Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2005(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0319/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0319/2018

Viták :

PV 25/10/2018 - 9
CRE 25/10/2018 - 9

Szavazatok :

PV 25/10/2018 - 13.23
CRE 25/10/2018 - 13.23

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0439

Elfogadott szövegek
PDF 192kWORD 64k
2018. október 25., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A globalizáció előnyünkre fordítása: kereskedelmi szempontok
P8_TA(2018)0439A8-0319/2018

Az Európai Parlament 2018. október 25-i állásfoglalása a globalizáció előnyünkre fordításáról: kereskedelmi szempontok (2018/2005(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló, 2017. május 10-i vitaanyagára (COM(2017)0240),

–  tekintettel a Bizottság „Kiegyensúlyozott és progresszív kereskedelempolitika a globalizáció előnyünkre fordítása érdekében” című, 2017. szeptember 13-i közleményére (COM(2017)0492),

–  tekintettel az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2017. szeptember 13-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0487),

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem – A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a közös kereskedelempolitika végrehajtására vonatkozó éves jelentésről szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A digitális kereskedelmi stratégia felé” című 2017. december 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Bizottságnak „A mindenki számára előnyös kereskedelem elnevezésű stratégia végrehajtásáról: Progresszív kereskedelempolitika kialakítása a globalizáció előnyünkre fordítása érdekében” című, 2017. szeptember 13-i jelentésére (COM(2017)0491),

–  tekintettel a Bizottság 2017. november 9-i jelentésére a szabadkereskedelmi megállapodások 2016. január 1. és 2016. december 31. közötti végrehajtásáról (COM(2017)0654),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2014. június 26-án elfogadott 26/9. számú határozatra, amelyben úgy határozott, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok szempontjából, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű eszközt, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a kereskedelmi és befektetési megállapodások emberi jogi hatásvizsgálataira vonatkozó irányadó elveire,

–  tekintettel Jean-Claude Junckernek, a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i beszédére,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1036 rendelet és az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1037 rendelet módosításáról szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2321 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel 2017. március 16-i első olvasatbeli álláspontjára a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany felelősségteljes importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról(6),

–  tekintettel 2016. október 4-i első olvasatbeli álláspontjára az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról(7),

–  tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak az EU szabadkereskedelmi megállapodásai kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetei végrehajtásának és érvényesítésének javításával kapcsolatos visszajelzésről és további lehetőségekről szóló, 2018. február 26-i informális dokumentumára,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

–  tekintettel az OECD által 2018. május 31-én közzétett, Due Diligence Guidance on Responsible Business Conduct (A felelős üzleti magatartással kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó iránymutatás) című dokumentumra,

–  tekintettel a Kínzóeszközök Kereskedelmének Beszüntetését Célzó Szövetség létrehozására a 2017. szeptember 18-i ENSZ Közgyűlés alkalmával,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten” című, 2017. április 10-i, 1/2017. számú véleményére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és különösen annak 4. cikke (1) bekezdésére, amely tiltja a rabszolgaságot és a szolgaságot,

–  tekintettel a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a WTO „Making trade an engine of growth for all: the case for trade and for policies to facilitate adjustment” (Legyen a kereskedelem a növekedés motorja mindenki számára: a kereskedelem és a szakpolitikák az igazodás megkönnyítésének szolgálatában) című, 2017. április 10-i szakpolitikai dokumentumára,

–  tekintettel az OECD 2017. júniusi, „Making globalisation work: better lives for all” (A globalizáció működőképessé tétele: jobb életet mindenkinek) című, kulcsfontosságú kérdésekkel foglalkozó dokumentumára(10),

–  tekintettel a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, 1970. évi UNESCO-egyezményre és a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló, 1995. évi UNIDROIT egyezményre,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című közös közleményére (JOIN(2016)0029),

–  tekintettel a 2018. április 25. óta érvényben lévő általános uniós adatvédelmi rendeletre(11),

–  tekintettel az Európai Unió 2010. évi Alapjogi Chartájának 10. és 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167., 207., 208. és 218. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A8-0319/2018),

A.  mivel a globalizáció olyan állandó folyamat, amely a gyors technológiai fejlődés miatt újfajta politikai, gazdasági és társadalmi kihívásokat teremt a jövőre nézve, és mivel gyakorlatilag minden ágazat meg fog változni; mivel a szabályozási és jogalkotási keret messze elmarad e fejlődés mögött, és ezzel jelentős szociális eredmények kerülnek kockára;

B.  mivel a jövedelmi egyenlőtlenségek továbbra is történelmi csúcson állnak, ugyanakkor a világ lakosságának mélyszegénységben élő aránya jelentős mértékben, az 1980. évi 44 százalékról 2015-re 10 százalékra csökkent; mivel a Parlament egyetért a Bizottsággal abban, hogy a globalizáció azért is kihívásokat jelent, mert előnyei egyenlőtlen módon oszlanak el az emberek és a régiók között, és mivel aktív intézkedések hiányában fennáll a kockázata annak, hogy a globalizáció elmélyíti a technológiai fejlődés és a legutóbbi gazdasági válság hatását, és tovább fokozza az egyenlőtlenségeket és a társadalmi polarizációt;

C.  mivel a globális kereskedelmi nyitottság és a globalizáció pozitív hatásokkal járt, milliókat emelt ki a szegénységből, és mint olyan, hozzájárulhat az országok gazdasági növekedéséhez, jólétéhez és versenyképességéhez; mivel a globalizáció kihívásokat is jelent, és előnyei egyenlőtlen módon oszlanak el az emberek és a régiók között; mivel a globalizáció nem történhet a környezet kárára; mivel az uniós polgárok egyre inkább megkövetelik, hogy az uniós kereskedelempolitika biztosítsa, hogy az uniós piacra kizárólag tisztességes és fenntartható körülmények között előállított áruk kerülhessenek, valamint hogy az EU a változó globális környezetben értékalapú kereskedelmi programot népszerűsítsen;

D.  mivel az értékalapú, nyitott és tisztességes kereskedelmi és beruházási politikák mellett számos hatékony kísérő politikára van szükség a kereskedelem liberalizálásával járó pozitív hatások maximalizálása és veszteségek minimalizálása érdekében az EU és harmadik országok lakossága és gazdasága számára; mivel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai a szegénység felszámolása és a társadalmi és környezeti fejlődés megvalósítása érdekében történő végrehajtásának az uniós kereskedelempolitika sikere referenciaértékének kell lennie;

E.  mivel a protekcionizmus egyszerű és gyenge válasz a globalizáció kihívásaira; mivel a WTO szabályainak nem megfelelően végrehajtott protekcionista politikák dominóhatást váltanak ki, kárt okozva az importőröknek, az exportőröknek és a fogyasztóknak egyaránt; mivel a tisztességes és etikus kereskedelmi kapcsolatoknak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban normává kellene válnia;

F.  mivel a biológiai sokféleség összeomlásához vezető, az emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozás az IPCC legpesszimistább előrejelzéseit meghaladó módon gyorsul, és – különösen szénhidrogének okozta – szennyezés fenyegeti az ökoszisztémák, különösen a tengeri ökoszisztémák középtávú túlélését;

G.  mivel az EU jogosult a kulturális és audiovizuális szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó politikák elfogadására a kulturális kifejezések sokszínűségének, illetve a kulturális örökségnek a védelme és előmozdítása, valamint a minőségi oktatásról szóló 4. fenntartható fejlesztési cél teljesítésének elősegítése érdekében; mivel az EUMSZ 207. cikke értelmében ezen egyéb rendelkezések közé tartozik a közös kereskedelempolitika is;

H.  mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítania kell Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását;

I.  mivel Európa gazdag hagyományokkal és erős kulturális és kreatív iparágakkal, kis- és középvállalkozásokkal és különböző állami médiahatóságokkal, illetve filmalapokkal rendelkezik, és mivel a kulturális sokszínűség, a kultúrához való hozzáférés és a demokratikus párbeszéd előmozdításának továbbra is alapelvnek kell maradnia, az EU nemzetközi kereskedelmi megközelítésével összhangban;

J.  mivel a kulturális és kreatív ágazat hozzájárul a tisztességes munkahelyek létrehozásához és a gazdaság virágzásához, valamint az EU GDP-jének mintegy 2,6%-át teszi ki, magasabb növekedési aránnyal, mint a gazdaság többi része, és a pénzügyi válság alatt az egyik legellenállóbb ágazatnak bizonyult; mivel a kulturális és kreatív iparágak által előállított áruk és szolgáltatások kereskedelmének fejlődése a fenntartható gazdasági növekedés, valamint a munkahelyteremtés fontos mozgatórugója Európában;

K.  mivel az általános adatvédelmi rendelet magas szintű normákat határoz meg a személyes adatok kezelésére vonatkozóan, amelyek komoly felelősséget követelnek a platformok és streaming szolgáltatások részéről a nemzetközi kereskedelem szabályozásában;

L.  mivel a globalizáció előnyünkre fordítása a kulturális javak kereskedelme terén megköveteli a kulturális örökség védelmére vonatkozó összes nemzetközi egyezmény betartását, különös tekintettel az 1954. évi Hágai Egyezményre, az 1970. évi UNESCO-egyezményre és az 1995. évi UNIDROIT egyezményre;

M.  mivel a kultúrák közötti párbeszéd elősegíti a tiszteletet és a kölcsönös megértést, továbbá ösztönzi a méltányosabb társadalmi és gazdasági kapcsolatokat, ideértve a kereskedelmet is, elősegíti olyan gyakorlatok kialakítását, amelyek kiegyensúlyozottabb és tiszteletteljesebb módon mozdítják elő az összes fél érdekeit és segít a tisztességtelen gyakorlatok, például a tisztességtelen záradékok és egyoldalú, kikényszerített feltételrendszerek gyakorlatának visszaszorításában;

A globalizáció előnyünkre fordítása

1.  üdvözli a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló bizottsági vitaanyagot és hogy az a globalizáció pozitív hatásaihoz való hozzáférés megkönnyítésére összpontosít, miközben kiemeli, hogy ellensúlyozni kell a negatív hatásokat;

2.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelem nem pusztán a gazdasági fejlődésben és az országok közötti együttműködésben játszik meghatározó szerepet a globalizált gazdaságban, hanem alapvető befolyással bír a békére, a társadalmi és az ökológiai fenntartható fejlődésre, a foglalkoztatásra, a szegénység felszámolására és az élelmiszer-biztonságra, az emberi jogokra, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre; elismeri ennélfogva az EU növekvő felelősségét abban, hogy globális kereskedelmi és külkapcsolataiban hozzájáruljon az e kihívásokra adandó válaszokhoz;

3.  rámutat arra, hogy hatékonyan meg kell erősíteni a kettős felhasználású áruk kereskedelmének ellenőrzését, és ennek megfelelően felszólít az EU Nemzetközi Fegyverkereskedelmi Szerződésből fakadó kötelezettségeinek teljesítésére;

Állapotfelmérés

4.  megállapítja, hogy az országok és a gazdaságok a globalizáció jóvoltából egyre jobban összekapcsolódnak; megállapítja, hogy ennek eredményeként nemzetközi értékláncok alakultak ki, és kiemeli, hogy ezek az értékláncok átalakítják a nemzetközi munkamegosztást és az országok egymástól való függését; emlékeztet arra, hogy a globális értékláncok rendkívüli összetettsége, átláthatóságának hiánya és a felelősség hígulása miatt megnőhet az emberi és munkavállalói jogok megsértésének, a környezetvédelmi bűncselekmények tényleges büntetlenségének, valamint a nagymértékű adókikerülésnek és -csalásnak a kockázata; ismét hangsúlyozza a közös szabályok és az értékalapú uniós kereskedelempolitika előnyeit, többek között az emberi jogok, a munkafeltételek és a környezetvédelem kérdésében;

5.  megállapítja, hogy a globalizáció előnyei egyenlőtlenül oszlanak meg a régiók között és a társadalmakon belül, egyes régiók és ágazatok nagymértékben profitálnak, mások viszont a strukturális változás és növekvő munkanélküliség áldozatai; megjegyzi, hogy a társadalom egyes részeiben – a technológiai váltásokkal, például az automatizálással és a digitalizációval együtt – ez a globalizációval szembeni fokozódó szkepticizmus és elutasítás oka; megállapítja, hogy a pénzügyi és gazdasági válságok befolyásolták a jövedelem eloszlását, és súlyosbították a szegénység problémáját; megállapítja, hogy 2014-ben a háztartások rendelkezésére álló jövedelem eloszlását mutató átlagos Gini-együttható az utóbbi 30 év legmagasabb értékét mutatta, de a szerény és közepes jövedelmek tekintetében különösen negatív tendenciát mutatott; megállapítja, hogy számos uniós tagállamban zsugorodik a középosztály, és hasonlóképpen csökken az összjövedelemből való részesedése is; véleménye szerint a hanyatló középosztály, a polgárok társadalmi és gazdasági pozíciójuk elvesztésétől való félelme és a globalizációval szembeni szkepticizmus együtt protekcionizmushoz vezethet, ami egyszerűsítő válasz a közös félelmekre; megállapítja, hogy ebben az összefüggésben sem a nacionalista-protekcionista, sem a szabályozás nélküli stratégia nem megfelelő válasz;

6.  rámutat arra, hogy a fenntartható és gyarapodó belföldi jövő kilátásai elősegítik az Európába irányuló illegális migrációs áramlatok csökkentését és elősegítik azok kezelését;

7.  megállapítja, hogy a gazdaság problémáit a demokrácia is megsínyli; megállapítja, hogy a demokrácia szinte mindenütt hanyatlik; hangsúlyozza, hogy a polgárok szerepvállalása most minden eddiginél nagyobb mértékű, ám sokan úgy érzik, hogy a demokrácia immár nem szolgálja a javukat; rámutat arra, hogy e tendencia eredményeként az autokrata és nem demokratikus államok sikeresen használják társadalmainkat fegyverként, és a globalizációval szembeni általános ellenérzésekre építenek;

8.  megjegyzi, hogy jelentősen nő Kína és más délkelet-ázsiai országok gazdasági jelentősége; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó régióban fokozódnak a kereskedelmi és beruházási áramlások; rámutat arra, hogy ez a tendencia az elkövetkező években is jellemző lesz; megjegyzi, hogy ez a jelenlegi globális gazdasági központok, Európa és Észak-Amerika számára relatív súlyvesztést, valamint az értékalapú nemzetközi kereskedelempolitika megőrzése tekintetében új kihívásokat jelent; hangsúlyozza az említett új gazdasági kihívásokhoz való alkalmazkodás fontosságát; ismét hangsúlyozza ezért, hogy a szabályok és az értékalapú multilaterális rendszer további megerősítésre szorulnak; hangsúlyozza, hogy ezek a fejlemények jó eséllyel veszélyeztetik az európai stratégiai érdekeket;

9.  megállapítja, hogy a globalizáció eredményeként a technológia és az innováció gyorsabban és szélesebb körben terjedt, valamint hogy a technológia a kereskedelem fő alapja lehet; hangsúlyozza, hogy az EU még nem valósította meg a digitális kereskedelmi stratégiát, valamint nem foglalkozott azokkal az előnyökkel, amelyeket az internet és a digitális technológiák a nemzetközi kereskedelem számára biztosíthatnak;

10.  megállapítja, hogy a kínai gazdaság jelentős növekedést mutat, és Európa és Észak-Amerika kárára növeli piaci részesedését; megállapítja, hogy Kína „Egy övezet, egy út” kezdeményezése arra irányuló kísérlet, hogy Kína világelső gazdasági hatalommá váljon; hangsúlyozza, hogy Kína befolyása magában Európában is terjed, ami nem csupán gazdasági kérdés, hanem biztonsági következményekkel járó stratégiai jelentőséggel is bír; úgy véli, hogy az „Amerika az első” politika megkísérli megállítani az Egyesült Államok visszaszorulását, és hogy az destruktív erőt képvisel a szabályalapú gazdasági világrendre nézve;

11.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedekben a transzatlanti tengely mindig garanciát jelentett a szabad és értékekre épülő globális kereskedelem számára, és ezt a szerepét a jövőben ismét betöltheti; megállapítja, hogy ezzel kapcsolatban egy transzatlanti megállapodás új lendületet adhatna;

12.  rámutat, hogy a WTO-t középpontba helyező multilaterális gazdasági világrend küzd azért, hogy befogadja ezeket a mélyre ható változásokat, valamint az országok változó érdekeinek a nemzetközi megállapodásokban való érvényesítését; megállapítja, hogy az Egyesült Államok és mások fokozódó protekcionizmusa, valamint a nemzetközi megállapodásokban a fejlődő országok elvárásainak figyelmen kívül hagyása gyengíti a WTO-t; úgy ítéli meg, hogy a WTO fellebbezési testülete különösen fontos a kereskedelmi viták egyeztetése szempontjából, és mélyen aggasztja, hogy az USA akadályozza új tagok testületbe való kinevezését, ami aláássa a WTO működését; kéri a Bizottságot, hogy tanúsítson rugalmasságot a fellebbezési testület megreformálását illetően, azonban tartson ki a kétlépcsős vitarendezési mechanizmus mellett; sajnálja, hogy a fenntartható fejlesztési célokat nem integrálták a világkereskedelmi menetrendbe, és hogy azokat nem sikerült kellőképpen figyelembe venni; nézete szerint a nemzetközi megállapodásokban, csakúgy mint a dohai fejlesztési fordulóban megfelelőbben kell tükrözni a fejlődő országok szükségleteit és elvárásait;

Európai politika

13.  megállapítja, hogy az EU azzal a kihívással néz szembe, hogy sikeresen működjön ebben a változó globális gazdasági helyzetben, vagyis meg kell erősítenie saját versenyképességét, meg kell őriznie szociális és környezetvédelmi normáit, fokoznia kell az együttműködést a délkelet-ázsiai feltörekvő gazdaságokkal, valamint Indiával, Kínával és Latin-Amerikával, továbbá kezelnie kell az Egyesült Államok egyre inkább önkényes protekcionizmusát; megállapítja a gazdasági világrend átalakításában való részvétel és a fejlődő országok, valamint a fejlett országok gazdasági és társadalmi szempontból rászorulói szükségletei tiszteletben tartásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési célok teljesítésére és a Párizsi Megállapodás végrehajtására irányuló célok átfogó keretet kell alkossanak e kötelezettségvállalás megvalósításához, és hogy e tekintetben a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia kiemelkedő fontosságú; hangsúlyozza, hogy a közfinanszírozás, a hivatalos fejlesztési támogatás és az erőforrások belföldi mobilizálása szükséges eszközök a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez;

14.  hangsúlyozza a kísérő politikák jelentőségét a globalizáció által kínált pozitív hatások és lehetőségek támogatásában; hangsúlyozza, hogy strukturált, megfelelően kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodásokra van szükség; ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a Bizottság kereskedelempolitikáját, valamint a globalizáció kihívásainak szabályozása és kezelése érdekében a kereskedelempolitikai eszközök és instrumentumok népszerűsítését;

15.  úgy véli, hogy az Európai Unió megfelelő támogatási keretet kínál a progresszív kereskedelmi és befektetési szabályok kidolgozásához, a gazdasági együttműködés ösztönzéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez; ösztönzi az Uniót, hogy hatékony támogató intézkedések révén fejlessze tovább a globalizáció jobb szabályozására irányuló kezdeményezéseit;

16.  tudomásul veszi azokat a nehézségeket, melyekkel a tagállamok szembesültek, amikor egyedül próbáltak kezelni olyan transznacionális kihívásokat, mint a migrációs áramlások, a pénzügyi válságok, az adókijátszás, a terrorizmus vagy az éghajlatváltozás; hangsúlyozza a régiók és városok közös felelősségvállalását és szerepét a globalizáció előnyünkre fordításában; megjegyzi, hogy az európai fellépések hatékonysága a tagállamok erőfeszítéseitől függ;

17.  rámutat arra, hogy az EU és az USA közötti viták új kihívásokat támasztanak az EU számára, ugyanakkor lehetőséget is kínálnak ahhoz, hogy meg lehessen találni a globalizáció kezelése, formálása és a globalizációval kapcsolatos felelősségvállalás új útjait;

Európa belső válasza

18.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a nemzetközi versenyképesség megőrzése, ugyanakkor a magas szociális és környezetvédelmi normák biztosítása egy sikeres európai stratégia előfeltétele; üdvözli az EU belső piacának további megerősítését és a gazdasági unió a szociális védelmi normák, a bérek és az életszínvonal harmonizálása révén történő megszilárdítását; úgy véli, hogy ez a harmonizáció alapvető fontosságú, mivel a szilárd belső piac a nemzetközi stratégiák sikeres végrehajtásának előfeltétele;

19.  rámutat, hogy a nemzetközi szintű versenyképesség erősen függ az automatizálás és digitalizáció sikeres és társadalmi és környezetvédelmi szempontból felelősséget vállaló alakításától, az európai polgárok magánélete védelmének biztosítása mellett; megállapítja, hogy az új technológiák – különösen a blokklánc – átalakítják majd a nemzetközi kereskedelem jellegét; megjegyzi, hogy mihamarabb meg kell valósítani éghajlat-politikai célkitűzéseinket és a megújuló energiák irányába történő elmozdulást; nézete szerint az EU-nak sürgősen valódi és hatékony iparstratégiát kell kidolgoznia a külső sebezhetőségek csökkentése céljából, előmozdítva ugyanakkor az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást; úgy ítéli meg, hogy a globalizációval járó lehetőségeket és kihívásokat, valamint egyes harmadik országok nemrég tett intézkedéseit olyan uniós kereskedelempolitikával kell kezelni, amely az átlátható szabályokkal jellemezhető, nyílt és tisztességes kereskedelmet és a WTO-n belüli erőteljes multilaterális rendszert részesít előnyben;

20.  rámutat arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 12. cikkével összhangban, amely szerint a fogyasztóvédelmi követelményeket is figyelembe kell venni más uniós politikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során, a fogyasztóvédelemnek szentelt külön fejezet hozzájárulhat a magasabb szintű fogyasztóvédelem megvalósításához például a szabályozás jogára és az elővigyázatosság elvére vonatkozó jogi garanciák útján, valamint ahhoz is, hogy a fogyasztók számára kézzel fogható előnyöket kínáljunk és előmozdítsuk a fogyasztók bizalmát az online szolgáltatások iránt is, hogy előmozdítsuk a fenntartható fogyasztást, hogy a fogyasztók érdekeit teljes kereskedelmi megállapodások végrehajtásába integráljuk, valamint hogy hozzájáruljunk a fogyasztói jog eredményes érvényesítéséhez, határokon átnyúló helyzetekben is;

21.  rámutat arra, hogy a kkv-k számára egyenlőbb versenyfeltételeket kell biztosítani; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre európai kereskedelmi stratégiát a kkv-k számára, hogy a kkv-kat integrálják a nemzetközi értékláncokba és leküzdjék az olyan kereskedelmet korlátozó akadályokat, mint a nem vámjellegű akadályok; rámutat, hogy a kkv-k piaci részvételének egyik legnagyobb akadálya az információkhoz való hozzáférés, ami azt jelenti, hogy növelni kell az átláthatóságot és a támogatást; kéri a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben dolgozzon ki olyan eszközöket, melyek megkönnyítik a származási szabályok kezelését és a kedvezmények használatát a kkv-k számára; rámutat a fel nem használt kedvezményekben rejlő óriási potenciálra, és kéri a Bizottságot, hogy nagyra törő célokat határozzon meg a felhasználási arányok tekintetében; megállapítja a kkv-k jelentőségét a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása szempontjából; kéri, hogy a kereskedelmi megállapodásokba foglaljanak bele külön fejezeteket a kkv-k szükségleteiről és érdekeiről, különösen a piaci hozzáférés megkönnyítése tekintetében;

22.  megjegyzi, hogy hatékony piacvédelmi eszközökre van szükség és üdvözli azok közelmúltbeli reformját, amelyet eredményesen és arányosan végre kell hajtani, hogy az iparágakat és a munkahelyeket meg lehessen védeni a dömpingelt és tisztességtelen módon állami támogatásban részesített importtal szemben; megerősíti, hogy a piacvédelmi eszközöket nem szabad protekcionista célokra használni; támogatja a Bizottság által azt követően bevezetett intézkedéseket, hogy az USA vámot vetett ki az acélra és az alumíniumra; rámutat arra, hogy a lehető leghamarabb szabályozni kell a befektetések átvilágítását, hogy megakadályozhatók legyenek a pusztán iparpolitikai motivációjú és az európai technológiák elsajátítását szolgáló külföldi befektetések; emlékeztet arra, hogy erős nemzetközi közbeszerzési eszközre van szükség; üdvözli a társadalmi és környezeti dömping vetületének az említett eszközökbe való integrálása során tett bátor lépéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy folytassa megbízható módszerek kidolgozását, hogy az említett vetületek teljes mértékben figyelembe vehetők legyenek, többek között az exportáló országokban alkalmazandó szociális és környezetvédelmi normák tekintetében;

23.  a globalizáció okozta munkahelymegszűnésekre válaszként megjegyzi, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük munkaerő-piaci politikáikat és képzési kínálatukat; megjegyzi, hogy szükség van az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) reformjára, többek között a támogatás előfeltételeinek reformjára, hogy megfelelhessen a globalizáció új kihívásainak; hangsúlyozza, hogy az EGAA-nak proaktívabb eszközzé kell válnia, amelynek célja, hogy a munkavállalókat és a vállalkozásokat felkészítse a globalizáció negatív hatásaival szembeni küzdelemre; megállapítja, hogy a kisebb vállalkozásoknak is hozzáféréssel kell rendelkezniük az EGAA-finanszírozáshoz; rámutat arra, hogy az EGAA alkalmazási körét más szakpolitikai indíttatású kiigazításokra is ki kell terjeszteni, továbbá hogy megfelelő költségvetést, valamint megfelelő nyomon követési és értékelési mechanizmust kell biztosítani számára;

24.  elismeri a szabadkereskedelmi megállapodások átláthatóságának növelése érdekében a Bizottság által tett pozitív lépéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy a globalizációval szembeni szkepticizmus ellenében erősítse tovább a kereskedelmi megállapodások átláthatóságát, javítsa az uniós szabályok és jogszabályok nyomon követését, valamint erősítse a polgárok befogadását; felszólítja a Bizottságot, hogy a teljes átláthatóság, valamint az Európai Parlamenttel, a nemzeti parlamentekkel, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal való folyamatos párbeszéd mellett folytasson tárgyalásokat; felszólítja a Tanácsot, hogy tájékoztassa és vonja be a nemzeti parlamenteket és a civil társadalmat a tárgyalási megbízatás jóváhagyását megelőzően és a tárgyalások során; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács 2018. május 22-i következtetéseiben azzal a döntésével, hogy az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalási irányelveket esetenként teszi közzé, úgy határozott, hogy fenntartja a jelenlegi helyzetet; kéri a Tanácsot, hogy hozzon nyilvánosságra minden tárgyalási megbízatást;

25.  hangsúlyozza, hogy globálisabb kormányzásra és szabályokra van szükség a globalizáció jobb kiaknázása érdekében; hangsúlyozza, hogy támogató belföldi politikákra van szükség az EU versenyképességének és ellenálló képességének fokozásához;

26.  emlékeztet arra, hogy az uniós agrár-élelmiszeripari termékek megfelelnek a világ legmagasabb szintű követelményeinek; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az importált mezőgazdasági termékek megfeleljenek az uniós előírásoknak, valamint hogy erősítse meg az importált mezőgazdasági élelmiszer-termékek ellenőrzését azok származási helyén és az EU-ba történő érkezésükkor;

27.  emlékeztet arra, hogy a megkötött kereskedelmi megállapodásokat fontos hatékonyan végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy mezőgazdasági termelőink teljes mértékben profitálhassanak az e megállapodások, például az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) által biztosított exportlehetőségekből;

28.  kiemeli a világszintű új kereskedelmi alapelvek és szabályozás szükségességét, amelyek rendszereznék és egységesítenék az agrár-élelmiszeripari ágazat termelési, szociális és környezetvédelmi előírásait;

29.  üdvözli a kereskedelmi megállapodást, amelyet az EU Japánnal, negyedik legnagyobb mezőgazdasági exportpiacával kötött, és amely jó exportlehetőségeket biztosít majd számos uniós mezőgazdasági termék, például a tejtermékek számára;

30.  hangsúlyozza egyrészről a hatékony és gyorsan alkalmazható kétoldalú védzáradékok alkalmazásának fontosságát, amelyek lehetővé teszik a vámkedvezmények ideiglenes felfüggesztését, ha a kereskedelmi megállapodások hatálybalépése miatt az import megemelkedése súlyos károkat okozna – vagy a károkozás komoly kockázatával járna – az érzékeny ágazatokban, másrészről pedig a meglévő többoldalú védelmi mechanizmusoknak a 1308/2013/EU rendelet (egységes közös piacszervezésről szóló rendelet)(12) szerinti felülvizsgálata fontosságát, amely mechanizmusok megelőző szerepet játszanának az érzékeny ágazatok esetében a referenciavolumenre és árakra vonatkozó küszöbérték alapján, lehetővé téve ezáltal a védelmi intézkedések automatikus és felfüggesztő hatályú elindítását a küszöbértékek elérése esetén;

31.  hangsúlyozza annak stratégiai fontosságát, hogy az élelmiszer-önellátás magas szintű maradjon az Európai Unióban; úgy véli, hogy a kereskedelem globalizációjának nem szabad veszélybe sodornia az uniós agrár-élelmiszeripari üzemek életképességét, hiszen ez hosszútávon – az energiaipar esetéhez hasonlóan – külső elemektől való függést eredményezhet;

32.  megállapítja, hogy a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló bizottsági vitaanyag az első olyan bizottsági dokumentum, amely említést tesz arról, hogy javítani kell az állatjóléti normákat az EU teljes kereskedelmi és befektetési napirendjében; üdvözli a Bizottság által annak érdekében kifejezett szándékot, hogy e területen fokozott globális irányításra törekedjen; kéri a Bizottságot, hogy következő kereskedelmi politikai stratégiájában kifejezetten szerepeltesse az állatjólétet, és használja fel a meglévő szabadkereskedelmi megállapodások felülvizsgálati záradékait az állatjóléti rendelkezések további fejlesztésére; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kereskedelmi preferenciák az uniós állatjóléti normáknak való megfeleléstől függjenek, ezáltal jobb versenyfeltételeket garantálva és tiszteletben tartva a legtöbb uniós polgár óhaját; felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el a szigorúbb állatjóléti normák által számos fenntartható fejlesztési cél elérésében adott esetben játszott fontos szerepet, különösen az antimikrobiális rezisztenciával összefüggésben az egészségre, valamint az éghajlatváltozásra vonatkozó fenntartható fejlesztési cél tekintetében;

33.  hangsúlyozza, hogy a kultúra és az oktatás, ideértve az egész életen át tartó tanulást, közjavak, és a kultúrához és oktatáshoz való hozzáférés emberi jogok, ezért a kultúrát és az oktatást nem lehet ugyanúgy tekinteni és úgy kezelni, mint egy akármilyen árut vagy szolgáltatást, ellenben ezeket megóvandó és folyamatosan fejlesztendő közjavaknak kell tekinteni és akként kell kezelni; kéri tehát, hogy a – többek között online – kulturális, audiovizuális és oktatási tartalmú szolgáltatásokat egyértelműen zárják ki az Unió és a harmadik országok közötti olyan megállapodásokból, mint például az Egyesült Államokkal kötendő transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP);

34.  hangsúlyozza ezért a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005.évi UNESCO-egyezmény nemzetközi kereskedelmi szerződésekben játszott kulcsfontosságú szerepét, amelyeknek figyelembe kell venniük és tiszteletben kell tartaniuk ezen egyezmény vonatkozó rendelkezéseit;

35.  alapvető fontosságúnak tartja a szerzői jogokat érintő kiegyensúlyozott kereskedelmi tárgyalásokat annak biztosítása érdekében, hogy a szerzői jogokat és a szellemi tulajdont ne a legkisebb közös nevező szintjén tárgyalják, hanem arra törekedjenek, hogy a kulturális örökség védelmét, a kulturális sokszínűség előmozdítását és a kulturális és médiaszektorban dolgozók bevételének biztosítását szolgáló lehető legjobb szabályozást alakítsák ki, és elősegítsék a kreativitást, a tudás és a tartalom terjesztését, valamint erősítsék a felhasználók jogait a digitális korban, továbbá hogy nyitott, szabályokon alapuló kereskedelmi környezetet teremtsenek, ami nélkülözhetetlen az Európai Unió kulturális és kreatív iparágának virágzásához;

36.  ismételten kéri az Uniót, hogy a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalások során gyakorolja a kulturális és nyelvi sokszínűség, a kulturális örökség, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a médiapluralizmus és a médiaszabadság – az alkalmazott technológiától vagy forgalmazási platformtól független –védelmét és előmozdítását célzó, többek között egy jogilag kötelező érvényű (különösen szabályozási és/vagy pénzügyi jellegű) intézkedések elfogadására vagy fenntartására irányuló jogát;

37.  elismeri az adatvédelmet mint alapvető jogot az Európai Unióban; sürgeti az Európai Unió és a nem uniós országok közötti kereskedelmi megállapodásokban a magas szintű adatvédelemnek egy úgynevezett kölcsönös megfelelési határozat révén történő garantálását;

38.  hangsúlyozza az Európai Unió földrajzi jelzésekre és a hagyományos különleges termékekre vonatkozó rendszere további előmozdításának, valamint a harmadik országokkal a további megfelelő kétoldalú megállapodások megkötésének fontosságát;

39.  üdvözli, hogy a Tanács nemrégiben megbízta az Európai Bizottságot a beruházási viták rendezésével foglalkozó multilaterális bíróság (MIC) létrehozásáról szóló egyezménynek az Európai Unió nevében történő tárgyalásával, a beruházó és az állam közötti viták rendezésére szolgáló jelenlegi rendszer korlátainak kiküszöbölése érdekében; megállapítja, hogy a MIC a beruházásokkal kapcsolatos viták rendezésére szolgáló állandó testületként fog működni egy átláthatóbb, összehangoltabb és tisztességesebb rendszer formájában, ami különösen előnyös lesz a beruházók számára; e tekintetben üdvözli továbbá, hogy a Tanács ezenkívül úgy döntött, hogy a tárgyalási irányelveket nyilvánosan hozzáférhetővé teszi, amivel eleget tesz az Európai Parlament egyik, a nemzetközi tárgyalások nagyobb átláthatóságának ösztönzésére irányuló törekvéseihez kapcsolódó régi kérésének;

Európa külső válasza

40.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós kereskedelempolitika vezérelveivé a fenntartható fejlesztési célokat és a Párizsi Megállapodást tegye; megállapítja, hogy ehhez nem elegendőek „a mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában említett reformok; felszólítja a Bizottságot, hogy a fenntarthatóságot tekintse minden kereskedelmi megállapodás általános elvének, többek között azáltal, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos kötelezettségeket szerepeltetnek minden fejezetben, és belefoglalnak egy olyan külön fejezetet is, amely hozzájárul a szociális, munka- és emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények, valamint a multilaterális környezetvédelmi megállapodások támogatásához és előmozdításához; megállapítja, hogy az említett kötelező és érvényesíthető rendelkezéseket megfelelően nyomon kell követni a kormányzati egyeztetési eljárások, valamint szükség esetén a külön vitarendezési mechanizmusok elindítása céljából, a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos fejezetek keretében megállapított módon; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy legyen nagyra törőbb az iparosodott partnerországokkal folytatott tárgyalások során a megállapodásban említendő ILO-egyezményekkel kapcsolatosan;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokba foglaljon bele a fenntartható fejlődésről szóló határozott és átfogó fejezeteket a nemzetközi kereskedelem támogatása céljából; üdvözli a Bizottság 15 pontból álló, az uniós kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek eredményesebbé tételét szolgáló tervét;

42.  megállapítja, hogy kiegyensúlyozott és progresszív kereskedelempolitikára van szükség ahhoz, hogy a – például Kanadával, Japánnal, Szingapúrral, Ausztráliával, Új-Zélanddal, Vietnammal és Mexikóval – már megkötött vagy még tárgyalás alatt álló, kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodások révén szembe lehessen nézni a globalizáció kihívásaival;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson nagyra törő kereskedelempolitikát, és őrizze meg a nyílt befektetési környezetet; hozzáteszi, hogy a megkötött és aláírt kereskedelmi megállapodások megerősítésére mielőbb sort kell keríteni a partnereink iránti kötelezettségvállalások teljesítése érdekében;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy szerepeltessen az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokban a digitális kereskedelemre, többek között a határokon átnyúló adatáramlásra vonatkozó szabályokat annak demonstrálása céljából, hogy a digitális áruk és szolgáltatások kereskedelme valódi előnyökkel szolgálhat a vállalkozások és a fogyasztók számára;

45.  gratulál a Bizottságnak ahhoz a döntéséhez, hogy létrehozza a tisztességes és etikus kereskedelem európai városának járó díjat;

46.  felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy a megosztott könyvelési technológiák és a blokklánc hogyan használhatók fel a nemzetközi kereskedelem bővítésére, valamint többek között az átláthatóság, a rugalmasság kérdésének és a hamisításnak a kezelésére;

47.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési menetrendje és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás az elsődleges fokmérői annak, hogy az uniós kereskedelempolitika milyen mértékben járul hozzá a fenntartható fejlődés elfogadott globális céljaihoz; megjegyzi, hogy a tárgyalások megindítása előtt végzett hatásvizsgálatoknak figyelembe kell venniük a fenntartható fejlesztési célok teljesítését; megjegyzi, hogy a hatásvizsgálatok egyik lényeges pontjaként a nemzeti fenntarthatósági stratégiáknak és a Párizsi Megállapodás végrehajtási terveinek kell szolgálniuk; kiemeli, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak és lehetséges hatásaiknak a fenntartható fejlesztési célok igényeire kell reagálniuk; sürgeti a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szóló jövőbeli jelentéseiben – adatokat is közölve – értékelje e megállapodásoknak a fenntartható fejlesztési célok és a Párizsi Megállapodás teljesítésére gyakorolt hatását; megjegyzi, hogy ha egy megállapodás részei hátráltatják a fenntartható fejlesztési célok vagy a Párizsi Megállapodás teljesítését, kiigazításokat kell eszközölni;

48.  megjegyzi, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvalósítására szolgáló bizottsági rendszert összhangba kell hozni a 17. fenntartható fejlesztési céllal; rámutat arra, hogy a kereskedelmi, mezőgazdasági, külpolitikai, halászati, környezeti és adózási szakpolitikai területek kölcsönös hatásait a civil társadalom, a Bizottság és a nemzeti parlamentek körében koherensen kell értékelni; megjegyzi, hogy a fenntarthatósági rendelkezések megsértését korrekciós intézkedésekkel kell ellensúlyozni; felszólít a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának a Lisszaboni Szerződés kereskedelemhez kapcsolódó jogalkotási javaslatokról szóló rendelkezéseivel összhangban történő értékelésére; megállapítja, hogy a felelős üzleti magatartás és a globális értékláncok felelős irányítása fontos a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához, és hogy a 2030-as menetrend hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a felelős üzleti magatartásra vonatkozó uniós cselekvési tervre, amely előmozdítja az uniós szintű szakpolitikai koherenciát és következetességet;

49.  rámutat, hogy az ILO alapvető munkaügyi normáinak megerősítése és végrehajtása minden szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtása során kiemelt kérdés kell, hogy legyen; megjegyzi, hogy a szervezett civil társadalmat és a szociális partnereket a tárgyaló felekkel való kétoldalú találkozók révén be kell vonni a megállapodások kidolgozásába, végrehajtási szakaszába és a végrehajtást követő nyomon követési szakaszba; megjegyzi, hogy eredményes és működő vitarendezési mechanizmusnak, valamint a civil társadalmat is bevonó, hatékony nyomon követő szerveknek kell rendelkezésre állniuk;

50.  megállapítja, hogy az EU szabályozta a faanyagok, a hal és a konfliktusövezetből származó ásványok ellátási láncait, és számos tagállam átvilágítási kereteket hozott létre különféle ágazatokban, ami azt mutatja, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosításához átfogó uniós keretet kell kidolgozni; felkéri ezért a Bizottságot, hogy az egész ellátási lánc tekintetében egyértelmű átláthatósági és átvilágítási kötelezettségekkel menjen az értékláncok egyre fokozódó összetettsége és a termelők egyre fokozódó kölcsönös egymástól függése elébe, mivel a hatályos munkaügyi jogszabályok és a munkahelyi biztonságra vonatkozó normák továbbra is súlyos problémát jelentenek a származási országokban; felszólítja a Bizottságot, hogy a konfliktusövezetből származó ásványok és faanyagok területén meglévő uniós jogszabályokra, valamint az OECD nemrég közzétett, Due Diligence Guidance on Responsible Business Conduct (A felelős üzleti magatartással kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó iránymutatás) című dokumentumára alapozzon; megjegyzi, hogy a globális értékláncok egyes beszállító cégeket a munkaügyi jogszabályok figyelmen kívül hagyására, gazdasági tevékenységük Unión kívülre történő áthelyezésére, továbbá a munkavállalók nem biztonságos és elfogadhatatlan körülmények közötti dolgoztatására sarkallták; emlékeztet arra, hogy ezek a gyakorlatok tisztességtelen versenyt idéznek elő a munkaügyi jogszabályokat és a nemzetközi normákat betartó vállalkozások, valamint a béreket és az életszínvonalat emelni szándékozó kormányzatok számára; hangsúlyozza, hogy a tisztességes bérszintek és a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos tisztességes normák fontosak a fenntartható globális kereskedelmi rendszerhez és az új globális értékláncokhoz; felszólítja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a globális értékláncok kialakulásának hatását, és nyújtson be konkrét javaslatot ezek feltételeinek javítására, továbbá törekedjen a vállalatok elszámoltathatósága és a felelős üzleti magatartás multilaterális és jogilag kötelező keretének létrehozására a tisztességes munka, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében, az ILO-val és az OECD-vel szoros együttműködésben; elismeri, hogy az EU számára az egyoldalúan előírt jelentős szabályokhoz képest a multilaterális tárgyalások keretében kialakított ilyen kötelező keret kedvezőbb; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló, kötelező erejű szerződésre irányuló, az ENSZ keretében zajló tanácskozásokon mutasson vezetői készséget és fokozza szerepvállalását; felszólítja a Bizottságot, hogy az ILO tisztességes munkáról szóló napirendjének négy stratégiai célkitűzésével összhangban vállaljon kötelezettséget a következők iránt: a munkahelyi alapelvek és munkavállalói jogok, valamint a nemzetközi munkaügyi normák tiszteletben tartása, előmozdítása és megvalósítása;

51.  rámutat arra, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cél eléréséhez szükség van olyan aktív intézkedésekre, amelyek célja, hogy a nők számára fokozza a szabadkereskedelmi megállapodások kínálta lehetőségek kiaknázását; olyan kereskedelmi megállapodásokat kér, amelyek külön fejezetben rendelkeznek a kereskedelemről és a nemek közötti egyenlőségről, valamint a nők társadalmi szerepvállalásáról, és többek között a munka és a családi élet jobb egyensúlyát, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést célzó intézkedéseket tartalmaznának, a nők által vezetett vállalkozások (különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k) közbeszerzésekben való fokozottabb részvétele, a nők által vezetett vállalkozások nemzetközivé válásának és a nők 4. mód szerinti lehetőségekben való részvételének támogatása céljából;

52.  tekintettel a multilaterális gazdasági világrendet érő támadásokra, megjegyzi, hogy alapvető fontosságú e rend fenntartása, mivel a protekcionizmusba való visszahátrálás káros lenne és kereskedelmi háborúhoz vezetne; megállapítja, hogy a multilaterális rend csak akkor tartható fenn, ha megreformálják; nézete szerint a szóban forgó rend megőrzése érdekében abba megfelelőbb módon kell integrálni az ENSZ 2030-as menetrendjét és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt a WTO fellebbezési testülete körüli patthelyzet feloldásában, és kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nemzetközi együttműködést a tisztességtelen verseny és a protekcionizmus elleni küzdelem területén, melyek mind a vállalkozások, mind a polgárok számára károsak; megállapítja, hogy az olyan nyitott és tisztességes kereskedelem megvalósításának kell az EU elsődleges célkitűzésének lennie, amely teljesíti a fenntartható fejlesztési célokat, és lehetőséget biztosít a fejlődő országok szükségleteinek, „a mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában foglaltak szerint; megállapítja, hogy mivel a multilaterális kezdeményezések jelenleg nem sok esélyt kínálnak a sikerre, az EU-nak időközben kétoldalú és plurilaterális megállapodásokra kell törekednie, amelyek egyik vezérelve a tisztességes kereskedelem, ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy az EU ebben a helyzetben lehetőséget kap arra, hogy határozott vezető szerepet vállaljon a multilaterális kereskedelmi rend fenntartható és életképes módon történő megreformálásában;

53.  megjegyzi, hogy a nyitott, tisztességes és fenntartható kereskedelem gazdaságilag kívánatos és létfontosságú politikai következményekkel jár; megjegyzi, hogy az „Amerika az első” politika, valamint az új „Egy övezet, egy út” kezdeményezés fényében az EU számára elengedhetetlen stratégiai fontossággal bír, hogy a kereskedelmet a demokratikus és fenntartható fejlődés előmozdításának eszközeként használja, továbbá megerősítse a párbeszédet és a technikai segítségnyújtást, különösen a keleti partnerség és afrikai partnerországaiban; rámutat arra, hogy a partnerországokban a kereskedelmet és a beruházásokat össze kell kapcsolni a fenntartható fejlődés stratégiáival; felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen a keleti partnerség államaival meglévő társulási megállapodások koherens végrehajtására; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki középtávú stratégiát a Független Államok Közösségével (FÁK) való stabil kapcsolatok kiépítésére; megállapítja, hogy az afrikai régiókkal és államokkal való gazdasági partnerségi megállapodások végrehajtása során nemcsak a kereskedelmi vonatkozások fontosak, hanem az a lényeg, hogy ezeket összekapcsolják az afrikai államokban a fenntartható fejlődésre vonatkozó követelményekkel; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon a kormányok arra vonatkozó képességének javításán, hogy a fenntartható és inkluzív gazdasági fejlődéssel összefüggő kérdéseket integrálni tudják nemzeti kereskedelmi stratégiáikba és programjaikba; emlékeztet arra, hogy a globalizáció kihívásaira reagálva az EU számára fontos, hogy a kereskedelemi kérdések kapcsán elmélyítse az együttműködést olyan nemzetközi szervezetekkel, mint például az ENSZ, az ILO, az OECD és a Világbank; e tekintetben sajnálja, hogy az Unió és a legtöbb tagállam elmulasztotta a GNI 0,7%-ára vonatkozó cél teljesítését a fejlesztési együttműködés finanszírozását illetően;

54.  hangsúlyozza, hogy a globális kereskedelemirányításnak lehetővé kell tennie az olyan kereskedelmi integrációt, amely valódi lehetőségeket teremt a fenntartható fejlődésre; ennek kapcsán rámutat arra, hogy a különleges és megkülönböztetett bánásmód jelenlegi, WTO-n belül alkalmazott struktúrája nem hozza a várt eredményeket; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok számára hatékonyabbá és működőképesebbé kell tenni a különleges és megkülönböztetett bánásmód rendelkezéseit;

55.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások negatív hatást gyakorolhatnak az élelmezésbiztonságra a fejlődő országokban; felszólítja az Uniót, hogy védje meg a helyi élelmiszer-termelést, és előzze meg az olcsó behozatal káros hatásait, többek között a gazdasági partnerségi megállapodások keretében;

56.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy legalább 218 millió gyermeket kényszerítenek gyermekmunkára, főként a költségek csökkentése céljából; felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy az Unióban etikai tanúsítási rendszerek keretében forgalmazott termékek előállításához ne kapcsolódjon kényszermunka és gyermekmunka, garantálva a „tisztességes” és „etikus” címkék megbízható használatát, és segítve, hogy a fogyasztók tájékoztatáson alapuló döntéseket hozhassanak;

57.  megállapítja, hogy eddig csak egy átfogó gazdasági partnerségi megállapodást kötöttek; kéri ezért az Uniót, hogy vegye tudomásul a fejlődő országoknak a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos nehézségeit a Cotonoui Megállapodást követő folyamat keretében; hangsúlyozza, hogy alaposan elemezni kell ezeknek az afrikai országok gazdaságaira és munkaerőpiacaira gyakorolt hatásait, valamint elő kell mozdítani az Afrikán belüli régióközi kereskedelmet;

58.  sajnálja, hogy minden évben a hivatalos fejlesztési segélyek összegét meghaladó összeg távozik Afrikából illegális pénzáramlások formájában; hangsúlyozza az adókijátszás fejlődő országokra gyakorolt káros hatását, az ugyanis jelentős összegeket von el az államháztartástól, amelyeket például nemcsak a gazdasági növekedés, a környezetvédelem és a közszolgáltatások javítására lehetne felhasználni, hanem a társadalmi kohézió előmozdítására is; felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokon minden rendelkezésre álló eszközt felhasználva tegye prioritássá az e súlyos problémával szembeni fellépést; kitart amellett, hogy az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokba és preferenciális kereskedelmi rendszerekbe szigorú rendelkezéseket kell beépíteni az adókijátszás és az adókikerülés kezelése érdekében;

59.  ismételten kéri, hogy az adókijátszás és az adókikerülés elleni világszintű küzdelem, valamint a fejlődő országokkal folytatott adóügyi együttműködés megerősítése érdekében dolgozzanak ki hatékony eszközöket, például a nemzeti források mobilizálását;

60.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ égisze alatt létre kell hozni egy kormányközi szervezetet, amelyben a globális adóügyi szabályok reformjában a fejlődő országokkal azonos feltételek mellett vehetünk részt;

61.  határozottan támogatja a digitális technológiák és szolgáltatások további általános érvényesítését az uniós fejlesztéspolitikában; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a világ déli országai digitális infrastruktúrájának fejlesztésére fordított beruházásokat;

62.  üdvözli az Unió külső beruházási tervét, amelynek célja a fenntartható növekedés, a beruházások és a munkahelyteremtés előmozdítása a fejlődő országokban; felszólít az EBB jelenlegi külső hitelezési megbízatásának kibővítésére, hogy – támogatásötvözés, projektek társfinanszírozása és a helyi magánszektor fejlesztése révén – növekedjen szerepe a fenntartható fejlődés elérésében, a legkevésbé fejlett országokra és a sérülékeny államokra összpontosítva;

63.  üdvözli a Bizottság által 2017-ben frissített kereskedelemösztönző támogatási stratégiát, amelynek célja a fejlődő országoknak nyújtott uniós támogatás fokozása és korszerűsítése; nagyobb erőfeszítésekre és a kereskedelemösztönző támogatással kapcsolatos kezdeményezések számára biztosított, fokozott uniós pénzügyi kötelezettségvállalásra szólít fel annak érdekében, hogy a fejlődő és különösen a legkevésbé fejlett országokat segíteni lehessen a jólét kereskedelem és beruházások révén történő elérésében, és támogatni lehessen a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseiket.

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0230.
(2) HL C 101., 2018.3.16., 30. o.
(3) HL C 369., 2018.10.11., 22. o.
(4) HL C 337., 2018.9.20., 33. o.
(5) HL L 338., 2017.12.19., 1. o.
(6) HL C 263., 2018.7.25., 371. o.
(7) HL C 215., 2018.6.19., 261. o.
(8) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(9) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o.
(10) OECD, C/MIN(2017)2.
(11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(12) HL L 347., 2013.12.20., 671. o.

Utolsó frissítés: 2019. december 10.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat