Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0252),

–  tekintettel a Bizottságnak a szülők és gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2017. április 26-i javaslatára (COM(2017)0253),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 3., 5., 27., 31., 32., 33. és 47. cikkére,

–  tekintettel az 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az Európai Unió és az összes tagállam ratifikált,

–  tekintettel az 5. fenntartható fejlesztési célra: „A nemek közötti egyenlőség megvalósítása, a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának elősegítése”, és különösen az 5.4. célra: „A fizetés nélküli gondozás elismerése és értékelése állami szolgáltatások, infrastruktúra és szociális védelmi politikák biztosítása, valamint a háztartáson és családon belüli közös felelősség előmozdítása révén, országos szinten megfelelő módon”,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár „Előrehaladás a fenntartható fejlesztési célok elérése felé” című, 2018. május 10-i jelentésére,

–  tekintettel az önálló életvitelt lehetővé tevő közösségi alapú támogatás és gondozás erősítésére vonatkozó, 2017. december 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésén elfogadott elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „Uniós cselekvési terv 2017–2019 – A nemek közötti bérszakadék kezelése” című, 2017. november 20-i közleményére (COM(2017)0678),

–  tekintettel a „Stratégiai kötelezettségvállalás a nemek közötti egyenlőségért 2016–2019” című, 2015. december 3-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0278), és különösen annak a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségéről szóló 3.1. fejezetére,

–  tekintettel a Bizottságnak „A kisgyermekeknek szóló gyermekgondozási létesítmények fejlesztéséről a nők munkaerő-piaci részvétele, a dolgozó szülők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása, és az európai fenntartható és inkluzív növekedés (a „barcelonai célkitűzések”) érdekében” című, 2018. május 8-i jelentésére (COM(2018)0273),

–  tekintettel a Bizottságnak „A barcelonai célkitűzések - A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című, 2013. május 29-i jelentésére (COM(2013)0322),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Koragyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című, 2011. február 17-i közleményére (COM(2011)0066),

–  tekintettel a Bizottságnak „A koragyermekkori nevelés és gondozás minősége” című ütemtervére (Ares(2018)1505951),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására(3),

–  tekintettel a Bizottságnak az „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i (COM(2010)2020), a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014-2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című, 2013. február 20-i (COM(2013)0083), valamint „A szociális jogok európai pillérének létrehozása” című, 2017. április 26-i (COM(2017)0250) közleményeire,

–  tekintettel az Európai Unió munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos, 2014–2020-as stratégiájáról szóló, 2014. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2014)0332),

–  tekintettel „A nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának növelése az EU-ban” című, 2017. október 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében egy uniós stratégia szükségességéről szóló, 2017. június 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban” című, 2016. április 28-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről szóló, 2016. március 8-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nőknek az elöregedő társadalomban betöltött szerepéről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az atipikus szerződésekről, a foglalkoztatási pályák megóvásáról, a rugalmas biztonságról és a szociális párbeszéd új formáiról szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a magas színvonalú koragyermekkori nevelést és gondozást biztosító rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. május 22-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0271) és az azt kísérő, ugyanazon a napon elfogadott bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0173),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi indexére és „A munka, a család és a magánélet összeegyeztetése az Európai Unióban: szakpolitikai felülvizsgálat” című, 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „A fogyatékosssággal élő gyermekeket vagy felnőtteket gondozó munkavállalókra vonatkozó társasági kezdeményezések” című, 2011. december 7-i jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás” című, 2013. július 14-i háttérdokumentumára,

–  tekintettel az Eurofound „Bentlakásos gondozás: munkakörülmények és a munkahelyek minősége” című, 2014. június 17-i jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Munka és gondozás: e két tevékenység összeegyeztetését segítő intézkedések demográfiai változások idején” című, 2015. október 22-jelentésére,

–  tekintettel a 6. európai munkakörülmény-felmérésről szóló, 2016. november 17-i áttekintő Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel az Eurofound „Az időskorú európaiakat befogadó intézmények: állami, magán- és nonprofit szolgáltatók” című, 2017. november 28-i tanulmányára,

–  tekintettel a „2016. évi európai életminőség-felmérés: életminőség, a közszolgáltatások minősége és a társadalom minősége” című, 2018. január 23-i Eurofound-felmérésre,

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság és az Európai Bizottság „Megfelelő szociális védelem az elöregedő társadalomban felmerülő tartós ápolási-gondozási igények összefüggésében” című, 2014. október 10-i közös jelentésére,

–  tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság és az Európai Bizottság egészségügyi ellátásról, a hosszú távú gondozási rendszerekről és a költségvetési fenntarthatóságról szóló, 2016. október 7-i közös jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a gondozottal együtt élő gondozók jogairól szóló, 2016. szeptember 21-i véleményére(12),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Családi szolgáltatások fejlesztése a foglalkoztatási arányok növelése és a nemek közötti munkahelyi egyenlőség elősegítése érdekében” című, 2014. október 16-i véleményére(13),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. május 26-i véleményére a háztartási munka professzionalizálódásáról(14),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „A nemek közötti egyenlőség mutatószámáról szóló 2017. évi jelentésére: A nemek közötti egyenlőség mérése az Európai Unióban 2005‒2015”,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának „A férfiak és nők közötti különbségek a munkára, a gondozásra és a kikapcsolódásra szánt idő tekintetében” című, 2016. márciusi, valamint „A nemek közötti egyenlőségre fordított források felhasználása egyes kiválasztott tagállamokban” című, 2016. novemberi tanulmányaira,

–  tekintettel „A hosszú távú gondozási szolgáltatások európai minőségi keretrendszere: a gondozásra és segítségre szoruló idősek jóllétének és méltóságának biztosítására vonatkozó alapelvek és iránymutatások” című, 2012-ben közzétett, az idősek jóllétével és méltóságával foglalkozó WeDo projektre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0352/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkének, 3. cikke (3) bekezdésének és az Alapjogi Charta 21. cikkének értelmében a nők és férfiak közötti egyenlőség az EU alapjául szolgáló értékek egyike; mivel emellett az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke szerint az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítására; mivel azonban lassan halad a nemek közötti egyenlőség elérése;

B.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én közösen kihirdetett szociális jogok európai pillére jelentős elveket fogalmaz meg, és új jogokkal kívánja felruházni az Unió polgárait, köztük a nemek közötti egyenlőséggel, az esélyegyenlőséggel, a gyermekek támogatásával, illetve a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadásával, amelyeket az összes uniós intézmény és tagállam egyhangúan támogat; mivel a „munka és a magánélet közötti egyensúlyra” vonatkozó 9. elv megállapítja, hogy „a szülőknek és a gondozási feladatokat ellátó személyeknek joguk van a megfelelő szabadsághoz, a rugalmas munkavégzéshez és a gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez”;

C.  mivel szerte az Európai Unióban a nők teljes foglalkoztatása még mindig csaknem 12%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké, és a nők 31,5%-a részmunkaidőben dolgozik, szemben a férfiak 8,2%-ával; mivel a nemek közötti foglalkoztatási különbség még mindig 12% az EU-ban; mivel a tények azt mutatják, hogy ennek egyik fő oka a nők aránytalan gondozási feladatai; mivel a gondozási feladatok miatt az életpályában bekövetkező többszörös törések nőket érintő kumulatív hatása lényegesen hozzájárul az alacsonyabb bérekhez, a rövidebb karrierhez, valamint ehhez kapcsolódóan a nemek közötti bérszakadék (16%) és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség (37%) kialakulásához; mivel ennek következtében a nők esetében magasabb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, aminek negatív hatása van a gyermekekre és a családokra is; mivel fontos a nemek közötti foglalkoztatási különbség, a nemek közötti bérszakadék és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség megszüntetése, hiszen a nemek közötti foglalkoztatási különbség okozta teljes gazdasági veszteség eléri az évi 370 millió EUR-t; mivel a gondozási szolgáltatások nyújtásának nagy része lehet a munkaerőhiány hatékony kezelésében;

D.  mivel a „gondozást” köz- vagy magánintézményben vagy magánháztartás(ok)ban személyesen végzett munkaként kell értelmezni gyermekek, idősek, fogyatékossággal élő személyek vagy betegek részére; mivel a gondozói munkát ideális körülmények között hivatásos gondozóknak kell végezniük, akiket állami vagy magán gazdálkodási egységek, vagy családok alkalmazhatnak, vagy akik önfoglalkoztatók lehetnek, de ezt a tevékenységet informálisan és fizetés nélkül nem hivatásos gondozók is végzik, akik rendszerint családtagok;

E.  mivel a nők átlagosan több mint háromszor annyi időt fordítanak nem fizetett házimunkára és gondozási munkára, mint a férfiak, ahogy ez azon házaspároknál a legszembetűnőbb, akiknek a legfiatalabb gyermeke 7 év alatti, mivel a nők átlagosan heti 32 órát töltenek fizetett munkával és 39 órát nem fizetettel, míg a férfiak heti 41 órát töltenek fizetett, és 19 órát nem fizetett munkával;

F.  mivel a háztartási munka és a gondozás ágazata a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint 2010-ben világszerte mintegy 52 millió embert foglalkoztatott, valamint emellett a szektorban további 7,4 millió, 15 év alatti háztartási alkalmazott dolgozott, akik az iparosodott országokbeli összes foglalkoztatott 5-9%-át teszik ki;

G.  mivel számos tagállamban a gondozással összefüggő munkahelyek rosszul fizetettek, gyakran nem kínálnak hivatalos szerződést vagy egyéb alapvető munkavállalói jogokat, továbbá szakmailag kevéssé vonzóak az ilyen munkahelyek a fizikai és az érzelmi stressz magas kockázata, a kiégés veszélye és a karrierlehetőségek hiánya miatt; mivel az ágazat kevés képzési lehetőséget kínál, és az itt foglalkoztatottak többnyire idős emberek, nők és migráns munkavállalók;

H.  mivel az olyan támogató intézkedések, mint a svéd adó-jóváírási rendszer háztartási szolgáltatások esetén, a francia és belga „szolgáltatási utalvány”, hatékonynak bizonyultak a be nem jelentett munkavállalás csökkentésében, javítva a munkakörülményeket és szabályos munkavállalói jogokat biztosítva a háztartási alkalmazottak és gondozók számára;

I.  mivel a tények azt mutatják, hogy az EU-szerte nyújtott összes gondozás 80%-át nem fizetett házi gondozók végzik, akiknek 75%-a nő; mivel a nők 27,4%-a dolgozik részmunkaidőben gyermekek vagy gondozásra szoruló felnőttek gondozása miatt, szemben a férfiak 4,6%-ával(15); mivel a gondozási szolgáltatások nyújtása nem kényszerítheti arra az informális gondozókat, hogy a gondozási feladatokat a szabadidejük rovására végezzék, hiszen azok, akiknek van munkájuk is, már így is kénytelenek az egyes feladatok és a saját idejük között egyensúlyozni;

J.  mivel bizonyos országos statisztikai adatok azt mutatják, hogy a tagállamokban a gondozók körülbelül 6-7%-a 17 év alatti fiatal, és a 15‒24 éves korosztályban ötször annyi fiatal nő végez gondozói munkát, mint fiatal férfi; mivel a fiatal gondozók fontos felnőtt kötelezettségeket vállalhatnak fel, amikor olyan szülőt, testvért, nagyszülőt vagy más rokont gondoznak, nyújtanak segítséget és támogatást, akik fogyatékossággal élnek, krónikus betegségük vagy mentális egészségügyi problémájuk van; mivel fiatal gondozók rendkívüli akadályokba ütköznek az oktatásban és képzésben való részvétel, valamint az oktatás és a gondozási feladatok összehangolása terén, amely egészségükre és megélhetésükre is hatással van;

K.  mivel számos tagállamban hiányzanak az olyan minőségi hivatásos gondozási szolgáltatások, amelyek jövedelemtől függetlenül mindenki számára elérhetőek;

L.  mivel a gondozásra szoruló családtagok közül sokan olyan térségekben élnek, amelyeket a szolgáltatások tartós hiánya jellemez, az elszigeteltség vagy egyéb körülmények pedig megnehezítik a hivatásos gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést; mivel ezekkel a személyekkel sok esetben csak nem hivatásos gondozók foglalkoznak, akik igen gyakran női családtagok;

M.  mivel Európának demográfiai változásokkal kell szembenéznie, amelyek az életkorfüggő betegségek egyre gyakoribb előfordulásához és a népesség elöregedéséhez, és így növekvő gondozási szükségletekhez vezetnek; mivel az egyre nagyobb a gondozás iránti kereslet idején egyenlőtlen a gondozási feladatok nemek közötti megoszlása, a gondozással járó terhek nagy része a nőkre hárul az európai társdalomban még mindig érvényesülő sztereotipikus nemi szerepek miatt; mivel az idősek növekvő száma, a munkaképes korúak csökkenő száma, továbbá a megszorító intézkedések miatt hozott költségvetési korlátozások jelentős hatást gyakorolnak a szociális szolgáltatásokra, amely hatással lesz azokra is, akiknek – gyakran nehéz körülmények között – össze kell egyeztetniük a munkával és a gondozással kapcsolatos felelősségeiket;

N.  mivel az EU lakossága előreláthatóan tovább öregszik, a 65 éves vagy idősebb lakosság aránya a 2008-as 17,1%-ról 2060-ra 30%-ra fog emelkedni, a 80 éves vagy idősebb lakosság aránya pedig 4,4%-ról 12,1%-ra fog nőni ugyanezen időszak alatt;

O.  mivel az idősek esetében magasabb a szegénység kockázata, mint a normál népesség körében, 2008-ban a 65 évesek és az idősebbek körülbelül 19%-át érintette, míg 2000-ben 17% volt ez az arány; mivel ez az arány 5 százalékponttal magasabb a nőknél, mint a férfiaknál;

P.  mivel az időseket olykor hátrányos megkülönböztetés éri az életkor alapján és a szexizmus miatt, és az idősek bántalmazása valamennyi tagállamban társadalmi problémát jelent, amely különböző típusú gondozási intézményekben megtapasztalható;

Q.  mivel a tartós gondozás vonatkozásában alkalmazott nemzeti szakpolitikai modellek jelenleg nem alkalmasak arra, hogy kiszolgálják az Unió elöregedő társadalmának igényeit, és mivel a legtöbb tagállam politikai és szociális gondozási kezdeményezéseiben és rendszereiben mindeddig nem foglalkozott a demográfiai kihívásokkal;

R.  mivel bár csaknem az összes tagállamban emelkedett az idősotthonok száma az elmúlt 10 évben, a kereslet még mindig meghaladja az elérhető független lakhatás és gondozási támogatás mértékét; mivel sürgősen további beruházásokra van szükség a közösségi alapú vagy otthoni tartós gondozási szolgáltatások terén, mivel mindenkinek joga van a független élethez, a támogatás szolgáltatásokhoz és a közösségben való részvételhez; mivel emellett többek között a pénzügyi beruházásokról szóló, nemzeti szintű alábontott információk hiánya és a minőségi mutatók hiánya nehézzé teszik a gondozási infrastruktúra e fontos részének nyomon követését és értékelését, valamint döntéshozatali ajánlások megfogalmazását;

S.  mivel 2002 óta csupán 12 tagállamban teljesültek az arra irányuló barcelonai célkitűzések, hogy a három év alatti gyermekek 33%-a (1. sz. cél), valamint a hároméves és a kötelező iskolás kor közötti gyermekek 90%-a számára (2. sz. cél) kisgyermekkori gondozási szolgáltatásokat nyújtsanak, és bizonyos tagállamokban aggasztóan alacsonyak ezek a teljesítési arányok;

T.  mivel a nők nagyobb mértékű munkaerőpiaci részvétele miatt nagyobb az igény a magas színvonalú és megfizethető gyermekgondozás iránt és a koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások iránti kereslet Európa-szerte meghaladja a kínálatot; mivel a tények azt mutatják, hogy a tagállamok több mint felében a 3 év alatti gyermekek esetében a gyermekgondozás igénybevétele nem a teljes munkaidőre szól (heti 30 óránál kevesebb); mivel a nők teljes munkaerőpiaci részvételéhez a gyermekgondozásnak a teljes munkaidőre rendelkezésre kell állnia, és meg kell felelnie a munkával kapcsolatos igényeknek a szülők munkaidejében;

U.  mivel hiányozik a minőségi és minden jövedelmi réteg számára megfizethető gyermekgondozási szolgáltatásokat kínáló megfelelő infrastruktúra, amit az is bizonyít, hogy az EU-ban élő több mint 32 millió, nem tanköteles korú gyermek közül csak mintegy 15 millióan részesülnek koragyermekkori szolgáltatásokban(16), és a tagállamok gyermekgondozási kiadásainak legnagyobb része a 3 év és az iskolaköteles kor közötti gyermekeket célozza; mivel minden ágazatból növelni kell az állami beruházásokat, ahogy az OECD-országok adatai is azt mutatják, hogy ha a GDP nagyobb hányadát fordítják a gondozási ágazatba irányuló beruházásra, növekszik a nők foglalkoztatása; mivel a gyermekgondozással kapcsolatos állami beruházás mindenki számára előnyös stratégia, és többlet adóbevételt generálna a szülők nagyobb mértékű munkaerőpiaci részvétele; rámutat, hogy a család központi szerepének kiegészítése mellett a magas színvonalú koragyermekkori nevelés és gondozás számos rövid és hosszú távú előnyt biztosít az egyének és a társadalom, többek között a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű vagy a sajátos nevelési igényű személyek számára, és segítségével eredményesen kezelhető a gyermekeket egészen kicsi koruktól érintő egyenlőtlenség, és megakadályozható a korai iskolaelhagyás;

V.  mivel a magas színvonalú koragyermekkori nevelés biztosítása hatékony befektetést jelent, megteremti az alapokat az egész életen át tartó sikeres tanuláshoz, foglalkozik a hátrányos helyzetű gyermekeket érintő egyenlőtlenségekkel és kihívásokkal;

W.  mivel az EU-ban több mint 80 millió ember él fogyatékossággal, növekvő számban, és minden negyedik európainak van fogyatékossággal élő családtagja; mivel azáltal, hogy 2011-ben a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) részes felévé vált, az EU elkötelezte magát a fogyatékossággal élők jogainak előmozdítása és védelme mellett; mivel a minden korosztályból való, fogyatékossággal élő személyek e jogai és igényei fényében az elmúlt időszakban a fogyatékosságal élő személyek ellátása az intézményi rendszerről a közösségi alapú rendszer felé mozdult el;

X.  mivel CRPD 19. cikke értelmében mindenkinek joga van a független élethez és a társadalomban való részvételhez, ami nemcsak a független lakhatás biztosítását jelenti, hanem olyan szolgáltatásokat is támogat, amelyek a fogyatékossággal élő személyek igényeit tükrözik;

Y.  mivel valószínű, hogy az alacsonyan funkcionáló autizmussal élő gyermekek és felnőttek nehezen tudják egyedül ellátni a napi teendőket, és a legtöbb tevékenységnél segítségre van szükségük;

Z.  mivel a tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokat és a gyermekgondozást gyakran alábecsülik, és ez a szakma számos tagállamban nem rendelkezik kellő elismertséggel és megfelelő státussal, ami abban nyilvánul meg, hogy alacsonyak a bérszintek, a munkaerő tekintetében egyenlőtlen a nők és a férfiak képviselete és rosszak a munkakörülmények;

AA.  mivel az informális gondozás, köztük az otthoni ápolás képesített munkaerőt igényel, aki megfelelően meg kell fizetni(17); mivel elegendő számú képesített hivatásos gondozót kell biztosítani, hiszen a gyermekek, az idősek és a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott minőségi intézményesített gondozási szolgáltatások fejlesztése a minőségi munkaviszonyokhoz és a szolgáltatásokat nyújtó munkavállalók tisztességes fizetéséhez és az e személyekbe, köztük a gyermekgondozók képzésébe való befektetéshez kapcsolódik; mivel a gondozók szakmai munkaviszonya jótékony hatással van a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére való képességükre;

AB.  mivel a tartós ápolást-gondozást igénybevevők számára nehézséget jelenthet a magán gondozási szolgáltatások megfizetése, amelyek általában költségesebbek, mint az állami szektor által nyújtott szolgáltatások; mivel a nemek közötti szakadék és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség miatt ez mindig jobban érinti a nőket, mint a férfiakat, és a nőknek jövedelmük nagyobb részét kell tartós ápolásra-gondozásra költeni;

AC.  mivel a jelentések szerint a magas színvonalú szolgáltatások korlátozott elérhetősége különösen nagy kihívást jelent a hátrányos helyzetű emberek, úgymint az alacsony jövedelmű családokból származók, a vidéki területeken élők, valamint a valamilyen etnikai kisebbséghez tartozó vagy migráns hátterű gyermekek esetében;

A munka és a magánélet közötti egyensúly összefüggésében

1.  megjegyzi, hogy jelentősen növekszik a nemek közötti foglalkoztatási különbség, miután egy családban gyermek születik, ami azt jelzi, hogy a nők nehézségekkel néznek szembe a gyermeknevelés és a gondozási feladatok, illetve a munkájuk összeegyeztetése terén a megfelelő állami gondozási infrastruktúra hiánya és a nemi alapú munkamegosztás következtében, ami óriási mennyiségű gondozási feladatot jelent, amely túlnyomó részét nők látnak el, akik 2-10-szer több időt töltenek fizetetlen gondozással, mint a férfiak(18);

2.  megjegyzi, hogy a nők egynegyede továbbra is fizetetlen kisegítő családtagnak számít, amely tevékenységért közvetlenül nem részesülnek díjazásban, továbbá hogy a nők egyértelmű szegregációja tapasztalható az olyan ágazatokban, amelyekre általában jellemző az alacsony díjazás, a hosszú munkaidő és a gyakran nem hivatalos munkamegállapodások, amelyek a nők számára kevesebb pénzügyi, szociális és strukturális előnyt eredményeznek;

3.  hangsúlyozza, hogy a szegénység feminizálódása számos tényező – a nemek közötti bérszakadék, a nemek közötti nyugdíjszakadék, a gondozási feladatok és az ezekhez kapcsolódó szabadságok következménye; kiemeli, hogy a többszörös megkülönböztetés – amellyel a nőknek többek között nemi identitásuk, annak kifejezése és nemi jellegzetességeik miatt kell szembenézniük – hozzájárul a szegénység feminizációjához;

4.  üdvözli a szociális jogok európai pillérének kihirdetéséről szóló intézményközi nyilatkozatot, és emlékeztet a pillér elveire, amelyek magukban foglalják a következőket:

5.  aggodalmát fejezi ki a szülői szabadság és a szülői jogok kedvezőtlen alakulása miatt, mint például a szülési szabadság meghosszabbításáról szóló irányelvjavaslat visszavonása és az Európai Bíróság nemrégiben hozott döntése, amely jogszerűnek ítéli meg a várandós munkavállalók csoportos létszámcsökkentés részeként történő elbocsátását; felszólítja a Bizottságot az uniós jogszabályokban megjelenő hiányosság gyors kitöltésére;

6.  üdvözli a munkavállalók és gondozók munkája és magánélete közötti egyensúly megteremtéséről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatot, és hangsúlyozza ezzel összefüggésben a szabadsághoz és a rugalmas munkafeltételekhez való egyéni jog fontosságát, hogy a dolgozó egyének könnyebben szervezhessék meg a munkájukat és a magánéletüket; emlékeztet arra, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikáknak ösztönözniük kell a férfiakat, hogy ugyanúgy vállaljanak gondozási feladatokat, mint a nők; úgy véli, hogy a jövőbeli fejlődés céljából az apasági és a gondozói szabadság fokozatos kiterjesztésére(19), illetve a szabadság idejére járó, megfelelő összegű fizetés mértékének növelésére, a nem átruházható szülői szabadság, elbocsátás esetén garanciák, ugyanarra vagy egyenértékű álláshelyre való visszatérés, illetve a szabadság kivételére vonatkozó döntések alapján elkövetett megkülönböztetéstől való védelem, valamint az önálló vállalkozók és azok számára, akiknek a gyermekeken kívül más eltartottakról kell gondoskodniuk, és megfelelően fizetett szabadságot kell kivenniük, jogaik kiterjesztésének biztosítására kell törekedni;

7.  felszólítja az összes tagállamot, hogy ösztönözzék az apákat az apasági szabadság igénybevételére, amely hasznos eszköz az apák szerepvállalásához a gyermekeikről és a családjukról való gondoskodás terén, ugyanakkor értékes eszköz a nők és a férfiak közötti valódi egyenlőség megvalósításához;

8.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatások nyújtása nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a gondozók bérszintjét, illetve a szociális vagy nyugellátásokat; ezzel összefüggésben szorgalmazza, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikák végrehajtása során a nemek közötti egyenlőséget mozdítsák elő;

9.  emlékeztet a fogyatékossággal élő gyermekről vagy rokonról gondoskodó családok nehéz helyzetére, mivel ezekben az esetekben a gondozás az egész élet folyamán tart;

10.  felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élő gyermekek szülei számára nyújtott támogató szolgáltatások hiányára; rámutat arra, hogy ez a hiány gyakran teljes mértékben lehetetlenné teszi a szülők belépését a munkaerőpiacra; e tekintetben felhívja a figyelmet a súlyos autizmussal élő emberek számára szolgáló létesítmények riasztó hiányára;

11.  úgy véli, hogy minden gondozásra szoruló személynek szubjektív jogot kell biztosítani arra, hogy megválassza a gondozási igényei szerint leginkább alkalmas minőségi gondozási szolgáltatást, amely megfelelő és elérhető számukra és a gondozóik számára is; úgy véli, hogy a felhasználók és igényeik közötti különbségtők függetlenül, a gondozási szolgáltatásokat személyközpontúan, egyénre szabottan és átfogó módon kell kialakítani; megjegyzi, hogy a családok nem homogének, és hogy a szakpolitikát és a programozást a ehhez a változatossághoz kell igazítani;

12.  úgy véli, hogy a megválasztott gondozási szolgáltatásoknak tükrözniük kell a munka változó jellegét, ahogy tovább fejlesztik őket;

13.  úgy véli, hogy a tartós ápolást-gondozást ‒ a szociális jogok európai pillérében rögzített, a tartós ápoláshoz-gondozáshoz való joggal összhangban ‒ a szociális védelem egyik ágazatának kell tekinteni, amelynek létre kell hoznia a minőségi és személyközpontú tartós ápolás-gondozáshoz való jogot mindenki számára; úgy véli emellett, hogy a szociális jogok európai pillérével és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban sürgősen további beruházásokra van szükség a megfizethető, minőségi tartós gondozási szolgáltatások, nem utolsósorban az otthoni és a közösségi alapú szolgáltatások terén; felhívja a tagállamokat ezzel összefüggésben, hogy az idősgondozás, a gyermekgondozás és a fogyatékossággal élő és/vagy a krónikus betegségben szenvedő, tartós ápolást-gondozást igénylő személyek gondozása kapcsán biztosítsanak egyenlő hozzáférést és méltányos bánásmódot, különös tekintettel a hátrányos helyzetű személyekre;

14.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek, idősek, fogyatékossággal élő személyek és a krónikus betegek vagy a tartós gondozásra szoruló személyek gondozása céljából biztosított sokszínű, minőségi, hozzáférhető és megfizethető állami és magáninfrastruktúra, szolgáltatások és támogatás otthon vagy otthonszerű létesítményekben való rendelkezésre állása döntő fontosságú szempontnak bizonyult a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló szakpolitikák esetében, és olyan lényeges tényezőnek, amely elősegíti, hogy a szülők és az informális gondozók szabadságot vegyenek ki, azon erőfeszítések részeként, hogy a nők gyorsan visszatérhessenek a munkába, illetve megmaradjanak a munkaerőpiacon; üdvözli a szociális jogok európai pillérével és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban a közösségi ellátásra való átállást, megjegyezve ugyanakkor, hogy a minőség biztosítása érdekében ellenőrizni kell ezeket a szolgáltatásokat; úgy véli, hogy a minőségi gondozás a nyújtott szolgáltatások magas minőségéből, valamint a szolgáltatásokat igénybe vevők méltóságának és emberi jogainak tiszteletben tartásának mértékéből ered, illetve ahogyan biztosítják a közösségbe való bevonásukat;

15.  emlékeztet arra, hogy a nők munkaerőpiaci alulreprezentáltságának egyik fő oka a gondozási szolgáltatások hiánya, mivel ez még inkább megnehezíti a munkával és a családdal kapcsolatos kötelezettségek közötti egyensúly megteremtését, és oda vezet, hogy a nők közül egyesek teljesen kiesnek a munkaerőpiacról, kisebb óraszámban végeznek keresőtevékenységet, és több időt töltenek fizetés nélküli gondozási feladataik teljesítésével, aminek hátrányos következményei vannak a szociális biztonsági jogosultságaikra, különösen a nyugdíjra nézve, továbbá magasabb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, főleg idős korban;

A gondozás típusai

16.  megjegyzi, hogy számos különböző gondozási szolgáltatás létezik, például kisgyermekkori nevelés és gondozás, idősgondozás, valamint a tartós egészségügyi és gondozási igényekkel rendelkező, fogyatékossággal élő és/vagy krónikus betegségben szenvedő személyek gondozása vagy támogatása, és hogy ennek eredményeként különböző szakpolitikai megközelítések alakultak ki; úgy véli, hogy a gondozást biztosíthatják hivatásos és informális gondozók is;

17.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatások kialakítása megközelítésének figyelembe kell vennie a felhasználók minden kategóriáját ‒ többek között a hátrányos helyzetű embereket, például az etnikai kisebbségeket, migráns családokat, a távoli és vidéki területeken élőket, az alacsony jövedelmű családokat ‒ és a köztük lévő különbségeket, valamint az általuk igényelt gondozási szolgáltatások típusai terén eltérő preferenciáikat; emlékeztet rá, hogy a családnak a jogszabályokban és a szakpolitikákban használt fogalmát tágan kell értelmezni;

18.  elismeri, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésével kapcsolatos kihívások mellett sok ember számára az alacsony társadalmi-gazdasági státus és az alacsony iskolai végzettség is akadályt jelent a gondozási szolgáltatások igénybevétele tekintetében; úgy véli, hogy ez határozott programozást és szakpolitikát igényel;

19.  megjegyzi, hogy a magánszektor fontos szerepet játszik a fogyatékossággal élők és az idősek számára biztosítandó tartós ápolás-gondozási szolgáltatások nyújtásában, és hogy EU-szerte kérdések merültek fel az ilyen szolgáltatások hozzáférhetőségét és minőségét illetően; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gondozási szolgáltatások piacán tapasztalható helyzetet, valamint tegye meg a szükséges szabályozási kezdeményezéseket az ilyen körülmények között nyújtandó szolgáltatások minőségének ellenőrzésére és nyomon követésére;

A gondozás minősége, megfizethetősége és hozzáférhetősége

20.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatásokat úgy kell megtervezni, hogy azok valódi választást kínáljanak minden felhasználó, családtagjaik és gondozóik számára, legyenek teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatva, egyéni vállalkozók vagy munkanélküliek;

21.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatásokat tervező, programozó és nyújtó egységeknek tudomásul kell venniük a felhasználók igényeit, valamint azt, hogy az idősebbek és a fogyatékossággal élők számára nyújtott gondozási szolgáltatásokat a felhasználók aktív és hasznos részvételével kell megtervezni és kialakítani, valamint jogokon alapuló megközelítéssel kell létrehozni és megvalósítani; figyelembe veszi a mentális és értelmi fogyatékossággal élők önálló életvitelét és életminőségét javító infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésében való részvételből származó pozitív tapasztalatokat;

22.  rámutat, hogy a minőségi gondozás nyújtása nagymértékben eltér az egyes uniós tagállamokon belül és a tagállamok között: a magán- és az állami intézmények között, a városi és vidéki területek között, valamint a korosztályok között; tudomásul veszi, hogy a gyermekgondozás és a tartós ápolás-gondozás jelentős hányadát családtagok vállalják magukra, gyermekgondozás esetén főleg a nagyszülők, ami különösen Dél- és Kelet-Európában jellemző(20);

23.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gondozási szolgáltatások megfelelő nyújtását a városi és a vidéki területeken egyaránt, hogy a gondozás jobban elérhető és hozzáférhető legyen a hátrányos helyzetű emberek, többek között a vidéki és távoli területeken élők számára;

24.  úgy véli, hogy az hozzáférhetőség a költségek és a rugalmasság kombinációjából ered, és hogy ezért sokféle gondozási szolgáltatást kellene nyújtani, állami és magánfinanszírozásban, illetve otthoni és otthonszerű körülmények között egyaránt; úgy véli ezért, hogy a családtagok vagy önként vállaljanak gondozást, vagy kapjanak támogatást gondozási szolgáltatások nyújtásáért;

25.  hangsúlyozza, hogy a gondozási szolgáltatások minőségét számos módon kell vizsgálni, beleértve a létesítmények és a szolgáltatások minőségét, a gyermekeknek szóló oktatási programokat, a gondozók szakmai hozzáértését, a helyiségek és a környezet minőségét, a gondozók képzettségi szintjét és munkakörülményeit;

26.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatásokat úgy kell kialakítani, hogy azok erősítsék a gondozás folytonosságát, a megelőző egészségügyi és gondozási ellátást, a rehabilitációt, valamint a független életvitelt; úgy véli, hogy ösztönözni kell a közvetlen otthoni ápolás gyakorlatát, hogy – ahol lehetséges – a gondozásra szorulók képzett szakembereket választhassanak a saját otthonukban maradva, és önálló életvitelt folytathassanak; úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatásoknak adott esetben átfogó családi támogatásra – úgymint segítségnyújtás a háztartásban, patronálás, gyermekgondozás – kell irányulniuk;

27.  hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló gondozási szolgáltatásokkal és szolgáltatókkal kapcsolatos információkat a szülők, az idősek, a fogyatékossággal élők és/vagy a krónikus betegségben szenvedő, tartós ápolást-gondozást igénylő személyek, valamint az informális gondozók számára elérhetővé kell tenni;

28.  kiemeli, hogy a szolgáltatások hiánya és a gyermekgondozás megfizethetetlen költségei negatív hatással vannak az alacsony jövedelmű családokban élő gyermekekre, már korai életkorban hátrányos helyzetbe hozva őket; hangsúlyozza, hogy minden gyermeknek joga van a minőségi gondozáshoz és a kisgyermekkori fejlődéshez, köztük a szociális ingerek teljes skálájához; rámutat arra, hogy a gondozási szolgáltatások túlságosan magas költségei az alacsony jövedelmű családokban élő, gondozásra szoruló személyeket is érintik, hátrányos helyzetbe hozva őket;

29.  úgy véli, hogy a három év alattiak számára biztosítandó magas színvonalú gyermekgondozással kapcsolatos beruházások hiánya megnövelné a nők szakmai pályafutásának megszakításait és nehézségeket idézne elő a munkába való visszatéréskor;

30.  úgy véli, hogy nemzeti programokat kell biztosítani az idősebb nők ‒ különösen az emlékezőképességet érintő betegségekben szenvedők ‒ és gondozóik, akik gyakran maguk is idős nők, életminőségének javításához; javasolja, hogy konzultáljanak az Alzheimer-kórral foglalkozó szövetségekkel ezen intézkedések feltérképezéséről és végrehajtásáról;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy az itt megfogalmazott ajánlásokkal összhangban dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára átfogó, foglalkoztatást ösztönző, személyközpontú, közösségi alapú és elérhető gondozási szolgáltatások kidolgozására, amelyek magukban foglalják a gyermekgondozást, az idősgondozást, valamint a fogyatékossággal élő személyek és/vagy krónikus betegek számára nyújtott gondozási szolgáltatásokat, és amelyek az elérhetőség biztosítása és a megcélzott felhasználók igényeinek kielégítése érdekében a szolgáltatások tervezett felhasználóinak részvételén és a velük való konzultáción alapulnak;

32.  megjegyzi, hogy a tagállamokban különböző gyakorlatok vannak érvényben, és hangsúlyozza, hogy az európai szintű együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje támogathatja az egymástól való tanulást és a partneri tanácsadást a tagállamok körében, és hozzájárulhat a minőségi gondozási szolgáltatások fejlesztéséhez a regionális és nemzeti szinten tett intézkedések támogatása és kiegészítése, valamint a tagállamok számára a közös kihívások kezeléséhez nyújtott segítség révén; felhívja a Bizottságot, hogy legyen a gondozási szolgáltatások minősége, hozzáférhetősége és megfizethetősége terén, valamint az egyes helyzetekhez igazított gondozási szolgáltatások nyújtásának különböző modelljei és a gondozással kapcsolatos kihívások kezeléséhez szükséges pénzügyi kapacitás tekintetében a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjének platformja, és segítse elő ezeket;

33.  aggodalmát fejezi ki a számos gondozási szolgáltatás esetében tapasztalható munkakörülmények, például a hosszú munkaidő, a nem kielégítő fizetés, a képzés hiánya, valamint a hatástalan munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikák miatt; aggasztónak tartja, hogy a gondozói munkát olyan nem vonzó foglalkoztatási formának tartják, amelyben főleg nők és migráns munkavállalók dolgoznak; kiemeli, hogy ezek a körülmények a gondozói munka minőségére is kihatnak; felhívja ezért a tagállamokat, hogy karrierlehetőségként értékeljék át a gondozást, a Bizottságot pedig arra, hogy a szociális partnerekkel együttműködve hozza létre az ágazatban dolgozó munkavállalókra vonatkozó minimális normák jogi keretét és indítson kezdeményezést a tartós ápolás-gondozás minőségére vonatkozóan, példát véve a civil társadalom által indított, rendelkezésre álló önkéntes eszközökre és kezdeményezésekre, mint például a hosszú távú gondozási szolgáltatások európai minőségi keretrendszere és a magas színvonalú koragyermekkori nevelést és gondozást biztosító rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló legújabb bizottsági javaslat;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és biztosítsák, hogy a gondozást nyújtó intézmények és helyek biztonságos és motiváló munkakörnyezetek legyenek, és hogy elegendő beruházás jusson a gondozási szolgáltatásokat nyújtó személyek jóllétének és munkahelyi egészségvédelmének garantálására; úgy véli, hogy a gondozók jóllétének biztosítása elengedhetetlen a gondozottakkal való rossz bánásmód megakadályozásához; támogatja ezzel összefüggésben a hivatásos gondozók képesítésére és elismerésére vonatkozó jogalkotási kezdeményezéseket, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a gondozók munkakörülményeinek javítására, biztosítsák például a hivatalos munkaszerződéshez és a fizetett szabadsághoz való jogot; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gondozói szakma státuszának javítása érdekében hívják fel a lakosság figyelmét a gondozási szolgáltatások értékének elismerésére, valamint mozdítsák elő, hogy a férfiak is vegyenek részt a gondozási tevékenységekben;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be a Tanácsnak jóváhagyásra egy európai gondozói programot a gondozás különböző európai típusainak azonosítása és elismerése céljából, és pénzügyi támogatást biztosítva a gondozóknak, fokozatosan kialakítva a munka és a magánélet közötti egyensúlyt számukra;

36.  emlékeztet arra, hogy „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalása(21) kifejezetten szorgalmazza a gondozók szabadságáról szóló irányelv elfogadását; megjegyzi, hogy azon informális gondozók számára, akik úgy döntenek, hogy informális gondozást nyújtanak rokonaik számára, megfelelő jövedelempótlást kell biztosítani és azt, hogy ugyanúgy hozzáférjenek a szociális jogokhoz, mint más egészségügyi szolgáltatók; átfogó megközelítésre hív fel ezért az informális gondozókat érintő, a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok által nem tárgyalt kihívások kezelésére, úgymint folyamatos jövedelemtámogatás, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, éves szabadság igénybevételének lehetősége, valamint a nyugdíjjogosultság felhalmozódása, hogy ezek akkor is elegendőek legyenek, amikor a gondozók jövedelmi szintje az informális gondozás nyújtása miatt átmenetileg alacsonyabb, amely helyzet főleg a nőket érinti; úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatások nyújtása nem befolyásolhatja kedvezőtlenül az informális gondozók egészségét és jóllétét; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő átmeneti gondozási és tanácsadási szolgáltatásokat – mint például partneri tanácsadás, pszichológiai segítség, egynapos ellátás és átmeneti gondozás igénybevétele – az informális gondozók számára;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy munkaügyi és társadalombiztosítási szabályozás révén mind a nők, mind pedig a férfiak számára vezessenek be „gondozási krediteket”, vagyis a nyugdíj számításakor figyelembe vett egyenértékű időszakokat, hogy ily módon is védelemben részesüljenek mindazok, akik felfüggesztik szakmai tevékenységüket, hogy egy eltartott személy vagy családtag számára informális, fizetés nélküli gondozást biztosítsanak, elismerve e gondozók munkájának társadalom egésze számára meglévő értékét;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az informális gondozókat egyenrangú szereplőként ismerjék el a gondozási ágazatban, és hogy emellett az egész életen át tartó tanulás programja részeként dolgozzák ki az informális gondozók képzését és az általuk szerzett készségek elismerését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel és az oktatási létesítményekkel együttműködve nyújtsanak támogatást a fiatal gondozók számára; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő a gondozás minőségének és a gondozók életminőségének biztosítására szolgáló ilyen és más intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervet;

39.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást a fiatal gondozók számával és azzal kapcsolatban, hogy a gondozói feladat milyen kihatással van a jóllétükre és a megélhetésükre, és e kutatás alapján a nem kormányzati szervezetekkel és oktatási létesítményekkel együttműködésben nyújtsanak támogatást a fiatal gondozók számára, és tegyenek intézkedéseket a sajátos igényeinek teljesítésére;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy a kutatás és a szakpolitikák kidolgozása során jobban vegye figyelembe a gondozási szolgáltatásokat és a gondozókat, különös tekintettel az Európai Szociális Alapra (ESBA), a fogyatékosságügyi stratégiára és az egészségügyre vonatkozó programra;

Gondozási célok

41.  kiemeli, hogy a barcelonai célkitűzések teljesítése tekintetében a gyermekgondozás 3 és 4 év közöttiek számára történő biztosításának javítása az aktuális feladat; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy növeljék az „Oktatás és képzés 2020 stratégia” célkitűzését, hogy a három éves kort betöltött, de még nem tanköteles korú gyermekek legalább 95%-ának biztosítsanak gyermekgondozási férőhelyet; felkéri a Bizottságot a barcelonai célkitűzések és a kisgyermekkori nevelésre vonatkozó célok növelésére irányuló felülvizsgálatra, az érdekelt felekkel, köztük a tagállamokkal konzultálva; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a célkitűzések elérése érdekében, és politikai programjukban a gondozás minden formáját kezeljék kiemelten; felkéri a tagállamokat, hogy a magas színvonalú koragyermekkori nevelést és gondozást biztosító rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslat figyelembevételével fejlesszék a koragyermekkori nevelés és gondozás nemzeti minőségi keretrendszerét, és ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokkal kapcsolatban a javaslatban említett alábbi öt legfontosabb területet: hozzáférés, munkaerő, tanterv, értékelés és nyomon követés, szabályozás és finanszírozás; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek iskoláskor előtti gondozásának biztosítása során ne csak a gondozás elérhetőségére, hanem annak minőségére is fektessenek hangsúlyt, különös tekintettel a hátrányos helyzetű és a fogyatékossággal élő gyermekekre;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy tűzzön ki a barcelonai célkitűzésekhez hasonló mutatókat és kapcsolódó célokat a gondozásra szoruló idősek, fogyatékossággal élő személyek és/vagy krónikus betegek számára nyújtott gondozási szolgáltatások tekintetében, valamint hozzon létre nyomon követési eszközöket, amelyek mérik a szolgáltatások minőségét, hozzáférhetőségét és megfizethetőségét,

43.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja be az idősek és a fogyatékossággal élő személyek és/vagy krónikus betegek gondozását az európai szemeszter keretében az adatok nyomon követésébe és felülvizsgálatába, valamint a nemek közötti egyenlőségről szóló éves jelentésbe; felhívja a tagállamokat annak megfontolására, hogy vonják be az idősek és a fogyatékossággal élő és/vagy a krónikus betegségben szenvedő személyek gondozásának értékelését az országjelentésükbe, figyelembe véve a gondozók és a gondozottak visszajelzéseit; felhívja a Bizottságot az e gondozásra vonatkozó adatok bevonására az európai szemeszterrel összefüggésben nyomon követendő társadalmi fejlesztési mutatók körében; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezeket a társadalmi mutatókat vonja be a szemeszter szabályaiba; ösztönzi a tagállamokat, hogy fogadjanak el és használjanak korrekciós intézkedéseket, amennyiben túl lassú lenne a haladás;

44.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy javítsa a nemek szerint lebontott adatok gyűjtését, és uniós szinten dolgozza ki a gyermekeknek, a fogyatékossággal élő személyeknek, a krónikus betegeknek és az időseknek szóló gondozási szolgáltatások elérhetőségének, minőségének, hozzáférhetőségének és hatékonyságának ágazatspecifikus, összehasonlítható definícióit és mutatóit, megtalálva a módot arra is, hogy elkerülhető legyen a gondozást biztosító szakemberekre nehezedő, nyomon követéssel járó teher növekedése; felhívja a Bizottságot a gondozási szolgáltatások fejlesztésének nyomon követésére, és szükség esetén korrekciós intézkedésekre irányuló ajánlások előkészítésére;

45.  felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek a gyermekek, az idősek és a fogyatékossággal élő személyek számára köz- és magánfinanszírozásnak köszönhetően elérhető gondozási szolgáltatások nyújtására vonatkozó, az általános helyzet nyomon követéséhez szükséges minőségi adatokat és javítsák a gondozási szolgáltatásokat, figyelembe véve nemcsak a felhasználók igényeit, hanem a gondozók nagy száma számára a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és a munkakörülményeket is; felhívja a tagállamokat, hogy szükség esetén alkalmazzanak hatékony szakpolitikai eszközöket és korrekciós intézkedéseket;

A gondozás támogatása

46.  felhívja a tagállamokat, hogy többek között a fennálló beruházási hiány megszüntetése érdekében növeljék a gyermekekkel kapcsolatos ‒ különösen koragyermekkorban biztosítandó ‒ gondozási szolgáltatásokba és infrastruktúrákba, valamint az egyéb eltartottak gondozásába való állami beruházást, biztosítsák a szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést, javítsák a gondozás minőségét, illetve hogy növeljék a gondozók aktív szakmai életének megtartását lehetővé tevő egyedi intézkedésekbe való beruházást;

47.  megjegyzi, hogy az, hogy a gondozási struktúrák és szolgáltatások terén nem történik elegendő beruházás, aránytalan mértékben hat ki az egyedülálló szülőkre, akiknek nagy többsége nő, valamint a szegénységben élő és a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett családokra;

48.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése a különböző szakpolitikák végrehajtásának valamennyi szakaszában fontos, leginkább a programozási szakaszban; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemi szempontokat teljes mértékben építsék be a nemzeti reformtervekbe az ESBA és egyéb uniós alapok támogatásával, amelyek forrásokat biztosítanak az általános szociális infrastruktúrához, amelyet a tagállamoknak a gondozási szolgáltatások fejlesztéséhez kell felhasználniuk;

49.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai szemeszter folyamata szolgálja a szociális jogok európai pillérének megvalósítását, tényleges teret hagyva a tagállamok számára a gondozási szolgáltatások finanszírozására és a finanszírozás fenntartására;

50.  támogatja, hogy a Bizottság országspecifikus ajánlásaiba kerüljenek be azon intézkedések, amelyek a gyermekgondozási létesítményekbe történő beruházásokra és a második keresők, főleg a nők, munkába állását és nagyobb mértékű munkavállalását hátráltató adóügyi tényezőkre, valamint a nemek közötti bérszakadék megszüntetésére irányuló egyéb intézkedésekre helyezik a hangsúlyt;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Szociális Alap+ és a szociális infrastruktúrát támogató egyéb pénzügyi eszközökön keresztül erősítse meg a gondozási szolgáltatások összes típusának nyújtott támogatásokat, különös tekintettel adott esetben az intézményi ellátásról a közösségi szolgáltatásokra való átállásra; felhívja a Bizottságot ehhez kapcsolódva, hogy erősítse meg az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) a vidéki gyermekgondozási létesítményekre nyújtandó támogatást, és emellett használja fel az ESBA-t is a koragyermekkori nevelési és gondozási projektek finanszírozására; felhívja a Bizottságot továbbá, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós finanszírozás különösen az európai strukturális és beruházási alapok keretében történő felhasználását a szociális gondozási szolgáltatások és a tartós ápolás-gondozás terén, valamint biztosítsa, hogy a beruházások összhangban legyenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája szerinti emberi jogi kötelezettségekkel;

52.  felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a tagállamok társadalombiztosítási járulékainak határokon átnyúló átvitelének lehetőségeit abban az értelemben, hogy az állampolgárság szerinti állam pénzügyileg hozzájárulna az állampolgár egy másik tagállamban működő szociális szolgáltatási létesítményben történő elhelyezéséhez (amennyiben ilyen intézmény az állampolgárság szerinti államban nem áll rendelkezésre);

53.  rámutat, hogy alaposabban meg kell vizsgálni a köz- és magánberuházásokban a gondozási szolgáltatások nyújtása tekintetében rejlő lehetőségeket, tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekeket vagy felnőtteket gondozó munkavállalókra vonatkozó vállalati kezdeményezésekre;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy a gondozási szolgáltatások összes típusa tekintetében alkalmazzanak átfogó megközelítést, és erősítsék meg a releváns uniós pénzügyi eszközöknek az egész életen át tartó tanulás, a kutatás és az infrastrukturális fejlesztés terén történő hatékony és szinergikus felhasználását; ösztönzi a tagállamokat, hogy a meglévő és a következő többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló hasonló pénzügyi eszközök, különösen az ESBA, az esb-alapok, úgymint az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, valamint az EMVA felhasználásával részesítsék előnyben a gyermekgondozás és a tartós ápolás-gondozás finanszírozását; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy a gondozási szolgáltatások hátrányos és kiszolgáltatott helyzetű csoportok általi könnyebb elérhetősége és megfizethetősége érdekében erőforrásaikat hatékonyabban osszák el, valamint hogy hogy tervezzenek meg hatékony finanszírozási modelleket, többek között célzott finanszírozást, ami a nemzeti és helyi körülményeknek megfelelően megteremti a helyes egyensúlyt a köz- és a magánberuházások között;

55.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete elegendő erőforrásokkal rendelkezzen a gondozási infrastruktúra fejlesztésének, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikák végrehajtásának nyomon követéséhez, továbbá annak megvizsgálásához, hogy a szakpolitikák elérik-e és hogyan érik el a nemek közötti egyenlőség kívánt javulását;

56.  üdvözli egyes tagállamok azon döntését, hogy adózási ösztönzőket vezetnek be azon vállalatok számára, amelyek gyermekgondozási szolgáltatásokat biztosítanak munkavállalóiknak a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása érdekében;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (2) HL C 175., 2011.6.15., 8. o. (3) HL L 59., 2013.3.2., 59. o. (4) HL C 346., 2018.9.27., 6. o. (5) HL C 331., 2018.9.18., 60. o. (6) HL C 204., 2018.6.13., 76. o. (7) HL C 76., 2018.2.28., 93. o. (8) HL C 66., 2018.2.21., 30. o. (9) HL C 50., 2018.2.9., 15. o. (10) HL C 308. E, 2011.10.20., 49. o. (11) HL C 351. E, 2011.12.2., 39. o. (12) HL C 487., 2016.12.28., 7. o. (13) HL C 12., 2015.1.15., 16. o. (14) HL C 21., 2011.1.21., 39. o. (15) Európai Bizottság, A férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló 2018. évi jelentés. (16) Az Európai Bizottság ütemterve (2018), Európai Politikai Stratégiai Központ (2017), „10 Trends Transforming the Education as We Know It” (Az általunk ismert oktatási rendszer átalakításának tíz trendje). (17) Eurofound, Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás. (18) Az Eurostat 2010-es adatai; a Bizottság 2015. évi jelentése a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban (2016). (19) Ahogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2010. október 20-i európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás kérte (HL C 70. E, 2012.3.8., 162. o.). (20) Eurofound, Az európai életminőségről szóló 2016. évi felmérés: áttekintő jelentés. (21) HL C 75., 2016.2.26., 130. o.