Az Európai Parlament 2018. március 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az ESZAK-Szerződés lejártának pénzügyi következményeiről és a Szén- és Acélipari Kutatási Alapról szóló jegyzőkönyv végrehajtásához szükséges intézkedések megállapításáról szóló 2003/76/EK tanácsi határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14532/2017 – C8-0444/2017 – 2017/0213(APP))

P8_TA(2018)0061 A8-0034/2018

(Különleges jogalkotási eljárás – egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14532/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az ESZAK-Szerződés lejártának pénzügyi következményeiről és a Szén- és Acélipari Kutatási Alapról szóló 37. jegyzőkönyv 2. cikkének első bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0444/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság ajánlására (A8-0034/2018),

1.  egyetért a tanácsi határozatra irányuló tervezettel;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament 2018. március 13-i jogalkotási állásfoglalása a vámügyekben történő együttműködésről és kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló, az Európai Unió és Új-Zéland közötti megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (07712/2016 – C8-0237/2017 – 2016/0006(NLE))

P8_TA(2018)0062 A8-0029/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07712/2016),

–  tekintettel a vámügyekben történő együttműködésről és kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló, az Európai Unió és Új-Zéland közötti megállapodás tervezetére (07682/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével, és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0237/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0029/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Új-Zéland kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2018. március 13-i állásfoglalása a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiájáról (2017/2067(INI))

P8_TA(2018)0063 A8-0036/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A kooperatív, intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiája – mérföldkő a kooperatív, összekapcsolt és automatizált mobilitás megvalósítása felé” című, 2016. november 30-i közleményére (COM(2016)0766),

–  tekintettel az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretről szóló, 2010. július 7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), továbbá a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó mandátum meghosszabbítására,

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottsága kooperatív intelligens közlekedési rendszerekről szóló, 2017. október 11-i véleményére (CDR 2552/2017),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az együttműködő, intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiája – mérföldkő az együttműködő, összekapcsolt és automatizált mobilitás megvalósítása felé” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményről szóló, 2017. május 31-i véleményére(2),

–  tekintettel a kooperatív intelligens közlekedési rendszer (C-ITS) kiépítésével foglalkozó platform jelentéseire és különösen a C-ITS-re vonatkozó tanúsítási és biztonsági politikáról szóló jelentésre,

–  tekintettel „A halálos kimenetelű közúti balesetek csökkentése: a gépjárműbiztonság javítása az Európai Unióban” című, 2017. november 14-i állásfoglalására(3);

–  tekintettel az összekapcsolt és automatizált járművezetés terén való együttműködésről szóló, 2016. április 14-i amszterdami nyilatkozatra,

–  tekintettel az „Internetkapcsolat a növekedés, a versenyképesség és a kohézió érdekében: a gigabitalapú európai információs társadalom és az 5G” című, 2017. június 1-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményeire (A8-0036/2018),

A.  mivel az együttműködő intelligens közlekedési rendszerek (C-ITS) európai stratégiája (a továbbiakban: a stratégia) szorosan kapcsolódik a Bizottság politikai prioritásaihoz, mindenekelőtt a munkahelyteremtésre, a növekedésre és a beruházásra irányuló programhoz, az egységes európai közlekedési térség megteremtéséhez, a digitális tartalmak egységes piacához és az energiaunióra vonatkozó stratégiához;

B.  mivel a tagállami hatóságoknak és az iparágnak reagálnia kell arra a sürgető elvárásra, hogy a közlekedést biztonságosabbá, tisztábbá, hatékonyabbá, fenntarthatóbbá, multimodálissá és akadálymentessé kell tenni valamennyi úthasználó számára, beleértve a leginkább kiszolgáltatott és a csökkent mozgásképességű személyeket is;

C.  mivel a biztonságos közúti közlekedés terén az EU-ban az elmúlt évtizedben kialakult kedvező folyamatok lelassultak, mivel a közúti balesetek 92%-a emberi tévedés következménye, és mivel bizonyos gépjárművezetés-támogató rendszerek hatékony működése szempontjából fontos a C-ITS-technológiák alkalmazása; mivel továbbra is a közúti közlekedés számlájára írható a városi területek felhasználásának, a baleseteknek, a közlekedésből származó kibocsátásnak – így a zajártalomnak, az üvegházhatású gázoknak és a légszennyező anyagoknak – a döntő része;

D.  mivel a C-ITS-nek köszönhetően a jövőben az úthasználók és a forgalomirányítók megoszthatják és felhasználhatják az információkat és hatékonyabban összehangolhatják tevékenységüket;

E.  mivel a C-ITS bevezetésének fontos elemét képezi a kiberbiztonság, mivel a biztonsági megoldások töredezettsége veszélybe sodorná a végfelhasználók interoperabilitását és biztonságát, és mivel ebből kifolyólag egyértelműen uniós szintű fellépésre van szükség;

F.  mivel az algoritmusokkal kapcsolatos elszámoltathatóság és átláthatóság olyan technikai és műveleti intézkedések végrehajtását jelenti, amelyek biztosítják az automatizált döntéshozatal, valamint az egyéni viselkedéssel kapcsolatos valószínűségszámítás folyamatának átláthatóságát és megkülönböztetésmentességét; mivel az átláthatóság jegyében érdemi tájékoztatást kell nyújtani az egyének számára az alkalmazott logikával, valamint az eljárás jelentőségével és várható következményeivel kapcsolatban; mivel ennek az elemzéshez használt tanulóadatokra vonatkozó tájékoztatást is magában kell foglalnia, és lehetővé kell tennie, hogy az egyének is megérthessék és nyomon követhessék az őket érintő döntéseket;

G.  mivel az EU-nak bátorítania kell és tovább kell fejlesztenie a digitális technológiákat az emberi hibák és más hiányosságok csökkentésén túl az infrastruktúrák optimális kihasználása és a költségcsökkentés érdekében is, a forgalom tehermentesítésén keresztül, ily módon csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást;

H.  mivel a digitális és mobil összekapcsoltságnak köszönhetően ez az együttműködés jelentős mértékben javítani fogja a közúti közlekedés biztonságát, a közlekedés hatékonyságát, a fenntarthatóságot és a multimodalitást; mivel ugyanakkor hatalmas gazdasági lehetőségeket fog teremteni és csökkenteni fogja a közúti közlekedési balesetek számát és az energiafogyasztást; mivel a C-ITS-ek az autonóm gépjárművek és vezetési rendszerek fejlesztésének alapvető elemét képezik;

I.  mivel az összekapcsolt és automatizált vezetés fontos digitális fejlődést jelent az ágazatban, és mivel az ágazatban használt összes új technológiának, így az európai műholdas navigációs rendszer (GALILEO) és az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS) összehangolása terén mára magas fokú technológiai kapacitást értek el;

J.  mivel az Unió köteles tiszteletben tartani az Európai Unió Alapjogi Chartáját, különös tekintettel annak a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogról szóló 7. és 8. cikkére;

K.  mivel a világ számos országa (pl. az USA, Ausztrália, Japán, Korea és Kína) nagy sebességgel közeledik a digitális technológiák és gépjárművek bevezetéséhez, valamint a piacon már rendelkezésre állnak C-ITS-járművek és -szolgáltatások;

Általános keret

1.  üdvözli a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiájáról szóló bizottsági közleményt, valamint a Bizottság által a köz- és a magánszférabeli szakértőkkel végzett intenzív munkát, amely a közleményt előkészítette; támogatja az elért eredményeket és ösztönzi az interoperábilis C-ITS-szolgáltatások Európa-szerte történő mielőbbi bevezetését;

2.  hangsúlyozza, hogy szükség van egy egyértelmű jogi keretre a C-ITS kiépítésének támogatása érdekében, és üdvözli az ITS-irányelv (a 2010/40/EU irányelv) keretében bevezetendő felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely biztosítja a szolgáltatások folyamatosságát, lehetővé teszi az interoperabilitást, valamint támogatja a visszamenőleges kompatibilitást;

3.  felhívja a figyelmet arra, hogy nagy lehetőségek rejlenek a C-ITS-ben az üzemanyag-hatékonyság javítására, ami csökkenti az egyéni közlekedés költségeit és enyhíti a közlekedés környezetre gyakorolt negatív hatásait;

4.  hangsúlyozza a digitális technológiákban és a velük összefüggő üzleti modellekben rejlő lehetőségeket a közúti közlekedés terén, valamint elismeri, hogy a stratégia fontos mérföldkő a C-ITS és végső soron a teljesen összekapcsolt és automatizált mobilitás megvalósítása felé; megállapítja, hogy az együttműködő, összekapcsolt és automatizált gépjárművek fellendíthetik az európai ipar versenyképességét, gördülékenyebbé és biztonságosabbá tehetik a közlekedést, csökkenthetik a forgalmi torlódásokat, az energiafogyasztást és a kibocsátásokat és javíthatják a különböző közlekedési módok közötti koordinációt; ennek értelmében rámutat, hogy a rendszerek biztonságos és hatékony működésének biztosításához ki kell dolgozni az infrastruktúrákkal kapcsolatos követelményeket;

5.  felhívja a figyelmet, hogy az uniós iparágaknak ki kell használniuk a C-ITS-technológiák fejlesztése és alkalmazása tekintetében a globális színtéren elfoglalt előnyös helyzetüket; hangsúlyozza, hogy égető szükség van egy ambiciózus uniós stratégia kialakítására, amely összehangolja a nemzeti és a regionális erőfeszítéseket, megakadályozza a szétaprózódást, felgyorsítja a bizonyítottan biztonsági előnyökkel járó C-ITS technológiák kiépítésétés maximalizálja a különböző ágazatok, például a közlekedés, az energiaellátás és a távközlés közötti együttműködést; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be egy az EI által 2019 és 2029 között elérendő egyértelmű célokat tartalmazó konkrét ütemtervet, hogy kiemelt célként kezelje azon C-ITS-szolgáltatások bevezetését, amelyek a C-ITS-platform által összeállított, a II. fázisról szóló jelentésben foglalt szolgáltatások jegyzéke szerint a legnagyobb biztonsági potenciált rejtik magukban, valamint biztosítsa, hogy e szolgáltatások mindegyike elérhető legyen valamennyi új gépjárműben Európa-szerte;

6.  hangsúlyozza, hogy be kell vezetni a társadalmi, környezeti és biztonsági szabályok egységes keretét annak érdekében, hogy érvényesítsék a munkavállalói és fogyasztói jogokat és biztosítsák a tisztességes versenyt az ágazatban;

7.  üdvözli a C-ITS platform II. fázisának eredményeit és hangsúlyozza az eredmények jelentőségét(5);

8.  hangsúlyozza, hogy miközben a közlemény fontos mérföldkő az együttműködő, összekapcsolt és automatizált gépjárművek európai stratégiája felé, nem szabad összekeverni a C-ITS-t és e különböző fogalmakat;

9.  felhívja a figyelmet, hogy biztosítani kell, hogy az összekapcsolt és automatizált gépjárművek és a C-ITS fejlesztése és bevezetése teljes mértékben megfeleljen a közlekedési rendszer dekarbonizációjára és a halálos kimenetelű közúti balesetek teljes kiküszöbölésére irányuló céloknak, illetve támogassa azokat;

10.  emlékeztet arra, hogy a C-ITS olyan rendszereket jelent, amelyek lehetővé teszik, hogy a különböző ITS-állomások (gépjárművek, út menti berendezések, forgalomirányító központok és nomadikus eszközök) valamely szabványosított kommunikációs architektúrát alkalmazva kommunikáljanak és információt cseréljenek, és ezért az egyes rendszerek interoperabilitása alapvető jelentőséggel bír;

11.  emlékeztet arra, hogy az összekapcsolt gépjárművek olyan C-ITS-technológiákat alkalmazó gépjárművek, amelyek lehetővé teszik a közúti járművek kommunikációját egymással, a forgalmi jelzőlámpákkal, továbbá mind az út menti, mind a horizontális infrastruktúrákkal – amelyek bár megerősítésre és adaptálásra szorulnak, innovatív rendszereket jelenthetnek a menet közben történő feltöltésre és amelyek biztonságosan kommunikálhatnak a járművekkel – és egyéb közúti felhasználókkal; emlékeztet, hogy a közúti balesetek 92%-a emberi tévedés következménye, és bizonyos gépjárművezetés-támogató rendszerek hatékony működése szempontjából fontos a C-ITS-technológiák alkalmazása;

12.  emlékeztet arra, hogy az automatizált gépjárművek olyan járművek, amelyek valós közlekedési helyzetekben képesek az önálló működésre és manőverezésre, és amelyek esetében az elsődleges vezetési kezelőszervek (kormány, gyorsítás, fék) közül egy vagy több hosszabb ideig automatizált;

13.  hangsúlyozza, hogy az összekapcsolt és automatizált gépjárművek, illetve a hagyományos nem összekapcsolt gépjárművek egyidejű létezésének átmeneti időszakára védelmi rendszereket kell beépíteni a közúti biztonság veszélyeztetésének elkerülése érdekében; rámutat, hogy bizonyos gépjárművezetés-támogató rendszereket tovább kell fejleszteni, valamint kötelező jelleggel be kell építeni;

14.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy gondolja át, miként kellene kezelni a kooperatív, összekapcsolt és automatizált gépjárművek, illetve a nem összekapcsolt gépjárművek és vezetők egyidejű létezésének problémáját, mivel a gépjármű-állomány életkora és a nem összekapcsolt személyek fennmaradó hányada következtében a rendszerbe nem integrált gépjárművek tartósan nagy arányával kell számolni;

15.  sajnálja, hogy a „Day 1,5” és az ezeken túlmutató, ajánlott szolgáltatások esetében nem áll rendelkezésre egyértelmű ütemezés, továbbá hogy nem készült teljes körű hatásvizsgálat és nincs pontos információ a C-ITS-szolgáltatások kifejlesztésére és a szolgáltatások lehetséges bővítésére vonatkozó kezdeményezések bevezetéséről;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy prioritásként kezelje a legmagasabb szintű biztonság nyújtó C-ITS-szolgáltatásokat, és a szükséges meghatározások és előírások kidolgozását, valamint haladéktalanul frissítse a járműfedélzeti információs és kommunikációs rendszerekhez alkalmazott ember-gép interfészekről szóló európai elvi nyilatkozatát, mivel fontos a humán gépjárművezető és a gép közötti interakció(6);

17.  újra hangsúlyozza az összekapcsolt és automatizált járművek, a C-ITS és az új technológiák központi szerepét az éghajlatváltozással kapcsolatos célok teljesítésében, továbbá hogy biztosítani kell, hogy fejlesztésük és bevezetésük teljes mértékben megfeleljen a közlekedési rendszer dekarbonizációjával kapcsolatos céloknak, valamint hogy előmozdítsa e célokat; üdvözli a C-ITS alkalmazását mint a közlekedés hatékonysága javításának, az üzemanyag-fogyasztás és a közúti közlekedés környezetre gyakorolt hatásai (például a CO2-kibocsátás) csökkentésének, valamint a városi infrastruktúra használata optimalizálásának egyik módját;

18.  hangsúlyozza a közúti áruszállítás terén az innovatív technológiákban, így például az automatizált járművezetésben és a konvojban haladásban (platooning) rejlő lehetőségeket, melyek lehetővé teszik a légáramlások jobb kihasználását és ezáltal az üzemanyag-fogyasztás és a kibocsátások csökkentését; további támogatást kér az e területen végzett kutatás és fejlesztés, nevezetesen a szükséges digitális infrastruktúrák számára;

19.  hangsúlyozza, hogy az úthasználókat több választási lehetőséggel, felhasználóbarátabb, megfizethetőbb és testre szabottabb termékekkel és több információval kell ellátni; ezzel összefüggésben bátorítja a Bizottságot, hogy segítse elő a gazdasági hatékonyságot szolgáló legjobb gyakorlatok cseréjét; szorgalmazza, hogy – amennyiben betartja az innováció ösztönzéséhez szükséges technológiasemlegességet – valamennyi tagállam csatlakozzon a C-ROADS platformhoz, amelynek célja, hogy fontos koordináló szerepet játsszon a stratégia végrehajtásában; és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a tagállamokban széles körben és összehangolt módon, fejlett digitális eszközöket vezessenek be, amelyek többek között a tömegközlekedésre is kiterjednek; felkéri a gépjárműgyártókat, hogy a stratégia végrehajtása érdekében kezdeményezzék a C-ITS bevezetését;

20.  sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen a meglévőket kiegészítő statisztikákat annak érdekében, hogy hatékonyabban tudja értékelni a digitalizációs folyamatot a közúti közlekedési ágazat különböző területein; kiemeli, hogy fontos további kutatásokat végezni az érzékelőrendszerek terén, és hangsúlyozza, hogy a C-ITS fejlesztése során különös figyelmet kell fordítani a városi közlekedésre, amely a forgalom jellegét tekintve jelentősen különbözik a városon kívüli közlekedéstől; megállapítja, hogy a városi gépjárművezetés során különösen számolni kell a motorosokkal, kerékpárosokkal, gyalogosokkal és más veszélyeztetett úthasználókkal, köztük fogyatékossággal élő személyekkel való fokozott interakciókkal;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy a szak- és felsőfokú képzések ciklusait különösen hatékony módon kapcsolják össze a C-ITS-stratégiát kifejlesztő ipar számára szükséges ismeretekkel; szorgalmazza a mobilitási ezen új megközelítéséhez kapcsolódó munkahelyek és foglalkozások jövőre vonatkozó elemzését, valamint a vállalkozások és az oktatási rendszer közötti együttműködési modellek fejlesztéséhez kapcsolódó bevált gyakorlatok megosztását, amelyek hozzájárulnak az oktatás, az innováció és a termelés közös területének kialakításához;

22.  úgy véli, hogy a C-ITS-szolgáltatásokat be kell építeni az európai űrstratégiába, mivel a C-ITS kiépítésének a földrajzi helymeghatározó technológiákon, például a műholdas helymeghatározáson kell alapulnia;

23.  rámutat arra, hogy a tagállamoknak a mobilitás mint szolgáltatás (MaaS) és a többi közlekedési móddal való integrálás tágabb szemszögéből kellene vizsgálniuk a C-ITS-szolgáltatások kiépítését különösen az esetleges ellentétes hatások, azaz a közúti közlekedés modális részesedése növekedésének elkerülése érdekében;

A magánélet védelme és adatvédelem

24.  felhívja a figyelmet a magánélet és az adatok védelmére vonatkozóan az uniós jogszabályok alkalmazásának fontosságára a C-ITS-adatokkal és a kapcsolódó ökoszisztéma-adatokkal összefüggésben, aminek következtében kiemelten fontos, hogy ezeket az adatokat kizárólag a C-ITS-szel összefüggő célokra lehet felhasználni, és nem lehet tárolni vagy más célra használni; hangsúlyozza, hogy az intelligens autóknak teljes mértékben meg kell felelniük az általános adatvédelmi rendeletnek és a kapcsolódó szabályoknak, és az C-ITS-szolgáltatóknak könnyen hozzáférhető tájékoztatást kell nyújtaniuk, valamint egyértelmű feltételeket kell szabniuk a gépjárművezetők számára, amelyek alapján ez utóbbiak befolyástól mentes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésüket adhatják az általános adatvédelmi rendeletben foglalt rendelkezésekkel és korlátozásokkal összhangban;

25.  hangsúlyozza, hogy jóval nagyobb átláthatóságra, valamint algoritmikus elszámoltathatóságra van szükség a vállalatok által végzett adatfeldolgozás és -elemzés terén; emlékeztet arra, hogy az általános adatvédelmi rendelet már tartalmazza az adatfeldolgozás alapját képező logika megismeréséhez való jogot; kiemeli továbbá, hogy meg kell akadályozni az úgynevezett „vezetési falak” kialakulását, amikor is a felhasználók nem vezethetik saját intelligens gépjárművüket, amennyiben nem adják ehhez hozzájárulásukat; felhív az „offline vezetési mód” lehetőségének biztosítására az intelligens gépjárművekben, amely lehetővé tenné a felhasználó számára, hogy kikapcsolja a személyes adatok más eszközöknek való továbbítását anélkül, hogy ezzel gátolná a jármű vezethetőségét;

26.  felhívja a figyelmet arra, hogy az adatok feldolgozásának folyamata alatt szem előtt kell tartani az adatvédelem és a titoktartás elvét; hangsúlyozza, hogy az ITS-alkalmazások és -rendszerek kialakításának kiindulópontját a „magánélet és a személyes adatok beépített és alapértelmezett védelmének” megvalósulása kell, hogy képezze; emlékeztet arra, hogy az adatok névtelenné tételét lehetővé tévő technológiák növelhetik a felhasználók általuk igénybe vett szolgáltatásokba fektetett bizalmát;

Kiberbiztonság

27.  rámutat a magas szintű kiberbiztonsági szabványok alkalmazásának jelentőségére a feltörések és a kibertámadások az összes tagállamban történő megelőzésével kapcsolatban, különösen a C-ITS-kommunikáció biztonsága kritikus jellegének tükrében; megállapítja, hogy a kiberbiztonság olyan alapvető kihívás, amelyet kezelni kell, mivel fokozódik a közlekedési rendszer digitalizáltsága és összekapcsoltsága; úgy véli, hogy az automatizált és összekapcsolt gépjárművek és az adatokat feldolgozó és/vagy tároló adatbázisok kibertámadás célpontjává válhatnak, ami miatt a szigorú biztonsági előírásokat és a C-ITS alkalmazására vonatkozó tanúsítási politikát is magában foglaló közös biztonsági politika kidolgozása révén el kell kerülni a fejlettségi szint alapján felismerhető és lehetséges sérülékenységet és kockázatot;

28.  hangsúlyozza, hogy az Unióban, valamennyi tagállamban, valamint a harmadik országokkal kötendő lehetséges együttműködési megállapodásokban egyformán magas szintű és harmonizált biztonsági szabványokat kell alkalmazni; ezek a szabványok azonban nem gátolhatják, hogy harmadik gépjárműjavítók hozzáférjenek a fedélzeti rendszerekhez, hogy a fedélzeti szoftverek szükséges ellenőrzéseinek és/vagy javításainak elvégzéséhez a gépjárművek tulajdonosainak ne kelljen függeniük az autógyártóktól;

Kommunikációs technológiák és frekvenciák

29.  úgy véli, hogy az interoperabilitást és a visszamenőleges kompatibilitást biztosító, valamint a kiegészítő kommunikációs technológiákat ötvöző, technológiasemleges hibrid kommunikációs megközelítés a helyes koncepció, továbbá hogy úgy tűnik, hogy a legígéretesebb hibrid kommunikációs vegyes eszköztár a vezeték nélküli rövid hatótávú kommunikáció és a cellás és műholdas technológiák ötvözete, amivel biztosítható lesz az alapvető C-ITS-szolgáltatások kialakításának lehető legjobb támogatása;

30.  tudomásul veszi az összekapcsolt gépjárművek és az európai műholdas navigációs rendszerek – az EGNOS és a GALILEO– közötti kapcsolat említését; ennek következtében szorgalmazza az összekapcsolt személygépjárművekre vonatkozó stratégiák integrálását az űrtechnológiákba; úgy véli, hogy az interoperabilitás mind a biztonság, mind a vásárlói döntés szempontjából alapvető fontosságú, és hangsúlyozza, hogy a jövőben be kell vonni a hibrid kommunikációs vegyes eszköztárba a gépjárművek 5G-vel és a műholdas navigációs rendszerekkel történő kommunikációra alkalmas kapacitását, amint az a Bizottság 5G-re vonatkozó cselekvési tervében is szerepel;

31.  bátorítja a C-ITS-szolgáltatásokat támogató gépjárműgyártókat és távközlési szolgáltatókat, hogy működjenek együtt többek között a C-ITS kommunikációs technológiák, az útdíjak és az intelligens digitális menetíró készülékekre vonatkozó szolgáltatások gördülékeny bevezetése érdekében, elkerülve az említett szolgáltatások közötti interferenciát;

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kutatás és az innováció terén folytassák finanszírozási erőfeszítéseiket (Horizont 2020), többek között annak érdekében, hogy hosszú távon kialakítható legyen a C-ITS kiépítéséhez megfelelő infrastruktúra;

33.  hangsúlyozza az érzékelő rendszerek fontosságát például a jármű dinamikájára, a torlódásokra és a levegőminőségre vonatkozó adatok szolgáltatása tekintetében; felszólít az alkalmazott szenzorok teljes interoperabilitását szolgáló és azok biztonsági alkalmazásokon kívüli – például a távoli kibocsátásérzékelés céljából történő – alkalmazására irányuló beruházások tagállamokban történő növelésére és megfelelőbb koordinálására;

34.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan rendelkezésekre, amelyek biztosítják, hogy a szennyező kibocsátásokra vonatkozó, a járművekben lévő érzékelőkkel észlelt információkat összegyűjtsék és az illetékes hatóságok számára hozzáférhetővé tegyék;

Közös európai megközelítés

35.  szorgalmazza, hogy a tagállamok és a helyi hatóságok, a gépjárműgyártók, a közútkezelők és az ITS-ágazat 2019-ig valósítsa meg a C-ITS-t, és javasolja, hogy a Bizottság, az önkormányzatok és a tagállamok horizontális tematikus megközelítést alkalmazva megfelelő finanszírozást különítsenek el a jövőben létrejövő közút-infrastruktúrák korszerűsítésére és karbantartására az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kutatás és az innováció terén (Horizont 2020) folytassák a finanszírozást, az átláthatóság elvének teljes tiszteletben tartása és az uniós társfinanszírozásra vonatkozó rendszere tájékoztatás biztosítása mellett;

36.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák az olyan kezdeményezéseket és fellépéseket, amelyek az uniós közlekedéspolitikán belül elősegítik a C-ITS fejlesztésére és hatására vonatkozó kutatást és megfigyelést; úgy véli, hogy amennyiben 2022-ig nem történik jelentős előrelépés, jogalkotói fellépésre lehet szükség „minimumszabályok” bevezetése és az integráció érvényesítése érdekében e tekintetben;

37.  hangsúlyozza, hogy a fizikai közút-infrastruktúra minősége fontos kérdés, és ennek fokozatosan ki kell egészülnie a digitális infrastruktúrával; felszólít a jövőbeli közút-infrastruktúrák korszerűsítésére és karbantartására;

38.  hangsúlyozza, hogy olyan valóban multimodális közlekedési rendszert kell létrehozni, amely valamennyi közlekedési módot beépíti egyetlen mobilitási szolgáltatásba, valós idejű tájékoztatást alkalmaz, figyelembe veszi az integrált jegyértékesítést és a megosztott mobilitási szolgáltatásokat, valamint a gyalogos és kerékpáros közlekedést, lehetővé téve az emberek és az áruk zökkenőmentes utazását háztól házig és fokozva a közlekedés összhatékonyságát, fenntarthatóságát és tartósságát; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy a közlekedési ágazat digitalizációja terén a meglévő és új források révén biztosítsa és támogassa az uniós szintű együttműködést és beruházásokat az intelligens közlekedési rendszerek különböző közlekedési módokba (C-ITS, ERTMS, SESAR, RIS(7)) történő integrálása érdekében; hangsúlyozza egy integrált megközelítés fontosságát a tájékoztatási, foglalási és jegyváltási eszközök tekintetében annak érdekében, hogy vonzó háztól házig terjedő mobilitási láncokat hozzanak létre;

39.  szorgalmazza, hogy a C-ITS hatókörének tágítása, valamint az új, fenntartható, integrált közlekedési koncepcióhoz kapcsolódó üzleti modellek kialakítása érdekében e tervezői folyamatot az utas- és áruszállítás felhasználóinak elképzeléseire építsék, amelyek alapvető információforrást jelentenek;

40.  szorgalmazza, hogy az Unió és a tagállamok megfelelően érvényesítsék a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt (CRPD) valamint a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférésről szóló új irányelvet annak érdekében, hogy valamennyi polgár számára akadálymentes hozzáférést biztosítsanak a C-ITS-hez;

41.  azt javasolja, hogy a Bizottság minél előbb dolgozzon ki egy megfelelő jogi keretet, hogy időben létrejöjjön az EU egészére érvényes, határokon átnyúló interoperabilitás, valamint a keret, amely meghatározza az összekapcsolt közlekedés különböző típusainak használatával kapcsolatos felelősségi szabályokat; felszólítja a Bizottságot, hogy legkésőbb az év végéig tegyen közzé jogalkotási javaslatot a járművek fedélzeti adataihoz és a forrásokhoz való hozzáférésről; javasolja, hogy a fenti javaslat tegye lehetővé az egész gépjármű-értéklánc és a végfelhasználók számára, hogy kihasználják a digitalizáció előnyeit, valamint valamennyi harmadik fél számára garantálja az egyenlő versenyfeltételeket és a maximális biztonságot a fedélzeti adatok tárolása és az adatokhoz való hozzáférés tekintetében, amelynek tisztességesnek, időszerűnek, és teljes körűnek kell lennie a fogyasztói jogok védelme, az innováció elősegítése, valamint a tisztességes, megkülönböztetésmentes verseny e piacon való előmozdítása érdekében a technológiasemlegesség elvével összhangban; hangsúlyozza, hogy hozzá kell járulni a tömegközlekedési szolgáltatásokhoz kapcsolódó minden városi és vidéki infrastruktúra korszerűsítéséhez; felszólítja a Bizottságot, garantálja az általános adatvédelmi rendelet egészének minden esetben történő betartását, és évente tájékoztassa a Parlamentet ennek nyomon követéséről;

42.  felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon globális megközelítést az adatok műszaki harmonizációja és szabványosítása terén annak érdekében, hogy biztosítsa a C-ITS kompatibilitását, a gyártók számára a méretgazdaságosságot és a fogyasztók kényelmének növelését;

43.  hangsúlyozza a szociális partnerekkel és a fogyasztók képviselőivel való párbeszéd korai fázisban történő elindításának jelentőségét az átláthatóság és a bizalom légkörének megteremtése és annak érdekében, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsenek a szociális és foglalkoztatási feltételek, valamint a fogyasztói jogok tekintetében jelentkező kedvező és kedvezőtlen hatások között; megjegyzi, hogy az e-Biztonsági Fórumnak ki kell dolgoznia egy ütemtervet az eSegélyhívó rendszerhez hasonlóan a C-ITS kiépítésére;

44.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítéséhez és az EU saját célkitűzéseinek megvalósításához szükséges az alacsony szénkibocsátású gazdaság irányába tett fordulat; ezért hangsúlyozza, hogy a dekarbonizáció és az energiahatékony intézkedések előmozdítása érdekében szükség van a különböző uniós alapok elosztási kritériumainak megújítására, többek között a C-ITS keretében is; úgy véli, hogy az olyan projektek számára, amelyek nem felelnek meg a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos céloknak és politikáknak, semmilyen körülmények között nem indokolt uniós finanszírozást biztosítani;

45.  felhívja a gépjárműgyártókat, hogy ügyfeleiket megfelelően és egyértelműen tájékoztassák jogaikról, valamint az új C-ITS-technológiák biztonságot illető előnyeiről és korlátairól; ösztönzi tájékoztatási kampányok alkalmazását, amelyek megismertetnék az aktuális gépjárművezetőkkel az új C-ITS-technológiákat, a végfelhasználók körében megteremtenék a szükséges bizalmat és elérnék a társadalmi elfogadást; úgy véli, hogy a C-ITS alkalmazása javítja a közlekedési rendszer biztonságosságát és hatékonyságát, egyúttal biztosítja az adatvédelmi és a magánéletre vonatkozó szabályoknak való megfelelést;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 207., 2010.8.6, 1. o. (2) HL C 288., 2017.8.31., 85. o. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0423. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0234. (5) A C-ITS Platform II. fázis végleges jelentése: https://ec.europa.eu/transport/sites/transport/files/2017-09-c-its-platform-final-report.pdf (6) A Bizottság „A járműfedélzeti információs és kommunikációs rendszerek biztonságos és hatékony használata: az ember-gép felületről szóló európai elvi nyilatkozat aktualizálása” című, 2008. május 26-i 2008/653/EK ajánlása (HL L 216., 2008.8.12., 1. o.). (7) Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS); „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás (SESAR); Folyami információs szolgáltatások (RIS).

Az Európai Parlament 2018. március 13-i jogalkotási állásfoglalása a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0285 – C8-0195/2016 – 2016/0149(COD))

P8_TA(2018)0064 A8-0315/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0285),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0195/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. október 19-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. december 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0315/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. március 13-án került elfogadásra a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/644 rendelettel.)

(1) HL C 34., 2017.2.2., 106. o.

Az Európai Parlament 2018. március 13-i jogalkotási állásfoglalása az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló 2003/59/EK irányelv és a vezetői engedélyekről szóló 2006/126/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2017)0047 – C8-0025/2017 – 2017/0015(COD))

P8_TA(2018)0065 A8-0321/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0047),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0025/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. december 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0321/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. március 13-án került elfogadásra az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló 2003/59/EK irányelv és a vezetői engedélyekről szóló 2006/126/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/645 irányelvvel.)

(1) HL C 288., 2017.8.31., 115. o.

Az Európai Parlament 2018. március 13-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségről az uniós kereskedelmi megállapodásokban (2017/2015(INI))

P8_TA(2018)0066 A8-0023/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUSZ) 8. és 10. cikkére, 153. cikkének (1) és (2) bekezdésére, valamint 157. és 207. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. és 33. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2015. évi uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre (00337/2016),

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló, a 2011. március 7-i tanácsi következtetésekhez csatolt európai paktumra (2011–2020) (07166/2011),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel az Európai Unióban a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2017. évi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a Bizottságnak „A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. évi közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel az Európai Bizottságnak „A mindenki számára előnyös kereskedelem elnevezésű stratégia végrehajtásáról: Progresszív kereskedelempolitika kialakítása a globalizáció előnyünkre fordítása érdekében” című 2017. szeptember 13-i jelentésére (COM(2017)0491),

–  tekintettel a GSP_rendeletre (az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 978/2012/EU rendelete az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről(1)),

–  tekintettel a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendeletre (az Európai Parlament és a Tanács 2017. május 17-i (EU) 2017/821 rendelete a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról(2)),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és különösen annak a rabszolgaságot és szolgaságot tiltó 4. cikke (1) bekezdésére és a megkülönböztetést tiltó 14. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (a továbbiakban: CEDAW),

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény), és annak 3. cikkére, amely a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg, valamint a nők elleni erőszak megelőzéséről, szankcionálásáról és felszámolásáról szóló, 1994. évi Amerika-közi egyezményre (Belém do Pará-i egyezmény),

–  tekintettel az EU és tagállamai által 2007-ben elfogadott, „A kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó uniós stratégia – A fejlődő országok kereskedelemmel kapcsolatos szükségleteire irányuló uniós támogatás növelése” című közös stratégiára, valamint a „Jólét a kereskedelem és a beruházás révén – A kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó 2007. évi közös uniós stratégia aktualizálása” című, 2017. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2017)0667),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott állásfoglalásra: „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend”,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel az OECD-nek a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatására,

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemek közötti egyenlőségről szóló legfontosabb egyezményeire, többek között az egyenlő díjazásról szóló (100. sz.) egyezményre, a hátrányos megkülönböztetésről szóló (111. sz.) egyezményre (foglalkoztatás és foglalkozás), a családi kötelezettségekkel rendelkező munkavállalókról szóló (156. sz.) egyezményre és az anyaság védeleméről szóló (183. sz.) egyezményre,

–  tekintettel az EU–CELAC államfőinek csúcstalálkozóján 2015 júniusában Brüsszelben elfogadott cselekvési terv (2015–2017) 7. fejezetére,

–  tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nők zöld gazdaságban játszott szerepéről szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban” című, 2016. április 28-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett, az EU–Chile társulási megállapodás kereskedelmi pillérjének modernizálásáról szóló tárgyalásokra vonatkozó, 2017. szeptember 14-i ajánlására(13),

–  tekintettel az elnökségi triónak a nemek közötti egyenlőségről szóló nyilatkozatára, amelyet Észtország, Bulgária és Ausztria, az Európai Unió Tanácsának elnökségét a 2017. július–2018. december közötti 18 hónapos időszak során betöltő tagállamok nyújtottak be 2017. július 19-én,

–  tekintettel a nőkkel kapcsolatos kutatásokat végző nemzetközi központnak a „Trade liberalisation & women’s reproductive health: linkages and pathways” (Kereskedelmi liberalizáció és a nők reproduktív egészsége: kapcsolatok és pályák) című tanulmányára,

–  tekintettel a 2016. évi „Accelerating Gender Equality andWomen’s Empowerment in Africa” (A nemek közötti egyenlőség és a nők felhatalmazásának felgyorsulása Afrikában) című afrikai humán fejlődési jelentésre(14),

–  tekintettel az OECD „Enhancing Women’s Economic Empowerment through Entrepreneurship and Business Leadership in OECD Countries” (A nők gazdasági szerepvállalásának fokozása vállalkozói tevékenységen és üzleti vezetésen keresztül az OECD-országokban) című, 2014. évi jelentésére(15),

–  tekintettel a kereskedelem és a nemek közötti egyenlőségről szóló legutóbbi magas szintű nemzetközi viták eredményeire, különös figyelemmel az EU és a WTO/UNCTAD/ITC égisze alatt megszervezett párbeszédekre, beleértve – fordított időrendi sorrendben – az Európai Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Központ által „Nemzetközi fórum a nők esélyegyenlőségéről és a kereskedelemről” (International Forum on Women and Trade) címmel közösen megszervezett fórumot (Brüsszel, 2017. július)(16), vagy egy korábbi, a WTO-ról szóló parlamenti értekezlet éves plenáris ülését a „Trade as a vehicle of social progress: The gender perspective” (A kereskedelem mint a társadalmi haladás eszköze: A nemi perspektíva) (Genf, 2016. június) címmel(17), valamint a WTO plenáris ülését a „Mi a WTO jövője? Kereskedelem és a nemek közötti esélyegyenlőség: A nők felhatalmazása inkluzív ellátási láncokon keresztül” (What future for the WTO? Trade and Gender: Empowering Women through Inclusive Supply Chains) (Genf, 2015. július) témában(18),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség támogatására irányuló egyre nagyobb nemzetközi erőfeszítésekre – például az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) nemek közötti egyenlőséget és fejlődést célzó programjára(19) (amely tanulmányokat tartalmaz a kereskedelem nőkre gyakorolt hatásairól; a kereskedelem és a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó oktatási csomagot, online képzést, illetve megalkotta a „nemi pártoló” (Gender Champions) státuszt), valamint a Világbankra, amely 2016. óta 14 munkaterületének mindegyikén rendelkezik a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó stratégiával,

–  tekintettel a Kereskedelem és a Fenntartható Fejlődés Nemzetközi Központjának (ICTSD) „A globális értékláncok nemi dimenziói” (The Gender Dimensions of Global Value Chains) című vitadokumentumára (2016. szeptember)(20),

–  tekintettel az ICTSD „A szolgáltatások nemi dimenziói” (The Gender Dimensions of Services) vitadokumentumára (2016. szeptember)(21),

–  tekintettel az UN Women „A nők fejlődése a világban 2015–2016: A gazdaságok átalakítása és a jogok érvényesítése” (Progress of the World’s Women 2015-2016: Transforming economies, realizing rights) című, 2015. évi jelentésére(22),

–  tekintettel a WIDE+ nemek közötti egyenlőségről és uniós kereskedelemről szóló, „Az uniós kereskedelempolitika átalakításának mikéntje a nők jogainak védelme érdekében” (How to transform EU trade policy to protect women’s rights) című, 2017. évi állásfoglalására(23),

–  tekintettel a Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága kérésére készített, „A nemek közti egyenlőség az uniós kereskedelmi egyezményekben” című, 2016. évi tanulmányra(24),

–  tekintettel a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága kérésére készített, „Az EU kereskedelempolitikája: a nemi aspektus figyelmen kívül hagyásától a nemek közötti egyenlőség figyelembevételéig” című, 2015. évi tanulmányra(25),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0023/2018),

A.  mivel az EUMSZ 8. cikke megállapítja, hogy az EU szakpolitikáinak és tevékenységeinek meghatározása és végrehajtása során valamennyi Unión belüli és kívüli intézkedésével törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére és az egyenlőség előmozdítására, valamint többek között a nemi alapon történő megkülönböztetés leküzdésére;

B.  mivel a kereskedelempolitika a globális és európai értékek, többek között a nemek közötti egyenlőség előmozdítására szolgáló eszközként szolgálhat; mivel az uniós kereskedelmi és beruházási megállapodások és politikák nemi szempontból nem semlegesek, azaz a strukturális egyenlőtlenségek miatt különböző hatással vannak a nőkre és a férfiakra; mivel a nők nemi alapú korlátozásokkal – például korlátozott hozzáférés az erőforrásokhoz, valamint korlátozott rendelkezés ezek felett –. jogi megkülönböztetéssel és a hagyományos nemi szerepek következtében a nem fizetett gondozási munka végzésének túlzott terheivel szembesülnek;

C.  mivel a nemek közötti egyenlőségnek ugyanúgy kell vonatkoznia a férfiakra és nőkre; mivel a közszféra és a magánszektor érdekelt feleinek szerepvállalása és partnersége nemzeti és helyi szinten is kulcsfontosságú a szükséges szinergiák támogatásához a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők szerepvállalásának fokozása, valamint az alábbi területeken való tudatosítás ösztönzése érdekében: tulajdonjogok; finanszírozáshoz, oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférés; vállalati magatartás; közbeszerzés; digitális szakadék; kulturális előítéletek;

D.  mivel a kereskedelempolitikáknak törekedniük kell többek között a fenntartható és igazságos gazdasági növekedés és fejlődés elérésére, ami szükséges a szegénység csökkentése, a társadalmi igazságosság, valamint a méltányos munka- és jobb életkörülmények megteremtésének biztosításához a nők és férfiak számára, illetve a nők jogainak védelméhez; mivel a nemek közötti egyenlőség és valamennyi nő és lány társadalmi szerepvállalásának növelése nemcsak az ENSZ valamennyi fenntartható fejlesztési céljában érvényesítendő, hanem egyben önálló cél is; mivel a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó menetrend elismeri, hogy a kereskedelem hozzájárul a fenntartható és igazságos fejlődés előmozdításához, és hozzájárulhat a legmagasabb szintű nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normák és emberi jogok előmozdításához; mivel az uniós kereskedelempolitika fontos részét képezi a fenntartható fejlesztési célok keretrendszerének, és az erőteljes nemi dimenzió e keret alapvető elemét képezi, amelynek célja a méltányosabb és több előnnyel járó eredményesség mindenki számára való biztosítása; mivel a kereskedelempolitika bővítheti a nők vállalkozói készségeinek erősítésére, a tanulószerződéses gyakorlati képzéshez és a munkához, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzájutásra irányuló lehetőségeket is;

E.  mivel a nemzetközi kereskedelem és a nemek közötti esélyegyenlőség közötti kapcsolat összetettsége szükségessé teszi a folyamatokat vezérlő erők mélyreható ismeretét, belevonva a hatékony kereskedelempolitika kidolgozásához szükséges gazdasági és társadalmi dinamika azonosítását, elemzését és ellenőrzését, a nők társadalmi szerepvállalásának növelését és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító gazdasági fejlődés mellett; mivel a kereskedelempolitikának ezért figyelembe kell vennie azokat a hatásokat, amelyeket a nemek közötti egyenlőségre közvetlenül és közvetve gyakorol, valamint a speciális helyi összefüggéseket annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a nemek között meglévő szakadék és sztereotípia reprodukálását vagy súlyosbodását, illetve a nemek közötti egyenlőség megerősítése céljával; mivel a kereskedelempolitika sikerét annak alapján is meg kell ítélni, hogy az a nőkre és férfiakra azonos mértékben kedvező hatással van-e;

F.  mivel a gazdasági fejlődés és a nemek közötti egyenlőség gyakran egymást erősítik; mivel széles körű az egyetértés abban, hogy azok a társadalmak, ahol kisebb a nemek közötti egyenlőtlenség, jellemzően gyorsabban növekednek;

G.  mivel a kereskedelem liberalizációjának egyénekre gyakorolt hatásai azok földrajzi elhelyezkedésétől és gazdasági tevékenységük ágazatától is függ; mivel komoly különbség mutatkozik az országok között és az országokon belül is a termelési struktúrák, a női munkaerő részvételi aránya és a jóléti rendszerek tekintetében; mivel az olyan ágazatokban, mint ruha- és textilipar, telekommunikáció, turizmus, gondozás és mezőgazdaság, a munkavállalók többsége nő, ahol a nők foglalkoztatása a férfiakéhoz képest jellemzően az alacsonyabb bérezésű és státusú formális vagy informális foglalkoztatási formákban folyik; mivel ez a munkahellyel való visszaélésekhez és diszkriminációhoz, foglalkozás- és tevékenységtípus szerinti nemi szegregációhoz, a bérek és munkakörülmények tekintetében pedig a nemek közötti szakadék kialakulásához, valamint a termelési erőforrásokhoz, az infrastruktúrához és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés nemi alapon történő korlátozásához vezethet; mivel a szabadkereskedelmi megállapodások a foglalkoztatásban eltolódásokhoz és különösen az exportorientált ágazatokban az állások elvesztéséhez vezethetnek, amelyekben a munkaerő nagy részét gyakran nők képezik; mivel ezért az ország- és ágazatspecifikus, nemek szerint lebontott értékelések fontos hozzáadott értéket nyújtanak a kereskedelmi megállapodások megszerkesztése során;

H.  mivel az EU-ban 2011-ben az exporttól függő munkahelyek esetében minden kilencedik (11%) munkavállaló volt nő;

I.  mivel a Bizottság egy 2017-es tanulmánya szerint az EU-ban közel 12 millió nőnek a munkahelye függ az áruknak és szolgáltatásoknak a világ más tájaira történő exportjától(26);

J.  mivel tényeken alapuló tanulmányok alapján az UNCTAD továbbra is hangsúlyozza azokat a korlátokat, amelyekkel a nők szembesülnek a kereskedelem által kínált lehetőségek kihasználása során olyan tényezők következtében, mint a jobb munkahelyek betöltéséhez szükséges szakmai képesítés hiánya, a közszolgáltatások hiánya a háztartásbeli feladatok csökkentése érdekében, és korlátozott hozzáférés az erőforrásokhoz, valamint korlátozott rendelkezés ezek felett, ideértve a hitelt és a földet, az információt, valamint a hálózatokat; mivel ennek alapján az UNCTAD azt javasolja, hogy az értékelések vegyék számba a kereskedelempolitikák nemek közötti egyenlőségre és a nők szerepvállalására gyakorolt lehetséges hatásait a foglalkoztatottság, kisvállalkozások, árak, mezőgazdasági termelékenység, önellátó mezőgazdaság és migráció terén(27);

K.  mivel az EU jelenlegi kereskedelempolitikája és a „mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiája három alapelvre épül: hatékonyság, átláthatóság és értékek, ám nem veszi figyelembe a nemek közötti egyenlőség dimenzióját; mivel a Bizottság a kereskedelemösztönző támogatás stratégiájának felülvizsgálatában megújította és kibővítette a nemek közötti esélyegyenlőség, valamint a nők szerepvállalása tekintetében tett kötelezettségvállalását, kijelentve, hogy a nemek közötti egyenlőség nemcsak alapvető emberi jog, hanem alapvető fontosságú a gazdasági fejlődés szempontjából, a lehető legjobban kihasználva a rendelkezésre álló uniós szakpolitikai eszközök széles skáláját az azok által a növekedésre és a szegénység visszaszorítására kifejtett átfogó hatás növelése érdekében; mivel a CEDAW-ban foglalt rendelkezésekből következően az EU-nak biztosítania kell a nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósításának alapjait azáltal, hogy a nők számára egyenlő hozzáférést és egyenlő lehetőségeket biztosít a politikai, gazdasági és közélet, valamint az oktatás, az egészségügyi ellátások és a foglalkoztatás terén;

L.  mivel a kereskedelem és a kereskedelmi megállapodások a nőket mint lehetséges vállalkozókat, fogyasztókat, munkavállalókat és be nem jelentett munkavállalókat érintik; mivel rendkívül fontos a kereskedelempolitika nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos hatásainak felismerése és jobb megértése a megfelelő politikai válaszadás érdekében; mivel e cél eléréséhez megfelelő módszert kell kidolgozni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós kereskedelempolitikának és megállapodásoknak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett esetleges hatását mindig meg lehessen ítélni; mivel a Bizottságnak ágazatok szerinti – mint például többek között az üzlet, a tudomány és a technológia területén – kvantitatív, nemek szerint lebontott kutatást kellene végeznie; mivel eddig az EU úgy kötötte meg a kereskedelmi megállapodásokat, hogy nem készített hatásvizsgálatokat azoknak a nőkre és a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásairól; mivel a Bizottság bejelentette, hogy az EU és Chile közötti korszerűsített társulási megállapodás az EU tekintetében elsőként tartalmaz majd egy, a kereskedelemről és a nemek közötti esélyegyenlőségről szóló fejezetet;

M.  mivel a nemek közötti egyenlőség kérdéseit és a nők jogait nem veszik kellő mértékben figyelembe a kereskedelmi megállapodások fenntarthatósági hatásvizsgálatai;

N.  mivel a kereskedelempolitikák nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vonatkozásainak előzetes felmérése hozzájárulhat a nők szerepvállalásának és jóllétének fokozásához, és egyidejűleg segítheti a meglévő egyenlőtlenségek csökkentését, illetve segíthet elkerülni a nemek közötti egyenlőtlenségek fokozódását;

O.  mivel az EU jelenlegi többoldalú és kétoldalú kereskedelmi megállapodásainak felülvizsgálata kimutatja, hogy a nem európai kereskedelmi partnerekkel kötött megállapodásoknak 20%-a hivatkozik a nők jogaira, és e megállapodásoknak 40%-a tartalmaz a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló hivatkozásokat; mivel a nők szerepvállalásának előmozdítására vonatkozó hivatkozások ezekben a megállapodásokban többnyire önkéntesek, és, ha viszont kötelező érvényűek, azok a gyakorlatban nem végrehajthatók; mivel a Bizottságnak egy közelmúltban készült tanulmánya szerint az álláslehetőségekhez való hozzáférés terén továbbra is különbség van a férfiak és a nők között; mivel a tanulmány azt mutatja, hogy a nők szerepvállalásának fokozásával 2025-re 28 milliárd dollárral lehetne növelni a világ GDP-jét, és hogy ez nemcsak gazdasági, de társadalmi szempontokból, valamint a szegénység felszámolása érdekében is elengedhetelen, tekintve a nők közösségekben betöltött szerepét;

P.  mivel a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) mind a fejlődő, mind a fejlett országokban a magánszektor legnagyobb részét képviselik és a foglalkoztatás túlnyomó többségét biztosítják; mivel a Nemzetközi Kereskedelmi Központ (ITC) szerint az mkkv-k együttesen világszerte az összes vállalkozás 95%-át képviselik, és a világ GDP-jének mintegy 50%-át, illetve az összes foglalkoztatottság több mint 70%-át biztosítják; mivel az összes mkkv 40%-ának nők a tulajdonosai , míg az exportcégeknek mindössze 15%-át vezetik nők; mivel az OECD számadatai azt mutatják, hogy a női vállalkozók gyakran még mindig 30–40%-kal kevesebbet keresnek, mint férfi társaik(28);

Q.  mivel a kereskedelmi megállapodásokat, például a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséget (TTIP), az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodást (CETA) és a szolgáltatáskereskedelmi megállapodást (TiSA) érintő, és az egész Európára kiterjedő nyilvános vita és visszajelzés felhívta a figyelmet arra, hogy olyan átlátható és inkluzív tárgyalásokra van szükség, amelyek figyelembe veszik az európai polgárok számos országban kifejezett erőteljes aggodalmát; mivel az Európai Unió egyetlen normája sem csökkenhet az EU kereskedelempolitikája keretében, a közszolgáltatásokat pedig mindig ki kell hagyni a tárgyalásokból; mivel minden vitarendezési mechanizmust úgy kell kialakítani, hogy garantálja az egyes kormányok képességét arra, hogy közérdekből szabályozásokat hozzanak és közpolitikai célokat szolgáljanak; mivel eredményeket kell várni más kritikus fontosságú területeken, például a vállalatoknak az emberi jogokkal kapcsolatosan fennálló vállalati társadalmi felelősségvállalási kötelezettségeinek megerősítése terén; mivel az emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos vállalati felelősség összetett, átfogó megközelítésére van szükség a globális értékláncok tekintetében;

R.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek valamennyi államra és valamennyi vállalatra nézve kötelezőek, függetlenül méretüktől, az ágazattól, elhelyezkedésüktől, tulajdonosuktól vagy szerkezetüktől;

S.  mivel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, a Tanács által 2016-ban elfogadott globális stratégia megerősíti, hogy az emberi jogokat minden szakpolitikai ágazatban és intézményben, többek között a nemzetközi kereskedelem és a kereskedelempolitika területén is rendszerszerűen érvényre kell juttatni;

T.  mivel az általános preferenciarendszer (GSP) célja többek között az, hogy hozzájáruljon a szegénység visszaszorításához és előmozdítsa a fenntartható fejlődést és a jó kormányzást; mivel a GSP+ tartalmaz egy olyan feltételrendszert, amely 27, az emberi jogokról és a munkavállalói jogokról, a környezetvédelemről és a jó kormányzásról szóló nemzetközi egyezmény ratifikálásának és végrehajtásának biztosítására irányul; mivel elengedhetetlen, hogy rendszeresen ellenőrizzék a nemek közötti egyenlőséget, és arra különös figyelmet fordítsanak, továbbá szükség esetén intézkedéseket hozzanak; mivel a CEDAW az egyik vonatkozó egyezmény a GSP + rendszer keretében;

U.  mivel az általában vett „déli országokban” a mezőgazdasági munkák több mint 40%-át nők végzik;

V.  mivel a világkereskedelem bővülése és a fejlődő országok globális értékláncokba való integrációja azzal a kockázattal járhat, hogy nemek közötti különbségek alakulnak ki, amikor ezeket az értékláncokat arra használják, hogy több gazdaságilag versenyképes terméket állítsanak elő; mivel ez számos női dolgozó számára lehetővé tette, hogy átkerüljön az informális gazdaságból a formális szektorba; mivel a származási szabályok egyre fontosabbak a globális értékláncokkal összefüggésben, amelyekben az előállítás több országban történik; mivel az egyértelműbb és jobban meghatározott származási szabályok a teljes körű átláthatóság és elszámoltathatóság megteremtésének keretét jelenthetik az ellátási láncok mentén, és ez pozitív hatással lehet a nőkre, különösen a ruházati ágazatban dolgozókra;

W.  mivel a fejlődő országokban a nők kereskedelemmel kapcsolatos foglalkoztatásának új lehetőségei jelentősen hozzájárulnak a háztartások jövedelméhez és a szegénység visszaszorításához;

X.  mivel a ruházati ágazat többnyire nőket alkalmaz; mivel fontos felidézni, hogy 2012 szeptemberében 289 ember vesztette életét egy tűzesetben a pakisztáni Karacsiban, ugyanebben az évben 117 ember halálát okozta, több mint 200 ember pedig megsérült a bangladesi Tazrín Fashions gyárban kiütött tűz következtében, a 2013-as Rana Plaza-i gyáromlás pedig 1 129 halálos áldozatot követelt, és mintegy 2 500 embert sebesített meg, szintén Bangladesben; mivel az esetek mindegyike ruhagyárat érintett;

Y.  mivel az exportfeldolgozó övezetekben foglalkoztatottak többsége nő; mivel az exportfeldolgozó övezetek egyes országokban mentesülnek a helyi munkaügyi jogszabályok alól, tiltják vagy korlátozzák a szakszervezeti tevékenységet, és nem biztosítanak jogorvoslatot a munkavállalók számára, ami egyértelműen sérti a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) normáit;

Z.  mivel a közszférának, a magánszektornak, a civil társadalomnak (különösen a nőjogi szervezeteknek), a szociális partnereknek és a szakszervezeteknek megvan a tudásuk és a lehetőségük, hogy döntő szerepet játsszanak a kereskedelempolitikák alakításában és ellenőrzésében, és olyan adatok gyűjtésében, amelyek segítségével jobban megérthetők a kereskedelem liberalizációja tekintetében a nőket érintő kérdések, a nők jogainak és gazdasági szerepvállalásuknak a megerősítése, valamint vállalkozói készségeiknek előmozdítása érdekében;

AA.  mivel az olyan rendezvényeknek köszönhetően, mint az Európai Bizottság által a nőkről és a kereskedelemről 2017. június 20-án szervezett Nemzetközi fórum, sok gazdasági szereplő és civil társadalmi képviselő tud eszmecserét folytatni és kezdeményezéseket indítani arról, hogy a kereskedelem milyen hatást gyakorol a férfiak és a nők közötti egyenlőségre;

AB.  mivel a többoldalú platformok és a kormányközi fórumok, például az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai és a Women20 (W20) elengedhetetlenek a nemekkel kapcsolatos vita elősegítéséhez és a szakértők közötti cselekvés előmozdításához, valamint ahhoz, hogy jó alapot biztosítsanak konszenzus kialakításához;

AC.  mivel a közszolgáltatásokat, a jelenlegi és jövőbeli általános érdekű szolgáltatásokat, valamint az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat ki kell hagyni a tárgyalásokból és az Európai Unió által megtárgyalt valamennyi kereskedelmi megállapodás alkalmazási köréből (többek között, de nem kizárólag a vízellátás, a szennyvízkezelés, az egészségügy, a gondozás, a szociális szolgáltatások, a társadalombiztosítási rendszerek, az oktatás, a hulladékkezelés és a tömegközlekedés tekintetében); mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy ezek a szolgáltatások tagállami hatáskörben maradnak, továbbá a kormányoktól nem lehet megkövetelni, hogy e szolgáltatások bármelyikét privatizálják, illetve nem lehet őket megakadályozni abban, hogy a köz érdekét szolgálva bármikor szolgáltatásokat határozzanak meg, szabályozzanak, nyújtsanak vagy támogassanak;

AD.  mivel a szolgáltatások kereskedelme és a közbeszerzések aránytalan hatással vannak a nőkre, és mivel a közbeszerzés továbbra is a kormányok rendelkezésére álló eszköz, amellyel pozitívan befolyásolhatják a hátrányos csoportokat, különösen a nőket; mivel az egészségügyi és gondozási szolgáltatások privatizációja azzal a kockázattal jár, hogy növekszik az egyenlőtlenség, és sok nő munkakörülményeire negatív hatással lehet; mivel a nőket átlagon felüli számban foglalkoztatják a közszolgáltatásban vagy a közszolgáltatási ágazatban, e szolgáltatások igénybe vevőiként a férfiakhoz képest nagyobb mértékben függenek a kiváló minőségű, megfizethető, hozzáférhető és keresletvezérelt közszolgáltatásoktól, különösen a szociális szolgáltatások, például a gyermekgondozás és az eltartottakat érintő gondoskodás tekintetében; mivel az államháztartásokban és a közszolgáltatások terén bekövetkező megszorítások, valamint az árak emelkedése jellemzően ezt a gondozási terhet szinte kizárólag a nőkre terheli, ami következésképpen akadályozza a nemek közötti egyenlőséget;

AE.  mivel a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok rendszere hozzájárul az EU tudásalapú gazdaságához; mivel a generikus gyógyszerek gyártását tiltó szabadalmakra vonatkozó szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatos rendelkezéseknek jelentős hatásuk lehet a nők sajátos egészségügyi szükségleteire; mivel a nők a férfiakhoz képest nagyobb mértékben támaszkodnak a megfizethető egészségügyi ellátáshoz és gyógyszerekhez való hozzáférésre és ezek elérhetőségére, különös figyelemmel a nők szexuális és reproduktív egészségére és jogaira; mivel a nem uniós országok gyógyszerekhez való hozzáférését nem szabad a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme alapján veszélyeztetni;

AF.  mivel a kereskedelemre és kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó döntéseknek csak kis hányadát hozzák tárgyaló csoportként nők, a parlamentek és a kormányok még mindig nagyon távol vannak attól, hogy megvalósítsák a nemek egyensúlyát; mivel ezekben az intézményekben a nemek egyensúlya nemcsak a nemek közötti egyenlőség kérdéseinek jobb integrálását eredményezné, hanem a döntéshozatal demokratikus legitimitásának erősítését is;

AG.  mivel az Európai Bizottságon és az EKSZ-en belül nem bocsátanak rendelkezésre elegendő emberi erőforrást annak biztosítására, hogy a nemi dimenzió érvényesüljön az EU kereskedelempolitikáiban, és különösen a kereskedelmi tárgyalások teljes folyamata során;

AH.  mivel a Bizottságnak a viszonylag új kereskedelempolitikai területek, például az e-kereskedelem jogi keretének kidolgozása során már a kezdetektől figyelembe kell vennie annak nemi szerepekre, a munka és a családi élet összeegyeztetésére, valamint a nem fizetett munka mennyiségére gyakorolt hatását;

AI.  mivel a konfliktusövezetből származó ásványok kereskedelme bizonyítottan közvetlen kapcsolatban áll a kiterjedt emberi jogi jogsértésekkel, beleértve a nők és lányok ellen elkövetett nemi erőszakot és szexuális erőszakot, a gyermek- és rabszolgamunkát, valamint a tömeges elvándorlást;

I.A nemek közötti egyenlőség megerősítése a kereskedelemben: általános megjegyzések és célkitűzések

1.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak értékalapú kereskedelempolitikát kell folytatnia, amely magában foglalja a munkaügyi és környezeti jogok védelmének magas szintű biztosítását, valamint az alapvető szabadságok és az emberi jogok, többek között a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartását; emlékeztet, hogy minden uniós kereskedelmi megállapodásba bele kell foglalni egy, a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló ambiciózus és érvényesíthető fejezetet; hangsúlyozza, hogy az uniós megállapodásokban foglalt kereskedelmi kötelezettségvállalások sohasem írhatják felül az emberi jogokat, a nők jogait vagy a környezetvédelmet, és figyelembe kell venniük a helyi, társadalmi és gazdasági környezetet;

2.  emlékeztet, hogy a nemek közötti egyenlőségnek az EUMSZ 8. cikkének megfelelően az EU valamennyi szakpolitikájában egyértelműen érvényesülnie kell; megjegyzi, hogy ez a cikk rögzíti, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”; kéri a Bizottságot az olyan különböző politikák közötti összhang növelésére, mint a kereskedelmi, fejlesztési, mezőgazdasági, foglalkoztatási, migrációs és nemek egyenlőségére vonatkozó politikák;

3.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes és inkluzív kereskedelmi politikák olyan egyértelmű keretet követelnek meg, amelyek hozzájárulnak a női szerepvállalás előmozdításának, valamint a nők élet- és munkakörülményeinek javításához, a nemek közötti egyenlőség megerősítéséhez, a környezet védelméhez, továbbá a társadalmi igazságosság, a nemzetközi szolidaritás és a nemzetközi gazdasági fejlődés javításához;

4.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitika átfogó céljának a kölcsönösen előnyös gazdasági növekedésnek kell lennie; emlékeztet arra, hogy miközben a kereskedelempolitika képes arra, hogy az Európai Unió által a többoldalú kapcsolatok terén szorgalmazottaktól eltérő értékeket támogasson, korlátozott a globális problémák kereskedelempolitikán vagy kereskedelmi megállapodások útján történő megoldásának lehetősége;

5.  kitart amellett, hogy a kereskedelmi megállapodások új generációjának lehetővé kell tennie a többek között a férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó nemzetközi előírások és jogi eszközök előmozdítását, mint amilyen a CEDAW, a Pekingi Cselekvési Platform, az ILO fő egyezményei és a fenntartható fejlesztési célok;

6.  hangsúlyozza, hogy az uniós megállapodásokban foglalt kereskedelmi kötelezettségvállalások sohasem írhatják felül az emberi jogokat; üdvözli az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveket, és felszólítja a tagállamokat, hogy az irányadó ENSZ-alapelvekkel összhangban fogadjanak el és dolgozzanak ki nemzeti cselekvési terveket, figyelembe véve a nők jogait és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem szükségességét; felkéri a Bizottságot, hogy használja a kereskedelmi tárgyalásokat arra, hogy az uniós kereskedelmi partnereket saját nemzeti cselekvési tervek elfogadására bátorítja; támogatja az arra irányulóan folyamatban levő tárgyalásokat, hogy az emberi jogok tekintetében a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra irányuló kötelező érvényű ENSZ-eszközt hozzanak létre; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU aktívan részt vegyen e kormányközi folyamatban, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a kereskedelmi partnereket e tárgyalásokban való konstruktív részvételre;

7.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. és 17. cikkét az EU kereskedelmi partnerei maradéktalanul tartsák tiszteletben, a nemi hovatartozáshoz köthető, a szociális és gazdasági jogokat érintő egyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében;

8.  emlékeztet rá, hogy csak a tagállamoknak van hatáskörük arra, hogy szabályozzák és visszafordítsák a liberalizációt az általános érdekű szolgáltatásokban, és ezért felszólítja őket, hogy védjék meg az olyan alapvető célokat, mint a nemek közötti egyenlőség, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, a közegészségügy, valamint a szociális és környezetvédelmi normák;

9.  hangsúlyozza, hogy a kormányoknak fenn kell tartaniuk azt a képességüket, hogy forrásokat biztosítsanak a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az elérésére, társadalmaink inkluzív és fenntartható jövőjének biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a 17.15. számú fenntartható fejlesztési célban foglaltaknak megfelelően rendkívül fontos annak tiszteletben tartása, hogy a partnerország demokratikus politikai mozgástérrel rendelkezzen a saját nemzeti hátterének megfelelő szabályozáshoz és döntéshozatalhoz, a lakosság igényeire való reagáláshoz és emberi jogi kötelezettségei és más nemzetközi kötelezettségvállalásai teljesítéséhez, beleértve a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóakat is;

10.  emlékeztet rá, hogy felszólította a Bizottságot, hogy vessen véget a beruházó és az állam közötti vitarendezési rendszernek, és hangsúlyozza, hogy minden vitarendezési mechanizmust úgy kell kialakítani, hogy az garantálja az egyes kormányok képességét arra, hogy közérdekből szabályozásokat hozzanak és közpolitikai célokat szolgáljanak, beleértve a nemek közötti egyenlőség, továbbá az erősebb munkavállalói, környezeti és fogyasztói jogok előmozdítását szolgáló intézkedéseket;

11.  megjegyzi, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatos rendelkezések a kereskedelemben gyakran hatással vannak a közegészségre és a nők sajátos egészségügyi szükségleteire; kéri a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatos rendelkezések a kereskedelmi megállapodásokban kellő módon vegyék figyelembe a nők jogait, különösen a megállapodásoknak a nők egészségére gyakorolt hatásait, beleértve a megfizethető egészségügyhöz és gyógyszerekhez való hozzáférést; felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák a földrajzi jelzéseknek mint a vidéken élő nők szerepvállalása szempontjából különösen fontos eszköznek a védelmét; továbbá kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy gondolják át a védelem nem mezőgazdasági termékekre történő kiterjesztését, szem előtt tartva, hogy az EU már jóváhagyta a földrajzi jelzéssel ellátott nem mezőgazdasági termékek szabadkereskedelmi megállapodásokban való védelmét;

12.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlesztési célokhoz szükség van nemek szerint lebontott adatokra annak lehetővé tétele érdekében, hogy nyomon lehessen követni valamennyi cél elérése felé tett előrelépést, beleértve a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5. számú fenntartható fejlesztési célt; hangsúlyozza, hogy nem áll adat rendelkezésre arról, hogy milyen hatást gyakorol a kereskedelem a férfiak és a nők közötti egyenlőségre, és felszólít, hogy gyűjtsenek a kereskedelem hatására vonatkozóan kellő mennyiségű és nemek szerint lebontott megfelelő adatokat; hangsúlyozza, hogy az ilyen adatok lehetővé tennék regionális, nemzeti és ágazati szinten egyértelmű és mérhető mutatókkal rendelkező módszertan kidolgozását, az elemzés javítását, valamint az elérendő célok és a meghozandó intézkedések meghatározását annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak ugyanúgy profitálhassanak a kereskedelem előnyeiből; hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a munkaügyi fejlemények nemek szerint lebontott, mennyiségi és minőségi elemzésére, az eszközök tulajdonjogára és a pénzügyi kirekesztés felszámolására a kereskedelem által érintett ágazatokban; bátorítja a Bizottságot, hogy működjön együtt az európai és nemzetközi szervezetekkel, például a Világbankkal, az ENSZ-szel, az OECD-vel és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE), valamint a nemzeti statisztikai hivatalokkal a szóban forgó adatok jobb gyűjtése és rendelkezésre állásának javítása érdekében; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az előzetes és utólagos hatásvizsgálatokba foglalják bele az EU kereskedelempolitikájának és megállapodásainak országspecifikus és ágzatspecifikus, nemi szempontú hatásait; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjából elkészített elemzést figyelembe kell venni a kereskedelmi tárgyalások során – mérlegelve a tárgyalási szakasztól a végrehajtásig tartó teljes folyamat során mind a pozitív, mind a negatív hatást –, és azt a lehetséges negatív hatások megelőzésére vagy kompenzálására irányuló intézkedéseknek kell kísérniük;

II.A nemek közötti egyenlőség megerősítése a kereskedelemben: ágazatspecifikus megfontolások és célok

13.  hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szolgáltatásokat és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat – többek között, de nem kizárólag a vízellátást, a szociális szolgáltatásokat, a társadalombiztosítási rendszereket, az oktatást, a hulladékkezelést, a tömegközlekedést és az egészségügyet – ki kell hagyni a kereskedelmi tárgyalások alkalmazási köréből, és azoknak a tagállami kormányok hatáskörébe kell tartozniuk; sürgeti az Uniót annak biztosítására, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodások ne vezessenek a közszolgáltatások privatizációjához, ami hatással lehet a nőkre mint szolgáltatókra, illetve mint a szolgáltatások igénybe vevőire és növelheti a nemek közötti egyenlőtlenséget; hangsúlyozza, hogy a szociális jellegű szolgáltatások állami kézben maradása különösen fontos a nemek közötti egyenlőség szempontjából, hiszen a hasonló szolgáltatásokhoz való hozzáférést és e szolgáltatások felhasználói díját érintő változtatások, illetve azok minősége egyenlőtlenséghez vezet a nem fizetett gondozási munka nemek szerinti elosztásában; felhívja a figyelmet arra, hogy csorbítatlanul fenn kell tartani a kormányok, a nemzeti és helyi hatóságok jogát és képességét arra, hogy intézkedéseket vezessenek be, szabályozzanak, fogadjanak el, tartsanak fenn vagy vonjanak vissza az általános érdekű szolgáltatásokhoz és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáféréssel kapcsolatos megbízásokra, azok megszervezésére, finanszírozására és nyújtására vonatkozóan;

14.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikák hatással lehetnek az alapvető egészségügyi közszolgáltatásokhoz való hozzáférésre, és ezért befolyásolhatják a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra vonatkozó célok, politikák, programok és szolgáltatások előmozdítását, és a hozzáférést ezekhez; hangsúlyozza ezért, hogy az alapvető egészségügyi ellátást – különösen a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat érintő szolgáltatásokhoz való hozzáférést – ki kell hagyni a kereskedelmi tárgyalásokból, valamint megjegyzi, hogy azok a tagállamok hatáskörébe tartoznak;

15.  felszólít kötelező és végrehajtható intézkedések bevezetésére a nők kizsákmányolása elleni fellépés és a nők munkakörülményeinek javítása végett az exportorientált iparágakban, különösen a ruha- és textiliparban és a mezőgazdaságban, abból a célból, hogy az aggodalomra okot adó országokban és ágazatokban javítsák a nők élet- és munkakörülményeit, és elkerüljék, hogy a kereskedelem liberalizációja hozzájáruljon a bizonytalan munkavállalói jogok és a nemek közötti bérszakadékok növekedéséhez; úgy véli, hogy az ilyen intézkedések, illetve közös meghatározások felállítása egyértelműbb és összehangoltabb fellépéseket tenne lehetővé a nemzetközi szervezetekkel, többek között az ENSZ-szel, a WTO-val, az ILO-val és az OECD-vel; nagyra értékeli a bangladesi fenntarthatósági paktumot mint jó példát és egy nyomonkövetési mechanizmus létrehozása irányába tett lépést, és felszólít az abban foglaltak maradéktalan tiszteletben tartására; felhívja e tekintetben a Bizottságot, az összes nemzetközi szereplőt és az összes érintett vállalkozást, hogy vegyék tudomásul és tartsák be a ruházati és lábbeliiparon belüli felelős ellátási lánc tekintetében követendő, kellő gondosságra vonatkozó új OECD-iránymutatásokat;

16.  felszólít, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az informális ágazatban dolgozó nőkre, és ismerjék el annak szükségességét, hogy meg kell erősíteni a tisztességes munkanormákat az ágazatban dolgozó nők számára;

17.  hangsúlyozza, hogy a nők és lányok jellemzően azok, akik a legtöbbet szenvednek, mivel a munkaerő-kereskedelem erőteljesen kapcsolódik a szexuális célú emberkereskedelemhez;

18.  kiemeli, hogy a mezőgazdasági termékek exportjának növekedése általában kedvezőtlenebb hatással van a nőkre, mint a férfiakra, mivel az új tendenciák azt mutatják, hogy a kisgazdálkodók, akik többsége nő, az örökösödési jog miatt, a hitelhez, információhoz, földhöz és hálózatokhoz való hozzáférés hiánya, valamint amiatt, hogy nincs lehetőségük megfelelni az új szabályoknak és előírásoknak, gyakran nem képesek a tengerentúli piacokon versenyezni; megjegyzi, hogy különös erőfeszítéseket kell tenni a kereskedelem nőkre kifejtett pozitív hatásának javítására a mezőgazdasági ágazatban, ahol a nők különösen sérülékenyek, de egyértelmű lehetőségük van szerepvállalásuk fokozására; hangsúlyozza, hogy a nők tulajdonában álló vállalkozások profitálnának a nemi sztereotípiák eltörléséből, a piacra jutás javításából, a finanszírozáshoz, a piaci információkhoz és a hálózatokhoz való hozzáférés elősegítéséből, valamint a képességépítés és oktatás javításából; megjegyzi, hogy a kereskedelemliberalizáció negatívan érintheti a nőket olyan ágazatokban, mint például a mezőgazdaság és az élelmiszerfeldolgozás; hangsúlyozza, hogy bár a világ élelmiszer-előállításában többségben vannak a nők (a teljes munkaerő 50–80%), a földtulajdon 20%-ánál kevesebbet birtokolnak, ezért a földtulajdon iránti növekvő kereskedelmi kereslet is kihívások elé állítja a szegényebb nőket abban, hogy biztonságos és méltányos hozzáférést szerezzenek a földhöz vagy megtarthassák azt; emlékeztet rá, hogy el kell kerülni, hogy a kereskedelmi megállapodások szellemi tulajdonra vonatkozó jogi záradékai például a vetőmagok privatizációjára vonatkozóan potenciálisan negatív hatással legyenek az élelmiszer-önrendelkezésre;

19.  hangsúlyozza, hogy az önellátó mezőgazdaságban dolgozó nők további akadályokkal szembesülnek abban, hogy fenn tudják tartani az élelmiszer-önrendelkezést az új növényfajtáknak az új növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (UPOV-egyezmény) által a kereskedelmi megállapodásokban megvalósuló szigorú oltalma miatt;

20.  kiemeli, hogy az uniós mezőgazdasági import alááshatja a hagyományos kisméretű gazdaságokat, és ily módon veszélyeztetheti a nők megélhetését.

21.  emlékeztet arra, hogy az mkkv-k fontos részét képezik az Európai Unió gazdasági szerkezetének; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson segítséget az mkkv-knek, különös hangsúlyt fektetve a nők által irányított mkkv-kre, és különleges intézkedéseket hozva számukra; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy fordítsanak különös figyelmet a nők által irányított mkkv-k különleges helyzetére, amikor exporttal kapcsolatos ügyfélszolgálatokat állítanak fel, használják ki a szabadkereskedelmi megállapodások nyújtotta lehetőségeket és erősítsék meg azokat a szolgáltatásokat, technológiákat és infrastruktúrákat (például az internet-hozzáférést), amelyek különösen fontos szerepet játszanak a nők gazdasági szerepvállalása és a nők által irányított mkkv-k szempontjából; kéri, a Bizottságot, hogy segítsen partnerséget kialakítani az uniós női vállalkozók és fejlődő országbeli társaik között;

III.A nemek közötti egyenlőség megerősítése a kereskedelemben: uniós szinten szükséges fellépések

22.  úgy véli, hogy az uniós kereskedelempolitika egyes elemei, például a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek vagy a GSP+ rendszer és nyomon követése, hozzá tudnak járulni az emberi jogok, köztük a férfiak és a nők közötti egyenlőség, a munkavállalói jogok előmozdításához és tiszteletben tartásához és a környezet védelméhez; úgy véli, hogy kötelező erejű és érvényesíthető rendelkezésekre van szükség az uniós kereskedelempolitikában az emberi jogok – többek között a nemek közötti egyenlőség, a környezetvédelem és a munkaügyi védelem – tiszteletben tartásának, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az uniós kereskedelempolitika összhangban álljon a fenntartható fejlődés, a szegénység visszaszorítása és a nemek közötti egyenlőség területén kitűzött átfogó uniós célokkal;

23.  felszólítja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a fenntartható fejlesztési célok – és különösen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5. számú cél –, és a 2016–2019-es időszakot lefedő, a nemek közötti egyenlőség biztosítására irányuló stratégiai szerepvállalás teljes mértékben helyet kapjanak az EU kereskedelempolitikáiban;

24.  sajnálatát fejezi ki, amiért „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű uniós kereskedelmi stratégia nem foglalkozik a férfiak és a nők közötti egyenlőséggel; üdvözli a tényt, hogy „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia végrehajtásáról szóló, 2017. szeptember 13-i jelentés foglalkozik a kereskedelemben a férfiak és a nők közötti egyenlőség kérdésével, és rámutat arra, hogy az uniós döntéshozók számára alapvető fontosságú annak jobb megértése, hogy a kereskedelmi eszközök milyen hatást gyakorolnak a nők és a férfiak közötti egyenlőségre; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe e dimenziót „A mindenki számára előnyös kereskedelem” stratégia félidős felülvizsgálatakor, és biztosítsa, hogy az EU kereskedelmi és befektetési szakpolitikája vegye figyelembe és helyezzen hangsúlyt a nemi dimenzióra, mivel ezáltal maximalizálni lehetne a kereskedelmi lehetőségekből összességében és mindenki számára kinyerhető előnyöket; emlékeztet, hogy a kereskedelempolitika hozzájárulhat a nemek közötti egyenlőség előmozdításához a nemzetközi színtéren, és azt eszközként kell használni a nők élet- és munkakörülményeinek a férfiakkal egyenlő feltételek melletti javítására például a nemek közötti bérszakadék csökkentésének támogatásával, a nők számára jobb minőségű munkahelyek megteremtésének ösztönzésével;

25.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közbeszerzési rendelkezések, amikor azokat belefoglalják az EU kereskedelmi megállapodásaiba, legalább a nemi dimenzió szempontjából pozitív hatással legyenek; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson támogatást az mkkv-knek a közbeszerzésekhez való hozzáférés terén, valamint hogy dolgozzon ki a kifejezetten a nők tulajdonában lévő mkkv-kre vonatkozó egyedi intézkedéseket is; felszólít az eljárások egyszerűsítését és az ajánlattevők (beleértve a külföldi ajánlattevőket is) számára az átláthatóság fokozását szolgáló rendelkezések alkalmazására; felszólít a szociális és környezetvédelmi előírásokat betartó közbeszerzés további ösztönzésére, figyelemmel a férfiak és a nők egyenlő bánásmódjának, a férfiak és a nők egyenlő díjazásának és a nemek közötti egyenlőség előmozdításának biztosítására irányuló célkitűzésre, a „Chile Compras” fenntartható közbeszerzési szabályainak tapasztalataira építve;

26.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsa elő a kereskedelmi megállapodásokban az arra irányuló kötelezettségvállalást, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó hatékony törvényeket, rendeleteket és politikákat fogadnak el és tartanak fenn, beleértve a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepvállalásának támogatásához szükséges aktív intézkedéseket minden szinten;

27.  üdvözli a Bizottság annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalását, hogy az EU és Chile közötti jelenlegi társulási megállapodás korszerűsítésére irányuló kereskedelmi tárgyalások az EU-ban elsőként tartalmazzanak egy, a nemek közötti esélyegyenlőségről és a kereskedelemről szóló fejezetet; hangsúlyozza, hogy e fejezet tartalmáról tájékoztatást kell kapni; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsa elő és támogassa egy, a nemek közötti esélyegyenlőségről szóló fejezet belefoglalását az EU kereskedelmi és beruházási megállapodásaiba, olyan meglévő példákra építve, mint a Chile és Uruguay, valamint a Chile és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás, valamint hogy biztosítsa, hogy az tartalmazzon konkrét kötelezettségvállalást a nemek közötti egyenlőségnek és a nők szerepvállalásának támogatására; felszólít a nők jogaira, a nemek közötti egyenlőségre, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére és a nők szerepvállalására vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások előmozdítására valamennyi uniós kereskedelmi megállapodásban, a Pekingi Cselekvési Platform és a fenntartható fejlesztési célok alapján; felszólít továbbá, hogy e kereskedelmi megállapodásokba foglaljanak bele olyan rendelkezéseket, amelyek biztosítják, hogy azok intézményi struktúrái garantálják az időszakos megfelelési vizsgálatokat, a lényegi vitákat, valamint a nemek közötti egyenlőséggel és kereskedelemmel kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok megosztását, többek között nők és nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakemberek bevonásával valamennyi érintett igazgatási szinten, többek között a tárgyaló csoportokban, a vegyes bizottságokban, a szakértői csoportokban, a belső tanácsadó csoportokban, a szakértői tanácsadó csoportokban és a vitarendezési testületekben;

28.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő multilateriális szintű megállapodások megkötését a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő uniós jogszabályokban, például a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendeletben biztosított védelem kiterjesztése érdekében;

29.  kéri a Európai Beruházási Bankot (EBB) annak biztosítására, hogy az EBB által társfinanszírozott projektekben részt vevő vállalatok számára előírás legyen az egyenlő díjazás és a bérek átláthatósága elvének, valamint a nemek közötti egyenlőség elvének betartása a 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(29) foglaltaknak megfelelően;

30.  meggyőződése, hogy a CEDAW minden szakpolitikai területen fontos szerepet játszik, többek között a kereskedelemben is; hangsúlyozza, hogy az EU összes tagállama csatlakozott a CEDAW-hoz; felkéri ezért a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokba foglaljon bele egy hivatkozást a CEDAW-ra, és tegyen lépéseket, hogy az EU csatlakozhasson a CEDAW-hoz és azt ratifikálni tudja; felhívja a tagállamokat, hogy építsék bele jogrendszerükbe a nemek közötti egyenlőség elvét, töröljék el az összes megkülönböztető jogszabályt, és fogadjanak el a nők hátrányos megkülönböztetését tiltó megfelelő jogszabályokat;

31.  felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a kereskedelmi megállapodások tartalmazzanak az alapvető munkaügyi normákon és az ILO-egyezményeken alapuló rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal ezen egyezmények ratifikálása és végrehajtása érdekében, különös tekintettel a háztartási alkalmazottak számára biztosítandó tisztességes munkáról szóló 189. számú és a családi kötelezettségekkel rendelkező munkavállalókról szóló 156. számú egyezményre, mivel ezek globális szinten foglalkoznak a munkavállalók igényeivel, továbbá biztosítsa, hogy a kereskedelmi megállapodásokba foglalják bele a szociális jogokat, a megkülönböztetésmentességet és az egyenlő bánásmódot; felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak tovább az ILO-n belül ezen egyezmények végrehajtása, valamint a globális értékláncok tekintetében a tisztességes munkára vonatkozó nemzetközi normák megerősítése érdekében, különös figyelmet fordítva a nőkre; emlékeztet arra, hogy ezeknek az előírásoknak és egyezményeknek a tényleges végrehajtása pozitív hatással lehet a nők munkakörülményeire az EU-ban és az EU-n kívül; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU és más partnerek közötti kereskedelmi megállapodások hozzájáruljanak az olyan gyakorlatok felszámolásához, mint az alkalmazottak, különösen a nők kizsákmányolása;

32.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban és önálló szabályozásokban elfogadott szociális és környezetvédelmi előírások – különösen a munkajogokat érintők – legyenek alkalmazandók a kereskedelmi partnerek egész területén, és különösen az exportfeldolgozó övezetekben;

33.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió általános vámkedvezmény-rendszerének (GSP) és a GSP+ rendszernek a megvalósítását nyomon kövessék, különösen az alapegyezmények végrehajtása tekintetében; kiemeli, hogy a GSP+ egyezmények között szerepel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979-es egyezmény, a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló 111. számú egyezmény, valamint a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szóló 100. számú egyezmény; hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú egyezmények tiszteletben tartása és végrehajtása hozzájárul a nemek közötti egyenlőség javításához; kijelenti, hogy a GSP és a GSP+ rendszer értékes eszköz az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításához; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak módjait, hogyan lehetne e rendszereket javítani olyan eszközök révén, mint a nők jogi diszkriminációjának megszüntetésére vonatozó feltétel megerősítése, valamint továbbra is kapcsolja össze a gazdasági ösztönzőket az alapvető emberi jogok, és a – különösen a nőket érintő – környezetvédelmi és munkaügyi egyezmények tényleges elfogadásával, végrehajtásával és megfelelő ellenőrzésével; e tekintetben üdvözli a Bizottság félidős értékelését a GSP rendszerre vonatkozóan;

34.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a WTO szintjén zajló tárgyalások során biztosítsák az alábbiakat: a nemekhez fűződő szempontokat vegyék megfelelően figyelembe az új szabályok és megállapodások kidolgozása, valamint a WTO kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmusában foglalt meglévő megállapodások végrehajtása és felülvizsgálata során; fokozott átláthatóság a WTO-tárgyalások teljes folyamata során; a nemek közötti egyenlőség figyelembevétele jellemezzen minden jelenlegi és jövőbeli tárgyalást például a mezőgazdaság, halászat, szolgáltatások és e-kereskedelem terén; felszólítja továbbá a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat a nők globális értékláncban elfoglalt jobb helyének védelmére és támogatására (a WTO-eszközök, például a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás lehető legjobb kihasználásával), kapacitásépítő programok kidolgozására, rendszeres szakértői megbeszélések szervezésére és a bevált gyakorlatok cseréjére, a nemekkel kapcsolatos intézkedések elfogadásának támogatására a WTO adminisztratív struktúráján belül, konkrétabban annak biztosítására, hogy a WTO titkársága rendelkezzen a kereskedelmi szabályok nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő elemzésének elvégzéséhez szükséges technikai kapacitásokkal (ideértve a nemi szempontú hatásvizsgálatok elvégzését munkájának valamennyi fázisában, például mennyiségi tanulmányok a technikai segítségnyújtásból profitáló nők számáról); felszólítja végül a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség problémáinak kezelése érdekében vegyék igénybe a WTO-eszközöket saját joggyakorlatukban és a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások során, valamint ugyanígy, támogassák a WTO és az inkluzív kereskedelem, valamint a nők jogainak és egyenjogúságának támogatására törekvő más nemzetközi szervezetek, például az UNCTAD, az ENSZ Nemek Egyenlőségével és a Nők Felemelkedésével foglalkozó Egysége és az ILO közötti jobb együttműködést;

35.  felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak kereskedelmi politikákba és programokba történő beépítésére irányuló nemzetközi törekvéseket, például a Nemzetközi Kereskedelmi Központ „She Trades” (Nő a kereskedelemben) kezdeményezését, amelynek célja, hogy 2020-ra egy millió női vállalkozót kapcsoljon össze a piacokkal(30), és e tekintetben ösztönzi a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő politikák és programok bevált gyakorlatainak nemzetközi cseréjét az olyan szervezeteken és testületeken belül, mint a WTO, az ITC és az ENSZ;

36.  kéri a Bizottságot a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a kellő gondosság megerősítésére a szabadkereskedelmi megállapodásokban, összhangban az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekkel és a kellő gondosságra vonatkozó OECD-iránymutatásokkal; felszólít a vállalati társadalmi felelősségvállalás megerősítésére és a kellő gondosság figyelembevételére a szabadkereskedelmi megállapodásokban, és arra ösztönzi a WTO-t, hogy kereskedelmi politikájában vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőséget; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezzel a kérdéssel más nemzetközi vagy multilaterális szervezetekben és fórumokon, például az ENSZ-ben, a Világbanknál vagy OECD-nél is foglalkozzanak; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament 2010-ben kérte, hogy a vállalatok számára tegyék kötelezővé a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó beszámolójuk közzétételét, valamint felszólít az átvilágítás előírásának bevezetésére az összes vállalkozás számára, továbbá a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalmának konszolidálására; üdvözli ezért, hogy a nem pénzügyi beszámolóról szóló irányelv értelmében a nagyvállalkozások számára 2017-től kötelező a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információk közzététele;

37.  hangsúlyozza, hogy szükség van a magatartási kódexek, a címkék és tisztességes kereskedelmi rendszerek erősítésére, és azok nemzetközi normákkal, például az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó alapelveivel, az ENSZ Globális Megállapodásával, illetve az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaival való összehangolására;

38.  felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a kereskedelmi politikák és tárgyalások terén felelős uniós intézmények titkárságai rendelkezzenek az ahhoz szükséges ismeretekkel és technikai kapacitásokkal, hogy a tárgyalások teljes folyamatába, a tárgyalások megkezdésétől az alkalmazásig és értékelésig, beépítsék a nemek közötti egyenlőség szempontjait; üdvözli a Kereskedelmi Főigazgatóság szervezetén belül egy nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartó kinevezését, aki ellenőrzi, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások figyelembe veszik-e a nemek közötti egyenlőség szempontjait, és biztosítja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését az EU kereskedelmi politikájában; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó képzést vagy vegye igénybe például az UNCTAD által biztosított képzést annak biztosítására, hogy a tisztviselők és tárgyaló felek tisztában legyenek a nemek közötti egyenlőséggel és kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekkel; felszólítja a tagállamokat, hogy kereskedelmi minisztériumaik minden szintjére vegyenek fel nőket; kéri a nemzetközi szervezeteket, például a WTO-t, a Világbankot, az IMF-et és az ILO-t, hogy támogassák a nők jelenlétét nemzetközi szervezetükben, különösen a vezető pozíciókban; kéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy támogassák a nemek közötti esélyegyenlőséggel és a kereskedelemmel kapcsolatos rendszeres vitát és cselekvést, és azokban aktívan vegyenek részt;

39.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kereskedelmi megállapodásokban mozdítsák elő az arra irányuló kötelezettségvállalást, hogy biztosítják a nők döntéshozatali testületekben való jobb részvételi arányát a közszférában és a magánszektorban egyaránt;

40.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokat átlátható módon folytassák le, és ezek során maradéktalanul vegyék figyelembe a más tárgyalások során bevált gyakorlatokat, továbbá biztosítsák, hogy a tárgyalások valamennyi szakaszában a Parlament rendszeresen és kellő időben tájékoztatást kapjon; szorgalmazza a nemi szempontból kiegyensúlyozott összetételű tárgyaló csoportok kialakítását annak érdekében, hogy a kereskedelmi megállapodások nemek közötti egyenlőségre vonatkozó valamennyi szempontját maradéktalanul figyelembe tudják venni; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák többek között a nőjogi szervezetek, a szakszervezetek, a vállalkozások, a civil társadalom és a fejlesztési szervezetek inkluzív részvételét a kereskedelmi megbeszélésekben, uniós szinten és a WTO szintjén egyaránt, és fokozzák az átláthatóságot az európai polgárok számára azáltal, hogy kezdeményezéseket indítanak és információkat nyújtanak a tárgyalások témájával kapcsolatban;

41.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy fejlesztési együttműködésükben fordítsanak különös figyelmet a nemek közötti egyenlőség megteremtésének céljára, és azt segítségnyújtási programjaikon, különösen pedig a kereskedelemösztönző támogatási stratégiához kapcsolódó programokon keresztül valósítsák meg; felszólítja az EU-t, hogy növelje a nemek közötti egyenlőséggel és a nők szakképzésével kapcsolatos együttműködési programokra rendelkezésre álló finanszírozást; felhívja a Bizottságot, hogy pénzügyileg és képességépítés formájában támogassa a legkevésbé fejlett országokat azon törekvésükben, hogy növeljék a koherenciát egyfelől a kereskedelem és a fejlesztés, másfelől az emberi jogok, többek között a nemek közötti egyenlőség között; hangsúlyozza, hogy a vámengedmények miatt lecsökkent adóbevételeket a keretrendszeren belül és a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó menetrend finanszírozásából kell kezelni;

42.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a női vállalkozói készséget a fejlődő országokban különösen azon országokra összpontosítva, ahol a nők a férfiakhoz képest nagyobb korlátokkal szembesülnek a hitelhez, infrastruktúrához és termelőeszközökhöz jutás terén;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg előzetes szakmai képzési programok kidolgozásának lehetőségét a szolgáltatók, munkaadók, munkaerővel foglalkozó szakemberek és egyéb iparági érdekeltek számára, hogy hálózatokat építhessenek ki uniós társaikkal, és sikeres programmodellek széles köréből tanulhassanak azzal a végső céllal, hogy a nők szabadkereskedelmi megállapodásokban kínált lehetőségekben való részvételéhez kedvező feltételek alakuljanak ki;

44.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy például az oktatásra és szakmai képzésre vonatkozó szakpolitikáik kiigazítása céljából egyesítsék erőfeszítéseiket a nemek közötti nagyobb egyenlőség támogatása érdekében az export által kínált foglalkoztatási lehetőségek elosztásában;

45.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kereskedelmi megállapodásokban mozdítsák elő az arra irányuló kötelezettségvállalást, hogy kétoldalú együttműködési tevékenységeket végeznek a kapacitások növelése és a feltételek javítása érdekében a nők számára, hogy teljes mértékben kihasználhassák a kereskedelmi megállapodások nyújtotta lehetőségeket, és ennek érdekében kialakítják és előmozdítják az együttműködést, egy, a kereskedelemmel és a nemek közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó vegyes bizottságot állítanak fel alkalmazásának felügyelete céljából, garantálva a magánszektorbeli érdekelt felek megfelelő részvételét, beleértve a nemek közötti esélyegyenlőséggel és a nők szerepvállalásával foglalkozó szakértőket és civil társadalmi szervezeteket, széles körű képviseletet garantálva a közösség és az ágazat részéről, a strukturált párbeszédeken túl a konzultáció elérhető formáin (például online konzultációkon) keresztül;

46.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg mélyrehatóbban, hogy az uniós politikák és kereskedelmi megállapodások miként tudják előmozdítani a nők gazdasági szerepvállalását és a nők részvételét az úgynevezett „STEM területeken” (tudomány, technológia, műszaki tudományok és matematika), és hogy miként lehet megszüntetni a nemek közötti szakadékot az új technológiákhoz való hozzáférés és azok használata terén;

o
o   o

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 303., 2012.10.31., 1. o. (2) HL L 130., 2017.5.19., 1. o. (3) HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o. (4) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o. (5) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o. (6) HL C 353. E, 2013.12.3., 38. o. (7) HL C 407., 2016.11.4., 2. o. (8) HL C 66., 2018.2.21., 30. o. (9) HL C 76., 2018.2.28., 93. o. (10) Elfogadott szöveg, P8_TA(2017)0073. (11) Elfogadott szöveg, P8_TA(2016)0298. (12) Elfogadott szöveg, P8_TA(2017)0330. (13) Elfogadott szöveg, P8_TA(2017)0354. (14) Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP), 2016. évi afrikai humán fejlődési jelentés: http://www.undp.org/content/dam/undp/library/corporate/HDR/Africa%20HDR/AfHDR_2016_lowres_EN.pdf?download (15) OECD technikai jelentés: http://www.oecd.org/gender/Enhancing%20Women%20Economic%20Empowerment_Fin_1_Oct_2014.pdf (16) http://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=1632 (17) https://www.wto.org/english/forums_e/parliamentarians_e/ipuconf2016_e.htm (18) https://www.wto.org/english/tratop_e/devel_e/a4t_e/global_review15prog_e/global_review15prog_e.htm (19) http://unctad.org/en/Pages/DITC/Gender-and-Trade/Trade,-Gender-and-Development.aspx (20) https://www.ictsd.org/sites/default/files/research/the_gender_dimensions_of_global_value_chains_0.pdf (21) https://www.ictsd.org/sites/default/files/research/the_gender_dimensions_of_services.pdf (22) http://progress.unwomen.org/en/2015/pdf/unw_progressreport.pdf (23) https://wideplus.org/2017/06/25/wide-gender-and-trade-position-paper-is-available/ (24) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/571388/IPOL_STU(2016)571388_EN.pdf (25) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2015/549058/EXPO_IDA(2015)549058_EN.pdf (26) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2017/june/tradoc_155632.pdf (27) „Implementing gender-aware ex ante evaluations to maximize the benefits of trade reforms for women” (A nemek közötti egyenlőség szempontjait szem előtt tartó előzetes elemzések végrehajtása a kereskedelmi reformok előnyeinek maximalizálása érdekében a nők számára): http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/presspb2016d7_en.pdf (28) „Enhancing Women’s Economic Empowerment through Entrepreneurship and Business Leadership in OECD Countries” (A nők gazdasági szerepvállalásának fokozása vállalkozói tevékenységen és üzleti vezetésen keresztül az OECD-országokban) (2014) http://www.oecd.org/gender/Enhancing%20Women%20Economic%20Empowerment_Fin_1_Oct_2014.pdf (29) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.). (30) http://www.intracen.org/itc/women-and-trade/SheTrades/

Az Európai Parlament 2018. március 13-i állásfoglalása a lemaradó uniós régiókról (2017/2208(INI))

P8_TA(2018)0067 A8-0046/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174., 175. és 176. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

—  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

—  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

—  tekintettel „A költségvetési megszorítások regionális és helyi hatóságokra kifejtett hatásai, tekintettel az uniós strukturális alapok kiadásaira a tagállamokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(3),

—  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című, 2016. július 6-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel „A munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2017. február 16-i állásfoglalására: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékelése(5),

—  tekintettel a partnerek növekvő bevonásáról és az európai strukturális és beruházási alapok teljesítményének láthatóságáról szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemei” című, 2017. június 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjével kapcsolatos vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a „Versenyképesség az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiókban – a lemaradó régiók” című, 2017. április 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0132),

–  tekintettel az intelligens szakosodási stratégiák előfeltételeire,

–  tekintettel a Bizottság által 2017. október 9-én közzétett, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentésre,

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményeire (A8-0046/2018),

A.  mivel az EU elhúzódó gazdasági és pénzügyi válsága regionális szinten is negatív hatással volt a gazdasági növekedésre annak ellenére, hogy a kohéziós politika az uniós költségvetés egyharmadával hozzájárult a növekedés és a foglalkoztatás megerősítéséhez, valamint az uniós régiók közötti különbségek csökkentéséhez; felszólítja e tekintetben a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében vizsgálja meg az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) keretében nyújtott regionális és nemzeti társfinanszírozást és annak a nemzeti államadósságra kifejtett hatását;

B.  mivel az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap keretében végrehajtott kohéziós politika az EU-nak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia céljaival összehangolt, fő beruházási, növekedési és fejlesztési politikája, melynek célja a régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentése és a konvergencia előmozdítása, és ily módon az európai polgárok életminőségének javítása;

C.  mivel az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap 2014‒2020 közötti időszakra szóló elsődleges célkitűzéseit a növekedésbe és a foglalkoztatásba történő beruházások képezik a munkaerőpiac, a regionális gazdaságok és az európai területi együttműködés erősítése, a határokon átnyúló, transznacionális és interregionális uniós együttműködés javítása, valamint végső soron az egyes európai régiók közötti fejlődési egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

D.  mivel a lemaradó régiókról szóló bizottsági jelentés szerint a lemaradó régiók száma 47, amelyek 8 tagállamhoz tartoznak; mivel a jelentés a lemaradó régiók előtt álló kihívások összetettségének jobb megértéséhez vezethet, és ezért az EU valamennyi hivatalos nyelvén közzé kell tenni;

E.  mivel a kohéziós politika valamennyi lemaradó régióban fontos szerepet játszik, és e régiók nagy részében az állami beruházások nagyon nagy részét teszi ki;

F.  mivel a lemaradó régiókban a termelékenység, a foglalkoztatás és az iskolába járás arányai alacsonyabbak, mint ugyanazon tagállam más régióiban;

G.  mivel a Bizottság jelentése két típusú lemaradó régiót különböztet meg: egyrészt az „alacsony növekedésű régiókat”, amelyek azok a kevésbé fejlett és átmeneti régiók, amelyek 2000 és 2013 között nem közelítettek az uniós átlaghoz és egy főre jutó GDP-jük vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve 2013-ban az uniós átlag alatt volt, mint Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália szinte valamennyi kevésbé fejlett és átmeneti régiója; másrészt az „alacsony jövedelmű régiókat”, amelyekben az egy főre jutó GDP vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve 2013-ban az uniós átlag 50%-a alatt volt, mint Bulgária, Magyarország, Lengyelország és Románia több kevésbé fejlett régiója;

H.  mivel az alacsony növekedésű régiókat különösen az állami és magánberuházások visszaesése miatt gazdasági stagnálás sújtja, ellentétben az alacsony jövedelmű régiókkal, amelyek általánosságban véve megtartják fejlesztési potenciáljukat;

I.  mivel a lemaradó régiókat a többi régiónál jobban sújtja az állami és magánberuházások elégtelen volta, aminek az is az oka, hogy be kell tartani a stabilitási paktum által az államadósság csökkentésére előírt kötelezettségeket;

J.  mivel a lemaradó régiókat gyakran a strukturális reformok hiánya sújtja, ami csökkenti a már korlátozott számú állami beruházások hatását;

K.  mivel a lemaradó régiókat súlyos hátrány jellemzi a tömegközlekedési, gazdasági és energetikai infrastruktúra tekintetében, továbbá hatékonyabb és eredményesebb beruházásokra van szükségük;

L.  mivel a Bizottság szerint szorosabb kapcsolatot kell teremteni a kohéziós politika és az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai között;

M.  mivel a lemaradó régióknak, és különösen az alacsony jövedelmű régióknak a fiatalok és a képzett munkaerő – mindkettő az érintett térségek gazdasági és társadalmi újjáéledésének szükséges forrásai – elvándorlásával kell szembenézniük, ami a foglalkoztatás és a beruházások tekintetében csökkenti e régiók vonzerejét;

N.  mivel az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiók meghatározását újra kell fogalmazni;

O.  mivel fontos, hogy a végfelhasználók ismerjék az uniós finanszírozású regionális és helyi programokat és az elért eredményeket, függetlenül egy adott régió finanszírozási szintjeitől;

P.  mivel a jó irányítás és a hatékony közigazgatás fontos a lemaradó régiókban, mivel azok jelentősen hozzájárulnak a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséhez; mivel a túlzott szabályoknak és ellenőrzéseknek, valamint az eljárások hosszának és összetettségének csökkentése, továbbá az ikt-eszközök jobb alkalmazása hozzájárulna a hatékonyság és a jó irányítás javításához a lemaradó régiókban;

Q.  mivel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentés szerint a lemaradó régiók az európai kormányzási színvonal mutatójában a legalacsonyabb besorolást kapták, ami az állami beruházások korlátozott hatását jelenti;

R.  mivel a megbízható, naprakész, lebontott számadatok és statisztikák fontosak a jól tájékozott, átláthatóbb, részrehajlástól mentesebb és igazságosabb politikai döntések szempontjából;

S.  mivel a lemaradó régiókban a növekedés előtt álló akadályokat fel kell számolni, és az infrastrukturális hiányosságokat csökkenteni kell;

T.  mivel a lemaradó régiókban működő kkv-k finanszírozása sokkal nagyobb kamatlábakkal történik, és sokkal nehezebben kapnak kölcsönt a bankágazattól az esb-alapok finanszírozásával megvalósuló projektek társfinanszírozásához;

U.  mivel ötből négy lemaradó régió lakosságának legalább 25%-a városokban vagy azok vonzáskörzetében él (funkcionális városi terület, FUA), és ötből egy lemaradó régió lakosságának több mint 50%-a funkcionális városi területen él;

V.  mivel a hagyományos tevékenységek, mint a kisüzemi halászat vagy gazdálkodás, a legtöbb lemaradó régió part menti és vidéki területein az önazonosságot és az életmódot meghatározó tevékenységeknek számítanak, és gazdasági, regionális, szociális és kulturális jelentőséggel bírnak; mivel a tehetség megtartására és odavonzására, az új technológiák átvételére, valamint az új beruházások ösztönzésére irányuló képesség fokozása érdekében fejlesztési stratégiákra van szükség;

1.  üdvözli a „Versenyképesség az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiókban – a lemaradó régiók” című bizottsági szolgálati munkadokumentum benyújtását; megjegyzi, hogy a jelentés számos pozitív megoldást javasol ezen régiók gazdasági növekedésének, fenntartható fejlődésének és munkahelyteremtésének támogatására; hangsúlyozza továbbá, hogy az ezen régiók versenyképességére vonatkozó elemzés jelentősen hozzájárul a kohéziós politikáról szóló jövőbeli vitához;

2.  üdvözli a lemaradó régiókra vonatkozó kísérleti kezdeményezések két romániai és a Világbank támogatásával két lengyelországi régióban történő végrehajtását, különösen a stratégiai prioritások, valamint a konkrét és gyors végrehajtható fellépések meghatározását; várja e kezdeményezések eredményeinek közzétételét;

3.  hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politikának alapvető szerepe van annak biztosításában és előmozdításában, hogy valamennyi uniós régióban állami és magánberuházások történjenek; hangsúlyozza, hogy átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az EU egészének úgy kell folytatnia tevékenységét, hogy az megerősítse gazdasági, társadalmi és területi kohézióját, és mérsékelje a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti egyenlőtlenségeket, valamint a lemaradó régiók elmaradottságát;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy általános gazdasági és szociális feltételek alapján adjon meghatározást a NUTS III. szintű lemaradó régiókra, és célzottabban finanszírozza ezeket a területeket az esb-alapok programozási ciklusaival összhangban;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyes lemaradó régiók esetében hozzanak létre testre szabott stratégiákat, programokat és fellépéseket, egyrészt figyelembe véve a tendenciákat és a szubregionális egyenlőtlenségeket, mivel sajátosságaiktól függően az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiók előtt álló lehetőségek és kihívások jelentősen eltérnek, másrészt intelligens szakosodási stratégiákat alkalmazva konvergenciájuk felgyorsítása és a munkahelyteremtésre, a gazdasági növekedésre és a fenntartható fejlődésre irányuló lehető legjobb megoldások biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ezeket a stratégiákat, programokat és fellépéseket össze kell hangolni a városfejlesztési menetrenddel, mivel a lemaradó régiók nem csupán vidékiek lehetnek;

6.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k alacsony fejlettségén és a kkv-kba történő beruházások alacsony szintjén túl a munkanélküliség, és különösen az ifjúsági munkanélküliség továbbra is drámaian magas, és ez jelenti a legtöbb lemaradó régió egyik legszorítóbb és legsúlyosabb problémáját; hangsúlyozza a közép- és felsőfokú oktatás, a szakképzés, a munkahelyi képzés és a tudásátadás alapvető szerepét az ezekben a régiókban ijesztő mértékű fiatalkori munkanélküliség és elvándorlás elleni küzdelemben; rámutat a kkv-k és a családi vállalkozások igényei és fejlesztése vonatkozásában az oktatás és a képzés, továbbá a fokozott mértékű beruházások fontosságára; véleménye szerint a fiatalok bevonása jobb teljesítményhez vezet, mivel gyakran innovatív megoldásokat nyújtanak;

7.  kiemeli, hogy a képzett és megfelelő végzettségű, és a régió gazdasági igényeinek megfelelő munkaerő megléte komoly hatást gyakorol a versenyképességre, a termelékenységre és a munkaerőpiac vonzerejére, amely így a növekedést ösztönző környezetben, valamint az állami és magánberuházásokra nyitott légkörben ki tud teljesedni; azon a véleményen van, hogy ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a lemaradó régiók jelenlegi helyzetét, különösen a negatív migrációs rátát és ennek a foglalkoztatásra gyakorolt kedvezőtlen hatását; kiemeli, hogy a mezőgazdaság és a halászat stratégiai szerepet játszik a lemaradó régiókban, mivel a családi vállalkozások és munkahelyek előmozdítása, valamint a társadalmi befogadás megkönnyítése révén élelmiszert és élelmezésbiztonságot garantál e régiók számára;

8.  megjegyzi, hogy a diverzifikáció a gazdálkodók és a halászok számára szükségessé vált, különösen a lemaradó régiókban, mint a kiegészítő jövedelemforrások biztosításának és a gazdaságilag és környezetileg fenntartható tevékenységek ösztönzésének eszköze; megjegyzi azonban, hogy a diverzifikáció semmiképp sem helyettesítheti a hagyományosabb tevékenységeket, mint például a fenntartható halászatot; ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és a helyi hatóságokat a kék gazdasági és hasonló projektek támogatására, segítséget nyújtva a lemaradó régiók lakosságának ahhoz, hogy környezetileg fenntartható bevételi forrásokat alakítsanak ki;

9.  reméli, hogy az Európa 2020 stratégia a foglalkoztatás, az oktatás és a képzés területén, valamint az EU jövőbeli hosszú távú stratégiája és annak célkitűzései továbbra is kellőképpen figyelembe veszik a lemaradó régiók sajátos szükségleteit, különösen a tartós infrastrukturális hiányosságokat és a humán tőke fejlesztését, különös tekintettel a korai iskolaelhagyás arányaira és annak a foglalkoztatásra kifejtett negatív hatásaira; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ESZA-társfinanszírozás arányának esetleges növelését az elkövetkező pénzügyi időszakban;

10.  úgy véli, hogy a gazdasági növekedés, a fenntartható fejlődés és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében az esb-alapok programozása és végrehajtása során a strukturális, szociálpolitikai és iparpolitikai beavatkozások közötti valódi, a támogatások és a pénzügyi eszközök ötvözésével, valamint további pénzügyi támogatás bevonzásával történő kiegyenlítésre van szükség, ezáltal segítve a fennmaradó hiányosságok kezelését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az alacsony kockázatú pénzügyi eszközök kedvezőbbek lehetnek a magasabb kockázatúakkal szemben, amennyiben a gazdasági kilátások ezt lehetővé teszik;

11.  megjegyzi, hogy a kohéziós politika eszközként szolgálhat a versenyképességi hiányosságok és a makrogazdasági egyensúlytalanságok, valamint a régiók közötti aszimmetriák korrigálásához, ösztönözve a vonzó és fenntartható környezet kialakítását a vállalkozások és a polgárok számára; hangsúlyozza, hogy az alacsony növekedésű régiókban a hitelhez jutás, a szerződések érvényesítése és a kisebbségi befektetések védelme képezi a megállapított fő problémákat, ugyanakkor az alacsony jövedelmű régiókban a legnagyobb problémát a fizetésképtelenség rendezése, a villamosenergia-ellátás és a szerződések érvényesítése jelenti;

12.  megjegyzi, hogy a lemaradó régiók jelentős migrációs nyomásnak van kitéve; úgy véli, hogy az esb-alapok hozzájárulása e kihívás leküzdéséhez csak akkor lehet sikeres, ha a szolidaritás elvét is hatékonyan alkalmazzák; véleménye szerint a nemzetközi védelem alatt álló menekülteknek és migránsoknak munkaerőpiaci beilleszkedésük céljából megfelelő képzésben és oktatásban kell részesülniük;

13.  megjegyzi, hogy a lemaradó régiók több problémája is hasonló a legkülső régiókban tapasztaltakhoz; üdvözli ezért a „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című bizottsági közleményben(9) javasolt stratégiát;

14.  fenntartja, hogy a demográfiai és társadalmi fejlődési kritériumokat, például a regionális társadalmi fejlődési indexet, valamint a környezeti vagy egyéb mutatókat a GDP mellett a kohéziós politika összefüggésében kell szemlélni, továbbá a lemaradó régiókról szóló jövőbeli bizottsági jelentésekben szerepeltetni kell a lemaradó régiókban rejlő lehetőségek kiaknázásának biztosítása érdekében;

15.  kiemeli különösen az alacsony növekedésű régiók esetében a gazdasági és pénzügyi válság negatív hatását, amely csökkentette a költségvetési politikák mozgásterét és az állami beruházások csökkentését eredményezte; hangsúlyozza ugyanakkor az adósságcsökkentés fontosságát, hogy a költségvetési hiányt meg lehessen szüntetni és az állami beruházásokat a növekedésre vonatkozó követelményekhez lehessen igazítani;

16.  úgy véli, hogy a kohéziós politika pozitív hatással van a munkahelyteremtésre és a foglalkoztatásra; kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében alkalmazni kell a konjunkturális körülmények, a strukturális reformok és a jelentős strukturális reformok és hasonló projektek végrehajtását célzó állami beruházások rugalmasságával kapcsolatosan a Stabilitási és Növekedési Paktumról elfogadott közös álláspontot; elismeri, hogy a kohéziós politikán belül meg kell különböztetni és tisztázni kell a strukturális reformok kontextusát és alkalmazási körét; megjegyzi azonban, hogy a tagállamokban és a régiókban a támogatási programok keretében végrehajtott strukturális reformok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kohéziós politika keretében megvalósított beruházások tekintetében jobb eredményeket érjenek el;

17.  felszólít az összes régió közötti konvergencia fokozására irányuló erőteljesebb fellépésre a hirtelen sokkhatásokkal szembeni ellenálló képesség biztosítása érdekében;

18.  megjegyzi, hogy a nagyobb kamatlábak, és bizonyos mértékben a hitelezési rendszer kockázatkerülése miatt a hitelhez jutás nehézkesebb a lemaradó, és különösen az alacsony jövedelmű régiók számára; kiemeli a hitelhez való könnyebb hozzáférés biztosításának fontosságát a kkv-k támogatása, az új vállalkozási formák ösztönzése és a lemaradó régiók növekedésének előmozdítása érdekében;

19.  hangsúlyozza az uniós alapok fontosságát e régiók gazdasági ellenállóképességének és kohéziójának, valamint versenyképességének, beruházásainak és együttműködési lehetőségeinek javítása tekintetében elismeri tehát a helyi akciócsoportok által a helyi stratégiák kidolgozásához nyújtott hozzájárulást; javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy javasolja a támogatás nagyobb hányadának közösségvezérelt helyi fejlesztésre történő fordítását, elősegítve ezzel mind a kihívások kezelését, mind a kapacitásépítést; emlékeztet, hogy a lemaradó régiók gyakran nehezen jutnak finanszírozáshoz, valamint az uniós alapok működését gátló bürokratikus és adminisztratív akadályokba ütköznek;

20.  úgy véli, hogy az európai szemeszter által megkövetelt makrogazdasági feltételek jelenlegi keretén belül a régiók számára kedvező ösztönzőket lehetne kínálni;

21.  tudatában van, hogy a gondos gazdasági irányítás fontos az esb-alapok hatékony és átfogó teljesítményéhez, és végső soron a hiányosságok korrigálásához és a késedelmek megelőzéséhez; támogatja ezzel összefüggésben, hogy elemezni kell, ezt követően pedig felül kell vizsgálni az európai szemeszter és a kohéziós politika közötti kapcsolat észszerűségét;

22.  fenntartja, hogy a szolidaritás, a szilárdabb intézményi kapacitás, a megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartása, valamint a jobb hálózati összekapcsoltság és a digitalizáció ezekben a régiókban jelentős hatással van azok gazdasági növekedésére, valamint a meglévő források hatékonyabb és eredményesebb felhasználására; felhívja ezért a figyelmet az adminisztráció és az intézmények támogatásának és javításának a kérdésére az arra rászoruló régiók esetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék a közigazgatás hatékonyságának fokozására vonatkozó bevált gyakorlatokat, mivel az eredményes irányításnak a lemaradó régióknak szóló alapvető ajánlásnak kell lennie;

23.  hangsúlyozza ezzel összefüggésben a partnerség elvének és a többszintű kormányzásnak a fontosságát, amelyet a szubszidiaritás elvének sérelme nélkül meg kell erősíteni; úgy véli, hogy a polgárok számára az eredményes hozzáadott érték megteremtése érdekében alapvető fontosságú valamennyi kormányzati szint és érdekelt fél bevonása az ezeket a régiókat célzó stratégiák, egyedi programok és fellépések tervezésébe és végrehajtásába;

24.  ismételten hangsúlyozza az innováció, a digitalizáció és a helyi (egészségügyi, szociális, postai) szolgáltatások, valamint az infrastruktúra fejlesztésének fontosságát, amely támogató környezetet hoz létre és megfelelő alappal szolgál a növekedés beindításához és a kohézió növeléséhez a lemaradó régiókban; úgy véli, hogy a nagy sebességű internetkapcsolat előfeltétele a vidéki és hegyvidéki területek életképességének; kiemeli az olyan, több ágazatot átfogó projektekben rejlő lehetőséget, amelyek elősegítik a gazdasági, társadalmi és területi fejlődést, építve az európai alapok közötti szinergiákra;

25.  javasolja, hogy az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai legyenek többévesek félidős ellenőrzésekkel és felülvizsgálatokkal, és az Unió közös céljaihoz való hozzájárulás érdekében azokra a strukturális reformok elindításának pozitív ösztönzőiként tekintsenek, ne pedig olyan eszközökként, amelyek megakadályozhatják a kohéziós politika keretében történő beruházásokhoz való hozzáférést;

26.  úgy véli, hogy többek között valamennyi érdekelt fél bevonásával alaposan meg kell vizsgálni azokat az intézkedéseket, amelyek összekötik az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát a gondos gazdasági irányítással az 1303/2013/EU rendeletben foglaltaknak megfelelően; úgy véli továbbá, hogy újra kell gondolni az esb-alapok és a gondos gazdasági irányítás közötti kapcsolat indokoltságát, szem előtt tartva a következő programozási időszakot és figyelembe véve végrehajtását a 2014–2020-as időszakban; véleménye szerint a Bizottságnak újra kellene értelmeznie az európai szemeszter és a kohéziós politika közötti kapcsolatot; e tekintetben pozitív ösztönzői rendszert javasol az új többéves pénzügyi keretben létrehozott tartalékokkal, amely rendszer keretként szolgálhatna és felhasználható lehetne, amikor a tagállamok eleget tesznek az országspecifikus ajánlásoknak és az európai szemeszter keretében megállapított más követelményeknek;

27.  különösen szükségesnek tartja a lemaradó régiókra jellemző termelő és endogén üzleti tevékenységeknek, többek között a fenntartható idegenforgalomnak, a körforgásos gazdaságnak, a helyi energetikai átállásnak, a mezőgazdaságnak, a gyártott termékeknek, valamint a kkv-kra összpontosító innovációnak a támogatását; úgy véli, hogy a regionális és a nemzeti szervek, valamint az uniós eszközök általi finanszírozás és támogatás hatékony kombinációjából létrejövő szinergiák az integrált területi beruházás alkalmazásával hozzájárulnak a gazdasági lehetőségek különösen fiatalok számára történő megteremtéséhez;

28.  hangsúlyozza az EU által kínált minden lehetőség kihasználásának fontosságát e régiók fenntartható fejlődése és növekedése tekintetében; úgy véli, hogy az operatív és határokon átnyúló együttműködési programok előkészítése során a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a lemaradó régiókra; emlékeztet ezért, hogy ösztönözni kell a közvetlen irányítás alá tartozó források és az ESBA felhasználását a kohéziós politika kínálta lehetőségekkel együtt és azokkal egyeztetve;

29.  hangsúlyozza a megbízható, naprakész és részletezett statisztikák meglétének fontosságát; kéri ezért, hogy a Bizottság és az Eurostat a lehető legrészletesebb adatokat és földrajzi bontást biztosítsa a megfelelő kohéziós politikák, köztük a lemaradó régiókra vonatkozó politikák kidolgozásához felhasználható statisztikák terén; ezzel összefüggésben üdvözli a bizottsági jelentésben nyújtott információkat;

30.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot a kohéziós politika és a makrogazdasági kormányzás között meglévő kapcsolat felülvizsgálatának megfontolására, emlékeztetve, hogy a kohéziós politika legitimitása közvetlenül a Szerződéseken alapul, és az európai régiókban mindenütt ez az egyik legláthatóbb európai politika és az európai szolidaritás és hozzáadott érték legfontosabb kifejeződése; úgy véli, hogy a kohéziós politika és az európai szemeszter gazdasági kormányzási folyamatai közötti kapcsolatnak kiegyensúlyozottnak, kölcsönösnek kell lennie, és pozitív ösztönzői rendszerre kell fókuszálnia; támogatja a területi dimenzió jelentősebb mértékű elismerését, amely előnyös lenne az európai szemeszter számára; ezért szükségesnek tartja, hogy a gazdasági kormányzást, a Szerződések által elismert gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljait, valamint a fenntartható növekedést, a foglalkoztatást és a környezetvédelmet megfelelő módon vegyék figyelembe;

31.  emlékeztet, hogy minden politikai szereplőnek el kell ismernie a kohéziós politika által játszott szerepet az európai gazdaságpolitika azon fő eszközeként, amely elősegíti a régiók területi, társadalmi és gazdasági sajátosságait figyelembe vevő állami és magánberuházásokat;

32.  felkéri a tagállamokat, hogy a bizottsági jelentésben javasoltaknak megfelelően fogadjanak el nemzeti és régiófejlesztési stratégiákat és programokat, amelyek célja a lemaradó régiók támogatása, valamint adminisztratív kapacitásuk és irányításuk, illetve a növekedésüket meghatározó egyéb fontos tényezők javítása; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai, szakmai és gyakorlati segítséget a tagállamoknak, régióknak és településeknek a bevált gyakorlatok alkalmazásának ösztönzése és a közszolgáltatások digitalizációjának támogatása érdekében;

33.  kéri, hogy az EU továbbra is prioritásként kezelje a kohéziós politikát, és az uniós költségvetésre nehezedő nyomás ellenére is biztosítson számára ambiciózus forrásokat, továbbá fokozza a többi uniós alappal való szinergiákat, és pénzügyi eszközökön keresztül biztosítson kiegészítő pénzügyi támogatást a 2020 utáni többéves programozási keretben; hangsúlyozza, hogy az olyan értékeket, mint a kohéziós politika által megtestesített európai szolidaritást nem szabad aláásni;

34.  emlékeztet arra, hogy a Parlament feladata a jövőbeli kohéziós politikára vonatkozó megfelelő jogi keret kialakítása és jóváhagyása; hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a kohéziós politika alapvető szerepét és céljait az EUMSZ 174. cikkében foglaltakkal összhangban nemcsak a konvergencia elérése, hanem a területek lemaradásának megakadályozása érdekében is; rámutat, hogy szükség van a szabályok egyszerűsítésére, valamint a kohéziós politika egyszerűsítése és a megfelelő ellenőrzések közötti kedvező egyensúly biztosítására, egyben az adminisztratív terhek csökkentésére; véleménye szerint a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk az ERFA-ról szóló 1301/2013/EU rendelet 7. cikkében foglalt rendelkezések oly módon történő kiterjesztését, hogy a lemaradó régiókban finanszírozzák a városok kapcsolódását az őket körülvevő területekhez;

35.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lemaradó régiókban fokozottan támogassa az innovációs rendszerek – mint az intelligens szakosodást célzó innovációs stratégiák – fejlesztését, és erősítse a vállalkozások, egyetemek és kutatóközpontok közötti interakciót; hangsúlyozza továbbá, hogy a jó összeköttetésekkel rendelkező térségek alapvető fontosságúak a kutatási partnerségek – köztük az európai innovációs partnerségi kezdeményezések – munkájához annak érdekében, hogy az innovatív gyakorlatok még jobban előmozdíthassák a mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó vállalkozások fenntartható fejlesztését a lemaradó régiókban;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak, továbbá nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 259. o. (3) HL C 181., 2016.5.19., 29. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0245. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0254. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401. (9) A Bizottság 2017. október 24-i közleménye (COM(2017)0623).

Az Európai Parlament 2018. március 13-i állásfoglalása az uniós régióknak és városoknak a COP 21 keretében létrejött, éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásában játszott szerepéről (2017/2006(INI))

P8_TA(2018)0068 A8-0045/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat változási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP11),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás 7. cikke (2) bekezdésére és a 11. cikk (2) bekezdésére, amelyek elismerik az éghajlatváltozás és az éghajlat-politika helyi, szubnacionális és regionális dimenzióit;

–  tekintettel az ENSZ Éghajlat változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2016. október 4-i álláspontjára(1),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás végrehajtásáról és az ENSZ marokkói Marrákesben tartandó, 2016. évi éghajlat változási konferenciájáról (COP 22) szóló, 2016. október 6-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az ENSZ 2017-es bonni (Németország) éghajlat változási konferenciájáról (COP23) szóló, 2017. október 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az ENSZ új fenntartható fejlesztési céljaira, és különösen a 11. számú célra, a városok befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tételére,

–  tekintettel az uniós városfejlesztési menetrend létrehozásáról szóló Amszterdami Paktum rendelkezéseire,

–  tekintettel az uniós politikák városi dimenziójáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „A városok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása Európában, 2016” című, 12/2016. számú és az „Éghajlatváltozás, hatások és sebezhetőség Európában, 2016” című, 1/2017. számú jelentésére;

–  tekintettel „A Párizsi Megállapodást követő időszak: a Párizsi Megállapodás hatásainak vizsgálata” című, 2016. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0110),

–  tekintettel „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia” című, 2013. április 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0216),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló új uniós stratégia felé – integrált megközelítés” című, 2017. február 8-i véleményére(5),

–  tekintettel „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – Az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, 2014. július 18-i bizottsági közleményre (COM(2014)0490),

–  tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendelet (a 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6)) 8. cikkére, amelynek értelmében „az ESB-alapok célkitűzéseit a fenntartható fejlődés elvének megfelelően [...] kell megvalósítani”,

–  tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendelet szerinti partnerségi megállapodásokra és programokra, amelyek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 8. cikke értelmében „előmozdítják [...] a források hatékony felhasználását, az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz történő alkalmazkodást”,

–  tekintettel az egyes európai strukturális és beruházási alapok által támogatott konkrét tematikus célkitűzésekre, köztük a technológiai fejlesztésre és az innovációra, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulásra, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az erőforrás-hatékonyság előmozdítására,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület ötödik értékelő jelentésére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0045/2018),

A.  mivel a szélsőséges időjárási események növekedése az ember okozta éghajlatváltozás közvetlen következménye, amelyek várhatóan nagyobb gyakorisággal fognak kedvezőtlen hatást kifejteni Európa számos pontján, és sebezhetőbbé teszik az élőhelyet biztosító ökoszisztémákat; továbbá mivel az Éghajlat változási Kormányközi Testület forgatókönyvei szerint a Föld átlaghőmérséklete 2100-ra 0,9ºC-ról 5,8ºC-ra emelkedhet;

B.  mivel a 7. környezetvédelmi cselekvési program, amely 2020-ig irányítja az európai környezetvédelmi politikát, kiemelt célként határozza meg az Unió városai fenntarthatóságának javítását, az Unió természeti tőkéjének védelmét, megőrzését és fejlesztését jelentő három kulcsfontosságú horizontális célkitűzés mentén, az erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes, karbonszegény uniós gazdaság kialakítását, valamint az uniós polgárok megóvását a környezettel kapcsolatos terhelésektől és az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól;

C.  mivel további lépések híján az éghajlatváltozás súlyosbíthatja a társadalmi változásokat; mivel figyelembe kellene venni ezeket a globális éghajlatváltozás következtében várható jelentős migrációs áramlásokat, amelyek a városokkal szemben új követelményeket támasztó népességmozgások következményeképpen lépnek fel;

D.  mivel Európai Környezetvédelmi Ügynökség 12/2016. számú jelentésének főbb megállapításai szerint az Uniót már elérte az éghajlatváltozás valósága a szélsőséges időjárási jelenségek és hosszú távú fokozatos hatások – például hurrikánok, viharok, elsivatagosodás, aszályok, talaj- és parterózió, heves esőzések, hőhullámok, áradások, a tenger vízszintjének emelkedése, vízhiány, erdőtüzek és a trópusi betegségek terjedése – formájában;

E.  mivel az éghajlatváltozás következtében megnőtt bizonyos növény- és állatfajok eltűnésének kockázata, valamint az éghajlati tényezők okozta fertőző betegségek előfordulása; mivel egyes területek, például az Unió legkülső régiói és más, a földrajzi fekvésből adódóan hátrányos helyzetű régiók még élesebben szembesülnek az éghajlatváltozás hatásaival;

F.  mivel ezenkívül közelmúltbeli tanulmányok szerint a környezetben és a társadalomban végbement különböző változásokat – mint például az erdei fajok változását, az idegenhonos inváziós fajok megtelepedését és bizonyos járványok kitörését – az éghajlatváltozás okozta vagy erősítette fel, amely konkrét intézkedések hiányában az embereket, a természetet és a benne élő ökoszisztémákat sérülékenyebbé teszi; mivel a szolidaritásnak és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának javításához nyújtott, integrált uniós támogatást elősegítené annak biztosítását, hogy az éghajlatváltozás által leginkább érintett régiók képesek legyenek meghozni az alkalmazkodáshoz szükséges intézkedéseket;

G.  mivel az éghajlatváltozás hatással van az elmúlt évtizedben az Unióban már eleve növekvő társadalmi különbségekre, ezáltal még kiszolgáltatottabbá téve a leggyengébb társadalmi csoportokat, amelyek kevesebb képességgel és erőforrással rendelkeznek az éghajlatváltozás hatásainak kezeléséhez; mivel az emberek éghajlatváltozás hatásaival szembeni sebezhetősége nagymértékben függ attól, hogy hozzáférhetnek-e az alapvető erőforrásokhoz, és mivel a közhatóságoknak garantálniuk kell a hozzáférést ezen alapvető erőforrásokhoz;

H.  mivel az uniós polgárok csaknem 72,5%-a – közel 359 millió ember – városokban él; mivel ezenfelül az Unió felel a globális kibocsátások 9%-áért, és a városi területek a globális energiafogyasztásnak, valamint a CO2-kibocsátásoknak is mintegy 60–80%-át teszik ki;

I.  mivel a városi infrastrukturális döntések hatással lesznek a városok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességére; mivel a városok, a vállalatok és egyéb nem állami szereplők éghajlatváltozás-mérséklési potenciálja 2020-ig hozzávetőleg 2,5–4 milliárd tonna szén-dioxid; mivel a régiók és a városok a Párizsi Megállapodásban foglalt célok megvalósítása érdekében 5%-kal képesek csökkenteni a globális kibocsátást, és mivel lehetőségük van a globális kibocsátást jelentősen csökkenteni;

J.  mivel a városok és települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tételére vonatkozó, 11. fenntartható fejlesztési cél arra irányul, hogy 2020-ig jelentősen több város és emberi település fogadjon el és hajtson végre integrált szakpolitikákat és terveket, amelyek előmozdítják az integrációt, az erőforrás-hatékonyságot, az éghajlatváltozás mérséklését, az ahhoz való alkalmazkodást és a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet, illetve hogy – a 2015–2030-as időszakra szóló szendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel összhangban – minden szinten dolgozzanak ki és hajtsanak végre holisztikus katasztrófakockázat-kezelési terveket;

K.  mivel az önkormányzati hatóságok az európai finanszírozás kulcsfontosságú kedvezményezettjei közé tartoznak;

L.  mivel a Párizsi Megállapodás 7. cikkének (2) bekezdése elismeri, hogy „az alkalmazkodás [...] helyi, szubnacionális, nemzeti, regionális és nemzetközi dimenziókkal rendelkező globális kihívás”; mivel a helyi hatóságok és nem állami szereplők fellépése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kormányok végre tudják hajtani a globális éghajlat-politika keretében vállalt kötelezettségeiket;

M.  mivel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia (COM(2013)0216), valamint az európai strukturális és beruházási (esb-) alapokról szóló uniós rendeletek többek között azáltal határozzák meg a fő célkitűzéseket és kapcsolódó politikai intézkedéseket, hogy különböző mechanizmusokat, például előzetes feltételrendszert és tematikus, éghajlat specifikus célkitűzéseket vezetnek be a 2014–2020 közötti kohéziós politikai keretbe, például a 4. tematikus célkitűzést („Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás támogatása minden ágazatban”), az 5. tematikus célkitűzést („Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázat-megelőzés és -kezelés előmozdítása”) és a 6. tematikus célkitűzést („A környezet megőrzése és védelme és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása”), amelyek legalábbis egyes esb-alapok keretében az éghajlati fellépések koncentráltabb finanszírozását eredményezték;

N.  mivel a régiók és a városok a Lima–Párizs cselekvési programban (LPAA) és a nem állami szereplők éghajlatügyi fellépéssel kapcsolatos platformjában (NAZCA) tanúbizonyságot tettek a klímaváltozás elleni küzdelem iránti elkötelezettségükről;

Általános keret

1.  üdvözli az Európai Unió által a Párizsi Megállapodás/COP21 keretében betöltött szerepet, valamint üdvözli a világban az éghajlatváltozással szembeni fellépésben betöltött vezető szerepét; hangsúlyozza, hogy Európa a világ legambiciózusabb célkitűzéseit képviseli az éghajlatváltozás elleni fellépésben; nyomatékosan kéri, hogy az Unió kohéziós politikáiban tekintsék prioritásnak az éghajlatváltozás mérséklését annak érdekében, hogy teljesíteni lehessen és fenn lehessen tartani a Párizsi Megállapodás/COP21 kötelezettségvállalásait a tiszta energiával kapcsolatos innováció, a körforgásos gazdaság, a megújuló energia és az energiahatékonyság előmozdítása révén, az alkalmazkodásra irányuló szükséges intézkedések sérelme nélkül, fenntartva ugyanakkor a kohéziós politika alapvető szerepét és célkitűzéseit az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkével összhangban;

2.  támogatja a fenntartható fejlesztési célokban (ENSZ) és az Amszterdami Paktumban (uniós városfejlesztési menetrend) ismertetett, az éghajlatváltozás kezelését célzó megközelítést; hangsúlyozza, hogy a Bizottság javaslatának megfelelően az Uniónak világelsővé kell válnia a megújuló energia tekintetében, és emlékeztet arra, hogy az Unió városfejlesztési menetrendje az inkluzív, biztonságos és fenntartható városokat érintő célkitűzése révén hozzájárul az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének megvalósításához; ezzel összefüggésben figyelembe veszi az európai helyi hatóságok közötti számos különbséget és eltérő lehetőségeiket; rugalmas és testre szabott megközelítés alkalmazását kéri a városfejlesztési menetrend végrehajtása során, ösztönzőket és iránymutatást biztosítva a városok lehetőségeinek teljes körű kiaknázásához;

3.  emlékeztet arra, hogy „a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodás felé” című, 2015. október 14-i állásfoglalásában(7) felszólította a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra további kötelezettségvállalásokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése tekintetében; hangsúlyozza a COP21-folyamat maximális átláthatóságának és ellenőrizhetőségének szükségességét;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre nagyratörő célkitűzéseket az éghajlat-politikai fellépésről szóló meglévő uniós jogszabályokkal összhangban. a Régiók Bizottsága „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló új uniós stratégia felé – integrált megközelítés” című, 2017. február 9-i véleményében­ kérteknek megfelelően;

5.  sajnálatosnak tartja a környezetet veszélyeztető, felelőtlen stratégiákat, például a jelentős szennyezést okozó egyes gazdasági tevékenységeket és specifikus ipari ágazatokat, és hangsúlyozza, hogy a társadalom minden rétegének felelőssége, hogy hozzájáruljon a bolygón lévő életet veszélyeztető tendencia megfordítása szempontjából létfontosságú intézkedésekhez; hangsúlyozza, hogy nem áll rendelkezésre kellő információ az egyes ipari ágazatok által a szennyezés hatásainak leküzdésére hozott intézkedésekről és a kevésbé szennyező megoldásokról; fájlalja ugyanakkor, hogy a tudomány, a média és a politika területén bizonyos véleményformálók továbbra is tagadják az éghajlatváltozás bizonyítékait;

6.  sajnálattal fogadja az Egyesült Államok azon kinyilvánított szándékát, hogy kilépjen a Párizsi Megállapodásból, és üdvözli, hogy nem szövetségi szereplők – különösen egyesült államokbeli államok és városok – nagy számban erősítették meg a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok teljesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat; felszólítja az Egyesült Államok azon helyi és regionális hatóságait, amelyek részt kívánnak venni az éghajlatváltozással szembeni fellépésben, hogy projektjeikben működjenek együtt és hozzanak létre partnerségeket egyéb állami és magánpartnerekkel, valamint hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat e tekintetben; újfajta kormányzásra szólít fel, amely képes forrásokat biztosítani az éghajlatváltozás elleni fellépés számára, továbbá a régiók és városok, valamint képviseleti szerveik magasabb fokú bevonása érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy a városoknak meghatározó szerepet kell játszaniuk az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben, összehangolt módon, a nemzeti hatóságokkal és az őket körülvevő régiókkal kölcsönös egymásrautaltságuk révén; ösztönzi a szubnacionális vezetők és a nemzeti kormányok közötti további nemzetközi szintű, a Friends of Cities kezdeményezéshez hasonló különböző platformokon keresztüli együttműködést; úgy véli, hogy az integrált fenntartható városfejlesztés egyedi esetében a helyi hatóságoknak felhatalmazást kell kapniuk nemcsak a projektek kiválasztására, hanem a helyi fejlesztési rendszerek előkészítésére, kialakítására és végrehajtására is; hangsúlyozza a növekedés és a zöld munkahelyek lehetséges pozitív szempontjait;

8.  megjegyzi, hogy a helyi önkormányzatok felelősek az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére irányuló intézkedések többségének és a vonatkozó uniós jogszabályok legtöbbjének végrehajtásáért; kiemeli, hogy a Párizsi Megállapodás végrehajtása érdekében intézkedéseket kell hozni a városfejlesztés, a mobilitás, a tömegközlekedés és infrastruktúra, az épületek energiahatékonysága, az oktatási kampányok, az intelligens városok, az intelligens hálózatok és regionális támogatások terén;

9.  megjegyzi, hogy a városi polgármesterek döntéseikért közvetlen elszámolással tartoznak a választóik felé, és hatékonyabban, gyorsabban és gyakran azonnali és átütő eredménnyel tudnak lépéseket tenni;

10.  felszólítja a nemzeti kormányokat, hogy segítsék a városokat és régiókat a nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítésében a helyi és regionális szintű éghajlat-és energiapolitikai kezdeményezések támogatása révén;

11.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás kölcsönhatásban van a társadalmi és gazdasági tényezőkkel, és ezért átfogó jövőképre van szükség, amely helyi és regionális szinten működőképesebb;

12.  figyelmeztet a társadalmi költségekre és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás által okozott gazdasági hatásra, amelyek jelenleg komolyan érintik a városi infrastruktúrát, a közegészségügyet és a szociális ellátórendszereket, amelyek – egyes időkben és egyes városokban és régiókban – túlterheltek, és bizonytalan gazdasági helyzettel szembesülnek; megjegyzi, hogy e rendszerekre így további súly nehezedik, és egyre nagyobb és összetettebb szükségleteket kell majd kielégíteniük; üdvözli az alacsony szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrák kialakítására forrásokat fordító és vezető szerepet vállaló városok potenciális gazdasági többletbevételeit, többek között az enyhülő energiaköltségeket, a csökkenő karbantartási költségeket és a szennyező anyagok csökkenésének köszönhetően javuló közegészségüggyel kapcsolatosan visszaeső kiadásokat;

13.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás a választási ciklusokon és a helyi szintű döntéshozatalon túlnyúló, hosszú távú folyamat, és véleménye szerint az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást a lehetőségek forrásának kell tekinteni olyan egyéb kihívások tekintetében, mint a foglalkoztatás, valamint az egészségügy, az életminőség és a közszolgáltatások javítása; megjegyzi, hogy a Párizsi Megállapodás a nem részes érdekelt felek aktív részvételét írja elő az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra vonatkozó technikai vizsgálatok révén;

14.  elismeri a régiók, a városok és a települések alapvető szerepét az energetikai átállásért való felelősségvállalás előmozdításában, valamint az éghajlattal és energiával kapcsolatos célok alulról jövő szorgalmazásában; megjegyzi, hogy a régiók és a városi területek a legalkalmasabbak arra, hogy az integrált energetikai megoldásokat a polgárokkal közvetlenül együttműködve teszteljék és megvalósítsák; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az energetikai átállást és az éghajlatváltozás mérséklésére és a hozzá való alkalmazkodásra irányuló helyi beruházásokat; rámutat arra, hogy a tiszta energiával kapcsolatos innovációk és a kisléptékű megújulóenergia-projektek kiemelt szerepet tölthetnek be a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérésében; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak hozzáférést olyan pénzügyi intézkedésekhez, amelyek figyelembe veszik a helyi energiaközösségek sajátos jellemzőit és hosszú távú értékét az energiapiac, a környezet és a társadalom számára, és mozdítsák elő a termelő-fogyasztók szerepét a megújuló energiákkal kapcsolatban a nagyobb függetlenség és az önálló termelés céljából; felhívja a városokat és a régiókat, hogy töltsenek be vezető szerepet az energiahatékonyság és a megújulóenergia-termelés előmozdításában, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a légszennyezés csökkentése érdekében;

15.  ismételten hangsúlyozza, hogy a régióknak végre kell hajtaniuk az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelvet és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvet, valamint kéri az uniós strukturális alapok célzottabbá tételét és bővítését a középületek energiahatékonyságának és a települések megújuló energiaforrások révén megvalósuló energiafüggetlenségének előmozdítása érdekében; kéri továbbá a kooperatív jellegű polgári energiaügyi projektek támogatását az uniós strukturális alapokból, valamint az igazgatási terhek nemzeti és regionális szintű csökkentése révén;

16.  megjegyzi, hogy a legutóbbi statisztikák szerint az Unió a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás körülbelül 10%-áért felelős, így a negatív éghajlati trendek globális fellépés hiányában nem fordíthatók vissza; rámutat ugyanakkor, hogy az EU vezető szerepet tölthet be ebben a tekintetben, különösen a tiszta energiával kapcsolatos megoldások és technológiák előmozdítása révén;

17.  emlékeztet arra, hogy az uniós városfejlesztési menetrend új munkamódszert mozdít elő, amelyben a városok potenciálját teljes mértékben kiaknázzák a globális éghajlatváltozás jelentette kihívások megválaszolására, különös figyelmet fordítva a jogalkotás minőségének javítására, a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférésre és a tudásmegosztásra;

Az Unió és a kohéziós politika

18.  úgy véli, hogy a jövőbeni többéves pénzügyi keretnek – adott esetben – növelnie kell az éghajlati célkitűzések megvalósítását célzó törekvéseinek szintjét, valamint hogy növelni kell az e célra elkülönített kiadások arányát is;

19.  emlékeztet arra, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó uniós költségvetés legalább 20%-át (megközelítőleg 212 milliárd eurót) az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre kell fordítani; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék kellően figyelembe az Európai Számvevőszék 31/2016. számú különjelentését, amely arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére szolgáló további erőfeszítések hiányában komoly veszélybe kerül a 20%-os cél teljesítése, valamint kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az e fontos területen elért eredményekről; hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alap, valamint a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a halászat esetében nem történt jelentős elmozdulás az éghajlat-politikai fellépés irányába, valamint hogy nem tárták fel teljes mértékben az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések összes finanszírozási lehetőségét;

20.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának kulcsszerepet kell betöltenie az éghajlatváltozás kihívásainak regionális és helyi szintű kezelésében; ismételten rámutat arra, hogy növelni kell a 2020 utáni kohéziós politika költségvetését; rámutat arra, hogy a kohéziós politikának kiemelt figyelmet kell fordítania a levegőminőségére, a körforgásos gazdaságra, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra, a zöld infrastruktúrák fejlesztésére irányuló megoldásokra, valamint az energetikai és digitális átmenetre vonatkozó városi beruházásokra;

21.  támogatja egy költség-haszon eszköz létrehozását, lehetővé téve a helyi önkormányzatok számára a projektek szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt hatásainak megértését, valamint azt, hogy teljes mértékben kihasználják az uniós szinten rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket;

22.  úgy véli, hogy a kohéziós politikának magában kell foglalnia az éghajlatváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a szempontját, különbséget téve közöttük, ugyanakkor figyelembe véve ezek szükséges összehangolását, továbbá egyértelmű finanszírozási mechanizmust biztosítva minden egyes terület serkentése és ösztönzése érdekében; úgy véli, hogy ezeket a mechanizmusokat a városok és a régiók (többek között a közhatóságok, az ipar, az érdekelt felek és a civil társadalom) részvételével megtervezett, világos és mérhető beruházási tervek révén lehetne megvalósítani, és e részvételnek ki kell terjednie a végrehajtás és az értékelés szakaszára is;

23.  megjegyzi, hogy csak tizenöt tagállam fogadott el cselekvési tervet és alkalmazkodási stratégiát, amelyek kevés konkrét helyszíni intézkedést foglalnak magukban; úgy véli, hogy az esb-alapok jövőbeli tervezését jobban hozzá kell igazítani a 2030-ra vonatkozó nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekhez; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni többéves pénzügyi keretben tovább kell fejleszteni az éghajlati célkitűzések általános érvényesítését, például a kohéziós politikai beruházások és a tagállamok 2030-ra vonatkozó célkitűzései megvalósításának szorosabb összekapcsolásával; rámutat arra, hogy ezért a partnerségi megállapodások értékelésekor figyelembe kell majd venni az uniós éghajlati célkitűzéseket, míg az operatív programoknak szoros kapcsolatban kell maradniuk az egyes tagállamok alkalmazkodási stratégiáival és terveivel a koordinációnak és a következetességnek a tervezés és az igazgatás minden szintjén való elérése érdekében, különösen abban az esetben, ha az uniós források a rendelkezésre álló közkiadások jelentős arányát képviselik; megállapítja, hogy ennek eredményeként az operatív programok értékelésekor meg kell majd vizsgálni, hogy mennyire hatékonyan járultak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, ugyanakkor törekedve arra, hogy a „zöldrefestés” elkerülése érdekében közös nyomonkövetési módszertant és ellenőrzési folyamatot alkalmazzanak;

24.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a környezet fenntarthatóság biztosítása érdekében a kohéziós politikai beruházásoknak összhangban kell állniuk a hatékony éghajlati politikával;

25.  hangsúlyozza, hogy az innovációs politika és a városi dimenzió megfelelő alapja az éghajlati célkitűzések közötti szinergiáknak és a kohéziós politika általánosabb gazdasági célkitűzéseinek; kéri ezért olyan egyedi rendelkezések kidolgozását, amelyek célja a fenntartható városi fejlődés és városi innováció, annak érdekében, hogy e területek pénzügyi egészsége jelentősen javuljon a 2020 utáni kohéziós politikában;

26.  felszólítja az uniós városfejlesztési menetrend keretében az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó különböző partnerségeket, hogy mielőbb fogadják el és mutassák be cselekvési terveiket; kéri továbbá a Bizottságot, hogy a jövőbeni jogalkotási javaslatokban vegye figyelembe az abban foglalt javaslatokat, különös tekintettel a jogalkotás minőségének javítására, a finanszírozásra és a tudásra vonatkozóan;

27.  hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás hosszú távú célkitűzéseinek teljesítése érdekében nagyobb következetességre van szükség a régiós/tagállami/uniós piac egészére kiterjedő, hosszú távú dekarbonizációs pályájú beruházások tekintetében, továbbá olyan intézkedések bevezetését kéri, amelyek megkönnyítik a finanszírozáshoz való hozzáférést, a kisebb városok és régiók számára is lehetővé téve a finanszírozáshoz való hozzáférést; hangsúlyozza továbbá, hogy kiemelt finanszírozást kell biztosítani a szénfüggő régiók számára az alacsony kibocsátású gazdaságra történő zökkenőmentes átállás lehetővé tétele érdekében, valamint hogy a szénintenzív ágazatokban elsőbbséget kell biztosítani a munkavállalók alternatív foglalkoztatására való átállás számára; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot arra vonatkozóan, hogy a 2020 utáni kohéziós politikai keretben a kibocsátáscsökkentés megvalósítása (olyan további fellépésekkel, mint például a talaj-visszanyerési munkák vagy a barnamezős területek regenerálása és szennyezésmentesítése) kulcsfontosságú elem legyen az operatív programok teljesítményének értékelésében:

28.  hangsúlyozza a kiegészítő pénzügyi eszközök és szakpolitikák – mint például az Európai Stratégiai Beruházási Alap, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz vagy a Horizont 2020 – felhasználásának fontosságát az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő projektek finanszírozása érdekében;

29.  kitart amellett, hogy a kohéziós politikában és különösen az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekben továbbra is a régióknak és a városoknak nyújtott támogatásnak kell a közösségi finanszírozás alapvető eszközeként szolgálnia; hangsúlyozza azonban, hogy az éghajlat szempontjából releváns hatás- és eredménymutatók nagyobb következetessége és pontossága ellenére e mutatók nem elengedőek ahhoz, hogy megállapítsák a kohéziós politika hozzájárulásának szintjét az EU általános éghajlat-politikai célkitűzéseinek megvalósításához, valamint úgy véli, hogy az éghajlattal kapcsolatos kiadásokra vonatkozó ellenőrzési és nyomonkövetési rendszert javítani kell annak biztosítása érdekében, hogy az uniós kiadások specifikus és mérhető módon hozzájáruljanak az uniós célok megvalósításához; kéri egy alkalmazkodási ütemterv kidolgozását a regionális és a helyi éghajlat-politikai fellépések nyomon követésére, továbbá felhívja a Bizottságot annak felmérésére, hogy a tagállamokat helyi szinten milyen százalékos arányt fordítanak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó területrendezés biztosítására;

30.  elismeri az integrált területi fejlesztési eszközök, például az integrált területi beruházás és a közösségvezérelt helyi fejlesztések (CLLD) szerepét, amelyeket a városok kiegészítő eszközökként vethetnek be a fenntartható városfejlesztési stratégiák vagy funkcionális területek finanszírozására; kéri olyan integrált, alulról építkező, helyi megközelítések és stratégiák kialakítását, amelyek biztosítják az erőforrások hatékonyabb felhasználását, valamint javítják az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló képességet és az ahhoz való alkalmazkodást a leginkább érintett területeken;

31.  elismeri, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó uniós kutatási és fejlesztési iparág nagy része az uniós városokban található; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson fokozott támogatást a városok és régiók számára az képzés és a figyelemfelhívás, a pénzügyi iránymutatás, a know-how, a kommunikáció, a kutatás és fejlesztés, az éghajlatvédelmi oktatás és az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó tanácsadás területén, különösen a meglévő eszközök – például az URBIS városi beruházási tanácsadási platform, az URBACT és az „Innovatív városfejlesztési tevékenységek” (UIA) kezdeményezés megerősítése révén; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezen ágazatok teljes mértékben kihasználják a globális kutatási együttműködést, valamint arra, hogy erősítse meg ezen eszközöket annak érdekében, hogy segítse a helyi önkormányzatokat a célnak megfelelő projektek végrehajtásában, valamint a finanszírozási lehetőségekhez való hozzáférésben azzal a céllal, hogy tesztelhessék a városfejlesztési stratégiák innovatív megoldásait; felszólít annak lehetővé tételére, hogy a nem uniós szubnacionális hatóságok – mind formálisan, mind informálisan – képesek legyenek önkéntes formában részt venni az európai tudományos, kutatási és technológiai kezdeményezésekben (például a H2020 programban) a kollektív célkitűzések elérése érdekében; úgy véli, hogy az olyan pénzügyi eszközöket, mint a globális éghajlat-politikai alapok, közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni a helyi hatóságok számára; úgy véli, hogy az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák gyors elterjedésének biztosítása érdekében meg kell erősíteni a kohéziós politika és a kutatási és innovációs politika közötti szinergiákat;

32.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a „Horizont 2020” keretprogram nagyobb figyelmet és finanszírozást fordítson a körforgásos gazdaság és a fenntartható városok terén megvalósuló innovációs és kutatási projektekre; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) támogatásával erősítsék meg a régiók és városok adminisztratív kapacitását, lehetővé téve, hogy azok teljes mértékben kiaknázzák az uniós szinten rendelkezésre álló köz- és magánfinanszírozási lehetőségeket;

33.  felhívja az illetékes hatóságokat a hulladékkal kapcsolatos problémák kezelésére azzal a céllal, hogy megvalósuljon a körforgásos gazdaság, és a nem újrahasználható és újrafeldolgozható hulladék tekintetében előmozdítsák az égetéstől eltérő ártalmatlanítási módokat;

34.  úgy véli, hogy a következő programozási időszakban az éghajlatváltozás kérdését általánosan érvényesíteni kell a területi együttműködés programozásában; rámutat a területi együttműködés, a határokon átnyúló együttműködés és a makroregionális stratégiák fontos szerepére a régiók és a városok fellépései során, az Unió határain belül és kívül egyaránt, és ismételten hangsúlyozza, hogy politikai és pénzügyi tekintetben meg kell erősíteni ezt az eszközt, úgy az éghajlatváltozás mérséklése, mint az alkalmazkodás tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Interreghez hasonló, a különböző tagállamokból származó nemzeti, regionális és helyi szereplők közötti fellépések és szakpolitikai eszmecserék végrehajtását lehetővé tevő keret különösen megfelelő az éghajlatváltozással szembeni fellépés számára, valamint az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését célzó, megfelelő intézkedések végrehajtására; e tekintetben üdvözli, hogy a 15 transznacionális Interreg program közül hét Európa-szerte olyan stratégiákat, kísérleti fellépéseket, képzéseket és eszközöket finanszíroz, amelyek segítenek a városoknak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését elősegítő kapacitások kiépítésében, valamint az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében az uniós célkitűzések megvalósítása érdekében;

Városok és régiók

35.  üdvözli a Polgármesterek Globális Éghajlat- és Energiaügyi Szövetségéhez hasonló kezdeményezéseket, valamint azt, hogy számos város és régió fontos szerepet játszik az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben és a környezet védelmében; nyomatékosan kéri a városokat és a régiókat, hogy működjenek együtt, és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet nagyobb mértékben és sürgősséggel építsék be intézményi menetrendjükbe; javasolja a városi hatóságok számára, hogy hajtsanak végre intelligens várostervezési stratégiákat és innovatív megközelítéseket – például az intelligens városok kezdeményezést –, és azokat rendszeresen aktualizálják; hangsúlyozza, hogy fenntartható és energiatakarékos lakásprojektekre és energiát megtakarító intelligens épületekre, a megújuló energiaforrásokba történő beruházásokra, környezetbarát tömegközlekedési rendszerekre, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású városok és régiók projektjeinek, valamint a városok és a helyi és regionális önkormányzatok szövetségeinek a globális felmelegedés elleni fellépést célzó együttműködésének bővebb támogatására van szükség;

36.  megjegyzi, hogy egy objektív paramétereken, kipróbált és letesztelt módszertanon alapuló jelentéstételi keretet kell végrehajtani, és nyomon kell követni a városok és régiók éghajlatváltozás elleni fellépéseit, az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásokra vonatkozó adatok megosztása és a szereplők közötti átláthatóság növelése tekintetében az éghajlattal kapcsolatos célok elérése érdekében;

37.  emlékeztet arra, hogy a közlekedési ágazat felelős az egészségre veszélyes üvegházhatású gázok és légszennyező anyagok kibocsátásáért is, amelyek városi levegőbeli koncentrációját az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló (EU) 2016/2284 irányelv szabályozza; úgy ítéli meg, hogy a régiók és a városok hatalmas lehetőségekkel rendelkeznek a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, és rámutat arra, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású helyi és regionális mobilitást megkönnyítő kezdeményezések számára finanszírozást kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy a városoknak vezető szerepet kell vállalniuk a tömegközlekedés használatának, illetve a tömeg- és magánközlekedés villamosításának előmozdításában, továbbá kéri néhány mintarégió kiemelését a városi és vidéki területek közötti intelligens, összekapcsolt közlekedési rendszerekre vonatkozó kutatás céljából;

38.  üdvözli a városok kezdeményezéseit, például az intelligens városokat és az intelligens hálózatokat, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az erőforrás-hatékonyság növelésére törekednek; hangsúlyozza, hogy a régióknak javítaniuk kell a zöld városok megoldásait az energetikai és digitális átalakulás előmozdítása révén, valamint hogy az intelligens hálózatokhoz hasonló megoldások lehetőséget nyújtanak az energia otthonokban és épületekben való biztosításának hatékonyabbá tételére; elismeri, hogy a vállalkozások é a városok közötti együttműködés elősegíti az innovatív és inkluzív megoldásokat, és kéri ezek előmozdítását; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a beruházásokat a fenntartható megoldások, például a zöld infrastruktúra és különösen a városokon belüli fás növénytakaró növelése érdekében; emlékeztet arra, hogy nemcsak a kibocsátásokat kell csökkenteni, hanem növelni kell a talaj CO2-megkötő képességét, és kéri az uniós régiókban meglévő és az újonnan kialakított városi erdők védelmének fokozását;

39.  hangsúlyozza, hogy a helyi termelésű szezonális élelmiszer csökkenti a szállításból fakadó ÜHG-kibocsátásokat, ezáltal összességében csökkenti az élelmiszer szénlábnyomát; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az élelmiszer-ágazattal a fenntartható helyi és regionális élelmiszertermelés növelése érdekében, és üdvözli azokat az önkéntes intézkedéseket (például a közlekedésilámpa-rendszerű címkézést), amelyek láthatóvá teszik az élelmiszerek és egyéb termékek éghajlatra gyakorolt hatását és szénlábnyomát; uniós szintű, közös mutatók kialakítását kéri az önkéntes, de összehasonlítható címkézés lehetővé tétele érdekében, és felhívja a helyi hatóságokat, hogy folytassanak tájékoztató kampányokat az élelmiszerek szénlábnyomával kapcsolatos tudatosság fokozása érdekében;

40.  rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedéseket az erőfeszítések és az előnyök különböző szereplők közötti méltányos megosztására alapozva kell megtervezni, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedéseknek pedig a népesség egészén belül a legkiszolgáltatottabb csoportok védelmére kell összpontosítaniuk;

41.  elismeri, hogy a gyenge pontok és az erősségek régiónként különfélék és egyedi jellegűek, és hangsúlyozza, hogy a kihívások, az eszközök és a leghatékonyabb politikák térségenként eltérőek lehetnek; ennélfogva emlékeztet a szubszidiaritás elve melletti elköteleződésére, továbbá hangsúlyozza, hogy a városoknak és a régióknak rendelkezniük kell a fellépések megtervezéséhez és végrehajtásához szükséges szakértelemmel és a kellő politikai, igazgatási és pénzügyi önállósággal; hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek végrehajtása érdekében a városoknak a várostervezést a környezetbarát infrastruktúrába, a mobilitásba, a tömegközlekedésbe és az intelligens hálózatokba történő beruházáshoz kell igazítaniuk; ismételten hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságok mint a polgárokhoz és egyúttal az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások hatásaihoz is legközelebbi kormányzási szint rendelkeznek számos probléma tekintetében a legátfogóbb képpel, ennélfogva hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságok számára igazgatási képességet és pénzügyi eszközöket kell biztosítani az éghajlatváltozás mérséklését célzó, testre szabott megoldások kifejlesztéséhez;

42.  hatékonyabb többszintű kormányzásra szólít fel teljes körűrű átláthatóság mellett, nagyobb mértékben bevonva a helyi önkormányzatokat, a régiókat, a városokat és képviseleti szerveiket az Unió döntéshozatali folyamatába és az UNFCCC folyamatába; kéri a valamennyi közhatóság közötti koordináció előmozdítását és biztosítását, valamint a nyilvánosság, illetve a szociális és gazdasági érdekelt felek bevonásának szorgalmazását, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a koordinációt és az információk és a bevált gyakorlatok tagállamok, régiók, helyi közösségek és városok közötti megosztását; rámutat arra, hogy ösztönözni kell a helyi kormányzás részvételen alapuló modelljeit;

43.  üdvözli az Éghajlat változási Kormányközi Testület arra irányuló döntését, hogy 2023-ban különjelentést állítson össze a városok és az éghajlat összefüggéseiről, mivel ez a kötelezettségvállalás fokozni fogja a városok által az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben betöltött fontos szerepre irányuló kutatást; úgy véli, hogy a városoknak észrevételeket kell tenniük a következő, 2018. évi globális éghajlat-politikai jelentéshez; úgy véli, hogy a városok és régiók befolyásolhatják a Párizsi Megállapodást követő politikai döntéshozatalt, amennyiben a globális felmelegedéssel szembeni fellépésre és – a világ lakosságának több mint felét felölelő – városi területeken megvalósuló mérséklési és alkalmazkodási intézkedésekre irányuló stratégiai megközelítést hajtanak végre; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az éghajlat-politika többszintű jövőképét ebben a folyamatban egy olyan inkluzív éghajlat-változási rendszer előmozdítása érdekében, amely elismeri a helyi és a szubnacionális hatóságok intézkedéseit;

44.  felszólítja a nemzeti hatóságokat a decentralizáció végrehajtására és a szubszidiaritás elvének jobb végrehajtására annak érdekében, hogy a helyi és a regionális kormányzati szintet tovább erősítsék az éghajlatváltozás elleni küzdelemben;

45.  megjegyzi, hogy számos ipari szegmens fordít összegeket a környezetbarát átállásba és kötelezte el magát a dekarbonizációs szakpolitika mellett; elismeri, hogy a vállalkozások és a városok közötti együttműködés innovatív és inkluzív megoldásokat hoz létre az éghajlat-politika számára, és segíti az Uniót céljainak elérésében; emlékeztet arra, hogy a városi területeken az ipar kulcsfontosságú szerepet tölt be a finanszírozásban és a beruházási hiány pótlásában; kéri a városok és vállalkozások partnerségeinek előmozdítását;

46.  kiemeli, hogy az intelligens tervezés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes városi infrastruktúra képes javítani a környezetet és a polgárok életminőségét, munkahelyek hoz létre, valamint ösztönzi a helyi és regionális gazdaságot;

47.  felszólítja a városokat és a régiókat, hogy használják ki az Innovatív városfejlesztési tevékenységekhez hasonló uniós kezdeményezéseket a fenntartható városfejlesztés terén történő kísérleti projektek végrehajtása érdekében;

48.  üdvözli a „Women4Climate” kezdeményezést és a magánszektor részvételét e kezdeményezésben, amely hozzájárul ahhoz, hogy a vezető szerepet betöltő nők nagyobb szerepet vállaljanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vezetői készségeik megerősítése, illetve a vezető szerepet betöltő nők következő generációjának az éghajlatváltozás elleni küzdelemben való részvételének ösztönzése érdekében;

49.  elismeri, hogy a városokra különös felelősség hárul az éghajlatváltozás kezelésében, mivel a globális CO2-kibocsátások 70%-áért felelnek, valamint ismételten hangsúlyozza, hogy a Parlament elkötelezte magát a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségének sikeres, globális kiépítése mellett, ideértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló kezdeményezést (az „Alkalmazkodó polgármesterek kezdeményezést”), az „Under 2 Degrees” egyetértési megállapodást, az Amszterdami Paktumot és a RegionsAdapt („Alkalmazkodó régiók”) kezdeményezést; úgy véli, hogy a párizsi városházán tett 2015. évi nyilatkozatban vállalt kötelezettségek csak akkor teljesíthetőek, ha a Polgármesterek Globális Klíma- és Energiaügyi Szövetségét bevonják az együttműködésbe, és valamennyi uniós és Unión kívüli várost arra ösztönzi, hogy csatlakozzanak a Polgármesterek Szövetségéhez és – a hasonló célokat követő egyéb ágazati vagy intézményi hálózatokban való részvételük sérelme nélkül – kötelezzék el magukat nagyra törő éghajlat-politikai fellépés mellett, és szervezzék meg a tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztását; megjegyzi, hogy a városok által benyújtott számos cselekvési terv tartalmaz 2020-ig tartó kötelezettségvállalásokat, és ezért nyomatékosan kéri, hogy e városok 2030-ig terjedően további munkát végezzenek; úgy véli, hogy az Uniónak továbbra is meg kell hagynia a városok autonómiáját az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiáik megtervezésében, mivel ezek gyakran ambiciózusabb célkitűzést eredményeznek;

50.  hangsúlyozza, hogy egyértelmű hivatkozást kell beilleszteni a Párizsi Megállapodásba a helyi és regionális önkormányzatok szerepéről annak érdekében, hogy hosszú távú megoldást biztosítsanak az éghajlatváltozásra; kiemeli, hogy az Uniónak a városokkal és régiókkal folytatott helyszíni együttműködés keretében az uniós régiókat és városokat jobban összekapcsolttá és fenntarthatóbbá kell tennie, hogy energiahatékony települések jöjjenek létre, és intelligensebb városi közlekedési hálózatok alakuljanak ki;

51.  úgy véli, hogy ösztönözni kell a tudás és a tapasztalatok átadását helyi és regionális szinten, tekintettel egyes régiók és városok, továbbá egyes regionális környezetvédelmi vagy energiaügynökségek gazdag tapasztalataira;

52.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás problémáinak helyi és regionális szintű kezelése során az együttműködés javítása érdekében ki kell használni az európai, nemzetközi valamint a világszerte működő szervezeteket, egyesületeket, illetve a városok, települések és régiók hálózatait;

53.  megjegyzi, hogy ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek huszonkettedik marrákesi konferenciáján (COP22) a helyi és regionális hatóságok kidolgozták a marrákesi cselekvési ütemtervet, amely kiemeli a helyi hatóságok közvetlenebb bevonásának szükségességét, amelyeket formálisan is az éghajlatváltozással kapcsolatos hivatalos megbeszélések részeseinek kell tekinteni, nem pedig csupán nem állami szereplőknek, mint az egyéb nem kormányzati szervezeteket és a magánszektort;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Régiók Európai Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0363. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0383. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0380. (4) HL C 316., 2017.9.22., 124. o. (5) HL C 207., 2017.6.30., 51. o. (6) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (7) HL C 349., 2017.10.17., 67. o.