Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről szóló 2014. március 11-i(1), a szaúd-arábiai Ráif Badavi ügyéről szóló 2015. február 12-i(2), az Ali Mohammed al-Nimr ügyéről szóló 2015. október 8-i(3), a szaúd-arábiai nőjogi jogvédők helyzetéről szóló 2018. május 31-i(4), valamint a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i(5) és a jemeni helyzetről szóló 2017. november 30-i(6) és 2018. október 4-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2014. április 2-án elfogadott ajánlására(8),

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2018. október 9-én a portugál külügyminiszterrel tartott közös sajtótájékoztatón és 2018. október 15-én a Külügyek Tanácsával összefüggésben tett megjegyzésekre, valamint az Európai Unió nevében Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró ügyének legfrissebb fejleményeiről tett 2018. október 20-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra(9),

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének 2018. október 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi biztosa 2018. október 16-i nyilatkozatára, amelyben nyomatékosan felszólította Szaúd-Arábiát, hogy ossza meg az összes birtokában lévő, Dzsamál Hasogdzsi eltűnésével kapcsolatos információt,

–  tekintettel az ENSZ szakértőinek 2018. október 9-i nyilatkozatára, amelyben felszólítottak Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró isztambuli eltűnésének kivizsgálására,

–  tekintettel az erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2018. október 18-i jelentésére, amelyben a munkacsoport tagjai súlyos aggodalmukat fejezték ki az állami megbízásból történő emberrablások új gyakorlatával kapcsolatban,

–  tekintettel a G7-ek külügyminisztereinek 2018. október 17-i, Dzsamál Hasogdzsi eltűnéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország külügyminisztereinek 2018. október 14-i, Dzsamál Hasogdzsi újságíró eltűnéséről szóló, valamint 2018. október 21-i, Dzsamál Hasogdzsi haláláról szóló közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a szaúdi külügyminisztérium Dzsamál Hasogdzsi szaúdi állampolgár eltűnéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel arra, hogy Szaúd-Arábia az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagja,

–  tekintettel az EU online és offline véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó emberi jogi iránymutatásaira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyet Szaúd-Arábia 2009-ben ratifikált,

–  tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. évi bécsi egyezményre,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel arra, hogy 2015-ben Ráif Badavi szaúdi bloggernek ítélték oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Dzsamál Hasogdzsi, az Egyesült Államokban élő neves szaúdi újságíró eltűnt, miután 2018. október 2-án felkereste Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusát, hogy átvegye a házasságkötéséhez szükséges okmányokat, és azóta nem látták, holott a szaúdi tisztviselők kezdetben azt állították, hogy elhagyta az épületet; mivel rendkívül aggasztó információk kerültek napvilágra a sorsát illetően, amelyek felvetik a törvénytelen kivégzés és állami megbízásból végrehajtott gyilkosság gyanúját;

B.  mivel Szaúd-Arábia először tagadta, hogy bármilyen módon is érintett lenne Dzsamál Hasogdzsi eltűnésében, de az erőteljes nemzetközi nyomásra elismerte, hogy a gyilkosságra az isztambuli konzulátuson került sor;

C.  mivel 2018. október 19-én a szaúdi államügyész kijelentette, hogy „az ügy kivizsgálása folytatódik, [...] hogy az ügyben érintett valamennyi személyt felelősségre lehessen vonni és bíróság elé lehessen állítani”; mivel a szaúd-arábiai külügyminiszter 2018. október 21-én kijelentette, hogy a műveletben egyes személyek hatás- és feladatkörüket túllépve jártak el, valamint hogy a szaúdi hatóságoknak eltökélt szándékunk, hogy a gyilkosságért felelős valamennyi személyt megbüntessék; mivel a Mohamed bin Szalmán al-Szaúd által a biztonsági szolgálatok felett gyakorolt teljes körű ellenőrzés miatt igen valószínűtlen, hogy a műveletet a tudomása vagy ráhatása nélkül hajtották volna végre;

D.  mivel egyes, a szaúdi hatóságok szerint „megalapozatlan” vagy „ teljes mértékben hamis” állítások szerint a CCTV-felvételeket elvitték a konzulátusról, aznap minden török alkalmazottat utasítottak szabadnap kivételére, a konzulátus egyes részeit Dzsamál Hasogdzsi eltűnését követően átfestették, és 15 szaúdi, akiknek többségét állítólag kapcsolat fűzi Mohamed bin Szalmán trónörököshöz, az állami biztonsági szolgálatokhoz, a katonasághoz vagy más kormányzati minisztériumokhoz, 2018. október 2-án, Dzsamál Hasogdzsi eltűnésének napján két bérelt repülőgéppel Isztambulba érkezett, majd onnan visszarepült;

E.  mivel Dzsamál Hasogdzsi eltűnését követően a szaúdi hatóságok akadályozták a gyors, alapos, eredményes, pártatlan és átlátható vizsgálatot; mivel csak nemzetközi nyomásra és a török hatóságokkal kötött megállapodás után engedték meg a nyomozóknak, hogy 2018. október 15-én megvizsgálhassák a szaúdi konzulátust, majd 2018. október 17-én a főkonzuli rezidenciát;

F.  mivel török és szaúdi tisztviselők bejelentették, hogy közös vizsgálatot indítanak Dzsamál Hasogdzsi eltűnése ügyében; mivel az ENSZ szakértői független nemzetközi vizsgálatra szólítottak fel Hasogdzsi eltűnése ügyében; mivel az Európai Unió és tagállamai ragaszkodtak ahhoz, hogy alapos, hiteles és átlátható vizsgálat lefolytatására van szükség annak érdekében, hogy fény derüljön Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolásának körülményeire, és biztosítani lehessen a gyilkosságért felelős valamennyi személy teljes körű elszámoltathatóságát;

G.  mivel az, hogy Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán Dzsamál Hasogdzsit szaúdi ügynökök megtámadták, egyértelműen sérti a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezmény 55. cikkének 2. pontját, amely leszögezi, hogy „a konzuli helyiségeket nem szabad olyan módon használni, amely összeférhetetlen a konzuli feladatok gyakorlásával”; mivel ugyanezen egyezmény 41. cikke kimondja, hogy „súlyos bűncselekmény” elkövetése esetén az illetékes igazságügyi hatóság határozata alapján semmisnek nyilvánítható a diplomáciai mentesség;

H.  mivel Szaúd-Arábia és Törökország is részes felei a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezménynek, és kötelesek minden intézkedést meghozni a kínzások, erőszakos eltüntetések és az emberi jogok egyéb súlyos megsértéseinek megelőzése érdekében, kivizsgálni az ilyen cselekményekkel kapcsolatos vádakat, és bíróság elé állítani az ilyen cselekmények elkövetésével gyanúsított személyeket; mivel az ENSZ-egyezmény értelmében Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolásának bűncselekménye egyetemes joghatóság alá tartozik, ezért a vádlottakat az egyezményt aláíró valamennyi ország területén le lehet tartóztatni, és adott esetben saját hazájukban bíróság elé lehet állítani;

I.  mivel az online és offline sajtó, illetve média véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsága minden ember alapvető joga, valamint a demokratizálódási és reformfolyamat lényeges előfeltétele, katalizátora, továbbá a hatalomgyakorlás feletti ellenőrzés alapvető eszköze; mivel a szabad, sokszínű és független média minden társadalomban nélkülözhetetlen az emberi jogok előmozdításához és védelméhez; mivel az újságírók a munkájuk – a hatalommal való visszaélés felfedése, a korrupció leleplezése és a készen kapott vélemények megkérdőjelezése – miatt gyakran válnak megfélemlítés és erőszak célpontjaivá;

J.  mivel Dzsamál Hasogdzsi újságíró meggyilkolása illeszkedik a neves emberijog-védőkkel, nőjogi aktivistákkal, ügyvédekkel, újságírókkal, írókkal és bloggerekkel szembeni széles körű erőszakos fellépések sorába, amelyek csak erősödtek azóta, hogy Mohamed bin Szalmán trónörökös hozzáfogott az ország biztonsági intézményei feletti ellenőrzésének megszilárdításához; mivel a hatóságok számos aktivista esetében halálbüntetés kiszabására törekednek; mivel a megfigyelő rendszereket és más kettős felhasználású termékeket arra használják, hogy nyomon kövessék a szaúd-arábiai emberijog-védők és rendszert bírálók mozgását; mivel több külföldön – többek között nyugati fővárosokban – tartózkodó szaúdi újságíró és jogvédő Szaúd-Arábiában tartózkodó családját megfenyegették;

K.  mivel a szaúdi rezsim ugyanakkor költséges nemzetközi médiakampányt folytat, amelyben korszerűsítő erőként tünteti fel magát, továbbá reformokat jelent be, ugyanakkor továbbra is antidemokratikus és diszkriminatív marad; mivel a Dzsamál Hasogdzsi eltűnése miatti felháborodásának hangot adva számos ismert előadó, szponzor és médiapartner visszalépett a 2018 októberében tartandó rijádi „A jövő befektetési kezdeményezése” című konferencián való részvételtől;

L.  mivel a szaúdi rezsim számos alkalommal gyakorolt nyomást országokra és nemzetközi szervezetekre, kényszerítette és fenyegette azokat, valamint független vizsgálatokat akadályozott meg válaszul az ezen országoktól és szervezetektől az emberi jogok szaúd-arábiai megsértése vagy a nemzetközi humanitárius jog Jemenben elkövetett megsértései miatt érkező bírálatokra;

M.  mivel a német kancellár 2018. október 21-én kijelentette, hogy Dzsamál Hasogdzsi halálának tisztázatlan körülményei miatt egyelőre felfüggeszti a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverexportot;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli Dzsamál Hasogdzsi megkínzását és meggyilkolását, és őszinte részvétéről biztosítja az újságíró családját és barátait; nyomatékosan felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra, hol találhatók Dzsamál Hasogdzsi földi maradványai; emlékeztet arra, hogy az erőszakos eltüntetések és törvénytelen kivégzések szisztematikus gyakorlata emberiesség elleni bűncselekmény;

2.  független és pártatlan nemzetközi vizsgálatot követel Dzsamál Hasogdzsi halálának körülményeire vonatkozóan; kéri a felelősök azonosítását és megbüntetését, a nemzetközi normáknak megfelelően, pártatlan bíróság előtt, nemzetközi megfigyelők jelenlétében lefolytatott tisztességes eljárást követően;

3.  rendkívül aggasztónak tartja a Dzsamál Hasogdzsi sorsára és a szaúdi ügynökök érintettségére vonatkozó információkat; tudomásul veszi a török és szaúd-arábiai tisztviselők folyamatban lévő vizsgálatát, és további közös erőfeszítéseket szorgalmaz; felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a török hatóságokkal, és sürgeti a török hatóságokat, hogy az összes információt tegyék elérhetővé annak tisztázása érdekében, hogy pontosan mi történt 2018. október 2-án, a feltételezéseken túlmenően;

4.  megismétli, hogy ha Dzsamál Hasogdzsi eltűnése és meggyilkolása szaúdi ügynökök műve, mind az állami szerveket, mind az egyes személyeket felelősségre kell vonni; ezzel összefüggésben felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy álljanak készen célzott szankciók alkalmazására a tények megállapítása után, ideértve a szaúdiakkal szembeni vízumtilalmakat és vagyoni eszközeik befagyasztását, valamint emberi jogi szankciókat a Szaúd-arábiai Királysággal szemben; hangsúlyozza, hogy bármely ilyen szankciónak nem csupán az elkövetőkre, hanem e bűncselekmény kitervelőire és felbujtóira is kell irányulnia;

5.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Dzsamál Hasogdzsi eltűnése összefüggésben áll az újságíró elmúlt években megfogalmazott, a szaúdi politikát bíráló észrevételeivel; újfent felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy gondoskodjanak az alapvető jogok, többek között az élethez való jog, a szabad véleménynyilvánítás jogának és a békés ellenálláshoz való jog érvényre juttatásáról;

6.  nyomatékosan kéri az alelnököt/főképviselőt, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ-t) és a tagállamokat, hogy folytassanak strukturált párbeszédet Szaúd-Arábiával az emberi jogokról, az alapvető szabadságokról és az ország térségen belüli aggasztó szerepéről az öböl-menti együttműködéssel folytatott uniós kapcsolatok keretében;

7.  elítéli, hogy a szaúdi hatóságok folyamatosan zaklatnak emberijog-védőket, aktivistákat, ügyvédeket, újságírókat, egyházi személyeket, írókat és bloggereket az országon belül és kívül egyaránt, ami aláássa a szaúd-arábiai reformfolyamatok hitelességét; ragaszkodik ahhoz, hogy a szaúdi hatóságok megtegyék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa a jogait anélkül, hogy bírósági zaklatásnak és egyéb megtorló intézkedéseknek, például a családjaikra irányuló fenyegetéseknek lenne kitéve; felszólítja Szaúd-Arábia hatóságait, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedjék szabadon a csupán a véleményszabadsághoz való joguk és a békés emberi jogi munkájuk gyakorlása miatt fogva tartott és elítélt összes emberijog-védőt és más lelkiismereti foglyot;

8.  hangsúlyozza az online és offline véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtószabadság védelmének, valamint az újságírók védelmének fontosságát; kiemeli, hogy az újságírók fenyegetése, megtámadása vagy meggyilkolása minden körülmények között elfogadhatatlan, és a lehető legnagyobb aggodalomra ad okot;

9.  emlékezteti a szaúdi hatóságokat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény szerinti nemzetközi kötelezettségeikre;

10.  szorgalmazza, hogy az EU és tagállamai határozott álláspontot képviseljenek az Emberi Jogok Tanácsának következő genfi ülésén, amelyen Szaúd-Arábia november 5-én az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés keretében be fog számolni az emberi jogok szaúdi helyzetéről; ismételten felhívja az EU tagállamait, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában javasolják a szaúd-arábiai emberi jogokkal foglalkozó különleges előadó kinevezését; felszólítja a tagállamokat, hogy az Emberi Jogi Tanács soron következő ülésén vessék fel az olyan országok, köztük Szaúd-Arábia tagságának kérdését, amelyek emberi jogokkal kapcsolatos gyakorlata erőteljesen megkérdőjelezhető; sajnálatosnak tartja, hogy több tagállam a szavazatával támogatta Szaúd-Arábia tagságát az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában;

11.  határozottan támogatja az emberi jogok megsértőit célzó, átfogó uniós emberi jogi szankciórendszer létrehozására irányuló kezdeményezést, amely az egyes személyeket vízumtilalmi intézkedésekkel és a vagyoni eszközök befagyasztásával szankcionálná; konkrét eredményeket vár a holland hatóságok által a kezdeményezés elindítása érdekében szervezett konferenciától, amelyet novemberben rendeznek meg Hágában, valamint a javaslat teljes támogatására ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t;

12.  felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Ráif Badavit, akit lelkiismereti okokból bebörtönzött személynek tart, és akit kizárólag azért tartanak fogva és ítéltek el, mert gyakorolta a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát; felhívja az uniós hatóságokat, hogy Ráif Badavi ügyét minden lehetséges magas szintű találkozón vessék fel, és hozzanak létre intézményközi munkacsoportot az érintett felek, többek között az EKSZ és az uniós delegáció részvételével a Ráif Badavi szabadon bocsátását célzó erőfeszítések fokozása érdekében;

13.  kéri a halálbüntetés végrehajtásának felfüggesztését; felszólít az összes halálbüntetés felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy a szóban forgó tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak;

14.  felkéri a Tanácsot, hogy alakítson ki közös álláspontot a Szaúd-Arábiával szembeni uniós fegyverembargó bevezetését, valamint a 2008/944/KKBP közös álláspont tiszteletben tartását illetően; kéri, hogy vezessenek be embargót a Szaúd-Arábiában elnyomás céljából alkalmazható megfigyelési rendszerek és más kettős felhasználású termékek kivitelére;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Törökország kormányának, őfelsége Szalmán bin Abdul-Azíz al-Szaúd királynak és Mohamed bin Szalmán al-Szaúd trónörökösnek, a Szaúd-arábiai Királyság kormányának, valamint a Szaúd-arábiai Királyság Nemzeti Párbeszéd Központja főtitkárának, és kéri ezen állásfoglalás arab nyelvre történő lefordítását.

(1) HL C 378., 2017.11.9., 64. o. (2) HL C 310., 2016.8.25., 29. o. (3) HL C 349., 2017.10.17., 34. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0232 (5) HL C 35., 2018.1.31., 142. o. (6) HL C 356., 2018.10.4., 104. o. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0383 (8) HL C 408., 2017.11.30., 43. o. (9) HL L 335., 2008.12.13., 99. o.