Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2273(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0197/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0197/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 14/06/2018 - 7.13
CRE 14/06/2018 - 7.13

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0268

Elfogadott szövegek
PDF 189kWORD 66k
2018. június 14., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzése (2016)
P8_TA(2018)0268A8-0197/2018

Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2016) (2017/2273(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 1., 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 33. éves bizottsági jelentésre (2015) (COM(2016)0463),

–  tekintettel az európai uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 34. éves bizottsági jelentésre (2016) (COM(2017)0370),

–  tekintettel „Az EU Pilot értékelő jelentése” című bizottsági jelentésre (COM(2010)0070),

–  tekintettel „Az EU Pilot második értékelő jelentése” című bizottsági jelentésre (COM(2011)0930),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentés” című, 2016. október 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. december 21-i bizottsági közleményre (C(2016)8600),

–  tekintettel a közösségi jogsértések tárgyában a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése” című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

–  tekintettel „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2014)0158),

–  tekintettel a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(2),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának (2012–2013) ellenőrzéséről szóló 30. és 31. évi éves jelentésről szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló, 2016. június 9-i állásfoglalására(7) és az Európai Unió közigazgatási eljárási jogáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására(8);

–  tekintettel „Az uniós környezetvédelmi politikák hatásának erősítése végrehajtásuk rendszeres felülvizsgálata révén” című, 2016. május 27-i (COM(2016)0316), valamint „A környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálata: Közös kihívások és az erőfeszítések egyesítésének lehetőségei a jobb eredmények elérése érdekében” című, 2017. február 3-i (COM(2017)0063) bizottsági közleményekre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0197/2018),

A.  mivel az EUSZ 17. cikke „a Szerződések őreként” határozza meg a Bizottság szerepét;

B.  mivel az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; és mivel alapvető fontosságú az uniós jog megfelelő végrehajtása a szerződésekben és a másodlagos jogszabályokban meghatározott uniós szakpolitikai célok elérése szempontjából; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke értelmében az Uniónak tevékenységeinek folytatása során törekednie kell az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

C.  mivel az EUSZ 2. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 21. cikke értelmében a nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió alapvető elve, és mivel az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemre, az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

D.  mivel az EUSZ 3. cikke megerősíti, hogy az Unió egyik célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása és Európa fenntartható fejlődéséért való munkálkodás, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul, és hogy az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét;

E.  mivel az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamoknak egyértelmű és pontos információkat kell nyújtaniuk a Bizottság számára arról, hogy hogyan ültetik át az uniós irányelveket a nemzeti jogba; és mivel a tagállamok és Bizottság 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozata(9) és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozata(10) értelmében amikor a tagállamok bejelentik a Bizottságnak a nemzeti átültető intézkedéseket, benyújthatnak olyan dokumentumokat is, amelyek kifejtik, hogy hogyan ültették át az irányelveket a jogrendszerükbe;

F.  mivel az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése, illetve az EUMSZ 288. cikkének (3) bekezdése és 291. cikkének (1) bekezdése értelmében elsődlegesen a tagállamok felelnek az uniós jog helyes és időben történő átültetéséért, alkalmazásáért és végrehajtásáért, valamint annak biztosításáért, hogy a hatékony jogi védelem biztosításához elegendő jogorvoslat álljon rendelkezésre az uniós jog hatálya alá tartozó területeken;

G.  mivel az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazása egyenlő versenyfeltételeket biztosít a vállalatok számára, valamint hogy minden európai polgár javára szolgáljanak az uniós politikák;

H.  mivel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című közleményének 2016. decemberi elfogadása után a Bizottság úgy határozott, hogy olyan esetekre koncentrál, amikor a tagállamok nem közlik az átültetési intézkedéseket, az intézkedések helytelenül ültetik át az irányelveket, vagy ahol a tagállamok elmulasztották az EUB ítéletében foglaltak teljesítését, amint azt az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése is említi, súlyosan megsértették az EU pénzügyi érdekeit vagy kizárólagos hatásköreit;

I.  mivel az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, és annak az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint tagállamai a címzettjei annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre (a Charta 51. cikkének (1) bekezdése);

J.  mivel az EU Pilot eljárások célja a Bizottság és a tagállamok közötti szorosabb és koherensebb együttműködés lehetővé tétele, hogy az uniós jog megsértéseit kétoldalú párbeszéd révén lehetőleg korai stádiumban orvosolni lehessen, és elkerülhetővé váljon a formális kötelezettségszegési eljárás;

K.  mivel – a jelenlegi demokratikus deficitre válaszul és emlékeztetve 2016. október 25-i állásfoglalására, amelyben a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozására irányuló ajánlásokat fogalmazott meg a Bizottság számára – létre kell hozni egy új mechanizmust, amely egységes és koherens keretet biztosít, a már meglévő eszközökre és mechanizmusokra épül, és amelyet egységesen kell alkalmazni valamennyi uniós intézményre és valamennyi tagállamra;

L.  mivel azonban az uniós jognak való megfelelés biztosítása céljából a Bizottság által elfogadott új politikák szerint az EU Pilot célja nem a kötelezettségszegési eljárás meghosszabbítása, amely önmagában egy eszköz a tagállamokkal folytatott problémamegoldó vitába való belépésre;

M.  mivel a fokozottan stratégiai jellegű és eredményes jogérvényesítési megközelítés biztosítása érdekében a Bizottság a „Jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című közleményében foglaltaknak megfelelően úgy határozott, hogy az EU Pilot mechanizmus igénybevétele nélkül indítja el a kötelezettségszegési eljárásokat, kivéve ha az adott ügyben célszerűnek látszik az EU Pilot alkalmazása;

N.  mivel 2016-ban 3 783 panasz érkezett a Bizottsághoz az uniós jog feltételezett megsértéséről, és Olaszország (753), Spanyolország (424), és Franciaország (325) voltak azok a tagállamok, amelyek ellen a legtöbb panaszt nyújtották be;

O.  mivel az EUMSZ 258. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a Bizottság indokolással ellátott véleményt küld annak a tagállamnak, amely a Bizottság megítélése szerint nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, és ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat;

P.  mivel 2016-ban a Bizottság 847 új kötelezettségszegési eljárást indított az irányelvek késedelmes átültetése miatt;

Q.  mivel 2016-ban 95 kötelezettségszegési eljárás még mindig folyamatban volt, amelyek esetében az EUB úgy ítélkezett, hogy az érintett tagállamok nem teljesítették a kötelességeiket;

