Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nicaraguával kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. december 18-i(1), a 2009. november 26-i(2) és a 2017. február 16-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az EU és Közép-Amerika között létrejött, 2012-es társulási megállapodásra,

–  tekintettel az EU Nicaraguáról szóló országstratégiai dokumentumára és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív programjára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004. júniusi uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel Nicaragua alkotmányára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének a nicaraguai választások végeredményéről szóló, 2016. november 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Nicaraguáról szóló, 2018. április 22-i és 2018. május 15-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2018. április 27-i, a nicaraguai emberi jogi helyzetről szóló sajtóközleményére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) 2018. május 17. és 21. közötti, a nicaraguai helyzet kivizsgálását célzó látogatására és a látogatás kapcsán megfogalmazott, 2018. május 21-i előzetes nyilatkozatára,

–  tekintettel Liz Throssell, az ENSZ Emberi Jogi Hivatala szóvivőjének a nicaraguai tüntetéseken történt erőszakról szóló, 2018. április 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) a nicaraguai helyzet kivizsgálása érdekében tett látogatásról szóló, 2018. május 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az OAS főtitkárságának Nicaraguáról szóló, 2017. január 20-i jelentésére és a Nicaraguában uralkodó erőszakot elítélő, 2018. április 22-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nicaraguai Püspöki Konferencia által kiadott közleményekre, különösen a legutóbbi, 2018. május 23-i közleményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a jelentések szerint legalább 84 ember meghalt, több mint 860-an megsérültek és több mint 400 embert letartóztattak a diákok által vezetett békés tüntetések eredményeként, amelyek 2018. április 18-án a Daniel Ortega elnök által bejelentett társadalombiztosítási reformokkal szembeni tiltakozásként indultak; mivel az áldozatok többségén golyó által okozott fej-, nyak-, mellkasi vagy hasi sérülések láthatók, ami erősen arra utal, hogy törvénytelen kivégzések történtek; mivel a nicaraguai hatóságok a tüntetőket „vandáloknak” nevezték és „politikai manipulációval” vádolják, ezzel nyíltan megbélyegezve őket;

B.  mivel Daniel Ortega 2018. április 23-án bejelentette a társadalombiztosítási reform visszavonását, azonban a tüntetések a kormányával szembeni, folyamatos széles körű ellenálláshoz vezettek, egy ideiglenes kormány felállítását és a demokratikus rend helyreállítását követelve; mivel az elégedetlenség és a nyílt konfliktus másik forrása az exportorientált kitermelőtevékenység nagymértékű növekedése;

C.  mivel 2018. április 20-án Managua metropolita katedrálisában 600 diákot megtámadtak a zendülésellenes erők és a Szandinista Nemzeti Felszabadítási Front tagjainak egy csoportja, akik teljes büntetlenséget élvezve, a rendőrség cinkosságával és beleegyezésével jártak el; mivel az IACHR négy, egyetemi területen (UCA, UPOLI, UNA és UNAN) végrehajtott támadást dokumentált;

D.   mivel az áldozatok nagy száma mutatja az állami hatóságok által gyakorolt brutális elnyomást, ami sérti a nemzetközi jog és az erőszak alkalmazását korlátozó normák által megkövetelt szükségesség és arányosság elvét; mivel a nicaraguai nemzeti rendőrség vezetője, Aminta Granera a túlzott erőszak alkalmazása miatt lemondott;

E.  mivel a tiltakozásokról tudósító médiaorgánumokat a kormány önkényesen bezáratta, és a bármilyen módon ellenkezést tanúsító újságírókat megfélemlítették és őrizetbe vették; mivel a nicaraguai hatóságok szólásszabadsággal szembeni fellépését és az ellenzéki vezetők zaklatását a polgári szabadságjogok elleni támadásnak minősítve elítélték; mivel Angel Gahona újságírót élő tudósítás közben agyonlőtték;

F.  mivel az emberi jogi szervezetek számos olyan beszámolót rögzítettek, amelyek szerint az állami kórházak nem látják el és nem kezelik a sérült tüntetőket;

G.  mivel 2018. április 27-én a Nemzetgyűlés elnöke, Gustavo Porras bejelentette egy, az igazság felderítésével foglalkozó bizottság létrehozását, melynek feladata a tiltakozások alatt történtek kivizsgálása; mivel 2018. május 6-án hét jogalkotóból álló testület – melynek öt tagja Ortega elnök pártjához tartozik – választotta ki a bizottság öt tagját, a Nemzetgyűlés pedig megerősítette kinevezésüket;

H.  mivel az IACHR 2018. május 17. és 21. között látogatást tett Nicaraguában; mivel tényszerű bizonyítékokat szerzett a törvénytelen és önkényes letartóztatásokról, kínzás és kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód alkalmazásáról, cenzúráról és sajtó elleni támadásokról, illetve olyan – megfélemlítést szolgáló – gyakorlatokról, mint a fenyegetések, zaklatás és üldöztetés, melyek célja a tiltakozások elfojtása és a polgárok részvételének visszaszorítása;

I.  mivel a Daniel Ortega és a nicaraguai ellenzék, valamint a civil csoportok közötti, a katolikus egyház közvetítésével zajló, 2018. május 16-án indult nemzeti párbeszéd során nem sikerült a válságra megoldást találni és azt felfüggesztették, miután a kormány tárgyalói nem voltak hajlandók megvitatni a közvetítők által bemutatott 40 pontból álló ütemtervet, melyben szerepelt a demokratikus választások felé vezető útiterv, többek között a választási jog reformja, a választások előrehozása és az elnök újraválasztásának tilalma; mivel javasolták egy hat főből álló közös bizottság létrehozását, amelybe három főt a kormány, hármat pedig az „Alianza Cívica por la Justicia y la Democracia” platform delegál;

J.  mivel 2007 óta Daniel Ortegát egymás után háromszor választották meg az elnöki tisztségre annak ellenére, hogy a nicaraguai alkotmány tiltotta az egymást követő újraválasztást, ami jól mutatja az állam korrupt és önkényuralmi jellegét; mivel a 2011-es és a 2016-os választások szabálytalanságait heves kritikával kísérték az uniós intézmények és az OAS, mivel azokat úgy folytatták le, hogy sem e két szervezet megfigyelői, sem más hiteles nemzetközi megfigyelők nem voltak jelen;

K.  mivel az állami szektorban tapasztalt – és többek között a Daniel Ortega rokonai által elkövetett – korrupció jelenti továbbra is az egyik legnagyobb kihívást; mivel széles körben elterjedt a köztisztviselők megvesztegetése, valamint a vám- és adóhatóságok általi jogellenes lefoglalások és önkényes vizsgálatok; mivel jogos aggodalmak merültek fel a nicaraguai kormányon belüli nepotizmussal kapcsolatban; mivel emberi jogi csoportok elítélték az egypárti uralomhoz kapcsolódó fokozatos hatalomkoncentrációt és az intézményrendszer meggyengülését;

L.  mivel az utóbbi évtizedben Nicaraguában romlott a demokrácia és a jogállamiság helyzete; mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megszilárdulása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása az EU külső politikáinak szerves részét kell hogy képezze, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást;

1.  elítéli a társadalombiztosítás reformját ellenző nicaraguai békés tiltakozók brutális elnyomását és megfélemlítését, ami számos halálesethez, eltűnésekhez és önkényes letartóztatásokhoz vezetett, amelyeket a nicaraguai hatóságok, fegyveres erők, rendőrség és a kormányt támogató erőszakos csoportok követtek el; emlékezteti a nicaraguai biztonsági erőket arra, hogy mindenek feletti kötelességük a polgárok védelme;

2.  részvétét és együttérzését fejezi ki a tüntetések során elhunyt és megsérült áldozatok családjának;

3.  felszólítja a nicaraguai hatóságokat, hogy vessenek véget a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságukat gyakorló nicaraguai emberekkel szembeni valamennyi erőszakos cselekménynek; felhívja továbbá a tiltakozásokat vezető tüntetőket és civil társadalmi szervezeteket, hogy jogaik gyakorlása során tartózkodjanak az erőszak alkalmazásától; sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy bocsássák szabadon az önkényesen őrizetbe vett embereket, adjanak kártérítést minden érintett családtagnak és nyújtsanak garanciát arra, hogy nem kerül sor velük szemben büntetőjogi intézkedésekre; sürgeti az állami hatóságokat, hogy ne tegyenek a tüntetőket, emberijog-védőket és újságírókat megbélyegző nyilatkozatokat, és ne használják fel az állami médiát erőszakra buzdító nyilvános kampányok céljára;

4.  felhívja a nicaraguai hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyenek lehetővé egy független és átlátható nemzetközi vizsgálatot annak érdekében, hogy büntetőeljárás indulhasson a tüntetések elfojtásáért és a halálesetekért felelősökkel szemben; üdvözli ezzel összefüggésben az IACHR nicaraguai látogatását és aggodalmának ad hangot az előzetes jelentés következtetéseivel kapcsolatban; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy vállaljon aktív szerepet a felelősök felelősségre vonásában;

5.  kéri a nicaraguai kormányt, hogy ismerje el és erősítse meg az IACHR által tett ajánlások végrehajtását nyomon követő bizottság hatáskörét, továbbá hogy tűzzék ki a bizottság újabb látogatásainak időpontjait; kéri egy állami ellátási nyilvántartás létrehozását a kórházakban, az IACHR kérésének megfelelően;

6.  sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy biztosítsanak kellő teret a társadalom valamennyi szereplőjének – ideértve az ellenzéki erőket, az újságírókat és az emberi jogi jogvédőket, köztük a környezeti aktivistákat és a civil társadalmat is – ahhoz, hogy a nemzetközi jog alapján szabadon tevékenykedjenek annak érdekében, hogy az összes szembenálló fél részvételével meg lehessen vitatni a nicaraguai helyzetet, és mindenki tiszteletben tartsa az emberi jogokat az országban; emlékeztet arra, hogy az ellenzék teljes körű részvétele, az igazságszolgáltatás polarizáltságának megszüntetése, a büntetlenség felszámolása és a médiapluralitás alapvető tényezők az ország demokratikus rendjének helyreállításában;

7.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy Nicaraguában mind a tiltakozások előtt, mind azok során megsértették a média szabadságát; elfogadhatatlannak tartja azt a gyakorlatot, hogy a hatóságok a tiltakozások során a médiaorgánumokat lefoglalják; felhívja a kormányt, hogy teljes körűen állítsa helyre a médiaszabadságot és szólásszabadságot az országban, és vessen véget az újságírók zaklatásának;

8.   tudomásul veszi a közelmúltban kezdődött nemzeti párbeszéd elindítását és az igazság felderítésével foglalkozó bizottság létrehozását, amelyben független nemzeti szereplőknek kell részt venniük minden ágazatból, valamint nemzetközi szereplőket is be kell vonni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti párbeszéd első fordulója a nicaraguai kormány által megszabott korlátozások miatt kudarcba fulladt, és reményét fejezi ki, hogy a párbeszéd nemrég történt újraindulása lehetőséget ad a válság megoldására és az erőszak beszüntetésére; hangsúlyozza, hogy a párbeszédet erőszak- és elnyomásmentes környezetben kell folytatni, tiszteletben tartva a jogot és az alkotmányt, valamint azt az elvet, hogy a törvény bármely módosítását az annak alapján megállapított eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani;

9.  elítéli az igazságszolgáltatási rendszert megsértő illegális lépéseket, amelyek az elnök hivatali idejének korlátozását megszüntető alkotmánymódosítást eredményezték, és így lehetővé tették Daniel Ortega megszakítás nélküli elnökségét, egyértelműen megsértve ezzel a demokratikus választásokhoz való jogot; hangsúlyozza, hogy szükség van az erős demokratikus intézményekre, a gyülekezési szabadságra és a politikai pluralitásra; e tekintetben a politikai válság megoldása érdekében felszólít egy olyan választójogi reformra, amely tiszteséges, átlátható és hiteles, a nemzetközi normákat tiszteletben tartó választásokhoz vezet;

10.  felszólítja a hatóságokat, hogy küzdjenek a nicaraguai politikai körökben burjánzó korrupcióval szemben, amely hátráltatja az összes állami intézmény működését és korlátozza a külföldi beruházásokat; felszólít a nicaraguai korrupcióellenes, többek között a vesztegetésre, a hivatali visszaélésre és a kenőpénzekre vonatkozó jogszabályok végrehajtására; aggodalmát fejezi ki az Ortega elnök és a régióban mutatkozó egyéb konfliktusok közötti összefüggések miatt; felszólítja a nicaraguai kormányt, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához és ratifikálja azt;

11.  rámutat, hogy az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti társulási megállapodásra tekintettel emlékeztetni kell Nicaraguát a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességére, a megállapodás emberi jogi záradékában foglaltaknak megfelelően; sürgeti az EU-t, hogy kövesse figyelemmel a helyzetet és szükség esetén mérje fel a lehetséges meghozandó intézkedéseket; óva int az emberi jogok megsértését esetlegesen követő, súlyos politikai, gazdasági és beruházási következményektől;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Lima-csoportnak és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 45. E, 2010.2.23., 89. o. (2) HL C 285. E, 2010.10.21., 74. o. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0043.