Az Európai Parlament,

–  tekintettel a gyermekházasságok megszüntetésének szükségességéről szóló, 2017. október 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 16. cikkére, valamint az ENSZ emberi jogokra vonatkozó minden más szerződésére és eszközére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 23. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 10. cikkének 1. bekezdésére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-én fogadott el, valamint annak négy alapelvére, amelyek a megkülönböztetésmentesség (2. cikk), a gyermek mindenek felett álló érdeke (3. cikk), az életben maradás, a fejlődés és a védelem (6. cikk) és a részvétel (12. cikk), valamint tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény 16. cikkére,

–  tekintettel a házasságkötéshez való hozzájárulásról, a házasságkötés alsó korhatáráról és a házasságok anyakönyvezéséről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a gyermek-, a korai és a kényszerházasságról szóló, 2014. december 18-i és 2016. december 19-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések megerősítéséről szóló, 2015. július 2-i 29/8. számú határozatára, „A gyermek-, a korai és a kényszerházasságok megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések: kihívások, eredmények, legjobb gyakorlatok és végrehajtási hiányosságok” című, 2013. október 9-i 24/23. számú határozatára, valamint „A gyermek-, a korai és a kényszerházasságok humanitárius helyzetekben” című, 2017. június 22-i 35/16. számú határozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek Johannesbourgban (Dél-Afrika) 2015 júniusában megtartott konferenciáján a gyermekházasságokról elfogadott álláspontra,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának (ACHPR) és a gyermekek jogaival és jólétével foglalkozó afrikai bizottságnak (ACERWC) a gyermekházasságok megszüntetéséről szóló általános együttes észrevételére,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményérnek (Isztambuli Egyezmény) 32. és 37. cikkére, valamint 59. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) „Túl korai házasságkötés – Szüntessük meg a gyermekházasságokat” című, 2012. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 9. cikkére,

–  tekintettel a Tanács a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló, 2015. október 26-i következtetéseire,

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2017. április 3-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégiáról szóló 2016. évi közleményében rögzített alapelvekre,

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2012. június 25-én elfogadott európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(3), tekintettel a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott cselekvési tervre(4), tekintettel a Bizottság szervezeti egységeinek és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „EU Action Plan on Human Rights and Democracy (2015-2019): Mid-Term Review June 2017” (Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési terv 2017 júniusában esedékes félidős felülvizsgálata) (SWD(2017)0254) című, 2017. június 27-i közös szolgálati munkadokumentumára,

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó „Egy gyermek se maradjon le” című, 2017. március 6-i, felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a fejlesztésre vonatkozó 2017. június 7-i európai konszenzusra, amely kiemeli az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben való érvényesítése iránti uniós elkötelezettséget,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0187/2018),

A.  mivel a gyermek-, korai és kényszerházasság az emberi jogok, és különösen a nők jogainak súlyos megsértése – beleértve az egyenlőséghez, az önállósághoz és testi épséghez való jogokat, az oktatáshoz való hozzáférést és a kizsákmányolástól és megkülönböztetéstől való mentességet – és olyan probléma, amely nem csak harmadik országokban létezik, hanem előfordulhat egyes tagállamokban is; mivel e gyakorlatok felszámolása az Unió a nők jogai és az emberi jogok előmozdítása terén való külső fellépésének egyik prioritása; mivel a különböző nemzetközi charták és törvények, így a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyvei tiltják a kiskorúak házasságkötését; mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság rendkívül negatív hatást gyakorol az érintett egyének fizikai és mentális egészségére és személyes fejlődésére és a házasságból származó gyermekekre, és ebből következően a társadalom egészére; mivel a gyermekházasság a kényszerházasság egyik formája, hiszen a gyermekek helyzetüknél fogva nem képesek teljes, szabad és tájékozott beleegyezésüket adni házasságukhoz vagy annak időzítéséhez; mivel a gyermekek egy fokozottan kiszolgáltatott csoport részét képezik;

B.  mivel az Unió elkötelezett a gyermekek jogainak előmozdítása iránt, és mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság e jogok megsértése; mivel az EU elkötelezett a gyermekek jogainak külpolitikájában való átfogó védelme és előmozdítása mellett;

C.  mivel mindkét fél teljes körű és szabad hozzájárulása nélkül, illetve a házasságra vonatkozó minimális életkort be nem töltött bármely személy által nem köthető jogszerűen házasság;

D.  mivel a gyermekházasság globális, országokon, kultúrákon és vallásokon átívelő probléma; mivel a gyermek menyasszonyok a világ valamennyi régiójában megtalálhatók, a Közel-Kelettől Latin-Amerikáig, Ázsiától Európáig és Afrikától Észak-Amerikáig; mivel a gyermekházasság a fiúkat is érinti, de sokkal kisebb mértékben, mint a lányokat;

E.  mivel eddig több mint 750 millió lányt adtak férjhez 18 éves kora előtt, ezen belül 250 millió lányt 15 éves kora előtt; mivel jelenleg mintegy 40 millió, 15 és 19 év közötti lány él házasságban vagy élettársi közösségben; mivel évente további mintegy 15 millióan lépnek házasságra 18 éves koruk előtt, ezen belül 4 millió azoknak a száma, akik még nem töltötték be 15. életévüket; mivel emellett 156 millió fiú házasodott meg 18 éves kora előtt, ezen belül 25 millióan 15 éves koruk előtt; mivel a gyermek-, korai és kényszerházasságok gyakoribbak a szegény, kevéssé fejlett régiókban; mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok száma a világ népességének növekedésével nő; mivel egy nemrégiben közzétett UNICEF jelentés becslése szerint 2050-ben mintegy 1,2 milliárd lesz azoknak a fiatal lányoknak a száma, akiket 18. életévük betöltése előtt férjhez adnak; mivel a legmagasabb gyermekházasság-aránnyal rendelkező 10 országból kilencet az instabil államok közé sorolnak;

F.  mivel a gyermekházasság alapvető okai általában a szegénység, az oktatás hiánya, a nemek közötti egyenlőtlenség és sztereotípiák mélyen gyökerező jelensége, az a vélelem, hogy a házasság „védelmet” biztosít, a családi becsület, valamint a fiúk és lányok jogai hatékony védelmének hiánya, továbbá káros gyakorlatok, felfogások, szokások és diszkriminatív normák; mivel ezeket a tényezőket gyakran súlyosbítja a minőségi oktatáshoz és a munkalehetőségekhez való korlátozott hozzáférés, illetve felerősítik bizonyos, a gyermek-, korai és kényszerházassággal kapcsolatos, meggyökeresedett szociális normák;

G.  mivel a gyermek-, korai és kényszerházasság összefügg a korai és nem kívánt terhességek megemelkedett kockázatával, a gyermekágyi és gyermekhalandóság magas arányával, a családtervezés csekélyebb mértékű alkalmazásával, illetve megnövekedett egészségügyi kockázattal járó, nem kívánt terhességekkel, a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos információkhoz való nem megfelelő vagy nem létező hozzáféréssel, és általában a lányok oktatásban való részvételének befejezését jelenti; mivel egyes országok odáig mennek, hogy megtiltják a várandós lányoknak és a fiatal anyáknak, hogy visszatérjenek az oktatásba; mivel a gyermekházasság kényszermunkához, rabszolgasághoz és prostitúcióhoz is vezethet;

H.  mivel, bár a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hangsúlyozza a rendszeres iskolalátogatást ösztönző intézkedések fontosságát, sok lány számos egyéb tényező miatt nem részesül oktatásban, például mivel az iskolák nem elérhetők vagy költségesek; mivel a gyermek-, korai és kényszerházasság aránytalan romboló hatással és életre szóló következményekkel jár az áldozatok számára, és igen gyakran megfosztja az érintett személyeket tanulmányaik folytatásának lehetőségétől, mivel a lányok a házasságkötést megelőző előkészületi időszakban vagy röviddel a házasságot követően gyakran elhagyják az iskolát; mivel az oktatás, ideértve a szexuális nevelést is, hatékony módja a gyermek-, korai és kényszerházasságok megelőzésének, mivel az oktatáshoz és a képzéshez való hozzáférés hozzájárul a társadalmi szerepvállalás növeléséhez és elősegíti a választási szabadságot, az önrendelkezés jogát és a társadalomban való aktív részvételt, ami lehetővé teszi az egyének számára, hogy felszabadítsák magukat bármely, jogaikat csorbító gyámság alól, mivel e nélkül továbbra is akadályok nehezítik a nők és lányok gazdasági, jogi, egészségügyi és szociális helyzetét és a társadalom egészének fejlődését;

I.  mivel minden évben 17 millió gyermeknek születik gyermeke, ami arra kényszeríti őket, hogy a felnőtt élettel járó felelősségeket vállaljanak, valamint veszélyezteti egészségüket, oktatásukat és gazdasági kilátásaikat; mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság korai terhesség lehetőségének teszi ki a lányokat, ami jelentős kockázatokkal és nehézségekkel jár a terhesség és a szülés során, nevezetesen az orvosi ellátáshoz, így minőségi egészségügyi központokhoz való nem létező vagy legalább is rendkívül nem megfelelő hozzáférés miatt, amely gyakran gyermekágyi halandóságot és morbiditást eredményez; mivel nagyobb a kockázata a fertőzésekben, így a HIV-ben való megbetegedésnek; mivel az alacsony és közepes jövedelmű országokban a terhességhez és a szüléshez kötőtő szövődmények alkotják a 15 és 19 év között lányok körében a legfőbb halálozási okot; mivel a tinédzser anyák csecsemőinek halálozási aránya körülbelül 50%-kal magasabb, és mivel e csecsemők esetében magasabb lesz a fizikai és kognitív fejlődési problémák kockázata; mivel a gyakori és korai terhesség számos hosszú távú egészségügyi komplikációt, sőt halált is okozhat;

J.  mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság a gyermekek jogainak megsértése és a lányok és fiúk elleni erőszak egyik formája, és ezért az államok kötelesek kivizsgálni az ezzel kapcsolatos állításokat, vádat emelni az elkövetők ellen, és jogorvoslatot biztosítani az áldozatok számára, akik elsősorban nők és lányok; mivel ezeket a házasságokat el kell ítélni és semmilyen kulturális vagy vallási alapon nem indokolhatók; mivel a korai és kényszerházasság növeli a nemi alapú erőszak kockázatát és következménye gyakran családi és kapcsolati erőszak, szexuális, fizikai, pszichológiai, érzelmi és pénzügyi visszaélés és egyéb, a nőkre és lányokra nézve káros gyakorlatok, így a női nemi szervek megcsonkítása és az úgynevezett, a becsület védelmében elkövetett bűncselekmények, továbbá mivel növeli annak a kockázatát, hogy a lányok és nők életük során diszkriminációnak és nemi alapú erőszaknak esnek áldozatul;

K.  mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok száma jelentősen növekszik instabilitás, fegyveres konfliktusok, valamint természeti és humanitárius katasztrófák idején, amelyek során gyakran hiányzik az orvosi és pszichológiai ellátás, az oktatáshoz való hozzáférés, valamint nem adottak a megélhetéshez szükséges lehetőségek, és a társadalmi hálózatok és rutinok megszakadnak; mivel a közelmúltbeli migrációs válságok során egyes szülők – mivel meg kívánják védeni gyermekeiket és különösen leányaikat a szexuális agressziótól, vagy azért, mert a lányokra családjuk pénzügyi teherként tekint – úgy érzik, hogy nincs más lehetőségük, mint hogy lányukat 18 éves kora előtt férjhez adják, abban a hitben, hogy ez a szegénységből kivezető utat jelentheti;

L.  mivel az Isztambuli Egyezmény a kényszerházasságot a nők elleni erőszak egy típusaként határozza meg, és kéri, hogy minősítsék bűncselekménynek a gyermekek kényszerházasságát, illetve azokat a gyakorlatokat, melyek keretében egy gyermeket azért csalnak külföldre, hogy házasságkötésre kényszerítsék; mivel az áldozatok jogi, orvosi és szociális támogatáshoz való hozzáférésének hiánya súlyosbíthatja a problémát; mivel 11 uniós tagállam még nem ratifikálta az egyezményt;

M.  mivel a gyermek-, a korai vagy kényszerházasság eseteit az eljárás természetéből eredően gyakran nem jelentik be, és a nemzetközi és kulturális határokat átlépő visszaélések fordulnak elő, ami az emberkereskedelem olyan formáját öltheti, ami rabszolgasághoz, kizsákmányoláshoz és/vagy az áldozat kontrollálásához vezet;

N.  mivel 2014 júliusában Londonban sor került az első „Girl Summit” rendezvényre, amelynek célja, hogy hazai és nemzetközi erőfeszítésekre ösztönözzön a női nemi szervek megcsonkítása és a gyermek-, a korai és a kényszerházasság egy nemzedéken belüli felszámolása érdekében;

O.  mivel a lányok és nők elleni erőszak minden formájának – ideértve a gyermek-, a korai és a kényszerházasságokat – megelőzése és ez erre adott reakció az EU 2016–2020 közötti, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervének egyik célkitűzése;

P.  mivel a gyermekházasság a fejlődő országoknak 2030-ra több billió dollár veszteséget fog okozni(5);

Q.  mivel a gyermek- és korai házasság továbbra is tabunak számít, és itt az ideje e téma nyilvános megvitatásának annak érdekében, hogy a kislányok és serdülőkorú lányok mindennapos szenvedéseit, valamint emberi jogaik folyamatos megsértését meg lehessen szüntetni; mivel ennek egyik módja a korai házasságok témájával foglalkozó újságírók, művészek, fényképészek és aktivisták munkájának támogatása és megosztása;

1.  megjegyzi, hogy egyes uniós tagállamok a 16. életévüket betöltött fiatalok számára szülői beleegyezéssel lehetővé teszik a házasságkötést; felszólítja a jogalkotókat, úgy az EU-ban, mint a harmadik országokban, hogy rögzítsék egységesen 18 évben a házasságkötés alsó korhatárát, valamint hogy fogadjanak el az e követelmény hatékony végrehajtásának biztosításához szükséges igazgatási, jogi és pénzügyi intézkedéseket, például a házasságok és a születések nyilvántartásba vételének előmozdítása, valamint a lányok intézményi támogatási mechanizmusokhoz való hozzáférésének biztosítása révén, ideértve a pszichoszociális tanácsadást, a védelmi mechanizmusokat és a gazdasági szerepvállalás lehetőségeit; megismétli, hogy a gyermek-, a korai és a kényszerházasságot az emberi jogok súlyos megsértésének és az érintett gyermekek alapvető jogai megsértésének, mindenekelőtt pedig a beleegyezésük szabad kifejezéséhez való jog, valamint a testi épséghez és szellemi egészséghez való joguk, illetve közvetetten az oktatáshoz való joguk és a polgári és politikai jogok teljes körű gyakorlásához való joguk megsértésének kell tekinteni; elítéli a gyermek-, a korai és kényszerházasságot, és úgy véli, hogy a jogszabályok bármely megsértését arányos és hatékony módon kell kezelni;

2.  meggyőződése, hogy fontos kezelni a gyermek-, korai és kényszerházasság többszörös okait, többek közt a káros hagyományokat, a tartós szegénységet, a konfliktusokat, a szokásokat, a természeti katasztrófák következményeit, a sztereotípiákat, a nemek közötti egyenlőség és a nők és lányok jogainak, egészségének és jóllétének figyelmen kívül hagyását, a megfelelő oktatási lehetőségek hiányát, a gyenge jogi és szakpolitikai válaszokat, különös tekintettel a hátrányos helyzetű közösségekből származó gyermekekre; e tekintetben felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt az érintett ENSZ-szervekkel és más partnerekkel annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a gyermek-, a korai és a kényszerházasság kérdésére; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy teljesítsék a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseit a káros gyakorlatok – így a női nemi szervek megcsonkítása – elleni hatékonyabb küzdelem érdekében, valamint hogy számoltassák el a felelősöket; támogatja az EU és tagállamai által olyan fejlesztési támogatási mechanizmusok révén nyújtott fokozott finanszírozást, amely előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget és az oktatást, annak érdekében, hogy javítsa a lányok és nők oktatáshoz való hozzáférését, és megerősítse a közösségfejlesztésben, valamint a gazdasági és politikai vezetésben való részvételük lehetőségeit, a gyermek-, korai és kényszerházasság okainak kezelése céljából;

3.  elismeri, hogy a korai-, a gyermek és a kényszerházasság törvényi tilalma önmagában nem garantálja e gyakorlatok megszűnését; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a gyermek-, korai és kényszerházasságokkal kapcsolatos kérdések kezelése érdekében hangolják össze jobban és erősítsék meg a nemzetközi szerződések, jogszabályok és programok végrehajtását, többek közt harmadik országok kormányaival és szervezeteivel való diplomáciai kapcsolatok révén; kéri, hogy tegyenek meg mindent e törvényi tilalmak érvényesítéséért, és egészítsék ki azokat jogszabályok és szakpolitikák szélesebb körével; elismeri, hogy ehhez átfogó és holisztikus szakpolitikákat, stratégiákat és programokat kell elfogadni és végrehajtani, ideértve a házasságra vonatkozó diszkriminatív jogi rendelkezések hatályon kívül helyezését, és a lánygyermekek érvényesülését támogató megerősítő intézkedések elfogadását;

4.  megjegyzi, hogy a gyermek-, a korai és kényszerházasság elleni küzdelem egyik legnagyobb akadálya a nemek közti egyenlőtlenség, a lányokkal és a nőkkel szembeni tisztelet általános hiánya, illetve a lányok és nők elleni megkülönböztetést fenntartó kulturális és társadalmi hagyományokhoz való ragaszkodás; elismeri továbbá a gyermek-, a korai és a kényszerházasság, valamint a becsületalapú erőszak közötti kapcsolatot, és felhív az ilyen bűncselekmények megfelelő kivizsgálására és a vádlottak büntetőeljárás alá vonására; megjegyzi továbbá, hogy a fiúk és a fiatal férfiak is lehetnek ilyen erőszak áldozatai; felszólít arra, hogy az EU valamennyi vonatkozó programozásában és az EU partnerországokkal folytatott politikai párbeszédeiben, valamint a partnerországokban folytatott, az oktatásra és a tudatosság növelésére irányuló erőfeszítések révén foglalkozzanak ezekkel a gyakorlatokkal annak érdekében, hogy mechanizmusokat biztosítsanak azok kezelésére;

5.  rámutat arra, hogy a gyermek-, a korai és a kényszerházasság átfogó kezelése érdekében az Európai Uniónak a globális fejlesztés és az emberi jogok tekintetében a világ egyik legjelentősebb szereplőjeként vezető szerepet kell játszania, a regionális szervezetekkel és a helyi közösségekkel együttműködésben; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a harmadik országok bűnüldöző hatóságaival és igazságügyi rendszereivel, valamint hogy nyújtsanak képzést és technikai segítséget olyan jogszabályok elfogadásához és végrehajtásához, amelyek tiltják a gyermek-, a korai és kényszerházasságot, és felszámolják az olyan jogszabályokat, társadalmi normákat és kulturális hagyományokat, amelyek korlátozzák a fiatal lányok és nők jogait és szabadságait; felhívja az uniós tagállamokat, hogy járuljanak hozzá olyan kezdeményezésekhez, mint az EU–ENSZ Reflektorfény kezdeményezés, amely a nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájának megszüntetésére összpontosít;

6.  ezért felszólítja azokat az uniós tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy nemzeti jogszabályaikban rendelkezzenek a gyermek-, korai és kényszerházasság teljes körű betiltásáról, érvényesítsék a büntetőjogot és ratifikálják az isztambuli egyezményt; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a civil társadalommal a kérdéssel kapcsolatos tevékenységeik összehangolása érdekében; hangsúlyozza a nők, a menekültek, és a kísérő nélküli és lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek számára fenntartott menedékhelyek számára biztosított megfelelő és hosszú távú támogatás fontosságát, hogy senkitől ne tagadják meg a védelmet az erőforrások hiánya miatt; felhívja valamennyi tagállamot, hogy biztosítsa a házasságra vonatkozó, jogszabályok által meghatározott minimális életkor tiszteletben tartását, és kövesse nyomon a helyzetet azáltal, hogy nemek szerint lebontott adatokat és a kapcsolódó tényezőkre vonatkozó bizonyítékokat gyűjt a probléma nagyságrendjének jobb felmérése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a kényszerházasság nyomon követése céljából hozzon létre egy európai adatbázist, beleértve a harmadik országoktól származó információkat is;

7.  felhívja az Európai Uniót, hogy külpolitikája és a fejlesztési együttműködésre irányuló politikája összefüggésében kínáljon stratégiai paktumot partnereinek, és ennek érdekében írja elő az alábbiakat:

8.  a gyermek-, a korai és kényszerházasságok elleni küzdelem részeként feltétlenül lehetővé kell tenni a közösségi vezetőkkel való tiszteletteljes párbeszédet, valamint fel kell hívni e jelenségre általánosságban a közvélemény és különösen a veszélyeztetett személyek figyelmét oktatási és figyelemfelkeltő kampányok révén, valamint a közösségi hálózatokon és az új médiumokban; ezért olyan horizontális kormányzati, jogi, társadalmi és diplomáciai intézkedések kidolgozására szólít fel, amelyek célja az ilyen gyakorlatok megelőzése; meggyőződése, hogy alapvető fontosságú a helyi közösségeken belül a kulcsfontosságú érdekelt felekkel, így a tinédzser korú tanulókkal, valamint a tanárokkal, szülőkkel és vallási és közösségi vezetőkkel való párbeszéd elindítása közösségi alapú programok vagy egyedi tájékoztató kampányok révén, a gyermekházasságnak a gyermekekre, családokra és közösségekre gyakorolt negatív hatásáról, a gyermekházasságról és a nemek közötti egyenlőtlenségről szóló hatályos jogról, valamint e negatív hatás kezeléséhez szükséges finanszírozáshoz való hozzáférés módjáról való tájékoztatásuk érdekében;

9.  úgy véli, hogy a nők és lányok szerepvállalásának az oktatás, a szociális támogatás és a gazdasági lehetőségek révén történő erősítése kulcsfontosságú eszköz az említett gyakorlatok elleni küzdelemben; javasolja, hogy az EU mozdítsa elő és védje a nők és lányok egyenlő jogait az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében, különös hangsúlyt helyezve az ingyenes, magas színvonalú alap- és középfokú oktatásra, valamint a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos oktatás az iskolai tantervekbe való beillesztésére, pénzügyi ösztönzőket és/vagy az iskolai beiratkozáshoz és az iskola befejezéshez nyújtott segítséget biztosítva a lányok családja számára; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a menekült gyermekek oktatáshoz való hozzáférését, és elő kell mozdítani integrációjukat és a nemzeti oktatásba való beilleszkedésüket; elismeri a gyermek-, korai vagy kényszerházasság kockázatának kitett személyek, valamint az már ilyen házasságban élő személyek támogatásának és védelmének szükségességét oktatási, pszichológiai és szociális támogatás, lakhatás és egyéb minőségi szociális szolgáltatások, valamint mentális, szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások és az egészségügyi ellátás tekintetében;

10.  felhívja az Európai Uniót, hogy biztosítsa a kormányzati tisztviselők, köztük azok diplomáciai személyzete, a szociális munkások, vallási és közösségi vezetők, valamennyi bűnüldöző hatóság, harmadik országok igazságügyi rendszerei, tanárok és oktatók, valamint a potenciális áldozatokkal kapcsolatban álló egyéb személyzet számára történő képzést annak érdekében, hogy képesek legyenek gyorsan reagálni a gyermekházasságok és a nemi alapú erőszak eseteire, illetve jobban tudják azonosítani és támogatni a gyermek-, korai és kényszerházasságnak, családon belüli erőszaknak, szexuális erőszak kockázatának és az emberi jogokat és a méltóságot veszélyeztető bármely más gyakorlatnak kitett lányokat és fiúkat, valamint hogy hatékony intézkedéseket tudjanak hozni ezen egyének jogainak és méltóságának tiszteletben tartása érdekében;

11.  felhívja az Európai Uniót annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságokat részesítsék képzésben annak érdekében, hogy jobban tudják érvényesíteni a korai és kényszerházasságok, a családon belüli erőszak, a nemi erőszak kockázata és bármely más, az emberi méltóságot megsértő gyakorlat által érintett lányok jogait;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy a migráns nők és lányok számára olyan önálló tartózkodási engedélyt biztosítsanak, amely nem függ házastársuk vagy partnerük jogállásától, különösen a fizikai és pszichológiai erőszak, köztük a kényszer- vagy szervezett házasság áldozatai számára, valamint biztosítsák, hogy minden közigazgatási intézkedést megtegyenek a védelmük érdekében, beleértve a segítségnyújtó és védelmi mechanizmusok hatékony igénybevételét;

13.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mérlegeljék a harmadik országokban hozott védelmi intézkedések támogatását és megerősítését, például a biztonságos menedékhelyeket, valamint a jogi, orvosi és szükség esetén konzuli segítség biztosítását a gyermek-, korai és kényszerházasság áldozatai számára;

14.  tudatában van annak, hogy az Európai Uniónak, amely elkötelezett az emberi jogok és az alapvető értékek, így az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett, teljességgel feddhetetlennek kell mutatkoznia tagállamai szintjén, és felhívja a Bizottságot, hogy indítson széles körű figyelemfelkeltő kampányt és tegyen javaslatot a gyermek-, korai és kényszerházasság elleni küzdelem európai évének megrendezésére;

15.  határozottan támogatja a „Girls not Brides” (Lányok, nem menyasszonyok)et globális partnerséget a gyermekházasság felszámolásában, illetve a lányokban rejlő lehetőségek valóra váltását lehetővé tevő munkáját;

16.  üdvözli az Afrikai Uniónak a gyermekházasság felszámolására irányuló, folyamatban lévő kampányát, valamint az olyan szervezetek munkáját, mint a Royal Commonwealth Society, amely a gyermekházasság megszüntetésére és a nemek közötti egyenlőtlenségek kezelésére irányuló fokozott fellépést szorgalmaz;

17.  hangsúlyozza, hogy sürgősen tájékoztatni és oktatni kell a férfiakat és fiúkat, hogy ők maguk is részt vegyenek az emberi jogok, nevezetesen a gyermekek és nők jogainak védelmében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0379. (2) HL C 289., 2016.8.9., 57. o. (3) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/131181.pdf (4) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_action_plan_on_human_rights_and_democracy_en_2.pdf (5) Wodon, Quentin T.; Male, Chata; Nayihouba, Kolobadia Ada; Onagoruwa, Adenike Opeoluwa; Savadogo, Aboudrahyme; Yedan, Ali; Edmeades, Jeff; Kes, Aslihan; John, Neetu; Murithi, Lydia; Steinhaus, Mara; Petroni, Suzanne, Economic Impacts of Child Marriage: Global Synthesis Report, Economic Impacts of Child Marriage, Washington, D.C., World Bank Group, 2017.