Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/0237(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0340/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0340/2018

Viták :

PV 14/11/2018 - 22
CRE 14/11/2018 - 22

Szavazatok :

PV 15/11/2018 - 5.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0462

Elfogadott szövegek
PDF 383kWORD 126k
2018. november 15., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai és kötelezettségei ***I
P8_TA(2018)0462A8-0340/2018
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2018. november 15-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2017)0548 – C8-0324/2017 – 2017/0237(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0548),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0324/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. január 18-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Jogi Bizottságnak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsághoz intézett, 2017. július 24-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0340/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 197., 2018.6.8., 66. o.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 15-én került elfogadásra a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló (EU) 2019/.... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
P8_TC1-COD(2017)0237

(átdolgozás)(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 91. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a z Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) számos tekintetben módosításra szorul. annak érdekében, hogy jobb védelmet nyújtson az utasoknak, és ösztönözze a nagyobb mértékű vasúti közlekedést, megfelelően figyelembe véve különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11., 12. és 14. cikkét. E módosítások fényében és az áttekinthetőség érdekében a ezért az 1317/2007/EK rendeletet át kell dolgozni. [Mód. 1]

(2)  A közös közlekedéspolitika keretében fontos megőrizni a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok felhasználói jogait, valamint javítani a vasúti személyszállítási szolgáltatások minőségét és eredményességét annak érdekében, hogy a vasúti szállítás közlekedés aránya az egyéb szállítási közlekedési módokhoz képest növekedjen.

(3)  Az Unióban az utóbbi években jelentősen javult a fogyasztók védelme, ám a vasúti utasok jogainak védelme, valamint a késések, járatkimaradások vagy anyagi kár okozása esetén történő kártérítés biztosítása terén további előrelépésekre van szükség. [Mód. 2]

(4)  Mivel a szállítási szerződés vonatkozásában a vasúti személyszállítást igénybe vevő utas a gyengébbik fél, ezért az utasok jogait biztosítani kell e tekintetben.

(5)  A nemzetközi és a belföldi szolgáltatásokat igénybe vevő vasúti utasok jogainak összehangolása javítani fogja a fogyasztóvédelmet az Unióban az Unióban, egyenlő versenyfeltételeket teremt utasok jogait, különösen a késés vagy a vasúttársaságok között, járatkimaradás esetén járó tájékoztatáshoz és egységes utasjogokat biztosít a kártérítéshez való hozzájutásuk tekintetében. Az utasoknak jogaikról a lehető legpontosabb tájékoztatást kell kapniuk. [Mód. 3]

(5a)   Ennek a rendeletnek nem szabad érintenie a tagállamok vagy az illetékes hatóságok azon képességét, hogy a közszolgáltatási kötelezettség keretében szabályozott szolgáltatásokra, valamint a kereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozóan szociális díjszabási rendszereket határozzanak meg. [Mód. 4]

(6)  A városi, külvárosi és regionális vasúti személyszállítási szolgáltatások jellege eltér a távolsági szolgáltatásokétól. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy aaz Unión belüli, határokat át nem lépő városi, külvárosi és regionális vasúti személyszállítási szolgáltatásokra vonatkozóan mentességet biztosíthassanak e rendelet egyes, az utasjogokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása alól. [Mód. 136]

(7)  E rendelet egyik célja az Unión belüli vasúti személyszállítási szolgáltatások javítása. Ezért a tagállamoknak rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy ideiglenesen mentességet biztosíthassanak a szolgáltatásoknak olyan régiókban, ahol a szolgáltatást jelentős részben az Unión kívül működtetik , feltéve, hogy e tagállamok az ilyen szolgáltatásnak a területükön megvalósuló szakaszán megfelelő szintű utasjogokat biztosítanak nemzeti jogukkal összhangban .

(8)  Azonban nem nyújtható mentesség e rendelet azon előírásai alól, amelyek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára könnyítik meg a vasúti közlekedés igénybevételét. Nem vonatkozhat továbbá mentesség a vasúti utazáshoz jegyet vásárolni kívánó személyek azon jogára, hogy ezt szükségtelen nehézségek nélkül tehessék meg, sem a vasúttársaságokat az utasokért és azok poggyászáért terhelő felelősségre, sem arra a követelményre, hogy a vasúttársaságok megfelelő biztosítással rendelkezzenek, valamint hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak az utasok személyes biztonságának szavatolására a vasútállomásokon és a vonatszerelvényeken, illetve hogy kezeljék a kockázatokat. [Mód. 6]

(9)  A vasúti szolgáltatásokra vonatkozó felhasználói jogok közé tartozik az utazást megelőzően és annak folyamán, valamint azt követően a kapott szolgáltatással kapcsolatos szolgáltatásra és a kapcsolódó kérdésekre vonatkozó tájékoztatáshoz való jog. A vasúttársaságoknak és a menetjegy-értékesítőknek az említett tájékoztatást lehetőség szerint a lehető leghamarabb előzetesen, és minél hamarabb vagy legalább az utazás kezdetekor meg kell adniuk. E tájékoztatást a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára akadálymentes módon formátumban kell nyújtani, és nyilvánosan elérhetővé kell tenni. A vasúttársaságoknak meg kell adniuk ezt a tájékoztatást a menetjegy-értékesítőknek, valamint a szolgáltatásaikat értékesítő többi vasúttársaságnak. [Mód. 7]

(9a)   A valós idejű működési adatokhoz és a díjszabásokhoz való, megkülönböztetésmentes és a gyakorlatban használható feltételek melletti hozzáférés elérhetőbbé teszi a vasúti közlekedést az új ügyfelek számára, és szélesebb körű utazási lehetőségeket és díjszabásokat biztosít számukra, amelyekből választhatnak. A vasúti közlekedés elősegítése érdekében a vasúttársaságoknak a menetjegy-értékesítők rendelkezésére kell bocsátaniuk működési és díjszabási adataikat. Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az utasok számára az átszállójegyek és az optimális, egyszeri útra szóló vasúti utazásokat. [Mód. 8]

(9b)   Az intenzív multimodális személyszállítás elősegíti az éghajlattal kapcsolatos célkitűzések megvalósítását. Ezért a vasúttársaságoknak hirdetniük kell a más közlekedési módokkal fennálló összeköttetéseket is annak érdekében, hogy az utasok tudomást szerezzenek róluk az utazásuk lefoglalása előtt [Mód. 9]

(9c)  Egy jól kidolgozott multimodális személyszállítási rendszer elősegíti az éghajlattal kapcsolatos célkitűzések megvalósítását. Ezért a vasúttársaságoknak hirdetniük kell a más közlekedési módokkal fennálló összeköttetéseket is annak érdekében, hogy az utasok tudomást szerezzenek róluk az utazásuk lefoglalása előtt. [Mód. 10]

(10)  Az utazási információk nyújtásával kapcsolatos részletesebb követelményeket a 454/2011/EU bizottsági rendeletben(3) említett átjárhatósági műszaki előírások (ÁME) határozzák meg.

(11)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai megerősítésének az 1999. június 3-i jegyzőkönyvvel (1999-es jegyzőkönyv) módosított, a nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló, 1980. május 9-i egyezménynek (COTIF) a nemzetközi vasúti személyszállítási szerződésre vonatkozó egységes szabályok (CIV) című A. függelékében foglalt meglévő nemzetközi jogon kell alapulnia. Kívánatos azonban kibővíteni e rendelet hatályát, és nemcsak a nemzetközi utasokat, hanem a belföldi utasokat is védeni. 2013. február 23-án az Európai Unió csatlakozott a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezményhez (COTIF).

(12)  Az utazásra jogosító jegyek értékesítésének kontextusában a tagállamoknak meg kell hozniuk minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megtiltsák az állampolgárság vagy lakóhely szerinti megkülönböztetést, függetlenül attól, hogy az utas ideiglenesen vagy tartósan egy másik tagállamban tartózkodik-e. Ezen intézkedéseknek ki kell terjedniük a megkülönböztetés burkolt formáira is, amelyek esetében más szempontok, például a lakcím, a fizikai vagy a digitális hely vezethetnek megkülönböztetéshez. A menetjegyeket értékesítő online felületek fejlődésére figyelemmel a tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az online felületek elérése és a jegyvásárlás során se történjen megkülönböztetés. Ugyanakkor a szociális kedvezményeket biztosító rendszereket nem kell automatikusan megszüntetni, amennyiben arányosak, és az érintettek állampolgárságától függetlenül alkalmazhatók. [Mód. 11]

(13)  A kerékpáros közlekedés egyre nagyobb népszerűsége az Unióban kihat a mobilitásra és az idegenforgalomra. A közlekedési módok összességén belül a vasút és a kerékpár arányának növekedése csökkenti a közlekedés környezeti hatását. Ezért indokolt, hogy a vasúttársaságok amennyire csak lehet, megkönnyítsék a kerékpáros közlekedés és a vasúti utazás kombinálását, nevezetesen azáltal, hogy lehetővé teszik kerékpárok szállítását a szerelvényeiken kellő számú kerékpárállványt biztosítanak az összeszerelt kerékpárok erre a célra fenntartott helyeken történő szállítására az utasszállító vonatok minden típusának fedélzetén, a nagysebességű, a távolsági, a határokon átlépő és a helyi vonatokat is beleértve. Az utasokat tájékoztatni kell a kerékpárok számára rendelkezésre álló helyről. E követelmények ... [két évvel e rendelet hatálybalépésének napját követően]-tól/től valamennyi vasúti társaságra alkalmazandók. [Mód. 12]

(14)  A vasúttársaságoknak meg kell könnyíteniük a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok egyik üzemeltetőtől a másikhoz való átszállását, lehetőség szerint átszállójegyek biztosítása révén. [Mód. 13]

(15)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre figyelemmel, és annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a vasúti közlekedés tekintetében a többi állampolgárhoz hasonló mobilitási lehetőségekkel rendelkezzenek, meg kell határozni az utazás során való megkülönböztetésmentességre és segítségnyújtásra vonatkozó szabályokat. A fogyatékossággal élő személyek és a csökkent mozgásképességű személyek – függetlenül attól, hogy a csökkent mozgásképességet fogyatékosságuk, koruk vagy más tényező okozza – a többi állampolgárral azonos jogokkal rendelkeznek a szabad mozgás, és a megkülönböztetésmentesség tekintetében. Külön figyelmet kell fordítani többek között a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek a vasúti szolgáltatások elérhetőségéről hozzáférhetőségéről, a járművekhez való hozzáférés feltételeiről, valamint a vonat felszereltségéről történő akadálymentes tájékoztatására. Az érzékszervi fogyatékossággal élő utasoknak a késésekről történő lehető legjobb tájékoztatása érdekében megfelelő és számukra is értelmezhető vizuális, illetve hangjelző rendszereket kell használni. A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára lehetővé kell tenni, hogy a menetjegyeket a vonaton többletköltség nélkül vásárolják meg. A személyzetet megfelelően ki kell képezni a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szükségleteiről és különösen a számukra szükséges segítségnyújtásról. Az azonos utazási feltételek biztosítása érdekében e személyeknek nem csupán a nap bizonyos szakaszaiban, hanem szolgálati időben bármikor ingyenes segítséget kell nyújtani az állomásokon a felszálláshoz és a vonatokon leszálláshoz. [Mód. 14]

(15a)  Ha nincsenek hozzáférhető menetjegy-értékesítő létesítmények az állomáson, a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára lehetővé kell tenni, hogy a vonaton vásároljanak menetjegyeket. [Mód. 15]

(16)  A vasúttársaságoknak és az állomásüzemeltetőknek a fogyatékossággal élő az 1300/2014/EU bizottsági rendelet (ÁME-k)(4) és a csökkent mozgásképességű személyekkel kapcsolatos ÁME-k az ÁME-k kiegészítésekor az XXX irányelv betartása révén figyelembe kell venniük a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek igényeit szükségleteit. Ezenfelül az uniós közbeszerzési szabályokkal összhangban, különösen a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(5) megfelelően az új anyagok beszerzésekor, illetve építési vagy nagyobb felújítási munkák elvégzésekor a fizikai és funkcionális akadályok fokozatos megszüntetésével valamennyi épületet és járművet fokozatosan hozzáférhetővé kell tenni. [Mód. 16]

(17)  Kívánatos, hogy e rendelet a vasúttársaság felelősségéhez kapcsolódó késés esetén az utasokat megillető kártérítés tekintetében olyan rendszert hozzon létre, amelynek alapjai megegyeznek a COTIF – különösen az utasok jogaival kapcsolatos CIV Egységes szabályok – által előírt nemzetközi rendszerével. A megvásárolt menetjegyeknek teljes mértékben visszatéríthetőnek kell lenniük. Egy személyszállítási szolgáltatás jelentős késése esetén a vasúttársaságoknak a jegyár bizonyos százalékában meghatározott kártérítést kell nyújtaniuk az érintett utasok számára, amely akár 100% is lehet. [Mód. 17]

(18)  A vasúttársaságokat kötelezni kell arra, hogy baleset esetén a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasokkal szembeni felelősségükre vonatkozó biztosítással rendelkezzenek, vagy azzal egyenértékű intézkedést tegyenek. Ha a tagállamok meghatározzák a halál vagy személyi sérülés esetén az utasoknak fizetendő kártérítés maximális összegét, az nem lehet kevesebb a CIV egységes szabályaiban szereplő összegnél. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy halál vagy személyi sérülés esetén bármikor megemeljék az utasoknak fizetendő kártérítés összegét. [Mód. 18]

(19)  A szolgáltatás során a késés, csatlakozásmulasztás vagy vonatkimaradás esetén az utast megillető kártérítésre és segítségnyújtásra vonatkozó megerősített jogok ösztönzést nyújtanak a vasúti személyszállítási piacnak, és az utasok javát szolgálják.

(20)  Késés esetén az utasok számára biztosítani kell a továbbutazást vagy más útvonalon kell közlekedési lehetőséget kell kínálni hasonló utazási feltételek mellett. Ilyenkor is figyelemmel kell lenni különösen a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek megfelelő tájékoztatással kapcsolatos szükségleteire. [Mód. 19]

(20a)   Az utazás vagy a kombinált utazás értelmezésének magában kell foglalnia minden olyan helyzetet, amely az eredeti foglalás során reális vagy alkalmas minimális csatlakozási idővel rendelkezik, figyelembe véve az olyan releváns tényezőket, mint az érintett állomások és platformok nagysága és elhelyezkedése. [Mód. 137]

(21)  Azonban a vasúttársaság nem kötelezhető kártérítés fizetésére olyan esetben, amikor bizonyítani tudja, hogy a késést olyan rendkívüli időjárási körülmény vagy jelentős természeti katasztrófa okozta, amely veszélyeztette a szolgáltatás üzemeltetésének biztonságosságát. Az ilyen eseménynek rendkívüli természeti katasztrófának kell lennie, vagyis el kell térnie az egyes évszakokra jellemző olyan időjárási szélsőségektől, amilyen egy őszi vihar, vagy egy dagály vagy hóolvadás okozta áradás. A vasúttársaságnak bizonyítania kell, hogy nem láthatta előre és minden észszerű intézkedés megtétele mellett sem tudta volna megakadályozni a késést. [Mód. 20]

(22)  Az állomások üzemeltetőinek a pályahálózat-üzemeltetőkkel az infrastruktúra-működtetőkkel és a vasúttársaságokkal együttműködve vészhelyzeti tervet kell készíteniük és nyilvánosan elérhetővé tenniük, amelynek segítségével a megrekedt utasoknak megfelelő tájékoztatás és gondoskodás nyújtható, így a lehető legkisebbre csökkenthető az üzemzavarok hatása. [Mód. 21]

(23)  Ez a rendelet nem korlátozhatja a vasúttársaságok, menetjegy-értékesítők, állomásüzemeltetők vagy az infrastruktúra-működtetők azon jogát, hogy adott esetben az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban utasokkal szemben e rendelet alapján fennálló kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatban bárkitől – a harmadik feleket is beleértve – kártérítést követeljenek. [Mód. 22]

(24)  Amikor a tagállamok mentességet biztosítanak e rendelet rendelkezései alól a vasúttársaságoknak, kötelesek ösztönözni – konzultálva az utasokat képviselő szervezetekkel –, hogy a vasúttársaságok megfelelő biztosítékokat alkalmazzanak a vasúti személyszállításban bekövetkező nagyobb zavarok miatti kompenzáció és segítségnyújtás kapcsán.

(25)  Kívánatos továbbá a balesetek áldozatainak és az általuk tartásra kötelezetteknek a rövid távú pénzügyi problémáktól való megkímélése a balesetet közvetlenül követő időszakban.

(26)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok érdeke, hogy a hatóságokkal egyetértésben megfelelő intézkedésekre kerüljön sor annak érdekében, hogy az állomásokon és a vonatokon személyes biztonságuk biztosított legyen.

(27)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bármely érintett vasúttársasághoz, menetjegy-értékesítőhöz, állomásüzemeltetőhöz vagy infrastruktúra-működtetőhöz panaszt nyújtsanak be az e rendeletben rájuk ruházott jogokat és kötelezettségeket illetően, és jogot arra, hogy panaszukra ésszerű időn belül választ kapjanak. [Mód. 23]

(28)  A vasúttársaságoknak és az állomások üzemeltetőinek a vasúti személyszállítási szolgáltatások tekintetében minőségi előírásokat kell meghatározniuk, nyilvánosan elérhetővé tenniük, majd azokat kezelniük kell és nyomon kell követniük, beleértve a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozó szolgáltatásokat is. [Mód. 24]

(29)  A vasúti közlekedés kontextusában a fogyasztók magas szintű védelme érdekében a tagállamoktól meg kell követelni, hogy nemzeti végrehajtó szerveket jelöljenek ki e rendelet nemzeti szintű nyomon követésére és érvényesítésére. E szerveknek képeseknek kell lenniük különböző jogérvényesítési intézkedések meghozatalára, valamint arra, hogy a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(6) összhangban kötelező erejű alternatív vitarendezési lehetőséget biztosítsanak az utasoknak. Lehetővé kell tenni, hogy a rendelet vélt feltételezett megsértése esetén az utasok panaszt tegyenek e szerveknél, és – ahol ebben megállapodtak – igénybe vegyék az 524/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) alapján létrehozott online alternatív vitarendezést. Azt is lehetővé kell tenni, hogy a panaszokat az utasok csoportjait képviselő szervezetek nyújthassák be. Az ilyen panaszok megfelelő kezelése érdekében e szerveknek együtt kell működniük egymással, és ezt a rendeletet továbbra is szerepeltetni kell az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) mellékletében található felsorolásban. A nemzeti végrehajtó szerveknek minden évben egy statisztikákat tartalmazó jelentést kell közzétenniük a weboldalukon, amelyek részletezik a kapott panaszok számát és típusát, valamint a végrehajtási intézkedéseik kimenetelét. E jelentéseket emellett az Európai Unió Vasúti Ügynöksége honlapján is elérhetővé kell tenni. [Mód. 25]

(30)  A személyes adatok feldolgozását a személyes adatok védelméről szóló uniós jogszabályokkal összhangban kell végezni, különös tekintettel az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9).

(31)  A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell e szankciók alkalmazását. A szankcióknak, amelyek az adott személy számára fizetendő kártérítést is magukban foglalhatják, hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és magukban kell foglalniuk – de nem csak ezekre korlátozódnak – egy minimális bírságot vagy az adott vállalkozás vagy szervezet éves forgalmának egy adott százalékát, attól függően, hogy melyik a magasabb. [Mód. 26]

(32)  Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az uniós vasutak fejlesztését és az utasok jogainak bevezetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, Unió a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések teljesítéséhez szükséges mértéket.

(33)  Az utasok magas szintű védelmének biztosításához fel kell hatalmazni a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására az I., a II. és a III. mellékletnek a CIV egységes szabályainak megfelelő módosítása érdekében, a vasúttársaságok és a jegyértékesítők által nyújtandó minimális tájékoztatás meghatározása, a szolgáltatás minimális minőségi előírásainak meghatározása és a rendeletben előírt összegek inflációt követő kiigazítása érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(10) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kell kézhez kapjon minden dokumentumot, és szakértőik számára biztosítani kell a rendszeres részvételt a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(33a)  E rendelet egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egy egységes uniós panasztételi űrlap elfogadása érdekében, amelyet az utasok e rendelettel összhangban kártérítés igénylésére használhatnak. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(11) megfelelően kell gyakorolni. [Mód. 27]

(34)  Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapjogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, különösen a 21., a 26., a 38. és a 47. cikkben a megkülönbözetés minden formájának tilalmára, a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedésére, a fogyasztók magas szintű védelmére és a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseket. A tagállamok bíróságainak e jogok és elvek tiszteletben tartásával kell alkalmazniuk ezt a rendeletet.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy és célok [Mód. 28]

Ez a rendelet az utasok hatékony védelmének biztosítása és a vasúti közlekedés ösztönzése érdekében a vasúti közlekedés tekintetében az alábbiakra vonatkozóan állapít meg szabályokat: [Mód. 29]

a)  az utazási és jegyértékesítési feltételek tekintetében az utasok közötti megkülönböztetés tilalma; [Mód. 30]

b)  a vasúttársaságoknak az utasokra és poggyászaikra vonatkozó felelőssége és biztosítási kötelezettségei;

c)  az utasok jogai a vasúti közlekedési szolgáltatás igénybevétele során bekövetkező balesetekből származó halál vagy személyi sérülés, illetve a poggyász elveszése vagy károsodása esetén;

d)  az utasok jogai és kártérítés üzemzavar, például járatkimaradás vagy késés esetén; [Mód. 31]

e)  az utasok számára minimálisan nyújtandó pontos és időszerű, hozzáférhető formátumú tájékoztatás, beleértve a szállítási szerződések megkötését és a menetjegyek kiállítását is; [Mód. 32]

f)  a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek megkülönböztetésének tilalma és a számukra képzett személyzet által kötelezően nyújtott segítség; [Mód. 33]

g)  a szolgáltatás minőségi előírásainak megállapítása és figyelemmel kísérése valamint az utasok személyes biztonságát érintő kockázatok kezelése;

h)  a panaszok kezelése benyújtására és kezelésére vonatkozó eljárások; [Mód. 34]

i)  a végrehajtásra vonatkozó általános szabályok.

2. cikk

Hatály

(1)  E rendeletet a 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(12) összhangban engedélyezett egy vagy több vasúttársaság által nyújtott belföldi és nemzetközi vasúti utazásokra és szolgáltatásokra az Unió egészében alkalmazni kell.

(2)  A (4) bekezdés tiszteletben tartásával a tagállamok mentességet biztosíthatnak e rendelet előírásainak alkalmazása alól az alábbi szolgáltatások tekintetében:

a)  a 2012/34/EU irányelv szerinti városi, elővárosi és regionális személyszállítási szolgáltatások az Unión belüli, határokat átlépő szolgáltatások kivételével; [Mód. 138]

b)  olyan nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások, melyek jelentős része, többek között legalább egy menetrend szerinti megállás az Unión kívül valósul meg, feltéve, hogy a mentességet megadó tagállam a területén kellően biztosítja az utasjogok érvényesülését nemzeti jogával összhangban; [Mód. 36]

ba)  belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások, amennyiben a tagállamok a 1371/2007/EK rendelet alapján ilyen mentességet biztosítottak, legfeljebb 12 hónapig ... [e rendelet hatálybalépésének napja] után [Mód. 37]

(3)  A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a (2) bekezdés a), és a b) és ba) pontja alapján biztosított mentességekről, valamint a (2) bekezdés b) pontja tekintetében nemzeti joguk megfelelőségéről az állam területén. [Mód. 38]

(4)  Az V. fejezet 5., 106., 11., 12. és 2517. cikke az (1) bekezdésben említett minden vasúti személyszállítási szolgáltatásra alkalmazandó, azokra is, amelyek a (2) bekezdés a) vagy b) pontja alapján mentességet élveznek. [Mód. 39]

(4a)  Ez a rendelet nem alkalmazandó azokra a szolgáltatásokra, amelyeket szigorúan történelmi érdekességük miatt üzemeltetnek. [Mód. 40]

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „vasúttársaság ”: a 2012/34/EU irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti vasúti társaság;

1a.  „fuvarozó”: az a szerződéses vasúttársaság, amellyel az utas szállítási szerződést kötött, vagy több egymást követő vasúttársaság, amelyek e szerződés értelmében felelősséggel tartoznak; [Mód. 41]

1b.  „helyettesítő fuvarozó”: olyan vasúttársaság, amely nem kötött szállítási szerződést az utassal, de amelyre a szerződést kötő vasúttársaság egészben vagy részben rábízta a vasúti szállítás teljesítését; [Mód. 42]

2.  „infrastruktúra-működtető”: a 2012/34/EU irányelv 3. cikkében meghatározottak szerinti pályahálózat-működtető;

3.  „az állomás üzemeltetője”: a vasútállomás vezetéséért felelős tagállami szervezeti egység, amely egyben az infrastruktúra-működtető is lehet;

4.  „utazásszervező”: a vasúttársaságtól eltérő szervező vagy közvetítő, az (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) 3. cikkének 8. és 9. pontja értelmében; [Mód. 43]

5.  „menetjegy-értékesítő”: a vasúti szállítási szolgáltatások azon kiskereskedelmi forgalmazói, amelyek a egy vagy több vasúttársaság nevében vagy saját számlára szállítási szerződéseket kötnek és menetjegyeket, külön jegyeket vagy átszállójegyeket árusítanak; [Mód. 44]

5a.   „forgalmazó”: vasúti szállítási szolgáltatásokat értékesítő kiskereskedő, aki a vasúttársaság nevében jegyeket értékesít, és amelyet az utas és a vasúttársaság között kötött szerződés értelmében nem terhel kötelezettség; [Mód. 45]

6.  „szállítási szerződés”: ellenszolgáltatás fejében vagy térítésmentesen teljesítendő fuvarozásról szóló szerződés a vasúttársaság vagy a menetjegy-értékesítő és az utas között, amely egy vagy több szállítási szolgáltatásra vonatkozik; [Mód. 46]

6a.   „menetjegy”: érvényes bizonyíték, amely feljogosítja az utast a vasúti szállításra, függetlenül annak formájától (papíralapú, elektronikus jegy, okoskártya, utazókártya); [Mód. 47]

6b.   „kombinált utazás”: egy vagy több vasúttársaság által működtetett, egymást követő vasúti szolgáltatásra jogosító, egynél több szállítási szerződést képviselő menetjegy vagy menetjegyek; [Mód. 48]

7.  „helyfoglalás”: utazásra jogosító, papír- vagy elektronikus formátumú engedély, az előzetesen megerősített, személyre szóló szállítási megállapodásnak megfelelően;

8.  „átszállójegy”: egy vagy több vasúttársaság által működtetett, egymást követő vasúti szolgáltatásokra jogosító, egyetlen vagy több szállítási szerződést képviselő, ugyanattól a menetjegy-értékesítőtől, utazásszervezőtől vagy vasúttársaságtól vásárolt, a kezdőponttól a végpontig történő utazásra szóló menetjegy vagy külön menetjegyek; [Mód. 49]

9.  „szolgáltatás”: vasúti állomások vagy megállók között menetrend szerint működtetett vasúti személyszállítási szolgáltatás;

10.  „utazás”: egy kiindulási és egy célállomás között egyetlen szállítási szerződés alapján megvalósuló személyszállítás; [Mód. 50]

11.  „belföldi utazás”: egyetlen szállítási szerződés alá tartozó olyan vasúti személyszállítás, amely során az utas nem lépi át egyetlen tagállam határát sem;

12.  „nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatás”: a 2012/34/EU irányelv 3. cikkének 5. pontja szerinti nemzetközi személyszállítási szolgáltatás;

13.  „késés”: a közzétett menetrend szerinti érkezési időpont, illetve a végső célállomáson az utas tényleges vagy várt érkezésének időpontja közötti különbség;

13a.  „érkezés”: az a pillanat, amikor a célállomás peronján a vonatajtók kinyílnak és megengedetté válik a leszállás; [Mód. 51]

14.  „utazási igazolvány” vagy „bérlet”: korlátlan számú utazásra jogosító jegy, amely lehetővé teszi jogos birtokosának, hogy bizonyos időtartamon belül egy bizonyos vasúti útvonalon vagy vasúthálózaton utazzon;

15.  „lekésett elmulasztott csatlakozás”: az a helyzet, amikor egy utas egy vagy több korábbi szolgáltatás késése vagy törlése kimaradása miatt – függetlenül attól, hogy ezek egyetlen szállítási szerződés hatálya alá tartoznak, vagy sem – lemarad az utazáson vagy kombinált utazáson belüli egy vagy több szolgáltatásról; [Mód. 139]

16.  „fogyatékossággal élő személy” és „csökkent mozgásképességű személy”: bármely személy, aki tartós vagy ideiglenes fizikai , mentális, értelmi vagy érzékszervi sérülés sel sérüléssel él, amely más akadályokkal tetézve hátráltathatja, hogy más utasokhoz hasonlóan teljes körűen és hatékonyan használja a közlekedést, illetve akinek mozgásképessége a közlekedés során kor miatt korlátozott; [Mód. 53]

17.  „általános fuvarozási feltételek”: a vasúttársaságra vonatkozó feltételek az egyes tagállamokban hatályos általános feltételek vagy díjszabás formájában, amelyek a fuvarozási szerződés megkötésével annak szerves részévé váltak;

18.  „jármű”: az utasok szállítása során szállított gépjármű vagy pótkocsi;

19.  „CIV egységes szabályok” a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) A. függelékében foglalt, a nemzetközi vasúti személyszállítási szerződésre vonatkozó egységes szabályok.

II. fejezet

Szállítási szerződés, tájékoztatás és menetjegyek

4. cikk

Szállítási szerződés

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a személyszállítási szerződés megkötését és teljesítését, valamint az információk és menetjegyek nyújtását az I. mellékletben foglalt II. és III. cím rendelkezései szabályozzák.

5. cikk

A szállítási szerződés feltételeinek megkülönböztetésmentessége

A szociális díjszabási rendszerek sérelme nélkül a vasúttársaságok, utazásszervezők vagy a menetjegy-értékesítők a végső fogyasztó utas állampolgársága, lakóhelye, illetve a vasúttársaság, az utazásszervező vagy a menetjegy-értékesítő uniós székhelye letelepedésének helye, illetve az utas által a menetjegy megvásárlásához használt eszköz szerinti közvetett vagy közvetlen megkülönböztetés nélkül határozzák meg a szállítási szerződési és menetjegyértékesítési feltételeiket és díjaikat, illetve értékesítenek menetjegyeket, átszállójegyeket a nagyközönség számára és fogadnak el foglalásokat az utasoktól e rendelet 10. cikkével összhangban. [Mód. 55]

6. cikk

Kerékpárok

Az utasok jogosultak kerékpárok szállítására a vonatokon, adott esetben észszerű díj ellenében. beleértve a kerékpárokra az utazás során mindvégig ügyelni kell, nagysebességű, a távolsági, a határokat átlépő és nem szabad kellemetlenséget vagy kárt okozni más utasoknak, mozgást segítő eszközökben, poggyászban a helyi szolgáltatásokat is. Legkésőbb ... [két évvel e rendelet hatálybalépésének napját követően]-ig minden új vagy a vasúti műveletek szempontjából. A kerékpárok szállítása biztonsági vagy üzemeltetési okokból megtagadható vagy korlátozható, amennyiben felújított személyszállító vonatnak rendelkeznie kell egy jól megjelölt kijelölt hellyel legalább 8 összeszerelt kerékpár egyidejű szállítására. A vasúttársaságok, a menetjegy-értékesítők, az utazásszervezők vagy és adott esetben az állomások üzemeltetői a 454/2011/EU rendelettel összhangban legkésőbb a jegyvásárláskor valamennyi szolgáltatás tekintetében tájékoztatják az utasokat a megtagadás illetve a korlátozás kerékpárszállítás feltételeiről. [Mód. 56]

7. cikk

Mentesség kizárása és korlátozások előírása

(1)  Az utasokkal szemben e rendelet alapján teljesítendő kötelezettségeket nem lehet korlátozni vagy azok alól mentesülni, különösen a személyszállítási szerződésben meghatározott eltérés vagy korlátozó záradék révén. Nem rendelkezik kötelező erővel az utasra nézve bármely olyan szerződéses feltétel, amely közvetlenül vagy közvetve az e rendeletből eredő jogokról való lemondásra, az azoktól való eltérésre vagy azok korlátozására irányul. [Mód. 57]

(2)  A vasúttársaságok, kínálhatnak az utas számára az utazásszervezők vagy a menetjegy-értékesítők az e rendelet által meghatározott feltételeknél kedvezőbb szerződési feltételeket kínálhatnak az utas számára. [Mód. 58]

8. cikk

A szolgáltatások megszüntetésére vonatkozó információszolgáltatási kötelezettség

A vasúttársaságok, vagy adott esetben a vasúti közszolgáltatási szerződésért felelős szervek késedelem nélkül, megfelelő módon még a végrehajtás végrehajtásuk előtt megfelelő időben közzéteszik, többek között az (EU) XXX irányelv(14) és az 1300/2014/EU rendelet akadálymentességre vonatkozó követelményeinek megfelelően a fogyatékossággal élő személyek számára is hozzáférhető módon formátumban a szolgáltatások akár ideiglenes, akár végleges megszüntetésére vagy jelentős csökkentésére vonatkozó határozatukat javaslataikat, és gondoskodnak arról, hogy ezekről a javaslatokról az érdekelt felekkel a végrehajtás előtt érdemi és megfelelő egyeztetést folytassanak. [Mód. 59]

9. cikk

Utazási információ

(1)  Az A saját nevükben vagy az egy vagy több vasúttársaság nevében személyszállítási szerződést ajánló vasúttársaságoknak, utazásszervezőknek és menetjegy-értékesítőknek az utas számára – annak kérésére – kérésre legalább a II. melléklet I. részében meghatározott információt biztosítaniuk kell azon utazások vonatkozásában, amelyekre az érintett vasúttársaság személyszállítási szerződést ajánl. A saját számlájukra személyszállítási szerződést ajánló menetjegy-értékesítők, valamint az utazásszervezők közlik ezt ezeket az információt, amennyiben információkat. Az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében a vasúttársaságok közlik ezeket az rendelkezésükre áll információkat a menetjegy-értékesítőkkel, valamint a szolgáltatásaikat értékesítő többi vasúttársasággal. [Mód. 60]

(2)  A vasúttársaságnak és lehetőség szerint adott esetben a menetjegy-értékesítőnek az utas számára az utazás során és az átszállóhelyeken legalább a II. melléklet II. részében felsorolt információkat biztosítania kell. Az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében a vasúttársaságok közlik ezeket az információkat a menetjegy-értékesítőkkel, valamint a szolgáltatásaikat értékesítő többi vasúttársasággal. [Mód. 61]

(3)  Az (1) és a (2) bekezdésében említett információt a legmegfelelőbb formában kell közölni, többek között a legmodernebb vasúttársaságoknak, az utazásszervezőknek és a menetjegy-értékesítőknek az utasok számára könnyen hozzáférhető, széles körben használt, és a (2) bekezdés tekintetében valós idejű, korszerű kommunikációs technológiák igénybevételével technológiákat használva kell megadniuk és lehetőség szerint írásban annak érdekében, hogy az utasok az e rendelet II. mellékletében előírt valamennyi információt megkapják. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az információk a fogyatékossággal élő személyek számára is hozzáférhetőek legyenek az XXX irányelv, és a 454/2011/EU rendelet és az 1300/2014/EU  rendelet akadálymentességre vonatkozó előírásainak megfelelően. A csökkent mozgásképességű személyek számára hozzáférhető formátumok rendelkezésre állására egyértelműen fel kell hívni a figyelmet. [Am. 62]

(4)  A vasúttársaságoknak, az állomás-üzemeltetőknek állomásüzemeltetőknek és az infrastruktúra-működtetőknek az utasok közötti bármely megkülönböztetés nélkül kizárása érdekében valós időben nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük a vasúttársaságok és a menetjegy-értékesítők számára a más vasúttársaságok által üzemeltetett vonatokra vonatkozó valós idejű adatokat. [Mód. 63]

(4a)  A vasúttársaságoknak az állomásüzemeltetőkkel és az infrastruktúra-működtetőkkel együttműködve fel kell tüntetniük a menetrendekben az akadálymentesített vonatcsatlakozásokkal és állomásokkal kapcsolatos információkat. [Mód. 64]

10. cikk

Menetjegyek, átszállójegyek és helyfoglalások elérhetősége

(1)  A vasúttársaságok és a menetjegy-értékesítők jegyeket, és adott esetben menetjegyeket és átszállójegyeket, és valamint helyfoglalásokat kínálnak, többek között határokat átlépő vagy éjszakai vonatokkal történő utazásokra, valamint egynél Mindent meg kell tenni az átszállójegyek elérhetővé tétele érdekében, a határokat átlépő és a több vasúttársaság által üzemeltetett útvonalakon is utazásokra. [Mód. 65]

(2)  A (3) és a (4) bekezdés sérelme nélkül a vasúttársaságok és a menetjegy-értékesítők az utasok számára a menetjegyeket legalább az alábbi értékesítési helyek egyikén keresztül forgalmazzák:

a)  jegypénztárak vagy jegy értékesítő automaták;

b)  telefon, internet vagy bármely más széles körben elérhető információs technológia;

c)  a vonat fedélzete.

A tagállamok Az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(15) említett illetékes hatóságok megkövetelhetik, hogy a vasúttársaságok a közszolgáltatási szerződések keretében kiadott menetjegyeket egynél több értékesítési helyen kínálják. [Mód. 66]

(3)  Az adott szolgáltatások esetében a vasúttársaságok lehetőséget biztosítanak a menetjegyek vonaton történő megvásárlására, kivéve, ha ezt a biztonságot, a csalás elleni politikát, a kötelező jegyelővételt vagy az ésszerű kereskedelmet érintő, kellően indokolt okok – többek között a hely vagy a rendelkezésre álló ülőhelyek korlátozottsága – miatt korlátozzák vagy megtagadják. [Mód. 67]

(4)  Ha nincs az indulási vasútállomáson jegyiroda vagy jegy értékesítő automata, az utasokat tájékoztatni kell a vasútállomáson:

a)  a telefonos, internetes vagy a vonaton történő jegyvásárlás lehetőségéről és a követendő eljárásról;

b)  a legközelebbi csatlakozási vasútállomásról vagy helyről, ahol jegyiroda és/vagy jegy értékesítő automata biztosított.

(5)  Amennyiben az indulási állomáson nincs jegyiroda vagy akadálymentes jegyértékesítő automata, a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek vagy bármilyen más előzetes jegyvásárlást lehetővé tévő eszköz, az utasok számára lehetővé meg kell tenni engedni, hogy a vonaton felár nélkül vegyék meg menetjegyüket. [Mód. 68]

(6)  Amennyiben egy utas több külön jegyet kap egyetlen, egy vagy több vasúttársaság által üzemeltetett, egymáshoz csatlakozó szolgáltatásokból álló útra vagy kombinált útra, a tájékoztatáshoz, a segítséghez, a gondoskodáshoz és a kártérítéshez való joga egyenértékű kell legyen az átszállójegy esetében biztosítottal, és az egész utazást vagy kombinált utazást le kell fedje a kiindulási ponttól a célállomásig., hacsak ennek ellenkezőjéről írásban nem tájékoztatják az utast. Az ilyen tájékoztatásnak kifejezetten tartalmaznia kell azt, hogy amennyiben az utas lekésne egy csatlakozást, nem jogosult segítségre vagy kártérítésre az utazás teljes hossza alapján. A vasúttársaságot, annak ügynökét vagy a menetjegy-értékesítőt terheli annak bizonyítása, hogy az utas megkapta ezt a tájékoztatást. [Mód. 140]

10a. cikk

Utazási információk biztosítása felhasználói program interfészeken keresztül

(1)  A vasúttársaságok felhasználói program interfészeken (API-k) keresztül megkülönböztetésmentes módon hozzáférést biztosítanak a 9. cikkben említett összes utazási információhoz, beleértve a menetrendi és a díjszabási adatokra vonatkozó valós idejű működési információkat.

(2)  A vasúttársaságok a szolgáltatásaikat értékesítő utazásszervezők, menetjegy-értékesítők és egyéb vasúttársaságok részére felhasználói program interfészeken keresztül megkülönböztetésmentes módon hozzáférést biztosítanak a foglalási rendszerekhez, hogy ez utóbbiak jegyeket, átszállójegyeket és helyfoglalásokat állíthassanak ki olyan módon, hogy a legoptimálisabb és legköltséghatékonyabb utazást kínálják, beleértve a határokat átlépő utazásokat is.

(3)  A vasúttársaságok gondoskodnak arról, hogy a felhasználói program interfészek műszaki előírásait megfelelően dokumentálják, és azok díjmentesen nyilvánosan hozzáférhetők legyenek. Az API-knak nyílt szabványokat, általánosan használt protokollokat és géppel olvasható formátumokat kell használniuk.

(4)  A vasúttársaságok gondoskodnak arról, hogy a vészhelyzetek kivételével a felhasználói program interfészeik műszaki előírásainak minden módosítását a lehető leghamarabb, de legkésőbb három hónappal a változás bevezetése előtt előzetesen az utazásszervezők és a menetjegy-értékesítők rendelkezésére bocsátják. A vészhelyzeteket dokumentálni kell, a dokumentációt pedig kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.

(5)  A vasúttársaságok gondoskodnak arról, hogy megkülönböztetésmentes módon biztosítsanak hozzáférést a felhasználói program interfészhez, ugyanolyan szintű hozzáférhetőség és teljesítmény mellett, beleértve a támogatást, valamint a dokumentációhoz, a szabványokhoz, a protokollokhoz és a formátumokhoz való hozzáférést. Az utazásszervezők és a menetjegy-értékesítők nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe magukhoz a vasúttársaságokhoz képest.

(6)  A felhasználói program interfészeket az (EU) 2017/1926 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel(16) összhangban kell létrehozni. [Mód. 70]

III. FEJEZET

A VASÚTTÁRSASÁGOK UTASOKKAL ÉS A POGGYÁSZAIKKAL SZEMBENI FELELŐSSÉGE

11. cikk

Utasokkal és a poggyászaikkal szembeni felelősség

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, és nem sértve az utasok további kártérítését biztosító alkalmazandó nemzeti jogot, a vasúttársaságoknak az utasokkal és poggyászaikkal szembeni felelősségét az I. melléklet IV. címének I., III. és IV. fejezete, valamint VI. és VII. címe szabályozza.

12. cikk

Biztosítás és felelősségbiztosítás utas halála vagy személyi sérülése tekintetében

Minden vasúttársaságnak megfelelő biztosítással kell rendelkeznie a 2012/34/EU irányelv 22. cikkével összhangban, mégpedig kockázatértékelés alapján , vagy ezzel egyenértékű intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy eleget tegyen az e rendelet értelmében rá háruló felelősségeknek.

13. cikk

Előlegek

(1)  Amennyiben valamely utas életét veszti vagy megsérül – az I. melléklet 26. cikke (5) bekezdésében említettek szerint –, a vasúttársaság haladéktalanul – de legkésőbb tizenöt nappal a kártérítésre jogosult természetes személy személyazonosságának megállapítását követően – az elszenvedett nehézségekkel arányban álló, a közvetlen anyagi szükségletek kielégítéséhez szükséges előzetes kifizetést hajt végre.

(2)  Az (1) bekezdés sérelme nélkül, az előzetes kifizetés halál esetén nem lehet kevesebb, mint utasonként 21 000 EUR.

(3)  Az előzetes kifizetés nem tekinthető a felelősség elismerésének, és az levonható bármely, e rendelet alapján ezt követően kifizetendő összegből, de az nem követelhető vissza, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a kárt az utas gondatlansága vagy az utas hibája okozta, vagy ha az előzetes kifizetésben részesült személy nem a kártérítésre jogosult személy volt.

14. cikk

A felelősség vitatása

Még ha a vasúttársaság vitatja is felelősségét az általa szállított utas fizikai sérüléséért, bármely észszerű erőfeszítést megtesz azért, hogy segítse a harmadik féltől kártérítést igénylő utast.

IV. FEJEZET

KÉSÉS, CSATLAKOZÁSMULASZTÁS ÉS JÁRATKIMARADÁS

15. cikk

A késéssel, csatlakozásmulasztással és járatkimaradással kapcsolatos felelősség

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a vasúttársaságnak a késéssel, csatlakozásmulasztással és járatkimaradással kapcsolatos felelősségére az I. melléklet IV. címe II. fejezetének rendelkezései az irányadóak.

16. cikk

Visszatérítés és elterelés

(1)  Abban az esetben, ha induláskor, vagy átszállójeggyel megvalósuló utazás esetén valamely csatlakozás elmulasztása miatt a személyszállítási szerződés szerinti végleges célállomásra való megérkezés az észszerű megfontolások alapján több mint 60 perces késéssel várható, vagy járatkimaradásra kerül sor, az utas azonnal jogosult az alábbiak közötti választásra: [Mód. 71]

a)  a menetjegy teljes árának visszatérítése ugyanazon feltételek szerint, mint amelyek szerint a fizetés történt, az utazás meg nem tett részére vagy részeire, illetve, ha az utazás az utas eredeti útiterve szempontjából már érdektelenné vált, a már megtett részére vagy részeire, adott esetben a kiindulási helyre történő lehető legkorábbi visszajuttatás biztosításával együtt. A visszafizetés ugyanazon feltételek szerint történik, mint a 17. cikkben említett kártérítés kifizetése;

b)  az utazás folytatása vagy elterelése a végleges célállomásig hasonló szállítási feltételek mellett és további költség nélkül a lehető legkorábban, beleértve az utazás egyik korábbi szakaszában bekövetkezett késés vagy járatkimaradás miatt elmulasztott csatlakozás esetét is. Ilyen esetekben az utasnak meg kell engedni a végső célállomásra rendelkezésre álló következő szolgáltatás igénybevételét akkor is, ha nem rendelkezik konkrét foglalással, vagy ha a következő vonatot más vasúttársaság üzemelteti; [Mód. 72]

c)  az utazás folytatása vagy elterelése a végleges célállomásig hasonló szállítási feltételek mellett az utas által választott, későbbi időpontban, de legkésőbb egy hónappal a szolgáltatás helyreállása után. [Mód. 73]

(2)  Az (1) bekezdés b) pontja céljára az utazás hasonló feltételek mellett más útvonalon való folytatását bármely vasúttársaság biztosíthatja, és az megvalósulhat magasabb osztályú szállítással és alternatív szárazföldi közlekedési eszközökkel is, de az utas számára nem járhat többletköltséggel. A vasúttársaságoknak minden észszerű intézkedést meg kell tenniük a további átszállások elkerülése érdekében. Alternatív közlekedési eszköz alkalmazása esetén az utazási idő a módosított útszakaszon nem térhet el lényegesen az eredetileg tervezett utazás megfelelő szakaszának hosszától. Az utasokat csak akkor szabad alacsonyabb osztályú közlekedési eszközzel szállítani, ha nincs más továbbutazási lehetőség. [Mód. 74]

(3)  Az elterelt útvonalon megvalósuló szállítás szolgáltatójának külön figyelmet kell fordítania arra, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára hasonlóan alternatív szolgáltatás felkínálása esetén hasonló szintű segítséget és akadálymentes feltételeket biztosítson kell biztosítania. Ez az alternatív szolgáltatás lehet minden utas számára közös, vagy a fuvarozó döntése alapján lehet olyan egyedi közlekedési eszköz, amelyet meghatározott fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek sajátos szükségleteihez igazítottak. [Mód. 75]

17. cikk

A menetjegy árára vonatkozó kártérítés

(1)  Az utas – az utazási jog elvesztése nélkül megőrzése melletta az egyetlen vagy több szállítási szerződésben szerződést képviselő menetjegyen vagy menetjegyeken feltüntetett indulási állomás és célállomás közötti késések miatt kártérítést kérhet a vasúttársaságtól olyan késés esetén, amikor a menetjegy árát költséget a 16. cikkel összhangban még nem térítették vissza. A késések esetén fizetendő legalacsonyabb kártérítések a következők:

a)  a menetjegy árának 2550%-os visszafizetése 60–11990 perces késés esetén;

b)  a menetjegy árának 5075%-os visszafizetése 91–120 perces vagy azt meghaladó késés esetén;

ba)  a menetjegy árának 100%-os visszafizetése 121 perces vagy azt meghaladó késés esetén. [Mód. 76]

(2)  Az (1) bekezdés azokra az utasokra is vonatkozik, akik utazási igazolvánnyal vagy vasúti bérlettel rendelkeznek. Ha az utasok ismételten késéseknek vagy járatkimaradásoknak vannak kitéve utazási igazolványuk, kedvezményre jogosító kártyájuk, illetve bérletük érvényességi ideje alatt, megfelelő kártérítést igényelhetnek a vasúttársaságok kártérítési szabályzatai az (1) bekezdés a), b) és ba) pontjában meghatározott szabályok alapján. Ezek a szabályzatok tartalmazzák a késések meghatározásának és a kártérítések számításának kritériumait. Amennyiben egy utazási igazolvány vagy bérlet érvényességi ideje alatt 60 percnél rövidebb késések ismétlődnek, a késéseket összesíteni kell, és az utasoknak ez alapján kell kártérítést nyújtani a vasúttársaság kártérítési szabályaival összhangban. [Mód. 77]

(3)  A járatkimaradásért vagy a késésért járó kártérítést a kimaradt vagy késedelmes szolgáltatásért az utas által ténylegesen fizetett teljes árhoz viszonyítva kell kiszámítani. Amennyiben a személyszállítási szerződés menettérti útra szól, az oda- vagy a visszaúton elszenvedett járatkimaradásért vagy késésekért fizetendő kártérítést a menetjegy árának feléhez viszonyítva kell kiszámítani. Ugyanígy, a többszöri egymást követő utazást lehetővé tevő személyszállítási szerződés bármely egyéb formája szerinti utazás során elszenvedett kimaradt vagy késedelmes szolgáltatás esetén a kártérítést a teljes árhoz viszonyítva arányosan kell kiszámítani. [Mód. 78]

(4)  A késés időtartamának kiszámításakor nem kell figyelembe venni azokat a késéseket, amelyekről a vasúttársaság be tudja bizonyítani, hogy azok az uniós területeken kívül történtek.

(5)  A menetjegy árára vonatkozó kártérítést a kártérítési igény benyújtását követő egy hónapon belül kifizetik. A kártérítés kifizetése történhet utalvány és/vagy egyéb szolgáltatások formájában, amennyiben a feltételek rugalmasak (különösen az érvényességi idő és a célállomás tekintetében). Az utas kérelmére a kártérítést pénz formájában kell kifizetni.

(6)  A menetjegy ára alapján járó kártérítést nem csökkenthetik pénzügyi tranzakciós költségek, például díjak, telefonköltség vagy postaköltség. A vasúttársaságok megállapíthatnak minimális összeghatárt, amely alatt nem fizetnek kártérítést. E határérték nem haladhatja meg a 45 EUR-t jegyenként. [Mód. 79]

(7)  Az utas nem jogosult kártérítésre, ha a késésről a jegyvásárlást megelőzően tájékoztatták, vagy ha az utazásnak másik szolgáltatással vagy eltereléssel történő folytatása következtében a késés a 60 percet nem haladja meg. [Mód. 80 a magyar változatot nem érinti]

(8)  Egy vasúttársaság nem kötelezhető kártérítés fizetésére olyan esetben, amikor bizonyítani tudja, hogy a késést olyan rendkívüli időjárási körülmény vagy jelentős természeti katasztrófa okozta, amely veszélyeztette a szolgáltatás üzemeltetésének biztonságosságát, és amelyet nem lehetett előrelátni, vagy minden észszerű intézkedés megtétele mellett sem lehetett volna megakadályozni. [Mód. 81]

18. cikk

Segítségnyújtás

(1)  Késéssel történő érkezés vagy indulás esetén a vasúttársaságnak, a menetjegy-értékesítőnek, vagy az állomás üzemeltetőjének a 9. cikkel összhangban folyamatosan tájékoztatnia kell az utasokat a kialakult helyzetről, valamint a várható indulási és érkezési időről, amint ez az információ rendelkezésre áll. [Mód. 83]

(2)  Az (1) bekezdésben említett, 60 percnél hosszabb késés esetén az utasoknak térítésmentesen fel kell ajánlani továbbá az alábbiakat:

a)  a várakozási időhöz észszerűen mérten ételek és frissítők, amennyiben azok a vonaton vagy az állomáson rendelkezésre állnak, vagy észszerűen odaszállíthatók, olyan szempontok alapján, mint a beszállítótól való távolság, a szállítási idő és a költségek;

b)  szállodai vagy egyéb szálláshely, valamint a vasútállomás és a szálláshely közötti szállítás azokban az esetekben, amikor egy- vagy több éjszakás tartózkodás vagy többlettartózkodás válik szükségessé, amennyiben az időben és fizikailag lehetséges, figyelembe véve a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek akadálymentességgel kapcsolatos igényeit és a tanúsítvánnyal rendelkező segítő állatok szükségleteit; [Mód. 84]

c)  amennyiben a vonat a pályán akadt el, szállítás a vonattól a vasútállomásra, a szolgáltatás alternatív kiindulási helyére vagy végső célállomására, amennyiben az időben és fizikailag lehetséges.

(3)  Amennyiben a vasúti szolgáltatás a továbbiakban nem folytatható, a vasúttársaságok a lehető legrövidebb időn belül alternatív személyszállítási szolgáltatást szerveznek.

(4)  A vasúttársaságok az utas kérésére Az érintett utasok tekintetében a vasúttársaságok a menetjegyen vagy más módon – az esettől függően – igazolják felajánlják annak a menetjegyen történő igazolását hogy a vasúti járat késett, csatlakozás elmulasztásához vezetett vagy kimaradt. Ezt az igazolást kell alkalmazni a 17. cikkben megállapított rendelkezésekkel összefüggésben, feltéve, hogy az utazási igazolvánnyal vagy bérlettel rendelkező utas bizonyítja, hogy az érintett szolgáltatással utazott. [Mód. 85]

(5)  Az (1), (2), (3) és (4) bekezdés alkalmazása során az üzemeltető vasúttársaság különös figyelmet fordít a fogyatékossággal élő, vagy a csökkent mozgásképességű személyek és bármely, őket kísérő személy és a tanúsítvánnyal rendelkező segítő állatok igényeire. [Mód. 86]

(6)  A vasúttársaságok számára a 2012/34/EU irányelv 13a. cikkének (3) bekezdésében előírt költekezettségeken túlmenően az éves átlagban egy napon legalább 10 000 utast kiszolgáló állomások üzemeltetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy az állomás, a vasúttársaság és az infrastruktúra-működtető műveleteit teljes körű vészhelyzeti terv hangolja össze, és ily módon fel legyenek készülve a jelentős üzemzavarokra és hosszú késésekre, amelyek nyomán nagyszámú utas rekedhet az állomáson. A tervnek biztosítania kell, hogy az állomáson rekedt utasok megfelelő segítséget és tájékoztatást kapjanak, az XXX irányelvben szereplő akadálymentességi előírásoknak megfelelő akadálymentes módokon is. Az állomás üzemeltetőjének kérésre a nemzeti végrehajtó szerv vagy a tagállam által kijelölt más szerv rendelkezésére kell bocsátania a tervet és annak bármely módosítását. Az éves átlagban napi 10 000 utasnál kevesebb utast kiszolgáló állomások üzemeltetőinek az említett helyzetekben minden észszerű erőfeszítést meg kell tenniük az állomást használó felek közötti koordináció, valamint az utasok segítése és tájékoztatása érdekében a tagállamok, a vasúttársaságok, az állomásüzemeltetők és az infrastruktúra-működtetők együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a 2012/34/EU irányelv 13a. cikkének (3) bekezdésében említett vészhelyzeti tervek magukban foglaljanak a riasztási és az információs rendszerek hozzáférhetőségére vonatkozó követelményeket. [Mód. 87]

19. cikk

A jogorvoslathoz való jog

Olyan esetekben, amikor egy vasúttársaság kártérítést fizet vagy más, e rendelet szerinti kötelezettségeinek tesz eleget, e rendelet vagy a nemzeti jog rendelkezései nem értelmezhetők úgy, mint amelyek korlátozzák azon jogát, hogy az alkalmazandó joggal összhangban kártérítést kérjen bárkitől, akár harmadik felektől is. Ez a rendelet semmiképp nem korlátozza egy vasúttársaság azon jogát, hogy visszatérítést igényeljen egy vele szerződésben álló harmadik féltől, ha annak szerepe volt egy kártalanítási vagy más kötelezettség keletkezéséhez vezető esemény kialakulásában. E rendelet rendelkezései nem értelmezhetők úgy, mint amelyek korlátozzák egy utastól eltérő, a vasúttársasággal szerződéses viszonyban álló harmadik fél azon jogát, hogy az alkalmazandó joggal összhangban visszatérítést vagy kártérítést igényeljen a vasúttársaságtól. [Mód. 88]

V. FEJEZET

A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ ÉS A CSÖKKENT MOZGÁSKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK

20. cikk

A közlekedéshez való jog

(1)  A vasúttársaságok és a vasútállomások üzemeltetői a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szervezetei képviselőinek aktív részvételével a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek, valamint ezek segítői szállítása tekintetében megkülönböztetésmentes hozzáférési szabályokat állapítanak meg, illetve alkalmaznak. E szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy az utast – az esetleg erre vonatkozó nemzeti joggal összhangban – ingyenesen egy tanúsítvánnyal rendelkező segítő kutya állat vagy egy segítő személy kísérje, ha az önálló mozgás nem lehetséges, valamint biztosítaniuk kell, hogy a vasúti közlekedés a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára lehetőség szerint azonnali legyen. [Mód. 89]

(2)  A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére a helyfoglalásokat és menetjegyeket pótdíj felszámítása nélkül kell biztosítani. A vasúttársaság, menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyektől nem tagadhatja meg a helyfoglalás elfogadását vagy a menetjegy kiadását, illetve nem kérheti, hogy egy másik személy kísérje az ilyen személyeket, kivéve, ha ez az (1) bekezdésben említett hozzáférési szabályoknak való megfelelés érdekében feltétlenül szükséges.

20a. cikk

A vasúttársaságok és az állomásüzemeltetők gondoskodnak arról is, hogy a csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozó ÁME-k alapján az állomások, a peronok, a járművek és más létesítmények hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára. [Mód. 90]

21. cikk

A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtott tájékoztatás

(1)  A 20. cikk (1) bekezdésben említett hozzáférési szabályok értelmében a vasúttársaság, az állomás üzemeltetője, a menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező kérésre tájékoztatást nyújt a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára az állomás és annak létesítményei, valamint a vasúti szolgáltatások akadálymentességéről és a járművekhez való hozzáférés feltételeiről, valamint tájékoztatják a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket a vonat felszereltségéről , többek között a 454/2011/EU rendeletben és az XXX irányelvben, valamint az 1300/2014/EU rendeletben előírt akadálymentességi előírásoknak megfelelő akadálymentes módokon. [Mód. 91]

(2)  Amennyiben a vasúttársaság, a menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező alkalmazza a 20. cikk (2) bekezdése szerinti eltérést, a helyfoglalás vagy a jegykiadás visszautasítását, vagy kíséret előírását, kérésre öt munkanapon belül írásban tájékoztatja ennek okairól az érintett fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt. A vasúttársaságnak, a menetjegy-értékesítőnek vagy az utazásszervezőnek észszerű erőfeszítést kell tennie arra, hogy a szóban forgó személy szükségleteire figyelemmel alternatív közlekedési lehetőséget javasoljon kell javasolnia. [Mód. 92]

22. cikk

Segítségnyújtás a vasútállomásokon

(1)  A fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személynek a személyzettel ellátott vasútállomásról való indulása, ott történő átszállása, illetve oda történő megérkezése során az állomás üzemeltetője , vagy a vasúttársaság, vagy mindkettő térítésmentes segítségnyújtást biztosít oly módon, hogy a személy azon induló járatra fel, azon csatlakozó járatra át, illetve azon érkező járatról le tudjon szállni, amelyre a menetjegyet vette, a 20. cikk (1) bekezdésében említett hozzáférési szabályok sérelme nélkül. A segítség igénylését a használt kommunikációs csatornától függetlenül mindig többletköltségek nélkül kell lehetővé tenni. [Mód. 93]

(2)  A személyzet nélküli állomásokon menet közben a vonaton tartózkodó vagy az állomáson lévő kísérő személyzet hiányában, a vasúttársaságok és a vasútállomások üzemeltetői minden ésszerű erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a fogyatékkal fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára biztosítsák a vasúti utazáshoz való hozzáférést, összhangban az XXX irányelv [európai akadálymentesítési intézkedéscsomag] és a 454/2011/EU rendelet akadálymentességi követelményeivel. [Mód. 94]

(3)  A vasúttársaságok és az állomásüzemeltetők a személyzet nélküli állomásokon biztosítják, hogy könnyen hozzáférhető információk álljanak rendelkezésre ,többek között az XXX irányelvben és az 1300/2014/EU rendeletben szereplő akadálymentességi előírásoknak megfelelő akadálymentes módokon a 20. cikk (1) bekezdésében említett szabályokkal összhangban a legközelebbi személyzettel ellátott állomásokról és a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személyek számára közvetlenül elérhető segítségnyújtásról. [Mód. 95]

(4)  Az állomásokon való segítségnyújtást a vasúti szolgáltatások teljes üzemideje alatt biztosítani kell. [Mód. 96]

23. cikk

Segítségnyújtás a vonat fedélzetén

(1)  A 20. cikk (1) bekezdésében említett hozzáférési szabályok sérelme nélkül a vasúttársaságok a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára a vonat fedélzetén, a vonatra való felszállás, illetve az arról való leszállás során térítésmentesen nyújtanak segítséget.

(2)  A vonat fedélzetén lévő kísérő személyzet hiányában a vasúttársaságok ésszerű erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy mindazonáltal lehetővé teszik a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára biztosítsák a vasúti utazáshoz való hozzáférést. [Mód. 97]

(3)  E cikk alkalmazásában a vonat fedélzetén nyújtott segítség a A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személy számára nyújtott segítség érdekében megtett minden észszerű erőfeszítés, amely segítséget kell felkínálni annak lehetővé teszi számára tétele érdekében, hogy a vonaton más utasokkal azonos szolgáltatásban részesülhessen abban az esetben, ha a fogyatékosság vagy a csökkent mozgásképesség mértéke nem teszi lehetővé számára az e szolgáltatásokhoz való önálló és biztonságos hozzáférést. [Mód. 98]

(4)  A vonatok fedélzetén való segítségnyújtást a vasúti szolgáltatások teljes üzemideje alatt biztosítani kell. [Mód. 99]

24. cikk

A segítségnyújtás feltételei

A vasúttársaságok, az állomások üzemeltetői, a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők – az alábbi pontoknak megfelelően – együttműködnek annak érdekében, hogy a 20. és a 21. cikkel összhangban a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára térítésmentesen segítséget nyújtsanak az alábbi pontoknak megfelelően: [Mód. 100]

a)  az állomásokon a segítségnyújtás feltétele, hogy az ilyen segítségnyújtás iránti igényről a vasúti szolgáltatások üzemidején belül, legalább 4812 órával annak szükségessége előtt értesítik értesítsék a vasúttársaságot, az állomás üzemeltetőjét, vagy azt a menetjegy-értékesítőt, illetve utazásszervezőt, amelytől a menetjegyet megvásárolták. A napi 10 000 utasnál nagyobb forgalmat lebonyolító állomásokon nincs szükség előzetes értesítésre, azonban a segítségre szoruló személynek a vonat indulása előtt legalább 30 perccel meg kell jelennie az adott állomáson. Azokon az állomásokon, amelyeken a napi forgalom 2000 és 10 000 utas közé esik, az értesítés ideje legfeljebb három órára csökken. Ha egy jegy vagy egy bérlet több útvonalra szól, egy bejelentés is elegendő, amennyiben a további utak időpontjára vonatkozó információt is megadják. Az ilyen értesítést továbbítani kell az útvonalban érdekelt minden más vasúttársaság és állomásüzemeltető felé; [Mód. 101]

b)  a vasúttársaságok, az állomások üzemeltetői, a menetjegy-értékesítők, illetve az utazásszervezők megtesznek valamennyi, az értesítések fogadásához szükséges intézkedést;

c)  amennyiben nem kerül sor az a) pontnak megfelelő értesítésre, a vasúttársaság és az állomás üzemeltetője minden észszerű lépést megtesz annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy számára az utazás lehetővé tétele érdekében;

d)  más szerveknek a vasútállomás területén kívül elhelyezkedő területekre vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, az állomás üzemeltetője vagy bármely felhatalmazott személy a vasútállomáson belül és kívül kijelöli azokat a helyeket, ahol a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a vasútállomásra való megérkezésüket jelezhetik és adott esetben segítséget kérhetnek;

e)  a segítségnyújtás feltétele, hogy a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy a kijelölt helyen megjelenjen a vasúttársaság vagy az állomás ilyen segítséget nyújtó üzemeltetője által előzetesen megállapított időpontban. Ezen időpont legfeljebb 60 perccel előzheti meg a közzétett indulási időt, vagy azt az időpontot, amelyre az összes utast kérik, hogy jelenjék meg. Ha nem állapítanak meg arra vonatkozó időpontot, amelyen belül a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személynek meg kellene jelennie, a személynek a kijelölt helyen legalább 30 perccel a közzétett indulási idő előtt vagy azon időpont előtt kell megjelennie, amelyre az összes utast kérik, hogy jelenjék meg. [Mód. 102]

25. cikk

Mozgást segítő eszközök, egyéb különleges felszerelések vagy segédeszközök tekintetében nyújtott kártérítés

(1)  Amennyiben egy vasúttársaság vagy egy állomás üzemeltetője részben vagy egészben megsemmisíti vagy megrongálja egy fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy tolószékét kerekes székét, egyéb mozgást segítő eszközét vagy segédeszközét, illetve segítői kutyáját tanúsítvánnyal rendelkező segítő állatát, felelősségre vonható ezért, és a lehető leghamarabb kártérítést kell nyújtania a veszteségért vagy kárért. [Mód. 103]

(2)  Az (1) bekezdésben említett kártérítésnek kártérítést megfelelő időben ki kell fizetni, és annak egyenlőnek kell lennie a megsemmisült vagy megrongálódott kerekes szék, felszerelés vagy eszköz pótlásának a tényleges érték alapján számított költségével vagy javításának teljes költségével, vagy a tanúsítvánnyal rendelkező segítő állatot ért veszteséggel vagy sérüléssel. A kártérítésnek javítás esetén ki kell terjednie az átmeneti pótlás költségeire is, ha ezt a költséget az utas viseli. [Mód. 104]

(3)  Szükség esetén a vasúttársaságnak vagy az állomás üzemeltetőjének észszerű erőfeszítést kell tennie arra, hogy a különleges felszerelést vagy segédeszközt ideiglenesen helyettesítő felszerelést vagy eszközt biztosítson, ami lehetőség szerint műszaki és funkcionális szempontból egyenértékű a megsemmisülttel vagy megrongálódottal. A fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy számára lehetővé kell tenni, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett kártérítés kifizetéséig megtartsa az ideiglenes helyettesítő felszerelést vagy eszközt.

26. cikk

A személyzet képzése

A vasúttársaságok és az állomások üzemeltetői megteszik a következőket:

a)  gondoskodnak arról, hogy a személyzet minden olyan tagja – a teljesítő felek által alkalmazottak is –, aki közvetlenül segítséget nyújt fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeknek, fogyatékossággal kapcsolatos képzésben részesüljön annak érdekében, hogy ismerje e személyek igényeit és azok kielégítésének módját, mentális vagy értelmi sérültek esetében is. [Mód. 105]

b)  az állomáson dolgozó és az utasokkal közvetlen kapcsolatba kerülő személyzetnek a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság növelésére irányuló képzést biztosítanak;

c)  biztosítják, hogy a felvételkor a személyzet minden olyan új alkalmazott részesüljön tagja, aki közvetlenül az utazóközönséggel foglalkozik, bevezetést kapjon az utasok és a vasúttársaság fogyatékossággal kapcsolatos képzésben kapcsolatban felmerülő problémáiról, valamint hogy a személyzet tagjai csökkent mozgásképességű személyeknek közvetlenül segítséget nyújtó munkavállalók fogyatékossággal kapcsolatos képzésben részesüljenek, valamint hogy rendszeresen részt vegyenek az ismereteiket felelevenítő képzéseken; [Mód. 106]

d)  elfogadják elfogadhatják a fogyatékossággal élő alkalmazottak, és megfontolhatják a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű utasok és/vagy a fogyatékossággal élőket az őket képviselő szervezetek képzésen való részvételére irányuló kérését részvételét. [Mód. 107]

VI. FEJEZET

BIZTONSÁG, PANASZOK ÉS A SZOLGÁLTATÁS MINŐSÉGE

27. cikk

Az utasok személyes biztonsága

A hatóságokkal egyetértésben a vasúttársaságok, az infrastruktúra-működtetők és az állomások üzemeltetői saját hatáskörükön belül megteszik a megfelelő intézkedéseket, és hozzáigazítják azokat a hatóságok által meghatározott biztonsági szinthez, a vasútállomásokon és a vonatokon az utasok személyes biztonságának biztosítása, valamint a kockázatok kezelése érdekében. Együttműködnek és információt cserélnek a biztonság szintjét valószínűleg csökkentő cselekmények megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatról.

28. cikk

Panaszok

(1)  A vasúttársaságok, a menetjegy-értékesítők, és az állomások üzemeltetői és az éves átlagban egy napon több mint 10 000 utast kiszolgáló állomások infrastruktúra-működtetői kivétel nélkül létrehoznak az e rendelet hatálya alá tartozó, a saját felelősségi körükbe eső jogok és kötelezettségek vonatkozásában egy panaszkezelési mechanizmust. Ezek a szereplők részletes elérhetőségi adataikat és munkanyelvüket az utasok számára széles körben ismertté teszik. Az utasok számára lehetővé kell tenni, hogy panaszt nyújtsanak be azon tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein), amelyben a vasúttársaság, a menetjegy-értékesítő és az állomásüzemeltető letelepedett, és minden esetben angol nyelven. [Mód. 108]

(2)  Az utasok bármely érintett vasúttársaságnál, menetjegy-értékesítőnél, állomás üzemeltetőjénél vagy infrastruktúra-működtetőnél és állomásüzemeltetőnél nyújthatnak be panaszt. A panaszokat az azok tárgyát képező esemény bekövetkeztétől számított hat hónapon belül kell megtenni. A címzett a panasz kézhezvételétől számított egy hónapon belül indoklással ellátott választ ad, vagy – indokolt esetben – tájékoztatja az utast arról, hogy a panasz kézhezvételének időpontjából számított legfeljebb három hónapon belül mikor számíthat válaszra. A vasúttársaságok, a menetjegy-értékesítők, az állomások üzemeltetői és az infrastruktúra-működtetők két évig őrzik meg a panaszok kivizsgálásához szükséges adatokat, és azokat kérésre a nemzeti végrehajtó szervek rendelkezésére bocsátják választ fog kapni. [Mód. 109]

(3)  A panaszkezelési eljárás részleteit hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is. Ezt az információt kérésre elérhetővé kell tenni a vasúttársaság letelepedése helye szerinti tagállamnak a hivatalos nyelvén (nyelvein). [Mód. 110]

(4)  A vasúttársaság a 29. cikkben említett éves jelentésben közzéteszi az utasoktól beérkezett panaszok számát és típusát, a feldolgozott panaszokat, a válaszadási időt és a helyzet javítására tett esetleges intézkedéseket.

(4a)  A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben meghatároz egy egységes uniós panaszbejelentő formanyomtatványt, amelyet az utasok az e rendelet szerinti kártérítés iránti kérelem benyújtására használhatnak. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 37a. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni. [Mód. 111]

29. cikk

A szolgáltatás minőségi előírásai

(1)  A vasúttársaságok és az állomások üzemeltetői megállapítják a szolgáltatás minőségi előírásait, valamint a szolgáltatás minőségének fenntartása érdekében létrehoznak egy minőségbiztosítási rendszert alkalmaznak . A szolgáltatás minőségi előírásai legalább a III. mellékletben felsoroltakra kiterjednek.

(2)  A vasúttársaságok és az állomások üzemeltetői saját teljesítményüket a szolgáltatás minőségi előírásai alapján ellenőrzik. A vasúttársaságok évente jelentést tesznek közzé a szolgáltatásuk minőségi előírásainak teljesítéséről az éves jelentésükkel együtt. A vasúttársaságok a szolgáltatásuk minőségi előírásainak teljesítéséről szóló jelentéseket is közzéteszik saját honlapjukon . Ezenfelül ezen jelentéseket az Európai Unió Vasúti Ügynöksége honlapján is közzé kell tenni.

(2a)   A vasúttársaságok és az állomásüzemeltetők a szállítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés minőségének javítása érdekében aktívan együttműködnek a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel. [Mód. 112]

VII. FEJEZET

TÁJÉKOZTATÁS ÉS VÉGREHAJTÁS

30. cikk

Az utasok tájékoztatása jogaikról

(1)  A vasúttársaságok, az állomásüzemeltetők, a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők a vasúti menetjegy értékesítése során tájékoztatják az utasokat az e rendelet szerinti jogaikról és kötelezettségeikről. Ezen tájékoztatási kötelezettségnek való megfelelés érdekében használhatják ezen rendelet rendelkezéseinek összefoglalóját, amelyet a Bizottság az Unió összes hivatalos nyelvén elkészít és rendelkezésükre bocsát . Ezenfelül az XXX irányelvben 1300/2014/EU rendeletben – amely meghatározza, hogy hol lehet tájékozódni járatkimaradás, csatlakozásmulasztás vagy jelentős késés esetén – szereplő előírásoknak megfelelően a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is hozzáférhető módokon tájékoztatást kell elhelyezni a menetjegyen adni, akár papíralapú, akár elektronikus vagy más formátumban. A tájékoztatásnak meg kell adnia, hogy hol lehet tájékozódni járatkimaradás, csatlakozásmulasztás vagy jelentős késés esetén. [Mód. 113]

(2)  A vasúttársaságok és az állomásüzemeltetők megfelelő módon tájékoztatják az utasokat, többek között az XXX irányelvben 1300/2014/EU rendeletben meghatározott akadálymentességi előírásoknak megfelelően az állomáson és a vonaton honlapján az e rendelet értelmében fennálló jogaikról és kötelezettségeikről, valamint a 31. cikknek megfelelően a tagállamok által kijelölt szerv elérhetőségéről. [Mód. 114]

31. cikk

A nemzeti végrehajtó szervek kijelölése

Valamennyi tagállam kijelöli az e rendelet végrehajtásáért felelős szervet vagy szerveket. Valamennyi szerv meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az utasok jogainak tiszteletben tartását.

Valamennyi szerv szervezetileg, a finanszírozásra vonatkozó döntések, a jogi struktúra és a döntéshozatal tekintetében független bármely infrastruktúra-működtetőtől, díjszabási szervtől, elosztási szervtől vagy vasúttársaságtól.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e cikknek megfelelően kijelölt szervről vagy szervekről, valamint annak vagy azoknak hatásköréről, és ezt honlapjuk egy megfelelő részén közzéteszik. [Mód. 115]

32. cikk

Végrehajtási feladatok

(1)  A nemzeti végrehajtó szervek szorosan figyelemmel kísérik az e rendeletnek való megfelelést, és minden szükséges intézkedést meghoznak az utasok jogainak érvényesítése érdekében. Ennek érdekében a vasúttársaságok, az állomások üzemeltetői és az infrastruktúra-működtetők kötelesek e szervek kérésére késedelem nélkül, de minden esetben egy hónapon belül rendelkezésre bocsátani a megfelelő dokumentumokat és információkat. Feladataik ellátásában a nemzeti végrehajtó szervek figyelembe veszik a 33. cikk értelmében a panaszkezelésre kijelölt szervtől kapott információkat, ha az egy másik szerv. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti végrehajtó és panaszkezelő szervek a panaszkezelő szerv által továbbított egyéni panaszok esetében is foganatosíthatnak végrehajtási intézkedéseket megfelelő jogkörrel és elegendő forrással rendelkezzenek az utasok e rendelet alapján előterjesztett egyéni panaszainak megfelelő és hatékony érvényesítéséhez. [Mód. 116]

(2)  A nemzeti végrehajtó szervek minden évben statisztikákat tartalmazó olyan jelentéseket tesznek közzé tevékenységükről honlapjukon, amelyek részletesen ismertetik az általuk kapott panaszok számát és típusait, valamint a végrehajtási intézkedéseik eredményét, így az általuk alkalmazott szankciókról szankciókat is. A jelentést az egyes naptári évek tekintetében, méghozzá mindig a következő év áprilisának végéig április első napjáig kell közzétenni. Ezenfelül e jelentéseket Az Európai Unió Vasúti Ügynöksége honlapján is közzé kell tenni. [Mód. 117]

(3)  A vasúttársaságok megadják elérhetőségüket azon tagállamok nemzeti végrehajtó szervének vagy szerveinek, ahol tevékenységet folytatnak.

(3a)  A nemzeti végrehajtó szervek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket képviselő szervezetekkel együttműködve rendszeresen ellenőrzik az e rendelet szerinti segítségnyújtás keretében biztosított szolgáltatásokat, és ennek eredményét hozzáférhető és széles körben használt formátumban közzéteszik. [Mód. 118]

33. cikk

Panaszkezelés a nemzeti végrehajtó szerveknél

(1)  A 2013/11/EU irányelv értelmében a fogyasztók rendelkezésére álló alternatív vitarendezési lehetőségek sérelme nélkül ha egy utas a 28. cikknek megfelelően panaszt tett a vasúttársaságnál, a menetjegy-értékesítőnél, az állomás üzemeltetőjénél vagy az infrastruktúra működtetőjénél, és panasza eredménytelen volt, azzal egy nemzeti végrehajtó szervhez fordulhat. A végrehajtó szervek tájékoztatják a panaszosokat arról, hogy jogukban áll alternatív vitarendezési testülethez fordulni egyéni jogorvoslat érdekében. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a végrehajtó és panaszkezelő szerveket a 2013/11/EU irányelv szerinti alternatív jogorvoslati mechanizmusok céljából elismerjék, és amennyiben az utasok alternatív vitarendezési lehetőséget keresnek, az érintett vasúttársaság, menetjegy-értékesítő, állomásüzemeltető vagy infrastruktúra-működtető köteles legyen abban részt venni, valamint az eredmény rá nézve kötelező érvényű és vele szemben ténylegesen végrehajtható legyen. [Mód. 119]

(2)  E rendelet vélt megsértése miatt bármely utas panaszt tehet a nemzeti végrehajtó szervnél vagy egy tagállam által e célból kijelölt más megfelelő szervnél. Panaszokat továbbá az utasok csoportjait képviselő szervezetek is előterjeszthetnek. [Mód. 120]

(3)  A szerv a panasz kézhezvételétől számított két héten belül megerősíti annak kézhezvételét. A panaszkezelési eljárás legfeljebb három hónapot vehet igénybe. Bonyolultabb ügyekben a szerv saját hatáskörében dönthet a panaszkezelési időszak hat hónapra való meghosszabbításáról. Ilyen esetben tájékoztatni kell az utast vagy az utasokat képviselő szervezetet a határidő meghosszabbításának okairól és az eljárás lezárásához előreláthatóan szükséges időről. Egyedül a bírósági eljárást igénylő ügyek vehetnek igénybe hat hónapnál hosszabb időt. Amennyiben a panaszkezelésre kijelölt szerv egyben a 2013/11/EU irányelv szerinti alternatív vitarendezési testületnek is minősül, az abban az irányelvben előírt határidők alkalmazandók, és valamennyi érintett fél beleegyezésével elérhetővé lehet tenni az 524/2013/EU rendelet szerinti online vitarendezés alkalmazását. [Mód. 121]

Az eljárásban való részvételt akadálymentesítés révén lehetővé kell tenni a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is.

(4)  A célszerűség és a hatékonyság érdekében a vasúttársaságokkal kapcsolatos fogyasztói panaszokat annak a tagállamnak a nemzeti végrehajtó szervénél kell megtenni, amelyik a társaság működési engedélyét kiadta.

(5)  Ha egy panasz egy olyan vélt jogsértésre vonatkozik, amelyet egy állomás üzemeltetője vagy egy infrastruktúra-működtető követett el, azon tagállam nemzeti végrehajtó szerve jár el, amelynek területén az esemény bekövetkezett.

(6)  A 34. cikk alapján megvalósuló együttműködés keretében a nemzeti végrehajtó szervek indokolt esetben eltérhetnek a (4) és az (5) bekezdés rendelkezéseitől, különösen a nyelvek és a lakóhely tekintetében, ha ez az utas érdekeit szolgálja.

33a. cikk

Független békéltető testületek

A tagállamok olyan jól felszerelt, függetlenül békéltető testületeket hoznak létre, amelyek az utasok számára könnyen hozzáférhetők és megfizethetők a vasúttársaságokkal és a menetjegy-értékesítőkkel a jogaik érvényesítése tekintetében fennálló konfliktus esetén. [Mód. 122]

34. cikk

A nemzeti végrehajtó szervek közötti adatcsere és határokon átívelő együttműködés

(1)  Amennyiben egy tagállam a 31. és a 33. cikk értelmében eltérő szerveket nevez ki, ezek között jelentéstételi mechanizmusokat kell kialakítani az információáramlás érdekében az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban, hogy a nemzeti végrehajtó szerv el tudja látni felügyeleti és végrehajtó szerepkörét, a 33. cikk értelmében kijelölt panaszkezelő szerv pedig beszerezhesse az egyes panaszok kivizsgálásához szükséges információkat.

(2)  A nemzeti végrehajtó szervek információt cserélnek munkájukról, valamint döntéshozatali elveikről és gyakorlatukról munkájuk összehangolása céljából. A Bizottság támogatja őket e feladatuk végrehajtásában.

(3)  A nemzeti végrehajtó szervek a IV. mellékletben előírt eljárásokat követik.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

35. cikk

Szankciók

(1)  A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, valamint többek között magukban kell foglalniuk – de nem korlátozódnak erre – egy minimum pénzbírságot, vagy az érintett társaság vagy szervezet éves árbevételének bizonyos százalékát, attól függően, hogy melyik a magasabb. A tagállamok értesítik a Bizottságot e szabályokról és rendelkezésekről, és késedelem nélkül tájékoztatják az ezeket érintő bármely későbbi módosításról. [Mód. 123]

(2)  A 34. cikk szerinti együttműködés keretében a 33. cikk (4) és (5) bekezdése céljából illetékes nemzeti végrehajtó szerv a panaszt kezelő nemzeti végrehajtó szerv kérésére kivizsgálja a rendelet ez utóbbi által azonosított megsértését, és szükség esetén szankciókat szab ki.

36. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan:

i.   a 13. cikkben említett összegek kiigazítása az infláció fényében;

ii.  az I., a II. és a III. melléklet módosítása a CIV egységes szabályainak változásaihoz és a releváns technológiai fejleményekhez való hozzáigazításuk érdekében.

37. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak az e cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása öt éves időtartamra szól ... [e rendelet hatálybalépésének napja] kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az öt éves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 36. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  Egy, a 36. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

37a. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni. [Mód. 124]

38. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság ... [öt évvel e rendelet elfogadását követően]-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a rendelet végrehajtásáról és eredményeiről.

A jelentés az e rendelet alapján szolgáltatott információkon alapul. A jelentéshez adott esetben megfelelő javaslatokat kell csatolni.

39. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 1371/2007/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni, az V. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

40. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ..., -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLETEK

I. MELLÉKLET

Kivonat a nemzetközi vasúti személyszállítási szerződésre vonatkozó egységes szabályokból (CIV)

A. függelék

A nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló egyezmény módosításáról szóló, 1999. június 3-i jegyzőkönyvvel módosított, a nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló, 1980. május 9-i egyezményhez (COTIF)

II. CÍM

A SZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ÉS TELJESÍTÉSE

6. cikk

Szállítási szerződés

(1)  A szállítási szerződéssel a fuvarozó arra vállal kötelezettséget, hogy az utast, valamint – adott esetben – útipoggyászát és járművét a célállomásra szállítja, és a célállomáson az útipoggyászt és a járműveket átadja.

(2)  A szállítási szerződést az utasnak átadott egy vagy több menetjegy tanúsítja. Ugyanakkor, a 9. cikkre figyelemmel, a menetjegy hiánya, szabálytalansága vagy elveszése nem érinti a szerződés létét és érvényességét, és arra továbbra is a jelen egységes szabályok vonatkoznak.

(3)  A menetjegy vélelmet állít fel a szállítási szerződés megkötésére és tartalmára vonatkozóan, amellyel szemben azonban ellenbizonyításnak van helye.

7. cikk

Menetjegy

(1)  Az általános szállítási feltételek meghatározzák a menetjegy alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és betűtípust, amelyet a menetjegy kinyomtatásánál és kiállításánál használni kell.

(2)  A menetjegyen legalább a következőknek szerepelnie kell:

a)  a fuvarozó vagy fuvarozók;

b)  az a kijelentés, hogy a szállítás – tekintet nélkül bármilyen ezzel ellentétes záradékra – a jelen egységes szabályok alá tartozik; ezt lehet a CIV rövidítéssel jelezni;

c)  minden egyéb adat, amely szükséges a szállítási szerződés megkötésének és tartalmának bizonyításához, továbbá lehetővé teszi az utas számára, hogy e szerződésből származó jogait érvényesíthesse.

(3)  Az utasnak a menetjegy átvételekor meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításai szerint állították-e ki.

(4)  A menetjegy átruházható, ha azt nem az utas nevére állították ki, és ha az utazást még nem kezdték meg.

(5)  A menetjegy kiállítható olvasható írásjelekké alakítható elektronikus adathordozó formájában is. Az adatrögzítés és az adatkezelés során alkalmazott eljárásoknak funkcionális szempontból egyenértékűnek kell lenniük, különösen a menetjegyen feltüntetett adatok bizonyító erejét illetően.

8. cikk

A menetdíj megfizetése és visszatérítése

(1)  A fuvarozó és az utas eltérő megállapodása hiányában a menetdíjat előre kell megfizetni.

(2)  Az általános szállítási feltételek határozzák meg, hogy a menetdíjat milyen feltételek mellett kell visszatéríteni.

9. cikk

Utazási jogosultság. Az utazásból való kizárás

(1)  Az utasnak az utazás megkezdésétől fogva érvényes menetjeggyel kell rendelkeznie, amelyet a jegyvizsgálat során köteles bemutatni. Az általános szállítási feltételek előírhatják, hogy:

a)  az az utas, aki nem tud érvényes menetjegyet felmutatni, a menetdíjon felül pótdíjat köteles fizetni;

b)  az az utas, aki a menetdíj vagy a pótdíj azonnali megfizetését megtagadja, az utazásból kizárható;

c)  a pótdíj milyen feltételek mellett térítendő vissza.

(2)  Az általános szállítási feltételek előírhatják, hogy az utazásból ki vannak zárva, vagy útközben kizárhatók azok az utasok, akik:

a)  veszélyt jelentenek a szállítás biztonságára és a megfelelő üzemeltetésre vagy a többi utas biztonságára;

b)  megengedhetetlen módon zavarják a többi utast,

továbbá, hogy ezek a személyek nem jogosultak a menetdíj és az útipoggyász fuvardíjának a visszatérítésére.

10. cikk

Közigazgatási előírások teljesítése

Az utas köteles a vám- és egyéb hatóságok által megkövetelt előírásokat teljesíteni.

11. cikk

Vonatkimaradás és késés. Csatlakozásmulasztás

A fuvarozó szükség esetén köteles a csatlakozásmulasztást, illetőleg a vonatkimaradást a menetjegyen igazolni.

III. CÍM

KÉZIPOGGYÁSZ, ÁLLATOK, ÚTIPOGGYÁSZ ÉS JÁRMŰVEK SZÁLLÍTÁSA

I. fejezet

Közös rendelkezések

12. cikk

Tárgyak és állatok

(1)  Az utas könnyen hordozható tárgyakat (kézipoggyászt), valamint élő állatot az általános szállítási feltételeknek megfelelően vihet magával. Az utas az általános szállítási feltételekben szereplő külön rendelkezéseknek megfelelően vihet magával nehezen hordozható tárgyakat. Nem szállíthatók kézi poggyászként az olyan tárgyak és állatok, amelyek a többi utast zavarhatják vagy kárt okozhatnak.

(2)  Az utas az általános szállítási feltételeknek megfelelően adhat fel útipoggyászként tárgyakat és állatokat.

(3)  A fuvarozó engedélyezheti a személyszállítás alkalmával járművek szállítását is, az általános szállítási feltételekben meghatározott különleges rendelkezések betartásával.

(4)  A veszélyes áruk kézipoggyászként, útipoggyászként, illetve a jelen cím szerint vasúton szállított járművekben vagy járműveken való szállításának meg kell felelnie a veszélyes áruk nemzetközi vasúti fuvarozásáról szóló szabályzatnak (RID).

13. cikk

Vizsgálat

(1)  A fuvarozó a vonatkozó előírások megszegésének alapos gyanúja esetében jogosult megvizsgálni, hogy a szállított tárgyak – a kézipoggyász, az útipoggyász, a jármű (ideértve annak rakományát) – és állatok megfelelnek-e az előírásoknak, ha ezt annak a tagállamnak a jogszabályai és előírásai, ahol a vizsgálatot végeznék, nem tiltják. Az utast meg kell hívni a vizsgálathoz. Ha nem jelenik meg vagy nem érhető el, a vizsgálatot két független tanú jelenlétében kell végezni.

(2)  Ha az előírások megsértését állapítják meg, a fuvarozó követelheti, hogy a vizsgálat költségeit az utas térítse meg.

14. cikk

Közigazgatási előírások teljesítése

Az utas köteles az utazása során általa szállított tárgyak – kézipoggyász, útipoggyász, járművek (ideértve azok rakományát) – és állatok tekintetében a vám- és más közigazgatási hatóságok által megkövetelt előírásokat teljesíteni. Az utas köteles az említett tárgyak vizsgálatánál jelen lenni, kivéve, ha az egyes tagállamok jogszabályai és előírásai másként rendelkeznek.

II. fejezet

Kézipoggyász és állat

15. cikk

Felügyelet

A vasúti személykocsiba bevitt kézipoggyász és állatok felügyelete az utas felelőssége.

III. fejezet

Útipoggyász

16. cikk

Útipoggyász-feladás

(1)  Az útipoggyász továbbításával kapcsolatos szerződéses kötelezettségeket az utas részére kiállított poggyászvevény tanúsítja.

(2)  A poggyászvevény hiánya, rendellenessége vagy elveszése nem érinti az útipoggyász továbbítására vonatkozó megállapodások létét és érvényességét – figyelemmel a 22. cikkben foglaltakra is; az útipoggyász továbbítására ilyen esetben is a jelen egységes szabályok vonatkoznak.

(3)  Ellenkező bizonyításig a poggyászvevény tanúsítja az útipoggyász feladását és a szállítás feltételeit.

(4)  Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az útipoggyász láthatólag jó állapotban volt, amikor a fuvarozó átvette, és hogy az útipoggyász darabjainak a száma és tömege megfelelt a poggyászvevényen feltüntetetteknek.

17. cikk

Poggyászvevény

(1)  Az általános szállítási feltételek határozzák meg a poggyászvevény alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és írásmódot, amelyet a poggyászvevény kinyomtatásánál és kitöltésénél használni kell. A 7. cikk (5) bekezdését megfelelően kell alkalmazni.

(2)  A poggyászvevénynek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)  a fuvarozó vagy fuvarozók;

b)  az a kijelentés, hogy a szállítás – tekintet nélkül bármilyen ezzel ellentétes záradékra – a jelen egységes szabályok alá tartozik; ezt lehet a CIV rövidítéssel jelezni;

c)  minden egyéb utalás, amely szükséges az útipoggyász továbbításával kapcsolatos szerződéses kötelezettségek bizonyítására, továbbá lehetővé teszi az utas számára, hogy a szállítási szerződésből eredő jogait érvényesíteni tudja.

(3)  Az utasnak a poggyászvevény átvételekor meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításai szerint állították ki.

18. cikk

Feladás és szállítás

(1)  Amennyiben az általános szállítási feltételek nem állapítanak meg kivételt, útipoggyászt csak a legalább az útipoggyász rendeltetési állomásáig érvényes menetjegy felmutatása mellett lehet feladni. Egyebekben a feladás a feladási hely szerint érvényes előírásoknak megfelelően történik.

(2)  Ha az általános szállítási feltételek megengedik az útipoggyásznak menetjegy felmutatása nélkül történő felvételét, a jelen egységes szabályoknak azok a rendelkezései, amelyek az utas útipoggyászára vonatkozó jogokat és kötelezettségeket tartalmazzák, megfelelően irányadók az útipoggyász feladójára is.

(3)  A fuvarozó az útipoggyászt az utas által igénybe vett vonattól, szállítási módtól és útvonaltól eltérően is szállíthatja.

19. cikk

Az útipoggyász viteldíj megfizetése

A fuvarozó és az utas eltérő megállapodása hiányában a menetdíjat a feladáskor kell megfizetni.

20. cikk

Az útipoggyász megjelölése

Az utas köteles minden egyes útipoggyászdarabon jól látható helyen, megfelelően tartós és olvasható módon megjelölni:

a)  nevét és lakcímét;

b)  az útipoggyász rendeltetésállomását.

21. cikk

Az útipoggyász feletti rendelkezés joga

(1)  Ha a körülmények lehetővé teszik, továbbá a vám- és más közigazgatási hatóságok nem követelik meg az ellenkezőjét, az utas kérheti útipoggyásza visszaszolgáltatását a feladási állomáson, a poggyászvevény átadása, továbbá – amennyiben ezt az általános szállítási feltételek előírják – a menetjegy bemutatása ellenében.

(2)  Az általános szállítási feltételek más rendelkezéseket is tartalmazhatnak az útipoggyász feletti rendelkezési jogra vonatkozóan, különösen a célállomás módosítására és ennek esetleges pénzügyi következményeire, amit az utasnak kell viselnie.

22. cikk

Kiszolgáltatás

(1)  Az útipoggyászt a poggyászvevény átadása és a küldeményt esetleg terhelő költségek megfizetése ellenében kell kiszolgáltatni.

A fuvarozó jogosult, de nem köteles vizsgálni, hogy a poggyászvevény birtokosa jogosult-e az útipoggyász átvételére.

(2)  Az útipoggyásznak a poggyászvevény birtokosa részére történő kiszolgáltatásával egyenértékű, ha a célállomás helyén érvényes előírásoknak megfelelően:

a)  az útipoggyászt a vámhatóságnak a fuvarozó felügyelete alatt nem álló helyiségében vagy raktárában adják át;

b)  élő állatot harmadik személynek adnak át.

(3)  A poggyászvevény birtokosa a rendeltetési állomáson követelheti az útipoggyász kiszolgáltatását, mihelyt a szerződés szerinti idő és az esetleges vám- és más közigazgatási hatósági eljárásokhoz szükséges idő eltelt.

(4)  Ha a poggyászvevényt nem adják át, a fuvarozó csak annak a személynek köteles az útipoggyászt kiszolgáltatni, aki jogosultságát bizonyítja; a bizonyíték elégtelensége esetén a fuvarozó biztosítékot követelhet.

(5)  Az útipoggyászt azon a rendeltetési állomáson kell kiszolgáltatni, amelyre feladták.

(6)  A poggyászvevény birtokosa, akinek az útipoggyászt nem szolgáltatták ki, követelheti, hogy a poggyászvevényen igazolják azt a napot és órát, amikor ő az útipoggyász kiszolgáltatását a (3) bekezdésnek megfelelően követelte.

(7)  A jogosult megtagadhatja az útipoggyász átvételét, ha a fuvarozó nem tesz eleget annak a kérésének, hogy az útipoggyászt ellenőrizzék abból a célból, hogy a hivatkozott kárt megállapítsák.

(8)  Egyebekben az útipoggyász kiszolgáltatása a célállomás helyén érvényes előírásoknak megfelelően történik.

IV. fejezet

Járművek

23. cikk

A szállítás feltételei

Az általános szállítási feltételekben előírt, a járművek szállításra vonatkozó külön rendelkezések határozzák meg különösen a szállítás elfogadására, a felvételre, a berakodásra, a kirakodásra és a kiszolgáltatásra vonatkozó feltételeket, valamint az utas kötelezettségeit.

24. cikk

Fuvarokmány

(1)  A járműszállításra vonatkozó szerződéses kötelezettségeket az utasnak átadandó fuvarokmány tanúsítja. A fuvarokmány az utas menetjegyének a részét is képezheti.

(2)  Az általános szállítási feltételekben előírt, a járművek szállítására vonatkozó külön rendelkezések határozzák meg a fuvarokmány alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és írásmódot, amelyet a fuvarokmány kinyomtatásánál és kitöltésénél használni kell. A 7. cikk (5) bekezdését megfelelően kell alkalmazni.

(3)  A fuvarokmányon szerepelnie kell legalább a következőknek:

a)  a fuvarozó vagy fuvarozók;

b)  az a kijelentés, hogy a szállítás – tekintet nélkül bármilyen ezzel ellentétes záradékra – a jelen egységes szabályok alá tartozik; ezt lehet a CIV rövidítéssel jelezni;

c)  minden egyéb adat, amely szükséges a járművek szállításával kapcsolatos szerződéses kötelezettségek bizonyítására, továbbá amely lehetővé teszi az utas számára, hogy a szállítási szerződésből eredő jogait érvényesíteni tudja.

(4)  Az utasnak a fuvarokmány átvétele alkalmával meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításainak megfelelően töltötték ki.

25. cikk

Alkalmazandó jog

E fejezet rendelkezéseire figyelemmel a III. fejezet útipoggyász-szállításra vonatkozó rendelkezései a járművekre is alkalmazandók.

IV. CÍM

A FUVAROZÓ FELELŐSSÉGE

I. fejezet

Felelősség az utasok halála és sérülése esetén

26. cikk

A felelősség alapja

(1)  A fuvarozó felelős azért a kárért, amely abból ered, hogy az utas a járművön való tartózkodása közben vagy a be-, illetve kiszállása alkalmával történt vasúti baleset következtében meghal, megsérül, vagy egyébként testi vagy szellemi épségében károsodást szenved, függetlenül attól, hogy melyik vasúti infrastruktúrát használja.

(2)  A fuvarozó mentesül a felelősség alól:

a)  ha a balesetet a vasúti üzemmel össze nem függő körülmények okozták, és a fuvarozó az eset körülményei által megkívánt gondosság ellenére sem kerülhette el azt, és nem háríthatta el annak következményeit;

b)  olyan mértékben, amilyen mértékben a baleset az utas hibájának a következménye;

c)  ha a baleset egy harmadik személy magatartására vezethető vissza, és a fuvarozó ezt a magatartást az eset körülményei által megkövetelt gondosság ellenére sem kerülhette el, és annak következményeit nem háríthatta el. Az ugyanazt a vasúti infrastruktúrát használó más vállalkozó nem tekinthető harmadik személynek; ez azonban a viszontkereseti jogot nem érinti.

(3)  Ha a baleset egy harmadik személy magatartására vezethető vissza, de – ennek ellenére – a (2) bekezdés c) pontja szerint a fuvarozó a felelősség alól nem mentesül teljesen, akkor a fuvarozó a jelen egységes szabályok korlátai között teljes mértékben felelős, de a harmadik személlyel szemben esetleg fennálló viszontkereseti joga fennmarad.

(4)  A jelen egységes szabályok nem érintik a fuvarozónak az (1) bekezdésben nem említett esetekben fennálló esetleges felelősségét.

(5)  Ha a szállítási szerződés tárgyát képező szállítást különböző fuvarozók végzik, az utas halála és sérülése esetén az a fuvarozó felelős, akinek a szállítási szerződés szerint azt a szállítási szolgáltatást kellett végeznie, amelynek során a baleset történt. Ha ezt a szolgáltatást nem a fuvarozó, hanem egy fuvarozásteljesítési segéd teljesítette, jelen egységes szabályok értelmében a két fuvarozó egyetemlegesen felelős.

27. cikk

Kártérítés az utas halála esetén

(1)  Az utas halála esetén a kártérítés magában foglalja:

a)  az utas halála folytán keletkezett valamennyi szükséges költséget, különösen a holttest szállításával és a temetéssel kapcsolatos költségeket;

b)  ha a halál nem azonnal következett be, a 28. cikkben megállapított kártérítést.

(2)  Ha az utas halála folytán azok a személyek, akiknek eltartására az utas a törvény szerint kötelezett volt vagy lehetett volna, kártérítésre jogosultak az elveszített tartást illetően. Olyan személyek kártérítési igényeire nézve, akiknek az utas törvényes kötelezettség nélkül nyújtott tartást, a nemzeti jog irányadó.

28. cikk

Kártérítés az utas sérülése esetén

Az utas sérülése, továbbá testi vagy szellemi épségének egyéb károsodása esetében a kártérítés magában foglalja:

a)  a szükséges költségeket, különösen a gyógyítási és a közlekedési költségeket;

b)  azt a vagyoni hátrányt, amelyet az utas teljes vagy részleges munkaképtelensége, vagy szükségleteinek a megnövekedése következtében elszenved.

29. cikk

Egyéb testi sérülések megtérítése

A nemzeti jog irányadó arra nézve, hogy a fuvarozó köteles-e és milyen mértékben a 27. és 28. cikkekben meghatározottakon kívül más testi sérülésekért is kártérítést nyújtani.

30. cikk

A kártérítés formája és mértéke az utas halála és sérülése esetén

(1)  A 27. cikk (2) bekezdésében és a 28. cikk b) pontjában megállapított kártérítést egyösszegű kifizetés formájában kell teljesíteni. Ha azonban a nemzeti jog szerint járadék megállapítása lehetséges, a kártérítést ilyen formában kell teljesíteni, ha a megsérült utas, illetve a 27. cikk (2) bekezdése szerinti jogosultak ezt kívánják.

(2)  Az (1) bekezdés szerint teljesítendő kártérítés mértékét a nemzeti jog szerint kell megállapítani. A jelen egységes szabályok alkalmazásában azonban akkor is utasonként 175 000 elszámolási egység felső határú egyösszegű kifizetés, illetve ennek az összegnek megfelelő évjáradék jár, ha a nemzeti jog által megállapított felső összeghatár ennél alacsonyabb.

31. cikk

Egyéb szállítási módok

(1)  A (2) bekezdésnek megfelelően azok a rendelkezések, amelyek a fuvarozónak az utas haláláért vagy sérüléséért való felelősségére vonatkoznak, nem alkalmazhatók azokra a károkra, amelyek a szállítási szerződés szerint nem vasúti szállítás során keletkeztek.

(2)  Ha azonban a vasúti járműveket komphajón továbbítják, a fuvarozónak az utas haláláért és sérüléséért való felelősségére vonatkozó rendelkezések alkalmazandók a 26. cikk (1) bekezdésében és a 33. cikk (1) bekezdésében említett olyan károkra, amelyeket az utas a vasúti üzemmel kapcsolatos baleset folytán az említett járműveken való tartózkodása alatt, beszállás vagy az onnan történő kiszállás során szenved el.

(3)  Ha a vasút rendkívüli körülmények folytán üzemét ideiglenesen felfüggeszti, és az utasokat más módon szállítják, a fuvarozó a jelen egységes szabályok szerint felelős.

II. fejezet

A menetrend be nem tartására vonatkozó felelősség

32. cikk

Felelősség vonatkimaradás, késés vagy csatlakozásmulasztás esetén

(1)  A fuvarozó felelős az utassal szemben azért a kárért, amely abból ered, hogy a vonatkimaradás, a késés vagy a csatlakozásmulasztás miatt az utas nem tudja utazását ugyanazon a napon folytatni, vagy az adott körülmények között az utazás folytatása ugyanazon a napon ésszerűen nem várható el. A kártérítés kiterjed az ésszerű szállásköltségekre és az utast váró személyek értesítésének az ésszerűen felmerült költségeire.

(2)  A fuvarozó mentesül fenti kötelezettsége alól, ha a vonatkimaradás, a késés vagy a csatlakozásmulasztás az alábbi okok valamelyike miatt következett be:

a)  a vasúti üzemmel össze nem függő körülmények, amelyeket a fuvarozó az adott körülmények között elvárható gondosság ellenére sem kerülhetett el, és amelyek következményeit nem háríthatta el;

b)  az utas hibája; vagy

c)  egy harmadik személy magatartása, amelyet a fuvarozó az adott körülmények között elvárható gondosság ellenére sem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem háríthatta el. Az ugyanazt a vasúti infrastruktúrát használó más vállalkozó nem tekinthető harmadik személynek; ez azonban a viszontkereseti jogot nem érinti.

(3)  A nemzeti jog irányadó arra nézve, hogy a fuvarozó köteles-e és milyen mértékben az (1) bekezdésben meghatározottakon kívüli károkért kártérítést nyújtani. Ez a rendelkezés nem sértheti a 44. cikkben foglaltakat.

III. fejezet

Felelősség a kézipoggyászért, az állatokért, az útipoggyászért és a járművekért

1. RÉSZ

Kézipoggyász és állat

33. cikk

Felelősség

(1)  Az utas halála vagy sérülése estében a fuvarozó felelőssége kiterjed az utas tárgyainak vagy kézipoggyászának a teljes vagy részleges elveszéséből vagy sérüléséből származó károkra is. Ez érvényes azokra az állatokra is, amelyeket az utas magával vitt. A 26. cikket megfelelően kell alkalmazni.

(2)  A fuvarozó egyebekben csak akkor felelős azoknak a tárgyaknak, kézipoggyásznak vagy állatoknak a teljes vagy részleges elveszéséért vagy sérüléséért, amelyek felügyelete a 15. cikk értelmében az utas kötelessége, ha a kárt a fuvarozó hibája okozta. Ebben az esetben a IV. cím egyéb cikkeit – az 51. cikk kivételével –, továbbá a VI. címet nem lehet alkalmazni.

34. cikk

A kártérítés felső határa tárgyak elveszése vagy sérülése esetén

Ha a fuvarozó a 33. cikk (1) bekezdése értelmében felelős, a kárt utasonként legfeljebb 1400 elszámolási egység összegben köteles megtéríteni.

35. cikk

A felelősség kizárása

A fuvarozó nem felel az utas olyan káráért, ami abból ered, hogy az utas a vám- vagy más közigazgatási hatóságok által megkövetelt alakiságokat nem tartotta be.

2. RÉSZ

Útipoggyász

36. cikk

A felelősség alapja

(1)  A fuvarozó felelős az útipoggyásznak a fuvarozó általi átvételétől a kiszolgáltatásig történt teljes vagy részleges elveszéséből vagy sérüléséből, továbbá a késedelmes kiszolgáltatásából eredő kárért.

(2)  A fuvarozó mentesül e felelősség alól, ha az elveszést, a sérülést vagy a késedelmes kiszolgáltatást az utas hibája, az utasnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető intézkedése, az útipoggyász belső tulajdonsága vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem háríthatta el.

(3)  A fuvarozó mentesül e felelősség alól, ha a kár a következő körülmények egyikével vagy ezek közül többel együtt járó különleges kockázatból ered:

a)  a csomagolás hiánya vagy hiányossága;

b)  az útipoggyász különleges tulajdonságai;

c)  a szállításból kizárt tárgyak útipoggyászként való feladása.

37. cikk

Bizonyítási teher

(1)  A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy az elveszés, a sérülés vagy a kiszolgáltatás késedelme a 36. cikk (2) bekezdésében felsorolt valamely ok következtében történt.

(2)  Ha a fuvarozó azt állítja, hogy az útipoggyász elveszése vagy sérülése – figyelembe véve az adott eset körülményeit – a 36. cikk (3) bekezdésében felsorolt különleges kockázatok egyikéből vagy ezek közül többől keletkezett, azt kell vélelmezni, hogy úgy történt. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár részben vagy egészben nem ezeknek a kockázatoknak a következménye.

38. cikk

Részfuvarozók

Ha a szállítást a szállítási szerződés alapján több részfuvarozó végzi, minden részfuvarozó – azzal, hogy átveszi poggyászvevénnyel az útipoggyászt, illetve a fuvarokmánnyal a járműveket – a szállítási szerződés tekintetében szerződő féllé válik az útipoggyász továbbítását, illetve a járművek szállítását illetően, a poggyászvevény, illetve a fuvarokmány előírásainak megfelelően, és terhelik az ebből eredő kötelezettségek. Ilyen esetben minden fuvarozó a kiszolgáltatásig felelős a szállításért a teljes útvonalon.

39. cikk

Fuvarozásteljesítési segéd

(1)  A fuvarozó akkor is felelős a fuvarozás egészéért, ha a fuvarozás teljesítését részben vagy egészében fuvarozásteljesítési segédre bízza, akár jogosult erre a szállítási szerződés alapján, akár nem.

(2)  Jelen egységes szabályok rendelkezései, amelyek a fuvarozó felelősségét rögzítik, alkalmazandók a fuvarozásteljesítési segédre is, az általa végzett fuvarozás vonatkozásában. A 48. és az 52. cikket kell alkalmazni, ha keresetet adnak be olyan alkalmazottak vagy más személyek ellen, akiknek a szolgáltatásait a szállítás teljesítése érdekében igénybe vette.

(3)  Minden olyan külön megállapodás, amellyel a fuvarozó a jelen egységes szabályokban nem szereplő kötelezettséget vállal, vagy amellyel lemond olyan jogokról, amelyekkel a jelen egységes szabályok értelmében rendelkezne, hatálytalan a fuvarozásteljesítési segéd vonatkozásában, kivéve, ha a fuvarozásteljesítési segéd azt kifejezetten írásban elfogadta. A fuvarozót azonban terhelik azok a kötelezettségek, illetve joglemondás, amelyet a külön megállapodásban vállalt, függetlenül attól, hogy a fuvarozásteljesítési segéd azt elfogadta vagy nem.

(4)  Amennyiben és amilyen mértékben mind a fuvarozó, mind a fuvarozásteljesítési segéd felelős, felelősségük egyetemleges.

(5)  A fuvarozó, a fuvarozásteljesítési segéd, valamint ezek alkalmazottai és a szállítás teljesítéséhez általuk igénybe vett más személyek által fizetendő kártérítés együttes összege nem haladhatja meg a jelen egységes szabályokban megállapított határokat.

(6)  Jelen cikk nem érinti azt a viszontkereseti jogot, amely a fuvarozó és fuvarozásteljesítési segéd között fennállhat.

40. cikk

Az útipoggyász elveszésének vélelme

(1)  A jogosult – további bizonyítás nélkül – elveszettnek tekintheti az útipoggyászt, ha azt a fuvarozó a 22. cikk (3) bekezdésének megfelelően tett kiszolgáltatási kérelmet követő tizennégy napon belül nem szolgáltatta ki, vagy nem bocsátotta rendelkezésére.

(2)  Ha az elveszettnek tekintett útipoggyász a kiszolgáltatási kérelem benyújtását követő egy éven belül előkerül, a fuvarozó köteles a jogosultat erről értesíteni, ha címe ismert vagy megállapítható.

(3)  A (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül a jogosult követelheti az útipoggyász kiszolgáltatását. Ilyen esetben meg kell fizetnie az útipoggyász szállításának költségeit a feladási állomástól a kiszolgáltatás helyéig, továbbá vissza kell fizetnie a már felvett kártérítést, levonva belőle adott esetben az abban foglalt költségeket. Mindazonáltal a kiszolgáltatás késedelmével kapcsolatos kártérítésre való, a 43. cikk szerinti jogosultságát érvényesítheti.

(4)  Ha a megtalált útipoggyászt a (3) bekezdésben megadott határidőn belül nem követelik, vagy a kiszolgáltatási kérelem után több mint egy évvel kerül elő, a fuvarozó annak a helynek a jogszabályai és előírásai szerint rendelkezik a poggyásszal, ahol az található.

41. cikk

Kártérítés elveszés esetén

(1)  Az útipoggyász teljes vagy részleges elveszése esetében a fuvarozó – minden további kártérítési kötelezettség nélkül – köteles megfizetni:

a)  ha a kár összegét bizonyították, az ennek megfelelő összegű kártérítést, amely azonban nem lehet több, mint a hiányzó bruttó tömeg minden kilogrammja után számított 80 elszámolási egység vagy 1200 elszámolási egység az útipoggyász minden egyes darabjáért;

b)  ha a kár összegét nem állapították meg, a hiányzó bruttó tömeg minden kilogrammja után 20 elszámolási egység vagy az útipoggyász minden egyes darabjáért 300 elszámolási egység összegű kárátalányt.

A kártérítés módját – hiányzó kilogrammonként vagy útipoggyász-darabonként – az általános szállítási feltételek állapítják meg.

(2)  A fuvarozó ezenfelül köteles visszatéríteni az útipoggyász fuvardíját és az egyéb, az elveszett poggyásszal kapcsolatosan már kifizetett összegeket, valamint a vámot és a fogyasztási adót.

42. cikk

Kártérítés sérülés esetén

(1)  Az útipoggyász sérülése esetén a fuvarozó – minden további kártérítés kizárásával – köteles megtéríteni az útipoggyász értékcsökkenésének az összegét.

(2)  A kártérítés összege nem haladhatja meg:

a)  azt az összeget, amelyet teljes elveszés esetében kellene fizetni, ha a sérülés folytán az egész útipoggyász értéktelenné vált;

b)  ha az útipoggyásznak csak egy része szenvedett értékcsökkenést, azt az összeget, amelyet az értékcsökkenést szenvedett rész elveszése esetében kellene fizetni.

43. cikk

Kártérítés a kiszolgáltatás késedelme esetén

(1)  Az útipoggyász kiszolgáltatásának a késedelme esetén a fuvarozó köteles kártérítést fizetni a kiszolgáltatás követelésétől számított minden 24 órás időszakra, de legfeljebb tizennégy napra:

a)  ha a jogosult bizonyítja, hogy ebből kára származott, kártérítés illeti meg, amely a kár mértékével egyenlő, legfeljebb azonban a késedelmesen kiszolgáltatott útipoggyász bruttó tömegének minden kilogrammja után számított 0,80 elszámolási egység, vagy útipoggyász-darabonként 14 elszámolási egység;

b)  ha a jogosult nem bizonyítja, hogy ebből kára származott, kárátalány illeti meg, amely a késedelmesen kiszolgáltatott útipoggyász bruttó tömegének minden kilogrammja után számított 0,14 elszámolási egység, vagy útipoggyász-darabonként 2,80 elszámolási egység.

A kártérítés módját az általános szállítási feltételek határozzák meg hiányzó kilogrammonként vagy útipoggyász-darabonként.

(2)  Az útipoggyász teljes elveszése esetén nem kell az (1) bekezdés szerinti kártérítést fizetni a 41. cikkben előírtakon felül.

(3)  Az útipoggyász részleges elveszése esetén az (1) bekezdés szerinti kártérítést az útipoggyász megmaradt része után kell fizetni.

(4)  Az útipoggyász olyan sérülése esetén, amely nem a késedelmes kiszolgáltatás következménye, adott esetben az (1) bekezdés szerinti kártérítést kell fizetni a 42. cikkben meghatározott kártérítésen felül.

(5)  Az (1) bekezdés szerinti, valamint a 41. és 42. cikkekben foglaltaknak megfelelő kártérítés együttes összege nem lehet magasabb, mint az a kártérítés, amelyet az útipoggyász teljes elveszése esetében kellene fizetni.

3. RÉSZ

Járművek

44. cikk

Kártérítés a késedelemért

(1)  Ha a berakodásnál a fuvarozó hibájából késés történt, vagy egy járművet késedelmesen szolgáltatnak ki és a jogosult bizonyítja, hogy ebből kára keletkezett, a fuvarozó a fuvardíj összegét meg nem haladó kártérítésre köteles.

(2)  Ha a berakodásnál a fuvarozó hibájából késés történt, és a jogosult emiatt felmondja a szállítási szerződést, a fuvardíjat vissza kell téríteni a számára. Ezenfelül, ha a jogosult bizonyítja, hogy kára származott a késedelemből, kártérítést követelhet, amelynek összege nem haladhatja meg a fuvardíjat.

45. cikk

Kártérítés elveszés esetén

Egy jármű részleges vagy teljes elveszése esetén a jogosultnak a bizonyított káráért járó kártérítést a jármű használati értéke alapján számítják ki. Az összeg nem haladhatja meg a 8000 elszámolási egységet. Az utánfutó – rakománnyal vagy anélkül – külön járműnek számít.

46. cikk

Felelősség más tárgyakra vonatkozóan

(1)  A jármű belsejében hagyott vagy a járműhöz rögzített tartókban (pl. csomagtartó, síléctartó) elhelyezett tárgyak vonatkozásában a fuvarozó csak a saját hibájából származó kárért felel. A fizetendő teljes kártérítés nem haladhatja meg az 1400 elszámolási egységet.

(2)  A jármű külső felületén elhelyezett tárgyak tekintetében, beleértve az (1) bekezdésben említett tartókat is, a fuvarozó csak akkor felelős, ha bizonyított, hogy a kár olyan cselekmény vagy mulasztás következménye, amelyet a fuvarozó követett el, akár ilyen kár előidézésének a szándékával, akár gondatlanságból, annak tudatában, hogy a kár bekövetkezhet.

47. cikk

Alkalmazandó jog

Jelen rész rendelkezéseinek figyelembevétele mellett az útipoggyásszal kapcsolatos felelősséget szabályzó 2. rész rendelkezései a járművekre is alkalmazandók.

IV. fejezet

Közös rendelkezések

48. cikk

A felelősség korlátozására vonatkozó jog kizárása

A jelen egységes szabályoknak, valamint a nemzeti jognak a felelősség korlátozására vonatkozó rendelkezései, amelyek a kártérítést adott összegre korlátozzák, nem alkalmazhatók, ha a kár bizonyíthatóan olyan cselekményből vagy mulasztásból származik, amelyet a fuvarozó követett el, akár ilyen kár előidézésének szándékával, akár gondatlanságból, annak tudatában, hogy a kár bekövetkezhet.

49. cikk

Átszámítás és kamat

(1)  Ha a kártérítés kiszámítása során külföldi pénznemben kifejezett összegeket kell átszámítani, az átszámítást a kártérítés fizetésének napján és helyén érvényes árfolyamon kell végezni.

(2)  A jogosult a kártérítési összeg után évi ötszázalékos kamatot követelhet az 55. cikk szerinti igény előterjesztésének napjától, vagy ha igényt nem terjesztettek elő, a jogi eljárás megindításának napjától.

(3)  Ugyanakkor, a 27. és 28. cikkek értelmében járó kártérítés esetén kamat csak attól a naptól számítandó, amelyen a kártérítés összegének a meghatározásánál figyelembe vett tények megtörténtek, ha ez a nap az igény előterjesztésének vagy a jogi eljárás megindításának napja után következett.

(4)  Az útipoggyászra vonatkozó kártérítés esetében kamat csak akkor jár, ha a kártérítés összege poggyászvevényenként meghaladja a 16 elszámolási egységet.

(5)  Útipoggyász esetén, ha a jogosult nem nyújtja be a fuvarozónak észszerű határidőn belül az igény végleges rendezéséhez szükséges dokumentumokat, nem jár kamat a határidő lejártától a dokumentumok benyújtásáig tartó időszakra.

50. cikk

Felelősség nukleáris baleset esetén

A fuvarozó mentesül az egységes szabályok alapján őt terhelő felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta, és ha ezért a kárért valamely államban a nukleáris energia terén fennálló felelősségre vonatkozó jogszabályok és előírások szerint a nukleáris berendezés üzemben tartója vagy az ennek helyébe lépő más személy a felelős.

51. cikk

A fuvarozó felelőssége más személyekért

A fuvarozó felelős alkalmazottaiért és más személyekért, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására igénybe veszi, ha ezek az alkalmazottak vagy más személyek a fuvarozó feladatainak a körében járnak el. A vasúti infrastruktúra üzembentartói olyan személyeknek tekintendők, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására a fuvarozó igénybe veszi.

52. cikk

Egyéb igények

(1)  A jelen egységes szabályok hatálya alá tartozó minden esetben a fuvarozóval szemben a felelősséggel kapcsolatos bármilyen eljárás csak a jelen egységes szabályok feltételei és korlátozásai szerint indítható.

(2)  Ugyanez érvényes azokra az eljárásokra is, amelyeket olyan alkalmazottakkal vagy személyekkel szemben indítanak, akikért a fuvarozó az 51. cikk értelmében felelős.

V. CÍM

AZ UTAS FELELŐSSÉGE

53. cikk

Különleges felelősségi elvek

Az utas felelős a fuvarozóval szemben minden olyan kárért:

a)  amely kötelezettségeinek be nem tartásából származik az alábbiak szerint:

1.  a 10., 14. és 20. cikk értelmében;

2.  az általános szállítási feltételekben a járműszállításra vonatkozó külön rendelkezések értelmében; vagy

3.  a veszélyes áruk nemzetközi fuvarozásáról szóló szabályzat (RID) értelmében; vagy

b)  amelyet az utas által magával vitt tárgyak vagy állatok okoznak, amelyek következményeit nem tudta megakadályozni, annak ellenére, hogy a lelkiismeretes utastól elvárható gondossággal járt el. Ez a rendelkezés nem érinti a fuvarozónak a 26. cikk és a 33. cikk (1) bekezdése szerinti felelősségét, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan körülmények okozták, amelyeket nem tudott elhárítani.

VI. CÍM

JOGOK GYAKORLÁSA

54. cikk

A részleges elveszés vagy sérülés megállapítása

(1)  Ha a fuvarozó a rábízott tárgy (útipoggyász vagy jármű) szállítása során annak részleges elveszését vagy sérülését fedezi fel vagy feltételezi, vagy a jogosult ezt állítja, a fuvarozó haladéktalanul köteles – lehetőleg a jogosult jelenlétében – jegyzőkönyvben rögzíteni a kár természete szerint a tárgy állapotát, és amennyire lehet lehetséges a kár terjedelmét, okát, valamint bekövetkezésének az idejét.

(2)  A jegyzőkönyv másolatát díjtalanul át kell adni a jogosultnak.

(3)  Ha a jogosult a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat nem fogadja el, követelheti, hogy az útipoggyászok és járművek állapotát, valamint a kár okát és összegét a szállítási szerződést megkötő felek által vagy a bíróság által kijelölt szakértő állapítsa meg. Az eljárásra annak az államnak a jogszabályai és előírásai az irányadók, ahol a megállapítás történik.

55. cikk

Igények

(1)  Az utasok halála és sérülése esetében a fuvarozó felelősségével kapcsolatos igényeket ahhoz a fuvarozóhoz kell írásban intézni, aki ellen eljárás indítható. Ha a szállítás egyetlen szerződés alapján történik, és végrehajtásában részfuvarozók vesznek részt, az igényt lehet intézni az első vagy az utolsó fuvarozóhoz vagy ahhoz, akinek székhelye, telephelye vagy irodája, amely a szerződést kötötte, az utas lakóhelye szerinti vagy állandó tartózkodási helye szerinti államban található.

(2)  A szállítási szerződésen alapuló egyéb igényeket írásban kell intézni az 56. cikk (2) és (3) bekezdésében megjelölt fuvarozóhoz.

(3)  Azokat a dokumentumokat, amelyeknek az igényhez való csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban – vagy ha a fuvarozó kéri, hiteles másolatban – kell benyújtani. Az igény rendezése után a fuvarozó követelheti a menetjegy, a poggyászvevény és a fuvarokmány átadását.

56. cikk

Peres eljárás alá vonható fuvarozók

(1)  A fuvarozónak az utasok halála és sérülése esetében fennálló felelőssége alapján peres eljárást csak a 26. cikk (5) bekezdése értelmében felelős fuvarozó ellen lehet indítani.

(2)  A (4) bekezdésben foglaltakat kivéve az utas a szerződésen alapuló egyéb peres eljárást kizárólag az első vagy az utolsó fuvarozó ellen indíthat, vagy az ellen a fuvarozó ellen, akinek tevékenysége során az eljárásra okot adó tény bekövetkezett.

(3)  Ha – részfuvarozók által teljesített szállítás esetében – az útipoggyász vagy a jármű kiszolgáltatására köteles fuvarozó – saját beleegyezésével – a poggyászvevényen vagy a fuvarokmányon fel van tüntetve, ellene akkor is kereset indítható a (2) bekezdés értelmében, ha az útipoggyászt vagy a járművet át sem vette.

(4)  A szállítási szerződés alapján fizetett valamely összeg visszatérítése iránti peres eljárás az ellen a fuvarozó ellen indítható, aki ezt az összeget beszedte, vagy az ellen a fuvarozó ellen, akinek a javára az összeget beszedték.

(5)  Peres eljárást a (2) és (4) bekezdésben megjelölt fuvarozókon kívül más fuvarozók ellen is lehet indítani, ha azt ugyanazon a szállítási szerződésen alapuló főkövetelés tárgyában folyó eljárás során viszontkereset vagy kifogás alakjában érvényesítik.

(6)  Amennyiben a jelen egységes szabályok a fuvarozásteljesítési segédekre is alkalmazandók, ellenük is indítható peres eljárás.

(7)  Ha a felperes több fuvarozó között választhat, választási joga megszűnik, mihelyt azok valamelyike ellen a peres eljárást megindította; ez irányadó akkor is, ha a felperes egy vagy több fuvarozó és fuvarozásteljesítési segéd között választhat.

58. cikk

Az utasok halála és sérülése esetében fennálló felelősséggel kapcsolatos kereseti jog elévülése

(1)  Az utasok halála vagy sérülése esetén a fuvarozót terhelő felelősségre alapított kereseti jogát a jogosult elveszíti, ha a kárról vagy a sérülésről történő tudomásszerzését követő tizenkét hónapon belül nem tesz bejelentést az utast érintő balesetről valamely olyan fuvarozónál, amelyhez az 55. cikk (1) bekezdése értelmében az igény benyújtható. Ha a jogosult a fuvarozónak a balesetet szóban jelenti be, a fuvarozó erről a szóbeli bejelentésről tanúsítványt köteles neki kiadni.

(2)  Mindazonáltal a kereseti jog nem szűnik meg, ha

a)  az (1) bekezdésben megadott határidőn belül a jogosult igényt nyújtott be az 55. cikk (1) bekezdésében megjelölt egyik fuvarozónál;

b)  a felelős fuvarozó az (1) bekezdésben megadott határidőn belül más úton tudomást szerzett az utast ért balesetről;

c)  ha a baleset bejelentése olyan körülmények folytán nem vagy nem kellő időben történt, amelyek a jogosultnak nem róhatók fel;

d)  ha a jogosult bizonyítja, hogy a baleset a fuvarozó hibájából következett be.

59. cikk

Poggyászszállításból eredő kereseti jog megszűnése

(1)  Az útipoggyásznak a jogosult részéről való átvétele megszünteti a szállítási szerződésből eredő minden kereseti jogot a fuvarozóval szemben a részleges elveszésért, a sérülésért vagy a késedelmes kiszolgáltatásért.

(2)  Nem szűnik meg azonban a kereseti jog:

a)  részleges elveszés vagy sérülés esetén, ha

1.  az elveszést vagy a sérülést az 54. cikknek megfelelően azt megelőzően állapították meg, hogy az útipoggyászt a jogosult átvette;

2.  kizárólag a fuvarozó hibájából maradt el az a megállapítás, amelynek az 54. cikk értelmében meg kellett volna történnie;

b)  külsőleg fel nem ismerhető olyan kárért, amelyet a jogosult csak az útipoggyász átvétele után állapított meg, ha a jogosult

1.  az 54. cikknek megfelelő megállapítást a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbb az útipoggyász átvételét követő három napon belül kérte; és

2.  ezenkívül bizonyítja, hogy a kár a fuvarozó általi átvétel és a kiszolgáltatás közötti időben keletkezett;

c)  ha késedelmes kiszolgáltatás esetében a jogosult huszonegy napon belül az 56. cikk (3) bekezdésében megjelölt fuvarozók valamelyike ellen érvényesíti a jogait;

d)  ha a jogosult bizonyítja, hogy a kárt a fuvarozó hibája okozta.

60. cikk

A kereseti jog elévülése

(1)  A fuvarozónak az utasok halála és sérülése tekintetében fennálló felelősségével kapcsolatos kereseti jog elévül:

a)  az utas vonatkozásában a baleset napjától számított három év elteltével;

b)  más jogosultak vonatkozásában az utas halálától számított három év alatt, legkésőbb azonban a baleset napjától számított öt év alatt.

(2)  A szállítási szerződésből eredő egyéb kereseti jogok egy év alatt évülnek el. Az elévülési idő azonban két év olyan kár megtérítésére irányuló kereseti jog esetében, amely akár a károkozás szándékával, akár gondatlanul, de a kár lehetséges bekövetkezésének a tudatában elkövetett cselekményre vagy mulasztásra vezethető vissza.

(3)  A (2) bekezdés szerinti elévülési idő a kereseti jogok tekintetében elkezdődik:

a)  a teljes elveszés miatti kártérítés esetén a 22. cikk (3) bekezdésében megállapított határidő lejártát követő tizennegyedik napon;

b)  a részleges elveszés, sérülés vagy késedelmes kiszolgáltatás miatti kártérítés esetén a kiszolgáltatás napján;

c)  az utasok szállítására vonatkozó minden más esetben a menetjegy érvényessége lejártának a napján.

Az elévülési idő kezdő napja az elévülési időbe nem számít bele.

(4)  […]

(5)  […]

(6)  Az elévülés szünetelésére és félbeszakadására egyébként a nemzeti jog irányadó.

VII. CÍM

FUVAROZÓK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK

61. cikk

A fuvardíj felosztása

(1)  Minden fuvarozó köteles az érdekelt fuvarozóknak azokból a fuvardíjakból, amelyeket beszedett vagy be kellett volna szednie, az őket megillető részt kifizetni. A kifizetés módját a fuvarozók egymás közt megállapodással rögzítik.

(2)  A 6. cikk (3) bekezdését, a 16. cikk (3) bekezdését és a 25. cikket a részfuvarozók közötti kapcsolatokra is alkalmazni kell.

62. cikk

Viszontkereseti jog

(1)  Azt a fuvarozót, aki a jelen egységes szabályok értelmében kártérítést fizetett, a következő rendelkezések figyelembevételével viszontkereseti jog illeti meg a szállításban részt vett fuvarozókkal szemben:

a)  az a fuvarozó, aki a kárt okozta, egyedül felelős azért;

b)  ha a kárt több fuvarozó okozta, mindegyik az általa okozott kárért felelős; ha ilyen megkülönböztetés nem lehetséges, a kártérítés a fuvarozók között a c) pont alapján oszlik meg;

c)  ha nem bizonyítható, hogy a kárt melyik fuvarozó okozta, a kártérítés a szállításban részt vett összes fuvarozó között oszlik meg, kivéve azokat, akik bizonyítják, hogy a kárt nem ők okozták; a felosztás a fuvardíjnak az egyes fuvarozókra eső részei arányában történik.

(2)  Bármely fuvarozó fizetésképtelensége esetében, az őt terhelő, de általa meg nem fizetett részlet a szállításban részt vett összes többi fuvarozó között a menetdíjnak az egyes fuvarozókra eső részei arányában oszlik meg.

63. cikk

Viszontkereseti eljárás

(1)  A 62. cikk szerinti viszontkereseti jogot gyakorló fuvarozó által teljesített kifizetés jogszerűségét az a fuvarozó, aki ellen a viszontkereseti jogot érvényesítik, nem vitathatja, ha a kártérítést bíróság állapította meg, és az utóbbi fuvarozónak, az eljárásról való szabályszerű értesítés útján lehetővé tették, hogy az eljárásba beavatkozzék. Az értesítés és a beavatkozás határidejét az alapeljárás bírósága állapítja meg.

(2)  Annak a fuvarozónak, aki viszontkereseti jogot gyakorol, ugyanabban az eljárásban kell érvényesítenie az igényeit minden fuvarozóval szemben, akivel nem egyezett meg; ellenkező esetben elveszíti a viszontkereseti jogát azokkal a fuvarozókkal szemben, akik ellen nem indított eljárást.

(3)  A bíróságnak ugyanabban az ítéletben kell határoznia az elé terjesztett valamennyi viszontkereseti igény tekintetében.

(4)  Az a fuvarozó, aki viszontkereseti jogát érvényesíteni kívánja, annak a tagállamnak a bíróságához fordulhat, amelynek területén a fuvarban résztvevő fuvarozók valamelyikének székhelye, telephelye vagy a szerződést megkötő iroda található.

(5)  Ha az eljárást több fuvarozó ellen kell indítani, a felperes fuvarozó jogosult a (4) bekezdés alapján illetékes bíróságok közül kiválasztani azt a bíróságot, amely előtt az eljárást megindítja.

(6)  A viszontkereseti eljárás nem kapcsolódhat össze a jogosult által a szállítási szerződés alapján kártérítésért indított eljárással.

64. cikk

Megállapodások a viszontkereset tárgyában

A fuvarozók a 61. és 62. cikktől eltérő megállapodásokat köthetnek.

II. MELLÉKLET

A VASÚTTÁRSASÁGOK ÉS MENETJEGY-ÉRTÉKESÍTŐK ÁLTAL BIZTOSÍTANDÓ MINIMÁLIS INFORMÁCIÓK

I. rész: Az utazást megelőző tájékoztatás

–  A szerződésre alkalmazandó általános feltételek

–  A leggyorsabb utazás menetrendje és feltételei

–  A rendelkezésre álló, köztük a legolcsóbb díjak menetrendje és feltételei [Mód. 125]

–  A fogyatékosságal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket segítő eszközök hozzáférhetősége, hozzáférési feltételei és elérhetősége a vonaton az XXX irányelvben meghatározott hozzáférési követelményekkel összhangban

–  Hozzáférési feltételek szabályok kerékpárok számára [Mód. 126]

–  Az ülőhelyek elérhetősége valamennyi alkalmazandó viteldíj tekintetében a dohányzó- nem dohányzó részen (és nem adott esetben a dohányzó részen), az első- és másodosztályon, valamint a fekvőhelyek és a hálókocsik elérhetősége [Mód. 127]

–  A szolgáltatásokat várhatóan megzavaró vagy késleltető események Üzemzavarok és késések (tervezett és valós idejű) [Mód. 128]

–  A vonaton igénybe vehető szolgáltatások elérhetősége, ideértve a wifit és a mosdókat [Mód. 129]

–  Az elveszett poggyász visszaigénylésére vonatkozó eljárások

–  A panaszok benyújtására vonatkozó eljárások.

II. rész: Információk az utazás során

–  A vonaton igénybe vehető szolgáltatások, ideértve a wifit [Mód. 130]

–  Következő állomás

–  Késések Üzemzavarok és késések (tervezett és valós idejű) [Mód. 131]

–  Fő összeköttetések

–  Biztonsági és üzembiztonsági kérdések.

III. MELLÉKLET

MINIMÁLIS SZOLGÁLTATÁSMINŐSÉGI ELŐÍRÁSOK

I.  A vasúttársaságokra vonatkozó követelmények

A vasúttársaságoknak a honlapjukon minden év június 30-áig közzé kell tenniük az előző üzleti évre vonatkozó szolgáltatásminőségi jelentést, és azt el kell juttatniuk a nemzeti végrehajtási szervnek és – a honlapján való közzététel céljából – az Európai Unió Vasúti Ügynökségének (ERA). A vasúttársaságoknak e jelentést az adott tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein) kell közzétenniük, és amennyiben lehetséges, az Unió más nyelvein is, többek között egy angol nyelvű összefoglaló formájában.

A szolgáltatásminőségi jelentésekben legalább az alábbi információknak kell szerepelniük:

1)  A szolgáltatások pontossága és a szolgáltatás zavarainak kezelésére vonatkozóan a vasúttársaságok által alkalmazott általános elvek

a)  késések

i.  az összesített átlagos késés szolgáltatási kategóriánként (nemzetközi, belföldi távolsági, regionális és városi/elővárosi), százalékban kifejezve;

ii.  a késve indult járatok százalékos aránya;

iii.  a késve érkezett járatok százalékos aránya:

–  a 60 percnél rövidebb késések aránya;

–  a 60–119 91–120 perc közötti késések aránya; [Mód. 132]

–  a 120 perces vagy annál hosszabb késések aránya;

b)  járattörlések

a járattörlések százalékos aránya szolgáltatási kategóriánként (nemzetközi, belföldi távolsági, regionális és városi/elővárosi);

c)  a rendelet alkalmazása a késések és járattörlések tekintetében:

i.  az ellátásban vagy segítségben részesített utasok száma;

ii.  az ellátás-, illetve segítségnyújtás költsége;

iii.  a kártérítésben részesült utasok száma;

iv.  a kártérítés költsége;

2)  Az utasok elégedettségének felmérése

A jelentésben legalább az alábbi kategóriáknak kell szerepelniük:

i.  a vonatok pontossága;

ii.  a késés esetén az utasoknak nyújtott tájékoztatás;

iii.  a vonatokon nyújtott tájékoztatás pontossága és rendelkezésre állása;

iv.  a karbantartás minősége/a vonatok állapota;

v.  a biztonság szintje a vonatokon;

vi.  a vonatok belsejének tisztasága;

vii.  hasznos információk nyújtása az utazás során, ideértve a wifivel és a vonaton igénybe vehető egyéb szolgáltatásokkal kapcsolatos információkat; [Mód. 133]

viii.  megfelelő színvonalú mosdók rendelkezésre állása valamennyi vonaton,

ix.  megfelelő tisztaságú és jól karbantartott állomások;

x.  a vonatok és a vonatokon lévő szolgáltatások (többek között a mosdók) akadálymentessége;

xi.  a vonaton utazó, fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyekkel történt események száma és a számukra a 24. cikkben foglaltak szerint ténylegesen nyújtott segítség minősége, függetlenül attól, hogy az érintett személy a segítségnyújtás iránti igényéről előzetesen értesítette-e a vasúttársaságot.

3)  Panaszkezelés

i.  panaszok száma és következménye;

ii.  panasztípusok;

iii.  a feldolgozott panaszok száma,

iv.  átlagos válaszidő;

v.  javítási lehetőségek, megtett intézkedések.

4)  A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére nyújtott segítség

a segítségnyújtási esetek száma szolgáltatási kategóriánként (nemzetközi, belföldi távolsági, regionális és városi/elővárosi).

5)  A szolgáltatás zavarai

a vészhelyzeti tervek, válságkezelési tervek megléte és rövid leírása.

II.  Az állomásüzemeltetőkre és az infrastruktúra-működtetőkre vonatkozó követelmények

A szolgáltatásminőségi jelentésekben legalább az alábbi információknak kell szerepelniük:

1)  Információk és menetjegyek

i.  az információkérések kezelésére szolgáló eljárás az államosokon;

ii.  a vonatok menetrendjére, az árakra és a peronokra vonatkozó információnyújtás eljárása és módja; az információk minősége;

iii.  a rendelet szerinti jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos információk és a nemzeti végrehajtó testületek elérhetőségének feltüntetése;

iv.  jegyvásárlási lehetőségek;

v.  információnyújtás és jegyértékesítés céljára rendelkezésre álló személyzet az állomáson;

vi.  tájékoztatás nyújtása a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek számára;

2)  A szolgáltatás zavarainak kezelésére vonatkozó általános elvek

i.  az ellátásban vagy segítségben részesített utasok száma;

ii.  az ellátás-, illetve segítségnyújtás költsége;

3)  Az állomáson lévő létesítmények (mosdók stb.) tisztaságának biztosítására szolgáló intézkedések leírása

i.  a takarítás gyakorisága;

ii.  mosdók rendelkezésre állása;

4)  Az utasok elégedettségének felmérése

A jelentésben legalább az alábbi kategóriáknak kell szerepelniük:

i.  a késés esetén az utasoknak nyújtott tájékoztatás;

ii.  a vonatok érkezési és indulási idejére/peronokra vonatkozó tájékoztatás pontossága és rendelkezésre állása;

iii.  a biztonság szintje az állomásokon;

iv.  az állomásokon az információkérések megválaszolásához szükséges idő;

v.  megfelelő színvonalú (akadálymentes) mosdók rendelkezésre állása az állomáson;

vi.  az állomások tisztasága és karbantartása;

vii.  az állomás és az ott található létesítmények akadálymentessége, ideértve a lépcsőmentes hozzáférést, a mozgólépcsőket, a felvonókat és a poggyászrámpákat; [Mód. 134]

viii.  a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyekkel az állomáson történt események száma és a számukra nyújtott szolgáltatás minősége.

IV. MELLÉKLET

PANASZKEZELÉS A NEMZETI VÉGREHAJTÓ TESTÜLETEKNÉL

Az olyan összetett esetekben, amikor több panasz került benyújtásra, több üzemeltető érintett, nemzetközi utazásról van szó, vagy olyan baleset történt, amely az érintett társaság engedélyét kiadótól eltérő tagállam területén következett be, és különösen akkor, ha nem egyértelmű, hogy melyik nemzeti végrehajtó testület illetékes, illetve ha ez elősegítené vagy felgyorsítaná a panasz megoldását, a nemzeti végrehajtó testületeknek közösen egy „vezető” testületet kell kijelölniük, amely az utasokkal való kapcsolattartás során egyedüli kapcsolattartóként jár el. Az összes érintett nemzeti végrehajtó testületnek együtt kell működnie a panasz megoldása érdekében (ez magában foglalja az információátadást, a dokumentumok fordításához nyújtott segítséget és a balesetek körülményeivel kapcsolatos tájékoztatást). Az utasokat tájékoztatni kell arról, hogy melyik testület jár el „vezető” testületként. Ezenfelül a nemzeti végrehajtó testületeknek minden esetben biztosítaniuk kell az (EU) 2017/2394 rendeletnek való megfelelést. [Mód. 135]

V. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

1371/2007/EK rendelet

E rendelet

1. cikk

1. cikk

1. cikk, a) pont

1. cikk, a) pont

1. cikk, b) pont

1. cikk, b) pont

----

1. cikk, c) pont

1. cikk, c) pont

1. cikk, d) pont

----

1. cikk, e) pont

1. cikk, d) pont

1. cikk, f) pont

1. cikk, e) pont

1. cikk, g) pont

----

1. cikk, h) pont

1. cikk, f) pont

1. cikk, i) pont

2. cikk

2. cikk

2. cikk, (1) bekezdés

2. cikk, (1) bekezdés

2. cikk, (2) bekezdés

----

2. cikk, (3) bekezdés

----

2. cikk, (4) bekezdés

----

2. cikk, (5) bekezdés

----

2. cikk, (6) bekezdés

----

2. cikk, (7) bekezdés

----

----

2. cikk, (2) bekezdés

----

2. cikk, (3) bekezdés

3. cikk

3. cikk

3. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (2), (3) bekezdés

----

3. cikk, (4) bekezdés

3. cikk, (2) bekezdés

3. cikk, (5) bekezdés

3. cikk, (3) bekezdés

3. cikk, (6) bekezdés

3. cikk, (4) bekezdés

3. cikk, (7) bekezdés

3. cikk, (5) bekezdés

3. cikk, (8) bekezdés

3. cikk, (6) bekezdés

3. cikk, (9) bekezdés

3. cikk, (7) bekezdés

3. cikk, (10) bekezdés

3. cikk, (8) bekezdés

----

3. cikk, (9) bekezdés

----

3. cikk, (10) bekezdés

3. cikk, (11) bekezdés

3. cikk, (11) bekezdés

----

3. cikk, (12) bekezdés

3. cikk, (12) bekezdés

3. cikk, (13) bekezdés

3. cikk, (13) bekezdés

3. cikk, (14) bekezdés

3. cikk, (14) bekezdés

----

3. cikk, (15) bekezdés

3. cikk, (16) bekezdés

3. cikk, (16) bekezdés

3. cikk, (17) bekezdés

3. cikk, (17) bekezdés

3. cikk, (18) bekezdés

----

3. cikk, (19) bekezdés

4. cikk

4. cikk

----

5. cikk

5. cikk

6. cikk

6. cikk

7. cikk

7. cikk

8. cikk

8. cikk

9. cikk

----

9. cikk, (4) bekezdés

9. cikk

10. cikk

9. cikk, (3) bekezdés

----

----

10. cikk, (5) és (6) bekezdés

10. cikk

----

11. cikk

11. cikk

12. cikk

12. cikk

12. cikk, (2) bekezdés

----

13. cikk

13. cikk

14. cikk

14. cikk

15. cikk

15. cikk

16. cikk

16. cikk

----

16. cikk, (2) és (3) bekezdés

17. cikk

17. cikk

----

17. cikk, (8) bekezdés

18. cikk

18. cikk

----

18. cikk, (6) bekezdés

----

19. cikk

19. cikk

20. cikk

20. cikk

21. cikk

21. cikk, (1) bekezdés

----

21. cikk, (2) bekezdés

22. cikk, (2) bekezdés és 23. cikk, (2) bekezdés

22. cikk

22. cikk

22. cikk, (2) bekezdés

----

----

22. cikk, (4) bekezdés

23. cikk

23. cikk

----

23. cikk, (4) bekezdés

24. cikk

24. cikk

25. cikk

25. cikk, (1), (2), (3) bekezdés

----

26. cikk

26. cikk

27. cikk

27. cikk

28. cikk

----

28. cikk, (3) bekezdés

27. cikk, (3) bekezdés

28. cikk, (4) bekezdés

28. cikk

29. cikk

29. cikk

30. cikk

30. cikk

31. cikk

----

32., 33. cikk

31. cikk

34. cikk

----

34. cikk, (1), (3) bekezdés

32. cikk

35. cikk

33. cikk

----

34. cikk

36. cikk

35. cikk

----

----

37. cikk

36. cikk

38. cikk

----

39. cikk

37. cikk

40. cikk

I. melléklet

I. melléklet

II. melléklet

II. melléklet

III. melléklet

III. melléklet

----

IV–V. melléklet

(1)HL C 197., 2018.6.8., 66. o.
(2)Az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (HL L 315., 2007.12.3., 14. o.).
(3)A Bizottság 454/2011/EU rendelete (2011. május 5.) a transzeurópai vasúti rendszer személyszállítási szolgáltatások telematikai alkalmazásai alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásról (HL L 123., 2011.5.12., 11. o.).
(4) A Bizottság 1300/2014/EU rendelete (2014. november 18.) az uniós vasúti rendszernek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek általi hozzáférhetőségével kapcsolatos átjárhatósági műszaki előírásokról (HL L 356., 2014.12.12., 110. o.).
(5)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 524/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 165., 2013.6.18., 1. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).
(9)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(10)HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 2012/34/EU irányelve (2012. november 21.) az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 343., 2012.12.14., 32. o.).
(13)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 326., 2015.12.11., 1. o.).
(14)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) XXX irányelve (...) a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L X, X.X.XXXX, X. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1370/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2007.12.3., 1. o.).
(16)A Bizottság (EU) 2017/1926 felhatalmazáson alapuló rendelete (2017. május 31.) a 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az EU egészére kiterjedő multimodális utazási információs szolgáltatások nyújtása tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 272., 2017.10.21., 1. o.).

Utolsó frissítés: 2020. május 11.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat