Az Európai Parlament 2018. július 5-i állásfoglalása Burundiról (2018/2785(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2015. július 9-i(1), 2015. december 17-i(2), 2017. január 19-i(3) és 2017. július 6-i(4) állásfoglalására,
– tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra, különösen annak 96. cikkére,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966),
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,
– tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2015. november 12-i 2248. (2015) és 2016. július 29-i 2303. (2016) számú határozatára,
– tekintettel az ENSZ burundi helyzettel foglalkozó vizsgálóbizottsága (UNCI) által az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának adott, 2018. június 27-i szóbeli beszámolóra,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának a burundi helyzetről szóló, 2017. február 23-án közzétett első jelentésére, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének a Burundiban tapasztalható politikai helyzetről és folytatódó erőszakról szóló nyilatkozatára, amely határozottan sürgette a kormányt és valamennyi felet az erőszak beszüntetésére és elutasítására,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló 2017. március 13-i sajtónyilatkozatára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2018. április 5-i nyilatkozatára, amely elítélte az erőszak és az emberi jogok megsértése valamennyi esetét Burundiban,
– tekintettel az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatáról 2016. szeptember 20-án kiadott jelentésre,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a burundi emberi jogi helyzetről szóló, 2016. szeptember 30-i határozatára,
– tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó, 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,
– tekintettel az Afrikai Unió csúcstalálkozóján 2015. június 13-án Burundiról tett nyilatkozatra,
– tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának tevékenységeiről, valamint a béke és a biztonság afrikai helyzetéről szóló határozatra (Assembly/AU/Dec.598(XXVI)), amelyet az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek 2016. január 30–31-én Addisz Abebában (Etiópia) tartott 26. rendes ülésén fogadtak el,
– tekintettel az Afrikai Unió közgyűlésének határozataira és nyilatkozataira (Assembly/AU/Dec.605–620(XXVII)), amelyeket az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek 2016. július 17–18-án Kigaliban (Ruanda) tartott 27. rendes ülésén fogadtak el,
– tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának a Burundi Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2016. november 4-i állásfoglalására,
– tekintettel a Kelet-afrikai Közösség csúcstalálkozójának Burundiról szóló, 2015. május 31-i nyilatkozatára,
– tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának (AKCS) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás 96. cikke alapján a Burundi Köztársasággal folytatott konzultációs eljárás lezárásáról szóló, 2016. március 14-i (EU) 2016/394 tanácsi határozatra(5),
– tekintettel a 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi rendeletre(6), valamint a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2015. október 1-jei (KKBP) 2015/1763(7) és 2016. szeptember 29-i (KKBP) 2016/1745(8) tanácsi határozatra,
– tekintettel a Burundiról szóló, 2015. március 16-i, május 18-i, június 22-i és november 16-i, valamint 2016. február 15-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2015. május 28-i, 2015. december 19-i, 2016. október 21-i és 2017. október 27-i nyilatkozataira,
– tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a burundi helyzetről szóló, 2018. június 8-i nyilatkozatára,
– tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivője által az EU nevében kiadott 2018. május 8-i nyilatkozatra a burundi helyzetről az alkotmányos népszavazást megelőzően,
– tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Ligue ITEKA Burundiban való betiltásáról szóló, 2017. január 6-i nyilatkozatára,
A. mivel Burundi politikai, emberi jogi és humanitárius válsággal küzd, amióta 2015 áprilisában Nkurunziza elnök bejelentette, hogy indulni kíván a választásokon, hogy vitatott módon harmadszor is elnöki megbízatást kapjon, és ezt követően hónapokig tartó halálos felfordulás következett, amelynek során a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) szerint 593 személy veszítette életét, és az UNCHR szerint azóta 413 000 ember menekült el az országból, a belső menekültek száma pedig 169 000-re tehető; mivel az ENSZ Humanitárius Ügyekért Felelős Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint az országban 3,6 millióan szorulnak humanitárius segítségnyújtásra;
B. mivel a népszavazás során megszavazott alkotmánymódosítások többek között kiterjesztik az elnöki hatásköröket, csökkentik az alelnök hatásköreit, az elnök hatáskörébe utalják a miniszterelnök kinevezését, egyszerű többséget igénylő eljárást vezetnek be a törvények elfogadására és módosítására, felülvizsgálhatóvá teszik az arushai megállapodással bevezetett kvótákat, és megtiltják az 5%-nál kisebb szavazati aránnyal rendelkező politikai pártok részvételét a kormányzásban, és ezek mindegyike veszélyezteti az arushai megállapodást;
C. mivel a 2018. május 17-i népszavazást megelőzően országszerte fokozódott a politikai ellenfelekkel szembeni erőszak és megfélemlítés, amelynek során erőszakkal eltüntették és megfélemlítették az említett alkotmánymódosítás ellenzőit; mivel az alkotmányos népszavazás lehetővé teszi az arushai megállapodásban megtárgyalt rendelkezések hatályon kívül helyezését is, ami csökkentheti az inkluzivitást, és további súlyos következményekkel járhat Burundi politikai stabilitása szempontjából; mivel az alkotmánymódosítások ellenére Nkurunziza elnök bejelentette, hogy nem kíván indulni a 2020-as választásokon;
D. mivel az Amnesty International szerint a hivatalos kampányidőszak során gyakran érkeztek beszámolók a „nem” szavazat mellett kampányolók letartóztatásáról, megveréséről és megfélemlítéséről; mivel a népszavazásra a folyamatos elnyomás légkörében került sor, amelyek arra indították a burundi katolikus püspököket, hogy kijelentsék, számos polgár olyan mértékű félelemben él, hogy a megtorlástól való félelmében nem mer véleményt nyilvánítani;
E. mivel az ENSZ vizsgálóbizottságának megállapítása szerint a lakosságot továbbra is politikai erőszak, önkényes letartóztatások, törvénytelen kivégzések, verések, gyűlöletbeszéd és számos más visszaélés sújtja; mivel a kormányzó politikai párt ifjúsági szervezete, az Imbonerakure továbbra is emberijog-sértéseket követ el, és különféle megfélemlítő taktikákat alkalmaz, például úttorlaszokat és ellenőrzőpontokat állít fel egyes tartományokban, pénzt kényszerítve ki és zaklatva a járókelőket, és letartóztatva azokat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy kapcsolatot tartanak az ellenzékkel, akik közül sokakat fogva tartottak, megerőszakoltak, megvertek és megkínoztak, néhányan pedig bele is haltak a bántalmazásba;
F. mivel a 2018-as népszavazás időszakában a jogvédő szervezetek országos és helyi szinten egyaránt a civil mozgástér szűküléséről és a médiatér romlásáról számoltak be; mivel a kormányzat 2015 óta fokozódó mértékben fenyegeti és célkeresztbe állítja a helyi nem kormányzati szervezeteket és emberijog-védőket, miközben a sajtószabadság és az újságírók munkakörülményei folyamatosan romlanak; mivel a magántulajdonú média és az újságírók már eddig is nagy árat fizettek a kormányzattal folytatott csatában, letartóztatásokat, azonnali kivégzéseket és erőszakos eltüntetéseket szenvedtek el, a kormányzat pedig időnként bűnözőknek, sőt, terroristának bélyegezte őket;
G. mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet 2018-as globális sajtószabadsági indexén Burundit 180 országból a 156. helyre sorolta;
H. mivel számos emberi jogi aktivista hosszú börtönbüntetést kapott – közülük a legkirívóbb Germain Rukuki, a Burundi Katolikus Jogászok Szövetségének munkatársa, akit 32 évre ítéltek –, illetve letartóztatásban várja tárgyalását, mint Nestor Nibitanga; mivel a helyi és nemzetközi nem kormányzati szervezetek ellenőrzése céljából korlátozó jellegű törvényeket fogadtak el; mivel egyes szervezetek tevékenységük felfüggesztésére, mások – mint például a Ligue ITEKA, a FODOCE és az ACAT – végleges beszüntetésére kényszerültek; mivel számos vezetőt és emberijog-védőt száműztek, míg a még otthon tartózkodók állandó nyomás alatt állnak vagy a letartóztatás fenyegetésével szembesülnek; mivel Emmanuel Nshimirimana, Aimé Constant Gatore és Marius Nizigama 10 és 32 év közötti börtönbüntetést kapott, míg Nestor Nibitangát akár 20 év börtönre is ítélhetik; mivel Jean Bigirimana már majdnem két éve eltűnt, és egyike annak a számos embernek, aki az erőszakos eltüntetések áldozatává vált a válság során;
I. mivel 2017 októberében az NBB bírái felhatalmazták az NBB ügyészét, hogy vizsgálatot indítson a 2015. április 26. és 2017. október 26. között Burundiban vagy burundi állampolgárok által Burundin kívül állítólag elkövetett, a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatban; mivel Burundi 2017. október 27-i hatállyal – valamennyi ország közül elsőként – kilépett az NBB-ből, miután a Bíróság 2016 áprilisában úgy határozott, hogy előzetes vizsgálatot kezd a Burundiban elkövetett erőszak és emberijog-sértések, valamint emberiesség elleni lehetséges bűncselekmények ügyében, miközben a rezsim továbbra is büntetlenül követ el gyilkosságokat az országban;
J. mivel a burundi csapatok békefenntartó missziókban való részvétele lehetővé teszi Nkurunziza elnök rendszere számára a belső problémák eltitkolását, és Burundi stabilizáló tényezőként való beállítását más, válságban lévő országok felé, ugyanakkor Burundi maga soha nem látott méretű válsággal küzd, amelyet az emberi jogok súlyos megsértése jellemez; mivel ennek során Burundi hatalmas pénzösszegekhez jut, ezt azonban nem osztják vissza a lakosság javára; mivel az Imbonerakure milícia feloszlatása nélkül nem lehet békés, szabad, demokratikus és független választásokat tartani;
K. mivel Burundi a folyamatos társadalmi-gazdasági szétesés állapotában van, és egy főre jutó GDP tekintetében utolsó előtti a világon; mivel 3,6 millió burundi polgár (a lakosság 30%-a) segélyre szorul, és 1,7 millió személy élelmiszer-ellátása bizonytalan; mivel ez a szegénység súlyosbodott a 2020-as választásokhoz való „önkéntes” hozzájárulás bevezetésével, amelyet az Imbonerakure gyakran erőszakkal hajt be, és egy közalkalmazott havi fizetésének mintegy 10%-át vagy még többet tesz ki;
L. mivel az Afrikai Unió 30. csúcstalálkozóján és a Kelet-afrikai Közösség 19. csúcstalálkozóján az Afrikai Unió, illetve a Kelet-afrikai Közösség kifejezte elkötelezettségét a burundi politikai helyzetnek a 2000. augusztus 28-i arushai megállapodáson alapuló inkluzív párbeszéd révén történő békés rendezése iránt;
M. mivel az országban uralkodó helyzet miatt számos kétoldalú és többoldalú partner felfüggesztette a burundi kormány számára biztosított pénzügyi és műszaki segítségnyújtást; mivel az EU felfüggesztette a burundi közigazgatás számára közvetlenül nyújtott pénzügyi támogatásokat (beleértve a költségvetés-támogatásokat is), fenntartja azonban a lakosság számára nyújtott támogatást és a humanitárius segítségnyújtást;
N. mivel az EU és az USA célzott és egyéni szankciókat fogadott el Burundival szemben; mivel a Tanács 2017. október 23-án megújította és 2018. október 31-ig meghosszabbította a Burundival szembeni uniós korlátozó intézkedéseket; mivel ezek az intézkedések utazási tilalmat és a pénzeszközök befagyasztását jelentik olyan meghatározott személyek esetében, akiket úgy ítélnek meg, hogy veszélyeztetik a demokráciát, illetve akadályozzák a jelenlegi válság politikai rendezését Burundiban;
O. mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 38. ülésén, 2018. június 28-án elfogadta a Burundiról szóló időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés eredményét; mivel Burundi a helyzetértékelés 242 ajánlása közül 125-öt fogadott el, különösen elutasítva az ország emberi jogi helyzetének javítására irányuló gyakorlati lépésekre vonatkozó ajánlásokat;
P. mivel az alkotmánybíróság helybenhagyta a 2018. május 17-i népszavazás eredményét, és elutasította az ellenzék által benyújtott, megfélemlítésre és visszaélésekre hivatkozó petíciót;
1. mély aggodalmát fejezi ki a kiterjedt büntetlenség és emberijog-sértések, ezen belül az azonnali kivégzések, a kínzás, az erőszakos eltűnések és az önkényes fogva tartás miatt; emlékezteti Burundit azon kötelezettségére, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagjaként újra kell kezdenie és teljes körűen folytatnia kell az együttműködést az ENSZ Burundival foglalkozó vizsgálóbizottságával és a három ENSZ-szakértőből álló csoporttal, és engedélyeznie kell az ENSZ emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges előadójának belépését az országba;
2. felszólítja Burundi kormányát, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az arushai megállapodást mint az ország békéjének és stabilitásának fő eszközét; felszólítja Burundi kormányát, hogy tartsa tiszteletben az emberi és polgári jogokkal kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeit, és mozdítsa elő és védelmezze a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságához való jogot, amelyet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya – amelynek Burundi részes fele – rögzít;
3. ismételten elítéli az újságírók, az ellenzék támogatói és az emberijog-védők megfélemlítését, elnyomását, zaklatását és a velük szembeni erőszakot; felszólítja a burundi hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a jogállamiságot és az alapvető emberi jogokat, így a véleménynyilvánítás szabadságát és a média szabadságát, és haladéktalanul és feltétel nélkül helyezzék szabadlábra Germain Rukukit, Nestor Nibitangát, Emmanuel Nshimirimanát, Aimé Constant Gatore-t és Marius Nizigamát, öt olyan emberijog-védőt, akiket kizárólag emberi jogi munkájuk miatt vettek őrizetbe, de a hatóságok az állam belső biztonságának aláásásával vádolják őket; követeli, hogy a burundi hatóságok indítsanak vizsgálatot Jean Bigirimana helyzetével kapcsolatban;
4. elítéli Burundi azon döntését, hogy kilép az NBB-ből; támogatja a kiterjedt bűncselekmények és elnyomó fellépések ügyében az NBB által indított előzetes vizsgálat folytatását Burundiban; felhívja az Uniót, hogy a Burundiban elkövetett bűncselekmények ügyében továbbra is gyakoroljon nyomást az elszámoltathatóság érdekében; elvárja Burunditól, hogy indítsa újra és folytassa együttműködését az NBB-vel, tekintettel arra, hogy a büntetlenség elleni harc, az emberijog-sértések miatti vádemelés és az elszámoltatás továbbra is szükséges lépések a válság rendezése és a tartós, békés megoldás szempontjából;
5. üdvözli az ENSZ Burundival foglalkozó vizsgálóbizottságának szóbeli beszámolóját, és méltatja az országban zajló emberi jogi válság dokumentálása terén végzett nélkülözhetetlen munkáját;
6. hangsúlyozza a humanitárius helyzet miatti aggodalmát, amelyben 169 000 ember él belső menekültként, 1,67 milliónyian szorulnak humanitárius segítségnyújtásra, és több mint 410 000 burundi polgár keresett menedéket a szomszédos országokban; méltatja a befogadó országok erőfeszítéseit, és felhívja a térség kormányait annak garantálására, hogy a menekültek hazatérése önkéntes legyen, tájékozott döntéshozatalon alapuljon, továbbá biztonságos és méltóságteljes módon történjen;
7. sajnálatának ad hangot ugyanakkor a Kelet-afrikai Közösség által vezetett, Burundin belüli párbeszéd lassú haladása, valamint a burundi kormány e téren mutatott elkötelezettségének hiánya miatt, és felszólítja valamennyi felet, különösen a burundi hatóságokat, hogy vállaljanak kötelezettséget a Burundin belüli párbeszéd sürgős újrakezdésére, amelyet valóban inkluzív kereten belül, előfeltételek nélkül kell megszervezni;
8. megújult és koordinált megközelítést szorgalmaz az AU, az EU, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága (ECA) és az ENSZ egésze között; sajnálatosnak tartja, hogy Burundi kormánya nem veszi figyelembe az ENSZ főtitkárának jelentéseit, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa genfi határozatait, az AU 2018. januári határozatát és az ECA közvetítésre irányuló erőfeszítéseit; ösztönzi a kétoldalú és többoldalú partnereket és Burundi kormányát, hogy folytassák a segítségnyújtás újraindításához vezető feltételek burundi kormány általi megteremtésére irányuló párbeszédüket; felhív minden burundi érdekelt felet, hogy vegyenek részt aktívan ebben a folyamatban; ismételten kifejezi támogatását az AU és az ENSZ-főtitkár különmegbízottja támogatásával folyó közvetítési folyamat iránt;
9. méltatja a humanitárius helyzet enyhítése érdekében a kétoldalú és többoldalú partnerek által biztosított segítségnyújtást, és felhívja a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is nyújtsanak támogatást válaszul az ország humanitárius szükségleteire; arra buzdítja a Bizottságot, hogy 2018-ban nyújtson további közvetlen támogatást a lakosságnak; hangsúlyozza, hogy az együttműködés klasszikus módjához való visszatéréshez a jogállamiság és a demokrácia visszaállítására van szükség, a büntetlenség elleni harcot és a burundi polgárok védelmét is beleértve;
10. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi politikai válság etnikai konfliktussá alakulhat a propaganda, a gyűlöletre uszító vagy erőszakra felszólító nyilatkozatok miatt, amelyek egyenlőségjelet tesznek az ellenfelek, a civil társadalom tagjai, az újságírók, a tuszik és „a rendszer ellenségei” közé, akiket meg kell semmisíteni; sürgeti valamennyi felet Burundiban, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól vagy megszólalástól, amely tovább súlyosbíthatja az erőszakot, elmélyítheti a válságot, vagy hosszú távon befolyásolhatja a térség stabilitását;
11. továbbra is súlyosan aggódik amiatt, hogy a 2018. május 17-i népszavazáson elfogadott új alkotmány elindíthatja az arushai megállapodásban tárgyalások útján körültekintően meghatározott azon rendelkezések lerombolását, amelyek segítettek véget vetni a burundi polgárháborúnak;
12. a Cotonoui Megállapodás 96. cikke címén a burundi hatóságokkal folytatott konzultációt követően megerősíti, hogy támogatja az Európai Unió azon határozatát, hogy felfüggeszti a Burundi kormányának nyújtott közvetlen pénzügyi segélyt, és üdvözli az Európai Unió által a békére irányuló erőfeszítések és az emberi jogok elleni fellépésekért felelős személyekre bevezetett utazási korlátozások elfogadását és vagyoni eszközeik befagyasztását;
13. követeli, hogy vessenek véget az ENSZ és az AU békefenntartó misszióiban részt vevő burundi csapatok és különböző burundi egységek számára folyósított további kifizetéseknek; tudomásul veszi Nkurunziza elnök bejelentését, amely szerint 2020-ban nem indul a választásokon; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy Nkurunziza elnök 2020-as választásokkal kapcsolatos kijelentésétől függetlenül szorosan kövesse nyomon a Burundiban fennálló helyzetet;
14. emlékeztet az alelnök/főképviselő 2018. május 8-i határozott nyilatkozatára a 2018. május 17-i alkotmányos népszavazás előkészítő szakaszának elindításáról; sajnálatosnak tartja a különböző társadalmi és politikai csoportok közötti konszenzusos megközelítés hiányát Burundiban, az alkotmánytervezet kulcsfontosságú elemeivel kapcsolatos nyilvános hivatalos információk hiányát, valamint az újságírók és a média feletti szoros ellenőrzést;
15. emlékezteti Burundi kormányát, hogy a 2020-as választások inkluzív, hiteles és átlátható módon való megrendezésének feltételei magukban foglalják a véleménynyilvánítás szabadságát, az információkhoz való hozzáférést és egy olyan szabad térség meglétét, ahol az emberijog-védők megfélemlítés és megtorlástól való félelem nélkül felszólalhatnak;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burundi kormányának és parlamentjének, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió tagállamai kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió tagállamainak és intézményeinek és az ENSZ főtitkárának.