Az Európai Parlament 2018. május 3-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvnek az Unió és a tagállamok nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (09021/2017 – C8-0243/2017 – 2017/0083(NLE))

P8_TA(2018)0191 A8-0104/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09021/2017),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv tervezetére (09079/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0243/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0104/2018),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Üzbég Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság közötti keretmegállapodáshoz a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozására tekintettel csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (07817/2016 – C8-0218/2017 – 2015/0138(NLE))

P8_TA(2018)0192 A8-0120/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07817/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság közötti keretmegállapodáshoz a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozására tekintettel csatolt jegyzőkönyv tervezetére (07730/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 212. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0218/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0120/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Koreai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i jogalkotási állásfoglalása az N-(1-amino-3,3-dimetil-1-oxobután-2-il)-1-(ciklohexil-metil)-1H-indazol-3-karboxamid (ADB-CHMINACA) új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (05387/2018 – C8-0028/2018 – 2017/0340(NLE))

P8_TA(2018)0193 A8-0133/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (05387/2018),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0028/2018),

–  tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0133/2018),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 127., 2005.05.20., 32. o.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i jogalkotási állásfoglalása az 1-(4-ciano-butil)-N-(2-fenilpropán-2-il)-1H-indazol-3-karboxamid (CUMYL-4CN-BINACA) új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (05392/2018 – C8-0025/2018 – 2017/0344(NLE))

P8_TA(2018)0194 A8-0134/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (05392/2018),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0025/2018),

–  tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0134/2018),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 127., 2005.05.20., 32. o.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Belgium kérelme – EGF/2017/010 BE/Caterpillar) (COM(2018)0156 – C8-0125/2018 – 2018/2043(BUD))

P8_TA(2018)0195 A8-0148/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0156 – C8-0125/2018),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0148/2018),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani;

C.  mivel Belgium EGF/2017/010 BE/Caterpillar referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 28. ágazatban (Gép, gépi berendezés gyártása) a belgiumi Hainaut (BE32) NUTS 2 szintű régióban történt 2 287 elbocsátást követően;

D.  mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt beavatkozási kritériumra épül, amely szerint legalább 500 munkavállalót bocsátanak el egy négy hónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a beszállítók vagy a továbbfeldolgozó vállalatok körében elbocsátott munkavállalókat és/vagy a tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Belgium jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 4 621 616 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami a 7 702 694 EUR-t kitevő összes kiadás 60%-a;

2.  megállapítja, hogy a belga hatóságok 2017. december 18-án nyújtották be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság – a kiegészítő információk Belgium általi benyújtását követően – 2018. március 23-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  emlékeztet arra, hogy ez Belgium második olyan kérelme, amely a Caterpillartól történő elbocsátásokkal kapcsolatban az EGAA-ból nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra irányul, a 2014. júliusi EGF/2014/011 BE/Caterpillar referenciaszámú kérelmet és az arról hozott pozitív döntést követően(4); megállapítja, hogy nincs átfedés a korábbi és a jelenlegi kérelem révén támogatott munkavállalók között;

4.  megjegyzi, hogy Belgium azzal érvel, hogy az elbocsátások a világkereskedelemben a globalizáció hatására bekövetkezett jelentős strukturális változásokkal, az építőipari- és bányászatigép-ágazatban tapasztalható világméretű versennyel és ennek következtében a Caterpillar Csoport bányászatigép-ágazatban való piaci részesedésének visszaesésével állnak kapcsolatban; megjegyzi, hogy az elbocsátások a Caterpillar által 2015 szeptemberében bejelentett átfogó szerkezetátalakítási és költségcsökkentő tervhez kapcsolódnak;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kevésbé szigorú környezetvédelmi szabályozás és az olcsóbb munkaerő következtében a harmadik országokban működő vállalkozások versenyképesebbek lehetnek az Unióban működőeknél;

6.  tudatában van az európai bányászati ágazat termelése visszaesésének, valamint az EU-28 területén 2014 óta ebben az ágazatban bekövetkezett drámai csökkenésnek, az európai acélár növekedésének és a gépek ebből adódó – különösen Kínával összehasonlítva – magas gyártási költségeinek; sajnálja azonban, hogy a Caterpillar csoport úgy döntött, hogy a gosselies-i üzemében előállított mennyiségeket más, franciaországi (Grenoble) termelési egységeibe és Európán kívüli egyéb üzemekbe, köztük Kínába és Dél-Koreába helyezi át; ez a döntés a gosselies-i telephely hirtelen bezárásához és 2 300 munkavállaló elbocsátásához vezetett, családok ezreit taszítva társadalmi és emberi szempontból drámai helyzetbe annak ellenére, hogy a gosselies-i telephely nyereséges volt, különösen az előző években eszközölt beruházások után;

7.  helyteleníti, hogy a gosselies-i telephely munkavállalóit egy egyszerű közlemény útján tájékoztatták a telephely bezárásáról; helyteleníti, hogy e brutális döntést nem előzte meg a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultáció; helyteleníti a munkavállalók és a szakszervezeti képviselők felé történő tájékoztatás és tisztelet teljes hiányát, mivel semmilyen információt nem kaptak a vállalat bezárása előtt; ezért kitart amellett, hogy fontos megerősíteni az Unió munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy enyhítsék a Charleroi régiót érintő társadalmi-gazdasági következményeket, és tegyenek folyamatos erőfeszítéseket gazdasági fellendülése érdekében, különösen az európai strukturális és beruházási alapok segítségével;

9.  emlékeztet arra, hogy a Caterpillar vállalatnál történt elbocsátások várhatóan jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolnak a helyi gazdaságra; hangsúlyozza e döntésnek a beszállító és továbbfeldolgozó vállalatok sok dolgozójára gyakorolt hatást;

10.  megállapítja, hogy a kérelem 2 287, a Caterpillar vállalattól és öt beszállítójától elbocsátott, többségében 30 és 54 év közötti munkavállalót érint; rámutat arra a tényre is, hogy az elbocsátott munkavállalók több mint 11%-a 55 és 64 év közötti, és a feldolgozóiparra jellemző készségekkel rendelkezik; hangsúlyozza, hogy Charleroi régióban az álláskeresők többsége alacsony képzettségű (50,6%-uknak nincs középfokú végzettsége), és 40%-uk tartósan (több mint 24 hónapja) munkanélküli; sajnálja, hogy ezen elbocsátások következtében – a FOREM (Vallónia Állami Foglalkoztatási Szolgálata) szerint – a munkanélküliségi ráta várhatóan 6,1%-kal fog nőni Hainaut régióban; ennek fényében elismeri az EGAA által társfinanszírozott aktív munkaerőpiaci intézkedések fontosságát abban, hogy javuljanak e csoportok munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedésének esélyei;

11.  üdvözli, hogy az EGAA-ból társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatásokból mintegy 300 nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő 30 év alatti fiatal (NEET-fiatal) is részesül;

12.  megjegyzi, hogy Belgium ötféle fellépést tervez a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók és NEET-fiatalok érdekében: i. egyéni álláskeresési segítségnyújtás, ügykezelési és általános tájékoztatási szolgáltatás, ii. képzés és átképzés, iii. vállalkozásösztönzés, iv. vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás, v. juttatások; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a pénzügyi segítség hatékony és célirányos legyen;

13.  üdvözli azt a döntést, hogy olyan képzéseket biztosítanak, amelyek igazodnak a CATCH-tervben(5) meghatározott, a Charleroi régióra vonatkozó fejlesztési prioritásokhoz;

14.  elégedett azzal, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott szolgáltatási csomag 13,68%-át teszik ki, így jóval az EGAA-rendeletben meghatározott, legfeljebb 35%-os korlát alatt maradnak, és hogy ezen intézkedéseket ahhoz a feltételhez kötik, hogy a megcélzott kedvezményezettek aktívan keressenek munkát vagy vegyenek részt képzési tevékenységekben;

15.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagját Vallónia Állami Foglalkoztatási Szolgálatából, a SOGEPA befektetési alapból, valamint a szakszervezetek és más szociális partnerek képviselőiből álló munkacsoporttal egyeztetve dolgozták ki; felhívja a belga és a vallon hatóságokat, hogy aktívan vegyenek részt a folyamatban;

16.  emlékeztet a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében az európai újraiparosítási politika szükségességéről szóló, 2016. október 5-i állásfoglalására, amelyet nagy többséggel szavaztak meg, és amely arra szólítja fel Európát, hogy alakítson ki valódi iparpolitikát, amely különösen a kutatás-fejlesztés és az innováció területén alapul, de hangsúlyozza annak fontosságát is, hogy megvédjék az uniós gazdasági ágazatot a harmadik országok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataitól;

17.  tudomásul veszi, hogy a belga hatóságok biztosítékot nyújtottak arra, hogy a javasolt intézkedésekre más uniós alapból vagy pénzügyi eszközből nem folyósítanak pénzügyi támogatást, megtették a szükséges intézkedéseket a kettős finanszírozás megelőzésére, továbbá hogy az intézkedések kiegészítik a strukturális alapok által finanszírozott fellépéseket;

18.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

19.  hangsúlyozza, hogy 2018. március 15-ig csupán 591 elbocsátott munkavállaló talált munkát; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy az EGAA intervenciós időszakának végén elemzést végezzenek annak értékelésére, hogy kell-e további visszailleszkedési támogatást alkalmazni; sajnálja, hogy az EGAA e vállalat vonatkozásában történő igénybevételéről szóló (EGF/2014/011) korábbi határozat eredményeképpen a kedvezményezettek viszonylag alacsony százaléka talált újra munkát; reméli, hogy a jelenlegi javaslat figyelembe veszi ezeket a tapasztalatokat;

20.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze arra a nemzeti hatóságokat, hogy a növekedési potenciállal rendelkező és így munkaerőt felvevő ágazatokról szóló jövőbeni javaslataikban jobban térjenek ki a részletekre, valamint megalapozott adatokat gyűjtsenek az EGAA-támogatás hatásáról, amelyet többek között az állások minőségére és a munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésnek az EGAA révén elért arányára gyakorol;

22.  emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon kérésére, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az összes EGAA-kérelemmel kapcsolatos dokumentumhoz;

23.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

24.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Belgium EGF/2017/010 BE/Caterpillar referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2018/847 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/471 határozata (2015. március 11.) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Belgium „EGF/2014/011 BE/Caterpillar” referenciaszámú kérelme) (HL L 76., 2015.3.20., 58. o.). (5) CATCH-terv: A foglalkoztatás növelése a Charleroi régióban, 2017. szeptember, http://www.catch-charleroi.be/.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2016. évi éves jelentésről (2017/2216(INI))

P8_TA(2018)0196 A8-0135/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2016. évi éves jelentés” című, 2017. július 20-i jelentésére (COM(2017)0383) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2017)0266, SWD(2017)0267, SWD(2017)0268, SWD(2017)0269 és SWD(2017)0270),

–  tekintettel az OLAF 2016. évi jelentésére és az OLAF Felügyelő Bizottságának 2016. évi tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(1),

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), és az említett rendelet Bizottság általi, 2017. október 2-i félidős felülvizsgálatára (COM(2017)0589 és SWD(2017)0332),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 irányelvére(3) (PIF-irányelv),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Bizottság által megrendelt, a héabevétel-kiesésről szóló 2015. évi jelentésre, valamint a héára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2016. április 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0148),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C-105/14. számú, Taricco és társai ügyben hozott ítéletre(6),

–  tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek szerepéről az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0135/2018),

A.  mivel a tagállamok és a Bizottság közösen felelősek az Unió 2016. évi költségvetése 74 %-ának végrehajtásáért; mivel elsődlegesen a tagállamok felelősek a saját források – nevezetesen héa és vámok formájában történő – beszedéséért;

B.  mivel az állami kiadások megfelelő kezelésének és az EU pénzügyi érdekei védelmének központi helyet kell elfoglalniuk az uniós politikában a polgárok bizalmának növelése érdekében, pénzük hatékony és eredményes felhasználásának biztosítása által;

C.  mivel a jó teljesítmény egyszerűsítési folyamatok révén való eléréséhez a bemenetek, a kimenetek, az eredmények és a hatások rendszeres teljesítményértékelésére van szükség;

D.  mivel a tagállamok jogi és adminisztratív rendszereinek sokféleségét megfelelően kell kezelni a szabálytalanságok leküzdése és a csalás elleni küzdelem érdekében; és mivel ezért a Bizottságnak fokoznia kell erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy a csalás elleni küzdelem hatékonyabban valósuljon meg, valamint kézzelfoghatóbb és kielégítőbb eredményekkel járjon;

E.  mivel az EUMSZ 325. cikkének (2) bekezdése értelmében a „tagállamok az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek”;

F.  mivel a szabálytalanságok számában tapasztalható ingadozás összekapcsolható a többéves programozási ciklusok előrehaladásával (a programok lezárása miatt a felderítés szintje a ciklusok végén magasabb), valamint egyes tagállamok késői jelentéstételével, miután a tagállamok hajlamosak egyszerre jelenteni a megelőző többéves programok szabálytalanságainak többségét;

G.  mivel a héa fontos és egyre növekvő bevételi forrást jelent a tagállamoknak, amely 2015-ben közel 1 035,3 milliárd EUR-t hozott, és 18,3 milliárd EUR-val, azaz az EU ugyanazon évi összes bevételének 13,9 %-ával járult hozzá az EU saját forrásaihoz;

H.  mivel a héarendszerek, különösen a határokon átnyúló tranzakciók során alkalmazva, ki vannak téve a csalásnak és az adókijátszási stratégiáknak, amelyek közül a Közösségen belüli, „eltűnő kereskedő” útján elkövetett csalás (MTIC), közismert nevén „körhintacsalás” 2015-ben önmagában véve mintegy 50 milliárd EUR héabevétel-kiesésért volt felelős;

I.  mivel a korrupció valamennyi tagállamot érinti, különösen a szervezett bűnözés formájában, és amellett, hogy terhet jelent az EU gazdasága számára, a demokráciát és a jogállamiságot is aláássa egész Európában; mivel azonban a pontos számok ismeretlenek, miután a Bizottság úgy döntött, hogy az EU korrupcióellenes politikáról szóló jelentésében nem hoz nyilvánosságra adatokat;

J.  mivel a csalás a szándékos jogsértés példája és bűncselekménynek minősül, míg a szabálytalanság a szabályok betartásának elmulasztása;

K.  mivel a héabevétel-kiesés 2015-ben közel 151,5 milliárd EUR-ra volt tehető, amelynek aránya az adott országtól függően a nem egészen 3,5 %-tól a több mint 37,2 %-ig terjedt;

L.  mivel az Európai Ügyészség létrehozásáig és az Eurojust reformjáig az OLAF az egyetlen, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére szakosodott európai szervezet; mivel számos tagállamban még az Európai Ügyészség felállítása után is az OLAF marad az egyetlen, az EU pénzügyi érdekeit védő szervezet;

A szabálytalanságok feltárása és jelentése

1.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2016-ban jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok teljes száma (19 080 eset) a 2015. évi adathoz (22 349 eset) képest 15 %-kal csökkent, valamint hogy azok értéke 8 %-kal (a 2015. évi 3,21 milliárd EUR-ról 2016-ban 2,97 milliárd EUR-ra csökkent;

2.  tudomásul veszi a csalárdként jelentett szabálytalanságok számának 3,5 %-kos, enyhe csökkenését, ami a 2014-ben megindult tendenciát követi; reméli, hogy az érintett összegek csökkenése – 2015-ben 637,6 millió EUR, míg 2016-ban 391 millió EUR – a csalás tényleges visszaszorulását tükrözi és nem az ügyek feltárásának hiányosságait;

3.  emlékeztet rá, hogy nem minden szabálytalanság csalárd jellegű, valamint hogy egyértelműen el kell különíteni a hibákat;

4.  úgy véli, hogy a Bizottság és a tagállamok között a csalások felderítése területén folytatott együttműködés nem elég hatékony; ennek megfelelően sürgeti, hogy hozzanak intézkedéseket szorosabb, hatékonyabb és eredményesebb együttműködés biztosítása céljából;

5.  sajnálja, hogy nem minden tagállam fogadott el csalás elleni nemzeti stratégiát; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan nyújtson segítséget a tagállamok számára nemzeti csalás elleni stratégiájuk kidolgozásában, különösen mivel az uniós költségvetés mintegy 74 %-ával gazdálkodnak;

6.  ismét felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egységes rendszert a tagállamokból származó, szabálytalanságokra és csalásokra vonatkozó összehasonlítható adatok gyűjtésére annak érdekében, hogy szabványosítsa a jelentéstételi eljárást és garantálja a szolgáltatott adatok minőségét és összehasonlíthatóságát;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok között továbbra is különbségek állnak fenn a jelentéstételi folyamat tekintetében, ami az ellenőrzések hatékonyságának téves észlelését eredményezheti; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson segítséget a tagállamoknak az ellenőrzések szintjének és minőségének emelésében és a legjobb gyakorlatok megosztásában a csalás elleni küzdelem vonatkozásában;

A PIF-irányelv és az Európai Ügyészségről szóló rendelet(8)

8.  üdvözli az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelv elfogadását (PIF-irányelv), amely minimumszabályokat állapít meg az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás területén a bűncselekmények és büntetőjogi szankciók meghatározásával kapcsolatban, amely magában foglalja a legalább 10 millió EUR teljes összegű kárt okozó, határokon átnyúló héacsalást is; emlékeztet azonban arra, hogy a fenti küszöbértéket az Európai Bizottság 2022. július 6-ig értékelni fogja; üdvözli, hogy a PIF-irányelv hatálya kiterjed a héacsalásra is, ami különösen fontos a határokon átnyúló héacsalás elleni küzdelem fokozása szempontjából; az irányelvet az összehangolt európai büntetőjog felé tett első lépésnek tekinti; megjegyzi, hogy az irányelv meghatározza a korrupciót és a bűncselekménnyé minősítendő csalárd magatartások fajtáit;

9.  örömmel fogadja 20 tagállam arra irányuló döntését, hogy megerősített együttműködés keretében folytatják az Európai Ügyészség létrehozását; felhív az OLAF és az Európai Ügyészség közötti hatékony, a komplementaritáson, a hatékony információcserén és az OLAF által az Európai Ügyészség tevékenységeivel kapcsolatban nyújtott támogatáson alapuló együttműködésre, a kettős struktúrák, az egymással ütköző hatáskörök és a hatáskör hiánya miatt létrejövő jogi kiskapuk elkerülésére, a hatékony információcserére és az OLAF által az Európai Ügyészség tevékenységeivel kapcsolatban nyújtott támogatásra; ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Unió nem minden tagállama kívánt részt venni ebben a kezdeményezésben, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállamban azonos hatásfokkal tárják fel a csalásokat; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az eddig vonakodó tagállamokat az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra;

10.  felhívja a részt vevő tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy kezdjék meg az előkészítő munkát az Európai Ügyészség lehető legrövidebb időn belüli elindításához, és szorosan vonják be a Parlamentet az eljárásokba, különösen a főügyész kinevezésébe; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül jelölje ki az Európai Ügyészség ideiglenes adminisztratív igazgatóját az Európai Ügyészségről szóló rendelet 20. cikkével összhangban; ragaszkodik ahhoz, hogy elegendő munkatárs és forrás álljon az Európai Ügyészség rendelkezésére, már működésének hivatalos megkezdése előtt is; megismétli, hogy az Európai Ügyészségnek függetlennek kell lennie;

11.  hatékony együttműködésre szólít fel a tagállamok, az Európai Ügyészség, az OLAF és az Eurojust között; emlékeztet az Eurojust-rendeletről folyamatban lévő tárgyalásokra; hangsúlyozza, hogy az Eurojust, az OLAF és az Európai Ügyészség hatásköreit egyaránt pontosan meg kell határozni; hangsúlyozza, hogy a valóban hatékony uniós szintű csalás elleni küzdelem érdekében az Európai Ügyészségnek, az Eurojustnak és az OLAF-nak zökkenőmentesen kell együttműködniük mind politikai, mind operatív téren annak érdekében, hogy elkerüljék a feladatok bármilyen esetleges átfedését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy ki kell alakítani a három szervezet közötti munkamegosztást, és azt a lehető leghamarabb el kell fogadni, összhangban az Európai Ügyészségről szóló rendelet 99–101. cikkeivel; hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészségnek hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy rendezze az illetékességi összeütközéseket a feladatai ellátásával kapcsolatos esetekben;

Bevételek – saját források

12.  aggodalommal veszi tudomásul a héabevétel-kiesés és a közösségi héa‑rendszerrel kapcsolatos csalások miatti veszteségeket, amelyek 2015-ben 159,5 milliárd EUR-t tettek ki;

13.  üdvözli a Bizottság 2016. április 7-én közzétett, „Úton egy egységes uniós héaövezet felé” című cselekvési tervében említett, a héabevétel-kiesés elleni fellépést célzó, rövidtávú intézkedések elfogadását; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló héacsalásokkal kapcsolatos problémák határozott, összehangolt és gyors intézkedéseket tesz szükségessé; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a végleges héarendszerre vonatkozó, a cselekvési tervben előre jelzett javaslatainak benyújtására szolgáló eljárásait az uniós és tagállami adóbevétel-kiesés elkerülése érdekében;

14.  sajnálattal állapítja meg, hogy bár a tradicionális saját forrásokkal (TOR) kapcsolatos csalárd és nem csalárd ügyek teljes száma a 2015. évi 5 514-ről 2016-ban 4 647-re csökkent, az ezekben érintett pénzösszeg 445 millió EUR-ról 537 millió EUR-ra nőtt, azaz 13 %-kal több, mint a 2012–2016 közötti időszakban érintett teljes pénzösszeg átlaga;

15.  mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy az utóbbi években fokozódott az Unióba irányuló dohánycsempészet, és ez a becslések szerint évi 10 milliárd EUR-s bevételkiesést jelent az EU és a tagállamok költségvetései számára, és egyúttal a szervezett bűnözés, ezen belül a terrorizmus egyik jelentős forrása; úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell az említett jogellenes tevékenységek elleni küzdelmet, például azáltal, hogy javítják a tagállamok közti együttműködésre és információcserére szolgáló eljárásokat;

16.  tudomásul veszi az OLAF és a tagállamok különböző harmadik országbeli szolgálatokkal és a Vámigazgatások Világszervezetével folytatott együttműködésével zajló 12 közös vámművelet eredményeit, amelyek során 11 millió szál cigarettát, 287 000 szál szivart, 250 tonna egyéb dohányterméket, 8 tonna kannabiszt és 400 kg kokaint foglaltak le;

17.  megállapítja, hogy az áruk vámkezelése során végzett vámellenőrzés és a csalás elleni szolgálatok ellenőrzései bizonyultak a legsikeresebb módszereknek a csalárd esetek felderítése tekintetében az uniós költségvetés bevételi oldalán;

18.  aggodalmát fejezi ki a vámellenőrzésekkel és az uniós költségvetés saját forrásának minősülő adók ehhez kapcsolódó behajtásával kapcsolatban; rámutat, hogy a tagállamok vámhatóságai végzik el azokat az ellenőrzéseket, amelyek célja annak megállapítása, hogy az importőrök betartják-e a vámokra és a behozatalra vonatkozó jogszabályokat;

19.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelentős különbségek vannak az Európai Unión belül végzett vámellenőrzések között, valamint hogy nagy összegeket illetően követnek el csalásokat, ami negatívan hat a saját források beszedési rendszerére; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a vámellenőrzésekre vonatkozó közös politikát azáltal, hogy valódi harmonizációt ír elő a hagyományos saját források beszedésének javítása, valamint az EU biztonsága és gazdasági érdekeinek biztosítása érdekében, különösen középpontba helyezve az illegális és hamisított termékekkel való kereskedelem elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket;

20.  sajnálattal állapítja meg, hogy 2013 és 2016 között a kínai ruha- és cipőimport keretében behozott áruk értékét több európai országban és különösen az Egyesült Királyságban alulértékelték;

21.  emlékeztet rá, hogy az OLAF azt javasolta a Bizottságnak, hogy hajtson be az Egyesült Királyság kormányán 1 987 milliárd EUR héabevétel-kiesést, amely összegnek rendesen az Unió költségvetését kellett volna növelnie;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem képes az OLAF visszafizetésekre vonatkozó ajánlásai nyomán felvetődő követelések teljes összegének kiszámítására; sürgeti a Bizottságot, hogy évente számoljon be az OLAF által megfogalmazott ajánlások nyomán behajtott uniós saját források összegéről, vezessen be olyan rendszert, amely lehetővé teszi a visszaszerzett összegek teljes összegének kiszámítását, ismertesse a még visszafizetendő összegeket, valamint hogy az OLAF éves jelentéseiben tegyen közzé információkat az ajánlásokban foglaltak tiszteletben tartásáról és a ténylegesen behajtott összegekről;

23.  úgy véli, hogy a Bizottságnak évente adatokat kell szolgáltatnia a várt héa- és vámbevételek és a ténylegesen beszedett bevételek közötti különbségről;

Kiadások

24.  sajnálattal állapítja meg, hogy a közvetlen kiadások alatt szereplő nem csalárd szabálytalanságok száma az elmúlt évhez képest 16 %-kal nőtt, szemben minden más költségvetési területtel, amelyek e tekintetben csökkenést mutattak;

25.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy ez a negyedik olyan év, amelynek során a közvetlen irányításban csalárdként jelentett szabálytalanságok száma (2015-ben 16 eset, 2016-ban 49 eset) és értéke (0,78 millió EUR 2015-ben és 6,25 millió EUR 2016-ban) nő; felhívja a Bizottságot, hogy 2018 végéig terjesszen elő egyedi tervet az e területen elkövetett csalások mértékének csökkentésére;

26.  megjegyzi, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vonatkozásában jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok száma továbbra is a 2012. évi adatok kétszerese, annak ellenére, hogy a 2015. évi 3 250 esethez képest 2016-ban már csak 2 676 ilyen esetet regisztráltak, ugyanakkor hangsúlyozni szeretné, hogy a 2016-ban csalással érintett összegek csak 8 %-kal haladják meg a 2012. évi ugyanilyen összegeket; megjegyzi továbbá, hogy bár 2015 és 2016 között ennek az alapnak a tekintetében a csalárd és nem csalárd szabálytalanságok teljes száma 16 %-kal csökkent, a csalárd szabálytalanságok száma 17 %-kal nőtt, ugyanakkor üdvözli, hogy a csalárd szabálytalanságok által érintett összegek több mint 50 %-kal csökkentek; tudomásul veszi továbbá, hogy a csalárd szabálytalanságok az EMVA vonatkozásában az utóbbi öt év folyamán a kifizetések mintegy 0,5 %-ának felelnek meg;

27.  tudomásul veszi, hogy 2016-ban a kohéziós politikához és a halászathoz kapcsolódó 8 497 csalárd és nem csalárd szabálytalanságok száma 22 %-kal kevesebb volt, mint 2015-ben, de még mindig 25 %-kal meghaladta az elmúlt öt év során előforduló esetek számának átlagát; megjegyzi továbbá, hogy a szabálytalanságok által érintett pénzösszeg 5 %-kal alacsonyabb volt a 2015. évinél; tudomásul veszi, hogy 2007–2013 közötti programozási időszak vonatkozásában a kötelezettségvállalási előirányzatok 0,42 %-át érintette csalás, és 2,08 %-át nem csalárd szabálytalanság;

28.  örömmel állapítja meg, hogy a kohéziós politikához és a halászathoz kapcsolódó csalárd és nem csalárd szabálytalanságokban érintett pénzösszeg a 2015. évi 469 millió EUR-ról 2016-ban 235 millió EUR-ra, azaz 50 %-kal csökkent;

29.  megütközéssel veszi tudomásul, hogy a 2007–2013 közötti programozási időszakban a Kohéziós Alappal kapcsolatos szabálytalanságokban érintett összeg továbbra is nő (a 2015. évi 277 millió EUR-ról 2016-ban 480 millió EUR-ra), szemben az egyéb alapokkal (ERFA, ESZA és EFF), amelyek esetében a stabilizáció, sőt a csökkenés irányába mutató tendenciák mutatkoznak;

30.  csodálkozásának ad hangot amiatt, hogy a 2016-ban a kohéziós politikával kapcsolatban csalárdként jelentett szabálytalanságok közel egyharmada vonatkozásában semmilyen információ nem áll rendelkezésre az érintett prioritási területről, mivel ez az információhiány torzítja az előző évek adataival való összehasonlítást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy orvosolják ezt a problémát;

31.  aggodalmának ad hangot a közvetítők által kezelt pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ellenőrzésekkel és a kedvezményezettek székhelyének ellenőrzése során feltárt hiányosságokkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a közvetlen és közvetett hitelek nyújtását az országonkénti adó- és számviteli adatok közzétételétől, illetve a kedvezményezettek és a finanszírozási műveletekbe bevont pénzügyi közvetítők tekintetében a tényleges tulajdonosra vonatkozó adatok felfedésétől kell függővé tenni;

32.  arra számít, hogy az adminisztratív szabályok a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó közös rendelkezésekben tervezett egyszerűsítése lehetővé teszi a nem csalárd szabálytalanságok számának csökkentését, a csalárd szabálytalanságok észlelését és a kedvezményezettek uniós alapokhoz való hozzáférésének javítását;

33.  tudomásul veszi az előcsatlakozási támogatással kapcsolatban jelzett szabálytalanságok számának csökkenő tendenciáját, amely az előcsatlakozási programok fokozatos felszámolásának tudható be; megjegyzi ugyanakkor, hogy továbbra is Törökország a leginkább érintett a szabálytalanságokban (mind a csalárd, mind a nem csalárd szabálytalanságok tekintetében), amelyek a jelentett esetek több mint 50 %-át teszik ki;

34.  várakozással tekint a Bizottság által 2016. január 1-je óta alkalmazott korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) révén kapott eredmények elé;

35.  a tagállamok közti szorosabb együttműködést javasol az információcsere terén; rámutat arra, hogy számos tagállamban nincsenek külön jogszabályok a szervezett bűnözéssel szemben, bár annak részvétele az EU pénzügyi érdekeit érintő, határokon átnyúló tevékenységekben és ágazatokban – ilyen például a csempészet és a pénzhamisítás – folyamatosan erősödik; kulcsfontosságúnak tartja, hogy a tagállamok hatékony eszközöket vegyenek igénybe a csalás fokozódó nemzetközivé válása ellen, és felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be közös normákat a csalás elleni küzdelem támogatását célzó intézkedések tekintetében;

Közbeszerzés

36.  emlékeztet arra, hogy az elmúlt programozási időszakban a közbeszerzés volt az egyik legnagyobb hibaforrás, és megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása miatti szabálytalanságok száma továbbra is magas; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan adatbázist a szabálytalanságokról, amely képes alapot biztosítani a közbeszerzési hibák gyakoriságáról, súlyosságáról és okairól szóló érdemi és átfogó elemzéshez; felhívja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy fejlesszenek ki saját adatbázisokat, amelyek tartalmazzák a szabálytalanságokat – beleértve a közbeszerzés terén felmerülőket is –, és elemezzék azokat, valamint működjenek együtt a Bizottsággal ezen adatoknak a Bizottság munkáját elősegítő formában és időben történő átadása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb kövesse nyomon és értékelje a közbeszerzésre vonatkozó 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelvek nemzeti jogba történő átültetését;

37.  ismét felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohéziós politikára vonatkozó előzetes feltételeket megállapító rendelkezések teljes körű tiszteletben tartásával járjanak el, különösen a közbeszerzések terén; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a Bizottság éves jelentésében szereplő területeken tett erőfeszítéseiket, különösen a közbeszerzést, a pénzügyi bűncselekményeket, az összeférhetetlenségeket, a korrupciót, a visszaélések bejelentését és a csalás meghatározását illetően;

Azonosított problémák és szükséges intézkedések

Jobb ellenőrzések

38.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak szigorúbb intézkedéseket a csalárd szabálytalanságok ellen; úgy véli, hogy a nem csalárd szabálytalanságokat adminisztratív intézkedésekkel kell felszámolni, és különösen átláthatóbb és egyszerűbb követelmények megállapítása révén;

39.  hangsúlyozza, hogy egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy információt cseréljenek egymással, megkönnyítené a két vagy több tagállam között megvalósuló tranzakciókra vonatkozó számviteli nyilvántartások ellenőrzését, amelynek célja a strukturális és beruházási alapok tekintetében megvalósuló, határokon átnyúló csalások megelőzése, és ezáltal egy horizontális és teljes körű megközelítés kialakítása a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelme terén; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról az európai finanszírozásnak azokon a területein, ahol erről nem született rendelkezés;

40.  támogatja a Herkules III programot, amely a minden euró legjobb felhasználását célzó megközelítés jó példája; hangsúlyozza e program fontosságát és hozzájárulását a vámhatóságok arra vonatkozó képességeinek javításához, hogy fellépjenek a határokon átnyúló szervezett bűnözés ellen, és megelőzzék a hamisított és csempészett áruk a tagállamokba való eljuttatását;

41.  üdvözli a Herkules III program független, félidős értékelését, amelyet 2018. január 11-én terjesztettek az Európai Parlament és a Tanács elé;

42.  kifejezi aggodalmát a héacsalások, és különösképpen az úgynevezett „körhintacsalások” számának növekedésével kapcsolatban; tudomásul vesz a tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatot, amely bizonyos szigorú feltételek mellett lehetővé tenné a tagállamok számára az általános fordított adózási mechanizmus („GRCM”) alkalmazását; tudomásul veszi a Bizottság javaslatát a héa egyszerűsítésére vonatkozó csomagról, valamint a kkv-k megfelelési költségeinek csökkentésről egy olyan környezet megteremtése érdekében, amely előmozdítja a kkv-k növekedését és előnyös a határon átnyúló kereskedelem szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy szolgáljon átfogó, hosszú távú, uniós szintű megoldással a héacsalás problémájára; felhívja az összes tagállamot, hogy vegyenek részt az EUROFISC hálózat minden tevékenységében, az ilyen típusú – az Uniónak és a nemzeti költségvetéseknek kárt okozó – csalások elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének és a vonatkozó politikák koordinációjának megkönnyítése érdekében.

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy évente tegyen közzé nyilvános jelentést az uniós alapok felhasználásáról, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) offshore struktúrák felé teljesített pénzátutalásairól, amely tartalmazza a leállított projektek számát és jellegét, a projektek leállításának indoklását, valamint az annak biztosítása érdekében hozott követő intézkedéseket, hogy az uniós forrásokat sem közvetlenül, sem közvetve ne használhassák fel adókikerülés és adócsalás elősegítésére;

44.  rámutat, hogy alapvető fontosságú a kiadások elszámolásának teljes átláthatósága, különösen a közvetlenül uniós alapokból vagy pénzügyi eszközökkel finanszírozott infrastrukturális munkálatok esetében; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós polgárok teljes körű hozzáféréssel rendelkezzenek a társfinanszírozott projektekkel kapcsolatos információkhoz;

Megelőzés

45.  úgy véli, hogy a megelőző tevékenységek rendkívül fontosak az uniós pénzek felhasználása során elkövetett csalások szintjének csökkentésében;

46.  üdvözli a Bizottság és az OLAF megelőző tevékenységeit, és kéri a korai felismerési és kizárási rendszerek (EDES) és a Csalás Elleni Információs Rendszer (AFIS) végrehajtásának megerősítését, valamint a csalás elleni nemzeti stratégiák elkészítését;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a költségvetési rendelet és minden egyéb adminisztratív szabály egyszerűsítését; kéri a Bizottságot, hogy rendkívül gondosan értékelje a tagállami operatív programok finanszírozási útmutatásainak egyértelműségét és hozzáadott értékét;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy valamennyi tagállam által alkalmazandó keretet az uniós politikák valamennyi végrehajtási folyamatának (pályázati felhívások, pályázás, értékelés, végrehajtás, kifizetések) digitalizálásához;

49.  az átláthatóságot a csalás elleni küzdelem fontos eszközének tekinti; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy valamennyi tagállam által alkalmazandó keretet az európai alapokból finanszírozott projektek végrehajtásához kapcsolódó valamennyi lépés közzétételéhez, ideértve a kifizetéseket is;

Visszaélést bejelentő személyek

50.  hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek szerepének fontosságát a csalások megelőzésében, felderítésében és jelentésében, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a személyeket meg kell védeni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a visszaéléseket bejelentő személyek védelmének minimumszintjét az Európai Unióban;

51.  emlékeztet a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, 2017. február 14-i és 2017. október 24-i állásfoglalásaira(9), és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot az ezekben megfogalmazott ajánlások késedelem nélküli alkalmazására;

52.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő horizontális jogalkotási javaslatot a visszaélést bejelentő személyek védelméről az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és az ezek elleni hatékony fellépés érdekében;

53.  tudomásul veszi a Bizottság által 2017 májusa és szeptembere között tartott nyilvános konzultációt, amelynek célja az volt, hogy véleményeket gyűjtsön a visszaélést bejelentő személyek védelmének témájáról nemzeti és uniós szinten egyaránt; várakozással tekint a visszaélést bejelentő személyek védelmének erősítésére szolgáló tervezett bizottsági kezdeményezés elé a következő hónapok során; emlékeztet „A visszaélést bejelentő személyek szerepéről az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i állásfoglalására;

54.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket az információforrások bizalmasságának védelmére a diszkriminatív tevékenységek vagy a fenyegetések megakadályozása céljából;

A korrupció elleni küzdelem

55.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság már nem érezte szükségesnek az uniós korrupcióellenes jelentés kiadását, ami akadályozta a korrupció mértékének helyes értékelését; emlékeztet a Tanácsnak és a Bizottságnak a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyekkel foglalkozó vizsgálatot követően adott 2017. december 13-i ajánlására(10), amelyben megjegyezte, hogy a Bizottság a korrupcióellenes ellenőrzést az európai szemeszter folyamatában fogja elvégezni; úgy vélte, hogy ebben a folyamatban az egyéb gazdasági és pénzügyek beárnyékolhatják a korrupció elleni küzdelmet; valamint felszólította a Bizottságot, hogy mutasson példát, és folytassa a jelentés közzétételét, valamint kötelezze el magát egy hitelesebb és átfogóbb korrupcióellenes stratégia mellett; rámutat, hogy a korrupció elleni küzdelem a rendőrségi és igazságügyi együttműködés körébe tartozik, amely olyan terület, ahol a Parlament társjogalkotó és teljes körű ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik.

56.  hangsúlyozza, hogy a korrupció hatalmas kihívás az Unió és a tagállamok számára, valamint hogy hatékony korrupcióellenes intézkedések hiányában aláássa a gazdasági teljesítményt, a jogállamiságot és a demokratikus intézmények Unión belüli hitelességét és az emberek ezen intézményekbe vetett bizalmát; emlékeztet 2016. október 25-i állásfoglalására(11), amelyben a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozására irányuló ajánlásokat fogalmazott meg a Bizottság számára, és különösen kérte egy olyan, évenkénti jelentés elkészítését a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról (európai jelentés a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról), amely országspecifikus ajánlásokat tartalmaz és külön hangsúlyt helyez a korrupcióra;

57.  sajnálattal állapítja meg, hogy a közbeszerzésről szóló új irányelv eddig nem hozott látható javulást a korrupció mértékének kimutatásában az EU-ban, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson hatékony eszközöket a közbeszerzési és az alvállalkozói eljárások átláthatóságának javításához;

58.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a pénzmosásról szóló uniós irányelvet, és vezessenek be állami nyilvántartást a társaságok és a vagyonkezelő társaságok tulajdonviszonyairól;

59.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokban tapasztalható korrupció szintjének mérésére és a tagállamok korrupció elleni politikáinak értékelésére a stockholmi programban meghatározott követelmények alapján dolgozzon ki egy szigorú mutatórendszert és könnyen alkalmazható, egységes kritériumokat; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki korrupciós indexet a tagállamok rangsorolása érdekében; úgy véli, hogy a korrupciós index olyan szilárd alapot biztosíthat, amelyre a Bizottság felépítheti országspecifikus ellenőrzési mechanizmusát az uniós források elköltésének ellenőrzése érdekében;

60.  megismétli, hogy a megelőzésnek magában kell foglalnia az illetékes hatóságokon belül az alapok kezelésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat ellátó személyzet folyamatos képzését és támogatását, valamint az információk és a bevált gyakorlatok tagállamok közti cseréjét; rámutat a helyi és regionális hatóságoknak és érdekelt feleknek a csalás elleni küzdelemben betöltött meghatározó szerepére;

61.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság nem fér hozzá a tagállamok között kicserélt információkhoz a közösségen belüli, „eltűnő kereskedő” útján elkövetett csalás, közismert nevén „körhintacsalás” megelőzése és visszaszorítása érdekében; véleménye szerint a tagállamok közötti adatcsere jobb ellenőrzése, értékelése és tökéletesítése érdekében hozzáférést kell biztosítani a Bizottság számára az Eurofisc mechanizmushoz; felhív minden tagállamot, hogy vegyenek részt az Eurofisc hálózatban annak minden tevékenységi területén annak érdekében, hogy az Európai Számvevőszék ajánlásával összhangban megkönnyítsék és felgyorsítsák az igazságügyi és bűnüldöző hatóságokkal, így az Europollal és az OLAF-fal folytatott információcserét; felhívja a tagállamokat és a Tanácsot, hogy az együttműködés elősegítése, az adatok megbízhatóságának javítása és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem érdekében biztosítsanak hozzáférést a Bizottság számára ezekhez az adatokhoz;

Oknyomozó újságírás

62.  úgy véli, hogy az oknyomozó újságírás kulcsszerepet játszik az Unióban és a tagállamokban a szükséges átláthatóság szintjének emelésében, valamint hogy azt jogi eszközökkel kell ösztönözni és támogatni mind a tagállamok, mind az Unió szintjén;

Dohány

63.  emlékeztet a Bizottság azon döntésére, hogy nem újítja meg a 2016. július 9-én lejárt PMI-megállapodást; emlékeztet arra, hogy 2016. március 9-én(12) arra kérte a Bizottságot, hogy lejártát követően ne újítsa meg, ne hosszabbítsa meg, vagy tárgyalja újra a szóban forgó megállapodást; úgy véli, hogy a többi három megállapodást (BAT, JTI, ITL) 2019. május 20-i hatállyal kell megszüntetni; felhívja a Bizottságot, hogy 2018 végéig terjesszen elő jelentést a három fennmaradó megállapodás leállításának megvalósíthatóságáról;

64.  sürgeti a Bizottságot, hogy uniós szinten hozzon meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy nyomon lehessen követni a PMI dohánytermékeit, továbbá tegyen jogi lépéseket a gyártó termékeinek bármiféle jogellenes elkobzása esetén mindaddig, amíg a dohánytermékekről szóló irányelv teljes körűen nem érvényesíthető, annak érdekében, hogy ne keletkezzen szabályozási hézag a PMI-megállapodás lejárta, illetve a dohánytermékekről szóló irányelv és a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt jegyzőkönyv hatálybalépése között;

65.  üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló WTO-jegyzőkönyv – a dohánycsempészet problémájának átfogó és világméretű kezelésére irányuló első többoldalú jogi eszköz – gyors megerősítését;

66.  emlékeztet rá, hogy mindeddig 32 fél – melyek közül csupán nyolc tagállam és az Unió – ratifikálta a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló WHO-jegyzőkönyvet; sürgeti a 10 tagállamot (Németország, Belgium, Dánia, Finnország, Görögország, Írország, Hollandia, Egyesült Királyság, Szlovénia, Svédország) és Norvégiát, amelyek aláírták, de még nem ratifikálták a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet, hogy tegyék meg ezt;

67.  reméli, hogy nemsokára kézhez kapja a Bizottságnak a „Határozottabb fellépés a cigarettacsempészet és a dohánytermékek illegális kereskedelmének egyéb formái ellen – Átfogó uniós stratégia” című, 2013. évi bizottsági közlemény nyomán készített, 2018-ra előirányzott végleges eredményjelentését (COM(2013)0324);

68.  üdvözli, hogy mivel az Unió dohányellenőrzéssel megbízott, a geel-i közös kutatóközpontban (Belgium) működő laboratóriuma 2016 áprilisa óta működőképes, képes lesz megállapítani a lefoglalt dohány sajátos jellemzőit és kémiai profilját, ami lehetővé teszi a termék eredetiségének ellenőrzését;

Vizsgálatok és az OLAF szerepe

69.  megállapítja, hogy az OLAF igazságügyi ajánlásait a tagállamok eddig csak rendkívül korlátozott mértékben hajtották végre; úgy véli, hogy ez a helyzet elfogadhatatlan, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok maradéktalanul végrehajtsák az OLAF ajánlásait;

70.  sajnálja, hogy az OLAF számos ajánlása és vizsgálata ellenére a tagállamokban a vádemelési arány csak 30 %-os, és egyes tagállamok igazságügyi hatóságai nem tekintik prioritásnak az OLAF uniós pénzek nem megfelelő felhasználásával kapcsolatos ajánlásait, sőt maga az OLAF sem követi megfelelően saját ajánlásait; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre szabályokat az OLAF ajánlásainak nyomon követéséről;

71.  sajnálattal állapítja meg, hogy az OLAF ügyeinek mintegy 50 %-át a nemzeti igazságügyi hatóságok elutasítják; felhívja a tagállamokat, a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy határozzák meg az OLAF által biztosított bizonyítékok elfogadhatóságának feltételeit; felhívja az OLAF-ot, hogy javítsa végleges jelentéseinek minőségét azok nemzeti hatóságok általi használhatóságának növelése érdekében;

72.  felhívja az OLAF-ot, hogy a visszatérítésekre vonatkozó ajánlásai tekintetében alkalmazzon realisztikusabb megközelítést és tegyen jelentést a ténylegesen behajtott összegekről is;

73.  emlékeztet arra, hogy az OLAF-rendelet jelentős szerepet biztosít a főigazgatónak a vizsgálatokkal kapcsolatos panasztételi eljárásokban; emlékeztet arra, hogy a főigazgatónak az OLAF vizsgálataiban való közvetlen részvétele aláássa szerepét és így magát a rendeletet is;

74.  felhívja a Bizottságot, hogy a 883/2013/EU, Euratom rendelet felülvizsgálata során teremtsen megfelelő egyensúlyt az Európai Ügyészség és az OLAF hatáskörei között, erősítse meg az eljárási garanciákat, tegye egyértelművé és erősítse meg az OLAF vizsgálati hatásköreit, állapítsa meg az OLAF ajánlásai és jelentései átláthatóságának bizonyos szintjét, valamint tegye egyértelművé az OLAF és annak Felügyelő Bizottsága közti együttműködésre és adathozzáférésre vonatkozó szabályokat;

o
o   o

75.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Csalás Elleni Hivatalnak és az OLAF Felügyelő Bizottságának.

(1) HL C 322., 2017.9.28., 1. o. (2) HL L 248., 2013.9.18., 1. o. (3) HL L 198., 2017.7.28., 29. o. (4) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (5) HL L 312., 1995.12.23., 1. o. (6) A Bíróság (nagytanács) 2015. szeptember 8-i ítélete – Taricco és társai, C-105/14, ECLI:EU:C:2015:555. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0022. (8) A Tanács (EU) 2017/1939 rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről (HL L 283., 2017.10.31., 1. o.). (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0402. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0491. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409. (12) 2016. március 9-i állásfoglalás a dohánytermékekre vonatkozó megállapodásról (PMI-megállapodás) (HL C 50., 2018.2.9., 35. o.).

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépából (KM-ØØØH71-4) előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D055630–01 – 2018/2651(RSP))

P8_TA(2018)0197 B8-0220/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépából (KM-ØØØH71-4) előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D055630-01),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 11. cikke (3) bekezdésére és 23. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2018. március 19-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikkére(2),

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2017. október 26-án elfogadott és 2017. november 16-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0085, COD(2017)0035),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2004. november 12-én a KWS SAAT AG és a Monsanto Europe S.A. az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban a H7-1 cukorrépából (géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépa) előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozó kérelmet nyújtott be az Egyesült Királyság illetékes hatóságainak;

B.  mivel a 2007/692/EK bizottsági határozat(5) engedélyezte a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépából előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalát; mivel e bizottsági határozatot megelőzően az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2006. december 5-én az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2006. december 14-én tettek közzé(6) (EFSA 2006);

C.  mivel 2016. október 20-án a PKWS SAAT SE és a Monsanto Europe S.A./N.V. közös kérelmet nyújtott be a 2007/692/EK határozattal összhangban adott forgalomba hozatali engedély megújítására;

D.  mivel az EFSA 2017. október 26-án az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2017. november 16-án tettek közzé(7) (EFSA 2017);

E.  mivel a megújítás iránti kérelem a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépából előállított élelmiszerek és takarmányok vagy az abból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek behozatalára és feldolgozására terjed ki(8); mivel e termékek példái közé tartoznak a cukorrépa gyökeréből készült cukor, szirup, szárított pép és melasz; mivel a pépet és melaszt többek között a takarmányozásban használják fel(9);

F.  mivel az 1829/2003/EK rendelet kimondja, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszer vagy takarmány nem lehet káros hatással az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, és hogy a Bizottság határozatának megszövegezése során figyelembe veszi az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a kérdéses ügyre vonatkozó egyéb jogszerű tényezőket is;

G.  mivel az EFSA 2006(10) és az EFSA 2017(11) keretében zajló három hónapos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikus észrevételt tettek; mivel a tagállamok többek között azt kifogásolják, hogy nem végeztek vizsgálatokat a gyökér azon részeivel, amelyekhez gyakran kevernek melaszt és amelyeket pellettel táplálnak; a juhokkal végzett három hetes takarmányteljesítmény-vizsgálat nem tekinthető reprezentatívnak, mivel nem tisztázott, hogy értékelték-e a toxikológiailag releváns paramétereket; nincs azt alátámasztó tudományos bizonyíték, hogy „az emberek fehérjéknek való kitettsége elhanyagolható”; és az allergén hatást illetően nem végeztek kísérleti vizsgálatokat magukon a géntechnológiával módosított szervezeteken (GMO); az izolált fehérjével végzett vizsgálatok nem szolgálnak meggyőző bizonyítékot annak ártalmatlanságra nézve; valamint az összetétel-elemzésből hiányoznak a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet által ajánlott foszfor- és magnéziumadatok;

H.  mivel a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépa a CP4 EPSPS proteint tartalmaz, amely ellenállást biztosít a glifozát tartalmú gyomirtókkal szemben; mivel következésképpen várható, hogy a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépa növénye nagyobb mértékben és ismétlődőn lesz kitéve glifozátnak, ami nemcsak a maradékanyag-terhelést növeli a termésben, hanem a növények összetételére és agronómiai jellemzőire is hatással lehet;

I.  mivel ugyan a glifozátot általában a növények levelére permetezik, de a növényen keresztüli transzlokáció vagy a talajon keresztüli felszívódás következtében felhalmozódhat a gyökérzetben; mivel számos növényfajban, köztük a céklákban kimutatták a glifozát gyökéren keresztüli felszívódását; mivel ez az expozíciós útvonal azért fontos, mert a glifozát elsősorban a gyökerekbe mosódik be a szántóföldeken(12);

J.  mivel a gyomirtó szerek és azok metabolitjainak maradékanyag-szintjére, valamint az egész növényen belüli eloszlásukra vonatkozó információk alapvető fontosságúak a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növények alapos kockázatelemzéséhez; mivel az EFSA GMO-testülete szerint a glifozátmaradványok szintje nem tartozik a testület hatáskörébe; mivel az EFSA nem értékelte a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépában található glifozátmaradványokat, valamint e cukorrépa összetételében és agronómiai jellemzőiben a glifozátnak való kitettség miatt bekövetkező lehetséges változásokat;

K.  mivel az EFSA növényvédő szerekkel foglalkozó testülete szerint általában nem vonhatóak le következtetések a géntechnológiával módosított növények glifozátformulációval való permetezéséből származó maradványanyagok biztonságával kapcsolatban(13); mivel a kereskedelmi forgalomban kapható, a glifozát permetezésére használt készítményekben található adalékanyagok és azok keverékei magasabb toxicitást mutathatnak, mint maga a hatóanyag(14); mivel az Unió a toxicitásával kapcsolatos aggályok miatt már kivonta a forgalomból a polietoxilált faggyúamin elnevezésű adalékanyagot; mivel azonban továbbra is előfordulhat, hogy aggályos adalékanyagokat és keverékeket engedélyeznek azokban az országokban, ahol a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépát termesztik (az Egyesült Államok, Kanada és Japán);

L.  mivel továbbra is vannak nyitott kérdések a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatban; mivel az EFSA 2015. novemberben arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, és az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017. márciusban arra a következtetésre jutott, hogy veszélyes/rákkeltő anyagként való besorolása nem indokolt; mivel ezzel ellentétben az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége a glifozátot az emberekre nézve valószínűleg rákkeltő hatásúnak minősítette; mivel a Parlament létrehozta a peszticidek uniós engedélyezési eljárásával foglalkozó különbizottságot, amely segít megállapítani, hogy az EFSA és az ECHA betartotta-e a vonatkozó nemzetközi tudományos normákat és érte-e tisztességtelen iparági befolyás az uniós ügynökségek által a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatban levont következtetéseket;

M.  mivel a Bizottság jelenleg nem kötelezi a tagállamokat a cukorrépa glifozátmaradványainak értékelésére a 2019., 2020. és 2021. évre vonatkozó többéves összehangolt többéves ellenőrzési program részeként a maximális maradékanyag-határértékeknek való, a Bizottság (EU) 2017/660 végrehajtási rendelete(15) szerinti megfelelés biztosítása érdekében; mivel hasonlóképpen a tagállamok az (EU) 2018/555 bizottsági végrehajtási rendelet(16) értelmében sem fogják a határértékeknek való megfelelés biztosítása érdekében értékelni a cukorrépa glifozátmaradványait; mivel ezért nem ismeretes, hogy a géntechnológiával módosított, importált H7-1 cukorrépa glifozátmaradványai megfelelnek-e az uniós maximális maradékanyag-határértékeknek;

N.  mivel az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy a glifozát hagyományos (azaz géntechnológiával nem módosított) növényeken való reprezentatív alkalmazási módjai közül egy kivételével mindegyik „kockázatot jelent a vadon élő, nem célzott szárazföldi gerincesekre”, miközben a hagyományos növényeken történő legfontosabb alkalmazása tekintetében is hosszú távú súlyos kockázatokat állapítottak meg az emlősök esetében(17); mivel az ECHA a glifozátot a vízi élővilágra mérgező, hosszan tartó károsodást okozó anyagnak tartja; mivel a glifozát alkalmazásának a biológiai sokféleségre és a környezetre gyakorolt negatív hatása bőséges dokumentációval rendelkezik; mivel például egy, az USA-ban végzett 2017-es tanulmány negatív korrelációt mutat a glifozáthasználata és a pompás királylepke felnőtt egyedeinek elterjedése között, különösen a koncentrált mezőgazdasági területeken(18);

O.  mivel a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépa forgalomba hozatalának újbóli engedélyezése továbbra is keresletet fog teremteni annak harmadik országokban történő termesztése iránt; mivel – amint azt fent már említettük – a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növényeken (a géntechnológiával nem módosított növényekhez képest) nagyobb és többszöri gyomirtó-adagolást alkalmaznak, mivel azokat szándékosan erre a célra tervezték;

P.  mivel az Unió részes fele az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének, amelynek értelmében a feleknek biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk vagy ellenőrzésük alá tartozó tevékenységek ne károsítsák más államok vagy nemzeti joghatóság alá nem tartozó területek természeti környezetét(19); mivel a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépa engedélyének megújításáról vagy elutasításáról szóló határozat az Unió joghatósága alá tartozik;

Q.  mivel a több szelektív gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kifejlesztése főként annak tulajdonítható, hogy azokban az országokban, amelyek nagymértékben termesztenek géntechnológiával módosított növényeket, a gyomnövények gyorsan ellenállóvá válnak a glifozáttal szemben; mivel 2015-ben globálisan legalább 29 gyomnövényfaj volt a glifozáttal szemben ellenálló(20);

R.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2018. március 19-én úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt,

S.  mivel a Bizottság számos alkalommal sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság támogatása nélkül volt kénytelen engedélyezési határozatokat elfogadni, és hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz; mivel e gyakorlat kapcsán Juncker elnök úr is kijelentette, hogy az nem demokratikus(21);

T.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló, 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án első olvasatban elutasította(22), továbbá felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza és nyújtson be új javaslatot;

U.  mivel a 182/2011/EU rendelet (14) preambulumbekezdése szerint a Bizottságnak a kiegyensúlyozott megoldás érdekében lehetőség szerint úgy kell eljárnia, hogy kerülje a fellebbviteli bizottságban a különösen érzékeny ágazatokra – a fogyasztók egészségének védelmére, az élelmiszer-biztonságra és a környezetvédelemre – vonatkozó végrehajtási jogi aktusok megfelelőségével szemben esetlegesen kialakuló többségi állásponttal való összeütközést;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(23) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozatra irányuló tervezetét;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy mindaddig függesszen fel minden, a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezése iránti kérelemre vonatkozó végrehajtási határozatot, amíg az engedélyezési eljárást oly módon nem vizsgálják felül, hogy az kezelni tudja az elégtelennek bizonyult jelenlegi eljárás hiányosságait;

5.  felszólítja különösen a Bizottságot, hogy a glifozáttal szemben ellenálló géntechnológiával módosított valamennyi növény behozatalának felfüggesztésével tegyen eleget a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény keretében tett kötelezettségvállalásainak;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegészítő gyomirtó szerekkel és a termesztés helye szerinti országban alkalmazott kereskedelmi készítményekkel való permetezés maradékanyagainak teljes körű értékelése nélkül ne engedélyezzen semmilyen, a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növényt;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek használatának és a gyomirtó szerek maradványainak kockázatértékelését teljes mértékben integrálja a gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kockázatértékelésébe, függetlenül attól, hogy a géntechnológiával módosított növényt az Unión belüli termesztésre vagy élelmiszer és takarmány célú behozatalra szánják;

8.  megismétli amelletti elköteleződését, hogy gyorsítsák fel a 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló bizottsági javaslattal kapcsolatos munkát, és biztosítsák többek között, hogy a Bizottság visszavonja a javaslatot abban az esetben, ha az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság nem ad ki véleményt a GMO-k termesztésének vagy akár élelmiszer-, akár takarmánycélú felhasználásának jóváhagyása tekintetében; felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul tegyen előrelépéseket az ugyanezen bizottsági javaslattal kapcsolatos munkájában;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5065 (4) ––––––––––––––––––––– – 2014. január 16-i állásfoglalás a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (HL C 482., 2016.12.23., 110. o.).2015. december 16-i állásfoglalás géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról (HL C 399., 2017.11.24., 71. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87705 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 19. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 17. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 (MST-FGØ72-2) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 15. o.).2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát, vagy két vagy három ilyen eseményt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 86., 2018.3.6., 108. o.). 2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 86., 2018.3.6., 111. o.).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0388).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricatermékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0389).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0386).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0387).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0390).2017. április 5-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × 59122 × MIR604 × 1507 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, 59122, MIR604, 1507 és GA21 genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0123),2017. május 17-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-40278-9 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0215).2017. május 17-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított GHB119 gyapotot (BCS-GHØØ5-8) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0214).2017. szeptember 13-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-68416-4 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0341).2017. október 4-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0377).2017. október 4-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-44406-6 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0378).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 (DAS-Ø15Ø7-1) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0396).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 305423 × 40-3-2 (DP-3Ø5423-1 × MON-Ø4Ø32-6) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0397).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 88302 × Ms8 × Rf3 (MON-883Ø2-9 × ACSBNØØ5-8 × ACS-BNØØ3-6), MON 88302 × Ms8 (MON-883Ø2-9 × ACSBNØØ5-8) és MON 88302 × Rf3 (MON-883Ø2-9 × ACS-BNØØ3-6) olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0398).2018. március 1-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 59122 (DAS-59122-7) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0051).2018. március 1-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × NK603 (MON-87427-7 × MON-89Ø34-3 × MON-ØØ6Ø3-6 kukoricát, valamint MON 87427, MON 89034 és NK603 genetikai eseményekből kettőt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről, és a 2010/420/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0052). (5) A Bizottság 2007. október 24-i 2007/692/EK határozata a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépából (KM-ØØØH71-4) előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 283., 2007.10.27., 69. o.). (6) http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/431 (7) http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5065 (8) EFSA 2017. 3. o. http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5065 (9) EFSA 2006. 1. és 7. o. http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/431 (10) G. melléklet – Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2004-164 (11) E. melléklet – Tagállami észrevételek http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2017-00026 (12) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5606642/ (13) Az EFSA által a glifozát hatóanyagú növényvédő szereknél felmerülő kockázatok értékelésének szakértői vizsgálatából levont következtetés. EFSA Journal 2015; 13(11):4302:http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2015.4302/epdf (14) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3955666 (15) A Bizottság (EU) 2017/660 végrehajtási rendelete (2017. április 6.) a 2018., 2019. és 2020. évre vonatkozó, a növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékeinek való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékokból eredő expozíciójának értékelésére irányuló, többéves összehangolt uniós ellenőrzési programról (HL L 94., 2017.4.7., 12. o.). (16) A Bizottság (EU) 2018/555 végrehajtási rendelete (2018. április 9.) a 2019., 2020. és 2021. évre vonatkozó, a növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékeinek való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékokból eredő expozíciójának értékelésére irányuló, többéves összehangolt uniós ellenőrzési programról (HL L 92., 2018.4.10., 6. o.). (17) https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.2903/j.efsa.2015.4302 (18) https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/ecog.02719 (19) Az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye, 3. cikk: https://www.cbd.int/convention/articles/default.shtml?a=cbd-03 (20) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5606642/ (21) Például az Európai Parlament plenáris ülésszakának megnyitásakor elmondott, az új Európai Bizottság politikai iránymutatásairól szóló beszédében (2014. július 15., Strasbourg) és az Unió helyzetéről szóló beszédében (2016. szeptember 14., Strasbourg). (22) HL C 355., 2017.10.20., 165. o. (23) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása az EBB 2016. évi pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzéséről szóló éves jelentésről (2017/2190(INI))

P8_TA(2018)0198 A8-0139/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2016. évi tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel az EBB 2016. évi pénzügyi beszámolójára és 2016. évi statisztikai jelentésére,

–  tekintettel a 2016. évi fenntarthatósági jelentésre, az EU-n belüli EBB-műveletekről szóló 2016. évi hárompilléres értékelésre és az EBB EU-n kívüli eredményeiről szóló 2016. évi jelentésre,

–  tekintettel a Számvizsgáló Bizottság 2016. évi pénzügyi évről szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel az EBB-csoport csalás elleni tevékenységeiről szóló 2016. évi jelentésre,

–  tekintettel az EBB 2016. évi átláthatósági politikájának végrehajtásáról szóló jelentésre és a 2016. évi vállalatirányítási jelentésre,

–  tekintettel az EBB megfelelés-ellenőrzési irodájának 2016. évi tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel az EBB-csoport 2015–2017 és 2016–2018 közötti időszakra vonatkozó operatív terveire,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 9. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15., 126., 174., 175., 208., 209., 271., 308. és 309. cikkére, valamint az EBB alapokmányáról szóló 5. jegyzőkönyvre és a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló 28. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) eljárási szabályzatára,

–  tekintettel az EBB 2012. évi éves jelentéséről szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(1), az EBB 2013. évi éves jelentéséről szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására(2), az EBB 2014. évi éves jelentéséről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására(3) és az EBB 2015. évi pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzéséről szóló éves jelentésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EBB 2007 és 2013 közötti külső megbízatásáról szóló, 2011. október 25-i 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(5) és az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az EBB-nak nyújtott európai uniós garanciáról szóló, 2014. április 16-i 466/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel az európai beruházási tervről szóló, 2014. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2014)0903),

–  tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i 2015/1017/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a „Közös munkával a munkahelyekért és a növekedésért: a nemzeti fejlesztési bankok szerepe az európai beruházási terv támogatásában” című, 2015. július 22-i bizottsági közleményre (COM(2015)0361),

–  tekintettel „Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0359),

–  tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) időtartamának meghosszabbítása, továbbá az említett alapot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot érintő technikai javítások bevezetése tekintetében történő módosításáról szóló 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre és az azt kísérő munkadokumentumokra (COM(2016)0597, SWD(2016)0297 és SWD(2016)0298),

–  tekintettel az ESBA működésének EBB általi 2016. szeptemberi értékelésére,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2/2016. sz. véleményére az ESBA kibővítéséről szóló rendeletre irányuló javaslatról,

–  tekintettel „A pénzügyi eszközök szerepe az uniós költségvetés végrehajtásában – a 2007–2013-as programozási időszak tanulságai” című, 19/2016. sz. európai számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel az Ernst & Young 2016. november 8-i ad hoc ellenőrzésére az (EU) 2015/1017 rendelet (ESBA-rendelet) alkalmazása vonatkozásában,

–  tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alap garanciaalapjának 2016. évi kezeléséről szóló, 2017. június 16-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0326) és (SWD(2017)0235),

–  tekintettel az Európai Bizottság, a Számvevőszék és az Európai Beruházási Bank közötti 2016. szeptemberi háromoldalú megállapodásra,

–  tekintettel az európai ombudsman 2016. július 22-i levelére az Európai Beruházási Bank elnökének,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0139/2018),

A.  mivel az EBB az EUMSZ 308. és 309. cikkében megállapítottak szerint az EU bankja, a világ legnagyobb multilaterális bankja és a világ legnagyobb nem magán hitelezője a nemzetközi tőkepiacokon;

B.  mivel az EBB-t a Szerződés arra kötelezi, hogy különféle célzott beruházási eszközök, például hitelek, tulajdonrészek, biztosítékok, kockázatmegosztó eszközök és tanácsadási szolgáltatások révén hozzájáruljon az uniós integrációhoz, a gazdasági és társadalmi kohézióhoz és regionális fejlesztéshez;

C.  mivel a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívások egyre nagyobbak lesznek, különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend vonatkozásában, amelyeket át kell ültetni az EBB által végrehajtandó feladatokba;

D.  mivel az EBB kulcsfontosságú szerepet játszik az egyre nagyobb számú, az Európai Unió költségvetésére támaszkodó pénzügyi eszközök megvalósításában;

E.  mivel az innovációba és a készségek fejlesztésébe való befektetés alapvető fontosságú ahhoz, hogy Európa tudásalapú gazdasággá váljon és el lehessen érni az Európa 2020 stratégia céljait;

F.  mivel az EUMSZ 309. cikkének értelmében az EBB alapvető feladata, hogy hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és folyamatos fejlődéséhez azzal, hogy a kevésbé fejlett régiókra vonatkozó projekteket, illetve olyan projekteket finanszíroz, amelyeket az egyes tagállamok nem tudnak teljes mértékben finanszírozni;

G.  mivel a modern, fenntartható infrastruktúra alapvető szerepet játszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, valamint a belső piacok és az európai gazdaságok összekapcsolásában; mivel az EBB által végzett összes kapcsolódó beruházásnak biztosítania kell, hogy az EU hatékony, fenntartható, környezetbarát és integrált infrastruktúrával rendelkezzen az „okos Európa” kialakításához és a valóban fenntartható és inkluzív hosszú távú növekedés támogatásához;

H.  mivel az EBB egy referenciabank, amelynek célja az induló és az innovatív vállalkozások növekedésének serkentése;

I.  mivel az EBB éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységének támogatnia kell a szén-dioxid-mentes, környezetbarát és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaság felé történő átmenetet, többek között a természeti erőforrások hatékony felhasználását, a megújuló energiát és az energiahatékonyságot előmozdító projektek révén;

J.  mivel az európai beruházási terv három pillérből áll: beruházásfinanszírozás mozgósítása; annak biztosítása, hogy a beruházások elérik a reálgazdaságot; valamint a beruházási környezet javítása az Unióban;

K.  mivel az EBB beruházásai nem pusztán banki műveletek, hanem fenntarthatósági kritériumoknak és irányítási normáknak is meg kell felelniük a Szerződés azon követelményének megfelelően, hogy a Bank az Unió érdekében nyereségszerzési cél nélkül működik;

L.  mivel az EBB átláthatósági politikájának meg kell felelnie az intézmény kettős jellegének, hiszen egyszerre közintézmény – az EU bankja – és kereskedelmi bank, amely információkat kezel és őriz az EBB ügyfeleiről;

M.  mivel az EBB-nek meg kell őriznie AAA besorolását, ami alapvető eleme a kedvező kamatozású források előteremtésén és kihelyezésén, valamint szilárd eszközportfólióján alapuló üzleti modelljének;

N.  mivel bár az EBB-nek természeténél fogva esetenként nyereségorientált magánvállalkozásokkal is együtt kell működnie, elsődleges feladata, hogy az uniós polgárok érdekeit szolgálja bármilyen magánvállalkozás, vállalat vagy társaság érdekei felett;

Pénzügyileg fenntartható tevékenységek támogatása, hogy az EBB beruházásai tartós hatást érjenek el

1.  megjegyzi, hogy az EBB-csoport teljes finanszírozása 2016-ban 83,8 milliárd EUR-t tett ki, amely összesen évi 280 milliárd EUR beruházást mobilizált;

2.  tudomásul veszi az EBB 2016. évről készült éves jelentéseit, amelyek ismertetik a különféle beruházási tevékenységeket és ezek várható hatásait; megismétli kérését, hogy az EBB nyújtson be átfogóbb, részletesebb és harmonizáltabb éves tevékenységi jelentést, és jelentősen javítsa az információk bemutatását úgy, hogy részletes és megbízható lebontásokat közöl az adott évre jóváhagyott, aláírt és kiosztott beruházásokról és a bevont finanszírozási forrásokról (saját források, ESBA, központilag irányított uniós programok stb.), valamint a kedvezményezettekről (tagállamok, közszféra, magánszektor, közvetítők vagy közvetlen kedvezményezettek) a támogatott ágazatokról és az utólagos értékelések eredményeiről szóló információkról;

3.  felhívja az EBB-t, hogy folytassa ilyen irányú erőfeszítéseit azáltal, hogy teljes körű és kimerítő tájékoztatást ad a politikai döntéshozók számára a tagállamokban és az EU-n kívül folytatott tevékenységének konkrét és megvalósult gazdasági, társadalmi és környezeti hatásairól, hozzáadott értékéről és eredményeiről hárompilléres értékelési keretrendszer (3PA) és az eredménymérési keret (REM) szerinti jelentések formájában; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden egyes projekt esetében független, előzetes és utólagos értékelést végezzenek; felhívja az EBB-t, hogy a beruházások hatásairól szóló jelentéseiben ismertessen részletes példákat a nemzetközi hozzáadott értékre, valamint adjon tájékoztatást ágazati és ágazatközi sikerek kulcsmutatóiról; kéri az EBB-t, hogy ezen utólagos értékelések eredményét továbbítsa a Parlamentnek;

4.  emlékeztet, hogy az EBB támogatását élvező tevékenységeknek összhangban kell állniuk a Bank EUMSZ szerint alapvető feladatával, az Európa 2020 stratégiában rögzített uniós szakpolitikai célok elveivel és a COP 21 konferencián elfogadott megállapodással; hangsúlyozza, hogy az EBB feladata, hogy lendületet adjon az európai gazdaságnak, ösztönözve minőségi munkahelyek létrehozását és támogatva az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést az Unióban, valamint a tagállamokon belül és azok között fennálló növekvő egyenlőtlenségek megfordításához szükséges erősebb kohéziót; ezért szorosabb együttműködést óhajt az EBB, a Bizottság és a tagállamok között, abból a célból, hogy javuljon a célkitűzések ütemezésének és meghatározásának színvonala, ami a finanszírozási célok prioritásának újradefiniálását eredményezi;

5.  hangsúlyozza, hogy a helyi és a nemzeti gazdaságokra gyakorolt hatásuk és a számukra jelentett fontosságuk miatt a kkv-k, az induló vállalkozások, a kutatás, az innováció, a digitális gazdaság és az energiahatékonyság területén történő beruházások a leginkább elengedhetetlen tényezők az EU gazdasági fellendülésének mozgatásához és a minőségi munkahelyek létrehozásának előmozdításához;

6.  rámutat, hogy az EBB-nek észszerű gazdasági kritériumokra alapozva folyamatosan hozzá kell járulnia a tartós beruházási hiány csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy a finanszírozott projektek értékelése során figyelembe kell venni a szociális, gazdasági és környezeti externáliákat (mind pozitív, mind negatív) is, különös tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket a helyi közösségekre gyakorolnak, hogy el lehessen dönteni, hogy születik-e valódi hozzáadott érték az uniós polgárok számára;

7.  úgy véli, hogy a beruházási projektek jóváhagyásának megbízható, független elemzésen kell alapulnia, amely értékeli a pénzügyi fenntarthatóságot és a projekttel kapcsolatos kockázatokat annak elkerülése érdekében, hogy a veszteségeket a társadalomra hárítsák, a nyereséget pedig privatizálják, amennyiben nem magán forrásokról van szó; hangsúlyozza, hogy csak abban az esetben szabad állami támogatást nyújtani, ha közérdekű feladatok ellátásáról van szó és amennyiben a piac képtelen elérni a szükséges közpolitikai eredményeket;

8.  ismét hangot ad a Parlament aggodalmának a projektek és beruházások tagállamok közötti dinamikus, tisztességes és átlátható földrajzi eloszlásával kapcsolatos kiegyensúlyozott stratégia meghatározása kapcsán, figyelembe véve, hogy külön hangsúlyt kell helyezni a kevésbé fejlett országokra és régiókra; megjegyzi, hogy az EBB összes 2016-os hitelezésének 70%-a (46,8 milliárd EUR) néhány, a legfejlettebb pénzügyi piacokkal rendelkező tagállamra koncentrálódik, ami azt mutatja, hogy nem minden tagállam vagy régió képes felzárkózni egyenlő mértékben részesülni a beruházási lehetőségekből;

9.  támogatásáról biztosítja az EBB négy közpolitikai célját és az azokkal összhangban álló két horizontális célkitűzést – nevezetesen a gazdasági és társadalmi kohéziót és az éghajlatváltozás elleni fellépést –, amelyek több kérdéskörrel is foglalkoznak, többek között a regionális egyenlőtlenségek kezelésével a gyengébb régiók vonzóbbá tétele érdekében, valamint a fenntartható és inkluzív növekedés előmozdításához kedvező környezet kialakításával; ugyanakkor ismételten kéri az EBB-t, hogy elsődleges közpolitikai célként állítsa vissza a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

10.  felszólítja az EBB-t, hogy a nagyszabású infrastrukturális projektek esetében vegye figyelembe az összes olyan kockázatot, amely hatással lehet a környezetre, és elsősorban azokat finanszírozza, amely bizonyított hozzáadott értéket teremtenek a környezet, a gazdaság és a helyi népesség számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy szorosan figyelemmel kísérjék a korrupció és a csalás esetleges veszélyét, és kéri az EBB-t, hogy fagyassza be a projektek hitelezését, amennyiben ezt hivatalos OLAF- vagy nemzeti vizsgálat írja elő;

11.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sok tagállam nem rendelkezik elegendő kapacitással a pénzügyi eszközök végrehajtására, köz-magán társulások (PPP-k) indítására, és szinergiák kialakítására a különböző finanszírozási eszközök között, ami negatívan érinti a beruházások összteljesítményét;

12.  hangsúlyozza, hogy optimalizálni kell az uniós források és a vissza nem térítendő támogatások felhasználását, valamint az EBB könnyen hozzáférhető technikai segítségnyújtással és a tagállamok számára történő pénzügyi tanácsadással kapcsolatos megközelítését, amelynek a hitelnyújtás (projekthitelezés, közvetített hitelek, mikrofinanszírozás, kockázati tőke, tőkerészesedés és alapokba történő befektetés), a támogatásötvözés (más beruházási forrásokkal, például garanciákkal, projektkötvényekkel támogatott közvetlen finanszírozás) és a tanácsadás (pénzügyi és technikai szakértelem) kombinálásán kell alapulnia; ezért felhívja az EBB-t, hogy a Bizottsággal együttműködve nyújtson több technikai segítséget a tanácsadási és elemzési szolgáltatások, a projektmenedzsment és a kapacitásépítés terén azoknak a tagállamoknak, amelyek alacsony arányban részesülnek az EBB finanszírozásából; emlékeztet, hogy a pénzügyi eszközök, például a projektkötvények esetében komolyan meg kell vizsgálni a pénzügyi, társadalmi és környezeti hatásokat annak megakadályozása érdekében, hogy a kockázat teljes terhét a lakosságra hárítsák;

13.  elismeri, hogy eltérések lehetnek aközött, hogy egy bank miként értékeli a projektek megvalósíthatóságát, valamint a strukturális alapok esetében használt hagyományos ágazati értékelés között; úgy véli továbbá, hogy a műveletek hatékonyságát a pénzügyi eszközök potenciáljának és fenntarthatósága alapján kell értékelni, figyelembe véve az elérhető számszerűsített eredményeket is;

14.  felhívja az EBB-t, hogy fordítson figyelmet tevékenységeinek költséghatékonyságára, gondosan nyomon követve és jelentve az adminisztratív költségeiket és díjakat, tekintettel az EBB által kezelt nagyszámú megbízatásra; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tevékenységek arányos költségekkel járjanak; kéri az EBB-t, hogy jelentései tartalmazzanak kimerítő tájékoztatást adnak a (közvetlen, közvetett és kumulált) irányítási költségek és díjak struktúrájáról, a kezelt megbízatás jellege, a projektek mérete és a felhasznált pénzügyi eszközök (hitel, garancia vagy tulajdonrész) szerint;

15.  úgy véli, hogy az AAA minősítés elengedhetetlen eleme az EBB beruházási stratégiájának és hosszú távú hitelezési prioritásainak; emlékeztet azonban, hogy az EU gazdasági fejlődéséhez való hozzájárulás érdekében az EBB eszközei és műveletei – különösen azok, amelyek kockázatátruházásra alapulnak – nem lehetnek kockázatmentesek;

16.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság az EBB tőkéjének 16,1%-át nyújtja, részesedése a befizetett tőkéből 3,5 milliárd EUR és a bank lehívható tőkéjéből 35,7 milliárd EUR; kéri az EBB vezetőit, hogy azonosítsák a brexit EBB-re gyakorolt hatásait, és azokról haladéktalanul tájékoztassák a Parlamentet annak érdekében, hogy az EBB továbbra is képes maradjon politikai célkitűzéseinek teljesítésére;

17.  mivel az EBB számára a legsürgetőbb kihívást az Egyesült Királyság 50. cikk szerinti eljárás megindítására vonatkozó döntése jelenti, és elismerve, hogy a kilépés részletes feltételei nem láthatók előre, felkéri az EBB-t, hogy bocsássa a Parlament rendelkezésére a projektek és azok végrehajtási szakaszainak részletes lebontását egészen 2017 végéig a bennük rejlő lehetséges kockázatok előzetes értékelésével együtt;

A hozzáadott érték és az addicionalitás ellenőrzésének finomítása az EBB pénzügyi irányítása során

18.  megjegyzi, hogy az EBB hitelportfóliója, garanciái és beruházásai 2016-ban összesen 280 milliárd EUR beruházást mobilizáltak; megjegyzi, hogy 2016-ban 67,7 milliárd EUR beruházás az ESBA által jóváhagyott projektekhez kapcsolódott, elsősorban kisebb vállalkozások (31%), az energiaágazat (22%), valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció (22%) területén; ugyanakkor sajnálja, hogy az ESBA portfóliójába tartozó beruházások nagy részét fosszilis üzemanyagokhoz kapcsolódó projektekre különítették el; ismételten hangsúlyozza, hogy részletesen elemezni és értékelni kell minden egyes projekt környezeti hatását;

19.  úgy véli, hogy rendkívül fontos a hatások ellentételezése és a kiegészítő jelleg biztosítása; tudomásul veszi az EBB tevékenysége modellezését és hatásának becslését, amely szerint az további 1,1% GDP-növekedést tesz lehetővé és 1,4 millió új munkahely létrejöttéhez járul hozzá 2030-ig; üdvözli, hogy 385 000 kkv fog részesülni az EBB finanszírozásából, emlékeztetve arra, hogy a kkv-k alkotják az Európai Unió gazdaságának gerincét, valamint a foglalkoztatás és fenntartható fejlődés motorját; kéri az EBB-t, hogy rendszeresen tegyen jelentést az aktualizált fellendítő hatásról; ugyanakkor megérti, hogy a fellendítő hatás ágazatonként változik, és a kisebb fellendítő hatással rendelkező projektek nem feltétlenül jelentenek alacsonyabb hozzáadott értéket;

20.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi lassú fellendülési időszakban az EBB tevékenységét gondosan a jó minőségű projektek felé kell irányítani, biztosítva a más meglévő uniós eszközökkel és az EBB fő műveleteivel való fokozott kiegészítő jelleget; még szorosabb együttműködést kíván az EBB, a Bizottság és a tagállamok között a piac rugalmasabbá tételének érdekében, továbbá a digitális és közlekedési infrastruktúrák fejlesztése céljából, amelynek hiányát gyakran a beruházások akadályának tekintik;

21.  úgy véli, hogy minden egyes projekt esetében megfelelő kvalitatív adatokat kell szolgáltatni nyomon követés vagy az addicionalitást ismertető mutatók és a kockázati kitettség alapján, lehetővé téve a projektek hozzáadott értéke, a hatékonyság növelésében betöltött szerepük, illetve az Európai Unió gazdaságához való hozzájárulásuk megfelelő értékelését;

22.  felszólítja az EBB-t, hogy amennyiben nem magán források multiplikátorhatásáról van szó, szolgáltasson pontos információkat az elért minimális és átlagos multiplikátorhatásról a projektek és a kedvezményezettek számára, bemutatva a bevont magántőke nagyságát is; kéri, hogy egyértelműen azonosítsák a nem magán finanszírozás és a magánfinanszírozás multiplikátorhatásának megoszlását; úgy véli, hogy fennáll a multiplikátorhatás túlhangsúlyozásának veszélye, és hogy így a meghatározott célkitűzések és eredmények csupán olyan előrejelzések lesznek, amelyeket nem erősítenek meg konkrét, pontos, egyértelmű és naprakész adatok;

Az ESBA eddigi eredményei

23.  megjegyzi, hogy 2016 végére az ESBA várhatóan 163,9 milliárd EUR összegű teljes befektetést fog mobilizálni; ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy az EBB-csoport 2018-ra vonatkozó operatív terve szerint 2016-ban az infrastruktúra és innováció ablak (IIW) és a kis- és középvállalkozások ablak (SMEW) keretében mozgósított befektetések tényleges volumene nem lépi túl a 85,5 milliárd EUR-t, amely a 2015-ös évre vonatkozó 37 milliárd EUR-val együtt összesen 122,5 milliárd EUR ESBA által mobilizált befektetésnek felel meg;

24.  megkérdőjelezi, hogy az ESBA 2.0 végrehajtása során el lehet-e érni az 500 milliárd EUR összegben meghatározott célt, és felszólítja az EBB-t, hogy bizonyítsa az ESBA mint a magánbefektetéseket ösztönző pénzügyi eszköz hozzáadott értékét;

25.  emlékeztet, hogy az EBB egyéb finanszírozási eszközeitől eltérően az uniós költségvetésből finanszírozott ESBA célja, hogy magánszektorbeli új partnerekkel karöltve kiegészítő forrásokat biztosítson valóban innovatív és jövőorientált ágazatok és a magasabb kockázatú projektek számára;

26.  megjegyzi, hogy az európai beruházási terv (IPE) különböző pillérei közötti komplementaritás még kezdeti szakaszban van; elismeri, hogy miközben az EBB-csoport nagy hatással van a 2. pillérbe tartozó EBTP-re, befolyása nagyon korlátozott a 2. pillér többi részére (annak biztosítása, hogy a beruházásfinanszírozás eljusson a reálgazdaságba) és a 3. pillérre (a beruházási környezet javítása – szabályozási reform);

27.  kiemeli az addicionalitási kritérium fontosságát, amiből az következik, hogy olyan tevékenységeket kell támogatni, amelyek csak egyértelműen azonosított piaci hiányosságok vagy az optimálistól eltérő beruházási helyzetek kezelése esetén jogosultak ESBA-támogatásra, és amelyek az ESBA támogatása nélkül nem valósulhattak volna meg ugyanolyan mértékben és ütemezéssel; kéri, hogy az EBB-csoport teljes mértékben használja ki kockázatviselési képességét az olyan innovatív vállalkozások kiválasztása érdekében, amelyek tényleges hozzáadott értéket tudnak teremteni, például a stabil és minőségi munkahelyek formájában;

28.  emlékeztet, hogy az ESBA által támogatott projektek addicionalitásának értékelését megfelelően dokumentálni kell; sajnálja, hogy a jóváhagyott műveletek eredménytábláit nem hozzák nyilvánosságra az ESBA 1.0 során; emlékeztet, hogy a közzététel elmaradása az elszámoltathatóság és átláthatóság szempontjából egyaránt problematikus; hangsúlyozza az ESBA eredménytáblájában foglalt mutatók átláthatóságának fontosságát, ami az ESBA Beruházási Bizottságának elszámoltathatósága miatt is szükséges, és ezért kedvezőnek tekinti, hogy az eredménytáblát az ESBA 2.0 során nyilvánosságra fogják hozni; ezenkívül az EBB szokásos tevékenységéhez képest nagyobb kockázatú feladatokkal kapcsolatban rámutat az addicionalitás elve pontosabb meghatározásának szükségességére, abból a célból, hogy a projektek kiválasztásakor nagyobb következetességet és átláthatóságot garantáljon;

29.  felszólítja az EBB-t, hogy szolgáltasson teljes körű és megfelelő kvalitatív adatokat az ESBA célkitűzéseinek végrehajtásáról, bemutatva tényleges addicionalitásukat és hatásukat referenciamutatókkal összehasonlítva;

30.  felszólítja a Bankot, hogy hozza nyilvánosságra azokat az ESBA-projekteket, amelyek adott esetben jelentős környezeti hatású és kétséges addicionalitású infrastrukturális létesítményeket foglalnak magukban, például biofinomítókat, acélműveket, visszagázosító létesítményeket és gáztárolókat, valamint autópályákat; felszólítja a Bankot, hogy komolyan vegye figyelembe a helyi hatóságoktól, az érdekelt közösségektől és a civil társadalmi csoportoktól érkező nyilatkozatokat az átvilágítási eljárásainak megfelelően; azt javasolja az EBB-nek, hogy az elővigyázatosság elvével összhangban függessze fel és szükség esetén vonja vissza a finanszírozást, ha felmerül a környezetet, illetve a társadalmat vagy a helyi közösségeket érő kár tudományos bizonyítéka vagy komoly veszélye;

31.  hangsúlyozza, hogy az elszámoltathatóság érdekében a Beruházási Bizottságnak egy eredménytábla alapján el kell végeznie a beruházások rendszeres eredményalapú értékelését, hogy azonosítani lehessen a tényleges makroökonómiai hatás vagy a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez való hozzájárulásuk szempontjából jól célzott projekteket; felszólít az ilyen projektek addicionalitásának és hozzáadott értékének, valamint az uniós politikákkal és a klasszikus EBB-tevékenységekkel való összhangjuk objektív áttekintésére;

32.  sajnálja, hogy csak az ESBA finanszírozásának csak 20%-a támogatott olyan projekteket, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, mivel az EBB standard portfóliója elérte a 25 %-os küszöbértéket; felhívja az EBB-t annak biztosítására, hogy a környezet védelme és a COP21 kritériumainak teljesülése érdekében minden körülmények között tiszteletben tartják a legmagasabb szintű normákat;

33.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2016 végén az ESBA szociális infrastruktúrába (humántőke, kultúra és egészségügy) való befektetései csak 4%-ot (kevesebb mint 900 millió EUR) tettek ki, ami összességében az ESBA és a két egyéni keret – az IIW és az SMES – által legkevésbé támogatott ágazat; hangsúlyozza, hogy egyértelműen és sürgősen szükség van arra, hogy jelentősen növeljék az ilyen befektetések arányát és mennyiségét;

34.  sajnálja, hogy a meglévő támogatási szolgáltatások nincsenek jelen helyben minden tagállamban, hogy a kapacitás terén jelentkező hiányosságokkal foglalkozzanak; véleménye szerint megfelelő tájékoztatásra vagy stratégiai iránymutatásra lenne szükség a helyi és regionális szereplők számára, különös tekintettel az ESBA pozíciójára és a más uniós vagy EBB-forrásokkal való lehetséges kombinálásra; megjegyzi, hogy az ESBA, valamint az Európai Unió egyéb finanszírozási forrásai (COSME, Horizont 2020 kezdeményezés) közti együttműködést javítani kell a jobb szinergiák biztosítása érdekében; rámutat, hogy az ESBA nem tekinthető csupán egy újabb kiegészítő pénzügyi forrásnak, és hogy kellő figyelmet kell fordítani a kettős célkövetés vagy a kettős finanszírozás elkerülésére;

35.  tudomásul veszi az EBB különleges műveleteinek mennyiségi növekedését az ESBA első másfél évének köszönhetően; úgy véli, hogy az EBB ESBA által támogatott különleges tevékenységeinek ki kell egészíteniük az EBB, az EBA vagy az Unió egyéb pénzügyi eszközeit;

36.  nyomatékosan felszólít a műveletek kiválasztási folyamatának átláthatóbbá tételére, a mutatókat használó eredménytábla alapján az aláírt projektekre vonatkozó valamennyi műveleti információ nyilvánosságra hozatalára, valamint a műveletek elszámoltathatóságának biztosítására;

37.  kéri az irányítás rendszerének összehangolását annak érdekében, hogy jobban meg lehessen határozni a Bizottság és az EBB egymáshoz képest feladatait, a függetlenség biztosítását és a döntéshozatalban részt vevő különböző felek összeférhetetlenségének megelőzését, különös tekintettel az ESBA Beruházási Bizottságának tagjaira;

38.  üdvözli az ESBA 2.0 nagyobb mértékű elszámoltathatóságát az Európai Parlament felé (többek között rendszeres jelentések és egy európai parlamenti képviselő részvétele révén az ESBA irányítóbizottságában), valamint az ESBA eredménytáblájában foglalt mutatók jobb átláthatóságát; ezért elvárja, hogy az ESBA 2.0 rendelet szerint hozzák nyilvánosságra a mutatókat tartalmazó eredménytábla szerinti projektértékeléseket, biztosítva, hogy az uniós költségvetési forrásokat csak olyan projektekre veszik igénybe, amelyek jellege indokolja az ilyen kiegészítő jellegű nem magán támogatást; sajnálja azonban, hogy az ESBA kibővítésére vonatkozó javaslatot nem kísérte sem a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások által előirányzott hatásvizsgálat, sem a költségvetési rendelet 30. és 140. cikke által a kiadási programok és pénzügyi eszközök esetében megkövetelt előzetes értékelés;

39.  javasolja, hogy az éves jelentésekben tüntessék fel, hogy az EBB hogyan építette be az európai parlamenti állásfoglalásokban tett ajánlásokat, amely olyan elszámoltathatósági gyakorlat, amelyet hivatalos formába kellene önteni;

A változás mozgatórugóinak feltérképezése és értékteremtés az uniós közpolitikai célok megvalósítása során

40.  tudomásul veszi az EBB Unión belüli műveleteiről szóló 2016. évi jelentését, amely szerint négy alapvető szakpolitikai területen nyújtott finanszírozást, nevezetesen a képzés és az innováció (19,6% – 13,1 milliárd EUR), a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok finanszírozása (31,7% – 21,3 milliárd EUR), az infrastruktúra (27,1% – 18,1 milliárd EUR) és a környezetvédelem (21,6% – 14,5 milliárd EUR) területén;

41.  sajnálja, hogy az EBB Unión belüli műveleteiről szóló 2016. évi jelentés nem tartalmaz strukturált információkat a bank egyik horizontális politikájáról, a gazdasági és társadalmi kohézióról; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2016-ban az EBB már második éve nem érte el a kohéziós beruházásokra előirányzott 30%-os szintet (az Unión belül 26,8%-ot ért el 2016-ban és 25,2%-ot 2015-ben);

42.  hangsúlyozza, hogy az EBB éves jelentéseinek részletesebb elemzést kell tartalmazniuk az Unió ágazatonkénti beruházási szükségleteiről, hogy meg lehessen határozni azokat a területeket, ahol a beruházások mértéke elmarad az Unió prioritásai által megkívánt szinttől; úgy véli, hogy az EBB-nek fel kell mérnie, hogy beruházási eszköztára mennyiben alkalmas e hiányosságok ellensúlyozására;

43.  úgy véli, hogy az erőforrások hatékonyabb és stratégiai elosztása révén javítani lehetne az EBB hitelezési tevékenységét, bizonyított hozzáadott értékkel rendelkező, produktív és fenntartható beruházási projektek lebonyolítására, valamint a nem magán pénzeszközökkel kialakított jobb szinergiákra törekedve, hogy egyszerre lehessen ösztönözni a nem magán beruházásokat és a belső keresletet; hangsúlyozza, hogy e javulásnak együtt kell járnia az EBB termékskálájának megfelelő diverzifikálásával, ami felöleli a köz- és magánszféra közötti partnerségek hatékonyabb és átláthatóbb felhasználását, egyensúlyban tartva a köz- és a magánszféra hasznát, valamint egyéb innovatív megoldásokkal, annak érdekében, hogy jobban lehessen kezelni a reálgazdaság szükségleteit;

44.  felhívja a figyelmet, hogy az EBB-t több alkalommal is felhívták a bevált módszerek valamennyi tagállamban való terjesztésének támogatására és elősegítésére, különösen a meglévő nemzeti fejlesztési bankokon, beruházási platformokon és intézményeken keresztül, amelyek fontos eszközei az alacsony beruházási szintre való összehangolt uniós válaszadásnak;

45.  sajnálja, hogy a szociális befektetések az éves EBB-portfólió kevesebb mint 6%-ának felelnek meg; hangsúlyozza, hogy a társadalmi kohézió az EBB kulcsfontosságú horizontális prioritása, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bank vegye figyelembe az Unión belüli egyenlőtlenségek és aránytalanságok csökkentésének és a szociális ágazatba, illetve a szélesebb földrajzi dimenzióba való befektetésnek a szükségességét;

A kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalkozások támogatása

46.  tudomásul veszi, hogy a klasszikus vissza nem térítendő támogatások mellett egyre több pénzügyi eszközt dolgoznak ki a kkv-k támogatására, ami politikai kihívást és elmozdulást jelent az ügyletek nyomon követése, a pénzeszközök kezelése, valamint a kkv-k számára történő kifizetések szintje és sebessége tekintetében; rámutat, hogy a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok jelentős szerepet játszanak az európai gazdaságban, hiszen munkahelyeket és jólétet teremtenek és előmozdítják az innovációt; hangsúlyozza, hogy a kkv-k az uniós vállalkozások több mint 90%-át teszik ki és az aktív népesség kétharmadát foglalkoztatják, ezért a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének támogatása kulcsfontosságú prioritás kell maradjon az EBB számára; emlékeztet, hogy az EBB az egyik olyan intézmény, amelynek elő kell segítenie a kkv-k előtt álló finanszírozási szakadék csökkenését;

47.  megjegyzi, hogy az EBB által a kkv-k számára az Európai Beruházási Alapon keresztül nyújtott támogatás finanszírozásának mintegy 33,6%-át tette ki 2016-ban, 36,2 milliárd EUR értékű beruházást mozgósítva pénzügyi közvetítőkön keresztül azzal a céllal, hogy megmaradjon 3,8 millió munkahely;

48.  tudomásul veszi az InnovFin termékek skálájának bővülését, hiszen létrehoztak két új finanszírozási eszközt, a demonstrációs projektek számára a megújuló energiaforrások és a fertőző betegségek terén; üdvözli a 140 millió eurós új műveletet, amely egy, a befektetőket és a finanszírozást kereső kkv-kat összekapcsoló személyközi hitelezési platformot foglal magában;

49.  felhívja az EBB-t, hogy a tagállamokban működjön együtt szorosabban pénzügyi közvetítőivel a vonatkozó információk terjesztése érdekében a potenciális kedvezményezettek körében annak érdekében, hogy olyan vállalkozásbarát környezet jöhessen létre, amely lehetővé teszi a kkv-k számára a finanszírozáshoz való könnyebb hozzájutást; hangsúlyozza az EBB fontosságát a partnerségek előmozdítása, valamint a finanszírozási és támogatási eszközök erősítése terén a mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint az induló innovatív vállalkozások számára; felhívja továbbá az EBB-t, hogy működjön együtt szorosabban a regionális közintézményekkel azzal a céllal, hogy optimálissá tegye a kkv-k finanszírozási lehetőségeit;

50.  hangsúlyozza, hogy az EBB-nek tovább kell fejlesztenie a kockázatkezelési kultúráját, hogy javítsa hatékonyságát és a beavatkozásai és a különböző uniós politikák közötti komplementaritást, különösen a gazdaságilag hátrányos helyzetű vagy a stabilitás nélküli régiókban azzal a visszatérő és régóta fennálló célkitűzéssel összhangban, hogy könnyebb hozzáférést biztosítsanak a kkv-knak a finanszírozáshoz a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megsértése nélkül;

51.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k részvételének biztosítása érdekében a beruházási programokat kis létékű projektekre kell szabni; úgy véli, hogy az EBB-nek olyan pénzügyi eszközök és termékek fokozottabb használata révén kell hozzájárulnia a mikrovállalkozások esetleges finanszírozási hiányának áthidalásához, mint a mikrofinanszírozási eszközök és garanciák;

52.  kiemeli, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézsége, illetve a nemzetközivé válás jelentős kihívásokat jelentenek a kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy a kkv-k az európai gazdaság gerincét jelentik; úgy véli, hogy annak ellenére, hogy a megfelelő irányba halad, az EBB-nek többet kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k könnyebben és hatékonyabban jussanak finanszírozáshoz, hogy bekapcsolódhassanak a globális értékláncokba; úgy véli, hogy az EBB-nek támogatnia kell azokat az európai uniós vállalkozásokat, akik külföldön kívánnak üzletet kötni, többek között a kereskedelemfinanszírozási eszköz révén;

Innováció és készségek

53.  hangsúlyozza, hogy az innovációs beruházások és a készségek fejlesztése döntő fontosságú Európa tudásalapú gazdaságának fejlődéséhez és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, beleértve azt is, hogy a GDP 3%-át kutatásra és fejlesztésre fordítják; nyomatékosan kéri, hogy az EBB az Európai Bizottsággal és az Európai Unió tagállamaival együttműködve finanszírozza azokat a projekteket, amelyek rövid- és középtávon garantálják a szakképzett munkaerő-hiány megszüntetését, amely hiány nagymértékben akadályozza a beruházásokat;

54.  megjegyzi, hogy 2016-ban összesen 13,5 milliárd EUR-t fordítottak innovációs projektek hitelezésére, amelyből 12,2 milliárd EUR volt első aláírás, míg az új tevékenységek összes beruházási projektköltsége 50,2 milliárd EUR volt;

55.  sürgeti az EBB-t, hogy támogassa az innovatív vállalkozások új termékeinek, eljárásainak és szolgáltatásainak fejlesztését és forgalmazását, amennyiben nehézségekbe ütköznek a kereskedelmi bankoktól származó pénzügyi támogatások elnyerése terén; hangsúlyozza az EBB szerepét az európai digitális hálózat (pl. gyors széles sávú infrastruktúra) és az egységes digitális piac létrehozásának támogatásában, beleértve a digitális szolgáltatásokat is; ösztönzi az EBB-t, hogy alakítson ki ösztönzőket a kutatás-fejlesztésbe irányuló állami és magánberuházások előmozdítására az információs és kommunikációs technológia, az élettudományok, az élelmiszerek, a fenntartható mezőgazdaság, az erdészet és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák területén;

56.  üdvözli a tudásalapú gazdaság hitelezési programjának felülvizsgálatát az oktatás terén, minek köszönhetően a finanszírozást a fiatalokat célzó kezdeményezéseken túl kiterjesztették a szakképzésre és az egész életen át tartó tanulásra is valamennyi korcsoportban;

Infrastrukturális beruházások

57.  úgy véli, hogy az Unió számára prioritás kell legyen, hogy valódi európai hozzáadott értékkel rendelkező projekteket hajtson végre; meggyőződése, hogy egy innovatív és hatékony gazdaságnak fejlett, környezetbarát és minőségi közlekedési rendszerekre és infrastruktúrára van szüksége, és hogy ez az uniós prioritások közé kell tartozzon, külön figyelmet fordítva az innovatív multimodális infrastruktúrára és közlekedési megoldásokra a gyéren lakott területeken;

58.  kéri az EBB-t, hogy nagyobb figyelmet fordítson az infrastrukturális projektek végrehajtására, különös tekintettel a gyengébb régiókra, hogy elkerülhető legyen a gazdasági konvergencia lassulása; ennek érdekében hasznosnak tartana egy uniós szintű vitát azon, akár ideiglenes államháztartási intézkedések témájában, amelyek igazi és valós fellendülést ígérnek az állami infrastrukturális beruházások terén;

59.  hangsúlyozza, hogy az európai beruházási politikának nagyobb figyelmet kell fordítani a horizontális kérdésekre, különösen a jövőbeli fenntartható közlekedési eszközökre és szolgáltatásokra, ami szükségessé teszi az alternatív energetikai és távközlési hálózatok egyidejű és összehangolt fejlesztését is; hangsúlyozza ezért, hogy az EBB kulcsfontosságú szerepet játszik a hosszú távú finanszírozás biztosításában, amelyre azért van szükség, hogy az ilyen típusú projektek versenyképesek lehessenek;

60.  tudomásul veszi az EBB finanszírozási tevékenységét az infrastruktúra és a közlekedés terén, amely 2016-ban összesen 18,1 milliárd EUR-t tett ki, és emlékeztet annak fontosságára, hogy valódi gazdasági, környezeti és társadalmi hozzáadott értéket kell előállítani az uniós polgárok számára, valamint hogy a kiválasztott projekteket alapos előzetes értékelésnek kell alávetni és az elért eredményeket utólag értékelni kell;

61.  felszólítja az EBB-t, hogy az Unión belüli infrastruktúra-üzemeltetés vonatkozásában jelentősen több pénzforrást fektessen be a helyi hatóságok és a kisebb önkormányzatok számára nyújtott átfogó tanácsadási segítségnyújtás céljából a projektek azonosításának és előzetes értékelésének korábbi szakaszában;

62.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az EBB 1,5 milliárd EUR-s hitelt nyújt a TAP-projekt (Adriai-gázvezeték) számára, amely a tranzitországok – Albánia, Görögország és Olaszország – szerint változó mértékben, de nem felel meg az egyenlítői elvekben meghatározott minimális környezetvédelmi és szociális normáknak; sajnálja, hogy a EBRD már elkülönített egy 500 millió EUR értékű támogatást, és úgy véli, hogy a projekt nem érdemes az EBB beruházásaira, sem arra, hogy bármely, a társadalmi és környezeti szinten felelősségteljes beruházásokra törekvő bank a támogatás megadását fontolóra vegye;

Környezetvédelem és éghajlat-politika

63.  tudomásul veszi az EBB kötelezettségvállalását, hogy az uniós hitelezési portfólió legalább 25%-át alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes növekedésre fordítja; megállapítja, hogy 2016-ban a környezetvédelemmel kapcsolatos műveletek összértéke 14,4 milliárd EUR-t tett ki, amelyből a fenntartható közlekedés 4,9 milliárd EUR-t, a környezetvédelemmel és a természeti erőforrások hatékonyságával kapcsolatos műveletek 5,0 milliárd EUR-t, a megújuló energiaforrásokkal és energiahatékonysággal kapcsolatos műveletek pedig 4,6 milliárd EUR-t tettek ki; megjegyzi továbbá, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos átfogó célkitűzésekkel kapcsolatos aláírások 17,5 milliárd EUR-t tettek ki;

64.  hangsúlyozza a COP21 által a közlekedéssel kapcsolatban lefektetett célok fontosságát az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közlekedés Európa üvegházhatásúgáz-kibocsátásának közel egynegyedét okozza és a városi légszennyezés fő oka, miközben az ágazat kibocsátása magasabb, mint 1990-ben; megállapítja, hogy a 2014–2016 közötti időszakban az EBB által finanszírozott, fosszilis energiaforrásokkal kapcsolatos tagállami projektek összege 5,3 milliárd EUR volt, amely két olajipari projektet, egy szénnel és 27 gázzal kapcsolatos projektet foglalt magában amellett, hogy az EBB 976 millió EUR összegű külső garanciát vállalt hat Unión kívüli projekt finanszírozására, amelyek közül az egyik szénnel és földgázzal kapcsolatos projekt volt; hangsúlyozza, hogy a finanszírozásnak előnyben kell részesítenie a közúti szállítástól a fenntarthatóbb közlekedési módok felé történő elmozdulást;

65.  fontosnak tartja, hogy az EBB által finanszírozandó vagy társfinanszírozandó projektek összeegyeztethetőek legyenek a COP21 végrehajtásához kapcsolódó nemzeti éghajlati célkitűzésekkel;

66.  felhívja az EBB-t, hogy támogassa az éghajlatra vonatkozó stratégiájával és a Párizsi Megállapodással összhangban lévő projektek finanszírozását, fokozatosan megszüntetve a fosszilis üzemanyagok számára nyújtott támogatást annak érdekében, hogy az Unió egyik fő eszközévé váljon az éghajlatváltozás elleni közös globális erőfeszítésben, valamint a fenntartható fejlődés támogatása és egy versenyképesebb, biztonságos és fenntartható energiarendszer elérése érdekében, a 2030-ig tartó energiastratégiával összhangban; felszólítja az EBB-t, hogy tartózkodjék az erősen szennyező, idejétmúlt technológiát használó projektek finanszírozásától, különösen az energiaágazatba való beruházások elősegítése során; felszólítja az EBB-t, hogy fokozza hitelezési tevékenységét az olyan állami infrastruktúra-projektek részére, amelyek enyhítik az éghajlatváltozás következményeit (például az árvizekét), valamint a kisléptékű, megújuló energiával kapcsolatos projektek részére;

67.  felszólítja az EBB-t, hogy még inkább érvényesítse a megújuló energia iparágainak nyújtott támogatását, különös tekintettel a decentralizált és kisléptékű projektek esetében;

Válaszadás a globális kihívásokra

68.  emlékeztet arra, hogy az EBB teljes hitelnyújtási tevékenységének 10%-át szenteli az Unió területén kívüli műveleteknek, és megjegyzi, hogy az EBB által az Európai Unión kívüli projektek előmozdítói számára odaítélt keret a 2015-ös évhez képest növekedett; ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EBB éves jelentést készítsen az EU-n kívüli műveleteiről az Unió külső fellépéseit vezérlő általános elveknek való megfelelésre tekintettel, és hogy az EBB betöltse a neki szánt szerepet az Uniónak a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia iránti, megújított elkötelezettsége keretében, és az egyéb uniós szakpolitikákkal, az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjével és a Párizsi Megállapodással való koherencia alapján, támogatva a tisztességes munkahelyek és oktatás létrehozását, biztosítva az emberi, munkaügyi és környezeti jogok teljes tiszteletben tartását, valamint előmozdítva a nemek egyenlőségét; kiemeli, hogy az EBB-nek megfelelően tekintettel kell lennie az EU kereskedelmi stratégiájára – ideértve a meglévő és az ezutáni kereskedelmi megállapodásokat is –, amikor európai uniós vállalatokat támogat külföldön;

69.  felszólítja az EBB-t, hogy az EKSZ-szel és a Bizottság DEVCO főigazgatósággal együttműködve dolgozzon ki módszertant annak mérésére, hogy az EU-n kívüli hitelezési műveletei milyen hatást gyakorolnak az európai uniós fejlesztési együttműködésre, különös tekintettel a 2030-ig tartó időszakra szóló ENSZ-menetrendre és az emberi jogokra gyakorolt hatásra;

70.  tudomásul veszi az EBB arra irányuló kezdeményezéseit, hogy megerősítse a migráció forrásául szolgáló országok gazdasági ellenállóképességét, és különösen arra irányuló törekvéseit, hogy az uniós külpolitika erős támogatója legyen Afrikában;

71.  lényegesnek tartja, hogy az EBB megerősítse képességeit a kockázatvállalás és annak biztosítása terén, konkrétan olyan projektek esetében, amelyek a magánszektor fejlesztését és erősítését szolgálják, illetve a rezilienciajavítási kezdeményezés keretébe tartoznak;

72.  megismétli, hogy a Számvevőszéknek javítania kell az uniós költségvetésből finanszírozott EBB-tevékenységek ellenőrzését, és gyakrabban kell ellenőriznie az EBB külső hitelezési megbízása keretében végzett műveleteket;

73.  hangsúlyozza, hogy az EBB-nek külső műveletei során támogatnia kell az Unió számára kiemelt fontossággal bíró szakpolitikai területeket;

74.  tudomásul veszi, hogy az EBB növeli az AKCS-országok hatásfinanszírozási keretének kapacitását, és azt megújuló alappá alakítja, továbbá hogy 300 millió EUR-t fordít a migrációval foglalkozó magánszektorbeli kezdeményezések közvetlen támogatására; megjegyzi, hogy az EBB az AKCS beruházási eszköz keretében 500 millió EUR-t is rendelkezésre bocsát a migrációra összpontosító közszektorbeli projektek számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EBB forrásai nem használhatók fel határellenőrzési célokra; úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a harmadik országok fenntartható fejlődésére; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a végrehajtott projektek esetében alapos ellenőrzéseket végezzenek az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság tekintetében; felszólítja az EBB-t, hogy e projektjeinek végrehajtása során vegye figyelembe az emberi jogok bármely megsértését, és adott esetben vessen véget a hitelezésnek; ajánlja, hogy az EBB vállalja, hogy 2018 végétől kezdve tartja magát az emberi jogokról szóló releváns ENSZ-egyezményekhez, hogy az emberi jogi átvilágítást a projektciklus valamennyi szintjébe beépítse; gyakorlati útmutatók kidolgozására szólít fel az alapvető emberi jogokhoz és az érintett csoportokhoz kapcsolódó szempontok értékelésével kapcsolatban, melyet projektenként, az előzetes értékelés és a folyamatos nyomon követés során kellene alkalmazni; értékelést kér a Bizottságtól arról, hogy milyenek az emberi jogi jogsértések kockázatai az uniós garancia keretében;

75.  hangsúlyozza a 2003-ban a Cotonoui Megállapodás keretében elindított beruházási keret hatékonyságát, és kéri, hogy az Európai Unió és AKCS-partnerei közötti megállapodások 2020-as újratárgyalását követően is maradjon meg egy ilyen típusú eszköz;

76.  felhívja az EBB-t, hogy új külső hitelezési megbízatása során biztosítsa a valódi hozzáadott érték és az addicionalitás érvényesülését a migrációval kapcsolatos új prioritása tekintetében is, korábbi prioritásaihoz, nevezetesen az éghajlatváltozáshoz; a kkv-khez és a társadalmi-gazdasági infrastruktúrához hasonlóan; ezért hangsúlyozza, hogy megfelelően végre kell hajtani a gazdasági ellenállóképesség előmozdítására irányuló újonnan létrehozott kezdeményezést, amely a korábbiaktól eltérő projekteket finanszíroz;

77.  üdvözli az EBB szerepét a helyi magánszektor fejlesztésében a és mikrofinanszírozás támogatásában, és elismeri, hogy tevékenysége új gazdasági és kereskedelmi lehetőségeket teremt; hangsúlyozza, hogy az EBB tevékenységeit megfelelően és hatékonyan hozzá kell igazítani a jelenlegi nemzetközi kihívásokhoz; felszólít az EBB külső hitelezési megbízatásának kiterjesztése annak érdekében, hogy nagyobb szerepet töltsön be a fenntartható fejlődés megvalósításában, valamint stratégiai válaszintézkedésként a migráció kiváltó okainak kezelésére, továbbá azért, hogy aktívabban vegyen részt a magánszektorra vonatkozó új stratégiában; felhívja az EBB-t, hogy e szempontból aktívabban vegye ki részét a helyi és regionális kereskedelmi útvonalak előmozdításához szükséges infrastruktúra-, közlekedési- és digitalizációs projektekből, és segítse elő a kkv-k nemzetközivé válását, a Kereskedelmi Világszervezet kereskedelmet elősegítő megállapodásának megvalósításához való tevékeny hozzájárulásként; megismétli, hogy az EBB-nek ENSZ fenntartható fejlesztési céljaihoz kell igazítania tevékenységeit;

78.  megjegyzi, hogy 2016-ban az EBB új mikrofinanszírozási eszközöket hagyott jóvá, egyet a Karibi-térség, egyet a csendes-óceáni térség, és kettőt Afrika számára összesen 110 millió EUR értékben, valamint egyet a déli szomszédság számára 75 millió EUR értékben; emlékeztet, hogy az EBB mikrofinanszírozási eszközei és technikai segítségnyújtása több mint 1,5 millió kedvezményezett számára 300 millió EUR-t folyósított; felszólítja az EBB-t, hogy következő jelentésében térjen ki a külügyi fellépési pénzügyi eszközök révén odaítélt alapokkal együtt ezeknek az eszközöknek a tőkeáttételi hatására;

79.  tudomásul veszi, hogy 2016-ban az EBB által a külső hitelezési megbízatás keretében végzett összes hitelezési tevékenység fele helyi pénzügyi közvetítőkhöz került a mikrohitelezés ösztönzése érdekében; felkéri az EBB-t, hogy végezzen nemek szerinti felmérést a pénzügyi közvetítők általi továbbhitelezésről, mivel a mikrohitelek címzettjei elsősorban női vállalkozók;

80.  tudomásul veszi, hogy az EBB egy fejlesztési leányvállalat létrehozását tervezi az EBB-csoporton belül, hogy az Unió fejlesztési bankjává váljon; felszólítja az EBB-t és a Bizottságot, hogy a leginkább átlátható és inkluzív módon folytassa ezeket az előkészületeket, ideértve a nyilvános konzultációt is;

81.  megjegyzi, hogy az EBB hiteleszközei révén az Unió új gazdasági diplomáciának fontos előmozdítója lehet; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EBB-nek figyelembe kell vennie a gazdaságdiplomáciai megfontolásokat tevékenysége során;

82.  támogatja az EBB és a tagállamok fejlesztési ügynökségei közötti partnerségek erősítését, akárcsak az EBB és a többi multilaterális fejlesztési bank együttes projektjeit, különösen amikor ezek az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési céljait követik;

83.  megjegyzi, hogy az elmúlt néhány évben nem került sor a közvetlen külföldi befektetéseket (FDI) támogató műveletekre Ázsia vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy üdvös volna az uniós befektetők, és különösen a kkv-k fokozottabb jelenléte a kínai, indiai és ASEAN-térségi piacokon, a számukra biztosítandó egyenlő versenyfeltételek mellett; felhívja az EBB-t, hogy nyújtson közvetlen finanszírozást az uniós vállalatok számára külföldi befektetéseik támogatásához, többek között a külső hitelezési megbízatás révén;

Az EBB irányításának, üzleti gyakorlatainak, átláthatóságának és elszámoltathatósági normáinak javítása

84.  úgy véli, hogy egy valamennyi érintett (pénzügyi közvetítők, projektgazdák, végső kedvezményezettek) számára kötelező alapos integritási ellenőrzések és „ismerd meg az ügyfeled” eljárások révén javítani kell egyrészt a hatás és a teljesítmény ellenőrzése közötti kapcsolatot, másrészt pedig az elszámoltathatóságot és a láthatóságot; felkéri az EBB-t, hogy hozza nyilvánosságra a nagy kockázatú alprojektekre vonatkozó információkat és ossza meg a levont tanulságokat más nemzetközi multilaterális fejlesztési bankokkal, például a társasági és adóügyekkel kapcsolatos kellő gondosság ellenőrzésének vagy az „ismerd meg az ügyfeled” eljárások eredményeivel kapcsolatos információcsere révén;

85.  elismeri annak fontosságát, hogy a helyi és regionális szereplők az Európai Unió egész területén tudomást szerezzenek a műszaki támogatás és a finanszírozás hozzáférhetőségéről; továbbá elismeri, hogy alapvető fontosságú, hogy a különféle érdekelt felek tisztában legyenek az EBB részvételével a projektfinanszírozásban, hiszen a polgároknak helyi szinten tudniuk kell, hogy így jogukban áll fellebbezni és panaszt benyújtani a panasztételi mechanizmust kezelő irodához és az európai ombudsmanhoz; megjegyzi, hogy a 2016-ban 89 panaszt vettek nyilvántartásba, és ezek közül 84 minősült elfogadhatónak, szemben a 2015-ben beérkezett 56 panasszal;

86.  aggodalmát fejezi ki az EBB panasztételi mechanizmusa szabályzatának javasolt felülvizsgálatával kapcsolatban, és felszólítja az EBB-t, hogy biztosítsa különösen, hogy az EBB panasztételi mechanizmusának vezetője minden panaszt megfelelően rögzít, és tájékoztatja a panaszosokat a panaszuk beérkezéséről, mielőtt annak elfogadhatóságáról döntenének; biztosítsa, hogy az EBB panasztételi mechanizmusának vezetője független legyen a Bank minden más irányítási struktúrájától, és a panasz elfogadhatóságára vonatkozó összes döntést képes legyen meghozni anélkül, hogy az EBB-csoport szolgálataival konzultálnia kellene, továbbá a panasz támogathatóságával kapcsolatban a vizsgálatról/megfelelőségi felülvizsgálatról vagy mediációról akkor is dönthessen, ha nem ért egyet az EBB szolgálataival, az általános felügyeleti igazgatóval vagy az Igazgatási Bizottsággal; kövesse az európai ombudsman által a hivatali visszásságok meghatározására adott példákat, hogy azok magukban foglalják a gyenge vagy hibás közigazgatási eljárás formáit is, mint például az adminisztratív szabálytalanságok, tisztességtelenség, diszkrimináció, hatáskörrel való visszaélés, válaszadás elmulasztása, tájékoztatás megtagadása és indokolatlan késedelem; valamint biztosítsa, hogy az eljárás a lehető legátláthatóbb módon zajlik, ahol a panasztételi mechanizmust kezelő iroda proaktívan közzéteszi az eljárásaira, működésére és ügyeire vonatkozó információkat, valamint hogy a panasztételi mechanizmust kezelő iroda vezetőjének és személyzetének kiválasztási folyamata még inkább átláthatóvá válik;

87.  felhívja a figyelmet a nyilvános konzultációk során az EBB panasztételi mechanizmust kezelő irodájának felülvizsgálatára irányuló egyes javaslatokkal kapcsolatban megemlített aggályokra, nevezetesen a panasztételi mechanizmust kezelő iroda kizárására a közbeszerzésekhez, valamint az EBB politikáinak jogszerűségéhez kapcsolódó ügyekből, valamint a panasztételi mechanizmust kezelő iroda függetlenségének korlátozására egy olyan követelmény előirányzásával, amelynek értelmében egy panasz elfogadhatóságának értékelése előtt konzultálni kell más szolgálatokkal, illetve azzal, hogy csökkentik az iroda ajánlások megfogalmazására irányuló képességét; határozottan ösztönzi az irányítóbizottságot, hogy foglalkozzon ezekkel az aggályokkal;

88.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai ombudsman nyilvános ellenőrzést gyakorol az EBB felett;

89.  üdvözli az EBB igazgatótanácsi ülései jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatalát, és azt javasolja az EBB-nek, hogy fontolja meg az Igazgatási Bizottság üléseiről szóló, nem bizalmas információk közzétételét is; megismétli kérését, hogy projektszinten rendszeresen tegyék közzé az EBB Európán kívüli tevékenységeinek zárójelentéseit, valamint az EBB projektjeinek a hárompilléres értékelési keretrendszer (3PA) és az eredménymérési keret (REM) szerinti értékelését; úgy véli, hogy a mutatókat tartalmazó eredménytábla nyilvánosságra hozásának gyakorlatát az EBB valamennyi projektjére ki kell terjeszteni, amint azt az ESBA 2.0 előírja; megjegyzi, hogy ez a nyilvánosságra hozatal jelentős áttörést eredményezne az EBB műveleteinek átláthatósága tekintetében;

90.  súlyos aggodalmát fejezi amiatt, hogy a Bank vezetése eddig semmilyen választ nem adott az EBB 2015. évi pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzéséről szóló, 2017. április 27-i parlamenti állásfoglalás (75) és (76) bekezdésben foglalt konkrét rendelkezésekre, és emlékeztet arra, hogy szigorúbb szabályokat kell alkalmazni az összeférhetetlenséggel kapcsolatban, és világos, szigorú és átlátható kritériumokra van szükség a korrupció minden formájának megelőzése érdekében; megismétli, hogy az EBB-nek felül kell vizsgálnia magatartási kódexét annak biztosítása érdekében, hogy az alelnökök ne tevékenykedjenek saját tagállamukban, mivel ez kockázatos lenne az intézmény függetlensége tekintetében; mély aggodalmát fejezi ki az EBB irányítószervein belüli lehetséges összeférhetetlenségek megelőzését szolgáló mechanizmusok terén tapasztalt hiányosságok miatt; ennek kapcsán kéri az EBB-t, hogy az irányítószervein belüli összeférhetetlenségek és a „forgóajtó-jelenség” jobb megelőzése érdekében vegye figyelembe az ombudsman ajánlásait és a lehető leghamarabb vizsgálja felül magatartási kódexét; felszólítja az EBB-t, hogy csatlakozzon az uniós átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodáshoz, amint lezárultak a tárgyalások a Bizottság, a Parlament és a Tanács között;

91.  hangsúlyozza, hogy az EBB számára a káros adózási gyakorlatok valamennyi formája elleni küzdelem továbbra is fontos prioritás kell legyen; felszólítja az EBB-t, hogy mielőbb alkalmazza az adókikerüléssel, az adóparadicsomokkal és az egyéb kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó uniós jogszabályokat és normákat, és követelje meg ügyfeleitől az e szabályoknak való megfelelést; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EBB nem teszi közzé a végső kedvezményezettekkel kapcsolatos információkat, különösen amikor a finanszírozás magántőkealapokon keresztül történik; sürgeti az EBB-t, hogy tegyen proaktív lépéseket, és alkalmazzon szigorúbb kellő gondosságot előíró intézkedéseket amennyiben kiderül, hogy EBB-projektek adóügyi szempontból problémás joghatóságokkal állnak kapcsolatban;

92.  ragaszkodik ahhoz, hogy az EBB állítsa össze a pénzügyi közvetítők kiválasztásának kritériumait tartalmazó alapos nyilvános jegyzékét, hogy ezzel megerősítse az EU elkötelezettségét az adóvisszaélésekkel szembeni harcban, valamint hogy hatékonyabban megelőzze a korrupciós kockázatokat és a szervezett bűnözés és a terrorizmus beszivárgását; hangsúlyozza, hogy javítani kell a projektek értékelési kritériumait annak biztosítása érdekében, hogy uniós alapokból ne fektessenek be olyan harmadik országokban működő szereplőkön keresztül, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi normáknak;

93.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a szabványokat az adóügyi átláthatóság és a jó adóügyi kormányzás adózás területén, különösen az adóelkerülés elleni küzdelmet szolgáló intézkedések terén; tudomásul veszi, hogy 2017 végén elfogadták az adóügyekben nem együttműködő joghatóságok uniós jegyzékét; felhívja az EBB-t, hogy a folyamatban lévő felülvizsgálat során erősítse meg a nem átlátható és nem együttműködő országokkal és területekkel szembeni politikáját, kialakítva egy szélesebb körű, felelősségteljes adózási politikát; felszólítja az EBB-t, hogy a minimális jogi követelményeken túlmutató politika elfogadásával bizonyítsa a magasabb szintű adóügyi normák megvalósíthatóságát, hogy az EBB iránymutatást nyújtson az igazságos adózás területén; hangsúlyozza, hogy a közvetlen és közvetett hitelek nyújtását az országonkénti adózási és pénzügyi adatok közzétételétől, illetve a kedvezményezettek és a finanszírozási műveletekbe bevont pénzügyi közvetítők tekintetében a tényleges tulajdonosra vonatkozó adatok megosztásától kell függővé tenni, kivételek nélkül;

94.  kedvezően értékeli, hogy az EBB fontosnak tartja a csalással, a korrupcióval és az összejátszással szembeni zéró toleranciát; felszólítja az EBB-t, hogy hozza meg az összes szükséges intézkedést – köztük a kifizetések és hiteljóváhagyások felfüggesztését – az EBB és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából, amennyiben azt az OLAF-vizsgálat vagy a bűnügyi nyomozás előírja, továbbá felkéri az EBB-t, hogy ennek megfelelően igazítsa ki a belső szabályzatát; hangsúlyozza, hogy közzé tenni a szerződésekkel és az alvállalkozói rendszerekkel kapcsolatos információkat, hogy elkerülhető legyen a csalás és a korrupció veszélye; hangsúlyozza, hogy az EBB honlapjának az elrettentő hatás biztosítása érdekében egy különálló és jól látható helyen kell tartalmaznia a kizárt szervezetek felsorolását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EBB a többi multilaterális hitelezővel együtt közös kizárási hálózatot hozzon létre; felhívja az EBB-t, hogy harmonizálja a kizárási politikát a többi multilaterális hitelezővel, köztük a Világbankkal, amelynek listája több mint 800 „kizárt” magánszemélyt és vállalkozást tartalmaz annak ellenére, hogy az EBB-hez képest fele annyi finanszírozást nyújt;

95.  reméli, hogy az EBB az Európai Bizottság 2016-os közleményében foglaltak alapján folytatja egy olyan külső, hatékony adóstratégia végrehajtását és tökéletesítését, amely tekintettel van az adózási átláthatóság nemzetközi normáira és magában foglalja a nemzetközi, országonkénti elszámolhatóság előremozdítását; kéri, hogy az EBB megbízható információkkal szolgáljon a végső kedvezményezettekről és akadályozza meg a pénzügyi közvetítőkkel való tranzakciókat, akik negatív precedenst teremtenének az átláthatóság, a csalás, a korrupció, a szervezett bűnözés és a pénzmosás terén, valamint társadalmi és környezeti szinten negatív hatást gyakorolnának;

96.  sajnálja, hogy a dízelbotrány számos kérdést felvetett azzal kapcsolatban, hogy a Volkswagen csalás és megtévesztés révén jutott EBB-hitelekhez; kéri az EBB-t, hogy kövesse az OLAF ajánlását, és tegyen aktív lépéseket csalásellenes politikájának végrehajtása érdekében; hangsúlyozza, hogy az EBB nem átlátható módon kezeli a szóban forgó ügyet, és felhívja a bankot, hogy hozza nyilvánosságra a bank által a Volkswagennek nyújtott hitelről szóló OLAF-jelentést, valamint hogy legalább tegyen közzé érdemi összefoglalót az említett jelentésről;

97.  rámutat, hogy MOSE-botrány ügyében folytatott hosszadalmas korrupciós vizsgálat 2017. szeptember 14-én lezárult, és a Velencei Bíróság a botrányban közvetlenül érintett két vezető szereplőt 4 év szabadságvesztésre és 9 575 000 EUR összegű vagyonelkobzásra ítélte; sajnálja, hogy az EBB 2011 és 2013 között három hitelt nyújtott 1,2 milliárd EUR értékben a MOSE projekt végrehajtására, melyek közül az utolsót azt követően ítélte oda, hogy a nemzeti hatóságok korrupció miatt vizsgálatot indítottak; felhívja az EBB-t annak biztosítására, hogy a csalással szembeni zéró tolerancia politikáját a lehető legszigorúbban alkalmazza, és teljes egészében vonja vissza a MOSE projekt és a Veneto régióban a projekt végrehajtásában érintett vállalkozások és kedvezményezettek rendszere révén hozzá kapcsolódó projektek finanszírozását, különös tekintettel az A4 autópálya ún. Passante di Mestre szakaszára, amellyel kapcsolatban még folyamatban vannak vizsgálatok adócsalás, korrupció és a szervezett bűnözés beszivárgása miatt, valamint az A4-es autópálya Velence és Trieszt közötti szakaszának harmadik sávjára; sürgeti az EBB-t, hogy folytassa le a megfelelő belső vizsgálatokat a kedvezményezettek kiválasztása és az alapok kezelése vonatkozásában, és tegye közzé az eredményeket;

98.  üdvözli a legjobb banki rendszerek és gyakorlatok annak érdekében történő rendszeres felülvizsgálatát az EBB-csoporton belül, hogy azonosítani lehessen a megfelelési hiányosságokat; úgy véli, hogy az EBB és az EBA megbízatása feltételezi a kockázatok átfogó és rendszeres elemzését és ellenőrzését az EBB-csoport szintjén, amelynek köszönhetően finomhangolhatóak a fő üzleti folyamatok, és hogy a megbízatás teljesítéséhez kapcsolódó információk megosztása kulcsfontosságú az EBB általános elszámoltathatóságához;

99.  üdvözli az EBB által az etikai és törvényességi bizottságának javaslatait az átláthatóság és a vállalatirányítás területén, mint például az etikai kérdések beillesztése feladatai közé, az összeférhetetlenség jobb megelőzését az irányítótestületekben és az esetleges „forgóajtó-jelenség” megakadályozását szolgáló mechanizmusok, egy felfüggesztési eljárás bevezetése az irányítóbizottság tagjai számára és egy új tanácsadó bizottság létrehozása, amely véleményt nyilváníthat az Igazgatási Bizottság tagjainak hivatalos kinevezése előtt;

100.  hangsúlyozza a munkaviszony megszűnése utáni integritási előírások szigorításának és az EBB felső vezetése és a magánszektor közötti esetleges „forgóajtó-jelenség” esetén alkalmazandó konkrét szankciók bevezetésének fontosságát; ezért úgy véli, hogy legalább 12 hónapos „visszavonulási időszakra” van szükség, amelynek során az igazgatótanács volt tagjai nem lobbizhatnak az EBB irányítótestületeinél vagy alkalmazottainál;

101.  üdvözli az EBB visszaélések bejelentésével kapcsolatos politikájának felülvizsgálatára irányló kezdeményezést, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni keret végrehajtásával kapcsolatos frissítéseket annak az EBB általi 2014-es elfogadását követően, szoros összefüggésben a meglévő portfóliókra és az új üzleti tevékenységekre vonatkozó „ismerd az ügyfeled” követelményekkel;

A Parlament ajánlásainak nyomon követése

102.  ismét felhívja az EBB-t, hogy készítsen jelentést a Parlament éves állásfoglalásaiban szereplő korábbi ajánlások végrehajtásának állásáról, különös tekintettel hitelezési tevékenységeinek hatására;

o
o   o

103.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 378., 2017.11.9., 2. o. (2) HL C 346., 2016.9.21., 77. o. (3) HL C 66., 2018.2.21., 6. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0138. (5) HL L 280., 2011.10.27., 1. o. (6) HL L 135., 2014.5.8., 1. o. (7) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása a venezuelai választásokról (2018/2695(RSP))

P8_TA(2018)0199 RC-B8-0225/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Venezueláról szóló számos állásfoglalására, különösen a venezuelai helyzetről szóló 2014. február 27-i(1), valamint a venezuelai demokratikus ellenzék üldöztetéséről szóló 2014. december 18-i(2), továbbá a venezuelai helyzetről szóló 2015. március 12-i(3), 2016. június 8-i(4), 2017. április 27-i(5) és 2018. február 8-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel az „El Grupo de Lima” 2018. január 23-i és 2018. február 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács 2017. november 13-i és 2018. január 22-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a legutóbbi venezuelai fejleményekről szóló, 2018. január 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda 2018. február 8-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió főképviselőjének a venezuelai helyzetről szóló, 2018. április 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) az egyre romló venezuelai humanitárius helyzetről szóló, 2018. április 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoportjának a venezuelai helyzetről szóló, 2018. április 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az előrehozott elnökválasztást, amelyet a nemzetközileg el nem ismert alkotmányozó nemzetgyűlés írt ki és az Országos Választási Tanács hagyott jóvá, 2018. május 20-án tartják; mivel az Országos Választási Tanács úgy döntött, hogy az egy időben zajló helyi és regionális választásokon való részvételt azokra a pártokra korlátozza, amelyek jelöltet állítanak az elnökválasztáson;

B.  mivel 2018. január 25-én a Venezuelai Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy kizárja az elnökválasztásból a Mesa de la Unidad Democrática (MUD) ellenzéki koalíciót, ami súlyosan sérti az egyenlő választások elvét, és megtiltja az ellenzéki jelölteknek, hogy szabadon és egyenlő feltételek mellett induljanak a választásokon;

C.  mivel a hiteles, átlátható és inkluzív választásokra vonatkozó feltételek nem teljesültek, ahogyan azt a Santo Domingóban folytatott megbeszélések is mutatták, amelyek során a venezuelai kormány és az ellenzék nem tudott megállapodásra jutni; mivel a nemzetközi demokratikus szervek, köztük az Európai Unió, elutasították az ilyen törvénytelen választási folyamat megfigyelésére szóló meghívást;

D.  mivel 2017. november 13-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy a fegyverekre, valamint az azokhoz kapcsolódó, a belső elnyomás céljaira alkalmas felszerelésekre embargót hirdet Venezuela ellen; mivel 2018. január 22-én az Európai Unió Tanácsa egyhangúlag úgy határozott, hogy hét, hivatalos tisztséget betöltő venezuelai személlyel szemben a demokratikus elvek, a jogállamiság és a demokrácia be nem tartása miatt szankciókat szab ki, többek között utazási tilalmat és vagyoni eszközeik befagyasztását;

E.  mivel a közelmúltbeli venezuelai fejlemények további polarizálódáshoz és az emberi jogi helyzet, a demokrácia és a jogállamiság további romlásához vezetnek; mivel Venezuela mindeddig példátlan, számos halálos áldozatot követelő politikai, társadalmi, gazdasági és humanitárius válsággal néz szembe;

1.  határozottan elutasítja a nemzetközileg el nem ismert alkotmányozó nemzetgyűlés által hozott és az Országos Választási Tanács által jóváhagyott azon határozatot, hogy előrehozott elnökválasztást tartanak, amelynek időpontját 2018. május 20-ra tűzték ki; felszólít a választás azonnali felfüggesztésére mindaddig, amíg a hiteles, átlátható és inkluzív választásokra vonatkozó feltételek nem teljesülnek;

2.  kitart amellett, hogy az EU csak olyan választást fog elismerni, amelyet az összes érintett szereplő és politikai párt részvételével zajló nemzeti párbeszéd keretében elfogadott, reális választási menetrend alapján tartanak, egyenlő, tisztességes és átlátható részvételi feltételek mellett, beleértve a politikai ellenfelekre vonatkozó tilalmak feloldását és a politikai foglyok kiszabadítását, a pártatlan Országos Választási Tanács kiegyensúlyozott összetételét, a megfelelő garanciák meglétét, és a független nemzetközi megfigyelők általi megfigyelést;

3.  kéri, hogy haladéktalanul írjanak ki olyan választásokat, amelyek valamennyi nemzetközi előírásnak megfelelnek, teljes összhangban az Amerikai Államok Szervezetének kritériumaival; hangsúlyozza, hogy az ilyen választások eredményeként létrejövő legitim kormánynak sürgősen foglalkoznia kell a venezuelai gazdasági és szociális válsággal, valamint elő kell segítenie az ország nemzeti megbékélését;

4.  felszólítja mind a kormányt, mind az ellenzéket, hogy további késedelem nélkül fogadjon el makrogazdasági stabilizációs tervet a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, hogy foglalkozni lehessen az ország előtt álló számos kihívással, mint a hiperinfláció és az alapvető termékek és gyógyszerek hiánya által okozott humanitárius válsággal; ismételten felszólítja a venezuelai kormányt, hogy tegye lehetővé a humanitárius segélyek bejutását az országba;

5.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi körülmények között az Európai Parlament nem ismerheti el az ilyen illegitim folyamat eredményeként megtartott választásokat; e tekintetben felhívja az Európai Uniót, az Amerikai Államok Szervezetét és az „El Grupo de Lima” csoportot, hogy egységes és összehangolt álláspontot képviseljen;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának és nemzetgyűlésének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) HL C 285., 2017.8.29., 145. o. (2) HL C 294., 2016.8.12., 21. o. (3) HL C 316., 2016.8.30., 190. o. (4) HL C 86., 2018.3.6., 101. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0200. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0041.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása a kohéziós politika és „a fenntartható közlekedés előmozdítása és a szűk keresztmetszetek megszüntetése kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban” tematikus célkitűzés – a közös rendelkezésekről szóló rendelet 9. cikke (7) pontjának – végrehajtásáról (2017/2285(INI))

P8_TA(2018)0200 A8-0136/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kohéziós politikára és „a fenntartható közlekedés előmozdítása és a szűk keresztmetszetek megszüntetése kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban” tematikus célkitűzésre – a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendelet(1) 9. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendeletnek az esb-alapokból támogatott pénzügyi eszközökről szóló 37. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1301/2013/EU rendeletnek a fenntartható közlekedés támogatásáról és a szűk keresztmetszetek alapvető fontosságú hálózati infrastruktúrákból való eltávolításáról szóló 5. cikkének (7) bekezdésére(2),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról szóló 1300/2013/EU rendeletnek a fenntartható közlekedés támogatásáról és a szűk keresztmetszetek alapvető fontosságú hálózati infrastruktúrákból való eltávolításáról szóló 4. cikkének d) bekezdésére(3),

–  tekintettel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a lemaradó uniós régiókról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása” című, 2017. július 6-i állásfoglalására,(8),

–  tekintettel „A megfelelő finanszírozási szerkezet Európa régiói számára: a pénzügyi eszközök és támogatások egyensúlya az uniós kohéziós politikában ” című, 2017. május 18-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyv végrehajtásáról: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a TEN-T hálózat jövőjéről szóló zöld könyvről szóló, 2009. április 22-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „Az én régióm, az én Európám, a mi jövőnk – Hetedik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról” című, 2017. október 9-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0583),

–  tekintettel a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című, 2018. február 6-i bizottsági közleményre (COM(2018)0065),

–  tekintettel a „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című, 2017. október 24-i bizottsági közleményre (COM(2017)0623),

–  tekintettel „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban” című, 2017. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2017)0534),

–  tekintettel az „Együtt a versenyképes és erőforrás-hatékony városi mobilitás felé” című, 2013. december 17-i bizottsági közleményre (COM(2013)0913),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. március 28-i bizottsági fehér könyvre (COM(2011)0144),

–  tekintettel a „TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat – Egy megfelelőbb módon integrált és a közös közlekedéspolitikát szolgáló transzeurópai közlekedési hálózat felé” című, 2009. február 4-i bizottsági zöld könyvre (COM(2009)0044),

–  tekintettel a „Work Package 1: Ex post evaluation of Cohesion Policy programmes 2007-2013, focusing on the European Regional Development Fund (ERDF) and the Cohesion Fund (CF)” (1. munkacsomag: A 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) és a Kohéziós Alapra (KA) összpontosító utólagos értékelése) című, 2016. augusztusi bizottsági összefoglaló jelentésre,

–  tekintettel a „Regional development trends in the EU – Work Package 1: Ex post evaluation of Cohesion Policy programmes 2007-2013, focusing on the European Regional Development Fund (ERDF) and the Cohesion Fund (CF)” (Regionális városfejlesztési trendek az EU-ban – 1. munkacsomag: A 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) és a Kohéziós Alapra (KA) összpontosító utólagos értékelése) című, 2016. júniusi bizottsági összefoglaló jelentésre,

–  tekintettel a „Work Package 5: Ex post evaluation of Cohesion Policy programmes 2007-2013, focusing on the European Regional Development Fund (ERDF) and the Cohesion Fund (CF)” (5. munkacsomag: A 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) és a Kohéziós Alapra (KA) összpontosító utólagos értékelése) című, 2016. májusi bizottsági végső jelentésre,

–  tekintettel a „Competitiveness in low-income and low-growth regions: The lagging regions report” (Versenyképesség az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiókban – jelentés a lemaradó régiókról) című, 2017. április 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0132),

–  tekintettel a „Konzultáció a transzeurópai közlekedési hálózattal kapcsolatos jövőbeli politikáról” című, 2010. május 4-i bizottsági munkadokumentumra (COM(2010)0212),

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Approximated European Union greenhouse gas inventory: Proxy GHG emission estimates for 2016” (Az EU közelítő üvegházhatásúgáz-leltára: az ÜHG-kibocsátás becsült adatai 2016-ra) című jelentésére,

–  tekintettel a Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) megbízásából készült, „The world is changing, transport, too” (A világ változik. A közlekedés is) című, 2016. márciusi tanulmányra,

–  tekintettel a Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) megbízásából készült, „The future of the EU’s transport infrastructure” (Az EU közlekedési infrastruktúrájának jövője) című, 2010. januári tanulmányra,

–  tekintettel az Eurostat „Energy, transport and environment indicators – 2016 edition” (Energiaügyi, közlekedési és környezeti mutatók – 2016) című, 2016. évi statisztikai évkönyvére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A8-0136/2018),

A.  mivel az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságának növelését, illetve az Európa 2020 stratégia régiók általi végrehajtásának támogatását célzó tematikus koncentráció szándékosan a 7. tematikus célkitűzéshez tartozó, a közlekedési infrastruktúra minőségének javítására – többek között a meglévő infrastruktúra hatékony használatára – szolgáló befektetésekre összpontosít;

B.  mivel a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatást biztosít mind a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T), mind az azon kívül eső regionális és helyi közlekedési infrastruktúra fejlesztéséhez, különösen a kevésbé fejlett tagállamokban és régiókban, ahol még jelentős erőfeszítésekre van szükség a hiányzó összeköttetések kiépítéséhez, a kapacitáshiányok megszüntetéséhez és a vasúti járművek korszerűsítéséhez;

C.  mivel a közlekedési ágazat és annak infrastruktúrája valamennyi ország fejlődése, valamint a tagállamok lakosainak jólléte szempontjából is központi és döntő szerepet játszik, és ezért a közlekedési ágazat továbbra is kulcsfontosságú beruházási terület, amely az összes uniós régió gazdasági potenciáljának erősítése révén – így a gazdasági és társadalmi kohézió ösztönzése, a belső piac támogatása, következésképpen a kohézió, az integráció, valamint a társadalmi és gazdasági befogadás elősegítése, a régiók közötti egyenlőtlenségek leküzdése, az elnéptelenedés által veszélyeztetett, legkülső régiókban a szolgáltatásokhoz és a képzéshez való hozzáférés megkönnyítése, illetve a vállalkozásalapítást és a fejlesztéseket segítő hálózatok megerősítése által – járul hozzá a növekedéshez, a versenyképességhez és a fejlődéshez;

D.  mivel a 2007–2013 közötti időszakban 81 milliárd EUR, azaz az európai strukturális és beruházási alapok közel egyharmada (31 %) folyt szállítási infrastrukturális beruházásokba; mivel az uniós közlekedési infrastrukturális beruházások legmarkánsabb pozitív hatása különösen – és konkrétabban – Közép- és Kelet-Európában érzékelhető, ahova a teljes közlekedésfinanszírozás 69 %-a irányult;

E.  mivel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) megemelt költségvetése jellemzi; mivel a legújabb gazdasági és pénzügyi válság káros hatásai, valamint a programozási időszak késedelmes végrehajtása sem befolyásolják jelentősen a közlekedési beruházásokat; mivel az Európai Unió közlekedési infrastrukturális beruházásai azok közé a politikák közé tartoznak, amelyek – például – az egységes piacon belüli továbbgyűrűző hatások miatt a legnagyobb uniós hozzáadott értéket biztosítják, és emiatt valamennyi tagállam a befektetés tényleges nettó kedvezményezettjévé válik;

F.  mivel az uniós költségvetésből támogatott közúti, vasúti és kikötői projektekkel kapcsolatos sikertörténetek hozzájárulnak a gazdasághoz, a növekedéshez, az iparhoz, az exporthoz, az idegenforgalomhoz, a kereskedelemhez, a munkahelyteremtéshez, a régiók újjászületéséhez és az elnéptelenedési tendenciák megfordításához; mivel az uniós hozzáadott értéket olyan projektek képviselik, mint például az E30/C-E 30. vasútvonal Krakkó és Rzeszów közötti szakaszának lengyelországi felújítása, a Szófia–Plovdiv vasútvonal korszerűsítése Bulgáriában, a lipcsei belvárosi vasúti alagút (5. és 6. modul) Németországban, a Votice és Benešov u Prahy közötti pályakorszerűsítés a Cseh Köztársaságban, az Ülemiste-elágazás újjáépítése az észtországi Tallinnban, a DN6-os nemzeti közút Alexandria–Craiova szakaszának felújítása Romániában, a Madrid–Valencia–Murcia nagy sebességű vasút Spanyolországban, a trákiai autópályának a Szófia és Burgasz fekete-tengeri kikötője közötti szakaszának befejezése, a 4-es metróvonal Magyarországon, valamint a szófiai metróvonalak Bulgáriában;

G.  mivel a transzeurópai közlekedési hálózat és a közlekedési infrastruktúra – például a közutak, a (nagy sebességű) vasúti beruházások, a vízi utak és a légi közlekedés infrastruktúrája – uniós prioritást élveznek, és az elégtelen uniós befektetések esetén a közvetlen külföldi befektetések megemelt szintje pótolhatná a hiányt, miközben a profit, az adóbevételek és a munkalehetőségek pedig az Unión kívül jelennének meg, egyben valószínűleg növelve a régiók függőségét és makrogazdasági instabilitását; mivel egy ilyen jellegű folyamat hosszú távon aláásná az Európai Unió regionális jelenlétét és politikáit, valamint széttöredezettséghez és egyenlőtlenségekhez vezetne;

H.  mivel a törzshálózati folyosók kiépítéséhez szervesen hozzátartozik számos olyan elem, mint az alternatív üzemanyagok infrastruktúrája (töltőberendezések), illetve az intelligens és innovatív közlekedési rendszerek, valamint a törzshálózati folyosók létrehozása ösztönzőként alapvető szerepet játszik a teljes közlekedési rendszer dekarbonizációjában;

I.  mivel az intelligens, időtálló, fenntartható és teljes mértékben összekapcsolt közlekedési, energetikai és digitális hálózatok az európai egységes piac gördülékeny működésének és Európa világpiaccal való összekapcsolásának szükséges feltételeit képezik; mivel ezek a hálózatok az európai gazdasági hatékonyság növekedésének, valamint Európa területi kohéziójának és polgárai jóllétének valóságos ütőerei;

J.  mivel a közlekedési infrastrukturális beruházások fokozottan integrált megközelítése megszünteti a szűk keresztmetszeteket, javítja a multimodális összekapcsoltságot, növeli a közúttól a vasút fele való elmozdulásra, valamint a környezetbarát járművekre – például az elektromos járművekre –, valamint a vasútra és a vízi utakra irányuló befektetéseket; mivel ez a közlekedés energiadiverzifikációja irányába és környezettudatosabb közlekedési hálózatokhoz fog vezetni, és csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mértékét, javítja a levegő minőségét, és az éghajlatváltozás hatásainak kiküszöbölése érdekében további lépésekre fog sarkallni;

K.  mivel a közlekedés az uniós energia- és éghajlat-politika fontos építőeleme, és mivel a megújuló energia minimális részarányára és az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére vonatkozó uniós célok nem érhetők el a közlekedés jelentős hozzájárulása nélkül;

1.  kiemeli, hogy „a fenntartható közlekedés előmozdítása és a szűk keresztmetszetek megszüntetése kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban” tematikus célkitűzés keretében megvalósuló közlekedési infrastrukturális beruházások fő uniós forrásait a következő programozási időszakban továbbra is a CEF, a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap biztosítják; javasolja, hogy az uniós kohéziós politika végrehajtásához való hozzájárulás érdekében a magas uniós hozzáadott érték és a széles körű továbbgyűrűző hatások miatt ezek a finanszírozási források minden uniós tagállam és régió számára maradjanak elérhetők, valamint biztosítsanak kiegyensúlyozott lefedettséget;

2.  megjegyzi, hogy a szakpolitikai és finanszírozási igények kielégítése érdekében az uniós közlekedési infrastrukturális beruházások mögött meghúzódó, a támogatások odaítélésére vonatkozó logikának továbbra is a központilag és a megosztottan igazgatott eszközök egyensúlyán kell alapulnia; emlékeztet arra, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz célja, hogy központilag kezelje a TEN-T törzshálózatába tartozó folyosókra vonatkozó uniós prioritást, ideértve a biztonsági, technológiai innovációs és környezeti vonatkozásokat is; felidézi azt is, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap – a helyi igényekre (városi övezetek és városi peremterületek) és a regionális jellegzetességekre választ adó – erős regionális dimenzióval rendelkezik; kiemeli, hogy támogatja a transzeurópai közlekedési hálózattal való összeköttetést, valamint a másodrangú és harmadrangú csomópontok és a multimodális állomások kialakítása révén megvalósuló mobilitást (átfogó TEN-T hálózat); hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a három finanszírozási forrás tekintetében kiegyensúlyozottan ki kell bővíteni a vonatkozó költségvetési kereteket annak érdekében, hogy a befektetések különböző szintek közötti eloszlása ne legyen aszimmetrikus; felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg egyszerűsített, gyors és rugalmas eljárásokat az európai strukturális és beruházási alapokon belül az erőforrások régiók, operatív programok és programtengelyek közötti átcsoportosításának megkönnyítése érdekében, hogy megfelelően reagálni lehessen a változó gazdasági helyzetre és regionális igényekre;

3.  úgy véli, hogy a kiegészítő források – mint például az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és a pénzügyi eszközök – szerepét azoknak az ERFA-hoz és a Kohéziós Alaphoz viszonyított kiegészítő és az EBB hitelezési műveleteihez viszonyított addicionális funkciójára tekintettel kell meghatározni; megállapítja, hogy a CEF által a közlekedésre vonatkozóan közzétett 2017-es támogatásötvözési felhívás célja szintén e szinergiák erősítése, de szükség van a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjére és további kapacitástámogatásra is; kiemeli ebben a tekintetben, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP) platformjaként kell szolgálnia, és a pénzügyi eszközöket projektszinten a magánberuházásokhoz és a projektek nemzeti/regionális finanszírozáshoz kell illesztenie; megjegyzi, hogy a hitelképes infrastrukturális projekteket elsősorban hitelekkel, uniós garanciákkal vagy támogatásötvözéssel kell támogatni, az ERFA, a Kohéziós Alap, illetve a CEF forrásaiból nyújtott társfinanszírozáson túlmenően; úgy véli ugyanakkor, hogy a fenntartható tömegközlekedés finanszírozásának fő befektetési finanszírozási forrásait továbbra is a vissza nem térítendő támogatásoknak kell jelenteniük;

4.  megjegyzi, hogy az infrastruktúrák esetében a költségvetés és a megvalósítási módszerek meghatározása előtt először objektíven fel kell mérni a szükségletet és a jövőbeli igényeket; aláhúzza, hogy lehetővé kell tenni azt, hogy a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrák ezen céljainak keretein belül az Európai Regionális Fejlesztési Alapban és a Kohéziós Alapban lefektetett támogatási feltételek segítségével a meglévő igényeket a megfelelő területi szinten vegyék figyelembe; azt is megállapítja, hogy az Európát átszelő, regionális és helyi közlekedési hálózatok modellezése eredményesen megmutathatja, hogy a beruházások hol járnának a legnagyobb európai hozzáadott értékkel;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy a fenntartható közlekedés előmozdítása és a szűk keresztmetszeteknek a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban való megszüntetése céljából készítsen a támogathatósági kritériumok vonatkozásában egy olyan ellenőrzőlistát, amely – a teljes közlekedési keretösszeg, a szükséges befektetések, valamint a kitűzendő prioritások meghatározásának támogatása érdekében – a közlekedési infrastruktúrával kapcsolatban jobban tükrözi a regionális és helyi igényeket; megjegyzi, hogy az uniós közlekedési eredménytábla jó minőségű, megbízható, naprakész, rendszerezett és rendelkezésre álló adatait kell alapul venni; megjegyzi, hogy ez az ellenőrzőlista többek között a multimodális összeköttetés, a helyi és regionális sajátosságok, az alternatív közlekedési módok rendelkezésre állásának, a közúti és vasúti közlekedésbiztonság, és a környezeti hatás témájára is kiterjedhet;

6.  megállapítja, hogy az alapvető közlekedési struktúrákba történő integráltabb beruházásokra van szükség a kevésbé fejlett, illetve a hegyvidéki vagy távoli, nehezen hozzáférhető régiókban, amelyeket az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a Kohéziós Alap keretein belül megvalósuló infrastrukturális beruházásoknak is fokozottan meg kell célozniuk, amennyiben egy megfelelő költség-haszon elemzés alátámasztotta az uniós hozzáadott értéket megvalósítási módok alkalmazását; és felhívja a figyelmet arra, hogy javítani kell a multimodális összekapcsoltságot; hangsúlyozza, hogy e régiók megközelíthetőségének a javítása a gazdasági fejlődés előfeltételét képezi; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az optimális közlekedési befektetések kidolgozása érdekében – a projekt végrehajtása előtt folytatott nyilvános konzultáció révén – ösztönözzék a közszektornak a közlekedési megoldásokban való aktívabb részvételét a nemzeti, regionális, de helyi/városi és vidéki szinten is;

7.  megállapítja, hogy a közlekedés területén a fenntartható innovációkhoz szinergiára és addicionalitásra van szükség a három fő eszköz – az esb-alapok, a CEF, valamint a Horizont 2020 és utódja – között;

8.  a kulcsfontosságú közlekedési infrastrukturális beruházásokat (például határokon átnyúló vízi utak, kikötők, hidak, vasutak, összekapcsolt közlekedési módok és terminálok) szem előtt tartva az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatását kéri az európai területi együttműködés kiegészítő forrásokkal való megerősítéséhez; úgy véli, hogy a határokon – többek között az EU külső határain – átnyúló régiók összeköttetését, valamint a projektszinten történő tanácsadási támogatást és kapacitásépítést kell előtérbe helyezni; sürgeti az akadályok elhárítását annak érdekében, hogy a (vízi utakkal, valamint a vasúti és közúti közlekedéssel kapcsolatos) közlekedési beruházások – különösen a határokon átnyúló beruházások – megvalósítása, valamint a külső piacok elérése könnyebbé váljon;

9.  az összeköttetésre irányuló további beruházásokra és a közlekedési szűk keresztmetszetek kezelésére összpontosítva – különös tekintettel a nyugat-balkáni országok európai perspektívájáról szóló bizottsági közleményre – az integrált közlekedési projektekkel kapcsolatban kéri a Nyugat-Balkán felé vezető közlekedési infrastruktúra hiányosságainak megszüntetését; ebben az összefüggésben emlékeztet az európai területi együttműködés és a makroregionális stratégia fontosságára az integrált közlekedési projektek tekintetében, miközben tudomásul veszi, hogy a (többek között a nyugat-balkáni) közlekedési hiányosságok megszüntetésének érdekében igény mutatkozik a közlekedési tervek és projektek megfelelőbb koordinálására; emlékeztet továbbá e tekintetben arra, hogy a tengeri kikötők és vízi utak nagyon gyakran határokon átnyúló egységek, és ezért ezeknek ugyanolyan társfinanszírozási rátákat kell tudniuk igénybe venni, mint a határokon átnyúló vasúti és közúti projekteknek;

10.  hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós célok tiszteletben tartása végett a kohéziós politika a fenntartható közlekedés célkitűzésével kapcsolatban szükségszerűen magában kell, hogy foglalja az éghajlat védelmét is; kéri a Bizottságot, hogy írja elő a tagállamok számára, hogy a támogatható projektek elfogadási és tervezési folyamatába építsék be az olyan uniós környezetvédelmi jogszabályokat, mint a Natura 2000, a stratégiai környezeti vizsgálat, a környezeti hatásvizsgálat, a levegőminőségi irányelv, a víz-keretirányelv, az élőhely- és a madárvédelmi irányelv, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség közlekedési és környezeti jelentéstételi mechanizmusa (TERM);

11.  hangsúlyozza, hogy nagyobb támogatást kell nyújtani – többek között digitalizálás révén – az intelligens forgalomirányítás előmozdításához, hatékonyabban hasznosítva a meglévő infrastruktúrát és a csúcsidőszakon kívüli időszakokra átterelve a forgalmat;

12.  olyan, megfelelő és nagyratörő közös európai közlekedéspolitikát szorgalmaz, amely a közlekedés terén létező uniós eszközökkel összehangolt, integrált finanszírozási kereten alapul; úgy véli, hogy a tematikus koncentrációt meg kell őrizni annak érdekében, hogy projektszinten megvalósulhassanak a különböző finanszírozási források tekintetében az egyszerűsítések és a szinergiák; javasolja, hogy az összes tematikus célkitűzéssel kapcsolatosan valamennyi finanszírozási forrás vonatkozásában jöjjön létre egységes szabályrendszer; úgy véli, hogy a közbeszerzési eljárások és az állami támogatásokra vonatkozó előírások betartására vonatkozó eljárások észszerűsítésére, standardizálására és egyszerűsítésére van szükség;

13.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következő programozási időszakban is a „ha nem használod fel, elveszíted” elv szellemében folytassa a projektek társfinanszírozását;

14.  üdvözli az európai régiók beruházásait támogató közös (JASPERS) program keretein belül megvalósuló tevékenységet, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségeket segítő európai szakértői központ (EPEC) és az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (EBTP) munkáját; azt várja ugyanakkor, hogy az EBB Csoport közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos uniós tevékenységének keretein belül számottevően több forrás álljon majd rendelkezésre arra, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok átfogó tanácsadási támogatást kapjanak az uniós hozzáadott értékkel rendelkező projektek korai – azonosítási és előzetes kiértékelési – szakaszában;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni kohéziós politikáról szóló új rendelet(ek) keretében a városok tekintetében tegyen javaslatot nagyobb összegű források elkülönítésére annak érdekében, hogy a városok közösen pályázhassanak olyan infrastruktúrákra és technológiákra, amelyek hozzájárulnának a városi közlekedés dekarbonizálásához és a közúti járművekből származó levegőszennyezés csökkentéséhez;

16.  támogatja, hogy a közúti közlekedés biztonságáról szóló vallettai nyilatkozattal összhangban különítsenek el megfelelő forrásokat az európai közúti biztonságot ösztönző kutatásokra, programokra és projektekre;

17.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható városi mobilitás, az intelligens közlekedési rendszerek kifejlesztése, illetve a gyalogosokra és kerékpárosokra vonatkozó projektek, valamint a fogyatékkal élő személyek közlekedési szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférése érdekében biztosítani kell a források rendelkezésre állását;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak, továbbá nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o. (3) HL L 347., 2013.12.20., 281. o. (4) HL L 348., 2013.12.20., 1. o. (5) HL L 348., 2013.12.20., 129. o. (6) HL L 354., 2013.12.28., 171. o. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0067. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0222. (10) HL C 316., 2017.9.22., 155. o. (11) HL C 184. E, 2010.7.8., 35. o.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása a migráns gyermekek védelméről (2018/2666(RSP))

P8_TA(2018)0201 B8-0218/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a migráns gyermekek védelméről szóló, 2017. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2017)0211),

–  tekintettel a migráns gyermekek védelméről szóló, 2017. június 8-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2016. szeptember 19-én elfogadott határozatra, a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatra(1),

–  tekintettel az utcára került gyermekek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság 21. számú (2017), 2017. június 21-i általános észrevételének(2) 44. bekezdésére,

–  tekintettel „A gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások – Egyetlen gyermek sem hagyható figyelmen kívül” című, 2017. március 6-i uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának az A és S kontra Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie C-550/16. számú ügyben hozott, 2018. április 12-i ítéletére(6),

–  tekintettel a migráns gyermekek védelméről a Bizottságnak feltett kérdésre (O-000031/2018 – B8-0016/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az UNICEF szerint körülbelül 5,4 millió migráns gyermek él Európában(7); mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosának (UNHCR) legfrissebb adatai szerint 2017-ben 32 039 gyermek érkezett Görögországba, Olaszországba, Spanyolországba és Bulgáriába; mivel 46%-uk kísérő nélküli vagy hozzátartozójától elszakított gyermek volt, a többi 54%-ot pedig szüleik vagy más gondozók kísérték; mivel 2016. szeptember 1-jéig a jelentések szerint 821 gyermeket tartottak fogva kilenc tagállamban; mivel a tagállamok többsége nem nyújt, de nem is gyűjt rendszeresen adatokat a fogva tartott migráns gyermekekről(8);

B.  mivel egy évvel a migráns gyermekek védelméről szóló, 2017. április 12-i bizottsági közlemény megjelenése után a tagállamok még mindig kihívásokkal néznek szembe az abban megfogalmazott ajánlások végrehajtása tekintetében;

C.  mivel a megbízható információ hiánya, a hosszadalmas családegyesítési és gyámkinevezési eljárások, valamint a fogva tartásra, a visszaküldésre vagy áthelyezésre vonatkozó félelmek a gyermekek szökéséhez vezetnek, ami kiszolgáltatottá teszi őket az emberkereskedelemnek, az erőszaknak és a kizsákmányolásnak;

D.  mivel a fogadóhelyeken a gyermekvédelmi szolgáltatások és tevékenységek hiánya súlyos hatással van a gyermekek mentális egészségére;

E.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény kimondja, hogy a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységekben az elsődleges szempontnak a gyermekek mindenek felett álló érdekének kell lennie;

F.  mivel közelmúltbeli összehasonlító kutatások(9) szerint a tagállamok eltérő ütemben integrálják a menedékkérő gyermekeket az iskolákba, és bizonyos esetekben a menedékjog iránti kérelem benyújtása után több mint három hónappal, ami különösen az idősebb gyermekek számára okoz problémákat;

G.  mivel a Menekültügyi Információs Adatbázis 2016. évi jelentése szerint gyakran problémás a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés, és további jelentős késedelmekhez vezethet(10);

H.  mivel néhány tagállam számára még mindig kihívást jelent az életkor meghatározása, és azon gyermekek védelme, akik nem kérnek menedéket;

I.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) a szexuálisan kizsákmányolt migránsok érkezéséről szóló közelmúltbeli jelentése szerint a Nigériából a Földközi-tenger középső térségében húzódó útvonalán keresztül érkező lányok (akik száma 2014-ben 1 454 volt, 2016-ra viszont 11 009-re emelkedett) mintegy 80%-a potenciális emberkereskedelem vagy szexuális kizsákmányolás áldozata; mivel a tagállamok nehézségekkel küszködnek az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás lány áldozatainak felismerése és támogatása terén;

J.  mivel a gyermekek hontalansága komoly emberi jogi kihívást jelent, és ennélfogva késlelteti a gyermekek státuszának meghatározását az Európai Unióban, megtagadva a gyermekektől az alapvető szolgáltatásokhoz és jogokhoz való hozzáférést;

1.  kiemeli, hogy migrációs vagy menekültstátuszuktól függetlenül minden gyermeket megillet elsősorban a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben rögzített valamennyi jog;

2.  határozottan úgy véli, hogy a Bizottságnak segítséget kell nyújtania a tagállamok részére egy átfogó, jogokon alapuló megközelítés elfogadásában és megfelelő végrehajtásában a gyermekekhez kapcsolódó minden szakpolitikában;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindegyik gyermek igényei és egyéb sajátos kiszolgáltatottságai alapján egyéni tervet kell kidolgozni számukra, figyelembe véve, hogy a gyermekek életminősége és jólléte korai integrációt és közösségi támogatói rendszert igényel, valamint esélyt arra, hogy kibontakoztathassák a bennük rejlő tehetséget; úgy véli, hogy az effajta megközelítés hatékonynak bizonyult a gyermekek eltűnésének megakadályozásában is;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekeket érintő minden döntés során alkalmazzák a gyermek mindenek felett álló érdekének elvét, a státuszuktól függetlenül;

5.  hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek a védelemhez kapcsolódó jogait, eljárásait és lehetőségeit érintő minden szükséges információt gyermekbarát és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő módon, általuk érthető nyelvezetben kell a gyermekek rendelkezésére bocsátani; felhívja az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt, hogy segítsen a tagállamoknak a gyermekek tájékoztatására szolgáló befogadási anyag előállításában;

6.  sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a gyámok vagy ideiglenes gyámok kijelölésének eljárásait a kísérő nélküli gyermekek számára az érkezésük után;

7.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden gyermeknek legyen hozzáférése a gyermekvédelmi tisztviselőkhöz érkezésük után, többek között a fogadóállomásokon és a gyermekek elhelyezésére szolgáló létesítményekben, valamint a határátlépési pontokon;

8.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy mindenki, és különösen a kísérő nélküli gyermekek hozzáférjenek a méltó lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz, és teljes mértékben hozzáférjenek a formális és inkluzív oktatáshoz, az adott ország gyermekeivel megegyező feltételekkel, a nyelvtanfolyamokhoz hasonló előkészítő intézkedéseket is beleértve, hogy elérjék a gyermekek integrációját a fogadó társadalomba a tagállam területén való jelenlétük teljes időtartama alatt;

9.  emlékeztet rá, hogy a kísérő nélküli gyermekeket a felnőttektől elkülönítve kell elhelyezni az erőszak és a szexuális zaklatás kockázatának elkerülése céljából;

10.  felszólít arra, hogy biztosítsanak elsőbbséget a Görögországban és Olaszországban még ott lévő, az Unió áthelyezési határozatának értelmében jogosult kísérő nélküli gyermekek áthelyezésének; felszólít arra, hogy alakítsanak ki struktúrákat a fogadó tagállamokból a gyermekek áthelyezésének folytatására, ha ez szolgálja legjobban az érdekeiket;

11.  elismeri, hogy a helyi és regionális hatóságot alapvető szerepet játszanak, mivel a korlátozott források ellenére ők állnak a migráns gyermekek fogadásának és integrálásának élén; felhívja a tagállamokat kapacitásépítésre és a megfelelő források kiosztására a migráns gyermekek, különösen a kísérő nélküli gyermekek fogadását illetően;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő és folyamatos finanszírozást és támogatást a helyi és regionális hatóságoknak, és hogy biztosítsanak hozzáférést az európai támogatásokhoz, köztük a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alaphoz;

13.  sürgeti a tagállamokat, hogy további késedelem nélkül folytassák az összes folyamatban lévő családegyesítési eljárást;

14.  hangsúlyozza, hogy a gyermekeket nem szabad bevándorlási okokból fogva tartani, és felhívja a tagállamokat, hogy minden gyermeket és a gyermekes családokat őrizettel nem járó, közösségi jellegű szálláshelyeken helyezzenek el, amíg a kérelmüket feldolgozzák;

15.  úgy véli, hogy a Bizottságnak kötelezettségszegéi eljárást kell indítania azon tagállamok ellen, ahol a gyermekek és családjaik elhúzódó és szisztematikus menekültügyi őrizete folyik, hogy biztosítsa a gyermekek alapvető jogainak tiszteletben tartását;

16.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak sürgősen pszichológiai és pszichiátriai támogatásba és rehabilitációba kell beruházniuk a gyermekek mentális egészségi problémáinak megoldása céljából;

17.  kiemeli annak fontosságát, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekén alapuló, erőteljes azonosító és regisztrációs rendszert hozzanak létre, annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek belépjenek és bent maradjanak a nemzeti védelmi rendszerekben, az egész eljárás alatt gyermekközpontú megközelítéssel, teljes mértékben összhangban a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel; hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem alkalmazhatnak kényszert a gyermekek biometrikus adatainak megszerzésére;

18.  felhívja a tagállamokat az életkor meghatározására szolgáló eljárások bevált gyakorlatainak megosztására, hogy Unió-szerte magas szintű normákat hozzanak az életkor meghatározásának folyamatára; hangsúlyozza, hogy a gyermekek orvosi vizsgálatát kevésbé beavatkozó módon, a gyermek méltóságát tiszteletben tartva kell elvégezni;

19.  felhívja a tagállamokat továbbá, hogy fokozzák az erőfeszítéseiket és a határokon átnyúló együttműködést az igazságszolgáltatási és gyermekvédelmi hatóságok között annak érdekében, hogy megtalálják és védelemben részesítsék az eltűnt gyermekeket, biztosítva közben, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke első számú szempont;

20.  elítéli a gyermekkori hontalanság folyamatos és elterjedt jelenségét; felhívja az Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a gyermekkori hontalansággal megfelelően foglalkozzanak a nemzeti jogszabályok, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 7. cikkével teljes összhangban;

21.  elismeri a tagállamok és a Bizottság által az uniós gyámsági hálózat tekintetében elért haladást, és felhívja a tagállamokat annak támogatására;

22.  hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel foglalkozó valamennyi félnek büntetlen előélettel kell rendelkeznie, különös tekintettel a gyermekekhez kapcsolódó bűncselekményekre vagy vétségekre; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak folyamatos és megfelelő képzést a kísérő nélküli gyermekek jogairól és igényeiről, köztük az érvényben lévő gyermekvédelmi normákról;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az erőfeszítéseiket, többek között a határokon átnyúló együttműködés terén, az emberkereskedelem, a bántalmazás és a kizsákmányolás minden formája gyermek áldozatainak felismerésére, és hogy biztosítsanak egyenlő hozzáférést minden gyermek áldozat számára az áldozatokat támogató szolgáltatásokhoz; elismeri, hogy különös problémát jelent a lányok prostitúció céljából való kizsákmányolása;

24.  hangsúlyozza, hogy egy új biztonságos és jogszerű út lehetővé tenné az Unió és a tagállamok számára, hogy jobban foglalkozzanak a védelmi igényekkel, különösen a gyermekek tekintetében, és hogy aláássák a csempészek üzleti modelljét;

25.  elismeri a számos nemzeti és európai, köztük a kutatási és mentési műveleteket végző nem kormányzati szervezet humanitárius hozzájárulását a gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesítéséhez;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen fokozzák erőfeszítéseiket a szervezett bűnözés, köztük a gyermekcsempészet elleni együttes fellépésre, küzdjenek a büntetlenség ellen, és biztosítsák, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit hamar bíróság elé állítsák, akár uniós, akár nem uniós állampolgárok;

27.  úgy véli, hogy a 2020 utáni költségvetésben elsőbbséget kell biztosítani a migráns gyermekek védelmének, a migráns gyermekek védelméről szóló 2017. évi bizottsági közlemény és a fenntartható fejlesztési célok, valamint a migráns hátterű személyek integrációját célzó uniós alapok használatát szabályozó bizottsági eszköztár szellemében;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a határokon átnyúló együttműködést, az információk megosztását, valamint a tagállamokon belül a különböző szolgálatok közötti koordinációt a hiányosságok megszüntetése érdekében, és annak biztosítására, hogy a gyermekvédelmi rendszerek megfelelőek és nem szétaprózottak;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) Az ENSZ A/RES/71/1. sz. határozata, http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/71/1 (2) https://www.streetchildrenresources.org/resources/general-comment-no-21-2017-on-children-in-street-situations/ (3) HL C 289., 2016.8.9., 57. o. (4) HL C 58., 2018.2.15., 9. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0329. (6) ECLI:EU:C:2018:248. (7) https://www.unicef.org/publications/files/Uprooted_growing_crisis_for_refugee_and_migrant_children.pdf (8) http://fra.europa.eu/en/publication/2017/child-migrant-detention (9) ‘A Global Progressive Forum bevándorláspolitikai csoportjának (Migration Policy Group) és a SIRIUS European Policy network #”Backtoschool” programjawww.globalprogressiveforum.org/backtoschool (10) 2016. évi AIDA jelentés (3. o.).

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása a kozmetikai célú állatkísérletek globális tilalmáról (2017/2922(RSP))

P8_TA(2018)0202 B8-0217/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kozmetikai termékekről szóló, 2009. november 30-i 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a kozmetikai termékekről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 13. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, az állatkísérletekre vonatkozó tilalomról és a forgalmazási tilalomról, valamint a kozmetikai ipar alternatív eljárásainak jelenlegi állásáról szóló, 2013. március 11-i közleményére (COM(2013)0135),

–  tekintettel a Bizottságnak a kozmetikai ipar területén végzett állatkísérletek alternatív eljárásainak kifejlesztéséről, validálásáról és jogi elfogadásáról (2013–2015) szóló, 2016. szeptember 19-i jelentésére (COM(2016)0599),

–  tekintettel az Európai Bizottság a „Stop Vivisection” európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. június 3-i közleményére (C(2015)3773),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-592/14. sz. ügyben 2016. szeptember 21-én hozott ítéletére(2),

–  tekintettel „Az európaiak hozzáállása az állatjóléthez” című, 442. sz., 2016 márciusában készült Eurobarométer tematikus felmérésre,

–  tekintettel „Az állatjólét az EU-ban” című, 2017 januári tanulmányra, amelynek elkészítésére az EP Petíciós Bizottsága adott megbízást,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a kozmetikai célú állatkísérletek globális tilalmáról szóló kérdésre (O-000040/2018 - B8-0017/2018),

–  tekintettel Bizottsághoz intézett, a kozmetikai célú állatkísérletek globális tilalmáról szóló kérdésre (O-000041/2018 - B8-0018/2018),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a kozmetikai termékekről szóló rendelet lefekteti a kozmetikai termékek és összetevők kereskedelmének feltételeit az Európai Unióban, valamint célul tűzi ki a kozmetikai termékek belső piacának létrehozását, miközben az emberi egészség fokozott védelmét is biztosítja;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikke kimondja, hogy az Unió szakpolitikáinak kialakításánál és végrehajtásánál – különösen a belső piac tekintetében – teljes körű figyelmet kell szentelni az állatok jólétére vonatkozó követelményeknek, mivel az állatok érző lények;

C.  mivel a kozmetikumok az uniós polgárok mindennapi életének szerves részei, és a termékek széles skáláját ölelik fel, a sminkektől és dezodoroktól kezdve a fürdéshez, tusoláshoz, napozáshoz, haj- bőr- és körömápoláshoz, borotválkozáshoz és szájhigiéniához használt termékekig;

D.  mivel az Unió vállalta az állatjólét előmozdítását az emberi egészség és a környezet védelme során;

E.  mivel a kozmetikumok biztonságosságának szavatolása érdekében a kozmetikai termékekről szóló rendelet 10. cikke megköveteli, hogy minden egyes termékkel kapcsolatban végezzenek biztonsági értékelést, valamint készítsenek biztonsági jelentést;

F.  mivel a kozmetikai termékekről szóló rendelet 11. cikke megköveteli, hogy minden forgalomba hozott termékkel kapcsolatban készüljön termékinformációs dokumentáció, amely adatokat tartalmaz minden, a termékfejlesztés során végzett állatkísérletre, az elvégzett biztonsági értékelésre, illetve a kozmetikai termék összetevőire nézve;

G.  mivel az állatokon végzett kísérlet a kozmetikai késztermékek és a kozmetikai összetevők esetében az Európai Unióban 2004 szeptembere, illetőleg 2009 márciusa óta tilos („kísérleti tilalom”);

H.  mivel az Unióban 2009 márciusa óta tilos az állatokon vizsgált kozmetikai késztermékek és kozmetikai összetevők forgalmazása, amely alól kivételt képeznek az ismételt dózistoxicitással, a reproduktív toxicitással és a toxiko-kinetikával kapcsolatosan végzett vizsgálatok; mivel az ilyen, komplex egészségügyi hatással bíró esetekben 2013 márciusa óta forgalmazási tilalom van érvényben, függetlenül attól, hogy léteznek-e alternatív, nem állatokon végzett kísérletek („forgalmazási tilalom”);

I.  mivel a kozmetikai termékek összetevőinek többségét számos más fogyasztói és ipari termékben – például gyógyszerekben, tisztítószerekben és egyéb vegyi anyagokban, valamint élelmiszerekben – is felhasználják; mivel ezeket az összetevőket a vonatkozó jogi keret – például a REACH rendelet(3) – keretében tesztelhették állatokon, amennyiben nem volt alternatíva;

J.  mivel az Eurobarométer 442. sz., 2016 márciusában készült tematikus felmérése szerint az uniós polgárok 89%-a egyetért abban, hogy az Uniónak többet kellene tennie annak elősegítése érdekében, hogy nemzetközi szinten jobban tudatosuljon az állatok jólétének fontossága, valamint az uniós polgárok 90%-a egyetért abban, hogy fontos a szigorú, világszinten elfogadott állatjóléti szabványok kialakítása;

K.  mivel az Európai Parlament számos petíciót kap polgároktól, akik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 24. és 227. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke szerinti jogaikat gyakorolva felszólítanak az állatkísérletek Európában és világszerte történő beszüntetésére, és szorgalmazzák nemzetközk állatjóléti normák kialakítását;

L.  mivel a polgárok új jogszabályi keret elfogadását kérik, amely fokozatosan beszünteti az állatkísérleteket;

M.  mivel az Európai Unió Bírósága a C-592/14. sz. ügyben 2016. szeptember 21-én hozott ítéletében megerősítette, hogy be lehet tiltani az olyan kozmetikai termékek uniós forgalmazását, amelyek egyes összetevőit az Unión kívül állatokon tesztelték annak érdekében, hogy a termékeket harmadik országokban forgalmazhassák, amennyiben a kísérlet során nyert adatokkal kívánják bizonyítani a szóban forgó termékek biztonságosságát az uniós forgalmazás céljából;

N.  mivel bizonyos joghézagok lehetővé teszik az állatokon vizsgált kozmetikai termékek uniós piacon történő forgalmazását azokban az esetekben, amikor ezeket a vizsgálatokat az Unión kívül végezték el, és a termékeket később az Unióban ismét megvizsgálták különféle, az állatkísérletekre alternatívát jelentő eljárásokkal, ami ellentétes az uniós jogszabályok szellemével;

O.  mivel az EU kulcsfontosságú szereplő az Egyesült Nemzetek Szervezetében; mivel az európai intézményeknek és a tagállamoknak továbbra is elkötelezettnek kell maradniuk a nemzetközi jogon és a többoldalú együttműködésen alapuló globális rend iránt;

P.  mivel az Európai Unió nagyobb szerepet kellene vállalnia a magas szintű állatjóléti normák külkapcsolati szintű támogatásában;

Az Unió kozmetikai célú állatkísérletekre vonatkozó, mérföldkőnek számító tilalmából levonható tanulságok

1.  megjegyzi, hogy Európának virágzó, innovatív, közel kétmillió munkahelyet biztosító kozmetikai ágazata van, és az Unió a kozmetikai termékek legnagyobb piaca a világon; hangsúlyozza, hogy az állatkísérletek uniós tilalma nem veszélyezteti az ágazat fejlődését;

2.  megállapítja, hogy Európában a hatályban levő kísérleti és forgalmazási tilalomnak való megfelelés mértéke igen magas; hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is komoly probléma, hogy nem állnak rendelkezésre teljes körű és megbízható dokumentációk a termékinformációs dokumentációkban azon kozmetikumok esetében, amelyeket olyan harmadik országokból importáltak az Unióba, ahol az állatokon végzett vizsgálat továbbra is követelmény, és hogy ezt a problémát prioritásként kell kezelni;

3.  úgy véli, hogy a Unió kozmetikai célú állatkísérletekre vonatkozó, mérföldkőnek számító tilalma határozott jelzés a világnak arról, hogy az Unió milyen értéket tulajdonít az állatvédelemnek, valamint sikeresen bizonyította, hogy fokozatosan meg lehet szüntetni a kozmetikai termékekkel kapcsolatos állatkísérleteket;

4.  emlékeztet arra, hogy Európában politikai döntés született arról, hogy a tilalmat bevezetik függetlenül attól, hogy teljes mértékben rendelkezésre állnak-e az állatkísérleteket mellőző, alternatív módszerek; úgy véli, hogy az európai példa mutatja, hogy az, hogy egyes végpontok esetében nincs alternatívája az állatkísérleteknek, nem érv a kozmetikai célú állatkísérletek globális tilalmának bevezetése ellen;

5.  ismételten hangsúlyozza, hogy az állatokon végzett kísérletek a kozmetikai termékek esetében többé nem igazolhatóak, és arra kéri az európai és nemzeti hatóságokat, hogy támogassák a nyilvánosság kozmetikai vizsgálatokat érintő ellenérzését és az innovatív, humánus vizsgálati módszerek fejlődését;

6.  kéri a szabályozó hatóságokat és a vállalatokat egy olyan felügyeleti rendszer kialakítására, amely nyitott a rendszeres, független ellenőrzésekre annak biztosítása érdekében, hogy az ágazat beszállítói megfeleljenek a teljes tilalom követelményének;

A tilalom hatása az alternatív módszerek kifejlesztésére

7.  emlékeztet arra, hogy az állatkísérletek tilalma következtében fokozott kutatási erőfeszítéseket tesznek alternatív vizsgálati módszerek kifejlesztésére, aminek hatásai messze túlmutatnak a kozmetikai ágazaton; megjegyzi, hogy jelentős előrelépés történt az alternatív módszerek validálása és jogszabályi elfogadása terén;

8.  felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő közép- és hosszú távú finanszírozást az alternatív vizsgálati módszerek gyors fejlesztéséhez, validálásához és bevezetéséhez az állatkísérletek teljes körű helyettesítése érdekében a kulcsfontosságú toxikológiai végpontok esetében – például a rákkeltő hatás, a reprodukciós toxicitás és az ismételt dózisú toxicitás(4);

9.  hangsúlyozza a folyamatos képzési és oktatási erőfeszítés szükségességét annak érdekében, hogy biztosítsák az alternatívákkal és folyamatokkal kapcsolatos megfelelő ismeretek meglétét a laboratóriumokban és az illetékes hatóságok körében;

10.  emlékeztet arra, hogy az akadémiai intézményeknek fontos szerepet kell játszaniuk az állatkísérletek alternatíváinak támogatásában a tudományágakban, valamint a már rendelkezésre álló, de széles körben nem mindig elterjedt új ismeretek és gyakorlatok terjesztésében;

11.  kiemeli a nemzetközi struktúrák keretei között végzett munka szükségességét az alternatív módszerek validálásának és elfogadásának meggyorsítása érdekében, valamint tudástranszfer és pénzügyi támogatás nyújtása érdekében azon harmadik országok számára, ahol a tudósok adott esetben nem ismerik az alternatív módszereket, és a vizsgálati létesítmények nem rendelkeznek a szükséges kutatási infrastruktúrával;

12.  rámutat arra, hogy az Unió előmozdította az állatkísérletek alternatív megközelítéseire vonatkozó európai partnerség (EPAA) keretében az alternatív módszerekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködést, valamint számos más fontos nemzetközi folyamatba kapcsolódott be, mint például a kozmetikai szabályozás területén folytatott nemzetközi együttműködésbe (ICCR), illetve az alternatív vizsgálati módszerekre vonatkozó nemzetközi együttműködésbe (ICATM); megjegyzi, hogy az ilyen jellegű együttműködés kulcsfontosságú;

Nemzetközi helyzet

13.  hangsúlyozza, hogy Guatemalában, Izlandon, Indiában, Izraelben, Új-Zélandon, Norvégiában, Szerbiában, Svájcban és Törökországban tilos kozmetikai célú állatkísérleteket végezni; megjegyzi, hogy más országok, mint például Dél-Korea és Ausztrália jelentős lépéseket tettek egy ilyen jellegű tilalom irányába;

14.  megjegyzi, hogy eltekintve néhány jelentős jogalkotási előrelépéstől a világ egyes részein, a világ országainak körülbelül 80%-a még mindig engedélyezi az állatkísérleteket, és az állatokon vizsgált kozmetikai termékek forgalmazását;

Globális tilalom bevezetése a kozmetikai célú állatkísérletekre vonatkozóan

15.  felszólít arra, hogy a kozmetikai termékekről szóló rendeletet használják fel modellként, és nemzetközi szinten vezessenek be tilalmat a kozmetikai célú állatkísérletekre, valamint az állatkísérletek révén tesztelt kozmetikai összetevők és termékek nemzetközi kereskedelmére vonatkozóan, valamint hogy ez a tilalom még 2023 előtt lépjen hatályba;

16.  felszólítja az Európai Unió intézményeit, hogy biztosítsanak egyenlő feltételeket az Európai Unió piacán forgalomba hozott összes termék számára, és bizonyosodjanak meg arról, hogy egyik esetében sem végeztek állatkísérleteket egy harmadik országban;

17.  felszólítja az uniós intézmények elnökeit, hogy a kollegáikkal, különösen az ENSZ-főtitkárral tartott találkozóikon ösztönözzék, szorgalmazzák és tegyék lehetővé a kozmetikai célú állatkísérletek világméretű betiltását;

18.  felszólítja a Bizottságot, Tanácsot és a tagállamokat, hogy használják fel diplomáciai hálózatukat, és határozottan lépjenek fel minden lehetséges, akár kétoldalú, akár többoldalú tárgyalási fórumon egy, a kozmetikai termékek területén végzett állatkísérletekkel kapcsolatos globális tilalmat támogató erőteljes és átfogó koalíció kiépítése érdekében;

19.  felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az ENSZ keretein belül segítsék elő, ösztönözzék és támogassák egy, a kozmetikai célú állatkísérleteket tiltó nemzetközi egyezmény megkötését; felhívja az Unió intézményeit és a tagállamokat arra, hogy az ENSZ Közgyűlésének következő ülésén vegyék napirendre a kozmetikai célú állatkísérletek globális tilalmának témáját;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt proaktív módon az összes érdekelt féllel, többek között a kozmetikai célú állatkísérletek globális betiltását célzó kampány pártfogóival, a nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalom képviselőivel annak érdekében, hogy támogassa kapcsolódó események megszervezését a következő ENSZ-közgyűlésen, továbbá hogy elősegítse a kozmetikai célú állatkísérletek elleni nemzetközi egyezmény előnyeiről és érdemeiről szóló párbeszédet;

21.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsa, hogy az Unió kozmetikai célú állatkísérletekre vonatkozó tilalmát ne gyengítse sem valamely folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalás, sem pedig a Kereskedelmi Világszervezet szabályai; felhívja a Bizottságot, hogy zárja ki az állatkísérletekkel vizsgált kozmetikumokat a már hatályos vagy jelenleg tárgyalás alatt lévő szabadkereskedelmi megállapodások hatálya alól;

o
o   o

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 342., 2009.12.22., 59. o. (2) ECLI:EU:C:2016:703. (3) HL L 396., 2006.12.30., 1. o. (4) 1A fogyasztási cikkek tudományos bizottsága, Útmutató jegyzetek a kozmetikai összetevők vizsgálatához és azok biztonságossági értékeléséhez, 9. felülvizsgált kiadás, SCCS/1564/15.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása az uniós juh- és kecskeágazat jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól (2017/2117(INI))

P8_TA(2018)0203 A8-0064/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság felkérésére 2015-ben és 2016-ban megrendezett Európai Juhhúsfórum ajánlásaira,

–  tekintettel az európai juhhús- és kecskehúságazat jövőjéről szóló, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság kérése nyomán a Parlament B. Tematikus Főosztálya megrendelésére készült tanulmányra,

–  tekintettel az európai juh-/bárány- és kecskeágazat jövőjéről szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság által „a juh- és kecskeágazatban hozott KAP-intézkedések értékelése” témáról 2011-ben készített tanulmány következtetéseire,

–  tekintettel a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a természetre, emberekre és gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” című, 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),

–  tekintettel a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a holland ombudsman 2012. évi, a holland kormány Q-láz elleni fellépéséről írt jelentésének következtetéseire(3), valamint az ombudsman 2017. évi kutatására a kormány Q-láz járvány kapcsán levont következtetéseiről(4);

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A8 0064/2018),

A.  mivel a juh- és kecskeágazatra az EU többségében alacsony megtérülés és az egyik legalacsonyabb uniós jövedelem jellemző, ami nagyrészt a jelentős – olykor az eladási árat is meghaladó – működési és szabályozási költségeknek, illetve a súlyos adminisztratív terheknek köszönhető, egyre gyakrabban kényszerítve számos állattenyésztőt az ágazat elhagyására;

B.  mivel az élelmiszerlánc egyensúlyhiányai tovább erősítik az említett ágazatok veszélyeztetettségét, és mivel a Bizottság eddig nem hozta meg a Parlament által az e területen sürgetett szükséges szabályozási intézkedéseket;

C.  mivel a juh- és kecsketartó gazdaságok létesítése és fenntartása nem lehetséges anélkül, hogy stabil jövedelmet biztosítanánk az állattenyésztőknek;

D.  mivel az európai juh- és kecsketenyésztés szezonális jellegű, eltérően a világ néhány más régiójától, ahol az év egészében lehetséges a teljes tenyésztési és termelési ciklus fenntartása; mivel ez az erősen szezonális jelleg a gazdálkodók és termelők számára gazdasági bizonytalanságot okozhat;

E.  mivel mindkét ágazat képes arra, hogy a hátrányos helyzetű területeken, például a távoli és hegyvidéki régiókban munkahelyeket teremtsen és fenntartsa a foglalkoztatási lehetőségeket;

F.  mivel a juh- és kecskeágazat sok érzékeny vidéki térség és városkörnyéki térség számára tartogat jelentős fejlődési és foglalkoztatási potenciált, elsősorban a rövid és a helyi ellátási láncokon keresztül forgalmazható juh- és kecskehús és minőségi tejtermékek értékesítése révén;

G.  mivel a juhtenyésztők számára nehézséget okoz, hogy szakképzett – néha akár szakképzetlen – munkaerőt találjanak;

H.  mivel a juh- és kecsketenyésztés több tagállamban a kulturális örökség része, és magas minőségű, hagyományos termékeket állít elő;

I.  mivel a juh- és kecskeágazatoknak biztosítaniuk kell a világ legszigorúbb előírásainak való megfelelést az élelmiszerbiztonság, az állategészségügy, az állatjólét, valamint a környezetvédelem terén;

J.  mivel különösen a legeltetett juh- és kecskeállomány fontos szerepet játszik a környezeti fenntarthatóságban, ezek ugyanis az EU természeti hátrányokkal küzdő területeinek – köztük az elszigetelt és nehezen megközelíthető régiók – 70%-ában jelen vannak, amivel hozzájárulnak a táj megőrzéséhez, a biológiai sokféleség (köztük a helyben őshonos fajok) fenntartásához és az erózió, a biomassza nemkívánatos felhalmozódása, a töltések és gátak megrongálódása, valamint a lavinák és az erdő- és bozóttüzek elleni küzdelemhez;

K.  mivel a juh- és kecsketenyésztés – azáltal, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken biztosítja a gazdálkodási tevékenység és a foglalkoztatottság fenntartását, valamint magas színvonalú, hagyományos termékeket állít elő – jelentős mértékben előmozdítja Európa vidéki területeinek társadalmi és gazdasági fejlődését;

L.  mivel meg kell erősíteni a generációváltást ahhoz, hogy garantálni lehessen az állattenyésztés e formájának túlélését és meg lehessen akadályozni a számos vidéki területet érintő gyors ütemű elnéptelenedést, ahol hiányoznak az alapszolgáltatások és a családoknak nyújtott támogatások, ami különösen a fontos, ám gyakran láthatatlan munkát végző nőket sújtja;

M.  mivel ezek az ágazatok kedvező környezetet és lehetőségeket kínálnak azoknak a fiataloknak, akik emberi léptékű – például kisebb tőkeigényű, erős csoportos szervezettségű, kölcsönösen segítséget nyújtó és közös eszközhasználatra szerveződött szövetkezet keretében történő – gazdálkodási struktúrákban szeretnének mezőgazdasági munkát végezni vagy vállalkozásokat létrehozni;

N.  mivel a juh- és kecsketenyésztő gazdálkodók átlagéletkora növekszik és hiányzik a generációk közötti ismeretátadás, ami akadályozza e két ágazat zökkenőmentes működését, amely azt eredményezi, hogy a jövőben a szakértelem és szaktudás hiánya miatt az ágazat sebezhetővé válik; mivel a tenyésztők és a minőségi feldolgozott termékek, például a kézműves sajtok előállítói gyakran nem rendelkeznek azokkal a marketing és kereskedelmi képességekkel, amelyekre szükségük lenne ahhoz, hogy a termékeiket vonzóvá tudják tenni a piacon;

O.  mivel a juhok és kecskék nagy részét külterjes gazdálkodás keretében, például legelőkön tartják; mivel egyes tagállamokban ezen ágazatok intenzív kecske- és juhtartási modellre támaszkodnak;

P.  mivel az említett ágazatok hozzájárulnak a magas ökológiai értékű vagy jelentős természeti értéket képviselő területek, például legelők és sovány legelők, fás legelők és más erdei legeltetéses rendszerek, például a legelőerdők (dehesák), és kevésbé termékeny földterületek megőrzéséhez, ezen túl az erdők kitisztításával is kiemelten fontos feladatot látnak el;

Q.  mivel az állandó gyepterületek fogalommeghatározása az (EU) 2017/2393 rendelet(5) hatálybalépése előtt nem terjedt ki a fás szárú fajokat is tartalmazó mediterrán legelőkre, például a legelőerdőkre (dehesákra) és az agrár-erdészettel összefüggő egyéb ökoszisztémákra, ami a közvetlen támogatásra jogosult területek zsugorodásával jár, és ezzel szankcionálja az említett területek tenyésztőit;

R.  mivel a legeltetéses állattartás olyan hagyományos extenzív állattenyésztési tevékenység, amelyet különösen a hegyvidéki régiókban folytatnak, ami lehetővé teszi a nehezen megközelíthető vagy nem gépesíthető, alacsony agronómiai értékű területek fejlődését, e területeken gazdasági tevékenység folytatását;

S.  mivel a vándorlegeltetés egyes tagállamokban a mezőgazdasági gyakorlat része;

T.  mivel a jelenlegi közös agrárpolitika (KAP) támogatást irányoz elő különféle őshonos juh- és kecskefajták tekintetében;

U.  mivel ezek a fajták jól illeszkednek a helyi környezetbe, és lényeges szerepet játszanak élőhelyeik biológiai sokféleségének és természetes egyensúlyának megőrzésében;

V.  mivel az őshonos fajok sokkal jobban alkalmazkodnak a terület sajátosságaihoz és a terület adta feltételekhez;

W.  mivel az 1980-as évek óta 25 millióval csökkent a juhok száma, és mivel a tenyésztés az elmúlt 17 évben több mint 20%-kal esett vissza;

X.  mivel a juh- és a kecskehús fogyasztása az elmúlt években jelentős mértékben – a juh esetében a 2001. évi 3,5 kg/főről a jelenlegi 2 kg/főre – esett vissza, és mivel 2017-ben ismét ez a csökkenő tendencia figyelhető meg különösen a fiatalok körében;

Y.  mivel Európában egyedülálló a kecskehús piaca, amiatt, hogy a termelés elsősorban Görögországban, Spanyolországban és Franciaországban zajlik, míg a fogyasztás különösen Portugáliában, Olaszországban és Görögországban jelentős;

Z.  mivel a kecskegidákból vagy kiselejtezett felnőtt állatokból nyert kecskehús termelése időszakos és a tejtermelés „melléktermékének” minősül, illetve néhány gazdasági szereplő ellenőrzése alatt áll, és az eladási ára nem elegendő az állattenyésztők javadalmazásához;

AA.  mivel annak következtében, hogy kevés kecskehús található az értékesítő pontokon, a termék kevésbé látható, így a fogyasztók kevesebbet fogyasztanak belőle;

AB.  mivel a juh- és kecskeágazat az európai tejtermelés 3%-át és az európai sajttermelés 9%-át biztosítja, és együttesen több mint 1,5 millió embert foglalkoztat az Unióban;

AC.  mivel a kecsketej és -sajt fogyasztása néhány tagállamban jelentősen megnövekedett az elmúlt években;

AD.  mivel az uniós juhhústermelés csak a piaci kereslet körülbelül 87%-át fedezi, és a harmadik országokból, elsősorban Új-Zélandról történő behozatal az év legérzékenyebb időszakaiban (húsvét, karácsony), de az év fennmaradó részében is kihat az uniós termékek versenyképességére, tekintettel arra, hogy Új-Zéland és Ausztrália a legnagyobb juhhús-exportőrök;

AE.  mivel Új-Zéland az elmúlt években növelte a friss vagy hűtött hússzállítmányainak mennyiségét, és csökkentette a fagyasztott hús hagyományos exportját, ami fokozza az uniós frisshúspiacra gyakorolt hatását és az európai termelőknek fizetett árak csökkenését eredményezi; véleménye szerint ezt figyelembe kell venni az Új-Zélanddal folytatandó, szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló közelgő tárgyalások során;

AF.  mivel az európai termelők sokszor nem egyenlő feltételek mellett versengenek a harmadik országok behozatalával, amelyekre gyakran alacsonyabb minőségi normák, szabályozási előírások és környezetvédelmi normák vonatkoznak;

AG.  mivel a juh- és a kecskeágazatot – érzékenysége miatt – meg kell védeni az Európai Unió és Új-Zéland, illetve Ausztrália közötti szabadkereskedelmi megállapodásokról jelenleg folyók a tárgyalások során, vagy tejesen ki is kell zárni e kereskedelmi tárgyalásokból;

AH.  mivel egyes, az EU-val határos régiókban érdeklődés mutatkozik az uniós juh- és kecsketermékek iránt, ami az uniós termelők számára – sajnos ezidáig nem teljesen kiaknázott – lehetőséget jelent;

AI.  mivel az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése jelentős változásokat hozhat a juhhús Unión belüli kereskedelmében, hiszen ez az első számú tenyésztő ország, és egyben a harmadik országokból származó import elsődleges belépési pontja;

AJ.  mivel az Egyesült Királyság importálja Új-Zéland juhhúsra vonatkozó piaci kvótája körülbelül felét, illetve Ausztrália piaci kvótája közel kétharmadát, és az EU nem számolhatja fel nemzetközi kötelezettségvállalásait egyik napról a másikra, ami fokozza a brexit okozta bizonytalanságokat;

AK.  mivel a juh- és kecskegyapjú fenntartható, megújuló és biológiailag lebomló erőforrás a textilipar számára;

AL.  mivel a gyapjú nem minősül az EUMSZ I. melléklete szerinti mezőgazdasági terméknek, hanem kizárólag a 142/2011/EU rendelet szerinti állati melléktermékként került besorolásra;

AM.  mivel az elismerés említett hiánya hátrányos helyzetbe hozza a juhtenyésztőket más gazdálkodókkal szemben, mivel a gyapjú szállítására szigorúbb követelmények vonatkoznak, mint az elismert mezőgazdasági termékekére, és mivel a gyapjú vonatkozásában nem lehetséges a közös piacszervezésen alapuló piaci beavatkozás;

AN.  mivel a juh- és kecsketenyésztő gazdaságok elsősorban külterjesek, aminek következtében közvetlen kapcsolatba kerülnek a vadon élő állatokkal, amelyek egészségi állapota nem garantálható;

AO.  mivel a 999/2001/EK rendelet értelmében a surlókórra vonatkozó terv 100%-osan korlátozta a tenyészállatok cseréjét, és mivel a kisebb, őshonos fajok esetében a surlókór a genotipizálás következtében közel 50%-kal csökkentette a hím tenyészállat-állományt;

AP.  mivel a közelmúlt állatbetegségeinek előfordulásai alapján tudható, hogy egyetlen tagállamban előforduló betegség az európai agrárpiac egészére fenyegetést jelenthet, szem előtt tartva az Európai Uniót sújtó több súlyos járványt, amelyek némelyike – például a kecskefarmokban 2007 és 2011 között kitört minden idők legnagyobb Q-láz járványa – következményekkel jár az emberi egészségre nézve is;

AQ.  mivel a juhok és kecskék vakcinázása megvédi a tagállamokban tartott állományokat a határokon átnyúló betegségektől, korlátozva a tagállamok közötti továbbterjedés kockázatát, illetve elősegítve az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia hatásainak mérséklését is;

AR.  mivel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében” szerint az oltással történő immunizáció költséghatékony beavatkozás az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben – annak ellenére, hogy az antibiotikumok rövid távon olcsóbbak –, továbbá a terv ösztönzőket is tartalmaz a diagnosztikai módszerek, az antimikrobiális szerek alternatívái és a vakcinák felhasználásának elősegítéséhez;

AS.  mivel a juhok és kecskék elektronikus azonosítási rendszere hatékonyan garantálja az állatok nyomon követhetőségét, ám a füljelzők leolvasásának nem szándékos elmulasztása vagy azok elveszítése olykor aránytalan szankciókhoz vezethet;

AT.  mivel az állattenyésztők a kecskegidára vonatkozó jelenlegi azonosítási szabályok alkalmazása tekintetében is nehézségekbe ütköznek;

AU.  mivel egyes állatfajoknak, különösen a nagyragadozóknak az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) keretében történő védelme, az élőhelyeik romlása, a természetes zsákmányállataik mennyiségének és minőségének csökkenése, valamint a vidék elnéptelenedése és a megelőző intézkedésekbe irányuló tagállami beruházások hiánya mind hozzájárultak ahhoz, hogy az összes régióban jelentősen fokozódtak a juh- és kecskeállománnyal szembeni ragadozó támadások, ami tovább rontja egyes gazdaságok bizonytalan helyzetét, és számos területen veszélybe sodorja a hagyományos mezőgazdaságot és legelőgazdálkodást;

AV.  mivel a ragadozók és a nagyragadozók az Európai Unió néhány régiójában jó védettségi állapotot értek el;

AW.  mivel egyes régiókban célszerű megfontolni, hogy a kívánt védettségi állapot elérésekor a fajok védettségi szintje módosítható legyen;

AX.  mivel a juh- és kecsketenyésztőknek nemcsak a KAP-ból, hanem további uniós jogszabályokból, például a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékek kezelésére vonatkozó uniós jogszabályból fakadó bürokratikus és adminisztratív terhekkel is meg kell birkózniuk;

AY.  mivel a juh- és kecskehús piacán erőteljes a széttagoltság, és a piaci árak bejelentése nem átlátható;

AZ.  mivel egyes tagállamokban nagyon kevés vágóhíd található, ami akadályozza ezekben az országokban az érintett ágazatok fejlődését;

BA.  mivel a vágóhidak szerkezetátalakítása, az egészségügyi előírásoknak való megfelelés és a vágásoknak az állattenyésztési tevékenységek visszaesése miatti csökkenése következtében számos régióban eltűntek az értékteremtéshez és a helyi forgalmazási láncok fenntartásához szükséges gazdasági eszközök;

BB.  mivel egyebek mellett a vágóhidakat érintő szerkezetátalakítás, a kergemarhakór megjelenése miatt alkalmazott intézkedések, illetve a higiéniai és egészségügyi csomag számos tagállamban a közvetlen helyi értékesítés fennmaradásához szükséges több eszköz eltűnéséhez, valamint az állatok leöléséhez kapcsolódó költségek emelkedéséhez vezetett;

BC.  mivel a helyi mobil tejfeldolgozó létesítmények és vágóhidak vagy az ilyen létesítmények helyszíni felállítására irányuló intézkedések fontosak és szükségesek ahhoz, hogy meg lehessen könnyíteni a juh- és kecsketenyésztéshez kapcsolódó termékek előállítását;

BD.  mivel a juh- és kecskehúsból készült termékek gyakran kevésbé változatosak, mint az egyéb húsfélék, ami csökkenti vonzerejüket, így a vásárlók kevésbé keresik őket;

BE.  mivel javítani kell a hústermelés hozzáadott értékét, és a fiatalok fogyasztási szokásaihoz jobban alkalmazkodó, újszerű formákat kell bevezetni;

BF.  mivel amellett, hogy a juh- és kecsketenyésztés szerte az EU-ban hús-, tej és gyapjútermékeket kínál a fogyasztóknak, számos közösség hagyományaiban – például Bulgáriában a kukeri, Romániában pedig a capra megünnepésében – is kulcsfontosságú szerepet játszik;

BG.  mivel számos tagállamban egyre nagyobb a kereslet az átláthatóságra és minőségre vonatkozó fogyasztói igényeket kielégítő helyi és ökológiai termesztésű mezőgazdasági termékek iránt;

BH.  mivel az 1151/2012/EU rendelettel és a 665/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelettel összhangban a tagállamok használhatják az opcionális „hegyvidéki termék” minőségre utaló kifejezést, hogy nagyobb láthatóságot adjanak a hegyvidéki területeken folytatott juh- és kecsketenyésztéshez kapcsolódó termékeknek;

BI.  mivel az EU minőségügyi rendszerei, különösen az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) és az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) lehetővé teszik a juh- és kecsketenyésztéshez kapcsolódó termékek láthatóbbá tételét, ezáltal növelik a piaci értékesítés esélyét;

BJ.  mivel egyes tagállamokban hiányoznak az egyik vagy mindkét ágazat fejlesztésére vonatkozó strukturális szakpolitikák, ami akadályozza a fejlődésüket;

BK.  mivel e szakpolitikák keretében ajánlások is megfogalmazhatók a különböző szakaszokra (fajtaválasztás, tenyészkos-tenyésztés) és a piaci értékesítésre vonatkozóan;

Jobb támogatás

1.  támogatja a Bizottság kezdeményezésére megtartott Juhhúsfórum által 2016-ban közzétett ajánlásokat, és különösen egy környezetvédelmi kifizetés bevezetésének szükségességét a juh- és kecskeágazat – azon belül is elsősorban a külterjes legeltetés – által az alábbi közjavak szolgáltatása terén betöltött szerep elismeréseként: a területrendezés, valamint a biológiai sokféleség, az ökoszisztémák, az ökológiailag értékes területek és a vízminőség megőrzése; az éghajlatváltozás, az árvizek, a lavinák, az erdőtüzek és a kapcsolódó erózió megelőzése; továbbá a tájképmegőrzés és a foglalkoztatás megőrzése; hangsúlyozza, hogy ezeknek az ajánlásoknak a kecskehúsra, illetve mindkét ágazatban a tejtermékekre is vonatkozniuk kellene;

2.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra ösztönző intézkedéseket a vándorlegeltetést végző gazdálkodók támogatására;

3.  támogatja, hogy a KAP soron következő reformja keretében tartsák szinten – vagy adott esetben növeljék – a juh- és kecskeágazatnak nyújtott, termeléstől függő önkéntes támogatásokat, illetve a két ágazatra irányuló többi intézkedést, a legeltetett állományok után igénybe vehető differenciált támogatások mellett, hogy ezzel megfékezzék az EU-ban a tenyésztők eltűnését ezen ágazatokból, figyelembe véve, hogy a juh- és kecsketenyésztők milyen nagy mértékben függnek a közvetlen kifizetésektől;

4.  hangsúlyozza, hogy az (EU) 2017/2393 rendeletről szóló tárgyalások során elért megállapodás keretében egyszerűsítették és egyértelműsítették a termeléstől függő önkéntes támogatás rendszerét azzal, hogy törölték a keretmennyiségekre és a termelés fenntartására vonatkozó hivatkozásokat, illetve azzal a rendelkezéssel, hogy a tagállamok évente felülvizsgálhatják az egyes támogathatósági kritériumokat, valamint a teljes keretösszeget;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy terjesszék ki az agrár-környezetvédelmi kifizetéseket a juh- és kecskelegeltetésre használt legelőkre, valamint támogassák a magasabb szintű állatjóléti feltételeket biztosító tenyésztőket;

6.  üdvözli az (EU) 2017/2393 rendeletről szóló tárgyalások keretében a mediterrán legelők, például a legelőerdők (dehesák) sajátosságainak elismeréséről kötött megállapodást, amelynek célja, hogy méltányosabb megoldásokat találjon a közvetlen kifizetésre jogosult földterületekre vonatkozóan, és orvosolja a sovány legelőkkel és az erdei legeltetéses rendszerekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést;

7.  hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú legelők fontosak a tüzek megelőzésében, megjegyzi ugyanakkor, hogy az említett fejlesztések a tagállamok számára továbbra is csak opcionálisak;

8.  úgy véli, hogy az agrárerdészettel összefüggő egyéb ökoszisztémák sem képezhetik e tekintetben hátrányos megkülönböztetés tárgyát, továbbá kéri, hogy a kecske- és juhtenyésztők esetében hagyják el az erdőterületekre vonatkozó, az állattartóknak nyújtott hektáralapú közvetlen kifizetés elindításához szükséges 50%-nyi füves terület kritériumát;

9.  támogatja a legeltetés ökológiai jelentőségű területeken való engedélyezését is, beleértve a kedvezőtlen adottságú területeken található száraz, gyenge minőségű legelőket is;

10.  hangsúlyozza, hogy nem volna szabad engedélyezni a legeltetést, amennyiben felmerül az érzékeny ökológiai területek károsodásának a kockázata; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a kérődzők nagy jelentőségét a nyersrostok hasznosításában;

11.  szükségesnek tekinti, hogy nagyobb támogatást nyújtsanak a fiatal tenyésztők és a tevékenységet megkezdők számára a nemzeti szakpolitikákkal összhangban közvetlen támogatás és a vidékfejlesztési politikából származó támogatás útján egyaránt, amely a juh- és kecsketenyésztő gazdaságok létrehozásához és átvételéhez nyújtanának ösztönzőt, tekintve, hogy az állattenyésztésben dolgozó gazdálkodók átlagéletkora – az alacsony jövedelmezőség miatt – a többi mezőgazdasági szakmához képest szembetűnően magasabb, ami az egyik legfontosabb kihívást támasztja a vidéki területek életben tartása és az Unió élelmiszerbiztonsága terén;

12.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az ágazat női munkavállalóit képviselő szervezetek által feltárt konkrét problémákat olyan intézkedéseken keresztül, amelyek többek között javítják a nők ágazatban játszott szerepének láthatóságát, erősítik tulajdonosi vagy társtulajdonosi jogaikat, valamint létrehozzák a családok támogatásához szükséges szolgáltatásokat;

13.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan konkrét programokat, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy elhelyezkedhessenek ezekben az ágazatokban, mivel ez nagymértékben elősegítheti az ágazatban szükséges nemzedéki megújulást, valamint elősegítheti a juh- és kecsketenyésztés családi vállalkozásként való megőrzését;

14.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a juh- és kecskeágazat genetikai erőforrásainak változatosságára, mivel ezek fontosak a termelékenységhez (termékenység, szaporaság stb.), a termékek minőségéhez és az állatok környezeti alkalmazkodásához;

15.  nagyra értékeli az őshonos fajok elterjesztésére és a megkülönböztetett minőségű, például az igazoltan biogazdálkodásban előállított termékekre igénybe vehető támogatási sorokat;

16.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a tenyésztési programokban figyelembe kell venni a helyi és rideg fajták megőrzését;

17.  hangsúlyozza, hogy mennyire fontosak az őshonos juh- és kecskefajták az alpesi térségben folyó legeltetés szempontjából, amely területeket más állatfajok nem tudnak használni;

18.  felszólítja a Bizottságot az ilyen juh- és kecskefajták támogatására szolgáló intézkedések megerősítésére;

19.  kéri a termelői szervezetek támogatásának növelését a juh- és kecskeágazatban;

20.  figyelembe veszi az ágazati támogatások alakulását, ami rendkívül fontos a termelés hatékonyságára, a versenyképesség növelésére, a termékminőség javítására és az uniós juhhús-ellátás terén nagyobb mértékű önellátás biztosítására irányuló erőfeszítések szempontjából – mindezen célok összhangban állnak az EU hatékonyságjavítási és minőségfejlesztési célkitűzéseivel;

Népszerűsítés és innováció

21.  kéri a Bizottságot, hogy fokozza a juh- és kecskeágazat versenyképességének erősítését célzó innovatív termelési módszerekre és technológiákra irányuló kutatás támogatását, valamint a hús-, tej és gyapjútermékek belső piacon való népszerűsítésére szánt támogatást, a sajthoz hasonló hagyományos termékek mellett a legújabb hústermékekre is összpontosítva, hogy olyan termékek jelenhessenek meg, amelyek kielégítik a fogyasztói elvárásokat és a piaci igényeket; felszólítja a Bizottságot arra is, hogy az új fogyasztási szokásoknak megfelelő elkészítési és főzési módokra vonatkozó tájékoztatási kampányokon keresztül ösztönözze e termékek rendszeresebb fogyasztását, többek között az új szomszédos országokban és a keleti piacokon is, kiemelve a juh- és kecskehús táplálkozási és egészségügyi előnyeit;

22.  fontosnak tartja ellensúlyozni azt az elképzelést, amely szerint a bárányhúst nehéz megfőzni, és dacolni a vörös húsok elkerülését hirdető jelenlegi tendencival;

23.  hangsúlyozza, hogy a juh- és kecskehús fogyasztásának növelésére irányuló erőfeszítések alapvető fontosságúak, ha azt szeretnénk, hogy növekedjen az uniós termelés;

24.  üdvözli, hogy az Unió által társfinanszírozott, következő népszerűsítő kampányok során a Bizottság külön költségvetési sort kíván rendelni a juh- és kecskehúsból készült termékekhez, valamint a juh- és kecsketejtermékekhez;

25.  hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani azokhoz a népszerűsítő kampányokhoz, amelyek a juh- és kecsketermékek fogyasztását hivatottak növelni az EU-ban;

26.  kéri a bőr és a gyapjú felvételét a kedvezményezett termékek körébe;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordináljon népszerűsítő kampányokat az OFJ és az OEM jelzéssel ellátott juh- és kecskehústermékek vonzóbbá tétele érdekében; felszólít a gyapjútermékek felvevő piacainak alapos elemzésére annak érdekében, hogy nagyobb legyen a gazdasági megtérülés a termelők számára;

28.  arra ösztönöz, hogy az aktuális uniós jogszabályokban előírtak szerint több tagállam alkalmazza az opcionális „hegyvidéki termék” minőségre utaló kifejezést, amely eszköz a termékek jobb láthatóságát és a fogyasztók nagyobb tájékozottságon alapuló választását hivatott elősegíteni;

29.  hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetett minőség okán támogatásra jogosult egyéni termelők és termelői szövetkezetek számára egyaránt be kell vezetni a juh- és kecskehúsra vonatkozó védjegyeket; hangsúlyozza, hogy az ilyen védjegyek használatára vonatkozó rendelkezésekkel és szabályokkal összhangban az illetékes helyi hatóságnak kell jóváhagyniuk e védjegyeket;

30.  felszólít az egész EU-ra kiterjedő, a juh- és kecskeágazat népszerűsítését szolgáló események, például fesztiválok és más hasonló, évente ismétlődő rendezvények támogatására, hogy a lakosság többet megtudjon azokról az előnyökről, amelyeket a szóban forgó ágazatok az EU, a környezet és az uniós polgárok számára biztosítanak;

31.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az agroturizmus révén támogassák a tradicionális juh- és kecsketenyésztési módszerekben rejlő nagy lehetőségek kiaknázását;

Bevált gyakorlatok

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy teremtse meg a juh- és kecsketejágazat fejlődésének feltételeit azáltal, hogy a gazdaságokban a lehető legnagyobb mértékben növekedjen a hozzáadott érték olyan minőségi politikák révén, amelyek előnyben részesítik az elsősorban rövid vagy helyi értékesítési láncokon keresztül értékesített háztáji tejtermékek előállítását; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy minden tagállamban hatékonyabban alkalmazzák a higiéniai jogszabályokat, különösen a házi és kézműves sajtok és tejtermékek termelőinek európai hálózata (FACE) által a Bizottsággal együttműködésben kidolgozott, „A házi sajtokkal kapcsolatos helyes higiéniai gyakorlatok uniós útmutatója” segítségével;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, a juh- és kecskeágazatra összpontosító online platformot azzal az elsődleges céllal, hogy lehetővé váljon az ágazatokra vonatkozó bevált gyakorlatok és adatok tagállamok közötti cseréje;

34.  sürgeti a Bizottságot, hogy a juh- és kecskeágazatból származó termékekkel kapcsolatos bevált értékesítési gyakorlatok alapján dolgozzon ki iránymutatás-tervezeteket, amelyeket meg lehetne osztani a tagállamokkal és a szakmai szervezetekkel;

35.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a gyapjútermelési és feldolgozó ágazatra azáltal, hogy támogatják az információk és a bevált gyakorlatok gyapjúfeldolgozó lánc tagjai közötti cseréjére irányuló programok végrehajtását;

36.  sürgeti a Bizottságot, hogy az állati eredetű melléktermékek kezeléséről szóló 1069/2009/EK és 142/2011/EU rendelet alkalmazásának vonatkozásában a gyapjúra is terjessze ki a mentességet, tekintettel arra, hogy nem emberi fogyasztásra szánt termékről van szó;

A piacok fejlesztése

37.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ezen ágazatok árainak átláthatóságára irányuló javaslatokat annak érdekében, hogy tájékoztassák a fogyasztókat és a termelőket a termékek árairól;

38.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a valós költségek tükrözése céljából vizsgálják meg az értékesítési csatornák – a helyi fajták által biztosított biológiai sokféleség károsítása nélküli – összehangolásának, továbbá egy olyan európai megfigyelőközpont létrehozásának lehetőségeit, amely a juh- és kecskehúsárak és a termelési költségek megfigyelésével foglalkozik; felhívja a figyelmet az élelmiszer-ellátási láncban a haszonkulcsok ellenőrzésének fontosságára, a nagykereskedelmi árakra is kiterjedően;

39.  arra figyelmeztet, hogy a stagnáló vagy csökkenő kereslet és a nagyobb mértékű termelés következtében a termelői árak csökkenhetnek;

40.  emlékeztet arra, hogy a termelői szervezetbe tömörült juh- vagy kecsketejtermelők az 1308/2013/EU rendelet 149. cikke értelmében szerződésre irányuló közös tárgyalásokat folytathatnak a nemzeti termelés 33%-a és az uniós termelés 3,5%-a erejéig; hangsúlyozza, hogy ezeket a határértékeket elsősorban a nyerstehéntej-termelésre vonatkozóan vezették be, ezért korlátozóak és kevésbé megfelelőek a kiskérődzők termékei esetén, különösen amikor az állattenyésztők térségi termelői szervezetek társulásai formájában, többvevős termelői szervezetek formájában vagy egy nagy ipari csoporttal szemben kívánnak szervezetbe tömörülni;

41.  kéri, hogy hozzanak létre pontos mutatókat, amelyek a kecskehús-termelés, -fogyasztás és -kereskedelem alaposabb nyomon követését teszik lehetővé, különbséget téve a felnőtt állatok és a kecskegidák között;

42.  véleménye szerint növelni kell az élelmiszerlánc termelőinek tárgyalási alkupozícióját és piaci erejét, olyan módon, hogy a más uniós mezőgazdasági és állattenyésztési ágazatokban meglévő termelői szervezetekhez és szakmaközi szervezetekhez hasonló, szerződésen alapuló viszonyrendszert hoznak létre a juh- és kecskeágazatban is, mind a húskészítmények, mind pedig a tejalapú termékek esetében az (EU) 2017/2393 rendelet keretében született megállapodásnak megfelelően, hogy javuljon ezen ágazatok versenyképessége és – a jelenleg alacsony szintű – termelékenysége;

43.  kéri, hogy a sonkához hasonlóan az OEM és OFJ minőségi védjeggyel ellátott juh- és kecskehústermékekre is terjedjen ki az 1308/2013/EU rendelet 172. cikkének hatálya, annak érdekében, hogy nagyobb rugalmasságot lehessen biztosítani a kínálat kereslethez történő igazítása terén;

44.  megjegyzi, hogy a juh- vagy kecsketej termelői szervezetek vagy termelői szervezetek társulásai akkor függetleníthetik így magukat az 1308/2013/EU rendelet 149. cikkében meghatározott, korlátozó felső határoktól, ha az (EU) 2017/2393 rendelettel módosított 152. cikk értelmében közösen végeznek valamely gazdasági tevékenységet (forgalmazás, minőségellenőrzés, csomagolás, címkézés vagy feldolgozás);

45.  arra buzdítja az összes tagállamot, amelyik még nem terjesztette ki a juh- és kecsketejre a tejágazati csomag pénzügyi támogatását, hogy ezt tegye meg;

46.  úgy véli, hogy meg kell akadályozni a juh- és kecsketermékek termelői ár alatti értékesítését;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve vizsgálja meg a juhhús és kecskehús ellátási láncát (például különbséget téve a kifejlett állatok, illetve a bárányok és kecskegidák között) annak biztosítása érdekében, hogy a termelők méltányos jövedelemben részesüljenek a piacról;

48.  ebben az összefüggésben kiemeli a juh- és kecsketermékek közvetlen értékesítésének nagy jelentőségét;

49.  felszólítja a Bizottságot, hogy az árak mesterséges emelésének korlátozása érdekében támogassa a termelők és termelői szervezetek általi közvetlen értékesítéshez szükséges feltételek kialakítását;

50.  támogatja a helyi juhértékesítési láncok fejlődését, amely révén növelhető a juhtenyésztő gazdaságok jövedelme és jobb összhang alakítható ki a kereslet és a kínálat között, továbbá kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy különös figyelmet fordítsanak a helyi vágóhidakra vonatkozó közpolitikáikra, amelyek nélkülözhetetlenek e helyi értékesítési láncok fejlődéséhez;

51.  emlékeztet arra, hogy a termelők az 1308/2013/EU rendelet 150. cikke értelmében intézkedéseket vezethetnek be az OEM vagy OFJ címkével ellátott sajt kínálatának szabályozására, köztük a juh- vagy kecsketejre vonatkozóan is;

52.  üdvözli, hogy ezeket az eszközöket az (EU) 2017/2393 rendeletről szóló tárgyalások során elért megállapodás keretében a 2020 utáni időszakra is sikerült fenntartani;

53.  szükségesnek tartja az állattenyésztők nyújtotta kínálat vállalatokban és szövetkezetekben történő koncentrálódásának előmozdítását, hogy azok erősítsék az élelmiszerláncon belüli tárgyalási alkupozíciót, biztosítsák a tagjaikat alkotó állattenyésztők termékeinek értékét, valamint a költségek csökkentését eredményező vagy más, egyénileg nehezen kivitelezhető tevékenységeket, például innovációt vagy gazdálkodási tanácsadást végezzenek;

54.  ösztönzi a szakmai szervezetekben részt vevő, a juh- és kecskeágazatokban bizonyítottan érdekelt tagállamok hatóságait, hogy dolgozzanak ki közép és hosszú távú stratégiákat az ágazatok fejlesztésére, és e stratégiákban tegyenek javaslatot a fajtaválasztás, valamint a termékek piaci értékesítése javításának módjára;

55.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak programokat, amelyek arra ösztönzik a tenyésztőket, hogy tenyésztői és forgalmazói csoportokat hozzanak létre, vegyenek részt a termékek közvetlen forgalmazásában, valamint különleges minőségű juh- és kecskehús-termékeket, valamint juh- és kecsketej-termékeket állítsanak elő, és igazolják a különleges minőséget (például biotermékek vagy regionális specialitások esetében);

56.  felszólítja a Bizottságot, hogy enyhítse a meglévő juh- és kecsketartó gazdaságokon belüli kis sajtüzemek elindításához kapcsolódó adminisztratív követelményeket, ezáltal lehetővé téve a gazdálkodók számára a gazdaságuk hozzáadott értékének növelését;

57.  sürgeti a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra olyan további eszközöket, amelyek segíthetik az ágazatokat a válságok leküzdésében és a globális kihívásoknak való megfelelésben, valamint fenntartható fejlődést biztosíthatnak számukra;

58.  szükségesnek tartja, hogy válságmegelőzési és -kezelési eszközök álljanak rendelkezésre a juh- és kecskeágazatban az áringadozás korlátozása, a termelők számára tisztességes jövedelem biztosítása, valamint a beruházásokhoz és a gazdaságok fiatalok általi átvételéhez kedvező környezet megteremtése érdekében;

59.  felhívja a figyelmet arra, hogy a juh- és kecskehús minősége nagyban függ az állatok tápláléktól, ezért nagyon eltérőek a juh- és kecskeágazatban a verseny feltételei az EU egyes régiói között;

60.  felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák a termelők piacra jutását és szakosodott értékesítési pontok létrehozását;

Brexit és a kereskedelmi megállapodások

61.  kéri a Bizottságot, hogy elemezze a juhpiacnak a brexitet követően várható helyzetét, és tegye meg a szükséges intézkedéseket a jelentős piaci zavarok elkerülésére, ideértve egy hatékonyabb biztonsági háló létrehozását az árak és piacok tekintetében, amely megvédi az ágazatot a brexit hatásaitól;

62.  sürgeti a Bizottságot, hogy amíg sor nem kerül a brexit által a juhágazatra gyakorolt hatások elemzésére, óvatosan járjon el az Új-Zélanddal és Ausztráliával való új szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások során, különösen egyrészt az EU által Új-Zéland számára garantált 287 000 tonnányi vágott-test-egyenértékű juhhúskontingens jövője tekintetében, amelynek átlagosan kb. 75%-a kerül felhasználásra – és amelyből kb.48% jut az Egyesült Királyságra –, másrészt az EU által Ausztráliának garantált 19 200 tonnányi vágott-test-egyenértékű juhhúskontingens jövője tekintetében, amelynek átlagosan majdnem 100%-a kerül felhasználásra, és amelyből mintegy 75% jut az Egyesült Királyságra;

63.  úgy véli, hogy az új szabadkereskedelmi megállapodásnak rendelkeznie kell az Új-Zéland és Ausztrália számára a juhhús EU-ba való behozatalára megállapított kontingens külön kategóriákra bontásáról, hogy meg lehesse különböztetni egymástól a friss vagy a hűtött, illetve a fagyasztott húst; emlékeztet arra, hogy míg az EU-ban a leggyakrabban 6 vagy 9 hónapos korú bárányokat forgalmaznak bárányként, addig Új-Zélandon gyakran 12 hónaposan kerülnek forgalomba; hangsúlyozza, hogy a kedvezményes piacra jutás lehetőségét nem célszerű a jelenlegi vámkontingenseket meghaladó mértékben lehetővé tenni;

64.  emlékeztet arra, hogy a Parlament a juhhúst az Új-Zélanddal folytatandó szabadkereskedelmi tárgyalások különösen érzékeny témájaként azonosította, és az Új-Zélanddal folytatandó kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozóan a Tanácsnak javasolt tárgyalási meghatalmazásról szóló, 2017. október 26-i állásfoglalásában(6) támogatta a legérzékenyebb ágazatok potenciális kizárását;

65.  megismétli, hogy bármilyen szabadkereskedelmi megállapodásnak teljes mértékben meg kell felelnie az állatjólétre, környezetvédelemre és élelmiszerbiztonságra vonatkozó szigorú uniós szabályoknak; megjegyzi, hogy az Új-Zélandra vonatkozó jelenlegi vámkontingensek hatással vannak az uniós juhhústermelésre;

66.  aggasztja az a 2017. szeptember 26-i levél, amelyet az Egyesült Államok és hat másik jelentős mezőgazdasági exportőr (Argentína, Brazília, Kanada, Új-Zéland, Thaiföld és Uruguay) küldött az Egyesült Királyság és az EU Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) delegált képviselőinek a behozatali vámkontingensek Egyesült Királyság és a többi fennmaradó uniós tagállam közötti lehetséges újraelosztására vonatkozó belső tárgyalások összefüggésében;

67.  hangsúlyozza, hogy fontos, hogy az Egyesült Királyság az EU-ból való kilépését követően állja a vámkontingens jelenleg őt megillető részét, és olyan megállapodás szülessen, amelynek következtében sem az Egyesült Királyság, sem az EU piacán nem jelenik meg import juhhús okozta túlkínálat, elkerülve ezzel az Egyesült Királyság és az EU termelőire gyakorolt negatív hatást;

68.  tisztában van a brit juhhúságazat uniós piactól való függésével, ám úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet kihívásokat és lehetőségeket egyaránt tartogat;

69.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének lehetőséget kell teremtenie az európai juh- és kecskeágazat további fejlesztéséhez, annak érdekében, hogy az EU kevésbé függjön az Új-Zélandról származó juh- és kecskehús-behozataltól;

70.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több mint 1 400 földrajzi jelzéssel védett európai mezőgazdasági termék nem részesül automatikusan azonos védelemben a harmadik országok azon piacain, amelyeket az Unió által kötött nemzetközi kereskedelmi megállapodások keretében nyitottak meg;

71.  kéri, hogy további kereskedelmi megállapodások harmadik országokkal való megkötésekor vegyék figyelembe a juh- és kecsketenyésztők bizonytalan helyzetét, nevezetesen sorolják be ezeket az ágazatokat az érzékeny ágazatok közé vagy teljesen zárják is ki a tárgyalásokból, hogy minden esetben elkerüljék az olyan rendelkezéseket, amelyek bármilyen módon veszélyeztetnék az európai termelési modellt vagy kárt okoznának a helyi vagy a regionális gazdaságok számára;

72.  hangsúlyozza, hogy a legnagyobb juhhús- és kecskehús-exportőr országok termelési költségei és előírásai az európai helyzethez képest jóval alacsonyabbak;

73.  hangsúlyozza, hogy ezeket az ágazatokat ennek megfelelően kell kezelni, többek között vámkontingensek vagy megfelelő átmeneti időszakok bevezetése révén, és kellően figyelembe kell venni a kereskedelmi megállapodások mezőgazdaságra gyakorolt összesített hatását, vagy ezeket az ágazatokat akár ki is kell zárni a tárgyalásokból;

74.  ebben az összefüggésben kiemeli különösen a távoli országokból induló vagy oda tartó hosszú szállítási útvonalakkal kapcsolatos súlyos állatvédelmi problémákat és környezeti hatásokat;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be kötelező uniós rendszert a juhhústermékek címkézésére, amelyen lehetőség szerint egy, az Unió egészében használt közös logó szerepelne, hogy a fogyasztók meg tudják különböztetni az uniós és a harmadik országokból származó termékeket; javasolja, hogy ezt a címkét számos kritérium alapján tanúsítsák, beleértve a gazdaságok tanúsítási rendszerét és a származási ország feltüntetését, ily módon biztosítva, hogy a fogyasztók teljes mértékben tisztában legyenek a termék származási helyével;

76.  véleménye szerint egy ilyen rendszert úgy kell kialakítani, hogy megelőzzék a tagállami és regionális szinten már létező promóciós címkézési rendszerek aláásását;

77.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az Unióból származó juhhús és belsőség kiviteli piacainak megnyitásához azokban a harmadik országokban, amelyekben jelenleg szükségtelen korlátozások vannak érvényben;

78.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az Unióból a növekvő piacú és az EU által garantált minőséget és élelmiszerbiztonságot értékelő Észak-Afrikába irányuló kivitel növelését;

79.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentéseket az EU kecske- és juhhús termékeinek, valamint kecske-és juhtejtermékeinek lehetséges célpiacairól;

80.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az EU által exportált termékek minőségét, különösen olyan szigorú egészségügyi előírások és nyomon követhetőség révén, amelyek az Új-Zéland és Ausztrália által exportált húsokénál jobb minőségű juh- és kecskehúst garantálnak; rámutat arra, hogy az EU nagy hangsúlyt fektet a minőségre, amelyet ki kell emelni az európai juh- és kecskehús fogyasztására való ösztönzés során;

Elektronikus azonosítási rendszer

81.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a juhok füljelzővel való ellátása és az elektronikus azonosítási rendszer alkalmazása során az állattenyésztők által nem szándékosan elkövetett hibák miatti szankciók előírásakor vizsgálják meg a toleranciaszint egységesítését, azzal a szigorú megkötéssel, hogy ez nem vezethet a preventív állategészségügyben alkalmazottnál magasabb hibahatár elfogadásához, valamint azt az „egységes egészségügyi megközelítés” akcióterv indokolja;

82.  elismeri a preventív uniós állategészségügy egységes megközelítésének és fejlesztésének jelentőségét;

83.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak kivétel nélkül végre kell hajtaniuk a jogszabályokat;

84.  rámutat, hogy a füljelzők veszteségaránya magasabb a természeti hátrányokkal küzdő területeken külterjesen legeltetett juhoknál, mint a síkvidéki területeken tartott egyéb állatállományok esetében, és kéri a Bizottságot ennek elismerésére;

85.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanulmányozzák egy egyszerűsített azonosítási rendszer kialakításának lehetőségét a helyi forgalmazásra szánt, külterjes gazdálkodásban tartott és kisméretű állományok számára, a tenyésztés nyomon követhetőségének sérelme nélkül, valamint az elektronikus füljelzők használatára vonatkozóan vezessenek be rugalmasabb és növekedésorientáltabb eljárásokat;

86.  megjegyzi, hogy az azonosítási rendszereket úgy kell megtervezni, hogy minimalizálni lehessen a bürokráciát; hangsúlyozza, hogy az alacsony jövedelmű gazdáaslkodóknak pénzügyi segítsége lesz szükségük a költséges és kötelező elektronikus azonosítási rendszerek bevezetéséhez;

Egészségügyi szempontok

87.  megállapítja, hogy az állatbetegségek pusztító következményekkel járnak az állatok, a tenyésztők és a környéken lakók jólétére nézve;

88.  hangsúlyozza, hogy az emberek és az állatok egészsége minden körülmények között elsőbbséget kell, hogy élvezzen;

89.  véleménye szerint további intézkedésekre van szükség a határokon átnyúló állatbetegségek megelőzéséhez és az antimikrobiális rezisztencia hatásainak csökkentéséhez, valamint vakcinázás népszerűsítéséhez és a fertőző betegségek juhok és kecskék közötti terjedésének megállításához;

90.  felszólítja a Bizottságot, hogy az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében elfogadott egységes egészségügyi megközelítéssel összhangban nyújtson ösztönzőket és támogatást azoknak a juh- és kecsketenyésztőknek, akik igazolni tudják az állataik magas átoltottsági arányát, mivel erre egyébként más piaci ösztönző kevéssé veszi rá a gazdálkodókat;

91.  felszólítja a Bizottságot, hogy egy új uniós állategészségügyi stratégia, kutatási támogatások, a veszteségek megtérítése, kifizetési előlegek stb. révén javítsa az olyan állatbetegségekre való reagálási képességét, mint a kéknyelv-betegség;

92.  szorgalmazza egy olyan, az állatok önmagukban való értékéből kiinduló cselekvési terv elkészítését, amellyel megelőzhető a fiatal kecskebakok megbetegedése és elhullása, és amely a bakok és a többi kecske jólétét egyaránt messzemenően szem előtt tartja;

93.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a célzott oltóanyagok használatát az ágazatban előforduló állatbetegségek elleni küzdelem elsődleges intézkedéseként;

94.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerkutatás támogatása és a forgalomba hozatali engedélyezés egyszerűsítése révén a juh- és kecskeágazatnak szánt gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények hozzáférhetőségének uniós szintű javítására van szükség;

95.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen a külterjesen tartott nyájak által használt területeken mérjék fel újra a vadon élő állatok egészségi állapota nyomon követésének szintjét;

Ragadozók

96.  emlékeztet, hogy a ragadozók elterjedése annak a jelenlegi uniós jogszabálynak köszönhető, amelynek célja az őshonos vadállatfajok megőrzése;

97.  támogatja az élőhelyvédelmi irányelv vonatkozó mellékleteinek felülvizsgálatát, hogy ellenőrizhető és irányítható legyen az említett állatok bizonyos legelőterületeken történő elszaporodása;

98.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az említett irányelvben biztosított rugalmasságot e kérdések kezelésére, hogy ne veszélyeztessék a vidéki térségek fenntartható fejlődését;

99.  rámutat egy olyan objektív, tudományos alapú megközelítés szükségességére, amely az összes előterjesztett javaslatban figyelembe veszi az állatok viselkedését, a ragadozó-zsákmány viszonyt, az élőhelyvédelmi irányelvben felsorolt fajok szerint pontosan és régióspecifikusan számszerűsíti a zsákmánnyá válás kockázatát, figyelembe veszi a hibridizációt, az elterjedés dinamikáját és egyéb ökológiai problémákat;

100.  hangsúlyozza, hogy a farkasok, illetve a farkas és a kutya kereszteződéséből származó, nem védett keverékek egyre gyakrabban támadják meg a nyájakat, annak ellenére, hogy egyre több – az állattenyésztők és a közösség számára egyre költségesebb – eszközt mozgósítanak;

101.  megjegyzi, hogy az állatveszteség jelentős növekedésével mára megmutatkoznak a nyájak védelme céljából javasolt és végrehajtott védelmi intézkedések korlátai;

102.  rámutat, hogy ez az eredménytelenség kétségessé teszi a környezetkímélő tartási módok – például a legeltetéses gazdálkodás – fejlődését, mivel egyes állattenyésztők elkezdték bezárni állataikat, ami idővel nemcsak azt eredményezi, hogy hatalmas területeken hagynak fel a külterjes gazdálkodással – komoly tűz- és lavinaveszélyt idézve elő –, hanem intenzívebb mezőgazdasági formák felé is áttereli az állattenyésztő gazdaságokat;

103.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, valamint a helyi és a regionális hatóságokat, hogy a gazdálkodókkal és más érintett felekkel együttműködve vizsgálják meg az állomány ragadozókkal – köztük az élőhelyvédelmi irányelv értelmében nem védett ragadozókkal – szembeni védelmére és az általuk okozott veszteségek megfelelő kompenzációjára, valamint a támogatásoknak az állomány helyreállítását célzó kiigazítására irányuló vidékfejlesztési intézkedéseket;

104.  szükségesnek tartja a ragadozók Berni Egyezmény szerinti védettségének felülvizsgálatára irányuló lépések megtételét;

105.  sürgeti a tagállamokat, hogy a Canis lupus faj megőrzését veszélyeztető, valamint a juh- és kecskenyájakat érő támadásokért nagyon nagy arányban felelős kutya-farkas keverékek elszaporodásának megakadályozása érdekében hajtsák végre az említett egyezmény ajánlásait;

106.  megjegyzi, hogy részben sikeresen alkalmazzák újra a juhászkutyákat a farkasok, de legalábbis a hibridek elijesztéséhez;

107.  javasolja az egyes tagállamokban bevált „medveombudsman” modell alapján „farkasombudsmanok” igénybevételét a különböző érdekek és a védettségi státuszra vonatkozó viták közötti közvetítésre, valamint felveti a farkastámadások miatti veszteségek ellentételezésének szükségességét;

108.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament által a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalásban tett ajánlásokat;

109.  ezen ágazatok munkaerő-helyzetének javítása érdekében kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek jobban segítik az őrző- és juhászkutyák képzését, valamint képzést kínálnak az állattenyésztő gazdaságokban való megfelelő alkalmazásukhoz, és e célból sürgősen fejlesszék a kormányzatok, állattenyésztők és természetvédők nagyragadozókkal kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködését, illetve az ötletek és sikeres megközelítések cseréjét;

110.  kéri olyan legelővédelmi területek kialakítását, ahol szabályozni lehet a nagyragadozók jelenlétét, hogy a nagyragadozók visszatérése ne okozzon visszalépést az állatok jólétét biztosító állattartásban (vándorlegeltetés, nyitott istállók), valamint a hagyományos mezőgazdaságban és legelőgazdálkodásban (alpesi gazdálkodásban);

Vágóhidak

111.  felhívja a figyelmet arra, hogy vágóhidak esetében egyre fokozottabb koncentrálódási folyamatok mennek végbe, ami abban nyilvánul meg, hogy a húsfeldolgozó cégcsoportok az élőállatoktól kezdve a csomagolt friss húsig a teljes húsipari láncot ellenőrzik, és ez nemcsak hosszabb szállítási utat jelent az élőállatok számára, hanem magasabb költségekkel és csekélyebb megtérüléssel jár a termelőknek;

112.  felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg a vágóhidak létrehozására és az engedélyezési eljárások egyszerűsítésére irányuló támogatási intézkedéseket;

113.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az értékesítési láncok strukturálásához nélkülözhetetlen helyi és mozgó vágóhidak létrehozását megkönnyítve biztosítsák a jövedelem növelését lehetővé tevő helyi értékesítési láncok fejlesztését;

Képzés

114.  felszólítja a tagállamokat, hogy szervezzenek képzési modulokat ezen ágazatok képviselői számára a termékár meghatározásának módjáról, hogy e termékek versenyképesek legyenek a többi hús- és tejtermékkel szemben;

115.  létfontosságúnak tartja a vándorlegeltetést középpontba helyező juhászképzések elindítását azokban a tagállamokban, ahol ez az állattenyésztési forma elterjedtebb, lehetőséget biztosítva ezzel az állattenyésztés területén történő, és a generációváltást elősegítő munkavállalásra, valamint erősítve a pásztorkodás mint hagyományos mesterség társadalmi elismerését és megbecsülését;

116.  szükségesnek tartja nemcsak az innováció (mezőgazdasági gyakorlatok, új termékek stb.), de a tanácsadás, illetve az alap- és továbbképzés elősegítését is a juh- és kecskeágazatban;

Egyéb

117.  kéri a Bizottságot a releváns uniós jog végrehajtására és megerősítésére, különös tekintettel  az állatoknak a szállítás közbeni védelméről szóló, 2004. december 22-i 1/2005/EK tanácsi rendeletre;

118.  szükségesnek tartja az Európai Unió Bírósága azon ítéletének való megfelelést, mely szerint az állatok jólétének védelme nem korlátozódik az Unió területére, ezért azoknak a szállítmányozóknak, akik az Unió területén kívülre szállítanak állatokat, az Unió határain kívül is tartaniuk kell magukat az állatjólléttel kapcsolatos európai jogszabályokhoz;

119.  felhívja a figyelmet arra, hogy számos juh- és kecsketartó régióban, és különösen a földközi-tengeri térségben található régiókban vízhiány tapasztalható, amely helyzet a globális felmelegedés jelenségével együtt csak tovább súlyosbodik;

120.  ezért megfelelő területrendezések révén jobb vízkészlet-gazdálkodást kell biztosítani az éves csapadékeloszlás és a fenntarthatóság figyelembevételével;

o
o   o

121.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 286. E, 2009.11.27., 41. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0441. (3) https://www.nationaleombudsman.nl/onderzoeken/2012/100 (4) https://www.nationaleombudsman.nl/onderzoeken/2017030-onderzoek-naar-de-lessen-die-de-overheid-uit-de-qkoorts-epidemie-heeft (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2017. december 13-i (EU) 2017/2393 rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1307/2013/EU, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU és az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 652/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 350., 2017.12.29., 15. o.). (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0420.

Az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről az Európai Unióban (2017/2209(INI))

P8_TA(2018)0204 A8-0144/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7., 9., 10., 11. és 49. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 10. és 16. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkére, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, valamint az Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, amelyet az ENSZ 1965. december 21-i Közgyűlése 2106. sz. határozatával fogadtak el és nyitottak meg aláírásra és ratifikálásra,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Sajtószabadság Európai Chartájára,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és Parlamenti Közgyűlésének nyilatkozataira, ajánlásaira és állásfoglalásaira, valamint a Velencei Bizottságnak a jogállamiság kritériumait tartalmazó listájára,

–  tekintettel az Európa Tanács „Journalists under pressure – Unwarranted interference, fear and self-censorship in Europe” (Nyomás alatt az újságírók – indokolatlan beavatkozás, félelem és öncenzúra Európában) című tanulmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezményére, valamint a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 34. általános megjegyzésére,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének és Emberi Jogi Tanácsának vonatkozó határozataira, valamint az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának jelentéseire,

–  tekintettel az újságírók biztonságával és a büntetlenség kérdésével foglalkozó ENSZ cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ), és különösen a tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó képviselőjének a tömegtájékoztatás szabadságának terén végzett munkájára,

–  tekintettel az Európa Tanács az újságírás és az újságírók biztonságának előmozdítását és védelmét célzó platformja által végzett munkára,

–  tekintettel az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának, az EBESZ tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó képviselőjének, az Amerikai Államok Szervezete (OAS) tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó különleges előadójának, valamint az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága véleménynyilvánítás szabadságával és az információhoz való hozzáféréssel foglalkozó különleges előadójának 2017. március 3-án kiadott, a véleménynyilvánítás szabadságáról, valamint az „álhírekről”, a félretájékoztatásról és a propagandáról szóló együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel a Riporterek Határok Nélkül által közzétett sajtószabadság-index eredményeire, valamint az Európai Egyetemi Intézet tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó központja által működtetett Médiapluralizmus Monitor eredményeire,

–  tekintettel az ARTICLE 19 által közzétett „Defining Defamation: Principles on Freedom of Expression and Protection of Reputation” (A rágalmazás meghatározása: a véleménynyilvánítás szabadságára és a jó hírnév védelmére vonatkozó alapelvek) című szakpolitikai összefoglalóra,

–  tekintettel „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i(3), valamint az európai uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló, 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről szóló, 2015. október 29-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „az Európai Unión belüli e-demokráciáról: lehetőség és kihívások” című 2017. március 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, az Európai Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek szerepe az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i(7), valamint a vállalatok és állami szervek bizalmas információit közérdekből bejelentő személyek védelmére szolgáló jogszerű intézkedésekről szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a digitális környezetben a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetésekre(9),

–  tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, valamint az Európai Bizottság iránymutatásaira a csatlakozó országokbeli tömegtájékoztatás szabadságának és integritásának elősegítéséhez a 2014–2020-as időszakban nyújtandó uniós támogatásokról,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Médiapluralizmus és demokrácia” című, 2016. évi éves alapjogi kollokviumára, valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által e témában közzétett közleményekre,

–  tekintettel az álhírekkel és az online félretájékoztatással foglalkozó magas szintű szakértői munkacsoportra, amelyet a Bizottság bízott meg azzal, hogy adjon tanácsot az álhírkeltés mértékének felmérésével, valamint az érintett érdekelt felek szerepeinek és feladatainak meghatározásával kapcsolatban,

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztos 5/2016. véleményére az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv (2002/58/EK) felülvizsgálatáról,

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. június 22-i következtetéseire a biztonságról és a védelemről;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, továbbá a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A8-0144/2018),

A.  mivel a véleménynyilvánítás és a véleményalkotás szabadságához való jog alapvető emberi jog és a személyiség fejlődésének és az egyének demokratikus társadalmakban történő tevékeny részvételének, az átláthatóság és az elszámoltathatóság elve érvényesülésének, valamint más emberi jogok és alapvető szabadságok teljesülésének elengedhetetlen feltétele;

B.  mivel a pluralizmus elválaszthatatlan a szabadságtól, a demokráciától és a jogállamiságtól;

C.  mivel a tájékoztatáshoz és a tájékozódáshoz való jog egyike azoknak az alapvető demokratikus értékeknek, amelyekre az Európai Unió épült;

D.  mivel nem szabad alábecsülni a sokszínű, független és megbízható tömegtájékoztatás a demokrácia és a jogállamiság őrzőjeként betöltött szerepének fontosságát;

E.  mivel a tömegtájékoztatás szabadsága, sokszínűsége és függetlensége a véleménynyilvánítás szabadságához való jog alapvető eleme; mivel a média a közélet őreként kulcsfontosságú szerepet játszik a demokratikus társadalomban, az aktuális politikai és társadalmi színtér bemutatása révén segíti a polgárok tájékozódását és növeli szerepvállalását, megerősítve a demokratikus életben való tudatos részvételüket; mivel ezt a szerepkört ki kell bővíteni, hogy magában foglalja az online és a civil újságírást, valamint a bloggerek, az internethasználók, a közösségi médiában tevékenykedő aktivisták és az emberijog-védők munkáját annak érdekében, hogy tükrözze a mára gyökeresen megváltozott médiaviszonyokat, tiszteletben tartva a magánélet védelméhez való jogot; mivel a hálózatsemlegesség alapvető elv a nyílt internet szempontjából;

F.  mivel az álhírek, az online zaklatás és az úgynevezett „revenge porn” (bosszúból közzétett pornográfia) egyre nagyobb problémát jelentenek a társadalmainkban, különösen a fiatalok körében;

G.  mivel az álhírek terjedése és a félretájékoztatás a közösségi médiában és a keresőoldalakon súlyosan aláásta a hagyományos médiumok hitelességét, és így gátolja képességüket, hogy betöltsék őrző szerepüket;

H.  mivel a hatóságoknak nemcsak a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó korlátozások alkalmazásától kell tartózkodniuk, hanem tevőleges kötelezettségük olyan jogszabályi keret elfogadása is, amely elősegíti a szabad, független és sokszínű média kialakítását;

I.  mivel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény 2. és 4. cikke, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 30. cikke értelmében a véleménynyilvánítás szabadsága sohasem használható az Egyezmény és a Nyilatkozat rendelkezéseit megsértő kifejezések védelmére, mint például a gyűlöletbeszéd vagy a propaganda, amelyek alapja egyes népek vagy azonos bőrszínű embercsoportok vagy etnikai csoportok felsőbbrendűsége, vagy amelyek bármely formában megpróbálják igazolni vagy ösztönözni a faji gyűlöletet és megkülönböztetést;

J.  mivel a hatóságok a demokratikus társadalmakat szolgáló szereplők, nem pedig a hatalmon lévő kormány érdekeit kell kielégíteniük, ezért kötelesek megvédeni különösen a közmédia függetlenségét és pártatlanságát;

K.  mivel a hatóságoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a média tiszteletben tartsa a hatályban lévő törvényeket és rendeleteket;

L.  mivel a közelmúltbeli fejlemények egyes tagállamokban, ahol a nacionalizmus és a populizmus előretör, valamint az újságírókra nehezedő megnövekedett nyomás és az őket érő fenyegetések tanúsítják, hogy az Európai Uniónak biztosítania, ösztönöznie és védelmeznie kell a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét;

M.  mivel az Európa Tanács úgy véli, hogy az újságírókkal szemben az állami, illetve nem állami szereplők által elkövetett visszaélések és bűncselekmények jelentős és káros hatással vannak a véleménynyilvánítás szabadságára; mivel az indokolatlan beavatkozás kockázata és gyakorisága fokozza az újságírók, a civil újságírók, a bloggerek és a tájékoztatásban részt vevő más szereplők félelemérzetét, ami nagyfokú öncenzúrához vezethet, veszélyeztetve a polgárok tájékoztatáshoz és részvételhez való jogát;

N.  mivel az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadója 2016 szeptemberében emlékeztetett arra, hogy a kormányoknak nem csak az a feladatuk, hogy tiszteletben tartsák az újságírást, hanem azt is biztosítaniuk kell, hogy az újságírók és a forrásaik szigorú törvények általi védelmet élvezzenek, valamint gondoskodniuk kell az elkövetők elleni vádemelésről és szükség szerint a kellő biztonság megteremtéséről;

O.  mivel az újságírók és más médiaszereplők továbbra is erőszaknak, fenyegetéseknek, zaklatásnak vagy nyilvános megalázásnak vannak kitéve az Európai Unióban főként azért, mert oknyomozó tevékenységet folytatnak, hogy védjék a közérdeket a hatalommal való visszaélés, a korrupció, az emberi jogok megsértése vagy a bűncselekmények elöl;

P.  mivel az újságírók és más médiaszereplők biztonságának és védelmének garantálása előfeltétele annak, hogy maradéktalanul betölthessék szerepüket, és a rendelkezésükre álló eszközöket a polgárok tájékoztatására és a nyilvános vitákban való hatékony bevonására használhassák;

Q.  mivel az Európa Tanácsnak az újságírás védelmével és az újságírók biztonságával foglalkozó platformja szerint a médiában dolgozók elleni visszaélések több mint a felét állami szereplők követik el;

R.  mivel az oknyomozó újságírást mint polgári részvételt és erényes polgári szerepvállalást ösztönözni kell, továbbá kommunikációval, tanulással, oktatással és képzéssel támogatni kell;

S.  mivel a média rendszerének gyökeres megváltozása, a tömegtájékoztatás sokszínűségének online dimenziójában tapasztalható gyors növekedés, valamint a keresőmotorok és közösségimédia-platformok terjedése egyszerre jelent kihívást és lehetőséget a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítása, a tájékoztatás demokratizálása (a polgárok nyilvános vitába történő bevonása), valamint annak előmozdítása szempontjából, hogy egyre több információfelhasználó váljon információ-előállítóvá; mivel azonban a média konglomerátumok, a platformüzemeltetők és az internetes közvetítők erőkoncentrációja, valamint a gazdasági cégek és politikai szereplők által gyakorolt médiaellenőrzés negatív következményekkel járhat a nyilvános vita sokszínűségére és az információhoz való hozzáférésre nézve, és befolyásolta az újságírók és a műsorszolgáltatók szabadságát és feddhetetlenségét, veszélyeztetve ezáltal a minőséget és a szerkesztői függetlenséget; mivel egyenlő versenyfeltételekre van szükség európai szinten annak biztosításához, hogy a keresőmotorok, a közösségimédia-platformok és más csúcstechnológiai óriások tiszteletben tartsák az uniós digitális egységes piac szabályait, úgy mint az elektronikus hírközlési adatvédelmi szabályt és a versenyszabályt;

T.  mivel az újságíróknak közvetlen, azonnali és akadálymentes hozzáférésre van szüksége a közigazgatási szervektől származó információkhoz, hogy megfelelően el tudják számoltatni a hatóságokat;

U.  mivel mind a vizsgálati jog alapján szerzett, mind pedig a visszaélést bejelentők által szolgáltatott információk kölcsönösen kiegészítik egymást, és egyaránt létfontosságúak ahhoz, hogy az újságírók feladatuknak megfelelően szolgálhassák a közérdeket;

V.  mivel az újságíróknak a lehető legteljesebb körű jogi védelmet kell nyújtani, hogy munkájuk során szabadon felhasználhassák és terjeszthessék a közérdekű információkat;

W.  mivel a közigazgatási szervektől való információkérés és -fogadás joga továbbra is csak szórványos, hiányosan érhető el az Európai Unióban;

X.  mivel a médiaszektor kulcsfontosságú gazdasági szerepet töltenek be a demokratikus társadalmakban; mivel a gazdasági válság hatása a közösségimédia-platformok és más csúcstechnológiai óriások egyidejű növekedésével, valamint a rendkívül szelektív reklámbevételekkel párosulva drámai mértékben növelte a médiaszereplők, közöttük a független újságírók munkakörülményeinek bizonytalanságát és szociális biztonságuk hiányát, ami az újságírás szakmai és társadalmi színvonalának drasztikus csökkenéséhez vezet, és ami negatívan befolyásolhatja a szerkesztői függetlenségüket;

Y.  mivel az Európa Tanács Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézete elítélte a digitális duopólium létrejöttét a Google és a Facebook között, amelyek 2016-ban a digitálishirdetés-piac növekedésének akár 85%-át tették ki, veszélybe sodorva az olyan hagyományos, hirdetésekből finanszírozott médiacégek jövőjét, mint a kereskedelmi televíziós csatornák, az újságok és a magazinok, amelyek sokkal kisebb közönséget érnek el;

Z.  mivel a bővítési politikával összefüggésben az Európai Bizottság köteles megkövetelni a koppenhágai kritériumoknak való teljes megfelelést, többek között a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás szabadságát, és ezért az Uniónak a legmagasabb normákkal kell példát mutatnia ezen a területen; mivel az államokat az EU tagállamává válásukat követően folyamatosan és egyértelműen kötik az uniós szerződésekből és az Európai Unió Alapjogi Chartájából eredő emberi jogi kötelezettségek, és mivel a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás tiszteletben tartását rendszeresen ellenőrizni kell az uniós tagállamokban; mivel az Unió csak akkor minősülhet hiteles szereplőnek a globális színtéren, ha az Unión belül is védik és tiszteletben tartják a sajtó és a média szabadságát;

AA.  mivel a tanulmányok egységesen bizonyítják, hogy a nők kisebbségben vannak a médiaszektorban, különösen a kreatív szerepekben, és súlyosan alulreprezentáltak a vezető és döntéshozó pozíciókban; mivel a nők újságírásban való részvételére vonatkozó tanulmányok azt mutatják, hogy bár a pályakezdő újságírók körében viszonylag jó a nemek közötti egyensúly, a döntéshozó beosztások eloszlására jelentős nemek közötti szakadék jellemző;

AB.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának és az EUSZ rendelkezéseit, amelyek biztosítják ezen elvek tiszteletben tartását, pozitív hatású cselekvések révén betartják annak érdekében, hogy elősegítsék a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét, előmozdítsák az információ minőségét, elérhetőségét és az ahhoz való hozzáférést (pozitív szabadság), ugyanakkor a fenti rendelkezések előírják egyes információk közigazgatási szervek általi kihagyását is a káros agressziókeltés (negatív szabadság) megelőzése érdekében;

AC.  mivel a jogellenes és önkényes felügyelet, különösen akkor, ha tömeges méreteket ölt, összeférhetetlen az emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal, köztük a véleménynyilvánítás szabadságával – ideértve a sajtószabadságot és a sajtóforrások bizalmasságának védelmét –, valamint a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való joggal; mivel az internet és a közösségi média szerepet kap tölt be a gyûlöletbeszéd terjedésében és a radikalizálódás megerősödésében, és illegális tartalmak közvetítése révén az erőszakos szélsőségesség előtt egyengeti az utat, különösen a fiatalok körében; mivel e jelenségek leküzdéséhez szoros és összehangolt együttműködésre van szükség valamennyi érdemleges szereplő között a kormányzat minden szintjén (helyi, regionális és nemzeti), valamint a civil társadalom és a magánszektor között is; mivel a hatékony biztonsági és a terrorizmus elleni jogszabályoknak és tevékenységeknek, valamint a gyűlöletbeszéd és az erőszakos szélsőségesség megelőzését célzó intézkedéseknek mindenkor összhangban kell lenniük az alapvető jogokra vonatkozó kötelezettségekkel, elkerülve az ütközéseket a véleménynyilvánítás szabadságának védelmével;

AD.  mivel – felidézve az Európa Tanács szavait – a visszaélések bejelentése a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető eleme, és lényeges szerepet tölt be a szabálytalanságok és hibák felfedésében és bejelentésében, valamint a demokratikus elszámoltathatóság és átláthatóság megerősítésében; mivel a visszaélések bejelentése fontos információforrás a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az állami szférában és a magánszektorban elkövetett korrupciós bűncselekmények feltárása, kivizsgálása és nyilvánosságra hozatala, valamint a magántulajdonú vállalkozások adókikerülési gyakorlatainak felderítése során; mivel a visszaélést bejelentő személyek megfelelő uniós, nemzeti és nemzetközi szintű védelme, valamint a visszaélést bejelentő személyek által betöltött fontos társadalmi szerepet elismerő kultúra előmozdítása az e szerep hatékonyságát biztosító előfeltételek;

AE.  mivel az uniós korrupció és hivatali visszásságok elleni küzdelem összefüggésében az oknyomozó újságírásra mint a közérdeket szolgáló eszközre különös figyelmet kell szentelni, és pénzügyi támogatást kell biztosítani számára;

AF.  mivel a Médiapluralizmus Monitor szerint a médiatulajdon továbbra is erősen koncentrálódott, és ez jelentős kockázatot jelent az információ és a médiatartalmakban megjelenő nézőpontok sokszínűségére nézve;

AG.  mivel az uniós ügyekről és az uniós intézmények és ügynökségek munkájáról szóló tudósításoknak ugyanúgy meg kell felelniük a tömegtájékoztatás sokszínűségére és szabadságára vonatkozó kritériumoknak, mint a nemzeti hírekről szóló tudósításoknak, és többnyelvű támogatást kell élvezniük annak érdekében, hogy a lehető legtöbb uniós polgárhoz jussanak el;

1.  felhívja a tagállamokat, hogy a demokratikus társadalom szolgálatában tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, beleértve a szükséges közfinanszírozás biztosítását a sokszínű, független és szabad médiakörnyezet védelmére és előmozdítására, ideértve a közszolgálati média, a közösségi média és az alulról szerveződő média függetlenségét és fenntarthatóságát, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékozódáshoz fűződő alapvető jog szavatolásához szükséges kedvező környezet kulcsfontosságú tényezői;

2.  hangsúlyozza, hogy a felelősség közös: egyaránt terheli a jogalkotókat, az újságírókat, a kiadókat, az online szolgáltatókat és az információk fogyasztóit, azaz a polgárokat;

3.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy garantálják az Európai Unió Alapjogi Chartájának maradéktalan végrehajtását valamennyi döntésükben, fellépésükben és politikájukban a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének a nemzeti közigazgatási szervek indokolatlan befolyása előli széles körű védelme céljából; e tekintetben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be emberi jogi szempontú hatásvizsgálatot jogalkotási javaslatai értékelésére, valamint a vonatkozó, 2016. október 25-i parlamenti állásfoglalással összhangban terjesszen elő a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló javaslatot;

4.  hangsúlyozza, hogy független megfigyelő mechanizmusokat kell bevezetni az uniós tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének értékelése érdekében azzal a céllal, hogy elősegítsék és védjék az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (EJEE) 10. cikkében foglalt jogokat és szabadságokat, valamint hogy időben reagáljanak az ezeket fenyegető lehetséges veszélyekre, illetve ezek megsértésére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák és erősítsék meg az e tekintetben már kidolgozott eszközöket, úgy mint a Média Pluralizmus Monitort és az Európa Tanácsnak az újságírás védelmét és az újságírók biztonságának előmozdítását célzó platformját;

5.  felszólítja a Bizottságot mint a Szerződések őrét, hogy kezelje helyén a tagállamok kormányai által a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének megsértésére tett kísérleteket mint a hatalommal való súlyos és rendszerszintű visszaélést és az EUSZ 2. cikkében foglalt uniós alapvető értékek elleni fellépést, tekintettel arra, hogy a véleménynyilvánítás és -alkotás szabadságának joga alapvető emberi jog, és a tömegtájékoztatás szabadsága, sokszínűsége és függetlensége létfontosságú szerepet játszanak a demokratikus társadalmakban, többek között a kormány és az állami hatalom ellenőrzése révén;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy végezzék el a vonatkozó jogszabályok és gyakorlatok független felülvizsgálatát a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének védelme érdekében;

7.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamokban még mindig visszaéléseket, bűncselekményeket és halálos támadásokat követnek el az újságírókkal és a médiában dolgozókkal szemben a tevékenységük miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent az ilyen erőszak megakadályozása, az elszámoltathatóság biztosítása és a büntetlenség elkerülése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a sértettek és családjaik hozzájussanak a megfelelő jogorvoslathoz; felszólítja a tagállamokat, hogy az újságíró szervezetekkel együttműködve hozzanak létre egy független és pártatlan szabályozói szervet, amely nemzeti szinten foglalkozik az újságírókkal szembeni erőszak és fenyegetések figyelésével, dokumentálásával és bejelentésével, valamint gondoskodik az újságírók védelméről és biztonságáról; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az Európa Tanács újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló CM/Rec(2016)4. sz. ajánlását;

8.  aggodalmának ad hangot az újságírók romló munkakörülményei és az általuk tapasztalt pszichológiai erőszak mértéke miatt; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy az újságíró szervezetekkel szorosan együttműködve hozzanak létre nemzeti cselekvési terveket, hogy javítsák az újságírók munkakörülményeit és biztosítsák, hogy az újságírók nem essenek pszichológiai erőszak áldozatául;

9.  aggodalmának ad hangot a tömegtájékoztatás helyzete miatt Máltában, miután 2017 októberében meggyilkolták a korrupció ellen küzdő újságírónőt, Daphne Caruana Galiziát, aki szintén zaklatás áldozata volt, beleértve az óvintézkedéseket, amelyek során befagyasztották a bankszámláit, és a multinacionális vállalatok áltat tett fenyegetéseket is;

10.  határozottan elítéli Ján Kuciak, szlovák oknyomozó újságíró és partnere Martina Kušnírová meggyilkolását;

11.  üdvözli a határozatot, hogy az Európai Parlament sajtószobáját a meggyilkolt újságírónőről, Daphne Caruana Galiziáról nevezzék el; megismétli ezzel összefüggésben azt a kérését, hogy az Európai Parlament oknyomozó újságírásért járó éves díját szintén Daphne Caruana Galiziáról nevezzék el;

12.  felszólítja az Elnökök Értekezletét, hogy terjesszen elő Ján Kuciak munkájának Parlament általi elismeréséről szóló javaslatot, valamint mérlegelje a Parlament újságírók számára indított szakmai gyakorlatának Ján Kuciakról való elnevezését;

13.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák a Riporterek Határok Nélkül által indított kezdeményezést arra, hogy hozzák létre az ENSZ főtitkár újságírók biztonságáért felelős különleges képviselőjének posztját;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy a jogban és a gyakorlatban egyaránt hozzanak létre és tartsanak fenn olyan biztonságos környezetet, amely lehetővé teszi az újságírók és más médiaszereplők, – köztük az újságírói tevékenységüket a tagállamokban végző külföldi újságírók – számára, hogy teljes mértékben függetlenül és indokolatlan beavatkozás – mint például erőszakos fenyegetés, zaklatás, pénzügyi, gazdasági és politikai nyomás, bizalmas források és anyagok felfedése érdekében gyakorolt nyomás és célzott felügyelet – nélkül végezzék munkájukat; hangsúlyozza, hogy az öncenzúra elkerülése érdekében a fent említett cselekményekkel kapcsolatban a tagállamoknak hatékony jogorvoslati eljárásokat kell garantálniuk a szabad munkavégzés tekintetében fenyegetésekkel szembesülő újságírók számára; hangsúlyozza a nemi szempontokat is szem előtt tartó megközelítés alkalmazásának fontosságát az újságírók biztonságát célzó intézkedések mérlegelésekor;

15.  kiemeli annak fontosságát, hogy az újságírók és a médiában dolgozók számára az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az Európai Szociális Chartában foglalt követelményeknek teljes mértékben megfelelő munkakörülményeket kell biztosítani, mivel ezáltal elkerülhető az indokolatlan belső és külső nyomás, a függőség, a sebezhetőség és az instabilitás, valamint ebből adódóan az öncenzúra kockázata; hangsúlyozza, hogy a piac önmagában nem képes garantálni és elősegíteni a független újságírást; kéri ezért az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő és dolgozzanak ki olyan új, társadalmi szempontból fenntartható gazdasági modelleket, amelyek célja a minőségi és független újságírás finanszírozása és támogatása, valamint biztosíták a nyilvánosság megfelelő tájékoztatását; kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg a közszolgáltatók és az oknyomozó újságírás számára nyújtott pénzügyi támogatást, ugyanakkor tartózkodjanak a szerkesztői döntésekbe való beavatkozástól;

16.  elítéli a kormányok azon kísérleteit, hogy elhallgattassák a kritikus médiumokat és eltöröljék a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét, többek között olyan kifinomultabb módszerekkel, amelyek jellemzően elkerülik az Európa Tanácsnak az újságírás védelmével és az újságírók biztonságával foglalkozó platformja figyelmét, például amikor kormányzati szereplők és kormány közeli személyek kereskedelmi médiaorgánumokat vásárolnak fel, és a közszolgálati médiát saját céljaikra használják;

17.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a Sajtó- és Médiaszabadság Európai Központját, valamint bővíteni kell a tevékenységi körét, különösen ami a veszélyeztetett újságíróknak nyújtott jogi támogatást illeti;

18.  hangsúlyozza, hogy a médiában dolgozók munkaszerződésük, bérük és társadalombiztosítási védelem szempontjából gyakran előnytelen helyzetben kénytelenek munkájukat végezni, ami aláássa a megfelelő munkavégzést, ekképpen korlátozva a médiaszabadságot;

19.  elismeri, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozások tárgyát képezheti – feltéve, hogy azokat törvény írja elő, törvényes célt szolgál, és szükségesek egy demokratikus társadalomban – többek között a személyek jó hírnevének és jogainak védelme érdekében; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy a rágalmazásra vonatkozó büntető jogszabályok negatív és káros hatásokat gyakorolhatnak a véleménynyilvánítás szabadságára, a sajtószabadságra és a nyilvános vitára; felszólítja a tagállamokat, hogy a rágalmazásra vonatkozó büntető jogszabályokkal ne éljenek vissza, hanem teremtsenek megfelelő egyensúlyt egyfelől a véleménynyilvánítás szabadsága és a tájékoztatáshoz való jog, és másfelől a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához fűződő jog, egyebek mellett a jó hírnév védelme között, ugyanakkor biztosítsák a hatékony jogorvoslathoz való jogot, és az Emberi Jogok Európai Bírósága által megállapított kritériumokkal összhangban tartózkodjanak a túlságosan szigorú és aránytalan büntetések és szankciók kiszabásától;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy úgynevezett Anti-Slapp (a közéleti részvétel elleni stratégiai pereket meggátló) irányelvet, amely megvédi az uniós független médiumokat az elhallgattatásuk vagy megfélemlítésük céljából indított kellemetlen perektől;

21.  úgy véli, hogy a demokratikus folyamatokban való részvétel mindenekelőtt az információkhoz és a tudáshoz való eredményes és megkülönböztetésmentes hozzáférésen alapul; kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy dolgozzanak ki megfelelő politikákat az internet-hozzáférés általánossá tétele és az internet-hozzáférés – többek között a hálózatsemlegesség – alapvető jogként való elismerése érdekében;

22.  elítéli az egyesült államokbeli Federal Communications Commission (szövetségi kommunikációs bizottság) által elfogadott határozatot, amely hatályon kívül helyezi a hálózatsemlegességre vonatkozó 2015-ös szabályokat, és felhívja a figyelmet azokra a negatív következményekre, amelyekkel ez a határozat járhat a globálisan összeköttetett digitális világban az információhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés jogára nézve; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy folytassák a hálózatsemlegesség elvének megerősítését azáltal, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) által az európai hálózatsemlegességi szabályok nemzeti szabályozók általi végrehajtásával kapcsolatban megfogalmazott iránymutatásokra támaszkodnak, illetve továbbfejlesztik azokat;

23.  kiemeli, hogy a független és sokszínű média fontos szerepet játszik a politikai párbeszédben és a sokoldalú tájékoztatáshoz való jog szempontjából mind a választási, mind pedig a közbeeső időszakokban; hangsúlyozza, hogy a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény rendelkezéseivel összhangban valamennyi politikai szereplő számára szavatolni kell a maradéktalan önkifejezés lehetőségét, és a közszolgálati műsorokban való megjelenésüket nem az intézményi reprezentativitásuk mértékéhez vagy politikai nézeteikhez, hanem újságírói és szakmai kritériumokhoz kell kötni;

24.  felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy tartózkodjanak az internet-hozzáférés és az alapvető emberi jogok gyakorlásának önkényes korlátozására, valamint a nyilvános közlések ellenőrzésére irányuló olyan szükségtelen intézkedések elfogadásától, mint a médiaorgánumok és/vagy honlapok létrehozására és működtetésére vonatkozó elnyomó szabályok elfogadása, rendkívüli állapot önkényes bevezetése, a digitális technológiák technikai ellenőrzése – például digitális terek blokkolása, szűrése, zavarása és lezárása –, illetve az ellenőrző intézkedések tényleges privatizációja a közvetítőkre gyakorolt nyomás révén az internetes tartalmak korlátozására vagy törlésére irányuló intézkedések meghozatala érdekében; kéri továbbá az Európai Uniót és a tagállamokat annak megakadályozására, hogy magánszférabeli szereplők ilyen intézkedéseket fogadjanak el;

25.  felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy biztosítsák a magáncégek és a kormányok részesedésének teljes átláthatóságát az algoritmusok, a mesterséges intelligencia és az automatizált döntéshozás terén, amelyeket nem szabad olyan módon, azzal a következménnyel vagy olyan szándékkal végrehajtani és fejleszteni, hogy önkényesen blokkoljanak, szűrjenek és eltávolítsanak bizonyosan internetes tartalmakat, valamint annak biztosítására, hogy minden uniós digitális politikát és stratégiát az emberi jogok tiszteletben tartásával kell kidolgozni, gondoskodva a megfelelő jogorvoslati lehetőségekről és biztosítékokról és teljes mértékben megfelelve az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye vonatkozó rendelkezéseinek;

26.  emlékeztet arra, hogy a kiberzaklatás, a bosszúból feltöltött szexfilmek és a gyermekkel való szexuális visszaélésről készült felvételek egyre nagyobb aggodalomra adnak okot társadalmainkban, és rendkívül súlyos hatásaik lehetnek különösen a fiatalokra és a gyermekekre, és kiemeli, hogy a kiskorúak érdekeit és jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tömegtájékoztatási eszközök területén; buzdít minden tagállamot, hogy e jelenségek kezelése érdekében dolgozzon ki előremutató jogszabályokat, többek között olyan rendelkezéseket, amelyek az emberi méltóságot egyértelműen sértő tartalmak felfedezésére, jelzésére és a közösségi médiából történő eltávolítására irányulnak; buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közösségi média terrorista célokra történő felhasználására válaszul fokozzák a hatékony ellenpropaganda kiépítésére irányuló erőfeszítéseiket, és adjanak a felhasználók, szolgáltatók és az internetes ágazat egésze számára jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot biztosító világos iránymutatásokat, biztosítva ugyanakkor a bírósági jogorvoslat lehetőségét is (a nemzeti jogszabályokkal összhangban); hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az internetes tartalmakat korlátozó vagy eltávolító bármely intézkedést csakis meghatározott, kifejezett és legitim körülmények között és szigorú bírósági felügyelet mellett lehet elfogadni, a nemzetközi előírásokkal, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikkével összhangban;

27.  tudomásul veszi a Bizottság által támogatott, a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexet; rámutat, hogy a magánvállalkozásoknak túl nagy a mozgásterük annak meghatározására, hogy mi minősül „jogellenesnek”, és felszólít e mozgástér oly módon történő szűkítésére, amely nem kelti a cenzúra kockázatát, és nem vezet a véleménynyilvánítás szabadságának önkényes korlátozásához;

28.  ismét megerősíti, hogy az anonimitás és a titkosítás a demokratikus jogok és szabadságok gyakorlásának, a digitális infrastruktúra és kommunikáció iránti bizalom elősegítésének és az újságírói források bizalmassága védelmének alapvető eszközei; elismeri, hogy a titkosítás és az anonimitás biztosítja a véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog gyakorlásához szükséges adatvédelmet és biztonságot a digitális korban, valamint emlékeztet arra, hogy az információhoz való szabad hozzáférés szükségszerűen maga után vonja azt, hogy meg kell védeni a polgárok által az online tevékenységük során hátrahagyott személyes információkat; tudomásul veszi, hogy a titkosítás és anonimitás a visszaélések és hibák elharapózásához vezethet, valamint megnehezítheti a bűncselekmények megelőzését és a nyomozások lefolytatását, amire a bűnüldözés és a terrorizmus elleni küzdelem terén dolgozó tisztviselők már felhívták a figyelmet; emlékeztet arra, hogy a titkosításra és az anonimitásra vonatkozó korlátozásokat a jogszerűség, szükségesség és arányosság elvének megfelelő keretek között kell tartani; felszólítja e tekintetben az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák és hajtsák végre az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának 2015. május 22-i jelentésében foglalt ajánlásokat, kezelve ezáltal a titkosítás és az anonimitás alkalmazását a digitális kommunikációban;

29.  ösztönzi, hogy az újságírók és a médiatestületek teljes körű függetlensége érdekében dolgozzanak ki újságírói, valamint a médiaorgánumok irányításában részt vevő személyekre vonatkozó etikai kódexeket;

30.  hangsúlyozza, hogy a bűnüldözési és igazságügyi hatóságok számos akadállyal néznek szembe az online szabálysértések kinyomozása és az ellenük indított vádemelések során többek között a tagállamok eltérő jogszabályai miatt;

31.  megjegyzi, hogy a digitális média fejlődő világában új közvetítők jelentek meg, akik elfoglalták a kapuőri pozíciókat és funkciókat, és így képesek befolyásolni és szabályozni az információk és gondolatok internetes áramlását; aláhúzza, hogy elegendő számú olyan független és autonóm online csatornára, szolgáltatásra és forrásra van szükség, amely képes eljuttatni a közvéleményhez az általános érdeklődésre számot tartó kérdésekben számos különböző véleményt és demokratikus elképzelést; felhívja a tagállamokat, hogy fejlesszék a meglévő országos irányelveket és lépéseket ezen a területen, vagy dolgozzanak ki újakat;

32.  elismeri, hogy az új digitális környezet súlyosbította a félretájékoztatás, illetve az úgynevezett „hamis hírek” vagy „álhírek” terjesztésének problémáját; emlékeztet azonban arra, hogy ez nem új keletű jelenség, és nem korlátozódik az online szférára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítani kell a minőségi információkhoz való jogot azáltal, hogy fokozzák a polgárok hozzáférését a megbízható információkhoz, és megakadályozzák az online és offline félretájékoztatás terjedését; emlékeztet arra, hogy az „álhír” fogalmát sohasem szabad sem a nyilvánosság médiába vetett bizalmának aláásására, sem a kritikus vélemények hitelrontására és bűncselekménnyé nyilvánítására felhasználni; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az „álhír” fogalma potenciálisan veszélyeztetheti a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a média függetlenségét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az áhírek terjedése kedvezőtlen hatásokat gyakorolhat a politikai vita minőségére és a polgárok hiteles tájékozódáson alapuló részvételére a demokratikus társadalomban; hangsúlyozza a pontosság és az átláthatóság elvén alapuló hatékony önszabályozási mechanizmusok fontosságát, amelyek megfelelő kötelezettségeket és eszközöket biztosítanak a forrás ellenőrzése és a tények harmadik felek – azaz független, pártatlan, hitelesített szakosodott szervezetek – általi ellenőrzése tekintetében, az információk megbízhatóságának tényszerűségének és védelmének szavatolása érdekében;

33.  bátorítja a közösségi médiát üzemeltető vállalatokat és az online platformokat olyan eszközök kifejlesztésére, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára az álhírek jelzését és megjelölését a gyors helyesbítés megkönnyítése érdekében, lehetővé tegyék a hírek harmadik felek – azaz független és pártatlan, hitelesített tényellenőrző szervezetek – által végzett vizsgálatát, amelyek felek egyúttal pontos meghatározásokkal is szolgálnak az álhírek és a félretájékoztatás tekintetében (szűkítve a magánszektor szereplőinek túl nagy mérlegelési szabadságát), valamint folyamatosan jelezzék és feltüntessék az „álhírnek” minősített információkat, ily módon serkentik a nyilvános vitát és gondoskodnak arról, hogy valamely félretájékoztatás más formában ne üthesse fel ismét a fejét;

34.  üdvözli a Bizottság határozatát, amely szerint a civil társadalom, a közösségimédia-platformok, a hírszervezetek, az újságírók és a tudományos közösség képviselőiből álló, az álhírekkel és online félretájékoztatással foglalkozó magas szintű szakértői csoportot kell felállítani azzal a feladattal, hogy az említett új fenyegetéseket megvizsgálja és műveleti intézkedéseket javasoljon európai és nemzeti szinten egyaránt;

35.  hangsúlyozza, hogy az online szereplők felelősek annak megelőzéséért, hogy elterjedjenek az olyan ellenőrizetlen vagy valótlan információk, amelyek egyedüli célja, hogy – például az úgynevezett „clickbait” (kattintásra csábítás) segítségével – növeljék az online forgalmat;

36.  elismeri, hogy a sajtótermék-kiadók szerepe és az oknyomozó, szakmai és független újságírásba történő befektetése elengedhetetlenül fontos a „hamis” hírek elterjedése elleni küzdelemhez, valamint hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a sokszínű szerkesztői tartalmak fenntarthatóságát; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat egyaránt, hogy nemzetközi szervezetekkel és civil társadalmi szervezetekkel együttműködve fordítsanak megfelelő pénzügyi forrásokat a digitális és médiaműveltség kialakítására és kommunikációs stratégiák kidolgozására annak érdekében, hogy az európai polgárok és az online felhasználók felismerjék és nyilvánosságra hozzák a szándékosan hamis tartalmakat és propagandát; buzdítja e célból a tagállamokat is, hogy a média- és információműveltséget integrálják nemzeti oktatási rendszereikbe, felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje a nemzeti szintű jó gyakorlatokat az újságírás minőségének és a közzétett információk megbízhatóságának biztosítása céljából;

37.  ismételten felhívja a figyelmet az egyének azon jogára, hogy döntsenek személyes adataik sorsáról, különösen a személyes adatok felhasználásának, nyilvánosságra hozatalának kizárólagos jogára, valamint a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra, amely a méltóságot veszélyeztető tartalmak közösségi médiából és keresőoldalakról történő azonnali eltávolítására való lehetőségként van meghatározva;

38.  elismeri, hogy az internet és általában a digitális környezet fejlődése kibővítette az emberi jogok körét, amint arra például az Európai Unió Bíróságának 2014. május 13-i, C-131/12 számú ítélete is rámutatott a Google Spain SL és Google Inc kontra Agencia Española de Protección de Datos (AEPD) és Mario Costeja González ügyben(11); felszólítja e tekintetben az uniós intézményeket, hogy a digitális szféra szabályozása céljából kezdeményezzenek egy részvételi eljárást az internetes jogok európai chartájának kidolgozása érdekében, figyelembe véve a tagállamok által kidolgozott jó gyakorlatok – különösen az internetes jogokról szóló olasz nyilatkozat –, valamint a vonatkozó európai és nemzetközi emberi jogi eszközök referenciapontként való használatát;

39.  hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek azon szerepét, hogy védjék a közérdeket és ösztönözzék a nyilvános elszámoltathatóság és feddhetetlenség kultúráját a köz- és magánintézményekben egyaránt; ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében fogadjanak el és vezessenek közös európai jogszabályokra vonatkozó megfelelő, fejlett és átfogó keretet, másrészt az Európai Parlament 2017. február 14-i és október 24-i állásfoglalásait; véleménye szerint gondoskodni kell a jelentéstételi mechanizmusok hozzáférhetőségéről, biztonságáról és védelméről, valamint a visszaélést bejelentő személyek és az oknyomozó újságírók által feltért esetek professzionális kivizsgálásáról;

40.  hangsúlyozza, hogy a visszaélést nyilvánosan közzétevő személyek jogi védelme különösen azon alapul, hogy a nyilvánosságnak joga van megismerni ezeket az információkat; hangsúlyozza, hogy senki sem veszítheti el az őt megillető védelmet pusztán azért, mert tévesen esetleg értékelte a tényeket, vagy mert a közérdeket fenyegető vélelmezett veszély a valóságban végül nem öltött testet, feltéve, hogy a bejelentés időpontjában a bejelentőnek alapos indokai voltak a visszaélés feltételezésére; emlékeztet arra, hogy azok a személyek, akik tudatosan hamis vagy félrevezető információkat közölnek az illetékes hatóságokkal, nem minősíthetők visszaélést bejelentő személynek, így nem részesülhetnek az e védelmi mechanizmusok nyújtotta előnyökből sem; hangsúlyozza továbbá, hogy azon személyek számára, akik pontatlan vagy félrevezető információk bejelentése vagy nyilvánosságra hozatala miatt közvetlenül vagy közvetve kárt szenvednek, biztosítani kell a hatékony jogorvoslathoz való jogot;

41.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat egyaránt, hogy fogadjanak el intézkedéseket az információforrások bizalmasságának védelmére a diszkriminatív tevékenységek vagy a fenyegetések megakadályozása céljából;

42.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak az újságírók számára megfelelő eszközöket ahhoz, hogy tájékozódhassanak és hozzáférhessenek az EU és a tagállamok közigazgatási hatóságaitól származó információkhoz a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében, anélkül, hogy önkényesen hozott döntésekkel megtagadnák tőlük a hozzáférés jogát; megjegyzi, hogy az újságírók és állampolgárok tájékozódási joga útján, többek között a visszaélést bejelentők segítségével megszerzett információk egyszerre kiegészítő jellegűek és létfontosságúak ahhoz, hogy az újságírók megfelelően szolgálhassák a közjót; ismét hangsúlyozza, hogy a nyilvános forrásokhoz és rendezvényekhez való hozzáférést objektív, megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételekkel kell szabályozni;

43.  hangsúlyozza, hogy a sajtószabadságnak mentesnek kell lennie a politikai és gazdasági befolyástól, ami azzal jár, hogy a szerkesztőség irányvonalától függetlenül egyenlő bánásmódban részesülnek; ismételten hangsúlyozza, hogy az újságírás védelmében fontos fenntartani azokat a mechanizmusokat, amelyek a tisztességes verseny és a szerkesztői szabadság biztosítása érdekében megelőzik önálló, monopolista vagy monopolistaszerű csoportosulások koncentrálódását, felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el és vezessenek be a médiatulajdonra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy megelőzzék a tulajdonviszonyok horizontális koncentrálódását, valamint a közvetett médiatulajdon és a médiaközi tulajdon kialakulását a médiaágazatban, továbbá garantálják a polgárok számára a média tulajdonviszonyaira, finanszírozási forrásaira és irányítására vonatkozó információk átláthatóságát és könnyű hozzáférhetőségét, hangsúlyozza, hogy megfelelő korlátozásokat kell alkalmazni a közhivatalt betöltő személyek médiatulajdona tekintetében, és hogy az összeférhetetlenség és a forgóajtó-jelenség megelőzése érdekében független felügyeleti és hatékony megfelelési mechanizmusokat kell biztosítani; fontosnak tartja, hogy legyenek olyan független hatóságok, amelyek biztosítják az audiovizuális média független felügyeletét;

44.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy fejlesszék ki saját stratégiai képességeiket, és működjenek együtt az uniós és az Unió szomszédságában található helyi közösségekkel, hogy előmozdítsák a sokszínű médiakörnyezetet, és egységesen és hatékonyan kommunikálják az uniós politikákat;

45.  kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a médiapluralizmus és a médiatulajdon átláthatósága tárgyában a tagállamokhoz intézett, 2018. március 7-én elfogadott ajánlásait;

46.  emlékeztet arra, hogy a közszolgálati műsorszórók fontos szerepet játszanak a tömegtájékoztatás sokszínűségének megőrzésében, amint azt a Szerződések 29. jegyzőkönyve is kiemeli; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák számukra az ahhoz szükséges megfelelő pénzügyi és technikai eszközöket, hogy ellássák társadalmi funkciójukat és a közérdeket szolgálják; felszólítja a tagállamokat a szerkesztői függetlenségük biztosítására azáltal, hogy egyértelműen meghatározott szabályozási keretek révén megvédik őket a kormányzati, politikai és kereskedelmi beavatkozások és befolyás minden formájától, egyúttal teljes irányítási autonómiát és függetlenséget biztosítva a telekommunikáció terén hatáskörrel rendelkező minden állami testület és szerv számára;

47.  sürgeti a tagállamokat, hogy hangolják össze a nemzeti műsorszóró cégeknek kiadott engedélyekre irányuló politikájukat a tömegtájékoztatás sokszínűségének tiszteletben tartására vonatkozó elvvel; hangsúlyozza, hogy az engedélyek kiállításával kapcsolatos díjakat és kötelezettségeket ellenőrzés alá kell vetni, és azok nem veszélyeztethetik a tömegtájékoztatás sokszínűségét;

48.  felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a tagállamok objektív, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos kritériumok alapján adják-e ki a műsorszórási engedélyeket;

49.  javasolja, hogy a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének megfelelő szintű védelme érdekében tiltsák meg, hogy olyan vállalatok induljanak a közbeszerzéseken, amelyek végső tulajdonosa alá médiavállalatok is tartoznak, de legalább tegyék átláthatóvá az ilyen vállalatok indulását; javasolja, hogy a tagállamokat kötelezzék arra, hogy tegyenek rendszeres jelentést médiavállalatoknak folyósított közpénzekről, és hogy rendszeresen ellenőrizzék a médiatulajdonosokhoz jutó közpénzeket; hangsúlyozza, hogy nem lehetnek médiatulajdonosok azok, akik ellen bármilyen bűncselekményben vádat emeltek vagy akiket elítéltek;

50.  hangsúlyozza, hogy a médiaszervezeteknek nyújtott állami támogatást megkülönböztetéstől mentes, objektív és átlátható feltételek alapján kell nyújtani, amelyeket előzetesen valamennyi médiaszervezet elé kell tárni;

51.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak meg kell találniuk a módját, hogyan támogassák a médiát, például a héa-semlegesség biztosításával – a héa jövőjéről szóló, 2011. október 13-i állásfoglalásának(12) ajánlása szerint –, továbbá a médiával kapcsolatos kezdeményezések támogatásával;

52.  kéri a Bizottságot, hogy az uniós költségvetésen belül különítsen el állandó és megfelelő támogatást a tömegtájékoztatás sokszínűségét és szabadságát megfigyelő központ Médiapluralizmus Monitorának támogatása, valamint a tagállamokban a média sokszínűségét fenyegető kockázatok értékelésére irányuló éves mechanizmus létrehozása érdekében; hangsúlyozza, hogy ugyanezt a mechanizmust kell alkalmazni a tömegtájékoztatás sokszínűségének mérésére a tagjelölt országokban, és a Médiapluralizmus Monitornak érdemi hatással kell lennie a tárgyalási folyamatok eredményeire;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamban kövesse nyomon és gyűjtse a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére vonatkozó információkat és statisztikákat, valamint alaposan vizsgálja meg az újságírók alapvető jogainak megsértését az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett;

54.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok audiovizuális szabályozó szervei között;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i európai parlamenti állásfoglalásban foglalt ajánlásokat; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy foglalja bele az uniós média sokszínűségét és szabadságát fenyegető kockázatokkal foglalkozó Médiapluralizmus Monitor eredményeit és ajánlásait a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó éves jelentésbe;

56.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a médiaműveltség megerősítésére és a képzési és oktatási kezdeményezések valamennyi polgár körében történő előmozdítására az egész életen át tartó tanulás keretében formális, nem formális és informális oktatás útján, többek közt különös figyelmet fordítva a tanárok alap- és továbbképzésére, illetve támogatására, és ösztönözve az oktatási és képzési ágazat és valamennyi érdekelt fél – többek között médiaszakemberek, civil társadalom és ifjúsági szervezetek – közötti párbeszédet és együttműködést; megerősíti, hogy támogatni kell az életkornak megfelelő, innovatív eszközöket a szerepvállalás növelése és az online biztonság a tanterv kötelező elemeiként való előmozdítása érdekében, valamint hogy egyedi technológiai műveltségi projektek és megfelelő infrastrukturális beruházások együttes alkalmazásával át kell hidalni a digitális szakadékot az információhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében;

57.  hangsúlyozza, hogy a médiatartalmak használatával és létrehozásával kapcsolatos kritikai értékelő és elemző érzék kialakítása alapvetően fontos az aktuális kérdések megértése, a közélethez való hozzájárulás, valamint az embereknek az egyre komplexebb és összekapcsoltabb médiakörnyezetben rejlő veszélyekről és átalakító potenciálról szerzett ismeretei szempontjából; hangsúlyozza, hogy a médiaműveltség kulcsfontosságú demokratikus képesség, amely növeli a polgárok szerepvállalását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki egyedi intézkedéseket médiaműveltséget érintő projektek – így az Egyetemes médiaműveltség kísérleti projekt – előmozdítása és támogatása céljából, és az Európai Unió oktatási politikájának szerves részeként dolgozzanak ki a polgárok minden korcsoportját és a média valamennyi típusát célzó, átfogó médiaműveltségi szakpolitikát, amely ennek megfelelően a vonatkozó uniós finanszírozási keretek, például az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont 2020 támogatásában részesül;

58.  aggodalommal állapítja meg, hogy – amint azt a 2016. évi médiapluralizmus-monitor hangsúlyozza – veszélyben van a kisebbségek, a helyi és regionális közösségek, a nők és a fogyatékossággal élő személyek médiához való hozzáférése; hangsúlyozza, hogy a befogadó média alapvető fontosságú egy nyitott, szabad és pluralisztikus médiakörnyezetben, valamint hogy minden polgárnak joga van ahhoz, hogy anyanyelvén – legyen az állam hivatalos nyelve vagy kisebbségi nyelv – juthasson független információhoz; fontosnak tartja, hogy az európai újságírók – különösen a kevésbé használt és kisebbségi nyelveken dolgozók – számára megfelelő képzési és átképzési lehetőségeket biztosítsanak; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a médiához való hozzáférést javító kutatást, projekteket és politikákat, valamint a kiszolgáltatott kisebbségi csoportokat célzó vonatkozó kezdeményezéseket (például a kisebbségi nyelvű média számára biztosított szakmai gyakorlatokra vonatkozó kísérleti projektet), továbbá hogy garantálják valamennyi polgár számára a részvétel és a véleménynyilvánítás lehetőségét;

59.  ösztönzi a médiaágazatot, hogy társszabályozási mechanizmusok, belső magatartási kódexek és más önkéntes fellépések útján védje meg a nemek közötti egyenlőséget a médiapolitikában és a gyakorlatban;

60.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak (többek között az ágazat döntéshozóinak szánt) szociális kampányokat, oktatási programokat, célzottabb képzéseket és tudatosságra ébresztő kampányokat, hogy mind nemzeti, mind európai szintű finanszírozás és ösztönzés révén előmozdítsák az egyenlő értékeket és gyakorlatokat a nemek között a médiaágazatban tátongó szakadék kezelése érdekében;

61.  javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki ágazati stratégiát az európai médiaágazat számára az innováció és a fenntarthatóság alapján; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának meg kell erősítenie az EU médiaszereplői közti, határokon átnyúló együttműködést és koprodukciókat annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet sokszínűségükre és ösztönözze a kultúrák közötti párbeszédet, fokozza az együttműködést valamennyi európai intézmény, különösen az Európai Parlament egyes szerkesztőségeivel és audiovizuális szolgálataival, valamint hogy előmozdítsa az uniós ügyek médiában való megjelenését és láthatóságát;

62.  hangsúlyozza, hogy további modelleket kell kidolgozni egy olyan európai közszolgálati műsorszóró platform létrehozása érdekében, amely előmozdítja az egész Unióra kiterjedő, tényekre, eltérő nézetekre és tiszteletre alapuló politikai vitákat, hozzájárul a vélemények sokszínűségéhez az új, konvergens médiakörnyezetben, és előmozdítja az Unió láthatóságát annak külkapcsolataiban;

63.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védjék meg a média szabadságát és a szólásszabadságot a kortárs művészetben olyan műalkotások létrehozásának támogatásával, amelyek társadalmi kérdéseket jelenítenek meg, ösztönzik a kritikai vitát, és inspirálják az ellenkező véleményeket;

64.  hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni az információs tartalmak területi alapú korlátozását, lehetővé téve az uniós polgárok számára, hogy hozzáférjenek a többi tagállam televíziócsatornáinak online, lekérhető és visszajátszásos műsoraihoz;

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanács főtitkárának.

(1) HL L 145., 2001.5.31., 43. o. (2) HL C 55., 2016.2.12., 33. o. (3) HL C 378., 2017.11.9., 104. o. (4) HL C 355., 2017.10.20., 51. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0095. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0022. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0402. (9) HL C 32., 2014.2.4., 6. o. (10) HL L 88., 2017.3.31., 6. o. (11) Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2014:317. (12) HL C 94. E, 2013.4.3., 5. o.