Az Európai Parlament,

–  tekintettel a CORRECTIV német nonprofit médiaszervezet által vezetett, oknyomozó újságírók alkotta konzorcium által feltárt és 2018. október 18-án közétett cum-ex botrányra,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („ESMA-rendelet”)(1),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („EBH-rendelet”)(2),

–  tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. december 9-i 2014/107/EU tanácsi irányelvre (DAC2)(3),

–  tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 25-i (EU) 2018/822 tanácsi irányelvre (DAC6)(4),

–  tekintettel a német Bundestag a botránnyal foglalkozó negyedik vizsgálóbizottságának munkájára, amelyet 2017. júniusi jelentése(5) foglal össze,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i(6) és 2016. július 6-i(7) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottságnak szóló, a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló ajánlásokat tartalmazó, 2015. december 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követő, 2017. december 13-i ajánlására(9),

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, 2018. március 1-jei határozatára(10),

–  tekintettel a plenáris ülésen folytatott, a cum-ex botrányról szóló, 2018. október 23-i vitájára,

–  tekintettel a 2018. november 26-i ECON/TAX3 közös bizottsági ülésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a „cum-ex” és a „cum-cum” – vagy osztalékarbitrázs kereskedelmi rendszer – a részvénykereskedés olyan módját jelenti, amelynek célja a tényleges tulajdonos személyazonosságának elfedése, és annak lehetővé tétele mindkét vagy több érintett fél számára, hogy a forrásadó visszaigénylését követeljék a csak egyszer befizetett tőkenyereség-adó után;

B.  mivel a cum-ex botrányt 19 európai médiaorgánum együttműködésével végzett nyomozás során tárták fel, amelyben 12 ország és 38 riporter vett részt;

C.  mivel a jelentések szerint 11 tagállam akár 55,2 milliárd EUR-t veszíthetett el adóbevételéből a cum-ex és a cum-cum rendszer következtében;

D.  mivel azonban nehéz kiszámítani a maximális keletkezett kárt, mivel számos cselekmény az 1990-es évek végén kezdődött és már jó ideje elévült;

E.  mivel az európai újságírókból álló konzorcium vizsgálata szerint állítólag Németország, Dánia, Spanyolország, Olaszország és Franciaország a cum-ex kereskedelmi gyakorlatok fő célpiacai, amelyeket Norvégia, Finnország, Lengyelország, Dánia, Hollandia, Ausztria és a Cseh Köztársaság követ, és mivel ezek a gyakorlatok potenciálisan ismeretlen számú uniós tagállamot, valamint EFTA tagállamokat (például Svájc) érinthetnek;

F.  mivel a leginkább érintett uniós tagállamokban jelenleg is zajlanak a vizsgálatok;

G.  mivel a cum-ex és a cum-cum rendszerek az adócsalás jellemzőivel rendelkeznek, és fel kell még mérni azt, hogy sor került-e a nemzeti vagy az uniós jog megsértésére;

H.  mivel a beszámolók szerint ezekben a bűncselekményekben uniós tagállamok pénzügyi intézményei vettek részt, köztük számos jól ismert, nagy kereskedelmi bank;

I.  mivel egyes esetekben az illetékes hatóságok nem folytattak le mélyreható vizsgálatokat a más tagállamok által a cum-ex botrány kapcsán megosztott információk tekintetében;

J.  mivel a botrányban központi szerepet játszik, hogy a külföldi befektetők jogosultak kérelmezni az osztalékra kivetett forrásadó visszatérítését;

K.  mivel a közigazgatási együttműködésről szóló második irányelv (DAC2) 2017 szeptemberi hatállyal előírja az uniós tagállamok számára, hogy információkat szerezzenek be pénzügyi intézményeiktől, és ezeket az információkat évente megosszák az adózók lakóhelye szerinti tagállammal;

L.  mivel a közigazgatási együttműködésről szóló hatodik irányelv (DAC6) előírja, hogy bármely személy, aki kidolgozza, forgalmazza, megszervezi vagy végrehajtás céljából elérhetővé teszi az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló, előre meghatározott jellemzőknek megfelelő konstrukciókat, illetve irányítja azok végrehajtását, ezeket a konstrukciókat jelentse a nemzeti adóhatóságoknak;

M.  mivel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) megbízatása kifejezetten magában foglal minden, a bizottság hatáskörébe tartozó, megbízatásának időtartama során felmerülő releváns fejleményt;

N.  mivel az elmúlt 25 év során bebizonyosodott, hogy a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepet játszanak a kiemelten közérdekű, érzékeny információk feltárásában, és ez a cum-ex botránnyal kapcsolatos tények feltárása során is bizonyítást nyert(11);

1.  határozottan elítéli a leleplezett adócsalást és adókikerülést, amely a tagállamok adóbevételeinek nyilvánosan bejelentett, a médiában szereplő egyes becslések szerint 55,2 milliárd EUR-nyi veszteségéhez vezetett, ami súlyos csapás az európai szociális piacgazdaságra;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU pénzmosás elleni irányelve(12) értelmében a közvetlen és közvetett adókkal kapcsolatos adóbűncselekményekre kiterjed a „bűncselekmény” tág meghatározása, és ezek pénzmosás alapbűncselekményének minősülnek; emlékeztet arra, hogy a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények, valamint az adótanácsadók, könyvelők és jogászok „kötelezett szolgáltatóknak” minősülnek a pénzmosás elleni irányelv értelmében, ezért eleget kell tenniük a pénzmosási tevékenységek megelőzésére, feltárására és bejelentésére vonatkozó kötelezettségeknek;

3.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a cum-ex botrány megrendítette az állampolgárok adórendszerekbe vetett bizalmát, és hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a közbizalom helyreállítása és annak biztosítása, hogy a károkozás ne ismétlődjön meg;

4.  helyteleníti, hogy az adóügyi biztos nem ismeri el a nemzeti adóhatóságok közötti, az információcserét szolgáló jelenlegi rendszer kiszélesítésének szükségességét;

5.  arra kéri az Európai Értékpapírpiaci Hatóságot és az Európai Bankhatóságot, hogy folytassanak vizsgálatot az osztalékarbitrázs kereskedelmi rendszerek, például a cum-ex és a cum-cum tekintetében, hogy fel lehessen mérni a pénzügyi piacok integritását és a nemzeti költségvetéseket fenyegető potenciális veszélyeket, meg lehessen határozni az ilyen rendszerekben részt vevő szereplők jellegét és nagyságrendjét, meg lehessen állapítani, hogy sor került-e a nemzeti vagy az uniós jog megsértésére, értékelni lehessen a tagállami pénzügyi felügyelők fellépéseit, és megfelelő ajánlásokat lehessen tenni az érintett illetékes hatóságok számára a reformokkal és a fellépésekkel kapcsolatban;

6.  hangsúlyozza, hogy a jelentések által feltárt ügyek nem befolyásolják az Unió pénzügyi rendszerének stabilitását;

7.  javasolja, hogy a vizsgálat állapítsa meg, hogy mi volt az a mulasztás a tagállamokban a pénzügyi felügyeletek, tőzsdék és adóhatóságok koordinációs és felügyeleti feladatai tekintetében, ami lehetővé tette, hogy ez az adócsalási rendszer évekig fennmaradjon annak ellenére, hogy azonosították;

8.  felszólít arra, hogy a nemzeti és európai felügyeleti hatóságokat hatalmazzák fel az adókikerülési gyakorlatok vizsgálatára, mivel e gyakorlatok veszélyeztethetik a a belső piac integritását;

9.  hangsúlyozza, hogy ezek az újonnan feltárt tények a nemzeti adózási jogszabályok, illetve a tagállamok hatóságai közötti információcsere és együttműködés jelenlegi rendszereiben rejlő esetleges hiányosságokról tanúskodnak; felszólítja a tagállamokat, hogy ténylegesen hajtsák végre az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcserét;

10.  kéri, hogy az adóhatóságok szintjén erősítsék meg az információcserét annak megakadályozása érdekében, hogy megelőzhetőek legyenek az egyes tagállamokban tapasztalt, az adózással kapcsolatos adatok bizalmas kezelésének terén jelentkező problémák;

11.  sürgeti a tagállamok adóhatóságait, hogy az OECD információcserével és együttműködéssel foglalkozó közös munkacsoportjával összhangban jelöljenek ki egyablakos ügyintézési pontokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa és segítse elő közöttük az együttműködést, így gondoskodva arról, hogy a határokon átnyúló vonatkozású ügyekkel kapcsolatos információkat a tagállamok gyorsan és hatékonyan megosszák egymás között;

12.  felhívja az illetékes nemzeti hatóságokat is, hogy adott esetben indítsanak nyomozást, alkalmazzanak jogi eszközöket a gyanús eszközök zárolására, az ebben a botrányban lehetségesen érintett igazgatótanácsok ellen indítsanak vizsgálatot, és az érintettekre szabjanak ki megfelelő és elrettentő erejű szankciókat; úgy véli, hogy az elkövetőket és az őket segítőket – köztük nem csupán az adótanácsadókat, hanem a jogászokat, könyvelőket és a bankokat is – bíróság elé kell állítani; hangsúlyozza, hogy sürgősen véget kell vetni a fehérgallérosok büntetlenségnek, és biztosítani kell a pénzügyi jogszabályok jobb végrehajtását;

13.  felhívja az EU-t és a tagállami hatóságokat, hogy vizsgálják meg a biztosítási alapok és a biztosítási felügyeletek szerepét a botrányban;

14.  felszólítja a nemzeti adóhatóságokat, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere vonatkozásában teljes mértékben aknázzák ki a DAC6 adta lehetőségeket, beleértve a csoportos megkereséseket; kéri továbbá, hogy erősítsék meg a DAC6-ot annak érdekében, hogy az előírja az osztalékarbitrázs rendszerek és a tőkenyereségekre vonatkozó összes információ kötelező közzétételét, beleértve az osztalék- és tőkenyereség-adó visszatérítését;

15.  arra ösztönzi az összes tagállamot mint az osztalékarbitrázs kereskedelmi rendszerek feltehetően fő célpiacaiként azonosított országokat, hogy a joghatóságuk alá tartozó területen alaposan vizsgálják ki és elemezzék az osztalékfizetési gyakorlatokat, azonosítsák az adójogszabályaikban rejlő kiskapukat, amelyeket az adócsalók és adókikerülők kihasználhatnak, elemezzék e gyakorlatok lehetséges határokon átnyúló dimenzióját, és vessenek véget az összes ilyen káros adózási gyakorlatnak;

16.  hangsúlyozza, hogy az államkasszából jogellenesen eltulajdonított források visszaszerzésének biztosítása érdekében a nemzeti hatóságok közötti összehangolt fellépésre van szükség;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje, a tagállamokat pedig, hogy vizsgálják felül és tegyék naprakésszé a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú adómegállapodásokat az olyan joghézagok megszüntetése érdekében, amelyek az adókikerülés céljából ösztönzik az adózási megfontolásokból folytatott kereskedelmi gyakorlatokat;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy azonnal kezdje meg az Europol keretében egy saját ellenőrzési kapacitással rendelkező európai pénzügyi rendőri erő létrehozására, valamint a határon átnyúló adóellenőrzések európai keretére irányuló javaslat kidolgozását;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy az osztalékarbitrázs gyakorlatának kezelése érdekében vizsgálja felül a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló irányelvet;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a különleges célú gazdasági egységeknek és jogalanyoknak a cum-ex-iratokban feltárt szerepét, és adott esetben tegyen javaslatot ezen eszközök használatának korlátozására;

21.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tőkejövedelem-adóztatás európai keretrendszerének szükségességét, amely csökkenti a határokon átnyúló pénzmozgásokat destabilizáló, a tagállamok között fiskális versenyt teremtő, és az európai jóléti államok fenntarthatóságát garantáló adóalapokat aláásó ösztönzőket;

22.  kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy uniós pénzügyi hírszerző egység, a közös vizsgálati munka európai központja és egy korai előrejelző mechanizmus létrehozására irányuló jogalkotási javaslat kidolgozását;

23.  megállapítja, hogy a 2008-as válság az erőforrások és a személyi állomány általános csökkentését eredményezte az adóhatóságoknál; felszólítja a tagállamokat, hogy ruházzanak be az adóhatóságok rendelkezésére álló eszközökbe és korszerűsítsék azokat, továbbá hogy a felügyelet javítása, valamint az időhiány és az információs hézagok csökkentése érdekében biztosítsanak elegendő emberi erőforrást; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák pénzügyi hatóságaik kapacitásait és képességeit annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben képesek legyenek az adócsalások felderítéséhez;

24.  hangsúlyozza, hogy szükség van a visszaélést bejelentő személyek védelmére, akik nemzeti és uniós szinten információkat hoznak nyilvánosságra például adócsalással és adóelkerüléssel kapcsolatban; felhívja mindazokat, akik közérdekű információkkal rendelkeznek, hogy ezeket jelentsék be a szervezetükön belül, vagy azon kívül a nemzeti hatóságoknak, illetve, amennyiben szükséges, a nyilvánosságnak; tekintettel az Európai Parlament különböző bizottságaiban elfogadott véleményekre felszólít az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat mihamarabbi elfogadására;

25.  üdvözli a Bizottság 2018. szeptember 12-i javaslatát, amellyel módosítani kívánja többek között az EBH-t létrehozó rendeletet annak érdekében, hogy megerősítse az EBH szerepét a pénzügyi ágazat pénzmosás elleni felügyeletében (COM(2018)0646); hangsúlyozza, hogy az egységes felügyeleti mechanizmussal összhangban az EKB feladata a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott korai beavatkozási intézkedések végrehajtása; úgy véli, hogy az EKB-nak szerepet kell kapnia az illetékes nemzeti hatóságok figyelmeztetésében, és koordinálnia kell a pénzmosás elleni szabályoknak való meg nem felelés gyanúja esetén teendő intézkedéseket a felügyelt bankokban vagy csoportokban;

26.  úgy véli, hogy a következő parlamenti ciklusban is folytatni kell a TAXE, a TAX2, a PANA és a TAX3 bizottságok munkáját, mégpedig a Parlamenten belüli állandó struktúra keretében, például a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) albizottságaként;

27.  felszólítja a TAX3 különbizottságot, hogy végezze el a cum-ex botrány kapcsán napvilágra került információk értékelését, és végleges jelentésébe foglalja bele ennek eredményeit, valamint az ezzel kapcsolatos esetleges ajánlásait;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bankhatóságnak és az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 84. o. (2) HL L 331., 2010.12.15., 12. o. (3) HL L 359., 2014.12.16., 1. o. (4) HL L 139., 2018.6.5., 1. o. (5) Deutscher Bundestag, Drucksache 18/12700, 2017.6.20. (6) HL C 366., 2017.10.27., 51. o. (7) HL C 101., 2018.3.16., 79. o. (8) HL C 399., 2017.11.24., 74. o. (9) HL C 369., 2018.10.11., 132. o. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0048. (11) Az Európai Parlament ECON/TAX3 bizottságának 2018. november 26-i -meghallgatása „A cum-ex botrány: pénzügyi bűnözés és a jelenlegi jogi keret hiányosságai” címmel. (12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).