Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről (2018/2573(RSP))

P8_TA(2018)0069 B8-0135/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett, 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésére vonatkozó bejelentése nyomán kezdődő tárgyalásokról szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására(1), valamint az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló, 2017. október 3-i(2) és 2017. december 13-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak az Egyesült Királyság EUSZ 50. cikke szerinti bejelentését követő 2017. április 29-i iránymutatásaira (50. cikk) és a Tanács 2017. május 22-i határozatának mellékletére, amely rögzíti a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával az állam Európai Unióból való kilépésének szabályait meghatározó megállapodásról folytatandó tárgyalásokra vonatkozó irányelveket,

–  tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Királyság kormánya tárgyalóinak az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépésére irányuló, az EUSZ 50. cikke szerinti tárgyalások első szakaszának előrehaladásáról szóló, 2017. december 8-i közös jelentésére, valamint az Európai Bizottság kilépésről rendelkező, 2018. február 28-i megállapodástervezetére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. december 15-i iránymutatásaira (50. cikk) és a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával a tagállam Európai Unióból való kilépésének szabályait meghatározó megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló, 2017. május 22-i tanácsi határozat kiegészítéséről szóló, 2018. január 29-i tanácsi határozat mellékletére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió (EU) és az Egyesült Királyság között az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikke alapján megkezdett tárgyalások célja az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépésének biztosítása;

B.  mivel az EUSZ 50. cikke kimondja, hogy az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodásoknak figyelembe kell venniük az Egyesült Királyság Unióval fenntartott jövőbeli kapcsolatainak keretét is;

C.  mivel a kilépéssel kapcsolatos kérdésekről folytatott tárgyalások során 2017 decemberében kellő előrelépés történt, helyénvaló, hogy a tárgyalások most az EU–Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatainak keretével foglalkozhassanak, feltéve, hogy a kilépésről rendelkező bizottsági megállapodástervezetről folytatott tárgyalások során megfelelő mértékű előrelépés tapasztalható;

D.  mivel ezek a tárgyalások csak akkor kezdhetők meg, ha az uniós főtárgyaló megbízást kap az uniós intézményektől arra, hogy a tárgyalásokat megkezdje;

E.  mivel a jövőbeni kapcsolat kereteit érintő bármely megállapodást a kilépés átfogó rendezésének szerves részeként kell kezelni, és az információkat fog nyújtani az Európai Parlament tanácskozásaihoz az egyetértési eljárás során,

F.  mivel valamennyi fél érdeke, hogy a jövőbeni kapcsolat kerete a lehető legrészletesebb legyen;

G.  mivel az Egyesült Királyság a kilépést követően harmadik ország lesz, bármilyen legyen is az EU-val fenntartott jövőbeni kapcsolatának kerete;

H.  mivel az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének szándékáról szóló, 2017. március 29-i értesítésben foglalt részletek mellett az Egyesült Királyság miniszterelnöke számos beszédet tartott – a Lancaster House-ban 2017. január 17-én, Firenzében 2017. szeptember 22-én, Münchenben 2018. február 17-én, és legutóbb 2018. március 2-án a Mansion House épületében; mivel a miniszterelnök még nem fejtette ki következetes véleményét az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatokról;

I.  mivel az Egyesült Királyság és az EU továbbra is közeli szomszédok lesznek, és számos közös érdek fűzi őket össze; mivel egy ilyen, az EU és az Egyesült Királyság közötti társulási megállapodás formáját öltő szoros kapcsolat olyan megfelelő keretnek tekinthető a jövőbeli kapcsolatok számára, amellyel meg lehet védeni és elő lehet mozdítani a közös érdekeket, beleértve egy új kereskedelmi kapcsolat kialakítását is;

J.  mivel a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó társulási megállapodás azzal az előnnyel jár, hogy rugalmas eszközként számos különféle szakpolitikai területen lehetővé teszi az együttműködés különböző fokozatait; mivel az együttműködés mindkét féltől megköveteli a magas szintű normák és nemzetközi kötelezettségvállalásaik fenntartását számos szakpolitikai területen;

K.  mivel alapvető fontosságú a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött uniós megállapodások, köztük az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT-megállapodás) védelme;

L.  mivel az EU és az Egyesült Királyság mint távozó tagállam elsőrendű kötelezettsége, hogy az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok és az EU-27-ben élő egyesült királyságbeli állampolgárok jogainak védelmére vonatkozó átfogó és kölcsönös megközelítést biztosítson;

M.  mivel a 1998. évi nagypénteki megállapodás valamennyi részének és az észak-írországi nép jogainak megőrzése érdekében az Egyesült Királyságnak – akár az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolat keretével foglalkozó tárgyalások során előterjesztendő részletes javaslatok révén Észak-Írország számára különleges megoldások formájában, akár a szabályozás uniós vívmányokkal való folyamatos összehangolása révén – be kell tartania kötelezettségeit annak biztosítása érdekében, hogy az Ír-szigeten ne kerüljön sor a kemény határ bevezetésére;

N.  mivel az összes uniós vívmány alkalmazásának meghosszabbítását magukba foglaló átmeneti intézkedésekre lesz szükség, hogy elkerülhető legyen a radikális szétválás forgatókönyve az Egyesült Királyság EU-ból való távozásakor, illetve azért, hogy az EU és az Egyesült Királyság tárgyalóinak lehetőségük legyen a jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodásról tárgyalni;

O.  mivel helyénvaló, hogy az uniós intézmények és a tagállamok a köz- és magánintézményekkel együtt felkészüljenek a tárgyalások eredményeként adott esetben bekövetkező minden eshetőségre;

P.  mivel az uniós intézmények és a tagállamok egysége alapvető fontosságú az Unió és polgárai érdekeinek védelme érdekében a tárgyalások következő szakaszaiban, különösen a jövőbeli kapcsolat keretét illetően, de a tárgyalások sikeres és időben történő lezárásának biztosítása érdekében is;

1.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy valamely tagállam kilépéséről szóló megállapodásoknak figyelembe kell venniük az Unióval fenntartott jövőbeli kapcsolatok keretét is;

2.  megállapítja, hogy a jövőbeli kapcsolatra vonatkozó keretnek a kilépési megállapodáshoz kapcsolódó politikai nyilatkozat formáját kell öltenie; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament értékelni fogja a nyilatkozat tartalmát, amikor felkérik, hogy adja hozzájárulását a kilépési megállapodáshoz;

3.  újra kijelenti, hogy az EU és az Egyesült Királyság új kapcsolatát szabályozó megállapodásról csak azt követően lehet hivatalosan tárgyalni, hogy az Egyesült Királyság távozott az EU-ból, és harmadik országgá vált; emlékeztet arra, hogy ez a megállapodás csak az Európai Parlament teljes körű bevonásával és végleges hozzájárulásával köthető meg;

4.  hangsúlyozza, hogy csak akkor fogadja el az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatára vonatkozó keretet, ha az szigorúan megfelel az alábbi elveknek:

5.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti, az utóbbinak az EUSZ 8. cikke és az EUMSZ 217. cikke szerinti kilépését követően megtárgyalt és elfogadott társulási megállapodás a jövőbeli kapcsolatra vonatkozó megfelelő keretet és következetes irányítási keretet biztosítana, amelynek magában kellene foglalnia egy szilárd vitarendezési mechanizmust, ezáltal elkerülve a kétoldalú megállapodások elterjedését és az EU Svájccal való kapcsolatát jellemző hiányosságokat;

6.  javasolja, hogy ez a jövőbeli kapcsolat a következő négy pillérre épüljön:

A jövőbeli kapcsolatok kerete

7.  megállapítja, hogy tekintettel az EU és az Egyesült Királyság közös értékeinek közös alapjára, szoros kapcsolataikra és jelenlegi szabályozási összehangoltságukra gyakorlatilag minden területen, a földrajzi közelségre és közös történelmükre – beleértve az Egyesült Királyság 40 évnél hosszabb ideig tartó uniós tagságát –, valamint az Egyesült Királyságnak az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként betöltött szerepére, valamint NATO-tagságára, az Egyesült Királyság továbbra is fontos partner lesz az EU számára a fent említett négy pillér mindegyikében, és mindkét fél kölcsönös érdeke, hogy olyan partnerséget alakítsanak ki, amely biztosítja a folytatólagos együttműködést;

8.  megállapítja azonban, hogy az Egyesült Királysággal mint harmadik országgal folytatott ilyen együttműködés csak az ezen állásfoglalás 4. pontjában ismertetett elvekkel összhangban történhet; emlékeztet arra, hogy az EU kötelező erejű közös szabályokat, közös intézményeket és közös felügyeleti, végrehajtási és igazságügyi mechanizmusokat alkalmaz, és hogy a harmadik országok – még az azonos jogszabályokkal vagy a teljes körű jogharmonizációval rendelkezők is – nem élvezhetik ugyanazokat az előnyöket vagy piacra jutást, mint az uniós tagállamok, például a négy szabadság és az uniós költségvetésből származó pénzügyi hozzájárulás tekintetében;

9.  úgy véli, hogy a jövőbeni kapcsolatra vonatkozó megállapodásnak konkrét rendelkezéseket kell tartalmaznia a polgárok átmeneti időszak utáni, az EU-ból az Egyesült Királyságba és az Egyesült Királyságból az EU-ba történő mozgására vonatkozóan, amely rendelkezéseknek legalább arányban kell állniuk az alábbi négy pillér tekintetében megvalósuló együttműködés mértékével;

10.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlamentnek jóvá kell hagynia az EU és az Egyesült Királyság közötti bármely jövőbeli megállapodást; hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 207., 217. és 218. cikkével és a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal összhangban haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell az eljárás valamennyi szakaszában;

11.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság belső piaci és vámuniós tagsága lenne a legjobb megoldás mind az Egyesült Királyság, mind az EU-27 számára, és ez az egyetlen olyan megoldás, amely garantálhatja a folyamatos zökkenőmentes kereskedelmet, és teljes mértékben megőrzi gazdasági kapcsolataink előnyeit; emlékeztet arra, hogy a belső piaci részvétel megköveteli a négy szabadság teljes körű tiszteletben tartását és a megfelelő uniós szabályok beépítését, egyenlő versenyfeltételeket, többek között verseny- és állami támogatási rendszer révén, az EUB kötelező erejű ítélkezési gyakorlatát és az uniós költségvetéshez való hozzájárulásokat; megjegyzi, hogy a vámunió megszünteti a vámjellegű akadályokat és néhány vámellenőrzést, de megköveteli az uniós kereskedelempolitikának és a közös külső határnak való megfelelést; megállapítja, hogy az Egyesült Királyság kormánya továbbra is kizárja a belső piacot és a vámuniót;

12.  tudomásul veszi, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség kötelező erejű mechanizmust ír elő az uniós vívmányokhoz való közelítésre, és kötelező erejűnek tekinti az uniós jog EUB általi értelmezését, és nem teszi lehetővé a tetszés szerinti válogatást a belső piac ágazatai között;

13.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyság jelenlegi álláspontja csak az EUMSZ 207. cikke szerinti kereskedelmi megállapodással egyeztethető össze, amely a társulási megállapodás kereskedelmi és gazdasági pillérét képezhetné; készen áll arra, hogy a többi fent említett modell alapján együttműködjön az Egyesült Királysággal, feltéve, hogy az Egyesült Királyság újra megvizsgálja azokat a kérdéseket, amelyekből jelenleg nem akar engedni;

14.  emlékeztet arra, hogy valamennyi közelmúltbeli szabadkereskedelmi megállapodás három fő részből épül fel: piacra jutás, szabályozási együttműködés és szabályok; hangsúlyozza, hogy a fenti 4. pontban meghatározott elveken felül:

15.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodásnak meg kell óvnia az EU és a harmadik országok között meglévő kereskedelmi kapcsolatok keretét, és el kell kerülnie a potyázást azáltal, hogy biztosítja a harmonizált vám- és kvótarendszer, valamint a termékek harmadik országokkal szembeni származási szabályainak egységességét;

16.  hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó szolgáltatások piacra jutása korlátozott, és e szolgáltatásokra mindig vonatkoznak kizárások, fenntartások és kivételek;

17.  hangsúlyozza, hogy a belső piac elhagyása azt eredményezné, hogy az Egyesült Királyság elveszíti a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó engedélyezési jogait és a lehetőséget arra, hogy az Egyesült Királyság felügyelete alá tartozó fiókokat nyisson az EU-ban; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok egyes területeken lehetővé teszik, hogy a harmadik országok szabályait arányos és kockázatalapú megközelítés alapján egyenértékűnek tekintsék, és tudomásul veszi az e területen zajló jogalkotási munkát és soron következő bizottsági javaslatokat; hangsúlyozza, hogy az egyenértékűségre vonatkozó határozatok mindig egyoldalúak; hangsúlyozza továbbá, hogy a pénzügyi stabilitás megőrzése és az uniós szabályozási rendszer és standardok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása, valamint azok alkalmazása érdekében a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó prudenciális kivételek és korlátozások a szabadkereskedelmi megállapodások szokásos velejárói;

18.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodásnak szilárd vitarendezési mechanizmust és irányítási struktúrákat kell tartalmaznia; e tekintetben hangsúlyozza az EUB hatáskörét az uniós joggal kapcsolatos kérdések értelmezésében;

19.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság jelenlegi helyzete és az általa megszabott vörös vonal, amelyet nem akar átlépni, vámellenőrzéseket és vámvizsgálatokat eredményezne, ami hatással lenne a globális ellátási láncokra és gyártási folyamatokra, még akkor is, ha a vámjellegű akadályok elkerülhetők lennének; hangsúlyozza az egységes uniós héaövezet és az Egyesült Királyság közötti magas szintű jogharmonizáció fontosságát; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság és az EU között minden további megállapodásba bele kell foglalni az adózással kapcsolatos kérdéseket az EU és az Egyesült Királyság és annak függő területei közötti, a társasági adózás területén megvalósuló legnagyobb fokú együttműködés biztosítása érdekében;

20.  ismételten hangsúlyozza, hogy az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek tekintetében az uniós piachoz való hozzáférés feltétele az összes uniós jog és előírás szigorú betartása, különösen az élelmiszer-biztonság, a GMO-k, a növényvédő szerek, a földrajzi jelzések, az állatjólét, a címkézés és a nyomonkövethetőség, az egészségügyi és növény-egészségügyi előírások, valamint az emberek, állatok és növények egészsége tekintetében;

21.  megállapítja, hogy a közös kül- és biztonságpolitika területén az Egyesült Királyság harmadik országként nem fog tudni részt venni az EU döntéshozatali folyamatában, és hogy közös uniós álláspontokat és fellépéseket csak uniós tagállamok fogadhatnak el; rámutat azonban arra, hogy ez nem zárja ki a konzultációs mechanizmusokat, amelyek lehetővé tennék az Egyesült Királyság számára az uniós külpolitikai álláspontokhoz, közös fellépésekhez való igazodást elsősorban az emberi jogok vagy a többoldalú együttműködés terén, különösen az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács keretei között; támogatja a szankcionálási politika és a végrehajtás koordinálását, beleértve a fegyverembargókat és a fegyverkivitelre vonatkozó közös álláspontot;

22.  hangsúlyozza, hogy ilyen partnerséget a részvételi keretmegállapodás alapján lehet létrehozni, amely a harmadik országok szerepét kezeli, ezáltal lehetővé teszi az Egyesült Királyság részvételét uniós polgári és katonai missziókban (az Egyesült Királyság vezető szerepet nem kap) és műveletekben, programokban és projektekben, a hírszerzési információk megosztását, a katonai személyzet képzését és cseréjét, valamint a fegyverkezési politikával kapcsolatos együttműködést, beleértve az állandó strukturált együttműködés (PESCO) keretében kidolgozott projekteket is; hangsúlyozza, hogy az ilyen részvétel nem sértheti a vonatkozó uniós álláspontokat, határozatokat és jogszabályokat, ideértve a védelem területén történő közbeszerzéseket és transzfereket és azokkal összhangban kell lennie; megerősíti, hogy az ilyen együttműködés feltétele a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog, valamint az EU alapvető jogainak maradéktalan tiszteletben tartása;

23.  megállapítja, hogy a fenti területeken folytatott, uniós minősített információk – többek között hírszerzési információk – megosztását magában foglaló együttműködés feltétele az uniós minősített adatok védelmét szolgáló adatbiztonsági megállapodás;

24.  megjegyzi, hogy más hasonló harmadik országokkal kötött megállapodások alapján az Egyesült Királyság részt vehet a védelmi és külső biztonságot támogató uniós programokban (például az Európai Védelmi Alapban, a Galileo és a kiberbiztonsági programokban); nyitva áll annak lehetősége előtt, hogy az Egyesült Királyság továbbra is hozzájáruljon az EU külső finanszírozási eszközeihez a közös célkitűzések megvalósítása érdekében, különösen a közös szomszédság tekintetében;

25.  tudomásul veszi, hogy az Egyesült Királyság jelentős fejlesztési együttműködési és humanitárius segítségnyújtási szereplő, és a brexit után e területeken kölcsönösen előnyös lenne az EU és az Egyesült Királyság közötti együttműködés;

26.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Királyság közös érdeke, hogy olyan partnerséget hozzon létre, amely biztosítja a folyamatos biztonsági együttműködést a közös fenyegetésekkel, különösen a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel szemben, és elkerüli az e területen zajló információáramlás megszakadását; megjegyzi, hogy a (schengeni térségen kívüli) harmadik országok nem rendelkeznek az e területhez tartozó uniós eszközökhöz – többek között adatbázisokhoz – való kiváltságos hozzáféréssel, és nem vehetnek részt a prioritások meghatározásában és a többéves stratégiai célok kialakításában, illetve az operatív cselekvési tervek kidolgozásában az uniós szakpolitikai ciklus összefüggésében;

27.  megállapítja továbbá, hogy az Egyesült Királyságot érintő, folyamatban lévő eljárások és vizsgálatok védelmének szükségességén túl átmeneti megállapodások révén a jelenlegi keretek, például az európai elfogatóparancs helyett külön kereteket kell kialakítani az Egyesült Királysággal mint harmadik országgal a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, többek között a kiadatás és a kölcsönös jogi segítségnyújtás tekintetében;

28.  véleménye szerint a jövőbeli együttműködés olyan, a schengeni térséghez nem tartozó harmadik országokkal kötött megállapodások alapján alakítható ki, amelyek lehetővé teszik a biztonsági vonatkozású adatok cseréjét, illetve az uniós szervekkel és mechanizmusokkal való operatív együttműködést (például az Europollal és az Eurojust-tel);

29.  hangsúlyozza, hogy az ilyen együttműködésnek garantálnia kell a jogbiztonságot, az emberi jogok európai egyezményében rögzített alapvető jogok védelmére kell épülnie, valamint a Chartában foglaltakkal lényegében egyenértékű védelmi szintet kell biztosítania; hangsúlyozza továbbá, hogy az együttműködésnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania az uniós adatvédelmi szabványokat, és a hatékony végrehajtásra és vitarendezésre kell támaszkodnia; úgy véli, hogy megoldást kell találni a bűnüldözési, hírszerzési és terrorizmusellenes műveletek terén az EU és az Egyesült Királyság között a jövőben folytatandó információcsere szabályozására; hangsúlyozza, hogy a Bizottság megfelelőségi határozata lenne a legkedvezőbb és legbiztonságosabb lehetőség; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyságnak minden esetben olyan adatvédelmi szintet kell biztosítania, amely ugyanolyan erős, mint az uniós adatvédelmi szabályok;

30.  hangsúlyozza, hogy a fenti 4. pontban meghatározott alapelveket teljes körűen és feltétel nélkül alkalmazni kell az Egyesült Királysággal való jövőbeli együttműködés számos, közös érdekű területén; hangsúlyozza, hogy az ilyen megállapodásoknak egyensúlyra kell törekedniük a harmadik országokkal kötött hasonló megállapodásokban szereplő jogok és kötelezettségek között, ugyanakkor figyelembe kell venniük az EU és az Egyesült Királyság közötti földrajzi közelséget és szoros kapcsolatokat is;

31.  úgy véli, hogy a fenti elvek és feltételek fényében, valamint az utasok, a légi fuvarozók, a gyártók és a munkavállalók szakszervezetei érdekében légiközlekedési megállapodással és a repülésbiztonsági megállapodással biztosítani kell az összeköttetést; hangsúlyozza azonban, hogy a piaci hozzáférés mértéke a szabályozási konvergencia szintjétől és az uniós vívmányokhoz való igazodástól, valamint egy szilárd vitarendezési és választottbírósági mechanizmus létrehozásától függ; nem zárja ki továbbá a jövőbeli együttműködést az Egyesült Királysággal a közlekedési ágazatban megvalósuló közös érdekű projektek támogatása céljából;

32.  megfontolandónak tartja, hogy a halászattal kapcsolatban megállapodjanak a harmadik országokkal való kétoldalú partnerségi megállapodás-típusok új formájában az együttműködés, a koherencia és a konvergencia magas szintjének fenntartása érdekében, a közös halászati politika alapelveivel és irányítási rendelkezéseivel, valamint a megosztott állományok fenntartható kezelésével összhangban biztosítva a vizekhez és erőforrásokhoz való stabil, folyamatos és kölcsönös hozzáférést, azért, hogy helyreállítsák és olyan szinten tartsák a halászott fajok állományait, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet; hangsúlyozza, hogy a megosztott állományok közös kezeléséhez szükség van az Egyesült Királyság hozzájárulására ezen állományok tudományos értékelése során; hangsúlyozza azonban, hogy a halászati termékek kölcsönös piacra jutását a jövőbeli megállapodás részeként kell tárgyalni, továbbá az EU piacára való bejutást az uniós hajóknak az Egyesült Királyság halászati területéhez és erőforrásaihoz való hozzáféréstől, valamint a megosztott halállomány kezelésében való együttműködés szintjétől kell függővé tenni;

33.  hangsúlyozza a kulturális és oktatási együttműködésben rejlő értékeket, beleértve a tanulmányi és az ifjúsági mobilitást, valamint a kulturális és kreatív ágazatok jelentőségét az EU szomszédos országokkal való kapcsolatainak elmélyítése elősegítésében, és üdvözölné az EU és az Egyesült Királyság közötti együttműködés folytatódását e területeken, ideértve az olyan releváns programokat is, mint az Erasmus vagy a Kreatív Európa;

34.  a kutatási és innovációs együttműködést illetően megfontolandónak tartja az Egyesült Királyság harmadik országként való részvételét az EU kutatási és innovációs keretprogramjában és az EU űrprogramjaiban, kizárva az EU költségvetéséből az Egyesült Királyságba való nettó transzferek vagy ez utóbbi döntéshozatali szerepének lehetőségét;

35.  úgy véli, hogy a környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni fellépés, valamint a közegészségügy és az élelmiszerbiztonság érdekében az jelentené a legjobb megoldást, ha az Egyesült Királyság továbbra is teljes mértékben összhangban lenne a jelenlegi és a jövőbeli uniós jogszabályokkal, beleértve az EU „Tiszta levegőt” s „Tiszta energia” csomagjainak keretében elfogadott, 2030-ig kitűzött kötelezettségvállalások és célok betartását; amennyiben erre nem fog sor kerülni, e kérdésekben a szoros együttműködés és magas szintű normák biztosítása, valamint a határokon átnyúló környezeti kérdések kezelése érdekében szorgalmazza az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodások megkötését; hangsúlyozza, hogy az e területen tevékenykedő uniós ügynökségekkel való együttműködésnek kétoldalú megállapodásokon kell alapulnia;

36.  elképzelhetőnek tartja a harmadik országokkal kötött megállapodásokhoz hasonló megállapodások megkötését az energia, az elektronikus hírközlés, a kiberbiztonság és az IKT területén; úgy véli, hogy az energiával kapcsolatban bármilyen intézkedésnek tiszteletben kell tartania a belső energiapiac integritását, hozzá kell járulnia az energiabiztonsághoz, a fenntarthatósághoz és a versenyképességhez, továbbá figyelembe kell vennie az EU és az Egyesült Királyság közötti rendszerösszekötőket; elvárja az Egyesült Királyságtól, hogy megfeleljen a legmagasabb szintű nukleáris biztonsági és sugárvédelmi szabványoknak, beleértve a hulladékszállítást és a létesítmények leszerelését is;

37.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyság folytatódó részvételével továbbra is fenn kell tartania az Észak-Írországban és az Írországgal határos régióban a megbékélés előmozdításán keresztül egy békés és stabil társadalom megerősítésére irányuló uniós PEACE programot;

38.  rámutat arra, hogy az Egyesült Királysággal mint harmadik országgal kapcsolatos bármely jövőbeli EU–Egyesült Királyság megállapodásnak egy koherens és szilárd irányítási rendszert kell magában foglalnia, amely négy pillérre épülő átfogó keretet biztosít a megállapodás rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása terén, kiterjedve a megállapodás közös, folyamatos felügyeletére/irányítására, a vitarendezésre és a végrehajtási mechanizmusokra;

39.  kitart annak abszolút szükségessége mellett, hogy ez az irányítási rendszer teljes mértékben megőrizze az EU döntéshozatali és jogi autonómiáját, beleértve az EU Bíróságának az uniós jog kizárólagos értelmezőjeként betöltött szerepét;

40.  hangsúlyozza, hogy az irányítási intézkedések kialakításának arányosnak kell lennie a jövőbeli kapcsolat jellegével, kiterjedésével és mélységével, és figyelembe kell vennie az összekapcsolódás, az együttműködés és a közelség szintjét;

41.  egyetért azzal az elgondolással, hogy létre kell hozni egy, a megállapodás végrehajtásának felügyeletéért felelős vegyes bizottságot, amely az eltérő értelmezés kérdéseivel és az elfogadott korrekciós intézkedések jóhiszemű végrehajtásával foglalkozik, valamint teljes mértékben biztosítja az EU szabályozási autonómiáját, beleértve az Európai Parlament és a Tanács jogalkotási előjogait; hangsúlyozza, hogy az e bizottságban részt vevő uniós képviselőket az Európai Parlament bevonásával megfelelő elszámoltathatósági mechanizmusoknak kell alávetni;

42.  úgy véli, hogy az uniós jogszabályokban meghatározott fogalmakon alapuló rendelkezések esetében az eljárásrendnek az Európai Bíróság elé utalásról kell rendelkezniük; megismétli, hogy a megállapodás uniós joghoz nem kapcsolódó rendelkezéseinek alkalmazása és értelmezése tekintetében csak akkor irányozható elő alternatív vitarendezés, ha ez az Európai Unió Bíróságának függetlenségével és pártatlanságával egyenértékű garanciákat nyújt;

43.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyságnak és a fennhatósága alá tartozó területeinek továbbra is tiszteletben kell tartaniuk és végre kell hajtaniuk a nemzetközi kötelezettségeiknek, illetve az uniós jogszabályoknak és politikáknak megfelelő normákat, különösen a fenti 4. pontban említett területeken, oly módon, hogy az tükrözze a jövőbeli kapcsolat kiterjedését és mélységét; tudomásul veszi az uniós jogszabályokon alapuló szabályozási összhang fenntartásának előnyeit;

44.  megjegyzi, hogy az egyenlő versenyfeltételekről szóló megállapodás kiterjedése és mélysége alapvető szerepet fog játszani az EU és az Egyesült Királyság közötti átfogó jövőbeli kapcsolatok jellegének meghatározásában; emlékeztet arra, hogy az európai szociális modell Egyesült Királyság általi folyamatos követése kulcsfontosságú szerepet játszhat e folyamatban;

45.  szilárd meggyőződése, hogy az Egyesült Királyságnak be kell tartania az uniós vívmányok adóügyi és a pénzmosás elleni jogszabályait, beleértve az adózási átláthatóságot, az adóügyekkel kapcsolatos információcserét és az adóelkerülést megakadályozó intézkedéseket, továbbá foglalkoznia kell a fennhatósága alá tartozó területek helyzetével, és azzal, hogy e területek nem felelnek meg az EU jó kormányzási kritériumainak és az átláthatósági követelményeknek; ragaszkodik ahhoz, hogy a vámunióhoz való hozzáférést szigorúan az Egyesült Királyságnak a fent említett normákkal való összehangolásához kössék;

46.  ismételten hangsúlyozza, hogy biztosítékokat kell létrehozni a környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni fellépés, az élelmiszer-biztonság és a közegészségügy területén mind a magas szintű normák fenntartása, mind pedig az egyenlő feltételek biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a polgárok és a nem kormányzati szervezetek számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést és a megfelelő panasztételi mechanizmust a munkaügyi és környezetvédelmi normák érvényesítése tekintetében;

47.  megjegyzi, hogy a megállapodás többi részéhez hasonlóan az egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó rendelkezésekhez is erőteljes kormányzási struktúrákra lesz szükség, hogy azok megfelelő irányítási, felügyeleti, vitarendezési és végrehajtási mechanizmusokkal, szükség esetén szankciókkal és ideiglenes intézkedésekkel rendelkezzenek, továbbá adott esetben mindkét fél számára olyan független intézményeket tartsanak fenn, amelyek képesek hatékonyan felügyelni és érvényre juttatni a végrehajtást;

48.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság uniós fellépésekben és programokban való részvételének feltételeit az EGT-n kívüli harmadik országokra alkalmazandó szabályok fogják meghatározni; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság részvételét az EU-nak közösen kell elfogadnia, tiszteletben tartva az összes – köztük a finanszírozásra, a végrehajtásra, az ellenőrzésre és a mentesítésre vonatkozó – szabályt és mechanizmust és részvételi feltételt, kizárva az EU költségvetéséből az Egyesült Királyságba való nettó transzferek lehetőségét;

49.  emlékeztet arra, hogy általános szabályként az Egyesült Királyság nem vehet részt harmadik országként az uniós ügynökségekben, illetve nem férhet hozzájuk; megjegyzi azonban, hogy ez nem zárja ki egyes esetekben a szigorúan szabályozott együttműködést, amely előírja az összes vonatkozó szabálynak és pénzügyi hozzájárulásnak való megfelelést; rámutat arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek tartalmaznia kell az EU–Egyesült Királyság közötti jövőbeni kapcsolatok következményeit;

Kilépési megállapodás

50.  üdvözli a Bizottság 2018. február 28-i kilépési megállapodásának tervezetét, amely nagymértékben tükrözi a Parlament nézeteit; megjegyzi, hogy azt a kölcsönösen elfogadott a 2017. december 8-i közös jelentés és a kilépéssel kapcsolatos egyéb kérdésekkel kapcsolatos uniós álláspontok alapján dolgozták ki;

51.  üdvözli a kilépési megállapodás tervezetében meghatározott intézményi rendelkezéseket és vitarendezési mechanizmusokat, ideértve az átmeneti időszakban a kedvezmények felfüggesztését – a kilépési megállapodástervezet 165. cikkében foglaltak szerint – a kilépési megállapodáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalások és rendelkezések be nem tartása esetén;

52.  üdvözli a Bizottság kilépési megállapodástervezetének második részében a polgári jogokat illető általános megközelítést, ugyanakkor megismétli, hogy a Parlament egyetértésének egyik legfontosabb feltétele a polgárok jogaira vonatkozó valamennyi lezáratlan kérdés megoldása és annak biztosítása, hogy az Egyesült Királyságban jogszerűen élő uniós polgárok, továbbá az EU-27 tagállamaiban jogszerűen élő egyesült királyságbeli polgár joga ne sérüljön; támogatja a jövőbeli házastársakra való hivatkozás felvételét; tudomásul veszi az állandó tartózkodási jog megszerzésére irányuló közigazgatási eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket, és ragaszkodik annak lehetővé tételéhez, hogy a családok egyetlen – deklaratív jellegű – formanyomtatvány benyújtásával elindíthassák az eljárást, amely során a bizonyítási teher az Egyesült Királyság hatóságaira hárul; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament ellenőrizni fogja, hogy hatékonyan végrehajtották-e ezeket az eljárásokat, illetve egyszerűek, világosak és ingyenesek-e; ragaszkodik a teljes Unión belüli szabad mozgáshoz való jog jövőbeli biztosításához a jelenleg az EU-27 valamely tagállamában élő egyesült királyságbeli polgárok számára, valamint a helyi választásokon való szavazati jog biztosításához a kilépési megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi polgár számára; felszólít továbbá a kilépési megállapodás hatálya alá tartozó uniós állampolgárok számára az Egyesült Királyságba való visszatérés jogának egész életre szóló biztosítására, a fogyatékossággal élő állampolgárok és gondozóik kiutasítással szembeni védelmének biztosítására, valamint a 2004/38/EK irányelv szerint a kiutasítással kapcsolatos eljárási jogok megőrzésére es az uniós jogban megállapítottak szerint a harmadik országbeli állampolgárok jogainak védelmére;

53.  ragaszkodik ahhoz, hogy az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságba érkező uniós polgárok ugyanazokkal a jogokkal rendelkezzenek, mint azok, akik az átmeneti időszak kezdete előtt érkeztek; ebben az összefüggésben elutasítja az Egyesült Királyság kormányának közelmúltban kiadott szakpolitikai tanulmányában szereplő azon javaslatot, amely fenntartja az uniós polgárok aszerinti megkülönböztetését, hogy az átmeneti időszak kezdete előtt vagy után érkeztek;

54.  megismétli, hogy számos ukrán állampolgár kifejezetten ellenzi az EUMSZ 20. cikke értelmében jelenleg élvezett jogainak elvesztését; javasolja, hogy az EU-27 vizsgálja meg, miként tudná ezt mérsékelni az EU elsődleges jogának keretein belül, teljes mértékben tiszteletben tartva a viszonosság, a méltányosság, a szimmetria és a megkülönböztetésmentesség elveit; tudomásul veszi, hogy a közelmúltban utaltak az Európai Bíróság elé egy, a holland bírósághoz benyújtott ügyet a brit állampolgárok uniós polgársághoz fűződő jogainak brexitet követő megőrzéséről;

