Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ),

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra(1),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i, 2016. december 15-i, 2017. június 22-i és 2018. június 28-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló, 2018. december 12-i éves jelentésére(2),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló 2013. november 25-i, 2014. november 18-i, 2015. május 18-i, 2016. június 27-i, 2016. november 14-i, 2017. május 18-i, 2017. július 17-i és 2018. június 25-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án ismertetett „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel az Európai Tanács elnöke, a Bizottság elnöke és a NATO főtitkára által tett 2016. július 8-i és 2018. július 10-i együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel az EU és a NATO Tanácsai által 2016. december 6-án elfogadott, 42 javaslatból álló csomagra és az annak végrehajtásáról szóló, 2017. június 14-i és 2017. december 5-i eredményjelentésekre, valamint a mindkét Tanács által 2017. december 5-én elfogadott, 32 javaslatból álló új csomagra,

–  tekintettel a „Vitaanyag az európai védelem jövőjéről” című, 2017. június 7-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel az EU katonai struktúráival kapcsolatos jelenlegi helyzetről és a kilátásokról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai űrstratégiáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. november 23-i (a Tanács közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, az Európai Parlament számára készített éves jelentése alapján készült) állásfoglalására(6), valamint a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A közös biztonság- és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek” című, 2017. március 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a 2018. évi költségvetés tervezetéről szóló háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló, 2017. július 5-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az EU közvetítéssel és párbeszéddel kapcsolatos kapacitásának megerősítésére vonatkozó, 2009. november 10-én elfogadott koncepcióra,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő által 2016. november 14-én ismertetett, „A biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv” című dokumentumra,

–  tekintettel az EU–NATO kapcsolatokról szóló, 2018. június 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az európai védelmi cselekvési tervről szóló, 2016. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2016)0950),

–  tekintettel a Bizottság által 2017. június 7-én az „Európa, amely védelmet nyújt: a Bizottság vitát kezdeményez a biztonsági és védelmi unió felé való elmozdulásról” című sajtóközleményben ismertetett új védelmi csomagra,

–  tekintettel az EU globális stratégiája végrehajtásának 2. évéről szóló éves jelentésre,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(11), valamint a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az EU katonai mobilitással kapcsolatos, 2018. március 28-án nyilvánosságra hozott cselekvési tervére,

–  tekintettel a Tanácsnak „Az ENSZ és az EU közötti békefenntartási és válságkezelési stratégiai partnerség megerősítése: Prioritások 2019–2021-re” című, 2018. szeptember 18-án elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel arra, hogy 2012-ben az EU kapta a Nobel-békedíjat, amiért több mint hat évtizeden keresztül előmozdította a békét, a megbékélést, a demokráciát és az emberi jogokat,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0375/2018),

A.  mivel a tagállamok elkötelezettek a közös védelmi politika fokozatos kialakítása mellett, amely az EUSZ 42. cikk rendelkezéseivel összhangban közös védelemhez vezethet, megerősítve ezáltal az európai identitást és annak függetlenségét a béke, a biztonság és a fejlődés Európában és a világban való előmozdítása érdekében;

Az Unió stratégiai környezete

1.  megállapítja, hogy a szabályokon alapuló világrendet – az EU szomszédságában és azon túl – politikai-katonai értelemben és újabban kereskedelmi-gazdasági vonatkozásban is kihívások érik; megállapítja, hogy ezeket a rendszerszerű kihívásokat a stratégiai nemzetközi környezet folyamatos romlása kíséri, melynek során államközi és államokon belüli konfliktusok és erőszak, terrorizmus, államkudarc, kiber- és hibrid támadások fenyegetik – az éghajlatváltozás és természeti katasztrófák hatásai mellett – társadalmaink alappilléreit; elismeri, hogy a szabályokon alapuló nemzetközi rend, a nemzetközi jog és a liberális demokráciák által védett értékek védelmének abszolút prioritást kell élveznie, és ez kompromisszumok nélküli megközelítést kíván meg;

2.  hangsúlyozza, hogy ezek a kihívások túlságosan nagyarányúak ahhoz, hogy egyetlen ország önmagában megbirkózzék velük; hangsúlyozza, hogy az EU számára létfontosságú, hogy konzisztens, hatékony és egységes módon, és szövetségeseinkkel, valamint partnereinkkel és más nemzetközi szervezetekkel összehangoltan adjon választ ezekre a kihívásokra; megállapítja, hogy a KVBP hasznos eszköz számos említett kihívás kezeléséhez, de azt hatékonyabban és a többi külső és belső eszközzel összehangolva kellene használni annak biztosítása érdekében, hogy az EU érdemben hozzá tudjon járulni a nemzetközi válságok kezeléséhez, és hogy erősíteni tudja stratégiai autonómiáját; rámutat, hogy létrejöttek a KBVP intézményei és számos eszköze, és sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul vegyék igénybe azokat;

3.  emlékeztet, hogy az EU tagállamainak biztonsága mélyen összefonódott; hangsúlyozza, hogy szükséges meghatározni a valamennyi tagállam által azonosított kockázatokat; aláhúzza, hogy a kihívások összetett volta – a különböző fenyegetések más-más szinten jelentkeznek az egyes államok számára – megegyezést tesz szükségessé abban, hogy a kihívásokat miképpen küzdjék le kollektív módon és a szolidaritás szellemében;

4.  hangsúlyozza, hogy a Közel-Keletet, a Száhel-övezetet és Afrika szarvát már érintő dzsihádista terrorizmus folyamatosan terjed Nyugat-Afrika, Közép-Ázsia és Délkelet-Ázsia felé; hangsúlyozza, hogy ez az állandó fenyegetés tartós és jól koordinált stratégiát tesz szükségessé az EU szintjén az európai polgárok és érdekek, valamint az érintett régiók megvédelmezése érdekében;

5.  megállapítja, hogy Oroszország legutóbbi cselekedetei és politikái csökkentették a stabilitást, és megváltoztatták a biztonsági környezetet, valamint hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak még inkább közös stratégiai megközelítést kell kialakítaniuk Oroszországot illetően;

6.  aggodalommal állapítja meg, hogy a novicsok idegméreg használata 2018 márciusában Salisbury városában volt az első ilyen támadás európai földön a második világháború óta, és egy európai polgár halálát okozta; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy fogadjon el korlátozó intézkedéseket azokkal szemben, akik felelősek a vegyi fegyverek használatáért és elterjedéséért;

7.  hangsúlyozza, hogy az oroszok még nem vonultak ki Ukrajnából, a minszki megállapodásokat – amelyek nélkül nem lesz megoldás a konfliktusra – még nem hajtották végre, és folytatódik a Krím félsziget jogellenes elcsatolása és militarizálása; rendkívül aggasztónak tartja, hogy Oroszország túlzott gyakorlatai és katonai tevékenységei, a hibrid taktikák, köztük a kiberterrorizmus, az álhírek és a dezinformációs kampányok, valamint a gazdasági és energiapolitikai zsarolás destabilizálják a keleti partnerség országait és a Nyugat-Balkánt, továbbá a nyugati demokráciákat is célba vették, fokozva a belső feszültséget; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-t körülvevő biztonsági környezet az elkövetkező években is rendkívül kiszámíthatatlan marad; ismételten hangsúlyozza a Nyugat-Balkán stratégiai fontosságát az EU biztonsága és stabilitása szempontjából, valamint azt, hogy összpontosítani és erősíteni kell az EU politikai kötelezettségvállalását e régióval szemben, beleértve a közös biztonság- és védelempolitikai missziók megbízatásának megerősítését; határozottan úgy véli, hogy az EU sebezhetőségének felszámolása érdekében nagyobb integrációra és koordinációra van szükség;

8.  megállapítja, hogy az együttműködés szükségességét az elmúlt évek során egyre növekvő mértékben felismerték, és üdvözli az ebben az irányban már megtett lépéseket, például az az állandó strukturált együttműködés (PESCO) létrehozását, bár a konkrét eredmények megfelelő értékelése még várat magára; úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia kell a párbeszédet és együttműködést a térség harmadik országaival, valamint a regionális és szubregionális szervezetekkel;

9.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az együttműködés mindmáig kialakulóban van, és sokkal többet kell tenni annak elérése érdekében, hogy az EU és tagállamai learathassák a mély, tartós, hosszú távú védelmi együttműködés gyümölcseit;

10.  hangsúlyozza az európai védelmi képességek további integrálásával járó gyakorlati és pénzügyi előnyöket; hangsúlyozza, hogy az összes érdekelt fél átfogó és megbízható munkája révén a védelem hatóköre és hatékonysága a védelemre fordított kiadások növelése nélkül is fokozható;

11.  megállapítja, hogy az uniós tagállamok védelme elsősorban attól függ, hogy van-e politikai szándékuk és katonai kapacitásuk arra, hogy egy bizonytalan stratégiai környezetben vállalják a rájuk háruló felelősséget; hangsúlyozza a transzatlanti biztosíték jelentőségét az európai és észak-amerikai demokráciák biztonsága és megvédése számára; kifejezi azonban aggodalmát a kapcsolat jelenlegi állapota miatt és felhívja valamennyi felelős politikai és társadalmi erőt ennek a létfontosságú kapcsolatnak a további erősítésére annak aláásása helyett; hangsúlyozza, hogy elejét kell venni annak, hogy a kereskedelemi kapcsolatok legutóbbi nehézségei hatással legyenek a transzatlanti biztonsági kapcsolatrendszerre; hangsúlyozza, hogy egy jól meghatározott stratégiai autonómia előmozdítja az európai biztonságot, valamint az EU és a NATO közötti kapcsolatokat is; ennek tükrében ismételten hangsúlyozza, hogy fokozottan szükség van európai szintű védelmi együttműködésre és az erőforrások kulcsprioritások felé irányítására;

12.  hangsúlyozza, hogy a multilateralizmust, amely mellett Európa erősen elkötelezett, egyre jobban megkérdőjelezi az USA és a világ más nagyhatalmai által tanúsított magatartás; ismételten rámutat a multilateralizmus, mint a jogállamiság értékeinek előmozdítását és a globális problémák kezelését szolgáló eszköz fontosságára a béke és stabilitás fenntartása terén;

KVBP – az előre vezető út

13.  véleménye szerint a tagállamoknak és az EU-nak sürgősen megfelelő beruházásokat kell végrehajtaniuk a biztonság és a védelem terén, a védelmi szolidaritásnak és együttműködésnek pedig – az EU globális stratégiájában vázolt – módon normává kell válnia; üdvözli az EU globális stratégiája biztonságra és védelemre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása terén tett eddigi előrehaladást; véleménye szerint ezek az eredmények megnyitják az utat a jövőbeli jelentős strukturális változtatásokhoz;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy a GDP-jük 2%-ában határozzák meg a védelemre fordítandó összeget, valamint hogy védelmi költségvetésük 20%-át fordítsák az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) által szükségesnek tartott felszerelésekre, többek között a kapcsolódó kutatás-fejlesztésre;

15.  üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keretre tett bizottsági javaslatban a védelem külön címet kapott, és különösen egy költségvetési sor létrehozását az Európai Védelmi Alap és a katonai mobilitási projektek finanszírozására; úgy véli, hogy ezek a döntések nagyon is arra mutatnak, hogy a Bizottság szintjén központosított védelmi irányítást kell létrehozni; hangsúlyozza, hogy az említett költségvetési sorból kizárólag védelmi célokat szabad finanszírozni, elkerülve minden politikai ráhatást, mivel a biztonság oszthatatlan és összhangban kell lennie a tagállamok képességbeli és infrastrukturális szükségleteivel, illetve a stratégiai önállóságra irányuló uniós törekvésekkel;

16.  megállapítja, hogy a katonai mobilitás egyre előkelőbb helyen szerepel az európai védelmi tennivalók között; hangsúlyozza, hogy a katonai mobilitás a jelenlegi fenyegetettségi helyzetben olyan központi stratégiai eszköz, amely létfontosságú mind a KVBP, mind a tagállamok más multilaterális kötelezettségei szempontjából, ideértve a NATO-t is; hangsúlyozza a meglévő hálózatok katonai mobilitási szükségletekhez való igazításának jelentőségét; üdvözli ezért a katonai mobilitás beillesztését nem csak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre irányuló új javaslatba, hanem a PESCO-ba is, továbbá hogy kiemelkedő helyet kapott az EU és a NATO közötti együttműködésben; hangsúlyozza, hogy a kívánt eredmények eléréséhez ezeket a különböző projekteket megfelelően összhangba kell hozni egymással és össze kell hangolni a szövetségesekkel; üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a következő többéves pénzügyi keretben (2021–2027) az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön keresztül 6,5 milliárd EUR-t juttatna katonai mobilitási projekteknek;

17.  megjegyzi ugyanakkor, hogy mindezen különböző elemek összeillesztése érdekében elsőrendűen fontos az európai védelem jól meghatározott – leginkább az EU biztonsági és védelmi fehér könyve alapján megfogalmazható – átfogó stratégiai megközelítését kidolgozni;

18.  sürgeti pontos és kötelező erejű iránymutatás létrehozását, amely jól definiált keretet biztosít az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jövőbeli beindításához és végrehajtásához; felhív az EU biztonsági és védelmi fehér könyvének megfogalmazására és elfogadására, mely könyv garantálná, hogy a jelenlegi és jövőbeli képességépítési folyamatok az EU stratégiai biztonsági érdekein alapuljanak;

19.  üdvözli az alelnök/főképviselő azon – a Bizottság által támogatott – javaslatát is, hogy egy Európai Békekeretből finanszírozzák az EU védelmi tevékenységeihez fűződő azon költségeket – mint például az Afrikai Unió békefenntartó missziói, a saját KBVP-műveletek közös költségei és a partnerek katonai kapacitásépítése –, amelyeket az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése a költségvetési finanszírozásból kizár; ismételten megerősítette, hogy szükség van a meglévő eszközökkel való átfedések elkerülésére; külön is aláhúzza, hogy az Athena mechanizmus ambiciózus módon részt vesz és ki is bővül a KVBP-missziók és műveletek finanszírozása terén, ami a Parlament régi kérése volt; felszólít valamennyi jövőbeli misszió pénzügyi ellenőrzésének javítására és az időben megtörténő hatásértékelésekre;

Az Unió biztonságát és védelmét szolgáló képességek

20.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a rendelkezésre álló politikai eszközök teljes tárházát – a puha hatalomtól a kemény hatalomig, és a rövid távú intézkedésektől a hosszú távú politikákig – alkalmaznia kell; megerősíti, hogy súlyt kell helyezni a szükséges polgári és katonai képességek felépítésére az EU globális stratégiájában felvázolt átfogó biztonsági fenyegetésekre való válaszadás céljából Európán belül és Európa körül; emlékeztet rá, hogy az EU globális stratégiája ösztönzi elmélyült biztonsági együttműködés kialakítását az Unión belül;

21.  véleménye szerint az uniós tagállamoknak törekedniük kell katonai képességeik javítására, hogy azok lefedjék a szárazföldi, légi, űrbéli, tengeri és kiberképességek összességét – beleértve a stratégiai támogató eszközöket is – annak érdekében, hogy az uniós KVBP hiteles erővé váljon; hangsúlyozza, hogy szükség van a hírszerzési, felügyeleti és felderítési rendszerekbe, a műholdas kommunikációba, valamint az űrhöz és az állandó Föld-megfigyeléshez való önálló hozzáférésbe való beruházásokra a belső és külső fenyegetések jobb értékelése érdekében;

22.  megerősíti az EU-nak a globális tengeri védelem biztosítása terén betöltött szerepét, és hangsúlyozza a releváns katonai és civil képességek felépítésének fontosságát; üdvözli e tekintetben az Európai Unió tengerhajózási biztonsági stratégiájához kapcsolódó átdolgozott cselekvési terv 2018 júniusi elfogadását;

23.  létfontosságúnak tartja, hogy az EU és a NATO fokozza a hírszerzési értesülések megosztását a kibertámadások hivatalos azonosításának, majd annak lehetővé tétele érdekében, hogy korlátozó szankciókat szabjanak ki azokra, akik a kibertámadások elkövetéséért felelősek;

24.  elismeri az űrágazat stratégiai dimenzióját Európa számára és azt, hogy javítani kell a polgári és biztonsági/védelmi szempontok közötti szinergiákat; hangsúlyozza az űrképességek kihasználásának szükségességét, figyelembe véve mind a tágabb geopolitikai környezetet, mind a KBVP-t, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az uniós űrprogramok alapvetően polgári jellegűek;

25.  üdvözli az EU-nak a számítástechnikai bűnözéssel szembeni ellenálló képességének megerősítése irányába tett lépéseit a kiberbiztonsággal foglalkozó uniós ügynökség megerősítése és a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló (EU) 2016/1148 irányelv (NIS-irányelv)(13) gyors végrehajtása révén;

26.  úgy véli, hogy amikor kiberműveleteken keresztül beavatkoznak más országok választásaiba, az aláássa és sérti az emberek azon jogát, hogy közvetlenül vagy szabadon választott képviselőiken keresztül az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzítettek szerint részt vegyenek országuk kormányzásában, és amikor ezt egy másik állam teszi, az akkor is sérti a nemzetközi jogot, ha ez nem fegyveres erővel, illetve a területi integritás vagy a politikai függetlenség fenyegetésével történik;

27.  véleménye szerint az Unió biztonságát és védelmét szolgáló képességek javíthatók a védelmi és katonai együttműködés olyan meglévő kereteinek jobb kihasználásával, mint az európai többnemzetiségű magas készültségű hadtest parancsnokságai és az uniós harccsoportok, megerősítve a NATO-n belüli hasonló kezdeményezéseket, nem pedig azokkal átfedésben; úgy véli, hogy ez hozzájárul a nemzeti fegyveres erők folyamatos átalakításához a fokozottabb interoperabilitás, fenntarthatóság, rugalmasság és bevethetőség céljának elérése érdekében;

28.  üdvözli az európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) létrehozását, amelynek célja az EU védelmi ipara verseny- és innovációs képességének 500 millió EUR értékű támogatása 2020-ig; felszólít a program gyors végrehajtására;

29.  véleménye szerint az EDIDP elő fogja segíteni, hogy javuljon az EU védelmi iparának versenyképessége, hatékonysága és innovációs képessége olyan támogatható fellépéseknek köszönhetően, amelyek többek között kiterjednek a védelmi termékek tervezésére, ezek prototípusainak megalkotására, kipróbálására, hitelesítésére és tanúsítására, valamint technológiák kifejlesztésére kis- és középvállalkozásokat és közepes piaci tőkeértékű vállalatokat (mid-caps), kutatóközpontokat és egyetemeket magukba foglaló konzorciumok és tagállami együttműködés keretében, hozzájárulva ezzel az EU stratégiai önállóságához és az európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) megerősítéséhez; rámutat, hogy az uniós KBVP belső és külső dimenzióinak egyaránt előnyére válhat az egységes védelmi piac kialakítása;

30.  üdvözli az Európai Védelmi Alap létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatot és az Európai Bizottság által a következő többéves pénzügyi keretben javasolt komoly finanszírozást; felhív az EDIDP, a kísérleti projekt és a védelmi célú kutatásra irányuló előkészítő intézkedés végrehajtásából levont kezdeti tanulságok figyelembevételére; megállapítja, hogy az EDIDP eredményét megfelelően figyelembe kell venni, és reméli, hogy a javaslat elfogadása mielőbb megtörténik Európa védelmi iparának javítása és a partnereivel való együttműködési képessége érdekében;

31.  hangsúlyozza, hogy az EU stratégiai biztonsági és védelmi célkitűzései csak a tagállamok fegyveres erői és védelmi iparágai szükségleteinek és hosszú távú képességépítési követelményeinek lehető legszorosabb összehangolása útján érhetők el; megállapítja, hogy a képességfejlesztési terv (CDP) és a koordinált éves védelmi szemle (CARD) jelentősen hozzájárulhat e cél eléréséhez;

32.  újfent hangsúlyozza, hogy az Európai Védelmi Ügynökségnek (EDA) kell lennie – ahol ezt a Lisszaboni Szerződés előirányozza – az európai fegyverzet- és képességfejlesztési politika keretébe tartozó uniós fellépéseket végrehajtó ügynökségnek; hangsúlyozza, hogy az EDA igazgatásával és működtetésével kapcsolatos kiadásokat az uniós költségvetésből kell fedezni; üdvözli az EDA költségvetésének végrehajtott kisebb kiigazításait, ám hangsúlyozza, hogy az EDA kibővített felelősségi köre – egyebek mellett a PESCO, a CARD és az Európai Védelmi Alap terén – megfelelő finanszírozást igényel;

33.  emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani az európai fegyveres erők több közös kiképzésének és gyakorlatának megszervezését, támogatva ezzel az interoperabilitást, szabványosítást és a fenyegetések – hagyományos és nem hagyományos – széles spektrumával szembeni felkészültséget.

34.  üdvözli a civil KBVP megerősítésére irányuló közelmúltbeli intézkedéseket, amelyek az EU közös megközelítésének lényegi részét képezik, különösen a civil KBVP-missziók képességeinek és reagálóképességének kiépítését és a fokozott hatékonyságra való összpontosítást a kihívások leküzdése terén a belső és külső fellépés közötti kapcsolatok mentén; hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak a következő többéves pénzügyi keretben emelnie kell a polgári konfliktusok megelőzését szolgáló beruházások szintjét, ami hozzájárul az EU mint nemzetközi szereplő szerepének növeléséhez; szorgalmazza a KBVP struktúráinak és eljárásainak kiigazítását a polgári és katonai missziók és műveletek gyorsabb, hatékonyabb és integráltabb bevetése és irányítása érdekében;

35.  kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy a felmerülő válságokra adott első válaszként mindig a közvetítést részesítsék előnyben, és támogassák a többi partner közvetítési törekvéseit; hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy az EU aktívan támogassa a békés tárgyalást és konfliktusmegelőzést a nemzetközi partnerei között;

Állandó strukturált együttműködés

36.  üdvözli a PESCO kialakítását, mert az fontos lépést jelent a tagállamok szorosabb együttműködése felé a biztonság és a védelem terén; elismeri, hogy a PESCO jogilag kötelező hosszú távú projektnek tekintendő, amely egy sor igen ambiciózus kötelezettségvállalást és számos együttműködési projektet tartalmaz; hangsúlyozza, hogy teljes körű összehangolásra van szükség a PESCO, illetve a KVBP tevékenységei között, különösen az EUSZ-ban megállapított célkitűzések és a NATO-feladatok tekintetében; úgy véli, hogy a PESCO-nak mindkét szervezet képességépítését szolgálnia kell;

37.  felszólítja a résztvevő tagállamokat, hogy terjesszenek elő olyan projekteket, amelyek stratégiai európai dimenzióval rendelkeznek, válaszul az EU azonosított képességbeli hiányosságaira és megerősítve az EDTIB-t; felhívja a PESCO-ban részt vevő tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusabbak és a jövőbeli PESCO-projektjavaslatok benyújtásakor teljes mértékben legyenek figyelemmel az európai hozzáadott érték nagyságára;

38.  rámutat a PESCO, illetve a koordinált éves védelmi szemle (CARD) és az Európai Védelmi Alap közötti szoros, a tagállamok védelmi képességeinek erősítését szolgáló kapcsolatra;

39.  üdvözli a Tanács határozatát a PESCO-projektek irányításának szabályainak létrehozásáról, mert az tisztáz számos függőben levő – a PESCO végrehajtásával kapcsolatos – részletkérdést; megállapítja ugyanakkor, hogy az EKSZ-nek és az EDA-nak valószínűleg további költségvetési előirányzatra lesz szüksége ahhoz, hogy képesek legyenek ellátni a PESCO titkársági feladatait;

A KVBP missziói és műveletei

40.  kiemeli a KBVP missziói és műveletei hozzájárulását a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e missziók hatékonyságát még mindig veszélyeztetik a strukturális hiányosságok, a tagállamok egyenlőtlen hozzájárulásai, valamint a műveleti környezet tekintetében az alkalmatlanság; megjegyzi, hogy a KBVP alkalmazása mindenekelőtt közös érdekeken és prioritásokon alapuló politikai akaratot követel meg a tagállamoktól, valamint szükségessé teszi az intézményi együttműködési struktúrák kialakítását; úgy véli, hogy az EU hosszú távú KVBP-művelete – az EUFOR BiH / Althea művelet – az ország és a szélesebb nyugat-balkáni régió iránti uniós elkötelezettség látható jeleként továbbra is fontos elrettentő szerepet lát el; véleménye szerint ezért nagyon fontos a végrehajtással kapcsolatos megbízatást meghosszabbítani és az erők jelenlegi szintjét (600 fő) fenntartani, mert a biztonságos és biztosított környezetre még mindig leselkednek veszélyek a megnövekedett feszültség és a jelenlegi etnikai-nacionalista központú politizálás miatt;

41.  megerősíti az EU és Afrika közötti partnerség stratégiai fontosságát a köztük lévő szoros történelmi, kulturális és földrajzi kötelék alapján; hangsúlyozza az együttműködés erősítésének szükségességét, többek között a biztonság területén; kiemeli különösen a Száhel-övezetben folytatott KBVP-műveletek regionalizálásának fontosságát, amely összefogja az EU polgári és katonai tevékenységeit a Száhel-övezet öt G5 országa együttműködési képességeinek fokozása érdekében;

42.  megállapítja, hogy az Afrika szarvánál kialakult geopolitikai helyzetet a világkereskedelem és a regionális stabilitás miatt felvett jelentősége folytán egyre inkább a versengés jellemzi; üdvözli ezért az Atalanta művelet, az EUCAP Szomália és az EUTM Szomália folytatódó jelenlétét mint a régió stabilizálásának tényezőit; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a KVBP csak hozzájárulhat a régiót fenyegető sokrétű kihívásokra adandó megoldáshoz, és kiemeli annak fontosságát, hogy továbbra is átfogó megközelítésre van szükség;

43.  üdvözli továbbá az uniós missziók és műveletek tevékenységét a Száhel-övezetben, valamint az EUCAP Száhel Mali és Niger, valamint az EUTM Mali hozzájárulását a regionális stabilitáshoz, a terrorizmus és az emberkereskedelem elleni küzdelemhez és a helyi lakosság biztonságához;

44.  megállapítja, hogy az Európai Számvevőszék EUCAP Száhel Nigerről és Maliról készített legutóbbi jelentésének eredményei szerint problémák állnak fenn a személyzet kiképzésére, pótlására, a fenntarthatóságra és a teljesítményre vonatkozó mutatókkal kapcsolatban, és feltehető, hogy ezek a problémák más civil missziók esetében is jelentkeznek; üdvözli az EKSZ gyors válaszát, amely az említett kérdésekkel foglalkozott a civil KVBP-missziók hatékonyságának fokozása érdekében; üdvözli az Európai Számvevőszék bevonását a KVBP-missziók és -műveletek átvilágításába, és ösztönzi további különjelentések készítését más missziókkal és műveletekkel kapcsolatban is;

45.  hangsúlyozza az EUNAVFOR MED Sophia művelet hozzájárulását a földközi-tengeri térség déli középső részén tevékenykedő embercsempész- és emberkereskedő-hálózatok üzletszerű tevékenységének ellehetetlenítésére és további tengeri halálesetek megakadályozására tett szélesebb körű uniós erőfeszítésekhez;

46.  üdvözli a polgári és katonai tervezési és végrehajtási kapacitás (MPCC) létrehozását és teljes körű műveleti alkalmasságának elérését a nem végrehajtási jellegű uniós missziók és műveletek (kiképzési missziók) számára; kiemeli, hogy az MPCC-t mielőbb fel kell hatalmazni valamennyi jövőbeli katonai KVBP-művelet megtervezésére és irányítására, valamint hogy szükség van az uniós harccsoportok alkalmazása előtt álló némely akadály felszámolására; felszólít kibővített együttműködésre az MPCC és a polgári tervezési és végrehajtási képesség (CPCC) között, a közös támogatáskoordinációs központtal (JSCC) összefüggésben is, a civil és a katonai szinergiák maximalizálása és a szakértelem megosztása érdekében a válságok és konfliktusok integrált és átfogó megközelítésének részeként; felszólít az MPCC megerősítésére a végrehajtó műveletek irányítására és ellenőrzésére vonatkozó képességeinek növelése, valamint a polgári missziókkal fennálló szinergiák fokozása érdekében;

47.  hangsúlyozza, hogy szükség van a nemek közötti egyenlőség szempontjainak alkalmazására az uniós KBVP-műveletek során, figyelemmel a nők háborúban, a konfliktus utáni stabilizációban és a béketeremtésben betöltött szerepére; hangsúlyozza, hogy szükség van foglalkozni a nemi alapú erőszakkal mint a konfliktus sújtotta területeken zajló háborúk eszközével; kiemeli, hogy a nőket a férfiaknál hátrányosabban érinti a háború; kéri az EU-t és nemzetközi partnereit, hogy aktívan vonják be a nőket a béketeremtésbe és a stabilizációba, valamint hogy foglalkozzanak a nők sajátos biztonsági szükségleteivel;

48.  sürgeti a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítési (CBSD) kezdeményezés gyors végrehajtását a KBVP missziói és műveletei hatékonyságának és fenntarthatóságának javítása és annak érdekében, hogy az EU meg tudja erősíteni partnerországainak biztonsági és védelmi kapacitásait;

49.  sürgeti az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy fokozzák a kiberbiztonság javítására irányuló erőfeszítéseiket, különösen a KBVP-missziókkal összefüggésben, többek között a KVBP-t érő fenyegetések enyhítése érdekében hozott uniós és tagállami szintű intézkedések útján, például a következők révén: az ellenálló képesség növelése oktatás, képzés és gyakorlatok segítségével, valamint az uniós kibervédelmi oktatás és képzés rendszerének észszerűsítése;

50.  úgy véli, hogy az EU és tagállamai korábban soha nem tapasztalt fenyegetéssel néznek szembe az államilag támogatott és a kibertámadások, valamint a kiberbűnözés és a terrorizmus formájában; úgy véli, hogy a kibertámadások jellegüknél fogva olyan fenyegetést jelentenek, amely uniós szintű választ tesz szükségessé; bátorítja a tagállamokat, hogy egy másik tagállamot ért kibertámadás esetén nyújtsanak kölcsönösen segítséget egymásnak;

Az EU és a NATO közötti kapcsolatok

51.  kiemeli, hogy az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség alapvető fontosságú az EU és szomszédai előtt álló biztonsági kihívások kezelésében; figyelemmel arra, hogy az EU 28 tagállamából 22 a NATO tagja is, hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek ki kell egészítenie és tiszteletben kell tartania a két szervezet sajátosságait és szerepeit; hangsúlyozza, hogy a két szervezet jellemzői nagyban különböznek egymástól, és hogy együttműködésüket az elfogadás és a kölcsönösség elveire építve, az egyes tagállamok egyedi karakterű biztonság- és védelempolitikájának sérelme nélkül, a két szervezet autonómiájának és döntéshozatali eljárásainak teljes tiszteletben tartása mellett kell folytatni; meggyőződése, hogy egy erősebb EU és egy erősebb NATO egymást erősítik a szinergiák és a hatékonyság növelésével, valamennyi partner biztonsága és védelme javára; hangsúlyozza, hogy az EU–NATO stratégiai partnerség egyformán alapvető fontosságú a továbbfejlődő uniós KVBP és a NATO jövője, valamint az EU és az Egyesült Királyság közötti, brexit utáni kapcsolatok szempontjából;

52.  üdvözli a 2018. július 12-i brüsszeli NATO-csúcson elfogadott új EU–NATO nyilatkozatot, és hangsúlyozza, hogy a közös nyilatkozat sikeres végrehajtása attól függ, hogy a folyamat során az összes tagállamban meglegyen a politikai akarat; elismerve a 74 közös fellépés végrehajtása során született érezhető eredményeket, véleménye szerint további erőfeszítésekre van szükség a sok vállalt kötelezettség gyakorlati megvalósítása érdekében, különösen a hibrid fenyegetettségek, a kiberbiztonság és a közös gyakorlatok kapcsán; külön felhívja a figyelmet az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) bevonására 30 fellépés végrehajtásába;

53.  hangsúlyozza, hogy a katonai mobilitásra irányuló erőfeszítéseket prioritásként kell kezelni és hozzá kell járulniuk a KVBP-missziók és -műveletek hatékony végrehajtásához és a NATO védelmi pozíciójának erősítéséhez; mindkét szervezetet arra ösztönzi ezért, hogy a lehető legszorosabb módon folytassák közös munkájukat a katonai mobilitás érdekében, többek között közös katonai követelmények kidolgozásán keresztül a haderők és a felszerelés gyors mozgatásának megkönnyítése érdekében egész Európában, nem elfeledkezve az elsősorban dél és kelet felől érkező többirányú kihívásokról; felhívja a Bizottságot, hogy a szükséges beruházásokkal – és ahol erre szükség van, jogi szabályozással is – támogassa ezeket az erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy lazítani szükséges a gyorsreagálású haderő EU-n belüli határokon átnyúló mozgására vonatkozó közigazgatási eljárásokat;

54.  hangsúlyozza itt az EU és a NATO egymást kiegészítő jellegét, és hogy gondoskodni kell arról, hogy az EU és a NATO képességeinek fejlesztésére irányuló multinacionális kezdeményezések kiegészítsék és kölcsönösen erősítsék egymást;

55.  hangsúlyozza, hogy a kiberbiztonság terén való együttműködés és integráció nem csak az uniós tagállamok, a kulcsfontosságú partnerek és a NATO között fontos, hanem a társadalom különböző szereplői között is;

KBVP-partnerségek

56.  hangsúlyozza, hogy a partnerségek és az együttműködés az uniós értékeket valló országokkal és szervezetekkel hatékonyabb KVBP-t eredményez; üdvözli a KVBP-partnerek hozzájárulását a folyamatban levő uniós missziókhoz és műveletekhez, melyek hozzájárulnak a béke, a regionális biztonság és stabilitás erősítéséhez;

57.  véleménye szerint létfontosságú tovább erősíteni az együttműködést az intézményi partnerekkel, köztük az ENSZ-szel, a NATO-val, az Afrikai Unióval és az EBESZ-szel, valamint a stratégiai kétoldalú partnerekkel, így az USA-val is; ajánlja a KVBP-partnerségek továbbfejlesztését a partnerek ellenálló képességének fokozása és a biztonsági ágazat reformja terén;

58.  hangsúlyozza az EU és az ENSZ közötti partnerség fontosságát a nemzetközi konfliktusok megoldása és a béketemető tevékenységek terén; kéri mind az EU-t, mind pedig az ENSZ-et, hogy erősítsék meg a válságkezeléssel foglalkozó EU–ENSZ irányítóbizottsága közös egyeztetési mechanizmusát, és hogy a partnerségükben rejlő összes lehetőséget aknázzák ki politikai legitimáltságuk és műveleti képességeik összevonása érdekében;

59.  határozott véleménye, hogy a brexitet követően az EU-nak a lehető legszorosabb partnerséget kell fenntartania az Egyesült Királysággal a biztonság és védelem terén;

Parlamenti dimenzió

60.  hangsúlyozza a biztonsági és védelmi ügyek parlamenti felügyeletének rendkívüli fontosságát nemzeti és uniós szinten, mivel az alkotóeleme bármiféle előrelépésnek ezen a szakpolitikai területen, továbbá ezzel összefüggésben a parlamenti szereplőket szorosabb együttműködésre bátorítja, esetlegesen keresve az együttműködés új vagy javított formáit annak érdekében, hogy a parlamenti felügyelet minden szinten gördülékenyen működhessen; emlékeztet a civil társadalom és a polgárok bevonásának fontosságára az európai biztonságról folytatott jövőbeli vitákba;

61.  megállapítja – üdvözölve a KVBP által a globális stratégia ismertetése óta elért általános előrehaladást –, hogy azok az uniós szintű parlamenti struktúrák, amelyeket akkor hoztak létre, amikor a biztonságot és a védelmet érintő uniós törekvések és tevékenységi szint meglehetősen korlátozott volt, már nem felelnek meg a gyorsan változó és gyors válaszintézkedéseket lehetővé tevő kapacitást igénylő szakpolitikai terület parlamenti felügyeletének ellátásához; megismétli ezért azon korábbi felhívását, hogy a Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottság alakuljon át teljes jogkörű bizottsággá és kapja meg a szükséges hatásköröket ahhoz, hogy hozzájárulhasson a KVBP átfogó parlamenti felügyeletéhez, beleértve a PESCO-t, az EDA-t és a Szerződésekben előirányzott egyéb KVBP-műveleteket; az albizottságból bizottsággá alakulásnak annak következményeként kell megtörténnie, hogy a védelem és biztonság jelenleg eseti jellegű kezelését az Európai Bizottságban felváltja egy olyan specializáltabb modell, amely figyelembe veszi az irányítandó erőfeszítések növekvő összetettségét;

62.  megjegyzi, hogy a közelmúltban több tagállam is kérte európai uniós biztonsági tanács felállítását, és úgy véli, hogy ezt az elképzelést pontosabban meg kell határozni ahhoz, hogy hozzáadott értékét fel lehessen mérni;

63.  ismételten kéri, hogy a Tanácson belül hozzák létre a védelmi miniszterek ülésének formációját, melynek elnöki tisztét az alelnök/főképviselő tölti be; elismeri, hogy a további európai integrációnak maga után kell vonnia a fokozottabb, parlamenti ellenőrzés révén végzett demokratikus ellenőrzést is; ezért kiemeli, hogy szükség van az Európai Parlament által e területen betöltött szerep megerősítésére, nevezetesen egy teljes körű megbízatással rendelkező Biztonsági és Védelmi Bizottságon keresztül, kiegészítve a nemzeti parlamentek képviselői és az európai parlamenti képviselők közötti parlamentközi ülésekkel;

64.  hangsúlyozza, hogy minden további, az uniós szerződések módosítását előkészítő konventnek vagy kormányközi konferenciának fontolóra kell vennie olyan európai haderő létrehozását, amely tényleges védelmi képességgel rendelkezik a békefenntartáshoz, konfliktusmegelőzéshez és a nemzetközi biztonság erősítéséhez, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és az EUSZ 43. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feladatokkal;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, az űripar és a biztonság és védelem területén működő uniós ügynökségeknek, valamint a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2008.12.13., 99. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0513. (3) HL C 93., 2016.3.9., 144. o. (4) HL C 337., 2018.9.20., 11. o. (5) HL C 224., 2018.6.27., 18. o. (6) HL C 224., 2018.6.27., 50. o. (7) HL C 369., 2018.10.11., 36. o. (8) HL C 263., 2018.7.25., 125. o. (9) HL C 334., 2018.9.19., 253. o. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0257. (11) HL C 238., 2018.7.6., 89. o. (12) HL C 369., 2018.10.11., 47. o. (13) HL L 194., 2016.7.19., 1. o.