
	d)	a harmadik országok részvétele a „Horizont 2020” keretprogramban;
	e)	a 245 napon belüli támogatás-odaítélési keret alapján aláírt támogatások aránya;

110. tudomásul veszi, hogy az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban a DG R&I közzétette az országspecifikus ajánlásai által érintett országok listáját; sürgeti a DG R&I-t, hogy – a Parlament többszöri felszólításának eleget téve – az adott országra vonatkozó országspecifikus ajánlást közvetlenül az éves tevékenységi jelentésben tegye közzé;

111. emlékeztet arra, hogy a hetedik kutatási keretprogram értékelésével az előző mentesítési állásfoglalás(7) foglalkozott;

112. üdvözli, hogy a főigazgatóság a Horizont 2020-ra vonatkozó fő teljesítménymutatóinak megvalósításában előrehaladást ért el:

	a)	az uniós pénzügyi hozzájárulás 23,9%-a kkv-kat támogatta (a 2020-ra kitűzött cél 20%);
	b)	a sikeres pályázók 55%-a új belépő volt (a 2020-ra kitűzött cél 70%);
	c)	az uniós pénzügyi hozzájárulás 26%-a az éghajlattal volt kapcsolatos (a 2020-ra kitűzött cél 25%);
	d)	az uniós pénzügyi hozzájárulás 54,9%-a a fenntarthatósággal volt kapcsolatos (a 2020-ra kitűzött cél 60%);
	e)	harmadik országok a „Horizont 2020” projektek 3,6%-ában vesznek részt (a 2020-ra kitűzött cél 4,73%);
	f)	az esetek 91%-ában a DG R&I betartotta a 245 napos támogatás-kifizetési időszakot (a 2020-ra kitűzött cél 100%);

113. rámutat, hogy a Horizont 2020-ból származó finanszírozás területi megosztása feltűnően korlátozott, ugyanis 72,5%-a (12 121 millió EUR) Németországba (3 464 millió EUR), az Egyesült Királyságba (3 083 millió EUR), Franciaországba (2 097 millió EUR), Spanyolországba (1 813 millió EUR) és Olaszországba (1 664 millió EUR) áramlik;

114. megjegyzi, hogy 2016-ban a Horizont 2020 égisze alatt 183 támogatási megállapodást írtak alá harmadik országbeli résztvevőkkel; megjegyzi, hogy 299,5 millió EUR-t különítettek el svájci résztvevők számára a 2016-ban aláírt támogatási megállapodások alapján, ugyanakkor a Horizont 2020-hoz való svájci hozzájárulás összege 180,9 millió EUR volt; elutasítja, hogy az Unió a „nettó kedvezményezett” státuszt a világ egyik leggazdagabb országának adja meg; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan szabályra irányuló javaslatot, amely ellensúlyozza ezt az egyenlőtlenséget;

115. elismeri a közös támogatási központ sikerét és hozzájárulását az egyszerűsítés, valamint a jogi és technikai tanácsadás megvalósításához; kérdezi a DG R&I-t, hogy milyen egyszerűsítési intézkedéseket szándékozik javasolni a 2020 utáni időszakra vonatkozóan;

116. Tudomásul veszi a DG R & I 2016. évi kifizetési előirányzatait:

Kifizetési előirányzatok a DG R & I számára, beleértve az EFTA-hozzájárulást
Irányítási mód	Végrehajtás
millió EUR-ban	Százalékpontok
Más főigazgatóságokra átruházva vagy közvetve átruházva	161,20	5,34
DG R&I közvetlenül	1 878,28	62,17
DG R & I a 185. cikk szerinti szervekre	86,40	2,86
DG R&I az EBB-re	312,72	10,35
DG R&I a közös vállalkozásokra	582,37	19,28
Összesen	3 020,97	100%

117. kiemeli, hogy a közel 444 millió EUR-t kitevő költségvetés 14,39%-át pénzügyi eszközökön keresztül hajtották végre;

118. kiemeli azt is, hogy a DG R & I költségvetésének 39,36%-át (szemben a 2015. évi 28,14%-kal) más, a Bizottságon kívüli szervezetekre bízták, elsősorban a keretprogramok egyes részeinek a (közvetett) támogatáskezelési és pénzügyi eszközök ellenőrzési rendszerei keretében történő végrehajtására;

119. érdeklődéssel fogadta, hogy a DG R & I a pénzügyi eszközökre vonatkozó felügyeleti stratégiát hozott létre, és ezért tudni szeretné, hogy a DG R&I hogyan állapítja meg, hogy pénzügyi és kutatással kapcsolatos célkitűzései megvalósultak-e;

120. tudomásul veszi, hogy a DG R & I a feltárt teljes hibaarányt 4,42%-ra becsülte, 3,03%-os fennmaradó hibaarány mellett;

121. megállapítja, hogy a Bizottság a zárás időpontjában kockázatnak kitett teljes összeget 73,5 és 104 millió EUR közötti összegre becsülte;

122. örömmel állapítja meg, hogy a DG R & I a közvetlen és közvetett támogatások kezelésének költséghatékonyságát vizsgálja;

123. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a DG R & I ismét horizontális fenntartást adott ki az általa közvetlenül végrehajtott hetedik kutatási keretprogramban szereplő költségigénylésekkel kapcsolatos fennmaradó hiba mértékére vonatkozóan;

124. emlékeztet a Bizottság 2015. évi mentesítéséről szóló állásfoglalásának 76. bekezdésében kifejtett álláspontjára, miszerint a Bizottság: „dolgozzon ki működőképesebb kockázatalapú megközelítést és szükség esetén fogalmazzon meg egyedi fenntartást”;

Meghozandó intézkedések

125. felhívja a DG R & I-t, hogy éves tevékenységi jelentésében tegye közzé az igazgatóság országspecifikus ajánlásait;

126. felhívja a DG R & I-t, hogy kövesse nyomon a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) ajánlásait, amelyek hiányosságokat tártak fel a projektek következetes nyomon követésének biztosítása terén a Horizont 2020 végrehajtó szervein belül;

127. felhívja a DG R & I-t, hogy számoljon be a Közös Ellenőrzési Szolgálat által a saját belső folyamatai kiforrottságának növelése terén elért eredményekről;

128. felhívja a DG R & I-t, hogy tegyen jelentést a Parlament illetékes bizottsága számára a pénzügyi eszközökre vonatkozó felügyeleti stratégiájáról, valamint arról, hogy a főigazgatóság hogyan állapítja meg, hogy a pénzügyi és kutatással kapcsolatos célkitűzések megvalósultak-e;

129. felhívja a DG R & I-t, hogy ismertesse a Parlament illetékes bizottságával, hogy milyen intézkedéseket tett annak elkerülésére, hogy a költségigényléseken belül a fennmaradó hiba arányára vonatkozóan horizontális fenntartásokat kelljen kiadni;

130. úgy véli, hogy a kutatási és innovációs projektek, valamint a koordinációs és támogatási cselekvések, a szabványok és a szabványosítás hozzájárulnak a kutatási eredmények által a különböző technológiai érettségi szintekre gyakorolt hatáshoz, mivel javítják az innovatív termékek és megoldások piaci értékesíthetőségét és átruházhatóságát; megjegyzi továbbá, hogy a szabványok és a kapcsolódó tevékenységek támogatják a Horizont 2020 eredményeinek terjesztését azáltal, hogy a projektek lezárását követően is gondoskodnak a megszerzett tudás nyilvános hozzáférhetőségéről; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben kiírásra kerülő pályázati felhívásokban fokozza a szabványosítás jelenlétét, és dolgozzon ki a szabványosítási tevékenységeket is figyelembe vevő teljesítménymutatókat;

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

Bevezetés

131. a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentés (COM(2017)0583) tanulsága, hogy a konvergencia egyrészt olyan érzékeny folyamat, amelyet a gazdasági válság hatására könnyen megtorpan vagy visszafordul, másrészt viszont a közberuházások csökkenthetik a válság hatását;

132. örömmel veszi tudomásul, hogy 2016-ban a foglalkoztatási arány ismét elérte a 2008-as, válság előtti szintet (71%), de a helyzet markánsan különbözik az Unió egyes területein, és ez az arány jóval az Európa 2020 stratégiában kitűzött 75%-os cél alatt marad; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a munkanélküliségi arány továbbra is túl magas, különösen a fiatalok körében, és túl magas a tartósan munkanélküli személyek száma;

133. örömmel veszi tudomásul, hogy a DG REGIO – a Parlament kérdéseire válaszolva – részletesen kifejtette országspecifikus ajánlásait;

134. tudatában van annak, hogy a felülvizsgált költségvetési rendelet kohéziós politikára vonatkozó egyes rendelkezéseinek visszamenőleges hatállyal kell hatályba lépniük;

135. aggodalmának ad hangot, mert az ilyen módosítások további hibák forrásává válhatnak, mivel a programokat és projekteket a 2014. január 1-jén hatályba lépett rendeletek alapján választották ki;

A Számvevőszék megállapításai

136. megállapítja, hogy a Számvevőszék először adott ki korlátozott véleményt a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről; hangsúlyozza, hogy a költségtérítéses rendszerekben továbbra is több a hiba, mint a jogosultságalapú rendszerekben; rámutat azonban arra, hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” fejezet alatt rögzített adatok alapvetően nem változtak az előző évhez képest;

137. emlékeztet rá, hogy 2016-ban a „Gazdasági és társadalmi kohézió” fejezet alatt rendelkezésre álló összeg 51,25 milliárd EUR-t tett ki, ami az uniós költségvetés 33%-a;

138. megjegyzi, hogy a Számvevőszék az e szakpolitikai területen becsült hibaarányt 4,8%-ban állapította meg; megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a „Kohézió” terület becsült hibaszintje nem tartalmazza a 2016-ban pénzügyi eszközökbe befizetett 2,5 milliárd EUR összeg számszerűsítését, amely a Számvevőszék megítélése szerint kívül esik az 1083/2006/EK tanácsi rendelet (A Számvevőszék 2016. évi éves jelentése) 56. cikkének (1) bekezdésében meghatározott támogathatósági időszakon (6.20–6.21. bekezdés); megállapítja, hogy e kapcsolódó kifizetések 2,0%-os becsült hibaszintet jelentenének a teljes uniós kiadások szintjén ( A Számvevőszék 2016. évi éves jelentése, 1.2. keret, 1. lábjegyzet);

139. rámutat, hogy a kohéziós terület hibái a becsült 3,1%-os általános hibaszint 43%-át tették ki; megjegyzi, hogy a magas hibaarány egyik oka az uniós és a tagállami szabályozás bonyolultsága;

140. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék 180 ügyletből álló mintát elemzett, amelyek a 2007–2013 közötti időszakban 54 időközi kifizetésből származtak, és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 92 projektjével, a Kohéziós Alap (KA) 36 projektjével, az Európai Szociális Alap (ESZA) 40 projektjével, az ERFA 11 pénzügyi eszközével és az ESZA 1 pénzügyi eszközével voltak kapcsolatosak;

141. felhívja a Bizottságot, hogy vegye kellő mértékben figyelembe a Számvevőszék észrevételeit, amelyek pontatlanságokat állapítottak meg a Számvevőszék 2016. évi jelentésében megvizsgált, az ERFA-hoz és ESZA-hoz tartozó 12 pénzügyi eszköz közül legalább négy teljesítményének elemzésében; osztja a Számvevőszék aggályait a tekintetben, hogy ezek a hibák a teljesítmény túlbecsléséhez vezetnek, és ha nem korrigálják őket, mesterségesen növelhetik a támogatható kiadások záráskori összegét, különösen a garanciaalapok esetében;

142. megállapítja azt is, hogy a hibák 42%-át a költségelszámolásokban szereplő, nem téríthető költségek okozták, 30%-uk a közbeszerzési szabályok betartásának súlyos elmulasztásával kapcsolatos, 28%-uk pedig nem támogatható projektekre, tevékenységekre vagy kedvezményezettekre vonatkozik;

143. sajnálattal állapítja meg , hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” fejezet egészének kiadásait érintő egyik fő hibaforrás továbbra is a közbeszerzési szabályok megszegése; emlékeztet arra, hogy a közbeszerzési szabályok súlyos megsértésének minősül például a szerződések, pótlólagos munkák vagy szolgáltatások indokolatlan közvetlen odaítélése, ajánlattevők jogellenes kizárása, valamint összeférhetetlenségek és hátrányosan megkülönböztető kiválasztási kritériumok; úgy véli, hogy a hibák és visszaélések felszámolása érdekében alapvető fontosságú teljes átláthatóságot előíró szabályokat alkalmazni a szerződő felekre és alvállalkozóikra vonatkozó információkra;

144. örömmel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék hangsúlyozta, hogy az egyszerűsített költségelszámolási opciókat alkalmazó projekteknél kevesebb a hiba, mint azoknál, amelyek a tényleges költségek visszatérítését alkalmazzák;

145. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a minta három „nagyprojektet” is tartalmazott, amelyek esetében a Bizottság jóváhagyására van szükség, és amelyekre a tagállamok hatóságai nem nyújtották be a szükséges kérelmet a 2017. március 31-i határidőig; megállapítja, hogy a Bizottságnak ezért vissza kell fizettetnie a kiadásokat;

146. elégedetlenül állapítja meg, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a hibaarány 3,7 százalékponttal, tehát 1,1%-kal alacsonyabb lehetett volna, ha a tagállamok felhasználták volna rendelkezésükre álló információkat, hogy az első szintű ellenőrzések során megelőzzék, feltárják és kijavítsák a hibákat a kiadások Bizottság felé történő bejelentése előtt;

147. aggodalommal állapítja meg, hogy évekkel a 2014–2020-as időszak elindulása után a tagállamok a kohéziós politika alá tartozó alapokért felelős tagállami programhatóságoknak csak 77%-át jelölték ki; 2017. március 1-jéig a Bizottság a teljes programozási időszakra elkülönített költségvetésnek mindössze 0,7%-át kitevő kiadásokról kapta meg a végleges beszámolókat; 2017 közepén a költségvetés végrehajtásának késedelme nagyobb mértékű volt, mint a 2007–2013-as időszak ugyanezen részében; megjegyzi, hogy következésképpen a jelenlegi finanszírozási időszak végén fennálló kötelezettségvállalások még magasabbak lehetnek, mint az előző időszakban;

148. nagyra értékeli, hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” fejezet szintén tartalmaz egy szakaszt a projektek teljesítményéről; sajnálattal állapítja meg azonban, hogy ez a szakasz nagyrészt mennyiségi információkra összpontosít, azaz a működő teljesítménymérési rendszerek számára;

Pénzügyi konstrukciók

149. emlékeztet rá, hogy a pénzügyi konstrukciók finanszírozása és végrehajtása terén 2016-ban elért előrehaladásra vonatkozó adatok összefoglalóját csak 2017. szeptember 20-án tették közzé, ezért a Számvevőszék nem tudott észrevételt tenni e dokumentummal kapcsolatban;

150. megállapítja, hogy a 2016. évre vonatkozó adatok a következők:

	a)	25 tagállam használ pénzügyi konstrukciókat, közülük 25 a vállalkozások támogatására, 11 városfejlesztésre és 9 az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra;
	b)	1 058 pénzügyi konstrukció létezik Unió-szerte, köztük 77 holdingalap és 981 külön alap;
	c)	ezeknek a pénzügyi konstrukcióknak 89%-a nyújt támogatást a vállalkozásoknak, 7%-uk városfejlesztésre, 4%-uk pedig az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén;
	d)	a pénzügyi konstrukciókba irányuló kifizetések összege 16,4 milliárd EUR, ebből 11,3 milliárd EUR strukturális alapokba;
	e)	a végső kedvezményezettek részére történő kifizetések összege 15,2 milliárd EUR, ebből 10,1 milliárd EUR strukturális alapokba, azaz az összes kifizetés 93%-a pénzügyi konstrukciókba;
	f)	a pénzügyi konstrukciók jelentést tevő 81%-a alapján az irányítási költségek és díjak összesen 0,9 milliárd EUR-t tettek ki, vagy az érintett pénzügyi konstrukcióknak kifizetett teljes összeg 6,7%-át;
	g)	8,5 milliárd EUR összegű forrást küldtek vissza;
	h)	314 000 végső kedvezményezett részesült támogatásban;

151. rámutat, hogy az évek és a finanszírozási időszakok során drámaian megnőtt a pénzügyi konstrukciók használata, ezért a strukturális alapok finanszírozása összetettebbé vált, és kockázatot jelent a demokratikus elszámoltathatóság szempontjából; megjegyzi, hogy a 20,1 milliárd EUR összegű ERFA és Kohéziós Alap 2020 végéig várhatóan pénzügyi eszközökön keresztül fog megvalósulni;

152. ezzel összefüggésben aggodalommal állapítja meg, hogy a nemzeti ellenőrző hatóságok nem foglalkoztak kellőképpen a pénzügyi konstrukciók végrehajtásával;

153. megállapítja, hogy a pénzügyi konstrukciók 63%-a (675) Lengyelországban (247), Franciaországban (152), Magyarországon (139) és Olaszországban (137) indult;

154. sajnálattal állapítja meg, hogy az érintett pénzügyi konstrukcióknak folyósított összes kifizetés 6,7%-át (900 millió EUR) irányítási költségekre és díjakra fordították; úgy véli, hogy ez az összeg túlzottan magas;

155. megállapítja, hogy az adatszolgáltatás során továbbra is számos hiba és eltérés fordul elő; ezek közé tartoznak olyan operatív programokkal kapcsolatos kicsi, de jelentős összegű források, amelyeket a finanszírozási megállapodásokban lekötöttek, de a pénzügyi konstrukciók lezáráskor ki nem fizetettek, a pénzügyi konstrukcióknál lekötött összegek és kifizetések 2015. december 31. utáni emelkedése és egyes esetekben a végső kedvezményezetteknek a pénzügyi konstrukcióknak folyósítottnál magasabb összegek kifizetése(8);

A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO) éves tevékenységi jelentése

156. tudomásul veszi, hogy az ERFA és a Kohéziós Alap utólagos értékelése szerint a 2007–2013 közötti programozási időszakban a regionális konvergencia ugyan nem volt elégséges, a kohéziós politika nélkül azonban divergencia állt volna elő, mert a 2007–2008-as pénzügyi válság a beruházás és a konvergencia szempontjából kedvezőtlen környezetet teremtett;

157. hangsúlyozza, hogy a teljesítménnyel kapcsolatos következtetések továbbra is korlátozottak, mivel ehhez a 2007–2013 közötti programok teljesítményadatainak átfogóbb felülvizsgálatára lenne szükség, amelynek csak 2017 augusztusában kellett lezárulnia; felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot a felülvizsgálat eredményéről;

158. megállapítja, hogy a 2014–2020-as finanszírozási időszak végrehajtása tekintetében a Bizottság jelentése szerint több mint 50 000 projektet választottak ki, amelyek összesen 64,1 milliárd EUR-nyi beruházásnak felelnek meg, 45 000 vállalkozások és kutatóintézetek közötti együttműködési projektet hoztak létre, több mint 380 000 kkv kapott támogatást kohéziós finanszírozásból, ennek eredményeképpen több mint 1 000 000 munkahely jött létre;

159. megállapítja, hogy a Bizottság ugyanezen finanszírozási időszakra vonatkozóan jelentést tesz arról is, hogy az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból több mint 75 milliárd EUR támogatás jut az energiaunió céljaira és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra; ezen túlmenően több mint 5 000 projektet választottak ki azzal az indokkal, hogy támogassák a karbonszegény gazdaságot;

160. tudomásul veszi, hogy az alábbi táblázat tartalmazza a 2016-ban engedélyezett kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat:

2016, millió EUR-ban	Engedélyezett kötelezettségvállalási előirányzatok	Engedélyezett kifizetési előirányzatok
A „Regionális és várospolitika” szakpolitikai területtel kapcsolatos igazgatási kiadások	16,75	24,52
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és egyéb regionális műveletek	27 163,16	22 911,83
Kohéziós Alap	8 775,98	7 456,71
Előcsatlakozási Támogatási Eszköz – Regionális fejlesztés, valamint regionális és területi együttműködés	54,14	522,95
Szolidaritási Alap	81,48	68,48
Összesen	36 091,51	30 984,47

161. megjegyzi azonban, hogy ezek a statisztikai adatok kevés tájékoztatást adnak a projektek fenntarthatóságáról és teljesítményéről;

162. emlékeztet rá, hogy milyen nagy jelentősége van az előzetes feltételrendszernek az ágazatspecifikus és horizontális feltételek meghatározásában az esb-alapok hatékony pénzeszköz-felhasználásának biztosítása érdekében; az előzetes feltételrendszer teljesülése esetén és a kifizetések 10%-ának a felülvizsgált rendelet szerinti visszatartásával a projektek végrehajtása egyszerűbb lesz, és kevesebb hibával jár majd; megjegyzi azonban, hogy a Számvevőszék 15/2017. számú különjelentésében megkérdőjelezi, hogy ez a gyakorlatban milyen mértékben vezetett tényleges változásokhoz;

163. sajnálattal állapítja meg, hogy az igazoló hatóságoknak csupán 87%-át (209-ből 181-et) jelölték ki 2016 végéig, és hogy egyetlen hatóságot sem jelöltek ki 28 fő programra (Ausztriában csak 1 programra jelöltek ki hatóságot, Belgiumban csak 2-re, Németországban csak 8-ra, Finnországban csak 1-re, Franciaországban csak 2-re, Írországban csak 2-re, Olaszországban csak 6-ra, Romániában csak 4-re, Szlovákiában csak 1-re, az Egyesült Királyságban csak 1-re);

164. meglepődve veszi tudomásul, hogy a kijelölési eljárás terén megállapított főbb nehézségek azoknak az informatikai rendszereknek a létrehozásával kapcsolatosak, amelyekben a 2014–2020 közötti időszak új, a jelentéstételre vonatkozó elemeinek kell szerepelniük, valamint a közreműködő szervezetek fölött az irányító hatóságok által gyakorolt szigorú felügyelet biztosításának megtervezésével;

165. sajnálattal állapítja meg továbbá, hogy a projekteknek mindössze 26,1%-át választották ki, és a rendelkezésre álló strukturális alapoknak csak 3,7%-át használták fel 2016 végéig, és jóllehet a kiválasztási eljárás 2017-ben felgyorsult; úgy véli, hogy a lassú kezdés a jelenlegi finanszírozási időszak végén nagy számú fennálló kötelezettségvállalást eredményezhet; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok igazgatási kapacitásának megerősítése érdekében biztosítsa a további erőfeszítéseket;

166. hangsúlyozza, hogy a projektek kiválasztása Spanyolországban, Cipruson, Romániában, Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, Horvátországban és Szlovákiában különösen lassú volt;

167. megjegyzi, hogy a legtöbb operatív program esetében (a 295-ből 247-ben) egyetlen összeget sem tanúsítottak a számlákon („nullás” számlák voltak), mivel 2016. július 31-ig nem jelentettek be kiadásokat;

168. megelégedéssel állapítja meg, hogy a Bizottság a kapott bizonyossági csomagokról szóló előzetes ellenőrzési vélemények alapján nem talált jelentős következetlenségeket;

169. aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Bizottság magas kockázatú operatív programokról vagy területekről készített 9 ellenőrzése közül 7 jelentős hiányosságokat tárt fel (Magyarországon a közlekedés, az elektronikus közigazgatás és az operatív programok végrehajtása terén; Olaszországban a Reti e mobilità, az istruzione 3. prioritás és a technikai segítségnyújtás operatív programok terén; Romániában a versenyképességi és környezetvédelmi operatív programok terén);

170. megjegyzi, hogy 322 irányítási és kontrollrendszer közül 278 „mérsékelt hatású” minősítést kapott, vagy egyáltalán nem kapott minősítést; 40 esetben azonban a Bizottság korlátozott véleményt adott ki, „jelentős hatású” minősítéssel;

171. tudomásul veszi, hogy a Bizottság a kifizetéskor kockázatnak kitett teljes összeget 644,7 és 1 257,3 millió EUR közötti összegben állapította meg, és hogy a Bizottság felügyeleti szerepét betöltve 481 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót hajtott végre 2016-ban;

172. tudomásul veszi, hogy a Bizottság a 2007–2013 közötti ERFA/Kohéziós Alap programjaira vonatkozó kifizetések átlagos hibaarányát 2,2% és 4,2% közé becsülte, a záráskor fennmaradó hibaarányt pedig 0,4%-ra; hangsúlyozza, hogy a 2016-os becsült hibaszinthez a legnagyobb mértékben ismételten a „Kohézió” terület, majd sorrendben a „Természeti erőforrások”, a „Versenyképesség” és a „Globális Európa” területek járultak hozzá; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt a tagállamokkal irányítási és kontrollrendszereik javításában, és hogy továbbra is alkalmazza a rendelkezésre álló jogi felügyeleti eszközöket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi lényeges hibát korrigálják;

173. megállapítja, hogy a Bizottság az elmúlt finanszírozási időszakban 68 fenntartást rögzített, a jelenlegiben pedig kettőt;

Konkrét kérdések

Görögország

174. üdvözli a DG REGIO azon erőfeszítéseit, hogy haladást érjenek el a kiemelt fontosságú projektlistával Görögországban;

175. ezzel összefüggésben örömmel veszi tudomásul a következőket:

	a)	négy autópálya-koncesszió létrehozása (Athén–Theszaloníki, Korinthosz–Tripoli–Kalamata, Korinthosz–Patrasz és Patrasz–Joánina, amelyek egymás között több mint 1 000 km utat tesznek ki), amelyek immár működnek, és használóik nagyon elégedettek velük,
	b)	a „háztartási energia-megtakarítás” program (támogatások és pénzügyi konstrukció ötvözése), amely 46 000 háztartás energiahatékonyságát javította, és 6 000 munkahelyet teremtett; a kereslet olyannyira magas volt, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó utódprogramot azonnal létrehozták,
	c)	pénzügyi eszközök, különösen a JEREMIE program, amely lehetővé tette több mint 20 000 munkahely létrehozását vagy megőrzését,
	d)	a gyógyszerek elektronikus vényre történő felírásának projektje, amely havonta 5,5 millió elektronikus vényt és 2,4 millió diagnózist kezel, 13 000 gyógyszertár és 50 000 orvos részvételével, és amely jelentős megtakarításokat eredményezett a görögországi közegészségügyi kiadások terén;

176. sajnálattal állapítja meg azonban a következőket:

	a)	az athéni metróprojekt (3. vonal meghosszabbítása Pireuszig) és a theszaloníki metróprojekt (alapvonal) olyan komoly késedelmet szenvedett, hogy át kellett ütemezni őket a 2014–2020-as programozási időszakra;
	b)	a vasúti, a digitális és az energiaágazat egyes kulcsfontosságú projektjeit törölték vagy késedelmet szenvedtek, és ennek következtében részben vagy teljes egészében a 2014–2020-as programozási időszakra ütemezték át őket;
	c)	a szennyvíz- és a szilárdhulladék-gazdálkodási infrastruktúra nagy részét még be kell fejezni;

177. üdvözli, hogy az OLAF befejezte a cseh „gólyafészek” projekttel kapcsolatban indított igazgatási vizsgálatot; megjegyzi, hogy az OLAF aktáját a cseh média nyilvánosságra hozta; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az OLAF súlyos szabálytalanságokat tárt fel;

178. felhívja a DG REGIO-t, hogy fizettesse vissza a szóban forgó uniós társfinanszírozás 1,67 millió EUR-s összegét és alkalmazza a szükséges szankciókat;

179. megjegyzi, hogy a „gólyafészek” projekt uniós finanszírozását a Cseh Köztársaság 2018. január 25-től visszavonta, és – a szubszidiaritás elvének megfelelően – a projekt már bírósági felülvizsgálat alatt van a Cseh Köztársaságban;

180. aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság megállapítását, miszerint Magyarországon 36% az olyan odaítélt szerződések aránya, amelyek esetében a felhívásra egyetlen ajánlat érkezett; megjegyzi, hogy az uniós átlag 17%; felhívja a Bizottságot, hogy a mozdítsa elő a versenyt az ajánlattételi folyamatokban;

181. üdvözli a Bulgáriával és Romániával kapcsolatos, 10 éves együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (EEM) pozitív értékelését(9); aggodalommal szemléli Bulgáriában és Romániában a magas szintű korrupció elleni küzdelem terén bekövetkezett közelmúltbeli visszalépéseket; felhívja a Bizottságot, hogy mindkét tagállamban támogassa és ösztönözze a bűnüldöző és a korrupcióellenes hatóságokat; rámutat arra, hogy a romániai korrupcióellenes ügynökség látványos eredményeket ért el a közép- és magas szintű korrupciós ügyek megoldása terén; hangsúlyozza, hogy ezen erőfeszítések fenntartása rendkívüli jelentőséggel bír a korrupció elleni küzdelem megszilárdítása szempontjából;

182. elítéli a szlovák újságíró elleni közelmúltbeli bűncselekményt, amely összefüggésben lehet az újságíró oknyomozó munkájával; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a szlovákiai uniós mezőgazdasági forrásokról;

183. tudomásul veszi, hogy az OLAF igazgatási vizsgálatot is végzett a Volkswagen-csoportnak az Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott hitelre vonatkozóan;

184. tudomásul veszi az EBB elnöke, Werner Hoyer által tett nyilatkozatot, amely szerint: „Továbbra sem tudjuk kizárni, hogy az egyik hitelünk, a 400 millió EUR összegű »Volkswagen Antrieb RDI« a kiiktató szoftver tervezése és használata idején kifejlesztett, szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó technológiákhoz kapcsolódott. Most áttekintjük az OLAF következtetéseit, és megfontoljuk az összes rendelkezésre álló és megfelelő intézkedést. [...]Nagyon csalódottak vagyunk az OLAF vizsgálata által megállapítottak, nevezetesen amiatt, hogy a VW félrevezette az EBB-t a kiiktató eszköz használatával kapcsolatban.”;

A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (DG EMPL) éves tevékenységi jelentése

185. megjegyzi, hogy a DG EMPL kiemeli az Unió 2020-as célkitűzéseihez való hozzájárulását a következők szerint:

	a)	2016 harmadik negyedévében az Unió foglalkoztatási rátája a 20–64 éves korúak körében elérte a 71,2%-ot; ez az arány immár meghaladja a 2008-ban mértet (70,3%) és az Európa 2020 stratégia célaránya teljesíthető lesz, ha a tendencia folytatódik;
	b)	a munkanélküliség teljes értéke továbbra is csökken, és az Unió és az euróövezet tekintetében egyaránt 10% alatt van; az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség azonban továbbra is komoly kihívást jelent az Unió számára annak ellenére, hogy arányuk a 2015. decemberi 19,5%-ról 2016 decemberére 18,6%-ra, illetve a 2015 harmadik negyedévében mért 4,3%-ról 2016 harmadik negyedévére 3,8%-ra csökkent;
	c)	a 2013-ban kezdődött gazdasági fellendülést a szegénység folyamatos – jóllehet nem kielégítő – csökkenése is kísérte, amelyet az mutat, hogy a szegénység kockázatának kitettek aránya a 2012-ben mért 24,7%-ról 2015-re 23,7%-ra csökkent, ugyanakkor a fellendülés még mindig nem jut el a társadalom minden rétegéhez, és 2016-ban 118 millió (a 2008-as szinthez képest 1,7 millióval több) ember van kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, ami messze elmarad az Európa 2020 stratégiában a szegénységre és társadalmi kirekesztésre vonatkozóan megfogalmazott célok elérésétől;
	d)	a földrajzi és szakmai mobilitás feltételeinek javítására irányuló beruházások, emellett pedig a torzulások és a visszaélések kockázatának kezelése hozzájárult az Unión belüli mobilitási arány fokozatos növekedéséhez, amelynek értéke 2015-ben elérte a lakosság 3,6%-át;

186. sajnálattal állapítja meg, hogy a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége 2013 és 2014 között nőtt, és jóllehet azóta stabil maradt, egyes esetekben tovább növekedett; aggodalommal állapítja meg, hogy 2016-ban a lakosság leggazdagabb 20%-ának rendelkezésére álló jövedelem ötször magasabb volt, mint a legszegényebb 20%-é, és az országok között jelentős eltérés mutatkozik (némelyekben pedig tovább nőnek az egyenlőtlenségek);

187. üdvözli az ESZA 2007–2013 közötti programozási időszakának utólagos értékelését, amelyet 2016. december 12-én véglegesítettek; megjegyzi, hogy az értékelés megállapítása szerint 2014 végén legalább 9,4 millió európai lakos talált állást az ESZA támogatásával, 8,7 millióan szereztek képesítést vagy bizonyítványt, és 13,7 millió résztvevő számolt be más pozitív eredményekről, például készségszintjének növekedéséről; megállapítja, hogy makrogazdasági szimulációk szerint az ESZA előnyös hatást gyakorolt a 28 tagállam bruttó hazai termékére (GDP) (0,25%-os növekedés) és termelékenységére;

188. megállapítja, hogy az ilyen mennyiségi adatok valóban pozitív tendenciát mutatnak, de keveset mondanak az intézkedések teljesítményéről és fenntarthatóságáról;

189. határozottan bírálja, hogy a DG EMPL nem tette közzé az igazgatóság országspecifikus ajánlásokra vonatkozó javaslatait, noha a Parlament ezt ismételten kérte;

190. tudomásul veszi, hogy az alábbi táblázat tartalmazza a 2016-ban engedélyezett kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat:

2016, millió EUR-ban	Engedélyezett kötelezettségvállalási előirányzatok	Engedélyezett kifizetési előirányzatok
Európai Szociális Alap (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK)	12 438,2	8 132
A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD)	534,7	278
Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap	27,6	27,6
Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) – Humánerőforrás-fejlesztés	0	82,3
Közvetlen irányítás (a foglalkoztatás és a szociális innováció programja, Jogok, egyenlőség és polgárság program, Erasmus+) és ügynökségek	289	275
Összesen	13 290	8 795

191. üdvözli, hogy a DG EMPL módszertant dolgozott ki a programok teljesítményének éves értékelésére, de kétségei vannak a „jó”, „elfogadható” vagy „gyenge” kritériumok tájékoztatási értékével kapcsolatban;

192. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2017 márciusáig az igazoló hatóságoknak csak 87%-át jelölték ki;

193. örömmel veszi tudomásul, hogy a DG EMPL 2017. február 15-ig teljes bizonyossági csomagot kapott, beleértve az elszámolásokat, az éves kontrolljelentést és az elszámolásokról, az irányítási és kontrollrendszerről és az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről szóló ellenőri véleményeket, valamint a megbízhatósági nyilatkozatot és az összes program éves összefoglalóját; megjegyzi, hogy a DG EMPL általában csak kisebb észrevételeket tett, és elfogadta az éves pénzügyi kimutatást;

194. üdvözli azt a tényt is, hogy 2016 végéig a DG EMPL teljesítette a többéves ellenőrzési tervét, aminek eredményeként a 92 ellenőrző hatóság közül 89-et ellenőriztek, a 118 operatív program közül 115 tekintetében;

195. tudomásul veszi, hogy 2016-ban a DG EMPL 255,8 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót hajtott végre; hogy az elfogadott vagy eldöntött pénzügyi korrekciók összege a 2007–2013-as programozási időszak esetében 2016 végén összesen 1 454 millió EUR-t tett ki; és hogy ugyanezen időszakban a tagállamok 2 253,8 millió EUR értékű pénzügyi korrekciót jelentettek be;

196. sajnálattal állapítja meg, hogy a DG EMPL a következők vonatkozásában fenntartást bocsátott ki vagy tartott fenn:

	a)	az egyik ESZA operatív program irányítási és kontrollrendszerei Olaszországban a 2000–2006 közötti programozási időszakban (reputációs fenntartás);
	b)	23 egyedi ESZA operatív program irányítási és kontrollrendszerei a 2007–2013-as programozási időszakban; valamint
	c)	3 ESZA vagy IFK, valamint 1 FEAD operatív program irányítási és kontrollrendszerei a 2014–2020 közötti programozási időszakban;

197. megjegyzi, hogy a kockázatnak kitett összeget a 2016. évi vonatkozó kiadások tekintetében 279 millió EUR-ra becsülték;

Konkrét kérdések

Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK)

198. tájékoztatást kapott az IFK végrehajtására irányuló tanulmány első megállapításairól, amelyek szerint:

	a)	2016 végéig az olyan nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) száma, akik részt vettek az IFK által támogatott projektekben – hogy készségeiket növeljék, vagy munkatapasztalatot szerezzenek – 2015 végéhez képest megháromszorozódott (1,3 millió 0,5 millióhoz képest);
	b)	közülük 712 000 munkanélküli és inaktív, oktatásban és képzésben nem részesülő résztvevő teljesített valamilyen IFK által finanszírozott programot; több mint felük (mintegy 346 000 munkanélküli és inaktív, oktatásban és képzésben nem részesülő résztvevő) pozitív eredményt ért el, mivel a programból való kikerüléskor oktatásban és képzésben részesültek, vagy képesítést szereztek, vagy foglalkoztatásba kerültek (ideértve az önfoglalkoztatást is);
	c)	Olaszországban a kontrafaktuális értékelés azt mutatta, hogy az IFK által nagymértékben támogatott új, innovatív politikák 7,8%-kal növelték a fiatalok foglalkoztatási esélyeit, ugyanakkor jelentős regionális különbségek is mutatkoznak, amelyek arra utalnak, hogy a legmagasabb ifjúsági munkanélküliségi aránnyal rendelkező területek komolyabb nehézségekkel küzdenek;

199. megállapítja továbbá, hogy:

	a)	Olaszország és Spanyolország jelentős számú NEET-fiatalt mozgósított az IFK-fellépések keretében annak ellenére, hogy ezekben az országokban továbbra is magas az ifjúsági munkanélküliség;
	b)	Szlovákia elmozdult a fiataloknak szóló közmunkaprogramoktól az olyan hatékonyabb intézkedések felé, mint a szakmai képzés fokozott biztosítása;
	c)	Olaszországban a kontrafaktuális értékelés azt mutatta, hogy az IFK által nagy mértékben támogatott új, innovatív politikák a jelentős regionális különbségek ellenére 7,8%-kal növelték a fiatalok foglalkoztatási esélyeit;
	d)	Portugáliában az IFK által társfinanszírozott vállalkozási programok sikeresebbnek bizonyultak, mint a felsőoktatási intézkedések;
	e)	Görögország megállapította, hogy felül kell vizsgálnia az ifjúsági foglalkoztatási és képzési utalványrendszerét;
	f)	Lengyelországban az IFK résztvevőinek 62%-a kapott állásajánlatot, képzést vagy oktatást, a résztvevők elégedettségi szintje pedig magas;

200. fájlalja azonban, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök alig 30%-a került felhasználásra, ami a kezdeti előfinanszírozási és időközi kifizetéseket tükrözi;

201. örömmel veszi tudomásul, hogy 2017. októberig minden olyan tagállam, amelyre vonatkozóan a romák tekintetében előzetes feltételrendszer alkalmazására került sor (Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia és Spanyolország), eleget tett ennek, és nemzeti romaintegrációs stratégiát fogadott el;

202. megjegyzi, hogy a 2014–2020-as programozási időszakban az ESZA-nak két beruházási prioritása foglalkozik közvetlenül a megkülönböztetésmentességgel és a romák integrációjával (lásd az alábbi táblázatot)

Beruházási prioritás

A beruházási prioritást választó tagállamok

Elkülönített összeg

(millió EUR-ban)

A megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem és az esélyegyenlőség előmozdítása

11 tagállam (BE, CY, CZ, DE, ES, FR, GR, IE, PL, PT és SK).

447

A marginalizálódott közösségek – például a romák – társadalmi-gazdasági integrációja

12 tagállam (AT, BE, BG, CZ, ES, FR, GR, HU, IT, PL, RO és SK).

1 600

A finanszírozás többsége (1,2 millió EUR) a következő országokban összpontosul: BG, CZ, HU és RO

203. megjegyzi, hogy míg az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap maximális éves költségvetése 150 millió EUR, 2016-ban a tartalékból mindössze 28 millió EUR-t vettek igénybe kötelezettségvállalásra, és ezek kedvezményezettje nyolc tagállam volt;

Meghozandó intézkedések

204. ezért felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a 2020 utáni pénzügyi időszak alatt fordítsanak nagyobb figyelmet a következőkre:

	a)	uniós hozzáadott érték teremtése a kohéziós politika révén;
	b)	a kohézió, a gazdasági kormányzás és az európai szemeszter közötti szorosabb koordináció kiépítése, fontolóra véve a pozitív ösztönzők bevezetését a kohéziós politika Szerződésekben foglalt céljai elérésének megerősítése, a három –a gazdasági, a szociális és a területi – dimenzión belüli eltérések és egyenlőtlenségek mérséklése érdekében;
	c)	olyan rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a kohéziós finanszírozás összpontosulását azokban a régiókban, amelyekben erre a leginkább szükség van;
	d)	stratégiai adminisztratív támogatás biztosítása a finanszírozás felhasználása terén nehézségekkel küzdő régiók számára;
	e)	a strukturális alapokra vonatkozó egységes szabályrendszer kidolgozása;
	f)	előrelépés az egységes ellenőrzés elvének végrehajtása terén;
	g)	a programok és projektek gyorsabb végrehajtása a hétéves pénzügyi időszak betartása érdekében (nem n + 3);
	h)	annak lehetővé tétele, hogy a nemzeti ellenőrző hatóságok ellenőrizhessék az uniós költségvetés keretében működő pénzügyi eszközöket, a pénzügyi eszközök számának csökkentése, valamint szigorúbb jelentéstételi szabályok bevezetése az alapkezelők – többek között az EBB csoport és más nemzetközi pénzügyi intézmények – számára a teljesítmény és az elért eredmények tekintetében, fokozva ezáltal az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;
	i)	a jelenlegi időszak tanulságainak, valamint a nagyobb egyszerűsítés szükségességének figyelembevétele olyan kiegyensúlyozott rendszer megteremtése érdekében, amely biztosítja az eredmények elérését és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, és nem jár olyan túlzott igazgatási terhekkel, amelyek eltántoríthatják a potenciális kedvezményezetteket és a hibaarány emelkedéséhez vezetnek;
	j)	a földrajzi és szociális egyensúly annak biztosítása érdekében, hogy a beruházások ott valósulnak meg, ahol a legnagyobb szükség van rájuk;

205. ragaszkodik hozzá, hogy a DG REGIO és a DG EMPL – a Parlament ismételt kérésének megfelelően – az országspecifikus ajánlásokra vonatkozó javaslatait saját éves tevékenységi jelentésében tegye közzé;

206. kéri a DG REGIO-t, hogy:

	a)	tegyen jelentést a Parlament illetékes bizottságának, a folyamatban lévő OLAF-aktákról, amint a vonatkozó bírósági eljárások lezárultak;
	b)	a Bizottság 2016. évi mentesítésének nyomon követésében számoljon be a Parlament illetékes bizottságának valamennyi fent említett projekt előrehaladásáról;

207. felszólítja az EBB-t, hogy sürgősen tekintse át az OLAF megállapításait, és vonja le a szükséges következtetéseket; felszólítja az EBB-t, hogy következtetéseiről és a meghozott intézkedésekről tájékoztassa a Parlamentet;

208. felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a pénzügyi rendeletettel bevezetett egyszerűsített költségelszámolási lehetőségek alkalmazását;

209. felszólítja a DG EMPL-et, hogy alkalmazza az IAS ajánlását az esb-alapokra vonatkozó ellenőrzési stratégia korai végrehajtása tekintetében, és tájékoztassa a Parlamentet ennek megvalósításáról;

210. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szabályok további egyszerűsítését és az igazgatási terhek mérséklését a hibaarány még jelentősebb csökkentésének elősegítése érdekében;

Természeti erőforrások

Fő teljesítménymutatók és a méltányos KAP

211. rámutat, hogy a DG AGRI éves tevékenységi jelentése szerint (15. oldal, 1. fő teljesítménymutató: mezőgazdasági tényezőjövedelem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalónként) az ágazat hozzáadott értéke és termelékenysége 2016-ban ismét enyhén esett, és hogy a DG AGRI számára nehézséget okoz megállapítani, hogy pontosan mi az oka a tényezőjövedelem 2013-óta tapasztalt általános csökkenésének;

212. megismétli, hogy a vidékfejlesztés terén tapasztalható foglalkoztatási rátával kapcsolatos 4. számú fő teljesítménymutató nem releváns, mert a vidékfejlesztés terén a foglalkoztatási rátát nem csak a KAP intézkedései befolyásolják;

213. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tett eleget a Parlament által kiadott, a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó mentesítést kísérő állásfoglalásban szereplő ajánlásoknak a 4. számú fő teljesítménymutató újbóli meghatározására vonatkozóan „hangsúlyozandó a KAP keretében hozott intézkedéseknek az e területek foglalkoztatására gyakorolt konkrét hatásait”;

214. rámutat, hogy 2016-ban a közvetlen kifizetések kedvezményezettjeinek 51%-a részesült 1 250 EUR-nál kisebb összegben, ami a közvetlen kifizetések teljes összegének 4%-át teszi ki(10);

215. emlékeztet a KAP kiadásainak fenntarthatatlan szerkezetével kapcsolatos észrevételeire(11): az uniós mezőgazdasági üzemek 44,7%-ának éves jövedelme alacsonyabb volt 4 000 EUR-nál, és 2016-ban átlagosan a KAP-ból folyósított közvetlen támogatások kedvezményezettjeinek felső 10%-a kapta a kifizetések mintegy 60%-át(12); megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések elosztása nagymértékben tükrözi a földterület koncentrációját, hiszen a földterület 80%-át a mezőgazdasági termelők 20%-a birtokolja; (a 17. kérdésre adott válasz a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2017. november 28-én Phil Hogan részvételével tartott meghallgatásán); aggodalommal szemléli a kedvezményezettek erőteljes koncentrációját, és hangsúlyozza, hogy jobb egyensúlyt kell teremteni a nagyobb és kisebb kedvezményezettek között;

216. megjegyzi, hogy a támogatás mintegy 72%-át az 5–250 hektáros mezőgazdasági üzemeknek fizetik ki, amelyek általában családi tulajdonban vannak;

217. kéri, hogy a DG AGRI határozzon meg célkitűzéseket – vonatkozó mutatókkal együtt – a gazdaságok közötti jövedelmi egyenlőtlenségek következő többéves pénzügyi kereten belüli csökkentésére;

218. ismételten hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetések nem töltik be maradéktalanul azon szerepüket, hogy biztonsági hálóként működő mechanizmusként szolgáljanak a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálására, különösen a kisebb mezőgazdasági üzemek tekintetében, mivel kiegyensúlyozatlan a kifizetések eloszlása;

219. véleménye szerint a nagyobb mezőgazdasági üzemeknek nem feltétlenül van szükségük ugyanolyan fokú támogatásra a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálásához, mint a kisebb mezőgazdasági üzemeknek a jövedelemingadozás idején, mivel ki tudják használni a méretgazdaságosságot, ami vélhetően ellenállóbbá teszi őket, ezért azt javasolja, hogy a Bizottság az egyenlőtlenségek orvoslása érdekében rendelje el egy olyan mozgó skála bevezetését, amelyben a támogatások a gazdaságok nagyságának növekedésével arányosan csökkennek;

220. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az eljárás tényleges egyszerűsítését, többek között a finanszírozáshoz való hozzáférés érdekében kért dokumentáció tekintetében, nem hagyva ugyanakkor figyelmen kívül az ellenőrzés és a nyomon követés elvét; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a kistermelők igazgatási támogatására, akik számára a finanszírozás vállalkozásuk fennmaradásának elengedhetetlen feltétele;

Hibaarány

221. rámutat, hogy a Számvevőszék becslése szerint a természeti erőforrásra vonatkozó fejezet hibaaránya mindösszesen 2,5% (2015-ben 2,9%, 2014-ben 3,6%); üdvözli a hibaarány pozitív alakulását, megjegyzi azonban, hogy a 2016. évi számadat meghaladja a lényegességi küszöböt;

222. örömmel nyugtázza, hogy a Számvevőszék értékelése szerint az Európai Mezőgazdasági Garanciaalappal (EMGA) kapcsolatban a piaci és közvetlen támogatási kifizetések 2016-ban mentesek a lényeges hibáktól, a legvalószínűbb hibaarányt a Számvevőszék 1,7%-ra becsüli (2015-ben 2,2%);

223. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék kevesebb hibát állapított meg amiatt, hogy a mezőgazdasági termelő túlbecsült vagy nem támogatható földterület alapján nyújtott be igényt, ezt pedig az állandó gyepterület új, rugalmasabb meghatározásának bevezetése, a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerek (MePaR) adatai minőségének javítását célzó cselekvési tervek végrehajtása, valamint a kérelmek benyújtásának új, online földrajzi térinformatikai rendszere eredményezte;

224. megjegyzi, hogy a zöldítést ösztönző támogatás a Számvevőszék becslése szerint a hibák 17%-ának jelentette a forrását, és hogy e hibák főként az ökológiai jelentőségű területre vonatkozó követelményekhez kapcsolódnak, noha az EMGA-ra vonatkozó hibaarány nem érte el a lényegességi küszöböt; e tekintetben üdvözli, hogy az EMGA-ra vonatkozó hibaarány 1,7%-ra csökkent;

225. rámutat arra, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel az állandó gyepterületek védelme terén is, mivel a Cseh Köztársaság és Lengyelország nem rendelkezik történelmi adatokkal a szántóföldek öt egymást követő éven keresztül fűvel való beborítására vonatkozó kötelezettség ellenőrzésére, Németország, Franciaország, Olaszország, Portugália és az Egyesült Királyság pedig nem teljesen megbízható módon minősítette az állandó gyepterületeket;

226. hangsúlyozza a Számvevőszék által közzétett hibaarányok pozitív alakulását a DG AGRI éves tevékenységi jelentéseiben szereplő, kockázatnak kitett összeg alakulása ellenére, amely a 2015-ös 1,38%-ról 2016-ra 1,996%-ra nőtt (a piaci intézkedések 2,85%-os hibaaránya ebben nem szerepel), a vidékfejlesztés területén pedig mindkét pénzügyi évben 4%-os arányt tett ki; úgy ítéli meg, hogy ez statisztikailag nem jelentős eltéréseket tükröz;

227. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vidékfejlesztés, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni fellépés és a halászat területére irányuló 2016-os kifizetések nem voltak mentesek lényegi hibától, és a legvalószínűbb hibaarányt 4,9%-ra becsülik (2015-ben ez 5,3% volt); megjegyzi, hogy ha a nemzeti hatóságok birtokában lévő összes információt felhasználták volna a hibák kijavítására, az e fejezettel kapcsolatos becsült hibaarány 1,5 százalékponttal alacsonyabb lett volna;

228. megjegyzi, hogy ebben az évben a legnagyobb támogathatósági hibák közül három olyan kedvezményezettel volt kapcsolatos, aki nem jelentette be, hogy kapcsolt vállalkozások ellenőrzése alatt áll, vagy azokkal közösen pályázott, illetve azoktól történő beszerzéshez folyamodott, és ezzel uniós vagy tagállami szabályokat sértett meg (lásd a Számvevőszék 2016. évi jelentésének 7.26. bekezdését);

Irányítási és kontrollrendszerek (MCS)

229. rámutat arra, hogy a DG AGRI éves tevékenységi jelentésben 18 kifizető ügynökség esetében fenntartásokat fogalmazott meg, amelyek 12 tagállamot érintettek, és hogy e kifizető ügynökségek által kezelt és megerősített ellenőrzés alá helyezett összeg 13 618,6 millió EUR, a fenntartások által érintett kiadások esetében a ténylegesen kockáztatott összeg pedig 541,2 millió EUR;

230. hangsúlyozza, hogy hiányosságokat észleltek különösen az irányítási és ellenőrzési rendszert illetően Magyarországon (a kifizető ügynökség késedelmes vezetői nyilatkozata és a zöldítést ösztönző támogatás hiányosságai), Bulgáriában (a zöldségtermesztés „zöldítése” és a mezőgazdasági termelők „zöld” besorolása), Lengyelországban (a zöldítést ösztönző támogatás tekintetében) és Olaszországban (a területek és az aktív mezőgazdasági termelők támogathatóságának helyes meghatározásával kapcsolatos hiányosságok);

231. sajnálatának ad hangot az olaszországi kifizető ügynökségekkel kapcsolatos csalási esetek miatt; felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen kísérje figyelemmel a helyzetet, és a mentesítési eljárás nyomon követése során tájékoztassa a Parlamentet a részletekről;

232. kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a 2016. január 8-án annak érdekében indított szabályszerűségi záróelszámolási eljárást, hogy részletes és pontos információkat szerezzen a Cseh Köztársaság állami mezőgazdasági intervenciós alapját érintő összeférhetetlenségi kockázatokról; megjegyzi, hogy az összeférhetetlenség kezelésének elmaradása végül azt eredményezheti, hogy az illetékes hatóság visszavonja a kifizető ügynökség hitelesítését vagy a Bizottság pénzügyi korrekciókat szab ki; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul tájékoztassa a Parlamentet, ha bármely szabályszerűségi záróelszámolási eljárás végén az OLAF az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás, korrupció vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység gyanújával kapcsolatos információt továbbít a DG AGRI-nak;

