Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2037(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0203/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0203/2018

Viták :

PV 02/07/2018 - 21
CRE 02/07/2018 - 21

Szavazatok :

PV 03/07/2018 - 11.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0273

Elfogadott szövegek
PDF 157kWORD 54k
2018. július 3., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A városok szerepe az uniós intézményi keretben
P8_TA(2018)0273A8-0203/2018

Az Európai Parlament 2018. július 3-i állásfoglalása a városok uniós intézményi keretben játszott szerepéről (2017/2037(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Unió intézményi egyensúlyának alakulására gyakorolt hatásáról szóló, 2009. május 7-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára(2) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az uniós városfejlesztési menetrend létrehozásáról szóló, a városfejlesztésért felelős uniós miniszterek által 2016. május 30-án jóváhagyott Amszterdami Paktumra,

–  tekintettel az uniós politikák városi dimenziójáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről szóló, 2014. január 7-i 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(4),

–  tekintettel a Bizottság „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – Az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, 2014. július 18-i közleményére (COM(2014)0490),

–  tekintettel az uniós városfejlesztési menetrenddel összefüggő, a területi kohézióval és városfejlesztési ügyekkel foglalkozó miniszterek által 2015. június 10-én elfogadott nyilatkozatra;

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az uniós városfejlesztési menetrendről szóló, 2016. június 24-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a városi fejlődésről és területi kohézióról szóló nem hivatalos lipcsei miniszteri találkozón 2007. május 24–25-én elfogadott, a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára,

–  tekintettel az ENSZ Quitóban (Ecuador) tartott, lakásügyi és fenntartható városfejlesztési konferenciáján (Habitat III) 2016. október 20-án elfogadott új városfejlesztési menetrendre,

–  tekintettel a Bizottság európai nagyvárosok helyzetéről szóló 2016. évi jelentésére,

–  tekintettel „Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójábanˮ című jelentésről szóló, 2017. december 12-i állásfoglalására(7);

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0203/2018),

A.  mivel a Maastrichti Szerződés létrehozta a Régiók Európai Bizottságát, ezáltal – e bizottságban ülő képviselőiken keresztül – konzultatív szerepet juttatva a városoknak az uniós döntéshozatali folyamatban;

B.  mivel a Régiók Bizottsága e feladatát a párbeszéd és az uniós döntéshozatalban való tevékeny részvétel népszerűsítését célzó fellépések sorozata révén végzi;

C.  mivel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv a Régiók Európai Bizottságát felhatalmazza rá, hogy az Európai Unió Bíróságán keresztül fellépjen azon jogalkotási aktusok ellen, amelyek – amennyiben a szerződés szerint elfogadásukhoz konzultálni kell a bizottsággal – nem tartják tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét; mivel tehát a városoknak rendelkezésére áll egy olyan eszköz, amellyel védelmezhetik érdekeiket az Európai Unióban;

D.  mivel világos különbséget kell tenni a városok szerződésekben lefektetett képviselete (tagság a Régiók Bizottságában) és a városok érdekképviseleti szervezetei között;

E.  mivel az EU lakosságának nagyobb hányada (több mint 70%-a) városi környezetben él;

F.  mivel a hatalom területi kötöttségének – a globalizációval együtt járó – fellazulási folyamata nem teszi szükségtelenné az európai városok hálózatait, amelyekben az uniós polgárok érdekei megjelennek és érvényesíthetők;

G.  mivel az uniós szakpolitikák és jogszabályok többségét helyi és regionális szinten – ideértve a városok szintjét is – hajtják végre, és ma már szinte valamennyi politikai, gazdasági és szociális területre kiterjednek;

H.  mivel az EU intézményi szerkezete a többszintű kormányzás és a szubszidiaritás elvén nyugszik;

I.  mivel a – Régiók Bizottsága által elfogadott – európai többszintű kormányzás chartája rámutat egyfelől az Európai Unió, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok lojális partneri együttműködése, másfelől az egyes szintek saját hatásköreiket tekintve egyenlő legitimitása és elszámoltathatósága közötti szoros összefüggésre;

J.  mivel a Régiók Bizottsága létrehozta a szubszidiaritás-ellenőrzési hálózatot az Európai Unió helyi és regionális hatóságai és az uniós intézmények közötti információcsere megkönnyítése végett a Bizottság azon dokumentumai és jogalkotási javaslatai tekintetében, amelyek közvetlen hatással vannak a regionális és helyi hatóságokra;

K.  mivel fentebb említett, 2017. december 12-i állásfoglalásában – az uniós polgárság erősítése, illetve e polgárság gyakorlása érdekében – felhívta a Bizottságot, hogy ösztönözze a helyi hatóságokat európai ügyekkel foglalkozó önkormányzati képviselők kinevezésére, hiszen ez a szint helyezkedik el legközelebb a polgárokhoz;

L.  mivel a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Charta több ízben is használja az „európai városok” kifejezést;

M.  mivel a Polgármesterek Szövetsége támogatta az integrált éghajlatváltozás integrált mérséklésére és az alkalmazkodásra irányuló stratégiákat, az energiahatékonyság javítását és a megújuló energiák szélesebb körű használatát; mivel ezek a kezdeményezések rámutatnak arra, hogy a városok közötti együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje miképpen segítheti az uniós szakpolitikai célok elérését;

N.  mivel a Lipcsei Charta szerint a városok „értékes és pótolhatatlan gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők” és felelősséget viselnek a területi kohézióért, a Bizottság európai nagyvárosok helyzetéről szóló 2016. évi jelentésének egyik kulcskövetkeztetése pedig az, hogy a városok központi szerepet játszanak az EU gazdasági, társadalmi és környezeti céljainak elérése tekintetében; mivel a városoknak ezért kulcsszerepet kell juttatni a kohéziós politikában;

O.  mivel a Lipcsei Charta megállapítja, hogy a tagállamok illetékes miniszterei kötelesek a kiegyensúlyozott területi szerveződés többközpontú városi struktúrára alapján történő előmozdítására, továbbá leszögezi, hogy a városoknak kell a városi régiók fejlődésének fő központjaivá válniuk és rájuk hárul a területi kohézió felelőssége;

P.  mivel az Unió városfejlesztési menetrendje („Amszterdami Paktum”)) – maradéktalanul ragaszkodva az uniós szerződések alapján meghatározott szubszidiaritás elvéhez és hatáskörökhöz – a partnerségre építve létrehozza a tagállamok, régiók, városok, a Bizottság, a Parlament, az uniós tanácsadó testületek és más érdekeltek közötti együttműködés platformját, célul kitűzve, hogy informálisan hozzájáruljon mind a meglévő, mind a jövőbeli uniós jogszabályok megalkotásához, illetve felülvizsgálatához;

Q.  mivel a városfejlesztési menetrend egyik pillére különösen a jobb szabályozás, amelynek célja az uniós szakpolitikák, jogszabályok és jogi eszközök hatékonyabb és koherensebb végrehajtására történő összpontosítás, viszont nem célja új jogszabályok kezdeményezése;

R.  mivel a Bizottság a jogalkotás minőségének javítására irányuló csomagban felszólítja a helyi hatóságokat, hogy eseti alapon vegyenek részt a jövőbeli jogalkotási javaslatok területi hatásának értékelésében;

S.  mivel 2016. június 24-i következtetéseiben a Tanács üdvözölte az Amszterdami Paktumot és felhívta – mások mellett – a Bizottságot, a tagállamokat, a helyi és regionális hatóságokat, valamint az Európai Parlamentet további, ide vonatkozó fellépések megtételére, felkérve a Parlamentet, hogy vegye figyelembe a partnerségek eredményeit és ajánlásait a vonatkozó új vagy meglévő uniós jogszabályok megvitatásakor, követve a városfejlesztési ügyekért felelős főigazgatók útmutatásait, az illetékes bizottságok menetrendjeinek megfelelően;

T.  mivel ugyanezen városfejlesztési menetrend a Bizottságra azt a feladatot rója, hogy – egyebek mellett – vegye figyelembe a partnerségek eredményeit és ajánlásait a vonatkozó uniós jogszabályok, eszközök és kezdeményezések kidolgozásakor vagy felülvizsgálatakor, továbbá működjön együtt a városi hatóságokkal és az ezeket képviselő szervezetekkel, kihasználva a konzultációra és visszajelzésre szolgáló számos meglévő lehetőséget az új szakpolitikai és jogszabályokra irányuló kezdeményezések összeállításakor, valamint a meglévő uniós stratégiák, szakpolitikák és jogszabályok értékelésekor;

U.  mivel a biztonság és a bevándorlás támasztotta új világszintű kihívások, a népesedési helyzet, a fiatalkori munkanélküliség, a közszolgáltatások minőségével, a tiszta és megfizethető energiához való hozzáféréssel, a természeti katasztrófákkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos kihívások erősebb elkötelezettséget követelnek meg a városoktól az uniós szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során;

V.  mivel az európai városok értékes volta abból is adódik, hogy a közös európai kulturális örökség nagy részének ők adnak otthont;

W.  mivel a városok képviselik azt a szintet, amelyet a polgárok a leginkább értenek és ezért a városokban nagy potenciál rejtőzik a tekintetben, hogy konstruktív párbeszédet alakíthatnak ki a polgárokkal, amit a jövőre nézve optimista módon szemléltet a Régiók Bizottsága által – a helyi és regionális partnerekkel együttműködésben – szervezett „civil párbeszédek” tapasztalata;

X.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendből és az éghajlatváltozásra vonatkozó Párizsi Megállapodásból eredő politikai követelmények fényében a városok képessége növekszik arra, hogy innovatív szakpolitikai megoldásokat és eszközöket dolgozzanak ki – meghaladva a létező formákat – a szociális, ökológiai és gazdasági fenntarthatóság és a tisztességes kereskedelmi rendszerek, továbbá az Unión belüli és kívüli kapcsolódások érdekében, és átültetve a gyakorlatba őket;

Y.  mivel a az EU városfejlesztési menetrendje kapcsán kiadott – a területi kohézióval és a városfejlesztési ügyekkel foglalkozó uniós miniszterek által 2015 júniusában elfogadott – nyilatkozat elismeri a Régiók Bizottsága, az Eurocities és az Európai Települések és Régiók Tanácsa (CEMR) fontos szerepét a városi területek érdekeinek kifejeződésében;

Z.  mivel a városok színterei lehetnek az európai polgárságban rejlő lehetőségek kiaknázásának és a tevékeny polgárság előmozdítása révén erősítésének, abból a felismerésből adódóan, hogy a városok nagyobb hatékonysággal hozhatják létre az EU és polgárai közötti közvetítő struktúrákat;

AA.  mivel a városok uniós politikákban való részvétele elősegíti az uniós folyamatokkal való helyi szintű azonosulást, a nagyobb részvételen alapuló európai demokrácia révén a jobb kormányzást, a jobb közigazgatási kapacitást és a jobb minőségű közszolgáltatásokat az egész Unióban, ekképpen hozzájárulva a jó igazgatáshoz való jog érvényesítéséhez, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke rögzít;

AB.  mivel fontos a helyi és regionális hatóságokat a lehető legkorábbi szakaszban bevonni a döntéshozatali folyamatba és integráns félként kezelni őket a területi hatások értékelésében;

AC.  mivel a városok részvételének jelenlegi formái egyelőre nem kielégítőek az uniós szakpolitikák és jogszabályok kidolgozására és végrehajtására tett hatás perspektívájából; mivel ráadásul ez a hatás sokkal nagyobb lehetne, ha a városok közös történelmi, földrajzi, népességi, gazdasági, szociális és kulturális sajátosságaik alapján hálózatokba tömörülnének;

1.  megállapítja, hogy a városok – kisvárosok, városok, illetve városiasodott és nagyvárosi területek, valamint kisebb és közepes nagyságú városok – bevonását az uniós döntéshozatalba megkönnyíti a Régiók Bizottságában mint konzultatív és tanácsadó testületben való részvételük; úgy véli, hogy a jelenlegi intézményrendszer nemzeti és uniós szinten is kedvez az együttműködési platformoknak mind a városok között, mind pedig a városok, az őket képviselő szervezetek és a döntéshozatali testületek között, az őszinte együttműködés, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek megfelelően;

2.  rámutat, hogy az urbanizáció fokát és a lakosság sűrűségét kivéve a népesség, terület, a funkciók és az önállóság szintje tekintetében nem létezik egységes meghatározás a város fogalmára, és ezért az egyes tagállamok e fogalom tekintetében eltérő megközelítéseket alkalmazhatnak, illetve alkalmaznak;

3.  megállapítja, hogy az EU fokozatosan erősíti számos szakpolitikájának városi dimenzióját, amint arról például az „intelligens városok és közösségek” koncepciója (európai innovációs partnerség) és az olyan kezdeményezések, mint a városi közösségi kezdeményezés I. (URBAN I.), az URBAN II., a fenntartható városfejlesztés (az ERFA 7. cikke(8)), a városfejlesztési hálózat, az Innovatív városfejlesztési tevékenységek, az Európa Kulturális Fővárosa, az Európa Zöld Fővárosa, valamint az európai innovációs főváros, a Polgármesterek Szövetsége és az uniós városfejlesztési menetrend tanúskodnak;

4.  emlékeztet rá, hogy a városok fontos szerepet játszanak bizonyos uniós szakpolitikák és eszközök végrehajtásában, így a kohéziós politika, valamint az európai strukturális és beruházási alapok terén; felszólítja ezért a városokat, hogy valamennyi igazgatási szinten integrált módon működjenek együtt a magánszektorral és a civil társadalommal, összhangban a partnerségi elvvel;

5.  hangsúlyozza a városok, valamint a helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepét a legfontosabb uniós szakpolitikák előkészítésében, kidolgozásában, finanszírozásában és végrehajtásában, amilyen például az éghajlatváltozás kezelése, olyan városi, gazdasági, társadalmi és területi fejlesztési folyamat révén, amely lehetővé teszi a városok számára az új kihívások kezelését és a lehetőségek megragadását a következő uniós finanszírozási időszakban, azzal a céllal, hogy a rendelkezésre álló forrásokat ne csak intelligens és fenntartható városok, hanem a jövő kreatív városai érdekében is mozgósítsák; hangsúlyozza továbbá ehhez kapcsolódóan a világméretű stratégiák és kezdeményezések – így az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai vagy a Polgármesterek Globális Szövetsége – fontosságát;

6.  hangsúlyozza, hogy mivel a városok bizonyították, hogy képesek a fenntartható városfejlesztést célzó integrált fellépések hatékony irányítására, nagyobb szerepet kell kapniuk a vonatkozó szakpolitikák végrehajtásában;

7.  hangsúlyozza, hogy a városok a társadalmi diplomácia eszközeként fontos szerepet tölthetnek be az Unió külső politikáiban, a különböző országokból érkező emberek összefogásában és a fontos politikai programokban különböző okok miatt nem szereplő kérdések megoldásában, ezért felszólít a megfelelő uniós támogatási mechanizmusok jobb finanszírozására;

8.  rámutat arra, hogy ugyanakkor a városok olykor nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel és adminisztratív kapacitással ahhoz, hogy részt vehessenek az uniós források megszerzésére irányuló pályázatokban; üdvözli ezért az „egyablakos” megoldás létrehozását a városok számára, amelynek internetes oldala és dokumentumai az Unió valamennyi nyelvén hozzáférhetők lesznek; felszólít a különböző uniós szakpolitikák keretében a városok számára kijelölt eszközök és programok jobb összehangolására és integrációjára, amelyet olyan biztos kijelölése révén kell megvalósítani, aki politikai vezető szerepet tölt be az adott területen, hogy stratégiai irányt szabjon a szóban forgó szakpolitikáknak – összhangban azzal a tendenciával, hogy a városi térségek egyre nagyobb hangsúllyal szerepelnek az uniós szakpolitikákban –, ezzel összefüggésben szintén figyelembe véve az európai helyi hatóságok közötti különbségek sokféleségét és az e hatóságokban rejlő lehetőségeket; fontosnak tartja a városok vonatkozásában kiegyensúlyozottabb megközelítés előmozdítását az érintett eszközökhöz és programokhoz való hozzáférés tekintetében, különösen tanácsadói kapacitások fejlesztése révén;

9.  üdvözli az uniós városfejlesztési menetrendet mint a partnerségen alapuló többszintű kormányzás új modelljét, amely a városokat – egyebek mellett – a meglévő szabályozás felülvizsgálatára és a szakpolitikák jövőbeli alakításának átgondolására készteti; hangsúlyozza, hogy integrált és átfogó megközelítésre van szükség az uniós dokumentumokban rögzített többszintű kormányzás gyakorlati végrehajtása tekintetében, igazodva az uniós szakpolitikák alapvető céljaihoz; rámutat a helyi szintű és alulról építkező megközelítések – például a közösség által irányított fejlesztések – egymást kiegészítő jelentős szerepére;

10.  felhív a városfejlesztési menetrend összehangolására, megerősítésére és formalizálására; véleménye szerint ennek nem szabad önkéntes folyamatnak maradnia, a tagállamoknak és a Bizottságnak pedig fokozottabban felelősséget kell vállalniuk benne és kötelezniük kell magukat arra, hogy körültekintően megvizsgálják és adott esetben végrehajtsák a beérkezett ajánlásokat;

11.  felhívja a városfejlesztési menetrend keretében működő partnerségeket ajánlásaik és cselekvési terveik gyors elfogadására; felhívja továbbá a Bizottságot annak bemutatására, hogy az ilyen konkrét javaslatokat miképpen veszi figyelembe – különösen a jobb szabályozással, finanszírozással és tudásanyaggal kapcsolatban –, valamint hogyan építi be ezeket lehetőség esetén a jövőbeli jogalkotási javaslatokba; felhívja a Bizottságot, hogy ezekről az eredményekről következetesen tegyen jelentést a Parlamentnek;

12.  üdvözli a városok közötti együttműködési platformokat, amelyek lehetővé teszik szinergiák létrejöttét a határokon átívelő együttműködés számára, valamint az uniós szakpolitikák megfelelőbb helyszíni végrehajtását; véleménye szerint az uniós Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége jó és követendő példa;

13.  üdvözli a városi adatok platformjának Bizottság általi létrehozását; felhívja azonban az Eurostatot és a Bizottságot, hogy a meglévő szakpolitikák hatékony kiigazítása és a jövőbeli szakpolitikák kialakítása érdekében gyűjtsenek és állítsanak össze részletesebb adatokat és különösen időszaki adatokat;

14.  szükségesnek tartja a jelenlegi uniós intézményi keretben a városok uniós döntéshozatalban való korai és koordinált részvételének az erősítését, különösen az őket közvetlenül érintő jogszabályok tekintetében, oly módon, hogy ne sérüljön sem a szakpolitika és a döntéshozatal átláthatósága és hatékonysága, sem a tagállamok eltérő alkotmányos realitásai; felszólít fokozottabb átláthatóságra és a polgárok uniós döntéshozatali folyamatba való bevonására; üdvözli e tekintetben az európai polgári kezdeményezést és felszólít ezen eszköz erőteljesebb népszerűsítésére a tagállamokban;

15.  meggyőződése, hogy jelentősen nagyobb szerepet kell juttatni a városoknak a jövőbeli uniós szakpolitikák kialakításában; felhívja ezért az EU-t, hogy értékelje újra – különösen hosszú távú megfontolások miatt – az európai várospolitika kialakítását;

16.  emlékeztet rá, hogy a Régiók Bizottsága koordinálja az Európa 2020 nyomonkövetési platformot (EUROPE 2020MP), amelynek fő feladata annak biztosítása, hogy a városok, régiók és más helyi hatóságok véleménye helyet kapjon a Bizottság gazdasági növekedést és innovációt célzó stratégiájának kialakításában;

17.  ajánlja a városok és helyhatóságok politikai képviseletének erősítését a jelenlegi uniós intézményi keretben, továbbá, hogy a tagállamok fontolják meg a városok képviseletének erősítését a Régiók Bizottságán belül, nem kisebbítve ugyanakkor a régiók és a vidéki területek szerepét;

18.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a területi struktúráik sokszínűsége teljes mértékben tükröződjön a Régiók Bizottsága tagjainak személyére vonatkozó javaslataikban, továbbá adott esetben tegyenek javaslatot több, helyi szintet képviselő személy RB-taggá történő kinevezésére;

19.  hangsúlyozza a városokat képviselő szervezetek – például az Eurocities és az Európai Települések és Régiók Tanácsa (CEMR) – fontosságát; pártolja a helyi hatóságokat és a városi érdekeket képviselő európai szervezetek – így az Eurocities hálózat, a CEMR és mások – részvételének megerősítését a szakpolitikai tervezésben, és úgy véli, hogy ezeknek a szervezeteknek az uniós intézmények kulcsfontosságú partnereivé kell válniuk egy állandó strukturált párbeszédet lehetővé tevő mechanizmus kialakítása révén, beleértve – különösen a jogalkotást megelőz szakaszban – a Régiók Bizottságát is;

20.  ajánlja, hogy valamennyi, helyi szintet érintő szakpolitikai intézkedés és jogszabály esetében kerüljön sor a területi hatások értékelésére; véleménye szerint a helyi és városi hatóságokat képviselő szervezetekkel folytatott párbeszéd lehetővé teszi számukra, hogy részt vállaljanak a területi hatások értékeléséből, tanácsokkal szolgáljanak a szakpolitikai tervezést előkészítő tanulmányokhoz, valamint szubnacionális szinten rendszeres, célzott, technikai szakértelmet biztosítsanak az uniós jogszabályok végrehajtásához; emlékeztet rá, hogy a Régiók Bizottsága végez területi hatásértékeléseket;

21.  fokozottabb együttműködésre ösztönöz a Tanács és a helyi hatóságok között; felszólít a városok és régiók, illetve az őket képviselő szervezetek konzultatív szerepének erősítésére a helyi szintet érintő ügyekben a Tanácson belül;

22.  véleménye szerint a városokat, városi központokat és önkormányzatokat tágabb látószögből kell értelmezni és nem csupán demokratikus irányítás alatt álló közigazgatási struktúráknak kell őket tekinteni, és a városi központokban meg kell látni azt a lehetőséget, hogy a társadalmi vita, az ismeretátadás és a politikai tér kialakításának helyszíneivé válhatnak az EU-ban, anélkül, hogy ez korlátozná a vidéki területek szerepét; megállapítja, hogy szükség van az alapvető jogok és szabadságok biztosítása, valamint az egyenlőség, a megkülönböztetés-mentesség és az igazságosság által jellemzett európai nyilvános tér pilléreinek újragondolására;

23.  hangsúlyozza a civil társadalom által az EU politikai életében játszott szerep fontosságát; véleménye szerint a városok képviselik azt a szintet, ahol az emberek a legkönnyebben bevonhatók, mert itt nyílik kivételes lehetőség az uniós lakosság széles rétegeinek megszólítására; megállapítja, hogy a városoknak így legitimizáló szerepük is lehet, és hozzájárulhatnak az uniós polgárt megillető jogokat középpontba állító figyelemfelhívó kampányokhoz;

24.  emlékeztet rá, hogy az uniós stratégiák kidolgozása során pozitív szerepet játszó központokként kell elismerni a városokat, ahol a helyi szinten keletkező problémákat helyi szinten lehet megoldani, és amelyek hozzájárulnak a többszintű kormányzás rendszerének erősítéséhez az Unióban, és hogy ennek a perspektívának gyakorlati következményei vannak az uniós döntéshozatali folyamat alulról felfelé, illetve felülről lefelé építkező intézményrendszere tekintetében;

25.  véleménye szerint a városok képviselete nem korlátozható az őket képviselő személyek irányítási és konzultatív struktúrákban való hivatalos részvételére, és a városok, települések és falvak – tehát nem csupán az országok fővárosai vagy a régiók központjai – olyan vitaközpontokká válhatnak, ahol megvitatják az Unió jövőjét és szakpolitikáit;

26.  véleménye szerint annak érdekében, hogy az Unió jövőjéről és szakpolitikáiról folyó viták központjaivá váljanak, az önkormányzatoknak ki kell nevezniük egy európai ügyekkel foglalkozó képviselőt, továbbá az ilyen megbízatással rendelkező helyi képviselők között hálózatot kell kiépíteni;

27.   felszólít megfelelő támogatás odaítélésére a városok és a helyi hatóságok számára, hogy képesek legyenek az uniós politika alakítása városi dimenziójának javítására;

28.  ajánlja, hogy az uniós szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása céljából használják ki – a szűk értelemben vett várospolitikán kívül eső területekről folytatott viták és konzultációk révén – az Unió városaiban rejlő potenciált;

29.  hangsúlyozza, hogy ez a cél csak akkor érhető el, ha a vitákra és konzultációkra a nemzeti vagy régiós fővárosokon kívül eső olyan városi körzetekben kerül sor, amelyek könnyen megközelíthetők a közelben élő polgárok számára, beleértve kisebb városokat és falvakat is, mivel a fő cél közelebb hozni az Európai Uniót polgáraihoz;

30.  elismeri annak fontosságát, hogy olyan részvételi modelleket kínáljanak fel, amelyek igazodnak a különböző körülményekhez, illetve a különböző méretű és jelentőségű városokhoz, az európai fővárosokat és a kis vagy közepes méretű városokat is beleértve;

31.  véleménye szerint a Parlament a Régiók Bizottságával együtt természetes támaszai egy ilyen folyamatnak, mert testületként képesek megfogalmazni a viták és konzultációk megindításához szükséges kérdéseket, valamint az összegyűjtött nézetek, vélemények és projektek alapján következtetéseket levonni;

32.  javasolja, hogy a polgárokkal való konzultáció folyamatát a Parlament és a Régiók Bizottsága szervezze, együttműködésben az európai viták lefolytatásához alkalmas fórumnak ítélt európai városok önkormányzataival, valamint hogy e fórumokra olyan jelentős városokban kerüljön sor – szoros együttműködésben a tagállamokkal –, amelyeknek hatása a lehető legszélesebb részvétel biztosítása érdekében az érintett régió lakosságának többségére kiterjed;

33.  javasolja továbbá, hogy az európai vitafórumokként elismert városok önkormányzatai vállaljanak felelősséget azért, hogy az egyetemek, helybéli iskolák és más oktatási intézmények, a média, a társadalmi szervezetek és egyesületek, valamint általában a kiterjedt szakmai és közéleti tudásanyaggal rendelkező polgárok számára biztosítják a vitákhoz és a konzultációkhoz való szabad és nyílt hozzáférést, valamint a bennük való részvétel lehetőségét; véleménye szerint az önkormányzatokra kell bízni azt is, hogy meghívják valamennyi városirányítási szint – beleértve a kisebbeket is –, továbbá a partner önkormányzatok képviselőit a tágabb városi környezetből, valamint észszerű lenne e kötelezettség területi kiterjedését az uniós szintű illetékes testületek és az európai fórumnak helyet adó város önkormányzata között kötendő megállapodásban meghatározni;

34.  javasolja egy 54 európai vitafórumot felölelő kísérleti program beindítását – gondoskodva a kiegyensúlyozott területi képviseletről és a különböző méretű városok képviseletéről – a tagállamok fővárosi ranggal nem rendelkező városaiban, ekképpen rendszerbe foglalva az uniós ügyekről szóló városi szintű vitát és konzultációt;

35.  hangsúlyozza, hogy szükség van a bevált gyakorlatok megosztására az európai városok között, mivel némelyek közülük már sikeresen hajtottak végre migrációval vagy éghajlatváltozással összefüggő programokat, illetve innovatív városirányítási tervekkel rendelkeznek;

36.  hangsúlyozza, hogy a városok helyzetének megerősítése – a Régiók Bizottságában is – az uniós szakpolitikák kialakításában nem aknázza alá, hanem éppen megszilárdítja a más irányítási szintekbe vetett bizalmat, hiszen az Unió, a tagállamok és a regionális és helyi struktúrák közötti kétoldalú bizalomra építve erősíti a többszintű kormányzást és a szubszidiaritást;

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 212. E, 2010.8.5., 82. o.
(2) HL C 326., 2012.10.26., 391. o.
(3) HL C 316., 2017.9.22., 124. o.
(4) HL L 74., 2014.3.14., 1. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0049.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0048.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0487.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1301/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről (HL L 347., 2013.12.20., 289. o.).

Utolsó frissítés: 2019. november 7.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat