Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 4., 18. és 19. cikkére,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án aláírt genfi egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Közösségi Vízumkódex (vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 2016. szeptember 19-én egyhangúlag elfogadott, a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatot követő, a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális ENSZ-megállapodásra és a menekültekről szóló globális ENSZ-megállapodásra,

–  tekintettel a humanitárius vízumok európai hozzáadott értékének az Európai Parlament Kutatószolgálata által végzett vizsgálatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0423/2018),

A.  mivel a nemzetközi védelmet kérelmező személyek európai területre való bejutását lehetővé tevő biztonságos és legális beutazási lehetőségekre vonatkozó számos bejelentés és felhívás ellenére jelenleg nem létezik uniós harmonizáció a védett belépési eljárások tekintetében, és nincs uniós szintű jogi keret a humanitárius célú vízumokra, azaz a nemzetközi védelem iránti folyamodás érdekében a tagállamok területének elérése céljából kiadott vízumokra;

B.  mivel a Bíróság 2017. március 7-i, a C-638/16. sz., X és X kontra État belge ügyben hozott ítélete(2) szerint a tagállamok az uniós jog értelmében nem kötelesek humanitárius vízumot adni azoknak a személyeknek, akik menedékjog iránti kérelem benyújtása céljából szeretnének belépni a területükre, de nemzeti jogszabályaik alapján ezt továbbra is szabadon megtehetik; mivel ez az ítélet az érvényben lévő uniós jogszabályokat értelmezi, amelyek azonban módosulhatnak;

C.  mivel több tagállam a humanitárius vízumok vagy a tartózkodási engedélyek kiadása tekintetében jelenleg olyan nemzeti rendszerrel rendelkezik, illetve korábban olyan nemzeti rendszerrel rendelkezett, amely garantálja, illetve garantálta nemzeti szinten a védett belépési eljárásokat a rászorulók számára;

D.  mivel a humanitárius védelemhez kapcsolódó nemzeti beléptetési eljárások alapján vagy áttelepítés útján befogadott személyek száma továbbra is alacsony a globális igényekhez képest, és a tagállamok között jelentős különbségek figyelhetők meg; mivel szűkre szabták a humanitárius védelemhez és az áttelepítéshez kapcsolódó nemzeti beléptetési eljárások hatályát, és az az áttelepítések esetében szorosan összekapcsolódik a kiszolgáltatottság kritériumával és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala általi, menekültként való nyilvántartásba vétellel;

E.  mivel – ennek eredményeként – a becslések szerint a nemzetközi védelemben részesülők 90%-a szabálytalanul jutott el az Unióba, ami már a tagállamok külső határaihoz való megérkezésüket megelőzően megbélyegzésükhöz vezet;

F.  mivel az egyedül vagy gyermekekkel utazó nők, a családfenntartó nők, a várandós és szoptató nők, a fogyatékossággal élők, a serdülő lányok és az időskorú nők különösen kiszolgáltatottak az Európa felé vezető migrációs útvonalak mentén, és különösen a nemi alapú erőszak, köztük a szexuális erőszak, az erőszak, illetve az embercsempészek és az emberkereskedők általi szexuális és gazdasági kizsákmányolás áldozatává való válás sokkal nagyobb kockázatával szembesülnek; mivel az Unióba vezető migrációs útvonalakon a nők és lányok emellett kiszolgáltatottabbak a kizsákmányolás minden formájával szemben, beleértve a munkaerő-kizsákmányolást és a szexuális kizsákmányolást is, és gyakran arra kényszerülnek, hogy szexuális szolgáltatással fizessenek azért, hogy folytathassák az utazásukat;

G.  mivel legalább 30 000 halálesetre becsülik az e politikák által előidézett emberi áldozatok számát az Unió határain 2000 óta; mivel sürgősen szükség van egy uniós jogi keretre, amely kezeli a halálesetek tűrhetetlenül magas számát a Földközi-tengeren és az Unióba irányuló migrációs útvonalakon, valóban fellép az embercsempészet, valamint az emberkereskedelemnek, a munkaerő-kizsákmányolásnak és az erőszaknak való kitettség ellen, kezeli a menedékjog iránti kérelmek szabályos beérkezését, méltó befogadását és méltányos feldolgozását, optimalizálja a menedékhez, a menekültügyi eljárásokhoz, a határellenőrzéshez és a kutatási és mentési tevékenységekhez kapcsolódó tagállami és uniós költségvetést, valamint következetes gyakorlatokat biztosít a menetültügyi uniós vívmányok alkalmazása terén;

H.  mivel a Parlament ennek jegyében megpróbált rendelkezéseket illeszteni a 810/2009/EK rendelethez fűzött módosításaiba;

I.  mivel mind a Tanács, mind a Bizottság elutasította ezeket a módosításokat többek között azzal indokolva, hogy ezek a rendelkezések nem szerepelhetnek a 810/2009/EK rendeletben, tekintettel arra, hogy annak hatálya csak a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra terjed ki;

J.  mivel a Parlament a Bizottság tétlenségével szembesülve úgy döntött, hogy munkáját a humanitárius célú vízumokról szóló ezen állásfoglalás megfogalmazásával folytatja;

K.  mivel jelentős munka zajlott, többek között szakértők bevonásával, az ehhez az állásfoglaláshoz csatolt ajánlások elkészítése érdekében;

1.  kéri, hogy a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 77. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján 2019. március 31-ig nyújtson be egy rendeletre irányuló javaslatot az európai humanitárius célú vízum létrehozásáról az ezen állásfoglalás mellékletében foglalt ajánlásoknak megfelelően;

2.  úgy véli, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személyek számára humanitárius célú vízumot adjanak ki, lehetővé téve ezeknek a személyeknek a vízumot kiadó tagállam területére történő belépést, kizárólag abból a célból, hogy az adott tagállamban nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtsanak be;

3.  úgy véli, hogy az európai humanitárius vízumok csak kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik a humanitárius védelemhez kapcsolódó, már meglévő nemzeti beléptetési eljárásokat, az áttelepítési eljárásokat és a nemzetközi menekültjog szerinti spontán kérelmeket, és hogy az európai humanitárius célú vízumok kiadására vonatkozó határozatnak a tagállamok kizárólagos hatáskörébe kell tartoznia;

4.  úgy véli, hogy az európai humanitárius vízumokkal kapcsolatos bármely kezdeményezés nem érintheti az egyéb migrációs politikai kezdeményezéseket, többek között a migráció kiváltó okainak kezelését célzó kezdeményezéseket;

5.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van biztonságos és legális beutazási lehetőségekre, köztük az európai humanitárius vízumokra, ami különösen a nemek közötti egyenlőség szempontjából bír kiemelt jelentőséggel, mivel a nők különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és ezért jobban ki vannak téve a szexuális és nemi alapú erőszaknak az útvonalak mentén és a befogadóállomásokon; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott gazdasági és egyéb típusú függések gyakran olyan helyzetbe hozzák a harmadik országokban a nőket és lányokat, hogy esetükben még a férfiaknál is nehezebb a biztonságos menedékkérés;

6.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásainak egy részét az Unió általános költségvetésének kell fedeznie a szolidaritás és a felelősség – beleértve annak pénzügyi vonatkozásait is – tagállamok közötti igazságos elosztási elvének gyakorlati kifejezéseként, az EUMSZ 80. cikkével összhangban;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást és a kísérő ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a nemzeti parlamenteknek, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek, a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének.

(1) HL L 243., 2009.9.15., 1. o. (2) A Bíróságnak a C-638/16. sz., X és X kontra État belge ügyben 2017. március 7-én hozott ítélete (ECLI:EU:C:2017:173).

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

Az Európai Parlament az elfogadásra kerülő jogalkotási aktussal kapcsolatban a következő követelményeket fogalmazza meg:

1.  AZ ELFOGADÁSRA KERÜLŐ JOGALKOTÁSI ESZKÖZ FORMÁJA ÉS CÍME

–  rendelet formájában elfogadásra kerülő külön jogi aktus legyen, „Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai humanitárius vízum létrehozásáról” címmel,

2.  JOGALAP

–  jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 77. cikke (2) bekezdésének a) pontja legyen,

3.  INDOKOLÁS

–  indokolásául az alábbiak szolgáljanak:

–  az uniós jogban létező jelenlegi joghézag, amely a kiszolgáltatott menekültekre vonatkozó áttelepítési eljárásokon felül sem a vízumra vonatkozó vívmányokban, sem a határokra vonatkozó vagy a menekültügyi vívmányokban nem ír elő eljárásokat a védelmet kérelmező személyek tagállamok területére történő befogadására vonatkozóan, és ebből adódóan a később menekültként elismert személyek és a kiegészítő védelem kedvezményezettjeinek a becslések szerint 90%-a szabálytalanul jut el a tagállamok területére(1), gyakran életveszélyes útvonalakon keresztül,

–  a széttagoltság kockázata, mivel a tagállamok egyre nagyobb számban hozzák létre saját programjaikat a humanitárius befogadásra és eljárásokra vonatkozóan, szembe menve az EUMSZ 78. cikkének (1) bekezdése szerinti általános céllal a menedékjogra, valamint a kiegészítő védelemre és az ideiglenes védelemre vonatkozó közös politika kidolgozásáról, amely ahhoz a kockázathoz is vezet, hogy ezek a különböző rendszerek aláássák a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére történő belépéséről szóló, a 810/2009/EK(2) és az (EU) 2016/399(3) európai parlamenti és tanácsi rendeletbenmeghatározott közös rendelkezések egységes alkalmazását,

–  a status quohoz kapcsolódó magas költségek emberi, társadalmi, gazdasági és költségvetési szempontból is, egyrészről az érintett harmadik országbeli állampolgárok (csempész díjak, emberkereskedelem és kizsákmányolás kockázata, üldözés kockázata, halálozás és bántalmazás kockázata stb.), másrészről a tagállamok és az Unió számára is (a kutatás és mentés megemelt költségvetése, beleértve a magánszállítást, a határellenőrzést, a harmadik országokkal való együttműködést, a menekültügyi eljárásokat, és a lehetséges hazatérést a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítása esetén, valamint a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem és a csempészet elleni küzdelmet stb.),

–  az uniós fellépés hozzáadott értéke, az uniós értékek tiszteletben tartása tekintetében, beleértve az alapvető jogokat, a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, és a menedékkérők rendszer iránti bizalmát, a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot, a szabályok egységes alkalmazását és végrehajtását, a méretgazdaságosság megvalósítását, és a jelenlegi állapot fenntartása fent említett költségeinek csökkentését,

–  emlékeztessen arra, hogy a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) és a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) csak a tagállamok területén alkalmazható, miközben a menedékkérők számára nem létezik elegendő szabályos eszköz ahhoz, hogy elérjék ezt a területet,

–  emlékeztessen arra, hogy a menedékjog iránti kérelem valamely tagállamon belüli benyújtását követően az Unió közös európai menekültügyi rendszere alkalmazandó,

–  hangsúlyozza, hogy az európai humanitárius vízum iránti kérelem elutasítása semmilyen módon nem érinti a kérelmező ahhoz való jogát, hogy az Unión belül menedéket kérjen, és abban sem akadályozza őt, hogy más rendelkezésre álló védelmi rendszereket vegyen igénybe,

4.  ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

–  célkitűzésként fogalmazza meg, hogy rendelkezéseket állapítson meg a nemzetközi védelmet kérelmező személyek számára szóló európai humanitárius célú vízum tagállamok által történő kiadására irányuló eljárásokra és feltételekre vonatkozóan, lehetővé téve ezeknek a személyeknek a vízumot kiadó tagállam területére történő belépést, kizárólag a nemzetközi védelem iránti kérelem adott tagállamban történő benyújtása céljából,

–  tartozzanak a hatálya alá azok a harmadik országbeli állampolgárok, akiknek a tagállamok külső határainak átlépésekor vízummal kell rendelkezniük az 539/2001/EK rendelet(6) értelmében, és amennyiben a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(7) meghatározott üldöztetésnek való kitettségre vagy üldöztetés kockázatára vonatkozó állítások kétségbevonhatatlanul kellően megalapozottak, akik esetében azonban még nem folyik a nemzeti áttelepítési rendszereknek megfelelő, vagy az uniós áttelepítési keret létrehozásáról, valamint az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) módosításáról szóló javasolt rendeletben, vagy a 2001/55/EK tanácsi irányelvben(9) meghatározott áttelepítési eljárás,

–  zárja ki a hatálya alól az olyan családtagokat, akiknek más módon, az uniós vagy nemzeti jog más jogszabályi rendelkezései alapján is joguk lenne arra, hogy rövid időn belül csatlakozzanak családjukhoz valamely tagállamban,

5.  A HUMANITÁRIUS CÉLÚ VÍZUMOK KIADÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

–  előírja, hogy az ilyen vízumkérelmeket közvetlenül, elektronikus úton vagy írásban kell benyújtani a tagállamok bármely konzulátusán vagy nagykövetségén,

–  rendelkezzen az ilyen vízumkérelmekre vonatkozó gyakorlati szabályokról, beleértve a jelentkezési lap kitöltését, a kérelmező személyazonosságára vonatkozó információk, köztük a biometrikus azonosítók megadását, valamint az üldöztetéstől vagy súlyos sérelemtől való félelem okait, amennyire lehetséges dokumentálva,

–  előírja, hogy az ilyen vízum kérelmezőjét meghívják egy interjúra (szükség esetén tolmács segítségével), amely olyan audio- és videokommunikációs eszközökön is megtartható, amelyek megfelelő szintű biztonságot, védelmet és titoktartást biztosítanak,

–  előírja, hogy a benyújtott dokumentumokat– többek között hitelesség tekintetében – egy illetékes, független és pártatlan hatóság értékelje, amely megfelelő ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezik a nemzetközi védelemmel kapcsolatos ügyekben,

–  előírja, hogy az ilyen vízum iránti kérelmeket a kérelmező nyilatkozata és a vele folytatott interjú, valamint – ha rendelkezésre állnak – az igazoló dokumentumok alapján kell értékelni a teljes státuszmeghatározási folyamat lefolytatása nélkül,

–  előírja, hogy az ilyen vízum kibocsátása előtt minden kérelmezőt biztonsági ellenőrzésnek kell alávetni a vonatkozó uniós és nemzeti adatbázisokban az alkalmazandó adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett végzett keresés révén, annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmező ne jelentsen biztonsági kockázatot,

–  előírja, hogy az ilyen vízumkérelmekről a kérelem benyújtásának napjától számított 15 naptári napon belül döntsenek,

–  előírja, hogy a kérelemről szóló döntést közöljék a kérelmezővel, a döntés legyen személyre szabott, írásos és indokolással ellátott,

–  előírja, hogy amennyiben egy harmadik országbeli állampolgár nem kapta meg a vízumot, biztosítsanak számára lehetőséget fellebbezni, ahogy azt a rövid távú tartózkodásra jogosító vízum megtagadása vagy a határon történő belépés elutasítása esetén jelenleg előirányozzák,

6.  A HUMANITÁRIUS CÉLÚ VÍZUM KIADÁSA

–  előírja, hogy az ilyen vízumok közös bélyeggel kerüljenek kiadásra, valamint kerüljenek be a vízuminformációs rendszerbe,

–  előírja, hogy amikor kiadásra kerül egy humanitárius célú vízum, az csak az adott tagállamban nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának céljából tegye lehetővé a vízum birtokosának a vízumot kiadó tagállam területére való belépését,

7.  HIVATALI IRÁNYÍTÁS ÉS SZERVEZÉS

–  előírja, hogy az ilyen vízumkérelmeket megfelelő képzettséggel rendelkező személyzetnek kell értékelnie,

–  előírja, hogy az ilyen személyzet kinevezhető nagykövetségeken, konzulátusokon vagy a tagállamokban is, és ebben az esetben a kérelmeket elektronikus úton kell továbbítani, és távinterjúkat kell tartani,

–  előírja, hogy az eljárás egyes aspektusait – amelyek nem vonják maguk után az ügyek előre kiválasztását, bármiféle értékelést vagy döntéshozatalt – külső szolgáltatók kezelhetik, beleértve az információk szolgáltatását, az interjúidőpontok kitűzésének kezelését, és a biometrikus azonosítók összegyűjtését,

–  előírja, hogy megfelelő intézkedéseket szükséges hozni az adatvédelem, az adatbiztonság és a kommunikáció titkosságának biztosítása érdekében,

–  előírja, hogy a tagállamok az egységes alkalmazás biztosítása érdekében működjenek együtt egymással, az uniós ügynökségekkel, a nemzetközi szervezetekkel, a kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel, valamint más érintett érdekelt felekkel,

–  előírja, hogy az ilyen vízum eljárásairól és feltételeiről, valamint a tagállamok területén a nemzetközi védelem megszerzésének feltételeiről és eljárásairól szóló információkat széles körben elérhetővé kell tenni, beleértve a tagállamok nagykövetségeinek és konzulátusainak honlapjait és az Európai Külügyi Szolgálatot,

8.  ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

–  előírja, hogy az Integrált Határigazgatási Alapból jelentős pénzügyi támogatást kell a tagállamok rendelkezésére bocsátani a végrehajtás érdekében,

–  előírja, hogy az ilyen humanitárius vízumot kiadó tagállamnak ugyanúgy részesülnie kell a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap forrásaiból, mintha az adott tagállam menekülteket fogadott volna az európai áttelepítési kereten belül,

9.  EGYÉB JOGI AKTUSOK MÓDOSÍTÁSA

–  rendelkezik a következők módosításáról:

–  a 810/2009/EK rendelet annak tisztázása érdekében, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személyek esetében alkalmazni kell az európai humanitárius célú vízumot létrehozó rendelet rendelkezéseit,

–  a 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) annak érdekében, hogy az európai humanitárius célú vízumra vonatkozó kérelmek bekerüljenek a vízuminformációs rendszerbe,

–  az (EU) 2016/399 rendelet az európai humanitárius vízummal rendelkező személyek beutazási feltételeinek kiigazítására,

–  az Integrált Határigazgatási Alap annak érdekében, hogy finanszírozást nyújtson a tagállamok számára az európai humanitárius célú vízumot létrehozó rendelet végrehajtásához,

–  a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény(11) 26. cikke és a 2001/51/EK tanácsi irányelv(12) annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat szállító fuvarozók mentesüljenek a felelősség, a kötelezettségek és a szankciók alól abban az esetben, ha az érintett harmadik országbeli állampolgárok kinyilvánították azon szándékukat, hogy a tagállamok területén nemzetközi vagy humanitárius védelemért kívánnak folyamodni.

(1) HEIN / DONATO (CIR) 2012: exploring avenues for protected entry in Europe (az Európába való védett belépés lehetőségeinek feltérképezése), 17. o. (2) A Közösségi Vízumkódex (Vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.). (6) A Tanács 539/2001/EK rendelete (2001. március 15.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról (HL L 81., 2001.3.21., 1. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (HL L 337., 2011.12.20., 9. o.). (8) 2016/0225(COD). (9) A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 767/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről (VIS-rendelet) (HL L 218., 2008.8.13., 60. o.). (11) HL L 239., 2000.9.22., 19. o. (12) A Tanács 2001/51/EK irányelve (2001. június 28.) az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkében foglalt rendelkezések kiegészítéséről (HL L 187., 2001.7.10., 45. o.).