Együttműködési megállapodás az EU és az afrikai és madagaszkári léginavigációs biztonsággal foglalkozó ügynökség között ***
120k
42k
Az Európai Parlament 2018. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és az afrikai és madagaszkári léginavigációs biztonsággal foglalkozó ügynökség (ASECNA) közötti, az ASECNA illetékességi területén a polgári légi közlekedés javára a műholdas navigáció fejlesztéséről és a kapcsolódó szolgáltatások nyújtásáról szóló együttműködési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (11351/2017 – C8-0018/2018 – 2017/0104(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11351/2017),
– tekintettel az Európai Unió és az afrikai és madagaszkári léginavigációs biztonsággal foglalkozó ügynökség (ASECNA) között létrejött, az ASECNA illetékességi területén a polgári légi közlekedés javára a műholdas navigáció fejlesztéséről és a kapcsolódó szolgáltatások nyújtásáról szóló együttműködési megállapodás tervezetére (13661/2016),
– tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 172. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0018/2018),
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A8-0213/2018),
1. egyetért a megállapodás megkötésével;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, illetve az ASECNA-nak.
A tudományos és technológiai együttműködésről szóló EU–USA-megállapodás meghosszabbítása ***
119k
42k
Az Európai Parlament 2018. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás meghosszabbításáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (08166/2018 – C8-0259/2018 – 2018/0067(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08166/2018),
– tekintettel az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 1998. október 13-i 98/591/EK tanácsi határozatra(1),
– tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 186. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0259/2018),
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A8-0212/2018),
1. egyetért a megállapodás meghosszabbításával;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Amerikai Egyesült Államok kormányainak és parlamentjeinek.
Európai Nagy Teljesítményű Számítástechnika Közös Vállalkozás *
217k
62k
Az Európai Parlament 2018. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Nagy Teljesítményű Számítástechnika Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0008 – C8-0037/2018 – 2018/0003(NLE))
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0008),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 187. cikkére és 188. cikkének első bekezdésére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8‑0037/2018),
– tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0217/2018),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;
3. felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
(2) Az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet15 létrehozza a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogramot (2014–2020) (a továbbiakban: Horizont 2020). Célja, hogy a Horizont 2020 és a magánszféra pénzügyi forrásainak köz-magán társulások keretében történő egyesítésével szélesebb körű hatást érjen el a kutatás és az innováció tekintetében olyan kulcsfontosságú területeken, ahol a kutatás és az innováció hozzájárulhat az Unió tágabb versenyképességi céljainak eléréséhez, ösztönözheti a magánberuházásokat és segíthet a társadalmi kihívások kezelésében. Az ilyen partnerségeknek hosszú távú kötelezettségvállaláson kell alapulniuk, valamennyi partner kiegyensúlyozott hozzájárulását is ideértve, továbbá elszámoltathatóaknak kell lenniük az általuk kitűzött célok elérése tekintetében, és igazodniuk kell az Unió kutatásra, fejlesztésre és innovációra irányuló stratégiai céljaihoz. A partnerségek irányításának és működésének nyitottnak, átláthatónak, eredményesnek és hatékonynak kell lennie, és a partnerségek tevékenységi területén működő szereplők széles köre számára lehetőséget kell biztosítania a részvételre.
(2) Az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet15 létrehozza a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogramot (2014–2020) (a továbbiakban: Horizont 2020). Célja, hogy a Horizont 2020 és a magánszféra pénzügyi forrásainak köz-magán társulások keretében történő egyesítésével szélesebb körű hatást érjen el a kutatás és az innováció tekintetében olyan kulcsfontosságú területeken, ahol a kutatás és az innováció hozzájárulhat az Unió tágabb versenyképességi céljainak eléréséhez, ösztönözheti a magánberuházásokat és segíthet a társadalmi kihívások kezelésében. Az ilyen partnerségeknek hosszú távú kötelezettségvállaláson kell alapulniuk, valamennyi partner kiegyensúlyozott hozzájárulását is ideértve, továbbá elszámoltathatóaknak kell lenniük az általuk kitűzött célok elérése tekintetében, és igazodniuk kell az Unió kutatásra, fejlesztésre és innovációra irányuló stratégiai céljaihoz. E partnerségek irányításának és működésének nyitott, átlátható, eredményes és hatékony módon kell megvalósulnia, és a saját szakterületükön tevékenykedő érdekelt felek széles köre számára lehetőséget kell biztosítania a részvételre, valamint lehetőséget kell biztosítania a civil társadalmi szervezetek és a polgári csoportok számára, hogy megfelelően konzultáljanak velük a döntéshozatali folyamat során.
__________________
__________________
15Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 104. o.).
15Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 104. o.).
(8) Az „Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i bizottsági közlemény22 világszínvonalú nagy teljesítményű számítástechnikai kapacitásokra épülő európai adatinfrastruktúra létrehozására szólít fel, valamint egy olyan teljes körű európai nagy teljesítményű számítástechnikai ökoszisztéma kialakítását szorgalmazza, amely képes új európai technológiák kifejlesztésére és exaszintű szuperszámítógépek megépítésére. A terület jelentősége és az Unióban az érdekelt felek előtt álló kihívások sürgős fellépést kívánnak, hogy előteremthetők legyenek azok az erőforrások és kapacitások, amelyek teljessé teszik a kutatástól és fejlesztéstől kezdve az exaszintű nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerek megvalósításáig és üzemeltetéséig tartó láncot. Ezért uniós szinten olyan mechanizmust kell létrehozni, amelynek keretében összegyűjthető és összpontosítható a tagállamok, az Unió és a magánszektor által egy világszínvonalú nagy teljesítményű számítástechnikai infrastruktúra létrehozásához, valamint a nagy teljesítményű számítástechnikára irányuló kutatáshoz és innovációhoz nyújtott támogatás. Ennek az infrastruktúrának hozzáférést kell biztosítania a közszférabeli, ipari és tudományos felhasználók számára, ezen belül pedig az európai nyílt tudományosadat-felhő részét képező tudományos közösségek számára is.
(8) Az „Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i bizottsági közlemény22 világszínvonalú nagy teljesítményű számítástechnikai kapacitásokra épülő európai adatinfrastruktúra létrehozására szólít fel, valamint egy olyan teljes körű európai nagy teljesítményű számítástechnikai ökoszisztéma kialakítását szorgalmazza, amely képes új európai technológiák kifejlesztésére és exaszintű szuperszámítógépek megépítésére. A terület jelentősége és az Unióban az érdekelt felek előtt álló kihívások sürgős fellépést kívánnak, hogy előteremthetők legyenek azok az erőforrások és kapacitások, amelyek teljessé teszik a kutatástól és fejlesztéstől kezdve az exaszintű nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerek megvalósításáig és üzemeltetéséig tartó láncot. Ezért uniós szinten olyan mechanizmust kell létrehozni, amelynek keretében összegyűjthető és összpontosítható a tagállamok, az Unió és a magánszektor által egy világszínvonalú nagy teljesítményű számítástechnikai infrastruktúra létrehozásához, valamint a nagy teljesítményű számítástechnikára irányuló kutatáshoz és innovációhoz nyújtott támogatás. Ennek az infrastruktúrának hozzáférést kell biztosítania a közszférabeli felhasználók, az ipari felhasználók, köztük a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a tudományos felhasználók számára, ezen belül pedig az európai nyílt tudományosadat-felhő részét képező tudományos közösségek számára is.
__________________
__________________
22A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK: Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában, COM(2016)0178.
22A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK: Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában, COM(2016)0178.
Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 8 a preambulumbekezdés (új)
(8 a) Rendívül fontos, hogy az Unió 2022-re a világ vezető szuperszámítógépes hatalmai közé kerüljön. Az Unió pillanatnyilag le van maradva a nagy teljesítményű számítástechnika fejlesztésével, mivel nem ruházott be eleget egy teljes nagy teljesítményű számítástechnikai rendszer felállításába. E hiányosság megszüntetése érdekében az Uniónak világszínvonalú szuperszámítógépeket kell beszereznie, biztosítania kell azok ellátórendszerét, és meg kell kezdenie a szolgáltatásnyújtást az ipar és a kkv-k számára a szimuláció, a megjelenítés és a prototípusok előállítása terén, az uniós értékekkel és elvekkel összhangban álló nagy teljesítményű számítástechnikai rendszer biztosítása mellett.
(10) Ahhoz, hogy az Uniónak rendelkezésére álljon a kutatás élvonalban tartásához szükséges számítástechnikai teljesítmény, össze kell hangolni a nagy teljesítményű számítástechnikába irányuló tagállami beruházásokat és fokozni kell a nagy teljesítményű számítástechnikai technológia ipari elterjedését. Az Uniónak a technológiai kínálat és a felhasználókkal való közös tervezés, valamint a világszínvonalú rendszerek közös beszerzése között működő kapcsolatot teremtve gondoskodnia kell arról, hogy a technológiai fejlesztések beépüljenek az Európában beszerzett nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerekbe.
(10) Ahhoz, hogy az Uniónak rendelkezésére álljon a kutatás élvonalban tartásához szükséges számítástechnikai teljesítmény, valamint hogy ki lehessen használni az uniós szintű együttes fellépés hozzáadott értékét, össze kell hangolni a nagy teljesítményű számítástechnikába irányuló tagállami beruházásokat és fokozni kell a nagy teljesítményű számítástechnikai technológia ipari elterjedését. Az Uniónak a technológiai kínálat és a felhasználókkal való közös tervezés, valamint a világszínvonalú rendszerek közös beszerzése között működő kapcsolatot teremtve gondoskodnia kell arról, hogy a technológiai fejlesztések beépüljenek az Európában beszerzett nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerekbe.
Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 10 a preambulumbekezdés (új)
(10a) Szükséges, hogy a Bizottság és a tagállamok feltérképezzék a megfelelő irányítási és finanszírozási kereteket, kellő figyelmet fordítva az EuroHPC közös vállalkozásra és fenntarthatóságára, valamint az Unió-szerte egyenlő versenyfeltételek szükségességére. Ezenkívül a tagállamoknak a Bizottság megközelítésével összehangolt módon kell vizsgálniuk a finanszírozási programokat.
Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 10 b preambulumbekezdés (új)
(10b) A Nagy Teljesítményű Számítástechnika Európai Technológiai Platformja és a nagy teljesítményű számítástechnikával foglalkozó szerződéses köz-magán társulás kritikus jelentőséggel bír az Unió kutatási prioritásainak meghatározása tekintetében a HPC-megoldás ellátási láncának valamennyi szegmensében az uniós technológia fejlesztése során.
Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új)
(11a) A közös vállalkozás küldetése egy integrált világszínvonalú, nagy teljesítményű számítástechnikai és nagy adathalmazokkal foglalkozó ökoszisztéma létrehozása és fenntartása az Unióban, amely a HPC, a felhőalapú és a nagy adathalmazokkal kapcsolatos technológiák terén fennálló uniós vezető szerepen alapul.
(12) A közös vállalkozásnak 2019-ben létre kellene jönnie, és még ugyanabban az évben meg kellene kezdenie a működését azoknak a céloknak a teljesítése érdekében, miszerint az Uniónak 2020-ig exa előtti szintű infrastruktúrával kell rendelkeznie, 2022/2023-ig pedig ki kell fejleszteni az exaszintű kapacitás eléréséhez szükséges technológiákat. Mivel a technológia következő generációjának fejlesztési ciklusa jellemzően 4–5 évet vesz igénybe, a globális piacon való versenyképesség megőrzése érdekében haladéktalanul el kell indítani az e cél eléréséhez szükséges intézkedéseket.
(12) A közös vállalkozásnak 2019-ben létre kellene jönnie, és még ugyanabban az évben meg kellene kezdenie a működését azoknak a céloknak a teljesítése érdekében, miszerint az Uniónak 2020-ig exa előtti szintű infrastruktúrával kell rendelkeznie, 2022/2023-ig pedig ki kell fejleszteni az – amennyiben lehetséges, autonóm – exaszintű kapacitás eléréséhez szükséges technológiákat. Mivel a technológia következő generációjának fejlesztési ciklusa jellemzően 4–5 évet vesz igénybe, a globális piacon való versenyképesség megőrzése érdekében haladéktalanul el kell indítani az e cél eléréséhez szükséges intézkedéseket.
Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 12 a preambulumbekezdés (új)
(12a) Az EuroHPC közös vállalkozást az uniós adatinfrastruktúra szerves részeként kell kezelni az egész ökoszisztémában, és széles körben kell terjeszteni az előnyeit.
Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 13 a preambulumbekezdés (új)
(13a) A Bizottságnak arra kellene ösztönöznie a tagállamokat, hogy csatlakozzanak az EuroHPC közös vállalkozáshoz, és használják azt nemzeti tevékenységeiknek megfelelően kutatási és fejlesztési programjaik kiemelt területeiként. A Bizottságnak a digitális innováció terén elért határozott politikai és gazdasági elkötelezettség részeként is elő kellene mozdítania a kezdeményezést valamennyi tagállamban.
(14) Az Uniónak, a részt vevő államoknak és a közös vállalkozás magánszektorbeli tagjainak pénzügyileg hozzá kell járulniuk a közös vállalkozás igazgatási költségeihez. Mivel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében az igazgatási költségekhez való uniós hozzájárulást csak a 2023-ig esedékes működési költségek fedezése céljából lehet előreütemezni, a részt vevő államoknak és a közös vállalkozás magánszektorbeli tagjainak 2024-től teljes mértékben fedezniük kell a közös vállalkozás igazgatási költségeit.
(14) Az Uniónak, a részt vevő államoknak és a közös vállalkozás magánszektorbeli tagjainak pénzügyileg hozzá kell járulniuk a közös vállalkozás igazgatási költségeihez. Mivel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében az igazgatási költségekhez való uniós hozzájárulást csak a 2023-ig esedékes működési költségek fedezése céljából lehet előreütemezni, a részt vevő államoknak és a közös vállalkozás magánszektorbeli tagjainak 2024-től teljes mértékben fedezniük kell a közös vállalkozás igazgatási költségeit, hosszú távon biztosítva ezzel a közös vállalkozás fenntarthatóságát.
Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 15 a preambulumbekezdés (új)
(15 a) Minden lehetséges szinergiát meg kell vizsgálni és elő kell mozdítani az EuroHPC, valamint az uniós és nemzeti kutatási programok között. A közös vállalkozásnak be kell kapcsolódnia a meglévő vezető kutatási és fejlesztési struktúrákba, például a Nagy Teljesítményű Számítástechnika Európai Technológiai Platformja köz-magán társulás; valamint a big data technológiák területén a hatékonyság maximalizálása és a hasznosítás elősegítése, valamint a virágzó adatgazdaság előkészítése érdekében.
Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 15 b preambulumbekezdés (új)
(15 b) A Bizottságnak és a tagállamoknak a PRACE és a GEANT meglévő pilléreire alapozva meg kell erősíteniük az Európai Számításifelhő-partnerség meglévő munkáját, el kell kerülniük az összeférhetetlenségeket, és el kell ismerniük ezek létfontosságú kiegészítő szerepét az EuroHPC-ökoszisztéma megvalósításában.
(18) A közös vállalkozásnak olyan egyértelműen meghatározott témákkal kell foglalkoznia, amelyek lehetővé teszik a tudományos élet és az európai iparágak számára a nagy teljesítményű számítástechnikában alkalmazott leginnovatívabb technológiák megtervezését, kifejlesztését és alkalmazását, valamint az Unió egészében olyan integrált infrastruktúra létrehozását, amelynek keretében a kutatók, egyéb vezető ipari felhasználók (ezen belül a kkv-k) és a közszférabeli felhasználók számára világszínvonalú nagy teljesítményű számítástechnikai kapacitást, nagy sebességű internetkapcsolatot, valamint élvonalbeli alkalmazásokat, továbbá adat- és szoftverszolgáltatásokat biztosítanak. A közös vállalkozásnak erőfeszítéseket kell tennie a HPC területét érintő készséghiány csökkentése érdekében. A közös vállalkozásnak elő kell készítenie a terepet az első európai nagy teljesítményű hibrid számítástechnikai infrastruktúra kiépítése számára, amely a hagyományos számítástechnikai architektúrákat kvantum-számítástechnikai eszközökkel ötvözi, például kvantumszámítógépet használ a nagy teljesítményű számítástechnikai eszközök programszálai végrehajtásának gyorsítására. Európai szinten strukturált és összehangolt pénzügyi támogatásra van szükség annak elősegítése érdekében, hogy a kutatócsoportok és az európai iparágak megtarthassák élvonalbeli pozíciójukat a területre jellemző kiélezett nemzetközi versenyben azáltal, hogy világszínvonalú eredményeket érnek el és azokat beépítik versenyképes rendszerekbe, hogy az egész Unióban biztosítva legyen az európai technológia gyors és széles körű ipari hasznosítása, és ezáltal jelentős továbbgyűrűző hatások jöjjenek létre a társadalom javára, valamint hogy a közös európai érdeket szem előtt tartva a stratégiák és a beruházások összehangolásán keresztül megoszthatók legyenek a kockázatok és egyesíthetők legyenek az erőforrások. A Bizottság az érintett tagállam, illetve a tagállamok csoportjának értesítése alapján mérlegelhetné, hogy a közös vállalkozás kezdeményezései közös európai érdeket szolgáló fontos projekteknek minősülnek-e, feltéve, hogy a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszerével összhangban valamennyi vonatkozó feltétel teljesül25.
(18) A közös vállalkozásnak olyan egyértelműen meghatározott témákkal kell foglalkoznia, amelyek lehetővé teszik a tudományos élet, de az európai iparágak számára is a nagy teljesítményű számítástechnikában alkalmazott leginnovatívabb technológiák megtervezését, kifejlesztését és alkalmazását, valamint az Unió egészében olyan integrált infrastruktúra létrehozását, amelynek keretében a kutatók, egyéb vezető ipari felhasználók, különösen a mikrovállalkozások, a kkv-k és az induló vállalkozások, valamint a közszférabeli felhasználók számára világszínvonalú nagy teljesítményű számítástechnikai kapacitást, nagy sebességű internetkapcsolatot, valamint élvonalbeli alkalmazásokat, továbbá adat- és szoftverszolgáltatásokat biztosítanak. A közös vállalkozásnak erőfeszítéseket kell tennie a HPC területét érintő készséghiány csökkentése érdekében, és ösztönöznie kell a képesítések megszerzését, a HPC-hez kapcsolódó pályaválasztást, valamint különleges programokat kell kínálnia, amelyekkel ösztönzi a férfiak és nők kiegyensúlyozott képviseletét a HPC-hez kapcsolódó szakmai pályákon. A közös vállalkozásnak elő kell készítenie a terepet az első európai nagy teljesítményű hibrid számítástechnikai infrastruktúra kiépítése számára, amely a hagyományos számítástechnikai architektúrákat kvantum-számítástechnikai eszközökkel ötvözi, például kvantumszámítógépet használ a nagy teljesítményű számítástechnikai eszközök programszálai végrehajtásának gyorsítására. Európai szinten strukturált és összehangolt pénzügyi támogatásra van szükség annak elősegítése érdekében, hogy a kutatócsoportok és az európai iparágak megtarthassák élvonalbeli pozíciójukat a területre jellemző kiélezett nemzetközi versenyben azáltal, hogy világszínvonalú eredményeket érnek el és azokat beépítik versenyképes rendszerekbe, hogy az egész Unióban biztosítva legyen az európai technológia gyors és széles körű ipari hasznosítása, és ezáltal jelentős jótékony továbbgyűrűző hatások jöjjenek létre a társadalom javára, valamint hogy a közös európai érdeket szem előtt tartva a stratégiák és a beruházások összehangolásán keresztül megoszthatók legyenek a kockázatok és egyesíthetők legyenek az erőforrások. A Bizottság az érintett tagállam, illetve a tagállamok csoportjának értesítése alapján mérlegelhetné, hogy a közös vállalkozás kezdeményezései közös európai érdeket szolgáló fontos projekteknek minősülnek-e, feltéve, hogy a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszerével összhangban valamennyi vonatkozó feltétel teljesül25.
__________________
__________________
25A Bizottság közleménye az európai közérdeket képviselő jelentős projektek megvalósításának előmozdítására nyújtott állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének elemzési kritériumairól (HL C 188., 2014.6.20., 4. o.).
25A Bizottság közleménye az európai közérdeket képviselő jelentős projektek megvalósításának előmozdítására nyújtott állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének elemzési kritériumairól (HL C 188., 2014.6.20., 4. o.).
Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 18 a preambulumbekezdés (új)
(18 a) A közös vállalkozásnak világszínvonalú szuperszámítógépekhez és kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférést kell előmozdítania és biztosítania az uniós tudósok, az ipar és a közszektor számára, a kezükbe adva az ahhoz szükséges eszközöket, hogy a tudomány és az ipari verseny élvonalában maradhassanak, hogy fenntartsák és támogassák az integrált tudományosadat-infrastruktúrákat és a nagyteljesítményű számítástechnikát.
Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 18 b preambulumbekezdés (új)
(18 b) A közös vállalkozásnak nyitva kell állnia minden olyan tagállam részvétele előtt, amely kész csatlakozni, és a közös vállalkozást nemzeti tevékenységeinek megfelelően kutatási és fejlesztési programjai kiemelt területeiként használni. A közös vállalkozásnak a digitális innováció melletti határozott politikai és gazdasági elkötelezettség részeként is népszerűsítenie kell a szuperszámítógép tevékenységeit.
Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 18 c preambulumbekezdés (új)
(18 c) A szükséges kapacitás tagállamokban való kiépítése és valamennyi tagállam részvételének biztosítása érdekében létre kell hozni tagállamonként egy nagy teljesítményű számítástechnikai kompetenciaközpontot, amely a nemzeti szuperszámítógépes központhoz kapcsolódik. A központoknak elő kell segíteniük és ösztönözniük kell a HPC-ökoszisztémához való hozzáférést, a szuperszámítógépekhez való hozzáféréstől az alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésig. A központoknak emellett tanfolyamokat kell biztosítaniuk a HPC-felhasználók számára a HPC-készségek építése érdekében, és elő kell mozdítaniuk a HPC előnyeivel kapcsolatos ismeretterjesztési, valamint képzési és tájékoztatási tevékenységeket, különösen a kkv-k körében, és hálózatépítési tevékenységekbe kell kezdeniük az érdekelt felekkel és más kompetenciaközpontokkal, hogy elősegítsék a tágabb körű innovációkat, amelyek lehetővé teszik a HPC további elterjedését.
Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 18 d preambulumbekezdés (új)
(18 d) A kiváló uniós tudományhoz és a regionális versenyképességhez hozzájárulni képes uniós szuperszámítógépekben rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázása érdekében fontos az Unió-szerte széles körű részvétel és a nem uniós szereplők számára biztosított méltányos és észszerű hozzáférés.
Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 18 e preambulumbekezdés (új)
(18 e) Bár a szuperszámítógépekhez való hozzáférési idő a pénzügyi hozzájárulásokkal arányos, az Unióban egyenlő feltételeket kell biztosítani minden tagállami felhasználó, tudós és iparág számára.
Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 18 f preambulumbekezdés (új)
(18 f) Az uniós hozzáférési időt a kérelmező uniós állampolgárságától függetlenül, a kiválóságon alapuló versenyfelhívások alapján kellene kiosztani. Ezenkívül a részt vevő tagállamok hozzáférési idejüket más uniós tudósok, ipar vagy kutatók számára is rendelkezésre bocsáthatják.
Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 20 a preambulumbekezdés (új)
(20a) A közös vállalkozás által vásárolt és támogatott szuperszámítógépeket úgy kell megtervezni és kiválasztani, hogy a tudományos célokra való felhasználás és az ipar általi felhasználás terén is maximális legyen a hatékonyságuk. A Bizottságnak emiatt lépéseket kell tennie, hogy tovább erősítse értékeléseiben a hatékonyság és a költséghatékonyság értékelését.
(22) Az exa előtti szintű és a petaszintű szuperszámítógépek használatát elsősorban a tudományos élet, az ipar vagy a közszektor felhasználói számára indokolt lehetővé tenni állami kutatási és innovációs célokra. A közös vállalkozás számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozott mértékben magáncélú gazdasági tevékenységeket is végezzen. Hozzáférést az Unióban vagy valamely Horizont 2020-hoz társult országban székhellyel rendelkező felhasználók számára indokolt biztosítani. A hozzáférési jogoknak minden felhasználó számára méltányosnak kell lenniük, és azokat átlátható módon kell kiosztani. Az irányító testületnek minden egyes szuperszámítógép esetében meg kell határoznia a hozzáférési időkeret Unióra eső részéhez kapcsolódó hozzáférési jogokat.
(22) Az exa előtti szintű és a petaszintű szuperszámítógépek használatát elsősorban a tudományos élet, az ipar, köztük a kkv-k vagy a közszektor felhasználói számára indokolt lehetővé tenni állami polgári kutatási és innovációs célokra. A közös vállalkozás számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozott mértékben magáncélú gazdasági tevékenységeket is végezzen. Hozzáférést az Unióban vagy valamely Horizont 2020-hoz társult országban székhellyel rendelkező felhasználók számára indokolt biztosítani. A hozzáférési jogoknak minden felhasználó számára méltányosnak kell lenniük, és azokat átlátható módon kell kiosztani. Az irányító testületnek minden egyes szuperszámítógép esetében meg kell határoznia a hozzáférési időkeret Unióra eső részéhez kapcsolódó hozzáférési jogokat.
Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 28 a preambulumbekezdés (új)
(28a) Az Unió gazdasági érdekeinek védelme érdekében legalább a Horizont 2020 szellemitulajdon-jogokra, szellemitulajdon-jogok átruházására, engedélyezésre és hasznosításra vonatkozó rendelkezéseit célszerű alkalmazni.
Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 29 a preambulumbekezdés (új)
(29a) A szuperszámítógép megvásárlásához szükséges összegnek tartalmaznia kell a jobb adatáramlásba és hálózati csatlakozásba való beruházást is.
Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 30 a preambulumbekezdés (új)
(30a) A HPC-kezdeményezés Unióban működő valamennyi szolgáltatójának egyenlő feltételek mellett kell versenyeznie, és valamennyiükre azonos szabályoknak kell vonatkozniuk.
Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 30 b preambulumbekezdés (új)
(30b) Különösen a 2014-ben a nagy teljesítményű számítástechnika és a nagy adathalmazok területén létrehozott szerződéses köz-magán társulásokkal és a PRACE-szel való következetesség és a nagy teljesítményű számítástechnika és a nagy adathalmazok területén létező egyéb kezdeményezések megkettőzésének elkerülése érdekében ezeket a kezdeményezéseket a 2020 utáni keretben a közös vállalkozásba való bevonásuk révén észszerűsíteni kell.
(32) A tevékenységek Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz programból történő pénzügyi támogatásának a program szabályaival összhangban kell történnie.
(32) Törekedni kell az adminisztratív egyszerűsítésre, és kerülni kell, hogy egyazon közös vállalkozáson belül eltérő szabályok létezzenek egymás mellett. A Horizont 2020 és a CEF szabályainak együttes fennállása helyett egységes szabályrendszert kell kidolgozni a közös vállalkozás valamennyi tevékenységére vonatkozóan.
(40) A kellően indokolt esetektől eltekintve a közös vállalkozás keretében meghirdetett valamennyi pályázati felhívásnak és ajánlati felhívásnak figyelembe kell vennie a „Horizont 2020” keretprogram, illetve az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz program időtartamát.
40. A kellően indokolt esetektől eltekintve a közös vállalkozás keretében meghirdetett valamennyi pályázati felhívásnak és ajánlati felhívásnak figyelembe kell vennie a „Horizont 2020” keretprogram, illetve az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz program időtartamát. A Horizont 2020 keretprogram és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz által nem lefedett időszak tekintetében megfelelő kiigazításokat kell végezni, figyelembe véve a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet, azzal a céllal, hogy folytatódhassanak a közös vállalkozás tevékenységei.
Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 41 a preambulumbekezdés (új)
(41 a) A nagy teljesítményű számítástechnika fontos a felhőfejlesztés szempontjából és teljes potenciálja csak akkor valósítható meg, ha az adatok egyértelmű szabályoknak megfelelően, szabadon áramolhatnak az egész Unióban.
Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 41 b preambulumbekezdés (új)
(41 b) Ezenkívül a közös vállalkozás teljes vagy részleges tulajdonát képező szuperszámítógépekre és a közös vállalkozás számára hozzáférési időt rendelkezésre bocsátó szuperszámítógépekre az uniós adatvédelmi, magánéletvédelmi és biztonsági jogszabályokat kell alkalmazni.
Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat 41 c preambulumbekezdés (új)
(41 c) A közös vállalkozásnak biztosítania kell, hogy az Unióban található nagy teljesítményű szuperszámítógépekhez kizárólag az uniós adatvédelmi, magánéletvédelmi és biztonsági jogszabályokat betartó szervezetek férhessenek hozzá.
Módosítás 32 Rendeletre irányuló javaslat 41 d preambulumbekezdés (új)
(41 d) A közös vállalkozásnak biztosítania kell, hogy az Unióban található nagy teljesítményű szuperszámítógépekhez kizárólag a tagállamokban vagy az uniós adatvédelmi, magánéletvédelmi és biztonsági jogszabályoknak megfelelő társult államokban letelepedett szervezetek férhessenek hozzá.
Módosítás 33 Rendeletre irányuló javaslat 41 e preambulumbekezdés (új)
(41 e) Adott esetben elő kell mozdítani a részt vevő országok egymással és harmadik országokkal való nemzetközi együttműködését. Az uniós szuperszámítógépekhez harmadik országokban letelepedett szervezetek csak akkor férhetnek hozzá, ha kölcsönös hozzáférést biztosítanak saját szuperszámítógépeikhez. Az uniós szuperszámítógépek adatainak hasznosítását ösztönözni kell, ugyanakkor biztosítani kell az uniós adatvédelmi, magánéletvédelmi és biztonsági jogszabályoknak való megfelelést.
(7) „fogadó szervezet”: a közös vállalkozásban részt vevő valamely tagállamban székhellyel rendelkező jogi személy, amely exa előtti szintű szuperszámítógép fogadására és üzemeltetésére alkalmas létesítménnyel rendelkezik.
(7) „fogadó szervezet”: a közös vállalkozásban részt vevő valamely tagállamban székhellyel rendelkező jogi személy, amely petaszintű vagy exa előtti szintű szuperszámítógép fogadására és üzemeltetésére alkalmas létesítménnyel rendelkezik.
Módosítás 35 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – a pont
a) számos területen hozzáférés biztosítása az Unió vagy egy Horizont 2020-hoz társult ország kutatói, ipara és közszektora számára a legújabb nagy teljesítményű számítástechnikai és adatinfrastruktúrához, valamint az ahhoz kapcsolódó technológiák és alkalmazások fejlesztésének támogatása;
a) számos területen, így például az egészségügy, az energia, az intelligens városok, az autonóm közlekedés és az űrkutatás területén hozzáférés biztosítása az Unió vagy egy Horizont 2020-hoz társult ország tudósai és kutatói, ipara, ezen belül induló vállalkozásai, mikrovállalkozásai, kkv-i, valamint közszektora számára a legújabb nagy teljesítményű számítástechnikai és adatinfrastruktúrához, valamint az ahhoz kapcsolódó technológiák és alkalmazások fejlesztésének támogatása;
Módosítás 36 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – b pont
b) keret biztosítása egy világszínvonalú exa előtti szintű integrált szuperszámítógépes és adatinfrastruktúra beszerzéséhez az Unióban;
b) keret biztosítása egy világszínvonalú exa előtti szintű integrált szuperszámítógépes és adatinfrastruktúra beszerzéséhez az Unióban, többek között a petaszintű szuperszámítógépek beszerzésének támogatásával is;
Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – d pont
d) támogatás nyújtása egy olyan integrált nagy teljesítményű számítástechnikai ökoszisztéma unióbeli kialakításához, amely kiterjed a tudományos és ipari értéklánc valamennyi szegmensére, nevezetesen a hardverre, a szoftverre, az alkalmazásokra, a szolgáltatásokra, a műszaki tervezésre, a hálózati kapcsolódásokra, a know-how-ra és a készségekre.
d) támogatás nyújtása egy olyan integrált nagy teljesítményű számítástechnikai ökoszisztéma unióbeli kialakításához, amely kiterjed a tudományos és ipari értéklánc valamennyi szegmensére, nevezetesen a hardverre, a szoftverre, az alkalmazásokra, a szolgáltatásokra, a műszaki tervezésre, a hálózati kapcsolódásokra, a know-how-ra és a készségekre, annak érdekében, hogy megerősítsék az Uniót mint globális innovációs központot, hozzájárulva a versenyképességhez, valamint a kutatási és fejlesztési kapacitás bővítéséhez.
Módosítás 38 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – d a pont (új)
da) szinergiák lehetővé tétele és hozzáadott érték biztosítása a részt vevő tagállamok és más szereplők közötti együttműködés révén;
Módosítás 39 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – d b pont (új)
db) kapcsolattartás a meglévő szerződéses köz-magán társulásokkal a nagy teljesítményű számítástechnikával és a nagy adathalmazokkal kapcsolatban szinergiák kialakítása és integráció céljából.
Módosítás 40 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés – d pont
d) a tudományos kiválóságnak, valamint az ipar és az állami szektor digitalizálásának alapvető összetevőjeként, az Unión belüli gazdasági növekedés és foglalkoztatásnövekedés megteremtését szolgáló innovációs képességek és globális versenyképesség megerősítése érdekében az Uniót behálózó élvonalbeli integrált szuperszámítógépes és adatinfrastruktúra létrehozatala és üzemeltetése;
d) az Uniót behálózó élvonalbeli integrált szuperszámítógépes és adatinfrastruktúra létrehozatala és üzemeltetése, amennyiben ezt az infrastruktúrát úgy alakítják ki, hogy tudományos célokból hatékony legyen, és a tudományos kiválóságnak, az ipar és az állami szektor digitalizálásának alapvető összetevőjét alkossa, valamint az Unión belüli gazdasági növekedés és foglalkoztatásnövekedés megteremtését szolgáló innovációs képességek és globális versenyképesség megerősítését szolgálja;
Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés – e pont
e) a tudományos és a kutatóközösség, valamint az ipar – ezen belül a kkv-k – és az állami szektor felhasználóinak széles köre, továbbá új és kialakulóban lévő, nagy adat- és számításigényű alkalmazások és szolgáltatások számára hozzáférés biztosítása a nagy teljesítményű számítástechnikán alapuló infrastruktúrákhoz és szolgáltatásokhoz;
e) a tudományos és a kutatóközösség, valamint az ipar, a mikrovállalkozások, a kkv-k és az állami szektor felhasználóinak széles köre, továbbá új és kialakulóban lévő, nagy adat- és számításigényű alkalmazások és szolgáltatások számára hozzáférés biztosítása a nagy teljesítményű számítástechnikán alapuló infrastruktúrákhoz és szolgáltatásokhoz;
Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés – f pont
f) egyrészről a kutatás és a fejlesztés, másrészről az exaszintű nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerek megvalósítása közötti szakadék megszüntetése az Unió digitális technológiai ellátási láncának megerősítésével, valamint annak lehetővé tételével, hogy a közös vállalkozás élvonalbeli szuperszámítógépeket szerezhessen be;
f) egyrészről a kutatás és a fejlesztés, másrészről az exaszintű nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerek megvalósítása közötti szakadék megszüntetése az Unió digitális technológiai ellátási láncának megerősítésével, valamint annak lehetővé tételével, hogy a közös vállalkozás világszínvonalú szuperszámítógépeket szerezhessen be;
Módosítás 43 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés – h pont
h) a regionális, nemzeti és európai nagy teljesítményű szuperszámítógépek és más számítástechnikai rendszerek, adatközpontok, valamint kapcsolódó szoftverek és alkalmazások hálózatba kapcsolása és összekötése;
h) a regionális, nemzeti és európai nagy teljesítményű szuperszámítógépek és más számítástechnikai rendszerek, adatközpontok, valamint kapcsolódó szoftverek és alkalmazások hálózatba kapcsolása és összekötése, az adatvédelem és a magánélet védelmének veszélyeztetése nélkül;
Módosítás 44 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés – i pont
i) az ipar – különösen a kkv-k – innovációs potenciáljának növelése fejlett nagy teljesítményű számítástechnikai infrastruktúrák és szolgáltatások alkalmazásával;
i) az ipar – különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k, valamint a kutatási és tudományos közösségek – innovációs potenciáljának növelése fejlett nagy teljesítményű számítástechnikai infrastruktúrák és szolgáltatások, többek között nemzeti nagy teljesítményű számítástechnikai és szuperszámítógépes központok segítségével;
j) a nagy teljesítményű számítástechnika megértésének javítása, valamint hozzájárulás a nagy teljesítményű számítástechnika területén tapasztalható unióbeli készséghiány csökkentéséhez;
j) a nagy teljesítményű számítástechnika megértésének javítása, valamint hozzájárulás a nagy teljesítményű számítástechnika területén tapasztalható unióbeli készséghiány csökkentéséhez, a képesítések megszerzésének, valamint a férfiak és nők nagy teljesítményű számítástechnika területeihez tartozó szakmai pályákon való kiegyensúlyozott képviseletének ösztönzésével;
(1) A közös vállalkozás a tulajdonában lévő minden egyes exa előtti szintű szuperszámítógép üzemeltetésével egy, a (3) bekezdéssel és a közös vállalkozás 11. cikkben említett pénzügyi szabályzatával összhangban kiválasztott fogadó szervezetet bíz meg.
(1) A közös vállalkozás a tulajdonában lévő minden egyes petaszintű vagy exa előtti szintű szuperszámítógép üzemeltetésével egy, a (3) bekezdéssel és a közös vállalkozás 11. cikkben említett pénzügyi szabályzatával összhangban kiválasztott fogadó szervezetet bíz meg, amely egy vagy több részt vevő államot képvisel.
(2) Az exa előtti szintű szuperszámítógépeket olyan részt vevő államokban kell elhelyezni, amelyek az Unió tagállamai. Egy tagállam nem fogadhat egynél több exa előtti szintű szuperszámítógépet.
(2) A petaszintű vagy exa előtti szintű szuperszámítógépeket olyan részt vevő államokban kell elhelyezni, amelyek az Unió tagállamai. Egy tagállam nem fogadhat egynél több exa előtti szintű szuperszámítógépet.
(3) A fogadó szervezetet az irányító testület választja ki, egyebek mellett a következő kritériumok alapján:
(3) A fogadó szervezetet az irányító testület választja ki tisztességes és átlátható eljárás útján, egyebek mellett a következő kritériumok alapján:
Módosítás 49 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés – c pont
c) a fogadó szervezet tapasztalata hasonló rendszerek üzembe helyezése és üzemeltetése terén;
c) a fogadó szervezet tapasztalata hasonló rendszerek üzembe helyezése, üzemeltetése és karbantartása terén, a szuperszámítógép energiaszükségletével összefüggésben is;
Módosítás 50 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés – c a pont (új)
ca) az adatvédelem, a magánélet védelme és a kiberbiztonság magas szintje, ideértve a kockázatok és fenyegetések korszerű kezelését és a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességet;
(2) Az irányító testület határozza meg az általános hozzáférési feltételeket, ezenkívül pedig egyedi hozzáférési feltételeket határozhat meg a különböző felhasználó-, illetve alkalmazástípusok tekintetében. A szolgáltatás minőségének minden felhasználó számára azonosnak kell lennie.
(2) Az irányító testület határozza meg az általános hozzáférési feltételeket, ezenkívül pedig egyedi hozzáférési feltételeket határozhat meg a különböző felhasználó-, illetve alkalmazástípusok tekintetében. A szolgáltatás minőségének minden felhasználó számára azonosnak kell lennie, de az összes potenciális felhasználó és alkalmazás hozzáférésének veszélyeztetése nélkül előzetesen meghatározhatók elsőbbségi kritériumok.
(3) Az Unió által kötött nemzetközi megállapodások sérelme nélkül csak a valamely tagállamban vagy a Horizont 2020-hoz társult országban lakóhellyel, székhellyel vagy telephellyel rendelkező felhasználók kaphatnak hozzáférési időt, kivéve, ha az irányító testület kellően indokolt esetben, az Unió érdekeinek figyelembevételével másként nem határoz.
(3) Az Unió által kötött nemzetközi megállapodások sérelme nélkül csak a valamely tagállamban vagy a Horizont 2020-hoz társult országban lakóhellyel, székhellyel vagy telephellyel rendelkező felhasználók kaphatnak hozzáférési időt, kivéve, ha az irányító testület kellően indokolt esetben, és különösen olyan harmadik országok tekintetében, amelyek nemzetközi tudományos együttműködési megállapodásokat írtak alá, és – adott esetben – ha kölcsönös hozzáférést biztosítottak saját szuperszámítógépükhöz, az Unió érdekeinek figyelembevételével másként nem határoz.
Az Uniónak az egyes exa előtti szintű szuperszámítógépekhez való hozzáférési idejét a szuperszámítógép beszerzési költségeihez nyújtott uniós hozzájárulás és a szuperszámítógép összes beszerzési és működési költségének arányával egyenes arányban kell meghatározni. Az irányító testületnek meg kell határoznia a hozzáférési időkeret Unióra eső részéhez kapcsolódó hozzáférési jogokat.
Az Uniónak az egyes exa előtti szintű szuperszámítógépekhez való hozzáférési idejét a szuperszámítógép beszerzési költségeihez nyújtott uniós hozzájárulás és a szuperszámítógép összes beszerzési és működési költségének arányával egyenes arányban kell meghatározni. Az Unió hozzáférési idejének felosztása tekintetében kizárólag a polgári alkalmazásokra összpontosítanak. Az irányító testületnek meg kell határoznia a hozzáférési időkeret Unióra eső részéhez kapcsolódó hozzáférési jogokat.
(1) A Bizottság 2022. június 30-ig független szakértők segítségével időközi értékelést készít a közös vállalkozásról, amelyben különösen azt értékeli, hogy a részt vevő államok, a magánszektorbeli tagok, az azokat alkotó jogalanyok, illetve azok kapcsolt jogalanyai, valamint az egyéb jogalanyok mennyiben vettek részt a cselekvésekben és járultak hozzá azokhoz. Erről az értékelésről a Bizottság jelentést készít, amelyben ismerteti az értékelés következtetéseit és az észrevételeit. A Bizottság e jelentést 2022. december 31-ig megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(1) A Bizottság 2022. június 30-ig független szakértők segítségével időközi értékelést készít a közös vállalkozásról, amelyben különösen azt értékeli, hogy a részt vevő államok, a magánszektorbeli tagok, az azokat alkotó jogalanyok, illetve azok kapcsolt jogalanyai, valamint az uniós ipar egésze, továbbá az egyéb jogalanyok mennyiben vettek részt a cselekvésekben és járultak hozzá azokhoz. Az értékelés során más lehetséges szakpolitikai szükségleteket is azonosítani kell, így például értékelni kell meghatározott ágazatok helyzetét azzal kapcsolatban, hogy van-e lehetőségük arra, hogy teljes mértékben hozzáférjenek a nagy teljesítményű számítástechnika révén feltáruló lehetőségekhez, és kihasználják azokat. Erről az értékelésről a Bizottság jelentést készít, amelyben ismerteti az értékelés következtetéseit és az észrevételeit. A Bizottság e jelentést 2022. december 31-ig megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(3 a) Az értékelés a 12. cikk értékelésével folytatódik, amelyet a felhasználás alapján felül kell vizsgálni.
Módosítás 58 Rendeletre irányuló javaslat Melléklet – 1 cikk – 1 bekezdés – c pont
c) elindítja és irányítja az exa előtti szintű szuperszámítógépek beszerzésére irányuló eljárást, értékeli a kapott ajánlatokat, a rendelkezésre álló pénzeszközök keretein belül odaítéli a finanszírozásra szolgáló összegeket, nyomon követi a szerződések végrehajtását és kezeli a szerződéseket;
c) nyitott és átlátható módon, független szakértők igénybevételével elindítja és irányítja az exa előtti szintű szuperszámítógépek beszerzésére irányuló eljárást, értékeli a kapott ajánlatokat, a rendelkezésre álló pénzeszközök keretein belül odaítéli a finanszírozásra szolgáló összegeket, nyomon követi a szerződések végrehajtását és kezeli a szerződéseket;
Módosítás 59 Rendeletre irányuló javaslat Melléklet – 1 cikk – 1 bekezdés – d pont
d) az e rendelet 11. cikkében említett pénzügyi szabályaival összhangban kiválasztja az exa előtti szintű szuperszámítógépek fogadó szervezeteit;
d) a 6. cikk (3) bekezdésével és az e rendelet 11. cikkében említett pénzügyi szabályokkal összhangban kiválasztja az exa előtti szintű szuperszámítógépek fogadó szervezeteit;
Módosítás 60 Rendeletre irányuló javaslat Melléklet – 1 cikk – 1 bekezdés – i pont
i. pénzügyi támogatást nyújt – elsősorban vissza nem térítendő támogatások formájában – az alkalmazásokra, a tájékoztatási tevékenységekre, a figyelemfelkeltő intézkedésekre, valamint a szakmai fejlesztési tevékenységekre összpontosítva, melyek célja az emberi erőforrásoknak a nagy teljesítményű számítástechnikának való megnyerése, valamint az ökoszisztémán belül elérhető készségek és műszaki know-how javítása;
i. pénzügyi támogatást nyújt – elsősorban vissza nem térítendő támogatások formájában – az alkalmazásokra, a tájékoztatási tevékenységekre, a figyelemfelkeltő intézkedésekre, valamint a szakmai fejlesztési és átképzési tevékenységekre összpontosítva, melyek célja az emberi erőforrásoknak a nagy teljesítményű számítástechnikának való megnyerése, a férfiak és nők kiegyensúlyozott részvételének az előmozdítása, valamint az ökoszisztémán belül elérhető készségek és műszaki know-how javítása;
(5) Az irányító testület elnököt választ, akinek a megbízatása két évre szól. Az elnök megbízatását csak egy alkalommal, az irányító testület erre vonatkozó határozatát követően lehet meghosszabbítani.
(5) Az irányító testület saját tagjai közül elnököt választ, akinek a megbízatása két évre szól. Az elnök megbízatását csak egy alkalommal, az irányító testület erre vonatkozó határozatát követően lehet meghosszabbítani.
Módosítás 62 Rendeletre irányuló javaslat Melléklet – 8 cikk – 1 pont – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A jelöltlistát a férfiak és a nők egyenlő képviseletének és esélyegyenlőségének biztosítását szem előtt tartva kell elkészíteni.
(2) A kutatási és innovációs tanácsadó csoport legfeljebb tizenkét tagból áll, akik közül legfeljebb hat tagot a magánszektorbeli tagok, legfeljebb hatot pedig az irányító testület nevezi ki. Az irányító testület megállapítja az általa kinevezendő tagokra vonatkozó konkrét kritériumokat és a kiválasztási eljárást.
(2) A kutatási és innovációs tanácsadó csoport legfeljebb húsz tagból áll, akik közül legfeljebb nyolc tagot a magánszektorbeli tagok, legfeljebb tizenkettőt pedig az irányító testület nevez ki. Az irányító testület megállapítja az általa kinevezendő tagokra vonatkozó konkrét kritériumokat és a kiválasztási eljárást.
(2) A közös vállalkozás irányító testületének szabályokat kell elfogadnia a tagokra, a szervekre és a személyi állományra vonatkozóan az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése céljából. Az említett szabályokban a közös vállalkozás tagjainak az irányító testületben részt vevő képviselőit érintő összeférhetetlenség megelőzését célzó rendelkezéseknek is szerepelniük kell.
(2) A közös vállalkozás irányító testületének a legjobb uniós gyakorlatokkal összhangban lévő szabályokat kell elfogadnia a tagokra, a szervekre és a személyi állományra vonatkozóan az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése céljából. Az említett szabályokban a közös vállalkozás tagjainak az irányító testületben részt vevő képviselőit érintő összeférhetetlenség megelőzését célzó rendelkezéseknek is szerepelniük kell.
Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2017/009 FR/Air France referenciaszámú kérelem
Az Európai Parlament 2018. július 3-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Franciaország kérelme: EGF/2017/009 FR/Air France) (COM(2018)0230 – C8-0161/2018 – 2018/2059(BUD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0230 – C8-0161/2018),
– tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),
– tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen annak 13. pontjára
– tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,
– tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,
– tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0210/2018),
A. mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;
B. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani;
C. mivel Franciaország EGF/2017/009 FR/Air France referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 51. ágazatban (Légi szállítás) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája szerinti („NUTS”) 2. szintű Île-de-France (FR10) és Provence-Alpes-Côte d'Azur (FR82) régiókban történt 1858 elbocsátást követően;
D. mivel az uniós légitársaságok támogatása döntő fontosságú, figyelembe véve, hogy az Unió piaci részesedése a nemzetközi légi közlekedési ágazatban csökkenő tendenciát mutat;
E. mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt beavatkozási kritériumra épül, amely szerint legalább 500 munkavállalót bocsátanak el egy négy hónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a beszállítók vagy a továbbfeldolgozó vállalatok körében elbocsátott munkavállalókat és a tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is;
1. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Franciaország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 9 894 483 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami a 16 490 805 EUR-t kitevő összes kiadás 60%-a, amely a személyre szabott szolgáltatásokra fordított 16 410 805 EUR-t, továbbá az előkészítő, irányítási, tájékoztatási és nyilvánossággal kapcsolatos, valamint ellenőrzési és beszámolási tevékenységekre szánt 80 000 EUR összegű kiadásokat foglalja magában;
2. megállapítja, hogy a francia hatóságok 2017. október 23-án nyújtották be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság – a kiegészítő információk Franciaország általi benyújtását követően – 2018. április 23-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;
3. megjegyzi, hogy Franciaország 2015. május 19-én kezdte meg a személyre szabott szolgáltatások nyújtását a megcélzott kedvezményezetteknek, és hogy az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulásra való jogosultság időszaka ezért 2015. május 19-től 2019. október 23-ig fog tartani;
4. emlékeztet arra, hogy ez Franciaország második olyan kérelme, amely az Air France-tól történő elbocsátásokkal kapcsolatban az EGAA-ból nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra irányul, és a harmadik a légi közlekedési ágazat vonatkozásában a 2013. decemberi EGF/2013/014 FR/Air France referenciaszámúkérelmet, a 2015-ös EGF/2015/004 IT/Alitaliakérelmet és az arról hozott pozitív döntést követően(4);
5. emlékeztet, hogy az EGAA-ból származó pénzügyi hozzájárulás az elbocsátott munkavállalókat célozza, hogy segítse őket másik munkahely keresésében és nem minősül vállalatoknak nyújtott támogatásnak;
6. megjegyzi, hogy Franciaország azzal érvel, hogy az elbocsátások a világkereskedelemben a globalizáció hatására bekövetkezett jelentős strukturális változásokkal és különösen azzal kapcsolatosak, hogy a nemzetközi légi közlekedési ágazat súlyos gazdasági csapást szenvedett, nevezetesen csökkent az Unió piaci részesedése a Perzsa-öböl három fő társaságának látványos növekedésével szemben, amelyek rendkívül jelentős állami támogatásokban részesülnek és az uniós vállalatokkal ellentétben kevésbé korlátozó szociális és környezetvédelmi szabályok vonatkoznak rájuk;
7. sajnálatosnak tartja az Emirates, Qatar Airways és Etihad légitársaságoknak juttatott állami támogatások magas szintjét, ami kapacitásuk jelentős növekedését eredményezte, és gyengítette az európai repülőtéri csomópontok, köztük a párizsi Charles de Gaulle repülőtér pozícióját;
8. emlékeztet arra, hogy 2017. június 8-án a Bizottság rendeletre irányuló javaslatot(5) fogadott el a légi közlekedés terén zajló verseny védelméről, amelynek célja, hogy biztosítsa a tisztességes versenyt az uniós légi fuvarozók és harmadik országok légi fuvarozói között, a magas fokú összekapcsoltsági szintet eredményező körülmények fenntartása érdekében; megjegyzi, hogy a Parlament és a Tanács várhatóan 2018 őszén kezdik meg az e jogalkotási javaslattal kapcsolatos tárgyalásokat;
9. emlékeztet arra, hogy az Air France-nál bekövetkezett elbocsátások várhatóan jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolnak majd a helyi gazdaságra, amelynek a tartós munkanélküliséggel és az 50 éves és idősebb munkavállalók újbóli elhelyezkedésével kapcsolatos kérdéseket kell megoldania;
10. felhívja az Air France-t, hogy biztosítsa a szükséges magas színvonalú szociális párbeszédet;
11. megállapítja, hogy a kérelem 1858, az Air France vállalattól elbocsátott, többségében 55 és 64 év közötti munkavállalót érint, és az összes elbocsátás 76,2%-ára az Île-de-France régióban került sor; elismeri az EGAA által társfinanszírozott aktív munkaerőpiaci intézkedések fontosságát, hogy javuljanak a munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedés esélyei; megjegyzi továbbá, hogy az elbocsátott munkavállalók egyike sem 25 és 29 év közötti, illetve 64 év feletti;
12. megjegyzi, hogy Franciaország ötféle intézkedést tervez a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók érdekében:
i.
tanácsadás és pályaorientáció a munkavállalók részére,
ii.
szakképzés,
iii.
vállalkozás fellendítéséhez vagy vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás,
iv.
álláskeresési támogatás,
v.
mobilitási támogatás;
13. üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az intézkedésekkel megcélzott kedvezményezettek képviselőivel és a szociális partnerekkel egyeztetve készült el, valamint hogy olyan megállapodás jött létre az Air France, a szakszervezetek és a központi üzemi tanács között, amely biztosította, hogy valamennyi távozásra önkéntesen került sor;
14. megjegyzi, hogy az EGAA által társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatásokat azon munkavállalók vehetik igénybe, akik önkéntes távozásuk idején nem rendelkeznek konkrét tervvel a munkába való visszaállást illetően, és átképzésben, tanácsadásban vagy új vállalkozás indításával, illetve átvételével kapcsolatos segítségben szeretnének részesülni;
15. elismeri, hogy a francia munka törvénykönyvének előírásai szerint az ezer főnél többet alkalmazó vállalatoknak intézkedési javaslatokat kell tenniük, és hogy az EGAA-hoz benyújtott kérelem semmilyen hozzájárulást nem nyújt az átképzési szabadság első négy hónapjára, ami a francia törvény által előírt minimális időszaknak felel meg;
16. megállapítja, hogy az EGAA-rendeletben meghatározott jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott szolgáltatási csomag egészének legfeljebb 35%-ára vonatkoznak, és az említett fellépések a munkakereső vagy képzési tevékenységekben részt vevő megcélzott kedvezményezettek tevékeny részvételétől függnek;
17. emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerőpiaci kilátásokat és a szükséges készségeket, valamint hogy a csomagnak összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;
18. hangsúlyozza, hogy a francia hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást;
19. ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;
20. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze arra a nemzeti hatóságokat, hogy a növekedési potenciállal rendelkező és így munkaerőt felvevő ágazatokról szóló jövőbeni javaslataikban jobban térjenek ki a részletekre, valamint gyűjtsenek megalapozott adatokat az EGAA-támogatás hatásáról, amelyet többek között az állások minőségére és a munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésnek az EGAA révén elért arányára gyakorol; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az EGAA végrehajtását és tegyen jelentést a Parlamentnek;
21. emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon kérésére, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az összes EGAA-kérelemmel kapcsolatos dokumentumhoz;
22. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;
23. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.
MELLÉKLET
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA
Franciaország EGF/2017/009 FR/Air France referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről
(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2018/1093 határozattal.)
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/44 határozata (2014. december 17.) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről (Franciaország „EGF/2013/014 FR/Air France” referenciaszámú kérelme) (HL L 8., 2015.1.14., 18. o.).
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
– tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Unió intézményi egyensúlyának alakulására gyakorolt hatásáról szóló, 2009. május 7-i állásfoglalására(1);
– tekintettel a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2015)0215),
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára(2) és különösen annak 41. cikkére,
– tekintettel az uniós városfejlesztési menetrend létrehozásáról szóló, a városfejlesztésért felelős uniós miniszterek által 2016. május 30-án jóváhagyott Amszterdami Paktumra,
– tekintettel az uniós politikák városi dimenziójáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(3),
– tekintettel az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről szóló, 2014. január 7-i 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(4),
– tekintettel a Bizottság „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – Az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, 2014. július 18-i közleményére (COM(2014)0490),
– tekintettel az uniós városfejlesztési menetrenddel összefüggő, a területi kohézióval és városfejlesztési ügyekkel foglalkozó miniszterek által 2015. június 10-én elfogadott nyilatkozatra;
– tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(5),
– tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(6),
– tekintettel az uniós városfejlesztési menetrendről szóló, 2016. június 24-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a városi fejlődésről és területi kohézióról szóló nem hivatalos lipcsei miniszteri találkozón 2007. május 24–25-én elfogadott, a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára,
– tekintettel az ENSZ Quitóban (Ecuador) tartott, lakásügyi és fenntartható városfejlesztési konferenciáján (Habitat III) 2016. október 20-án elfogadott új városfejlesztési menetrendre,
– tekintettel a Bizottság európai nagyvárosok helyzetéről szóló 2016. évi jelentésére,
– tekintettel „Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójábanˮ című jelentésről szóló, 2017. december 12-i állásfoglalására(7);
– tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0203/2018),
A. mivel a Maastrichti Szerződés létrehozta a Régiók Európai Bizottságát, ezáltal – e bizottságban ülő képviselőiken keresztül – konzultatív szerepet juttatva a városoknak az uniós döntéshozatali folyamatban;
B. mivel a Régiók Bizottsága e feladatát a párbeszéd és az uniós döntéshozatalban való tevékeny részvétel népszerűsítését célzó fellépések sorozata révén végzi;
C. mivel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv a Régiók Európai Bizottságát felhatalmazza rá, hogy az Európai Unió Bíróságán keresztül fellépjen azon jogalkotási aktusok ellen, amelyek – amennyiben a szerződés szerint elfogadásukhoz konzultálni kell a bizottsággal – nem tartják tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét; mivel tehát a városoknak rendelkezésére áll egy olyan eszköz, amellyel védelmezhetik érdekeiket az Európai Unióban;
D. mivel világos különbséget kell tenni a városok szerződésekben lefektetett képviselete (tagság a Régiók Bizottságában) és a városok érdekképviseleti szervezetei között;
E. mivel az EU lakosságának nagyobb hányada (több mint 70%-a) városi környezetben él;
F. mivel a hatalom területi kötöttségének – a globalizációval együtt járó – fellazulási folyamata nem teszi szükségtelenné az európai városok hálózatait, amelyekben az uniós polgárok érdekei megjelennek és érvényesíthetők;
G. mivel az uniós szakpolitikák és jogszabályok többségét helyi és regionális szinten – ideértve a városok szintjét is – hajtják végre, és ma már szinte valamennyi politikai, gazdasági és szociális területre kiterjednek;
H. mivel az EU intézményi szerkezete a többszintű kormányzás és a szubszidiaritás elvén nyugszik;
I. mivel a – Régiók Bizottsága által elfogadott – európai többszintű kormányzás chartája rámutat egyfelől az Európai Unió, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok lojális partneri együttműködése, másfelől az egyes szintek saját hatásköreiket tekintve egyenlő legitimitása és elszámoltathatósága közötti szoros összefüggésre;
J. mivel a Régiók Bizottsága létrehozta a szubszidiaritás-ellenőrzési hálózatot az Európai Unió helyi és regionális hatóságai és az uniós intézmények közötti információcsere megkönnyítése végett a Bizottság azon dokumentumai és jogalkotási javaslatai tekintetében, amelyek közvetlen hatással vannak a regionális és helyi hatóságokra;
K. mivel fentebb említett, 2017. december 12-i állásfoglalásában – az uniós polgárság erősítése, illetve e polgárság gyakorlása érdekében – felhívta a Bizottságot, hogy ösztönözze a helyi hatóságokat európai ügyekkel foglalkozó önkormányzati képviselők kinevezésére, hiszen ez a szint helyezkedik el legközelebb a polgárokhoz;
L. mivel a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Charta több ízben is használja az „európai városok” kifejezést;
M. mivel a Polgármesterek Szövetsége támogatta az integrált éghajlatváltozás integrált mérséklésére és az alkalmazkodásra irányuló stratégiákat, az energiahatékonyság javítását és a megújuló energiák szélesebb körű használatát; mivel ezek a kezdeményezések rámutatnak arra, hogy a városok közötti együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje miképpen segítheti az uniós szakpolitikai célok elérését;
N. mivel a Lipcsei Charta szerint a városok „értékes és pótolhatatlan gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők” és felelősséget viselnek a területi kohézióért, a Bizottság európai nagyvárosok helyzetéről szóló 2016. évi jelentésének egyik kulcskövetkeztetése pedig az, hogy a városok központi szerepet játszanak az EU gazdasági, társadalmi és környezeti céljainak elérése tekintetében; mivel a városoknak ezért kulcsszerepet kell juttatni a kohéziós politikában;
O. mivel a Lipcsei Charta megállapítja, hogy a tagállamok illetékes miniszterei kötelesek a kiegyensúlyozott területi szerveződés többközpontú városi struktúrára alapján történő előmozdítására, továbbá leszögezi, hogy a városoknak kell a városi régiók fejlődésének fő központjaivá válniuk és rájuk hárul a területi kohézió felelőssége;
P. mivel az Unió városfejlesztési menetrendje („Amszterdami Paktum”)) – maradéktalanul ragaszkodva az uniós szerződések alapján meghatározott szubszidiaritás elvéhez és hatáskörökhöz – a partnerségre építve létrehozza a tagállamok, régiók, városok, a Bizottság, a Parlament, az uniós tanácsadó testületek és más érdekeltek közötti együttműködés platformját, célul kitűzve, hogy informálisan hozzájáruljon mind a meglévő, mind a jövőbeli uniós jogszabályok megalkotásához, illetve felülvizsgálatához;
Q. mivel a városfejlesztési menetrend egyik pillére különösen a jobb szabályozás, amelynek célja az uniós szakpolitikák, jogszabályok és jogi eszközök hatékonyabb és koherensebb végrehajtására történő összpontosítás, viszont nem célja új jogszabályok kezdeményezése;
R. mivel a Bizottság a jogalkotás minőségének javítására irányuló csomagban felszólítja a helyi hatóságokat, hogy eseti alapon vegyenek részt a jövőbeli jogalkotási javaslatok területi hatásának értékelésében;
S. mivel 2016. június 24-i következtetéseiben a Tanács üdvözölte az Amszterdami Paktumot és felhívta – mások mellett – a Bizottságot, a tagállamokat, a helyi és regionális hatóságokat, valamint az Európai Parlamentet további, ide vonatkozó fellépések megtételére, felkérve a Parlamentet, hogy vegye figyelembe a partnerségek eredményeit és ajánlásait a vonatkozó új vagy meglévő uniós jogszabályok megvitatásakor, követve a városfejlesztési ügyekért felelős főigazgatók útmutatásait, az illetékes bizottságok menetrendjeinek megfelelően;
T. mivel ugyanezen városfejlesztési menetrend a Bizottságra azt a feladatot rója, hogy – egyebek mellett – vegye figyelembe a partnerségek eredményeit és ajánlásait a vonatkozó uniós jogszabályok, eszközök és kezdeményezések kidolgozásakor vagy felülvizsgálatakor, továbbá működjön együtt a városi hatóságokkal és az ezeket képviselő szervezetekkel, kihasználva a konzultációra és visszajelzésre szolgáló számos meglévő lehetőséget az új szakpolitikai és jogszabályokra irányuló kezdeményezések összeállításakor, valamint a meglévő uniós stratégiák, szakpolitikák és jogszabályok értékelésekor;
U. mivel a biztonság és a bevándorlás támasztotta új világszintű kihívások, a népesedési helyzet, a fiatalkori munkanélküliség, a közszolgáltatások minőségével, a tiszta és megfizethető energiához való hozzáféréssel, a természeti katasztrófákkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos kihívások erősebb elkötelezettséget követelnek meg a városoktól az uniós szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során;
V. mivel az európai városok értékes volta abból is adódik, hogy a közös európai kulturális örökség nagy részének ők adnak otthont;
W. mivel a városok képviselik azt a szintet, amelyet a polgárok a leginkább értenek és ezért a városokban nagy potenciál rejtőzik a tekintetben, hogy konstruktív párbeszédet alakíthatnak ki a polgárokkal, amit a jövőre nézve optimista módon szemléltet a Régiók Bizottsága által – a helyi és regionális partnerekkel együttműködésben – szervezett „civil párbeszédek” tapasztalata;
X. mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendből és az éghajlatváltozásra vonatkozó Párizsi Megállapodásból eredő politikai követelmények fényében a városok képessége növekszik arra, hogy innovatív szakpolitikai megoldásokat és eszközöket dolgozzanak ki – meghaladva a létező formákat – a szociális, ökológiai és gazdasági fenntarthatóság és a tisztességes kereskedelmi rendszerek, továbbá az Unión belüli és kívüli kapcsolódások érdekében, és átültetve a gyakorlatba őket;
Y. mivel a az EU városfejlesztési menetrendje kapcsán kiadott – a területi kohézióval és a városfejlesztési ügyekkel foglalkozó uniós miniszterek által 2015 júniusában elfogadott – nyilatkozat elismeri a Régiók Bizottsága, az Eurocities és az Európai Települések és Régiók Tanácsa (CEMR) fontos szerepét a városi területek érdekeinek kifejeződésében;
Z. mivel a városok színterei lehetnek az európai polgárságban rejlő lehetőségek kiaknázásának és a tevékeny polgárság előmozdítása révén erősítésének, abból a felismerésből adódóan, hogy a városok nagyobb hatékonysággal hozhatják létre az EU és polgárai közötti közvetítő struktúrákat;
AA. mivel a városok uniós politikákban való részvétele elősegíti az uniós folyamatokkal való helyi szintű azonosulást, a nagyobb részvételen alapuló európai demokrácia révén a jobb kormányzást, a jobb közigazgatási kapacitást és a jobb minőségű közszolgáltatásokat az egész Unióban, ekképpen hozzájárulva a jó igazgatáshoz való jog érvényesítéséhez, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke rögzít;
AB. mivel fontos a helyi és regionális hatóságokat a lehető legkorábbi szakaszban bevonni a döntéshozatali folyamatba és integráns félként kezelni őket a területi hatások értékelésében;
AC. mivel a városok részvételének jelenlegi formái egyelőre nem kielégítőek az uniós szakpolitikák és jogszabályok kidolgozására és végrehajtására tett hatás perspektívájából; mivel ráadásul ez a hatás sokkal nagyobb lehetne, ha a városok közös történelmi, földrajzi, népességi, gazdasági, szociális és kulturális sajátosságaik alapján hálózatokba tömörülnének;
1. megállapítja, hogy a városok – kisvárosok, városok, illetve városiasodott és nagyvárosi területek, valamint kisebb és közepes nagyságú városok – bevonását az uniós döntéshozatalba megkönnyíti a Régiók Bizottságában mint konzultatív és tanácsadó testületben való részvételük; úgy véli, hogy a jelenlegi intézményrendszer nemzeti és uniós szinten is kedvez az együttműködési platformoknak mind a városok között, mind pedig a városok, az őket képviselő szervezetek és a döntéshozatali testületek között, az őszinte együttműködés, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek megfelelően;
2. rámutat, hogy az urbanizáció fokát és a lakosság sűrűségét kivéve a népesség, terület, a funkciók és az önállóság szintje tekintetében nem létezik egységes meghatározás a város fogalmára, és ezért az egyes tagállamok e fogalom tekintetében eltérő megközelítéseket alkalmazhatnak, illetve alkalmaznak;
3. megállapítja, hogy az EU fokozatosan erősíti számos szakpolitikájának városi dimenzióját, amint arról például az „intelligens városok és közösségek” koncepciója (európai innovációs partnerség) és az olyan kezdeményezések, mint a városi közösségi kezdeményezés I. (URBAN I.), az URBAN II., a fenntartható városfejlesztés (az ERFA 7. cikke(8)), a városfejlesztési hálózat, az Innovatív városfejlesztési tevékenységek, az Európa Kulturális Fővárosa, az Európa Zöld Fővárosa, valamint az európai innovációs főváros, a Polgármesterek Szövetsége és az uniós városfejlesztési menetrend tanúskodnak;
4. emlékeztet rá, hogy a városok fontos szerepet játszanak bizonyos uniós szakpolitikák és eszközök végrehajtásában, így a kohéziós politika, valamint az európai strukturális és beruházási alapok terén; felszólítja ezért a városokat, hogy valamennyi igazgatási szinten integrált módon működjenek együtt a magánszektorral és a civil társadalommal, összhangban a partnerségi elvvel;
5. hangsúlyozza a városok, valamint a helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepét a legfontosabb uniós szakpolitikák előkészítésében, kidolgozásában, finanszírozásában és végrehajtásában, amilyen például az éghajlatváltozás kezelése, olyan városi, gazdasági, társadalmi és területi fejlesztési folyamat révén, amely lehetővé teszi a városok számára az új kihívások kezelését és a lehetőségek megragadását a következő uniós finanszírozási időszakban, azzal a céllal, hogy a rendelkezésre álló forrásokat ne csak intelligens és fenntartható városok, hanem a jövő kreatív városai érdekében is mozgósítsák; hangsúlyozza továbbá ehhez kapcsolódóan a világméretű stratégiák és kezdeményezések – így az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai vagy a Polgármesterek Globális Szövetsége – fontosságát;
6. hangsúlyozza, hogy mivel a városok bizonyították, hogy képesek a fenntartható városfejlesztést célzó integrált fellépések hatékony irányítására, nagyobb szerepet kell kapniuk a vonatkozó szakpolitikák végrehajtásában;
7. hangsúlyozza, hogy a városok a társadalmi diplomácia eszközeként fontos szerepet tölthetnek be az Unió külső politikáiban, a különböző országokból érkező emberek összefogásában és a fontos politikai programokban különböző okok miatt nem szereplő kérdések megoldásában, ezért felszólít a megfelelő uniós támogatási mechanizmusok jobb finanszírozására;
8. rámutat arra, hogy ugyanakkor a városok olykor nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel és adminisztratív kapacitással ahhoz, hogy részt vehessenek az uniós források megszerzésére irányuló pályázatokban; üdvözli ezért az „egyablakos” megoldás létrehozását a városok számára, amelynek internetes oldala és dokumentumai az Unió valamennyi nyelvén hozzáférhetők lesznek; felszólít a különböző uniós szakpolitikák keretében a városok számára kijelölt eszközök és programok jobb összehangolására és integrációjára, amelyet olyan biztos kijelölése révén kell megvalósítani, aki politikai vezető szerepet tölt be az adott területen, hogy stratégiai irányt szabjon a szóban forgó szakpolitikáknak – összhangban azzal a tendenciával, hogy a városi térségek egyre nagyobb hangsúllyal szerepelnek az uniós szakpolitikákban –, ezzel összefüggésben szintén figyelembe véve az európai helyi hatóságok közötti különbségek sokféleségét és az e hatóságokban rejlő lehetőségeket; fontosnak tartja a városok vonatkozásában kiegyensúlyozottabb megközelítés előmozdítását az érintett eszközökhöz és programokhoz való hozzáférés tekintetében, különösen tanácsadói kapacitások fejlesztése révén;
9. üdvözli az uniós városfejlesztési menetrendet mint a partnerségen alapuló többszintű kormányzás új modelljét, amely a városokat – egyebek mellett – a meglévő szabályozás felülvizsgálatára és a szakpolitikák jövőbeli alakításának átgondolására készteti; hangsúlyozza, hogy integrált és átfogó megközelítésre van szükség az uniós dokumentumokban rögzített többszintű kormányzás gyakorlati végrehajtása tekintetében, igazodva az uniós szakpolitikák alapvető céljaihoz; rámutat a helyi szintű és alulról építkező megközelítések – például a közösség által irányított fejlesztések – egymást kiegészítő jelentős szerepére;
10. felhív a városfejlesztési menetrend összehangolására, megerősítésére és formalizálására; véleménye szerint ennek nem szabad önkéntes folyamatnak maradnia, a tagállamoknak és a Bizottságnak pedig fokozottabban felelősséget kell vállalniuk benne és kötelezniük kell magukat arra, hogy körültekintően megvizsgálják és adott esetben végrehajtsák a beérkezett ajánlásokat;
11. felhívja a városfejlesztési menetrend keretében működő partnerségeket ajánlásaik és cselekvési terveik gyors elfogadására; felhívja továbbá a Bizottságot annak bemutatására, hogy az ilyen konkrét javaslatokat miképpen veszi figyelembe – különösen a jobb szabályozással, finanszírozással és tudásanyaggal kapcsolatban –, valamint hogyan építi be ezeket lehetőség esetén a jövőbeli jogalkotási javaslatokba; felhívja a Bizottságot, hogy ezekről az eredményekről következetesen tegyen jelentést a Parlamentnek;
12. üdvözli a városok közötti együttműködési platformokat, amelyek lehetővé teszik szinergiák létrejöttét a határokon átívelő együttműködés számára, valamint az uniós szakpolitikák megfelelőbb helyszíni végrehajtását; véleménye szerint az uniós Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége jó és követendő példa;
13. üdvözli a városi adatok platformjának Bizottság általi létrehozását; felhívja azonban az Eurostatot és a Bizottságot, hogy a meglévő szakpolitikák hatékony kiigazítása és a jövőbeli szakpolitikák kialakítása érdekében gyűjtsenek és állítsanak össze részletesebb adatokat és különösen időszaki adatokat;
14. szükségesnek tartja a jelenlegi uniós intézményi keretben a városok uniós döntéshozatalban való korai és koordinált részvételének az erősítését, különösen az őket közvetlenül érintő jogszabályok tekintetében, oly módon, hogy ne sérüljön sem a szakpolitika és a döntéshozatal átláthatósága és hatékonysága, sem a tagállamok eltérő alkotmányos realitásai; felszólít fokozottabb átláthatóságra és a polgárok uniós döntéshozatali folyamatba való bevonására; üdvözli e tekintetben az európai polgári kezdeményezést és felszólít ezen eszköz erőteljesebb népszerűsítésére a tagállamokban;
15. meggyőződése, hogy jelentősen nagyobb szerepet kell juttatni a városoknak a jövőbeli uniós szakpolitikák kialakításában; felhívja ezért az EU-t, hogy értékelje újra – különösen hosszú távú megfontolások miatt – az európai várospolitika kialakítását;
16. emlékeztet rá, hogy a Régiók Bizottsága koordinálja az Európa 2020 nyomonkövetési platformot (EUROPE 2020MP), amelynek fő feladata annak biztosítása, hogy a városok, régiók és más helyi hatóságok véleménye helyet kapjon a Bizottság gazdasági növekedést és innovációt célzó stratégiájának kialakításában;
17. ajánlja a városok és helyhatóságok politikai képviseletének erősítését a jelenlegi uniós intézményi keretben, továbbá, hogy a tagállamok fontolják meg a városok képviseletének erősítését a Régiók Bizottságán belül, nem kisebbítve ugyanakkor a régiók és a vidéki területek szerepét;
18. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a területi struktúráik sokszínűsége teljes mértékben tükröződjön a Régiók Bizottsága tagjainak személyére vonatkozó javaslataikban, továbbá adott esetben tegyenek javaslatot több, helyi szintet képviselő személy RB-taggá történő kinevezésére;
19. hangsúlyozza a városokat képviselő szervezetek – például az Eurocities és az Európai Települések és Régiók Tanácsa (CEMR) – fontosságát; pártolja a helyi hatóságokat és a városi érdekeket képviselő európai szervezetek – így az Eurocities hálózat, a CEMR és mások – részvételének megerősítését a szakpolitikai tervezésben, és úgy véli, hogy ezeknek a szervezeteknek az uniós intézmények kulcsfontosságú partnereivé kell válniuk egy állandó strukturált párbeszédet lehetővé tevő mechanizmus kialakítása révén, beleértve – különösen a jogalkotást megelőz szakaszban – a Régiók Bizottságát is;
20. ajánlja, hogy valamennyi, helyi szintet érintő szakpolitikai intézkedés és jogszabály esetében kerüljön sor a területi hatások értékelésére; véleménye szerint a helyi és városi hatóságokat képviselő szervezetekkel folytatott párbeszéd lehetővé teszi számukra, hogy részt vállaljanak a területi hatások értékeléséből, tanácsokkal szolgáljanak a szakpolitikai tervezést előkészítő tanulmányokhoz, valamint szubnacionális szinten rendszeres, célzott, technikai szakértelmet biztosítsanak az uniós jogszabályok végrehajtásához; emlékeztet rá, hogy a Régiók Bizottsága végez területi hatásértékeléseket;
21. fokozottabb együttműködésre ösztönöz a Tanács és a helyi hatóságok között; felszólít a városok és régiók, illetve az őket képviselő szervezetek konzultatív szerepének erősítésére a helyi szintet érintő ügyekben a Tanácson belül;
22. véleménye szerint a városokat, városi központokat és önkormányzatokat tágabb látószögből kell értelmezni és nem csupán demokratikus irányítás alatt álló közigazgatási struktúráknak kell őket tekinteni, és a városi központokban meg kell látni azt a lehetőséget, hogy a társadalmi vita, az ismeretátadás és a politikai tér kialakításának helyszíneivé válhatnak az EU-ban, anélkül, hogy ez korlátozná a vidéki területek szerepét; megállapítja, hogy szükség van az alapvető jogok és szabadságok biztosítása, valamint az egyenlőség, a megkülönböztetés-mentesség és az igazságosság által jellemzett európai nyilvános tér pilléreinek újragondolására;
23. hangsúlyozza a civil társadalom által az EU politikai életében játszott szerep fontosságát; véleménye szerint a városok képviselik azt a szintet, ahol az emberek a legkönnyebben bevonhatók, mert itt nyílik kivételes lehetőség az uniós lakosság széles rétegeinek megszólítására; megállapítja, hogy a városoknak így legitimizáló szerepük is lehet, és hozzájárulhatnak az uniós polgárt megillető jogokat középpontba állító figyelemfelhívó kampányokhoz;
24. emlékeztet rá, hogy az uniós stratégiák kidolgozása során pozitív szerepet játszó központokként kell elismerni a városokat, ahol a helyi szinten keletkező problémákat helyi szinten lehet megoldani, és amelyek hozzájárulnak a többszintű kormányzás rendszerének erősítéséhez az Unióban, és hogy ennek a perspektívának gyakorlati következményei vannak az uniós döntéshozatali folyamat alulról felfelé, illetve felülről lefelé építkező intézményrendszere tekintetében;
25. véleménye szerint a városok képviselete nem korlátozható az őket képviselő személyek irányítási és konzultatív struktúrákban való hivatalos részvételére, és a városok, települések és falvak – tehát nem csupán az országok fővárosai vagy a régiók központjai – olyan vitaközpontokká válhatnak, ahol megvitatják az Unió jövőjét és szakpolitikáit;
26. véleménye szerint annak érdekében, hogy az Unió jövőjéről és szakpolitikáiról folyó viták központjaivá váljanak, az önkormányzatoknak ki kell nevezniük egy európai ügyekkel foglalkozó képviselőt, továbbá az ilyen megbízatással rendelkező helyi képviselők között hálózatot kell kiépíteni;
27. felszólít megfelelő támogatás odaítélésére a városok és a helyi hatóságok számára, hogy képesek legyenek az uniós politika alakítása városi dimenziójának javítására;
28. ajánlja, hogy az uniós szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása céljából használják ki – a szűk értelemben vett várospolitikán kívül eső területekről folytatott viták és konzultációk révén – az Unió városaiban rejlő potenciált;
29. hangsúlyozza, hogy ez a cél csak akkor érhető el, ha a vitákra és konzultációkra a nemzeti vagy régiós fővárosokon kívül eső olyan városi körzetekben kerül sor, amelyek könnyen megközelíthetők a közelben élő polgárok számára, beleértve kisebb városokat és falvakat is, mivel a fő cél közelebb hozni az Európai Uniót polgáraihoz;
30. elismeri annak fontosságát, hogy olyan részvételi modelleket kínáljanak fel, amelyek igazodnak a különböző körülményekhez, illetve a különböző méretű és jelentőségű városokhoz, az európai fővárosokat és a kis vagy közepes méretű városokat is beleértve;
31. véleménye szerint a Parlament a Régiók Bizottságával együtt természetes támaszai egy ilyen folyamatnak, mert testületként képesek megfogalmazni a viták és konzultációk megindításához szükséges kérdéseket, valamint az összegyűjtött nézetek, vélemények és projektek alapján következtetéseket levonni;
32. javasolja, hogy a polgárokkal való konzultáció folyamatát a Parlament és a Régiók Bizottsága szervezze, együttműködésben az európai viták lefolytatásához alkalmas fórumnak ítélt európai városok önkormányzataival, valamint hogy e fórumokra olyan jelentős városokban kerüljön sor – szoros együttműködésben a tagállamokkal –, amelyeknek hatása a lehető legszélesebb részvétel biztosítása érdekében az érintett régió lakosságának többségére kiterjed;
33. javasolja továbbá, hogy az európai vitafórumokként elismert városok önkormányzatai vállaljanak felelősséget azért, hogy az egyetemek, helybéli iskolák és más oktatási intézmények, a média, a társadalmi szervezetek és egyesületek, valamint általában a kiterjedt szakmai és közéleti tudásanyaggal rendelkező polgárok számára biztosítják a vitákhoz és a konzultációkhoz való szabad és nyílt hozzáférést, valamint a bennük való részvétel lehetőségét; véleménye szerint az önkormányzatokra kell bízni azt is, hogy meghívják valamennyi városirányítási szint – beleértve a kisebbeket is –, továbbá a partner önkormányzatok képviselőit a tágabb városi környezetből, valamint észszerű lenne e kötelezettség területi kiterjedését az uniós szintű illetékes testületek és az európai fórumnak helyet adó város önkormányzata között kötendő megállapodásban meghatározni;
34. javasolja egy 54 európai vitafórumot felölelő kísérleti program beindítását – gondoskodva a kiegyensúlyozott területi képviseletről és a különböző méretű városok képviseletéről – a tagállamok fővárosi ranggal nem rendelkező városaiban, ekképpen rendszerbe foglalva az uniós ügyekről szóló városi szintű vitát és konzultációt;
35. hangsúlyozza, hogy szükség van a bevált gyakorlatok megosztására az európai városok között, mivel némelyek közülük már sikeresen hajtottak végre migrációval vagy éghajlatváltozással összefüggő programokat, illetve innovatív városirányítási tervekkel rendelkeznek;
36. hangsúlyozza, hogy a városok helyzetének megerősítése – a Régiók Bizottságában is – az uniós szakpolitikák kialakításában nem aknázza alá, hanem éppen megszilárdítja a más irányítási szintekbe vetett bizalmat, hiszen az Unió, a tagállamok és a regionális és helyi struktúrák közötti kétoldalú bizalomra építve erősíti a többszintű kormányzást és a szubszidiaritást;
37. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
Az Európai Parlament és a Tanács 1301/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről (HL L 347., 2013.12.20., 289. o.).
Háromdimenziós nyomtatás: szellemi tulajdonjogok és polgári jogi felelősség
142k
51k
Az Európai Parlament 2018. július 3-i állásfoglalása a háromdimenziós nyomtatásról: kihívás a szellemi tulajdonjogok és a polgári jogi felelősség terén (2017/2007(INI))
– tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre3(1),
– tekintettel a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelvre(2),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A holnap valósága. 3D nyomtatás – az európai gazdaság megerősítésének eszköze” című véleményére(3),
– tekintettel „A jelenkor társadalmi kihívásaira választ adó kiegyensúlyozott szellemitulajdonjog-érvényesítési rendszer” című, 2017. november 29-i európai bizottsági közleményre (COM(2017)0707),
– tekintettel „A szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes vonatkozásaival kapcsolatos iránymutatás” című, 2017. november 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0708),
– tekintettel a Bizottságnak a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló, 2017. május 10-i vitaanyagára (COM(2017)0240),
– tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0223/2018),
A. mivel a háromdimenziós nyomtatás a magánszemélyeknek szánt 3D nyomtatók piaci bevezetésével, illetve digitális modelleket és 3D nyomtatási szolgáltatásokat egyaránt kínáló piaci szereplők megjelenésével a nagyközönség számára is elérhetővé vált;
B. mivel a 3D nyomtatás az egyik legfontosabb technológiának tekinthető, amelynek tekintetében Európa vezető szerepet játszhat; mivel a Bizottság elismerte a 3D nyomtatás előnyeit, amikor a Horizont 2020 révén 2014 és 2016 között 21 olyan projektet támogatott, amely erre a technológiára alapul;
C. mivel a 3D nyomtatás az 1960-as években született meg, kísérleti jelleggel, és mivel a kezdetben az Egyesült Államokban kifejlesztett technológia az az ipari ágazatban 1980-as években kezdett elterjedni;
D. mivel a 3D nyomtatók piaca gyorsan növekvő ágazat, és mivel ez várhatóan az elkövetkező években is folytatódik;
E. mivel azonban a 3D nyomtatás közösségi tereinek – gyakori nevükön a fablab-ok – fejlődése, valamint az időnként online 3D fájlcserélő platformokkal is összekapcsolt távnyomtatási szolgáltatások fejlődése mindenki számára lehetővé teszi, hogy egy tárgyat 3D-ben nyomtattasson ki, ami előnyt jelent a feltalálók és a projektgazdák számára;
F. mivel a gyártási láncok ellátásának átalakítására óriási lehetősége van a 3D nyomtatásnak, amely segítségével európai kibocsátás szintje növelhető; mivel e technológia alkalmazása új lehetőségeket kínál az innováció és az üzleti fejlődés számára;
G. mivel az EU az elsőbbséget élvező technológiai területek közé felvette a 3D nyomtatást; mivel az Európai Bizottság a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló friss vitaanyagában is kitér a 3D nyomtatásra azon jelentős tényezők között, amelyek ipari átalakulásokhoz vezetnek majd;
H. mivel a Bizottság a 3D nyomtatást kiemelt intézkedési területként kezeli, amely jelentős gazdasági lehetőségeket kínál, különösen a kisebb innovatív vállalkozások számára; mivel számos ország elismerte már a 3D nyomtatás átformáló potenciálját, és bár még eltérően, de megkezdte a gazdasági és technológiai ökoszisztéma kialakításának előmozdítására irányuló különböző stratégiák megalkotását;
I. mivel a 3D nyomtatással megvalósított gyártás túlnyomó részét jelenleg prototípusok előállítása jelenti; mivel bizonyos iparágak már évek óta használnak kész alkatrészeket, és ezek piaca viszonylag gyorsan nő; mivel a gyártás egyre nagyobb részét inkább a használatra vagy forgalmazásra kész tárgyak, mintsem az egyszerű prototípusok előállítása jelenti;
J. mivel az innovatív vállalkozások számára a 3D nyomtatásnak számos potenciális előnye van; ugyanis a 3D nyomtatás lehetővé teszi az összköltség csökkentését, különösen az új termékek fejlesztése, tervezése és tesztelése vagy a már meglévők javítása során;
K. mivel a társadalomban egyre elterjedtebbé válik a 3D nyomtatás alkalmazása, különösen az oktatás területén, a polgárok és az induló innovatív vállalkozások fórumain – például az alkotótereken (maker spaces) –, továbbá a magánszférában;
L. mivel a 3D nyomtatás egyre egyszerűbbé és elérhetőbbé válik mindenki számára; mivel várhatóan az alkalmazható anyagokra, a sebességre, valamint a nyersanyagokra és az energiafogyasztásra vonatkozó korlátok rövid időn belül jelentősen csökkennek;
M. mivel a legfejlettebb iparágak nagy része alkalmazza ezt a technológiát, mivel nagymértékben bővültek a 3D nyomtatás felhasználási lehetőségei, mivel az elvárások számos területen magasak, például, de nem kizárólag, a gyógyászati (a regeneratív orvoslástól a protézisek gyártásáig), a repülési, az űrrepülési, a gépjárműipari, a háztartásigép-gyártási, az építőipari, a régészeti kutatási, az építészeti, a gépészeti, a szabadidős vagy a formatervezési ágazatokban;
N. mivel a szabályozás hiánya kulcsfontosságú iparágazatokban, például az űrkutatásban és az orvosi/fogorvosi szektorban korlátozta a 3D nyomtatás alkalmazását, és mivel a 3D nyomtatók használatának szabályozása segíteni fog a technológiák használatának növelésében és a lehetőséget teremt a kutatásra és fejlesztésre;
O. mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság fent említett véleménye leszögezi, hogy a digitális forradalom ösztönző hatását kihasználva és „a megfelelő fejlett gyártási technológiák segítségével Európa visszaköltöztetheti a gyártást az alacsonyabb munkabért adó térségekből, hogy serkentse az innovációt, és fenntartható növekedést idézhessen elő hazai földön.”
P. mivel a 3D nyomtatás önmagában mérsékelné mind a szállítási kiadásokat, mind pedig a szén-dioxid-kibocsátásokat;
Q. mivel a 3D nyomtatási technológia várhatóan pozitív hatással lesz az egyes esetekben fizikailag könnyebb és kevésbé veszélyes új, szakképesítést igénylő munkalehetőségek (karbantartó technikusi, mérnöki, tervezői stb. álláshelyek) nagyobb mértékben való létrehozására, és ezért az új technikusi munkakörök (pl. 3D nyomtató-operátor) létrehozása nyomán új felelősségi körök jönnek létre, a 3D nyomtatási iparágnak pedig megfelelő képzést nyújtó tanfolyamokat kell biztosítania annak érdekében, hogy a technikusok a hagyományos gyártásban dolgozó technikusokéhoz hasonló tudásszintet érjenek el; mivel a 3D nyomtatási technológia csökkenti a gyártási és tárolási költségeket is (kis mennyiségekben végzett, pontosan a szükségletekhez igazodó termelést stb. téve lehetővé); mivel a gyártási álláshelyek csökkenése ugyanakkor nagymértékben kihat majd azon országok gazdaságára, amelyek nagy számú, alacsony képzettséget igénylő munkakörre alapulnak;
R. mivel jelenleg nem lehet felmérni, hogy a 3D ipar fejlődése pontosan milyen gazdasági hatást vált majd ki az Európai Unió különböző tagállamaiban;
S. mivel a 3D nyomtatás lehetőséget kínálhat a fogyasztónak arra, hogy megoldást találjon a tervezett elavulásra azáltal, hogy lehetővé teszi számára, hogy az egyre rövidebb élettartamú háztartási berendezések alkatrészeit saját maga állítsa elő;
T. mivel a 3D nyomtatási technológia egyes különleges, jogi és etikai természetű kérdéseket vethet fel mind a szellemi tulajdon – így a szerzői jogok, szabadalmak, a tervezés, a térbeli védjegyek, sőt a földrajzi jelzések –, mind a polgári jogi felelősség területén, és mivel ezek a kérdések ugyanúgy a Jogi Bizottság hatáskörébe tartoznak;
U. mivel az új technológiák képesek tárgyakat vagy embereket beolvasni, és digitális fájlokat létrehozni, amelyek később 3D-ben nyomtathatók, és mivel ez sértheti a képmáshoz vagy a magánélet védelméhez való jogot;
V. mivel a 3D nyomtatási technológia biztonsági és különösen kiberbiztonsági kérdéseket is felvethet, többek között fegyverek, robbanóanyagok vagy kábítószerek és bármely más veszélyes tárgy gyártását illetően, és mivel az e típusú termeléssel szemben különösen ébernek kell lenni;
W. mivel a szerzői jog szempontjából hasznos megkülönböztetéseket kell tenni: különbséget kell tenni ugyanis az otthon végzett magáncélú nyomtatás, illetve kereskedelmi használatra szánt nyomtatás között, valamint szakmai szereplők egymás közötti kapcsolatában, illetve szakmai szereplők és fogyasztók közötti viszony keretében végzett nyomtatás között is;
X. mivel az irodalmi és műalkotások tulajdonával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó francia magas szintű tanács (CSPLA) a 3D nyomtatásról és a szerzői jogokról készített egyik jelentésében megállapította, hogy „a 3D nyomtatás demokratizálása a jelenlegi helyzetben nem okoz súlyos problémát a szerzői jog megsértése miatt”, mivel azonban egyúttal azt is elismeri, hogy „a hamisítás kockázata elsősorban a képzőművészeti alkotások esetében áll fenn”;
Y. mivel most még csak néhány példa jelezhető előre, de a közeljövőben a technológia fejlődése miatt a helyzet valószínűleg bonyolódni fog; mivel felvetik a kérdést, hogy hogyan kezelhető 3D nyomtatási technológiák alkalmazásával történő hamisítás lehetősége;
Z. mivel a 3D nyomtatás során használt eljárások következtében kialakult az ágazatban „az alkotás dematerializálódásának” nevezett jelenség, ami abból áll, hogy a műalkotás digitális formában már a fizikai megjelenésének elnyerése előtt terjedhet, ami megkönnyíti másolatok készítését, és megnehezíti a hamisítás elleni küzdelmet;
AA. mivel tehát a jogi szakértők úgy vélik, hogy a 3D nyomtatás végeredményben nem változtat lényegesen a szellemitulajdon-jogokon, így a létrehozott fájl maga is műalkotásnak tekinthető, márpedig ha az, akkor az ennek megfelelő védelemben is részesülnie kell; mivel rövid és középtávon, és egyúttal a hamisítás elleni küzdelem szempontjából is a fő kihívást az jelenti majd, hogy a szakmai közvetítőket szorosabban be kell vonni a szerzői jogok védelmébe;
AB. mivel abban az esetben, ha a 3D nyomtatás fejlődése lehetővé teszi az ipari termelést, meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e kollektív jogorvoslati lehetőségek létrehozására a károsult fogyasztók kártalanítása érdekében;
AC. mivel a 3D nyomtatás fogyasztói jogokra és általánosságban a fogyasztóvédelmi jogra gyakorolt hatását a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, jelenleg tárgyalás alatt álló irányelv fényében gondosan meg kell vizsgálni;
AD. mivel a hibás termékekért való felelősségről szóló 85/374/EGK irányelv valamennyi szerződésre kiterjed; mivel meg kell jegyezni, hogy az Európai Bizottság többek közt a 3D-nyomtatás területén elért fejlődés miatt indított nyilvános konzultációt annak megvizsgálása céljából, hogy a szóban forgó irányelv megfelel-e rendeltetésének az új technológiák fejlődése tekintetében;
AE. mivel az általános felelősségre vonatkozó szabályok az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12–14. cikkében meghatározott közvetítő szolgáltatók felelősségére is kiterjednek; mivel a 3D nyomtatási technológiával létrehozott tárgy által okozott károk esetében azonban külön felelősségi rendszert kell előirányozni, tekintettel arra, hogy a szereplők sokfélesége és a késztermék elkészítéséhez szükséges összetett folyamat gyakran megnehezíti a kárt elszenvedő személy számára a felelős személy azonosítását; mivel így a felelősség – attól függően, hogy mi okozta a tárgy hibáját – a tárgyra vonatkozó 3D fájl létrehozóját és eladóját, a 3D nyomtató gyártóját, a 3D nyomtatót működtető szoftver gyártóját, a felhasznált anyag szállítóját vagy a tárgyat létrehozó személyt terhelhetné;
AF. mivel az üzleti célzattal végzett 3D nyomtatás egyedi felhasználást testesít meg, és ezért a felelősségre vonatkozó szabályokat rendszerint a részes felek között kötött szerződés feltételei rögzítik;
AG. mivel az anyag-hozzáadásos gyártói technológiák valamennyi elemének meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak, és tanúsítani kell a reprodukálható, minőségi alkatrészgyártás garantálását; mivel a tanúsítás bonyolulttá vált a gépek, az anyagok és folyamatok számos változatának, valamint az adatbázis hiányának köszönhetően; mivel ezért olyan szabályokat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik valamennyi anyag, folyamat és termék gyorsabb és költséghatékonyabb tanúsítását;
AH. mivel a 3D nyomtatásnak szerepe van az energiafogyasztás és a természeti erőforrások fogyasztása éghajlatváltozás elleni küzdelem céljából történő csökkentésében; mivel a 3D nyomtatás minimalizálhatja a gyártás folyamatban keletkező hulladékot, és meghosszabbíthatja a fogyasztói termékek élettartamát azzal, hogy lehetővé teszi a pótalkatrészek fogyasztók által történő előállítását;
1. hangsúlyozza, hogy a 3D nyomtatás által a jövőben esetlegesen okozandó, a polgári jogi felelősséggel vagy a szellemi tulajdon megsértésével kapcsolatos problémák jövőbeli eredményes kezelése érdekében az Európai Uniónak adott esetben új uniós szintű jogi normákat kellene alkotnia és a meglévő normákat kellene hozzáigazítania a 3D nyomtatás sajátosságaihoz, figyelembe véve az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) döntéseit, valamint az Európai Unió és a tagállamok bíróságainak vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, valamennyi stratégiai lehetőség értékelését célzó alapos hatásvizsgálat elvégzését követően; hangsúlyozza, hogy a jogszabályi válasznak mindenképpen el kell kerülnie a meglévő szabályok megkettőzését, és figyelembe kell vennie a már folyamatban lévő projekteket, nevezetesen a 2D nyomtatásra vonatkozóan jelenleg alkalmazandó szerzői jogi jogszabályokat; hozzáteszi, hogy jognak lépést kell tartania az innovációval és elő kell mozdítania azt, de oly módon, hogy ne fékezze és ne akadályozza;
2. tudomásul veszi, hogy továbbra is ébernek kell lenni bizonyos kérdések, többek között a fájlok kódolása és egyéb védelme tekintetében annak érdekében, hogy elkerülhető legyen mind a fájlok jogosulatlan letöltése és másolása, mind pedig a tárgyak jogosulatlan reprodukciója;
3. véleménye szerint a körültekintést nyilvánvalóan biztosítani kell a 3D nyomtatás ágazatában, különösen a nyomtatott termék minősége szempontjából és szem előtt tartva azokat a veszélyeket, amelyek a felhasználókat vagy a fogyasztókat fenyegethetik, ezért kívánatosnak tartja olyan azonosítási és nyomon követhetőségi módszerek bevezetését, amelyek lehetővé teszik a hagyományos módon előállított termékek megkülönböztetését a 3D nyomtatással gyártott termékektől, továbbá a kereskedelmi és nem kereskedelmi célokra való további felhasználásuk megfigyelésének előmozdítását. úgy véli, hogy ilyen módszerek kidolgozása során hasznos lehet a jogosultak és a 3D gyártók közötti szoros együttműködés; úgy véli továbbá, hogy ez lehetővé tenné a létrehozott tárgyak nyomonkövethetőségét és a hamisítás mérséklését;
4. felhívja a figyelmet arra, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló háromdimenziós tárgyak jogszerű reprodukciójának ellenőrzését szükség esetén jogi természetű megoldásokkal lehetne megkönnyíteni, ilyen lehet például, ha a digitalizálási és 3D nyomtatási szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók rendszeres jelleggel nevelő célzatú, a szellemi tulajdon tiszteletben tartására vonatkozó felhívásokat jelenítenének meg; kiemeli ezzel összefüggésben a 3D tárgyak nyomon követhetőségét lehetővé tevő elemek fontosságát; hangsúlyozza, hogy ha egy 3D másolat saját felhasználási célra készült, akkor a saját felhasználási célú másolatokra vonatkozó mentességet szabályozó nemzeti jogszabályok alkalmazandók, többek között a kompenzáció vagy a jövedelem tekintetében;
5. rámutat arra, hogy a szellemi tulajdonnak a 3D nyomtatás ágazatán belüli védelme érdekében erősíteni kell a közvélemény tudatosságát, a szerzői jog megsértése, valamint a formatervezési mintákra, a védjegyekre és a szabadalmakra vonatkozó jog megsértése tekintetében egyaránt;
6. hangsúlyozza azonban, hogy a jelenleg még nem eléggé fejlett műszaki természetű megoldásokat is tovább kell kutatni, mint amilyen például a kódolt fájlokat tároló adatbázisok létrehozása vagy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok kezelésére alkalmas rendszerrel felszerelt nyomtatók összekapcsolására vonatkozó elképzelés, vagy akár a gyártók és a platformok közötti együttműködés elősegítése annak érdekében, hogy megbízható fájlok álljanak a szakemberek és a fogyasztók rendelkezésére; hangsúlyozza továbbá, hogy ezek közül az intézkedések közül bármelyik is kerül elfogadásra, végrehajtásának a piaci szereplők által már elvégzett tevékenységekre nem szabad költségeket érintő hatással lennie;
7. megállapítja, hogy jelenleg még e lehetőségek egyike sem igazán kielégítő;
8. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem végezte el a 2004/48/EK irányelv felülvizsgálatát, hanem ehelyett mindössze annyira szorítkozott, hogy kötelező jogi erővel nem bíró iránymutatásokat terjesztett elő, anélkül, hogy tisztázta volna a 3D nyomtatási technológiával kapcsolatos sajátos kérdéseket; üdvözli azonban az Európai Bizottság által 2017. november 29-én bejelentett, a szellemi tulajdon védelmének megerősítése érdekében foganatosítandó intézkedéseket;
9. megállapítja, hogy a 3D nyomtatási technológia különböző elemeit érintő szellemi tulajdonjogok meghatározásra kerültek, így következésképpen a következő kérdés az, hogy hogyan lehet őket betartatni;
10. felhívja a Bizottságot, hogy a közleményében (COM(2017)0707) felsorolt intézkedések végrehajtása során átfogó módon vegye figyelembe a 3D nyomtatási technológia valamennyi szempontját, anélkül azonban, hogy megkettőzné a már meglévő hatályos intézkedéseket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden érdekelt felet – többek között a kkv-kat és a fogyasztókat is – bevonjanak ebbe a törekvésbe;
11. felhívja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a 3D nyomtatási technológiával kapcsolatos polgári jogi felelősségre vonatkozó kérdéseket, különösen 85/374/EGK tanácsi irányelv működésének értékelése alkalmával;
12. felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a 85/374/EGK irányelv hatálya alá nem tartozó károkra vonatkozó polgári jogi felelősségi rendszer kidolgozásának lehetőségét;
13. emlékeztet arra, hogy a 3D nyomtatási technológia számos gazdasági előnyt tartogat az EU számára, mert az európai fogyasztók igényeinek különösen megfelelő személyre szabási lehetőségeket kínál, lehetővé teheti a gyártási tevékenységek visszatelepítését és ezzel hozzájárulhat fizikailag könnyebb és kevésbé veszélyes új munkalehetőségek létrehozásához;
14. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szíveskedjen meghatározni a lehetséges felelősségi köröket azzal, hogy azonosítja a valamely 3D tárgy elkészítésében részt vevő közreműködőket: az alkotót és a szoftverszolgáltatót, a 3D nyomtatógyártót, az alapanyaggyártót, a tárgy kinyomtatóját, mi több, a tárgy konkrét megvalósításában részt vevő bármilyen egyéb köztes szereplőt;
15. felhívja a figyelmet a „készítsd el magad” irányú marketing új formáinak lehetséges következményeire, amely nem egy végtermékkel szolgál, hanem csak egy letöltendő szoftverrel és a terméknyomtatásra vonatkozó leírással;
16. hangsúlyozza egy egységes jogi keret létrehozásának fontosságát, amely az uniós innováció előmozdítása érdekében zökkenőmentes áttérést és jogbiztonságot biztosít a fogyasztók és a vállalkozások számára;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.
Az Európai Parlament 2018. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az Unió védelmi iparának versenyképességét és innovációs képességét támogató európai védelmi ipari fejlesztési program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0294 – C8-0180/2017 – 2017/0125(COD))
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0294),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 173. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0180/2017),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. december 7-i véleményére(1),
– a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
– tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,
– tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Költségvetési Bizottság, illetve a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0037/2018),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. jóváhagyja a Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát, amelyet a végleges jogi aktussal együtt tesznek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában;
3. tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;
4. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. július 3-án került elfogadásra az Unió védelmi iparának versenyképességét és innovációs képességét támogató európai védelmi ipari fejlesztési program létrehozásáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1092 rendelettel.)
MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ
EGYÜTTES NYILATKOZAT AZ EURÓPAI VÉDELMI IPARI FEJLESZTÉSI PROGRAM FINANSZÍROZÁSÁRÓL
Az Európai Parlament és a Tanács megállapodnak arról, hogy – a költségvetési hatóságnak az éves költségvetési eljárás tekintetében fennálló előjogai sérelme nélkül – az európai védelmi ipari fejlesztési program finanszírozására 2019-ben és 2020-ban az alábbiak szerint kerül sor:
– 200 millió EUR a lekötetlen mozgástérből,
– 116,1 millió EUR a CEF-ből,
– 3,9 millió EUR az EGNOS-ból,
– 104,1 millió EUR a Galileóból,
– 12 millió EUR a Copernicusból,
– 63,9 millió EUR az ITER-ből.
A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA AZ EURÓPAI PARLAMENT TÁMOGATÁSÁVAL A PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN
A Bizottság az európai védelmi ipari fejlesztési programot annak hatékony végrehajtása és más uniós kezdeményezésekkel való teljes összhangjának biztosítása érdekében a költségvetési rendelet 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban közvetlen irányítás keretében kívánja végrehajtani.
Az Európai Parlament 2018. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az integrált mezőgazdaságiüzem-statisztikákról, valamint az 1166/2008/EK és az 1337/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0786 – C8-0514/2016 – 2016/0389(COD))
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0786),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0514/2016),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,
– tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. május 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,
– tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0300/2017),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. július 3-án került elfogadásra az integrált mezőgazdasági statisztikákról, valamint az 1166/2008/EK és az 1337/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU, Euratom) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1091 rendelettel.)
Az energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektek bejelentése: hatályon kívül helyezés ***I
Az Európai Parlament 2018. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről szóló 256/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0769 – C8-0448/2017 – 2017/0347(COD))
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0769),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0448/2017),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. február 14-i véleményére(1),
– a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
– tekintettel a Tanács képviselőjének 2018. június 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,
– tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0211/2018),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. július 3-án került elfogadásra az Európai Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről szóló 256/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1504 rendelettel.)
A hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködés megerősítésére irányuló intézkedések *
199k
58k
Az Európai Parlament 2018. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a 904/2010/EU rendeletnek a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködés megerősítésére irányuló intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (COM(2017)0706 – C8-0441/2017 – 2017/0248(CNS))
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0706),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0441/2017),
– tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0215/2018),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdésének megfelelően;
3. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak valamint a nemzeti parlamenteknek.
A Bizottság által javasolt szöveg
Módosítás
Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 1 a preambulumbekezdés (új)
(1a) A héacsalás gyakran összekapcsolódik a szervezett bűnözéssel és valószínűleg nagyon kisszámú szervezett hálózat felelős több milliárd eurós összegű csalásokért a határokon átnyúló héacsalás terén, ezzel nem csupán a tagállamok adóbevételeit érintve, de kedvezőtlen hatást gyakorolva az Unió saját forrásaira is. A tagállamoknak ezért közös felelőssége az összes tagállam héabevételeinek védelme.
(2) A héacsalások elleni küzdelem céljából gyakran közigazgatási vizsgálatot kell lefolytatni, különösen akkor, ha az adóalany nem abban a tagállamban telepedett le, ahol az adót meg kell fizetni. A héaszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében, továbbá hogy elkerülhető legyen az adóhatóságok és vállalkozások munkafeladatainak és adminisztratív terheinek megkettőzése, ha legalább két tagállam úgy ítéli meg, hogy közigazgatási vizsgálatot kell elrendelni egy nem a területükön letelepedett, de ott adózó adóalany által bevallott összegek kapcsán, az adóalany letelepedésének helye szerinti tagállamnak kell elvégeznie a vizsgálatot, a megkereső tagállamnak pedig az abban való aktív részvétel útján támogatnia kell a letelepedés helye szerinti tagállamot.
(2) A héacsalások elleni küzdelem céljából gyakran közigazgatási vizsgálatot kell lefolytatni, különösen akkor, ha az adóalany nem abban a tagállamban telepedett le, ahol az adót meg kell fizetni. A héaszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében, továbbá az adóhatóságok és vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése érdekében közigazgatási vizsgálatot kell végezni egy nem a területükön letelepedett, de ott adózó adóalany által bevallott összegek kapcsán. Az adóalany letelepedésének helye szerinti tagállamnak kell elvégeznie a vizsgálatot, a megkereső tagállam(ok)nak pedig az abban való aktív részvétel útján támogatnia kell a letelepedés helye szerinti tagállamot.
(11) A határokon átnyúló ügyletekre kivetett héa hatékony és eredményes ellenőrzésének biztosítása céljából a 904/2010/EU rendelet előírja a tisztviselők jelenlétét más tagállamok közigazgatási hivatalaiban és a más tagállamokban végzett közigazgatási vizsgálatok során. Az adóhatóságok határokon átnyúló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenőrzésére vonatkozó kapacitásainak megerősítése érdekében közös ellenőrzéseket kell bevezetni, amelyek keretében két vagy több tagállam tisztviselői egyetlen ellenőrző csoportot alkothatnak, és tevőlegesen részt vehetnek a közös közigazgatási vizsgálatban.
(11) A határokon átnyúló ügyletekre kivetett héa hatékony és eredményes ellenőrzésének biztosítása céljából a 904/2010/EU rendelet előírja a tisztviselők jelenlétét más tagállamok közigazgatási hivatalaiban és a más tagállamokban végzett közigazgatási vizsgálatok során. Az adóhatóságok határokon átnyúló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenőrzésére vonatkozó kapacitásainak – technikai és emberi erőforrásaik növelése általi – megerősítése érdekében közös ellenőrzéseket kell bevezetni, amelyek keretében két vagy több tagállam tisztviselői egyetlen ellenőrző csoportot alkothatnak, és tevőlegesen részt vehetnek a közös közigazgatási vizsgálatban, az együttműködés és a termelékenység szellemében, valamint a tagállamok által elfogadott feltételek alapján, a határokon átnyúló, a tagállamok adóalapját erodáló héacsalás észlelése és megelőzése érdekében.
(13) A határokon átnyúló legsúlyosabb héacsalások elleni küzdelem érdekében pontosítani kell, illetve meg kell erősíteni az Eurofisc irányítását, feladatait és működését. Az Eurofisc-kapcsolattartók számára biztosítani kell, hogy gyorsan hozzáférhessenek minden szükséges információhoz, valamint kicserélhessék, feldolgozhassák és elemezhessék ezeket az információkat, majd összehangolják az esetleges nyomonkövetési intézkedéseket. Meg kell erősíteni az együttműködést a héacsalás elleni uniós szintű küzdelemben részt vevő más hatóságokkal is, elsősorban a célzott információknak az Europollal és az Európai Csalás Elleni Hivatallal való cseréje útján. Ezért az Eurofisc-kapcsolattartóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy – önkéntes alapon vagy megkeresés alapján – megosszák az információkat és hírszerzési információkat az Europollal és az Európai Csalás Elleni Hivatallal. Így a héacsalások valódi elkövetőinek azonosítása céljából az Eurofisc-kapcsolattartók megkaphatnák az Europol és az Európai Csalás Elleni Hivatal birtokában lévő adatokat és hírszerzési információkat.
(13) A határokon átnyúló legsúlyosabb héacsalások elleni küzdelem érdekében pontosítani kell, illetve meg kell erősíteni az Eurofisc irányítását, feladatait és működését. Az Eurofisc-kapcsolattartók számára biztosítani kell, hogy gyorsan hozzáférhessenek minden szükséges információhoz, valamint kicserélhessék, feldolgozhassák és elemezhessék ezeket az információkat, majd összehangolják az esetleges nyomonkövetési intézkedéseket. Meg kell erősíteni az együttműködést a héacsalás elleni uniós szintű küzdelemben részt vevő más hatóságokkal is, elsősorban a célzott információknak az Europollal és az Európai Csalás Elleni Hivatallal való cseréje útján. Ezért az Eurofisc-kapcsolattartóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy – önkéntes alapon vagy megkeresés alapján – megosszák az információkat és hírszerzési információkat az Europollal és az Európai Csalás Elleni Hivatallal, illetve – a részt vevő tagállamok esetében – az Európai Ügyészséggel, különösen a bizonyos összeget meghaladó héacsalások gyanúja esetén. Így a héacsalások valódi elkövetőinek azonosítása céljából az Eurofisc-kapcsolattartók megkaphatnák az Europol és az Európai Csalás Elleni Hivatal birtokában lévő adatokat és hírszerzési információkat.
(15) A 2008/9/EK tanácsi irányelv35 5. cikke szerinti héa-visszatérítési kérelmek továbbításának megszervezése lehetőséget ad annak az adminisztratív tehernek a csökkentésére, amely a meg nem fizetett héatartozások letelepedés helye szerinti tagállamban történő behajtása kapcsán hárul az illetékes hatóságokra.
(15) A 2008/9/EK tanácsi irányelv 5. cikke35 szerinti héa-visszatérítési kérelmek továbbításának megszervezése lehetőséget ad annak az adminisztratív tehernek a csökkentésére, amely a meg nem fizetett adókötelezettségeknek a letelepedés helye szerinti tagállamban történő behajtása kapcsán hárul az illetékes hatóságokra.
__________________
__________________
35 A Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról (HL L 44., 2008.2.20., 23. o.).
35 A Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról (HL L 44., 2008.2.20., 23. o.).
(16) Az Unió pénzügyi érdekeinek a határokon átnyúló súlyos héacsalással szembeni védelme érdekében az Európai Ügyészségben részt vevő tagállamoknak közölniük kell ezzel a hivatallal – az Eurofisc-kapcsolattartón keresztül is – az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv36 2. cikkének (2) bekezdésében említett, a héarendszer sérelmére elkövetett legsúlyosabb bűncselekményekre vonatkozó információkat.
(16) Az Unió pénzügyi érdekeinek a határokon átnyúló súlyos héacsalással szembeni védelme érdekében az Európai Ügyészségben részt vevő tagállamoknak kellő időben közölniük kell ezzel a hivatallal – az Eurofisc-kapcsolattartón keresztül is – az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv36 2. cikkének (2) bekezdésében említett, a héarendszer sérelmére elkövetett legsúlyosabb bűncselekményekre vonatkozó információkat.
__________________
__________________
36 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L 198., 2017.7.28., 29. o.).
36 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L 198., 2017.7.28., 29. o.).
(18) A Bizottság a 904/2010/EU rendelet alapján közölt vagy gyűjtött információkhoz csak a Bizottság által üzemeltetett és a tagállamok által e rendelet végrehajtása céljából használt elektronikus rendszer gondozásához, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges mértékben férhet hozzá.
(18) A Bizottság a 904/2010/EU rendelet alapján közölt vagy gyűjtött információkhoz a Bizottság által üzemeltetett és a tagállamok által e rendelet végrehajtása céljából használt elektronikus rendszer gondozásához, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges mértékben, valamint e rendelet megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében férhet hozzá. Ezen túlmenően a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a tagállamokban tett látogatás során értékelje a közigazgatási együttműködés gyakorlati megvalósulását.
(19) E rendelet alkalmazásában helyénvaló megfontolni az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletben37 foglalt egyes jogok és kötelezettségek korlátozását az említett rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek védelmében. Ezek a korlátozások szükségesek és arányosak, szem előtt tartva a tagállamok lehetséges bevételkiesését és azt, hogy a csalás elleni hatékony küzdelem szempontjából döntő jelentősége van az információk rendelkezésre bocsátásának.
(19) E rendelet alkalmazásában helyénvaló megfontolni az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletben37 foglalt egyes jogok és kötelezettségek korlátozását az említett rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek védelmében. Ezek a korlátozások szükségesek és arányosak, szem előtt tartva a tagállamok lehetséges bevételkiesését és azt, hogy a csalás elleni hatékony küzdelem szempontjából döntő jelentősége van az információk rendelkezésre bocsátásának. Az ilyen korlátozások azonban nem léphetik túl az e célkitűzés eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket, és meg kell felelniük az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdése által előírt magas szintű normáknak. Továbbá e rendelet minden jövőbeni végrehajtási jogi aktusának meg kell felelnie az (EU) 2016/679 rendeletben és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben37a meghatározott adatvédelmi követelményeknek.
__________________
__________________
37 Az Európai Parlament és a Tanács (2016. április 27.) (EU) 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
37 Az Európai Parlament és a Tanács (2016. április 27.) (EU) 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
37a Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 20 a preambulumbekezdés (új)
(20a) Tekintettel arra, hogy kevés tagállam tesz közzé becsléseket a Közösségen belüli csalások miatt keletkező héaveszteségekről, a Közösségen belüli héacsalásra vonatkozó összehasonlítható adatok rendelkezésre állása hozzájárulna a tagállamok közötti célzottabb együttműködéshez. Ezért a Bizottságnak a tagállamokkal együtt közös statisztikai megközelítést kell kialakítania a héacsalás számszerűsítése és elemzése érdekében.
Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont 904/2010/EU rendelet 7 cikk – 4 bekezdés
(4) Az (1) bekezdésben említett megkeresés tartalmazhat egyedi közigazgatási vizsgálat iránti indokolt megkeresést. A megkeresett hatóság a megkereső hatósággal koordinálva végzi el a közigazgatási vizsgálatot. Alkalmazhatók az e rendelet 28–30. cikkében említett eszközök és eljárások. Amennyiben a megkeresett hatóság a közigazgatási vizsgálatot szükségtelennek találja, ennek indokait haladéktalanul közli a megkereső hatósággal.
(4) Amennyiben valamely tagállam illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy közigazgatási vizsgálatra van szükség, kellően indokolt kérést nyújt be.A megkeresett hatóság nem tagadhatja meg a szóban forgó vizsgálat elvégzését, és amennyiben az információ már rendelkezésre áll, a megkeresett hatóság haladéktalanul átadja azt a megkereső hatóságoknak bármilyen kérés beérkezése előtt. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megkereső és a megkeresett hatóságok között megállapodás jöjjön létre, amelynek alapján a megkereső hatóság felhatalmazott tisztviselői a második albekezdésben említett információk összegyűjtése céljából részt vehetnek a megkeresett tagállam területén elvégzett közigazgatási vizsgálatokban. Ezt a közigazgatási vizsgálatot a megkereső és a megkeresett hatóságok tisztviselői közösen végzik el, az együttműködés és a produktivitás szellemében. A megkereső hatóság tisztviselői ugyanazokhoz az információkhoz és dokumentumokhoz férhetnek hozzá, és ugyanazokba a helyiségekbe léphetnek be, mint a megkeresett hatóság tisztviselői, és amennyiben a megkeresett tagállam törvényei arra módot adnak, lehetővé kell tenni számukra egyes személyek közvetlen kikérdezését, a tagállamok adóalapját erodáló határokon átnyúló héacsalás észlelése és megelőzése érdekében.
Az első albekezdés ellenére a megkeresett hatóság tagállamában letelepedett valamely adóalany által bevallott, a megkereső hatóság tagállamában adóköteles összegek vizsgálata csak a következő indokokkal tagadható meg:
a) az 54. cikk (1) bekezdésében foglalt indokkal, amelyet a megkeresett hatóság az e bekezdés és az 54. cikk (1) bekezdése közötti kölcsönhatással kapcsolatos, az 58. cikk (2) cikkében előírt eljárás szerint elfogadandó legjobb gyakorlatok nyilatkozatával összhangban bírált el;
b) az 54. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt indokkal;
c) azzal az indokkal, hogy a megkeresett hatóság a megkereső hatóság részére ugyanarról az adóalanyról már szolgáltatott két évnél nem régebben lefolytatott közigazgatási vizsgálatból származó információkat.
Amennyiben a megkeresett hatóság a második albekezdésben említett közigazgatási vizsgálat elvégzését az a) vagy b) pontban szereplő indokkal utasítja el, a megkereső hatóságot ennek ellenére is tájékoztatja az adóalany által a megelőző két év során a megkereső hatóság szerinti tagállamban nyújtott valamennyi vonatkozó szolgáltatás teljesítési időpontjáról és értékéről.
Amennyiben legalább két tagállam illetékes hatóságai úgy ítélik meg, hogy közigazgatási vizsgálatra van szükség, a megkeresett hatóság nem tagadhatja meg a vizsgálat elvégzését. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megkereső és a megkeresett hatóságok között megállapodás jöjjön létre, amelynek alapján a megkereső hatóság felhatalmazott tisztviselői a második albekezdésben említett információk összegyűjtése céljából részt vehetnek a megkeresett tagállam területén elvégzett közigazgatási vizsgálatokban. Az ilyen közigazgatási vizsgálatokat a megkereső és a megkeresett hatóságok tisztviselői közösen végzik el. A megkereső hatóságok tisztviselői ugyanazokat az ellenőrzési jogköröket gyakorolják, mint a megkeresett hatóság tisztviselői. A megkereső hatóság tisztviselői – kizárólag a folyamatban lévő közigazgatási vizsgálat céljából – ugyanazokba a helyiségekbe léphetnek be, és ugyanazokhoz a dokumentumokhoz férhetnek hozzá, mint a megkeresett hatóság tisztviselői.
Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) 904/2010/EU rendelet 12 a cikk (új)
1a. A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„12a. cikk
Valamennyi tagállam operatív célokat tűz ki a késedelmes válaszok százalékos arányának csökkentése, valamint a tájékoztatás iránti kérelmek minőségének növelése érdekében, és ezekről a célkitűzésekről tájékoztatják a Bizottságot.”;
(3) Az információk továbbítására formanyomtatványok vagy az adott illetékes hatóság által megfelelőnek ítélt egyéb eszközök útján kerül sor. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja a formanyomtatványokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 58. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(3) Az információk továbbítására formanyomtatványok vagy az adott illetékes hatóság által megfelelőnek ítélt egyéb eszközök felhasználásával kerül sor. A Bizottság a formanyomtatványokat végrehajtási jogi aktusok útján fogadja el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 58. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.;
2a. A 14. cikk (1) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„A tagállamok dönthetnek úgy, hogy egy vagy több információkategória vonatkozásában nem vesznek részt az automatikus információcserében, amennyiben az információcsere érdekében folytatandó adatgyűjtés ez a hozzáadottértékadó-köteles személyekre nézve új kötelezettségek előírását tenné szükségessé, vagy a tagállamra aránytalanul nagy adminisztratív terhet róna.”
„A tagállamok dönthetnek úgy, hogy egy vagy több információkategória vonatkozásában nem vesznek részt az automatikus információcserében, amennyiben az információcsere érdekében folytatandó adatgyűjtés ez a hozzáadottértékadó-köteles személyekre nézve aránytalan kötelezettségek előírását tenné szükségessé, vagy a tagállamra aránytalanul nagy adminisztratív terhet róna.”;
Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a pont 904/2010/EU rendelet 17 cikk – 1 bekezdés – e pont
e) a 2006/112/EK irányelv 13a. cikke értelmében vett minősített adóalanyi státuszra vonatkozó információk, valamint a státusz odaítélésének, elutasításának vagy visszavonásának időpontja.
(A magyar változatot nem érinti.)
Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b pont 904/2010/EU rendelet 17 cikk – 1 bekezdés – f pont
„f) azok az információk, amelyeket a 2006/112/EK irányelv 143. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján gyűjt össze, valamint a származási ország, a rendeltetési ország, az árukód, a pénznem, a teljes összeg, az árfolyam, az egyes tételek ára, valamint a nettó tömeg.”;
„f) azok az információk, amelyeket a 2006/112/EK irányelv 143. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján gyűjt össze, valamint a származási ország, az exportőr azonosító adatai, a rendeltetési ország, az árukód, a pénznem, a teljes összeg, az árfolyam, a tételek ára, valamint a nettó tömeg.”;
Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – e pont 904/2010/EU rendelet 17 cikk – 3 bekezdés
(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az e cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett információk pontos kategóriáit. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 58. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.;
(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az e cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett információk nyújtásához szükséges formanyomtatványokon, sablonokban és eljárásokban szereplő konkrét kategóriákat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 58. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – a pont 904/2010/EU rendelet 21 cikk – 1 a bekezdés
(1a) Minden tagállam hozzáférést biztosít a 2006/112/EK irányelv 143. cikkének (2) bekezdésében előírt követelményeket ellenőrző tisztviselői számára az e rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett információkhoz, amelyekhez a többi tagállam automatikus hozzáférést biztosít.;
(1a) Minden tagállam hozzáférést biztosít a 2006/112/EK irányelv 143. cikkének (2) bekezdésében előírt követelményeket ellenőrző tisztviselői számára az e rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett információkhoz, beleértve a minősített adóalanyok nyilvántartását, amelyekhez a többi tagállam automatikus hozzáférést biztosít.;
Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – b pont – i pont 904/2010/EU rendelet 21 cikk – 2 bekezdés – e pont – i pont
i. a hozzáférés csalással kapcsolatos gyanú kivizsgálásához kapcsolódik, illetve a csalás elkövetőinek felderítésére vagy azonosítására szolgál;
i. a hozzáférés csalással kapcsolatos gyanú kivizsgálásához kapcsolódik, illetve a csalás és a súlyos kötelességszegés elkövetőinek felderítésére vagy azonosítására szolgál;
Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – b pont – i pont 904/2010/EU rendelet 21 cikk – 2 bekezdés – e pont – ii pont
ii. a hozzáférés a rendelet 36. cikkének (1) bekezdésében említettek szerinti Eurofisc-kapcsolattartó révén jön létre, aki az említett információkhoz való hozzáférést lehetővé tevő elektronikus rendszerben személyes felhasználói azonosítóval rendelkezik.;
ii. a hozzáférés a rendelet 36. cikkének (1) bekezdésében említettek szerinti Eurofisc-kapcsolattartó révén jön létre, aki az említett információkhoz, valamint a minősített adóalanyok nyilvántartásához való hozzáférést lehetővé tevő elektronikus rendszerben személyes felhasználói azonosítóval rendelkezik,;
Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – c pont 904/2010/EU rendelet 21 cikk – 2 a bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész
A 17. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett információk vonatkozásában legalább a következő adatoknak hozzáférhetőknek kell lenniük:
(A magyar változatot nem érinti.)
Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – c pont 904/2010/EU rendelet 21 cikk – 2 a bekezdés – 1 albekezdés – a pont
a) az információt átvevő tagállam által kiadott héaazonosító számok;
a) az információt átvevő tagállam által kiadott héaazonosító számok és a minősített adóalanyok nyilvántartása;
Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – c pont 904/2010/EU rendelet 21 cikk – 2 a bekezdés – 1 albekezdés – c pont
c) a származási ország, a rendeltetési ország, az árukód, a pénznem, a teljes összeg, az árfolyam, az egyes tételek ára és a nettó tömeg azon árubehozatal tekintetében, amelyet a b) pontban említett egyes személyek által az a) pontban említett héaazonosító számmal rendelkező egyes személyek részére történő Közösségen belüli termékértékesítés követ;
c) a származási ország, a rendeltetési ország, az árukód, a pénznem, a teljes összeg, az árfolyam, a tételek ára és a nettó tömeg azon árubehozatal tekintetében, amelyet a b) pontban említett egyes személyek által az a) pontban említett héaazonosító számmal rendelkező egyes személyek részére történő Közösségen belüli termékértékesítés követ;
Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – c pont 904/2010/EU rendelet 21 cikk – 2 a bekezdés – 1 albekezdés – d pont – bevezető rész
d) a származási ország, a rendeltetési ország, az árukód, a pénznem, a teljes összeg, az árfolyam, az egyes tételek ára és a nettó tömeg azon árubehozatal tekintetében, amelyet a b) pontban említett egyes személyek által egy másik tagállam által kiadott héaazonosító számmal rendelkező egyes személyek részére történő Közösségen belüli termékértékesítés követ, a következő feltételekkel:
d) a származási ország, a rendeltetési ország, az árukód, a pénznem, a teljes összeg, az árfolyam, a tételek ára és a nettó tömeg azon árubehozatal tekintetében, amelyet a b) pontban említett egyes személyek által egy másik tagállam által kiadott héaazonosító számmal rendelkező egyes személyek részére történő Közösségen belüli termékértékesítés követ, a következő feltételekkel:
Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – c pont 904/2010/EU rendelet 21 cikk – 2 a bekezdés – 1 albekezdés – d pont – i pont
i. a hozzáférés csalással kapcsolatos gyanú kivizsgálásához kapcsolódik, illetve a csalás elkövetőinek felderítésére vagy azonosítására szolgál;
i. a hozzáférés csalással kapcsolatos gyanú kivizsgálásához kapcsolódik, illetve a csalás és a súlyos kötelességszegés elkövetőinek felderítésére vagy azonosítására szolgál;
Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 5 pont 904/2010/EU rendelet 21 a cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – i pont
i. a hozzáférés csalással kapcsolatos gyanú kivizsgálásához kapcsolódik, illetve a csalás elkövetőinek felderítésére vagy azonosítására szolgál;
i. a hozzáférés csalással kapcsolatos gyanú kivizsgálásához kapcsolódik, illetve a csalás és a súlyos kötelességszegés elkövetőinek felderítésére vagy azonosítására szolgál;
Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 8 pont – a pont 904/2010/EU rendelet 28 cikk – 2 a bekezdés
„(2a) A megkereső és a megkeresett hatóság közötti megállapodás alapján és az utóbbi által megállapított feltételekkel összhangban a megkereső hatóság felhatalmazott tisztviselői az 1. cikkben említett információk gyűjtése és cseréje céljából részt vehetnek a megkeresett tagállam területén elvégzett közigazgatási vizsgálatokban. Ezeket a közigazgatási vizsgálatokat a megkereső és a megkeresett hatóságok tisztviselői közösen végzik el. A megkereső hatóság tisztviselői ugyanazokat az ellenőrzési jogköröket gyakorolják, mint a megkeresett hatóság tisztviselői. A megkereső hatóság tisztviselői – kizárólag a folyamatban lévő közigazgatási vizsgálat céljából – ugyanazokba a helyiségekbe léphetnek be, és ugyanazokhoz a dokumentumokhoz férhetnek hozzá, mint a megkeresett hatóság tisztviselői. A megkereső és a megkeresett hatóság közötti megállapodás alapján és a megkeresett hatóság által megállapított feltételekkel összhangban a két hatóság közös ellenőrzési jelentést készíthet.”;
„(2a) A megkereső és a megkeresett hatóság közötti megállapodás alapján és az utóbbi által megállapított feltételekkel összhangban a megkereső hatóság felhatalmazott tisztviselői az 1. cikkben említett információk gyűjtése és cseréje céljából részt vehetnek a megkeresett tagállam területén elvégzett közigazgatási vizsgálatokban. Ezeket a közigazgatási vizsgálatokat a megkereső és a megkeresett hatóságok tisztviselői közösen végzik el, a kölcsönös bizalom és a gyümölcsöző együttműködés szellemében, tiszteletben tartva az adott hatóságok közigazgatási gyakorlatait és a határon átnyúló héacsalás elleni küzdelem céljával a megkeresett hatóság tagállamának nemzeti jogszabályait. A megkereső hatóság tisztviselői – kizárólag a folyamatban lévő közigazgatási vizsgálat céljából – ugyanazokba a helyiségekbe léphetnek be, és ugyanazokhoz a dokumentumokhoz férhetnek hozzá, mint a megkeresett hatóság tisztviselői. A megkereső és a megkeresett hatóság közötti megállapodás alapján és a megkeresett hatóság által megállapított feltételekkel összhangban a részt vevő hatóságok közös ellenőrzési jelentést készíthetnek.”;
Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 11 pont – a pont 904/2010/EU rendelet 33 cikk – 1 bekezdés
(1) héacsalás elleni küzdelem terén folytatott többoldalú együttműködés elősegítése és megkönnyítése érdekében ez a fejezet létrehoz egy hálózatot, amely a célzott információk tagállamok közötti gyors cseréjére, feldolgozására és elemzésére, valamint az esetleges nyomonkövetési intézkedések összehangolására szolgál (a továbbiakban: Eurofisc).
(1) héacsalás elleni küzdelem terén folytatott többoldalú együttműködés elősegítése és megkönnyítése érdekében ez a fejezet létrehoz egy hálózatot, amely a határokon átnyúló csalárd rendszerekre vonatkozó célzott információk tagállamok közötti gyors cseréjére, feldolgozására és elemzésére, valamint az esetleges nyomonkövetési intézkedések összehangolására szolgál (a továbbiakban: Eurofisc).
Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 11 pont – b pont – i pont 904/2010/EU rendelet 33 cikk – 2 bekezdés – b pont
b) megvalósítják és koordinálják a célzott információk gyors többoldalú cseréjét, valamint közös feldolgozását és elemzését minden olyan területen, amelyen az Eurofisc működik (a továbbiakban: az Eurofisc tevékenységi területei);
b) megvalósítják és koordinálják a határokon átnyúló csalárd rendszerekre vonatkozó célzott információk gyors többoldalú cseréjét, valamint közös feldolgozását és elemzését minden olyan területen, amelyen az Eurofisc működik (a továbbiakban: az Eurofisc tevékenységi területei);
Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 11 pont – b pont – ii pont 904/2010/EU rendelet 33 cikk – 2 bekezdés – d pont
d) koordinálják a részt vevő tagállamok közigazgatási vizsgálatait, amelyek a 36. cikk (1) bekezdésében említett Eurofisc-kapcsolattartók által azonosított csalások gyanúsítottjaira és elkövetőire irányulnak.
d) koordinálják a részt vevő tagállamok közigazgatási vizsgálatait, amelyek a 36. cikk (1) bekezdésében említett Eurofisc-kapcsolattartók által azonosított csalásokra irányulnak.”
(2) Az Eurofisc valamely tevékenységi területén való részvétel mellett döntő tagállamok aktívan részt vesznek a célzott információknak a valamennyi részt vevő tagállam közötti többoldalú cseréjében, ezen információk közös feldolgozásában és elemzésében, valamint az esetleges nyomonkövetési intézkedések összehangolásában.
(2) Az Eurofisc valamely tevékenységi területén való részvétel mellett döntő tagállamok aktívan részt vesznek a határokon átnyúló csalárd rendszerekre vonatkozó célzott információknak a valamennyi részt vevő tagállam közötti többoldalú cseréjében, ezen információk közös feldolgozásában és elemzésében, valamint az esetleges nyomonkövetési intézkedések összehangolásában.
A Bizottság technikai és logisztikai segítséget nyújt az Eurofisc számára. A Bizottság nem fér hozzá az 1. cikkben említett információkhoz, amelyek cseréjére az Eurofisc útján sor kerülhet, kivéve az 55. cikk (2) bekezdésében előírt körülmények fennállása esetén.”
A Bizottság megadja a szükséges technikai és logisztikai segítséget az Eurofisc számára. A Bizottság hozzáfér az 1. cikkben említett információkhoz, amelyek cseréjére az Eurofisc útján sor kerülhet, az 55. cikk (2) bekezdésében előírt körülmények fennállása esetén.;
Módosítás 34 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 14 pont – c pont 904/2010/EU rendelet 36 cikk – 3 bekezdés
(3) Az Eurofisc tevékenységi területi koordinátorok – saját kezdeményezésükre vagy megkeresés alapján – az adott tevékenységi területben részt vevők által elfogadott feltételeknek megfelelően továbbíthatnak egyes begyűjtött és feldolgozott információkat az Europolnak és az Európai Csalás Elleni Hivatalnak.
(3) Az Eurofisc tevékenységi területi koordinátorok – saját kezdeményezésükre vagy megkeresés alapján – az adott tevékenységi területben részt vevők által elfogadott feltételeknek megfelelően továbbítják a héával kapcsolatos legsúlyosabb határon átnyúló bűncselekményekre vonatkozó főbb információkat az Europolnak és az Európai Csalás Elleni Hivatalnak.
Módosítás 35 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 14 pont – c pont 904/2010/EU rendelet 36 cikk – 4 bekezdés
(4) Az Eurofisc tevékenységi területi koordinátorok az Europoltól és az OLAF-tól kapott információkat elérhetővé teszik a többi részt vevő Eurofisc-kapcsolattartó számára; ezt az információcserét elektronikus úton kell végezni.
(4) Az Eurofisc tevékenységi területi koordinátorok felkérhetik az Europolt és az OLAF-ot releváns információk nyújtására. Az Eurofisc tevékenységi területi koordinátorok az Europoltól és az OLAF-tól kapott információkat elérhetővé teszik a többi részt vevő Eurofisc-kapcsolattartó számára; ezt az információcserét elektronikus úton kell végezni.
Amennyiben a letelepedés helye szerinti tagállamnak tudomására jut, hogy a 2008/9/EK tanácsi irányelv 5. cikkének megfelelően héa-visszatérítést kérelmező valamely adóalanynak nem vitatott héakötelezettsége áll fenn a letelepedés helye szerinti említett tagállamban, tájékoztathatja a visszatérítés helye szerinti tagállamot ezekről a kötelezettségekről annak érdekében, hogy a visszatérítés helye szerinti tagállam beleegyezést kérjen az adóalanytól ahhoz, hogy a héa-visszatérítés összege – a fennálló héakötelezettségek teljesítése céljából – közvetlenül a letelepedés helye szerinti tagállam számára kerüljön továbbításra. Ha az adóalany beleegyezik a továbbításba, akkor a visszatérítés helye szerinti tagállam az adóalany nevében – a fennálló héakötelezettség teljesítéséhez szükséges mértékben – továbbítja az összeget a letelepedés helye szerinti tagállamnak. A letelepedés helye szerinti tagállam a visszatérítés helye szerinti tagállam által továbbított összeg beérkezésétől számított 15 napon belül tájékoztatja az adóalanyt arról, hogy a továbbított összeg a héakötelezettség teljes vagy részleges teljesítésének felel-e meg.
Amennyiben a letelepedés helye szerinti tagállamnak tudomására jut, hogy a 2008/9/EK tanácsi irányelv 5. cikkének megfelelően héa-visszatérítést kérelmező valamely adóalanynak nem vitatott héakötelezettsége áll fenn a letelepedés helye szerinti említett tagállamban, tájékoztatja a visszatérítés helye szerinti tagállamot ezekről a kötelezettségekről annak érdekében, hogy a visszatérítés helye szerinti tagállam beleegyezést kérjen az adóalanytól ahhoz, hogy a héa-visszatérítés összege – a fennálló héakötelezettségek teljesítése céljából – közvetlenül a letelepedés helye szerinti tagállam számára kerüljön továbbításra. Ha az adóalany beleegyezik a továbbításba, akkor a visszatérítés helye szerinti tagállam az adóalany nevében – a fennálló héakötelezettség teljesítéséhez szükséges mértékben – továbbítja az összeget a letelepedés helye szerinti tagállamnak. A letelepedés helye szerinti tagállam a visszatérítés helye szerinti tagállam által továbbított összeg beérkezésétől számított 10 munkanapon belül tájékoztatja az adóalanyt arról, hogy a továbbított összeg a héakötelezettség teljes vagy részleges teljesítésének felel-e meg.
A tagállamok közölhetik a közös héarendszer sérelmére elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban rendelkezésükre álló információkat az Európai Csalás Elleni Hivatallal, hogy az a megbízatásával összhangban megfelelő lépéseket vehessen fontolóra.”
A 36. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok közölhetik a közös héarendszer sérelmére elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban rendelkezésükre álló információkat az Európai Csalás Elleni Hivatallal, hogy az a megbízatásával összhangban megfelelő lépéseket vehessen fontolóra.”
Módosítás 38 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 18 a pont (új) 904/2010/EU rendelet 49 a cikk (új)
18a. A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„49a. cikk
A tagállamok és a Bizottság közös rendszert hoznak létre a statisztikák gyűjtésére a Közösségen belüli héacsalás tekintetében, és a csalás miatti héaveszteségekre vonatkozó nemzeti becsléseket, valamint az Unió egészére vonatkozó becsléseket tesznek közzé. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja a statisztikák gyűjtésére szolgáló fenti rendszerre vonatkozó gyakorlati és eljárási szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 58. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”
Módosítás 39 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 18 b pont (új) 904/2010/EU rendelet 50 cikk – 1 a bekezdés (új)
18b. Az 50. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Amennyiben egy tagállam az e rendelet II. és III. fejezetében előírtnál szélesebb körű információt nyújt egy harmadik országnak, ez a tagállam nem tagadhatja meg ezt az információt bármely olyan tagállam számára, amely együttműködést kér, vagy amelynek érdeke annak megszerzése.
Módosítás 40 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 19 pont – a pont 904/2010/EU rendelet 55 cikk – 2 bekezdés
(2) A Bizottság biztonsági akkreditációs hatósága által megfelelően akkreditált személyek hozzáférhetnek ezen információhoz, de csak a Bizottság által üzemeltetett és a tagállamok által e rendelet végrehajtása céljából használt elektronikus rendszer gondozásához, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges mértékben.
(2) A Bizottság biztonsági akkreditációs hatósága által megfelelően akkreditált személyek hozzáférnek ezen információhoz, a Bizottság által üzemeltetett és a tagállamok által e rendelet végrehajtása céljából használt elektronikus rendszer gondozásához, karbantartásához és fejlesztéséhez, valamint e rendelet megfelelő végrehajtásához szükséges mértékben.”;
Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 19 pont – b pont 904/2010/EU rendelet 55 cikk – 5 bekezdés
(5) Az ebben a rendeletben említett információk tárolására, feldolgozására vagy cseréjére az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(*) rendelkezéseit kell alkalmazni. A tagállamok e rendelet helyes alkalmazásának érdekében azonban korlátozzák az (EU) 2016/679 rendelet 12–22. cikkében, 5. cikkében és 34. cikkében meghatározott kötelezettségek és jogok alkalmazási körét az említett rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek védelme érdekében. Az ebben a rendeletben említett információkat csak az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett célokból lehet feldolgozni és tárolni, ezen információk megőrzési idejét pedig az említett célok eléréséhez szükséges időtartamra kell korlátozni.”
(5) Az ebben a rendeletben említett információk tárolására, feldolgozására vagy cseréjére az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(*) rendelkezéseit kell alkalmazni. A tagállamok e rendelet helyes alkalmazásának érdekében azonban korlátozzák az (EU) 2016/679 rendelet 12–22. cikkében, 5. cikkében és 34. cikkében meghatározott kötelezettségek és jogok alkalmazási körét az említett rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek védelme érdekében. Az ebben a rendeletben említett információk feldolgozását és tárolását csak az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett célokból lehet jóváhagyni, ezen információk megőrzési idejét pedig az említett célok eléréséhez szükséges időtartamra kell korlátozni.”
Az őslakos népeket érő jogsértések a világban
216k
66k
Az Európai Parlament 2018. július 3-i állásfoglalása a világban az őslakos népeket érő jogsértésekről, beleértve a nagyarányú földszerzést (2017/2206(INI))
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen a Közgyűlés által 2007. december 13-án elfogadott, az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra (UNDRIP),
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bennszülöttekről és törzsi népekről szóló, 1989. június 27-én elfogadott 169. számú egyezményére,
– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a Gazdasági, Szociális, és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21., 22. és 47. cikkére,
– tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre, valamint a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre (2015–2019),
– tekintettel az ENSZ emberijog-védőkről szóló, 1998. évi nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira, az Európai Unió emberi jogi jogvédőkről szóló iránymutatására, különösen az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszközére (EIDHR),
– tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos állásfoglalásaira,
– tekintettel a brazíliai Mato Grosso do Sul államban élő Guarani-Kaiowá törzs helyzetéről szóló, 2016. november 24-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a „Honduras: az emberijog-védők helyzete” című, 2016. április 14-i állásfoglalására(2),
– tekintettel a Tanzániáról, nevezetesen a nagyarányú földszerzés kérdéséről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(3),
– tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája” című, 2016. évi éves jelentésére(4),
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2014. szeptember 22-i, a 2014. évi világkonferencia záródokumentumának elfogadásáról szóló 69/2. sz. határozatára(5),
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az őslakos népek jogairól szóló, 2016. december 19-i 71/178. sz. határozatára, különösen annak 13. bekezdésére, melyben 2019-et az őshonos nyelvek nemzetközi évévé nyilvánította(6),
– tekintettel az ENSZ különleges előadójának az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának készült, 2017. augusztus 8-i jelentésére(7),
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i 26/9. számú határozatára(8), amelyben egy jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozása céljából nyitott kormányközi munkacsoport létrehozásáról döntöttek, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozná a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét,
– tekintettel az ENSZ 2015. október 13-i Emberi Jogi Tanácsán létrehozott, a parasztok és vidéki területeken dolgozó emberek jogairól szóló nyilatkozat nyitott kormányközi munkacsoport általi kidolgozásának folyamatára(9),
– tekintettel a „2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott határozatra,
– tekintettel az 1992. május 22-én elfogadott, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a Természetvédelmi Világszövetség 2003.évi V. Világpark-kongresszusán (World Parks Congress) elfogadott durbani megállapodásra és cselekvési tervre(10),
– tekintettel „Az Európai Unió iránymutatásai a reformfolyamatok és a termőföldre irányuló politikák tervezésének támogatására a fejlődő országokban” című, 2004. október 19-i bizottsági és európai parlamenti közleményre (COM(2004)0686),
– tekintettel az ENSZ Világélelmezés-biztonsági Bizottsága által jóváhagyott, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a nemzeti élelmezésbiztonság keretében a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó, 2012. május 11-i önkéntes iránymutatásokra(11),
– tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó, 2013-ban jóváhagyott uniós cselekvési tervre (FLEGT) (COM(2003)0251), valamint az EU és partnerországai közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodásra,
– tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és az ENSZ Globális Megállapodására,
– tekintettel a 2011. szeptember 28-án közzétett maastrichti elvekre, amelyek a nemzetközi jog alapján tisztázzák az államok területen kívüli kötelezettségeit(12),
– tekintettel az őslakos népekről szóló, 2017. május 15-én elfogadott tanácsi következtetésekre(13),
– tekintettel a Cotonou-i megállapodás emberi jogokkal kapcsolatos rendelkezéseire,
– tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a világ őslakos népei nemzetközi napjának alkalmából tett, 2017. augusztus 9-i nyilatkozatára(14),
– tekintettel azon döntésére, amely szerint Aura Lolita Chavez Ixcaquicot jelölte a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjra 2017-ben, elsőként az őslakos népek emberi jogainak védelmezői közül,
– tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2015. december 12-i Párizsi Megállapodásra,
– tekintettel az Európai Bizottság „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a lányok és a nők életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közleményére (SWD(2015)0182),
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A vízhez és a köztisztasághoz való emberi jog” című, 2010. augusztus 3-i 64/292. sz. határozatára(15),
– tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(16),
– tekintettel a harmadik országokban a korrupció és az emberi jogok helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(17),
– tekintettel a fenntarthatóságot célzó uniós fellépésről szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(18),
– tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0194/2018),
A. mivel a világon több mint 70 országban élő őslakos népek összlakosságának száma meghaladja a 370 millió főt, ami a világ összlakosságának mintegy 5%-át teszi ki, és mivel legalább 5 000 különböző őslakos nép létezik; mivel ezek a népek szétszórt földrajzi eloszlásuk ellenére hasonló fenyegetésekkel és kihívásokkal néznek szembe;
B. mivel az őslakos népeknek különleges kapcsolatuk van a földdel és a környezettel, amelyben élnek, hiszen az elérhető természeti erőforrásokat arra használják, hogy egyedülálló tudásrendszereket, innovációkat és a földek használatával és kezelésével kapcsolatos gyakorlatokat alakítsanak ki, ami az identitásuk és spiritualitásuk alapvető részét képezi és rendkívül fontos a biodiverzitás megőrzéséhez és fenntartható használatához; mivel az őslakos népek hagyományos tudása fontos szerepet játszik az emberiség fejlődésében; mivel az őslakos népek tudásának üzleti felhasználása, illetve marginalizálása veszélyezteti az őslakos népeknek a tudás hagyományos hordozóiként és őrzőiként betöltött szerepét;
C. mivel az őslakos népek közösségi jogai a területeik hagyományos elfoglalásából erednek, és az e területekhez való hozzátartozás érzése nem azonos a nyugati társadalmakban elterjedt tulajdon fogalmával;
D. mivel a hagyományosan az őslakos népek által lakott területek a világ földterületének mintegy 22%-át teszik ki és a bolygó biológiai sokféleségének mintegy 80%-át foglalják magukban; mivel az erdőirtás megakadályozásában az őshonos rezervátumok fontos szerepet játszanak; mivel az őslakos népek és helyi közösségek által lakott trópusi erdők hozzájárulnak a trópusi erdei biom szénkészletének tárolásához, ennélfogva ezek a területek értékesnek minősülnek az éghajlatváltozással kapcsolatos bármely stratégia szempontjából; mivel a természeti erőforrások állandóságától és elérhetőségétől közvetlenül függő életmódjuk és a földhöz fűződő szoros kapcsolatuk miatt az őslakos népek az éghajlatváltozás által előidézett negatív hatások által leginkább érintett csoportok közé tartoznak;
E. mivel a föld alapvető, korlátozott és nem megújuló természeti erőforrás, amely szerves részét képezi az egyes országok természeti értékeinek;
F. mivel az emberi jogi szerződések elismerik az őslakos népek ősi földjeikhez és erőforrásaikhoz való jogát és úgy rendelkeznek, hogy az államoknak jóhiszeműen konzultálniuk kell az őslakos népekkel az olyan projektekhez kapcsolódó szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulásuk megszerzése érdekében, amelyek befolyásolhatják életüket, veszélyeztethetik a hagyományosan általuk művelt természeti erőforrásaikat, vagy továbbra is a lakosságuk kényszerű lakóhelyelhagyását, és ennek következtében a tárgyi és immateriális, egyedi kulturális örökségük elvesztését eredményezhetik; mivel az ilyen konzultációkra a jogalkotási és közigazgatási intézkedések elfogadása vagy alkalmazása előtt kerül sor, az őslakos személyek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett, ami magában foglalja a földterületük, területük, vizeik, tengerparti vizeik és egyéb forrásaik birtoklására, használatára, fejlesztésére és ellenőrzésére vonatkozó jogot; mivel az őslakos népek szabadon rendelkezhetnek politikai státuszukról, szabadon mozdíthatják elő gazdasági, szociális és kulturális fejlődésüket, valamint szabadon felhasználhatják természeti kincseiket és erőforrásaikat, és semmilyen esetben sem foszthatók meg a megélhetési forrásaiktól;
G. mivel az UNDRIP elismeri az őslakos népek egyéni és kollektív jogait, különösen a földjeikhez, javaikhoz, természeti erőforrásaikhoz, területeikhez, kultúrájukhoz, identitásukhoz és nyelvükhöz, a foglalkoztatáshoz, az egészséghez, az oktatáshoz és az ahhoz való jogukat, hogy szabadon meghatározzák politikai státuszukat és gazdasági fejlődésüket;
H. mivel a világ számos régiójában az állami és nem állami szereplők továbbra is megsértik az őslakos népek kollektív és egyéni jogait, és ebből fakadóan továbbra is fizikai, lelki és szexuális erőszaknak vannak kitéve, illetve rasszizmussal, kirekesztéssel, hátrányos megkülönböztetéssel, kényszerkilakoltatással, kártékony hatású letelepítéssel, hagyományos területeik illegális eltulajdonításával vagy kényszerkisajátításával kell megküzdeniük, illetve megfosztják őket az erőforrásaikhoz, megélhetési forrásaikhoz és hagyományos ismereteikhez való hozzáféréstől; mivel az ENSZ szerint az őslakos népek jogai ma jobban sérülnek, mint 10 évvel ezelőtt;
I. mivel az őslakos nők akadályokkal – például a szexuális és reproduktív egészségügyi tanácsadás hiányával, a létesítményekhez és a felszerelésekhez való hozzáférés hiányával, az abortuszt még nemi erőszak esetén is tiltó jogszabályokkal – szembesülnek a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén, ami a gyermekágyi halandóság, a tinédzserkori terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek magas arányához vezet;
J. mivel az őslakos nők azt tapasztalják, hogy jogaik megsértése széles körben büntetlenül marad, különösen a nők jogorvoslathoz való jogának megtagadása, valamint a nyomon követési mechanizmusok és a nemek szerinti bontású adatok hiánya miatt;
K. mivel végeredményben az államok felelősek azért, hogy garantálják az őslakos népek, köztük az őslakos környezetvédők és emberi jogi jogvédők biztonságát és jogait;
L. mivel világszerte aggasztó ütemben halnak ki az őslakos nyelvek, noha a nyelvek az emberi jogok és alapvető szabadságjogok meghatározó alkotóelemei, és fontosak a fenntartható fejlődés megvalósítása szempontjából is; mivel az őslakosok tudásának nemzedékek közötti átadása elengedhetetlen a globális környezetvédelmi kihívások leküzdéséhez; mivel egy 2016-os ENSZ-jelentés(19) szerint a világban jelenleg beszélt közel 6 700 nyelv – amelyek nagy többsége őshonos nyelv – 95%-át fenyegeti annak veszélye, hogy az évszázad végére kihal; mivel az államok kötelesek megvédeni és előmozdítani az őslakos népek nyelveit ahhoz, hogy ezek a népek teljes mértékben élhessenek kulturális jogaikkal; mivel az államoknak be kell ruházniuk a társadalomban mélyen gyökerező sztereotípiák megváltoztatását célzó intézkedésekbe;
M. mivel egyes országokban az őslakos népek nagy számban vándoroltak nagyvárosokba, ahol gyökértelennek és a kulturális értékeiktől megfosztva érzik magukat; mivel a hagyományos tudásuk és gyakorlataik nem igazodnak a városi környezethez és korunk munkaerő-piaci dinamikájához, ezért a szegénység, valamint a kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés különböző formái veszélyeztetik őket;
N. mivel az őslakos népek ijesztő mértékű szegénységgel, betegségekkel és nagy arányú írástudatlansággal küzdenek, nincs megfelelő hozzáférésük a biztonságos tiszta vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a polgári jogokhoz, ideértve a politikai részvételt és képviseletet is, valamint a fiatalok körében magas a visszaélés és az öngyilkosság aránya;
O. mivel az őslakos közösségekben élő nők különösen marginalizálódnak az egészségügyi ellátáshoz, a szociális szolgáltatásokhoz és a gazdasági lehetőségekhez való hozzáférés hiánya miatt, nemük, etnikai és társadalmi-gazdasági hátterük miatt hátrányos megkülönböztetés éri őket, ami magasabb halálozási arányhoz vezet, illetve ki vannak téve a kifejezetten nemi alapú erőszaknak és nők ellen elkövetett gyilkosságoknak; mivel az ENSZ szerint háromból legalább egy őslakos nőt élete során megerőszakoltak, és az anyai halálozási arány, a tinédzserkori terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek – köztük a HIV/AIDS – körükben magasabbak az átlagnál; mivel a nők gyakran sajátos nemi alapú fenyegetésekkel és akadályokkal szembesülnek, amelyek interszekcionális szempontból értelmezendők;
P. mivel az illegális kábítószer-kereskedelem aránytalan mértékben hat az őslakos közösségekre, mivel a kábítószer iránti igény folyamatosan nő, és az illegális kábítószer-termelők egyre inkább kiszorítják az őslakos közösségeket a hagyományos földjeikről; mivel az őslakos népeket gyakran fizikailag vagy gazdaságilag arra kényszerítik, hogy részt vegyenek a kábítószer-kereskedelemben, különösen a szállítási műveletekben; mivel a fegyveres konfliktusok növelik az őslakos területek militarizálódását, az emberi jogok megsértéséhez és az őslakos közösségekkel szembeni fokozott erőszak alkalmazásához vezetnek;
Q. mivel a természeti erőforrások iránti növekvő kereslet és egyre nagyobb verseny „globális földszerzést” indított be, amely számos országban az eredetileg őslakosok és helyi közösségek által lakott és használt területeket fenntarthatatlan nyomás alá helyezte; mivel az agráripar, az energia-, a faalapú, a bányászati iparágak és egyéb kitermelő iparágak, továbbá az illegális fakitermelés és a nagy infrastrukturális és fejlesztési projektek kizsákmányolják ezeket az erőforrásokat, és ez – a kormányok és helyi lakosság mellett – a legfőbb oka a földtulajdonnal kapcsolatos folyamatos konfliktusoknak, illetve a víz- és a talajszennyezésnek;
R. mivel a fejlődés nem mérhető növekedési mutatók alapján, hanem elsősorban a szegénység és az egyenlőtlenség csökkenését kell figyelembe venni;
S. mivel a nem megfelelően szabályozott turizmus negatív kulturális és ökológiai hatással lehet e közösségekre, és egyes esetekben a földszerzés kiváltó tényezője;
T. mivel a magánvállalatok nagyarányú földszerzését rendszerint magántulajdonban lévő biztonsági vagy katonai erők jelenléte kíséri, és mivel ennek következménye többek közt a közvetlen és közvetett erőszak megnövekedése az őslakos népek területein, ami közvetlenül érinti a közösségeket, és különösen a közösségi vezetőket és a nőket;
U. mivel napjainkban tendencia mutatkozik bizonyos, időnként az őslakos és helyi közösségek földterületeivel egybeeső rezervátumok és védett területek militarizálódására, ami súlyos emberi jogi jogsértésekhez vezet;
V. mivel az egyes országokban előforduló polgárháborúk a földtulajdonnal kapcsolatosak, és az őslakos és helyi közösségek kényszerített kitelepítéséhez vezetnek, ezáltal lehetőséget teremtve a földszerzésre és földszerzésre;
W. mivel a nagyarányú földszerzés összetett kérdés, amely átfogó nemzetközi megoldást igényel; mivel az őslakos nők és lányok védelmére különösen nagy hangsúlyt kell fektetni;
X. mivel a nagyarányú földszerzés nem feltétlenül a külföldi beruházások eredménye, hanem a kormányok és a helyi közösségek által végrehajtott cselekmény is lehet;
Y. mivel egyre nagyobb számban jelennek meg a kompenzációnak azok a magánjellegű formái, amelyek révén a magánvállalkozások az erőszak áldozatává vált nőknek pénzügyi kártérítést ajánlanak fel cserébe azért, hogy a nők írásos kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem indítanak peres eljárást a vállalkozás ellen; mivel elsősorban az államok feladata, hogy garantálják az őslakos népek jogainak tiszteletben tartására vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítését, és ezért elsősorban az államok felelőssége a jogsértések megakadályozása és az igazságtétel és kártérítés áldozatok számára való biztosításának ösztönzése;
Z. mivel a világ egyes őslakos népei úgy döntöttek, hogy megtagadják a külvilággal való kapcsolatfelvételt, önkéntes elszigeteltségben élnek, nem képesek saját jogaik megvédésére, és ezért különösen kiszolgáltatottak jogaik megsértése esetén; mivel ezek a közösségek a bolygó legkiszolgáltatottabb közösségei, és az olajkitermelés, az erdőirtás, a kábítószer-kereskedelem és ezek infrastruktúrái különösen veszélyeztetik a fennmaradásukat;
AA. mivel számos őslakos nép továbbra is gyilkosságok, törvénytelen kivégzések, csonkítások, kínzás, nemi erőszak, önkényes fogva tartás, fizikai erőszak, zaklatás és megfélemlítés áldozatává válik ősi területei és természeti erőforrásai, többek között víz- és élelmiszerkészleteihez, valamint szent helyeihez és temetkezési helyszíneihez való hozzáférésének védelmezése miatt;
AB. mivel az emberi jogok védelmezői a fenntartható fejlődés központi és legfontosabb előmozdítói közé tartoznak, különösen a társadalmi ellenálló képesség kiépítése terén, és kulcsfontosságú szerepet töltenek be az inkluzív demokratikus kormányzásban; mivel a jogvédők nemcsak az emberek jogainak biztosításán dolgoznak, hanem a környezet fenntarthatóságán és az emberiség természeti örökségének megőrzésén is; mivel az emberi jogok védelmezői és az aktivisták olyan munkát végeznek, amely lehetővé teszi közösségeiknek, hogy részt vegyenek a politikai folyamatokban, a társadalmi integrációban és a gazdasági döntéshozatalban, valamint demokratikusan és békésen hallathassák hangjukat saját országukban és a nemzetközi közösségben;
AC. mivel az elmúlt években nyugtalanítóan nőtt az őslakos népek és helyi közösségek jogai, a környezetvédelmi jogok és a birtokjog védelmével foglalkozó, és a fenntartható fejlődésben kulcsszerepet játszó emberi jogi jogvédők és aktivisták ellen elkövetett emberölések, támadások és egyéb erőszakos cselekmények száma; mivel a Front Line Defenders elnevezésű szervezet szerint 2017-ben a világszerte meggyilkolt 312 emberijog-védő 67%-a őslakos népek környezeti jogait védte az ásványinyersanyag-kitermelésből származó projektekkel szemben; mivel az őslakosok emberi jogait védelmezők gyakran az ellenük támadásokat elkövető személyek rendszerszintű büntetlenségével szembesülnek;
AD. mivel annak ellenére, hogy az őslakos emberijog-védő nők kulcsszerepet játszanak az őslakos közösségekben élő nők védelme terén, tevékenységüket bűncselekménnyé nyilvánították, ők maguk pedig az erőszak különféle formái, ezen belül zaklatás, nemi erőszak és gyilkosság áldozatává váltak;
AE. mivel javítani kell a nem kötelező vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések végrehajtását és fejleszteni kell az önkéntes programokat az őslakos és a helyi közösségek emberi jogi jogsértésekkel szembeni védelmének biztosításához, a földszerzés megakadályozásához és a hatékony vállalati elszámoltathatósághoz; mivel az ellenőrzési és elszámoltathatósági mechanizmusok hiánya a hatékony és megfelelő jogorvoslat jelentős akadálya;
AF. mivel többek között számos, uniós székhellyel rendelkező beruházó és vállalat érintett több száz földszerzési műveletben Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában, ami egyes esetekben az őslakos és a helyi közösségek jogainak megsértéséhez vezetett; mivel az uniós székhelyű szereplők is érintettek lehetnek az emberi jogok megsértésével kapcsolatos ügyekben, például azáltal, hogy uniós magán és pénzügyi vállalatok közvetlenül vagy közvetve, vagy a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén finanszírozzák a földszerzést; mivel sok esetben e szereplők bonyolult külföldi összefüggésrendszere megnehezíti a gyökerek közvetlen visszavezetését a származási országukra; mivel még abban az esetben is, ha ezek a gyökerek nyomon követhetők, továbbra is jelentős jogi és gyakorlati akadályok nehezítik az EU és tagállamai bíróságain keresztül megvalósuló igazságszolgáltatást és elszámoltathatóságot, többek között az ingatlanok (ideértve a szárazföldi és természeti erőforrásokat) tekintetében fennálló joghatósági korlátok miatt, a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek értékének és a jogi segítségnyújtás rendelkezésre állásának, valamint az anyavállalatvállalati felelősség bizonyításának nehézségei miatt;
AG. mivel a fejlődő országok területeinek többsége lakatlan, ezáltal a befektetések és a társaságok hírneve kockázatoknak van kitéve, és jelentős mértékben megnövekednek a működési költségeik, ha a földtulajdon átruházásra ellentmondásos helyzetben, az őslakos és a helyi közösségek előzetes beleegyezése nélkül és a jogaik semmibe vétele mellett kerül sor;
AH. mivel az emberi jogok védelmezőiért felelős ENSZ-különmegbízott, Michael Frost Latin-Amerikát emelte ki aggodalomra okot adó régióként, ahol a „kormány és a vállalati szereplők részt vesznek a környezetvédelem területén tevékeny emberijog-védők meggyilkolásában”;
AI. mivel az emberi jogok európai egyezménye értelmében a védelmi és jogorvoslati kötelezettség mind a területen kívüli tevékenységekre, mind pedig a területen kívüli hatással bíró belföldi tevékenységekre vonatkozik; mivel komolyan meg kell erősíteni az Unió és tagállamai területen kívüli kötelezettségek iránti elköteleződését;
AJ. mivel az EIDHR révén világszerte segítséget nyújt a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában és védelmében, mely eszköz egyéb külső segítségnyújtási eszközöket egészít ki, és főleg a civil társadalmi szervezeteken keresztül fejti ki hatását; mivel a „protectdefenders.eu” mechanizmuson keresztül az EU hatékony segítséget nyújt az emberi jogok veszélyben lévő védelmezőinek, segít nekik legsürgetőbb szükségleteik kielégítésében, és megerősíti őket abban, hogy képesek legyenek munkájukat közép- és hosszú távon is végezni;
AK. mivel a nemzetközi pénzügyi intézmények központi szerepet játszanak annak biztosításában, hogy az általuk finanszírozott projektek ne járuljanak hozzá az őslakos népek emberi és környezettel kapcsolatos jogainak megsértéséhez; mivel a nemzetközi vállalatok felelősek annak biztosításáért, hogy műveleteik és/vagy ellátási láncaik ne eredményezzék az emberi vagy környezettel kapcsolatos jogok és különösen az őslakos népek jogainak megsértését;
AL. mivel az EU nyújtja a világon a legtöbb fejlesztési segélyt, amelynek nagy része Afrikába irányul; mivel az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) és az Európai Bizottságnak – az emberi jogok betartását segélynyújtási politikájának középpontjába állítva – átfogóan ellenőriznie kell, hogyan használják fel a forrásokat a fogadó harmadik országok;
AM. mivel az Európán belüli őslakos népek még mindig a marginalizáció, a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés áldozatai, amit a jogokon alapuló megközelítéssel le kell győzni és meg kell szüntetni;
1. felhívja az Uniót, a tagállamokat és azok nemzetközi közösségen belüli partnereit, hogy fogadják el az őslakos népek jogainak – köztük a földjeikhez, területeikhez és erőforrásaikhoz való jog – teljes körű elismeréséhez, védelméhez és előmozdításához szükséges intézkedéseket; üdvözli a civil társadalom és a civil szervezetek e téren végzett munkáját;
2. felhívja az Uniót, hogy gondoskodjon róla, hogy valamennyi fejlesztési, beruházási és kereskedelmi politikája tiszteletben tartsa az őslakos népek emberi jogi szerződésekben és egyezményekben, valamint az őslakos népek jogaival foglalkozó jogi eszközökben rögzített emberi jogait;
3. felszólítja az összes államot, beleértve az Európai Uniót és tagállamait, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az őslakos és törzsi népekről szóló 169. sz. ILO-egyezmény(20) rendelkezéseinek való hatékony megfelelés érdekében, és emlékeztet arra, hogy az egyezményt ratifikáló valamennyi állam köteles koordinált és szisztematikus fellépést kidolgozni az őslakos népek jogainak védelme érdekében;
4. kéri az összes olyan államot – különösen az uniós tagállamokat –, amely még nem ratifikálta az őslakos és törzsi népekről szóló 169. sz. ILO-egyezményt, hogy ezt tegye meg; sajnálja, hogy eddig csak néhány tagállam erősítette meg az egyezményt; felszólítja az Európai Uniót, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédeken keresztül ösztönözzék a 169. számú ILO-egyezmény, a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálását, fogadják el a fakultatív jegyzőkönyveket, valamint tartsák fenn az UNDRIP-et;
5. elismeri, hogy előrelépés történt az őslakos népek jogainak elismerése terén, és hogy a civil társadalom egyre többet tud a helyzetükről; elismeri, hogy az EU szerepet játszott ebben; ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy e kérdés még mindig nagyon minimális szinten jelenik meg az uniós szakpolitikákban, így a kereskedelmi és együttműködési megállapodásokban is;
6. felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy teremtsék meg az UNDRIP-ben foglalt célok eléréséhez szükséges feltételeket, és ösztönözzék nemzetközi partnereiket arra, hogy teljes mértékben fogadják el és hajtsák végre a nyilatkozatban foglaltakat;
7. felhívja a figyelmet a diaszpórák szerepére, amelyek kapcsolódási felületként és ismereteket továbbító csatornákként működhetnek az őslakos népek felé;
Az őslakos népek emberi jogai
8. felhívja Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák és szavazzák meg a parasztok és vidéki területeken dolgozó emberek jogairól szóló nyilatkozatot, amelyről 2018-ban szavaz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa; érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy az ENSZ bizottságának 2018. évi, a nők helyzetéről szóló ülése a vidéki nőkre helyezi a hangsúlyt;
9. felszólítja az összes államot, beleértve az EU-t és tagállamait, hogy jogszerűen ismerjék el és fogadják el az őslakos népek területi autonómiáját és önrendelkezését, ami magában foglalja a föld, területeik, vizeik és tengerparti vizeik, valamint egyéb, a hagyományos tulajdon vagy más hagyományos foglalkozás vagy felhasználás miatt birtokukban lévő erőforrások birtoklására, használatára, fejlesztésére és ellenőrzésére vonatkozó jogát;
10. felhívja az összes államot, köztük az Uniót és tagállamait is, hogy fogadjanak el az őslakos népek jogainak előmozdítása és biztosítása érdekében a konfliktus sújtotta területek újjáépítésére irányuló stratégiákat, illetve csatlakozzanak azokhoz;
11. tudomásul veszi az ENSZ által 2010-ben közzétett tanulmány riasztó eredményeit, amelyek szerint az őslakos közösségekben élő nők gyakrabban szenvednek el erőszakot és nemi erőszakot, mint a női népesség világszerte; felhívja ezért a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy határozottan ítéljék el az erőszak és ezen belül a nemi erőszak alkalmazását az őslakos nőkkel szemben; véleménye szerint különös figyelmet kell szentelni az erőszak áldozataivá vált nőknek és lányoknak, és hozzáférést kell biztosítani számukra a sürgősségi orvosi és pszichológiai támogatáshoz;
12. felszólít a magántulajdonban lévő biztonsági és katonai erők kivonására az őslakos népek területeiről, mivel ezen erők jelenléte sérti az őslakosok jogait;
13. felhív minden államot, hogy biztosítsák, hogy az őslakos népek, különösen a nők, hozzáférhessenek az igazságügyi mechanizmusokhoz a jogaik vállalatok általi megsértésének eseteiben, és hogy a jogsértések orvoslásának egyéni, igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést nem biztosító formáit ne legitimálják; felhív minden államot, hogy vegyenek fel több nőt igazságszolgáltatási rendszereikbe annak érdekében, hogy megtörjék az e struktúrákban általában jelen lévő patriarchális rendszert; hangsúlyozza, hogy be kell vezetni a szükséges mechanizmusokat – többek között a megfelelő tolmácsolási szolgáltatásokat és a jogi segítségnyújtást – az őslakos nőkkel szembeni diszkriminatív bánásmód elkerülésére;
14. üdvözli, hogy a 2017. májusi tanácsi következtetésekben foglaltak szerint az Európai Tanács prioritássá tette az őslakos népek jogainak védelmét;
15. felhívja a partnerországokat annak biztosítására, hogy az őslakos népek – egyéni és kollektív jogaik elismerésének első lépéseként – egyetemes hozzáféréssel rendelkezzenek nemzeti népesség-nyilvántartásukhoz; felkéri az Uniót, hogy támogassa a partnerországokat az anyakönyvi hivatalok létrehozásában és megfelelő irányításában;
16. aggodalommal állapítja meg, hogy a bányászattal, kőolaj- és földgázkitermeléssel kapcsolatos emberi jogi kockázatok aránytalan mértékben sújtják az őslakos népeket; felkéri a fejlődő országokat, hogy ezekben az ágazatokban minden új tevékenység megkezdése előtt végezzenek kötelező emberi jogi hatásvizsgálatot, és hozzák nyilvánosságra ezek megállapításait; hangsúlyozza, hogy a koncessziók odaítélését szabályozó jogszabályoknak a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésre vonatkozó rendelkezéseket kell tartalmazniuk; javasolja, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés normái foglalják magukban a helyi és őslakos közösségek emberi jogainak védelmét is;
17. felhívja az összes államot, különösen az EU-t és a tagállamokat, hogy vonják be az őslakos népeket és a vidéki közösségeket az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó stratégiákkal kapcsolatos döntéshozatali folyamatba, az éghajlatváltozás által előidézett helyrehozhatatlan károk esetét is beleértve, ami lakóhelyük elhagyására kényszerítheti őket;
18. felszólítja az összes államot, beleértve az EU-t és tagállamait, hogy ismerjék el az őslakos népekkel folytatott konzultáció fontosságát az őket érintő kérdésekkel kapcsolatos valamennyi tanácskozás során, garantálva ezáltal a szabad, előzetes és tájékozott konzultáció jogát; e tekintetben az őslakos népek konzultációjára és részvételére vonatkozó uniós szintű mechanizmusok létrehozását szorgalmazza, melyek feladata a politikai párbeszéd kialakítása, és az őslakos népekre vonatkozó uniós szakpolitikák, kötelezettségvállalások és cselekvési tervek végrehajtásának figyelemmel kísérése lenne; felszólítja az összes államot, beleértve az EU-t és tagállamait, hogy teremtsék meg az őslakos népek képviselőinek és vezetőinek a civil társadalomban és az állami térben való jelenlétéhez és a politikai rendszerben, valamint a rájuk vonatkozó ügyekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatban való láthatóbb részvételhez szükséges feltételeket, beleértve az alkotmányos reformokat is;
19. felkéri az összes államot, köztük az Uniót és tagállamait is, hogy fogadják el és hajtsák végre az őslakos népekkel foglalkozó 2014. évi világkonferencia záródokumentumának az ENSZ számára készült ajánlásait, valamint az ENSZ Őslakosok Kérdéseivel Foglalkozó Állandó Fórumának, illetve az őslakos népek jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó ajánlásait;
20. rámutat, hogy az őslakos népek jogairól szóló állásfoglalásában az ENSZ Közgyűlése 2019-et az őshonos nyelvek nemzetközi évének nyilvánította; hangsúlyozza, hogy a kultúra a fejlődés egyik tényezője;
21. felkéri az összes államot, köztük az EU-t és tagállamait, hogy járuljanak hozzá az őshonos nyelvek nemzetközi évének 2019. évi végrehajtásához és megvalósításához;
22. sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is biztosítsák az őslakosokat, a környezetet, a szellemi tulajdont és a földhez való jogot védő jogvédők fizikai épségét és nyújtsanak számukra jogi segítséget a demokrácia és az EIDHR megerősítése, valamint különféle meglévő eszközök és mechanizmusok – például a protededeels.eu – megerősítése révén az emberi jogok és a környezeti aktivisták védelme érdekében, különös tekintettel a nők emberi jogainak védelmezőire, valamint a nemzetközi szervezetek, például az ENSZ által javasolt kezdeményezésekben való részvétel megerősítésére; kéri, hogy az EU utasítsa küldöttségeit a jogvédők figyelemmel kísérésére és támogatására, különös tekintettel a nők, a gyermekek és a fogyatékossággal élők védelmére, valamint rendszerszinten és határozottan jelentse az emberi jogok megsértését; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy vegyen részt az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) és az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala (OHCHR) által kidolgozott tervben, amely a latin-amerikai emberijog-védők védelmét célozza;
23. elítéli, hogy az őslakos népek jogainak és földhöz való jogának védelmezőit világszerte folyamatosan kriminalizálják; felhívja az összes államot, beleértve az EU-t és tagállamait is, hogy akadályozzák meg az őslakos népek emberi jogainak védelmezőivel szembeni nyomozás és büntetőeljárás keretében elkövetett bűncselekmények büntetlenségét;
24. felhívja az összes államot, így az Uniót és tagállamait is, hogy gondoskodjanak róla, hogy politikai stratégiáik teljes mértékben tiszteletben tartsák az őslakos népek és vidéki közösségek jogait, hogy az e jogoknak való megfelelés mindig biztosítva legyen, mind a védett területek létrehozásának és bővítésének idején, mind pedig a már meglévő védett területek vonatkozásában, amelyek létrehozása során korábban őslakos népeket és vidéki közösségeket lakoltattak ki, zártak ki vagy egyéb módon aránytalanul csökkentették jogaikat;
25. támogatja az őslakos népek nemzetközi hazatelepülésre irányuló kérelmeit, valamint az őslakosoktól jogellenesen elkobzott őshonos műtárgyak értékesítésével szembeni küzdelmet szolgáló nemzetközi mechanizmus létrehozását; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa ezeket az erőfeszítéseket, többek között a demokrácia és az EIDHR keretében nyújtott pénzügyi támogatás révén;
26. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek – beleértve az EU-t és a tagállamokat is – komoly kötelezettségeket kell vállalnia a fogyatékossággal élő személyek – különösen a gyermekek – érdekében valamennyi szakpolitikai területen, a nemzetközi jogi keretében a fogyatékossággal élő személyek jogainak és szükségleteinek előmozdítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek – különösen a gyermekek – ingyenes, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyező nyilatkozatát figyelembe vegyék;
27. felhívja a Bizottságot, hogy indítsa el a felelősségteljes üzleti magatartásra vonatkozó uniós cselekvési tervet az üzleti és emberi jogokra vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtásának kezelése érdekében, többek között a kellő gondosság és a jogorvoslathoz való hozzáférés tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy hatalmazza fel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét (FRA) arra, hogy összegyűjtse a tagállamokban a jogi és bíróságon kívüli, az üzleti jellegű jogsértések áldozatainak, köztük az őslakos személyeknek a jogorvoslathoz való hozzáférésével kapcsolatos információkat; úgy véli, hogy a magán- és a közszféra uniós partnereinek teljes körű és hozzáférhető tájékoztatást kell nyújtaniuk arról, hogy tiszteletben tartották-e az őslakos személyek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését;
Földfoglalás
28. üdvözli a Nemzetközi Büntetőbíróság 2016-ban tett nyilatkozatát, amely szerint a földszerzés és a környezetrombolás számos emberi jogi jogsértést idéz elő és emberiesség elleni bűncselekmény vádját vonhatja maga után;
29. továbbra is aggodalmát fejezi ki a nagyarányú földszerzéssel kapcsolatos olyan helyzetek miatt, amelyek a vállalatok, a külföldi befektetők, a nemzeti és nemzetközi állami szereplők, a hivatalnokok és hatóságok korrupt gyakorlatainak eredményeképpen alakultak ki; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy emberi jogi programjaikban fektessenek nagyobb hangsúlyt a földszerzés kérdésére;
30. felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a földdel kapcsolatos jogokban érintett, konfliktusok utáni béketeremtésben részt vevő partnerállamokat, hogy tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a kitelepített őslakos és helyi közösségek hagyományos területükre való visszatérését, ami elengedhetetlen a fenntartható béke és társadalmi stabilitás elérésében;
31. sajnálatosnak tartja, hogy a nagyarányú földszerzés által sújtott országok közül sokban az őslakos és a legeltető állattenyésztést folytató népek korlátozott módon férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz a gyenge kormányzás miatt, valamint azért, mert földhöz fűződő jogaikat nem ismerik el hivatalosan a helyi vagy nemzeti jogi keretrendszerekben; megállapítja, hogy a legeltetési jogok és a közös legelők például szokásjogon és nem szerzett tulajdonjogon alapuló hagyományos földhasználati jognak tekinthetők; ösztönzi a partnerországokat, hogy ismerjék el és védjék meg a legeltető állattenyésztést folytató és őslakos népek földjeik és természeti erőforrásaik szokásjogon alapuló birtoklásához és ellenőrzéséhez való jogait, ahogyan azt az UNDRIP, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 169. számú egyezménye is rögzíti, azaz a földhasználat kollektív nyilvántartásba vételének lehetővé tételével és a termőföldhöz való méltányosabb hozzáférés biztosítására irányuló politikák alkalmazásával; felhívja az Uniót, hogy „A termőföld és más természeti erőforrások használatának felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes irányelvek” című dokumentumban foglaltaknak és a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak megfelelően támogassa a partnerországokat ebben, valamint a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvének alkalmazásában a nagymértékű földvásárlásoknál; felhívja továbbá az EU-t, hogy támogassa a partnerországokat a földtulajdonra vonatkozó jogszabályaik azáltal történő javításában, hogy elismerik a nők egyetemes jogát a teljes jogú tulajdonosként való földhöz jutásra;
32. felhívja az EU-t, hogy erősítse meg termőföld-politikai iránymutatásait és az emberi jogok védelmét a nemzetközi megállapodásokban és szerződésekben, valamint támogassa a nők és lányok védelmével kapcsolatos értékeit, különösen a vidéki területeken élő nők és lányok tekintetében, akik jobban ki vannak szolgáltatva a termőföldet érintő változásoknak, és a termőföld tekintetében kisebb mértékű hozzáféréssel és kevesebb joggal rendelkeznek;
33. felhív minden államot a kutatásba való beruházásba a nagyarányú földszerzés nőkre gyakorolt hatásával kapcsolatos ismerethiány megszüntetése, valamint e jelenség nemi szempontú következményeinek mélyrehatóbb elemzése érdekében, ami a földügyleteket szabályozó, érvényesíthető iránymutatásokat eredményezne;
34. sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy írják elő az uniós székhellyel rendelkező vállalatok és szereplők részvételével történő földszerzések, illetve az Unió által finanszírozott fejlesztési projektek nyilvánosságra hozatalát az ilyen földszerzések átláthatóságának és elszámoltathatóságának javítása érdekében; felhívja az EU-t, hogy a jövőbeli felvásárlások átláthatóságának és elszámoltathatóságának javítása érdekében ellenőrizze az őslakos közösségek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulását, amelyre elengedhetetlenül szükség van, mégpedig azáltal, hogy utasítja és felhatalmazza az uniós küldöttségeket és nagykövetségeket, hogy ezt az érintett nem kormányzati szervezetekkel együttműködésben tegyék meg; felszólítja az Uniót, hogy legyen különösen elővigyázatos a nemzetközi és európai pénzügyi intézmények által támogatott projektek esetében, és biztosítsa, hogy a támogatás ne járuljon hozzá az őslakos népek emberi és környezettel kapcsolatos jogainak megsértéséhez;
35. felhívja az összes államot, hogy gondoskodjanak olyan megfelelő szabályozásokról, amelyek elszámoltatják a közösségi vezetőket a köztulajdonban lévő, állami és közösségi földhasználat irányításával összefüggő döntéseikkel és intézkedéseikkel kapcsolatban, és ösztönözzék azon jogi és szokásokon alapuló gyakorlatok megváltoztatását, amelyek diszkriminatívak a földek nők általi tulajdonlásával és öröklésével szemben;
36. felhívja az összes államot, különösen az Uniót és tagállamait, hogy fogadják el és támogassák a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásokat, valamint a lehető legtöbb érintett országgal írjanak alá az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó megállapodásokat; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a fatermékekről szóló rendelet(21) következetes betartásáról és végrehajtásáról, és szankcionálja az erdőirtás elleni küzdelem tekintetében a rendeletet be nem tartó tagállamokat;
37. felhívja az összes államot, köztük az EU-t és tagállamait, hogy a globális környezetvédelmi politikákkal összhangban tegyék lehetővé az őslakos közösség számára a gazdasági fejlődést; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy mozdítsák elő és támogassák az őslakos népek szervezeteinek olyan társadalmi fejlesztési menetrendjét, amely magában foglalja az őslakos területek kijelölésére és a tulajdonjogok meghatározására szolgáló jogi és intézményi keret kialakítását és fejlesztését; hangsúlyozza, hogy az őslakos népek földjeinek elismerése és hivatalossá tétele, valamint az őslakos népek hatóságainak és közösségi tagjainak felhatalmazása biztosítaná a fenntarthatóságot és a társadalmi elszámoltathatóságot, valamint hozzájárulna a földdel kapcsolatos viták és konfliktusok államon belüli megoldásához;
38. felhívja az összes államot arra, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az állami hatóságok tartózkodjanak olyan nyilatkozatok közzétételétől amelyek megbélyegzik vagy aláássák a területeiket a nagyarányú földszerzéssel és nyersanyag-kitermeléssel összefüggésben védelmező őslakos nők legitim szerepét, és bátorítsák a demokratikus társadalmakban játszott fontos szerepük közvélemény általi elismerését;
39. felszólít minden államot, hogy tartsák tiszteletben, védjék, és biztosítsák a mezőgazdasági kistermelők földdel kapcsolatos jogait, valamint az egyének egyéb erőforrásokhoz, például vízhez, erdőhöz, állatállományhoz és halászathoz való jogait; elismeri, hogy a földek diszkriminatív kisajátítása és a kényszerített kilakoltatások, amelyek negatívan érintik a fejlődő országok lakosságát, jelentős hatással lehetnek a megélhetésükre, valamint aláássák az olyan alapvető emberi jogokat, mint az élethez való jog, az élelemhez való jog, a lakhatáshoz való jog, az egészségügyhöz való jog és a tulajdonhoz való jog;
Üzlet és emberi jogok
40. felszólítja az EU-t, hogy biztosítsa az üzleti és emberi jogokra vonatkozó ENSZ-irányelveknek a tagállamok nemzeti programjaiba, valamint az európai kapcsolatokkal rendelkező transznacionális vállalatok és üzleti vállalkozások gyakorlataiba és műveleteibe való teljes mértékű integrálását;
41. sürgeti az Európai Uniót, hogy támogassa az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveket, és továbbra is segítse azok megfelelő alkalmazását;
42. felhívja az EU-t, hogy kezdjen konstruktív tárgyalásokat a transznacionális vállalkozásokról szóló ENSZ-egyezményről, amely biztosítja az őslakos népek és különösen az őslakos nők és lányok emberi jogainak tiszteletben tartását;
43. ajánlja, hogy az Unió dolgozzon ki az UNDRIP-ben foglalt alapelvek által vezérelt, az üzletre és az emberi jogokra vonatkozó európai regionális cselekvési tervet, és szorgalmazza erre vonatkozó nemzeti cselekvési tervek kidolgozását;
44. kitart amellett, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak arra kell törekedniük, hogy a multinacionális vállalatok és nemzetközi pénzügyi intézmények vállaljanak felelősséget az őslakos közösségekre, valamint az emberi és környezettel kapcsolatos jogokra gyakorolt hatásukkal kapcsolatban; felszólítja az EU-t, hogy gondoskodjon arról, hogy az európai vállalatok által az őslakos népek jogainak valamennyi megsértését megfelelő mechanizmusokkal kivizsgálják és szankcionálják, és arra ösztönzi az EU-t, hogy az emberi jogok megsértése esetén vonja vissza az intézményi vagy pénzügyi támogatást;
45. felhívja az Uniót, hogy a 2013. június 11-én elfogadott 2013/396/EU bizottsági ajánlással(22) összhangban hozzon létre panaszkezelési mechanizmust, melynek révén az őslakos népek és helyi közösségek panaszt nyújthatnak be az uniós székhellyel rendelkező üzleti tevékenységek eredményeképpen őket ért jogsérelmekkel vagy jogi visszaélésekkel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy mely országban következtek be ezek a jogsértések és visszaélések, annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatok ténylegesen hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz, valamint a technikai és jogi segítséghez; arra ösztönzi valamennyi államot, beleértve a tagállamokat és az EU-t is, hogy a nemzetközi és egyéb vállalatok számára jogilag kötelező erejű nemzetközi emberi jogi eszközt fogadjanak el az emberi jogok tekintetében, az ENSZ szintjén létrehozott, nyitott kormányközi munkacsoportban való aktív részvétel révén;
46. felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy biztosítsák az uniós székhellyel rendelkező vállalatok tevékenységéből eredő emberi jogi visszaélések és jogsértések áldozatai számára a jogorvoslathoz való hozzáférést azáltal, hogy minden gyakorlati és jogi akadályt elhárítanak, hogy ily módon a felelősség megoszlása ne akadályozhassa az elszámoltathatóságot vagy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést abban az országban, ahol a visszaélés történt;
47. emlékeztet arra, hogy a vállalatok felelőssége, hogy garantálják az őslakos népek szabad, előzetes és tájékozott konzultációhoz való jogát a területükön végrehajtani kívánt projektek, építési beruházások vagy tevékenységek tekintetében, valamint hogy vállalatpolitikájukba építsék be, majd ezt követően alkalmazzák a vállalati társadalmi felelősséget;
48. felhívja az Uniót, hogy tegyen eleget az emberi jogokhoz kötődő területen kívüli kötelezettségeinek; felhívja az EU-t, hogy határozzon meg egyértelmű magatartási szabályokat és szabályozási kereteket a hatáskörébe eső vállalatok és befektetők területen kívüli tevékenységeire vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy ezek a vállalatok és befektetők tiszteletben tartsák az őslakos népek és helyi közösségek jogait, valamint megfelelően elszámoltathatók és szankcionálhatók legyenek, ha a tevékenységeik e jogok megsértését eredményezik; ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vegyen fontolóra egy, a vállalatok kellő gondosságra irányuló kötelezettségével kapcsolatos hatékony mechanizmust annak biztosítása érdekében, hogy az importált áruk ne legyenek köthetők földszerzéshez és az őslakos népek jogainak súlyos megsértéséhez; sürgeti az EKSZ-t, hogy dolgozzon ki operatív eszközöket az uniós küldöttségek személyzete számára nyújtott útmutatás biztosítására;
Fenntartható és gazdasági fejlődés az őslakos népek számára
49. felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend uniós végrehajtásába építsék be az őslakosok jogai és a földszerzés kérdését;
50. hangsúlyozza, hogy életmodelljük és fejlődési modelljük következtében az őslakos népek elengedhetetlenül fontos szerepet játszanak a környezetvédelemben;
51. felhívja az EU-t, hogy a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés keretében ösztönözze a partnerállamokat arra, hogy fordítsanak különös figyelmet az őslakos népek helyzetére, többek között a hagyományos területeken vagy városi környezetben a befogadó szociális politikák kialakítása révén, valamint a szegénységet csökkentő intézkedésekkel összefüggésben mérsékeljék a gyökerek elvesztéséből, illetve az őshonos népek hagyományos képességi és kulturális sajátosságai és a modern nagyvárosi dinamikák közötti feszültségekből fakadó következményeket;
52. kiemeli az éghajlatváltozás őslakos nőkre gyakorolt közvetlen hatását, amelynek következtében fel kell hagyniuk hagyományos gyakorlataikkal, vagy lakóhelyük elhagyására kényszerülnek az erőszak, a bántalmazás és a kizsákmányolás elszenvedésének ebből fakadó kockázatával együtt; felhívja az összes államot, köztük az Uniót és tagállamait is, hogy a nemekkel kapcsolatos tényezők figyelembe vételével vonják be az őslakos népeket és a vidéki közösségeket az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák kezelésére irányuló stratégiákba, valamint az alkalmazkodásra és a hatások mérséklésére irányuló hatékony éghajlati stratégiák kidolgozásába; kéri az éghajlati okokból történő kényszerű migráció kérdésének komolyan vételét; megerősített nemzetközi együttműködést szorgalmaz az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében;
53. hangsúlyozza, hogy az őslakos népek szempontjából rendkívül fontosak a fenntartható fejlesztési célok, különösen a 2. (az éhezés megszüntetése) a 4.5. (oktatáshoz való hozzáférés) és az 5. fejlesztési cél (nemek közötti egyenlőség); ismételten hangsúlyozza, hogy az őslakos népek világszerte számarányuknál nagyobb mértékben szenvednek az emberi jogok megsértése, a bűnözés, a rasszizmus, az erőszak, a természeti erőforrások kiaknázása, az egészségügyi problémák és a szegénység magas aránya miatt, hiszen a szegénységben élőknek 15%-át teszik ki, holott a világ népességének mindössze 5%-át adják; hangsúlyozza, hogy teljes körű és alapos védelmet kell biztosítani azon őslakos vezetők és emberijog-védők számára, akik felemelik szavukat az igazságtalanságok ellen;
54. emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend foglalkozik az őslakos népek fejlesztéssel kapcsolatos aggályaival, és kiemeli, hogy fokozott erőfeszítésre van szükség ennek végrehajtása során; hangsúlyozza az Őslakos Népek Fő Csoportja a Fenntartható Fejlesztésért (IPMG) megerősítésének szükségességét az őslakos népek jogainak és fejlesztési prioritásainak előbbre vitelére irányuló erőfeszítések koordinálását és összefogását szolgáló globális mechanizmusként; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki jobb kapcsolatokat az IPMG-vel, és vonja azt be a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő platformba;
55. emlékeztet arra, hogy a világ erdeinek 80%-a őslakos népek hagyományos földjét és területét képezi; hangsúlyozza az őslakos népek létfontosságú szerepét a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban és a biológiai sokféleség megőrzésében; emlékeztet, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye felszólítja a szerződő fél államokat, hogy a REDD+ végrehajtása során biztosítékként tartsák tiszteletben az őslakos népek ismereteit és jogait; sürgeti a partnerországokat olyan intézkedések elfogadására, amelyek ténylegesen bevonják az őslakos népeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedésekbe;
56. rámutat, hogy a világon 200–500 millió ember folytat legeltető állattartást, és hogy a legeltető állattartás központi jelentőségű megélhetési stratégiát jelent Kelet-Afrika alacsony csapadékhozamú területein és hegyvidéki régióiban; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében elő kell mozdítani a fenntartható legeltető állattenyésztést; arra ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az afrikai kormányzási struktúrát és különösen az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bíróságot annak érdekében, hogy végrehajtsák az Afrikai Unió afrikai legeltető állattenyésztésre vonatkozó szakpolitikai keretét, és szélesebb értelemben elismerjék a legeltető állattenyésztést folytatók és az őslakos népek jogait ősi földjeik közösségi tulajdonával kapcsolatban, jogukat a természeti erőforrások feletti szabad rendelkezéshez, valamint saját kultúrájukhoz és vallásukhoz fűződő jogaikat;
57. emlékeztet a kormányok közérdekű szabályozáshoz való jogára; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogi szabályokat, köztük az őslakos népekkel kapcsolatos rendelkezéseket, és nagyobb átláthatóságot szorgalmaz ebben a tekintetben, elsősorban megfelelő konzultációs eljárások és mechanizmusok őslakos népekkel folytatott együttműködés keretében történő létrehozásával; felhívja a beruházásokat finanszírozó fejlesztésfinanszírozási intézményeket, hogy erősítsék meg emberi jogi biztosítékaikat annak biztosítása érdekében, hogy a fejlődő országok földjének és erőforrásainak kiaknázása ne vezessen az emberi jogok megsértéséhez vagy visszaélésekhez, különös tekintettel az őslakos népekre;
58. felhívja az államokat, hogy kötelezzék el magukat annak biztosítása mellett, hogy az őslakos népek valódi hozzáféréssel rendelkezzenek az egészségügyi, az oktatási, a foglalkoztatási és a gazdasági lehetőségekhez; sürgeti az összes államot, hogy támogassák az interkulturális közpolitikák és az őshonos nyelvek, a történelem és kultúra integrálását iskolai programjaikba, vagy kiegészítő, tanrenden kívüli osztályokat kínáljanak az őslakos népek kultúrájának nemzeti és nemzetközi szinten történő megőrzése, megújítása és népszerűsítése érdekében; úgy véli, hogy a civil társadalom, a lakosság és a média figyelmének felkeltésére irányuló kezdeményezések kidolgozása az őslakos népek jogai, hite és értékei tiszteletben tartásának fontossága miatt hozzájárulhat a z előítéletek és tévképzetek eloszlatásához;
59. felhívja az Uniót és partnerállamait, hogy az őslakos közösségekkel partnerségben biztosítsanak kulturálisan kompetens mentális egészségügyi ellátást a kábítószer-használat és az öngyilkosság megelőzése érdekében; kiemeli az őslakos nők szervezetei támogatásának fontosságát a nők támogatása és a civil társadalomban való szerepvállalási képességük növelése érdekében;
60. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az őslakos népeknek és helyi közösségeknek a saját üzleti és gazdálkodási modelljeik kialakítására irányuló erőfeszítéseit;
61. felhívja az összes államot, hogy biztosítsák, hogy az őslakos közösségek részesüljenek a fenntartható idegenforgalom bevételeiből és védve legyenek azok esetleges káros hatásával szemben, továbbá üdvözli a rezervátumok és védett területek közös kezelésére vonatkozó olyan példákat, amelyek lehetővé teszik az ökoszisztémák jobb védelmét és a tömeges turizmus ellenőrzését; ezzel összefüggésben emlékeztet a fenntartható fejlődés koncepciójának fontosságára;
Harmadik országokkal folytatott uniós együttműködés
62. ajánlja, hogy az EU külpolitikájában, többek között a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben, valamint a kereskedelmi, együttműködési és fejlesztési megállapodásokban kapjon kiemeltebb figyelmet az őslakos népek helyzete; ragaszkodik ahhoz, hogy „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája” című éves jelentésében a Tanács rendszeresen számoljon be az őslakos népek támogatása érdekében végzett uniós fellépéséről; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy vegyék figyelembe az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben és az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott független testületeknek az EKSZ fent említett éves jelentésében szereplő eredményeket annak megállapítása érdekében, hogy szakpolitikájuk tiszteletben tartja-e az őslakos népek jogait;
63. hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak a kétoldalú és többoldalú tárgyalások és diplomáciai kommunikáció során foglalkozniuk kell az őslakos népek és az őslakos emberi jogok védelmezőinek jogaival, és követelniük kell a bebörtönzött emberijog-védők szabadon bocsátását; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy dolgozzanak annak biztosításán, hogy a harmadik országok kormányzatai megfelelő védelmet nyújtsanak az őslakos közösségeknek és az emberijog-védőknek, valamint állítsák bíróság elé a bűncselekmények elkövetőit;
64. sürgeti az Európai Külügyi Szolgálat küldöttségeit és a tagállamok nagykövetségeit, hogy vizsgálják felül és fejlesszék az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtását, figyelembe véve az őslakos emberijog-védők egyes igényeit és az őket érő fenyegetéseket, valamint a többszörös diszkriminációval szembesülő, őslakos emberijog-védők (pl. nők, idősek, LMBTI-közösséghez tartozók, fogyatékossággal élők) különleges helyzetét; ezzel kapcsolatban ragaszkodik ahhoz, hogy az EU küldöttségei és a tagállamok nagykövetségei megfelelő képzést és elegendő kapacitást biztosítsanak a személyzetüknek ahhoz, hogy együtt tudjanak dolgozni a civil társadalommal és az emberijog-védőkkel, kapcsolatot tartsanak velük, és segítséget nyújtsanak, ha szükséges;
65. hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni, hogy az őslakos közösségek részesülhessenek a legújabb információs technológia előnyeiből, annak érdekében, hogy jobb életminőséget és jobb egészségügyi ellátást biztosíthassanak számukra, valamint kiemeli, hogy ez olyan terület, ahol az EU létfontosságú szerepet játszhat; ismételten hangsúlyozza az őslakos népek saját megélhetésükről való rendelkezéshez fűződő jogát, valamint kiemeli a fenntartható fejlődés szükségességét;
66. felhívja az összes államot, hogy az őslakos nők és lányok számára biztosítsanak hozzáférést a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz és jogokhoz, különösen a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokhoz és jogokhoz; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy mozdítsák elő a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket az EU fejlesztési együttműködési programjaiban;
67. felhív minden államot, köztük az Uniót és tagállamait arra, hogy gyűjtsenek nemek szerint bontott adatokat az őslakos nők helyzetéről, a nők földtulajdonhoz való hozzáférését és ennek elismerését, a nők elleni erőszakot és az élelmezésbiztonságot is beleértve;
68. hangsúlyozza, hogy a vállalatok által végrehajtott külföldi beruházások gazdasági és technológiai fejlődést hozhatnak, foglalkoztatást és infrastruktúrafejlesztést eredményezhetnek, és a foglalkoztatás bővítése révén lehetőséget adhatnak a nők számára, hogy önellátók legyenek; hangsúlyozza, hogy a beruházási tevékenység növelése a fejlődő országokban fontos lépést jelent a nemzeti és a regionális gazdaság erősítése felé;
69. felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy továbbra is alakítsanak ki egyedi stratégiákat a békés és befogadó társadalmak előmozdításáról szóló 16. fenntartható fejlesztési cél hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, biztosítva ezáltal az emberijog-védők ellen irányuló támadások, gyilkosságok és üldözésük elleni küzdelmet, illetve ezek megelőzését, valamint az elkövetők bíróság elé állítását és felelősségre vonását;
70. felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy az őslakos területeken végrehajtott valamennyi, uniós finanszírozású fejlesztési projekt szigorúan feleljen meg a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló jóváhagyás, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága elveinek annak érdekében, hogy megakadályozza az őslakos népek megélhetésére és kultúrájára gyakorolt negatív hatást;
71. megjegyzi, hogy a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és a tagállamoknak holisztikus és integrált megközelítést kell alkalmazniuk a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban, és figyelembe kell venniük az emberi jogi és környezetvédelmi megfontolásokat is, amikor a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokkal foglalkoznak; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalások és rendszerek, így az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) összefüggésében vesse fel az emberi jogok megsértésének és az emberijog-védők elleni támadásoknak és üldözéseknek az eseteit;
72. felhívja az Uniót, hogy vezessen be mechanizmust a kereskedelmi és együttműködési megállapodások, illetve a fejlesztési projektek végrehajtását megelőző független hatásvizsgálatok elvégzésére az őslakos és helyi közösségek jogait érintő káros hatások értékelése és megelőzése érdekében; ragaszkodik ahhoz, hogy a hatásvizsgálatot a civil társadalom jelentős részvétele mellett végezzék el, és hogy a megállapításokat megfelelően vegyék figyelembe a gazdasági megállapodásokban és fejlesztési projektekben; felhívja az EU-t, hogy az emberi jogok megsértése esetén értékelje újra a projektek végrehajtását;
73. kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy minden megfelelő nemzetközi színtéren hívják fel a figyelmet az őslakos népek emberi és környezettel kapcsolatos jogainak helyzetére, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos emberi jogok védelmezőinek a biológiai sokféleség megőrzésében és fenntartható fejlődésben játszott kulcsfontosságú szerepére;
74. aggodalommal emlékeztet arra, hogy az Uniónak és tagállamainak továbbra is azon kell dolgozniuk, hogy garantálják az Európában élő őslakos népek, nevezetesen a számik jogait és társadalmi befogadását, és elismeri a közösségi aktivisták és az emberi jogok védelmezőinek e tekintetben betöltött jelentős szerepét;
75. felhívja az EU-t, hogy növelje az őslakos népek támogatását fejlesztési együttműködési programjaiban, és erősítse meg a szerepvállalásuk növelését célzó projekteket, különösen a kapacitásépítés tekintetében, a demokrácia és az EIDHR és a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében; kiemeli, hogy a bennszülött népek számára folyamatosan erőforrásokat kell biztosítani annak érdekében, hogy képviselőik révén hatékonyan részt vehessenek az uniós és az ENSZ-politikákban és intézményekben, többek között üzleti téren és az emberi jogokkal kapcsolatban; sürgeti az érintett országokban lévő uniós küldöttségeket, hogy szorosan kövessék nyomon az őslakos emberijog-védők helyzetét és adjanak meg minden szükséges támogatást;
76. felhívja az uniós küldöttségeket, hogy kövessék szorosan nyomon az őslakos népek helyzetét, és mind nemzeti, mind regionális szinten folytassanak velük folyamatos párbeszédet; ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós küldöttségek emberi jogi kapcsolattartó pontjai kifejezetten feleljenek az őslakos népekkel kapcsolatos kérdésekért, valamint hogy e küldöttségek személyzete rendszeres képzésben részesüljön az őslakos népek jogairól;
77. felhívja az Európai Uniót és partnerállamait, hogy növeljék az őslakos közösségekkel való együttműködést a drogpolitikákról folytatott párbeszéd terén; ismételten hangsúlyozza, hogy a tiltott kábítószer-piac elleni stratégia kialakítása elengedhetetlen az őslakos népek és földjeik védelméhez; annak biztosítására szólítja fel az EU-t és partnerországait, hogy a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre irányuló biztonsági intézkedések tartsák tiszteletben az őslakos közösségek jogait, valamint akadályozzák meg, hogy a konfliktusnak ártatlan emberek essenek áldozatul;
78. arra ösztönzi az Uniót, hogy mélyítse, bővítse és erősítse meg az őslakos népekkel kapcsolatos, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretben és cselekvési tervben foglalt céljait, prioritásait és fellépéseit, továbbá kéri az emberi jogokkal foglalkozó különmegbízott mandátumának módosítását és megerősítését, hogy ezáltal a társadalomban láthatóbb módon megjelenjenek az őslakos népek és képviselőik jogaival kapcsolatos kérdések;
79. emlékeztet arra, hogy az EU kötelezettséget vállalt a fejlesztés jogalapú megközelítésre, amely magában foglalja az UNDRIP-ben meghatározott, az őslakos népekre vonatkozó jogok tiszteletben tartását, és külön kiemeli az elszámoltathatóság, a részvétel, valamint a megkülönböztetésmentesség elvét; határozottan arra ösztönzi az Uniót, hogy folytassa e jogalapú megközelítés gyakorlati megvalósítását minden fejlesztési tevékenységben, és a tagállamokkal közösen állítson fel munkacsoportot ebből a célból; kéri a vonatkozó végrehajtási terv egyértelmű határidőkkel és az előrelépést mérő mutatókkal való aktualizálását;
80. emlékeztet az Európai Unió működéséről szóló szerződés a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét meghatározó 208. cikkére; sajnálatosnak tartja, hogy a megújulóenergia-irányelv(23) folyamatban lévő felülvizsgálata során mindeddig nem vezettek be olyan szociális és fenntarthatósági kritériumokat, amelyek figyelembe veszik a nagyarányú földszerzés kockázatát; emlékeztet arra, hogy az irányelvnek összhangban kell lennie a birtokjogra vonatkozó nemzetközi normákkal;
81. felhívja az uniós küldöttségeket, hogy az emberi jogok megsértésének azonosítása és megakadályozása érdekében erősítsék meg az őslakosokkal folytatott párbeszédet; sürgeti különösen a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony közigazgatási panasztételi mechanizmust az emberi jogok hivatalos fejlesztési támogatás által támogatott tevékenységek következtében történő megsértése és más káros hatások áldozatai számára a vizsgálat megkezdése és a megbékélési folyamatok elindítása céljából; hangsúlyozza, hogy e mechanizmusnak szabványosított eljárásokból kell állnia, és közigazgatási, tehát az igazságszolgáltatási mechanizmusokat kiegészítő jellegűnek kell lennie;
82. kiemeli, hogy a FLEGT cselekvési terv és különösen az önkéntes partnerségi megállapodások jelentősebb szerepet játszhatnak az őslakos és erdei közösségek érvényesülésének erősítésében számos trópusi erdőkkel borított országban, és sürgeti az Uniót és az önkéntes partnerségi megállapodásokban részt vevő partnereket, hogy biztosítsanak nagyobb szerepet e közösségek számára a nemzeti szakpolitikai folyamatokban; felhívja az Uniót, hogy nyújtson nagyobb pénzügyi és műszaki segítséget a partnerországoknak az erdei ökoszisztémák – többek között az irányítás javítása révén történő – védelme, fenntartása és helyreállítása érdekében, továbbá tisztázza és erősítse meg a földbirtokhoz kapcsolódó jogokat, az emberi jogok tiszteletben tartását, ideértve az őslakos népek jogait is, valamint támogassa a közösségi jogokat megőrző védett területeket;
83. hangsúlyozza egyedi intézkedések elfogadásának szükségességét a konfliktusövezetből származó faanyagok kérdésének kezelése és az erdőátalakításból származó faanyag áramlásának megállítása érdekében, valamint azzal a céllal, hogy eltereljék a beruházásokat az erdőket károsító tevékenységektől, amelyek következtében a helyi és őslakos közösségek kénytelenek elhagyni a lakóhelyüket; felhívja az Uniót, hogy egy erdőirtásra, erdőpusztulásra és az erdei közösségek birtokjogainak tiszteletben tartására vonatkozó új uniós cselekvési terv részeként fogadjon el további intézkedéseket az erdei ökoszisztémák és az ott élő közösségek védelmének és helyreállításának támogatására, valamint az erdőirtás uniós ellátási láncokból való kiküszöbölésére;
84. rámutat, hogy az Unióban még sokat tanulhatunk a fenntartható hasznosításról – például az erdők tekintetében – az őslakos népektől, akik életmódjuk miatt ráadásul alig járulnak hozzá az éghajlatváltozáshoz, de az különösen sújtja őket, például az aszályok, illetve az elsivatagosodás miatt, és e hatás különösen súlyosan érinti a nőket;
85. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a civil társadalmat, az emberijog-védőket és különösen az őslakosokkal és a környezettel kapcsolatos emberi jogok védelmezőit támogató befektetéseket a támogatásukat célzó hosszú távú védelmi mechanizmusok – különösen a protectdefenders.eu – létezése biztosítása érdekében, valamint hogy garantálják a veszélyben lévő emberijog-védőknek nyújtott, meglévő finanszírozási kötelezettségvállalásaik teljesítését; arra ösztönzi küldöttségeit és bizottságait, hogy az érintett országokba tett látogatásaik során rendszeresen találkozzanak a bennszülött közösségekkel és az emberi jogok védelmezőivel; ajánlja, hogy az érintett bizottság/albizottság az emberi jogi helyzet figyelemmel kísérése céljából az őslakos népekkel foglalkozó állandó előadót jelöljön ki, és javasolja különösen az UNDRIP és az ILO 169. számú egyezményének végrehajtását;
86. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy folytasson párbeszédet és működjön együtt az Arktisz őslakos népeivel és helyi közösségeivel annak biztosítása érdekében, hogy jogaik és helyzetük ne sérüljön a régiót valószínűleg érintő, uniós fejlesztési projektek keretében;
o o o
87. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak és az EU küldöttségeinek.
A 1991. szeptember 5-jén hatályba lépett 169. számú ILO-egyezményt megerősítő országok: Argentína, Bolívia, Brazília, Közép-afrikai Köztársaság, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Dánia, Dominika, Ecuador, Fidzsi-szigetek, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nepál, Hollandia, Nicaragua, Norvégia, Paraguay, Peru, Spanyolország és Venezuela.
Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (HL L 295., 2010.11.12., 23. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).
Klímadiplomácia
189k
63k
Az Európai Parlament 2018. július 3-i állásfoglalása a klímadiplomáciáról (2017/2272(INI))
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 21., 191., 192., 220. és 221. cikkére,
– tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és a fenntartható fejlesztési célokra,
‒ tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21. sz. határozatra, az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21) és a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban megrendezett 11. konferenciájára (CMP11),
– tekintettel az UNFCCC feleinek 22. konferenciájára és a feleknek a Párizsi Megállapodás feleinek találkozójaként szolgáló, 2016. november 15. és november 18. között Marrákesben (Marokkó) megrendezett első konferenciájára (CMA1),
– tekintettel a Párizsi Megállapodás végrehajtásáról és az ENSZ marokkói Marrákesben tartandó, 2016. évi éghajlatváltozási konferenciájáról (COP 22) szóló, 2016. október 6-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik értékelő jelentésére (AR5) és összefoglaló jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Bonnban (Németország) 2017-ben megrendezett klímaváltozási konferenciájáról (COP23) szóló 2017. október 4-i állásfoglalására(2),
– tekintettel a Bizottság „Európa karbonszegény gazdaságra való áttérésének gyorsítása” című, 2016. július 20-i közleményére (COM(2016)0500),
– tekintettel a Bizottság „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia” című, 2013. április 16-i közleményére (COM(2013)0216),
– tekintettel a Külügyek Tanácsa által elfogadott 2015. évi uniós klímadiplomáciai cselekvési tervre,
– tekintettel a Külügyek Tanácsának 2017. március 6-i és 2017. június 19-i következtetéseire,
– tekintettel az Európai Tanács 2017. június 22-i következtetéseire,
– tekintettel a Tanács klímadiplomáciáról szóló 2018. február 26-i következtetéseire,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégiáról szóló 2016. júniusi közleményére, valamint a Bizottság és az EKSZ „A rugalmasság stratégiai megközelítése az EU külső fellépéseiben” című, 2017. június 7-i közös közleményére (JOIN(2017)0021),
– tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló új uniós stratégia felé – integrált megközelítés” című, 2017. február 9-i véleményére(3),
‒ tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A Párizsban kijelölt út” című, 2016. április 26-i véleményére(4),
– tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(5),
– tekintettel a nőkről, a nemek közötti egyenlőségről és az éghajlati igazságosságról szóló, 2018. január 16-i állásfoglalására(6),
– tekintettel az UNFCCC 2001. november 9-i, a nők képviseletének az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv keretében létrehozott szervek részes feleiben való javításáról szóló, 36/CP.7. számú határozatára,
– tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) „Migráció, környezet és éghajlatváltozás: a bizonyítékok értékelése” című, 2009. évi tanulmányára,
– tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(7),
– tekintettel Ferenc pápa „Laudato Si” („Közös otthonunk gondjai”) enciklikájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0221/2018),
A. mivel az éghajlatváltozás hatásai egyre súlyosabb következményekkel járnak az emberi élet különféle aspektusaira, illetve a fejlesztési lehetőségekre, a geopolitikai világrendre és a globális stabilitásra nézve; mivel az éghajlatváltozás hatásai leginkább azokat sújtják, akik kevesebb erőforrással rendelkeznek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz; mivel a klímadiplomáciát fel lehet fogni a célzott külpolitika olyan formájának, amely az éghajlatvédelmi fellépést szolgálja más szereplők bevonása, éghajlati vonatkozású specifikus kérdésekben folytatott együttműködés, stratégiai partnerségek kiépítése és az állami és nem állami szereplők – többek között a globális szennyezés fő okozói – közötti kapcsolatok erősítése révén, ekképpen járulva hozzá az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez, az éghajlatvédelmi fellépés fokozásához és az Unió diplomáciai kapcsolatainak erősítéséhez;
B. mivel az óceánok vízszintnövekedése, felmelegedése és savasodása, a biológiai sokféleség csökkenése és a szélsőséges időjárási események növekvő előfordulása is az éghajlatváltozás hatásai közé tartozik; mivel e zavaroknak az első számú áldozatai a legkiszolgáltatottabb országok és lakosságok, különösen a szigetlakók; mivel az éghajlatváltozás különösen súlyos társadalmi és kulturális hatással van az őslakos népekre, amelyek azon túl, hogy csak elenyésző mértékben járulnak hozzá a szén-dioxid-kibocsátáshoz, aktív és létfontosságú szerepet játszanak az őket körülvevő ökoszisztémák védelmében, ezáltal enyhítve az éghajlatváltozás hatásait;
C. mivel az EU az éghajlatvédelmi fellépés egyik élen járó szereplője, és vezető szerepét kinyilvánította az éghajlatváltozásra vonatkozó nemzetközi tárgyalások során; mivel az EU a klímadiplomáciát az érintett szereplőkkel való stratégiai szövetségek létrehozására használja az éghajlatváltozás elleni közös küzdelem érdekében, mert az kulcsfontosságú eleme a fenntartható fejlődésnek és az éghajlati vonatkozású veszélyek megelőzésének;
D. mivel az EU klímadiplomáciája hozzájárult a Párizsi Megállapodás megkötéséhez, és azóta a klímadiplomácia uniós megközelítése kibővült; mivel a klímapolitika – az EU globális stratégiájának részeként – beépült a kül- és biztonságpolitikába, míg az energiaügy és a klímaügy, a biztonság és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a migráció közötti kapcsolat megerősödött;
E. mivel a hosszú távú, fenntartható éghajlatvédelmi intézkedések felelősségét nem lehet az egyénekre és a fogyasztóként meghozott egyéni döntéseikre terhelni; mivel az emberi jogokon alapuló éghajlatpolitikának egyértelművé kell tennie, hogy a fenntartható társadalmak megteremtésével kapcsolatos felelősség elsősorban a politikusoké, akiknek megvannak az eszközeik az éghajlati szempontból fenntartható politikák kialakítására;
F. mivel az éghajlatváltozás és a biztonsági aggályok egymással kölcsönösen összefüggnek, nemzetközi jellegűek, és olyan klímadiplomáciát tesznek szükségessé, amelynek célja többek között a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalások teljes körű végrehajtása; mivel számos tanulmány közvetett összefüggést talált az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák és a fegyveres konfliktusok kitörése között, és mivel az éghajlatváltozás a fenyegetéseket megsokszorozó tényezőnek tekinthető, hiszen felerősítheti a már meglévő társadalmi feszültségeket; mivel az éghajlatváltozás hosszú távú negatív következményei a politikai feszültségek növekedéséhez vezethetnek országhatárokon belül és azokon túl, így válságtényezővé válhatnak, és mint ilyenek, nyomás alá helyezhetik a nemzetközi kapcsolatokat;
G. mivel az éghajlatváltozás közvetlen és közvetett hatással van a migrációra, és egyre több embert késztet arra, hogy országaik veszélyeztetett területeiről azok élhetőbb területeire vagy külföldre költözzenek és ott kezdjenek új életet;
H. mivel az ENSZ 2017. évi bonni (Németország) éghajlatváltozási konferenciájáról (COP23) szóló, 2017. október 4-i parlamenti állásfoglalás elismerte az éghajlati okokból történő lakóhelyelhagyás és a globális felmelegedés által kiváltott katasztrófák okozta migráció jellegét és súlyosságát; mivel különféle nagy jelentőségű és jól megalapozott – például a Nemzetközi Migrációs Szervezet és a Világbank által készített – tanulmány és jelentés szerint ha nem történnek jelentős erőfeszítések, akkor a környezeti változások miatt költözni kényszerülő migránsok és belső menekültek száma a legrosszabb forgatókönyv esetén 2050-ig elérheti a 200 milliót, akik közül sokan jelenleg tengerparti területeken élnek vagy belső migránssá válhatnak a Szubszaharai-Afrikában, Dél-Ázsiában, illetve Latin-Amerikában;
I. mivel a környezeti okok miatt lakóhelyet változtató személyek nem rendelkeznek menekültstátusszal, és a menekültek számára nyújtott nemzetközi védelemben sem részesülnek, hiszen az 1951. évi genfi egyezmény nem ismeri el őket menekültként;
J. mivel a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátású gazdaság eléréséhez való hozzájárulás keretében a Bizottság az uniós energiapolitika célkitűzéseként határozta meg az energiahatékonyság előmozdítását és azt, hogy az Unió világelső legyen a megújuló energiaforrások terén;
K. mivel az uniós klímadiplomáciának ösztönöznie kell a kockázatkezelési projekteket, formálnia kell a közvéleményt, és ösztönöznie kell az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság előmozdítását célzó politikai és gazdasági együttműködést;
L. mivel az uniós klímadiplomáciának ki kell dolgoznia a proaktív alkalmazkodás modelljét, amely ösztönzi az éghajlat-politikák közötti interakciót; mivel az éghajlat-politikák intézményesítése a nyilvánosság jobb tájékozottságát is jelentené, és egyértelműbb politikai szándékként kell megjelennie;
M. mivel a vízkészletek szűkösségének problémája egyre több, közösségek közötti konfliktus kialakulásának alapja; mivel ezeket az erőforrásokat gyakran már eleve instabil helyzetekben nem fenntartható módon használják fel az intenzív és ipari mezőgazdaság céljaira;
N. mivel céljai elérése érdekében az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek stratégiai prioritássá kell válnia valamennyi diplomáciai párbeszéd és kezdeményezés során, és emberi jogokra alapuló megközelítésre kell épülnie; mivel a Parlament aktívan hozzájárul a folyamathoz, és mind jogalkotói hatáskörét, mind politikai befolyását latba veti az éghajlatváltozás ügyének a fejlesztési fellépésekbe és a támogatási portfolióba, valamint több más uniós szakpolitikába – például beruházások, mezőgazdaság, halászat, energiaügy, közlekedés, kutatás és kereskedelem – való további beépítése érdekében;
O. mivel a nemen, fajon, etnikai hovatartozáson, társadalmi osztályon, szegénységen, képességeken, bennszülöttségen, életkoron és földrajzi helyzeten alapuló megkülönböztetés és kiszolgáltatottság forrásai, valamint a hagyományos és az intézményi megkülönböztetés együttesen, interszekcionális módon akadályozzák a drámai változásokkal – például az éghajlatváltozással – szembeni küzdelemhez szükséges erőforrásokhoz és eszközökhöz való hozzáférést;
P. mivel az éghajlatváltozás, illetve a tisztességtelen földszerzés, a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése és az intenzív mezőgazdaság okozta erdőirtás között szerves kapcsolat áll fenn;
Q. mivel a politikai döntéshozatalban és diplomáciában, főként pedig az éghajlatváltozásról szóló tárgyalásokon a nők részvételi aránya továbbra sem kielégítő, és mivel ebben a tekintetben alig vagy egyáltalán nem történt előrelépés; mivel a nők a küldöttségvezetők csupán 12–15%-át és a küldöttek mintegy 30%-át teszik ki;
1. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás hatásai megnyilvánulnak az emberi élet valamennyi aspektusa, különösen a globális erőforrások és a fejlesztési lehetőségek, valamint az üzleti modellek, a kereskedelmi kapcsolatok és a regionális kapcsolatok terén; emlékeztet arra, hogy az éghajlati hatások fokozzák az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, az egészséget érintő fenyegetéseket, a megélhetés elvesztését, a lakóhelyelhagyást, a migrációt, a szegénységet, a nemek közötti egyenlőtlenségeket, az emberkereskedelmet, az erőszakot, valamint az infrastruktúrához és alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányát, hatással vannak a békére és a biztonságra, és növekvő mértékben érintik az Unió polgárait, valamint kihívások elé állítják a nemzetközi közösséget; hangsúlyozza, hogy egyre sürgetőbb fellépni az éghajlatváltozás ellen, és rámutat, hogy az éghajlatváltozás kezelése közös nemzetközi erőfeszítéseket tesz szükségessé; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folyamatosan segítsék elő a többoldalú párbeszédet, mivel ez kollektív felelősség a bolygó egésze, illetve a jelenlegi és eljövendő nemzedékek irányában; megállapítja, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem szükséges az emberi jogok védelme érdekében;
2. aggodalommal veszi tudomásul a világ vízkészleteinek és ökoszisztémáinak romlását, valamint a vízhiány, a vízhez kötődő kockázatok és a szélsőséges események jelentette egyre nagyobb fenyegetést;
A Párizsi Megállapodás és a 2030-as menetrend végrehajtása
3. megerősíti, hogy az EU elkötelezett a Párizsi Megállapodás és az ENSZ 2030-as menetrendje iránt, a fenntartható fejlesztési célokat is beleértve, hangsúlyozza, hogy mind az EU-ban, mind világméretekben szükség van a Párizsi Megállapodás – illetve annak a mérséklésre, az alkalmazkodásra és a pénzforrások átirányítására vonatkozó célkitűzései – és a fenntartható fejlesztési célok teljes körű és gyors végrehajtására egy fenntarthatóbb gazdaság és társadalom kialakítása érdekében; megerősíti, hogy ambiciózus uniós klímapolitikára van szükség, hogy készen áll a 2030-ra az Unióban meghatározott jelenlegi nemzeti vállalások jelentős megemelésére, valamint hogy 2018 végéig ki kell dolgozni egy ambiciózus és összehangolt hosszú távú, 2050-re szóló nulla nettó szén-dioxid-kibocsátású stratégiát, összhangban a Párizsi Megállapodásban a globális átlagos hőmérséklet-növekedés jóval 2°C alatt tartására és a növekedésnek az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-ra való korlátozására vonatkozóan előírt kötelezettségvállalással; felszólítja a Bizottságot, hogy ebben a hosszú távú stratégiában vegye figyelembe valamennyi olyan szereplő véleményét, akik ahhoz hozzá tudnak járulni, vagy akiket az érinthet;
4. hangsúlyozza az ambiciózus uniós éghajlat-politika fontosságát a további hőmérséklet-növekedés elkerülésében és abban, hogy az Unió hiteles és megbízható partnerként léphessen fel harmadik országokkal szemben; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy játsszanak aktív és konstruktív szerepet a 2018. évi Talanoa-párbeszédben és a COP24-ben, mivel 2018 kritikus év lesz a Párizsi Megállapodás végrehajtását illetően; felszólítja az EU-t, hogy nyilvánítsa ki az ambiciózus éghajlat-politika iránti elkötelezettségét, mivel ez segíteni fog abban, hogy példaként járjon elöl és szót emeljen más országok határozott mérséklési kötelezettségvállalása érdekében;
5. sajnálatosnak tartja az USA elnökének bejelentését a Párizsi Megállapodásból való kivonulással kapcsolatos döntéséről; megerősíti, hogy az EU felelős azért – és lehetősége van arra –, hogy vezető szerepet vállaljon a globális éghajlatvédelmi fellépésben, valamint hogy fokozza klímadiplomáciai erőfeszítéseit és erős szövetséget alakítson ki azon országokkal és szereplőkkel, amelyek továbbra is támogatják és hozzájárulnak a globális felmelegedés mértékének jóval 2 °C alá történő csökkentésére irányuló célkitűzésekhez, ugyanakkor további erőfeszítéseket téve a hőmérséklet-növekedés 1,5 °C-ra szorítása érdekében az IPCC ajánlása szerint; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy szorosan együtt kell működni az USA kormányával és különösen az USA államaival és városaival;
6. hangsúlyozza, hogy az Unió hitelessége az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben saját éghajlat-politikájának szigorú és átfogó végrehajtásától függ;
7. hangsúlyozza, hogy az uniós külpolitikának ki kell alakítania az éghajlatváltozással összefüggő kockázatok nyomon követését, többek között a válságmegelőzést és a konfliktusokkal szembeni érzékenységet célzó kapacitásokat; úgy véli, hogy a nagyszabású és gyors éghajlatvédelmi fellépés alapvetően hozzájárul a társadalmi, gazdasági, sőt a biztonsági kockázatok megelőzéséhez, a konfliktusok és az instabilitás megelőzéséhez, végső soron pedig a jelentős politikai, társadalmi és gazdasági költségek kiküszöböléséhez; ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a klímadiplomácia érvényesüljön az uniós konfliktusmegelőzési szakpolitikákban, és hogy a harmadik országokban és konfliktus sújtotta területeken működő uniós missziók és programok hatóköre kerüljön kibővítésre és kiigazításra; megismétli, hogy a körforgásos, nulla nettó szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás hozzájárul a jóléthez és a nagyobb egyenlőséghez, a békéhez és az emberek biztonságához mind az EU-ban, mind az EU-n kívül, mivel az éghajlatváltozás gyakran új instabilitásokat és konfliktusokat teremthet vagy felerősítheti a már meglévőket, valamint elmélyíthet vagy előidézhet olyan egyenlőtlenségeket, amelyek az erőforrások szűkösségéből, a gazdasági lehetőségek hiányából, a növekvő tengerszint vagy a tartós aszály miatti földterület-veszteségből, az ingatag kormányzati struktúrából, az elégtelen víz- és élelmiszer-ellátásból, illetve az életkörülmények romlásából adódnak;
8. aggodalommal mutat rá különösen a bolygó ökoszisztémáinak és vízkészleteinek romlására, a víz szűkössége és a vízzel összefüggő kockázatok jelentette növekvő fenyegetésre, valamint az egyre gyakoribb és egyre pusztítóbb hatásokkal járó szélsőséges éghajlati és meteorológiai jelenségekre, amelyek szükségessé teszik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófák kockázatának csökkentése közötti kapcsolatok megerősítését;
9. aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban is, hogy a talaj nem kap elegendő figyelmet mint az éghajlati rendszer összetevője, illetve az üvegházhatású gázok csökkentésében és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban játszott fontos szerepe tekintetében; felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki egy ambiciózus, a klímadiplomáciába illesztendő stratégiát;
10. hangsúlyozza, hogy az olvadó sarki jégtakaró és a növekvő tengerszint miatt a partvidékeken vagy a kis szigetállamokban élő emberek különösen veszélyeztetettek; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védelmezzék és őrizzék meg ezeket az élettereket, elősegítve az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló ambiciózus célok és a többoldalú partvédelmi intézkedések megvalósulását;
11. elismeri, hogy az éghajlatváltozás súlyosbítja a veszélyeztetett területeken a migrációhoz vezető körülményeket, és emlékeztet arra, hogy a jövőben a migráció fokozódni fog, ha az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival nem foglalkoznak megfelelő módon; felszólítja az Uniót, hogy támogassa az ENSZ-szintű egyeztetések megkezdését annak érdekében, hogy érdemi válaszintézkedéseket lehessen hozni az éghajlatváltozás következtében várható népességmozgás esetén, és hangsúlyozza, hogy minden nemzetközi válaszintézkedésnek regionális megoldásokra kell fókuszálnia, elkerülve a szükségtelen nagymértékű mozgásokat;
12. kéri a tagállamokat, hogy fokozatosan vállaljanak vezető szerepet az ENSZ égisze alatt előkészített, a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális paktumról jelenleg folyamatban lévő tárgyalások során, amely paktum alapja a menekültekről és a migránsokról szóló 2016. évi New York-i nyilatkozat, amely elismerte, hogy nagyszámú ember költözik máshová „az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaira reagálva”;
13. üdvözli az UNFCCC folyamatának befogadó jellegét; úgy véli, hogy az eredményes közreműködés érdekében foglalkozni kell az egyéni érdekek és az érdekkonfliktusok kérdésével; támogatja a világ népességének többségét képviselő kormányoknak egy külön összeférhetetlenségi politika bevezetésére irányuló kezdeményezését, és kéri a Bizottságot, hogy konstruktív módon vegyen részt ebben a folyamatban;
14. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan programokat, amelyek felhívják az európai polgárok figyelmét az éghajlatváltozás, illetve a migráció, a szegénység és az erőforrásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos konfliktusok között fennálló összefüggésre;
15. hangsúlyozza, hogy az EU valamennyi, környezettel kapcsolatos kezdeményezésének a Szerződésekben meghatározott jogalkotási hatáskörökből kell kiindulnia, és az uniós parlamentáris demokráciának továbbra is vezető szerepet kell betöltenie a környezetvédelemi célú nemzetközi intézkedések előmozdítására irányuló valamennyi javaslat tekintetében;
Az uniós klímadiplomáciai kapacitás erősítése
16. megállapítja, hogy az EU és tagállamai biztosítják a legjelentősebb részét az éghajlatváltozást célzó közfinanszírozásnak, amely az alkalmazkodás és a mérséklés más országokban való támogatásának fontos, bizalmat építő eszköze; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is biztosítsanak érdemi pénzügyi hozzájárulást és aktívan támogassák az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi finanszírozás mozgósítását mind más országok állami forrásai, mind pedig magánforrások útján; üdvözli a 2017. december 12-i „One Planet Summit” csúcstalálkozón tett bejelentéseket;
17. hangsúlyozza, hogy a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló gazdaságokra és társadalmakra való globális áttéréshez jelentős átalakulási célú beruházások szükségesek; hangsúlyozza, hogy a kormányoknak támogató környezetet kell teremteniük a tőkemozgások fenntartható befektetések felé való tereléséhez és a meg nem térülő eszközök kiküszöböléséhez, a fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű szakértői csoport következtetései alapján és összhangban a fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló bizottsági közleménnyel (COM(2018)0097); úgy véli, hogy a pénzügyi rendszernek hozzá kell járulnia a Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez, valamint a fenntartható fejlődési célokhoz; meg van győződve arról, hogy az uniós pénzügyi rendszer – amely hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez és ösztönzi a tiszta technológiákba és fenntartható megoldásokba való beruházásokat – szerepmodellként fog szolgálni más országok számára, és segítheti őket hasonló rendszerek bevezetésében;
18. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU egyetlen és egységes hangon szólaljon fel a nemzetközi fórumokon, és felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a Bizottságot a Párizsi Megállapodás végrehajtására vonatkozó vállalás teljesítését szolgáló közös uniós erőfeszítések összehangolására; arra ösztönzi az Uniót, hogy vizsgálja meg a Párizsi Megállapodás még ambiciózusabbá tételének lehetőségeit; hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni az uniós klímadiplomácia átfogó stratégiáját, és az éghajlatváltozás kérdését be kell építeni az EU külső fellépéseinek valamennyi területébe, beleértve a kereskedelmet, a fejlesztési együttműködést és a humanitárius segítségnyújtást; hangsúlyozza, hogy valamennyi jövőbeli többoldalú tárgyalás során erősíteni kell a szociális vonatkozást, és be kell építeni a nemi dimenziót és az emberi jogokon alapuló megközelítést;
19. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak nemzetközi szintű figyelemfelhívást az éghajlatváltozással kapcsolatban az állami és a politikai támogatás fokozására irányuló, összehangolt kommunikációs stratégiák és tevékenységek útján; szorgalmazza különösen az éghajlatváltozás, illetve a társadalmi igazságtalanság, a migráció, az éhezés és a szegénység közötti összefüggések nemzetközi szintű elismerését azon ténnyel együtt, hogy a globális éghajlatvédelmi fellépés nagymértékben hozzájárulhat e problémák megoldásához;
20. rámutat arra, hogy a közös politikai fellépés által megfelelően ösztönzött technológiai fejlődés kulcsfontosságú a Párizsi Megállapodás céljainak elérésében, és ezért az uniós tudományos diplomáciát is be kell vonni a klímadiplomácia globális stratégiájába az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások előmozdítása és finanszírozása révén;
21. emlékeztet arra, hogy amint az a Bizottságnak az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei” című zöld könyvében (COM(2007)0354) áll, az éghajlatváltozásnak leginkább kitett területek Európában Dél-Európa és a Földközi-tenger medencéje, a hegyvidéki területek, a part menti zónák, a sűrűn lakott árterületek, Skandinávia és az Északi-sarkvidék; ezért sürgeti az EU-t, hogy támogassa az olyan kutatási és fejlesztési programokat, amelyek az EUMSZ 185. cikke értelmében minden esetben bevonják az érintett tagállamokat;
22. az előző bekezdésben említett tudományos diplomácia jó példájaként kiemeli a PRIMA (a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási és innovációs partnerség) kezdeményezést, amelynek középpontjában a Földközi-tenger medencéjének élelmiszer- és vízellátására vonatkozó innovatív megoldások kidolgozása és alkalmazása áll; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést és biztosítsa a kezdeményezés, illetve más hasonló kezdeményezések szükséges támogatását és folytonosságát; felszólít továbbá az EUMSZ 185. cikke értelmében egy olyan új kezdeményezés indítására, amely kifejezetten az uniós klímadiplomácia célkitűzéseivel foglalkozik;
23. felszólít az uniós cselekvési tervek koordinálására az energia- és vízdiplomácia területén, az érintett elemek között uniós és tagállami szinten működő szinergiák és közös fellépések megerősítése révén;
24. szorgalmazza a Parlament nagyobb mértékű részvételét, valamint egy, a Bizottság és az EKSZ által kezdeményezett és a tagállamokkal együttműködésben végrehajtott éves folyamatot, amelynek során kijelölik az uniós klímadiplomácia adott évre vonatkozó legfőbb prioritásait, és konkrét ajánlásokat tesznek a kapacitáshiányok kezelésére;
25. kötelezettséget vállal egy saját álláspont és ajánlások kidolgozására az évszázad közepére vonatkozó, hosszú távú új uniós stratégiát illetően, amelyet a Bizottságnak és a Tanácsnak meg kell vizsgálnia az UNFCCC-nek történő benyújtása előtt;
26. hangot ad azon szándékának, hogy egy olyan folyamatot indít el, amely az uniós klímadiplomácia tevékenységeiről és eredményeiről, illetve hiányosságairól szóló rendszeres jelentések révén hozzájárul ezekhez az erőfeszítésekhez; hozzáteszi, hogy a rendszeres jelentéseknek egyértelmű referenciaértékeket is tartalmazniuk kell ebben a tekintetben;
27. kiemeli a parlamenti diplomácia létfontosságú szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; vállalja, hogy jobban felhasználja nemzetközi szerepét és a nemzetközi parlamenti hálózatokban fennálló tagságát annak érdekében, hogy képviseletei munkájában és a küldöttségei – elsősorban a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Külügyi Bizottság – által tett látogatások során, továbbá az európai és nemzetközi parlamentközi találkozókon, valamint a nemzeti parlamentekkel, a szubnacionális/nem állami szereplőkkel és a civil társadalommal folytatott párbeszéd platformjain fokozza éghajlatügyi tevékenységét, törekedve a szükséges nemek közötti egyenlőség mindenkori érvényesítésére;
28. szorgalmazza, hogy az EKSZ-nél és a Bizottságnál több humán és pénzügyi erőforrást különítsenek el annak érdekében, hogy azok jobban tükrözzék a klímadiplomácia iránti erős kötelezettségvállalást és fokozott erőfeszítést; sürgeti, hogy az EKSZ a klímadiplomáciát vegye fel a harmadik országbeli partnereikkel és nemzetközi, illetve regionális szervezetekkel találkozó uniós küldöttségek napirendjére, és valamennyi uniós küldöttségben, a tagállamok harmadik országbeli képviseleteivel együtt hangolja össze a klímadiplomáciai erőfeszítéseket és tulajdonítson stratégiai jelentőséget azoknak; felszólít ennek érdekében arra, hogy a legfontosabb harmadik országbeli uniós küldöttségeknél alkalmazzanak éghajlatváltozással foglalkozó kapcsolattartót, valamint hogy az uniós küldöttségek számára létrehozott vegyes álláshelyeken nagyobb arányban alkalmazzanak klímaszakértőket;
29. hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésben az éghajlattal kapcsolatos kiadások nagy hozzáadott értéket teremthetnek, és azokat jelentősen meg kell emelni, hogy tükrözzék az éghajlatvédelmi fellépés növekvő fontosságát és sürgősségét, valamint a további klímadiplomáciai intézkedések szükségességét; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a klímadiplomáciához kapcsolódó kiadásokat a következő többéves pénzügyi keretben, és a Parlamentnek „A következő többéves pénzügyi keret: a 2020 utáni többéves pénzügyi keretről kialakítandó parlamenti álláspont előkészítése” című, 2018. március 14-i állásfoglalásában(8) javasoltakkal összhangban legalább 30%-ot különítsenek el az éghajlattal kapcsolatos kiadásokra, és az EU költségvetését egészében véve igazítsák a Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez és a fenntartható fejlesztési célokhoz annak érdekében, hogy a költségvetési kiadások ne álljanak ellentétben az éghajlatügyi erőfeszítésekkel; ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés különösen az érzékeny ágazatoktól (például a mezőgazdasági, ipari, energiaügyi és közlekedési ágazattól) követel meg nagyobb erőfeszítést; szorgalmazza más uniós források megfelelőbb felhasználását az uniós fellépések és kezdeményezések erőforrás-hatékonyságának biztosítása, eredményeinek optimalizálása és hatásainak fokozása érdekében;
30. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a partnerállamokkal kötött kétoldalú megállapodások keretében fejlesszék a környezetvédelmi együttműködést az energiahatékonyságon és a megújuló energián alapuló fenntartható fejlesztési politikák előmozdítása érdekében;
31. felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben érvényesítse a globális dimenziót, többek között az uniós klímadiplomáciai célkitűzéseket az uniós energia- és éghajlat-politika jövőjéről, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére irányuló hosszú távú uniós stratégiáról szóló, soron következő közleményeiben; kéri továbbá a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy dolgozzanak ki hosszú távú jövőképet annak érdekében, hogy e jelentés elfogadását követően 12 hónapon belül kiadhassanak egy közös közleményt az uniós klímadiplomácia értelmezéséről és az uniós klímadiplomáciai tevékenységek stratégiai megközelítéséről, figyelembe véve a Parlament jelen szövegben található megközelítését;
32. kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy jobban hangolják össze egymással az éghajlatváltozás okozta lakóhelyelhagyással kapcsolatos lépéseiket, létrehozva egy, az éghajlatváltozással és a migrációval foglalkozó szakértői testületet egy ügynökségek közötti munkacsoport révén;
33. hangsúlyozza, hogy a nők társadalmi szerepvállalása és a nők teljes körű és egyenlő részvétele és vezető szerepe elengedhetetlen az éghajlatvédelmi fellépéshez; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a nemi szempontokat érvényesítsék az éghajlat-politikákban, és alkalmazzanak a nemek sajátosságait figyelembe vevő megközelítést, mivel az éghajlatváltozás gyakran fokozza a nemek közötti egyenlőtlenségeket és nehezíti a nők helyzetét, továbbá mozdítsák elő az őslakos nők és a nők jogait védelmező szervezetek részvételét az UNFCCC keretein belül, hiszen a természeti erőforrások kezelésével kapcsolatos ismereteik elengedhetetlenek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben;
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem mint a nemzetközi együttműködés hajtóereje
34. hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak tevékeny partnerekként kell részt venniük a nemzetközi szervezetekben és fórumokon (köztük az ENSZ, az UNFCCC, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a NATO, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO), az Északi-sarkvidéki Tanács, illetve a G7-ek és a G20-ak keretein belül), valamint szorosan együtt kell működniük a regionális szervezetekkel (így az Afrikai Unióval (AU), a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével (ECOWAS), a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjával (AKCS-csoport), a Mercosurral és az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal (ÖET) a világszintű partnerségek ösztönzése, illetve a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása érdekében, ugyanakkor védelmezve, erősítve és továbbfejlesztve a többoldalú együttműködési rendszereket;
35. felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a G20-csúcstalálkozók és -ülések, illetve a G20-tagok kétoldalú üléseinek napirendjein biztosítsanak jelentősebb helyet az éghajlatvédelmi fellépésnek, és működjenek együtt a fejlődő országokkal, például az ENSZ 77-ek csoportjával (G77) és egyéb hálózatokkal, például a Kis Szigetállamok Szövetségével (AOSIS);
36. kéri a tagállamokat, hogy fokozzák az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében való szerepvállalásukat a Párizsi Megállapodás céljainak megfelelően; hangsúlyozza továbbá, hogy az IMO gyors és megfelelő további intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy a nemzetközi hajózás méltányosan hozzájáruljon az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;
37. felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás dimenzióját építse be a nemzetközi kereskedelmi és beruházási megállapodásokba, és a Párizsi Megállapodás ratifikálását és végrehajtását szabja a jövőbeli kereskedelmi megállapodások feltételéül; ebben az összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy végezzen átfogó értékelést a meglévő megállapodások Párizsi Megállapodásnak való megfeleléséről, ahol erre szükség van; kéri a Bizottságot, hogy racionalizálja a pénzügyi eszközöket és programokat a koherencia biztosítása, a harmadik országoknak az éghajlatváltozás kezelésében való támogatása és az uniós éghajlatvédelmi fellépés hatékonyságának növelése érdekében; ajánlja, hogy dolgozzanak ki és a nemzetközi megállapodásokba, köztük a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba szisztematikusan illesszenek be egy kötelező, alapvető éghajlatváltozási záradékot a Párizsi Megállapodás ratifikálása és végrehajtása iránti kölcsönös kötelezettségvállalás tekintetében, ekképpen támogatva az európai és nemzetközi dekarbonizációs folyamatot;
38. támogatja az Unió folyamatos és aktív elkötelezettségét az „ambiciózus koalícióban” (HAC) és az abban részt vevő tagországokkal kapcsolatban annak érdekében, hogy láthatóvá tegyék a Párizsi Megállapodás eredményes végrehajtására való eltökéltségüket, mégpedig 2018-ban egy szilárd szabálykönyv elfogadása és a COP24 alkalmából folytatott Talanoa-párbeszéd sikeressége révén, amelynek célja, hogy további államokat nyerjen meg az erőfeszítésekben való részvételre, illetve hogy az eljövendő néhány év során létrejöjjön az éghajlatvédelem terén vezető szerepet betöltők csoportja, amely kész arra, hogy a Párizsi Megállapodás céljainak megfelelően növelje éghajlati célkitűzéseit a közös vezetés megteremtése érdekében, együttesen élen járva az éghajlati szempontoknak a különféle külpolitikai területeken való érvényesítésében, beleértve a kereskedelmet, a nemzetközi pénzügyi intézmények reformját és a biztonságot;
39. tudatában van az eredményes és hatékony alkalmazkodási intézkedések, stratégiák és tervek jelentőségének, ideértve a Párizsi Megállapodás összefüggésében az ökoszisztéma-alapú megoldások alkalmazását az éghajlatváltozás hatásaival szembeni alkalmazkodó- és ellenálló képesség növelése, illetve sérülékenység csökkentése érdekében;
40. hangsúlyozza az Északi-sarkvidék ökoszisztémáinak az éghajlatváltozással szembeni sajátos veszélyeztetettségét, figyelembe véve, hogy az Északi-sarkvidék hőmérséklete az utóbbi néhány évtizedben a globális átlaghoz képest mintegy kétszeres ütemben növekedett; elismeri, hogy az Északi-sarkvidék éghajlatában megjelenő szennyezés nagyrészt ázsiai, észak-amerikai és európai kibocsátóktól származik, ezért az uniós kibocsátáscsökkentési intézkedések fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás kezelésében az Északi-sarkvidéken; figyelembe veszi továbbá az Északi-sarkvidékhez és erőforrásaihoz fűződő érdekeket a terület változó környezete és az Északi-sarkvidék növekvő geopolitikai jelentősége miatt; úgy véli, hogy az életképes közösségek által lakott, egészséges és fenntartható északi-sarkvidéki ökoszisztémák stratégiai jelentőségűek Európa és a világ politikai és gazdasági stabilitása szempontjából; szükségesnek tartja az Unió hivatalos megfigyelői státuszának véglegesítését az Északi-sarkvidéki Tanácsban;
41. rámutat az EU és más tehetős országok felelősségére – tekintve, hogy a múltban ők járultak hozzá leginkább a globális felmelegedéshez – abban, hogy fokozott szolidaritást tanúsítsanak az éghajlatváltozás hatásait leginkább megszenvedő sérülékeny államok, különösen a fejlődő országok és szigetországok irányában, valamint hogy biztosítsanak folyamatos támogatást számukra az ellenálló képességük növeléséhez és a katasztrófakockázat csökkentéséhez többek között a természet megóvása és az éghajlat szabályozásában fontos szerepet játszó ökoszisztémák helyreállítása útján, valamint az éghajlatváltozással összefüggésben elszenvedett károk helyreállításához, illetve az alkalmazkodást segítő intézkedések és az ellenálló képességük erősítéséhez megfelelő pénzügyi támogatás és kapacitásépítés, különösen nemzeti vállalásokkal kapcsolatos partnerségek révén; megállapítja, hogy a sérülékeny államok kulcsfontosságú partnerek az ambiciózus éghajlatvédelmi fellépés nemzetközi előmozdításában, tekintettel az éghajlatváltozás miatt őket fenyegető egzisztenciális veszélyre;
42. felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak támogatást a kevésbé tehetős országoknak a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentését és a megfizethető megújuló energiaforrásokhoz való hozzáférés növelését célzó erőfeszítések során, valamint a tudományhoz, technológiához és innovációhoz való hozzáférést támogató programok révén, a 17. fenntartható fejlesztési céllal összhangban, illetve azáltal, hogy megismertetik őket a környezet figyelését és megóvását, valamint az állampolgárok védelmét szolgáló elérhető technológiákkal, például a Kopernikusz űrkutatási vezérprogrammal és annak éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatásával; hangsúlyozza az Unió külső beruházási terve által a klímatudatos beruházások ösztönzésére és a fenntartható fejlődés támogatására kínált lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a humanitárius szervezetek hosszú távú perspektívát dolgozzanak ki fellépésüket illetően, a veszélyeztetett területeket érintő éghajlati hatásokra vonatkozó megalapozott ismeretek alapján; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a zöld technológiákkal kapcsolatos uniós kiválóság globális szintű előmozdítására;
43. hangsúlyozza, hogy az uniós szakpolitikákat racionalizálni kell a víz- és élelmiszerhiányra és a hasonló helyzetekre való megfelelő reagálás érdekében, amelyek a jövőben valószínűleg gyakrabban bekövetkeznek; emlékeztet arra, hogy az alapvető élelmezés ilyen szűkössége súlyos hosszú távú biztonsági kihívásokat idézhet elő, amelyek semmissé tehetik az uniós fejlesztéspolitika által elért egyéb eredményeket;
44. kéri, hogy az Unió a legszegényebb országoknak való segítségnyújtás során biztosítson elsőbbséget a vissza nem térítendő támogatásoknak és a technológiatranszfereknek az energetikai átállás megvalósítása érdekében;
45. ajánlja, hogy az EU állami és nem állami szinten, a nulla szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos fejlesztési párbeszédek és partnerségek útján mélyítse el stratégiai együttműködését a feltörekvő gazdaságokkal és más országokkal, amelyek nagymértékben befolyásolják a globális felmelegedést, és amelyek ugyanakkor döntő szerepet játszanak a világméretű éghajlatvédelmi fellépésben is; megállapítja ennek fényében, hogy az éghajlat ügye kiindulópontul szolgálhat az olyan partnerekkel folytatott diplomáciai kapcsolatok terén, amelyekkel más kérdésekben igen nagy ellentétek állnak fenn, lehetőséget nyújtva a stabilitás és a béke erősítésére; kéri az Uniót, hogy ossza meg partnereivel a szakpolitikai tapasztalatokat és tanulságokat a Párizsi Megállapodás gyorsabb végrehajtása érdekében; felhívja az Uniót, hogy hozzon létre külön vitafórumokat az éghajlat- és fenntarthatósági politikák megvitatására és az átmenetet és ellenálló képességet biztosító megoldásokról folytatott gazdasági és technológiai párbeszédre, amelyekre többek között magas szintű miniszteri találkozók útján kerülne sor; felhívja az EU-t, hogy alakítson ki, illetve támogasson partnerségeket olyan közös érdekű területeken, mint a „2050 Pathways” kezdeményezés, a fenntartható pénzügyekre irányuló reform, a tiszta közlekedés, a szén-dioxid-piac és más, Európán túlmutató szén-dioxid-árazási eszközök, amelyek célja a globális kibocsátás csökkentése és egyenlő versenyfeltételek teremtése valamennyi gazdasági ágazatban;
46. kéri az Uniót, hogy a Párizsi Megállapodás 6. cikkében foglaltak szerint vállaljon vezető szerepet a szén-dioxid-piacokkal kapcsolatos nemzetközi és regionális partnerségek kidolgozása során, és használja fel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) létrehozásával, kiigazításával és működtetésével kapcsolatos szakértelmét és az ETS svájci szén-dioxid-piachoz való kapcsolására vonatkozó tapasztalatát; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szén-dioxid-árazási mechanizmusok kidolgozását a harmadik államokban és régiókban, valamint mozdítsák elő a nemzetközi együttműködést azzal a céllal, hogy ezeket középtávon nagymértékben kompatibilissé tegyék, hosszú távon pedig nemzetközi szén-dioxid-piacot lehessen létrehozni; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az elmúlt években az Unió és Kína között megvalósult sikeres együttműködést, amely lehetővé tette Kínában az országos kibocsátáskereskedelmi rendszer bevezetését 2017 decemberében; érdeklődéssel várja a jelenleg zajló munka eredményeit, amely kulcsfontosságú lesz a rendszer megfelelő működéséhez; sürgeti az Uniót, hogy folyamatosan támogassa Kína kibocsátáskereskedelmi törekvéseit, és fokozza a jövőbeli együttműködést a globálisan egyenlő versenyfeltételek kialakítása érdekében;
47. felhívja az Uniót, hogy nemzetközi szinten aktívan támogasson egy proaktív politikát az üvegházhatásúgáz-kibocsátással szemben, beleértve a kibocsátási határértékek bevezetését és azonnali kibocsátáscsökkentési intézkedéseket a nemzetközi tengeri és légi közlekedési ágazatokban;
48. úgy véli, hogy további munkára van szükség a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazításának kidolgozása terén, amely eszközül szolgál az országok által a Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzések elérése érdekében tett további erőfeszítésekhez;
49. javasolja, hogy az EU és az ENSZ támogassa a szorosabb nemzetközi együttműködést a homokviharok problémájának kezelése érdekében, amelyek – különösen a Közel-Keleten – felerősítik a már meglévő feszültségeket és újabbakat hoznak létre; rámutat, hogy ezek a viharok azon túl, hogy súlyos egészségügyi problémákat okoznak, tovább apasztják a közel-keleti régió egyébként is korlátozott mennyiségű vízkészleteit; ennek kapcsán sürgeti az Uniót, hogy működjön együtt az Egyesült Nemzetek Szervezetével a nyomon követési és figyelmeztető rendszerek javítása során;
50. szorgalmazza, hogy az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok az EU szélesebb szomszédságában található, fosszilis tüzelőanyagokat exportáló országokkal az energiáról folytatott stratégiai párbeszédeiket összpontosítsák a dekarbonizált energiával kapcsolatos együttműködésre és a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaság fejlesztési modelljeire a békének, valamint az emberek biztonságának és jóllétének előmozdítása érdekében Európában és az egész világon;
51. kéri az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a partnerországokkal folytatott nemzetközi politikai párbeszédeiket és együttműködésüket tegyék teljes mértékben konzisztenssé a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel és az Unió azon törekvésével, hogy a megújuló energiák terén világelsővé váljon;
Az EU stratégiai partnerei
52. fontosnak tartja, hogy az EU folytassa erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az USA-t újból bevonja az éghajlatvédelmi fellépéssel kapcsolatos többoldalú együttműködésbe, arra sürgetve, hogy tartsa be a Párizsi Megállapodást az abban foglalt törekvések veszélyeztetése nélkül; úgy véli, hogy ennek érdekében kulcsfontosságú a parlamenti párbeszéd és a helyi hatóságokkal folytatott együttműködés;
53. rámutat, hogy a brexitről folyó tárgyalásokon és az Egyesült Királysággal a jövőben fenntartott kapcsolatokban meg kell jelennie annak, hogy a klímadiplomácia terén folyamatos együttműködésre van szükség;
54. megállapítja, hogy a régiók és a városok egyre fontosabb szerepet játszanak a fenntartható fejlődésben, mivel ezeket közvetlenül érinti az éghajlatváltozás, növekedésük közvetlen hatással van az éghajlatra, és egyre aktívabbak az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban, olykor nemzeti kormányaik politikájának ellenzőiként is; ismételten hangsúlyozza, hogy a városok és a régiók kulcsszerepet játszanak az innovációk és a környezetvédelmi intézkedések bevezetésében, a zöld technológiák használatában, a készségekbe és képzésbe való beruházásban, valamint a tiszta technológiák helyi szintű fejlesztése révén a versenyképesség növelésében; ezért felhívja az EU-t, hogy erősítse tovább a harmadik országok, illetve a tengerentúli országok és területek (TOT-ok) helyi és regionális hatóságaival és őslakos népeivel fenntartott kapcsolatait olyan célok érdekében, mint a városok és régiók közötti tematikus és ágazati együttműködés Unión belüli és azon kívüli kiterjesztése, az alkalmazkodással és ellenálló képességgel kapcsolatos kezdeményezések kidolgozása, valamint a fenntartható fejlesztési modellek és kibocsátáscsökkentési tervek javítása olyan fontos ágazatokban, mint az energia, az ipar, a technológia, a mezőgazdaság és a közlekedés, mind a városi, mind a vidéki térségekben, például ikerintézményi programokkal, a nemzetközi városi együttműködési programmal, a Polgármesterek Szövetsége és hasonló platformok támogatásával, valamint a bevált gyakorlatok cseréjére vonatkozó új fórumok kiépítésével; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák a regionális és helyi szereplőknek a regionálisan és helyi szinten meghatározott (a nemzeti vállalásokhoz hasonló) hozzájárulások bevezetésére irányuló erőfeszítéseit, amennyiben e folyamat útján fokozhatók az éghajlattal kapcsolatos törekvések; megállapítja, hogy a harmadik országokban működő uniós küldöttségek szerepet játszhatnak e téren;
55. megállapítja továbbá, hogy a világ számos részén megfigyelhető egyre nagyobb mértékű urbanizáció súlyosbítja az éghajlatváltozás okozta meglévő kihívásokat az erőforrások – például az energia, a föld és a víz – iránti megnövekedett igény miatt, valamint hozzájárul számos Unión belüli és azon kívüli városhalmaz környezeti problémáinak fokozódásához, mint amilyen például a légszennyezés és a növekvő hulladékmennyiség; megállapítja, hogy az éghajlatváltozás további következményei, például a szélsőséges időjárási események, az aszályok és a talajromlás gyakran különösen a vidéki területen érzékelhetők; úgy véli, hogy a helyi és regionális hatóságoknak kiemelt figyelmet és támogatást kell kapniuk az említett kihívások kezeléséhez, a jobb ellenálló képesség kialakításához, továbbá a mérséklési erőfeszítésekhez való hozzájáruláshoz új energiaellátási és közlekedési koncepciók kidolgozása révén;
56. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a partnerországoknak határokon átnyúló együttműködést kell folytatniuk, különösen a határokon átnyúló környezetvédelmi hatásvizsgálatok tekintetében, összhangban a vonatkozó nemzetközi szabványokkal és egyezményekkel, különös tekintettel az ENSZ EGB határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezményére, az Aarhusi Egyezményre és az Espooi Egyezményre;
57. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy világszerte erősítsék kapcsolataikat a civil társadalommal mint az éghajlatvédelmi fellépés mozgatórugóival és növeljék a civil társadalom számára nyújtott támogatásukat, alakítsanak ki szövetségeket és építsenek szinergiákat a tudományos közösséggel, a nem kormányzati szervezetekkel, a helyi közösségekkel, az őslakos közösségekkel és a nem hagyományos szereplőkkel, hogy jobban összehangolhassák a különböző szereplők céljait, elképzeléseit és módszereit, amelyekből az éghajlatvédelmi fellépés összehangolt megközelítése jöhet létre; arra ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy működjenek együtt a magánszektorral a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásból adódó lehetőségek kihasználását célzó együttműködés fokozása, a világ országai számára az éghajlati technológiákkal kapcsolatos exportstratégiák kidolgozása és a harmadik országokba irányuló, a megújuló energiaforrások használatát elősegítő technológiatranszfer és kapacitásépítés ösztönzése érdekében;
58. hangsúlyozza a tudományos kutatás jelentőségét az éghajlattal kapcsolatos politikai döntéshozatal szempontjából; megállapítja, hogy a határokon átnyúló tudományos eszmecserék a nemzetközi együttműködés alapvető elemei; szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok folyamatosan támogassák az éghajlati kockázatok értékelésével foglalkozó és az éghajlatváltozás következményeinek becslését célul kitűző, valamint a politikai hatóságok számára lehetséges alkalmazkodási intézkedéseket javasló tudományos szervezeteket; sürgeti az Uniót, hogy saját kutatási kapacitásait használja fel a globális éghajlatvédelmi fellépéshez való hozzájárulás érdekében;
o o o
59. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és tájékoztatás céljából az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.