Index 
Elfogadott szövegek
2018. november 13., Kedd - Strasbourg
Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Lettországnak szóló segítségnyújtás céljából
 Uniós fejlesztési támogatás az oktatás terén
 Energiahatékonyság ***I
 Az energiaunió irányítása ***I
 A megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatása ***I
 Az adriai-tengeri kisméretű nyílt vízi állományokra és a halászatukra vonatkozó többéves terv ***I
 A jogállamiság Romániában
 Az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályok
 Digitalizáció a fejlődésért: a szegénység csökkentése technológia segítségével

Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Lettországnak szóló segítségnyújtás céljából
PDF 132kWORD 45k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2018. november 13-i állásfoglalása a Lettországnak történő segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2018)0658 – C8-0416/2018 – 2018/2230(BUD))
P8_TA(2018)0440A8-0357/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0658 – C8-0416/2018),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0357/2018),

1.  üdvözli a döntést, amely kifejezi az Unió szolidaritását a természeti katasztrófa által sújtott uniós polgárokkal és régiókkal;

2.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az Európai Unió Szolidaritási Alapján (a továbbiakban: az alap) keresztüli pénzügyi támogatás elérhetővé tételére a 2017-ben természeti katasztrófa által sújtott régiók számára;

3.  támogatja, hogy a tagállamok az európai strukturális és beruházási alapokat az érintett régiók újjáépítésére használják; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa és mihamarabb hagyja jóvá a partnerségi megállapodások forrásainak a tagállam által erre a célra kért pénzügyi újraelosztását;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy átlátható módon használják fel az alapból származó pénzügyi hozzájárulást, garantálva az érintett régiók közötti tisztességes elosztást;

5.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

6.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a Lettországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2018/1859 határozattal.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


Uniós fejlesztési támogatás az oktatás terén
PDF 159kWORD 52k
Az Európai Parlament 2018. november 13-i állásfoglalása az uniós fejlesztési támogatásról az oktatás terén (2018/2081(INI))
P8_TA(2018)0441A8-0327/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikkére, amely szerint „mindenkinek joga van az oktatáshoz. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie”,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című dokumentumra, amely elismeri, hogy a méltányosság, a befogadás és a nemek közötti egyenlőség elválaszthatatlanul kapcsolódik az oktatás mindenkit megillető jogához,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, különösen a 4. számú célra: „inkluzív és méltányos minőségi oktatás biztosítása, valamint az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek ösztönzése mindenki számára”, valamint a 2005. évi Incheon Nyilatkozatra és a 4. számú fenntartható fejlesztési cél végrehajtását célzó cselekvési keretre, amely kimondja, hogy „a nemek közötti egyenlőség elválaszthatatlanul összefügg a mindenki számára elérhető oktatáshoz való joggal”,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottságnak a lányok és a nők oktatáshoz való jogáról szóló, 2017. évi 36. számú általános ajánlására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. július 27-én elfogadott, a fejlesztés finanszírozásáról szóló addisz-abebai cselekvési programra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. június 22-i, „Az oktatáshoz való jog: az Emberi Jogi Tanács 8/4. sz. állásfoglalásának nyomon követése” című, 35/L2. sz. állásfoglalására,

–  tekintettel az „Oktatás és képzés a fejlődő országokban uralkodó szegénység csökkentésének összefüggésében” című bizottsági közleményre (COM(2002)0116),

–  tekintettel a Bizottság 2010. évi „Több és jobb oktatás a fejlődő országokban” című, az oktatásnak a fejlődő országokban való megerősítéséről és javításáról szóló munkadokumentumára (SEC(2010)0121),

–  tekintettel az „Oktatás vészhelyzetekben és elhúzódó válsághelyzetekben” című, 2018. évi bizottsági közleményre (COM(2018)0304),

–  tekintettel a G7 által 2018. június 9-én elfogadott Charlevoix Nyilatkozatra a lányok, a serdülő lányok és a nők minőségi oktatásáról a fejlődő országokban,

–  tekintettel a fejlesztési politikáról létrejött európai konszenzusra és az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való munkamegosztásról szóló magatartási kódexére (COM(2007)0072),

–  tekintettel a Bizottság 2018. május 31-i állásfoglalására „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése” című közös szolgálati munkadokumentum (SWD(2015)0182) végrehajtásáról: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)(1),

–  tekintettel a fejlődő országok államadóssága fenntarthatóságának javításáról szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Unesco 2017-ben kiadott, „Elszámoltathatóság az oktatás terén: kötelezettségvállalásaink teljesítése” című nyomon követési jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0327/2018),

A.  mivel az oktatás alapvető emberi jog, és központi szerepet játszik valamennyi fenntartható fejlesztési célban; mivel az oktatás megakadályozza a szegénység generációk közti továbbörökítését és alapvető szerepet játszik a nemek közti egyenlőség elérésében és a nők társadalmi szerepe megerősítésének elősegítésében; mivel az oktatás mint jogterület túlmutat a digitális egyenlőségen, és célja, hogy előmozdítsa a nemek közötti valódi egyenlőséget az oktatás révén;

B.  mivel a Bizottság legutóbbi, a fejlődő országokban történő oktatásról szóló közleménye 2002-re nyúlik vissza, és csak 2010-ben került frissítésre egy munkadokumentum révén;

C.  mivel az oktatási támogatás 2009-ben a teljes fejlesztési támogatás 8,3%-át tette ki; mivel ez az arány 2015-ben 6,2%-ra csökkent; mivel az Unió és tagállamai esetében ez az arány 11%-ról 7,6%-ra csökkent ugyanezen időszak alatt;

D.  mivel az alapfokú oktatásnak az Unió és tagállamai általi támogatása 2009 és 2015 között 33,9%-kal csökkent, nagyobb mértékben, mint általában az oktatás támogatása (15,2%);

E.  mivel 2015-ben 264 millió, alapfokú vagy középfokú oktatáshoz megfelelő korú gyermek nem került beiskolázásra;

F.  mivel 2017 végén a menekültek száma világszinten több mint 25,4 millió fő volt, ezek közül 7,4 millió általános iskolás korú gyermek, ebből 4 millió gyermek nem részesült semmiféle alapfokú oktatásban; mivel a törékeny helyzetben lévő és konfliktusok által érintett országokban 37%-kal több lány nem jár általános iskolába, mint fiú, és a fiatal nők 90%-kal nagyobb eséllyel nem járnak középiskolába, mint a konfliktusok által nem érintett országokban élő társaik;

G.  mivel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokról szóló 2017. évi jelentése szerint 2011-ben a szubszaharai Afrikában található iskoláknak csupán nagyjából a negyedében volt villamos energia, és kevesebb mint a felük rendelkezett ivóvíz-hozzáféréssel; és mivel a szubszaharai Afrikában a legalacsonyabb a képzett tanárok aránya mind az általános, mind pedig a középiskolai oktatásban;

H.  mivel a fejlődő országok oktatásának támogatása korábban túlságosan is a beiratkozott hallgatók mennyiségére, és nem eléggé a kínált oktatás minőségére összpontosított; mivel a 4. számú fenntartható fejlesztési cél az, hogy 2030-ra mindenki számára elérhető legyen a minőségi oktatás;

I.  figyelembe véve a fejlődő országokban működő egyes vállalkozások által tapasztalt nehézségeket az olyan munkaerő fellelése tekintetében, amelynek képzettsége igényeiknek megfelel;

J.  mivel a 2016 óta tett üdvözlendő erőfeszítések nem bizonyultak elegendőnek a felzárkózáshoz, és ezért azokat folytatni kell és ki kell terjeszteni;

K.  mivel az UNESCO szerint az alacsony és a közepes jövedelmű országok oktatásának támogatását hatszorosára kell növelni annak érdekében, hogy 2030-ig elérjék a 4. fenntartható fejlesztési célt; mivel a nemzetközi oktatási lehetőségek finanszírozásával foglalkozó nemzetközi bizottság szerint az oktatási támogatásnak 2030-ban a mai 12 milliárdhoz képest el kell érnie a 89 milliárd USD-t;

Oktatás a fejlesztés középpontjában

1.  meg van győződve arról, hogy az oktatási támogatást prioritásként kell kezelni, mivel az oktatás alapvető jog, de azért is, mert alapvető fontosságú a többi fenntartható fejlesztési cél, vagyis a gazdasági fejlődés és az egyenlőtlenségek csökkentése, a nemek közötti egyenlőség, a lányok és nők társadalmi szerepvállalásának előmozdítása, a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadása, az egészségügy, a demokrácia és a jogállamiság és a konfliktusmegelőzés szempontjából;

2.  sajnálja tehát, hogy az oktatás támogatása nem prioritás a nemzetközi adományozók számára; sürgeti, hogy az oktatás kerüljön az Európai Unió és tagállamai fejlesztési politikáinak középpontjába;

3.  tudomásul veszi, hogy a 4. fenntartható fejlesztési cél megvalósítása jelentős beruházásokat igényel az oktatási rendszerekben; megállapítja, hogy ezt a beruházást először a fejlődő országoknak kell megtenniük, de a nemzetközi támogatás továbbra is nélkülözhetetlen a finanszírozási hiány áthidalásához;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy frissítse a fejlődő országokban a szegénység csökkentésével összefüggésben az oktatásról és képzésről szóló 2002-es közleményét, valamint 2010. évi munkadokumentumát; jelzi, hogy az új közleménynek meg kell határoznia, hogyan lehet 2030-ig elérni az 4. fenntartható fejlesztési célt;

5.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy 2024-ig a hivatalos fejlesztési támogatás 10%-át fordítsák oktatásra, 2030-ban pedig 15%-át;

6.  emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok arra irányuló erőfeszítései, hogy előmozdítsák a tisztességes adórendszereket és küzdjenek az illegális pénzmozgások ellen, illetve a hivatalos fejlesztési támogatás elengedhetetlen növelése nem elegendőek a finanszírozási hiány fedezésére; ezért a nemzeti oktatási rendszerek megerősítése érdekében innovatív finanszírozási eszközök létrehozására szólít fel, amelyeknek multiplikátorhatása van és a meglévő finanszírozási mechanizmusokhoz és kezdeményezésekhez vannak igazítva;

7.  érdeklődéssel követi a nemzetközi oktatási lehetőségek finanszírozásával foglalkozó nemzetközi bizottságnak egy nemzetközi oktatási eszköz létrehozására vonatkozó javaslatát, amennyiben ez valóban kiegészíti és nem helyettesíti a jelenlegi erőfeszítéseket; úgy véli, hogy ezt a kezdeményezést a globális oktatási partnerség fellépésével szinergiában kell végrehajtani; jelzi, hogy minden finanszírozást megelőzően különös figyelmet kell fordítani a támogatható országok adósságkapacitására;

8.  megállapítja, hogy az EU-nak alapvető szociális szolgáltatásokra kiterjedő, a társadalmi befogadásra és a humánfejlesztésre vonatkozó 20%-os hivatalos fejlesztési támogatási célkitűzése pontatlan, és nem teszi lehetővé a kiadások megfelelő ellenőrzését; kéri, hogy a számszerűsített célokat vegyék fel a következő többéves pénzügyi keretbe;

Válasz a prioritásokra

9.  emlékeztet arra, hogy az alapvető ismeretek, többek között a digitális írástudás elsajátítása a készségfejlesztés és a munkába való integráció előfeltétele, hogy a lányok oktatása kulcsfontosságú eszköz a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, az egészséghez és a jóléthez, valamint a békés társadalmak megvalósításához, és hogy a legkevésbé fejlett országok vannak a leginkább kitéve a finanszírozás hiányának, holott a beruházás a legnagyobb emberi, társadalmi, gazdasági és egészségügyi előnyöket ezekben az országokban eredményezi;

10.  emlékeztet arra, hogy a veszélyeztetett csoportok társadalmi szerepének megerősítése alapvető fontosságú a szegénység felszámolása érdekében; kitart amellett, hogy nemtől, kortól, etnikai hovatartozástól, nyelvtől, vallástól, politikai vagy egyéb nézettől függetlenül minden ember, továbbá a fogyatékossággal élők, a migránsok, az őslakos népek is hozzá kell, hogy férjenek az inkluzív, igazságos és minőségi oktatáshoz és az egész életen át tartó tanulási lehetőségekhez;

11.  következésképpen megerősíti, hogy az Európai Unió oktatási támogatásának először két prioritásra kell válaszolnia: a minőségi és inkluzív alapfokú oktatás előnyben részesítése és megerősített támogatás nyújtása a legkevésbé fejlett országoknak;

12.  kiemeli különösen a 4.1 fenntartható fejlesztési célt, amely 12 éves, mindenki számára ingyenes és minőségi általános és középiskolai oktatást irányoz elő; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU–Afrika partnerség egyik kulcsfontosságú pillérét kell képeznie, összhangban az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti 2017. évi csúcstalálkozón elfogadott stratégiai prioritásokkal; jelzi, hogy az ingyenességnek nem csak az iskoláztatásra kell vonatkoznia, hanem a rejtett költségekre is, úgymint az iskolaszerekkel, a közlekedéssel és az étkezéssel kapcsolatos költségekre; úgy véli, hogy az államoknak ösztöndíjprogramokat kell előirányozniuk a leghátrányosabb helyzetű gyermekek iskoláztatásának lehetővé tétele érdekében; emlékeztet, hogy fontos a pluralizmus és a szülők szabad választásának biztosítása; mindazonáltal előírja az EU és a tagállamok számára, hogy a 4.1. fenntartható fejlesztési céllal és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikkével összhangban ne használjanak hivatalos fejlesztési támogatást azon profitorientált kereskedelmi oktatási intézmények támogatására, amelyek nem tartják tiszteletben az Unió elveit és értékeit;

13.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy 2030-ra oktatási támogatásuk legalább felét fordítsák az alapfokú oktatás támogatására;

14.  felszólít arra is, hogy az uniós és tagállami oktatási támogatás legalább 40%-át irányítsák a legkevésbé fejlett országokba;

15.  kéri, hogy az iskolákban fordítsanak különös figyelmet a lányok és fiúk közötti egyenlőségre, ami alapvető fontosságú a fenntartható fejlődéshez és a „senkit sem hagyunk magára” elvhez; kéri az EU-t, hogy támogassa az inkluzív és minőségi oktatást, hogy felszámolja a lányok oktatáshoz való hozzáférése, az oktatásban való részvétele, valamint képesítésük megszerzése előtt álló akadályokat; emlékeztet azon célra, melynek értelmében az új uniós programok 85%-ának 2020-ig a nemek közötti egyenlőséget kell egyik fő célkitűzéseként tekinteni; végül kéri, hogy támogassák az inkluzív oktatási rendszerek kialakítását, amelyek a helyi sajátosságok figyelembevételével elégítik ki a fogyatékossággal élő hallgatók, valamint más kisebbségek és veszélyeztetett csoportok igényeit;

16.  üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a vészhelyzetekben és elhúzódó válságokban történő oktatásról szóló közleményét, valamint azt a célt, hogy 2019-től az Unió humanitárius segítségnyújtásának 10%-át az oktatásra fordítják;

17.  emlékeztet, hogy a menekült vagy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek oktatását kezdettől fogva prioritásként kell kezelni; hangsúlyozza az instabil helyzetben lévő és konfliktussal sújtott országok támogatásának fontosságát rendszereik rugalmasságának erősítése és a magas színvonalú oktatáshoz – és középfokú oktatáshoz – való hozzáférés biztosítása érdekében a gyermekek és a fiatal menekültek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és az őket befogadó közösségek számára;

18.  hangsúlyozza, hogy a vészhelyzeti segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés közötti kapcsolat elvével összhangban integráltabb, valamennyi érdekelt felet bevonó, gyors, szisztematikus és hatékony választ kell adni a vészhelyzetben történő oktatás szükségleteire;

19.  megállapítja, hogy egyes megcélzott országok nem tudják, vagy nem akarják kielégíteni a népesség alapvető szükségleteit, ideértve az oktatási szükségleteket is; kéri a legmegfelelőbb civil társadalmi partner meghatározását, valamint a nem kormányzati szervezetek és egyéb szereplők által az e területen alkalmazott bevált gyakorlatok hangsúlyozását és kiterjesztését;

20.  emlékeztet a középfokú oktatás, a műszaki oktatás és a szakképzés fontosságára a fiatalok foglalkoztathatósága és a fenntartható fejlesztés szempontjából; úgy véli, hogy e két utóbbinak tisztességes munkahelyeket kell teremtenie, azokat az ország fejlesztésére vonatkozó követelményekhez és a vállalatok igényeihez kell igazítani, azokkal együttműködve, és – amennyire lehetséges – azok finanszírozásával; felhívja a figyelmet a magánszektort a képzési központokkal összekapcsoló projektekre, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet finanszírozni az ilyen kezdeményezések fejlesztését; megjegyzi, hogy az Unió külső beruházási terve mozgósítható lehet e célkitűzések elérése érdekében, és kéri a társadalmi szervezetek stratégiai bevonását az e területen zajló tervezésbe és megvalósításba;

21.  aggódik az „agyelszívás” jelensége miatt; megjegyzi, hogy egyes tagállamok a területükön az oktatási támogatásuk több mint a felét folyósítják az oktatási költségekre; megállapítja, hogy az oktatási támogatás növelésének ezen arány csökkentését kell eredményeznie; felkéri a tagállamokat, hogy tárják fel és alkalmazzák a bevált gyakorlatokat és tapasztalatokat, például az egyetemi és szakmai csereprogramokat; úgy véli, hogy a többszöri beutazásra jogosító vízumok lehetővé tennék e hallgatók számára ismereteik frissítését és ösztönöznék a körkörös mobilitást; felhív ezzel párhuzamosan olyan ösztönzők bevezetésére, illetve intézkedések meghozatalára, amelyek arra biztatják a hallgatókat, hogy visszatérésüket követően egy meghatározott minimális időtartamig saját országuk gazdasági vagy kormányzati ágazatában dolgozzanak, hogy a megszerzett ismeretek elsődlegesen a partnerországok hasznát szolgálja;

22.  a jó oktatás alapvető fontosságú a tanuláshoz; aggodalommal állapítja meg, hogy a tanárképzés minősége és elérhetősége továbbra is komoly problémát jelent, különösen a Szubszaharai-Afrikában; kitart amellett, hogy erőfeszítéseket kell tenni a tanárok alap- és továbbképzése érdekében, a tudásra és az oktatási készségekre, valamint toborzásukra, bérükre és munkakörülményeikre összpontosítva, többek között azért, hogy ösztönözzék őket a maradásra és tudásuk továbbadására a jövő generációi számára; kéri, hogy indítsanak több csereprogramot a tanárok számára a fejlődő országok és az uniós tagállamok között, például az Erasmus+ program keretén belül;

23.  megjegyzi, hogy az infrastruktúra, a berendezések és az oktatási eszközök – különösen a vidéki vagy gyéren lakott területeken – jelentős beruházásokat igényelnek annak érdekében, hogy mindenki számára megkülönböztetés nélküli, egyenlő hozzáférést biztosítsanak az oktatáshoz;

24.  hangsúlyozza az új technológiák fontosságát az oktatáshoz való hozzáférés és az oktatás minőségének javítása érdekében, különösen az ismeretek terjesztése, a képzés, a pedagógia és a tanárok továbbképzése, valamint az intézmények irányítása terén; kitart amellett, hogy a digitális átállás nyújtotta lehetőséget arra kell felhasználni, hogy modern ismereteket és oktatási módszereket vigyünk a fejlődő országokba; felhívja a figyelmet arra, hogy ezeknek az új technológiáknak támogatniuk kell az oktatási erőfeszítéseket, nem pedig azok helyébe lépniük, felváltva a pedagógiai standardokat; felszólít a technológiai beruházások tanulási eredményekre gyakorolt hatásának megfelelőbb értékelésére; hangsúlyozza a digitális készségek megerősítését a nők és a lányok szerepe erősítésének előmozdítása érdekében;

25.  fokozott erőfeszítéseket szorgalmaz a digitális kirekesztés problémájának kezelésére az alapvető digitális készségekkel kapcsolatos oktatás és képzés, valamint az ikt-k használatának előmozdítását célzó kezdeményezések révén; felszólít továbbá a digitális jártasságnak az iskolai tantervbe az oktatás valamennyi szintjén történő beépítésére a fejlődő országokban, az információhoz való jobb hozzáféréshez szükséges készségek elsajátítása céljából;

26.  megjegyzi, hogy a következő generációt az oktatás révén kell felkészíteni arra, hogy a robotizáció és automatizáció által megváltozott világban teljes értékű életet élhessenek; úgy véli, hogy mind a munkakeresők, mind a vállalkozások elvárásainak való megfelelés érdekében a rendelkezésre álló képzéseknek ténylegesen szakmainak kell lenniük, és ezért nem szabad kizárni a magánszektorral való partnerségeket a szakmai képzés területén; hangsúlyozza e tekintetben a rugalmas készségek fontosságát, és kiemeli az életvezetési és a szociáliskészségek jelentőségét az oktatásban; bizonyos abban, hogy az iskolákban az elméleti tudás tanítása mellett a gyermekeknek el kell sajátítaniuk a kérdések feltételéhez szükséges gondolkodási készségeket, az ötletek gyakorlatba való átültetéséhez szükséges kreatív készségeket, és az egész életen át történő tanulás eredményeinek az egész életen végigvonuló aktivitásban kell testet ölteniük;

27.  hangsúlyozza az oktatás és az egészség közötti kapcsolatot; megjegyzi, hogy az oktatás előmozdítása mellett az iskolai gyógyászat és az egészségügyi oktatás a társadalom széles rétegei számára elérhető; kéri egy átfogó és integrált megközelítés kialakítását a lányok és fiúk szexuális oktatása terén, amely olyan egészségügyi témákat érint, mint a HIV, a családtervezés és a terhesség, hozzájárulva az olyan szélesebb körű eredmények eléréséhez, mint például a lányok oktatáshoz való hozzáférésének javítása; kiemeli a pszichoszociális támogató ellátásokat nyújtók fontosságát, különösen a konfliktusok sújtotta országokban, hogy javítható legyen a fiatal gyermekek rezilienciája;

28.  ösztönzi a tagállamokat, hogy legalább egy év ingyenes kisgyermekkori nevelést vezessenek be a 4.2. fenntartható fejlesztési célnak megfelelően;

29.  megismétli, hogy csak a kedvező környezet teszi lehetővé a minőségi oktatást, beleértve a szülők bevonását, a táplálkozási szempontokat, a biztonságot, valamint a villamos energiához, a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférést annak érdekében, hogy a lányok és fiúk valóban élvezhessék az iskola előnyeit és növekedjenek a befejezési arányok, különösen az alapfokú oktatásban;

A támogatás minőségének javítása

30.  azon a véleményen van, hogy az oktatási rendszerek értékelése – ideértve a nem állami intézmények által biztosított oktatás, az oktatás minőségének és a tanulási eredmények értékelését is – a segélyhatékonyság javításának előfeltétele; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy finanszírozzák a kutatást, az adatok összesítését, valamint a megbízható, szakmai, megkülönböztetésmentes és független értékelési eszközöket;

31.  alapvető fontosságúnak ítéli az adományozók jobb koordinációját a helyi oktatási csoportokon belül a segélyezési erőfeszítések párhuzamosságainak, illetve ütközésének elkerülése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy folyamodjanak rendszeresebben a közös programozáshoz és a felhatalmazáshoz; emlékeztet, hogy a fejlesztési támogatás nem szolgálhat befolyásolási stratégiát;

32.  hangsúlyozza, hogy a kormányok kötelesek biztosítani polgáraik oktatáshoz való jogát; ezért kiemeli, hogy valamennyi szinten biztosítani kell a kötelezettséggel érintettek képességét arra, hogy mindenki számára szolgáltatásokat nyújtsanak, valamint a kulcsfontosságú érdekelt felekkel – köztük a civil társadalommal – folytatott jelentős konzultáción és azok stratégiai részvételén alapuló, valódi felelősségvállalással irányított, igazságos, hozzáférhető és megkülönböztetésmentes nemzeti oktatási intézmények, stratégiák és tervek szükségességét, amelynek részei a konkrét célkitűzések és a nyomon követések, a rendszeres értékelések és ellenőrzések, a felelősségek egyértelmű és átlátható elhatárolása, valamint a források független ellenőrzéseknek alávetett elosztása; ösztönzi az oktatási szolgáltatások létrehozására és működtetésére vonatkozó nemzeti szabályozási keretek elfogadását;

33.  hangsúlyozza a támogatás kiszámíthatóságát és a partnerországok felelősségvállalását; e tekintetben jelzi, hogy a költségvetési támogatás és a multilaterális szervezetek által nyújtott támogatás a legmegfelelőbb e követelményekhez;

34.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – amennyiben lehetséges – biztosítsanak elsőbbséget az ágazati költségvetési támogatásnak, szigorú kritériumok – mint a jó kormányzás és a kiterjedt ellenőrzések – mellett, különösen a korrupció elkerülése érdekében; emlékeztet arra, hogy a kedvezményezett harmadik országok vállalják, hogy súlyos szabálytalanságok esetén visszatérítik a kifizetéseket; támogatja a civil társadalmat a finanszírozási megállapodások figyelemmel kísérésében; hangsúlyozza egy nyomon követési mechanizmus létrehozásának szükségességét a fejlesztési alapokkal kapcsolatos esetleges visszaélések kivizsgálására, valamint az abból eredő szankciók végrehajtására, beleértve a pénzügyi eszközök átcsoportosítását az adott területen jobb gyakorlatot folytató országok támogatásának növelése érdekében;

35.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a helyi hatóságok és a társadalmi szervezetek szerepét az oktatási támogatási programok előkészítésében és végrehajtásában, többek között a költségvetési támogatás keretében;

36.  megjegyzi, hogy az oktatás területén a támogatásnak csak egyharmada származik multilaterális szervezetektől, míg az egészségügy területén ez az arány kétharmad; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék finanszírozásukat a globális oktatási partnerség és az „Education cannot wait” alap számára; úgy véli, hogy a globális partnerség esetében lehetővé kell tenni a 2020 utáni jövőbeni stratégiai tervében a 3 éves programozási időszak meghosszabbítását 6 évre, a stabilabb és kiszámíthatóbb finanszírozás érdekében, amire különösen szükség van a nemzeti oktatási rendszerek megerősítéséhez;

o
o   o

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0239.
(2) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0104.


Energiahatékonyság ***I
PDF 130kWORD 51k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 13-i jogalkotási állásfoglalása az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0761 – C8-0498/2016 – 2016/0376(COD))
P8_TA(2018)0442A8-0391/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0761),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0498/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. április 26-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2017. július 13-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0391/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 13-án került elfogadásra az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0376


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/2002 irányelvvel.)

(1) HL C 246., 2017.7.28., 42. o.
(2) HL C 342., 2017.10.12., 119. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2018. január 17-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0010).


Az energiaunió irányítása ***I
PDF 139kWORD 53k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 13-i jogalkotási állásfoglalása az energiaunió irányításáról, valamint a 94/22/EK irányelv, a 98/70/EK irányelv, a 2009/31/EK irányelv, a 663/2009/EK rendelet, a 715/2009/EK rendelet, a 2009/73/EK irányelv, a 2009/119/EK tanácsi irányelv, a 2010/31/EU irányelv, a 2012/27/EU irányelv, a 2013/30/EU irányelv és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról és az 525/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0759 – C8-0497/2016 – 2016/0375(COD))
P8_TA(2018)0443A8-0402/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0759),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 192. cikkének (1) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0497/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. április 26-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2017. július 13-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 55. cikke alapján a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0402/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 13-án került elfogadásra az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 94/22/EK irányelv, a 98/70/EK irányelv, a 2009/31/EK irányelv, a 663/2009/EK rendelet, a 715/2009/EK rendelet, a 2009/73/EK irányelv, a 2009/119/EK tanácsi irányelv, a 2010/31/EU irányelv, a 2012/27/EU irányelv, a 2013/30/EU irányelv és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/.... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0375


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1999 rendelettel.)

(1) HL C 246., 2017.7.28., 34. o.
(2) HL C 342., 2017.10.12., 111. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2018. január 17-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0011).


A megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatása ***I
PDF 132kWORD 57k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 13-i jogalkotási állásfoglalása a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2016)0767 – C8-0500/2016 – 2016/0382(COD))
P8_TA(2018)0444A8-0392/2017
HELYESBÍTÉSEK

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0767),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0500/2016),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. április 26-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsághoz küldött, 2017. október 20-i levélre,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 26-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104., 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Petíciós Bizottság Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0392/2017),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3), figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítja, vagy lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 13-án került elfogadásra a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0382


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/2001 irányelvvel.)

(1) HL C 246., 2017.7.28., 55. o.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2018. január 17-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0009).


Az adriai-tengeri kisméretű nyílt vízi állományokra és a halászatukra vonatkozó többéves terv ***I
PDF 267kWORD 78k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 13-i jogalkotási állásfoglalása az adriai-tengeri kisméretű nyílt vízi állományokra és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló európai parlamenti és a tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0097 – C8-0095/2017 – 2017/0043(COD))
P8_TA(2018)0445A8-0337/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0097),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0095/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0337/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 13-án került elfogadásra az adriai-tengeri kisméretű nyílt vízi állományokra és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2019/.... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel(átdolgozás)

P8_TC1-COD(2017)0043


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás(3) keretében,

mivel:

(1)  A közös halászati politikának (KHP) hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez, a gazdaságilag hasznosított valamennyi faj esetében folytatott fenntartható gazdálkodáshoz és különösen a 2008/56/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv(4) 1. cikkének (1) bekezdésében megjelölt, 2020-ig elérendő jó környezeti állapot eléréséhez, valamint a 92/43/EGK tanácsi irányelvvel(5) és a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(6) összhangban az élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotához. [Mód. 1]

(1a)   A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2015. évi New York-i ENSZ csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai kötelezettséget vállaltak, hogy 2020-ig hatékonyan szabályozzák a halászatot, valamint véget vetnek a túlhalászásnak, az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászatnak, valamint a destruktív halászati gyakorlatoknak, és a tudományon alapuló gazdálkodási terveket léptetnek életbe, hogy a lehető legrövidebb idő alatt helyreállítsák a halállományokat legalább arra a szintre, amely képes a maximális fenntartható hozam előállítására a biológiai jellemzőik által meghatározott módon. [Mód. 2]

(2)  Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban megállapítja a KHP szabályait. A KHP célja többek között annak biztosítása, hogy a halászat és az akvakultúra-tevékenységek környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, valamint hogy a halászati gazdálkodás vonatkozásában elővigyázatossági megközelítést és ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazzanak. [Mód. 3]

(2a)  Az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően a rendelkezésre álló legmegalapozottabb tudományos véleményeken alapuló halászati gazdálkodáshoz összehangolt, megbízható és pontos adatállományokra van szükség. [Mód. 4]

(3)  A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság tudományos tanácsadó bizottságának (GFCM — SAC) tudományos szakvéleményei azt mutatják, hogy az Adriai-tengeren a szardella és szardínia halászata túllépi a maximális fenntartható hozam (MFH) eléréséhez szükséges szinteket.

(3a)  Az Adriai-tenger a Földközi-tenger egyik fontos alterülete, amelyről az összes fogás értékének egyharmada származik. [Mód. 5]

(4)  Annak ellenére, hogy a GFCM által bevezetett nemzetközi gazdálkodási terv és az 1967/2006/EK tanácsi rendelet(8) alapján elfogadott nemzeti gazdálkodási tervek is szabályozzák az Adriai-tenger szardella- és szardíniaállományait, azokat továbbra is túlhalásszák, és a jelenlegi állománygazdálkodási intézkedések nem bizonyulnak elégségesnek az MFH 2020-ig történő eléréséhez. A tagállamok és az érdekeltek támogatásukat fejezték ki az e két állományra vonatkozó uniós szintű gazdálkodási tervek fejlesztése és végrehajtása tekintetében.

(4a)   A megvalósított gazdálkodási tervek és a 2016-ban bevezetett technikai intézkedések hatást fognak gyakorolni az állományokra, és a régió nyílt vízi állományaira vonatkozó többéves terv meghatározásakor elemezni kell és figyelembe kell venni ezeket. [Mód. 6]

(4b)   A tengerbe történő visszajutás minimumát megállapító megközelítés bevezetése változásokat tesz szükségessé a biológiai mintavételi és kutatási protokollok terén, ami időbe telik, ezért átmeneti időszakra van szükség ahhoz, hogy végrehajtható legyen. [Mód. 99]

(5)  A kisméretű nyílt vízi fajok adriai-tengeri halászatára vonatkozó jelenlegi állománygazdálkodási intézkedések a vizekhez való hozzáférésre, a halászati erőkifejtés ellenőrzésére, valamint az eszközök használatát szabályozó technikai intézkedésekre irányulnak. A tudományos szakvélemények arra a következtetésre jutottak, hogy a fogásmennyiség ellenőrzése a legmegfelelőbb eszköz a megfelelő halászati mortalitás eléréséhez, és ez hatékonyabb állománygazdálkodási eszköz lenne a kisméretű nyílt vízi fajok esetében is(9). [Mód. 7]

(6)  A közös halászati politika céljainak elérése érdekében adott esetben számos állományvédelmi intézkedést kell elfogadni bármilyen kombinációban, például többéves terveket, valamint technikai intézkedéseket., valamint a halászati lehetőségek rögzítését és kiosztását. [Mód. 8]

(6a)   Az adriai-tengeri kisméretű nyílt vízi állományok halászata, különösen a 17. és a 18. földrajzi alterületen, igen jelentős gazdasági-társadalmi hatást gyakorol a tagállamok part menti közösségeinek megélhetésére és jövőjére. [Mód. 9]

(6b)   A KHP alapelveinek és célkitűzéseinek megfelelően és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében a regionalizáció alkalmazásával olyan intézkedéseket kell elfogadni és végrehajtani, amelyek figyelembe veszik minden egyes halászati terület sajátosságait és megóvják környezeti feltételeiket. [Mód. 10]

(6c)   A halászati lehetőségeket az 1380/2013/EU rendelet 17. cikkében megállapított elvekkel összhangban kell elosztani, átlátható és objektív – többek között környezeti, társadalmi és gazdasági – kritériumok alkalmazásával. Emellett a halászati lehetőségeket méltányos módon kell felosztani a különféle halászati ágazatok között, beleértve a hagyományos és a kisüzemi halászatot is. A tagállamoknak ezenfelül ösztönözniük kell, hogy a halászhajók szelektív halászeszközöket használjanak, illetve csökkentett környezeti hatással járó halászati technikákat alkalmazzanak. [Mód.11 ]

(7)  Az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikkében foglaltaknak megfelelően a többéves terveknek a lehető legjobb tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeken kell alapulniuk, és célkitűzéseket, egyértelmű időkeretbe foglalt mennyiségi célokat, állományvédelmi referenciapontokat, a kirakodási kötelezettség végrehajtására vonatkozó, állományvédelemmel és technikai intézkedésekkel kapcsolatos célkitűzéseket, valamint a nem szándékos fogások lehetőség szerinti elkerülését szolgáló intézkedéseket, továbbá biztosítékokat kell tartalmazniuk.tartalmaznia. [Mód. 12]

(8)  A többéves terv célja az, hogy hozzájáruljon a KHP célkitűzéseinek megvalósításához, különös tekintettel különösen a halállományoknak a maximális fenntartható hozam (MFH) elérésére és fenntartására az érintett állományok vonatkozásában előállítására képes biomassza feletti szintre történő helyreállításához és a kirakodási kötelezettség végrehajtásához, valamint hogy megteremtse a fenntartható halászati ágazatot és hatékony állománygazdálkodási keretet biztosítson. [Mód. 13]

(8a)   Eltérő rendelkezés hiányában e rendelet nem tekintendő precedensnek a Földközi-tenger területére vonatkozó más többéves tervek tekintetében. [Mód. 14]

(8b)   A többéves tervnek mindig meg kell találnia az egyensúlyt az adott időkeretet figyelembe véve elérhető eredmények és a gazdasági-társadalmi hatás között. [Mód. 15]

(9)  Ezen felül az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke kirakodási kötelezettséget vezetett be az olyan fajok összes fogására vonatkozóan, amelyre alkalmazandók az 1967/2006/EK rendelet III. mellékletében meghatározott minimális méretek. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a 1392/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(10) hároméves visszadobási tervet hozott létre a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó szardella, szardínia, makréla és fattyúmakréla de minimis kivételeire vonatkozóan az Adriai-tengeren. A kirakodási kötelezettség bevezetése érdekében az 1392/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben meghatározott intézkedések érvényességét helyénvaló kiterjeszteni oly módon, hogy a rájuk vonatkozó rendelkezéseket bele kell foglalni a többéves tervbe.

(10)  Az ökoszisztéma-alapú megközelítéssel összhangban és e tervnek hozzá kell járulnia a 2008/56/EK irányelv halászattal kapcsolatos mutatója mellett irányelvben meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez is, és a halászati gazdálkodás keretében az irányelv I. mellékletében szereplő 1., 4. és 6. mennyiségi mutatót kell figyelembe venni. E tervnek hozzá kell járulnia az élőhelyekre és fajokra vonatkozóan a 2009/147/EK irányelvben, illetve a 92/43/EGK irányelvben meghatározott kedvező védettségi állapot eléréséhez is. [Mód. 16]

(11)  Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a halászati lehetőségeket a többéves tervekben meghatározott célértékeknek megfelelően kell megállapítani. [Mód. 17]

(12)  Az MFH elérésére és fenntartására vonatkozó célkitűzésnek megfelelő halászati mortalitás (F) célértékét célszerű a maximális fenntartható hozamnak megfelelő értékek (FMFH) tartományaként meghatározni. E Ezekre a rendelkezésre álló legmegalapozottabb tudományos szakvéleményeken szakvéleményen alapuló tartományokra a tudományos szakvélemények változásainak figyelembevételéhez szükséges rugalmasság biztosítása, a kirakodási kötelezettség végrehajtásához való hozzájárulás, valamint a vegyes halászat jellemzőinek figyelembevétele érdekében van szükség. Az FMFH-tartományokat a HTMGB számolta ki(11). úgy, hogy az MFH értékhez képest ne E terv alapján ez nem okozza a hosszú távú hozam 5 %-ot meghaladó csökkenését(12). Ezenkívül a tartomány felső határa úgy került meghatározásra, hogy legfeljebb 5 % legyen annak az esélye, hogy az állomány a Blim érték alá csökkenjen. [Mód. 18]

(13)  A halászati lehetőségek meghatározása céljából célszerű az FMFH-tartomány tekintetében megállapítani egy felső küszöbértéket normál igénybevétel esetére és – feltéve, hogy a szóban forgó állomány jó állapotúnak tekinthető – egy felső határt bizonyos esetekre. A többéves terv célkitűzéseinek elérése céljából minden egyes faj esetében az SSBpa értéket kell célként meghatározni. Csak akkor válhat lehetségessé a halászati lehetőségek felső határ szerinti maximalizálása, egy magasabb cél megállapítása, ha arra a tudományos szakvélemény vagy bizonyítékok alapján szükség van az e rendeletben szereplő célok eléréséhez vegyes halászat esetében, vagy el kell kerülni a fajokon belüli vagy fajok közötti állománydinamikák által okozott állománykárosítást, vagy amennyiben a kisméretű nyílt vízi állományok valamelyike az SSBlim érték alá kerül.korlátozni kell a halászati lehetőségek évenkénti változását. [Mód. 19]

(14)  Amennyiben az MFH tekintetében nem állapítottak meg célértékeket, az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni.

(15)  Azon állományok esetében, amelyekre vonatkozóan megállapításra kerültek ilyen célértékek, valamint óvintézkedések alkalmazása céljából MFH Bküszöb-ben és Blim-ben kifejezett állományvédelmi referenciapontokat kell meghatározni a szardella- és szardíniaállományokra. Óvintézkedések alkalmazása céljából SSBlim-ben és SSBpa-ban kifejezett állományvédelmi referenciapontokat kell meghatározni a kisméretű nyílt vízi fajokra. Amennyiben az állományok az MFH Bküszöb-érték az SSBlim-érték alá kerülnek, a halászati mortalitást le kell csökkenteni az FMFH alá megfelelő intézkedéseket kell elfogadni annak biztosítására, hogy az érintett állomány szintje mihamarabb visszaálljon az SSBpa-értéket meghaladó szintre. [Mód. 20]

(16)  További óvintézkedéseket kell bevezetni abban az esetben, ha az állomány mérete a Blim referenciapont alá esik. Az óvintézkedésekbe bele kell tartoznia a halászati lehetőségek csökkentésének és egyes konkrét állományvédelmi intézkedéseknek, ha valamely állomány a tudományos szakvélemények szerint fenyegetettségnek van kitéve. Ezeket az intézkedéseket szükség szerint egyéb intézkedésekkel ki kell egészíteni, például az 1380/2013/EU rendelet 12. cikke szerinti bizottsági intézkedésekkel vagy az 1380/2013/EU rendelet 13. cikke szerinti tagállami intézkedésekkel. [Mód. 21]

(17)  Azon állományok esetében, amelyeknél nem áll rendelkezésre referenciapont, az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni. A járulékos fogásként ejtett állományok esetében – az ilyen állományok szaporodóképes biomasszájának legalacsonyabb szintjére vonatkozó szakvélemény hiányában – célirányos állományvédelmi intézkedéseket kell elfogadni, ha a tudományos szakvélemények szerint korrekciós intézkedésekre van szükség. [Mód. 22]

(18)  Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt kirakodási kötelezettség végrehajtásának érdekében a tervnek egyéb állománygazdálkodási intézkedéseket, különösen a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására, a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak megszámlálására és a halászati tevékenységek tengeri környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásainak minimalizálására és lehetőség szerint megszüntetésére irányuló intézkedéseket is elő kell írnia. Ezeket az intézkedéseket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell meghatározni. [Mód. 23]

(18a)  Horvátország, Olaszország és Szlovénia (az ADRIATICA magas szintű csoport) közös ajánlását, valamint az erszényes kerítőhálók műszaki jellemzőit és a tengerfenék élővilágára gyakorolt hatását bemutató tanulmányt független szakértők és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság kézhez kapták és felülvizsgálták. Ezért helyénvaló az 1967/2006/EK tanácsi rendelet 13. cikke (3) bekezdésének második albekezdésétől és a II. mellékletének 2. pontjától való eltérésről rendelkezni. [Mód. 24]

(19)  A közvetlen állománygazdálkodási érdekeltséggel bíró tagállamokból érkező közös ajánlások benyújtásának határidejét az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően kell meghatározni.

(19a)   Ha a tudományos szakvélemények szerint a hobbihorgászat jelentős hatással van valamely érintett állomány halászati mortalitására, a Tanácsnak azt figyelembe kell vennie. E célból lehetővé kell tenni a Tanács számára, hogy a kereskedelmi célú fogásokra meghatározzon egy olyan teljes kifogható mennyiséget (TAC), amely figyelembe veszi a hobbihorgászat mértékét és/vagy egyéb, a hobbihorgászatot korlátozó intézkedéseket fogadjon el, mint például a napi legnagyobb kifogható mennyiség és a halászati tilalmi időszak. [Mód. 25]

(20)  A tervnek a rendelkezésre álló legmegalapozottabb tudományos szakvélemények figyelembevételével felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén elfogadásra kerülő kísérő technikai intézkedésekről is rendelkeznie kell, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a terv célkitűzéseinek eléréséhez, különösen a növendék halak védelméhez, vagy a szelektivitás javításához. [Mód. 26]

(20a)   A többéves tervből eredő technikai intézkedések meghatározása, illetve az ennek megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozása során védelmet kell nyújtani a halászközösségekben történetileg kialakult gyakorlaton alapuló kisüzemi halászeszközök számára. [Mód. 27]

(21)  Az ebben a rendeletben meghatározott intézkedések teljes körű betartásának biztosítása érdekében az 1224/2009/EK tanácsi rendeletben(13) meghatározott intézkedések kiegészítéseként egyedi ellenőrzési intézkedéseket is el kell fogadni.

(21a)   Annak érdekében, hogy az ágazat képes legyen megbirkózni a halászati tevékenység csökkentésére irányuló intézkedésekkel, valamint a vállalkozások és a tengerészek emiatt bekövetkező jövedelemcsökkenésével, az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) származó megfelelő támogatáshoz való elsőbbségi hozzáférést biztosító rendelkezésekre van szükség az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(14) összhangban. [Mód. 28]

(21b)   Ezért a társadalmi-gazdasági hatásoknak megfelelő végrehajtás biztosítása érdekében kívánatos egyrészt eltérést engedélyezni az 508/2014/EU rendelet 33. cikkében említett ideiglenes szüneteltetési intézkedések időkorlátai alól – kizárólag e többéves terv hatálya alá tartozó hajókra alkalmazva –, másrészt pedig engedélyezni ugyanezen hajók számára az említett rendelet 34. cikkében említett végleges beszüntetési intézkedések megnyitását, illetve az azokhoz való hozzáférést. [Mód. 29]

(22)  Mivel az Adriai-tengeren a kisméretű nyílt vízi fajokra halászó hajók gyakran tesznek rövid halászati utakat, az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkében előírt előzetes értesítés használatát úgy kell alkalmazni, hogy az előzetes értesítést legalább a kikötőbe érkezés becsült ideje előtt másfél fél órával kell elküldeni. Ugyanakkor, figyelembe véve a kevés halat ejtő halászati utaknak az érintett állományokra gyakorolt korlátozott hatását, az előzetes értesítésekre vonatkozóan küszöbértéket kell meghatározni, amennyiben ezek a hajók legalább 1 tonna szardellát vagy szardíniát kisméretű nyílt vízi fajokból legalább 1 tonnát tartanak a fedélzeten. [Mód. 30]

(23)  Mivel az elektronikus ellenőrző eszközök segítségével a halászat – különösen a halászati tevékenységek helybeli megoszlása és az állományok halászata – jobban és időben ellenőrizhetők, az 1224/2009/EK rendelet 9., illetve 15. cikkében előírt hajómegfigyelési rendszer, illetve elektronikus naplózás használatát ki kell terjeszteni minden nyolc méter hosszúságot meghaladó halászhajóra.

(24)  A szardella- és szardíniafogásokra kisméretű nyílt vízi fajokból történő fogásokra vonatkozóan indokolt megállapítani olyan küszöbértékeket, amelyek felett egy halászhajó az 1224/2009/EK rendelet 43. cikkével összhangban köteles egy kijelölt kikötőben vagy parthoz közeli helyen kirakodni. A tagállamoknak ezenkívül az említett kikötők vagy parthoz közeli helyek kijelölésekor a rendelet 43. cikkének (5) bekezdésében foglalt kritériumokat oly módon kell alkalmazniuk, hogy biztosítsák a hatékony ellenőrzést. [Mód. 31]

(25)  A műszaki és a tudományos fejlődéshez való, kellő időben és arányos módon történő alkalmazkodás céljából, a rugalmasság biztosítására és egyes intézkedések alakításának lehetővé tétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően e rendelet kiegészítéseként a makréla és a fattyúmakréla állományvédelmét érintő korrekciós intézkedések, a kirakodási kötelezettség végrehajtása, valamint technikai intézkedések vonatkozásában jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(15) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. [Mód. 32]

(26)  Az 1380/2013/EU rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság időszakosan értékelje e rendelet alkalmazásának megfelelőségét és hatékonyságát. Ezeket az értékeléseket a terv tudományos szakvéleményen alapuló rendszeres kiértékelését követve, illetve az alapján kell végezni. A tervet ötévente három évvel e rendelet hatálybalépésének időpontja után, majd ezt követően kell kiértékelni. Ez az időszak lehetővé teszi a kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtását, valamint regionális intézkedések elfogadását, végrehajtását, valamint azt, hogy láthatóvá váljanak az állományokra és a halászatra gyakorolt hatások. Ez a tudományos testületek által is megkövetelt minimálisan szükséges időszak. [Mód. 33]

(27)  Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikkének (4) bekezdése alapján a terv elkészítése előtt sor került az intézkedések valószínűsíthető gazdasági és társadalmi hatásainak értékelésére(16).

(27a)   Annak érdekében, hogy a tagállamok támogatást nyújtsanak a halászoknak az e rendeletben előírt intézkedések végrehajtása során, a lehető legszélesebb körben ki kell használniuk az 508/2014/EU rendelet szerint rendelkezésre álló intézkedéseket. Helyénvaló egyértelművé tenni, hogy az e rendelet célkitűzéseinek elérése érdekében elfogadott ideiglenes szüneteltetési intézkedések jogosultnak tekinthetők az 508/2014/EU rendelet értelmében nyújtott támogatásra e rendelet társadalmi-gazdasági vonatkozásainak figyembevétele érdekében. Helyénvaló továbbá eltérést engedélyezni az e többéves cél által érintett hajók számára azon időszakok alól, amelyek alatt támogatást lehet odaítélni, valamint az 508/2014/EU rendeletben foglalt ideiglenes szüneteltetési intézkedések tekintetében az ETHA-ból folyósított támogatások felső határa alól, [Mód. 34]

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez a rendelet az Adriai-tenger kisméretű nyílt vízi állományaira vonatkozóan határoz meg többéves tervet.

(2)  Ez a rendelet az Adriai-tengerben élő szardella (Engraulis encrasicolus) és szardínia (Sardina pilchardus) állományaira (a továbbiakban: az érintett állományok kisméretű nyílt vízi fajok), valamint az ezekre az állományokra irányuló állományokat célzó halászati tevékenységekre vonatkozik. Ezenkívül az érintett állományok egyikére vagy mindegyikére 1380/2013/EU rendelet 15. cikke által meghatározott kirakodási kötelezettség végrehajtásának alkalmazásában e rendelet a kisméretű nyílt vízi fajokra irányuló halászat során az Adriai-tengeren járulékosan kifogott makrélára (Scomber spp.) és fattyúmakrélára (Trachurus spp.) is alkalmazandó. [Mód. 35]

2. cikk

Fogalommeghatározások

1.  E rendelet alkalmazásában az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében, az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkében és az 1967/2006/EK rendelet 2. cikkében megállapított fogalommeghatározások érvényesek.

2.  Ezen túlmenően az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)  „az Adriai-tenger”: a GFCM 17 és 18 jelű földrajzi alterületek;

b)  „GFCM földrajzi alterület”: az 1343/2011/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelet(17) I. mellékletében meghatározott, a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által megállapított földrajzi alterület;

ba)  „irányul”: a fogás élőtömegének legalább 50%-át szardínia vagy szardella teszi ki; [Mód. 37]

c)  „kisméretű nyílt vízi állományok”: az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt állományok vagy azok bármilyen kombinációja; fajok”: a szardínia (Sardina pilchardus) és a szardella (Engraulis encrasicolus) állományok; [Mód. 38]

ca)  „a rendelkezésre álló legmegalapozottabb tudományos szakvélemények”: a legfrissebb tudományos adatokon és módszereken alapuló, uniós vagy nemzetközi szinten elismert független uniós vagy nemzetközi tudományos testület, például a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) vagy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által közzétett vagy felülvizsgált, nyilvánosan hozzáférhető tudományos szakvélemények, amelyek megfelelnek az 1380/2013/EU rendelet 25. cikkében meghatározott követelményeknek. [Mód. 104]

d)  „FMFH-tartomány”: olyan értéktartomány, amelyben az adott tartomány tudományosan meghatározott határain belüli valamennyi halászati mortalitási szint vegyes halászat esetén és a tudományos szakvéleményekkel összhangban, hosszú távon, a meglévő átlagos környezeti feltételek mellett maximális fenntartható hozamot (MFH) eredményez anélkül, hogy jelentősen befolyásolná az érintett állományok szaporodási folyamatát; [Mód. 39]

da)  „halászati nap”: bármely 24 órás folyamatos időszak vagy annak egy része, amelyben a halászhajó halászati tevékenységet végez, amelybe az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkének 28. pontja szerinti meghatározásnak megfelelően beleértendő a halak felkutatása, halászeszközök kivetése, kihelyezése, húzása és vontatása, a fogás fedélzetre vétele, hal és halászati termékek átrakása, fedélzeten tartása, fedélzeti feldolgozása, áthelyezése, ketreces tartása, hizlalása és kirakodása; [Mód. 40]

db)  „SSBlim”: a szaporodóképes állomány biomasszájának azon referenciapontja, amely alatt korrekciós állománygazdálkodási intézkedéseket kell életbe léptetni annak biztosítására, hogy az állomány a biztonságos biológiai határértékek közötti szintre álljon vissza; [Mód. 41]

dc)  „SSBpa”: a szaporodóképes állomány biomasszájának azon elővigyázatossági referenciapontja, amely alatt állománygazdálkodási intézkedéseket kell életbe léptetni annak biztosítására, hogy az állomány a biztonságos biológiai határértékek közötti szintre álljon vissza; [Mód. 42]

e)  „MFH Bküszöb”: a szaporodóképes állomány biomasszájának az a legalacsonyabb referenciapontja, amely alatt megfelelő állománygazdálkodási intézkedéseket kell életbe léptetni annak biztosítására, hogy a kiaknázási arányok és a természetes változások együttesen visszaállítsák az állományokat azon szintek fölé, amelyek képesek hosszú távon biztosítani az MFH-t. [Mód. 43]

f)  „halászati lehetőség”: mennyiségileg meghatározott halászati jogosultság, fogási mennyiségben és/vagy halászati erőkifejtésben kifejezve.

3. cikk

Célkitűzések

(1)  A többéves tervnek hozzá kell járulnia a közös halászati politika tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében felsorolt célkitűzések eléréséhez, különösen a halászati gazdálkodás elővigyázatossági megközelítésének alkalmazásával, és annak biztosítására kell törekednie, hogy az élő tengeri biológiai erőforrások kiaknázása során a halászott fajok állományait visszaállítsák az MFH-t biztosítani képes szint fölé, és tartsák is fenn ezt a szintet. [Mód. 45]

(2)  A többéves tervnek hatékony, egyszerű és stabil állománygazdálkodási keretet kell nyújtani az adriai-tengeri kisméretű nyílt vízi állományok kiaknázásához.

(2a)   A többéves terv kidolgozása és módosítása során az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban figyelembe kell venni a társadalmi-gazdasági szempontokat. [Mód. 47]

(3)  A többéves tervnek a lehetőségekhez mérten a nem kívánt fogások elkerülésével és csökkentésével hozzá kell járulnia a visszadobások megszüntetéséhez mérsékléséhez és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke által előírt, a fogási korlátozások által érintett és az e rendelet alá tartozó fajokra vonatkozóan előírt kirakodási kötelezettség teljesítéséhez. [Mód. 48]

(4)  A többéves tervnek a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmaznia annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára – kiváltképp a fenyegetett élőhelyekre és a védett fajokra, többek között a tengeri emlősökre, tengeri madarakra és tengeri hüllőkre – gyakorolt kedvezőtlen hatásai minimálisak legyenek, és ahol lehet, megszűnjenek. Összhangban kell állnia az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, különösen a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérésére irányuló, a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében rögzített célkitűzéssel, valamint a 2009/147/EK és a 92/43/EGK irányelvben meghatározott célokkal és szabályokkal. [Mód. 49]

(5)  A többéves tervnek különösen törekednie kell:

a)  a 2008/56/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 3. mutatóban szereplő feltételek teljesítésének biztosítására; valamint

b)  a 2008/56/EK irányelv I. mellékletében meghatározott egyéb vonatkozó mutatók teljesítéséhez való hozzájárulásra, arányosan a halászat teljesítésükben betöltött szerepével.

(5a)   A terv keretében hozott intézkedéseknek összhangban kell állniuk a rendelkezésre álló legmegalapozottabb tudományos szakvéleményekkel. [Mód. 50]

II. FEJEZET

TÁRSADALMI-GAZDASÁGI CÉLOK, ÓVINTÉZKEDÉSEK ÉS KONKRÉT INTÉZKEDÉSEK [Mód. 51]

4. cikk

Szardellára és szardíniára Kisméretű nyílt vízi fajokra vonatkozó célok [Mód. 52]

(1)  A halászati mortalitás kisméretű nyílt vízi fajokra vonatkozó referenciapontok célértékét az érintett állományok vonatkozásában a lehető leghamarabb, és fokozatosan, egyre növekvő alapon 2020-ig el kell elérniérni, és azt követően az I. mellékletben meghatározott tartományokban értékeken felül és a 3. cikk (1) bekezdésében megállapított célkitűzésekkel összhangban fenn kell tartani. [Mód. 53]

(2)  A halászati lehetőségeknek kisméretű nyílt vízi fajok halászatára vonatkozó állománygazdálkodási intézkedéseknek meg kell felelniük az e rendelet I. mellékletének A. oszlopában meghatározott halászati mortalitási céltartományoknak referenciapontok célértékének. [Mód. 54]

(3)  Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve a halászati lehetőségeket az állománygazdálkodási intézkedések az I. melléklet A. oszlopában meghatározott halászati mortalitási szinteknél alacsonyabb szinten is lehet rögzíteni értékeknél magasabb értékeket is megcélozhatnak, amennyiben:

a)  erre vegyes halászat esetén tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján szükség van a 3. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez;

b)  erre a fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatt tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján szükség van az állomány komoly károsodásának elkerüléséhez; vagy

c)  a kisméretű nyílt vízi fajok valamely állománya az I. melléklet B. oszlopában meghatározott referenciapont alá kerül. [Mód. 55]

(4)  A (2) és (3) bekezdéstől eltérve egy állományra vonatkozóan a halászati lehetőségek meghatározhatók az I. melléklet B. oszlopában megállapított halászati mortalitási tartományokkal összhangban is, feltéve, hogy az érintett állomány a szaporodóképes állomány biomasszájának legalacsonyabb szintjére vonatkozó, a II. melléklet A. oszlopában megállapított referenciapontnál nagyobb:

a)  ha vegyes halászat esetén tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján szükség van rá a 3. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez,

b)  ha a fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatt tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján az állomány komoly károsodásának elkerüléséhez szükség van rá, vagy

c)  az egymást követő években meghatározott halászati lehetőségek több mint 20 %-os változásának elkerülése érdekében. [Mód. 56]

(4a)   Ha a tudományos szakvélemények alapján a hobbihorgászat jelentős hatással van egy adott állomány halászati mortalitására, a Tanács ezt figyelembe véve korlátozhatja a hobbihorgászatot a halászati lehetőségek meghatározásakor, a megcélzott teljes halászati mortalitás túllépésének elkerülése érdekében. [Mód. 57]

4a. cikk

Társadalmi-gazdasági célkitűzések

Az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (5) bekezdésének f) pontjában meghatározott társadalmi-gazdasági célkitűzések figyelembevétele érdekében az e rendeletben előírt technikai és állományvédelmi intézkedések alkalmazása során a tagállamoknak széles körűen alkalmazniuk kell az 508/2014/EU rendeletben meghatározott intézkedéseket. [Mód. 58]

5. cikk

Óvintézkedések

(1)  Az érintett állományok teljes szaporodási kapacitásának megóvása érdekében a szaporodóképes állomány biomasszájának legalacsonyabb szintjeként és határértékeként kifejezett állományvédelmi referenciapontokat melyek alkalmazandók, a II. melléklet állapítja meg kell alkalmazni. [Mód. 59]

(1a)   A 6. cikk (1a) bekezdésében említett állománygazdálkodási intézkedések alkalmazásának megkezdését követően három évvel tudományos kutatás segítségével kell ellenőrizni a meghozott intézkedések hatékonyságát, különösen azon állományok vonatkozásában, amelyekre e rendelet vonatkozik, valamint ezen állományok halászata tekintetében. [Mód. 60]

(2)  Amennyiben tudományos szakvélemények szerint valamely érintett állomány kisméretű nyílt vízi faj szaporodóképes állományának biomasszája a szaporodóképes biomasszának az I. melléklet B. oszlopában meghatározott legalacsonyabb referenciapontja alatt van, minden megfelelő intézkedést el kell elfogadni annak biztosítására elősegítésére, hogy az érintett állománya kisméretű nyílt vízi faj szintje mihamarabb visszaálljon az I. melléklet A. oszlopában meghatározott referenciapontotaz MFH-t biztosító szintet meghaladó szintre. Különösen, az érintett állomány tekintetében az említett szintű halászati lehetőségeket – a 4. cikk (2) (4) bekezdésétől eltérve és a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelőenolyan szinteken kell megállapítani, amelyek összhangban állnak az e rendelet I. mellékletének A. oszlopában meghatározott tartomány alá csökkent halászati mortalitással, az állománygazdálkodási intézkedéseket kell kiigazítani, figyelembe véve az érintett állomány biomasszájának csökkenését. [Mód. 61]

(3)  Amennyiben tudományos szakvélemények szerint valamely érintett állomány mindkét kisméretű nyílt vízi faj szaporodóképes állományának biomasszája a szaporodóképes biomassza II.az I. melléklet B. oszlopában meghatározott legalacsonyabb referenciapontja (BlimSSBlim) alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell hozni annak biztosításáraelősegítésére, hogy az érintett a két állomány szintje mihamarabb visszaálljon az MFH-t biztosító szintetI. melléklet A. oszlopában szereplő referenciapontot meghaladó szintre. A 4. cikk (2) és (4) bekezdésétől való eltérés révén az említett korrekciós intézkedések konkrétan magukban foglalhatják az érintett állomány halászatának felfüggesztését, és a halászati lehetőségekegyéb megfelelő csökkentésétállománygazdálkodási intézkedéseket. [Mód. 62]

6. cikk

Konkrét állományvédelmi intézkedések

(1)   Ha a tudományos szakvélemények szerint korrekciós intézkedésekre van szükség az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett kisméretű nyílt vízi fajok állományok védelme érdekében, illetve a szardella vagy szardínia esetében, ha bármelyik állomány szaporodóképes biomasszája egy adott évre vonatkozóan az e rendelet II. I mellékletének A. B. oszlopában szereplő állományvédelmi referenciapontok alatt van, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy megfelelő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet 16. cikke és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében. a következőkre vonatkozóan:

a)  a halászeszközök jellemzői, különösen a szembőség, az eszköz felépítése, az eszközök mérete vagy a szelektivitás biztosítása vagy javítása érdekében alkalmazott szelekciós eszközök használata;

b)  a halászeszközök használata és merítési mélysége, a szelektivitás biztosítása vagy javítása érdekében;

c)  meghatározott területekre vonatkozó halászati tilalom vagy korlátozás az ívó és a növendék halak vagy a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak és a nem célzott halfajok védelme érdekében;

d)  meghatározott időszakokra vonatkozó halászati vagy bizonyos típusú halászeszközök használatára vonatkozó tilalom vagy korlátozás, az ívó halak vagy a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak és a nem célzott halfajok védelme érdekében;

e)  minimális állományvédelmi referenciaméretek, a tengeri élőlények növendékei védelmének biztosítása érdekében;

f)  a szelektivitáshoz kapcsolódó más jellemzők. [Mód. 63]

(1a)  Az (1) bekezdéstől eltérve a 4. cikkben szereplő célok elérése érdekében a 2019–2022 közötti időszakban az alábbi intézkedések alkalmazandók:

a)  2019-ben a kisméretű nyílt vízi fajok fogási korlátját a 2014. évi fogási szinten kell meghatározni; 2020-tól 2022-ig a kisméretű nyílt vízi fajok fogási korlátait fokozatosan, évente 4%-kal csökkenteni kell az előző évhez képest az érintett tagállamokban; a csökkentést azonban nem kell alkalmazni, ha a megelőző évben a teljes fogás mindegyik érintett tagállamban több, mint 2%-kal alacsonyabb a 2014-es szintnél;

b)  a halászhajók kisméretű nyílt vízi fajok halászatára irányuló halászati erőkifejtése nem haladhatja meg az évi 180 és a havi 20 halászati napot, és ebből évente legfeljebb 144 halászati nap fordítható szardínia, illetve évente ugyancsak legfeljebb 144 halászati nap szardella halászatára;

c)  az ívó- és halbölcső területek védelme érdekében minden évben térbeli és időbeli tilalmakat kell érvényesíteni; e különböző típusú halászati eszközökre vonatkozó tilalmaknak az Adriai-tenger kisméretű nyílt vízi fajainak teljes élőhelyét le kell fedniük, legalább 15 és legfeljebb 30 egymást követő napra; e tilalmakat az alábbi időszakokban kell elrendelni:

i.  a szardíniára vonatkozóan október 1-jétől március 31-ig, és

ii.  a szardellára vonatkozóan április 1-jétől szeptember 30-ig;

d)  a 12 méternél nagyobb teljes hosszúságú halászhajókra a halászezközök minden egyes típusára vonatkozóan legalább hat hónapos időszakra szóló további tilalmakat kell bevezetni; e tilalmaknak az azonosított halbölcső helyek és a halak fiatal korosztályainak védelme szempontjából fontos területek legalább 30 %-ára kell vonatkozniuk (a parti és a belső tengeren);

e)  a kisméretű nyílt vízi fajokat aktívan halászó vonóhálós és erszényes kerítőhálós halászhajók teljes flottakapacitása a bruttó tonnatartalom (BT) és/vagy a bruttó regisztertonna (GRT), a motorteljesítmény (kW) és a hajók száma tekintetében nem haladhatja meg a 2014-ben jóváhagyott aktív flotta kapacitását. [Mód. 70]

(1b)  Az (1a) bekezdéstől eltérve a stabilitás biztosítása és az állománygazdálkodási intézkedéseken belüli különbségek korlátozása érdekében a c) és a d) pontban hivatkozott tilalmak időtartama közötti eltérés két egymást követő évben nem haladhatja meg a 10%-ot .[Mód. 71]

6a. cikk

Technikai intézkedések

(1)  E rendelet alkalmazásában az 1967/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdése második albekezdése és II. mellékletének 2. pontja nem alkalmazandó.

(2)  E rendelet alkalmazásában a kerítőháló (erszényes kerítőháló és összehúzó kötél nélküli kerítőháló) maximális hossza nem haladhatja meg a 600 métert, maximális mélysége pedig nem haladhatja meg a hossz 1/3-át. [Mód. 72]

III. FEJEZET

A KIRAKODÁSI KÖTELEZETTSÉGGEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

7. cikk

Az Adriai-tengeren fogott kisméretű nyílt vízi fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezések

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 15. cikkének és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan: [Mód. 73]

a)  mentesítés a kirakodási kötelezettség alkalmazása alól azon fajokra vonatkozóan, amelyek esetében a rendelkezésre álló legmegalapozottabb tudományos bizonyítékok szakvélemények szerint magas a túlélési arány, figyelembe véve a halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit, a kirakodási kötelezettség teljesítésének megkönnyítése érdekében; [Mód. 74]

b)  de minimis kivételek a kirakodási kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében; az ilyen de minimis kivételeket az 1380/2013/EU irányelv 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjában említett esetekben és az ott meghatározott feltételekkel összhangban kell megállapítani; valamint

c)  a fogások dokumentálására vonatkozó konkrét rendelkezések, mindenekelőtt a kirakodási kötelezettség teljesítésének nyomon követése céljából;

d)  minimális állományvédelmi referenciaméretek meghatározása a tengeri élőlények növendékei védelmének biztosítása céljából. [Mód. 75]

IV. FEJEZET

REGIONALIZÁCIÓ

8. cikk

Regionális együttműködés

(1)  Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1)–(6) bekezdése alkalmazandó az e rendelet 6. és 7. cikkében említett intézkedésekre.

(2)  E cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a közvetlen állománygazdálkodási érdekeltséggel bíró tagállamok közös ajánlásokat nyújthatnak be az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint, első alkalommal legkésőbb az e rendelet hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül, azt követően pedig a többéves terv értékelésének az e rendelet 14. cikkével összhangban történő minden egyes benyújtását követő tizenkét hónapon belül. Akkor is benyújthatnak ilyen ajánlásokat, ha azt szükségesnek vélik, különösen abban az esetben, ha hirtelen változás áll be az e rendelet hatálya alá tartozó valamely állomány helyzetében. Az adott naptári évre vonatkozó intézkedésekre irányuló közös ajánlásokat legkésőbb a megelőző év június 1-jéig kell benyújtani.

(3)  Az e rendelet 6. és 7. cikkében adott felhatalmazás nem sértheti az uniós jogszabályok, köztük az 1380/2013/EU rendelet egyéb rendelkezései alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket.

V. FEJEZET

ELLENŐRZÉS ÉS ÉRVÉNYESÍTÉS

9. cikk

Kapcsolat az 1224/2009/EK rendelettel

Az e fejezetben meghatározott ellenőrzési intézkedéseket az 1224/2009/EK rendeletben meghatározott intézkedéseken felül kell alkalmazni, kivéve, ha ez a fejezet másként rendelkezik.

10. cikk

Előzetes értesítés

(1)  Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, az abban a cikkben említett előzetes értesítést legalább másfél fél órával a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt kell elküldeni. A tengerparti tagállamok illetékes hatóságai eseti alapon engedélyt adhatnak a korábbi kikötésre. [Mód. 76]

(2)  Az előzetes értesítés küldésére vonatkozó kötelezettség azoknak az uniós halászhajóknak a parancsnokára alkalmazandó, amelyek legalább egy tonna szardellát vagy egy tonna szardíniát tartanak a fedélzeten. E mennyiségeket az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (11) bekezdésében említett fogások levonása után kell kiszámítani. [Mód. 77]

11. cikk

Hajómegfigyelési rendszer

(1)  E rendelet alkalmazásában az 1224/2009/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében megállapított rendelkezéseket ki kell terjeszteni a legalább nyolc méter hosszúságú, kisméretű nyílt vízi fajok adriai-tengeri célzott halászatában részt vevő halászhajókra.

(2)  E rendelet értelmében az 1224/2009/EK rendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott kivételek nem alkalmazandók a kisméretű nyílt vízi fajok adriai-tengeri célzott halászatában részt vevő hajókra, függetlenül azok hosszától.

12. cikk

A halászati napló elektronikus rögzítése és továbbítása

(1)  E rendelet alkalmazásában az 1224/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésében meghatározott kötelezettséget, amelynek értelmében elektronikus halászati naplót kell vezetni, és azt naponta legalább egyszer elektronikusan el kell küldeni a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságának, ki kell terjeszteni a legalább nyolc méter teljes hosszúságú, az Adriai-tengeren szardella vagy szardínia célzott halászatában részt vevő hajók parancsnokaira.

(2)  E rendelet értelmében az 1224/2009/EK rendelet 15. cikke (4) bekezdésében meghatározott kivételek nem alkalmazandók a szardella vagy szardínia célzott halászatában részt vevő hajókra, függetlenül azok hosszától.

(2a)   Az 1224/2009/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésétől eltérve az összes legalább 12 méter teljes hosszúságú uniós hajó parancsnoka a kirakodási műveletek megkezdése előtt elküldi az említett rendelet 14. cikkében említett információkat. [Mód. 78]

13. cikk

Kijelölt kikötők

A többéves terv hatálya alá tartozó állományokból származó fajok élőtömegére alkalmazandó küszöbérték, amely felett a halászhajóknak a fogást az 1224/2009/EK rendelet 43. cikkében foglaltak szerint egy kijelölt kikötőben vagy egy parthoz közeli helyen kell kirakodniuk, a következőképpen alakul:

a)  2 000 kg szardella;

b)  2 000 kg szardínia.

VI. FEJEZET

FELÜLVIZSGÁLAT

14. cikk

A többéves terv értékelése

Öt ... [Három évvel e rendelet hatálybalépésének időpontja utánután], valamint azt követően ötévente, a Bizottságnak gondoskodik a többéves terv azon állományokra gyakorolt hatásának kiértékeléséről, amelyekre a rendelet vonatkozik, valamint a nevezett állományokat kiaknázó halászati tevékenységekre gyakorolt hatásának kiértékeléséről. Az említett értékelések eredményeit a Bizottság benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és adott esetben módosításra irányuló javaslatot terjeszt elő. [Mód. 80]

VII. FEJEZET

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

15. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke határozza meg. [Mód. 81]

(2)  A Bizottságnak a 6. és 7. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól az ... [e rendelet hatálybalépésétől kezdődő] hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. és 7. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 6. és 7. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

15a. cikk

Az ETHA-ból nyújtott támogatás

(1)  A többéves terv célkitűzéseinek elérése érdekében elfogadott ideiglenes szüneteltetési intézkedések az 508/2014/EU rendelet 33. cikke (1) bekezdése a) és c) pontjának alkalmazásában a halászati tevékenységek ideiglenes szüneteltetésének minősülnek.

(2)  Az 508/2014/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, 2020. december 31-ig az említett rendelet értelmében nyújtott támogatás maximális időtartama kilenc hónap az e rendeletben előírt térbeli és időbeli tilalmak hatálya alá eső halászhajók esetében.

(3)  E cikk (2) bekezdése alkalmazásának biztosítása érdekében az 508/2014/EU rendelet 25. cikkének (3) bekezdésétől eltérve az ETHA-ból nyújtott teljes pénzügyi hozzájárulás az említett cikkben meghatározott 15%-os felső határ fölé növelhető.

(4)  Az 508/2014/EU rendelet 30. cikkében meghatározott fellépések végrehajtása során elsőbbséget kell biztosítani az e többéves tervben foglalt intézkedések végrehajtásában érintett halászoknak.

(5)  2020. december 31-ig és az 508/2014/EU rendelet 34. cikkének (4) bekezdésében meghatározott határidőtől eltérve azok a hajók, amelyek a halászati erőkifejtés csökkentése céljából e rendeletben említett intézkedések eredményeként valamennyi halászati tevékenységüket beszüntették, jogosultak lehetnek az 508/2014/EU rendelet 34. cikkében említett végleges beszüntetés esetén járó támogatásra. [Mód. 82]

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

16. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt .

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A referenciapontok célértéke

(a 4. és 5. cikkben említettek szerint) [Mód. 86]

Állomány

A maximális fenntartható hozamnak megfelelő halászati mortalitás célértékének tartománya (FMFH) A kisméretű nyílt vízi fajokra vonatkozó referenciapontok célértéke

A. oszlop

B. oszlop

Szardella

SSBpa

SSBlim

Szardínia

0,065–0,08

SSBlim

[Mód. 87]

II. MELLÉKLET

Állományvédelmi referenciapontok

(a 5. cikkben említettek szerint)

Állomány

A szaporodóképes állomány legkisebb biomasszájára vonatkozó referenciapont (tonnában) (MFH Bküszöb)

A biomassza-határérték referenciapontja (tonnában) (Blim)

A. oszlop

B. oszlop

Szardella

139 000

69 500

Szardínia

180 000

36 000

[Mód. 84]

(1) HL C 288., 2017.8.31., 68. o.
(2) HL C 288., 2017.8.31., 68. o.
(3)Az Európai Parlament 2018. november 13-i álláspontja.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).
(5) A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).
(7)Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).
(8)A Tanács 1967/2006/EK rendelete (2006. december 21.) a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (a földközi-tengeri halászatról szóló rendelet) (HL L 36., 2007.2.8., 6. o.).
(9)Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) Földközi-tengeri állományok vizsgálata – 2. rész (STECF-11-14).
(10)A Bizottság 1392/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 20.) egyes kisméretű nyílt tengeri fajoknak a Földközi-tengeren történő halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről (HL L 370., 2014.12.30., 21. o.).
(11) Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) – Kisméretű nyílt vízi állományok az Adriai-tengeren. Földközi-tengeri vizsgálatok, 1. rész (STEFC-15-14). 2015. [Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, EUR 27492 EN, JRC 97707, 5.2 o.] [A hivatkozás második része hibásnak tűnik. OPOCE, kérjük, ellenőrizzék.].
(12)Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) – Kisméretű nyílt vízi állományok az Adriai-tengeren. Földközi-tengeri vizsgálatok, 1. rész (STEFC-15-14). 2015. [Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, EUR 27492 EN, JRC 97707, 52 o.] [A hivatkozás második része hibásnak tűnik. OPOCE, kérjük, ellenőrizzék.]
(13)A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.).
(15) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(16)Hatásvizsgálat…[közzététel után itt fel kell tüntetni a hivatkozást].
(17)Az Európai Parlament és a Tanács 1343/2011/EU rendelete (2011. december 13.) a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).


A jogállamiság Romániában
PDF 136kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. november 13-i állásfoglalása a jogállamiságról Romániában (2018/2844(RSP))
P8_TA(2018)0446B8-0522/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós szerződésekre, különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 4., 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE),

–  tekintettel Románia alkotmányára,

–  tekintettel a Bizottság „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel a demokrácia és az igazságszolgáltatás romániai helyzetéről szóló, 2017. február 2-i plenáris vitára,

–  tekintettel a romániai igazságszolgáltatási rendszer reformjából eredően a jogállamiságra leselkedő veszélyekről szóló, 2018. február 7-i plenáris vitára,

–  tekintettel a jogállamiság romániai helyzetéről szóló, 2018. október 3-i plenáris vitára,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban a Bizottság első alelnökével, Frans Timmermansszal lezajlott, 2018. október 1-jei eszmecserére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban 2017. március 22-én a demokrácia és az igazságszolgáltatás romániai helyzetéről megtartott meghallgatásra,

–  tekintettel a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek és első alelnökének, Frans Timmermansnak a legutóbbi romániai fejleményekről szóló, 2018. január 24-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 2018. március 16-i, a román 140/2017 számú, az egyesületekről és alapítványokról szóló 26/2000 számú rendeletet módosító törvénytervezetről szóló közös véleményére,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 2018. október 20-i, a román bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004 számú törvény, az igazságügy szervezetéről szóló 304/2004 számú törvény és a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsáról szóló 317/2004 számú törvény módosításairól szóló véleményére,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 2018. október 20-i, a román büntető törvénykönyv és a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv, továbbá a korrupciós bűncselekmények megelőzéséről, felderítéséről és büntetéséről szóló 78/2000 számú törvény és az igazságügy szervezetéről szóló 304/2004 számú törvény módosításairól szóló véleményére,

–  tekintettel az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) Romániáról szóló 2018. április 11-i eseti jelentésére,

–  tekintettel a Bizottságnak a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról szóló 2017. november 15-i jelentésére,

–  tekintettel az igazságügyi rendszert megreformáló – a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004 számú törvényt, az igazságügy szervezetéről szóló 304/2004 számú törvényt és a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsáról szóló 317/2004 számú törvényt módosító – három törvény román parlament általi, 2017. decemberi elfogadására; tekintettel a büntető törvénykönyv, illetve a büntetőeljárásól szóló törvény módosításainak 2018. júniusi, illetve 2018. júliusi elfogadására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2226/2018 számú határozatára és 2134/2018 számú ajánlására,

–  tekintettel a román alkotmánybíróság 2018. október 20-i határozatára, mely a büntetőeljárási törvénykönyv 96 módosításából 64-et alkotmányellenesnek nyilvánított; tekintettel az alkotmánybíróság 2018. október 25-i nyilatkozatára, mely szerint a büntető törvénykönyv 30 módosítása összeférhetetlen az alkotmánnyal,

–  tekintettel a 2017 januárja óta ismétlődő tömeges korrupcióellenes, illetve jogállamiságot követelő tiltakozásokra, beleértve a „Diaspora at Home” elnevezésű 2018. augusztus 10-i bukaresti tömeges tiltakozást, amely után a rendőrség erőszakos fellépése következtében több százan szorultak orvosi kezelésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában (EUSZ 2. cikke);

B.  mivel az EUSZ 6. cikkének (3) bekezdése megerősíti, hogy az EJEE-ben garantált és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő alapvető jogok az uniós jog általános alapelveit képezik;

C.  mivel az EU működése a kölcsönös bizalom vélelmén alapul, amely szerint a tagállamok az EJEE-ben és az Alapjogi Chartában rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat;

D.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke és az EJEE 6. cikke rögzíti a bírói kar függetlenségét, amely alapvető követelmény a hatalommegosztás demokratikus elve tekintetében;

E.  mivel 2018. áprilisi, Romániáról szóló jelentésében az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) mély aggodalmát fejezte ki a bírák és ügyészek jogállásáról, az igazságügy szervezetéről és a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsáról szóló, a román parlament által elfogadott törvények bizonyos aspektusaival, valamint a büntetőügyi jogszabályok tervezett módosításaival kapcsolatban; mivel a GRECO megkérdőjelezi a jogalkotási folyamatot, aggódik a bíróságok függetlensége miatt és felveti a korrupciót korlátozó követelmények implicit megsértését;

F.  mivel a Velencei Bizottság 924/2018 számú, 2018. október 20-i véleményében – mely csak „a tervezetek bizonyos, különösen ellentmondásos aspektusait” vizsgálta – arra következtetett, hogy „noha a kritikák és az alkotmánybíróság számos határozata következményeképpen a tervezetekbe bekerültek üdvös javítások [...] a tervezetek több olyan fontos aspektust tartalmaznak, amelyek [...] nyomást helyezhetnek a bírákra és az ügyészekre, és végül alááshatják az igazságszolgáltatás és annak szereplői függetlenségét, valamint – a korai nyugdíjazásra vonatkozó rendelkezésekkel együtt – annak hatékonyságát és minőségét, ami káros következményekkel járhat a korrupció elleni küzdelem szempontjából”, és véleménye szerint az említett aspektusok várhatóan aláássák „a nyilvánosság igazságszolgáltatásba vetett bizalmát”(1);

G.  mivel a Velencei Bizottság 930/2018 számú, 2018. október 20-i véleményében arra következtetett, hogy „szükséges és helyénvaló volt, hogy az alkotmánybíróság határozatainak és a vonatkozó európai uniós irányelvek végrehajtása érdekében” a román parlament belekezdett a büntető törvénykönyvek reformjába, és sok módosítás „súlyosan hátráltatni fogja a román büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékony működését a bűncselekmény különböző formái elleni küzdelemben, ideértve a korrupciós bűncselekményeket, az erőszakos bűncselekményeket és a szervezett bűnözést”(2);

H.  mivel a Velencei Bizottság 914/2018 számú, 2018. március 16-i közös véleményében üdvözölte, hogy „a bukaresti megbeszélések alkalmával a törvényjavaslat kezdeményezői kinyilvánították készségüket a törvényjavaslat több aspektusának módosítására”, és felhívta a román hatóságokat főbb ajánlásainak figyelembevételére, nevezetesen arra, hogy „a törvényjavaslatban szereplő új adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények, köztük meg nem felelőség esetén szankcióként a tevékenységek felfüggesztése és a feloszlatás, egyértelműen szükségtelenek és aránytalanok, és visszavonandók”, továbbá hogy a részletes pénzügyi beszámolók hat havonkénti közzététele és a bevételi forrás összegre tekintet nélküli feltüntetése – párosítva a feloszlatással mint szankcióval – „elrettentő hatással lesz a civil társadalomra” és ellentétes az egyesülés szabadságával és a magánélet tiszteletben tartásához fűződő joggal”(3);

I.  mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felhívta Romániát a legutóbb benyújtott – az NGO-kra további pénzügyi beszámolási kötelezettségeket rovó – törvénytervezetek elvetésére, azoknak a Velencei Bizottság és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (EBESZ/ODIHR) ajánlásait követő módosítására és elfogadásukat megelőzően a róluk történő széles körű nyilvános konzultációra(4);

J.  mivel 2018. július 19-én a Bizottság az Európai Unió Bírósága elé idézte Romániát a negyedik pénzmosás elleni irányelv nemzeti jogba történő beillesztésének elmulasztása miatt; mivel 2018. október 24-én a román parlament elfogadta a „pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló törvény tervezetét”;

K.  mivel jelenleg vita folyik a román hírszerző szolgálat (SRI) szerepéről és állítólagos beavatkozásáról a román igazságügyi szervezet tevékenységébe, kérdéseket felvetve ennek a beavatkozásnak a lehetséges kiterjedésével és módjával kapcsolatban; mivel a Velencei Bizottság 2018. október 20-i véleményében arra következtetett, hogy „szükségesnek tűnik a hírszerző szolgálatok felügyeletére vonatkozó jogszabályok teljes körű felülvizsgálata”;

L.  mivel 2016 májusában petíciót nyújtottak be a román alkotmány felülvizsgálata érdekében, hogy az a család meghatározását korlátozza az egy férfi és egy nő közötti házasságra; mivel számos emberi jogi csoport kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a javaslat a nemzetközi emberi jogi normák megsértéséhez vezethet és felerősítheti a homofób megkülönböztetést Romániában; mivel a felülvizsgálatot a parlament kétharmados többséggel jóváhagyta; mivel a kérdésről tartott népszavazás sikertelenül zárult, lévén hogy a részvétel alatta maradt a megkívánt 30%-nak;

M.  mivel az LMBTI-személyek európai emberi jogi helyzetéről szóló – a Homoszexuálisok és Leszbikusok Nemzetközi Szövetsége (ILGA-Europe) által kiadott – éves jelentés (2018) szerint Románia a 28 európai uniós tagállam között a 25. helyet foglalja el az LMBTI-személyekkel kapcsolatos jogi helyzet, gyűlöletbeszéd és megkülönböztetés tekintetében;

N.  mivel az Európai Unió elkötelezte magát a médiaszabadság és -pluralizmus, valamint a tájékoztatáshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága tiszteletben tartása mellett; mivel a visszaélések bejelentése az oknyomozó újságírás és a sajtószabadság alapvető fontosságú alkotóeleme, és amint azt a visszaélést bejelentő személyek védelmének uniós szintű megerősítéséről szóló, 2018. április 23-i bizottsági közlemény (COM(2018)0214) is kimondja, a tagállamok többségében a visszaélést bejelentő személyek csak nagyon korlátozott helyzetekben élveznek védelmet; mivel a médiának a közélet őreként betöltött szerepe elengedhetetlen e jogok fenntartása és valamennyi alapvető jog védelme szempontjából;

O.  mivel a Riporterek Határok Nélkül felhívta a figyelmet azokra a kísérletekre, hogy a romániai médiát politikai propagandaeszközzé alakítsák, valamint aggodalmát fejezte ki a médiában létező politikai cenzúra miatt(5);

P.  mivel az Alapjogi Charta 12. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez és az egyesülés szabadságához minden szinten, különösen politikai, szakszervezeti és polgári ügyekkel kapcsolatosan;

Q.  mivel a 2018. augusztus 10-i romániai tiltakozások alkalmával történt erőszakos rendőri fellépésről szóló beszámolók súlyos kétségeket vetettek fel az erő arányos alkalmazása és a tiltakozók alapvető jogainak megsértése tekintetében, és ennek következtében a román bűnüldöző hatóságok most is folyó vizsgálatot indítottak;

R.  mivel a korrupció az EU-ban továbbra is kihívást jelent; mivel a korrupció jellege és kiterjedése az egyes tagállamokban eltérő lehet ugyan, de az egész Uniót, annak gazdaságát és társadalmát veszélyezteti, akadályozza a gazdaság fejlődését, aláássa a demokráciát és rombolja a jogállamiságot;

S.  mivel az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) főügyészét 2018. július 9-én a Bírósági Tanács véleménye ellenére, az alkotmánybíróság elnöki hatáskört korlátozó ítéletét követően elmozdították állásából; mivel ezzel szemben a Velencei Bizottság 2018. október 20-i véleményében kifejtette, hogy fontos lenne „megerősíteni az ügyészek függetlenségét, valamint fenntartani és növelni olyan intézmények szerepét, mint az elnök vagy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa, amelyek ellensúlyt jelenthetnek a[z igazságügyi] miniszter befolyásával szemben”; mivel 2018. október 24-én az igazságügy-miniszter követelte a főállamügyész leváltását, akit azzal vádolt, hogy túllépett hatáskörén;

1.  hangsúlyozza, hogy létfontosságú, hogy biztosítsák az EUSZ 2. cikkében felsorolt közös európai értékek maradéktalan érvényesülését, és hogy garantálják az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokat;

2.  mélyen aggasztják a romániai igazságügyi és büntetőjogi jogszabályokra vonatkozó újabb tervezetek, különösen mivel strukturális szempontból veszélyeztethetik a bírósági rendszer függetlenségét és a korrupció ellen folytatott hatékony küzdelemre való képességet Romániában, valamint meggyengíthetik a jogállamiságot;

3.  elítéli a rendőrség erőszakos és aránytalan fellépését a 2018. augusztusi bukaresti tiltakozások során; felszólítja a román hatóságokat, hogy biztosítsák a rohamrendőrség intézkedéseinek átlátható, pártatlan és hatékony kivizsgálását;

4.  felhívja a román hatóságokat, hogy biztosítékok alkalmazása révén gondoskodjanak átlátható és törvényes alapról az intézményközi együttműködések számára, és küszöböljék ki a fékek és ellensúlyok rendszerét megkerülő bármiféle beavatkozásokat; felhív a hírszerző szolgálatok parlamenti felügyeletének megerősítésére;

5.  sürgeti a román hatóságokat, hogy szorítsák vissza a hivatali korrupció dekriminalizálására alkalmas intézkedéseket és hajtsák végre a nemzeti korrupcióellenes stratégiát;

6.  határozottan ajánlja az NGO-k finanszírozására, szervezetére és működésére vonatkozó jogi szabályozás újragondolását, mivel az potenciálisan megfélemlítheti a civil társadalmat és ellentétes lehet az egyesülés szabadságának elvével és a magánélethez való joggal; véleménye szerint teljes körűen összhangba kell hozni az uniós kerettel;

7.  sürgeti a román parlamentet és kormányt, hogy hajtsák végre maradéktalanul az Európai Bizottság, a GRECO és a Velencei Bizottság valamennyi ajánlását, továbbá hogy tartózkodjanak az olyan reformok végrehajtásától, amelyek veszélyeztetnék a jogállamiságot, beleértve az igazságszolgáltatás függetlenségét; sürgeti a civil társadalommal való folyamatos kapcsolattartást, és hangsúlyozza, hogy a fentebb említett kérdésekre átlátható és inkluzív folyamatban kell megoldást találni; ösztönöz a Velencei Bizottság értékelésének proaktív kikérésére a kérdéses jogalkotási intézkedésekkel kapcsolatban, még azok végleges jóváhagyása előtt;

8.  felszólítja a román kormányt, hogy működjön együtt az Európai Bizottsággal a lojális együttműködés elvének megfelelően, a Szerződésben meghatározottak szerint;

9.  ismételten kifejezi sajnálkozását amiatt, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy nem teszi közzé a 2017. évi uniós antikorrupciós jelentést, és határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy késedelem nélkül folytassa a korrupció elleni küzdelem éves ellenőrzését valamennyi tagállamban; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorú mutatókat és könnyen alkalmazható, egységes kritériumokat a tagállami korrupció szintjének mérésére, és értékelje a korrupció elleni politikáikat, összhangban az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2014. évi éves jelentésről szóló, 2016. március 8-i parlamenti állásfoglalással(6);

10.  határozottan felszólít a Parlament 2016. október 25-i, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalásának(7)megfelelő, rendszeres, valamennyi tagállam, valamint a Tanács, a Bizottság és a Parlament részvételével zajló ellenőrzési folyamat és párbeszéd bevezetésére az EU alapvető értékeinek – a demokrácia, az alapjogok és a jogállamiság – megóvása érdekében; megismétli, hogy ennek a mechanizmusnak tartalmaznia kell egy országspecifikus ajánlásokkal ellátott éves jelentést(8);

11.  felhívja a Bizottságot mint a Szerződések őrét, hogy kövesse nyomon az ajánlások román hatóságok általi figyelembevételét, továbbra is teljes körűen támogatva Romániát a megfelelő megoldások megtalálásában;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Románia elnökének.

(1) Velencei Bizottság, 924/2018 számú, 2018. október 20-i vélemény (CDL-AD(2018)017).
(2) Velencei Bizottság, 930/2018 számú, 2018. október 20-i vélemény (CDL-AD(2018)021).
(3) Velencei Bizottság, 914/2018. számú, 2018. március 16-i közös vélemény (CDL-AD(2018)004).
(4) Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2226/2018. számú határozata és 2134/2018 számú ajánlása.
(5) https://rsf.org/en/romania
(6) HL C 50., 2018.2.9., 2. o.
(7) HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
(8) Lásd: Az Európai Parlament „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2015-ben” című, 2016. december 13-i állásfoglalása (HL C 238., 2018.7.6., 2. o.).


Az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályok
PDF 198kWORD 64k
Az Európai Parlament 2018. november 13-i állásfoglalása az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról (2018/2036(INI))
P8_TA(2018)0447A8-0353/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10., 21. és 22. cikkére,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1) (a faji egyenlőségről szóló irányelv),

–  tekintettel a koppenhágai kritériumokra, valamint azon uniós szabályokra, amelyeket a tagjelölt országok teljesíteni kötelesek, ha csatlakozni kívánnak az Unióhoz (vívmányok),

–  tekintettel a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló, valamint az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatokra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a holokauszt-megemlékezésről szóló, az ENSZ-közgyűlés által 2005. november 1-jén elfogadott A/RES/60/7. sz. ENSZ-határozatra,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre, különösen a megkülönböztetés tilalmáról szóló 12. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló 2018. évi jelentésére, valamint az ügynökség európai uniós kisebbségekkel és megkülönböztetéssel foglalkozó második felmérésére (EU-MIDIS II),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvre (A/RES/61/106), amelyet 2006. december 13-án fogadtak el,

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló, 1985(2014). számú állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a romák és utazók befogadásának előmozdításáról szóló, 2153(2017). számú állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az európai regionális vagy kisebbségi nyelvek védelméről és előmozdításáról szóló, 2196(2018). számú állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának a napjainkban használt európai regionális és kisebbségi nyelvekről szóló, 424(2017). számú határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az emberi jogok európai egyezményéhez fűzendő, a kisebbségek jogairól szóló kiegészítő jegyzőkönyvre irányuló, 1201(1993). számú ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cigányellenesség és a romák elleni rasszista erőszak Európán belüli növekedéséről szóló, 2012. február 1-jén elfogadott nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács állam- és kormányfőinek 2005. május 16–17-én, Varsóban megrendezett harmadik csúcstalálkozóján elfogadott, az Európa Tanács és az Európai Unió közötti kapcsolatokról szóló ötödik iránymutatásra,

–  tekintettel az EBESZ 1990-ben aláírt koppenhágai dokumentumára és az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala által a kisebbségek jogainak vonatkozásában kiadott számos tematikus ajánlásra és iránymutatásra,

–  tekintettel az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjairól és a cigányellenességgel szembeni küzdelemről szóló, 2017. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel az Európai Unióban az alapvető jogok helyzetéről szóló, 2016. december 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására(6),

–  tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a kibővített Európában a kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló, 2005. június 8-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: a demokratikus átalakulás uniójában a polgárok jogainak megerősítéséről szóló, 2017. december 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítéleteire és ítélkezési gyakorlatára, különösen a T-646/13. sz. Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe kontra Bizottság ügyre, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentéseire és felméréseire, például „A kisebbségekhez tartozók tiszteletben tartása és védelme 2008–2010” című jelentésre, valamint a nemzeti, európai és nemzetközi szervezetek és nem kormányzati szervezetek egyéb idevágó jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament hagyományos kisebbségekkel, nemzeti közösségekkel és nyelvekkel foglalkozó közös munkacsoportjának tevékenységeire és megállapításaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0353/2018),

A.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogai az egyetemes, oszthatatlan és független emberi jogok részét képezik; mivel a kisebbségi jogok védelme és előmozdítása alapvető a béke, a biztonság és a stabilitás megteremtése, a tolerancia, a kölcsönös tisztelet és megértés elősegítése, valamint az adott területen élő valamennyi személy közötti együttműködés előmozdítása érdekében;

B.  mivel az EU egy kultúrákból, nyelvekből, vallásokból, hagyományokból és a történelemből kirakott mozaik, amely egy olyan közösséget alkot, ahol a különböző polgárokat közös alapértékeik egyesítik; mivel Európának ez a gazdagsága magától nem marad fenn, és védelmezni és táplálni kell;

C.  mivel az EU polgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel az állandó zaklatás, a megkülönböztetés – többek között a többszörös és interszekcionális megkülönböztetés – és az erőszak korlátozza az emberek azon képességét, hogy teljes körűen gyakorolják alapvető jogaikat és szabadságjogaikat, továbbá aláássa az egyenlő társadalmi részvételüket;

D.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme hozzájárulhat Európa fenntartható jövőjének megteremtéséhez, valamint a méltóság, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvei tiszteletben tartásának biztosításához; mivel e jótékony hatás nem csak a kisebbségekre korlátozódik, minthogy ez a védelem és támogatás mindenki számára stabilitást, gazdasági fejlődést és jólétet biztosít;

E.  mivel a Lisszaboni Szerződés bevezette az elsődleges uniós jogba a „kisebbségekhez tartozó személyek” fogalmát, első alkalommal utalva közvetlenül erre az uniós jog történetében; mivel az EUSZ 2. cikke kimondja, hogy az „Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul”, és hogy ezek „az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában”; mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, és azokat mind az Uniónak, mind pedig az egyes tagállamoknak valamennyi belső és külső politikájukban egyaránt következetesen tiszteletben kell tartaniuk és tevékenyen elő kell mozdítaniuk; mivel ezek a jogok érdemesek arra, hogy ugyanúgy kezeljék őket, mint a Szerződésekben rögzített többi jogot;

F.  mivel az uniós szerződések a nemzetközi jog megközelítését követve nem határozzák meg a „kisebbségek” fogalmát; mivel az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottságnak biztosítania kell a szerződések alkalmazását;

G.  mivel az EUMSZ 19. cikke szerint a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a megkülönböztetés leküzdésére;

H.  mivel az EU Alapjogi Chartája uniós jogi terminussá tette a „nemzeti kisebbségek” fogalmát; mivel a Charta 21. cikke kifejezetten hangsúlyozza, hogy tilos a megkülönböztetés; mivel kiemelt figyelmet kell szentelni a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket megillető alapvető jogok védelmének;

I.  mivel az uniós polgárság fogalmának meghatározásával az EUSZ 9. cikke határozottan kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét, továbbá hogy az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik;

J.  mivel a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a Nyelvek Kartája a nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer fő vívmányai, és fontos nemzetközi normaalkotó eszközök a részes államok számára; mivel az érintett megállapodások hatását gyengíti a lassú ratifikációs eljárás, a felek fenntartásai, és nem utolsósorban az ellenőrzési hatáskörök hiánya, amelyek miatt a megállapodások az államok jóindulatától függenek; mivel az ítéletek, határozatok és ajánlások végrehajtásának rendszeres elmaradása miatt a két nemzetközi jogi eszköz be nem tartása is normálissá válik;

K.  mivel a tagállamokban, mint például Olaszországban (Alto Adige/Dél-Tirol) vagy Németországban (Schleswig-Holstein) már alkalmazott bevált gyakorlatokat figyelembe kell venni a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére vonatkozó közös európai minimumszabályok kidolgozása során;

L.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogait mind többoldalú, mind kétoldalú nemzetközi megállapodások biztosítják, valamint számos ország alkotmányos rendje erősíti meg, és tiszteletben tartásuk a jogállamiság megítélésének fontos tényezője;

M.  mivel a faji egyenlőségről szóló irányelv kulcsfontosságú jogi intézkedés az etnikai és faji megkülönböztetés elleni küzdelemben; mivel több tagállam még mindig nem hajtotta végre teljes körűen ezt az irányelvet; mivel az említett irányelv 5. cikke úgy rendelkezik, hogy a teljes egyenlőség biztosítása céljából az egyenlő bánásmód elve nem akadályoz meg egyetlen tagállamot sem olyan különleges intézkedések fenntartásában és elfogadásában, amelyek a faji vagy etnikai származásból adódó hátrányok kiküszöbölésére és ellensúlyozására irányulnak;

N.  mivel az Európai Unió 2000-ben elfogadott jelmondata, az „Egyesülve a sokféleségben” hangsúlyozza a sokszínűség tiszteletben tartását mint az Európai Unió egyik alapértékét;

O.  mivel a koppenhágai kritériumok részét képezik az uniós csatlakozás feltételeinek; mivel a három koppenhágai kritérium egyike egyértelműen előírja az országok számára a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok biztosítását, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét; mivel a kisebbségi jogokat már nem követik nyomon, miután egy tagjelölt ország uniós tagállammá válik;

P.  mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a csatlakozás előtt álló országok inkább hajlandóak tiszteletben tartani a koppenhágai kritériumokat; mivel annak következtében, hogy nem létezik megfelelő keretrendszer e kritériumok csatlakozás utáni teljesítésének garantálására, a tagállamokban súlyos visszaesés tapasztalható az uniós tagság elnyerése után; mivel az EU-ban még mindig nincsenek a tagállamokra vonatkozó közös, uniós szintű szabályok a kisebbségek védelmére;

Q.  mivel az Uniónak jelenleg csak korlátozott hatékonyságú eszközei vannak arra, hogy választ adjon a megkülönböztetés, a rasszizmus és az idegengyűlölet rendszeres és intézményes megnyilvánulásaira; mivel a Bizottsághoz intézett számos felhívás ellenére csak korlátozott előrelépés történt a kisebbségekhez tartozó személyek hatékony védelmének biztosítása érdekében;

R.  mivel erős jogállami mechanizmusokat és folyamatokat kell kialakítani a Szerződésben foglalt elvek és értékek Unió egészében való tiszteletben tartásának biztosítására; mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása ezen elvek egyik alapvető eleme; mivel hatékony mechanizmusokat kell érvénybe léptetni a fennmaradó hiányosságok felszámolására; mivel e mechanizmusoknak bizonyítékokon kell alapulniuk, tárgyilagosnak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás, a szükségesség és az arányosság elvét, és a tagállamokra és az uniós intézményekre egyaránt alkalmazandónak kell lenniük, továbbá fokozatos megközelítésen kell alapulniuk, és megelőző és korrekciós ággal egyaránt rendelkezniük kell; mivel a Parlament támogatását fejezte ki e tekintetben a 2016. október 25-i állásfoglalásában, amelyben a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozására irányuló ajánlásokat fogalmazott meg a Bizottság számára, és ennek központi szerepe lehet a kormányzás összehangolt európai megközelítésében, amely jelenleg hiányzik;

S.  mivel a nyelvek az európai identitás szerves részei és a kultúra legközvetlenebb kifejeződései; mivel a nyelvi sokféleség tiszteletben tartása az EU egyik alapvető értéke, ahogyan azt többek között a Charta 22. cikke és az EUSZ preambuluma is rögzíti, ez utóbbi „ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak”;

T.  mivel a nyelvi sokféleség fontos része egy régió kulturális gazdagságának; mivel az EU-ban 40-50 millió ember beszéli a 60 regionális és kisebbségi nyelvek egyikét, amelyek némelyike súlyos veszélyben van; mivel Európa-szerte észlelhető a kisebbségi nyelvek hanyatlása; mivel a kis közösségek által beszélt és hivatalosan el nem ismert nyelvek még inkább ki vannak téve a megszűnés veszélyének;

U.  mivel a becslések szerint ezerből egy ember egy nemzeti jelnyelvet használ első nyelvként; mivel ezeket a nyelveket hivatalosan el kell ismerni;

V.  mivel a befogadó társadalmakban az egyéni identitás és a nemzeti identitás is fontos, és egyik sem zárja ki a másikat; mivel a tagállamok kisebbségekkel kapcsolatos nemzeti jogalkotási rendszerei jelentős hiányosságokat tartalmaznak, és alacsony szintű harmonizáció és szimmetria jellemzi őket;

W.  mivel Európa kulturális öröksége gazdag és sokszínű; mivel a kulturális örökség gazdagítja a polgárok életét; mivel az EUSZ 3. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unió „tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”; mivel az évszázadok óta Európában élő kisebbségekhez tartozó személyek hozzájárulnak ehhez a gazdag, egyedi és változatos örökséghez, és szerves részét képezik az európai identitásnak;

X.  mivel a tagállamok között nagy eltérések vannak a kisebbségek elismerése és jogaik tiszteletben tartása tekintetében; mivel a kisebbségek az EU-ban továbbra is intézményesített hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek és megkülönböztető sztereotípiák tárgyai, sőt, megszerzett jogaikat is gyakran korlátozzák vagy szelektíven alkalmazzák;

Y.  mivel különbség van a kisebbségek védelme és a megkülönböztetés elleni politikák között; mivel a megkülönböztetés tilalma nem elegendő az asszimiláció megállításához; mivel a tényleges egyenlőség túlmutat azon, hogy tartózkodnak a megkülönböztetéstől, és azt jelenti, hogy garantálják a kisebbségek számára jogaik, például az identitáshoz, a nyelvhasználathoz, az oktatáshoz való jog gyakorlását, a kulturális és állampolgári jogokat, a többséggel egyenlő alapon;

Z.  mivel az Európai Unióban terjedő, gyakran szélsőjobboldali erők által népszerűsített idegengyűlölő erőszak és a gyűlöletbeszéd különösen a kisebbségekhez tartozó személyeket érinti és célozza meg;

AA.  mivel a kisebbségekhez tartozó uniós polgárok elvárják, hogy uniós szinten többet tegyenek a jogaik védelme érdekében, ahogy azt az Európai Parlamenthez e tárgyban benyújtott számos petíció is tanúsítja;

AB.  mivel a „Minority SafePack” elnevezésű európai polgári kezdeményezés keretében 1 215 879 aláírás gyűlt össze Unió-szerte, ami az uniós polgárok azon akaratát tükrözi, hogy uniós szinten meg kell erősíteni a kisebbségi politikákra irányadó jogalkotási keretet;

AC.  mivel még mindig bőven van javítanivaló annak mikéntjén, ahogyan az EU-ban a kisebbségi jogok védelmét hatékonyan átültetik a gyakorlatba; mivel a demokratikus intézmények legitimitása az összes társadalmi csoport, köztük a kisebbségekhez tartozó személyek részvételén és képviseletén alapul;

1.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok kötelezettségei közé tartozik annak a biztosítása, hogy a kisebbségeik teljes mértékben élhessenek emberi jogaikkal úgy egyénileg, mint közösségileg;

2.  emlékeztet arra, hogy – jóllehet a koppenhágai kritériumok a tagjelölt országok és a tagállamok számára is előírják a kisebbségek védelmét – nincs garancia arra, hogy az uniós csatlakozásukat követően a tagjelölt országok betartják a koppenhágai kritériumokban vállalt kötelezettségeiket;

3.  megjegyzi, hogy az EU még mindig nem rendelkezik hatékony eszközökkel a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésére és kikényszerítésére; sajnálja, hogy a kisebbségvédelem terén az EU vagy magától értetődőnek tartja azt a feltételezést, hogy tagállamai megfelelnek a kisebbségi jogoknak, vagy olyan külső ellenőrzési eszközökre támaszkodik, mint például az ENSZ, az Európa Tanács vagy az EBESZ;

4.  megállapítja, hogy a tagállamok koppenhágai kritériumoknak való, uniós csatlakozásuk előtti és utáni megfelelését folyamatosan ellenőrizni kell, és állandó párbeszédet kell folytatni erről a Parlamenten, a Bizottságon és a Tanácson belül és ezek között; hangsúlyozza, hogy átfogó uniós védelmi rendszert kell kialakítani a kisebbségek számára, amelyet megbízható ellenőrzési mechanizmus egészít ki;

5.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság – a szerződések őreként – legitimitással és hatáskörrel rendelkezik annak biztosítására, hogy minden tagállam tiszteletben tartsa az EUSZ 2. cikkében említett jogállamiságot és egyéb értékeket; úgy véli ezért, hogy azok az intézkedések, amelyeket a Bizottság e feladat teljesítése és annak ellenőrzése érdekében hoz, hogy a tagállamok csatlakozásakor érvényesülő feltételek továbbra is fennállnak-e, nem sértik a tagállamok szuverenitását;

6.  emlékeztet arra, hogy a létező nemzetközi szabályok keretében a tagállamok jogosultak meghatározni a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket;

7.  emlékeztet arra, hogy a kisebbségi jogoknak nincs közös uniós normája, és abban sincs közös megegyezés, hogy ki tekinthető egy kisebbséghez tartozó személynek; rámutat, hogy sem a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat, sem a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény nem határozza meg a kisebbségek fogalmát; hangsúlyozza, hogy a fogalommeghatározástól függetlenül meg kell védeni minden nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbséget, és hangsúlyozza, hogy minden fogalommeghatározást rugalmasan kell alkalmazni, mivel az, hogy a kedvezményezetteket ténylegesen bevonják a kisebbségi jogok védelmébe, gyakran egy fejlődési folyamat részét képezi, amely adott esetben elvezethet a hivatalos elismeréshez; ajánlja, hogy a szubszidiaritás, az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartásával a „nemzeti kisebbség” meghatározását alapozzák az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kisebbségek jogaira vonatkozó, az emberi jogok európai egyezményéhez fűzött kiegészítő jegyzőkönyvről szóló, 1201(1993). számú ajánlásában található fogalommeghatározásra, amely szerint a „nemzeti kisebbségek” olyan személyek csoportját jelentik egy államon belül, akik:

   az adott állam területén élnek, és annak állampolgárai;
   régóta fennálló, erős és tartós kapcsolatot tartanak fenn ezzel az állammal;
   jellegzetes etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőket mutatnak fel;
   megfelelően reprezentatívak, habár számszerűleg kevesebben vannak, mint a szóban forgó államnak vagy ezen állam valamely régiójának népessége;
   törekednek arra, hogy közösen megőrizzék a közös identitásukra jellemző jegyeket, ezen belül kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat vagy nyelvüket;

8.  emlékeztet arra, hogy az Európa Tanács állam- és kormányfőinek 2005. május 16–17-én, Varsóban megrendezett csúcstalálkozóján elfogadott, az Európa Tanács és az Európai Unió közötti kapcsolatokról szóló ötödik iránymutatás értelmében „az Európai Unió törekszik arra, hogy az Európa Tanács egyezményeinek hatáskörébe tartozó aspektusait átültesse az európai uniós jogba”;

9.  megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája (a továbbiakban: a „Nyelvek Kartája”) rendelkezéseinek egy része az EU hatáskörébe tartozik, és emlékeztet az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének következtetésére, mely szerint – bár az Unió általános jogalkotási hatásköre nem terjed ki arra, hogy a nemzeti kisebbségek védelméről rendelkezzen – „rendelkezhet számos olyan kérdésről, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket érintenek”;

10.  úgy ítéli meg, hogy megfelelő hatásvizsgálatot követően és a tagállamokra alkalmazandó szubszidiaritás és arányosság elveivel összhangban jogalkotási javaslatot kell alkotni az EU-ban a kisebbségek számára nyújtott védelemre vonatkozó minimumszabályokról, azzal a céllal, hogy az összes tagállamban javítsuk a kisebbségek helyzetét, és megvédjük a már meglévő jogokat, a kettős mérce elkerülésével; úgy véli, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elveinek tiszteletben tartása mellett ezeknek a normáknak a nemzetközi jogi eszközökben már kodifikált normákból kell kiindulniuk, és szilárdan be kell ágyazni őket egy olyan jogi keretbe, amely garantálja a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az egész EU-ban, és amelyhez egy működő felügyeleti rendszer csatlakozik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy jogrendszerükben a kisebbséghez tartozó személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés, és hogy hozzanak és hajtsanak végre célzott védelmi intézkedéseket;

11.  emlékeztet arra, hogy a kisebbségek jogainak védelme a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére irányuló javaslat része; e tekintetben emlékeztet a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i állásfoglalásában foglalt kérésére, és ismételten felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy a kisebbségi jogokat érvényesítse általánosan a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó uniós mechanizmus minden lehetséges alrészében;

12.  arra bátorítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy uniós szintű szervet (vagy a meglévő struktúrákon belül, vagy pedig külön szervként) az EU-n belüli kisebbségek elismerésére és védelmére;

13.  üdvözli a kisebbségek védelmére szolgáló európai keret kialakítását szorgalmazó „Minority SafePack” elnevezésű európai polgári kezdeményezés sikeres bejegyzését és aláírásgyűjtését; arra bátorítja a Bizottságot, hogy tárja fel azokat a módszereket, amelyekkel a kisebbségek érdekei és szükségletei jobban képviselhetők uniós szinten;

14.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy óvják meg a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek arra irányuló jogait, hogy saját identitásukat megőrizzék, megvédjék és fejlesszék, és hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági, kulturális életben és közügyekben való hatékony részvételének biztosítására;

15.  emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; emlékeztet arra, hogy a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában; mivel az EUMSZ 20. cikke előírja, hogy a valamely tagállam állampolgárságával rendelkező minden személy egyúttal az Unió polgára is, mindazon jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a Szerződések és az Alapjogi Charta rögzítenek; emlékeztet arra, hogy a Szerződések értelmében az uniós intézmények számára minden egyes uniós polgár egyformán fontos;

16.  emlékeztet arra, hogy mélyen aggódik az európai hontalan romák száma miatt, ami a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük teljes megtagadásához vezet, és a társadalom peremére szorítja őket; felszólítja a tagállamokat, hogy vessenek véget a hontalanságnak, és mindenki számára biztosítsák az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségét;

17.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy felszámolják a kisebbségekhez tartozó személyek egészségügyi rendszerhez való hozzáférése előtt álló akadályokat; megjegyzi, hogy a kisebbségi csoportok kevésbé férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az egészségügyi információkhoz; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megkülönböztetés nélkül biztosítsák a kisebbségek hozzájutását mind a fizikai, mind a mentális egészségügyi ellátáshoz;

18.  felhívja az Európai Uniót, hogy csatlakozzon a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményhez, a tagállamokat pedig, hogy erősítsék meg azt és a Nyelvek Kartáját, és tartsák tiszteletben az e dokumentumokban rögzített elveket; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tartózkodjanak az említett elvekkel ellentétes cselekedetektől; hangsúlyozza, hogy az uniós kisebbségekre vonatkozó minimumszabályok megalkotásakor a az intézményeknek és a tagállamoknak tartózkodniuk kell olyan jogszabályok és közigazgatási intézkedések elfogadásától, amelyek gyengítik vagy csorbítják a kisebbségekhez tartozó személyek jogait;

19.  megerősíti, hogy az őshonos népeket jogaik gyakorlása során nem érheti semmilyen fajta megkülönböztetés, és joguk van kultúrájuk, hagyományaik, történelmük és törekvéseik méltóságához és sokszínűségéhez, aminek megfelelően tükröződnie kell az oktatásban és a nyilvánosság tájékoztatásában; arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ratifikálják a bennszülött és törzsi népekről szóló 169. sz. ILO-egyezményt, és jóhiszeműen hajtsák azt végre;

20.  úgy ítéli meg, hogy az EU-n belül közös minimumszabályokat kell kidolgozni a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére, a jószomszédi és baráti kapcsolatok elveit követve, és biztosítva a tagállamok közötti, valamint a szomszédos nem uniós országokkal folytatott együttműködést, a nemzetközi szabványok és normák végrehajtása alapján; úgy ítéli meg, hogy a közös európai minimumszabályok nem csorbíthatják a kisebbségekhez tartozó személyeket védő, már meglévő jogokat és szabályokat; emlékeztet arra, hogy végre kell hajtani az EBESZ keretei között, és különösen a tematikus ajánlásokban és az iránymutatásokban elfogadott kötelezettségvállalásokat és kidolgozott elveket; emlékeztet arra, hogy a Bizottság már figyelembe vette ezeket a normákat a koppenhágai kritériumok kontextusában a csatlakozási tárgyalások során; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy ugyanazokat a szabályokat alkalmazza valamennyi uniós tagállamra;

21.  hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés elleni politikák önmagukban nem oldják meg a kisebbségek előtt álló problémákat, és nem akadályozzák meg az asszimilációt; megjegyzi, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek különleges kategóriába esnek a jogorvoslathoz való jog tekintetében, és különleges szükségleteik vannak, amelyeket ki kell elégíteni a teljes és tényleges egyenlőségük megvalósítása érdekében, és hogy a jogaikat tiszteletben kell tartani és elő kell mozdítani, beleértve a kulturális és nyelvi identitásuk szabad kifejezésére, megőrzésére és fejlesztésére való jogot a lakóhelyük szerinti ország identitásának, értékeinek és elveinek tiszteletben tartása mellett; ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a nyelvi és kulturális sokszínűség rendszeres nyomon követését az EU-ban;

22.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kisebbségi képviselőkkel konzultálva folytassák az egyenlőségre vonatkozó megbízható adatok nagy mennyiségben való gyűjtésének támogatását és finanszírozását az egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés tanulmányozása céljából; kéri a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetének hatékony ellenőrzését egész Európára kiterjedően; úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének fokozottan ellenőriznie kellene a nemzeti és etnikai kisebbségek elleni megkülönböztetés eseteit a tagállamokban;

23.  elismeri a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek fontos szerepét a kisebbségek védelmében, miközben fellépnek a megkülönböztetéssel szemben, és előmozdítják a kisebbségi jogokat; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elégséges finanszírozást és támogatást e szervezetek számára;

24.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a kisebbségeken belüli kisebbségek védelmét, és kezeljék az egyenlőtlenségeken belüli egyenlőtlenségeket, mivel a kisebbségekhez tartozó személyek gyakran többszörös és interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást, amely a többszörös és interszekcionális megkülönböztetés összetett kérdésével foglalkozik;

A megkülönböztetés, a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem

25.  aggodalmának ad hangot a rasszista indíttatású, valamint idegengyűlölet vagy vallási intolerancia által motivált gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd riasztó mértékű terjedése miatt, amely a kisebbségek ellen irányul Európában; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a gyűlölet-bűncselekmények, valamint a megkülönböztető viselkedés és magatartás elleni küzdelmet; felszólítja a Bizottságot és az az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy folytassák a kisebbségek elleni gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd nyomon követésével kapcsolatos munkát, és rendszeresen számoljanak be az esetekről és a tendenciákról;

26.  egyértelműen elítéli a bármilyen alapon való megkülönböztetés minden formáját, illetve a szegregáció, a gyűlöletbeszéd, a gyűlölet-bűncselekmények és a társadalmi kirekesztés minden formáját, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyértelműen ítéljék el és szankcionálják a nemzeti és etnikai kisebbségekkel szemben elkövetett atrocitásokat; megismétli a romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjairól és a cigányellenességgel szembeni küzdelemről szóló, 2017. október 25-i állásfoglalásában megfogalmazott álláspontját; emlékeztet arra, hogy az európai polgároknak – etnikai vagy kulturális származásuktól függetlenül – egyenlő segítséget és védelmet kell kapniuk; felszólítja a Bizottságot egy európai keret létrehozására, a tagállamokat pedig egyedi nemzeti tervek kidolgozására, hogy fellépjenek a kisebbségekhez tartozó személyek elleni idegengyűlölő erőszakkal és gyűlöletbeszéddel szemben;

27.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk az egymás közötti baráti és stabil kapcsolatokat, és arra bátorítja őket, hogy folytassanak nyílt és támogató jellegű párbeszédet a szomszédos országokkal, különösen a határ menti régiókban, ahol több nyelv és kultúra lehet jelen;

28.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak figyelemfelhívó tevékenységeket, amelyek érzékenyebbé teszik az EU lakosságát a sokszínűséggel kapcsolatban, és mozdítsák elő a kisebbségi kultúrák valamennyi békés megnyilvánulási formáját; ösztönzi a tagállamokat, hogy tanterveikbe építsék be a nemzeti és etnikai kisebbségek történelmét, és mozdítsák elő iskoláikban a tolerancia kultúráját; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között az iskolákban – de ne kizárólag ott – kezdeményezzenek kulturális párbeszédeket a kisebbségi csoportok elleni gyűlölet különböző formáival és megnyilvánulásaival kapcsolatban; ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy a megkülönböztetésmentességet, valamint a kisebbségekhez tartozó személyek történelmét és jogait általánosan érvényesítsék a nemzeti oktatási rendszerük alkotórészeiben;

29.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak a gyűlöletbeszéd elleni kampányokat, a rendőrségi erőkön belül hozzanak létre külön egységeket a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelemre a különböző kisebbségi csoportok kihívásainak ismeretére alapozva és munkahelyi képzés nyújtásával, garantálják, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek egyenlők legyenek a törvény előtt, és biztosítsák, hogy egyenlő hozzáférésük legyen az igazságszolgáltatáshoz és az eljárási jogokhoz;

30.  úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek félelem nélkül gyakorolhassák jogaikat; e tekintetben ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai tanterveikbe minden szinten építsenek be kötelező oktatást az emberi jogokról, a demokratikus polgárságról és a politikai műveltségről; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak kötelező képzést azoknak a felelősöknek, akiknek kulcsszerepük van az uniós és tagállami jogszabályok helyes végrehajtásában, és akiket el kell látni az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy az emberi jogi megközelítés alkalmazásával kiszolgálják az összes polgárt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mind szakpolitikai intézkedéseikben, mind pedig finanszírozási programjaikban foglalkozzanak az interszekcionális megkülönböztetéssel;

31.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a kölcsönös bizalom megteremtése érdekében hozzanak létre nemzeti igazságtételi és megbékélési bizottságokat, hogy elismerjék a kisebbségekhez tartozó személyek évszázadokon át folyó üldöztetését, kirekesztését és kiközösítését, és dokumentálják ezeket a kérdéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy egyértelműen ítéljék el és szankcionálják a kisebbségekhez tartozó személyekkel szemben elkövetett atrocitások tagadását, és ösztönzi őket, hogy állami szinten tartsák meg és tartsák tiszteletben a kisebbségi csoportok fontos emléknapjait, például a roma holokauszt emléknapját; ösztönzi őket, hogy hozzanak létre a kisebbségi csoportok történelmét és kultúráját bemutató intézményeket, valamint pénzügyileg és közigazgatási eszközökkel támogassák ezeket;

32.  kulcsfontosságúnak tartja a kisebbségi csoportok aktív és észszerű társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális részvételét; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat olyan stratégiák megtervezésére, amelyek a kisebbségi csoportok képviselőivel folytatott valós és rendszeres konzultáció alapján megelőző és reagáló intézkedéseket is tartalmaznak, és bevonják őket az elindított programok és projektek működtetésébe, nyomon követésébe és értékelésébe valamennyi szinten, a helyi szintet is beleértve, hogy biztosítsák azok befogadó jellegét és megkülönböztetésmentességét;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a faji egyenlőségről szóló irányelv teljes körű és alapos végrehajtását és alkalmazását, továbbá ösztönzi őket arra, hogy kezdeményezzenek tájékoztató kampányokat a megkülönböztetésellenes jogszabályokkal kapcsolatban; úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szankciók elég hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek, ahogy azt az említett irányelv megköveteli; felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelően kövesse nyomon az irányelv végrehajtását;

34.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyenlő bánásmódról 2008-ban javasolt irányelv (COM(2008)0426) még mindig a Tanács jóváhagyására vár; megismétli a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatra vonatkozó álláspontját;

Nemzeti és etnikai kisebbségek

35.  megjegyzi, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségeket olyan kisebbségekhez tartozó személyek csoportjai alkotják, akik régóta ugyanazon a területen élnek és közös identitással rendelkeznek, bizonyos esetekben a határok változása következtében, máskor azért, mert sokáig egy területen laknak, és így sikerül megőrizniük az identitásukat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védjék meg a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális és nyelvi identitását, és alakítsák ki az említett identitás előmozdításának feltételeit; rámutat, hogy az EU-ban a regionális és helyi hatóságok fontos szerepet tölthetnek be a nemzeti és etnikai kisebbségek védelmében, és úgy véli, hogy a kisebbségekre nem gyakorolhat negatív hatást az igazgatási vagy területi átszervezés; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak pénzügyi erőforrásokat a központi költségvetésből a kisebbségi jogok érvényesítésére, hogy ne a helyi költségvetéseket terheljék;

36.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyenlő esélyeket a nemzeti és etnikai kisebbségek számára a politikai és társadalmi életben való részvételre; ösztönzi a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan választási rendszereket és törvényeket, amelyek elősegítik a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak azonnali kiigazító intézkedéseket a megkülönböztető jellegű születési anyakönyvezés megállítása érdekében, továbbá hogy megkülönböztetés nélkül végezzék el a kisebbségi csoportok tagjainak születési anyakönyvezését, és biztosítsák nem megkülönböztető személyi igazolványok kiadását;

37.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek összefüggő elemzést a jelenlegi kisebbségi politikákról annak érdekében, hogy tisztázzák az erősségeket és a kihívásokat, és biztosítsák a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak való megfelelést;

38.  felszólítja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy dolgozzon ki véleményt arról, hogy az Európai Unió Bíróságának a T-646/13. sz. ügyben hozott ítéletével összhangban hogyan lehet létrehozni a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére és előmozdítására szolgáló jogi eszközöket;

Kulturális jogok

39.  hangsúlyozza, hogy a kulturális tevékenységek a nemzeti kisebbségek identitása megőrzésének alapvető területei, és hogy a kisebbségek hagyományainak megőrzése, valamint művészeti értékeiknek az anyanyelvükön történő kifejezésre juttatása fontos szereppel bír az európai sokszínűség fenntartásában; megjegyzi, hogy a kisebbségek kulturális örökségének fenntartása az EU és a tagállamok közös érdeke; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat a kisebbségek kulturális jogainak támogatására, javítására és előmozdítására;

40.  emlékeztet arra, hogy a „kultúra” fogalmának megértése rendkívül fontos ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos kisebbségi jogok hatáskörét meg lehessen határozni; megjegyzi, hogy tág értelemben véve a kultúra magában foglalja egy adott közösség minden tárgyi és szellemi tevékenységének és eredményének összességét, és azt, ami más kultúráktól megkülönbözteti; hangsúlyozza, hogy a kulturális jogoknak magukban kell foglalniuk a kulturális életben való részvétel jogát, a kultúra élvezésének jogát, a csoporthoz való tartozás megválasztásának jogát, a nyelvi jogokat és a kulturális és tudományos örökség védelmét;

41.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a nemzeti és etnikai kisebbségek hozzájárulását az Unió kulturális örökségéhez, erősítsék meg a kisebbségek képviselőivel és a kisebbségekhez tartozó személyekkel folytatott párbeszédet, és határozzanak meg és hajtsanak végre összehangolt szakpolitikákat és fellépéseket a kisebbségi kultúrák megőrzésének és fejlesztésének fenntartható kezelésére; ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti szinten garantálják a kulturális jogok védelmére vonatkozó gyakorlatok megfelelő fokú intézményesítését;

42.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti és etnikai kisebbségek és a kisebbségekhez tartozó személyek bevonását és támogatását olyan tudás és készségek előmozdítása terén, amelyek szükségesek a kulturális örökség megőrzése, fenntartható kezelése és fejlesztése érdekében, és amelyeket tovább kell adni a jövő generációinak; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre és tartsanak fenn önálló kulturális alapokat a kisebbségekhez tartozó személyek számára, horizontális és vertikális szinten egyaránt, hogy biztosítsák a kisebbségi közösségek kulturális életének hatékony, átlátható és méltányos támogatását;

43.  hangsúlyozza, hogy a média kiemelt szerepet játszik a kulturális és nyelvi jogok szempontjából; emlékeztet arra, hogy a közéletben, a gazdasági, társadalmi és kulturális életben való egyenlő és hatékony részvétel előfeltétele az, hogy valaki olyan nyelven kaphasson és tehessen közzé információkat és tartalmakat, illetve férhessen hozzá azokhoz, amelyet tökéletesen megért és beszél; e tekintetben megjegyzi, hogy különleges figyelmet kell fordítani a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó, határ menti, vidéki és távoli területeken élő személyek igényeire; aggodalmának ad hangot a regionális és kisebbségi nyelveken publikáló vagy sugárzó médiaorgánumok alulfinanszírozottsága miatt; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást a kisebbségeket képviselő szervezeteknek és médiaorgánumoknak, hogy hozzájáruljanak a kisebbségek kulturális identitásának megőrzéséhez, valamint lehetővé tegyék, hogy azok megosszák véleményüket, nyelvüket és kultúrájukat a többséggel;

44.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák, hogy a média függetlenül működhessen, mozdítsák elő a kisebbségi nyelvek használatát a médiában, és vegyék figyelembe a nemzeti és etnikai kisebbségeket a médiaszolgáltatások engedélyezése során, beleértve a televízió- és rádiócsatornák odaítélését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat a kisebbségeket képviselő szervezetek számára, előmozdítva a kisebbségi csoportjukhoz való tartozás és az azzal való azonosulás érzését, valamint megismertetve a többséggel az identitásukat, nyelvüket, történelmüket és kultúrájukat;

45.  emlékeztet a közmédia által az ilyen tartalom népszerűsítésében betöltött alapvető szerepre, különösen a helyi vagy regionális hatóságok demokratikus ellenőrzésével összefüggésben; ösztönzi a Bizottságot, hogy teremtse meg a jogi és szabályozási feltételeket az audiovizuális tartalmak szabad szolgáltatásának, adásának és vételének biztosításához azokon a területeken, ahol kisebbségek élnek, hogy anyanyelvükön nézhessenek és hallgathassanak ilyen tartalmakat azáltal, hogy ezeket határokon átnyúlóan lehessen közvetíteni területi alapú tartalomkorlátozás nélkül;

46.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő eszközökkel biztosítsák, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzanak a kisebbségekhez tartozó emberekkel szembeni erőszakra vagy gyűlöletre való semmilyen uszítást; rámutat arra, hogy a média fontos szerepet játszik a kisebbségi jogok megsértéséről szóló tudósításokban, és ha ezekről nem számolnak be, láthatatlanok maradnak azok a mindennapi realitások, amelyekkel a kisebbségek szembesülnek;

47.  ösztönzi a tagállamokat, hogy tartózkodjanak olyan politikai és jogi aktusoktól, amelyek célja korlátozó intézkedések előírása, úgymint a feliratozási és/vagy fordítási kötelezettség, vagy a hivatalos nyelveken készült műsorokra előírt kötelező kvóta; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy online felületeken is tegyék lehetővé és mozdítsák elő a regionális vagy kisebbségi nyelven működő médiát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti és etnikai kisebbségeket képviselő szervezetek és média megfelelő támogatását, tekintettel azok regionális sajátosságaira és szükségleteire;

48.  felhívja a tagállamokat, hogy a kulturális örökség európai éve nyomán tulajdonítsanak fokozott jelentőséget kisebbségi kultúráiknak, támogatva történelmük és hagyományaik terjesztését, és biztosítva, hogy az érintett közösségek ne szigetelődjenek el;

49.  hangsúlyozza, hogy a kulturális örökséggel kapcsolatos politikákat oly módon kell kidolgozni, hogy azok befogadó jellegűek és közösségi alapúak legyenek, és biztosítsák a részvételt az érintett kisebbségi közösségekkel folytatott konzultáció és párbeszéd segítségével;

Az oktatáshoz való jog

50.  megállapítja, hogy az oktatás kulcsszerepet játszik a szocializációban és az identitás fejlődésében, és továbbra is a veszélyeztetett kisebbségi nyelvek felélesztésének és fenntartásának fő eszköze; hangsúlyozza, hogy minden, kisebbséghez tartozó személynek joga van ahhoz, hogy kisebbségi nyelven részesüljön oktatásban; hangsúlyozza, hogy az anyanyelvi oktatás folytonossága kulcsfontosságú a kulturális és nyelvi identitás megőrzése érdekében; rámutat, hogy a kisebbségi nyelveken való oktatás területén nincs egyetlen bevált módszer, amely megfelelő lenne az összes nemzeti és etnikai kisebbség számára; megjegyzi, hogy különös figyelmet kell fordítani a jelnyelvet használó emberekre;

51.  emlékeztet arra, hogy az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye a 14. cikkében javaslatot tesz arra, hogy az egyezmény részes államai – lehetőségeik szerint és az oktatási rendszerük keretein belül – törekedjenek arra, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára biztosítva legyen a lehetőség arra, hogy az érintett kisebbségi nyelvet tanulják vagy ezen a nyelven oktassák őket anélkül, hogy ez a hivatalos nyelv tanulását, vagy az azon a nyelven való tanítást veszélyeztetné;

52.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat azon további fellépéseikben, hogy megfelelő eszközöket teremtsenek a nemzeti és etnikai kisebbségek által beszélt nyelvek hivatalos használatának helyi és regionális szinten való előmozdítására és támogatására azokon a területeken, ahol e kisebbségek élnek, összhangban a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a Nyelvek Kartája elveivel, biztosítva, hogy a regionális és kisebbségi nyelvek használatának védelme és ösztönzése ne menjen a hivatalos nyelvek és azok elsajátítása kötelezettségének rovására;

53.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamok még nem erősítették meg a Nyelvek Kartáját, és egyesek azok közül sem hajtják végre hatékonyan, amelyek megerősítették azt; csalódott amiatt, hogy egyes tagállamokban a meglévő jogokat vagy nem érvényesítik, vagy pedig nyíltan figyelmen kívül hagyják;

54.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzetközi normákkal összhangban a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeknek garantált joguk és megfelelő lehetőségeik legyenek arra, hogy mind állami, mind pedig magán oktatási intézményekben kisebbségi nyelven részesüljenek oktatásban, valamint anyanyelvükön oktassák őket; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy megfelelő oktatáspolitikai intézkedéseket alakítsanak ki, és hajtsák végre azokat, amelyek a leginkább illeszkednek a nemzeti és etnikai kisebbségek igényeihez, többek között egyedi oktatási programokon vagy különleges tanterveken és tankönyveken keresztül; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást a pedagógusképzésre a kisebbségi nyelveken történő hatékony oktatás biztosítása érdekében, és a kisebbségi nyelven oktatást nyújtó iskolák tantervének meghatározásakor az idegen nyelvek oktatása terén meglévő bevált gyakorlatokat építsék be a hivatalos nyelvek oktatásának módszertanába; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk mind a regionális vagy kisebbségi nyelvek, mind pedig a hivatalos nyelv oktatását a megfelelő módszerek felhasználásával;

55.  ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy azoknak, akik anyanyelvükként beszélnek egy regionális vagy kisebbségi nyelvet, lehetőségük legyen megfelelően megtanulni a hivatalos nyelvet, beépítve az idegen vagy második nyelvek tanítása során kialakított bevált gyakorlatokat az állam hivatalos nyelvének tanítására elfogadott módszertani megközelítésbe;

56.  hangsúlyozza, hogy a kisebbségekhez tartozóknak is el kell sajátítaniuk a többségi társadalom nyelvét, történelmét és kultúráját, és a többségi társadalomba tartozó diákoknak, ahogy a szélesebb nyilvánosságnak is, meg kell ismerniük a kisebbségek történelmét és kultúráját, és lehetőséget kell kapniuk arra, hogy kisebbségi nyelveket tanuljanak;

57.  ösztönzi a tagállamokat olyan tankönyvek kiadásának előmozdítására, amelyek megfelelnek a regionális vagy kisebbségi nyelveket beszélők által támasztott követelményeknek, illetve, amennyiben erre nem lenne lehetőség, segítsék elő olyan tankönyvek használatát, amelyeket más országok adtak ki az adott nyelveken, az érintett nyelveket használó országok oktatási szabályozó szerveivel együttműködve;

58.  hangsúlyozza az anyanyelven folyó felsőoktatás és az olyan szakértők képzésének fontosságát, akik ismerik a sajátos terminológiát, különösen azokban a régiókban, ahol sokan beszélik az adott nyelvet; kiemeli az orvosok kisebbségi nyelveken való oktatásának kritikus fontosságát;

59.  ösztönzi a tagállamok kormányait, hogy vonják be a kisebbségek képviselőit az oktatási rendszerrel kapcsolatos döntéshozatalba;

60.  ösztönzi a tagállamokat, hogy határozzanak meg preferenciális küszöbértéket a regionális vagy kisebbségi nyelvek tanulása terén, az oktatás egyenlőségének biztosítása érdekében; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozó, az adott kisebbségek által jelentős számban lakott területeken, többek között vidéki területeken vagy elszórt településeken élő személyek azon jogának előmozdítására, hogy kisebbségi nyelven, azaz az anyanyelvükön részesüljenek oktatásban, ha erre megfelelő igény van; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az oktatási reformok és politikák ne korlátozzák a kisebbségi nyelven történő oktatáshoz való jogot;

61.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak előmozdítására, hogy az oktatási rendszerekben vertikális szinten integrált támogatás álljon a kisebbségi és regionális nyelvek rendelkezésére, különösképpen azáltal, hogy a tagállami oktatási minisztériumokban és a Bizottságon belül olyan osztályokat hoznak létre, amelyek feladata a kisebbségi és a regionális nyelvek oktatásának belefoglalása az iskolai tantervekbe; ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kisebbségi nyelvek folyamatos tanulásának lehetőségét az iskola-előkészítő oktatás szintjétől a felsőoktatásig;

62.  hangsúlyozza, hogy a tanárok képzése és a jó minőségű tankönyvekhez és oktatási anyagokhoz való hozzáférés alapvető előfeltétele a diákok számára nyújtott színvonalas oktatás biztosításának; úgy véli, hogy a tanterveknek, oktatási anyagoknak és történelemkönyveknek méltányos, pontos és tájékoztató jellegű képet kell adniuk a társadalmakról és a kisebbségi csoportok kultúrájáról; megjegyzi, hogy a kisebbségi nyelveken folyó oktatás egyik széles körben elismert és orvosolandó problémája az, hogy nem áll rendelkezésre elegendő magas színvonalú oktatási segédanyag és kisebbségi nyelveken oktató szakképzett tanár; megjegyzi, hogy a történelem többdimenziós tanítását kell előírni az összes iskolában, függetlenül attól, hogy kisebbségi vagy többségi közösségekről van szó; megjegyzi a tanárképzés fejlesztésének fontosságát, hogy az illeszkedjen a különböző szinteken és iskolatípusokban felmerülő tanítási igényekhez;

63.  hangsúlyozza, hogy a kisebbségi nyelvek tanítása hozzájárul a többség és a kisebbségek közötti kölcsönös megértéshez, és közelebb hozza egymáshoz a közösségeket; ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzanak pozitív intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a kisebbségek megfelelő képviseletét az oktatásban, valamint a nemzeti, regionális és önkormányzati szintű közigazgatásban és végrehajtó ügynökségekben;

64.  ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse az európai regionális és kisebbségi nyelveken folyó oktatással kapcsolatos tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjére összpontosító programok támogatását; felszólítja az EU-t és a Bizottságot, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a regionális és kisebbségi nyelvekre az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európa a polgárokért programok következő generációjában az új többéves pénzügyi kereten belül;

65.  őszinte sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes uniós tagállamokban a kisebbségekhez tartozó diákok nem az általános oktatási rendszer intézményeiben tanulnak, hanem külön iskolákban helyezik el őket azzal az indokkal, hogy nem értik megfelelően az oktatási nyelvet; emlékeztet arra, hogy a kisebbségi nyelven történő oktatást, illetve egy adott kisebbséghez való tartozást nem szabad mentségül használni a gyermekek identitás alapján történő szegregálására; felszólítja a tagállamokat, hogy hagyjanak fel az ilyen szegregációval, és hozzanak megfelelő intézkedéseket, lehetővé téve e diákok számára az általános oktatási rendszer intézményeiben való tanulást; ösztönzi a tagállamokat arra, hogy mérlegeljék az alapvető emberi jogi és kisebbségi jogi témák belefoglalását különösen az iskolai tantervekbe, a kulturális sokszínűség és tolerancia oktatáson keresztül történő előmozdításának eszközeként;

Nyelvi jogok

66.  megállapítja, hogy a nyelv a kisebbségek kulturális identitásának és emberi jogainak alapvető eleme; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a kisebbségi nyelvek magán- és közterületeken való, megkülönböztetés nélküli használatának jogát azokon a területeken, ahol jelentős számú, kisebbségekhez tartozó személy él, annak biztosítására, hogy a nyelveket át lehessen adni egyik nemzedékről a másikra, valamint az Unión belüli nyelvi sokféleség megvédésére; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg azon tervét, amely szerint a nyelvi alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelem potenciális eszközeként előmozdítja a regionális nyelvek tanítását és használatát az Unión belül, és támogatja a nyelvi sokféleséget; emlékeztet arra, hogy a kölcsönös megértés és elismerés előmozdításának egyik módja az, ha elősegítik a kisebbségi nyelvek ismeretét azon emberek körében, akik nem tagjai az érintett kisebbségnek;

67.  hangsúlyozza, hogy a Parlament a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalásában(11) emlékeztetett arra, hogy a Bizottságnak figyelmet kell fordítania arra, hogy néhány tagállam és régió politikájával veszélybe sodorja a határain belüli nyelvek túlélését, még ha e nyelvek európai szinten nincsenek is veszélyben; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az érintett nyelvek gyakorlását hátráltató közigazgatási és jogi akadályokat;

68.  megjegyzi, hogy a 24 hivatalos nyelve mellett az EU 60 további nyelvnek is otthont ad, amelyek szintén részét képezik kulturális és nyelvi örökségének, és amelyeket bizonyos régiókban vagy bizonyos csoportok beszélnek (összesen 40 millióan); megállapítja, hogy az Európai Unió többnyelvűsége a nemzetközi szervezetek szintjén egyedülálló; megjegyzi, hogy a többnyelvűséget szentesíti az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely kötelezi az EU-t a nyelvi sokféleség tiszteletben tartására és Európa gazdag nyelvi és kulturális örökségének támogatására a nyelvtanulás és a nyelvi sokféleség előmozdítása révén;

69.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közigazgatási hatóságok és közszolgálati szervezetek tekintetében tegyék lehetővé és mozdítsák elő a regionális vagy kisebbségi nyelvek gyakorlati alkalmazását, az arányosság elvével összhangban, például egyrészről a magánszemélyek és szervezetek, másrészről pedig az állami hatóságok közötti kapcsolatokban; ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék elérhetővé az információkat és az állami szolgáltatásokat e nyelveken, többek között az interneten is, azokon a területeken, ahol jelentős számban élnek nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek;

70.  ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék elő a kisebbségi és regionális nyelvekhez való hozzáférést fordítások, szinkronizálás és feliratozások támogatása által, illetve helyes és megkülönböztetésmentes adminisztratív, kereskedelmi, gazdasági, társadalmi, műszaki és jogi terminológia kodifikálásával;

71.  ösztönzi a helyi hatóságokat az érintett területeken a regionális és kisebbségi nyelvek használatának biztosítására; ösztönzi a tagállamokat a nemzeti szinten már meglévő bevált gyakorlatok iránymutatásként való alkalmazására;

72.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát helyi és regionális szinten; e célt szem előtt tartva tevékenyen ösztönzi a helyi hatóságokat az érintett nyelvek gyakorlatban történő használatának biztosítására;

73.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a jelentős számban nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken a biztonsági jelzések és címkézések, a fontos kötelező utasítások és a polgárok számára fontos nyilvános bejelentések – akár a hatóságok, akár a magánszektor által –, továbbá a helységnevek és topográfiai megnevezések helyesen szerepeljenek és elérhetők legyenek az adott régióban általánosan használt nyelveken, beleértve a városi területekre való behajtást vagy azok elhagyását jelölő táblákat, illetve az összes egyéb, információt szolgáltató útjelző táblát;

74.  megjegyzi, hogy a regionális és kisebbségi nyelvek képi megjelenítése – útjelző táblák, utcanevek, igazgatási, állami és kereskedelmi intézetek neve stb. – alapvető a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak előmozdítása és védelme szempontjából, mivel tükrözi és elősegíti a regionális és kisebbségi nyelvek elengedhetetlen használatát, arra ösztönözve a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket, hogy használják, megőrizzék és fejlesszék sajátos nyelvi identitásukat és nyelvi jogaikat, kifejezzék etnikailag sokszínű helyi identitásukat, és erősítsék hovatartozásuk érzését mint egy helyi vagy regionális közösségben élő csoport tagjai;

75.  felszólítja a tagállamokat, hogy ne alkalmazzák, illetve töröljék el azokat a gyakorlatokat, amelyek gátolják, hogy a kisebbségek hozzáférjenek az adott országban gyakorolt szakmák teljes köréhez; felszólítja a tagállamokat, hogy garantálják a jogi és igazságügyi szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a kisebbségek képviselőit kifejezetten tájékoztatni kell a nemzeti jog alapján abban az esetben követendő eljárásról is, ha megsértették egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyekként őket megillető jogaikat;

76.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak elismerésére, hogy minden nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van a kisebbségi nyelven használni vezetéknevét és keresztnevét, és jogosult ezeket hivatalosan elismertetni az EU-n belüli szabad mozgással összefüggésben is,

77.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az olyan igazgatási és pénzügyi akadályok megszüntetésére, amelyek meggátolhatják a nyelvi sokszínűséget európai és nemzeti szinten, és akadályozhatják a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogainak gyakorlását és végrehajtását; sürgeti a tagállamokat, hogy vessenek véget a nyelvi szempontból megkülönböztető gyakorlatoknak;

Következtetés

78.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki a kisebbségek védelmére vonatkozó uniós minimumszabályok közös keretét; ajánlja, hogy ez a keret tartalmazzon rendszeres jelentéstétellel járó részcélokat, és legalább az alábbiakra terjedjen ki:

   a tagállami bevált gyakorlatokat tükröző iránymutatások készítése a kisebbségi jogok védelmével foglalkozó különböző érdekeltek bevonásával;
   bizottsági ajánlás, figyelembe véve a meglévő nemzeti intézkedéseket, a szubszidiaritást és az arányosságot;
   megfelelő hatásvizsgálatot követően, a tagállamokra alkalmazandó szubszidiaritás és arányosság elveivel összhangban és a fent említett pontok alapján irányelvre irányuló jogalkotási javaslat az EU-ban a kisebbségek védelmére vonatkozó minimumszabályokról, egyértelmű hivatkozási pontokkal és szankciókkal;

79.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a keret tartalmazza az adatgyűjtést és terepmunkán alapuló, pénzügyi és minőségi szemléletű nyomonkövetési és jelentéstételi módszereket, mivel ezek az elemek erősítik a hatékony, tényeken alapuló szakpolitikákat, és hozzájárulhatnak az elfogadott stratégiák, fellépések és intézkedések hatékonyságának javításához;

o
o   o

80.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, a tagállamok és tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az EBESZ-nek, az OECD-nek, az Európa Tanácsnak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0032.
(3) HL C 346., 2018.9.27., 171. o.
(4) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(5) HL C 238., 2018.7.6., 2. o.
(6) HL C 328., 2016.9.6., 4. o.
(7) HL C 93., 2016.3.9., 52. o.
(8) HL C 124. E, 2006.5.25., 405. o.
(9) HL C 369., 2018.10.11., 11. o.
(10) HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
(11) HL C 93., 2016.3.9., 52. o.


Digitalizáció a fejlődésért: a szegénység csökkentése technológia segítségével
PDF 177kWORD 61k
Az Európai Parlament 2018. november 13-i állásfoglalása a fejlődést szolgáló digitalizációról: a szegénység csökkentése a technológia segítségével (2018/2083(INI))
P8_TA(2018)0448A8-0338/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208., 209., 210., 211. és 214. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel az „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, 2017. májusban elfogadott, a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra(1),

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a Bizottságnak a Digital4Development: mainstreaming digital technologies and services into EU Development Policy (Digitalizálva fejlesztés: a digitális technológiák és szolgáltatások beemelése az uniós fejlesztéspolitikába) című, 2017. május 2-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0157),

–  tekintettel a 2015. májusban elfogadott európai digitális egységes piaci stratégiára,

–  tekintettel az európai külső beruházási tervre,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának megküldött, „A mindenki számára előnyös kereskedelem – Progresszív kereskedelempolitika kialakítása a globalizáció előnyünkre fordítása érdekében” elnevezésű kereskedelempolitikai stratégia végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2017)0491);

–  tekintettel „A digitális kereskedelmi stratégia felé” című, 2017. december 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Felkészülés a humanitárius csúcstalálkozóra: a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek” című, 2015. december 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című, 2014. május 13-i bizottsági közleményre (COM(2014)0263),

–  tekintettel a „Digitalizálva fejlesztésről” szóló, 2017. novemberi tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 11. miniszteri konferenciájára, amelyet Buenos Airesben, Argentínában 2017. december 10. és 13. között tartottak meg,

–  tekintettel az ENSZ Nemzetközi Távközlési Egyesületének a fejlődő országokat támogató kezdeményezéseire (ITU-D),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet információtechnológiai megállapodására (ITA),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által a digitális gazdaságról Cancúnban tett 2016. évi miniszteri nyilatkozatra,

–  tekintettel a G7-ek IKT-minisztereinek a 2016. április 29-i és 30-i takamacui (Japán) találkozón kiadott közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTED) „e-kereskedelem mindenkinek” elnevezésű kezdeményezésére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezményre és választható jegyzőkönyvére (A/RES/61/106),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0338/2018),

A.  mivel a fejlesztési politikára vonatkozó 2017. évi európai konszenzus kiemeli az információs és kommunikációs technológiák mint az inkluzív növekedést és a fenntartható fejlődést előmozdító eszközök fontosságát;

B.  mivel a Bizottság „Digitalizálva fejlesztés” stratégiája (D4D) magában foglalja a gazdasági növekedést és az emberi jogokat, az egészségügyet, az oktatást, a mezőgazdaságot és az élelmezésbiztonságot, az alapvető infrastruktúrát, a vízellátást és a megfelelő higiénés körülményeket, a kormányzást, a szociális védelmet és a nemekkel és a környezettel kapcsolatos horizontális célkitűzéseket;

C.  mivel a digitális technológiák lehetőséget kínálnak a fenntarthatóság és a környezetvédelem biztosítására; mivel azonban a digitális berendezések előállítása során egyes olyan ritkaföldfémeket használnak fel, amelyek nemigen hasznosíthatók újra, és amelyekből kevés a hozzáférhető tartalék, valamint az elektronikus és elektromos hulladék kihívást jelent a környezet és az egészség szempontjából; mivel az az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az INTERPOL közös tanulmánya szerint(4) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai a környezeti bűnözés kiemelt területét jelentik;

D.  mivel a fejlesztést célzó személyazonosítás globális adattárának (ID4D, Világbank) 2017. évi frissítésében foglalt becslések szerint világszerte 1,1 milliárd személy nem tudja hivatalosan igazolni személyazonosságát, és többek között születési anyakönyvi kivonata sincsen, e személyek 78%-a pedig Szubszaharai-Afrikában és Ázsiában él; mivel ez a 16.9. fenntartható fejlesztési cél megvalósításának jelentős akadálya, továbbá szerepet játszik annak megakadályozásában is, hogy e személyek a digitális környezet szereplői lehessenek és annak előnyeit kihasználhassák;

E.  mivel a fenntartható fejlesztési célok kifejezetten említik a digitális technológiákat öt cél kapcsán (az oktatásra vonatkozó 4., a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5., a tisztességes munkára és gazdasági növekedésre vonatkozó 8., az iparra, innovációra és infrastruktúrára vonatkozó 9. és a partnerségekre vonatkozó 17. fenntartható fejlesztési cél);

F.  mivel a fenntartható fejlesztési célok hangsúlyozzák, hogy a fejlődés előmozdításához nélkülözhetetlen 2020-ig egyetemes és megfizethető hozzáférést biztosítani az internethez a legkevésbé fejlett országok lakosainak, mivel a digitális gazdaság fejlődése lehet a tisztességes munkahelyek és az inkluzív növekedés, az exportmennyiségek növekedésének és az export diverzifikálásának a mozgatórugója;

G.  mivel az UNCTAD szerint a digitalizáció egyre inkább teret ad a monopóliumoknak, és új kihívásokat teremt mind a fejlődő, mind a fejlett országok trösztellenes és versenypolitikái számára(5);

H.  mivel az információs társadalmi csúcstalálkozó(6) eredményei végrehajtásának általános áttekintésében az ENSZ Közgyűlése elkötelezte magát az IKT-ban rejlő potenciál kiaknázása mellett a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljainak, valamint más, nemzetközileg elfogadott fejlesztési céloknak az elérése érdekében, megjegyezve, hogy az információs és kommunikációs technológiák felgyorsíthatják az előrehaladást mind a 17 fenntartható fejlesztési cél tekintetében;

I.  mivel a hálózati összekapcsoltság továbbra is kihívást jelent, és annak hiánya áll az IKT-khoz való hozzáférés, valamint azok használata terén tapasztalható digitális szakadék hátterében;

J.  mivel a digitális gazdaság terjedésének sebessége, valamint a fejlődő országok digitális gazdaságában a biztonságos nemzeti politika, szabályozás és fogyasztóvédelem kidolgozása terén meglévő jelentős hiányosságok egyaránt azt jelzik, hogy sürgősen fokozni kell a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok kapacitásfejlesztését és a számukra nyújtott technikai segítségnyújtást;

K.  mivel a digitális jártasság és készségek kulcsszerepet játszanak a társadalmi és személyi fejlődésben és előrelépésben, valamint a vállalkozás előmozdításában és az erős digitális gazdaságok létrehozásában;

L.  mivel a digitalizációnak segítenie kell a humanitárius segítségnyújtás és ellenálló képesség, a katasztrófakockázatok megelőzése és az átmeneti támogatás fejlesztését, összekapcsolva a humanitárius segélyt és a fejlesztési segélyt az instabil és konfliktus által érintett helyzetekben;

M.  mivel a világ népességének több mint a fele még mindig offline, és lassan halad előre a 9. fenntartható fejlesztési cél megvalósítása, miszerint jelentősen növelni kell az IKT-khoz való hozzáférést és arra kell törekedni, hogy 2020-ig egyetemes és megfizethető hozzáférést biztosítsanak az internethez a legkevésbé fejlett országokban;

N.  mivel a mobilszolgáltatások hatalmas növekedést mutatnak világszerte, és a mobilhasználók száma mára meghaladja a villamos energiához, a megfelelő higiénés körülményekhez és a tiszta vízhez hozzáférő emberek számát;

O.  mivel a humanitárius innovációnak összhangban kell állnia a humanitárius elvekkel (emberiesség, pártatlanság, semlegesség és függetlenség) és a méltóság elvével;

P.  mivel a humanitárius innováció céljának a fogadó lakosság jogai, méltósága és képességei előmozdításának kell lennie, és lehetővé kell tenni a válságtól sújtott közösségek valamennyi tagja számára, hogy élvezhessék az innováció előnyeit, a felhasználás megkülönböztetésen alapuló akadályaitól mentesen;

Q.  mivel a kockázatelemzést és a kockázatenyhítést a gondatlan károkozás, többek között a magánélettel és az adatbiztonsággal kapcsolatos, valamint a helyi gazdaságokra ható károk megelőzésére kell alkalmazni;

R.  mivel a kísérletezésre, a tesztelésekre és a próbaüzemekre a nemzetközileg elismert etikai normákkal összhangban kell sort keríteni;

Támogatni kell a fejlődő országok digitális átállását

1.  tudomásul veszi a Bizottság D4D (Digitalizálva fejlesztés) stratégiáját, amennyiben érvényesíti a digitális technológiákat az Unió fejlesztési politikájában, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy fontos a fenntartható fejlesztési célokra összpontosító digitalizáció bővítése; emlékeztet arra, hogy a digitális forradalom a társadalmakat új kihívások egész sorozatával állítja szembe, ami kockázatokat és lehetőségeket is hordoz;

2.  megismétli, hogy a digitális technológiában és szolgáltatásokban hatalmas lehetőség rejlik a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása szempontjából, amennyiben fellépnek annak érdekében, hogy eredményesen kezeljék a technológiák zavaró hatásait, például a munkahelyek foglalkoztathatóságra hatással lévő automatizálását, a digitális kirekesztést és az egyenlőtlenséget, a kiberbiztonságot, valamint az adatvédelmi és szabályozási kérdéseket; emlékeztet arra, hogy mindennemű digitális stratégiának összhangban kell lennie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel, nevezetesen a minőségi oktatásra irányuló 4., a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők és lányok önrendelkezésének biztosítására irányuló 5., a tisztességes munkára és gazdasági növekedésre irányuló 8. és az iparra, innovációra és infrastruktúrára irányuló 9. fenntartható fejlesztési céllal, valamint hozzá kell járulnia azok megvalósításához; emlékeztet, hogy ha 2030-ig el akarjuk érni a fenntartható fejlesztési célokat, meg kell erősíteni a kormányzati, a tudományos, a gazdasági és a civil társadalmi szereplők közötti globális, nemzeti, regionális és helyi partnerséget;

3.  hangsúlyozza, hogy az internet növekvő elterjedtsége ellenére számos fejlődő ország és feltörekvő gazdaság továbbra sem tudja kiaknázni a digitalizáció előnyeit, sokan még mindig nem férnek hozzá az információs és kommunikációs technológiákhoz, és nagy különbségek vannak az egyes országok, valamint a városi és vidéki területek között; emlékeztet azonban arra, hogy a digitális technológia továbbra is csak eszköz és nem cél, valamint arra, hogy pénzügyi megszorításokra való tekintettel a fenntartható fejlesztési célok leghatékonyabb elérési eszközeinek kell elsőbbséget élveznie, és hogy egyes országokban – bár a digitalizáció hasznos lehet – még mindig az alapvető emberi szükségletek kielégítését kell biztosítani, nevezetesen az élelemhez, az energiához, a vízhez és a higiéniához, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében, amint azt az ENSZ fenntartható fejlesztési célokról szóló 2017-es jelentése is kiemelte; úgy véli azonban, hogy a digitális technológia fejlesztésének feltételeit az infrastruktúra kialakításának pillanatától kezdve érvényesíteni kell, még akkor is, ha a digitalizáció csak egy második szakaszban valósul meg;

4.  hangsúlyozza, hogy a digitális stratégiának teljes mértékben összhangban kell lennie a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvével, amely a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának alapeleme; kiemeli, hogy az internetkapcsolathoz és a megbízható és a nemzetközi szabványoknak megfelelő, az online termékek és szolgáltatások fogyasztóit védő jogszabályokkal, a szellemi tulajdonjogokkal, a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokkal, az elektronikus kereskedelemnek megfelelő adó- és vámjogszabályokkal összhangban lévő digitális fizetési módszerekhez való hozzáférés döntő fontosságú a digitális kereskedelem, a fenntartható fejlődés és az inkluzív növekedés lehetővé tétele szempontjából; megállapítja e tekintetben, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás képes lehet arra, hogy a fejlődő országokban támogassa a digitális kezdeményezéseket a határokon átnyúló kereskedelem előmozdítása érdekében;

5.  kéri egy cselekvési terv kidolgozását a humanitárius segítségnyújtás technikai innovációja érdekében, hogy biztosítható legyen azon jogi és etikai elveknek való megfelelés, amelyeket többek között a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus – „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” és „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési menetrend” című dokumentumok határoznak meg;

6.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius innováció minden szempontjával kapcsolatban értékelést és nyomon követést kell végezni, ideértve az innovációs folyamat elsődleges és másodlagos hatásainak értékelését is; hangsúlyozza, hogy a humanitárius innovációval és digitalizációval kapcsolatos projektek megkezdése előtt etikai felülvizsgálatot és kockázatelemzést kell végezni, és hogy ezekbe lehetőség szerint külső vagy harmadik szakértő feleket is be kell vonni;

7.  kéri az uniós külső fellépésben az európai digitális egységes piaci stratégiában foglalt elvek végrehajtását az uniós partnerek szabályozási keretének nyújtott támogatás útján;

8.  a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretből történő megfelelő finanszírozásra szólít fel a digitális technológiáknak a fejlesztési politika valamennyi aspektusában történő érvényesítése érdekében;

9.  megállapítja, hogy a digitális technológia fejlődő országokban történt bevezetése gyakran megelőzte az olyan állami intézmények, jogi szabályozás és egyéb mechanizmusok létrehozását, amelyek segíthetnének a felmerülő új kihívások kezelésében, konkrétan a kiberbiztonság tekintetében; hangsúlyozza, hogy el kell mélyíteni a kutatók és innovátorok interregionális együttműködését, ösztönözve a kutatási és fejlesztési tevékenységeket, amelyek elősegítik a tudományos fejlődést, valamint a technológia és a know-how átadását; felszólít arra, hogy a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásban szánjanak kiemelt szerepet a digitalizációnak mint az inkluzív és fenntartható fejlődést előmozdító eszköznek a tárgyalási irányelveknek megfelelően;

10.  további közös fellépésekre szólít fel a digitális infrastruktúrával kapcsolatos együttműködés területén, ez ugyanis az Unió és a regionális szervezetek, konkrétan az Afrikai Unió közötti partnerség egyik fő tevékenységévé kell, hogy váljon; rámutat arra, hogy fontos technikai segítséget nyújtani és átadni a szakértelmet olyan intézmények számára, amelyek nemzeti, regionális és kontinentális szinten digitális stratégiákat dolgoznak ki;

11.  kéri, hogy a digitalizációt szerepeltessék az uniós tagállamok nemzeti fejlesztési stratégiáiban;

12.  összehangoltabb és holisztikusabb ágazatközi erőfeszítésre szólítja fel a nemzetközi közösséget, többek között a nem állami szereplőket, például a civil társadalom, a harmadik szektor, a magánvállalkozások és a tudományos élet képviselőit, annak biztosítása érdekében, hogy a digitálisabb gazdaság felé történő elmozdulás során senki ne maradjon le és ez az elmozdulás hozzájáruljon az ENSZ fenntartható fejlesztési menetrendjének megvalósításához, garantálva a digitális technológiákhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést minden gazdasági szereplő és polgár számára, elkerülve továbbá a túlságosan eltérő megközelítéseket, amelyek összeegyeztethetetlenséget, átfedéseket vagy hiányosságokat okozhatnak a jogszabályokban; kéri az EU, az uniós tagállamok és más érintett szereplők közötti politikai kapcsolódás javítását az összehangoltság és a kiegészítő jelleg erősítése és a szinergiák megteremtése érdekében;

13.  rámutat arra, hogy a technológia, a mesterséges intelligencia és az automatizálás máris felvált bizonyos alacsony és közepes képzettséget igénylő munkahelyeket; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fenntartható fejlesztési célokra összpontosító digitalizációt, és hangsúlyozza, hogy az állami finanszírozású szociális védelmi minimum elengedhetetlen a szóban forgó új technológiák bizonyos zavaró hatásainak a kezeléséhez a globális munkaerőpiacok és a nemzetközi munkamegosztás elsősorban a fejlődő országok alacsonyan képzett munkavállalóit sújtó változásai ellensúlyozásának érdekében;

14.  felszólítja a magánszektort, hogy a technológia és az innováció, a szakértelem, a beruházások, a kockázatkezelés, a fenntartható üzleti modellek és növekedés révén felelősen járuljon hozzá a digitalizálva fejlesztéshez, aminek a nyersanyagok felhasználásának megelőzésére, csökkentésére, a termékek javítására, a nyersanyagok újrafeldolgozásra és újrahasznosítására is ki kell terjednie;

15.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fejlődő országok kevesebb mint a fele rendelkezik adatvédelmi szabályozással, és arra ösztönzi az EU-t, hogy nyújtson technikai segítséget az illetékes hatóságok számára az ilyen jogszabályok meghatározásában, különös tekintettel saját tapasztalataira és saját jogszabályaira, amelyeket nemzetközileg modellértékűnek ismernek el ezen a területen; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni azon költségeket, amelyek a jogszabályok betartása folytán merülnek fel, különösen a kkv-k esetében; megállapítja, hogy a digitális technológia határokon átnyúló dimenziója miatt el kell kerülni, hogy az adatvédelmi jogszabályok túlságosan eltérőek legyenek, mivel az összeegyeztethetetlenséghez vezetne;

16.  felszólít az adatok és statisztikák helyi, regionális és globális szinten, valamennyi érdekelt fél általi gyűjtésére, kezelésére, elemzésére és terjesztésére, a vonatkozó nemzetközi szabványokkal és eszközökkel összhangban lévő magas szintű adatvédelem biztosítása céljából, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljainak megvalósítása érdekében; megjegyzi, hogy az időben történő és pontos adatgyűjtés biztosítja a végrehajtás megfelelő nyomon követését, szükség esetén a politikák és beavatkozások kiigazítását, valamint eredményeik és hatásuk értékelését; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy bár az „adatforradalom” megkönnyíti, meggyorsítja és olcsóbbá teszi a sokféle forrásból származó adatok előállítását és elemzését, jelentős biztonsági és adatvédelmi kihívásokat is támaszt; hangsúlyozza ezért, hogy a fejlődő országokban végzett adatgyűjtéssel kapcsolatos innovációk nem helyettesíthetik, csak kiegészíthetik a hivatalos statisztikákat;

17.  sajnálatát fejezi ki a valamennyi országban meglévő, a nemen, a földrajzi elhelyezkedésen, a koron, a jövedelmen, az etnikai hovatartozáson és az egészségi állapoton vagy a fogyatékosságon alapuló digitális szakadék miatt; ezért határozottan kéri, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködés a hátrányos vagy kiszolgáltatott helyzetű személyek nagyobb mértékű segítésére és bevonására törekedjen, ugyanakkor előmozdítva a digitális eszközök felelős használatát és a lehetséges kockázatokkal kapcsolatos kellő tudatosságot; felhív a helyi igényekhez igazított innováció és a tudásalapú gazdaságra való átállás támogatására;

18.  fokozott erőfeszítéseket szorgalmaz ezért a digitális kirekesztés problémájának kezelésére az alapvető digitális készségekkel kapcsolatos oktatás és képzés, valamint a részvételen alapuló módszerek végrehajtása során az IKT-k megfelelő használatának és a digitális eszközök alkalmazásának előmozdítását célzó kezdeményezések révén, az életkorral, a személyes helyzettel és a háttérrel összhangban, ideértve az időseket és a fogyatékossággal élő személyeket; megjegyzi, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködés a digitális technológiákra támaszkodhatna a hátrányos helyzetű csoportok jobb integrációja érdekében, feltéve, hogy ezek hozzáférnek a digitális technológiákhoz; üdvözli az Afrikai Programozó Héthez hasonló kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak a fiatal afrikai nemzedék önrendelkezéséhez a digitális jártasság előmozdítása útján; hangsúlyozza az elektronikus tanulás és a távoktatás jelentőségét távoli területek és mindenféle életkorú személyek elérésében;

19.  felszólít a digitális jártasságnak a tantervbe – az általános iskolától az egyetemig – az oktatás valamennyi szintjén történő beépítésére a fejlődő országokban, az információhoz való jobb hozzáféréshez szükséges készségek elsajátítása céljából; úgy véli azonban, hogy az IKT-eszközök semmilyen esetben sem helyettesíthetik a valódi tanárokat és iskolákat, hanem az oktatáshoz való hozzáférés és az oktatás minősége javításának eszközeként kell ezeket alkalmazni; hangsúlyozza, hogy az új technológiák kulcsfontosságú eszközök az ismeretek terjesztése, a tanárképzés és az intézmények irányítása terén; továbbá kitart amellett, hogy több helyszíni képzési központra (többek között programozást oktató iskolákra) van szükség, a fejlesztők képzése és a digitális megoldások és alkalmazások létrehozásának ösztönzése érdekében, a helyi igényekkel és körülményekkel összhangban;

20.  kiemeli, hogy a digitális szakadék áthidalása érdekében kiváló lefedettségű, megfizethető, megbízható és biztonságos infrastruktúrát kell kiépíteni és az ahhoz való hozzáférést biztosítani, különösen a vidéki és a távol eső területeken; megjegyzi, hogy a hálózati összekapcsoltságot gátoló fő okok között a szegénység és az alapvető szolgáltatások hiánya, emellett az alulfejlett földfelszíni hálózatok, a támogató politikák és szabályozási keretek hiánya, a digitális termékeket és szolgáltatásokat sújtó magas adók, a gyenge piaci verseny, valamint az energiahálózat hiánya szerepelnek;

21.  aggodalmát fejezi ki a kevés szereplőtől, különösen a GAFA-tagoktól (Google, Apple, Facebook és Amazon) való technológiai függőség miatt, és felszólít alternatívák kidolgozására a verseny fokozása érdekében; megjegyzi, hogy ez a törekvés az EU és Afrika közötti partnerség tárgyát képezheti;

22.  emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok egyáltalán nem védettek a kibertámadásokkal szemben, és kiemeli, hogy a gazdasági, politikai és demokratikus stabilitás zavarának kockázata áll fenn, amennyiben a digitális biztonságot nem garantálják; felszólítja a digitálisan összekötött világ valamennyi szereplőjét, hogy vállaljon tevőleges felelősséget és tegyen konkrét kezdeményezéseket a kiberbiztonsággal kapcsolatos ismeretek és know-how terjesztése érdekében; rámutat arra, hogy a kiberbiztonsági fenyegetések mérséklése érdekében fontos a humán tőke minden szinten történő fejlesztése képzés, oktatás és szemléletformálás révén, megfelelő büntetőjogi és transznacionális keretrendszer létrehozása a kiberbűnözés elleni küzdelem érdekében, továbbá a nemzetközi fórumokon, például az OECD digitális biztonságért felelős világfórumán való részvétel;

23.  emlékeztet azokra a lehetőségekre, amelyeket a digitalizáció a társadalmi befogadási szakadék, az információhoz való hozzáférés és a külső területeken a gazdasági peremhelyzet csökkentése területén kínál;

Digitalizáció: a fenntartható fejlődés eszköze

24.  üdvözli az EU külső beruházási tervét, amely előmozdítja a helyi igényeket kielégítő, innovatív digitális megoldásokba történő beruházásokat, a pénzügyi integrációt és a tisztességes munkahelyek létrehozását; rámutat arra, hogy a digitális átállás fontos beruházási lehetőség, és hogy az európai és nemzetközi pénzügyi intézetekkel és a magánszektorral való együttműködésen alapulva a támogatásötvözés a pénzügyi erőforrások bevonásnak fontos eszközét képezheti;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy indítson el új, kifejezetten a digitális infrastruktúra fejlesztésére, az e-kormányzás és a digitális készségek előmozdítására, a digitális gazdaság megerősítésére, valamint a fenntartható fejlesztési célokra irányuló startup-ökoszisztémák támogatására irányuló kezdeményezéseket, ideértve a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) finanszírozási lehetőségeit is, lehetővé téve számukra, hogy digitális úton kapcsolatba lépjenek a multinacionális vállalatokkal, és hozzáférjenek a globális értékláncokhoz;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy a digitális technológiákat és szolgáltatásokat még erőteljesebben érvényesítse az uniós fejlesztéspolitikában, többek között a D4D (Digitalizálva fejlesztés) menetrendben foglaltak szerint; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a digitális technológiák felhasználását bizonyos szakpolitikai területeken, többek között az e-kormányzás, a mezőgazdaság, az oktatás, a vízgazdálkodás, az egészség és az energia terén;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokban növelje a digitális infrastruktúrába történő beruházást a jelentős digitális szakadék áthidalása érdekében, a fejlődést ténylegesen biztosító és elveken alapuló módon;

28.  emlékeztet arra, hogy a fejlődő országokban az mkkv-k alkotják a vállalkozások többségét, és ezek alkalmazzák a feldolgozóipar és a szolgáltatási szektor munkavállalóinak többségét; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló, jól szabályozott e-kereskedelem elősegítése közvetlen hatást gyakorolhat a megélhetés javítására, a magasabb életszínvonal előmozdítására és a foglalkoztatás, valamint a gazdasági fejlődés fellendítésére; megerősíti, hogy ezek az erőfeszítések hozzájárulhatnak a nemek közötti egyenlőséghez, mivel e vállalkozások közül soknak nők a tulajdonosai, illetve nők vezetik azokat; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a vállalkozók – különösen a nők– előtt álló jogi, adminisztrációs és társadalmi akadályokat; felszólít arra, hogy a digitalizációt használják a vállalkozást célzó oktatás és kapacitásépítés előmozdítására is a fejlődő országokban, továbbá teremtsenek kedvező környezetet az induló innovatív vállalkozások számára;

29.  hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni az olyan ásványi anyagok kereskedelmét, amelyek kitermelése fegyveres konfliktusokat finanszíroz, vagy amely kényszermunka eredménye; emlékeztet arra, hogy a koltán a legtöbb elektronikus eszköz (pl. az okostelefonok) alapvető nyersanyaga, és hogy a kiaknázása, kitermelése és illegális kereskedelme miatt kitört polgárháború, amely az afrikai Nagy Tavak régiójára, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságra terjedt ki, több mint 8 millió áldozatot követelt; felszólít a gyermekek kizsákmányolásának felszámolására a koltánbányákban és a koltán illegális kereskedelmének megszüntetésére, hogy a helyi lakosság javát szolgáló, megfelelő kitermelést és értékesítést lehessen megvalósítani;

30.  rámutat, hogy a mezőgazdaság, mint az afrikai gazdaság legnagyobb ágazata, potenciálisan profitálhat a digitális technológiákból; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a digitális platformok segítségével tájékoztatni lehet a mezőgazdasági termelőket a piaci árakról, és össze lehet kötni őket a potenciális vevőkkel, továbbá a termesztési módokkal és a piaci tendenciákkal kapcsolatos gyakorlati információkkal, időjárási információkkal, illetve a növény- és állatbetegségekkel kapcsolatos figyelmeztetésekkel és tanácsokkal lehet ellátni őket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a mezőgazdaság egyre tudásintenzívebb és egyre inkább a csúcstechnológiára támaszkodik, a digitális mezőgazdaság emellett hatalmas társadalmi és környezeti zavarokat is okozhat a fejlődő országokban, mivel előfordulhat, hogy a legutóbbi technológiához való hozzáférés az exportpiacon tevékenykedő és mezőgazdasági árucikkekkel foglalkozó nagy és iparosodott üzemekre korlátozódik, ugyanakkor a tudás- és készséghiány tovább marginalizálhatja a fejlődő országok kisüzemi gazdaságait;

31.  kitart amellett, hogy a fejlődő országok mezőgazdasága uniós finanszírozásának összhangban kell lennie a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a párizsi éghajlatváltozási megállapodás átalakító jellegével, a mezőgazdasági ismeretek, tudomány és technológia fejlesztési célú nemzetközi értékelésének (IAASTD) következtetéseivel és az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival; hangsúlyozza, hogy ennek keretében el kell ismerni a mezőgazdaság többfunkciós jellegét, és gyorsan át kell állni a vegyi anyagok intenzív használatán alapuló monokultúrás növénytermesztésről egy diverzifikált és fenntartható mezőgazdaságra, amely az agrár-ökológiai gazdálkodási gyakorlatokon, a helyi élelmiszerrendszerek megerősítésén és a kisüzemi termelésen alapul;

32.  rámutat arra, hogy az IKT-eszközök használhatóak információterjesztésre, ami kulcsfontosságú lehet természeti és technológiai katasztrófák és vészhelyzetek esetén egyaránt, valamint instabil és konfliktus sújtotta területeken is; kiemeli, hogy a digitális technológiák lehetővé tehetik az alacsony jövedelmű közösségek és más, kiszolgáltatott helyzetben lévő közösségek számára, hogy hozzáférjenek minőségi alapvető szolgáltatásokhoz (mint például az egészségügy, az oktatás, az ivóvíz és a villamos energia), valamint a humanitárius segítségnyújtáshoz és egyéb állami és magánszolgáltatásokhoz; hangsúlyozza, hogy küzdeni kell az online félretájékoztatás (álhírek) ellen, és kiemeli, hogy konkrét programokra van szükség, amelyek a médiajártasságra mint a szóban forgó kihívások kezelésének eszközére összpontosítanak;

33.  hangsúlyozza, hogy a technológiai innováció a humanitárius segítségnyújtás terén – különösen a kényszerű lakóhelyelhagyással kapcsolatosan – elsőbbséget élvez az emberek életébe stabilitást és méltóságot hozó, fenntartható megoldásokhoz való hozzájárulás szempontjából, és elősegítheti a humanitárius fejlesztési kapcsolatokat; üdvözli a humanitárius innovációt célzó olyan globális kezdeményezéseket, mint a Globális Szövetség a Humanitárius Innovációért (Global Alliance for Humanitarian Innovation, GAHI), a Humanitárius Innovációs Alap (Humanitarian Innovation Fund, HIF) és az ENSZ Globális Pulzus kezdeményezése, és felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő a nyílt hozzáférésű adatokat, és határozottan támogassa a gyakorlati nyílt technológiákat létrehozó szoftverfejlesztők és -tervezők globális közösségeit a nemzetközi fejlesztési és humanitárius problémák megoldása érdekében;

34.  hangsúlyozza, hogy az olyan digitális technológiák, mint az SMS vagy a mobiltelefonos alkalmazások új eszközöket biztosítanak a fontos információk terjesztéséhez, melyeket a szegénységben, elszigeteltségben, illetve fogyatékossággal élők is használhatnak; tudomásul veszi a mobiltelefon-technológiában rejlő lehetőségeket, amely olyan előnyökkel járhat, mint a növekvő hálózati lefedettségnek köszönhető alacsonyabb hozzáférési költségek, a felhasználóbarát jelleg, valamint a hívások és a szöveges üzenetek csökkenő költsége; ugyanakkor rámutat arra, hogy a mobiltelefonok egészségügyi és környezeti kockázatokat hordoznak, különösen az ásványi erőforrások kitermelése és az elektronikus és elektromos hulladék mennyiségének növekedése miatt; hangsúlyozza, hogy a digitalizáció potenciálisan fejlesztheti és veszélyeztetheti is a demokráciát, és felhívja az EU-t, hogy megfelelően foglalkozzon ezekkel a kockázatokkal azáltal, hogy ellenőrzi a digitális technológiák nem megfelelő alkalmazását a technológiai innováció fejlesztési segélyben történő felhasználásának előmozdítása során, továbbá támogatja az internet irányítását;

35.  hangsúlyozza a digitális gazdaság körüli fenntartható ökoszisztéma kiépítésének fontosságát a digitalizációhoz kapcsolódó ökológiai hatás csökkentése érdekében azáltal, hogy fejlesztik a források hatékony felhasználását a digitális és az energiaágazatban, nevezetesen a körforgásos gazdaság előnyben részesítésével; felhív a gyártók felelősségvállalásának külső beruházási terv általi támogatására, konkrétan az olyan kkv-k támogatásával, amelyek újrafelhasználási, javítási és felújítási tevékenységeket dolgoznak ki és üzleti tevékenységeikbe visszavételi rendszereket építenek be azzal a céllal, hogy kiküszöböljék az elektromos és elektronikai berendezésekben használt veszélyes alkotóelemeket; felszólít a fogyasztóknak az e-eszközök környezeti hatásaira vonatkozó ismereteinek bővítésére, valamint az elektromos és elektronikus berendezések gyártásával kapcsolatos üzleti felelősség hatékony kezelésére; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az elektronikus és elektromos hulladékkal kapcsolatos statisztikákat és az elektronikus és elektromos hulladékra vonatkozó nemzeti stratégiákat a fejlődő országokban, hogy segíteni lehessen az e-hulladék termelésének minimalizálását, megakadályozható legyen az e-hulladék illegális lerakása és nem megfelelő kezelése, előmozdítható legyen az újrahasznosítás, továbbá hogy munkahelyeket teremthessenek a felújítási és újrahasznosítási ágazatban;

36.  elismeri, hogy a digitális technológiák innovatív eszközöket biztosítanak az energetikai szektor számára az erőforrások felhasználásának optimalizálása céljából; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a digitális technológiák jelentős ökológiai lábnyomot hagynak maguk után, mivel energiaforrásokat (a digitális technológiák CO2-kibocsátása a becslések szerint a teljes kibocsátás 2–5%-a) és fémeket (ezüstöt, kobaltot, rezet és tantált) fogyasztanak, ami megkérdőjelezi hosszú távú fenntarthatóságukat; ismét megerősíti, hogy a termelési és fogyasztási mintázatokat át kell alakítani az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében;

37.  elismeri a digitális technológia potenciális szerepét a demokrácia és a polgárok döntéshozatalba való bevonásának előmozdításában;

38.  hangsúlyozza az állami tulajdonú digitális platformok információs célú létrehozásának és beindításának fontosságát, ezek ugyanis javítják a polgárok lehetőségét, hogy teljes mértékben megismerjék jogaikat és az állampolgárok számára az állam által kínált szolgáltatásokat;

39.  hangsúlyozza, hogy az e-kormányzati alkalmazások hozzájárulnak a közszolgáltatások gyorsabbá tételéhez és olcsóbb hozzáférhetőségéhez, javítják a konzisztenciát és a polgárok elégedettségét, elősegítik a civil társadalom önmeghatározását és tevékenységeit, és növelik az átláthatóságot, jelentősen hozzájárulva ezáltal a demokratizálódás előmozdításához és a korrupció elleni küzdelemhez; hangsúlyozza a technológia és a digitalizáció alapvető szerepét a hatékony fiskális politikában és az adminisztrációban, lehetővé téve a hazai erőforrások mobilizációjának hatékony fokozását és segítve az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelmet; kitart amellett, hogy rendkívül fontos a biztonságos digitális azonosítók létrehozása, mivel ez segíthet az egyes alapvető szolgáltatások esetében a rászorulók számának megállapításában;

40.  felszólít arra, hogy ki kell használni a digitális technológia kínálta lehetőségeket a gyermekek születési anyakönyvezése, a halotti és a házassági anyakönyvi nyilvántartás javításának érdekében; hangsúlyozza, hogy az UNICEF becslése szerint csak Szubszaharai-Afrikában 95 millió gyermeket nem anyakönyveztek születésekor(7), akik így nem rendelkeznek születési anyakönyvi kivonattal, és hogy ez a hiányosság megakadályozza az érintett gyermekek jogi elismerését, és így egész társadalmi létezésük születésüktől kezdve egész életük során kimarad a nyilvántartásokból, ami torzítja az országok demográfiai adatait, ez pedig jelentős következményekkel jár a lakosság szükségleteinek felmérését illetően, különösen az oktatáshoz vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés szempontjából;

41.  elismeri a digitális technológia központi szerepét az egészségügyi szolgáltatások irányításában, a járványokra való vészhelyzeti reagálásban, az állami egészségügyi kampányok terjesztésében, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való nyilvános hozzáférésben és az egészségügyben dolgozók képzésében, az alapkutatás támogatásában és előmozdításában, valamint az egészségügyi és e-egészségügyi információs szolgáltatások fejlesztésében; felszólítja ezért a politikai döntéshozókat, hogy hozzanak létre megfelelő politikai és szabályozási keretrendszert az e-egészségügyi projektek fellendítésére; arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat;

42.  üdvözli az online „DEVCO Akadémia” programot, amely online képzést biztosít az Unió partnerországaiban élő személyek számára; felszólít a területi vezetőknek szóló képzési programok továbbfejlesztésére és az uniós támogatási kérelmek elkészítésére vonatkozó eljárások létrehozására, hogy e partnerek képesek legyenek jobban megérteni az elvárásokat, célokat és feltételeket, és így nagyobb esélyük legyen arra, hogy projektjeiket kiválasztják; hangsúlyozza, hogy ezek a kezdeményezések – amennyiben könnyen hozzáférhetőek, hatékonyak és relevánsak – pozitív hatással lehetnek a támogatásfelvételre és az EU-ról annak partnerei körében kialakult képre;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL C 210., 2017.6.30., 1. o.
(2) HL C 369., 2018.10.11., 22. o.
(3) HL C 399., 2017.11.24., 106. o.
(4) Az UNEP és az INTERPOL tanulmánya: „The Rise of Environmental Crime: a Growing Threat to Natural Resources, Peace, Development and Security” (A környezeti bűnözés terjedése: Növekvő fenyegetés a természeti erőforrásokra, a békére, a fejlődésre és a biztonságra nézve, 2016).
(5) UNCTAD, „South-South Digital Cooperation for Industrialisation: A Regional Integreation Agenda” (Dél–dél digitális együttműködés az iparosításért: regionális integrációs menetrend, 2017).
(6) Az ENSZ-közgyűlés GA/RES/70/125. sz. számú határozata.
(7) https://www.unicef.org/french/publications/files/UNICEF_SOWC_2016_French_LAST.pdf

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat