Index 
Elfogadott szövegek
2018. szeptember 11., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
A szántóföldi ellenőrzések egyenértékűsége ***I
 Közös hozzáadottértékadó-rendszer a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében *
 Végrehajtási határozat a ciklopropil-fentanil és a metoxiacetil-fentanil új pszichoaktív anyagok ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről *
 Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Bulgáriának, Görögországnak, Litvániának és Lengyelországnak szóló segítségnyújtás céljából
 4/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezet: az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Bulgáriának, Görögországnak, Litvániának és Lengyelországnak szóló segítségnyújtás céljából
 Az uniós kohéziós politika hatása Észak-Írországban
 Görögországra vonatkozó egyedi intézkedések
 A sérülésből és betegségből felépülő munkavállalók minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedésének lehetőségei
 Az EU és a harmadik országok közötti kapcsolatok a pénzügyi szolgáltatások szabályozása és felügyelete terén
 A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban
 Európai Szolidaritási Testület ***I
 A strukturálisreform-támogató program: pénzügyi keretösszeg és általános célkitűzés ***I
 A Horizont 2020 keretprogramot kiegészítő Euratom program *
 Az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedések
 A nyelvek közötti egyenlőség a digitális korban
 A fejlődő országok természeti erőforrásaival való átlátható és elszámoltatható gazdálkodásról: az erdők kérdése

A szántóföldi ellenőrzések egyenértékűsége ***I
PDF 131kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a 2003/17/EK tanácsi határozatnak a Brazíliában a takarmánynövény- és gabonavetőmag-termesztés során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések egyenértékűsége és a Brazíliában termesztett takarmánynövény- és gabonavetőmagok egyenértékűsége tekintetében, valamint a Moldovában a gabona-, zöldség-, olaj- és rostnövényvetőmag-termesztés során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések egyenértékűsége és a Moldovában termesztett gabona-, zöldség-, olaj- és rostnövényvetőmagok egyenértékűsége tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2017)0643 – C8-0400/2017 – 2017/0297(COD))
P8_TA(2018)0318A8-0253/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0643),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0400/2017),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. február 14-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0253/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. szeptember 11-én került elfogadásra a 2003/17/EK tanácsi határozatnak a Brazil Szövetségi Köztársaságban a takarmánynövény- és gabonavetőmag-termesztés során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések egyenértékűsége és a Brazil Szövetségi Köztársaságban termesztett takarmánynövény- és gabonavetőmagok egyenértékűsége tekintetében, valamint a Moldovai Köztársaságban a gabona-, zöldség-, olaj- és rostnövényvetőmag-termesztés során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések egyenértékűsége és a Moldovai Köztársaságban termesztett gabona-, zöldség-, olaj- és rostnövényvetőmagok egyenértékűsége tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2017)0297


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1674 határozatal.)

(1) HL C 227., 2018.6.28., 76. o.


Közös hozzáadottértékadó-rendszer a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében *
PDF 179kWORD 52k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő módosításáról szóló tanács irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0021 – C8-0022/2018 – 2018/0006(CNS))
P8_TA(2018)0319A8-0260/2018

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0022/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0260/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A 2006/112/EK tanácsi irányelv21 lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy – a közös rendelkezéseknek megfelelően és a szorosabb összehangolás szem előtt tartásával – továbbra is alkalmazhassák a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozásaikat. A szóban forgó rendelkezések azonban mára elavulttá váltak, és nem csökkentik a kisvállalkozások megfelelési terheit, mivel kidolgozásukra a származási hely szerinti tagállamban történő adóztatáson alapuló közös hozzáadottértékadó-rendszer létrehozása céljából került sor.
(1)  A 2006/112/EK tanácsi irányelv21 lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy – a közös rendelkezéseknek megfelelően és a szorosabb összehangolás szem előtt tartásával – továbbra is alkalmazhassák a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozásaikat. A szóban forgó rendelkezések azonban mára elavulttá váltak, és nem teljesítik a céljukat, a kisvállalkozások megfelelési terheinek csökkentését, mivel kidolgozásukra a származási hely szerinti tagállamban történő adóztatáson alapuló közös hozzáadottértékadó-rendszer létrehozása céljából került sor.
_________________
_________________
21 HL L 347., 2006.12.11., 1. o.
21 HL L 347., 2006.12.11., 1. o.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A héára vonatkozó cselekvési tervében22 a Bizottság bejelentette, hogy szándékában áll kidolgozni egy, a kisvállalkozások javát szolgáló, átfogó egyszerűsítési csomagot, amelynek célja e vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése és egy olyan adózási környezet létrejöttének előmozdítása, amely elősegíti a növekedésüket és a határokon átnyúló kereskedelem fejlődését. Ez szükségessé tenné a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozásnak az említett cselekvési terv nyomon követéséről szóló közleményben23 felvázolt felülvizsgálatát. Következésképpen a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás felülvizsgálata fontos elemét képezi a héára vonatkozó cselekvési tervben ismertetett reformcsomagnak.
(2)  A héára vonatkozó cselekvési tervében a Bizottság bejelentette, hogy szándékában áll kidolgozni egy, a kisvállalkozások javát szolgáló, átfogó egyszerűsítési csomagot, amelynek célja e vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése és egy olyan adózási környezet létrejöttének előmozdítása, amely elősegíti a növekedésüket és a határokon átnyúló kereskedelem fejlődését, valamint növeli a héaszabályoknak való megfelelést. Az Unióban működő kisvállalkozások különösen aktívak a határokon átnyúló jellegű egyes ágazatokban, például az építőiparban, a hírközlésben, az élelmiszeriparban és a kiskereskedelemben, és fontos foglalkoztatási forrást jelenthetnek. A héára vonatkozó cselekvési terv célkitűzéseinek elérése érdekében szükséges a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozásnak a héára vonatkozó cselekvési terv nyomon követéséről szóló közleményben23 felvázolt felülvizsgálata. Következésképpen a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás felülvizsgálata fontos elemét képezi a héára vonatkozó cselekvési tervben ismertetett reformcsomagnak.
_________________
_________________
22 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak egy, a héára vonatkozó cselekvési tervről – Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek (COM(2016)0148 finl, 2016.4.7.).
22 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak egy, a héára vonatkozó cselekvési tervről – Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek (COM(2016)0148 , 2016.4.7.).
23 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az „Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek” című, a héára vonatkozó cselekvési terv nyomon követéséről (COM(2017)0566 , 2017.10.4.).
23 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az „Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek” című, a héára vonatkozó cselekvési terv nyomon követéséről (COM(2017)0566 , 2017.10.4.).
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  E különös szabályozás felülvizsgálata szorosan kapcsolódik a Bizottság azon javaslatához, amely meghatározza egy olyan, a határokon átnyúló, vállalkozások közötti kereskedelem tagállamok közötti lebonyolítására alkalmazandó, végleges héarendszer elveit, amely a határokon átnyúló termékértékesítésnek a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő adóztatásán alapulna24. A héarendszernek a rendeltetési hely szerinti adóztatás felé történő elmozdulása kapcsán megállapítást nyert, hogy számos jelenlegi szabály nem alkalmazható a rendeltetési hely szerinti adóztatásra.
(3)  E különös szabályozás felülvizsgálata szorosan kapcsolódik a Bizottság azon javaslatához, amely meghatározza egy olyan, a határokon átnyúló, vállalkozások közötti kereskedelem tagállamok közötti lebonyolítására alkalmazandó, végleges héarendszer elveit, amely a határokon átnyúló termékértékesítésnek a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő adóztatásán alapulna24. A héarendszernek a rendeltetési hely szerinti adóztatás felé történő elmozdulása kapcsán megállapítást nyert, hogy számos jelenlegi szabály nem alkalmazható a rendeltetési hely szerinti adóztatásra. A kisvállalkozások határokon átnyúló kereskedelmének fő nehézségei a héára vonatkozó, Unió-szerte összetett és sokrétű szabályokból, valamint azon tényből fakadnak, hogy a kisvállalkozásokra vonatkozó nemzeti mentességet a kisvállalkozások csak a letelepedési hely szerinti tagállamban élvezik.
_________________
_________________
24 A Tanács irányelve a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról, valamint a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó végleges rendszer bevezetéséről (COM(2017)0569 , 2017.10.4.).
24 A Tanács irányelve a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról, valamint a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó végleges rendszer bevezetéséről (COM(2017)0569, 2017.10.4.).
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A kivállalkozásokra nehezedő, aránytalanul nagy megfelelési terhek problémájának orvoslása érdekében indokolt előírni, hogy az egyszerűsítési intézkedések ne csupán a jelenleg hatályos szabályok alapján mentességet élvező vállalkozások számára álljanak rendelkezésre, hanem a gazdasági szempontból kicsinek minősülő vállalkozások számára is. A héaszabályok egyszerűsítése céljából a vállalkozások akkor minősülnének „kicsinek”, ha árbevételük alapján a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban25 szereplő általános fogalommeghatározás értelmében vett mikrovállalkozások közé tartoznak.
(4)  A kivállalkozásokra nehezedő, aránytalanul nagy megfelelési terhek problémájának orvoslása érdekében indokolt előírni, hogy az egyszerűsítési intézkedések ne csupán a jelenleg hatályos szabályok alapján mentességet élvező vállalkozások számára álljanak rendelkezésre, hanem a gazdasági szempontból kicsinek minősülő vállalkozások számára is. Az ilyen intézkedések rendelkezésre állása különösen fontos, mivel a kisvállalkozások többsége, akár rendelkezik mentesítéssel, akár nem, a gyakorlatban köteles igénybe venni tanácsadók vagy külső tanácsadó cégek szolgáltatásait, hogy segítsen nekik a héakötelezettségeik teljesítésében, ami pénzügyi terhet ró az említett kisvállalkozásokra. A héaszabályok egyszerűsítése céljából a vállalkozások akkor minősülnének „kicsinek”, ha árbevételük alapján a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban25 szereplő általános fogalommeghatározás értelmében vett mikrovállalkozások közé tartoznak.
_________________
_________________
25 A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
25 A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  A kisvállalkozások csak akkor részesülhetnek a mentességben, ha éves árbevételük alacsonyabb az azon tagállam által alkalmazott értékhatárnál, amelyben a héát meg kell fizetni. Értékhatáraik meghatározásakor a tagállamoknak be kell tartaniuk a 2006/112/EK irányelvben az értékhatárokra vonatkozóan megállapított szabályokat. E szabályok – amelyek többsége 1977-ben lépett érvénybe – napjainkban már nem megfelelőek.
(6)  A kisvállalkozások csak akkor részesülhetnek a mentességben, ha éves árbevételük alacsonyabb az azon tagállam által alkalmazott értékhatárnál, amelyben a héát meg kell fizetni. Értékhatáraik meghatározásakor a tagállamoknak be kell tartaniuk a 2006/112/EK irányelvben az értékhatárokra vonatkozóan megállapított szabályokat. E szabályok – amelyek többsége 1977-ben lépett érvénybe – napjainkban már nem megfelelőek. Uniós szinten kizárólag felső értékhatárokat kell megállapítani a rugalmasság és annak okán, hogy minden tagállam megfelelő alsó értékhatárt állapíthasson meg a gazdaság méretével és szükségleteivel arányosan.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Indokolt a tagállamokra bízni, hogy a mentességre vonatkozó nemzeti értékhatárukat – az ezen irányelv alapján előírt felső értékhatárra is figyelemmel – a gazdasági és politikai viszonyaiknak leginkább megfelelő szinten állapítsák meg. E tekintetben egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben a tagállamok eltérő értékhatárokat alkalmaznak, ezeket objektív kritériumokra kell alapozniuk.
(8)  Indokolt a tagállamokra bízni, hogy a mentességre vonatkozó nemzeti értékhatárukat – az ezen irányelv alapján előírt felső értékhatárra is figyelemmel – a gazdasági és politikai viszonyaiknak leginkább megfelelő szinten állapítsák meg. E tekintetben egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben a tagállamok eltérő értékhatárokat alkalmaznak, ezeket objektív kritériumokra kell alapozniuk. A határokon átnyúló üzleti tevékenység megkönnyítése érdekében a mentességre vonatkozó nemzeti értékhatárok jegyzékének könnyen hozzáférhetőnek kell lennie minden olyan kisvállalkozás számára, amely több tagállamban szándékozik működni.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  Mentesség alkalmazása esetén a mentességet igénybe vevő kisvállalkozások számára indokolt legalább a héaalanyként történő nyilvántartásba vétel, a számlázás, az elszámolás és a jelentéstételi kötelezettségek tekintetében egyszerűsített eljárásokat biztosítani.
(12)  Mentesség alkalmazása esetén a mentességet igénybe vevő kisvállalkozások számára indokolt legalább a héaalanyként történő nyilvántartásba vétel, a számlázás, az elszámolás és a jelentéstételi kötelezettségek tekintetében egyszerűsített eljárásokat biztosítani. A tagállamokban a félreértések és a jogbizonytalanság elkerülése érdekében, a Bizottságnak iránymutatást kell készítenie az egyszerűsített nyilvántartásba vételről és számvitelről, részletesebben kifejtve, hogy mely eljárásokat kell egyszerűsíteni és milyen mértékben. ...[Az ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően három évvel]-ig a Bizottság és a tagállamok elvégzik az egyszerűsítés értékelését annak vizsgálata érdekében, hogy az hozzáadott értéket jelent-e a vállalkozások és a fogyasztók számára és valódi pozitív hatást gyakorol-e rájuk.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  Ezenkívül a valamely tagállam által a nem a területén letelepedett vállalkozások számára megadott mentességre vonatkozó feltételeknek való megfelelés biztosítása érdekében a vállalkozásokat kötelezni kell a mentesség igénybevételére vonatkozó szándékuk előzetes bejelentésére. A kisvállalkozásoknak az ilyen bejelentést a letelepedési helyük szerinti tagállamhoz kell eljuttatniuk. Az említett tagállamnak ezt követően a szóban forgó vállalkozás árbevételére vonatkozóan bejelentett információkat el kell juttatnia a többi érintett tagállamhoz.
(13)  Ezenkívül a valamely tagállam által a nem a területén letelepedett vállalkozások számára megadott mentességre vonatkozó feltételeknek való megfelelés biztosítása érdekében a vállalkozásokat kötelezni kell a mentesség igénybevételére vonatkozó szándékuk előzetes bejelentésére. Az ilyen bejelentést egy internetes portál révén kell megtenni, amelyet a Bizottság hoz létre. A letelepedés helye szerinti tagállamnak ezt követően a szóban forgó vállalkozás árbevételére vonatkozóan bejelentett információk alapján tájékoztatnia kell a többi érintett tagállamot. A kisvállalkozások bármikor értesíthetik a nyilvántartás helye szerinti tagállamot arról, hogy vissza kívánnak térni az általános héarendszerbe.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  A nem mentesített kisvállalkozások megfelelési terheinek csökkentése érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy egyszerűsítsék a héaalanyként történő nyilvántartásba vételt és a nyilvántartás vezetését, és hosszabbítsák meg az adómegállapítási időszakokat abból a célból, hogy ritkábban kelljen héabevallást benyújtani.
(15)  A nem mentesített kisvállalkozások megfelelési terheinek csökkentése érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy egyszerűsítsék a héaalanyként történő nyilvántartásba vételt és a nyilvántartás vezetését. Ezenkívül a Bizottságnak létre kell hoznia egy egyablakos ügyintézési rendszert a héabevallások különböző tagállamokban való benyújtása céljából.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  Ezen irányelv célja a kisvállalkozások megfelelési terheinek csökkentése, amit a tagállamok nem képesek kielégítően megvalósítani, ezért az uniós szinten jobban megvalósítható. Az Unió ezért intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az arányosságnak az 5. cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.
(17)  Ezen irányelv célja a kisvállalkozások megfelelési terheinek csökkentése, amit a tagállamok nem képesek kielégítően megvalósítani, ezért az uniós szinten jobban megvalósítható. Az Unió ezért intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az arányosságnak az 5. cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket. Mindazonáltal a megfelelési eljárásokból fakadó héaellenőrzések értékes adócsalás-ellenes eszközök, és a megfelelési teher könnyítése a kkv-k számára nem történhet a héacsalás elleni küzdelem kárára.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 12 pont
2006/112/EK irányelv
284 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés
Az adómentesség más tagállamokban történő igénybevételét megelőzően a kisvállalkozások kötelesek értesíteni a letelepedési helyük szerinti tagállamot.
A Bizottság internetes portált hoz létre, amelyen regisztrálna kell azoknak a kisvállalkozásoknak, amelyek egy másik tagállamban adómentességet kívánnak igénybe venni.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 12 pont
2006/112/EK irányelv
284 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés
Amennyiben egy kisvállalkozás a letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban is igénybe veszi az adómentességet, a letelepedés helye szerinti tagállamnak meg kell hoznia minden olyan intézkedést, amely szükséges ahhoz, hogy a kisvállalkozás helytálló bejelentést tegyen az uniós éves árbevételéről és a tagállami éves árbevételéről, valamint tájékoztatnia kell azon további érintett tagállamok adóhatóságait, amelyekben a kisvállalkozás termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végez.
Amennyiben egy kisvállalkozás a letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban is igénybe veszi az adómentességet, a letelepedés helye szerinti tagállamnak meg kell hoznia minden olyan intézkedést, amely szükséges ahhoz, hogy a kisvállalkozás helytálló bejelentést tegyen az uniós éves árbevételéről és a tagállami éves árbevételéről, valamint tájékoztatnia kell azon további érintett tagállamok adóhatóságait, amelyekben a kisvállalkozás termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végez. A tagállamok gondoskodnak arról is, hogy elegendő ismerettel rendelkezzenek a kisvállalkozások jogállására, valamint részvényesi vagy tulajdonosi viszonyaira vonatkozóan, hogy képesek legyenek kisvállalkozói jogállásuk megerősítésére.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 15 pont
2006/112/EK irányelv
288 a cikk – 1 bekezdés
Amennyiben egy következő naptári évben valamely kisvállalkozás tagállami éves árbevétele meghaladja a 284. cikk (1) bekezdésében említett mentességi értékhatárt, a kisvállalkozás a szóban forgó év tekintetében továbbra is részesülhet az adómentességben, feltéve, hogy tagállami éves árbevétele abban az évben legfeljebb 50%-kal haladja meg a 284. cikk (1) bekezdésében megállapított értékhatárt.
Amennyiben egy következő naptári évben valamely kisvállalkozás tagállami éves árbevétele meghaladja a 284. cikk (1) bekezdésében említett mentességi értékhatárt, a kisvállalkozás két további éven át részesülhet az adómentességben, feltéve, hogy tagállami éves árbevétele abban a két évben legfeljebb 33%-kal haladja meg a 284. cikk (1) bekezdésében megállapított értékhatárt.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 17 pont
17.  a 291–294. cikket el kell hagyni;
17.  A 291–292. cikket el kell hagyni;
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 17 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
293 cikk – 1 bekezdés
17a.   A 293. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
A Bizottság a tagállamoktól kapott információ alapján az ezen irányelv elfogadásától számítva négyévenként az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásáról szóló jelentést nyújt be a Tanácsnak, amelyhez, szükség esetén, – figyelembe véve a nemzeti szabályozások hosszú távú konvergenciájának szükségességét – a következő pontokra szóló javaslatokat mellékeli:1. a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás javítása;2. az adómentességek és degresszív adókedvezmények nemzeti szabályozásainak közelítése;3. a 2. szakaszban említett felső értékhatár közelítése.
„A Bizottság a tagállamoktól kapott információ alapján az ezen irányelv elfogadásától számítva négyévenként az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásáról szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez, szükség esetén, – figyelembe véve a nemzeti szabályozások hosszú távú konvergenciájának szükségességét – a következő pontokra szóló javaslatokat mellékeli:
i.  a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás javítása;
ii.   az adómentességek nemzeti szabályozásainak közelítése, valamint a mentességi küszöbértékek összehangolásának lehetősége Unió-szerte;
iii.   a 2. szakaszban említett felső értékhatár közelítése.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 17 b pont (új)
17b.   A 294. cikket el kell hagyni;
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 18 pont
2006/112/EK irányelv
294 e cikk
294e. cikk
294e. cikk
A tagállamok felmenthetik a mentesített kisvállalkozásokat azon kötelezettség alól, hogy a 250. cikkben foglaltak szerint héabevallást nyújtsanak be.
A tagállamok vagy felmentik a mentesített kisvállalkozásokat azon kötelezettség alól, hogy a 250. cikkben foglaltak szerint héabevallást nyújtsanak be, vagy lehetővé tehetik, hogy a mentesített kisvállalkozások egy naptári évre vonatkozó, egyszerűsített héabevallást nyújtsanak be – amely legalább a következő információt foglalja magában: az adóköteles héa, a levonható héa, a nettó héaösszeg (fizetendő vagy követelt), az értékesítési ügyletek összértéke és a kimenő tranzakciók összértéke. A kisvállalkozások azonban dönthetnek a 252. cikknek megfelelően meghatározott adómegállapítási időszak alkalmazása mellett is.
Amennyiben a tagállamok nem élnek e lehetőséggel, engedélyezik a szóban forgó mentesített kisvállalkozások számára, hogy olyan, egyszerűsített héabevallást nyújtsanak be, amely egy naptári évre vonatkozik. A kisvállalkozások azonban dönthetnek a 252. cikknek megfelelően meghatározott adómegállapítási időszak alkalmazása mellett is.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 18 pont
2006/112/EK irányelv
293 i cikk – 1 bekezdés
294i. cikk
törölve
A kisvállalkozások esetében a héabevallás tárgyát képező adómegállapítási időszaknak egy naptári évnek kell lennie. A kisvállalkozások azonban dönthetnek a 252. cikknek megfelelően meghatározott adómegállapítási időszak alkalmazása mellett is.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 18 pont
2006/112/EK irányelv
294 i a cikk (új)
294ia. cikk
A Bizottság egyablakos ügyintézési rendszert hoz létre, amelyen keresztül a kisvállalkozások héabevallást nyújthatnak be azon különböző tagállamokban, amelyekben működnek. A székhely szerinti tagállam felel a héabeszedésért.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 18 pont
2006/112/EK irányelv
294 j cikk
294j. cikk
törölve
A 206. cikkben foglaltak ellenére a tagállamok nem követelhetik meg, hogy a kisvállalkozások időközi fizetést teljesítsenek.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
1 a cikk (új)
904/2010/EU rendelet
31 cikk – 1 bekezdés
1a. cikk
Az 904/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:
A 31. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
(1)  Minden tagállam illetékes hatósága biztosítja azt, hogy bármely adott személy héaazonosító számának érvényességéről, valamint az ahhoz tartozó névről és címről elektronikus úton megerősítést kaphassanak a Közösségen belüli termékértékesítésben vagy szolgáltatásnyújtásban részt vevő személyek, valamint különösen a 2006/112/EK irányelv II. mellékletében említett távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat és elektronikusan nyújtott szolgáltatásokat nyújtó nem letelepedett adóalanyok az ilyen típusú ügyletek céljára. Az említett információknak meg kell felelniük a 17. cikkben említett adatoknak.
„(1) Minden tagállam illetékes hatósága biztosítja azt, hogy bármely adott személy héaazonosító számának érvényességéről, valamint az ahhoz tartozó névről és címről elektronikus úton megerősítést kaphassanak a Közösségen belüli termékértékesítésben vagy szolgáltatásnyújtásban részt vevő személyek, valamint különösen a 2006/112/EK irányelv II. mellékletében említett távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat és elektronikusan nyújtott szolgáltatásokat nyújtó nem letelepedett adóalanyok az ilyen típusú ügyletek céljára. Az említett információknak meg kell felelniük a 17. cikkben említett adatoknak. A héainformációcsere-rendszernek (VIES) meg kell határoznia, hogy a jogosult kisvállalkozások igénybe veszik-e a kisvállalkozásokra vonatkozó héa alóli mentességet vagy sem.”
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A tagállamok legkésőbb 2022. június 30-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
A tagállamok legkésőbb 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Ezeket a rendelkezéseket 2022. július 1-jétől alkalmazzák.
Ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-jétől alkalmazzák.

Végrehajtási határozat a ciklopropil-fentanil és a metoxiacetil-fentanil új pszichoaktív anyagok ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről *
PDF 120kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az N-fenil-N-[1-(2-fenil-etil)piperidin-4-il]ciklopropán-karboxamid (ciklopropil-fentanil) és a 2-metoxi-N-fenil-N-[1-(2-feniletil)piperidin-4-yl]acetamid (metoxiacetil-fentanil) új pszichoaktív anyagok ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (09420/2018 – C8-0278/2018 – 2018/0118(NLE))
P8_TA(2018)0320A8-0271/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (09420/2018),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0278/2018),

–  tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0271/2018),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 127., 2005.5.20., 32. o.


Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Bulgáriának, Görögországnak, Litvániának és Lengyelországnak szóló segítségnyújtás céljából
PDF 133kWORD 45k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása a Bulgáriának, Görögországnak, Litvániának és Lengyelországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2018)0360 – C8-0245/2018 – 2018/2078(BUD))
P8_TA(2018)0321A8-0272/2018

Az Európai Parlament

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0360 – C8-0245/2018),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0272/2018),

1.  üdvözli a döntést, amely kifejezi az Unió szolidaritását a természeti katasztrófák által sújtott uniós polgárokkal és régiókkal;

2.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az Európai Unió Szolidaritási Alapján (a továbbiakban: az alap) keresztüli pénzügyi támogatás elérhetővé tételére a természeti katasztrófák által sújtott régiók számára, és sajnálatát fejezi ki az Unióban történt természeti katasztrófák miatt 2017-ben bekövetkezett halálesetekkel kapcsolatban;

3.  a kérelem és a kifizetés közötti idő lerövidítése érdekében felszólít a források igénybevételére irányuló eljárás további optimalizálására; emlékeztet, hogy a kedvezményezettek részére történő gyors kifizetés rendkívül fontos a helyi közösségek, a helyi hatóságok és az uniós szolidaritásba vetett bizalmuk szempontjából;

4.  támogatja, hogy a tagállamok az európai strukturális és beruházási alapokat az érintett régiók újjáépítése céljára használják; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa és mihamarabb hagyja jóvá a partnerségi megállapodások forrásainak a tagállamok által erre a célra kért pénzügyi újraelosztását;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy átlátható módon használják fel az alapból származó pénzügyi hozzájárulást, garantálva az érintett régiók közötti tisztességes elosztást;

6.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

7.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a Bulgáriának, Görögországnak, Litvániának és Lengyelországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2018/1505 határozattal.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


4/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezet: az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Bulgáriának, Görögországnak, Litvániának és Lengyelországnak szóló segítségnyújtás céljából
PDF 126kWORD 45k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó 4/2018. számú, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a Bulgáriának, Görögországnak, Litvániának és Lengyelországnak szóló segítségnyújtás céljából történő igénybevételéről szóló javaslatot kísérő költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (11738/2018 – C8-0395/2018 – 2018/2082(BUD))
P8_TA(2018)0322A8-0273/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet(2) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 44. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2017. november 30-án fogadtak el véglegesen(3),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(5),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a Bizottság által 2018. május 31-én elfogadott, 4/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2018)0361),

–  tekintettel a Tanács által 2018. szeptember 4-én elfogadott és az Európai Parlamentnek ugyanazon a napon továbbított, a 4/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (11738/2018 – C8-0395/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0273/2018),

A.  mivel a 4/2018. számú költségvetés-módosítási tervezet az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a Bulgáriának és Litvániának az árvizek, Görögországnak a Kósz szigetén történt földrengés, valamint Lengyelországnak a 2017-ben bekövetkező viharok miatt történő segítségnyújtásra javasolt igénybevételére vonatkozik;

B.  mivel ennek következtében a Bizottság javasolja a 2018. évi költségvetés módosítását és a 13 06 01. költségvetési sor (Segítségnyújtás a tagállamoknak jelentős természeti katasztrófák esetén, amelyek komoly következményekkel járnak az életkörülményekre, a természeti környezetre vagy a gazdaságra) kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak egyaránt 33 992 206 EUR-val történő megemelését;

C.  mivel az Európai Unió Szolidaritási Alapja a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben meghatározott speciális eszköz, és a megfelelő kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat a többéves pénzügyi keret felső határai felett kell szerepeltetni a költségvetésben;

1.  jóváhagyja a 4/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

2.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 4/2018. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(3) HL L 57., 2018.2.28.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(5) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(6) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.


Az uniós kohéziós politika hatása Észak-Írországban
PDF 125kWORD 45k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása az uniós kohéziós politika hatásáról Észak-Írországban (2017/2225(INI))
P8_TA(2018)0323A8-0240/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós kohéziós politika hatására Észak-Írországban,

–  tekintettel az 1998-as belfasti („nagypénteki”) megállapodás rendelkezéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0240/2018),

A.  mivel az EU észak-írországi kohéziós politikája számos eszközön keresztül valósul meg, ideértve az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, az Európai Szociális Alapot, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot, az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot, az Észak-Írországra és az Írországgal határos régióra irányuló PEACE programot és a határokon átnyúló Interreg-programot;

B.  mivel egyértelmű, hogy Észak-Írország olyan régió, amely nagymértékben részesült az EU kohéziós politikájának előnyeiből; mivel üdvözlendő a Bizottság elkötelezettsége a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettervezetében a jövőbeni finanszírozás iránt;

C.  mivel az általánosabb kohéziós politikai alapok mellett Észak-Írország különösen a határokon átnyúló és a közösségeken átívelő speciális programok kedvezményezettje volt, beleértve a PEACE programot is;

D.  mivel az EU kohéziós politikája – különösen a PEACE programon keresztül – határozottan hozzájárult az észak-írországi békefolyamathoz, támogatja a nagypénteki megállapodást és továbbra is támogatja e közösségek megbékélését;

E.  mivel az első PEACE program 1995-ös létrehozását követően több mint 1,5 milliárd eurót fordítottak az észak-írországi és írországi határ menti megyék közösségei közötti kohézió előmozdítására, valamint a gazdasági és társadalmi stabilitásra;

F.  mivel az uniós kohéziós finanszírozás sikere részben abból fakad, hogy „semleges pénznek” tekinthető, azaz nem kapcsolódik közvetlenül egyik közösség érdekéhez sem;

1.  hangsúlyozza az EU kohéziós politikájának jelentős és pozitív hozzájárulását Észak-Írországban különösen azáltal, hogy támogatja a hátrányos helyzetű városi és vidéki térségek rehabilitációját, kezeli az éghajlatváltozást, valamint a békefolyamat keretében kiépíti a közösségek közötti és a határokon átnyúló kapcsolatokat; különösen megjegyzi, hogy a hátrányos helyzetű városi és vidéki területek megsegítése gyakran a tudásalapú gazdaságot előmozdító olyan új gazdasági fejlesztések támogatásának formáját ölti, amilyenek például a Belfastban és Derry/Londonderry-ben található Tudományos Parkok;

2.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi finanszírozási időszakban több mint egymilliárd euró összegű uniós pénzügyi támogatást fognak fordítani az észak-írországi és a szomszédos régiók gazdasági és társadalmi fejlődésére, amelyből 230 millió eurót Észak-Írország (összesen közel 270 millió eurós költségvetésű) PEACE programjába, illetve 240 millió eurót az Észak-Írországra, Írországra és Skóciára irányuló (összesen 280 millió eurós költségvetésű) INTERREG V-A programba fektetnek be;

3.  úgy véli, hogy az Észak-Írországra vonatkozó különleges uniós programok – különösen a PEACE program – kulcsfontosságúak a békefolyamat fenntartásához, mivel előmozdítják a megbékélést, továbbá a közösségeken belüli, a közösségek közötti és a határokon átnyúló kapcsolatokat; megjegyzi, hogy ebben a tekintetben különösen fontosak a közösségek közötti és a határokon átnyúló társadalmi központok és a megosztott szolgáltatások;

4.  üdvözli a PEACE program keretében elért jelentős előrehaladást Észak-Írországban, és elismeri az összes fél munkáját ezen folyamat során;

5.  úgy véli, hogy a közösségen belüli és a közösségek közötti bizalomépítő, valamint a békés együttélést szolgáló intézkedések – mint például a közösen használt terek és a támogató hálózatok – kulcsfontosságú szerepet játszottak a békefolyamatban, mivel e közös terek lehetővé teszik az észak-írországi közösségek számára, hogy egy közösségként összefogva közös tevékenységeket folytassanak, valamint kölcsönös bizalmat és tiszteletet alakítsanak ki, ezáltal segítve a megosztottság okozta sebek begyógyulását;

6.  hangsúlyozza a helyi vezetésű helyi fejlesztés és az alulról felfelé építkező megközelítés jelentőségét, amely arra ösztönzi az összes közösséget, hogy magukénak érezzék a projekteket, ezáltal erősítve a békefolyamatot;

7.  tudomásul veszi, hogy Észak-Írország valamennyi érdekeltje fontosnak tartja az EU kohéziós politikai céljainak folytatását a régióban; e tekintetben hangsúlyozza az összehangolt többszintű kormányzás és a partnerségi elv fontosságát;

8.  véleménye szerint azonban többet kell tenni az uniós finanszírozás Észak-Írországra gyakorolt hatásának és szükségességének általános megismertetése és láthatóvá tétele terén, különösen azáltal, hogy tájékoztatják a nagyközönséget az EU által finanszírozott projekteknek a békefolyamatra és a régió gazdasági fejlődésére gyakorolt hatásáról;

9.  üdvözli, hogy a régiók igazgatási és ellenőrzési rendszerei megfelelően működnek, és ezért az EU pénzügyi támogatását hatékonyan költik el; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a program teljesítményének értékelése során a megfelelés mellett a PEACE program alapjául szolgáló célkitűzéseket is mindenkor figyelembe kell venni;

10.  az EU és az Egyesült Királyság közötti folyamatban lévő tárgyalások sérelme nélkül kulcsfontosságúnak tartja, hogy Észak-Írország 2020 után is részt vehessen az EU egyes speciális programjaiban, mint a PEACE program és az Észak-Írországra, Írországra és Skóciára irányuló Interreg V-A program, mivel ez – különösen a hátrányos helyzetű, vidéki és határ menti területeken – rendkívül előnyös lenne a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés számára, a meglévő különbségek csökkentése révén; továbbá sürgeti, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret összefüggésében használjanak fel minden lehetséges pénzügyi eszközt annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kohéziós politika célkitűzéseinek folytatása;

11.  úgy véli, hogy 2020 után, az EU és az Egyesült Királyság közötti folyamatban lévő tárgyalások sérelme nélkül, folytatódnia kell az területi együttműködéshez nyújtott uniós támogatásnak, különösen a határon átnyúló és a közösségek közötti projektek esetében, tekintettel a különleges uniós kohéziós programok, vagyis a PEACE és az Interreg programok eredményeire Észak-Írországban, amelyek különösen fontosak a régió stabilitása szempontjából; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy e programok megszüntetése veszélyeztetné a határokon átnyúló és a közösségeken belüli, illetve közösségeken átívelő bizalomépítő tevékenységeket, és ennek következtében a békefolyamatot;

12.  hangsúlyozza, hogy a PEACE és INTERREG programokat 85%-ban az EU finanszírozza; ezért fontosnak tartja, hogy az EU a 2020 utáni időszakban is elérje Észak-Írország valamennyi közösségét, aktív szerepet vállalva az elérhető uniós kohéziós, valamint közösségen belüli és közösségek közötti finanszírozás észak-írországi kezelésében, ezáltal segítve őket a társadalmi megosztottság felszámolásában; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy a finanszírozást megfelelő szinten kell tartani 2020 után; hangsúlyozza, hogy ez fontos hozzájárulás a békeépítés munkájának folytatásához;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy az észak-írországi kohéziós finanszírozással, különösen a PEACE programmal kapcsolatos tapasztalatokat népszerűsítse annak példájaként, ahogy az EU a közösségeken belüli és a közösségek közötti konfliktusokat kezeli; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az észak-ír megbékélési folyamat pozitív példát nyújt az Unió egyéb olyan területei számára, ahol a múltban konfliktusok merültek fel;

14.  úgy véli, hogy a kohéziós alap és PEACE program bevált gyakorlatát a szembenálló közösségek közötti bizalmatlanság leküzdése uniós mintájává kell tenni és népszerűsíteni kell a tartós béke elérése érdekében Európa más részein is, sőt, világszerte;

15.  elengedhetetlennek tarja, hogy Észak-Írország lakossága, és különösen a fiatalok továbbra is hozzáférhessenek az európai szintű gazdasági, társadalmi és kulturális cserék lehetőségéhez, különösen az Erasmus+ programhoz;

16.  tudomásul veszi továbbá a Bizottság azon szándékát, hogy a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában javasolja a PEACE és az Interreg programok folytatását; tudomásul veszi továbbá az Egyesült Királyságnak a kohéziós politika jövőjéről szóló, 2018. áprilisi állásfoglalását, amelyben az Egyesült Királyság kijelenti, hogy kész a PEACE IV, valamint az Interreg V-A potenciális utódjának felkutatására a 2020 utáni időszakra Észak-Írország kormánya, az ír kormány és az EU részvételével, valamint elkötelezi magát amellett, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben tiszteletben tartja a PEACE és Interreg tekintetében tett kötelezettségvállalásokat;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Észak-Ír Nemzetgyűlésnek és végrehajtó bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, illetve régióinak.


Görögországra vonatkozó egyedi intézkedések
PDF 139kWORD 51k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása a Görögországra vonatkozó egyedi intézkedések az (EU) 2015/1839 rendelet szerinti végrehajtásáról (2018/2038(INI))
P8_TA(2018)0324A8-0244/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az „Új fejezet a görögországi munkahelyteremtésben és növekedésben” című, 2015. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2015)0400),

–  tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a Görögországra vonatkozó egyedi intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. október 14-i (EU) 2015/1839 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról szóló (EU) 2017/825 rendeletre(3),

–  tekintettel az ERFA és a Kohéziós Alap 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó utólagos értékeléséről szóló, 2016. szeptember 19-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0318),

–  tekintettel a görög gazdasági és fejlesztési minisztériumnak az (EU) 2015/1839 rendelet szerinti összegek felhasználásáról szóló jelentésére (2007–2013 közötti programozási időszak)(4),

–  tekintettel a Görögországra vonatkozó egyedi intézkedésekről szóló (EU) 2015/1839 rendelet végrehajtásáról szóló, a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000100/2017-B8-0001/2018)),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0244/2018),

A.  mivel a kohéziós politika a szolidaritás kifejeződése és az Európai Unió fő beruházási eszköze, amely valamennyi régióra kiterjed és csökkenti az egyenlőtlenségeket; mivel hozzáadott értékének és rugalmasságának jelentősége több alkalommal is bebizonyosodott a gazdasági és pénzügyi válság kezelése során; mivel a meglévő költségvetési források révén a kohéziós politika hozzájárult az igencsak szükséges állami beruházási lehetőségek fenntartásához és a válság súlyosbodásának megakadályozásához, továbbá lehetővé tette a tagállamok és a régiók számára, hogy testre szabott válaszokat fogadjanak el a váratlan eseményekkel és a külső sokkokkal szembeni ellenálló képességük növelése érdekében;

B.  mivel Görögországban a 2007 és 2015 között az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból nyújtott támogatás összege 15,8 milliárd EUR volt, ami az összes kormányzati tőkekiadás mintegy 19%-ának felel meg;

C.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság Görögországban a három nemzetközi mentőcsomag révén sem orvosolható tartósan negatív növekedési mutatókhoz, súlyos likviditási problémákhoz és az állami források hiányához vezetett;

D.   mivel Görögországot és a görög szigeteket különösen súlyosan érintette – és érinti továbbra is – a menekült- és migrációs válság, és nagy nyomás nehezedik rájuk a migránsok és menekültek növekvő áradata miatt, amely komoly megrázkódtatást jelent a helyi gazdaságra, különösen az idegenforgalomra nézve;

E.  mivel 2007 és 2013 között Görögország GDP-je reálértéken 26%-kal csökkent, és bár a recesszió 2014-ben véget ért, a két év között a növekedés üteme 1% alatt volt; mivel a foglalkoztatási ráta 2013-ban 66%-ról 53%-ra esett vissza, ami azt jelenti, hogy a munkaképes korú lakosságnak alig több mint a fele volt foglalkoztatott, míg ugyanebben az időszakban a munkanélküliség 8,4%-ról 27,5%-ra nőtt, ami erősen befolyásolta a görög lakosság vásárlóerejét és súlyosan érintett számos ágazatot, beleértve az egészségügyet is; mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint a munkanélküliségi ráta 20,8%, és magas az ifjúsági munkanélküliség aránya;

F.  mivel a Bizottság és a társjogalkotók 2015-ben elismerték, hogy Görögországot a pénzügyi válság következményei sajátosan érintették, ami komoly hatással lehet mind a 2000–2006 és 2007–2013 közötti operatív programok részét képező tevékenységek lezárására, mind pedig a kohéziós politika 2014–2020 közötti időszakra szóló programjai végrehajtásának megkezdésére;

G.  mivel az (EU) 2015/1839 rendelet elfogadása arra irányult, hogy likviditást biztosítson Görögországnak még az azt megelőző döntő pillanatban, hogy leállna a programok végrehajtása és elszalasztanák a szükséges beruházási lehetőségeket, mivel a 2000–2006 és a 2007–2013 közötti időszak projektjeinek sikertelen lezárása esetén jelentős összegeket kellett volna visszafizettetni;

H.  mivel az (EU) 2015/1839 rendelet előírta a 2014–2020 közötti programozási időszakra vonatkozóan egy kiegészítő kezdeti előfinanszírozás biztosítását – két részletben, amelyek mértéke egyenként a kohéziós politikához tartozó alapokból és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) nyújtott hozzájárulás összegének 3,5%-a –, a 2007–2013 közötti programozási időszakban egy 100%-os társfinanszírozási rátának az elszámolható költségekre történő alkalmazását, valamint a fennmaradó 5%-os uniós kifizetés korábbi folyósítását, amelyet a programok lezárulásáig vissza kellett volna tartani;

I.  mivel a rendeletet azzal a céllal fogadták el, hogy a lehető leggyorsabban reagáljanak a súlyos válsághelyzetre, továbbá hogy Görögország elegendő forrással rendelkezzen a 2007–2013 közötti programozási időszakot érintő projektek befejezéséhez és a jelenlegi időszakra tervezettek végrehajtásának megkezdéséhez;

J.  mivel a 152. cikk (6) bekezdésének második albekezdése szerint Görögországnak 2016 végéig jelentést kellett benyújtania a Bizottságnak a 100%-os társfinanszírozási ráta alkalmazásához és a programokra vonatkozó kifizetések programozási időszak végén érvényes felső határához kapcsolódó rendelkezések végrehajtásáról;

K.  mivel az Unió Görögország esetében a 2007–2013 közötti finanszírozási időszakra eső teljes beruházási költség 95%-át fizette (szemben az egyébként alkalmazandó 85%-kal) az 1311/2011/EU rendelet szerint, az úgynevezett „kiegészítési” intézkedés keretében;

L.  mivel 2015 októberében létrehoztak egy elkülönített számlát, amelyre az uniós finanszírozású projektekre előirányzott valamennyi pénzösszeget utaltak annak érdekében, hogy ezek az összegek kizárólag az operatív programok kedvezményezettjeit és tevékenységeit támogató kifizetésekre legyenek felhasználhatók;

M.  mivel Görögország további támogatásban részesült 2011 óta a Bizottság Görögországgal foglalkozó munkacsoportja által az ország reformfolyamatához nyújtott technikai segítség révén, 2015 óta pedig a Strukturálisreform-támogató Szolgálaton keresztül, amely a növekedésösztönző reformok előkészítéséhez, megtervezéséhez, végrehajtásához és értékeléséhez nyújtott segítséget; mivel 2017. május 20-án hatályba lépett a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról szóló (EU) 2017/825 rendelet, ami fontos momentum volt a Strukturálisreform-támogató Szolgálatnak az érdekelt tagállamokkal, többek között Görögországgal szembeni kötelezettségvállalása tekintetében;

1.  ismételten hangsúlyozza a kohéziós politika fontos szerepét az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljainak elérésében, a munkanélküliség elleni küzdelemben, az egyenlőtlenségek csökkentésében, az összes uniós régió versenyképességének erősítésében, az európai szolidaritás kifejezésében és más szakpolitikák kiegészítésében; továbbá emlékeztet arra, hogy az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) a közvetlen beruházások legfontosabb forrását jelentik Görögországban;

2.  tudomásul veszi az (EU) 2015/1839 rendelet szerinti, a 2007–2013 közötti programozási időszakra vonatkozó összegek felhasználásáról szóló jelentést, amelynek benyújtása 2016 végén volt esedékes; megjegyzi, hogy a jelentést a görög hatóságok csak 2017 májusában nyújtották be, és azt csak 2017 decemberében, többszöri felszólítást követően bocsátották a Parlament rendelkezésére; nagyra értékeli, hogy a Bizottság a Parlament rendelkezésére bocsátotta a 181 kiemelt projekt listájának értékelését, amely projektek értéke 11,5 milliárd EUR-t tett ki, ami az ERFA, a Kohéziós Alap és az ESZA által a 2007–2013 közötti időszakra Görögországnak nyújtott teljes összeg mintegy 55%-ának felel meg, és amelyekből 118 a programozási időszak végére már sikeresen végrehajtásra került, 24 projekt esetében pedig a fokozatos megszüntetés lehetőségét vizsgálják;

3.  hangsúlyozza, hogy a fenti jelentésben közölt adatok szerint a Görögországra vonatkozó egyedi intézkedésekről szóló rendelet elfogadását követően a likviditásra gyakorolt közvetlen hatás 2015-ben 1 001 709 731,50 EUR, a 2016. évi hozzájárulás összege pedig 467 674 209,45 EUR volt; továbbá megjegyzi, hogy a 2014–2020 közötti programozási időszakra vonatkozó megemelt kezdeti előfinanszírozással együtt Görögország körülbelül 2 milliárd EUR-t kapott 2015-ben és 2016-ban;

4.  méltányolja, hogy a kifizetett összegekből projektek széles körét finanszírozták, például a közlekedés és egyéb infrastruktúrák (környezet, idegenforgalom, kultúra, város- és vidékrehabilitáció, szociális infrastruktúra), az információs társadalomra irányuló projektek, valamint az emberi erőforrások fejlesztését célzó intézkedések területén; üdvözli ezenkívül, hogy az állami támogatási projektekre szánt összes kifizetés 63%-ából vállalatokat és üzleti projekteket támogattak, ami közvetlenül hozzájárult a versenyképességhez és a vállalkozói kockázat csökkentéséhez, 37%-ából pedig államilag támogatott infrastrukturális projekteket, kiegészítve a piaci feltételeket és az üzletfejlesztést érintő intézkedéseket;

5.  méltányolja, hogy a görög hatóságok által benyújtott jelentés elismeri, hogy a likviditás növelése egyidejűleg támogatta a pénzügyi bevételeket – megközelítőleg 1,5 milliárd EUR-val –, valamint a 2015–2016-ra szóló állami beruházási programot;

6.  üdvözli a gazdasági tevékenység élénkítésére, a jelentős számú vállalkozás árbevételének és forgótőkéjének normalizálására és konszolidálására, a munkahelyek teremtésére és megőrzésére, valamint a fontos termelési infrastruktúrák kialakítására irányuló intézkedések hatásait, amelyek a költségvetésben szereplő adóbevételekben is nagy változást eredményeztek;

7.  értelmezése szerint az Unió által a rendelet végrehajtásának eredményeként fizetett összegeket 2015-ben az operatív programok részét képező projekteknek az elszámolhatósági időszak végéig történő befejezésére használták fel, 2016-ban pedig a fennmaradó – a nemzeti források mellett fizetett – összeget szintén egyéb projektek befejezésére fordították;

8.  nagyra értékeli, hogy a görög hatóságok vállalták, hogy átalakítják a projektek besorolását és meghatározzák a befejezés céljából kiválasztandó főbb projekteket; hangsúlyozza, hogy ez nagyban elősegítette az intézményi és adminisztratív akadályok leküzdését és a további késedelem nélkül megvalósítandó kiemelt intézkedések meghatározását, ezáltal pedig a pénzügyi korrekciók elkerülését is; üdvözli, hogy az Unió által az (EU) 2015/1839 rendelet alapján fizetett összegek jelentősen csökkentették a befejezetlennek nyilvánított projektek számát; megjegyzi, hogy a 2000–2006-os programozási időszakhoz képest, amelyben mintegy 900 projekt nem zárult le, ezúttal 79 projekt nem zárult le a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó végleges kérelmek benyújtásakor, de ezek várhatóan nemzeti források felhasználásával le fognak zárulni;

9.  hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok felhasználása jelentősen javult, és 2016. március végén Görögországban a 2007–2013 közötti programozási időszak tekintetében a kifizetési arány több mint 97% volt(5), és hogy a 2007–2013 közötti programokra vonatkozó összes kifizetés végrehajtása és a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) 2018. március 31-i állapota alapján Görögországban az 1b. alfejezet alatt nem volt fennálló kötelezettségvállalás(6); üdvözli, hogy Görögország az első olyan tagállam volt, amely teljes mértékben felhasználta a rendelkezésre álló forrásokat és 100%-os felhasználási arányt ért el, szemben a 96%-os uniós átlaggal;

10.  elismeri azonban, hogy a felhasználási arányok csupán tájékoztató jellegű információval szolgálnak, és hogy az alapok felhasználására való törekvés nem mehet a hatékonyság, a hozzáadott érték és a beruházások minőségének rovására; megjegyzi, hogy az egyedi intézkedések makrogazdasági jellegűek, és a hatásaikat nehéz különálló projektekben nyomon követni;

11.  emlékeztet arra, hogy az esb-alapok több tagállamban jelentős hatással vannak a GDP-re és más mutatókra, illetve általában a szociális, gazdasági és területi kohézióra is, és hogy a kohéziós politika és a vidékfejlesztési politikák révén támogatott beruházások Görögországban 2015-ben, az előző programozási időszak végén a becslések szerint több mint 2%-kal növelték a GDP-t ahhoz képest, amennyi a nyújtott finanszírozás nélkül lett volna; emlékeztet arra, hogy az uniós strukturális alapok felhasználása során mindig a Szerződéseken alapuló célkitűzések elérésére, valódi uniós hozzáadott érték teremtésére, valamint az uniós prioritások elérésére kell törekedni és nem csupán a GDP növelésére;

12.  tudomásul veszi a görög hatóságok által benyújtott, az (EU) 2015/1839 rendelet szerinti, a 2007–2013 közötti programozási időszakra vonatkozó összegek felhasználásáról szóló, főként mennyiségi szempontú jelentést, ami megfelel a jogi előírásoknak; elismeri, hogy az egyedi intézkedések hatását nem lehet elválasztani az esb-alapok Görögországban kifejtett általános hatásától, ám úgy véli, hogy a minőségi értékelés, még ha nehezen végezhető is el, segítené az elemzés kiegészítését és az elért eredmények megértését; ösztönzi a Bizottságot, hogy több információt nyújtson a versenyképesség és a termelékenység növelése, valamint a társadalmi és ökológiai szempontok fenntarthatósága tekintetében;

13.  nagyra értékeli, hogy a Bizottság által 2016. december 31-én közölt adatok szerint a görög hatóságok által benyújtott kifizetési kérelmek összege 1,6 milliárd EUR volt, és hogy Görögország 2018. március 31-én 28%-os végrehajtási arányt mutatott ki a 2014–2020 közötti programozási időszakra vonatkozóan(7), ami általánosságban az egyik legjobb eredmény volt a tagállamok között, a bontás szintje vagy az alaponkénti felhasználási arány terén fennálló kisebb különbségek ellenére; támogatja továbbá az (EU) 2015/1839 rendelet elfogadását, amely fontos intézkedés volt, és képes volt egy kulcsfontosságú időszakban testre szabott támogatást nyújtani Görögországnak; üdvözli, hogy az előírtaknak megfelelően a kiegészítő előfinanszírozások összegét az időközi kifizetési kérelmek teljes mértékben lefedték az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap esetében, ugyanakkor megjegyzi, hogy az Európai Szociális Alapból (kb. 4%) vagy az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból származó összegeket nem sikerült teljesen lefedni;

14.  ismételten felhívja a figyelmet a vonatkozó szerkezeti reformok fontosságára; elismeri az eddigi erőfeszítéseket, és felhívja Görögországot, hogy továbbra is teljes mértékben használja ki a strukturálisreform-támogató program keretében elérhető támogatási lehetőségeket egy olyan stabil üzleti környezet kialakítása érdekében, amely segíti az esb-alapok hatékony és eredményes felhasználását, továbbá társadalmi-gazdasági hatásaik maximalizálását;

15.  elismeri, hogy az állami beruházások támogatásával és az uniós beruházások rugalmas – az alapok átprogramozásával vagy a társfinanszírozási ráta növelésével történő – végrehajtásával a regionális politika több tagállamban is enyhítette a pénzügyi válság és a hosszan tartó költségvetési konszolidáció hatásait; ebben az összefüggésben hangsúlyozza ezek megfelelő finanszírozásának fontosságát a következő többéves pénzügyi keretben; mindazonáltal megismétli, hogy a kohéziós politikát a közberuházások legfőbb eszközének és a további állami és magánforrások bevonását ösztönző katalizátornak kell tekinteni, és hogy az olyan hasonló intézkedéseket, amelyek a strukturális alapokból finanszírozott operatív programokra való forrásszerzéshez szükséges nemzeti társfinanszírozási kvóták csökkenését eredményezik, Görögország és egy másik tagállam esetében csak kivételes esetben szabad fontolóra venni, és ezek elfogadása és végrehajtása előtt meg kell vizsgálni a hatékonyságukat, illetve megfelelően indokolni kell a döntést;

16.  megjegyzi, hogy egyes régiók nehézségekkel szembesülnek az esb-alapok keretében megvalósuló projektek társfinanszírozása során; ezért felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen vegye fontolóra az európai szemeszter és a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében az esb-alapokon keresztül társfinanszírozott regionális beruházások kormányzati hiányának kiszámítására gyakorolt hatást, különösen a kevésbé fejlett régiókban;

17.  emlékezteti a görög hatóságokat az esb-alapokból támogatott beruházásokra vonatkozó megfelelő kommunikáció és e beruházások láthatóvá tételének fontosságára;

18.  üdvözli az előzetes értékelést, amely szerint a 2007–2013-as programozási időszakot várhatóan úgy fogják lezárni, hogy az eredményez forráscsökkenést Görögország számára; felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a lezárási folyamat eredményeiről, amelyek 2018 első félévében várhatók, valamint nyújtson naprakész tájékoztatást a nemzeti források felhasználásával lezárandó projektekről és a 2018. március 31-én lezáratlan projektekről is;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 270., 2015.10.15., 1. o.
(3) HL L 129., 2017.5.19., 1. o.
(4) Athén, 2017. május.
(5) Az ERFA és a Kohéziós Alap 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó utólagos értékeléséről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum.
(6) Az összes kifizetés végrehajtásának állapota és a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) szintje az 1b. alfejezet alatt (2007–2013 közötti programok) – A nemzeti hatóságok megnevezése és a 2014–2020 közötti, esb-alapokból támogatott operatív programokhoz kapcsolódó időközi kifizetések végrehajtásának állapota (2018. március 31-én).
(7) Az összes kifizetés végrehajtásának állapota és a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) szintje az 1b. alfejezet alatt (2007–2013 közötti programok) – A nemzeti hatóságok megnevezése és a 2014–2020 közötti, esb-alapokból támogatott operatív programokhoz kapcsolódó időközi kifizetések végrehajtásának állapota (2018. március 31-én).


A sérülésből és betegségből felépülő munkavállalók minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedésének lehetőségei
PDF 188kWORD 62k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása a sérülésből és betegségből felépülő munkavállalók minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedésének lehetőségeiről (2017/2277(INI))
P8_TA(2018)0325A8-0208/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetésére,

–  tekintettel az 1996. május 3-i Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai krónikus betegségek szövetségének „Krónikus betegségben szenvedők foglalkoztatottságának javítása Európában” című, 2017. novemberi közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményére (UN CRPD) és 2011. január 21-i hatálybalépésére, összhangban a 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozattal,

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2014-2020 közötti EU stratégiai keretről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) és az Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) munkahelyi stresszel és pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatos költségek kiszámításáról szóló, 2014. évi közös jelentésére,

–  tekintettel az európai fogyatékossági stratégia végrehajtásáról szóló, 2017. november 30-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire(4),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) célkitűzéseiről és céljairól szóló, 1944. május 10-i Philadelphiai Nyilatkozatra,

–  tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című, 2008. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2008)0412),

–  tekintettel a szociális partnerek által elfogadott, a munkahelyi stresszről szóló megállapodás megvalósításáról szóló, 2011. február 24-i bizottsági jelentésre (SEC(2011)0241),

–  a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című, 2007. február 21-i bizottsági közleményre (COM(2007)0062),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a megkülönböztetés tilalmáról szóló 2000/78/EK irányelvre és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, például a 2013. április 11-i C-335/11. és a C-337/11. (HK Dánia) egyesített ügyekre, amelyek megtiltják a munkáltatóknak a hátrányos megkülönböztetést, amikor a hosszú távú betegség fogyatékossággal azonosítható, valamint kötelezik a munkáltatókat, hogy az észszerűség határain belül igazítsák ki a munkakörülményeket,

–  tekintettel a mentális egészségről és jólétről szóló, 2013-ban kezdeményezett együttes uniós fellépésre,

–  tekintettel az EU-OSHA „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt” elnevezésű kampányára,

–  tekintettel az idősebb munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozó legutóbbi kísérleti projektjére, amelyet az EU-OSHA valósított meg,

–  tekintettel az EU-OSHA „Rehabilitáció és visszatérés a munkába: Elemző jelentés az EU és a tagállamok politikáiról, stratégiáiról és programjairól” című, 2016. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „A krónikus betegségben szenvedők foglalkoztatási lehetőségei” című 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Vállalkozói Szövetség (BusinessEurope) „A tevékeny időskorral kapcsolatos munkáltatói gyakorlatok” című, 2012. évi tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0208/2018),

A.  mivel a munkahelyi stressz egyre nagyobb gond és a második leggyakrabban jelentett munkahelyi egészségügyi probléma Európában; mivel a munkavállalók 25%-a(7) számolt be arról, hogy munkahelyi stressznek van kitéve; mivel a munkahelyi stressz alááshatja az egyén egészséges munkakörülményekhez való jogát; mivel a munkahelyi stressz emellett hozzájárul a munkahelyi hiányzásokhoz és a munkával kapcsolatos elégedetlenséghez, hátrányosan befolyásolja a termelékenységet, továbbá ennek a jelenségnek tudható be az évente kieső munkanapok fele;

B.  mivel az európai munkaerő elöregedése új kihívásokat teremt a munkakörnyezet és a megváltozott munkaszervezés tekintetében; mivel az idős korhoz a krónikus mentális és fizikai problémák, köztük fogyatékosságok és betegségek kialakulásának megnövekedett kockázata társul, ezért a megelőzés, a visszailleszkedés és a rehabilitáció a munkahelyek és a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságának megőrzése szempontjából fontos tényezőkké váltak; mivel nem csak az idősebb embereket érintik a krónikus betegségek;

C.  mivel a hosszú távú munkahelyi hiányzás károsan hat a mentális és fizikai egészségre, továbbá magas szociális és gazdasági költségekkel jár, és megakadályozhatja a munkába való visszatérést; mivel az egészség és a jólét központi szerepet játszik a fenntartható gazdaságok felépítésében; mivel figyelembe kell venni a betegségek vagy fogyatékosságok családokra gyakorolt súlyos pénzügyi hatását, ha az érintettek nem térhetnek vissza a munkába;

D.  mivel miközben különbség van a fogyatékosság, a sérülés, a betegség és az életkorral járó állapotok között, ezek gyakran átfedik egymást, így átfogó, mégis egyedi, eseti megközelítést igényelnek;

E.  mivel az elöregedés az egyik legnagyobb társadalmi kihívás az EU-ban; mivel ezért a tevékeny időskort elősegítő politikákra van szükség, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy aktívak maradjanak és a nyugdíjkorhatár eléréséig, vagy ha úgy akarják, azt követően is, dolgozzanak; mivel a munkaerőpiac számára nélkülözhetetlen az idősebb generáció és tapasztalatai; mivel azok az idősebb emberek, akik folytatni kívánják munkájukat, rugalmas és egyénre szabott munkafeltételeket keresnek; mivel a betegség, a fogyatékosság és a munkafolyamatból való kirekesztés súlyos pénzügyi következményekkel jár;

F.  mivel a dohányzás, az alkohol és a kábítószerrel való visszaélés a legjelentősebb egészségügyi kockázati tényező az EU munkaképes korú lakossága körében, és összefügg mind a sérülésekkel, mind a különböző nem fertőző betegségekkel(8); mivel a munkahelyi balesetek 20–25%-a alkoholos befolyásoltság alatt történik(9), és mivel az aktív európai lakosság körülbelül 5–20%-a súlyos alkoholproblémákkal küzd(10); mivel a függőségen átesett munkavállalók visszaillesztése a minőségi munkavégzésbe különös gondot jelent a munkáltatóknak;

G.  mivel a fogyatékossággal élőszemélyek, vagy a krónikus betegségben szenvedők, vagy a sérülésből vagy betegségből felépülő emberek sebezhető helyzetben vannak, ezért a munkahelyükre vagy a munkaerőpiacra való visszatérésükhöz egyéni támogatás nyújtására van szükség; mivel néhány krónikus betegségben szenvedő ember nem akar vagy nem tud visszatérni a munkába;

H.  mivel értékes önkéntességi lehetőség lehet a foglalkoztatási rehabilitáció és a munkába való visszatérés területe, például a nyugdíjazás utáni önkéntes munkavégzés; mivel az önkéntességet minden korban támogatni kell;

I.  mivel a munkáltatóknak először a munkahelyi egészségügyi és biztonsági kultúrát kell előmozdítaniuk; mivel a munkahelyi önkéntes biztonsági- és egészségvédelmi tevékenységekben való részvétel, például egy munkaközösség, hozzájárulhat a kultúra megváltoztatásához;

J.  mivel a munka fontos szerepet játszik a felépülési és rehabilitációs folyamat megkönnyítésében, ugyanis a munka kulcsfontosságú pozitív pszicho-szociális előnyökkel jár a munkavállalók számára; mivel a munkahelyi biztonsággal és egészséggel kapcsolatos helyes gyakorlatok elengedhetetlenek a termelékeny és motivált munkaerőhöz, amely segíti a vállalatokat abban, hogy versenyképesek és innovatívak maradjanak, biztosítja a munkavállalók jólétét, valamint hozzájárul az értékes készségek és munkatapasztalatok megőrzéséhez, a személyzet fluktuációjának csökkentéséhez és a kirekesztés, baleset és sérülés megelőzéséhez; mivel ezért a Bizottságot arra kell ösztönözni, hogy az aktív és társadalmi befogadás terén mérlegelje a teljes költség elszámolást, mivel a minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedéshez a sérülésből vagy betegségből felépülő embereknek szükséges egy megfelelő és egyénre szabott megközelítés elfogadása, ez fontos tényező a betegség miatti hiányzások vagy a betegen történő munkavégzés megelőzésében;

K.  mivel az egyes tagállamokban eltér a megváltozott munkaképességű személyek meghatározása;

L.  mivel a kkv-k és a mikrovállalkozások e tekintetben különleges szükségletekkel rendelkeznek, tekintettel arra, hogy nem rendelkeznek a betegség- és balesetmegelőzéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséhez elegendő forrással, így munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi céljaik eléréséhez gyakran támogatásra szorulnak; mivel másrészről a helyes munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi gyakorlatok elengedhetetlenek a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, különösen vállalkozásaik fenntarthatósága tekintetében; mivel számos uniós finanszírozású program kínál lehetőséget az innováció és a bevált gyakorlatok értékes tapasztalatcseréjére a fenntartható munkahelyi egészség és biztonság terén;

M.  mivel a munkahelyi negatív pszichoszociális tényezőknek nem csak egészségügyi hatásuk van, de megnövekedett hiányzáshoz és munkahelyi elégedetlenséghez is vezet; mivel az egyénre szabott munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések elérhetővé tehetik a megváltozott munkaképességű egyéneknek a foglalkoztatásban maradást és a munkaerő egészének javát szolgálják; mivel miközben a munkahelyi hiányzás néha egészségügyi szempontból szükséges, további kedvezőtlen pszichoszociális hatások jelentkeznek a munkahelyükről hosszabb ideig távol lévő emberek esetében, és így egyre kevésbé valószínű, hogy munkájukhoz vissza fognak térni; mivel a munkavállalók jólétére koncentráló összehangolt korai ellátás kulcsfontosságú a munkába való visszatérés eredményeinek javítása és az egyéneket sújtó, hosszú távú negatív következmények megelőzése érdekében;

N.  mivel a foglalkozásból eredő megbetegedésekre vonatkozó uniós szintű adatok hozzáférhetősége és összehasonlíthatósága gyakran hiányos; mivel az Eurofound szerint, az európaiak nagyjából 28%-a számolt be krónikus fizikai vagy mentális egészségügyi problémáról, betegségről vagy fogyatékosságról(11); mivel becslések szerint négyből egy munkaképes korú munkavállaló tartós egészségügyi problémával küzd(12); mivel mind a fogyatékosság és a betegség egyszerre lehet a szegénység oka és következménye; mivel az OECD tanulmánya szerint a fogyatékossággal élő személyek bevétele átlagosan 12%-kal kevesebb mint a népesség többi részének(13); mivel egyes országokban ez a bevételi különbség elérheti a 30%-ot; mivel egy 2013-ban végzett tanulmány kimutatta, hogy a 18–57 éves rákos betegek 21,8%-a közvetlenül a diagnózis után munkanélkülivé vált, e csoport 91,6%-a pedig a diagnózis után 15 hónappal vált munkanélkülivé(14); mivel egy 2011-es Eurostat-tanulmány(15) szerint a tartós egészségügyi probléma és/vagy alapvető tevékenységi nehézség miatt megváltozott munkaképességű, alkalmazásban álló munkavállalóknak csak 5,2%-a rendelkezik speciális munkafeltételekkel, mivel ugyanezen Eurostat-tanulmány szerint a munkanélküliek 24,2%-a azt állítja, hogy a munkába való visszatérés megkönnyítéséhez speciális munkafeltételekre lenne szükség;

O.  mivel valószínűleg a digitalizáció következtében jelentősen megváltozik a munkaszervezés módja, így segíthet a munkavállalók lehetőségeinek javításában, például megváltozott fizikai képesség esetén; mivel az idősebb generáció valószínűleg kivételes kihívásokkal fog szembesülni e tekintetben; mivel e változásoknak az ő javukat is szolgálniuk kell;

P.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti az olyan munkafeltételekhez való jogot, amelyek minden munkavállaló egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartják, és a jó munkakörülmények önmagukban értékkel bírnak; mivel mindenkinek joga van az egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, a munkához és a méltányos és kedvező munkakörülményekhez az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megfelelően; mivel a jobb egészségi állapot és a munkavállalók visszailleszkedése növeli a társadalom általános jóllétét, gazdasági előnyökkel jár a tagállamok, a munkavállalók és a munkáltatók számára, ideértve az idősebb munkavállalókat és azokat, akik orvosi kezelésre szorulnak, valamint hozzájárul azon készségek megtartásához, amelyek máskülönben elvesznének; mivel a munkáltatóknak, munkavállalóknak, családoknak és közösségeknek is előnyös, ha a munkaképtelenség munkaképességé alakul át;

Megelőzés és korai beavatkozás

1.  elengedhetetlennek tartja, hogy a tagállamokban javítsák a betegség miatti hiányzások kezelését, valamint a munkahelyeket alkalmazkodóbbá tegyék a krónikus betegségekhez és a fogyatékosságokhoz a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv megfelelőbb végrehajtása révén; elismeri, hogy az előre lepéshez működő jogszabályokra és hatékony felügyeletre van szükség a tagállamokban annak biztosítása érdekében, hogy a munkaadók azok számára, akik krónikus betegségekben szenvednek vagy fogyatékossággal élnek, befogadóbbá tegyék a munkahelyeket, ideértve például a feladatok, a berendezések és a készségfejlesztés módosítását; szorgalmazza, hogy a tagállamok támogassák a munkahelyek észszerű mértékű alkalmazkodását a munkába való megfelelő időben történő visszatérés érdekében;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek integrációját és rehabilitációját célzó intézkedéseket, valamint hogy támogassa a tagállamok erőfeszítéseit a tudatosság fokozására, illetve a munkahelyi alkalmazkodással és kiigazításokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok azonosítására és megosztására; felszólítja a munkahelyre való visszatérés valamennyi fontos szereplőjét, hogy segítsék elő a munkába való visszatérés adott esetben nem orvosi akadályairól szóló információcsere megkönnyítését, valamint koordinálják az akadályok azonosítását és kezelését szolgáló fellépéseket;

3.  sürgeti a Eurofoundot, hogy folytassa a krónikus betegségben szenvedő személyek foglalkoztatási lehetőségeire és foglalkoztathatósági fokára irányuló vizsgálatokat és elemzéseket; kéri, hogy általános gyakorlattá váljon a tényeken alapuló szakpolitika, ez legyen a munkába való visszatérés megközelítéseinek alapja; felkéri a döntéshozókat, hogy vállaljanak vezető szerepet annak biztosításában, hogy a munkavállalók és a munkaadók hozzáférjenek az információkhoz és az orvosi ellátáshoz, valamint hogy e bevált gyakorlatokat Európa-szerte támogassák;

4.  úgy véli, hogy az Európai Unió 2020 utáni időszakra vonatkozó, rövidesen elkészülő munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretének továbbra is prioritásként kell kezelnie az uniós forrásokból megvalósuló olyan beruházásokat, amelyek célja az egészségesebb életek és a munkával töltött életszakasz meghosszabbítása és elősegítése, valamint az egyénre szabott munkafeltételek előmozdítása, továbbá amennyiben kívánatos és az egészségügyi feltételek lehetővé teszik, a munkaerő-felvétel és a munkába való visszatérés támogatása; úgy véli, hogy e stratégia szerves részét képezi a fő és másodlagos megelőző mechanizmusokba való befektetés, többek között az e-egészségügyi technológiák biztosítása révén; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kiemelten kezeljék a munkahelyi kockázatok és megbetegedések megelőzését;

5.  ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyenek részt a tervezett, a foglalkozási eredetű váz- és izomrendszeri megbetegedések megelőzéséről szóló, 2020–2022-es uniós szintű kampányban, valamint találjanak innovatív nem jogszabályi megoldásokat a szociális partnerekkel történő bevált gyakorlatok és információk cseréjére; kéri a tagállamok aktív közreműködését az EU-OSHA által rendelkezésre bocsátott információk terjesztésében; újból felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül nyújtson be jogi aktust a váz- és izomrendszeri megbetegedésekről; felszólítja a tagállamokat, hogy nemek, kor és gazdasági tevékenység szerinti bontásban folytassanak nemzeti szintű felméréseket a váz- és izomrendszeri megbetegedések előfordulásáról e betegségek kialakulásának megakadályozása és az ellenük való küzdelem, továbbá a krónikus betegségekre vonatkozó átfogó uniós stratégia kidolgozása érdekében, amelynek célja a megelőzés és a korai beavatkozás;

6.  felszólítja a tagállamokat és munkaadókat, hogy vállaljanak megelőző szerepet az EU-OSHA által rendelkezésre bocsátott információk integrálásában a munkahelyeiken és programjaikban; üdvözli, hogy nemrégiben elindult az EU-OSHA honlapjának új része, amely a munkahelyi megbetegedésekkel, a rehabilitációval és a munkába való visszatéréssel foglalkozik azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a megelőzést szolgáló politikákról és gyakorlatokról;

7.  úgy véli, hogy a pszichoszociális kockázatok rendszerszintű megelőzése a modern munkahelyek kulcsfontosságú eleme; aggodalommal veszi tudomásul a mentális egészséggel és pszichoszociális problémákkal kapcsolatban az elmúlt években jelentett esetek számának növekedését, valamint azt, hogy a munkahelyi stressz egyre nagyobb problémát jelent a munkavállalók és a munkaadók számára; felszólítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy e problémák megelőzésének erősítése, a mentális állapottal kapcsolatos stigma kezelése és a meglévő betegségben szenvedő személyek segítése érdekében elősegítve a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférést, támogassák a vállalkozásokat a koherens munkahelyi politikák és programok végrehajtásában, a munkaadók cselekvésre való további ösztönzése érdekében rámutat a pszichoszociális kockázatok megelőzésének és az egészség fejlesztésének előnyeire, köztük a beruházások bizonyított megtérülésére; megállapítja, hogy a tagállamokban eltérnek a pszichoszociális kockázatokra és a mentális egészségügyi problémákra, például a krónikus stresszre és a kiégésre vonatkozó jogszabályok és különbözik ezek elismerése is;

8.  hangsúlyozza a munkavégzéssel összefüggő megbetegedésekre, többek között a munkahelyi stresszre vonatkozó közös egészségügyi mutatók és fogalommeghatározások biztosításának és naprakészen tartásának fontosságát, továbbá az uniós szintű statisztikai adatok rendelkezésre állásának jelentőségét a foglalkozási megbetegedések előfordulásának csökkentésére irányuló célok meghatározása érdekében;

9.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre egy, a pszichoszociális kockázatoknak, köztük a stressznek, a depressziónak és a kiégésnek kitett munkavállalók rendszeres nyomon követésére, kezelésére és támogatására irányuló programot, többek között annak érdekében, hogy hatékony ajánlásokat és iránymutatásokat lehessen kidolgozni ezen kockázatok elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy a krónikus munkahelyi stressz elismerten jelentős akadály a termelékenység és az életminőség szempontjából; megállapítja, hogy gyakran munkaszervezéshez kapcsolódó strukturális problémát jelent a pszichoszociális kockázat és munkával kapcsolatos stressz, és e kockázatok megelőzhetők és kezelhetők; hangsúlyozza tanulmányok elvégzésének, a megelőzés javításának és az érintett személyek munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésére vonatkozó bevált gyakorlatok és eszközök megosztásának szükségességét;

10.  felszólít a mentális egészségügyi problémákkal és a tanulási zavarokkal kapcsolatos megbélyegzés felszámolására; ösztönzi a tudatosság növelésére és a pszichoszociális kockázatok megelőzését szolgáló politikák és intézkedések vállalati szintű fejlesztése révén bekövetkező változások ezzel kapcsolatos támogatására irányuló kezdeményezéseket; e tekintetben üdvözli a szociális partnerek azon intézkedéseit a tagállamokban, amelyek hozzájárulnak a pozitív változáshoz; emlékeztet arra, hogy a pszichoszociális kockázatkezelési gyakorlatban megfelelő képzést kell biztosítani a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szolgálatok és a munkaügyi felügyelők számára; kéri a munkahelyi pszichoszociális kockázatok kezelését célzó uniós kezdeményezések megerősített együttműködését és újjáélesztését, valamint azt, hogy prioritásként kezeljék a kérdést a közelgő uniós munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiai keretben;

11.  elismeri, hogy a kábítószerrel kapcsolatos problémákkal küzdő munkavállalók visszailleszkedése különleges kihívásokat jelent a munkaadók számára; e tekintetben megemlíti a svéd szociális partnerek által működtetett Alna-modell(16) példáját, hogy a munkahelyek támogatásban részesüljenek a proaktív és korai intervenciós intézkedéseikben, valamint segítse azoknak a munkavállalóknak a rehabilitációs folyamatát, akiknek kábítószer-használattal kapcsolatos problémáik voltak;

12.  üdvözli az „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt” elnevezésű kampányt; hangsúlyozza, hogy a munkával kapcsolatos stressz kezelésére irányuló kezdeményezéseknek tartalmazniuk kell a nemek közötti egyenlőség dimenzióját, figyelembe véve a nőknek biztosítandó különleges munkakörülményeket;

13.  hangsúlyozza, hogy többet kell befektetni a kockázatmegelőzési politikákba, valamint a megelőzés kultúrájának előmozdításába; rámutat, hogy a megelőző szolgáltatások minősége rendkívül fontos a vállalkozások támogatása tekintetében; felkéri a tagállamokat, hogy eredményes politikákat hajtsanak végre az egészséges étrendekre, az alkohol- és dohányfogyasztásra és a levegő minőségére vonatkozóan, és hogy mozdítsák elő e politikákat a munkahelyeken; felkéri továbbá a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egységes egészségügyi szolgáltatást szociális, pszichológiai, munkaügyi és foglalkozás-orvostani szolgáltatásokkal; ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak a munkavállalók számára megfelelő hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz a fizikai és mentális betegségek kialakulásának korai felismerése és az újbóli beilleszkedés előmozdítása érdekében; emlékeztet arra, hogy az időben eszközölt beruházások és a megelőző intézkedések csökkenthetik az egyénre gyakorolt hosszú távú pszichoszociális hatásokat, valamint hosszú távon a társadalmi összköltséget;

14.  kéri, hogy a visszailleszkedési politikák:

   legyenek összhangban az oktatás-, szociál- és foglalkoztatáspolitikák, valamint az egész életen át tartó tanulás életciklus alapú szemléletmódjával,
   legyenek egyénre szabottak, célzottak és szükségletorientáltak, és az érintett személlyel szemben ne támasszanak olyan követelményeket, amelyeket állapota miatt nem valószínű, hogy képes teljesíteni,
   részvételen és integrált megközelítésen és alapuljanak, valamint
   tartsák tiszteletben a részvétel szempontjából elengedhetetlen előfeltételeket anélkül, hogy veszélyeztetnék a minimális megélhetési jövedelmet;

15.  úgy véli, hogy a tagállamoknak további célzott előnyöket kell biztosítaniuk a fogyatékossággal élő személyek vagy krónikus betegek számára, amelyek fedezik többek között a személyes támogatás és segítségnyújtás, valamint az egyedi létesítmények és az orvosi és szociális ellátás igénybevételének többletköltségeit, valamint a kevésbé előnyös helyzetű társadalmi csoportok számára többek között megfizethető árú gyógyszereket biztosítanak; hangsúlyozza, hogy tisztességes rokkantsági és öregségi nyugdíjat kell biztosítani;

Visszatérés a munkába

16.  elismeri, hogy a munkavégzés a személyi kedvező pszichoszociális jólét jelentős forrása, és a tartósan munkanélküliek egyénre szabott intézkedések segítségével történő foglalkoztatási integrációja kulcsfontosságú tényező a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem szempontjából, és más megelőzési szempontú, pszichoszociális előnyökkel is jár; hangsúlyozza, hogy a mentális vagy fizikai sérülés vagy betegség után a munkába visszatérők integrációjának több kedvező hatása van: előnyös az érintett személy jóléte szempontjából, csökkenti a nemzeti szociális biztonsági rendszer és az egyéni vállalkozások költségeit, szélesebb körben támogatja a gazdaságot, többek között azáltal, hogy fenntarthatóbbá teszi a nyugdíj- és szociális biztonsági rendszereket a jövő nemzedékei számára; tudomásul veszi a munkavállalók számára a kompenzációs rendszerek kezelése során felmerülő nehézségeket, amelyek felesleges késedelmet okozhatnak a kezeléshez jutásban és bizonyos esetekben elidegenítőek lehetnek; sürgősen kéri a munkavállalók újbóli beilleszkedésével kapcsolatos valamennyi igazgatási eljárás ügyfélközpontú megközelítését; felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal és az érintett uniós ügynökségekkel együttműködve tegyenek lépéseket a hosszú távú munkahelyi hiányzás negatív hatásaival – többek között az elszigeteltséggel, a pszichoszociális nehézségekkel, a társadalmi-gazdasági következményekkel és a lecsökkent foglalkoztathatósággal – szemben;

17.  úgy véli, hogy a tagállamoknak és a munkáltatóknak olyan pozitív és munkaorientált megközelítést kell alkalmazniuk a fogyatékossággal élő és az idősebb munkavállalókra, a mentális vagy fizikai betegségben vagy sérüléstől szenvedőkre, beleértve a gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizált személyeket, amely az egyén megmaradó munkaképességeinek és munkára való hajlandóságának korai értékelésére összpontosít, továbbá a korai szakaszban pszichológiai, szociális és foglalkoztatási tanácsadást nyújt és a munkahely adaptálását biztosítja, figyelembe véve az egyén foglalkozási profilját és társadalmi-gazdasági helyzetét, valamint a vállalkozás helyzetét; ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább a szociális ellátórendszerüket szabályozó azon rendelkezéseket, amelyek támogatják a munkába való visszatérést, amennyiben ezt szeretné a munkavállaló és az egészségügyi állapota lehetővé teszi;

18.  megjegyzi, hogy a szociális vállalkozások, pontosabban a munkaerőpiaci integrációval foglalkozó szociális vállalkozások (WISE) pozitív szerepet játszottak a hosszútávon munkanélküliek munkaerő-piaci visszailleszkedésében; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges elismerést és technikai támogatást e vállalkozásoknak;

19.  ösztönzi e tekintetben az UN CRDP-re és fakultatív jegyzőkönyvére (A/RES/61/106) való hivatkozást, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által létrehozott, az életműködésekről, a fogyatékosságról és az egészségről szóló nemzetközi osztályozás alkalmazását minden releváns intézkedésben és szakpolitikai területen; osztja azt a nézetet, hogy a fogyatékosság társadalmi-gazdasági összefüggésben megmutatkozó egészségügyi körülmény;

20.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és biztosítsanak bevált gyakorlatokat és a munkáltató számára mentorálást, támogatást és tanácsadást a visszailleszkedési tervek kidolgozási és végrehajtási módjára vonatkozóan, miközben biztosítsák a szociális partnerek közötti folyamatos párbeszédet, illetve azt, hogy a munkavállalók a munkába való visszatérés kezdetétől tudatában legyenek jogaiknak; ösztönzi továbbá a betegségből vagy sérülésből felépülő munkavállalók visszailleszkedésére vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok, a szakmai közösségek, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és a politikai döntéshozók között és azokon belül;

21.  felkéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve nyújtsanak külső támogatást annak érdekében, hogy iránymutatást és technikai segítségnyújtást biztosítsanak azon kkv-k és mikrovállalkozások számára, amelyek korlátozott tapasztalattal rendelkeznek a foglalkozási rehabilitáció és a munkába való visszatérést segítő intézkedések terén; elismeri annak fontosságát, hogy az intézkedések vállalati szintű végrehajtása tekintetében figyelembe vegyék nemcsak a kkv-k és a mikrovállalkozások, hanem az egyes közszolgáltatási ágazatok helyzetét, különleges igényeit és a megfelelés miatt előttük álló kihívásokat is; hangsúlyozza, hogy a figyelemfelkeltés, a bevált gyakorlatok cseréje, a konzultáció és az online platformok rendkívül fontosak, hogy segítsék a kkv-kat és mikrovállalkozásokat ebben a folyamatban; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az olyan gyakorlati eszközök és iránymutatások kidolgozását, amelyek segíthetik a foglalkoztatási rehabilitáció és a munkába való visszatérést segítő intézkedések terén korlátozott tapasztalattal rendelkező kkv-k és mikrovállalkozások támogatását; elismeri a vezetőképzésbe való beruházás fontosságát;

22.  megjegyzi, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek visszailleszkedésére irányuló ötletesebb megközelítésektől megvonják a finanszírozást a könnyen számszerűsíthető végeredményeken alapuló, szűkebb körű megközelítések javára; felhívja ezért a Bizottságot, hogy javítsa az alulról felfelé építkező megközelítések finanszírozását a strukturális alapok, különösen az ESZA keretében;

23.  tudomásul veszi a visszailleszkedési programok esetkezelési megközelítésének sikerét, és hangsúlyozza, hogy szükség van a szociális munkások vagy a kijelölt tanácsadók által nyújtott egyénre szabott és integrált segítségre; úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy a vállalatok a betegség vagy sérülés miatti távollét során szoros kapcsolatot tartsanak fenn a munkavállalókkal vagy képviselőikkel;

24.  úgy véli, hogy a munkába való visszatérést és a visszailleszkedést segítő szakpolitikáknak a munkával töltött egészséges életre irányuló szélesebb körű holisztikus megközelítés részét kell alkotniuk, amelyek célja, hogy testi és szellemi szempontból is biztonságos és egészséges munkakörnyezetet biztosítsanak a teljes munkával töltött életszakasz során, valamint tevékeny és egészséges időskort valamennyi munkavállaló számára; hangsúlyozza a kommunikáció, a foglalkozási rehabilitációval irányításával foglalkozó szakemberek (munkaasszisztensek) által nyújtott segítség, valamint egy olyan integrált megközelítés kiemelt fontosságát, amely valamennyi érintett felet bevonja a munkavállalók sikeres fizikai és foglalkozási rehabilitációjába; úgy véli, hogy a munkahely a visszatérési rendszerek központi eleme kell legyen; üdvözli az osztrák „fit2work”(17) program bürokráciamentes és gyakorlati megközelítésének sikerét, amely a valamennyi munkavállaló számára hozzáférhető egyszerű kommunikációra (így például az egyszerűbb nyelvhasználatra) helyezi a hangsúlyt;

25.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatásban tartsák, többek között annak biztosításával, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások rendelkezzenek a szükséges erőforrásokkal ennek eredményes megvalósításához; határozottan ösztönzi a betegségből és sérülésekből felépülő munkavállalók nyílt munkaerőpiacra történő bekerülését célzó átképzés és továbbképzés révén való visszailleszkedését a minőségi foglalkoztatásba, amennyiben a munkavállaló ezt szeretné, és az egészségügyi körülmények ezt megengedik; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szakpolitikai rendelkezések az egyének munkaképességére összpontosítsanak, valamint, hogy rámutassanak a munkáltatót érintő azon előnyökre, amelyek a tartós betegszabadság miatt elveszthető munkavállaló tapasztalatainak és ismereteinek megtartásából fakadnak; elismeri azonban annak fontosságát, hogy a nemzeti szociális ellátórendszer keretében létezzen egy erős biztonsági háló azon személyek számára, akik nem képesek visszatérni a foglalkoztatásba;

26.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkáltatók számára vezessenek be aktív munkaerőpiaci politikákat és szakpolitikai ösztönzőket, hogy támogassák a fogyatékossággal és krónikus betegséggel élő személyek foglalkoztatását, többek között azáltal, hogy visszailleszkedésük érdekében a munkahelyen megfelelő kiigazításokat tesznek, és megszüntetik az akadályokat; emlékeztet arra, hogy alapvető fontosságú tájékoztatni a vállalatokat és az érintett személyeket a meglévő ösztönzőkről és jogokról;

27.  elismeri e tekintetben, hogy a rugalmas, személyre szabott és adaptív munkafeltételek, mint például a távmunka, a rugalmas munkaidő, az adaptált munkaeszközök és a csökkentett munkaidő vagy munkaterhelés fontos szerepet játszik a munkába való visszatérésben; hangsúlyozza a munkába való korai és/vagy fokozatosan visszatérés (ha az egészségügyi körülmények lehetővé teszik) fontosságát, amelyet a vállalkozások pénzügyi ösztönzőinek fenntartása mellett részleges betegségi ellátás kísérhet annak biztosítása érdekében, hogy az érintett személyek ne szenvedjenek el jövedelemkiesést a munkába való visszatérés miatt; hangsúlyozza, hogy ezeknek a feltételeknek, amelyek magukban foglalják a földrajzi, időbeli és funkcionális rugalmasságot, a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt megvalósíthatóknak kell lenniük, elő kell segíteniük a munkairányítás megszervezését és figyelembe kell venniük a termelési ciklusok változásait;

28.  elismerését fejezi ki azon nemzeti programok és kezdeményezések iránt, amelyek elősegítették a krónikus betegségekben szenvedő emberek minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedését, például a német „Job4000”(18) program, amely integrált megközelítést alkalmaz a elhelyezkedési nehézségekkel küzdő súlyos fogyatékossággal élő személyek stabil szakmai beilleszkedésének javítása érdekében, valamint a visszailleszkedést segítő ügynökségek létrehozása iránt, amelyek segítenek a krónikus betegségekben szenvedőknek olyan munkát találni, amely megfelel a helyzetüknek és a képességeiknek(19);

29.  tudomásul veszi a magas szintű munkahelyi autonómiával összefüggésben álló fontos pszichológiai előnyöket és termelékenységi növekedést; úgy véli, hogy a munkahelyi autonómia bizonyos szintje alapvető fontosságú lehet az eltérő állapotú és igényű beteg és sérült munkavállalók visszailleszkedési folyamatának megkönnyítéséhez;

30.  elismeri a munkába való visszatérés értékét az ellátási folyamatban, mivel a munka sokak számára lehetővé teszi a pénzügyi függetlenséget, és javítja az életminőségét, ami esetenként kulcsfontosságú tényező lehet a felépülés folyamatában;

31.  felhívja a tagállamokat, hogy a „juttatási csapda” elkerülése érdekében ne szüntessék meg azonnal a jóléti juttatásokat, amikor a krónikus betegségben szenvedő emberek munkahelyhez jutnak;

A munkavállalók visszailleszkedésével kapcsolatos hozzáállás megváltoztatása

32.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve – közleményeikben, iránymutatásaikban és szakpolitikáikban – biztosítsák, hogy a munkáltatók úgy tekintsenek a visszailleszkedési folyamatra, mint egy lehetőség arra, hogy részesüljenek a munkavállalók készségei, kompetenciái és tapasztalata révén megvalósuló előnyökből; úgy véli, hogy a munkáltatók és a munkavállalói képviselők a kezdetektől fontos szereplői a munkába való visszatérés folyamatának, és részesei a döntéshozatali folyamatnak;

33.  emlékeztet az UN CRDP 26. és 27. cikkére, amelyek arra kötelezik a részes államokat, hogy szervezzék meg, erősítsék meg és bővítsék ki a rehabilitációs szolgáltatásokat és programokat, különösen az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális szolgáltatások területén, és előmozdítsák a munkaerőpiacon részt vevő fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási lehetőségeit és szakmai előmenetelét, valamint a munkába való visszatéréshez nyújtott segítséget;

34.  hangsúlyozza, hogy a foglalkozási rehabilitációval és a munkába való visszatérést segítő szakpolitikákkal és programokkal, valamint a fejlett vállalati kultúrával kapcsolatos tudatosság döntő fontosságú tényező a munkába való visszatérés folyamata, a negatív hozzáállás elleni küzdelem, valamint az előítéletek és hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem sikerének szempontjából; úgy véli, hogy szakértői csoportok, például pszichológusokat és a foglalkozási rehabilitációban szakképzett oktatókat hatékonyan lehetne megosztani a különböző vállalatok között, ezáltal lehetővé téve, hogy a kisebb vállalatok is részesülhessenek a tapasztalataik nyújtotta előnyben; úgy véli, hogy ebben a folyamatban maradt mozgástér a nem kormányzati szervezetek és az önkéntesek által nyújtott támogatás és kiegészítő szerepvállalás számára is;

35.  elismerését fejezi ki azon a vállalkozások iránt, amelyek az egészségügyi problémákkal küzdök, a fogyatékossággal élők vagy a megváltozott munkaképességűek támogatására irányuló kezdeményezéseket tettek, többek között azáltal, hogy átfogó megelőző programokat, a feladatok módosítását, képzést és átképzést biztosítanak, vagy azáltal, hogy a többi munkavállalót felkészítik a visszatérő munkavállalók megváltozott képességeire, ezáltal segítve visszailleszkedésüket; határozottan ösztönzi, hogy további vállalkozások is vegyenek részt ebben az erőfeszítésben, és indítsanak ilyen kezdeményezéseket; úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy a munkavállalók vállalaton belüli visszailleszkedését elősegítő intézkedések a vállalati kultúra szerves részét alkossák;

36.  felszólít az egészségügyi problémákkal küzdők vagy fogyatékossággal élők számára kevesebb lehetőséget eredményező olyan kihívások és hátrányos megkülönböztetés jobb megértésére, mint többek között a megértés hiánya, az előítélet, az alacsony termelékenység megítélése és a társadalmi megbélyegzés;

37.  úgy véli, hogy az oktatás és a vállalati kultúra változásai, valamint a „Vision Zero”-hoz hasonló uniós szintű kampányok fontos szerepet játszanak a közvélemény átalakításában; felszólít arra, hogy fordítsanak fokozott figyelmet az európai munkaerőpiacok előtt álló demográfiai kihívásokra; elfogadhatatlannak ítéli, hogy az idősebb személyek gyakran szenvednek hátrányos megkülönböztetést életkoruk miatt; hangsúlyozza a munkavállalók életkoron alapuló megkülönböztetése elleni küzdelemre irányuló kampányok fontosságát, amelyek előmozdítják a megelőzésre, valamint a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó intézkedéseket; felhívja a tagállamokat és az Uniót, hogy vegyék figyelembe európai parlament idősebb munkavállalók egészségével és biztonságával kapcsolatos kísérleti projektjének megállapításait;

38.  úgy véli, hogy a nemzeti szakpolitikai keretek döntő hatással vannak az kormenedzsmentet és a tevékeny és egészséges időskort támogató környezet kialakítására; úgy véli, hogy mindez hatékonyan támogatható lenne uniós fellépések révén, többek között szakpolitikák, iránymutatás, tudáscsere és különböző pénzügyi eszközök például az ESZA vagy az európai strukturális és beruházási alapok igénybevételével; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az idősebb munkavállalók rehabilitációját és reintegrációját célzó intézkedéseket – ha lehetséges és ha az érintett személy is így kívánja – például azáltal, hogy végrehajtják az idősebb munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló uniós kísérleti projekt eredményeit;

39.  elismeri, hogy a gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizált emberek megtartják a munkához való alapvető jogot; elismeri továbbá, hogy az említett személyek egyedi kihívásokkal szembesülnek a foglalkoztatásukat illetően, amelyek különböznek a többi betegcsoport előtt álló kihívásoktól, mivel gyakran kevés idő áll rendelkezésükre arra, hogy alkalmazkodhassanak állapotuk változásaihoz és elvégezzék munkahelyük kiigazításait; elismerően nyilatkozik az olyan kezdeményezésekről, mint a „Dying to Work” („meghalok a munkáért”) kampány, amelyek felhívják a figyelmet ezen konkrét problémákra; ösztönzi a munkáltatókat, hogy folytassák a lehető legtöbb párbeszédet a halálos betegséggel diagnosztizált munkavállalókkal, annak biztosítása érdekében, hogy minden szükséges és lehetséges módosítás elvégezhető legyen annak érdekében, hogy – ha úgy kívánja – lehetővé váljon a munkavállaló számára a munkavégzés folytatása; azon a véleményen van, hogy sok beteg számára a munkahelyen maradás személyes, pszichológiai vagy gazdasági kényszer és központi szerepet tölt be emberi méltóságában és életminőségében; sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a munkahelyek ésszerű adaptálását az emberek ezen csoportja előtt álló egyedi kihívásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja a rákbetegek foglalkoztatási helyzetére vonatkozó adatok hiányának problémáját, és támogassa a jobb, tagállamok között összehasonlítható adatok gyűjtését, hogy javítani lehessen az érintettek számára nyújtott támogatási szolgáltatásokat;

40.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy fontos fejleszteni és naprakésszé tenni a munkavállalók azon képességeit, amelyek összhangban állnak a vállalati és a piaci igényekkel, különös hangsúlyt fektetve a digitális készségekre, azáltal hogy a munkavállalók számára megfelelő képzést és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést biztosítanak; kiemeli a munkaerőpiac növekvő digitalizációját; rámutat arra, hogy a digitális készségek fejlesztése a munkába való visszatérésre való felkészülés szerves része lehet, különösen az idősebb népesség körében;

41.  megállapítja, hogy a hivatalos és nem hivatalos gondozók egyaránt kulcsfontosságú szerepet töltenek be a foglalkozási rehabilitációban; elismeri, hogy az Európában nyújtott gondozási ellátás 80%-át fizetettlen gondozók biztosítják(20), és a gondozói tevékenység következtében jelentősen csökkennek ezen embercsoport hosszú távú foglalkoztatási kilátásai; elismeri továbbá, hogy – tekintettel arra, hogy a gondozók többsége nő – a gondozók foglalkoztatási helyzetére vonatkozó kérdés egyértelműen bír nemi dimenzióval; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a munkáltatókat, hogy vegyék különösen tekintetbe a foglalkoztatás gondozókat illető kihatásait;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 204., 2018.6.13., 179. o.
(2) HL C 366., 2017.10.27., 117. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0474.
(4) HL C 101., 2018.3.16., 138. o.
(5) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.
(6) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(7) https://osha.europa.eu/hu/tools-and-publications/publications/reports/psychosocial-risks-eu-prevalence-strategies-prevention/view
(8) Egészségügyi Mérési és Értékelési intézet (2016) Betegségek okozta össztársadalmi teher összehasonlító adatok. http://vizhub.healthdata.org/gbd-compare
(9) Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum (2011) Alkohol, munka és termelékenység. https://ec.europa.eu/health//sites/health/files/alcohol/docs/science_02_en.pdf
(10) Eurofound (2012) Alkohol- és kábítószerhasználat a munkahelyen. https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_files/docs/ewco/tn1111013s/tn1111013s.pdf
(11) Az Eurofound harmadik európai életminőség-felmérése, 2001–2012 https://www.eurofound.europa.eu/surveys/european-quality-of-life-surveys/european-quality-of-life-survey-2012
(12) 7. o. itt: https://ec.europa.eu/health//sites/health/files/social_determinants/docs/final_sum_ecorys_web.pdf
(13) 7. o. legfontosabb megállapítások https://www.oecd.org/els/emp/42699911.pdf
(14) 5. o. https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/policies/docs/2017_chronic_framingdoc_en.pdf
(15) Eurostat, 2011 LFS ad hoc modul, itt: https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/policies/docs/2017_chronic_framingdoc_en.pdf
(16) http://www.alna.se/in-english
(17) „Az EU-OSHA esettanulmánya az ausztriai Fit2Work programról” https://osha.europa.eu/hu/tools-and-publications/publications/austria-fit2work/view
(18) Forrás: A Pathways projekt „A munkába való jelenlegi beilleszkedési és visszailleszkedési stratégiák krónikus megbetegedéssel küzdő személyekre vonatkozó eredményességével kapcsolatban rendelkezésre álló bizonyítékokról szóló irányadó dokumentum” című, 5.2. számú célkitűzése.
(19) Forrás: Hollandia: A munkába való visszatérést segítő továbbképzési szolgáltatások képesített, saját tapasztalataik folytán szakértővé vált személyek számára. Esettanulmány. EU-OSHA.
(20) http://www.ecpc.org/WhitePaperOnCancerCarers.pdf


Az EU és a harmadik országok közötti kapcsolatok a pénzügyi szolgáltatások szabályozása és felügyelete terén
PDF 156kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása a pénzügyi szolgáltatások szabályozása és felügyelete terén az EU és a harmadik országok között fennálló kapcsolatokról (2017/2253(INI))
P8_TA(2018)0326A8-0263/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière által vezetett magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére,

–  tekintettel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáról szóló, a Bizottsághoz címzett ajánlásokat tartalmazó, 2014. március 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „A pénzügyi szabályozási program gazdasági felülvizsgálata” című, 2014. május 15-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0158),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (PFER) működéséről szóló, 2014. augusztus 8-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0509),

–  tekintettel az EU nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Véleményezési felhívás – a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályozási keret” című, 2016. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2016)0855),

–  tekintettel a „Pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „Uniós egyenértékűségi határozatok a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakpolitikában: értékelés” című, 2017. február 27-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0102),

–  tekintettel az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0263/2018),

A.  mivel a pénzügyi válság óta több mint 40 új uniós pénzügyi jogszabályt fogadtak el, melyekből 15 tartalmaz „harmadik országokra vonatkozó rendelkezéseket”, amelyek mérlegelési jogkört biztosítanak a Bizottságnak arra, hogy az EU nevében egyoldalúan döntsön arról, hogy a külföldi joghatóságok szabályozási előírásai egyenértékűnek tekinthetők-e;

B.  mivel az egyenértékűség és a passzportálási jogok egyértelműen különböző fogalmak, amelyek különböző jogokat és kötelezettségeket biztosítanak a szabályozók, a felügyeleti hatóságok, a pénzügyi intézmények és a piaci szereplők számára; mivel az egyenértékűségre vonatkozó határozatok nem adnak „passzportálási jogokat” a harmadik országokban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények számára, mivel ez a fogalom elválaszthatatlanul kapcsolódik a belső piachoz, és annak közös szabályozási, felügyeleti, végrehajtási és igazságügyi keretéhez;

C.  mivel egyetlen, az EU által kötött kereskedelmi megállapodás sem tartalmazott a határokon átnyúló kölcsönös hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket a pénzügyi szolgáltatások tekintetében;

D.  mivel nem létezik egységes, az egyenértékűségi határozatokat alátámasztó keret; mivel minden jogalkotási aktus célzott, a politikai célkitűzésekhez igazított egyenértékűségi rendszert határoz meg; mivel az egyenértékűségre vonatkozó jelenlegi rendelkezések különböző megközelítéseket kínálnak, amelyeknek a pénzügyi szolgáltatótól és a tevékenységi helye szerinti piactól függően számos lehetséges előnyük lehet;

E.  mivel az egyenértékűség többek között a nemzetközi szabályozási konvergencia előmozdításának eszköze, amely az Európai Unió belső piacán, egyenlő versenyfeltételek mellett, nagyobb versenyt eredményezhet, miközben megakadályozza a szabályozási arbitrázst, védi a fogyasztókat és a befektetőket, megőrzi az EU pénzügyi stabilitását és fenntartja a belső piacon belüli egységességet; mivel az egyenértékűség az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti tisztességes és egyenlő szabályozási és felügyeleti bánásmód biztosításának is az eszköze;

F.  mivel az egyenértékűségre vonatkozó határozatok az egységes uniós szabálykönyvön alapulnak, és technikai értékelés alapján születnek; mivel ennek ellenére azokat fokozott parlamenti vizsgálatnak kell alávetni;

G.  mivel a Bizottság az egyenértékűséget úgy határozza meg, mint „a fő eszköz, amelyet az EU a piaci szereplők határokon átnyúló tevékenységének stabil és biztonságos prudenciális környezetben történő hatékony kezeléséhez használ, olyan harmadik országbeli joghatóságok vonatkozásában, amelyek szigorúan betartják, végrehajtják és érvényre juttatják ugyanazokat a magas szintű prudenciális előírásokat, mint az Unió”;

H.  mivel az Egyesült Királyságnak az Unióból való közelgő kilépése jelentős hatást gyakorolhat a pénzügyi szolgáltatások szabályozására és felügyeletére, tekintettel a tagállamok között jelenleg fennálló szoros kapcsolatokra ezen a területen; mivel az Egyesült Királyságnak az Unióból történő kilépésére irányuló tárgyalások még folyamatban vannak;

I.  mivel az átmeneti időszakot is magában foglaló kilépésről rendelkező megállapodás elfogadása és ratifikálása esetén a pénzügyi intézményeknek hosszabb idejük lesz a brexithez való alkalmazkodásra; mivel átmeneti időszak hiányában a Bizottságnak és az európai felügyeleti hatóságoknak fel kell készülniük a pénzügyi stabilitás, a belső piac integritása és az uniós döntéshozatali autonómia védelmére;

J.  mivel az Unió pénzügyi stabilitása szempontjából teljes mértékben figyelembe kell venni a harmadik országok piacainak és az Unió egységes piacának összekapcsoltságát;

K.  mivel a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól szóló, 2016. január 19-i állásfoglalásában a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy „javasoljon átfogó, következetes és konkrét keretet a harmadik országok egyenértékűségéről szóló döntésekhez, eredményalapú elemzés, illetve nemzetközi szabványok vagy megállapodások figyelembe vétele mellett”;

1.1.Kapcsolatok harmadik országokkal a válság óta

1.  megjegyzi, hogy a pénzügyi válság óta az EU széles körű reformok és nemzetközi szabványok végrehajtása révén továbbfejlesztette pénzügyi szabályozását; üdvözli a fokozott szabályozói és felügyeleti együttműködést az EU és harmadik országok között; elismeri, hogy ez hozzájárult a pénzügyi szabályozás globális egységességének javításához és az EU ellenállóbbá tételéhez a globális pénzügyi sokkokkal szemben;

2.  úgy véli, hogy az EU-nak elő kell mozdítania a rendszerszintű kockázat csökkentését és a pénzügyi stabilitás növekedését célzó globális pénzügyi szabályozási reformokat, és olyan nyitott, integrált, eredményes és reziliens pénzügyi rendszerre kell törekednie, amely támogatja a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a beruházásokat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szabályozási és felügyeleti együttműködés minden keretének meg kell védenie az Unió pénzügyi stabilitását, és tiszteletben kell tartania annak szabályozási és felügyeleti rendszereit és normáit, valamint azok alkalmazását;

3.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a nemzetközi együttműködés egyre nehezebben valósítható meg a különféle a nemzeti érdekek és azon ösztönös törekvés miatt, hogy a kockázatokat más joghatóságokra hárítsák;

Uniós egyenértékűségi eljárások

4.  megjegyzi, hogy számos uniós jogalkotási aktus tartalmaz a harmadik országokkal folytatott szabályozási együttműködésre vonatkozó, a felügyeleti együttműködéssel és a prudenciális intézkedésekkel kapcsolatos különös rendelkezéseket;

5.  hangsúlyozza, hogy az egyenértékűség megadása az EU egyoldalú döntése, amely uniós szabványok alapján születik; úgy véli, hogy néhány egyedi esetben a nemzetközi együttműködést elősegíthetik az EU és harmadik országok közötti együttműködési megállapodások is;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak ösztönöznie kell más joghatóságokat arra, hogy pénzügyi piacukhoz hozzáférést biztosítsanak az uniós piaci szereplők számára;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a pénzügyi szolgáltatások szabályozásával és felügyeletével kapcsolatban harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai révén az EU-nak fokoznia kell a harmadik országokkal folytatott adóügyi együttműködést, a nemzetközi és uniós szabványokkal összhangban; meggyőződése, hogy az egyenértékűségi határozatokat az adókijátszás, az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos megfelelő harmadik országbeli szabályozás meglététől kell függővé tenni;

8.  elismeri, hogy az EU egyenértékűségi rendszere szerves részét képezi a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó számos szabályozási és felügyeleti jogi aktusának, és számos előnnyel járhat, mint például: fokozott verseny, megnövekedett tőkeáramlás az EU-ba, több eszköz és befektetési lehetőség az uniós vállalkozások és befektetők számára, erősebb befektető- és fogyasztóvédelem, valamint pénzügyi stabilitás;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy a legtöbb esetben az egyenértékűségi határozatok nem biztosítanak harmadik országokban székhellyel rendelkező pénzintézeteknek jogot arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtsanak az egész EU-ban; rámutat arra, hogy ezek a határozatok egyes esetekben a harmadik országbeli intézmények számára bizonyos termékek vagy szolgáltatások tekintetében korlátozott hozzáférést biztosíthatnak az egységes piachoz;

10.  hangsúlyozza ellenben, hogy az „uniós passzport” a vállalkozások számára az EGT egész területén biztosítja a pénzügyi szolgáltatások nyújtásához való jogot a székhely szerinti ország által kiadott engedély alapján és a székhely szerinti ország felügyelete alatt, és mint ilyen, nem áll rendelkezésre az EGT-n kívüli országokban letelepedett pénzügyi intézmények számára, mivel az uniós jog szerint harmonizált prudenciális követelményekre, valamint az engedélyek kölcsönös elismerésére támaszkodik;

11.  hangsúlyozza, hogy az uniós egyenértékűségi rendszer célja a nemzetközi szabályozási konvergencia előmozdítása és a felügyeleti együttműködés fokozása az uniós és nemzetközi szabványok alapján, valamint az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti egyenlő bánásmód biztosítása, az EU pénzügyi stabilitásának megőrzése, valamint a befektetők és a fogyasztók védelme mellett;

12.  úgy véli, hogy a jelenlegi állapot szerint az egyenértékűség megadására irányuló uniós eljárásnak előnyére válna az Európai Parlament felé meglévő nagyobb átláthatóság; meggyőződése, hogy a strukturált, horizontális és gyakorlati keretrendszer, valamint a harmadik országok felügyeleti keretrendszereinek elismerésére vonatkozó iránymutatások, valamint az ilyen keretrendszerek értékelésének megfelelő részletességi szintje javítaná az átláthatóságot;

13.  meggyőződése, hogy az egyenértékűségi határozatoknak objektívnek, arányosnak és kockázatérzékenynek kell lenniük, miközben fenn kell tartaniuk az uniós szabályozás magas szintjét; úgy véli továbbá, hogy az egyenértékűségi határozatokat az Unió, annak tagállamai és polgárai legjobb érdekeinek szem előtt tartásával kell meghozni, tekintettel az Unió, vagy egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitására, a piac integritására, a befektető- és a fogyasztóvédelemre, valamint a belső piac működésére;

14.  úgy véli, hogy az egyenértékűségi értékelések technikai jellegűek, de megjegyzi, hogy az egyenértékűségi határozatok egyértelmű politikai dimenzióval rendelkeznek, és vélhetőleg különböző szakpolitikai célkitűzések kiegyensúlyozását szolgálják; kitart amellett, hogy a pénzügyi szolgáltatások területén az egyenértékűségnek egy harmadik ország számára történő megadására irányuló folyamatot a Parlamentnek és a Tanácsnak mindig ellenőriznie kell, és a nagyobb átláthatóság érdekében az ilyen határozatokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell meghozni, és szükség esetén kifogásról való korai lemondásra irányuló eljárással kell elősegíteni;

15.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2017. december 21-i határozata az egyenértékűségnek a MiFID/MiFIR-rendelet egyenértékűségi eljárása részeként történő megadásáról a svájci részvénykereskedési helyszínek számára – amely 12 hónapos időszakra korlátozódik, de meghosszabbítható, amennyiben a közös intézményi keret kapcsán elegendő előrelépés történik – egyértelműen politikai jellegű volt;

16.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak joga van egyenértékűségi határozatokat visszavonni, különösen lényegi szabályozási eltérés esetén, és meggyőződése, hogy egy ilyen visszavonási határozatot megelőzően a Parlamenttel megfelelő módon konzultálni kell; felszólít az egyenértékűségi határozatok elfogadására, visszavonására vagy felfüggesztésére vonatkozó átlátható eljárások bevezetésére;

17.  úgy véli, hogy a harmadik országok egyenértékű rendszerének folyamatos felügyeletére vonatkozó következetes keretet kell kidolgozni; úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy a Bizottságnak tanácsot adjanak, valamint hogy felülvizsgálják a harmadik országokban a szabályozás és felügyelet terén végbement fejleményeket, mivel az ilyen fejlemények az Unióra is hatással lehetnek a pénzügyi rendszer összekapcsoltsága miatt; követeli, hogy a Parlamentet tájékoztassák a harmadik országok folyamatban lévő szabályozási és felügyeleti felülvizsgálatairól; tudomásul veszi e tekintetben az európai pénzügyi felügyeleti rendszer felülvizsgálatára vonatkozó jogalkotási csomagot, amely az egyenértékűségi határozatot követően fokozott nyomon követést irányoz elő, ideértve a szabályozási kérdéseket, a felügyeletet és a végrehajtást, valamint a harmadik ország piacának helyzetét;

18.  úgy véli, hogy az EU jövőbeli egyenértékűségi keretrendszere révén a harmadik országoknak bármilyen nemzeti szabályozási fejleményről tájékoztatniuk kell az európai felügyeleti hatóságokat, és az egyenértékűségi határozatnak jó szabályozási és felügyeleti együttműködést és információcserét kell előírnia; úgy véli, hogy hasonlóképp a harmadik országoknak is szoros párbeszédet kell folytatniuk az EU-val;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és dolgozzon ki az egyenértékűségi eljárások átlátható, koherens és következetes alkalmazásához olyan egyértelmű keretet , amely javított eljárást vezet be az egyenértékűség meghatározására felülvizsgálatára, felfüggesztésére vagy visszavonására; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az egyenértékűség megadására vonatkozó kérelmezési eljárás harmadik országok esetében történő bevezetésének előnyeit;

20.  felszólít arra, hogy az illetékes európai felügyeleti hatóság folyamatosan kövesse nyomon az egyenértékűségi határozatokat, és ennek a nyomon követésnek az eredményeit hozza nyilvánosságra; kiemeli, hogy az ilyen nyomon követésnek ki kell terjednie az érintett harmadik országbeli vonatkozó jogszabályokra, a végrehajtási és felügyeleti gyakorlatokra, valamint a főbb jogszabály-módosításokra és piaci fejleményekre; felszólítja továbbá az európai felügyeleti hatóságokat, hogy végezzék el a harmadik országokban végbemenő fejlemények eseti értékelését a Parlament, a Tanács és a Bizottság indokolt kérelmei alapján;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jelenlegi egyenértékűségi rendszert, és értékelje, hogy hozzájárul-e az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek megvalósításához, megőrizve az Unió vagy annak egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitását, a piaci integritást, a befektető- és fogyasztóvédelmet, valamint a belső piac működését; úgy véli, hogy ezt a felülvizsgálatot és – adott esetben – a javítást szolgáló javaslatokat közzé kell tenni;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy évente tegyen jelentést az Európai Parlamentnek minden egyenértékűségi határozatról, beleértve az egyenértékűséget megadó, felfüggesztő és visszavonó határozatokat is, és indokolja meg az említett határozatokat;

23.  emlékeztet az európai felügyeleti hatóságok jelentőségére a harmadik országok felügyeleti és szabályozási keretének elemzésében és nyomon követésében ellenőrzésében, és e tekintetben felszólítja az érintett európai felügyeleti hatóságokat, hogy alakítsák ki az adatok gyűjtéséhez, összevetéséhez és elemzéséhez szükséges kapacitásokat és hatásköröket; emlékeztet az illetékes nemzeti hatóságok szerepére azon pénzügyi intézmények engedélyezési eljárásában, amelyek portfóliókezelésük vagy kockázatkezelésük egy részét szolgáltatókra kívánják átruházni olyan harmadik országokban, ahol a szabályozási rendszer hasonló az EU rendszeréhez, emlékeztet továbbá a felügyeleti konvergencia fontosságára; tudomásul veszi az európai felügyeleti hatóságok folyamatos felülvizsgálatát, különösen pénzügyi intézmények felhatalmazási, kiszervezési és kockázatátruházási rendelkezéseinek felügyeletére vonatkozó javaslatokat; úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy megosszák egymással a bevált gyakorlatokat, és biztosítsák a harmadik országokkal folytatott szabályozási együttműködés és tevékenységek egységes végrehajtását;

Az EU szerepe a pénzügyi szabályozásra vonatkozó globális szabványok kialakításában

24.  kiemeli az EU aktív szerepének fontosságát a globális szabványok meghatározása terén, amely olyan eszköz, amely előmozdítja a pénzügyi szabályozás nemzetközi egységességét, törekszik a pénzügyi stabilitás maximalizálására, csökkenti a rendszerszintű kockázatokat, védi a fogyasztókat és a befektetőket, megelőzi a joghatóságok közötti szabályozási hézagokat és egy hatékony nemzetközi pénzügyi rendszert alakít ki;

25.  felszólít az Unió és a pénzügyi szolgáltatások terén működő globális szabványügyi testületekben részt vevő tagállamok aktív szerepvállalására; emlékeztet az EU nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és szervekben betöltött szerepéről szóló jelentésében a Bizottság felé megfogalmazott kérésekre;

26.  felszólít e célból továbbá arra, hogy korszerűsítsék az EU és az Egyesült Államok közötti közös pénzügyi szabályozási fórumot, hogy a gyakoribb és következetesebb koordináció érdekében több rendszeres ülésre is kiterjedjen;

27.  rámutat arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén harmadik országokkal fennálló kapcsolatok javítását és az uniós tőkepiacok megerősítését nem szabad egymást kölcsönösen kizárónak tekinteni; hangsúlyozza ezért a tőkepiaci unióra irányuló projekt kapcsán elért előrelépés szükségességét;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0202.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0108.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0006.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0069.


A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban
PDF 168kWORD 54k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása az EU határrégiói növekedésének és kohéziójának előmozdításáról (2018/2054(INI))
P8_TA(2018)0327A8-0266/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 162., 174–178. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletre(3),

–  tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a Bizottság „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban” című, 2017. szeptember 20-i közleményére (COM(2017)0534),

–  tekintettel „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban” című bizottsági közleményt kísérő, 2017. szeptember 20-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0307),

–  tekintettel a lemaradó uniós régiókról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(5);

–   tekintettel 2018. április 17-i állásfoglalására a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítéséről: az Európai Bizottság hetedik jelentéséről(6);

–  tekintettel „A 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemei” című, 2017. június 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a partnerek növekvő bevonásáról és az európai strukturális és beruházási alapok teljesítményének láthatóságáról szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A megfelelő finanszírozási szerkezet Európa régiói számára: a pénzügyi eszközök és támogatások egyensúlya az uniós kohéziós politikában” című, 2017. május 18-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a jelentés értékelése a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerint” című, 2017. február 16-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának a „Hiányzó közlekedési összeköttetések a határ menti régiókban” című, 2017. február 8-i véleményére(11),

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákról (RIS3) szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az „Európai területi együttműködésről – bevált gyakorlatok és innovatív intézkedések” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az „Új területfejlesztési eszközök a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikában: integrált területi beruházás (ITI) és közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD)” című, 2016. május 10-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az esb-alapok kedvezményezettjeit szolgáló egyszerűsítésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0266/2018),

A.  mivel az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz (EFTA) tartozó közvetlen szomszédai 40 belső országhatárral és uniós belső határrégióval rendelkeznek és ezek a régiók alkotják az Unió területének 40 %-át, itt él az Európai Unió népességének 30 %-a, valamint az Unió GDP-jének közel egyharmadát állítják elő;

B.  mivel a határrégiókban – különösen az alacsonyabb népsűrűségűek esetében – többnyire rosszabbak a társadalmi és gazdasági fejlődés feltételei, és a határrégiók gazdaságilag általában kevésbé jól teljesítenek, mint a tagállamok más régiói, és nem aknázzák ki teljes egészében gazdasági lehetőségeiket;

C.  mivel a fizikai és/vagy földrajzi akadályok is hozzájárulnak az Európai Unión belül és kívül elhelyezkedő határrégiók – különösen a hegyvidéki régiók – gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának korlátozásához;

D.  mivel az eddigi erőfeszítések ellenére – főként adminisztratív, nyelvi és jogi korlátok miatt – a határrégiók között és azokon belül még mindig akadályokba ütközik a növekedés, a gazdasági és a társadalmi fejlődés, valamint a kohézió;

E.  mivel a Bizottság 2017-es becslései szerint ezen akadályok csupán 20 %-ának a kiküszöbölése már 2 %-os – azaz körülbelül 91 milliárd eurónyi – növekedést eredményezne a határrégiók GDP-jében, ami körülbelül egymillió új munkahelyet is teremtene; mivel széles körű az egyetértés abban a tekintetben, hogy a területi – többek között a határon átnyúló – együttműködés valódi és látható hozzáadott értéket jelent különösen a belső határok mentén élő uniós polgárok számára;

F.  mivel a más uniós országban dolgozó, illetve tanuló határátlépő ingázók, illetve diákok száma körülbelül 2 milliót tesz ki, amelyből a munkavállalók száma 1,3 millió, és az EU 28 tagállamában élő összes munkavállaló 0,6 %-át képviselik;

G.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) alapjainak 95 %-át a TEN-T törzshálózati folyosóira fordítják, míg ezzel szemben az átfogó hálózathoz tartozó kisebb projektek, valamint a TEN-T hálózathoz való kapcsolódásra irányuló kezdeményezések – jóllehet létfontosságúak a határon átnyúló összeköttetések és gazdaságok sajátos problémáinak megoldásához és fejlődéséhez – gyakran nem kapnak társfinanszírozást, de nemzeti finanszírozást sem;

H.  mivel a Bizottság állásfoglalásra készül a belső tengeri határrégiók ügyét illetően;

I.  mivel a számos kihívás ügyében, amelyekkel az Unió külső határrégiói néznek szembe – beleértve a legkülsőbb régiókat, vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket, valamint az elszigetelt, szigetjellegű vagy más súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő uniós régiókat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkének megfelelően – szükség lenne egy Bizottság által elfogadott álláspontra;

1.  üdvözli „A növekedés és a kohézió előmozdítása az Európai Unió határrégióiban” című bizottsági közleményt, amely két év kutatás és párbeszéd eredményeként értékes rálátást nyújt az Európai Unió belső határrégióit érintő kihívásokra és akadályokra; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a bevált gyakorlatok és sikertörténetek alkalmazásának és elterjesztésének fontosságát – ahogyan ezt ez a bizottsági közlemény teszi –, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy az Unió külső határai mentén elhelyezkedő régiókra vonatkozóan is készüljön hasonló elemzés;

A fennálló akadályok leküzdése

2.  felhívja a figyelmet arra, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés – a közszolgáltatások fejlesztésével párhuzamosan – elengedhetetlen a 150 millió lakost számláló, határ menti belső területek számára, és ezt gyakran számos jogi, adminisztratív és nyelvi korlát nehezíti meg; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják erőfeszítéseiket és fokozzák az együttműködést ezeknek a korlátoknak a kiküszöbölése érdekében, illetve segítsék elő és alakítsák ki az elektronikus kormányzati szolgáltatásokat, különösen az egészségügyi szolgáltatások, a közlekedés, az alapvető fizikai infrastruktúra kiépítése, az oktatás, a kultúra, a sport, a kommunikáció, a munkavállalói mobilitás, a környezet, valamint a szabályozás, a határon átnyúló kereskedelem és a vállalkozásfejlesztés területén;

3.  kiemeli, hogy a határrégiókat érintő problémák és kihívások bizonyos mértékben közösek, de eltérőek is lehetnek régió vagy tagállam szerint, és egy adott régió jogi, adminisztratív, gazdasági és földrajzi sajátosságaitól függhetnek, ami minden régió esetében egyedi megközelítést tesz szükségessé; elismeri a határ menti régiók általános közös fejlesztési potenciálját; testre szabott, integrált és a helyi sajátosságokból kiinduló megközelítésre – például közösségvezérelt helyi fejlesztésre – biztat;

4.  kiemeli, hogy a tagállamok eltérő jogi és intézményi keretei jogbizonytalansághoz vezethetnek a határrégiókban, ami növelheti a projektek megvalósításának idő- és pénzigényét, és újabb akadályt jelenthet a határrégiók lakosai, intézményei és vállalkozásai számára a jó kezdeményezéseket hátráltatva; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamok között – vagy legalább a határrégiók szintjén – nagyobb együttműködés, jobb koordináció és kommunikáció, interoperabilitás, valamint az akadályok elhárítására irányuló fokozott szándék lenne célszerű;

5.  elismeri a határt átlépő munkavállalók egyedi helyzetét, akiket a legsúlyosabban érintenek a határrégiókban jelen lévő nehézségek, beleértve a diplomák és más – átképzések során szerzett – képesítések elismertetését, az egészségügyet, a közlekedést és az álláslehetőségekkel, szociális biztonsággal, valamint az adórendszerekkel kapcsolatos információk hozzáférhetőségét; ennek kapcsán felszólítja a tagállamokat, hogy jobban összpontosítsanak ezeknek az akadályoknak a kiküszöbölésére, és biztosítsanak nagyobb hatáskört, nagyobb forrásokat és elegendő rugalmasságot a határrégiók regionális és helyi önkormányzatainak ahhoz, hogy a határ menti ingázó munkavállalók életminőségének javítása érdekében az egymással szomszédos tagállamok jog- és igazgatási rendszere jobban összehangolható legyen; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a bevált gyakorlatok Unió-szerte való alkalmazásának és terjesztésének a jelentőségét; kiemeli, hogy ezek a problémák még összetettebbek a nem uniós tagállamban dolgozó határ menti munkavállalók esetében;

6.  felhívja a figyelmet a határrégiókban folytatott üzleti tevékenységeket érintő nehézségekre, különösen ha a munka- és kereskedelmi jog alkalmazásához és végrehajtásához, adózáshoz, közbeszerzéshez és szociális ellátórendszerhez kapcsolódnak; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy hatékonyabban hangolják össze vagy harmonizálják a kapcsolódó jogi rendelkezéseket a határokon átnyúló területek által teremtett kihívások tekintetében, segítsék elő a komplementaritást és valósítsák meg a konvergenciát a keretszabályozásokban, nagyobb jogszabályi összhangot és rugalmasságot biztosítva a nemzeti jogszabályok végrehajtásában, valamint hatékonyabbá téve a határokon átívelő problémákkal kapcsolatos információk terjesztését, például egyablakos ügyintézés révén annak érdekében, hogy a munkavállalók és a vállalatok a szolgáltatásnyújtás helyszíne szerinti tagállam jogrendszere által állított követelményeknek megfelelően teljes mértékben teljesíteni tudják kötelezettségeiket és élhessenek jogaikkal; a meglévő megoldások hatékonyabb használatára, valamint a meglévő együttműködési struktúrák finanszírozásának biztosítására szólít fel;

7.  csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság közleménye nem tartalmaz a kis- és középvállalkozások (kkv-k) tekintetében egyedi értékelést, amely magában foglalná a számukra rendelkezésre bocsátható külön támogatást is; úgy véli, hogy a kkv-k különleges kihívásokkal néznek szembe a határokon átnyúló interakciók során, amelyek többek között – de nem kizárólag – a nyelvvel, az igazgatási kapacitással, a kulturális különbségekkel és a jogi eltérésekkel függnek össze; hangsúlyozza, hogy különösen fontos e problémák kezelése, mert a kkv-k foglalkoztatják az Európai Unió nem pénzügyi üzleti ágazataiban tevékenykedők 67%-át, és termelik meg a hozzáadott érték 57 %-át(15);

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a személyszállítási szolgáltatások, főleg a határokon átnyúló tömegközlekedési szolgáltatások még mindig nem elég fejlettek és összehangoltak a határ menti régiókban – különösen az alacsony népsűrűségű határ menti régiókban –, részben a hiányzó vagy kihasználatlan kapcsolatok miatt, ami megnehezíti a határokon átnyúló mobilitást és rontja a gazdasági fejlődési kilátásokat; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúrát különösen hátrányosan érintik a bonyolult szabályozási és közigazgatási rendelkezések; hangsúlyozza az elsősorban a tömegközlekedésen alapuló, fenntartható közlekedés kialakításának lehetőségét, és ezzel kapcsolatban várja az Európai Unió belső határai mentén hiányzó vasúti összeköttetésekről szóló, hamarosan megjelenő bizottsági tanulmányt; hangsúlyozza, hogy minden ilyen tanulmánynak vagy jövőbeli ajánlásnak többek között a helyi, regionális és nemzeti hatóságoktól származó adatokon és tapasztalatokon kell alapulnia, és tekintetbe kell vennie a határon átnyúló együttműködésre – illetve ott, ahol ez már megvalósult, a határon átnyúló jobb összeköttetésekre – irányuló valamennyi javaslatot, valamint felkéri a határon átnyúló regionális hatóságokat, hogy tegyenek javaslatokat a közlekedési hálózatok terén meglévő hiányosságok pótlására; emlékeztet arra, hogy a meglévő vasúti infrastruktúra egy része támogatás hiányában már nincsen használatban; kiemeli a vízi utak továbbfejlesztéséből a helyi és regionális gazdaság számára adódó hasznot; kéri, hogy a CEF egy megfelelő költségvetéssel rendelkező tengelyét a határ menti régiók fenntartható közlekedési infrastruktúrájából hiányzó összeköttetések megvalósításának szenteljék; hangsúlyozza, hogy a közlekedés terén meg kell szüntetni az olyan szűk keresztmetszeteket, amelyek például a közlekedés, az idegenforgalom és a polgárok utazásai területén gátolják a gazdasági tevékenységeket;

9.  megállapítja, hogy az, hogy a határ menti területek mennyire vonzóak lakhatási és befektetési szempontból, nagymértékben függ az életminőségtől, a polgároknak és a vállalatoknak biztosított köz- és kereskedelmi szolgáltatásoktól, valamint a közlekedés minőségétől, és hogy ezeket a feltételeket csak a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, valamint a határ két oldalán tevékenykedő vállalatokkal szorosan együttműködve lehet teljesíteni és fenntartani;

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egészségügyi szolgáltatások előzetes engedélyeztetésének, valamint a kifizetési és költségtérítési módszereinek eltérő és összetett eljárásai, a szakértőkkel folytatott, határon átnyúló konzultációkból adódóan a betegekre háruló adminisztratív terhek, a technológiai és a betegek adatainak megosztására vonatkozó inkompatibilitás, valamint az egységes hozzáférhető információk hiánya nemcsak a határ mindkét oldaláról való hozzáférhetőséget akadályozzák, valamint az egészségügyi létesítmények teljes körű kihasználtságát korlátozzák, hanem a sürgősségi ellátást vagy mentést végző szolgálatok határon átnyúló bevetését is gátolják;

11.  hangsúlyozza a határ menti régiók szerepét e régiók környezetvédelme és megőrzése terén, mivel a környezetszennyezés és a természeti katasztrófák gyakran határokon átnyúló problémák; ezzel összefüggésben az Unió külső határrégiói esetében támogatja a határokon átnyúló környezetvédelmi projekteket, mivel ezek a régiók az Európai Unió szomszédságában fekvő országok eltérő környezetvédelmi normáiból és jogi szabályozásából eredően gyakran környezeti kihívásokkal szembesülnek; a természeti katasztrófák, mint például az árvizek megelőzése érdekében a belső vízgazdálkodás terén fokozottabb együttműködésre és koordinációra hív fel;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen kezelje a határrégiók között fennálló fizikai és földrajzi akadályokból adódó problémákat;

Az együttműködés és bizalom erősítése

13.  úgy véli, hogy a kölcsönös bizalom, a politikai akarat és a rugalmas hozzáállás az érdekelt felek több szintjén - a helyitől az országos szintig, a civil társadalmat beleértve - elengedhetetlen a fent említett akadályok leküzdéséhez; úgy véli, hogy a határrégiók kohéziós politikájának értéke a foglalkoztatás és a növekedés fellendítésére irányuló célkitűzésen alapul, és ezt a fellépést uniós, tagállami és helyi szinten kell kezdeményezni; ezért szorgalmazza a jobb koordinációt és párbeszédet, a hatékony információcserét és a bevált módszerek hatóságok közötti, elsősorban helyi és regionális szinten történő megosztását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék ezt az együttműködést és nyújtsanak finanszírozást a együttműködési struktúráknak, hogy megfelelő működési és pénzügyi autonómiát biztosítsanak a helyi és regionális hatóságoknak;

14.  hangsúlyozza az oktatás és a kultúra és kiváltképpen a határrégiókban a többnyelvűséget és a kultúrák közti párbeszédet támogató kezdeményezések támogatását; hangsúlyozza az iskolákban és helyi tömegtájékoztatásban rejlő lehetőségeket a törekvések szempontjából, és bátorítja a tagállamokat, a belső határok menti régiókat és településeket, hogy a tantervbe az óvodától kezdve vezessék be a szomszédos országok nyelveinek tanítását; hangsúlyozza továbbá a többnyelvű megközelítés előmozdításának fontosságát valamennyi közigazgatási szinten;

15.  sürgeti a tagállamokat, hogy segítsék elő és szorgalmazzák a bizonyítványok, diplomák, valamint a szakképzési és szakmai képesítések kölcsönös elismertetését és érthetőbbé tételét a szomszédos régiók között; ösztönzi ezért bizonyos konkrét készségeknek a tantervbe való felvételét a határon átnyúló foglalkoztatási lehetőségek bővítése érdekében, beleértve a készségek érvényesítését és elismerését;

16.  számos olyan intézkedést ösztönöz, amelyek célja a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem a határrégiókban, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek esetében a foglalkoztatás és a társadalomba való beilleszkedés útjában álló akadályok lebontása; e tekintetben támogatja a szociális vállalkozások ösztönzését és fejlesztését a határrégiókban a munkahelyteremtés forrásaként, különösen a kiszolgáltatott embercsoportok, például a fiatal munkanélküliek és a fogyatékkal élők számára;

17.  üdvözli a 2016–2020-as időszakra vonatkozó e-kormányzati cselekvési tervet(16) – amely a hatékony és befogadó közigazgatás kialakításának eszköze –, és elismeri a terv különleges értékét a határrégiókat érintő egyszerűsítési intézkedéseket illetően; megjegyzi, hogy nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szinten a meglévő e-kormányzati rendszerek interoperabilitására van szükség; aggodalmát fejezi ki azonban a terv hiányos végrehajtása miatt bizonyos tagállamokban; továbbá aggodalmát fejezi ki a hatóságok elektronikus rendszereinek gyakran nem megfelelő interoperabilitása, továbbá a külföldi vállalkozók rendelkezésére álló, a tevékenységük egy másik országban történő beindítását segíteni hivatott online szolgáltatások elégtelensége miatt; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy megkönnyítsék - beleértve a nyelvi eszközöket is - a digitális szolgáltatásaikhoz való hozzáférést a szomszédos területek potenciális felhasználói számára, felszólítja a határon átnyúló régiók hatóságait, hogy a határokon átnyúló üzleti kezdeményezések fejlesztésére hozzanak létre elektronikus portálokat; sürgeti a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák a határ menti polgárok életét és munkáját a jövőben kedvezően befolyásoló e-kormányzati projektekkel kapcsolatos erőfeszítéseiket;

18.  rámutat arra, hogy bizonyos belső és külső határrégiók komoly migrációs kihívásokkal néznek szembe, amelyek gyakran meghaladják a határrégiók kapacitását és ösztönzi az Interreg-programok megfelelő használatát, valamint a bevált módszerek megosztását a határ mentén elhelyezkedő helyi és regionális hatóságok között a nemzetközi védelem alatt álló menekültek integrációjának a keretén belül; hangsúlyozza, hogy szükség van európai szintű támogatásra és koordinációra, valamint annak szükségességét, hogy a nemzeti kormányok támogassák a helyi és regionális hatóságokat e kihívások leküzdésében;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy adjon betekintést a belső tengeri, illetve a külső határrégiók előtt álló kihívások kezelésébe; további támogatást kér az EU külső határrégiói és a szomszédos országok határrégiói között létrejövő közös határokon átnyúló projektekhez, különösen azokhoz a harmadik országokhoz tartozó régiók esetében, amelyek érintettek az uniós integrációs folyamatban; megismétli ezzel összefüggésben, hogy a határrégiókat érintő kihívások és azok jellemzői bizonyos mértékben megegyeznek, ugyanakkor differenciált, testre szabott megközelítést igényelnek; hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet kell fordítani és megfelelő támogatást kell biztosítani az EU külső határai mentén található legkülső régiók számára;

20.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politikának megfelelően számba kell vennie és támogatást kell nyújtania azon uniós régiók számára, amelyeket a leginkább érintik az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének következményei, különösen azoknak, amelyek ennek következtében uniós (tengeri vagy szárazföldi) határokon fognak elhelyezkedni;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az egészségügyi szolgáltatásaik egymást kiegészítő jellegét a határrégiókban és biztosítsák a szolgáltatások elérhetőségének és minőségének javítását, valamint a tényleges együttműködést a határokon átnyúló segélyhívó szolgáltatások területén – például az egészségügyi, rendőri és tűzoltói beavatkozásokat illetően – a betegek jogainak tiszteletben tartása érdekében, ahogy azt a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv meghatározza; felszólítja a tagállamokat, a régiókat és az önkormányzatokat a határokon átnyúló egészségügyi együttműködésre vonatkozó két- vagy többoldalú keretmegállapodások megkötésére, és ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet az úgynevezett ZOAST területekre (Zones Organisées d'Accès aux Soins Transfrontaliers, ahol a határ menti területek lakosai adminisztratív vagy pénzügyi akadály nélkül kaphatnak a kijelölt egészségügyi intézményekben egészségügyi ellátást a határ mindkét oldalán, és amely területek Európa-szerte a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos együttműködés referenciájául szolgálnak.

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a külső határokon a szomszédos régiókkal, és különösen az uniós csatlakozásra felkészülő országok régióival való együttműködés fokozásának és a regionális fejlődés előtt álló akadályok leküzdésének lehetőségeit;

23.  hangsúlyozza, hogy a kis léptékű és a határokon átnyúló projektek fontos szerepet játszanak az emberek összefogásában, és ezáltal a helyi fejlődés új lehetőségeinek kialakításában;

24.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tanuljanak a határ menti régiók sikertörténeteiből és felhasználják ezeket;

25.  hangsúlyozza a sport mint a határ menti régiókban élő közösségek integrációjának elősegítése eszközének fontosságát, és felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy megfelelő forrásokat biztosítsanak a területi együttműködési programokban a helyi sportinfrastruktúra finanszírozására;

Uniós eszközök használata a jobb koherencia érdekében

26.  hangsúlyozza az európai területi együttműködési programok és különösen a határokon átnyúló együttműködési programok nagyon fontos és jótékony szerepét a határrégiók – beleértve a tengeri és külső határrégiókat – társadalmi fejlesztésében és kohéziójában; üdvözli, hogy a Bizottság 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre tett javaslatában továbbra is fontos célként tekint az európai területi együttműködésre a 2020-as időszak utáni kohéziós politikában jobban megkülönböztetett szerepkörrel, és kéri, hogy elsősorban a határokon átnyúló komponens tekintetében jelentősen megnövelt költségvetést biztosítson; hangsúlyozza az európai területi együttműködés érzékelhető európai hozzáadott értékét, és felhívja a Tanácsot, hogy fogadja el az e tekintetben javasolt előirányzatokat; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a programokat, biztosítani kell az európai területi együttműködésnek az EU általános célkitűzéseivel való jobb koherenciáját, a programok rugalmasságát a helyi és regionális kihívások jobb kezelése érdekében, csökkentve a kedvezményezetteket érintő adminisztratív terheket, valamint határokon átnyúló együttműködési programokon keresztül elősegítve a fenntartható infrastruktúrális projektekbe való befektetéseket; felhívja a hatóságokat a határokon átnyúló régiókban, hogy intenzívebben használják fel az e programok keretében nyújtott támogatást;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen rendszeresen jelentést az Európai Parlamentnek a határokon átnyúló együttműködés területén elhárított akadályok jegyzékéről; ösztönzi a Bizottságot, hogy szélesítse ki a már meglévő innovatív eszközök alkalmazási körét, amelyek hozzájárulnak a határokon átnyúló együttműködések, például a határügyi kapcsolattartó pont, a megerősített SOLVIT és – a határokon átnyúló regionális kérdésekkel kapcsolatos szakértői vélemények és tanácsok rendszerezése szolgáló – egységes digitális ügyfélkapu folyamatos korszerűsítéséhez és elmélyítéséhez, valamint dolgozzon ki újabb eszközöket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közigazgatásukat a lehető legteljesebb mértékben tegyék digitálissá, a határ menti régiókban biztosítva a végpontok közötti digitális közszolgáltatásokat a polgárok és a vállalkozások számára;

28.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság a tagállamokkal, a régiókkal és az önkormányzatokkal együttműködve információkat gyűjtsön a határokon átnyúló együttműködésről a jobb és megalapozottabb döntéshozatali folyamat érdekében, kísérleti projektek, programok, tanulmányok, elemzések és területi kutatások támogatásával és finanszírozásával;

29.  felszólít arra, hogy jobban használják ki az EU makroregionális stratégiáiban rejlő lehetőségeket a határ menti régiókat érintő kihívások kezelésében;

30.  úgy véli, hogy a kohéziós politikának jobban az emberekbe történő befektetésekre kell irányulnia, mivel a határ menti régiók gazdaságát az innovációba, az emberi tőkébe, a felelősségteljes kormányzásba és az intézményi kapacitásba történő beruházások hatékony kombinációjával lehet fellendíteni;

31.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásban rejlő lehetőségek nincsenek eléggé kiaknázva, aminek részben a regionális és helyi hatóságok fenntartásai, részben a hatáskörök átruházásával kapcsolatos félelmeik lehetnek az okai, továbbá a tudatosság és a megfelelő hatáskörök még mindig meglévő hiányának tudható be; felszólít e helyzet bármely más okának mielőbbi megállapítására és kezelésére; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az ezen eszköz hatékony alkalmazását gátló akadályok leküzdése érdekében; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az európai területi együttműködési programokban betöltött elsődleges feladata a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítése;

32.  sürgeti, hogy a határ menti régiókban élő polgárok gazdasági és társadalmi fejlődésének és életminőségének javítása érdekében fordítsanak kellő figyelmet számos olyan eurorégió tapasztalatára, amelyek az EU belső és külső határrégióiban léteznek és működnek; kéri, hogy értékeljék az eurorégióknak a regionális együttműködési terén végzett munkáját, valamint ezeknek az EU határ menti régióiban folytatott kezdeményezésekkel és munkájával való kapcsolatát az e téren végzett munkájuk eredményeinek összehangolása és optimalizálása érdekében;

33.  hangsúlyozza, hogy a területi hatásvizsgálat segít abban, hogy a politikák területi hatásairól tisztább kép alakuljon ki; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a területi hatásvizsgálat határozottabb szerepet kapjon az uniós jogalkotási kezdeményezések elindulásakor;

34.  határozottan úgy véli, hogy egy határokon átnyúló európai egyezmény – amely lehetővé tenné a területileg behatárolt határokon átnyúló infrastruktúra vagy szolgáltatás (pl. kórház vagy villamosvonal) esetében a nemzeti szabályozási keret és/vagy az érintett két vagy több országból csupán az egyik előírásainak alkalmazását – tovább csökkentené a határokon átnyúló akadályokat; üdvözli ezzel összefüggésben a nemrég közzétett javaslatot a határokon átnyúló összefüggésben jogi és közigazgatási akadályok felszámolására irányuló mechanizmusról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2018)0373);

35.  várja a Bizottságnak a határokon átnyúló együttműködést irányító eszközről szóló rendeletre irányuló jövőbeni javaslatát, hogy értékelhesse ezen eszköz hasznosságát a kérdéses régiókra nézve;

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek, a Régiók Bizottságának, valamint az EGSZB-nek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(3) HL L 210., 2006.7.31., 19. o.
(4) HL L 88., 2011.4.4., 45. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0067.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0105.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0254.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0245.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0222.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053.
(11) HL C 207., 2017.6.30., 19. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0320.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0321.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0211.
(15) Éves jelentés az európai kkv-król 2016/2017, 6. o.
(16) A Bizottság „Uniós e-kormányzati cselekvési terv 2016–2020 – A közigazgatás digitális átalakításának felgyorsítása” című, 2016. április 19-i közleménye (COM(2016)0179).


Európai Szolidaritási Testület ***I
PDF 138kWORD 53k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Szolidaritási Testület jogi keretének meghatározásáról, továbbá az 1288/2013/EU rendelet, az 1293/2013/EU rendelet, az 1303/2013/EU rendelet, az 1305/2013/EU rendelet, az 1306/2013/EU rendelet és az 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0262 – C8‑0162/2017 – 2017/0102(COD))
P8_TA(2018)0328A8-0060/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0262),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 165. cikkének (4) bekezdésére, valamint 166. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0162/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Szolidaritási Testületről szóló, 2017. április 6-i állásfoglalására(1) (2017/2629(RSP)),

–  tekintettel a cseh szenátus, a spanyol parlament és a portugál nemzetgyűlés által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. Jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. október 19-i véleményére(2),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel „az önkéntesség európai éve (2011) – az európai önkéntesség szakpolitikai menetrendje (PAVE)” című dokumentumra és az önkéntesség európai évének (EYV2011) ehhez kapcsolódó, 2015-től kezdődő „Helping Hands” elnevezésű öt éves felülvizsgálatra;

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Költségvetési Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságvéleményeire (A8-0060/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  egyetért az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság mellékelt közös nyilatkozatával;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. szeptember 11-én került elfogadásra az Európai Szolidaritási Testület jogi keretének meghatározásáról és az 1288/2013/EU rendelet, az 1293/2013/EU rendelet, valamint az 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2017)0102


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1475 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös nyilatkozata

A költségvetési hatóság hatásköreinek sérelme nélkül a program 2019. és 2020. évi végrehajtására szánt költségvetés 80%-át a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret 1a. alfejezetén (Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért) belüli meghatározott átcsoportosítások, valamint az uniós polgári védelmi mechanizmusból és a LIFE programból történő átcsoportosítások révén kell rendelkezésre bocsátani. Az Erasmus+ programból azonban a bizottsági javaslatban (COM(2017)0262 ) említett 231 800 000 EUR-n túl további átcsoportosítások nem hajthatók végre.

A program 2019. és 2020. évi végrehajtására szánt költségvetés fennmaradó 20%-át a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret 1a. alfejezetének rendelkezésre álló tartalékából kell fedezni.

Közös egyetértés jött létre arról, hogy a Bizottság gondoskodni fog a szükséges előirányzatok szokásos éves költségvetési eljáráson keresztül, kiegyensúlyozott és prudens módon történő rendelkezésre bocsátásáról.

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság megerősíti, hogy a technikai segítségnyújtási forrásokra szánt előirányzatoknak a közös rendelkezésekről szóló rendelet értelmében a Bizottság kezdeményezésére az Európai Szolidaritási Testület 2018-as finanszírozására történő felhasználását (különösen az Európai Szociális Alapból és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból történő átcsoportosításokat) a Bizottság nem fogja precedensként felhasználni a 2020 utáni Európai Szolidaritási Testületről szóló javaslat (COM(2018)0440) kidolgozása során.

(1) HL C 298., 2018.8.23., 68. o.
(2) HL C 81., 2018.3.2., 160. o.


A strukturálisreform-támogató program: pénzügyi keretösszeg és általános célkitűzés ***I
PDF 135kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a 2017/825/EU rendeletnek a strukturálisreform-támogató program pénzügyi keretösszegének növelése és a program általános célkitűzésének kiigazítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0825 – C8-0433/2017 – 2017/0334(COD))
P8_TA(2018)0329A8-0227/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0825),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 175. cikkére és 197. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0433/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. március 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottsága 2018. április 3-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. július 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, továbbá a Költségvetési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0227/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. szeptember 11-én került elfogadásra az (EU) 2017/825 rendeletnek a strukturálisreform-támogató program pénzügyi keretösszegének növelése és a program általános célkitűzésének kiigazítása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2017)0334


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU)2018/1671 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AZ EURÓPAI PARLAMENT, A TANÁCS ÉS A BIZOTTSÁG EGYÜTTES NYILATKOZATA

A strukturálisreform-támogató programra vonatkozó pénzügyi keret növelésének finanszírozása tekintetében és a költségvetési hatóság hatáskörének sérelme nélkül az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a következőkben állapodott meg:

1.  40 millió euró a többéves pénzügyi keret 1b. fejezete (Gazdasági, társadalmi és területi kohézió, 13.08.01.) alatti, strukturálisreform-támogató programokhoz rendelt forrásokból kerül finanszírozásra, a többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet 14. cikkével összhangban a kötelezettségvállalásokra vonatkozó globális tartalék az EUMSZ 314. cikke szerinti költségvetési eljárás keretében történő felhasználásával.

2.  További 40 millió euró a többéves pénzügyi keret 2. fejezete (Fenntartható növekedés: természeti erőforrások, 13.08.02.) alatti, strukturálisreform-támogató programokhoz rendelt forrásokból kerül finanszírozásra, az e fejezet alatti források – a technikai segítségnyújtást és a vidékfejlesztést nem érintő – átcsoportosításával, a tartalékok felhasználása nélkül. Az átcsoportosítások pontos forrásait kellő időben, a 2019. évi költségvetésről folytatott tárgyalások kimenetelét tekintetbe véve pontosítani kell.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

(közzéteendő a HL C sorozatában)

A Bizottság a többéves pénzügyi keret 2. fejezetén (Fenntartható fejlődés: természeti erőforrások) belül 40 millió EUR összegű átcsoportosítást fog azonosítani és javasolni a 2019. évi általános költségvetési tervezet módosító indítványában.

A Bizottság az EUMSZ 314. cikke szerinti, 2020-ra vonatkozó költségvetési eljárás keretében javasolni kívánja a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék igénybevételét a többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet 14. cikkével összhangban.

(1) HL C 237., 2018.7.6., 53. o.
(2) HL C 247., 2018.7.13., 54. o.


A Horizont 2020 keretprogramot kiegészítő Euratom program *
PDF 190kWORD 56k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2019–2020) szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0698 – C8-0009/2018 – 2017/0312(NLE))
P8_TA(2018)0330A8-0258/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0698),

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 7. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0009/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0258/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát az alábbi módosításokkal;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A nukleáris kutatás közösségi szintű folyamatosságának biztosítása érdekében meg kell határozni a Közösség kutatási és képzési programját (a továbbiakban: Euratom-program) a 2019. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakra. Az Euratom-program célkitűzéseinek meg kell egyezniük a 2014–2018-as program célkitűzéseivel, a programnak ugyanazokat a tevékenységeket kell támogatnia és ugyanazon végrehajtási módot kell alkalmaznia, amely már eredményesnek és megfelelőnek bizonyult a célkitűzéseinek elérésében.
(4)  A nukleáris kutatás közösségi szintű folyamatosságának biztosítása és az e területhez kapcsolódó célkitűzések megvalósítása érdekében meg kell határozni a Közösség kutatási és képzési programját (a továbbiakban: Euratom-program) a 2019. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakra. Az Euratom-program célkitűzéseinek meg kell egyezniük a 2014–2018-as program célkitűzéseivel, a programnak ugyanazokat a tevékenységeket kell támogatnia és ugyanazon végrehajtási módot kell alkalmaznia, amely már eredményesnek és megfelelőnek bizonyult a célkitűzéseinek elérésében.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Mindamellett, hogy a nukleáris energia potenciálisan befolyásolhatja az energiaellátást és a gazdasági fejlődést, a súlyos nukleáris balesetek veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre. Ezért az Euratom programban a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani a nukleáris biztonságra és – adott esetben – a Közös Kutatóközpont által vizsgált biztonsági szempontokra.
(6)  Mindamellett, hogy a nukleáris energia potenciálisan befolyásolhatja az energiaellátást és a gazdasági fejlődést, a súlyos nukleáris balesetek veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre és a környezetre közép- és hosszú távon egyaránt. Ezért az Euratom programban a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani a nukleáris biztonságra és – adott esetben – a Közös Kutatóközpont által vizsgált biztonsági szempontokra.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  A 2008. február 28-én Brüsszelben tartott Tanács ülés következtetéseiben meghatározott európai stratégiai energiatechnológiai terv (a továbbiakban: SET-terv) előirányozza a karbonszegény technológiák fejlesztésének felgyorsítását. Az Európai Tanács a 2011. február 4-i ülésén megállapodott abban, hogy az Unió és tagállamai ösztönözni fogják a megújuló energiaforrások hasznosítására, valamint a biztonságos és fenntartható karbonszegény technológiákra irányuló beruházásokat, és a SET-tervben megállapított technológiai prioritások megvalósítására fognak összpontosítani. Az egyes tagállamok továbbra is maguk döntik el, hogy a technológiák mely típusát támogatják.
(7)  A 2008. február 28-án Brüsszelben tartott tanácsi ülés következtetéseiben meghatározott európai stratégiai energiatechnológiai terv (a továbbiakban: SET-terv) előirányozza az innovációs folyamat felgyorsítását a fejlett európai karbonszegény technológiák területén. Az Európai Tanács a 2011. február 4-i ülésén megállapodott abban, hogy az Unió és tagállamai ösztönözni fogják a megújuló energiaforrásokra, valamint a biztonságos és fenntartható karbonszegény technológiákra – többek között a nukleáris energiára – irányuló beruházásokat, és a SET-tervben megállapított technológiai prioritások megvalósítására fognak összpontosítani. A SET-terv 10. számú (nukleáris) fellépésének célja a következő: A nukleáris reaktorok és a kapcsolódó üzemanyagciklusok magas biztonsági szintjének fenntartása az üzemelés és a leszerelés során, egyúttal javítva azok hatékonyságát. Az egyes tagállamok továbbra is maguk döntik el, hogy a technológiák mely típusát támogatják.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Mivel minden tagállam rendelkezik nukleáris létesítménnyel vagy felhasznál – különösen orvosi célokra – radioaktív anyagokat, a Tanács a 2008. december 1-jén és 2-án Brüsszelben tartott ülésének következtetéseiben elismerte a nukleáris területhez tartozó készségek iránti folyamatos igényt, melynek kielégítése elsősorban a kutatással összekapcsolódó, közösségi szinten összehangolt megfelelő oktatással és képzéssel érhető el.
(8)  Mivel minden tagállam rendelkezik nukleáris létesítménnyel vagy felhasznál – különösen orvosi célokra – radioaktív anyagokat, a Tanács a 2008. december 1-jén és 2-án Brüsszelben tartott ülésének következtetéseiben elismerte a nukleáris területhez tartozó készségek iránti folyamatos igényt, melynek kielégítése elsősorban a valamennyi szinten megvalósuló, megfelelő oktatással és képzéssel, valamint az európai szintű kutatási projektek megfelelő összehangolásával érhető el.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  Noha mindegyik tagállam maga dönthet arról, hogy a nukleáris energiát hasznosítja-e vagy sem, azt is el kell ismerni, hogy a nukleáris energia különböző szerepet tölt be az egyes tagállamokban.
(9)  Noha mindegyik tagállam maga dönthet arról, hogy a nukleáris energiát hasznosítja-e vagy sem, azt is el kell ismerni, hogy a nukleáris kutatás fontos szerepet tölt be valamennyi tagállamban, nem utolsósorban az emberi egészség területén.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  Ahhoz, hogy a magfúzió hitelt érdemlő megoldás legyen a kereskedelmi mértékű energiatermelésre, először is arra van szükség, hogy az ITER sikeresen és időben megépüljön és üzembe álljon. Másodszor pedig ambiciózus, de teljesíthető ütemtervet kell készíteni a 2050-re megvalósítandó villamosenergia-termelésre vonatkozóan. E célok eléréséhez az európai magfúziós programot a szóban forgó ütemterv végrehajtását szolgáló közös tevékenységi program felé kell irányítani. A folyamatban lévő magfúziós kutatási tevékenységek eredményeinek szavatolása, valamint a magfúzió területével foglalkozó érdekelt felek hosszú távú kötelezettségvállalásának és egymással való hosszú távú együttműködésének a biztosítása érdekében gondoskodni kell a Közösség támogatásának folyamatosságáról. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni mindenekelőtt az ITER-t támogató tevékenységekre, de a demonstrációs reaktorra irányuló fejlesztésekre is, és ezen belül adott esetben a magánszektor részvételét is erősíteni kell. Ezen észszerűsítés és hangsúlyáthelyezés közben nem szabad kockára tenni a fúziós energia tudományos közösségében Európa által betöltött vezető szerepet.
(11)  Ahhoz, hogy a magfúzió hitelt érdemlő megoldás legyen a kereskedelmi mértékű energiatermelésre, először is arra van szükség, hogy az ITER sikeresen és időben megépüljön és üzembe álljon, az EURATOM-program jelentős hozzájárulása mellett. Másodszor pedig ambiciózus, de teljesíthető ütemtervet kell készíteni a 2050-re megvalósítandó villamosenergia-termelésre vonatkozóan. E célok eléréséhez az európai magfúziós programot a szóban forgó ütemterv végrehajtását szolgáló közös tevékenységi program felé kell irányítani. A folyamatban lévő magfúziós kutatási tevékenységek eredményeinek szavatolása, valamint a magfúzió területével foglalkozó érdekelt felek hosszú távú kötelezettségvállalásának és egymással való hosszú távú együttműködésének a biztosítása érdekében gondoskodni kell a Közösség hosszú távú támogatásának folyamatosságáról. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni mindenekelőtt az ITER-t támogató tevékenységekre, de a demonstrációs reaktorra irányuló fejlesztésekre is, és ezen belül adott esetben a magánszektor részvételét is erősíteni kell. Ezen észszerűsítés és hangsúlyáthelyezés közben nem szabad kockára tenni a fúziós energia tudományos közösségében Európa által betöltött vezető szerepet.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  A Közös Kutatóközpontnak továbbra is a felhasználó igényeire szabott független tudományos és technológiai támogatást kell biztosítania a közösségi szakpolitikák megfogalmazásához, kialakításához, végrehajtásához és nyomon követéséhez, különösen a nukleáris biztonsági és védelmi kutatás és képzés területén. Az Unióban folyó kutatás emberi erőforrásainak optimális kiaknázása és a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a Közös Kutatóközpont által végzett új tevékenységeket minden esetben elemezni kell annak megállapítása érdekében, hogy azok összhangban állnak-e a tagállamokban folytatott tevékenységekkel. A „Horizont 2020” keretprogram nukleáris védelemmel kapcsolatos vetületeinek a Közös Kutatóközpont közvetlen tevékenységeire kell korlátozódniuk.
(12)  A Közös Kutatóközpontnak továbbra is a felhasználó igényeire szabott független tudományos és technológiai támogatást kell biztosítania a közösségi szakpolitikák megfogalmazásához, kialakításához, végrehajtásához és nyomon követéséhez, különösen a nukleáris biztonsággal, védelemmel és biztosítékokkal, illetve a nonproliferációval kapcsolatos kutatás és képzés területén. Az Unióban folyó kutatás emberi erőforrásainak optimális kiaknázása és a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a Közös Kutatóközpont által végzett új tevékenységeket minden esetben elemezni kell annak megállapítása érdekében, hogy azok összhangban állnak-e a tagállamokban folytatott tevékenységekkel. A „Horizont 2020” keretprogram védelemmel kapcsolatos vetületeinek a Közös Kutatóközpont közvetlen tevékenységeire kell korlátozódniuk.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  Az Uniónak az a szerepe, hogy – valamennyi tagállama érdekében – keretet alakítson ki az atommag-hasadási technológiákra vonatkozó közös élvonalbeli kutatás, tudásteremtés és tudásmegőrzés támogatására, különös tekintettel a biztonságra, a védelemre, a sugárvédelemre és a nonproliferációra. Ehhez független tudományos eredményekre van szükség, a Közös Kutatóközpont hozzájárulása pedig kulcsfontosságú ezen a területen. A Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, 2010. október 6-i, „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című közleményében ezt elismerte, és szándékát fejezte ki, hogy a politikai döntéshozatal tudományos alapjait a Közös Kutatóközpont révén megerősítse. A Közös Kutatóközpont e feladatnak azzal kíván eleget tenni, hogy a nukleáris biztonságot és védelmet érintő kutatási tevékenységét az Unió politikai prioritásaira összpontosítja.
(14)  Az Uniónak az a szerepe, hogy – valamennyi tagállama érdekében – keretet alakítson ki az atommag-hasadási technológiákra vonatkozó közös élvonalbeli kutatás, tudásteremtés és tudásmegőrzés támogatására, különös tekintettel a biztonságra, a védelemre, a radioaktív hulladék feldolgozására, a sugárvédelemre és a nonproliferációra. Ehhez független tudományos eredményekre van szükség, a Közös Kutatóközpont hozzájárulása pedig kulcsfontosságú ezen a területen. A Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, 2010. október 6-i, „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című közleményében ezt elismerte, és szándékát fejezte ki, hogy a politikai döntéshozatal tudományos alapjait a Közös Kutatóközpont révén megerősítse. A Közös Kutatóközpont e feladatnak azzal kíván eleget tenni, hogy a nukleáris biztonságot és védelmet érintő kutatási tevékenységét az Unió politikai prioritásaira összpontosítja.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  A tudomány és a társadalom közötti kapcsolat elmélyítése és a tudományba vetett közbizalom megerősítése érdekében az Euratom-programnak támogatnia kell a polgárok és a civil társadalom tájékozott részvételét a kutatási és innovációs ügyekben, ehhez pedig elő kell mozdítania a tudományos oktatást, hozzáférhetőbbé kell tennie a tudományos ismereteket, olyan, felelősségteljes kutatási és innovációs menetrendeket kell kidolgoznia, amelyek eloszlatják a polgárok és a civil társadalom aggályait és megfelelnek elvárásaiknak, valamint meg kell könnyítenie ez utóbbiak részvételét az Euratom-programhoz tartozó tevékenységekben.
(15)  A tudomány és a társadalom közötti kapcsolat elmélyítése és a tudományba vetett közbizalom megerősítése érdekében az Euratom-programnak jobb tájékoztatást kell nyújtania, hogy lehetővé tegye a polgárok és a civil társadalom tájékozott részvételét a kutatási és innovációs ügyekben, ehhez pedig elő kell mozdítania a tudományos oktatást, hozzáférhetőbbé kell tennie a tudományos ismereteket, olyan, felelősségteljes kutatási és innovációs menetrendeket kell kidolgoznia, amelyek eloszlatják a polgárok és a civil társadalom aggályait és megfelelnek elvárásaiknak, valamint meg kell könnyítenie ez utóbbiak részvételét az Euratom-programhoz tartozó tevékenységekben.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  A 2013. február 26–27-én Brüsszelben, a Bizottság és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság közös szervezésében megrendezett, egy többek között energetikai, közgazdasági és társadalomtudományi szakértők által készített, interdiszciplináris tanulmányon alapuló, „Az atommaghasadással kapcsolatos kutatások előnyei és korlátai a karbonszegény gazdaságra nézve” című szimpóziumon folytatott viták eredményei elismerték, hogy folytatni kell az európai szintű nukleáris kutatást.
(17)  A 2013. február 26–27-én Brüsszelben, a Bizottság és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság közös szervezésében megrendezett, egy többek között energetikai, közgazdasági és társadalomtudományi szakértők által készített, interdiszciplináris tanulmányon alapuló, „Az atommaghasadással kapcsolatos kutatások előnyei és korlátai a karbonszegény gazdaságra nézve” című szimpóziumon folytatott viták eredményei elismerték, hogy folytatni kell az európai szintű nukleáris kutatást, beleértve az atommaghasadással kapcsolatos kutatást.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)  Az Euratom-programnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Unióban vonzóbbá váljon a kutatói életpálya. Megfelelő figyelmet kell fordítani – önkéntes jellegük tiszteletben tartása mellett – a Kutatók Európai Chartájára és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexére17, valamint az Európai Kutatási Térséggel összefüggésben meghatározott egyéb referenciakeretekre.
(18)  Az Euratom-programnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Unióban vonzóbbá váljon a kutatói életpálya, és ösztönöznie kell a fiatalokat arra, hogy vegyenek részt az e területen folyó kutatásban. Megfelelő figyelmet kell fordítani – önkéntes jellegük tiszteletben tartása mellett – a Kutatók Európai Chartájára és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexére17, valamint az Európai Kutatási Térséggel összefüggésben meghatározott egyéb referenciakeretekre.
_________________
_________________
17 A Bizottság ajánlása (2005. március 11.) a Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexéről (HL L 75., 2005.3.22., 67. o.).
17 A Bizottság ajánlása (2005. március 11.) a Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexéről (HL L 75., 2005.3.22., 67. o.).
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)  Az Euratom-program keretében kialakított tevékenységeknek arra kell törekedniük, hogy a kutatásban és az innovációban előmozdítsák a nők és férfiak közötti egyenlőséget, különösen a nemek közötti aránytalanság hátterében álló okok kezelésével, a női és férfi kutatók képességeinek teljes kibontakoztatásával, valamint a nemek kérdésének a projektek tartalmába való beépítésével, a kutatás színvonalasabbá tétele és az innováció serkentése céljából. A tevékenységeknek törekedniük kell továbbá a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó – az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikke, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke szerinti – elvek érvényre juttatására.
(19)  Az Euratom-program keretében kialakított tevékenységeknek meg kell felelniük a kutatásban és az innovációban a nők és férfiak közötti egyenlőség elveinek, különösen a nemek közötti aránytalanság hátterében álló okok kezelésével, a női és férfi kutatók képességeinek teljes kibontakoztatásával, valamint a kutatási programokhoz való hozzáférésük javításával a kutatás színvonalasabbá tétele és az innováció serkentése céljából. A tevékenységeknek törekedniük kell továbbá a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó – az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikke, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke szerinti – elvek érvényre juttatására.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
20 preambulumbekezdés
(20)  Az Euratom-program által támogatott kutatási és innovációs tevékenységeknek tiszteletben kell tartaniuk az etikai alapelveket. A tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport energiaügyi kérdésekkel kapcsolatos véleményeit adott esetben figyelembe kell venni. A kutatási tevékenységeknek továbbá figyelembe kell venniük az EUMSZ 13. cikkét, és csökkenteniük kell az állatok kutatási és kísérleti célú felhasználását, végcélként az állatfelhasználás kiváltását szem előtt tartva. Minden tevékenységet az emberi egészségvédelem magas szintjének biztosításával kell végrehajtani.
(20)  Az Euratom-program által támogatott kutatási és innovációs tevékenységeknek tiszteletben kell tartaniuk az etikai alapelveket. A tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport energiaügyi kérdésekkel kapcsolatos véleményeit adott esetben figyelembe kell venni. A kutatási tevékenységeknek továbbá figyelembe kell venniük az EUMSZ 13. cikkét, és ki kell váltaniuk az állatok kutatási és kísérleti célú felhasználását, végcélként az állatfelhasználás betiltását szem előtt tartva. Minden tevékenységet az emberi egészségvédelem legmagasabb szintjének biztosításával kell végrehajtani.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
21 preambulumbekezdés
(21)  A hatás növelése érdekében továbbá az Euratom-programból és a magánforrásokból származó finanszírozást a köz- és a magánszféra közötti partnerségek keretében együttesen kell mozgósítani olyan kulcsfontosságú területeken, ahol a kutatás és az innováció hozzájárulhat az Unió tágabb versenyképességi céljaihoz. Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások részvételére.
(21)  A hatás növelése érdekében továbbá az Euratom-programból és a magánforrásokból származó finanszírozást a köz- és a magánszféra közötti partnerségek keretében együttesen kell mozgósítani olyan kulcsfontosságú területeken, ahol a kutatás és az innováció hozzájárulhat az Unió tágabb versenyképességi céljaihoz. Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások részvételére, beleértve az adott kutatási területen tevékenykedő új, feltörekvő innovatív szereplőket.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
25 preambulumbekezdés
(25)  Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a kárba veszett, tévesen kifizetett vagy helytelenül felhasznált források visszatéríttetését és adott esetben a bírságokat. A résztvevőkre háruló ellenőrzési terhen enyhíteni kell az ellenőrzési stratégia olyan értelmű felülvizsgálatával, amely a hangsúlyt a hibaarányok minimalizálásáról a kockázatértékelésen alapuló ellenőrzésre és a csalások felderítésére helyezi át.
(25)  Az Unió pénzügyi érdekeit megfelelő intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását közös ellenőrzési eljárások révén, a kárba veszett, tévesen kifizetett vagy helytelenül felhasznált források visszatéríttetését és adott esetben a bírságokat. A résztvevőkre háruló ellenőrzési terhen enyhíteni kell az ellenőrzési stratégia olyan értelmű felülvizsgálatával, amely a hangsúlyt a hibaarányok minimalizálásáról az uniós szintű közös elvekre és kritériumokra épülő, kockázatértékelésen alapuló ellenőrzésre és csalásfelderítésre helyezi át.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
26 preambulumbekezdés
(26)  Fontos gondoskodni az Euratom-program pénzgazdálkodásának hatékony és eredményes voltáról, valamint az Euratom-program minél hatékonyabb és felhasználóbarátabb végrehajtásáról, s emellett biztosítani kell a jogbiztonságot és valamennyi résztvevőnek a programhoz való hozzáférését is. Biztosítani kell a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (a költségvetési rendelet)19 vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az egyszerűsítés és a szabályozás javítása kapcsán meghatározott követelményeknek való megfelelést.
(26)  Fontos gondoskodni az Euratom-program pénzgazdálkodásának hatékony és eredményes voltáról, valamint az Euratom-program minél hatékonyabb és felhasználóbarátabb végrehajtásáról, és emellett biztosítani kell a jogbiztonságot és a lehetséges kedvezményezettek megfelelő tájékoztatását annak érdekében, hogy növeljék valamennyi résztvevőnek a programhoz való hozzáférését. Biztosítani kell a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (a költségvetési rendelet)19 vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az egyszerűsítés és a szabályozás javítása kapcsán meghatározott követelményeknek való megfelelést.
_________________
_________________
19 Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
19 Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
33 preambulumbekezdés
(33)  Az Euratom-programnak a vonatkozó területeken kijelölt célkitűzései eléréséhez a horizontális tevékenységek támogatására van szükség, mind az Euratom-program keretein belül, mind a „Horizont 2020” keretprogrammal közösen.
(33)  Az Euratom-programnak a vonatkozó területeken kijelölt célkitűzései eléréséhez a horizontális tevékenységek támogatására van szükség, mind az Euratom-program keretein belül, mind a „Horizont 2020” keretprogrammal közösen, mint például a kutatói mobilitást támogató Marie Skłodowska-Curie-cselekvések esetében.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az Euratom-program általános célkitűzése, hogy előmozdítsa a nukleáris kutatási és képzési tevékenységeket, hangsúlyt fektetve a nukleáris biztonság, a nukleáris védelem és a sugárvédelem folyamatos javítására, különösen pedig az, hogy potenciálisan hozzájáruljon az energiarendszer biztonságos és hatékony módon történő hosszú távú széntelenítéséhez. Ezt az általános célkitűzést az I. mellékletben részletezett tevékenységek útján, az e cikk (2) és (3) bekezdése szerinti különös célkitűzések elérését szolgáló közvetlen és közvetett tevékenységek formájában kell megvalósítani.
(1)  Az Euratom-program általános célkitűzése, hogy előmozdítsa a nukleáris kutatási és képzési tevékenységeket, hangsúlyt fektetve a nukleáris biztonság, a nukleáris védelem és a sugárvédelem folyamatos javítására, különösen pedig az, hogy hozzájáruljon az energiarendszer biztonságos és hatékony módon történő hosszú távú széntelenítéséhez. Ezt az általános célkitűzést az I. mellékletben részletezett tevékenységek útján, az e cikk (2) és (3) bekezdése szerinti különös célkitűzések elérését szolgáló közvetlen és közvetett tevékenységek formájában kell megvalósítani.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés – a pont
a)  a nukleáris rendszerek biztonságosságának támogatása;
a)  a nukleáris rendszerek biztonságosságának támogatása, többek között strukturális, határokon átnyúló ellenőrzések révén az olyan nukleáris létesítmények esetében, amelyek más tagállamokkal közös egy vagy több országhatár közelében helyezkednek el;
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés – b pont
b)  hozzájárulás a radioaktív véghulladék kezelésére alkalmas biztonságos, hosszú távú megoldások kifejlesztéséhez, ideértve a radioaktív hulladék végleges geológiai elhelyezését, valamint a particionálást és a transzmutációt is;
b)  hozzájárulás az uniós szinten és harmadik országokkal a radioaktív véghulladék kezelésére alkalmas biztonságos, hosszú távú megoldások azonosítása és kifejlesztése során folytatott együttműködéshez, ideértve a radioaktív hulladék végleges geológiai elhelyezését, valamint a particionálást és a transzmutációt is;
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – a pont
a)  a nukleáris biztonság javítása különösen a következő területeken: a nukleáris fűtőelemek és reaktorok biztonsága; hulladékkezelés, beleértve a végleges geológiai elhelyezést, a particionálást és a transzmutációt is; leszerelés és vészhelyzeti felkészültség;
a)  a nukleáris biztonság javítása különösen a következő területeken: a nukleáris fűtőelemek és reaktorok biztonsága; hulladékkezelés az embert vagy a környezetet érintő nemkívánatos hatások megelőzése érdekében, beleértve a végleges geológiai elhelyezést, a particionálást és a transzmutációt is; leszerelés és vészhelyzeti felkészültség;
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – b pont
b)  a nukleáris védelem javítása különösen a következő területeken: a nukleáris biztosítékok, a nonproliferáció, a tiltott kereskedelem elleni küzdelem és a nukleáris kriminalisztika javítása,
b)  a nukleáris védelem javítása különösen a következő területeken: a nukleáris biztosítékok, a nonproliferáció, a tiltott kereskedelem elleni küzdelem, a nukleáris kriminalisztika javítása, az alapanyagok és a radioaktív hulladék elhelyezése, az atomerőművek ellen irányuló kibertámadások elhárítása és terrortámadások kockázatának csökkentése, valamint strukturális, határokon átnyúló ellenőrzések az olyan nukleáris létesítmények esetében, amelyek más tagállamokkal közös egy vagy több országhatár közelében helyezkednek el;
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – d pont
d)  a tudásmenedzsment, az oktatás és a képzés ügyének előmozdítása;
d)  a tudásmenedzsment, az oktatás és a képzés előmozdítása, beleértve a hosszú távú szakmai képzést az új technológiáknak köszönhető folyamatos fejlődés nyomon követése érdekében;
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az Euratom-programot olyan módon kell végrehajtani, amely biztosítja, hogy a támogatott prioritások és tevékenységek megfeleljenek a változó igényeknek, és amely számol a tudomány, a technológia, az innováció, a piacok és a társadalom állandó fejlődésével az emberi erőforrások és a pénzügyi források optimális kiaknázása, valamint az Unióban folyó nukleáris kutatás és fejlesztés terén való párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében.
(4)  Az Euratom-programot olyan módon kell végrehajtani, amely biztosítja, hogy a támogatott prioritások és tevékenységek megfeleljenek a változó igényeknek, és számoljanak a tudomány, a technológia, az innováció, a szakpolitikai – különösen energia- és környezetpolitikai – döntéshozatal, a piacok és a társadalom állandó fejlődésével az emberi erőforrások és a pénzügyi források optimális kiaknázása, illetve a meglévő programok és projektek közötti nagyobb szinergia biztosítása céljából, valamint az Unióban folyó nukleáris kutatás és fejlesztés terén való párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az Euratom-program pénzügyi keretéből fedezhetők a program irányításához és célkitűzései eléréséhez szükséges előkészítő, nyomonkövetési, ellenőrzési, könyvvizsgálati és értékelési tevékenységek, és különösen – ha kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez – a tanulmánykészítés és a szakértői találkozók kiadásai, valamint az elsődlegesen információfeldolgozásra és -cserére szolgáló informatikai hálózatokkal kapcsolatos kiadások, továbbá a Bizottságnak az Euratom-program irányítása kapcsán felmerülő, a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó minden egyéb kiadása. Az olyan folyamatos és ismétlődő tevékenységek, mint például az ellenőrzés, a könyvvizsgálat és az IT-hálózatok kapcsán felmerülő kiadások a Bizottságnak az (1) bekezdésében meghatározott igazgatási kiadásai keretében fedezhetők.
(2)  Az Euratom-program pénzügyi keretéből fedezhetők a program irányításához és célkitűzései eléréséhez szükséges előkészítő, nyomonkövetési, ellenőrzési, könyvvizsgálati és értékelési tevékenységek, és különösen – ha kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez – a tanulmánykészítés és a szakértői találkozók kiadásai, valamint az elsődlegesen információfeldolgozásra és -cserére szolgáló informatikai hálózatokkal és e hálózatok biztonságával kapcsolatos kiadások, továbbá a Bizottságnak az Euratom-program irányítása kapcsán felmerülő, a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó minden egyéb kiadása. Az olyan folyamatos és ismétlődő tevékenységek, mint például az ellenőrzés, a könyvvizsgálat és az IT-hálózatok kapcsán felmerülő kiadások, a Bizottságnak az (1) bekezdésben meghatározott igazgatási kiadásai keretében fedezhetők.
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  a hetedik Euratom-keretprogramhoz vagy a 2014–2018-as Euratom kutatási és képzési programhoz társult országok és területek.
c)  a hetedik Euratom-keretprogramhoz vagy a 2014–2018-as Euratom kutatási és képzési programhoz társult vagy azokban tagállamként részt vevő országok és területek.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
11 cikk – 3 bekezdés
(3)  Az (1) és (2) bekezdésben említett munkaprogramokban figyelembe kell venni a tudomány, a technológia és az innováció nemzeti, uniós és nemzetközi szintű állását, valamint a vonatkozó szakpolitikai, piaci és társadalmi fejleményeket. A munkaprogramokat szükség szerint aktualizálni kell.
(3)  Az (1) és (2) bekezdésben említett munkaprogramokban figyelembe kell venni a tudomány, a technológia és az innováció nemzeti, uniós és nemzetközi szintű állását, valamint a vonatkozó szakpolitikai, piaci és társadalmi fejleményeket. A munkaprogramokat szükség szerint aktualizálni kell, megfelelően figyelembe véve az EURATOM program értékelésére felállított független bizottsági szakértői csoportok vonatkozó ajánlásait.
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – 1 bekezdés
Az Euratom-programon belül különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások (kkv-k), valamint általánosságban a magánszektor megfelelő részvételére és az innováció rájuk gyakorolt hatásaira. Az értékelési és a nyomonkövetési intézkedések részeként a kkv-k részvételét kvantitatív és kvalitatív szempontból értékelni kell.
Az Euratom-programon belül különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások (kkv-k), ezen belül az adott kutatási területen tevékenykedő új, feltörekvő innovatív szereplők, valamint általánosságban a magánszektor megfelelő részvételére és az innováció rájuk gyakorolt hatásaira. Az értékelési és a nyomonkövetési intézkedések részeként a kkv-k részvételét kvantitatív és kvalitatív szempontból értékelni kell.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
21 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottság jelentést készít az (1) bekezdés szerinti nyomon követés eredményeiről, és nyilvánosságra hozza azokat.
(2)  A Bizottság jelentést készít az (1) bekezdés szerinti nyomon követés eredményeiről és azokat nyilvánosságra hozza, valamint továbbítja a Parlamentnek.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
I melléklet – 2 bekezdés
Az atomenergia kérdése szerepet kap az éghajlatváltozás elleni küzdelemről és Európa importált energiahordozóktól való függőségének csökkentéséről folyó vitában. A jövőben elérendő, fenntartható energiamix kialakításának tágabb kontextusában az Euratom-program – a kutatási tevékenységek révén – hozzá fog járulni ahhoz a vitához is, hogy az atommaghasadásból nyert energia mivel és milyen mértékig járulhat hozzá a karbonszegény gazdaság megvalósításához. A nukleáris biztonság folyamatos javításának szavatolása révén a korszerűbb nukleáris technológiák jelentős javulást hozhatnak az erőforrás-hatékonyság és az erőforrások felhasználása területén is, és a jelenleginél kisebb hulladéktermeléssel járhatnak. Mindezek során a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelni a nukleáris biztonság szempontjának.
Az atomenergia jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és Európa importált energiahordozóktól való függőségének csökkentéséhez. A jövőben elérendő, fenntartható energiamix kialakításának tágabb kontextusában az Euratom-program – a kutatási tevékenységek révén – hozzá fog járulni az atommaghasadásból nyert energiának köszönhető technológiai előnyök fenntartásához a karbonszegény gazdaság megvalósítása tekintetében. A nukleáris biztonság folyamatos javításának szavatolása révén a korszerűbb nukleáris technológiák jelentős javulást hozhatnak az erőforrás-hatékonyság és az erőforrások felhasználása területén is, és a jelenleginél kisebb hulladéktermeléssel járhatnak. Mindezek során a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelni a nukleáris biztonság szempontjának.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
I melléklet – 6 bekezdés – a pont – 2 bekezdés
Az általános célkitűzéssel összhangban azon közös kutatási tevékenységek támogatása, amelyek az Unióban üzemben lévő reaktorrendszerek (ezen belül a nukleárisüzemanyag-ciklushoz kapcsolódó berendezések), illetőleg – amennyiben a nukleáris biztonságot érintő széles körű uniós szakértelem fenntartásához szükséges – a jövőben esetlegesen üzembe lépő reaktortípusok biztonságos üzemével és leszerelésével kapcsolatosak, kizárólag a biztonsági kérdésekre összpontosítva, beleértve a nukleárisüzemanyag-ciklussal összefüggésben felmerülő kérdéseket, így a particionálás és a transzmutáció kérdését is.
Az általános célkitűzéssel összhangban azon közös kutatási tevékenységek támogatása, amelyek az Unióban üzemben lévő reaktorrendszerek (ezen belül a nukleárisüzemanyag-ciklushoz kapcsolódó berendezések), illetőleg – amennyiben a nukleáris biztonságot érintő széles körű uniós szakértelem fenntartásához szükséges – a jövőben esetlegesen üzembe lépő reaktortípusok biztonságos üzemével és leszerelésével kapcsolatosak, a nukleárisüzemanyag-ciklus valamennyi szempontját illetően, beleértve a particionálás és a transzmutáció kérdését is.
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
I melléklet – 9 bekezdés – a pont – 2 bekezdés – 3 pont
3.  a megfelelő érdekelt felekkel való csereprogramok a nukleáris balesetekre és üzemzavarokra való reagálás uniós képességének fokozása a riasztási rendszereknek és a sugárzó anyagok légterjedési modellezésének kutatása, továbbá a nukleáris balesetek elemzéséhez és modellezéséhez szükséges erőforrások és szakértelem mozgósítása révén.
3.  a megfelelő érdekelt felekkel való eszmecsere az Unió nukleáris balesetekre és üzemzavarokra való reagálási képességének fokozása céljából a riasztási rendszereknek és a sugárzó anyagok környezetben (levegő, víz és talaj) való terjedése modellezésének kutatása, továbbá a nukleáris balesetek elemzéséhez és modellezéséhez szükséges erőforrások és szakértelem mozgósítása révén.
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
I melléklet – 11 bekezdés
Az Euratom-program célkitűzéseinek elérése érdekében a „Horizont 2020” keretprogram egyedi programjával megfelelő összeköttetéseket és kapcsolódási felületeket – például közös pályázati felhívásokat – kell biztosítani.
Az Euratom-program célkitűzéseinek elérése, valamint a vonatkozó területeken a nukleáris és nem nukleáris jellegű tevékenységek és tudástranszfer közöti szinergia megteremtése érdekében a „Horizont 2020” keretprogram egyedi programjával megfelelő összeköttetéseket és kapcsolódási felületeket – például közös pályázati felhívásokat – kell biztosítani.
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
II melléklet – 1 rész – b pont – bevezető rész
b)  hozzájárulás a radioaktív véghulladék kezelésére alkalmas biztonságos, hosszú távú megoldások kifejlesztéséhez, ideértve a radioaktív hulladék végleges geológiai elhelyezését, a particionálást és a transzmutációt is:
(A magyar változatot nem érinti.)
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
II melléklet – 1 rész – g pont – bevezető rész
g)  az innováció és az ipari versenyképesség előmozdítása:
g)  az innováció előmozdítása

Az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedések
PDF 189kWORD 62k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről (2018/2055(INI))
P8_TA(2018)0331A8-0265/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19. és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára(1), amely 2009 decemberében a Lisszaboni Szerződés elfogadásával lépett hatályba, és különösen annak 1., 20., 21., 23. és 31. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) „Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés” című, 2014. évi jelentésére(2),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(4), amely meghatározza és elítéli a zaklatást és a szexuális zaklatást,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőség mutatójára,

–  tekintettel az EIGE nők és lányok elleni internetes erőszakról szóló, 2017. júniusi kiadványára,

–  tekintettel az EU hármas elnökségének (Észtország, Bulgária és Ausztria) a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2017. július 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szövetségének jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és jegyzőkönyvére, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ szexuális zaklatásra és a nők elleni erőszakra vonatkozó egyéb jogi eszközeire, például az Emberi Jogok Világkonferenciája által elfogadott, 1993. június 25-i Bécsi Nyilatkozatra és Cselekvési Programra, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993. december 20-i nyilatkozatára, a nők elleni erőszak felszámolására irányuló bűnmegelőzési és büntető intézkedésekről szóló, 1997. július 21-i határozatra, az ENSZ nők elleni erőszakkal foglalkozó különleges előadóinak jelentéseire és a CEDAW Bizottság 19. számú ajánlására,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (az áldozatok jogairól szóló irányelv),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv) irányuló, 2012. november 14-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0614),

–  tekintettel a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló, az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ), a BUSINESSEUROPE, az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UEAPME) és az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (CEEP) között létrejött, 2007. április 26-i keretmegállapodásra,

–  tekintettel az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szervek európai hálózatának (EQUINET) „The Persistence of Discrimination, Harassment and Inequality for Women. The Work of Equality Bodies informing a new European Commission Strategy for Gender Equality” (A nők megkülönböztetésének, zaklatásának és egyenlőtlenségének változatlan jelenléte. Az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új stratégiája az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek munkája alapján) című, 2015-ben közzétett jelentésére,

–  tekintettel az EQUINET „Nemi alapú zaklatás és szexuális zaklatás: az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervek munkájának támogatása" című, 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezményre, különösen annak 2. és 40. cikkére(6), valamint az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i parlamenti állásfoglalásra(7),

–  tekintettel a munkahelyi zaklatásról szóló, 2001. szeptember 20-i(8), a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 2009. november 26-i(9), a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i(10), az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről szóló, 2011. december 15-i(11), a nők elleni erőszakról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2014. február 25-i állásfoglalásra(12) és a hozzá kapcsolódó, az európai hozzáadott értékre vonatkozó, 2013. novemberi értékelésre, valamint az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 2016. november 24-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti, európai unióbeli egyenlőségről (2014–2015) szóló, 2017. március 14-i(14), a nők és a férfiak közötti egyenlőség terén az Európai Unióban 2013-ban elért haladásról szóló, 2015. március 10-i(15) és a vállalatok és állami szervek bizalmas információit közérdekből bejelentő bejelentők védelmére szolgáló jogszerű intézkedésekről szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az Európai Szakszervezetek Szövetségének „Safe at home, safe at work – Trade union strategies to prevent, manage and eliminate work-place harassment and violence against women” (Biztonságban otthon és a munkahelyen – Szakszervezeti stratégiák a nőket érő munkahelyi zaklatás és erőszak megelőzésére, kezelésére és felszámolására) című jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által szervezett, a nők és a férfiak ellen a munka világában elkövetett erőszak kérdésével foglalkozó szakértői találkozóra (2016. október 3–6.) készült jelentésre,

–  tekintettel az Interparlamentáris Unió „Sexism, harassment and violence against women parliamentarians” (A parlamenti képviselőnőket érő szexizmus, zaklatás és erőszak) című, 2016-ban közzétett tanulmányára(18),

–  tekintettel a „Bullying and sexual harassment at the workplace, in public spaces, and in political life in the EU” (Az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás) című, az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2018 márciusában közzétett tanulmányra(19),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0265/2018),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az Unió egyik alapvető értéke, amelyet a Szerződések és az Alapjogi Charta is elismernek; mivel a nemi alapú erőszak a férfiak és nők közötti egyenlőtlen hatalommegosztásból és felelősségi viszonyból ered, és a patriarchális hagyományokhoz és a változatlanul fennálló nemi alapú megkülönböztetéshez köthető;

B.  mivel az idősek, különösen az idősebb egyedülálló nők, a társadalom különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportját képviselik, amikor pszichológiai és fizikai zaklatással és megfélemlítéssel szembesülnek;

C.  mivel a szexuális zaklatás a 2002/73/EK irányelv értelmében a „szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt”;

D.  mivel ezt a meghatározást az időközben végbement társadalmi és technikai fejlődés és az idő során megváltozott magatartások fényében újra kellene fogalmazni;

E.  mivel a várandósság és az anyaság okán történő zaklatás elleni küzdelem szükséges ahhoz, hogy a nők számára valóban meg lehessen teremteni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt;

F.  mivel a szexuális zaklatás az erőszak egyik formája, és a nemi alapú megkülönböztetés egyik legszélsőségesebb, de változatlanul jelen lévő formája; mivel a szexuális zaklatás áldozatainak mintegy 90%-a nő, és megközelítőleg 10%-a férfi; mivel az FRA által 2014-ben készített, az egész Unióra kiterjedő, a „Nőkkel szembeni erőszak” című tanulmány szerint felnőtt korában a nők egyharmada élt át fizikai vagy szexuális erőszakot; mivel az Unióban a nők 55%-a volt már szexuális zaklatásnak kitéve; mivel az Unión belüli áldozatok 32%-a állította, hogy az elkövető felettes, kolléga vagy ügyfél volt; mivel a konkrét képesítést igénylő vagy felsővezetői állásban lévő nők 75%-a volt már szexuális zaklatásnak kitéve; mivel a szolgáltató ágazatban foglalkoztatott nők 61%-át érte már szexuális zaklatás; mivel összességében az európai munkaerő 5–10%-a volt már valamikor megfélemlítésnek kitéve a munkahelyén;

G.  mivel mind a szexuális, mind a pszichológiai zaklatás uniós szinten tilos a munkavállalás terén, így a munkavállaláshoz való hozzáférés, a szakképzés és az előléptetés terén is, és az egészségi és biztonsági megfontolások körébe tartozik;

H.  mivel az uniós intézmények és az uniós ügynökségek feladata a hatályban lévő mechanizmusok folyamatos javítása a leghatékonyabb szabályok végrehajtásával a szexuális zaklatás fogalmának tudatosítása és a munkavállalók védelme érdekében;

I.  mivel a szexuális zaklatás eseteinek bejelentése sokszor elmarad, a probléma csekély társadalmi ismertsége, a témáról való beszélgetéshez társított félelem és szégyen, az elbocsátástól való félelem, a bizonyítékok beszerzésének nehézsége és a bejelentésre, nyomon követésre, illetve áldozatvédelemre szolgáló csatornák elégtelensége, valamint az erőszak megszokottá válása miatt;

J.  mivel a munkahelyi szexuális zaklatás jelentése sok esetben az áldozat elbocsátásához vagy a munkahelyen belüli elszigetelődéséhez vezethet; mivel a kevésbé súlyos bűncselekmények megtorlatlanul hagyása motivációt jelent a súlyosabb bűncselekményekhez;

K.  mivel a megfélemlítés és szexuális zaklatás továbbra is súlyos problémákat jelent számos társadalmi környezetben – többek között a munkahelyeken, a nyilvános térben, a virtuális térben, így az interneten, illetve a politikai életben –, valamint fokozottan van jelen az új technológiák – például a weboldalak vagy közösségi oldalak – használatával, mivel ezek lehetővé teszik, hogy az elkövetők az anonimitás mögé bújva biztonságban érezzék magukat;

L.  mivel a munkahelyi és társadalmi élet megjelenő új szervezési formáival és a magánélet, a szakmai és a társadalmi élet közötti határ elmosódásával összefüggésben erősödhet az egyénekkel vagy társadalmi csoportokkal szemben tanúsított negatív magatartás; mivel a munkahelyi megfélemlítés nagyon gyakran különböző formákat ölthet, és mind vertikális kapcsolatokon (az elkövető felettes vagy beosztott), mind horizontális kapcsolatokon (az elkövető a ranglétra ugyanazon a fokán lévő munkahelyi kolléga) belül megtörténhet;

M.  mivel a szexuális és pszichológiai zaklatás olyan jelenség, amely mindenféle korú, végzettségű, kulturális hátterű, bevételi és társadalmi helyzetű áldozatot és elkövetőt érint, és e jelenség az áldozat számára fizikai, szexuális, érzelmi és pszichológiai következményekkel jár; mivel a nemi sztereotípiák és a szexizmus, beleértve az offline és online szexista gyűlöletbeszédet, a nők elleni erőszak és a nők diszkriminációja számos formájának kiváltó oka, és akadályozza a nők társadalmi szerepvállalásának növekedését;

N.  mivel az áldozatok jogairól szóló irányelv a nemi alapú erőszakot a sértett alapvető szabadságjogainak megsértéseként határozza meg, és ez magában foglalja a szexuális erőszakot (ideértve a nemi erőszakot, a szexuális támadást és a zaklatást); mivel a nemi alapú erőszak női áldozatai és gyermekeik gyakran különleges támogatást és védelmet igényelnek, az ilyen erőszakkal kapcsolatos újbóli áldozattá válás, megfélemlítés és megtorlás nagy kockázata miatt;

O.  mivel a munka világában előforduló erőszakkal töredékesen és főképpen láthatóbb formáira, például a fizikai erőszakra összpontosítva foglalkoznak; mivel azonban a szexuális és pszichológiai zaklatásnak még károsabb hatása lehet az érintett személyekre;

P.  mivel a szexista cselekedetek és a belőlük eredő szexuális zaklatás, amelynek a nők munkahelyükön ki lehetnek téve, azon tényezők közé tartoznak, amelyek hozzájárulnak a nők munkaerőpiacról való elűzéséhez, és ezért hátrányosan befolyásolják gazdasági függetlenségüket és családi jövedelmüket;

Q.  mivel az Európai Unióban azok a nők, akik vidéki és távoli területeken lesznek zaklatás és erőszak áldozatai, rendszerint nagyobb nehézségekkel küzdenek a teljes körű segítséghez és az elkövetőkkel szembeni védelemhez való hozzájutás tekintetében;

R.   mivel a fizikai és a szóbeli – beleértve az online elkövetett – zaklatás hatásai nemcsak rövid távon károsak, hanem hosszú távon is, és okozhatnak például stresszt vagy komoly klinikai depressziót, vagy akár az áldozat öngyilkosságához vezethetnek, ahogyan ezt az ilyen esetekről szóló jelentések megszaporodott száma mutatja; mivel a negatív egészségügyi következményeken túl, a munkahelyi megfélemlítés és szexuális zaklatás negatív hatással van az egyén pályafutására, illetve a szervezetekre és a társadalomra is, például a munkahelyekről való hiányzás növekedése, a termelékenység és a szolgáltatások minőségének csökkenése és emberitőke-veszteség miatt;

S.  mivel az uniós jog előírja, hogy a tagállamoknak és az uniós intézményeknek és ügynökségeknek biztosítaniuk kell az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szerv működését, hogy az független segítséget nyújtson a zaklatás áldozatainak, független felméréseket végezzen, megfelelő, részletezett és összehasonlítható adatokat gyűjtsön, a meghatározásokkal és osztályozásokkal kapcsolatos kutatást végezzen, független jelentéseket tegyen közzé, és ajánlásokat tegyen a foglalkoztatással és képzéssel, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel és ezek nyújtásával kapcsolatos témákban, valamint az önálló vállalkozóknak;

T.  mivel az Európai Unióban élő nők nem részesülnek egyenlő védelemben a nemi alapú erőszakkal, valamint a szexuális és pszichológiai zaklatással szemben, mert a tagállamok szakpolitikái és jogszabályai eltérőek; mivel az igazságszolgáltatási rendszerek nem mindig nyújtanak elegendő támogatást a nők számára; mivel a nemi alapú erőszak elkövetője gyakran az áldozat által már ismert személy, és mivel az áldozat sok esetben függőségi viszonyban van vele, ami fokozza az erőszak bejelentésével kapcsolatos félelmet;

U.  mivel az Isztambuli Egyezményt minden tagállam aláírta, de nem mindegyikük ratifikálta, és mivel ez a késedelem akadályozza az egyezmény teljes körű végrehajtását;

V.  mivel a szexizmus és a parlamenti képviselőnők pszichológiai zaklatása valós és széles körben elterjedt probléma; mivel a zaklatás és erőszak elkövetői nemcsak a politikai ellenfelek soraiból kerülnek ki, hanem ugyanazon politikai párt tagjai is lehetnek, vagy vallási vezetők, helyi vezetők vagy akár családtagok;

W.  mivel a politikusoknak mint az állampolgárok választott képviselőinek döntő felelősségük van abban, hogy pozitív példaként szolgáljanak a szexuális zaklatás társadalmi megelőzésében és leküzdésében;

X.  mivel a nők legitimitását a politikai szférában időnként még mindig megkérdőjelezik, és mivel a nők sztereotípiák áldozatai, ez pedig elveszi a kedvüket a politikai szerepvállalástól, ami egy olyan jelenség, amely különösen feltűnő ott, ahol a nők kevésbé vannak képviselve a politikában;

Y.  mivel nem minden nemzeti és regionális parlamentnek, és nem minden helyi képviselőtestületnek vannak külön szervezeti struktúrái és belső szabályai a zaklatással kapcsolatos panaszok biztonságos és bizalmas befogadására és kezelésére szolgáló megfelelő csatornák létrehozásához; mivel a szexuális és pszichológiai zaklatásról szóló képzést kötelezővé kellene tenni minden parlamenti képviselő és alkalmazott számára, beleértve az Európai Parlamentet is;

Z.  mivel a családon belüli erőszak munkahelyi kérdés is, mert hatással lehet az áldozat munkahelyi jelenlétére, munkateljesítményére és biztonságára;

AA.  mivel szexuális és pszichológiai zaklatás nemcsak a munkahelyen fordul elő, hanem a nyilvános térben is, többek között a formális és informális tanulás helyszínén, az egészségügyi intézményekben, szabadidős tevékenységek helyszínein, az utcán és a tömegközlekedési eszközökön;

AB.  mivel az internetes fenyegetés és zaklatás során az információs és kommunikációs technológiákat használják valamely személy fenyegetésére, zaklatására, irányítására vagy manipulálására; mivel az internetes zaklatás a fiatal nők esetében speciális probléma, mivel ők többet használják ezeket a médiumokat; mivel a 28 tagú Unióban a fiatal (18 és 29 év közötti) nők 20%-a tapasztalt már internetes zaklatást;

AC.  mivel egy 2016-os tanulmány megállapította, hogy a megkérdezett nőknek több mint a fele tapasztalta már a szexuális zaklatás valamilyen formáját az Egyesült Királyságban a munkahelyeken, de négyötödük nem jelentette a zaklatást munkaadójuknak(20);

AD.  mivel az új technológiák segítséget jelenthetnek az erőszakos cselekmények elemzésében, megértésében és megelőzésében;

AE.  mivel a nők – különösen a fiatal nők – ki vannak kitéve az olyan megfélemlítésnek vagy szexuális zaklatásnak, amelyek az új technológiák, például weboldalak vagy közösségi oldalak felhasználásával történnek, esetenként a közösségi médiában működő titkos fórumok vagy csoportok szervezésében; mivel az ilyen cselekedetek közé tartoznak a nemi erőszakkal való fenyegetőzés, a halálos fenyegetés, a feltörési kísérletek, valamint a magánjellegű információk és fényképek közzététele; mivel az online és közösségi média széles körű használatával becslések szerint minden tizedik nő tapasztalta már az internetes erőszak valamilyen formáját, többek között a fenyegetést és a zaklatást 15 éves kora óta; mivel a közszerepet betöltő nők – többek között az újságírók, különösen pedig az LMBTI-személyek és a fogyatékossággal élő nők – az internetes zaklatás és az online erőszak elsődleges célpontjai, és mivel ennek következtében közülük sokaknak ki kellett lépniük a közösségi oldalakról, mert fizikai félelmet, stresszt, koncentrációs problémákat tapasztaltak, féltek hazamenni és aggódtak szeretteikért;

AF.  mivel a munkahelyi környezetben a zaklatást csak akkor lehet megelőzni, ha mind a magán-, mind az állami vállalatok olyan kultúrát alakítanak ki, amelyben a nőket egyenlőként kezelik, és a munkavállalók tisztelettel bánnak egymással;

AG.  mivel kutatások szerint a zaklatás olyan munkahelyeken gyakori, ahol a vezetésben a férfiak vannak többségben és a nők kevés hatáskörrel rendelkeznek, mint például a szórakoztatóipar és a média, de megtörténik a műszaki és jogi vállalkozásoknál, az értékesítés területén és sok egyéb ágazatban is, ha a férfiak irányította vezetés eltűri a munkavállalók szexualizált kezelését; mivel azoknál a vállalatoknál, amelyeknél több nő van a vezetésben, kevesebb szexuális zaklatás történik;

Általános ajánlások

1.  határozottan elítéli a nők elleni erőszak valamennyi formáját a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben (CEDAW) és az Isztambuli Egyezményben foglaltaknak megfelelően;

2.  hangsúlyozza, hogy a szexuális erőszak az emberi jogok megsértése, amely a sürgősen átalakítandó patriarchális hatalmi szerkezetekhez kapcsolódik;

3.  kiemeli, hogy a zaklatás és a szexuális erőszak valamennyi formájának megszüntetésében minden férfi központi szerepet játszik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan vonják be a férfiakat a figyelemfelkeltő és megelőző, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgáló, oktatási célú kampányokba; hangsúlyozza, hogy a megelőző kampányoknak a kevésbé súlyos bűncselekményekre is összpontosítaniuk kell;

4.  hangsúlyozza, hogy a lányok és nők elleni erőszak megelőzésére irányuló tudatosítási intézkedéseket és kampányokat ki kell terjeszteni a fiúkra és a férfiakra is, és az oktatás első szakaszai során kell megszervezni;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel a szexuális zaklatást tiltó uniós irányelvek helyes végrehajtását;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a nők elleni erőszakkal kapcsolatos, átfogó nemzeti cselekvési terveket és jogszabályokat, kellő figyelmet fordítva arra, hogy az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szerveknek megfelelő forrásokat biztosítsanak, beleértve, de nem kizárólag a személyzet képzését és elegendő finanszírozást;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön példákat a munkahelyen és más téren megvalósuló szexuális és pszichológiai zaklatás, illetve a várandósság és az anyaság okán történő zaklatás elleni küzdelemmel kapcsolatos bevált gyakorlatokból, és terjessze ezen értékelés eredményeit széles körben;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak saját és megfelelő forrásokat a nők elleni szexuális és pszichológiai zaklatás elleni küzdelmet valamennyi szinten célzó programokat és fellépéseket finanszírozó mechanizmusoknak, különösen az új technológiák használatára és az innováció nyújtotta eszközökre összpontosítva, például a kutatási és innovációs folyamatokba való beruházás növelésével e jelenség megszüntetése céljából;

9.  felhívja az európai ombudsmant, hogy gyűjtsön adatokat az uniós intézményeken és ügynökségeken belüli különböző meglévő védelmi szabályokról, és tegyen közzé kötelező érvényű következtetéseket a szabályok és a bevett gyakorlatok összehangolása érdekében;

10.  sajnálja, hogy egyes tagállamok még nem ratifikálták az Isztambuli Egyezményt, és felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul ratifikálják és maradéktalanul hajtsák végre az egyezményt; felkéri továbbá azokat a tagállamokat, amelyek már ratifikálták az Isztambuli Egyezményt, hogy maradéktalanul hajtsák végre azt;

11.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkossanak világos képet a szexuális zaklatással kapcsolatos, Unión belüli helyzetről jobb és tudományosan jobban megalapozott, az új kihívásokat (például az internetes megfélemlítést) is tárgyaló tanulmányok segítségével;

12.  örömmel fogadja a széles körű, többek között a közösségi médiában is zajló nyilvános vitát, amely hozzájárul a szexuális zaklatással és az elfogadható magatartással kapcsolatos határok újbóli kijelöléséhez; üdvözli különösen az olyan kezdeményezéseket, mint a #MeToo mozgalom, és erőteljesen támogat a kampányban részt vevő minden nőt és lányt, így azokat is, akik feljelentették bántalmazóikat;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a munkahelyi, a nyilvános térben és a politikai életben történő megfélemlítés és szexuális zaklatás elleni küzdelem érdekében, valamint hogy abba foglalja bele a (szexuális vagy egyéb módon történő) zaklatás és megfélemlítés naprakész és átfogó fogalommeghatározását;

14.  hangsúlyozza, hogy fel kell lépni az állandó és elhúzódó zaklatás vagy a munkavállalók megfélemlítése ellen, ami megalázásukhoz, elszigetelésükhöz vagy kollégáik közül való kizárásukhoz vezet vagy ezt szolgálja;

15.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Eurostattal és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével együttműködve nemzeti, regionális és helyi szinten javítsák, mozdítsák elő és biztosítsák a szexuális és nemi alapú megkülönböztetés és pszichológiai zaklatás – többek között az internetes zaklatás – eseteire vonatkozó megfelelő, nemek és életkor alapján részletezett, összehasonlítható adatok szisztematikus gyűjtését; ösztönzi a munkaadói szervezeteket, a szakszervezeteket és a munkáltatókat, hogy ágazati és foglalkozásspecifikus szakértelmük rendelkezésre bocsátásával aktívan kapcsolódjanak be az adatgyűjtési folyamatba;

16.  megjegyzi, hogy ahhoz, hogy összehasonlítható adatokat kapjunk a szexuális zaklatás és a megfélemlítés gyakoriságáról a tagállamokban, a problémák felismerésére és jobb ismeretére kell helyezni a hangsúlyt a tájékoztatásra és képzések biztosítására irányuló erőfeszítések összehangolásával;

17.   ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a nők és lányok elleni erőszak minden formája és a nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló irányelvre, amelynek tartalmaznia kell a nők elleni erőszak különböző formáinak közös fogalommeghatározásait, ideértve a (szexuális vagy egyéb módon történő) zaklatás és megfélemlítés naprakész és átfogó fogalommeghatározását, valamint a közös jogi normákat a nők elleni erőszak büntetendővé nyilvánítására; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó uniós stratégiát a nemi alapú erőszak minden formája ellen, beleértve a nők és lányok ellen irányuló szexuális zaklatást és szexuális erőszakot, a nők beszámolói és első kézből szerzett tapasztalatai formájában tett tanúságtételek alapján;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre megfelelő állami forrásokat annak biztosításához, hogy a bűnüldöző szerveknél dolgozó tisztviselők, a bírák és minden köztisztviselő, aki szexuális zaklatási és megfélemlítési ügyekkel foglalkozik, képzésben részesüljön a munkahelyen és azon túl elkövetett erőszak és zaklatás felismerése érdekében;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a nemi alapú erőszak, valamint a szexuális és pszichológiai zaklatás áldozatai részére színvonalas, könnyen hozzáférhető és megfelelően finanszírozott speciális szolgáltatások biztosításáról, valamint hogy ismerjék el, hogy a nők elleni erőszak ilyen megnyilvánulásai összekapcsolódnak, és hogy azokat átfogó megközelítés alapján kell kezelni, figyelmet fordítva a nők elleni erőszakot kiváltó társadalmi és kulturális szempontokra és lehetővé téve a szakosodott szolgálatok számára, hogy a jelenség megelőzését és kezelését szolgáló technológiai eszközöket szerezzenek be;

20.  felszólítja a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy biztosítsanak megfelelő terveket és erőforrásokat annak biztosítása érdekében, hogy az erőszak és a zaklatás áldozatait a vidéki és a távol eső területeken ne fosszák meg a segítséghez és védelemhez való hozzáféréstől, vagy e hozzáférésüket ne korlátozzák;

21.  kéri a Bizottságot, hogy lépjen fel a nemi alapú erőszak újonnan megjelenő formái, például az online zaklatás ellen, kiterjesztve a jogellenes gyűlöletbeszédnek a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló kerethatározatban szereplő meghatározását a nőgyűlöletre is, és biztosítsa, hogy a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódex szintén kiterjedjen ezekre a bűncselekményekre; olyan oktatási programok kidolgozására szólít fel, amelyek arra ösztönzik a nőket, hogy az új technológiák használata terén fejlesszék a készségeiket annak érdekében, hogy a virtuális térben jobban tudják kezelni a szexuális zaklatás és a megfélemlítés valamennyi formáját, és arra ösztönzi a szakosodott szolgálatokat, hogy működjenek együtt olyan adat- és erőforrásrendszerek létrehozása érdekében, amelyek segítségével nyomon követhető és elemezhető a nemi alapú erőszak problémája, az új általános adatvédelmi ((EU) 2016/679) rendelet megsértése nélkül;

22.  elítéli továbbá a szexuális zaklatás és a más típusú bántalmazások széles körű előfordulását, különösen az online játékokban és a közösségi médiában, és arra ösztönzi a médiavállalatokat és szolgáltatókat, hogy kövessék nyomon a zaklatás előfordulásának minden esetét, és késedelem nélkül reagáljanak rá; ezért különböző intézkedéseket szorgalmaz, többek között tájékoztató kampányokat, speciális képzéseket és a jogsértőkkel szembeni fegyelmi szankciókra vonatkozó belső szabályok bevezetését, valamint ezen gyakorlatok áldozatainak pszichológiai és/vagy jogi támogatását, a munkahelyi és az online környezetben történő megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzése és leküzdése érdekében;

Munkahelyi erőszak

23.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak, a helyi és regionális hatóságoknak, a munkáltatói szervezeteknek és a szakszervezeteknek meg kell érteniük, hogy milyen akadályokkal szembesülnek a nők, ha bejelentik a szexuális zaklatást, nemi alapú megkülönböztetést és erőszakot, és ezért sürgősen teljes körű támogatást és bátorítást kell nyújtaniuk a nőknek többek között a szexuális zaklatás, a nemi alapú megkülönböztetés, a várandósság és az anyaság okán történő zaklatás és a megfélemlítés eseteinek – a lehetséges következményektől való félelemtől mentes – bejelentéséhez, valamint olyan mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyek lehetővé teszik és támogatják a nőket a visszaélések biztonságos bejelentésében;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy aktív és hatékony szakpolitika alkalmazásával előzzék meg a nők elleni erőszak minden formáját, és küzdjenek ellene, beleértve a szexuális zaklatást és a szexizmus és megfélemlítés eseteit, amelyeket legtöbbjüknek a munkahelyen kell elszenvednie;

25.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a munkahelyi erőszakra és a zaklatásra vonatkozó normákra, amelyek jogi keretet biztosítanak a kormányok, a munkáltatók, a vállalkozások és a szakszervezetek fellépése számára valamennyi szinten;

26.  megjegyzi, hogy egyes ágazatok és foglalkozások jobban ki vannak téve az erőszaknak, különösen az egészségügyi ellátás, a nyilvános segélyhívó szolgálatok, a politika, az oktatás, a közlekedés, a házimunka, a mezőgazdaság és a vidéki gazdaság, valamint a textil-, ruha-, bőr- és cipőágazat;

27.  megjegyzi, hogy a munkavállalók egyes csoportjait nagyobb mértékben érintheti a munkahelyi megfélemlítés és erőszak, különösen a várandós nőket és a szülőket, a fogyatékossággal élő nőket, a migráns nőket, az őslakos nőket, az LMBTI-személyeket, a gyakornokokat és a részmunkaidőben vagy ideiglenes szerződéssel dolgozó nőket;

28.  megjegyzi, hogy a nemkívánatos magatartás származhat egyidejűleg különböző forrásokból, vagy kapcsolódhat a szakmai, magán- és a társadalmi élethez, hátrányosan érintve minden egyént, szakmai vagy társadalmi csoportot ezeken a területeken;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be intézkedéseket a munkahelyi erőszak és zaklatás megelőzésére és az ellenük való küzdelemre olyan szakpolitikák révén, amelyek megelőző intézkedéseket, hatékony, átlátható és bizalmas eljárásokat hoznak létre a panaszok kezelésére, az elkövetők szigorú és visszatartó erejű szankcionálására, valamint átfogó tájékoztatást és képzéseket nyújtanak annak biztosítására, hogy a munkavállalók megértsék a szabályokat és eljárásokat, és támogatják a vállalkozásokat az említett intézkedések végrehajtására vonatkozó cselekvési tervek kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket nem a meglévő struktúrákba kell beilleszteni, ha ezeknek a struktúráknak már eleve részét képezik a nemi megkülönböztetésre visszavezethető akadályok;

30.  felhívja a tagállamokat, hogy áldozzanak a munkaügyi felügyelők szakértő pszichológusokkal együttműködésben végzendő képzésére, és gondoskodjanak arról, hogy a vállalatok és szervezetek szakképzett szakmai és pszichoszociális támogatást nyújtsanak az áldozatok számára;

31.  felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket annak biztosítására, hogy az állami és magánvállalatok és szervezetek szervezzenek kötelező képzést a szexuális zaklatásról és megfélemlítésről az összes munkavállaló és a vezető feladatokat ellátók számára; hangsúlyozza, hogy egy hatékony képzésnek interaktívnak és folyamatosnak kell lennie, az adott munkahely igényeihez kell igazodnia, és külső szakértőnek kell tartania;

32.  kiemeli a zaklatási esetek bejelentésének gyakori elmaradását, és hangsúlyozza, hogy fontos lenne a képzett és az ügyeket bizalmasan kezelő tanácsadók jelenléte minden szervezetben az áldozatok támogatása, a bejelentések segítése és a jogi segítségnyújtás érdekében;

33.  hangsúlyozza, hogy a vállalatoknak a szexuális zaklatással szemben zéró toleranciát kell tanúsítaniuk, és ezt támogató szabályokat kell bevezetniük, valamint hogy a vállalatoknak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi munkatárs ismerje e szabályokat, a bejelentési eljárásokat és a munkahelyi szexuális zaklatással kapcsolatos jogait és kötelességeit;

34.  felhívja a médiavállalatokat, hogy védelmezzék és támogassák azokat az újságírókat, akik internetes megfélemlítés áldozatává válnak, és alkalmazzák az olyan bevált gyakorlatokat, mint a figyelemfelhívó kampányok, a vezetőség megfelelő – többek között az áldozathibáztatás és a másodlagos viktimizáció elkerüléséről szóló – képzése és a kiberbiztonság javítása, valamint az érintett számára nyújtott jogi támogatás panasza beadása során;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nők és férfiak egyenlő díjazásának biztosítása érdekében, hogy elkerüljék a hatalommal való visszaélést és előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget és az emberi méltóság tiszteletét, amely alapvető fontosságú a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az egyenlő díjazás a bérezés átláthatóságával és a feltételezett áldozatok tájékoztatáshoz való jogának fenntartásával, a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód és foglalkoztatási lehetőségek biztosításával, valamint a nők köz- és magánszektorbeli döntéshozói és felsővezetői pozíciókhoz való hozzáférésének biztosításával és megkönnyítésével, azaz a nők igazgatótanácsi kiegyensúlyozott képviseletével garantálható; felhívja ennélfogva a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy újraindítsák a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv folyamatát, amelyet a Tanács 2013 óta visszatart;

36.  úgy véli, hogy a munkahelyi erőszak átfogó megközelítésére van szükség, amely magában foglalja a megfélemlítésnek, a szexuális zaklatásnak és a várandósság és az anyaság okán történő zaklatásnak a formális és informális gazdaságokban a fizetetlen munka különböző formáival (például a megélhetéshez szükséges gazdálkodás, az ételkészítés, a gyermekek és idősek gondozása) és a munkatapasztalatok széles skálájával (például tanulószerződéses gyakorlati képzés, szakmai gyakorlat és önkéntes munka) való együttes jelenlétének elismerését;

37.  kéri, hogy mihamarabb fogadják el az írásbeli tájékoztatási kötelezettségről szóló irányelv (91/533/EGK tanácsi irányelv) felülvizsgálatát;

38.  elismeri, hogy a családon belüli erőszak gyakran átgyűrűzik a munkahelyre, negatív hatással van a munkavállalók életére és a vállalkozások termelékenységére, és hogy ez az átgyűrűzés az ellenkező irányba is történhet, a munkahelyről a családi életbe; ebben az összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást az európai védelmi határozatok munkahelyi alkalmazhatóságáról, és tisztázza a munkáltatók felelősségi körének kérdését;

39.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a várandósság és az anyaság okán történő zaklatás munkahelyi jelenségét;

Erőszak a politikai életben

40.  felszólítja valamennyi politikust, hogy tartsa be a legmagasabb szintű magatartási normákat, és felelősen, példamutatóan lépjen fel a szexuális zaklatás megelőzéséért és leküzdéséért a parlamentekben és azokon túl;

41.  elítéli a női politikusokkal szemben a közösségi médiában „trollkodás” formájában elkövetett zaklatás mindenféle előfordulását, amely magában foglalja szexista és becsmérlő üzenetek terjesztését, többek között halálos fenyegetéseket és nemi erőszakkal való fenyegetőzést;

42.  hangsúlyozza, hogy pártokon átívelő irányelveket és eljárásokat kell létrehozni a politikai hivatalokra megválasztott személyek, valamint a munkavállalók védelmére;

43.  elismeri, hogy a paritásos listák minden szinten kulcsszerepet játszanak a nők politikában való részvételének lehetővé tételében és a nőket diszkrimináló hatalmi struktúrák átalakításában; felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be ilyen listákat az európai parlamenti választások tekintetében;

44.  felszólítja valamennyi – többek között az Európai Parlamentben képviselt – politikai pártot, hogy tegyenek konkrét lépéseket e probléma megoldása érdekében, beleértve cselekvési tervek bevezetését és a pártok belső szabályzatainak felülvizsgálatát, hogy bevezessék a szexuális zaklatás elkövetői és a nők politikai életben való megfélemlítése elleni zéró tolerancia politikáját, a megelőző intézkedéseket, a panaszkezelési eljárásokat és a megfelelő szankciókat;

45.  felhívja a nemzeti és regionális parlamenteket, valamint a helyi képviselőtestületeket, hogy belső eljárások keretében és/vagy a rendőrséggel együttműködve teljes mértékben támogassák az áldozatokat, vizsgálják ki és az idők során bizalmasan tartsák nyilván az ügyeket, biztosítsanak minden alkalmazott és képviselő számára a tisztelettel és méltósággal kapcsolatos kötelező képzést, valamint saját intézményeikben minden szinten fogadjanak el a zéró toleranciát biztosító egyéb bevált gyakorlatokat;

46.  sürgeti összes érintett szereplőjét, hogy biztosítsa a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. évi állásfoglalásának teljes körű és gyors végrehajtását; úgy véli, hogy feladata a szexuális zaklatással szembeni zéró tolerancia biztosítása és az áldozatok megfelelő védelme és támogatása; e tekintetben a következőkre hív fel:

   független szakértőkből álló munkacsoport felállítása, amelynek feladata a szexuális zaklatással és visszaéléssel kapcsolatos parlamenti helyzet vizsgálata;
   a Parlament illetékes testületei összetételének értékelése és – amennyiben szükséges – felülvizsgálata a függetlenség és a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;
   kötelező képzés a teljes személyzet és minden képviselők számára;
   egyértelmű ütemterv az állásfoglalásban megfogalmazott összes követelés átfogó végrehajtására;

47.  felhívja a politikusokat, hogy mozdítsák elő a vezetők képzését és maguk is vegyenek részt benne a vezetőség részéről az elnéző magatartás elkerülése és azon helyzetek azonosítása érdekében, amelyekben nők elleni erőszakra kerül sor;

Nyilvános térben elkövetett erőszak

48.  felhívja a Bizottságot, hogy a változó kommunikációs technológiák figyelembevételével határozza meg a nyilvános tér fogalmát, és ezért a fogalommeghatározásba foglalja bele a „virtuális” nyilvános tereket is, így például a közösségi hálózatokat és weboldalakat;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg a nyilvános térben elkövetett zaklatásra vonatkozó külön jogszabályok elfogadását, beleértve a beavatkozási programokat is, különös hangsúlyt fektetve a közelben tartózkodók beavatkozásának szerepére;

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek a nyilvános térben elkövetett szexuális zaklatás okainak és következményeinek megállapítására irányuló további kutatásokat, beleértve a szexista és sztereotip hirdetések esetleges hatását az erőszak és a zaklatás előfordulására;

51.  kiemeli, hogy a nemi sztereotípiák és a patriarchális hatalmi viszonyok elleni, a szexuális erőszakkal szembeni zéró toleranciát hirdető figyelemfelkeltő kampányok a legjobb eszközök közé tartoznak a nyilvános térben elkövetett nemi alapú erőszak kezelése terén;

52.  kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló oktatás minden szinten alapvető eszköz a nem megfelelő magatartás e formáinak elkerülésére és megszüntetésére, a beállítódás megváltoztatására és a szexizmussal és szexuális zaklatással kapcsolatos kulturális tolerancia csökkentésére; hangsúlyozza, hogy a témával kapcsolatban oktatási programok és iskolai viták bevezetésére van szükség; megjegyzi, hogy az érdekelt nem kormányzati szervezetekkel és egyenlőségi testületekkel együttműködésben az említett programoknak és vitáknak – amennyiben szükséges és megfelelő – tartalmazniuk kell a szexuális zaklatás megelőzéséről és az ellene teendő intézkedésekről szóló tájékoztatást és beszélgetést az áldozatok jogaival kapcsolatos figyelemfelkeltés, valamint annak érdekében, hogy emlékeztessenek a nők tárgyiasításával kapcsolatos vonatkozásokra;

53.  felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a tájékoztató kampányokat a középiskolákban, és hogy az iskolai és egyetemi tantervekbe vegyék fel az internetes megfélemlítés problémáját; sürgeti, hogy a megfélemlítés és a szexuális zaklatás elleni küzdelem érdekében különösen a sikeres „Delete Cyberbullying” című kampány és a „Biztonságosabb internet” kezdeményezés folytatódjon, hogy a fiatalok, Európa jövőbeli polgárai megértsék a nemek közötti egyenlőség és a nők tisztelete felé történő elmozdulás szükségességét;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy az iskolák számára hozzanak létre bejelentési rendszert az internetes megfélemlítés összes esetének nyomon követése céljából;

55.  megjegyzi, hogy a tagállamokban hozott egyes intézkedések hatékonynak bizonyultak a nyilvános térben elkövetett zaklatás csökkentésében, ilyen például a hivatalos felügyelet (a rendőrség és/vagy a tömegközlekedési dolgozók jelenléte a tömegközlekedési eszközökön, a zártláncú televízió (CCTV) és a természetes felügyelet (jobb láthatóság és jobb világítás);

56.  felhívja a tagállamokat, hogy emlékeztessék az internetszolgáltatókat azon kötelezettségükre, hogy az áldozatok védelme érdekében védjék internetes fogyasztóikat az ismétlődő bántalmazás vagy fenyegetés eseteinek kezelésével, tájékoztassák az elkövetőket arról, hogy nem cselekedhetnek büntetlenül, és ezáltal változtassák meg az elkövetők magatartását;

57.  felhívja a tagállamokat, hogy a számítástechnikai szakértők és megfelelő felügyeleti szervek, például a postai szolgáltatásokat ellenőrző hatóság segítségével ellenőrizzék jobban az internetes oldalakat a megfélemlítés és a szexuális zaklatás áldozatainak védelme és szükség esetén a támadások megelőzése és megbüntetése érdekében;

58.  felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak megfelelő eszközöket az olyan kifejezések eltávolítására a sajtó és a politika nyelvhasználatából, illetve a közbeszédből, amelyek ösztönzik az erőszakos viselkedést és lealacsonyítják a nőket, és ezáltal megsértik emberi méltóságukat;

59.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze jogszabályaikat és a nemi alapú erőszak meghatározását a nők elleni erőszak Isztambuli Egyezményben szereplő meghatározásával annak érdekében, hogy növeljék a zaklatással és megfélemlítéssel szembeni jogszabályok hatékonyságát;

60.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a szexuális zaklatást tiltó uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását nyomon követő mechanizmusokat, és biztosítsanak az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szervek számára minden tagállamban elegendő forrást a diszkrimináció elleni fellépéshez;

o
o   o

61.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 326., 2012.10.26., 391. o.
(2) http://fra.europa.eu/en/publication/2014/violence-against-women-eu-wide-survey-main-results-report
(3) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(4) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
(5) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(6) https://rm.coe.int/168008482e
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0329.
(8) HL C 77. E, 2002.3.28., 138. o.
(9) HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
(10) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o.
(11) HL C 168. E, 2013.6.14., 102. o.
(12) HL C 285., 2017.8.29., 2. o.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0451.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073.
(15) HL C 316., 2016.8.30., 2. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0402.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0417.
(18) https://www.ipu.org/resources/publications/reports/2016-10/sexism-harassment-and-violence-against-women-parliamentarians
(19) Tanulmány – „Bullying and sexual harassment at the workplace, in public spaces, and in political life in the EU” (Az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás). Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, 2018. március.
(20) https://www.tuc.org.uk/sites/default/files/SexualHarassmentreport2016.pdf


A nyelvek közötti egyenlőség a digitális korban
PDF 170kWORD 57k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása a nyelvek közötti egyenlőségről a digitális korban (2018/2028(INI))
P8_TA(2018)0332A8-0228/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkének (1) bekezdésére és 22. cikkére,

–  tekintettel a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, 2003. évi UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel a közszféra információinak újrafelhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/37/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az európai közigazgatások, üzleti vállalkozások és polgárok rendelkezésére álló interoperabilitási megoldásokra és közös keretekre vonatkozó programnak (ISA2 program) mint a közszféra korszerűsítése eszközének létrehozásáról szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2240 európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az európai többnyelvűségi stratégiáról szóló, 2008. november 21-i tanácsi állásfoglalásra (2008/C 320/01)(4),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról és a 2006/971/EK, a 2006/972/EK, a 2006/973/EK, a 2006/974/EK és a 2006/975/EK határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 3-i tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2010-ben ratifikált,

–  tekintettel a „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség” című, 2008. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2008)0566),

–  tekintettel az európai digitális menetrendről szóló, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–  tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére” című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

–  tekintettel az „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i bizottsági közleményre (COM(2015)0192),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Európai digitális menetrend” című bizottsági közleményről (COM(2010)0245) szóló véleményére(6),

–  tekintettel az UNESCO Általános Konferenciájának 2003. október 15-én Párizsban megrendezett 32. ülésén elfogadott, a többnyelvűség használatáról és előmozdításáról, valamint a kibertérhez való egyetemes hozzáférésről szóló ajánlásra,

–  tekintettel az Eurobarométer 2012 júniusában „Az európaiak és az európai nyelvek” címmel közzétett 386. különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésén elfogadott elnökségi következtetésekre (SN 100/1/02 REV 1),

–  tekintettel a siketek jelnyelveiről szóló, 1988. június 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A kulturális sokszínűség megőrzéséről és támogatásáról: az európai régiók és nemzetközi szervezetek, például az UNESCO és az Európa Tanács szerepe” című, 2004. január 14-i állásfoglalására(8) és a bővítés és a kulturális sokszínűség kapcsán a regionális és kevésbé használt nyelvekről, az európai kisebbségi nyelvekről szóló, 2003. szeptember 4-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség tárgyú, 2009. március 24-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának Jövőkutatás Osztálya (STOA) által „Nyelvi egyenlőség a digitális korszakban – az emberi nyelv projekt felé” címmel 2017. márciusban közzétett tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0228/2018),

A.  mivel a nyelvi technológiák megkönnyíthetik a siketek és nagyothallók, a vakok és látássérültek, valamint a diszlexiások számára a kommunikációt, és mivel e jelentés alkalmazásában a „nyelvi technológia” olyan technológiára utal, amely nem csak beszélt nyelveket támogat, hanem jelnyelveket is, elismerve, hogy a jelnyelvek Európa nyelvi sokszínűségének fontos elemét képezik;

B.  mivel a nyelvi technológiák fejlődése számos kutatási és tudományterületet foglal magában, ideértve a számítógépes nyelvészetet, a mesterséges intelligenciát, a számítástechnikai tudományokat és a nyelvészetet (olyan alkalmazási területekkel együtt, mint többek között a természetes nyelvek feldolgozása, a szöveganalitika, a beszédtechnológia, az adatbányászat);

C.  mivel az Eurobarométer „Az európaiak és az európai nyelvek” címmel közzétett 386. különjelentése szerint az európaiaknak csak valamivel több mint a fele (54 %) képest társalgást folytatni legalább egy idegen nyelven, a negyedük (25 %) beszél legalább két idegen nyelven és csak minden tízedik európai (10 %) bír tárgyalóképes tudással legalább három idegen nyelven;

D.  mivel az Európai Uniónak 24 hivatalos, illetve több mint 60 nemzeti és regionális nyelve van, a migránsok nyelvei mellett, és számos államilag elismert jelnyelv létezik a tagállamokban az UNCRPD Egyezmény alapján; mivel a többnyelvűség az európai kulturális sokszínűség egyik legnagyobb értéke, ugyanakkor a valóban integrált Unió kialakítása előtt álló egyik legjelentősebb kihívás is;

E.  mivel a földrajzi, társadalmi és gazdasági akadályok leküzdése keretében a széles sávú hozzáférés biztosítása érdekében a helyi közösségeknek, például az őslakos, vidéki vagy távoli közösségeknek nyújtott támogatás az európai szintű hatékony többnyelvűségi politika egyik elengedhetetlen előfeltétele;

F.  mivel a többnyelvűség számos uniós szakpolitikai terület hatálya alá tartozik, ideértve a kultúrát, az oktatást, a gazdaságot, a digitális egységes piacot, az egész életen át tartó tanulást, a foglalkoztatást, a társadalmi befogadást, a versenyképességet, az ifjúságot, a civil társadalmat, a mobilitást, a kutatást és a médiát; mivel a kölcsönös megértés ösztönzése céljából nagyobb figyelmet kell fordítani a kultúrák és nyelvek közötti párbeszéd előtt álló akadályok felszámolására;

G.  mivel a Bizottság elismeri, hogy a digitális egységes piacnak többnyelvűnek kell lennie; mivel a nyelvi akadályok problémájának kezelésére nem született javaslat közös európai politikára;

H.  mivel a nyelvi technológiákat gyakorlatilag az összes hétköznapi termékben és szolgáltatásban alkalmazzák, mivel valamilyen mértékben mindegyik használja a nyelvet (ideértve különösen az összes internethez kapcsolódó terméket, köztük a keresőmotorokat, a közösségi hálózatokat és az e-kereskedelmi szolgáltatásokat); mivel a nyelvi technológiák használata egyre nagyobb hatást gyakorol az európai polgárok mindennapi jóléte szempontjából alapvető fontosságú területekre, például az oktatásra, a kultúrára és az egészségügyre is;

I.  mivel a határokon átnyúló e-kereskedelem nagyon alacsony szintű, 2015-ben az európai polgárok mindössze 16%-a vásárolt online más uniós országokból; mivel a nyelvi technológiák hozzájárulhatnak a jövőbeli európai határokon átnyúló és nyelveken átívelő kommunikációhoz, a gazdasági növekedés és a társadalmi stabilitás fokozásához és a természetes akadályok elhárításához, ezáltal tiszteletben tartva és megőrizve a kohéziót és a konvergenciát, és megerősítve az Unió versenyképességét világszerte;

J.  mivel a technológiai fejlődés egyre inkább nyelvi alapú, és a növekedés és a társadalom szempontjából következményekkel jár; mivel sürgősen szükség van a nyelveket nagyobb mértékben figyelembe vevő és a technológiai, ugyanakkor az igazi multidiszciplináris kutatásra és oktatásra a digitális kommunikáció és a nyelvi technológiák, valamint azok növekedéssel és társadalommal való viszonya tekintetében;

K.  mivel azon barcelonai célkitűzés teljesítése, miszerint lehetővé kell tenni a polgárok számára, hogy anyanyelven kívül további két nyelven kommunikáljanak, nagyobb lehetőséget nyújtana az emberek számára a kulturális, oktatási és tudományos digitális tartalmakhoz való hozzáférésre és a polgári felelősségvállalásra, a digitális egységes piachozu való hozzáférésen túl; mivel a további eszközök – különösen azok, amelyeket a nyelvi technológiák biztosítanak – kulcsfontosságúak az európai többnyelvűség kezelése és a személyek többnyelvűsége szempontjából;

L.  mivel a mesterséges intelligencia területén jelentős áttörésekre került sor, és a nyelvi technológiák gyors ütemben fejlődnek; mivel a nyelvközpontú mesterséges intelligencia gyors ütemű fejlődése valamennyi európai nyelven (és azon kívül) új lehetőségeket teremt a digitális kommunikáció, a digitálisan bővített kommunikáció és a technológia által támogatott kommunikáció számára, ami a különböző nyelvek beszélői számára egyenlő hozzáférést nyújt az információhoz és a tudáshoz, és javítja az informatikai hálózatok funkcióit;

M.  mivel az együttműködésnek, a szolidaritásnak, az egyenlőségnek, egymás elismerésének és tiszteletének mint közös európai értékeknek azt kellene jelenteniük, hogy valamennyi polgár teljes körűen és egyenlően hozzáfér a digitális technológiákhoz, ami nemcsak javítaná az európai kohéziót és jólétet, hanem lehetővé tenné a többnyelvű digitális egységes piac létrejöttét is;

N.  mivel a technológiai eszközök – például a videojátékok vagy az oktatási alkalmazások – kisebbségi vagy ritkábban használt nyelveken való elérhetősége döntő jelentőséggel bír a nyelvi készségek fejlesztése szempontjából, főleg a gyermekek esetében;

O.  mivel a ritkábban használt európai nyelveket beszélőknek képesnek kell lenniük arra, hogy kulturális téren megfelelő módon fejezzék ki magukat és a helyi nyelveken megteremthessék saját kulturális tartalmaikat;

P.  mivel a megnövekedett számítási kapacitáson és a hatalmas adatmennyiségekhez való hozzáférésen alapuló új módszerek – például a mély tanulás – kialakulása révén a nyelvi technológiák a nyelvi akadályok áthidalásának valódi megoldásává válnak;

Q.  mivel a nyelvi akadályok jelentős hatással vannak az európai identitás megteremtésére és az európai integrációs folyamat jövőjére nézve; úgy véli, hogy az uniós polgárokat az interneten és azon kívül is az anyanyelvükön kell tájékoztatni az uniós döntéshozatalról és szakpolitikákról;

R.  mivel a nyelv az egyre hatalmasabbra bővülő nagy adathalmazok igen tekintélyes részét teszi ki;

S.  mivel hatalmas mennyiségű adat áll rendelkezésre emberi nyelveken kifejezve; mivel a nyelvi technológiák kezelése innovatív it-termékek és -szolgáltatások széles körének kialakítását teheti lehetővé az iparban, a kereskedelemben, a kormányzatban, a kutatásban, a közszolgáltatásokban és a közigazgatásban, csökkentve a természetes akadályokat és a piaci költségeket;

A nyelvek egyenlőségének elérése előtt álló jelenlegi akadályok Európában, a digitális korban

1.  sajnálja, hogy Európában a megfelelő politikák hiánya miatt jelenleg egyre nagyobb a technológiai szakadék a bővebb erőforrásokkal rendelkező nyelvek és a kevesebb erőforrással rendelkező nyelvek között, attól függetlenül, hogy utóbbiak hivatalos nyelvek, hivatalos társnyelvek vagy nem hivatalos nyelvek-e az Unióban; sajnálja továbbá, hogy több mint 20 európai nyelvet a nyelv digitális kihalása fenyeget; megjegyzi, hogy az Uniónak és intézményeinek kötelességük Európa nyelvi sokszínűségének fokozása, előmozdítása és megőrzése;

2.  rámutat, hogy a digitális technológia az elmúlt évtizedben jelentős hatással volt a nyelvek fejlődésére, amelynek mértékét még mindig nehéz felbecsülni; azt ajánlja a szakpolitikai döntéshozóknak, hogy komolyan vizsgálják meg azokat a tanulmányokat, amelyek szerint a digitális kommunikáció rontja a fiatal felnőttek olvasás- és íráskészségeit, ami a generációk között nyelvhelyességi és műveltségi akadályokat emel és általános nyelvi értékvesztéshez vezet; úgy véli, hogy a digitális kommunikációnak a nyelvek bővítését, gazdagítását és fejlesztését kellene szolgálnia, és hogy ezen ambícióknak tükröződniük kellene az írástudással kapcsolatos nemzeti oktatásban és szakpolitikákban;

3.  hangsúlyozza, hogy a kevésbé használt európai nyelvek jelentős hátrányba kerülnek az eszközök, források és a kutatási finanszírozás akut hiánya miatt, amely akadályozza a kutatók tevékenységét és szűkíti a kutatásaik körét, és még abban az esetben is, ha a kutatók rendelkeznek a szükséges technológiai készségekkel, nem képesek maximálisan kiaknázni a nyelvi technológiákat;

4.  megjegyzi, hogy mélyül a digitális szakadék a széles körben használt és a kevésbé használt nyelvek között, valamint, hogy fokozódik az európai társadalom digitalizációja, amely egyenlőtlenségekhez vezet az információhoz való hozzáférés terén, különösen az idősek, az alacsony jövedelműek és a hátrányos helyzetűek esetében; hangsúlyozza, hogy a tartalmak különböző nyelveken való elérhetővé tétele csökkentené a nyelvek közötti egyenlőtlenségeket;

5.  megjegyzi, hogy bár Európa erőteljes tudományos alapokkal rendelkezik a nyelvmérnökség és a nyelvi technológiák területén, egy olyan időszakban, mikor a nyelvi technológiák hatalmas lehetőséget jelentenek számára gazdasági és kulturális szempontból egyaránt, mégis, továbbra is messze elmarad az élmezőnytől a piac szétaprózódása, a tudásba és a kultúrába való elégtelen befektetés, a rosszul koordinált kutatás, a nem megfelelő finanszírozás és a jogi akadályok miatt; megjegyzi továbbá, hogy a piacot jelenleg nem európai szereplők uralják, amelyek nem foglalkoznak a többnyelvű Európa sajátos szükségleteivel; kiemeli, hogy e téren paradigmaváltásra van szükség, valamint meg kell erősíteni Európa nyelvi technológiák terén elfoglalt vezető helyét, e célból létrehozva egy konkrétan Európa igényeire és szükségleteire szabott projektet;

6.  megjegyzi, hogy a nyelvi technológiák először angolul állnak rendelkezésre; tudatában van annak, hogy a globális és európai gyártók és vállalatok gyakran nyelvi technológiákat is fejlesztenek a viszonylag jelentős piaccal rendelkező, nagyobb európai nyelvek, a spanyol, a francia és a német számára (ám egyes alterületeken már ezen nyelvek esetében is hiányoznak bizonyos erőforrások); hangsúlyozza ugyanakkor, hogy általános, uniós szintű fellépésre (politikára, finanszírozásra, kutatásra és oktatásra) van szükség a nyelvi technológiák kevésbé használt hivatalos uniós nyelvekre való kifejlesztéséhez, és hogy egyedi uniós szintű fellépéseket (politikákat, finanszírozást, kutatást és oktatást) kell indítani a regionális és kisebbségi nyelvek e fejlesztésbe való bevonása és ösztönzése érdekében;

7.  kitart amellett, hogy jobban fel kell használni azokat az új technológiai megközelítéseket, amelyek bővebb számítási kapacitáson és a terjedelmes adatmennyiségekhez való jobb hozzáférésen alapulnak, ezáltal elősegítve az emberi agyra alapozott mélytanulási struktúrák fejlesztését, amelyek révén az emberi nyelvet feldolgozó technológiák (nyelvi technológiák) a nyelvi akadályok problémáját áthidaló valós megoldássá válnak; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő finanszírozást e technológiai fejlesztés támogatására;

8.  megjegyzi, hogy a kevesebb beszélővel rendelkező nyelveknek több érdekelt fél részéről megfelelő támogatásra van szükségük, ideértve a betűtípus-előállítókat a diakritikus jelek tekintetében, a billentyűzetgyártókat és a tartalomkezelő rendszereket az e nyelveken lévő tartalmak megfelelő tárolása, feldolgozása és megjelenítése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen módon lehet ilyen támogatást kezdeményezni és az uniós közbeszerzési folyamatban erre vonatkozó ajánlást tenni;

9.  kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a több nyelv használatát a digitális szolgáltatásokon, például a mobiltelefonos alkalmazásokon belül;

10.  aggodalommal állapítja meg, hogy a digitális egységes piac továbbra is töredezett a számos akadály, többek között a nyelvi akadályok miatt, ami akadályozza az online kereskedelmet, a közösségi hálózatokon és más kommunikációs csatornákon keresztüli kommunikációt és a kulturális, kreatív és audiovizuális tartalmak megosztását, valamint a páneurópai közszolgáltatások szélesebb körű kiépítését; hangsúlyozza, hogy az európai kulturális sokszínűséget és többnyelvűséget erősítené a tartalmakhoz való, határokon átnyúló hozzáférés, különösen oktatási célokra; kéri a Bizottságot, hogy a többnyelvű digitális egységes piac számára dolgozzon ki erőteljes és összehangolt stratégiát;

11.  megjegyzi, hogy a nyelvi technológiák jelenleg nem kapnak szerepet az európai politikai menetrendben, noha a Szerződések rögzítik a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartását;

12.  elismerését fejezi ki a korábbi uniós finanszírozású kutatási hálózatok, például a FLaReNet, a CLARIN, a HBP és a META-NET (ezen belül is a META-SHARE) jelentős szerepéért, mivel élenjártak egy európai nyelvi technológiai platform kialakításában;

A nyelvi technológiákra vonatkozó politikák intézményi keretének javítása uniós szinten

13.  kéri a Tanácsot, hogy dolgozzon ki egy ajánlást a kulturális és nyelvi sokszínűség Unión belüli védelméről és előmozdításáról, többek között a nyelvi technológiák területén;

14.  javasolja, hogy a nyelvi technológiák szerepének növelése érdekében a Bizottság rendelje a „többnyelvűség és nyelvi technológia” területét valamely biztos tárcájához; úgy véli, hogy a területért felelős biztos feladata lenne a nyelvi sokszínűség és egyenlőség előmozdítása uniós szinten, tekintettel a nyelvi sokszínűség fontosságára Európa jövője szempontjából;

15.  javasolja a mintegy 60 európai regionális és kisebbségi nyelv átfogó jogi védelmét az EU szintjén, a nemzeti és nyelvi kisebbségek kollektív jogainak elismerését a digitális világban is, és az anyanyelvi oktatás biztosítását az Európai Unió hivatalos és nem-hivatalos nyelveit beszélők számára;

16.  azon tagállamokat, amelyek már sikeres politikai stratégiát dolgoztak ki a nyelvi technológiák területén, arra ösztönzi, hogy osszák meg tapasztalataikat és bevált gyakorlataikat annak érdekében, hogy segítsék a többi nemzeti, regionális és helyi hatóságot saját stratégiájának kidolgozásában;

17.  kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a nyelvhez kapcsolódó átfogó politikákat, azokhoz rendeljenek forrásokat, valamint használjanak megfelelő eszközöket annak érdekében, hogy előmozdítsák és lehetővé tegyék a nyelvi sokszínűséget és a többnyelvűséget a digitális szférában; hangsúlyozza az Unió és a tagállamok közös felelősségét, az egyetemekkel és más közintézményekkel együtt a nyelvek digitális világban való megőrzéséhez való hozzájárulásban és a valamennyi uniós nyelvre vonatkozó adatbázisok és fordítási technológiák kifejlesztésében, a kevésbé beszélt nyelvekre is kiterjedően; felszólít a kutatás és az ágazat közötti koordinációra a nyelvi fordítás digitális lehetőségeinek javítására irányuló közös célt szem előtt tartva, az adatokhoz való nyílt hozzáféréssel, ami a technológiai előrelépéshez szükséges;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat és szakpolitikai intézkedéseket, amelyek ösztönzik a többnyelvűséget a digitális piacon; ezzel összefüggésben arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg azokat a minimális nyelvi erőforrásokat – például adatállományokat, lexikonokat, beszédfelvételeket, fordítási memóriákat, jegyzetekkel ellátott korpuszokat és enciklopédikus tartalmakat –, amelyekkel a digitális kihalás elkerülése érdekében valamennyi európai nyelvnek rendelkeznie kell;

19.  javasolja, hogy a Bizottság vegye fontolóra egy nyelvi sokszínűséggel foglalkozó központ létrehozását, amely megerősítené a ritkábban használt, regionális és kisebbségi nyelvek jelentőségével kapcsolatos tudatosságot, ideértve a nyelvi technológiák területét is;

20.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a többnyelvűség ösztönzését célzó keretstratégiáját és javasoljon egyértelmű cselekvési tervet arra vonatkozóan, hogy miként mozdítható elő a nyelvi sokszínűség, és hogyan győzhetők le a digitális színtéren meglévő nyelvi akadályok;

21.  kéri a Bizottságot, hogy a nyelvi technológiák terén prioritásként kezelje a kisebb méretű, saját nyelvüket használó tagállamokat, hogy kellő figyelmet szenteljen az előttük álló nyelvi kihívásoknak;

22.  hangsúlyozza, hogy a nyelvi technológia fejlesztése elő fogja segíteni a videojátékok és szoftveralkalmazások kisebbségi és ritkábban használt nyelveken történő feliratozását, szinkronizálását és ilyen nyelvekre történő fordítását;

23.  hangsúlyozza, hogy a nyelvek közötti technológiai szakadékot a tudás- és technológiatranszfer fokozása által csökkenteni kell;

24.  sürgeti a tagállamokat, hogy álljanak elő hatékony megoldásokkal az anyanyelvük megerősítésére vonatkozóan;

Ajánlások az uniós kutatási politikák számára

25.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre nagyarányú, hosszú távú, koordinált finanszírozási programot a kutatás, fejlesztés és innováció számára a nyelvi technológiák területén európai, nemzeti és regionális szinten, amely az európai igényekhez és szükségletekhez szabott; hangsúlyozza, hogy a programnak törekednie kell arra, hogy vizsgálja a természetes nyelvek mélyebb megértést és növelje a hatékonyságot a tudás, az infrastruktúrák és az erőforrások megosztása révén az innovatív technológiák és szolgáltatások kialakítása érdekében azzal a céllal, hogy megszülethessen a következő tudományos áttörés ezen a területen, továbbá az európai nyelvek közötti technológiai szakadék csökkentésének elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy ennek a kutatóközpontok, a tudományos élet, a vállalkozások – különösen kkv-k és induló vállalkozások – és más érdekelt felek részvételével kell történnie; hangsúlyozza, hogy e projektnek nyitottnak, felhőalapúnak és interoperábilisnak kell lennie, és rugalmas és nagy teljesítményű alapeszközöket kell biztosítania több nyelvi technológiai alkalmazás számára;

26.  úgy véli, hogy az Unión belüli ikt-integrátorok számára gazdasági ösztönzőket kell nyújtani a felhőalapú szolgáltatások nyújtásának felgyorsítására az emberi nyelvi technológiák e-kereskedelmi alkalmazásaikba való zökkenőmentes integrálásának lehetővé tétele érdekében, különösen annak biztosítására, hogy a kkv-k élvezhessék az automatikus fordítás előnyeit;

27.  hangsúlyozza, hogy Európának biztosítania kell vezető szerepét a nyelvközpontú mesterséges intelligencia terén; emlékeztet arra, hogy a saját kulturális, társadalmi és gazdasági szükségleteinkre szabott megoldásokat legjobban az uniós vállalatok tudják biztosítani;

28.  úgy véli, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszereken, például a Horizont 2020-on, illetve a későbbi finanszírozási programokon belüli egyedi programoknak a hosszú távú alapkutatást, valamint az országok és régiók közötti tudás- és technológiatranszfert kell fellendíteniük;

29.  javasolja egy európai nyelvi technológiai platform létrehozását valamennyi európai nyelv képviselőinek részvételével, lehetővé téve a nyelvi technológiákkal kapcsolatos erőforrások, szolgáltatások és nyílt forráskódú csomagok megosztását, különösen az egyetemek és kutatóközpontok között, biztosítva ugyanakkor, hogy valamennyi támogatási keret együttműködhessen a nyílt forráskódú közösséggel, és ez utóbbi hozzáférjen a keretekhez;

30.  javasolja olyan projektek – mint többek között a digitális nyelvi sokszínűségi projekt – létrehozását vagy kiterjesztését, amely kutatásokat végez valamennyi európai nyelv – mind a nagyon kevesek által, mind a nagyon sokak által beszélt nyelvek – digitális szükségleteivel kapcsolatban, a digitális megosztottság problémájának kezelése és e nyelvek fenntartható digitális jövőre való felkészítése érdekében;

31.  javasolja a 2012-ben közzétett META-NET-re vonatkozó fehér könyvek sorozatának aktualizálását a nyelvi technológiák aktuális helyzetére, az összes európai nyelv esetében rendelkezésre álló forrásokra, a nyelvi akadályokkal kapcsolatos információkra és a témába vágó szakpolitikákra vonatkozó összeurópai felmérés formájában, és ezáltal tegye lehetővé a nyelvi technológiákkal kapcsolatos politikák értékelését és fejlesztését;

32.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre az emberinyelv-technológiák finanszírozását célzó platformot, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram, a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) végrehajtásából kiindulva; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak azon kutatási területekre kellene helyeznie a hangsúlyt, amelyek a nyelvek mélyebb szintű megértéséhez szükségesek, például a számítógépes nyelvészetre, a nyelvészetre, a mesterséges intelligenciára, a nyelvi technológiára, az informatikára és a kognitív tudományra;

33.  rámutat arra, hogy a nyelv a tudományos ismeretek átadásának akadályát képezheti; megjegyzi, hogy a legtöbb rangos tudományos folyóiratot angol nyelven publikálják, ami jelentős eltolódást okoz a tudományos ismeretek létrehozásában és terjesztésében; hangsúlyozza, hogy az ismeretek létrehozásának e feltételeit figyelembe kell venni az európai kutatási és innovációs politikákban és programokban; nyomatékosan felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tudományos ismereteket az angoltól eltérő nyelveken is tegye elérhetővé, és támogassa a természetes nyelveket feldolgozó mesterséges intelligencia kifejlesztését;

Oktatási politikák a nyelvi technológiák európai jövőjének javítása érdekében

34.  úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet miatt, amelyben a nyelvi technológia piacát nem európai szereplők uralják, az európai oktatási politikáknak célul kellene kitűzniük a tehetségek Európában tartását, elemezniük kellene a nyelvi technológiákkal kapcsolatos jelenlegi oktatási szükségleteket (beleértve az összes érintett területet és tudományágat), ennek alapján pedig iránymutatásokat kellene megfogalmazni arra vonatkozóan, hogyan aktiválhatók az európai szinten szervezett és megosztott tevékenységek valamint fel kellene hívniuk az iskolások és egyetemisták figyelmét a nyelvi technológiai ágazaton – beleértve a nyelvközpontú mesterséges intelligencia ágazatát – belüli karrierlehetőségekre;

35.  úgy véli, hogy a digitális oktatási anyagokat a kisebbségi és regionális nyelveken is ki kell dolgozni, ami fontos a diszkriminációmentesség szempontjából, a nyelvek közötti egyenlőség és egyenlő bánásmód megteremtéséhez;

36.  elismeri annak szükségességét, hogy előmozdítsák a nők növekvő részvételét a nyelvi technológiákkal kapcsolatos európai tanulmányokban, a kutatás és az innováció fejlesztésének meghatározó tényezőjeként;

37.  javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok mozdítsák elő a nyelvi technológiák európai polgárok közötti kulturális és oktatási cseréken – például az Erasmus+-on, így az Erasmus+ online nyelvi támogatás keretén – belüli alkalmazását azon akadályok elhárítása érdekében, amelyeket a nyelvi sokszínűség gördíthet a kultúrák közötti párbeszéd és a kölcsönös megértés elé, különösen az írott és audiovizuális kifejezésmódok terén;

38.  javasolja, hogy a tagállamok dolgozzanak ki a digitális műveltséget javító programokat az európai kisebbségi és regionális nyelveken is, és iskoláik, egyetemeik és szakképzési intézményeik tantervébe vezessenek be nyelvi technológiai képzést és eszközöket; hangsúlyozza továbbá, hogy az írástudás továbbra is lényeges tényező marad, és abszolút előfeltételét jelenti annak, hogy előrehaladást lehessen elérni a közösségek digitális befogadása terén;

39.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az oktatási intézmények számára biztosítaniuk kell az ahhoz szükséges támogatást, hogy az EU-ban javuljon a nyelvek digitalizációja;

Nyelvi technológiák: előnyök a magánvállalatok és a közjogi szervek számára egyaránt

40.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell az olyan beruházási eszközök és akcelerátorprogramok kidolgozását, amelyek célja a nyelvi technológiák használatának bővítése a kulturális és a kreatív ágazatban, kiemelten kezelve a kevesebb erőforrással rendelkező közösségeket, valamint a nyelvi technológiai képességek javításának ösztönzése azokon a területeken, amelyeken az ágazat fejletlenebb;

41.  nyomatékosan kéri fellépések és megfelelő finanszírozás kidolgozását annak érdekében, hogy az európai kkv-k és induló vállalkozások képessé váljanak és lehetőségük is nyíljon a nyelvi technológiákhoz való hozzáférésre és azok használatára vállalkozásaik online bővítése céljából az új piacokhoz és fejlesztési lehetőségekhez való hozzáférés által, ezáltal növelve innovációs szintjüket és munkahelyeket teremtve;

42.  kéri az uniós intézményeket, hogy hívják fel a figyelmet a vállalkozások, közjogi szervek és polgárok számára az online szolgáltatások, tartalmak és termékek több nyelven – többek között kevésbé használt, regionális és kisebbségi nyelveken – való elérhetőségéből származó előnyökre a nyelvi akadályok áthidalása és a nyelvi közösségek kulturális örökségének megőrzése érdekében;

43.  támogatja többnyelvű közszolgáltatások kidolgozását az európai, nemzeti, illetve adott esetben regionális és helyi közigazgatásban innovatív, inkluzív és támogató nyelvi technológiák révén, amelyek csökkentik a nyelvek és nyelvi közösségek közötti egyenlőtlenségeket, előmozdítják a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, valamint ösztönzik a vállalkozások, a polgárok és a munkavállalók Európán belüli mobilitását, továbbá biztosítják egy inkluzív, többnyelvű digitális egységes piac létrehozását;

44.  felhívja a közigazgatások valamennyi szintjét, hogy javítsák az online szolgáltatásokhoz és információkhoz való hozzáférést különböző nyelveken, különösen a határ menti régiókban nyújtott szolgáltatások és a kultúrával kapcsolatos kérdések esetében, és e szolgáltatások elérhetőségének javítása érdekében használják fel a már meglévő ingyenes és nyílt forráskódú nyelvi technológiákat, például a gépi fordítást, a beszédfelismerést és a szöveget beszéddé alakító technológiát, és az intelligens nyelvi rendszereket, például a többnyelvű információ-visszakeresést végző, az összegző/kivonatoló, valamint a szövegértő programokat;

45.  kiemeli a szöveg- és adatbányászati technikák jelentőségét a nyelvi technológiák fejlesztése szempontjából; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell az ágazat és az adatbirtokosok közötti együttműködést; hangsúlyozza, hogy el kell fogadni a szabályozási keretet, és biztosítani kell a nyelvi erőforrások nyitottabb, interoperábilisabb használatát és gyűjtését; megjegyzi, hogy az érzékeny információk nem adhatók ki kereskedelmi vállalkozások és szabadon használható programjaik számára, mivel nem világos, hogy a vállalkozások milyen módon használnák fel a fordítóprogramok által során gyűjtött információkat, például az egészségügyi adatok esetében;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 345., 2003.12.31., 90. o.
(2) HL L 175., 2013.6.27., 1. o.
(3) HL L 318., 2015.12.4., 1. o.
(4) HL C 320., 2008.12.16., 1. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 965. o.
(6) HL C 54., 2011.2.19., 58. o.
(7) HL C 187., 1988.7.18., 236. o.
(8) HL C 92. E, 2004.4.16., 322. o.
(9) HL C 76. E, 2004.3.25., 374. o.
(10) HL C 117. E, 2010.5.6., 59. o.
(11) HL C 93., 2016.3.9., 52. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0032.


A fejlődő országok természeti erőforrásaival való átlátható és elszámoltatható gazdálkodásról: az erdők kérdése
PDF 229kWORD 71k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása a természeti erőforrásokkal való átlátható és elszámoltatható gazdálkodásról a fejlődő országokban: az erdők kérdése (2018/2003(INI))
P8_TA(2018)0333A8-0249/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó (FLEGT) cselekvési tervre (2001. szeptember) és a harmadik országokkal kötött FLEGT önkéntes partnerségi megállapodásokra (VPA-k),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és annak 208. cikkére,

–  tekintettel a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (uniós fakitermelési rendelet),

–  tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló 2011. évi puszani partnerségre,

–  tekintettel az ENSZ 2015–2030-as időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciája (COP21) során kidolgozott Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Az uniós fogyasztás hatása az erdőirtásra: az uniós fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatásának átfogó elemzése” (2013) című tanulmányáról szóló végleges jelentésre,

–  tekintettel az erdőirtás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépés fokozásának lehetőségeiről szóló megvalósíthatósági tanulmánytervezetre, amely az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának megbízásából készült (2017),

–  tekintettel a Bizottság „Az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezelése az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben” című, 2008. október 17-i közleményére (COM(2008)0645),

–  tekintettel a Consumer Goods Forum (fogyasztási cikkek fóruma) 2010, egy kiskereskedőkből, gyártókból és szolgáltatókból álló világméretű ipari hálózat által elfogadott célkitűzésre, amely szerint 2020-ra nullára akarja csökkenteni tagjai ellátási láncaiban a nettó erdőirtást,

–  tekintettel a 2011. évi bonni felhívásra, amely azt a globális célt tűzi ki, hogy 2020-ig 150 millió hektár leromlott és kiirtott erdőterületet állítanak helyre, 2030-ig pedig 350 millió hektárt,

–  tekintettel a Tropical Forest Alliance 2020 elnevezésű kezdeményezésre,

–  tekintettel az erdőkről szóló, 2014. évi New York-i nyilatkozatra és cselekvési programra,

–  tekintettel a Tanács 2016. évi következtetéseire az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és az erdészeti termékek kereskedelméről,

–  tekintettel az európai országok körében az erdőirtásnak a mezőgazdasági termékláncokból való eltávolításáról szóló amszterdami nyilatkozatra (2015. december),

–  tekintettel a mindenki számára előnyös kereskedelemre vonatkozó bizottsági stratégiára (2015),

–  tekintettel az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentésére vonatkozó ENSZ-program (REDD+) mechanizmusára,

–  tekintettel az ENSZ 2017–2030-as időszakra vonatkozó erdészeti stratégiai tervére (UNSPF), amely hat globális erdészeti cél és 26 kapcsolódó célszám elérését írja elő 2030-ig,

–  tekintettel az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló, 1994. június 17-én elfogadott ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) keretében a fenntartható árukra vonatkozó nemzeti platformok kifejlesztésére,

–  tekintettel a Kínával folytatott, az erdészeti jogszabályok végrehajtására és az erdészeti irányításra vonatkozó kétoldalú együttműködési mechanizmusra (BCM-FLEG) (2009),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az amerikai emberi jogi egyezményre (1969),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1987. évi afrikai chartájára,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) őshonos és törzsi népekről szóló, 1989-es 169. számú egyezményére,

–  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozatra (UNDRIP),

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a földművelés irányítására vonatkozó 2012. évi önkéntes iránymutatásaira (VGGT),

–  tekintettel a FAO 2014. évi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elveire,

–  tekintettel a bolygónk tűrőképességének határairól szóló legfrissebb jelentésre,

–  tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló, 1973. évi egyezményre (CITES),

–  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló 1992. évi egyezményre, valamint az ahhoz kapcsolódó, a biológiai biztonságról szóló 2000. évi Cartagena Jegyzőkönyvre, továbbá a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló 2010. évi Nagojai Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű szakértői csoport zárójelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011-ben jóváhagyott, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó 2011. évi irányelvekre, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 2011-ben frissített iránymutatásaira,

–  tekintettel a pálmaolajról és az esőerdők irtásáról szóló, 2017. április 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a civil társadalom képviselőinek az Európai Unió erdő- és jogvédelemben betöltött szerepéről szóló, 2018. áprilisi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) a vadvilág és az erdők elleni bűncselekmények leküzdésére vonatkozó átfogó programjára (Global Programme for Combating Wildlife and Forest Crime),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0249/2018),

A.  mivel a biológiailag sokszínű erdők jelentősen hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, valamint a biológiai sokféleség megőrzéséhez;

B.  mivel 300 millió ember él az erdőkben és 1,6 milliárd ember, köztük több mint 2000 őslakos csoport megélhetése függ közvetlenül az erdőktől; mivel az erdők kulcsszerepet játszanak a helyi gazdaságok fejlődésében; mivel az erdők becslések szerint a szárazföldi fajok 80%-ának adnak otthont, és ezért a biológiai sokféleség fontos tárházát képzik; mivel a FAO szerint évente mintegy 13 millió hektár erdő vész el;

C.  mivel az erdőirtás és az erdőpusztulás elsősorban a déli féltekét és a trópusi erdőket érinti;

D.  mivel az erdők megakadályozzák a talajromlást és az elsivatagosodást, és így csökkentik az árvíz, a földcsuszamlás és az aszály kockázatát;

E.  mivel az erdők nélkülözhetetlenek a fenntartható mezőgazdasághoz, emellett javítják az élelmezésbiztonságot és a táplálkozást;

F.  mivel az erdők olyan alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat is nyújtanak, amelyek támogatják a fenntartható mezőgazdaságot azáltal, hogy szabályozzák a vízhozamot, stabilizálják a talajt, fenntartják a talaj termékenységét, szabályozzák az éghajlatot, valamint megfelelő élőhelyet biztosítanak a vad beporzó rovaroknak és a mezőgazdasági kártevők ellenségeinek;

G.  mivel az erdészeti termékek a világ GDP-jének 1%-át adják;

H.  mivel az erdő-helyreállítás a globális felmelegedés mértékének 1,5°C-ra való korlátozásához nélkülözhetetlen stratégiák részét képezi; mivel minden kormánynak felelősséget kell vállalnia és intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy a saját országában csökkenjenek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költségei;

I.  mivel az erdőirtás és az erdőpusztulás a szén-dioxid-kibocsátásnak az ember által előidézett második számú vezető oka, és a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás közel 20%-a írható a számlájára;

J.  mivel a fa tüzelőanyag a fejlődő országokban még mindig a legfontosabb erdészeti termék, számos afrikai és ázsiai országban pedig a legfontosabb energiaforrás; mivel Szubszaharai-Afrikában ötből négy ember még mindig fával főz;

K.  mivel az elsődleges erdők biológiai sokféleségben gazdagok, és 30–70 százalékkal több szén-dioxidot tárolnak, mint a kitermelt vagy lepusztult erdők;

L.  mivel az erdőterületekkel kapcsolatos világos, következetes és naprakész tájékoztatás elengedhetetlen a hatékony nyomon követéshez és a jogérvényesítéshez;

M.  mivel a FLEGT-VPA-k ugyan hatékonynak bizonyultak az erdészeti irányítás javítása terén, még számos hiányosságuk van;

N.  mivel a FLEGT-VPA-k az ipari fakitermelésre összpontosítanak, miközben az illegális fakitermelés túlnyomórészt kisüzemi fakitermelésből és gazdaságokból származó fából ered;

O.  mivel a FLEGT-VPA-k túl szűken határozzák meg a „jogszerűség” fogalmát, esetenként kulcsfontosságú problémákat hagyva figyelmen kívül a birtokjogi viszonyok és a helyi lakosság jogai tekintetében;

P.  mivel a FLEGT-VPA-k, a REDD + és a tanúsítás továbbra is egymástól elkülönülő kezdeményezések, amelyeket jobban össze kell hangolni;

Q.  mivel a FLEGT célkitűzéseinek megvalósítása nagyban függ a Kínához, Oroszországhoz, Indiához, Dél-Koreához és Japánhoz hasonló jelentős termelő, feldolgozó és kereskedő országoktól és az illegális fakitermeléssel, illetve az illegális fatermékek kereskedelmével szembeni küzdelem iránti elkötelezettségükön, és mivel a fenti partnerekkel folytatott kétoldalú politikai párbeszédek eddig kevés eredményt hoztak;

R.  mivel a fáról szóló uniós rendelet (EUTR) célja annak biztosítása, hogy az uniós piacra ne kerüljön illegálisan kivágott fa; mivel az EUTR 2016-os felülvizsgálatának megállapítása szerint a rendelet végrehajtása és érvényre juttatása nem történt meg teljes körűen; mivel ez év elején nyilvános konzultációt tartottak az EUTR hatályának esetleges módosításáról;

S.  mivel a védett területek körzeteit a természetvédelemre vonatkozó minden stratégiai megközelítés középpontjába kell állítani; mivel ezeknek a körzeteknek a gazdasági fejlődés biztonságos és inkluzív központjaiként kell működniük, amelyek a fenntartható mezőgazdaságon, energián, kultúrán és idegenforgalmon alapulnak, és elő kell mozdítaniuk a megfelelő irányítás fejlődését;

T.  mivel a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontos szerepet töltenek be a Szubszaharai-Afrikában található parkok fenntartható fejlődésében, tiszteletben tartva az erdei közösségek jogait;

U.  mivel a korrupció és a gyenge intézmények jelentősen akadályozzák az erdők védelmét és megőrzését; mivel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az INTERPOL(5) 2016. évi közös jelentése szerint az erdészeti bűncselekmények jelentik a fenntartható fejlesztési célok megvalósításával szembeni öt legnagyobb kihívás egyikét, továbbá az illegális fakitermelés a globális legális kereskedelem 15–30%-át teszi ki; mivel a Világbank szerint az érintett országok a becslések szerint évi 15 milliárd USA-dollártól esnek el az illegális fakitermelés és fakereskedelem miatt;

V.  mivel az erdészeti bűncselekmények többféle formája létezik, például a nagy értékű veszélyeztetett fafajok (CITES-listán szereplő fajok) illegális kiaknázása; építőanyag és bútorok céljára történő illegális fakitermelés; ültetvénygazdálkodó és mezőgazdasági fedőcégeken keresztül történő illegális fakitermelés és famosás a papíripar rostanyaggal való ellátása érdekében, valamint a messzemenően szabályozatlan fatüzelőanyag- és faszén-kereskedelem felhasználása a védett területeken belül és kívül végzett illegális fakitermelés álcázására;

W.  mivel az urbanizáció, a rossz kormányzás, a mezőgazdaság, bányászat és infrastruktúra-fejlesztés céljából történő nagymértékű erdőirtás az erdőben élő népekre és a helyi közösségekre nézve pusztító hatásokkal járó jelentős emberi jogi jogsértésekhez vezet, ideértve a nagyarányú földszerzést, a kényszerkilakoltatást, a rendőrségi zaklatást, az önkényes letartóztatást, valamint a közösségi vezetők, emberi jogi jogvédők és aktivisták kriminalizálását;

X.  mivel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendje célul tűzi ki az erdőirtás és erdőpusztulás megállítását és visszafordítását 2020-ig; mivel ezt a kötelezettségvállalást az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás megismétli, és nem halasztható el;

Y.  mivel a 15. fenntartható fejlesztési cél kifejezetten megemlíti a megfelelő erdőgazdálkodás szükségességét, amellett, hogy az erdők több másik fenntartható fejlesztési cél megvalósításának elősegítésében is szerepet játszhatnak;

Z.  mivel a REDD+ program számos fejlődő országban környezeti és társadalmi előnyökkel járt, a biológiai sokféleség megőrzésétől kezdve a vidékfejlesztésen át az erdészeti irányítás javításáig; mivel ugyanakkor a programot bírálják, mert túl nagy nyomást gyakorol az erdei közösségekre;

AA.  mivel egyre több bizonyíték van arra, hogy a közösségi földbirtoklási jogok megerősítése csökkenti az erdőirtás mértékét és fenntarthatóbb erdőgazdálkodást eredményez;

AB.  mivel a mezőgazdaság számlájára írható a globális erdőirtás 80%-a; mivel az erdőirtásnak különösen jelentős mozgatórugói az állattenyésztés, a nagyüzemi szója és a pálmaolaj-ültetvények különösen a trópusi országokban, tekintve, hogy a fejlődő országokban és a feltörekvő gazdaságokban egyre nő az igény e termékek iránt, valamint az ipari mezőgazdaság globális expanziója következtében; mivel egy 2013. évi bizottsági tanulmány megállapította, hogy (1990 és 2008 között) az EU-27 volt a fogyasztással összefüggő erdőirtás legnagyobb globális nettó importőre; mivel ezért az EU-nak döntő szerepe van az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelemben, különös tekintettel a mezőgazdasági termékekre vonatkozó uniós keresletre és átvilágítási követelményeire;

AC.  mivel a szójatermelés növekedése társadalmi és környezeti problémákhoz vezetett, ideértve a talajeróziót, a vízkészletek kimerülését, a peszticidekkel való szennyezést, valamint a lakóhely elhagyására való kényszerítést; mivel mindez leginkább az őslakos közösségeket sújtja;

AD.  mivel a pálmaolaj-ültetvények terjedése nagyarányú erdőpusztításhoz és társadalmi konfliktusokhoz vezetett, amelyek szembe állítják egymással az ültetvénygazdálkodó vállalatokat és az őslakos csoportokat, illetve a helyi közösségeket;

AE.  mivel az utóbbi években a magánszektor egyre nagyobb szerepet vállal az erdők védelmében, és mivel több mint 400 vállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy – az erdők védelméről szóló New York-i nyilatkozattal összhangban – termékeiből és ellátási láncaiból kiiktatja az erdőirtást, elsősorban az olyan árukra összpontosítva, mint a pálmaolaj, a szója, a marhahús és a fa; mivel ugyanakkor a mezőgazdasági termékekre irányuló állami intézkedésekre viszonylag ritkán kerül sor;

1.  emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend elismeri, hogy a biológiailag sokszínű erdők alapvető szerepet játszanak a fenntartható fejlődésben és a Párizsi Megállapodás tekintetében; emlékeztet arra, hogy a fenntartható és inkluzív erdőgazdálkodás és az erdészeti termékek felelős felhasználása jelenti a leghatékonyabb és az ár szempontjából a legversenyképesebb természetes szén-dioxid-leválasztási és -tárolási rendszert;

2.  kéri az Uniót, hogy támogassa az erdészeti és földterület-irányítási célkitűzések integrálását az erdőkkel rendelkező fejlődő országok nemzetileg meghatározott hozzájárulásaiba;

3.  emlékeztet arra, hogy a Párizsi Megállapodás megköveteli az összes részes féltől, hogy intézkedjen az üvegházhatásúgáz-nyelők, többek között az erdők megóvása és továbbfejlesztése érdekében;

4.  megjegyzi, hogy az erdőirtás és az erdőpusztulás megállítása, továbbá az erdők regenerációjának lehetővé tétele a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásához szükséges összes enyhítő intézkedés legalább 30 %-át biztosítaná(6);

5.  megjegyzi, hogy az erdőirtás az emberi eredetű globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 11%-áért felelős, ami több, mint amennyit a személygépkocsik együttesen okoznak;

6.  megerősíti, hogy a trópusi erdők szénegyensúlya szempontjából fontos az erdőgazdálkodás típusa, ahogy azt a legfrissebb tanulmányok(7) hangsúlyozták, amelyek rámutattak, hogy a korábban gondoltakkal ellentétben nemcsak a masszív erdőirtás, hanem az erdőpusztulás kifinomultabb formái is a kibocsátások több mint felét kitevő szén-dioxid-kibocsátás nagyon jelentős forrását képezhetik;

7.  rámutat arra, hogy kizárólag az újraerdősítés, a meglévő pusztuló erdők helyreállítása és a mezőgazdasági vidék fás borítottságának agrárerdészet révén történő növelése képviselik a negatív kibocsátások elérhető forrásait, amelyek jelentős mértékben képesek hozzájárulni a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez;

8.  emlékeztet a bonni felhívásra(8), amely a 350 millió hektár leromlott és kiirtott erdőterület 2030-ig való helyreállítására irányuló célkitűzésével évente körülbelül 170 milliárd USD nettó hasznot tudna előállítani a vízgyűjtővédelem, a növekvő terméshozamok és a jobb erdészeti termékek révén, és évente mintegy 1,7 gigatonna szén-dioxid-egyenérték megkötését eredményezné;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásait, többek között a COP 21, az ENSZ Erdészeti Fóruma (UNFF), a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény, az erdőkről szóló New York-i nyilatkozat, valamint a 15. fenntartható fejlesztési cél, különösen a 15.2. célkitűzés keretében tett vállalásokat, amelyek szerint 2020-ra világszerte elő kell mozdítani az összes erdőtípus fenntartható kezelését, megállítani az erdőirtást, helyreállítani a pusztuló erdőket és jelentősen növelni az erdősítés és az újraerdősítés mértékét;

10.  emlékeztet különösen arra, hogy az Európai Unió kötelezettséget vállalt a Biológiai Sokféleség Egyezmény aichi céljainak teljesítésére, az összes élőhely 17%-ának megőrzésére, a leromlott ökoszisztémák 15%-ának helyreállítására és az erdőterületek csökkenésének 2020-ig közel nullára vagy legalább felére való csökkentésére;

11.  megjegyzi, hogy a légi közlekedési ágazat nagymértékben támaszkodik a kibocsátás kompenzálására, azon belül az erdőkre; hangsúlyozza azonban, hogy az erdőkompenzációkat komoly kritikák érik, mivel nehezen mérhetők és lehetetlen garantálni őket; úgy véli, hogy a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek (ICAO) ki kell zárnia az erdőkompenzációt a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszer (CORSIA) mechanizmusából;

12.  hangsúlyozza, hogy az erdőirtás kiváltó okai önmagukban túlmutatnak az erdészeti ágazaton, és számos kérdéskört érintenek, mint például a földbirtoklás, az őslakos népek jogainak védelme, a mezőgazdasági politikák és az éghajlatváltozás; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a FLEGT-VPA-k teljes körű és hatékony végrehajtása érdekében, és az erdőirtásokat koherens szakpolitikai keret révén kezelje, azaz biztosítsa az erdőgazdálkodásból élő közösségek földhasználati jogainak hatékony elismerését és tiszteletben tartását, különösen az uniós fejlesztési finanszírozás esetében, valamint a FLEGT-VPA-k átvilágítási folyamatában, valamint oly módon, hogy az lehetővé tegye a helyi közösségi erdőgazdálkodásból való megélhetést és biztosítsa az ökoszisztémák megőrzését;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy kétévente készítsen jelentést a FLEGT cselekvési terv eredményeiről; hangsúlyozza, hogy a jelentés értékelje a VPA végrehajtását, a kitűzött határidőket, a felmerült nehézségeket, valamint a meghozott vagy tervezett intézkedéseket;

14.  megjegyzi, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások végrehajtása nagyobb eséllyel jár sikerrel, ha célzottabb támogatást irányoz elő a faanyag-erőforrások kezelésében részt vevő veszélyeztetett csoportok számára (mezőgazdasági kistermelők, mikro-, kis- és középvállalkozások és az informális szektorban működő független vállalkozók); hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítani kell, hogy az engedélyezési eljárások tiszteletben tartsák az erdőgazdálkodásban részt vevő veszélyeztetettebb csoportok érdekeit;

15.  hangsúlyozza a trópusi fa illegális kereskedelme elleni küzdelem fontosságát; javasolja a Bizottságnak, hogy vegyék figyelembe a 2016. novembertől hatályos indonéz rendszerrel kapcsolatos tapasztalatokat az Unióba exportált ellenőrzött legális fatermékekre vonatkozó FLEGT kiviteli engedélyekről folyó jövőbeni tárgyalások során; kéri, hogy a Bizottság végezzen a faanyagokra vonatkozó indonéziai jogszerűség-igazolási rendszer végrehajtásával kapcsolatban független hatásvizsgálatot, amelyet megfelelő időn belül kell ismertetni;

16.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék a konfliktusövezetből származó fával kapcsolatos kockázatot annak biztosítása érdekében, hogy az a VPA folyamata révén illegálisnak minősüljön; véleménye szerint a jogszerűségnek a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer (TLAS) szerinti meghatározását ki kell terjeszteni, hogy az valamennyi önkéntes partnerségi megállapodásban magában foglalja az emberi jogokat, különösen a közösségi birtokjogokat;

17.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a javasolt „FLEGT strukturált párbeszédet” az erdészeti ágazaton belüli korrupció kockázatának megfelelő értékelésére, valamint a részvétel, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a feddhetetlenség erősítését célzó intézkedések kialakítására egy korrupcióellenes stratégia elemeiként;

18.  felszólítja az Uniót, hogy alakítson ki zöld fabeszerzési politikát az erdei ökoszisztémák világszerte történő védelmének és helyreállításának támogatása érdekében;

19.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az erdészeti ágazat különösen érzékeny a nem megfelelő kormányzásra, beleértve a korrupciót, a csalást és a szervezett bűnözést, amelynek esetében még nagyon jellemző a büntetlenség; sajnálja, hogy a végrehajtás még olyan országokban is elégtelen, ahol jó erdészeti jogszabályok vannak hatályban;

20.  elismeri, hogy becslések szerint az erdőkhöz kapcsolódó bűncselekmények, úgymint az illegális fakitermelés értéke a 2014-es 30–100 milliárd USD összegről 2016-ban globálisan 50–152 milliárdra nőtt, és a környezettel kapcsolatos bűncselekmények között az első helyet foglalja el a bevétel tekintetében; megjegyzi, hogy az illegális fakitermelés alapvető szerepet játszik a szervezett bűnözés finanszírozásában, és ezáltal a bevételkiesés miatt jelentős forrásoktól fosztja meg a kormányokat, a nemzeteket és a helyi közösségeket(9);

21.  riasztónak tartja, hogy fokozódnak az emberi jogok megsértésének esetei, a nagyarányú földszerzések és a földterületek őslakosoktól történő lefoglalásának esetei, aminek hátterében az infrastruktúra bővülése, az élelmiszer, üzemanyag és rostanyag céljára létesített monokultúrás ültetvények terjedése, a fakitermelés, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló olyan intézkedések állnak, mint a bioüzemanyagok, a földgáz, illetve a nagyszabású vízenergia-fejlesztések;

22.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a közép-afrikai esőerdőkben mintegy 300 000 erdőben élő ember (más néven pigmeus vagy batwa) szembesül minden eddiginél nagyobb nyomással, ami földterületeiket, erdei erőforrásaikat és társadalmaikat illeti, mivel az erdőket kitermelik, mezőgazdasági célra kiirtják vagy kizárólagos vadvédelmi területté alakítják;

23.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Parlament 2016. október 25-i állásfoglalását a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről(10), amely állásfoglalás hivatkozik az e területen működő vállalatokra is; különösen is sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre a fent említett állásfoglalásban szereplő intézkedéseket a felelősök azonosítása és megbüntetése érdekében, amennyiben ezen tevékenységek közvetlenül vagy közvetve egy adott tagállam joghatósága alá tartozó multinacionális vállalatoknak tulajdoníthatók;

24.  rámutat arra, hogy az illegális fakitermelés miatt a fejlődő országok adóbevételektől esnek el; sajnálatát fejezi ki különösen amiatt, hogy az adóparadicsomokat és az adókikerülési rendszereket, amint azt a Panama- és Paradise-iratok is megerősítik, az erdőirtással összefüggésbe hozható cellulózgyártó, fakitermelő és bányászati nagyvállalatok fedőcégei és leányvállalatai finanszírozására használják oly módon, hogy a szabályozatlan pénzügyi globalizáció kedvezőtlen hatást gyakorolhat az erdők megőrzésére és a környezeti fenntarthatóságra; ismételten sürgeti az Uniót, hogy tanúsítson határozott politikai akaratot és elkötelezettséget az adókikerüléssel és az adókijátszással szemben, belföldön és harmadik országok vonatkozásában egyaránt;

25.  üdvözli az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának megbízásából készített, az erdőirtás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépés fokozásának lehetőségeiről szóló megvalósíthatósági tanulmány régóta várt közzétételét(11); megjegyzi, hogy ez a tanulmány az erdőket veszélyeztető nyersanyagok közül főleg héttel foglalkozik, nevezetesen a pálmaolajjal, a szójával, a gumival, a marhahússal, a kukoricával, a kakaóval és a kávéval; és elismeri, hogy „nyilvánvaló, hogy az EU-nak szerepe van a globális erdőirtás problémájának kialakulásában”;

26.  sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb indítson el egy alapos hatásvizsgálatot és érdemi konzultációt az érintett felekkel, többek között a helyi emberekkel és a nőkkel abból a célból, hogy mérvadó, az erdőirtással és erdőpusztulással foglalkozó uniós cselekvési terv szülessen meg, amely konkrét, következetes szabályozó intézkedéseket, köztük nyomonkövetési mechanizmust tartalmaz, biztosítva, hogy semmilyen Unióhoz kapcsolódó ellátási lánc vagy pénzügyi tranzakció ne járuljon hozzá az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz vagy az emberi jogok megsértéséhez; kéri, hogy ez a cselekvési terv támogassa a termelő országoknak járó anyagi és technikai segítségnyújtás kiterjesztését az erdők és a kritikus fontosságú ökoszisztémák védelme, fenntartása és helyreállítása, valamint az erdőktől függő közösségek megélhetésének javítása céljából;

27.  emlékeztet arra, hogy az őslakos nők és a földműves nők központi szerepet töltenek be az erdei ökoszisztémák védelmében; aggodalommal állapítja meg ugyanakkor, hogy a nők nincsenek bevonva és nem kapnak szerepet a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás folyamatában; sajnálja az erdészeti oktatás hiányát; úgy véli, hogy az erdészeti oktatás terén a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú kérdés a fenntartható erdőgazdálkodás szempontjából, amit az uniós cselekvési tervben is tükrözni kell;

28.  megjegyzi, hogy nyilvános konzultáció indult a fa- és fatermékpiaci rendeletben foglalt termékek körével kapcsolatban; úgy gondolja, hogy nem indokolt lehetőséget biztosítani a kérdőíven olyan opció kiválasztására, amely a rendelet hatókörének csökkentésére vonatkozik, mivel az illegális kereskedelem a rendelet jelenlegi hatályának keretei között is virágzik; megjegyzi továbbá, hogy a Famegmunkáló Iparágak Európai Szövetsége kedvező helyzetben van a fa- és fatermékpiaci rendelet hatályának valamennyi fatermékre való kiterjesztése szempontjából;

29.  megjegyzi, hogy az EUTR 2016. évi felülvizsgálata (SWD(2016)0034) során nem volt lehetőség annak értékelésére, hogy a tagállamok által megállapított szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek-e, mivel egyelőre nagyon kevés szankció alkalmazására került sor; megkérdőjelezi, hogy bizonyos tagállamok a „nemzeti gazdasági körülmények” kritériumot alkalmazták a szankciók kiszabására, tekintettel a bűncselekmény nemzetközi vonatkozására és a környezeti bűnözésben világszinten betöltött első helyére;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre és juttassák érvényre az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet, és az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet hatályát terjesszék ki mindazon termékekre, amelyek fából készülnek vagy készülhetnek, és fát tartalmaznak vagy tartalmazhatnak; hangsúlyozza a megfelelő és hatékony ellenőrzések szükségességét, többek között az összetett ellátási láncok és a feldolgozó országokból származó behozatal tekintetében, valamint felszólít erőteljes és visszatartó erejű szankciók bevezetésére valamennyi gazdasági szereplő számára, mivel ez egy olyan nemzetközi bűncselekmény, amely a környezeti bűnözésen belül a legtöbb bevételt képezi;

31.  megjegyzi, hogy kiderült, hogy FLEGT keretében kiadott kiviteli engedélyek lehetővé teszik az illegális forrásból származó faanyag legális faanyaggal való keveredését, és hogy az ilyen faanyag úgy exportálható az EU-ba, mintha megfelelne az EUTR-ban előírtaknak(12);

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy frissítse az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletre vonatkozó iránymutatást, hogy foglalkozzon a konfliktusövezetből származó faanyagok problémájával és javasoljon részletesebb kockázatcsökkentő intézkedéseket a végrehajtás biztosítására, többek között követeljen meg fokozott kellő gondosságot a konfliktus által érintett vagy nagy kockázatú területekről importáló piaci szereplők számára, írja elő, hogy a beszállítókkal kötött szerződésekbe foglaljanak bele megvesztegetés elleni feltételeket, követelje meg a korrupció elleni rendelkezések, auditált pénzügyi kimutatások és korrupció elleni auditok végrehajtását;

Erdészeti és földhasználat-irányítás

33.  elismeri az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által végzett fontos munkát a globális fenntartható erdőgazdálkodás terén, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be az erdészeti termékek fenntartható kereskedelmében;

34.  felszólítja az Uniót, hogy folytasson szorosabb együttműködést és hozzon létre hatékony partnerségeket a faanyagokat felhasználó nagyobb országokkal és nemzetközi érdekelt felekkel, úgymint az ENSZ-szel, különösen a FAO-val, valamint a Nemzetközi Erdészeti Kutatóközponttal (CIFOR) és a Világbank erdőkre vonatkozó programjával (PROFOR) annak érdekében, hogy hatékonyabban csökkentsék globális szinten az illegálisan kitermelt faanyagok kereskedelmét és általában hatékonyabb erdészetirányítást érjenek el;

35.  hangsúlyozza, hogy a természetes erdők jelentős mértékű, ember általi és természetes bolygatását követően nagyrészt természetes folyamatok segítségével regenerálódó másodlagos erdők a természetes erdők mellett szintén alapvető fontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, a helyi lakosság számára megélhetés, valamint faanyagot biztosítanak; úgy véli, hogy mivel túlélésüket az illegális fakitermelés is veszélyezteti, az erdőgazdálkodás átláthatóságával és elszámoltathatóságával kapcsolatos fellépéseknek nemcsak a természetes, hanem a másodlagos erdőkre is vonatkozniuk kell;

36.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a részvételen alapuló és közösségi erdőgazdálkodást, erősítve a civil társadalom erdőgazdálkodási politikák és projektek megtervezésében és végrehajtásában való bevonását, növelve a tudatosságot, valamint biztosítva, hogy a helyi közösségek egyaránt hasznot húzzanak az erdei erőforrásokból;

37.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az erdőlakó közösségek közösségi földbirtoklásával kapcsolatos bizonytalanságok az erdőirtás elleni küzdelem fő akadályai;

38.  emlékeztet arra, hogy a föld- és erdőbirtoklás felelősségteljes irányítása elengedhetetlen a társadalmi stabilitás, a környezet fenntartható hasznosítása és a fenntartható fejlődésbe történő felelősségteljes beruházás biztosításához;

39.  megállapítja, hogy léteznek a közösségi erdőgazdálkodáson/kollektív szokásjogon alapuló birtoklás olyan modelljei, amelyek számos előnnyel járhatnak(13), többek között az erdőterületek és a rendelkezésre álló vízkészletek növekedése, az illegális fakitermelésnek a faanyaghoz való hozzáférésre vonatkozó egyértelmű szabályok bevezetésével való csökkenése és szigorú erdészeti megfigyelőrendszer; javasolja, hogy biztosítsanak több kutatást és támogatást a közösségi erdőgazdálkodásra vonatkozó jogi keretek kidolgozásának elősegítéséhez;

40.  ösztönzi a partnerországokat, hogy ismerjék el és védjék meg az erdőktől függő helyi lakosok, az őslakos népek, többek között a bennszülött nők földjeik, területeik és természeti erőforrásaik szokásjogon alapuló birtoklásához és ellenőrzéséhez való jogait, az emberi jogokra vonatkozó különféle nemzetközi dokumentumokban, például a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, valamint az ILO 169. számú egyezményében foglaltak szerint; felszólítja az Uniót, hogy támogassa a partnerországokat ebben a törekvésben, valamint a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvének alkalmazásában a nagyszabású földvásárlásoknál;

41.  elítéli, hogy az erdészeti irányítással kapcsolatban egyre szűkül a civil társadalom és a helyi közösségek véleménynyilvánítási szabadsága, amelyet egyre több támadás ér;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegye a FAO földművelés irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásait (VGGT) a külső beruházási terv kötelező részévé; hangsúlyozza, hogy a VGGT-nek való megfelelés hatékony és független ellenőrzést és végrehajtást követel meg, beleértve a megfelelő vitarendezést és panaszkezelési mechanizmusokat; rámutat arra, hogy a birtokjogi viszonyokkal kapcsolatos normákat be kell építeni a projektek megtervezésébe, a nyomon követésbe és az éves jelentéstételbe, és kötelező érvényűnek kell tekinteni az EU valamennyi hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) által finanszírozott külső fellépése esetében;

43.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonnali lépésként hozzanak létre egy hatékony közigazgatási panasztételi mechanizmust az emberi jogok ODA által támogatott tevékenységek okozta megsértése és más káros hatások áldozatai számára a vizsgálatok megkezdése és a megbékélési folyamatok elindítása céljából; rámutat, hogy e mechanizmusnak szabványosított eljárásokból kell állnia, közigazgatási, tehát az igazságszolgáltatási mechanizmusokat kiegészítő jellegűnek kell lennie, az uniós küldöttségek pedig belépési pontként működhetnek;

44.  felszólítja az Uniót, hogy fogadjon el egy szabályt olyan, az erdőirtással kapcsolatos információk kötelező kibocsátásáról, amelyek bizonyítékkal szolgálnak az erdőket veszélyeztető nyersanyagok előállításával és feldolgozásával kapcsolatos pénzügyi befektetésekről;

45.  emlékeztet arra, hogy az átláthatósági követelményekről szóló 2013/50/EU irányelv – amely közzétételi követelményeket vezet be a nyersanyag-kitermelő iparágakban, illetve a természetes és féltermészetes erdők fakitermelésében tevékenykedő, tőzsdén jegyzett vállalatok és a tőzsdén nem jegyzett nagyvállalatok által a kormányoknak fizetett összegekre vonatkozóan – működéséről szóló bizottsági jelentést 2018. november 27-ig kell benyújtani az Parlamentnek és a Tanácsnak; megjegyzi továbbá, hogy a jelentést jogalkotási javaslatnak kell kísérnie; egy lehetséges felülvizsgálat fényében felhívja a Bizottságot annak mérlegelésére, hogy a kötelezettséget az erdőket érintő más ipari ágazatokra és a természetes erdőkön kívül más erdőkre is kiterjesszék;

46.  sajnálja, hogy számos országban általános jelenség az elégtelen helyi részvétel és az erdővel kapcsolatos közösségi megállapodások hiánya a földhasználati övezetek meghatározása és a koncessziók odaítélése során; úgy véli, hogy a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszernek eljárási biztosítékokat kell tartalmaznia, amelyek több önrendelkezési jogot biztosítanak a közösségeknek, csökkentve a földterületek korrupció révén történő vagy méltánytalan odaítélésének vagy átruházásának valószínűségét;

47.  hangsúlyozza, hogy az adatok átláthatósága, a jobb feltérképezés, a független megfigyelési és ellenőrzési eszközök, valamint az információk megosztása nélkülözhetetlenek az irányítás és a nemzetközi együttműködés javításához és az erdőirtás megszüntetésére irányuló kötelezettségek teljesítésének megkönnyítéséhez; felszólítja az Uniót, hogy a fenti célok elérése érdekében fokozza a partnerországoknak nyújtott pénzügyi és technikai támogatást, és segítse őket a helyi erdészeti irányítás struktúráinak és elszámoltathatóságának javításához szükséges szakértelem kialakításában;

Felelősségteljes ellátási láncok és finanszírozás

48.  megállapítja, hogy meg kell erősíteni a behozott fa és fatermékek ellenőrzését az uniós határokon annak biztosítása érdekében, hogy a behozott termékek valóban megfeleljenek az Unióba való behozatalhoz szükséges kritériumoknak;

49.  megállapítja, hogy a világpiacra termelt és exportált nyersanyagok több mint fele illegális erdőirtásból származó termék; rámutat, hogy a mezőgazdasághoz kapcsolódó, erdőket veszélyeztető árukat tekintve a becslések szerint a brazil marhahúskivitel 65%-a, az argentin marhahúskivitel 9%-a, a brazil szójakivitel 41%-a, az argentin szójakivitel 5%-a és a paraguayi szójakivitel 30%-a valószínűleg illegális erdőirtáshoz kapcsolódik; megjegyzi továbbá, hogy az uniós termelők jelentős mennyiségű takarmányt és fehérjeforrást hoznak be a fejlődő országokból(14);

50.  rámutat arra, hogy a magánszektor kulcsszerepet játszik az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi célkitűzések megvalósításában, többek között az erdő-helyreállításban; hangsúlyozza ugyanakkor annak szükségességét, hogy az ellátási láncok és pénzmozgások kizárólag a legális, fenntartható és erdőirtásmentes termelést támogassák, és ne okozzák az emberi jogok megsértését;

51.  üdvözli azt a tényt, hogy fontos magánszektorbeli szereplők (nagyon gyakran az EU-ból) kötelezettséget vállaltak arra vonatkozóan, hogy ellátási láncaikban és beruházásaikban felszámolják az erdőirtást; megjegyzi azonban, hogy az EU-nak fel kell nőnie a kihíváshoz és olyan politikákkal és megfelelő intézkedésekkel kell támogatnia a magánszektor törekvéseit, amelyek közös kiindulási alapot hoznak létre minden vállalkozás számára és egyenlő versenyfeltételeket teremtenek; úgy gondolja, hogy ennek révén gyarapodnának a vállalások, bizalmat keltene és növelné a vállalkozások elszámoltathatóságát a kötelezettségvállalásaik tekintetében;

52.  emlékeztet arra, hogy tiszteletben kell tartani az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket; támogatja az arról folyó tárgyalásokat, hogy a nemzetközi nagyvállalatok és egyéb üzleti vállalkozások számára létrehozzanak egy kötelező ENSZ-eszközt az emberi jogok tekintetében, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió aktívan részt vegyen ebben a folyamatban;

53.  ösztönzi a vállalatokat, hogy tegyenek lépéseket az üzleti gyakorlataikon belüli korrupció megelőzése érdekében, különös tekintettel a birtokjogi viszonyokkal kapcsolatos korrupcióra, valamint hogy terjesszék ki a munkaügyi előírásokkal kapcsolatos külső nyomonkövetési rendszereiket az erdőirtással kapcsolatos szélesebb körű kötelezettségvállalásokra;

54.  felszólítja az Uniót, hogy vezessen be kötelező előírásokat a pénzügyi ágazat számára, hogy alapos előzetes vizsgálatot végezzenek, amikor felmérik a pénzügyi és nem pénzügyi jellegű környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokat; felhívja a figyelmet az átvilágítási folyamat nyilvános közzétételére legalább a befektetők éves adatszolgáltatásán keresztül;

55.  felszólítja az Uniót, hogy az erdőket veszélyeztető áruk – köztük a szója, a pálmaolaj, az eukaliptusz, a marhahús, a bőr és a kakaó – európai kereskedelmének és fogyasztásának szabályozásával lépjen fel a globális erdőirtás ellen, a FLEGT cselekvési tervből, a fakitermelési rendeletből, a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendeletből, a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvből, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal kapcsolatos jogszabályokból és más, ellátási láncokat szabályozó uniós kezdeményezésekből levont tanulságok alapján;

56.  E szabályozási keretnek

   a) kötelező kritériumokat kell meghatároznia a fenntartható és nem erdőirtásból származó termékeket illetően;
   b) a kellő gondosság elvének megfelelő kötelezettségeket kell meghatároznia az erdőket veszélyeztető termékekhez kapcsolódó ellátási láncokban jelen lévő upstream és downstream gazdasági szereplőkre vonatkozóan egyaránt;
   c) biztosítania kell a termékek nyomon követhetőségét és az átláthatóságot az ellátási lánc egésze során;
   d) elő kell írnia a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy vizsgálják ki és állítsák bíróság elé azokat az uniós állampolgárokat vagy uniós vállalatokat, amelyek profitálnak abból, hogy termelő országok földterületeinek illegálisan megváltoztatják a művelési ágát;
   e) tiszteletben kell tartania a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat, a VGGT-ben meghatározott szokásjogon alapuló jogokat, továbbá biztosítania kell minden potenciálisan érintett közösség szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését a termék teljes életciklusa alatt;

57.  felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy az intézkedéseket bevezessék és a szabályozási keret ne rójon túlzott terheket a kis- és közepes méretű termelőkre, vagy ne akadályozza piacra jutásukat és a nemzetközi kereskedelemben való részvételüket;

58.  felszólítja az EU-t, hogy hasonló kötelező szabályozási keretet mozdítson elő nemzetközi szinten, és hogy az erdészeti diplomáciát integrálja az éghajlatpolitikájába azzal a céllal, hogy ösztönözze az országokat, amelyek – például Kína és Vietnam – jelentős mennyiségű trópusi fát dolgoznak fel és/vagy importálnak, hogy hatékony jogszabályokat fogadjanak el az illegálisan kitermelt fa behozatalának tiltására, és előírják a piaci szereplők számára, hogy kellő gondossággal járjanak el (az EUTR-hez hasonlóan); ennek érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az átláthatóságot az erdészeti jogszabályok végrehajtására és az erdészeti irányításra vonatkozó kétoldalú együttműködési mechanizmus keretében Kínával folytatott megbeszélések és intézkedések tekintetében;

59.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya vitatja az arra vonatkozó moratóriumot, hogy a kongói trópusi erdők tekintetében nem adhatók ki újabb fakitermelési engedélyek két kínai vállalkozás számára; felszólít arra, hogy e moratóriumot mindaddig tartsák fenn, amíg az erdőtulajdonosok, a kormány és az erdőktől függő helyi lakosok nem tudnak megállapodni a kielégítő környezeti és társadalmi irányítást biztosító szabályokról;

60.  felszólítja az EU-t, hogy a közös agrárpolitika (KAP) reformja keretében vezessen be kölcsönös megfeleltetési kritériumokat az állati takarmányok tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy az állami támogatásokat fenntartható és nem erdőirtásból származó élelmiszerek számára biztosítsák, csökkentsék a fehérjetartalmú takarmánynövények és állatállomány behozatalát, egyúttal diverzifikálják és fokozzák a hazai fehérjenövény-termelést, valamint abból a célból, hogy kizárják az erdőket veszélyeztető áruk (pl. szója, kukorica) behozatalát a jövőbeni uniós élelmiszer- és agrárpolitika által nyújtott közvetlen vagy közvetett támogatásból;

61.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli KAP-ot az EU nemzetközi kötelezettségvállalásaihoz kell igazítani, ideértve a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást is;

62.  felszólít arra, hogy a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó mutatókat az OECD ajánlásának megfelelően használják a KAP által kifejtett külső hatások értékelésére;

63.  emlékeztet arra, hogy a globálisan előállított mennyiség kb. 85–90%-ával a legfőbb pálmaolaj-termelők Malajzia és Indonézia, és a termék iránti növekvő kereslet erdőirtáshoz vezet, nyomást gyakorol a földhasználatra, valamint jelentős hatással van a helyi közösségekre, az egészségre és az éghajlatra; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a helyben kialakult helyzet javítására az Indonéziával és Malajziával kötendő kereskedelmi megállapodásokat kell felhasználni;

64.  a pálmaolajat illetően elismeri a már létező tanúsítási rendszerek pozitív hozzájárulását, ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a pálmaolaj fenntartható előállításáról szóló kerekasztal (RSPO), az indonéz fenntartható pálmaolaj (ISPO) és a malajziai fenntartható pálmaolaj (MSPO), valamint a többi fontosabb elismert tanúsítási rendszer ténylegesen nem tiltja meg tagjai számára, hogy az esőerdőket vagy a tőzeglápokat pálmaültetvényekké alakítsák át; ezért úgy véli, hogy ezek a fontosabb tanúsítási rendszerek az ültetvények telepítése és működtetése során nem tudják ténylegesen korlátozni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és ennek következtében nem tudják megelőzni az erdőkben és tőzeglápokon keletkező hatalmas tüzeket; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az említett tanúsítási rendszerek független ellenőrzésének és nyomon követésének elvégzéséről, garantálva, hogy az EU piacán értékesített pálmaolaj megfelel valamennyi szükséges normának és fenntartható; megállapítja, hogy a pálmaolaj-ágazatban nem lehet csupán önkéntes intézkedésekkel és politikákkal kezelni a fenntarthatóság kérdését, hanem a pálmaolaj-termelő vállalatok esetében kötelező erejű szabályokra és kötelező tanúsítási rendszerekre is szükség van;

65.  hangsúlyozza, hogy a címkézés segítségével javítani kell az önkéntes tanúsítási rendszerek megbízhatóságát annak érdekében, hogy csak olyan pálmaolaj kerüljön az uniós piacra, amelynek előállítása nem jár erdőirtással, erdőpusztulással, a földek jogtalan kisajátításával és az emberi jogok más megsértésével összhangban a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-én elfogadott parlamenti állásfoglalással(15), valamint hogy az olyan kezdeményezések, mint az RSPO, kiterjedjenek a pálmaolaj összes lehetséges végfelhasználására; hangsúlyozza másfelől, hogy jobban kell tájékoztatni a fogyasztókat a nem fenntartható pálmaolaj-termelés környezetre gyakorolt káros következményeiről, mivel a végső cél az, hogy sikerüljön elérni a pálmaolaj-fogyasztás jelentős csökkenését;

66.  sürgeti az Európai Bizottságot és az összes olyan uniós tagállamot, amely ilyen lépéseket még nem tett, hogy többek között „Az erdőirtás felszámolása az európai országokkal kapcsolatban álló mezőgazdasági termékláncokban” című amszterdami nyilatkozat aláírása és végrehajtása révén törekedjenek az egész EU-ra kiterjedő, arra irányuló kötelezettségvállalás kialakítására, hogy 2020-ra csak tanúsított fenntartható pálmaolajat használjanak, valamint törekedjenek arra, hogy többek között a pálmaolaj teljes mértékben fenntartható ellátási láncának 2020-ig történő megvalósítását támogató amszterdami nyilatkozat aláírása és végrehajtása révén ágazati kötelezettségvállalást alakítsanak ki;

A fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia

67.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok csak akkor érhetők el, ha az ellátási láncok fenntarthatóvá válnak, és szinergiák jönnek létre a szakpolitikák között; riasztónak tartja, hogy az EU állati takarmányok szója formájában történő behozatalától való nagymértékű függősége erdőirtáshoz vezet más országokban; aggodalmának ad hangot annak környezeti hatásai miatt, hogy – különösen az EU megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításához kapcsolódóan – nő a biomassza-behozatal és a fa iránti európai kereslet; felszólítja az Uniót, hogy az EUMSZ 208. cikkében foglaltak szerint tartsa tiszteletben a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét, mivel az alapvető szerepet játszik a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend, a Párizsi Megállapodás és a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzus végrehajtásához való uniós hozzájárulásban; ezért felszólítja az EU-t, hogy biztosítsa a koherenciát a fejlesztési, a kereskedelmi, a mezőgazdasági, az energia- és az éghajlat-politikái között;

68.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse és jobban hangolja össze az illegális fakitermelés elleni küzdelem terén tett erőfeszítéseit a különféle uniós politikákon belül, illetve a politikákban érintett szolgálatainál; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásaiban tárgyaljon a faimportra vonatkozó előírásokról, hogy azok ne veszélyeztessék a FLEGT cselekvési terv révén a fakitermelő országokkal elért sikereket;

69.  emlékeztet arra, hogy az erdők 80%-a őslakos népek és helyi közösségek hagyományos földterülete és élettere; aggodalommal állapítja meg, hogy az ENSZ őslakos népek jogaival foglalkozó különleges előadója egyre több olyan szituációról kap panaszt, ahol az éghajlatváltozást mérsékelni hivatott projektek negatívan befolyásolták az őslakos népek jogait, ideértve különösen a megújuló energiára irányuló projekteket, például a bioüzemanyag előállítását és a vízerőművek duzzasztógátjának építését; hangsúlyozza a födbirtokjogok, köztük a szokásjogok helyi erdei közösségek számára történő garantálásának szükségességét; rámutat az eredményalapú kifizetésekre és a REDD+ programra, amelyek alkalmat adnak az erdészeti irányítás, a földbirtokjogok és a megélhetés javítására;

70.  hangsúlyozza az őslakos népek létfontosságú szerepét a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban és a biológiai sokféleség megőrzésében; emlékeztet, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége Éghajlatváltozási Keretegyezménye felszólítja a szerződő fél államokat, hogy a REDD+ végrehajtása során biztosítékként tartsák tiszteletben az őslakos népek ismereteit és jogait; sürgeti a partnerországokat olyan intézkedések elfogadására, amelyek ténylegesen bevonják az őslakos népeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedésekbe;

71.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák a FLEGT-VPA és a REDD+ közötti szinergiákat;

72.  mély aggodalmát fejezi ki az erdők széles körű, ipari célú felhasználásával kapcsolatban, amelynek során monokultúrákon keresztül állítanak elő energiát, felgyorsítva a globális biodiverzitás csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását;

73.  emlékeztet arra, hogy a bioüzemanyagokkal kapcsolatos uniós politikának összhangban kell lennie a fenntartható fejlesztési célokkal és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia (PCD) elvével; ismételten hangsúlyozza, hogy az Uniónak legkésőbb 2030-ig fokozatosan ki kell vezetnie valamennyi agroüzemanyagra irányuló szakpolitikai ösztönzőt;

74.  sajnálja, hogy a megújulóenergia-irányelv folyamatban lévő felülvizsgálata (RED II) keretében nem kerülnek bevezetésre társadalmi fenntarthatóságra vonatkozó kritériumok és egyéb, közvetett földhasználattal kapcsolatos következmények, figyelembe véve a nagyarányú földszerzés kockázatait; emlékeztet arra, hogy az irányelvnek összhangban kell állnia a birtokjogokra vonatkozó nemzetközi normákkal, köztük a 169. sz. ILO-egyezménnyel, valamint a FAO birtokjogi viszonyokra vonatkozó önkéntes iránymutatásaival és a mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elveivel; hangsúlyozza továbbá, hogy szigorúbb kritériumokat kell bevezetni az erdei biomassza tekintetében, elkerülendő, hogy a bioenergia előmozdítása erdőirtást idézzen elő más országokban;

75.  megállapítja, hogy egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a trópusi erdőknek a mezőgazdaság, ültetvények és egyéb földhasználat céljából történő átalakítása fajok, és különösen erdei fajok eltűnését idézi elő; hangsúlyozza, hogy szükség van a természetes, biológiailag sokszínű erdők helyreállítására az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség védelme érdekében, összhangban a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend célkitűzéseivel, különösen a 15. célkitűzéssel; véleménye szerint az erdők helyreállítására irányuló programoknak el kell ismerniük a szokásjog alapján a földterülethez fűződő helyi jogokat, befogadó jellegűeknek kell lenniük és a helyi körülményekhez kell igazodniuk, valamint elő kell mozdítaniuk a természeten alapuló megoldásokat, köztük az erdei tájkép helyreállítását a földhasználati módok egyensúlyba hozatala érdekében, ideértve a védett területeket, az agrárerdészetet, a gazdálkodási rendszereket, a kisüzemi ültetvényeket és az ember lakta településeket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiában meghatározott célkitűzések fényében kezeljék az uniós fogyasztásnak a külföldön zajló erdőirtásra gyakorolt hatását;

76.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa az erdőkben gazdag fejlődő országok arra irányuló kezdeményezéseit, hogy ellensúlyozzák a mezőgazdasági gyakorlatok és bányászati tevékenységek akadálytalan térhódítását, ami kedvezőtlen hatást gyakorolt az erdőgazdálkodásra és az őslakos népek megélhetésére és kulturális integritására, valamint káros következményekkel járt a mezőgazdasági termelők szociális stabilitására és élelmiszer-önrendelkezésére nézve;

77.  ismételten hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásból, többek között fenntartható erdőültetvényekből és családi fagazdálkodásból származó fenntartható faértékláncok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a fenntartható fejlesztési célok és az éghajlat-változási kötelezettségvállalások teljesítéséhez; ragaszkodik ahhoz, hogy akkor, amikor az erdők pusztulása vagy bolygatása a trópusi ökoszisztémákban előforduló összes szénveszteség 68,9% -át teszi ki(16), a klímafinanszírozásból és a fejlesztésfinanszírozásból származó állami finanszírozást ne használják fel a mezőgazdaság bővítésének, az ipari léptékű fakitermelésnek, a bányászatnak, az erőforrások kitermelésének vagy az érintetlen erdőkben történő infrastruktúra fejlesztésének támogatására, és a közpénzekből nyújtott finanszírozásra általában szigorú fenntarthatósági kritériumok vonatkozzanak; továbbá felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hangolják össze a donorpolitikákat e tekintetben(17);

78.  úgy véli, hogy az erdőirtás megállítására irányuló erőfeszítéseknek ki kell terjedniük a szántóterületek lehető leghatékonyabban történő felhasználására irányuló segítségnyújtásra és támogatásra, amelyet az intelligens falvak megközelítéssel együtt kell alkalmazni; elismeri, hogy az agroökológiai gyakorlatokban nagy lehetőségek rejlenek az ökoszisztéma-funkcióknak és -rezilienciának az olyan növényeket, mint az olajpálma, kakaó vagy gumi is érintő, kevert, magas diverzitású ültetési, agrárerdészeti és permakultúra-technikák révén való maximalizálása tekintetében, és a termelés diverzifikációja és a termelékenység, a társadalmi hatások tekintetében több előnnyel is szolgálhat, anélkül hogy további erdőket kellene földterületté alakítani;

Erdészeti bűnözés

79.  megállapítja, hogy az UNEP és az INTERPOL szerint az illegális fakitermelés és -kereskedelem a környezeti bűnözés öt legfontosabb ágának egyike, amelyben egyre nagyobb arányban vesznek részt a szervezett transznacionális bűnözésben érintett csoportok;

80.  hangsúlyozza, hogy az illegális nemzetközi kereskedelem elleni küzdelemhez összehangolt és inkluzív fellépésekre van szükség az erdőpusztulás, az erdőirtás, az illegális fakitermelés, a csalás elleni küzdelem, a mészárlások, valamint az erdészeti termékek és a vadon élő fajok iránti kereslet megállítása érdekében;

81.  hangsúlyozza, hogy az erdővel kapcsolatos bűncselekmények – a szabályozatlan vagy illegális faszénégetéstől kezdve a fával, papírral és rostanyaggal kapcsolatos nagy léptékű vállalati bűnözésig – jelentős hatással vannak a világ éghajlati kibocsátásaira, a vízkészletekre, az elsivatagosodásra és az esőzések jellegére;

82.  aggodalommal állapítja meg, hogy az UNE és az INTERPOL szerint a környezeti bűnözéssel szembeni fellépésre irányuló jogszabályok számos országban nem tekinthetők megfelelőnek, aminek oka többek között a szakértelem és a személyzet hiánya, a bírságok alacsony volta, illetve a büntetőjogi szankciók hiánya, amelyek gátolják az e bűncselekményekkel szembeni eredményes küzdelmet;

83.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a termelő országokban valóban visszatartó erejű és hatékony szankciókat vezessenek be a fakitermelés és az illegális fakereskedelem elleni küzdelem érdekében;

84.  kéri, hogy a Bizottság terjessze ki a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelv(18) hatályát, hogy az az illegális fakitermelésre is kiterjedjen;

85.  ösztönzi az EU-t, hogy nyújtson támogatást az erdőirtás és a jogellenes tevékenységek ellenőrzésének megerősítéséhez;

86.  hangsúlyozza, hogy integrált és holisztikus megközelítéssel kell kezelni a környezeti bűncselekmények mélyebb okait – mint például a szegénység, a korrupció és a rossz kormányzás – , ösztönözni kell a határokon átnyúló pénzügyi együttműködést és alkalmazni kell a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó valamennyi releváns eszközt, beleértve a bűncselekményből származó vagyoni eszközök lefoglalását és elkobzását, valamint a pénzmosás elleni fellépést;

87.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemzeti jogi kereteket, a jogszabályok alkalmazása érdekében támogatni kell a nemzeti hálózatok létrehozását és javítani kell az átlátható és elszámoltatható erdőgazdálkodás előmozdításához kapcsolódó nemzetközi jog végrehajtását és érvényesítését, többek között a leghatékonyabb módszerek megosztásával, az információk következetes közzétételével, szigorú fenntarthatósági hatáselemzésekkel, valamint nyomonkövetési és jelentéstételi rendszerekkel, figyelembe véve azt, hogy meg kell védeni az erdőőröket; felszólít a fokozott ágazatközi és hivatalközi együttműködésre nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, különös tekintettel az INTERPOL-lal és az UNODC-vel való együttműködésre, beleértve a hírszerzési információk megosztását és az igazságügyi együttműködést, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) hatáskörének a környezeti bűnözésre történő kiterjesztésével;

88.  emlékeztet arra, hogy az Unióba érkező importra vonatkozó vámadatokhoz való hozzáférés megkönnyítése növelné a globális értékláncok átláthatóságát és elszámoltathatóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse ki a vámadatokra vonatkozó követelményeket, és az exportőr és a gyártó nevét tegye a vámadatok kötelező elemévé, így növelve a globális értékláncok átláthatóságát és nyomon követhetőségét;

Kereskedelmi kérdések

89.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi tárgyalásoknak összhangban kell lenniük az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalásaival, hogy intézkedéseket tegyen az erdőirtás és az erdőpusztulás csökkentése, valamint az erdők szénkészletének fokozása érdekében a fejlődő országokban;

90.  hangsúlyozza, hogy ki kell bővíteni és meg kell erősíteni a kétoldalú és többoldalú uniós szabadkereskedelmi és beruházási megállapodások környezeti és emberi jogi hatásainak megelőzésére, nyomon követésére és ellenőrzésére irányuló rendelkezéseket többek között ellenőrizhető mutatók és független közösségalapú nyomon követési és beszámolási kezdeményezések révén;

91.  szorgalmazza, hogy az illegális fakitermelés, az erdőirtás, az erdőpusztulás és a nagyarányú földszerzés, valamint az emberi jogok más megsértése megszüntetése érdekében az EU a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteibe mindig foglaljon bele olyan kötelező erejű és végrehajtható rendelkezéseket, amelyekre megfelelő és hatékony vitarendezési mechanizmusok érvényesek, és a különböző végrehajtási módszerek közül fontolja meg szankcióalapú mechanizmus és rendelkezések bevezetését, amelyek garantálják a tulajdonhoz, az előzetes konzultációhoz és a tájékoztatáson alapuló beleegyezéshez való jogot; felkéri a Bizottságot, hogy az ilyen rendelkezéseket és különösen az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás hatékony végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásokat a felülvizsgálati záradék révén szerepeltesse a már megkötött szabadkereskedelmi megállapodásokban; hangsúlyozza e rendelkezések nyomon követésének fontosságát és a kormányzati konzultációs eljárások haladéktalan elindításának szükségességét abban az esetben, ha a kereskedelmi partnerek nem tartják tiszteletben e szabályokat, továbbá a meglévő végrehajtási mechanizmusok, például a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek keretében kidolgozott vitarendezési mechanizmusok elindításának jelentőségét;

92.  felszólítja a Bizottságot, hogy minden uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásba foglaljon bele ambiciózus erdőspecifikus rendelkezéseket; hangsúlyozza, hogy ezeknek a rendelkezéseknek kötelező erejűeknek kell lenniük és hatékony ellenőrzési és szankciós mechanizmusok révén kell betartatni azokat, lehetővé téve az Unión belüli és azon kívüli magánszemélyeknek és közösségeknek, hogy kártérítést követeljenek;

93.  hangsúlyozza hogy az illegális fakitermeléssel kapcsolatos korrupcióval foglalkozni kell az uniós kereskedelmi politika keretében; szorgalmazza, hogy a Bizottság a szabadkereskedelmi megállapodásaiban szerepeltessen az illegális fakitermeléssel kapcsolatos korrupcióellenes rendelkezéseket, amelyeket be lehet tartatni, és ténylegesen és teljes mértékben végre lehet hajtani;

94.  sürgeti a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtható korrupcióellenes rendelkezéseiben szerepeltesse az illegális erdőgazdálkodási gyakorlatokat, például a fa koncessziókban történő alulárazását, a védett fák kereskedelmi vállalatok általi kitermelését, az erdőkből származó termékek határokon átnyúló csempészését, az illegális fakitermelést és az erdei nyersanyagok engedély nélküli feldolgozását;

95.  megjegyzi, hogy az általános preferenciarendszerről (GSP) szóló rendelet korlátozott hatállyal bír az erdei erőforrások védelme és az azokkal való elszámoltatható gazdálkodás tekintetében; felkéri az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy többek között a civil társadalmi szervezetek megfelelően kövessék nyomon a GSP- és a GSP+-rendszer hatálya alá tartozó, az erdők szempontjából releváns egyezményeket az erdők partnerországokban történő védelmének garantálása érdekében, beleértve a lehetőséget egy panaszkezelési mechanizmus kialakítására annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek által benyújtott panaszokat kellőképpen figyelembe vegyék; hangsúlyozza, hogy az említett mechanizmusnak különösen figyelembe kell vennie az őslakos népek és az erdőktől függő közösségek jogait, valamint az ILO bennszülött és törzsi népekről szóló C169. sz. egyezménye által biztosított jogokat;

96.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a természeti erőforrásokat exportáló országokban biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való megfelelő jogot, jogorvoslati lehetőségeket és hatékony védelmet a visszaélést bejelentő személyek számára a jogszabályok és kezdeményezések hatékonyságának biztosítása érdekében;

o
o   o

97.  Utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 295., 2010.11.12., 23. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0098.
(3) HL C 215., 2018.6.19., 125. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0330.
(5) Nellemann, C. (főszerkesztő); Henriksen, R., Kreilhuber, A., Stewart, D., Kotsovou, M., Raxter, P., Mrema, E., és Barrat, S. (szerk.) The Rise of Environmental Crime – A Growing Threat to Natural Resources, Peace, Development And Security (A környezetvédelmi bűncselekmények terjedése – Növekvő fenyegetés a természeti erőforrásokra, a békére, a fejlesztésre és a biztonságra nézve), az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) és az Interpol gyorsreagálási vizsgálata, az ENSZ környezetvédelmi programja és a RHIPTO Norwegian Centre for Global Analyses, „Rapid Response” részlegének kiadványa, www.rhipto.org, 2016.
(6) Goodman R. C. és Herold M., Miért elengedhetetlen és sürgős a trópusi erdők megőrzése a stabil éghajlat fenntartásához? (Why Maintaining Tropical Forests is Essential and Urgent for Maintaining a Stable Climate) 385. munkadokumentum, Center for Global Development, Washington DC, 2014; McKinsey & Company, Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításának módjai (Pathways to a low-carbon economy) (2009). McKinsey & Company, Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításának módjai: a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklésével kapcsolatos költséggörbe 2. verziója (Pathways to a Low - Carbon Economy: Version 2 of the Global Greenhouse Gas Abatement Cost Curve), 2013.
(7) Baccini, A. et al., A trópusi erdők nettó szén-dioxid-forrásnak tekinthetők a felszín feletti mérések alapján (Tropical forests are a net carbon source based on aboveground measurements of gain and loss), Science, 358. kötet, 6360. szám, 230–234. oldal.
(8) Lásd az következő weboldalt: https://www.iucn.org/theme/forests/our-work/forest-landscape-restoration/bonn-challenge
(9) Nellemann, C. (főszerkesztő); Henriksen, R., Kreilhuber, A., Stewart, D., Kotsovou, M., Raxter, P., Mrema, E., és Barrat, S. (szerk.) The Rise of Environmental Crime – A Growing Threat to Natural Resources, Peace, Development And Security (A környezetvédelmi bűncselekmények terjedése – Növekvő fenyegetés a természeti erőforrásokra, a békére, a fejlesztésre és a biztonságra nézve), az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) és az Interpol gyorsreagálási vizsgálata, az ENSZ környezetvédelmi programja és a RHIPTO Norwegian Centre for Global Analyses, „Rapid Response” részlegének kiadványa, www.rhipto.org, 2016.
(10) HL C 215., 2018.6.19., 125. o.
(11) http://ec.europa.eu/environment/forests/pdf/feasibility_study_deforestation_kh0418199enn_main_report.pdf
(12) A Környezeti Vizsgálati Ügynökség (EIA) és az indonéz erdészeti megfigyelőhálózat (Jaringan Pemantau Independen Kehutanan/JPIK) 2014. évi, „Permitting Crime” („A bűnözés engedélyezése”) című jelentése megállapította, hogy a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer (TLAS) keretében engedéllyel rendelkező vállalkozások vesznek részt „a faanyagok tisztára mosásában”, az illegális forrásból származó faanyagot legális faanyaggal keverve. Jelenleg esély van arra, hogy ezek a faanyagok FLEGT-engedéllyel rendelkező faanyagként exportálhatók az EU-ba. Elérhető a következő weboldalakon: http://www.wri.org/blog/2018/01/indonesia-has-carrot-end-illegal-logging-now-it-needs-stick; elsődleges forrás: https://eia-international.org/wp-content/uploads/Permitting-Crime.pdf
(13) A ClientEarth által ismertetett nepáli eset, amely a következő weboldalon érhető el: https://www.clientearth.org/what-can-we-learn-from-community-forests-in-nepal/
(14) Forest Trends Report Series: Consumer Goods and Deforestation: An Analysis of the Extent and Nature of Illegality in Forest Conversion for Agriculture and Timber Plantations (Fogyasztási cikkek és az erdőirtás: Az erdőknek a mezőgazdaság és a faültetvények érdekében történő átalakítása terén tapasztalható törvénytelenség mértékével és jellegével kapcsolatos elemzés), 2014.
(15) HL C 215., 2018.6.19., 125. o.
(16) Baccini, A. et al., A trópusi erdők nettó szén-dioxid-forrásnak tekinthetők a felszín feletti mérések alapján (Tropical forests are a net carbon source based on aboveground measurements of gain and loss), Science, 358. kötet, 6360. szám, 230–234. oldal. http://science.sciencemag.org/content/early/2017/09/27/science.aam5962
(17) Bacini, A. et al., op. cit.
(18) HL L 328., 2008.12.6., 28. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat