Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2034(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0329/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0329/2018

Viták :

PV 22/10/2018 - 18
CRE 22/10/2018 - 18

Szavazatok :

PV 25/10/2018 - 13.16

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0432

Elfogadott szövegek
PDF 160kWORD 59k
2018. október 25., Csütörtök - Strasbourg
Az euróövezet foglalkoztatási és szociális politikája
P8_TA(2018)0432A8-0329/2018

Az Európai Parlament 2018. október 25-i állásfoglalása az euróövezet foglalkoztatási és szociális politikájáról (2018/2034(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 5. cikkére,

–  tekintettel „A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” című, 2012. február 16-i bizottsági fehér könyvre (COM(2012)0055),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 145., 148., 149., 152., 153., 174. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, különösen az 1., 3., 4., 5., 8., 10. és 13. célokra,

–  tekintettel az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,

–  tekintettel az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló, 2018. május 14-i tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló, 2015. december 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „2018. évi európai szemeszter: országspecifikus ajánlások” című dokumentumról szóló, 2018. május 23-i közleményére (COM(2018)0400),

–  tekintettel a Bizottság „2018. évi éves növekedési jelentés” című, 2017. november 22-i közleményére (COM(2017)0690),

–  tekintettel a Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének a 2018. évi éves növekedési jelentésről szóló 2017. november 22-i bizottsági közleményt kísérő, 2017. november 22-i tervezetére (COM(2017)0674),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2017. november 22-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0677) és a Parlament erről szóló, 2018. április 19-i álláspontjára(3),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2017. november 22-i bizottsági ajánlásra (COM(2017)0770),

–  tekintettel „A riasztási mechanizmus keretében készült 2018. évi jelentés” című, 2017. november 22-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0771),

–  tekintettel a „2018. évi költségvetésiterv-javaslatok: Átfogó értékelés” című, 2017. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2017)0800),

–  tekintettel „A szociális jogok európai pillérének létrehozása” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0250),

–  tekintettel a „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0252),

–  tekintettel a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. évi ajánlás eredményeinek értékeléséről szóló, 2017. április 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0258),

–  tekintettel a Bizottság nemek közötti egyenlőség melletti stratégiai szerepvállalására (2016–2019) és a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai paktumra, valamint a Tanács 2011. március 7-i, ezekre válaszul elfogadott következtetéseire(4),

–  tekintettel a 2002-es barcelonai gyermekgondozási célokra, miszerint 2010-ig hároméves kortól az iskolaköteles korig a gyermekek legalább 90%-ának, hároméves kor alatt pedig a gyermekek legalább 33%-ának kell gyermekgondozásban részesülnie;

–  tekintettel „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0646),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2016. szeptember 14-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0604),

–  tekintettel „Az európai beruházások megerősítése a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében: Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második fázisa és az új külső beruházási terv felé” című, 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0581),

–  tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

–  tekintettel „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0356),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló intézkedéscsomagra(5),

–  tekintettel az „Európa ismét beruház: Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0359),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról szóló, 2016. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2016)0127) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a sérülésből és betegségből felépülő munkavállalók minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedésének lehetőségeiről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2018. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2018. március 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítését szolgáló, egyenlőtlenségek elleni küzdelemről szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2014–2020 közötti EU stratégiai keretről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a Bizottság a nyugdíjak megfelelőségéről szóló 2018. évi jelentésére: Jelenlegi és jövőbeli időskori jövedelemmegfelelőség az EU-ban,

–  tekintettel a Bizottság „2018. évi jelentés az idősödésről: Gazdasági és költségvetési prognózisok az EU tagállamaira vonatkozóan (2016–2070)” című jelentésére,

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. február 2-i álláspontjára(15),

–  tekintettel a (felülvizsgált) Európai Szociális Chartára és a 2014-ben elindított torinói folyamatra, amelynek célja az Európai Szociális Charta szerződéses rendszerének megerősítése az Európa Tanácson belül, valamint az európai uniós jog viszonylatában(16),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódó záró megjegyzéseire (2015. szeptember),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 2017. márciusi 5/2017. sz. különjelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0329/2018),

A.  mivel 2018 júniusában az euróövezetben a szezonálisan kiigazított munkanélküliségi ráta 8,3% volt, ami a 2017. júniusban mért 9,0%-hoz képest csökkenést mutatva az euróövezetben 2008. decembere óta feljegyzett legalacsonyabb arányt mutatta; mivel az euróövezeti tagállamok között a munkanélküliségi rátában megfigyelhető különbségek jelentősek, ugyanis 2018 júniusában a legalacsonyabb munkanélküliségi rátát Máltán (3,9%) és Németországban (3,4%), míg a legmagasabb, és még mindig aggodalomra okot adó munkanélküliségi rátát Görögországban (2018 áprilisában 20,2%) és Spanyolországban (15,2%) mérték, ahol a munkanélküliségii aránya korábban 57,8% és 65,5%-os volt;

B.  mivel 2018 júniusában az ifjúsági munkanélküliségi ráta az euróövezetben 16,9%-os volt, szemben a 2017. júniusi 18,9%-kal; mivel a folyamatos csökkenés ellenére ez az arány továbbra is elfogadhatatlanul magas, és több mint kétszerese az átlagos teljes munkanélküliségnek, mivel egyes országokban hozzávetőleg minden harmadik fiatal munkanélküli; mivel az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem elsődlegesen a tagállamok feladata, amelyet a munkaerőpiaci szabályozási keretek, oktatási és képzési rendszerek és aktív munkaerőpiaci politikák kidolgozása és végrehajtása révén kell ellátniuk, többek között a tisztességes bérekkel járó méltányos munkalehetőségek megteremtése érdekében;

C.  mivel az ifjúsági munkanélküliségi ráta tekintetében is jelentős különbség van az euróövezeti tagállamok között, mivel az euróövezetben a legalacsonyabb ifjúsági munkanélküliségi rátát 2018 júniusában Máltán (5,5%) és Németországban (6,2%), míg a legmagasabbat Görögországban (42,3% 2018 áprilisában), Spanyolországban (34,1%) és Olaszországban (32,6%) mérték;

D.  mivel más tagállamok olyan strukturális munakerő-piaci kihívásokkal néznek szembe, mint az alacsony részvételi arány, valamint készségek és képesítések kereslete és kínálata közötti eltérés; mivel a növekvő munkaerő-piaci kereslet kielégítése érdekében egyre nagyobb szükség lenne az inaktív munkaerő beilleszkedését vagy újrabeilleszkedését célzó konkrét intézkedésekre;

E.  mivel az euróövezet teljes foglalkoztatási rátája 2017-ben 71,0%-os, a nők foglalkoztatási rátája pedig 65,4%-os volt; mivel az Európa 2020 stratégia keretében az Európai Unióra vonatkozó cél a 20–64 éves személyek legalább 75%-ának foglalkoztatása, többek között a nők és az idősebb munkavállalók nagyobb mértékű bevonása, és a migránsok munkaerő-piaci integrációjának javítása révén; mivel az euróövezet foglalkoztatási rátája 2016 végére meghaladta a válság előtti szintet, és 2018 második negyedévében 1,5%-kal nőtt az előző év azonos negyedévéhez képest; mivel azonban egyes tagállamokban még mindig nem éri el az egy évtizeddel ezelőtt regisztrált szintet, figyelembe véve, hogy a keleti országokban ez a teljes népesség hosszú távú csökkenésének tulajdonítható, nem pedig negatív munkaerő-piaci fejleményeknek; mivel továbbra is aggasztó az egy munkavállaló által ledolgozott órák számának csökkenő trendje, ami többek közt a nem önkéntes jellegű részmunkaidős foglalkoztatásnak tudható be: a munkaórák száma 2017-ben enyhén (0,3%-kal) csökkent az előző évhez képest, és ez még mindig megközelítőleg 3%-kal alacsonyabb mint 2008-ban(17);

F.  mivel a munkaerőpiac szegmentálódása különösen érinti a nőket, az alacsony képzettségű, fiatal és idősebb embereket, a fogyatékossággal élőket és a migráns háttérrel rendelkezőket, akiket nagyobb valószínűséggel foglalkoztatnak részmunkaidőben és ideiglenes munka keretében, amelyek a hagyományostól eltérő és atipikus foglalkoztatási formák, valamint a színlelt önfoglalkoztatás mellett továbbra is fennmaradnak; mivel az 55–64 évesek foglalkoztatási rátája 2017-ben 57 % volt az EU-ban, ami 10 százalékponttal elmarad az általános foglalkoztatási rátától, a nemek közötti különbség pedig 13 százalékpontos volt, ami 3 ponttal magasabb, mint a teljes munkaképes korú lakosság tekintetében mért megfelelő adat; mivel a demográfiai adatok az idősebb munkavállalók számának növekedését vetítik előre;

G.  mivel a minőségi egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés alapvető szükséglet, amelyet a tagállamoknak biztosítaniuk kell, és amelybe be kell fektetniük;

H.  mivel 2016-ban szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek száma az euróövezetben 23,1% (ami még mindig meghaladja a 2009-ben mért szintet), a dolgozói szegénység rátája pedig 9,5% volt; mivel még mindig 118 millió európai polgár van kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, ami 1 millióval meghaladja a válság előtti szintet; mivel jelentős elmaradás van az Európa 2020 stratégiában kitűzött céltól, miszerint a 2008-as referenciaértékhez képest 20 millióval kell csökkenteni a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek számát; mivel az anyagi nélkülözés mértéke ugyan csökken, viszont a jövedelmi szegénység mértéke és a szegénységi arány nő;

I.  mivel az euróövezetben a tartós munkanélküliségi ráta csökken (a 2016. évi 5%-ról 2017-ben 4,4%-ra), de mivel még mindig a teljes munkanélküliség 48,5%-át teszi ki, ami elfogadhatatlanul magas arány;

J.  mivel a Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában című 2018. évi éves jelentés (ESDE) szerint az egy foglalkoztatott személyre eső termelékenységnövekedés korlátozott üteme – ami a bérek növekedését is érinti – olyan tényezőkkel van összefüggésben, mint a részidős munka nagyobb aránya és a ledolgozott órák alacsonyabb száma;

K.  mivel a részmunkaidős foglalkoztatottság és az ideiglenes foglalkoztatás aránya az euróövezetben 2013 óta stabil maradt, bár a teljes foglalkoztatottság magas arányát teszi ki, 2017-ben a részmunkaidős foglalkoztatottság az összes szerződés 21,2%-át tette ki; mivel a nők körében a részmunkaidős munka aránya (31,4%) jóval magasabb, mint a férfiak körében (8,2%), ami olyan jelenség, amely jelentős következményekkel járhat a jövedelmi és szociális védelmi jogosultságok tekintetében; mivel 2016-ban a fiatalok körében volt a legmagasabb a határozott idejű szerződések részaránya, ugyanis a 15–24 éves munkavállalók 43,8%-át foglalkoztatták ilyen szerződések alapján;

L.  mivel a nyugdíjak megfelelősége még mindig kihívást jelent, ugyanis a társadalmi kirekesztés kockázata az életkorral növekszik, a nemek közötti 37%-os nyugdíjszakadék pedig még mindig kihívás elé állít számos idősebb nőt, és növeli a szegénységük és a társadalmi kirekesztésük kockázatát; mivel az atipikus foglalkoztatású és önfoglalkoztató személyek nyugdíjjogosultsága alacsonyabb, mint a munkavállalóké;

M.  mivel a szociális szolgáltatásokhoz, például a gyermekgondozáshoz, az egészségügyi ellátási és a tartós ápolás-gondozást nyújtó szolgáltatásokhoz, valamint a mobilitást támogató megfizethető szolgáltatásokhoz való hozzáférés jelentős hatást gyakorol a jövedelem megfelelőségére, különös tekintettel az alacsony jövedelmű vagy szociális védelemre szoruló emberekre;

1.  megjegyzi, hogy bár az euróövezet gazdasági feltételei jelenleg kedvezőek és az általános foglalkoztatás folyamatosan növekszik, a gazdasági fellendülés nem egyenletesen oszlik meg az euróövezet egészében, és még mindig sok a tennivaló a gazdasági konvergencia javítása, az ifjúsági és a hosszú távú munkanélküliség, a nemek közötti egyensúlyhiány, a munkaerő-piaci szegmentáció és – különösen a kiszolgáltatott csoportokat sújtó – egyenlőtlenség elleni küzdelem, valamint a képesítési szintjük alatt dolgozó emberek száma, általában a szegénység és különösen a dolgozói szegénység csökkentése, a gyermekszegénység felszámolása, valamint a termelékenység és a bérek növekedésének előmozdítása tekintetében; megjegyzi, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség sokkal magasabb lettek volna a szociális transzferek újraelosztó hatásai nélkül, amely 2015-ben körülbelül egyharmaddal (33,7%) csökkentette a szegénység kockázatának kitett személyek arányát; ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul, hogy ennek hatása nem volt kielégítő és jelentősen eltért a tagállamok között, több mint 20%-kal csökkentve a jövedelmi egyenlőtlenségeket Belgiumban, Finnországban és Írországban, de csak kevesebb mint 10%-kal Észtországban, Görögországban, Olaszországban, Lettországban és Portugáliában;

2.  hangsúlyozza, hogy a szociális jogok gyakorlása, valamint egy megfelelően működő és hatékony szociális védelmi rendszer, amely minden munkavállaló számára megfelelő védelmet biztosít, függetlenül a munkaviszony típusától, a szerződés vagy a foglalkoztatás formájától, az aktív és fenntartható munkaerő-piaci politikákon kívül a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésének fontos előfeltétele, különösen a legkiszolgáltatottabbak számára, mivel inkluzív nemzeti munkaerőpiacokat biztosít, és megerősíti az euróövezet gazdasága egészének ellenálló képességét és versenyképességét;

3.  üdvözli a strukturálisreform-támogató programon keresztül a tagállamok számára a reformok folytatásához biztosított, megnövekedett pénzügyi támogatást, amely reformok a foglalkoztatás fellendítése érdekében a jó minőségű munkahelyek létrehozására, a tartós és az ifjúsági munkanélküliség kezelésére összpontosítva a munkanélküliség csökkentésére, valamint a bérek növelésére irányulnak; üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a strukturálisreform-támogató program hatályát terjesszék ki azokra az országokra, amelyek pénzneme nem az euró, a gazdasági és társadalmi konvergencia az EU egészében történő előmozdítása céljából;

4.  tudomásul veszi a Bizottság 2018. évi országspecifikus ajánlásait, amelyek az európai szemeszter folyamatának fontos részét képezik, és üdvözli, hogy azok különös figyelmet szentelnek a szociális kihívásoknak; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítsa a szociális és gazdasági országspecifikus ajánlások közötti koherenciát, és tartsa tiszteletben a Stabilitási és Növekedési Paktum rugalmassági klauzuláját, amint azt a Tanács által elfogadott, a Stabilitási és Növekedési Paktum rugalmasságáról szóló közös álláspont is kimondja; aggodalommal állapítja meg, hogy a 2017-re vonatkozó országspecifikus ajánlások csupán 50%-át hajtották végre teljesen vagy részben, és ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az ajánlások végrehajtása érdekében, különösen a következő területeken:

   szegénység és társadalmi kirekesztés, beleértve a gyermekek és az aktív keresők szegénységét, különösen a kiszolgáltatott csoportok körében,
   az ifjúsági és a tartós munkanélküliség, összhangban a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlással(18),
   a jövedelmek közötti egyenlőtlenségek;
   bérnövekedés,
   a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem és a NEET-fiatalok magas száma,
   oktatás, egész életen át tartó tanulás, szakoktatás és szakképzés (VET),
   a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és megfelelősége,
   egészségügyi ellátás, beleértve a tartós ápolást,
   biztonságos és rugalmas foglalkoztatás
   a nemek közötti egyensúly, nevezetesen a munkaerő-piaci részvétel, valamint a nyugdíjak és bérek terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség;

5.  ezért hangsúlyozza, hogy a méltányos munkahelyek teremtése, a szociális védelemhez való hozzáférés, tekintet nélkül a munkaviszony vagy a szerződés típusára, továbbá a bérnövekedés jelentős hatással van az egyenlőtlenségek, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának csökkentésére, és elősegíti az életszínvonal javítását és a gazdasági fellendülés támogatását; hangsúlyozza, hogy a tagállamok reformjainak, ahogyan azt a Bizottság az országspecifikus ajánlásokban szorgalmazza, különösen azokra a szakpolitikákra kell összpontosítania, amelyek növelik a termelékenységet és a fenntartható növekedési potenciált, támogatják a minőségi foglalkoztatást és csökkentik az egyenlőtlenségeket és a szegénységet, különösen a gyermekszegénységet; ösztönzi a határozatlan idejű foglalkoztatási formák létrehozását, ugyanakkor biztosítja az alkalmazkodóképességet, előmozdítja a befogadó munkaerőpiac kialakítását és biztosítja a munka és a magánélet tisztességes egyensúlyát;

6.  üdvözli a szociális jogok európai pillére (EPSR) végrehajtásának nyomon követéséről szóló, 2018. március 13-i bizottsági közleményt (COM(2018)0130), amely összehangolja a pillért az európai szemeszter ciklusával azáltal, hogy a meghozott intézkedések és a nemzeti szinten elért előrehaladás elemzésében tükrözi az EPRS prioritásait; hangsúlyozza, hogy az EU szociális céljainak és kötelezettségvállalásainak ugyanúgy prioritást kell kapniuk, mint a gazdasági céloknak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a szociális jogokat a szociális jogok európai pillérének az Európai Unió valódi szociális dimenziójának kialakítása révén történő végrehajtása révén (jogalkotás, politikai döntéshozatali mechanizmusok és a megfelelő szinten nyújtott pénzügyi eszközök révén);

7.  megjegyzi, hogy az euróövezeti országok munkaerőpiacai jelentősen eltérnek egymástól, ami kihívást jelent megfelelő működésük szempontjából; ezért – a szubszidiaritás elvét nem sértve – olyan, jól megtervezett munkaerő-piaci politikák és reformok végrehajtására szólít fel, amelyek minőségi munkahelyeket teremtenek, előmozdítják az esélyegyenlőséget, a munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot, a szociális és szolidáris gazdaságot, megkönnyítik a munkaerőpiachoz és a szociális védelemhez való egyenlő hozzáférést, elősegítik a munkavállalói mobilitást, visszavezetik a munkanélkülieket a munkaerőpiacra, és kezelik az egyenlőtlenségeket és a nemek közötti egyensúlyhiány; felszólítja a tagállamokat, hogy a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásban(19) megfogalmazott elvekkel összhangban dolgozzanak ki szociális és gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyek kifejezetten biztosítják a megfelelő jövedelemtámogatást, a hozzáférhető munkaerőpiacokat és a jó minőségű szolgáltatásokhoz való hozzáférést, melyek mindegyike alapvető fontosságúnak számít a fenntartható eredmények szempontjából;

8.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a foglalkoztatási rátákat és elő kell mozdítani a méltányos munkahelyek létrehozását, különösen a tartós munkanélküliek, az alacsonyan képzett, a fiatal és az idősebb munkavállalók, a nők, a migránsok, a fogyatékkal élők, a kisebbségek és a perifériára szorult közösségek, például a romák körében az Európa 2020 stratégiában foglalt legalább 75%-os foglalkoztatottsági arány teljesítése és a szegénység, különösen a gyermekszegénység és a dolgozói szegénység, valamint a társadalmi kirekesztés ezeket az embereket érintő kockázatának enyhítése érdekében; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a szegénységgel szembesülő emberek számát ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célnak megfelelően 20 millió fővel csökkentsék a szegénységet; hangsúlyozza, hogy az Unió egészére kiterjedő gyermekgarancia bevezetésével csökkenteni kell a gyermekszegénységet;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy a szociális jogok európai pillérével összhangban dolgozzanak ki intézkedéseket és stratégiákat azon személyek szociális szükségleteinek kezelésére, akik nem tudnak belépni a munkaerőpiacra, nevezetesen akik súlyos nélkülözéssel szembesülnek, így a hajléktalanok, a gyermekek és fiatalok, valamint a krónikus fizikai és mentális egészségügyi állapotban élők számára;

10.  nemzeti stratégiákat és uniós szintű koordinációt szorgalmaz a munkaerőpiac elöregedése elleni küzdelem érdekében, válaszként az uniós munkaerőn belül az idősebb munkavállalók egyre nagyobb számára, többek közt a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelvvel(20) kapcsolatos tájékoztatás, valamint a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló szabályozások és a fenntartható foglalkoztatási célok összehangolása révén, figyelembe véve az új és újonnan kialakuló foglalkozási kockázatokat, továbbá hozzáférést biztosítva az egész életen át tartó tanulási lehetőségekhez és javítva a munka és a családi élet összeegyeztetését támogató szakpolitikai intézkedéseket;

11.  felhívja az euróövezeti tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a kedvező gazdasági kilátásokat, és hajtsanak végre olyan munkaerő-piaci reformokat, amelyek munkahelyek létrehozására összpontosítanak, ösztönözve a kiszámítható, biztonságos és nyitott foglalkoztatási formákat, a jogilag megalapozott munkaszerződéseket, amelyek meghatározzák a foglalkoztatási feltételeket, megelőzve a színlelt önfoglalkoztatást és fellépve az ellen, valamint biztosítva a megfelelő szociális védelmet, függetlenül a munkaviszony vagy a szerződés típusától; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadják el és hajtsák végre a szociális védelemhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlást, és ösztönözzék az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozókat, hogy jelentkezzenek be a szociális védelmi rendszerekbe; hangsúlyozza a kiszámítható és átlátható munkafeltételekről szóló irányelvről folyó tárgyalások fontosságát;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy a teljes életciklus alatt fektessenek be a gondozási szolgáltatásokba, továbbra is törekedjenek a 2002-es barcelonai gyermekgondozási célok elérésére, és dolgozzanak ki az idősebb és az eltartásra szoruló személyekre vonatkozó gondozási célokat; úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatások családon belüli biztosításának nem szabad negatívan hatnia a szociális és nyugellátásokra; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat az elégséges mennyiségű nyugdíjjogosultság felhalmozódásának biztosítására;

13.  felhívja az euróövezeti tagállamokat, hogy csökkentsék a nemek közötti nyugdíjszakadékokat, és biztosítsák a generációk közötti egyenlőséget méltányos és elegendő nyugdíjazási juttatásokon keresztül, az időskori szegénység és társadalmi kirekesztés felszámolása érdekében, és ezzel párhuzamosan biztosítsák a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát és megfelelőségét, növelve a foglalkoztatás arányát, olyan, méltányos munkahelyek létrejötte érdekében, amelyek révén növekszik a nyugdíjhozzájárulás mértéke, a fiatalabb generáció túlterhelése nélkül; aggodalommal állapítja meg, hogy az euróövezet legtöbb tagállamában továbbra is jelentős a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség és a korai nyugdíjba vonulás aránya; rámutat arra, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága egyéb kezdeményezések mellett javítható a munkanélküliség csökkentése, a be nem jelentett munkavégzés hatékony kezelése, valamint a migránsok és menekültek munkaerő-piaci integrációja révén; üdvözli a Bizottság által a nyugdíjak megfelelőségéről szóló 2018. évi jelentésben megfogalmazott ajánlást, amely szerint az öregségi jövedelmek megfelelőségének és a nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságának holisztikus átgondolására van szükség; szorgalmazza továbbá, hogy alaposabban elemezzék azoknak a „legidősebb időseknek” a helyzetét, akiknek az infláció következtében az idők során csökkent a nyugdíjjogosultsága;

14.  úgy véli, hogy a szociális védelmi rendszereket érintő tagállami reformokat úgy kell kialakítani, hogy a munkavállalás kifizetővé tétele révén megkönnyítsék mindazok munkaerőpiaci részvételét, akik képesek dolgozni; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a jövedelemtámogatást a leginkább rászorulók felé kell irányítani;

15.  megjegyzi, hogy a betöltendő álláshelyek aránya 2018 első negyedévében 2,1% volt az euróövezetben, ami növekedést jelent a 2017-es 1,9%-hoz képest; hangsúlyozza, hogy megfelelő készségek sajátíthatók el, és csökkenthető a strukturális munkaerőhiány az oktatás és képzés minőségének, elérhetőségének, megfizethetőségének és hozzáférhetőségének javításával, beleértve a célzott minőségi képzést, továbbá a képesítések kölcsönös elismerésével, a továbbképzési és átképzési intézkedések megerősítésével, különös tekintettel az alapvető készségekre, valamint nem formális felnőttoktatási lehetőségek biztosításával, amelyek megfelelő támogatást igényelnek, beleértve az uniós támogatást, az EUMSZ 149. cikkében foglaltak sérelme nélkül, és a nemzeti és regionális szintű finanszírozást is; e tekintetben célzott intézkedéseket kér a kiszolgáltatott csoportok, köztük a romák, a fogyatékossággal élők, a korai iskolaelhagyók, a tartósan munkanélküliek, valamint a migránsok és menekültek támogatására; kiemeli, hogy növelni kell a szakképzés munkaerő-piaci relevanciáját, és lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy növeljék annak vonzerejét a felsőoktatási pályához képest; támogatja a kompetenciafejlesztési pályákra irányuló kezdeményezés folyamatos végrehajtását és nyomon követését annak érdekében, hogy az emberek elsajátíthassák a 21. század által megkövetelt alapvető készségeket; felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a digitális és vállalkozói készségek átfogó oktatását, és a kompetenciafejlesztés és átképzés összefüggésében vegyék figyelembe a digitális gazdaság felé történő elmozdulást;

16.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU19-ben az oktatásra fordított államháztartási kiadások a GDP százalékában mért átlagos aránya 2009 és 2016 között évről évre csökkent(21); hangsúlyozza, hogy a megfelelő forrásokkal ellátott állami oktatási rendszerek létfontosságúak az egyenlőség és a társadalmi befogadás szempontjából;

17.  aggodalommal állapítja meg, hogy továbbra is nagy számban vannak olyan európai polgárok, akik gyenge olvasás- és íráskészséggel rendelkeznek, vagy e készségek terén nehézségeik vannak – ideértve a funkcionális analfabetizmust és a médiaműveltség hiányát –, ami a közéletben és a munkaerőpiacon való tevékeny és hatékony részvételük tekintetében súlyos nyugtalanságra ad okot;

18.  ösztönzi a kettős oktatási rendszerek és más hasonló politikák előmozdítását; hangsúlyozza, hogy az oktatás, a kutatás, az innováció és a munkaerőpiac közötti hatékony kapcsolat jelentősen hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez;

19.  hangsúlyozza, hogy a biztonságos és megfelelő tanulási környezet alapvető fontosságú a tanulók és az oktatói személyzet jólléte szempontjából;

20.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a foglalkoztatási, oktatási és szociális politikák keretében egyedi intézkedéseket a fogyatékossággal élő és a hátrányos helyzetű személyek hatékony befogadásának biztosítása érdekében;

21.  kiemeli a szervezett és naprakész iskolai pályaválasztási programok megtervezésének és támogatásának szükségét, különösképpen vidéken és a határ menti, hegyvidéki és szigeti régiókban;

22.  támogatja a hallgatói, munkavállalói, sportolói és művészi mobilitást az EU-ban és az euróövezetben; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az élet- és munkakörülményekben mutatkozó jelentős különbségek az euróövezetben kényszerű migrációt okoznak, tovább súlyosbítva az úgynevezett agyelszívás hatásait; rámutat arra, hogy az agyelszívás jelensége elleni küzdelem kulcsfontosságú előfeltétele a megfelelő munkahelyek teremtése, azonban a hatékony oktatási, képzési és pályaválasztási tanácsadási stratégiák támogatására is szükség van; olyan jövőbeli oktatási és foglalkoztatáspolitikákat szorgalmaz, amelyek – többek közt az európai oktatási térség teljes körű fejlesztése révén – hatékonyan kezelik ezt a jelenséget; hangsúlyozza az európai diákigazolvány kifejlesztésének szükségét a tanulmányi célú mobilitás előmozdítása, valamint a bizonyítványok, oklevelek és szakmai képesítések kölcsönös elismerésének megkönnyítése érdekében, ezzel csökkentve a tanulók és az oktatási és képzési intézmények adminisztratív terheit és költségeit;

23.  hangsúlyozza, hogy az „Oktatás és képzés 2020” (ET 2020) munkacsoport referenciaértékei szerint 2020-ra a 15 évesek legfeljebb 15%-a lehet alulképzett az olvasás, a matematika és a természettudományok terén; üdvözli, hogy az új szociális eredménytáblán szerepel a „gyenge tanulmányi teljesítmény” referenciaértéke (alacsony matematikai teljesítmény a nemzetközi tanulói teljesítménymérés (PISA) során) a 15 évesek körében;

24.  emlékeztet arra, hogy az „Oktatás és képzés 2020” (ET 2020) munkacsoport referenciaértékei szerint 2020-ra a gyermekek (4 éves kortól a tanköteles korig) legalább 95%-ának kell részt vennie kisgyermekkori nevelésben; hangsúlyozza, hogy a szociális eredménytáblán a „kisgyermekkori nevelés” területe csak egy – a formális gondozásban lévő három év alatti gyermekekre vonatkozó – mutatóval rendelkezik; kiemeli, hogy nem áll rendelkezésre információ a tanköteles kor alatti idősebb gyermekek lefedettségéről, valamint a gyermekgondozási szolgáltatások – biztosított órák számával mért – mértékéről;

25.  figyelembe veszi a nyílt oktatás és a nyitott egyetemek pozitív szerepét a tudásanyag és a képességek elsajátításának folyamatában, különösen a munkavállalók részére nyújtott online képzési programok tekintetében, mivel ez a tanulás olyan dinamikus formája, amely ki tudja elégíteni a résztvevők aktuális igényeit és érdeklődését;

26.  megismétli felhívását az Erasmus+ keretösszegének legalább háromszorosára való emelésére a következő többéves pénzügyi keretben, azon céllal, hogy még több fiatalt, ifjúsági szervezetet, középiskolást és tanulószerződéses tanulót érjen el Európa-szerte; felszólít arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerinti uniós és tagállami kötelezettségekkel összhangban a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező emberek, valamint a fogyatékossággal élő személyek esetében különös figyelmet kell fordítani a programban való részvételre;

27.  emlékeztet a kulturális és kreatív ágazatokban rejlő stratégiai lehetőségekre, mivel azok a munkahelyek és a jólét forrásai az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy a kulturális és kreatív iparágak a magánvállalatok 11,2%-át, az uniós gazdaság egészét tekintve pedig a munkavállalók a 7,5%-át adják, továbbá az európai bruttó hozzáadott érték 5,3%-át termelik; kiemeli a kulturális és kreatív ágazatok szerepét az európai kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése és előmozdítása terén, valamint ezen ágazatok gazdasági növekedéshez, innovációhoz és foglalkoztatáshoz, különösen a fiatalok foglalkoztatásához való hozzájárulását;

28.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő beruházások és tervezés az oktatás területén – különösen a digitális készségek és a programozás kapcsán – elengedhetetlenek az Unió versenyhelyzetének biztosításához, a szakképzett munkaerő rendelkezésre állásához és a munkaerő foglalkoztathatóságához;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson ösztönzőket és technikai segítségnyújtást a fiatalok számára saját vállalkozásaik létrehozásához, és javasoljon intézkedéseket a vállalkozói készségek növelésére a tagállamokban az iskolai tantervek keretein belül is;

30.  hangsúlyozza, hogy szükség van olyan reformok megvalósítására, amelyek rugalmas, tanulóközpontú megközelítésen keresztül, különösen a tudásalapú gazdaság központi elemét képező, egész életen át tartó tanulás és a digitális készségek fejlesztésének minden korosztály és minden társadalmi csoport számára történő biztosítása révén felkészítik a munkaerőpiacot és a munkaerőt a digitális átalakulásra; hangsúlyozza az emberek megfelelő, rugalmas és minőségi képzésekben való részvételét és szakmai előmenetelét biztosító, egész életen át tartó pályaorientáció fontosságát; ebben az összefüggésben emlékezet a készségigény-előrejelzés korlátaira, amelyek a munkaerőpiac gyorsan változó jellegének tudhatók be, és e tekintetben hangsúlyozza a transzverzális készségek, így a kommunikáció, a problémamegoldás, a kreativitás és a tanulási képesség fontosságát, amelyek fokozzák az emberek rugalmasságát és megerősítik azt a képességüket, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz, illetve hogy egész életük során új készségeket szerezzenek; kiemeli, hogy a nemzeti szociális védelmi rendszereknek megfelelő védelmet kell biztosítani valamennyi munkavállaló számára, ideértve az új foglalkoztatási formákban és újfajta szerződésekkel alkalmazott munkavállalókat is, valamint megfelelő szociális védelmet kell biztosítani azok számára is, akik nem tudnak dolgozni, vagy képtelenek munkát találni; felhívja a tagállamokat olyan munkaerőpiaci politikák kidolgozására, amelyek támogatják az ágazatok közötti mobilitást és a munkavállalók átképzését, ami egyre fontosabbá válik, ahogy munkaerőpiacaink alkalmazkodnak gazdaságaink digitális átalakulásához; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az igazságos átmenet biztosítása érdekében biztosítani kell mind a szakszervezetek, mind a munkáltatói szervezetek bevonását;

31.  felhívja az euróövezet tagállamait, hogy hajtsák végre a szükséges reformokat, és növeljék a szociális beruházásokat egészségügyi rendszereik hozzáférhetőségének, rendelkezésre állásának, megfizethetőségének, minőségének és költséghatékonyságának biztosítása érdekében; szorgalmazza egy megújított európai célérték bevezetését, hogy jelentősen növeljék az egészségben eltöltött életévek számát azáltal, hogy az uniós egészségügyi politikában kiemelten kezelik a megelőzést, a gyógyító intézkedések kiegészítéseként; aktív egészségtámogató kampányokat szorgalmaz;

32.  a tartós ápolási-gondozási rendszerek minőségét és hozzáférhetőségét a tartós ápolás-gondozás és támogatás jogokon alapuló és közösségi beágyazottságú megközelítése révén megvalósító európai stratégiát szorgalmaz; jelentős beruházásokra szólít fel a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások terén a demográfiai változások fényében várható nagyobb szükségletekre való felkészülés érdekében; elismeri, hogy a tartós ápolás-gondozás ágazata nem biztosít megfelelő munkakörülményeket, és kéri a gondozói munka és a gondozási szolgáltatások munkakörülményeinek átértékelését a tartós ápolás-gondozás minőségének biztosítása érdekében;

33.  rámutat, hogy a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly létrejötte érdekében jól megtervezett szakpolitikákra van szükség, beleértve a megfizethető gyermekgondozás, kisgyermekkori nevelés és tartós gondozás biztosítását, a gondozás terén játszott férfi és női nemi szerepek közötti egyensúly helyreállítását, a rugalmas munkaszervezés előmozdítását, és a fizetett szülési, apasági, szülői és gondozói szabadság kedvező feltételek melletti igénybevételének elterjedését; e tekintetben a szülők és az ápolást-gondozást végzők vonatkozásában egy a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló, kiegyensúlyozott irányelv elfogadását a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása irányába tett, szükséges lépésnek tekinti; felszólít továbbá egy a nem hivatásos gondozók szociális védelmére és a számukra nyújtott szolgáltatásokra irányuló európai kezdeményezésre;

34.  hangsúlyozza a strukturált párbeszéd megerősítésének, valamint annak fontosságát, hogy a munkáltatói szervezetek, a szakszervezetek és a civil társadalmi szervezetek hozzájáruljanak a foglalkoztatási és szociális politikák és reformok kidolgozásához és végrehajtásához, valamint hogy aktív szerepet vállaljanak az európai szemeszter folyamatában;

35.  úgy véli, hogy a globális versenyképesség fenntartásához és növeléséhez a tagállami munkaerőpiaci szabályozási keretnek világosnak, egyszerűnek és rugalmasnak kell lennie, magas szintű munkaügyi normák fenntartása mellett;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(2) HL C 179., 2018.5.25., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0181.
(4) HL C 155., 2011.5.25., 10. o.
(5) (EU) 2018/849, (EU) 2018/850, (EU) 2018/851 és (EU) 2018/852 irányelv.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0325.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0078.
(8) HL C 356., 2018.10.4., 89. o.
(9) HL C 346., 2018.9.27., 200. o.
(10) HL C 346., 2018.9.27., 156. o.
(11) HL C 337., 2018.9.20., 135. o.
(12) HL C 242., 2018.7.10., 24. o.
(13) HL C 76., 2018.2.28., 93. o.
(14) HL C 366., 2017.10.27., 117. o.
(15) HL C 35., 2018.1.31., 157. o.
(16) https://www.coe.int/en/web/turin-european-social-charter/turin-process
(17) http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=hu&pubId=8030&furtherPubs=yes
(18) HL C 67., 2016.2.20., 1. o.
(19) HL L 307., 2008.11.18., 11. o.
(20) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(21) Eurostat-adatok.

Utolsó frissítés: 2019. december 10.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat