Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról szóló, 2011. március 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. és 50. cikkére,

–  tekintettel a „szociális gazdaságról” szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2012. november 20-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A szociális vállalkozás és a szociális innováció a munkanélküliség leküzdésében” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló, 2015. december 7-i tanácsi következtetésekre(4),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – »Együtt egy újfajta növekedésért«” című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

–  tekintettel az 346/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 1296/2013/EU rendeletére(6) és különösen annak 2. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7) és különösen annak 20. cikkére,

–  tekintettel az 1435/2003/EK tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az európai biztosító egyesület statútumáról szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó 2013. március 14-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának megbízásából készített, „The role of mutual societies in the 21st century” (A kölcsönös önsegélyező társaságok szerepe a XXI. században) című, 2011. júliusi tanulmányra,

–  tekintettel a Bizottság szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportjának (GECES) a „Szociális vállalkozások és a szociális gazdaság jövője” című jelentésére(10),

–  tekintettel az Európai Parlament „C” Tematikus Főosztályának megbízásából készült, „A szociális és szolidaritásalapú vállalatok európai statútuma” című tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0231/2018),

A.  mivel a „szociális vállalkozás” és a „szolidaritásalapú vállalkozás” kifejezéseket gyakran egymás szinonimájaként használják, holott ezek olyan entitásokat jelölnek, amelyek nem mindig fedik egymást, és amelyek tagállamonként nagyon eltérőek lehetnek; mivel a „szociális vállalkozás” fogalma elsősorban a szociális gazdaság olyan hagyományos szervezeteire vonatkozik, mint a szövetkezetek, az önsegélyező szervezetek, a szövetségek és az alapítványok; mivel a „szociális vállalkozás” fogalmának körülhatárolása jelentős vitákat vált ki a társadalomtudósok és a jogászok körében; mivel sürgetőnek tűnik, hogy jelenleg a „szociális és szolidaritásalapú vállalkozás” fogalmának jobb elismerése irányába haladjunk egy olyan alapvető jogi fogalom létrehozásával, amely nagymértékben hozzájárulhatna ahhoz, hogy az Európai Unió és a tagállamok erőfeszítéseket tegyenek a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások fejlesztésére, hogy a belső piac előnyeiből ők is részesülhessenek;

B.  mivel a szociális gazdaság és a szolidaritásalapú vállalkozás számottevően hozzájárul az Unió gazdaságához; mivel a Parlament a 2009. február 19-i, a 2012. november 20-i és a 2015. szeptember 10-i állásfoglalásaiban rámutatott arra, hogy a szociális és szolidaritásalapú gazdaság több mint 14 millió embernek ad munkát, ami az Európai Unió munkavállalóinak közel 6,5%-át és az Unió vállalkozásainak 10%-át jelenti; mivel ez az ágazat különösen ellenállónak bizonyult a gazdasági és pénzügyi válsággal szemben, és potenciállal rendelkezik a társadalmi és technológiai innováció, a tisztességes, inkluzív, helyi és fenntartható munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés előmozdítása, a környezetvédelem és a társadalmi, gazdasági és regionális kohézió erősítése terén; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások gyorsan változó világunkban a szociális problémák kezelésének új módjaira mutatnak rá; mivel a szociális és szolidaritásalapú gazdaság továbbra is fejlődik, és így a növekedés és a foglalkoztatás motorja, ezért ösztönözni és támogatni kell;

C.  mivel jelentős eltérések vannak a tagállamok között a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások szabályozásának módjában és a szociális vállalkozók számára a jogrendszerük keretében a rendelkezésre álló szervezeti formákban; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások által alkalmazott eltérő szervezeti formák minden tagállamban a meglévő jogi kerettől, a jóléti ellátásra és a szolidaritás területére vonatkozó gazdaságpolitikától és a kulturális és történelmi hagyományoktól függenek;

D.  mivel néhány tagállamban sajátos jogi formákat hoztak létre vagy a szövetkezeti, önsegélyező szervezeti, alapítványi vagy szövetségi modell adaptálásával, vagy pedig olyan jogi formák bevezetésével, amelyek elismerik a számos szervezet által tett szociális kötelezettségvállalásokat, és amelyek magukban foglalnak néhány, a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokra jellemző sajátosságot; mivel más tagállamokban nem hoztak létre külön jogi formát a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások számára, és így ezek a korábban meglévő jogi formákat felhasználva működnek, beleértve a hagyományos vállalkozások által jellemzően használt jogi formákat is, mint amilyen a korlátolt felelősségű társaság vagy a részvénytársaság; mivel egyes tagállamokban a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások szabadon választhatják meg jogi formájukat; mivel megjegyzendő, hogy annak ellenére, hogy sajátos jogi formákat hoztak létre a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások számára, gyakran az igényeiknek és a céljaiknak jobban megfelelő, egyéb jogi formát választanak;

E.  mivel az, hogy számos tagállamban eltérő jogi keretet fogadnak el a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokra vonatkozóan, megerősíti a szolidaritás és az elszámoltathatóság elvein alapuló újfajta vállalkozói készség kialakulását, amely inkább a társadalmi hozzáadott értékre, a helyi kapcsolatokra és a fenntarthatóbb gazdaság előmozdítására összpontosít; mivel a sokféleség azt is megerősíti, hogy a szociális vállalkozói készség innovatív és kedvező hatású terület;

F.  mivel az Európai Parlament –„a szociális vállalkozások és a szociális innováció szerepéről a munkanélküliség leküzdésében” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalásában – hangsúlyozta, hogy a társadalmi innováció olyan új termékek, szolgáltatások vagy társadalmi szervezeti modellek kidolgozására és végrehajtására irányul, amelyek az új társadalmi, területi és környezeti igényekre és kihívásokra reagálnak, mint például a népesség elöregedése, az elnéptelenedés, a munka és a családi élet összeegyeztetése, a sokszínűség kezelése, a fiatalok munkanélküliségének leküzdése, a munkaerőpiacról leginkább kiszorulók integrálása vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem;

G.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások létrehozására a tagállamokban rendelkezésre álló sokféle jogi forma fényében nincs jelenleg nincs konszenzus az Európai Unióban a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások sajátos formájának létrehozásáról; mivel a Parlament már hangsúlyozta egy új uniós szintű jogi keret kialakításának fontosságát, ugyanakkor azt is aláhúzta, hogy e keretnek a nemzeti keretekhez képest önkéntesnek kell lennie a vállalkozások számára, hatástanulmánynak kell megelőznie annak figyelembe vétele érdekében, hogy a tagállamokban sokféle szociális vállalkozási modell létezik; hatástanulmánynak kell megelőznie annak figyelembevétele érdekében, hogy a tagállamokban sokféle szociális vállalkozási modell létezik; mivel a Parlament már hangsúlyozta, hogy minden intézkedésnek bizonyítania kell az uniós szintű hozzáadott értéket;

H.  mivel a szociális párbeszéd elengedhetetlen a teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaság célkitűzésének eléréséhez, és az európai egységes piaci versenyképesség és méltányosság tekintetében; mivel az uniós politikai döntéshozatalban a szociális párbeszéd és a szociális partnerekkel folytatott egyeztetés igen fontos szociális innovációt jelent;

I.  mivel az, hogy választani lehet a rendelkezésre álló jogi formák közül, azzal az előnnyel jár, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások a szóban forgó körülményekhez, a gyökereiket képező hagyományokhoz és az általuk folytatni kívánt vállalkozáshoz legjobban illeszkedő módon alakíthatják ki felépítésüket;

J.  mivel a fentiek ellenére a tagállami szinten megszerzett nemzeti tapasztalatokból le lehet vezetni néhány olyan megkülönböztető sajátosságot és kritériumot, amelyeket egy szociális és szolidaritásalapú vállalkozásnak jogi formájától függetlenül teljesítenie kell ahhoz, hogy ilyen típusú vállalkozásnak tekintsék; mivel kívánatosnak tűnik, hogy ezeket a közös sajátosságokat és kritériumokat minimális normák formájában uniós szinten állapítsák meg, hogy egy hatékonyabb és következetesebb jogi keretet teremtsenek az ilyen vállalkozások számára, és biztosítsák, hogy eltérő voltuk ellenére minden szociális és szolidaritásalapú vállalkozás a bejegyzés szerinti tagállamtól függetlenül közös identitással rendelkezzen; mivel az ilyen az intézményi sajátosságoknak lehetővé kellene tenniük a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások számára, hogy előnyüket továbbra is megtartsák a szolgáltatásnyújtás, köztük a szociális szolgáltatásnyújtás, megszervezésének alternatív módjaival szemben;

K.  mivel a 2011. október 25-i közleményében („Kezdeményezés a szociális vállalkozásért”) a Bizottság úgy határozta meg a szociális vállalkozást, mint a szociális gazdaság szereplőjét, amely „olyan vállalkozás, amelynek elsődleges célja az, hogy társadalmi hatást érjen el, nem pedig az, hogy tulajdonosainak vagy részvényeseinek hasznot hozzon. Piaci működése abból áll, hogy a vállalkozás eszközével, innovatívan állít elő javakat, illetve nyújt szolgáltatást, többletbevételeit pedig elsősorban szociális célokra fordítja. Irányítása felelősségtudatos és átlátható, különösen azáltal, hogy abba munkavállalóit, ügyfeleit és a gazdasági tevékenységében érintett feleket is bevonja.”;

L.  mivel az 1296/2013/EU rendelet alkalmazásában a „szociális vállalkozás” társasági formájától függetlenül olyan vállalkozás, amely:

M.  mivel a Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása megállapította, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások – amelyeknek nem kell szükségszerűen nonprofit vállalkozásoknak lenniük – azok a vállalkozások, amelyek célkitűzése társadalmi céljuk elérése, úgy mint munkahelyteremtés a kiszolgáltatott közösségeknek, szolgáltatásnyújtás tagjainak, vagy – általánosabban – pozitív társadalmi és környezeti hatás keltése, oly módon, hogy nyereségüket elsődlegesen e célok elérése érdekében forgatják vissza; mivel ezeket a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokat a következő értékek fenntartása iránti elkötelezettségük jellemzi:

N.  mivel a fenti fogalommeghatározások összeegyeztethetők egymással, és egyesítik a bejegyzés szerinti tagállamtól függetlenül minden szociális és szolidaritásalapú vállalkozás összes közös sajátosságát, valamint függetlenül attól a jogi formától, amelyet a nemzeti jogszabályokkal összhangban fogadtak el; mivel ezeknek a sajátosságoknak kell képezniük a kiindulási alapot a „szociális vállalkozás” uniós szinten általánosan elfogadott és alkalmazott átfogó és pontosabb jogi meghatározásához;

O.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások az állami hatóságoktól független magánszervezetek;

P.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások vállalkozói szemlélettel működnek a piacon; mivel ez azt is magában foglalja, hogy gazdasági jellegű tevékenységeket folytatnak;

Q.  mivel a vidéki területek a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások számára nagy lehetőséget jelentenek, és ezért rendkívül fontos, hogy a vidéki régiókban megfelelő infrastruktúrák álljanak rendelkezésre;

R.  mivel a fiatalok vállalkozói kultúrájának fejlesztésében kiemelt szerepet kell játszania az oktatásnak és a képzésnek;

S.  mivel az Unióban az egészségügyi és szociális ellátásban működő biztosító egyesületek 8,6 millió embert foglalkoztatnak és 120 millió polgárt támogatnak; ezek a biztosító egyesületek 24%-os piaci részesedéssel rendelkeznek és az Unió GDP-jének több mint 4%-át termelik;

T.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások fő célját a szociális értékteremtéshez való hozzájárulásnak kell képeznie; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásoknak kifejezetten arra kell törekedniük, hogy a tagságukon túl a közösség egészének vagy az emberek egy meghatározott csoportjának javát szolgálják; mivel az általuk követett szociális célt egyértelműen meg kell jelölni a létesítő okiratukban; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozás fogalmát nem szabad összekeverni a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) fogalmával, még akkor sem, ha a jelentős CSR-tevékenységet kifejtő kereskedelmi vállalkozások szoros kapcsolatban állhatnak a szociális területen működő vállalkozásokkal; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások célja nem hagyományos kereskedelmi nyereség elérése, hanem inkább célcsoportjaik környezetének javítását célzó projektek további fejlesztése érdekében létrehozott hozzáadott értéket hasznosítanak;

U.  mivel a digitalizálás, az ambiciózus éghajlat-változási célok, a migráció, az egyenlőtlenségek, a közösségfejlesztés, különösen a marginalizálódott területeken, a szociális jóléti és egészségügyi szolgáltatások, a fogyatékossággal élő személyek szükségletei, a szegénység elleni küzdelem, a társadalmi kirekesztés, a tartós munkanélküliség, a nemek közötti egyenlőtlenség és a konkrét környezeti feladatok komoly lehetőségeket kínálnak a szociális vállalkozások számára; mivel a szociális és szolidaritásalapú gazdasági vállalkozások többsége a gazdasági veszélyeket felvállaló, vállalkozói szemlélettel működik a piacon;

V.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásoknak társadalmilag hasznos tevékenységet kell folytatniuk; mivel ezek a vállalkozások tevékenységek széles körét folytathatják; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások jellemzően olyan szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak, amelyek célja az életkörülmények javítása a közösség számára, különösen a bizonytalan körülmények között vagy a társadalmi-gazdasági kirekesztés által érintett személyek támogatását célzó szolgáltatások nyújtásával, valamint a hátrányos helyzetű csoportok munkahelyi integrációjának elősegítése; mivel a létrehozott társadalmi érték és a tartósan munkanélküli személyek visszaillesztésének fényében a társadalmi kohézió és a gazdasági növekedés elősegítése érdekében a nemzeti jogszabályok terén olyan általános tendencia alakult ki, hogy kibővítik azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyeket a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások jogosultak folytatni, feltéve, hogy ezek általános érdekű tevékenységek, és/vagy társadalmilag hasznosak, mint például a közösségi szolgáltatások, ideértve az oktatási, egészségügyi, kulturális, lakhatási, szabadidős és környezetvédelmi területeket is;

W.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások a pénzügyi és a társadalmi igények közötti egyensúlyt biztosító üzleti modellt nyújtanak a XXI. század számára; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások általában összekapcsolódnak a szociális, technológiai és gazdasági innovációval, annak eredményeként, hogy a tevékenységeiket kiterjesztik az árutermelés és szolgáltatásnyújtás új területeire, köztük a környezetvédelmi, egészségügyi, kulturális, oktatási és szabadidős szolgáltatásokra is, és/vagy innovatív termelési és munkaszervezési módszereket vezetnek be, amelyek az új társadalmi, területi és környezeti igényekre és kihívásokra reagálnak, mint például a népesség elöregedése, az elnéptelenedés, a munka és a családi élet összeegyeztetése, a sokszínűség kezelése, az ifjúsági munkanélküliség leküzdése, a munkaerőpiacról leginkább kirekesztettek integrálása vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem;

X.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások, tekintettel szociális és inkluzív jellegükre, a nyílt munkaerőpiacról leggyakrabban kirekesztettek számára kínálnak munkát, valamint nagymértékben hozzájárulnak a tartósan munkanélküli személyek reintegrációjához, és általánosságban a munkanélküliség elleni küzdelemhez, ezáltal elősegítve a társadalmi kohéziót és gazdasági növekedést;

Y.  mivel a szociális gazdaság a hozzá tartozó vállalkozások és szervezetek különleges jellege, egyedi szabályai, szociális kötelezettségvállalásai, valamint innovatív módszerei következtében számtalanszor bizonyította tűrőképességét a kedvezőtlen gazdasági helyzetekben, és azt, hogy gyorsabban képes kilábalni a válsághelyzetekből;

Z.  mivel a munkavállalók pénzügyi részvétele gyakran – különösen a kis- és középvállalkozásokban – szociális célt szolgál, amint azt a tartósan munkanélküli személyek Spanyolországban a „Sociedad Laboral (SL)” jogi forma révén sikeresen megvalósult reintegrációjának követendő példája mutatja, amely lehetőséget biztosít a munkát keresők számára, hogy munkanélküli-járadékukkal SL-t alapítsanak, és ezáltal további munkahelyeket teremtsenek – mindezt a tagállam vállalatirányítással kapcsolatos támogatása és tanácsadása mellett;

AA.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások nem szükségszerűen nonprofit szervezetek és nyereségszerzésre is törekedhetnek, feltéve, ha a tevékenységük teljes mértékben megfelel az európai szociális gazdaság címke megszerzésére vonatkozó követelményeknek; mivel ennek ellenére a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásnak elsődlegesen a szociális értékekre és arra kell összpontosítaniuk, hogy pozitív és tartós hatást gyakoroljanak a társadalom jólétére és a gazdasági fejlődésre, és nem arra, hogy nyereséget termeljenek a tulajdonosaik, a tagjaik vagy részvényeseik számára; mivel ebben az összefüggésben a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások esetében alapvető, hogy komolyan korlátozzák a nyereség és a vagyontárgyak felosztását a tagok vagy a részvényesek körében, ami „eszközfelhasználási korlátozás” néven is ismert; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozás által elfogadott jogi formára tekintettel egy korlátozott mértékű nyereségfelosztást meg lehet engedni, azonban a felosztásra vonatkozó eljárásokat és szabályokat úgy kell meghatározni, hogy minden esetben biztosítsák, hogy a felosztás ne ássa alá a vállalkozás elsődleges célját; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozás által elért nyereség legnagyobb és legjelentősebb részét a szociális cél elérése és fenntartása érdekében újra be kell fektetni vagy más módon fel kell használni;

AB.  mivel ahhoz, hogy eredményes legyen, a nyereségfelosztási korlátozásnak ki kell terjednie számos szempontra, nevezetesen az időszaki osztalékok kifizetésére, a felhalmozott tartalékok felosztására, a jogalany megszűnésekor a fennmaradó eszközök átruházására, a szociális és szolidaritásalapú vállalkozás más típusú szervezetté való átalakulására, amennyiben ez megengedett, valamint az ilyen vállalkozási jogállás elvesztésére; mivel a nyereségfelosztási korlátozást közvetett módon megsértheti az indokolatlan és a piaci szintet meghaladó javadalmazás kifizetése a munkavállalók vagy igazgatók részére;

AC.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokat a demokratikus irányítási modellek alapján, a tevékenység által érintett alkalmazottak, fogyasztók és érdekelt felek döntéshozatalba való bevonásával kell irányítani; mivel ez a részvételen alapuló modell egy strukturális eljárást képvisel, amely annak ellenőrzésére szolgál, hogy valóban követik-e a szervezet szociális céljait; mivel a tagok döntéshozatali hatáskörei nem alapulhatnak kizárólag vagy elsősorban az általuk birtokolt tőkerészesedésen, még akkor sem, ha a szociális és szolidaritásalapú vállalkozás számára elfogadott jogi forma egy kereskedelmi társaság jogi formája;

AD.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások néhány tagállamban a kereskedelmi társaság jogi formáját választhatják; mivel azt a lehetőséget, hogy egy ilyen társaságot uniós szinten szociális és szolidaritásalapú vállalkozásként ismerjenek el, bizonyos követelmények és feltételek teljesítésétől kell függővé tenni, hogy megszűnjenek a társasági forma és a szociális és szolidaritásalapú vállalkozási modell közötti potenciális ellentmondások;

AE.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokban a munkavállalókat a hagyományos üzleti vállalkozások munkavállalóihoz hasonló módon kell kezelni;

AF.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások által a közösségre gyakorolt pozitív hatás indokolttá teheti, hogy konkrét intézkedéseket fogadjanak el a támogatásukra, például támogatások kifizetését és kedvező adózási és közbeszerzési szabályok elfogadását; mivel elvileg úgy kell tekinteni, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetőek a Szerződésekkel, hiszen céljuk olyan gazdasági tevékenységek vagy területek fejlődésének elősegítése, amelyek szándékuk szerint pozitív hatást gyakorolnak a társadalomra, és ezen vállalkozások képessége arra, hogy pénzforrásokat szerezzenek és nyereséget termeljenek határozottan korlátozottabb, mint a kereskedelmi társaságok esetében;

AG.  mivel az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete(11) meghatározza az európai szociális vállalkozási alapok létrehozására vonatkozó feltételeket és követelményeket;

AH.  mivel az Uniónak a szociális és szolidaritáson alapuló vállalkozásokra vonatkozó tanúsítványt vagy címkét kellene létrehoznia annak érdekében, hogy nagyobb láthatóságot kapjanak az ilyen vállalkozások és elősegítsék a koherensebb jogi keretek kialakulását; mivel alapvető fontosságú, hogy az állami hatóságok ellenőrizzék és biztosítsák, hogy egy adott vállalkozás teljesítse szociális és szolidaritásalapú vállalkozást elismerő címke kibocsátásához szükséges követelményeket, mielőtt számára ilyet kibocsátanak és így kihasználhasson uniós szinten az előnyükre megállapított bármely intézkedést; mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozás ilyen tanúsítványát vissza kell vonni, ha nem tartja tiszteletben ezeket a követelményeket és a jogi kötelezettségeit;

AI.  mivel a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásoknak évente szociális jelentést kell kiadniuk, amelyben beszámolnak legalább a tevékenységeikről, az eredményekről, az érdekelt felek bevonásáról, a nyereség felosztásáról, a fizetésekről, a támogatásokról és az egyéb kapott juttatásokról;

1.  kiemeli a több mint 14.5 millió embert(12) foglalkoztató, mintegy kétmillió európai szociális és szolidaritásalapú vállalkozás(13) alapvető fontosságát, amelyek felbecsülhetetlen mértékben járulnak hozzá a minőségi munkahelyteremtéshez, a társadalmi és regionális kohézióhoz és a folyamatos gazdasági növekedéshez a belső piacon;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy uniós szinten vezessen be egyértelmű kritériumokon alapuló európai szociális gazdaság címkét a szociális gazdaságon és a szolidaritáson alapuló vállalkozások számára, hogy rávilágítson az ilyen vállalkozások sajátos jellemzőire és társadalmi hatásaira, növelje ismertségüket, ösztönözze a beruházásokat, megkönnyítse a finanszírozáshoz jutást és az egységes piacra való bejutást azon szereplők számára, akik nemzeti szinten vagy más tagállamokban kívánnak terjeszkedni, ugyanakkor tiszteletben tartják az ágazatban és a tagállamokban érvényben lévő jogi formákat és kereteket;

3.  úgy véli, hogy az európai szociális gazdaság címkének az olyan szervezetek vagy magánvállalkozások számára kell elérhetőnek lennie, amelyek valamely tagállamban bejegyzett jogi formájuktól függetlenül valamennyi tevékenységükben szigorúan eleget tesznek a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások jogi követelményeinek; megjegyzi, hogy a jelölésnek opcionálisnak kell lennie a vállalkozás számára;

4.  úgy véli, hogy az európai szociális gazdaság címke megszerzésének önkéntes alapúnak kell lennie, ugyanakkor azt valamennyi tagállamnak el kell ismernie;

5.  úgy véli, hogy az európai szociális gazdaság címke megszerzésére és megtartására vonatkozó jogi követelményeket bizonyos sajátosságok és közös kritériumok, különösen az ezen állásfoglalás mellékletében meghatározott sajátosságok és kritériumok alapján kell kijelölni;

6.  hangsúlyozza, hogy a szociális szolgáltatások iránti növekvő kereslet miatt az Unióban a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások egyre fontosabb szerepet töltenek be a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett, vagy a szegénységben élő és a társadalomból kirekesztett emberek támogatása terén; hangsúlyozza, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások nem helyettesítik, hanem kiegészítik az államilag nyújtott szociális szolgáltatásokat; felhívja a figyelmet a helyi hatóságokkal és önkéntesekkel együttműködésben szociális, egészségügyi vagy oktatási szolgáltatásokat nyújtó és konkrét környezetvédelmi feladatokat ellátó szociális és szolidaritásalapú vállalkozások fontosságára; hangsúlyozza, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások az alulról építkező megközelítés révén képesek lehetnek bizonyos társadalmi problémák megoldására;

7.  rámutat, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások foglalkoztatási lehetőségeket biztosítanak a fogyatékossággal élő személyek és más hátrányos helyzetű csoportok számára;

8.  rámutat, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások szoros helyi és regionális kapcsolatokkal rendelkeznek, ami azzal az előnnyel jár, hogy jobban ismerik a sajátos szükségleteket, valamint a terület szükségleteinek megfelelő termékeket és szolgáltatásokat tudnak kínálni, ezáltal képesek erősíteni a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

9.  megjegyzi, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások hozzájárulhatnak a nemek közötti egyenlőség érvényesüléséhez és a nemek közötti bérszakadék csökkentéséhez;

10.  hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiacból kirekesztettek számára biztosítani kell a foglalkoztatást a tartósan munkanélküli személyek reintegrációja és általánosságban a munkanélküliség elleni küzdelem révén;

11.  úgy véli, hogy a tagállamokat bevonva olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek révén a megfelelő jogi követelményeket teljesítő szervezetek megkaphatják az európai szociális gazdaság címkét; úgy véli, hogy minden olyan magánjogi jogi személynek, amely teljesíti a jogi kritériumokat, jogosultnak kell lennie az uniós jelölésre, függetlenül attól, hogy a bejegyzés szerinti tagállamban létezik-e különleges jogi forma a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokra;

12.  úgy véli, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve mechanizmust kell létrehozni az európai szociális gazdaság címke védelmére, valamint a „hamis” szociális és szolidaritásalapú vállalkozások létrehozásának és működésének megakadályozására; ennek a mechanizmusnak biztosítania kell, hogy az európai szociális gazdaság címkét viselő vállalkozások esetében rendszeresen ellenőrizzék, hogy megfelelnek-e a címkével kapcsolatban meghatározott rendelkezéseknek; úgy véli, hogy a tagállamoknak hatékony és arányos szankciókat kell megállapítaniuk annak biztosítása érdekében, hogy a címkét ne lehessen rosszhiszeműen megszerezni vagy használni;

13.  úgy véli, hogy az európai szociális gazdaság címkét viselő szociális vagy szolidaritásalapú vállalkozásokat az általuk végzett tevékenységek alapján ilyen vállalkozásként kell elismerni minden olyan tagállamban, ahol társadalmi tevékenységeket végeznek, és ugyanolyan előnyöknek, jogoknak és kötelezettségeknek kell vonatkozniuk rájuk, mint azokra a szociális vállalkozásokra, amelyeket a működésük helye szerinti tagállam joga alapján jegyeztek be;

14.  hangsúlyozza, hogy széles körű és inkluzív uniós meghatározást kell alkalmazni, kiemelve annak az elvnek a fontosságát, hogy a vállalkozás által elért nyereség jelentős százalékát újra be kell fektetni vagy más módon fel kell használni a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások szociális céljának elérése érdekében; kiemeli, hogy a szociális szövetkezetek és a munkaintegrációs szociális vállalkozások (WISE-k) küldetésük végrehajtása – a munkaerőpiacról leggyakrabban kiszorultak segítése – során sajátos kihívásokkal szembesülnek, és hangsúlyozza, hogy az ilyen szervezetre is vonatkoznia kell az új címkének;

15.  úgy véli, hogy az európai szociális gazdaság címke megszerzésére és fenntartására vonatkozó minimális kritériumoknak és jogi követelményeknek a társadalmi szempontból hasznos tevékenységet kell előírniuk, amelyet uniós szinten kell meghatározni; emlékeztet arra, hogy e tevékenységnek szociális szempontból is mérhetőnek kell lennie olyan területeken, mint például a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek társadalmi beilleszkedése, a kirekesztés kockázatának kitett személyek munkaerőpiaci integrációja a minőségi és fenntartható munkahelyeken, a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentése, a bevándorlók marginalizálódásának kezelése, az esélyegyenlőség javítása az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a tisztességes lakhatás révén, a szegénység és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem; hangsúlyozza, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásoknak a munka- és a foglalkoztatási feltételekre vonatkozó bevált gyakorlatoknak kell megfelelniük saját teljesítményük tekintetében;

16.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a címke megszerzése minimális költségekkel és munkaráfordítással járjon, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások, különös tekintettel a kis- és közepes méretű szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokra; ennek megfelelően a kritériumoknak egyszerűnek, egyértelműnek kell lenniük és lényegi, nem pedig formális tényezőkön kell alapulniuk, továbbá a szükséges eljárások nem lehetnek megterhelőek; megállapítja, hogy bár a kötelezettségek bejelentése ésszerű eszköz annak ellenőrzésére, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások továbbra is jogosultak-e az európai szociális gazdaság címkére, az ilyen jelentések és a kötelező információk gyakorisága nem jelenthet túlzott megterhelést; megállapítja, hogy a címkézési vagy tanúsítási eljárás költségeit korlátozni lehet, ha a központi adminisztráció olyan nemzeti hatóságok szintjén valósul meg, amelyek – a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokkal együttműködésben – a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokra vonatkozó kritériumok páneurópai meghatározását követően egy független nemzeti szervre ruházhatják át a címkével kapcsolatos adminisztrációt és kezelést;

17.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan népszerűsítsék az európai szociális gazdaság címkét, és népszerűsítsék a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások társadalmi és gazdasági előnyeit, beleértve a minőségi munkahelyteremtést és a társadalmi kohéziót;

18.  rámutat, hogy az üzleti terv részeként a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégia végrehajtása nem elegendő ahhoz, hogy egy vállalkozás szociális és szolidaritásalapú vállalkozásként legyen besorolva, és ezért hangsúlyozza, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozás és a vállalati társadalmi felelősségvállalásban részt vevő vállalkozás között egyértelmű különbséget kell tenni;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy szakpolitikái tükrözzék a szociális és szolidaritása alapú vállalkozások számára kedvező környezet megteremtésére irányuló elkötelezettséget; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a szociális vállalkozási ágazattal együttműködve végezze el a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokra Európa-szerte irányadó nemzeti és regionális jogi keretek, valamint a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások működési feltételeinek és jellemzőinek összehasonlító elemzését, beleértve a méretüket, számukat és tevékenységi területüket, valamint a különböző nemzeti jogállás-szabályozási, tanúsítási és jelölési rendszereket is;

20.  kiemeli, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások az Európai Unió tagállamainak többségében hosszú múltra tekintenek vissza és alapvető és fontos piaci szereplőkként vannak jelen;

21.  úgy véli, hogy a szociális gazdaság és a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások beruházási prioritásai nem korlátozódhatnak a társadalmi befogadásra, hanem magukba kell foglalniuk a foglalkoztatást és az oktatást, hogy tükrözzék a gazdasági tevékenységek azon széles körét, ahol jelen vannak;

22.  kéri az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program folytatását, és a költségvetés hatékony felhasználását, valamint a programra vonatkozó információk könnyű hozzáférhetővé tételét;

23.  szorgalmazza a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások létrehozásának megkönnyítését annak érdekében, hogy a túlzott bürokratikus terhek ne jelentsenek akadályt a szociális vállalkozások számára;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve a szociális gazdasági vállalkozások történelmi és jogi sajátosságainak tiszteletben tartása mellett hozza létre a tagállamokban létező és a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások jellegzetességeit viselő, felülvizsgálat tárgyát képező jogi formák listáját, és folyamatosan frissítse ezt a listát;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy jobban integrálja a szociális gazdaságot az uniós jogalkotásba, egyrészt a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások, másrészt a vállalkozások más formái közötti egyenlő versenyfeltételek kialakítása érdekében;

26.  hangsúlyozza a – nemcsak a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokat, hanem a hagyományos vállalkozásokat, a tudományos egyetemeket és más érdekelt feleket is magában foglaló – szociális és szolidaritásalapú vállalkozások közötti hálózatépítés fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a tudás és a bevált gyakorlatok megosztását a tagállamokon belül (például nemzeti kapcsolattartó pontok létrehozásával), illetve az Unió egész területén; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoport keretében és a tagállamokkal együttműködve folytassa a meglévő bevált gyakorlatokra vonatkozó információk gyűjtését és megosztását, valamint elemezze a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásoknak a közpolitika és a helyi közösségek kialakításában játszott szerepére vonatkozó minőségi és mennyiségi adatokat;

27.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi hatóságoknak be kell építeniük a szociális és szolidaritásalapú vállalkozási dimenziót a vonatkozó szakpolitikákba, programokba és gyakorlatokba;

28.  nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások működésének módjára vonatkozó szabályoknak tiszteletben kell tartaniuk a tisztességes verseny elvét, és a hagyományos kis- és középvállalkozások megfelelő működése érdekében nem engedhetik meg a tisztességtelen versenyt.

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a meglévő uniós jogszabályokat, és adott esetben nyújtson be koherensebb és teljesebb jogi keret létrehozására irányuló jogalkotási javaslatokat, támogatva a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokat kifejezetten a közbeszerzés, a versenyjog és az adózás területén, de nem csak ezeken a területen, hogy ezeket a vállalkozásokat olyan módon kezeljék, amely összhangban van sajátos jellegükkel, valamint a társadalmi kohézióhoz és a gazdasági növekedéshez való hozzájárulásukkal; úgy véli, hogy ezeket az intézkedéseket elérhetővé kell tenni az európai szociális gazdaság címkét viselő vállalkozások számára, amely garantálja a szociális és szolidaritásalapú vállalkozás kritériumainak tiszteletben tartását; úgy véli, hogy e jogalkotási javaslatok különösen megkönnyíthetik a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások számára, hogy az többi ilyen vállalkozással határokon átnyúló együttműködést és ügyleteket valósítson meg;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek kézzelfogható előrelépéseket a szociális és a szolidaritásalapú vállalkozásokhoz szükséges köz- és magánfinanszírozás felszabadítására és ösztönzésére, beleértve az európai szociális gazdaság címke népszerűsítését;

31.  többnyelvű online európai platform létrehozását szorgalmazza a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások számára, amelyen keresztül e vállalkozások információkat szerezhetnek és eszmecserét folytathatnak a letelepedésről, az uniós finanszírozási lehetőségekről és követelményekről, a közbeszerzésben való részvételről és a lehetséges jogi struktúrákról;

32.  helyénvalónak tartja, hogy a Bizottság megvizsgálja egy olyan finanszírozási keret létrehozásának lehetőségét, amely támogatja az innovációt a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokban, különösen akkor, amikor a vállalkozás által végzett tevékenység innovatív jellege miatt rendes piaci viszonyok mellett nehéz biztosítani a megfelelő finanszírozást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek kézzelfogható lépéseket annak érdekében, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások könnyebben meg tudják szerezni a működésük folytatásához szükséges finanszírozást;

33.  hangsúlyozza a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások megfelelő pénzügyi eszközökkel való támogatásának fontosságát, mivel e vállalkozások pénzügyi fenntarthatósága elengedhetetlen a fennmaradásukhoz; kiemeli, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások számára magánbefektetők és állami szervek részéről nyújtott pénzügyi támogatás előmozdítását regionális, nemzeti és uniós szinten is támogatni kell, különös tekintettel az innováció finanszírozására, és felhívja a Bizottságot, hogy a 2021–2027-re vonatkozó következő többéves pénzügyi keretben erősítse meg a meglévő uniós finanszírozás – úgymint az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a foglalkoztatás és a szociális innováció programja – szociális dimenzióját a szociális gazdaság és a szociális vállalkozás előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programjának (EaSI) végrehajtását és a program mikrofinanszírozásra és szociális vállalkozásokra vonatkozó részét, és bővítse a pénzügyi szektorban a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások sajátosságaira, illetve gazdasági és szociális előnyeire vonatkozó ismereteket; szükségesnek tartja továbbá az olyan alternatív finanszírozási eszközök támogatását, mint például a kockázatitőke-alapok, a vállalkozásindítási finanszírozás, a mikrohitel és a közösségi finanszírozás, az európai szociális gazdaság címkén alapuló ágazati beruházások növelése érdekében;

34.  szorgalmazza ezen uniós eszközök hatékony felhasználását, és kiemeli, hogy meg kell könnyíteni az eszközökhöz való hozzáférést a kedvezményezettek számára, többek között azért, hogy támogassák a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokat elsődleges céljukban, a társadalmi hatás elérésében, a profit maximalizálása helyett, ami végül hosszú távon a befektetés megtérülését eredményezi a társadalom számára; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2021–2027-re vonatkozó következő többéves pénzügyi keretben vizsgálja felül a szociális befektetési alapokra vonatkozó szabályozási keretet, a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások pénzügyi piachoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy hatékony európai kampányt kell indítani a bürokrácia csökkentése és az európai szociális gazdaság címke népszerűsítése érdekében;

35.  e tekintetben megjegyzi, hogy a szociális gazdaság még mindig nehézségekbe – például a méretet és a pénzügyi kapacitást érintő akadályokba – ütközik a közbeszerzésekhez való hozzáférés terén; ismételten kiemeli a közbeszerzési reformcsomag tagállamok által történő hatékony végrehajtásának fontosságát annak érdekében, hogy az ilyen vállalkozások nagyobb mértékben vegyenek részt a közbeszerzési eljárásokban a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok, kritériumok és információ jobb terjesztése révén, illetve azáltal, hogy megkönnyítik az ilyen vállalkozások számára a szerződésekhez való hozzáférést, beleértve a szociális záradékokat és kritériumokat is, egyszerűsítik az eljárásokat és a közbeszerzési kiírásokat olyan módon, amely megkönnyíti a kisebb vállalkozások számára való hozzáférést;

36.  elismeri a szociális és szolidaritásalapú gazdaságban működő vállalkozások pénzügyi támogatásának fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy az állami támogatásoknál vegye figyelembe a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások sajátosságait; javasolja a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítését a 651/2014/EU bizottsági rendeletben(14) meghatározott kategóriákat alapul véve;

37.  tudomásul veszi, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások által foglalkoztatott egyének számára nyújtott oktatási és képzési szolgáltatások, különösen a vállalkozói készségek és a vállalkozás működtetéséhez szükséges alapvető gazdasági ismeretek előmozdítása, valamint a szaktámogatás biztosítása és az igazgatás ésszerűsítése kulcsfontosságú az ágazat növekedésének erősítése szempontjából; felkéri a tagállamokat, hogy léptessenek életbe olyan szakpolitikákat, amelyek célja a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások kedvezőbb adózásának kialakítása;

38.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a politikai döntéshozatal és a stratégiaalkotás javítása, valamint az ilyen vállalkozások fejlődésének támogatására szánt eszközök kialakítása céljából e vállalkozások sajátosságainak figyelembevétele, valamint releváns és megfelelő kritériumok meghatározása mellett kezdjék meg a kvantitatív és kvalitatív adatok és az elemzések gyűjtését a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokról és arról, hogy az országokon belül és az országokon átnyúlóan miként járulnak hozzá a közpolitikához;

39.  felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 50. cikke alapján nyújtson be a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokra vonatkozó európai szociális gazdaság címkéről szóló jogalkotási aktusra vonatkozó javaslatot a mellékletben található ajánlások alapján;

40.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonzatait az Uniónak és a tagállamoknak kell fedezniük;

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a csatolt ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0062. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0429. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0320. (4) 13766/15 SOC 643 EMPL 423. (5) Az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai szociális vállalkozási alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 18. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 1296/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról és a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló 283/2010/EU határozat módosításáról (HL L 347., 2013.12.20., 238. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.). (8) A Tanács 1435/2003/EK rendelete (2003. július 22.) az európai szövetkezet (SCE) statútumáról (HL L 207., 2003.8.18., 1. o.). (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0094. (10) http://ec.europa.eu/growth/content/social-enterprises-and-social-economy-going-forward-0_hu (11) Az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai szociális vállalkozási alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 18. o.). (12) http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=hu&pubId=7523, 47. o. (13) https://ec.europa.eu/growth/sectors/social-economy_hu (14) A Bizottság 651/2014/EU rendelete (2014. június 17.) a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról (HL L 187., 2014.6.26., 1. o.).

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. ajánlás (az európai szociális gazdaság címke létrehozása és a vállalkozások minősítése)

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak létre kell hoznia az „európai szociális gazdaság” címkét, amely opcionális a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások számára, függetlenül az általuk a nemzeti jogszabályokkal összhangban elfogadott jogi formától.

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az európai szociális gazdaság címkét csak a következő kritériumokat együttesen teljesítő vállalkozásoknak szabad odaítélni:

a)  a szervezetnek magánjogi szervezetnek kell lennie, amelyet a tagállamokban és az uniós jog alapján rendelkezésre álló valamelyik formában hoznak létre, és amely független az államtól és az állami hatóságoktól;

b)  a szervezet célja elsősorban általános érdekre vagy társadalmi hasznosságra irányul;

c)  elsősorban társadalmilag hasznos és szolidaritáson alapuló tevékenységet kell folytatnia, azaz azt a célt kell követnie, hogy tevékenységei révén támogatást nyújt a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeknek, küzd – beleértve nemzetközi szinten is – a kirekesztés, az egyenlőtlenségek és az alapvető jogok megsértése ellen, vagy hozzájárul a környezet, a biológiai sokféleség, az éghajlat és a természeti erőforrások védelméhez;

d)  legalább részben korlátozni kell a szervezet nyereségességének felosztását, és a szervezet teljes élettartama alatt – a megszűnést is beleértve – különleges szabályok vonatkoznak a nyereség és az eszközök felosztására; a vállalkozás által elért nyereség többségét minden esetben újra be kell fektetni, illetve a szociális cél elérése érdekében egyéb módon fel kell használni;

e)  a szociális vállalkozást a demokratikus irányítási modellek alapján, munkavállalói, ügyfelei és a tevékenysége által érintett felek bevonásával kell irányítani; a tagok döntéshozatali befolyása és hatáskörei nem alapulhatnak az általuk esetlegesen birtokolt tőkén;

Az Európai Parlament úgy véli, hogy semmi sem áll annak az útjában, hogy a hagyományos vállalkozásoknak odaítéljék az európai szociális gazdaság címkét, amennyiben eleget tesznek a fent említett követelményeknek, különösen a célkitűzések, a nyereségfelosztás, az irányítás és a döntéshozatal tekintetében.

2. ajánlás (az európai szociális gazdaság címke tanúsítási, felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusa)

A jogalkotási aktusnak létre kell hoznia a címke tanúsítási, felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusát, bevonva abba a tagállamokat é a szociális gazdaság képviselőit is; egy ilyen mechanizmus alapvető fontosságú a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásra vonatkozó jogi jelölés védelméhez és belső értékének megőrzéséhez. Az Európai Parlament úgy véli, hogy ennek az ellenőrzésnek ki kell terjednie a szociális vállalkozási ágazatot képviselő szervezetekre is.

A vonatkozó szabályok megsértése esetén kiszabható szankciók az egyszerű figyelmeztetéstől a címke visszavonásáig terjedhetnek.

3. ajánlás (az európai szociális gazdaság címke elismerése)

Az európai szociális gazdaság címkének valamennyi tagállamban érvényesnek kell lennie. A címkét viselő vállalkozást minden tagállamban szociális és szolidaritásalapú vállalkozásként kell elismerni. A címkének lehetővé kell tennie az azt viselő vállalkozás számára, hogy ugyanolyan követelmények alapján folytassa fő tevékenységét egy másik tagállamban, mint a címkét viselő nemzeti vállalkozások. Ugyanolyan előnyök, jogok és kötelezettségek kell, hogy vonatkozzanak rájuk, mint azokra a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokra, amelyeket a működésük helye szerinti tagállam joga alapján jegyeztek be.

4. ajánlás (beszámolási kötelezettségek)

A jogalkotási aktusnak meg kell követelnie a címkét megtartani kívánó szociális és szolidaritásalapú vállalkozásoktól, hogy éves rendszerességgel szociális jelentéseket tegyenek közzé a tevékenységeikről, az eredményekről, az érdekelt felek bevonásáról, a nyereség felosztásáról, a fizetésekről, a támogatásokról és az egyéb kapott juttatásokról. Ezzel kapcsolatban fel kell hatalmazni a Bizottságot egy minta elkészítésére, hogy segítse a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások e törekvését.

5. ajánlás (a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatások)

A jogalkotási aktusnak arra is fel kell hatalmaznia a Bizottságot, hogy kidolgozza az európai szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat. Ezeknek a bevált gyakorlatoknak többek között a következőkre kell kiterjedniük:

a)  a hatékony demokratikus irányítás modelljei;

b)  a hatékony üzleti stratégia kialakításával kapcsolatos egyeztetési folyamat;

c)  alkalmazkodás a szociális szükségletekhez és a munkaerőpiachoz, különösen helyi szinten;

d)  bérpolitika, szakmai képzés, munkahelyi egészségvédelem és biztonság és a foglalkoztatás minősége;

e)  kapcsolat a felhasználókkal és ügyfelekkel, valamint a piac vagy az állam által ki nem elégített szociális szükségletekre adott válasz;

f)  a vállalkozás helyzete a tagok közötti sokszínűséggel, megkülönböztetésmentességgel és a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatban, beleértve a felelős beosztásokat és a vállalkozás vezetését is.

6. ajánlás (a jogi formák listája)

A jogalkotási aktusnak tartalmaznia kell az európai szociális gazdaság címkére jogosult vállalkozások számára a tagállamokban rendelkezésre álló jogi formák listáját. Ezt a listát rendszeresen felül kell vizsgálni.

Az átláthatóság és a tagállamok közötti hatékony együttműködés biztosítása érdekében ezt a listát közzé kell tenni az Európai Bizottság weboldalán.

7. ajánlás (a meglévő jogszabályok felülvizsgálata)

A Bizottság felkérést kap arra, hogy vizsgálja felül a meglévő jogi aktusokat, és adott esetben nyújtson be koherensebb és teljesebb jogi keret létrehozására irányuló jogalkotási javaslatokat, támogatva a szociális és szolidaritásalapú vállalkozásokat.

8. ajánlás (a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások ökoszisztémájáról és a tagállamok közötti együttműködésről)

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy szakpolitikái tükrözzék a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások ökoszisztémájának megteremtésére irányuló elkötelezettséget. A Bizottság felkérést kap arra, hogy vegye figyelembe azt a tényt, hogy a szociális és szolidaritásalapú vállalkozások erős helyi és regionális befolyással rendelkeznek, ami azzal az előnnyel jár, hogy jobban ismerik a sajátos igényeket, ezeknek megfelelő – és többségében közösségi alapú – termékeket és szolgáltatásokat tudnak kínálni, ezáltal képesek erősíteni a társadalmi és területi kohéziót. A Bizottság felkérést kap arra, hogy tegyen lépéseket a különböző országok és ágazatok szociális vállalkozásai és szolidaritásalapú vállalkozásai közötti együttműködés előmozdítására annak érdekében, hogy ösztönözze és erősítse a tudás és a gyakorlatok cseréjét, így lehetőséget teremtve a szociális vállalkozások fejlődésének támogatására.