A tagállamok által továbbított adatok megbízhatósága

233. rámutat arra, hogy mivel egyes tagállamok irányítási és ellenőrzési rendszere hiányosságokat mutat, a DG AGRI a jelentett ellenőrzési statisztikákat főként a Bizottság és a Számvevőszék által az elmúlt három évben végzett ellenőrzések, valamint a tanúsító szerv szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó véleménye alapján korrigálja;

234. rámutat, hogy annak ellenére, hogy 2015 óta a tagállamok igazoló szervezeteinek igazolniuk kell az alábbi tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét,

	a)	a piaci intézkedések tekintetében a DG AGRI összesen 32 programban hajtott végre kiigazítást (vagyis a 2016-ban kiadásokat bejelentő programok összesen kevesebb mint 20%-ában);
	b)	a közvetlen kifizetések esetében (69-ből) 52 esetben történt kiigazítás, míg e kiigazítások többsége 1%-nál kevesebb összegre vonatkoztak, 7 kiigazítás 1–2% közötti, 9 pedig több mint 2%-os volt;
	c)	a vidékfejlesztés esetében 72-ből 39 kifizető ügynökség kapott kiegészítő támogatást, ebből 21 alkalommal több mint 1%-os, 16 alkalommal pedig több mint 2%-os volt a kiigazítás;

Teljesítménnyel kapcsolatos kérdések a vidékfejlesztés területén

235. üdvözli, hogy a Számvevőszék az elmúlt három évben egyes kiválasztott vidékfejlesztési tranzakcióknál vizsgálta a teljesítménnyel kapcsolatos kérdéseket; elégedetten veszi tudomásul, hogy a projektek 95%-a az ellenőrzés idejére – a terveknek megfelelően – már lezárult, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy nem volt elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a költségek észszerűek voltak-e;

236. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött szinte valamennyi projekt olyan rendszert alkalmazott, amely megtérítette a felmerült költségeket, és megjegyzi, hogy 2014–2020-as időszakban a tagállamok alternatívaként egyszerűsített költségelszámolási módszert is alkalmazhatnak – átalányalapú egységköltségek, egyösszegű átalányok vagy százalékban meghatározott átalányok segítségével –, amely hatékonyan korlátozza a túlzott árak kockázatát;

Zöldítés

237. megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2016. évi jelentése (7.17. bekezdés) a meglátogatott 63 mezőgazdasági üzem számára kifizetett, zöldítést ösztönző támogatás esetében megállapította, hogy:

	a)	mindazok, akik vállalták a növénytermesztés diverzifikálására vonatkozó előírást, meg is feleltek neki;
	b)	a zöldítéshez kapcsolódó hibák többsége az ökológiai jelentőségű területekre vonatkozó követelménynek való meg nem felelés okozta;
	c)	helyesen rögzítették a parcellákat a MePaR-ban a meglévő állandó gyepterület fenntartását illetően;
	d)	nem minden állandó gyepterületet rögzítettek helyesen ilyenként;

238. különös aggodalmát fejezi ki azonban a Bizottság első következtetései miatt, amelyeket „A zöldítés helyzetének áttekintése egy év elteltével” című szolgálati munkadokumentumában (SWD(2016)0218, második rész, 14. o.) fogalmazott meg, amely szerint: „Az összes mezőgazdasági termelőnek az EU teljes szántóterületének kevesebb mint 1%-án kell az ott termesztett növényt megváltoztatnia a növénytermesztés diverzifikálására vonatkozó előírásnak való megfelelés érdekében, és mivel az uniós szántóterületek túlnyomó többsége a növénytermesztés diverzifikálására vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozik, e korlátozott hatás a jelek szerint tükrözi az előírást követő gazdálkodók jelenlegi gyakorlatát”;

239. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék éves jelentésében (7.43–7.54. bekezdés) megerősíti a Bizottság elemzését, amely rámutat arra, hogy a növénytermesztés diverzifikálása és az ökológiai jelentőségű terület rendszere nem vezetett változásokhoz a meglátogatott gazdaságok többségében (a növénytermesztés diverzifikálása esetében 89%, az ökológiai jelentőségű terület esetében 67%);

240. különösen aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék 21/2017. sz. „A zöldítés bonyolultabb, környezetvédelmi szempontból egyelőre még nem eredményes jövedelemtámogatási rendszer” című különjelentése szerint „a zöldítéstől valószínűen nem várható jelentős környezeti és éghajlati haszon”, mivel a zöldítési követelmények zömmel szerények (...) „és általában csak a szokásos gazdálkodási gyakorlatot tükrözik”;

241. rámutat továbbá, hogy miután a Számvevőszék szerint számos esetben adható mentesség, a legtöbb termelő (65%) úgy részesülhet zöldítési kifizetésben, hogy valóban nincsenek zöldítési kötelezettségei; ebből következően a zöldítés az Unió mezőgazdasági területeinek csak igen kis részén eredményez pozitív változást a gazdálkodási gyakorlatokban;

242. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a zöldítésre irányuló rendszerek inkább a mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatására, mintsem a KAP környezetvédelmi és éghajlati teljesítményének javítására szolgálnak; a környezetvédelmi és éghajlati szükségletek kezelését célzó mezőgazdasági programoknak teljesítménycélokat és a felmerülő költségeket és a környezetvédelmi alapminimumon felüli tevékenységek következtében kiesett jövedelmet tükröző finanszírozást kell magukban foglalniuk;

243. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy mivel a zöldítést ösztönző rendszerek a területalapú kifizetések részét képezik, a program jelenlegi kialakítása szerint növelhetik a KAP-támogatások elosztásával kapcsolatos egyenlőtlenségeket; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a Számvevőszék által a 21/2017. sz. különjelentésben foglalt ajánlások követését;

244. megállapítja, hogy a Bizottság szerint: „a környezetvédelmi eredményekre gyakorolt tényleges hatás (zöldítést ösztönző programok) a tagállamok és a gazdálkodók választásától függ, és eddig kevés tagállam élt azzal a lehetőséggel, hogy az ökológiai jelentőségű területeken korlátozza a peszticidek és műtrágyák használatát”;

245. hangsúlyozza, hogy a közigazgatás számára a zöldítés feladata alapvetően új irányítási eszközök – amilyen például a MePAR rendszer EFA-rétege – kifejlesztését jelenti, ami részben magyarázatot ad arra, hogy a DG AGRI miért növelte a tagállamokra vonatkozó fenntartások és a számukra előírt cselekvési tervek számát;

246. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a zöldítés jelentős mértékben bonyolultabbá teszi a KAP-ot, mivel átfedéseket okoz a KAP egyéb környezetvédelmi eszközeivel (kölcsönös megfeleltetés és a II. pilléren belüli környezetvédelmi intézkedések); e tekintetben pedig tudomásul veszi a Számvevőszék zöldítésről szóló 21/2017. sz. különjelentését, amely kimondja, hogy „a Bizottság és a tagállamok enyhítik a »talált pénz« hatás és a kettős finanszírozás kapcsolódó kockázatát”;

A fiatal mezőgazdasági termelők támogatására vonatkozó rendszer

247. rámutat arra, hogy hatalmas különbségek vannak a mezőgazdasági ágazat fejlesztése terén az egész Unióban, és a legnagyobb problémát a demográfiai kihívás jelenti, amely az Unió mezőgazdaságának hosszú távú fenntarthatósága érdekében a fiatal mezőgazdasági termelők hiányának kezelésére irányuló politikákat tesz szükségessé;

248. hangsúlyozza, hogy vállalkozásuk első éveiben sajátos nehézségeket okoz a fiatal mezőgazdasági termelők számára a finanszírozáshoz való hozzáférés és az alacsony forgalom, amelyet tovább súlyosbítanak a lassú generációs megújulás és a mezőgazdasági földterületekhez való hozzáférés nehézségei;

249. rámutat arra, hogy az ágazatban dolgozó fiatalok csökkenő száma megnehezíti a generációs megújulást, amely az idősebb, tapasztalt emberek nyugdíjba vonulásával értékes készségek és ismeretek elvesztését jelentheti; következésképpen nyomatékosítja, hogy a nyugdíjba vonuló mezőgazdasági termelők és a gazdaságokat átvevő fiatal gazdálkodók egyaránt támogatásra szorulnak;

250. különös aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők támogatásáról szóló 10/2017. számú különjelentésében a Számvevőszék megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések esetében a fiatal gazdálkodóknak nyújtott támogatás:

	a)	nem a megfelelő szükségletfelmérésen alapul;
	b)	nem tükrözi a generációs megújulás ösztönzésének általános célját;
	c)	nem is áll minden esetben a rászoruló fiatal mezőgazdasági termelők rendelkezésére; valamint
	d)	néha olyan gazdaságokhoz jut, ahol a fiatal gazdálkodók csak csekély szerepet játszanak;

251. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek a vidékfejlesztési programokon keresztüli támogatására vonatkozóan a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a kifizetéseket általában bizonytalan igényfelmérés alapján folyósítják, és hogy nincs valódi koordináció az I. pillérbe tartozó kifizetések és a 2. pillér keretében a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatás között;

Meghozandó intézkedések

252. felszólítja:

	a)	a Bizottságot, hogy alaposan elemezze a tényezőjövedelem 2013 óta tapasztalt általános csökkenésének okait, és a következő többéves pénzügyi keret számára határozzon meg – eredmény- és hatásmutatókkal együtt – egy, a jövedelemegyenlőtlenségek enyhítésére irányuló új fő teljesítménycélt;
	b)	a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket abból a célból, hogy MePaR-adatbázisukban megbízhatóbb és naprakész információk szerepeljenek;
	c)	a Bizottságot, hogy zöldítést ösztönző támogatással kapcsolatos hibák kockázatának csökkenése érdekében vizsgálja felül azt, hogy a kifizető ügynökségek a MePAR rendszerükben hogyan sorolják be a földterületeket, és hogyan frissítik ezt az információt, illetve hogyan végzik el az előírt keresztellenőrzéseket;
	d)	a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket annak előírása érdekében, hogy a tagállami vidékfejlesztési cselekvési tervek a hibák gyakori okaira vonatkozó korrekciós lépéseket is magukban foglaljanak;
	e)	a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a tagállami hatóságoknak, és terjessze körükben, valamint a kedvezményezettek és azok szövetségei körében a bevált gyakorlatokat annak biztosítása végett, hogy ellenőrzéseik feltárják a pályázók és a támogatott vidékfejlesztési projektekben részt vevő egyéb érdekelt felek közötti kapcsolatokat;
	f)	a Bizottságot, hogy továbbra is éberen ügyeljen az elvégzett ellenőrzésekre és a tagállamok hatóságai által közölt adatokra, valamint hogy e megállapításokat vegye figyelembe auditálási feladatainak kockázatértékelésen alapuló elosztásakor;
	g)	a tagállamokat, a kezdeményezetteket és szövetségeiket, hogy teljes mértékben aknázzák ki a vidékfejlesztésben az egyszerűsített költségelszámolási módszerben rejlő lehetőségeket;
	h)	a Bizottságot, hogy készítsen elő és dolgozzon ki a KAP következő reformjához hiánytalan beavatkozási logikát az EU környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos, a mezőgazdaság területét érintő intézkedéseihez, konkrét célértékekkel és a szóban forgó jelenségekre vonatkozó aktuális tudományos ismeretek figyelembevételével;

253. felszólítja a Bizottságot, hogy a zöldítésre vonatkozó új javaslat kialakítása során kövesse az alábbi alapelveket:

	a)	a mezőgazdasági termelők csak akkor részesüljenek a KAP-kifizetésekben, ha megfelelnek az alapvető környezeti szabályok egy olyan együttesének, köztük a jelenlegi jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásoknak (GAEC) és a zöldítési követelményeknek, amelyek meghaladják a környezetvédelmi jogszabályok előírásait; e tekintetben üdvözli a Bizottság „eredményközpontú uniós költségvetés” megközelítésének mögöttes logikáját; úgy véli, hogy a jövőbeli végrehajtási rendszernek eredményorientáltabbnak kell lennie;
	b)	a konkrét helyi, környezeti és éghajlati igények a mezőgazdaság területét érintő fellépések hatékonyabb, célzott programozása révén megfelelő módon kezelhetőek;
	c)	amikor a tagállamok a KAP végrehajtásában választási lehetőséggel bírnak, a végrehajtás előtt legyenek képesek bizonyítani, hogy az általuk választott lehetőségek eredményesek és hatékonyak a szakpolitikai célok elérése – különösen az élelmiszerek biztonsága, minősége és az egészségre gyakorolt hatása, a zöldítés, a területgazdálkodás és tájfejlesztés, valamint az Unióban az elnéptelenedés elleni küzdelem – szempontjából;

254. felszólítja a Bizottságot, hogy

átfogóan értékelje a fiatal mezőgazdasági termelők támogatása érdekében a jelenlegi KAP keretében ötvözhető valamennyi politikát és eszközt, valamint azonosítsa a fiatal mezőgazdasági termelőket a meglévő gazdaságok megszerzésében vagy új gazdaságok létrehozásában hátráltató akadályokat, amelyekkel a KAP jövőbeni felülvizsgálatakor foglalkozni lehet;

gondoskodjon arról, hogy a mezőgazdasági reform részeként további fejlesztések történjenek a vidékfejlesztési keretrendszerben, amint azt többek között a Cork 2.0 nyilatkozat is meghatározza, biztosítva, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek szóló támogatási programok sikeresek legyenek;

a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitikai jogszabályokba illesszen be (vagy a megosztott irányítási rendelkezések értelmében írja elő a tagállamoknak, hogy azok határozzanak meg) egyértelmű beavatkozási logikát a mezőgazdaságban a generációs megújulásra irányuló politikai eszközök számára; e beavatkozási logikának a következőket kell tartalmaznia:

	–	a fiatal mezőgazdasági termelők igényeinek megbízható felmérése;
	–	annak felmérése, hogy mely igényeket lehetne uniós szakpolitikai eszközökkel kezelni, mely igényeket pedig inkább tagállami szakpolitikák keretében (és mely igényeket kezelnek máris ilyen formában), valamint annak elemzése, hogy milyen támogatási formák (pl. közvetlen kifizetések, átalányösszeg, pénzügyi eszközök) felelnek meg leginkább az azonosított igényeknek;
	–	a hatóságokra, kedvezményezettekre és azok szövetségeire irányuló figyelemfelkeltő intézkedések a mezőgazdasági üzemek utódoknak való korai átadásával kapcsolatos segítség típusaira vonatkozóan, az ezen intézkedéseket kísérő tanácsadó szolgáltatásokkal vagy intézkedésekkel együtt, úgymint a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti ágazatokban a nemzeti/regionális jövedelem vagy bevételek alapján kialakított megfelelő nyugdíjrendszer;
	–	a várható generációs megújulási arány és a támogatott mezőgazdasági üzemek életképességéhez való hozzájárulás tekintetében SMART célkitűzések meghatározása, a szakpolitikai eszközök egyértelműen kifejezett és számszerűsíthető várt eredményeivel; különösen annak egyértelműsítése, hogy a szakpolitikai eszközök a lehető legtöbb fiatal mezőgazdasági termelőt vagy inkább a fiatal termelők meghatározott csoportját támogassák-e;

annak biztosítása, hogy a 2020 utáni időszakra szóló KAP tervezett jogszabályainak végrehajtásával a Bizottság és a tagállamok (a megosztott irányítási rendelkezések értelmében) javítsák a monitoring- és értékelési rendszert;

Globális Európa

Hibaarányok

255. rámutat arra, hogy a Számvevőszék megállapításai szerint a „Globális Európa” kiadásai jelentős, a becslések szerint 2,1%-os hibaaránnyal rendelkeznek (2015-ben ez a szám 2,8%, 2014-ben pedig 2,7% volt); üdvözli a hibaarány pozitív tendenciáját e szakpolitikai területen;

256. sajnálja, hogy a több adományozótól származó és a költségvetés-támogatási tranzakciókat kizárva a Bizottság által közvetlenül kezelt költségekre vonatkozó hibaarányt 2,8%-ban határozták meg (2015-ben ez a szám 3,8%, 2014-ben pedig 3,7% volt),

257. rámutat, hogy a Bizottság és végrehajtó partnerei gyakrabban követtek el hibákat a támogatásokkal, illetve a Bizottság és nemzetközi szervezetek közötti hozzájárulási megállapodásokkal kapcsolatos tranzakciók, mint más támogatási formák esetében; különösen kiemeli, hogy a Számvevőszék által vizsgált költségvetés-támogatási tranzakciók jogszerűségi és szabályszerűségi hibáktól mentesek voltak;

258. megjegyzi, hogy amennyiben a Bizottság – illetve a Bizottság által kinevezett ellenőrök – által összegyűjtött valamennyi információt a hibák kijavítására használták volna, a Globális Európa fejezet becsült hibaaránya 0,9 százalékponttal alacsonyabb, azaz 1,4% és így a lényegességi küszöb alatti lett volna;

259. rámutat arra, hogy

	a)	a becsült hibaszint 37%-a olyan kiadásoknak tulajdonítható, amelyeknél alapvető bizonylatok hiányoztak,
	b)	a becsült hibaszint 28%-a két olyan esetnek tudható be, amikor a Bizottság ténylegesen fel nem merült kiadásokat hagyott jóvá; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a helyzet már tavaly kiderült, és rámutat arra, hogy a Számvevőszék tranzakciótesztjei feltártak néhány kontrollhiányosságot a Bizottság rendszereiben;
	c)	a becsült hibaszint 26%-a a nem támogatható kiadásokat érinti: azaz a hatályos szerződés nélkül végzett tevékenységekhez kapcsolódó vagy a jogosultsági időszakon kívül felmerült kiadásokat, a származási szabályok megsértését, támogatásra nem jogosult adók alkalmazását, valamint a hibásan közvetlen költségként felszámolt közvetett költségeket;

Megbízhatósági nyilatkozat

260. mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a DG NEAR ellenőrei hiányosságokat találtak a második Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) közvetett irányításában, pontosabban az IPA II három kedvezményezett országának – Albánia, Törökország és Szerbia – ellenőrző hatóságainál; mindez annak ellenére történt, hogy az albán és a szerb ellenőrző hatóságok változtatásokat hajtottak végre az észlelt problémák megoldására; Törökország esetében az ellenőrző hatóság rendszerei egyes jelentős területeken továbbra is csak korlátozott bizonyossággal tudnak szolgálni a Bizottság számára (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 9.24. bekezdés);

261. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék becslése szerint túlértékelték a DG NEAR korrekciós képességét, és ebből következően a kifizetés időpontjában kockázatosnak minősülő teljes összeget is;

Teljesítmény

262. tudomásul veszi, hogy a DG DEVCO éves tevékenységi jelentésében meghatározta a humán fejlettségre, az éghajlatváltozásra, a nemekre és a hibaarányra vonatkozó legfontosabb teljesítménymutatókat, ugyanakkor sajnálja, hogy e mutatók egyike sem alkalmas a fejlesztési együttműködési politika teljesítményének mérésére, mivel a tényleges hatás, azaz a célkitűzések elérésében tett előrehaladás mérése helyett csupán az egyes célkitűzésekre elkülönített támogatás összegét jelzik;

263. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az IAS megállapította, hogy „a beszámolás tekintetében a DG DEVCO teljesítményére vonatkozóan a különböző stratégiai tervezési és programozással kapcsolatos jelentésekben (éves tevékenységi jelentés, közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők jelentése, külső támogatások kezeléséről szóló jelentés) szereplő információk típusa korlátozott, és nem értékeli ténylegesen, hogy megvalósultak-e a célkitűzések vagy sem;

A külső támogatások kezeléséről szóló jelentések

264. ismételten sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az uniós küldöttségvezetők által készített, a külső támogatások kezeléséről szóló jelentéseket nem csatolták a DG DEVCO és a DG NEAR éves tevékenységi jelentéseihez, amint azt a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése előírja; sajnálatosnak tartja, hogy ezeket rendszeresen bizalmasnak minősítik, miközben a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése értelmében „az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátani, adott esetben kellőképpen figyelembe véve bizalmas jellegüket”;

265. üdvözli, hogy Oettinger biztos az előadó levelére küldött válaszában jelezte, hogy a Bizottság új jelentésformátumot próbál ki, amely lehetővé teszi a Parlamenthez a bizalmas kezelésre vonatkozó eljárások alkalmazása nélkül történő továbbítást anélkül, hogy ez sértené az uniós diplomáciai politikát.

266. üdvözli, hogy a DG DEVCO nyilvánosságra hozta a külső támogatások kezeléséről szóló jelentés elkészítésében részt vevő küldöttségek listáját, és éves tevékenységi jelentésében elemezte a DG DEVCO fő teljesítménymutatóinak összefoglalását; nyomatékosítja azonban, hogy a költségvetési rendeletet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

Vagyonkezelői alapok

267. emlékeztet rá, hogy a Bizottság azon lehetősége, hogy uniós vagyonkezelői alapokat hozzon létre és kezeljen, azt a célt szolgálja, hogy:

	a)	megerősítse az Unió nemzetközi szerepét, valamint a külső fellépés és a fejlesztési támogatás láthatóságát és hatékonyságát;
	b)	gyorsított döntéshozatali eljárást biztosítson a végrehajtandó intézkedések kiválasztásában, ami kulcsfontosságú a vészhelyzeti és vészhelyzetet követő tevékenységekben;
	c)	biztosítsa a külső fellépésekre szánt kiegészítő források fellendítő hatását; valamint
	d)	a források összevonásával fokozza a különböző uniós adományozók közötti koordinációt a kiválasztott beavatkozási területeken;

268. a legfrissebb tapasztalatok fényében aggodalmát fejezi ki a vagyonkezelői alapok létrehozása fő célkitűzéseinek megvalósításával kapcsolatban, és különösen megjegyzi, hogy:

	a)	ezen új eszköz multiplikátorhatása nem feltétlenül garantált, mivel más támogatók hozzájárulása bizonyos esetekben igen korlátozott;
	b)	az Unió külső fellépésének láthatósága nem javult az érdekelt felekkel kötött különböző megállapodások ellenére, és nem feltétlenül biztosított valamennyi érdekelt fél intézkedéseinek jobb összehangolása;
	c)	a vagyonkezelői alapokat létrehozó megállapodások némelyikében a tagállami ügynökségeknek eleve nyújtott preferencia érdekkonfliktushoz vezet ahelyett, hogy több pénzügyi forrás biztosítására ösztönözné a tagállamokat;

269. emlékeztet különösen arra, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért kerete több mint 3,2 milliárd EUR, amelyből több mint 2,9 milliárd EUR az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), 228,667 millió EUR pedig egyéb támogatásból érkezik; bírálja, hogy az EFA vagyonkezelői alapokban való részvétele tovább korlátozza a Parlamentnek az uniós kiadások ellenőrzésére való lehetőségét;

270. rámutat arra, hogy az EFA-ból, az uniós költségvetésből és más adományozóktól érkező források összevonása nem eredményezheti azt, hogy az AKCS-országok részére elkülönített pénzösszeg ne érje el a szokásos kedvezményezettjeit;

271. kiemeli, hogy az uniós szakpolitikák finanszírozásában az Unió költségvetése mellett egyre gyakoribb más pénzügyi mechanizmusok, például vagyonkezelői alapok alkalmazása azzal a kockázattal jár, hogy csökken az elszámoltathatóság és az átláthatóság mértéke, mivel a beszámolási, nyilvános ellenőrzési és közpénzellenőrzési mechanizmusok nincsenek összhangban egymással (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 2.31. bekezdés); ezért hangsúlyozza a Bizottság az iránti elkötelezettségének fontosságát, hogy a költségvetési hatóságot rendszeresen tájékoztassa a vagyonkezelői alapok finanszírozásáról és azok tervezett és folyamatban lévő műveleteiről, beleértve a tagállamok által nyújtott hozzájárulásokat;

Támogatás a Palesztin Hatóságnak

272. kitart amellett, hogy a PEGASE-hoz hasonló, uniós alapokból finanszírozott oktatási és képzési anyagoknak igazodniuk kell az olyan közös értékekhez, mint az oktatásban megvalósuló béke, szabadság, tolerancia és megkülönböztetésmentesség, az uniós oktatási miniszterek Párizsban, 2015. március 17-én hozott határozatának megfelelően;

Meghozandó intézkedések:

273. felszólítja a GD NEAR-t (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 9.37. bekezdés), hogy:

	a)	működjön együtt az IPA II kedvezményezett országainak ellenőrző hatóságaival azok képességeinek fejlesztése végett;
	b)	dolgozzon ki olyan belsőkontroll-sablonokon alapuló, értékelést javító kockázati indexeket, amelyeket a főigazgatóság a hibák hatásának jobb mérése érdekében jogosan vezetett be;
	c)	következő éves tevékenységi jelentésében számoljon be megfelelően a fennmaradó hibaarányra irányuló vizsgálat hatóköréről és a becsült alsó és felső hibahatárokról;
	d)	a Számvevőszék által feltárt hiányosságok orvoslásával javítsa a 2017-es korrekciós képesség kiszámítását;

274. felszólítja a DG DEVCO-t és a DG NEAR-t, hogy a DG HOME-mal együttműködésben vegyék fontolóra egy, az irreguláris migráció mögöttes és kiváltó okainak megszüntetésével kapcsolatos fő teljesítménymutató meghatározását;

275. felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az IAS által a DG DEVCO teljesítményjelentésére vonatkozóan megállapított hiányosságok orvoslása érdekében, valamint megbízható és teljesen nyilvános dokumentummá alakítsa át a külső támogatások kezeléséről szóló jelentést, amely megfelelően alátámasztja a küldöttségek vezetői és a DG DEVCO főigazgatója által kiadott megbízhatósági nyilatkozatot; kéri a DG DEVCO-t, hogy oly módon határozza meg a fő teljesítménymutatókat, amely lehetővé teszi a fejlesztési együttműködési politika teljesítményének mérését; és ezt anélkül tegye, hogy küldöttségei révén megsértené az Unió diplomáciai politikáját;

276. alapvető fontosságúnak tartja, hogy az előcsatlakozási támogatások kifizetését ne csak abban az esetben lehessen felfüggeszteni, ha bizonyítást nyert az azokkal való visszaélés, hanem akkor is, amikor egy csatlakozás előtt álló ország bármilyen módon megsérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített jogokat;

277. hangsúlyozza, hogy vagyonkezelői alapokat csak akkor hozzanak létre, ha alkalmazásuk indokolt, és a szükséges fellépés más, meglévő finanszírozási csatorna útján nem valósítható meg; ennek kapcsán felszólítja a Bizottságot, hogy a vagyonkezelői alapok létrehozásakor határozzon meg irányadó elveket a vagyonkezelői alapok más támogatási eszközökhöz viszonyított komparatív előnyeinek tömör és strukturált értékeléséhez, továbbá végezzen elemzéseket azzal kapcsolatban, hogy a vagyonkezelői alapok milyen konkrét hiányosságok áthidalására szolgálnak; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra olyan vagyonkezelői alapok felszámolását, amelyek nem képesek jelentős mértékben hozzájárulást szerezni más donoroktól, vagy nem nyújtanak hozzáadott értéket az Unió „hagyományos” külső eszközeihez viszonyítva;

278. rendkívüli sajnálatát fejezi ki az olyan, megállapítást nyert erőszakos cselekmények, szexuális visszaélések és teljes mértékben elfogadhatatlan magatartási formák miatt, amelyek a polgári személyeknek konfliktus idején, illetve azt követően humanitárius segítséget nyújtó munkások részéről nyilvánultak meg; megállapítja, hogy a Bizottság kifejezte elkötelezettségét az előírt magas szintű etikai normákat nem betartó partnerek részére nyújtott finanszírozás felülvizsgálata és szükség esetén felfüggesztése iránt; sürgeti a Bizottságot, hogy e súlyos jelenség megszüntetése és későbbi elkerülése érdekében erősítse meg a megelőzési mechanizmusokat a személyzeti kiválasztási eljárások során, valamint nyújtson bevezető és folyamatos képzést e témában; továbbá szorgalmazza az ilyen esetekben visszaélést bejelentő személyek védelmére szolgáló politika bevezetését;

279. felszólítja a Bizottságot, hogy gondosabban szövegezze meg stratégiai dokumentumait annak érdekében, hogy szélesebb körű és pontosabb értékelést nyújtson a finanszírozási követelményekről és a legalkalmasabb eszközökről;

280. kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós finanszírozást az UNESCO békére és toleranciára vonatkozó normáival összhangban folyósítsák;

281. alapvetőnek tartja, hogy a Bizottság megfelelő technikai segítségnyújtás révén aktívan támogassa a finanszírozásban részesülő országok adminisztratív kapacitásait;

Migráció és biztonság

282. megjegyzi, hogy éves jelentésének „biztonság és uniós polgárság” című 8. fejezetében(13) a Számvevőszék nem számolta ki a vizsgált 15 tranzakció alapján a hibaarányt, mivel ez a minta nem tekinthető reprezentatívnak a többéves pénzügyi keret e fejezete alatti kiadásai tekintetében;

283. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, miszerint „a hétéves programozási időszakból eltelt két év során a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap(14) és a Belső Biztonsági Alap (ISF) kifizetéseinek megosztott irányításában elért előrehaladás lassú volt” (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 8.2. háttérmagyarázat);

284. rámutat arra, hogy a Számvevőszék számos rendszerhiányosságot talált a SOLID, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és az ISF tekintetében a Bizottság és a tagállamok szintjén egyaránt;

285. különösen sajnálatosnak tartja, hogy:

	a)	a Számvevőszék hangsúlyozta, hogy magas volt a tagállamok által készített és a jóváhagyásuk előtt a Bizottság által áttekintett Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap/ISF programtervezetek száma, ami késleltetheti a végrehajtást;
	b)	a Számvevőszék szerint a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és az ISF tagállami rendszereinek bizottsági értékelése gyakran nem kellően részletes információkon alapult, különösen az ellenőrzési stratégia területén;
	c)	előfordultak késedelmek a SOLID programok utólagos szabályszerűségi ellenőrzéseiről szóló jelentések elkészítésekor, továbbá a kiszervezett ellenőrzésre vonatkozó minőségellenőrzési eljárások nem voltak megfelelően dokumentálva;

286. sajnálja, hogy a Számvevőszék a tagállamok szintjén a következő hiányosságokat is megállapította: a helyszíni szemlék nem megfelelő dokumentálása, kifejezetten az alapok irányítására és ellenőrzésére létrehozott informatikai eszköz hiánya, valamint a tagállamok ellenőrző hatóságai által végzett ellenőrzés hiányosságai;

287. sajnálatosnak tartja, hogy a számvevőszéki jelentés szerint „a menekültügyi és migrációs válságra mozgósított források teljes összegéről a Bizottság 2016-ban nem számolt be, és azt nehéz megbecsülni” (a Számvevőszék 2016. évi éves jelentése, 2.28. bekezdés);

288. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék a hotspotok kapcsán azt állapította meg (a Számvevőszék 6/2017. sz. különjelentése), hogy:

	a)	a jelentős uniós támogatás ellenére a görögországi és olaszországi befogadóállomások 2016 végén sem voltak megfelelőek;
	b)	továbbra sem állt rendelkezésre elegendő létesítmény a kísérő nélküli kiskorúak nemzetközi előírásoknak megfelelő elhelyezésére és aktáik feldolgozására;
	c)	a hotspot-rendszer részét képezi továbbá a migránsok megfelelő menekültügyi eljárásba történő továbbirányítása is (tagállami menedékkérelem vagy visszaküldés a származási országba), valamint ezen eljárások végrehajtása gyakran lassú és számos akadállyal küzd, ami a hotspotok működőképességét is befolyásolhatja;

289. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Human Rights Watch szerint a nők gyakori szexuális zaklatásról számoltak be a görögországi hotspotokban;

290. osztja a Számvevőszék azon meglátását, hogy a nem uniós migránsoknak a görög szigetekről a szárazföldre történő szállításához nyújtott sürgősségi segély nyújtása során nem átlátható a finanszírozás megoszlása az állami források, illetve a migránsok saját forrásai között, amelyet a Számvevőszék éves jelentése is tárgyalt (a Számvevőszék 2016. évi éves jelentése, 8.4. háttérmagyarázat); emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok nem teszik lehetővé az uniós támogatások kedvezményezettjei számára, hogy nyereségre tegyenek szert egy projekt végrehajtásából; úgy véli, hogy mindez kérdéseket vet fel a Bizottság jó hírnevét illetően, és etikai szempontból megkérdőjelezi az ügy kezelését;

Meghozandó intézkedések

291. felszólítja:

	a)	a DG HOME-ot, hogy a DG DEVCO-val és a DG NEAR-rel együttműködve fontolja meg egy olyan fő teljesítménymutató kialakítását, amely az irreguláris migráció mögöttes és kiváltó okainak megszüntetéséhez kapcsolódik;
	b)	a Bizottságot, hogy az átláthatóság növelése érdekében egyetlen címsor alá csoportosítsa át a migrációs politikát finanszírozó költségvetési tételeket;
	c)	a Bizottságot, hogy az uniós támogató csoportokkal együtt határozzon meg konkrét stratégiákat a nők és a kísérő nélküli kiskorúak hotspotokban való biztonságának garantálása érdekében;
	d)	a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a megfelelő befogadó létesítmények biztosítására Görögországban és Olaszországban;
	e)	a Bizottságot és a tagállamokat, hogy orvosolják a Számvevőszék által a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap /ISF-alapok kezelésében feltárt rendszerhiányokat;
	f)	a Bizottságot, hogy becsülje meg azt az összeget, amelyet az egyes országok egy migránsra vagy menedékkérőre költenek;
	g)	a Bizottságot, hogy gondoskodjon ellenőrzési rendszerről annak biztosítására, hogy a menekültek és menedékkérők emberi jogait tiszteletben tartsák;
	h)	a Bizottságot, hogy fokozza a menekültügyi alapok feletti ellenőrzést, amelyeket a tagállamok vészhelyzetben gyakran az adott időpontban hatályos szabályokat figyelmen kívül hagyva használnak fel;

A biztosok magatartási kódexe és a vezető beosztású tisztviselők kinevezésére vonatkozó eljárások

292. nagyra értékeli, hogy megfelelő választ kapott a Bizottsághoz intézett ama kérése, hogy 2017 végéig vizsgálja felül a biztosokra vonatkozó magatartási kódexet, többek között meghatározva, hogy mi minősül „összeférhetetlenségnek”, valamint kritériumokat vezetve be a mandátum lejárta utáni foglalkoztatás összeegyeztethetőségének értékeléséhez, és három évre hosszabbítva meg a Bizottság elnöke esetében alkalmazandó várakozási időszakot; megállapítja, hogy az új kódex idén 2018. február 1-jén lépett hatályba;

293. emlékeztet a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek az európai ombudsman részére tett ígéretére, hogy a Bizottság korábbi elnökét José Manuel Barrosót csak érdekképviselőként fogadnák; emlékeztet az eseti etikai bizottság véleményére a Barroso úrnak a Goldman Sachs tanácsadójaként újonnan való alkalmazásáról, ami csak akkor lehetne összeegyeztethető, ha Barroso úr kötelezettséget vállalna arra, hogy nem lobbizik a Goldman Sachs mellett;

294. rámutat, hogy a Bizottság tagjai a megbeszélés jegyzőkönyve szerint mind máshogy írták le a Barroso úrral és a Goldman Sachs International-lal tartott találkozót; arra a következtetésre jut, hogy a Barroso úrral folytatott találkozó vagy nem lobbimegbeszélés volt – mely esetben nem tartották be az európai ombudsmannak tett ígéretet és a Bizottság jegyzőkönyve nem felel meg az átláthatósági nyilvántartás követelményeinek –, vagy azt érdekképviseleti találkozónak tekintették – mely esetben az ad hoc etikai bizottság által szabott egyik feltételt sértették meg;

295. emlékeztet arra, hogy az összeférhetetlenség hiányának egyben a biztosok meghallgatása előfeltételének is kell lennie, és hogy ezért a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatokat ki kell tölteni és rendelkezésre kell bocsátani a biztos illetékes parlamenti bizottság általi meghallgatása előtt, valamint évente legalább egyszer, illetve az információk bármilyen változása esetén frissíteni kell;

296. azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kellene a biztosok különleges tanácsadóinak elszámoltathatóbbá, illetve szakmai kapcsolataik és hátterük átláthatóvá és nyilvánosan ellenőrizhetővé tételéről, hogy ki lehessen küszöbölni esetükben az összeférhetetlenséget, tekintettel arra, hogy a Bizottsághoz szabad „bejárással” rendelkeznek; úgy véli, hogy ezek a lépések segíteni fognak a legmagasabb szintű, „hátsó ajtón keresztül” történő lobbizás lehetőségének korlátozásában;

297. ennek kapcsán kéri, hogy a biztosok ismertessék valamennyi érdekeltségüket (részvények, igazgatótanácsi tagság, tanácsadási tevékenység, közeli alapítványban betöltött tagság stb.) valamennyi olyan vállalkozásban, amelynek a tagjai voltak, ideértve a közeli családtagok érdekeltségeit, illetve azokat a változásokat, amelyekre jelöltségük ismertté válása után került sor;

298. rámutat, hogy a várakozási időszak három évre történő meghosszabbítását a Bizottság valamennyi tagjára ki kellene terjeszteni, amint azt a Parlament több alkalommal is kérte; ragaszkodik ahhoz, hogy az etikai bizottság véleményét azok kiadásakor nyilvánosságra hozzák;

299. attól tart, hogy a független etikai bizottság kinevezési eljárása nem garantálja a bizottság függetlenségét, és hangsúlyozza, hogy a volt biztosokból nem lehetnek független szakértők, és nem tölthetnek be magas rangú bizottsági tisztviselői pozíciót; arra kéri a Bizottságot, hogy e megjegyzéssel összhangban fogadjon el új szabályokat a független etikai bizottságra vonatkozóan;

300. kéri a Bizottságot, hogy készítsen és tegyen közzé éves jelentést a független etikai bizottság számára; megerősíti, hogy a független etikai bizottság bármilyen ajánlást tehet a magatartási kódex javítását vagy végrehajtását illetően;

301. mélységesen aggódik az átláthatóság hiánya, a szóba jöhető kollégák közötti versenyeztetés hiánya, illetve az Unió személyzeti szabályzatának esetleges helytelen értelmezése miatt annak kapcsán, hogy nemrégiben a Bizottság elnökének kabinetfőnökét nevezték ki a Bizottság új főtitkárává; rámutat, hogy a Bizottság által a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának adott válaszok nem szolgáltattak megfelelő magyarázatot arra, hogy mi indokolta a főtitkár a személyzeti szabályzat 7. cikke alapján történő áthelyezéses kinevezését, aminek nyomán az álláshelyet nem hirdették meg, és így az alkalmas jelöltek nem pályázhattak; elvárja, hogy a Bizottság elnöke ismertesse a Parlamenttel, miként tervezi helyreállítani a nyilvánosság körében a Bizottságról a főtitkár közelmúltbeli kinevezése kapcsán kialakult negatív képet;

302. tekintettel a Bizottság főtitkárának közelmúltbeli kinevezésére és a független európai közigazgatás biztosítása érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy 2018 végéig nyújtson be javaslatot egy, a vezető beosztású tisztviselők kinevezésére vonatkozó eljárásra, amely biztosítja, hogy a maximális átláthatóság és az esélyegyenlőség jegyében a lehető legjobb jelölteket választják ki, és amely kellően széles körű ahhoz, hogy az összes többi uniós intézményben, köztük a Parlamentnél és a Tanácsnál is alkalmazható legyen;

303. a jövőre nézve kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a következő javítások bevezetését:

	a)	meg kell tiltani a tagállami adományozóktól érkező ajándékok elfogadását (a Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódex 6. cikk, (4) bekezdés);
	b)	a biztosok nemzeti politikában való részvételét hivatali idejük alatt fel kell függeszteni vagy passzív párttagságra kell korlátozni;
	c)	a „diplomáciai szokásokra vagy udvariassági normákra” való hivatkozás pontosítása (6. cikk, (2) és (5) bekezdés), amely pontatlan és nem egyértelmű, így visszaélésekre adhat okot;
	d)	a biztosok nemzeti választási kampányokban való részvételét össze kell hangolni az európai választási kampányban való részvétellel (9. és 10. cikk); mindkét esetben kötelezni kell a biztosokat a fizetés nélküli választási szabadság kivételére;
	e)	világosabbá kell tenni az EUMSZ 245. vagy 247. cikke szerinti, az Európai Unió Bírósága elé történő lehetséges utalásra vonatkozó kritériumokat;
	f)	a biztosoknak valamennyi releváns érdekeltségükről (részvényes, igazgatótanács tagja, tanácsadás, közeli alapítvány tagja stb.) nyilatkozniuk kell ahelyett, hogy csupán azokat választanák ki, amelyek véleményük szerint összeférhetetlenségi esetnek minősülhetnek;
	g)	az érdekeltségi nyilatkozatokat módosítani kell a biztosok pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatairól és az iránymutatásokról szóló, 2016. december 1-jei parlamenti állásfoglalással(15) összhangban;

Igazgatás

A Számvevőszék megállapításai

304. megállapítja, hogy a 2013 és 2017 közötti időszakban az intézmények egységesen csökkentették a létszámtervben szereplő álláshelyek számát (39 649-ről 38 072 álláshelyre), és hogy az intézmények a személyzet létszámát (a személyzet tagjai által ténylegesen elfoglalt álláshelyek számát) 2013 és 2017 között 1,4%-kal csökkentették (37 153-ról 36 657 álláshelyre;

305. tudomásul veszi a Számvevőszék további következtetéseit:"

„30. Ugyanezen időszakban azonban a költségvetési hatóság új álláshelyeket biztosított az éves költségvetési eljárás keretében az intézmények, szervek és ügynökségek számára. Ezeket az álláshelyeket elsősorban tevékenységeik fejlesztésére (ez magyarázza az ügynökségek számára biztosított álláshelyek számának jelentős növekedését), Horvátország csatlakozására és az Európai Parlament képviselőcsoportjai számára bocsátották rendelkezésre.
	31.	Ennek következtében a létszámtervben szereplő álláshelyek száma 2012 és 2017 között 1,1%-kal csökkent, jelentős eltéréseket mutatva az intézmények (-3,5%), a decentralizált ügynökségek (+13,7%) és a végrehajtó ügynökségek (+42,9%) között. A 2013. január 1. és 2017. január 1. között ténylegesen elfoglalt álláshelyek száma 0,4%-kal nőtt ezen időszak alatt (-1,3% az intézmények és szervek, illetve +11,3% az ügynökségek esetében, amelyből 9,6% a decentralizált ügynökségeket és 33,7% a végrehajtó ügynökségeket érinti). Az átlagos üresedési ráta 2013. január 1-jétől 2017. január 1-jére 6,9%-ról 4,5%-ra csökkent, néhány intézménynél és testületnél 2% alatti szintet érve el.”(16);

306. aggodalommal veszi tudomásul a Luxemburgban dolgozó uniós alkalmazottakkal szembeni hátrányos megkülönböztetést, amely továbbra is fennáll annak ellenére, hogy a Bíróságnak a C-411/98. sz. „Ferlini” ügyben hozott, 2000. októberi ítélete és a 2011/24/EU irányelv egyaránt elítéli ezt a gyakorlatot; hangsúlyozza, hogy a túlárazási gyakorlat tovább folytatódik, mégpedig két, a luxemburgi Kórházszövetséggel (FH) és az Orvosok és Fogorvosok Egyesületével (AMD) kötött megállapodás címén, amelyek a felár mértékét 15%-ban korlátozzák, de kórházi kezelés esetén akár 500%-os felár alkalmazását is lehetővé teszik; elítéli, hogy a 2000. évi bírósági ítéletet és a 2011/24/EU irányelvet nem csupán ez a két megállapodás hagyja figyelmen kívül, hanem egyre nagyobb számú nemzeti egészségügyi szolgáltató is; felszólítja a Bizottságot, hogy először is számítsa ki a felárak alkalmazásának az uniós költségvetést (JSIS) éves szinten terhelő járulékos költségét, és indokolja azt, másodszor pedig mérlegelje kötelezettségszegési vagy hasonló jogi eljárás indítását a Luxemburgi Nagyhercegséggel szemben; harmadsorban tájékoztassa a Parlamentet a luxemburgi képviselőházhoz benyújtott 765. számú nyilvános petíció, valamint az ott 2017. október 19-én tartott nyilvános vita eredményéről, negyedszer pedig tiltakozzon az FH-val és az AMD-vel kötött két megállapodás ellen;

307. üdvözli Oettinger biztos kijelentéseit a személyzeti politikára vonatkozó korlátozások megszüntetésével kapcsolatban, amelynek célja az uniós intézmények megfelelő működését, illetve az Unió által a polgárainak nyújtott közszolgáltatások minőségét érintő, súlyosan hátrányos következmények elkerülése; hangsúlyozza a jól működő európai közszolgálat fontosságát, amely a polgárok szolgálatában áll, és képes választ adni az Uniót érintő kihívásokra és politikáit a lehető legkiválóbb és legprofesszionálisabb szinten végrehajtani, valamint annak fontosságát, hogy e szolgáltatások nyújtásához valamennyi szükséges jogi és költségvetési erőforrás rendelkezésre álljon; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai közszolgálat újból vonzó lehetőséggé váljon a fiatal uniós szakemberek számára; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a korlátozásoknak az uniós közszolgálat vonzerejét érintő következményeiről és az uniós közszolgálat jelenlegi erőforráshiányáról, amely jelentésben megoldásokat javasol arra, hogyan lehetne az uniós polgárokhoz közelebb hozni a közszolgálatot, és felkelteni érdeklődésüket, hogy ezen a területen dolgozzanak;

308. hangsúlyozza, hogy fontos lenne megoldást találni a Parlament személyzete és képviselői részére egyes tagállamokban felszámított túlzott mértékű, gyakran visszaélésszerű orvosi költségek problémájára; felszólítja a Bizottságot, hogy keressen megoldásokat erre a problémára, amely olyan országokban, mint például Luxemburg, évente mintegy 2 millió EUR-ba kerül (tárgyalás a tagállami – magán-, illetve állami – társadalombiztosítási alapokkal, az európai egészségbiztosítási kártyához hasonló kártya létrehozása külföldi utazások céljára stb.);

A luxembourgi Jean Monnet épület (JMO I, JMO II)

309. elismeri, hogy az új Jean Monnet épület (JMOII) építése jelentős késedelmet szenvedett, ami a többletköltségekhez kapcsolódik;

310. sajnálja, hogy a Bizottságnak és a luxemburgi hatóságoknak 15 évig (1994–2009) tartott megállapodni a Bizottság luxemburgi szervezeti egységeinek jövőbeli elhelyezéséről;

311. várakozással tekint a JMO I/JMO II 1975 és 2011 közötti teljes történetének teljes megismerése elé, amelyre a Bizottság Oettinger biztos asszony 2018. január 23-án tartandó meghallgatásával kapcsolatos írásbeli válaszaiban tett ígéretet;

312. sajnálja, hogy bár 1997-ben teljes körű felmérés készült a JMO I-ben azbesztet tartalmazó anyagokról, a Bizottság 2014 januárjáig nem költözött ki az épületből, és az AIB-Vinçotte Luxembourgnak 2013-ig tartott felülvizsgálni megállapításait; megállapítja, hogy a JMO I-ben található azbesztlapok kisebb sűrűségűek, mint azt korábban gondolták, és így érzékenyebbek a mechanikai hatásokra (már az egyszerű súrlódás elegendő ahhoz, hogy az azbesztrostok a levegőbe kerüljenek és így belélegezhetők legyenek); úgy véli, hogy a Bizottságnak az azbeszt belélegzéséből eredő súlyos egészségügyi kockázatok tükrében fontolóra kellett volna vennie a szakértői jelentést és a területen dolgozó más szakértők minősített véleményét, különösen azt követően, ami a brüsszeli Berlaymont épületben történt; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy minden munkavállalót megfelelően tájékoztattak-e a helyzetről és a fennálló súlyos egészségügyi kockázatokról, hogy kimutattak-e bármilyen, esetlegesen az azbesztrészecskék belélegzéséből eredő megbetegedést, továbbá hogy milyen intézkedéseket tettek az ilyen esetekben, és tettek-e megelőző intézkedéseket (szűrés, korai felismerésre irányuló vizsgálatok stb.); valamint felszólítja a Bizottságot, hogy számoljon be arról, kezdeményezett-e ezzel kapcsolatban bármilyen eljárást az AIB-Vinçotte Luxembourg-ral szemben;

313. megállapítja, hogy 2015 decemberében a Bizottság és a luxemburgi hatóságok egyetértettek abban, hogy megosztják a JMO I korai kiürítésével kapcsolatos költségeket; megjegyzi, hogy a JMO II-t eredetileg 2014. december 31-ére rendelkezésre kellett volna bocsátani;

314. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen részletes jelentést az általa a JMO II átadásának késedelme miatt időközben igénybe vett hat épület (ARIA, LACC, HITEC, DRB, BECH and T2) bérlésének költségeiről, valamint a bérleti szerződések meghosszabbításának következményeiről; felszólítja a Bizottságot, hogy a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal szoros együttműködésben gondoskodjon az említett hat épületben a munkakörülmények javításáról, és folytasson gyors tárgyalást a luxemburgi hatóságokkal a mobilitási feltételek, illetve az odajutási lehetőségek javításáról; emlékeztet arra, hogy a luxemburgi jogszabályok értelmében valamennyi épületben orvosi helyiségeket kell kialakítani;

315. a közelmúltban jutott tudomására, hogy a JMO II első építési fázisát valószínűleg 2020 elején adják át, míg a második szakaszt 2024 elején; tudomásul veszi a Bizottságnak a késések okaival kapcsolatban adott magyarázatait:

	a)	a KSP építészi konzorcium kérte a kivitelezői szerződés egyes záradékainak felülvizsgálatát;
	b)	a földmunkákra vonatkozó pályázati eljárás adminisztratív problémákba ütközött;
	c)	jelentős változások történtek a biztonsági intézkedésekre vonatkozóan;

és kéri, hogy e magyarázatok alátámasztására nyújtson be dokumentumokat, valamint az épület átadásának késedelméből eredő költségek részletes lebontását;

316. 2018. június 30-ig szeretné megkapni az e magyarázatokat alátámasztó dokumentumokat;

Európai Iskolák

317. emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2016-ban az iskolák költségvetésének 61%-át (177,8 millió EUR) finanszírozta;

318. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több mint 15 éve(17) nem rendelkeznek az Európai Iskolák megfelelő pénzgazdálkodási rendszerrel;

319. ezzel összefüggésben rámutat az Európai Iskolák 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves számvevőszéki beszámolóra, amely az alábbi hiányosságokra derített fényt(18):"„27. A Számvevőszék jelentős hiányosságokat tárt fel a Központi Hivatal, illetve az alicantei és a karlsruhei iskolák számlavezetésében az eredményszemléletű számvitel alkalmazása során, különösen a munkavállalói juttatásokra képzett céltartalék kiszámítása és könyvelése, valamint a készpénzkövetelések és -kötelezettségek nyilvántartása tekintetében. A lényeges hibákat a konszolidációs eljárás során korrigálták. [...30] Míg az alicantei és karlsruhei iskolák belső ellenőrzési rendszerei korlátozott hiányosságokat mutattak, a Központi Hivatal belső ellenőrzési rendszerében továbbra is jelentős hiányosságok vannak. A független külső könyvvizsgáló jelentései szintén jelentős hiányosságokat tártak fel a felvételi, beszerzési és fizetési eljárások terén. A Számvevőszék ezért nem tudja megerősíteni, hogy a pénzügyi irányítást az általános keretnek megfelelően hajtották végre.”"

320. tudomásul veszi, hogy a főigazgató emiatt helyesen járt el, amikor korlátozta a megbízhatósági nyilatkozatot: „A főigazgató – felhatalmazással engedélyezésre jogosult tisztviselőként – aláírta a megbízhatósági nyilatkozatot, ugyanakkor fenntartást fogalmazott meg az Európai Iskoláknak szánt egyes bizottsági pénzeszközök hatékony irányításával kapcsolatban.”(19);

321. sajnálja, hogy az Európai Iskolák 2016. évi pénzügyi évére vonatkozó éves számvevőszéki jelentés számos hiányosságra derített fényt; úgy véli, hogy az Európai Iskolák rendszerének pénzügyi elszámoltathatóságát megfelelő szintre kell emelni a rendelkezésére bocsátott 177,8 millió EUR-ra vonatkozó külön mentesítési eljárás révén;

322. megismétli a Parlament azon véleményét, miszerint sürgősen szükség van az Európai Iskolák rendszerének „átfogó felülvizsgálatára” egy „irányítási, pénzügyi, szervezeti és pedagógiai kérdésekre kiterjedő reform” megfontolása érdekében, továbbá emlékeztet azon kérésére, hogy „a Bizottság évente terjesszen az e területeken elért eredményeket értékelő jelentést a Parlament elé”;

323. azt szeretné megtudni a Bizottságtól, hogy mikorra várható az európai iskolák hatékony pénzgazdálkodási rendszerének megteremtése; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az Európai Iskolák hatékony pénzgazdálkodási rendszere a lehető leghamarabb bevezetésre kerülhessen;

Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF)

324. megdöbbent azon, hogy egy új, házon belül kialakított ügykezelési rendszer kialakítása 12,2 millió EUR-ba fog kerülni; szeretné megtudni, hogy e kiadások vállalása előtt végzett-e az OLAF piackutatást olcsóbb megoldások felkutatása érdekében; elvárja, hogy a Bizottság és az OLAF részletes magyarázatot nyújtson be a mentesítésért felelős hatóságnak a gazdaságosabb megoldás megtalálásával kapcsolatos becsült költségekről és megtett lépésekről;

325. komoly nyugtalanságának ad hangot a következők miatt:

	a)	munkakörök létrehozása pusztán azzal a céllal, hogy „ugródeszkaként” szolgáljanak egy kirendeléshez,
	b)	a magas rangú tisztségviselő nem tartja be a várakozási időszakot, mielőtt elfogadna egy, a korábbi munkaköréhez szorosan kapcsolódó pozíciót;
	c)	a magas rangú tisztségviselő kockáztatja, hogy összeférhetetlenségi helyzetbe kerül a korábbi, illetve jelenlegi munkáltatójához való lojalitás tekintetében;

Szakértői csoportok

326. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szakértői csoportok kiegyensúlyozott összetételét; tudomásul veszi az Európai Vállalatfigyelő Szervezet (Corporate Europe Observatory) 2017. február 14-i, „A vállalati érdekek továbbra is uralják a legfontosabb szakértői csoportokat” című jelentését(20); aggódik e jelentés következtetései miatt, főként a GEAR2030, a számlainformációk automatikus cseréjével, az EU közös transzferárfórumával, a jó adóügyi kormányzás platformjával foglalkozó szakértői csoportokban, valamint a gépjárművekkel foglalkozó munkacsoport valós vezetési feltételek melletti kibocsátással és könnyűgépjárművekkel foglalkozó alcsoportjában tapasztalható egyensúlyhiány miatt; úgy ítéli meg, hogy a Parlament még mindig nem kapott hivatalos választ a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásának és összetételének ellenőrzéséről szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(21); felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül adjon kimerítő választ;

Oknyomozó újságírás és a korrupció elleni küzdelem

327. elítéli Jan Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kusnirova 2018. február 22-i meggyilkolását, és rendkívül aggasztónak tartja azokat az információkat, amelyek szerint ez a gyilkosság összefügghet uniós pénzösszegeknek egy, állítólag a 'Ndràngheta bűnszervezettel kapcsolatban álló szlovákiai lakos részére történő csalárd átutalásával; felkéri a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet, és tegyenek arról jelentést a Bizottság mentesítésének nyomon követése keretében;

328. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság második uniós antikorrupciós jelentésében (ARES (2017)455202) már nem szerepelnek országonkénti jelentések; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemesztertől elkülönítve kezdjen ismét tagállamonként beszámolni a korrupció helyzetéről, ideértve az EU által támogatott korrupcióellenes erőfeszítések hatékonyságát; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy a korrupció elleni erőfeszítésekre ne csak gazdasági szempontból tekintsen;

329. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen újabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az EU aláírja a GRECO-t (a korrupció ellen fellépő államok csoportja);

Átmeneti ellátások

330. tudomásul veszi a Parlament D. Tematikus Főosztálya által készített „Átmeneti juttatások volt uniós tisztségviselőknek – túl kevés feltétel?” című tanulmány eredményeit és ajánlásait; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az ajánlásokat, és kezdeményezze a volt uniós tisztségviselők átmeneti ellátásainak felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy növelje az ellátások átláthatóságát, valamint az Unió költségvetésére vonatkozó, polgárokkal szembeni elszámoltathatóságot; felszólítja különösen a volt uniós tisztségviselőket, hogy ne folytassanak lobbitevékenységet az uniós intézményekben mindaddig, amíg átmeneti ellátásban részesülnek;

Végrehajtó ügynökségek

331. felszólítja az érintett ügynökségeket, hogy:

	a)	kövessék nyomon és hajtsák végre a Belső Ellenőrzési Szolgálat ajánlásait;
	b)	a lehető legnagyobb mértékben kerüljék el az átviteleket differenciált költségvetési előirányzatok bevezetésével, amelyek jobban tükrözik a műveletek többéves jellegét;
	c)	vezessenek részletes és átfogó nyilvántartást a közbeszerzési és a felvételi eljárásokról.

A bizottságok álláspontja

Külügyi Bizottság

332. tudomásul veszi a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (EIDHR) külső értékeléséről szóló, 2017. júniusban kiadott végleges jelentést;üdvözli, hogy a választási megfigyelés hozzájárul az EIDHR átfogó és konkrét célkitűzéseihez; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi lakosság körében folyamatos támogatást kell nyújtani a választási megfigyelő missziók számára; ennek érdekében felhívja a figyelmet a költséghatékonyság biztosítására, illetve a választási megfigyelő missziókra fordított források és ajánlásaik nyomon követése közötti arányosság bevezetésére; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az EIDHR külső értékeléséről szóló végleges jelentésben a választások megfigyeléséből adódó ajánlások nyomon követésének további megerősítésére tett javaslatokat;

333. bár üdvözli az elért eredményeket, megjegyzi, hogy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) 10 polgári missziója közül 4 esetében a Bizottság még nem ismerte el, hogy megfelelnek a költségvetési rendelet 60. cikkének; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az annak érdekében végzett munkát, hogy a Számvevőszék ajánlásával összhangban akkreditálja a KBVP valamennyi polgári misszióját, ezáltal lehetővé téve, hogy a közvetett irányítás keretében rájuk bízzák a költségvetés-végrehajtási feladatokat;

Fejlesztés és együttműködés

334. nagyon aggasztja a legutóbbi bizottsági javaslatokra jellemző azon tendencia, hogy a támogatható kiadások és a hivatalos fejlesztési támogatásra jogosult országok fejlesztési kiadásai, valamint a fejlesztési együttműködési eszköz keretében támogatásra jogosult országok meghatározása tekintetében figyelmen kívül hagyják a 233/2014/EU rendelet(22) jogilag kötelező erejű rendelkezéseit; emlékeztet arra, hogy az uniós kiadások jogszerűsége a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyik kulcsfontosságú alapelve, és hogy politikai megfontolások nem írhatják felül az egyértelmű jogi rendelkezéseket; emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz elsősorban a szegénység elleni küzdelemre szolgáló eszköz;

335. egyetért a költségvetési támogatás használatával, de sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg jobban és értékelje egyértelműen az egyes esetekben elérendő fejlesztési eredményeket, és mindenekelőtt erősítse meg azokat az ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek a kedvezményezett országokban figyelemmel kísérik a korrupció helyzetét, az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiságot és a demokráciát; mélységes aggodalmának ad hangot a költségvetési támogatás esetleges használata miatt olyan országokban, ahol nincs demokratikus felügyelet, vagy azért, mert nincs működő parlamentáris demokrácia, és a civil társadalom és a média nem szabad, vagy azért, mert a felügyeleti szerveknek nincs erre kapacitásuk;

336. aggasztja a Számvevőszék azon megjegyzése, hogy komoly a veszélye annak, hogy az Unió nem fogja teljesíteni az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontok általános érvényesítésének célját a teljes uniós költségvetésben és annak, hogy nem teljesül az a cél, hogy a kiadások 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre kell költeni;

337. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a bioüzemanyagok fenntarthatóságának uniós tanúsítási rendszere nem teljesen megbízható(23); hangsúlyozza ennek esetleges negatív következményeit a fejlődő országokra nézve, ahogy azt a Számvevőszék kifejtette: „a Bizottság nem követeli meg az önkéntes rendszerektől annak ellenőrzését, hogy az általuk tanúsított bioüzemanyag-gyártás nem idézi-e elő hátrányos társadalmi-gazdasági hatások – mint például földhasználati konfliktusok, kényszer- vagy gyermekmunka, a mezőgazdasági termelők rossz munkakörülményei, és az egészséget és a biztonságot fenyegető veszélyek – bekövetkezésének kockázatát”; kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

338. nagy várakozással tekint a fejlesztési együttműködési eszköz félidős felülvizsgálatáról szóló teljes körű tájékoztatás és konzultáció elé, amely felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendet és a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzust;

339. felhívja a Bizottságot, hogy az európai szomszédságpolitika példáját követve és a „többért többet” elvet bevezetve építse be a fejlesztés ösztönzőkre épülő megközelítését; úgy véli, hogy minél jobb eredményeket elérve és minél gyorsabban halad egy adott ország a demokratikus intézmények felépítése és megszilárdítása, a korrupció felszámolása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása irányába belső reformjai tekintetében, annál több támogatást kell kapnia az Uniótól; úgy véli, hogy e pozitív feltételeken alapuló megközelítés és a vidéken élő közösségeket szolgáló kis léptékű projektek finanszírozására való fokozott összpontosítás valódi változást hozhat, és garantálhatja, hogy az uniós adófizetők pénzét fenntarthatóbb módon költsék el; másrészt határozottan ellenez bármely arra irányuló törekvést, hogy a támogatást a határellenőrzéstől tegyék függővé;

Foglalkoztatás és szociális ügyek

340. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” kiadási területein a Számvevőszék által ellenőrzött 168 befejezett projekt csupán egyharmada rendelkezett olyan teljesítménymérési rendszerrel, amely az operatív program célkitűzéseihez kapcsolódó teljesítmény- és eredménymutatókra épült, és hogy 42%-uk nem rendelkezett eredménymutatókkal és célkitűzésekkel, ami lehetetlenné tette annak megítélését, hogy az adott projekt mennyiben járult hozzá a program általános célkitűzéseinek megvalósulásához;

341. tudomásul veszi a Számvevőszék ajánlását, miszerint az európai strukturális és beruházási alapok 2020 utáni felépítésének és végrehajtási mechanizmusának felülvizsgálatakor a Bizottságnak a teljesítményre kell helyeznie a hangsúlyt, és egyszerűsítenie kell a kifizetési mechanizmusokat adott esetben például olyan kiegészítő intézkedések bevezetésével, amelyek a kifizetési szintet a teljesítményhez kötik, és nem csupán a költségeket térítik meg;

342. üdvözli a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programjának (EaSI) három tengelye alatt 2016 folyamán elért eredményeket; felhívja a figyelmet arra, hogy az EaSI-támogatások nagyon fontosak a szociális jogok európai pillérének végrehajtása szempontjából, különös tekintettel a Progress és az európai foglalkoztatási szolgálatok hálózata programokra; aggodalommal állapítja meg, hogy az EaSI mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási tengelye keretében működő szociális vállalkozási szakterület továbbra is alulteljesít, és felszólítja a Bizottságot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy az Európai Beruházási Alap teljes mértékben használja ki a szociális vállalkozási szakterület előirányzatait;

Környezetvédelem, közegészségügy és élelmiszer-biztonság

343. kiemeli, hogy 2016-ban a Számvevőszék észrevételei nyomán cselekvési terv készült a LIFE program keretében nyújtott kifizetések késedelmének csökkentése érdekében; megállapítja, hogy a késedelmes kifizetések arány 2016-ban 3,9% volt;

344. sajnálja, hogy nem áll rendelkezésre a Bizottság által kezelt konkrét jelentéstételi rendszer az olyan uniós politikák azonosítására és nem kívánt következményeik mérésére, amelyek negatív hatást gyakorolnak az éghajlatváltozásra, valamint e kiadások uniós költségvetésbeli arányának számszerűsítésére vonatkozóan;

345. kiemeli, hogy a belső ellenőrzések azt is kimutatták, hogy késedelem volt tapasztalható az egyik nagyon fontos, az informatikai biztonsághoz kapcsolódó (az EU ETS IT-rendszerének irányítására vonatkozó) ajánlás végrehajtásában, amely biztonsági kockázatnak teszi ki a Bizottság szolgálatait;

346. megjegyzi, hogy a második egészségügyi program 2016 júliusában indított utólagos értékelése megállapította, hogy a program értékes, az uniós és nemzeti egészségügyi politikai prioritásokhoz egyértelműen kapcsolódó eredményeket hozott, azonban további lépéseket kell tenni az eredmények terjesztése és az egyéb uniós finanszírozási eszközökkel – többek között a strukturális alapokkal – kialakítandó szinergiák terén;

Közlekedés és idegenforgalom

347. sajnálja, hogy a Számvevőszék, a következő többéves pénzügyi keret kidolgozása idején, nem biztosított átfogó tájékoztatást a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” terület alá tartozó közlekedés terén végrehajtott ellenőrzésekről, különösen a CEF tekintetében;

348. megállapítja, hogy 2016 végéig az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 452 közlekedési projekt számára összesen 19,4 milliárd EUR támogatást nyújtott beruházások formájában szerte Európában; ismét kiemeli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz fontosságát a TEN-T hálózat és az egységes európai közlekedési térség megvalósítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapra (ESBA) vonatkozó kezdeményezés finanszírozása miatt a múltban az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt illetően végrehajtott költségvetés-csökkentéseket a jövőben kerülni kell;

349. megállapítja, hogy 2016-ban az ESBA 3,64 milliárd EUR-t biztosított 29 művelet finanszírozására: 25 közlekedési projekt és 4 több ágazatra kiterjedő alap, amelyek várhatóan összesen 12,65 milliárd EUR összegű beruházást hoznak létre; sajnálja, hogy az EBB nem biztosított átfogó tájékoztatást ágazatonként és évenként az ESBA-ból támogatott projektekről;

350. tudomásul veszi a hajózás ökologizálását célzó garanciaprogram 2016. évi elindítását az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hitelfinanszírozási eszköze és az ESBA révén, amelyek a hajók tiszta technológiával való felszerelésére irányuló, potenciálisan 3 milliárd eurós beruházást mozgósítanak; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson részletes tájékoztatást ezen program végrehajtásáról, beleértve a pénzügyi, technológiai aspektusokat, valamint a környezeti és gazdasági hatásokat;

351. megállapítja, hogy a pénzügyi eszközök száma jelentősen megugrott, ami a közlekedési ágazatban új támogatásötvözési lehetőségeket teremt, ugyanakkor azonban megállapodások összetett hálóját fonta az uniós költségvetés köré; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek az uniós költségvetés melletti eszközök az elszámoltathatóság és átláthatóság aláásását kockáztathatják, mivel a jelentéstétel, az ellenőrzés és a nyilvános ellenőrzés nincs összehangolva; sajnálja továbbá, hogy az ESBA-alapok felhasználásával az uniós költségvetésből támogatott egyéb eszközökhöz képest jóval korlátozottabb nyilvános ellenőrzés mellett ruháztak végrehajtási hatáskört az EBB-re;

352. felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési ágazat számára kellő időben, a következő többéves pénzügyi keretre és a következő Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre irányuló javaslat előtt, egyértelműen mutassa be az ESBA által az egyéb pénzügyi eszközökre, különös tekintettel a CEF-re, valamint a CEF hitelfinanszírozási eszköze és egyéb uniós kezdeményezések közötti koherenciára kifejtett hatások értékelését; kéri, hogy ez az értékelés nyújtson egyértelmű áttekintést a közlekedési ágazaton belüli beruházások földrajzi egyensúlyáról; emlékeztet azonban arra, hogy egy adott pénzügyi eszköz keretében elköltött pénz mennyisége nem tekinthető a teljesítményértékelés során használandó egyetlen lényeges kritériumnak; felkéri ezért a Bizottságot, hogy végezze el az uniós finanszírozású közlekedési projektek keretében elért eredmények mélyrehatóbb vizsgálatát, és mérje meg hozzáadott értéküket;

353. ismételten kéri a Bizottságot, hogy a számos finanszírozási forrásra tekintettel biztosítsa a projektekhez való könnyű hozzáférést – egyablakos ügyintézés formájában –, hogy a polgárok egyértelműen követhessék az uniós forrásokból és az ESBA-ból társfinanszírozott infrastruktúrák fejlesztéseit és finanszírozását;

354. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a teljesítmény-felülvizsgálati szerv tekintetében az Eurocontrollal kötött megállapodás pénzügyi hatékonyságát, és mozdítsa elő a Bizottság felügyelete alatt európai gazdasági szabályozóként működő teljesítmény-felülvizsgálati szerv létrehozására vonatkozó javaslatot; felhívja ezenkívül a Bizottságot, hogy – az egységes európai égbolt lehető leghamarabbi végrehajtásának szükségességére tekintettel és a légi közlekedési iparág versenyképességének növelése érdekében – mozdítsa elő az önálló szolgáltatóként, ágazati partnerség formájában működő hálózatkezelő kijelölésére irányuló javaslatot;

355. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelést a Duna-régióra vonatkozó uniós stratégia keretében a tagállamok által finanszírozott közlekedési projektek hatásáról és készítsenek javaslatot a jövőbeni projektek hozzáadott értékének növelésére e fontos közlekedési folyosó megvalósításához való hozzájárulás érdekében;

356. mélységesen sajnálja, hogy – mivel nincs külön turizmusra vonatkozó költségvetési tétel – a turizmust támogató fellépésekhez felhasznált uniós források tekintetében hiányzik az átláthatóság; ismételten kéri, hogy az Európai Unió jövőbeli költségvetéseibe vegyenek fel a turizmusra vonatkozó költségvetési tételt;

Regionális fejlesztés

357. felhívja a figyelmet az igazgatási kapacitásoknak az esb-alapok szabályszerű felhasználásában betöltött szerepére; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok egymás közötti megosztása hatékonyan hozzájárulhat a tagállamok e téren meglévő kapacitásainak javításához;

358. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió szakpolitikáinak végrehajtásában tapasztalható jelentős késedelmek tovább súlyosbították a többszörös egyenlőtlenséget mind Unió-szerte, mind a tagállamokon és a régiókon belül, ezáltal veszélyeztetve az Unió integritását;

359. tudomásul veszi az esb-alapok végrehajtásáról szóló, 2017. évi stratégiai jelentést(24), hangsúlyozva, hogy az esb-alapok keretében kiválasztott projektek összértéke elérte a 278 milliárd EUR összeget, ami azt jelenti, hogy a finanszírozási időszak kezdete óta a 2014–2020-as időszakra tervezett beruházások összértékének 44%-át nyújtották eddig az európai reálgazdaságnak; úgy véli, hogy a 2014–2020 közötti programok végrehajtása immár teljes körűen beindult, bizonyítva valamennyi uniós régió számára a kohéziós beruházásokban rejlő hozzáadott értéket, azonban azt is, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nemzeti, regionális és helyi hatóságok igazgatási kapacitásának megerősítése érdekében;

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

360. üdvözli, hogy a MePaR tovább fejlődött és nőtt a pontossága, amely révén nagyszerű eszköz a hibaarány, valamint a mezőgazdasági termelők és kifizető ügynökségek adminisztratív terheinek csökkentésére;

361. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a mezőgazdasági termékek jelentős áringadozásait, amelyek károsan hatnak a gazdálkodók bevételeire, és szükség esetén haladéktalanul tegyenek eredményes válaszlépéseket;

362. megállapítja, hogy az ökologizálás végrehajtásának első teljes éve nem volt szembetűnő hatással a hibaarányra, amit – tekintettel az ökologizálási szabályok összetettségére – a mezőgazdasági termelők és a kifizető ügynökségek kiemelkedő teljesítményeként kell értékelni; osztja a Bizottság azzal kapcsolatos véleményét, hogy még korai lenne következtetéseket levonni a pontos környezeti eredményekről; megállapítja továbbá, hogy az ökologizálás mellett egyéb tényezők is hatást fejtenek ki a mezőgazdasági ágazat környezetvédelmi teljesítményére; hangsúlyozza, hogy az ökologizálás jó példa arra, hogy a teljesítmény-ellenőrzésre a mezőgazdaság területén is fokozottan szükség van;

363. üdvözli az ökologizálási rendszert és annak célkitűzését, hogy az uniós gazdaságokat környezetbarátabbá tegye a növénytermesztés diverzifikálása, az állandó gyepterületek fenntartása és az ökológiai jelentőségű területek szántóföldön való létrehozása révén, a Számvevőszék éves jelentésében foglaltaknak megfelelően;

364. emlékeztet arra, hogy jelentős különbség van az egyes hibatípusok és a hibák súlyossága – például a nem szándékos, adminisztratív jellegű kihagyás és a csalás – között, valamint a kihagyások általában nem okoznak semmilyen pénzügyi kárt az adófizetőknek, amit ugyancsak figyelembe kellene venni az aktuális hibaarány becslésekor; emlékezteti a Bizottságot, hogy az összetett szabályozás miatt elkövetett nem szándékos hibák kockázatát a kedvezményezett viseli; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék közbeszerzési hibák esetén a kiadásokat akkor is 100%-ban nem támogathatónak ítéli, ha a beruházás eredményes volt; hangsúlyozza ezért, hogy további észszerűsítésre van szükség a hibaszámítás terén;

365. megállapítja, hogy különösen a környezeti szempontok vonatkozásában alapvető fontosságú az adatokhoz való hozzáférés és a megfelelő nyomon követés, figyelemmel arra, hogy bizonyos természeti erőforrások – többek között a talaj és a biológiai sokféleség – elengedhetetlenek a hosszú távú mezőgazdasági termelékenységhez;

366. reméli, hogy a Számvevőszék kiigazítja felügyeleti megközelítését úgy, hogy a pénzeszközök felhasználása és elosztása megegyező jelentőséget kapjon;

Halászat

367. sürgeti a Számvevőszéket, hogy következő jelentéseiben külön-külön közölje a hibaarányt a halászat, illetve a tengerügyek esetében, elkerülve ezzel, hogy az ugyanazon fejezet alatti egyéb területek torzítsák a számokat; megállapítja, hogy a Számvevőszék éves jelentése nem foglalkozik kellő részletességgel a tengerügyi és halászati kérdésekkel, ami megnehezíti a pénzügyi irányítás pontos értékelését;

368. gratulál a Bizottságnak a halászati költségvetés III. szakasza 11. címének 2016-os költségvetési évben elért különösen magas végrehajtási arányához, mind a kötelezettségvállalási (99,2%), mind pedig a kifizetési (94,7%) előirányzatok tekintetében; rámutat, hogy az 508/2014/EU rendelet(25) 13. cikke értelmében a költségvetési előirányzatokat felhasználási területük szerinti bontásban kell megadni, és ezért elvárható, hogy a Bizottság jelentésében költségvetési sorok szerint részletezze a végrehajtási arányt;

369. nyugtázza a DG MARE éves tevékenységi jelentésében az Európai Halászati Alap (EHA) esetében a támogatásra nem jogosult kiadásokkal összefüggésben megfogalmazott fenntartást, amely nyolc tagállamot érint;

370. ösztönzi a DG MARE megosztott irányításban végrehajtott előirányzatok ellenőrzésére irányuló erőfeszítéseit, különösen, ami az EHA-val és az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal (ETHA) kapcsolatos fellépéseket illeti;

371. megállapítja, hogy a források elvesztésének kockázata 5,9 millió EUR-t érint, és hogy a Bizottság elfogadta a szükséges intézkedéseket a 2017-es kiadások értékelésére, valamint adott esetben a kifizetett összegek visszaszerzésére;

372. megállapítja, hogy az ETHA 2014–2020-as költségvetésének végrehajtása három évvel 2014. május 15-i elfogadása után továbbra sem kielégítő, mivel 2017. szeptemberre a megosztott irányítással végrehajtandó 5,7 milliárd EUR-s alapnak csak 1,7%-a került felhasználásra; rámutat, hogy az ETHA felhasználása a tagállamok felelőssége; rámutat, hogy az 508/2014/EU rendelet 13. cikke értelmében a költségvetési előirányzatokat felhasználási területük szerinti bontásban kell megadni, és ezért elvárható, hogy a Bizottság jelentésében költségvetési sorok szerint részletezze a végrehajtási arányt;

373. fontosnak tartja, hogy biztosítsanak minden lehetséges támogatást a tagállamok számára az ETHA forrásainak megfelelő és teljes körű kihasználása és a magas végrehajtási arány elérése érdekében, összhangban prioritásaikkal és igényeikkel, különös tekintettel a halászati ágazat fenntartható fejlesztésére;

Kultúra és oktatás

374. üdvözli, hogy az Erasmus+ program lehetővé tette, hogy 2016 folyamán 500 000 fő vegyen részt külföldi tanulmányokban, képzésben vagy önkéntes munkában, és hogy így jó úton jár azon céljának elérése felé, hogy 2020-ig 4 millióan vegyenek részt a programban; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ programban részt vevő hallgatók jellemzően számos sokoldalú készséget, kompetenciát és tudást fejlesztenek ki, és elhelyezkedési lehetőségei jobbak, mint a mobilitási programokban nem részt vevő tanulóké, és hogy a program stratégiai befektetés az európai fiatalokba; rámutat azonban, hogy biztosítani kell a program szélesebb körű hozzáférhetőségét, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok számára;

375. üdvözli, hogy az Erasmus+ jelentkezési eljárása immár majdnem teljesen internet-alapú; úgy véli azonban, hogy az eljárást tovább kellene egyszerűsíteni, és ehhez el kellene törölni azt a követelményt, hogy a projektek akkreditációs levelét kézzel kelljen aláírni;

376. rámutat, hogy még mindig akadnak problémák az Erasmus+ fiatalokat segítő programjának támogatásaihoz való hozzáférést illetően, mivel azt a nemzeti ügynökségek decentralizált alapon kezelik; kéri a Bizottságot, hogy e téren tegyen lépéseket, például vonja központi kezelés alá a támogatások egy részét a végrehajtó ügynökségen belül; kéri továbbá a Bizottságot, hogy biztosítsa a programokban résztvevő összes fél fokozottabb részvételét szolgáló forrásokat, amire példa az ágazatonkénti állandó bizottságok az 1288/2013/EU rendelet(26) szerinti felállítása;

377. kéri, hogy az Erasmus+ eddigi sikerének alapjául szolgáló egyetemközi cseréket ne veszélyeztessék a finanszírozás egy másik programra történő felhasználásával, vagy azzal, hogy a programot más kedvezményezettekre, nevezetesen a migránsokra is kiterjesztik;

378. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európa a polgárokért és a Kreatív Európa program kultúra alprogramjának sikerességi aránya krónikusan alacsony (2016-ban 16%, illetve 11% volt); hangsúlyozza, hogy az alacsony sikerességi arány frusztrációt okoz a kérelmezők körében, és rendszerszintű finanszírozási hiányra utal, ami nem felel meg a programok ambiciózus céljainak;

379. rámutat, hogy maga az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) – amely az Európai Bizottság irányítása alatt áll – véli úgy, hogy az „Európa a polgárokért” program 2016-ban, a végrehajtás harmadik évében bevégezte célját; felhívja ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy azt elkerülendő, hogy a 2020 utáni pénzügyi keret alatt hasonló késések jelentkezzenek, vegyék figyelembe azt, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keret új programjainak maradéktalan végrehajtásához hosszabb időszakokra van szükség;

380. elismerését fejezi ki az EACEA-nak a három kulturális és oktatási program megvalósításában játszott szerepe kapcsán, amit az ügynökség 2016-ban elvégzett munkájának pozitív értékelése is bizonyít; üdvözli, hogy az EACEA egyre nagyobb mértékben használja a finanszírozott projektekre vonatkozó elektronikus jelentéstételt, ami javítja az adatgyűjtést és a projektellenőrzést, valamint segíti a Bizottság szakpolitikai munkáját és a kedvezményezetteket; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az EACEA a kifizetések 92%-át a költségvetési rendeletben megszabott határidőkön belül teljesíti; tekintettel arra, hogy az oktatási és kulturális programok kedvezményezettjei többnyire kisvállalkozások, felhívja az EACEA-t, hogy – esetleg egy átlagos kifizetési futamidő-mutató bevezetésével – törekedjen még jobb eredményekre;

381. tudomásul veszi a kulturális és kreatív ágazatok 2022-ig 121 millió EUR-s költségvetéssel rendelkező garanciaeszközének 2016. évi elindítását, és az ágazat, valamint a pénzügyi közvetítők által iránta mutatott érdeklődést; arra hív fel, hogy minél hamarabb hajtsák végre az eszköz 60 millió EUR-s tervezett előreütemezését az Európai Stratégiai Befektetési Alapból (ESBA); emlékeztet arra, hogy hitelek kiegészítik az ágazat egyéb fontos finanszírozási forrásait, pl. a vissza nem térítendő támogatásokat;

382. aggodalmának ad hangot a 2016 folyamán az oktatásnak, a kultúrának és kreatív ágazatoknak juttatott ESBA-finanszírozás nagyon alacsony szintje miatt; úgy véli, hogy a testreszabott, ágazatspecifikus támogatás elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a kulturális és kreatív ágazat részesüljön az ESBA-hitelekből;

383. ismételten rámutat, hogy támogatja az európai ügyekről való független médiahíradást, különösen a televízió-, rádió- és online hálózatok számára nyújtott költségvetési támogatás révén; üdvözli az Euranet+ számára nyújtott támogatás 2018-ig történő meghosszabbítását, és sürgeti a Bizottságot, hogy találjon fenntarthatóbb finanszírozási modellt a hálózat számára;

Állampolgári jogok, bel- és igazságügy

384. emlékeztet arra, hogy a speciális eszközöket széles körben használták 2016-ban a menedékkérők humanitárius helyzetére való reagálás során az Unióban, következésképpen fennáll annak a kockázata, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig megmaradt összegek esetleg nem lesznek elegendők ahhoz, hogy reagálni lehessen a 2020 előtt bekövetkező nem várt eseményekre; kéri a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben oldja meg e strukturális problémát, és nyújtson megfelelő tájékoztatást a Parlament számára;

385. sürgeti olyan koherens és következetes stratégia kidolgozását, amely egyértelműbb, erősebb és hosszú távú politikai és operatív prioritásokkal rendelkezik az alapvető jogok és szabadságok védelme tekintetében, biztosítva egyúttal annak hatékony végrehajtását, többek között az erre a célra szolgáló elegendő forrás biztosítása révén;

Nők jogai és esélyegyenlőség

386. hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak közti egyenlőség előmozdítását minden szakpolitikai területen biztosítani kell; megismétli ezért felhívását a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés érvényesítésére a költségvetési folyamat minden szakaszában, beleértve annak végrehajtását, és a végrehajtás értékelését;

387. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Jogok, egyenlőség és polgárság 2014–2020 program (REC) alatti költségvetési tételek nem határozzák meg a program egyes – a nemek közötti egyenlőséghez kötődő – céljaihoz rendelt forrásokat; üdvözli, hogy 2016-ban a nők erőszak elleni fellépésének hálózata és az Európai Női Lobbi támogatásban részesült a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem és a nemek közötti egyenlőség terén folytatott tevékenységhez;

388. megismétli azt a kérését, hogy külön költségvetési sort és több forrást rendeljenek a Daphné egyedi célkitűzéshez annak érdekében, hogy a Daphné forrásainak a 2014 és 2020 közötti időszakban megfigyelhető csökkenésének véget lehessen vetni;

389. sajnálja, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap nem tartalmaz nemi dimenziót, és hangsúlyozza, hogy a sikeres megújulás folyamata nem lehetséges a válságok nőkre nehezedő hatásainak kezelése nélkül;

390. kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése megtalálható a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap alapelvei között is; sajnálja azonban, hogy nincsenek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, külön költségvetési sorban meghatározott célzott fellépések a Parlament többször ismételt azon kérése ellenére, hogy a nemi dimenziót vegyék figyelembe a migrációs és menekültügyi politikákban is;

391. megismétli azon kérését, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának közös eredménymutatói közé vegyék fel a nemek szerint bontott mutatókat, kellő figyelemmel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, nevezetesen a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvére;

392. felszólít arra, hogy az uniós pénzeszközökre vonatkozó általános előzetes engedélyezési rendszernek tegyék részévé a nemi szempontú hatásvizsgálatot, valamint – amennyiben lehetséges – a kedvezményezettek és résztvevők nemek szerint bontott adatainak begyűjtését;

393. üdvözli, hogy az ESZA 2016. évi támogatásából részesülők nemek szerint bontott aránya (52% nő, 48% férfi) kiegyensúlyozott;

394. kéri, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság fejezze ki megújított elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség iránt a következő többéves pénzügyi keretben, az ahhoz csatolt együttes nyilatkozat formájában, egyebek mellett vállalva a nemi szempontú költségvetés-tervezést, és a nyilatkozat végrehajtásának hatékony ellenőrzését az éves költségvetési folyamat során oly módon, hogy az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet egyik felülvizsgálati záradékába erre vonatkozó rendelkezést illesztenek.

(1)	A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).
(2)	COM(2017)0351, 2.2 Rész.
(3)	2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentés, 2.2 Rész., DG AGRI, éves tevékenységi jelentések, 10. melléklet, 140. o.
(4)	2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentés, 4. melléklet, 20. o.
(5)	Lásd a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentés 2.2 részét.
(6)	A Tanács határozata 2014/335/EU, Euratom (2014. május 26.) az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről (HL L. 168., 2014.6.7., 105. o.).
(7)	Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek, 120. és 121. paragrafus (HL L 252., 2017.9.29., 28. o.).
(8)	Összefoglaló a pénzügyi konstrukciók finanszírozása és végrehajtása terén elért előrehaladással kapcsolatban az irányító hatóságok által az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 67. cikke (2) bekezdésének j) pontjával összhangban szolgáltatott adatokról, 11. o.
(9)	„A Bulgáriával és Romániával kapcsolatos, 10 éves együttműködési és ellenőrzési mechanizmus értékelése”, tanulmány; IPOL főigazgatóság, Költségvetési Tematikus Főosztály által megrendelt.
(10)	Lásd a DG AGRI 2016. évi éves tevékenységi jelentését, 17. o.
(11)	Lásd a Parlament 2017. április 27-i állásfoglalásának 207. bekezdését.
(12)	Lásd a mezőgazdasági termelőknek az 1307/2013/EU rendelet szerint kifizetett közvetlen támogatásokkal összefüggésben kapott támogatások eloszlására vonatkozó, a támogatás méretosztálya szerinti indikatív adatokat (2016. évi pénzügyi év).
(13)	A többéves pénzügyi keret 3. fejezete számos politikát foglal magában; a kiadások legjelentősebb területe a migráció és a biztonság, de finanszírozásban részesül még az Élelmiszer- és takarmányprogram, a kulturális és kreatív tevékenységek, továbbá a jogérvényesülés, a jogok, egyenlőség és polgárság, valamint a fogyasztópolitika és az egészségügy területére irányuló programok.
(14)	A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap a korábbi SOLID programot (Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram) váltotta fel.
(15)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0477.
(16)	Európai Számvevőszék, Gyorselemzés az 5%-os létszámcsökkentés megvalósításáról, 27. o.
(17)	A Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása, 276., 281., 282. pont.
(18)	Jelentés az Európai Iskolák 2016-os pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról, az Iskolák válaszaival együtt, 2017. november 29.
(19)	DG HR, AAR, 6. o.
(20)	https://corporateeurope.org/expert-groups/2017/02/corporate-interests-continue-dominate-key-expert-groups.
(21)	Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0021.
(22)	Az Európai Parlament és a Tanács 233/2014/EU rendelete (2014. március 11.) a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 44. o.).
(23)	18/2016. sz. különjelentés: „A fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszer.
(24)	http://ec.europa.eu/regional_policy/en/policy/how/stages-step-by-step/strategic-report
(25)	Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.).
(26)	Az Európai Parlament és a Tanács 1288/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 50. o.).

Utolsó frissítés: 2019. július 30.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat