Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a Görögországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak és Portugáliának szóló segítségnyújtás céljából történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2018)0150 – C8-0039/2018 – 2018/2029(BUD))

P8_TA(2018)0217 A8-0175/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0150 – C8-0039/2018),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0175/2018),

1.  üdvözli a döntést, amely kifejezi az Unió szolidaritását a természeti katasztrófák által sújtott uniós polgárokkal és régiókkal;

2.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Unióban 2017 folyamán történt természeti katasztrófákban hányan vesztették életüket; felszólítja a tagállamokat, hogy a szükséges eszközök igénybevétele, valamint az európai strukturális és beruházási alapok alkalmazása révén ruházzanak be a katasztrófamegelőzésbe, hogy a jövőben meg lehessen előzni a haláleseteket;

3.  támogatja az érintett régiók újjáépítése céljából az európai strukturális és beruházási alapokat használó tagállamokat; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa és mihamarabb hagyja jóvá a partnerségi megállapodások forrásainak tagállamok által erre a célra kért pénzügyi újraelosztását;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy átlátható módon használják fel az Európai Unió Szolidaritási Alapjából (EUSZA) származó pénzügyi hozzájárulást, biztosítva az érintett régiók közötti tisztességes elosztást;

5.  üdvözli a Bizottság új uniós polgári védelmi mechanizmusra irányuló javaslatát, melynek célja a természeti katasztrófák megelőzése és az azok során való fellépés; úgy véli, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmusban az Unión belüli szolidaritás ölt testet, az EUSZA-val összhangban; ezzel összefüggésben emlékeztet annak fontosságára, hogy a legkülső régiók számára továbbra is különleges feltételeket kell biztosítani az Európai Unió Szolidaritási Alapjához való hozzáféréshez, hogy meg tudjanak birkózni a természeti katasztrófáknak való fokozott kitettségükkel; kéri továbbá, hogy azokban az esetekben, amikor nehéz az információk begyűjtése, valamint amennyiben a természeti katasztrófa mértéke ezt indokolja, kezeljék rugalmasabban az EUSZA támogatásának igénybevételére és felhasználására irányuló kérelem benyújtási határidejét;

6.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

7.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a Görögországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak és Portugáliának szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) (EU) 2018/846 határozattal.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó 1/2018. számú, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a Görögországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak és Portugáliának szóló segítségnyújtás céljából történő igénybevételéről szóló javaslatot kísérő költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (08109/2018 – C8-0181/2018 – 2018/2030(BUD))

P8_TA(2018)0218 A8-0176/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2017. november 30-án fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3) (MFF rendelet),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2018. február 22-én benyújtott, 1/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2018)0155),

–  tekintettel a Tanács által 2018. május 14-án elfogadott és az Európai Parlamentnek ugyanazon a napon továbbított, az 1/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (08109/2018 – C8-0181/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0176/2018),

A.  mivel az 1/2018. számú költségvetés-módosítási tervezet az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a következő országoknak szóló támogatás céljából történő igénybevételére irányul: Görögországnak a leszboszi földrengés, Franciaországnak a Saint-Martin és Guadeloupe szigetén pusztító hurrikánok, illetve Spanyolországnak és Portugáliának a 2017. év során a Centro régióban és Galíciában bekövetkezett erdőtüzek miatt;

B.  mivel ennek következtében a Bizottság javasolja a 2018. évi uniós költségvetés módosítását és a 13 06 01. költségvetési sor (Segítségnyújtás a tagállamoknak jelentős természeti katasztrófák esetén, amelyek komoly következményekkel járnak az életkörülményekre, a természeti környezetre vagy a gazdaságra) kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak egyaránt 97 646 105 EUR-val történő megemelését;

C.  mivel az Európai Unió Szolidaritási Alapja a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben meghatározott speciális eszköz, és a megfelelő kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat a többéves pénzügyi keret felső határai felett kell szerepeltetni a költségvetésben;

1.  jóváhagyja az 1/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

2.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az 1/2018. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1.o. (2) HL L 57., 2018.2.28. (3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1036 rendelet és az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1037 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (05700/1/2018 – C8-0168/2018 – 2013/0103(COD))

P8_TA(2018)0219 A8-0182/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05700/1/2018 – C8-0168/2018),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0192) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67a. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0182/2018),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 443., 2017.12.22., 934. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (EGF/2018/000 TA 2018. számú kérelem – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére) (COM(2018)0165 – C8-0131/2018 – 2018/2048(BUD))

P8_TA(2018)0220 A8-0172/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0165 – C8-0131/2018),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra (EGF/2017/000 TA 2017 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére) irányuló javaslatról szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0172/2018),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, a Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel az EGAA keretében rendelkezésre álló maximális éves költségvetés 150 millió EUR (2011-es árakon), és mivel az EGAA-rendelet 11. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság kezdeményezésére ezen összeg 0,5%-a (azaz 2018-ban 861 515 EUR) bocsátható rendelkezésre technikai segítségnyújtás céljából az EGAA-rendelet végrehajtásához szükséges előkészületek, nyomon követés, adatgyűjtés és tudásalap létrehozása, az igazgatási és technikai támogatás, valamint tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek, továbbá az audit-, az ellenőrzési és az értékelési tevékenységek finanszírozására;

E.  mivel az Európai Parlament több ízben hangsúlyozta, hogy javítani kell az EGAA mint az elbocsátott munkavállalók támogatására szolgáló uniós eszköz hozzáadott értékét, hatékonyságát és a kedvezményezettek foglalkoztathatóságát;

F.  mivel a javasolt 345 000 eurós összeg az EGAA keretében 2018-ra rendelkezésre álló maximális éves költségvetés mintegy 0,2%-a;

1.  egyetért azzal, hogy a Bizottság által javasolt intézkedéseket technikai segítségnyújtásként finanszírozzák az EGAA-rendelet 11. cikkének (1) és (4) bekezdésében, valamint 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltakkal összhangban;

2.  elismeri a nyomon követés és az adatgyűjtés jelentőségét; emlékeztet arra, hogy milyen fontos a megfelelő formában összegzett, megbízható statisztikai sorozatok könnyű hozzáférhetősége és érthetősége; üdvözli a 2019-es kétéves jelentések tervezett jövőbeli megjelenését, és kéri e jelentések széles körben történő nyilvános terjesztését Unió-szerte;

3.  emlékeztet egy minden uniós polgár számára elérhető, az EGAA-nak szentelt honlap jelentőségére, és nagyobb láthatóságot kér; kiemeli, hogy a nyilvánossággal széles körben folytatott kommunikáció során nagyon fontos a többnyelvűség; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az EGAA honlapjának új elemeit az Unió valamennyi hivatalos nyelvére lefordítsa; felhasználóbarátabb webes környezetet szorgalmaz és arra bátorítja a Bizottságot, hogy javítsa kiadványai és audiovizuális tevékenységei tartalmának értékét, ahogyan ezt az EGAA-rendelet 11. cikkének (4) bekezdése előírja; javasolja, hogy a Bizottság javítsa kommunikációját a közösségi média és alternatív platformok révén;

4.  üdvözli az EGAA-kérelmek szabványosított eljárásán folyamatosan zajló munkát, és azt, hogy az irányító szervek használják az elektronikus adatcsererendszert (SFC2014), ami lehetővé teszi a kérelmek egyszerűsítését és gyorsabb feldolgozását, továbbá a jelentéstétel javítását; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok között, illetve a tagállamok között jobb információmegosztásra kerüljön sor a folyamatokra vonatkozóan; megjegyzi, hogy a Bizottság egy, az SFC, illetve az ABAC elszámolási és pénzügyi információs rendszer közötti interfész létrehozása révén megkönnyítette az EGAA pénzügyi műveleteit; tudomásul veszi, hogy már csak finomhangolásra és az esetleges változásokhoz igazításra van szükség, ami gyakorlatilag erre a kiadástípusra csökkenti az EGAA hozzájárulását;

5.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság a technikai segítségnyújtás keretében rendelkezésre álló költségvetésből 105 000 EUR összeget kíván befektetni abba, hogy az EGAA-kapcsolattartók szakértői csoportja három találkozót tartson; elismeri, hogy értéket képvisel, ha a kapcsolattartók szakértői csoportja a következő többéves pénzügyi keret előkészítésének részeként külön ülést tart; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát is, hogy 120 000 EUR-t ruház be a tagállamok, az EGAA-t végrehajtó szervek és a szociális partnerek közötti hálózatépítés szemináriumok révén történő előmozdításába; ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy észszerű határidőkkel hívja meg a Parlamentet a szakértői csoport üléseire és szemináriumaira az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően(5);

6.  üdvözli, hogy a Bizottság késznek mutatkozott arra, hogy az EGAA-val foglalkozó munkacsoportjának tagjait lehetőség szerint meghívja az EGAA hálózatépítő szemináriumaira; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is hívja meg a Parlamentet ezekre az ülésekre és szemináriumokra az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti keretmegállapodás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően; üdvözli, hogy a szociális partnereket is felkérték a részvételre;

7.  emlékeztet a hálózatépítés és az EGAA-val kapcsolatos információcsere jelentőségére a bevált gyakorlat terjesztése érdekében; ezért támogatja, hogy a szakértői csoport ülései mellett sor kerüljön két, az EGAA végrehajtásáról szóló hálózatépítő szemináriumra; arra számít, hogy ez az információcsere hozzájárul a tagállamokban a sikeres kérelmek arányáról – és különösen a kedvezményezettek újrafoglalkoztatási arányáról – szóló jobb és részletesebb jelentéstételhez;

8.  hangsúlyozza ezenkívül az EGAA-kérelmekben érintett valamennyi féllel – köztük a regionális és helyi szinten érintett szociális partnerekkel – való kapcsolattartás további erősítésének szükségességét a lehető legtöbb szinergia megteremtése érdekében; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a nemzeti kapcsolattartó és az ügyekkel foglalkozó regionális és helyi partnerek közötti együttműködést, továbbá egyértelművé kell tenni a kommunikációs és támogatási intézkedéseket, valamint az információáramlásokat (belső munkamegosztás, feladatok és felelősségi körök), és azokat minden érintett félnek el kell fogadnia;

9.  hangsúlyozza az EGAA-val kapcsolatos általános tájékozottság és az alap láthatóságának fontosságát; emlékezteti a kérelmező tagállamokat az EGAA által finanszírozott fellépéseknek a célzott kedvezményezettek, a helyi és regionális hatóságok, a szociális partnerek, a média és a közvélemény számára történő ismertetésére vonatkozó feladatukra az EGAA-rendelet 12. cikkének megfelelően.

10.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

11.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (EGF/2018/000 TA 2018 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) (EU) 2018/845 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0116. (5) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított GA21 (MON-ØØØ21-9) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D056125-02– 2018/2698(RSP))

P8_TA(2018)0221 B8-0232/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított GA21 (MON-ØØØ21-9) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozattervezetre (D056125-02),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 11. cikke (3) bekezdésére és 23. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2018. április 23-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2017. szeptember 21-én elfogadott és 2017. október 24-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0085, COD(2017)0035),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel a 2008/280/EK bizottsági határozat(5) engedélyezte a géntechnológiával módosított GA 21 kukoricát („géntechnológiával módosított GA21 kukorica”) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalát; mivel az engedélykérelem kiterjed a GA21 kukoricát tartalmazó vagy abból álló, de élelmiszernek vagy takarmánynak nem minősülő olyan termékek forgalomba hozatalára is, amelyeket – a termesztésen kívül – ugyanarra a felhasználásra szánnak, mint bármely más kukoricát;

B.  mivel a 2008/280/EK bizottsági határozatot megelőzően az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2007. szeptember 13-án az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2007. október 2-én tettek közzé(6) (EFSA 2007);

C.  mivel 2016. október 6-án a Syngenta France SAS az 1829/2003/EK rendelet 11. és 23. cikkének megfelelően kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a svájci Syngenta Crop Protection nevében a fenti engedély megújítására vonatkozóan;

D.  mivel az EFSA 2017. szeptember 21-én az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2017. október 24-én tettek közzé(7) (EFSA 2017);

E.  mivel a GA21 kukoricát úgy fejlesztették ki, hogy az EPSPS fehérje módosított változatának expresszálásával toleráns legyen a glifozáttal szemben;

F.  mivel a kiegészítő gyomirtó szerek, jelen esetben a glifozát alkalmazása a szokásos mezőgazdasági gyakorlat részét képezi a gyomirtó szereknek ellenálló növények termesztése esetében, ezért arra kell számítani, hogy a termésben lesznek a permetezésből származó maradványok, és a fogyasztók nem tudják elkerülni ezeket; mivel kimutatták, hogy a gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények – hagyományos társaikhoz képest – a kiegészítő gyomirtó szerek nagyobb arányú használatát eredményezik;

G.  mivel következésképpen várható, hogy a GA21 kukorica nagyobb mértékben és ismétlődően lesz kitéve glifozátnak, ami nemcsak a maradékanyag-terhelést növeli a termésben, hanem a géntechnológiával módosított kukorica összetételére és agronómiai jellemzőire is hatással lehet;

H.  mivel az EFSA 2007(8) és az EFSA 2017(9) keretében zajló három hónapos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikus észrevételt tettek; mivel a tagállamok egyebek mellet szóvá tették, hogy a GA21 kukorica kockázatértékeléséhez további információkra van szükség, hogy a biztonságos korábbi felhasználásra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, hogy a GA21 kukorica nyomonkövetési jelentéseiben az engedélyezett időszakban alapvető hiányosságok voltak, és hogy a nyomonkövetési módszer nem teljesen felelt meg a 2001/18/EK irányelvben foglalt követelményeknek

I.  mivel az EFSA géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testülete (EFSA GMO-testület) is úgy véli, hogy a kérelmezővel és a kockázatkezelőkkel további eszmecserét kell folytatni a behozatalra és feldolgozásra szánt géntechnológiával módosított növények forgalomba hozatalt követő környezeti nyomon követési tervének gyakorlati megvalósításáról;

J.  mivel továbbra is vannak nyitott kérdések a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatban; mivel az EFSA 2015. novemberben arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, és az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017. márciusban arra a következtetésre jutott, hogy veszélyes/rákkeltő anyagként való besorolása nem indokolt; mivel ezzel ellentétben az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége a glifozátot az emberekre nézve valószínűleg rákkeltő hatásúnak minősítette;

K.  mivel a Parlament létrehozta a peszticidek uniós engedélyezési eljárásával foglalkozó különbizottságot, amely segít megállapítani, hogy betartották-e a vonatkozó uniós tudományos normákat és érte-e tisztességtelen iparági befolyás az uniós ügynökségek által a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatban levont következtetéseket;

L.  mivel az EFSA növényvédő szerekkel foglalkozó testülete szerint általában nem vonhatóak le következtetések a géntechnológiával módosított növények glifozátformulációval való permetezéséből származó maradványanyagok biztonságával kapcsolatban(10); mivel a kereskedelmi forgalomban kapható, a glifozát permetezésére használt készítményekben található adalékanyagok és azok keverékei magasabb toxicitást mutathatnak, mint a hatóanyag maga(11);

M.  mivel az Unió a toxicitásával kapcsolatos aggályok miatt már kivonta a forgalomból a polietoxilált faggyúamin elnevezésű glifozátos adalékanyagot; mivel azonban továbbra is előfordulhat, hogy aggályos adalékanyagokat és keverékeket engedélyeznek azokban az országokban, ahol a GA21 kukoricát termesztik (Argentína, Brazília, Kanada, Japán, Paraguay, Fülöp-szigetek, Dél-Afrika, USA, Uruguay és Vietnam);

N.  mivel a gyomirtó szerek és azok metabolitjainak maradékanyag-szintjére alapvető fontosságúak a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növények alapos kockázatelemzéséhez; mivel a gyomirtó szerekkel való permetezésből származó maradékanyagok az EFSA GMO-testületének hatáskörén kívül esnek; mivel a GA21 kukorica glifozáttal való permetezésének hatásait nem értékelték;

O.  mivel a tagállamok számára nem kötelező az importált kukorica glifozátmaradványainak értékelésére a 2019., 2020. és 2021. évre vonatkozó többéves összehangolt többéves ellenőrzési program részeként a maximális maradékanyag-határértékeknek való, a Bizottság (EU) 2017/660 végrehajtási rendelete(12) szerinti megfelelés biztosítása érdekében, sem pedig a 2019., 2020. és 2021. évre vonatkozóan(13); mivel ezért nem ismeretes, hogy az importált GA21 kukorica glifozátmaradványai megfelelnek-e az uniós maximális maradékanyag-határértékeknek;

P.  mivel a GA21 kukoricát többek között Argentínában is termesztik; mivel a glifozát alkalmazásának egészségpusztító hatása bőséges dokumentációval rendelkezik; mivel az Unió elkötelezte magát az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai mellett, amelyek magukban foglalják azt a kötelezettségvállalást, hogy 2030-ra jelentősen csökkenteni kell a veszélyes vegyi anyagok, valamint a levegő, a víz és a talaj szennyezettsége, illetve fertőzöttsége okozta halálesetek és megbetegedések számát (3. fenntartható fejlesztési cél, 3.9. cél)(14);

Q.  mivel az Unió elkötelezett a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia iránt, amelynek célja, hogy minimalizálja az ellentmondásokat és kialakítsa a szinergiákat a különféle uniós szakpolitikák között, többek között a kereskedelem, a környezet és a mezőgazdaság terén, annak érdekében, hogy a fejlődő országok javát szolgálja és növelje a fejlesztési együttműködés hatékonyságát;

R.  mivel az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy a glifozát hagyományos (azaz géntechnológiával nem módosított) növényeken való reprezentatív alkalmazási módjai közül egy kivételével mindegyik „kockázatot jelent a vadon élő, nem célzott szárazföldi gerincesekre”, miközben a hagyományos növényeken történő legfontosabb alkalmazása tekintetében is hosszú távú súlyos kockázatokat állapítottak meg az emlősök esetében(15); mivel az ECHA a glifozátot a vízi élővilágra mérgező, hosszan tartó károsodást okozó anyagnak tartja; mivel a glifozát alkalmazásának a biológiai sokféleségre és a környezetre gyakorolt negatív hatása bőséges dokumentációval rendelkezik; mivel például egy, az USA-ban végzett 2017-es tanulmány negatív korrelációt mutat a glifozáthasználata és a pompás királylepke felnőtt egyedeinek elterjedése között, különösen a koncentrált mezőgazdasági területeken(16);

S.  mivel a GA21 kukorica forgalomba hozatalának engedélyezése növelni fogja a harmadik országokban történő termesztés iránti keresletet; mivel – amint azt fent már említettük – a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növényeken (a géntechnológiával nem módosított növényekhez képest) várhatóan nagyobb és többszöri gyomirtó-adagolást alkalmaznak, mivel azokat szándékosan erre a célra tervezték;

T.  mivel az Unió részes fele az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének, amely a felekre ruházza annak biztosítását, hogy a joghatóságuk alá tartozó tevékenységek ne okozzanak kárt más országok környezetében(17); mivel a GA21 kukorica engedélyezése az Unió joghatósága alá tartozik;

U.  mivel a több szelektív gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kifejlesztése főként annak tulajdonítható, hogy azokban az országokban, amelyek nagymértékben termesztenek géntechnológiával módosított növényeket, a gyomnövények gyorsan ellenállóvá válnak a glifozáttal szemben; mivel 2015-ben globálisan legalább 29 gyomnövényfaj volt a glifozáttal szemben ellenálló(18);

V.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2018. április 23-án úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt;

W.  mivel a Bizottság számos alkalommal sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta a Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság támogatás nélkül volt kénytelen engedélyezési határozatokat elfogadni, és hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz; mivel e gyakorlat kapcsán Juncker elnök úr is kijelentette, hogy az nem demokratikus(19);

X.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án első olvasatban(20) elutasította, továbbá felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza és nyújtson be új javaslatot;

Y.  mivel a 182/2011/EU rendelet (14) preambulumbekezdése szerint a Bizottságnak a kiegyensúlyozott megoldás érdekében lehetőség szerint úgy kell eljárnia, hogy kerülje a fellebbviteli bizottságban a különösen érzékeny ágazatokra – a fogyasztók egészségének védelmére, az élelmiszer-biztonságra és a környezetvédelemre – vonatkozó végrehajtási jogi aktusok megfelelőségével szemben esetlegesen kialakuló többségi állásponttal való összeütközést;

Z.  mivel az 1829/2003/EK rendelet kimondja, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszer vagy takarmány nem lehet káros hatással az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, és hogy a Bizottság az engedély megújítására vonatkozó határozatának megszövegezése során figyelembe veszi az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a kérdéses ügyre vonatkozó egyéb jogszerű tényezőket is;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(21) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy függesszen fel minden, a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezése iránti kérelemre vonatkozó végrehajtási határozatot mindaddig, amíg az engedélyezési eljárást oly módon nem vizsgálják felül, hogy az kezelni tudja az elégtelennek bizonyult jelenlegi eljárás hiányosságait;

5.  felszólítja különösen a Bizottságot, hogy a glifozáttal szemben ellenálló géntechnológiával módosított valamennyi növény behozatalának felfüggesztésével tegyen eleget a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény keretében tett kötelezettségvállalásainak;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegészítő gyomirtó szerekkel és a termesztés helye szerinti országban alkalmazott kereskedelmi készítményekkel való permetezés maradékanyagainak teljes körű értékelése nélkül ne engedélyezzen semmilyen, a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növényt;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek használatának és a gyomirtó szerek maradványainak kockázatértékelését teljes mértékben integrálja a gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kockázatértékelésébe, függetlenül attól, hogy a géntechnológiával módosított növényt az Unión belüli termesztésre vagy élelmiszer és takarmány célú behozatalra szánják;

8.  megismétli, hogy elkötelezett a 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló bizottsági javaslattal kapcsolatos munka iránt többek között annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság visszavonja a javaslatot abban az esetben, ha az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság nem ad ki véleményt a géntechnológiával módosított szervezetek termesztésének vagy akár élelmiszer, akár takarmány célú felhasználásának jóváhagyása tekintetében; felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul tegyen előrelépéseket az ugyanezen bizottsági javaslattal kapcsolatos munkájában;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2017.5006 (4) ––––––––––––––––––––––– – 2014. január 16-i állásfoglalás a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (HL C 482., 2016.12.23., 110. o.).2015. december 16-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról (HL C 399., 2017.11.24., 71. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87705 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 19. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 17. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 (MST-FGØ72-2) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 15. o.).2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát, vagy két vagy három ilyen eseményt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 86., 2018.3.6., 108. o.).2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 86., 2018.3.6., 111. o.).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0388).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricatermékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0389).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0386).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0387).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0390).2017. április 5-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × 59122 × MIR604 × 1507 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, 59122, MIR604, 1507 és GA21 genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0123),2017. május 17-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-40278-9 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0215).2017. május 17-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított GHB119 gyapotot (BCS-GHØØ5-8) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0214).2017. szeptember 13-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-68416-4 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0341).2017. október 4-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0377).2017. október 4-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-44406-6 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0378).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 (DAS-Ø15Ø7-1) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0396).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 305423 × 40-3-2 (DP-3Ø5423-1 × MON-Ø4Ø32-6) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0397).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 88302 × Ms8 × Rf3 (MON-883Ø2-9 × ACSBNØØ5-8 × ACS-BNØØ3-6), MON 88302 × Ms8 (MON-883Ø2-9 × ACSBNØØ5-8) és MON 88302 × Rf3 (MON-883Ø2-9 × ACS-BNØØ3-6) olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0398).2018. március 1-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 59122 (DAS-59122-7) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0051).2018. március 1-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × NK603 (MON-87427-7 × MON-89Ø34-3 × MON-ØØ6Ø3-6 kukoricát, valamint MON 87427, MON 89034 és NK603 genetikai eseményekből kettőt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről, és a 2010/420/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0052).2018. május 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépából (KM-ØØØH71-4) előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0197). (5) – 2008. március 28-i 2008/280/EK bizottsági határozat a géntechnológiával módosított GA21 kukoricát (MON-ØØØ21-9) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 87., 2008.3.29., 19. o.). (6) https://www.efsa.europa.eu/fr/efsajournal/pub/541 (7) https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2017.5006 (8) G. melléklet – Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2005-226 (9) G. melléklet – Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionDocumentsLoader?question=EFSA-Q-2016-00714 (10) Az EFSA által a glifozát hatóanyagú növényvédő szereknél felmerülő kockázatok értékelésének szakértői vizsgálatából levont következtetés. EFSA Journal 2015, 13 (11):4302. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2015.4302/epdf (11) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3955666 (12) A Bizottság (EU) 2017/660 végrehajtási rendelete (2017. április 6.) a 2018., 2019. és 2020. évre vonatkozó, a növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékeinek való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékokból eredő expozíciójának értékelésére irányuló, többéves összehangolt uniós ellenőrzési programról (HL L 94., 2017.4.7., 12. o.). (13) A Bizottság (EU) 2018/555 végrehajtási rendelete (2018. április 9.) a 2019., 2020. és 2021. évre vonatkozó, a növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékeinek való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékokból eredő expozíciójának értékelésére irányuló, többéves összehangolt uniós ellenőrzési programról (HL L 92., 2018.4.10., 6. o.). (14) https://sustainabledevelopment.un.org/sdg3 (15) https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.2903/j.efsa.2015.4302 (16) https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/ecog.02719 (17) https://www.cbd.int/convention/articles/default.shtml?a=cbd-03 3. cikk (18) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5606642/ (19) Például az Európai Parlament plenáris ülésszakának megnyitásakor elmondott, az új Európai Bizottság politikai iránymutatásairól szóló beszédében (2014. július 15., Strasbourg) és az Unió helyzetéről szóló beszédében (2016. szeptember 14., Strasbourg). (20) HL C 355., 2017.10.20., 165. o. (21) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított 1507 × 59122 × MON 810 × NK603 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a 1507, 59122, MON 810 és az NK603 genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és a 2009/815/EK, a 2010/428/EU és a 2010/432/EU határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D056123-02– 2018/2699(RSP))

P8_TA(2018)0222 B8-0233/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított 1507 × 59122 × MON 810 × NK603 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a 1507, 59122, MON 810 és az NK603 genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és a 2009/815/EK, a 2010/428/EU és a 2010/432/EU határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D056123-02),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2018. április 23-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2017. november 14-én elfogadott és 2017. november 28-án közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0085, COD(2017)0035),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2011. február 3-án a Pioneer Overseas Corporation a Pioneer Hi-Bred International Inc., (Egyesült Államok) nevében az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes nemzeti hatóságához a géntechnológiával módosított 1507 × 59122 × MON 810 × NK603 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan (a továbbiakban a „kérelem”); mivel a kérelem a termesztés kivételével kiterjed a géntechnológiával módosított 1507 × 59122 × MON 810 × NK603 kukoricát tartalmazó vagy abból álló termékek nem élelmiszerként és takarmányként történő forgalomba hozatalára is;

B.  mivel a kérelem a géntechnológiával módosított kukoricát alkotó egységes génmódosítási események tíz alkombinációjára vonatkozott, amelyből ötöt már engedélyeztek; mivel az említett alkombinációk közül nyolcat a bizottsági végrehajtási határozat tervezete szabályoz; mivel az 1507 × NK603 és az NK603 × MON 810 alkombinációkat a Bizottság különböző határozatai alapján már engedélyezték;

C.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2017. november 14-én az 1829/2003/EK rendelet(5) 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2017. november 28-án tettek közzé;

D.  mivel a géntechnológiával módosított kukorica négy genetikailag módosított kukoricaesemény keresztezéséből származik: az 1507 Cr1F rovarölő fehérjét tartalmaz, és ellenálló a glufozinát gyomirtó szerrel szemben; az 59122 Cry34Ab1 és Cry35Ab1 rovarölő fehérjét tartalmaz, és szintén ellenálló a glufozinát gyomirtó szerrel szemben; a MON810 Cr1Ab rovarölő fehérjét tartalmaz; az NK603 a glifozát gyomirtó szerekkel szemben ellenállóvá tévő két enzimet tartalmaz;

E.  mivel a kiegészítő gyomirtó szerek, jelen esetben a glifozát és a glufozinát alkalmazása a szokásos mezőgazdasági gyakorlat részét képezi a gyomirtó szereknek ellenálló növények termesztése esetében, ezért arra kell számítani, hogy a termésben lesznek a permetezésből származó maradványok, és a fogyasztók nem tudják elkerülni ezeket; mivel kimutatták, hogy a gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények – hagyományos társaikhoz képest – a kiegészítő gyomirtó szerek nagyobb arányú használatát eredményezik;

F.  mivel következésképpen várható, hogy a géntechnológiával módosított kukorica nagyobb mértékben és ismétlődően lesz kitéve glifozátnak és glufozinátnak, ami nemcsak a maradékanyag-terhelést növeli a termésben, hanem a géntechnológiával módosított kukorica összetételére és agronómiai jellemzőire is hatással lehet;

G.  mivel egy független tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az EFSA kockázatértékelése nem fogadható el, mivel az EFSA többek között nem kért be semmilyen empirikus adatot a toxicitásra és az immunrendszerre gyakorolt hatásra, a halmozott hatásokra és a kiegészítő gyomirtó szerek nagyobb adagolásának következményeire vonatkozóan, továbbá a környezeti kockázatértékelés elfogadhatatlan volt és nem helytálló feltételezéseken alapult, valamint nem terveztek rendszert a szivárgás és annak potenciális egészségügyi hatásainak eseti nyomon követésére(6);

H.  mivel a kérelem benyújtója nem bocsátott rendelkezésre kísérleti adatokat a jelenleg még nem engedélyezett alkombináció 59122 × MON810 × NK603-as többszörös genetikai eseményére; mivel az engedély kiadását egy többszörös genetikai esemény esetében nem szabad fontolóra venni minden egyes alkombináció kísérleti adatainak alapos értékelése nélkül;

I.  mivel a glufozinát a reprodukciót károsító anyagnak minősül, így az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) kizárási kritériumainak hatálya alá esik; mivel a glufozinátra vonatkozó engedély 2018. július 31-én lejár(8);

J.  mivel továbbra is vannak nyitott kérdések a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatban; mivel az EFSA 2015. novemberben arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, és az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017. márciusban arra a következtetésre jutott, hogy veszélyes/rákkeltő anyagként való besorolása nem indokolt; mivel ezzel ellentétben az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége a glifozátot az emberekre nézve valószínűleg rákkeltő hatásúnak minősítette;

K.  mivel az EFSA növényvédő szerekkel foglalkozó testülete szerint általában nem vonhatóak le következtetések a géntechnológiával módosított növények glifozátformulációval való permetezéséből származó maradványanyagok biztonságával kapcsolatban(9); mivel a kereskedelmi forgalomban kapható, a glifozát permetezésére használt készítményekben található adalékanyagok és azok keverékei magasabb toxicitást mutathatnak, mint a hatóanyag maga(10);

L.  mivel az Unió a toxicitásával kapcsolatos aggályok miatt már kivonta a forgalomból a polietoxilált faggyúamin elnevezésű glifozátos adalékanyagot; mivel azonban továbbra is előfordulhat, hogy aggályos adalékanyagokat és keverékeket engedélyeznek azokban az országokban, ahol a géntechnológiával módosított kukoricát termesztik (Kanada és Japán);

M.  mivel a gyomirtó szerek és azok metabolitjainak maradékanyag-szintjére alapvető fontosságúak a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növények alapos kockázatelemzéséhez; mivel a gyomirtó szerekkel való permetezésből származó maradékanyagok az EFSA GMO-testületének hatáskörén kívül esnek; mivel a géntechnológiával módosított kukorica gyomirtó szerekkel való permetezésének hatásait nem értékelték, és a glifozáttal és a glufozináttal való permetezés halmozott hatása sem került megállapításra;

N.  mivel a tagállamok számára nem kötelező az importált kukorica glifozát- vagy glufozinátmaradványainak értékelésére a 2019., 2020. és 2021. évre vonatkozó többéves összehangolt többéves ellenőrzési program részeként a maximális maradékanyag-határértékeknek való, a Bizottság (EU) 2017/660 végrehajtási rendelete(11) szerinti megfelelés biztosítása érdekében, sem pedig a 2019., 2020. és 2021. évre vonatkozóan(12); mivel ezért nem ismeretes, hogy a géntechnológiával módosított, importált kukorica glifozát- vagy glufozinátmaradványai megfelelnek-e az uniós maximális maradékanyag-határértékeknek;

O.  mivel a többszörös genetikai esemény négy rovarölő toxint produkál: a lepidopterákta ható Cry1F-t és Cry1Ab-t, valamint a kolepetárkra ható Cry34Ab1-t és Cry35Ab1-t; mivel az egyik, a Bt-toxinoknak és a kiegészítő gyomirtó szerekkel való permetezés maradékanyagainak lehetséges egészségügyi hatásairól szóló 2017. évi tudományos tanulmány megállapítja, hogy különös figyelmet kell fordítani a gyomirtó szerek maradékanyagaira és ezek Bt-toxinokkal való kölcsönhatására(13); mivel ezt az EFSA nem vizsgálta;

P.  mivel az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy a glifozát hagyományos (azaz géntechnológiával nem módosított) növényeken való reprezentatív alkalmazási módjai közül egy kivételével mindegyik „kockázatot jelent a vadon élő, nem célzott szárazföldi gerincesekre”, miközben a hagyományos növényeken történő legfontosabb alkalmazása tekintetében is hosszú távú súlyos kockázatokat állapítottak meg az emlősök esetében(14); mivel az ECHA a glifozátot a vízi élővilágra mérgező, hosszan tartó károsodást okozó anyagnak tartja; mivel a glifozát alkalmazásának a biológiai sokféleségre és a környezetre gyakorolt negatív hatása bőséges dokumentációval rendelkezik; mivel például egy, az USA-ban végzett 2017-es tanulmány negatív korrelációt mutat a glifozáthasználata és a pompás királylepke felnőtt egyedeinek elterjedése között, különösen a koncentrált mezőgazdasági területeken(15);

Q.  mivel a géntechnológiával módosított kukorica forgalomba hozatalának engedélyezése növelni fogja a harmadik országokban történő termesztés iránti keresletet; mivel – amint azt fent már említettük – a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növényeken (a géntechnológiával nem módosított növényekhez képest) nagyobb és többszöri gyomirtó-adagolást alkalmaznak, mivel azokat szándékosan erre a célra tervezték;

R.  mivel az Unió részes fele az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének, amely a felekre ruházza annak biztosítását, hogy a joghatóságuk alá tartozó tevékenységek ne okozzanak kárt más országok környezetében(16); mivel a géntechnológiával módosított kukorica engedélyezése az Unió joghatósága alá tartozik;

S.  mivel a több szelektív gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kifejlesztése főként annak tulajdonítható, hogy azokban az országokban, amelyek nagymértékben termesztenek géntechnológiával módosított növényeket, a gyomnövények gyorsan ellenállóvá válnak a glifozáttal szemben; mivel 2015-ben globálisan legalább 29 gyomnövényfaj volt a glifozáttal szemben ellenálló(17);

T.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2018. április 23-án úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt;

U.  mivel a Bizottság számos alkalommal sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta a Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság támogatás nélkül volt kénytelen engedélyezési határozatokat elfogadni, és hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz; mivel e gyakorlat kapcsán Juncker elnök úr is kijelentette, hogy az nem demokratikus(18);

V.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án első olvasatban(19) elutasította, továbbá felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza és nyújtson be új javaslatot;

W.  mivel a 182/2011/EU rendelet (14) preambulumbekezdése szerint a Bizottságnak a kiegyensúlyozott megoldás érdekében lehetőség szerint úgy kell eljárnia, hogy kerülje a fellebbviteli bizottságban a különösen érzékeny ágazatokra – a fogyasztók egészségének védelmére, az élelmiszer-biztonságra és a környezetvédelemre – vonatkozó végrehajtási jogi aktusok megfelelőségével szemben esetlegesen kialakuló többségi állásponttal való összeütközést;

X.  mivel az 1829/2003/EK rendelet kimondja, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszer vagy takarmány nem lehet káros hatással az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, és hogy a Bizottság az engedély megújítására vonatkozó határozatának megszövegezése során figyelembe veszi az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a kérdéses ügyre vonatkozó egyéb jogszerű tényezőket is;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(20) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy függesszen fel minden, a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezése iránti kérelemre vonatkozó végrehajtási határozatot mindaddig, amíg az engedélyezési eljárást oly módon nem vizsgálják felül, hogy az kezelni tudja az elégtelennek bizonyult jelenlegi eljárás hiányosságait;

5.  felszólítja különösen a Bizottságot, hogy a glifozáttal szemben ellenálló géntechnológiával módosított valamennyi növény behozatalának felfüggesztésével tegyen eleget a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény keretében tett kötelezettségvállalásainak;

6.  felkéri a Bizottságot különösen arra, hogy ne engedélyezze az élelmiszerként vagy takarmányként felhasználandó, géntechnológiával módosított olyan növények behozatalát, amelyeket ellenállóvá tettek az Unión belül tiltott gyomirtó szerekkel szemben (jelen esetben a glufozinát, amelynek engedélye 2018. július 31-én lejár);

7.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegészítő gyomirtó szerekkel és a termesztés helye szerinti országban alkalmazott kereskedelmi készítményekkel való permetezés maradékanyagainak teljes körű értékelése nélkül ne engedélyezzen semmilyen, a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított növényt;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek használatának és a gyomirtó szerek maradványainak kockázatértékelését teljes mértékben integrálja a gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kockázatértékelésébe, függetlenül attól, hogy a géntechnológiával módosított növényt az Unión belüli termesztésre vagy élelmiszer és takarmány célú behozatalra szánják;

9.  megismétli, hogy elkötelezett a 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló bizottsági javaslattal kapcsolatos munka iránt többek között annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság visszavonja a javaslatot abban az esetben, ha az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság nem ad ki véleményt a géntechnológiával módosított szervezetek termesztésének vagy akár élelmiszer, akár takarmány célú felhasználásának jóváhagyása tekintetében; felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul tegyen előrelépéseket az ugyanezen bizottsági javaslattal kapcsolatos munkájában;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2017.5000 (4) ––––––––––––––––––––––– – 2014. január 16-i állásfoglalás a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (HL C 482., 2016.12.23., 110. o.).2015. december 16-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról (HL C 399., 2017.11.24., 71. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87705 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 19. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 17. o.).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 (MST-FGØ72-2) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 35., 2018.1.31., 15. o.).2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát, vagy két vagy három ilyen eseményt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 86., 2018.3.6., 108. o.).2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 86., 2018.3.6., 111. o.).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0388).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricatermékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0389).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0386).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0387).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0390).2017. április 5-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × 59122 × MIR604 × 1507 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, 59122, MIR604, 1507 és GA21 genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0123),2017. május 17-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-40278-9 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0215).2017. május 17-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított GHB119 gyapotot (BCS-GHØØ5-8) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0214).2017. szeptember 13-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-68416-4 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0341).2017. október 4-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0377).2017. október 4-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-44406-6 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0378).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 (DAS-Ø15Ø7-1) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0396).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 305423 × 40-3-2 (DP-3Ø5423-1 × MON-Ø4Ø32-6) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0397).2017. október 24-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 88302 × Ms8 × Rf3 (MON-883Ø2-9 × ACSBNØØ5-8 × ACS-BNØØ3-6), MON 88302 × Ms8 (MON-883Ø2-9 × ACSBNØØ5-8) és MON 88302 × Rf3 (MON-883Ø2-9 × ACS-BNØØ3-6) olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0398).2018. március 1-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 59122 (DAS-59122-7) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0051).2018. március 1-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × NK603 (MON-87427-7 × MON-89Ø34-3 × MON-ØØ6Ø3-6 kukoricát, valamint MON 87427, MON 89034 és NK603 genetikai eseményekből kettőt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről, és a 2010/420/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0052).2018. május 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított H7-1 cukorrépából (KM-ØØØH71-4) előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0197). (5) https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2017.5000 (6) https://www.testbiotech.org/node/2130 (7) HL L 309., 2009.11.24., 1. o. (8) Az (EU) 2015/404 bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének 7. pontja (HL L 67., 2015.3.12., 6. o.). (9) Az EFSA által a glifozát hatóanyagú növényvédő szereknél felmerülő kockázatok értékelésének szakértői vizsgálatából levont következtetés. EFSA Journal 2015, 13 (11):4302. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2015.4302/epdf (10) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3955666 (11) A Bizottság (EU) 2017/660 végrehajtási rendelete (2017. április 6.) a 2018., 2019. és 2020. évre vonatkozó, a növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékeinek való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékokból eredő expozíciójának értékelésére irányuló, többéves összehangolt uniós ellenőrzési programról (HL L 94., 2017.4.7., 12. o.). (12) A Bizottság (EU) 2018/555 végrehajtási rendelete (2018. április 9.) a 2019., 2020. és 2021. évre vonatkozó, a növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékeinek való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékokból eredő expozíciójának értékelésére irányuló, többéves összehangolt uniós ellenőrzési programról (HL L 92., 2018.4.10., 6. o.). (13) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5236067/ (14) https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.2903/j.efsa.2015.4302 (15) https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/ecog.02719 (16) https://www.cbd.int/convention/articles/default.shtml?a=cbd-03 3. cikk (17) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5606642/ (18) Például az Európai Parlament plenáris ülésszakának megnyitásakor elmondott, az új Európai Bizottság politikai iránymutatásairól szóló beszédében (2014. július 15., Strasbourg) és az Unió helyzetéről szóló beszédében (2016. szeptember 14., Strasbourg). (19) HL C 355., 2017.10.20., 165. o. (20) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása az uniós piacra jutási kritériumokkal rendelkező halászati termékek megfelelőségének megállapítására vonatkozó ellenőrző intézkedések végrehajtásáról (2017/2129(INI))

P8_TA(2018)0223 A8-0156/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a közös halászati politika ellenőrzési rendszerére, beleértve a 2009/1224/EK tanácsi rendeletet(2), a 2008/1005/EK tanácsi rendeletet(3), valamint a 2017/2403/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(4),

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a halállományok megőrzésére irányuló, a nem fenntartható halászatot engedélyező országok esetében alkalmazandó egyes intézkedésekről szóló, 2012. október 25-i 1026/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettek a Számvevőszék „Importeljárások: jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című, 2017. decemberi 19/2017. sz. különjelentésére,

–  tekintettel „A halászflották igazgatása a legkülső régiókban” című, 2017. április 27-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0156/2018),

A.  mivel a világ legnagyobb, halászati és akvakultúra-termékeket forgalmazó piaca az EU, 2016-ban a teljes behozatal 24%-át fogadta be, és az ilyen termékek fogyasztásának több mint 60%-a a behozataltól függ;

B.  mivel a közös halászati politika reformjának fényében a halászati és akvakultúra-termékek Európai Unióba való behozatalának rendszeréről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalásában(9) az Európai Parlament hangsúlyozza, hogy a halászati és akvakultúra-termékek importálására vonatkozó európai kereskedelempolitika elé alapvető célként kell kitűzni annak biztosítását, hogy az importált termékek is minden szempontból megfeleljenek a közösségi termékekkel szemben felállított követelményeknek, és hogy az EU-nak a halállomány megőrzése és a halászat fenntartása érdekében tett erőfeszítései összeegyeztethetetlenek a termékek olyan országokból történő importálásával, amelyek úgy halásznak, hogy közben nem törődnek a fenntarthatósággal,

C.  mivel a Bizottság 2015. október 14-i „A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleménye (COM(2015)0497) szerint az Uniónak felelősségteljesebb kereskedelempolitikát kell folytatnia a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának eszközeként;

D.  mivel a tagállamok feladata ellenőrizni, hogy az uniós tenyésztőktől származó halak megfelelnek-e az EU egészségügyi előírásainak, míg az importált halak esetében az Európai Bizottság engedélyezi a harmadik országoknak, hogy azonosítsák azokat a létesítményeket, amelyek exportálhatnak halászati termékeket az EU-ba, feltéve, hogy azonos előírásokat tudnak garantálni;

E.  mivel az EU legkülső régiói a Karib-térségben, az Indiai-óceánon és az Atlanti-óceánon olyan harmadik országok szomszédságában találhatóak, amelyek halászati, termelési és forgalmazási feltételei nem mindig felelnek meg az európai szabványoknak, ami tisztességtelen kereskedelmet eredményez a helyi termelők számára;

F.  mivel számos ratifikálandó és végrehajtandó nemzetközi jogi eszköz foglalkozik a halászokkal, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 188. számú halászati munkaügyi egyezménye (ILO C188), a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 2012. évi fokvárosi egyezménye, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet halászhajók személyzetének képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezménye (STCW-F),

G.  mivel a 3/2017 sz. „Food from the Oceans” („Az óceánokból származó élelmiszer”) című, 2017. november 29-i tudományos szakvélemény következtetései javasolják a fenntartható fejlesztési célok integrálását valamennyi uniós szakpolitikába, valamint ugyanezen megközelítés alkalmazását egyéb nemzetközi színtereken és a világ más régióinak támogatása során, hogy olyan egyensúlyt lehessen kialakítani a gazdasági és az ökológiai célkitűzések között, amely magában foglalja az élelmiszer előállítását és a tengeri környezetet is;

1.  megjegyzi, hogy a halászati és akvakultúra-termékek forgalomba hozatala érdekében az uniós gazdasági szereplőknek számos rendeletnek és szigorú követelményeknek kell megfelelniük, beleértve a közös halászati politika szabályait, valamint az egészségügyi, munkaügyi, hajóbiztonsági és környezetvédelmi előírásokat, amelyeket a megfelelőség biztosítása érdekében szabályozások támasztanak alá, meggyőződése, hogy ezek együttesen magas mércét jelentenek a terméknek az uniós fogyasztók által jogosan elvárható minőségére és fenntarthatóságára vonatkozóan;

2.  úgy véli, hogy a harmadik országokban működő halászatok és onnét származó akvakultúra-termékek megfelelése a környezeti és társadalmi fenntarthatóságra vonatkozó uniós előírásoknak elősegítené a fenntartható gazdálkodást ezekben a harmadik országokban, továbbá az uniós termékek és a harmadik országokból származó termékek közötti méltányosabb versenyt;

3.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ilyen termékek behozatalára kevesebb ellenőrzés alkalmazandó, a főbb ellenőrzést az egészségügyi előírásoknak, valamint a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendeletnek(10) való megfelelés ellenőrzése jelenti, utóbbi pedig kizárólag annak biztosítását célozza, hogy a halászat módja megfeleljen az alkalmazandó szabályoknak,

4.  hangsúlyozza, hogy az importált és az európai halászati és akvakultúra-termékek tekintetében az azonos elbánás biztosítása érdekében, amely az EU halászati politikájának kulcsfontosságú célja kell, hogy legyen, az EU-nak minden importált termék esetében meg kell követelnie az állományok megőrzésére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó uniós előírásoknak , valamint az uniós jogszabályokban előírt higiéniai követelményeknek való megfelelést; megjegyzi, hogy ez elősegítené a tisztességesebb verseny megteremtését és javítana a harmadik országok tengeri erőforrások kiaknázására vonatkozó normáin;

5.  úgy véli, hogy az EU-nak a közös halászati politika keretében a halállomány megőrzése és a halászat fenntartására érdekében tett fokozott erőfeszítései összeegyeztethetetlenek a halászati és akvakultúra-termékek olyan országokból történő importálásával, amelyek úgy fokozzák halászati erőfeszítéseiket, hogy közben nem törődnek a fenntarthatósággal és csak a rövid távú nyereségességet tartják szem előtt;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a halak forgalmazására vonatkozó eltérő szabályok olyan, hátrányosan megkülönböztető piacot hoznak létre, amely kedvezőtlenül érinti az uniós halászokat és haltenyésztőket, ezért fokozni és javítani kell a halászati és akvakultúra-termékek ellenőrzését;

7.  úgy véli, hogy az ellenőrzési rendelet(11) alkalmazását minden tagállamban meg kell erősíteni, hogy az ellátási lánc minden szakaszában homogén és harmonizált módon alkalmazásra kerüljön, beleértve a kiskereskedelmi és éttermi szolgáltatásokat, valamint az uniós és az importált termékeket egyaránt; megjegyzi, hogy ez a címkézési rendelkezésekre is vonatkozik;

Egészségügyi előírások

8.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unió által előírt és a harmadik országok illetékes hatóságai által alkalmazott, az Unióba exportált halászati termékekre vonatkozó egészségügyi előírások betartásának ellenőrzésére kialakított rendszer nem garantálja kellő mértékben, hogy ezeket az előírásokat mindig betartsák;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson több képzést, technikai segítségnyújtást és alakítson ki több intézményi kapacitásfejlesztésre szolgáló létesítményt annak érdekében, hogy elősegítse a fejlődő országokat az uniós szabályoknak való megfelelésben; ösztönzi az olyan típusú kezdeményezéseket, mint az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság (DG SANTE) által működtetett „jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” elnevezésű program, amely képzéseket nyújt a fejlődő országok hivatalos ellenőrző személyzete számára a halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó uniós szabványokról;

10.  ragaszkodik ahhoz, hogy az importált halászati és akvakultúra-termékekre, többek között a takarmányokra és takarmány-alapanyagokra, szigorúan és teljes körűen (élelmiszer-biztonság, nyomon követhetőség, megelőzés) alkalmazzák a fogyasztóvédelem szempontjából rendkívül fontos egészségügyi normákkal és ellenőrzésekkel kapcsolatos közösségi szabályozást; ebben a tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy tökéletesítse a harmadik országokra vonatkozó ellenőrzési programját az Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal küldetéseinek tökéletesítése révén, elsősorban a küldetésenként ellenőrzendő létesítmények számának növelésével, annak érdekében, hogy a harmadik országokban fennálló helyzetet jobban tükröző eredményeket kapjunk;

11.  tudomásul veszi, hogy még az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság által végzett ellenőrzések is azt mutatják, hogy néhány harmadik ország messze elmarad annak biztosításától, hogy a termékeik megfeleljenek a szükséges egészségügyi előírásoknak, legalábbis a halászhajók, feldolgozó hajók és hűtőhajók tekintetében, ami akadályozza az uniós határállomásokon végzett, a jogszabályban előírt egészségügyi követelményeknek való megfelelést vizsgáló egészségügyi ellenőrzéseket;

12.  aggasztják azok a beszámolók, amelyek szerint a Nyugat-Afrika partjainál tevékenykedő nem uniós halászhajók nehézségekbe ütköznek a termékek nyomon követhetőségének és az egészségügyi előírások betartásának biztosítása terén; úgy véli, hogy a harmadik országok által az EU-ba történő kivitelre engedéllyel rendelkező hajók és létesítmények számára kiadott tanúsítványok valódiságában nem lehet teljes mértékben megbízni;

13.  úgy véli, hogy annak engedélyezése, hogy a harmadik országok más kiválasztott harmadik országokra (akár part menti államokra) ruházzák az ilyen tanúsítványok kiállításának jogát, ellentétes a lobogó szerinti állam felelősségének elvével, amely a közös halászati politika és az IUU-rendelet egyik alappillére, és különösen ellentétes a fogási tanúsítványt kiállító lobogó szerinti állam felelősségével; úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kell szüntetnie azt a gyakorlatot, amely révén lehetővé teszi harmadik országok számára, hogy ezt a hatáskört más országokra ruházzanak át;

14.  úgy véli továbbá, hogy a halászhajók egészségügyi vizsgálatát az illetékes hatóságoknak évente legalább egyszer el kell végezniük;

A munkavállalói jogok

15.  felhívja a figyelmet arra, hogy míg a tagállamok dicséretes módon ratifikálták a tengerészekre vonatkozó nemzetközi egyezményeket, addig rendkívül gyengén teljesítenek a halászokra vonatkozó egyezmények ratifikálásában, és sürgeti őket, hogy azonnal ratifikálják a vonatkozó jogi eszközöket, beleértve az ILO 188. számú egyezményét, a fokvárosi megállapodást és a halászhajók személyzetének képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezményt (STCW-F);

16.  gratulál a szociális partnereknek ahhoz, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 155. cikkének alkalmazásával sikerült elérniük az (EU) 2017/159 tanácsi irányelv(12) létrehozását, amely részlegesen végrehajtja az ILO 188. számú egyezményét, valamint sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az irányelv nem foglalkozik az egyéni vállalkozóként működő halászokkal, sürgeti az Európai Bizottságot, hogy egészítse ki a folyamatot egy végrehajtási intézkedéseket tartalmazó kiegészítő irányelvre irányuló javaslat benyújtásával, ahogyan azt a tengeri szállítással kapcsolatban tette;

17.  sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben az STCW-F tekintetében kezdeményezzen az EUMSZ 155. cikkének alkalmazására irányuló eljárásokat annak érdekében, hogy javítsa a világ egyik legveszélyesebb foglalkozásaként számon tartott halászat során a tengeri biztonságot;

18.  támogatja az uniós halászati politika javítására irányuló, folytatódó erőfeszítéseket annak érdekében, hogy környezeti szempontból fenntarthatóbbá váljon, ezáltal biztosítsa a part menti közösségek hosszú távú fennmaradását, valamint a tápláló élelmiszerek forrását; ezzel szembeállítja az uniós piac növekvő nyitottságát az olyan harmadik országokból származó halászati termékek iránt, amelyek gazdálkodási rendszerei kevésbé szigorúak; úgy véli, hogy ez a halászati politika és a kereskedelempolitika közötti koherencia hiányát eredményezi;

Kereskedelempolitika

19.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság olykor ellentmondásos jelzéseket küld a harmadik országoknak, például olyan országokkal tárgyal szabadkereskedelmi megállapodásokról vagy az uniós piachoz való egyéb hozzáférési lehetőségekről, amelyeket korábban az IUU-rendelet vagy a nem fenntartható halászatról szóló rendelet(13) értelmében nem együttműködő országként azonosított,

20.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az Unió kereskedelmi és halászati politikái közötti szoros koordinációt, többek között a halászattal kapcsolatos kérdéseket érintő kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások során; elengedhetetlennek tartja a szabadkereskedelmi megállapodások által az uniós halászati termékekre gyakorolt gazdasági és társadalmi hatás elemzését, illetve szükség esetén megfelelő védintézkedések bevezetését és bizonyos halászati termékeket érzékeny terméknek minősítését;

21.  úgy véli, hogy az Unió a világ legjelentősebb halászatitermék-importőreként a többi, jelentős mennyiségű halászati terméket importáló országgal együtt osztozik a politikai felelősségen annak biztosításáért, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereskedelmi előírásai megfeleljenek a halgazdálkodásra és a halállomány védelmére vonatkozó lehető legmagasabb szintű globális normáknak, ezért felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásaiban erősítsék meg a tisztességes, átlátható és fenntartható halkereskedelmet;

22.  ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Bizottság által tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodásokba vagy kereskedelmi előírásokat tartalmazó, egyéb többoldalú megállapodásokba foglaljanak bele olyan, a fenntartható fejlődésre vonatkozó, a halászatokkal kapcsolatos konkrét problémákra kitérő fejezeteket, amelyek:

23.  felhív a legkülső régiók érdekeinek alapos megfontolására a fenntartható halászati partnerségi megállapodások vagy kereskedelmi megállapodások megkötése során harmadik országokkal, szükség esetén az érzékeny termékekre alkalmazott kivétel révén;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a brexit utáni időszakra vonatkozó megállapodás kidolgozása során tegye függővé az Egyesült Királyságnak a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacához való hozzáférését az uniós hajók brit vizekhez való hozzáférésétől és a közös halászati politika alkalmazásától;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy javasolja a GSP-rendelet(14) módosítását olyan fontos halászati megállapodások felvétele céljából a ratifikálandó és alkalmazandó megállapodások közé, mint például az ENSZ tengerjogi egyezménye, a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló FAO-megállapodás és a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló FAO-megállapodás, valamint olyan rendelkezésekkel való kiegészítése céljából, amelyek lehetővé teszik a GSP + státusz felfüggesztését azokban az esetekben, amikor a fenti eszközök rendelkezéseit nem alkalmazzák;

26.  hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezeteinek végrehajtása terén fennálló hiányosságok orvoslása és e rendelkezések megerősítése érdekében azokban kötelező érvényű vitarendezési mechanizmusról kell rendelkezni (amely magában foglalja a kormányok közötti konzultációkat, az egyeztető testület eljárásait, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést és a civil társadalommal való konzultációt), kiegészítve a nemzetközi kötelezettségvállalások be nem tartása esetén alkalmazandó szankciók alkalmazásának lehetőségével;

27.  riasztónak tartja a Számvevőszék 19/2017. sz. különjelentésében ismertetett gyenge pontokat és kiskapukat a vámellenőrzések terén, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban hajtsák végre az abban foglalt ajánlásokat;

28.  megjegyzi, hogy a nagyvállalatokra vonatkozó általános nem pénzügyi közzétételi kötelezettségeken felül további követelményeket vezettek be a fokozott átvilágítás kötelezettségére vonatkozóan két problematikus ágazatban – a faiparban és a konfliktusövezetből származó ásványok terén – minden méretű szereplőre (beleértve a kkv-kat is), amelyeket a felügyeleti lánc minden pontján alkalmazni kell; úgy véli, hogy a halászati termékek esetében is előnyösek lennének a hasonló kötelezettségek és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az e termékekre vonatkozó átvilágítási követelmények bevezetésének megvalósíthatóságát;

A forgalmazásra vonatkozó szabályok

29.  megjegyzi, hogy míg a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 1379/2013/EU rendelet rendelkezései valamennyi halászati és akvakultúra-termékre vonatkoznak, a fogyasztók számára készült címkékről szólók csak viszonylag kis termékcsoportokra alkalmazandók, amelyek nem foglalják magukban az előkészített, tartósított vagy feldolgozott termékeket; úgy véli, hogy a fogyasztói tájékoztatást e termékek esetében is fejleszteni kell, a címkéken kötelezően feltüntetendő további információk révén; úgy véli, hogy e termékek címkézését a fogyasztók tájékoztatása és a halászati és akvakultúra-termékek nyomon követhetősége érdekében javítani kell;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az uniós halászok és haltenyésztők fenntarthatóságra irányuló erőfeszítéseiről szóló tájékoztató kampányokat, hangsúlyozva az uniós jogszabályok által előírt magas szintű minőségi és környezetvédelmi előírásokat a harmadik országokéhoz képest;

31.  úgy véli, hogy a közös halászati politika és egyéb uniós jogszabályok szigorú betartása garantálja, hogy az uniós flotta megfeleljen a magas szintű környezetvédelmi, higiéniai-egészségügyi és szociális normáknak, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja meg egy, az uniós halászati termékeket megkülönböztető címke bevezetésének a lehetőségét;

32.  meggyőződése, hogy az európai fogyasztók gyakran más termékeket választanának abban az esetben, ha jobb tájékoztatást kapnának az eladásra kínált termékek tényleges tulajdonságairól, földrajzi eredetéről, minőségükről és az előállítás vagy a halászat körülményeiről;

33.  úgy véli, hogy a halászati termékek címkéin kötelezően feltüntetendő információknak tartalmazniuk kell a terméket kifogó hajó lobogója szerinti állam feltüntetését is;

34.  üdvözli az évtizedekkel ezelőtt elfogadott forgalmazási előírások Európai Bizottság által nemrégiben indított értékelését, amely azt kívánja megvizsgálni, hogy mely előírásokat kell alkalmazni a mai forgalmazási gyakorlatok és a termékek nyomonkövethetőségével kapcsolatban elérhető technológiák tükrében,

Ellenőrzési szabályozás

35.  úgy véli, hogy az ellenőrzési szabályozást átfogó három rendelet kiegyensúlyozott csomagnak tekinthető, és jelentős előrelépéshez vezetett az uniós halászatirányítás terén,

36.  üdvözli azt, ahogy az Európai Bizottság végrehajtotta az IUU-rendeletet a harmadik országok tekintetében, és ezáltal megmutatta, hogy az EU felelős, piac szerint illetékes államként jelentős befolyással bír a globális halászat terén; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy továbbra is gyakoroljon nyomást a többi piac szerinti illetékes államra, hogy tegyenek intézkedéseket a jogellenesen, nem bejelentett módon és szabályozatlanul fogott halak forgalomba hozatalának megakadályozása érdekében,

37.  kiemeli a civil társadalom által nemrégiben közzétett jelentést, amely 2010-től fogva elemzi a tengeri eredetű élelmiszerek uniós országokba irányuló importjának alakulását, vagyis attól az évtől kezdve, amelyben az IUU-rendelet hatályba lépett, és amely bemutatja, hogy a harmadik országokból a tagállamokba irányuló behozatal ellenőrzésének hiányosságai és a nem egységes szabályok hogyan teszik lehetővé az előírásoknak nem megfelelő termékek behozatalát az uniós piacra; felhívja tehát a tagállamokat, valamint a tranzit- és a rendeltetési országokat, hogy fokozzák tevékenységük összehangolásukat annak biztosítása érdekében, hogy a halimportra kiadott fogási tanúsítványokat alaposabban megvizsgálják; fontosnak tartja egy olyan harmonizált és összehangolt európai számítógépes rendszer kialakítását, amely megkönnyítheti a halimport ellenőrzését a tagállamokban;

38.  úgy véli, hogy az Európai Bizottság és egyes tagállamok nem tudták szigorúan végrehajtani és betartatni mindhárom rendeletet, ahogyan azt az Európai Bizottság, az Európai Számvevőszék és a független megfigyelők dokumentumai igazolják;

39.  úgy véli, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló (IUU-) rendelet alkalmazása mellett szigorúbb ellenőrzésre van szükség az ilyen halászati termékek piaci értékesítése vonatkozásában, nevezetesen azáltal, hogy az illegális halászatból származó termékek szállításával gyanúsított tagállamokat és vállalatokat szigorúbb ellenőrzésnek vetik alá;

40.  kéri a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel annak biztosítása érdekében, hogy az Unióba halászati és akvakultúra-termékeket exportáló országok szigorú politikát alkalmazzanak az állományok megőrzése érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy minden megfelelő fórumon és különösen a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben működjön együtt a fenti országokkal;

41.  úgy véli, hogy a végrehajtási hiányosságok számos tekintetben megfigyelhetők, többek között az alábbiakban:

42.  hangsúlyozza, hogy szükséges annak biztosítása, hogy amennyiben egy importált terméket valamely tagállam kikötőjében visszautasítanak, az ne juthasson be az uniós piacra egy másik tagállam másik kikötőjében;

43.  egyetért abban, hogy az ellenőrzési szabályozásra vonatkozó rendeletek egyes rendelkezései többféleképpen értelmezhetők és ezáltal akadályozták az egységes végrehajtást, azonban úgy véli, hogy kellő nyitottsággal és politikai akarattal az Európai Bizottság és a tagállamok növelhetnék a hatályos jogszabályok egységesebb végrehajtására tett erőfeszítéseiket, például útmutatások és értelmezések révén;

44.  megjegyzi, hogy a fenti szándék vezérelte az uniós halászati ellenőrzési rendszer szerinti kötelezettségeknek való megfeleléssel foglalkozó szakértői csoport létrehozását, amelyet a közös halászati politika reformjának részeként hoztak létre, hogy a hiányosságokról folytatott őszinte vita helyszíneként szolgáljon a szereplők számára, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a csoport működése eddig nem a fenti elképzelések szerint alakult;

45.  úgy véli, hogy sokkal többet kell tenni az ellenőrzési rendszer teljes körű végrehajtásának ösztönzése érdekében, beleértve a feltárt jogsértések megfelelő nyomon követését, illetve a tagállamok általi jelentéstétel javítását a hozott intézkedésekről, valamint az információk hatékonyabb cseréjét a tagállamok között, illetve a tagállamok és a Bizottság között;

46.  sürgeti a Bizottságot, hogy a rendelkezésére álló eszközök teljes körét használja arra, hogy ösztönözze a tagállamokat az ellenőrzési rendszer rendelkezéseinek teljes körű végrehajtására, beleértve adott esetben az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból származó források visszatartását;

47.  megismétli az uniós halászati ellenőrzések egységessé tételének mikéntjéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalásában(15) levont következtetést, amely szerint az ellenőrzési rendelet vagy az IUU-rendelet felülvizsgálatának célzottnak kell lennie, és kizárólag azokra az aspektusokra kell fókuszálnia, amelyek lehetetlenné teszik a hatékony és egységes ellenőrzéseket az Unió minden tagállamában;

48.  felhív arra, hogy az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) hatáskörét terjesszék ki a halászati megállapodások hatálya alá tartozó hajók ellenőrzésére, többek között az aláíró állam illetékes hatóságaival való együttműködés alapján, valamint az EFCA-nak az ehhez szükséges források biztosítására;

49.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság határozatot hozott a teljes ellenőrzési rendszer átfogó felülvizsgálatának megindításáról anélkül, hogy megfelelő nyilvános konzultációt folytatott volna az IUU-rendelet végrehajtásáról, az EFCA mandátumáról vagy a teljes csomag felülvizsgálatáról, amint azt a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások előírják; úgy véli, hogy az összes ilyen elemre vonatkozó hivatalos nyilvános konzultáció – a felülvizsgálatra vonatkozó javaslat előterjesztését megelőzően – lehetővé tenné valamennyi érdekelt fél számára, hogy kellő mértékű hozzájárulást nyújtson a közös halászati politika e legkritikusabb pillérének felülvizsgálatához;

50.  határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy a felülvizsgálat nem vezethet a jelenlegi intézkedések gyengüléséhez, hanem inkább a halászati ellenőrzések egyenlő feltételeinek fejlesztésére és megerősítésére kell fókuszálnia, mivel ez az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a közös halászati politika „közös” mivoltát garantálni lehessen,

51.  ragaszkodik ahhoz, hogy a felülvizsgált ellenőrzési rendszer a következő alapelveket foglalja magában:

52.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtsa be az ellenőrzési rendelet módosítására vonatkozó javaslatát;

53.  ragaszkodik ahhoz, hogy az IUU-rendelet rendelkezéseit és elveit semmilyen módon ne lehessen megváltoztatni vagy meggyengíteni, figyelembe véve e rendelet hatalmas sikerét és a világ halászataira gyakorolt hatását;

54.  ragaszkodik ahhoz, hogy a harmadik országoknak az előzetes azonosítás, azonosítás és jegyzékbe vétel IUU-rendeletben meghatározott folyamataiba való felvétele bármilyen politikai beavatkozás nélkül történjen, és hogy a jegyzékből való törlést szigorúan arra kell alapozni, hogy az érintett ország teljes mértékben teljesítette-e a Bizottság által szükségesnek ítélt változtatásokat;

55.  úgy véli, hogy az EFCA szerepét meg kell erősíteni annak érdekében, hogy nagyobb szerepet vállalhasson az ellenőrzési és IUU-rendeletek alkalmazásában, ideértve az adatok ellenőrzését és keresztellenőrzését a felügyeleti lánc mentén, a Bizottság és a tagállamok által végzett ellenőrzések tervezését és összehangolását, valamint a fogási tanúsítványok ellenőrzését;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o. (2) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.). (3) A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2017/2403/EU rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2017.12.28., 81. o.). (5) HL L 354., 2013.12.28., 1. o. (6) HL L 139., 2004.4.30., 206. o. (7) HL L 316., 2012.11.14., 34. o. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0195. (9) HL C 351. E, 2011.12.2., 119. o. (10) A Tanács 1005/2008/EK rendelete. (11) A Tanács 1224/2009/EK rendelete. (12) HL L 25., 2017.1.31., 12. o. (13) 1026/2012/EU rendelet. (14) 978/2012/EU rendelet (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.). (15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0407.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövőjéről (2018/2037(INI))

P8_TA(2018)0224 A8-0178/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövője” című, 2017. november 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0713),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a közös mezőgazdasági politikát (KAP) és annak célkitűzéseit meghatározó 38. és 39. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 40. cikkére és 42. cikkére, mely létrehozza a mezőgazdasági piacok közös szervezését és meghatározza, hogy a versenyszabályok milyen mértékben vonatkoznak a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére,

–  tekintettel az EUMSZ 13. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 349. cikkére, amely meghatározza a legkülső régiók helyzetét és megállapítja a Szerződések alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban,

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1307/2013/EU, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU és az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 652/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2017. december 13-i (EU) 2017/2393 európai parlamenti és tanácsi rendeletre („salátarendelet”)(1),

–  tekintettel a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló, 1998. július 20-i 98/58/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „A KAP jövője” című, 2018. március 19-én közzétett tájékoztató dokumentumára,

–  tekintettel a növényvédőszerek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) és a tagállamok nemzeti cselekvési terveiről és a növényvédőszerek fenntartható használatáról szóló, 2017. október 10-i 2009/128/EK irányelv végrehajtásában elért haladásról szóló bizottsági jelentésre (COM(2017)0587),

–  tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásával foglalkozó különbizottság létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről szóló 2018. február 6-i határozatára(4),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 16/2017. számú, „Vidékfejlesztési programozás: egyszerűsítésre és eredményközpontúbb megközelítésre van szükség” című, valamint a 21/2017. számú, „A zöldítés bonyolultabb, környezetvédelmi szempontból egyelőre még nem eredményes jövedelemtámogatási rendszer” című különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló, 2017. június 28-i bizottsági vitadokumentumra (COM(2017)0358),

–  tekintettel „Az Európai Unió új, korszerű többéves pénzügyi kerete a 2020 utáni prioritások megvalósításának hatékony szolgálatában” című, 2018. február 14-i bizottsági közleményre (COM(2018)0098),

–  tekintettel az Európai Vidékfejlesztési Konferencián kiadott, „Jobb életminőség a vidéki területeken” című, 2016. évi Cork 2.0 nyilatkozatra,

–  tekintettel az uniós juh- és kecskeágazat jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a fehérjenövények termesztésének ösztönzésére irányuló európai stratégiáról – az európai mezőgazdasági ágazatban a fehérje- és hüvelyes növények termesztésének ösztönzéséről szóló 2018. április 17-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a következő többéves pénzügyi keretről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalására: A 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló parlamenti álláspont előkészítése(7),

–  tekintettel az EU méhészeti ágazata előtt álló kilátásokról és kihívásokról szóló, 2018. március 1-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A termőföldek koncentrációjának jelenlegi állapota az Unióban: a mezőgazdasági termelők földhöz jutásának megkönnyítése” című, 2017. április 27-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a vidéki térségekben élő nőkről és szerepükről szóló, 2017. április 4-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a mezőgazdasági piacokon tapasztalható áringadozás csökkentésére szolgáló KAP-eszközökről szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a vidéki területeken a KAP munkahelyteremtéshez való hozzájárulásának mikéntjéről szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „Az innováció és a gazdasági fejlődés előmozdítása a jövőbeli európai mezőgazdasági gazdálkodásban” című, 2016. június 7-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az uniós tejágazat kilátásairól – a tejágazati csomag végrehajtásának felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 7-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A közös agrárpolitika lehetséges átdolgozása” című véleményére(15),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „A 2020 utáni KAP” című véleményére(16)

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, amelyek többsége releváns a KAP szempontjából,

–  tekintettel a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport „Piaci eredmények javítása: a mezőgazdasági termelők helyzetének erősítése az ellátási láncban” című, 2016 novemberében közzétett jelentésére és az abban foglalt következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ 2015. évi éghajlat-változási konferenciáján (COP21) létrejött Párizsi Megállapodásra és különösen az Európai Unió által „nemzeti vállalásként”, a megállapodás globális céljainak megvalósítása érdekében tett kötelezettségvállalásokra,

–  tekintettel az Unió legkülső régióit célzó egyedi mezőgazdasági intézkedések rendszerének (POSEI) végrehajtásáról szóló, 2016. december 15-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0797),

–  tekintettel a környezetvédelmi politikák végrehajtásának 2016-ban bejelentett felülvizsgálatára (COM(2016)0316), amely eszköz arra szolgál, hogy a jobb végrehajtás révén segítsen az uniós környezetvédelmi jog és politikák hasznainak a vállalkozások és a polgárok számára való megvalósításában,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0178/2018),

A.  mivel „Az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövője” című bizottsági közlemény elismeri, hogy a közös agrárpolitika (KAP) az EU egyik legrégebbi és leginkább integrált, globális stratégiai jelentőségű politikája, és azt úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegye, hogy az Unió mezőgazdasági és erdészeti ágazata kielégítse a polgárok indokolt igényeit nem csupán az élelmezésbiztonság, illetve az élelmiszerek biztonsága, minősége és fenntarthatósága, hanem a környezet megóvása, a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások védelme, az éghajlat-politikai fellépés, a vidékfejlesztés, az egészségügy és a magas szintű állatjóléti normák, valamint a foglalkoztatás tekintetében is;

B.  mivel ideje megállapítani, hogy a KAP-ot meg kell reformálni annak érdekében, hogy hatékonyabban eleget tudjon tenni elsődleges kedvezményezettjei, azaz a mezőgazdasági termelők, valamint valamennyi polgár igényeinek;

C.  mivel a KAP rendkívül fontos Európa-szerte körülbelül 12 millió gazdaság számára;

D.  mivel Európa területének mintegy 47%-a mezőgazdasági terület, és az EU-ban 22 millió mezőgazdasági termelő és mezőgazdasági munkavállaló él;

E.  mivel a KAP célkitűzéseinek az élelmiszer-biztonság és -függetlenség, valamint az uniós mezőgazdasági rendszerek és területek ellenálló képességének és fenntarthatóságának biztosítására kell irányulniuk;

F.  mivel az EU-nak a multifunkcionális és diverzifikált, munkahelyteremtő, igazságos, fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokra épülő és az életképes, generációról generációra szálló kisméretű és családi gazdaságok megőrzését lehetővé tevő mezőgazdasági és erdészeti ágazatra irányuló átfogó célkitűzése továbbra is létfontosságú a pozitív externáliák és az európai polgárok által igényelt közjavak (élelmiszer és nem élelmiszer jellegű termékek és szolgáltatások) biztosításához;

G.  mivel feltétlenül meg kell fékezni és vissza kell fordítani a piaci hatalom koncentrálódását a nagy kiskereskedelmi láncok és a nagyvállalatok kezében;

H.  mivel a jelenlegi KAP-ot a versenyképesség megerősítésére, valamint az egészséges és biztonságos élelmiszerek biztosítására irányuló stratégiai célok mentén kell átalakítani;

I.  mivel a KAP több mint 25 éven át rendszeres reformokon esett át, amelyeket az európai mezőgazdaság nemzetközi piacok előtti megnyitása, valamint többek között a környezet és az éghajlatváltozás területén jelentkező új kihívások tettek szükségessé; mivel ebben a folyamatos kiigazítási folyamatban most új lépésre van szükség a KAP egyszerűsítése, modernizációja és átirányítása érdekében, hogy biztosítani tudja a mezőgazdasági termelők jövedelmét, és hatékonyabban eleget tudjon tenni az egész társadalom elvárásainak, különösen az élelmiszer-minőség és -biztonság, az éghajlatváltozás, a közegészségügy és a foglalkoztatás terén, ugyanakkor politikai és pénzügyi biztonságot nyújtva az ágazat számára a vidéki területek fenntarthatóvá tétele, az élelmiszer-biztonsági problémák kezelése, az uniós éghajlati és környezetvédelmi célok elérése, valamint az uniós hozzáadott érték növelése céljából;

J.  mivel, bár a Bizottság a KAP folyamatban lévő reformjáról szóló közleményének „Az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövője” címet adta, azt nem garantálta, hogy a KAP költségvetése változatlan marad, és mivel ezzel mindenképpen foglalkozni kell a küszöbön álló jogalkotási javaslatok bemutatása előtt; mivel e javaslatoknak biztosítaniuk kell, hogy a KAP ne kerüljön újra nemzeti hatáskörbe, hogy az egységes piac megfelelő működése ne sérüljön és hogy a kedvezményezettek számára valódi egyszerűsítés történjen, ne csupán uniós, hanem tagállami, regionális és helyi szinten, valamint a gazdaságok szintjén is, a mezőgazdasági termelőknek és erdőtulajdonosoknak pedig rugalmasságot és jogbiztonságot nyújtsanak, teljesítve ugyanakkor az ambiciózus környezetvédelmi célokat és az új KAP célkitűzéseit anélkül, hogy a tagállamok számára új korlátozásokat vezetnének be és ezzel tovább növelnék a folyamat összetettségét, ami késedelmekhez vezetne a nemzeti stratégiák végrehajtása terén;

K.  mivel az új teljesítési modellnek biztosítania kell az EU és az európai mezőgazdasági termelők közötti közvetlen kapcsolatot;

L.  mivel a KAP-nak fontos szerepet kell játszania az ágazat hosszú távú termelékenységének és versenyképességének erősítésében, valamint a gazdaságok jövedelmét jellemző stagnálás és ingadozások megszüntetésében, tekintettel arra, hogy a termelés koncentrációja és intenzívebbé válása, illetve a termelékenység növekedése ellenére a gazdálkodás átlagosan még mindig kevésbé jövedelmező más gazdasági ágazatoknál;

M.  mivel a közvetlen kifizetések a stabilitás első fontos szintjét alkotják, valamint a mezőgazdasági jövedelem tekintetében biztonsági hálóként működnek, tekintve, hogy a gazdálkodásból származó éves jövedelem kézzelfogható részét jelentik, sőt bizonyos régiókban e kifizetések jelentik a gazdaság bevételének 100 %-át; mivel e kifizetéseket folytatni kell, hogy a mezőgazdasági termelők egyenlő versenyfeltételekkel versenyezhessenek a harmadik országokkal;

N.  mivel a biogazdaságon belüli új vidéki értékteremtési láncok jelentős növekedési és munkahely-teremtési lehetőségeket kínálhatnak a vidéki térségek számára;

O.  mivel a közvetlen kifizetéseket célzottabban a mezőgazdasági termelőknek kell nyújtani, mivel ők járulnak hozzá vidéki térségeink stabilitásához és jövőjéhez, és gazdasági és piaci kockázatokkal néznek szembe;

P.  mivel az utóbbi néhány évben a mezőgazdasági termelők az árak fokozottabb ingadozását tapasztalták, amely tükrözte a globális piacok áringadozásait, illetve a makrogazdasági fejlemények, a külpolitika – például a kereskedelmi, politikai és diplomáciai kérdések –, az egészségügyi válságok, az egyes európai ágazatokban előállított többletmennyiségek, az éghajlatváltozás, illetve a gyakoribb szélsőséges időjárási események okozta bizonytalanságot is;

Q.  mivel a földközi-tengeri ágazatokra vonatkozó egyedi eszközöknek továbbra is az I. pillér részét kell képezniük;

R.  mivel elengedhetetlen olyan rugalmas és válaszképes eszközöket biztosítani, amelyek segítségével az érzékeny és stratégiai ágazatok megküzdhetnek a strukturális változásokkal, például a brexit vagy az EU fő partnereivel létrejött, jóváhagyott kétoldalú kereskedelmi megállapodások lehetséges hatásaival;

S.  mivel a zöldség- és gyümölcstermesztéssel, a borászattal és a méhészettel kapcsolatos ágazati stratégiáknak ezután is kötelezőnek kell maradniuk a termelő országokra nézve, és meg kell őrizni ezen eszközök és szabályok sajátosságait;

T.  mivel a mezőgazdasági termelők számára minden régióban és tagállamban biztosítani kell az egyenlő versenyfeltételeket, a méltányos árakat és a megfelelő életszínvonalat, ezáltal biztosítva a megfizethető árakat a polgárok és fogyasztók számára, valamint azt, hogy az Unió minden részén, így a hátrányos természeti adottságú területeken is folytathassanak mezőgazdasági tevékenységet; mivel fontos előmozdítani a jó minőségű élelmiszerek fogyasztását és az egészséges, fenntartható étrendet, illetve hozzáférhetőbbé tenni ezeket, teljesítve ugyanakkor a társadalmi és környezeti fenntarthatóságra, az éghajlat-politikai fellépésre, az egészségre, az állatok és növények egészségére és jólétére, valamint a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlesztésére vonatkozó kötelezettségvállalásokat is;

U.  mivel a víz és a mezőgazdaság eredendően összekapcsolódik egymással, és a vízzel való fenntartható gazdálkodás alapvető a mezőgazdasági ágazatban a jó minőségű és elégséges élelmiszer termelésének garantálásához és a vízforrások megőrzésének biztosításához;

V.  mivel a KAP-nak megfelelő eszközökre van szüksége, hogy kezelje a mezőgazdaság éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságát, ugyanakkor csökkentse az EU-ban az édesvízfogyasztás 50%-áért felelős ágazat által az édesvíztartalékokra gyakorolt nyomást;

W.  mivel korszerűbb, egyszerűbb és méltányosabb kifizetési rendszerre, valamint az egyenlőség és a legitimitás növelésére van szükség;

X.  mivel a jelenlegi KAP-ból hiányoznak azok az eszközök, amelyek tisztességes jövedelmet tudnának biztosítani ahhoz, hogy az idős mezőgazdasági termelők méltó életet tudjanak élni;

Y.  mivel nincsenek olyan megfelelő eszközök, amelyek ösztönöznék a mezőgazdasági termelők között az üzleti tevékenység átruházását az idősebb generációkról a fiatalabbakra;

Z.  mivel az Európai Számvevőszéknek „A KAP jövője” című, 2018. márciusi tájékoztató dokumentuma szerint 2010-ben minden 100, 55 év feletti mezőgazdasági üzemvezetőre 14, 35 év alatti mezőgazdasági üzemvezető jutott, és ez a szám 2013-ban 10,8 mezőgazdasági üzemvezetőre csökkent; mivel az uniós gazdálkodók átlagéletkora 49,2-ről 51,4-re emelkedett a 2004 és 2013 közötti időszakban; mivel a legkisebb mezőgazdasági üzemek leginkább idősebb mezőgazdasági gazdálkodók birtokában vannak;

AA.  mivel a globális kereskedelem bővülése lehetőségeket és kihívásokat is tartogat, többek között a környezet, az éghajlatváltozás, a vízvédelem, a mezőgazdasági földterületek hiánya és a talajromlás tekintetében, ezért szükségessé teszi a nemzetközi kereskedelmi szabályok átalakítását, amely lehetővé teszi a magas szintű normákon, valamint méltányos és fenntartható feltételeken alapuló, az áru- és szolgáltatáskereskedelemre kiterjedő egyenlő versenyfeltételek, illetve megújult, hatékony piacvédelmi mechanizmusok megteremtését, összhangban az Unió meglévő szociális, gazdasági, környezetvédelmi, egészségügyi, növényegészségügyi és állatjóléti normáival;

AB.  mivel ezeket a magas szintű normákat fenn kell tartani és elő kell mozdítani globális szinten, különösen a Világgazdaság Szervezet (WTO) keretein belül, védelmezve az európai termelők és fogyasztók érdekeit az európai normáknak az importra vonatkozó kereskedelmi megállapodásokon belüli biztosítása révén;

AC.  mivel az Unióban a szükséges fehérje körülbelül 80 %-át harmadik országokból importálják, és eddig a KAP-ban megközelítőleg sem került sor megfelelő fehérjestratégia végrehajtására;

AD.  mivel, bár örvendetes, hogy az erőforrás-takarékos termék- és folyamatinnovációt célzó kutatás és fejlesztés nagyobb figyelmet kap, többet kell tenni az ahhoz szükséges kutatási kapacitások és infrastruktúra fejlesztése érdekében, hogy a kutatások eredményeiből megfelelő támogatás segítségével élelmiszeripari, mezőgazdasági, illetve fenntartható agrár-erdészeti gyakorlatok szülessenek, továbbá hogy kialakuljon egy, a mezőgazdasági termelők köré összpontosuló többszereplős megközelítés, amelyet valamennyi tagállamban és régióban független, átlátható és kellő finanszírozással rendelkező uniós szintű mezőgazdasági szaktanácsadás, továbbá tagállami szintű ismeretátadási és képzési szolgáltatások támogatnak;

AE.  mivel a közvetlen beruházási támogatásnak célzottabban a gazdasági és környezeti teljesítmény kettős követelményére kell irányulnia, valamint figyelembe kell vennie a mezőgazdasági termelők igényeit;

AF.  mivel az Európai Unió számos űrprogramot (EGNOS és Galileo) és földmegfigyelő programot (Kopernikusz) fejlesztett ki, amelyeknek a KAP végrehajtását megkönnyítő ellenőrzés és az európai mezőgazdaságról a precíziós mezőgazdaságra és a gazdaságok kettős, környezetvédelmi és gazdasági teljesítményére való átállás terén fennálló potenciálját a lehető legnagyobb mértékben ki kell aknázni;

AG.  mivel a legtöbb biotechnológiai kutatás jelenleg az Unión kívül helyezkedik el, ahol jellemzően az Unió számára jelentőséggel nem bíró agroökonómiai kérdésekre összpontosítanak, ami a beruházások és a fókuszpont esetleges elvesztéséhez vezethet;

AH.  mivel a jelenlegi tapasztalatok alapján valószínűleg csökkentené a költségeket, ha kihasználnánk és előmozdítanánk azokat a természetes folyamatokat, amelyekkel növelhető a terméshozam és az ellenálló képesség;

AI.  mivel a versenyképes mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti ágazatnak továbbra is erőteljes szerepet kell játszania a környezet megóvására és az éghajlatra vonatkozó, nemzetközi megállapodásokban, többek között a COP21 és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai keretében meghatározott uniós célkitűzések elérésében, mégpedig azáltal, hogy a mezőgazdasági termelők ösztönzésben és javadalmazásban részesülnek hozzájárulásukért, és vállalt intézkedéseik végrehajtása során támogatást kapnak a szükségtelen szabályozási és adminisztratív terhek csökkentése révén;

AJ.  mivel a globális felszíni átlaghőmérséklet 21. században várható növekedésének mértéke és az éghajlati viszonyokat érintő azonnali következmények környezeti szempontból fenntartható élelmiszerrendszert tesznek szükségessé, amely garantálja a biztonságos és bőséges termelést, ugyanakkor nem engedi, hogy az Unió más piacoktól függjön;

AK.  mivel fontos, hogy a jövőbeli KAP összhangban legyen az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival, a Párizsi Megállapodással és a – különösen a fenntarthatóság, a környezet, az éghajlat, a közegészség és az élelmiszer-politika területéhez tartozó – uniós szakpolitikákkal;

AL.  mivel a mezőgazdaság a gazdaság egyik azon ágazata, amelytől azt várják, hogy az erőfeszítés-megosztási rendelet keretében járuljon hozzá az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2005-ös szinthez képest 30%-kal való csökkentésére vonatkozó, 2030-ig teljesítendő célkitűzés eléréséhez;

AM.  mivel a mezőgazdasági kistermelők teszik ki az uniós gazdaságok körülbelül 40%-át, de a KAP-támogatások mindössze 8%-a kerül e gazdaságokhoz;

AN.  mivel a 17 fenntartható fejlesztési cél új, egyértelmű célkitűzéseket határoz meg a 2020 utáni KAP tekintetében;

AO.  mivel a KAP fokozatosan környezetvédelmi célkitűzéseket épített be annak biztosítása révén, hogy a szabályai összhangban vannak az uniós jogszabályokban megállapított környezetvédelmi követelményekkel, és azoknak a mezőgazdasági termelők is eleget tesznek, valamint előmozdítja az olyan fenntartható mezőgazdasági módszereket, amelyek védik a környezetet és a biológiai sokféleséget;

AP.  mivel a telített zsírsavak és a vörös húsok fogyasztása az Unióban továbbra is jóval meghaladja az ajánlott táplálkozási értékeket, és az élelmiszeripar továbbra is jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok és a nitrogén kibocsátásához;

AQ.  mivel a zárt termelési ciklusok – ami alatt az ugyanazon régióban megvalósuló termelési folyamatokat, feldolgozást és csomagolást értjük – az adott régióban tartják a hozzáadott értéket, és ezáltal több munkahelyet biztosítanak az érintett területen és így lehetőséget kínálnak a vidéki térségek újjáélesztéséhez;

AR.  mivel a KAP-nak két egymástól elválaszthatatlan, gazdasági és környezetvédelmi jellegű célkitűzése van, és ezt a kettős megközelítést meg kell őrizni és erősíteni kell az I. pillér reformjának és a zöldítési rendszer keretében a fenntartható és hatékony európai mezőgazdasági modellre való átváltás érdekében;

AS.  mivel a jövőbeli KAP keretében az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a fenntartható mezőgazdasági termelés megerősítése érdekében jelentősen korlátozza az antibiotikumok mezőgazdasági ágazaton és élelmiszeriparon belüli használatát;

AT.  mivel a mezőgazdasági rendszerek és területek hosszú távú ellenálló képességének és fenntarthatóságának növelése az EU egészének az előnyére fog válni;

AU.  mivel az Európai Számvevőszék hangsúlyozta azt a tényt, hogy a gyakran csupán a jelenlegi gyakorlatokat tükröző zöldítési követelmények miatt a 2013. évi reform részeként bevezetett „zöld” kifizetések növelik az összetettséget és a bürokráciát, nehezen érthetők, és az Európai Számvevőszék véleménye szerint nem javítják kellő mértékben a KAP környezetvédelmi és éghajlati teljesítményét a kialakításukból adódóan, és ezeket a tényezőket fontos szem előtt tartani a KAP új környezetbarát szerkezetének kialakításakor;

AV.  mivel az Európai Számvevőszék a második pillér végrehajtását illetően számottevő hiányosságokat állapított meg, különös tekintettel a hosszú jóváhagyási folyamatra, valamint a vidékfejlesztési programok összetett és bürokratikus jellegére;

AW.  mivel a tudományos tanulmányok metaértékelése, a bizonyítékokon alapuló „célravezetőségi vizsgálat” megállapította, hogy az ökologizálási intézkedések nem javították jelentősen a környezeti teljesítményt, nagyrészt mivel ezeket a követelményeket már teljesítették;

AX.  mivel a „Jobb életminőség a vidéki területeken” című Cork 2.0 nyilatkozat célkitűzései között szerepelnek a dinamikus vidéki területek, az intelligens multifunkcionalitás, a biológiai sokféleség a mezőgazdaságban és az erdészetben, illetve azokon túl, a ritka állatfajok és a talajmegőrzést biztosító növények, az ökológiai gazdálkodás, a kedvezőtlen adottságú területek támogatása, valamint a Natura 2000 keretében tett kötelezettségvállalások; mivel a nyilatkozat ezenkívül kiemeli a vidéki területek elnéptelenedésének megakadályozására irányuló erőfeszítéseknek, illetve a nők és fiatalok e folyamatban játszott szerepének fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy a vidéki területek saját forrásait hatékonyabban használják fel integrált stratégiák és több ágazatot átfogó megközelítések végrehajtása révén, amelyek erősítik az alulról felfelé irányuló megközelítést és az érdekelt felek közötti szinergiákat, valamint szükségessé teszik a vidéki területek életképességébe való befektetést, a természeti erőforrások megőrzését és hatékonyabb kezelését, az éghajlat-politikai fellépés ösztönzését, az ismeretek és az innováció elősegítését, a vidéki területek irányításának megerősítését, valamint a vidékfejlesztési politika egyszerűbb kialakítását és végrehajtását;

AY.  mivel a KAP-nak figyelembe kell vennie a kedvezőtlen adottságú területeket, például a városfejlesztés és a mezőgazdaság között megvalósuló erős verseny által érintett régiókat, ahol még korlátozottabb a mezőgazdaság fenntartásához szükséges földterületekhez való hozzáférés;

AZ.  mivel a KAP-nak továbbra is kompenzálnia kell a kedvezőtlen adottságú területeket, például a hegyvidéki és legkülső régiókat az egyedi hátrányos helyzetükből fakadó pótlólagos költségek miatt annak érdekében, hogy e térségekben fennmaradhasson a mezőgazdasági tevékenység;

BA.  mivel a KAP keretében kellően el kell ismerni az egyes ágazatok, például a juh- és kecskeágazat, illetve fehérjenövények ágazata által kínált jelentős környezeti előnyöket;

BB.  mivel a méhészeti ágazat kulcsfontosságú az EU számára, továbbá jelentősen hozzájárul a társadalomhoz, gazdasági és ökológiai szempontból is;

BC.  mivel tovább kell erősíteni a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt pozícióját, lehetővé kell tenni az egységes piacon a tisztességes versenyt olyan méltányos és átlátható szabályok használata révén, amelyek figyelembe veszik a mezőgazdaság sajátos jellegét a termelés és az élelmiszer-ellátási lánc más, felfelé és lefelé elhelyezkedő szereplői közötti kapcsolatok terén, és ösztönzőket kell alkalmazni a kockázatok és válságok hatékony megelőzése érdekében, többek között olyan aktív irányítási eszközökkel, amelyek képesek jobban összehangolni a kínálatot a kereslettel, és alkalmazhatók ágazati szinten és az állami hatóságok által, amint arra a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport jelentése is rámutat; mivel a KAP hatályán kívül eső, a mezőgazdasági termelők versenyképességét és egyenlő versenyfeltételeit érintő szempontokat is kellően figyelembe kell venni és nyomon kell követni;

BD.  mivel az európai mezőgazdaság előtt álló, az élelmezésbiztonságot és az élelmezési autonómiát érintő új kihívások az Unió politikai prioritásain belül – amint ez az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló bizottsági vitadokumentumban is szerepel – megkívánják, hogy a következő többéves pénzügyi keretben – rögzített euróárfolyamon számítva – növeljék vagy tartsák változatlan szinten a mezőgazdasági költségvetést a jelenlegi, illetve az új kihívások kezelése céljából;

BE.  mivel a társadalom a mezőgazdasági termelőktől módszereik megváltoztatását várja, hogy teljesen fenntarthatóvá váljanak, ezért állami forrásokból támogatni kell őket az erre való átállásban;

BF.  mivel a jelenlegi KAP bármiféle módosítását úgy kell végrehajtani, hogy az megfelelő átmeneti időszakok és intézkedések révén az ágazat számára lehetővé tegye a stabilitást, a mezőgazdasági termelők és erdőtulajdonosok számára pedig a jogbiztonságot és a biztonságos tervezést;

BG.  mivel a Parlamentnek sokrétű szerepet kell betöltenie egy olyan világos szakpolitikai keret kialakítása során, amely segít életben tartani a közös európai törekvéseket és a demokratikus vitát az olyan stratégiai kérdésekben, amelyek hatással vannak a polgárok mindennapi életére, mint például a természeti erőforrások, többek között a víz, a talaj és a levegő fenntartható felhasználása, élelmiszereink minősége, a mezőgazdasági termelők pénzügyi stabilitása, az élelmiszer-biztonság, az egészségügy és a mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatok fenntartható modernizálása, a termelők és a fogyasztók közötti, európai szintű társadalmi szerződés létrehozásának céljával;

BH.  mivel szükség van egy olyan átdolgozott KAP-ra, amely eredményesnek bizonyulhat a jelenlegi kihívásokkal szemben, és mivel haladéktalanul szükség van arra, hogy a társjogalkotók megkapják a megbízatásuk szabályozott időkereten belüli maradéktalan végrehajtásához szükséges eszközöket, és mivel a brexitet számos bizonytalanság övezi;

BI.  mivel Európában az élelmiszer-biztonság jövőjét biztosítani kell mind az Egyesült Királyság, mind az EU 27 tagállama számára, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy mindkét fél számára minimálisra csökkenjen a termelésben és az élelmiszerhez való hozzáférésben bekövetkező zavar; mivel minden erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági normák egységesen igazodjanak egymáshoz, biztosítva ezzel, hogy sem az Egyesült Királyság, sem az EU polgárai ne szembesüljenek az élelmiszerek minőségének csökkenésével és az élelmiszer-biztonság romlásával;

BJ.  mivel a mezőgazdasághoz és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó, többek között a Natura 2000 területeken lévő ökoszisztémák helyreállítása, megőrzése és javítása egyike az EU 6 fő vidékfejlesztési prioritásának;

BK.  mivel jelenleg folyamatban van fehérjenövények önellátás érdekében történő támogatására irányuló uniós fehérjestratégia kidolgozása;

BL.  mivel 2017-ben 51 országban 124 millió személyt sújtott az akut élelmezési bizonytalanság, és ez 16 millióval több embert jelent, mint 2016-ban; mivel az élelmezési bizonytalansággal érintett személyek többsége vidéki környezetben él;

BM.  mivel a nemek közötti egyenlőség az Unió és a tagállamok alapvető célkitűzése; mivel a nők által a vidéki térségekben betöltött számos szerepkör hozzájárul az életképes mezőgazdasági vállalkozások és vidéki közösségek fenntartásához; mivel a vidék elnéptelenedésének megakadályozására irányuló erőfeszítések összefüggnek a nők és a fiatalok előtt álló lehetőségekkel; mivel a vidéken élő nők még mindig számos kihívással néznek szembe, ugyanakkor a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikák nem veszik figyelembe kellő mértékben a nemi szempontokat; mivel, bár a közvetlen kifizetések vagy a vidékfejlesztés kedvezményezettjeinek neme nem szolgál megbízható jelzésül a programok hatására vonatkozóan, a női pályázók vagy kedvezményezettek alulreprezentáltak;

BN.  mivel ahhoz, hogy a KAP költségvetése indokolható legyen az európai adófizetők felé, a jövőbeli finanszírozást egyrészt biztonságos és magas minőségű élelmiszerek előállításához, másrészt egyértelmű társadalmi hozzáadott értékhez kell kötni a fenntartható mezőgazdaság, az ambiciózus környezeti és éghajlati teljesítmény, a közegészségügyre, az állatok egészségére és jólétére vonatkozó normák és a KAP egyéb társadalmi hatásai tekintetében, hogy ezáltal ténylegesen egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre mind az EU-ban, mind azon kívül;

BO.  mivel a 442. sz. tematikus Eurobarométer felmérés, amely az európaiak állatjóléttel kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta, azt jelzi, hogy az európai polgárok 82%-a úgy véli, hogy a mezőgazdasági haszonállatok jólétét növelni kell;

BP.  mivel a peszticidek felhasználása, a biológiai sokféleség csökkenése és a mezőgazdasági környezet változásai negatív hatással lehetnek a beporzók mennyiségére és a beporzófajok változatosságára; mivel a háziasított és a vad beporzók jelentős problémákkal szembesülnek, és ez káros hatással lehet az uniós mezőgazdaságra és élelmiszer-biztonságra, tekintve, hogy az uniós termelés többsége függ a beporzástól; mivel a beporzáshoz kapcsoló uniós kezdeményezés keretében 2018 januárjában nyilvános konzultációt indítottak el, hogy feltárják, hogyan lehetne a legjobban megközelíteni a beporzók számának az EU-ban való visszaesését, és milyen lépések szükségesek az ezzel való megbirkózáshoz;

BQ.  mivel az integrált növényvédelem (IPM) nyolc európai uniós elve alapján a vidékfejlesztésen belüli egyedi intézkedést kell kidolgozni a peszticidek használata komoly csökkentésének ösztönzése és a nem kémiai jellegű alternatívák elterjedésének előmozdítása érdekében,

BR.  mivel a KAP-nak továbbra is kompenzálnia kell a kedvezőtlen adottságú területeket, például a hegyvidéki és legkülső régiókat az egyedi hátrányos helyzetükből fakadó pótlólagos költségek miatt annak érdekében, hogy e térségekben fennmaradhasson a mezőgazdasági tevékenység;

BS.  mivel a KAP keretrendszerének a legkülső régiókon belüli alkalmazása során teljes mértékben figyelembe kell venni az EUMSZ 349. cikkének hatályát, hiszen ezek a területek különösen hátrányos helyzetben vannak a társadalmi-gazdasági fejlődés terén, többek között a népesség elöregedése és csökkenése szempontjából; mivel a POSEI hatékony eszköz, amelynek célja az ágazatok strukturálásának fejlesztése és erősítése, választ adva a legkülső régiók sajátos mezőgazdasági problémáira; emlékeztet arra, hogy a Bizottság a Parlamentnek és a Tanácsnak készített, a POSEI végrehajtásáról szóló 2016. december 15-i jelentésében megállapítja, hogy „a rendszer [...] értékelésére tekintettel nem szükséges a 228/2013/EU alaprendelet módosítása”;

BT.  mivel mind az erdőgazdálkodás, mind a – legelőkhöz vagy mezőgazdasági növényekhez viszonyított felsőbb szintet jelentő fás növényzetet magában foglaló – agrárerdészet képes hozzájárulni a gazdaságok és a vidék ellenálló képességének növeléséhez és a szükséges környezeti és éghajlatváltozás-mérséklési intézkedésekhez, erdészeti vagy mezőgazdasági termékeket, illetve egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosítva és ezáltal megerősítve a KAP célkitűzéseit és lehetővé téve, hogy a körforgásos gazdaság és a biogazdaság hozzájáruljon olyan új üzleti modellek kidolgozásához, amelyekből a mezőgazdasági termelőknek, az erdészeknek és a vidéki területeknek is hasznuk származik; mivel az uniós erdőgazdálkodási stratégia következetesen és holisztikusan szemléli az erdőgazdálkodást és az erdők nyújtotta sokféle előnyt, és figyelembe veszi a teljes erdészeti értékláncot; hangsúlyozza, hogy a KAP létfontosságú szerepet játszik e stratégia céljainak elérésében, és kiemelt figyelmet fordít a Földközi-tenger térségében található erdőkre, amelyeket jobban sújt az éghajlatváltozás és az erdőtüzek, ami veszélyezteti a biológiai sokféleséget és a mezőgazdasági termelési lehetőségeket is;

Új kapcsolat az Európai Unió, a tagállamok, a régiók és a mezőgazdasági termelők között

1.  üdvözli a KAP egyszerűsítésére és modernizálására irányuló szándékot, amelynek célja a mezőgazdasági termelők gazdasági előnyhöz juttatása és a polgárok elvárásainak teljesítése, azonban hangsúlyozza, hogy a reform mindenek felett álló prioritásai a Római Szerződésben meghatározott elvek, az egységes piac integritása és egy megfelelő uniós finanszírozásban részesülő, modern és eredményorientált, a fenntartható mezőgazdaságot támogató és biztonságos, magas minőségű és változatos élelmiszereket biztosító, a vidéki területek foglalkoztatását és fejlesztését elősegítő, valóban közös szakpolitika kialakítása kell hogy legyen;

2.  tudomásul veszi az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövőjéről szóló bizottsági közleményt, és üdvözli annak elismerését, hogy a KAP egyik céljának a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás javítását és biztosítását, valamint az EU környezetvédelmi és éghajlat-politikai céljaihoz való hozzájárulást kell tekinteni;

3.  olyan KAP-ot szorgalmaz, amelynek fő prioritása minden egyes európai gazdaság olyan vállalkozássá való átalakítása, amely a gazdasági teljesítményszabványokat környezeti teljesítményszabványokkal egyesíti;

4.  hangsúlyozza, hogy a KAP-nak fenn kell tartania az alapvető kapcsolatot az uniós jogalkotók, a mezőgazdasági termelők és a polgárok között; elutasítja a KAP újbóli nemzeti hatáskörbe helyezésének bármilyen lehetőségét, amely növelné az egyenlőtlenségeket az egységes piacon folyó versenyben;

5.  felhívja a figyelmet a kis- és közepes méretű gazdaságok által játszott jelentős szerepre, amelyet el kell ismerni és értékelni kell;

6.  rámutat, hogy a tagállamoknak az alapvető jogszabályok által előírt opciókkal kapcsolatos, jelenleg nyújtott rugalmasság lehetővé teszi a konkrét helyzetekre való reagálást, ugyanakkor azt mutatja, hogy a KAP egyes részei már nem tekinthetők közösnek; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az egységes piacon érvényesülő verseny feltételeit, biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelők egységes módon férjenek hozzá a támogatáshoz a különböző tagállamokban vagy régiókban, és megfelelő, hatékony megoldásokat kell találni a versenytorzító vagy a kohéziót fenyegető kockázatok minimalizálására;

7.  úgy véli, hogy a tagállamoknak észszerű mértékű rugalmasságot kell biztosítani a társjogalkotó által uniós szinten jóváhagyott uniós szabályok, alapvető előírások, beavatkozási eszközök, ellenőrzések és pénzügyi előirányzatok alkotta erőteljes közös keretrendszeren belül, biztosítva a mezőgazdasági termelők számára az egyenlő versenyfeltételeket és különösen az I. pillér szerinti támogatás uniós megközelítését azzal a céllal, hogy a tisztességes verseny feltételeinek tiszteletben tartása biztosított legyen;

8.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a KAP végrehajtása hatékonyabb legyen és jobban megfeleljen az Európában létező különféle gazdálkodási típusok realitásainak, racionalizálni kell az I. és a II. pillér keretében rendelkezésre álló, az EU által meghatározott eszközkészlet keretében hozott nemzeti döntéseket, és a tagállamoknak valamennyi érdekelt fél bevonásával ki kell alakítaniuk saját koherens, tényeken alapuló nemzeti stratégiájukat az uniós célkitűzések, valamint a lehetséges – szintén uniós szinten meghatározandó – beavatkozási eszközök főbb típusaira vonatkozó mutatószámok és saját kiválasztási kritériumaik alapján, az egész Unióban érvényes szabályok alkotta egyértelmű közös keretrendszeren belül, az egységes piac szabályainak és elveinek kellő tiszteletben tartása mellett;

9.  hangsúlyozza, hogy a további szubszidiaritás biztosításának feltétele az uniós szabályok, célkitűzések, mutatószámok és ellenőrzések alkotta erőteljes közös keretrendszer megléte;

10.  Felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges kiigazításokat a KAP-ban annak érdekében, hogy végrehajtsa a Parlament azon kérését, hogy ne használjanak mezőgazdasági támogatásokat a bikaviadalra használt bikák tenyésztéséhez;

11.  hangsúlyozza a nemzeti és regionális szintű túlszabályozás kockázatait és a mezőgazdasági termelőket érintő nagyfokú bizonytalanságot, amely abból adódik, hogy a tagállamoknak lehetőségük van önállóan meghatározni saját nemzeti tervüket, és döntésüket évente felülvizsgálni az aktuális kormány álláspontjától függően; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a jogalkotási javaslataival együtt nyújtson be a társjogalkotóknak egy nemzeti stratégiai tervre vonatkozó egyértelmű, egyszerű modellt, lehetővé téve a társjogalkotók számára, hogy értékeljék az ilyen tervek hatókörét, részletezettségét és tartalmát, amelyek fontos elemeit képezik a Bizottság küszöbön álló javaslatának, továbbá annak tisztázására, hogy milyen kritériumok alapján fogják értékelni ezeket a nemzeti stratégiákat;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson olyan eszközöket, amelyek célja a KAP és a kohéziós politika finanszírozása közötti szinergiák kihasználásának fokozása;

13.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli KAP-nak teljes mértékben tiszteletben kell tartania az egyes tagállamokban, gyakran azok alkotmányában rögzített hatáskörmegosztást, különösen ami az uniós régiók jogi hatásköreit illeti a szakpolitikák, például az EMVA kialakítása, kezelése és végrehajtása során; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a mezőgazdasági termelőket és más kedvezményezetteket megfelelően bevonják a szakpolitika kidolgozásának valamennyi szakaszába;

14.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a program megtervezését, végrehajtását és ellenőrzését eredményalapúvá tegye, a megfelelés helyett inkább a teljesítményt ösztönözve, ugyanakkor egyértelműen meghatározott, egyszerűbb, kevésbé bürokratikus (a túlszabályozástól is mentes), stabil, átlátható és mérhető uniós mutatószámok révén biztosítva a megfelelő kockázatalapú nyomon követést, beleértve a tagállamok általi intézkedések, programtervezés és -végrehajtás, illetve szankciók megfelelő ellenőrzését; szükségesnek tartja, hogy – a tagállamok vagy a régiók által alkalmazott különböző intézkedések végrehajtásában észlelt, azonos jellegű kötelezettségszegésekre válaszul – a hasonló szankciók kiszabására vonatkozóan alapvető és egységes kritériumokat állapítsanak meg az Unió által meghatározott általános és közös célkitűzések elérése érdekében;

15.  hangsúlyozza, hogy a tisztán a végterméken alapuló megközelítés kockázattal járna a azon tagállamok számára, amelyek meghatározott körülményeik miatt nem képesek maradéktalanul elérni a nemzeti terveikben meghatározott eredményeket, és amelyek esetében utólagosan csökkentenék nemzeti kereteiket, valamint felfüggesztenék a finanszírozást;

16.  elismeri, hogy az új teljesítési modell több éven át tartó finomhangolást és módosítást igényel majd annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőket ne szankcionálják a végterméken alapuló modellre való áttérés miatt;

17.  megállapítja azonban, hogy a KAP stratégiai terveinek az elfogadásában bekövetkező esetleges késedelem késedelmes kifizetésekhez vezethet, amit el kell kerülni;

18.  megállapítja, hogy az I. pillérben a tagállamok az EU által létrehozott prioritási katalógusból választhatnak programokat;

19.  szorgalmazza a többletköltségek elkerülése, valamint a pénzeszközök felhasználásának tagállamokban történő csökkentése érdekében a végrehajtási modell módosításához szükséges megfelelő intézményi és jogi változások rendszerének kialakítását;

20.  úgy véli, hogy az információk gyűjtésének műholdképeken és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer adatbázisain kell alapulnia, nem pedig az egyes mezőgazdasági termelők által benyújtott adatokon;

21.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki releváns szinergiákat az uniós űrkutatási vezérprojektek és a KAP között, konkrétan a Kopernikusz programmal, amely különösen fontos a gazdálkodó közösség számára az éghajlatváltozás és a környezet monitoringja szempontjából.

22.  olyan intézkedéseket kér, amelyek fokozzák a tápanyagok újrahasznosítását; kéri, hogy a mezőgazdasági strukturális politikát igazítsák ki a környezeti támogatási rendszernek megfelelően, például a növénytermesztés és az állattartás megfelelőbb ötvözésével;

23.  kéri az egyszerűsített mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszer megőrzését;

24.  úgy gondolja, hogy azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik 5 hektárnál kevesebb földdel rendelkeznek, lehetőséget kell kapniuk arra, hogy önkéntesen belépjenek ebbe a rendszerbe;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen pénzügyi és teljesítményellenőrzéseket, illetve -auditokat annak garantálása érdekében, hogy a feladatokat minden tagállamban ugyanolyan magas színvonalon és azonos kritériumok szerint végzik el, függetlenül a tagállamoknak a program megtervezésében és kezelésében nyújtott nagyobb rugalmasságtól, és különösen szem előtt tartva a pénzeszközök időben történő folyósítását valamennyi tagállamban az arra jogosult mezőgazdasági termelők és vidéki közösségek számára, a kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív terhek minimálisra csökkentése mellett;

26.  emlékeztet arra, hogy az előző reform során nehéz volt megegyezni az „aktív mezőgazdasági termelő” fogalmában; ezért úgy véli, hogy a gazdaság teljesítménye (pl. a föld jó mezőgazdasági állapotban tartása, jó állattenyésztés megvalósítása, a körforgásos gazdasághoz való hozzájárulás) célzottabb és mérhető megoldást jelenthet a fenti fogalommeghatározás tekintetében;

27.  elutasítja a vidékfejlesztési költségvetésnek a 2021–2027-es időszakra szóló legutóbbi többéves pénzügyi keretre irányuló, 2018. május 2-i javaslatban szereplő 25%-os csökkentését; kitart amellett, hogy a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési költségvetés csökkentése nem vezethet az ambíciók csökkentéséhez a jelenlegi KAP-hoz képest;

28.  úgy véli, hogy az uniós pénzügyek ellenőrzésében részt vevő összes szereplőnek, ideértve az Európai Számvevőszéket is, azonosan kell értelmeznie a teljesítményalapú ellenőrzési rendszert, hogy a tagállamok vagy a kedvezményezettek ne szembesüljenek váratlan pénzügyi korrekciókkal;

29.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelőket vállalkozóknak kell tekinteni, és ezért részükre biztosítani kell a vállalkozás szabadságát annak érdekében, hogy termékeikkel a piacon megfelelő árakat célozhassanak meg;

30.  hangsúlyozza, hogy a részmunkaidős mezőgazdasági termelőket és a más jövedelemmel is rendelkező mezőgazdasági termelőket nem szabad kizárni;

31.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy nyújtsanak nagyobb rugalmasságot a tagállamoknak, a régióknak és a mezőgazdasági termelőknek a mezőgazdasági de minimis szabályok magasabb pénzügyi küszöbértéke révén, a belső piac integritásának megőrzése mellett;

32.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb rugalmasságot a tagállamok számára a mezőgazdasági állami támogatási szabályok keretében, hogy önkéntes elővigyázatossági megtakarítások létrehozására ösztönözze a mezőgazdasági termelőket azzal a céllal, hogy jobban meg tudjanak birkózni az éghajlattal kapcsolatos és egészségügyi kockázatok jelentős növekedésével, valamint a gazdasági válságokkal;

33.  szorgalmazza azonban a mikro- és kisméretű mezőgazdasági vállalkozások által nyújtott közjavak, ezen belül a szövetkezeti és közösségi törekvésekben való részvételük méltányos díjazását;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy keressenek jobb szinergiákat a KAP és más szakpolitikák és alapok – így például a kohéziós, strukturális és egyéb beruházási alapok – között, hogy sokszorozó hatást érjnek el a vidéki térségek számára;

35.  kéri a KAP és más uniós szakpolitikák és fellépések megfelelőbb szakpolitikai összehangolását konkrétan a 2000/60/EK irányelvvel, a 91/676/EGK irányelvvel és az 1107/2009/EK rendelettel, az olyan vízforrások fenntartható védelme érdekében, amelyek mennyiségét és minőségét a mezőgazdaság kedvezőtlenül érinti; ösztönzőkre hív fel a mezőgazdasági termelők és a vízszolgáltatók közötti helyi együttműködési projektek támogatása érdekében, a vízforrások megfelelőbb védelme céljából;

36.  megállapítja, hogy egyes tagállamokban adminisztratív okok miatt számos falu és régió vidéki jellege ellenére kimarad a vidékfejlesztési programok hatálya alól, ami hátrányos helyzetbe hozza e településeket;

37.  e tekintetben rugalmasabb megközelítések mérlegelésére kéri a tagállamokat, hogy ne részesítsék kedvezőtlen bánásmódban e régiókat és termelőiket;

Egy intelligens, hatékony, fenntartható és tisztességes KAP – a mezőgazdasági termelők, a polgárok, a vidék és a környezet szolgálatában

38.  szükségesnek tartja megőrizni a jelenlegi kétpilléres struktúrát, és hangsúlyozza, hogy a pilléreknek koherensnek kell lenniük és ki kell egészíteniük egymást: a teljes mértékben uniós forrásokból finanszírozott I. pillér a jövedelmek, a kezdeti környezetvédelmi intézkedések és a meglévő piaci intézkedések folytatásának hatékony támogatására, míg a II. pillér a tagállamok egyedi igényeinek kielégítésére szolgál; ugyanakkor szükségesnek tartja a mezőgazdasági termelők és más kedvezményezettek ösztönzését a piac által nem díjazott, környezeti és társadalmi jellegű közjavakat létrehozó intézkedések megtételéért, valamint az új és bevett gazdálkodási gyakorlatok tiszteletben tartásáért közös, egységes és objektív kritériumok alapján, lehetővé téve ugyanakkor, hogy a tagállamok a helyi és ágazati körülmények függvényében egyedi megközelítést alkalmazzanak; úgy véli, hogy kiemelt prioritásként kell kezelni valamennyi európai gazdaságnak a fenntarthatóságra való átállását és a körforgásos gazdaságba való teljes körű integrálását, ötvözve a gazdasági és környezeti teljesítményi normákat, a szociális vagy foglalkoztatási normák bármiféle csökkentése nélkül;

39.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 39. cikkében meghatározott közös agrárpolitikai célkitűzések a mezőgazdasági termelékenység növelése, s ezáltal a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása, a piacok stabilizálása, valamint gondoskodás arról, hogy az ellátás folyamatos legyen, és a fogyasztók számára elfogadható ár ellenében történjék;

40.  hangsúlyozza a technológiai innovációkban rejlő lehetőséget egy intelligens és hatékony ágazat számára, amely hozzájárul a fenntarthatósághoz, mégpedig az erőforrások hatékony felhasználása, a növények és állatok egészségének nyomon követése, valamint a környezet tekintetében;

41.  kéri, hogy a KAP könnyítse meg és támogassa az ilyen innovációk alkalmazását;

42.  úgy véli, hogy jövőbeli formájában a KAP csak megfelelő finanszírozással érheti el céljait; ezért szorgalmazza, hogy a KAP költségvetését a következő többéves pénzügyi keretben – rögzített euróárfolyamon számítva – növeljék vagy tartsák változatlan szinten, és így valóra váljon az a törekvés, hogy a 2020 utáni időszakra egy felülvizsgált, hatékony KAP jöjjön létre;

43.  véleménye szerint a további piaci liberalizáció és a mezőgazdasági termelők védelmének ehhez kapcsolódó csökkentése azzal jár, hogy kompenzálni kell a mezőgazdasági ágazatot és különösen a versenyhátránnyal küzdő – kiváltképp a mezőgazdasági földhasználattal összefüggő nehézségeket tapasztaló vagy hegyvidéki térségben lévő – gazdaságokat, és hogy csak ezek az intézkedések képesek biztosítani a mezőgazdasági területekkel való extenzív gazdálkodást és a kultúrtáj megőrzését;

44.  hangsúlyozza, hogy a KAP költségvetését hozzá kell igazítani a jövőbeli – így például a brexit és az EU által fő kereskedelmi partnereivel elfogadott szabadkereskedelmi megállapodások hatásaiból származó – szükségletekhez és kihívásokhoz;

45.  rámutat a különböző régiók és tagállamok vidéki területeinek fejlődése között meglévő egyenlőtlenségekre, és ezért úgy ítéli meg, hogy a társadalmi szempontnak továbbra is fontos szerepet kell játszania a II. pillérben rendelkezésre álló pénzeszközök tagállamok közötti szétosztásában;

46.  hangsúlyozza, hogy a KAP általános költségvetésén belül jelentős költségvetést kell előirányozni a második pillér (vidékfejlesztési politika) számára;

47.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőket támogatni kell a teljes fenntarthatóságra való áttérésben;

48.  úgy véli, hogy az új uniós szakpolitikák és célkitűzések kidolgozása nem mehet a sikeres KAP és forrásainak rovására;

49.  elismeri a KAP jövőbeli költségvetését övező jelenlegi bizonytalanságot;

50.  hangsúlyozza, hogy a KAP forrásai az adófizetők egyes tagállamokból származó pénzei, és az adófizetőknek az egész EU-ban joguk van ahhoz, hogy biztosítsák őket, hogy ezeket a forrásokat kizárólag célzott és átlátható módon használják fel;

51.  úgy véli, hogy el kell kerülni az új vidékfejlesztési sorokat, amelyekhez nem társulnak többletforrások;

52.  úgy véli, hogy a különféle mezőgazdasági rendszerek, különösen a kis- és közepes méretű családi gazdaságok és a fiatal mezőgazdasági termelők célzottabb támogatására van szükség, hogy egy gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból termelékeny mezőgazdaság révén erősítsék a regionális gazdaságokat; úgy véli, hogy ez – tekintettel az Unióban működő különféle méretű gazdaságokra – a mezőgazdasági üzemek első hektárjai után járó kötelező, átcsoportosítással nyújtható magasabb támogatási aránnyal érhető el, amelyet a tagállamokban jellemző átlagos üzemméret alapján állapítanak meg; hangsúlyozza, hogy a nagyobb gazdaságok támogatásának méretgazdaságossági okokból degresszívnek kell lennie, és európai szinten kell dönteni a felső korlát kötelező bevezetéséről olyan rugalmas kritériumok mellett, amelyek révén figyelembe vehető a gazdaságok vagy szövetkezetek azon képessége, hogy stabil munkahelyeket biztosítsanak, amelyeknek köszönhetően az emberek a vidéki területen maradnak; úgy véli, hogy a felső korlát bevezetése és a degresszivitás révén szabaddá tett pénzeszközöknek abban a tagállamban vagy régióban kell maradniuk, ahonnan származnak;

53.  úgy gondolja, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a támogatást a valódi mezőgazdasági termelők kapják, különösen azok, akik aktív mezőgazdasági termelést végeznek a megélhetésük érdekében;

54.  szükségesnek tartja egy egyszerűsített rendszer fenntartását a kistermelők számára, amely megkönnyíti a KAP kifizetéseihez való hozzájutást és azok kezelését;

55.  hangsúlyozza, hogy szükséges meghatározni a legfontosabb elemeit egy olyan kiegyensúlyozott, átlátható, egyszerű és objektív szankció- és ösztönzőrendszernek, amely a kedvezményezettek közjavak biztosításáért járó közfinanszírozásra való jogosultságát megállapító átlátható és időszerű rendszerrel egészül ki, egyszerű, önkéntes és kötelező intézkedésekből áll, továbbá eredményorientált, így a hangsúly a megfelelésről a tényleges teljesítményre helyeződik át;

56.  hangsúlyozza, hogy a bizottsági közlemény szerint igazi mezőgazdasági termelőknek minősülnek a részmunkaidős mezőgazdasági termelők és a bevételeket kombináló gazdaságok, amelyek sokféle módon élesztik fel a vidéket, és a megélhetésük biztosítása érdekében folytatnak mezőgazdasági termelést;

57.  szorgalmazza – különösen azokban a tagállamokban, ahol a jogosultságok értékét részben még mindig a múltbeli referenciaértékek alapján számítják ki – az I. pillér szerinti közvetlen kifizetések kiszámítására szolgáló jelenlegi rendszer modernizálását és egy, a kifizetések kiszámítására szolgáló uniós módszerrel való felváltását, amelynek alapeleme a mezőgazdasági termelőknek bizonyos határokon belül nyújtott jövedelemtámogatás lenne, és amely az EU 2030-ig tartó időszakra szóló célkitűzéseivel és célszámaival összhangban a közjavak biztosításához való hozzájárulással párhuzamosan növekedhetne, a rendszer egyszerűbbé és átláthatóbbá tétele érdekében;

58.  üdvözli az egyszerű, indokolt, átlátható és könnyen végrehajtható egységes területalapú támogatási rendszert, amelyet számos tagállamban sikerrel alkalmaztak; következésképpen kéri az egységes területalapú támogatási rendszer 2020 utáni megőrzését, valamint javasolja, hogy ezt bármely tagállam vagy az EU-ban lévő bármely mezőgazdasági termelő alkalmazhassa;

59.  hangsúlyozza, hogy ezáltal a támogatási jogosultságok adminisztratív szempontból bonyolult rendszere helyettesíthetővé válna, ami a bürokrácia jelentős leépítéséhez vezetne;

60.  úgy gondolja, hogy ezek az új kifizetések hosszú távú eredményességük biztosítása érdekében nem válhatnak forgalomképes árukká;

61.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kifizetési kérelmek szükségességét a WTO-szabályokkal való összeegyeztethetőséget illetően;

62.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi KAP azon forrásait, amelyeket a mezőgazdasági termelők konkrét tevékenységeire fordítanak, nagyon aprólékos és kisléptékű ellenőrzéseknek vetik alá ;

63.  úgy véli, hogy a kifizetésekhez erőteljes közös feltételrendszernek is kell kapcsolódnia, amely környezeti eredményeket és más közjavakat – így például minőségi munkahelyeket – foglal magában;

64.  emlékeztet, hogy „A termőföldek koncentrációjának jelenlegi állapota az Unióban: a mezőgazdasági termelők földhöz jutásának megkönnyítése” című parlamenti állásfoglalás elismeri, hogy a világos feltételrendszer nélküli területalapú kifizetések torzulásokhoz vezetnek a földpiacon, és így befolyásolják az egyre több földterület kevés kézben való összpontosulását;

65.  egyértelművé teszi, hogy a közjavak olyan szolgáltatások, amelyek túllépnek a kötelező környezetvédelmi, éghajlat-politikai és állatjóléti jogszabályokon, ideértve különösen a vizek megőrzését, a biológiai sokféleség védelmét, a talaj termőképességének védelmét, a beporzók védelmét, a humuszréteg védelmét és az állatjólétet;

66.  hangsúlyozza a közvetlen kifizetések tagállamok közötti méltányos elosztásának szükségességét, amely alapvető az egységes piac működéséhez, és amelynek figyelembe kell vennie objektív kritériumokat, például a tagállamok által az I. és a II. pillér keretében kapott összegeket, valamint azt, hogy az EU-n belül nem azonosak a természeti feltételek, a foglalkoztatási és társadalmi-gazdasági körülmények, az általános életszínvonal, a termelési költségek és különösen a földárak, illetve a vásárlóerő sem;

67.  hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetések összegének tagállamok közötti fokozott konvergenciája csak a költségvetés megfelelő mértékű növelésével érhető el;

68.  hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetések célja, hogy az élelmiszertermeléshez, valamint a környezetvédelmi és az állatjóléti követelmények teljesítéséhez kapcsolódó támogatást biztosítsanak a gazdák számára;

69.  úgy véli, hogy – azzal a szigorú feltétellel, hogy az egységes piacon garantálhatók az egységes versenyfeltételek, megelőzhetők a versenytorzulások, különösen a nyersanyagok tekintetében, biztosítható a WTO-szabályokkal való összhang, és nem sérülnek a környezeti és éghajlati célkitűzések – fenn kell tartani a termeléstől függő önkéntes támogatások (VCS) rendszerét, amelyet azonban csak a Bizottság általi értékelést követően szabad aktiválni; úgy véli, hogy a termeléstől függő önkéntes támogatások az érzékeny ágazatok igényeinek kielégítésére, a környezeti, éghajlati vagy a mezőgazdasági termékek minőségéhez és forgalmazásához kapcsolódó egyedi célkitűzések elérésére, a magas színvonalú állatjóléti és környezetvédelmi normákat kielégítő gazdálkodási gyakorlatok ösztönzésére, valamint konkrét nehézségek, különösen a kedvezőtlen adottságú és hegyvidéki régiók strukturális versenyhátrányából adódó, illetve a jellegükben inkább átmeneti, például a régi jogosultsági rendszerről való átállásból eredő nehézségek ellensúlyozására szolgáló eszközként szolgálnak; úgy véli továbbá, hogy a termeléstől függő önkéntes támogatások révén a jövőben elő lehet mozdítani a stratégiai szempontból fontos termelést, például a fehérjenövények termesztését, vagy ellensúlyozni lehet a szabadkereskedelmi megállapodások hatásait; hangsúlyozza továbbá, hogy a termeléstől függő önkéntes támogatásoknak nagy a jelentőségük az uniós mezőgazdasági termelés sokszínűségének fenntartásában, a mezőgazdasági munkahelyek tekintetében, és a kiegyensúlyozott termelési rendszer biztosításában;

70.  a versenytorzulás elkerülése érdekében szorgalmazza az I. pillér szerinti kifizetések, többek között a termeléstől függő támogatás korlátozását, hektáronként és kedvezményezettenként legfeljebb a hektáronkénti uniós közvetlen kifizetések kétszeresének megfelelő összegre;

71.  emlékeztet arra, hogy a generációs megújulás és az új belépők kérdése számos tagállamban kihívást jelent a mezőgazdasági termelés számára, ezért minden nemzeti vagy regionális stratégiának foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel egy átfogó megközelítés révén, mobilizálva a KAP valamennyi pénzügyi erőforrását, ideértve a fiatal mezőgazdasági termelők I. pillér szerinti kiegészítő támogatását és a fiatal mezőgazdasági termelők indulását segítő, II. pillér szerinti intézkedéseket, amelyeket a tagállamok számára kötelezővé kell tenni, az új pénzügyi eszközökből, például a források korlátozottsága esetén tőkéhez jutást garantáló eszközből származó támogatásokon felül; hangsúlyozza továbbá a szabályozási és gazdasági akadályok elhárítására irányuló nemzeti intézkedések fontosságát, egyszersmind előmozdítva a gazdaságutódlási tervezést, a nyugdíjcsomagokat és a földhöz jutást, továbbá elősegítve és ösztönözve az idős és a fiatal gazdák közötti együttműködési megállapodásokat, például a partnerségeket, a részesművelést, a szerződéses állattartást és a lízingelést; úgy véli, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályoknak a generációs megújulás fontosságát is szem előtt kell tartaniuk, és meg kell előzniük a családi gazdaságok eltűnését;

72.  úgy véli, hogy az új jogszabályoknak élesebben el kell választaniuk egymástól a „fiatal mezőgazdasági termelők” és a „mezőgazdasági termelésbe újonnan belépők” számára nyújtott ösztönzők alapját képező kritériumokat (a fiatal mezőgazdasági termelőket az életkoruk alapján, az új belépőket pedig a gazdaságuk megalakulása óta eltelt évek alapján határozzák meg), hogy jobban ki lehessen aknázni a generációs megújulás és a vidéki területek életszínvonalának javítása terén a két csoportban rejlő potenciált;

73.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak elismerésére, hogy az új társadalmi, technológiai és gazdasági változások, például a tiszta energia, a digitalizáció és az intelligens megoldások hatással vannak a vidéki életre;

74.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a vidéki térségek életminőségének javítását célzó erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ösztönözze a polgárokat és különösen a fiatalokat a vidéki térségekben történő maradásra vagy az ide történő visszatérésre, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák bizonyos új szolgáltatásoknak a vállalkozások, különösen nők és fiatalok révén történő kifejlesztését;

75.  aggodalommal állapítja meg, hogy a munkaerőhiány számos mezőgazdasági ágazatban a termelő tevékenységek felfüggesztéséhez vezet; támogatás nyújtását szorgalmazza a munkavállalók mezőgazdaságba csábítása érdekében;

76.  hangsúlyozza, hogy meg kell osztani azokat a sikeres tagállami modelleket, amelyek a fiatal és az idős mezőgazdasági termelők generációs megújulás céljából történő összefogásáról szólnak;

77.  javasolja a finanszírozáshoz jutás javítását az új belépők számára nyújtott kedvezményes kamatozású kölcsönök révén;

78.  emlékeztet arra, hogy a vidéki területeknek és településeknek különös figyelemre és integrált erőfeszítésekre van szükségük ahhoz, hogy intelligens falvakat tudjanak létrehozni;

79.  felszólít az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) folytatott együttműködés továbbfejlesztésére a fiatal gazdálkodóknak szánt pénzügyi eszközök valamennyi tagállamban történő létrehozásának előmozdítása érdekében;

80.  egyenlő versenyfeltételek biztosítását szorgalmazza a vidéki központok és hálózatok sajátos technológiai fejlesztései tekintetében;

81.  hangsúlyozza a vidékfejlesztés, ezen belül a LEADER kezdeményezés jelentőségét a különböző szakpolitikák közötti szinergiák javításában és a versenyképesség növelésében, a hatékony és fenntartható gazdaság támogatásában, a fenntartható és multifunkcionális mezőgazdaság és erdészet támogatásában, valamint a hozzáadott értéket és munkahelyeket teremtő élelmiszeripari és nem élelmiszeripari termékek és szolgáltatások biztosításában; hangsúlyozza a vidékfejlesztés fontosságát a mezőgazdasági termelők, a helyi közösségek és a civil társadalom közötti partnerségek támogatásában, a kiegészítő vállalkozási tevékenységek és lehetőségek ösztönzésében (amelyeket igen gyakran nem lehet áthelyezni), az agrárvállalkozásokban, az agroturizmusban, a direkt marketingben, a közösségi támogatású mezőgazdaságban, a biogazdaságban, illetve a fenntartható bioenergia- és megújulóenergia-termelésben, amelyek mindegyike segíti a gazdasági tevékenység régiókban való megőrzését; hangsúlyozza ezért a II. pillér pénzügyi megerősítésének fontosságát, ezáltal növelve a benne rejlő potenciált a jövedelemtermelésre, az elnéptelenedés, a munkanélküliség és a szegénység kezelésére, valamint a társadalmi befogadás, a szociális szolgáltatások előmozdítására, illetve a vidéki területek társadalmi-gazdasági szerkezetének megerősítésére, a vidéki területeken élők életminőségének javítását tűzve ki átfogó célként;

82.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni jogalkotási időszakban vezessen be a beruházások több forrásból történő finanszírozását előtérbe helyező megközelítést, amely biztosítja az integrált vidékfejlesztési eszközök – például az intelligens falvakat célzó kezdeményezés – zökkenőmentes megvalósítását;

83.  felszólít a közösségvezérelt helyi fejlesztéseket szolgáló új alap létrehozására, amely a LEADER kezdeményezésre és a területen szerzett eddigi tapasztalatokra épül, és amelynek végrehajtásához minden strukturális alap 10%-át el kell különíteni a közösségi szinten irányított helyi stratégiákban meghatározott célkitűzésekre, a decentralizáltan felhasználandó strukturális alapok közötti elhatárolás nélkül;

84.  hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztési programoknak hozzáadott értéket kell képezniük a mezőgazdasági üzemek számára, és meg kell őrizniük fontos szerepüket abban, hogy lehetőséget biztosítanak az innovatív gyakorlatokat és az agrár-környezetvédelmi intézkedéseket célzó, hosszú távú fellépésekre;

85.  úgy véli, hogy a LEADER kezdeményezésen belül a szükséges pénzügyi támogatás nyújtásán felül további figyelmet kell fordítani a mikroméretű családi gazdaságok szükségleteire és projektjeire;

86.  úgy véli, hogy bebizonyosodott, hogy a vidéki területeken szükség van arra, hogy a nők és a férfiak kis- és közepes méretű gazdálkodásba fogjanak;

87.  hangsúlyozza, hogy fontos fenntartani a kedvezőtlen helyzetű térségekben található gazdaságoknak nyújtott egyedi kompenzációs támogatást, amelynek feltételeit a tagállamok a helyi sajátosságaik függvényében határozzák meg;

88.  ezen túlmenően kiemeli, hogy a vidékfejlesztés vonatkozásában a pénzügyi eszközök végrehajtásának önkéntes alapon kell történnie, ugyanakkor meg kell erősíteni a vidéki területeken megvalósuló beruházásokat;

89.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be az intelligens falvakat célzó kezdeményezéshez kapcsolódó intézkedéseket, hogy az intelligens falvakat a következő vidékfejlesztési politika egyik prioritásává tehesse;

90.  úgy véli, hogy a méhészet II. pillér keretén belüli finanszírozását célravezetőbbé és hatékonyabbá kellene tenni, valamint hogy az új jogalkotási keretnek új támogatási programot kellene biztosítania a méhészek számára az I. pillérben, beleértve a méhközösségenként nyújtott közvetlen támogatást is;

91.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasághoz kevésbé szorosan kapcsolódó intézkedéseket megnövelt társfinanszírozási aránnyal kell alkalmazni;

92.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be egy olyan új, koherens, megerősített és egyszerűsített feltételrendszert az I. pillérben, amely lehetővé teszi a létező környezetvédelmi fellépések, például a jelenlegi kölcsönös megfeleltetési és zöldítési intézkedések különböző típusainak integrálását és végrehajtását; hangsúlyozza, hogy kötelezővé kell tenni a fenntartható mezőgazdasági fejlődéssel kapcsolatos I. pillérbeli alapkövetelményt, és egyértelműen ki kell mondani, hogy milyen intézkedéseket és eredményeket várnak el a mezőgazdasági termelőktől az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, egyszersmind gondoskodva arról, hogy minimális bürokrácia háruljon a mezőgazdasági üzemekre, ugyanakkor a helyi körülmények figyelembe vételével biztosítható legyen a tagállamok általi megfelelő ellenőrzés; ezenkívül egy új és egyszerű rendszert szorgalmaz, amely a tagállamok számára kötelező, a mezőgazdasági üzemek számára pedig választható, és amely olyan uniós szabályokon alapul, amelyek túlmutatnak az éghajlat és a környezet szempontjából fenntartható módszerekre és gyakorlatokra való átállás ösztönzésén, és amelyek összeegyeztethetők a II. pillér éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedéseivel; úgy véli, hogy e rendszer végrehajtását a nemzeti stratégiai tervekben kell meghatározni egy uniós kereten belül;

93.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a II. pillér vidékfejlesztési célú, éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedései a továbbiakban is ellentételezzék a mezőgazdasági termelők által önkéntes alapon bevezetett környezet- és éghajlat-kímélő gyakorlatokhoz kapcsolódó többletköltségeket és veszteségeket, és lehetőség nyíljon a környezetvédelem, a biológiai sokféleség és az erőforrás-hatékonyság terén eszközölt beruházások ösztönzésére; úgy véli, hogy ezeket a programokat egyszerűsíteni kell, célzottabbá és hatékonyabbá kell tenni annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők hatékonyan járulhassanak hozzá a környezet megóvásához, a biológiai sokféleséghez, a vízgazdálkodáshoz, illetve az éghajlat-politikai fellépésekhez és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez, egyszersmind gondoskodva arról, hogy minimális bürokrácia háruljon a mezőgazdasági üzemekre, ugyanakkor a helyi körülmények figyelembe vételével biztosítható legyen a tagállamok általi megfelelő ellenőrzés;

94.  szorgalmazza, hogy azok mellett a gazdaságok mellett, amelyek a 834/2007/EK rendelet 11. cikke alapján tisztán ökológiai mezőgazdasági termelést folytatnak és mentesülnek az 1307/2013/EU rendelet 43. cikkében meghatározott ökologizálási kötelezettségek alól, azok a gazdaságok is mentesüljenek, amelyek az 1305/2013/EU rendelet értelmében agrár-környezetvédelmi intézkedéseket hajtanak végre;

95.  hangsúlyozza, hogy az Unió földközi-tengeri régiói kiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás hatásainak, például az aszálynak, a tüzeknek és az elsivatagosodásnak, ezért az e területeken gazdálkodóknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, hogy tevékenységeiket a megváltozott környezethez alakítsák;

96.  úgy véli, hogy Bizottság jövőbeli jogalkotási javaslatait úgy kell kialakítani, hogy azokból a lehető legtöbb mezőgazdasági termelő kaphasson támogatást arra, hogy a fenntarthatóbb mezőgazdasági fejlesztéshez kapcsolódó modernizációt hajtson végre;

97.  a KAP egyszerűsítése érdekében szorgalmazza, hogy a 15 hektár alatti, legkisebb gazdaságok esetében tartsák fenn az eddigi mentességet, és ne terheljék azokat a KAP kiegészítő környezetevédelmi és éghajlatügyi intézkedéseivel;

98.  javasolja, hogy az ökologizálás ezen új formájához a II. pillérben érdemi, koordinált és hatékonyabb eszközöknek kell kapcsolódniuk célzott materiális vagy immateriális beruházásokon (tudásátadáson, képzésen, tanácsadáson, a know-how megosztásán, hálózatépítésen, valamint az európai innovációs partnerségeken révén megvalósuló innovációkon) keresztül, amelyek szintén elősegítik a változást;

99.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a KAP-ra irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzanak megfelelő intézkedéseket és eszközöket, amelyek a fehérjenövények termesztését fejlett vetésforgórendszerekbe integrálják a jelenlegi fehérjehiány leküzdése, a mezőgazdasági termelők jövetelmének növelése és a mezőgazdaság előtt álló fő kihívások, így az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség és a talaj termőképességének csökkenése, valamint a vízkészletek védelme és a velük való fenntartható gazdálkodás kezelése érdekében;

100.  úgy véli, hogy a II. pillérben rendelkezésre álló teljes költségvetés egy minimális részét az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedésekre kell elkülöníteni, ideértve a biogazdálkodást, a szénmegkötést, a talaj egészségét, a fenntartható erdőgazdálkodási intézkedéseket, a biológiai sokféleség érdekében történő tápanyag-gazdálkodási tervezést, a beporzást, valamint az állatok és a növények genetikai sokféleségét; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a Natura 2000 kifizetéseket, illetve biztosítani kell, hogy azok tényleges ösztönzőt jelentsenek a mezőgazdasági termelők számára;

101.  kiemeli, hogy szükség van a vidékfejlesztés keretében biztosított kifizetésekre a hátrányos természeti adottságú, kedvezőtlen éghajlati viszonyokkal rendelkező, meredek lejtős vagy gyenge talajminőségű területeken gazdálkodó mezőgazdasági termelők számára; felszólít a hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatási program egyszerűsítésére és célirányosabb alkalmazására a 2020 utáni időszakban;

102.  emlékeztet arra, hogy a Parlament már kiemelte, hogy a Natura 2000 irányelv célravezetőségi vizsgálata szerint javítani kell a koherenciát a KAP-pal, és hangsúlyozza a fajok és élőhelyek mezőgazdasághoz kapcsolódó aggasztó csökkenését; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a KAP biológiai sokféleségre kifejtett hatását; magasabb Natura 2000 kifizetéseket szorgalmaz, hogy jobban ösztönözzék a mezőgazdasági Natura 2000 területek védelmét, amelyek nagyon rossz állapotban vannak;

103.  szorgalmazza éghajlattudatos mezőgazdasági intézkedések végrehajtását és megerősítését, mivel az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásai a jövőben erősödni fognak Európában;

104.  úgy ítéli meg, hogy a KAP-nak a megművelt tájak egészén kezelnie kell az éghajlatváltozással és a talajromlással kapcsolatos kockázatokat, oly módon, hogy beruház az agrár-ökorendszerek ellenállóvá és megbízhatóvá tételébe, továbbá az ökológiai infrastruktúrába a termőréteg kialakítása, a talajerózió visszafordítása, a vetésforgó bevezetése/meghosszabbítása, a táj további fákkal való beültetése, valamint a mezőgazdasági üzemekben a biológiai és strukturális sokféleség fellendítése érdekében;

105.  úgy véli, hogy a támogatni és ösztönözni kell a mezőgazdasági táblán keletkező növényi maradványok megújuló, hatékony és fenntartható energiaforrásként való nagyobb mértékű felhasználását;

106.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az innovációt, a kutatást és a modernizációt a mezőgazdasági termelésben, az agrár-erdészetben és az élelmiszer-ágazatban, támogatva egy szilárd tanácsadási rendszert és a KAP kedvezményezettjeinek igényeihez jobban igazodó képzést a fokozott fenntarthatóságot és erőforrás-védelmet biztosító gyakorlatok kialakítása tekintetében, támogatva továbbá az intelligens technológiák alkalmazását abból a célból, hogy hatékonyabban meg lehessen felelni az egészségügyi, környezetvédelmi és versenyképességbeli kihívásoknak; hangsúlyozza, hogy a képzést és a szaktanácsadást valamennyi tagállamban a programok kidolgozása és végrehajtása egyik előfeltételének kell tekinteni, és hogy ez alapvető fontosságú a tudástranszfer, a legjobb gyakorlati modellek, valamint a tagállamok szövetkezetei és termelői szervezetei közötti cserekapcsolatok ösztönzése tekintetében, például az európai mezőgazdasági információs és ismeretrendszer révén; úgy véli, hogy az agroökológiai módszerek és a precíziós gazdálkodást alátámasztó alapelvek jelentős haszonnal járhatnak a környezet szempontjából, előmozdíthatják a mezőgazdasági termelők jövedelmének növekedését, észszerűsíthetik a mezőgazdasági gépek használatát, és jelentős mértékben fokozhatják az erőforrás-hatékonyságot;

107.  kiemeli, hogy nagy szükség van arra, hogy a KAP, a Horizont 2020 és más pénzügyi támogatási rendszerek ösztönözzék a mezőgazdasági termelőket arra, hogy beruházzanak a gazdaságuk méretének megfelelő új technológiákba, például olyan precíziós és a digitális gazdálkodási eszközökbe, amelyek javítják a mezőgazdaság ellenálló képességét és környezeti hatásait;

108.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az innovatív technológiák fejlesztését és elterjesztését minden gazdaságtípus esetében, függetlenül annak méretétől és az ott folyó termeléstől, legyen az akár hagyományos vagy ökológiai, állattartás vagy szántóföldi gazdálkodás, kis léptékű vagy nagyüzemi;

109.  felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan KAP-ot, amely nagyobb mértékű innovációt ér el, hozzájárul a biogazdaság fejlődéséhez és a biológiai sokféleség, az éghajlat és a környezet szempontjából kedvező megoldásokhoz;

110.  felszólítja a Bizottságot, hogy összpontosítson a vidéki területeken elérhető életminőségre, és tegye a vidéki életet vonzóvá mindenki, különösen a fiatalabb generáció számára;

111.  úgy véli, hogy a KAP keretében támogatott digitalizált és precíziós mezőgazdaság nem növelheti a mezőgazdasági termelők további inputanyagoktól vagy külső finanszírozástól való függőségét, és nem akadályozhatja az erőforrásokhoz való hozzáférésüket, hanem nyílt forráskódra kell épülnie, fejlesztésének pedig a mezőgazdasági termelők részvételével kell megtörténnie;

112.  a vidékfejlesztésre szánt uniós támogatás teljes összege újbóli meghatározásának sérelme nélkül felszólít az 1305/2013/EU rendelet 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően jóváhagyott jelenlegi vidékfejlesztési programok 2024-ig vagy egy új reform elfogadásáig történő további alkalmazására;

113.  üdvözli az „intelligens falvak” koncepciójának uniós előmozdítására irányuló bizottsági kötelezettségvállalást, melynek segítségével a különböző szakpolitikák koordináltabb kialakításán keresztül átfogó módon lehet fellépni széles sávú kapcsolatok hiányosságaival szemben, valamint a vidéki munkahely-lehetőségek és szolgáltatások biztosítása érdekében;

114.  nyomatékosan kéri az uniós mezőgazdasági üzemekben sérüléseket és haláleseteket kiváltó mezőgazdasági balesetek problémájának kezelésére irányuló lépések megtételét, a biztonsági intézkedések és képzések finanszírozására biztosított II. pillér szerinti támogatás formájában;

115.  az uniós fehérjenövény-stratégia létrehozása keretében szorgalmazza, hogy a fehérjenövényekkel borított valamennyi termőföld tekintetében engedélyezzék a növényvédő szerek egyszeri terítését a vetés előtti időszaktól nem sokkal a vetést követő időszakig bezárólag;

116.  úgy véli, hogy az innovációba, az oktatásba és a képzésbe történő beruházás meghatározó jelentőségű Európa mezőgazdaságának jövője szempontjából;

117.  kiemeli, hogy a tagállami és regionális szinten alkalmazott eredményalapú megközelítést és a tanúsítási rendszerek által azonosított innovatív megoldásokat tovább kell vizsgálni a jövőbeli KAP keretében, oly módon, hogy az nem jár további bürokráciával és helyszíni ellenőrzésekkel;

118.  felszólít célzott modernizációs és struktúrajavító intézkedések bevezetésére a II. pilléren belül, a Digital Farming 4.0-hoz hasonló kiemelt célok megvalósítása érdekében;

119.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védjék és mozdítsák elő a kistermelők és a peremre szorult csoportok vetőmagokhoz és mezőgazdasági inputanyagokhoz való hozzáférését, elő kell mozdítani és védelmezni kell a vetőmagok cseréjét és köztulajdonban tartását, valamint a hagyományos és fenntartható technikákat, amelyek szavatolják a megfelelő élelmiszerekhez és táplálkozáshoz való emberi jogot;

120.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a falvakra irányuló és a falvakból induló szolgáltatásokkal kapcsolatos vállalkozási lehetőségekre;

121.  megjegyzi, hogy minden mezőgazdasági üzem különböző, ezért egyedi megoldásokra van szükség;

A mezőgazdasági termelők pozíciójának megerősítése a globális élelmiszerrendszerben

122.  felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn az egységes közös piacszervezés jelenlegi keretét az I. pilléren belül, ideértve az egyedi szakpolitikai eszközöket és a forgalmazási előírásokat, valamint javítsa az uniós iskolagyümölcs-, iskolazöldség- és iskolatejprogramot; hangsúlyozza a meghatározott termékekre vonatkozó létező termelésirányítási rendszerek fontosságát, valamint azt, hogy a termelő országokban fenn kell tartani a kötelező egyedi ágazati programokat (bor, zöldség-gyümölcs, olívaolaj, méhészet) azzal a céllal, hogy meg lehessen erősíteni az egyes ágazatok fenntarthatóságát és versenyképességét, és egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani, egyszersmind lehetővé téve a részvételt valamennyi mezőgazdasági termelő számára;

123.  úgy véli, hogy az egységes közös piacszervezésnek a gyümölcs- és zöldségágazatban a termelői szervezetek által végrehajtott, a forgalmazott termékek értéke alapján finanszírozott operatív programjaiból leszűrt pozitív és piacorientált tapasztalatok bizonyították ezek hatékonyságát a versenyképesség fokozása, a célzott ágazatok strukturálása és azok fenntarthatóságának növelése terén; felkéri ezért a Bizottságot, hogy vegye fontolóra hasonló operatív programok bevezetését más ágazatokra vonatkozóan is; úgy véli, hogy ez különösen hasznos lehet azon termelői szervezetek számára, amelyek az Unió hegyvidéki területeinek és nehezen megközelíthető külső régióinak tejtermelőit képviselik, akik magas minőségű termékeket dolgoznak fel és hoznak forgalomba, és fenntartják a tejtermelést ezeken a nehéz termelési területeken;

124.  emlékeztet arra, hogy az egyenlőtlen piaci erőviszonyok a tejágazatban különösen akadályozzák a költségeket fedező termelést;

125.  felhívja a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezése lehetőséget biztosít önkéntes tejkínálat-csökkentő program bevezetésére;

126.  az olívaolajra vonatkozó új önálló irányítási eszköz bevezetésre szólít fel, amely lehetővé tenné a tárolást azokban az években, amikor túltermelés van, majd a termék piaci forgalomba hozatalát, amikor a kereslet meghaladja a kínálatot;

127.  hangsúlyozza annak égető szükségét, hogy a jövőbeli KAP hatékonyabban, méltányosabban és gyorsabban segítsen a mezőgazdasági termelőknek megbirkózni az éghajlati, időjárási, egészségügyi és piaci kockázatokból eredő ár- és jövedelemingadozásokkal, mégpedig a kockázatkezelési és stabilizációs eszközök (biztosítási rendszerek, jövedelemstabilizáló eszközök, egyéni juttatási mechanizmusok és kölcsönös alapok) kialakítására és önkéntes használatára irányuló további ösztönzők és piaci feltételek megteremtésével, biztosítva emellett a széles körű hozzáférést és a meglévő nemzeti rendszerekkel való összeegyeztethetőséget;

128.  szorgalmazza, hogy jobban támogassák a hüvelyesek termelésének növelését az Unióban, és nyújtsanak egyedi támogatást a külterjes juh- és kecsketenyésztők számára, figyelembe véve ezen ágazatok környezetre gyakorolt pozitív hatását, valamint azt, hogy csökkenteni kell az Unió takarmányozási célú fehérje-behozataltól való függőségét;

129.  hangsúlyozza, hogy a jövőorientált KAP-ot úgy kell megtervezni, hogy hatékonyabban kezelje az olyan kritikus egészségügyi kérdéseket, mint amilyen az antimikrobiális rezisztencia, a levegőminőség és az egészségesebb táplálkozás;

130.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia kihívást jelent az állati és az emberi egészségre nézve; úgy véli, hogy az új jogi keretnek aktívan elő kell mozdítania a magasabb szintű állategészséget és állatjólétet mint az antibiotikumokkal szembeni ellenállás eszközét, ezáltal jobban megvédve a közegészséget és a mezőgazdasági ágazat egészét;

131.  felhívja a figyelmet arra, hogy a piaci kockázatok azáltal is kezelhetők, hogy az uniós agrár- és élelmiszertermékek jobb piacra jutást kapnak az exportpiacokon;

132.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az elsődleges termelők pozícióját az élelmiszer-ellátási láncban, különösen a hozzáadott érték termelők, feldolgozók és kiskereskedők közötti méltányos elosztásának biztosításával, a vertikális és horizontális gazdasági szervezetek (például termelői szervezetek, köztük szövetkezetek, és ezek egyesületei és ágazatközi szervezetei) létrehozásának és fejlődésének támogatásához szükséges pénzügyi források és ösztönzők bevezetésével, az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen és visszaélésszerű kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fellépés harmonizált minimumkövetelményeinek kidolgozásával, valamint a piacok átláthatóbbá tételével és válságmegelőzési eszközök révén;

133.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 39. cikkében meghatározott céloknak és az EUMSZ 42. cikkében meghatározott kivételnek megfelelően a salátarendelet tisztázta az egységes közös piacszervezés rendelkezései és az EU versenyszabályai közötti jogi kapcsolatot, valamint új kollektív lehetőségeket vezetett be a mezőgazdasági termelők számára, hogy erősíteni tudják alkupozíciójukat az élelmiszer-ellátási láncban; úgy véli, hogy ezek a rendelkezések elengedhetetlenek a jövőbeli KAP keretében, és ezeket tovább kell javítani;

134.  úgy véli, hogy a különböző uniós megfigyelőközpontok (tej-, hús-, cukor- és növénypiaci megfigyelőközpont) működése során levont tanulságok alapján ezeket az eszközöket ki kell terjeszteni a még nem lefedett ágazatokra, és tovább kell fejleszteni őket, hogy megbízható adatokat és előrejelzéseket szolgáltassanak a piaci szereplők számára, és hogy piaci zavarok esetén korai előrejelzést biztosítsanak, továbbá lehetővé tegyék a gyors és megelőző jellegű intézkedések meghozását, a válságok megelőzése céljából;

135.  szorgalmazza a helyi piacok és rövid ellátási láncok előmozdítását és támogatásának növelését; hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a rövid ellátási láncokkal kapcsolatos helyi szolgáltatásokat;

136.  felszólítja a Bizottságot a termelői szervezetekre és ágazatközi szervezetekre vonatkozó szabályok további pontosítására és – szükség esetén – aktualizálására, különösen a versenypolitika, többek között az ágazatközi szervezetek intézkedései és megállapodásai tekintetében, hogy megfeleljenek a társadalmi követelményeknek;

137.  hangsúlyozza, hogy a KAP korábbi piacirányítási eszközei, azaz az állami beavatkozás és a magántárolás, a globális gazdaság kontextusában nem elég hatékonyak, és hogy a kockázatkezelési eszközök nem mindig elegendők a jelentős áringadozások és a súlyos piaci zavarok kezeléséhez;

138.  hangsúlyozza ezért, hogy az egységes közös piacszervezésnek továbbra is fontos szerepet kell játszania a jövőbeni közös agrárpolitikán belül, biztonsági hálót alkotva a gyorsan stabilizálódó mezőgazdasági piacokon, és hozzájárulva a válságok megelőzéséhez, továbbá kiemeli a salátarendelet fontosságát az innovatív piaci és válságkezelési eszközök, például az önkéntes ágazati megállapodások alkalmazásának – különösen a tejágazatban a korábbi piaci válságok tapasztalatai alapján történő – lehetővé tétele és ösztönzése tekintetében annak érdekében, hogy kezelje és adott esetben csökkentse a kínálat mennyiségét a termelők, a termelői szervezetek, a termelői szervezetek egyesületei, valamint az ágazatközi szervezetek és feldolgozók között (pl.: a tejtermelés csökkentésére irányuló uniós rendszer);

139.  üdvözli a fehérjével kapcsolatos fenntartható uniós stratégia terén végzett munkát;

140.  megjegyzi, hogy Unió-szerte létre kell hozni a hüvelyes növények helyi és regionális piacait, vetésforgóban történő növénytermesztésen keresztül javítani kell a környezeti teljesítményt, miközben csökkenteni kell a behozott takarmánytól, műtrágyától és növényvédő szerektől való függőséget, valamint javítani kell a fenntarthatóbb gazdálkodási módszerekre való átállás megvalósíthatóságát és gazdasági ösztönzőit;

141.  úgy véli, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott sajtra és sonkára, illetve a borra vonatkozó kínálatszabályozási intézkedések hatékonynak bizonyultak a megcélzott termékek fenntarthatóságának, versenyképességének és minőségének javításában, és ezért ezeket fenn kell tartani, valamint adott esetben ki kell terjeszteni minden olyan minőségi címkével ellátott termékre, amelyek összhangban vannak a KAP célkitűzéseivel;

142.  szorgalmazza a válságtartalék jelenlegi mechanizmusának részletes felülvizsgálatát egy olyan önálló és működőképes uniós mezőgazdasági válságkezelési alap létrehozása érdekében, amely mentesül az évenkéntiség költségvetési elve alól, így lehetővé teszi az adott évről a következő évre történő költségvetési átcsoportosításokat, különösen amikor kellően magasak a piaci árak, ugyanakkor a többéves pénzügyi keret teljes időszakában állandó szinten tartja a válságtartalékot, ezáltal gyorsabb, koherensebb és hatékonyabb megelőzési lépéseket és válaszintézkedéseket tesz lehetővé, amelyek kiegészítik a piacirányítási és kockázatkezelési eszközök használatát súlyos válsághelyzetekben, ideértve azokat a helyzeteket, amikor állategészségügyi problémák, növénybetegségek vagy az élelmiszer-biztonság gazdasági hatást gyakorolnak a mezőgazdasági termelőkre, vagy amikor külső sokkhatások a mezőgazdaságot is érintik;

143.  úgy véli, hogy bár a kereskedelmi megállapodások általában véve jótékony hatással vannak az uniós mezőgazdaság bizonyos ágazataira és szükségesek az EU globális mezőgazdasági piacon elfoglalt pozíciójának erősítéséhez, továbbá hasznosak az uniós gazdaság egésze számára, számos kihívást is rejtenek, különösen a kis- és közepes mezőgazdasági termelők és az érzékeny ágazatok számára, és e kihívásokat figyelembe kell venni, például az uniós egészségügyi, növényegészségügyi, állatjóléti, környezeti és szociális normák tiszteletben tartását, ami koherenciát követel meg a kereskedelempolitika és a KAP bizonyos célkitűzései között, és amelynek nem szabad gyengítenie a szigorú európai normákat, továbbá nem szabad kockázatot jelentenie a vidéki területekre nézve;

144.  hangsúlyozza, hogy az eltérő normák alkalmazása növelné annak a kockázatát, hogy a vidékfejlesztés, a környezet és bizonyos esetekben az élelmiszerminőség kárára külföldre exportálják az uniós belföldi termelést;

145.  hangsúlyozza, hogy a megerősített védintézkedések szükségességének rá kell világítania a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokat (Mercosur, Új-Zéland, Ausztrália stb.) övező vitákra és e megállapodások mezőgazdaságra gyakorolt hatására Európában;

146.  hangsúlyozza, hogy miközben fontos folytatni a munkát az európai mezőgazdasági termékek piacra jutásának javítása érdekében, megfelelő, az ágazatspecifikus aggályokat szem előtt tartó intézkedésekre van szükség az európai mezőgazdaság védelme érdekében, például védelmi mechanizmusokra, amelyekkel elkerülhetők az uniós és a harmadik országbeli kis- és középméretű gazdálkodással foglalkozókat érő társadalmi-gazdasági hatások, a legérzékenyebb ágazatok tárgyalásokból való kizárására vagy a termelési feltételekben a viszonosság elvének alkalmazására azzal a céllal, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani az uniós mezőgazdasági termelők és külföldi versenytársaik között; leszögezi, hogy az európai termelést nem szabad rosszabb minőségű és normák alatti importtal aláásni;

147.  felszólítja a Bizottságot, hogy stratégiai tevékenységként tekintsen a mezőgazdaságra, és a szabadkereskedelmi megállapodásokat úgy közelítse meg, hogy a mezőgazdaságot ne a kereskedelemben részt vevő többi ágazat kiigazítási változójának tekintse, és hogy megvédje az olyan kulcsfontosságú ágazatokat, mint a nyerstej-termelési ágazat;

148.  úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelem követelményei és a WTO egyaránt jelentős hatással voltak a KAP 1990-es évek óta végrehajtott különböző reformjaira; úgy véli, hogy ezek a reformok versenyképesebbé tették az európai mezőgazdasági termékeket és az európai agrár-élelmiszeripari ágazatot, ugyanakkor a globális piacok instabilitása miatt aláásták a mezőgazdasági ágazat jelentős részét; úgy véli, hogy – ahogyan azt az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövőjéről szóló bizottsági közlemény is javasolja – eljött az ideje annak, hogy nagyobb mértékben összpontosítsunk egyéb KAP-célkitűzésekre, például a mezőgazdasági termelők életszínvonalára, valamint az egészséget, a foglalkoztatást, a környezetet és az éghajlatot érintő kérdésekre;

149.  hangsúlyozza, hogy az Unió kereskedelempolitikájának összhangban kell állnia a többi uniós politikával, például a fejlesztési és a környezetvédelmi politikával, és támogatnia kell a fenntartható fejlesztési célok elérését, és hogy e politika hozzájárulhat a KAP célkitűzéseinek megvalósításához, nevezetesen a mezőgazdasági közösség méltányos életszínvonalának biztosításához és a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásához; hangsúlyozza, hogy az Unió agrár-élelmiszeripari ágazatának ki kell használnia az export által kínált növekedési lehetőségeket, tekintettel arra, hogy az elkövetkező évtizedben az agrár-élelmiszeripari termékek iránti további globális kereslet 90%-a a becslések szerint Európán kívüli területről fog érkezni; hangsúlyozza, hogy a KAP-nak az európai társadalom élelmiszerrel, környezettel és éghajlattal kapcsolatos szükségleteit kell kielégítenie, és csak ezt követően összpontosíthat a nemzetközi mezőgazdasági piacon történő eladásra szánt termelésre; hangsúlyozza, hogy az úgynevezett fejlődő országoknak elegendő lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kialakíthassák és fenntarthassák saját erős agrár-élelmiszeripari ágazatukat;

150.  úgy véli továbbá, hogy az erdőirtáshoz, a nagyarányú földszerzéshez és erőforrásszerzéshez, valamint az emberi jogok megsértéséhez kapcsolódóan előállított termékek nem kaphatnak hozzáférést az uniós piachoz;

151.  emlékeztet a fejlesztéspolitikáról szóló új európai konszenzusra, amely révén az Unió és tagállamai megerősítik az EUMSZ 208. cikke által létrehozott fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia hatékony végrehajtása iránti elkötelezettségüket és elismerik annak kiemelkedő fontosságát, amiből az következik, hogy figyelembe veszik a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit valamennyi olyan uniós szakpolitikában – beleértve a mezőgazdasági politikát és támogatásokat is –, amelyek valószínűsíthetően negatívan érintik a fejlődő országokat; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy KAP reformjának tiszteletben kell tartania a fejlődő országok jogát saját mezőgazdasági és élelmiszer-politikájuk alakítására az élelmiszer-termelési kapacitásuk és hosszú távú élelmezésbiztonságuk gyengítése nélkül, különösen a legkevésbé fejlett országok tekintetében;

152.  emlékeztet az Unió és a tagállamok fenntartható fejlesztési célok melletti elkötelezettségére, és hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a KAP és a fenntartható fejlesztési célok koherenciája, különösen a 2. (az éhezés megszüntetése), az 5. (a nemek közötti egyenlőség), a 12. (felelős fogyasztás és termelés), a 13. (fellépés az éghajlatváltozás ellen) és a 15. (szárazföldi ökoszisztémák védelme) cél tekintetében, amelyekhez a jövőbeli KAP-nak igazodnia kell;

153.  a költségvetési hatékonyság elvével összhangban felhív a KAP és más uniós szakpolitikák és nemzetközi kötelezettségvállalások közötti nagyobb koherencia és szinergiák létrehozására, különös tekintettel az energiára, a vízellátásra, a földhasználatra, a biodiverzitásra és az ökoszisztémákra, valamint a távoli és hegyvidéki területek fejlesztésére;

154.  felszólítja a Bizottságot, hogy minden kereskedelmi megállapodás tekintetében végezze el a mezőgazdasági ágazatot érintő rendelkezések rendszerszintű hatásvizsgálatát, és nyújtson egyedi stratégiákat annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen mezőgazdasági ágazat se szenvedjen el hátrányos hatást a harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások miatt;

155.  kitart amellett, hogy a folyamatok és gyártási módszerek (PPM) a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi előírások elengedhetetlen részét képezik a globális mezőgazdasági kereskedelemben, és ösztönzi a Bizottságot, hogy sürgesse a WTO-t a PPM mint olyan elismerésére;

156.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás céljai teljesítésének és a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos bármilyen kereskedelmi politika vezérlő elvei közé kell tartozniuk; megjegyzi, hogy a Bizottság a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló vitaanyagában helyesen jelzi, hogy a változó globalizációs tendencia miatt több méltányos kereskedelemből származó, fenntartható és helyi termékre van szükség; hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi politika rendkívüli módon hozzájárulhat a fenntartható fejlesztési célok, valamint a Párizsi Megállapodásban rögzített éghajlati célok eléréséhez;

157.  emlékeztet arra, hogy az Unió saját részéről megszüntette az exporttámogatásokat, és hogy a jelenlegi uniós költségvetésben nincsen az exporttámogatásra vonatkozó költségvetési sor; felkéri az EU kereskedelmi partnereit, hogy e tekintetben vállaljanak kötelezettséget a kereskedelmet torzító hazai támogatás csökkentésére; felszólítja a WTO tagjait, hogy továbbra is nyújtsanak exporttámogatást a Nairobiban 2015. december 19-én elfogadott, exportversenyre vonatkozó miniszteri határozat végrehajtása érdekében;

158.  éberségre inti a Bizottságot, és kéri, hogy fokozza az Unió védintézkedéseit a harmadik országok piacához való hozzáférés előtti jelenlegi és jövőbeli, egyre növekvő korlátok megszüntetése érdekében, tiszteletben tartva ugyanakkor a környezetet és az emberi jogokat, többek között az élelemhez való jogot; hangsúlyozza, hogy e korlátok többsége a mezőgazdasági termékeket érinti (a Bizottság piacrajutási adatbázisa szerint 27%-ban), azon belül pedig elsősorban a piaci hozzáférés egészségügyi és növény-egészségügyi szabályozására vonatkozó intézkedéseihez kapcsolódnak;

159.  felszólítja a Bizottságot, hogy az ajánlatok cseréje és a kontingensek kiszámítása során vegye figyelembe a brexit előre látható hatásait;

160.  felkéri a Bizottságot, hogy indítson egyértelmű és átlátható kezdeményezéseket az uniós termelés, a biztonság, az állatjólét, a környezeti normák és a rövid ellátási láncok előmozdításának további erősítése érdekében, támogassa a minőségi élelmiszerek előállítására irányuló rendszereket, amelyek többek között európai származási címkézési rendszerek révén lennének megvalósíthatók, valamint támogassa a KAP keretében egyedi szakpolitikai eszközökre támaszkodó ágazatok belső piacon és harmadik országok piacain folytatott marketing- és promóciós tevékenységeit; ragaszkodik a bürokrácia és a szükségtelen feltételek csökkentéséhez annak érdekében, hogy a kisebb termelők is részt vehessenek ezekben a rendszerekben; üdvözli a promóciós programok számára rendelkezésre álló költségvetés folyamatos növelését, és sürgeti a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági termelők növekvő érdeklődése fényében tartsa fenn e költségvetés növelésének ütemét;

161.  hangsúlyozza a rövid, helyi és regionális ellátási láncok jelentőségét, melyek – a kisebb szállítási igényből eredő kisebb környezetszennyezés következtében – környezeti nézőpontból fenntarthatóbbak, és amelyeknek köszönhetően a termékek frissebbek és könnyebben nyomon követhetők;

162.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi mezőgazdasági termelők számára lehetőséget biztosítsanak az értékláncban való feljebb lépésre az organikus termékek, a hozzáadott értékkel rendelkező termékek, valamint az új ismeretek és technológiák terén nyújtott segítség és támogatás révén, mivel a fenntarthatóság eléréséhez szükséges a természeti erőforrások megóvására, védelmére és bővítése irányuló közvetlen cselekvés;

163.  emlékeztet arra, hogy a helyi termelés támogatja a helyi élelmiszer-kultúrát és a helyi gazdaságokat;

164.  hangsúlyozza, hogy a jövőben a mezőgazdaságnak a magas minőségű élelmiszerek termelésére kell összpontosítania, mivel ebben rejlik Európa versenyelőnye; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani és lehetőség szerint fokozni kell az uniós élelmiszeripari normákat; intézkedéseket szorgalmaz az élelmiszer-termelési ágazat hosszú távú termelékenységének és versenyképességének további növelésére, valamint új technológiák bevezetésére és az erőforrások hatékonyabb felhasználására, így erősítve az Unió világelsőként betöltött szerepét;

165.  elfogadhatatlannak tartja, hogy minőségi különbségek vannak az egységes piacon ugyanazon márkanévvel és azonos csomagolásban reklámozott és forgalmazott élelmiszertermékek között; üdvözli, hogy a Bizottság a kettős élelmiszer-minőség problémájának kezelésére, többek között a közös vizsgálati módszertan kidolgozására ösztönöz;

166.  üdvözli az Unió mezőgazdasági érdekeinek a közelmúltbeli kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során elért előmozdítását, nevezetesen a kiváló minőségű uniós agrár-élelmiszeripari termékek piacra jutása és a földrajzi jelzések harmadik országokban való oltalma tekintetében; bízik benne, hogy ez a tendencia folytatódhat és javulhat;

Átlátható döntéshozatali folyamat egy szilárd javaslathoz a KAP 2021 és 2028 közötti időszakára

167.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak az együttdöntési eljárás keretében meg kell határozniuk az általános közös célkitűzéseket, az alapvető normákat, az intézkedéseket és pénzügyi előirányzatokat, továbbá az ahhoz szükséges rugalmasság megfelelő mértékét, hogy a tagállamok és régióik kezelni tudják egyedi sajátosságaikat és igényeiket az egységes piac elveivel összhangban, hogy elkerüljék a verseny nemzeti döntések miatt történő torzulását;

168.  sajnálatosnak tartja, hogy a KAP 2020 utáni időszakra szóló programozásának egész folyamata – konzultáció, kommunikáció, hatásvizsgálat és jogalkotási javaslatok – ismét jelentős késéssel kezdődik, hiszen a nyolcadik jogalkotási ciklus a végéhez közeledik, ami azzal a kockázattal jár, hogy a KAP jövőjéről folyó vitát túlzottan beárnyékolják a választási viták, és kétségessé teszi, hogy az európai választások előtt végleges megállapodás születik;

169.  felszólítja a Bizottságot egy olyan átmeneti szabályozás bevezetésére, amely az új KAP késedelmes elfogadása esetén lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelők továbbra is hozzá tudjanak férni a vidékfejlesztési programok eszközeihez, nevezetesen a környezetvédelem és a befektetések terén;

170.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az új reform végrehajtása során ne kerüljön sor késedelmekre a mezőgazdasági termelők kifizetéseinek teljesítésében, továbbá vállalják a felelősséget, és esetleges késedelem esetén kompenzálják a mezőgazdasági termelőket;

171.  hangsúlyozza azonban, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus végéig a lehető legnagyobb mértékben előbbre kell jutni, és ezt a témakört a parlamenti választási kampány során előtérbe kell helyezni;

172.  elismeri, hogy a KAP döntéshozatali folyamatába fontos bevonni azokat az intézményeket és szakértőket, amelyek és akik a biológiai sokféleséget, az éghajlatváltozást, valamint a levegő-, talaj- és vízszennyezést érintő egészségügyi és környezetvédelmi szakpolitikákért felelnek;

173.  felszólítja a Bizottságot, hogy a KAP tervezésének és/vagy végrehajtásának minden jelentős megváltoztatása előtt tegyen javaslatot egy átmeneti időszakra, amely elég hosszú ahhoz, hogy biztosítsa a „puha landolást” és időt adjon a tagállamok számára az új szakpolitika rendezett módon történő végrehajtásához, elkerülendő minden késedelmet a mezőgazdasági termelők éves kifizetéseinek teljesítése és a vidékfejlesztési programok végrehajtása során;

174.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy erősítsék meg a fejlődő országokkal folytatott párbeszédet, valamint hogy bocsátsák rendelkezésre szakértelmüket és nyújtsanak pénzügyi támogatást az ökológiailag fenntartható mezőgazdaság előmozdítása érdekében, amely kisüzemi és családi gazdálkodáson alapul, különösen a nőket és a fiatalokat célozva meg, amire 2017-ben tettek kötelezettségvállalást az Afrikai Unió–EU csúcstalálkozó „Befektetés az ifjúságba a meggyorsított inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés érdekében” című együttes nyilatkozatában; emlékeztet a nők vidéki térségekben betöltött szerepére vállalkozóként és a fenntartható fejlődés ösztönzőjeként; hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos potenciáljukat és önfenntartó képességüket a vidéki területeken;

175.  emlékeztet, hogy a fejlődő országokban az éhezés és a rossz táplálkozás oka elsősorban a vásárlóerő hiánya és/vagy a vidéki szegények önellátásra való képtelensége; ezért sürgeti az Uniót, hogy tevékenyen segítse a fejlődő országokat abban, hogy leküzdjék a saját mezőgazdasági termelésüket gátló akadályokat (például a rossz infrastruktúra és logisztika terén);

176.  hangsúlyozza, hogy 2050-re a legkevésbé fejlett országok lakosságának több mint fele továbbra is vidéki területeken él majd, valamint, hogy a fejlődő országokban a fenntartható mezőgazdaság fejlesztése hozzájárul majd vidéki közösségeik potenciáljának felszabadításához, a vidéki területek lakosságának megtartásához, az alulfoglalkoztatás, a szegénység és az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának csökkentéséhez, és ezáltal a kényszerű migráció kiváltó okainak kezeléséhez is;

177.  elismeri, hogy az űrtechnológiák, például az Európai GNSS Ügynökség (GSA) által irányított uniós űr- és műholdprogramok (a Galileo, az EGNOS és a Kopernikusz) keretében kidolgozott technológiák kritikus szerepet játszhatnak az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérésében azáltal, hogy megfizethető megoldásokat kínálnak a precíziós gazdálkodásra való áttérés megkönnyítéséhez, ezáltal kiküszöbölhetők a hulladékok, idő takarítható meg, csökkenthető a kimerültség mértéke és optimalizálható a berendezések használata;

178.  kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon az űrtechnológiák és -alkalmazások, valamint a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó globális partnerség mechanizmusaival a növények, az állatállomány, az erdészet, a halászat, az akvakultúra megfigyelésének támogatása szempontjából, továbbá a mezőgazdasági termelők, a halászok, az erdőbirtokosok és a döntéshozók arra irányuló erőfeszítéseinek támogatására, hogy különféle módszereket alkalmazzanak a fenntartható élelmiszer-termelés megvalósítására, valamint hogy reagáljanak a kapcsolódó kihívásokra;

179.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok cselekvési terveikben garantálják a vidéki területeken élő nők és férfiak egyenlőségét; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a nők egyenlő képviseletét az intézmények által az ágazattal folytatott párbeszéd érdekében létrehozott struktúrákon belül, illetve az ágazat szakmai szervezeteinek, szövetkezeteinek és egyesületeinek döntéshozatali szerveiben; úgy véli, hogy az új uniós jogszabályoknak jelentősen javítaniuk kell a vidéki területeken élő nők érdekében kidolgozott tematikus alprogramokat;

180.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak továbbra is minden körülmények között és valamennyi tagállamban biztosítania kell az uniós állatjóléti szabályozás szigorú végrehajtását, megfelelő ellenőrzés és szankciók mellett; felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az állategészségügy és az állatjólét kérdését, ideértve az állatok szállítását is, és tegyen jelentést a témáról; emlékeztet arra, hogy az EU-ba belépő termékeknek tiszteletben kell tartaniuk az európai állatjóléti, környezetvédelmi és szociális normákat; pénzügyi ösztönzőket szorgalmaz a minimális jogszabályi előírásokon túlmenő állatjóléti intézkedések önkéntes bevezetése érdekében;

181.  felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre és érvényesítse a vonatkozó uniós jogot, különös tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló 2004. december 22-i 2005/1/EK tanácsi rendeletre; ezzel összefüggésben szükségesnek tartja az Európai Unió Bírósága ítéletének való megfelelést, mely szerint az állatok jólétének védelme nem korlátozódik az unió területére, és hogy ezért azoknak a szállítmányozóknak, akik az Unió területén kívülre szállítanak állatokat, az unió határain kívül is tartaniuk kell magukat az állatjólléttel kapcsolatos európai jogszabályokhoz;

182.  leszögezi, hogy külön figyelmet kell fordítani azokra a mezőgazdasági termelőkre, akikre többletköltségek hárulnak az értékes természetes területekre, például hegyvidéki területekre, szigetekre, legkülső régiókra és más kedvezőtlen adottságú területekre vonatkozó korlátozások miatt; úgy véli, hogy a KAP finanszírozása az egyedi sajátosságaik miatt létfontosságú e régiók számára, és hogy minden csökkentés jelentős káros hatást gyakorolna sok mezőgazdasági termékre; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és vezessenek be minőségbiztosítási rendszereket, hogy lehetőséget adjanak azoknak a termelőknek a gyors piaci bevezetésre, akik érdeklődnek ez iránt;

183.  úgy véli, hogy a POSEI költségvetését – ahogyan azt az Európai Parlament több alkalommal kérte – megfelelő szinten kell tartani ahhoz, hogy meg tudjon felelni a legkülső régiókban a mezőgazdaság előtt álló kihívásoknak; üdvözli a Bizottság legutóbbi jelentését a POSEI végrehajtásáról, és úgy véli, hogy a legkülső régióknak és a kisebb égei-tengeri szigeteknek szóló programokat továbbra is el kell különíteni az általános uniós közvetlen kifizetési rendszertől annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a kiegyensúlyozott területfejlesztést, megelőzve a termelés megszűnésének kockázatát, amely a távoli fekvésből, a szigetjellegből, a kisebb méretből, a kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyokból vagy a néhány terméktől való gazdasági függésből fakad;

184.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Tejpiaci Megfigyelőközponton belül hozzon létre egy önálló egységet, amely a legkülső régiókban megfigyelhető árakat tanulmányozza, hogy azonnal reagálhasson az ágazatban bekövetkező válságokra; úgy véli, hogy a „válság” fogalommeghatározását és a Bizottság beavatkozását a legkülső régiókhoz kell igazítani, figyelembe véve a piac méretét, a korlátozott számú gazdasági tevékenységtől való függőséget és az alacsonyabb diverzifikációs képességet;

185.  kéri a „körforgásos gazdaság” erőteljesebb érvényesítését, ami biztosítja az alapanyagok és melléktermékek feltörekvő biogazdaság általi lehető legjobb és leghatékonyabb felhasználását, ugyanakkor figyelembe véve a biomassza, a föld és más ökoszisztéma-szolgáltatások korlátozott hozzáférhetőségét, valamint úgy véli, hogy a bioalapú ipar fejlődése a vidéki területeken olyan új üzleti modelleket tudna biztosítani, amelyek segíteni tudnának a mezőgazdasági termelőknek és az erdőtulajdonosoknak abban, hogy termékeiknek új piacokat tudjanak találni és új munkahelyeket tudjanak teremteni; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak kellő támogatást a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban azzal a céllal, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá az uniós biogazdálkodás továbbfejlesztéséhez; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az agrárerdészetet, amely többcélú, rekreációs és produktív ökoszisztémákat és mikroklímákat biztosíthat, továbbá fel kell számolni azokat a hiányosságokat, amelyek akadályozhatják az agrárerdészet fejlődését;

186.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi támogatások a tagállami szintű ökorendszerekkel kiegészülve képesek fedezni a mezőgazdasági termelők új, fenntartható gyakorlatokra való, például az agrárerdészet ösztönzése és támogatása, és a biológiai sokféleséget, illetve egyéb, az állat- és növényfajok genetikai sokféleségét támogató fenntartható erdőgazdálkodási intézkedések révén történő átállásának és a változó éghajlati feltételekhez való alkalmazkodásának költségeit;

187.  felkéri a Bizottságot, hogy garantálja az agrárerdészeti és az erdészeti innovációt, kutatást és modernizációt egy szilárd és személyre szabott tanácsadási rendszer, célzott képzések és az innovációt, illetve a szaktudás és a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti megosztását ösztönző, személyre szabott megoldások támogatásával, a releváns új technológiákra és a digitalizációra helyezve az általános hangsúlyt; hangsúlyozza ugyanakkor az erdőtulajdonosok szervezeteinek alapvető szerepét az információ és az innováció átadásában, a kisüzemi erdészeti vállalkozók oktatásában és továbbképzésében és az aktív multifunkcionális erdőgazdálkodás megvalósításában;

o
o   o

188.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 350., 2017.12.29., 15. o. (2) HL L 221., 1998.8.8., 23. o. (3) HL L 309., 2009.11.24., 71. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0022. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0203. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0095. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0075. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0057. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0197. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0099. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0504. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0427. (13) HL C 86., 2018.3.6., 62. o. (14) HL C 265., 2017.8.11., 7. o. (15) HL C 288., 2017.8.31., 10. o. (16) HL C 342., 2017.10.12., 10. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról (2016/2018(INI))

P8_TA(2018)0225 A8-0170/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295. cikkére,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(1) („az új IKM”),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodásra(2) (a „2010. évi keretmegállapodás”),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra(3) („a 2003-as IKM”),

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 1998. december 22-i intézményközi megállapodásra(5),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(6),

–  tekintettel az EU 2017-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló 2007. június 13-i együttes nyilatkozatra(7),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatára(8),

–  tekintettel az EU 2017-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatra(9),

–  tekintettel az EU 2018–2019-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatra(10),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2014. március 18-én (az ún. „biocid”-ügyben), 2015. július 16-án (a „vízumviszonossági mechanizmus” ügyben) 2016. március 17-én (a „CEF felhatalmazáson alapuló jogi aktus” ügyben), 2016. június 14-én (a „Tanzánia”-ügyben) és 2014. június 24-én (a „Mauritius”-ügyben) hozott ítéletekre(11),

–  tekintettel a Parlament eljárási szabályzatának általános felülvizsgálatáról szóló, 2016. december 13-i határozatára(12),

–  tekintettel a „Célravezető és hatásos szabályozás programról (REFIT): helyzetkép és kilátások” című, 2016. április 12-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a 2017. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos stratégiai prioritásokról szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i határozatára(15),

–  tekintettel a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „Az uniós szabályozás célravezetősége, a szubszidiaritás és az arányosság – a jogalkotás minőségének javítása 2011-ben – 19. jelentés” című, 2014. február 4-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2010) szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2017. október 24-i bizottsági közleményre (COM(2017)0651),

–  tekintettel az EUMSZ együttdöntési eljárásról szóló 294. cikkére;

–  tekintettel „A szabályozási terhek egyszerűsítését és csökkentését célzó uniós erőfeszítések áttekintése” című, 2017. október 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0675),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. december 21-i bizottsági közleményre(22),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0615),

–  tekintettel a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

–  tekintettel a szabályozás javítására vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2017. július 7-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0350),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Jogi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0170/2018),

A.  mivel az új IKM aláírásának napján, 2016. április 13-án lépett hatályba;

B.  mivel az új IKM elfogadása alkalmával a Parlament és a Bizottság nyilatkozatot tett arról, hogy az új megállapodás „tükrözi az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a Szerződésekben meghatározott egyensúlyt”, és „nem érinti az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodást”(23);

C.  mivel az intézményközi programozásra vonatkozó új IKM rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát többek között annak érdekében, hogy meghatározza a többéves programozásról szóló közös következtetések, valamint az éves intézményközi programozásra vonatkozó együttes nyilatkozatok megtárgyalására és elfogadására vonatkozó belső eljárásokat;

D.  mivel az éves intézményközi programozás keretében a három intézmény egy-egy közös nyilatkozatot fogadott el az EU 2017. évi, illetve 2018–2019. évi jogalkotási prioritásairól;

E.  mivel a 2003. évi intézményközi megállapodással ellentétben az új IKM már nem tartalmaz jogi keretet alternatív szabályozási módszerek – például társszabályozás és önszabályozás – alkalmazására, aminek következtében az ilyen módszerekre egyáltalán nem történik hivatkozás;

F.  mivel az új IKM (13) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy hatásvizsgálati eljárása során a lehető legszélesebb körben folytasson konzultációt; mivel az új IKM (19) bekezdése hasonlóképpen előírja a Bizottság számára, hogy ne a javaslat elfogadása után, hanem még azt megelőzően folytasson nyílt és átlátható módon nyilvános konzultációkat, biztosítva, hogy e nyilvános konzultációk módozatai és határidői a lehető legszélesebb körű részvételt tegyék lehetővé, így a részvétel ne csupán egyéni érdekekre és lobbistáikra korlátozódjon;

G.  mivel 2017 júliusában a Bizottság felülvizsgálta a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásait annak érdekében, hogy jobban kifejtse és kiaknázza a Bizottságon belül folytatott politikai döntéshozatal különböző lépései közötti kapcsolódásokat, felváltsa a korábbi önálló iránymutatásokat – amelyek külön-külön foglalkoztak hatásvizsgálattal, értékeléssel és végrehajtással –, valamint hogy új iránymutatást illesszen be a tervezésre és az érdekeltekkel folytatott konzultációra vonatkozóan;

H.  mivel az új IKM (16) bekezdése értelmében a Bizottság a saját kezdeményezésére vagy a Parlament illetve a Tanács felkérésére kiegészítheti saját hatásvizsgálatát vagy elvégezhet más, általa szükségesnek ítélt elemzési munkát.

I.  mivel az új IKM elismeri, hogy a volt Hatásvizsgálati Testületet felváltja a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testülete; mivel ez utóbbi feladata egyebek mellett az, hogy a Bizottság hatásvizsgálatait objektív minőségellenőrzés alá vonja; mivel ahhoz, hogy valamely hatásvizsgálattal kísért kezdeményezést elfogadás céljából a Bizottság elé lehessen terjeszteni, a nevezett testületnek előzetesen pozitív véleményt kell nyilvánítania arról; mivel negatív vélemény esetén a jelentéstervezetet felül kell vizsgálni és újra be kell nyújtani a testületnek, második negatív vélemény esetén pedig politikai döntést kell hozni a kezdeményezéssel kapcsolatos további lépésekről; mivel a testület véleményét az érintett kezdeményezésről szóló jelentéssel együtt nyilvánosságra hozzák a Bizottság honlapján, hatásvizsgálatok esetében pedig akkor, ha a Bizottság elfogadta a kapcsolódó szakpolitikai kezdeményezést(24);

J.  mivel 2017 elején a Szabályozói Ellenőrzési Testület befejezte személyzete felvételét, ideértve a nem uniós intézményekből származó három tag felvételét is; mivel 2016-ben a testület 60 önálló hatásvizsgálattal foglalkozott, amelyek közül 25 (42%) az első szakaszban negatív értékelést kapott, ezért felülvizsgálatra került és újból a testület elé kellett terjeszteni; mivel ezt követően a testület mindössze egyetlen esetet kivéve csak pozitív értékeléseket adott az elé terjesztett felülvizsgált hatásvizsgálatokról; mivel a testület megosztotta a Parlament szolgálataival a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatokra és módszerekre vonatkozó információkat;

K.  mivel az új IKM (25) bekezdése értelmében, ha a jogalap olyan módosítását tervezik, amely a rendes jogalkotási eljárás helyett különleges jogalkotási eljárás vagy nem jogalkotási eljárás alkalmazását vonná maga után, a három intézmény erről eszmecserét folytat; mivel a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát annak érdekében, hogy érvényre juttassa e rendelkezést; mivel ezt a rendelkezést még nem kellett alkalmazni;

L.  mivel az új IKM (27) bekezdése értelmében a három intézmény elismeri, hogy a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett jogi kerethez kell igazítani a teljes hatályos joganyagot, mindenekelőtt és a lehető leghamarabb mindazon alap-jogiaktusokat szükséges kiigazítani, amelyek még az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkoznak; mivel a Bizottság ez utóbbi kiigazításra 2016 decemberében javaslatot tett(25); mivel a Parlament és a Tanács jelenleg apró részletekbe menően vizsgálja e javaslatot;

M.  mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról és azok szövegmintáiról szóló egyetértési megállapodás új változata az új IKM mellékletét képezi; mivel az új IKM (28) bekezdése értelmében a három intézmény e megállapodás hatálybalépését követően indokolatlan késedelem nélkül tárgyalásokat kezd, hogy kiegészítse az egyetértési megállapodást, mégpedig azzal, hogy nem kötelező erejű kritériumokat határoz meg az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását illetően; mivel e tárgyalások hosszas előkészítő munka után, 2017. szeptemberében végül megkezdődtek;

N.  mivel az új IKM (29) bekezdése értelmében a három intézmény vállalja, hogy legkésőbb 2017 végéig létrehozzák a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közös – jól strukturált és felhasználóbarát módon információkat nyújtó – nyilvántartását azzal a céllal, hogy fokozzák az átláthatóságot, megkönnyítsék a tervezést, és lehetővé tegyék, hogy egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus az életciklusának valamennyi szakaszában nyomon követhető legyen; mivel a nyilvántartást létrehozták és az 2017. decemberében megkezdte működését;

O.  mivel az intézményközi megállapodás (32) bekezdése kimondja, hogy „a Bizottság úgy tölti be közvetítői szerepét, hogy a jogalkotó hatalom e két ágát egyenlőként kezeli, maradéktalanul tiszteletben tartva a Szerződések által a három intézményre ruházott szerepet”;

P.  mivel az új intézményközi megállapodás (34) bekezdése szerint a Parlament és a Tanács társjogalkotói minőségükben hangsúlyozták, hogy már az intézményközi tárgyalásokat megelőzően fontos, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn egymással álláspontjaik jobb megértése érdekében, és megegyezésre jutottak, hogy ebből a célból elősegítik a vélemények és információk kölcsönös cseréjét, például annak révén, hogy rendszeresen informális eszmecserére hívják a többi intézmény képviselőit; mivel ezek a rendelkezések nem adtak okot sem új különleges eljárások, sem új struktúrák alkalmazására; mivel az intézmények közötti kapcsolat a jogalkotási prioritásokról szóló együttes nyilatkozat keretében felerősödött ugyan, de a bizottságok tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs szisztematikus megközelítés az ilyen kölcsönös eszmecsere megkönnyítésére, és hogy továbbra is nehéz információt és visszajelzést szerezni a Tanácstól a tagállamok által a Tanácsban felvetett kérdésekről; mivel a Parlament véleménye szerint ez a helyzet távolról sem kielégítő;

Q.  mivel a jogalkotási folyamat átláthatóságának további megerősítése érdekében a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát, a 2012-ben bevezetett rendelkezések alapján a rendes jogalkotási eljárás során igazítva ki az intézményközi tárgyalásokra vonatkozó szabályait; mivel a Parlament tárgyalási megbízásainak mindegyike nyilvános, ugyanez azonban nem áll fenn a Tanács megbízásai tekintetében; mivel a Parlament véleménye szerint ez a helyzet távolról sem kielégítő;

R.  mivel az új intézményközi megállapodás (39) bekezdése értelmében a jogalkotási folyamat különböző szakaszainak jobb nyomon követhetősége érdekében a három intézmény vállalja, hogy 2016. december 31-ig meghatározta, hogy miként lehetne ennek érdekében továbbfejleszteni a platformokat és eszközöket, azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy külön, a jogalkotási dossziék aktuális állására vonatkozó naprakész információkat tartalmazó, közös adatbázis; mivel eddig nem hoztak létre ilyen közös adatbázist;

S.  mivel az új intézményközi megállapodásnak a nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével foglalkozó (40) bekezdése értelmében a három intézmény vállalta, hogy az új IKM hatálybalépésétől számított hat hónapon belül összeül, hogy tárgyaljon az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedések javításáról a Szerződések adta kereteken belül, az Európai Unió Bírósága értelmezésének megfelelően; mivel az ilyen tárgyalások 2016 novemberében kezdődtek és még folyamatban vannak;

T.  mivel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a szabályozási együttműködés kulcsfontosságú eszköznek bizonyult a kereskedelmi partnerek közötti szabályozási párbeszéd és koherencia felé vezető úton; mivel a Bizottságnak e folyamat során továbbra is tiszteletben kell tartania az összes érdekelt fél számára tisztességes és egyenlő versenyfeltételek biztosításának elvét, valamint a döntéshozatal során garantálnia kell a lehető legnagyobb átláthatóságot;

U.  mivel az új intézményközi megállapodás (46) bekezdése értelmében a három intézmény megerősíti az iránti elkötelezettségét, hogy a hatályos jogszabályok módosítására gyakrabban alkalmazza az átdolgozást mint jogalkotási technikát, és mindeközben maradéktalanul tiszteletben tartja a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodást;

V.  mivel az új intézményközi megállapodás (48) bekezdése értelmében a „Célravezető és hatásos szabályozás program” (REFIT) elnevezésű programjához való hozzájárulásként a Bizottság vállalja, hogy azoknak az uniós törekvéseknek az eredményeiről, amelyek célja a jogszabályok egyszerűsítése, a túlszabályozás elkerülése és az adminisztratív terhek csökkentése, évente áttekintést készít, amely magában foglalja a terhek éves felmérését is; mivel a terheket felmérő első éves jelentés eredményeit a Bizottság 2018. évi munkaprogramjának részeként 2017. október 24-én ismertették;

W.  mivel az éves teherfelmérés egyedülálló lehetőséget kínál a túlszabályozás elkerülését és az adminisztratív terhek csökkentését célzó uniós erőfeszítések eredményeinek azonosítására és nyomon követésére; mivel az éves teherfelmérés kiváló lehetőséget nyújt az uniós jogszabályok hozzáadott értékének bemutatására és arra, hogy az uniós polgárok számára átláthatóságot biztosítson;

X.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás intézményközi együttműködésre szólít fel a meglévő uniós jogszabályok egyszerűsítése, valamint a túlszabályozás és a polgárok, a közigazgatások és a vállalkozások adminisztratív terheinek elkerülése céljából; mivel a Parlament hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodások tekintetében e célkitűzések nem eredményezhetik a környezet, a közegészség, a munkavállalók egészsége, a biztonság, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkaügyi normái vagy a fogyasztói jogok védelmének a fellazulását;

Y.  mivel az új intézményközi megállapodás (50) bekezdése értelmében a három intézmény közösen és rendszeres időközönként nyomon követi az új IKM végrehajtását, mind politikai szinten éves egyeztetések révén, mind technikai szinten az intézményközi koordinációs csoport keretében; mivel a politikai szintű monitoring magában foglalja a Bizottsági Elnökök Értekezletében folytatott rendszeres megbeszéléseket és a magas szintű éves helyzetfelmérést is; mivel továbbá az EU 2017. évi, illetve 2018–2019. évi jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatokkal összefüggésben a felek egyedi nyomonkövetési intézkedéseket határoztak meg; mivel emellett a bizottságok eddigi tapasztalatai felbecsülhetetlen értékű eszközt jelentenek az új IKM végrehajtásának értékeléséhez; mivel a Jogi Bizottság különleges hatáskörrel rendelkezik a jogalkotás minőségének javítása és az uniós jog egyszerűsítése tekintetében;

Közös kötelezettségvállalások és célkitűzések

1.  megítélése szerint az új IKM intézményközi eszközként az uniós jogszabályok minőségének javítására törekszik; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok sok esetben összehangolják vagy felváltják a 28 tagállam különböző szabályait, a teljesen működőképes belső piac létrehozása érdekében kölcsönösen és egyformán elérhetővé téve a nemzeti piacokat és általánosan csökkentve az adminisztratív költségeket;

2.  üdvözli az elért haladást és az első év során szerzett tapasztalatokat, valamint az új IKM sikeres félidős végrehajtását, és arra bátorítja az intézményeket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a megállapodás teljes körű végrehajtása érdekében, különös tekintettel az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó, nem kötelező érvényű kritériumokról szóló intézményközi tárgyalásokra, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra továbbra is hivatkozó valamennyi alap-jogiaktus kiigazítására, a nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével kapcsolatos együttműködésre és információcserére vonatkozó gyakorlati intézkedésekről szóló intézményközi tárgyalásokra, valamint a jogalkotási dossziék aktuális állásának szentelt közös adatbázis létrehozására;

3.  emlékeztet arra, hogy az új IKM célja nyitottabb és átláthatóbb kapcsolat kialakítása a három intézmény között azzal a céllal, hogy az uniós polgárok érdekeit érvényre juttató, magas színvonalú jogszabályok szülessenek; úgy véli, hogy bár az intézmények közötti lojális együttműködés elvét csak az új IKM hatálya alá tartozó egyedi területekre vonatkozó (9) és (32) bekezdés említi, azt a jogalkotási ciklusban az EUSZ 13. cikkében foglalt elvek egyikeként mindenütt tiszteletben kell tartani;

Programozás

4.  üdvözli a három intézmény azon megállapodását, hogy az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, pontos ütemtervvel ellátott strukturáltabb eljárás révén megerősítik az Unió éves és többéves programozását; elégedetten nyugtázza, hogy az új IKM szerinti intézményközi éves programozás első végrehajtása a három intézmény aktív részvételével történt, s e részvétel az EU 2017. évi jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozathoz vezetett, amelyben 59 fő jogalkotási javaslatot azonosítottak 2017-re, a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó jogalkotási prioritásokról szóló együttes nyilatkozat céljaira pedig 31 fő jogalkotási javaslatot határoztak meg, amelyek a jelenlegi időszak végéig prioritásnak tekintendők; különösen üdvözli ezzel összefüggésben a Tanács aktív részvételét, és bízik benne, hogy ez a jövőben is folytatódni fog, többek között az új időszakra vonatkozó többéves programozás keretében is; úgy véli azonban, hogy a közös nyilatkozatok tanúsága szerint megállapodás tárgyát képező egyes jogalkotási dossziék elsőbbségi kezelése nem használható fel a társjogalkotókra nehezedő indokolatlan nyomás gyakorlására, és hogy a nagyobb sebességet nem szabad a jogalkotási minőség rovására előnyben részesíteni; fontosnak tartja annak értékelését, hogy az együttes nyilatkozatok elfogadásának jelenlegi gyakorlata és szabályai miként kerülnek alkalmazásra, és hogy lehetne-e javítani a Parlament eljárási szabályzatán az intézményközi programozásra vonatkozó tárgyalások tekintetében, többek között a képviselőcsoportok által az elnökre ruházott megbízatás megerősítése érdekében;

5.  rendkívül fontosnak tartja a parlamenti bizottságokkal folytatandó teljes körű konzultációt mind az együttes nyilatkozat elkészítése, mind pedig végrehajtása során;

6.  rámutat, hogy az új IKM nem érinti a Parlament és a Bizottság által az 2010. évi keretmegállapodásban elfogadott kölcsönös kötelezettségvállalásokat; emlékeztet különösen arra, hogy az új IKM (6)–(11) bekezdéseinek végrehajtásakor meg kell felelni az 2010. évi keretmegállapodás 4. mellékletében meghatározott bizottsági munkaprogram ütemtervére vonatkozó rendelkezéseknek;

7.  úgy véli, hogy a munkaprogram benyújtásakor a Bizottságnak az új IKM (8) bekezdésében említett elemeken túlmenően ismertetnie kell egyrészt, hogy a tervezett jogszabályok hogyan indokolhatók a szubszidiaritás és az arányosság elvének fényében, másrészt az európai hozzáadott értéket;

8.  üdvözli, hogy létrejött a Bizottságnak a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoportja, amelynek az új IKM mellett olyan módon kell működnie, hogy növelje azoknak a polgároknak a bizalmát, akik szerint a szubszidiaritás elve a demokratikus folyamat egyik kulcsfontosságú eleme;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő inkluzívabb, részletesebb és megbízhatóbb munkaprogramokat; kéri különösen, hogy a Bizottság munkaprogramjai egyértelműen megjelöljék minden javaslat jogi természetét, gondosan mérlegelt, a valósághoz igazodó időkeretet szabva; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslatok – különösen a legfontosabb jogalkotási csomagok – jóval e jogalkotási ciklus vége előtt érkezzenek meg, elegendő időt biztosítva a társjogalkotók számára ahhoz, hogy teljes mértékben gyakorolhassák előjogaikat;

10.  ösztönzi olyan hatékony szabályozás kialakítását, melynek célja a foglalkoztatásvédelem és az európai versenyképesség fejlesztése a gazdaság valamennyi ágazatában, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra;

11.  üdvözli, hogy a Bizottság válaszolt az EUMSZ 225. cikke szerinti uniós jogi aktusokra irányuló javaslatok előterjesztése tekintetében a Parlament által támasztott igényekre, amelyek esetében a válaszok zöme az új IKM (10) bekezdésében említett három hónapos határidőn belül megérkezett; rámutat azonban arra, hogy a Bizottság elmulasztotta az említett rendelkezésben előírt konkrét közlemények elfogadását; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el ilyen közleményeket a teljes átláthatóság, valamint a Parlament állásfoglalásaiban megfogalmazott kérésekre adott politikai válasz biztosítása érdekében, kellő figyelmet fordítva a Parlament által az adott kérdésben az európai hozzáadott értékkel és az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségekkel kapcsolatban végzett elemzésekre;

12.  hangsúlyozza a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti átlátható, jóhiszemű együttműködés fontosságát , amelynek a gyakorlatban abban kell megmutatkoznia, hogy a Bizottság valóban elkötelezi magát az iránt, hogy a Parlamentet és a Tanácsot azonos mértékben vonja be a programozási intézkedések megvalósításába, és emlékezteti a Bizottságot, hogy köteles gyors választ adni a jogalkotási és a nem jogalkotási saját kezdeményezésű jelentésekre; sajnálja, hogy számos saját kezdeményezésű jelentésre nem érkezett válasz, és felszólítja a Bizottságot, hogy három hónapon belül ismertesse a társjogalkotókkal a szövegek visszavonásának indokait, valamint hogy adjon indokolással ellátott választ a társjogalkotók jogalkotási vagy nem jogalkotási javaslatok előterjesztésére irányuló kéréseire;

13.  úgy véli, hogy az új intézményközi megállapodásban szereplő alternatív szabályozási módszerek használatára való valamennyi hivatkozás törlése nem érinti a Parlament azon álláspontját, miszerint a puha jogot csak a legnagyobb körültekintéssel, kellően indokolt alapon, a jogbiztonság és a hatályos jogszabályok egyértelműsége veszélyeztetése nélkül, valamint a Parlamenttel folytatott konzultációt követően szabad alkalmazni(26); aggodalmát fejezi ki továbbá, hogy a puha jog használatára vonatkozó egyértelmű határvonalak hiánya egyenesen ösztönözheti annak igénybevételét, és így nincs garancia arra, hogy a Parlament képes legyen ellenőrzést végezni;

14.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, állapodjanak meg arról, hogy az alternatív szabályozási módszereket – amennyiben feltétlenül szükségesek – felveszik a többéves és az éves programozásra vonatkozó dokumentumaikba, lehetővé téve a jogalkotók számára azok megfelelő azonosítását és ellenőrzését;

A jogalkotás minőségének javítását szolgáló eszközök

15.  hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok tájékoztatást biztosíthatnak, de sohasem helyettesíthetnek politikai döntéseket, és nem okozhatnak késedelmeket a jogalkotási folyamatban; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat során mindvégig, valamint a javasolt jogszabállyal kapcsolatos valamennyi hatásvizsgálatban különös figyelmet kell szentelni az azon szereplőket érő potenciális hatásokra, amelyek csekélyebb lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy aggályaikat a döntéshozók tudomására hozzák (ilyenek többek között a kis- és középvállalkozások, a civil társadalom képviselői, a szakszervezetek és más olyan szereplők, amelyek nem élvezik az intézményekhez való könnyű hozzáférés előnyét); úgy véli, hogy a hatásvizsgálatokban egyenlő figyelmet kell szentelni különösen a gazdasági, a társadalmi és a környezeti következményeknek, valamint értékelni kell a polgárok alapvető jogaira, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásokat;

16.  emlékeztet továbbá arra, hogy a kkv-k teszik ki az Unión belüli összes vállalkozás 99%-át, ők generálják az EU forgalmának 58%-át, és ők biztosítják a magánszférán belüli összes munkahely kétharmadát; emlékeztet arra, hogy a Bizottság az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban elkötelezte magát amellett, hogy a „gondolkozz először kicsiben” elvet alkalmazza a politikaformálás során, és hogy ez magában foglalja a kkv-kra vonatkozó jövőbeli jogszabályok és adminisztratív kezdeményezések hatását vizsgáló „kkv-tesztet”(27); emlékeztet arra, hogy a Parlament az új intézményközi megállapodásra vonatkozó, 2016. március 9-i határozatában megállapította, hogy az új IKM megszövegezése nem kötelezi el kellőképpen a három intézményt amellett, hogy hatásvizsgálataikba felvegyék fel a kkv-kat és a versenyképességi teszteket(28); hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogalkotási ciklus valamennyi szakaszában figyelembe és számításba kell venni mind a versenyképességre és az innovációra gyakorolt hatást, mind pedig a kkv-k szükségleteit, és elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó bizottsági iránymutatások szerint a kkv-kra és a versenyképességre gyakorolt potenciális hatásokat, amennyiben azok érdemlegesek, minden hatásvizsgálatban szisztematikusan mérlegelni és ismertetni kell; megjegyzi, hogy a kkv-tesztek gyakran gyenge minőségűek és hiányzik a következetes végrehajtás; felhívja a Bizottságot annak megfontolására, hogy miként lehetne jobban figyelembe venni a kkv-kra gyakorolt hatást, és kinyilvánítja, hogy ezt a kérdést az elkövetkező években szorosan nyomon kívánja követni;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jogalkotás minőségének javításával összefüggésben alaposabban értékelje e szakpolitikák szociális és környezeti következményeit, valamint a polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukat, szem előtt tartva az európai szintű jogalkotás hiányából fakadó költségeket és azt, hogy a költség-haszon elemzés csak egy kritérium a sok közül;

18.  ismételten felszólít arra, hogy valamennyi hatásvizsgálatba kötelező módon épüljön be a közép- és hosszú távú gazdasági, társadalmi, környezeti és egészségügyi hatások kiegyensúlyozott elemzése;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy használjon hatásvizsgálatokat és utólagos értékeléseket annak megvizsgálására, hogy a kezdeményezések, javaslatok vagy egyes meglévő jogszabályok összeegyeztethetők-e a fenntartható fejlesztési célokkal, továbbá minden egyes esetben végezzen hatásvizsgálatot a nevezett célok eléréséhez való hozzájárulásuk tekintetében is;

20.  emlékeztet arra, hogy a tárgyalások során nem folytatták tovább az új intézményközi megállapodásra vonatkozó eredeti bizottsági javaslatban szereplő, kiegészítő ad hoc technikai független testület elképzelését; rámutat, hogy e testület létrehozásának célja a hatásvizsgálatok függetlenségének, átláthatóságának és objektivitásának fokozása; emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Tanács az új IKM (15) bekezdésében megállapodott abban, hogy mikor és milyen körülmények között tekintik helyénvalónak és szükségesnek hatásvizsgálat végzését a Bizottság javaslatához kapcsolódó, lényegi vonatkozást érintő és a tájékozott és megalapozott döntéshozatalhoz elengedhetetlen saját módosításaikra vonatkozóan; emlékezteti bizottságait annak fontosságára, hogy szükség esetén mindig éljenek ezzel az eszközzel;

21.  üdvözli, hogy az új IKM utal arra, hogy a szubszidiaritás és arányosság elvét is bevonták a hatásvizsgálatok hatálya alá; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak minden esetben magukban kell foglalniuk annak alapos és alapos elemzését, hogy a javaslat megfelel-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének, és pontosan meg kell határozniuk a javaslat európai hozzáadott értékét;

22.  megjegyzi, hogy számos bizottsági javaslatot nem kísér hatásvizsgálat, és hogy a bizottságok aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a hatásvizsgálatok minősége és részletessége igencsak eltér (vannak közöttük átfogó jellegűek, de meglehetősen felületesek is); rámutat, hogy az új IKM alkalmazásának első szakaszában a 2017. évi közös nyilatkozatban szereplő 59 bizottsági javaslat közül 20-at nem kísért hatásvizsgálat; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy bár elvileg azokat a kezdeményezéseket kell hatásvizsgálatnak kísérnie, amelyek társadalmi, gazdasági vagy környezeti hatása várhatóan jelentős, az új IKM (13) bekezdése azonban előírja, hogy a Bizottság munkaprogramjában vagy a közös nyilatkozatban szereplő kezdeményezések esetében hatásvizsgálat elkészítése általános szabály;

23.  üdvözli, hogy az intézményközi megállapodás értelmében a jogalkotási menetrend kialakításakor figyelembe kell venni az egyes javasolt uniós intézkedések „európai hozzáadott értékét”, valamint – uniós szintű intézkedés hiányában – az európai szintű fellépés hiányából fakadó költségeket; kiemeli, hogy az európai integráció hiányából fakadó költségek a becslések szerint elérhetik az évi 1,75 billió EUR-t, ami az uniós GDP 12%-ának felel meg (2016); nagyra becsüli az Európai Parlament Kutatószolgálata Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságának e téren végzett munkáját;

24.  felhívja a Bizottságot annak további pontosítására, hogy miként szándékozik értékelni az európai szintű fellépés hiányából fakadó költségeket (az új IKM (10) és (12) bekezdése értelmében), többek között a termelőket, a fogyasztókat, a munkavállalókat, a közigazgatási hivatalokat terhelő és a környezetvédelemmel kapcsolatos olyan költségeket, amelyek okát az uniós szintű harmonizált jogszabályok hiánya képezi, mivelhogy az eltérő nemzeti szabályok többletköltséget okoznak, rontva a szakpolitikák hatékonyságát; rámutat, hogy ilyen értékelést nemcsak hatályvesztésre vonatkozó rendelkezések esetében kell elvégezni a program vége táján, vagy a hatályon kívül helyezés tervezése esetén, hanem azokban az esetekben is fontolóra kell venni, ha uniós szintű fellépés vagy jogszabály még nem áll rendelkezésre vagy felülvizsgálat alatt áll;

25.  emlékeztet arra, hogy a volt Hatásvizsgálati Testületet felváltotta az új Szabályozói Ellenőrzési Testület, ami fokozta a testület függetlenségét; ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a Szabályozói Ellenőrzési Testület függetlenségét, átláthatóságát és objektivitását, és hogy a Testület tagjait nem szabad politikai ellenőrzésnek alávetni(29); hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a Testület valamennyi véleménye – a negatívak is – a vonatkozó hatásvizsgálatok hozzáférhetővé tételével egyidejűleg nyilvánosságra kerüljenek és elérhetők legyenek; felszólít annak értékelésére, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület milyen eredményesen látja el felügyeleti szerepét és a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos objektív tanácsadói feladatait;

26.  rámutat arra, hogy az európai parlamenti igazgatási rendszerben felállított Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatósága segíti a parlamenti bizottságokat és számos szolgáltatást nyújt számukra, amelyekre elegendő forrásnak kell rendelkezésre állnia annak biztosítása érdekében, hogy a képviselők és a bizottságok a lehető legjobb támogatásban részesüljenek; elismeréssel veszi tudomásul, hogy a Bizottsági Elnökök Értekezlete 2017. szeptember 12-én elfogadta a bizottságok számára iránymutatásokat tartalmazó hatásvizsgálati kézikönyv frissített változatát;

27.  felhívja minden bizottságát, hogy vizsgálják felül a Bizottság hatásvizsgálatait, valamint a jogalkotási eljárás során a lehető leghamarabb vizsgálják felül a Parlament hatásvizsgálatra vonatkozó előzetes elemzését.

28.  emlékeztet arra, hogy az új IKM (14) bekezdése értelmében a Parlament a Bizottság jogalkotási javaslatainak mérlegelésekor teljes mértékben figyelembe veszi a Bizottság hatásvizsgálatait; emlékeztet ebben az összefüggésben arra, hogy a parlamenti bizottságok felkérhetik a Bizottságot, hogy teljes bizottsági ülésen ismertesse hatásvizsgálatát és a választott szakpolitikai lehetőséget, és felszólítja bizottságait, hogy rendszeresebben éljenek e jogukkal és azzal a lehetőségükkel is, hogy betekinthetnek a Bizottság által végzett hatásvizsgálatról a Parlament saját szolgálatai által készített első értékelésbe; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem vezethet a társjogalkotók mozgásterének korlátozásához;

29.  üdvözli azt lehetőséget, hogy a Bizottság a jogalkotási folyamat során kiegészítheti saját hatásvizsgálatát; úgy véli, hogy az új IKM (16) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a Parlament vagy a Tanács kérésére a Bizottságnak főszabályként rövid idő alatt be kell nyújtania ilyen kiegészítő hatásvizsgálatokat;

30.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy időben és átlátható módon bevonják a nyilvánosságot és az érdekelt feleket, valamint az érdemi válaszok megszerzése érdekében kellő időt fordítsanak a velük folytatott konzultációra; kitart annak elengedhetetlensége mellett, hogy a Bizottság az előkészítő szakaszban minden hivatalos nyelven nyilvános konzultációt folytasson le;

31.  emlékeztet arra, hogy az új IKM (17) bekezdése értelmében „a három intézmény mindegyike maga határozza meg, hogyan szervezi meg a hatásvizsgálat kapcsán végzendő munkáját, ideértve a belső szervezeti erőforrásokat és a minőségellenőrzést is”;

32.  üdvözli, hogy az új IKM (17) bekezdése értelmében a három intézmény kötelezettséget vállalt az információcserére a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokról és módszerekről; véleménye szerint ennek – amennyiben mód van rá – magában kell foglalnia a Bizottság hatásvizsgálatát alátámasztó nyers adatok megosztását is, különösen olyan esetben, amikor a Parlament úgy dönt, hogy a Bizottság hatásvizsgálatát saját további munkájával kiegészíti; ösztönzi e célból a három intézmény szolgálatait, hogy a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt, többek között a hatásvizsgálati módszerekre vonatkozó közös képzések tekintetében is, hosszú távon közös intézményközi módszertan kialakítására törekedve;

33.  ismételten hangsúlyozza fenntartja annak fontosságát, hogy az új IKM (18) bekezdésének értelmében a „Bizottság eredeti hatásvizsgálatát és minden, a jogalkotási folyamat során az intézmények által végzett további hatásvizsgálati munka eredményét nyilvánosságra kell hozni a jogalkotási folyamat vége előtt”, a polgárok és az érdekelt felek irányában tanúsított átláthatóság érdekében;

34.  megismétli azon álláspontját, hogy az érdekelt felek, többek között a szakszervezetek és a civil társadalom képviselői számára lehetővé kell tenni, hogy a konzultációs szakaszban a lehető leghamarabb hatékonyan hozzájáruljanak a hatásvizsgálati folyamathoz, és ezért arra buzdítja a Bizottságot, hogy folyamodjon rendszeresebben ütemtervek és bevezető hatásvizsgálatok használatához, és azokat a hatásvizsgálati folyamat kezdetén a megfelelő időben tegye közzé;

35.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, miszerint a javaslat elfogadása előtt széles körű konzultációt folytat, és bátorítja különösen a kkv-k, a civil társadalom és más végfelhasználók közvetlen részvételét a konzultációkban; megelégedéssel nyugtázza, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó felülvizsgált bizottsági iránymutatások ilyen irányba mutatnak;

36.  hangsúlyozza a nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó új rendelkezéseket, amelyeknek fontos eszközként kell szolgálniuk az előkészítő szakaszban és a teljes jogalkotási eljárás során;

37.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az irányelvek és rendeletek végrehajtási jelentéseire és felülvizsgálataira megállapított kötelező határidőket;

38.  hangsúlyozza a meglévő jogszabályok utólagos értékelésének fontosságát „az értékeléssel indítás elve” jegyében, és azt ajánlja, hogy lehetőség szerint az utólagos hatásvizsgálatok formájában ugyanazt a módszert alkalmazzák, mint az ugyanazon jogszabályra vonatkozó előzetes hatásvizsgálat során, ezáltal lehetővé téve az utóbbi hatásfokának pontosabb felmérését;

39.  üdvözli az új IKM (22) bekezdését, amelyben a meglévő jogszabályok értékelési folyamatának támogatása érdekében a három intézmény megállapodik abban, hogy adott esetben jelentéstételi, nyomonkövetési és értékelési követelményeket vezetnek be a jogszabályokban, elkerülve eközben a túlszabályozást és – különösen a tagállamokra nehezedő – adminisztratív terheket; tudomásul veszi, hogy a jogszabályok hatásfokára vonatkozó adatok gyűjtése a tagállamokban kihívásokat támaszt, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e tekintetben;

40.  üdvözli az új IKM (23) bekezdését, amelyben a három intézmény megállapodik abban, hogy rendszeresen fontolóra veszik felülvizsgálati záradékok alkalmazását jogszabályaikban; felkéri a Bizottságot, hogy javaslataiban terjesszen elő megfelelő felülvizsgálati záradékokat, és ha nem teszi, akkor indokolja meg, hogy miért tért el ezen általános szabálytól;

Jogalkotási eszközök

41.  üdvözli a Bizottság által arról tett kötelezettségvállalást, hogy mi mindenre terjedjen ki az egyes bizottsági javaslatokat kísérő indokolás; különösen elégedettséget fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság azt is ismertetni fogja majd, hogy a javasolt intézkedések indokoltak-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének fényében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az ezen elveknek való megfelelés és a javasolt intézkedés által biztosított európai hozzáadott érték megerősített és átfogó értékelésének és indokolásának fontosságát;

42.  úgy véli, hogy az ugyanazon javaslatra vonatkozó indokolás és hatásvizsgálat között következetes összhangnak kell lennie; felkéri ezért a Bizottságot ilyen összhang megteremtésére, valamint arra, hogy amennyiben eltér a hatásvizsgálat következtetéseitől, úgy fejtse ki döntése indokait;

43.  felhívja a figyelmet arra, hogy az új IKM (25) bekezdése csupán arra kötelezi a Bizottságot, hogy „megfelelően vegye figyelembe a szabályozások és irányelvek közötti különbségeket és hatásokat”; megismétli azt a kérését, hogy a Monti-jelentésben körvonalazottal azonos megközelítést követve nagyobb mértékben kellene folyamodni a rendeletekhez a jogalkotási javaslatokban(30), összhangban a Szerződésekben rögzített követelményekkel, mivel ezek alkalmazásának célja a következetesség, az egyszerűség és a jogbiztonság biztosítása az Unióban mindenütt;

44.  üdvözli a három intézmény kötelezettségvállalását, miszerint eszmecserét folytatnak az új IKM (25) bekezdésében említett jogalap módosításairól; hangsúlyozza az EP Jogi Bizottságának szerepét és szakértelmét a jogalapok ellenőrzése tekintetében(31); ismételten emlékeztet a Parlament álláspontjára, miszerint ellenállást tanúsít majd minden olyan kísérlettel szemben, amely a jogalap indokolatlan módosításai révén a Parlament jogalkotási hatáskörének aláaknázására törekszik; felhívja a Tanácsot, hogy maradéktalanul tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, amely szerint párbeszédet folytat a Parlamenttel abban az esetben, ha nézeteltérés alakul ki a javasolt jogalapot illetően, különösen, ha érzékeny ügyről van szó;

45.  rámutat, hogy a bizottsági javaslat jogalapjának megválasztása olyan jogi döntés, amelyet olyan objektív indokok alapján kell meghozni, amelyek bírósági felülvizsgálat alá vethetők; hangsúlyozza azonban a Parlament mint társjogalkotó ahhoz való jogát, hogy módosításokat javasoljon a jogalapot illetően a Szerződések értelmezése alapján;

Felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok

46.  hangsúlyozza az új IKM (26) bekezdésében foglalt elv fontosságát, és ismételten rámutat arra, hogy a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a Szerződések keretein belül és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, illetve a végrehajtási aktusok alkalmazása szükséges-e, és ha igen, akkor milyen mértékben(32);

47.  megjegyzi, hogy a Bizottság felhatalmazása nem pusztán technikai kérdés, hanem politikai szempontból érzékeny témákat is érinthet, amelyek az uniós polgárok, fogyasztók és vállalkozások számára komoly jelentőséggel bírnak;

48.  üdvözli a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy eleget tegyen az új IKM (27) bekezdésében említett – az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó valamennyi alap-jogiaktus kiigazítását célzó javaslat benyújtására vonatkozó – határidőnek; úgy véli továbbá, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében korábban tárgyalt valamennyi ügyet főszabály szerint hozzá kell igazítani az EUMSZ 290. cikkéhez, azaz felhatalmazáson alapuló jogi aktusokká kell átalakítani(33);

49.  figyelmeztet arra, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével összefüggésben a tagállamok szakértőinek rendszeres igénybevételére vonatkozó kötelezettség belefoglalása a Bizottság számára nem járhat azzal, hogy a vonatkozó eljárás nagyon hasonló legyen a végrehajtási jogi aktusok előkészítése céljából létrehozott eljáráshoz (ha ugyan nem teljesen azonos azzal), különösen az e szakértőkre ruházott eljárási előjogok tekintetében; úgy véli, hogy ez oly mértékben elmoshatná a két jogi aktus közötti különbségeket, amely már gyakorlatilag a Lisszaboni Szerződés előtti komitológiai mechanizmus feléledését idézhetné elő;

50.  elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a Parlament által nyújtott engedmények ellenére továbbra erősen vonakodik felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amikor az EUMSZ 290. cikk szerinti kritériumok teljesülnek; emlékeztet arra, hogy az új IKM 7. preambulumbekezdésben foglaltak szerint az új IKM célja, hogy megkönnyítse a rendes jogalkotási eljárás keretében folytatott tárgyalásokat, és javítsa az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását; rámutat, hogy a Tanács több jogalkotási dosszié esetében mégis ragaszkodott vagy a végrehajtási hatásköröknek az EUMSZ 291. cikke szerinti átruházásához, vagy pedig ahhoz, hogy az in abstracto hatáskör-átruházásra vagy végrehajtási hatáskörök átruházására kiválasztható összes elemet foglalják bele magába az alap-jogiaktusba; csalódásának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság ezekben az esetekben nem védte meg eredeti javaslatait;

51.  nagyon aggódik amiatt, hogy a Tanács szinte módszeresen megpróbálja felváltani a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat végrehajtási jogi aktusokkal; különösen elfogadhatatlannak tartja, hogy a Tanács a Lisszabon utáni kiigazítást próbálja meg felhasználni arra, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást ne felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, hanem inkább végrehajtási jogi aktusok váltsák fel;

52.  üdvözli az új IKM (28) bekezdésében említett intézményközi tárgyalások megkezdését; megerősíti az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó nem kötelező érvényű kritériumok tekintetében a 2014. február 25-i állásfoglalásában(34) kialakított álláspontját; úgy véli, hogy kritériumoknak a nevezett tárgyalások alapját kell képezniük;

53.  emlékeztet arra, hogy a politikailag jelentős vonatkozásoknak, például a termékek vagy anyagok uniós listáinak vagy nyilvántartásainak továbbra is egy alap-jogiaktus szerves részét kell képezniük – adott esetben mellékletek formájában –, módosításuk ezért csakis felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történhet; hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság érdekében el kell kerülni önálló listák létrehozását;

54.  véleménye szerint az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó kritériumoknak figyelembe kell venniük a Bíróság ítéleteit, például az ún. „biocid”-ügyben, a „CEF felhatalmazáson alapuló jogi aktus” ügyben és a „vízumviszonossági mechanizmus” ügyben hozott ítéleteket(35);

55.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint szélesebb szakértelemre van szükség a végrehajtási jogi aktusok tervezetének korai előkészítéséhez, szakértői csoportok igénybevételéhez, valamint célzott érdekelt felekkel folytatott konzultációk és adott esetben nyilvános konzultációk lefolytatásához; úgy véli, hogy a Parlamentet minden ilyen konzultációs eljárás megindításakor megfelelően tájékoztatni kell;

56.  elismeréssel nyugtázza, hogy a Bizottság az új IKM (28) bekezdésében egyetértett annak biztosításával, hogy a Parlament és a Tanács egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokra vonatkozó valamennyi információhoz, és a tagállamok szakértőivel egyidejűleg minden dokumentumot megkapjon; üdvözli, hogy a Parlament és a Tanács szakértői rendszeresen részt vehetnek majd a bizottsági szakértői csoportok azon ülésein, amelyekre a tagállamok szakértői meghívást kapnak, és amelyek tárgyát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése képezi; felhívja a Bizottságot, hogy e kötelezettségvállalásának ténylegesen és következetesen tegyen eleget; megjegyzi, hogy e tekintetben a hozzáférés már javult;

57.  hangsúlyozza, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítési szakaszában javítani kell a nem hivatalos együttműködést; figyelmeztet, hogy felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok előkészítésekor ne veszítsék szem elől a társjogalkotók jogalkotási aktusban kifejezett jogalkotói szándékát; kiemeli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok már üzemképes közös nyilvántartásának jelentőségét;

58.  sajnálja, hogy a Bizottság számos alkalommal gondolja úgy, hogy változtatás nélkül fogadja el a három pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó hatóság (ESMA, EBH és EIOPA) által javasolt 2. szintű intézkedéseket, ami csökkenti a Parlament rendelkezésére álló ellenőrzési időt, amikor fontos vagy jelentős számú változtatást vezetnek be;

59.  üdvözli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közös funkcionális nyilvántartásának létrehozása során intézményközi szinten elért gyors előrehaladást, és üdvözli e nyilvántartás a 2017. december 12-i hivatalos működésbe helyezését;

60.  várakozással tekint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok jól strukturált és felhasználóbarát funkcionális nyilvántartásának használata elé, amelynek létrehozását a Parlament igényelte, és amelyet 2017. december 12-én hoztak nyilvánosan működésbe;

61.  megjegyzi, hogy a jogalkotási eljárások uniós szintű javítása – megfelelő időben történő, szorosabb intézményközi együttműködés mellett – az uniós jog következetesebb és összehangoltabb alkalmazásához vezethet;

Átláthatóság és koordináció a jogalkotási folyamatban

62.  üdvözli, hogy az új IKM (32) bekezdése értelmében a Parlament és a Tanács társjogalkotókként, egyenlő feltételek mellett gyakorolják hatásköreiket, és a Bizottságnak a jogalkotó hatalom e két ágával szemben azonosan fellépve kell ellátnia a jogalkotói munka megkönnyítésére irányuló szerepét; emlékeztet arra, hogy ezt az elvet már a Lisszaboni Szerződés rögzíti; kéri ezért, hogy a Bizottság egy időben bocsásson a két jogalkotó rendelkezésére, és ha lehet, hozzon nyilvánosságra a jogalkotási javaslatokhoz kapcsolódó minden releváns dokumentumot, többek között a nem hivatalos dokumentumokat is;

63.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új IKM (33) és (34) bekezdése még nem vezetett a Tanácstól érkező információk áramlásának javulásához, többek között azért, mert a tagállamok által a Tanácsban felvetett kérdésekkel kapcsolatban általános az információk hiánya, valamint nem létezik az eszmecserét és a kölcsönös tájékoztatást elősegíteni hivatott rendszerszintű megközelítés; aggodalommal állapítja meg, hogy az információáramlás rendszerint jelentősen eltér az elnökségtől elnökséghez továbbított információk esetében, és a Tanács főtitkárságának szolgálatai között is változó; rámutat arra, hogy a társjogalkotók aszimmetrikusan férnek hozzá az információkhoz, mivel a Tanács részt vehet a parlamenti bizottságok ülésein, de a Parlament képviselőit nem hívják meg a tanácsi munkacsoportok üléseire; véleménye szerint ezért következetesen átlátható megközelítésre van szükség; javasolja, hogy főszabályként a Tanács a Parlamenthez hasonlóan tartsa valamennyi ülését nyilvánosan;

64.  kéri az új IKM (33) és (34) bekezdésének maradéktalan végrehajtását; kéri a Tanácsot különösen arra, hogy a munkacsoportok és a tagállamok kormányai állandó képviselőinek bizottsága (Coreper) üléseinek napirendjét, munkadokumentumait és elnökségi javaslatait rendszeresen és strukturált módon továbbítsák a Parlamentnek annak érdekében, hogy a társjogalkotók kiegyensúlyozott szinten tájékoztassák egymást; véleménye szerint az új IKM (33) és (34) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az informális véleménycserén túlmenően a Parlament felkérést kaphat arra is, hogy képviselője jelen legyen a Tanács munkacsoportjai és a Coreper ülésein;

65.  hangsúlyozza, hogy az új IKM (35) és (36) bekezdése értelmében a jogalkotási folyamat szinkronizálása és felgyorsítása csak az egyes intézmények előjogainak teljes körű megőrzésének biztosítása mellett folytatható; úgy véli ezért, hogy a szinkronizálásnak vagy a gyorsulásnak semmiképpen sem szabad azzal a következménnyel járnia, hogy a Parlament számára más intézmények szabjanak ütemtervet;

66.  sürgeti az erőfeszítések fokozását annak érdekében, hogy mihamarabb létrejöjjön az új IKM (39) bekezdésében említett jogalkotási dossziék aktuális helyzetének szentelt közös adatbázis; emlékeztet arra, hogy ezen adatbázisnak a nyomon követhetőség megkönnyítése érdekében a jogalkotási eljárás valamennyi lépésére vonatkozóan kell információkat tartalmaznia; javasolja, hogy az adatbázis a hatásvizsgálati folyamatra vonatkozó információkat is tartalmazzon;

67.  emlékezteti a három uniós intézményt arra, hogy további előrelépésre van szükség egy külön erre a célra szolgáló, a jogalkotási akták aktuális állására vonatkozó naprakész információkat tartalmazó, közös adatbázis létrehozása terén;

68.  javasolja, hogy a konzultációs eljárás során a Tanács legalább egyszer találkozzon a Parlamenttel, hogy a Parlament bemutathassa és megmagyarázhassa a jóváhagyott módosítások indokait, a Tanács pedig mindegyikkel kapcsolatban kifejthesse álláspontját; javasolja, hogy a Tanács mindenképpen adjon írásos választ;

69.  javasolja, hogy a Parlament készítsen kvantitatív tanulmányt a konzultációs eljárás hatékonyságáról;

70.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletben megszabott időkeretet, amikor arról határoz, hogy támogatja, módosítja vagy nem támogatja a végrehajtás-technikai standardtervezeteket, és legalább tájékoztassa hivatalosan és jó előre a társjogalkotókat, ha kivételesen nem tudja tiszteletben tartani az időkeretet, és ezt indokolja is meg; kiemeli, hogy a Bizottság a közelmúltban ezt sokszor elmulasztotta; emlékezteti a Bizottságot, hogy azokat az eljárásokat, melyek révén a Parlament kinyilvánítja, hogy nincs kifogása egy aktus ellen, nem azért hozták, hogy ellensúlyozzák a Bizottság késedelmeit, és hogy ezek az eljárások jelentős mértékben kihatnak a Parlament számára az ellenőrzési jogai gyakorlására rendelkezésre álló időre;

71.  üdvözli, hogy az új IKM (40) bekezdésében említett intézményközi tárgyalások 2016 novemberében megkezdődtek; csalódottan jegyzi meg, hogy több mint egy évnyi vita, a politikai szinten folytatott tárgyalások három fordulója, valamint technikai szinten lebonyolított számos találkozó után még mindig nem sikerült megállapodásra jutni, jóllehet világos és kialakult ítélkezési gyakorlat is rendelkezésre áll; tudomásul veszi az eddig elért előrehaladást, és ragaszkodik hozzá, hogy a tárgyalásokat még a bolgár elnökség alatt befejezzék;

72.  üdvözli a Bizottság által a nemzetközi konferenciák előtt rendelkezésre bocsátott írásos tájékoztatókat, valamint a Tanács elnöksége és a Bizottság által e konferenciák során rendelkezésre bocsátott napi szóbeli tájékoztatókat;

73.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi konferenciák folyamán a Parlament nem vehet részt megfigyelőként az uniós koordinációs üléseken;

74.  emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos gyakorlati intézkedéseknek összhangban kell állniuk a Szerződésekkel, különösen az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével, és figyelembe kell venniük a Bíróság ítéleteit, például a tanzániai ügyben és a mauritiusi ügyben hozott ítéleteket(36);

75.  felhívja a többi intézményt a Szerződések és a rendelkezések betartására, valamint a vonatkozó ítélkezési gyakorlat követésére annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament:

76.  létfontosságúnak tartja annak a régóta fennálló gyakorlatnak a tiszteletben tartását, mely szerint a politikai szempontból fontos megállapodások kereskedelemre és beruházásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása előtt bevárják a Parlament egyetértését, aminek betartása mellett 2014. szeptember 29-i meghallgatása során Malmström biztos is elkötelezte magát; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy ezt a gyakorlatot terjesszék ki minden nemzetközi megállapodásra;

77.  megjegyzi, hogy a Parlament kész arra, hogy ismét az Bírósághoz forduljon a Parlamentet megillető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, amennyiben a közeljövőben nem történik egyértelmű előrelépés a jogalkotás minőségének javításáról szóló új IKM (40) bekezdésével kapcsolatos tárgyalások során;

78.  megjegyzi, hogy minden intézménynek szem előtt kell tartania, hogy a jogalkotói felelősségük nem szűnik meg a nemzetközi megállapodások megkötésével; hangsúlyozza, hogy szoros figyelemmel kell kísérni a végrehajtást, és folyamatos erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a megállapodások elérjék céljaikat; felhívja az intézményeket, hogy terjesszék ki a bevált gyakorlatokat és az együttműködésen alapuló megközelítést a nemzetközi megállapodások végrehajtási és értékelési szakaszaira;

79.  megjegyzi, hogy a hatásvizsgálatok, beleértve az emberi jogi helyzet elemzését is, fontos eszközként szolgálhatnak a kereskedelmi és beruházási megállapodások tárgyalása során, segítve a feleket emberi jogi kötelezettségeik teljesítésében, és emlékeztet a megállapodások, például a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kötelező jellegére;

80.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztást a tárgyalási irányelvek elfogadása, a tárgyalások, az aláírandó és megkötendő szerződések jogalapja, valamint különösen a nemzetközi kereskedelmi megállapodások Tanács általi aláírása és megkötése tekintetében, a Bíróság 2017. május 16-i 2/15. sz. véleményéből következőknek megfelelően;

81.  felhívja az európai képviselőket, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemzetközi normák/követelmények és az elfogadott, kötelező érvényű európai jogszabályok közötti következetes összhangra;

82.  felszólítja a Bizottságot, hogy adja át a pénzügyi, monetáris és szabályozási nemzetközi szervezetekben, különösen a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban követett álláspontját tartalmazó dokumentumokat; kéri, hogy a Parlamentet valamennyi szakaszban maradéktalanul tájékoztassák az uniós jogra esetleg kiható nemzetközi standardok alakulásáról;

83.  az európai álláspontok elfogadásáról és koherenciájáról szóló „pénzügyi párbeszéd” kialakítására és hivatalos formába öntésére szólít fel a jelentős nemzetközi tárgyalásokat megelőzően, „Az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben” című, 2016. április 12-i állásfoglalásával összhangban(37); hangsúlyozza, hogy az adott esetben proaktív „útmutatást” tartalmazó állásfoglalásokkal kiegészíthető, részletes útmutatások alapján ezeket az álláspontokat előre meg kell ismerni és meg kell vitatni, ugyanakkor biztosítani kell a nyomon követést a Bizottság ezen útmutatások alkalmazásáról készített rendszeres jelentései révén;

84.  emlékeztet az Európai Gyógyszerügynökség székhelyéről szóló, 2018. március 15-én elfogadott nyilatkozatára(38), amelyben a Parlament sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem vették figyelembe kellőképpen a Tanácséval megegyező jogalkotói szerepét és jogait;

85.  tudomásul veszi, hogy a Coreper 2017. december 6-án elfogadta a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló bizottsági javaslat tekintetében képviselendő tanácsi álláspontot; felhívja az érintett feleket, hogy a jó együttműködés szellemében zárják le a tárgyalásokat, fokozva a jogalkotói folyamat átláthatóságát;

86.  Tudomásul veszi a T-540/15 számú, De Capitani vs Európai Parlament ügyben(39) hozott ítéletet, amely megerősíti, hogy a nyilvánosság és átláthatóság elve vonatkozik az uniós jogalkotási eljárásra, és megerősíti továbbá a jogalkotási dokumentumokhoz, köztük a háromoldalú egyeztetések dokumentumaihoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó általános vélelem hiányát.

Az uniós jogszabályok végrehajtása és alkalmazása

87.  hangsúlyozza az új IKM (43) bekezdésében meghatározott elv fontosságát, amely szerint Amennyiben az irányelvek nemzeti jogba való átültetése során a tagállamok úgy határoznak, hogy azokat további, az említett uniós jogszabályokhoz semmilyen módon nem kapcsolódó elemekkel egészítik ki, ezeket a kiegészítéseket vagy az átültető aktusokban, vagy ahhoz kapcsolódó dokumentumok révén egyértelműen beazonosítható módon fel kell tüntetni; megjegyzi, hogy ez az információ gyakran még mindig hiányzik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen és következetesen lépjenek fel az átláthatóság hiányának és a túlszabályozás egyéb problémáinak megoldása érdekében(40);

88.  véleménye szerint az uniós jogszabályok végrehajtása és átültetése során egyértelmű különbséget kell tenni egyfelől a túlszabályozás esetei, azaz azon esetek között, amikor a tagállamok az uniós jogszabályhoz nem kapcsolódó további igazgatási követelményeket vezetnek be, és másfelől a magasabb szintű normák kitűzése között, amelyek túlmutatnak az egész EU-ra kiterjedő alapvető környezet- és fogyasztóvédelmi, egészségügyi ellátási és élelmiszer-biztonsági normákon;

89.  úgy véli, hogy a „túlszabályozással” kapcsolatos problémák csökkentése érdekében a három intézménynek el kell köteleznie magát egyértelmű, könnyen átültethető és konkrét európai hozzáadott értékkel rendelkező uniós jogszabályok elfogadása mellett; emlékeztet arra, hogy bár a további szükségtelen adminisztratív terheket el kell kerülni, ez nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy még ambiciózusabb intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, illetve magasabb szintű szociális, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi normákat fogadjanak el azokban az esetekben, amikor az uniós jog csak minimumszabályokat állapít meg;

90.  felhívja a tagállamokat, hogy az uniós jogszabályok átültetése során a lehető legnagyobb mértékben tartózkodjanak új igazgatási követelmények létrehozásától, és az intézményközi megállapodás 43. pontjával összhangban ezeket a kiegészítéseket vagy az átültető aktusokban, vagy ahhoz kapcsolódó dokumentumok révén tegyék egyértelműen azonosíthatóvá;

91.  emlékeztet arra, hogy az új IKM (44) bekezdése értelmében a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy működjenek együtt a Bizottsággal az uniós jog végrehajtásának nyomon követéséhez és értékeléséhez szükséges információk és adatok beszerzése terén; felhívja ezért a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést kötelezettségvállalásaik tiszteletben tartása érdekében, többek között olyan megfelelési táblázatok biztosításával, amelyek egyértelmű és pontos információkat tartalmaznak az irányelveket a nemzeti jogrendekbe átültető nemzeti intézkedésekről, amint erről megállapodás született a tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatában, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatában;

92.  úgy véli, hogy a Bizottság által az új IKM (45) bekezdése értelmében tett kötelezettségvállalást úgy kell értelmezni, hogy a titoktartási szabályok kellő tiszteletben tartása mellett a Parlament hozzáférése a kötelezettségszegési eljárásokra és a jogsértési eljárásokra vonatkozó információkhoz jelentősen javulni fog; megismétli e célból a Bizottsághoz intézett, régóta fennálló kéréseit azon adatok tekintetében, amelyeket a Parlament jogosult hozzáférni(41);

93.  ismételten kifejezésre juttatja elismerését az EU Pilot problémamegoldó mechanizmussal kapcsolatban, amely a tagállamok uniós jognak való megfelelés biztosításának inkább informális, mégis hatékony módja(42); nem ért egyet a Bizottság bejelentésével, miszerint főszabályként úgy fog jogsértési eljárásokat indítani, hogy többé nem támaszkodik a mechanizmusra(43);

94.  emlékeztet arra, hogy a biztosoknak tiszteletben kell tartaniuk az európai parlamenti képviselők előjogait; véleménye szerint teljes egészében a Parlament rendelkezésére kell bocsátaniuk azokat a függetlenül elkészített tanulmányokat, amelyek alapján döntéseiket meghozzák, és nyilvánosságra kell hozniuk azokat is, amelyek ellentmondanak következtetéseiknek;

95.  sajnálja, hogy a jogalkotási javaslatok nem minden fordítása áll rendelkezésre egyazon időpontban, ami késlelteti a jogalkotási folyamatot;

96.  hangsúlyozza, hogy a hatékony uniós jognak az alkalmazása során annak biztosítására kell törekednie, hogy a jogszabályokban rögzített eljárások megfelelően illeszkedjenek a meghatározott célokhoz, a környezet magas szintű védelmének biztosítása terén pedig különösen a környezetvédelem végső céljához;

97.  elismeri a Petíciós Bizottságban végzett munka fontosságát az uniós jogalkotás minőségének a tényleges végrehajtás tükrében való értékelése terén, ez kiindulópontot jelent a jogalkotási szövegek és eljárások javításához; e tekintetben fontosnak tartja a Bizottsággal való tényleges intézményközi együttműködést a petíciók alapos megvizsgálásának biztosítása érdekében;

Egyszerűsítés

98.  üdvözli az új IKM (46) bekezdésében szereplő, az átdolgozás jogalkotási technikájának gyakoribb alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást; ismételten kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy e technikának kell a rendes jogalkotási technikát alkotnia, mivel az egyszerűsítés megvalósításának felbecsülhetetlen eszköze(44); úgy véli azonban, hogy teljes szakpolitikai felülvizsgálat esetén a Bizottságnak az átdolgozási technika alkalmazása helyett teljesen új jogi aktusra irányuló javaslatot kell előterjesztenie, amely hatályon kívül helyezi a meglévő jogszabályokat, így a társjogalkotók széles körű és hatékony politikai megbeszéléseket folytathatnak, és a Szerződésekben rögzített előjogaikat teljes mértékben megőrzik;

99.  emlékeztet arra, hogy a szükségtelen szabályozási és adminisztratív terhek értékelése során – amelyet a három intézmény által kötött, az új IKM (47) és (48) bekezdésében rögzített megegyezés szerint kell lefolytatni –, valamint a közigazgatási szervek és a vállalkozások, közöttük a kkv-k által viselt terhek lehetséges csökkentésének megvizsgálásakor a „jogalkotás minőségének javítása” adott esetben az uniós jogszabályok gyarapítását is jelentheti, többek között a nemzeti jogszabályok harmonizálása és a közöttük levő eltérések csökkentése révén, figyelembe véve az uniós jogalkotási intézkedések előnyeit, valamint a szociális, környezeti és fogyasztóvédelmi normákkal kapcsolatos uniós szintű fellépés hiányának következményeit, és szem előtt tartva, hogy a tagállamok szabadon alkalmazhatnak szigorúbb előírásokat, ha az uniós jog csupán minimumszabályokat határoz meg; rámutat továbbá arra, hogy az EUMSZ 9. cikkében rögzített horizontális szociális záradék értelmében az Uniónak gondosan figyelembe kell vennie az uniós jogszabályok szociális előírásokra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatását, és megfelelően konzultálnia kell a szociális szereplőkkel, különösen a szakszervezetekkel, a fogyasztókkal és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok érdekképviselőivel, tiszteletben tartva a szociális partnerek autonómiáját és azokat a megállapodásokat, amelyek megkötésére adott esetben az EUMSZ 155. cikkével összhangban sor kerül; hangsúlyozza ezért, hogy az adminisztratív terhek csökkentése nem jelent szükségszerűen deregularizációt, és semmilyen körülmények között sem veszélyeztetheti sem az alapvető jogok, sem pedig a környezetvédelemi, szociális, munkaügyi, egészségügyi, biztonsági, fogyasztóvédelmi, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vagy állatjóléti jogszabályok érvényesülését, nem csorbíthatja a munkavállalók jogait – függetlenül a társaság méretétől –, és nem vezethet a bizonytalan munkaszerződések számának emelkedéséhez;

100.  üdvözli a Bizottság első, az uniós jogszabályok egyszerűsítése keretében végzett éves teherfelmérését, amihez a Bizottság a szabályozás üzleti megítéléséről szóló Eurobarométer gyorsfelmérést végzett, 28 tagállamban több mint 10 000 vállalkozás – főként kis- és középvállalkozások – véleményét kérve ki, az Unióban működő vállalkozások megoszlásához hűen igazodva; felhívja a figyelmet a felmérés megállapításaira, amelyek megerősítik, hogy a szükségtelen költségek csökkentésére való összpontosítás továbbra is megfelelő, és arra utalnak, hogy a vállalkozások felfogását befolyásoló különböző tényezők összetett kölcsönhatásban vannak, ami a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos nemzeti közigazgatási és jogi rendszerek eltéréseivel is magyarázható; rámutat, hogy a túlszabályozás, sőt a pontatlan médialefedettség is hatással lehet az ilyen felfogásra; véleménye szerint az éves teherfelmérés fontos eszköz ugyan az uniós jogszabályok végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos problémák azonosítása szempontjából, ám okot adhat arra a feltételezésre, hogy a szabályozás természetéből fakadóan túlzottan nagy adminisztratív terheket támaszt; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a valóban egyszerűsíthető, észszerűsíthető vagy felszámolható vonatkozások konkrét azonosításának egyetlen módja az összes érdekelt fél véleményének megismerése a konkrét jogszabályokról, illetve valamely adott ágazatra alkalmazandó különböző jogszabályokról, ideértve a kevésbé erős képviselettel rendelkező érintett szereplőket is; felhívja a Bizottságot, hogy az első éves teherfelmérés során levont tanulságok alapján pontosítsa az éves teherfelmérés módszereit, alkalmazzon átlátható és ellenőrizhető adatgyűjtési rendszereket, fordítson különös figyelmet a kkv-k igényeire, és egyaránt vegye figyelembe a tényleges és az érzékelni vélt terheket;

101.  tudomásul veszi továbbá a Bizottság megvalósíthatósági elemzésének eredményét, amelynek tárgya, hogy miként lehet egyedi ágazatokban – a jogszabályokban kitűzött célok elérésének hátráltatása nélkül – meghatározni a terhek csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket; ösztönzi a Bizottságot, hogy minden egyes kezdeményezés esetében rugalmas, de bizonyítékokon alapuló és megbízható módon határozza meg a terhek csökkentésére irányuló célkitűzéseket, teljes körű konzultációt folytatva az érdekeltekkel, amint azt már a REFIT keretében is teszi;

102.  hangsúlyozza, hogy egyetlen uniós szabvány jellemzően 28 nemzeti szabványt helyettesít, ami erősíti a közös belső piacot és a bürokrácia csökkenésével jár;

103.  hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a szükségtelen bürokráciát, és hogy figyelembe kell venni a vállalatok mérete és a kötelezettségek végrehajtásához szükséges forrásaik közötti összefüggést;

Az új IKM végrehajtása és nyomon követése

104.  tudomásul veszi, hogy az Elnökök Értekezlete az elnök által készített rendszeres jelentést kap majd, amely ismerteti mind az intézményeken belüli, mind az intézményközi szintű végrehajtás aktuális állását; úgy véli, hogy e jelentésnek megfelelően figyelembe kell vennie a Bizottsági Elnökök Értekezlete által a különböző bizottságok – különösen a jogalkotás minőségének javításáért és az uniós jog egyszerűsítéséért felelős bizottság, azaz a Jogi Bizottság – tapasztalatai alapján készített értékelést(45);

105.  üdvözli az intézményközi megállapodás végrehajtásáról szóló első intézményközi magas szintű politikai áttekintő értekezletet, amelynek megtartására 2017. december 12-én került sor; bátorítja a Bizottsági Elnökök Értekezletét, hogy terjesszen az Elnökök Értekezlete elé bármely ajánlást, amelyet az új IKM végrehajtásához szükségesnek ítél;

o
o   o

106.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o. (3) HL C 321., 2003.12.31., 1. o. (4) HL C 102., 1996.4.4., 2. o. (5) HL C 73., 1999.3.17., 1. o. (6) HL C 77., 2002.3.28., 1. o. (7) HL C 145., 2007.6.30., 5. o. (8) HL C 369., 2011.12.17., 15. o. (9) HL C 484., 2016.12.24., 7. o. (10) HL C 446., 2017.12.29., 1. o. (11) A Bíróság (nagytanács) 2014. március 18-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, C-427/12. sz. ügy, ECLI:EU:C:2014:170; A Bíróság (nagytanács) 2015. július 16-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, C-88/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2015:499; A Bíróság 2016. március 17-i ítélete, Európai Parlament kontra Európai Bizottság ítélet, C-286/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2016:183; A Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Parlament kontra Tanács, C-263/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2016:435; A Bíróság (nagytanács) 2014. június 24-i ítélete, Parlament kontra Tanács, C-658/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2014:2025. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0484. (13) HL C 58., 2018.2.15., 39. o. (14) HL C 101., 2018.3.16., 116. o. (15) HL C 50., 2018.2.9., 91. o. (16) HL C 289., 2016.8.9., 53. o. (17) HL C 285., 2017.8.29., 11. o. (18) HL C 93., 2017.3.24., 14. o. (19) HL C 353. E, 2013.12.3., 117. o. (20) HL C 51. E, 2013.2.22., 87. o. (21) HL C 380. E, 2012.12.11., 31. o. (22) HL C 50., 2018.2.9., 91. o. (23) Lásd az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i európai parlamenti határozat II. mellékletét. (24) 1 Az Európai Bizottság elnökének a független Szabályozói Ellenőrzési Testület létrehozásáról szóló, 2015. május 19-i határozata (C(2015)3263) 6. cikkének (2) bekezdése. (25) Lásd COM(2016)0798 és COM(2016)0799. (26) Lásd a Parlament „A jogalkotás minőségének javításáról – a Bizottság 15. éves jelentése a Bizottság által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke alapján” című, 2010. szeptember 9-i állásfoglalásának (HL C 308. E, 2011.10.20., 66. o.) 47. bekezdését. (27) Lásd a Parlament Bizottság hatásvizsgálati iránymutatásainak felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalásának 16. bekezdését. (28) Lásd a Parlament az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i határozatának 4. bekezdését. (29) Lásd a fent idézett, 2014. november 27-i parlamenti állásfoglalás 12. bekezdését és a fent idézett, 2016. március 9-i parlamenti határozat 6. bekezdését. (30) Lásd a Parlament a jobb jogalkotásról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalásának 5. bekezdését. (31) Lásd az Európai Parlament eljárási szabályzata V. mellékletének XVI.1. pontját. (32) Lásd a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami hatáskörök átruházásának és ellenőrzésének nyomon követéséről szóló, a fent idézett, 2014. február 25-i parlamenti állásfoglalás D. preambulumbekezdését. (33) Lásd a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami hatáskörök átruházásának és ellenőrzésének nyomon követéséről szóló, a fent idézett, 2014. február 25-i parlamenti állásfoglalás 6. bekezdését. (34) Ugyanott, (1) bekezdés. (35) A Bíróság (nagytanács) 2014. március 18-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, fent idézett ügy; a Bíróság 2016. március 17-i ítélete, Európai Parlament kontra Európai Bizottság, fent idézett ügy; a Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Európai Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy. (36) A Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy; A Bíróság (nagytanács) 2014. június 24-i ítélete, Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy. (37) HL C 58., 2018.2.15., 76. o. (38) Lásd elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0086. (39) A Bíróság (kibővített hetedik tanács) 2018. március 22-i ítélete, De Capitani kontra Európai Parlament, T-540/15. Sz. Ügy, ECLI: EU: T: 2018: 167 (40) Lásd az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 28. éves jelentésről (2010) szóló, 2012. november 21-i parlamenti állásfoglalás (HL C 419., 2015.12.16., 73. o.) 73. bekezdését. (41) Lásd az uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 29. éves jelentésről (2011) szóló, 2014. február 4-i parlamenti állásfoglalás 21. és 22. bekezdését. (42) Lásd az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről készített 2014. évi éves jelentésről szóló, 2016. október 6-i parlamenti állásfoglalás 16. bekezdését (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0385). (43) Lásd az „Uniós jog: jobb eredmények a jobb alkalmazás révén” című, fent idézett bizottsági közlemény 2. pontját, (lásd HL C 18., 2017.1.19., 12. oldal.) (44) Lásd a Parlament fent idézett, 2011. szeptember 14-i állásfoglalásának 41. bekezdését. (45) Lásd az Európai Parlament eljárási szabályzatát, V. melléklet, XVI.3. pont.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretről és saját forrásokról ((2018/2714(RSP))

P8_TA(2018)0226 B8-0239/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára – A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című, 2018. május 2-i bizottsági közleményre (COM(2018)0321),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel, valamint az Európai Unió saját forrásaival kapcsolatos, 2018. május 2-i javaslataira,

–  tekintettel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 2-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0324),

–  tekintettel a következő többéves pénzügyi keretről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalásaira: azaz a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítéséről(1) és az európai uniós saját források rendszerének reformjáról(2) szóló állásfoglalásokra,

–  tekintettel a Bizottságnak és a Tanácsnak a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról szóló, 2018. május 29-i nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

1.  tudomásul veszi a Bizottságnak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel, valamint az Európai Unió saját forrásaival kapcsolatos 2018. május 2-i javaslatait, amelyek kijelölték a soron következő tárgyalások alapját; emlékeztet arra, hogy a Parlament egyértelmű álláspontját a 2018. március 14-én jelentős többséggel elfogadott, a tárgyalási meghatalmazás alapjául szolgáló két állásfoglalás tartalmazza;

2.  sürgeti a Tanácsot annak biztosítására, hogy a következő pénzügyi keret az Unió tiszta és pozitív jövőképét tükrözze, és reagáljon az uniós polgárok szükségleteinek, aggodalmainak és várakozásainak; kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló határozatnak biztosítania kell az Unió számára azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek a jelentős kihívások kezeléséhez szükségesek, valamint azt, hogy a következő hétéves időszakban az Európai Unió megvalósítsa politikai prioritásait és céljait; ezért azt várja a Tanácstól, hogy az eddigi politikai kötelezettségvállalásaival összhangban cselekedjen, és tanúsítson nagy bátorságot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság javaslata gyengíti az EU fő szolidaritási politikáit, és tárgyalásokat szándékozik folytatni a Tanáccsal azzal a céllal, hogy a polgárok javára még nagyratörőbb pénzügyi keret álljon rendelkezésre;

3.  kifejezésre juttatja meglepetését és aggodalmát amiatt, hogy a Bizottság által a Parlament határozott kérésére 2018. május 18-án hivatalosan nyilvánosságra hozott összehasonlító adatokból az derül ki, hogy a pénzügyi költségvetésre vonatkozó javaslatokban ezeket a számokat bizonyos esetekben eltérően mutatták be és közölték; különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Bizottság által eredetileg bemutatottakkal ellentétben a költségvetés tényleges növelése számos uniós program vonatkozásában lényegesen kisebb, egyéb programok esetén pedig lényegesen nagyobb a csökkentés; aláhúzza, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak a kezdetektől fogva meg kell egyeznie az adatokra vonatkozó egyértelmű módszertanban; kijelenti, hogy ezen állásfoglalás alkalmazásában a változatlan árakon alapuló, és az Egyesült Királyság kilépésével számoló, saját számításaira fog támaszkodni;

4.  csalódottságának ad hangot a következő pénzügyi költségvetés – 1,1 billió EUR-t kitevő – javasolt általános szintje miatt, amely az Európai Fejlesztési Alap forrásainak (jelenleg az uniós költségvetésen kívül esően az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,03%-a) levonása után a 27 uniós tagállam bruttó nemzeti jövedelmének 1,08%-ának felel meg; hangsúlyozza, hogy a bruttó nemzeti jövedelemhez viszonyított általános szint reálértéken alacsonyabb a jelenlegi többéves pénzügyi keret szintjénél, annak ellenére, hogy az új politikai prioritások és újonnan felmerülő kihívások további uniós forrásokat tesznek szükségessé; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret kisebb, mint elődje (a 2007–2013-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret), és elégtelennek bizonyult arra, hogy megfelelő forrást biztosítson az Európai Unió sürgető szükségleteire;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a javaslat közvetlen következményeként 15%-kal, illetve 10%-kal csökken a közös agrárpolitika (KAP), illetve a kohéziós politika finanszírozási szintje; különösen ellenzi azokat a radikális csökkentéseket – például a Kohéziós Alapra vonatkozó (45%-os) vagy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot érintő (több mint 25%-os) csökkentéseket –, amelyek hátrányosan fogják érinteni e politikáknak a lényegét és céljait; ebben az összefüggésben megkérdőjelezi az Európai Szociális Alap 6%-os forráscsökkentésére annak ellenére irányuló javaslatot, hogy kibővült az alap feladatköre és abba integrálták az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést;

6.  újra megfogalmazza szilárd álláspontját, amely szerint a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben biztosítani kell a kulcsfontosságú uniós politikákhoz szükséges finanszírozási szintet annak érdekében, hogy azok betölthessék küldetésüket és teljesíthessék célkitűzéseiket; különösen hangsúlyozza, hogy a 27 uniós tagállam számára a KAP és a kohéziós politika finanszírozását reálértéken legalább a 2014–2020-as költségvetés szintjén kell tartani, és ezzel egyidejűleg tiszteletben kell tartani e politikák átfogó szerkezetét, az Erasmus+ program jelenlegi költségvetését háromszorosára kell emelni, valamint szükség van a kkv-k számára nyújtott egyedi finanszírozás és az ifjúsági munkanélküliség kezelésére szánt források megkétszerezésére, a kutatásra és az innovációra elkülönített jelenlegi költségvetés legalább 50%-kal – 120 milliárd EUR-ra – történő növelésére, a LIFE+ program megkétszerezésére, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön keresztüli beruházások jelentős növelésére, valamint a biztonság, a migráció és a külkapcsolatok területén további források biztosítására; hangsúlyozza ennélfogva álláspontját, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet a 27 uniós tagállam bruttó nemzeti jövedelmének 1,3%-ában kell meghatározni;

7.  kiemeli annak jelentőségét, hogy a többéves pénzügyi keretnek és az összes kapcsolódó uniós politikának a horizontális elveken kell nyugodnia; ezzel összefüggésben megerősíti azon álláspontját, amely szerint az Európai Uniónak teljesítenie kell kötelezettségvállalását, és vezető szerepet kell játszania az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak megvalósításában, valamint sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló javaslatok e tekintetben nem tartalmaznak egyértelmű és kézzelfogható kötelezettséget; ezért kéri a fenntartható fejlesztési célok érvényesítését a következő többéves pénzügyi keret valamennyi uniós szakpolitikájában és kezdeményezésében; hangsúlyozza továbbá, hogy a megkülönböztetés megszüntetése létfontosságú az Európai Uniónak a befogadó Európa kialakítása irányában tett kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez, valamint sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a többéves pénzügyi keretről előterjesztett javaslatokból hiányzik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése és a nemek közötti egyenlőség terén tett kötelezettségvállalás; hangsúlyozza azon álláspontját is, amely szerint a jelenlegi többéves pénzügyi kerethez képest jelentősen növelni kellene a Párizsi Megállapodást követően az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kiadásokat , és azoknak mielőbb, és legkésőbb 2027-ig el kellene érniük a 30%-ot;

8.  támogatja a Bizottságnak az uniós saját források rendszerének reformjáról szóló javaslatait, amely rendszer a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretcsomag igen üdvözlendő bevételi elemét képezi; üdvözli tehát a három új uniós forrás javasolt bevezetését és a jelenlegi héaalapú saját forrás egyszerűsítését; hangsúlyozza, hogy a közvetlenül a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű intézményközi munkacsoport tevékenysége által insiprált javaslatok szintén a Parlament által a 2018. március 14-i állásfoglalásban előterjesztett csomag részét képezték; megelégedéssel nyugtázza, hogy ezek az új források összhangban állnak az Unió két stratégiai célkitűzésével, nevezetesen a belső piac megfelelő működésével, valamint a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel; a Tanács és a Bizottság támogatására számít annak érdekében, hogy megerősödjön a Parlament szerepe a saját források elfogadására irányuló eljárásban; újra hangsúlyozza, hogy a közelgő tárgyalások során a következő többéves pénzügyi keretnek mind a kiadási, mind pedig a bevételi oldalát egyetlen csomagként kell kezelni, és hogy nem lesz megállapodás a Parlamenttel a többéves pénzügyi keretről, ha nem történik megfelelő előrelépés a saját források terén;

9.  üdvözli továbbá azt az elvet, hogy az uniós politikákból közvetlenül származó jövőbeni bevételeknek az uniós költségvetésbe kell folyniuk, és teljes mértékben támogatja az összes visszatérítés és korrekció eltörlését; az iránt érdeklődik, hogy a nemzeti hozzájárulások csökkentése érdekében milyen ütemben fogják bevezetni ezeket az új saját forrásokat; értetlenül áll ugyanakkor az előtt, hogy a Bizottság miért nem tett javaslatot arra, hogy az uniós költségvetésen belül létrehozzon egy különleges tartalékot, amelynek forrását az előre nem látható valamennyi egyéb bevétel – többek között a vállalatokra kivetett versenybírságokból, a digitális ágazatban tevékenykedő nagyvállalatokra kivetett adókból, valamint a pénzügyi tranzakciós adóból mint új uniós saját forrásból – adná;

10.  emlékeztet arra, hogy támogatja egy olyan mechanizmus létrehozását, amely alapján azok a tagállamok, amelyek nem tarják tiszteletben az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt értékeket, pénzügyi következményekkel szembesülhetnek; tudomásul veszi a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló bizottsági javaslatot, amelyet a többéves pénzügyi keretre vonatkozó átfogó csomag részeként terjesztettek elő; szándékában áll e javaslat valamennyi elemének alapos vizsgálata és a szükséges rendelkezések bevezetése annak biztosítása érdekében, hogy az uniós költségvetés végső kedvezményezettjeit semmiképpen ne sújtsák olyan szabálysértések, amelyekért nem őket terheli a felelősség;

11.  meggyőződése, hogy szükség van a többéves pénzügyi keret jogilag kötelező erejű és kötelező félidős felülvizsgálatára, amelyet kellő időben kell javasolni és végrehajtani ahhoz, hogy a következő Parlament és Bizottság a 2021–2027-es időszakra vonatkozó keret érdemi kiigazítását elvégezhesse; pontosítani kívánja a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben javasolt cikk megfogalmazását;

12.  úgy véli, hogy a Bizottság rugalmasságra vonatkozó javaslatai a tárgyalások megfelelő alapját képezik; különösen üdvözli a jelenlegi rendelkezéseket javító – a Parlament kéréseivel összhangban álló – különböző javaslatokat, nevezetesen a visszavont előirányzatok uniós tartalékokban való további felhasználását, a különleges eszközök megnövelt elosztását, valamint a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék esetleges korlátozásának megszüntetését; szükség esetén további optimalizálásról kíván tárgyalásokat folytatni;

13.  tudomásul veszi a Bizottságnak egy európai beruházási stabilizációs mechanizmus létrehozására irányuló javaslatát, amely jelentősebb aszimmetrikus sokkhatások esetén kiegészíti a nemzeti költségvetések stabilizációs szerepét; alaposan meg kívánja vizsgálni ezt a javaslatot, különös tekintettel annak célkitűzéseire és volumenére;

14.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság javaslatai hivatalosan megnyitják a tárgyalásokat a Tanácson belül, illetve a többéves pénzügyi keretről szóló rendelethez szükséges parlamenti egyetértés biztosítása érdekében a Tanács és a Parlament között is; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretet és a saját forrásokat tartalmazó csomag valamennyi elemét, köztük a többéves pénzügyi keret számadatait a végleges megállapodás elfogadásáig napirenden kell tartani; készen áll arra, hogy haladéktalanul strukturált párbeszédet kezdjen a Tanáccsal annak érdekében, hogy a jobban megértesse a Parlament elvárásait, és elősegítse az időben történő megállapodást; úgy véli, hogy a Tanács egymást követő elnökségei és a Parlament tárgyalócsoportja közötti rendszeres ülések közelmúltbeli elindítása a következő többéves pénzügyi keret elfogadásához vezető folyamat elengedhetetlen előfeltétele;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0075. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0076.

Az Európai Parlament Líbiáról szóló, 2018. május 30-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez (2018/2017(INI))

P8_TA(2018)0227 A8-0159/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. július 20-án elfogadott 2259 (2015) számú határozatára, valamint későbbi határozataira,

–  tekintettel a líbiai politikai megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkárnak az ENSZ líbiai támogató missziójáról szóló 2017. augusztus 22-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973 (2011) sz. határozatára és az összes ezt követő, Líbiáról szóló – többek között a 2380 (2017) sz. – határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Biztonsági Tanács 2312 (2016) sz. határozata értelmében készített jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2017. november 14-i nyilatkozatára, amely szerint a Líbiában tartózkodó migránsok szenvedése szégyenfolt az emberiség lelkiismeretén;

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának „Abuse Behind Bars: Arbitrary and unlawful detention in Libya” (Visszaélések a rács mögött: Önkényes és törvénytelen fogva tartás Líbiában) című 2018. áprilisi jelentésére;

–  tekintettel a líbiai helyzetről szóló 2014. szeptember 18-i(1), 2015. január 15-i(2) és 2016. február 4-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek a migránsok líbiai helyzetéről szóló, 2017. december 20-án elfogadott nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményére,

–  tekintettel az Unió migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésére,

–  tekintettel a Bizottság, valamint az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Migráció a közép-mediterrán útvonalon – A migrációs áramlás kezelése, életmentés” című, 2017. január 25-i közös közleményére (JOIN(2017)0004),

–  tekintettel a 2017. február 3-i máltai nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU–Afrika közös stratégiára és annak cselekvési tervére,

–  tekintettel a 2017-es Afrikai Unió–Európai Unió csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra a migránsok líbiai helyzetéről, és az AU, az EU és az ENSZ közötti háromoldalú magas szintű munkacsoport létrehozására,

–  tekintettel a Tanács Líbiáról szóló, 2017. július 17-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. október 19-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0159/2018),

A.  mivel a líbiai helyzet nagyon törékeny, és az ország számos bonyolult, egymással összefüggő kihívással néz szembe a politikai stabilitás, a gazdasági fejlődés és a biztonság tekintetében;

B.  mivel a líbiai válsághelyzet óriási hatást gyakorol Líbia népére, továbbá kihat a környező régió egészére és az Unióra is, ezért a líbiai lakosság és a szomszédos országok, valamint a szubszaharai és a földközi-tengeri térség szempontjából döntő fontosságú a politikai stabilitás biztosítása Líbiában, amely az ország gazdasági és társadalmi helyzete javításának alapvető előfeltétele;

C.  mivel különösen fontos a stabilitás Líbia déli részén, tekintettel a szomszédos országok ingatag helyzetére, ahol potenciális dzsihadista felkelés fenyegeti a meggyengült kormányokat az egész száhel-szaharai régióban;

D.  mivel az Uniónak proaktívabban kell kommunikálnia a Líbia biztonsági és társadalmi-gazdasági helyzetének megszilárdítását célzó diplomáciai erőfeszítéseit és hatalmas pénzügyi hozzájárulásait;

E.  mivel a líbiai konfliktust csak következetes, átfogó és valamennyi nemzetközi szereplőt és érdekelt szereplőt, többek között a különböző helyi közösségek képviselőit, a törzsi vezetőket és a nem kormányzati aktivistákat bevonó inkluzív megközelítéssel, illetve a békefolyamaton belüli líbiai felelősségvállalás és inkluzivitás biztosításával lehet rendezni;

F.  mivel jelenleg a líbiai politikai megállapodás és az ENSZ líbiai cselekvési terve az egyetlen működőképes keret a válság rendezésére;

G.  mivel az EU diplomáciai tevékenységgel és konkrét támogatással segíti Líbiában a politikai átalakulást, hogy egy stabil, jól működő ország jöjjön létre, és e tekintetben támogatja az ENSZ által vezetett közvetítési erőfeszítéseket;

H.  mivel rendkívül fontos, hogy minden tagállam egységesen lépjen fel, erősítve az EU közvetítési erőfeszítéseit és hangsúlyozva az ENSZ és az ENSZ cselekvési terve központi szerepét; mivel a tagállamok egyéni kezdeményezései csak abban az esetben üdvözölhetők, ha azokra az európai kereteken belül kerül sor, és teljes összhangban vannak az EU külpolitikájával;

I.  mivel az EU migrációval kapcsolatos fellépése eredményesnek mutatkozik, miután 2017 végére egyharmaddal csökkentek a migrációs adatok 2016-hoz képest, és 2018 első hónapjaiban a az adatok további 50 százalékkal csökkentek az előző év azonos időszakához képest;

J.  mivel Líbia az Európába eljutni próbáló, főként szubszaharai afrikai migránsok kulcsfontosságú tranzitországa és kiindulási pontja; mivel a líbiai erőszak elől menekülő migránsok és menekültek ezrei vesztették életüket, miközben megpróbáltak átkelni a Földközi-tengeren Európába;

K.  mivel a migránsok szenvedik meg legjobban a líbiai biztonsági problémák következményeit, ugyanis gyakran válnak a nem állami szereplők által elkövetett önkényes erőszak, letartóztatás és fogva tartás, valamint zsarolás, illetve váltságdíj és kizsákmányolás céljából elkövetett emberrablás áldozataivá;

L.  mivel a különböző fegyveres csoportok sok, különösen a Szubszaharai-Afrikából érkező bevándorlót tartottak fogva önkényesen az országban;

M.  mivel súlyos aggodalomra ad okot, hogy Niger erőszakkal visszatoloncolt 132 olyan szudáni személyt Líbiába, akik segítséget kaptak az UNCHR-től;

N.  mivel továbbra is fennáll a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek problémája; mivel ezek a személyek gyakran kritikus veszélyekkel szembesülnek, ideértve például a konfliktus sújtotta övezeteken való áthaladást, a fel nem robbant taposóaknák és robbanóeszközök jelenlétét, valamint a különböző milíciák erőszakos fellépéseit;

O.  mivel Líbia tranzitországgá vált az emberkereskedelem terén; mivel Líbia továbbra is több százezer, különböző állampolgárságú migránst és menedékkérőt fogad be, akik közül sokan tragikus körülmények között élnek, és ily módon célpontot jelentenek az embercsempészek számára; mivel az állítások szerint Líbiában van rabszolgaság;

P.  mivel a líbiaiak mindennapi életét egyre inkább a nehéz életkörülmények jellemzik, amelyet a készpénzválság, a vízelzárások és gyakori áramkimaradások, valamint az ország egészségügyi ellátórendszerének katasztrofális általános állapota tovább súlyosbít;

Q.  mivel a líbiai politikai légkört a különböző régiókbeli fő politikai és katonai szereplők közötti nagyfokú bizalmatlanság jellemzi;

R.  mivel a nemzetközileg elismert nemzeti egységkormány saját biztonsága érdekében egyre inkább egyes milíciákra támaszkodik; mivel ezek a milíciák példátlan befolyást szereztek az állami intézmények felett Tripoliban, ezzel fenyegetik az ENSZ folyamatban lévő kísérleteit arra, hogy életképesebb politikai keretrendszert hozzon létre az országban;

S.  mivel egyes országok, például Törökország, Katar, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek jelentős befolyással bírnak az egymással harcoló felek különböző csoportjaira;

T.  mivel a különböző líbiai közösségek, törzsek és etnikai csoportok szubnacionális identitása mindig is Líbia társadalmi-kulturális szövetének alapjául szolgált és meghatározó szerepet játszik az ország társadalmi és politikai dinamikájában és biztonsági kérdéseiben; mivel a líbiai társadalom erős hagyományokkal rendelkezik a városok, a törzsek és az etnikai közösségek közötti viták informális rendezésére irányuló folyamatok terén;

U.  mivel az ország a választási rendszer tekintetében jelenleg nem rendelkezik egyértelmű és széles körben elfogadott jogi kerettel; mivel nem került sor új alkotmány elfogadására, így az ország az új választások megrendezéséhez szükséges jogi keretrendszer nélkül maradt; mivel a büntetlenség jelenleg uralkodó légköre, a széles körben elterjedt törvénytelenségek, a korrupció, a fegyveres csoportok szerepe, valamint a líbiai törzsi és regionális feszültségek mind hozzájárulnak az eleve gyenge állami és kormányzati intézményekbe vetett bizalom további csökkenéséhez;

V.  mivel Líbiában folyamatosan növekszik a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a kínzások, az önkényes fogva tartások, valamint a lakóövezeteket és az infrastruktúrát érintő, válogatás nélküli támadások száma, valamint erősödik a gyűlöletbeszéd és az erőszakra való felbujtás;

W.  mivel a szalafista madhalista szélsőséges csoport egyre erősebbé és egyre jelentősebbé válik Líbia keleti és nyugati részén egyaránt; mivel a madhalisták ellenzik a választásokat, a status quo fenntartásának hívei, teljesen elutasítják a demokrácia bármely modelljét, erősen fel vannak fegyverkezve, így a további szélsőségesség és erőszak konkrét kockázatát képviselik az országban;

X.  mivel a büntetőjogi rendszer összeomlása az országon belül növeli a büntetlenséget, szűkítve ezáltal az áldozatok lehetőségét arra, hogy védelemért és jogorvoslatért folyamodjanak; mivel számos régióban, még akkor is, ha a bűncselekményt követően rendőrségi feljelentésre került sor, kevés esetben történik gyors, alapos, hatékony, pártatlan és független vizsgálat az elkövetők bíróság elé állítása érdekében; mivel 2011 óta egyetlen esetben sem ítéltek el olyan bűnelkövetőt Líbiában, aki valamely fegyveres csoporthoz tartozik;

Y.  mivel Líbiában az erőszak körforgását az emberi jogok súlyos megsértésének mindent átható büntetlensége tartja fenn; mivel ha ezt a problémát nem kezelik megfelelően, a jogállamiság továbbra is fennálló hiánya miatt a békés egymás mellett élés és az erőszakos szélsőségesség elleni harc narratívája értelmét veszti a lakosság számára;

Z.  mivel politikai és emberi jogi aktivisták, médiaszakemberek és más nyilvános szereplők tucatjait rabolták el vagy fenyegették meg; mivel az ENSZ-nek küldött beszámolók szerint mindkét fél élt az önkényes fogva tartás, kínzás és bántalmazás módszereivel;

AA.  mivel az igazságszolgáltatásban dolgozók, a helyi civil szervezetek, az emberijog-védők és a médiában dolgozók – valamint a menekültek és a migránsok – elleni fokozódó támadások minden polgári személyre kiterjedően felgyorsították az emberi jogi helyzet romlását Líbia területén; mivel az országban a jogállamiság hiánya és az emberi jogok súlyos megsértése – többek között a kínzás, az önkényes fogva tartás, a bírósági ítélet nélküli kivégzések és a polgári személyek és az infrastruktúra ellen irányuló, válogatás nélküli támadások – eseteinek büntetlenül maradása tovább táplálja az erőszak körforgását;

AB.  mivel Líbia határainak átjárható volta bátorítja a határokon átnyúló jogszerűtlen kereskedelmet; mivel a fegyveres csoportok határ menti területeken való terjeszkedése a közelmúltban tovább fokozta a rivális csempészek között az erőforrások határon átnyúló ellenőrzése és az azokhoz való hozzáférés érdekében zajló küzdelmet; mivel az országba érkező úgynevezett külföldi harcosok és a különféle bűnözői hálózatok továbbra is kihasználják a fegyverek ellenőrizetlen terjedését;

AC.  mivel a politikai bizonytalanság és instabilitás miatt Líbia termékeny talajnak bizonyult a szélsőséges csoportok tevékenységei számára; mivel a Fezzan régió strukturálisan instabil, és hagyományosan a menekültek és a migránsok, valamint a kőolaj-, arany-, fegyver-, kábítószer-csempészet és az emberkereskedelem tranzitállomása Európa irányába; mivel a régiót etnikai és törzsi feszültségek jellemzik, amelyeket Kadhafi bukása és az ország erőforrásai feletti ellenőrzésre irányuló küzdelem csak megerősített; mivel Fezzan stabilizálása jelenti a kulcsot az egész ország stabilizálásához;

AD.  mivel a líbiai helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a konfliktusok megelőzésében és az alapvető közszolgáltatások lakosság számára való biztosításában;

AE.  mivel Derna városa 2018. május 7. óta egyre erősödő földi, légi és tüzérségi támadás alatt áll; mivel számos polgári személy vesztette életét, míg a segélyek és az orvosi segítségnyújtás bejutása korlátozott, és drámai a humanitárius helyzet;

AF.  mivel a Parlament hivatalos delegációja 2018. május 20–23. között hivatalos kiküldetésben járt Líbiában;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint tájékoztatásul a líbiai nemzeti egységkormánynak.

(1) HL C 234., 2016.6.28., 30. o. (2) HL C 300., 2016.8.18., 21. o. (3) HL C 35., 2018.1.31., 66. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a schengeni térség működéséről szóló éves jelentésről (2017/2256(INI))

P8_TA(2018)0228 A8-0160/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a schengeni rendszer fenntartásáról és megerősítéséről szóló, 2017. szeptember 27-i bizottsági közleményre (COM(2017)0570),

–  tekintettel „A schengeni rendszer helyreállítása – ütemterv” című, 2016. március 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0120),

–  tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló, 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Schengeni határellenőrzési kódexre és különösen annak 14. és 17. cikkére;

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az európai határőrizeti rendszer (Eurosur) létrehozásáról szóló, 2013. október 22-i 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0160/2018),

A.  mivel a schengeni térség egyedülálló megállapodás, és az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya, amely lehetővé teszi a személyek belső határellenőrzések nélküli szabad mozgását a schengeni térségen belül; mivel ezt különböző kompenzációs intézkedések révén tették lehetővé, ilyen például az információcserének a Schengeni Információs Rendszer (SIS) létrehozásával való megerősítése, valamint egy értékelési mechanizmus létrehozása abból a célból, hogy ellenőrizzék a schengeni vívmányok tagállamok általi végrehajtását, illetve erősítsék a schengeni térség működésébe vetett közös bizalmat; mivel a kölcsönös bizalom megköveteli emellett a szolidaritást, a büntetőügyekben folytatott biztonsági, igazságügyi és rendőrségi együttműködést, továbbá közös álláspontot a migrációs, vízum- és menekültügyi politika terén, valamint az erre a területre vonatkozó nemzetközi és uniós jog tiszteletben tartását;

B.  mivel az utóbbi években több tényező is hatást gyakorolt a schengeni térség működésére; mivel többek között ilyen tényező a nemzetközi utazások és az idegenforgalom hatása, amely az úgynevezett „intelligens határellenőrzésről” szóló jogalkotást eredetileg motiválta, valamint a menedékkérők és az irreguláris migránsok jelentős száma az ehhez kapcsolódó továbbutazásokkal együtt, továbbá ezt követően a belső határellenőrzések egyes tagállamok általi 2014-es bevezetése és meghosszabbítása; mivel a belső határokon az ellenőrzések újbóli bevezetése láthatóan a személyek mozgásával és a terrorizmussal, a nemzetközi védelmet kérelmező és az irreguláris migránsok számával összefüggő, közrendet és belső biztonságot érintő fenyegetések érzetéhez és nem a komoly fenyegetést vagy az érkezők valós számát alátámasztó tényleges bizonyítékokhoz kapcsolódik; mivel e tényezők közé tartozik továbbá a terrorizmus, illetve a tagállamok közrendjét és belső biztonságát fenyegető fokozott veszély;

C.   mivel a schengeni térség védelme érdekében foganatosított intézkedések részeként sor került az EU külső határainak megerősítésére és a megfelelő adatbázisokon alapuló – az európai polgárokra is kiterjedő – rendszeres ellenőrzések bevezetésére;

D.  mivel egyes tagállamok a menedékkérők és menekültek érkezésére adott válaszként belső határaikon visszaállították az ellenőrzéseket azzal az indokkal, hogy „szabályozzák” a nemzetközi védelmet kérő harmadik országbeli állampolgárok mozgását annak ellenére, hogy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 14. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a menedékkérőkre a „rendes határellenőrzési eljárás” nem alkalmazandó; mivel a menedékkérelmek elbírálásával kapcsolatos felelősség megosztására igazságos és szolidáris rendszert kell kialakítani;

E.  mivel 2016 márciusától a Bizottság egy sor intézkedésre tett javaslatot a schengeni térség rendes működésének helyreállítása céljából; mivel a schengeni térség rendes működése még mindig nem állt helyre, és ez elsősorban a tagállamokon, az egymás iránti bizalmukon, az első belépés helye szerinti ország iránt tanúsított szolidaritásukon, a megfelelő intézkedések elfogadásán és azok – elsősorban tagállamok általi – végrehajtásán múlik;

F.  mivel a tagállamokat a schengeni térség megfelelő működésének visszaállítására irányuló intézkedések elfogadására sarkalló ösztönzők elsősorban a határellenőrzés megújítására vonatkozó kérelmek megtagadásától függenek;

G.  mivel a schengeni térségben a belső határellenőrzés fenntartása vagy visszaállítása komoly hatást gyakorol az európai polgárok és mindazok életére, akik az Unión belüli szabad mozgás elvének előnyeit élvezik, és súlyosan aláássa az európai intézményekbe és integrációba vetett bizalmukat; mivel a belső határellenőrzések fenntartása vagy visszaállítása közvetlen működési és beruházási költségekkel jár a határt átlépő munkavállalók, a turisták, a közúti árufuvarozók és a közigazgatások számára, ami bénítólag hat a tagállamok gazdaságára; mivel becslések szerint a határellenőrzések visszaállításához kapcsolódó költségek egyszeri költségként 0,05 milliárd EUR és 20 milliárd EUR közötti összeget tesznek ki, és 2 milliárd EUR éves működési költséget jelentenek(4); mivel ez különösen súlyosan érinti a határ menti régiókat;

H.  mivel az EU külső és belső határain egyre több tagállam épít falat és kerítést, és ezeket arra használják, hogy visszatartsák a menedékkérőket többek között az EU területére való belépéstől és átutazástól; emlékeztet arra, hogy a Transnational Institute (TNI) becslése szerint az európai országok legalább 500 millió EUR költséggel több mint 1 200 km falat és határt építettek ki, és mivel 2007 és 2010 között az uniós alapok 545 határőrizeti rendszer kiépítéséhez járultak hozzá, amelyek 8 279 km-t fednek le az EU külső határain, és 22 347 határőrizeti berendezésből állnak;

I.  mivel a schengeni térség válaszút előtt áll, és határozott és közös intézkedésekre van szükség a polgárok számára nyújtott előnyök visszaállítása érdekében; mivel ez egyúttal kölcsönös bizalmat, együttműködést és szolidaritást követel meg a tagállamok között; mivel a politikai diskurzus nem fordulhat a schengeni rendszer hibáztatásának irányába;

J.  mivel a schengeni térség bővítése továbbra is az egyik kulcsfontosságú eszköze annak, hogy a személyek, szolgáltatások, áruk és a tőke szabad mozgásának jogából származó gazdasági és társadalmi hasznokat kiterjesszék az új tagállamokra is, erősítve ezzel a kohéziót és áthidalva az országok és régiók közötti szakadékokat; mivel a biztonság összehangolt és szilárd jogi keretének megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy teljes körűen alkalmazzák a schengeni vívmányokat minden olyan tagállamban, amely sikeresen lezárta a schengeni értékelési folyamatot; mivel Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozásra való felkészültségét a Bizottság elnöke több alkalommal bejelentette, és azt a Parlament is megállapította a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és a Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló 2011. június 8-i álláspontjában(5);

K.  mivel a schengeni ellenőrzési munkacsoport a schengeni értékelési mechanizmus eredményei, a sebezhetőségi értékelési módszertan, a bizottsági meghallgatások, illetve a tagállamokba és harmadik országokba irányuló kiküldetések révén szorosan figyelemmel kísérte a schengeni vívmányok végrehajtását; mivel a munkacsoport azonosította a már végrehajtott vagy hamarosan végrehajtásra kerülő intézkedéseket, a schengeni térség működésének súlyos hiányosságait, valamint a jövőben meghozandó intézkedéseket;

Alapvető kérdések

A feltárt hiányosságok felszámolása terén elért eredmények

1.  rámutat arra, hogy az uniós jogalkotó számos olyan intézkedést fogadott el az elmúlt három évben, amelyek a schengeni térség integritásának belső határellenőrzések nélküli megerősítésére irányultak; üdvözli a külső határokon meghozott intézkedések hatékonyságát, valamint az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség létrehozását; tudomásul veszi azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az ügynökség az új rendelet végrehajtása érdekében kifejtett, különösen a közös műveletek és a határőrizet területén, illetve a megnövekedett szintű migrációban érintett országok támogatása és egyúttal az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendeletben foglalt alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásának megőrzése révén; úgy véli, hogy a sebezhetőségi értékelés újonnan bevezetett mechanizmusa fontos a közös külső határokon tapasztalható hiányosságok feltárása és a válságok megelőzése szempontjából; kiemeli az ügynökségek és egyéb érdekelt felek közötti összehangolt erőfeszítéseket és együttműködést a „hotspot-rendszer” megszervezésében a képzés területén;

2.  tudomásul veszi a Schengeni határellenőrzési kódex módosítása keretében hozott intézkedéseket, valamint a harmadik országbeli állampolgárok és az uniós állampolgárok adatainak a megfelelő adatbázisokon alapuló szisztematikus kötelező ellenőrzése bevezetését belépéskor és kilépéskor, ugyanakkor szorosan figyelemmel kíséri ezen intézkedések hatásait, szükségességét és arányosságát az uniós polgárok határátlépése tekintetében; hangsúlyozza, hogy egyes esetekben a külső schengeni határokon végzett szisztematikus kötelező ellenőrzéseket – a forgalomra gyakorolt aránytalan hatásuk miatt – célzott ellenőrzések váltották fel; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az (EU) 2017/458 rendeletben előírt értékelés elvégzése során figyelembe kell vennie ezeket a következményeket;

3.  üdvözli a SIS rendszer folyamatban lévő reformját, valamint azt, hogy az eu-LISA 2018. március 5-én üzembe állította a SIS II automatizált ujjnyomat-azonosító rendszerének (AFIS) platformját, amely képessé teszi a rendszert a biometrikus azonosítók keresésére, ami hozzájárul majd a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem erősítéséhez;

4.  hangsúlyozza, hogy jobban kell hasznosítani a meglévő eszközöket, azaz maximálisan ki kell használni a meglévő rendszerek előnyeit, továbbá az adatvédelmi előírások maradéktalan betartásával és a magánélethez való jog, a megkülönböztetésmentesség, a szükségesség és a arányosság elvének tiszteletben tartása mellett orvosolni kell a strukturális információs hiányosságokat;

5.  üdvözli a határokon átnyúló rendőri és igazságügyi együttműködés és a bűnüldözési együttműködés keretében, illetve az Eurojust és az Europol által a határokon átnyúló és szervezett bűnözés, az emberkereskedelem és a terrorizmus ellen hírszerzés, információcsere és közös nyomozások révén végzett munkát;

6.  aggodalmát fejezi ki a Bizottság arra irányuló erőfeszítései miatt, hogy a 2018. március 14-én közzétettek alapján dolgozza ki az integrált határigazgatás koncepcióját és stratégiáját az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet rendelkezéseinek teljesítése érdekében; kételkedik annak eredményességében az európai integrált határigazgatás kívánt célkitűzéseinek meghatározása és különösen a stratégia alapjogi és egyéb komponenseinek megerősítése és végrehajtása terén;

7.  rendkívül értékesnek tartja a megújult schengeni értékelési mechanizmust, mivel az elősegíti az átláthatóságot, a kölcsönös bizalmat és az elszámoltathatóságot a tagállamok között azáltal, hogy ellenőrzi, hogy a különböző területeken hogyan hajtják végre a schengeni vívmányokat;

Azonosított súlyos hiányosságok

8.  aggodalmát fejezi ki a schengeni értékelési mechanizmus és a sebezhetőségi értékelés révén feltárt kritikus hiányosságok miatt;

9.  mély aggodalmát fejezi ki a Schengeni Információs Rendszer Egyesült Királyság általi ideiglenes használatának értékelése során a schengeni vívmányok végrehajtásában feltárt rendkívül súlyos hiányosságok miatt, és e rendszer integritásának érdekében felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjenek vitát a Parlamenttel e megállapítások megfelelő nyomon követése céljából;

10.  elítéli a belső határellenőrzések folytatódó újbóli bevezetését, mivel ez aláássa a schengeni térség alapelveit; úgy véli, hogy számos esetben a hosszabbítások időtartamuk, szükségességük és arányosságuk szempontjából nincsenek összhangban a hatályos szabályokkal, és ezért jogszerűtlenek; sajnálja, hogy a tagállamok nem hozták meg a más érintett tagállamokkal folytatott együttműködést biztosító megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék ezen intézkedések hatásait, továbbá nem indokolták meg megfelelően ezeket az ellenőrzéseket, illetve nem adtak elegendő tájékoztatást ezek eredményeiről, ezzel hátráltatták a Bizottság általi elemzést és a Parlament általi ellenőrzést; sajnálatának ad hangot a tagállamok azon gyakorlata miatt is, hogy mesterségesen megváltoztatják az ellenőrzés visszaállításának jogalapját, hogy ugyanazon ténybeli körülmények mellett a maximális lehetséges időszakon túl is meghosszabbítsák azt; úgy véli, hogy e gyakorlat gazdasági, politikai és társadalmi hatásai hátrányosak a schengeni térség egységére nézve, és károsak az európai polgárok jólétére és a szabad mozgás elvére; megismétli, hogy az uniós jogalkotó számos intézkedést fogadott el az elmúlt három évben a külső határok és külső határellenőrzés megerősítése érdekében; kiemeli, hogy erre nem érkeztek megfelelő válaszok a belső határellenőrzések megszüntetése formájában;

11.  rámutat arra, hogy a határellenőrzések belső határokon való visszaállítása jóval könnyebbnek bizonyult, mint e belső határellenőrzések megszüntetése újbóli bevezetésük után;

12.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a határellenőrzés bizonyos területeire vonatkozó szabályozást néhány területen nem hajtják végre, ilyen például az adatbázisok szisztematikus lekérdezése a határellenőrzés során, illetve a beutazási feltételek gondos ellenőrzése; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egyes határátkelőhelyeken alkalmanként nem érhetők el egyes olyan adatbázisok, mint a SIS és a VIS; megjegyzi, hogy számos tagállamban is jelen van az a gyakorlat, hogy a nemzeti koordinációs központokat nem az európai határőrizeti rendszerről (Eurosur) szóló rendeletnek megfelelően hozzák létre; ismételten hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a belső és külső határokra vonatkozó jogszabályok eredményesek legyenek, alapvető fontosságú, hogy az uniós szinten elfogadott intézkedéseket a tagállamok megfelelően hajtsák végre;

13.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok az Európai Bizottság ajánlásának megfelelően a belső határellenőrzésen kívül más eszközökkel is rendelkeznek, ilyen például a célzott rendőri ellenőrzés, feltéve, hogy ezen ellenőrzések célja nem a határellenőrzés, a közbiztonságot fenyegető veszélyekkel kapcsolatos általános rendőrségi információkon vagy tapasztalatokon alapulnak, céljuk különösen a határokon átnyúló bűnözés leküzdése, és azokat olyan módon tervezik meg és hajtják végre, amely egyértelműen különbözik a személyek külső határokon történő rendszeres ellenőrzésétől; emlékeztet arra, hogy az ilyen ellenőrzések hatékonyabbak lehetnek, mint a belső határokon végzett ellenőrzések, többek között azért, mert rugalmasabbak, és könnyebben hozzáigazíthatók a változó kockázatokhoz;

14.  emlékeztet arra, hogy az érintett tagállam előzetes értesítése nélkül be nem jelentett schengeni helyszíni értékelő látogatásokat lehet tenni a belső határokon;

15.  elítéli a fizikai akadályok, többek között kerítések felépítését a tagállamok között, és emlékezet azzal kapcsolatos kétségeire, hogy az ilyen fellépések összeegyeztethetők lennének a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexszel; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan mérje fel a meglévő és jövőbeli építkezéseket, és számoljon be a Parlamentnek;

16.  a schengeni rendszer rendes működésének helyreállítására irányuló erőfeszítések részeként tudomásul veszi a Schengeni határ-ellenőrzési kódexnek a határellenőrzések belső határokon való ideiglenes visszaállítására alkalmazandó szabályok tekintetében történő módosítására irányuló javaslatot; hangsúlyozza, hogy világos szabályokat kell megállapítani, és hogy e módosítások szerepe csupán az, hogy a belső határokon folytatott határellenőrzések visszaállításának ösztönzése nélkül tükrözzék az új kihívásokat, és eloszlassák a belső biztonságot érintő fenyegetéseket; emlékeztet arra, hogy a módosítások nem jelenthetnek további lehetőséget a belső határellenőrzések fenntartására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a belső határellenőrzések újbóli bevezetéséről szóló bizottsági javaslat a kétségbevonhatatlan és szilárd bizonyítékok és a komoly fenyegetés fennállásának értékelése helyett az „érzékelt kockázat” értékelésén alapul, és hogy az úgynevezett „kockázatértékelést” teljes egészében a határellenőrzést újra bevezető tagállamra bízzák; úgy véli, hogy a szabad mozgás alapvető gondolatának visszafordíthatatlan megsértésének elkerülése érdekében ezeket a lépéseket körültekintően kell megtenni, különösen lényegi eljárási garanciák bevezetése révén, elsősorban a belső határellenőrzések visszaállítására vonatkozó szigorú időbeli korlátozás fenntartása céljából;

17.  hangsúlyozza, hogy a meglévő belső határellenőrzések további meghosszabbítása – vagy újabbak visszaállítása – jelentős gazdasági költségeket jelentene az EU egésze számára, súlyosan károsítva az egységes piacot;

Meghozandó intézkedések

18.  hangsúlyozza az azonosított súlyos hiányosságok orvoslásának sürgős szükségességét a belső határellenőrzés nélküli schengeni rendszer rendes működésének helyreállítása érdekében;

19.  felszólítja valamennyi tagállamot, hogy maradéktalanul hajtsák végre a hatályos jogszabályokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottan a közösen elfogadott szabályok megsértése esetén, és a többi tagállam és az Unió egésze érdekeinek védelme érdekében hozzon arányos és szükséges intézkedéseket – a kötelezettségszegési eljárásokat is beleértve – az érintett tagállamokkal szemben;

20.  hangsúlyozza a SIS mielőbbi reformjának és az új kihívásokhoz való hozzáigazításának fontosságát, különösen a veszélyeztetett vagy eltűnt gyermekek védelme, a terrorizmussal kapcsolatos információk azonnali és kötelező – ugyanakkor az uniós polgárok és a harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogait tiszteletben tartó és az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó biztosítékokat fenntartó – cseréje és a kiutasítási határozatokkal kapcsolatos kötelező információcsere tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez e reform nem áshatja alá a szükségesség és arányosság elvét; kiemeli, hogy a rendszer akkor működik megfelelően, ha a figyelmeztető jelzéseket cselekvések követik, és meg kell indokolni a figyelmeztetések felvételét a rendszerbe; hangsúlyozza, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontoktól kiegészítő információk kérésére szolgáló SIRENE-iroda tevékenységének jelentős növekedése várható, és felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az iroda rendelkezésére álló eszközöket annak biztosítása révén, hogy megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokkal rendelkezzen új feladatainak ellátásához;

21.  hangsúlyozza a schengeni értékelési mechanizmus eredményeinek kritikus voltát, és felszólítja a tagállamokat, hogy a hozzájuk intézett ajánlásokat ennek megfelelően hajtsák végre; kiemeli továbbá a sebezhetőségi értékelést, és felszólítja a tagállamokat, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ajánlásai szerint lépjenek fel;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen éves átfogó jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak az 1053/2013/EU rendelet alapján végrehajtott értékelésekről;

23.  határozottan sürgeti, hogy a Bizottság többé ne újítsa meg a schengeni rendszertől való eltérés iránti kérelmeket, ha az érintett tagállam nem hajtotta végre a schengeni értékelési mechanizmus keretében hozzá intézett ajánlásokat;

24.  hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak – a külső szárazföldi határral nem rendelkezőknek is – mindent meg kell tennie, hogy magas szinten biztosítsa külső határainak ellenőrzését azáltal, hogy az alapvető jogok – a nemzetközi védelemre és a visszaküldés tilalmára vonatkozó ügyeket is beleértve – szigorú tiszteletben tartásának biztosítása mellett elegendő forrást biztosítanak személyzet és szakértelem formájában, kialakítják a szükséges parancsnoklási és ellenőrzési struktúrákat, továbbá naprakész kockázatelemzést végeznek az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelettel összhangban minden parancsnoki szinten annak érdekében, hogy elősegítsék a műveletek hatékony végrehajtását, megfelelő infrastruktúrát biztosítsanak a biztonságos, rendezett és folyamatos határátlépéshez;

25.  úgy véli, hogy a schengeni értékelési mechanizmus esetleges felülvizsgálatára irányuló javaslatoknak foglalkozniuk kell a helyszíni látogatástól a végrehajtási határozatok és a cselekvési tervek elfogadásáig bekövetkező jelentős késedelemmel, és elő kell segíteniük a gyors korrekciós intézkedéseket a tagállamok részéről; úgy véli, hogy javítani lehetne a schengeni értékelési mechanizmus keretében végzett bejelentés nélküli helyszíni látogatások értékét, ha azokat valóban nem jelentenék be (nem lenne 24 órával korábbi bejelentés);

26.  emlékeztet arra, hogy a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell minden olyan javaslatról, amely a schengeni értékelési mechanizmus módosítására vagy lecserélésére irányul; megjegyzi, hogy az első többéves értékelési programba tartozó értékelésekről szóló valamennyi értékelési jelentés elfogadása után a Bizottságnak hat hónapon belül el kell végeznie a schengeni értékelési mechanizmus működésének felülvizsgálatát, és azt továbbítania kell a Parlamentnek;

27.  kitart amellett, hogy a schengeni értékelési mechanizmust a sebezhetőségi értékelési eszközzel együtt kell továbbfejleszteni oly módon, amely megakadályozza az előre nem látható visszaeséseket, és javítja a külső határok általános igazgatását, fokozza a schengeni vívmányok és az alapvető jogok – többek között az EU összes tagállama által aláírt genfi egyezmény – tiszteletben tartását, továbbá elősegíti a gondos ellenőrzést és az átláthatóságot a tagállamok és az uniós intézmények, különösen az Európai Parlament között; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a schengeni értékelések és a sebezhetőségi értékelések végrehajtására és nyomon követésére; felhívja a Bizottságot, hogy szervezzen valóban bejelentés nélküli helyszíni látogatásokat a belső határokra, és értékelje a helyben tapasztalt intézkedések jellegét és hatását;

28.  felhívja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy javítsák a határellenőrzéshez kapcsolódó erőforrások és kapacitások nemzeti irányításával összefüggő információk és statisztikai adatok gyűjtését; felhívja a tagállamokat, hogy időben bocsássák rendelkezésre a sebezhetőségértékelési mechanizmushoz szükséges valamennyi információt;

29.  felhívja a tagállamokat, különösen a közvetlenül érintetteket, hogy készítsék el a megnövekedett szintű migráció enyhítése esetén szükséges készenléti terveket, és ezeket megfelelően teszteljék, továbbá erősítsék meg az ilyen helyzetekre rendelkezésre álló nyilvántartásba vételi és elhelyezési kapacitásaikat; felhívja a tagállamokat, hogy a visszaküldés tilalmának elve és az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásával javítsák az okmányhamisítás és a szabálytalan belépés felderítésével kapcsolatos képességeiket; összehangolt erőfeszítéseket kér az embercsempészet és a terrorizmus elleni küzdelem területén, többek között a bűnözői szervezetek és finanszírozásuk pontosabb azonosítása érdekében;

30.  hangsúlyozza, hogy az Unióba való legális és biztonságos bejutás – beleértve a schengeni térség külső határain keresztül történő bejutást is – elősegíti a schengeni térség általános stabilitásának biztosítását;

31.  elégtelennek tartja az integrált határigazgatási stratégia végrehajtásának jelenlegi állapotát; kéri a Bizottságot és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget, hogy támogassák a tagállamokat az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendeletben foglalt követelmények teljesítésére irányuló erőfeszítéseik terén, és kellő időben kezdjék meg az integrált határigazgatási stratégia tematikus értékelését a tagállamokban; felhívja a tagállamokat, hogy határigazgatásukat hozzák összhangba az integrált határigazgatás koncepciójával a határigazgatás alapjául szolgáló alapelveken nyugvó átfogó megközelítés alkalmazásával és különösen az alapvető jogok – és ezen belül a visszaküldés tilalmának elve betartása – teljes körű tiszteletben tartásának garantálásával minden határigazgatási és visszaküldési tevékenység során, külön hangsúlyt helyezve a sebezhető csoportokra és a kiskorúakra; hangsúlyozza az integrált határigazgatási stratégia európai és nemzeti szinten történő maradéktalan végrehajtása és a nemzetközi egyezményeknek való megfelelés biztosításának szükségességét, ezáltal erősítve a külső határok igazgatását az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett;

32.  kitart amellett, hogy késedelem nélkül be kell vezetni a teljes körű integrált határigazgatási stratégiát – az intézmények közötti megállapodásnak megfelelően –, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség technikai és operatív stratégiáját, illetve ezt követően a tagállamok nemzeti stratégiáit; teljes mértékben tudatában van az integrált határigazgatási stratégia végrehajtásában jelen lévő következetlenségeknek, és hangsúlyozza, hogy az integrált határigazgatási stratégia tagállamok általi teljes körű végrehajtása létfontosságú a schengeni térség megfelelő működése érdekében;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el az Eurosur-rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot a hatályos rendelet végrehajtása során felmerült súlyos hiányosságok tükrében, és úgy véli, hogy ennek a javaslatnak ösztönöznie kell, hogy nagyobb mértékben vegyék igénybe az Eurosur-t az információcsere, a kockázatelemzés, valamint a kutatási és mentési műveletek megkezdéséhez és támogatásához;

34.  megismétli, hogy a Parlament támogatja Bulgária és Románia azonnali csatlakozását a schengeni térséghez, valamint Horvátország csatlakozását is, amint teljesíti a csatlakozási kritériumokat; felhívja a Tanácsot, hogy hagyja jóvá Bulgária és Románia csatlakozását a schengeni térség teljes jogú tagjaként;

A schengeni rendszerre hatást gyakorló egyéb kérdések

35.  hangsúlyozza, hogy a schengeni rendszer jelenlegi helyzete és a belső határellenőrzések fenntartása nem elsősorban magával a schengeni térség struktúrájával és szabályaival kapcsolatos problémák, hanem a közösségi vívmányok kapcsolódó területei, például a közös európai menekültügyi rendszer – ezen belül a politikai akarat, a szolidaritás és a felelősségmegosztás hiánya, a dublini rendelet és a külső határigazgatás – hiányosságai miatt alakultak ki;

A feltárt hiányosságok felszámolása terén elért eredmények

36.  hangsúlyozza a származási országokban az irreguláris migráció kiváltó okainak kezelésére az életkörülmények javítása érdekében hozott támogatási és kapacitásépítési intézkedéseket;

37.  úgy véli, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködés a kényszerű és irreguláris migrációt eredményező körülmények enyhítésének egyik eleme; hangsúlyozza a kívánt célok eléréséhez szükséges intézkedések átfogó jellegét;

Azonosított súlyos hiányosságok

38.  sajnálja, hogy a beszámolók szerint sokan veszítették életüket vagy tűntek el az elmúlt években a Földközi-tengeren; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet értelmében a kutatás-mentés az európai integrált határigazgatás elemeinek egyike; véleménye szerint a tengeri kutatási-mentési műveletek terén adott állandó, erőteljes és eredményes uniós reagálás döntő fontosságú a tengeren bekövetkező halálesetek megelőzése szempontjából; létfontosságúnak tartja, hogy a tengeri határokon folytatott határőrizet műveleti tervezése valamint e műveletek Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség általi végrehajtása a 656/2014/EU rendeletben foglaltaknak megfelelően minden esetben tartalmazzon megfelelő tengeri kutatási-mentési szempontokat és képességeket;

39.  mély aggodalmának ad hangot az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet végrehajtásával kapcsolatban, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok eleget tegyenek a rendeletben meghatározott követelményeknek, különösen azon kötelezettségvállalásaik tekintetében, hogy elegendő humán erőforrással és műszaki felszereléssel járulnak hozzá a közös műveletekhez és a gyorsreagálásúeszköz-állományhoz, és elegendő forrást különítenek el a sebezhetőségi elemzés végrehajtására; aggodalmának ad hangot az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség erőforrásaival és pénzügyi tervezésével, valamint a műveletek finanszírozása és a tagállamok számára előírt hozzájárulások alapjául szolgáló becslésekkel kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő képzést a nemzeti határőrök számára az alapvető jogokkal kapcsolatban;

40.  úgy véli, hogy a különböző bűnüldöző hatóságok, a hadsereg, a határőrség, a vámhatóságok és a tengeri kutató-mentő hatóságok közötti nemzeti szintű együttműködés gyakran elégtelen, ami széttagolt helyzetismeretet és alacsony hatékonyságot eredményez; rámutat arra, hogy az együttműködési struktúrák hiánya eredménytelen és/vagy aránytalan intézkedésekhez vezethet; emlékeztet arra, hogy semmilyen jól átgondolt uniós szintű intézkedés sem képes pótolni a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés hiányát;

41.  tudomásul veszi egyéb nagyméretű információs rendszerek létrehozását és az interoperabilitásuk javítására irányuló célkitűzést a többek között az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó szükséges biztosítékok megőrzése mellett;

42.  úgy véli, hogy az információs rendszerek interoperabilitására vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos munkáknak lehetőséget kell teremteniük a nemzeti informatikai rendszerek és a határátkelőhelyeken lévő nemzeti infrastruktúrák javítására és részleges harmonizációjára;

Meghozandó intézkedések

43.  arra bátorítja az ügynökségeket és a tagállamokat, hogy folytassák a többcélú műveletek végrehajtását, és biztosítsák a megfelelő lépések megtételét annak érdekében, hogy megfelelő eszközökön és humán erőforrásokon keresztül bevonják a tengeri kutatást és mentést a műveletek hatókörébe; arra buzdítja az ügynökséget, hogy gondoskodjon a panaszkezelési mechanizmus végrehajtásáról és az alapjogi tisztviselő munkáját támogató kapcsolódó forrásokról és személyi állományról;

44.  felhívja a tagállamokat, hogy az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásával és humánus és méltóságteljes körülmények között gondoskodjanak a kiutasítási eljárások gyors és eredményes lefolytatásáról a kiutasítási határozat meghozatalát követően;

45.   rámutat arra, hogy a tagállamok élhetnek azzal a 2001/40/EK irányelv által kínált lehetőséggel, hogy elismerjék és végrehajtsák egy másik tagállam által hozott kiutasítási határozatot ahelyett, hogy új kiutasítási határozatot hoznának, vagy az irreguláris migránst visszaküldenék a határozatot elsőként kibocsátó tagállamba;

46.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi menedékkérő számára megfelelő infrastruktúrát, szállást és életkörülményeket biztosítsanak, különös figyelmet fordítva a kísérő nélküli kiskorúak és kiskorúakat is tartalmazó családok, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők szükségleteire; felhívja a tagállamokat, hogy a fogva tartási létesítményeiket hozzák összhangba a bevált nemzetközi gyakorlat és az emberi jogi normák és egyezmények szerinti követelményekkel, elégítsék ki a kapacitásigényeket, szem előtt tartva, hogy a fogva tartás végső eszköz, és nem felel meg a gyermek mindenek felett álló érdekének, továbbá fokozzák az őrizet alternatíváját jelentő intézkedések alkalmazását; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az Európai Tanács 2015. szeptemberi ülésének keretében létrejött és az Európai Unió Bírósága által 2017 szeptemberében megerősített megállapodás szerinti áttelepítési kötelezettségvállalásaiknak annak érdekében, hogy helyreállítsák a rendet a migráció kezelésében, és erősítsék a Unión belüli szolidaritást és együttműködést;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti adatvédelmi hatóságok függetlenségét, különösen azáltal, hogy elegendő pénzügyi forrást és személyzetet biztosítanak egyre növekvő feladataik ellátásához; felhívja a tagállamok független ellenőrző hatóságait, hogy gondoskodjanak az információs rendszerek és azok használata szükséges auditálásáról; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre az érintettek panasztételre és személyes adataik kikérésére vonatkozó jogainak érvényesítését lehetővé tevő rendelkezéseket, továbbá folytassanak figyelemfelhívó kampányokat az informácis rendszerekkel kapcsolatban;

48.  ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség hajtson végre többcélú műveleteket azzal a céllal, hogy megfeleljen annak a 656/2014/EU rendeletben előírt követelménynek, hogy a tengeri kutató-mentő eszközök jelen legyenek az érintett térségekben; emlékeztet arra, hogy a nemzeti határőrizeti hatóságoknak is megfelelő forrásokat kell biztosítaniuk műveletei, különösen a kutatási-mentési műveletek számára; kiemeli, hogy a határellenőrzést képzett határőrtisztnek kell végeznie, illetve azt az illetékes hatóság szigorú felügyelete alatt kell folytatni;

49.  rámutat arra, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség szélesebb megbízatással rendelkezik, amelyet felhasználhat arra, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak az összehangolt visszaküldési műveletek területén;

50.  felszólítja a tagállamokat, hogy közös fenyegetettségértékelés, kockázatelemzés és őrjáratok révén fejlesszék tovább a határokon átnyúló kölcsönös rendőrségi együttműködést; kéri a prümi szerződés és a 2008/615/IB tanácsi határozat teljes körű végrehajtását, valamint és az európai információcsere-modellhez és a svéd kezdeményezéshez való csatlakozást; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a nemzeti bűnüldözési együttműködési és információmegosztási struktúrájukat és a gyakorlati együttműködést, különösen a szomszédos tagállamokkal;

51.  emlékeztet arra, hogy a közös európai menekültügyi rendszer (KEMR) a menekültügyi és migrációs válság kezelésére irányuló átfogó megközelítés, illetve a migrációról szóló bizottsági ütemterv részeként kiemelt prioritást élvez; emlékeztet arra, hogy a Parlament többször jelezte, hogy az emberkereskedelem, és ezzel egyidőben az „irreguláris” migráció elleni küzdelem legjobb módja az, ha legális csatornákat nyitnak a migránsok és a menekültek számára; felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb kövesse a Parlament példáját, és fogadjon el tárgyalási megbízatást az erre vonatkozó valamennyi javaslatra vonatkozóan, különös tekintettel a Dublini Rendeletre; hangsúlyozza, hogy az új Európai Menekültügyi Ügynökséget még jóvá kell hagyni, és sürgeti a Tanácsot, hogy ezt a dossziét sürgősen vigye tovább;

52.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a tagállamok által az uniós polgárok részére kibocsátott személyazonosító igazolványok biztonságosságát; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a személyazonosító igazolványok útlevelekhez hasonló biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokra;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek.

(1) HL L 251., 2016.9.16., 1. o. (2) HL L 135., 2016.5.24., 53. o. (3) HL L 295., 2013.11.6., 11. o. (4) Wouter van Ballegooij: The Cost of Non-Schengen: Civil Liberties, Justice and Home Affairs aspects’, Cost of Non-Europe Report (A schengeni vívmányok megszüntetésének ára: Állampolgári jogi, bel- és igazságügyi szempontok. Jelentés az európai egység hiányából fakadó költségekről). Európai Hozzáadott Érték Osztály, 2016, 32. oldal. (5) HL C 380. E, 2012.12.11., 160. o.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv végrehajtásáról (2016/2328(INI))

P8_TA(2018)0229 A8-0168/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 18., 19., 21., 79. és 82. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3., 6., 20., 21., 23., 24., 41. és 47. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1948-ban elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozatára,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1985. november 29-én elfogadott, a bűncselekmények és a hatalmi visszaélések áldozatairól szóló határozatra;

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezményre, valamint az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló, 2017. május 11-i (EU) 2017/865(1) és (EU) 2017/866(2) tanácsi határozatokra,

–   tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamoknak címzett, a bűncselekmények áldozatainak nyújtott támogatásra vonatkozó, 2006. június 14-i CM/Rec(2006)8. sz. ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága CM/Rec(2010)5. sz., a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, tagállamoknak címzett, 2010. március 31-i ajánlására,

–  tekintettel a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/JHA tanácsi kerethatározatra(3),

–  tekintettel az Európai Unióban a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelemről szóló 2013. december 6-i, valamint a nők és lányok elleni erőszak valamennyi formája, többek között női nemi szervek megcsonkítása megelőzéséről és az ellenük való küzdelemről szóló, 2014. június 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/800 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 2013. június 12-i 606/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló, 2017. december 14-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/80/EK tanácsi irányelvre(13);

–  tekintettel az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által 2017 szeptemberében közzétett, „Hogyan fokozható az EU és a tagállamok segítsége a terrorizmus áldozatainak?” című tanulmányra;

–  tekintettel az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) „Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről” című, 2017 decemberében közzétett jelentésére,

–   tekintettel az FRA „A bűncselekmények áldozatai az EU-ban: az áldozatok támogatásának mértéke és jellege” című, 2015. februárban közzétett tanulmányára,

–  tekintettel az FRA 2017 májusában közzétett 2017. évi alapjogi jelentésére,

–  tekintettel az FRA 2016 májusában közzétett 2016. évi alapjogi jelentésére,

–  tekintettel az FRA „A bűncselekmények áldozatai az EU-ban: az áldozatok támogatásának mértéke és jellege” című, 2015. februárban közzétett tanulmányára,

–  tekintettel az FRA „Súlyos munkaerő-kizsákmányolás: az Európai Unión belül mozgó vagy ide érkező munkavállalók” című, 2015 júniusában közzétett jelentésre,

–  tekintettel az FRA „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014 márciusában közzétett jelentésére,

–  tekintettel az IVOR-projektről készített, „Az uniós büntető igazságszolgáltatási rendszer áldozatközpontú reformjának végrehajtása” című, 2016. május 6-án közzétett jelentésre,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „Az áldozatok jogairól szóló irányelv elemzése a nemek közötti egyenlőség szempontjából” című jelentésére,

–  tekintettel a nemzetközi emberi jogi normák szexuális irányultsággal, nemi identitással, nemi önkifejezéssel és a nemi jelleggel kapcsolatban történő alkalmazására vonatkozó elvekről és állami kötelezettségekről szóló, 2017. november 10-én elfogadott „Yogyakarta plusz 10” elvekre,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatán belül működő Utólagos Értékelések Osztálya által a 2012/29/EU irányelv európai végrehajtásáról készített értékelésre,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 55. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 51. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0168/2018),

A.  mivel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv (a továbbiakban: az áldozatok jogairól szóló irányelv) a büntető igazságszolgáltatási rendszer középpontjába a bűncselekmény áldozatait helyezi, és célja a bűncselekmények áldozatait megillető jogok megerősítése annak érdekében, hogy minden áldozat azonos szintű jogokat élvezzen, függetlenül a bűncselekmény elkövetésének helyétől, az áldozat állampolgárságától vagy tartózkodásra való jogosultságától;

B.  mivel 2017 szeptemberéig a 27 tagállam közül 23 ültette át az áldozatok jogairól szóló irányelvet nemzeti jogrendjébe; mivel a Bizottság 16 kötelezettségszegési eljárást indított azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek a gyakorlatban még mindig nem felelnek meg maradéktalanul az irányelvnek; mivel az irányelv előrelépést tett lehetővé a valamely más tagállamban bűncselekmény áldozatává váló személyekkel alkalmazott elbánás tekintetében; mivel a több tagállamot érintő helyzetek tekintetében továbbra is fennállnak hiányosságok;

C.  mivel léteznek ugyan az uniós polgárok életkörülményeinek javítását célzó uniós szintű egységes normák és eszközök, a bűncselekmények áldozatai azonban országonként továbbra is eltérő bánásmódban részesülnek;

D.  mivel a tagállamokban bevezetett számos változtatás ellenére még mindig gyakran tapasztalható, hogy az áldozatok nem ismerik az őket megillető jogokat, és ez gátolja az áldozatok jogairól szóló irányelv gyakorlati végrehajtásának hatékonyságát, különös tekintettel az információk hozzáférhetőségével kapcsolatos követelményre;

E.  mivel az áldozatsegítés tekintetében az áldozatok szükségleteit – a jogi támogatáson kívül – négy csoportba osztályozzák: az igazságszolgáltatáshoz, a méltósághoz, az igazsághoz és az emlékezéshez fűződő jog (ez utóbbi a terrorizmus feltétel nélküli elítélését jelenti);

F.  mivel egyes tagállamokban nem léteznek áldozatsegítő szolgáltatások, továbbá a tagállamok e téren végzett munkája sem helyi, sem regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten nincs összehangolva, ezért az áldozatoknak nehéz hozzáférniük a meglévő támogatási szolgáltatásokhoz;

G.  mivel a női menedékotthonok és központok, valamint a nők számára fenntartott segélyvonalak alapvető fontosságúak, mert rendeltetetésük az erőszak női áldozatainak és gyermekeiknek segítése; mivel Európában a nők számára létrehozott menedékhelyekben és központokban az ellátás nem megfelelő; mivel égető szükség volna új női menedékotthonokra, hiszen ezek nyújtanak biztonságot, szállást, tanácsadást és támogatást a családon belüli erőszak női túlélőinek és gyermekeiknek; mivel a női menedékotthonok hiánya életeket sodorhat veszélybe;

H.   mivel abban az esetben, ha valamelyik tagállamban terrorista támadásra kerül sor, és annak áldozata egy másik tagállamban rendelkezik állandó lakhellyel, akkor e két tagállamnak szorosan együtt kell működnie abban, hogy megkönnyítsék az áldozatnak nyújtott támogatást;

I.  mivel ha a kormányzati szolgálatok és a nemzeti intézmények hatékonyan és védelmezően lépnek fel az áldozatok oldalán, akkor a polgárok megbíznak majd bennük, és ezáltal jó hírük nő;

J.  mivel az áldozatokkal, különösen a nemi alapú erőszak áldozataival nagy valószínűség szerint számos különböző egészségügyi szakember kerül kapcsolatba, és az áldozatok gyakran hozzájuk fordulnak először segítségért; mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy az egészségügyi szakemberek, például az orvosok és más kórházi szakemberek csak korlátozott mértékben kapnak képzést arról, hogy miként reagáljanak hatékonyan, amikor tudomást szereznek a nemi alapú erőszakról;

K.  mivel a nemi alapú erőszak női áldozatai mindig különleges támogatást és védelmet igényelnek, mert különösen ki vannak téve a másodlagos és újbóli áldozattá válás veszélyének;

L.  mivel az EU-ban továbbra is rendszerszintű probléma, hogy az erőszak elkövetését és az elkövető személyét túlságosan kevés esetben jelentik be, különösen a kisebbségek tagjaival, migránsokkal, az eltartott vagy bizonytalan tartózkodási jogosultságú személyekkel és LMBT személyekkel szemben elkövetett bűncselekmények, antiszemita támadások, gyermekek szexuális kizsákmányolása, családon belüli és nemi alapú erőszaktettek, valamint az emberkereskedelem és a kényszermunka áldozatai esetében; mivel a nemi alapú erőszak női áldozatainak mintegy kétharmada nem jelenti be a bűncselekményt a hatóságnak, mert fél a megtorlástól, a megszégyenüléstől és a társadalmi megbélyegzéstől;

M.  mivel az LMBTI személyek elleni gyűlölet-bűncselekmények Európa-szerte valósággá váltak; mivel ezeket a bűncselekményeket nem a valós számban jelentik be, és ezért az áldozatok jogai nem érvényesülnek;

N.  mivel az FRA „A gyűlölet-bűncselekmények láthatóvá tétele az Európai Unióban: az áldozatok jogainak elismerése” című tanulmánya megállapítja, hogy a bevándorló státusz más ismert kockázati tényezőktől függetlenül is növeli annak kockázatát, hogy az érintett bűncselekmény áldozatává válik;

O.  mivel az Unió tagállamaiban egyre gyakoribbá váltak a migránsokkal és a menedékkérőkkel szemben elkövetett rasszista gyűlölet-bűncselekmények; mivel e gyűlölet-bűncselekményeknek nagyon kevés elkövetőjét állították bíróság elé;

P.  mivel még ha az irányelv 1. cikke valamennyi áldozat számára megkülönböztetés nélkül egyenlő jogokat biztosít is, a valóságban a tagállamok többsége nem léptetett életbe annak biztosítására szolgáló politikákat vagy eljárásokat, hogy az okmányokkal nem rendelkező áldozatok bevándorlásügyi szankciók kockázata nélkül biztonságosan bejelenthessék munkaerejük kizsákmányolását, a nemi alapú erőszakot és a visszaélés egyéb formáit; mivel ez aránytalanul sújtja a nőket és a lányokat, akik a leginkább ki vannak téve az emberkereskedelemnek és a szexuális kizsákmányolásnak; mivel az FRA által „Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről” címmel készített felmérés megállapítja, hogy nyolcból csak egy válaszadó tett bejelentést vagy panaszt az etnikai vagy migráns háttere miatt legutóbb tapasztalt megkülönböztetéssel kapcsolatban;

Q.  mivel az irányelv 1. cikke előírja, hogy az irányelvben meghatározott jogok megkülönböztetésmentes módon – többek között a tartózkodásra való jogosultságuktól függetlenül – alkalmazandók az áldozatokra;

R.  mivel a #MeToo kampány rámutatott arra, hogy az igazságszolgáltatási rendszer nem szolgáltat megfelelően igazságot és védelmet a nőknek és lányoknak, és hogy a nemi alapú erőszak áldozatai emiatt nem kapják meg a szükséges támogatást;

S.  mivel az Isztambuli Egyezmény ratifikálása és teljes körű végrehajtása egy koherens európai jogi keretet biztosít a nőket érő erőszak elleni küzdelem és az annak áldozatul esett személyek védelme számára; mivel a nemi alapú erőszak fogalommeghatározásának az Isztambuli Egyezményen kell alapulnia, és el kell ismerni a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formáinak strukturális jellegét, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőtlenséggel fennálló kapcsolatát, ami továbbra is elterjedt jelenség a társadalomban; mivel az egymással szoros kapcsolatban álló személyek közötti erőszakot nemi dimenzióból kell értékelni, mivel aránytalan mértékben sújtja a nőket;

T.  mivel a nők vannak a legjobban kitéve a zaklatásnak, ami a nemi alapú erőszak egyik gyakori formája, és mivel a zaklatást mint a bűncselekmények külön kategóriáját hét tagállam büntető törvénykönyve egyáltalán nem veszi figyelembe;

U.  mivel különös figyelmet kell fordítani a nemi alapú erőszakot és családon belüli erőszakot elszenvedő női áldozatok gyermekeinek biztonságára és védelmére;

V.  mivel az áldozatokat gyakran nem tájékoztatják megfelelően a bírósági eljárásról és annak kimeneteléről; mivel az áldozatok gyakran a médiából vagy más külső forrásból értesülnek arról, hogy támadóikat szabadon bocsátották, ahelyett, hogy illetékes hatóságok értesítenék őket erről;

W.  mivel az áldozatokat és családtagjaikat nem látják el elég információval a jogaikról, amikor az állandó lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kerül sor a bűncselekmény elkövetésére; mivel az „áldozat” fogalmának meghatározása tagállamonként más és más; mivel ennek következményeképpen a nemzeti jogszabályok hatálya eltérő (olykor például kiterjed az áldozat családtagjaira is);

X.  mivel a könnyen elérhető és széles körben hirdetett segélyvonalak sok nő számára az első lépést jelentik ahhoz, hogy segítségben és támogatásban részesüljön, amikor a velük szoros kapcsolatban álló személy részéről szenved el erőszakot;

Y.  mivel az európaiaknak mindössze 27 %-a ismeri az Európa-szerte egységes 112-es segélyhívószámot; mivel és egyelőre nincs mindenkinek hozzáférése ehhez;

Z.  mivel számos esetben az áldozat egyben a legfontosabb tanú is, ezért a bírósági eljárás során védelmet kell biztosítani számára az elkövető esetleges megtorló vagy fenyegető magatartásával szemben, megelőzve az újbóli vagy másodlagos viktimizációt; mivel a tanú vallomása alapvető fontosságú egyrészt az igazságszolgáltatás megfelelő működése és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom, másrészt a nyomozás és a szervezett bűnözői vagy terrorista csoportokkal szemben indított (és esetleg azok felszámolásához vezető) bűnüldözési eljárások hatékonysága szempontjából; mivel a tagállamoknak meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy hatékony védelmet nyújtsanak a tanúknak, és fokozniuk kell a bevált gyakorlatok cseréjét és a nemzetközi együttműködést ezen a területen;

AA.  mivel az áldozatok jogairól szóló irányelv végrehajtása terén hiányosságok mutatkoztak, különösen a következők tekintetében:

AB.  mivel a bűncselekmények áldozatai rendszeresen arról számolnak be, hogy magának az igazságszolgáltatási eljárásnak az elhúzódása is az áldozattá válás egyik típusa („másodlagos” vagy „újbóli” viktimizáció); mivel több tényező is befolyásolja, hogy az áldozatok milyennek élik meg a rendszert, és ezek közé tartozik, hogy az eljárás során hogyan bánnak velük, és hogy milyen szinten van lehetőségük az ellenőrzésre vagy a részvételre;

AC.  mivel a terrorizmus áldozatait olyan támadások érték, amelyek végső célja az volt, hogy a társadalomnak vagy az általuk képviselt nagyobb csoportnak okozzanak kárt; mivel ezért ezek az áldozatok az ellenük elkövetett bűncselekmény sajátos természete miatt külön figyelmet, támogatást és társadalmi elismerést igényelnek;

AD.  mivel a 2016-os brüsszeli terrortámadás áldozatai esetében bizonyos jogok, például a pénzügyi segítséghez és kártérítéshez való jog nem érvényesültek az áldozatokról szóló irányelv előírásainak megfelelően;

Az irányelv végrehajtásának értékelése

1.  bírálja a Bizottságot amiatt, hogy 2017 novemberéig elmulasztotta jelentés benyújtását a Parlamentnek és a Tanácsnak az áldozatok jogairól szóló irányelv végrehajtásáról, pedig ezt az irányelv 29. cikke előírja; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt, és küldjenek el minden idevágó adatot és statisztikát a Bizottságnak, hogy elősegítsék az irányelv végrehajtásáról készített értékelését;

2.  kritikával illeti, hogy 2017 szeptemberéig, azaz az átültetésre vonatkozó határidő lejárta után két évvel a 27 tagállam közül csak 23 ültette át hivatalosan az áldozatok jogairól szóló irányelvet, és még közöttük is vannak olyanok, amelyek csupán részben és csak néhány rendelkezés tekintetében felelnek meg az irányelvnek;

3.  tudomásul veszi, hogy egyes tagállamok sikeresen végrehajtják az áldozatok jogairól szóló irányelv bizonyos rendelkezéseit, biztosítva nevezetesen:

4.  helyteleníti azonban az irányelv átültetésében és végrehajtásában számos tagállamban továbbra is fennálló jelentős hiányosságokat, különösen a következők tekintetében:

5.  kiemeli annak nélkülözhetetlenségét, hogy az első kapcsolatfelvétel az áldozatokkal megfelelően történjen, különösen a nemi alapú erőszak áldozatai esetében; megjegyzi azonban, hogy a leginkább kiszolgáltatott áldozatok – például kiskorúak, iskolázatlan, fogyatékkal élő vagy idős áldozatok, valamint (nyelvi okokból) a migráns munkavállalók és az emberkereskedelem áldozatai – esetleg nehezen értik meg a velük közölt információkat, és ennek következményeként az irányelv 4. cikkében rögzített jogukat, azaz a tájékoztatáshoz való jogot nem képesek maradéktalanul gyakorolni, ezért biztosítani kell, hogy az áldozatnak képzett személy nyújtson segítséget; megjegyzi, hogy a 4. cikk az irányelv egyik erőssége, mivel lehetővé teszi az áldozatok számára, hogy az irányelvben meghatározottak szerint gyakorolják a rendelkezésre álló támogatáshoz és védelemhez való jogukat;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az igazságszolgáltatáshoz való könnyű hozzáférést, mivel ez nagyban hozzájárul a hallgatás megtöréséhez és az áldozat igazságérzetének növeléséhez, csökkenti a büntetlenség esélyét, és lehetővé teszi, hogy az áldozat megkezdje a pszichológiai felépülés folyamatát;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyan hajtsák végre és érvényesítsék az áldozatok jogairól szóló irányelv 4. cikkében biztosított, a tájékoztatáshoz való jogot valamennyi áldozat és potenciális áldozat számára; kiemeli, hogy javítani kell a tagállamokon belüli tájékoztatási mechanizmusokat annak érdekében, hogy az áldozatok ne csak tisztában legyenek a jogaikkal, hanem azt is tudják, hogy miként gyakorolhatják azokat; rámutat, hogy azoknak a szakembereknek, akik elsőként foglalkoznak az áldozatokkal, egyben az első tájékoztatási állomásként is kell szolgálniuk a jogok, valamint az áldozattá válást előidéző helyzetek kezelésére irányuló programok tekintetében; hangsúlyozza, hogy ha a büntetőeljárást megelőzően, annak folyamán és azt követően nem nyújtanak tájékoztatást az áldozatnak, akkor az áldozatok gyengén tudják érvényesíteni jogaikat, elégedetlenség alakul ki az igazságszolgáltatási rendszerrel szemben, ez pedig elbátortalanítja az áldozatokat attól, hogy aktívan részt vegyenek a büntetőeljárásokban;

8.  sajnálja, hogy túl sok tagállam még mindig nem vezette be jogrendjébe az egyéni elbírálást, és ez az áldozatok konkrét szükségleteinek észlelése és azonosítása, a velük szemben alkalmazandó tisztelet- és méltóságteljes bánásmód, valamint ennek következtében a sajátos szükségleteiknek megfelelő védelem biztosítása szempontjából a hatékonyság kárára válik;

9.  megjegyzi, hogy ha az irányelv nemzeti jogba történő átültetése bizonyos tagállamokban elmarad, akkor azok polgárai hátrányos helyzetbe kerülnek az őket európai polgárokként megillető jogok gyakorlása tekintetében;

10.  sajnálja, hogy az áldozatok jogairól szóló irányelv korlátozza az áldozat jogi segítségnyújtásban részesüléshez való jogának gyakorlását, ugyanis egyrészt a tagállamokat mindössze abban az esetben kötelezi a jogi segítségnyújtásra, ha az áldozat büntetőeljárásban részes fél, másrészt úgy rendelkezik, hogy nemzeti jogszabályokban kell meghatározni azokat a feltételeket vagy eljárási szabályokat, amelyek alapján az áldozatok költségmentesen jogi segítségnyújtásban részesülhetnek; hangsúlyozza, hogy e korlátozások különösen hátrányosak lehetnek a nemi alapú erőszak azon áldozatai számára, akik hivatalos panaszt nem emelnek, így ügyeikkel az igazságszolgáltatási rendszer büntetőeljárás keretében nem foglalkozik;

11.  megjegyzi, hogy egyéb jogi eszközök, amelyek hasonló kiegészítéseket fűznek az áldozatok jogaihoz, bonyolultabbá teszik az áldozatokról szóló irányelvnek való megfelelést;

12.  emlékeztet arra, hogy a harmadik országbeli állampolgárok és azon uniós polgárok, akik állandó lakóhelyüktől eltérő uniós tagállamban váltak bűncselekmény áldozatává, ugyancsak élvezhetik az ezen tagállam biztosított jogokat, támogatást és védelmet (a tartózkodásra való jogosultságuktól függetlenül), és hogy az állandó lakóhelyüktől eltérő tagállamban elkövetett bűncselekmények áldozatai egyúttal panaszt nyújthatnak be az állandó lakóhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz is; megjegyzi azonban, hogy e jogot gyakran aláássa, hogy a tagállamok területenkívüliségre vonatkozó rendelkezései jogbizonytalanságot keltenek; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a tartózkodásra való jogosultság ne legyen az áldozatokat megillető jogok teljes körű gyakorlásának előfeltétele, és hogy adjanak világos tájékoztatást a területenkívüliségre vonatkozó nemzeti jogszabályaikról; felhívja a tagállamokat, hogy garantálják a lakóhelytől eltérő tagállamban bűncselekmények áldozatává vált személyek számára a hozzáférést a rendelkezésre álló segítő szolgáltatásokhoz és a jogaikra vonatkozó információkhoz, valamint hogy fogadjanak el olyan egyedi intézkedéseket, amelyek különös figyelmet fordítanak az áldozatoknak juttatandó kártérítésre és a bűnüldözési eljárások során az áldozatokat megillető jogok érvényre juttatására; felhívja ezzel összefüggésben a tagállamokat megfelelő intézkedések foganatosítására, megkönnyítve az illetékes hatóságok vagy a szakértői segítséget nyújtó szervezetek közötti együttműködést annak érdekében, hogy garantálják az áldozatok tényleges hozzáférését ezekhez az információkhoz.

13.  emlékeztet arra, hogy a tartózkodás tekintetében szabálytalan helyzetben lévő áldozatok számára is biztosítani kell jogaik érvényesülését és a szolgáltatásokhoz, így az ezen irányelvben előírt különleges szolgáltatásokhoz, többek között a tagállamok által biztosított jogi védelemhez, pszichológiai és pénzügyi támogatáshoz való hozzáférést, anélkül, hogy kitoloncolástól kellene tartaniuk; felszólítja a tagállamokat olyan intézkedések életbe léptetésére, amelyek biztosítják, hogy az áldozatok megkülönböztetés nélkül hozzáférést kapjanak e jogokhoz és szolgáltatásokhoz; üdvözli, hogy egyes tagállamok humanitárius alapon (vagy a büntetőügyi eljárás időtartamára) tartózkodási engedélyt bocsátanak ki az okmányokkal nem rendelkező áldozatok számára, mert ez a bűncselekmények bejelentésére bátoríthatja őket, és az elkövetők büntetlenségének légköre ellen hathat; bátorítja a tagállamokat olyan jogszabályok hatályba léptetésére, amelyek lehetőségeket biztosítanak az okmánnyal nem rendelkező áldozatok vagy az eltartotti alapon tartózkodásra jogosult áldozatok számára a visszaélésre alkalmat adó helyzetekből való szabadulásra, lehetővé téve számukra, hogy önálló tartózkodási jogosultságot szerezzenek; sürgeti a Bizottságot, hogy bátorítsa és segítse elő a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét és értékelését, integrálva az áldozatok és a civil társadalom nézőpontjait;

Ajánlások

Egyéni elbírálás

14.  emlékeztet arra, hogy az áldozatok jogairól szóló irányelv egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy az EU-ban mindenütt javítsa a bűncselekmények áldozatainak helyzetét, és hogy az áldozatokat helyezze a büntető igazságszolgáltatási rendszer középpontjába;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a gyűlölet-bűncselekmények, többek között az LMBTI személyek elleni támadások vagy rasszista indíttatású bűncselekmények áldozatainak jogait;

16.  hangsúlyozza az egyéni elbírálás rendkívüli fontosságát, amelynek köszönhetően az áldozat már a jogi eljárás kezdetétől tájékoztatásban részesül a jogairól és arról, hogy joga van önálló döntéseket hozni abban az eljárásban, amelyben részt vesz, ha pedig gyermek, akkor joga van a gyermekek esetében alkalmazandó különleges eljárási biztosítékokra; felhívja a tagállamokat, hogy kellő időben és megfelelően ültessék át jogszabályaikba az áldozatok egyéni értékelését, kezdve a hatáskörrel rendelkező hatósággal való első kapcsolatfelvételtől (ami az áldozatok sajátos szükségleteinek elismerése és azonosítása szempontjából fontos eljárási intézkedés), és később e sajátos szükségleteiknek megfelelő egyedi védelemben részesítsék őket, megelőzve a másodlagos és ismételt áldozattá válásukat, megfélemlítésüket és a velük szemben alkalmazott megtorlást; hangsúlyozza, hogy az aktuális támogatási szükségletek meghatározása érdekében az egyéni elbírálást rendszeresen felül kell vizsgálni, és hogy a bűncselekmény után megfelelő időtartamon belül a traumára adott reakciókkal kapcsolatos aktuális ismeretek alapján nyomon követési felülvizsgálatot is biztosítani kell az áldozatok számára; emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem áldozatainak és a szexuális erőszak gyermekáldozatainak eseteit különösen egyéni elbírálás alá kell vonni, tekintettel e bűncselekmények társadalmi, fizikai és pszichológiai következményeire; emlékeztet arra, hogy az egyéni elbírálás során a nemi szempontokat tekintetbe kell venni, mivel a nemi alapú erőszak női és LMBTQI áldozatai az újbóli áldozattá válás magas kockázata miatt különös figyelmet és védelmet igényelnek, és ezért egyedi intézkedéseket és szakértői támogatást kell biztosítani számukra;

Áldozatsegítő szolgáltatások

17.  sajnálja, hogy az áldozatsegítő szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében az áldozatok nehézséggel szembesülnek; sajnálja, hogy néhány tagállamban még mindig nem hoztak létre áldozatsegítő szolgáltatásokat; hangsúlyozza, hogy az áldozatokra vonatkozó jogoknak érvényesülnük kell és az áldozatsegítő szolgáltatásoknak elérhetőnek kell lenniük minden áldozat számára még abban az esetben is, ha az érintett személy még nem bizonyította, hogy bűncselekmény áldozata lett, illetve ha hivatalos eljárásra vagy intézkedésre még nem került sor az ügyben; felhívja a tagállamokat, hogy létesítsenek a nők számára menedékotthonokat és központokat, továbbá folyamatosan növeljék számukat és javítsák minőségüket, támogatva a nemi alapú erőszak bármely formájának áldozatává vált nőket, gondoskodva arról, hogy a súlyos erőszakot túlélt nőktől sohasem szabad megtagadni az elhelyezést; nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a szolgáltatásokat tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy megfelelőbben kielégítsék minden nő szükségleteit, különös figyelmet fordítva a fogyatékkal élő nőkre és a migráns nőkre, közöttük a hivatalos okmányokkal nem rendelkező migráns nőkre is; hangsúlyozza, hogy az ilyen szolgáltatásoknak tartalmazniuk kell az elhelyezéssel szorosan össze nem függő szakértői támogatást is, mint amilyen például a tájékoztatás és a tanácsadás, a bírósági kíséret és felkereső szolgáltatások; úgy véli, hogy a nők számára létesített menedékotthonokban a hét minden napján és bármely órában díjmentesen segítséget kell adni a közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak valamennyi női áldozatának és gyermekeiknek annak érdekében, hogy biztonságban érezhessék magukat, és módjuk legyen feljelentést tenni a nemi alapú erőszak eseteiben;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a gyermekek és minden bűncselekmény – különösen az emberkereskedelem, a szexuális kizsákmányolás, a nemi alapú erőszak és a szexuális zaklatás – gyermekáldozatai egyéni elbírálására; emlékeztet arra, hogy az irányelv 22. cikkének (4) bekezdése értelmében a gyermekáldozatokat mindig olyan áldozatoknak kell tekinteni, akiknek a sérülékenységük miatt specifikus védelmi szükségleteik vannak; hangsúlyozza, hogy a gyermekek és a fiatalkorú áldozatokkal oly módon kell bánni, amely megfelelően figyelembe veszi kiszolgáltatottságukat;

Képzés

19.  hangsúlyozza, hogy további uniós szintű képzési programok biztosítása döntő fontossággal bír az eljárások tagállamok közötti összehangolása és egységesítése, valamint az európai polgárokkal való egyenlő bánásmód kialakítása szempontjából;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak célzott képzés a terrorcselekmények áldozatait segítő személyek számára, valamint biztosítsák az ehhez szükséges forrásokat;

21.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak a nemi szempontokat megismertető képzést és iránymutatásokat a bűncselekmények áldozataival foglalkozó valamennyi szereplő, például a jogi eljárásban részt vevő személyek, rendőrök, ügyészek, bírák, egészségügyi szakemberek, szociális munkások és a civil társadalom szervezetei számára; bátorítja a tagállamokat, hogy e képzési célokra megfelelően használják fel az uniós forrásokat; felszólítja a tagállamokat különösen arra, hogy eleget tegyenek a rendőrtisztek képzésére vonatkozó valamennyi követelménynek, biztosítva, hogy a bűncselekmények kivizsgálásakor az érintett rendőrök képesek legyenek az egyéni elbírálás megfelelő és a kellő időben történő lefolytatására; felhívja a tagállamokat, hogy előzzék meg a bűncselekmény áldozatává vált személyek újbóli vagy másodlagos áldozattá válását, tájékoztassák az áldozatokat jogaikról. és a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról, valamint juttassák érvényre jogaikat, mivel mindezek a poszttraumatikus stressz csökkentésének eszközei; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak e képzést a civil társadalommal és a nem kormányzati szervezetekkel együttműködve az oktatási programok részévé kell tenniük, kötelező, célzott, rendszeres képzésben részesítve a bűncselekmények áldozataival a munkája során érintkező valamennyi személyt annak érdekében, hogy minden áldozattípus sajátos jellemzőit és szükségleteit figyelembe vevő szemléletmódot alakítsanak ki, segítsék a szakembereket az erőszak megelőzésében, valamint megfelelő támogatást bocsássanak a kiszolgáltatott csoportok, például a gyermekek, a nők, a nemi alapú erőszak áldozatai, az emberkereskedelem áldozatai, az LMBTI személyek és a fogyatékossággal élő személyek rendelkezésére; rámutat, hogy az irányelv célkitűzéseinek hatékony megvalósításához alapvetően fontos a személyre szabott képzés biztosítása; úgy véli, hogy e képzésnek iránymutatást kell tartalmaznia arról, miként védhetők meg az áldozatok a további zaklatástól, visszaéléstől és erőszaktól, és miként biztosítható fizikai és mentális integritásuk tiszteletben tartása; úgy véli továbbá, hogy minden képzési szakaszban hangsúlyt kell adni a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, mert ez az elv az irányelv egyik sarokköve;

22.  emlékeztet arra, hogy a bűncselekmények gyermekáldozatai különösen kiszolgáltatottak, ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a gyermekekkel kapcsolatos bűncselekmények áldozataival foglalkozó szakemberek képzésére, különösen a szexuális visszaélés és a szexuális kizsákmányolás eseteiben, figyelembe véve a különböző korcsoportokkal összefüggő sajátos szükségleteket; hangsúlyozza, hogy e szakembereknek a gyermekekkel barátságos módon kell kommunikálniuk;

23.  ösztönzi a Bizottságot, hogy töltse fel gyakorlati tartalommal a terrorizmus áldozatainak nemzetközi napját azáltal, hogy évente legalább kétszer nemzetközi találkozót szervez kifejezetten a tagállamok helyi, regionális és állami hatóságai közötti tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok megosztása, valamint az áldozatok tanúságtételeinek összegyűjtése érdekében. úgy véli, hogy ez hozzájárulna az irányelv gyors, egységes és teljes körű átültetéséhez, a közös alkalmazási problémák korai azonosításához és a figyelemfelkeltő képesség folyamatos értékelésére irányuló folyamathoz, olyan operatív dimenziót teremtve, amely kifejezésre juttatja a szolidaritást és az áldozatok intézményi és társadalmi támogatását;

24.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szakemberek kulcsszerepet játszanak a családon belüli erőszak áldozatainak észlelésében, mivel a szoros kapcsolatban élő nőkkel szemben elkövetett erőszak a fizikai és mentális egészségre egyaránt hosszú távú hatást gyakorol; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az áldozatsegítő szolgáltatásokra és az áldozatok jogaira vonatkozó információk hozzáférhetők legyenek az egészségügyi szakemberek számára, és hogy az áldozatok hatékony segítése érdekében bocsássanak egyedi, célzott képzési lehetőségeket az egészségügyi szakemberek széles skálája – körzeti orvosok, sürgősségi segélyre szakosodott orvosok, nővérek, gyógyászati asszisztensek, klinikai szociális munkások és betegfogadó alkalmazottak – számára, hogy módjuk legyen a lehetséges visszaélések eseteinek azonosítására, és bátoríthassák a női áldozatokat arra, hogy felvegyék a kapcsolatot az illetékes hatósággal;

Határokon átnyúló dimenzió

25.  felhívja a tagállamokat, hogy az áldozat állandó lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban elkövetett súlyos bűncselekmény esetében – például ha az áldozat életét vesztette vagy súlyos sérülést szenvedett – bocsássanak pénzügyi és jogi segítséget a családtagok számára, különösen azokban az esetekben, amelyekben a családtagok nem rendelkeznek elégséges pénzügyi erőforrásokkal ahhoz, hogy az adott tagállamba utazzanak annak érdekében, hogy ott bíróság előtt megjelenjenek, a pszichológia segítségnyújtás költségét fedezzék vagy az áldozatot hazaszállítsák;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyék egyszerűbbé a valamely országban nemi alapú erőszak ügyében meghozott ítéletek továbbításához kapcsolódó eljárásokat, és gyorsítsák fel a továbbítás folyamatát, különösen a nemzetközi házaspárok ügyében annak érdekében, hogy a házaspár két tagjának országa szerinti hatóságok minél előbb meg tudják hozni a megfelelő intézkedéseket, és meg tudják akadályozni, hogy a szülői felügyeleti jogot esetleg egy másik országban nemi alapú erőszak ügyében terhelt fél részére adják meg;

27.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fejlesszék tovább az áldozatok jogait, hogy az EU vezető szerepet játszhasson az áldozatok jogainak védelmében;

Eljárási jogok

28.  kiemeli, hogy az áldozat számára ingyenes jogi segítséget kell nyújtani, és emellett a bürokratikus terheket is a lehető legalacsonyabbra kell szorítani;

29.  felhívja különösen a tagállamokat, hogy hozzanak létre a bűncselemények bizalmas és névtelen bejelentésére szolgáló eljárásokat, különösen a fogyatékossággal élő személyekkel és kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélés eseteiben azzal a céllal, hogy nyomon lehessen követni a bejelentéseket és meg lehessen állapítani azok összesített számát, valamint biztosítva, hogy az okmányokkal nem rendelkező áldozatok a bevándorlással kapcsolatos következmények kockázata nélkül bejelentést tehessenek;

30.  felhívja a tagállamokat, hogy a büntetőeljárások minden egyes szakaszában fokozottan alkalmazzanak olyan intézkedéseket, amelyek szavatolják a gyermekáldozatok védelmét, többek között a nemi alapú erőszak áldozatává vált gyermekek sajátos szükségleteinek kielégítését, különösen azokban az esetekben, amikor a gyermek anyját az anya élettársa meggyilkolta, valamint biztosítsák, hogy a gyermekek a továbbiakban is segítséget, szociális és pszichológiai támogatást kapjanak annak megakadályozása érdekében, hogy másodlagos viktimizáció kockázata fenyegesse őket; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák a gyermekáldozatokkal kapcsolatos bűncselekmények bejelentésére szolgáló nemzeti segélyvonalak szerepét, mivel ritka, hogy a gyermekek maguk jelentik be azokat;

31.  felszólítja a tagállamokat, hogy a felügyeleti és láthatási jogok meghatározásakor vegyék figyelembe a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak, ezen belül a családon belüli súlyos erőszak eseteit, és úgy véli, hogy az áldozatoknak nyújtott védelem és támogató szolgáltatások vonatkozásában ugyancsak figyelembe kell venni a gyermek tanúk jogait és szükségleteit is;

32.  emlékezteti a tagállamokat arra a rendelkezésre, amelynek értelmében ingyenes fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokat kell biztosítaniuk, és felhívja a figyelmet arra, hogy az áldozatokat megillető hatékony védelem akadályozásának és a velük szembeni elleni hátrányos megkülönböztetés formájának minősülhet az, ha a tájékoztatás nem áll más nyelveken is rendelkezésre;

33.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt és működjenek együtt az áldozatok uniós rendelkezésekben rögzített jogainak szélesebb közönséggel való megismertetését célzó tájékoztatási kampányokban, amelyek kitérnek a gyermekáldozatok sajátos szükségleteire is; hangsúlyozza, hogy e figyelemfelhívó kampányokat iskolákban is meg kell szervezni annak érdekében, hogy tájékoztassák a gyermekeket a jogaikról, valamint hogy eszközöket biztosítsanak a számukra bármely bűncselekmény felismerésére, amelynek áldozatai vagy tanúi lehetnek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak kampányokat, amelyek bátorítják a nőket és az LMGTQI személyeket a nemi alapú erőszak bármely formájának bejelentésére, aminek köszönhetően védelemben részesülhjenek és megkapják a szükséges támogatást;

34.  felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással az áldozatorientált megközelítéssel kapcsolatos bevált gyakorlataikat, amelyeket a rendőrök a mindennapi munkájukban alkalmazhatnak;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy regionális és nemzeti szinten egyaránt indítsanak tudatosító kampányokat az igazságszolgáltatási rendszerben és a médiában annak érdekében, hogy megelőzzék a nemi alapú erőszak eseteit és az újbóli áldozattá válást, és mozdítsák elő a közvélemény kulturális változását annak érdekében, hogy elkerüljék az áldozathibáztató hozzáállást vagy magatartásformákat, amelyek további traumát okozhatnak bizonyos bűncselekmények, például a nemi alapú erőszak és a szexuális erőszak áldozatainak; felhívja a tagállamokat a magánszektor, az információtechnológiai szektor és a média ösztönzésére arra, hogy maximálisan használják ki a lehetőségeiket, és vegyenek részt a nőkkel szembeni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzésében;

36.  felhívja a tagállamokat a bevált gyakorlatok megosztására olyan mechanizmusok kialakítása tekintetében, amelyek az áldozatok számára megkönnyítik az általuk elszenvedett bűncselekmények bejelentését;

37.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be konkrét intézkedéseket a tömeges sérüléssel járó támadások esetére, lehetővé téve egyszerre sok áldozat részvételét egyetlen büntetőeljárásban;

38.   emlékezteti a tagállamokat arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a megfélemlítés és a megtorlás veszélyére, valamint arra, hogy ‒ a kihallgatás és a vallomástétel során is ‒ meg kell óvni az áldozatok méltóságát és testi épségét, annak meghatározása érdekében, hogy a büntetőeljárás során esetükben alkalmazzanak-e (és ha igen, milyen mértékben) védelmi intézkedéseket;

39.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az áldozatok kötelező jelleggel folyamatos tájékoztatást kapjanak az elkövetőkkel szemben indított büntetőjogi eljárások fejleményeiről, különösen, amikor a bíróság kimondja a szabadságvesztésre vonatkozó ítéletet, illetve amikor büntetésüket letöltve szabadulnak;

Intézményi perspektíva

40.  felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse az irányelvben meghatározott jelentéstételi kötelezettségeit;

41.  kiemeli annak fontosságát, hogy minden bűncselekmény vonatkozásában releváns, lebontott és összehasonlítható adatokat bocsássanak rendelkezésre, különösen a nőkkel szembeni erőszak és az emberkereskedelem esetében, hogy biztosítsák a probléma jobb megértését, és hogy ismertebbé tegyék, értékeljék és javítsák a tagállamok áldozatokat segítő intézkedéseit;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja az irányelv végrehajtásával kapcsolatos igazságügyi és gyakorlati hiányosságokat a különböző áldozatvédelmi eszközök – mint például az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv, az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv, a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv, valamint a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az EU-ban történő befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014/42/EU irányelv – megfelelő kölcsönhatásai révén; felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy a nők és lányok elleni erőszak megelőzése és az áldozatok védelme érdekében ratifikálják és teljes körűen hajtsák végre az Európa Tanács Isztambuli Egyezményét(15) annak érdekében, hogy megelőzzék és felszámolják a nők és lányok elleni erőszakot és biztosítsák, hogy Európában az áldozatok maradéktalanul érvényesíteni tudják jogaikat;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy építsen be ágazati vizsgálatokat a nyomon követési és jelentéstételi tevékenységeibe, biztosítva az irányelv egységes alkalmazását valamennyi áldozat védelme érdekében, függetlenül attól, hogy az áldozattá válás milyen alapon (például fajra, bőrszínre, vallásra, nemre, nemi identitásra, nemi önkifejezésre, szexuális irányultságra, nemi jellegre, fogyatékosságra, migrációs státuszra vagy bármely egyéb státuszra vonatkozó okokból) következett be, illetve mely sajátos jellemzői vannak;

44.  emlékeztet arra, hogy az „áldozat” fogalma az áldozatok családtagjaira is kiterjed, és felszólítja a tagállamokat, hogy a „családtagok” kifejezést – és más kulcsfontosságú kifejezéseket, többek között a „különösen kiszolgáltatott” személy fogalmát – szélesen értelmezzék annak érdekében, hogy ne szűkítsék szükségtelenül a potenciális jogosultaknak tekinthető személyek körét;

45.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az írásbeli és szóbeli kommunikáció egyszerű nyelvhasználati normák szerint történjen, alkalmazkodva a kiskorúakhoz és a fogyatékossággal élő személyekhez, olyan nyelven, amelyet az áldozatok megértenek, így az áldozatok a büntetőeljárások előtt, alatt és után egyaránt átfogó, megfelelő és célzott tájékoztatást kapjanak;

46.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy olyan esetekben, amikor a jogok gyakorlása korlátozott időszakhoz van kötve, figyelembe vegyék a fordításból és tolmácsolásból származó késedelmeket;

47.  felhívja – a nemi alapú erőszak gyakori formájáról lévén szó, amely esetében különleges preventív intézkedésekre van szükség – azt a hét tagállamot, amelyek eddig még nem tették meg, hogy minősítsék a zaklatást bűncselekménynek, amint erre felszólít az Isztambuli Egyezmény 34. cikke, és támaszkodva az áldozatok védelméről szóló irányelv vonatkozó rendelkezéseire, többek között a magánélet védelméhez való jogról, a védelemhez való jogról és különösen az elkövetővel vagy adott esetben más potenciális elkövetőkkel vagy bűntársakkal való érintkezés elkerülésének jogáról szóló előírásokra;

48.  felhívja az államokat, hogy előzzék meg a támadóhoz kapcsolódó szociális közeg részéről megnyilvánuló megalázásból és az áldozat becsülete elleni támadásokból fakadó további viktimizációt; emlékeztet arra, hogy ezek a megnyilvánulások másodlagos viktimizációt valósítanak meg, és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikke (2) bekezdésének, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának megfelelően nem tartoznak a szabad véleménynyilvánítás tárgykörébe(16);

49.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a támadás bejelentésére sürgősségi információs telefonvonal álljon rendelkezésre és ez lehetőleg legyen része a 112-es európai segélyhívó számon elérhető szolgáltatásoknak, és rendelkezésekben írják elő az idegen nyelven történő segítségnyújtást; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre nemzeti jogukban az áldozatok jogairól szóló irányelv 22. cikkét;

50.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy amennyiben a terrorista támadás áldozata nem rendelkezik állandó lakóhellyel abban a tagállamban, ahol a cselekmény történt, úgy az áldozat támogatásának elősegítése érdekében ennek a tagállamnak együtt kell működnie az állandó lakóhely szerinti tagállammal;

51.  felszólítja a tagállamokat, hogy a hét minden napján 24 órában biztosítsanak ingyenesen nemzeti segélyvonalakat a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők és LMBTQI személyek számára;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy áldozatsegítő szolgáltatásokkal – többek között pszichológiai támogatással a büntetőügyi eljárások előtt, alatt és után egyaránt – szavatolják a segítséget az áldozatok számára; hangsúlyozza a civil társadalom fontos szerepét az áldozatok támogatásában; úgy véli azonban, hogy az áldozatok számára nyújtandó alapvető szolgáltatások tekintetében a kormányoknak nem csupán a nem kormányzati szervezetekre (a „voluntarizmusra”) kell támaszkodniuk; nyomatékosan kéri, hogy a tagállamok biztosítsák a nők jogait és az áldozatok jogait képviselő nem kormányzati szervezetek rendelkezésére álló finanszírozás és egyéb források növelését, és hogy teremtsenek kapacitást áldozatvédelmi mechanizmusok kifejlesztésére, bevonva e folyamatba az igazságszolgáltatási hatóságokat, az egészségügyi és szociális szolgálatokat és a civil társadalmat;

53.  felszólítja a tagállamokat, hogy vészhelyzeti válaszintézkedési tervben nyújtsanak szakértői támogatást a terrorizmus áldozatainak annak biztosítása érdekében, hogy mind a támadás után azonnal, mind pedig hosszú távon megkapják a megfelelő támogatási szolgáltatásokat;

54.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be konkrét intézkedéseket azon áldozatok tájékoztatásának biztosítására, akik nem rendelkeznek állandó lakhellyel a terrortámadás elkövetése szerinti tagállamban; úgy véli, hogy az ilyen intézkedéseknek különös figyelmet kell fordítaniuk az adott tagállamban állandó lakóhellyel nem rendelkező áldozatokat a büntetőjogi eljárások során megillető jogokra és kártérítésre;

55.  felhívja a tagállamokat, hogy mindig lépjenek fel a büntetlenséggel szemben, és biztosítsák az elkövetők igazságszolgáltatás elé állítását, mert az áldozatok csak így érezhetik, hogy védelemben részesülnek; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy több ágazatot átfogó módon dolgozzanak azoknak a rendszerszintű tényezőknek az azonosításán és kezelésén, amelyek hozzájárulnak a kiszolgáltatott helyzetű és/vagy nagymértékű hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő emberek újbóli áldozattá válásához, ha ugyanis ezt nem teszik meg, akkor az súlyos hatást gyakorolhat az áldozat pszichológiai felépülési folyamatára;

56.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre jogi mechanizmusokat a konkrét terrorcselekmények dicsőítésének büntetendőségére abban az esetben, ha az megalázza az áldozatokat, és másodlagos áldozattá válást okozhat azzal, hogy sérti az áldozatok méltóságát és felépülését;

57.  úgy véli, hogy a terrorizmus áldozatainak, mint a demokratikus pluralizmus védelmét jelképező személyeknek, kiemelt helyet kell biztosítani az európai társadalomban; kéri e célból konferenciák és emlékező rendezvények szervezését, valamint audiovizuális anyagok készítését az európai polgárok tudatosságának növelése érdekében, továbbá kéri az áldozatokkal kapcsolatos hivatalos ügyintézés céljaira szolgáló európai nyilvántartás létrehozását;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemi alapú erőszak – beleértve a szexuális erőszak – áldozatainak erőteljesebb védelmét, javítva az igazságszolgáltatáshoz való jogukat és a büntetőeljárások hatékonyságát;

59.  emlékeztet a terrortámadások áldozatainak sajátos helyzetére, ami egyedi besorolást és egyedi szükségletek kielégítését igényli; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki irányelvet kifejezetten a terrorizmus áldozatainak védelméről;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy a sajátos szükségletekkel rendelkező áldozatok, például a gyermekek, a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők, az emberkereskedelem áldozatai, az LGBTI-személyek és a fogyatékkal élő emberek számára nyújtott célzott támogatás részeként nyújtsanak áldozatsegítő szolgáltatásokat, például traumakezelést és tanácsadást, valamint biztosítsanak hozzáférést a szükséges egészségügyi (közöttük a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos) szolgáltatásokhoz;

61.  felhívja a tagállamokat megfelelő minőségellenőrzési mechanizmusok létrehozására annak értékelése kapcsán, hogy a bűncselekmények áldozatok általi bejelentésének ösztönzése és az áldozatok hatékony védelme céljával nyújtott támogatási szolgáltatásaik megfelelnek-e az irányelvben foglalt, a nemi szempontokat figyelembe vevő, nő- és gyermekbarát követelményeknek;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy segítsék az áldozatokat jogi, pénzügyi és gyakorlati problémáik megoldásában, valamint az újbóli áldozattá válás kockázatának elhárításában;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy népszerűsítse az „InfoVictims” elnevezésű uniós finanszírozású projektet mint olyan potenciális eszközt, amely tájékoztatja az áldozatokat a büntetőeljárásokról, különböző kommunikációs eszközöket, például tájékoztatókat és posztereket használva; úgy véli, hogy e projekt javítja a bűncselekmények áldozatainak tájékoztatásával kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását;

64.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre összehangolt mechanizmusokat a területükön elkövetett terrortámadások áldozatává vált személyekre vonatkozó információk gyűjtésére, valamint egyablakos rendszer létrehozása és továbbfejlesztése révén bocsássanak az áldozatok rendelkezésére internetes portált és sürgősségi segélyhívó vonalat, illetve más kommunikációs eszközöket, például e-mailt vagy multimédiás üzenetközvetítő eszközöket, térítésmentesen és bizalmasan működő, könnyen hozzáférhető segítő szakszolgálat közreműködésével biztonságos, személyre szabott, egyedi és érdemleges, a felhasználó szükségleteivel összhangban álló tájékoztatást biztosítva az áldozatok számára; hangsúlyozza, hogy e szolgálatnak az áldozatok sajátos szükségleteit figyelembe véve kell támogatást nyújtania, például érzelmi és pszichológiai segítséget, jogi, pénzügyi és gyakorlati tanácsadást és tájékoztatást, továbbá segíteni kell az áldozatokat a különböző közigazgatási szervekkel való kapcsolattartásban, szükség esetén képviseletüket is ellátva, éspedig nemcsak a támadást közvelenül követően, hanem a büntetőeljárások során is; valamint segítséget kell nyújtania a kártérítési igénnyel kapcsolatos nemzeti eljárások során is;

65.  felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül vezessenek be megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzék az áldozatok és családtagjaik magánélete elleni, különösen a nyomozási tevékenységgel kapcsolatos és a jogi eljárások során bekövetkező esetleges támadásokat;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jelenlegi európai igazságügyi portált alakítsa át olyan felhasználóbarát platformmá, amely tömör és könnyen érthető tájékoztatást ad az áldozatoknak a jogaikról és az általuk követendő eljárásról;

67.  felszólítja a tagállamokat, hogy – a véleménynyilvánítás szabadságának teljes tiszteletben tartása mellett – a médiával és az újságírókkal közösen vállaljanak kötelezettséget arra, hogy terrortámadás esetén önszabályozó intézkedéseket elfogadva garantálják az áldozatok és családtagjaik magánéletének védelmét, elismerik az áldozatokat segítő és támogató szolgáltatásokat nyújtó szervezetekkel folytatott együttműködés értékét, és segítenek az áldozatoknak a rivaldafénybe kerüléssel kapcsolatos nehézségeik kezelésében;

68.  felhívja a tagállamokat koordinációs mechanizmusok létrehozására annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatok számára a bűncselekmény elkövetését közvetlenül követően nyújtott, a nemi szempontokat is figyelembe vevő támogatás és a hosszú távon szükséges segítségnyújtás közötti átmenet minél gördülékenyebb legyen; emlékeztet arra, hogy az áldozatok számára szükséges segítő szolgáltatások többségét biztosító helyi és regionális hatóságokat a tervezés, a döntéshozás és a végrehajtás minden szakaszában be kell vonni; hangsúlyozza, hogy mivel különböző szervezetek különböző szakaszokban nyújtanak segítő szolgáltatásokat, ezért a fent említett mechanizmusokkal elsősorban a segítség huzamos ideig tartó folyamatosságát kell szavatolni; úgy véli, hogy emellett e mechanizmusoknak határokon átnyúló funkciókkal is rendelkezniük kell annak érdekében, hogy akkor is nyújtsanak áldozatsegítő szolgáltatásokat és garantálják az áldozat tájékoztatáshoz, segítségnyújtási szolgáltatáshoz és a lakóhelyén történő kártérítéshez való jogát, ha a bűncselekmény elkövetésére az áldozat lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban került sor;

69.  felszólítja a tagállamokat, hogy terrortámadás esetén hozzanak létre koordinációs központokat, tömörítve a kellő tapasztalattal rendelkező szervezetek képviselőit és szakértőket, akik információkat, támogatást és gyakorlati szolgáltatásokat nyújtanak az áldozatoknak, valamint családjaiknak és hozzátartozóiknak. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásoknak bizalmasnak, díjmentesnek és a terrorizmus valamennyi áldozata számára könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük és különösen a következőkre kell kiterjedniük:

70.  sajnálja, hogy az Isztambuli Egyezményhez képest az áldozatokról szóló irányelv alkalmazási köre a nemi alapú erőszak áldozatait (köztük a női nemi szervek megcsonkítását elszenvedett személyeket) illetően korlátozottabb; üdvözli ugyanakkor az irányelvben előírt szigorúbb elszámoltathatósági mechanizmusokat, és hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak áldozatainak nyújtott védelem maximalizálása érdekében a két jogi eszközt együttesen kell előmozdítani;

71.  bátorítja a tagállamokat, hogy bocsássanak megfelelő tájékoztató anyagokat és ingyenes jogi segítségnyújtást a terrorizmus büntetőeljárásban is részt vevő áldozatainak rendelkezésére annak érdekében, hogy kártérítésben részesülhessenek;

72.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a terrorcselekmények áldozatainak segítségnyújtására szolgáló európai alap létrehozásáról;

73.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy hozzanak létre:

74.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzák létre az áldozatsegítő szolgáltatások nemzeti hálózatát az ilyen szolgáltatásokat nyújtó szervezetek közötti együttműködés javítása érdekében, és kezdeményezzék munkacsoportok létrehozását a bevált gyakorlatok megosztása, képzések kidolgozása, valamint a hatóságok és a bűncselekmények áldozatai közötti kommunikáció javítása érdekében;

75.  felhívja a Bizottságot, hogy folytasson párbeszédet a tagállamokkal annak érdekében, hogy csökkentsék az egyes tagállamokban a terrortámadások áldozatainak nyújtott nemzeti pénzügyi kártérítés összegei között tapasztalható jókora eltéréseket(17);

76.  hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy a tagállamok tiszteletteljes, kíméletes és szakszerű módon kommunikáljanak az áldozatokkal, bátorítva őket, hogy bejelentsék a bűncselekményeket a bűnüldöző szerveknek vagy az orvosi ellátást biztosító személyeknek;

77.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 112-es segélyvonal a fogyatékossággal élő személyek számára is maradéktalanul hozzáférhető legyen, és hogy induljanak kampányok e szolgáltatás széles körű megismertetése érdekében;

78.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő európai stratégiát a nemi alapú erőszak minden formájának megelőzésére és felszámolására vonatkozóan, és hogy e stratégia foglaljon magába olyan jogi aktust is, amely támogatást biztosít a tagállamok számára a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzésében és felszámolásában; ismételten felhívja a Tanácsot arra, hogy aktiválja az „áthidaló klauzulát”, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekmények közé tartozzon;

79.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre mechanizmusokat a megfelelő kártérítési összegeknek az elkövetőktől történő behajtására;

80.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal és más érintett szereplőkkel, többek között a civil társadalom képviselőivel maradéktalanul együttműködve hatékonyan hajtsák végre az áldozatok jogairól szóló irányelv valamennyi rendelkezését, biztosítva a szükséges gazdasági és pénzügyi erőforrásokat;

81.  felszólítja a Bizottságot, hogy a személyes biztonság védelmét, valamint az egyének nemi alapú és interperszonális erőszakkal szembeni védelmét prioritásként vegye fel az európai biztonsági stratégiába;

o
o   o

82.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 131., 2017.5.20., 11. o. (2) HL L 131., 2017.5.20., 13. o. (3) HL L 82., 2001.3.22., 1. o. (4) HL L 88., 2017.3.31., 6. o. (5) HL L 132., 2016.5.21., 1. o. (6) HL L 181., 2013.6.29., 4. o. (7) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (8) HL L 338., 2011.12.21., 2. o. (9) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (10) HL L 335., 2011.12.17., 1. o. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0501. (12) HL L 127., 2014.4.29., 39. o. (13) HL L 261., 2004.8.6., 15. o. (14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0329. (15) Ld. az Isztambuli Egyezmény megkötéséről szóló, 2017. szeptember 12-i európai parlamenti állásfoglalást. (16) A Törvényszék C-573 sz. ügyben (Féret kontra Belgium) 2009. július 16-án hozott ítélete. (17) A nemzeti pénzügyi kártérítés egyes tagállamokban szimbolikus (egy EUR), más tagállamokban pedig elérheti, sőt meghaladja a 250 000 EUR összeget.

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a közös kereskedelempolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről (2017/2070(INI))

P8_TA(2018)0230 A8-0166/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleményére,

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság 2017. szeptember 13-i jelentésére „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia végrehajtásáról (COM(2017)0491),

–  tekintettel a Bizottság 2017. november 9-i jelentésére a szabadkereskedelmi megállapodások 2016. január 1. és 2016. december 31. közötti végrehajtásáról (COM(2017)0654),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatára,

–  tekintettel Jean-Claude Junckernek, a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló 2017. szeptember 13-i beszédére,

–  tekintettel a WTO 11. miniszteri konferenciáját (Buenos Aires, 2017. december 10–13.) előkészítő többoldalú tárgyalásokról szóló 2017. november 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló tárgyalásokról szóló európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó, 2016. február 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1036 rendelet és az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1037 rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében az első olvasat során kialakított 2017. november 15-i álláspontjára(6),

–  tekintettel „A digitális kereskedelmi stratégia felé” című 2017. december 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében az első olvasat során kialakított 2017. március 16-i álláspontjára(8),

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében az első olvasat során kialakított 2016. október 4-i álláspontjára(9),

–  tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottság „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című 2006. május 24-i közleményére (COM(2006)0249, SEC(2006)0643),

–  tekintettel az Európai Unió és a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásáról szóló, 2017. május 18-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) 2017. május 16-i 2/15. számú véleményére a Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó uniós hatáskörről,

–  tekintettel a jövőbeli kereskedelmi megállapodások uniós mezőgazdasági ágazatra gyakorolt kumulatív hatásáról szóló, 2016. november 15-i bizottsági tanulmányra;

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és különösen annak 4. cikke (1) bekezdésére, amely tiltja a rabszolgaságot és a szolgaságot,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207., 208. és 218. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0166/2018),

A.  mivel a közös kereskedelempolitika olyan kereskedelmi megállapodásokból és jogalkotási eszközökből áll, amelyeknek célja, hogy biztosítsák az Unió offenzív és defenzív kereskedelmi érdekeit, előmozdítsák a fenntartható növekedést és a tisztességes munkahelyek létrehozását, biztosítsák az európai normák és szabályok tiszteletben tartását, garantálják az államok szabályozáshoz fűződő jogait és a polgárok jólétét, előmozdítsák az Unió értékeit; és mivel e célok tiszteletben tartása megköveteli az Unió kereskedelempolitikájának helyes irányultságát és annak tisztességesebb és átláthatóbb módon történő teljes körű és hatékony végrehajtását;

B.  mivel a fejlesztési politikáról szóló 2017. évi konszenzussal az Unió elkötelezte magát a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia mellett, amelynek célja a fenntartható fejlődés megvalósítása és az átalakulás meggyorsítása azáltal, hogy hangsúlyt helyez a fejlesztéspolitika horizontális elemeire, például a nemek közötti egyenlőségre, az ifjúságra, a beruházásra és a kereskedelemre, a fenntartható energia- és éghajlat-politikára, a jó kormányzásra, a demokráciára, a jogállamiságra és az emberi jogokra, a migrációra és a mobilitásra annak érdekében, hogy külső szakpolitikáinak mindegyike – többek között a közös kereskedelempolitika – révén hozzájárulhasson az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjében meghatározott célokhoz;

C.  mivel az Unió elkötelezett aziránt, hogy többek között kereskedelmi kapcsolatai útján is előmozdítsa a mindenki számára hozzáférhető tisztességes munkának az ENSZ 2005. évi csúcstalálkozója zárónyilatkozatában és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa 2006. évi magas szintű ülésszakának miniszteri nyilatkozatában megállapított elvét; mivel az Európai Tanács több alkalommal is hangsúlyozta annak fontosságát, hogy erősíteni kell a globalizáció szociális dimenzióját, és ezt figyelembe kell venni a különböző belső és külső politikákban és a nemzetközi együttműködésben;

D.  mivel az Unió a világ vezető kereskedelmi hatalma és a világ legnagyobb egységes piaca, továbbá a világ legnagyobb áru- és szolgáltatásexportőre, és ez az ágazat 31 millió munkahelyet tart el Európában, 67%-kal többet, mint az 1990-es évek közepén;

E.  mivel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) az egyetlen olyan világméretű nemzetközi szervezet, amely a különféle gazdasági térségek vagy országok közötti kereskedelem globális szabályaival foglalkozik;

F.  mivel a végrehajtás és az érvényesítés szakasza döntő és alapvető fontosságú az uniós kereskedelempolitika eredményességének biztosítása szempontjából;

G.  mivel az uniós polgárok egyre inkább igénylik, hogy az uniós kereskedelempolitika gondoskodjon arról, hogy az uniós piacra kerülő árukat tisztességes és fenntartható feltételek mellett állítsák elő;

H.  mivel az európai vállalatok kedvezményekre jogosító kivitelük mintegy 70%-ában használják ki a kereskedelmi megállapodások keretében rendelkezésre álló vámkedvezményeket, míg partnereink esetében ez a kihasználtsági arány körülbelül 90%-os, és mivel a foglalkoztatás, a növekedés és a beruházás serkentése érdekében alapvető fontosságú, hogy az európai vállalatok teljes mértékben kihasználják ezeket az előnyöket;

I.  mivel a kkv-k az európai gazdaság motorjai, az Unió kivitelének 30%-át, munkahelyeinek pedig 90%-át adják, és mivel alapvető fontosságú, hogy teljes körűen bevonják őket az uniós kereskedelempolitika végrehajtásába, megerősítve ezáltal a kivitelben, az innovációban és a nemzetközi dimenzióban játszott szerepét;

J.  mivel az Unió a szolgáltatások legnagyobb exportőre a világon, és ebben az ágazatban az Unió kereskedelmi többlete 2000 óta megtízszereződött, és 2016-ban meghaladta a 120 milliárd eurót;

K.  mivel világos és pontos válaszokat kell adni a közös kereskedelempolitikáról és annak végrehajtásáról zajló nyilvános vita keretében felvetett kérdésekre;

L.  mivel „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia szerint a közös kereskedelempolitika olyan értékalapú szakpolitika, amelynek célja többek között a jó kormányzás, az átláthatóság, a fenntartható fejlődés és a tisztességes kereskedelmi gyakorlatok előmozdítása;

M.  mivel a kiszámíthatóság, az átláthatóság, a stabilitás és a tisztességesebb versenyfeltételek érdekében a kereskedelempolitikának összhangban kell lennie az Unió más külső és belső politikájával, valamint a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, szem előtt tartva többek között az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia célkitűzéseit is;

A kereskedelempolitika aktuális háttere

1.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi környezet alapvető változásokon ment át „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia közzététele óta, és új kihívásoknak, valamint konkrét feladatoknak kell megfelelni a kereskedelem terén; aggasztónak tartja egyes olyan protekcionista kereskedelmi gyakorlatok világszerte megfigyelhető terjedését, amelyek összeegyeztethetetlenek a WTO szabályaival, és ismételten kifejezi támogatását a nyitott, tisztességes, kiegyensúlyozott, fenntartható és szabályalapú kereskedelmi rendszer iránt;

2.  tudomásul veszi az ázsiai kontinens gazdasági jelentőségének növekedését és az Egyesült Államok visszahúzódását a kereskedelem terén, ami bizonytalanságot gerjeszt a nemzetközi kereskedelemben, továbbá a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos belföldi kritikákat és a tisztességes kereskedelemre vonatkozó igényt; felhívja a Bizottságot, hogy kereskedelempolitikáját igazítsa ki olyan módon, hogy kezelje ezeket a fejleményeket, és legyen reakcióképesebb és felelősségteljesebb, ezzel egyidejűleg pedig alakítson ki hosszú távú stratégiát a nemzetközi környezet említett változásai fényében; hangsúlyozza, hogy ebben a változó globális környezetben az európai polgárok számára egyre fontosabbá válik az Unió értékalapú kereskedelmi menetrend előmozdításában játszott szerepe;

3.  kiemeli a szolgáltatások, különösen a digitális szolgáltatások, ezen belül az árukereskedelem szolgálatosodása (5. mód), az adatáramlás és az elektronikus kereskedelem növekvő fontosságát a nemzetközi kereskedelemben; kiemeli, hogy a fogyasztókat érintő valós előnyök biztosítása, az európai vállalatok nemzetközi piacokhoz való hozzáférésének javítása és az alapvető jogok, többek között az adatvédelem és a magánélet védelméhez való jog világszerte való tiszteletben tartásának garantálása érdekében meg kell erősíteni az említett ágazatokra vonatkozó szabályokat; rámutat arra, hogy a személyes adatok védelme nem képezheti alku tárgyát a kereskedelmi megállapodásokban, úgy véli, hogy a polgárok digitális jogait elő kell mozdítani a kereskedelmi megállapodásokon keresztül, és emlékeztet az „Út egy digitális kereskedelmi stratégia felé” című állásfoglalásában az adatvédelemmel és a digitális kereskedelemmel kapcsolatban megfogalmazott álláspontjára; kiemeli, hogy az uniós kereskedelempolitika fontos szerepet játszhat a digitális szakadék áthidalása terén; arra buzdítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a digitális kereskedelem napirendjét a szabadkereskedelmi megállapodásokról jelenleg zajló és jövőbeli tárgyalásokon, valamint a WTO-ban; kéri, hogy valamennyi jövőbeli – többek között jelenleg tárgyalás alatt álló – kereskedelmi megállapodásba illesszenek be digitális kereskedelemről szóló fejezeteket, és emlékeztet az indokolatlan adatlokalizációs követelmények megakadályozásának fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon olyan digitális kereskedelmi stratégiát, amely figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások számára általa kínált lehetőségeket azáltal, hogy megkönnyíti a globális piacokra való bejutást;

4.  kiemeli, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése hatással lesz a belső és külső kereskedelemre; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul hozzon intézkedéseket a brexit kereskedelempolitikára gyakorolt hatásaira való felkészülés érdekében, hogy biztosítsa a folyamatosságot az uniós kereskedelempolitika végrehajtása és a harmadik országokkal való kapcsolatok terén, továbbá megoldásokat tartalmaz a WTO-n belüli közös kötelezettségvállalások tekintetében is;

5.  tudomásul veszi az EUB 2017. május 16-i 2/15. számú véleményét az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról, amely megállapítja, hogy az EU–Szingapúr megállapodás – a portfólióbefektetések kérdése és a beruházó és állam közötti vitarendezés kivételével – az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb tisztázzák a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodások szerkezetével kapcsolatos döntésüket, és teljes mértékben tartsák tiszteletben a tárgyalási irányelvek elfogadására, a tárgyalásokra, az aláírandó és megkötendő javaslatok jogalapjára és különösen a nemzetközi kereskedelmi megállapodások Tanács által történő aláírására és megkötésére vonatkozó hatáskörök e megosztását az Unió és tagállamai között annak érdekében, hogy ne késleltessék tovább azon kereskedelmi megállapodásokat, amelyekben már megegyezés született a kereskedelmi partnerekkel, de még ratifikálásra várnak; rámutat arra, hogy a Parlamentet minden kereskedelmi tárgyalás megkezdésétől fogva, a tárgyalási irányelvek elfogadását megelőzően folyamatosan be kell vonni, és teljes körűen és idejében tájékoztatni kell a mandátumátruházás és a kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások, valamint a végrehajtás minden szakaszában; kéri, hogy a szükséges intézkedéseket intézményközi megállapodás révén hozzák meg, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás keretében;

6.  rámutat arra, hogy az USA tárgyalásoktól való visszalépése ellenére a fennmaradó 11 országnak sikerült megállapodásra jutnia a Csendes-óceáni Partnerségi Megállapodásról Tokióban, 2018. január 23-án;

Az Unió kereskedelmi tárgyalási menetrendjének jelenlegi állása

7.  sajnálatosnak tartja, hogy nem sikerült megállapodást elérni a WTO Buenos Aires-i miniszteri konferenciáján; hangsúlyozza a multilaterális rendszer elsődleges politikai és gazdasági fontosságát, és ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a rendszert; felhívja az Uniót, hogy tevékenyen mozdítsa elő a korszerűsített, multilaterális szabályokra irányuló javaslatokat, figyelembe véve a globális értékláncok nyomán jelentkező új kihívásokat, és támogassa a WTO központi szerepét a kereskedelem globális rendszerében; üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás hatálybalépését; üdvözli a legkevésbé fejlett országok WTO-mentességének 2033-ig való kiterjesztését a gyógyszerkészítményekre; sajnálatosnak tartja egyes többoldalú megállapodások be nem tartását, és felhívja a Bizottságot, hogy a WTO-n belül tegyen többet a többoldalú szabályok és megállapodások tényleges végrehajtásáért; emlékeztet korábbi kérésére, hogy a Bizottság vállaljon szerepet a WTO menetrendjének alakításában, különösen a vállalati társadalmi felelősségvállalás, valamint a kereskedelem és a fenntartható fejlődés vonatkozásában; ismételten hangot ad aggodalmának amiatt, hogy az USA megakadályozza az új kinevezéseket a WTO fellebbviteli testületébe, és hangsúlyozza a jól működő vitarendezési rendszer fontosságát a WTO-n belül; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a harmadik országok által megvalósított tisztességtelen verseny és protekcionista gyakorlatok kezelésére irányuló együttműködést fő partnereinkkel;

8.  tudomásul veszi, hogy megrekedtek a többoldalú tárgyalások a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) és a környezeti termékekről; kéri az Uniót, hogy vállaljon kezdeményező szerepet e két tárgyalás újraindítása érdekében, és a TiSA-tárgyalások esetében kövesse az Európai Parlament TiSA-ra vonatkozó álláspontját;

9.  hangsúlyozza, hogy „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia elfogadása óta több szabadkereskedelmi megállapodás, például a Kanadával és az Ecuadorral kötött szabadkereskedelmi megállapodás, az EU–Ukrajna társulási megállapodás mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló rendelkezései, valamint több afrikai országgal kötött gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) teljes körűen vagy ideiglenesen hatályba lépett, és hogy Szingapúrral, Vietnammal és Japánnal is sor került kereskedelmi megállapodás megkötésére; hangsúlyozza, hogy elegendő politikai és adminisztratív támogatást kell nyújtani annak biztosítására, hogy a kereskedelmi megállapodásokról megfelelő időn belül megegyezés születhessen, és azokat ratifikálni lehessen; támogatja a Chilével és Mexikóval kötött kereskedelmi megállapodások korszerűsítésére irányuló, jelenleg is zajló folyamatot; emlékeztet azon kérésére, hogy a Parlament álláspontjait figyelembe véve kezdjék meg a tárgyalásokat Ausztráliával és Új-Zélanddal;

10.  hangsúlyozza, hogy az Unió stratégiai partnereivel fennálló, kölcsönösen előnyös kereskedelmi és befektetési kapcsolatokat még inkább támogatni és bővíteni kell; felhív az erőfeszítések megújítására a Kínával kötendő átfogó beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokban történő továbblépés érdekében, különös tekintettel a piacra jutás kezelésében mutatkozó kölcsönösségre és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos előrelépésre;

11.  hangsúlyozza, hogy a megkötött megállapodások és az Unió folyamatban levő és közelgő kétoldalú tárgyalásai lehetőségeket kínálnak a növekedésre a piacra jutáson és a kereskedelmi akadályok megszüntetésén keresztül; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan egyeztessen az érdekelt felekkel, hogy értékelje a prioritásokat a folyamatban lévő tárgyalások során; emlékeztet arra, hogy a tartalomnak elsőbbséget kell élveznie a tárgyalások ütemével szemben, hogy a tárgyalásokat a viszonosság és a kölcsönös előnyök szellemében kell folytatni, hogy az Unió szociális modelljét és a környezetet érintő fenyegetéseket megelőzve garantálni kell az uniós szabályokat és normákat, és hogy az EUMSZ 14. és 106. cikkével, valamint 26. jegyzőkönyvével összhangban a közszolgáltatásokat, ezen belül az általános érdekű szolgáltatásokat és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat, valamint az audiovizuális szolgáltatásokat ki kell vonni e megállapodások hatálya alól; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak valamennyi kereskedelmi tárgyalás során gondoskodnia kell arról, hogy az uniós, nemzeti és helyi hatóságok – a korábbi kereskedelmi megállapodásokhoz hasonlóan – maradéktalanul fenntartsák jogukat bármilyen olyan intézkedés bevezetésére, elfogadására, fenntartására vagy hatályon kívül helyezésére, amely a közszolgáltatások kiszervezésére, szervezésére, finanszírozására és nyújtására vonatkozik;

12.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ötévente vizsgálják felül, és szükség esetén aktualizálják a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozó megbízatásaikat, hogy hozzáigazítsák azokat az esetlegesen változó környezethez és kihívásokhoz, és illesszenek felülvizsgálati záradékokat a kereskedelmi megállapodásokba a lehető leghatékonyabb végrehajtás és a megállapodások kiigazíthatóságának biztosítására annak érdekében, hogy az aktuális helyzetet tükrözzék, és alkalmazkodjanak ahhoz, feltéve, ha a parlamenti ellenőrzés és az átláthatóság garantált;

13.  rámutat arra, hogy a Bizottság több alkalommal bejelentette a beruházásokról szóló tárgyalások megkezdését Hongkonggal és Tajvannal, és felhívja a Bizottságot, hogy fejezze be az előkészítő munkát a beruházásokról szóló megállapodásokról szóló hivatalos tárgyalások mielőbbi megkezdése érdekében;

14.  kiemeli, hogy az európai gazdaság számára fontosak a belső és külső beruházások, és hogy szükség van az európai beruházók külföldi védelmének garantálására; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a beruházási viták eldöntésére szolgáló új multilaterális rendszerrel kapcsolatos munkát, amelynek többek között az államok szabályozáshoz fűződő jogának garantálásán és az átláthatóságon kell alapulnia, és fellebbezési mechanizmust, szigorú összeférhetetlenségi szabályokat, valamint magatartási kódexet kell tartalmaznia; úgy véli, hogy ennek az új rendszernek foglalkoznia kell a beruházók kötelezettségeivel, meg kell akadályoznia a komolytalan jogvitákat, fenn kell tartania közérdekből történő szabályozáshoz való jogot és el kell kerülnie a szabályozás befagyasztását, garantálnia kell a bíróság előtti egyenlőséget (különös tekintettel a mikrovállalkozásokra és a kkv-kra), a bíróságok függetlenségét, átláthatóságát és elszámoltathatóságát; meg kell vizsgálni többek között a viszontkeresetekre vonatkozó eljárási rendelkezések esetleges beillesztését abban az esetben, ha a kereset tárgyát képező beruházásokat az alkalmazandó jogszabályokat megsértve hajtották végre és elkerülve a különböző jogi útvonalakon keresztül elindított párhuzamos kereseteket, ezáltal tisztázva a kereset és a belföldi bíróságok viszonyát;

15.  kéri a tagállamokat, hogy végre oldják fel a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választottbírósági eljárás átláthatóságára vonatkozó mauritiusi egyezménnyel kapcsolatos eljárást, miután az Európai Unió Bírósága most már egyértelműsítette a hatásköri kérdéseket, és kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben kettőzze meg erőfeszítéseit; kéri továbbá, hogy a tagállamok kétoldalú befektetési egyezményeivel kapcsolatos szerzett jogokról szóló rendelet 2020-ban esedékes felülvizsgálatát hozzák előbbre;

16.  arra számít, hogy az Unió és tagállamai fokozottan szerepet vállalnak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló, kötelező erejű szerződésre irányuló, az ENSZ keretében zajló tanácskozásokban;

17.  aggodalommal állapítja meg, hogy a származási szabályoknak a mindenki számára előnyös kereskedelem stratégiájában bejelentett reformját még nem hajtották végre; kiemeli a származási szabályok bonyolultságát, és ismételten szorgalmazza korszerűbb, könnyen alkalmazható és egyértelműbb származási szabályok kidolgozását; kiemeli az Euromed 10. miniszteri konferenciáján a származási szabályokra vonatkozó pán-euromediterrán egyezmény 2018 végéig történő felülvizsgálatára tett kötelezettségvállalást; ismételten kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a származási szabályok aktuális helyzetéről, figyelembe véve a származási szabályok és a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások kumulatív hatásait;

18.  rámutat arra, hogy az Unió kereskedelempolitikájának végrehajtása során különös figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági termékekre, valamint az európai termelők és fogyasztók érdekeire, különösen a valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás ezen ágazatra gyakorolt halmozott hatása fényében; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások – különösen a Japánnal kötött megállapodás keretében – gazdasági kilátásokat kínálnak az agrár-élelmiszeripari ágazat számára; megállapítja, hogy az Unió világviszonylatban az agrár-élelmiszeripari termékek legnagyobb exportőre; kiemeli annak fontosságát, hogy megfelelő egyensúly jöjjön létre az érzékeny mezőgazdasági termékek védelme és az Unió agrár-élelmiszeripari kivitellel összefüggő offenzív érdekeinek előmozdítása között, többek között átmeneti időszakok és megfelelő kvóták meghatározásával, valamint – egyes esetekben – a legérzékenyebb termékek esetleges kizárása révén; rámutat arra, hogy alapvető fontosságú az egészségügyi és növény-egészségügyi normák garantálása az Unió elővigyázatossági elvével összhangban, fellépve ugyanakkor mindennemű diszkriminatív bánásmód ellen ezen a területen;

A viszonosság elve mint az Unió kereskedelempolitikájának pillére, valamint a tisztességes versenyfeltételek garanciája

19.  határozottan úgy vélekedik, hogy az uniós kereskedelempolitika egyik fő célkitűzése a tisztességes verseny előmozdítása és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása kell, hogy legyen; üdvözli, hogy az Unió kereskedelmi stratégiájának végrehajtásáról szóló jelentés többször hivatkozik a viszonosság elvére; rámutat arra, hogy a kölcsönösségnek az uniós kereskedelempolitika pillérei között kell szerepelnie, figyelembe véve ugyanakkor adott esetben az aszimmetria szükségességét a fejlődő országokkal szemben, valamint a legkevésbé fejlett nemzetekkel szembeni preferenciális elbánásra vonatkozó rendelkezéseket; tudomásul veszi a harmadik országbeli áruknak és szolgáltatásoknak az Unió belső közbeszerzési piacához való hozzáféréséről szóló módosított bizottsági javaslatot, amely az egyenlő versenyfeltételek megteremtésének fontos eszköze lehet a harmadik országok piacra jutása tekintetében; véleménye szerint az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítására irányuló kezdeményezés célja az Unió biztonságának és közrendjének védelme, és a piaci hozzáférés területén nagyobb teret biztosíthatna a kölcsönösség számára, biztosítva egyúttal a nyitottság fennmaradását a közvetlen külföldi befektetések felé;

20.  rámutat arra, hogy a kereskedelempolitika végrehajtásának elő kell segítenie a tisztességes, egyenlő és méltányos versenyfeltételek garantálását a vállalkozások számára; üdvözli az új dömpingellenes módszertan elfogadását a harmadik országokban tapasztalható torzulások esetén; tudomásul veszi a piacvédelmi eszközök korszerűsítésével kapcsolatban elért intézményközi megállapodást; hangsúlyozza az általuk kínált új lehetőségeket, különösen a kár megszüntetéséhez szükséges különbözetet meghaladó vámok előírása tekintetében; kiemeli annak fontosságát, hogy a működési zavarok vagy visszaélések orvoslását célzó azonnali beavatkozás révén biztosítva legyen ezen új eszközök megfelelő, arányos és a WTO-joggal és az Unió más jogi kötelezettségeivel teljes összhangban történő végrehajtása; üdvözli a Bizottság proaktív álláspontját a piacvédelmi eszközök 2016. évi alkalmazását illetően, és hasonló határozottságra és reakciókészségre hív fel olyan esetekben, amikor ezeket az eszközöket egyes kereskedelmi partnereink nem megfelelően használják fel az uniós kivitellel szemben;

21.  sajnálja, hogy a kereskedelempolitika végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés alig tesz említést a vámigazgatási szerveknél megvalósítandó koordinációs munkáról; rámutat arra, hogy a kereskedelmi politikának fel kell lépnie a jogellenes kereskedelem ellen annak érdekében, hogy fenntartsa az uniós vállalkozások versenyképességét, és garantálja a fogyasztók magas szintű biztonságát; rámutat továbbá e tekintetben a versenypolitika fontos szerepére és e célból a kétoldalú és többoldalú tárgyalások szükségességére;

Hatékony horizontális intézkedések alkalmazása a mindenki számára előnyös kereskedelempolitika végrehajtása érdekében

22.  kéri, hogy a kereskedelempolitika végrehajtása legyen az Unió kereskedelmi stratégiájának szerves része;

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy működési zavarok, akadályok vagy kötelezettségek valamely partner általi be nem tartása esetén haladéktalanul használja fel a rendelkezésére álló eszközöket, különösen a vitarendezési mechanizmust, továbbá az Unió szabadkereskedelmi megállapodásainak kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló rendelkezéseiben előírt, hatályos ad hoc eljárásokat;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a jelenleg rendelkezésre álló emberi és pénzügyi erőforrásokat azzal a céllal, hogy javítsa a kereskedelmi megállapodások társjogalkotók általi elfogadásra való előkészítését és a kereskedelempolitika végrehajtását, és kéri egy, a kereskedelempolitika végrehajtásának nyomon követésével és folyamatos értékelésével megbízott és a Parlamentnek is jelentést tevő külön szolgálat felállítását a Bizottságon belül;

25.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elsősorban informatika segítségével tegyenek többet az adminisztratív akadályok és a szükségtelen terhek visszaszorításáért, a technikai eljárások egyszerűsítésért és a kereskedelmi megállapodások és eszközök kihasználása érdekében lépéseket tevő vállalkozások támogatásáért;

26.  kiemeli az Unió küldöttségeinek a tagállamok nagykövetségeivel és a szociális partnerekkel közösen végzett létfontosságú munkáját, amely lehetővé teszi a kereskedelmi rendelkezések megfelelő végrehajtása, továbbá a problémák és az akadályok gyors azonosítása és eredményes kezelése érdekében történő gyors és közvetlen fellépést; úgy véli, hogy a fokozottabb egységesség biztosítása érdekében az uniós küldöttségek számára előnyös lenne egy egységes szabályrendszeren és iránymutatásokon alapuló racionalizált rendszer; kéri a Bizottságot, hogy az uniós küldöttségek harmadik országokban való jelenlétét erőteljesebben kapcsolja össze a meglévő és új szabadkereskedelmi megoldások végrehajtásával, különös tekintettel a helyi vállalkozói környezet megerősítésére; arra buzdítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy egyebek mellett az európai kereskedelmi kamarák bevonásával folytassák a gazdasági diplomácia területén végzett munkájukat;

27.  kéri a Bizottságot, hogy készíttessen tanulmányt a kereskedelmi megállapodások kumulatív hatásairól ágazatonként és országonként annak érdekében, hogy előmozdítsa kereskedelempolitikánk értékelését és hatásainak előrejelzését és kiigazítását;

28.  hangsúlyozza, hogy egyes ágazatok kereskedelemmel összefüggő gazdasági nehézségekkel szembesülhetnek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális szempontokat figyelembe véve dolgozzanak ki kísérő politikákat a kereskedelem liberalizálásából fakadó előnyök maximalizálása és a lehetséges hátrányok minimálisra csökkentése érdekében; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy erősítse az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hatékonyságát, és tegye azt proaktívabbá;

29.  arra buzdítja a Bizottságot, hogy folytassa és mélyítse el a nemzetközi szervezetekkel és fórumokkal, többek között például a G20 csoporttal, az ENSZ-szel, az OECD-vel, az ILO-val, a Világbankkal, a Vámigazgatások Világszervezetével és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezettel a nemzetközi szabványok kidolgozása, végrehajtása, valamint a kereskedelem nyomon követése – ezen belül a társadalmi és környezeti szempontok – terén folytatott együttműködését;

A Bizottság szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szóló első jelentésének elemzése

30.  üdvözli a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szóló jelentés Bizottság általi közzétételét; kéri a Bizottságot, hogy folytassa e jelentés évenkénti megjelentetésének gyakorlatát; emellett azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság készítsen mélyrehatóbb átfogó tanulmányokat az Unió szabadkereskedelmi megállapodásainak végrehajtásáról, foglalkozzon mélyrehatóbban a témával, és gondoskodjon arról, hogy a tanulmányok releváns és megfelelő ökonometriai és minőségi elemzést és értelmezést nyújtsanak az adatokról, konkrét ajánlásokat tartalmazzanak, helyezzék kontextusba a közzétett adatokat, és nyújtsanak további kvalitatív információkat, többek között – a szabályok végrehajtása vonatkozásában – a szabadkereskedelmi megállapodások egyes részeivel, például a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetekkel és a közbeszerzéssel kapcsolatban; kiemeli, hogy ez lehetővé fogja tenni a megállapodások valós helyi hatásának átfogó és jobb értékelését, ezáltal a jelentés eredményesen mutathat irányt az uniós intézmények számára az Unió kereskedelmi stratégiájának meghatározásával és végrehajtásával kapcsolatban; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy e vizsgálatok esetében közös módszertant kell meghatározni és alkalmazni;

31.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a hatályos uniós kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások MFN-elbánásra vonatkozó rendelkezéseiről és az ezek által a harmadik országokban való további uniós piacra jutás garantálására – az Unió szabadkereskedelmi megállapodásokban részt vevő partnerei által megtárgyalt szabadkereskedelmi megállapodások útján – kifejtett gyakorlati hatásról;

32.  hangsúlyozza, hogy több információ és számadat hiányzik a jelentésből; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a partnerországokkal szorosabban együttműködve szerezzen be több adatot és információt a megállapodások végrehajtásáról; kéri a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást egyebek mellett az összes szabadkereskedelmi megállapodás növekedésre és foglalkoztatásra gyakorolt hatásáról, a szabadkereskedelmi megállapodásoknak a kereskedelmi forgalom alakulásához való hozzájárulásáról, valamint a kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak a beruházások áramlására és a szolgáltatások kereskedelmére gyakorolt hatásáról;

33.  aggasztónak tartja, hogy gyengén használják ki az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokban előírt kereskedelmi kedvezményeket, különösen pedig azt, hogy az európai exportőrök ezeket kisebb mértékben használják ki, mint a partnerországok exportőrei; kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb állapítsa meg e kiegyensúlyozatlan helyzet okait, és orvosolja azokat; kéri a Bizottságot, hogy elemezze az összetett származási szabályok és a preferenciális kereskedelmi megállapodások gazdasági szereplők általi kihasználása közötti összefüggéseket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb dolgozzanak ki intézkedéseket annak érdekében, hogy jobb tájékoztatást adjanak a gazdasági szereplőknek a szabadkereskedelmi megállapodásokban szereplő kereskedelmi kedvezményekről; úgy véli, hogy részletes információkra van szükség – többek között mikroszinten –, hogy megfelelően értékelni lehessen az uniós szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtását,

34.  úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ugyanolyan nagy figyelmet kell fordítania a szabadkereskedelmi megállapodások rendelkezéseinek végrehajtására, mint amekkorát a tárgyalási szakasznak szentel; kéri a Bizottságot, hogy az Unió érintett kereskedelmi partnereivel vitassa meg a végrehajtással kapcsolatos nehézségeket annak érdekében, hogy ezekre megoldás szülessen, továbbá, hogy ezzel kapcsolatban tegye rendszeressé az európai gazdasági szereplőkkel folytatott párbeszédet;

35.  felkéri a Bizottságot, hogy diverzifikálja megközelítését az általa vizsgált ágazatokban, és ismertesse a kereskedelmi megállapodások végrehajtásának az érzékenynek tekinthető ágazatokra gyakorolt hatását;

36.  üdvözli azt a bejelentést, hogy végrehajtási menetrend készül minden egyes kereskedelmi megállapodásról, és kéri a Bizottságot, hogy vonjon be minden érdekelt felet ezek elkészítésébe; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg az egyértelmű értékelés alapjául szolgáló kívánt célokat és konkrét kritériumokat, ilyen például a nem vámjellegű akadályok megszüntetése terén elért előrelépés, a kedvezmények és kvóták kihasználtsági aránya vagy a szabályozási együttműködéssel összefüggő helyzet, valamint a kereskedelem és a fenntartható fejlődés területén elért előrelépés; elvárja, hogy a végrehajtási ütemterveket a hivatalos beterjesztéssel párhuzamosan küldjék meg a Parlamentnek, és kéri, hogy a menetrendekkel kapcsolatos helyzetértékeléseket építsék be a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szóló éves jelentésbe;

37.  rámutat, hogy a kereskedelmi megállapodások, a társulási megállapodások kereskedelmi záradékait is beleértve csak az Európai Parlament általi megerősítésüket követően léphetnek hatályba; alapvető fontosságúnak tartja azon gyakorlat átfogó tiszteletben tartását, hogy a politikai szempontból fontos megállapodások átmeneti alkalmazásával bevárják a Parlament egyetértését, ahogy arra Cecilia Malmström biztos 2014. szeptember 29-i meghallgatásán ígéretet tett;

A közös kereskedelempolitika kkv-kra vonatkozó sajátos rendelkezései

38.  felhívja a Bizottságot, hogy egy integráltabb globális megközelítés, valamint a kkv-k nemzetközivé válását és az export irányába történő fejlesztését támogató valódi stratégia kidolgozása érdekében értékelje a kkv-k számára létrehozott eszközkészletet; arra buzdítja a Bizottságot, hogy a nemzetközi fórumokon mozdítsa elő ezt a megközelítést; támogatja a kkv-k számára tartandó hatékony tájékoztatási kampányokkal kapcsolatos kötelezettségvállalást az uniós szabadkereskedelmi megállapodások vonatkozásában a kedvezmények jobb kihasználási rátájára törekedve; hangsúlyozza a többnyelvűség jelentőségét a valamennyi tagállam kkv-inak címzett kommunikáció során; kéri nagyobb jogi és adminisztrációs támogatás rendelkezésre bocsátását a külföldi piacokra exportálni tervező kkv-k számára, nem csak a weboldalak frissítése, hanem olyan új eszközök felhasználásának megfontolása révén, mint például az online technikai csevegőszolgáltatások, amelyek alapszintű és könnyebben elérhető támogatást nyújthatnak; kéri, hogy az uniós küldöttségek vegyenek részt az érintett tengerentúli piacokra való exportálással kapcsolatos tájékoztatásnyújtásban a kkv-k segítése céljából;

39.  sajnálja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés kevés kkv-kkal kapcsolatos információt tartalmaz; kéri a Bizottságot, hogy jelentésében szenteljen külön részt a kereskedelmi megállapodások kkv-kra gyakorolt hatásainak és a kkv-specifikus rendelkezések alkalmazásának;

40.  üdvözli a kkv-knak szentelt egyedi fejezetek beillesztését a jelenleg tárgyalás alatt álló szabadkereskedelmi megállapodásokba, és kéri a Bizottságot, hogy folytassa azt a gyakorlatot, hogy kkv-specifikus fejezeteket és rendelkezéseket tárgyal meg és foglal bele az általa tárgyalt megállapodásokba és jogalkotási javaslataiba annak érdekében, hogy javítsa a kis- és középvállalkozások képességét a kereskedelemben és a beruházásokban való részvételre; hangsúlyozza, hogy az összetett származási szabályok megértése, aktualizálása és alkalmazhatóságának megkönnyítése rendkívül fontos a kkv-k számára, és a tárgyalásokon kkv-specifikus rendelkezéseket kell elérni a kisvállalkozások külföldi közbeszerzési piacokhoz való hozzáférése ügyének kezelése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy törekedjen a kkv-kra szabott, származási szabályokra vonatkozó kalkulátor rendelkezésre bocsátására, amely kifejezetten lehetővé teszi számukra a hatályos megállapodások szerinti kedvezmények kihasználását a kedvezmények kihasználási rátájának növelése céljából;

A közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés és a földrajzi jelzések oltalma fontossága

41.  rámutat arra, hogy a földrajzi jelzések oltalma az Unió egyik offenzív érdeke a megállapodásokról folyó tárgyalásokon; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szól jelentés szerint egyes partnerek nem tartják tiszteletben a földrajzi jelzések oltalmára vonatkozó rendelkezéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb lépjen fel e kötelezettségek betartatása érdekében;

42.  rámutat arra, hogy az Unió közbeszerzési piaca a legnyitottabb a világon; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes partnerek – az uniós vállalkozások kárára – nem tesznek eleget a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseknek, és egyes harmadik országokban rendkívül korlátozott a közbeszerzési piachoz való hozzáférés; kéri a Bizottságot, hogy munkálkodjon a harmadik országok közbeszerzési piacaihoz való nagyobb hozzáférés elérése érdekében, és vizsgálja meg a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés tekintetében saját vállalkozásaikat előnyben részesítő harmadik országokkal szemben alkalmazandó intézkedések – a kormányzati közbeszerzésekről szóló megállapodások szabályaival összhangban történő – bevezetésének lehetőségét; kéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön és tegyen közzé a vállalkozások szintjére lebontott adatokat a szabadkereskedelmi megállapodások közbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseinek kihasználásáról, hogy jobban megismerhetők legyenek az uniós vállalkozások által tapasztalt nehézségek;

43.  kéri a Bizottságot, hogy több évre kiterjedően adjon bővebb tájékoztatást és vonatkozó statisztikákat a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés alakulásáról, és közöljön konkrét információkat a földrajzi jelzések oltalma által lehetővé tett előnyökről;

A kereskedelempolitika eredményes végrehajtása elősegíti az uniós értékek előmozdítását és védelmét

44.  emlékeztet arra, hogy a közös kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia az Unió által képviselt és az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében meghatározott értékek előmozdításához, valamint a 21. cikkben foglalt célok, többek között a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az alapvető jogok és szabadságok, az egyenlőség, az emberi méltóság tiszteletben tartása, valamint a környezet és a szociális jogok védelme megvalósításához; úgy véli, hogy e célok megvalósítása határozott és fenntartható fellépéseket követel a Bizottság részéről; hangsúlyozza, hogy az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendje és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás az elsődleges fokmérői annak, hogy az uniós kereskedelempolitika milyen mértékben járul hozzá a fenntartható fejlődés elfogadott globális céljaihoz;

45.  kéri a Bizottságot, hogy szisztematikusan kövesse nyomon az általános vámkedvezmény-rendszert (GSP) és különösen a GSP+ rendszert, és folytassa a kétévenkénti jelentések nyilvánosságra hozatalának gyakorlatát; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a kedvezményezett országokkal, az EKSZ-szel, az Unió küldöttségeivel, a tagállamok külképviseleteivel, a nemzetközi szervezetekkel, a vállalkozásokkal, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal együttesen végzett munkáját annak érdekében, hogy javítsa az információgyűjtést, és a nyomon követés során készítsen mélyrehatóbb elemzéseket, hogy világosan értékelhető legyen a rendszer minden vonatkozásának végrehajtása; hangsúlyozza, hogy a GSP eredményessége azon múlik, hogy a Bizottság képes-e nyomon követni és végrehajtani a jogszabályok rendelkezéseit a nemzetközi munkaügyi vagy környezetvédelmi normák betartásának elmulasztása esetén;

46.  rámutat arra, hogy az új generációs megállapodások emberi jogi záradékokat és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteket tartalmaznak, amelyeknek maradéktalan végrehajtása az emberi jogok, az uniós értékek és a magas színvonalú szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartásának biztosítását és előmozdítását szolgálja; tudomásul veszi a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteknek a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésben található értékelését, és szorgalmazza a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések időben történő végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki pontos és konkrét módszert e fejezetek végrehajtásának nyomon követésére és értékelésére, tekintettel arra, hogy ezek kizárólag mennyiségi adatok alapján nem értékelhetők; emlékeztet arra, hogy egyes esetekben, például az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodásnál nehézségekbe ütközik a kereskedelemre és fenntartható fejlesztésre vonatkozó rendelkezések végrehajtása, ezért ismételten kéri a kereskedelemre és fenntartható fejlesztésre vonatkozó fejezetek érvényesítésének és nyomon követésének a civil társadalmi szervezetek, többek között a szociális partnerek bevonásával történő erősítését minden kereskedelmi megállapodásban; sajnálja, hogy a Bizottság idő előtt lezárta a kereskedelmi megállapodásokban szereplő, fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek megerősítésének módjairól – ezen belül más lehetőségek mellett a szankcióalapú megközelítés vizsgálatáról – szóló vitát;

47.  ezzel összefüggésben emlékeztet a belső tanácsadó csoportok fontos szerepére; hangsúlyozza a kereskedelmi partnerek belső tanácsadó csoportjaival való strukturáltabb és átláthatóbb kapcsolat lehetséges hozzáadott értékét, elismerve, hogy ezek kulcsszerepet játszanak a helyi szükségletek és a helyi törekvések jobb megértésében; úgy ítéli meg, hogy elengedhetetlen a belső tanácsadó csoportok részvétele a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek jobb nyomonkövetéséhez és végrehajtásához szükséges folyamatokban;

48.  üdvözli a kereskedelemösztönző támogatás stratégiájának felülvizsgálatát, és támogatja a fejlődő országok kapacitásainak erősítésére irányuló célkitűzést annak érdekében, hogy jobban kihasználhassák az Unióval kötött kereskedelmi megállapodások által kínált lehetőségeket; hangsúlyozza továbbá, hogy a stratégiának segítenie kell a tisztességes és etikus kereskedelem előmozdítását, és kulcsfontosságú eszközzé kell válnia a fokozódó globális egyenlőtlenségek elleni küzdelem és az EU partnerországai gazdasági fejlődésének támogatása terén; ösztönzi a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a fejlődő országoknak azon intézkedések elfogadásához, amelyek többek között kivitelük európai piacra jutásának fenntartásához és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükségesek;

49.  megerősíti, hogy támogatja a korrupció elleni harcra vonatkozó ambiciózus rendelkezések beillesztését minden jövőbeli kereskedelmi megállapodásba az Unió kizárólagos hatáskörén belül; üdvözli a korrupcióellenes rendelkezések napirendre kerülését az EU–Mexikó és az EU–Chile társulási megállapodások aktualizásáról folyó tárgyalásokon; emlékeztet arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások jó lehetőséget kínálnak az együttműködés fokozására a pénzmosás, az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem területén;

50.  üdvözli, hogy a kereskedelmi stratégia végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésben figyelembe vették a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdését; kiemeli azt a célkitűzést, hogy a nők a férfiakkal azonos mértékben részesüljenek a kereskedelem nyújtotta előnyökből, többek között a kereskedelemösztönző támogatási stratégián keresztül is; hangsúlyozza, hogy ez proaktív megközelítést igényel a Bizottság részéről, előmozdítva a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az EU kereskedelempolitikájában, és kéri a Bizottságot, hogy jövőbeli éves végrehajtási jelentéseibe építse be ezt a szempontot;

51.  üdvözli a Bizottság annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalását, hogy az EU és Chile közötti jelenlegi társulási megállapodás korszerűsítésére irányuló kereskedelmi tárgyalások – az Unióban elsőként – egy, a nemek közötti esélyegyenlőségről és a kereskedelemről szóló fejezetet is tartalmazni fognak; megismétli a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy mozdítsák elő és támogassák egy nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezet beillesztését az EU kereskedelmi és beruházási megállapodásaiba;

52.  üdvözli a kínzás elleni egyezmény elfogadását, és hangsúlyozza a rendelet megfelelő végrehajtása és kereskedelmi partnereink általi betartása biztosításának fontosságát; támogatja a kínzóeszközök kereskedelmének beszüntetésére irányuló szövetség nemzetközi szintű létrehozását;

53.  üdvözli a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló (EU) 2017/821 rendelet elfogadását, amely a globális értéklánc felelősségteljesebb kezelésének elősegítésére irányul; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett szereplőket, hogy kezdjék meg a rendelet hatálybalépésével összefüggő előkészítő munkájukat; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a kísérő intézkedések hatékony kidolgozásáról, és biztosítsa a szükséges szakértelmet és támogatást az érintett tagállamok és nemzeti érdekelt felek számára, különös hangsúlyt fektetve a kkv-k támogatására a rendelet szerinti átvilágítási követelményeknek való megfelelésre való képességük fokozásában;

54.  felismeri az integrált globális ellátási láncok terjedését a nemzetközi kereskedelmi szerkezetekben; megismétli a globális értékláncok átláthatóságát és elszámoltathatóságát biztosító stratégiák és szabályok kidolgozásának módjaira irányuló törekvésekre vonatkozó felhívását, és hangsúlyozza, hogy a közös kereskedelempolitika végrehajtásának garantálnia kell a globális értéklánc felelősségteljes kezelését; kéri a Bizottságot, hogy kereskedelempolitikája részeként mozdítsa elő és erősítse meg a vállalati társadalmi felelősségvállalást, konkrét szabályok és gyakorlatok kidolgozására irányuló további fellépéseket is beleértve, figyelembe véve az az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveit a vállalati társadalmi felelősségvállalás eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében; megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást építse be valamennyi kereskedelmi megállapodásba, és a Parlament által kért kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet javított, civil társadalmat bevonó, független nyomon követése keretein belül ténylegesen kövesse nyomon ezeket a rendelkezéseket; megerősíti, hogy támogatja az olyan nemzetközi kezdeményezéseket, mint a bangladesi fenntarthatósági paktum, és kéri a Bizottságot, hogy összpontosítson annak végrehajtására;

55.  felhívja a Bizottságot és az összes nemzetközi szereplőt, hogy tartsák be a ruházati és lábbeliiparon belüli felelős ellátási lánc tekintetében követendő, kellő gondosságra vonatkozó új OECD-iránymutatásokat;

56.  emlékeztet rá, hogy az uniós kereskedelmi és beruházási politikának globálisan hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődéshez, a regionális integrációhoz és a fejlődő országoknak a regionális, majd végső soron a globális értékláncokba történő bevonásához, gazdasági diverzifikáció segítségével, melyhez méltányos és fejlődésbarát globális kereskedelmi szabályokra van szükség; felszólítja a Bizottságot, hogy politikai és technikai segítségnyújtás révén továbbra is támogassa egy méltányos afrikai kontinentális szabadkereskedelmi övezet fejlődését;

57.  emlékeztet arra, hogy az Unió elkötelezett a gyermekmunka legrosszabb formáinak globális szintű felszámolása mellett, mivel ez az EUSZ 21. cikkében rögzített értékeinkből fakad; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a gyermekmunka, illetve a kényszermunka vagy az újkori rabszolgaság egyéb formáinak felhasználásával előállított termékek behozatalának tilalmára; ezzel összefüggésben kiemeli a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. számú és a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. számú ILO-egyezmény ratifikálásának fontosságát az ezt eddig elmulasztó országok részéről;

58.  tudomásul veszi a gazdasági partnerségi megállapodások megkötése és végrehajtása terén elért előrelépést; úgy véli, hogy mélységében elemezni kell ezeknek az afrikai gazdaságra és annak ágazataira, azok munkaerőpiacára, valamint az Afrikán belüli régióközi kereskedelem előmozdítására gyakorolt hatásait; felhívja a Bizottságot, hogy a hiteles partnerség szellemében a lezáratlan kérdések tisztázása érdekében vigye előre a párbeszédet; emlékeztet arra, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások aszimmetrikus megállapodások, melyekben a fejlesztési és kereskedelmi szempontoknak azonos súlyt kell kapniuk; ezzel összefüggésben felhív a kísérő rendelkezések, köztük az EFA-források kifizetésének időbeli végrehajtására;

59.  üdvözli továbbá a CARIFORUM gazdasági partnerségi megállapodás végrehajtását; megjegyzi, hogy további figyelemfelkeltésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a CARICOM-országok részesülhessenek a megállapodás nyújtotta előnyökből; üdvözli a konzultatív vegyes bizottság létrehozását, de sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli civil társadalmi intézmények időben történő összehívására;

60.  ismét felszólítja az EU-t, hogy törekedjen megfelelő és hatékony megoldások kidolgozására egy átlátható és működőképes „társadalmi és környezeti nyomon követhetőségi” címkézési rendszernek a teljes értékláncban való bevezetése érdekében, a kereskedelem technikai akadályairól szóló WTO-megállapodással összhangban, és ezzel párhuzamosan nemzetközi szinten is segítse elő a hasonló intézkedéseket;

Az Unió kereskedelempolitikájának végrehajtását az átláthatóságnak és az információhoz való hozzáférésnek kell jellemeznie

61.  tudomásul veszi a Bizottság által az átláthatósággal kapcsolatban végzett munkát, és felkéri a Bizottságot, hogy tárgyalásai során biztosítsa a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságot, és teljes mértékben tartsa tiszteletben a más tárgyalások során kialakult bevált gyakorlatot; véleménye szerint a Bizottság kulcsfontosságú célkitűzései között kell szerepelnie az átláthatóság megvalósításának; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra a tárgyalásokkal és a megállapodások végrehajtásával kapcsolatos dokumentumokat anélkül, hogy aláásnák az Unió tárgyalási pozícióit;

62.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki valódi stratégiát a kereskedelempolitikára és az egyes kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tájékoztatással kapcsolatban a lehető legtöbb információ átadása és az egyes szereplők számára való adaptálása érdekében, hogy ez utóbbiak kihasználhassák a megállapodások előnyeit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a megkötött szerződésekre vonatkozó figyelemfelhívó intézkedéseket a gazdasági szereplők számára, rendszeres párbeszédet fenntartva a szakmai szövetségekkel, a vállalkozásokkal és a civil társadalommal;

63.  üdvözli, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) a CETA-ra, a TiSA-ra, a Japánnal, Chilével és a Tunéziával kötött megállapodásokra, valamint a multilaterális beruházási bíróságról szóló egyezményre vonatkozó tárgyalási megbízatások Tanács általi, valamint az Ausztráliával, az Új-Zélanddal kötendő megállapodásokra vonatkozó tárgyalási megbízatástervezet Bizottság általi nyilvánosságra hozatalát; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat az összes tárgyalási megbízatás közzétételére, a Bizottságot pedig a jövőbeli tárgyalások megnyitására vonatkozó valamennyi megbízatástervezet nyilvánosságra hozatalára; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a tárgyalási megbízatások összeállítása és elfogadása során építsék be a Parlament által megfogalmazott ajánlásokat;

64.  ismételten kéri, hogy vonják be jobban a tagállamokat, az Európai Parlamentet, a nemzeti parlamenteket, a gazdasági szereplőket és a civil társadalom és a szociális partnerek képviselőit a kereskedelempolitika és többek között a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések nyomon követésébe; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé „megerősített partnerségre” irányuló cselekvési tervet és leírást a kereskedelmi megállapodások végrehajtására;

65.  kéri a Bizottságot, hogy javítsa az egyes kereskedelmi megállapodásokkal összefüggő hatásvizsgálatok minőségét, és azok ágazati és földrajzi elemzést is tartalmazzanak; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a jobb és még inkább időben történő tájékoztatás a kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó előzetes és utólagos hatásvizsgálatokban található adatokkal kapcsolatban;

66.  üdvözli a kereskedelempolitika nyomon követésével foglalkozó tanácsadó csoport felállításáról szóló bejelentést; hangsúlyozza az új testület gyors, átlátható, nyilvános és inkluzív módon történő létrehozásának fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tegye közzé a tanácsadó csoport ülés- és munkadokumentumait; kéri továbbá a Bizottságot, hogy határozzon meg eljárásokat annak érdekében, hogy a tanácsadó csoport megfelelő válaszokat kapjon az általa felvetett problémákra;

o
o   o

67.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(1) HL C 101., 2018.3.16., 30. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0439. (3) HL C 101., 2018.3.16., 19. o. (4) HL C 35., 2018.1.31., 21. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0330. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0437. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0488. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0090. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0369. (10) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o. (11) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0225.