R.  mivel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i állásfoglalásában a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy 2017 szeptemberéig az EUMSZ 295. cikke alapján terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére olyan intézményközi megállapodás formájában, amely megállapítja az Unió intézményei és tagállamai között az EUSZ 7. cikke szerinti együttműködést megkönnyítő intézkedéseket;

S.  mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás előírja az információk megosztását a felszólító levél alapján indított valamennyi kötelezettségszegési eljárásra vonatkozóan, de ez nem terjed ki az informális EU Pilot eljárásra, amelynek lefolytatására a hivatalos kötelezettségszegési eljárásokat megelőzően kerül sor;

T.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt meghatározás szerint a megfelelő ügyintézéshez való jog azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék, és mivel az EUMSZ 298. cikkében foglaltak értelmében feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és ügynökségei a nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak;

U.  mivel „A környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálata” című, 2017. február 3-i közleményében a Bizottság azt állítja, hogy strukturált és átfogó párbeszédet alakított ki a tagállamokkal az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáról, az uniós szerződések által ráruházott végrehajtási jogkörök sérelme nélkül, hogy egy új célzott keretrendszeren keresztül elősegítse a tagállamok erőfeszítéseit;

V.  mivel az EUMSZ 157. cikke megengedi, a 19. cikke pedig lehetővé teszi jogszabályok elfogadását a megkülönböztetés valamennyi formájának, többek között a nemi alapú megkülönböztetés leküzdésére;

W.  mivel az Unió és tagállamai a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 19. nyilatkozatban elkötelezték magukat amellett, hogy törekednek „a házasságon belüli erőszak valamennyi formájának leküzdésére (…) e bűncselekmények megelőzése és megbüntetése, valamint az áldozatok támogatása és védelme érdekében”;

X.  mivel az EUMSZ 79. és 83. cikke alapján uniós jogszabályokat fogadtak el az emberkereskedelem, különösen a nők és a gyermekek kereskedelme ellen; mivel a „Jogok, egyenlőség és polgárság” program többek között a nők elleni erőszak megszüntetéséhez hozzájáruló intézkedéseket támogat;

Y.  mivel számos uniós irányelvet, különösen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó irányelveket, számos tagállamban nem hajtjanak végre megfelelően, ami a különböző nemű személyeket védtelenül hagyja a hátrányos megkülönböztetéssel szemben a foglalkoztatáshoz, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén;

Z.  mivel a nemi alapú megkülönböztetés kapcsolódik más, például fajon és etnikumon, valláson, fogyatékosságon, egészségi állapoton, nemi identitáson, szexuális irányultságon, életkoron és/vagy társadalmi-gazdasági körülményeken alapuló megkülönböztetéshez;

AA.  mivel az EU női lakosságának 33%-a szenvedett már el fizikai és/vagy szexuális erőszakot, és 55%-a élt át szexuális zaklatást, 32%-uk a munkahelyen; mivel a nők fokozottan kiszolgáltatottak a szexuális és fizikai erőszaknak, az online erőszaknak, az internetes megfélemlítésnek és a zaklatásnak; mivel a gyilkosságok női áldozatainak több mint felét partner vagy rokon gyilkolta meg; mivel a nők elleni erőszak a emberi jogok megsértésének egyik legelterjedtebb fajtája a világon, amely független az áldozat korától, nemzetiségétől, vallásától, iskolázottságától, jövedelemétől, társadalmi helyzetétől, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi; mivel a tagállamokban nem csökken a femicídiumok száma;

AB.  mivel az LMBT személyekkel kapcsolatos uniós felmérés eredményei szerint a leszbikus, biszexuális és transznemű személyek a hátrányos megkülönböztetés óriási kockázatának vannak kitéve szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt; mivel a leszbikusok 23%-át és a transzneműek 35%-át érte fizikai, illetve szexuális támadás, vagy erőszakos fenyegetés otthonukban vagy máshol (az utcán, tömegközlekedésben, munkahelyen stb.) legalább egyszer az elmúlt öt év során;

AC.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályok tagállamokbeli alkalmazása és érvényre juttatása a vonatkozó irányelvek átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos egyedi problémákba ütközik, úgy mint a jogszabályok alapvető hiányosságai és a jogszabályok következetlen alkalmazása a nemzeti bíróságok által;

AD.  mivel a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézmények és mechanizmusok gyakran a perifériára szorulnak a nemzeti kormányzati struktúrákban, felosztják őket különböző szakpolitikai területek között, hátráltatja őket az összetett mandátumok, valamint a megfelelő személyzet, szakképzés, adatok és elegendő erőforrások hiánya, illetve nem részesülnek a szükséges támogatásban a politikai vezetőktől;

AE.  mivel a nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó jogi szakértők európai hálózatának a megkülönböztetés tilalmáról szóló európai jogszabályok összehasonlító elemzéséről szóló 2017. évi tanulmánya szerint az országok túlnyomó többségében még mindig komoly aggodalomra ad okot a vélemény és a tájékozottság, mivel az egyéneket gyakran nem tájékoztatják a megkülönböztetés elleni védelemhez való jogukról és a védelmi mechanizmusok létezéséről; mivel ezen elemzés szerint a megkülönböztetés tilalmáról szóló uniós irányelvek érvényre juttatásával kapcsolatban további aggodalomra okot adó kérdések is felmerültek, például a megkülönböztetés áldozatainak nevében vagy támogatására a jogi eljárásokban részt venni kívánó szervezetek és egyesületek jogi helyzetének hiánya (vagy azok túl korlátozó volta), a bizonyítási teher áthelyezésének korlátozott alkalmazása, valamint az igazságszolgáltatáshoz való eredményes hozzáférés számos akadálya, és ezek ténylegesen megakadályozzák a polgárokat abban, hogy a megkülönböztetés tilalmáról szóló jogszabályi rendelkezésekből eredő jogaikat teljes egészében élvezzék és megvédjék;

AF.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2017. évi mutatója csak elhanyagolható előrelépést mutat, rávilágítva, hogy az EU továbbra is messze van a nemek közötti egyenlőség elérésétől, 66,2 pontot elérve a 100-ból, ami mindössze négy ponttal magasabb, mint tíz évvel ezelőtt;

AG.  mivel a döntéshozatalt illetően a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó fent említett adatok csaknem 10 pontos javulást mutatnak az elmúlt évtizedben, 48,5 pontot érve el, de még mindig e terület érte el a legalacsonyabb pontszámot; mivel ez a visszaesés jól mutatja a nők és férfiak egyenlőtlen képviseletét a politikában, és kiemeli a demokratikus deficitet az uniós kormányzásban;

AH.  mivel az Eurofound nemek közötti foglalkoztatási szakadékra vonatkozó jelentése úgy becsüli, hogy ez a szakadék évente 370 milliárd EUR-ba – azaz az uniós GDP 2,8%-ába – kerül az EU-nak;

AI.  mivel az Eurofound munkakörülmény-felmérésének a fizetett és fizetetlen munkaidőre vonatkozó összetett mutatója alapján elmondható, hogy a fizetett és fizetetlen munkával töltött idő beszámítása esetén a nők munkaideje hosszabb;

AJ.  mivel a nemek között a döntéshozatalban megvalósítandó egyenlőségre vonatkozó uniós kötelezettségvállalás ellenére az uniós ügynökségek igazgatóságaiban jelentős hiányosságok tapasztalhatók a nemek közötti egyensúly tekintetében, és azok tartósan a nemi alapú szegregáció jeleit mutatják;

AK.  mivel a szegénység női problémává válása folytatódik az Unióban, és mivel az egyenlőségre és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő és teljes mértékű alkalmazása és érvényre juttatása együtt kell hogy járjon a nők körében fennálló nagyon magas arányú munkanélküliséget, szegénységet és társadalmi kirekesztést célba vevő politikákkal; mivel az egyenlőségi politikák, valamint a nemek közötti egyenlőségre és az egyenlőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának hiánya tovább veszélyezteti a nőket, és növeli a szegénység és a társadalmi marginalizálódás kockázatát azáltal, hogy kizárja őket a munkaerőpiacról;

AL.  mivel a meglévő jogszabályok megfelelő végrehajtása alapvető fontosságú a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítása szempontjából; mivel bár az átdolgozott 2006/54/EK irányelv egyértelműen tiltja mind a közvetlen, mind a közvetett megkülönböztetésen alapuló bérkülönbséget, és annak ellenére, hogy a nők átlagosan magasabb szintű végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, a nemek közötti bérszakadék még mindig 16,3% volt 2015-ben;

AM.  mivel a nemek közötti egyenlőség elvét a meglévő uniós jogszabályok alkalmazása nyomon követésének alapvető részévé kell tenni;

AN.  mivel a – lehetőség szerint nemek szerint lebontott – adatok gyűjtése alapvető fontosságú az eddig elért előrehaladás értékelése szempontjából az uniós jogszabályok alkalmazásának tekintetében;

1.  üdvözli a Bizottságnak a jogsértések gyors kezelésére vonatkozó határozatát(11), és támogatja a végrehajtás terén jelentkező problémák informális megoldására irányuló erőfeszítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kísérleti uniós problémamegoldó rendszert;

2.  aggodalmát fejezi ki a 2016. évi kötelezettségszegési eljárások teljes számának növekedése miatt, amely szám az elmúlt öt évben a legmagasabb volt;

3.  üdvözli az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2016. évi éves bizottsági jelentést, és megjegyzi, hogy e jelentés szerint a tagállamok ellen 2016-ban legnagyobb számban a környezetvédelem, a jogérvényesülés és a fogyasztópolitika, az adózás és a belső piac miatt indítottak átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást;

4.  emlékeztet rá, hogy a Parlamenthez intézett petícióhoz való jog – amelyet az EUMSZ 20. és 227. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke is rögzít – az uniós polgárság egyik alappillére, mely a legutóbbi felmérések szerint közismertség tekintetében a második helyen áll az uniós polgársággal járó jogok közül; kiemeli a petíciók fontosságát, amelyek segítségével a polgárok és a lakosok úgy érezhetik, hogy bevonják őket az Unió tevékenységeibe, és kifejezhetik az uniós jog nem megfelelő alkalmazása vagy megsértése és a potenciális joghézagok miatti aggodalmaikat, miközben rávilágítanak e hiányosságokra a felmerült problémák azonnali és hatékony megoldásának reményében; osztja a Bizottság véleményét, mely szerint a meglévő uniós jog hatékony érvényesítése érdekében végzett munkát ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint az új jogszabályok kidolgozása során végzett munkát; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben javítson a petíciók kezelésén azzal, hogy megfelelő időben alapos választ ad rájuk;

5.  felhívja a figyelmet a Parlament Petíciós Bizottságának kérésére készült és a C. Tematikus Főosztály által megrendelt, „Az uniós jog végrehajtásának nyomon követése: eszközök és kihívások” című tanulmányra, és üdvözli annak a Parlamenthez intézett, cselekvésre vonatkozó konkrét ajánlásait; felhívja a figyelmet a C. Tematikus Főosztály által megrendelt, „Az igazságszolgáltatás hatékony igénybevétele” című tanulmányra, amely több petíció kezelése kapcsán ismételten felmerült kifogásokkal foglalkozik; támogatja a Bizottság javaslatát a tagállamoknak nyújtandó uniós jogi képzés előmozdításáról, amelynek célja a határozatok következetességének – és ezzel a jogok Unió-szerte történő egységes érvényre juttatásának – biztosítása;

6.  üdvözli a Bizottság 2016. évi jelentésében az előző éviekhez képest a megnövekedett átláthatóságot és a több statisztikai információ nyújtását; sajnálja ugyanakkor, hogy a jelentés nem ad pontos tájékoztatást azon petíciók számáról, amelyek EU Pilot vagy kötelezettségszegési eljárás kezdeményezéséhez vezettek, és arra kéri a Bizottságot, hogy adja meg ezt a konkrét információt; sajnálattal állapítja meg, hogy sem a Parlamentet, sem a petíciók benyújtóit nem vonták be ezekbe az eljárásokba; megismétli felhívását a Bizottság felé, hogy ossza meg a Parlamenttel a valamennyi megnyitott EU Pilot vagy kezdeményezett kötelezettségszegési eljáráshoz kapcsolódó információkat az átláthatóság javítása, a Petíciós Bizottságon keresztül történő vitarendezés időkeretének csökkentése, az uniós projektbe vetett bizalom kiépítése, és végül az EU Pilot eljárás legitimitásának erősítése céljából, különösen a kötelezettségszegési eljárások tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy szisztematikusan adjon tájékoztatást a döntéseiről és a biztosi testület különböző lépéseiről, valamint hogy tegye közzé tömbösített üléseinek napirendjét és főbb eredményeit; elismeri a Bíróság C-39/05. P., C-52/05 P és C-562/14. P. sz. egyesített ügyekben hozott, 2017. májusi ítéletét, amely szerint az EU Pilot eljáráson belül nem szabad nyilvánossá tenni a dokumentumokat, amennyiben fennáll a veszélye, hogy a nyilvánosság hatással lenne a kötelezettségszegési eljárás természetére, megváltoztatná annak előrehaladását, vagy aláásná az eljárás célkitűzését; felhívja a Bizottságot, hogy e kockázat megszűnése, azaz az EU Pilot eljárások lezárulása után tegye közzé a tagállamokkal váltott iratokat; támogatja e tekintetben az európai ombudsman javaslatait a jogsértés kivizsgálási szakaszában levő EU Pilot ügyek időszerűségével és átláthatóságával kapcsolatban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden felet tájékoztatásban kell részesíteni, és több átláthatóságot kell vinni az EU Pilot eljárásokba; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az Európai Parlament képviselői által az EU Pilot eljárások kapcsán felvetett aggályokra adott reakciói során nem mutatja az elkötelezettség jelét, és felhívja a Bizottságot, hogy a Petíciós Bizottságot tájékoztassa minden fontos új lépésről, amely a kivizsgálások, valamint – a lezáratlan petíciók esetén – a tagállamokkal folytatott párbeszéd terén történik; megismétli felhívását a Bizottság felé, hogy éves jelentésében mind az uniós irányelvek, mind a rendeletek végrehajtási arányát is szerepeltesse;

7.  véleménye szerint a kötelezettségszegési eljárások magas száma azt mutatta, hogy továbbra is komoly kihívást jelent és kiemelt kezelést érdemel az uniós jogszabályok időszerű és helyes tagállami alkalmazásának biztosítása, figyelembe véve a Bizottság által 2016-ra elfogadott új, fokozottan stratégiai jellegű és eredményes jogérvényesítési megközelítést; úgy véli, hogy e kötelezettségszegések közül néhány a közigazgatási források hiányának eredménye lehet bizonyos tagállamokban;

8.  kiemeli, hogy 2011 óta most a legmagasabb az új panaszok száma, összesen 3 783, ami 67,5%-os növekedést jelent az elmúlt évhez képest és csökkenést a megoldási arányokban, és hogy emellett 1 657 kötelezettségszegési ügy volt folyamatban 2016 végén, miközben 986 kötelezettségszegési eljárás indult 2016-ban, melyek közül 847 késedelmes átültetésre vonatkozik; aggodalommal jegyzi meg, hogy 95 kötelezettségszegési ügy még mindig folyamatban van a Bíróság ítéletét követően amiatt, hogy a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállamok még nem teljesítették az EUMSZ 258. cikke szerinti ítéleteket, és hogy összességében a foglalkoztatás és a jogérvényesülés és fogyasztópolitika területei a leginkább érintettek, melyeket a belső piac, az ipar, a vállalkozói készség és kkv-k, az adózás és a vámügyek, valamint a környezetvédelem követ;

9.  üdvözli, hogy a 2016-ban indított új EU Pilot-ügyek száma – a 2014-es 881-hoz képest 790-re – csökkent, és hogy ez a szám 2011 óta most volt a legalacsonyabb, bár a Bizottság nem indít EU Pilot eljárást az irányelvek késedelmes átültetése esetén; megjegyzi ugyanakkor, hogy a megoldási arány némileg csökkent 2015-höz képest (75%-ról 72%-ra); arra kéri a Bizottságot, hogy számoljon be pontosabban jogérvényesítési politikájával kapcsolatos prioritásainak meghatározásáról, amely szerint jogérvényesítési tevékenységét azokra a területekre fókuszálja majd, ahol az valódi változást hozhat, valamint azon ügyek lefolytatásával kapcsolatos szakpolitikai prioritásairól, amelyek valamely tagállam jogrendszerének rendszerszintű gyengeségét tárják fel;

10.  megjegyzi, hogy a Bizottság azon kötelezettségvállalása, hogy stratégiaibb módon érvényesíti az uniós jogot, a közelmúltban kötelezettségszegési eljárások politikai okokból történő lezárásához vezetett; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a későbbi nyomonkövetési jelentésekben ismertesse az ilyen határozatok mögötti megfontolásokat;

11.  hangsúlyozza, hogy a kötelezettségszegési eljáráshoz vezető EU Pilot ügyek többsége főleg a környezetvédelemhez, a belső piachoz, az iparhoz, a vállalkozói készséghez és kkv-khoz, az energiához, az adózáshoz és a vámokhoz kapcsolódó szakpolitikai területeket érintette; megjegyzi emellett, hogy Magyarországon, Németországban, Spanyolországban és Lengyelországban volt a legmagasabb a kötelezettségi eljárás formájában zajló EU Pilot ügyek száma;

12.  elismeri, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása tekintetében az elsődleges felelősséget a tagállamok viselik, de rámutat, hogy ez nem menti fel az uniós intézményeket azon kötelességük alól, hogy tiszteletben kell tartaniuk az uniós elsődleges jogot, amikor az uniós másodlagos jogba tartozó szabályokat alkotnak, különösen a jogállamiság és a Chartában foglalt alapjogok terén;

13.  rámutat, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása alapvető fontosságú a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a Szerződésekben is rögzített elvére vonatkozó uniós politikák megvalósítása, valamint az uniós és a nemzeti szintű közintézmények közötti, illetve az intézmények és a polgárok közötti kölcsönös bizalom ösztönzése és erősítése szempontjából, a bizalom és a jogbiztonság pedig a jó együttműködés és az uniós jogszabályok hatékony alkalmazásának alapja;

14.  aggasztja, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása és érvényesítése terén továbbra is jelentős hiányosságok állnak fenn egyes tagállamokban, különösen a hulladékgazdálkodás, a szennyvíztisztító infrastruktúra és a levegőminőségi határértékek betartása terén;

15.  hangsúlyozza a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek, az európai polgárok és az egyéb érdekelt felek fontos szerepét az uniós jog tagállamok általi átültetése és alkalmazása terén mutatkozó hiányosságok nyomon követésében és jelentésében; üdvözli ezért, hogy a polgárok nagyobb mértékben reagálnak az uniós politika végrehajtására, ideértve a visszaélések bejelentőinek kiemelt szerepét a magán- és a közszférában; hangsúlyozza, hogy a polgároknak jogában áll elsőként, egyértelmű és ténylegesen hozzáférhető, átlátható és időszerű módon értesülni arról, hogy fogadtak-e el, és ha igen, milyen nemzeti jogszabályokat az uniós jogszabályok átültetésére, és hogy mely nemzeti hatóságok felelnek a helyes végrehajtás biztosításáért;

16.  tudomásul veszi, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonít a Bizottság az uniós jogszabályok nemzeti jogszabályokba való időszerű és helyes átültetésének, illetve egyértelmű belső keretre vonatkozó rendelkezések meglétének, amelyek értelmében a tagállamoknak prioritást kell biztosítaniuk e célnak, hogy elkerüljék az uniós jogszabályok megszegését, biztosítva közben, hogy azok hatékony és eredményes végrehajtásából az egyének és a vállalkozások is profitálhassanak;

17.  rámutat ugyanakkor, hogy a jogszabályok végrehajtására megállapított irreális határidők lehetetlenné tehetik a tagállamok számára a megfelelést, ami a késedelmes végrehajtás hallgatólagos elfogadására utal; sürgeti az uniós intézményeket, hogy állapodjanak meg realisztikusabb ütemezésben a rendeletek és irányelvek végrehajtására vonatkozóan, figyelembe véve a vizsgálatok elvégzéséhez és a konzultációkhoz szükséges időszakokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak jelentéseket, összefoglalókat és jogalkotási módosításokat kell benyújtania a társjogalkotók által megállapított időpontokban, és az alkalmazandó jogi rendelkezésekkel összhangban;

18.  rámutat, hogy 2016-ban 70 irányelvet kellett átültetni, ami növekedést jelent a 2015-ös 56-hoz képest; aggodalmát fejezik ki amiatt, hogy a késedelmes átültetéssel kapcsolatos új kötelezettségszegések száma meredeken – 543-ról 847-re – emelkedett; sajnálja, hogy 2016 végén 868 késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési ügy volt folyamatban, ami 67,5%-os növekedést jelent a 2015 végén folyamatban lévő 518 ügyhöz képest;

19.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mint 2015-ben, a tagállamok most sem tudták valamennyi arra vonatkozó kötelezettségvállalásukat teljesíteni, hogy magyarázó dokumentumokat csatoljanak az irányelveknek a nemzeti jogszabályokba való átültetéséhez tett intézkedéseikhez; úgy véli, hogy a benyújtott számos magyarázó dokumentum eltérő minőségének fényében a Bizottságnak több segítséget kell nyújtania a tagállamok számára a felkészítésük és a megfelelési táblázatok összeállítása során;

20.  hangsúlyozza, hogy az oktatás, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott esélyegyenlőség és a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód, az egyenlő munkáért egyenlő bér, illetve az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azok biztosítása során a nők és férfiak egyenlő bánásmódja elveit érintő meglévő uniós jogszabályok, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly javítását, illetve a nők és lányok elleni erőszak minden formájának megszüntetését célzó meglévő rendelkezések időben és megfelelően történő átültetése biztosításának elmulasztása végső soron megfosztja a polgárokat és a vállalkozásokat az uniós jog alapján őket megillető kedvezményektől;

21.  hangsúlyozza, hogy az Uniót a jogállamiságon és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló unióként hozták létre (az EUSZ 2. cikke); megjegyzi, hogy az uniós jogszabályok végrehajtása során a tagállamoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokat; megismétli, hogy kiemelten fontos a tagállamok és az uniós intézmények cselekedeteinek és mulasztásainak gondos nyomom követése;

22.  megismétli a Bizottság által állítólagosan már megoldott ügyek tárgyában a Parlamenthez intézett petíciók és a Bizottsághoz intézett panaszok magas száma miatti aggodalmát;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy fontos az elsődleges, a másodlagos és a „puha” jogból álló uniós jogrend integritásának védelme; sürgeti emiatt azoknak a jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseknek az időszerű elfogadását, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a polgárok számára valósággá váljon a szociális jogok európai pillére; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását, mint például a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatát célzó új keret létrehozására irányuló erőfeszítései során a lehető legátláthatóbban és legkövetkezetesebben járjon el; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérével kapcsolatban fontolja meg egy kifejezetten a méltányos és kiegyensúlyozott fejlesztést, foglalkoztatást, szociális ügyeket és befogadást célul kitűző keret létrehozását;

24.  megismétli a 2016. október 25-i állásfoglalásában a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére vonatkozóan, ezáltal hatékonyan összekapcsolva vonatkozó éves tematikus jelentéseit, a meglévő nyomon követési mechanizmusok eredményeit, valamint a rendszeres értékelési eszközöket, és ezeket időben tegye közzé; emlékeztet rá, hogy a Bizottságnak – a szerződések őreként, a megfelelő és hatékony ügyintézésnek az EUMSZ 298. cikkében és az EU Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikkében lefektetett elveit teljes mértékben tiszteletben tartva – kötelessége nyomon követnie és értékelnie, hogy a tagállamok, valamint az összes uniós intézmény és szerv megfelelően végrehajtja-e az uniós jogszabályokat, és tiszteletben tartják-e a szerződésekben rögzített elveket és célkitűzéseket, és tiszteletben kell tartania azon kötelezettségvállalását, hogy aktívan segíti a tagállamokat egyes irányelvek és rendeletek átültetésében és végrehajtásában; ezért azt tanácsolja, hogy ezt a feladatot vegye figyelembe az alapvető jogokról szóló fent említett paktumban 2018-tól kezdődően, és kösse össze a vonatkozó éves tematikus jelentéseit, a meglévő nyomon követési mechanizmusok eredményeit, valamint a rendszeres értékelési eszközöket, és ezeket időben tegye közzé;

25.  emlékeztet arra, hogy a Parlament számos alkalommal felhívta a Bizottságot, hogy proaktívabb módon ellenőrizze, irányítsa és támogassa a környezetvédelmi jogszabályok és politikák végrehajtását;

26.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy egyes irányelvekre és rendeletekre vonatkozó végrehajtási tervek készítésével aktívan segíti a tagállamokat az európai jogszabályok átültetésében és végrehajtásában;

27.  úgy gondolja, hogy a Parlamentet – tekintettel arra, hogy az intézményközi megállapodás szerint a Parlament is felelős az uniós jog végrehajtásának és érvényre juttatásának biztosításáért, valamint tekintettel a Parlament Bizottság fölötti politikai ellenőrzési funkciójára, amellyel az EUSZ 14. cikke ruházza fel – automatikusan értesíteni kell valamennyi megnyitott EU Pilot eljárásról vagy kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásról, valamint megfelelő hozzáférést kell biztosítani számára az e két eljáráshoz kapcsolódó dokumentumokhoz, különösen azokban az esetekben, ahol az eljárások petíciók alapján indulnak, mindeközben pedig meg kell felelni az ügyek sikeres kezeléséhez szükséges, bizalmas kezelésre vonatkozó rendelkezéseknek;

28.  javasolja, hogy a tagállamok képviselői nagyobb mértékben vegyenek részt a Petíciós Bizottság petíciókról szóló megbeszélésein;

29.  megjegyzi, hogy a tagállamok az uniós jogot nem alkalmazzák kielégítő mértékben, amit a Bizottságnak küldött panaszok nagy száma és a Parlamentnek címzett petíciók jelentős mennyisége is mutat; üdvözli a Bizottság 2016. decemberi közleményében kifejezett, arra irányuló szándékát, hogy nagyobb mértékben alkalmazza majd a megelőzést célzó eszközöket – például a tömbösített üléseket, a végrehajtási iránymutatásokat, a szakértői csoportokat és a szakosodott hálózatokat, többek között a SOLVIT-hálózatot –, és hogy az uniós jog érvényre juttatása érdekében támogatja a tagállamokban zajló kapacitásépítést; felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 197. cikkének rendelkezéseit használja fel e megújult jogérvényesítési politikának a tagállamokkal és az európai intézményekkel teljes körű partnerségben történő végrehajtásához; felhívja a Bizottságot, hogy időszerű és részletes válaszokkal javítsa a benyújtott petíciók kezelését;

30.  megjegyzi, hogy miközben 95 kötelezettségszegési eljárás jelenleg is folyamatban van és a Bíróság döntést hozott a tagállamok meg nem felelése ügyében, a Bizottság ezek közül csak három esetben fordult a Bírósághoz az EUSZ 260. cikke alapján; úgy gondolja, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a Bíróság határozatait maradéktalanul és időszerűen végrehajtsák, továbbá, hogy szükség esetén – az uniós jog veszélyeztetését és a Bíróság hatáskörének aláásását megelőzendő – az EUMSZ 279. cikkében foglalt rendelkezéseket teljes mértékben kihasználják; felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a helyzetet, és az elért eredményekről rendszeresen számoljon be a Parlamentnek;

31.  kiemeli, hogy az uniós szerződések és a Charta valamennyi uniós intézmény számára kötelező jogi erővel bírnak(12);

32.  azt ajánlja, hogy a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló minden parlamentközi vitába vonják be a civil társadalmat és a polgári részvételt, pl. a Parlamentnek címzett petíciókon és az európai polgári kezdeményezésen keresztül;

33.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 288. cikkének megfelelően az uniós intézmények és a tagállamok között kötött egyetértési megállapodások nem tekinthetők uniós jogszabályoknak;

34.  hangsúlyozza a hatékonyság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság fontosságát az uniós jog uniós intézmények általi megszövegezésében és alkalmazásában; hangsúlyozza különösen a demokratikus elszámoltathatóság elvét – és a Parlament szerepét annak biztosításában –, valamint az uniós polgárok jogát az igazságszolgáltatáshoz és a megfelelő ügyintézéshez, az EU Alapjogi Chartája 41. és 47. cikkében foglaltaknak megfelelően; rámutat, hogy ezek a jogok és elvek megkövetelik, hogy a polgárok megfelelően és könnyen hozzáférjenek az őket érintő jogi aktusok tervezeteihez; emlékeztet arra, hogy e jogokat és elveket a tagállamoknak is elsődleges fontosságúként kell figyelembe venniük az uniós jog végrehajtását célzó jogi aktusok tervezeteire irányuló javaslataik kapcsán;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy ahol lehetséges és szükséges, erősítse „a hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának javítása és a hatékony közigazgatáshoz történő hozzájárulásra” vonatkozó uniós pénzügyi forrásokat – például az Európai Szociális Alapot –, a szociális jólét és a gazdasági fejlődés előmozdítása, illetve a jótékony jogalkotás hatékonyságának fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki az EUMSZ 197. cikkét a tagállamoknak az uniós jogszabályok végrehajtására és érvényre juttatására vonatkozó kapacitásának erősítésére;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan eszközöket, amelyek célja, hogy segítsék a tagállamokat az átültetési problémák felismerésében, a problémáknak a kötelezettségszegési eljárás korai szakaszában való kezelésében és közös megoldások megtalálásában;

37.  emlékeztet rá, hogy azok a jogszabályok, amelyek vonatkozásában a legsúlyosabb kötelezettségszegések történnek, irányelvek nyomán születtek; emlékeztet, hogy a rendeletek közvetlenül és kötelezően alkalmazandóak a tagállamokban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy lehetőleg rendeleteket alkalmazzon, amennyiben jogalkotási javaslatokat szándékozik előterjeszteni; úgy véli, hogy ez a megközelítés csökkentheti a túlszabályozás kockázatát;

38.  emlékeztet arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek segítséget nyújtanak annak tisztázásában, hogy miként kell az uniós jogot végrehajtani; úgy véli, hogy ez az eljárás lehetővé teszi az uniós jogszabályok egységes értelmezését és végrehajtását; felhívja ezért a Bizottságot, hatékonyabban kövesse nyomon a nemzeti bíróságok azon kötelezettségének teljesítését, hogy az EUMSZ 267. cikkének megfelelően előzetes döntést kell kérniük az Európai Unió Bíróságától; ezért arra ösztönzi a nemzeti bíróságokat, hogy kétség esetén terjesszék a kérdéseket az Európai Unió Bírósága elé, ezáltal megakadályozva a kötelezettségszegési eljárásokat;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különösen figyelmet a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv(13) végrehajtásának ellenőrzésére, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat, különösen odafigyelve a helytelen vagy rossz alkalmazásra;

40.  üdvözli a Bizottságnak az uniós környezetvédelmi szabályok érvényesítésére irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy egyenlő versenyfeltételeket nyújtson minden tagállam és gazdasági szereplő számára, és hogy kezelje az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének hiányosságait, ideértve kötelezettségszegési eljárás indítását, ha szükséges; kiemeli azonban az uniós környezetvédelmi szabályok és különösen a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékonyságának ismert korlátait; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtásáról szóló, 2017. október 26-i parlamenti állásfoglalást(14); rámutat arra, hogy egyes tagállamokban az egészséges környezethez való jogot aláássák az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének hiányosságai, különösen a levegő- és vízszennyezés megelőzése, a hulladékkezelés és a szennyvízkezelő infrastruktúra esetében; hangsúlyozza, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok teljes körű alkalmazása évente 50 milliárd EUR megtakarítást eredményezhetne mindenekelőtt az egészségügyi költségek és a környezetben okozott közvetlen károk költségének területén;

41.  hangsúlyozza, hogy az uniós vívmányok az EU által között nemzetközi megállapodásokat is magukban foglalják; komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós környezetvédelmi szabályok nem biztos, hogy megfelelnek a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezménynek („az Aarhusi Egyezmény”)(15), mivel nem biztosítanak elég hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz a környezetvédelmi szervezetek és a nagyközönség számára; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet az Aarhusi Egyezmény betartásával foglalkozó bizottság(16) és a Tanács 2017. július 17-i álláspontjának(17) megállapításaira és ajánlásaira, és térképezze fel, hogyan és milyen eszközökkel lehetne úgy megfelelni az Aarhusi Egyezménynek, hogy tiszteletben tartják az Unió jogrendjének alapelveit és bírósági felülvizsgálatának rendszerét;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a menekültügy és a migráció területén elfogadott intézkedések végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített elveknek, működjön együtt a tagállamokkal a végrehajtás során esetlegesen felmerülő nehézségek megoldásán, illetve adott esetben indítsa el a szükséges kötelezettségszegési eljárásokat; aggodalommal állapítja meg, hogy bizonyos tagállamok nem teljesítik a menekültügy és a migráció terén meglévő kötelezettségeiket, különösen ami a menedékkérők áthelyezését érinti; rámutat arra, hogy kezelni kell a szolidaritás hiányának problémáját, amely egyes tagállamok között a menekültügy és a migráció terén mutatkozik, annak érdekében, hogy minden tagállam teljesítse kötelezettségeit; felhívja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a munkaerő-kizsákmányolás és a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem növekedésével;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy válaszoljon hatékonyan a változó migrációs és biztonsági helyzetre, és hajtsa végre eredményesen az európai migrációs stratégiát és a kapcsolódó végrehajtási csomagokat; kéri a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a visszatérési irányelvet (2008/115/EK)(18), és számoljanak be rendszeresen az európai migrációs stratégia végrehajtásáról;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a munkaidőt nem rögzítő szerződések uniós foglalkoztatási jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét, beleértve a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvet is, mivel 2016-ban számos petíció érkezett a bizonytalan foglalkoztatásra vonatkozóan;

45.  üdvözli, hogy a jelentés elismeri a Parlament szerepét abban, hogy parlamenti kérdések és petíciók útján felhívja a Bizottság figyelmét az uniós jog tagállamokbeli alkalmazásának hiányosságaira; rámutat, hogy a nemzeti kormányok saját nemzeti parlamentjük általi ellenőrzése – amikor a kormány részt vesz a jogalkotási folyamatban – elő fogja segíteni az uniós jog hatékonyabb alkalmazását, amint azt az uniós alapszerződések előírják;

46.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy tekintettel számos irányelv hivatalos uniós nyelvekre való, egymással összhangban nem álló fordítására, valószínű, hogy a különböző nyelvi változatok eltérő értelmezéseket eredményeznek, és így eltérhetnek az átültetések is; sajnálja, hogy az irányelvek átültetésében és jogi értelmezésében meglévő eltérések nem fedhetők fel szisztematikusan, csak akkor, ha az Európai Unió Bírósága ezt ítéletében tisztázza;

47.  emlékeztet, hogy a nemzeti parlamenteknek jelentős szerepet kell játszaniuk mind az uniós jogi aktusok tervezetének jogalkotás előtti ellenőrzésében, mind az uniós jogszabályok tagállamok általi megfelelő végrehajtásának jogalkotás utáni ellenőrzésében; felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy proaktív módon törekedjenek e szerep betöltésére;

48.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a jobb és hatékonyabb uniós jogszabályok létrehozására tett erőfeszítéseivel összhangban a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazását mindig figyelembe kell venni;

49.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy a megfelelő főigazgatóságokon (DG IPOL, DG EXPO és DG EPRS) belül hozzanak létre autonóm rendszert a Parlament által az együttdöntési eljárás és a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott fő uniós jogszabályok hatásának utólagos értékelésére;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a belső piac működését közvetlenül érintő korrupciós gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló uniós jogszabály végrehajtásának ellenőrzésére, és hozza meg a szükséges intézkedéseket az ilyen jelenségek kezelésére;

51.  emlékezteti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a jogszabályok időben történő és megfelelő alkalmazásának biztosítása továbbra is az EU prioritása; hangsúlyozza az uniós jog alkalmazásának jobb ellenőrzése szempontjából az EUSZ 5. cikke szerinti hatáskör-átruházás, a szubszidiaritás és az arányosság elvei betartásának fontosságát, valamint a törvény előtti egyenlőség elvének fontosságát; emlékeztet annak fontosságára, hogy növelni kell a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének számos aspektusával foglalkozó meglévő irányelvek rendelkezéseinek ismertségét, és azokat a gyakorlatban is meg kell valósítani;

52.  ösztönzi az uniós intézményeket, hogy amikor a másodlagos, az uniós és „puha” jogba tartozó szabályokat hoznak létre, szakpolitikákat dolgoznak ki, illetve megállapodásokat vagy szerződéseket írnak alá az Unión kívüli intézményekkel, akkor kötelességüknek eleget téve mindig tartsák tiszteletben az uniós elsődleges jogot, és minden rendelkezésükre álló eszközzel segítsék a tagállamokat az uniós jog átültetésében minden területen, és támogassák őket az Unió értékeinek és elveinek tiszteletben tartásában, különös tekintettel a tagállamokban a közelmúltban kialakult fejleményekre;

53.  egyetért a Bizottság azon álláspontjával, amely szerint az egyéni panasztevők alapvető szerepet játszanak a polgárok és a vállalkozások érdekeit érintő uniós jog érvényesítésével és alkalmazásával kapcsolatos szélesebb problémák azonosításában;

54.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő ügyintézés egységes és átfogó szabályozási rendszerének hiánya az Unión belül megnehezíti a polgárok és a vállalkozások számára, hogy könnyen és teljes mértékben megértsék az uniós jog szerinti jogaikat; hangsúlyozza ezért, hogy a megfelelő ügyintézésre vonatkozó szabályok olyan rendelet formájában történő kodifikálása, amely meghatározza a közigazgatási eljárás különböző szempontjait – köztük az értesítéseket, a kötelező határidők kijelölését, a meghallgatáshoz való jogot, továbbá valamennyi személy azon jogát, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó dokumentumokhoz – egyenértékű a polgári jogok és az átláthatóság megerősítésével; úgy véli, hogy ez a rendelet a meglévő szabályokat hozzáférhetőbbé, egyértelműbbé és koherensebbé tenné, amivel az állampolgárok és a vállalkozások, valamint az igazgatás és tisztviselői javát szolgálná;

55.  emlékeztet arra, hogy 2013. január 15-i és 2016. június 9-i állásfoglalásában a Parlament szorgalmazta egy, az EUMSZ 298. cikke szerinti nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló rendelet elfogadását, és megjegyzi, hogy ezt a kérést nem követte bizottsági javaslat; ismét felhívja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az európai közigazgatási eljárásjogról, figyelembe véve az Európai Parlament eddigi erőfeszítéseit ezen a területen;

56.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi jogszabályok és szakpolitikák elégtelen végrehajtásának egyik alapvető oka a környezetvédelmi szempontok más szakpolitikai területekbe való nem megfelelő integrálása;

57.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a környezetvédelem, valamint az egészségvédelem és az élelmiszerbiztonság magas szintjét;

58.  hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok hatékony érvényesítése az egészségügy, az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelem terén fontos az uniós polgárok számára, mivel kihat a mindennapi életükre és a közérdeket szolgálja;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségszegési ügyeket, különösen a levegő tisztaságára vonatkozó jogszabályok területén, ideértve az uniós jognak a jövőben csatlakozó tagállamokban történő helyes átültetését és alkalmazását; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy megfelelő, átlátható módon és megfelelő időben tájékoztassa a panaszok benyújtóit az érintett államok által a panaszokra válaszul benyújtott érvekről;

60.  tudomásul veszi, hogy a környezettel kapcsolatos jogsértési eljárások száma 2015-höz képest 2016-ban csökkent, de aggasztja, hogy az egészségügy és az élelmiszer-biztonság területén nőtt az eljárások száma, és felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet erre a területre;

61.  kiemeli, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió alapvető elve, amelyet minden politikában érvényesíteni kell;

62.  kiemeli a jogállamiság alapvető szerepét a demokratikus kormányzás bármely formájának legitimitásában; hangsúlyozza, hogy ez az uniós jogrend sarokköve, és mint ilyen, összhangban van a jogállamiságon alapuló Unió eszméjével;

63.  emlékeztet rá, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér értelmében az egyenlőség elvét 1957 óta tartalmazzák az európai szerződések (lásd az EUMSZ 157. cikke), és kiemeli, hogy az EUMSZ 153. cikke lehetővé teszi az EU számára, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés terén az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód szélesebb körében lépjen fel;

64.  megelégedéssel jegyzi meg, hogy az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvének az Európai Unió Bírósága általi széles körű értelmezése, ahogy azt az érintett cikkhez kapcsolódóan a Bíróság és annak kiterjedt ítélkezési gyakorlata is kifejezte, bizonyosan kiszélesítette a nemek között a fizetésekben megnyilvánuló közvetlen és közvetett megkülönböztetés elleni küzdelem lehetőségeit, de hangsúlyozza, hogy sokat kell még tenni az Unióban a nemek között fennálló bérszakadék megszüntetése érdekében;

65.  mély sajnálattal tölti el, hogy a férfiak és nők közötti fizetésbeli egyenlőtlenségek elleni jogi elvek bevezetése ellenére ez önmagában nem szünteti meg a nemek között fennálló bérszakadékot; hangsúlyozza, hogy az átdolgozott 2006/54/EK irányelv megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy az egyenlő bérezés elvével ellentétes, a kollektív megállapodásokról, a bértáblákról, a bérmegállapodásokról és az egyéni munkaszerződésekről szóló rendelkezéseket tegyék semmissé, vagy módosítsák azokat;

66.  hangsúlyozza, hogy mind a tagállamoknak, mind a Bizottságnak figyelmet kell fordítania az uniós jogszabályok, különösen a bérezés terén való egyenlőségre vonatkozó rendelkezések végrehajtására; megismétli annak fontosságát, hogy számos uniós irányelvben érvényesítsék a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének szempontjait, és úgy véli, hogy az alternatív eszközök az uniós jogszabályok pontos végrehajtásának értékes eszközei; emlékeztet annak fontosságára, hogy növelni kell a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének számos aspektusával foglalkozó meglévő irányelvek rendelkezéseinek ismertségét, és azokat a gyakorlatban is meg kell valósítani; kiemeli, hogy a kollektív tárgyalások lehetővé tehetik a nők és a férfiak számára az egyenlő munkáért egyenlő bérre, a szülői szabadságra, a munkakörülményekre és a munkaidőre, köztük a rendes heti pihenőnapra vonatkozó uniós jogszabályok további alkalmazását a nők és férfiak számára a munka és a magánélet közötti egyensúly elérése, illetve a munkaerőpiaci helyeztük javítása érdekében;

67.  emlékeztet a 2013. január 15-i állásfoglalására, amelyben a Parlament kérte egy európai közigazgatási eljárásjogi uniós rendelet elfogadását az EUMSZ 298. cikke alapján; csalódottan jegyzi meg, hogy a Bizottság nem teljesítette a Parlament azon kérését, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a közigazgatási eljárásjogról;

68.  elismeri a lehetőleg a nemek szerint lebontott adatok gyűjtésének fontosságát ahhoz, hogy lássuk a nők jogai terén elért haladást;

69.  sajnálatát fejezi ki a Bizottság állatjólétre vonatkozó hiányos megközelítése miatt, aminek keretében figyelmen kívül hagyta a petíció jogával élő, nagy számú európai polgár által bejelentett súlyos ellentmondásosságokat; megismétli felhívását egy újabb, uniós szintű stratégia indítására a meglévő hiányosságok megszüntetésére és az állatjólét védelmének teljes körű, hatékony biztosítására egy olyan világos és kimerítő jogi keret segítségével, amely teljes egészében megfelel az EUMSZ 13. cikke követelményeinek;

70.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg azokat a petíciókat, amelyek az ugyanazon márkájú élelmiszerek minőségének különböző tagállamokban tapasztalható eltéréseivel kapcsolatosak; sürgeti a Bizottságot, hogy vessen véget a tisztességtelen gyakorlatoknak, és gondoskodjon arról, hogy minden fogyasztó egyenlő bánásmódban részesüljön;

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0385.
(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(3) HL L 174., 2001.6.27., 25. o.
(4) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(5) HL C 316., 2017.9.22., 246. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.
(7) HL C 86., 2018.3.6., 126. o.
(8) HL C 440., 2015.12.30., 17. o.
(9) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(10) HL C 369., 2011.12.17., 15. o.
(11) HL C 18., 2017.1.19., 10. o.
(12) Az Európai Unió Bíróságának 2016. szeptember 20-i ítélete a C‑8/15. P–C‑10/15. P. sz. egyesített ügyekben Ledra Advertising Ltd (C-8/15 P), Andreas Eleftheriou (C-9/15 P), Eleni Eleftheriou (C-9/15 P), Lilia Papachristofi (C-9/15 P), Christos Theophilou (C-10/15 P), Eleni Theophilou (C-10/15 P) kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (ECLI:EU:C:2016:701).
(13) HL L 193., 2016.7.19., 1. o.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0414.
(15) HL L 124., 2005.5.17., 4. o.
(16) A 2017. március 17-i ACCC/C/2008/32. sz. közlemény (EU), II. rész.
(17) HL L 186., 2017.7.19., 15. o.
(18) HL L 348., 2008.12.24., 98. o.

Utolsó frissítés: 2019. november 21.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat