Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és Kína között 1975. május 6-án létesített diplomáciai kapcsolatokra,

–  tekintettel az EU és Kína között 2003-ban indított stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a Kínával fenntartott kapcsolatok fő jogi keretére, nevezetesen az 1985 májusában aláírt EGK–Kína kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásra(1), amely magában foglalja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, valamint az EU–Kína együttműködési programot,

–  tekintettel a 2013. november 21-én elfogadott „EU–Kína 2020” stratégiai együttműködési menetrendre,

–  tekintettel az EU és Kína között hivatalosan 1994-ben indított strukturált politikai párbeszédre és a 2010-ben indított, stratégiai és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó magas szintű stratégiai párbeszédre, különösen a 2015. május 6-án, valamint 2017. április 19-én Pekingben tartott ötödik és hetedik EU–Kína magas szintű stratégiai párbeszédre,

–  tekintettel az új partnerségi és együttműködési megállapodásra irányuló, 2007-ben indított tárgyalásokra,

–  tekintettel a kétoldalú beruházási megállapodásról 2014 januárjában kezdett tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2017. június 1-jén és 2-án Brüsszelben tartott 19. EU–Kína-csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló, 2016. június 22-i közös közleményére (JOIN(2016)0030),

–  tekintettel a Tanácsnak a Kínára vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2016. július 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Hongkong Különleges Közigazgatási Terület: – 2017. évi éves jelentés” című, 2018. április 24-i közös jelentésére (JOIN(2018)0007),

–  tekintettel az EU Kelet-Ázsiával kapcsolatos kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, 2012. június 15-i tanácsi iránymutatásokra,

–  tekintettel az új nemzetbiztonsági törvény a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus Állandó Bizottsága általi, 2015. július 1-jei elfogadására,

–  tekintettel a Kína katonai stratégiájáról szóló, 2015. május 26-i fehér könyvre,

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2017. június 22–23-án, Brüsszelben tartott 35. fordulójára,

–  tekintettel az EU és Kína között zajló, több mint 60 ágazati párbeszédre,

–  tekintettel az „EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd” 2012. februári megindítására, amely helyet ad az EU és Kína e területen létrehozott valamennyi közös kezdeményezésének,

–  tekintettel az Európai Közösség és Kína közötti, 2000-ben hatályba lépett tudományos és technológiai együttműködési megállapodásra(2) és a 2009. május 20-án aláírt tudományos és technológiai partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az éghajlatváltozásról szóló, 2016. november 4-én hatályba lépett Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Közösség és Kína közötti energiaügyi párbeszédre;

–  tekintettel az EU–Kína kerekasztalokra,

–  tekintettel a Kínai Kommunista Párt 19. nemzeti kongresszusára, amelyet 2017. november 18. és 24. között rendeztek,

–  tekintettel a környezetvédelmi adóról szóló, a Nemzeti Népi Kongresszus által 2016 decemberében kihirdetett törvényre, amely 2018. január 1-jén lépett hatályba;

–  tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint a környezeti tényezők hatással vannak a nemzeti és nemzetközi migrációs áramlatokra, hiszen az emberek elhagyják azokat a területeket, ahol a felgyorsult éghajlatváltozás következtében zord vagy egyre rosszabb körülmények uralkodnak(3);

–  tekintettel a 2018. január 19-én Velencében elindított, 2018-as „EU és Kína közötti idegenforgalom évére”,

–  tekintettel a Kínában Dolgozó Külföldi Tudósítók Klubjának (FCCC) a munkakörülményekről szóló, „Belépés megtagadva – Megfigyelés, zaklatás és megfélemlítés a tudósítói munka feltételeinek romlása közepette Kínában” című, 2018. január 30-i jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács 37. ülésének „A Tanács figyelmét igénylő emberi jogi helyzet” című 4. napirendi pontja keretében 2018. március 13-án tett uniós nyilatkozatra,

–  tekintettel a 41. EP–Kína parlamentközi ülésre, amelyre 2018 májusában, Pekingben került sor,

–  tekintettel a Kínáról szóló állásfoglalásaira, különösen a BRICS-országokkal (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) és más feltörekvő hatalmakkal kapcsolatos uniós külpolitika célkitűzéseiről és stratégiáiról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(4), az „EU és Kína: kiegyenlítetlen kereskedelem?” című, 2012. május 23-i állásfoglalására(5), „A nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogokról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban” című, 2013. március 14-i állásfoglalására(6), az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(7), az észak-koreai helyzetről szóló, 2014. április 17-i állásfoglalására(8), az Észak-Koreáról szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(9) és a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(11), a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására(12), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(13), az EU és Kína közötti kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokról szóló, 2013. október 9-i állásfoglalására(14), az EU és Tajvan közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló állásfoglalására(15), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(16), valamint a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, 20 évvel az átadást követően Hongkongról szóló, 2017. december 13-i ajánlására(17),

–  tekintettel a „Tibetről, különös tekintettel szerzetesnők és szerzetesek önmaguk felgyújtása következtében történt halálára” című, 2011. október 27-i(18), a tibeti emberi jogi helyzetről szóló, 2012. június 14-i(19), a szervkivételek Kínában folytatott gyakorlatáról szóló, 2013. december 12-i(20), a Larung Gar Tibeti Buddhista Akadémia és Ilham Tohti ügyéről szóló, 2016. december 15-i(21), az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésén képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2017. március 16-i(22), a Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po és Li Ming-cse ügyéről szóló, 2017. július 6-i(23), valamint a Vu Gan, Hszie Jang, Li Ming-cse, Tasi Vangcsuk és Csöki tibeti szerzetes, emberi jogi aktivisták ügyeiről szóló, 2018. január 18-i(24) emberi jogi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU fegyverembargójára, melyet az 1989. júniusi Tienanmen téri fellépés után vezettek be, és amelyet a Tanács által az Európai Parlamentnek benyújtott, a KKBP főbb szempontjairól és alapvető választásairól szóló éves jelentésről szóló, 2006. február 2-i állásfoglalásában(25) az Európai Parlament támogatott,

–  tekintettel a kínai kormány és a dalai láma magas rangú képviselői közötti tárgyalások 2002 és 2010 között zajlott kilenc fordulójára, Kína Tibetről szóló, „Tibet fejlődési útját megállíthatatlan történelmi folyamat vezérli” című, a Kínai Államtanács Tájékoztatási Irodája által 2015. április 15-én kiadott fehér könyvére, valamint a valódi autonómiáról szóló 2008. évi nyilatkozatra és 2009. évi feljegyzésre, amelyeket a 14. dalai láma képviselői terjesztettek elő,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményeire (A8-0252/2018),

A.  mivel a 2017-ben megrendezett, 19. EU–Kína csúcstalálkozó a globális kihatással rendelkező, kétoldalú stratégiai partnerséget szorgalmazta, és kiemelte a globális kihívások és a közös biztonsági fenyegetések kezelésére, valamint a multilateralizmus előmozdítására vonatkozó közös kötelezettségvállalásokat; mivel számos olyan terület van, ahol a konstruktív együttműködés kölcsönös előnyökkel szolgálhat, többek között az olyan nemzetközi fórumok keretében, mint az ENSZ és a G20; mivel az EU és Kína megerősítette azon szándékát, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorítása, a tiszta energiaforrások előmozdítása és a szennyezés csökkentése tekintetében fokozza a 2015. évi Párizsi Megállapodásával kapcsolatos együttműködést; mivel e téren további együttműködésre és koordinációra van szükség a két fél között, többek között a kutatás területén és a bevált gyakorlatok megosztását illetően; mivel Kína az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer alapján elfogadott egy szén-dioxidra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszert; mivel a többoldalú kormányzásra vonatkozó uniós elképzelést a szabályokon alapuló rend jellemzi, és olyan egyetemes értékeken alapul, mint a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság; mivel a jelenlegi geopolitikai helyzetben a multilateralizmus és a szabályokon alapuló rendszer előmozdítása nagyobb jelentőséggel bír, mint valaha; mivel az Unió arra számít, hogy a Kínával fennálló kapcsolata kölcsönös előnyökkel fog szolgálni politikai és gazdasági szempontból egyaránt; mivel elvárja, hogy Kína az általa világszinten kifejtett hatásnak megfelelő felelősséget vállaljon, és támogassa az ő javát is szolgáló, szabályokon alapuló nemzetközi rendet;

B.  mivel a külpolitika, a biztonság és a védelem, valamint a terrorizmus elleni küzdelem terén rendkívül fontos az Unió és Kína közötti együttműködés; mivel a két fél közötti együttműködés nélkülözhetetlen volt az iráni nukleáris egyezség elérésében; mivel Kína hozzáállása kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy az észak-koreai válságban sikerült lehetőséget teremteni a tárgyalásokra;

C.  mivel a kínai vezetés – Európa által jórészt figyelmen kívül hagyva – fokozatosan és rendszinten fokozta arra irányuló erőfeszítéseit, hogy gazdasági súlyát politikai befolyásra váltsa, elsősorban stratégiai infrastrukturális beruházások és új közlekedési összeköttetések révén, valamint a Kínával kapcsolatos felfogás alakítása és az országról való kedvező kép közvetítése érdekében az európai politikai és gazdasági döntéshozók, a média, az egyetemek, a tudományos kiadók és a széles nyilvánosság befolyásolását célzó stratégiai kommunikáció révén, e különböző társadalmakban az őt támogató európai szervezetek és egyének „hálózatait” kiépítve; mivel a szárazföldi Kínából származó, jelenleg Európában tanuló diákok nagy számának kínai felügyelete aggodalomra ad okot, csakúgy, mint az arra irányuló erőfeszítései, hogy ellenőrizze a Kínából elmenekült, Európában élő embereket;

D.  mivel az egyrészről Kína, másrészről pedig tizenegy közép- és kelet-európai ország és öt balkáni ország közötti, 16+1 elnevezésű együttműködést 2012-ben, a pénzügyi válság nyomán és a kínai szubregionális diplomácia keretében azzal a céllal hozták létre, hogy nagyszabású infrastrukturális projekteket valósítsanak meg és megerősítsék a gazdasági és kereskedelmi együttműködést; mivel az ezen országokon belüli tervezett kínai beruházások és finanszírozások alapvető fontosságúak, de nem olyan fontosok, mint az uniós beruházások és kötelezettségvállalások; mivel az ezen együttműködésben részt vevő európai országoknak meg kell fontolniuk, hogy a Kínával fennálló kapcsolataikban nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak az egységes uniós fellépésnek;

E.  mivel Kína az uniós élelmiszeripari termékek leggyorsabban növekvő felvevőpiacát jelenti;

F.  mivel Kína „Övezet és út” kezdeményezése (BRI), beleértve Kína északi-sarkvidéki politikáját is, az ország által valaha elfogadott legambiciózusabb külpolitikai kezdeményezés, amely geopolitikai és biztonsági dimenziókat is felölel, és így túlmutat a gazdaság- és kereskedelempolitikainak mondott hatókörön; mivel a BRI-t az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) 2015-ös létrehozásával még jobban megerősítették; mivel az Unió ragaszkodik a BRI többoldalú irányítási struktúrájához és megkülönböztetéstől mentes végrehajtásához; mivel európai oldalról garantálni kívánják, hogy a BRI keretébe tartozó minden hálózatfejlesztési projekt tiszteletben tartsa a Párizsi Megállapodásból fakadó kötelezettségeket, gondoskodva emellett arról is, hogy tiszteletben tartsák az egyéb nemzetközi környezetvédelmi, munkaügyi és szociális normákat, valamint az őslakosok jogait; mivel a kínai infrastrukturális projektek révén előfordulhat, hogy az európai kormányok komoly adósságokat vállalnak az átláthatatlan feltételekkel hitelt kínáló kínai állami bankokkal szemben, és kevés munkahelyet teremtenek Európában; mivel néhány, a BRI-hez kapcsolódó infrastrukturális projekt egyes harmadik országok kormányait már túlzott adósságokba sodorta; mivel eddig a BRI-hez kapcsolódó szerződések oroszlánrészét kínai vállalatoknak ítélték oda; mivel Kína a BRI-hez kapcsolódó projektekben megkülönböztető módon használja egyes ipari szabványait; mivel a BRI-hez kapcsolódó projekteket nem lenne szabad átláthatatlan pályázati eljárások keretében odaítélni; mivel a BRI-n belül Kína többféle csatornát használ; mivel a 27 uniós tagállam pekingi nagykövete a közelmúltban kidolgozott egy jelentést, amelyben élesen bírálja a BRI-projektet, kifogásolva annak kialakítását, amely akadályozza a szabad kereskedelmet és fölénybe helyezi a kínai vállalatokat; mivel a BRI sajnálatos módon nélkülöz minden emberi jogi biztosítékot;

G.  mivel a kínai diplomácia a 19. Pártkongresszus és az ez évi Nemzeti Népi Kongresszus (NNK) óta egyre erőteljesebb szereplővé vált, minthogy legalább öt magas rangú tisztviselő felel az ország külpolitikájáért, és a Külügyminisztérium költségvetését jelentősen megemelték; mivel az újonnan létrehozott Állami Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség felel majd Kína külföldi segélyekre szánt növekvő költségvetésének koordinálásáért;

H.  mivel Kína a 80-as években a kulturális forradalom túlkapásaira válaszul korlátozásokat vezetett be a hivatali idő tekintetében; mivel az NNK 2018. március 11-én szinte egyhangúlag a Kínai Népköztársaság elnöki és alelnöki tisztségének egymás után kétszeri betöltésére vonatkozó korlátozás eltörlése mellett szavazott;

I.  mivel miközben a kínai felsővezetés azt állítja, hogy tartózkodik a más országok belügyeibe való beavatkozástól, közleményeiben rendszeresen megkérdőjelezi a nyugati országok politikai rendszereit;

J.  mivel 2018. március 11-én az NNK jóváhagyta egy új, pártirányítás alatt álló szerv, az Országos Felügyeleti Bizottság létrehozását, melynek célja a kínai köztisztviselők feletti ellenőrzés intézményesítése és kiterjesztése, és amelyet Kína alkotmánya az állami szervek között tüntet fel;

K.  mivel a Kínai Államtanács 2014-ben részletes tervekkel állt elő egy társadalmi kreditrendszer létrehozására vonatkozóan, amelynek célja a párt által pénzügyileg, gazdaságilag és társadalompolitikailag felelősnek tekintett magatartás díjazása, illetve a politikájának való nem megfelelés szankcionálása; mivel a társadalmi kreditpontok projektje feltehetőleg a Kínában élő és dolgozó külföldiekre is hatással lesz, az uniós polgárokat is beleértve, valamint az országban működő uniós és egyéb külföldi vállalkozásokra nézve is következményekkel jár majd;

L.  mivel egyértelmű, hogy Kína egyes régióiban a hőmérséklet és a csapadék ingadozása és más éghajlati szélsőségek miatt a vidéki népesség megélhetési lehetőségei romlani fognak; mivel az áttelepítés tervezése az alkalmazkodást célzó szakpolitika egyik hatékony lehetőségévé vált az éghajlattal összefüggő kiszolgáltatottság és szegénység csökkentésére(26);

M.  mivel Kínában tovább romlott az emberi jogi helyzet, a kormány ugyanis határozottabban fellép a békés ellenállással, a véleménynyilvánítás szabadságával és a vallásszabadsággal, valamint a jogállamisággal szemben; mivel civil társadalmi aktivistákat és emberijog-védőket vesznek őrizetbe, állítanak bíróság elé és ítélnek el homályos vádak alapján, például „államhatalom-ellenes felforgatás” és „kötekedés és bajkeverés” vádjával, és gyakran az orvosi ellátástól és jogi képviselettől megfosztva, a világtól teljesen elzárva, ismeretlen helyen tartják őket fogva; mivel a letartóztatott emberijog-védőket és aktivistákat időnként egy kijelölt helyen tartják házi őrizetben, e módszert arra használva, hogy a fogvatartottat elvágják kapcsolataitól, és ennek során gyakran számolnak be kínzásról és bántalmazásról; mivel Kína továbbra is elutasítja a szólásszabadságot és a tájékoztatás szabadságát, és számos újságírót, bloggert és független véleménnyel bíró személyt börtönzött be; mivel az Unió az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében kötelezettséget vállalt az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására „külső fellépései kivétel nélkül valamennyi területén”, és arra, hogy az Unió „az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fennálló kapcsolatai középpontjába”; mivel az EU–Kína-csúcstalálkozókat fel kell használni arra, hogy konkrét eredményeket érjenek el az emberi jogok terén, különös tekintettel a bebörtönzött emberijog-védők, ügyvédek és aktivisták szabadon bocsátására;

N.  mivel a kínai hatóságok olykor megakadályozzák, hogy az uniós diplomaták megfigyelőként részt vegyenek tárgyalásokon vagy meglátogassák az emberijog-védőket, azaz az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatással összhangban végezzék a munkájukat;

O.  mivel Kína kiterjedt állami digitális megfigyelési rendszert hozott létre, amely a prediktív rendfenntartástól kezdve a biometrikus adatok önkényes gyűjtéséig terjed egy olyan környezetben, ahol az embereket megfosztják a magánélet védelmével kapcsolatos jogaiktól;

P.  mivel a kínai kormány számos olyan új törvényt fogadott el – köztük 2015. július 1-jén az állambiztonsági törvényt, a terrorelhárítási törvényt, a kiberbiztonsági törvényt és a tengerentúli nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló törvényt –, amely a nyilvános aktivizmust és a kormány békés kritizálását állambiztonsági fenyegetésként állítja be, megerősíti a cenzúrát, valamint a magánszemélyek és társadalmi csoportok felügyeletét és ellenőrzését, továbbá elrettenti a magánszemélyeket attól, hogy az emberi jogokért kampányoljanak;

Q.  mivel a tengerentúli nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló, 2017. január 1-jén hatályba lépett törvény jelenti az egyik legnagyobb kihívást a nemzetközi nem kormányzati szervezetek számára, ez a törvény ugyanis az említett szervezetek által finanszírozott összes, Kínában végzett tevékenységet szabályozza, és elsősorban a tartományi biztonsági tisztviselők felelnek e törvény végrehajtásáért;

R.  mivel a 2018. február 1-jén hatályba lépett vallásügyi rendeletek szigorúbbak a vallási csoportokkal és tevékenységekkel szemben, és még jobban rákényszerítik őket a párt politikájának követésére; mivel az új szabályok az országban el nem ismert vallási közösségekkel kapcsolatban álló személyeket tágan értelmezett vallási oktatási célú külföldi utazásokért, különösen zarándokutakért a minimálbér többszörösének megfelelő összegű bírság megfizetésével fenyegetik; mivel a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság a gazdasági reformok és Kína 70-es évek végi nyitása óta új negatív csúcsot ért el; mivel a vallási közösségek egyre nagyobb elnyomással szembesülnek Kínában, a keresztényekkel szemben például – az illegális és az államilag jóváhagyott egyházakban egyaránt – a hívők zaklatása és fogva tartása, a templomok lerombolása és a gyülekezetekkel szembeni kemény intézkedések révén lépnek fel;

S.  mivel gyors ütemben romlik a 10 millió muszlim vallású ujgurnak és kazahnak otthont adó Hszincsiang helyzete, különösen Hszi Csin-ping hatalomra jutása óta, ugyanis a Hszincsiang feletti abszolút uralom elsődleges prioritássá nőtte ki magát, amit egyrészről az ujgurok Hszincsiangon belüli vagy állítólagosan ahhoz kapcsolódó időszakos terrortámadásainak, másrészről a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület BRI szempontjából stratégiai elhelyezkedésének köszönhető; mivel létrehoztak egy bírósági eljárást nélkülöző letartóztatási programot, amelynek keretében tízezreket tartanak fogva és kényszerítenek politikai „átnevelésben” való részvételre, valamint kialakították az invazív digitális felügyelet kifinomult hálózatát, mely arcfelismerő technológiát alkalmaz és adatokat gyűjt, tömeges rendőrségi bevetésekre kerül sor, valamint szigorúan korlátozzák a vallásgyakorlást és az ujgur nyelv és szokások használatát;

T.  mivel a gazdasági növekedés és az infrastruktúra fejlődése ellenére az elmúlt néhány évben romlott Tibet helyzete, a kínai kormány ugyanis a biztonság és a stabilitás ürügyén emberi jogok széles körét korlátozza, és könyörtelenül támadja a tibeti identitást és kultúrát; mivel az elmúlt néhány évben megszaporodtak a felügyeleti és ellenőrzési intézkedések, csakúgy, mint az önkényes letartóztatások, a kínzások és a bántalmazások; mivel a kínai kormány Tibetben olyan környezetet hozott létre, ahol semmi nem korlátozza az állami hatóságokat, mindent átjár az általános félelem, valamint a köz- és magánélet minden területét szigorúan ellenőrizik és szabályozzák; mivel Tibetben az etnikai vagy vallási kisebbségekre vonatkozó állami politikákkal kapcsolatos ellenvélemények erőszakot nélkülöző bármilyen kinyilvánítása vagy e politikák bármilyen bírálata „megosztónak” tekinthető és ezért büntethető; mivel a külföldiek, többek között uniós polgárok Tibeti Autonóm Régióba történő belépése korlátozottabb, mint valaha, különösen újságírók, diplomaták és más független megfigyelők esetében, a tibeti hátterű uniós polgárok esetében pedig még nehezebb; mivel az elmúlt néhány évben nem történt előrelépés a tibeti válság megoldása terén, a béketárgyalások legutóbbi fordulójára ugyanis 2010-ben került sor; mivel a tibeti humanitárius helyzet romlása ahhoz vezetett, hogy megnövekedett az önfelgyújtásos esetek száma, amely 2009 óta összességében elérte a 156-ot;

U.  mivel a Kínai Népköztársaság Államtanácsa 2014. június 10-én fehér könyvet adott ki az „egy ország, két rendszer” politikájának Hongkongban történő alkalmazásáról, amelyben kiemelte, hogy Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (KKT) önállósága végső soron a Kínai Népköztársaság központi kormányának jóváhagyásától függ; mivel az évek során a hongkongiak a demokrácia, a médiaszabadság és az alaptörvény teljes körű végrehajtása mellett tüntető tömeges megmozdulások tanúi voltak; mivel Hongkong hagyományosan nyitott társadalma egyengette az utat egy vérbeli, független civil társadalom kibontakozása előtt, amely tevékenyen és építő módon részt vesz a Hongkong KKT közéletében;

V.  mivel a Kínai Népköztársaság és Tajvan – egyrészről egy egyre inkább önkényuralmi és nacionalista állampárti rendszer, másrészről egy többpárti demokrácia – ellentétes politikai fejleményei a szoroson átívelő viszony eszkalálódásának veszélyét hordozzák magukban; mivel az Unió Tajvan tekintetében ragaszkodik az „egy Kína” politikájához, Hongkong tekintetében pedig az „egy ország, két rendszer” elvet támogatja;

W.  mivel Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) a több mint három évig tartó megbeszéléseket követően 2017 augusztusában megállapodott egy egyoldalas keretről, amely a Dél-kínai-tengeren valamennyi fél által követendő magatartási kódexre vonatkozó jövőbeli egyeztetések alapjául fog szolgálni; mivel a vitatott kínai területnyerés a Spratly-szigeteken nagyrészt lezárult, azonban északabbra, a Paracel-szigeteken a múlt évben folytatódott;

X.  mivel nyilvánvaló gazdasági, biztonsági és geopolitikai érdekei miatt Kína is egyre aktívabb és fontosabb külső szereplővé válik a Közel-Keleten;

Y.  mivel Kína egyre gyakrabban nyújt hivatalos fejlesztési támogatást (ODA), és a fejlesztési politikában jelentős szereplőként tűnik fel, biztosítva az elengedhetetlenül szükséges lendületet a fejlesztési politika számára, ugyanakkor aggodalomra adva okot a projektekkel kapcsolatos helyi szerepvállalást illetően;

Z.  mivel Kína afrikai jelenléte és befektetési tevékenysége jelentős növekedést mutat, ami – gyakran a helyi lakossággal való egyeztetés nélkül – a természeti erőforrások kizsákmányolásához vezetett;

1.  megerősíti, hogy az EU és Kína közötti átfogó stratégiai partnerség az Unió egyik legfontosabb partnersége, és továbbra is jóval több lehetőség rejlik benne e kapcsolat elmélyítése és a nemzetközi színtéren való további együttműködés terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a globális kormányzás és a nemzetközi intézmények tekintetében, különösen az ENSZ és a G20 szintjén megerősítsék az együttműködést és a koordinációt; hangsúlyozza, hogy egy olyan összetett, globalizált és többpólusú világban, amelyben Kína meghatározó gazdasági és politikai szereplővé nőtte ki magát, az Uniónak fenn kell tartania a lehetőséget a konstruktív párbeszédre és az együttműködésre, valamint a közös érdeklődésre számot tartó területeken elő kell mozdítania az összes szükséges reformot; emlékezteti Kínát arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként nemzetközi kötelezettségei és feladatai vannak a béke és globális biztonság elősegítése terén;

2.  emlékeztet arra, hogy az EU és Kína közötti átfogó stratégiai partnerség a nyitottságra irányuló közös kötelezettségvállaláson és a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer keretében végzett együttműködésen nyugszik; hangsúlyozza, hogy mindkét fél elkötelezte magát amellett, hogy átlátható, igazságos és méltányos globális kormányzási rendszert hoz létre, és közösen vállalják a felelősséget a béke, a jólét és a fenntartható fejlődés előmozdításáért; emlékeztet arra, hogy az EU és Kína közötti együttműködésnek elveken kell alapulnia, gyakorlatinak és pragmatikusnak kell lennie, és hűnek kell maradnia az érdekeihez és az értékeihez; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Kína globális gazdasági és politikai súlyának elmúlt évtizedben bekövetkező növekedése próbára teszi az EU–Kína-kapcsolatok központi elemét jelentő kötelezettségvállalásokat; kiemeli Kína mint globális hatalom felelősségét, és arra kéri a hatóságokat, hogy minden körülmények között biztosítsák a nemzetközi jog, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását az ENSZ Alapokmányával, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Kína által aláírt vagy megerősített más nemzetközi eszközökkel összhangban; annak biztosítására kéri a Tanácsot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy az EU és Kína közötti együttműködés a jogállamiságon, az emberi jogok egyetemességén, a mindkét fél által elfogadott nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásokon és az emberi jogok legmagasabb szintű védelmének biztosítása terén való előrehaladás iránti elkötelezettségen alapuljon; hangsúlyozza, hogy az együttműködés minden területén meg kell erősíteni a kölcsönösséget, az egyenlő versenyfeltételeket és a tisztességes versenyt;

3.  hangsúlyozza, hogy az EU és Kína között valódi partnerségre van szükség a globális és regionális kihívások kezelése érdekében, többek között a biztonság, a leszerelés, a fegyverek elterjedésének megakadályozása, a terrorizmus elleni küzdelem, a kibertér, a béke megteremtését célzó együttműködés, az éghajlatváltozás, az energia, az óceánok, az erőforrás-hatékonyság, az erdőirtás, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme, a migráció, a globális egészségügy, a fejlesztés, valamint a kulturális örökség lerombolása, illetve a fosztogatás és a régiségek jogellenes kereskedelme elleni küzdelem terén; sürgeti az Uniót, hogy kovácsoljon tőkét Kínának a globális problémák, például az éghajlatváltozás kezelésére irányuló kötelezettségvállalásából, és terjessze ki a Kínával – az ENSZ költségvetésének egyik legnagyobb befizetőjével és az ENSZ békefenntartó műveleteihez egyre több csapattal hozzájáruló állammal – a béketeremtés terén folytatott sikeres együttműködését más közös érdekű területekre is, előmozdítva ugyanakkor a multilateralizmust és a nemzetközi jog – többek között a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi normák – tiszteletben tartásán alapuló globális kormányzást; e tekintetben üdvözli az Ádeni-öbölben 2011 óta sikeresen működő, kalóztámadások elleni együttműködést; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy proaktívan képviseljék az Unió gazdasági és politikai érdekeit, valamint védjék az uniós értékeket és elveket; hangsúlyozza, hogy a multilateralizmus a globális kormányzással kapcsolatos legfőbb uniós értékek közé tartozik, és annak védelmét aktívan biztosítani kell a Kínával fenntartott kapcsolatokban;

4.  megjegyzi, hogy a főképviselő és a Bizottság által elfogadott, a Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló együttes közlemény a 2016. július 18-i tanácsi következtetésekkel együtt meghatározza az EU és Kína közötti együttműködés következő évekre szóló politikai keretét;

5.  hangsúlyozza, hogy a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az uniós joggal, szabályokkal és politikákkal való összhang biztosítása érdekében, valamint azért, hogy az összességében elért eredmények az Unió egészének javát szolgálják, a Kínával fenntartott kapcsolatokban a tagállamoknak, a főképviselőnek és a Bizottságnak együtt kell működnie;

6.  emlékeztet arra, hogy Kína – tekintve, hogy a 2001-ben meghirdetett „nyitási” politikáját követve tovább növekszik és egyre jobban integrálódik a globális gazdaságba – a „Made in China 2025” és az ehhez hasonló tervek előmozdítása érdekében növelni kívánja a kínai árukat és szolgáltatásokat illetően az európai piachoz, valamint a technológiákhoz és a know-howhoz való hozzáférését, valamint meg kívánja erősíteni Európában politikai és diplomáciai befolyását; hangsúlyozza, hogy különösen a 2008-as pénzügyi világválság nyomán fokozódtak az erre irányuló törekvések, és új erőhatások alakultak ki az EU és Kína közötti kapcsolatokban;

7.  kéri a 16+1 együttműködésben részt vevő tagállamokat annak biztosítására, hogy az ezen együttműködésben való részvételük révén lehetővé váljon, hogy az Unió egységesen léphessen fel a Kínával fenntartott kapcsolatában; kéri e tagállamokat, hogy végezzék el a javasolt infrastrukturális projektek mélyreható elemzését és ellenőrzését az összes érdekelt fél bevonásával, és biztosítsák, hogy a nemzeti és az európai érdekek ne szoruljanak háttérbe a rövid távú pénzügyi támogatással és a Kína stratégiai infrastrukturális projektekben való részvételére irányuló hosszú távú elköteleződéssel és az esetlegesen bővülő politikai befolyással szemben, ami veszélyeztetné az Unió Kínával kapcsolatos közös álláspontját; tudatában van annak, hogy Kína egyre nagyobb befolyást gyakorol az uniós tagjelölt országok infrastruktúráira és piacaira; hangsúlyozza, hogy az együttműködés számára biztosítandó átláthatóság érdekében meg kell hívni az uniós intézményeket az üléseire, és teljes körű tájékoztatást kell nyújtani számukra a tevékenységeiről, így biztosítva, hogy a fontos elemek összhangban álljanak az uniós politikával és jogszabályokkal, valamint hogy valamennyi fél előnyökhöz és lehetőségekhez juthasson;

8.  tudomásul veszi, hogy Kínának stratégiai érdeke fűződik az európai infrastrukturális beruházásokhoz; arra a következtetésre jut, hogy a kínai kormány a BRI-t igen hatékony narratív keretként használja külpolitikájának egyes elemei számára, és hogy e fejlemény fényében fokozni kell az Unió nyilvános diplomáciai erőfeszítéseit; támogatja Kína arra való felszólítását, hogy a közbeszerzési eljárásokban tartsa magát az átláthatóság elvéhez, valamint a környezeti és szociális normákhoz; felhívja az összes uniós tagállamot, hogy támogassa az Unió nyilvános diplomáciai válaszait; javasolja, hogy az uniós tagállamokban és az Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytató országokban végrehajtott valamennyi kínai infrastrukturális beruházás adatait osszák meg az Unióval és a többi tagállammal; emlékeztet arra, hogy e beruházások egy arra irányuló átfogó stratégia részét képezik, hogy kínai, állami irányítású vagy alapítású társaságok átvegyék az ellenőrzést a bank- és az energiaszektor, valamint az egyéb ellátási láncok fölött; a BRI-vel kapcsolatban hat átfogó kihívást emel ki: a BRI irányításának többoldalú megközelítése; nagyon kevés helyi munkaerőt foglalkoztatnak, a fogadó országbeli és a harmadik országbeli szerződő fél bevonása rendkívül korlátozott (a BRI-projektek körülbelül 86%-a kínai szerződő felekkel dolgozik), az építőanyagokat és berendezéseket Kínából importálják, a pályázati eljárások nem átláthatók, valamint előfordulhat, hogy a nemzetközi szabványok helyett kínai szabványokat használnak; kitart amellett, hogy a BRI-nek emberi jogi biztosítékokat is magában kell foglalnia, és elsődleges fontosságúnak tartja, hogy a szinergiákat és projekteket teljes átláthatóság mellett, az összes érdekelt fél bevonásával és az uniós jogszabályokkal összhangban hozzák létre, kiegészítve az uniós politikákat és projekteket, hogy a BRI a tervezett útvonalak mentén fekvő minden országban előnyöket biztosítson; üdvözli az EU–Kína Hálózatfejlesztési Platform felállítását, amely az eurázsiai kontinens egészén előmozdítja a közlekedési infrastruktúrákat érintő együttműködést; elégedettséggel jegyzi meg, hogy több infrastrukturális projektet meghatároztak, és hangsúlyozza, hogy a projekteket olyan kulcsfontosságú elvek alapján kellene végrehajtani, mint például a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható projektek előmozdítása, a földrajzi egyensúly megteremtése, a befektetők és a projektgazdák körében az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint az átláthatóság;

9.  pozitívan értékeli, hogy a Kínával kapcsolatos uniós politika az ázsiai és csendes-óceáni térségre vonatkozó széles körű és átfogó politikai megközelítés részét képezi, maradéktalanul kihasználva és figyelembe véve az Unió egyéb partnerekkel – például az Egyesült Államokkal, Japánnal, Dél-Koreával, az ASEAN-országokkal, Ausztráliával és Új-Zélanddal – fennálló szoros kapcsolatait;

10.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bizalom és megértés megteremtése érdekében az EU és Kína közötti együttműködésnek emberközpontúbbnak kell lennie és valóságosabb előnyökkel kell szolgálnia a polgárok számára; kéri az EU-t és Kínát, hogy teljesítsék az EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2017-ben tartott negyedik találkozóján tett ígéreteiket, és mozdítsák elő az emberek közötti kapcsolatok erősítését, például az oktatás, képzés, ifjúság és nemek közötti egyenlőség terén folytatott kulturális együttműködés fokozása és az emberek közötti kapcsolatokra vonatkozó közös kezdeményezések révén;

11.  felhívja a figyelmet arra, hogy nagyobb támogatást kell biztosítani az Európában élő kínai diákoknak és tudósoknak, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatva a kínai hatóságok által gyakorolt, arra irányuló nyomásnak, hogy felügyeljék egymást és a kínai állam eszközeivé váljanak, továbbá felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy nagyon gondosan megvizsgálják a szárazföldi Kína által az európai felsőoktatási intézményeknek nyújtott jelentős mértékű pénzügyi támogatást;

12.  üdvözli az EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2017. november 13–14-én Sanghajban tartott negyedik találkozóján elért eredményeket; hangsúlyozza, hogy a magas szintű, népek közötti párbeszéd az EU és Kína viszonyában segíthet kialakítani a kölcsönös bizalmat és megszilárdítani a kultúrák közötti megértést;

13.  üdvözli a 2018-as „EU és Kína közötti idegenforgalom évét”, kiemeli, hogy – azon túl, hogy milyen gazdasági jelentőséggel bír – az EU–Kína stratégiai partnerség keretén belül ékes példaként szolgál az uniós kulturális diplomáciára, valamint megoldást kínál az európaiak és a kínaiak közötti megértés javítására; hangsúlyozza, hogy a 2018-as „EU és Kína közötti idegenforgalom éve” egybeesik a kulturális örökség európai évével, valamint egyre több kínai turista értékeli nagyra Európa kulturális gazdagságát;

14.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy sürgősen és határozottan fokozzák együttműködésüket és egységüket Kínával kapcsolatos politikáikat illetően, például az ENSZ fórumain belül, tekintettel arra, hogy az EU története során először nem tett nyilatkozatot Kína emberi jogi teljesítményéről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017 júniusában, Genfben tartott ülésén; nyomatékosan javasolja, hogy használják ki, hogy Európa sokkal komolyabb alkupozíciót képvisel Kínával szemben, valamint hogy Európa megvédi demokráciáit annak érdekében, hogy jobban szembe tudjon nézni Kína azon erőfeszítéseivel, hogy a Kína stratégiai érdekeit jobban szolgáló közvélemény kialakítása végett befolyást gyakoroljon politikusaira és civil társadalmára; e tekintetben felhívja a nagyobb tagállamokat, hogy az uniós érdekek előmozdítása érdekében vessék be politikai és gazdasági súlyukat Kínával szemben; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Kína az oktatási és tudományos intézményeket és azok tantervét is megkísérli befolyásolni; javasolja, hogy az Unió és a tagállamok támogassák a Kínával foglalkozó, minőségi agytrösztöket annak biztosítása érdekében, hogy a stratégiai iránymutatások és a döntéshozatal számára független szakértői információk álljanak rendelkezésre;

15.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításának az EU Kínával folytatott együttműködésében központi helyet kell elfoglalnia; határozottan elítéli az emberijog-védők, ügyvédek, bloggerek, tudományos szakemberek és munkajogi aktivisták, valamint családtagjaik jelenleg is zajló zaklatását, önkényes letartóztatását és megfelelő eljárás nélkül történő bíróság elé állítását, ideértve a külföldi állampolgárokat is a szárazföldi Kínában és külföldön egyaránt; hangsúlyozza, hogy egy élénk civil társadalom és az emberijog-védők munkája kulcsfontosságú a nyitott és virágzó társadalomhoz; hangsúlyozza, hogy az Unió számára fontos, hogy a Kínával fennálló kapcsolataiban határozottan fellépjen az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében, egyaránt összpontosítva az azonnali eredményekre, például az emberijog-védők, civil társadalmi szereplők és másként gondolkodók elleni kemény kormányzati fellépések megállítására, bírósági zaklatásuk és megfélemlítésük felszámolására, az összes politikai fogoly – köztük az uniós polgárok – azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, valamint a közép- és hosszú távú célokra, például a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban végrehajtott jogi és politikai reformokra, továbbá fontos, hogy az Unió kidolgozza, végrehajtsa, illetve folyamatosan igazítsa ki a kínai emberi jogokkal kapcsolatos uniós intézkedések láthatóságának megőrzésére irányuló stratégiát, ideértve a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó stratégiát is; kitart amellett, hogy az uniós és tagállami diplomaták nem akadályozhatók vagy gátolhatók az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások végrehajtásában; kötelezettséget vállal arra, hogy az Unió elsőbbséget biztosít a veszélyben lévő emberijog-védők védelmének és támogatásának;

16.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy az emberi jogokat illetően nagyratörőbb, egységesebb és átláthatóbb politikát folytassanak Kínában, valamint különösen a magas szintű találkozók és emberi jogi párbeszédek előtt lényegre törően konzultáljanak és működjenek együtt a civil társadalommal; hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd 35. fordulóján az EU kiemelte, hogy Kínában egyre romlik a polgári és politikai jogi helyzet, ideértve a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását is; felhívja Kínát, hogy foglalkozzon az emberi jogi párbeszéd keretében felvetett kérdésekkel, tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek, tartsa tiszteletben a jogállamiság fenntartását célzó saját alkotmányos biztosítékait; kitart a rendszeres, magas szintű és eredményorientált emberi jogi párbeszéd folytatása mellett; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Kínával folytatott emberi jogi párbeszéd értékelését még soha nem hozták nyilvánosságra és soha nem nyitották meg független kínai csoportok előtt; felhívja az Uniót, hogy a nagyobb átláthatóság biztosítása és a független kínai hangok vitába való bevonása érdekében vezessen be az előrehaladás mérésére szolgáló egyértelmű mutatókat; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy gyűjtsék össze, tegyék közzé és kezeljék a tudósokkal, újságírókkal vagy a civil társadalmi szervezetek tagjaival szembeni, vízumkiadással kapcsolatos zaklatások valamennyi formáját (ilyen például a vízumkiadás vagy a vízumhoz való hozzáférés indokolatlan késedelme vagy megtagadása, valamint a vízumkérelmezési eljárás során a kínai hatóságok által gyakorolt nyomás, melynek keretében „interjúkat” kell folytatni a személyazonosságukat fel nem fedő kínai személyekkel);

17.  súlyos aggodalmának ad hangot az FCCC 2017. évi jelentésének azon megállapításai miatt, hogy a kínai kormány fokozta arra irányuló kísérleteit, hogy megtagadja vagy korlátozza a külföldi újságírók hozzáférését az ország jelentős részéhez, mindeközben egyre többet használva a vízummegújítási eljárásokat a nem kívánt tudósítók és hírügynökségekre való nyomásgyakorlás céljából; nyomatékosan kéri az Uniót és tagállamait, hogy a sajtószabadság tekintetében követeljék meg a kölcsönösséget a kínai hatóságoktól, és óva int attól a nyomástól, amelyet a külföldi tudósítók saját hazájukban tapasztalnak, amikor is a kínai diplomaták kapcsolatba lépnek a médiaközpontokkal, hogy bírálják a riporterek terepen végzett munkáját;

18.  megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaság az Unió második legnagyobb kereskedelmi partnere, az Unió pedig a Kínai Népköztársaság legnagyobb kereskedelmi partnere; hangsúlyozza a két fél közötti kereskedelem folyamatos bővülését, de úgy véli, hogy az árukereskedelmi mérleg a Kínai Népköztársaság javára tolódott el; szorgalmazza az együttműködésen alapuló megközelítést és a konstruktív hozzáállást az aggodalomra okot adó kérdések hatékony kezelése, valamint az EU és a Kínai Népköztársaság közötti kereskedelemben rejlő óriási potenciál kiaknázása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést és a párbeszédet a Kínai Népköztársasággal;

19.  utal a közelmúltban végzett vizsgálatok eredményeire, amelyek szerint Kína 2008 óta 318 milliárd USD értékben szerzett vagyoni eszközöket Európában; megállapítja, hogy ez a szám nem tartalmaz bizonyos fúziókat, befektetéseket és közös vállalkozásokat;

20.  megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaság a világkereskedelem fontos szereplője, és hogy az ország nagy piaca alapvetően jó lehetőséget kínálhat az EU és az európai vállalkozások számára, különösen a jelenlegi világkereskedelmi kontextusban; emlékeztet arra, hogy a kínai vállalkozások, az állami tulajdonúakat is beleértve, élvezhetik a nagymértékben nyitott uniós piac előnyeit; elismeri a Kínai Népköztársaság által elért figyelemre méltó eredményt a tekintetben, hogy több százmillió állampolgárt emelt ki a szegénységből az elmúlt négy évtizedben;

21.  megállapítja, hogy az Unióból kifelé irányuló közvetlen külföldi befektetések 2012 óta folyamatosan csökkentek a Kínai Népköztársaságban, különösen a hagyományos gyártási ágazatban, míg a csúcstechnológiai, közüzemi, mezőgazdasági és építőipari szolgáltatásokba történő befektetések ezzel egyidejűleg növekedtek, ugyanakkor a Kínai Népköztársaság uniós befektetéseinek állománya exponenciálisan nőtt az elmúlt néhány évben; elismeri, hogy 2016 óta a Kínai Népköztársaság nettó befektetővé vált az Európai Unióban; tudomásul veszi, hogy 2017-ben az Európába irányuló kínai befektetések 68%-a állami tulajdonú vállalatoktól származott; aggasztónak tartja az államilag szervezett felvásárlásokat, amelyek akadályozhatják az európai stratégiai érdekeket, a közbiztonsági célkitűzéseket, a versenyképességet és a foglalkoztatást;

22.  üdvözli a Bizottságnak a közvetlen külföldi befektetések biztonsági és közrendi szempontú átvilágítására vonatkozó javaslatát, amely az Unió egyik arra irányuló törekvése, hogy alkalmazkodjon a változó globális környezethez anélkül, hogy kifejezetten egy adott nemzetközi kereskedelmi partnerét venné célba; figyelmeztet, hogy a mechanizmus nem vezethet bújtatott protekcionizmushoz; mindazonáltal szorgalmazza annak gyors elfogadását;

23.  üdvözli a Hszi Csin-ping elnök által tett azon kötelezettségvállalást, miszerint folytatja a kínai piac külföldi befektetők előtti megnyitását és a befektetési környezet javítását, befejezi a külföldi befektetések negatív listájának felülvizsgálatát, feloldja az európai vállalatokra vonatkozó korlátozásokat, erősíti a szellemitulajdon-jogok védelmét, és egyenlő versenyfeltételeket biztosít a Kínai Népköztársaság piacának átláthatóbbá tétele és jobb szabályozása útján; felszólít e kötelezettségvállalások teljesítésére;

24.  megismétli, hogy fontos megszüntetni a külföldi befektetőkkel szembeni diszkriminatív gyakorlatokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az ilyen reformokból mind a kínai, mind az európai vállalkozásoknak előnyük származik, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak (mkkv-k);

25.  felhívja a Bizottságot, hogy a Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatai során „aranystandardként” mozdítsa elő az Unió új általános adatvédelmi rendeletét (GDPR); rámutat, hogy szisztematikus párbeszédre van szükség Kínával és más WTO-beli partnerekkel a gazdaságaink digitalizálásához kapcsolódó szabályozási követelményekről és arról, hogy annak milyen sokrétű hatásai vannak a kereskedelemre, a termelési láncokra, a határokon átnyúló digitális szolgáltatásokra, a háromdimenziós nyomtatásra, a fogyasztási szokásokra, a pénzforgalomra, az adókra, a személyes adatok védelmére, a tulajdonjogi kérdésekre, az audiovizuális szolgáltatások nyújtására és védelmére, a médiára és az emberek közötti kapcsolatokra;

26.  felhívja a Kínai Népköztársaságot, hogy gyorsítsa fel a közbeszerzésről szóló WTO-megállapodáshoz való csatlakozásának folyamatát és nyújtson be csatlakozási ajánlatot, lehetővé téve, hogy az európai vállalatok is ugyanolyan mértékben férjenek hozzá a piacához, mint ahogyan a kínai vállalatok már most hozzáférnek az uniós piachoz; sajnálatosnak tartja, hogy a kínai közbeszerzési piac nagyrészt zárva marad a külföldi beszállítók előtt, és az európai vállalatok hátrányos megkülönböztetést szenvednek el és nem férnek hozzá a kínai piachoz; felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy biztosítson megkülönböztetésmentes hozzáférést az európai vállalatoknak és munkavállalóknak a közbeszerzési piachoz; felhívja a Tanácsot, hogy a nemzetközi közbeszerzési eszközt rövid időn belül fogadja el; felhívja a Bizottságot, hogy legyen körültekintő a gyaníthatóan dömpinget folytató külföldi vállalatoknak odaítélt szerződésekkel szemben, és szükség esetén tegyen lépéseket;

27.  az „Övezet és út” kezdeményezés kapcsán összehangolt együttműködésre szólít fel a Kínai Népköztársasággal, amely a kölcsönösségen, a fenntartható fejlődésen, a jó kormányzáson, valamint nyitott és átlátható szabályokon alapul, különösen a közbeszerzés tekintetében; ebben a tekintetben sajnálja, hogy az Európai Beruházási Alap és a Kínai Népköztársaság Selyemút Alapja (SRF) által aláírt egyetértési megállapodás, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB), az Ázsiai Fejlesztési Bank, az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Új Fejlesztési Bank (New Development Bank) és a Világbank által aláírt megállapodás még nem javította az üzleti környezetet az európai vállalatok és munkavállalók számára; sajnálja, hogy az „Övezet és út” kezdeményezéshez kapcsolódó különféle projekteknél hiányzik a hosszú távú szakértői hatásvizsgálat, és hangsúlyozza a befektetések minőségének fontosságát, különös tekintettel a foglalkoztatásra, a munkavállalói jogokra, a környezettudatos termelésre és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére gyakorolt pozitív hatásokra, összhangban a többoldalú irányítással és a nemzetközi szabványokkal;

28.  támogatja az EU és a Kínai Népköztársaság közötti átfogó beruházási megállapodással kapcsolatos, folyamatban lévő tárgyalásokat, amelyek 2013-ban kezdődtek, és felhívja a Kínai Népköztársaságot, hogy nagyobb mértékben vegyen részt ebben a folyamatban; felszólítja mindkét felet, hogy megújult erőfeszítéssel igyekezzenek előmozdítani a tárgyalásokat, amelyek célja, hogy valóban egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek az európai vállalatok és munkavállalók számára, továbbá biztosítsák a kölcsönösséget a piachoz való hozzáférés tekintetében, törekedve a kkv-kra és a közbeszerzésre vonatkozó egyedi rendelkezések meghatározására; továbbá felszólítja mindkét felet, hogy a beruházási megállapodás nyújtotta lehetőséggel élve fokozzák együttműködésüket a környezeti és munkavállalói jogok területén, és a szövegbe foglaljanak bele egy fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet;

29.  emlékeztet arra, hogy az uniós vállalatok egyre több, piacra lépést korlátozó intézkedéssel szembesülnek a Kínai Népköztársaságban a közös vállalkozásokat több ipari ágazatban is érintő kötelezettségek és egyéb diszkriminatív technikai előírások miatt, beleértve a kényszerített adatlokalizálást és a forráskódok kötelező nyilvánosságra hozatalát, valamint a külföldi tulajdonú vállalkozásokra vonatkozó szabályozásokat; üdvözli e tekintetben a Kínai Népköztársaság Államtanácsa által 2017-ben kiadott, a további piacnyitást és a külföldi befektetések aktív használatát előmozdító több intézkedésről szóló közleményt, de sajnálja, hogy nem készült időterv az abban foglalt célok elérésére; ezért felkéri a kínai hatóságokat, hogy e kötelezettségvállalásokat minél hamarabb valósítsák meg a gyakorlatban;

30.  felszólítja mind az Uniót és tagállamait, mind pedig Kínát, hogy fokozzák együttműködésüket a körforgásos gazdaságok kialakítása érdekében, mivel ennek sürgető igénye még nyilvánvalóbbá vált Kína azon jogszerű döntését követően, hogy betiltja az Európából érkező műanyaghulladék behozatalát; arra szólítja fel mindkét felet, hogy fokozzák gazdasági és technológiai együttműködésüket annak megakadályozása érdekében, hogy a globális termelési láncok, kereskedelem és közlekedés, illetve az idegenforgalmi szolgáltatások elfogadhatatlan műanyagszennyezést okozzanak az óceánjainkban;

31.  felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy törekedjen arra, hogy felelős szerepet játsszon a nemzetközi színtéren, teljes mértékben felismerve a harmadik országokban, illetve a globális piacokon való gazdasági jelenlétéből és teljesítményéből fakadó felelősségét, és ennek részeként aktívan támogassa a szabályalapú többoldalú kereskedelmi rendszert és a WTO-t; úgy véli, hogy a globális értékláncok jelenlegi összefüggésében a fokozódó nemzetközi kereskedelmi feszültségeket tárgyalásos úton kell rendezni, ugyanakkor megismétli, hogy többoldalú megoldásokra kell törekedni; e tekintetben szorgalmazza a Kínai Népköztársaság WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségvállalások teljesítését és operatív mechanizmusok védelmét; hangsúlyozza a WTO-megállapodásokból fakadó, támogatásokra vonatkozó bejelentési és átláthatósági kötelezettségeket, és aggodalmának ad hangot a kínai vállalatok közvetlen vagy közvetett támogatásának jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban; szorgalmazza az Unió főbb kereskedelmi partnereivel való összehangolt erőfeszítéseket és fellépést a világkereskedelmet érintő, állami beavatkozások okozta piaci torzulások kezelése és megszüntetése érdekében;

32.  sajnálatosnak tartja, hogy a Kínai Népköztársaság a dömpingellenes vámok uniós számítási módszereinek reformjára vonatkozó eljárás befejeződése ellenére még mindig nem vonta vissza az Unió elleni keresetét a WTO Fellebbezési Testülete előtt;

33.  aggodalmát fejezi ki a tarifális intézkedések Kína és az Egyesült Államok általi egyre fokozottabb alkalmazása miatt;

34.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai vállalatok és különösen az mkkv-k még mindig számos korlátozással néznek szembe a Kínai Népköztársaságban – beleértve a külföldi befektetésekre vonatkozó 2017. évi jegyzéket és a szabadkereskedelmi övezettel kapcsolatos 2017. évi negatív listát –, illetve a „Made in China 2025” programban szereplő ágazatokban; felszólít e korlátozások gyors csökkentésére az európai negyedik ipari forradalom rendszerei és a „Made in China 2025” stratégia közötti együttműködésben és szinergiákban rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében – tekintettel arra, hogy termelői szektorainkat az intelligens gyártás irányába kell átstrukturálni –, ideértve a megfelelő ipari szabványok kidolgozása és meghatározása terén megvalósuló együttműködést a többoldalú fórumokon; emlékeztet a kormány által biztosított támogatások csökkentésének fontosságára a Kínai Népköztársaságban;

35.  felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy hagyjon fel azzal, hogy a piacra jutást kikényszerített technológiatranszferektől teszi függővé, amint az az Európai Unió kereskedelmi kamarájának Kínáról szóló, 2017. évi állásfoglalásában szerepel;

36.  felszólít a környezeti termékekről szóló megállapodással (EGA) kapcsolatos tárgyalások újrakezdésére, építve az Unió és a Kínai Népköztársaság közötti gyümölcsöző együttműködésre az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, továbbá a Párizsi Megállapodás végrehajtása iránti erőteljes, közös elkötelezettségre; hangsúlyozza a tiszta technológiákra vonatkozó technológiai együttműködésben rejlő kereskedelmi lehetőségeket;

37.  aggodalommal veszi tudomásul a szellemitulajdon-jogok harmadik országokban történő védelméről és érvényesítéséről szóló bizottsági jelentés következtetéseit, amely jelentés a Kínai Népköztársaságot emeli ki a leginkább aggodalomra okot adó országként; újból kijelenti, hogy biztosítani kell a védelmet a tudásalapú európai gazdaság számára; felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy harcoljon az európai engedélyek kínai vállalatok általi jogellenes felhasználása ellen;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az Európai Unió jelenlétéről a „China International Import Expo” vásáron, amelyre 2018 novemberében kerül sor Sanghajban, és nyújtson lehetőséget különösen a kkv-k számára tevékenységük bemutatására; felszólítja a Bizottságot, hogy a fenti lehetőség megismertetése érdekében vegye fel a kapcsolatot különösen azon tagállamok kereskedelmi kamaráival, amelyek jelenleg kevésbé vesznek részt a Kínával folyó kereskedelemben;

39.  aggodalmát fejezi ki a Kínai Népköztársaság azon állami intézkedései miatt, amelyek a kereskedelem torzulását eredményezték, ideértve a nyersanyagágazatok, többek között az acél- és alumíniumágazat ipari többletkapacitását; emlékeztet az acéliparban kialakult kapacitásfelesleggel foglalkozó globális fórum 2017. évi első miniszteri találkozóján a piactorzító támogatásoktól való tartózkodásra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokra, ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul, hogy a kínai küldöttség nem szolgált adatokkal a kapacitásra vonatkozóan; felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy teljesítse azon kötelezettségét, hogy megállapítja és nyilvánosságra hozza az acél- és alumíniumágazat számára nyújtott támogatásaival és támogató intézkedéseivel kapcsolatos adatokat; megállapítja, hogy a globális ipari többletkapacitás összefügg a protekcionista kereskedelmi intézkedések térnyerésével, és továbbra is szorgalmazza a többoldalú együttműködést a többletkapacitás mögött rejlő strukturális problémák kezelése érdekében; üdvözli a javasolt, az USA, Japán és az EU részvételével megvalósuló háromoldalú fellépést a WTO szintjén;

40.  hangsúlyozza az EU és a Kínai Népköztársaság közötti, a földrajzi árujelzőkről szóló, a legmagasabb nemzetközi standardokon alapuló ambiciózus megállapodás fontosságát, és üdvözli a két ország 2017. évi közös bejelentését azon 200 kínai és európai földrajzi árujelző jegyzékéről, amelyek védelméről tárgyalni fognak; azonban úgy véli, hogy mivel a tárgyalások 2010-ben kezdődtek, ez a jegyzék igen szerény eredmény, és sajnálja, hogy e tekintetben nem történt előrelépés; szorgalmazza a tárgyalások gyors lezárását, és mindkét felet arra sürgeti, hogy a EU és a Kínai Népköztársaság soron következő csúcstalálkozóját tekintsék lehetőségnek arra, hogy ténylegesen előrelépjenek ezen a területen; megismétli, hogy az uniós exportőrökre háruló terhek csökkentése érdekében további együttműködésre van szükség az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések terén;

41.  üdvözli Kína azon döntését, hogy egy évvel elhalasztja az importált élelmiszerek és italok új tanúsítványainak bevezetését, ami drasztikusan csökkentette volna az Unióból származó élelmiszer-behozatalt; üdvözli továbbá az elektromos járművekre vonatkozó új szabványok végrehajtásának elhalasztását, és az ilyen kezdeményezések tekintetében érdemi párbeszédet és fokozott koordinációt sürget;

42.  ajánlja az Uniónak és a kínai kormánynak, hogy a G20 keretében indítsanak közös kezdeményezést az alumínium-kapacitásfelesleggel foglalkozó globális fórum létrehozására, amelynek feladata a bauxit-, alumínium-oxid- és alumínium-ipar teljes értékláncának kezelése, beleértve a nyersanyagárakat és a környezeti tényezőket is;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan kísérje figyelemmel a kereskedelmet torzító kínai intézkedéseket, amelyek kihatnak az uniós vállalatok világpiaci pozícióira, és tegyen megfelelő korrekciós lépéseket a WTO és más fórumok keretében, többek között vitarendezés révén;

44.  megjegyzi, hogy jelenleg folyik a külföldi beruházásokra vonatkozó új kínai törvény kidolgozása; sürgeti az érintett kínai feleket, hogy törekedjenek az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a kiszámíthatóság és a jogbiztonság elérésére, és vegyék figyelembe a kereskedelmi és beruházási kapcsolatokról folyó jelenlegi EU–Kína-párbeszéd javaslatait és elvárásait;

45.  aggodalmát fejezi ki az új kiberbiztonsági törvénnyel kapcsolatban, amely többek között új szabályozási akadályokat gördít a távközlési és informatikai eszközöket és szolgáltatásokat értékesítő külföldi vállalkozások elé; sajnálatosnak tartja, hogy a nemrégiben elfogadott ilyen intézkedések, a Kínai Kommunista Párt csoportjainak a magánszférabeli (köztük külföldi) vállalatokhoz való kihelyezése, továbbá az olyan intézkedések, mint a nem kormányzati szervezetekről szóló törvény, ellenségesebbé teszik az általános üzleti környezetet a Kínai Népköztársaságban a külföldi és magánszférabeli gazdasági szereplőkkel szemben;

46.  megjegyzi, hogy 2016-ban a Kínai Népköztársaság bankrendszere az euróövezetét megelőzve a világ legnagyobb bankrendszere lett; felhívja a Kínai Népköztársaságot, hogy a külföldi banki vállalkozások számára tegye lehetővé, hogy a hazai intézményekkel egyenlő feltételek mellett versenyezzenek, valamint hogy működjön együtt az Unióval a pénzügyi szabályozás területén; üdvözli a Kínai Népköztársaság azon döntését, hogy csökkenti a vámtarifákat 187 fogyasztói árucikk esetében, és eltörli a bankok külföldi tulajdonára vonatkozó felső határértéket;

47.  emlékeztet az Unió és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokról szóló 2015. évi jelentésére, amelyben felszólított a Tajvannal kötendő kétoldalú beruházási megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére; rámutat, hogy a Bizottság több alkalommal bejelentette a Hongkonggal és Tajvannal folytatandó beruházási tárgyalások megkezdését, ám sajnálatosnak tartja, hogy e tárgyalások ténylegesen nem kezdődtek meg; ismételten támogatását fejezi ki a Tajvannal és Hongkonggal kötendő kétoldalú beruházási megállapodások iránt; elismeri, hogy mindkét partner egyúttal ugródeszkaként szolgálhat Kína felé az uniós vállalkozások számára;

48.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve és a Parlamenttel konzultálva alakítson ki egységes európai álláspontot és közös gazdasági stratégiát a Kínai Népköztársaság vonatkozásában; felszólítja az összes tagállamot, hogy következetesen tartsák magukat ehhez a stratégiához;

49.  hangsúlyozza a javasolt társadalmi kreditrendszer lehetséges következményeit az üzleti környezet szempontjából, és felszólít annak átlátható, tisztességes és méltányos végrehajtására;

50.  üdvözli azt a jogalkotási előrelépést, amelyet az Unióban a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló (EU) 2017/821 rendelettel, Kínában pedig a konfliktusövezetből származó ásványokra vonatkozó hasonló jogszabályokkal sikerült elérni, amelyek célja, hogy ezen ásványok kereskedelme ne szolgálhasson fegyveres konfliktusok finanszírozására; hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni, hogy a konfliktusövezetből származó ásványok feldolgozásuk után mobiltelefonjainkba, autóinkba és ékszereinkbe kerüljenek; felszólítja mind a Bizottságot, mind a kínai kormányt, hogy alakítsanak ki strukturált együttműködést az új jogszabályok végrehajtásának támogatására és annak hatékony megakadályozására, hogy a világ, illetve Kína és az Unió kohóiban és finomítóiban konfliktusövezetből származó ásványokat használjanak fel, továbbá nyújtsanak védelmet a bányászok, köztük a gyermekek számára a visszaélésekkel szemben, és kötelezzék arra az uniós és kínai vállalatokat, hogy ezeket az ásványokat és fémeket csak felelős forrásokból importálják.

51.  megjegyzi, hogy a 2017 októberében megrendezett 19. pártkongresszuson és az NNK legutóbbi ülésén Hszi Csin-ping főtitkár és elnök megerősítette a párton belüli hatalmi pozícióját, megnyitva ezáltal az utat megbízatásának korlátlan meghosszabbítására, és növelte a pártszerveknek az állami szervek és gazdaság feletti ellenőrzését, ideértve a külföldi vállalatokon belül létrehozott pártsejteket is; tudomásul veszi, hogy a Kínai Népköztársaság politikai rendszerének ilyen jellegű felülvizsgálata együtt jár azzal, hogy a hangsúly még jobban áthelyeződik a valamennyi terület szigorú felügyeletén alapuló politikára;

52.  hangsúlyozza, hogy a bíróságokkal és az ügyészséggel azonos jogi státuszú Országos Felügyeleti Bizottság létrehozása drasztikus lépés a párt- és az állami szintű funkciók összeolvasztása felé, mivel egy olyan állami felügyeleti szervet hoz létre, amely a párt Központi Fegyelmi Vizsgálóbizottságától kapja az utasításokat és e bizottsággal közös hivatalon és személyzeten osztozik; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a párt általi felügyelet említett kiterjesztése nagyszámú ember számára messzemenő személyes következményekkel jár, ugyanis annak nyomán a korrupcióellenes kampányt a párttagokon kívül ki lehet terjeszteni az állami vállalatok igazgatóitól kezdve az egyetemi professzorokig és falusi iskolai igazgatókig bármely köztisztviselő elleni eljárásra is;

53.  megállapítja, hogy noha a társadalmi kreditrendszer még kiépítés alatt áll, a végrehajtás jelenlegi szakaszának magvát a rendszernek nem megfelelő magánszemélyek és jogi személyek feketelistái és a kiváló magánszemélyek és jogi személyek „vörös listái” képezik, amelyek lényege a feketelistákon szereplő elkövetők megbüntetése és a vörös listákon szereplők jutalmazása; megjegyzi, hogy 2017 elején Kína Legfelsőbb Népbírósága kijelentette, hogy több mint hatmillió kínai állampolgárt tiltottak el a repüléstől társadalmi bűnök elkövetése miatt; határozottan elutasítja a feketelistákra felvett személyek nyilvános, a társadalmi kreditrendszer részeként való megnevezését és megszégyenítését; hangsúlyozza, hogy fontos és szükséges párbeszédet folytatni az uniós intézmények és kínai partnereik között a jelenlegi központi irányítás és a társadalmi kreditrendszerrel kapcsolatos helyi kísérletek valamennyi súlyos társadalmi következményéről;

54.  aggodalmát fejezi ki Kína kiterjedt kibertér-felügyeleti rendszere miatt, és a magánélet védelmével kapcsolatos, érvényesíthető jogokra vonatkozó szabályozás elfogadását szorgalmazza; elítéli a kínai hatóságoknak az internet szabadsága elleni folyamatos és szigorú fellépését, különösen a külföldi weboldalakhoz való szabad hozzáférés tekintetében, és sajnálatosnak tartja, hogy egyes Kínában működő nyugati vállalatok az öncenzúra politikáját alkalmazzák; emlékeztet arra, hogy a világ 25 legnépszerűbb weboldalából nyolc – köztük a legnagyobb informatikai vállalatok weboldalai – elérését blokkolják Kínában;

55.  megjegyzi, hogy Hszi Csin-ping nyilatkozata, miszerint Hszincsiang hosszú távú stabilitása alapvető fontossággal bír a BRI sikere szempontjából, azt eredményezte, hogy a hosszú évekre visszanyúló ellenőrzési stratégiákat megerősítették és különféle technológiai újításokkal egészítették ki, valamint hirtelen megugrottak a belföldi védelmi kiadások, valamint hogy a terrorizmusellenes intézkedéseket a terrorizmus tág fogalommeghatározását alkalmazva arra használják, hogy az eltérő nézetű és másként gondolkodó személyeket bűnözőnek nyilvánítsák; aggódik az állam által a régió „átfogó felügyeletének” biztosítása érdekében végrehajtott intézkedések miatt, amit úgy valósítanak meg, hogy a nagyobb városi térségekben telepítik a kínai „Skynet” elektronikus felügyeleti rendszert, az összes gépjárműbe GPS-nyomkövetőt szerelnek, az ellenőrzőpontokon, vasút- és töltőállomásokon arcfelismerő szkennereket használnak, valamint Hszincsiang rendőrsége vérminták begyűjtésével igyekszik tovább bővíteni Kína DNS-adatbázisát; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ujgurok és kazahok ezreit küldik politikai „átnevelő táborokba” a „prediktív politika” rendszerén keresztül begyűjtött adatok elemzése alapján, többek között olyan okok miatt, mert valamelyikük külföldre utazott vagy állítólag túlságosan vallásos; bírálja, hogy Hszi Csin-ping kijelentése, miszerint a BRI „az egész világon előnyös lesz az emberek számára”, mivel az a „békét és együttműködést, nyitottságot és befogadást” hirdető „Selyemút szellemén” fog alapulni, rendkívül messze van attól a valóságtól, amellyel Hszincsiangban kell az ujguroknak és a kazahoknak szembenézniük; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy engedjék szabadon azokat, akiket állítólag hitük vagy kulturális szokásaik és identitásuk miatt tartóztattak le;

56.  hangsúlyozza, hogy a kínai diplomácia intézményi és pénzügyi megerősítése azt tükrözi, hogy Hszi Csin-ping kiemelt fontosságúnak tekinti a külpolitikát azon elképzelésének részeként, hogy Kínát 2049-re globális hatalommá fejlessze; megjegyzi, hogy a külpolitikai hatásköröknek az NNK legutóbbi ülésén véghezvitt átstrukturálása arról tanúskodik, hogy a külpolitika egyre nagyobb szerepet kap a párton belüli döntéshozatali eljárásban; hangsúlyozza, hogy az Állami Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség létrehozása azt bizonyítja, hogy Hszi vezetése óriási jelentőséget tulajdonít annak, hogy globális biztonsági érdekeit gazdasági eszközökkel, például a BRI „jobb kiszolgálása” révén erősítse meg; ezért arra a következtetésre jut, hogy az elkövetkező öt évben Kína növelni fogja tengerentúli jelenlétét és szerepvállalását, olyan diplomáciai és gazdasági kezdeményezések révén, amelyekre az Uniónak és a tagállamainak közös válaszokat és stratégiákat kell találniuk;

57.  hangsúlyozza, hogy a régió stabilitása érdekében fontos biztosítani a békét és a biztonságot a Dél-kínai-tengeren és a Kelet-kínai-tengeren; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani a térségben a hajózás szabadságát és biztonságát számos ázsiai és európai állam számára; megjegyzi, hogy az elmúlt évben a Dél-kínai-tengeren – mind a Spratly-, mind a Paracel-szigeteken – befejezett szárazföldi építmények között vannak nagy, a 3 km hosszú felszállópálya mentén húzódó hangárok, rakétaplatformok számára kialakított megerősített védőállások, nagy méretű, föld alatti tárolóterületek, számos adminisztratív épület, katonai zavaróberendezések, nagyfrekvenciás és a horizonton túli célpontokat is azonosítani képes radar- és érzékelőrendszerek kiterjedt hálózatai, és megállapítja, hogy mindez a nagyhatótávolságú megfigyelés és a katonai képességek megerősítési és bővítési szakaszára enged következtetni, ugyanakkor a szigetek még korszerűbb katonai platformok létesítése révén történő további militarizálását vélhetően az újabb jogi lépésekkel vagy a nemzetközi flotta jelenlétének megnövekedésével szembeni esetleges visszavágásra tartogatják; felszólítja Kínát és az ASEAN-t, hogy gyorsítsa fel az e térséget érintő viták és ellentétek békés rendezésére vonatkozó magatartási kódexszel kapcsolatos tanácskozásokat; kitart amellett, hogy a kérdést a nemzetközi jognak megfelelően, az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) alapján kell rendezni; hangsúlyozza, hogy az Unió és tagállamai az UNCLOS szerződő feleiként elismerik a választottbíróság által hozott ítéletet; ismét felhívja Kínát, hogy fogadja el a bíróság ítéleteit; hangsúlyozza, hogy az Unió fenn kívánja tartani a jogállamiságon alapuló nemzetközi rendet;

58.  komolyan aggódik amiatt, hogy Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra kerülése óta egyre szűkül a civil társadalom mozgástere, különösen a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló, 2017. január 1-jén hatályba lépett törvényre való tekintettel, amely az összes külföldi nem kormányzati szervezetre, köztük az agytrösztökre és tudományos intézetekre fokozott adminisztratív terheket és gazdasági nyomást ró, valamint azokat a Közbiztonsági Minisztériummal összeköttetésben álló Felügyeleti Egység szigorú ellenőrzése alá vonja, ami meglehetősen kedvezőtlenül hatott működésükre és finanszírozásukra; elvárja, hogy az európai nem kormányzati szervezetek Kínában ugyanazokat a szabadságokat élvezzék, mint amelyeket a kínai nem kormányzati szervezetek élveznek az Unióban; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy vonják vissza az olyan korlátozó jogszabályokat, mint a tengerentúli nem kormányzati szervezetekről szóló törvény, amely összeegyeztethetetlen az egyesülés, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való joggal;

59.  kitart amellett, hogy a kínai hatóságoknak garantálniuk kell, hogy minden fogvatartottal a nemzetközi normákkal összhangban bánjanak, és a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-alapelveknek megfelelően biztosítsák számukra a jogi tanácsadáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

60.  a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Kína általi aláírásának közelgő 20. évfordulójára tekintettel sürgeti Kínát, hogy ratifikálja e dokumentumot és biztosítsa annak maradéktalan végrehajtását, többek között azáltal, hogy véget vet minden visszaélésnek és szükség esetén kiigazítja jogszabályait;

61.  elítéli a halálbüntetés alkalmazását, és emlékeztet arra, hogy Kína több embert végzett ki, mint az összes többi ország együttvéve, és az ország 2016-ban körülbelül 2000 halálos ítéletet hajtott végre; sürgeti Kínát, hogy hozza nyilvánosságra az országban végrehajtott kivégzések számát, és biztosítsa az igazságszolgáltatás átláthatóságát; felhívja az Uniót, hogy fokozza diplomáciai erőfeszítéseit, valamint követelje meg az emberi jogok tiszteletben tartását és a halálbüntetés eltörlését;

62.  határozott aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az új vallási rendeletek lényegileg azt eredményezik majd, hogy a kínai kormány valamennyi engedélyezett vagy nem engedélyezett vallást és nem vallási etikai szervezetet bizonyos címkékkel lát el; hangsúlyozza, hogy számos kínai házi gyülekezet teológiai okokból elutasítja a pártállam által jóváhagyott Önállóság Hármas Elvét Követő Protestáns Hazafias Mozgalomhoz és a Keresztény Tanácshoz való csatlakozást; felszólítja a kínai kormányt, hogy az arra kész számos házi gyülekezet számára engedélyezze a kormány Polgári Ügyek Hivatalának nyilvántartásába való közvetlen regisztrációt, az őket társadalmi szervezetekként megillető jogok és érdekeik védelme érdekében;

63.  nyomatékosan felszólítja Kínát, hogy vizsgálja felül Tibettel kapcsolatos politikáját; felszólítja Kínát, hogy vizsgálja felül és módosítsa az elmúlt években kiadott azon törvényeit, rendeleteit és intézkedéseit, amelyek súlyosan korlátozzák a tibetiek polgári és politikai jogainak gyakorlását, ideértve véleménynyilvánítási szabadságukat és vallásszabadságukat is; sürgeti a kínai vezetést, hogy olyan fejlesztési és környezetvédelmi politikát folytasson, amely az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban tiszteletben tartja a tibetiek gazdasági, társadalmi és kulturális jogait, és amelybe bevonják a helyi lakosságot is; felszólítja a kínai kormányt, hogy vizsgálja ki a tibetiek erőszakos eltüntetésével, kínzásával és bántalmazásával kapcsolatos eseteket, továbbá a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban tartsa tiszteletben az egyesülés szabadságához, a békés célú gyülekezéshez, a vallás vagy meggyőződés szabadságához kapcsolódó jogaikat; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok Tibetben tapasztalható gyengülésével kapcsolatos kérdéseket minden EU–Kína-csúcstalálkozón rendszeresen fel kell vetni; kéri a kínai hatóságok és a tibeti nép képviselői közötti, építő jellegű és békés párbeszéd helyreállítását; nyomatékosan kéri Kínát, hogy biztosítsa az uniós diplomaták, újságírók és polgárok számára a Tibetbe való akadálytalan bejutást, cserébe azért, hogy a kínai utazók szabadon és nyílt módon hozzáférnek az uniós tagállamok teljes területéhez; kéri a kínai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a Tibetben élő tibetiek számára, hogy szabadon utazzanak, és tartsák tiszteletben a szabad mozgáshoz való jogukat; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy engedjék be Tibetbe a független megfigyelőket, ideértve az ENSZ emberi jogi főbiztosát is; nyomatékosan kéri az uniós intézményeket, hogy a Tibetbe való bejutás kérdését komolyan vizsgálják meg az EU és Kína közötti vízumkönnyítési megállapodásról folytatott tárgyalások során;

64.  megjegyzi, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság által benyújtott, a Hongkong Különleges Közigazgatási Területre vonatkozó 2017. évi éves jelentés arra a következtetésre jut, hogy bizonyos kihívások ellenére összességében az „egy ország, két rendszer” elv jól működött, győzött a jogállamiság és általánosságban tiszteletben tartották a szólásszabadságot és az információszabadságot, mindazonáltal a jelentés aggodalmakat is megfogalmazott az „egy ország, két rendszer” elv folyamatos gyengülése miatt, ami hosszú távon jogos kérdéseket vet fel annak végrehajtásával és Hongkong nagyfokú függetlenségével kapcsolatban; kiemeli, hogy az éves jelentés megállapítása szerint a szólásszabadság és az információszabadság tekintetében két negatív tendencia erősödése tapasztalható, nevezetesen a Kína bel-és külpolitikai fejleményeiről szóló tudósítások során tanúsított öncenzúra, valamint az újságírókra gyakorolt nyomás; teljes mértékben támogatja a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület és a központi kormányzati szervek Unió általi arra való bátorítását, hogy az alaptörvénnyel összhangban folytassák a választási reformokat, hogy megállapodás születhessen egy demokratikus, tisztességes, nyitott és átlátható választási rendszerről; hangsúlyozza, hogy a hongkongiak törvényes joguknál fogva továbbra is bízhatnak a megbízható igazságszolgáltatásban, a jogállamiság érvényesülésében és az alacsony szintű korrupcióban, az átláthatóságban, az emberi jogokban, a véleménynyilvánítás szabadságában, valamint a magas színvonalú közegészségügyben és közbiztonságban; hangsúlyozza, hogy Hongkong önállóságának maradéktalan tiszteletben tartása a mélyreható demokratikus politikai reformfolyamat, valamint a kínai társadalom fokozatos liberalizálásának és megnyitásának mintájául szolgálhat Kínában;

65.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg annak nyomatékos hangsúlyozására, hogy a Kínai Népköztársaság tartózkodjon a Tajvannal szembeni további katonai provokációktól és a Tajvani-szoros békéjének és stabilitásának veszélyeztetésétől; hangsúlyozza, hogy a Kína és Tajvan közötti vitákat békés eszközökkel, a nemzetközi jog alapján kell rendezni; aggodalmát fejezi ki Kína arra irányuló egyoldalú döntése miatt, hogy új légiforgalmi útvonalakat kezd használni a Tajvani-szoros felett; ösztönzi a Peking és Taipei közötti hivatalos párbeszédek helyreállítását; ismételten következetes támogatásáról biztosítja Tajvan nemzetközi szervezetekben, például az Egészségügyi Világszervezetben (WHO) és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben (ICAO) való érdemi részvételét, minthogy Tajvan folyamatos kizárása nem áll összhangban az Unió érdekeivel;

66.  emlékeztet arra, hogy Észak-Korea legnagyobb kereskedelmi partnereként és fő élelmiszer- és energiaforrásaként Kína továbbra is meghatározó szerepet játszik Észak-Korea világot fenyegető provokációinak nemzetközi közösséggel együtt történő kezelésében; ezért üdvözli, hogy Kína az utóbbi időben kész volt támogatni néhány Phenjan elleni nemzetközi szankciót, többek között az Észak-Koreából származó szénimport felfüggesztését, az észak-koreai személyek és vállalkozások pénzügyi tevékenységeinek korlátozását, valamint a textiltermékekre és a tengeri eredetű élelmiszerekre kivetett kereskedelmi korlátozásokat; üdvözli továbbá Peking arra irányuló erőfeszítéseit, hogy párbeszédet kezdjen Phenjannal; sürgeti az Uniót, hogy egységesen szólaljon fel azért, hogy Kína konstruktív szerepet játsszon a közelgő Korea-közi csúcstalálkozó, valamint az Észak-Korea és USA közötti csúcstalálkozó támogatásában azzal a céllal, hogy aktívan elősegítse Észak-Korea ellenőrizhető nukleáris leszerelését és az állandó béke megteremtését a Koreai-félszigeten;

67.  méltányolja, hogy Kína tartja magát az Észak-Koreára vonatkozó szankciókhoz; kéri Kínát, hogy konstruktívan járuljon hozzá a Koreai-félszigeten kialakult helyzet rendezéséhez, és továbbra is alkalmazza az Észak-Koreával szembeni szankciókat mindaddig, amíg az nem tesz jelentős előrehaladást a nukleáris fegyvereiről való lemondás és a Dél-Koreával és Japánnal szemben használt retorikája megváltoztatása terén, valamint nem tartja tiszteletben az emberi jogokat;

68.  hangsúlyozza Kína arra irányuló erőfeszítéseinek fontosságát, hogy a Koreai-félszigeten megteremtsék a békét, a biztonságot és a stabilitást;

69.  üdvözli, hogy Kína hozzájárult az Egyesült Nemzetek és az Afrikai Unió békefenntartó tevékenységéhez; megjegyzi, hogy az Unió célja, hogy a külpolitikai és biztonsági kérdések terén megerősítse Kínával folytatott együttműködését, arra ösztönözve Kínát, hogy a nemzetközi biztonság támogatása céljából mozgósítsa diplomáciai és más erőforrásait, valamint a nemzetközi jog alapján járuljon hozzá az Unióval szomszédos területeken a béke és a biztonság megteremtéséhez; megállapítja, hogy a kelet-ázsiai térség stabilitásának biztosítása szempontjából mindenképpen együtt kell működni Kínával az exportellenőrzés, a leszerelés, a fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdések és a Koreai-félsziget nukleáris leszerelése terén;

70.  üdvözli Kína azzal kapcsolatos célját, hogy fenntartható gazdasággá fejlődjön; hangsúlyozza, hogy az Unió saját know-howjával támogathatja Kína gazdasági reformprogramját; hangsúlyozza, hogy Kína az Unió egyik legfontosabb partnere az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a globális környezeti kihívások leküzdésében; célja, hogy együttműködjön Kínával az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásának felgyorsítása érdekében;

71.  üdvözli a Kína által az „ökológiai civilizáció” szemléletének bevezetése óta elindított reformokat; úgy véli, hogy a környezetvédelmi civil szervezeteknek a bíróságokon nyújtott különleges státusz, a tisztviselők munkájának környezeti hatására irányuló ellenőrzések, valamint az elektromos közlekedésbe és a tiszta energiákba való jelentős beruházások jó irányba mutató reformoknak tekinthetők;

72.  üdvözli Kínának az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló 2016. évi cselekvési tervét; e globális fenyegetés leküzdése tekintetében hangsúlyozza, hogy az Uniónak fontos együttműködnie Kínával, ahol az antimikrobiális szerek felhasználása az évente világszinten felhasznált mennyiség felét teszi ki; nyomatékosítja, hogy az EU és Kína közötti kétoldalú kereskedelmi megállapodásokba állatjóléti rendelkezéseket kell belefoglalni;

73.  tudomásul veszi Kína azon döntését, hogy betiltja a szilárd hulladék behozatalát, ami kiemeli a terméktervezési, -előállítási, -javítási, -újrafelhasználási és -újrahasznosítási folyamatok jelentőségét, különös tekintettel a műanyagok előállítására és felhasználására; emlékeztet arra, hogy Kína a közelmúltban kísérletet tett a ritkaföldfémek kivitelének betiltására, és arra kéri a Bizottságot, hogy az uniós szakpolitikák prioritásainak felállításakor vegye figyelembe a globális gazdaságok kölcsönös függőségét;

74.  úgy véli, hogy releváns, érdemes és szükséges is lenne, hogy az EU és az ASEAN együttműködjenek egy közös, körforgásos gazdasági stratégia kidolgozása érdekében; hisz abban, hogy Kína kulcsszerepet játszhatna e kezdeményezésnek az ASEAN-on belüli továbbvitelében;

75.  rámutat, hogy Kínának és az Európai Uniónak hasznára válik, ha gazdaságukban előmozdítják a fenntarthatóságot, és több ágazatot átfogó, fenntartható és körforgásos biogazdaságot alakítanak ki;

76.  üdvözli a kutatási és innovációs együttműködés növelésére irányuló megállapodást a 2017. júniusi, harmadik EU–Kína innovációs együttműködésről szóló párbeszéd során és a kapcsolódó, 2017 októberétől kezdődő EU–Kína tudományos és technológiai együttműködésről szóló menetrendben, amelynek keretében kiemelt kezdeményezésekről állapodtak meg olyan területeken, mint az élelmiszerek, a mezőgazdaság és a biotechnológiák, a környezetvédelem és a fenntartható urbanizáció, a felszíni közlekedés, a biztonságosabb és zöldebb repülés, valamint a környezet és az emberek egészségét szolgáló biotechnológiák; felszólítja az EU-t és Kínát, hogy folytassák ezeket az erőfeszítéseket, és alkalmazzák a gyakorlatban a kutatási és fejlesztési projektek eredményeit;

77.  rámutat, hogy az Unió és Kína nagymértékben függnek a fosszilis tüzelőanyagoktól, és együttes fogyasztásuk a világ összes fogyasztásának körülbelül egyharmadát teszi ki, amivel Kína az Egészségügyi Világszervezet (WHO) halálos kültéri levegőszennyezésre vonatkozó rangsorának élén áll; hangsúlyozza, hogy a megújuló anyagokból készült biogazdasági termékekkel való intenzívebb kereskedelem segíthet csökkenteni Kína és az Unió gazdaságának a fosszilis tüzelőanyagoktól való függését; felszólítja az Uniót és Kínát, hogy mélyítsék el kapcsolatukat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének olyan egyéb területein, mint az elektromos közlekedés, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság, továbbá 2020 után is folytassák, illetve bővítsék az EU és Kína közötti energiaügyi együttműködésre vonatkozó ütemtervet, és fokozzák közös erőfeszítéseiket a zöld finanszírozás, különösen a klímafinanszírozás eszközeinek fejlesztése terén; felszólítja Kínát és az Uniót, hogy a megújuló energiaforrások elérhetőbbé tétele érdekében vizsgálják meg a nagyfeszültségű egyenáramú technológiát használó, határokon átnyúló villamosenergia-vezetékek tervezésének és kialakításának lehetőségét, illetve működjenek közre abban;

78.  ösztönzi az Uniót és Kínát, hogy folytassák partneri együttműködésüket a fenntartható urbanizáció kapcsán, többek között olyan területeken, mint a tiszta közlekedés, a levegőminőség javítása, a körforgásos gazdaság és a környezettudatos tervezés; hangsúlyozza, hogy további környezetvédelmi intézkedésekre van szükség, figyelembe véve, hogy a városok több mint 90%-a nem tartja be a levegőszennyezettség koncentrációjára vonatkozó PM2,5-ös nemzeti határértéket, és hogy Kínában több mint egymillió ember hal meg évente a légszennyezéssel összefüggő betegségekben;

79.  hangsúlyozza, hogy a karbonszegény fejlődés előmozdítása, illetve az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának átlátható, nyilvános és jól szabályozott energiapiacokon való kezelése az Unió és Kína közös érdeke; úgy véli, hogy az EU–Kína stratégiai partneri együttműködések szükségesek a Párizsi Megállapodás végrehajtásához és az éghajlatváltozással szembeni hatékony küzdelemhez; felszólítja az Uniót és Kínát, hogy politikai súlyukat latba vetve mozdítsák elő a Párizsi Megállapodás, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlesztési célok végrehajtását, és szorgalmazza, hogy az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek Konferenciáján és fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumán az együttműködés szellemében vegyenek részt; mindkét felet felszólítja, hogy fogadjanak el egy éghajlatvédelmi fellépésre vonatkozó közös nyilatkozatot, kimutatva közös elkötelezettségüket a Párizsi Megállapodás határozott végrehajtása és a 2018. évi „talanoa” párbeszédben, valamint a COP24-en való aktív részvétel iránt; ösztönzi a két felet, hogy a nemzetközi tárgyalásokban vállaljanak felelős szerepet, hozzájárulva a globális felmelegedés korlátozására vonatkozó célkitűzéshez saját belső éghajlatvédelmi szakpolitikáik révén, illetve pénzügyi hozzájárulással, amelynek célja 2020-ig évi 100 milliárd USD biztosítása az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra;

80.  üdvözli, hogy Kínában 2017 decemberében nemzeti szintű kibocsátáskereskedelmi rendszert vezettek be; megemlíti a Kína és az Unió közötti sikeres együttműködést az előkészítési szakasz során, amely lehetővé tette a rendszer bevezetését; üdvözli a kínai vezetésnek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklésére mutatott hajlandóságát, és érdeklődéssel várja a nyomon követés, jelentéstétel és ellenőrzés területén jelenleg zajló munka eredményeit, amely kulcsfontosságú a rendszer megfelelő működéséhez; hangsúlyozza a gazdaság egészére kiterjedő, éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés fontosságát, és üdvözli annak az ipari ágazatokra való kiterjesztésére, illetve a rendszer nyújtotta kereskedelmi feltételek javítására irányuló szándékot; felszólítja az Uniót és Kínát, hogy továbbra is partnerekként dolgozzanak együtt a Kína szén-dioxid-piacának fejlesztésére irányuló együttműködési projekt keretében, hogy az érdemi kibocsátáscsökkentési ösztönzőket meghatározó, hatékony eszközzé váljon, és még jobban igazodjon az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez; felszólítja mindkét felet, hogy saját tapasztalatukra és szakértelmükre alapozva továbbra is ösztönözzék a szén-dioxid-árazási mechanizmusokat más országokban és régiókban, a bevált gyakorlatok megosztása útján, valamint olyan erőfeszítésekhez csatlakozva, amelyek célja a meglévő szén-dioxid-piacok közötti együttműködés kiépítése a világszinten egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében;

81.  reméli, hogy Kína függetleníteni tudja a gazdasági növekedést az ökológiai pusztulástól azáltal, hogy a biológiai sokféleség védelmét beépíti folyamatban lévő globális stratégiáiba, elősegítve az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje és a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását, és ténylegesen betiltva az elefántcsont-kereskedelmet; elismeri az EU–Kína kétoldalú koordinációs mechanizmus által az erdészeti jogszabályok végrehajtása és erdészeti irányítás (FLEG) terén végzett munkát, amelynek célja az illegális fakitermeléssel szembeni globális fellépés; szorgalmazza azonban, hogy Kína vizsgálja ki a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodást aláíró államok és Kína közötti jelentős számú dokumentálatlan fakereskedelmi ügyletet;

82.  javasolja a felelős tengerentúli erdészeti beruházásokra vonatkozó kötelező kínai szakpolitikai iránymutatások elfogadását, amelyet a beszállító országokkal együtt kell végrehajtani, a kínai vállalatokat is bevonva az illegális fakereskedelem elleni fellépésbe;

83.  üdvözli, hogy Kína és az Unió a vízügyi szakpolitikával kapcsolatos egyetértési megállapodást írtak alá azzal a céllal, hogy javítsák a vízvédelmi jogszabályok kidolgozásával és érvényesítésével kapcsolatos párbeszédet; határozottan támogatja az Unió és Kína által aláírt, 2017. szeptemberi turkui nyilatkozatot, amely hangsúlyozta, hogy a megfelelő vízügyi irányítás részeként elsőbbséget kell biztosítani az ökológiának és a zöld fejlesztéseknek, a vízvédelem kiemelt helyen történő kezelésének és a vízi ökoszisztémák helyreállításának; hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti vízpolitikai párbeszédet létrehozó egyetértési megállapodás nem csupán gazdagabbá teszi Kína és az Unió stratégiai partnerségét, hanem egyben meghatározza az együttműködés irányát, hatókörét, módszertanát és pénzügyi feltételeit is;

84.  elismeri a Bizottság által finanszírozott, a Nukleáris Biztonsági Együttműködési Eszköz (INSC) keretein belül 2014 és 2017 között végrehajtott, európai és kínai szervezetek közötti együttműködési projekt kulcsfontosságú szerepét a radiológiai és nukleáris vészhelyzetek Kínában történő kezelésére szolgáló előírások és intézkedések értékelésében, valamint a kínai nukleáris technológiai kutatóintézet kapacitásainak növelésében a súlyos balesetek kezelésére vonatkozó iránymutatások területén;

85.  arra ösztönzi a kínai és európai befektetőket, hogy megfelelőbb globális normákat fogadjanak el a társadalmi és környezeti felelősségvállalásra vonatkozóan, és világszerte javítsák a kitermelő iparágaikban alkalmazott biztonsági előírásokat; megismétli, hogy az átfogó beruházási megállapodásról Kínával folytatott tárgyalások kapcsán az Európai Uniónak támogatást kell nyújtania a fenntartható fejlődést célzó kezdeményezésekhez a felelős beruházások ösztönzése, illetve az alapvető környezetvédelmi és munkaügyi normák előmozdítása révén; felkéri a kínai és európai hatóságokat, hogy vezessenek be eszközöket a kínai és európai bányászati vállalatok arra való ösztönzésére, hogy a fejlődő országokban folytatott tevékenységeiket hozzák összhangba a nemzetközi emberi jogi normákkal, valamint támogassák a tudás- és technológiatranszferre és a helyi munkaerő-felvételre irányuló kapacitásbővítésbe való beruházásokat;

86.  üdvözli a 2017. decemberi „One Planet” csúcstalálkozó keretében Kína által tett azon bejelentést, miszerint átláthatóbbá kívánja tenni a Kínában működő vállalatok és a kínai tulajdonú külföldi beruházások környezeti hatását; aggasztónak tartja, hogy egyes infrastrukturális projektek, például Kína „Övezet és út” kezdeményezése negatív hatással lehet a környezetre és az éghajlatra, és a fosszilis tüzelőanyagok megnövekedett használatát eredményezheti az infrastrukturális fejlesztésben részt vevő vagy érintett egyéb országokban; felszólítja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy az „Övezet és út” kezdeményezés keretében zajló valamennyi együttműködési projekt során végezzenek környezeti hatásvizsgálatokat, és a megállapodásokba építsenek be fenntarthatósági záradékokat; hangsúlyozza, hogy fel kell állítani egy közös bizottságot az érintett országok és harmadik felek képviselőinek részvételével a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatások felügyelete céljából; üdvözli a Bizottság és az EKSZ arra irányuló kezdeményezését, hogy 2018 első felében kidolgozzanak egy, az Unió és Ázsia összekapcsolását célzó stratégiát; hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiának határozott kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia a fenntarthatóságra, a környezetvédelemre és az éghajlatvédelmi fellépésre vonatkozóan;

87.  üdvözli, hogy Kína előrelépést tett az élelmiszer-biztonsági előírások javítása terén, amelyek fontos tényezők a kínai fogyasztók védelme és az élelmiszercsalás megelőzése tekintetében; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók nagyobb mértékű bevonása fontos lépés Kínában a fogyasztói kultúra kialakítása felé;

88.  arra ösztönzi a kínai és európai rendőri, illetve bűnüldöző szerveket, hogy lépjenek fel közösen a kábítószerek exportjának ellenőrzése során, és osszák meg a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos hírszerzési értesüléseiket a magánszemélyek és bűnszövetkezetek azonosítását célzó információcsere révén; megállapítja, hogy a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) által közzétett „2017. évi európai jelentés a kábítószerekről – trendek és fejlemények” című tanulmánya szerint az európai piacra kerülő új pszichoaktív anyagok nagy része Kínából származik, ezen új anyagokat ugyanis nagy mennyiségben állítják elő Kínában működő vegyipari és gyógyszervállalatok, majd az anyagokat Európába szállítják, ahol termékké dolgozzák fel, csomagolják és értékesítik azokat;

89.  elismeri, hogy a szárazság és más természeti katasztrófák a családok és egyének elvándorlását idézték elő, és hogy erre válaszul a kínai hatóságok több nagyszabású áttelepítési projektet dolgoztak ki; aggodalmát fejezi ki a Ninghszia régióból érkező beszámolók kapcsán, amelyek szerint az új városokkal számos probléma van, és a költözést megtagadókkal szemben megtorlást alkalmaznak; aggodalmát fejezi ki a környezetvédők fogva tartása, megvádolása és elítélése kapcsán, továbbá amiatt, hogy a kínai felügyeleti hatóságok egyre szigorúbb ellenőrzésnek vetik alá a környezetvédelemmel foglalkozó, bejegyzett belföldi nem kormányzati szervezeteket;

90.  arra kéri Kínát, hogy fokozza bűnüldözési erőfeszítéseit az illegális halászat megszüntetése érdekében, mivel továbbra is előfordul, hogy kínai halászhajók idegen vizeken halásznak, többek között a koreai Nyugati-tengeren, a Kelet-kínai-tengeren, a Dél-kínai-tengeren, az Indiai-óceánon, sőt még Dél-Amerikában is;

91.  arra kéri a kínai exportőröket és az európai importőröket, hogy a Kínában gyártott ruhákban található mérgező anyagmaradványok kiküszöbölése érdekében alakítsanak ki megfelelő vegyianyag-kezelési előírásokat, és szüntessék be az ólom, a nonilfenol-etoxilátok, a ftalátok, a perfluorozott vegyületek, a formaldehid és egyéb, textíliákban előforduló mérgező anyagok használatát;

92.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, a tagállamok, a csatlakozó és tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Nemzeti Népi Kongresszusnak, valamint a tajvani kormánynak és a tajvani törvényhozásnak, a Jüannak.

(1) HL L 250., 1985.9.19., 2. o. (2) HL L 6., 2000.1.11., 40. o. (3) https://www.iom.int/migration-and-climate-change (4) HL C 239. E, 2013.8.20., 1. o. (5) HL C 264. E, 2013.9.13., 33. o. (6) HL C 36., 2016.1.29., 123. o. (7) HL C 93., 2017.3.24., 93. o. (8) HL C 443., 2017.12.22., 83. o. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0024. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493. (11) HL C 305. E, 2006.12.14., 219. o. (12) HL C 67. E, 2010.3.18., 132. o. (13) HL C 36., 2016.1.29., 126. o. (14) HL C 181., 2016.5.19., 45. o. (15) HL C 181., 2016.5.19., 52. o. (16) HL C 399., 2017.11.24., 92. o. (17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0495. (18) HL C 131. E, 2013.5.8., 121. o. (19) HL C 332. E, 2013.11.15., 69. o. (20) HL C 468., 2016.12.15., 208. o. (21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0505. (22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0089. (23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0308. (24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0014. (25) HL C 288. E, 2006.11.25., 59. o. (26) Y. Zhen, J. Pan, X. Zhang: „Relocation as a policy response to climate change vulnerability in Northern China” (Az áttelepítés mint szakpolitikai válasz az éghajlatváltozással összefüggő kiszolgáltatottságra Kína északi részén), ISSC és UNESCO 2013, World Social Science Report 2013, Changing Global Environments, 234–241. o.