55.  üdvözli a Bizottság kilépési megállapodástervezetében az Írországra és Észak-Írországra vonatkozó jegyzőkönyvet, amely a 2017. december 8-i közös jelentésben vázolt védelmi opciót teszi működőképessé; hangsúlyozza, hogy ez konkrét megoldást kínál az észak-déli együttműködés megőrzésére és az Észak-Írországi és Írország közötti szigorú határellenőrzés elkerülésére, ami akkor válik szükségessé, ha a közös jelentés 49. bekezdésében foglaltak szerint nem sikerül alternatívát találni sem az EU–Egyesült Királyság általános kapcsolatán, sem pedig az Egyesült Királyság konkrét javaslatain keresztül;

56.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a közös jelentés kötelezettségvállalásaival összhangban az Egyesült Királyság biztosítsa, hogy a nagypénteki megállapodásban foglaltaknak megfelelően nem fogja csökkenteni a jogokat, beleértve a szociális és demokratikus jogokat, biztosítékokat és az esélyegyenlőséget; ragaszkodik a közös utazási térség valamennyi elemének és az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának átvételéhez, amely az uniós jogon és a nagypénteki megállapodáson alapul;

57.  megismétli a 2017. december 13-i állásfoglalásában foglalt elveket, mely szerint az Egyesült Királyság a kilépési határidőt követően már fogja az uniós intézmények és szervek részét képezni, és nem fog hozzájárulni a döntéshozatalhoz, és ez az átmenet csak az uniós vívmányok meghosszabbítását és a meglévő uniós szabályozási, költségvetési, felügyeleti, igazságügyi és végrehajtási eszközök és struktúrák Egyesült Királyságra való alkalmazásának folytatását jelentheti; teljes mértékben támogatja az Európai Tanács tárgyalási irányelveiben meghatározott tárgyalási megbízást, a Tanács tárgyalási irányelveit és a Bizottság ezzel kapcsolatban nemrégiben megfogalmazott álláspontját;

58.  üdvözli és támogatja az átmeneti rendelkezésekről szóló kilépési megállapodás tervezetének negyedik részét; megismétli, hogy az uniós jog által a polgárok számára biztosított valamennyi jogot ki kell terjeszteni az átmeneti időszakra; hangsúlyozza, hogy ez ugyanúgy vonatkozik az átmeneti időszakban az Egyesült Királyságba érkező uniós polgárokra is, akiknek pontosan ugyanazokat a jogokat kell élvezniük, különös tekintettel a gyermekek után járó támogatásokra, a családegyesítésre és az EU Bírósága előtti jogorvoslathoz való hozzáférésre;

59.  emlékeztet arra, hogy bármilyen átmeneti intézkedésnek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a WTO-kötelezettségekkel annak elkerülése érdekében, hogy megszakadjanak a harmadik országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatok;

60.  ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Királyság által a kilépés után harmadik országokkal folytatott bármely későbbi kereskedelmi megállapodás csak az átmeneti rendelkezések alkalmazási idejének lejárta után léphet hatályba;

61.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének időpontját követően az Egyesült Királyság már nem élvezheti az EU vagy a nevében eljáró tagállamok, illetve az EU és a tagállamok által közösen megkötött nemzetközi megállapodások előnyeit; tudomásul veszi, hogy az átmeneti időszak alatt továbbra is érvényesek az Egyesült Királyságra az e megállapodásokból eredő kötelezettségek; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság nem vehet majd részt az említett megállapodásokban előírt irányítási struktúrákban és a döntéshozatali eljárásokban;

62.  rámutat arra, hogy a kilépési megállapodás részeként az átmeneti rendelkezések csak a megállapodás hatálybalépését követően valósíthatók meg;

63.  felszólít arra, hogy haladéktalanul állapodjanak meg a kilépési megállapodás tervezetének harmadik részében meghatározott valamennyi, kilépéssel kapcsolatos rendelkezésről, és sürgeti az Egyesült Királyságot, hogy – amennyiben még nem tette meg – alakítson ki egyértelmű álláspontot minden olyan kérdésben, amely a rendezett kilépést érintheti;

Felkészültség

64.  hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok által különböző szinteken végzett munka fontosságát a tudatosság növelése és a felkészültség tekintetében; hangsúlyozza, hogy a brexit bizonytalansága miatt nem csak az uniós intézményeket, hanem a nemzeti hatóságokat, a gazdasági szereplőket és különösen a polgárokat is figyelmeztetni kell, akiknek megfelelő tájékoztatást kell kapniuk annak érdekében, hogy megfelelő módon fel tudjanak készülni minden lehetséges forgatókönyvre, köztük arra az eshetőségre is, ha nem sikerül megállapodni; külön felhívja a figyelmet az érintett ágazatok és személyek maximális számát célzó fellépésekre, többek között az alábbi területeken:

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Egyesült Királyság kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0102. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0361. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0490.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti közlekedési statisztikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2017)0353 – C8-0223/2017 – 2017/0146(COD))

P8_TA(2018)0070 A8-0038/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0353),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0223/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. december 6-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2018. február 23-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Jogi Bizottságnak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsághoz intézett, 2017. október 13-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0038/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogi aktusok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. március 14-én került elfogadásra a vasúti közlekedés statisztikájáról (átdolgozás) szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/643 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i határozata az Európai Központi Bank alelnökének kinevezéséről szóló tanácsi ajánlásról (N8-0053/2018 – C8-0040/2018 – 2018/0804(NLE))

P8_TA(2018)0071 A8-0056/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács 2018. február 20-i ajánlására (N8-0053/2018)(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0040/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0056/2018),

A.  mivel az Európai Tanács 2018. február 22-i levelében konzultált az Európai Parlamenttel Luis de Guindos 2018. június 1-jétől nyolcéves hivatali időre az Európai Központi Bank alelnökévé történő jelöléséről,

B.  mivel az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek, valamint az EKB-nak a Szerződés 130. cikkéből következő teljes függetlenségére vonatozó követelmény szempontjából – a jelölt képességeit; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megismerhette a jelölt életrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C.  mivel ezt követően a bizottság 2018. február 26-án egy és egynegyed órás meghallgatás keretében találkozott a jelölttel, aki először nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjainak kérdéseire;

D.  mivel a Parlament aggodalmának ad hangot a nemek közötti egyensúly, a kiválasztási eljárás, a kinevezés időzítése és a politikai függetlenség tekintetében, és felkéri a Tanácsot, hogy folytasson párbeszédet a Parlamenttel arról, hogy miként lehet javítani a jövőbeni kinevezések folyamatát;

1.  kedvező véleményt alkotott Luis de Guindosnak az Európai Központi Bank alelnökévé történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 67., 2018.2.22., 1. o.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i jogalkotási állásfoglalása a Newcastle-betegség (baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló 92/66/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2017)0742 – C8-0431/2017 – 2017/0329(COD))

P8_TA(2018)0072 A8-0026/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0742),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0431/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. február 14-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0026/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. március 14-én került elfogadásra a Newcastle-betegség (baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló 92/66/EGK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/597 irányelvvel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i jogalkotási állásfoglalása a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2017)0559 – C8-0335/2017 – 2017/0242(COD))

P8_TA(2018)0073 A8-0028/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0559),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 212. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0335/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Parlament és a Tanács által a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló, 2013. augusztus 12-i 778/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi határozattal(1) egy időben elfogadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2018. február 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0028/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. március 14-én került elfogadásra a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló (EU) 2018/.... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/598 irányelvvel.)

(1) HL L 218., 2013.8.14., 15. o.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Németország kérelme – EGF/2017/008 DE/Goodyear) (COM(2018)0061 – C8-0031/2018 – 2018/2025(BUD))

P8_TA(2018)0074 A8-0061/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0061 – C8-0031/2018),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0061/2018),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani;

C.  mivel Németország „EGF/2017/008 DE/Goodyear” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 22. ágazatban (Gumi-, műanyag termék gyártása) Németországban a Regierungsbezirk Karlsruhe (DE12) NUTS II szintű régiójában történt 646 elbocsátást követően;

D.  mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt azon beavatkozási kritériumra épül, amely szerint legalább 500 munkavállalót bocsátanak el egy négy hónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a beszállítók vagy a továbbfeldolgozó vállalatok körében elbocsátott munkavállalókat és/vagy a tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy Németország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 2 165 231 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, amely a 3 608 719 EUR-t kitevő összes kiadás 60%-a;

2.  megállapítja, hogy a német hatóságok 2017. október 6-án nyújtották be a kérelmet, és hogy a Németország általi kiegészítő információk benyújtását követően annak értékelését a Bizottság 2018. február 9-én fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  megállapítja, hogy a Kínából származó ázsiai gyártók piaci részesedése a 2001-es 4%-ról 20%-ra növekedett 2013-ban;

4.  megállapítja, hogy Németország 2018. január 1-jén kezdte meg a személyre szabott szolgáltatások nyújtását a célzott kedvezményezettek részére. Az említett fellépésekkel kapcsolatos kiadásokhoz ezért nyújtható pénzügyi támogatás az EGAA-ból;

5.  megállapítja, hogy Németország azzal érvel, hogy az elbocsátások a globalizáció és annak a személygépkocsik B-szegmensbe tartozó gumiabroncsainak uniós gyártását érintő negatív hatásai miatt a világkereskedelemben bekövetkezett jelentős strukturális változásokhoz kapcsolódnak;

6.  emlékeztet arra, hogy a Goodyear vállalatnál bekövetkezett elbocsátások várhatóan jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolnak majd a helyi gazdaságra, és hogy az elbocsátások hatását az újbóli elhelyezkedés azon nehézségei súlyosbítják, amelyek a munkahelyek hiányából, az elbocsátott munkavállalók alacsony iskolai végzettségéből, egy jelenleg hanyatlóban lévő ágazatban szerzett speciális szakmai készségeiből, továbbá az álláskeresők nagy számából fakadnak;

7.  tudatában van annak, hogy a globalizáció nyomán az uniós gépjárműipar termelése és piaci részesedése csökkent; elismeri, hogy ennek eredményeképpen a Goodyearnél a B-gumiabroncs-szegmensben jelentős többletkapacitás alakult ki, ami arra kényszerítette a vállalatot, hogy bezárja az egyik európai üzemét, amely a régió legnagyobb munkaadója volt; megállapítja, hogy az EGAA megkönnyíthetné azt is, hogy a munkavállalók egyes tagállamok zsugorodó ágazataiból határok átlépésével más tagállamok bővülő ágazataiba vándoroljanak;

8.  megállapítja, hogy a kérelem 646, a Goodyear vállalattól elbocsátott, többségében 30 és 54 év közötti munkavállalót érint; rámutat arra a tényre is, hogy az elbocsátott munkavállalók jelentős hányada 55 és 64 év közötti, és a gyártási ágazatra jellemző készségekkel rendelkezik; megállapítja továbbá, hogy az elbocsátott munkavállalók közül hozzávetőleg 300 szakképzetlen, migrációs háttérrel rendelkezik és nem rendelkezik – például szakképzésben szerzett – képesítéssel, ami hátrányos helyzetbe hozza őket a regionális munkaerőpiacon; hangsúlyozza, hogy a waghäuseli körzet, ahol a philippsburgi üzem található, strukturális változásokon megy keresztül, erre tekintettel elismeri az EGAA által társfinanszírozott aktív munkaerőpiaci intézkedések fontosságát, hogy javuljanak ezen csoportok munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedésének esélyei;

9.  megállapítja, hogy Németország hatféle fellépést tervez a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók érdekében: i. továbbképzési intézkedések, ii. csoport- és műhelyfoglalkozások, iii. vállalkozási tevékenység megkezdéséhez nyújtott tanácsadási szolgáltatás, iv. álláskeresés, v. nyomon követést nyújtó mentorálás és a foglalkoztatás biztosítása, vi. képzési támogatások;

10.  megállapítja, hogy az EGAA-rendeletben meghatározott jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott szolgáltatási csomag egészének legfeljebb 35%-ára vonatkoznak, és az említett fellépések a munkakereső vagy képzési tevékenységekben részt vevő megcélzott kedvezményezettek tevékeny részvételétől függnek;

11.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagját az érdekelt felekkel konzultálva dolgozták ki, ideértve többek között az elbocsátott munkavállalók képviselőit, a szociális partnereket és a regionális hatóságokat, valamint a munkavállalói tanácsot, a szakszervezetet és a vezetőséget;

12.  üdvözli az állami foglalkoztatási szolgálat azon döntését, hogy a képesítési és készségstratégia kidolgozása során egyaránt figyelembe kell venni a jövőbeli munkaerőpiac igényeit és az érintett munkavállalók képesítési szintjét.

13.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerőpiaci kilátásokat és a szükséges készségeket, valamint hogy a csomagnak összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással; üdvözli azt a biztosítékot, hogy a kialakított intézkedések összhangban állnak Németország fenntarthatósági stratégiájával, és hogy a két transzfervállalatot létrehozó testület fenntarthatósági tanúsítvánnyal rendelkezik.

14.  megállapítja, hogy a német hatóságok biztosítékot nyújtottak arra, hogy a javasolt fellépések más uniós alapokból vagy pénzügyi eszközökből nem kapnak pénzügyi támogatást, megelőzik a kettős finanszírozást, továbbá hogy a fellépések kiegészítik a strukturális alapok által finanszírozott fellépéseket;

15.  elismeri, hogy Németország megerősítette, hogy az EGAA pénzügyi hozzájárulása nem helyettesíti azokat a fellépéseket, amelyek meghozatala a nemzeti jog vagy kollektív szerződés alapján kötelező az érintett vállalkozás számára, illetve amelyek társaságok vagy ágazatok szerkezeti átalakítására vonatkoznak;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze arra a nemzeti hatóságokat, hogy a növekedési potenciállal rendelkező és így munkaerőt valószínűleg felvevő ágazatokról szóló jövőbeni javaslataikban jobban térjenek ki a részletekre, valamint megalapozott adatokat gyűjtsenek az EGAA-finanszírozás hatásáról, amelyet többek között az új állások minőségére, időtartamára és fenntarthatóságára, az önálló vállalkozók és az induló vállalkozások számára és százalékos arányára, valamint a munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésnek az EGAA révén elért arányára gyakorol;

17.  emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon kérelmére, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az összes EGAA-üggyel kapcsolatos dokumentumhoz;

18.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

19.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Németország EGF/2017/008 DE/Goodyear referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2018/513 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése (2017/2052(INI))

P8_TA(2018)0075 A8-0048/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és annak a 2017. június 20-i (EU, Euratom) 2017/1123 tanácsi rendelet(2) általi későbbi módosítására,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című, 2016. július 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló, 2017. június 28-i vitaanyagára (COM(2017)0358),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjére vonatkozó vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című 70/1. sz. határozatára,

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás Európai Parlament általi, 2016. október 4-i(7) és Tanács általi, 2016. október 5-i(8) megerősítésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Challenges facing civil society organisations working on human rights in the EU” (Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban) című jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság civil társadalmi szervezetek európai uniós finanszírozásáról szóló saját kezdeményezésű véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményeire, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0048/2018),

A.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keretet 2013-ban fogadták el, és első alkalommal csökkentette reálértéken mind a kötelezettségvállalási, mind a kifizetési előirányzatokat a korábbi pénzügyi programozási időszakhoz képest, a Lisszaboni Szerződésben, illetve az Európa 2020 stratégiában meghatározott bővülő uniós hatáskörök és törekvések ellenére; mivel ez azzal is járt, hogy jelentős eltérés alakult ki a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje között, ami a többéves pénzügyi keret első két évében hozzájárult a kifizetetlen számlák felhalmozódásához; mivel a többéves pénzügyi keret és a kapcsolódó jogalapok megkésett elfogadása végrehajtási késedelmekhez vezetett, aminek következményei még ma is érezhetők, és ez a kifizetési kérelmek felhalmozódásához vezethet a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén, ami átgyűrűzik a következő időszakra; mivel a Parlament kérésére új rendelkezések kerültek be a többéves pénzügyi keretbe, hogy a lehető legteljesebb körben ki lehessen használni annak átfogó felső határait, és rugalmassági mechanizmusokat lehessen biztosítani;

B.  mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről hamar bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a tényleges igények és politikai törekvések teljesítésére, mivel már kezdettől fogva azt kérték, hogy kezeljen számos olyan válságot és új kihívást a beruházások, a társadalmi kirekesztés, a migráció és a menekültügy, a fiatalok foglalkoztatása, a biztonság, a mezőgazdaság, a környezet és az éghajlatváltozás területén, amelyekkel az elfogadásának időpontjában nem számoltak; mivel ennek eredményeként a jelenlegi többéves pénzügyi keret már a végrehajtás első két éve után elérte határait, mivel a rendelkezésre álló tartalékkeretek kimerültek, jelentős mértékben igénybevételre kerültek a rugalmassági rendelkezések és a különleges eszközök, a meglévő politikák és programok nyomás alá kerültek, vagy akár még csökkentették is azok kereteit, valamint néhány költségvetésen kívüli mechanizmust került létrehozásra, ilyen módon kompenzálva az uniós költségvetés elégtelen szintjét és rugalmatlanságát;

C.  mivel ezek a hiányosságok már a többéves pénzügyi keret 2016 végén elindított félidős értékelésének és felülvizsgálatának az időpontjában nyilvánvalóvá váltak, és azonnali intézkedéseket igényeltek volna, amit a Parlament is kimutatott 2016. július 6-i állásfoglalásában; mivel az elfogadott félidős felülvizsgálatnak sikerült szerény mértékben kiterjesztenie a meglévő rugalmassági rendelkezésekben rejlő lehetőségeket, azonban nem sikerült felülvizsgálnia a többéves pénzügyi keret felső határait;

D.  mivel a Bizottság 2018 májusában fogja bemutatni a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló javaslatcsomagját, beleértve a jövőbeli saját forrásokat is, míg az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet kimondta, hogy ezeket 2018. január 1. előtt kellett volna benyújtani; mivel ezt várhatóan röviddel később a pénzügyi programokra és eszközökre vonatkozó jogalkotási javaslattervezetek fogják követni;

1.  elfogadja ezt az állásfoglalást, hogy felvázolja a Parlament álláspontját a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, különös figyelmet fordítva annak várható prioritásaira, méretére, szerkezetére, időtartamára, rugalmasságára és más horizontális elveire, és rámutat a következő pénzügyi keret hatálya alá tartozó egyes uniós politikákra vonatkozó különleges költségvetési iránymutatásokra; azt várja a Bizottságtól, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó jogalkotási javaslatot egy új intézményközi megállapodás tervezetével együtt terjessze elő, amely figyelembe veszi a Parlament álláspontját és javaslatait; hangsúlyozza, hogy ez az állásfoglalás is alapot szolgáltat ahhoz, hogy a Parlament szerepet vállaljon a következő többéves pénzügyi keret elfogadásához vezető eljárásban;

2.  ezzel párhuzamosan külön állásfoglalást(9) fogad el, hogy felvázolja álláspontját az uniós saját források rendszerének reformjával kapcsolatban, összhangban a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport ajánlásaival; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye megfelelően figyelembe a Parlament álláspontját az EU saját forrásairól szóló jogalkotási javaslatok előkészítése során, amelyek hatókörének nagyratörőnek kell lennie, és amelyeket a többéves pénzügyi keretről szóló javaslatokkal együtt kell bemutatni; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek mind a kiadási, mind pedig a bevételi oldalát egyetlen csomagként kell kezelni a közelgő tárgyalások során, és hogy nem fog megállapodás születni a többéves pénzügyi keretről, ha nem történik megfelelő előrelépés a saját források terén;

I.A következő többéves pénzügyi keret prioritásai és kihívásai

3.  üdvözli a következő többéves pénzügyi keretről folytatott vitát, amely lehetőséget kínál egy erősebb és fenntarthatóbb Európa alapjainak előkészítésére egyik legkézzelfoghatóbb eszközén, az uniós költségvetésen keresztül; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretet be kell ágyazni egy átfogóbb stratégiába és az Európa jövőjéről folyó gondolkodásba; véleménye szerint a következő többéves pénzügyi keretnek költségvetési eszközökbe kell átültetnie az Unió politikai projektjét és politikai prioritásait;

4.  meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek az Unió kialakult politikáira és prioritásaira kell épülnie, amelyek a béke, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, a jólét, a hosszú távú fenntartható gazdasági növekedés, a jó minőségű munkahelyek, a fenntartható fejlődés és a kutatás és az innováció fellendítésére, a tisztességes munkahelyekhez vezető színvonalas foglalkoztatás biztosítására, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a tagállamok és polgárok közötti szolidaritás erősítésére irányulnak; úgy véli, hogy ezek a pillérek az előfeltételei a megfelelően működő egységes piacnak és gazdasági és monetáris uniónak, valamint az Európa által a világban elfoglalt hely megerősítésének; bízik abban, hogy ezek minden eddiginél fontosabbak Európa jövőbeli törekvései szempontjából;

5.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek lehetővé kell tennie az Unió számára, hogy megoldásokat találjon, és megerősödve emelkedjen ki az évtized válságaiból: a gazdasági és pénzügyi visszaesésből, a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliségből, a tartós szegénységből és társadalmi kirekesztésből, a migráció és a menekültek jelenségéből, valamint az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás, a biológiai sokféleség csökkenése, a terrorizmus és az instabilitás által kiváltott válságokból, hogy csak néhányat nevezzünk meg; hangsúlyozza, hogy ezek a belföldi következményekkel is járó globális, határokon átnyúló kihívások leleplezik gazdaságaink és társadalmaink kölcsönös függő viszonyát, és rámutatnak a közös fellépések szükségességére;

6.  rámutat, hogy az EU-nak teljesítenie kell azon kötelezettségvállalását, hogy élen jár az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak végrehajtásában, amelyek globális menetrendként szolgálnak ahhoz, hogy a Föld társadalmai fenntarthatóbbá, igazságosabbá és virágzóbbá váljanak; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretet össze kell hangolni a fenntartható fejlesztési célokkal; üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt a fenntartható fejlesztési célok uniós politikákban és kezdeményezésekben való érvényesítésére; elvárja, hogy az Unió teljesítse az ezekre a célokra irányuló kötelezettségvállalásait; továbbá kiemeli, hogy a szociális jogok európai pillérének kihirdetését, valamint az EU és a tagállamok szociálisabb Európa iránti kötelezettségvállalását megfelelő pénzügyi forrásokkal kell támogatni; úgy ítéli meg, hogy a Párizsi Megállapodást követően az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kiadásokat jelentősen növelni kellene a jelenlegi többéves pénzügyi kerethez képest, és azoknak mielőbb, és legkésőbb 2027-ig el kellene érniük a 30%-ot;

7.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keret lehetőséget kínál az Uniónak annak bizonyítására, hogy képes összefogni és kezelni az olyan politikai fejleményeket, mint a brexit, a populista és nacionalista mozgalmak felemelkedése és a globális vezető szerepben bekövetkezett változások; hangsúlyozza, hogy a megosztottság és az önzés nem ad választ a globális problémákra és a polgárok aggodalmaira; úgy véli, hogy különösen a brexitről folyó tárgyalások rámutatnak arra, hogy az uniós tagság előnyei jóval felülmúlják a költségvetéshez nyújtott hozzájárulás költségeit; ezzel összefüggésben kéri a korábban tett kötelezettségvállalások keretének maradéktalan tiszteletben tartását, ahogy az a nagypénteki megállapodás esetében is történt a jogállamiság és a demokrácia vonatkozásában;

8.  kéri ezért a meglévő politikák, különösen a Szerződésekben rögzített régóta fennálló uniós politikák, nevezetesen a közös agrárpolitika és halászati politika, valamint a kohéziós politika folyamatos támogatását, mivel azok elviszik az uniós polgárokhoz az európai projekt kézzelfogható előnyeit; elutasít minden olyan próbálkozást, amely e politikák nemzeti hatáskörbe történő visszautalására irányul, mivel ez nem csökkentené az adófizetőkre és a fogyasztókra háruló pénzügyi terhet, és jobb eredményeket sem érne el, ehelyett azonban akadályozná a növekedést, a szolidaritást és az egységes piac működését, miközben tovább mélyítené az egyenlőtlenségeket és növelné a különbségeket a területek és a gazdasági ágazatok között; a következő programozási időszakban ugyanolyan szintű finanszírozást szándékozik biztosítani e politikák tekintetében a 27 uniós tagállam számára, miközben tovább javítja azok eredményességét, és egyszerűsíti az említett politikákhoz kapcsolódó eljárásokat;

9.  úgy véli, hogy Európának olyan kilátásokat kell kínálnia a fiatalabb nemzedék és a jövőorientált vállalkozások számára, amelyek sikeresebbé teszik az EU-t a globális színtéren; eltökélt szándéka, hogy jelentősen bővítse két kiemelt programját, nevezetesen a kutatási keretprogramot és az Erasmus+ programot, amelyek a jelenlegi eszközeikkel nem tudnak eleget tenni a nagyon színvonalas jelentkezésekkel járó rendkívül nagy érdeklődésnek; szilárdan kiáll amellett, hogy jelentős mértékben növelni kell a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség elleni küzdelemre és a kis- és középvállalkozások támogatására szánt forrásokat az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés jogutód programjai és a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME) révén; támogatja az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) 2.0 megerősítését is;

10.  felszólítja az Uniót, hogy vállalja szerepét a három újonnan kialakuló szakpolitikai területen, amelyek belső és külső dimenzióval is rendelkeznek, és a jelenlegi többéves pénzügyi keret során jelentek meg:

11.  kiemeli, hogy a jövőbeli keret várhatóan integrálni fogja a pénzügyi támogatás két új típusát, amelyek jelenleg kiemelt helyen szerepelnek az Unió gazdasági menetrendjében, nevezetesen a beruházástámogatási rendszerek, például az Európai Stratégiai Beruházási Alap folytatását, valamint az euróövezeti tagállamokra irányuló stabilizációs funkció kialakítását, lehetőleg a javasolt európai valutaalapon keresztül, külön konvergenciaeszközzel együtt az euróövezeti csatlakozás felé haladó tagállamok számára;

12.  rámutat arra, hogy első lépésként a külön euróövezeti költségvetési kapacitást az uniós költségvetés részévé kell tenni, és a többéves pénzügyi keret felső határa felett kell elszámolni, a többéves pénzügyi keret többi programjának sérelme nélkül, finanszírozását pedig az euróövezeti tagállamoknak és a többi részt vevő tagnak kell biztosítania egy, a részt vevő tagállamok között meghatározandó bevételi forrásból, amelyet címzett bevételnek és garanciának kell tekinteni; véleménye szerint a fiskális rendszert valódi saját forrásokból lehetne finanszírozni, amint szilárdan működik, az Unió jövőbeni finanszírozásáról szóló Monti-jelentés ajánlásait követve;

13.  megerősíti azt az elvet, hogy az újabb politikai prioritásokhoz további pénzügyi eszközöknek kell társulniuk, függetlenül attól, hogy azok az új többéves pénzügyi keret elfogadásának időpontjában merülnek fel, vagy pedig a keret végrehajtása során, és hangsúlyozza, hogy az új szükségletek finanszírozása nem áshatja alá a meglévő politikákat és programokat; emellett arra számít, hogy megfelelő rugalmassági rendelkezések lépnek majd életbe az előre nem látható körülményekre való felkészülés érdekében, amelyek a többéves pénzügyi keret időtartama alatt állhatnak be;

14.  úgy véli, hogy csak úgy lehet megvalósítani egy erősebb és nagyratörőbb Európát, ha megerősített pénzügyi eszközök állnak a rendelkezésére; a fent említett kihívások és prioritások fényében, és figyelembe véve az Egyesült Királyság kilépését az Unióból, szorgalmazza az uniós költségvetés jelentős növelését; becslése szerint a többéves pénzügyi keret kiadási plafonját a 27 uniós tagállam bruttó nemzeti jövedelmének 1,3%-ában kell megállapítani, a felső határ felett elszámolandó különböző eszközöktől függetlenül;

15.  meggyőződése, hogy ha a Tanács nem egyezik bele abba, hogy jelentősen növelje az uniós költségvetéshez nyújtott nemzeti hozzájárulások szintjét, a következő többéves pénzügyi keret megfelelő finanszírozására egyetlen lehetőségként az EU új valódi saját forrásainak bevezetése marad;

II.Horizontális kérdések

Az uniós költségvetés elvei és a költségvetés teljessége

16.  emlékeztet az uniós költségvetés alapelveire, az egységesség, a teljesség, az évenkéntiség, az egyensúly, a globális fedezet, az egyediség, az addicionalitás, a szubszidiaritás, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az átláthatóság elvére, amelyeket figyelembe kell venni az uniós költségvetés meghatározása és végrehajtása során;

17.  megerősíti azt a régóta érvényes álláspontját, hogy az Unió politikai törekvéséhez megfelelő pénzügyi erőforrásokat kell rendelni, és emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 311. cikke értelmében az „Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről”;

18.  ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy a politikai döntések és az Európai Tanács által indított kezdeményezések teljes körű végrehajtása csak akkor lehetséges, ha biztosítják a szükséges finanszírozást, és hangsúlyozza, hogy minden más megközelítés aláássa az uniós költségvetés hitelességét és a polgárok bizalmát;

19.  úgy véli, hogy az EU politikai prioritásainak konkrét beruházásokba történő átültetése révén a többéves pénzügyi keret kiváló eszközt kínál az uniós kiadások hosszú távú tervezéséhez és a tagállamokban a közberuházások bizonyos állandó szintjének biztosításához; ugyanakkor sajnálja, hogy nincs kölcsönösen elfogadott hosszú távú stratégia a következő többéves pénzügyi keret elfogadása előtt; emlékeztet továbbá arra, hogy az uniós költségvetés jellemzően egy beruházási költségvetés, amely a nemzeti, regionális és helyi szinten indított tevékenységek finanszírozásának további és kiegészítő forrásaként működik;

Időtartam

20.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamáról szóló határozatnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie két egymásnak ellentmondó követelmény között, nevezetesen egyrészről számos uniós politikának – különösen a megosztott irányítás alá tartozó politikáknak, például az agrárpolitikának és a kohéziós politikának – egy legalább hét évre szóló kötelezettségvállalás révén biztosított stabilitás és kiszámíthatóság alapján kell működnie, másrészről pedig demokratikus legitimitásra és elszámoltathatóságra van szükség, amely abból ered, hogy minden egyes pénzügyi keretet összhangba kell hozni az Európai Parlament és a Bizottság ötéves politikai ciklusával;

21.  hangsúlyozza, hogy minden újonnan megválasztott Parlament esetében politikai szempontból feltétlenül szükséges, hogy képes legyen érdemben befolyásolni a többéves pénzügyi keretet a választási ciklus során, mind az összegeket, mind pedig a politikai prioritásokat tekintve; hangsúlyozza, hogy az európai parlamenti választások lehetőséget kínálnak az uniós polgárok számára, hogy közvetlenül véleményt nyilvánítsanak az Unió költségvetési prioritásairól, aminek tükröződnie kell a pénzügyi keret választások utáni kötelező kiigazításában; ezért úgy véli, hogy az egyes politikai ciklusok során a Bizottságnak javaslatot kell tennie, a Parlamentnek és a Tanácsnak pedig határoznia kell vagy a következő többéves pénzügyi keret létrehozásáról, vagy pedig a folyamatban lévő többéves pénzügyi keret kötelező félidős felülvizsgálatáról;

22.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát fokozatosan egy 5+5 éves időszak felé kell eltolni, amely kötelező félidős felülvizsgálatot tartalmaz; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű javaslatot, amely meghatározza az 5+5 éves többéves pénzügyi keret gyakorlati megvalósításának módszereit; meggyőződése, hogy egy egyszeri ötéves időszak nem jöhet szóba a többéves pénzügyi keret időtartamaként, tekintettel azokra a súlyos akadályokra, amelyeket ez több uniós politika programozási és végrehajtási követelményei tekintetében jelentene;

23.  ugyanakkor elismeri, hogy a következő európai parlamenti választások 2019. tavaszi időzítése – mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2020 decemberéig szól – nem teszi lehetővé az 5+5 éves megoldás azonnali bevezetését, mivel nem lehetne megfelelően összehangolni egymással a különböző ciklusokat; ezért úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretet hétéves időszakra kell meghatározni (2021–2027), amely kötelező félidős felülvizsgálatot is magában foglal, és utolsó alkalommal még átmeneti megoldást kell alkalmazni;

Félidős felülvizsgálat

24.  meggyőződése, hogy fenn kell tartani a többéves pénzügyi keret jogilag kötelező erejű és kötelező félidős értékelését és felülvizsgálatát, amit a többéves pénzügyi keretről szóló új rendelet is rögzít; emlékeztet arra, hogy a 2016. évi félidős felülvizsgálat volt az első olyan történelmi alkalom, amikor ténylegesen felülvizsgálták a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet, és azt mind a Tanács, mind a Parlament pozitívan értékelte, azaz megerősítette a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseit;

25.  úgy véli, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret esetében megfelelő időben javaslatot kell tenni a félidős felülvizsgálatra, és határozni kell arról, hogy a következő Parlament és Bizottság ennek megfelelően ki tudja igazítani a pénzügyi keretet; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret bármilyen felülvizsgálata során biztosítani kell a Parlament bevonását, valamint a költségvetési hatóság egyenrangú ágaként őt megillető előjogokat; hangsúlyozza továbbá, hogy minden valódi felülvizsgálatnak maga után kell vonnia a többéves pénzügyi keret felső határainak felülvizsgálatát is, amennyiben megállapításra kerül, hogy azok nem megfelelőek az időszak fennmaradó részére;

Rugalmasság

26.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret során a költségvetési hatóság a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben szereplő rugalmassági mechanizmusok és különleges eszközök jelentős mértékű igénybevételét hagyta jóvá, hogy biztosítsa a súlyos válságok elhárításához vagy az új politikai prioritások finanszírozásához szükséges további előirányzatokat;

27.  ezért úgy véli, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret szerinti rugalmassági rendelkezések jól működtek, és megoldást nyújtottak azokra a jelentős finanszírozási szükségletekre, amelyek különösen a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos kihívások leküzdése és a beruházási hiány kezelése miatt merültek fel; emlékeztet arra, hogy a Parlament volt a kezdeményezője számos ilyen rendelkezésnek, amelyeket erőteljesen védelmébe vett a korábbi többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások során;

28.  úgy véli, hogy még mindig szükség van e rendelkezések további megerősítésére, hogy jobban kezelni tudják az új kihívásokat, az előre nem látható eseményeket és a változó politikai prioritásokat, amelyek egy hosszú távú terv, például a többéves pénzügyi keret végrehajtása során jelennek meg; nagyobb fokú rugalmasságot szorgalmaz a következő többéves pénzügyi keretben, amelynek lehetővé kell tennie a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre vonatkozó általános felső határainak lehető legnagyobb mértékű kihasználását;

Rugalmassági mechanizmusok a többéves pénzügyi keretben

29.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keret felső határait olyan szinten kell meghatározni, amely nem csupán az uniós politikák finanszírozását teszi lehetővé, hanem az egyes fejezetekre vonatkozó kötelezettségvállalásokban megfelelő tartalékkeretek biztosítását is;

30.  meggyőződése, hogy valamennyi fel nem osztott tartalékkeretet korlátozások nélkül át kell vinni a későbbi pénzügyi évekre, és a költségvetési hatóságnak az éves költségvetési eljárásban igénybe kell vennie azt bármely szükségesnek tartott célra; ezért kéri a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék fenntartását, a hatókör és az időtartam bárminemű korlátozása nélkül;

31.  emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék csak az N-1. évig veheti igénybe a fel nem osztott tartalékkereteket, amint azokat a költségvetési tervezet bemutatását megelőző technikai kiigazítások keretében megerősítették; úgy véli azonban, hogy mindenképpen fel kell tárni az N. év fel nem osztott tartalékkeretei igénybevételének módjait is, hogy lehetővé tegyék az olyan további szükségletek finanszírozását is, amelyek az év során merülhetnek fel;

32.  határozottan úgy véli, hogy a költségvetési hatóság által engedélyezett kötelezettségvállalásokat az eredeti céljaikra kell felhasználni, és minden erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy ez minden szakpolitikai területen így legyen; felszólítja különösen a Bizottságot, hogy folytassa az ebbe az irányba mutató aktív munkát; mindazonáltal meggyőződése, hogy ha visszavonják a kötelezettségvállalásokat, mert az előirányzatok által érintett fellépések végrehajtása teljesen vagy részben elmaradt, akkor azokat ismét elérhetővé kell tenni az uniós költségvetésen belül, és a költségvetési hatóság igénybe veheti azokat az éves költségvetési eljárás keretében; úgy véli, hogy a visszavont kötelezettségvállalásoknak közvetlenül a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékba kell kerülniük, és nem egy adott különleges eszközbe vagy tartalékba;

33.  emlékeztet arra, hogy a visszavont kötelezettségvállalások a költségvetési hatóság által már engedélyezett kötelezettségvállalásokból származnak, és rendes esetben megfelelő kifizetéseket eredményeztek volna, ha a finanszírozni kívánt tevékenységeket a tervezettek szerint végrehajtották volna; ezért hangsúlyozza, hogy a visszavont kötelezettségvállalásoknak az uniós költségvetésben történő újrafelhasználása kellően indokolt, azonban nem szolgálhat a kötelezettségvállalások visszavonására vonatkozó szabályok megkerülésére, amelyeket az ágazati rendeletek rögzítenek;

34.  rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keret teljes időtartama során biztosítani kell a kifizetési tartalékkeretek teljes körű átvitelét a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalékon keresztül; ellenzi az átvihető tartalékkeretek szintjére alkalmazott összes korlátozást vagy felső határt, ahogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret esetében is, és emlékeztet arra, hogy ezek a tartalékkeretek csak akkor vehetők igénybe, ha a költségvetési hatóság úgy dönt, és akkor is csak a hatóság által meghatározott mértékben; hangsúlyozza, hogy a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék alapvető szerepet tölthetne be az esetleges új kifizetési válságok kezelésében;

35.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben továbbra is lehetővé kell tenni a felső határok előre nem látható körülmények esetén történő felülvizsgálatának lehetőségét, amennyiben a finanszírozási szükségletek kimerítenék vagy meghaladnák a rendelkezésre álló tartalékokat és különleges eszközöket; kéri, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rendelkezzen egy egyszerűsített eljárásról az elfogadott küszöbérték alatti célzott felülvizsgálat vonatkozásában;

36.  síkra száll azon lehetőség fenntartása mellett, hogy bármely uniós program finanszírozását előre vagy hátra lehessen ütemezni, lehetővé téve ezáltal a tényleges végrehajtás ritmusának megfelelő anticiklikus intézkedéseket és a jelentős válságokra való érdemi reagálást; továbbá szorgalmazza, hogy a – jelenleg az intézményközi megállapodás 17. pontjában rögzített – jogalkotási rugalmasság, amely lehetővé teszi a programok teljes keretösszegének rendes jogalkotási eljárás keretében történő +/-10%-os kiigazítását, növekedjen +/-15%-ra;

37.  rámutat a többéves pénzügyi keret egyazon fejezetén belüli átcsoportosítások révén elérhető rugalmasságra, amelynek célja, hogy a pénzügyi források pontosan oda kerüljenek, ahol szükség van rájuk, és biztosítva legyen az uniós költségvetés jobb végrehajtása; úgy véli, hogy a fejezetek számának csökkenése hozzájárul a többéves pénzügyi kereten belüli rugalmasság növekedéséhez; ugyanakkor kéri, hogy a Bizottság a jelentős önálló átcsoportosítások elfogadásakor proaktívan tájékoztassa a költségvetési hatóságot, és konzultáljon vele;

A többéves pénzügyi keret különleges eszközei

38.  jóváhagyja a többéves pénzügyi keret különleges eszközeinek, nevezetesen a Rugalmassági Eszköznek, a sürgősségisegély-tartaléknak, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) az általános szerkezetét, és rámutat arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben ezek széles körben igénybevételre kerültek; kéri ezen eszközök pénzügyi keretösszegeinek és működési rendelkezéseinek javítását;

39.  kéri különösen a Rugalmassági Eszköz pénzügyi keretösszegének jelentős, legalább kétmilliárd EUR éves összegig történő megemelését; emlékeztet arra, hogy a Rugalmassági Eszköz egyetlen konkrét politikai területhez sem kapcsolódik, és így bármilyen célra igénybe vehető, amelyet szükségesnek tartanak; ezért úgy véli, hogy ez az eszköz bármely új pénzügyi igény fedezésére igénybe vehető, ahogy azok a többéves pénzügyi keret során felmerülnek;

40.  rámutat a sürgősségisegély-tartalék szerepére, amely harmadik országok konkrét segítségkéréseire adott gyors válaszadást biztosít előre nem látható események esetén, és hangsúlyozza annak különös jelentőségét a jelenlegi helyzetben; kéri a fenti tartalék pénzügyi keretösszegének jelentős, akár egymilliárd EUR éves összegre történő megemelését;

41.  megemlíti különösen azt, hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapjának jelentős mértékű igénybevétele számos súlyos, jelentős költségvetési vonzattal járó természeti katasztrófa esetén nyújt támogatást; hangsúlyozza azt is, hogy ez az eszköz pozitív hatást gyakorol a közvéleményre; javasolja pénzügyi keretösszegének egymilliárd EUR éves összegre történő megemelését;

42.  úgy véli, hogy az EGAA, amely biztosítja az uniós szolidaritást, és támogatást nyújt azoknak a munkavállalóknak, akik a világkereskedelem szerkezetében a globalizáció által kiváltott jelentős strukturális változások, illetve a globális gazdasági és pénzügyi válság miatt veszítették el munkahelyüket, nem valósította meg a benne rejlő összes lehetőséget, javítani lehetne rajta és be lehetne vonni egy hosszú távú stratégiába annak érdekében, hogy ténylegesen el lehessen érni az elbocsátott munkavállalókat és vissza lehessen őket vezetni a munkaerőpiacra minden tagállamban; úgy ítéli meg, hogy az EGAA közelgő felülvizsgálata során meg kell vizsgálni annak hatályát, és javítani kell az egyéb eszközökkel való együttműködését; úgy véli, hogy a felülvizsgált EGAA-t az új többéves pénzügyi keretben legalább azonos éves összeggel kell ellátni;

43.  javasolja egy külön tartalék létrehozását a többéves pénzügyi keret különleges eszközei számára, amelyek az egyes eszközökből kimaradó el nem költött előirányzatokra épülnek; úgy véli, hogy ennek a tartaléknak időbeli korlátozás nélkül kell működnie; kéri, hogy ezt a tartalékot a költségvetési hatóság határozatát követően a többéves pénzügyi keret minden olyan különleges eszközének javára vegyék igénybe, amelynek a pénzügyi kapacitásán túl kell finanszíroznia az igényeket;

44.  megjegyzi, hogy jelenleg különböző szabályok alkalmazandók arra, hogy a többéves pénzügyi keret egyes különleges eszközei esetében milyen időtartam áll rendelkezésre az el nem költött előirányzatok átvitelére; úgy véli, hogy ezeket a szabályokat harmonizálni kell, hogy egyetlen N+1 szabályt lehessen alkalmazni az összes ilyen eszközre;

45.  úgy véli, hogy fenn kell tartani a rendkívüli tartalékot mint végső megoldást; hangsúlyozza, hogy ez egy olyan különleges eszköz, amelyet szintén csak a kifizetési előirányzatokra lehet igénybe venni, igénybevétele pedig alapvető szerepet játszott a 2014-es kifizetési válság elhárításában; ezért kéri a keret maximális éves összegének az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,05%-ára való emelését;

46.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret különleges eszközeit a többéves pénzügyi keret felső határa felett kell elszámolni mind a kötelezettségvállalási, mind pedig a kifizetési előirányzatok esetében; úgy véli, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során egyértelműen rendezték azt a kérdést, hogy a költségvetésben hogyan kell kezelni ezen eszközök kifizetéseit, véget vetve a Tanáccsal régóta folytatott értelmezési vitának; kiáll egy egyértelmű rendelkezés bevezetése mellett a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben, amely rögzíti, hogy a többéves pénzügyi keret különleges eszközei kötelezettségvállalásainak igénybevételéből származó kifizetéseket a többéves pénzügyi keret éves kifizetési felső határa felett kell elszámolni;

47.  megjegyzi, hogy a jelenlegi intézményközi megállapodás speciális többséget követel meg a Parlamentben a többéves pénzügyi keret három különleges eszközének igénybevételéhez; elavultnak tartja ezt a rendelkezést, mivel az azt a speciális többséget tükrözi, amelyre az uniós költségvetés elfogadásához a Lisszaboni Szerződés előtt volt szükség; egységes megközelítést szorgalmaz az eszközök igénybevételéhez előírt szavazási követelmények tekintetében, amelyeknek meg kell egyezniük az uniós költségvetés elfogadásánál alkalmazandó követelményekkel;

Bevételek – külön tartalék

48.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy a vállalatokra az uniós versenyjog megsértése miatt kiszabott bírságokból vagy az uniós költségvetéshez nyújtandó nemzeti hozzájárulások késedelmes befizetéséhez kapcsolódó bírságokból származó bevételeket kiegészítő tételnek kell tekinteni az uniós költségvetés bevételei között, és nem kell ennek megfelelően csökkenteni a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló hozzájárulásokat;

49.  e célból kéri az uniós költségvetésben egy külön tartalék létrehozását, amelyet az előre nem látható egyéb bevételek valamennyi típusával fokozatosan kellene feltölteni, és amelyet megfelelően át kellene vinni, hogy szükség esetén további kiadásokra adjon lehetőséget; úgy véli, hogy ezt a tartalékot a többéves pénzügyi keret különleges eszközei számára kell elkülöníteni, és a költségvetési hatóság határozata alapján ennek kiegészítő összegeket kell biztosítania mind a kötelezettségvállalások, mind a kifizetések tekintetében;

Az uniós források hatékony és eredményes felhasználása

50.  elismeri, hogy amikor az uniós intézmények a következő többéves pénzügyi keretben a kiadások típusáról határoznak, az egyik irányadó elvnek annak kell lennie, hogy európai hozzáadott értéket kell elérni; rámutat azonban arra, hogy a fogalomnak többféle értelmezése van, és kéri a megfelelő kritériumok egységes, egyértelmű és könnyen érthető meghatározását, amelynek figyelembe kell vennie a területi sajátosságokat és adott esetben mérhető teljesítménymutatókat kell tartalmaznia; óva int az arra irányuló kísérletektől, hogy ezt a meghatározást – pusztán mennyiségi vagy rövid távú gazdasági megfontolásokból – uniós politikák és programok lényegének megkérdőjelezéséhez használják fel;

51.  megjegyzi, hogy a Bizottság több dokumentuma is hivatkozik az európai hozzáadott érték fogalmára; ebben az összefüggésben megismétli a Parlament által a fent említett, 2017. október 24-i állásfoglalásában azonosított paraméterek felsorolását; emlékeztet arra, hogy az uniós erőforrásokat az európai közjavak finanszírozására, valamint arra kell felhasználni, hogy katalizátorként működjenek, minden közigazgatási szinten ösztönzőket nyújtva a tagállamoknak, hogy intézkedéseket hozzanak a Szerződés célkitűzéseinek teljesítése és a közös uniós célok elérése érdekében, amelyeket egyéb módon nem lehetne megvalósítani; egyetért azzal, hogy az uniós költségvetést olyan tevékenységek finanszírozására kell felhasználni, amelyek előnyösek lehetnek az Unió egésze számára, amelyeket egyedül egyetlen tagállam sem tud hatékonyan biztosítani, és amelyek a kizárólag nemzeti, regionális vagy helyi szinten meghozott intézkedésekhez képest jobb értéket nyújtanak a pénzért; úgy véli továbbá, hogy az uniós költségvetésnek hozzá kell járulnia a béke és a stabilitás megteremtéséhez és támogatásához az Unió szomszédságában és azon túl; véleménye szerint a megosztott és a közvetlen irányítás alatt álló programok – az uniós célok elérését szolgáló két, egymást kiegészítő módszerként – egyaránt létrehoznak európai hozzáadott értéket; ennek fényében elvárja, hogy a tagállamok a következő többéves pénzügyi keret tárgyalásai során tartózkodjanak a „méltányos megtérülés” logikájának követésétől, amely csak a nemzeti érdekeket veszi figyelembe nettó egyenlegek formájában;

52.  úgy véli, hogy a kiadások hatékonyságának javítása, azaz az uniós költségvetés minden egyes eurójának hatékony és megkülönböztetésmentes felhasználása nemcsak az uniós forrásoknak a legnagyobb európai hozzáadott értékkel rendelkező és az uniós politikákban és programokban a legnagyobb teljesítménynövekedést biztosító tevékenységek felé történő irányításával érhető el a folyó kiadások mélyreható elemzése alapján, hanem az uniós költségvetés és a nemzeti költségvetések közötti nagyobb fokú szinergia megvalósításával és a kiadási szerkezet kézzelfogható javításának biztosításával is; támogatja a Európai Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének ajánlásait a mutatókat tartalmazó hatékony teljesítménymérési rendszer, a teljesítménnyel kapcsolatos jelentéstétel észszerűbbé és kiegyensúlyozottabbá tétele, valamint az értékelési eredmények könnyebb hozzáférhetősége vonatkozásában;

53.  kéri az uniós költségvetési rendszer valódi egyszerűsítését a következő többéves pénzügyi keretben a felhasználás megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza különösen azt, hogy a különböző programok fontos elemei elveszítésének kockáztatása nélkül csökkenteni kell a hasonló típusú tevékenységeket kiszolgáló eszközök közötti szükségtelen átfedéseket, például az innováció, a kkv-k és a közlekedés területén, továbbá hogy meg kell szüntetni a különböző finanszírozási formák és források közötti versenyt a kiegészítő jelleg lehető legnagyobbra növelése és egy koherens pénzügyi keret biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ez elősegítené az uniós prioritások polgárok felé történő egyértelműbb kommunikálását;

54.  hangsúlyozza, hogy az uniós kiadások „állapotfelmérése” nem rendelkezhet az uniós törekvések szintjének csökkentéséről vagy az uniós politikák és programok ágazati szintre helyezéséről, ahogy ahhoz sem vezethet, hogy a támogatásokat némi megtakarítás elérése érdekében pénzügyi eszközökkel váltsák fel, mivel az uniós költségvetésből támogatott tevékenységek túlnyomó többsége nem alkalmas arra, hogy ez utóbbiakkal finanszírozzák; véleménye szerint az „állapotfelmérésnek” inkább annak azonosításához kell vezetnie, hogy milyen módokon javítható az uniós kiadási programok végrehajtása;

55.  kéri, hogy egy egységes szabálykönyv kialakítása érdekében az összes uniós költségvetési eszköz tekintetében átfogóan harmonizálják a szabályokat, az alapokra vonatkozó és az ágazatspecifikus jellemzők figyelembevétele mellett; arra bátorítja a Bizottságot, hogy oldja meg a különböző finanszírozási források összekapcsolásának problémáját azzal, hogy egyértelmű iránymutatásokat ad e tekintetben és biztosítja a finanszírozás minden típusához való egyenlő hozzáférést minden tagállamban;

56.  támogatja a kedvezményezettekre vonatkozó ágazati végrehajtási szabályok tényleges egyszerűsítését és az adminisztratív terhek csökkentését is az eljárások és a programozási dokumentumok egységesítése és egyszerűsítése révén; továbbá rámutat, hogy a kedvezményezettek számára több kapacitásbővítést és technikai segítségnyújtást kell biztosítani; szorgalmazza a kockázatalapú értékelés irányába történő elmozdulást;

Egységesség, teljesség és átláthatóság

57.  emlékeztet arra, hogy az egységesség elve, amelynek értelmében az Unió minden bevételi és kiadási tételét be kell mutatni a költségvetésben, egyrészt Szerződésben rögzített követelmény, másrészt pedig demokratikus előfeltétele annak, hogy a költségvetés átlátható, jogszerű és elszámoltatható legyen; sajnálja, hogy ezt az elvet egyre gyakrabban nem tartották be, miközben a pénzügyi helyzet egyre összetettebb lett, az Európai Fejlesztési Alap (EFA) történelmi örökségétől kezdve az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásán át a költségvetésen kívüli eseti mechanizmusok közelmúltbeli felduzzasztásáig, amire innovatív pénzügyi eszközök és külső vagyonkezelői alapok és eszközök formájában került sor, amelyek nem szerepelnek az Unió mérlegében;

58.  megkérdőjelezi az uniós költségvetésen kívüli eszközök létrehozásának indokoltságát és hozzáadott értékét; úgy véli, hogy az ilyen eszközök létrehozására vagy fenntartására irányuló határozatokat a valóságban az mozgatja, hogy elfedjék a valós pénzügyi szükségleteket, és megkerüljék a többéves pénzügyi keret korlátait és a saját forrásokra vonatkozó felső határt; sajnálja, hogy mindezek gyakran a Parlament mint jogalkotási, költségvetési és ellenőrzési hatóság hármas felelősségének megkerüléséhez vezetnek, és ellentmondanak annak a célnak, hogy növeljük az átláthatóságot a nyilvánosság és a kedvezményezettek számára;

59.  ezért megismétli régóta fenntartott álláspontját, miszerint az Európai Fejlesztési Alapot a többéves pénzügyi kereten kívüli egyéb eszközök mellett be kell vonni az uniós költségvetésbe legitimitásának, valamint az uniós fejlesztési politika hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a megfelelő pénzügyi keretösszegeket hozzá kell adni a többéves pénzügyi keret elfogadott felső határához, hogy ezen eszközök költségvetésbe történő bevonása ne gyakoroljon negatív hatást sem a finanszírozásukra, sem pedig más uniós politikákra és programokra; elvben üdvözli azt a javaslatot, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust egy európai valutaalap formájában, jövőbeli kialakításának sérelme nélkül be kell emelni az Unió költségvetésébe;

60.  véleménye szerint az uniós vagyonkezelői alapok többletértéket teremthetnek a különböző adományozóktól származó források összevonása révén egyedi helyzetekben, de használatuk nem eredményezheti a tervezett uniós finanszírozás egyszerű átnevezését és nem változtathatja meg az uniós támogatási eszközök eredeti célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy létrehozásuk és végrehajtásuk fokozottabb parlamenti ellenőrzésére van szükség; kitart amellett, hogy az uniós vagyonkezelői alapok csak az EU-n kívüli tevékenységeket támogathatnak;

61.  úgy véli továbbá, hogy amikor a költségvetésen kívüli műveletek bizonyos arányát szükségesnek tartják egyes meghatározott célkitűzések eléréséhez, például pénzügyi eszközök vagy vagyonkezelői alapok használatán keresztül, akkor azokat korlátozott szinten és korlátozott időtartamig kell tartani, továbbá teljes mértékben átláthatónak kell lenniük, bizonyított addicionalitásnak és hozzáadott értéknek kell indokolnia őket, és szilárd döntéshozatali eljárásokkal és elszámoltathatósági rendelkezésekkel kell alátámasztani őket;

62.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben az uniós költségvetésnek nagyobb pontossággal kell bemutatnia a meghatározott rendeltetésű bevételek mértékét és azoknak a tényleges kiadásokra gyakorolt hatását, különös tekintettel azokra, amelyek harmadik országok hozzájárulásaiból származnak; hangsúlyozza, hogy ez még nagyobb jelentőséget kap annak fényében, hogy az Egyesült Királyság nem tagállamként részt kíván venni a 2020 utáni időszakra szóló új többéves pénzügyi keret néhány uniós költségvetési programjában, ahogy azt az Unióból való kilépéséről folytatott tárgyalások során megfogalmazta;

A kifizetések szintje

63.  emlékeztet arra, hogy a kifizetési előirányzatok a kötelezettségvállalási előirányzatok logikus és jogi következményei, és kéri, hogy a jövőbeli kifizetési felső határokat megfelelő szinten rögzítsék, csupán korlátozott és reális rést hagyva a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok között; elvárja, hogy a jövőbeli kifizetési felső határok figyelembe vegyék egyrészt azt, hogy eleget kell tenni a jelenlegi pénzügyi időszakból származó azon kötelezettségvállalásoknak, amelyek csak 2020 után kerülnek kifizetésre, másrészt azt, hogy eleget kell tenni a 2020 utáni programok és eszközök tekintetében tett kötelezettségvállalásoknak;

64.  emlékeztet arra, hogy a korábbi többéves pénzügyi keret végén kifizetetlen számlák halmozódtak fel, ami átgyűrűzött a jelenlegi többéves pénzügyi keretbe is, és óva int attól, hogy a következő többéves pénzügyi keretbe való átmenet során megismétlődjön a kifizetési válság, mivel ez súlyos következményekkel járna az olyan kedvezményezettekre nézve, mint a diákok, az egyetemek, a kkv-k és a kutatók; rámutat a kifizetések terén tapasztalható jelenlegi alulteljesítési tendenciára a 2014–20120-as programok végrehajtása terén bekövetkező késedelmek miatt, ami a következő többéves pénzügyi keret felső határain belül rendezendő fennálló kötelezettségvállalások szintjének emelkedéséhez vezet; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között a pénzügyminiszterek szintjén elemezzék e késedelmek kiváltó okait és terjesszenek elő konkrét egyszerűsítési intézkedéseket a jövőbeli végrehajtás megkönnyítésére;

65.  tudomásul veszi az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével összefüggésben a pénzügyi rendezésről folyó tárgyalások ideiglenes eredményét, amely elrendelte az Egyesült Királyság teljes körű részvételét a 2014–2020-as programok finanszírozásában és végrehajtásában, annak minden lényeges pénzügyi következményével együtt;

Pénzügyi eszközök

66.  hangsúlyozza, hogy a tevékenységek európai szintű finanszírozása céljából eszközök széles köre áll az uniós költségvetés rendelkezésére, amelyeket két kategóriába lehet sorolni, nevezetesen egyrészt vissza nem térítendő támogatások, másrészt pénzügyi eszközök garanciák, hitelek, kockázatmegosztás vagy saját tőke formájában; rámutat az Európai Stratégiai Beruházási Alapra is, amelynek célja az, hogy Unió-szerte állami és magántőkét mozgósítson az uniós gazdaság kiemelt területein végrehajtandó projektek támogatására, hogy kiegészítsék a korlátozott finanszírozást;

67.  elismeri, hogy a pénzügyi eszközök képesek növelni az uniós költségvetés gazdasági és politikai hatását; kiemeli azonban, hogy ezek csak a bevételt termelő projektekre alkalmazhatók az optimálistól elmaradó befektetési feltételek vagy a piac nem megfelelő működése esetén, ezért csak kiegészítő, nem pedig alternatív finanszírozási formát képeznek a vissza nem térítendő támogatásokhoz képest; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök nem szolgálhatnak a már létező állami rendszerek vagy a magánfinanszírozás helyettesítésére, és meg kell felelniük a belföldi és nemzetközi kötelezettségvállalásoknak;

68.  megismétli a Bizottság felé irányuló azon kérését, hogy határozza meg azokat a területeket, amelyeket a legjobban vissza nem térítendő támogatásokkal lehet kiszolgálni, azokat, amelyeket pénzügyi eszközökkel jobban ki lehetne szolgálni, és azokat, ahol a vissza nem térítendő támogatásokat össze lehetne kapcsolni pénzügyi eszközökkel, és elemezze a kettő közötti megfelelő egyensúly kialakításának módját; meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretben is a támogatásoknak kell maradniuk az uniós projektek jellemző finanszírozási módjának; hangsúlyozza, hogy a hiteleket, a garanciákat, a kockázatmegosztást és a sajáttőke-bevonást elővigyázatosan, előzetes értékelés alapján kell használni, és csak akkor, ha igazolható egyértelmű hozzáadott értékük és tőkeáttételi hatásuk; megállapítja, hogy a pénzügyi eszközök igénybevétele és a vissza nem térítendő támogatásokkal való szinergiák javíthatók; erőfeszítéseket kér annak megkönnyítésére, hogy a kedvezményezettek hozzáférjenek a pénzügyi eszközökhöz, és nagyobb rugalmasságra szólít fel a különböző pénzügyi eszközök ágazatokon átnyúló felhasználása terén, hogy át lehessen lépni azokon a korlátozó szabályokon, amelyek megakadályozzák, hogy a kedvezményezettek több programot vehessenek igénybe a megfelelő célokkal rendelkező projektek számára;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben egyszerűsítse és harmonizálja a pénzügyi eszközök használatára irányadó szabályokat abból a célból, hogy szinergiákat hozzon létre a különböző eszközök között és maximalizálja azok hatékony alkalmazását; tudomásul veszi az egységes alap létrehozására irányuló, alapos vitát igénylő lehetséges javaslatot, amely uniós szinten összevonná a központilag kezelt pénzügyi eszközöket; úgy véli, hogy világos struktúrát kell teremteni a pénzügyi eszközök különböző típusai közötti választáshoz a különböző szakpolitikai területek és tevékenységtípusok számára, és az adott pénzügyi eszközöket továbbra is külön költségvetési tételek alatt kell kimutatni a költségvetésben, hogy egyértelmű helyzetet teremtsünk a befektetések tekintetében; hangsúlyozza azonban, hogy a szabályok ilyen jellegű harmonizálása nem érintheti a tagállamok által a kohéziós politika keretében vagy a külső fellépések terén kezelt pénzügyi eszközöket;

70.  emlékeztet arra, hogy több alkalommal is követelte a nagyobb átláthatóságot és a fokozottabb demokratikus ellenőrzést az uniós költségvetésből támogatott pénzügyi eszközök végrehajtása tekintetében;

Szerkezet

71.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret szerkezetének biztosítania kell az EU politikai és költségvetési prioritásainak jobb láthatóságát az uniós polgárok számára, és kéri az uniós kiadások valamennyi területének világosabb bemutatását; meggyőződése, hogy megfelelően tükrözni kell a jövőbeli uniós kiadásoknak az ebben az állásfoglalásban felvázolt fő pilléreit;

72.  ezért úgy véli, hogy a fejezetek bemutatását néhány ponton javítani kell, azonban ellenzi az indokolatlan radikális változtatásokat; ezért a következő szerkezetet javasolja a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret számára:

73.  sürgeti a Bizottságot, hogy az európai költségvetés egyik mellékletében adjon meg minden olyan uniós vonatkozású kiadást, amely kormányközi megállapodásoknak és eljárásoknak köszönhetően merül fel az uniós költségvetésen kívül; úgy véli, hogy ez az évente nyújtott tájékoztatás teljes képpel szolgálna a tagállamok által uniós szinten vállalt beruházásokról;

III.Politikák

Erősebb és fenntartható gazdaság

74.  hangsúlyozza az Európai Kutatási Térség, az energiaunió, az egységes európai közlekedési térség és a digitális egységes piac kiteljesítésének fontosságát, amelyek az európai egységes piac alapvető elemei;

75.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben nagyobb mértékben kell olyan területekre összpontosítani a költségvetési forrásokat, amelyek egyértelmű európai hozzáadott értéket mutatnak fel, és ösztönzik a gazdasági növekedést, a versenyképességet, a fenntarthatóságot és a foglalkoztatást az EU valamennyi régiójában; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kutatás és innováció fontos szerepet tölt be a világ élvonalában lévő tudásalapú, fenntartható gazdaság megteremtésében, és sajnálja, hogy megfelelő finanszírozás hiányában ezen a területen a kiváló minőségű projekteknek csak egy kis része kapott uniós finanszírozást a jelenlegi többéves pénzügyi keretben;

76.  ezért kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben jelentősen növeljék meg a 9. keretprogramhoz rendelt teljes költségvetést, amelyet legalább 120 milliárd EUR szinten kell rögzíteni; ezt a szintet tartja megfelelőnek Európa globális versenyképességének, tudományos, technológiai és ipari vezető szerepének biztosításához, valamint a társadalmi kihívásokra való válaszadáshoz és az EU éghajlati céljai és a fenntartható fejlesztési célok elérésének elősegítéséhez; felszólít különösen az áttörés és a piacteremtő innováció ösztönzését szolgáló erőfeszítésekre, elsősorban a kkv-k számára;

77.  nagyobb figyelmet kíván fektetni a kutatás és innováció közös vállalkozások és más eszközök keretében történő megvalósítására és a kulcsfontosságú technológiákba történő beruházások támogatására az innováció terén észlelhető beruházási hiány áthidalása érdekében; hangsúlyozza, hogy a finanszírozás növelésével egyidejűleg egyszerűsíteni kell a finanszírozási eljárásokat; üdvözli a Bizottság ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a következő programozási időszakban is folytatódjanak annak érdekében, hogy jobb hozzáférést és egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a pályázók számára a pályázatok értékelésének új rendszere révén; hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell kidolgozni valamennyi uniós tagállam kiegyensúlyozott részvételének ösztönzésére;

78.  üdvözli a Bizottság legutóbbi azon javaslatát, hogy biztosítani kívánja a Szén- és Acélipari Kutatási Alap finanszírozását az elkövetkező években; kiemeli ezen alap fontosságát az ebben az ipari ágazatban folyó kutatás finanszírozása szempontjából; úgy véli ezért, hogy egy olyan hosszabb távú megoldásra van szükség, amely biztosítja a 2020 utáni finanszírozást is, és egyben beépíti az alapot az uniós költségvetésbe, lehetővé téve, hogy a Parlament be tudja tölteni a költségvetési ellenőrző hatóságként rá háruló szerepet;

79.  kiemeli, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások a gazdasági növekedés, az innováció és a foglalkoztatás legfontosabb hajtóerői, melyek az összes új munkahely 85%-át adják; elismeri a gazdasági fellendülés biztosításában és a fenntartható uniós gazdaság fellendítésében betöltött jelentős szerepüket; emlékeztet arra, hogy az Unióban több mint 20 millió kkv működik, és hogy ezek az összes vállalkozás 99%-át teszik ki; úgy véli, hogy a kkv-k finanszírozási eszközökhöz való hozzáférése valamennyi uniós tagállamban való javításának a következő többéves pénzügyi keretben is fontos szakpolitikai célkitűzésnek kell maradnia, hogy tovább lehessen erősíteni versenyképességüket és fenntarthatóságukat; hangsúlyozza ezért, hogy elő kell mozdítani a vállalkozói készséget és javítani kell a kkv-k üzleti környezetét, hogy lehetővé váljon számukra lehetőségeik teljes kibontakoztatása a mai globális gazdaságban;

80.  üdvözli a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő célzott uniós program (COSME) sikerét a jelenlegi többéves pénzügyi keretben; kiemeli e program magas végrehajtási arányát, és rámutat arra, hogy képes még több forrást felvenni; ezért kéri a COSME program pénzügyi keretösszegének megkétszerezését, hogy az megfeleljen az uniós gazdaság tényleges igényeinek és a részvétel iránti jelentős érdeklődésnek;

81.  megismétli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) melletti szilárd elkötelezettségét, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keretben 500 milliárd EUR-t kíván bevonni a reálgazdaságba történő új befektetések számára; úgy véli, hogy az ESBA már eddig is erőteljes és célzott fellendülést biztosított az olyan gazdasági ágazatok számára, amelyek elősegítik a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést, hangsúlyozza az ESBA által a kkv-k finanszírozására Unió-szerte gyakorolt pozitív hatást; üdvözli ezért a Bizottság azon szándékát, hogy jogalkotási javaslatot terjeszt elő e beruházási rendszernek a következő többéves pénzügyi keretben történő folytatására és javítására, külön költségvetéssel, amelyet nem a meglévő politikák és programok kárára finanszíroznának; hangsúlyozza, hogy minden jogalkotási javaslatnak a Bizottság által elvégzett felülvizsgálat következtetésein és független értékelésen kell alapulnia; elvárja, hogy az új javaslat hatékonyan kezelje az ESBA végrehajtásának minden hiányosságát, és hogy javítsa többek között az alap földrajzi kiterjedését, hogy előnyei Unió-szerte érezhetők legyenek;

82.  rámutat a többéves pénzügyi keret fontosságára a hosszú távú beruházásokra épülő iparágak, például a fenntartható közlekedési ágazat szempontjából; rámutat arra, hogy a közlekedési infrastruktúra az egységes piac gerincét képezi, és megalapozza a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést; megjegyzi, hogy a szomszédos országokkal összekapcsolt egységes európai közlekedési térség megvalósítása jelentős közlekedési infrastruktúrát igényel, és azt az EU versenyképessége, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió szempontjából kulcsfontosságú prioritásként kell kezelni, beleértve a peremterületeket és a szigeteket is; ezért úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek megfelelő finanszírozást kell biztosítania az olyan projektek számára, amelyek hozzájárulnak különösen a TEN-T törzshálózat és folyosói megvalósításához, amelyeket tovább kell bővíteni; emlékeztet a COP 21 által a közlekedéssel kapcsolatban az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében lefektetett célokra, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be az intelligens, fenntartható és integrált tömegközlekedésbe;

83.  hangsúlyozza, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) korszerűsített és hatékonyabb programjának ki kell terjednie valamennyi közlekedési módra, ideértve a közúti és a vasúti infrastruktúrát, valamint a belvízi utakat; véleménye szerint ennek nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítania az átfogó hálózatoknak és a CO2-kibocsátás csökkentéséhez hozzájáruló közlekedési módoknak, továbbá az összeköttetésekre és a hálózat peremterületeken történő kiépítésére kellene összpontosítania; ismételten hangsúlyozza az interoperabilitás európai vasúti forgalomirányítási rendszeren keresztül történő fokozásának és annak jelentőségét, hogy lehetővé váljon az egységes európai égbolt kezdeményezés teljes körű használata; felszólít az európai digitális légiforgalmi szolgáltatási rendszer kiteljesítésére;

84.  az idegenforgalom számára külön költségvetési sor létrehozására szólít fel az új többéves pénzügyi keretben, hogy el lehessen mozdulni egy olyan valódi európai idegenforgalmi politika felé, amely jelentős mértékben hozzájárulhat a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

85.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a következő generációs technológiák fejlesztésére irányuló befektetéseket, és mozdítsa elő e technológiák bevezetését; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a digitális egységes piac megvalósításának finanszírozását azáltal, hogy teljes mértékben kihasználják a spektrumot, biztosítják a helyhez kötött hálózatok korszerűsítését, és növelik a mobil hálózatok lefedettségét, előmozdítják az 5G bevezetését és a gigabitalapú internetkapcsolatot, valamint további előrelépéseket tesznek az uniós távközlési szabályok harmonizálása terén, hogy megfelelő szabályozási keretet hozzanak létre az internetkapcsolat javítására szerte az Unióban; hangsúlyozza, hogy a CEF távközlési projektjeinek továbbra is támogatniuk kell a digitális szolgáltatások infrastruktúráit és a nagysebességű, szélessávú hálózatokat azáltal, hogy lehetővé teszik azok hozzáférhetőségét, többek közt a távoli területeken és a vidéki térségekben is, valamint javítják a digitális jártasságot, a hálózati összekapcsoltságot és az interoperabilitást; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az európai gazdaság és társadalom digitális átalakulását és be kell ruházni az olyan lényeges technológiákba, mint a nagy adathalmazok, a mesterséges intelligencia vagy a nagy teljesítményű számítástechnika, továbbá az infrastruktúrába és a digitális készségekbe, hogy fejlődjön az EU versenyképessége és javuljon az európaiak életminősége;

86.  alapvető fontosságúnak tartja a fenntartható és megfizethető energiaellátás biztosítását Európában; ezért kéri az olyan beruházások folyamatos támogatását, amelyek biztosítják az energiaforrások és energiaellátási útvonalak diverzifikálását, növelik az energiabiztonságot és az energiafüggetlenséget, továbbá javítják az energiahatékonyságot és a megújuló energiák használatát, többek között az energetikai CEF révén; hangsúlyozza különösen azt, hogy átfogó támogatást kell nyújtani különösen a sok szén-dioxidot kibocsátó régiók, az energetikai átállás, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, a villamosenergia-termelés korszerűsítése, a hálózatok határokon átnyúló összekapcsolásának javítása és az intelligens energiahálózatok bevezetése, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és az ezt hasznosító technológiák, valamint a távfűtés korszerűsítése számára; véleménye szerint az energiaágazat éghajlattal összefüggő célkitűzések fényében való átalakítását ennek megfelelően kell támogatni, különösen a széntől függő régiókban és országokban, hogy hatékonyan lehessen hozzájárulni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való stratégiai átálláshoz; átfogó alap létrehozását kéri az igazságos átmenet támogatása érdekében, különösen a megújuló források, az energiahatékony megoldások, az energiatárolás, az elektromos mobilitási megoldások és infrastruktúrák, a villamosenergia-termelés és a hálózatok korszerűsítése, a fejlett áramtermelési technológiák, többek között a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), -hasznosítás és -tárolás, valamint a szénelgázosítás fejlesztése és beindítása, a távfűtés korszerűsítése, többek között magas hatékonyságú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, a jövőbeli környezetvédelmi normákhoz való korai alkalmazkodás, az energiaigényes iparágak átalakítása, valamint a társadalmi, gazdasági és környezeti hatások kezelése révén;

87.  hangsúlyozza a nagyszabású infrastrukturális projektek, például a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER), az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS), a globális műholdas navigációs rendszer (Galileo), a Föld-megfigyelési program (Kopernikusz) és a jövőbeli állami műholdas kommunikáció (GOVSATCOM) stratégiai jelentőségét az EU jövőbeli versenyképessége, biztonsága és politikai ereje szempontjából; rámutat arra, hogy e nagyszabású projektek finanszírozását az uniós költségvetésből kell biztosítani, de ugyanakkor elkülönített módon, így biztosítva azt, hogy az esetleges költségtúllépések ne veszélyeztessék más uniós politikák finanszírozását és sikeres végrehajtását, ahogy azt az előző többéves pénzügyi keret egyes esetei példázzák; e célból emlékeztet arra, hogy az ezekre a projektekre vonatkozó maximális összeget jelenleg a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rögzíti, és hasonló rendelkezések bevezetését kéri az új rendeletbe;

88.  hangsúlyozza a környezetminőség megőrzésének, védelmének és javításának és az éghajlatváltozás, az ökoszisztémák leromlása és a biológiai sokféleség csökkenése kezelésének jelentőségét és az EU ebben betöltött vezető szerepét; hangsúlyozza, hogy a stabil és megfelelő finanszírozás alapvető fontosságú az Európai Unió olyan nemzetközi kötelezettségeinek teljesítéséhez, mint például a Párizsi Megállapodás; emlékeztet arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek elő kell segítenie, hogy az Unió megvalósítsa ezeket a célkitűzéseket, valamint hozzá kell járulnia ahhoz, hogy 2050-ig megvalósuljon a karbonszegény gazdaságra való átállás; hangsúlyozza, hogy az EU nem finanszírozhat e célkitűzések megvalósításával ellentétes projekteket és beruházásokat; kéri, hogy az EU jövőbeli kiadásaiban mindenhol érvényesítsék általánosan az éghajlati szempontokat; e tekintetben felszólít arra, hogy az érintett programoknak, például a LIFE+ programnak biztosítsanak megfelelő finanszírozást, és duplázzák meg finanszírozási forrásaikat, továbbá hozzanak létre külön költségvetési keretet a biológiai sokféleségre és a Natura 2000 hálózat igazgatására;

Erősebb kohézió és szolidaritás Európában

89.  hangsúlyozza, hogy az összetett társadalmi-gazdasági kihívások kezelése céljából 2020 után is a kohéziós politikának kell az Európai Unió fő beruházási politikájának maradnia, amely felöleli az összes uniós régiót, miközben az erőforrások többségét a legkiszolgáltatottabb régiókra összpontosítja; úgy véli, hogy a Szerződésben rögzített azon célon túl, hogy csökkenteni kell a fejlettségi szintek közötti egyenlőtlenségeket, és javítani kell a konvergenciát, a kohéziós politikának az átfogó uniós politikai célkitűzések elérésére kell összpontosítania, és ezért azt javasolja, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a kohéziós politika három alapjának – az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak (ERFA), az Európai Szociális Alapnak (ESZA) és a Kohéziós Alapnak – elsősorban a növekedés és a versenyképesség, a kutatás és az innováció, a digitalizáció, az ipari átalakulás, a kkv-k, a közlekedés, az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a környezeti fenntarthatóság és az igazságos energetikai átmenet, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, a nemek közötti egyenlőség, a szegénység csökkentése és a demográfiai kihívások támogatására kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy a három alap az uniós kohéziós politika szerves alkotóeleme, és csak e politika közös keretében, együttesen működhetnek; megerősített területi együttműködésre szólít fel továbbá, amely magában foglal egy határokon átnyúló összetevőt is, és a politika városi dimenzióját, valamint külön rendelkezéseket a vidéki, hegyvidéki, szigeti és távoli területek vonatkozásában;

90.  kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy a 2020 utáni időszakban a 27 uniós tagállam tekintetében változatlan árakon számítva legalább a 2014–2020-as időszak költségvetésének szintjén tartsák a kohéziós politika finanszírozását; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika forrásainak elosztásakor a GDP-nek kell az egyik paraméternek maradnia, azonban úgy véli, hogy azt a társadalmi, környezeti és demográfiai mutatók egy további készletének kell kiegészítenie, hogy jobban figyelembe vegye az uniós régiók és a tagállamok közötti és azokon belüli újfajta egyenlőtlenségeket; emellett támogatja, hogy az új programozási időszakban folytassák azokat az elemeket, amelyek a jelenlegi többéves pénzügyi keretben korszerűbbé és teljesítményorientáltabbá tették a kohéziós politikát, azaz a tematikus koncentrációt, az előzetes feltételrendszert, az teljesítménymérési keretet és a gazdasági kormányzással való kapcsolatot;

91.  szilárdan elkötelezett az EUMSZ 9. cikkéből eredő, a szociális Európa megvalósítására és a szociális jogok európai pillérének bevezetésére vonatkozó kötelezettség mellett, amely egy nagymértékben versenyképes szociális piacgazdaság fenntartható növekedésén alapul, amelynek célja a Szerződésnek megfelelően a teljes körű foglalkoztatás és a társadalmi haladás, a nők és férfiak közötti egyenlőség, a nemzedékek közötti szolidaritás és a gyermekek jogai védelmének előmozdítása; kiemeli, hogy ennek megvalósítása megköveteli a szociálpolitikák megfelelő finanszírozását, és hangsúlyozza, hogy ebből következően meg kell erősíteni az ezekhez a célokhoz hozzájáruló, már meglévő eszközöket, nevezetesen az Európai Szociális Alapot (ESZA), az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programját (EaSI); kitart amellett, hogy ezeket garantálják a következő többéves pénzügyi keretben, és a továbbiakban is túlnyomórészt vissza nem térítendő támogatások révén hajtsák végre;

92.  megismétli a gyermekgaranciának szentelt külön alap létrehozására irányuló, a Bizottsághoz és valamennyi tagállamhoz intézett felhívását, amely a gyermekeket helyezi a szegénység enyhítését célzó politikák kiterjesztésének a középpontjába, és biztosítja a megfelelő forrásokat a szükséges szakpolitikai intézkedések teljes körű végrehajtásához, ideértve a szülők segítését abban, hogy célzott beavatkozások révén kikerüljenek a társadalmi kirekesztettségből és a munkanélküliségből;

93.  kiemeli, hogy az ESZA-nak ki kell terjesztenie támogatását különösen a társadalmi párbeszéd fejlesztésére, mégpedig a szociális partnerek – ezen belül az európai ágazati és ágazatközi szintek – kapacitásbővítésének javítása révén, és hogy e kötelezettségvállalásnak az EU valamennyi régiójában kötelezővé kell válnia a tagállamok számára;

94.  hangsúlyozza különösen, hogy az ifjúsági politikák átfogó megközelítésének részeként uniós szinten folytatni kell a küzdelmet a fiatalok munkanélkülisége és a kirekesztés ellen, különösen a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok esetében; felszólít ezért arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetését duplázzák meg, az uniós ifjúsági garanciát pedig teljes mértékben hajtsák végre, ugyanakkor biztosítsák a források gyors és egyszerűsített felhasználását, valamint az állandó és stabil finanszírozást a következő programozási időszakban; hangsúlyozza, hogy jobb szabályozásra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy védjék a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetű fiatalok programban való megkülönböztetésmentes részvételét; úgy véli, hogy az oktatás és képzés fellendítésére, különösen a digitális jártasság fejlesztésére irányuló beruházások továbbra is az EU kiemelt prioritásai közé tartoznak; kitart amellett, hogy ez a program nem léphet a korábban a nemzeti költségvetésekből finanszírozott kiadások helyébe;

95.  támogatja azokat a kultúra, oktatás, média, ifjúság, sport, demokrácia, polgárság és civil társadalom terén folytatott programokat, amelyek egyértelműen bizonyították európai hozzáadott értéküket, és állandó népszerűségnek örvendenek a kedvezményezettek körében; ezért kiáll amellett, hogy folyamatosan fektessenek be az Oktatás és képzés 2020 keretrendszerbe az Erasmus+, a Kreatív Európa és az „Európa a polgárokért” programokon keresztül, hogy törekedjenek mindenféle életkorú ember, és különösen a fiatalok elérésére; megismétli, hogy támogatja az Erasmus+ és a Kreatív Európa programok külső dimenziójának megerősítését; ajánlja továbbá az Európai Szolidaritási Testület nem más uniós programok kárára történő, megfelelő forrásokkal való folytatását; kiemeli azt is, hogy a kulturális és kreatív iparágak jelentős mértékben hozzájárulnak az uniós növekedéshez és munkahelyteremtéshez;

96.  ajánlja egy, a Bizottság által irányítandó belső európai demokráciaalap létrehozását a civil társadalom, valamint a demokrácia és az emberi jogok területén működő nem kormányzati szervezetek megerősített támogatása céljából;

97.  szorgalmazza különösen azt, hogy a következő többéves pénzügyi keretben háromszorozzák meg az Erasmus+ keretösszegét, hogy Európa-szerte sokkal több fiatalt, ifjúsági szervezetet és középiskolás diákot érjen el, hogy értékes kompetenciákkal és az életre szóló készségekkel vértezze fel őket az egész életen át tartó tanulás, a tanulóközpontú, nem formális és informális tanulási lehetőségek, valamint az önkéntes munka és az ifjúsági munka révén; felszólít arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a hátrányos társadalmi-gazdasági környezetből származó személyekre, valamint a fogyatékossággal élőkre, hogy lehetővé tegyék számukra a programban való részvételt;

98.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon tovább az „Európára érvényes vasúti igazolvány (Interrail) a 18. születésnapra” projekttel, és a következő többéves pénzügyi keretben terjesszen elő külön programot elegendő éves előirányzattal ahhoz, hogy az adott évben a 18. életévüket betöltő fiatal európaiaktól beérkező, ingyenes vasúti igazolvány iránti összes kérelmet fedezni lehessen; hangsúlyozza, hogy egy ilyen projekt az európai tudat és identitás növelésének egyik kulcsfontosságú elemévé válna, különösen az olyan fenyegetésekkel szemben, mint a populizmus és a félretájékoztatás terjedése; megismétli, hogy e program célkitűzéseinek az eléréséhez megfelelő jogalappal rendelkező javaslatot vár a Bizottságtól;

99.  arra számít, hogy a 2020 utáni időszakban az Európai Unió a menekültügy és a migráció terén a válságkezelési megközelítéstől egy állandó közös európai szakpolitika felé mozdul el; hangsúlyozza, hogy az ezen a területen folytatott tevékenységeket egy erre a célra szolgáló eszközből, azaz a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból (AMIF) kell fedezni; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli alap, valamint a megfelelő bel- és igazságügy területén működő ügynökségek számára elegendő finanszírozást kell biztosítani a következő többéves pénzügyi keret teljes időszakára, hogy kezelni tudják az ezen a területen felmerülő átfogó kihívásokat; úgy véli továbbá, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot az ezen kérdést más politikák keretében kezelő további elemeknek kell kiegészíteniük, különösen az európai strukturális és beruházási alapoknak és a külső fellépéseket finanszírozó eszközöknek, mivel egyetlen eszköz sohasem lesz képes kezelni az ezen a területen jelentkező szükségletek nagyságrendjét és összetettségét; emellett elismeri a kulturális, oktatási, ifjúsági és sportprogramok jelentőségét a menekültek és migránsok európai társadalomba történő integrációjában; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy meg lehetne-e erősíteni az európai városok által az európai menekültügyi politikában betöltött szerepet egy olyan ösztönzőrendszer bevezetésre révén, amely a menekültek és menedékkérők fogadása ellenében közvetlenül a városoknak nyújt pénzügyi támogatást a menekültek elhelyezéséhez és a gazdasági fejlődéshez;

100.  elismeri a közös közegészségügyi fenyegetések kezelése terén folytatott együttműködés európai hozzáadott értékét; megjegyzi, hogy egyetlen tagállam sem képes egyedül kezelni a határokon átnyúló egészségügyi kihívásokat, és kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keret tükrözze az EU-nak a közegészségügyre, az egészségügyi rendszerekre és a környezettel kapcsolatos egészségügyi problémákra vonatkozó fenntartható fejlesztési cél végrehajtásával kapcsolatos felelősségvállalását és azon felelősségvállalását, hogy támogatja a tagállamokat az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésében; úgy véli, hogy az ezen a területen folyamatban lévő tevékenységek pozitív eredményei alapján a következő többéves pénzügyi keretnek tartalmaznia kell egy szilárd, következő generációs egészségügyi programot, amely határokon átnyúló alapon kezeli ezeket a kérdéseket, mégpedig az egészségügyi ellátás biztosítására szolgáló innovatív megoldások, köztük a digitális egészség, például az európai referenciahálózatok révén, és amely szakértelem, illetve az adatok, a bizonyítékok, valamint a bevált gyakorlatok cseréje formájában támogatást nyújt a tagállamoknak; emlékeztet arra, hogy a jó egészségi állapot előfeltétele az EU által meghatározott többi cél elérésének, és hogy az olyan területeken végrehajtott szakpolitikák, mint például a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, a szociális kérdések vagy a befogadás, jelentős hatást gyakorolnak az európaiak egészségére; ezért kéri e területen az egészségügyi hatások értékelésének és az ágazatokon átnyúló együttműködésnek a megerősítését a következő többéves pénzügyi keretben;

Erősebb és fenntartható mezőgazdaság és halászat

101.  megerősíti, hogy a közös agrárpolitikának (KAP) alapvető szerepe van az élelmezésbiztonságban és az élelmezési autonómiában, a vidéki lakosság és a foglalkoztatás megőrzésében, a fenntartható fejlődésben, a környezet, a mezőgazdaság és az erdészet fenntarthatóságában és az európaiak számára egészséges, kiváló minőségű, megfizethető élelmiszerek biztosításában; rámutat arra, hogy nőttek az élelmiszerekkel és az egészségvédelemmel kapcsolatos követelmények, valamint nagyobb szükség van a mezőgazdasági termelők környezetbarát termelési gyakorlatokra való átállásának támogatására és az éghajlatváltozás kezelésére; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a mezőgazdasági termelők jövedelmének biztonságát és meg kell erősíteni a kapcsolatot a KAP és a közjavak nyújtása között; hangsúlyozza, hogy a KAP az egyik leginkább integrált politika, azt elsősorban uniós szinten finanszírozzák, ezért helyettesíti a nemzeti kiadásokat;

102.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a KAP költségvetését az EU-27 tekintetében változatlan árakon számítva legalább a jelenlegi szinten kell tartani; kiemeli, hogy a következő KAP előtt álló új kihívások a jelenlegi politika és a jövőbeli igények elemzésein alapuló, szilárd pénzügyi keretösszeget tesznek szükségessé; hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetések egyértelmű uniós hozzáadott értéket teremtenek, és erősítik az egységes piacot azzal, hogy elkerülik a tagállamok közötti verseny torzulását; e tekintetben ellenzi a közvetlen kifizetések nemzeti hatáskörbe történő bárminemű visszautalását és nemzeti társfinanszírozásuk bármely formáját; hangsúlyozza, hogy tovább kell folytatni a kiszolgáltatott területek számára létfontosságú ágazatokban való termelés fenntartására irányuló intézkedéseket, meg kell reformálni a mezőgazdasági válságokra képzett tartalékot, az érzékeny ágazatokban bekövetkező különböző ciklikus válságokra adott válaszokkal összhangban növelni kell a finanszírozást, olyan új eszközöket kell létrehozni, amelyek képesek mérsékelni az árak ingadozását, továbbá növelni kell a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program (POSEI) finanszírozását; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a közvetlen kifizetések közelítésére irányuló folyamatot és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolása érdekében biztosítsa a szükséges pénzügyi és jogi keretet az élelmiszer-ellátási lánchoz; rámutat arra, hogy az EU vidéki térségei súlyos problémákkal szembesülnek, ezért külön támogatásra szorulnak;

103.  hangsúlyozza a halászati szektor, a tengeri környezet és a „kék gazdaság” társadalmi-gazdasági és ökológiai jelentőségét, valamint az EU fenntartható élelmezési autonómiájához való hozzájárulását az európai akvakultúra és halászat fenntarthatóságának biztosítása és a környezeti hatás enyhítése szempontjából; rámutat arra, hogy a közös halászati politika kizárólagos uniós hatáskörbe tartozik; e tekintetben hangsúlyozza, hogy e politika végrehajtása érdekében egy konkrét, jelentős forrásokkal ellátott, független és hozzáférhető külön halászati alapot kell fenntartani; szorgalmazza a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program ismételt bevezetését a halászatban, mivel ez egy nagyon fontos program az EU legkülső régiói számára; kéri, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret alapján a halászati ágazathoz rendelt pénzügyi keretösszeg szintjét legalább tartsák fenn, új szükségletek felmerülése esetén pedig növeljék a tengerügyek pénzügyi keretösszegét; figyelmeztet a kompromisszumok nélküli brexit által az ágazatra gyakorolt lehetséges negatív hatásokra; megjegyzi, hogy a vissza nem térítendő támogatásokon túl más pénzügyi eszközök is nyújthatnak kiegészítő finanszírozási lehetőségeket;

Nagyobb felelősségvállalás a világban

104.  hangsúlyozza, hogy a világ többszörös kihívásokkal néz szembe, többek között konfliktusokkal, kibertámadásokkal, terrorizmussal és radikalizálódással, félretájékoztatással, természeti katasztrófákkal, az éghajlatváltozással és környezetkárosodással, az emberi jogok megsértésével és a nemek közötti egyenlőtlenséggel; úgy véli, hogy az Uniónak sajátos politikai és pénzügyi felelőssége van, amely egy valóban európai, szabályokon és értékeken nyugvó külpolitikán, partnereink stabilitásának, biztonságának, demokratikus kormányzásának és fenntartható fejlődésének támogatásán, valamint a szegénység felszámolásán és a válságelhárításon alapul;

105.  hangsúlyozza, hogy a külső fellépés keretösszegét jelentősen növelni kell, ha az Unió globális stratégiája és bővítési, szomszédsági és fejlesztési politikái keretében, valamint a vészhelyzetek elhárításában be kívánja tölteni a rá háruló szerepet; elvárja, hogy a következő többéves pénzügyi keret tükrözze a konfliktusokkal és a migráció és a menekültek által kiváltott kihívások következményeivel küzdő déli és keleti szomszédságbeli országok példa nélküli szükségleteit; kéri, hogy magasabb keretösszeget irányozzanak elő a természeti és az ember okozta katasztrófák nyomán felmerülő humanitárius segély iránti egyre növekvő igény kezelésére, elkerülve a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti szakadékot; véleménye szerint növelni kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) számára nyújtott uniós finanszírozást; hangsúlyozza továbbá, hogy további erőforrásokra van szükség egy afrikai beruházási terv finanszírozására az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés előmozdítása, és ezáltal az irreguláris migráció kiváltó okai egy részének kezelése érdekében;

106.  emlékeztet arra, hogy az EU fejlesztési politikáját egy sor kötelezettségvállalás, mégpedig a fenntartható fejlesztési célok, a fejlesztésfinanszírozásról szóló addisz-abebai cselekvési program, a Párizsi Megállapodás és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus, valamint a politikák fejlesztési célú koherenciájának és a támogatások hatékonyságának elvei vezérlik; felhívja a figyelmet az EU és a tagállamok azon kötelezettségvállalására, hogy hivatalos fejlesztési támogatásukat (ODA) 2030-ra a GDP 0,7%-ára növelik, beleértve azt, hogy az uniós ODA 20%-át társadalmi befogadásra és humán fejlődésre, az EU GNI-jének 0,2%-át pedig ODA formájában a legkevésbé fejlett országokra fordítják;

107.  megjegyzi, hogy a fejlesztési támogatás fontos szerepet játszhat a migráció kiváltó okainak kezelésében és hozzájárulhat a stabilitáshoz, de úgy véli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás nem használható fel az adományozó országok menekültekre fordított kiadásainak fedezésére; megállapítja, hogy az ODA potenciálisan szerepet játszhat az egyéb forrásokból származó finanszírozás mozgósításában, és kiemeli, hogy a magánszektor fokozottabb elkötelezettségére van szükség a külső beruházási terv értékelése alapján történő esetleges folytatása révén;

108.  támogatja, hogy közvetlen finanszírozást nyújtsanak civil társadalmi szervezeteknek és emberi jogi jogvédőknek, különösen olyan harmadik országokban, ahol veszélyben a demokrácia és a jogállamiság; e tekintetben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a külső finanszírozási eszközök gyorsan reagáljanak a politikai fejleményekre, és erősítsék a „többért többet” elvet;

109.  készen áll arra, hogy fontolóra vegye a külső finanszírozási eszközök felépítésének egyszerűsítését és észszerűsítését, amennyiben az fokozza az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, a hatékonyságot, a koherenciát és a rugalmasságot, továbbá tiszteletben tartja az alapjául szolgáló politikák célkitűzéseit; kéri, hogy az előcsatlakozási támogatás, a szomszédság, valamint a fejlesztés és a humanitárius segélyezés számára egyedi politikai és pénzügyi jellemzőik miatt tartsanak fenn külön célzott eszközöket; megjegyzi, hogy egy ilyen felépítésnek az elfogadott felső határértékeken felül és az Afrikai Békekeret nélkül magában kell foglalnia a költségvetés részét képező Európai Fejlesztési Alapot (EFA), továbbá a megfelelő vagyonkezelői alapok és eszközök átláthatóbb beépítését;

110.  felhívja a figyelmet a fokozott rugalmasság fontosságára, amely lehetővé teszi kiegészítő források igénybevételét és a finanszírozás gyors felhasználását; a külső finanszírozási eszközök általános növelésének részeként fontolóra veheti egy nagyobb, fel nem osztott tartalék létrehozását, amelynek célja a beépített rugalmasság növelése, mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a nagyobb fokú rugalmasság nem mehet a hosszú távú politikai célkitűzések, a földrajzi és tematikus prioritások, a hosszú távú finanszírozás kiszámíthatósága, a parlamenti ellenőrzés, valamint a partnerországokkal és a civil társadalommal folytatott konzultációk rovására;

Biztonság, béke és stabilitás mindenki számára

111.  úgy véli, hogy a „Biztonság, béke és stabilitás mindenki számára” elnevezésű új fejezet azt bizonyítaná, hogy az Unió kiemelten kezeli ezt az újonnan felmerülő politikai felelősséget, elismerné annak sajátosságait, és összhangot teremtene annak belső és külső dimenziói között;

112.  hangsúlyozza, hogy a belső biztonság terén már a következő többéves pénzügyi keret kezdetétől és annak teljes időtartama alatt növelni kell a finanszírozás szintjét, és erősíteni kell annak mechanizmusait, annak elkerülése érdekében, hogy minden évben módszeresen a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseit vegyék igénybe; kéri, hogy biztosítsanak elégséges erőforrást a bűnüldöző ügynökségek (Europol, Eurojust és CEPOL) és a nagyméretű informatikai rendszerekkel foglalkozó uniós ügynökség (eu-LISA) számára, és bocsássák rendelkezésükre az új feladataik végrehajtásához és kezeléséhez szükséges eszközöket; hangsúlyozza az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének szerepét a radikalizálódás, a marginalizálódás, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmény jelenségének megértésében és az ezekre adott válaszban;

113.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek támogatnia kell az európai védelmi unió létrehozását; a Bizottság ezen a területen tett bejelentéseit követően várakozással tekint a megfelelő jogalkotási javaslatok elé, ideértve egy külön uniós védelmi kutatási programot és egy ipari fejlesztési programot is, amelyeket a tagállamok együttműködéshez szükséges felszerelésekkel kapcsolatos beruházásai egészítenek ki; ebben az összefüggésben ismételten megerősíti azt a határozott meggyőződését, hogy a további politikai prioritásokhoz további pénzügyi eszközöket kell párosítani; emlékeztet arra, hogy a fokozott védelmi együttműködés, a kutatás és a felszerelések összevonása, valamint a párhuzamosságok felszámolása meg fogja erősíteni az európai védelmi ipar stratégiai autonómiáját és versenyképességét, és jelentős hatékonyságnövekedéshez vezet majd, amelyet gyakran évi kb. 26 milliárd EUR-ra becsülnek;

114.  mivel az Unióban egyre nagyobb figyelem hárul a biztonságra és a védelemre, kéri valamennyi külső biztonsági kiadás újraértékelését; várja különösen az Athena mechanizmus és az Afrikai Békekeret megreformálását, miután az EFA a költségvetés részét fogja képezni; üdvözli a tagállamok által az állandó strukturált együttműködés keretében a közelmúltban tett kötelezettségvállalásokat, és felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (a főképviselőt) és a Bizottságot, hogy pontosítsák annak jövőbeli finanszírozását; kéri, hogy a stabilitást és a békét támogató eszköz jogutód programja a válságelhárításra és a biztonsággal és fejlesztéssel kapcsolatos kapacitásbővítésre összpontosítson, és eközben találjon jogilag megalapozott megoldást a katonai kapacitásbővítésre;

115.  hangsúlyozza az uniós polgári védelmi mechanizmus rendkívüli fontosságát, amely összehangolt uniós segítségnyújtást tett lehetővé az egész Unióban és az Unión túl a természeti és az ember által okozott katasztrófák esetében; rámutat arra, hogy a polgári védelmi műveletek megkérdőjelezhetetlen hozzáadott értéket képviselnek az egyre gyakoribbá és összetettebbé váló katasztrófák eredményes leküzdése terén, ugyanakkor szükség idején erősítik az európai szolidaritás érzetét az uniós polgárokban; üdvözli a Bizottság közelmúltbeli javaslatait, amelyek a készültségi és a megelőző intézkedések megerősítésével, ezen belül a műveleti kapacitások célzott tartalékának uniós szintű létrehozásával kívánják erősíteni az uniós polgári védelmet; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben társuljon megfelelő finanszírozás a megerősített fellépéshez e területen;

Hatékony közigazgatás az európaiak szolgálatában

116.  úgy véli, hogy az uniós politikák megvalósításához, valamint a bizalom visszaszerzéséhez és a polgárokkal és a civil társadalmi szervezetekkel valamennyi szinten folytatott párbeszéd megerősítéséhez elengedhetetlen az erős, hatékony és kiváló minőségű közigazgatás; e tekintetben hangsúlyozza a demokratikusan megválasztott tagokból álló intézmények szerepét; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék szerint az uniós intézmények, szervek és hivatalok végrehajtották a létszámtervükben meghatározott 5%-os létszámcsökkentést; úgy véli, hogy esetükben nem szabad további ilyenfajta horizontális leépítési megközelítést végrehajtani; kijelenti, hogy határozottan ellenzi, hogy az ügynökségek számára ismét úgynevezett átcsoportosítási alapot hozzanak létre;

117.  üdvözli az intézmények, szervek és hivatalok kezdeményezéseit, hogy a megerősített igazgatási együttműködésen és bizonyos funkciók összevonásán keresztül tovább javítsák a hatékonyságot, és ezzel megtakarítást érjenek el az uniós költségvetésben; kiemeli, hogy egyes ügynökségek esetében további hatékonyságnövekedést lehetne elérni, különösen a hasonló feladatokat ellátó ügynökségek közötti fokozott együttműködésen keresztül, például a pénzügyi piacok felügyelete terén és a több helyszínen működő ügynökségek esetében; általánosabb jelleggel kéri annak alapos értékelését, hogy hogyan lehetne csoportosítani az ügynökségeket küldetésük stratégiai jellege és eredményeik szerint, annak érdekében, hogy az ügynökségek, például az Európai Bankhatóság és a párizsi Európai Értékpapírpiaci Hatóság között szinergiákat lehessen kialakítani;

118.  úgy véli, hogy az uniós intézményeknek és szerveknek a földrajzi egyensúlyt és a nemek közötti egyensúlyt egyaránt tiszteletben kell tartaniuk;

119.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan mechanizmusra, melynek alapján az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkének tiszteletben tartását elmulasztó tagállamok pénzügyi következményekkel nézhetnének szembe; figyelmeztet azonban arra, hogy az uniós költségvetés végső kedvezményezettjeit nem érinthetik olyan szabálysértések, melyekért nem ők a felelősek; meggyőződése ezért, hogy nem az uniós költségvetés a megfelelő eszköz az EUSZ 2. cikke tiszteletben tartása elmulasztásának kezelésére, és hogy az esetleges pénzügyi következményeket az érintett tagállamnak a költségvetés végrehajtásától függetlenül kellene viselnie;

120.  hangsúlyozza, hogy a befogadó Európa megvalósítása érdekében tett uniós kötelezettségvállalások teljesítéséhez alapvető fontosságú a megkülönböztetés, valamint a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemi alapú erőszak felszámolása; támogatja ezért, hogy a következő többéves pénzügyi keretben általánosan érvényesüljenek a nemek közötti egyenlőséget és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó kötelezettségvállalásokat, továbbá azt, hogy a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemben megerősítsék a költségvetési dimenziót, különös figyelmet fordítva a nemi dimenziónak a migrációs és menekültpolitikában és az EU külső politikáiban;

121.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a nők hozzáférjenek a szexuális és reproduktív egészséghez kapcsolódó szolgáltatásokhoz, és hogy külön figyelmet kapjanak a kiszolgáltatott személyek, köztük a kiskorúak és más csoportok, így például az LMBTI-közösség sajátos szükségletei;

122.  kiáll amellett, hogy külön támogatást kell biztosítani a kiszolgáltatott célcsoportoknak, kifejezetten kizárva a szegregációs gyakorlatokat, különösen a fogyatékossággal élőknek és a romáknak, és különösen amellett, hogy a „romák” megnevezés rajta maradjon az ESZA és az ERFA kedvezményezettjeinek listáján;

123.  megállapítja, hogy a legkülső régiók és a tengerentúli országok és területek az európai kontinenstől való elszigeteltségük miatt egyedi természeti, gazdasági és társadalmi kihívásokkal néznek szembe; úgy véli, hogy számukra testre szabott intézkedéseket és kellően indokolt eltéréseket kell biztosítani; felhív a legkülső régiók és a tengerentúli országok és területek uniós pénzügyi támogatásának folytatására, konkrétan a legkülső régiók számára a kohéziós politika keretében, a tengerentúli országok és területek számára külön eszközből, hogy hozzáférhessenek a kutatási programokhoz és küzdhessenek az előttük álló konkrét éghajlatváltozási kihívások ellen;

124.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió költségvetésében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és átláthatóság biztosítása érdekében vegye fontolóra megfelelő feltételek kialakítását az uniós forrásokat érintő korrupció és pénzügyi csalás megelőzése érdekében; különös aggodalmának ad hangot a vámcsalásokkal kapcsolatban, melyek jelentős bevételkiesést okoztak az uniós költségvetésben; kéri, hogy azok a tagállamok, melyek kifogással éltek a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi kerettel szemben, vizsgálják felül álláspontjukat e probléma mielőbbi megoldásának lehetővé tétele érdekében;

IV.Eljárás és döntéshozatali folyamat

125.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához a Parlament egyetértése szükséges; hangsúlyozza, hogy az éves uniós költségvetés elfogadása során a Parlament és a Tanács a költségvetési hatóság két egyenrangú ága, miközben az uniós programok túlnyomó többségét, és többek között a pénzügyi keretösszegüket létrehozó ágazati jogszabályokat rendes jogalkotási eljárás keretében fogadják el; ezért elvárja, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó döntéshozatali eljárás biztosítsa a Parlament Szerződésekben meghatározott szerepét és előjogait; kitart amellett, hogy nem a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet a megfelelő hely az uniós költségvetési rendelet módosítására; sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós költségvetési rendelet felülvizsgálatára vonatkozóan mindig tegyen külön javaslatot, valahányszor szükség adódik e rendelet módosítására;

126.  készen áll arra, hogy haladéktalanul strukturált párbeszédet kezdjen a Bizottsággal és a Tanáccsal a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről a későbbi tárgyalások elősegítése, valamint annak érdekében, hogy e parlamenti ciklus végére megállapodást lehessen elérni; készen áll arra, hogy megvitassa az ebben az állásfoglalásban megfogalmazott álláspontjait a Tanáccsal, hogy lehetővé tegye a Parlament következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos elvárásainak jobb megértését;

127.  hangsúlyozza, hogy mivel a Bizottság javaslatait 2018 májusára jelentették be, a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó formális határozatot egy éven belül kell meghozni; véleménye szerint a Bizottság javaslatainak bemutatása tekintetében tapasztalt kezdeti késedelem ellenére időben megállapodásra kell jutni a 2020 utáni időszakra vonatkozó keretről, hogy fontos politikai üzenetet lehessen küldeni az Unió azon képességével kapcsolatban, hogy további konszenzust tud kialakítani az Unió jövője és a megfelelő pénzügyi eszközök tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez a menetrend lehetővé teszi többek között valamennyi ágazati rendelet gyors elfogadását, és így az új programok 2021. január 1-jén késedelem nélkül elindulhatnak; emlékeztet arra, hogy a korábbi pénzügyi keretekben az új programok alapvetően az időszak kezdete után néhány évvel indultak el;

128.  úgy véli, hogy az újonnan választott Parlament, a képviselők abszolút többségével, az európai választásokat követő hat hónapon belül kérelmezheti, hogy a Bizottság javasolja az előző jogalkotási ciklusban elfogadott, a következő többéves pénzügyi keretbe tartozó uniós utódprogramokat létrehozó ágazati jogszabályok felülvizsgálatát;

129.  ezért hangsúlyozza, hogy a három intézménynek haladéktalanul meg kell kezdenie az érdemi vitát; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet valamennyi eleme, köztük a többéves pénzügyi keret felső határai is, a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások részét fogja képezni, és azt a végleges megállapodás elfogadásáig napirenden kell tartani; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Parlament kritikus álláspontot fogalmazott meg a jelenlegi többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához vezető eljárással és az Európai Tanács által e folyamatban játszott domináns szereppel kapcsolatban, amikor is visszavonhatatlanul határozott számos elemről, köztük a többéves pénzügyi keret felső határairól és az ágazati szakpolitikákat érintő számos rendelkezésről;

130.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokkal kapcsolatos eljárásokról, valamint különösen a Parlamentnek ezen eljárás különböző szakaszaiba történő bevonásáról haladéktalanul meg kell állapodni a bolgár elnökség alatt és a többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatok bemutatása előtt; ezzel összefüggésben elvárja, hogy a Bizottság megfelelő időben ugyanolyan szintű tájékoztatást nyújtson a Parlamentnek, mint a Tanácsnak; úgy véli, hogy ezeket a szabályokat végső soron magában az intézményközi megállapodásban kell rögzíteni, ahogy az az éves költségvetési eljárás estében történt;

131.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása tekintetében megszabott egyhangúsági követelmény igazi akadály a folyamatban; e tekintetben felhívja az Európai Tanácsot, hogy aktiválja az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdésében szereplő áthidaló záradékot, lehetővé téve a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet minősített többséggel történő elfogadását; emlékeztet továbbá arra, hogy az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdésében szereplő általános áthidaló záradékot is igénybe lehet venni a rendes jogalkotási eljárás alkalmazása céljából; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása tekintetében a minősített többségi szavazásra való átállás összhangban lenne lényegében az összes többéves uniós program elfogadásakor alkalmazott döntéshozatali folyamattal, valamint az Unió költségvetésének elfogadásakor alkalmazott éves eljárással is;

o
o   o

132.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (2) HL L 163., 2017.6.24., 1. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0363. (8) HL L 282., 2016.10.19., 1. o. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0076.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról (2017/2053(INI))

P8_TA(2018)0076 A8-0041/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311. cikkére és 332. cikkének (2) bekezdésére,

—  tekintettel az Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. és 171. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(1),

—  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2014. május 26-i 608/2014/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

—  tekintettel a tradicionális, a héa- és a GNI-alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló, 2014. május 26-i 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

—  tekintettel a Bizottságnak az „Igazságos és hatékony adórendszer az Európai Unióban a digitális egységes piac számára” című, 2017. szeptember 21-i, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2017)0547),

—  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására(4),

—  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(5),

—  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások: megszerzett tapasztalatok és a továbbvezető út” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(6),

—  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2014. április 16-i álláspontjára(7),

—  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. december 17-i álláspontjára(8),

—  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(9),

—  tekintettel „Az EU jövőbeli finanszírozása: a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport zárójelentése és ajánlásai” című, 2016. decemberi jelentésre,

—  tekintettel az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozatának 1. cikkére,

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelemi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményeire (A8-0041/2018),

A.  mivel az 1957. március 25-i Római Szerződés értelmében az Európai Gazdasági Közösséget csak egy átmeneti időszakban kellett volna finanszírozniuk a tagállami hozzájárulásoknak, amit a saját források rendszerére történő átállásnak kellett volna követnie;

B.  mivel az 1970. áprilisi luxembourgi Európai Tanács a saját források rendszeréről, a nemzeti hozzájárulások megszüntetéséről és két valódi saját forrás – nevezetesen mezőgazdasági lefölözések és vámok – bevezetéséről határozott, kiegészítve egy hozzáadottérték-adó (héa) alapú harmadik forrással;

C.  mivel 1988. júniusban az Európai Tanács a tagállamok GNI-jén alapuló saját forrást vezetett be azon az alapon, hogy a meglévő saját forrásokból származó bevételek nem voltak elegendőek az uniós költségvetés összes kiadásának fedezésére;

D.  mivel a GNI-alapú forrás aránya jelentősen nőtt, az 1988-as 11%-ról 2014-re 69%-ra, mára gyakorlatilag az Unió költségvetésének fő finanszírozási forrásává téve ezt a „maradványjellegű” és „kiegyensúlyozó” forrást; mivel jelenleg a héaalapú forrás az uniós költségvetés körülbelül 12%-át, a tradicionális saját források (vámok, mezőgazdasági vámok, cukor- és izoglükóz-illeték) körülbelül 13%-át teszik ki, és a fennmaradó hányadot egyéb bevételek fedezik, beleértve az uniós alkalmazottak által fizetett adókat vagy a versenyjogi szabályokat megsértő vállalatok által fizetett bírságokat;

E.  mivel a brit visszatérítés 1984-ben az Európai Tanács fontainebleau-i ülésén történt bevezetése óta – amelynek értelmében az Egyesült Királyság nettó hozzájárulásának 66%-át visszatérítik – az egyes tagállamok úgynevezett „működési költségvetési egyenlegei” hiányosságainak kezelése érdekében számos egyéb engedményt és korrekciós mechanizmust vezettek be fokozatosan; mivel az ilyen korrekciók elsősorban a brit korrekció finanszírozásának csökkentését vagy a GNI- vagy héahozzájárulás bruttó csökkentését érintik jelenleg;

F.  mivel a Parlament az elmúlt évtized során több állásfoglalásban is kiemelte az EU saját forrásai rendszerének problémáit és összetettségét, és ismételten sürgette a mélyreható reformot, hogy a rendszer egyszerűbbé, átláthatóbbá és demokratikusabbá váljon, beleértve az új és valódi saját források bevezetését, amelyek fokozatosan és lehetőség szerint a GNI-alapú hozzájárulások helyébe lépnek;

G.  mivel 2011-ben a Bizottság ambiciózus jogalkotási csomagot terjesztett elő a saját forrásokra vonatkozóan (COM(2011)0510), amelyet a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről szóló javaslatokkal együtt nyújtott be a tagállamok hozzájárulásainak egyszerűsítése, új saját források – a megreformált héa és a pénzügyi tranzakciós adó – bevezetése, valamint a korrekciós mechanizmusok reformja céljából; mivel ezeket a javaslatokat a Tanács figyelmen kívül hagyta;

H.  mivel a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások eredményeként létrehozták a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportot (HLGOR), amely a három fő uniós intézmény képviselőiből áll, és Mario Monti elnökletével működik; mivel 2016. decemberben a HLGOR benyújtotta végleges jelentését és ajánlásait, amelyek a Parlament ezen állásfoglalásban ismertetett álláspontja kidolgozásának alapját képezik; kiemeli, hogy ezt a jelentést a munkacsoport minden tagja egyhangúlag elfogadta, köztük a Tanács által kinevezett tagok is;

1.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2018. májusig benyújtja a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló javaslatát; kéri, hogy a Bizottság által javasolt jövőbeli többéves pénzügyi keret tartalmazzon ambiciózus javaslatokat a saját forrásokról szóló határozat és valamennyi kapcsolódó jogalkotási aktus felülvizsgálatára, valamint új saját források bevezetésére; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keret kiadási és bevételi oldalát a Tanács és a Parlament közötti soron következő tárgyalások keretében egységes csomagként fogják kezelni; kijelenti, hogy nem fognak megállapodást elérni a többéves pénzügyi keretről, ha nem történik megfelelő előrelépés a saját források terén;

2.  ezt az állásfoglalást annak érdekében nyújtja be, hogy kifejtse álláspontját az EU saját forrásai rendszere reformjának fő elemeiről, beleértve az új saját források összetételét, valamint a jelenlegi rendszer azon elemeit, amelyek továbbra is érvényben maradnak; felhívja a Bizottságot, hogy vegye megfelelően figyelembe a Parlament álláspontját az EU saját forrásairól szóló jogalkotási javaslatok előkészítése során, amelyeknek ambiciózus hatókört kell meghatározniuk, és amelyeket a 2020 utáni többéves pénzügyi keretről szóló javaslatokkal együtt kell bemutatni; meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás elősegítése érdekében feltétlenül jelentős előrelépésre van szükség az uniós költségvetés bevételi oldalán;

I.Jogi keret és döntéshozatali eljárás

3.  emlékeztet az EUMSZ 311. cikkére, amely kimondja: „Az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái végrehajtásához szükséges eszközökről. Az egyéb bevételek sérelme nélkül, a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni.”; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós költségvetés valódi saját forrásokkal való ellátására vonatkozó jogi követelmény közvetlenül a Szerződésből származik;

4.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 310. cikke értelmében a költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyensúlyban kell lenniük; ennek megfelelően megállapítja, hogy a bevételeknek fedezniük kell a költségvetési hatóság által évente elfogadott összes kiadást; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek nem lehet éves hiánya, vagy nem finanszírozható pénzügyi piacokon felvett hitelből;

5.  tudomásul veszi, hogy a saját források rendszerére vonatkozó rendelkezéseket meghatározó fő jogalkotási aktust – az úgynevezett sajátforrás-határozatot – a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadja el, és hogy ezt a határozatot valamennyi tagállamnak ratifikálnia kell; kiemeli, hogy ez a Szerződésben előírt legnehezebb jogalkotási eljárások egyike;

6.  tudomásul veszi, hogy e jogalkotási aktusban a Tanács többek között a saját források felső határát határozza meg, és a saját források új kategóriáit hozhatja létre vagy egy meglévő kategóriát szüntethet meg; hangsúlyozza, hogy még akkor is, ha a sajátforrás-határozatnak nincs érvényességi ideje, közvetlenül kapcsolódik a hatályos többéves pénzügyi kerethez, amely a kiadások felső határát határozza meg ugyanazon időszakra vonatkozóan;

7.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseket vezetett be a saját forrásokra vonatkozó végrehajtási jogszabályokra vonatkozóan, lehetővé téve a Tanács számára, hogy a Parlament egyetértését követően minősített többséggel rendeletet fogadjon el; sajnálja azonban, hogy számos végrehajtási rendelkezés – különösen a GNI-források kiszámítására vonatkozóak – továbbra is a sajátforrás-határozat részét képezik; ezért felszólít a sajátforrás-határozat gördülékenyebb elfogadási eljárására; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Szerződés jövőbeni felülvizsgálatával összefüggésben támogassák a Parlamentnek az EUMSZ 311. cikkének módosítására irányuló kérését, ami megerősítené a Parlament szerepét a saját források elfogadására irányuló eljárásban;

8.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok felelősek költségvetési politikájukért, és hangsúlyozza, hogy az adók kivetésére vonatkozó hatáskör a tagállamok szuverenitásának központi eleme; hangsúlyozza, hogy az EU saját forrásainak reformja nem jelenti a nemzeti szuverenitás átruházását e területen, hanem inkább az uniós szerződések betűjéhez és szelleméhez igazítja a jelenlegi rendszert;

II.A jelenlegi sajátforrás-rendszer reformjának okai

i.Kezelni kell a meglévő rendszer hiányosságait

9.  hangsúlyozza, hogy a saját források jelenlegi rendszere rendkívül összetett, tisztességtelen, nem átlátható és teljes mértékben érthetetlen az uniós polgárok számára; rámutat különösen a saját források rendszerére alkalmazandó nemzeti visszatérítésekre és korrekciós mechanizmusokra vonatkozó számítások vagy a statisztikai héaalapú forrás homályosságára; hangsúlyozza továbbá, hogy ez a rendszer nem esik hatékony uniós szintű parlamenti ellenőrzés hatálya alá, és lényegében nem rendelkezik demokratikus legitimációval és elszámoltathatósággal;

10.  hangsúlyozza, hogy a saját források rendszerének alakulása, amelynek során a valódi saját források helyébe fokozatosan az úgynevezett nemzeti hozzájárulások léptek, aránytalan hangsúlyt fektet a tagállamok közötti nettó egyenlegekre, így nagymértékben figyelmen kívül hagyja az uniós költségvetés által az uniós polgárok összességének javát szolgáló közös európai célkitűzések megvalósításához nyújtott hozzájárulást; sajnálja ezért, hogy az uniós költségvetésbe befizetendő nemzeti hozzájárulások teljes aránya – a GNI alapján vagy a statisztikai héaalapú forrás százalékában kifejezve – az összes uniós bevétel mintegy 83%-át teszi ki;

11.  meggyőződése, hogy a GNI-alapú forrás dominanciája megerősítette a „méltányos megtérülés” költségvetési logikáját, amely szinte egyedüli témává vált a Tanácsban folyó viták során az uniós költségvetés bevételi és kiadási oldalán egyaránt; ezzel összefüggésben rámutat egyrészt a brit visszatérítés bevezetésére, valamint számos ehhez kapcsolódó visszatérítésre és egyéb korrekciós mechanizmusra a bevételi oldalon, másrészt az egyetértésre való képtelenségre az éves költségvetési eljárásban az uniós költségvetés megfelelő szintű előirányzatait illetően; úgy véli, hogy az EU-nak fel kell adnia a „nettó működési mérleg” koncepcióját, mivel a gyakorlatban minden tagállam kedvezményezettje az uniós költségvetésnek;

12.  úgy véli különösen, hogy az éves uniós költségvetés méretére vonatkozó döntést nemzeti szintű politikai és pénzügyi megfontolások befolyásolják, amelyek nyomást gyakorolnak a költségvetési tárgyalásokra és így gyakran a nettó befizetők és a nettó kedvezményezettek közötti zéró összegű játékhoz vezetnek a Tanácsban; ezáltal figyelmen kívül hagyva az uniós kötelezettségvállalásokat, köztük a Tanács által vállaltakat is; úgy véli, hogy ennek eredményeként a legnagyobb európai hozzáadott értékkel bíró uniós szakpolitikák gyakran azok a területek, ahol költségmegtakarításokat javasolnak, és ezáltal gyengítik a uniós projektet;

13.  tudomásul veszi, hogy az uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulások egyértelműen beazonosíthatók a nemzeti költségvetések kiadási oldalán, és azokat gyakran pénzügyi tehernek tekintik, ami meghaladja az uniós kiadások gyakran kevésbé látható területei által generált előnyöket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az uniós költségvetés előnyeivel kapcsolatos lakossági ismeretek hiányának problémájával;

14.  meggyőződése ezért, hogy a saját források jelenlegi rendszere lényegében sérti a Szerződés szövegét és szellemét; megismétli régóta hangoztatott azon álláspontját, hogy az uniós források mélyreható reformja elengedhetetlen ahhoz, hogy az uniós költségvetés finanszírozása összhangba kerüljön a Szerződés követelményeivel és az Unió egészének szükségleteivel;

ii. Lehetővé kell tenni, hogy az Unió finanszírozza politikáit és megfeleljen az új kihívásoknak

15.  hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek biztosítania kell az egyértelmű európai hozzáadott értékkel bíró uniós szakpolitikák és programok megfelelő finanszírozását, ugyanakkor további eszközöket kell nyújtania az új kihívások kezelésére a már azonosított területeken, mint például a növekedés és a munkahelyteremtés, az éghajlatváltozás, a környezetvédelem, a versenyképesség, a kohézió, az innováció, a migráció, az EU külső határainak ellenőrzése, a biztonság és a védelem terén;

16.  hangsúlyozza továbbá, hogy el kell kerülni a jelenlegi többéves pénzügyi keret hiányosságait, és kezdettől fogva olyan forrásokat kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik az Unió számára, hogy megfelelő finanszírozás mellett valósítsa meg politikai menetrendjét, hatékonyan reagáljon az előre nem látható eseményekre vagy válságokra, amelyek a következő pénzügyi keret időszakában fordulhatnak elő; hangsúlyozza, hogy meg kell oldani a nem elégséges kifizetési előirányzatok visszatérő problémáját az éves költségvetési eljárásban; emlékeztet a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseinek jelentős mozgósítására, amelyre csak a migrációs és menekültügyi válság leküzdése érdekében volt szükség;

17.  arra számít, hogy – a pénzügyi elszámolás sérelme nélkül – az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének következményei a következő többéves pénzügyi keret és a kapcsolódó költségvetési döntések szempontjából is fontos kihívást jelentenek majd; meggyőződése, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló határozat előtt át kell hidalni a brexitből adódó hiányt annak biztosítása mellett, hogy az uniós források nem csökkennek és az uniós programok nem szenvednek károkat;

18.  üdvözli a Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke által az uniós költségvetésen belül az euróövezet számára elkülönített külön tétel létrehozására tett javaslatot, amelyet az Unió helyzetéről szóló, az Európai Parlamenthez intézett beszédében említett és az euróövezeti stabilitást szolgáló, uniós jogi keretbe foglalt új költségvetési eszközökről szóló, 2017. december 6-i bizottsági közlemény (COM(2017)0822) bővebben kifejtett; e célból azt kéri, hogy az uniós költségvetésben a jelenlegi plafon felett álljon rendelkezésre költségvetési kapacitás;

III.A saját források elfogadható és kiegyensúlyozott rendszere felé

i. Az új sajátforrás-rendszer létrehozására irányadó elvek és feltételezések

19.  uniós szinten a stabil pénzügyek biztosítása érdekében támogatja a saját források átlátható, egyszerűbb és igazságosabb új rendszerének létrehozását, amely a jelenlegi rendszer elemeire épül, amennyiben azok hatékonynak bizonyultak; úgy véli, hogy a saját források rendszere reformjának egy sor irányadó elven kell alapulnia;

20.  hangsúlyozza, hogy a bevételeket a szakpolitikai célkitűzésekhez, különösen az egységes piachoz, az energiaunióhoz és a környezetvédelmi, éghajlatváltozási és közlekedési politikákhoz kell kapcsolni; e tekintetben meg van győződve arról, hogy az uniós költségvetésnek az európai hozzáadott értékkel rendelkező szakpolitikákra kell összpontosítania, amelyeket az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalása(10) határoz meg;

21.  kiemeli, hogy működtetési szempontból az új saját forrásokat nem lehet egyszerre bevezetni, és rámutat a fokozatos végrehajtás szükségességére; ezért úgy véli, hogy a saját források rendszerének reformját kétlépcsős megközelítésben lehet megvalósítani: elsőként a technikailag kevésbé bonyolult saját források bevezetésével, amelyek beszedése észszerű költségek mellett könnyen kezelhető, majd másodsorban az új saját források fokozatos bevezetésével egy rögzített ütemterv alapján, amíg valamennyi normál üzemmódba nem ér;

22.  úgy véli, hogy az új saját források bevezetésének kettős célt kell szolgálnia: először is a GNI-alapú hozzájárulások arányának jelentős (40%-ot megcélzó) csökkentését kell eredményeznie, ami megtakarításokat eredményez a tagállami költségvetések számára; másodszor pedig lehetővé kell tennie az uniós kiadások magasabb szintű finanszírozását a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben, fedezve az Egyesült Királyság Unióból való kilépéséből eredő hiányt is; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az új saját források bevezetésének nem célja az uniós adófizetők általános adóterheinek növelése, akiket nem érinthet negatívan az új saját források bevezetése;

23.  felszólít az összes visszatérítés és korrekció eltörlésére, és ugyanakkor a tagállamok közötti tisztességes bánásmód biztosítására; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a brexit azt jelenti, hogy a brit visszatérítés és a „visszatérítéshez kapcsolódó kedvezmények” fölöslegessé válnak és megszűnnek, ugyanakkor a statisztikai héaalapú saját forrás reformja elkerülhetetlenné válik;

24.  úgy véli, hogy a tradicionális saját források, nevezetesen a vámok, mezőgazdasági vámok, valamint cukor- és izoglükóz-illetékek megbízható és valódi uniós bevételi forrást jelentenek, mivel közvetlenül abból származnak, hogy az EU vámunió, valamint az ehhez kapcsolódó jogkörökből és közös kereskedelempolitikából; ezért úgy véli, hogy a tradicionális saját forrásokat meg kell őrizni az uniós költségvetés bevételi forrásaként; úgy véli, hogy amennyiben csökkentik a tagállamok által visszatartott beszedési költségek arányát, e bevételek nagyobb részét lehet az uniós költségvetés számára biztosítani;

25.  elismeri, hogy a GNI-alapú hozzájárulás megbízható, stabil és igazságos bevételi forrást biztosít az uniós költségvetés számára, és hogy azt a tagállamok nagy többsége igen erőteljesen támogatja; ezért úgy véli, hogy azt csak az uniós költségvetés kiegyensúlyozó és maradványjellegű forrásaként kell megőrizni, ami véget vetne a „méltányos megtérülés” költségvetési logikájának; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a GNI-hozzájárulást valamennyi nemzeti költségvetésben azonos módon sorolják be, nevezetesen az EU számára biztosított bevételként, nem pedig a nemzeti kormányok kiadásaiként;

ii. Az új saját források meghatározására használt kritériumok

26.  egyetért a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésében szereplő véleménnyel, amely szerint a következő kritériumokat kell figyelembe venni a potenciális új saját források meghatározásához: méltányosság/igazságosság; hatékonyság; elegendőség és stabilitás; átláthatóság és egyszerűség; demokratikus elszámoltathatóság és költségvetési fegyelem; az uniós hozzáadott értékre való összpontosítás; a szubszidiaritás elve és a tagállamok költségvetési szuverenitása; valamint a politikai tranzakciós költségek korlátozása;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy a fentiek alapján vizsgálja meg a következő új saját források bevezetését;

iii. Lehetséges új saját források

a. Célkitűzés: Az egységes piac megszilárdítása, az átláthatóság fokozása és az egyenlő versenyfeltételek javítása

 Hozzáadottérték-adó

28.  emlékeztet arra, hogy közel 50 évvel ezelőtti bevezetése óta a héa alapul szolgál az uniós költségvetés egyik saját forrásának kiszámításához, és hogy ez a forrás jelenleg az uniós bevételek mintegy 12%-át teszi ki;

29.  tudomásul veszi azonban, hogy a jelenlegi rendszer súlyos hiányosságokkal küzd: a forrás kiszámítása statisztikai alapon történik; szükségtelenül bonyolult, és nem áll közvetlen kapcsolatban a polgárokkal; pusztán a tagállamok által beszedett bevételek egy részének átutalását jelenti, így a GNI-alapú forráshoz képest nem eredményez hozzáadott értéket; valamint a hozzájárulási alap nem átlátható és nem érvényesül az adózók közötti egyenlő bánásmód elve;

30.  sajnálja, hogy az OLAF többször is súlyos vámcsalásokat állapított meg a tagállamokban, amelyek jelentős bevételkiesést okoztak az uniós költségvetésben; felhívja a figyelmet az Európai Számvevőszék 19/2017. számú, „Behozatali eljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című különjelentésére, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a csalók továbbra is megtalálhatják a „leggyengébb láncszemet” a tagállamok között, amelyet a vámunióba való belépési pontként fognak használni, továbbá hogy az uniós költségvetés még a következő többéves pénzügyi keretben is veszteségeket fog elszenvedni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket ezeknek a tevékenységeknek a megállítása érdekében, amelyek kárt okoznak az uniós költségvetésnek;

31.  emlékeztet az új héaalapú forrásról szóló 2011. évi jogalkotási javaslatra, amely egy rögzített, Unió-szerte érvényes ráta alkalmazását eredményezte volna az értékesített áruk és szolgáltatások nettó értéke alapján, vagy a termékimport alapján, amelyre egységes, közös héaarányok vonatkoztak volna; megjegyzi, hogy bár a javaslat nem járt sikerrel, az Európai Tanács 2013 februárjában arra ösztönözte a Tanácsot, hogy folytassa az ezzel kapcsolatos munkát; úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet lehetőséget kínál arra, hogy ebben a kérdésben esetleg áttörést lehessen elérni;

32.  üdvözli a magas szintű munkacsoport javaslatát a héaalapú saját forrásra vonatkozó jövőkép kapcsán, amelynek célja az egyszerűsítés, az adminisztratív költségek csökkentése és az uniós héapolitika és a tényleges héabevételek között fennálló kapcsolat erősítése;

33.  tudomásul veszi a Bizottság héára vonatkozó, 2016. április 7-én közzétett cselekvési tervét („Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek”, (COM(2016)0148)) és az azt követő, 2017. október 4-i javaslatot az uniós héaövezetre vonatkozó alapvető elvekről és kulcsfontosságú reformokról; támogatja az uniós hozzáadottértékadó-rendszer mélyreható reformját, amelynek célja az adóalap szélesítése, a csalási lehetőségek és a megfelelési költségek csökkentése, valamint új bevételek létrehozása; úgy véli, hogy az ilyen új bevételek egy részét az uniós költségvetésnek kell megkapnia;

34.  úgy véli, hogy az egyszerűsített héaforrásnak az EU-ban működő héarendszerek közös nevezőjére kell épülnie, és megállapítja, hogy ez így nem szüntetné meg az összes tagállami sajátosságot, amelyek különböző okok miatt indokoltak;

35.  támogatja egy egységes adómérték (1–2%) megállapítását a megreformált hozzáadottérték-adóból befolyt bevételek tekintetében, amelyet teljes egészében a tagállami közigazgatási szervek szednek be az Unió saját forrásaként; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer jelentős és stabil bevételeket biztosíthatna az EU számára korlátozott adminisztratív költségek mellett;

36.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság már előterjesztett jogalkotási javaslatokat az uniós héaszabályok jelentős reformjára, és hogy 2018-ban további kezdeményezések várhatók; kitart amellett, hogy a héareformot a lehető leghamarabb, de legkésőbb a következő többéves pénzügyi keret kezdete előtt végre kell hajtani;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy a megfelelő héajogszabályok elfogadásáig az EU saját forrásaira vonatkozó, soron következő jogalkotási csomagja részeként terjesszen elő javaslatot egy megreformált héaalapú saját forrásra vonatkozóan; úgy véli, hogy egy ilyen javaslatnak figyelembe kell vennie a jelenleg tárgyalt héareform főbb eredményeit;

 Társasági adó

38.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2016. július 6-i, a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló állásfoglalásában(11) sürgette a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a közös összevont társaságiadó-alapra (KÖTA), „valamint egy megfelelő és méltányos elosztási kulcsra, amely az Unión belül átfogó megoldást nyújtana a káros adózási gyakorlatokra, átláthatóságot és egyszerűséget biztosítana a vállalkozások számára, továbbá elősegítené az Unión belül a határokon átnyúló gazdasági tevékenységeket”;

39.  tudomásul veszi a Bizottság KÖTA-ra vonatkozó javaslatait, ugyanakkor emlékeztet arra vonatkozó felhívására, hogy ezt az összevont adóalapot egy átmeneti időszakot követően az összes társaságra terjesszék ki; hangsúlyozza, hogy a KÖTA-ra vonatkozó jelenlegi javaslatoknak a digitális gazdaságra is ki kell terjedniük; e javaslatok alapján azt ajánlja, hogy a vállalatok digitális jelenlétét ugyanolyan módon kezeljék, mint azok fizikai telephelyét, meghatározva és azonosítva egy állandó digitális telephelyet;

40.  egyetért a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport KÖTA-ra vonatkozó értékelésével, miszerint az egy új saját forrás alapját képezi, és megfelel a munkacsoport által meghatározott valamennyi kritériumnak; hangsúlyozza, hogy a KÖTA kulcsszerepet játszik az európai közjószágnak számító egységes piac fejlesztésében is, mivel megakadályozza mind a tagállamok közötti nem helyénvaló adóversenyt, mind az egyenlő versenyfeltételeket rontó adóügyi optimalizálást;

41.  emlékeztet arra, hogy az adókijátszás – annak minden formájában – a Bizottság becslései szerint évi 1 billió euró hiányt okoz az EU-nak; hangsúlyozza, hogy a be nem szedett adóbevételeket összehangolt csalás elleni és adókikerülés elleni politika révén és az átláthatóságon, az együttműködésen és a koordináción alapuló keret segítségével kell pótolni;

42.  kéri a Bizottságot, hogy a KÖTA-irányelv felülvizsgálatából eredő következtetésekre alapozva javasolja az uniós költségvetés új saját forrásának létrehozását, amelyet a KÖTA-ból származó tagállami bevételek alapján kell kiszámítani; támogatja, hogy egy egységes adómértéket állapítsanak meg a KÖTA-ból származó bevételek tekintetében, amelyet saját forrásként szednek be; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer jelentős és stabil bevételeket biztosíthatna az EU számára korlátozott adminisztratív költségek mellett;

 Pénzkibocsátás

43.  úgy véli, hogy az Európai Központi Bank nyereségéből származó jövedelme (az EKB pénzkibocsátásból származó jövedelme), és így az európai monetáris unióval közvetlen kapcsolatban áll, egy új saját forrás alapját kellene képeznie ahelyett, hogy azt a nemzeti államkincstáraknak fizetnék ki; úgy véli, hogy egy ilyen forrásnak közvetlenül kapcsolódnia kellene az uniós költségvetésben az euróövezet számára elkülönített külön költségvetési sorhoz;

b. Célkitűzés: A pénzügyi spekuláció csökkentése és az adózás igazságosságának erősítése az agresszív adótervezési eszközöket vagy agresszív adóoptimalizálást alkalmazó ágazatokban.

 Európai szintű pénzügyi tranzakciós adó

44.  ösztönzi a 2011. évi bizottsági javaslatot követően megerősített együttműködés keretében egy 11 tagállamból álló csoport által tett erőfeszítéseket a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó létrehozása céljából; sürgeti az összes többi tagállamot, hogy csatlakozzanak az említett csoporthoz annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a pénzügyi piacok megzavarása és biztosítva legyen az egységes piac zavartalan működése;

45.  egyetért a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport értékelésével, amely támogatja az uniós költségvetés új saját forrásának potenciális alapjaként a pénzügyi tranzakciós adót, ugyanakkor fontolóra veszi azt is, hogy meg kell vizsgálni a pénzügyi tevékenységek megadóztatásának egyéb módjait is;

46.  ezért felszólít az uniós költségvetés olyan új saját forrásának létrehozására, amelyet a pénzügyi tevékenységek megadóztatásának választott módszere alapján kell kiszámítani;

 A digitális ágazatban tevékenykedő vállalkozások megadóztatása

47.  üdvözli a Pénzügyminiszterek Tanácsa 2017. szeptember 16-i, nem hivatalos találkozójának következtetéseit, amelyek új digitális adózási szabályok kidolgozására szólítanak fel, válaszul a Négy Pénzügyminiszter levelére, amelyben felkérték a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg olyan „hathatós megoldásokat, amelyek a digitális vállalkozások EU-ban elért árbevételére kivetendő, ún. kiegyenlítő adó elképzelésén alapulnak”; hangsúlyozza, hogy a „Méltányos és hatékony adórendszer kialakítása az Unióban a digitális egységes piac megvalósítása érdekében” című, 2017. szeptember 21-i közleményében a Bizottság újból megerősítette, hogy a KÖTA elősegít egy olyan keretet, amely lehetővé teszi a szabályok felülvizsgálatát a digitális gazdaság vállalkozásaira vonatkozó modern és stabil rendelkezések kialakítása és a digitális gazdaság által létrehozott adózási kihívások kezelése céljából; egy uniós szintű koordinált megközelítést szorgalmaz – még a rövid távú megoldásokkal kapcsolatban is –, elkerülendő az egységes piac egyoldalú intézkedések általi torzulását és a digitális adóparadicsomok létrejöttét;

48.  egyetért azzal, hogy az innováció ösztönzése, a piac széttöredezettségének és a tisztességtelen verseny kezelése, valamint annak érdekében, hogy valamennyi szereplő számára lehetőséget biztosítsunk az új, méltányos és kiegyensúlyozott feltételek kihasználására, a digitális gazdaságnak korszerű és stabil adózási kerettel kell rendelkeznie, miközben biztosítani kell, hogy a digitális platformok és vállalatok ott fizessék meg az adók rájuk eső részét, ahol nyereséget termelnek; rámutat továbbá arra, hogy alapvető fontosságú az üzleti beruházások adóbiztonságának biztosítása, a jelenlegi hiányosságok felszámolása, valamint az egységes piacon belüli új adózási kiskapuk kialakulásának megelőzése érdekében;

49.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy az adókijátszások és a piaci torzulások, az agresszív adótervezés, illetve az adóoptimalizálási rendszerek, továbbá az adókikerülés céljából az európai mechanizmusokkal való visszaélés korlátozása érdekében a digitális piac vonatkozásában szülessenek megfelelő adóintézkedések; úgy véli, hogy ezek a gyakorlatok torzítják a versenyt az egységes piacon, és megfosztják a tagállamokat a megfelelő adóbevételektől;

50.  ezért elviekben felszólít az uniós költségvetés számára egy olyan új saját forrás létrehozására, amelyet a digitális gazdaság tranzakcióira vetnek ki; úgy véli azonban, hogy az EU és az OECD szintjén zajló jelentős, folyamatban lévő tárgyalások fényében túl korai lenne dönteni egy ilyen forrás létrehozására vonatkozó pontos rendelkezésekről;

51.  mindazonáltal úgy véli, hogy az uniós hatóságok által hozott intézkedéseknek – mint például a nyilvántartási vagy felügyeleti rendszereknek, illetve a szabályozási mechanizmusoknak – európai hozzáadott értékük alapján azonnal lehetővé kell tenniük az uniós költségvetés javára vámok vagy adók beszedését; úgy véli, hogy ezek uniós közjavak, amelyek – amint azt a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport megállapította – alapot biztosítanak egy, az uniós szakpolitikákból származó, „egyéb bevételnek” minősülő adó bevezetéséhez;

c. Célkitűzés: Az energetikai átállás és a globális felmelegedés elleni küzdelem előmozdítása

 Környezetvédelmi adó és illetékek

52.  megerősíti, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a fenntartható, körforgásos, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé tartó átmenet és az energiaunió közösen elfogadott céljainak elérése az uniós szakpolitikák egyik fő célkitűzése;

53.  megismétli azon meggyőződését, hogy csak az uniós szintű közös energetikai vagy környezetvédelmi adók biztosíthatják a vállalkozások közötti tisztességes versenyt és az egységes piac megfelelő működését, és jelenthetik egy progresszívebb és fenntarthatóbb fejlődési modell felé történő elmozdulás mozgatórugóit;

54.  hangsúlyozza a környezetvédelmi adóztatás jelentőségét, amely különösen alkalmas mechanizmus arra, hogy hozzájáruljon az európai saját forrásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy az Unió további jövőbeli saját forrásainak előmozdítása érdekében továbbra is integrálja az újabb ökológiai saját forrásokra irányuló, a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésében és az európai költségvetésért felelő biztos által felvázolt javaslatokat, amelyek összhangban vannak bizonyos uniós politikákkal, például az energetikára (energiaadó), a környezetre és éghajlatra (a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítását célzó mechanizmus, műanyagokra kivetett adó és kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS)) és a közlekedésre (a közúti közlekedésben használt üzemanyagokat terhelő adók és a repülőjegyeket terhelő adók) vonatkozó politikákkal;

55.  felszólít arra, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer árverési bevételeinek egy jelentős részét a 4. szakasztól (2021) kezdve új uniós saját forrásként vegyék figyelembe; emlékeztet arra, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport keretében megvitatták ezt a lehetőséget, amit a Bizottság is kifejezetten javasolt 2018. február 14-i, „Az Európai Unió új, korszerű többéves pénzügyi kerete a 2020 utáni prioritások megvalósításának hatékony szolgálatában” című közleményében (COM(2018)0098); ezzel párhuzamosan felszólít a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítását célzó mechanizmus bevezetésére – mint az uniós költségvetés új saját forrása –, amelynek egyenlő versenyfeltételeket is biztosítania kell a nemzetközi kereskedelemben, és csökkentenie kell a termelés Unión kívülre való áthelyezését, miközben az éghajlatváltozás költségeit beépíti az importált áruk árába;

56.  kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a műanyagokra és az egyszer használatos termékekre vonatkozó adó uniós szintű bevezetését a fenntarthatóbb alternatívák használatának ösztönzése céljából;

57.  úgy véli, hogy a villamosenergia-adón alapuló saját források átfedésben lennének az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályával, és aggályokat vetnének fel a befektetési feltételek stabilitása és a háztartásokra nehezedő pénzügyi terhek tekintetében;

58.  úgy véli, hogy az egyik vagy másik saját forrás által egy adott tagállamra háruló túlzott terhet egy korlátozott idejű és összegű, uniós programokon keresztül nyújtott kiegészítő támogatás révén lehetne enyhíteni, amely összhangban áll az uniós célkitűzésekkel; hangsúlyozza, hogy ez a támogatás nem nyújtható az uniós költségvetés bevételi oldalán létrehozott új visszatérítés vagy korrekció bevezetése révén;

59.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos adók és illetékek bevezetése nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák az energiaforrásaik kiaknázására vonatkozó feltételeket, a különböző energiaforrások közötti választásukat és energiaellátásuk általános szerkezetét;

iv. Egyéb bevételi források

60.  emlékeztet arra, hogy bár a saját forrásoknak kell az uniós költségvetés fő bevételi forrását képezniük, ezeket kiegészítik az EUMSZ 311. cikkében szereplő „egyéb bevételek”, melyek a következőket tartalmazzák: az uniós alkalmazottak által a fizetésük után fizetett adó; az intézmények igazgatási tevékenységéből származó bevételek, például áruk értékesítéséből, különböző bérbeadásokból, szolgáltatások nyújtásából és banki kamatokból származó bevételek; nem uniós országok egyes uniós programokhoz teljesített hozzájárulásai; késedelmi kamatok; a vállalatokra főként az uniós versenyjogi szabályok megsértése miatt kirótt bírságok; valamint az uniós hitelfelvételi és -nyújtási műveletekből származó bevételek;

61.  megállapítja, hogy többlet esetén az egyes pénzügyi évek eredményét a következő év költségvetésében bevételként tüntetik fel, és hogy az egyéb bevételek, az eredmény és a technikai kiigazítások – ideértve az előző év többletét is – a teljes bevétel körülbelül 6%-át teszik ki; hangsúlyozza, hogy az elmúlt években az „egyéb bevételek” túlnyomórészt bírságokból álltak, amelyek önmagukban a (címzett bevételek nélkül számított) teljes bevétel 2,5%-át teszik ki;

62.  sajnálja, hogy az említett egyéb bevételek potenciálját eddig az EU finanszírozásáról szóló vita során figyelmen kívül hagyták; úgy véli, hogy noha szintje, volatilitása és kiszámíthatatlansága miatt az ilyen bevétel nem jelent alternatívát más saját forrásokkal szemben, ennek ellenére a következő többéves pénzügyi keret megnövekedett pénzügyi szükségleteinek fedezésére szolgáló lehetséges eszközt jelent;

63.  emlékeztet arra, hogy az ilyen bevételeket és az esetleges módosításokat szabályozó jogi eljárások rugalmasabbak, mint a saját források esetében, mivel azokat nem a saját forrásokról szóló határozatban, hanem a másodlagos jogban állapítják meg, és ezért nem vonatkozik rájuk az egyhangúsági követelmény;

64.  ismételten hangsúlyozza azon régóta fennálló álláspontját, miszerint az uniós versenyjog megsértése miatt a vállalatokra kirótt pénzbírságokból eredő, vagy az uniós költségvetésbe befizetendő nemzeti hozzájárulások késedelmes befizetéséhez kapcsolódó bevételeknek az uniós költségvetés számára többletbevételeknek kellene minősülniük anélkül, hogy ennek megfelelően csökkennének a GNI-alapú hozzájárulások;

65.  e célból felhív az uniós költségvetésben egy különleges tartalék létrehozására, amelyet majd fokozatosan fel lehet tölteni a különböző típusú előre nem látható egyéb bevételekkel, és szabályszerűen át lehet vinni a következő évre annak érdekében, hogy kiegészítő kifizetési lehetőséget biztosítson, amennyiben erre szükség merül fel; úgy véli, hogy ezt a tartalékot a többéves pénzügyi keret különleges eszközei számára kell elkülöníteni, és a költségvetési hatóság határozata alapján ennek kiegészítő összegeket kell biztosítania mind a kötelezettségvállalások, mind a kifizetések tekintetében;

66.  hangsúlyozza, hogy az uniós szakpolitikák és különösen az olyan európai rendszerek, mint például a harmadik országbeli állampolgárok számára létrehozott Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) végrehajtásához fizetendő díjak az uniós költségvetés számára potenciális bevételt jelentenek; úgy véli, hogy bizonyos esetekben az ilyen bevételeket ugyanazon szakpolitika vagy célkitűzés számára lehetne elkülöníteni; úgy véli, hogy az uniós programok és szakpolitikák 2020 utáni generációja esetében szisztematikusabban kell mérlegelni az ilyen típusú jövőbeli bevételeket, azzal a céllal, hogy az uniós költségvetés számára további bevételi forrást biztosítsanak;

67.  hangsúlyozza, hogy 2016-ban az EU decentralizált ügynökségeinek címzett bevételei, például az iparágak által fizetett díjak és illetékek, valamint a nemzeti költségvetések hozzájárulásai megközelítőleg 1 milliárd eurót tettek ki; felkéri a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben tegyen javaslatot az ügynökségek díjakon alapuló finanszírozásának következetes megközelítésére;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 168., 2014.6.7., 105. o. (2) HL L 168., 2014.6.7., 29. o. (3) HL L 168., 2014.6.7., 39. o. (4) HL C 27. E, 2008.1.31., 214. o. (5) HL C 380 E, 2012.12.11., 89. o. (6) HL C 443., 2017.12.22., 11. o. (7) HL C 443., 2017.12.22., 994. o. (8) HL C 294., 2016.8.12., 82. o. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2018. évi éves növekedési jelentés (2017/2226(INI))

P8_TA(2018)0077 A8-0047/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen 121. cikkének (2) bekezdésére, 136. cikkére és 148. cikkére,

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsítására és pontosítására vonatkozó 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Költségvetési Tanács az euróövezet egészére nézve megfelelő jövőbeli költségvetési irányvonalról szóló, 2017. június 20-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i és 2010. június 17-i következtetéseire, valamint a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel a tagállamok és az Európai Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, 2015. július 14-i (EU) 2015/1184 tanácsi ajánlásra(9),

–  tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel „A rugalmasság legjobb kihasználása a Stabilitási és Növekedési Paktum meglévő szabályain belül” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések” című, 2015. június 24-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló jelentésre („az öt elnök jelentése”),

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre,

–  tekintettel a Bizottság „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i közleményére (COM(2015)0600),

–  tekintettel a Bizottság „További lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2017. december 6-i közleményére (COM(2017)0821),

–  tekintettel a Bizottság 2017. évi őszi európai gazdasági előrejelzésére,

–  tekintettel az európai szemeszter keretében az euróövezetben megvalósuló gazdaságpolitikai koordinációról szóló, a Gazdasági és Monetáris Bizottság számára készült tanulmányokra és mélyreható elemzésekre (2015. november),

–  tekintettel a 2016. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2015. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0690), a riasztási mechanizmus keretében készült 2016. évi jelentésre (COM(2015)0691) és a közös foglalkoztatási jelentés tervezetére (COM(2015)0700),

–  tekintettel a 2017. november 17-én Göteborgban elfogadott, a szociális jogok európai pillérének kihirdetéséről szóló intézményközi nyilatkozatra,

–  tekintettel a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról, valamint az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/825 európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítéséről szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követő, 2017. december 13-i ajánlására(13),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2017. november 22-i bizottsági ajánlásra (COM(2017)0770),

–  tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel a 2018-as európai szemeszter prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

–  tekintettel az európai szemeszterre vonatkozó csomagról és a 2018. évi éves növekedési jelentésről a Bizottsággal folytatott európai parlamenti vitára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott véleményére (A8-0047/2018),

A.  mivel a Bizottság előjegyzései szerint az európai gazdaság várhatóan tovább növekszik, míg a munkahelyteremtésnek és a háztartások vásárlóerejének a növekedése az elkövetkező két évben veszít is lendületéből – a növekedés 2017-ben az EU-ban eléri a 2,4%-ot, majd 2018-ban elhanyagolható módon 2,2%-ra, 2019-ben pedig 2,0%-ra lassul; mivel azonban további szakpolitikai intézkedésekre lesz szükség a gazdasági világválság megoldatlan következményeinek felszámolásához;

B.  mivel az uniós gazdaság jelenlegi helyzete ambiciózus és társadalmilag kiegyensúlyozott strukturális reformokra és beruházásokra szólít fel a tagállamokban a fenntartható növekedés, foglalkoztatás és versenyképesség megteremtése és a felfelé irányuló konvergencia elérése érdekében;

C.  mivel a magánszektor fogyasztásának növekedése várhatóan enyhén lassul a következő évben a 2019-es fellazulás előtt, a 2017-eshez képest magasabb, az Európai Központi Bank célértéke alatt maradó, de a 2%-hoz közeli infláció miatt;

D.  mivel az Európai Beruházási Bank és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) az európai strukturális és beruházási alapok mellett komoly befektetési támogatást nyújtott az EU-ban; mivel ugyanakkor a magánbefektetések még mindig elmaradnak a 2008-as szinttől, kedvezőtlen hatást gyakorolva ezzel a potenciális növekedésre, munkahelyteremtésre és termelékenységre;

E.  mivel a foglalkoztatottság várhatóan tovább bővül: 2017 második negyedévében a foglalkoztatottak száma 235,4 millió fős rekordot ért el; mivel néhány munkaerőpiaci mutató olyan tartós nehézségeket jelez, mint például a munkaerőpiac szegmentáltságának fokozódása, súlyosbodó egyenlőtlenségek, különösen a fiatalok és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők tekintetében; mivel a munkanélküliségi ráta az EU-ban 7,5%, az euróövezetben pedig 8,9%, ami – amellett, hogy az elmúlt kilenc, illetve nyolc évben mért legalacsonyabb arány– még mindig túlságosan magas, különösen a fiatalok körében; mivel sok tagállamban tartósan nagyon jelentős különbségek állnak fenn, és mivel még mindig nyitva áll néhány lehetőség arra, hogy a foglalkoztatási ráta a válságot követően ismét helyreálljon, sőt arra is, hogy az Európa 2020 stratégia nemzeti céljai megvalósuljanak; mivel a rejtett munkanélküliség (munkába állni vágyó, de munkát aktívan nem kereső munkanélküliek) aránya 2016-ban 20%-os volt;

F.  mivel az adócsalás, az adókikerülés és az egyes nagyvállalatok és magánszemélyek által elkövetett adócsalások következtében több tagállam több milliárd eurónyi bevételkiesést könyvelhetett el az államháztartás irányítása terén, a kkv-k és más adófizetők kárára;

G.  mivel a javuló gazdasági helyzet lehetővé teszi az ambiciózus és társadalmilag kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtását, különösen a beruházások ösztönzésére szolgáló intézkedésekét – tekintettel arra, hogy a beruházások a GDP arányában kifejezett szintje még mindig alacsonyabb a pénzügyi válságot közvetlenül megelőző időszakban mértnél –, és az államháztartás tekintetében lehetővé teszi a helyzet javítását, figyelembe véve azt a terhet, amelyet a demográfiai fejlemények az adósság fenntarthatóságára rónak;

1.  tudomásul veszi, hogy megjelent a 2018-as éves növekedési jelentési csomag, illetve a beruházások, a nagyratörő és társadalmilag kiegyensúlyozott strukturális reformok és felelős államháztartások javasolt szakpolitikai ötvözete, amelyet a magasabb növekedési szintek tovább emelésének és az európai talpraállás, a felfele tartó konvergencia és a versenyképesség erősítésének eszközeként került bemutatásra; egyetért azzal, hogy a strukturális reform végrehajtását illetően további előrelépésekre van szükség a növekedés és a munkahelyteremtés eléréséért, valamint a gazdasági növekedést hátráltató egyenlőtlenségek elleni küzdelem céljából;

1.fejezet – Beruházások és növekedés

2.  kiemeli a potenciális hozzájárulás, a termelékenység és a versenyképesség elégtelen növekedésének tartós strukturális problémáját, amely a köz- és magánberuházások túl alacsony szintjével, valamint egyes tagállamokban a nagyratörő és társadalmilag kiegyensúlyozott strukturális reformok hiányával együtt jár;

3.  emlékeztet arra, hogy egyes tagállamoknak még mindig nagy folyófizetésimérleg-többletük van, amit az állami és magánberuházások fenntartására és a gazdasági növekedés fellendítésére lehetne fordítani;

4.  emlékeztet, hogy mennyire fontos az állami és magánberuházásokat ötvözni a strukturális reformokkal a gazdasági növekedés fellendítése és serkentése érdekében;

5.  hangsúlyozza az állami beruházások fellendítésének fontosságát az EU-ban a közberuházások jelenlegi csökkenésének visszafordítása érdekében; sürgeti emellett a tőkepiaci unió kiteljesedését az egységes piacon történő magánberuházások fellendítése érdekében; úgy véli, hogy tovább kell javítani a magánberuházásokra vonatkozó szabályozási keretet;

6.  hangsúlyozza, hogy a termelékenység növelése érdekében több beruházásra van szükség a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba, valamint a technológiai korszerűsítésbe; emlékeztet, hogy az olyan területekbe való beruházások, mint az infrastruktúrák, a gyermekgondozás, a szociális lakhatás, az oktatás, a képzés, az egészségügy, a kutatás, a digitális innováció és a körforgásos gazdaság növelheti a termelékenységet és/vagy a foglalkoztatást; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen országspecifikus ajánlásokat az energiahatékonyság és az erőforrások használata területén, és biztosítsa, hogy azok teljes mértékben összhangban álljanak a párizsi éghajlatvédelmi megállapodással;

7.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a jelentős növekedést ösztönző infrastrukturális projektek előtt álló jelenlegi akadályokat az ilyen beruházások időtartama alatt, valamint hogy vitassa meg a Parlamenttel és a Tanáccsal az ilyen akadályoknak a meglévő jogi kereteken belül lehetséges kezelését;

2.fejezet – Felelősségteljes államháztartás

8.  tudomásul veszi, hogy az euróövezet számára tett ajánlásokban javasolt átfogó semleges költségvetési irányvonal – megjegyezve, hogy 2018-ban több tagállamban enyhén ki is bővül a költségvetési irányvonal; emlékeztet arra, hogy a GMU megfelelő működése szempontjából kulcsfontosságú az uniós költségvetési szabályok következetes végrehajtása és betartása, ideértve a meglévő rugalmassági záradékok teljes mértékű tiszteletben tartását is;

9.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti és európai szintű költségvetési irányvonalaknak egyensúlyba kell hozniuk az államháztartások és beruházások hosszú távú, a Stabilitási és Növekedési Paktumot teljes mértékben betartó fenntarthatóságát és a rövid távú makrogazdasági stabilizációt;

10.  üdvözli az államháztartás terén elért javulást (ami kulcsfontosságú a stabilabb, fenntarthatóbb és hatékonyabb növekedés eléréséhez), különösen az államháztartási hiányok mérséklődését és az adósságok GDP-hez viszonyított arányának fokozatos csökkenését az EU-ban és az euróövezetben, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a bruttó adósság GDP-hez viszonyított aránya még mindig 90% körüli az euróövezetben, és számos tagállamban jóval meg is haladja ezt a szintet; hangsúlyozza, hogy e tagállamoknak sürgősen csökkenteniük kell a GDP-hez viszonyítva magas adóssághányadukat, mivel ezt jelentősen könnyebb elérni gazdasági fellendülés idején; emlékeztet, hogy a népesség elöregedése és más demográfiai változások az államháztartás fenntarthatósága szempontjából komoly terhet jelentenek; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy vállaljanak felelősséget a jövő nemzedékekért;

11.  hangsúlyozza, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nemzeti költségvetések összetételére és irányítására; ezért üdvözli a kiadások felülvizsgálatának terjedő gyakorlatát, és továbbra is arra bátorítja a tagállamokat, hogy mérjék fel költségvetésük minőségét;

3.fejezet – Strukturális reformok

12.  emlékeztet arra, hogy egyes tagállamoknak folytatniuk kell a szociális és környezeti szempontból fenntartható, növekedésbarát strukturális reformok végrehajtását, különös tekintettel az EU-szerte javuló gazdasági helyzet összefüggéseire (szinte valamennyi tagállamban növekedő GDP-vel), a versenyképesség, a munkahelyteremtés, a növekedés és a felfelé irányuló konvergencia fellendítése céljából;

13.  ragaszkodik ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásokat közelíteni kell az EU2020-as célokhoz; felhívja a tagállamokat, hogy léptessenek életbe megfelelő szakpolitikákat, és nyújtsanak beruházásokat az egész életen át tartó tanuláshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférés biztosítása vagy fenntartása érdekében, figyelembe véve a munkaerőpiac fejlődését, többek között az új szakmák megjelenését is;

14.  hangsúlyozza, hogy a digitalizáció, a globalizáció és a technológiai változás gyökeresen átalakítja a munkaerőpiacokat, ami többek között a kiigazított átmenetet igénylő foglalkoztatási formák és viszonyok közötti mélyreható változásokban mutatkozik meg; ezért hangsúlyozza a hozzáférhető és jó minőségű szociális biztonsági rendszerekkel bíró dinamikus munkaerőpiacok jelentőségét, amelyek meg tudnak felelni ezeknek az új munkaerőpiaci realitásoknak;

15.  úgy véli, hogy a beruházási akadályok megszüntetését célzó reformok lehetővé tennék a gazdasági tevékenység azonnali támogatását, és ezzel egyidejűleg megteremtenék a hosszú távú növekedés feltételeit;

16.  a tőke, a munkaerő és a fogyasztás adóztatásának méltányos kiegyenlítésére irányuló adózási felülvizsgálatokat szorgalmaz;

4.fejezet – Konvergencia és befogadás

17.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszternek és az országspecifikus ajánlásoknak hozzá kell járulniuk az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez, beleértve a szociális jogok pillérében meghatározott célkitűzéseket, valamint elő kell segíteniük a növekedést és a munkahelyteremtést; ezért üdvözli a szociális eredménytáblát, mint a szociális pillér megvalósításának nyomon követését szolgáló eszközt;

18.  kiemeli, hogy a közelmúltban a reálbérek növekedése elmaradt a termelékenység bővülésétől, míg a munkaerőpiacon javulás volt tapasztalható; ennek fényében hangsúlyozza, hogy bizonyos ágazatokban és területeken talán van lehetőség béremelésre a termelékenységgel kapcsolatos célokkal összhangban, a jó életszínvonal biztosítása érdekében, figyelembe véve a versenyképességet és az egyenlőtlenségek leküzdésének szükségességét;

19.  rámutat, hogy a költségvetési politikának figyelembe kell vennie az EKB függetlenségét tiszteletben tartó monetáris politikát;

20.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a környezeti fenntarthatóságot fokozó beruházások támogatására, valamint hogy biztosítsa az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai és az európai szemeszter közötti megfelelő kapcsolatot;

21.  üdvözli, hogy a 2018-as éves növekedési jelentés elismeri azt, hogy hatékony és tisztességes adórendszerekre van szükség, amelyek megfelelő ösztönzést jelentenek a gazdasági tevékenység számára; támogatja a Bizottságnak a fokozott átláthatóság, a megreformált héarendszer eléréséért tett kezdeményezéseit, és tudomásul veszi, hogy történtek lépések a konszolidált közös társasági adóalap eléréséért; üdvözli az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés megakadályozására tett nemzetközi szintű erőfeszítéseket; megjegyzi, hogy a hatékonyabb nemzeti adórendszerekkel jelentősen növelhetők az államháztartási bevételek;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő intézkedéseket a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET) illetve a menekültek támogatására és integrálására, és időben jelezzék előre a munkaerőpiacra való gördülékeny bevezetésük érdekében (azt megelőzendő, hogy a fekete gazdaság beszippantsa őket), akárcsak az állami szolgáltatások elegendő erőforrással való ellátottsága érdekében szükséges követelményeket; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek kulcsszerepet tölthetnek be a NEET személyek és a migránsok integrációjának elősegítésében és annak megelőzésében, hogy munkaerőpiaci diszkrimináció áldozatai legyenek;

23.  aggódik amiatt, hogy a hiányosságok és a hátrányos megkülönböztetés egyes tagállamokban továbbra is befolyásolják a munkaerőpiacokat, hozzájárulva a férfiak és nők javadalmazása, a nyugdíjba vonulás és a döntéshozatalban való részvétel terén fennálló különbségekhez;

5.fejezet – Az európai szemeszter keretében: aktív szerepvállalás és végrehajtás

24.  üdvözli, hogy fokozott figyelmet fordítottak az euróövezet összesített költségvetési irányvonalára, miközben rámutat arra, hogy az egyes tagállamok kötelesek eleget tenni a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, ideértve a meglévő rugalmassági záradékok teljes mértékű tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy egy összesített költségvetési irányvonal koncepciója nem vonhatja magával azt, hogy az egyes tagállamok többletjei és deficitjei ellentételezik egymást;

25.  aggódik amiatt, hogy az országspecifikus ajánlások betartási aránya alacsony, ideértve azokat is, amelyek célja a konvergencia előmozdítása, a versenyképesség növelése és a makrogazdasági egyensúlyhiányok csökkentése; úgy véli, hogy a nemzeti szinten lezajló valódi nyilvános vita növeli a nemzeti felelősségvállalást, ami az országspecifikus ajánlások jobb végrehajtását eredményezi; fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a nemzeti parlamentek megvitassák az országjelentéseket és az országspecifikus ajánlásokat; úgy véli, hogy a regionális és a helyi hatóságokat sokkal nagyobb mértékben be kellene vonni az európai szemeszter folyamatába; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel az összes létező eszközt azon országspecifikus ajánlások betartatására, amelyek célja ezen, a monetáris unió fenntarthatóságát veszélyeztető kihívások kezelése;

26.  kiemeli, hogy a GMU elmélyítése útján tett minden további lépésnek fokozottabb demokratikus ellenőrzésekkel kell együtt járnia; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében meg kell erősíteni az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepét a felelősségre vonhatóság elvével összhangban; kéri, hogy a tárgyalási folyamat során mind nemzeti mind európai szinten konzultáljanak a szociális partnerekkel;

27.  üdvözli, hogy a Bizottság elismeri, hogy a korrupció továbbra is a beruházások akadályát képezi néhány tagállamban, és hogy a megfelelő gazdasági fejlődéshez szükség van a jogállamiság tiszteletben tartására, a független igazságszolgáltatásra és jogérvényesítő hatóságokra; sajnálja ugyanakkor, hogy a Bizottság megszüntette az éves antikorrupciós jelentést, és felszólítja a Bizottságot, hogy indítsa újra ezt a tagállamokon belüli korrupcióról szóló évenkénti elemzést, és gondoskodjon mechanizmusokról a korrupció elleni küzdelemhez;

Ágazati hozzájárulások a 2018. évi éves növekedési jelentéshez

Költségvetés

28.  úgy véli, hogy az uniós költségvetéseknek ösztönözést kell nyújtaniuk a fenntartható növekedéshez, a konvergenciához, a beruházásokhoz és reformokhoz, megoldásokat és szinergiákat kínálva a nemzeti költségvetések tekintetében; ezért úgy véli, hogy az éves növekedési jelentés útmutatásul szolgál a tagállamok számára, valamint a tagállami és az uniós költségvetések tervezése során, kiváltképp a 2020 utáni többéves pénzügyi keret előkészítése tekintetében;

29.  e tekintetben megismétli, hogy nagyobb szinergiákra van szükség a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés között; rámutat arra, hogy a Bizottság, tekintettel az európai szemeszterben, valamint az uniós költségvetés előkészítésében és végrehajtásában való részvételére, kulcsfontosságú szerepet játszik e tekintetben;

30.  üdvözli a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport 2016. december végi, „Az EU jövőbeni finanszírozása” című végleges jelentésében ismertetett ajánlásokban meghatározott javaslatot a nagyobb szinergiára és az európai uniós költségvetés fragmentálásának kerülésére vonatkozóan;

Környezetvédelem, közegészségügy és élelmiszer-biztonság

31.  üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését az egészségfejlesztéssel és a betegségmegelőzéssel foglalkozó internetes portál elindítására, amely naprakész információval szolgál az egészség és a jóllét elősegítésével kapcsolatos témákban, továbbá a polgárok számára nyújtott jól érthető és megbízható tájékoztatás fontos forrása; hangsúlyozza, hogy a portálnak teljes mértékben elérhetőnek kell lennie az uniós polgárok számára, ideértve a diszlexiával és más hasonló nehézségekkel küzdőket is;

32.  szorgalmazza a nagyobb összhangot az Európai Unió más szakpolitikáival a katasztrófamegelőzés és -elhárítás terén, például az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiával, az európai strukturális és beruházási alapokkal, a Szolidaritási Alappal, a környezetvédelmi jogszabályokkal, a kutatási és innovációs politikákkal;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek és az Európai Központi Banknak.

(1) HL L 306., 2011.11.23., 12. o. (2) HL L 306., 2011.11.23., 41. o. (3) HL L 306., 2011.11.23., 8. o. (4) HL L 306., 2011.11.23., 33. o. (5) HL L 306., 2011.11.23., 25. o. (6) HL L 306., 2011.11.23., 1. o. (7) HL L 140., 2013.5.27., 11. o. (8) HL L 140., 2013.5.27., 1. o. (9) HL L 192., 2015.7.18., 27. o. (10) HL L 169., 2015.7.1., 1. o. (11) HL C 407., 2016.11.4., 86. o. (12) HL C 399., 2017.11.24., 149. o. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0491.

Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2018. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai (2017/2260(INI))

P8_TA(2018)0078 A8-0052/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 5. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 145., 148., 152., 153., 174. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, különösen az 1., 3., 4., 5., 8. és 10. célokra,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetésére, amelyre Göteborgban, 2017. november 17-én került sor,

–  tekintettel a Bizottság „2018. évi éves növekedési jelentés” című, 2017. november 22-i közleményére (COM(2017)0690),

–  tekintettel a Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének a 2018. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közleményt kísérő, 2017. november 22-i tervezetére (COM(2017)0674),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2017. november 22-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0677),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2017. november 22-i bizottsági ajánlásra (COM(2017)0770),

–  tekintettel „A riasztási mechanizmus keretében készült 2018. évi jelentés” című, 2017. november 22-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0771),

–  tekintettel a „2018. évi költségvetésiterv-javaslatok: Átfogó értékelés” című, 2017. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2017)0800),

–  tekintettel „A szociális jogok európai pillérének létrehozása” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0250),

–  tekintettel a „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0252),

–  tekintettel a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. évi ajánlás eredményeinek értékeléséről szóló, 2017. április 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0258),

–  tekintettel arra, hogy a Bizottság közzétette a „Foglalkoztatás és szociális fejlemények Európában” című éves jelentés hetedik (2017. évi) kiadását, amely az európai, generációk közötti méltányosságot és a szolidaritást állítja a középpontba,

–  tekintettel „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0646),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2016. szeptember 14-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0604),

–  tekintettel „Az európai beruházások megerősítése a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében: Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második fázisa és az új külső beruházási terv felé” című, 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0581),

–  tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

–  tekintettel „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0356),

–  tekintettel az „Európa ismét beruház: Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0359),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról szóló, 2016. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2016)0127) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2016. február 15-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0071) és a Parlament erről szóló, 2016. szeptember 15-i álláspontjára(2),

–  tekintettel a Bizottság 2013. február 20-i szociális beruházási csomagjára, ezen belül a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013/112/EU ajánlásra(3),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020) és az EU 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i parlamenti állásfoglalásra(4),

–  tekintettel az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,

–  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló, 2015. december 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítését szolgáló, egyenlőtlenségek elleni küzdelemről szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló ,2017. október 24-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében egy uniós stratégia szükségességéről szóló, 2017. június 14-i állásfoglalására(9);

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2017. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2017. február 15-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. február 2-i álláspontjára(14),

–  tekintettel „Az egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a gyermekszegénységre” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „A »Zöld foglalkoztatás« kezdeményezésről: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása” című, 2015. július 8-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló, 2013. június 11-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódó záró megjegyzéseire (2015. szeptember),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 2017. márciusi 5/2017. sz. különjelentésére,

–  tekintettel „A munka világának fejleményei Európában: az EurWORK éves felülvizsgálata (2016)” című, 2017. szeptember 25-i Eurofound-jelentésre, és különösen annak „A fizetések egyenlőtlenségei – bizonyítékok, viták és politikák” című fejezetére,

–  tekintettel „A kiküldött munkavállalók díjazása terén tapasztalható különbségek: az egyenlő bánásmód elvének megsértése” című, 2017. július 18-i aktualizált Eurofound-jelentésre, amely részletes áttekintést nyújt a kormányok és a szociális partnerek „egyenlő munkáért egyenlő díjazás” elvével kapcsolatos álláspontjáról Európa-szerte,

–  tekintettel „A foglalkoztatás átalakulása és a bérek egyenlőtlensége: Európai Munkakörfigyelő 2017” című, 2017. június 26-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a „Társadalmi mobilitás az Unióban” című, 2017. április 19-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a „Jövedelmi egyenlőtlenségek és foglalkoztatási minták Európában a gazdasági világválság előtt és után” című, 2017. március 13-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a szociális partnerek európai szemeszterbe való bevonásának 2016. évi helyzetéről szóló 2017. február 24-i, valamint a szociális partnerek európai szemeszterben betöltött szerepéről szóló és a 2011-től 2014-ig tartó időszakot vizsgáló, 2016. február 16-i Eurofound-jelentésekre,

–  tekintettel a 6. európai munkakörülmény-felmérésről szóló, 2016. november 17-i áttekintő Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel az „Új foglalkoztatási formák” című, 2015. március 12-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a „Nők, férfiak és munkakörülmények Európában” című, 2013. október 29-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel a 2018-as európai szemeszter prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0052/2018),

A.  mivel az uniós foglalkoztatási ráta emelkedik, és 2017 második negyedévében elérte a 72,3%-ot, ami 235,4 millió foglalkoztatott személynek felel meg, és ezzel az Unió előrelépést tett az Európa 2020 stratégiában kitűzött 75%-os foglalkoztatási ráta elérése felé; mivel továbbra is igen jelentős különbségek állnak fenn az egyes tagállamok foglalkoztatási rátái között, például Görögország, Horvátország, Olaszország és Spanyolország jóval elmarad a 65%-os uniós átlagtól, míg Hollandia, Dánia, az Egyesült Királyság, Németország és Svédország meghaladja a 75%-ot, vagyis még tenni kell a válságból való kilábalás és különösen az Európa 2020 stratégia nemzeti céljainak elérése érdekében; mivel a foglalkoztatás nagyobb mértékben nőtt az idősebb munkavállalók, a magasan képzett munkavállalók és a férfiak körében, szemben a fiatalokkal, az alacsonyan képzett munkavállalókkal és a nőkkel; mivel a ledolgozott órák egy munkavállalóra jutó számában mérve a foglalkoztatás a részmunkaidős foglalkoztatás terjedése és a teljes munkaidős munkavállalók által ledolgozott munkaidő csökkenése miatt az Unióban 3 %-kal, az euróövezetben pedig 4 %-kal továbbra is elmarad a válság előtti szinttől; mivel az Unióban 18,9 millió embernek még mindig nincs munkahelye, a beruházások szintje továbbra is túl alacsony, a bérek növekedése mérsékelt, és az aktív keresők szegénysége továbbra is növekszik; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 3. cikke rögzíti, hogy az Unió a teljes foglalkoztatottság elérésére törekszik;

B.  mivel az Unióban 18,9 millió ember még mindig munkanélküli, annak ellenére, hogy az Unió 7,5%-os és az euróövezet 8,9%-os jelenlegi munkanélküliségi rátája az elmúlt kilenc évben a legalacsonyabb; mivel ez a fellendülés továbbra is rendkívül egyenetlen a tagállamok között, a munkanélküliségi ráták ugyanis a körülbelül 4%-os németországi érték, illetve a csaknem 20%-os spanyolországi és a 23,6%-os görögországi érték között mozognak; mivel a rejtett munkanélküliség – vagyis a munkába állni vágyó, de munkát aktívan nem kereső munkanélküliek – aránya 2016-ban 20%-os volt, miközben a tartós munkanélküliek aránya továbbra is aggasztóan magas, több mint 46,4% (az euróövezetben ez a szám 49,7%); mivel a növekedés hiánya és a strukturális hiányosságok miatt egyes tagállamokban továbbra is nagyarányú a munkanélküliség; mivel a magas munkanélküliségi arány egyik oka a munkaerőpiaci reformok elégtelensége; mivel a tartós munkanélküliek támogatása alapvető fontosságú, ugyanis ellenkező esetben helyzetük káros hatással lesz önbizalmukra, jólétükre és jövőbeli fejlődésükre, a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának teszi ki őket és aláássa a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságát és az európai szociális dimenziót is;

C.  mivel a részmunkaidős foglalkoztatás 2008-hoz képest 11%-kal nőtt, a teljes munkaidős foglalkoztatás pedig ugyanezen időszakban 2%-kal csökkent, míg a nem önkéntes jellegű részmunkaidős foglalkoztatás a 2013-as 29,3%-ról 2016-ra 27,7%-ra csökkent, de még mindig az ilyen típusú szerződések egynegyedét adja;

D.  mivel munkaerőpiac állandó és atipikus munkahelyek közötti szegmentálódása továbbra is aggasztó, ugyanis egyes tagállamokban az ideiglenes szerződések foglalkoztatáson belüli aránya 10% és 20% között mozog, az ezek közül határozatlan időre szóló munkaszerződéssé átalakuló szerződések aránya pedig különösen alacsony, így az ideiglenes munkahelyek inkább zsákutcának, semmint az állandó munkahelyhez vezető ugródeszkának tekinthetők; mivel ez a jelenség nagyszámú munkavállalót akadályoz meg abban, hogy élvezze a biztos, viszonylag jól fizetett foglalkoztatás és a jó kilátások előnyeit, és bérszakadékot hoz létre az állandó és az alkalmi munkavállalók között;

E.  mivel a fiatalok munkanélküliségi rátája ugyan mutat némi javulást, 16,6%-os (az euróövezetben 18,7%-os) aránya továbbra is aggasztóan magas; mivel a közös foglalkoztatási jelentés tervezete szerint a fiatalok gyakrabban dolgoznak nem hagyományos és atipikus foglalkoztatási formákban, ideértve az ideiglenes állásokat, a nem önkéntes jellegű részmunkaidős munkát és az alacsonyabb bérezésű állásokat; mivel 2016-ban még mindig 6,3 millió 15 és 24 év közötti fiatal nem volt foglalkoztatva, és nem részesült oktatásban vagy képzésben (NEET-fiatalok); mivel a tagállamok az EUMSZ 19. cikke és a foglalkoztatási egyenlőségről szóló 2000/78/EK irányelv szerint az életkoron alapuló megkülönböztetés tilalma alapján a munkaerőpiaci szabályozási keretek, az oktatási és képzési rendszerek és az aktív munkaerőpiaci politikák kidolgozása és végrehajtása révén tudják kezelni az ifjúsági munkanélküliséget;

F.  mivel a tagállamok munkanélküliségi rátái közötti különbségek csökkentek ugyan, de még mindig a válság előtti szint fölött vannak; mivel egyes tagállamokban a teljes munkanélküliségen belül továbbra is több mint 50% a tartós munkanélküliség aránya, amely az Unióban átlagosan 46,6 %-ot, az euróövezetben pedig 49,7 %-ot tesz ki; mivel a munkanélküliségi ráta csak azokat a személyeket tartalmazza, akiknek nincs állása, és az utolsó 4 hétben aktívan munkát kerestek, a tartós munkanélküliségi ráta pedig csak a 15 és 74 év közötti, gazdaságilag aktív népességnek azt a részét méri, amelynek tagjai legalább 12 hónapja állás nélkül vannak;

G.  mivel a nemek közötti foglalkoztatási különbség továbbra is fennáll, és az Unióban jelenleg 11,6 százalékpontot tesz ki, ugyanis nemekre lebontva a férfiak foglalkoztatási rátája 76,9%, a nőké pedig 65,3 %, a nem az Unióban született és a roma nők esetében pedig még nagyobb a különbség; mivel a nemek közötti különbség a részmunkaidős foglalkoztatásban még nagyobb, ugyanis 2016-ban 23 százalékpontot tett ki, sőt négy tagállamban meghaladta a 30 százalékpontot, a nők esetében a nem önkéntes jellegű részmunkaidős foglalkoztatás pedig 23,5%-ot tett ki; mivel a legalább egy 6 éven aluli gyermekkel rendelkező nők foglalkoztatási rátája 9 százalékponttal alacsonyabb a gyermektelen nőkénél, és 2016-ban az Unió potenciális női munkaerő-állományának 19%-a inaktív volt, mert gyermekeket vagy cselekvőképtelen felnőtteket gondozott; mivel a nők a teljes munkaidős egyenértékben megadott foglalkoztatási ráták alacsonyabb szintje miatt 2015-ben jelentős, az uniós átlagot tekintve 16,3 %-os bérkülönbséget szenvedtek el, amely az észtországi 26,9% és az olaszországi és luxemburgi 5,5% között mozgott;

H.  mivel egyes tagállamok olyan strukturális problémákkal néznek szembe a munkaerőpiacon, mint az alacsony részvételi arány, valamint készségek és képesítések kereslete és kínálata közötti eltérés; mivel a munkaerőpiaci kereslet kielégítése érdekében egyre nagyobb szükség van az inaktív munkaerő beilleszkedését vagy újrabeilleszkedését célzó konkrét intézkedésekre;

I.  mivel az Európai Unió társadalmai öregednek (az európai népesség közel 20%-a 65 év feletti, és a becslések szerint ez az arány 2050-re eléri majd a 25%-ot), és növekszik az időskori függőségi ráta, ami további kihívásokat jelent a tagállamok számára, és szükségessé teheti, hogy módosításokat hajtsanak végre a jól finanszírozott és stabil társadalombiztosítási, egészségügyi és tartós gondozási rendszerek biztosításának fenntartása, valamint a formális és informális gondozásra való igény kielégítése érdekében; mivel az informális gondozók rendkívül jelentős erőforrást jelentenek a társadalom számára; mivel az Unió 28 tagállamában kismértékben csökkent a születéskori várható élettartam, 2015-ben ugyanis 80,6 évre becsülték (0,3 évvel alacsonyabbra, mint 2014-ben), ami a nők esetében 83,3 évet (2014-hez képest 0,3 évvel alacsonyabb értéket), a férfiak esetében pedig 77,9 évet (2014-hez képest 0,2 évvel alacsonyabb értéket) jelentett; mivel 2002 óta – amikor is valamennyi uniós tagállam tekintetében elérhetővé váltak a várható élettartamra vonatkozó adatok – első alkalommal csökkent a várható élettartam az Unió 28 tagállamában, és ez a csökkenés a tagállamok többségében megfigyelhető; mivel az Eurostat szerint még nem lehet megmondani, hogy a várható élettartam 2014 és 2015 között megfigyelt csökkenése vajon csak átmeneti, vagy a következő években is folytatódni fog;

J.  mivel a demográfiai kihívások olyan tényezőket foglalnak magukban, mint az elnéptelenedés és a népesség szétszóródása, amelyek gátolják az érintett régiók növekedését, és veszélyeztetik az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját;

K.  mivel a korai iskolaelhagyók aránya több tagállamban, így Máltán, Spanyolországban és Romániában még mindig 20% körül mozog, és Portugáliában, Bulgáriában, Olaszországban, Magyarországon, az Egyesült Királyságban és Görögországban is meghaladja a 10%-os uniós célt; mivel a korai iskolaelhagyás egyéni, nemzeti és európai szinten is összetett problémát jelent; mivel a gyenge iskolai teljesítmény és a korai iskolaelhagyás mögött meghúzódó legjelentősebb tényezők a hátrányos társadalmi-gazdasági háttér, a migráns származás és a sajátos nevelési igények, figyelembe véve, hogy a természettudomány terén gyengén teljesítők uniós átlagos aránya a 2015-ös PISA-felmérésben részt vett hallgatók csoportján belül a legalsó társadalmi-gazdasági kvartilisben 34% körül van, azaz 26 százalékponttal több, mint a legfelső társadalmi-gazdasági kvartilisben;

L.  mivel a szociális gazdaságban 2 millió vállalkozás (az Unióban működő vállalkozások körülbelül 10%-a) tevékenykedik, és több mint 14 millió embert foglalkoztat (az uniós munkavállalók körülbelül 6,5%-át); tekintettel ennek az ágazatnak a jelentőségére a számtalan aktuális társadalmi kihívás, nem utolsósorban a lakosság elöregedésének legyőzése terén;

M.  mivel 80 millió európai ember rendelkezik valamilyen fogyatékossággal; mivel az akadálymentesítési intézkedések végrehajtása terén továbbra is lemaradás mutatkozik;

N.  mivel annak ellenére, hogy bizonyos mértékű előrelépés figyelhető meg a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése terén, még mindig vannak hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, és elfogadhatatlan módon az Unióban 119 millió szegény vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett személy él, akik közül több mint 25 millióan gyermekek (az Unióban élő gyermekek több mint egynegyede), valamint mivel a tagállamokban és az Unió egészében is továbbra is fennállnak a regionális egyenlőtlenségek, ami azt mutatja, hogy az Unió messze letért az EU 2020 stratégia szerinti cél elérése felé vezető pályáról; mivel a jövedelmi egyenlőtlenség az uniós országok kétharmadában továbbra is növekszik; mivel az Unió egészét tekintve a háztartások leggazdagabb 20%-a 5,1-szer nagyobb arányban részesedett a jövedelmekből, mint a legszegényebb 20%, és egyes kelet- és dél-európai országokban ez az arány eléri vagy meghaladja a 6,5-öt, ami csaknem kétszerese a legjobban teljesítő egyes közép-európai és skandináv országok értékeinek; mivel a nagymértékű egyenlőtlenségek továbbra is az esélyegyenlőség útjában állnak az oktatáshoz, képzéshez és szociális védelemhez való hozzáférés terén, és ezért károsak a társadalmi igazságosság, a társadalmi kohézió és a fenntartható gazdasági fejlődés szempontjából;

O.  mivel a „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2017)” című bizottsági kiadvány szerint 2015-ben 118,8 millióan voltak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának – ami 1,7 millióval meghaladja a 2008-as szintet, és messze van az Európa 2020 stratégia azon céljától, amely szerint 20 millióval csökkenteni kell a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett emberek számát –, a tagállamok között pedig nagy különbségek vannak, így a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a Cseh Köztársaságban és Németországban 5% vagy kisebb, míg Görögországban és Spanyolországban körülbelül 20%; mivel a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek (0–17 évesek) aránya 2016-ban 26,4% volt, ami magasabb a felnőttekre (16–64 évesek) vonatkozó 24,2%-os aránynál, és csaknem 10 százalékponttal meghaladja az idősek (65+) 18,3%-os arányát; mivel a szegénységben élő gyermekek száma továbbra is riasztóan magas Európában – jelenleg több mint 25 millió –, továbbá mivel a szegénység a gyermekek egész életére hatással lehet, és állandósíthatja a hátrányos helyzet generációk közötti átöröklődését; mivel a szociális politikáknak nagy jelentősége van a kohézió megvalósításában az Unió polgárokhoz való közelítésében;

P.  mivel Európában továbbra is fennáll az aktív keresők szegénysége, melynek legnagyobb mértékét Spanyolországban (13,1%), Görögországban (14%) és Romániában (18,6%) regisztrálták, ami egyrészt azt mutatja, hogy a foglalkoztatás önmagában nem mindig elég az emberek szegénységből való kiemeléséhez, másrészt tükrözi a különböző munkaerőpiaci mintázatokat, ideértve a részmunkaidős és/vagy alkalmi munkahelyeket, a bérszinteket és a háztartások munkaintenzitását, valamint a rossz munkakörülményeket; mivel az Unióban a bérek növekedése továbbra is mérsékelt, az utóbbi két évben ugyanis kevesebb mint 1%-kal nőtt, a munkavállalók javadalmazása pedig meglehetősen tág határok között mozog: míg Bulgáriában 4,6 EUR, Luxemburgban 43,3 EUR ledolgozott óránként; mivel a reálbérek növekedése a 28 tagállamból 18-ban elmaradt a termelékenység átlagos növekedésétől, sőt még a munkanélküliség csökkenésétől is; mivel a bérek meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik;

Q.  mivel az oktatás, amely kritikus jelentőségű tényező a fiatalok munkaerőpiaci beilleszkedésében, elsősorban a tagállamok felelőssége, de a Bizottság támogatását is élvezi; mivel a minőségi oktatásnak és képzésnek mindenki számára elérhetőnek kell lennie, figyelembe véve, hogy az Unióban a felsőfokú végzettséggel rendelkező (20 és 34 év közötti) fiatalok foglalkoztatási rátája 82,8%, ami több mint 10 százalékponttal magasabb, mint a középfokú végzettségű fiatalok esetében; mivel a szakképzés egyre hitelesebb mind az európai fiatalok, mind pedig a benne rejlő lehetőségeket elismerő vállalatok körében; mivel az informális környezetben szerzett képzés szintén fontos eszközt ad az európaiak kezébe a munkaerőpiacon;

R.  mivel a digitális átálláshoz a munkavállalóknak legalább alapvető digitális készségekre van szükségük, ugyanakkor a becslések szerint az Unió lakosságának 44%-a nem rendelkezik ilyen készségekkel(19);

S.  mivel az EUMSZ 168. cikkének megfelelően a releváns uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét; mivel ez hozzájárulna a társadalmi befogadáshoz, a társadalmi igazságossághoz és az egyenlőséghez; mivel a technológiai és tudományos fejlődés, amelyet a 2018. évi éves növekedési jelentés üdvözöl, hozzájárul a jobb, hatékonyabb és hozzáférhetőbb kezelések és gyógyszerek kifejlesztéséhez; mivel ez a fejlődés hozzájárul ahhoz, hogy az egyes krónikus betegségekben szenvedő személyek készen álljanak arra, hogy bekerüljenek a munkaerőpiacra vagy hosszabb ideig dolgozzanak; mivel e cél elérését jelenleg megnehezíti, hogy egyes gyógyszerek ára igen magas;

T.  mivel a tagállami költségvetési politikák szerepet játszanak a makrogazdasági környezet stabilizálásában, ugyanakkor más céljaik is vannak, például a költségvetési fenntarthatóság elérése vagy az újraelosztás;

U.  mivel a társadalombiztosítási rendszerek biztosítása és irányítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, amit az Unió ugyan koordinál, de nem harmonizál;

V.  mivel a háztartások egy főre jutó, rendelkezésre álló bruttó jövedelme (GDHI) egyes tagállamokban még mindig nem állt vissza a válság előtti szintre, és akár 20–30 százalékponttal alacsonyabb is lehet, mint 2008-ban;

W.  mivel az uniós gazdaság kevésbé képes tartós növekedést előmozdítani, mint legnagyobb versenytársaink; mivel a Bizottság becslése szerint az Unióban a potenciális növekedés körülbelül 1,4%, míg az USA-ban 2%;

X.  mivel a be nem jelentett munka megfosztja a munkavállalókat jogaiktól, ösztönzi a szociális dömpinget, súlyos költségvetési vonzatai vannak, továbbá hátrányosan hat a foglalkoztatásra, a termelékenységre, a munka minőségére, a készségek fejlesztésére, valamint a nyugdíjjogosultságok rendszerének hatékonyságára és eredményességére; mivel továbbra is erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a be nem jelentett munkából bejelentett munka legyen;

Y.  mivel a legkülső régiók komoly nehézségekkel kényszerülnek szembesülni sajátos egyedi jellemzőik miatt, melyek korlátozzák növekedési lehetőségeiket; mivel ezekben a régiókban a munkanélküliségi ráta 11,2 és 27,1% között mozog, és ezen belül a tartós munkanélküliség 54,5 és 80,9% között ingadozik; mivel ezekben a régiókban a fiatalok munkanélkülisége meghaladja a 40%-ot;

Z.  mivel az Eurofound kutatása szerint a legtöbb tagállamban fokozatosan javul a szociális partnerek bevonása a nemzeti reformprogramok kidolgozásába, jóllehet továbbra is jelentősek a különbségek a nemzeti szociális partnerek európai szemeszter folyamatában való szerepvállalásának minősége és eredményessége terén;

AA.  mivel az Eurofound szociális partnerek európai szemeszterbe való bevonásáról szóló, küszöbön álló tanulmánya a munkaerőpiacok működésének javításáról szóló 7. foglalkoztatási iránymutatást követően egy konszolidálódási folyamatról és növekvő tudatosságról számol be; mivel azonban a szociális partnerek kiemelik, hogy a megfelelő szerepvállalást az érdemi és kellő időben történő konzultáció megkönnyítésével, az észrevételek és visszajelzések cseréjével, valamint a szociális partnerek nézeteinek láthatóvá tételével kell biztosítani;

1.  üdvözli a 2018. évi éves növekedési jelentést és a szociális jogok abba beépített európai pillérét mint a minőségi foglalkoztatásra, a fenntartható növekedésre és a beruházásra irányuló általános politikák fontos részét, melynek célja a termelékenység és a bérek növelése, a munkahelyteremtés, az egyenlőtlenségek és a szegénység csökkentése, valamint a szociális védelem és a közszolgáltatások hozzáférhetőségének és minőségének javítása; elismeri, hogy az éves növekedési jelentés a beruházás, a strukturális reformok és a felelős államháztartási gazdálkodás stratégiáján alapul, melyet össze kell kapcsolni a szociális jogok európai pillérében foglalt elvek és célkitűzések megvalósítását célzó politikákkal és intézkedésekkel; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak – az európai szemeszter keretében – javítania kell a politikai koordináció folyamatát az olyan negatív tendenciák jobb nyomon követése, megelőzése és korrigálása érdekében, amelyek növelhetik az egyenlőtlenségeket és gyengíthetik a társadalmi haladást, hogy össze lehessen kapcsolni a gazdasági koordinációt a foglalkoztatási és szociális teljesítménnyel; felszólítja a tagállamokat, hogy a növekedés, a fenntartható gazdasági fejlődés, a minőségi foglalkoztatás, valamint a szociális védelem és társadalmi befogadás előmozdítása érdekében nemzeti politikáikban és stratégiáikban kövessék a felmérésben és az azt kísérő közös foglalkoztatási jelentésben meghatározott prioritásokat; felhívja a figyelmet a munkavállalói jogok védelmének, valamint a munkavállalói alkupozíció erősítésének jelentőségére;

2.  hangsúlyozza, hogy a beruházások fellendítése, a minőségi munkahelyek létrehozása, a munkavállalóknak a szükséges szaktudás megszerzésében történő támogatása, a munkaerőpiacon az esélyegyenlőség és a tisztességes munkakörülmények előmozdítása, a munkatermelékenység javítása, a bérnövekedés és a fenntartható és megfelelő szociális védelmi rendszerek támogatása, valamint a polgárok életszínvonalának javítása érdekében olyan társadalmi és gazdasági szempontból kiegyensúlyozott, strukturális reformokra van szükség, amelyek a munkavállalók és a kiszolgáltatott csoportok szükségleteit kezelő inkluzív munkaerőpiaci és szociális politikák javítása révén a szociális AAA minősítés megvalósítását célozzák; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a vállalkozások és a munkavállalók számára egyaránt kedvező környezetet, hogy több stabil munkahely jöhessen létre, és egyúttal egyensúlyba kell hozni a társadalmi és a gazdasági szempontokat, illetve közösen és egymást kiegészítve kell meghozni a döntéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy az adóterheket a munkáról fokozatosan helyezzék át más jövedelemforrásokra, a szociális biztonság veszélyeztetése nélkül; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a szociális normák javítása és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás kulcsfontosságú eszköz a munkaadók és a szakszervezetek számára ahhoz, hogy tisztességes béreket és munkafeltételeket tudjanak kialakítani, valamint hogy ha a kollektív tárgyalás rendszere szilárd, az növeli a tagállamok rezilienciáját gazdasági válságok idején; emlékeztet arra, hogy a kollektív tárgyaláshoz való jog olyan kérdés, amely minden európai munkavállalót érint, és amely alapvető következményekkel jár a demokráciára és a jogállamiságra – és ezen belül az alapvető szociális jogok tiszteletben tartására – nézve, valamint, hogy a kollektív tárgyalás olyan alapvető európai jog, amelyet az európai intézményeknek az Alapjogi Charta 28. cikke értelmében tiszteletben kell tartaniuk; ezzel összefüggésben olyan szakpolitikai intézkedéseket szorgalmaz, amelyek tiszteletben tartják, előmozdítják és megerősítik a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, amelyek fontos szerepet játszanak a magas színvonalú munkakörülmények elérésében; úgy véli, hogy mindezt az aggregált kereslet és a gazdasági fellendülés támogatása, a bérezésben megnyilvánuló egyenlőtlenségek csökkentése és az aktív keresők szegénysége elleni küzdelem érdekében kell megtenni;

4.  nagyobb elkötelezettséget kér a szegénység és a növekvő egyenlőtlenség leküzdése, valamint – gazdasági megtérülésükre és társadalmi hasznukra való tekintettel – a szociális beruházások fellendítése érdekében; emlékeztet arra, hogy azok a gazdaságok, amelyekben több a szociális beruházás, ellenállóbbak a megrázkódtatásokkal szemben; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum jelenlegi szabályainak megfelelően engedjenek teret az állami szociális beruházásoknak, valamint szükség esetén a szociális infrastruktúrába való nagyobb mértékű beruházásoknak és a leginkább érintettek támogatásának, hogy megfelelően kezelni lehessen az egyenlőtlenségeket, leginkább olyan szociális védelmi rendszerek révén, amelyek megfelelő és jól célzott jövedelemtámogatást biztosítanak; felszólítja a Bizottságot, hogy adott esetben végezze el annak mélyrehatóbb értékelését, hogy a kiadások mely típusai tekinthetők egyértelműen szociális beruházásnak;

5.  meggyőződése, hogy fontos a kultúrák közötti párbeszéd erősítése, annak megkönnyítése érdekében, hogy a migránsok, menekültek és menedékkérők könnyebben bejuthassanak a munkaerőpiacra, és integrálódhassanak a társadalomba; aggodalmát fejezi ki az etnikai kisebbségek tartósan alacsony munkaerőpiaci jelenléte miatt; ennek kapcsán felszólítja a tagállamokat a 2000/78/EK és a 2000/43/EK irányelv megfelelő végrehajtására; emlékeztet arra, hogy az újonnan érkezettek új tudást és készségeket is hoznak magukkal, és felszólít azon eszközök továbbfejlesztésére és támogatására, amelyek többnyelvű információkat nyújtanak a formális és informális tanulás, a szakképzés, a gyakornoki programok, illetve az önkéntes tevékenységek terén elérhető lehetőségekről;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéseket a bizonyos egészségügyi problémákkal, például krónikus fájdalommal küzdők munkaerőpiaci integrációja és munkaerőpiacon maradása érdekében; továbbra is úgy tartja, hogy el kell mozdulni az ezen helyzetekhez alkalmazkodó, rugalmasabb és nem diszkriminatív munkaerőpiac felé annak érdekében, hogy ezek a személyek is hozzájárulhassanak az Unió gazdasági fejlődéséhez, és ezáltal tehermentesítsék a társadalombiztosítási rendszereket;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a környezeti fenntarthatóságot javító beruházásokat, és elismeri az ezekben rejlő, a gazdaság egészét érintő potenciált; egyetért azzal, hogy a körforgásos és zöld gazdaságra való átállás támogatása nagy nettó munkahelyteremtési potenciált hordoz magában;

8.  üdvözli a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetését, továbbá úgy véli, hogy az európai szemeszternek támogatnia kellene az esélyegyenlőség, a munkaerőpiachoz való hozzáférés, a méltányos munkakörülmények, valamint a szociális védelem és befogadás terén megfogalmazott 20 kulcsfontosságú alapelvét, melyeket hivatkozási pontnak és ajánlásnak kell tekinteni az európai szemeszter szakpolitikai koordinációs ciklusának végrehajtása során, hogy Európa kiérdemelhesse a tényleges szociális AAA minősítést, valamint hogy a gazdasági és foglalkoztatáspolitikai céloknak alárendelt gazdasági növekedés és kiszámítható, fenntartható pénzügyi helyzet jöhessen létre, így szolgálva az EU 2020 stratégia legfontosabb, kiemelt céljait; rámutat arra, hogy az európai szemeszter koordinációs folyamata elengedhetetlen eszköz az európai szociális dimenzió megszilárdításához, amely az említett szociális pillér alapját képezi; kiemeli, hogy a szociális jogok európai pillére a szociális jogok védelmére és fejlesztésére irányuló, Európa-szerte közös megközelítés kialakítása révén az első lépések egyikének tekinthető, melynek tükröződnie kell a tagállamok által tett intézkedésekben; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat a szociális jogok konkrét és specifikus eszközökön (jogalkotáson, politikai döntéshozatali mechanizmusokon és pénzügyi eszközökön) keresztül történő megerősítése és kézzelfogható eredmények elérése érdekében; hangsúlyozza az alapvető jogok elsőbbségét;

9.  elismeri a szemeszter szociális vetületének erősítésére irányuló erőfeszítéseket; további fellépést szorgalmaz a társadalmi és gazdasági prioritások egyensúlyba hozása, valamint a nyomon követés és a szociális területen megfogalmazott ajánlások minőségének javítása érdekében;

10.  üdvözli az új eredménytáblát, amely 14 fő mutatót biztosít a tagállamok szociális és foglalkoztatási teljesítményének nyomon követéséhez, a szociális pillér összefüggésében azonosított három tág dimenzió mentén;

11.  hangsúlyozza, hogy az Unió egészére vetítve a legutolsó rendelkezésre álló évben a 14 fő mutatóból 11-ben javulást regisztráltak, megerősítve a munkaerőpiac és a szociális helyzet gazdasági fellendülést kísérő folyamatos javulását; megállapítja azonban, hogy a szociális pillérben azonosított dimenziók mentén megvalósuló, felfelé irányuló társadalmi konvergencia eléréséhez – amint azt a Bizottság megállapította – cselekvésre van szükség, és hogy a fő mutatók elemzése a 28 tagállamból 17 esetében legalább egy „kritikus helyzet” fennállását mutatja;

12.  elismeri, hogy ugyan az elmúlt években az Unión egészében javult a gazdasági és foglalkoztatási helyzet, a megtermelt javak elosztása nem mindig történt egyenletesen, ugyanis a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő személyek száma továbbra is túlságosan magas; aggódik az Unióban és tagállamaiban tapasztalható növekvő egyenlőtlenségek miatt, valamint amiatt, hogy nő a szegénység kockázatának kitett munkavállalók aránya, nemcsak a részmunkaidős, hanem a teljes munkaidős munkavállalók körében is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az e személyek helyzetének javítására tett erőfeszítéseiket, valamint ismerjék el jobban a nem kormányzati szervezetek, a szegénység elleni küzdelemben tevékenykedő szervezetek és maguk a szegénységben élő emberek munkáját és szakértelmét, ösztönözve őket a bevált gyakorlatok megosztásában való részvételre; rámutat arra, hogy a nagyfokú egyenlőtlenségek csökkentik a gazdasági teljesítményt és a fenntartható növekedés potenciálját; kiemeli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint a nemzeti szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságához való hozzájárulás egyik kulcsfontosságú tényezője a tartósan munkanélküliek személyre szabott intézkedések révén történő integrálása; szorgalmazza, hogy a munkaerőpiaci igényekre való hatékonyabb reagáláshoz szükséges eszközök biztosítása, a hatékony megoldások kidolgozása, valamint a tartós munkanélküliség megelőzése érdekében alakítsanak ki az összes érdekelt felet tömörítő partnerségeket, és fejlesszék azokat; hangsúlyozza, hogy a tartós munkanélküliség csökkentése érdekében hatékony munkaerőpiaci szakpolitikákat kell végrehajtani; úgy véli, hogy a tagállamoknak tovább kell segíteniük az állástalanokat oly módon, hogy megfizethető, hozzáférhető és jó minőségű támogatási szolgáltatásokat biztosítanak az álláskereséshez, a képzéshez és az átképzéshez, ugyanakkor védelmet biztosítanak azok számára, akik ezekben nem képesek részt venni;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy amikor az európai szemeszter keretében szakpolitikai ajánlásokra tesz javaslatot, vegye figyelembe a társadalmi fejlődési célokat;

14.  ismét aggodalmát fejezi ki a különböző tagállamokban tapasztalható foglalkoztatási és munkanélküliségi ráták változékonyságával, és különösen az alulfoglalkoztatottság és a rejtett munkanélküliség aggasztó mértékével kapcsolatban; aggodalommal tölti el különösen a fiatalok munkanélküliségének magas szintje, amely az EU-ban néhány tagállam – Ausztria, Cseh Köztársaság, Hollandia, Magyarország, Málta és Németország – kivételével továbbra is 11 % feletti; különösen aggasztónak tartja a NEET-fiatalok és a korai iskolaelhagyók tartósan magas számát több országban; e tekintetben üdvözli az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés finanszírozásának 2,4 milliárd euróval való növelését a 2017 és 2020 közötti időszakban; hangsúlyozza, hogy szükség esetén meg kell fontolni a kezdeményezés számára további uniós szintű források rendelkezésre bocsátását, továbbá hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell az ifjúsági garancia teljes mértékű nyitottságát valamennyi csoport előtt, beleértve a kiszolgáltatott személyeket is; emlékeztet az Európai Számvevőszék 5/2017. sz., „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák?” című különjelentésére;

15.  osztja a Bizottság álláspontját abban, hogy „[a] szociális védelmi rendszereknek minimumjövedelmet garantáló juttatásokat kell biztosítaniuk”; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban, valamint a szociális partnerek részvételével határozzanak meg a szegénységi küszöb feletti, megfelelő minimumjövedelmet, és biztosítsák, hogy ez mindenki számára elérhető legyen és a leginkább rászorulókat célozza meg; úgy véli, hogy ahhoz, hogy a minimumjövedelmi rendszerek eredményesek legyenek a szegénység elleni küzdelemben, e rendszerekhez a minőségi és megfizethető közjavak és -szolgáltatások hozzáférhetőségének és – ha munkaképesek – a kiszolgáltatott helyzetben lévők esélyegyenlőségét előmozdító és a munkaerőpiacra való belépésüket vagy az oda való visszatérésüket megkönnyítő intézkedéseknek kell társulniuk;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre az európai társadalombiztosítási számot annak érdekében, hogy megkönnyítse az információcserét, biztosítsa az emberek számára aktuális és múltbeli jogosultságaik nyilvántartását, és megelőzze a visszaéléseket;

17.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a szociális védelemhez való hozzáférés alapvető a tisztességes munkafeltételek megteremtéséhez, és hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően konkrét javaslatokra van szükség annak biztosítására, hogy mindenfajta foglalkoztatásban valamennyi munkavállaló társadalombiztosítási jogosultságokat szerezhessen, ideértve a megfelelő nyugdíjat is;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Szociális Alapon (ESZA), az Európai Stratégiai Beruházási Alapon (ESBA) és az európai szemeszteren keresztül fokozza az átfogó tagállami közpolitikák támogatására irányuló erőfeszítéseit, az oktatásból és a (tartós) munkanélküliségből a munkába való zökkenőmentesebb átmenet biztosítására összpontosítva, és felhív konkrétabban a tartósan munkanélküliek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásban felvázolt nemzeti szintű intézkedések teljes körű végrehajtására(20); felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy ösztönözzék az egész életen át tartó tanulást, különösen az idősebb munkavállalók számára, hogy segítsék készségeiknek az igényekhez való hozzáigazítását, és megkönnyítsék munkához jutásukat;

19.  aggódik a válság kezdete után csaknem egy évtizeddel Európában továbbra is fennálló nagymértékű szegénység és a nemzedékek között keletkezett szakadék miatt, többek között azokban a tagállamokban is, amelyekben a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya alacsonyabb; különösen aggasztónak tartja, hogy több tagállamban az utóbbi évek makrogazdasági fellendülése ellenére is nőtt a gyermekszegénység és az aktív keresők szegénységének aránya; megállapítja, hogy a koragyermekkori nevelésben és oktatásban részt vevő gyermekek arányát illetően a helyzet a tagállamok több mint egyharmadában kritikus; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a strukturális reformok megtervezésében és végrehajtásában, értékelve azok társadalmi és jövedelemelosztásra gyakorolt hatását;

20.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el az Európában a szegénység, különösen a gyermekszegénység drasztikus csökkentése érdekében szükséges valamennyi intézkedést, és terjesszenek elő olyan konkrét javaslatokat, amelyek a gyermekek jövőjébe történő befektetésről szóló ajánlással összhangban a gyermekeket helyezik a középpontba, továbbá kellő figyelmet fordítanak a 2017. és 2018. évi uniós költségvetésben és a Parlament vonatkozó állásfoglalásaiban szereplő előkészítő intézkedésekre, biztosítva, hogy olyan intézkedések álljanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik a szegénység kockázatának kitett gyermekek számára az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és gyermekgondozáshoz, valamint a tisztességes lakhatáshoz és a megfelelő táplálkozáshoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a gyermekszegénység mérséklését célzó nemzeti terveket kell elfogadniuk, amelyek konkrétan foglalkoznak azzal a problémával, hogy a szociális transzferek csak korlátozott hatást gyakorolnak a szegénység kockázatának csökkentésére;

21.  üdvözli, hogy a 2018. évi éves növekedési jelentés hangsúlyt helyez a szociális lakáshoz jutásra és egyéb lakhatási támogatásra mint alapvető szolgáltatásokra, amely magában foglalja a kiszolgáltatott helyzetben lévők védelmét az indokolatlan kényszerkilakoltatással és ingatlanlefoglalással szemben, csakúgy, mint a hajléktalanság problémájának kezelését; kéri a szemeszter keretében a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség megerősített nyomon követését, valamint szükség esetén ajánlások kidolgozását;

22.  üdvözli a Bizottság irányelvre irányuló javaslatát az Európai Unióban irányadó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről, amely az írásos tájékoztatási kötelezettségről szóló jelenlegi irányelvet váltaná fel;

23.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok és az alacsonyan képzett munkavállalók munkanélküliségi rátái magasabbak a felnőtt korú, magasan képzett munkavállalók hasonló rátáinál; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az „Új európai készségfejlesztési program” végrehajtását, amelynek célja a meghatározott készségproblémákkal rendelkező személyek készségeinek javítása munkaerőpiaci visszailleszkedésük érdekében;

24.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják erőfeszítéseiket a megfizethető, hozzáférhető és magas színvonalú oktatásba és képzésbe való befektetés terén, a munkatermelékenység növekedését támogató innováció terén, az aktív munkaerőpiaci politikák, a társadalmi befogadás és a munkaerőpiaci integráció terén, valamint a hatékonyabb és igényre szabott állami és magánfoglalkoztatási szolgáltatások terén – figyelembe véve az egyes régiókon és országokon belüli földrajzi, demográfiai és jövedelmi eltéréseket – annak biztosítása érdekében, hogy a megszerzett készségek megfeleljenek a munkaerőpiaci igényeknek, hogy az emberek rendelkezzenek a megfelelő képességekkel és integrálódjanak a munkaerőpiacra, valamint hogy csökkentjen a korai iskolaelhagyók száma; hangsúlyozza, hogy nő a kereslet a digitális és egyéb átvihető készségek iránt, továbbá kitart amellett, hogy ezek fejlesztése sürgető és különösen szükséges, és minden társadalmi csoportra ki kell terjednie, különös figyelmet fordítva az alacsonyan képzett munkavállalókra és a fiatalokra; emlékeztet az oktatásban és a szakképzésben részt vevők és frissen végzettek hosszú távú mobilitását elősegítő kezdeményezések fontosságára, amelyek lehetővé teszik a szakképzett és mobilis munkaerő kialakítását a lehetőségeket rejtő ágazatokban;

25.  úgy véli, hogy a képesítések kölcsönös elismerése jótékony hatással lesz az európai munkaerőpiacokról hiányzó készségek és a munkakeresők, különösen a fiatalok közötti szakadék áthidalása szempontjából; emlékeztet arra, hogy a nem formális és az informális tanulási környezetekben szerzett készségeknek és kompetenciáknak annyiban fontos szerepük van, hogy javítják a fiatalok és azon személyek foglalkoztathatóságát, akik gondozási feladatok ellátása miatt kiszorultak a munkaerőpiacról; hangsúlyozza ezért, hogy fontos lenne létrehozni egy rendszert a nem formális és informális keretek között – különösen önkéntes tevékenységek révén – elsajátított tudás és tapasztalat ellenőrzésére; elismerését fejezi ki a Bizottságnak azért, hogy az éves növekedési jelentésben figyelembe vette az új európai készségfejlesztési programban szereplő kompetenciák elismerésének fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy emeljék magasabb szintre a szakképzést, és erősítsék a munkán alapuló tanulást, így például a jó színvonalú tanulószerződéses gyakorlati képzéseket;

26.  felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a tanulószerződéses gyakorlati képzési programokat, és teljes mértékben használják fel a gyakornokok számára rendelkezésre álló Erasmus+ forrásokat, ezzel garantálva az ilyen formában folytatott képzés színvonalát és vonzerejét; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a legkülső régiókban növelni kell az ebben a programban részt vevő fiatalok számát, amint azt a „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című bizottsági közlemény körvonalazza;

27.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az oktatással és az ifjúsággal kapcsolatos országspecifikus ajánlások végrehajtása terén, és mozdítsák elő a bevált gyakorlatok megosztását;

28.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a jobb oktatáshoz, készségekhez és foglalkoztatáshoz való hozzáférés növelését célzó kezdeményezéseket, és biztosítsák, hogy a készségekkel kapcsolatos munka során mindvégig nagyobb hangsúlyt kapjon a zöld és a körforgásos gazdaság;

29.  úgy véli, hogy egy időtálló készségfejlesztési programnak magában kell foglalnia a fenntarthatóság céljából való tanulást, és az európai társadalmak fokozódó digitalizációjának és robotizálásának összefüggésében részét kell képeznie egy munkavállalással kapcsolatban szélesebb látókört tükröző gondolatmenetnek, nem csak a gazdasági növekedésre, hanem a tanulók személyes fejlődésére, egészségének javítására és jóllétére is összpontosítva;

30.  üdvözli a Bizottság „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című, 2017. november 14-i közleményét (COM(2017)0673), amely merész célokat tűz ki az oktatás területén, például az európai oktatási térség létrehozását és a nyelvtanulás javítását Európában;

31.  emlékeztet arra, hogy a kreatív iparágak a leginkább vállalkozó szellemű iparágak között vannak, és hogy a kreatív oktatás olyan átvihető készségeket fejleszt, mint a kreatív gondolkodásmód, a problémamegoldó készség, a csapatmunka és a találékonyság; felszólít arra, hogy a művészeteket és a kreatív tanulást építsék be a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) oktatásába, mivel szoros kapcsolat áll fenn a kreativitás és az innováció között; kiemeli továbbá a kulturális és kreatív ágazatban rejlő potenciált az európai kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése és előmozdítása, valamint a gazdasági növekedés, az innováció és a foglalkoztatás, különösen a fiatalok foglalkoztatása szempontjából; hangsúlyozza továbbá, hogy a kulturális és kreatív ágazat további előmozdítása és az ebbe való beruházás jelentős mértékben hozzájárulhat a beruházásokhoz, a növekedéshez, az innovációhoz és a foglalkoztatáshoz; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében vegye fontolóra az egész kulturális és kreatív ágazat, köztük a nem kormányzati szervezetek és kis egyesületek által kínált lehetőségeket;

32.  emlékeztet, hogy a lányokat és a fiatal nőket ösztönözni kell az IKT-tanulmányok folytatására, és felhívja a tagállamokat annak ösztönzésére, hogy a lányok és fiatal nők STEM-tárgyakat tanuljanak, lefedve egyúttal a bölcsészettudományokat is, és hogy növeljék a nők képviseletét a STEM-területeken;

33.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban tegyenek meg minden szükséges intézkedést a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly és a nemek közötti egyenlőség szempontjából fontos szolgáltatások és jogszabályok javítása érdekében; felszólít az elérhető, minőségi és megfizethető gyermekgondozási és kisgyermekkori nevelési szolgáltatások, továbbá az ápolásra szorulók számára nyújtott gondozási szolgáltatások fejlesztésére, valamint a szülők és gondozók számára előnyös feltételek megteremtésére azáltal, hogy lehetővé teszik a családi szabadság szülőknek és gondozóknak kedvező feltételek melletti igénybevételét és az új technológiák lehetőségeivel élő rugalmas munkamegállapodásokat, garantálják a szociális védelmet és adott esetben biztosítják a megfelelő képzést; hangsúlyozza azonban, hogy enyhíteni kell a családtagok gondozási kötelezettségekkel kapcsolatos terhein, és kéri a háztartási alkalmazottak és házi gondozók szabályozott szektorának létrehozását, ami meg fogja könnyíteni a munka és a magánélet egyensúlyba hozását, ugyanakkor hozzá fog járulni a munkahelyteremtéshez is; e tekintetben hangsúlyozza a köz-magán társulásokban rejlő lehetőségeket és a szociális szolgáltatók és a szociális vállalkozások fontos szerepét; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy figyelemmel kell kísérni a társadalmi és a nemek közötti egyenlőség terén elért haladást, figyelembe kell venni a nemek közötti egyenlőség szempontját, és tekintettel kell lenni a reformoknak az idők során megmutatkozó hatására;

34.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be célokat az idősek, a fogyatékossággal élők és más eltartottak gondozására vonatkozóan, a barcelonai célokhoz hasonlóan, az e célok elérését biztosító nyomon követési eszközök mellett; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg minőségi normákat valamennyi gondozási szolgáltatás tekintetében, többek között rendelkezésre állásukra, hozzáférhetőségükre és megfizethetőségükre vonatkozóan; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vegyék át a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO Tanács) következtetéseit az önálló életvitelt segítő közösségi alapú támogatás és gondozás bővítéséről, valamint dolgozzanak ki világos stratégiát, és erőteljes beruházásokkal támogassák a korszerű, jó minőségű, közösségi alapú szolgáltatások kialakítását, továbbá növeljék a gondozók, különösen a családi gondozók támogatását;

35.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mind a munkafeltételek, az egészség és a biztonság, mind pedig a tisztességes életet és a családtervezést lehetővé tevő bérek szempontjából javítsák a munkahelyek minőségét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a be nem jelentett munkavégzést a szociális partnerek bevonásával és megfelelő bírságok kiszabásával hatékonyan kezeljék; felszólítja a tagállamokat arra, hogy fokozzák a be nem jelentett munka bejelentett munkává való alakítása érdekében tett erőfeszítéseiket a munkaügyi ellenőrzési mechanizmusaik megerősítése és olyan intézkedések bevezetése révén, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók számára a feketegazdaságból a formális gazdaságba való áttérést; emlékezteti a tagállamokat a be nem jelentett munkavégzéssel foglalkozó platform létezésére, amelyben a legjobb gyakorlatok megosztásával aktívan részt kellene venniük annak érdekében, hogy fellépjenek a be nem jelentett munka, a postafiók cégek és a színlelt önfoglalkoztatás ellen, amelyek mind veszélyt jelentenek a munka minőségére, a munkavállalók szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférésére és a tagállamok államháztartására nézve, továbbá tisztességtelen versenyt idéznek elő az európai vállalkozások között; üdvözli a Bizottság által javasolt új kezdeményezéseket, így az Európai Munkaügyi Hatóságra és az európai társadalombiztosítási számra vonatkozó nyilvános konzultáció elindítását; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a munkaügyi felügyelőségek vagy az egyéb érintett közszervek számára a be nem jelentett munka problémájának kezelésére, a munkavállalók számára a szürkegazdaságból a formális gazdaságba való áttérést lehetővé tévő intézkedések kidolgozására és a határokon átnyúló, felügyeleti szervek közötti együttműködés, valamint az információk és adatok elektronikus cseréjének javítására annak érdekében, hogy javuljon a társadalombiztosítási csalás és a be nem jelentett munka leküzdésére és megelőzésére szolgáló ellenőrzések hatékonysága, továbbá csökkenjenek az adminisztratív terhek;

36.  felhívja a tagállamokat az aktív munkaerőpiaci politikák hatékonyságának és eredményességének biztosítására, és azok olyan módon való kialakítására, hogy támogassák az ágazatok közötti mobilitást és a munkavállalók átképzését, ami a munkaerőpiacainknak a gazdaságaink digitális átalakulásához való alkalmazkodásával egyre fontosabb lesz;

37.  hangsúlyozza a kkv-k potenciálját a munkahelyteremtésben és a gazdaság egészében; úgy véli, hogy alapvető fontosságú a kudarcba fulladó induló vállalkozások magas arányának értékelése a jövőre vonatkozó tanulságok levonása és a vállalkozói készség támogatása érdekében, többek között a szociális és a körkörös gazdasági modellek fejlesztése és támogatása révén; alapvető fontosságúnak tartja továbbá az üzleti környezet javítását az adminisztratív terhek megszüntetésével és a követelmények kiigazításával, a finanszírozáshoz való hozzáférés javításával és az olyan adómodellek és egyszerűsített adómegfelelési eljárások kidolgozásának támogatásával, amelyek előnyösek a kkv-k, a vállalkozók, az önfoglalkoztatók, a mikrovállalkozások, az induló vállalkozások és a szociális vállalkozások számára, valamint megakadályozzák az adócsalást és az adóalapok és azok tényleges tulajdonosai azonosítására szolgáló megbízható információk hiányát; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek a gyakornoki lehetőségek és vállalatlátogatások, valamint a csőd elkerüléséhez szükséges megfelelő tudás révén már korai életkorban elősegítik a felelős és hatékony vállalkozói kultúra kialakulását a fiatalok körében; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program folytatására; felkéri a tagállamokat arra, hogy támogassák azokat a szervezeteket, amelyek a fiatal vállalkozókat segítik az innovatív projektek kidolgozásában;

38.  hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozás olyan növekvő területet jelent, amely a nélkülözés, a társadalmi kirekesztés és más társadalmi problémák egyidejű enyhítése mellett fellendítheti a gazdaságot; ezért úgy véli, hogy a szociális szempontokat fokozottabban figyelembe vevő, inkluzív és fenntartható gazdaság megvalósítása érdekében a vállalkozásoktatásnak a szociális dimenziót is magában kell foglalnia, és olyan témákkal is foglalkoznia kell, mint a méltányos kereskedelem, a szociális vállalkozások és az alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek;

39.  rámutat arra, hogy a szociális vállalkozások létfontosságúak voltak a válság hatásainak minimalizálásában; ezért hangsúlyozza, hogy ezeknek a vállalkozásoknak nagyobb támogatást kell kapniuk, különösen a különböző finanszírozási formákhoz, köztük az európai alapokhoz való hozzáférés, valamint az adminisztratív terhek csökkentése terén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezek a vállalatok olyan jogi keretet kapjanak, amely elismeri az EU-n belüli tevékenységüket, és megakadályozza a tisztességtelen versenyt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy tevékenységük elismerése a Parlament kérése ellenére nem tükröződik az éves növekedési jelentésben;

40.  elismeri, hogy a nők továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiacon; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy a rugalmas munkaszerződések, köztük az önkéntes ideiglenes vagy részmunkaidős szerződések fontos szerepet játszhatnak az olyan csoportok – köztük a nők – részvételének növelésében, akik egyébként esetleg ki lennének rekesztve a munkaerőpiacról;

41.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egy igazságos átmenet keretében fektessenek be a kutatásba és támogassák új termelési technológiák és szolgáltatások fejlesztését; hangsúlyozza ezek potenciálját a termelékenység és a fenntarthatóság növelése, új, minőségi munkahelyek teremtése és a hosszú távú fejlődés ösztönzése terén;

42.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban ösztönözzék a kutatási és fejlesztési ágazatba történő beruházásokat; úgy véli, hogy az ezen ágazatba történő beruházások hozzájárulnak a gazdasági versenyképesség és termelékenység növekedéséhez, ezáltal elősegítve a stabil munkahelyek megteremtését és a bérnövekedést;

43.  az EU egészének harmonikus fejlődése érdekében hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden egyes régió – a vidéki területeket, valamint a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai problémákkal küzdő régiókat is beleértve – rendelkezzen széles sávú internet-hozzáféréssel;

44.  úgy véli, hogy az uniós régiókat különböző mértékben sújtó demográfiai hanyatlás egyike az EU fejlődését gátló komoly akadályoknak, amellyel kapcsolatban eltérő megközelítésekre és kötelezettségvállalásokra lesz szükség; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek e kihívást hivatottak kezelni; hangsúlyozza, hogy a demográfiai hanyatlás kérdését holisztikusan kell megközelíteni, amely magában foglalja a szükséges infrastruktúra kiigazítását, a tisztességes bért fizető, minőségi foglalkoztatást, valamint a közszolgáltatások javítását és az önkéntesen választható rugalmas munkafeltételeket, amelyeknek megfelelő munkahelybiztonsággal és hozzáférhető szociális védelemmel kell párosulniuk;

45.  üdvözli, hogy a Bizottság európai statisztikai programja keretében szükségesnek tartotta a demográfiai kihívásokra – úgy mint az elnéptelenedésre és a népesség szétszóródására – vonatkozó statisztikák szolgáltatását; úgy véli, hogy ezek az adatok megbízható képet nyújtanak majd azokról a problémákról, amelyekkel e régiók szembesülnek, és ezáltal megfelelőbb megoldásokra nyújtanak lehetőséget; felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keret kidolgozása során vegye figyelembe e statisztikákat;

46.  emlékeztet arra, hogy a várható élettartam növekedése az idősek jó életminőségének és a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítása érdekében szükségessé teszi ez utóbbiak kiigazítását; hangsúlyozza, hogy ez a gazdasági függőségi ráta csökkentésével érhető el, többek között azáltal, hogy megfelelő munkakörülményeket kínálnak azoknak, akik hosszabb ideig szeretnének dolgozni és értékelik – tagállami szinten és a szociális partnerekkel együtt –, hogy szükség van-e arra, hogy mind a kötelező, mind a tényleges nyugdíjkorhatárt a várható élettartam növekedése és a biztosítási járulékfizetési évek szempontjából fenntartható alapokra helyezzék, továbbá hogy megelőzik a munkaerőpiacról való korai kilépést és elősegítik az ifjúság és a menekültek és migránsok munkaerőpiaci részvételét; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat az állami és a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek megerősítésében, valamint olyan gondozásért járó jóváírások létrehozásában, amelyek a nemek között a nyugdíjak terén fennálló különbségek kezelése, valamint a szegénységi küszöb feletti, méltó és független életvitelt biztosító megfelelő nyugdíjjövedelem biztosítása érdekében ellentételezik a nők és a férfiak számára a gyermekek gondozása és a hosszú távú gondozási feladatok ellátása miatt elmaradt hozzájárulásokat;

47.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az aktív időskor, az időskorúak társadalmi integrációja és a nemzedékek közötti szolidaritás politikáját; emlékeztet arra, hogy a termelékenység szempontjából alapvetőek a költséghatékonyabb egészségügyi rendszerek és a tartós gondozás is, amelyek biztosítják, hogy kellő időben, jó minőségű, megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz lehessen hozzáférni;

48.  úgy véli, hogy a kohéziós politika mint az Európai Unió fő befektetési politikája bizonyította hatékonyságát az egyenlőtlenségek csökkentésében, valamint a befogadás előmozdításában és a szegénység mérséklésében, és ezért a jövőbeni többéves pénzügyi keretben az e célra fordított forrásokat növelni kell; úgy véli, hogy a munkavállalók munkaerőpiaci beilleszkedését és újbóli beilleszkedését segítő, valamint a társadalmi befogadást és a szegénység és egyenlőtlenség leküzdését szolgáló intézkedéseket támogató, valamint a szociális jogok európai pillérének végrehajtásának támogatására szolgáló legfőbb uniós eszköz továbbra is az ESZA kell, hogy maradjon; felhívja a Bizottságot, hogy növelje az ESZA forrásait a következő többéves pénzügyi keretben a szociális jogok európai pillére végrehajtásának támogatása érdekében;

49.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ESBA támogassa a magas kockázatú beruházási projektek növekedését és az azokban való foglalkoztatást, valamint az ifjúsági és a tartós munkanélküliség leküzdését; aggasztónak tartja azonban, hogy az alap felhasználása rendkívül kiegyensúlyozatlan az EU-15 és az EU-13 tagállamai között; hangsúlyozza egyszersmind foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programjának (EaSI) szerepét a magas szintű minőségi és fenntartható foglalkoztatás előmozdítása, a megfelelő és tisztességes szociális védelem garantálása és a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése terén;

50.  sürgeti a tagállamokat, hogy mérjék fel, csökkenthetik-e az alapvető termékekre, különösen az élelmiszerekre kivetett adókat, ami a társadalmi igazságosság szempontjából az egyik legfontosabb intézkedés;

51.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy oly módon fokozzák a fogyatékossággal élők jobb munkaerőpiaci befogadására irányuló erőfeszítéseiket, hogy megszüntetik a jogi akadályokat, kezelik a diszkriminációt, valamint alkalmassá teszik a munkahelyeket és ösztönzőket teremtenek foglalkoztatásukhoz; emlékeztet arra, hogy annak segítése érdekében, hogy a fogyatékossággal élők teljes körűen részt vehessenek a munkaerőpiacon és a társadalmi életben, elengedhetetlen a fogyatékossággal élők szükségleteihez igazodó munkakörnyezet kialakítása, az oktatás és a képzés minden szintjén történő integrációjuk és a célzott pénzügyi támogatás; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális eredménytáblára vegyen fel a fogyatékossággal élők munkájára és társadalmi befogadására vonatkozó mutatókat;

52.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogainak általános érvényesítését a 2018. évi éves növekedési jelentéshez mellékelt, a tagállamok foglalkoztatási politikái vonatkozásában javasolt új iránymutatásokban; mindazonáltal felszólít arra, hogy ezek a rendelkezések tartalmazzanak konkrét intézkedéseket a kitűzött célok megvalósítása céljából, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményből fakadó uniós és tagállami kötelezettségekkel összhangban;

53.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsák végre a menekültek, valamint az etnikai kisebbségekhez tartozó vagy bevándorló hátterű emberek társadalmi befogadásához szükséges intézkedéseket;

54.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat összehangolásának hiánya olyan problémát jelent, amellyel a munkáltatók az EU összes régiójában szembesülnek, beleértve a legfejlettebb régiókat is, és amely nem oldható meg a bizonytalan vagy instabil foglalkoztatás révén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat az intézkedéseket, amelyek annak érdekében, hogy a kevésbé és a jobban fejlett régiókban egyaránt ki lehessen elégíteni a munkaerő-keresletet, megkönnyítik a munkavállalók munkakörök, ágazatok és helyszínek közötti mobilitását, ugyanakkor biztosítják a stabilitást és a tisztességes munkakörülményeket, továbbá lehetővé teszik a szakmai fejlődést és előmenetelt; elismeri, hogy a munkaerő Unión belüli, tagállamok közötti mobilitása hozzájárul a kínálat és a kereslet összeegyeztetéséhez; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a határ menti munkavállalók, illetve a peremterületeken és a legkülső régiókban dolgozó munkavállalók sajátos körülményeire;

55.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament számtalan kérése ellenére a legkülső régiók továbbra sem szerepelnek az éves növekedési jelentésben; felszólítja a Bizottságot arra, hogy erősítse meg az EUMSZ 349. cikkében foglaltak alkalmazását az EU legkülső régióinak nagyobb integrációja érdekében, a régiók közötti egyenlőség garantálása és a felfelé irányuló konvergencia előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy továbbra is különös figyelmet kell fordítani a legkülső régiókra, nem csak a támogatások elkülönítése terén, hanem annak fényében is, hogy milyen hatást gyakorolhatnak az uniós szakpolitikák e régiók társadalmi helyzetére és foglalkoztatási szintjére;

56.  kiemeli, hogy a 2014 és 2016 közötti időszakban a reálbérek növekedése a munkaerőpiacon tapasztalt javulás ellenére elmaradt a termelékenység bővülésétől; emlékeztet arra, hogy a termelékenység növekedésének eredményeként végbemenő reálbér-növekedés meghatározó az egyenlőtlenségek csökkentéséhez;

57.  hangsúlyozza a szociális partnerek mint elengedhetetlenül fontos érdekelt felek, a szociális párbeszéddel kapcsolatos nemzeti gyakorlatok és a civil társadalom szerepét a reformfolyamatban, valamint a reformok kidolgozásában, ütemezésében és végrehajtásában való aktív részvételük hozzáadott értékét; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikák kialakításába való tényleges bevonásuk lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy jobban elköteleződjenek a szemeszter országspecifikus ajánlásainak eredményeképpen elfogadott nemzeti reformok iránt, és végső soron nagyobb felelősséget vállaljanak az eredményekért; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a valamennyi érintett érdekelt fél megfelelő bevonására vonatkozó iránymutatásokra; támogatja azt a nézetet, hogy a globalizált piacon kialakult új foglalkoztatási formák a szociális párbeszéd új formáit teszik szükségessé, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szociális párbeszéd ezen új formáinak létrejöttét, valamint ezen új foglalkoztatási formák védelmét; hangsúlyozza, hogy a munkavállalókat visszaélésszerű gyakorlatok bejelentése esetén tájékoztatni kell jogaikról, és védelmet kell biztosítani számukra; úgy véli, hogy a felfelé irányuló konvergencia előmozdítása érdekében az európai szemeszter folyamatának minden fázisában ragaszkodni kell a társadalmi párbeszédhez; megerősíti, hogy a tagállamoknak segíteniük kell az embereket a munkaerőpiacon megkövetelt készségek kialakításában;

58.  kiemeli, hogy az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (CEDEFOP) és az EU 2020 eredménytáblája szerint 2016-ban a készségek munkaerőn belüli eloszlása nagyjából igazodott a munkaerőpiac által igényelt képesítésekhez, hogy a munkaerő-kínálat valamennyi képesítési típus esetében meghaladta a keresletet, és különösen magas volt az alacsony és középszintű képesítések esetében; hangsúlyozza, hogy a CEDEFOP előrejelzései mind a keresleti, mind a kínálati oldalon a készségek párhuzamos növekedését mutatják 2025-ig, és hogy a munkaerő készségszintje várhatóan gyorsabban változik majd, mint a munkaerőpiac igényei; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan értékeljék újra a munkába állással kapcsolatos nehézségeket; aggodalmát fejezi ki a túlképzettségi ráta növekedése miatt (2014-ben 25%);

59.  kiemeli, hogy a nemek közötti megkülönböztetés, így például a nemek közötti bérkülönbség, valamint a férfiak és a nők foglalkoztatási aránya közötti különbség még mindig hatalmas, és a férfi munkavállalók egy órára jutó átlagos bruttó keresete körülbelül 16 %-kal magasabb, mint a női munkavállalóké; hangsúlyozza, hogy ezekért a különbségekért a nők jól fizető ágazatokban való alulreprezentáltsága, a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetése és a részmunkaidőben dolgozó nők nagy száma okolható; sürgősen további előrelépéseket tart szükségesnek e különbségek csökkentése érdekében; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy vezessen be az EU 2020 stratégiába a nemek közötti egyenlőségre irányuló pillért és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó célkitűzést;

60.  felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjaikba és stabilitási és konvergenciaprogramjaikba építsék be a nemi dimenziót és a nők és férfiak közötti egyenlőség elvét olyan kvalitatív célok kitűzése és olyan intézkedések kidolgozása révén, amelyek a nemek közötti tartós különbségekkel foglalkoznak;

61.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0355. (3) HL L 59., 2013.3.2., 5. o. (4) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0451. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0418. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0403. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0360. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0260. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0039. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338. (14) HL C 35., 2018.1.31., 157. o. (15) HL C 366., 2017.10.27., 19. o. (16) HL C 265., 2017.8.11., 48. o. (17) HL C 75., 2016.2.26., 130. o. (18) HL C 65., 2016.2.19., 40. o. (19) A digitális gazdaság és társadalom fejlettségi mutatója, Európai Bizottság. (20) HL C 67., 2016.2.20., 1. o.