Index 
Elfogadott szövegek
2018. június 12., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
A hobbihorgászat jelenlegi helyzete az Európai Unióban
 Elszámolási kötelezettség, jelentéstételi kötelezettségek és tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, valamint kereskedési adattárak ***I
 A polgári repülésre vonatkozó közös szabályok és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség ***I
 Az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátása és üzemanyag-fogyasztása ***I
 Az oktatás unióbeli korszerűsítése
 Egy fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé

A hobbihorgászat jelenlegi helyzete az Európai Unióban
PDF 153kWORD 52k
Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása a horgászat és a rekreációs halászat jelenlegi helyzetéről az Európai Unióban (2017/2120(INI))
P8_TA(2018)0243A8-0191/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 43. cikkére,

–  tekintettel „A kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása” című, 2017. július 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 77. cikkére,

–  tekintettel a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról és a 199/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/1004 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 5. cikkére.

–  tekintettel „A tengeri horgászat és rekreációs halászat és a keresetkiegészítési céllal folytatott halászat értéke és halállományokra gyakorolt hatása” című, a Strukturális és Kohéziós Politikák Tematikus Főosztálya által 2017. júliusban közzétett kutatási tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0191/2018),

A.  mivel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által 2013-ban elfogadott meghatározás szerint a horgászat és rekreációs halászat „élő vízi erőforrások szabadidős és/vagy személyes fogyasztás céljából való befogása vagy annak kísérlete. Ez magában foglalja az aktív halászati módszereket, többek között a horgászeszközökkel vagy szigonnyal történő és a kézi halászatot, valamint a passzív halászati módszereket, többek között a hálós, csapdás, rákcsapdás és horogsoros halászatot”; mivel egyértelmű fogalommeghatározásokra van szükség a horgászat és rekreációs halászat, valamint a tengeri horgászat és rekreációs halászat tekintetében, figyelembe véve az 1224/2009/EK rendelet 55. cikkének (2) bekezdését, amely kimondja, hogy „a szabadidős horgászatból származó fogások forgalmazása tilos”;

B.  mivel fontos megérteni a horgászat és rekreációs halászat, illetve a keresetkiegészítési céllal folytatott halászat közötti különbséget, mivel e kettőt külön kell értékelni és szabályozni, és egyértelművé kell tenni, hogy a horgászat és rekreációs halászat nem keresetkiegészítési céllal folytatott halászat; mivel a közös halászati politikáról (KHP) szóló rendelet egyáltalán nem említi ez utóbbit; mivel e kettőt ennek megfelelően külön kell értékelni és szabályozni;

C.  mivel az uniós jogszabályok csak kétszintű halászati kategorizálási rendszerben működnek, amely a horgászatra és a rekreációs halászatra, illetve a kereskedelmi halászatra terjed ki, és így a keresetkiegészítési céllal folytatott halászatot és a félkereskedelmi halászatot nem ismeri el;

D.  mivel a horgászat és rekreációs halászat nagyságrendjéből adódóan jelentős hatást gyakorolhat a halállományokra, de a kérdés szabályozása elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik;

E.  mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének meghatározása szerint a megélhetési célú halászat „a vízi élőlények halászata, amely lényegesen hozzájárul az egyén táplálkozási szükségleteinek kielégítéséhez”;

F.  mivel a horgászat és rekreációs halászat, a keresetkiegészítési céllal folytatott és a félkereskedelmi halászat közötti egyértelmű jogi különbségtétel nélkül bizonyos jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászati tevékenységek felderítetlenek maradhatnak annak révén, hogy azokat nem veszik megfelelően számba vagy nem szabályozzák megfelelően;

G.  mivel nincs a horgászat és rekreációs halászat fogalmának uniós szinten elfogadott, egyértelmű meghatározása, ami nagyon megnehezíti a horgászat és rekreációs halászat ellenőrzését, az arra vonatkozó adatok gyűjtését, valamint a halállományokra és a környezetre gyakorolt hatásának, továbbá gazdasági jelentőségének az értékelését;

H.  mivel bármely halászati tevékenység – többek között a horgászat és a rekreációs halászat – megfelelő kezelése érdekében megbízható adatok rendszeres gyűjtésére és idősorokra van szükség a halállományokra vagy egyéb tengeri élőlényekre és a környezetre gyakorolt hatás felmérése céljából; mivel ezek az adatok jelenleg hiányoznak vagy nem teljesek; mivel a halállományokra gyakorolt közvetlen hatások mellett a horgászat és rekreációs halászat további környezeti hatásaira sem irányult még elegendő kutatás;

I.  mivel a tanulmányok azt bizonyítják, hogy a tengerekben, tavakban és folyókban lévő, nyomon követhető műanyag hulladékok jelentős része vízi rekreációs tevékenységekből – a hajózásból, az idegenforgalomból és a halászatból – ered; mivel az elvesztett horgászati és rekreációs halászati eszközök formájában jelentkező szemét az élőhelyek súlyos károsodásához vezethet és ökológiai kárt idézhet elő;

J.  mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) pénzügyi támogatást biztosít az adatok gyűjtéséhez, többek között a horgászat és a rekreációs halászat számára;

K.  mivel az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében felsorolt célkitűzések arra utalnak, hogy gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyöket kell elérni, és hogy helyre kell állítani és olyan szinten kell tartani a halállományokat és egyéb tengeri élőlényeket, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet;

L.  mivel egy, az Európai Parlament megbízásából készült friss tanulmány szerint a horgászat és a rekreációs halászat hatása halállományonként eltérő lehet, a makréla a teljes fogás 2%-át és a sávos tőkehal a 43%-át adja;

M.  mivel a KHP célkitűzéseinek eléréséhez a halállományokat és a halászati tevékenységeket kezelni kell és egyensúlyba kell hozni; mivel e célkitűzéseket nem lehet elérni, ha a fogásokra és a halászati tevékenységek – többek között a horgászat és a rekreációs halászat – gazdasági jelentőségére vonatkozó adatok egy része hiányzik;

N.  mivel a tagállamok kötelesek adatokat gyűjteni, ideértve az (EU) 2017/1004 rendeletben felsorolt és adott esetben többéves gazdálkodási tervek tárgyát képező fajokra vonatkozó rekreációs fogások és visszaengedések számára vonatkozó becsléseket; mivel e tekintetben csak néhány tagállam rendelkezik átfogó adatokkal a területén folytatott horgászatról és rekreációs halászatról;

O.  mivel ugyan a tengeri horgászat és rekreációs halászat számos faj fogására irányul, a kötelező adatgyűjtés csak néhány fajra vonatkozik, ezért országspecifikusabb, több fajra kiterjedő felmérésre és elemzésre van szükség; mivel a horgászat és a rekreációs halászat fogásait bele kellene foglalni a teljes halászati mortalitásba és a biomasszabecslésekbe;

P.  mivel a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó adatok elérhetősége régiónként eltérő, ugyanis az Északi- és a Balti-tengerről bővebb információ áll rendelkezésre a tengeri horgászatról és rekreációs halászatról, mint a Földközi-, a Fekete-tengerről vagy az Atlanti-óceánról;

Q.  mivel a tengeri horgászatot és rekreációs halászatot folytatók becsült száma az Unióban 8,7 és 9 millió fő, azaz az európai lakosság 1,6%-a körül mozog, akik évente összesen mintegy 77 millió napot halásznak;

R.  mivel az ETHA-ról szóló 508/2014/EU rendelet 3. cikke (2) bekezdésének 6. pontja szerint „halász” bármely olyan személy, aki a tagállam által elismerten kereskedelmi célú halászati tevékenységet folytat, és mivel ezért egy másik fogalommeghatározást kell találni, amely kiterjed az A. preambulumbekezdésben említett horgászattal és rekreációs halászattal foglalkozókra;

S.  mivel az európai tengeri horgászat és rekreációs halászat becsült gazdasági hatása 10,5 milliárd EUR, amely 5,1 milliárd EUR közvetlen, 2,3 milliárd EUR közvetett és 3,2 milliárd EUR indukált kiadás (az idegenforgalom keretében folytatott halászat értéke nélkül); ha csak az EU-t tekintjük, e hatás 8,4 milliárd EUR (4,2 milliárd EUR közvetlen, 1,8 milliárd EUR közvetett és 2,5 milliárd EUR indukált kiadás);

T.  mivel közvetlen összefüggés áll fenn a halállományok bősége/struktúrája, a halászati lehetőségekhez való hozzáférés és az ebből eredő foglalkoztatási, gazdasági és társadalmi-gazdasági hatások között; mivel fontos értékelni a halászat valamennyi típusa által a valamely meghatározott állományra gyakorolt hatást, valamint annak gazdasági értékét annak értekében, hogy olyan gazdálkodási intézkedéseket fogadjanak el, amelyek segítenek mind a környezetvédelmi, mind a gazdasági célkitűzések elérésében;

U.  mivel a tengeri horgászat és rekreációs halászat becslések szerint 99 000 teljes munkaidős alkalmazottal egyenértékű munkahelyet tart el a Európában, ami 57 000 közvetlen, 18 000 közvetett és 24 000 indukált munkahelyet foglal magában, és teljes munkaidős egyenértékű munkahelyenként évente átlagosan 49 000 EUR gazdasági értéket generál; mivel csak az EU-t tekintve ez becslések szerint 84 000 teljes munkaidővel egyenértékű munkahelyet (50 000 közvetlen, 15 000 közvetett és 20 000 indukált munkahelyet) jelent;

V.  mivel a turisztikai jellegű tengeri horgászat és rekreációs halászat sok régió és ország gazdasága számára igen fontosnak bizonyult, és azt ezért elemezni kell, hogy jobban fel lehessen mérni az értékét, hatását és fejlesztési potenciálját;

W.  mivel a horgászat és rekreációs halászat valamennyi típusa nagyobb gazdasági és társadalmi hatást fejt ki helyi és regionális szinten, mint nemzeti szinten, azáltal, hogy az idegenforgalom, a termelés, a felszerelések kiskereskedelmi értékesítése és bérbeadása, valamint a horgászattal és rekreációs halászattal kapcsolatos más szolgáltatások révén támogatja a helyi és part menti közösségeket;

X.  mivel egyes esetekben a horgászat és rekreációs halászat fogásai az állomány teljes halászati mortalitásának jelentős részét teszik ki, és ezért e fogásokat figyelembe kell venni a halászati lehetőségek meghatározásakor; mivel egy, a Parlament által megrendelt közelmúltbeli tanulmány szerint a tengeri horgászat és rekreációs halászat összes fogásban képviselt becsült százalékos aránya a célzott fajtól függően jelentős eltéréseket mutat: a makréla esetében becsült 2%-tól a sávos tőkehal esetében becsült 43%-ig terjed;

Y.  mivel fontos egyedileg értékelni a horgászat és rekreációs halászat ICES 2013-as meghatározásában leírt különböző halászati módszereit és szegmenseit;

Z.  mivel a horgászat és rekreációs halászat halállományokra gyakorolt hatásának értékelése kiterjed a visszatartott fogásokra és a visszadobott halak mortalitási arányára is; mivel a horgászbottal és horgászeszközökkel kifogott (a kifogás után visszadobott) halak túlélési aránya a legtöbb esetben nagyobb lehet, mint az egyéb eszközökkel és egyéb eljárásokkal kifogott halaké, és ezt ezekben az esetekben figyelembe kell venni; mivel további információkra van szükség a tengeri horgászat és rekreációs halászat legfontosabb eszközeire vonatkozóan, hogy össze lehessen hasonlítani a kereskedelmi halászatban visszadobott halak túlélési valószínűségét, valamint a horgászat és rekreációs halászat keretében kifogott és visszaengedett halak túlélési esélyeit;

AA.  mivel a horgászat és rekreációs halászat a különböző állományok esetében más-más felszerelések és eszközök használatával és különféle környezeti hatásokkal jár, így azt ennek megfelelően kell értékelni és szabályozni;

AB.  mivel az északi tengeri sügér és a nyugati-balti-tengeri tőkehalállományok silány állapota miatt a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó korlátozásokat vezettek be uniós szinten, előírva a legnagyobb kifogható mennyiséget vagy megtiltva a megtartást (a sügér esetében) ezen állományok helyreállításának elősegítésére; mivel azok a vészhelyzet-kezelési intézkedések, amelyeket akkor hoznak, amikor úgy vélik, hogy egy állomány állapotára kihat a rekreációs halászat, nem biztosítanak kellő láthatóságot az ágazat számára;

AC.  mivel a horgászok és rekreációs halászok egy része diadróm fajokat is megcéloz, például a lazacot, a pisztrángot és az angolnát; mivel a halállományok időbeli változásának értékelése céljából az e fajokra vonatkozó adatgyűjtést édesvízben és sósvízben is el kell végezni;

AD.  mivel a horgászok és rekreációs halászok számára legkönnyebben hozzáférhető területek a part menti övezetek, ahol a halfajok mellett gyakran gerinctelen állatokat és algákat is kifognak; mivel ezek nagy szerepet játszanak e területek ökológiájában; mivel e fajok kifogásának hatását nemcsak az érintett populációk vonatkozásában kell vizsgálni, hanem figyelembe kell venni az őket körülvevő ökoszisztémára gyakorolt hatást is;

AE.  mivel a lazacok visszatérnek ívóhelyeikre, ideális esetben csak azokban a folyókban szabadna rájuk halászni, ahol lehetséges a hatékony ellenőrzés és végrehajtás; mivel a lazacok tengeri halászata során megkülönböztetés nélkül, az egészséges és a sérülékeny populációkból egyaránt fognak ki egyedeket;

AF.  mivel a horgászat és a rekreációs halászat a halászati mortalitás jelentős forrása lehet, míg az édesvízi horgászat és rekreációs halászat legsúlyosabb környezeti hatása annak lehetőségével függ össze, hogy nem őshonos fajokat hordoznak be az ökoszisztémába, a tengeri horgászat és rekreációs halászat esetén e hatás csekély mértékben merül fel;

AG.  mivel a KHP-t azzal a céllal hozták létre, hogy a kereskedelmi halászatot irányítsa, teljességgel figyelmen kívül hagyva a horgászatot és rekreációs halászatot, annak sajátosságait és meghatározott gazdálkodási eszközök és tervezés iránti igényét;

AH.  mivel a horgászat és a rekreációs halászat más típusú környezeti hatásokkal is jár a halak eltávolításán kívül, de a világos adatok hiánya megnehezíti ezeknek az egyéb antropogén forrásoktól való elkülönítését;

AI.  mivel a tengeri horgászat és rekreációs halászat jövőbeli kezelése szempontjából figyelembe kell venni az Egyesült Királyság Unióból való kilépését, tekintettel e tevékenység egyesült királyságbeli fontosságára és a közös halállományok tekintetében fennálló jelentőségére;

AJ.  mivel a horgászat és a rekreációs halászat sok társadalmi és közegészségügyi előnnyel jár azáltal, hogy növeli a résztvevők életminőségét, ösztönzi a fiatalok közötti kapcsolatokat, és nevelő hatást fejt ki az emberekre a környezettel és fenntarthatóságának fontosságával kapcsolatban;

1.  hangsúlyozza a horgászatra és a rekreációs halászatra, és különösen a tengeri horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó elégséges mértékű adatgyűjtés fontosságát valamennyi állomány teljes halászati mortalitásának megfelelő felmérése szempontjából;

2.  hangsúlyozza, hogy a horgászat és a rekreációs halászat a legtöbb európai országban növekvő tendenciát mutat, és hogy a horgászat és a halászat e fajtája társadalmi, gazdasági és környezeti hatásokkal járó, fontos tevékenység, különös tekintettel a halászati erőforrásokra gyakorolt jelentős hatására; rámutat arra, hogy a tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy e tevékenységet a KHP célkitűzéseivel összeegyeztethető módon folytassák;

3.  kiemeli, hogy a rekreációs kikötőkhöz és a szezonális turizmushoz kapcsolódó rekreációs tevékenységek bővülése ellenében védeni kell a kisipari flottát, és biztosítani kell annak túlélését és a nemzedékváltást;

4.  úgy véli, hogy adatokat kell gyűjteni a hobbihorgászok számára, az általuk kifogott mennyiségre, valamint az általuk a part menti közösségekben generált hozzáadott értékre vonatkozóan;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy az új ellenőrzési rendeletbe vegyen fel a horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó rendelkezéseket, valamint javítsa a horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó meglévő rendelkezéseket;

6.   nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy értékelje és szükség esetén bővítse a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó adatgyűjtést annak érdekében, hogy azt további halállományokra is kiterjessze, valamint hogy készítsen megvalósíthatósági vizsgálatot az annak társadalmi-gazdasági hatásaira vonatkozó adatok egységes gyűjtéséről, és tegye kötelezővé ezen adatok gyűjtését;

7.  hangsúlyozza, hogy javítani szükséges a rekreációs halászathoz kapcsolódó fogások bejelentését és ellenőrzését; emlékeztet arra, hogy a 2018. évi uniós költségvetés elfogadása során a Parlament jóváhagyott egy kísérleti projektet, amelynek célja a tengerisügér-fogásokra vonatkozó havi jelentéstételi rendszer bevezetése, és nyomatékosan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy finanszírozzanak további nyomonkövetési projekteket a horgászatnak és rekreációs halászatnak a leginkább kitett fajokra vonatkozóan; felhívja a figyelmet a nyomonkövethetőség jelentőségére, és kéri a Bizottságot, hogy az új ellenőrzési rendeletbe vegyen fel a horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó rendelkezéseket, valamint javítsa a horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó meglévő rendelkezéseket;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az uniós horgászat és rekreációs halászat hatásvizsgálatát; úgy ítéli meg, hogy a Bizottság hatásvizsgálatról szóló végleges jelentésébe be kell illeszteni a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó gazdálkodási tervek értékelését is;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges technikai lépéseket az adatgyűjtésről szóló jelenlegi rendelet végrehajtására, és annak hatályát terjesszék ki úgy, hogy az további állományokat, valamint a horgászat és rekreációs halászat szempontjait is magában foglalja;

10.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozó valamennyi szükséges adatot rendszeresen gyűjtsék a halállományok és egyéb tengeri élőlények teljes felmérése érdekében, az ágazat láthatóságának növelése céljából; figyelmeztet arra, hogy ilyen átfogó értékelés és az ezen értékelésen alapuló megfelelő intézkedések hiányában a többéves tervek adott esetben nem érik el az 1380/2013/EU rendelet célkitűzéseit, és nem teremtenek egyensúlyt a horgászat és rekreációs halászat, illetve a kereskedelmi halászat között;

11.  úgy véli, hogy amennyiben a rekreációs fogások jelentős hatást gyakorolnak az állományra, azokat az ökoszisztéma, illetve és a többéves gazdálkodási tervek társadalmi és gazdasági megfontolásainak szerves részévé kell tenni a halászati lehetőségek meghatározása és a vonatkozó technikai intézkedések elfogadása céljából; felhívja ezért a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, a horgászatot és rekreációs halászatot vegye fel a már elfogadott vagy rövidesen elfogadásra kerülő többéves gazdálkodási tervekbe;

12.  hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés a tagállamok kötelessége; rámutat ugyanakkor, hogy a horgászat és rekreációs halászat megfelelő meghatározása javítaná az adatok minőségét; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a horgászat és rekreációs halászat fogalmának uniós szinten egységes meghatározására, amely egyértelmű különbséget tesz a horgászat és rekreációs halászat, a kereskedelmi, illetve keresetkiegészítési céllal folytatott halászat között, azon az alapon, hogy a horgászat és rekreációs halászat fogásait sosem szabad értékesíteni;

13.  úgy véli, hogy a Bizottságnak az adatok és a hatásvizsgálatról szóló jelentés alapján és a tagállamok horgászatra és rekreációs halászatra vonatkozó hatásköreit figyelembe véve értékelnie kell a horgászat és rekreációs halászat jövőbeli KHP-ban betöltött szerepét, hogy a tengeri halászat mindkét formáját – a kereskedelmi és a rekreációs célú halászatot egyaránt – kiegyensúlyozott, méltányos és fenntartható módon lehessen kezelni, a kívánt célok elérésére;

14.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az idegenforgalmi ágazatban – többek között pénzügyi támogatás révén – támogassa a horgászat és rekreációs halászat fejlesztését, mivel az jelentős mértékben hozzájárul a kis közösségek és a part menti közösségek és szigetek kék gazdaságának fejlődéséhez, különösen a legkülső régiók esetében; úgy véli, hogy ez pozitív hatást gyakorolna az idegenforgalmi idény nyári hónapokon túli időszakra való meghosszabbítását célzó erőfeszítésekre; javasolja, hogy a Bizottság a konkrét végrehajtás érdekében tegye meg a horgászatot és rekreációs halászatot a fenntartható turizmussal foglalkozó EDEN projekt tematikus évének egyik témájává, és a COSME alapból indítson a horgászat és rekreációs halászat kis part menti közösségekben való előmozdítását célzó projekteket;

15.  hangsúlyozza, hogy a rekreációs halászati tevékenységek fejlődése a halállományok érdemi tudományos adatokon alapuló kezelésének kontextusán kívül nem járhat a professzionális halászati lehetőségek csökkenésével vagy a hiánynak a professzionális és rekreációs tevékenységek közötti elosztásával, különös tekintettel a kisüzemi és hagyományos halászatra;

16.  elismeri, hogy a horgászatot és a rekreációs halászatot évszázadok óta űzik szerte az Unióban, és az számos part menti és szigeti közösség kultúrájának, hagyományainak és örökségének szerves része; megállapítja, hogy a horgászat és a rekreációs halászat különböző típusai épp olyan sokszínűek, mint magának az Uniónak a kultúrája is, és erre az e területre irányuló jogalkotást célzó bármely törekvés során figyelmet kell fordítani;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a horgászat és rekreációs halászat szabályozását célzó jövőbeli rendelkezések megfelelőek legyenek, és ne érintsék hátrányosan a hivatásszerű halászati tevékenységeket;

18.  kiemeli, hogy alapvető szabályokat kell megállapítani a horgászat és rekreációs halászat irányítására, és javasolja, hogy készüljön egy, a horgászati és rekreációs halászati tevékenységeket tartalmazó katalógus is, amelynek információkat kell magában foglalnia a halászati eszközökről és műveletekről, valamint tartalmaznia kell a halászati területek, a célzott fajok és a járulékos fogások leírását;

19.  rámutat az ETHA jelentőségére a tagállamok tudományos kapacitásépítéshez való hozzájárulása, valamint teljes körű és megbízható, a horgászatra és a rekreációs halászatra is kiterjedő, tengeri erőforrásokkal kapcsolatos vizsgálatok biztosítása szempontjából; emlékeztet arra, hogy az ETHA forrásokat biztosít az adatgyűjtés számára is, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy szélesítse ki az ETHA jövőbeli alkalmazási körét annak érdekében, hogy pénzügyi támogatást biztosítson a kutatáshoz és az összegyűjtött adatok elemzéséhez;

20.  hangsúlyozza, hogy határozott és alapvető szükség van az adatok megosztására, és emlékeztet arra, hogy az ETHA támogatja az adatgyűjtést, többek között a horgászatra és a rekreációs halászatra vonatkozóan is; kéri ezért a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az adatgyűjtés érdekében, és nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, a kutatók számára elérhető, átfogó és megbízható adatokat tartalmazó adatbázist, lehetővé téve számukra, hogy nyomon kövessék és értékeljék a halászati erőforrások állapotát; javasolja ezeknek az intézkedéseknek az ETHA-ból származó finanszírozás igénybevételével történő megvalósítását;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316.
(2) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
(3) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.
(4) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.
(5) HL L 157., 2017.6.20., 1. o.


Elszámolási kötelezettség, jelentéstételi kötelezettségek és tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, valamint kereskedési adattárak ***I
PDF 255kWORD 84k
Szöveg
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2018. június 12-én elfogadott módosításai a 648/2012/EU rendeletnek az elszámolási kötelezettség, az elszámolási kötelezettség felfüggesztése, a jelentéstételi kötelezettségek, a nem központi szerződő fél által elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele és felügyelete, valamint a kereskedési adattárakkal szembeni követelmények tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2017)0208 – C8-0147/2017 – 2017/0090(COD))(1)
P8_TA(2018)0244A8-0181/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Módosítás 1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)
P8_TA(2018)0244A8-0181/2018
a Bizottság javaslatához
P8_TA(2018)0244A8-0181/2018
---------------------------------------------------------
P8_TA(2018)0244A8-0181/2018

Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a 648/2012/EU rendeletnek az elszámolási kötelezettség, az elszámolási kötelezettség felfüggesztése, a jelentéstételi kötelezettségek, a nem központi szerződő fél által elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele és felügyelete, valamint a kereskedési adattárakkal szembeni követelmények tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(3),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  A 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) 2012. július 27-én került közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és 2012. augusztus 16-án lépett hatályba. A benne foglalt követelmények, nevezetesen a szabványos, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolása; a biztosítéki követelmények; a nem központilag elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos működési kockázat csökkentésére vonatkozó követelmények; a származtatott ügyletekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek; a központi szerződő felekre vonatkozó követelmények és a kereskedési adattárakra vonatkozó követelmények hozzájárulnak a rendszerszintű kockázat csökkentéséhez azáltal, hogy növelik a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacának átláthatóságát, és csökkentik a partnerkockázatot és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekhez kapcsolódó működési kockázatot.

(2)  A 648/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó egyes területek egyszerűsítése és az e területekkel kapcsolatos arányosabb megközelítés összhangban van a Bizottság célravezető és hatásos szabályozás programjával (REFIT), amely kiemeli a költségcsökkentés és az egyszerűsítés szükségességét annak érdekében, hogy az uniós politikák a leghatékonyabb módon érjék el céljaikat, és különösen a szabályozási és adminisztratív terhek csökkentésére irányul, a pénzügyi stabilitás megőrzését és a rendszerszintű kockázatok csökkentését szolgáló átfogó célkitűzés sérelme nélkül.

(3)  A hatékony és rugalmas, kereskedés utáni rendszerek és a biztosítéki piacok a jól működő tőkepiaci unió lényeges elemei, és elmélyítik a beruházásoknak, a növekedésnek és a foglalkoztatásnak a Bizottság politikai prioritásaival összhangban történő támogatására irányuló erőfeszítéseket.

(4)  A Bizottság két alkalommal, 2015-ben és 2016-ban nyilvános konzultációt folytatott a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról. A Bizottság az említett rendelet alkalmazásával kapcsolatban az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (ESMA), az Európai Rendszerkockázati Testülettől (ERKT) és a Központi Bankok Európai Rendszerétől (KBER) szintén kapott információkat. A nyilvános konzultációkból kiderült, hogy az érdekelt felek támogatják a 648/2012/EU rendelet célkitűzéseit, és hogy nincs szükség a rendelet jelentősebb felülvizsgálatára. A Bizottság 2016. november 23-án a 648/2012/EU rendelet 85. cikkének (1) bekezdésével összhangban felülvizsgálati jelentést fogadott el. Bár a 648/2012/EU rendeletnek még nem minden rendelkezése alkalmazandó teljes mértékben, és ezért a rendelet átfogó értékelésére még nem kerülhetett sor, a jelentés meghatározta azokat a területeket, amelyek tekintetében célzott fellépésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a 648/2012/EU rendelet célkitűzéseit arányosabb, hatékonyabb és eredményesebb módon érjék el.

(5)  A 648/2012/EU rendeletnek valamennyi olyan pénzügyi szerződő félre ki kell terjednie, amely a pénzügyi rendszer tekintetében jelentős rendszerszintű kockázatot jelenthet. A pénzügyi szerződő felek fogalommeghatározását ezért módosítani kell.

(6)  ▌Bizonyos pénzügyi szerződő felek tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacát érintő tevékenysége ▌túl alacsony volumenű ahhoz, hogy komoly rendszerszintű kockázatot jelentsen a pénzügyi rendszerre nézve, valamint ahhoz, hogy a központi elszámolás gazdaságilag életképes legyen ▌. Ezeket az – általában kis pénzügyi szerződő félnek nevezett – szerződő feleket mentesíteni kell az elszámolási kötelezettség alól, ugyanakkor a rendszerszintű kockázat csökkentése érdekében a biztosítékeszközök cseréjére vonatkozó követelmény hatálya alá kell tartozniuk. Az elszámolási értékhatárnak egy kis pénzügyi szerződő fél által a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek legalább egy kategóriája tekintetében történő túllépése ugyanakkor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek összes kategóriája tekintetében ki kell, hogy váltsa az elszámolási kötelezettséget, tekintettel a pénzügyi szerződő felek összekapcsolódására és a pénzügyi rendszer lehetséges rendszerszintű kockázatára, amely felmerülhet, ha e származtatott ügyleteket nem központilag számolják el.

(7)  A nem pénzügyi szerződő felek összekapcsolódása kisebb mértékű, mint a pénzügyi szerződő feleké. Tevékenységük gyakran a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek csupán egy kategóriájára korlátozódik. Tevékenységük ezért kisebb rendszerszintű kockázatot jelent a pénzügyi rendszer számára, mint a pénzügyi szerződő felek tevékenysége. A nem pénzügyi szerződő felek elszámolási kötelezettségének hatályát ezért korlátozni kell annak érdekében, hogy a nem pénzügyi szerződő felekre csak az elszámolási értékhatárt túllépő eszközosztály vagy eszközosztályok tekintetében vonatkozzon az elszámolási kötelezettség ▌.

(7a)  Mivel a pénzügyi szerződő felek és a nem pénzügyi szerződő felek másfajta kockázatokat hordoznak, két különböző elszámolási értékhatárt kell meghatározni. A pénzügyi piacokon végbemenő fejlemények figyelembevétele érdekében az elszámolási értékhatárokat rendszeresen aktualizálni kell.

(8)  Az elszámolási kötelezettség hatályba lépése előtt kötött, egyes tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolásának követelménye – korlátozott haszon mellett – jogbizonytalanságot és működési nehézségeket okoz. A követelmény konkrétan további költségeket és erőfeszítéseket eredményez az említett ügyletek szerződő felei számára, és befolyásolhatja a piac zavartalan működését, anélkül, hogy a 648/2012/EU rendelet egységes és következetes alkalmazásának jelentős javulását eredményezné, vagy a piaci szereplők számára egyenlő versenyfeltételeket teremtene. Ezért ezt a követelményt el kell törölni.

(9)  Azok a szerződő felek, amelyek tevékenysége a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacán korlátozott volumenű, nehézségekbe ütköznek a központi elszámoláshoz – akár klíringtag ügyfeleként, akár közvetett elszámolási megállapodások révén – történő hozzáférés során. A klíringtagok számára előírt, a közvetett elszámolási szolgáltatások észszerű kereskedelmi feltételekkel történő lehetővé tételére vonatkozó követelmény ezért nem hatékony. Ennélfogva a klíringtagokat és a klíringtagok azon ügyfeleit, amelyek elszámolási szolgáltatásokat nyújtanak közvetlenül más szerződő felek részére, vagy közvetett módon azáltal, hogy lehetővé teszik saját ügyfeleik számára ezen szolgáltatások nyújtását más szerződő felek részére, kifejezetten kötelezni kell arra, hogy tisztességes, észszerű, megkülönböztetéstől mentes és átlátható kereskedelmi feltételek mellett tegyék ezt.

(10)  Bizonyos helyzetekben lehetővé kell tenni az elszámolási kötelezettség felfüggesztését. Elsőként, e felfüggesztésnek lehetségesnek kell lennie, ha már nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek alapján a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamely meghatározott kategóriája az elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozik. Ez az eset állhat fenn, ha a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamely kategóriája alkalmatlanná válik a kötelező központi elszámolás alá vonásra, vagy amikor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek meghatározott kategóriája tekintetében lényeges változás történt e feltételek egyikében. Az elszámolási kötelezettség felfüggesztésének lehetségesnek kell lennie abban az esetben is, ha a központi szerződő fél a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozóan többé már nem kínál elszámolási szolgáltatást, és más központi szerződő felek nem tudják elég gyorsan átvenni a szóban forgó elszámolási szolgáltatásokat. Végül lehetővé kell tenni az elszámolási kötelezettség felfüggesztését akkor is, ha ez az Unió pénzügyi stabilitását fenyegető komoly veszély elkerülése érdekében szükséges.

(11)  A korábbi ügyletekre vonatkozó jelentéstétel nehézkesnek bizonyult a jelentéstételhez jelenleg szükséges bizonyos adatok hiánya miatt, amelyeket a 648/2012/EU rendelet hatályba lépése előtt nem kellett jelenteni. Ennek eredményeként a jelentéstétel terén mutatkozó hiányosságok aránya magas volt, a jelentett adatok minősége pedig gyenge, miközben az ügyletek bejelentése jelentős terhekkel jár. Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a korábbi adatokat nem használják fel. Ezenkívül a korábbi ügyletek bejelentésére vonatkozó határidő hatálybalépésének időpontjáig ezen ügyletek közül több is lejár, és ezekkel együtt a megfelelő kitettségek és kockázatok is megszűnnek. E helyzet orvoslása érdekében meg kell szüntetni a korábbi ügyletek bejelentésére vonatkozó követelményt.

(12)  A nem pénzügyi szerződő feleket magukban foglaló csoporton belüli ügyletek az összes tőzsdén kívüli származtatott ügylet viszonylag kis hányadát képviselik, és elsősorban csoportokon belüli belső fedezeti ügyletek esetében kerülnek alkalmazásra. Ebből következően ezek az ügyletek nem járulnak hozzá számottevően a rendszerszintű kockázathoz és az összekapcsolódáshoz, ugyanakkor az ezen ügyletek bejelentésére vonatkozó kötelezettség jelentős költségeket és terheket ró a nem pénzügyi szerződő felekre. Ezért azokat a csoporton belüli kapcsolt vállalkozások közötti összes olyan ügyletet, amely esetében a szerződő felek legalább egyike nem pénzügyi szerződő fél, mentesíteni kell a jelentéstételi kötelezettség alól, tekintet nélkül arra, hogy hol található a nem pénzügyi szerződő fél székhelye.

(13)  A tőzsdén kereskedett származtatott ügyletek bejelentésére vonatkozó követelmény jelentős terhet ró a szerződő felekre, mivel a tőzsdén kereskedett származtatott ügyletek többsége napi alapon kerül megkötésre. A Bizottság felügyeleti adatszolgáltatás célravezetőségi vizsgálatáról szóló, 2017. december 1-jén közzétett nyilvános konzultációjának célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a meglévő uniós szintű felügyeleti jelentéstételi követelményeknek való megfelelés költségeire vonatkozóan, valamint ezen kötelezettségek következetességére, koherenciájára, hatékonyságára, eredményességére és uniós hozzáadott értékére vonatkozóan. A konzultáció lehetőséget biztosít a hatóságok számára, hogy holisztikus módon értékeljék a tőzsdén kereskedett származtatott ügyletekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettséget valamennyi meglévő és jövőbeli szabályozói jelentéstételi rendszer mentén, hogy figyelembe vegyék a 600/2014/EU rendelet(7) végrehajtását követő új jelentéstételi környezetet, továbbá hogy javaslatokat tegyenek azon piaci szereplőkre nehezedő terhek hatékony csökkentésére, akik kötelesek bejelenteni a tőzsdén kereskedett származtatott ügyleteket. A Bizottság figyelembe veszi ezeket a megállapításokat annak érdekében, hogy javaslatot tegyen a 9. cikk (1) bekezdése szerinti jelentéstételi követelmények jövőbeli módosításaira a tőzsdén kereskedett származtatott ügyletekről szóló jelentéstétellel kapcsolatban.

(14)  Az elszámolási kötelezettség hatálya alá nem tartozó nem pénzügyi kis szerződő feleket érintő jelentéstételi teher csökkentése érdekében a pénzügyi szerződő fél kizárólagos felelősséggel és jogi felelősséggel tartozik egy egységes adatkészlet bejelentésére vonatkozóan olyan nem pénzügyi szerződő féllel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében, amelyre nem vonatkozik elszámolási kötelezettség, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért. Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szerződő fél rendelkezzen a jelentéstételi kötelezettségének teljesítéséhez szükséges adatokkal, a nem pénzügyi szerződő félnek meg kell adnia azokat a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos adatokat, amelyek valószínűsíthetően nincsenek a pénzügyi szerződő fél birtokában. A nem pénzügyi szerződő felek számára azonban lehetővé kell tenni, hogy választásuk szerint maguk jelentsék tőzsdén kívüli származtatott ügyleteiket. Ilyen esetekben a nem pénzügyi szerződő fél megfelelően tájékoztatja a pénzügyi szerződő felet, és ő tartozik felelősséggel és jogi felelősséggel az adatok bejelentéséért és pontosságuk biztosításáért.

(15)  Meg kell határozni továbbá az egyéb származtatott ügyletek bejelentésének felelősségét is. Ezért meg kell határozni, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) alapkezelő társasága viseli a felelősséget és jogi felelősséget az említett ÁÉKBV nevében az általa kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében történő jelentéstételért, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért. Ehhez hasonlóan, az alternatív befektetési alap (ABA) kezelője viseli a felelősséget és jogi felelősséget az említett alternatív befektetési alap nevében az általa kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében történő jelentéstételért, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért.

(16)  A kockázatcsökkentési technikák Unión belüli következetlen alkalmazásának elkerülése érdekében a felügyeleti hatóságoknak még azok alkalmazását megelőzően engedélyezniük kell a szerződő felek biztosítékainak kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét előíró kockázatkezelési eljárásokat, vagy az említett eljárások bármely jelentős módosítását.

(16a)  A nemzetközi szabályozási eltérések elkerülése érdekében, szem előtt tartva az ilyen származtatott pénzügyi eszközök kereskedelmének különleges jellegét, helyénvaló, hogy a fizikailag teljesítendő, tőzsdén kívüli határidős devizaügyletek és a fizikailag teljesítendő, külföldi devizapozíció árfolyamkockázatára kötött fedezeti célú határidős ügyletek változó letétjeinek kötelező cseréje csak a legnagyobb rendszerszintű kockázatot hordozó szerződő felek, nevezetesen a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások közötti ügyletekre legyen alkalmazandó.

(16b)  A kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások, például a portfóliótömörítés, csökkenthetik a rendszerszintű kockázatokat. A származtatott termékek meglévő portfóliói kockázatának csökkentésével – a portfólió általános piaci pozíciójának változtatása nélkül – csökkenthetik a szerződő fél kitettségét és a bruttó fennálló pozíciók felhalmozódásához kapcsolódó partnerkockázatot. A „portfóliótömörítés” meghatározását a 600/2014/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdése tartalmazza, és a 600/2014/EU rendelet 28. cikkében rögzített uniós kereskedési kötelezettség nem vonatkozik rá. E rendelet és a 600/2014/EU rendelet szükséges helyeken történő összehangolása érdekében, figyelembe véve a két rendelet közötti különbségeket és az elszámolási kötelezettség megkerülésének lehetőségét, a Bizottságnak az ESMA-val és az ERKT-val együttműködve értékelnie kell, hogy mely kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások mentesülhetnek az elszámolási kötelezettség alól.

(17)  Az alapletét átláthatóságának és kiszámíthatóságának növelése, valamint a központi szerződő felek attól való visszatartása érdekében, hogy olyan módon módosítsák alapletétmodelljüket, amely prociklikusnak tűnhet, a központi szerződő feleknek klíringtagjaik rendelkezésére kell bocsátaniuk az alapletétre vonatkozó követelmények szimulálásához szükséges eszközöket, és az általuk alkalmazott alapletétmodellekről készült részletes áttekintést. Ez összhangban van a Fizetési és Piaci Infrastruktúrabizottság és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének döntéshozó szerve által közzétett nemzetközi standardokkal, különösen a 2012. decemberében nyilvánosságra hozott közzétételi kerettel(8) és a 2015-ben közzétett, a központi szerződő feleket érintő mennyiségi közzétételekre vonatkozó standardokkal(9), amelyek a klíringtagok központi szerződő félben való bármilyen részvételével járó kockázatok és költségek pontos megértésének elősegítése, valamint a központi szerződő felek piaci szereplőkkel szembeni átláthatóságának növelése szempontjából lényegesek.

(18)  Továbbra is vannak bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy a gyűjtőszámlán vagy egyéni elkülönített számlákon tartott eszközökre milyen mértékben igaz, hogy fizetésképtelenségi eljárásba be nem vonhatók. Ezért nem világos, hogy a központi szerződő felek mely esetekben képesek megfelelő jogbiztonsággal átruházni az ügyfelek pozícióit, amikor a klíringtag nem teljesít, vagy hogy a központi szerződő felek mely esetekben képesek megfelelő jogbiztonság mellett közvetlenül az ügyfeleknek kifizetni a felszámolásból származó bevételt. Az elszámolás ösztönzése és az ahhoz való hozzáférés javítása érdekében tisztázni kell az említett eszközök és pozíciók fizetésképtelenségi eljárásba való be nem vonhatóságára vonatkozó szabályokat.

(19)  Az ESMA által a közvetlen felügyelete alá tartozó kereskedési adattárakra kiszabható pénzbírságoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük annak érdekében, hogy biztosítsák az ESMA felügyeleti hatásköreinek hatékonyságát, és növeljék a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pozícióinak és kitettségeinek átláthatóságát. A 648/2012/EU rendeletben eredetileg meghatározott pénzbírságok összegének visszatartó ereje – a kereskedési adattárak jelenlegi árbevételét tekintve – nem bizonyult megfelelőnek, ami adott esetben korlátozhatja az ESMA említett rendelet szerinti felügyeleti hatásköreinek hatékonyságát a kereskedési adattárakkal szemben. A pénzbírságok alapösszegének felső határát ezért növelni kell.

(20)  A harmadik országbeli hatóságoknak hozzáféréssel kell rendelkezniük az uniós kereskedési adattáraknak jelentett adatokhoz, amennyiben a harmadik ország teljesíti az ezen adatok kezelését garantáló bizonyos feltételeket, és amennyiben a harmadik ország jogilag kötelező erejű és érvényesíthető kötelezettséget ír elő, amely biztosítja az uniós hatóságok számára az adott harmadik ország kereskedési adattárainak jelentett adatokhoz való közvetlen hozzáférést.

(21)  Az (EU) 2015/2365 európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) lehetővé teszi azon kereskedési adattárak egyszerűsített nyilvántartásba vételét, amelyeket a 648/2012/EU rendelettel összhangban már nyilvántartásba vettek, és amelyek ezt a nyilvántartásba vételt ki akarják terjeszteni az értékpapír-finanszírozási ügyletekre vonatkozó szolgáltatásokra is. Hasonló egyszerűsített nyilvántartásba vételi eljárást kell életbe léptetni az olyan kereskedési adattárak nyilvántartásba vételére is, amelyeket az (EU) 2015/2365 rendelettel összhangban már nyilvántartásba vettek, és amelyek ezt a nyilvántartásba vételt ki akarják terjeszteni a származtatott ügyletekre vonatkozó szolgáltatásokra is.

(22)  A kereskedési adattárak által előállított adatok nem megfelelő minősége és átláthatósága megnehezíti az ezekhez az adatokhoz hozzáféréssel rendelkező szervezetek számára az ilyen adatok használatát a származtatott ügyletek piaca nyomon követésének céljából, és megakadályozza, hogy a szabályozó és felügyeleti hatóságok kellő időben azonosítsák a pénzügyi stabilitással kapcsolatos kockázatokat. Az adatok minőségének és átláthatóságának javítása, valamint a 648/2012/EU rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségeknek az (EU) 2015/2365 rendeletben és a 600/2014/EU rendeletben foglalt jelentéstételi kötelezettségekhez való hozzáigazítása érdekében szükség van a jelentéstételi szabályok és követelmények további harmonizációjára, és különösen az adatokra vonatkozó standardok, a módszerek és a jelentéstételi megállapodások, valamint azon eljárások további harmonizációjára, amelyeket a kereskedési adattárak a bejelentett adatoknak a teljesség és pontosság tekintetében való érvényesítésére, valamint az adatok más kereskedési adattárak adataival való összevetésére alkalmaznak. Ezenkívül a kereskedési adattáraknak kérésre hozzáférést kell biztosítaniuk a szerződő felek számára a nevükben bejelentett valamennyi adathoz, hogy lehetővé tegyék az érintett szerződő felek számára ezen adatok pontosságának ellenőrzését.

(22a)   Az adminisztratív terhek csökkentése és az ügyletek párosításának fokozása érdekében az ESMÁ-nak közös uniós normákat kell bevezetnie a kereskedelmi adattárak felé történő jelentések vonatkozásában. Mivel a központi szerződő felek és az egyéb pénzügyi szerződő felek átruházott jelentéstételi feladatokat látnak el, az egységes forma valamennyi résztvevő számára fokozná a hatékonyságot.

(23)  A kereskedési adattárak által nyújtott szolgáltatások tekintetében a 648/2012/EU rendelet versenykörnyezetet hozott létre. A szerződő feleknek ezért képeseknek kell lenniük azon kereskedési adattár kiválasztására, amely részére jelentést kívánnak tenni, továbbá képeseknek kell lenniük arra is, hogy kereskedési adattárat váltsanak, amennyiben így döntenek. A váltás megkönnyítése és az adatok folyamatos és ismétlődések nélküli rendelkezésre állásának biztosítása érdekében a kereskedési adattáraknak megfelelő politikákat kell létrehozniuk, amelyek biztosítják, hogy a jelentett adatok egy, a jelentéstételi kötelezettség hatálya alá tartozó vállalkozás kérése esetén szabályosan átadhatók más kereskedési adattárak részére.

(24)  A 648/2012/EU rendelet megállapítja, hogy az elszámolási kötelezettség nem alkalmazható a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre mindaddig, amíg a központi szerződő felek nem dolgoznak ki megfelelő technikai megoldást a nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtásra. Mivel eddig nem került kidolgozásra olyan életképes megoldás, amely lehetővé tenné a nyugdíjkonstrukció-rendszerek számára a központi elszámolást, az említett átmeneti eltérés alkalmazását további két évvel meg kell hosszabbítani a nyugdíjkonstrukció-rendszerek igen nagy többsége számára. A végső cél azonban továbbra is a központi elszámolás marad, figyelembe véve, hogy a jelenlegi szabályozási és piaci fejlemények lehetővé teszik a piaci szereplők számára, hogy az említett időszakon belül megfelelő technikai megoldásokat dolgozzanak ki. A Bizottságnak az ESMA, az EBH, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) és az ERKT támogatásával nyomon kell követnie a központi szerződő felek, a klíringtagok és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek által a nyugdíjkonstrukció-rendszerek központi elszámolásban való részvételét elősegítő életképes megoldások felé tett előrelépést, és jelentést kell készítenie erről. A jelentésnek ki kell terjednie a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre vonatkozó megoldásokra és kapcsolódó költségekre is, és figyelembe kell vennie az olyan szabályozási és piaci fejleményeket, mint például az elszámolási kötelezettség alá tartozó pénzügyi szerződő fél típusának változásai. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezt az eltérést további egy évvel meghosszabbítsa, amennyiben úgy véli, hogy az érdekeltek megállapodtak a megoldásról, és további időre van szükség a végrehajtáshoz.

(24a)  A kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek – a kis pénzügyi szerződő félként besoroltak mellett – nem azonos kockázatokkal járnak, mint a nagyobb nyugdíjkonstrukció-rendszerek, ezért indokolt lehetővé tenni számukra, hogy az elszámolási kötelezettség alól hosszabb ideig mentesüljenek. E nyugdíjkonstrukció-rendszerek tekintetében a Bizottságnak ki kell terjesztenie a kötelezettség alóli mentességet három évre. Ha ezen időtartam elteltével a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek megtették a szükséges erőfeszítéseket a megfelelő technikai megoldások kidolgozására a központi elszámolásban való részvételhez, és a származtatott ügyletek központi elszámolásának a nyugdíjasok nyugellátására gyakorolt kedvezőtlen hatása változatlan marad, a Bizottságnak módjában kell állnia az eltérést további két évvel meghosszabbítani. A mentesség lejárta után az e rendelet hatálya alá tartozó más jogalanyokkal azonos módon a kis nyugdíjkonstrukció-rendszerekre is alkalmazni kell e rendeletet. A kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek által kötött származtatott ügyletek kisebb volumene miatt valószínűsíthető, hogy ezek a rendszerek nem fogják átlépni az elszámolási kötelezettséget kiváltó küszöbértéket. Ennek eredményeképpen a legtöbb kis nyugdíjkonstrukció-rendszerre a mentesség lejártával sem vonatkozik majd az elszámolási kötelezettség.

(24b)  A mentességet e rendelet hatálybalépésétől kezdve továbbra is alkalmazni kell a kis nyugdíjkonstrukció-rendszerekre, és amennyiben e rendelet 2018. augusztus 16. után lép hatályba, visszamenőleges hatállyal minden e dátum előtt teljesített tőzsdén kívüli származtatott ügyletre is. E rendelkezés visszaható hatályú alkalmazására a meglévő mentesség alkalmazásának vége és az új mentesség alkalmazásának kezdete közötti szünet elkerülése érdekében van szükség, mivel mindkettő ugyanazt a célt szolgálja.

(25)  A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el egyrészt azon feltételek meghatározására vonatkozóan, amelyek mellett az elszámolási szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos kereskedelmi feltételek tisztességesnek, észszerűnek, átláthatónak és megkülönböztetésmentesnek tekinthetők, másrészről azon időszak meghosszabbítására vonatkozóan, amely során az elszámolási kötelezettség nem alkalmazandó a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre.

(26)  E rendelet egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében, különös tekintettel az Unió kereskedési adattáraiban található információknak a harmadik országbeli illetékes hatóságok részére való rendelkezésre bocsátására, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(11) megfelelően kell gyakorolni.

(27)  A kockázatcsökkentési eljárásokra, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vételére és a jelentéstételi követelményekre vonatkozó szabályok következetes harmonizációjának biztosítása érdekében a Bizottságnak az EBH, az EIOPA és az ESMA által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket kell elfogadnia az olyan kockázatkezelési eljárások kezdeti és folyamatos jóváhagyásának biztosítására irányuló felügyeleti eljárások tekintetében, amelyek előírják a szerződő felek biztosítékainak kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét, az (EU) 2015/2365 rendelet alapján már nyilvántartásba vett kereskedési adattárak nyilvántartásba vételének kiterjesztésére irányuló egyszerűsített kérelem részleteinek meghatározása tekintetében, és azon eljárások részletei tekintetében, amelyeket a kereskedési adattár a jelentéstételi követelmények bejelentő szerződő fél vagy benyújtó szervezet általi betartásának, valamint a jelentett információk teljességének és pontosságának ellenőrzésére alkalmaz, valamint az adatoknak a kereskedési adattárak közötti egyeztetésére vonatkozó eljárások részletei tekintetében. A Bizottság ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(12), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) 10–14. cikkével összhangban fogadja el.

(28)  A Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok révén és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően az ESMA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el a származtatott ügyletek különböző kategóriái tekintetében bejelentendő információkra vonatkozó adatstandardokról, valamint a jelentéstétel módjáról és az arra vonatkozó szabályokról.

(29)  Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a szükségtelen adminisztratív terheket és megfelelési költségeket eredményező szabályok arányosságának a pénzügyi stabilitás kockáztatása nélküli biztosítását, valamint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pozíciói és kitettségei átláthatóságának növelését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezek léptékük és hatásaik miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanezen cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(30)  E rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazását el kell halasztani valamennyi alapvető végrehajtási intézkedés létrehozása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a piaci szereplők megtegyék a megfelelés érdekében szükséges lépéseket.

(31)  A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(15) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság egyeztetett az európai adatvédelmi biztossal, és [...] -án/véleményt nyilvánított.

(32)  A 648/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(32a)  A származtatott ügyletek 648/2012/EU rendeletben rögzített elszámolási kötelezettségét, valamint a származtatott ügyletek 600/2014/EU rendeletben rögzített kereskedési kötelezettségét a szükséges és megfelelő helyeken össze kell hangolni. A Bizottságnak ezért jelentést kell készítenie a származtatott ügyletek elszámolási kötelezettségének e rendelet által bevezetett változásairól, különösen arról, hogy az elszámolási kötelezettség alá tartozó szervezetek köre, valamint a felfüggesztésre vonatkozó mechanizmus tekintetében e rendeletben tett módosításokat a származtatott ügyletekre vonatkozóan a 600/2014/EU (MiFIR) rendeletben előírt kereskedési kötelezettségre is alkalmazni kell-e.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 648/2012/EU rendelet a következőképpen módosul:

(-1)  Az 1. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre:

   a) központi bankok és az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő egyéb közintézmények;
   b) a Nemzetközi Fizetések Bankja;
   c) multilaterális fejlesztési bankok az 575/2013/EU rendelet 117. cikkében felsoroltak szerint.”;

"

(-1a)  Az 1. cikk (5) bekezdésének a) pontját el kell hagyni;

(1)  A 2. cikk 8. pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„8. „pénzügyi szerződő fél”: a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(16) összhangban engedélyezett befektetési vállalkozások, a 2013/36/EU irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézetek, a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(17) összhangban engedélyezett biztosítók vagy viszontbiztosítók, a 2009/65/EK irányelvvel összhangban engedélyezett átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV), kivéve, ha az ÁÉKBV-hoz munkavállalói részvényvásárlási program kapcsolódik, a 2003/41/EK irányelv 6. cikkének a) pontja értelmében vett, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alapok (ABA), amelyeknek vagy az Unióban található a székhelye, vagy amelyeket a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK) kezel, kivéve, ha az ABA-hoz munkavállalói részvényvásárlási program kapcsolódik, és amelyet kezelő ABAK székhelye adott esetben az Unióban található; valamint a 909/2014/ európai parlamenti és tanácsi rendelettel(18) összhangban engedélyezett központi értéktárak ▌; ”.

"

(2)  A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés a) pontja a következőképpen módosul:

i)  az i–iv. alpontok helyébe a következő szöveg lép:"

„i. két pénzügyi szerződő fél között, .amelyek a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételek hatálya alá tartoznak;

   ii. egy, a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételek hatálya alá tartozó pénzügyi szerződő fél, és egy, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételek hatálya alá tartozó nem pénzügyi szerződő fél között;
   iii. két olyan nem pénzügyi szerződő fél között, amelyek a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételek hatálya alá tartoznak;
   iv. egy, egyfelől a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételek hatálya alá tartozó pénzügyi szerződő fél vagy egy, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételek hatálya alá tartozó nem pénzügyi szerződő fél, és másfelől egy harmadik országban székhellyel rendelkező olyan szervezet, amely elszámolási kötelezettség alá esne, ha az Unióban rendelkezne székhellyel;”;

"

b)  az (1) bekezdés b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„b) amelyek megkötésének vagy megújításának időpontja vagy:

   i. az elszámolási kötelezettség hatálybalépésének napjára vagy az utánra esik; vagy
   ii. azon a napon, vagy azt követően, hogy mindkét szerződő fél teljesíti az a) pontban meghatározott feltételeket”;

"

c)  a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(3a) A közvetlenül vagy közvetetten elszámolási szolgáltatásokat nyújtó klíringtagok és ügyfelek az említett szolgáltatásokat tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes és átlátható kereskedelmi feltételekkel nyújtják. Ezek a klíringtagok és ügyfelek figyelembe veszik az összeférhetetlenségek – különösen a kapcsolt vállalkozások csoportján belüli kereskedési és elszámolási szolgálatok közötti, az elszámolási szolgáltatások tisztességes, észszerű, megkülönböztetésmentes és átlátható nyújtását kedvezőtlenül befolyásoló összeférhetetlenségek – felismerését, megelőzését, kezelését és nyomon követését szolgáló minden ésszerű intézkedést.

A klíringtagok vagy ügyfelek jogosultak ellenőrizni a kínált elszámolási szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázatokat.

(3b)  E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek alapján az elszámolási szolgáltatások (3a) bekezdésben említett kereskedelmi feltételei tisztességesnek, észszerűnek, megkülönböztetésmentesnek és átláthatónak tekinthetők.

Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében meghatározott eljárással összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”;

"

(3)  A szöveg a következő 4a. cikkel egészül ki:"

„4a. cikk

Elszámolási kötelezettség alá tartozó pénzügyi szerződő felek

(1)  A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben pozícióval rendelkező pénzügyi szerződő fél kiszámíthatja aggregált hónap végi átlagos pozícióját az elmúlt 12 hónap vonatkozásában a (3) bekezdéssel összhangban.

Amennyiben a szerződő fél nem számítja ki pozícióját, vagy a számítás eredménye meghaladja a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott elszámolási értékhatárt, a nem pénzügyi szerződő fél:

   a) haladéktalanul tájékoztatja az ESMA-t és az érintett illetékes hatóságot;
   b) a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség hatálya alá kerül a jövőbeli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében, függetlenül azon eszközosztálytól vagy eszközosztályoktól, amelyek vonatkozásában túllépte az elszámolási értékhatárt; valamint
   c) az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerülésétől számított négy hónapon belül elszámolja a b) pontban említett ügyleteket.

(2)  Az a pénzügyi szerződő fél, amely az (1) bekezdéssel összhangban az elszámolási kötelezettség hatálya alá került, és ezt követően az érintett illetékes hatóság számára bizonyítja, hogy aggregált hónap végi átlagos pozíciója az elmúlt 12 hónap vonatkozásában már nem haladja meg az (1) bekezdésben említett elszámolási értékhatárt, kikerül a 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség hatálya alól.

(2a)  Amennyiben egy korábban mentesített pénzügyi szerződő fél az (1) bekezdéssel összhangban az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerül, az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerülésétől számított négy hónapon belül elszámolja a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteit.

(3)  Az (1) bekezdésben említett pozíciók kiszámításakor a pénzügyi szerződő félnek figyelembe kell vennie valamennyi saját maga vagy a csoportjához tartozó más szervezetek által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletet.”;

"

(4)  Az 5. cikk (2) bekezdésének c) pontját el kell hagyni.

(4a)   A 6. cikk a 2. bekezdés d) pontja után a következő ponttal egészül ki:"

da) a d) pontban említett minden tőzsdén kívüli származtatottügylet-kategórián belül azon ügylettípusok adatai, amelyek tekintetében engedélyezték az elszámolást az érintett központi szerződő feleknek, és az az időpont, amikor a szóban forgó központi szerződő felek jogosulttá váltak ezen ügyletek elszámolására;”;

"

(5)  A 6. cikk (2) bekezdésének e) pontját el kell hagyni.

(6)  A szöveg a következő 6b. cikkel egészül ki:"

6b. cikk

Az elszámolási kötelezettség felfüggesztése a szanálástól eltérő helyzetekben

(1)  A 6a. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő körülmények esetén az ESMA kérheti, hogy a Bizottság átmenetileg függessze fel a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettséget a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozóan, amennyiben az alábbi feltételek egyike teljesül:

   a) a tőzsdén kívüli származtatott ügylet kategóriája az 5. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében és az (5) bekezdésében említett kritériumok alapján már nem alkalmas a központi elszámolásra;
   b) a központi szerződő fél valószínűleg megszünteti a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájának elszámolását, és egyetlen másik központi szerződő fél sem lesz képes a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájának megszakítás nélküli elszámolására;
   c) az Unió pénzügyi stabilitását fenyegető komoly veszély elkerülése vagy kezelése érdekében szükség van a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozó elszámolási kötelezettség felfüggesztésére, és a felfüggesztés arányos ezzel a célkitűzéssel.

Az első albekezdés c) pontja alkalmazásában az ESMA az ott említett kérelmet megelőzően konzultál az ERKT-vel.

Amennyiben az ESMA kéri a Bizottságot, hogy átmenetileg függessze fel a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettséget, indokolással kell szolgálnia, és bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy az első albekezdésben megállapított feltételek közül legalább az egyik teljesül. A Bizottság késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az az ESMA kéréséről.

(1a)  Az e cikk (1) bekezdésében említett, felfüggesztésre irányuló, ESMA általi kérelmet a 22. cikkel összhangban kijelölt illetékes hatóság kérheti. Amennyiben az illetékes hatóság felkéri az ESMA-t, hogy nyújtson be felfüggesztésre irányuló kérelmet, indokolást kell szolgáltatnia, és bizonyítékot kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy az első albekezdésben megállapított feltételek közül legalább az egyik teljesül.

Az ESMA az illetékes hatóság általi kérelem benyújtásától számított 48 órán belül és az illetékes hatóság által benyújtott indokok és bizonyítékok alapján vagy kéri a Bizottságtól az (1) bekezdésben említett, a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozó elszámolási kötelezettség felfüggesztését, vagy elutasítja az illetékes hatóság kérését. Az ESMA határozatáról tájékoztatja az illetékes hatóságot, és részletes indokolást is nyújt.

(2)  Az (1) bekezdésben említett kérelem nem hozható nyilvánosságra.

(3)  A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem benyújtásától számított 48 órán belül és az ESMA által benyújtott indokok és bizonyítékok alapján vagy felfüggeszti az (1) bekezdésben említett, a tőzsdén kívüli származtatott ügylet adott kategóriájára vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozó elszámolási kötelezettséget, vagy elutasítja a kért felfüggesztést. A Bizottság határozatáról tájékoztatja az ESMA-t, és részletes indokolást is nyújt.A Bizottság ezután késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(4)  A Bizottság az elszámolási kötelezettség felfüggesztéséről szóló határozatát ▌ közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a Bizottság honlapján és a 6. cikkben említett nyilvános jegyzékben.

(5)  Az elszámolási kötelezettség e cikk szerinti felfüggesztése a felfüggesztés az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételének napjától számított legfeljebb egy hónapos időszakra érvényes.

(6)  Amennyiben a felfüggesztés indokai továbbra is fennállnak, a Bizottság az ESMA-val és az ERKT-val folytatott konzultációt követően egy vagy több egy hónapos időszakkal meghosszabbíthatja az (5) bekezdésben említett felfüggesztést, amelyek együttesen legfeljebb 12 hónappal haladhatják meg a felfüggesztés eredeti időtartamát. A felfüggesztés meghosszabbítását a 4. cikknek megfelelően közzé kell tenni.

Az első albekezdés alkalmazásában a Bizottság értesíti az ESMA-t és tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az elszámolási kötelezettség felfüggesztésének meghosszabbítására irányuló szándékáról. Az ESMA a felfüggesztés meghosszabbításáról az erről szóló értesítést követő 48 órán belül véleményt bocsát ki.”.

"

(7)  A 9. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A pénzügyi szerződő felek, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételeket teljesítő nem pénzügyi szerződő felek és a központi szerződő felek – az (1a) bekezdésnek megfelelően – az 55. cikkel összhangban nyilvántartásba vett vagy a 77. cikkel összhangban elismert kereskedési adattárnak bejelentik az általuk megkötött származtatott ügyletek, illetve az ügyletek módosításainak és megszüntetésének adatait. Az adatokat legkésőbb az ügylet megkötését, módosítását vagy lezárását követő munkanapon be kell jelenteni.

A jelentéstételi kötelezettség azokra a származtatott ügyletekre vonatkozik, amelyeket 2014. február 12-én vagy azt követően kötöttek.

A 3. cikktől eltérően, a jelentéstételi kötelezettség nem vonatkozik az ugyanazon csoporton belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amennyiben legalább az egyik szerződő fél nem pénzügyi szerződő fél vagy amennyiben nem pénzügyi szerződő félnek minősülne, ha az Unióban rendelkezne székhellyel, feltéve, hogy:

   a) mindkét szerződő fél bevonása teljes körű az egyazon konszolidált éves beszámolóba;
   b) mindkét szerződő félre megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak; valamint
   c) az anyavállalat nem pénzügyi szerződő fél.”;

"

b)  A cikk a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) Az (1) bekezdésben említett származtatott ügyletek adatait a következőképpen kell bejelenteni:

   b) ▌a pénzügyi szerződő fél által a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételeknek meg nem felelő nem pénzügyi szerződő féllel kötött, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adatait a következőképpen kell bejelenteni:
   i. a pénzügyi szerződő felek kizárólagosan felelősek és jogilag felelősek az egységes adatkészlet bejelentéséért, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért. Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szerződő fél rendelkezzen a jelentéstételi kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokkal, a nem pénzügyi szerződő félnek meg kell adnia a pénzügyi szerződő félnek azokat a köztük létrejött tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos adatokat, amelyek észszerűen elvárhatóan nincsenek a pénzügyi szerződő fél birtokában. A nem pénzügyi szerződő fél felel az adatok pontosságának biztosításáért.
   ii. az i) pont ellenére azok a nem pénzügyi szerződő felek, amelyek már beruháztak abba, hogy jelentéstételi rendszert hozzanak létre, választhatják, hogy maguk jelentik tőzsdén kívüli származtatott ügyleteik adatait valamely kereskedési adattárnak. Ebben az esetben a nem pénzügyi szerződő fél előzetesen tájékoztatja döntéséről azokat a pénzügyi szerződő feleket, amelyekkel tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket köt. Ebben az esetben a jelentéstételért és az adatok pontosságának biztosításáért továbbra is a nem pénzügyi szerződő felek tartoznak felelősséggel és jogi felelősséggel.
   ba) a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett feltételek hatálya alá nem tartozó nem pénzügyi szerződő fél által az olyan, harmadik országban székhellyel rendelkező szervezettel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében, amely pénzügyi szerződő félnek minősülne, ha az Unióban rendelkezne székhellyel, az említett nem pénzügyi szerződő félnek nem kell jelentést tennie a 9. cikk szerint, és nem tartozik jogilag felelősséggel a jelentéstételért vagy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pontosságának biztosításáért, amennyiben:
   i. a jelentéstételre vonatkozó harmadik országbeli jogi szabályozás a 13. cikk szerint egyenértékűnek minősül, és a harmadik országbeli pénzügyi szerződő fél a jelentéstételre vonatkozó harmadik országbeli jogi szabályozásnak megfelelően bejelentette az érintett információkat;
   ii. a jelentéstételre vonatkozó harmadik országbeli jogi szabályozás a 13. cikk szerint nem minősül egyenértékűnek, és a harmadik országbeli pénzügyi szerződő fél úgy dönt, hogy aláveti magát e cikk előírásainak, mintha egy Unióban székhellyel rendelkező pénzügyi szerződő fél lenne, és nyilvántartásba veteti magát az ESMÁ-nál.

Az ESMA honlapján közzétesz egy uniós szintű nyilvántartást azon harmadik országbeli pénzügyi szerződő felekről, amelyek úgy döntenek, hogy az ii) pont szerint alávetik magukat e cikk hatályának;

   c) az ÁÉKBV alapkezelő társasága felelős az azon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adatainak bejelentéséért, amelyek esetében az ÁÉKBV szerződő fél, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért;
   d) az ABA kezelője felelős az azon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adatainak bejelentéséért, amelyek esetében az ABA szerződő fél, valamint a bejelentett adatok pontosságának biztosításáért;
   e) a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket valamely kereskedési adattárnak bejelentő szerződő feleknek és a központi szerződő feleknek gondoskodniuk kell arról, hogy származtatott ügyleteik adatainak bejelentésére megfelelő módon és csak egyszer kerüljön sor.

Az (1) bekezdésben említett jelentéstételi kötelezettség hatálya alá tartozó szerződő felek és központi szerződő felek a jelentéstételi kötelezettséget átruházhatják.

(1b)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben részletesen meghatározza a harmadik országbeli pénzügyi szerződő fél által az (1a) bekezdés első albekezdése ba) pontjának ii) alpontja szerinti, ESMA általi nyilvántartásba vételhez benyújtandó adatokat.

Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében meghatározott eljárással összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a e rendeletet.”;

"

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) Az (1) és a (3) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA – szorosan együttműködve a KBER-rel – az alábbiakat meghatározó végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki:

   a) a bejelentendő adatokra vonatkozó adatstandardok és formátumok, amelyek legalább a következőket tartalmazzák:
   i. globális jogalany-azonosítók (LEI-k);
   ii. nemzetközi értékpapír-azonosító számok (ISIN-ek);
   iii. egyedi ügyletazonosítók (UTI-k);
   b) a jelentéstételre vonatkozó módszerek és intézkedések;
   c) a jelentések gyakorisága;
   d) a származtatott ügyletek bejelentésének határideje, a jelentéstételi kötelezettség hatálybalépését megelőzően kötött ügyletek esetében alkalmazandó fokozatos bevezetést is beleértve.

E technikaistandard-tervezetek kidolgozása során az ESMA figyelembe veszi a nemzetközi fejleményeket és az uniós vagy globális szinten elfogadott standardokat, valamint azok összhangját az (EU) 2015/2365 rendelet* 4. cikkében és a 600/2014/EU rendelet 26. cikkében meghatározott adatszolgáltatási, illetve ügyjelentési kötelezettségekkel.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.;

__________________________________________________________________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2365 rendelete (2015. november 25.) az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 337., 2015.12.23., 1. o.).”

"

(8)  A 10. cikk (1)–(4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben pozícióval rendelkező nem pénzügyi szerződő fél kiszámíthatja aggregált hónap végi átlagos pozícióját az elmúlt 12 hónap vonatkozásában a (3) bekezdéssel összhangban.

Amennyiben a nem szerződő fél nem számítja ki pozícióját, vagy az első albekezdésben említett számítás eredménye meghaladja a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott elszámolási értékhatárt, a nem pénzügyi szerződő fél:

   a) erről haladéktalanul tájékoztatja az ESMA-t és az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságot;
   b) amennyiben nincs kiszámított pozíciója, a jövőbeli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében valamennyi eszközosztályban a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség, valamint a 11. cikk (3) bekezdésben említett előírások vonatkoznak rá;
   ba) amennyiben az első albekezdésben említett számítás eredménye meghaladja a (4) bekezdés b) pontja szerinti elszámolási küszöbértéket, a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség vonatkozik rá a jövőbeli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében azon eszközosztály vagy eszközosztályok esetében, amelyek vonatkozásában túllépte az elszámolási értékhatárt, és mentesül a 11. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelmények alól a többi olyan eszközosztály vagy eszközosztályok esetében, amelyek vonatkozásában nem lépte túl az elszámolási értékhatárt;
   c) az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerülésétől számított négy hónapon belül elszámolja a b) pontban említett ügyleteket.

(2)  Az a nem pénzügyi szerződő fél, amely az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban az elszámolási kötelezettség hatálya alá került, és ezt követően az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság számára bizonyítja, hogy aggregált hónap végi átlagos pozíciója az elmúlt 12 hónap vonatkozásában már nem haladja meg az (1) bekezdésben említett elszámolási értékhatárt, kikerül a 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség hatálya alól.

(3)  Az (1) bekezdésben említett pozíciók kiszámításakor az érintett nem pénzügyi szerződő félnek figyelembe kell vennie mindazokat a saját maga vagy a csoportjához tartozó más nem pénzügyi szerződő felek által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket, amelyekről nem állapítható meg objektíven mérhető adatok alapján, hogy csökkentenék a nem pénzügyi szerződő fél vagy az adott csoport kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat.

(4)  E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az ERKT-val és más érintett hatóságokkal folytatott konzultációt követően kidolgozza a következőket meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét:

   a) kritériumok annak megállapítására, hogy mely tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről állapítható meg objektíven mérhető adatok alapján, hogy csökkentik a (3) bekezdésben említett kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat; valamint
   b) a szerződő fél nettó pozícióinak és kitettségeinek tőzsdén kívüli származtatottügylet-kategóriánkénti összege rendszerszintű jelentőségének figyelembevételével meghatározott, elszámolási kötelezettségre vonatkozó értékhatárok.

Az ESMA kidolgozhat külön értékhatárokat a pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felekre, figyelembe véve a pénzügyi felek közti összekapcsolódást és nagyobb rendszerszintű kockázatukat.

Nyílt nyilvános konzultáció tartását követően az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz, és azt rendszeresen aktualizálja.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az ESMA az Európai Rendszerkockázati Testülettel és más érintett hatóságokkal való konzultációt követően rendszeres időközönként felülvizsgálja a b) pontban hivatkozott értékhatárokat, és ha szükséges, – elsősorban a központi elszámolásban való fokozottabb részvétel biztosítása érdekében – módosításukra szabályozástechnikai standardokat javasol.”;

"

(8a)  A 11. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények nem vonatkoznak a 3. cikkben említett csoporton belüli ügyletekre, amennyiben a szerződő felek egyike a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti elszámolási kötelezettség hatálya alá nem tartozó nem pénzügyi szerződő fél.”;

"

(8b)  A 11. cikk (3) bekezdése a következőképpen módosul:"

„(3) A pénzügyi szerződő feleknek olyan kockázatkezelési eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek 2012. augusztus 16. vagy azt követően kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében megkövetelik a biztosítékeszközök kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét. A 10. cikkben említett nem pénzügyi szerződő felek nem alkalmazhatnak olyan kockázatkezelési eljárásokat, amelyek megkövetelik a biztosítékeszközök kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét az olyan eszközosztályba vagy eszközosztályokba tartozó származtatott ügyletek tekintetében, amelyek esetében nem lépték át az elszámolási értékhatárt.”;

"

(9)  A 11. cikk (15) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„a) a (3) bekezdésben említett kockázatkezelési eljárások, ideértve a biztosítékeszközre és az elkülönítésre vonatkozó megállapodások előírt szintjeit és típusát, valamint a kapcsolódó felügyeleti eljárások, e kockázatkezelési eljárások kezdeti és folyamatos érvényesítésének biztosítása érdekében;”;

"

b)  a második albekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:"

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak.”;

"

(10)  A 38. cikk a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:"

„(6) A központi szerződő fél olyan szimulációs eszközt bocsát a klíringtagok rendelkezésére, amely lehetővé teszi számukra azon további alapletét összegének bruttó alapú meghatározását, amelyet a központi szerződő fél egy új ügylet elszámolásakor kérhet. Az eszköz csak biztonságos hozzáféréssel hozzáférhető, és a szimuláció eredményei nem kötelező erejűek.

(7)  A központi szerződő fél tájékoztatja a klíringtagokat az általa alkalmazott alapletétmodellekről. E tájékoztatásnak meg kell felelnie az összes következő feltételnek:

   a) világosan ismerteti az alapletétmodell kialakítását és működésének módját;
   b) világosan ismerteti az alapletétmodell főbb feltételezéseit és korlátait, valamint azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén az említett feltevések már nem érvényesek;
   c) dokumentált.”;

"

(11)  A 39. cikk a következő (11) bekezdéssel egészül ki:"

„(11) A tagállamok nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályai nem akadályozhatják meg, hogy a központi szerződő fél a 48. cikk (5)–(7) bekezdéseinek megfelelően járjon el az e cikk (2)–(5) bekezdéseiben említett számlákon nyilvántartott eszközök és pozíciók tekintetében.”;

"

(12)  Az 56. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az 55. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a kereskedési adattár benyújtja az ESMA-hoz a következők egyikét:

   a) nyilvántartásba vétel iránti kérelem;
   b) a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti kérelem, amennyiben a kereskedési adattárat az (EU) 2015/2365 rendelet III. fejezete alapján már nyilvántartásba vették.”;

"

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) E cikk következetes alkalmazása érdekében az ESMA az alábbiakat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki:

   a) a nyilvántartásba vétel iránti, az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelem részletei;
   b) a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti, az (1) bekezdés b) pontjában említett egyszerűsített kérelem részletei.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [ e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

"

c)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Az (1) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA az alábbiakat meghatározó végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki:

   a) a nyilvántartásba vétel iránti, az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelem formátuma;
   b) a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti, az (1) bekezdés b) pontjában említett kérelem formátuma.

Az első albekezdés b) pontjára figyelemmel az ESMA egyszerűsített formátumot dolgoz ki.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket [e módosító rendelet hatálybalépését követő 9 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

"

(12a)   A 62. cikk (5) bekezdését el kell hagyni.

(12b)   A 63. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az ESMA az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges minden helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 61. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek üzlethelyiségeiben vagy ingatlanán. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő lebonyolítása és eredményessége ezt megköveteli, az ESMA előzetes bejelentés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést.”;

"

(12c)   A 63. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek az ESMA vizsgálati határozatával érintett jogi személyek bármely üzlethelyiségébe és ingatlanára beléphetnek, és rendelkeznek a 62. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelységet, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.”;

"

(12d)  A 63. cikk (8) bekezdését el kell hagyni.

(12e)  A 64. cikk (4) bekezdése a következőképpen módosul:"

„(4) Amikor a vizsgálatvezető benyújtja a megállapításait tartalmazó ügyiratot az ESMÁ-nak, erről tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. E személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az iratokba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra vagy az ESMA belső előkészítő dokumentumaira.”;

"

(12f)   A 64. cikk (8) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(8) Az ESMA az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából a megfelelő vizsgálati és esetlegesen bűnüldöző hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján tudomása szerint az irányadó jog értelmében felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett az ESMA nem szab ki pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor tudomása van arról, hogy azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.”;

"

(12g)   A 65. cikk (1) bekezdésében a második albekezdést el kell hagyni.

(13)  A 65. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  az a) pontban a „20 000 EUR” szövegrész helyébe a „200 000 EUR” szövegrész lép;

b)  a b) pontban a „10 000 EUR” szövegrész helyébe a „100 000 EUR” szövegrész lép;

c)  a szöveg a következő c) ponttal egészül ki:"

„c) az I. melléklet IV. szakaszában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 5 000 EUR és legfeljebb 10 000 EUR.”;

"

(13a)   A 67. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha sürgős intézkedésre van szükség a pénzügyi rendszert fenyegető súlyos és közvetlen veszély, illetve a pénzügyi piacok integritását, átláthatóságát, hatékonyságát és megfelelő működését, többek között a kereskedési adattárnak szolgáltatott adatok stabilitását és pontosságát fenyegető súlyos és közvetlen veszély elhárítása érdekében. Ilyen esetekben az ESMA ideiglenes határozatot fogadhat el, a határozathozatal után pedig a lehető leghamarabb biztosítja a meghallgatási lehetőséget az érintett személyek számára.”;

"

(14)  A 72. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A kereskedési adattárakra kiszabott díjak összege fedezi az ESMA nyilvántartásba vételi és felügyeleti tevékenységei során felmerült összes indokolt adminisztratív költséget, a díjak pedig arányosak az érintett kereskedési adattár árbevételével, valamint a nyilvántartásba vétel és az ellátott felügyeleti jogkör típusával.”;

"

(15)  A szöveg a következő 76a. cikkel egészül ki:"

„76a. cikk

Kölcsönös közvetlen hozzáférés az adatokhoz

(1)  Amennyiben a feladataik ellátásához szükséges, azon harmadik országok érintett hatóságainak, amelyekben egy vagy több kereskedési adattár székhelye található, közvetlenül hozzá kell férniük az Unióban székhellyel rendelkező kereskedési adattárakban lévő információkhoz, feltéve, hogy a Bizottság e célból a (2) bekezdéssel összhangban végrehajtási aktust fogadott el.

(2)  Az (1) bekezdésben említett hatóságok kérelmének benyújtásakor a Bizottság a 86. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban végrehajtási aktusokat fogadhat el annak meghatározása érdekében, hogy a megkereső hatóság harmadik országának jogi kerete megfelel-e az alábbi feltételek mindegyikének:

   a) a szóban forgó harmadik országban székhellyel rendelkező kereskedési adattárak megfelelő engedéllyel rendelkeznek;
   b) a szóban forgó harmadik országban folyamatosan biztosított a kereskedési adattárak hatékony felügyelete és a rájuk vonatkozó kötelezettségek hatékony betartatása;
   c) léteznek az e rendeletben meghatározottakkal legalább egyenértékű szakmai titoktartási garanciák, beleértve a hatóságok által harmadik felekkel közölt üzleti titkok védelmét;
   d) a szóban forgó harmadik országban engedélyezett kereskedési adattárakra jogilag kötelező erejű és végrehajtható kötelezettség hárul, melynek értelmében közvetlen és azonnali hozzáférést kell biztosítaniuk az adatokhoz a 81. cikk (3) bekezdésében említett szervezetek számára.”;

"

(16)  A 78. cikk a következő (9) és (10) bekezdéssel egészül ki:"

“(9) A kereskedési adattár a következő eljárásokat és politikákat dolgozza ki:

   (a) az adatok kereskedési adattárak közötti hatékony összeegyeztetésére vonatkozó eljárások;
   (b) a bejelentett adatok teljességének és pontosságának biztosítására vonatkozó eljárások;
   (c) az adatoknak a 9. cikkben említett szerződő felek vagy központi szerződő felek kérésére vagy egyéb szükséges okból más kereskedési adattárak felé történő szabályos átadására vonatkozó politikák.
   10) E cikk következetes alkalmazása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak meghatározására:
   a) az adatok kereskedési adattárak közötti összeegyeztetésére vonatkozó eljárások;
   b) a kereskedési adattár által annak ellenőrzése érdekében alkalmazandó eljárások, hogy a bejelentő szerződő fél vagy a benyújtó szervezet megfelel a jelentéstételi követelményeknek, továbbá hogy a 9. cikk értelmében bejelentett információk teljesek és pontosak.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

"

(17)  A 81. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés a következő q) ponttal egészül ki:"

„q) annak a harmadik országnak az érintett hatóságai, amelynek tekintetében a 76a. cikk értelmében végrehajtási jogi aktust fogadtak el;”;

"

b)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) A kereskedési adattár a 9. cikk (1a) bekezdésének harmadik albekezdésében említett szerződő felek és központi szerződő felek rendelkezésére bocsátja a nevükben bejelentett információkat.”;

"

c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) E cikk következetes alkalmazása érdekében az ESMA a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően kidolgozza a szabályozástechnikai standardok tervezetét a következők meghatározására:

   a) az (1) és (3) bekezdéssel összhangban közzéteendő vagy rendelkezésre bocsátandó információk;
   b) az (1) bekezdésben említett információk közzétételének gyakorisága;
   c) az adatok adattárak közötti összesítéséhez és összehasonlításához, valamint a (3) bekezdésben említett szervezetek számára az információkhoz való hozzáféréshez szükséges működési standardok;
   d) a feltételek, a szabályok és a szükséges dokumentumok, amelyek alapján a kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak a (3) bekezdésben említett szervezeteknek.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [ e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

Az ESMA az említett technikai standardok kidolgozása során biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett információk közzététele nem tárja fel egyetlen ügylet egyetlen szerződő felének kilétét sem.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

"

(18)  A 82. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A Bizottság határozatlan időre szóló felhatalmazást kap az 1. cikk (6) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésében, a 64. cikk (7) bekezdésében, a 70. cikkben, a 72. cikk (3) bekezdésében, a 76a. cikkben és a 85. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.”;

"

(19)  A 85. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig értékeli e rendelet alkalmazását és általános jelentést készít. A Bizottság ezt a jelentést a megfelelő javaslatokkal együtt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak nyújtja be.

"

aa)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig az ESMA jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, amelyben elemzi az (EU) 2018/... rendelet [e módosító rendelet] által a jelentéstételi rendszer tekintetében bevezetett módosítások piaci szereplőkre gyakorolt hatását. A jelentés különösen a jelentéstétel pénzügyi szerződő felekre történő átruházását lehetővé tevő és a központi szerződő felek számra az ügyletek bejelentését előíró vonatkozó rendelkezések elfogadását és végrehajtását értékeli, és megvizsgálja, hogy az említett új rendelkezések elérték-e a kisebb szerződő felek jelentéstételi terheinek csökkentésére irányuló szándékolt hatást. Megvizsgálja továbbá, hogy az említett új rendelkezések mennyire érintették a kereskedési adattárak közötti versenyt, és ha igen, milyen mértékben csökkentették a versenyt és a választás szabadságát a klíringtagok és ügyfeleik számára.”;

"

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő egy év]-ig, majd ezt követően [e módosító rendelet hatálybalépésének dátumát követő 2 év]-ig évente jelentést készít, amelyben értékeli, hogy kidolgozásra kerültek-e a nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi, számlapénzben és nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtásra vonatkozó technikai megoldások, valamint hogy szükség van-e az említett technikai megoldások megkönnyítését célzó intézkedésekre.

Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig, majd ezt követően [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig évente az EIOPA-val, az EBH-val és az ERKT-val együttműködve jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli a következőket:

   a) megfelelő erőfeszítéseket tettek-e és kidolgoztak-e a központi szerződő felek, a klíringtagok és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek életképes technikai megoldásokat, amelyek elősegítik a nyugdíjkonstrukció-rendszerek részvételét a központi elszámolásban a számlapénzben és nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtás révén, valamint, hogy a megoldások milyen hatással vannak a piaci likviditásra és a prociklikusságra, valamint melyek ezek lehetséges jogi és más következményei;
   b) a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tevékenységének volumene és jellege az elszámolt és el nem számolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacán, eszközosztályonként és a pénzügyi rendszerhez kapcsolódó bármely rendszerszintű kockázat;
   c) az elszámolási kötelezettséget teljesítő nyugdíjkonstrukció-rendszerek befektetési stratégiáját érintő következmények, beleértve a számlapénzben és nem számlapénzben történő eszközallokációjuk eltolódását;
   d) a 10. cikk (4) bekezdésében említett elszámolási értékhatároknak a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre gyakorolt hatásai;
   e) egyéb jogi előírásoknak az elszámolt és el nem számolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek közötti költségkülönbözetre gyakorolt hatása, ideértve az el nem számolt származtatott ügyletekre vonatkozó biztosítéki követelményeket, valamint a tőkeáttételi mutatónak az 575/2013/EU rendelet alapján elvégzett számítását;
   f) szükség van-e további intézkedésekre a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre vonatkozó elszámolási megoldás elősegítése érdekében.

A Bizottság a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a 89. cikk (1) bekezdésében említett hároméves időszak egyszeri alkalommal, két évvel történő meghosszabbítása céljából, ha arra a következtetésre jut, hogy nem került sor életképes technikai megoldás kidolgozására, és hogy a származtatott ügyletek központi elszámolásának a jövőbeli nyugdíjasok nyugellátására gyakorolt kedvezőtlen hatása változatlan maradt.”;

"

c)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 2 év]-ig:

   a) a nyugdíjkonstrukció-rendszerek elszámolási kötelezettség alóli állandó vagy ideiglenes mentesítésétől eltérő kötelező megoldásra irányuló javaslatot nyújt be, ha úgy ítéli meg, hogy az érdekelt felek nem találtak megoldást; vagy
   b) a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, hogy egyszeri alkalommal, egy évvel meghosszabbítsa a 89. cikk (1) bekezdésében említett kétéves időszakot, ha úgy ítéli meg, hogy az érdekeltek megállapodtak a megoldásban, és hogy annak végrehajtásához további időre van szükség; vagy
   c) engedi, hogy lejárjon a mentesség, miközben arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy még ezt megelőzően hajtsák végre megoldásukat, ha úgy ítéli meg, hogy sikerült megoldást találni.

"

ca)  a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(3a) A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a 89. cikk (1a) bekezdésében említett hároméves időszak egyszeri alkalommal, két évvel történő meghosszabbítása céljából, ha arra a következtetésre jut, hogy a 89. cikk (1a) bekezdésében említett kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek megtették a szükséges erőfeszítéseket a megfelelő technikai megoldások kidolgozására, és a származtatott ügyletek központi elszámolásának a nyugdíjasok nyugellátására gyakorolt kedvezőtlen hatása változatlan maradt;

(3b)   Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli, hogy a magas likviditásúnak és minimális piaci és hitelkockázatúnak tekintett pénzügyi eszközök 47. cikk szerinti listája kibővíthető-e, és hogy ez a lista tartalmazhatja-e a 2017/1131/EU rendeletnek megfelelően engedélyezett egy vagy több pénzpiaci alapot.”;

"

e)  a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(6) [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig a Bizottság, az ESMA-val folytatott konzultációt követően, jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 600/2014/EU rendeletben a származtatott ügyletekre vonatkozóan előírt kereskedési kötelezettségek összehangolásáról az (EU) 2018/... [e módosító rendelet] rendelet módosításaival a származtatott ügyletek elszámolási kötelezettsége vonatkozásában, különösen az elszámolási kötelezettség alá tartozó szervezetek köre, valamint a felfüggesztésre vonatkozó mechanizmus tekintetében. Amennyiben az említett összehangolás szükséges és helyénvaló, a jelentést a szükséges módosításokat bevezető jogalkotási javaslat kíséri.

(7)  Az ESMA [e módosító rendelet hatálybalépését követő 18 hónap]-ig az EIOPA-val, az EBH-val és az ERKT-vel együttműködésben jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli, hogy a 4. cikk (3a) bekezdésében említett tisztességes, észszerű, átlátható és megkülönböztetéstől mentes üzleti feltételek elve eredményesen megkönnyítette-e az elszámoláshoz való hozzáférést.

A Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 2 év]-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben értékeli, hogy a tisztességes, észszerű, átlátható és megkülönböztetéstől mentes üzleti feltételek elve eredményesen megkönnyítette-e az elszámoláshoz való hozzáférést, és szükség esetén javaslatot tesz ezen elv javítására. E jelentés figyelembe veszi az első albekezdésben említett jelentés megállapításait, és azt adott esetben jogalkotási javaslat kíséri.

(8)  [E módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig a Bizottság jelentést készít, amelyben értékeli, hogy a közvetlenül a kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokat, köztük portfólió-tömörítést eredményező ügyletek legyenek-e mentesítve a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettség alól. E jelentésben a Bizottság többek között figyelembe veszi, hogy ezek az ügyletek milyen mértékben csökkentik a kockázatot, különösen a partner-hitelkockázatot és a működési kockázatot, valamint az elszámolási kötelezettség említett ügyleteken keresztül történő kijátszásának és az annak igénybevételétől való esetleges eltántorítás lehetőségét. A Bizottság benyújtja az említett jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a megfelelő jogalkotási javaslatokkal együtt.

A Bizottságnak az első albekezdésben említett jelentés kidolgozásában való támogatása érdekében [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-ig az ESMA az ERKT-val együttműködve jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli, hogy a közvetlenül a kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokat eredményező ügyleteket, többek között a portfólió-tömörítéseket kell-e mentesíteni az elszámolási kötelezettség alól. Ebben a jelentésben megvizsgálja a portfólió-tömörítést és egyéb olyan nem árképző hatású, kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokat, amelyek a származtatottügylet-portfóliók nem piaci kockázatát a portfóliók piaci kockázatainak változtatása, például az ügyletek kiegyensúlyozása nélkül csökkentik. Kifejti az említett kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások céljait és működését is, azt, hogy ezek milyen mértékben csökkentik a kockázatokat, különösen a partner-hitelkockázatot és a működési kockázatot, továbbá megvizsgálja, hogy szükséges-e az ilyen ügyletek elszámolása, vagy hogy mentesüljenek-e ezek az elszámolás alól, a rendszerszintű kockázat kezelése érdekében. Azt is értékeli továbbá, hogy az említett szolgáltatások elszámolási kötelezettség alóli mentesítése milyen mértékben eredményezheti a központi elszámolás gyengülését, és azt, hogy a szerződő felek kijátsszák az elszámolási kötelezettséget.

(9)  Az Európai Bizottság többek között 2017. december 1-jén közzétett felügyeleti adatszolgáltatás célravezetőségi vizsgálatáról szóló nyilvános konzultációjának megállapításai és az ESMA által a második albekezdésnek megfelelően benyújtott jelentés alapján a Bizottság [e módosító rendelet hatálybalépését követő 12 hónap]-ig felülvizsgálja a 9. cikk (1a) bekezdését és jelentést készít annak alkalmazásáról. A Bizottság benyújtja az említett jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a megfelelő jogalkotási javaslattal együtt. A 9. cikk (1a) bekezdés felülvizsgálata során a Bizottság értékeli, hogy a 600/2014/EU rendelet 26. cikke szerinti ügyletjelentési kötelezettség a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletek vonatkozásában szükségtelen átfedéseket eredményez-e az ügyletek bejelentését illetően, és hogy a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletek bejelentésére vonatkozó 9. cikk (1a) bekezdés szerinti kötelezettség mérsékelhető-e indokolatlan információvesztés nélkül, a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletek jelentéstételi láncának egyszerűsítése érdekében minden szerződő fél, különösen a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett elszámolási kötelezettség alá nem tartozó nem pénzügyi szerződő felek tekintetében.

Az ESMA továbbá [e módosító rendelet hatálybalépést követő 6 hónap]-ig az ERKT-val együttműködve jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben értékeli a következőket:

   a) következetesség a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó 600/2014/EU rendelet, illetve e rendelet 9. cikke szerinti jelentéstételi kötelezettségek között, mindkettő esetében a bejelentett származtatott ügyletek adatait és az adatokhoz való, érintett szervezetek általi hozzáférést illetően;
   b) lehetséges-e összehangolni a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó 600/2014/EU rendelet, illetve e rendelet 9. cikke szerinti jelentéstételi követelményeket, mindkettő esetében a bejelentett származtatott ügyletek adatait és az adatokhoz való, érintett szervezetek általi hozzáférést illetően; valamint
   c) a jelentéstételi lánc egyszerűsítésének megvalósíthatósága minden szerződő fél vonatkozásában, beleértve az összes közvetett ügyfelet, figyelemmel az időben történő jelentéstétel szükségességére és e rendelet 4. cikkének (4) bekezdése és a 600/2014/EU rendelet 30. cikkének (2) bekezdése értelmében elfogadott jogszabályokra és rendelkezésekre.”

"

(20)  A 89. cikkben az (1) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség [e módosító rendelet hatálybalépését követő 2 év]-ig nem vonatkozik azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a nyugdíjkonstrukció-rendszerek és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tagjait a nyugdíjkonstrukció-rendszerek nemteljesítése esetén illető kártérítés nyújtására létrehozott szervezetek fizetőképességéhez közvetlenül kapcsolódó befektetési kockázatokat.

A nyugdíjkonstrukció-rendszerek, a központi szerződő felek és a klíringtagok minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy közreműködjenek az ezen tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi elszámolását megkönnyítő technikai megoldások kidolgozásában.

A Bizottság szakértői csoportot hoz létre, amely a nyugdíjkonstrukció-rendszerek, a központi szerződő felek, klíringtagok és az ezen technikai megoldásokban érintett más felek képviselőiből áll, hogy nyomon kövesse erőfeszítéseiket, és értékelje az ezen tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi elszámolását megkönnyítő technikai megoldások kidolgozása terén elért eredményeket. A szakértői csoport legalább hathavonta összeül. A Bizottság a 85. cikk (2) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentésének elkészítésekor figyelembe veszi a nyugdíjkonstrukció-rendszerek, a központi szerződő felek és a klíringtagok által tett erőfeszítéseket.”;

"

(20a)  A 89. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) Az (1) bekezdéstől eltérve a 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség [e módosító rendelet hatálybalépését követő 3 év]-ig nem vonatkozik azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a nyugdíjkonstrukció-rendszerek és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tagjait a nyugdíjkonstrukció-rendszerek nemteljesítése esetén illető kártérítés nyújtására létrehozott szervezetek fizetőképességéhez közvetlenül kapcsolódó befektetési kockázatokat.

A Bizottság e rendelet kiegészítésére a 82. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, melyben meghatározza, hogy mely nyugdíjkonstrukció-rendszerek minősülnek kis nyugdíjkonstrukció-rendszernek e bekezdés első albekezdése értelmében, figyelembe véve, hogy a kis nyugdíjkonstrukció-rendszerek kategóriája nem képviselheti a nyugdíjkonstrukció-rendszerek által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek több mint 5%-át.”;

"

(21)  Az I. melléklet az e rendelet mellékletében foglaltaknak megfelelően módosul.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet [e módosító rendelet hatálybalépését követő 5 hónap]-tól/-től kell alkalmazni.

E cikk második albekezdésének sérelme nélkül az 1. cikk (7) bekezdésének d) pontja, valamint az 1. cikk (8), (10) és (11) bekezdése [e módosító rendelet hatálybalépését követő 6 hónap]-tól/-től, az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontja, az 1. cikk (7) bekezdésének e) pontja, az 1. cikk (9) bekezdése, az 1. cikk (12) bekezdésének b) és c) pontja, valamint az 1. cikk (16) bekezdése [e módosító rendelet hatálybalépését követő 18 hónap]-tól/-től alkalmazandó.

Ha ez a rendelet 2018. augusztus 16-a után lép hatályba, a 89. cikk (1) bekezdése visszamenőleges hatállyal alkalmazandó a nyugdíjkonstrukció-rendszerek által 2018. augusztus 16-a után és e rendelet hatálybalépése előtt végrehajtott valamennyi tőzsdén kívüli származtatott ügyletre.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

Az I. melléklet a következőképpen módosul:

(1)   Az I. szakasz kiegészül a következő i), j) és k) ponttal:

„i) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének a) pontját azáltal, hogy nem hoz létre megfelelő eljárásokat a kereskedési adattárak közötti adategyeztetés céljára;

j)  a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének b) pontját azáltal, hogy nem hoz létre megfelelő eljárásokat a bejelentett adatok teljességének és pontosságának biztosítására;

k)  a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének c) pontját azáltal, hogy nem alakít ki megfelelő szabályokat az adatok más kereskedési adattárakhoz való rendezett továbbítására, amennyiben ezt a 9. cikkben említett szerződő felek és központi szerződő felek kérik, vagy amennyiben egyéb okból szükséges.”;

(2)   A IV. szakasz a következő d) ponttal egészül ki:

„d) a kereskedési adattár megsérti az 55. cikk (4) bekezdését azáltal, hogy nem értesíti az ESMA-t megfelelő időben a nyilvántartásba vételének feltételeiben bekövetkezett lényeges változásokról.”.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0181/2018).
(2)* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
(3) HL C […], […], […] o.
(4) HL C […], […], […] o.
(5) Az Európai Parlament …-i álláspontja (HL ...) és a Tanács …-i határozata.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.)
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).
(8) http://www.bis.org/cpmi/publ/d106.pdf
(9) http://www.bis.org/cpmi/publ/d125.pdf
(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2365 rendelete (2015. november 25.) az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 337., 2015.12.23., 1. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.)
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 1094/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.).
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.)
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve ( 2014. május 15. ) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II.) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.)


A polgári repülésre vonatkozó közös szabályok és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség ***I
PDF 132kWORD 55k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. június 12-i jogalkotási állásfoglalása a polgári repülés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról, valamint a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0613 – C8-0389/2015 – 2015/0277(COD))
P8_TA(2018)0245A8-0364/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0613),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0389/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel Olaszország Szenátusa és a máltai parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. december 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2016. október 12-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. december 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0364/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 12-én került elfogadásra a polgári légi közlekedés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról és a 2111/2005/EK, az 1008/2008/EK, a 996/2010/EU, a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2014/30/EU és a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 552/2004/EK és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 3922/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2015)0277


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1139 rendelettel).

(1) HL C 75., 2017.3.10., 111. o.
(2) HL C 88., 2017.3.21., 69. o.


Az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátása és üzemanyag-fogyasztása ***I
PDF 138kWORD 60k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. június 12-i jogalkotási állásfoglalása az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátásának és üzemanyag-fogyasztásának nyomon követéséről és bejelentéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0279 – C8-0168/2017 – 2017/0111(COD)
P8_TA(2018)0246A8-0010/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0279),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0168/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. október 18-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. április 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A8-0010/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 12-én került elfogadásra az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátásának és tüzelőanyag-fogyasztásának nyomon követéséről és bejelentéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2017)0111


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/956 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATAI

Javaslat a nehézgépjárművek szén-dioxid-kibocsátási előírásairól

A Bizottság „Az alacsony kibocsátású mobilitás megteremtése – A Földet védelmező, a polgárait jogokkal felruházó, az iparágai és munkavállalói számára biztonságot nyújtó Európai Unió” című közleményében (COM(2017)0675) 2017. november 8-án bejelentette, hogy 2018 májusának első felében előterjeszti a harmadik mobilitási csomagot, amely egy, a nehézgépjárművekkel kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátási előírásokra vonatkozó javaslatot is tartalmazni fog.

A VECTO/tanúsítási rendelet kidolgozásának menetrendje

A Bizottság folytatja a járművek energiafogyasztását kiszámító eszköz („VECTO”) műszaki fejlesztését azzal a céllal, hogy 2020-tól kezdődően új, ismert technológiákat is bevezessen, és az eszköz az egyéb járműtípusokra, azaz 2020-tól a fennmaradó tehergépkocsikra és buszokra, 2021-től pedig a pótkocsikra is alkalmazható legyen.

Az érdekelt felek és a gazdasági szereplők rendszeres tájékoztatása érdekében a VECTO eszköz fejlesztéséről, valamint az (EU) 2017/2400 rendelet módosításáról további információk is megtalálhatók lesznek majd a Bizottság honlapjain.

A tanúsítási rendelet szerinti közúti ellenőrzési vizsgálat kidolgozása

A Bizottság elismeri annak fontosságát, hogy megbízható és reprezentatív adatokkal kell rendelkeznünk a nehézgépjárművek CO2-kibocsátásáról és üzemanyag-fogyasztásáról.

Ezért az (EU) 2017/2400 rendeletet ki kell egészíteni egy eljárással, amelynek célja a VECTO eszköz alkalmazása megfelelőségének ellenőrzése és biztosítása, továbbá az alkatrészek, önálló műszaki egységek és rendszerek CO2-kibocsátással és üzemanyag-fogyasztással kapcsolatos tulajdonságai megfelelőségének ellenőrzése és biztosítása Erről az ellenőrzési eljárásról – amely kiterjedne a gyártásban lévő nehézgépjárművek közúti ellenőrzésére – a tervek szerint 2018 végéig szavaznak a gépjárművekkel foglalkozó műszaki bizottságban (TCMV).

Az ellenőrzési eljárás további célja a járművek üzemi teljesítményének a gyártók és típusjóváhagyó hatóságok vagy független harmadik felek általi ellenőrzésére szolgáló jövőbeli vizsgálat alapjainak lefektetése.

(1) HL C 81., 2018.3.2., 95. o.


Az oktatás unióbeli korszerűsítése
PDF 222kWORD 80k
Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása az oktatás unióbeli korszerűsítéséről (2017/2224(INI))
P8_TA(2018)0247A8-0173/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0567),

–  tekintettel az oktatáshoz való jogra, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikke határoz meg,

–  tekintettel a hatékony tanárképzésről szóló, 2014. május 20-i tanácsi következtetésekre(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkére,

–  tekintettel az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló, 2014. május 20-i tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(3),

–  tekintettel a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről szóló, 2015. május 18-i és 19-i tanácsi következtetésekre(4),

–  tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381) és az „Új európai készségfejlesztési program” című, 2017. szeptember 14-i parlamenti állásfoglalásra(5),

–  tekintettel az Európa Tanács az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezménye kiegészítő jegyzőkönyvének az oktatáshoz való jogra vonatkozó 2. cikkére;

–  tekintettel az Európa Tanács 1904 (2012). számú, a szabad iskolaválasztáshoz való jogról szóló határozatára;

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, „Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai” című, 2015. évi közös jelentésére(6),

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a polgári szerepvállalásnak, valamint a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség jelentette közös értékeknek az előmozdításában az oktatás által játszott szerepről szóló, 2015. március 17-i párizsi nyilatkozatra,

–  tekintettel a bolognai folyamat végrehajtásának nyomon követéséről szóló, 2015. április 28-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0195),

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. február 2-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára” című, 2016. december 19-i tanácsi ajánlásra(10),

–  tekintettel „Az oktatás javítása és korszerűsítése” című, 2016. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0941),

–  tekintettel „Az iskolák és az oktatás minőségének fejlesztése a fiatalok életkezdési esélyeinek javítása érdekében” című, 2017. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2017)0248),

–  tekintettel „Az EU megújított felsőoktatási programja” című, 2017. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2017)0247),

–  tekintettel a pályakövetésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2017. május 30-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0249),

–  tekintettel a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló tanácsi ajánlásra irányuló 2017. október 5-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0563 – SWD(2017)0322),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az iskolai és a felsőoktatás korszerűsítéséről szóló, 2017. november 30-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az új uniós oktatási stratégiáról szóló, 2017. október 19-i véleményére,

–  tekintettel a közös értékek és az inkluzív oktatás előmozdításáról, illetve a tanítás európai dimenziójáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. január 17-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0023),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. január 17-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0024),

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(11),

–  tekintettel a digitális oktatási cselekvési tervről szóló, 2018. január 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0022),

–  tekintettel a 2017. november 17-én, a svédországi Göteborgban tartott, a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló szociális csúcstalálkozó zárójelentésére(12),

–  tekintettel „A kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című, az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi Tanács 2011. május 19–20-i 3090. ülésén(13) elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Közösségben folyó oktatás szabadságáról szóló, 1984. március 14-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a felsőoktatás nemzetközivé tételéről szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre(15),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2016. június 8-i közös közleményére (JOIN(2016)0029) és az erről szóló, 2017. július 5-i parlamenti állásfoglalásra(16),

–  tekintettel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a CM/Rec(2010) 7. számú ajánlás keretében elfogadott, a demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről szóló chartájára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezmény 10. cikkére,

–  tekintettel a pekingi nyilatkozat és cselekvési platform (1995) B. stratégiai céljára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 28. és 29. cikkére,

–  tekintettel a 2015 szeptemberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amely 2016. január 1-jén lépett életbe, és különösen annak a 4. és 5. számú fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8‑0173/2018),

A.  mivel az EUMSZ 6. cikkének e) pontja szerint az oktatás és a képzés a tagállamok hatáskörébe tartozik, az Európai Uniónak azonban fontos támogató szerepe van a kihívást jelentő célok kitűzésében és előmozdításában, valamint a bevált gyakorlatok cseréjében;

B.  mivel az oktatáshoz való jog alapvető emberi jog, és az oktatásnak minden formájában és minden szinten a következő, egymáshoz kapcsolódó és alapvető fontosságú jellemzőket kell felmutatnia: a) rendelkezésre állás; b) hozzáférhetőség; c) elfogadhatóság; és d) alkalmazkodóképesség;

C.  mivel a szociális jogok európai pillérének kiemelt prioritása a minőségi és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás biztosítása;

D.  mivel az esélyegyenlőség elérése az oktatás fontos funkciója, ezért megkülönböztetésmentessé kell tenni az oktatáshoz való hozzáférést; mivel ehhez több erőfeszítésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy mindenkinek – különösen a legkiszolgáltatottabbaknak, a fogyatékossággal élő és speciális igényű személyeknek, valamint a hátrányos csoportokból származóknak is – egyforma esélye legyen az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésre és azok elvégzésére, illetve készségek elsajátítására minden szinten;

E.  mivel az európai oktatási rendszerek a kulturális, társadalmi és nyelvi sokszínűség hatalmas gazdagságát reprezentálják, de ugyanakkor a tagállamok az oktatás terén hasonló célokkal és kihívásokkal rendelkeznek, például a mindenki számára hozzáférhető oktatás biztosításával, amelyet európai szinten lehet megoldani;

F.  mivel az oktatási rendszerek minőségén, hozzáférhetőségén, sokszínűségén, hatékonyságán és méltányosságán, illetve a megfelelő emberi, pénzügyi és anyagi erőforrások elérhetőségén múlik, hogy az oktatási rendszerek eleget tudjanak tenni a társadalmi, gazdasági és személyes igényeknek;

G.  mivel fontos emlékeztetni rá, hogy az oktatásra – beleértve a tanárképzést is – hatással volt a gazdasági és pénzügyi válság, és hogy az állami finanszírozás alapvető szerepet játszik az uniós oktatási rendszerekben; mivel ezért az oktatás, köztük a tanárképzés és a munkakörülmények, valamint a kutatás folyamatos és megnövelt mértékű állami támogatása elengedhetetlen az ingyenes, inkluzív és hozzáférhető közoktatás biztosításához;

H.  mivel az oktatásnak és a képzésnek hozzá kell járulnia a fiatalok személyes fejlődéséhez és növekedéséhez annak érdekében, hogy proaktív és felelős, egy technológiailag fejlett és globalizált világban élni és dolgozni képes polgárokká tegye őket, és ellássa őket az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákkal, amelyeket a személyes kibontakozáshoz és fejlődéshez, az aktív polgári szerepvállaláshoz és a foglalkoztatáshoz szükséges tudás, készségek és hozzáállás együtteseként határoznak meg;

I.  mivel a tanítás színvonala alapvetően meghatározza a tanulók és diákok eredményét, és ezért az oktatás és a képzés terén folytatott európai uniós együttműködés egyik prioritása az oktatás és az oktatók kiválóságának erőteljes támogatása;

J.  mivel az oktatáshoz való jog magában foglalja az oktatási intézmények demokratikus elvek figyelembevételével történő alapításának szabadságát, valamint a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak;

K.  mivel az oktatásban használt nyílt koordinációs módszerek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy az oktatás és képzés, valamint az ET 2020 („Oktatás és képzés 2020”) online platform vonatkozásában közös stratégiát dolgozzanak ki és alkalmazzanak; mivel e stratégia teljesítménymérő referenciaértékeit az Oktatási és Képzési Figyelő a tagállamok és az egész EU vonatkozásában minden évben elemzi és értékeli;

L.  mivel az Oktatási és Képzési Figyelő legutóbbi, 2017. évi számában a Bizottság elismeri, hogy az oktatást és a képzést korán elhagyók száma a folyamatos csökkenés ellenére továbbra is nagyon magas Unió-szerte;

M.  mivel a legutóbbi PISA-felmérések eredményei szerint az európai tanulók 20,6%-a küzd problémákkal az alapkészségek elsajátítása, például a szövegértés, a matematika és a természettudományok terén, és az európai polgárok jelentős hányada írástudatlan; mivel ez súlyos aggodalomra ad okot a továbbtanulás, a személyes fejlődés, valamint a közéletben és a munkaerőpiacon való megfelelő részvétel tekintetében;

N.  mivel az életben és az oktatási utakon való kedvező elindulás érdekében alapvető fontosságú annak lehetővé tétele, hogy minden gyermek magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz férjen hozzá;

O.  mivel a gondozók tevékenységének színvonala a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások alapvető fontosságú tényezője;

P.  mivel a diákok és a tanárok mobilitásának előmozdítása fontos része az európai felsőoktatási rendszereknek, hozzájárul a fiatalok fejlődéséhez, és stimulálhatja a gazdasági és társadalmi előrehaladást; mivel a diákok és a tanárok mobilitásának az Erasmus+ keretében történő kiterjesztése érdekében minőségi javulásra és megnövelt pénzügyi támogatásra van szükség;

Q.  mivel a módszertani és a digitális újítások a tartalomhoz és a tudáshoz való hozzáférés bővítésének hatásos eszközei, de nem helyettesítik a diákok közötti, valamint a diákok és tanárok közötti személyes kapcsolatot és interakciót, és nem válhatnak az oktatási rendszerek prioritásaivá;

R.  mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió alapvető elve, amelyet a Szerződések rögzítenek, és az összes uniós szakpolitikában, nem utolsósorban az oktatás és a kultúra területén is tükröződnie kell;

S.  mivel az oktatás hatásos eszköz a nemi alapú sztereotípiák és megkülönböztetés megszüntetésére, de ennek ellenére gyakran újratermeli vagy súlyosbítja a már meglévő megkülönböztetést; mivel a nemek közötti egyenlőség hiánya az oktatásban gátolja a személyes fejlődést és a foglalkoztatást, és számos szociokulturális területre van hatással;

T.  mivel annak ellenére, hogy a felsőoktatásban végzettek háromötöde (57,6%) nő, 2015-ben a nemek közötti foglalkoztatási különbség 11,6 százalékpontos volt;(17)

A tudás mint fontos gazdasági erőforrás és a polgárok jóllétének forrása

1.  megerősíti, hogy az egyetemes minőségi oktatás a személyes, kulturális, szakmai és társadalmi fejlődés alapvető része a tudásalapú társadalomban;

2.  úgy véli, hogy az európai közös értékek megvédése és az Unió gazdasági és szociális célkitűzéseinek, valamint a versenyképesség és a fenntartható növekedés elérése összefügg a demokratikus értékek, az emberi jogok, a társadalmi kohézió, az integráció és az egyéni siker előmozdításán keresztül a minőségi oktatással;

3.  kiemeli, hogy az oktatás gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt kulcsszerepet játszik Európa jövőjének formálásában és gondoskodik az európai polgárok szükségleteinek kielégítéséről, emellett az állampolgároknak a közös alapértékek kötőereje révén sokféleségben egyesült közösségét építi;

4.  kiemeli, hogy a minőségi oktatási és képzési rendszerek előmozdítják az aktív polgárságot és a közös értékeket, és mint ilyenek segítik egy nyitott, inkluzív, pluralista, demokratikus és toleráns társadalom kialakítását;

5.  hangsúlyozza, hogy az oktatás segít a tanulóknak erkölcsi és polgári értékek kialakításában, és hogy aktív, felelős, nyitott tagjai legyenek a társadalomnak, akik képesek demokratikus jogaik és kötelességeik gyakorlására és megvédésére a társadalomban, értékelik a sokféleséget, aktív szerepet játszanak a demokratikus életben, és felelősséget vállalnak magukért és a közösségeikért; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az állampolgársági, a polgári, az erkölcsi és a környezetvédelmi oktatás fontosságát;

6.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a fiatalok válaszolni tudjanak a kihívásokra, aktív európai polgárokká váljanak, és sikeresek legyenek az életben és a munkaerőpiacon, alakítva egyben a világ jövőjét, a minőségi és inkluzív oktatásnak el kell őket látnia a szükséges tudással, készségekkel, médiaműveltséggel, illetve kritikus és önálló gondolkodással, valamint demokratikus attitűdökkel;

7.  kiemeli, hogy a minőségi és inkluzív oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása az állandó társadalmi kohézió elérésének elengedhetetlen alapja, mivel segít megakadályozni a hátrányos és a kiszolgáltatott háttérrel rendelkező emberek társadalmi kirekesztését és a nemi sztereotípiákat, és ezért még mindig a társadalmi mobilitás legfőbb támogatója;

8.  megjegyzi, hogy a minőségi oktatás előmozdíthatja a társadalom számára fontos és előnyös kutatást és innovációt Európában;

9.  elismeri, hogy az oktatás fontos szerepet játszik a kulturális kompetenciák fejlesztésében és a kulturális fejlődés ösztönzésében; szorgalmazza az oktatási és a kulturális ágazat közötti szorosabb szinergiát azzal, hogy támogatja a kultúra és a művészetek formális, informális és nem formális oktatási kontextusokban játszott aktív szerepét;

10.  megjegyzi, hogy az oktatás szerepet játszik az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges hozzáállás kialakításában, amely segíti az embereket a modern világ változó követelményeihez való alkalmazkodásban;

11.  emlékeztet arra, hogy az iskolák és az oktatási intézmények kulcsszerepet játszanak a tanuláshoz – akár az egész életen át tartó tanuláshoz – való pozitív hozzáállás kialakításában és fenntartásában;

Az oktatás változó valósága és a kapcsolódó kihívások

12.   úgy véli, hogy a mindent felölelő, erős politikai és lakossági támogatású oktatáspolitikai megközelítés központi szerepet játszik az oktatási reform folyamatában, és hogy e célkitűzés elérése érdekében a társadalom egészét, valamint az összes érdekelt felet, köztük a szülőket is be kell vonni;

13.  úgy véli, hogy a hatékony kormányzás és az összes oktatási intézmény megfelelő finanszírozása, a modern minőségi oktatási források és a tanítás, a motivált és hozzáértő tanárok, illetve az egész életen át tartó tanulás alapvető fontosságúak a méltányosság, a sokszínűség és az oktatási kiválóság elérésében;

14.  kiemeli, hogy az új információs és kommunikációs technológiák (ikt) és az innováció új lehetőségeket kínálhatnak az oktatásban, hatékonyabban alkalmazkodva az egyes tanulók igényeihez – többek között a sajátos nevelési igényeket –, és növelhetik a tanulás és a tanítás rugalmasságát, személyreszabottság és felelősségét, valamint támogatják az együttműködés és a kommunikáció interaktív formáit;

15.  hangsúlyozza, hogy a digitalizálás és közös oktatási platformok létrehozása milyen lehetőségeket kínál a modern oktatás számára, különösen a távoktatás, a távképzés és az integratív tanulás (vegyes tanulási módszerek) területén, amelyek a tanulók személyhez szabása és életkörülményeikhez való igazítása révén nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé az oktatásban, az egész életen át tartó tanulás, az oktatás minőségének, a hozzáférhetőségnek és a jövőbeni készségek fejlesztésének a javát szolgálva; kiemeli az életkornak megfelelő ikt- és médiatantervek szükségességét, amelyek tiszteletben tartják a gyermekek fejlődését és jóllétét, és hangsúlyozzák mind a felelős felhasználás, mind a kritikus gondolkodás fontosságát;

16.  megjegyzi, hogy a digitális technológiákkal történő hatékony tanuláshoz és tanításhoz szükség van az egyenlő hozzáférésre, a megfelelő szintű digitális készségekre, minőségi oktatási forrásokra, a technológiai eszközök pedagógiai célokhoz való adaptációjával kapcsolatos képzésre, valamint az érdemi digitális részvételhez szükséges attitűdök és motiváció előmozdítására; úgy véli, hogy a digitális jártasságnak és a médiaműveltségnek az oktatáspolitikák alapvető fontosságú részét kell alkotniuk, és többek között a polgári kompetenciákat és a kritikus gondolkodást is tartalmazniuk kell; hangsúlyozza, hogy e tekintetben fontos a források – és azok megbízhatósága – kritikus értékelése és a médiaműveltségi projektek jelentősége;

17.  elismeri, hogy az egyre globalizáltabb és digitalizáltabb világban a tanulás, a tanítás és az értékelés innovatívabb és megfelelőbb módszereire van szükség, valamint megfelelő oktatási infrastruktúrára, amely lehetővé teszi a csapatmunkát és a csoportos oktatást, és ösztönzi a kreatív gondolkodást és a problémamegoldást, valamint a progresszív oktatás egyéb módszereit; emlékeztet arra, hogy a tanárokat, a diákokat és az iskolai személyzetet fontos bevonni annak értékelésébe, hogy a tanulási célkitűzések megvalósultak-e, illetve hogyan valósultak meg;

18.  megjegyzi, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség az oktatási paradigmaváltáshoz, hogy az egyensúlyt teremtsen a tanár- és tartalomközpontú megközelítések között, konkrétan és egyéniesítve tanuló-, életkörülmény- és megértéscentrikusabb legyen, megértéscentrikusabb megközelítéssel, összekapcsolva a hagyományos és az online tanulási modellekhez adaptált tanulási módszereket, erősítve az oktatási folyamat személyre szabását, és növelve a megtartási és végzettség megszerzésére vonatkozó arányt;

19.  kiemeli, hogy az oktatási rendszereknek elő kell mozdítaniuk és fejleszteniük kell a tanulók és diákok tudással és készségekkel, köztük keresztirányú és humán, valamint szakmai, keresztirányú, szociális és polgári kompetenciákkal való ellátását célzó interdiszciplináris megközelítéseket, együttműködést, kreativitást és csapatmunkát;

20.  emlékeztet rá, hogy a minőségi oktatás és tanulás megvalósítása a párbeszédet, a közösség érzését és a kérdésfeltevést is magában foglaló folyamat, amelyet az oktatás modernizációja során prioritásnak kell tekinteni;

21.  hangsúlyozza, hogy a minőségi és inkluzív oktatáshoz való egyenlő hozzáférés elősegítése alapvető fontosságú a fogyatékossággal élő tanulók függetlensége és társadalmi integrációja szempontjából; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő az inkluzív, minőségi, többségi oktatáshoz való hozzáférést, figyelembe véve bármilyen típusú fogyatékossággal élő valamennyi diák szükségletét, ami például azt jelenti, hogy biztosítsanak kétnyelvű, inkluzív oktatást a siket gyermekeknek, figyelembe véve speciális nyelvi igényeiket; felhívja az iskolákat, hogy nyújtsanak formális és informális differenciált szolgáltatásokat, illetve külön támogatást, az új technológiák adta lehetőségeket is kihasználva, hogy minden tanuló egyéni igényei teljesüljenek; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az iskolák megkülönböztetést elutasító politikáját, és az Európa 2020 stratégiában határozzon meg fogyatékosságspecifikus mutatókat;

22.  hangsúlyozza, hogy az európai oktatás alapvető céljának az érvelés, a gondolkodás és a tudományos érdeklődés kialakításának kell lennie; hangsúlyozza, hogy ezenkívül alkalmasnak kell lennie arra, hogy a humán-, művészeti, tudományos és műszaki műveltség alapvető elemeit el lehessen sajátítani; valamint a helyi, regionális, nemzeti és az európai élet konkrét valóságából kiindulva a nemzeti és európai problémák megoldására kell tanítania, és érzékenyítenie kell a nemzetközi közösség problémái iránt;

23.  elismeri, hogy léteznek személyes különbségek a kognitív képességek és a jellemvonások terén, amelyek – a társadalmi és környezeti tényezőkkel kölcsönhatásban – befolyásolják az oktatási eredményeket; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az oktatás hatékonyabb, jobban biztosítja az egyenlőséget és méltányosabb, ha e különbségekre tekintettel van;

24.  elismeri, hogy a versenyorientált világban alapvető fontosságú az európai tehetség lehető legkorábban történő felismerése és támogatása;

25.  hangsúlyozza, hogy az általában vett oktatási eredmények javítása összeegyeztethető a kiválóság tehetséges diákok körében történő ösztönzésével; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy fontos olyan megfelelő intervenciós programokat alkotni, amelyek az emberi potenciál lehető legjobb kihasználása szempontjából releváns pszichológiai jellemvonásokat erősítik;

26.  kiemeli, hogy fontosságot kell tulajdonítani a vizuális műveltségnek mint új életviteli készségnek, elismerve, hogy manapság az emberek sokkal inkább képekkel, semmint hagyományos eszközökkel kommunikálnak;

27.  tudomásul veszi az európai oktatási térség létrehozására irányuló javaslatot, amely a 2017-ben Göteborgban tartott, a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló szociális csúcstalálkozó témája volt; emlékeztet arra, hogy e kezdeményezésnek elő kell segítenie az együttműködés, a diplomák és a végzettségek kölcsönös elismerését, valamint megnövelt mobilitást és növekedést;

28.  támogatja a 2017. december 14-i tanácsi következtetéseket, amelyek a hallgatói mobilitás, valamint a hallgatók oktatási és kulturális tevékenységekben való részvételének előmozdítását sürgetik, többek között egy „európai diákigazolvány” bevezetésével, amely elősegítené a más tagállamban szerzett egyetemi kreditpontok elismerését;

29.  úgy véli, hogy az Erasmus+ az EU vezérprogramja az oktatás területén, amelynek hatása és népszerűsége az évek során igen nagynak bizonyult; sürgeti ezért, hogy a következő, 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben a program forrásait jelentős mértékben növeljék meg, hogy hozzáférhetőbb és inkluzívabb legyen, valamint több diákhoz és tanárhoz érjen el;

30.  kiemeli, hogy a fiatalok munkanélkülisége Unió-szerte tapasztalható jelenség, amelynek mértéke a jelentések szerint a teljes átlagos munkanélküliségi arány körülbelül kétszerese; aggodalmának ad hangot a mediterrán tagállamokban tapasztalható aggasztóan magas ráta kapcsán, amely az Eurostat adatai szerint különösen Spanyolországban (44,4%), Olaszországban (37,8%) és Görögországban magas (ahol a fiatalok 47,3%-a és 30,5%-a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal);

31.  kiemeli, hogy a kétmillió betöltetlen uniós álláshely ellenére a diplomával rendelkező fiatalok 30%-a olyan munkát végez, amely nem felel meg készségeinek vagy elképzeléseinek, míg az európai munkaadók 40%-a számára problémát jelent, hogy a szükséges készségekkel rendelkező személyt találjon(18);

32.  megerősíti, hogy az oktatási rendszereknek minden szinten szem előtt kell tartaniuk a nemek közötti egyenlőség szempontjait, amelyek figyelembe veszik a diszkrimináció sokféle formájától szenvedők – köztük a fogyatékossággal élők, az LMBTI identitású személyek és a marginalizált közösségekből származók – igényeit;

Kisgyermekkori nevelés és gondozás

33.  hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú és hozzáférhető kisgyermekkori nevelés és gondozás teremti meg a méltányosabb és hatékonyabb oktatási rendszer alapját, emellett biztosítja az egyének személyes fejlődését, jóllétét és a további tanulás hatékonyságát;

34.  kiemeli a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel jelentős előnyeit minden gyermek, és különösen a hátrányos helyzetű csoportokból származó gyermekek számára, és hangsúlyozza e tekintetben annak fontosságát, hogy minden gyermek számára garantálni kell a kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést; aggodalommal jegyzi meg e tekintetben, hogy a kisgyermekkori nevelés és gondozás terén több tagállamban nagyobb az igény, mint az elérhető helyek száma, különösen a kisebb gyermekek esetében;

35.  kiemeli annak fontosságát, hogy nyomon kövessék a kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségét annak érdekében, hogy a gyermekek kognitív készségei fejlődhessenek, valamint annak meghatározása céljából, hogy érvényesül-e a gyermekek mindenek felett álló érdeke;

Iskolai oktatás

36.  valamennyi iskolát a kritikus és kreatív gondolkodás autonóm központjainak tekinti, amelyek feladata többek között a demokratikus értékek és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása; úgy véli, hogy az iskoláknak arra kell összpontosítaniuk, hogy segítsék a fiatalokat a rendelkezésre álló információk megértéséhez és felhasználásához, valamint tanulási autonómiájuk és nyelvismeretük fejlesztéséhez szükséges készségek megszerzését;

37.  rámutat arra, hogy a hatékony iskolai működés középpontjában valamennyi diák specifikus szükségleteinek kell állnia, ami közös célok kitűzését és a végrehajtásukra vonatkozó egyértelmű menetrendet, valamint az egész iskolai közösség és adott esetben az érdekelt felek szoros együttműködését követeli meg;

38.  úgy véli, hogy a modern tantervnek kompetenciavezéreltnek kell lennie, meg kell erősítenie a személyes készségeket és az egészségtudatos, jövőorientált életvezetéshez kapcsolódó kompetenciát, emellett a fejlesztő értékelésre és a tanulók fizikai és érzelmi jóllétére kell koncentrálnia; úgy véli, hogy minden diáknak lehetőséget kell kapnia arra, hogy szellemi potenciálját teljes mértékben kihasználhassa; hangsúlyozza, hogy a készségek kialakítása és megerősítése egy állandó folyamat, amely az oktatás minden szintjét végigkíséri egészen a munkaerőpiacig, és hogy a készségeket és a kompetenciákat figyelembe kell venni mind az oktatási folyamat, mind a képesítések elismerése során;

39.  kiemeli, hogy alapvető fontosságú a tanulók számára az alap olvasás- és íráskészség és számolási készség elsajátítása a jövőbeli tanulás és a személyes fejlődés, valamint a digitális kompetencia elsajátítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (ET 2020) és a Bizottság új készségfejlesztési programjának ki kell egészítenie a nemzeti fellépést, és e tekintetben támogatnia kell a tagállamokat; felhívja a tagállamokat és az oktatási intézményeket, hogy az alapkészségeket – más megoldások mellett – projekt- és problémaalapú tanuláson keresztül erősítsék meg;

40.  úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy senki ne hagyja el az iskolát alapvető készségek nélkül, beleértve az alapvető digitális készségeket; kiemeli, hogy napjainkban valamennyi munkához magasabb fokú írás-olvasási és számolási, valamint digitális és egyéb alapvető készségekre van szükség, és hogy a modern oktatási rendszereknek az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatban szereplő mind a nyolc kulcskompetenciát, többek között a tudást és a viselkedésmódokat ötvözniük kell; üdvözli, hogy e javaslat a digitális készségeket alapvető készségekként definiálja;

41.  úgy véli, hogy – az új technológiák oktatásra gyakorolt hatása ellenére – az iskola továbbra is alapvető tanulási környezet marad, ahol a potenciál fejleszthető, és ahol minden egyénnek rendelkezésére áll a személyes és társadalmi növekedéshez szükséges tér és idő;

42.  felhívja a figyelmet arra, hogy ha az iskolák nagyobb autonómiát kapnak a tantervek, az értékelés és a pénzügyek terén, az bizonyítottan a tanulói teljesítmény javulásához vezet, amennyiben az iskolai kormányzás hatékony és a tanulási folyamatért az iskola felel;

43.  hangsúlyozza, hogy az iskolai kulturális sokszínűségnek és többnyelvűségnek pozitív hatása van a tanulók nyelvi és kognitív fejlődésére, valamint az interkulturális megismerés, a tisztelet és a pluralizmus előmozdítására;

44.  hangsúlyozza, hogy – annak érdekében, hogy az érintettek az anyanyelvük mellett két másik nyelven is tudjanak beszélni – elő kell segíteni a nyelvtanulást, valamint ösztönözni kell azt, hogy a középiskolákban legalább két tantárgy tanítása idegen nyelven történjen;

45.  hangsúlyozza, hogy a középiskolák közötti csereprogramok jelentős hatással vannak a diákok ösztönzésére az európai polgárságból származó készségek, kompetenciák, hozzáállás és értékek, valamint a kritikai és konstruktív gondolkodásmód elsajátítása terén;

46.  hangsúlyozza, hogy az iskolákat nyitottabbá kell tenni annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nem formális és az informális tanulás elismerése, valamint zökkenőmentes legyen a különböző oktatási utak (például a műszaki és tudományos utak) közötti átmenet;

47.  kiemeli, hogy a tanulókat ösztönözni kell arra, hogy a tanulásban való előrehaladásuk mérésére önértékelési technikákat alkalmazzanak; arra ösztönzi az oktatási intézményeket, hogy biztosítsák, hogy a visszajelzést szolgáló eszközök megbízható információkat nyújtanak, többféle eszköz – például tanulói kérdőívek, fókuszcsoportok, javaslatok elhelyezésére szolgáló dobozok – alkalmazásával;

48.  kiemeli a sportra épülő aktív életmód fontosságát; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az oktatási tantervekben minden szinten elő kell mozdítani és nagyobb szerepet kell szánni a sporttevékenységeknek és a testnevelésnek, és több lehetőséget kell biztosítani az oktatási létesítmények és a helyi sportszervezetek közötti együttműködés kialakítására; ösztönzi az oktatási kezdeményezéseket és a tanrenden kívüli tevékenységeket is, amelyek célja, hogy támogassák a diákok egyéni szükségleteinek és érdeklődésének kielégítését, ugyanakkor kapcsolatokat építsenek a helyi közösségekkel;

49.  kiemeli, hogy a minőségi oktatás, a szakképzés, valamint a közösségi és önkéntes tevékenység hozzájárul a munkaalapú szakmák megbecsültségének javításához;

50.  megállapítja, hogy jelentős számú új munkahely jön létre a megújuló energiával kapcsolatos iparágakban, és hogy a zöld ágazatokat és a foglalkoztatást az iskolai tantervekben ennek megfelelően kell kezelni;

51.  hangsúlyozza, hogy az információk kezelésének képessége, a kritikus gondolkodás és az elsajátított ismeretek alkalmazásának képessége a felsőfokú oktatás legfőbb céljai közé tartoznak;

52.  elismeri, hogy meg kell erősíteni a tudásháromszöget, és javítani kell a kutatás és a tanítás közötti kapcsolatokon a releváns programok számára odaítélt megfelelő erőforrások révén, valamint annak biztosításával, hogy a kutatási programokban részt vevő diákok megkapják a kutatásuk folytatásához szükséges pénzügyi eszközöket;

53.  úgy véli, hogy felsőoktatási rendszereknek rugalmasabbnak és nyitottabbnak kell lenniük, és hogy a duális képzéseket népszerűsíteni kellene az egyetemeken és további oktatási intézményekben, különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzések ösztönzése által, lehetővé téve az informális és a nem formális tanulás elismerését és biztosítva az oktatás különböző szintjei – többek között a szakképzés és képzés, illetve a felsőoktatás – közötti zökkenőmentes átmenetet, valamint a programvégrehajtás eltérő formáit; emlékeztet arra, hogy ennek a végzett hallgatók teljesítményének jobb megértésén kell alapulnia;

Felsőoktatás

54.  az európai oktatási térség létrehozásával összefüggésben hangsúlyozza, hogy fontos az együttműködést támogatni és Európa valamennyi felsőoktatási intézményének és tanulójának potenciálját kiaknázni a hálózatépítés, a nemzetközi együttműködés és a verseny előmozdítása érdekében;

55.  azon a véleményen van, hogy az európai felsőoktatási intézmények fontos elemét kell képeznie a nemzetköziesítéshez való mindent felölelő megközelítésnek, köztük a tanári kar és a diákok (beleértve a gyakornoki és tanulószerződéses gyakorlati képzésekben részt vevő diákokat is) megnövelt mobilitásának, valamint a tanterv és a tanítás, kutatás, együttműködés és további tevékenységek nemzetközi dimenziójának;

56.  támogatja, hogy előtérbe kerüljenek az interdiszciplináris oktatási programok, és ösztönzi a STEAM-tudományágak (természettudományok, technológia, műszaki tudományok, művészet és matematika), a humán és a társadalomtudományok párhuzamos előmozdítását; rávilágít arra, hogy támogatni kell a nők és más alulreprezentált csoportok részvételét a STEAM-tantárgyakban és a releváns szakmákban;

57.  síkra száll amellett, hogy a felsőoktatásnak együtt kell működnie a társadalom egészével az innovatív növekedés és a szociális jólét előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy a felsőoktatási intézmények és a külső érdekelt felek közötti együttműködés kívánatos, mivel ez utóbbiak tudással és szakértelemmel tudnak hozzájárulni a felsőoktatási programok kialakításához és végrehajtásához; hangsúlyozza azonban, hogy a döntésért a diákok és a pedagógiai szakértők maradnak felelősek;

58.  elismeri, hogy az oktatók és a hallgatók kulcsszerepet játszanak a tudás, a tapasztalati eredmények és tények szélesebb körű megismertetésében; szorgalmazza ezzel kapcsolatban a gazdaságilag és politikailag független, a társadalom számára fontos és hasznos kutatást;

59.  hangsúlyozza a kutatásalapú oktatás és a pedagógiai kutatás szerepét az aktív tanulás ösztönzésében, a készségfejlesztés javításában és az oktatási módszertan fejlesztésében;

60.  kiemeli, hogy a tanulókat ösztönözni kell arra, hogy a tanulásban való előrehaladásuk mérésére önértékelési technikákat alkalmazzanak;

A tanár mint a minőségi tanítás biztosítéka

61.  úgy véli, hogy az oktatási rendszerek alapja a tanárok és az ő készségeik, elkötelezettségük és hatékonyságuk;

62.  hangsúlyozza, hogy nagyobb számú, stabil tudományos vagy szakmai háttérrel és pedagógiai kompetenciákkal rendelkező motivált jelöltet kell bevonzani a tanári szakmába; a célnak megfelelő kiválasztási eljárásokra szólít fel, valamint a tanári státusz, a képzés, a szakmai lehetőségek, a munkakörülmények – többek között az instabil foglalkoztatási formákat elkerülő fizetés – , a szociális jogok, a biztonság és a védelem javítását célzó intézkedésekre és kezdeményezésekre, valamint arra, hogy oktató személyzet számára biztosítsanak támogatást, amelyek mentori programokat, a társaktól való tanulást és a bevált gyakorlatok megosztását foglalják magukban; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a nemek közötti egyenlőség nagyobb mértékű megvalósulását a tanári szakmában;

63.  hangsúlyozza a tanárképzés átalakításának és az abba való befektetés fontosságát a kezdetektől fogva és a tanárok szakmai fejlődése során végig annak érdekében, hogy a magas színvonalú oktatáshoz elengedhetetlen szilárd, frissített tudással, készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek, amelyek magukban foglalják a különböző oktatási módszereket, mint például a digitális tanulási technológiák által lehetővé vált távoktatást; hangsúlyozza a tanárok folyamatos szakmai fejlődésének fontosságát, beleértve az egész életen át tartó tanulás programjait és a továbbképző tanfolyamokat, valamint a karrierjük során történő újraképzési és továbbképzési lehetőségek biztosításának fontosságát, amelyek gyakorlati megoldásokat kínálnak a tanárok által az osztályteremben végzett munkájuk során tapasztalt kihívásokra és lehetőségeket a nemzetközi tanárcserékben való részvételre, ezáltal elősegítve az intézményi tanulási kultúrát is;

64.  egyetért azzal, hogy az iskolákban és a felsőoktatásban tanító tanárok kiváló minőségű pedagógiai, pszichológiai és módszertani képzése a jövő generációi sikeres oktatásának kulcsfeltétele; e tekintetben hangsúlyozza a bevált gyakorlatok megosztásának, valamint a készségek és kompetenciák fejlesztésének fontosságát a nemzetközi együttműködés, a mobilitási programok – mint az Erasmus+ – és a más tagállamokban végzett fizetett szakmai gyakorlatok révén;

65.  hangsúlyozza az oktatók kulcsszerepét a befogadó iskolai környezet biztosításában, amelyhez sokféle módszerre és megközelítésre van szükség az eltérő szükségletek kielégítése érdekében, lehetővé téve ezáltal valamennyi tanuló részére, hogy részt vegyen oktatási eredményeinek megtervezésében, megvalósításában és értékelésében; elismeri a tanárok alapvető fontosságú szerepét, mint olyan proaktív vezetők és mentorok, akik megtanítják az információk értékelésének módszerét, támogató szerepet töltenek be a kihívásokkal szemben, és a tanulókat felkészítik az életre;

66.  úgy véli, hogy a tanárok és az iskolai vezetők bevonása az oktatási rendszerek korszerűsítésébe alapvető fontosságú a hatékony reformfolyamatokhoz és az oktatási személyzet motiválásához az iskolapolitika fejlesztésének támogatása érdekében;

67.  úgy véli, hogy az átfogó iskolapolitikának garantálnia kell a tanárok hatékony támogatását az oktatási célok elérése, a támogató iskolai környezet, a hatékonyan működő és fejlődő iskola, valamint az együttműködésen alapuló irányítás biztosítása érdekében;

68.  elismeri az oktatók, valamint a szülők, a tanárok és az iskolai hatóságok közötti együttműködés fontos szerepét a formális, nem formális vagy informális oktatáson belül a jelenlegi és a leendő generációk támogatásában; ezzel összefüggésben ösztönzi a valamennyi releváns szereplő közötti fokozott együttműködést a formális, a nem formális és az informális tanulásban;

69.  úgy véli, hogy az iskolai pedagógusok, a kutatók és a tudósok közötti fokozott együttműködés kedvező hatással van valamennyi érintett félre, és a tananyag, a tanulási gyakorlatok és a pedagógia fejlesztését és aktualizálását eredményezi, valamint az innováció, a kreativitás és az új készségek elősegítését vonja maga után;

Ajánlások

70.  úgy véli, hogy az európai oktatási térségnek közös célok elérésére kell összpontosítania, beleértve a minőségi oktatás mindenki számára történő biztosítását, és mind az EU-n belül, mind azon kívül meglévő politikák, oktatási tendenciák és számadatok összehangolásán és kritikus értékelésén kell alapulnia a koherencia, a következetesség és az elérhető eredmények biztosítása érdekében, új lendületet is adva fejlődésüknek, valamint tiszteletben tartva a hatáskör-átruházás, a szubszidiaritás, a szabadság, az arányosság és az intézményi és oktatási autonómia elveit;

71.  úgy véli, hogy az európai oktatási térség nem veszélyeztetheti és nem helyettesítheti a bolognai folyamatot, mivel ez utóbbit kellene inkább fejleszteni és megerősíteni; hangsúlyozza az európai oktatási térség és az európai felsőoktatási térség közötti kölcsönös kapcsolatok és egymást kiegészítő jellegének fontosságát;

72.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az európai oktatási térség létrehozását, és erősítsék meg az együttműködést, annak céljai kidolgozása és végrehajtása terén; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az ötletek és bevált gyakorlatok megosztását e célok elérése érdekében;

73.  támogatja, az EU-n belüli és kívüli felsőoktatási intézményekkel való fokozott együttműködés alapjaként, az egyetemek európai hálózatának létrehozását, amely az egyetemek alulról felfelé irányuló megközelítésén és kezdeményezésein alapul, és amelynek többek között hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az európai oktatási térség innovatívabb, életképesebb és vonzóbb terület legyen a tanulásra és a kutatásra;

74.  felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el az oktatást mint a humán tőkébe való befektetést, és biztosítsanak átlátható, nagyobb állami finanszírozást az olyan kezdeményezések megvalósításához, amelyek célja a minőség, a részvétel és a méltányosság javítása az oktatásban és a tanulásban;

75.  hangsúlyozza, hogy az oktatási és képzési rendszerekbe való nagyobb mértékű befektetés, valamint azok modernizációja és korrekciója a társadalmi és gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltétele; ezért hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a szociális beruházás – különösen a mindenki számára elérhető oktatás és képzés terén – prioritást élvezzen a többéves pénzügyi keret következő, 2020–2026 közötti programozási időszaka során;

76.  a befogadóképesség növelését és az oktatási szabadság biztosítását illetően ösztönzi megfelelő pénzügyi támogatás nyújtását valamennyi kategóriába és szintbe tartozó – mind állami, mind nonprofit magán – iskolának, feltéve, hogy a kínált tanterv az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt elveken alapul, és megfelel az érintett tagállamban hatályban lévő, az oktatás minőségére és az ilyen pénzeszközök felhasználására vonatkozó jogrendszereknek és jogszabályoknak;

77.  úgy véli, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a kevésbé fejlett régiókban az oktatási infrastruktúrába jelentős beruházások történjenek, minden esetben az adott terület sajátosságaihoz igazítva az összehangolt beruházásokat; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben különösen fontos az Európai Beruházási Bank és az uniós alapok regionális oktatásfejlesztési kezdeményezések támogatására irányuló tevékenységének növelése;

78.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy cseréljék ki az állami támogatási mechanizmusokkal és módszerekkel kapcsolatos tapasztalataikat és bevált gyakorlataikat, beleértve a teljesítményalapú finanszírozást és a versenyeztetésen alapuló kutatási finanszírozást, hogy fenntartható és átlátható finanszírozási diverzifikációt érjenek el;

79.  felszólít a tagállamok közötti szorosabb együttműködésre az oktatás korszerűsítése terén; sürgeti a tagállamokat, hogy kezdjék el a szociális jogok európai pillére alapelveinek végrehajtását, amelyek az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás révén csökkentik az Európa-szerte meglévő egyenlőtlenségeket;

80.  hangsúlyozza az európai szemeszter által a nemzeti reformok elősegítésében – nevezetesen az oktatással kapcsolatos országspecifikus ajánlások meghatározása révén – betöltött szerepet;

81.  elvárja, hogy a digitális oktatási cselekvési terv támogassa a tagállamokat és az oktatási intézményeket abban, hogy nagyobb mértékben és hatékonyabban használják ki az életkornak és a fejlettségnek megfelelő olyan legújabb technológiákat a tanulásban, a tanításban és az értékelésben, amelyek megfelelnek a minőségbiztosítási szabványoknak; úgy véli, hogy bármely digitális oktatási tervnek meg kell határoznia és rendszeresen értékelnie kell a digitális oktatási eszközök és a tanulási eredményeken alapuló képesítési keretek közötti kapcsolatot;

82.  Javasolja, hogy a tagállamok és az oktatási intézmények támogassák a tanulóközpontú, egyénre szabott tanulási módszereket, beleértve a testre szabott kurzusokat, amelyek a tanulók tudományos és szakmai tapasztalatain alapulnak és összekapcsolják azokat, valamint a tanárok és hallgatók közötti innovatív módszereket és interakciót, a folyamatos oktatás és a tervezett tanulási eredmények elérése érdekében, ahol a hallgatók aktív résztvevői saját tanulási folyamatuknak;

83.  felhívja a tagállamokat a holisztikus megközelítés oktatás tekintetében történő alkalmazására, és olyan egyedi és rugalmas tanulási lehetőségek biztosítására a tanulók részére, amelyek révén elsajátíthatják a sikeres munkaerőpiaci belépéshez szükséges alapvető kompetenciákat;

84.  felszólít, hogy fokozottabban építsék bele az oktatási programokba minden szinten a kérdező, aktív, projekt- és problémaalapú tanulást az együttműködés és a csapatmunka előmozdítása céljából; javasolja, hogy az oktatási rendszerek dolgozzanak a transzverzális készségek megerősítésén;

85.  ismételten leszögezi, hogy garantálni kell az oktatáshoz való jogot minden fogyatékossággal élő ember számára az óvodától az egyetemig, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő oktatási és technikai eszközökről, értékelési intézkedésekről és képzett személyzetről kell gondoskodni annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek ténylegesen tudjanak élni ezzel a jogukkal.

86.  támogatja és ösztönzi a médiaműveltség és a kritikus gondolkodás oktatás és képzés révén történő fejlesztésével kapcsolatos intézkedések végrehajtását; emlékeztet az e területet érintő meglévő, a 2016. május 30-i tanácsi következtetésekben körvonalazott kötelezettségvállalásokra; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy koordinálja uniós szinten a szakpolitikai fejleményeket a médiaműveltség területén, az e területtel kapcsolatos aktuális ismeretek és bevált gyakorlatok terjesztése céljából; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét intézkedéseket a médiaműveltséget és digitális jártasságot célzó olyan projektek támogatása érdekében, mint például a Médiaműveltség mindenkinek elnevezésű kísérleti projekt, valamint hogy dolgozzanak ki átfogó médiaműveltségi és digitális jártassági szakpolitikát, különös tekintettel az iskolai oktatásra;

87.  ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a kulcskompetenciák fejlesztésének lehetőségeit a készségek megőrzése és megszerzése érdekében, különös figyelmet szentelve az alapkészségekre, a STEAM-tudományokra, a nyelvi kompetenciákra, a vállalkozói készségekre, a digitális kompetenciákra, a kreativitásra, a kritikai gondolkodásra és a csapatmunkára; ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék elő a kulcskompetenciák uniós keretrendszerének alkalmazását minden oktatási formában, és tegyék lehetővé annak alkalmazását a formális, a nem formális és az informális tanulás kapcsán, maximalizálva ezáltal az abban, mint az egész életen át tartó tanulás alapvető eszközében rejlő lehetőségeket;

88.  ösztönzi a tagállamokat, hogy növeljék a közvélemény tudatosságát az egész életen át tartó tanulásról, és a nemek közötti egyenlőség szempontját integrálják a vonatkozó szakpolitikák és programok kidolgozásába, különösen az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező nőkre összpontosítva – mind a városi, mind a vidéki területeken –, hogy továbbképzési lehetőségeket biztosítsanak számukra;

89.  támogatja az egész életen át tartó tanulásban való részvétel uniós referenciamutatójának javítását; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon bevált gyakorlatokat e nagyratörő cél elérése érdekében; arra ösztönöz, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az egész életen át tartó tanulásba az oktatás valamennyi szintjén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a felsőoktatási intézmények szerepét az egész életen át tartó tanulás stratégiájának megvalósításában, a szakmailag aktív személyek oktatásában, a kompetenciák fejlesztésében és a különböző korú és különböző hátterű emberek tanulási kultúrájának alakításában;

90.  ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a felnőttoktatást és a felnőtteknek az oktatási rendszerbe történő aktív integrációját elősegítő képzési és oktatási programok kidolgozásában, előmozdításában és megerősítésében; emlékeztet arra, hogy a felnőttkori tanulásnak és oktatásnak változatos tanulási útvonalakat és rugalmas tanulási lehetőségeket kell biztosítania, köztük támogatást az egész életen át tartó tanulási útvonalak kezeléséhez, második esélyt kínáló programokat azoknak, akik sosem jártak iskolába, a korai iskolaelhagyóknak, valamint az iskolából kimaradóknak; felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az olyan kötelezettségvállalásait, mint az új európai készségfejlesztési program által előírt Készséggarancia, valamint hogy javítsa az alacsonyan képzett felnőttek foglalkoztatási lehetőségeit az EU-ban;

91.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki generációk közötti projekteket, amelyek elősegítik az idősebb emberek előtt álló kihívások megértését, valamint lehetőségeket biztosítanak számukra készségeik, ismereteik és tapasztalatuk megosztására;

92.  ösztönzi a formális, nem formális és informális oktatás közötti szinergiák és együttműködések kiépítését; üdvözli az utóbbi néhány évben a nem formális és az informális tanulás 2018-ig történő érvényesítéséről szóló tanácsi ajánlás végrehajtása felé történt előrelépést; felhívja azonban a tagállamokat, hogy 2018 után folytassák erőfeszítéseiket ezen ajánlások végrehajtásának további javítása érdekében, és hozzanak létre releváns jogi keretet és készítsenek átfogó érvényesítési stratégiákat az érvényesítés lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy az informális és a nem formális tanulás, köztük az ingyenes online kurzusokon keresztül történő tanulás elismerése központi szerepet játszik abban az elképzelésben, hogy meg kell nyitni az oktatást a hátrányos helyzetűek számára;

93.  hangsúlyozza az oktatási háromszögben a szülők által betöltött kulcsfontosságú szerepet a gyermek tanulásának támogatásában; kiemeli a gyermekek oktatásában való szülői részvétel előnyeit a jobb tanulói teljesítmény, a tanulók jólléte és iskolai fejlődése szempontjából;

94.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a határon átnyúló kezdeményezéseket a nyitott online tanulás terén;

95.  hangsúlyozza, hogy az oktatás minőségét az alapján kell mérni, hogy a tanuló az ismereteken és kompetenciákon túl milyen mértékben sajátította el azt a képességet, hogy az egész életen át tartó tanulásra és a kreativitásra irányuló erőfeszítéseket tegyen;

96.  támogatja a Bizottságot a kulcskompetenciák, valamint a kompetencialapú oktatás, tanulás és képzés fejlesztésének támogatására szolgáló eredménytábla létrehozásában;

97.  felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a nemi sztereotípiák ellen az oktatásban, hogy biztosítható legyen, hogy a nők ugyanolyan lehetőségekkel és döntési szabadsággal rendelkeznek az általuk választott hivatást illetően; ezzel összefüggésben aggódik az egyes tagállamok tananyagaiban továbbra is meglévő sztereotípiák és a tanárok lányokkal és fiúkkal szembeni eltérő magatartásbeli elvárásai miatt; rámutat arra, hogy be kell építeni a nemek közötti egyenlőség elvét mind a tanárképzésbe, mind a továbbképzésbe, valamint a tanítási gyakorlatokba, hogy elháruljon minden olyan akadály, amely megakadályozza a diákokat abban, hogy nemüktől függetlenül teljes mértékben kibontakoztathassák képességeiket; felszólítja a tagállamokat, hogy – a nemek közötti egyenlőségnek a regionális oktatási rendszerek tantervébe és tananyagaiba történő beillesztése során – fordítsanak különös figyelmet a legkülső régiókra, szem előtt tartva a nők elleni erőszak ott regisztrált magas arányát; hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereknek minden szinten tartalmazniuk kell a nemi dimenziót, és figyelembe kell venniük azok szükségleteit, akiket hátrányosan megkülönböztetnek;

98.  sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az egyenlő bánásmód és megkülönböztetésmentesség elvét az oktatási intézményekben akár a formális, akár az informális oktatáson keresztül;

99.  ajánlja, hogy a Bizottság és/vagy a tagállamok hozzanak létre és támogassanak egy európai/nemzeti díjat, amely a nemek közötti egyenlőség kérdésére összpontosít az oktatási intézményekben, a bevált gyakorlatok ösztönzése céljából;

100.  hangsúlyozza, hogy az oktatás mind a kiskorú, mind pedig a felnőtt migránsok és menekültek társadalmi integrációja és készségei, valamint képesítései javításának kulcsfontosságú eszköze; ezzel összefüggésben ösztönzi az oktatáson keresztül megvalósuló integráció bevált gyakorlatainak cseréjét és a közös értékek átadását a diplomák és képesítések elismerésének javítása és elősegítése, ösztöndíjak biztosítása és a származási országok egyetemeivel való partnerségek kialakítása révén, valamint építve az „oktatási folyosók” értékes tapasztalatára;

101.  hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az őshonos kisebbségek soraiból származó tanulók hozzáférjenek az oktatás és képzés bármely szintjéhez, továbbá annak érdekében, hogy támogassák az őshonos etnikai vagy nyelvi kisebbségek számára anyanyelvükön szolgáltatásokat biztosító oktatási intézményeket; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse az európai regionális és kisebbségi nyelveken folyó oktatással kapcsolatos tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjére összpontosító programok támogatását; bátorítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a tanulók és diákok anyanyelven történő oktatásának fejlesztését;

102.  ösztönzi a tagállamokat, hogy olyan bevált gyakorlatok alkalmazásával növeljék a nyelvi kompetenciák szintjét, mint például az idegennyelv-ismeretet tanúsító hivatalos bizonyítvány, amelyet egy adott életkor előtt lehet megszerezni;

103.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a művészi és sporttehetség-gondozási céllal hozzanak létre egy innovatív és rugalmas támogatási rendszert az oktatás és a képzés területén; támogatja azon tagállamokat, amelyek ösztöndíjrendszereket kívánnak bevezetni a bizonyított szaktárgyi, művészi és sporttehetséggel rendelkező diákok számára;

104.  üdvözli e tekintetben az „Új európai készségfejlesztési program” című bizottsági közleményt (COM(2016)0381), amely megoldásokat javasol a strukturális munkaerőhiányra és a szakemberhiányra, valamint a készségek elismerését elősegítő megfelelő módszer megtalálására; ezzel összefüggésben ösztönzi a tagállamokat, hogy a helyi és regionális gazdasági szereplőkkel való koordináció mellett és az egyes oktatási rendszerek sajátosságaival összhangban hozzanak létre minőségi duális oktatási rendszert (ahol a legnagyobb érték a holisztikus egyéni fejlődés, valamint olyan készségek fejlesztése, amelyek az élethosszig tartó tanulást szolgálják) és szakoktatást; megállapítja az erősen iskolai alapú és munkaalapú utakat egyenlő mértékben ötvöző hibrid szakoktatási és -képzési rendszer előnyeit és növekvő népszerűségét;

105.  javasolja a tanulmányi tanácsadás megerősítését, amely elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy a különböző képzési rendszerek rugalmasan átjárhatók legyenek, ami gazdagítja és naprakészen tartja az egyes rendszerek saját ismeret- és készséganyagát;

106.  támogatja és ösztönzi a tanulmányi és szakképzési tanácsadás alkalmazását, mint olyan, az oktatástól elválaszthatatlan feladatot, amely a fiatal generációk egyéni és társadalmi fejlődését szolgálja;

107.  úgy véli, hogy a vállalkozói készség a növekedés és a munkahelyteremtés motorja, és a gazdaság versenyképesebbé és innovatívabbá tételének is egy módja, ami elősegíti a nők szerepének erősítését;

108.  hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások olyan növekvő területet jelentenek, amely fellendítheti a gazdaságot, a nélkülözés, a társadalmi kirekesztés és más társadalmi problémák egyidejű enyhítése mellett; úgy véli emiatt, hogy a szociális szempontokat fokozottabban figyelembe vevő, befogadóbb és fenntarthatóbb gazdaság megvalósítása érdekében a vállalkozásoktatásnak a szociális dimenziót is magában kell foglalnia, és olyan témákkal is foglalkoznia kell, mint a méltányos kereskedelem, a szociális vállalkozások, a vállalkozások társadalmi felelőssége és az alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek;

109.  felhívja a tagállamokat, hogy az oktatásban összpontosítsanak a vállalkozói és pénzügyi oktatásra, az önkéntességre és az idegennyelv-tudásra, valamint részesítsék előnyben ezeket a képességeket a szakképzési programokban is;

110.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a szakoktatással és -képzéssel kapcsolatos konkrét foglalkoztatási lehetőségeket, valamint a szakoktatás és -képzés munkaerőpiacon betöltött szerepét;

111.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan pályaválasztási tanácsadást, amely megkönnyíti a tanulók és a hallgatók képességeinek és hajlamainak azonosítását, valamint megerősíti a személyre szabott tanítás folyamatát;

112.  hangsúlyozza azon gyermekek és serdülők különleges oktatási helyzetét, akiknek a szülei a munka miatt utaznak Európában, és kéri a Bizottságot, hogy e gyermekek és serdülők iskola előtti neveléséből, illetve iskolai oktatásából adódó kihívásokra tekintettel készítsen tanulmányt különleges helyzetük feltérképezése érdekében;

113.  javasolja, hogy a Bizottság az EUMSZ 349. cikkével összhangban növelje a legkülső régiókkal rendelkező tagállamoknak nyújtott támogatásokat valamennyi oktatási szint javítása érdekében;

114.  ösztönzi a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy figyelembe véve a tanárok és a tanulók visszajelzéseit is, rendszeresen értékeljék és kövessék nyomon az oktatáspolitikák, az oktatási stratégiák és programok relevanciáját annak biztosítása érdekében, hogy az oktatási rendszerek továbbra is megfeleljenek az adott ország változó igényeinek és alakuló társadalmi-gazdasági helyzetének; javasolja az oktatáspolitika és a különböző szakpolitikák közötti kapcsolat erősítését az oktatási reformok hatékonyságának és teljesítményének előmozdítása és értékelése érdekében;

115.  ismételten hangsúlyozza a fiatalok foglalkoztatását célzó uniós programok teljesítménye és hatásvizsgálata nyomon követésének szükségességét; hangsúlyozza a hatékony és fenntartható beruházások jelentőségét;

116.  értékeli a Bizottságnak az oktatási rendszerek korszerűsítésével kapcsolatos tevékenységeit, és ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek jobban részt a javasolt fejlesztések végrehajtásában, illetve legyenek jobban elkötelezettek azok iránt;

117.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködésben támogassák az oktatási intézményeket a reformfolyamatok korszerűsítésében nemzeti és/vagy regionális szintű specializált kapcsolattartási pontok kijelölésével a vonatkozó információk, iránymutatás és segítségnyújtás biztosításának érdekében;

118.  megismétli, hogy jogokon alapuló, a nemi szempontokat figyelembe vevő tanulási környezetet kell teremteni a diákoknak, hogy megismerjék az emberi jogokat, ideértve a nő- és gyermekjogokat, az alapvető értékeket, a polgári részvételt, a polgári jogokat és kötelességeket, a demokráciát, a jogállamiságot, és hogy ki is álljanak ezek mellett, megbízva saját identitásukban, tudva, hogy meghallgatják őket és érezve közösségük nagyrabecsülését;

Kisgyermekkori nevelés és gondozás

119.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak szabad és tisztességes hozzáférést a minőségi kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz, és ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy teljesüljenek az anyagi és pénzügyi feltételek ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül minden gyermek hozzáférjen a kisgyermekkori neveléshez, és hogy több bölcsődei és óvodai helyet biztosítsanak a gyermekek számára;

120.  felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a kisgyermekkori nevelés és gondozás közös európai keretének létrehozását a minőségi keretrendszerben javasolt elvekre építve; támogatja a kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségére vonatkozó európai referenciamutatónak a tanárokkal és az ágazatban dolgozó szakemberekkel együttműködésben és nemzeti vagy regionális minőségügyi mutatóknak megfelelően történő kidolgozását;

121.  úgy véli, hogy a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a kisgyermekkori nevelési és gondozási intézmények irányító szervei ösztönzésére annak érdekében, hogy megvizsgálják az európai szintű projektek kialakításának lehetőségét; hangsúlyozza, hogy így a szakemberek nyomon követhetnék a pedagógiai innovációkat és így még meghatározóbbá tehetnék a kisgyermekkori nevelést;

122.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a kisgyermekkori intézmények ne legyenek kizárva az európai oktatási térségből; úgy véli, hogy ezeknek az intézményeknek szintén elő kell mozdítaniuk a tagállamok közötti ismeretek cseréjére vonatkozó gyakorlatokat, mindenekelőtt az innovatív projektek megvalósítására vonatkozó információk megosztása terén;

123.  azt ajánlja, hogy növeljék a kisgyermeknevelő-gondozók és az óvodai nevelők közötti együttműködést, hogy javítsák az oktatás minőségét és az oktatási szintek közötti kapcsolódásokat, készítsék fel az óvodásokat az iskolába való átmenetre, és hogy a gyermekek fejlődésére koncentráljanak; hangsúlyozza a kisgyermekkori nevelést és gondozást nyújtók és a gyermekek szülei és gyámjai közötti, az iskolai személyzet és a gyermekek közötti, valamint a gyermekek egymás közötti kapcsolatainak fontosságát;

124.  ösztönzi a tagállamokat, hogy növeljék a kisgyermekkori nevelés és gondozás finanszírozását, valamint különösen a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező szülők és gyámok gazdasági támogatását és az őket célzó kezdeményezéseket (például adócsökkentések, segélyek, díjak elengedése), hogy elősegítsék és ösztönözzék a kisgyermekkori nevelés és gondozás szolgáltatásainak igénybevételét;

125.  felszólítja a tagállamokat, hogy továbbra is fektessenek be a személyi állományba, hogy több ember válassza ezt a fontos pályát, ezáltal biztosítva a magasan képzett személyi állomány rendelkezésre állását a kisgyermekkori nevelés és gondozás területén;

126.  felszólítja a tagállamokat rendszereik reformjára és javítására, szem előtt tartva a barcelonai célkitűzés teljesítését, amely szerint a 3 év alatti gyermekek legalább 33%-a vegyen részt kora gyermekkori nevelési és gondozási programban;

Közoktatás

127.  az egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítés végrehajtását szorgalmazza az oktatás terén a társadalmi befogadás, az akadálymentesség, a demokratikus kormányzás, a minőség és a sokszínűség növelése érdekében, valamint a korai iskolaelhagyás és a NEET-fiatalok problémájának kezelése céljából, miközben azt célozza, hogy a tanulási eredményeket, a tanulók szükségleteit, jóllétét és az iskolai életben való részvételét állítsa valamennyi tevékenység középpontjába; kiáll a demokratikus iskolai hallgatói képviseleti struktúrák előmozdítása és támogatása mellett;

128.  kiemeli, hogy a NEET-fiatalok magas számát, (közel 6,3 millió 15–24 év közötti fiatal) a korai iskolaelhagyás megelőzésével, a iskolák gyakorlatiasabbá tételével és a környezetükkel való összekapcsolásával, valamint a helyi vállalatokkal, a helyi hatóságokkal, a szociális intézményekkel és a nem kormányzati szervezetekkel való kapcsolat kiépítésével lehetne csökkenteni; véleménye szerint a korai iskolaelhagyást, amely az egyik oka annak, hogy a fiatalok NEET-fiatalokká válnak, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel lehet kezelni; úgy véli, hogy támogatni kell a diákokat abban, hogy megtalálják saját tanulási módszereiket, többek között az online képzéseket és a vegyes tanulást; üdvözli a releváns és megfelelő tantervek kialakítását, valamint valamennyi diák számára erős és fejlett, útmutatást nyújtó rendszerek és minőségi konzultációs és orientációs szolgáltatások bevezetését;

129.  hangsúlyozza, hogy az iskolák szintjén meg kell erősíteni a belső és külső együttműködés lehetőségeit és struktúráit, ideértve az interdiszciplináris együttműködést, a csoportos tanítást, az iskolák alkotta klasztereket, illetve a tanulási útvonalak kidolgozásában és végrehajtásában érintett szereplőkkel, köztük a szülőkkel való interakciókat; megállapítja az Erasmus+ és az e-Twinning programokon keresztül megvalósuló nemzetközi cserék és iskolai partnerségi kapcsolatok fontosságát;

130.  hangsúlyozza, hogy az iskolai képzést a tanulók életkörülményeinek nagyobb fokú figyelembe vétele érdekében rugalmasabbá kell tenni, többek között az online lehetőségek szélesebb körű használata révén például a vegyes tanulási lehetőségek is javulnának;

131.  úgy véli, hogy az emberek minél korábban tesznek szert jártasságra a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a művészetek és a matematika (STEAM) terén, annál jobbak az esélyeik a jövőbeni oktatási és szalmai sikerekre; ezért szorgalmazza, hogy több STEAM-kezdeményezés induljon a közoktatásban együtt a bölcsészet- és társadalomtudományok támogatásával a felsőoktatási és tudományos kutatási intézményekkel való szorosabb együttműködésen keresztül;

132.  ösztönzi a Bizottságot, hogy innovatív, többnyelvű pedagógiák kidolgozása, a bevált többnyelvű pedagógiai gyakorlatok megosztása, valamint a tanárok nyelvi kompetenciáinak fejlesztése révén támogassa az európai fiatalok körében a nyelvi készségek fejlesztését a formális és a nem formális oktatás keretein belül;

133.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák a meglévő kezdeményezéseket és dolgozzanak ki és hajtsanak végre további, az inkluzív oktatásra irányuló, mindenre kiterjedő szakpolitikákat, amelyek konkrét igényekre irányulnak és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportok jogainak előmozdítását célozzák, befogadóbb tanulási környezetet teremtve és előmozdítva a nyitottságot és az elkötelezettséget; felszólítja a Bizottságot, hogy a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért felelős Európai Ügynökséggel együtt dolgozzon ki innovatív módszereket és oktatási eszközöket az integráció elősegítése és az egyéni tanulói igények kielégítésének támogatása céljából;

134.  javasolja a tagállamoknak, hogy építsék be a középiskolai tananyagba az Európai Unióval kapcsolatos tanulmányokat, hogy a diákok tanulhassanak az Unió működéséről, történelméről és az európai állampolgárság értékéről;

135.  rámutat annak fontosságára, hogy az iskolai tanterveken és az oktatási tartalmon belül a női emancipáció történetéről, és különösen a nők választójogáról és a szimbolikus évfordulókról (például a nők választójoga elnyerésének 100. évfordulója Lengyelországban és Németországban 2018-ban) szóló ismereteket is figyelembe vegyék és támogassák a tudatosság fokozása érdekében, hogy felhívják a figyelmet a nők oktatási kereten belüli jogainak előmozdítására;

136.  hangsúlyozza az egészségügyi és kapcsolati oktatás fontosságát, melynek keretében meg kell tanítani a gyerekeket és a fiatalokat az egyenlőségen, beleegyezésen, tiszteleten és kölcsönösségen alapuló kapcsolatokra, a nők és lányok jogaira, többek között a reproduktív és szexuális egészséggel és joggal kapcsolatos ismeretekre a sztereotípiák elleni küzdelem és a nemi alapú erőszak elkerülése, valamint a jóllét elősegítése érdekében;

137.  ösztönzi diákok, tanárok és a személyzet részvételét a Vöröskereszt által nyújtott iskolai képzésekben, amelyek elősegítik az alapvető elsősegélynyújtó készségek elsajátítását, valamint azt, hogy képesek legyenek cselekedni vészhelyzet esetén;

138.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy kísérleti rendszert a középiskolások csereprogramjának támogatására, amelynek keretében a diákok legalább fél tanévet egy másik tagállamban tölthetnek;

139.  felszólítja a tagállamokat, hogy a szükséges minimális szintre korlátozzák a szabványosított tesztek alkalmazását az elsajátított ismeretek és készségek szintjének értékelésében;

140.  ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az oklevél vagy képesítés megszerzését nem eredményező külföldi iskolai tanulmányok elismerését biztosító intézkedések elfogadását; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon iránymutatásokkal a külföldi iskolai tanulmányok elismerésével összefüggésben, figyelembe véve a tagállamok meglévő bevált gyakorlatait, az oktatási rendszerek közötti kölcsönös elismerés elvét, a kulcskompetenciákon alapuló megközelítést, valamint a nemzeti oktatási rendszerek és kultúrák sajátosságait;

141.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy foglalkozzanak az iskolai megfélemlítés, az internetes megfélemlítés, a zaklatás, a függőség és az erőszak problémájával, és közoktatási szinten dolgozzanak ki megelőző programokat és tudatosságnövelő kampányokat a közvetlen kedvezményezettekkel és az összes érintett féllel (különösen a tanárokkal, szülői egyesületekkel, erre szakosodott nem kormányzati szervezetekkel) együttműködve;

142.  javasolja a tagállamoknak, azok oktatási intézményeinek és a Bizottságnak, hogy fokozottan ösztönözzék sportolásra a diákokat;

Felsőoktatás

143.  a meglévő keretek, például az Európai Kutatási Térség, az Innovatív Unió, az európai felsőoktatási térség potenciálját felhasználva felhív az európai oktatási térség létrehozására, hogy ezek erősítsék és kiegészítsék egymást;

144.  bátorítja a tagállamokat, hogy a GDP-jük legalább 2 %-át fordítsák a felsőoktatásra, és hogy feleljenek meg azon uniós teljesítménymutatónak, miszerint 2020-ig az EU GDP-jének 3 %-át a K+F területre fordítják;

145.  azt javasolja, hogy a nemzeti és regionális források felhasználásakor és az európai strukturális és beruházási támogatások elosztásánál a tagállami és regionális hatóságok részesítsék előnyben az oktatási programokat, és a felsőoktatás, a munka világa, az ipar, a kutatási közösségek, illetve a társadalom egésze közötti együttműködés támogatását;

146.  felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a diákok, a gyakornokok, a tanulószerződéses tanulók, a tanárok, a kutatók és az adminisztratív személyzet inkluzívabb és hozzáférhetőbb mobilitását, mivel az hozzájárul mind személyes, mind pedig szakmai fejlődésükhöz, csakúgy, mint a tanulás, az oktatás, a kutatás és az adminisztráció jobb minőségéhez; támogatja a mindenkit megillető mobilitás elősegítését többek között a külföldön szerzett kreditek, egyetemi és szakmai képesítések zökkenőmentes elismerésén, a megfelelő finanszírozáson és személyes segítségnyújtáson, a szociális jogok garantálásán, valamint adott esetben az oktatási mobilitás oktatási programokba történő beépítésén keresztül; felhívja a figyelmet e tekintetben a Bizottság új kezdeményezésére, amelynek része a diákok határokon átnyúló mobilitását elősegítő elektronikus diákigazolvány;

147.  úgy véli, hogy növelni kell az oktatók és kutatók mobilitására fordított finanszírozást, és a költségtérítés mellett tanulmányi és kutatói ösztöndíjakat kell létrehozni, meg kell hosszabbítani a külföldi tartózkodás időtartamát, le kell egyszerűsíteni az engedélyeztetési eljárásokat, és ki kell használni az oktatói/kutatói közös mentorálás különböző formáit;

148.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy megerősítsék az Erasmus+ programban már szereplő felnőttképzés terén a mobilitást;

149.  hangsúlyozza, hogy fontos a képesítések és felsőfokú képesítések határokon átnyúló kölcsönös elismerésének és megfeleltetésének garantálása, mivel erősíti a minőségbiztosítási rendszert uniós szinten és minden országban, amely csatlakozott az európai felsőoktatási térséghez;

150.  hangsúlyozza, hogy átfogó stratégiákat és megfelelő eszközöket kell kidolgozni az új oktatási és tanulási módok, pl. az e-oktatás, a virtuális szabadegyetemek vagy a nyílt hozzáférésű források minőségének meghatározására; ezzel összefüggésben elismeri az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség és az egyéb releváns európai hálózatok szerepét a minőségbiztosítás létrehozásához történő hozzájárulásban;

151.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az EU megújított felsőoktatási programját a felsőoktatási intézmények, a regionális és helyi hatóságok, valamint a munkaadók körében a felsőoktatási intézmények és a hallgatók igényeinek való megfelelés, az őket érő kihívások leküzdése, a helyi és regionális szereplők közötti kapcsolat megteremtése, a helyi közösségek segítése, a helyi és regionális fejlődés és innováció előmozdítása, az inkluzív és összekapcsolt felsőoktatási rendszerek kialakítása, a munka világával való együttműködés megerősítése, valamint a regionális készségigények kielégítése érdekében; bátorítja a felsőoktatási intézményeket, hogy más fellépések mellett együttműködési közösségi projektekben való részvétel révén kapcsolódjanak be jobban a helyi és regionális fejlesztésbe;

152.  felszólít az új európai készségfejlesztési program szerinti kötelezettségvállalások teljesítésére, köztük azokat, amelyek támogatják a tagállamokat a végzett hallgatók munkaerőpiaci boldogulásáról szóló több információ hozzáférhetővé tételében; üdvözli azt a javaslatot, amely 2020-ra európai pályakövetési rendszert kíván létrehozni; úgy véli, hogy a végzést követő pályakövetési információk, valamint a pontos és releváns adatok gyűjtése (nemcsak nemzeti, hanem uniós szinten is) alapvető fontosságú egyrészt a minőségbiztosítás és a minőségi oktatás kialakítása tekintetében;

153.  bátorítja a Bizottságot, hogy fokozza a tagállamok és régiók közötti kutatási és innovációs különbségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseit azáltal, hogy új kezdeményezéseket javasol a Marie Skłodowska-Curie-cselekvéseken belül, valamint hogy támogassa a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések azon kedvezményezettjei kutatási és oktatási tevékenységeinek együttesét, akik tudományos pályára készülnek;

154.  javasolja, hogy az EU STE(A)M koalíció a tudományágak széles skáláját foglalja magában, hogy felkészítse a diákokat a dinamikusan változó világban való életre és munkára;

155.  támogatja, hogy a diákok az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszerben krediteket kaphassanak az önkéntes közösségi munkáért, amely a szakmai és személyes fejlődésükhöz való hozzájárulás eszközének tekinthető;

156.  hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás területén a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködési programok, kulturális diplomácia és szakpolitikai párbeszédek nemcsak azt teszik lehetővé, hogy a tudás szabadabban áramoljon, hanem hozzájárulnak az európai felsőoktatás minőségének és nemzetközi tekintélyének a javításához, a kutatás és az innováció fellendítéséhez, a mobilitás és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításához, valamint a nemzetközi fejlesztésnek az EU külpolitikai célkitűzéseivel összhangban történő ösztönzéséhez is;

157.  úgy véli, hogy a jövőképes oktatási rendszereknek magukban kell foglalniuk a fenntarthatóságra és a béketeremtésre irányuló oktatást, és tekintve az európai társadalmak egyre növekvő digitalizálását és robotizálását a foglalkozási műveltséggel kapcsolatos szélesebb körű mérlegelések részét kell képezniük, nem csak a gazdasági növekedésre összpontosítva, de a tanulók személyes fejlődésére, jobb egészségére és jóllétére is;

158.  felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az oktatási intézmények és a munka világa közötti együttműködést annak érdekében, hogy a tanulók felkészültebben lépjenek a munkaerőpiacra, valamint intézkedjenek azzal kapcsolatban, hogy orvosolni kell a készségekkel kapcsolatos kereslet és kínálat közötti eltéréseket, valamint a készségek hiányát; e tekintetben bátorítja az ECTS-kreditekkel elismert, magas színvonalú, megfelelő szakmai gyakorlatok felsőoktatási programokba és szakképzési rendszerekbe való beépítését, a felsőoktatási intézmények, a munka világa, a kutatási szektor és a helyi és regionális gazdasági szereplők közötti együttműködést a minőségi duális oktatási és szakképzési rendszerek, a pályaorientáció, a tanulószerződéses gyakorlati képzések, a szakmai gyakorlatok, valamint a valóságalapú képzés kialakítása során, amelyeknek a szakképzési és a felsőoktatási tantervek részévé kell válniuk; továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az EU-ban minden fiatal számára munkahelyet, tanulószerződéses gyakorlati képzést, kiegészítő képzési vagy munkával kombinált képzési lehetőséget kínáljanak fel;

159.  úgy véli, hogy a színvonalas kiközvetítések lehetővé tételének biztosítása érdekében alapvető fontosságú tanulószerződéses gyakorlati képzési vagy gyakornoki szerződések megkötése, hogy valamennyi fél szerepkörét és felelősségét meg lehessen határozni és pontosítani lehessen a gyakornoki képzés hosszát, az egyértelműen meghatározott fejlesztendő készségeknek megfelelő tanulmányi célokat és feladatokat, a foglalkoztatási viszonyt, a túlmunkát is magában foglaló, megfelelő bérezést és javadalmazást, valamint az alkalmazandó nemzeti jogszabályok, kollektív szerződések, vagy mindkettő alapján meghatározott szociális védelmi és biztonsági rendszereket is beleértve;

160.  kiemeli a megfelelő oktatási és képzési tartalom és a megfelelő munkafeltételek biztosításának szükségességét a gyakornoki programokban és a tanulószerződéses gyakorlati képzésekben annak érdekében, hogy ezeknek az oktatásból a munka világába való áttérésben játszott elengedhetetlen szerepe biztosítva legyen; hangsúlyozza, hogy a gyakornoki programok és a tanulószerződéses gyakorlati képzések semmi esetre sem használhatók álláshelyek helyettesítésére, és a gyakornokok vagy tanulószerződéses tanulók nem kezelhetők olcsó vagy nem fizetett munkaerőként;

161.  javasolja, hogy az egyetemek és képzési központok biztosítsanak kezdeti és folyamatos képzést a szakképzésben részt vevő tanároknak az adott szakképzés szakterületein tevékenykedő szakemberek bevonásával;

A tanár mint a minőségi tanítás biztosítéka

162.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tanárokat az innovációnak és a technológiának az oktatásba történő beépítésében a tanárok digitális készségeinek erősítése révén, valamint azáltal, hogy megfelelő forrásokat és támogatást nyújtanak számukra, pl. több ismeretfrissítő képzést nyújtva és online közösségek, nyitott oktatási források és képzések fejlesztése révén;

163.  támogatja az Oktatási Akadémia mint olyan kiegészítő létesítmény létrehozását, amely – rendelkezésre bocsátva az online eszmecserék, tapasztalatcserék és az egymástól való tanulás központját, valamint műhelymunkák, szemináriumok és konferenciák formáját öltő rendszeres találkozók olyan helyszíneként, amely elősegíti a tanárok közötti együttműködést, javítja az oktatás minőségét, és támogatja a tanárok szakmai fejlődését – a tanárok számára lehetővé teszi, hogy képezzék magukat és kicseréljék az európai szinten bevált gyakorlatokat; felszólatja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a fenti akadémia létrehozásával kapcsolatos projektre, amely többek között az Európai Iskolahálózat Akadémia know-how-ján alapul;

164.  emlékeztet a felsőoktatásban alkalmazott oktatók pedagógiai képzésének jelentőségére, valamint hogy az oktatók felvétele során fontos, hogy a pedagógiai kompetenciáknak legalább akkora jelentőséget tulajdonítsanak, mint a kutatási kompetenciáknak; kiemeli a kutatáson alapuló oktatás és a pedagógiai kutatás szerepét a tanulás és a tanítás tanulóközpontú megközelítése, az aktív tanulás ösztönzése, a készségfejlesztés javítása és a tanítási módszertan fejlesztése tekintetében;

165.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be ösztönzőket, amelyek meggyőzik és ösztönzik a fiatalokat és a képzett tanárokat arról, hogy belépjenek az oktatásba és ott dolgozzanak;

166.  hangsúlyozza, hogy szükség van a kisgyermeknevelő-gondozók szakmai státuszának elismerésére;

167.  felhív annak támogatására, hogy a tanárok többnyelvű órákat tudjanak tartani, mivel ez fontos tényező az oktatás nemzetköziesítésében;

168.  hangsúlyozza a tanárképzés részét képező interkulturális oktatás szerepét tekintettel a tanárok interkulturális képességeinek erősítésére az európai kultúra és a közös értékek, valamint az oktatás európai dimenziójának előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy az interkulturális kompetenciák nélkülözhetetlenek az egyre sokszínűbb társadalmakban való munkavégzéshez és az iskolák nemzetközivé tételének előmozdításához;

169.  elismeri, hogy szükséges a tanárok ismeretei és a tanulók technológiai potenciálja közötti szinergiák létrehozása a tanulási eredmények maximalizálása érdekében;

170.  támogatja a képzett mentorok által irányított gyakorlati pedagógusképzések beépítését a tanári tanulmányok minden fázisába;

171.  bátorítja a tanárokat és az iskolai vezetőket, hogy támogassák az innováció megvalósítását az iskolai környezetben, vállaljanak vezető szerepet benne és segítsék elő fejlődését;

172.  bátorítja a felsőoktatási intézményeket, hogy kezeljék prioritásként, támogassák és jutalmazzák a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók pedagógiai ismereteinek fejlesztését és korszerűsítését, beleértve a modern technológia által kínált oktatási lehetőségeket, amelyek a hallgatói teljesítmény és az oktatási hatékonyság növelését szolgálják;

173.  támogatja az új, innovatív és ambiciózus tanítási módszerek és oktatási szabványok kidolgozását a diákok és a felsőoktatási intézmények igényeinek, valamint a gyorsan változó világ kihívásainak való jobb megfelelés érdekében;

o
o   o

174.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 183., 2014.6.14., 22. o.
(2) HL C 183., 2014.6.14., 30. o.
(3) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(4) HL C 172., 2015.5.27., 17. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0360.
(6) HL C 417., 2015.12.15., 25. o.
(7) HL L 347., 2013.12.20., 50. o.
(8) HL C 346., 2016.9.21., 2. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0018.
(10) HL C 484., 2016.12.24., 1. o.
(11) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(12) http://www.socialsummit17.se/wp-content/uploads/2017/11/Concluding-report-Gothenburg-summit.pdf
(13) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/educ/122123.pdf
(14) HL C 104., 1984.4.16., 69. o.
(15) HL C 135., 2010.5.26., 12. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0303.
(17) http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Gender_statistics
(18) http://www.cedefop.europa.eu/hu/publications-and-resources/publications/3072, és https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1502en_0.pdf


Egy fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé
PDF 202kWORD 72k
Az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalása – A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások (2017/2118(INI))
P8_TA(2018)0248A8-0186/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez” című közleményére (COM(2013)0229),

–  tekintettel az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. március 9-i 304/2011/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló, 1998. július 20-i 98/58/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendeletnek a tenyésztett víziállatok és a tengeri moszat ökológiai termelésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. augusztus 5-i 710/2009/EK bizottsági rendeletre(3),

–  tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és az 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. december 22-i 1/2005/EK tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló, 2008. szeptember 5-i 889/2008/EK bizottsági rendeletre(5),

–  tekintettel az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról és a 199/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/1004 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel a kárókatonák által a halállományra, a halászatra és az akvakultúrára nézve okozott károk mérséklését célzó európai kárókatona-állomány gazdálkodási terv kidolgozásáról szóló, 2008. december 4-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégia új lendületéről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a közös halászati politika reformjának fényében a halászati és akvakultúra-termékek Európai Unióba való behozatalának rendszeréről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel első olvasatban 2010. november 23-án elfogadott álláspontjára(14),

–  tekintettel a kék gazdaság innovációjában és kutatásában rejlő munkahelyteremtési és növekedési lehetőségek kiaknázásáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékeknek a vendéglátásban és a kiskereskedelemben való nyomonkövethetőségéről szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv akvakultúrával kapcsolatos alkalmazásáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0178),

–  tekintettel az „Áttekintő jelentés: Az úszós halak akvakultúrájára vonatkozó szabályok végrehajtása” című, 2005. évi bizottsági dokumentumra (DG(SANTE) 2015-7406 – MR),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében alkalmazandó egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési tervről szóló, 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),

–  tekintettel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által készített, az uniós akvakultúra-ágazatról szóló, 2016. évi gazdasági jelentésre,

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatos fogyasztói szokásokról szóló Eurobarométer-felmérésre (2017) és a Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja (EUMOFA) által készített kiegészítő elemzésre,

–  tekintettel a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportja által 2017 novemberében készített, „Az óceánokból származó élelmiszerek” című tudományos szakvéleményre,

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által kiadott, a felelős halászatról szóló magatartási kódexre,

–  tekintettel az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) Víziállat-egészségügyi Kódexére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a kohéziónak és a fejlődésnek az Unió legkülső régióiban történő előmozdításáról: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásáról szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0186/2018),

A.  mivel az akvakultúra-ágazat – beleértve a tengeri és édesvízi halak, mészhéjúak, rákfélék és tüskésbőrűek tenyésztését, valamint a tengeri moszat termesztését – innovatív gazdasági ágazat, amely a leggyorsabban növekvő tevékenység az élelmiszergyártásban, valamint potenciálisan magas technológiai fejlettségű eszközökkel dolgozó, strukturális és kutatási beruházásokat, valamint hosszú távú működési és pénzügyi terveket igénylő ágazat;

B.  mivel a haltenyésztés és a külső vázas ehető vízi gerinctelenek tenyésztésének ágazata fontos és értékes gazdasági, foglalkoztatási, társadalmi és környezeti szerepet tölt be az Unió part menti és szárazföldi területein, valamint a legkülső régiókban az életminőség javítása szempontjából, továbbá hozzájárul az európai emberek táplálkozás- és élelmezésbiztonságához; mivel az akvakultúrás termelést többek között éghajlati és környezeti, legfőképpen pedig egyéb ragadozó állatfajok tevékenységéből adódó tényezők nehezítik; mivel – amint azt több tanulmány is alátámasztja – a ragadozókkal kapcsolatos probléma erőteljes hatással van a termelésre;

C.  mivel a „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez” című bizottsági közlemény az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítása érdekében négy prioritási területet emel ki, amelyek a következők: adminisztratív eljárások, összehangolt területrendezés, versenyképesség különösen az ágazat és a tudomány összekapcsolásával és egyenlő versenyfeltételek;

D.  mivel ugyanez a közlemény azt ajánlja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki többéves nemzeti stratégiai terveket az akvakultúrára vonatkozóan, amelyekben elemzik a főbb hiányosságokat és azokat a kérdéseket, amelyeket meg kell oldani, meghatározzák a közös célkitűzéseket és – amennyiben lehetséges – az e célkitűzések megvalósításában elért eredmények mérésére szolgáló mutatókat;

E.  mivel a helyi ökoszisztémák és állományok fenntartásának alapvető és kiemelt célnak kell lennie, megelőzendő a helyi halászati és tenyésztési tevékenység máshová telepítését vagy tönkretételét;

F.  mivel minden jó szándék és erőfeszítés ellenére az akvakultúra stagnál az EU-ban, ellentétben az ágazatnak a világ más régióiban tapasztalható erőteljes növekedésével;

G.  mivel becslések szerint az EU-n belüli akvakultúrás termelés a halak iránti belső keresletnek csupán a 10%-át fedezi, és mivel a halászati termékek iránti kereslet több mint felét pedig a harmadik országokból származó behozatal fedezi;

H.  mivel az akvakultúra mezőgazdasági gazdálkodási formának tekintendő és ennek megfelelően kezelendő, különösen a halastavak esetében;

I.  mivel a legkülső régiók különösen el vannak maradva az akvakultúra fejlesztése tekintetében;

J.  mivel a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának Karmenu Vella biztos e csoporthoz intézett „Hogyan nyerhető több élelmiszer és biomassza az óceánokból anélkül, hogy megfosztanánk a jövő generációit az óceánok biztosította előnyöktől?” kérdésével kapcsolatban nemrégiben megfogalmazott véleménye a következő ajánlásokat tartalmazza: „Egy, a felelős tenyésztésen [...] alapuló »óceánokból származó táplálék« paradigma beemelése az uniós és globális rendszereket érintő, átfogó szakpolitikai menetrendekbe”; valamint: „Az európai tengeri akvakultúra fejlesztésének magasabb és még inkább stratégiai szintre emelése átfogó, összehangolt szakpolitikai keret révén – ez magában foglalja a tengeri akvakultúrával kapcsolatos követelményeknek a tengeri területrendezésről szóló, 2014. évi uniós irányelv végrehajtása során történő figyelembevételére vonatkozó iránymutatás kiadását, valamint a technológiai együttműködés kiterjesztését a tengeri akvakultúrára az EU és a déli partnerországok között fennálló fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében”;

K.  mivel egy akvakultúra-gazdaságnak az EU-ban történő létrehozásához vagy bővítéséhez különböző engedélyek beszerzése szükséges, és mivel az e hivatalos dokumentumok megszerzéséhez szükséges eljárás uniós szintű harmonizációja nem történt meg, és általánosságban lassú, bonyolult, továbbá nélkülözi a jogbiztonságot és a gazdasági kiszámíthatóságot; mivel ez a helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy akadályozza az ágazat fejlődését, eltántoríthat az üzleti beruházástól és túlzott költségeket idézhet elő az ágazat számára, továbbá közvetetten ösztönzi a harmadik országokból származó behozatalt;

L.  mivel az akvakultúra-tevékenységel kapcsolatos eljárások közül azok a legösszetettebbek, amelyek a környezetvédelmi követelményekhez kapcsolódnak (környezeti hatásvizsgálatok, stratégiai környezeti vizsgálat és felügyeleti eljárások), azonban paradox módon ezen adminisztratív eljárások lassúsága és összetettsége nem biztosítja a környezet védelmét, sőt, épp ellenkezőleg, néha megnehezíti a társadalmi-gazdasági és környezeti szempontból fenntartható és színvonalas akvakultúra-gazdaságok létrehozását; mivel az édesvízi akvakultúra különbözik a tengeri akvakultúrától; mivel ebben az akvakultúra különböző alágazatai különböző módszereket tesznek szükségessé az állománygazdálkodás, a takarmányozás és a szaporítás tekintetében; mivel az uniós akvakultúrára vonatkozó rendeletek és különösen a fenntartható környezetvédelmi előírások megalkotása során megfelelően fegyelembe kell venni e különbségeket;

M.  mivel a bürokrácia okozta bonyolultság és késedelmek, különösen azok, amelyek az engedélyezéshez és a tervezéshez kapcsolódnak, a cselekvés hiányát jelentik, ami elkerülhetetlenül gazdasági és szociális-munkaügyi költségeket eredményez a potenciális beruházóknak azon területeken, ahol akvakultúra-gazdaságok jönnek létre, különös tekintettel a nők és a fiatalok foglalkoztatására;

N.  mivel a megfelelő területi tervezéshez figyelembe kell venni a különböző felhasználók különböző igényeit, a természet szükséges védelmével együtt, és erőfeszítéseket kell tenni ezek összehangolására; mivel a helyszínek hiányának, a megfelelő területi tervezés hiányának és a más gazdasági tevékenységekkel való összeegyeztethetetlenségnek egyes régiókban jelentős hatása van az uniós akvakultúra fejlődésére, mert előfordulhat, hogy az akvakultúra-ágazat kevesebb súllyal esik a latba, mint más „erős” ágazatok;

O.  mivel a területi tervezés az akvakultúra hosszú távú fejlesztésének egyik előfeltétele és az akvakultúra megfelelő helyszínei tervezésének szükséges eszköze, figyelembe véve a területen folytatott egyéb tevékenységeket;

P.  mivel az uniós környezetvédelmi jogszabályok irányelveken (a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv) alapulnak, ezért átültetésüket és bizonyos fokú mérlegelési jogkör szerint alkalmazásukat a tagállamokra és a helyi és regionális hatóságokra bízzák; mivel következésképpen a végrehajtás nem egységes az EU-ban, és ez jogbizonytalanságot eredményez a vállalkozások és a gazdaságok számára, kiszámíthatatlanságot a beruházók számára, valamint egyenlőtlen versenyfeltételeket hoz létre;

Q.  mivel az „Az óceánokból származó táplálék” című tudományos vélemény szerint a tápláléklánc alsó szintjén jelen lévő organizmusok – mint a tengeri moszatok és a kagylók – begyűjtése az egyetlen lehetséges módja annak, hogy az óceánból rövid idő alatt jelentősen több élelmet és biomasszát nyerjünk;

R.  mivel az akvakultúrára vonatkozó eltérő nemzeti és regionális jogi keretek oda vezethetnek, hogy a vállalkozásoknak különböző jogi követelményeket kell teljesíteniük akkor is, ha ugyanabban a tengeri medencében végzik tevékenységüket, ami viszont a verseny torzulásának veszélyével jár;

S.  mivel üdvözölni kell a környezetvédők és az ágazat közötti egyezményeken és megállapodásokon alapuló jó együttműködés példáit; mivel, jóllehet üdvözlendők azok a pozitív példák, amelyekben az akvakultúra hozzájárul a jó vízminőség és a vízi ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásához, ugyanakkor el kell ismerni az akvakultúra helyi környezetre és vízminőségre gyakorolt esetleges negatív hatásait, és törekedni kell ezek csökkentésére; ezért további innovációt és kezdeményezéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy biztosítsák az ágazat hosszú távú fenntarthatóságát és nyereségességét;

T.  mivel a kagylók tenyésztéséhez és a tengeri moszatok termesztéséhez a tápsók környezetbe való kiegyensúlyozott bevitelére van szükség;

U.  mivel – a fentiek tükrében – az ilyen típusú édesvízi halgazdaság egyúttal természetvédelmi szolgáltatásnak is minősül, amely megőrzi a víz minőségét és mennyiségét, és a jelenleginél sokkal több elismerést és támogatást érdemel az EU döntéshozói részéről;

V.  mivel az uniós termékeknek egy sor szigorú környezetvédelmi, állategészségügyi, állatjóléti és fogyasztóvédelmi szabálynak és előírásnak kell megfelelniük, amelyek kiterjednek az előállítási műveletekre, a takarmányra, a jólétre, a szállításra, a feldolgozásra és a foglalkoztatás szociális körülményeire. ami közvetlenül befolyásolja a termelési költségeket; mivel ez kiváló minőséget és fenntartható termékeket eredményez, amelyek drágábbak és ezáltal gyakran kevésbé versenyképesek lehetnek, mint azok az importált termékek, amelyek alacsonyabb áron érkeznek az uniós piacra a környezetvédelmi, szociális és munkaügyi szempontból nem fenntartható gyakorlatok miatt, és amelyek előállítása során hiányos állatjóléti és egészségügyi előírásokat alkalmaztak;

W.  mivel egyes akvakultúra-vállalkozások nagymértékben függenek az energiaforrásoktól, növelve ezzel az akvakultúrás termelés költségeit;

X.  mivel növelni kellene a halfogyasztást, mert a hal az emberi egészségre kedvező hatású fehérjéket, zsírsavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat és mikroelemeket tartalmazó élelmiszer, és mivel az EU-ban előállított tengeri eredetű élelmiszerek kimagasló minőségének jelentős versenyelőnyt kellene biztosítania az uniós akvakultúrának;

Y.  mivel a globális halfogyasztás fokozatos növekedése párhuzamos a globális népességnövekedéssel;

Z.  mivel ezen túlmenően nincs mindig koherencia az uniós kereskedelmi, szociális és környezetvédelmi politikák között: az EU például az általános vámkedvezmény-rendszer szerinti (GSP és GSP+) státuszt biztosít a kiszolgáltatott fejlődő országoknak abból a célból, hogy lehetővé tegye számukra, hogy kevesebb vámot fizessenek vagy ne fizessenek vámot az EU-ba irányuló export után, és ezáltal létfontosságú hozzáférést biztosít számukra az uniós piachoz, valamint hozzájárul a növekedésükhöz; mivel ugyanakkor ezen országok közül több, például bizonyos ázsiai országok olyan akvakultúra-termékeket termelnek, amelyek nem felelnek meg azoknak a környezetvédelmi, álatjóléti, egészségügyi, szociális és munkaügyi előírásoknak, amelyeket az uniós gazdasági szereplőknek be kell tartaniuk, és amelyekhez bizonyos esetekben az emberi jogok megsértése is kapcsolódik;

AA.  mivel az EU az akvakultúrához szükséges takarmány terén is nagyban függ a harmadik országokból származó halászati importtól, és mivel a fenntarthatóbb, alternatív takarmányok kutatása és támogatása mindeddig nem kielégítő;

AB.  mivel az uniós külkereskedelem az akvakultúra terén hiányt mutat, valamint a harmadik országokból behozott akvakultúra-termékek és az uniós termékek között tisztességtelen verseny alakult ki, ami hátrányosan érinti az élelmiszerminőséget és a fogyasztók egészségét;

AC.  mivel akvakultúra lehetőséget kínál a harmadik országokbeli uniós beruházások számára;

AD.  mivel az európai fogyasztók nem érzékelhetik az európai és a harmadik országokból származó akvakultúra termékek között a minőség, a környezeti lábnyom, a szociális dimenzióval kapcsolatos magatartás és az állatjólét tiszteletben tartása tekintetében fennálló különbségeket, ha a termékekről elégtelen vagy pontatlan információt kapnak (különösen a származási országgal, a kiolvasztással vagy a fajok meghatározásával kapcsolatosan);

AE.  mivel az akvakultúra-termékekkel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásról szóló uniós jogszabályok egyértelműek, és mivel ellenőrzésük a tagállami hatóságok hatáskörébe tartozik; mivel mindazonáltal közismert, hogy mind a halkereskedők, mind pedig az éttermek elmulasztják ténylegesen megadni ezt az alapvető tájékoztatást; mivel a nem megfelelő végrehajtásból eredő helyzet aláássa az uniós akvakultúra versenyképességét;

AF.  mivel a fenntartható haltenyésztés egészséges állatok tenyésztésén alapul, ehhez pedig alapvetően szükséges a specifikus és innovatív állategészségügyi eszközök – különösen a vakcinák és antibiotikumok – kifejlesztése, amelyeket felelősségteljes és korlátozott módon kell használni, biztosítva az állatok és a fogyasztók egészségét és jólétét, valamint a biztonságos és tápláló akvakultúra-termékeket a környezet és a vadon élő fajok károsítása nélkül; mivel az állategészségügyre vonatkozó uniós előírásoknak figyelembe kell venniük az akvakultúra és a halfajok sajátosságait is, amikor a fertőzések és a betegségek kezelésével, valamint a termékminőségre gyakorolt hatással foglalkoznak;

AG.  mivel az egységes egészségügyi megközelítés szerinti, antimikrobiális rezisztencia elleni európai cselekvési terv (AMR) megállapítja, hogy az oltás útján történő immunizálás költséghatékony közegészségügyi beavatkozás az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben(18), és ez az akvakultúrára esetében is érvényes;

AH.  mivel az európai társadalom és fogyasztók által az akvakultúráról alkotott kép tagállamonként eltérő, de általánosságban nyilvánvaló, hogy lehet még javítani a helyzeten;

AI.  mivel – annak ellenére, hogy jobb módszerekkel mindig lehet javítani a helyzeten – az e tevékenységről kialakult kedvezőtlen kép nem mindig a valódi problémáknak (környezetvédelmi, minőségi vagy biztonsági szempontok), hanem a fogyasztók akvakultúrával kapcsolatos előítéleteinek tulajdonítható; mivel ez a helyzet jelentős részben az abbéli meggyőződésből ered, hogy az akvakultúrának az egyes harmadik országokban (fejlődő országok) tapasztalt valós hatásai az EU-t is érintik, ami nem igaz;

AJ.  mivel az akvakultúrával kapcsolatos rendkívül eltérő gyakorlatok jelentős különbségekhez vezetnek többek között a termékminőség, a környezeti hatás és az egészségügyi körülmények tekintetében, ami gyakran kétséget kelt a fogyasztóban az előállított terméket illetően;

AK.  mivel az akvakultúra rossz híre hatással van a közigazgatási szervek általi irányítására (engedélyezés, tervezés stb.) és az értékesítési feltételeire is;

AL.  mivel fontos felhívni a figyelmet az édesvízi akvakultúrában, a szárazfölddel körülvett állóvizekben működő belvízi akvakultúrában, az integrált multitrofikus akvakultúrában és a városi területeken a recirkulációs rendszerekben vagy az akvapóniában rejlő lehetőségekre;

AM.  mivel a rákfélék és a puhatestűek, valamint a vízinövények, például az algák szintén fontos erőforrások az akvakultúra számára;

AN.  mivel a kutatás és az innováció alapvető szerepet játszik a fenntartható akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadításában; mivel a termelés fenntartható módon növelhető innováción alapuló bővítéssel, a vizek tisztításával és minőségük helyreállításával, a megújuló energiaforrások használatával, valamint energia- és erőforrás-hatékonysággal a környezeti hatások csökkentése és ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása mellett;

AO.  mivel nagyon fontos tudományos adatok tekintetében olyan uniós szintű egységes eljárásokat létrehozni, amelyek lehetővé teszik az irányítási és termelési gyakorlatok, valamint ezek környezeti és egészségügyi hatásának ellenőrzését és javítását;

AP.  mivel a környezeti hatások csökkentése és az akvakultúra fenntarthatóságának növelése érdekében a honos vagy endemikus fajok tenyésztésének kell elsőbbséget adni;

AQ.  mivel a hitelhez jutással kapcsolatos nehézségek és a beruházás és az első értékesítés közötti hosszú idő (általában legalább 3 év) elbizonytalaníthatja a befektetőket;

AR.  mivel a bankok és pénzügyi intézmények által kínált előfinanszírozási feltételek egyre szigorúbbak;

AS.  mivel a felhasználók számára az esetek többségében nem egyértelmű eljárások és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) nyújtott finanszírozás elnyerése érdekében benyújtandó dokumentumok nagy száma elriasztja a kérelmezőket; mivel a jelenlegi, 2014 és 2020 közötti, programozási időszakban rendelkezésre álló kb. 1 280 millió EUR nem elegendő az európai akvakultúra-ágazat fejlesztésére; mivel ugyanakkor a tagállamok részéről igen alacsony a felhasználási arány;

AT.  mivel a fenntartható akvakultúrának figyelembe kell vennie a vadon élő halállományokra és a vízminőségre gyakorolt lehetséges hatásokat, ugyanakkor a fenntartható akvakultúrának is egészséges halállományokra és kiváló vízminőségre van szüksége;

AU.  mivel a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint egyre nagyobb, a becslések alapján mintegy 8 millió tonnát kitevő szakadék tátong az EU-ban elfogyasztott tengeri eredetű élelmiszerek mennyisége és a halászat során kifogott halmennyiség között; mivel a fenntartható akvakultúra – a fenntartható halászattal közösen – hosszú távon hozzájárulhat az élelmezés- és táplálkozásbiztonsághoz – beleértve az uniós polgárok számára biztosítandó élelmiszerellátást, növekedést és foglalkoztatást –, továbbá hozzájárulhat a világ akvakultúrás élelmiszer iránti növekvő igényének kielégítéséhez, feltéve, hogy fenntartható takarmányforrásokat használnak az akvakultúra-tevékenységekhez és megelőzik a környezetkárosodást; mivel mindez hozzájárulhat az uniós fogyasztás és a tengeri eredetű élelmiszerek előállítása közötti szakadék megszüntetése általános céljának eljesítéséhez;

AV.  mivel az akvakultúrában egy kilogramm értéktelen hal egy kilogramm értékes hallá alakítható (ahogy például a kapellán nagy rombuszhallá, amely esetben a kilogrammonkénti érték 0,10 EUR-ról 7 EUR-ra emelkedik);

AW.  mivel a fiatalok kevesebb érdeklődést mutatnak az akvakultúra-ágazatban való munkavállalás, vagy az azzal kapcsolatos beruházás és fejlesztés iránt a hiányos tájékoztatás, valamint a pénzügyi perspektíva és a stabilitás hiánya miatt, aminek következtében az ágazat kevésbé vonzó a fiatalabb generációk számára;

AX.  mivel a közösség tulajdonában lévő és saját maga által irányított, fenntartható akvakultúra társadalmi és gazdasági szempontból előnyös lehet a part menti peremterületek számára, és pozitív szerepet játszhat a kék gazdaságban;

AY.  mivel az édesvízi akvakultúra az összeurópai ágazat teljesítményének 20 százalékát teszi ki, és mivel ennek az uniós támogatások arányában is meg kellene mutatkoznia; mivel az édesvízi akvakultúra eltérő természeténél fogva egyedi szabályokat, és így külön fejezetet igényel az EU közös halászati politikájáról szóló jogszabályokban;

AZ.  mivel a kutatás és az innováció rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy az akvakultúra-ágazat fenntarthatóbb és az uniós piacon versenyképesebb legyen;

BA.  mivel az édesvíziakvakultúra-projektek is utófinanszírozott támogatásokkal valósulhatnak meg, ami a beruházóktól sokszoraránytalan erőfeszítést igényel, így a haltenyésztők sokszor bele se mernek fogni a projektekbe; mivel a támogatási intenzitás az esetek többségében nem megfelelő;

Az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítása

1.  elismeri, hogy a fenntartható akvakultúra – a tengeri és édesvízi ágazat egyaránt – pozitív hatásokat gyakorolhat a foglalkoztatásra és általában az Unió gazdaságára, javítva part menti és szárazföldi területek életminőségét és termelékenységét; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az akvakultúra fejlesztését, diverzifikációját és innovációját, támogatva a halak, rákfélék, puhatestűek, algák és tüskésbőrűek magasabb szintű termelését, javítva e termékek versenyképességét (az unió akvakultúrás termelésének oly mértékű növelése érdekében, hogy öt éven belül elérje legalább az akvakultúra globális növekedésének jelenlegi szintjét) és növelve az említett termékek fogyasztását és hozzájárulásukat az uniós polgárok élelmezés- és táplálkozásbiztonságához; kiemeli, hogy mindezeket a tengeri ökoszisztémák megfelelő működésének megőrzése mellett kell végrehajtani, hogy folytatni lehessen a nyereséges akvakultúra-tevékenységeket, kereskedelmi halászatot és a tengeri környezet egyéb fenntartható kiaknázását;

2.  úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia kell termelését az akvakultúra-ágazatban, különösen abból a célból, hogy csökkentse a természetes halászterületek terhelését; véleménye szerint a hal alapú takarmányokat fenntartható forrásból kell előállítani, és nem veszélyeztethetik a közös halászati politika maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzéseit, valamint ellenőrizni kell a tápanyagterhelést; hangsúlyozza a kutatók, az akvakultúra-ágazat, a takarmánygyártók, valamint a környezetvédelmi szervezetek és a közigazgatás közötti együttműködés fontosságát; hangsúlyozza, hogy az uniós akvakultúrának figyelembe kell vennie a minőséget, a fenntarthatóságot, az élelmiszer-biztonságot, a környezeti tényezőket, valamint az állati és emberi egészséget, és e tekintetben követendő példaként kell szolgálnia; kedvezően értékeli a szárazföldi akvakultúrával kapcsolatos új kezdeményezéseket, különösen az érzékeny tengeri területeken és a zárt vizekkel rendelkező uniós területeken, és úgy véli, hogy határozottabb intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az akvakultúra hatékonyabb, gazdaságilag életképesebb, szociálisan felelősebb és környezetbarátabb ágazattá váljon, és ezáltal a haltermékek iránti európai kereslet nagyobb hányadát elégítse ki, csökkentve ezáltal Európa importfüggőségét;

3.  üdvözli a „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez” című bizottsági közleményt és azt, hogy meghatározza azokat a területeket, ahol az erőfeszítéseket az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítására kell összpontosítani annak érdekében, hogy az akvakultúra a fenntartható halászattal együtt hozzájárulhasson azon célkitűzés eléréséhez, hogy megszűnjön az uniós fogyasztás és a tengeri eredetű élelmiszerek előállítása közötti szakadék, méghozzá környezeti szempontból, társadalmilag és gazdaságilag fenntartható módon;

4.  hangsúlyozza, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra sem kellően feltárt lehetőség az élelmezésbiztonság javítására és a vidéki térségek fejlesztésére;

5.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható növekedésnek a következőkön kell alapulnia: üzleti beruházások kiszámíthatósága és jogbiztonság, amely hatékonyabb adminisztratív keretek, az irányítás fokozott átláthatósága, az engedélyezésre vonatkozó egyértelmű, homogén és egyszerűsített uniós kritériumok, a betegségek kezelésére irányuló közös eljárások és a megfelelő, az állatok és az emberek egészségére nézve nem káros állategészségügyi kezelésekhez való hozzáférés, hatékony területi tervezés, iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció rendelkezésre állása, a bevált gyakorlatok cseréje, az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület által nyújtott támogatás, valamint megfelelő pénzügyi támogatás révén teremthető meg; hangsúlyozza, hogy ezek a tényezők hozzájárulhatnak a fenntartható növekedéshez;

6.  nagyra értékeli a 2017 novemberében készült, „Az óceánokból származó táplálék” című tudományos szakvéleményben szereplő, a tengeri, halászati és akvakultúra-politika kidolgozásával és a következő években való megvalósításával kapcsolatos következtetéseket és ajánlásokat, amelyek hozzájárulnak az óceánokból származó fenntartható élelmiszerek mennyiségének növeléséhez;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az ágazat arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a haltakarmány-előállítás tekintetében csökkentse a vadon élő halállományoktól való függőségét, többek között tengeri moszatok és egyéb algák fokozott felhasználása révén;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kialakulóban lévő, tengeri moszatokat termelő akvakultúra-ágazat továbbfejlesztését;

9.  elismeri az akvakultúrában rejlő lehetőségeket az uniós polgárok élelmezés- és táplálkozásbiztonságához való hozzájárulásra, valamint az egészséges és fenntartható étkezési szokások, az éghajlattudatos, az állatjóléti szempontokat figyelembe vevő és környezeti szempontból fenntartható élelmiszerrendszerek, az élelmiszerrendszerek körforgásának és erőforrás-hatékonyságának, az innováció ösztönzésének és a közösségek felelősségvállalásának szükségességét;

10.  ismételten hangsúlyozza, hogy az európai akvakultúra fejlesztésének kapcsolódnia kell az önellátó, biztonságos, tápláló és fenntartható élelmiszer-termelés iránti alapvető igényhez, és előkelőbb helyet kell kapnia az EU globális menetrendjében;

11.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy áldozzanak az innovatív, jövőorientált, környezeti szempontból felelősségteljes akvakultúrás gyakorlatokra irányuló kutatásra, tanulmányokra és kísérleti projektekre, ideértve az integrált multitrofikus akvakultúra-rendszereket (IMTA), az akvapóniát és a recirkulációs akvakultúra-rendszereket (RAS), amelyek csökkentik az akvakultúrás gazdaságok élőhelyekre, vadon élő állatok állományaira és vízminőségre gyakorolt hatását, ily módon pedig hozzájárulnak az ökoszisztéma-alapú megközelítéshez;

12.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést és biztosítsa a megfelelő nyomon követést a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának ajánlásai tekintetében;

13.  hangsúlyozza hogy a fenntartható akvakultúrára irányuló európai politikáknak figyelembe kell venniük az akvakultúrás termelés különböző típusainak sajátosságait és eltérő igényeit, valamint az ezekkel kapcsolatos kihívásokat, és olyan testre szabott intézkedéseket kell kidolgozniuk, amelyek tekintetbe veszik a földrajzi különbségeket és az éghajlatváltozás lehetséges hatásait is; felkéri ezért a Bizottságot, hogy a 2020 utáni közös halászati politikába illesszen be az egyes alágazatok jellemzői alapján kialakított, egyedi szabályokat;

14.  kiemeli az édesvízi akvakultúrában, valamint a szárazfölddel körülvett állóvizekben működő belvízi akvakultúrában, az integrált multitrofikus akvakultúrában és a városi területeken a recirkulációs rendszerekben vagy az akvapóniában rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra sem kellően feltárt lehetőség az élelmezésbiztonság javítására és a vidéki térségek fejlesztésére; ám fontos társadalmi szerepet játszik azáltal, hogy vidéki foglalkoztatási lehetőségeket kínál a legszegényebb térségekben, környezeti szempontból hozzájárul a vizes élőhelyek megőrzéséhez, valamint számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt, ami jóval túlmutat a gazdasági értékén;

15.  hangsúlyozza, hogy koordinációs eszközöket, munkacsoportokat és uniós tevékenységeket kell létrehozni azzal a céllal, hogy meghatározzák azokat az eseteket, amelyekben a puhatestűek tenyésztését jelentősen veszélyezteti az aranydurbincs (Sparus aurata) ragadozótevékenysége, és ennek megoldására környezetbarát és fenntartható megoldásokat keressenek;

16.  elismeri, hogy az akvakultúrában, valamint a haltermékek kiegészítő feldolgozásában és kivitelében mint honos ágazatban lehetőségek rejlenek a foglalkoztatás és a gazdasági haszon szempontjából, különösen a vidéki part menti és szigeti közösségek számára;

17.  kiemeli annak fontosságát, hogy a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv biztosítsa a puhatestűek tenyésztési területeinek védelmét, amint azt a puhatestűekről szóló, hatályon kívül helyezett irányelv korábban meghatározta;

18.  hangsúlyozza, hogy a tengeri moszat és a kagylók termelésére használt környezetben a jó környezeti állapot elérése érdekében szükséges táplálékbevitel-csökkentésnek figyelembe kell vennie a termesztett vagy tenyésztett organizmusok természetes kapacitását a csökkentésre;

Adminisztratív eljárások egyszerűsítése

19.  hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepet játszanak az európai akvakultúra fejlesztésében, többek között a tagállamok által meghatározott többéves stratégiai tervek végrehajtásában;

20.  hangsúlyozza, hogy az akvakultúra fenntartható növekedésének az üzleti beruházás kiszámíthatóságán és a jogbiztonságon kell alapulnia, amely a következők révén teremthető meg:

   a) adminisztratív eljárások egyszerűsítése és felgyorsítása – kevesebb bürokrácia – uniós, tagállami és regionális szinten, az információs és kommunikációs technológiák lehető legnagyobb mértékű kihasználásával, a tengeri környezet további károsításának megakadályozása mellett;
   b) fokozott átláthatóság és megfelelő tervezés;
   c) jobb koordináció az EU, a tagállamok és adott esetben a regionális és helyi hatóságok megosztott hatáskörei tekintetében;
   d) gyors, egyértelmű és átlátható engedélyezési eljárások és a megállapodásra vonatkozó rövidített határidők, ezáltal megakadályozva, hogy a beruházók elbátortalanodjanak;
   e) a tagállamok többéves nemzeti stratégiai terveinek a Bizottság általi szoros nyomon követése;
   f) az (elsősorban környezetvédelmi és az egészség biztosítását, az ökoszisztémák és halászati tevékenységek károsításának megakadályozását célzó) uniós jogszabályok egységes alkalmazására irányuló nemzeti stratégiai tervekről szóló bizottsági iránymutatások;
   g) összehangolt jogi keret az ugyanazon vizeket használó különböző régiók és tagállamok között a tisztességes verseny és a hatékony környezetvédelmi politikák érdekében;
   h) szoros együttműködés a Bizottság és az illetékes (nemzeti, valamint helyi és regionális) hatóságok között az (elsősorban egészségügyi és környezetvédelmi) uniós jogszabályok végrehajtása során, valamint szükség esetén a nemzeti vagy regionális jogszabályok összehangolásának támogatása;
   i) olyan mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a tagállamok között a vállalkozási biztonságra, az uniós vizekhez és területekhez való hozzáférésre és az engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítésére vonatkozó információk és a bevált gyakorlatok megosztását a nemzeti intézkedések nyitott koordinációs módszere révén;
   j) közpénzből való megfelelő támogatás nemzeti és uniós szinten a fenntartható és felelős akvakultúrás termelés, innováció és fejlesztés számára;
   k) az akvakultúrával és a halászattal kapcsolatos szempontok jobb beillesztése az Unió kereskedelmi megállapodásaiba;

21.  az adminisztratív rendszerben „egyablakos ügyintézési pont” mihamarabbi bevezetését javasolja, amely minden feladatot átvenne és gyakorolna, lehetővé téve, hogy a szükséges okmányokat egyetlen közigazgatási szervnek kelljen bemutatni; úgy véli, hogy ez megkönnyítené a felhasználók és a különféle szintű közigazgatási hatóságok közötti kapcsolatot;

22.  egyszerűsített vagy gyorsított engedélyezési rendszert javasol, melyben az illetékes hatóság ideiglenes igazolást ad, melynek birtokában az előre meghatározott feltételeknek megfelelő vállalkozók megkezdhetik a tevékenységüket; hangsúlyozza, hogy e feltételek alapja lehetne a kérelmező korábbi tevékenysége, vagy egy innováció és/vagy fenntarthatóság szempontjából úttörő akvakultúra-projekt beterjesztése, vagy akvakultúrával kapcsolatos használati jogokkal rendelkező területek létrehozása, ahol előzetesen meghatározzák a tevékenységgel összeegyeztethetetlen használati formákat;

Méltányosság más ágazatokkal kapcsolatban

23.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő területi tervezésnek figyelembe kell vennie valamennyi ágazatot (holisztikus megközelítés), a fenntarthatósági kérdéseket és az élelmezésbiztonságot anélkül, hogy az erős ágazatoknak kedvezne az akvakultúra kárára; hangsúlyozza, hogy bizonyos területeken a területi tervezés során nem kell feltétlenül különválasztani a tevékenységeket, inkább kiegyensúlyozottan össze kell egyeztetni őket, ami mindenki számára előnyös lehet;

24.  javasolja annak támogatását, hogy az akvakultúra-szervezetek és a helyi halászati akciócsoportok a regionalizáció révén kapjanak aktívabb és fontosabb szerepet és nagyobb részvételt a döntéshozatali eljárásban annak biztosítása érdekében, hogy minden egyes régió esetében a legjobb megközelítést alkalmazzák;

25.  hangsúlyozza, hogy az akvakultúra-ágazat érdekeit kellőképpen figyelembe kell venni és méltányosan kezelni, amikor más ágazatokkal lép kapcsolatba, például a területi tervezés során;

26.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki területi tervezési térképeket azon lehetséges területek kijelölése érdekében, ahol az akvakultúra- és egyéb tevékenységek együtt végezhetők;

27.  hangsúlyozza, hogy a területi tervezés és az engedélyezési feltételek a legvalószínűbb okai annak, hogy más fontos és erős ágazatok nem hajlandók osztozni a területeken;

28.  felhívja a figyelmet arra, hogy ahhoz, hogy a tengeri erőforrásokhoz való hozzáférés terén egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani, az akvakultúra-ágazat esetében előírt társadalmi-gazdasági és környezeti hatásvizsgálatoknak az akvakultúrával versenyben lévő valamennyi ágazatra is ki kell terjedniük, például a turizmusra vagy a nyersanyag-kitermelésre;

29.  sürgeti a tagállamokat és a nemzeti hatóságokat, hogy tartsák be a vízügyi, valamint a szennyezett területek helyreállítására és megtisztítására vonatkozó uniós jogszabályokat;

30.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályokat olyan konzultációt követően kell elfogadni, amelyben valamennyi érdekelt fél egyenlő feltételekkel vehet részt;

A jogszabályoknak az akvakultúra-ágazat igényeihez való hozzáigazítása

31.  hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóságnak együtt kell járnia a társadalmi és gazdasági fenntarthatósággal (a fenntarthatóságnak három pillére van), és megfelelő figyelmet kell fordítani az akvakultúrának az EU élelmezésbiztonságához való jelenlegi és potenciális hozzájárulására;

32.  üdvözli a bevált iparági gyakorlatokat és az önkéntes és egyéb megállapodásokon alapuló jó együttműködést a természetvédők és az ágazat között, ideértve a Natura 2000 területeit is; üdvözli az akvakultúra jó vízminőség fenntartásához való hozzájárulásának számos példáját; elismeri az ágazat által nyújtott vízi ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és ösztönzi ezek megerősítését; hangsúlyozza, hogy az akvakultúrát érintő további jogi bonyodalmak bevezetése nem kívánatos a fenntarthatóság és a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából;

33.  hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályokat jobban hozzá kell igazítani az akvakultúra valós jellemzőihez, sajátosságaihoz és igényeihez a közös halászati politika keretében és összhangban többek között az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, azzal a célkitűzéssel, hogy 2020-ig minden tengervíz esetében jó környezeti állapotot kell elérni, és figyelembe véve a nők és a fiatalok ágazatban történő foglalkoztatásának fontosságát;

34.  hangsúlyozza, hogy ha problematikus vagy következetlen az uniós jogszabályok végrehajtása, az értelmezésükre és a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat kell kiadni;

35.  hangsúlyozza, hogy az ágazatot jobban be kell vonni a döntéshozatalba;

36.  sürgeti a Bizottságot, hogy javítson azon a helyzeten, hogy az akvakultúrás termelés csekély mértékben járul hozzá a halak iránti belső kereslet kielégítéséhez ‒ becslések szerint 10%-ban ‒, és változtasson azon, hogy a hal iránti uniós kereslet több mint felét behozott termékek fedezik;

Az uniós akvakultúra-ágazat versenyképességének növelése határainkon belül és kívül

37.  kéri, hogy a behozott akvakultúra-termékeknek ugyanazon környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági követelményeknek kelljen megfelelniük, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, mint amelyeknek az uniós termelőknek meg kell felelniük, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e területen még mindig nincsenek egyenlő versenyfeltételek, és hogy a verseny veszélyes torzulása súlyos problémát jelent az uniós termelők számára;

38.  kiemeli az európai tógazdálkodók jelenlegi helyzetét, akik a teljes állományuk jelentős mértékű elvesztésével küzdenek az olyan ragadózók miatt, mint a vidra, a gém és a kárókatona; hangsúlyozza, hogy ezek a ragadozók elpusztítják a fogas és a ponty ikráit is, és ennek következtében jelentősen korlátozzák az édesvízi halak tenyésztését és szaporítását; ezért arra kéri a tagállamokat, hogy alkalmazzák a meglévő eltéréseket a gémek és a kárókatonák esetében, továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a vidrák védettségi helyzetét, és szükség esetén tegye lehetővé az említett ragadozók eltávolítását és ellenőrzését;

39.  a behozott termékek esetében fokozottabb és hatékonyabb eredet- és határellenőrzést kér, uniós szinten pedig az ágazat belső fejlődését befolyásoló illegális vagy „rejtett” akvakultúrás módszerek elleni küzdelemre szólít fel;

40.  emlékeztet arra, hogy az EU-nak exportálnia kell a fenntarthatósági követelményeit és szakismereteit; úgy véli, hogy ez különösen az EU-ban tenyésztett fajokhoz hasonló fajokat tenyésztő szomszédos térségek és különösen azon harmadik országok esetében fontos, amelyeknek közös vízterületei vannak az EU-val;

41.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik partnerországokkal kötött kereskedelmi megállapodások az EU-ban alkalmazandókkal azonos fenntarthatósági és állatjóléti előírások betartásához kössék a preferenciális piacra jutást;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal folytatott közösségi együttműködési politika keretében mozdítson elő olyan támogatásokat és képzéseket, amelyek a fenntartható akvakultúra előmozdítását célozzák, és ezen országok akvakultúrás termelőinek beállítottságát a minőségi termékek és a magas szintű termelési előírások betartása irányába befolyásolják, különös tekintettel a környezeti, higiéniás és szociális előírásokra;

43.  hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni a harmadik országbeli akvakultúra-projektekbe történő uniós beruházások ösztönzésére;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítsa a behozatalra vonatkozó uniós szabályok betartását, többek között azon tenyésztési eljárások tekintetében is, amelyek megfelelnek az exportáló harmadik országokban a környezetvédelmi, higiéniás és szociális előírásoknak, a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében; ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a harmadik országbeli akvakultúra-eljárások felügyeleti eredményeinek döntő hatással kell lenniük az EU-ba exportálandó termékek kiviteli engedélyeinek megújítására;

45.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a brexit hatásait az akvakultúra terén;

A fogyasztók tájékoztatásának javítása

46.  ragaszkodik a címkézésről és a fogyasztók tájékoztatásáról szóló uniós jogszabályok teljes körű maradéktalan végrehajtásához mind a halpiacokon, mind pedig a szálloda- és vendéglátóipari ágazatban; úgy véli, hogy ez minden behozott és az EU-ban előállított halászati termék (és nem csak az akvakultúra-termékek) esetében fontos; úgy véli, hogy e célból módosítani és szigorítani kell az ellenőrzési rendeletet;

47.  kéri az uniós fenntartható akvakultúrából származó termékek megkülönböztetéséhez egy külön címke létrehozását, és hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak átláthatóságra van szükségük a harmadik országokból behozott akvakultúra-termékekkel kapcsolatban is, a nyomon követhetőség megerősítése által;

Az állatjólét biztosítása

48.  úgy véli, hogy a leölésre vonatkozó stratégiának annak biztosítására szolgáló javaslatokat kell tartalmaznia, hogy a halak kíméletes leölésének módjaira vonatkozó célravezető paraméterek kidolgozására irányuló eljárások összhangban legyenek az OIE és az EFSA iránymutatásaival, hogy a halak leöléséhez használt eszközök az említett paramétereknek megfelelően működnek, és hogy EU-szerte valóban a tenyésztett halak kíméletes leölését alkalmazzák, vizsgálják, értékelik és engedélyezik;

Az állatgyógyászati készítmények rendelkezésre állása

49.  emlékeztet arra, hogy az uniós állategészségügyi jogszabályokat jobban az akvakultúra tényleges jellemzőihez és igényeihez kell igazítani, figyelembe véve a különböző fajokat és a működésbeli különbségeket;

50.  hangsúlyozza, hogy az állatok és emberek egészséget védő vakcinák és más állatgyógyászati készítmények tényleges uniós közös piacára van szükség, különösen a kevésbé jelentős fajok esetében;

51.  megállapítja, hogy a széles körben használt antibiotikumokkal összehasonlítva a diagnózis, az antimikrobiális alternatívák és a vakcinázás viszonylag magasabb költségei sajnálatos módon akadályozzák a vakcinázásnak a cselekvési terv által óhajtott elterjedtebb alkalmazását és magasabb szintjét(19); üdvözli, hogy a cselekvési tervben a Bizottság ösztönzőket jelentett be a diagnosztika, az antimikrobás szerek és vakcinák bevezetése érdekében(20);

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy az emberi egészséget és az ökoszisztémát érintő kockázatok miatt vezessen be a vakcinák és antibiotikumok akvakultúrán belüli használatára vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget;

53.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak gyakorlati ösztönzőket és intézkedéseket kell kidolgozniuk, beleértve a 2006/88/EK irányelv jobb végrehajtását vagy szükség esetén módosításait is annak érdekében, hogy előmozdítsa az AMR integrált, a teljes láncolatot tekintetbe vevő megközelítését és az antimikrobiális alternatívák, a diagnosztika és vakcinázás alkalmazását az akvakultúrában, és ezáltal költséghatékony módon elősegítse a víziállatokban előforduló betegségek és antibiotikum-rezisztencia megelőzését, ellenőrzését és felszámolását, és maximalizálja a víziállatok túlélését, növekedését és termelési hatékonyságát;

54.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a halak és a külső vázas ehető vízi gerinctelenek egészségével kapcsolatos európai és nemzeti programok keretében végzett tudományos kutatást, valamint a vízben élő fajok esetében új állategészségügyi készítményeket kell kifejleszteni;

55.  ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az antibiotikum-rezisztencia súlyos problémát jelent a humán- és állatgyógyászatban, és felhívja a Bizottságot arra, hogy az antibiotikumok használatát olyan helyzetekre korlátozza, amikor járványos állatbetegség veszélye áll fenn az akvakultúrás létesítményben, és nem pusztán megelőző intézkedésként, és értékelje a rezisztencia fogyasztókra való átterjedésének kockázatára gyakorolt hatásukat;

Hatékonyabb promóciós kampányok és jobb kommunikáció

56.  emlékeztet arra, hogy uniós szinten az akvakultúra és a halfogyasztás előnyeiről szóló hatékonyabb promóciós kampányokra és jobb kommunikációra van szükség;

57.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze azokat az erőteljes és hosszú távú, általános uniós kampányokat, amelyek elmagyarázzák az uniós akvakultúra-termékek fenntarthatósági eredményeit, előtérbe helyezve azok jó minőségét, az állatjólétet és a környezetvédelmi előírásokat a harmadik országokból behozott termékekkel összehasonlítva, mint például az „Az EU-ban tenyésztett” címke esetében;

58.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni és finanszírozni kell az 1151/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó regionális minőségrendszerekkel, mint például az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel kapcsolatos promóciós kampányokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve indítson az egész EU-ra kiterjedő tájékoztató kampányt általában véve az akvakultúrára vonatkozóan a fogyasztók és a vállalkozások számára, különös tekintettel az európai piacra vonatkozó szigorú és átfogó előírások és a harmadik országokból behozott termékek közötti különbségekre, különös hangsúlyt fektetve az Unióba behozott különösen ellenálló mikroorganizmusok és az AMR által az élelmiszer-biztonság és a közegészség területén okozott problémákra; hangsúlyozza a tenyésztett halak tenyésztés, szállítás és leölés közbeni jólétére vonatkozó uniós jogszabály kidolgozásának jelentőségét a fogyasztók elvárásainak teljesítése és az uniós előírások által garantált termékminőségnek a harmadik országból behozott termékekhez viszonyított reklámozása tekintetében;

59.  felkéri a Bizottságot, hogy különítsen el megfelelő összeget a halak és más halászati és akvakultúra-termékek népszerűsítésére az EU promóciós költségvetéséből; úgy véli, hogy kollektív intézkedésként, 80-100%-os támogatási intenzitással olyan átfogó, egységes elveken alapuló, az összes uniós tagállamra kiterjesztendő marketingkampányt kell indítani, amely fokozza az uniós akvakultúra-termékek elismertségét és elfogadottságát;

60.  támogatja az Európai Halászati Területek Hálózatának (FARNET) helyi halászati és akvakultúra-akciócsoportjait a tevékenységeik helyi, nemzeti és európai szintű népszerűsítésében;

A kutatás és az innováció támogatása

61.  emlékeztet arra, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), amely 1,2 milliárd EUR-t különít el az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztésére, valamint más finanszírozási források, mint például a Horizont 2020 keretprogram, lehetővé teszik az innovációt;

62.  hangsúlyozza a halászterületeken működő helyi akciócsoportok fontosságát, amelyek a helyi halászati erőforrások erősítésével, valamint a halászat és az akvakultúra területén való innováció és diverzifikáció ösztönzésével hozzájárulnak a halászat és az akvakultúra fejlesztéséhez egy adott területen;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az Ostreid herpeszvírus kutatását és az ellene való küzdelmet;

64.  aggodalmát fejezi ki bizonyos idegenhonos inváziós fajok európai akvakultúrára gyakorolt hatása miatt; hangsúlyozza az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 1143/2014/EU rendelet tudományosan megalapozott, hatékony és arányos végrehajtásának fontosságát mind az európai akvakultúra, mind az őshonos fajok és ökoszisztémák védelme érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a kutatást és az innovációt a legproblematikusabb idegenhonos inváziós fajok elleni küzdelem céljából;

65.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az Ocenebra inornata elleni küzdelmet;

66.  hangsúlyozza, hogy a „Horizont 2020” keretprogramnak és a 9. kutatási keretprogramnak továbbra is támogatnia kell azokat az akvakultúrával kapcsolatos kutatási tevékenységeket, amelyek javítják az ágazat versenyképességét, valamint válaszokkal szolgálnak a Bizottság által 2016-ban szervezett, „FOOD 2030” elnevezésű konferencián és a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának „Az óceánokból származó táplálék” című szakvéleményében kiemelt kérdésekre;

67.  úgy véli, hogy a Bizottságnak konzultálnia kellene az európai akvakultúra-technológiai és innovációs platformmal (EATIP) és az akvakultúra-ügyi tanácsadó testülettel a nemzeti stratégiai tervekbe való beillesztéssel kapcsolatos kiemelt témákról;

68.  szorgalmazza az ökoszisztémán alapuló akvakultúrás módszerekkel kapcsolatos kutatásba, tanulmányokba és kísérleti projektekbe történő beruházásokat, különösen a legkülső és a demográfiai hátrányban lévő régiók számára;

69.  emlékeztet arra, hogy meg kell erősíteni egyrészt a tudományos közösség, másrészt az akvakultúrás termelők, valamint a beszerzési piac és az értékesítési piac egyéb termelői közötti együttműködést;

70.  kéri, hogy a legjobb tudományos ajánlások alapján hozzanak létre uniós szintű egységes eljárásokat az akvakultúra-gazdálkodási és -termelési gyakorlatok ellenőrzésére és javítására vonatkozó, valamint a tengeri és az édesvízi halgazdaságokat egyaránt érintő társadalmi, egészségügyi, gazdasági és környezeti hatással kapcsolatos adatok gyűjtésére;

71.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az akvakultúra innovatív és környezetkímélő technológiáit, mint például az akvapóniát, hogy tartósan és az erőforrásokat kímélve állíthassanak elő élelmiszereket, és elkerüljék a környezetre való káros hatásokat;

72.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tengeri algákat/moszatokat felhasználó akvakultúra-ágazat továbbfejlesztésével kapcsolatos lehetőségek feltárását, amely ágazat ökológiai és gazdasági jelentőséggel bír a társadalmi és környezeti fenntarthatóság szempontjából;

A képzés és a foglalkoztatás ösztönzése

73.  felhívja a tagállamokat, hogy ‒ amennyiben hasznos, a Bizottság részéről nyújtott támogatással ‒ biztosítsák a megfelelő szakképzést az akvakultúra területén, és vegyék figyelembe a halászati ágazatban dolgozók átképzésének lehetőségét a vízi környezetet alternatív módszerekkel is kezelni képes szakemberekké, ezáltal is elősegítve foglalkoztatási lehetőségek megteremtését vidéki, part menti és elszigetelt területeken, a szigeteken, és különösen az olyan régiókban élő fiatalok számára, amelyek jelentős mértékben függenek a halászati és az akvakultúrával kapcsolatos tevékenységektől;

Az akvakultúra-ágazat fenntarthatóságának javítása az EU-ban

74.  hangsúlyozza, hogy a nők fontos szerepet töltenek be az akvakultúra-ágazatban, és azt, hogy a szabályozást a valósághoz kell igazítani, valamint figyelembe kell venni az akvakultúrához kapcsolódó egyéb tevékenységeket, például azokat, amelyeket többek között a halászháló-készítők vagy csomagolók fejlesztettek ki;

75.  megállapítja, hogy az európai piacon még nincs jelen kellő mértékben olyan innovatív rendszer, amely törekedne a halaknak az ökoszisztémához közel álló, természetes takarmánnyal való tenyésztésére; kéri az ilyen rendszerekhez szükséges körülmények javítását;

76.  úgy véli, hogy az akvakultúra-ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásának és az ágazat fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a környezetvédelemhez és a közjavak biztosításához beruházásokra van szükség, ezért felszólít a kutatás, az innováció és a minőségorientált, fenntartható termelési projektek finanszírozásának növelésére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy még inkább egyszerűsítsék és csökkentsék az akvakultúra-ágazatot, többek között a tógazdálkodókat érintő bürokratikus terheket;

77.  hangsúlyozza, hogy az akvakultúra-ágazat terén folytatott kutatás és innováció, valamint a speciális egyetemi programok közötti együttműködés ösztönzése nyomán új ötletek fognak születni és nagyobb lesz az érdeklődés e gazdasági ágazat iránt;

Megfelelő finanszírozás az Európai Tengerügyi és Halászati Alapon (ETHA) és egyéb strukturális alapokon keresztül

78.  üdvözli a fenntartható és versenyképes akvakultúra előmozdítását, ami az ETHA egyik prioritása; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Európai Számvevőszék által 2014-ben közzétett tanulmány következtetései szerint az ETHA elődje, az Európai Halászati Alap (EHA) nem támogatta hatékonyan az akvakultúra fenntartható fejlesztését; megállapítja, hogy európai szinten a támogatási intézkedések nem voltak kellően kidolgozva, azokat nem felügyelték megfelelően, és nem nyújtottak kellően egyértelmű keretet az akvakultúra fejlesztéséhez; megállapítja továbbá, hogy a tagállamok szintjén a támogatási intézkedéseket nem dolgozták ki és nem alkalmazták megfelelően, és a nemzeti stratégiai tervek és azok operatív programjai nem nyújtottak kellően egyértelmű alapot az akvakultúra fejlesztéséhez, és a helyzet nem igazán javult az ETHA által nyújtott támogatás révén;

79.  felhívja a figyelmet arra, hogy az oktatás és a megfelelő kommunikáció fiatalokat fog vonzani ebbe az ágazatba, biztosítani fogja annak jövőjét és versenyképességét és új technológiák és innovációs megoldások kifejlesztését fogja magával hozni;

80.  felkéri a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy a 2020 utáni halászati politikában emeljék meg 75%-ra mind a tengeri, mind az édesvízi akvakultúrába történő beruházások támogatásának intenzitását a beruházási kedv fellendítése és a haltenyésztők szükséges megsegítése érdekében; kéri a Bizottságot továbbá, hogy az akvakultúra-beruházásokhoz és a forgóeszköz-finanszírozáshoz az Európai Beruházási Bankkal közösen dolgozzon ki uniós szintű kamattámogatási rendszert;

81.  javasolja a jövőben is az akvakultúrához kapcsolódó kutatás-fejlesztés és innováció fokozott uniós támogatását, különös tekintettel a gazdasági fenntarthatóságot és a nemzetközi versenyképességet érintő területekre, mint pl. az energia- és erőforrás-hatékonyság, a biológiai alapok fejlesztése, a környezeti terhelés csökkentése, magasabb szintű ökológiai szolgáltatások nyújtása, stb.

82.  megállapítja, hogy az ETHA-rendelet és a tagállami operatív programok jóváhagyása terén tapasztalt késedelem miatt a vállalkozók legjobb esetben is csak 2016 végétől tudják majd ténylegesen felhasználni az ETHA-ból származó pénzösszegeket, ami közel hároméves késedelmet jelent;

83.  kéri az eljárások és az ETHA-ból kapott finanszírozás elnyerése érdekében benyújtandó dokumentumok egyszerűsítését;

84.  kéri minden olyan szabályozás támogatások szempontjából való felülvizsgálatát, amely akadályozná, hogy az akvakultúra egyéb uniós pénzügyi támogatásban (például az Európai Regionális Fejlesztési Alapból) részesülhessen;

85.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket, és biztosítsa a szükséges további segítséget ahhoz, hogy az ETHA felhasználói hozzáférhessenek a finanszírozáshoz;

86.  hangsúlyozza, hogy a termelői és ágazatközi szervezeteknek erőteljesebb támogatásra van szükségük ahhoz, hogy a közös piacszervezés pilléreivé váljanak;

A halászattal való harmonikus szimbiózis

87.  emlékeztet arra, hogy a halászat és az akvakultúra között nem állhat fenn ellentét, és mindkét ágazat teljes mértékben összeegyeztethető lehet egymással és kiegészítheti egymást, különösen azokban a part menti régiókban vagy szigeteken, amelyek nagymértékben függenek ezektől a tevékenységektől, és amelyekben kisüzemi halászat folyik; ezért felszólít a part menti akvakultúra-létesítmények további fejlesztésére;

88.  hangsúlyozza, hogy a tengeri akvakultúra a legkülső régiókban összeegyeztethető a part menti halászattal és kiegészíti azt, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a haltenyésztési és a fajtaszelekciós technikák kifejlesztését a trópusi és szubtrópusi területek meleg vizeiben; felszólítja a Bizottságot, hogy emelje ki a nők nem ipari part menti halászatban és minden ehhez kapcsolódó tevékenységben betöltött szerepét;

89.  felhívja a Bizottságot, hogy juttasson több finanszírozást a környezeti szempontból felelős akvakultúrás termelési módszerek, például a tengeri zárt elszigetelő akvakultúrás rendszerek (CCS) és a szárazföldi recirkulációs rendszerek (RAS) számára az akvakultúra élőhelyekre, vadon élő halállományokra és vízminőségre gyakorolt negatív hatásának csökkentése érdekében;

90.  ismételten hangot ad a kárókatonákra vonatkozó európai gazdálkodási terv kidolgozásáról szóló állásfoglalásában már kifejtett azon véleményének, hogy a kárókatonák és más ragadozó madarak által az akvakultúra-gazdaságoknak okozott károk csökkentése nagyon fontos tényező a termelési költségek, és ezáltal a gazdaságok fennmaradása és versenyképességük tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy a gémek és kárókatonák esetében alkalmazzák az érvényben lévő kivételeket, a Bizottságot pedig arra kéri, hogy vizsgálja felül a vidrák védettségi helyzetét;

91.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok bevonásával tegyen lépéseket a kárókatonák állományának olyan drasztikus mértékű csökkentésére, amely biztosítja a kárókatonák állományvédelmét, ugyanakkor nem jelent veszélyt más fajokra nézve, és megakadályozza az érintett akvakultúrák károsodását;

o
o   o

92.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 88., 2011.4.4., 1. o.
(2) HL L 221., 1998.8.8., 23. o.
(3) HL L 204., 2009.8.6., 15. o.
(4) HL L 3., 2005.1.5., 1. o.
(5) HL L 250., 2008.9.18., 1. o.
(6) HL L 189., 2007.7.20., 1. o.
(7) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
(8) HL L 354., 2013.12.28., 1. o.
(9) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.
(10) HL L 157., 2017.6.20., 1. o.
(11) HL C 21. E, 2010.1.28., 11. o.
(12) HL C 236. E, 2011.8.12., 132. o.
(13) HL C 351. E, 2011.12.2., 119. o.
(14) HL C 99. E, 2012.4.3., 177. o.
(15) HL C 316., 2017.9.22., 64. o.
(16) HL C 76., 2018.2.28., 40. o.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316.
(18) Európai Bizottság: Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében (2017. június 29.), 10. o.
(19) Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében, 15. o.
(20) Ugyanott., 12. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat