Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás) és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára(1),

–  tekintettel az 1975-ben kötött, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportját létrehozó Georgetowni Megállapodásra, valamint annak 1992. évi felülvizsgálatára(2),

–  tekintettel az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió és az AKCS-államok csoportja közötti partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2017. december 12-i bizottsági ajánlásra (COM(2017)0763),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Megújított partnerség az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal” című, 2016. november 22-i közös nyilatkozatra (JOIN(2016)0052),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti 2020 utáni új partnerség felé” című, 2015. október 6-i közös konzultációs dokumentumára (JOIN(2015)0033),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel a Parlament, a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 7-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az EU AKCS-államok csoportjával fenntartott kapcsolatainak jövőjéről szóló, 2016. május 12-i, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal folytatott megújított partnerségről szóló, 2017. december 7-i véleményére,

–  tekintettel az AKCS-országok állam- és kormányfőinek 7. (Malabo, 2012. december 13–14.), illetve 8. (Port Moresby, 2016. május 4.) csúcstalálkozójára,

–  tekintettel az AKCS–EU közös minisztertanács 103. (Dakar, 2016. április 26–27.), illetve 105. (Brüsszel, 2017. május 3–4.) ülésére,

–  tekintettel a 2017. november 29–30-i EU–Afrikai Unió abidjani csúcstalálkozóra,

–  tekintettel az AKCS kiemelkedő személyeinek csoportja által az AKCS 2020 utáni jövőjéről készített, 2016. márciusi jelentésére,

–  tekintettel a fejlődő országok helyi hatóságainak a fejlesztési együttműködésben játszott szerepéről szóló, 2015. október 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az AKCS-országok állam- és kormányfőinek 2016. június 1-jén tartott 8. csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkájáról szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására(6), valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által elfogadott állásfoglalásokra,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Cotonou utáni időszak AKCS–EU kapcsolatai parlamenti dimenziójáról szóló, 2016. december 21-i nyilatkozatára(7),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek az AKCS–EU kapcsolatok jövőjéről szóló, 2015. december 9-i nyilatkozatára(8),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. és 218. cikkére,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel „az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség államai közötti új partnerségi megállapodásra irányuló soron következő tárgyalások” című, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000043/2018 – B8-0025/2018 és O‑000044/2018 – B8-0026/2018),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Cotonoui Megállapodás ereje és vívmányai számos egyedi jellemzőn alapul, például jogilag kötelező jellegén, a fejlesztési együttműködés, a politikai együttműködés, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttműködés három pillére tekintetében való átfogó voltán, valamint az Európai Fejlesztési Alap (EFA) formájában megjelenő nagy költségvetésén;

B.  mivel az AKCS–EU partnerség annak ellenére fontos szerepet játszik a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében végzett munkában, hogy az EU-nak nem sikerült megvalósítania azt a célkitűzést, hogy bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítsa;

C.  mivel az AKCS–EU partnerség jelentősen hozzájárult a szegénység felszámolásához, az AKCS-országok globális gazdaságba történő integrációjához, egy hatékonyabb globális szereplőként a multilaterális kereskedelmi és az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokhoz;

D.  mivel az AKCS–EU partnerség javította az AKCS-országok és az uniós tagállamok piaci hozzáférését és az álláspontok, értékek és normák ezen országok közötti politikai párbeszéde révén megvalósuló, nagyobb fokú kölcsönös megértést;

E.  mivel – bár az AKCS–EU partnerség jelentős mértékben hozzájárult a millenniumi fejlesztési célok előmozdításához – a szegénység csökkentésére és az AKCS-országok világgazdaságba történő integrációjára irányuló célkitűzések terén elért előrehaladás eddig elégtelen volt, tekintve, hogy az AKCS-országok fele még mindig a világ legkevésbé fejlett országai közé tartozik, és hogy ezen országok együttesen a világkereskedelem kevesebb mint 5%-áért és a globális GDP körülbelül 2%-áért felelnek;

F.  mivel az Afrika Unió létrehozása, az EU–Afrika közös stratégia, az EU–karibi közös partnerségi stratégia és a csendes-óceáni térséget érintő uniós stratégia szemlélteti, hogy az EU fokozottan regionális megközelítésben vizsgálja a közös érdekű kérdéseket és problémákat, például a békét és biztonságot, a terrorizmust és a migrációt;

G.  mivel a fenntartható fejlődés előfeltételei a béke, a biztonság és a politikai stabilitás;

H.  mivel a közös alapmegállapodásnak és a regionális paktumoknak a szubszidiaritás és a komplementaritás elve alapján figyelembe kell venniük a regionális és kontinentális jellemzőket;

I.  mivel az AKCS fél a tárgyalás három pillérét azonosította, melyek az alábbiak:

J.  mivel a fontos kérdésekről folytatott politikai párbeszéd, ahogyan arra a Cotonoui Megállapodás 8. és 96. cikkében utal, konkrét és jogszerű eszköze az AKCS–EU partnerség közösen vallott értékei fenntartásának, valamint a demokrácia, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdításának, mivel ezek alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődés szempontjából;

K.  mivel egyértelműen szükség van annak biztosítására, hogy az új megállapodásban fenntartsák az emberi jogi feltételeket és megerősítsék a politikai párbeszédet;

L.  mivel a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektornak a Cotonoui Megállapodás 2010-es felülvizsgálatában játszott szerepének egyértelmű elismerése ellenére részvételük az AKCS–EU politikákkal és tevékenységekkel kapcsolatos tanácskozásokban, valamint a programozással, a nyomon követéssel és az értékeléssel kapcsolatos folyamatokban eddig korlátozott volt;

M.  mivel politikai párbeszédre leggyakrabban a politikai válságok késői szakaszában kerül sor, nem pedig megelőző intézkedésként;

N.  mivel a civil társadalmi szervezetek egyre korlátozóbb jellegű jogszabályokkal és egyéb olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek korlátozzák tevékenységeiket és érvényesülésüket;

O.  mivel az összetett adózási ügyek kezelésére alkalmas technikai kapacitás hiánya számos AKCS-államban korlátot jelent mind a hazai bevételek további kiaknázása, mind a nemzetközi adóügyi együttműködésben való részvétel tekintetében;

P.  mivel az EFA-t az EU tagállamainak közvetlen hozzájárulásaiból finanszírozzák, és nem vonatkoznak rá a rendes uniós költségvetési szabályok; mivel a Parlament hatásköre nem terjed ki az EFA költségvetésére, csupán mentesítést adhat a már megvalósult kifizetések alól, és nincs hivatalos ellenőrzési joga az EFA programozása tekintetében;

Q.  mivel az AKCS–EU partnerség parlamenti dimenziója megerősítésének és konzultatív szerepe előmozdításának az új partnerség kulcselemeként kell megjelennie;

R.  mivel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés üléseinek gyakorisága és változatossága lehetővé teszi az Európai Parlament és az AKCS-tagok közötti folyamatos párbeszédet, ami megszilárdítja legitim voltát és erősíti a parlamenti diplomáciát; mivel a Közös Parlamenti Közgyűlést nem egy politikai fórumon a parlamenti diplomácia iskolapéldájaként említik;

1.  üdvözli az AKCS-államok csoportja és az Európai Unió közötti jövőbeni együttműködés tekintetében a Bizottság által javasolt fő szempontokat és általános szerkezetet, a partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásban megfogalmazottaknak megfelelően;

2.  kitart amellett, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendnek és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusnak kell a megújult AKCS–EU partnerség középpontjában állnia;

3.  üdvözli, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérését az egyik legfőbb célkitűzésnek tekintik, de sajnálattal állapítja meg, hogy a javasolt paktumokban hiányzik a konkrét végrehajtási intézkedések végrehajtása; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli megállapodás minden szakpolitikájában, tervében és beavatkozásában általánosan kell érvényesíteni az olyan horizontális kérdéseket, mint a fenntarthatóság, az éghajlatváltozási célkitűzések, a nemek közötti egyenlőség kérdései és a társadalmi igazságosság;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság új partnerségi megállapodásra irányuló javaslata külső partnerek előtt is nyitva áll;

5.  emlékeztet, hogy a legelső fenntartható fejlesztési cél a szegénység felszámolása, ami a legtöbb AKCS-államban továbbra is kiemelt probléma; hangsúlyozza ezért, hogy a jövőbeli megállapodás egyik központi elemének továbbra is a szegénység elleni küzdelemnek kell maradnia;

6.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság nagy mértékben figyelembe vette a Parlament álláspontját, és hogy a Parlament kérésének megfelelően a közös alapmegállapodás és a regionális paktumok is jogilag ugyanannyira kötelező erővel bírnak;

7.  emlékeztet, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodás tartalmazni fogja a méltányosság, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdek elvét;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Cotonoui Megállapodás alapvető elemeit – az emberi jogok és alapvető szabadságok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a jó kormányzás – a 2020 utáni együttműködés alapjaként megtartsák, és azok az alapmegállapodás és a regionális paktumok és jegyzőkönyvek szerves részét képezzék; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a megbízatás emberi jogi részében konkrétan foglalja bele a nemen, fajon vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron, szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmát, valamint a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat az 1995-ös Pekingi Cselekvési Platformnak és a felülvizsgálati konferenciák eredményeinek megfelelően;

9.  hangsúlyozza, hogy a tulajdonjog megerősítése érdekében foglalkozni kell az emberi jogok és a kormányzás kérdésével a meglévő regionális és pánafrikai irányító szervek által létrehozott nemzetközi jogi eszközök, jogszabályok, alapelvek és mechanizmusok alapján;

10.  emlékeztet, hogy az AKCS-országok és az uniós tagállamok közötti jövőbeli partnerségnek magában kell foglalnia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és hozzá kell járulnia a menetrend valamennyi szinten történő végrehajtásához;

11.  felhívja az EU és az AKCS tárgyalóit, hogy a megállapodás közös alapmegállapodás részében egyértelműen rendelkezzenek arról, hogy valamennyi fél teljes mértékben köteles végrehajtani a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;

12.  kitart amellett, hogy biztosítani kell a közös alapmegállapodásban lefektetett elvek és a paktumokban meghatározott regionális prioritások közötti koherenciát, és hangsúlyozza, hogy az alapmegállapodásnak meg nem felelés esetén egyértelmű hivatkozást kell tartalmaznia az elszámoltathatóságra, a felügyeleti és felülvizsgálati mechanizmusokra; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a felek polgárok és civil társadalom felé való elszámoltathatóságát is, és hogy a közös intézményeknek olyan mechanizmusokat kell biztosítaniuk, amelyek lehetővé teszik a civil társadalom és a polgárok számára az emberi jogi kötelezettségek megsértésének eseteit és más alapvető elemeket;

13.  ismételten hangsúlyozza a tárgyalásokon részt vevő összes fél számára, hogy a politikai párbeszéd a Cotonoui Megállapodás nélkülözhetetlen része, és hogy az az új megállapodás átfogó keretének és regionális szintjének központi és jogi pillére maradjon;

14.  hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd a partnerség szerves részét képezi és értékes alapot kínál a partnerországokban élő emberek helyzetének javításához; ezért ezekben az országokban felszólít az emberi jogi helyzet fokozott nyomon követésére, és hangsúlyozza, hogy ez a nyomon követés átfogó, átlátható és részvételen alapuló legyen; hangsúlyozza a civil társadalom minden szintű párbeszédbe történő érdemi bevonásának jelentőségét;

15.  emlékeztet, hogy a politikai párbeszédnek kiegyensúlyozottnak kell lennie és a kölcsönös tiszteleten kell alapulnia;

16.  hangsúlyozza, hogy az AKCS–EU együttműködésnek a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása terén elért haladás és hiányosságok nyomon követésére a parlamenteket, a helyi hatóságokat és a civil társadalmat bevonó rendszeres szakértői felülvizsgálati mechanizmust, valamint az emberi jogok és egyéb alapvető elemek tiszteletben tartásáról szóló rendszeres értékelést és nyilvános jelentéstételt kell biztosítania; véleménye szerint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásához legitimációra, közelségre, szubszidiaritásra és a helyi hatóságok és nem állami szereplők magas szintű részvételére van szükség a hatékonyság elérése érdekében; jobb kommunikációra és párbeszédre hív fel az AKCS-országok és az EU közötti kapcsolat elmélyítése érdekében;

17.  ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások a regionális együttműködés alapját képezik, és a fejlesztés és regionális integráció eszközei; ezért az új AKCS–EU megállapodásba való teljes integrációjukra hív fel;

18.  a globális színtéren az AKCS–EU partnerség politikai súlyának fokozására szólít fel, hogy a partnerek hatékonyabb globális szereplőkké váljanak;

19.  a jövőbeli megállapodásban egyértelmű rendelkezésekre szólít fel a magánszektor szerepének és felelősségi köreinek szabályozására; hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy a fejlesztési partnerségekben részt vevő vállalkozások a projektek időtartama alatt betartsák a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveit, ideértve az ENSZ emberi jogokról szóló globális megállapodását, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normáit, a környezetvédelmi normákat, valamint az ENSZ Korrupció elleni egyezményét; rámutat, hogy az EU és az AKCS tagállamainak nemzeti terveket kell kidolgozniuk az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek és különösen az átvilágítással kapcsolatos rendelkezések végrehajtására vonatkozóan;

20.  emlékeztet arra, hogy a belföldi források adózás révén történő mozgósítása a legfontosabb bevételi forrás a fenntartható fejlődés finanszírozására; sajnálja, hogy az illegális pénzmozgások és az adócsalás elleni küzdelmet szolgáló intézkedések nem szerepelnek kiemelkedő helyen a megbízatástervezetben; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az új megállapodásban ambiciózus rendelkezéseket írjanak elő a fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és technikai segítségről, hogy megbirkózzanak az adócsalás elleni küzdelem terén kialakulóban lévő nemzetközi normákkal, ideértve az automatikus információcserét, a vállalatok tényleges tulajdonosaira, valamint a multinacionális vállalatokra vonatkozó információkat, hogy megakadályozzák a G20-csoport és az OECD modelljei alapján az adóalap csökkentését és a nyereségátcsoportosítást; felhívja továbbá a feleket, hogy vállalják az adóügyi együttműködésre vonatkozó, jogilag kötelező erejű kormányközi ENSZ-testület létrehozásának támogatását;

21.  sajnálja, hogy a megbízatástervezet annak ellenére nem rendelkezik a mezőgazdaság fenntartható fejlesztésének biztosításáról, hogy az AKCS-országok mezőgazdasági termelői az éghajlatváltozás miatt hatalmas kihívásokkal szembesülnek; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az új megállapodásba foglaljanak bele a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat támogató rendszereket;

22.  felszólít a civil társadalom politikai párbeszédben, programozásban és végrehajtásban való fokozottabb részvételére, és a civil társadalom kapacitásépítésének támogatására; kiemeli a civil társadalom politikai párbeszédbe való bevonásának jelentőségét, különösen a politikák által közvetlenül érintett helyi csoportok tekintetében; e tekintetben felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy egyes országokban egyre szűkül a civil társadalom mozgástere, valamint arra, hogy e támogatást az érdekeikért felszólalni képtelen csoportokra – például a kisebbségekre, a fiatalokra és a nőkre –, illetve a jogos demokratikus érdek dacára a kormányuk által el nem ismert csoportokra is ki kell terjeszteni;

23.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalom bevonását az általa betöltött különböző szerepek elismerése köré kell építeni, és a megállapodásban játszott teljes értékű szerepét meg kell növelni;

24.  hangsúlyozza, hogy a hatékony fejlesztési együttműködés elveit teljes mértékben be kell építeni az új AKCS–EU partnerségi megállapodásba, és az egyes országok felelősségvállalása, az eredményekre történő összpontosítás, a fejlődési folyamat teljes körűsége, az átláthatóság és a kölcsönös elszámoltathatóság biztosítására vonatkozó rendelkezéseknek kell a megállapodás és a regionális jegyzőkönyvek sarokkövének lenniük; kiemeli, hogy a támogatáselosztás tekintetében földrajzilag kiegyensúlyozott megközelítést kell biztosítani, jelentős mértékben összpontosítva a legkevésbé fejlett országokra és az instabil államokra; véleménye szerint az, hogy a támogatáselosztást az EU-val a migrációs kérdésekben való együttműködéshez kötik, nem egyeztethető össze az elfogadott fejlesztéshatékonysági alapelvekkel;

25.  hangsúlyozza, hogy a megújított EU–AKCS együttműködésnek/partnerségnek hatékonyabb közös fellépést kell biztosítania a ma a világ előtt álló olyan különböző kihívások kezelésében, mint a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem;

26.  ismételten hangsúlyozza, hogy a jövőbeli megállapodásnak lehetőséget kell biztosítania a kötelezettségvállalások fokozására és a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia tiszteletben tartására, és mechanizmusokat kell tartalmaznia a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia szisztematikus nyomon követésére; e tekintetben emlékeztet az uniós küldöttségek által a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia előmozdításában játszott szerepre és hangsúlyozza, hogy országos szinten rendszeresen folytatott párbeszédeket kell folytatniuk;

27.  kiemeli a magánszektorbeli beruházás közösségi finanszírozásának jelentőségét, mely elősegíti a helyi tőkepiacok hosszú távú fejlesztését és a korlátozott hivatalos fejlesztési támogatási költségvetések kihasználását a hatás maximalizálása és a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása céljából;

28.  ismételten hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a jövőbeli megállapodás parlamenti dimenzióját, valódi konzultációs hatáskört biztosítva a jövőbeli átfogó Közös Parlamenti Közgyűlésnek, és garantálva, hogy a Közgyűlés nyílt, demokratikus és átfogó parlamenti párbeszédet biztosítson; kéri jogi és operatív önállóságának garantálását; kéri, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlést szorosan vonják be a megállapodás végrehajtásába, és hogy rendszeresen konzultáljanak vele a partnerség szempontjából fontos valamennyi kérdésről; véleménye szerint a Közös Parlamenti Közgyűlést teljes mértékben be kell vonni a jövőbeli partnerségre irányuló tárgyalásokba;

29.  további erőfeszítésekre szólít fel a fejlesztési programozás Közös Parlamenti Közgyűlés általi ellenőrzésének javítása céljából;

30.  meggyőződése, hogy – amint arra a Parlament is felszólított – a partnerség folyamatosságának és stabilitásának biztosítása, valamint a rendszeres jelentéstétel és a szakértői értékelések, a fenntartható fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladás, valamint az emberi jogok és egyéb alapvető elemek tiszteletben tartásának lehetővé tétele érdekében rendszeres, de legalább évenként egyszeri AKCS–EU szintű találkozók szükségesek;

31.  ajánlja tehát, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlés illeszkedjen az új regionális struktúrához, a regionális fórumokon folytatott munkára összpontosítva, és határozottan bevonva a nemzeti és a regionális parlamenteket; úgy véli, hogy az AKCS–EU Tanácsnak és a Közös Parlamenti Közgyűlésnek rendszeresen, de a jelenleginél ritkábban tartott plenáris ülésen kellene találkoznia, az üléseket felváltva az Európai Unióban és az egyik AKCS-államban tartva, így a Közgyűlésnek nem kellene függenie a Tanács összehívásától; felszólítja valamennyi, az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállamot, hogy aktívabban vegyen részt a Közös Parlamenti Közgyűlés üléseinek előkészítésében és szervezésében, és vállalja a házigazda szerepét;

32.  kéri, hogy a regionális paktumok szintjén évente minden régióban legalább egyszer találkozzanak az EU és az AKCS parlamenti képviselői, és e találkozókat a nem állami szereplők, köztük a civil társadalom, a fiatalok és a magánszektor részvételével megrendezett, több érdekelt felet tömörítő fórum egészítse ki;

33.  meggyőződése, hogy a Pánafrikai Parlamentnek a jövőbeli EU–Afrika paktumon belül erős pillérré kell válnia, különösen a jövőbeli EU–Afrika Tanáccsal együtt; e tekintetben felhívja a Bizottságot és az AKCS-partnereket, hogy a tárgyalások korai szakaszában tegyék közzé a Pánafrikai Parlament parlamenti dimenziójára és szerepére vonatkozó szövegezési javaslatokat, és e tekintetben konzultáljanak a Pánafrikai Parlamenttel, illetve az Európai Parlamenttel;

34.  emlékeztet arra, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdésével összhangban a tárgyalási eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell, és megismétli, hogy a nemzetközi megállapodásokban meg kell állapodni az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedéseknek a megállapodások egész életciklusa során történő javításáról; felkéri továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlést teljes körűen és haladéktalanul tájékoztassák a tárgyalásokról;

35.  felhívja az Európai Unió Tanácsát, hogy tegye közzé a Tanács által elfogadott megbízást; felkéri az AKCS-államok csoportját, hogy megbízatása tekintetében hasonlóképpen járjon el.

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS Miniszterek Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió Bizottságának, valamint a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének.

(1) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/03_01/pdf/mn3012634_en.pdf (2) http://www.wipo.int/edocs/trtdocs/en/acp/trt_acp_3.pdf (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0371. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437. (5) HL C 349., 2017.10.17., 11. o. (6) HL C 310., 2016.8.25., 19. o. (7) HL C 170., 2017.5.30., 36. o. (8) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/2015_acp2/pdf/1081264en.pdf