Az Európai Parlament 2018. november 15-i állásfoglalása Vietnamról, nevezetesen a politikai foglyok helyzetéről (2018/2925(RSP))

P8_TA(2018)0459 RC-B8-0526/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, pontosabban a véleménynyilvánítás szabadságáról Vietnamban, nevezetesen Nguyen Van Hoa esetéről szóló, 2017. december 14-i(1) és a Vietnamról szóló, 2016. június 9-i állásfoglalására(2), különösen a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében,

–  tekintettel az EU és Vietnam között 2012. június 27-én aláírt partnerségi és együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a 2017. december 1-jei 7. EU–Vietnam emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének vietnami emberijog-védők elítéléséről szóló, 2018. február 9-i és vietnami emberi jogi aktivisták elítéléséről szóló, 2018. április 5-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Uniónak a Le Dinh Luong közelmúltbeli elítéléséről kiadott, 2018. augusztus 20-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ szakértőinek 2018. február 23-i nyilatkozatára, melyben mérgező anyagok kiömlése ellen tiltakozó bebörtönzött aktivisták szabadon bocsátását sürgették, valamint 2018. április 12-i nyilatkozatára, melyben változásra szólítottak fel jogvédők bebörtönzése után,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Vietnam 1982-ben csatlakozott,

–  tekintettel az Európai Bizottság által az EU és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodás előzetes emberi jogi hatásvizsgálatának elmulasztásáról szóló 1409/2014/MHZ sz. ügyben az európai ombudsman által hozott, 2016. február 26-i határozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a „The 88 Project” szervezet által összeállított vietnami politikai foglyok adatbázisa szerint mintegy 160 aktivista tölti börtönbüntetését Vietnamban, és nagyjából 16 aktivistát tartanak tárgyalást megelőző előzetes letartóztatásban;

B.  mivel a vietnami hatóságok továbbra is bebörtönzik, fogva tartják, zaklatják és megfélemlítik az emberijog-védőket, az újságírókat, a bloggereket, az emberi jogi ügyvédeket és a civil társadalmi szervezetek aktivistáit az országban; mivel emberijog-védők hosszú börtönbüntetésekkel néznek szembe emberi jogi munkájukért és a véleménynyilvánítás szabadságához való alapvető joguk online és offline gyakorlásáért, amivel a hatóságok megszegik az ország nemzetközi jog szerinti kötelezettségeit;

C.  mivel a politikai és emberi jogi aktivisták a fogva tartás idején kemény körülményekkel szembesülnek, például megtagadják tőlük az orvosi ellátáshoz való jogot, a jogi tanácsadást és a családdal való kapcsolattartást;

D.  mivel Vietnamban elnyomják a vallásszabadságot és a meggyőződés szabadságát, és a katolikus egyház és az olyan el nem ismert egyházak, mint például a Vietnami Egyesült Buddhista Egyház, számos protestáns egyház és mások, köztük etnikai kisebbségek továbbra is komoly vallási üldözésnek vannak kitéve;

E.  mivel Hoang Duc Binh-t 14 év börtönbüntetésre ítélték, amiért blogján írt a Formosa acélmű-katasztrófáját követő tiltakozásokról; mivel Nguyen Nam Phongot két év börtönbüntetésre ítélték, amiért állítólag nem engedelmeskedett köztisztviselők utasításainak, mikor egy tiltakozásra vezetett épp; mivel erőfeszítéseik kulcsfontosságúak voltak abban, hogy a Formosa acélművénél történt mérgezőanyag-kiömlésről a nyilvánosság tudomást szerezzen és hogy biztosított legyen a felelősségre vonás;

F.  mivel 2018. áprilisban a Demokrácia Testvériségének tagjait a büntető törvénykönyv nemzetbiztonsági rendelkezései szigorú érvényesítésének részeként 7–15 év börtönbüntetésre ítélték; mivel 2018. szeptemberben Nguyen Trung Truct, e csoport egy másik tagját 12 év börtönbüntetésre ítélték az államhatalom megdöntésére irányuló kísérlet miatt;

G.  mivel Le Dinh Luong emberijog-védőt, aki békésen állt ki az emberi jogok védelme és előmozdítása mellett, a büntető törvénykönyv nemzetbiztonsági rendelkezései alapján 2018. augusztus 16-án 20 év börtönbüntetésre és 5 év házi őrizetre ítélték; mivel az EU küldöttsége és az uniós tagállamok nagykövetségeinek képviselői nem kaptak engedélyt a per megfigyelésére; mivel az emberijog-védők esetében számos egyéb ügy is létezik, és más lelkiismereti foglyok is hasonló következményekkel néznek szembe;

H.  mivel 2018. április 12-én ENSZ-szakértők egy csoportja, az emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, az önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoport elnök-előadója és a véleményalkotási és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadó arra ösztönözte Vietnamot, hogy ne törje le a civil társadalmat és ne fojtsa el az eltérő véleményeket;

I.  mivel a vietnami büntető törvénykönyv elnyomó rendelkezéseket tartalmaz, melyekkel a különösen a vietnami kormánnyal szemben kritikus nézeteket kifejező emberi jogi aktivisták, másképp gondolkodók, jogászok, szakszervezetek, vallási csoportok és nem kormányzati szervezetek elhallgattatása, letartóztatása, fogva tartása, elítélése vagy korlátozása céljából visszaélnek;

J.  mivel a vietnami kormány továbbra is tiltja a független, vagy magántulajdonú médiacsatornák működését és szigorú ellenőrzést gyakorol a rádió- és tévéállomások, valamint a nyomtatott kiadványok felett; mivel 2016 áprilisában a Nemzetgyűlés a sajtószabadságot erősen korlátozó médiatörvényt fogadott el;

K.  mivel 2018. június 12-én a vietnami Nemzetgyűlés az online ellenőrzést szigorító kiberbiztonsági törvényt fogadott el, mely megköveteli a szolgáltatóktól a nemzetbiztonságot fenyegetőnek tekintett posztok törlését; mivel ez a törvény jelentős mértékben korlátozza az online véleménynyilvánítás szabadságát és komoly fenyegetést jelent a magánélet tiszteletben tartásához való jogra nézve;

L.  mivel 2018. január 1-jén hatályba lépett Vietnam meggyőződésről és vallásról szóló első törvénye, mely arra kötelezi az ország valamennyi vallási csoportját, hogy vetesse magát nyilvántartásba a hatóságoknál és tájékoztassa azokat tevékenységeiről; mivel a hatóságok elutasíthatják vagy hátráltathatják a nyilvántartásba vételi kérelmeket és betilthatják azokat a vallási tevékenységeket, melyeket önkényesen a „nemzeti érdekkel”, a „közrenddel” vagy a „nemzeti egységgel” ellentétesnek ítélnek; mivel ezzel a törvénnyel a kormány intézményesítette a vallási ügyekbe való beavatkozását és a vallási csoportok állami felügyeletét;

M.  mivel Vietnam a Riporterek Határok Nélkül 2018. évi sajtószabadsági indexe szerint 180 ország közül a 175. helyen áll;

N.  mivel Vietnamban továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést, de a kivégzések száma ismeretlen, mivel a vietnami hatóságok államtitokként kezelik a halálbüntetésekre vonatkozó statisztikákat; mivel 2018. januárban Vietnamban 22-ről 18-ra csökkentették a halálbüntetéssel sújtható bűncselekmények számát;

O.  mivel Vietnam még nem ratifikálta az alapvető ILO-egyezményeket, nevezetesen a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. sz., a kényszermunka eltörléséről szóló 105. sz. és az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezményt;

P.  mivel az EU–Vietnam emberi jogi párbeszéd fontos eleme az EU-t aggasztó kérdésekről folyó átfogó megbeszéléseknek, beleértve a véleménynyilvánítás szabadságához, az egyesüléshez és a békés gyülekezéshez való alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartását, mivel az Európai Unió és Vietnam közötti kapcsolatnak alapvetően az emberi jogok tiszteletben tartásán, a demokrácián és a jogállamiságon, illetve a vonatkozó nemzetközi normák betartásán kell alapulnia;

Q.  mivel egyértelmű kapcsolat áll fenn a partnerségi és együttműködési megállapodás, illetve az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás között, melyekben mindkét fél elkötelezte magát emberi jogi kötelezettségei teljesítésére;

1.  elítéli az emberi jogok folytatódó – Vietnam nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek nyílt megszegésével egyenértékű – megsértését Vietnamban, beleértve politikai aktivisták, újságírók, bloggerek, másként gondolkodók és emberi jogi aktivisták bírósági elítélését, politikai megfélemlítését, megfigyelését, zaklatását, az ellenük intézett támadásokat és a tisztességtelen tárgyalásokat, melyeknek oka az, hogy online vagy offline módon gyakorolják a véleménynyilvánítás szabadságát;

2.  felszólítja a vietnami hatóságokat valamennyi, csupán a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása miatt bebörtönzött vagy elítélt emberi jogi aktivista és lelkiismereti fogoly – köztük Hoang Duc Binh, Nguyen Nam Phong, Nguyen Trung Truc és Le Dinh Luong – azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására és az ellenük felhozott valamennyi vád elejtésére;

3.  ismételtem felszólítja a vietnami hatóságokat, hogy szüntessék meg az emberi jogi aktivisták elleni valamennyi korlátozást és zaklatásokat, garantálva számukra, hogy minden körülmények között lehetőségük lesz a megtorlástól való félelem nélkül és minden korlátozástól – beleértve a bírósági zaklatást is – mentesen végezni emberi jogi tevékenységüket; felszólítja Vietnam kormányát, hogy számolja fel a vallásszabadságra vonatkozó valamennyi korlátozást és vessen véget a vallási közösségek zaklatásának;

4.  hangsúlyozza, hogy a vietnami kormánynak biztosítania kell, hogy a fogva tartottakkal való bánásmód összhangban legyen a nemzetközi normákkal; hangsúlyozza, hogy az ügyvédi segítséggel, az egészségügyi személyzettel és a családtagokkal való kapcsolattartás fontos biztosíték a kínzás és a rossz bánásmód ellenében, valamint kritikus jelentőségű a tisztességes tárgyaláshoz való jog szempontjából;

5.  elítéli a büntetőjogi rendelkezésekkel való visszaélést az alapvető jogok és szabadságok korlátozása céljából; felszólítja Vietnam hatóságait, hogy vonják vissza, vizsgálják felül vagy módosítsák valamennyi elnyomó jogszabályukat, először is a büntető törvénykönyvet, valamint a kiberbiztonságról és a hiedelmekről és vallásokról szóló törvényeket, továbbá biztosítsák valamennyi jogszabály összhangját a nemzetközi emberi jogi normákkal és kötelezettségekkel, beleértve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (ICCPR) is, amelynek Vietnam részes fele; felszólítja a kormányt, hogy a nyilvános gyűlésekre és tüntetésekre vonatkozó jogszabályokat hozza összhangba a szabad gyülekezéshez és egyesüléshez való joggal;

6.  felszólítja Vietnamot, hogy írja alá és ratifikálja az Egyesült Nemzetek valamennyi vonatkozó emberi jogi egyezményét és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, valamint az ILO 87., 98. és 105. sz. egyezményét;

7.  sürgeti Vietnamot, hogy bocsásson ki állandó meghívót az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásai és különösen a véleményalkotás és véleménynyilvánítási szabadságával, valamint az emberijog-védőkkel foglalkozó különleges előadók számára;

8.  felszólítja Vietnam hatóságait, hogy ismerjék el a független szakszervezeteket;

9.  felhívja az EU-t, hogy vizsgálódjon és működjön együtt a hatóságokkal és valamennyi érintett szereplővel az emberi jogi helyzet javítása céljából Vietnamban;

10.  megismétli, hogy minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést; felszólítja a vietnami hatóságokat, hogy a teljes eltörlés felé vezető út első lépéseként vezessenek be azonnali moratóriumot a halálbüntetés alkalmazására; felszólítja Vietnam hatóságait, hogy minden halálos ítéletet vizsgáljanak felül annak érdekében, hogy a vonatkozó tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak;

11.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy tevékenyen támogassák az emberi jogokat védelmező civil társadalmi csoportokat és egyéneket Vietnamban, többek között minden kapcsolatfelvétel alkalmával felszólítva a vietnami hatóságokat az emberi jogi aktivisták és lelkiismereti foglyok szabadon bocsátására; sürgeti a hanoi uniós küldöttséget, hogy adjon meg minden alkalmas támogatást a bebörtönzött emberi jogi aktivistáknak és lelkiismereti foglyoknak, beleértve börtönlátogatások megszervezését, a tárgyalások nyomon követését és jogi segítség nyújtását;

12.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy fokozzák nyomásgyakorlásukat a vietnami emberi jogi helyzet kézzelfogható javulása érdekében, beleértve Vietnam soron következő időszakos egyetemes helyzetértékelésének időtartamát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában;

13.  megismétli felhívását, hogy az egész EU-ban tiltsák be minden belső elnyomásra használatos vagy arra használható biztonsági berendezés – beleértve az internetes megfigyelésre szolgáló technológiát is – kivitelét, eladását, frissítését és karbantartását olyan államok számára, ahol az emberi jogi helyzet aggodalomra ad okot;

14.  üdvözli az EU és Vietnam közötti megerősített partnerséget és emberi jogi párbeszédet, és emlékeztet a párbeszéd fontosságára, mivel az kulcsfontosságú eszközként hatékonyan alkalmazható Vietnam támogatására és ösztönzésére a szükséges reformok véghezvitele terén; erőteljesen ösztönzi a Bizottságot, hogy mutatók és a nyomon követésre alkalmas mechanizmusok bevezetésével kövesse nyomon a párbeszéd során tapasztalható előrehaladást;

15.  felszólítja a vietnami kormányt és az EU-t, hogy egymás fontos partnereiként kötelezzék el magukat az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett az országban, mert az a Vietnam és az Unió közötti kétoldalú kapcsolatok sarokkövét képezi, nevezetesen az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás ratifikálása, valamint az EU–Vietnam partnerségi és együttműködési megállapodás szempontjából;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának, Vietnam kormányának és Nemzetgyűlésének, az Egyesült Nemzetek emberi jogi főbiztosának és az Egyesült Nemzetek főtitkárának.

(1) HL C 369., 2018.10.11., 73. o. (2) HL C 86., 2018.3.6., 122. o.

Az Európai Parlament 2018. november 15-i állásfoglalása a kubai emberi jogi helyzetről (2018/2926(RSP))

P8_TA(2018)0460 RC-B8-0528/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kubáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Kubáról szóló 2004. november 17-i(1), az EU kubai kormánnyal kapcsolatos álláspontjáról szóló 2006. február 2-i(2), a Kubáról szóló 2007. június 21-i(3), a Kubában meggyőződésük miatt bebörtönzött személyekről szóló 2010. március 11-i(4), valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló 2017. július 5-i(5) állásfoglalására, valamint a Parlament hozzájárulására,

–  tekintettel arra, hogy 2018. április 19-én a kubai nemzetgyűlés Miguel Díaz-Canelt választotta meg elnöknek,

–  tekintettel a Kubában történt erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó ENSZ-bizottság 2017. március 17-én kiadott megállapításaira,

–  tekintettel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja által a munkacsoport 2018. augusztus 20. és 24. között tartott 82. ülésén elfogadott, az Amnesty International által lelkiismereti fogolynak tekintett Ariel Ruiz Urquioláról szóló, 59/2018. sz. véleményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2013 májusában és 2018 májusában elvégzett, Kubával kapcsolatos egyetemes időszakos felülvizsgálatokra,

–  tekintettel a Human Rights Watch Kubáról szóló 2017. évi jelentésére, valamint az Amnesty International amerikai kontinenssel foglalkozó igazgatója, Erika Guevara-Rosas által az új kubai igazgatás 100 napjáról szóló, 2018. július 27-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok és Nemzeti Megbékélés Kubai Bizottsága (CCHRNC) havi nyilatkozataira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az egyéb nemzetközi emberi jogi szerződésekre és eszközökre,

–  tekintettel Kuba alkotmányára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelynek Kuba részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberi jogok részét képezik az Unió politikai párbeszédeinek, valamint az együttműködési és kereskedelmi megállapodásoknak; mivel az emberi jogok – köztük a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok – oszthatatlanságának az Európai Unió egyik legfőbb célkitűzését kellene képeznie Kubával fenntartott kapcsolataiban;

B.  mivel 2017. július 5-én a Parlament hozzájárulását adta az EU és Kuba közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz; mivel a megállapodás komoly aggodalmaknak ad hangot a kubai emberi jogi helyzettel kapcsolatban, és felfüggesztési záradékot tartalmaz az emberi jogi rendelkezések megsértésének esetére;

C.  mivel az EU és Kuba közötti, az EU emberi jogi különleges képviselője által vezetett emberi jogi párbeszéd 2015-ben kezdetét vette; mivel 2018. október 9-én az EU és Kuba közötti negyedik emberi jogi párbeszédben részt vevő felek egyebek mellett a polgárok közügyekben való részvételének kérdésével is foglalkoztak, többek között a közelmúltbeli választási folyamatokkal összefüggésben, valamint megtárgyalták az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve az emberijog-védők és a civil társadalom más ágazatai szabad egyesüléshez, véleménynyilvánításhoz és a közéletben való részvételhez való jogával kapcsolatos kérdéseket; mivel a Parlament számára nem egyértelmű, hogy ez a találkozó bármilyen tekintetben döntő erejű volt-e; mivel az emberi jogi párbeszéd elindítása, valamint Kubának az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába történő, a 2017–2019-es időszakra szóló újraválasztása ellenére a kubai emberi jogi helyzet tekintetében nem történt kézzelfogható előrelépés; mivel a politikai párbeszédbe bele kell tartoznia a civil társadalommal és az ellenzékkel korlátozások nélkül folytatott, közvetlen és intenzív párbeszédnek is;

D.  mivel a kubai kormány továbbra is elutasítja annak elismerését, hogy az emberi jogok nyomon követése törvényes tevékenység, és jogilag nem ismeri el a helyi emberi jogi csoportokat;

E.  mivel 2019. február 24-én alkotmányos népszavazásra kerül sor; mivel az új alkotmány létrehozásának folyamatába nem tartozik bele a megfelelő nemzeti szintű konzultáció, ami biztosítja, hogy a Kommunista Párt megőrizze vezető szerepét a társadalomban anélkül, hogy bevezetnék a többpártrendszert, valamint biztosítanák az alapvető szabadságokat és a politikai és polgári jogokat, ezáltal megerősítve a állami tulajdon központosított rendszerét és az ellenőrzött gazdaságot; mivel az egypártrendszer a 3. cikk szerint „visszavonhatatlan”, a 224. cikk pedig kimondja, hogy a jelenlegi és a jövőbeli generációk nem változtathatják meg a szocializmus, valamint a jelenlegi politikai és társadalmi rendszer visszavonhatatlanságát; mivel a tervezetben egyéb rendkívül aggasztó rendelkezések is szerepelnek;

F.  mivel Kubában a független újságírókat, békés másként gondolkodókat és az emberi jogi visszaéléseket dokumentáló emberijog-védőket, akik többnyire a demokratikus ellenzék tagjai, üldözik, önkényesen fogva tartják vagy börtönben tartják; mivel a CCHRNC szerint 2018 októberében kétségtelenül politikai okokból legalább 202 békés másként gondolkodót és független civil társadalmi aktivistát tartóztattak le önkényesen rövid távra, miközben a véleménynyilvánításhoz, a gyülekezéshez és a politikai egyesüléshez való alapvető jogaikat gyakorolták;

G.  mivel az egyik ilyen személy Dr. Eduardo Cardet, a Keresztény Felszabadítási Mozgalom nemzeti koordinátora, akit a véleménynyilvánításhoz való jogának békés gyakorlása miatt három év börtönbüntetésre ítéltek; mivel 2016 novemberében Miamiból visszatérve tartóztatták le; mivel Dr. Cardetet, akit lelkiismereti fogolynak tekintenek, Holguínban, a „Cuba SI” börtönben egy magánzárkában tartják fogva, ahol családja nem látogathatja, és nem fogadhat telefonhívásokat;

H.  mivel Tomás Núñez Magnetariaga, a „Kubai Hazafias Unió” (Unión Patriótica de Cuba, UNPACU) nevű nem hivatalos politikai ellenzéki csoport tagja 62 napos éhségsztrájkot folytatott, és 2018. október 15-én a nemzetközi nyomásnak köszönhetően szabadon engedték; mivel Magdariaga urat egy állami tisztviselő állítólagos megfenyegetése vádjával ítélték el, ám a tisztviselő végül beismerte, hogy koholt vádakról volt szó; mivel ügye az eltérő nézetek elhallgattatására irányuló kísérletek újabb ékes példája;

I.  mivel 2018 októberében a „Nők fehérben” mozgalom ismételten a politikai elnyomás legfőbb áldozatává vált, és az ország számos tartományában folytatódott az elnyomás a totalitarianizmus ellen küzdők egyesült fóruma (FANTU) több tagja ellen;

J.  mivel minden kubai foglyot humánus bánásmódban kell részesíteni; mivel a kubai kormány nem engedi, hogy a független emberi jogi csoportok bejussanak a börtönökbe; mivel a kubai polgárok számára nem biztosítottak az eljárási garanciák, például az illetékes és pártatlan bíróság általi, tisztességesés nyilvános meghallgatásokhoz való jog; mivel a feltételesen szabadlábra helyezett foglyokat a hatóságok gyakran zaklatják;

K.  mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja egyértelműen kijelentette, hogy az önkényes fogva tartások kubai áldozatai jogosultak arra, hogy jogorvoslatért forduljanak a kormányhoz, amelybe beletartozik a helyreállítás, a kártérítés, a rehabilitáció, a kárpótlás, valamint az arra vonatkozó garanciák, hogy az eset nem ismétlődik meg;

L.  mivel vannak arra utaló jelek, hogy Kubában jobban tiszteletben tartják a vallásszabadságot; mivel a kubai hatóságok ugyanakkor még mindig nagyon korlátozóak a keresztény templomok építése vagy újjáépítése tekintetében; mivel Kubában az egyház fokozatosan a legnagyobb civil társadalmi szereplővé és kulcsfontosságú szociális szolgáltatóvá vált, tevékenységeit azonban továbbra is a hatóságok szigorú ellenőrzése mellett folytathatja;

M.  mivel a Kubával való szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatok célja az Unió szemszögéből az, hogy elősegítsék, hogy a politikai reformok valamennyi polgár várakozásainak megfelelően haladjanak előre az országban; mivel a gazdasági és kereskedelmi liberalizációnak lehetővé kell tennie az ország számára, hogy fokozatosan elmozduljon a kubai lakosság által nagyra értékelt és igényelt olyan értékek felé, mint a szabad közösségi terek, az együttélés, a technológia és a kommunikáció;

N.  mivel az Európai Parlament három alkalommal ítélte oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat kubai aktivistáknak: 2002-ben Oswaldo Payának, 2005-ben a „Nők fehérben” mozgalomnak, 2010-ben pedig Guillermo Fariñasnak; mivel továbbra is rendszeresen előfordul, hogy a Szaharov-díjasok nem hagyhatják el az országot, és nem vehetnek részt nemzetközi eseményeken;

O.  mivel a Parlament számos alkalommal kérte, hogy hivatalos küldöttséget indíthasson Kubába; mivel a kubai hatóságok minden alkalommal megtagadták az országba való belépést, még a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás elfogadását követően is;

1.  határozottan elítéli a kubai békés másként gondolkodók, független újságírók, emberi jogi jogvédők és a politikai ellenzék tagjainak önkényes fogva tartását, üldözését és zaklatását, valamint az ellenük intézett támadásokat; felszólít e fellépések azonnali beszüntetésére és valamennyi politikai fogoly, köztük Eduardo Cardet és mindazok azonnali szabadon bocsátására, akiket kizárólag a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való joguk gyakorlása miatt tartanak önkényesen fogva;

2.  sürgeti az uniós tagállamokat, az EKSZ-t és annak Kubában működő küldöttségét, hogy határozottan tartsák tiszteletben a Kubával kapcsolatos alapelveiket és politikáikat, és tegyenek meg minden szükséges lépést a fent említett személyek szabadon bocsátása és a politikai ellenzék tagjait és az emberi jogi jogvédőket érő zaklatás azonnali beszüntetése érdekében, valamint hogy nyújtsanak segítséget és védelmet ez utóbbiak számára;

3.  felszólítja a kubai hatóságokat, hogy javítsák a börtönkörülményeket és a fogvatartottakkal való bánásmódot, és tegyék lehetővé a nemzetközi emberi jogi csoportok és független kubai szervezetek számára, hogy hozzáférhessenek az ország börtöneihez; hangsúlyozza, hogy a kubai másként gondolkodók eszményeik és békés politikai tevékenységük miatti bebörtönzése ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával;

4.  sajnálja, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló, elfogadott megállapodás ellenére az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos helyzet nem javult; felszólít az EU és Kuba közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásban meghatározott kötelezettségek teljesítésére, különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása tekintetében; hangsúlyozza, hogy e megállapodás sikere annak végrehajtásától és betartásától függ;

5.  emlékeztet arra, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás rendelkezik a megállapodásnak az emberi jogokra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén történő felfüggesztéséről; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió kövesse szorosan nyomon az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását Kubában a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás végrehajtása során, és erről rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek; felkéri Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, hogy a plenáris ülésen tájékoztassa részletesen a Parlamentet a fent említett követelmény teljesítése érdekében tett konkrét lépésekről;

6.  sürgeti a kubai kormányt, hogy alakítsa át emberi jogi politikáját oly módon, hogy azt az emberi jogok nemzetközi jogához igazítja, és tegye lehetővé bármiféle korlátozás előírása nélkül a politikai és társadalmi életben való aktív részvételt valamennyi civil társadalmi és ellenzéki politikai szereplő számára; felszólítja Kubát, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, valamint fakultatív jegyzőkönyveik ratifikálása révén erősítse meg „az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a legmagasabb szintű normák fenntartására” irányuló szándékát;

7.  emlékezteti a kubai hatóságokat, hogy a mozgás és a gyülekezés szabadságát a nemzetközi emberi jogi jogszabályok garantálják, és ez a szabadság kiterjed az aktivistákra és a demokratikus ellenzék tagjaira is;

8.  határozottan elítéli a 349. sz. rendelet elfogadását, amely aláássa a művészi szabadsághoz való jogot Kubában; felszólítja a kubai hatóságokat, hogy 2018 decemberi hatályba lépését megelőzően hozzanak megfelelő jogalkotási intézkedéseket a 349. sz. rendelet hatályon kívül helyezése érdekében; hangsúlyozza, hogy a művészi kifejezés szabadsága kulcsfontosságú az életképes és élénk kulturális ágazat szempontjából, amely munkahelyeket teremthet, kulturális iparágakat fejleszthet ki és dinamizálhatja a kulturális örökséget;

9.  felhívja a kubai kormányt, hogy hagyjon fel az internetes cenzúra gyakorlatával, és ne blokkolja az internetes oldalakat pusztán a politikai kritika és az információkhoz való hozzáférés korlátozása érdekében;

10.  teljes mértékben támogatja az ENSZ kubai erőszakos eltűnésekkel foglalkozó bizottságának 2017. március 17-i megállapításait, amelyek arra ösztönzik Kubát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket igazságszolgáltatási rendszere teljes függetlenségének biztosítására, valamint a párizsi elvekkel összhangban hozzon létre egy független Nemzeti Emberi Jogi Intézményt;

11.  komoly aggodalmának ad hangot az új alkotmánytervezet és a 2019 februárjára tervezett népszavazás kapcsán; hangsúlyozza, hogy az egész folyamat nélkülözi a befogadást, a toleranciát, valamint az alapvető polgári és politikai jogok tiszteletben tartását, amelyek garantálhatnák a demokratikus alkotmányos folyamatot; e tekintetben ismét emlékeztet arra, hogy eltökélt szándéka a pluralista demokráciába való átmenet ösztönzése, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának előmozdítása, bevonva valamennyi érintett szereplőt, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megfelelően, továbbá a tartós gazdasági fellendülés támogatása, amely a kubai lakosság életszínvonalának javítását célozza, a kubai nép törekvéseinek megfelelően; felkéri az érintett kubai hatóságokat, hogy az új alkotmányban írjanak elő szabad és pluralista választásokat;

12.  sürgeti az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy segítsék a teljes mértékben demokratikus, valamennyi polgár alapvető jogait tiszteletben tartó rendszerbe való kubai gazdasági és politikai átmenetet; támogatja a különböző uniós külpolitikai eszközök, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének alkalmazását a kubai civil társadalommal és a békés kubai átmenetet támogatókkal folytatott uniós párbeszéd megszilárdítása érdekében;

13.  felhívja a kubai hatóságokat, hogy töröljék el a halálbüntetést minden bűncselekmény vonatkozásában; moratóriumra szólít fel a halálbüntetés végrehajtására vonatkozóan e jogi módosítás hivatalos elfogadásáig; kéri valamennyi halálos ítélet felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a kapcsolódó tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak, és hogy a jövőben egyetlen kivégzésre se kerülhessen sor;

14.  felszólítja a kubai kormányt, hogy tegye lehetővé az egyházak számára, hogy szociális gondozói tevékenységüket szabadon gyakorolhassák a kubai társadalomban; felszólít a vallás és a lelkiismeret szabadságának teljes körű biztosítására;

15.  felhívja Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, hogy ismerje el a kubai kormánnyal szembeni politikai ellenzék létezését, és támogassa annak az EU és Kuba közötti politikai párbeszédbe való bevonását; emlékezteti az európai intézményeket, hogy a civil társadalom és a Szaharov-díjjal kitüntetett személyek Kuba demokratizálódásának kulcsszereplői, akiket meg kell hallgatni és a kétoldalú kapcsolatok keretében figyelembe kell venni; ebben az értelemben felhívja az uniós tagállamok valamennyi képviselőjét, hogy látogatásaik során vessék fel emberi jogi aggályaikat a kubai hatóságoknak, és az uniós emberi jogi politika belső és külső koherenciájának biztosítása érdekében találkozzanak a Szaharov-díj kitüntetettjeivel;

16.  mélységesen sajnálja, hogy a kubai hatóságok nem tették lehetővé az európai parlamenti bizottságok, küldöttségek és egyes képviselőcsoportok számára, hogy meglátogassák Kubát annak ellenére, hogy a Parlament egyetértését adta a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz; felhívja a hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyék lehetővé az országba való belépést, beleértve a sziget az alkotmányos népszavazás 2019. február 24-én esedékes megtartása időpontjában való meglátogatásának lehetőségét is;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Kuba Nemzetgyűlésének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a CELAC-országok kormányainak.

(1) HL C 201. E, 2005.8.18., 83. o. (2) HL C 288. E, 2006.11.24., 81. o. (3) HL C 146. E, 2008.6.12., 377. o. (4) HL C 349. E, 2010.12.22., 82. o. (5) HL C 334., 2018.9.19., 99. o.

Az Európai Parlament 2018. november 15-i állásfoglalása a bangladesi emberi jogi helyzetről (2018/2927(RSP))

P8_TA(2018)0461 RC-B8-0533/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi, 2017. április 6-i(1) és 2015. november 26-i(2), Bangladesről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a bangladesi fenntarthatósági paktum végrehajtásának helyzetéről szóló, 2017. június 14-i állásfoglalására(3), és tekintettel a Bizottság 2018. szeptember 28-i technikai állapotjelentésére,

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló, 2001-es együttműködési megállapodásra(5),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel a fenntarthatósági paktumra a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban,

–  tekintettel a 2013-as bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodásra és annak 2018. évi megújítására,

–  tekintettel az uniós tagállamok misszióvezetői, az Európai Unió küldöttségének vezetője, valamint Norvégia és Svájc misszióvezetői által 2018. szeptember 27-én aláírt, a bangladesi digitális biztonságról szóló törvénnyel kapcsolatos közös helyi nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Bangladesre vonatkozó egyetemes időszakos emberi jogi helyzetértékeléséhez 2018. február 26-án benyújtott nemzeti jelentésre,

–  tekintettel a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 2006. december 20-án elfogadott és 2010. december 23-án hatályba lépett nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011. június 16-án jóváhagyott ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermekházasságok felszámolására irányuló, a 2015–2021 közötti időszakra szóló bangladesi nemzeti cselekvési tervre,

–  tekintettel az ENSZ Őslakos Népeket Érintő Ügyek Állandó Fóruma (UNPFII) 17. ülésén elfogadott ajánlásokra,

–  tekintettel a 2018. évi sajtószabadság-indexre,

–  tekintettel a digitális biztonságról szóló 2018-as bangladesi törvényre,

–  tekintettel a bangladesi információs és kommunikációs technológiai (IKT) törvényre, különösen annak 57. szakaszára,

–  tekintettel az EU online és offline véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó 2014. május 12-i emberi jogi iránymutatásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az EU-nak régóta tartó kapcsolatai vannak Bangladessel, többek között a partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás révén; mivel az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása és előmozdítása elősegíti a felek hazai és nemzetközi politikáit, és az EU külső tevékenységének alapvető részét kell képeznie;

B.  mivel a civil társadalom tagjai, köztük politikai aktivisták, szakszervezeti képviselők, újságírók, diákok, emberijog-védők és a kisebbségek elnyomása egyre nőtt az elmúlt években Bangladesben; mivel az ENSZ emberi jogi szakértői és a nemzetközi emberi jogi csoportok szerint szembetűnő méreteket öltöttek Bangladesben a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a tömeges önkényes letartóztatások és az erőszakos eltüntetések, például Maroof Zaman és Mir Ahmad Bin Quasem esetében;

C.  mivel Banglades a globális sajtószabadság-index szerint 180 ország közül a 146. helyen áll; mivel az alapvető szabadságok és az emberi jogok megsértése – különösen az újságírókkal és bloggerekkel szembeni erőszak, zaklatás, megfélemlítés és cenzúra – továbbra is széles körben elterjedt gyakorlat Bangladesben; mivel a bangladesi ikt-törvényt – különösen annak 57. szakaszát – az elmúlt években olyan aktivisták és újságírók letartóztatására és büntetőeljárás alá vonására használták fel, akik bírálták a kormányt;

D.  mivel a digitális biztonságról szóló törvény – amelyet a bangladesi parlament 2018. szeptember 19-én fogadott el – nem módosítja az ikt-törvény 57. szakaszát, a bangladesi újságírók, polgári jogi aktivisták és a nemzetközi közösség által megfogalmazott számos kritika ellenére;

E.  mivel 2018. augusztus 5-én otthonából erőszakkal elrabolták a nemzetközileg elismert, díjnyertes bangladesi Shahidul Alam fotóriportert – aki egyúttal tanár és aktivista is –, és az ikt-törvény alapján bebörtönözték, miután felszólalt a közelmúltbeli bangladesi diáktiltakozások kapcsán, illetve kritizálta a hatóságok által alkalmazott erőszakot; mivel Shahidul Alam továbbra is őrizetben van, és több alkalommal megtagadták tőle az óvadék ellenében történő szabadon bocsátást; mivel állítólag megtagadták tőle a megfelelő orvosi ellátást és kínzásnak vetették alá;

F.  mivel a terrorista támadások következtében a kormány szigorú „zéró tolerancia” megközelítést követett; mivel Bangladesben kikapcsolták a mobilhálózatokat, és a jelentések szerint a bangladesi biztonsági erők megkíséreltek elektronikus megfigyelési berendezéseket beszerezni a nemzetközi piacon; mivel a bangladesi kormány kampányt kezdett a közösségi média intenzív és intruzív megfigyelésére és ellenőrzésére;

G.  mivel 2018. december 30-án választások esedékesek Bangladesben; mivel Khaleda Zia ellenzéki vezető és volt miniszterelnök jelenleg 10 éves börtönbüntetését tölti korrupció miatt, és ennek következtében nem indulhat a választásokon; mivel Khaleda Zia cáfolja e vádakat, amelyek a támogatói szerint politikailag motiváltak voltak;

H.  mivel a bangladesi nőket és lányokat nagyfokú erőszak éri; mivel Bangladesben a legmagasabb a gyermekházasság Ázsiában és a világon is az egyik legmagasabb; mivel 2017-ben a bangladesi kormány elfogadta a gyermekházasság korlátozásáról szóló törvényt, amely „különleges esetekben” kivételekre ad alkalmat, ugyanakkor nem határozta meg ezeket a kritériumokat, illetve nem szabta meg az ilyen házasságok alsó korhatárát;

I.  mivel Bangladesben a többszörös bűncselekmények esetében halálbüntetést lehet kiszabni; mivel 2017-ben hat embert végeztek ki;

J.  mivel ebben az évben a beszámolók szerint nőtt az erőszakos esetek száma – különösen az őslakos nőkkel szemben –, valamint a Csittagong-dombság területén az őslakosok jogaiért küzdő aktivistákat zaklatnak és tartóztatnak le;

K.  mivel az EU Banglades fő kereskedelmi partnere, és legkevésbé fejlett országként az EU általános vámkedvezmény-rendszere (GSP) keretében rendelkezésre álló legkedvezőbb rendszer, nevezetesen a „fegyver kivételével mindent” (EBA) megállapodás előnyeit élvezi;

L.  mivel Banglades várhatóan 2024-ben kikerül a legkevésbé fejlett országok köréből; mivel az addig hátralevő években fel kell gyorsítani az emberi jogok és a munkavállalói jogok reformját, beleértve a gyermekmunka felszámolását is; mivel továbbra is aggodalomra adnak okot a bangladesi munkajogi törvény és az exportfeldolgozó övezetekről szóló törvénytervezet egyes rendelkezései;

M.  mivel a fenntarthatósági paktum keretében aláírták a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást a globális ruházati márkák, a kiskereskedők és a szakszervezetek között; mivel a mai napig a megállapodás hatálya alá tartozó gyárak kevesebb mint fele hozta meg a megfelelő biztonsági intézkedéseket; mivel a megállapodás 2018. októberben lejárt, annak ellenére, hogy még jelentős munka van hátra; mivel a megállapodás helyébe egy hároméves átmeneti megállapodás lépett;

N.  mivel támogatni kell a megállapodást, és minden fél számára lehetővé kell tenni, hogy az 2018. november után is zökkenőmentesen folytathassa munkáját; mivel a felelősségteljes üzleti magatartásra vonatkozó hasonló kezdeményezésekre csak akkor nem lesz már szükség, ha a bangladesi kormány és a kárenyhítést koordináló csoport a szavak mellett tettekkel is bizonyítja, hogy eleget tett a készenlétre vonatkozó feltételeknek;

O.  mivel 2018-ban a burmai hadsereg etnikai tisztogatási kampánya elől több mint 700 000 rohindzsa menekült áramlott Bangladesbe, akiknek továbbra is égető szükségük van a humanitárius segítségnyújtásra; mivel Banglades és Mianmar 2018. október 30-án megállapodott egymással arról, hogy a rohindzsákat november közepétől kezdődően visszaszállítják Mianmarba, s minderre az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával (UNHCR) történő konzultáció mellőzésével, illetve a Hivatal bevonása nélkül kerül sor;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot a romló bangladesi emberi jogi helyzet miatt, és különösen amiatt, hogy folyamatosan fellépnek a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságával, a médiával, a diákokkal, az aktivistákkal és az ellenzékkel szemben; elítéli, hogy az embereket azért tartóztatják le és vannak erőszaknak kitéve, mert a kormány bírálatával gyakorolják a véleménynyilvánítás szabadságát; rendkívül aggasztónak tartja azokat a jelentéseket, amelyek szerint egyre inkább elterjedtebbé válik a kínzás alkalmazása;

2.  megjegyzi, hogy az ENSZ 2018. májusi, időszakos egyetemes felülvizsgálata méltatta Bangladest, hogy az elmúlt években „figyelemre méltó előrehaladást” tett az emberi jogok javulása terén; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy hajtsa végre az időszakos egyetemes felülvizsgálatban szereplő ajánlásokat, különösen olyan területeken, mint az igazságszolgáltatás függetlensége, a polgári és politikai jogok, a média szabadsága, a gazdasági, szociális és kulturális jogok, valamint a nők és lányok jogai;

3.  sürgeti továbbá a bangladesi hatóságokat, hogy független módon vizsgálják ki a bírósági eljárás nélküli kivégzésekről szóló jelentéseket, az erőszakos eltüntetéseket, valamint a túlzott erőszak alkalmazását, többek között Maroof Zaman és Mir Ahmad Bin Quasem ügyét, és a felelősöket a nemzetközi normákkal összhangban állítsák bíróság elé; felszólítja továbbá Bangladest, hogy erősítse meg a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt, és a nemzeti jogba építse be annak rendelkezéseit;

4.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Shahidul Alamot, ejtsék az ellene felhozott összes vádat, és tegyék lehetővé számára jogszerű emberi jogi munkájának végzését; ragaszkodik ahhoz, hogy a bangladesi hatóságok tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy garantálják Alam és családja testi és lelki épségét és biztonságát, és gondoskodjanak arról, hogy Shahidul Alam a fogva tartás ideje alatt a nemzetközi elvek és normák betartása mellett kezelést kapjon; felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy indítsanak azonnali és nyilvános vizsgálatot a Shahidul Alammal szembeni állítólagos kínzásról, és az elkövetőket állítsák bíróság elé;

5.  mélységes aggodalmát fejezi ki az ikt-törvény miatt, mivel az nemcsak az újságírók, bloggerek és kommentátorok munkáját érintette súlyosan, hanem bünteti a véleménynyilvánítás szabadságához való jog bárki általi – többek között a közösségi médiában való – jogszerű gyakorlását is; úgy véli, hogy az ikt-törvény 57. szakasza összeegyeztethetetlen a véleménynyilvánítás szabadságához és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogokkal;

6.  mélységes sajnálatát fejezi ki a kormány azon döntése miatt, hogy törvénybe iktatja a digitális biztonságról szóló törvényt, amely ténylegesen kiterjeszti és megerősíti a rendőrség azon hatáskörét, hogy a 2018-as nemzeti választások előtt – többek között a közösségi médiában is – fellépjen a szólásszabadsággal szemben; felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy sürgősen vizsgálják felül a digitális biztonságról szóló és az ikt-törvényt, és hozzák ezeket összhangba azokkal az emberi jogi nemzetközi egyezményekkel, amelyeknek Banglades részes fele;

7.  reméli, hogy a következő általános választások békések, átláthatóak lesznek és részvételen fognak alapulni, hogy a polgárok valódi politikai döntést hozhassanak; felszólítja a politikai erőket, hogy a választási időszak során tartózkodjanak az erőszak bármely formájától vagy annak szításától;

8.  nagyra értékeli Banglades a téren játszott konstruktív szerepét, hogy a rohindzsa menekülteket nehéz körülmények között is befogadta; sürgeti a hatóságokat, hogy bocsássanak rendelkezésre több földterületet a túlnépesedés és a táborokra jellemző nyomorúságos feltételek csökkentése érdekében; sürgeti a hatóságokat, hogy enyhítsék a humanitárius szervezetekre általuk kirótt bürokratikus korlátozásokat; sürgeti Banglades és Mianmar kormányát, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a rohindzsa menekültek visszatelepítésének megkezdésére vonatkozó döntést, mivel a biztonságos, méltóságteljes és önkéntes visszatérés feltételei még nem teljesültek;

9.  felszólítja az EU-t és más nemzetközi adományozókat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a bangladesi rohindzsa menekülttáborok számára szükséges pénzügyi és anyagi támogatás biztosítása terén;

10.  ragaszkodik hozzá, hogy Banglades teljesítse az EBA-rendszer keretében a demokráciával, az emberi jogokkal és a jogállamisággal kapcsolatban tett kötelezettségvállalásait;

11.  ismételten felszólít a halálbüntetés eltörlésére Bangladesben;

12.  komoly aggodalmának ad hangot az átmeneti megállapodás megsemmisítése miatt, amelynek 2018. november 30-án kellene hatályba lépnie; megjegyzi, hogy a kárenyhítést koordináló csoport még nem rendelkezik kapacitással az egészségügyi és biztonsági követelmények nyomon követésére és érvényesítésére, ami súlyos következményekkel jár a gyári munkások biztonságára és jogaira nézve; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy haladéktalanul ismerje el és hajtsa végre az átmeneti megállapodást, és nagyobb hajlandóságot mutasson arra, hogy átvegye a megállapodás valamennyi funkcióját; felhívja az adományozókat, hogy támogassák a bangladesi kormányt ennek valóra váltásában; felhívja továbbá a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy folytassák a kapacitásépítésre irányuló munkát a kárenyhítést koordináló csoporttal;

13.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy fogadja el a bangladesi munkajogi törvény és végrehajtási szabályainak módosítását, hogy azok összhangban legyenek az ILO nemzetközi munkaügyi normáival, valamint hogy lehetővé váljon a teljes körű egyesülési szabadság; felszólítja a bangladesi kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a szakszervezetekkel szembeni megkülönböztetés minden formájának – beleértve az erőszakos cselekményeket és a megfélemlítést is – hatékony kezelése érdekében;

14.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy míg a gyermekházasságok korlátozásáról szóló 2017. évi törvény rendelkezéseket tartalmaz a megelőzés erősítésére és az elkövetők felelősségre vonására vonatkozóan, ugyanakkor tartalmaz egy olyan záradékot is, amely különleges körülmények között, szülői hozzájárulással és bírósági engedéllyel lehetővé teszi a 18 év alattiak házasságát; szorgalmazza, hogy a gyermekvédelem érdekében sürgősen szüntessék meg ezt a kiskaput;

15.  sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy továbbra is foglalkozzanak az emberi jogi kihívásokkal; megjegyzi, hogy az EU–Banglades Vegyes Bizottság 2019 első felében, Dakkában tartandó ülésén tovább fogják tárgyalni az emberi jogi kérdéseket;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.

(1) Az Európai Parlament 2017. április 6-i állásfoglalása Bangladesről, többek között a gyermekházasságokról (HL C 298., 2018.8.23., 65. o.). (2) Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása a véleménynyilvánítás szabadságának bangladesi helyzetéről (HL C 366., 2017.10.27., 135. o.). (3) HL C 331., 2018.9.18., 100. o. (4) HL C 298., 2018.8.23., 100. o. (5) HL L 118., 2001.4.27., 48. o.

Az Európai Parlament 2018. november 15-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2017)0548 – C8-0324/2017 – 2017/0237(COD))

P8_TA(2018)0462 A8-0340/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0548),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0324/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. január 18-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Jogi Bizottságnak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsághoz intézett, 2017. július 24-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0340/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 15-én került elfogadásra a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló (EU) 2019/.... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(átdolgozás)(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 91. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a z Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) számos tekintetben módosításra szorul. annak érdekében, hogy jobb védelmet nyújtson az utasoknak, és ösztönözze a nagyobb mértékű vasúti közlekedést, megfelelően figyelembe véve különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11., 12. és 14. cikkét. E módosítások fényében és az áttekinthetőség érdekében a ezért az 1317/2007/EK rendeletet át kell dolgozni. [Mód. 1]

(2)  A közös közlekedéspolitika keretében fontos megőrizni a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok felhasználói jogait, valamint javítani a vasúti személyszállítási szolgáltatások minőségét és eredményességét annak érdekében, hogy a vasúti szállítás közlekedés aránya az egyéb szállítási közlekedési módokhoz képest növekedjen.

(3)  Az Unióban az utóbbi években jelentősen javult a fogyasztók védelme, ám a vasúti utasok jogainak védelme, valamint a késések, járatkimaradások vagy anyagi kár okozása esetén történő kártérítés biztosítása terén további előrelépésekre van szükség. [Mód. 2]

(4)  Mivel a szállítási szerződés vonatkozásában a vasúti személyszállítást igénybe vevő utas a gyengébbik fél, ezért az utasok jogait biztosítani kell e tekintetben.

(5)  A nemzetközi és a belföldi szolgáltatásokat igénybe vevő vasúti utasok jogainak összehangolása javítani fogja a fogyasztóvédelmet az Unióban az Unióban, egyenlő versenyfeltételeket teremt utasok jogait, különösen a késés vagy a vasúttársaságok között, járatkimaradás esetén járó tájékoztatáshoz és egységes utasjogokat biztosít a kártérítéshez való hozzájutásuk tekintetében. Az utasoknak jogaikról a lehető legpontosabb tájékoztatást kell kapniuk. [Mód. 3]

(5a)   Ennek a rendeletnek nem szabad érintenie a tagállamok vagy az illetékes hatóságok azon képességét, hogy a közszolgáltatási kötelezettség keretében szabályozott szolgáltatásokra, valamint a kereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozóan szociális díjszabási rendszereket határozzanak meg. [Mód. 4]

(6)  A városi, külvárosi és regionális vasúti személyszállítási szolgáltatások jellege eltér a távolsági szolgáltatásokétól. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy aaz Unión belüli, határokat át nem lépő városi, külvárosi és regionális vasúti személyszállítási szolgáltatásokra vonatkozóan mentességet biztosíthassanak e rendelet egyes, az utasjogokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása alól. [Mód. 136]

(7)  E rendelet egyik célja az Unión belüli vasúti személyszállítási szolgáltatások javítása. Ezért a tagállamoknak rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy ideiglenesen mentességet biztosíthassanak a szolgáltatásoknak olyan régiókban, ahol a szolgáltatást jelentős részben az Unión kívül működtetik , feltéve, hogy e tagállamok az ilyen szolgáltatásnak a területükön megvalósuló szakaszán megfelelő szintű utasjogokat biztosítanak nemzeti jogukkal összhangban .

(8)  Azonban nem nyújtható mentesség e rendelet azon előírásai alól, amelyek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára könnyítik meg a vasúti közlekedés igénybevételét. Nem vonatkozhat továbbá mentesség a vasúti utazáshoz jegyet vásárolni kívánó személyek azon jogára, hogy ezt szükségtelen nehézségek nélkül tehessék meg, sem a vasúttársaságokat az utasokért és azok poggyászáért terhelő felelősségre, sem arra a követelményre, hogy a vasúttársaságok megfelelő biztosítással rendelkezzenek, valamint hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak az utasok személyes biztonságának szavatolására a vasútállomásokon és a vonatszerelvényeken, illetve hogy kezeljék a kockázatokat. [Mód. 6]

(9)  A vasúti szolgáltatásokra vonatkozó felhasználói jogok közé tartozik az utazást megelőzően és annak folyamán, valamint azt követően a kapott szolgáltatással kapcsolatos szolgáltatásra és a kapcsolódó kérdésekre vonatkozó tájékoztatáshoz való jog. A vasúttársaságoknak és a menetjegy-értékesítőknek az említett tájékoztatást lehetőség szerint a lehető leghamarabb előzetesen, és minél hamarabb vagy legalább az utazás kezdetekor meg kell adniuk. E tájékoztatást a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára akadálymentes módon formátumban kell nyújtani, és nyilvánosan elérhetővé kell tenni. A vasúttársaságoknak meg kell adniuk ezt a tájékoztatást a menetjegy-értékesítőknek, valamint a szolgáltatásaikat értékesítő többi vasúttársaságnak. [Mód. 7]

(9a)   A valós idejű működési adatokhoz és a díjszabásokhoz való, megkülönböztetésmentes és a gyakorlatban használható feltételek melletti hozzáférés elérhetőbbé teszi a vasúti közlekedést az új ügyfelek számára, és szélesebb körű utazási lehetőségeket és díjszabásokat biztosít számukra, amelyekből választhatnak. A vasúti közlekedés elősegítése érdekében a vasúttársaságoknak a menetjegy-értékesítők rendelkezésére kell bocsátaniuk működési és díjszabási adataikat. Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az utasok számára az átszállójegyek és az optimális, egyszeri útra szóló vasúti utazásokat. [Mód. 8]

(9b)   Az intenzív multimodális személyszállítás elősegíti az éghajlattal kapcsolatos célkitűzések megvalósítását. Ezért a vasúttársaságoknak hirdetniük kell a más közlekedési módokkal fennálló összeköttetéseket is annak érdekében, hogy az utasok tudomást szerezzenek róluk az utazásuk lefoglalása előtt [Mód. 9]

(9c)  Egy jól kidolgozott multimodális személyszállítási rendszer elősegíti az éghajlattal kapcsolatos célkitűzések megvalósítását. Ezért a vasúttársaságoknak hirdetniük kell a más közlekedési módokkal fennálló összeköttetéseket is annak érdekében, hogy az utasok tudomást szerezzenek róluk az utazásuk lefoglalása előtt. [Mód. 10]

(10)  Az utazási információk nyújtásával kapcsolatos részletesebb követelményeket a 454/2011/EU bizottsági rendeletben(5) említett átjárhatósági műszaki előírások (ÁME) határozzák meg.

(11)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai megerősítésének az 1999. június 3-i jegyzőkönyvvel (1999-es jegyzőkönyv) módosított, a nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló, 1980. május 9-i egyezménynek (COTIF) a nemzetközi vasúti személyszállítási szerződésre vonatkozó egységes szabályok (CIV) című A. függelékében foglalt meglévő nemzetközi jogon kell alapulnia. Kívánatos azonban kibővíteni e rendelet hatályát, és nemcsak a nemzetközi utasokat, hanem a belföldi utasokat is védeni. 2013. február 23-án az Európai Unió csatlakozott a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezményhez (COTIF).

(12)  Az utazásra jogosító jegyek értékesítésének kontextusában a tagállamoknak meg kell hozniuk minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megtiltsák az állampolgárság vagy lakóhely szerinti megkülönböztetést, függetlenül attól, hogy az utas ideiglenesen vagy tartósan egy másik tagállamban tartózkodik-e. Ezen intézkedéseknek ki kell terjedniük a megkülönböztetés burkolt formáira is, amelyek esetében más szempontok, például a lakcím, a fizikai vagy a digitális hely vezethetnek megkülönböztetéshez. A menetjegyeket értékesítő online felületek fejlődésére figyelemmel a tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az online felületek elérése és a jegyvásárlás során se történjen megkülönböztetés. Ugyanakkor a szociális kedvezményeket biztosító rendszereket nem kell automatikusan megszüntetni, amennyiben arányosak, és az érintettek állampolgárságától függetlenül alkalmazhatók. [Mód. 11]

(13)  A kerékpáros közlekedés egyre nagyobb népszerűsége az Unióban kihat a mobilitásra és az idegenforgalomra. A közlekedési módok összességén belül a vasút és a kerékpár arányának növekedése csökkenti a közlekedés környezeti hatását. Ezért indokolt, hogy a vasúttársaságok amennyire csak lehet, megkönnyítsék a kerékpáros közlekedés és a vasúti utazás kombinálását, nevezetesen azáltal, hogy lehetővé teszik kerékpárok szállítását a szerelvényeiken kellő számú kerékpárállványt biztosítanak az összeszerelt kerékpárok erre a célra fenntartott helyeken történő szállítására az utasszállító vonatok minden típusának fedélzetén, a nagysebességű, a távolsági, a határokon átlépő és a helyi vonatokat is beleértve. Az utasokat tájékoztatni kell a kerékpárok számára rendelkezésre álló helyről. E követelmények ... [két évvel e rendelet hatálybalépésének napját követően]-tól/től valamennyi vasúti társaságra alkalmazandók. [Mód. 12]

(14)  A vasúttársaságoknak meg kell könnyíteniük a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok egyik üzemeltetőtől a másikhoz való átszállását, lehetőség szerint átszállójegyek biztosítása révén. [Mód. 13]

(15)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre figyelemmel, és annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a vasúti közlekedés tekintetében a többi állampolgárhoz hasonló mobilitási lehetőségekkel rendelkezzenek, meg kell határozni az utazás során való megkülönböztetésmentességre és segítségnyújtásra vonatkozó szabályokat. A fogyatékossággal élő személyek és a csökkent mozgásképességű személyek – függetlenül attól, hogy a csökkent mozgásképességet fogyatékosságuk, koruk vagy más tényező okozza – a többi állampolgárral azonos jogokkal rendelkeznek a szabad mozgás, és a megkülönböztetésmentesség tekintetében. Külön figyelmet kell fordítani többek között a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek a vasúti szolgáltatások elérhetőségéről hozzáférhetőségéről, a járművekhez való hozzáférés feltételeiről, valamint a vonat felszereltségéről történő akadálymentes tájékoztatására. Az érzékszervi fogyatékossággal élő utasoknak a késésekről történő lehető legjobb tájékoztatása érdekében megfelelő és számukra is értelmezhető vizuális, illetve hangjelző rendszereket kell használni. A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára lehetővé kell tenni, hogy a menetjegyeket a vonaton többletköltség nélkül vásárolják meg. A személyzetet megfelelően ki kell képezni a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szükségleteiről és különösen a számukra szükséges segítségnyújtásról. Az azonos utazási feltételek biztosítása érdekében e személyeknek nem csupán a nap bizonyos szakaszaiban, hanem szolgálati időben bármikor ingyenes segítséget kell nyújtani az állomásokon a felszálláshoz és a vonatokon leszálláshoz. [Mód. 14]

(15a)  Ha nincsenek hozzáférhető menetjegy-értékesítő létesítmények az állomáson, a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára lehetővé kell tenni, hogy a vonaton vásároljanak menetjegyeket. [Mód. 15]

(16)  A vasúttársaságoknak és az állomásüzemeltetőknek a fogyatékossággal élő az 1300/2014/EU bizottsági rendelet (ÁME-k)(6) és a csökkent mozgásképességű személyekkel kapcsolatos ÁME-k az ÁME-k kiegészítésekor az XXX irányelv betartása révén figyelembe kell venniük a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek igényeit szükségleteit. Ezenfelül az uniós közbeszerzési szabályokkal összhangban, különösen a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(7) megfelelően az új anyagok beszerzésekor, illetve építési vagy nagyobb felújítási munkák elvégzésekor a fizikai és funkcionális akadályok fokozatos megszüntetésével valamennyi épületet és járművet fokozatosan hozzáférhetővé kell tenni. [Mód. 16]

(17)  Kívánatos, hogy e rendelet a vasúttársaság felelősségéhez kapcsolódó késés esetén az utasokat megillető kártérítés tekintetében olyan rendszert hozzon létre, amelynek alapjai megegyeznek a COTIF – különösen az utasok jogaival kapcsolatos CIV Egységes szabályok – által előírt nemzetközi rendszerével. A megvásárolt menetjegyeknek teljes mértékben visszatéríthetőnek kell lenniük. Egy személyszállítási szolgáltatás jelentős késése esetén a vasúttársaságoknak a jegyár bizonyos százalékában meghatározott kártérítést kell nyújtaniuk az érintett utasok számára, amely akár 100% is lehet. [Mód. 17]

(18)  A vasúttársaságokat kötelezni kell arra, hogy baleset esetén a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasokkal szembeni felelősségükre vonatkozó biztosítással rendelkezzenek, vagy azzal egyenértékű intézkedést tegyenek. Ha a tagállamok meghatározzák a halál vagy személyi sérülés esetén az utasoknak fizetendő kártérítés maximális összegét, az nem lehet kevesebb a CIV egységes szabályaiban szereplő összegnél. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy halál vagy személyi sérülés esetén bármikor megemeljék az utasoknak fizetendő kártérítés összegét. [Mód. 18]

(19)  A szolgáltatás során a késés, csatlakozásmulasztás vagy vonatkimaradás esetén az utast megillető kártérítésre és segítségnyújtásra vonatkozó megerősített jogok ösztönzést nyújtanak a vasúti személyszállítási piacnak, és az utasok javát szolgálják.

(20)  Késés esetén az utasok számára biztosítani kell a továbbutazást vagy más útvonalon kell közlekedési lehetőséget kell kínálni hasonló utazási feltételek mellett. Ilyenkor is figyelemmel kell lenni különösen a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek megfelelő tájékoztatással kapcsolatos szükségleteire. [Mód. 19]

(20a)   Az utazás vagy a kombinált utazás értelmezésének magában kell foglalnia minden olyan helyzetet, amely az eredeti foglalás során reális vagy alkalmas minimális csatlakozási idővel rendelkezik, figyelembe véve az olyan releváns tényezőket, mint az érintett állomások és platformok nagysága és elhelyezkedése. [Mód. 137]

(21)  Azonban a vasúttársaság nem kötelezhető kártérítés fizetésére olyan esetben, amikor bizonyítani tudja, hogy a késést olyan rendkívüli időjárási körülmény vagy jelentős természeti katasztrófa okozta, amely veszélyeztette a szolgáltatás üzemeltetésének biztonságosságát. Az ilyen eseménynek rendkívüli természeti katasztrófának kell lennie, vagyis el kell térnie az egyes évszakokra jellemző olyan időjárási szélsőségektől, amilyen egy őszi vihar, vagy egy dagály vagy hóolvadás okozta áradás. A vasúttársaságnak bizonyítania kell, hogy nem láthatta előre és minden észszerű intézkedés megtétele mellett sem tudta volna megakadályozni a késést. [Mód. 20]

(22)  Az állomások üzemeltetőinek a pályahálózat-üzemeltetőkkel az infrastruktúra-működtetőkkel és a vasúttársaságokkal együttműködve vészhelyzeti tervet kell készíteniük és nyilvánosan elérhetővé tenniük, amelynek segítségével a megrekedt utasoknak megfelelő tájékoztatás és gondoskodás nyújtható, így a lehető legkisebbre csökkenthető az üzemzavarok hatása. [Mód. 21]

(23)  Ez a rendelet nem korlátozhatja a vasúttársaságok, menetjegy-értékesítők, állomásüzemeltetők vagy az infrastruktúra-működtetők azon jogát, hogy adott esetben az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban utasokkal szemben e rendelet alapján fennálló kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatban bárkitől – a harmadik feleket is beleértve – kártérítést követeljenek. [Mód. 22]

(24)  Amikor a tagállamok mentességet biztosítanak e rendelet rendelkezései alól a vasúttársaságoknak, kötelesek ösztönözni – konzultálva az utasokat képviselő szervezetekkel –, hogy a vasúttársaságok megfelelő biztosítékokat alkalmazzanak a vasúti személyszállításban bekövetkező nagyobb zavarok miatti kompenzáció és segítségnyújtás kapcsán.

(25)  Kívánatos továbbá a balesetek áldozatainak és az általuk tartásra kötelezetteknek a rövid távú pénzügyi problémáktól való megkímélése a balesetet közvetlenül követő időszakban.

(26)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok érdeke, hogy a hatóságokkal egyetértésben megfelelő intézkedésekre kerüljön sor annak érdekében, hogy az állomásokon és a vonatokon személyes biztonságuk biztosított legyen.

(27)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bármely érintett vasúttársasághoz, menetjegy-értékesítőhöz, állomásüzemeltetőhöz vagy infrastruktúra-működtetőhöz panaszt nyújtsanak be az e rendeletben rájuk ruházott jogokat és kötelezettségeket illetően, és jogot arra, hogy panaszukra ésszerű időn belül választ kapjanak. [Mód. 23]

(28)  A vasúttársaságoknak és az állomások üzemeltetőinek a vasúti személyszállítási szolgáltatások tekintetében minőségi előírásokat kell meghatározniuk, nyilvánosan elérhetővé tenniük, majd azokat kezelniük kell és nyomon kell követniük, beleértve a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozó szolgáltatásokat is. [Mód. 24]

(29)  A vasúti közlekedés kontextusában a fogyasztók magas szintű védelme érdekében a tagállamoktól meg kell követelni, hogy nemzeti végrehajtó szerveket jelöljenek ki e rendelet nemzeti szintű nyomon követésére és érvényesítésére. E szerveknek képeseknek kell lenniük különböző jogérvényesítési intézkedések meghozatalára, valamint arra, hogy a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(8) összhangban kötelező erejű alternatív vitarendezési lehetőséget biztosítsanak az utasoknak. Lehetővé kell tenni, hogy a rendelet vélt feltételezett megsértése esetén az utasok panaszt tegyenek e szerveknél, és – ahol ebben megállapodtak – igénybe vegyék az 524/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) alapján létrehozott online alternatív vitarendezést. Azt is lehetővé kell tenni, hogy a panaszokat az utasok csoportjait képviselő szervezetek nyújthassák be. Az ilyen panaszok megfelelő kezelése érdekében e szerveknek együtt kell működniük egymással, és ezt a rendeletet továbbra is szerepeltetni kell az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) mellékletében található felsorolásban. A nemzeti végrehajtó szerveknek minden évben egy statisztikákat tartalmazó jelentést kell közzétenniük a weboldalukon, amelyek részletezik a kapott panaszok számát és típusát, valamint a végrehajtási intézkedéseik kimenetelét. E jelentéseket emellett az Európai Unió Vasúti Ügynöksége honlapján is elérhetővé kell tenni. [Mód. 25]

(30)  A személyes adatok feldolgozását a személyes adatok védelméről szóló uniós jogszabályokkal összhangban kell végezni, különös tekintettel az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11).

(31)  A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell e szankciók alkalmazását. A szankcióknak, amelyek az adott személy számára fizetendő kártérítést is magukban foglalhatják, hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és magukban kell foglalniuk – de nem csak ezekre korlátozódnak – egy minimális bírságot vagy az adott vállalkozás vagy szervezet éves forgalmának egy adott százalékát, attól függően, hogy melyik a magasabb. [Mód. 26]

(32)  Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az uniós vasutak fejlesztését és az utasok jogainak bevezetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, Unió a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések teljesítéséhez szükséges mértéket.

(33)  Az utasok magas szintű védelmének biztosításához fel kell hatalmazni a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására az I., a II. és a III. mellékletnek a CIV egységes szabályainak megfelelő módosítása érdekében, a vasúttársaságok és a jegyértékesítők által nyújtandó minimális tájékoztatás meghatározása, a szolgáltatás minimális minőségi előírásainak meghatározása és a rendeletben előírt összegek inflációt követő kiigazítása érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(12) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kell kézhez kapjon minden dokumentumot, és szakértőik számára biztosítani kell a rendszeres részvételt a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(33a)  E rendelet egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egy egységes uniós panasztételi űrlap elfogadása érdekében, amelyet az utasok e rendelettel összhangban kártérítés igénylésére használhatnak. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(13) megfelelően kell gyakorolni. [Mód. 27]

(34)  Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapjogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, különösen a 21., a 26., a 38. és a 47. cikkben a megkülönbözetés minden formájának tilalmára, a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedésére, a fogyasztók magas szintű védelmére és a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseket. A tagállamok bíróságainak e jogok és elvek tiszteletben tartásával kell alkalmazniuk ezt a rendeletet.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy és célok [Mód. 28]

Ez a rendelet az utasok hatékony védelmének biztosítása és a vasúti közlekedés ösztönzése érdekében a vasúti közlekedés tekintetében az alábbiakra vonatkozóan állapít meg szabályokat: [Mód. 29]

a)  az utazási és jegyértékesítési feltételek tekintetében az utasok közötti megkülönböztetés tilalma; [Mód. 30]

b)  a vasúttársaságoknak az utasokra és poggyászaikra vonatkozó felelőssége és biztosítási kötelezettségei;

c)  az utasok jogai a vasúti közlekedési szolgáltatás igénybevétele során bekövetkező balesetekből származó halál vagy személyi sérülés, illetve a poggyász elveszése vagy károsodása esetén;

d)  az utasok jogai és kártérítés üzemzavar, például járatkimaradás vagy késés esetén; [Mód. 31]

e)  az utasok számára minimálisan nyújtandó pontos és időszerű, hozzáférhető formátumú tájékoztatás, beleértve a szállítási szerződések megkötését és a menetjegyek kiállítását is; [Mód. 32]

f)  a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek megkülönböztetésének tilalma és a számukra képzett személyzet által kötelezően nyújtott segítség; [Mód. 33]

g)  a szolgáltatás minőségi előírásainak megállapítása és figyelemmel kísérése valamint az utasok személyes biztonságát érintő kockázatok kezelése;

h)  a panaszok kezelése benyújtására és kezelésére vonatkozó eljárások; [Mód. 34]

i)  a végrehajtásra vonatkozó általános szabályok.

2. cikk

Hatály

(1)  E rendeletet a 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(14) összhangban engedélyezett egy vagy több vasúttársaság által nyújtott belföldi és nemzetközi vasúti utazásokra és szolgáltatásokra az Unió egészében alkalmazni kell.

(2)  A (4) bekezdés tiszteletben tartásával a tagállamok mentességet biztosíthatnak e rendelet előírásainak alkalmazása alól az alábbi szolgáltatások tekintetében:

a)  a 2012/34/EU irányelv szerinti városi, elővárosi és regionális személyszállítási szolgáltatások az Unión belüli, határokat átlépő szolgáltatások kivételével; [Mód. 138]

b)  olyan nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások, melyek jelentős része, többek között legalább egy menetrend szerinti megállás az Unión kívül valósul meg, feltéve, hogy a mentességet megadó tagállam a területén kellően biztosítja az utasjogok érvényesülését nemzeti jogával összhangban; [Mód. 36]

ba)  belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások, amennyiben a tagállamok a 1371/2007/EK rendelet alapján ilyen mentességet biztosítottak, legfeljebb 12 hónapig ... [e rendelet hatálybalépésének napja] után [Mód. 37]

(3)  A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a (2) bekezdés a), és a b) és ba) pontja alapján biztosított mentességekről, valamint a (2) bekezdés b) pontja tekintetében nemzeti joguk megfelelőségéről az állam területén. [Mód. 38]

(4)  Az V. fejezet 5., 106., 11., 12. és 2517. cikke az (1) bekezdésben említett minden vasúti személyszállítási szolgáltatásra alkalmazandó, azokra is, amelyek a (2) bekezdés a) vagy b) pontja alapján mentességet élveznek. [Mód. 39]

(4a)  Ez a rendelet nem alkalmazandó azokra a szolgáltatásokra, amelyeket szigorúan történelmi érdekességük miatt üzemeltetnek. [Mód. 40]

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „vasúttársaság ”: a 2012/34/EU irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti vasúti társaság;

1a.  „fuvarozó”: az a szerződéses vasúttársaság, amellyel az utas szállítási szerződést kötött, vagy több egymást követő vasúttársaság, amelyek e szerződés értelmében felelősséggel tartoznak; [Mód. 41]

1b.  „helyettesítő fuvarozó”: olyan vasúttársaság, amely nem kötött szállítási szerződést az utassal, de amelyre a szerződést kötő vasúttársaság egészben vagy részben rábízta a vasúti szállítás teljesítését; [Mód. 42]

2.  „infrastruktúra-működtető”: a 2012/34/EU irányelv 3. cikkében meghatározottak szerinti pályahálózat-működtető;

3.  „az állomás üzemeltetője”: a vasútállomás vezetéséért felelős tagállami szervezeti egység, amely egyben az infrastruktúra-működtető is lehet;

4.  „utazásszervező”: a vasúttársaságtól eltérő szervező vagy közvetítő, az (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) 3. cikkének 8. és 9. pontja értelmében; [Mód. 43]

5.  „menetjegy-értékesítő”: a vasúti szállítási szolgáltatások azon kiskereskedelmi forgalmazói, amelyek a egy vagy több vasúttársaság nevében vagy saját számlára szállítási szerződéseket kötnek és menetjegyeket, külön jegyeket vagy átszállójegyeket árusítanak; [Mód. 44]

5a.   „forgalmazó”: vasúti szállítási szolgáltatásokat értékesítő kiskereskedő, aki a vasúttársaság nevében jegyeket értékesít, és amelyet az utas és a vasúttársaság között kötött szerződés értelmében nem terhel kötelezettség; [Mód. 45]

6.  „szállítási szerződés”: ellenszolgáltatás fejében vagy térítésmentesen teljesítendő fuvarozásról szóló szerződés a vasúttársaság vagy a menetjegy-értékesítő és az utas között, amely egy vagy több szállítási szolgáltatásra vonatkozik; [Mód. 46]

6a.   „menetjegy”: érvényes bizonyíték, amely feljogosítja az utast a vasúti szállításra, függetlenül annak formájától (papíralapú, elektronikus jegy, okoskártya, utazókártya); [Mód. 47]

6b.   „kombinált utazás”: egy vagy több vasúttársaság által működtetett, egymást követő vasúti szolgáltatásra jogosító, egynél több szállítási szerződést képviselő menetjegy vagy menetjegyek; [Mód. 48]

7.  „helyfoglalás”: utazásra jogosító, papír- vagy elektronikus formátumú engedély, az előzetesen megerősített, személyre szóló szállítási megállapodásnak megfelelően;

8.  „átszállójegy”: egy vagy több vasúttársaság által működtetett, egymást követő vasúti szolgáltatásokra jogosító, egyetlen vagy több szállítási szerződést képviselő, ugyanattól a menetjegy-értékesítőtől, utazásszervezőtől vagy vasúttársaságtól vásárolt, a kezdőponttól a végpontig történő utazásra szóló menetjegy vagy külön menetjegyek; [Mód. 49]

9.  „szolgáltatás”: vasúti állomások vagy megállók között menetrend szerint működtetett vasúti személyszállítási szolgáltatás;

10.  „utazás”: egy kiindulási és egy célállomás között egyetlen szállítási szerződés alapján megvalósuló személyszállítás; [Mód. 50]

11.  „belföldi utazás”: egyetlen szállítási szerződés alá tartozó olyan vasúti személyszállítás, amely során az utas nem lépi át egyetlen tagállam határát sem;

12.  „nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatás”: a 2012/34/EU irányelv 3. cikkének 5. pontja szerinti nemzetközi személyszállítási szolgáltatás;

13.  „késés”: a közzétett menetrend szerinti érkezési időpont, illetve a végső célállomáson az utas tényleges vagy várt érkezésének időpontja közötti különbség;

13a.  „érkezés”: az a pillanat, amikor a célállomás peronján a vonatajtók kinyílnak és megengedetté válik a leszállás; [Mód. 51]

14.  „utazási igazolvány” vagy „bérlet”: korlátlan számú utazásra jogosító jegy, amely lehetővé teszi jogos birtokosának, hogy bizonyos időtartamon belül egy bizonyos vasúti útvonalon vagy vasúthálózaton utazzon;

15.  „lekésett elmulasztott csatlakozás”: az a helyzet, amikor egy utas egy vagy több korábbi szolgáltatás késése vagy törlése kimaradása miatt – függetlenül attól, hogy ezek egyetlen szállítási szerződés hatálya alá tartoznak, vagy sem – lemarad az utazáson vagy kombinált utazáson belüli egy vagy több szolgáltatásról; [Mód. 139]

16.  „fogyatékossággal élő személy” és „csökkent mozgásképességű személy”: bármely személy, aki tartós vagy ideiglenes fizikai , mentális, értelmi vagy érzékszervi sérülés sel sérüléssel él, amely más akadályokkal tetézve hátráltathatja, hogy más utasokhoz hasonlóan teljes körűen és hatékonyan használja a közlekedést, illetve akinek mozgásképessége a közlekedés során kor miatt korlátozott; [Mód. 53]

17.  „általános fuvarozási feltételek”: a vasúttársaságra vonatkozó feltételek az egyes tagállamokban hatályos általános feltételek vagy díjszabás formájában, amelyek a fuvarozási szerződés megkötésével annak szerves részévé váltak;

18.  „jármű”: az utasok szállítása során szállított gépjármű vagy pótkocsi;

19.  „CIV egységes szabályok” a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) A. függelékében foglalt, a nemzetközi vasúti személyszállítási szerződésre vonatkozó egységes szabályok.

II. fejezet

Szállítási szerződés, tájékoztatás és menetjegyek

4. cikk

Szállítási szerződés

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a személyszállítási szerződés megkötését és teljesítését, valamint az információk és menetjegyek nyújtását az I. mellékletben foglalt II. és III. cím rendelkezései szabályozzák.

5. cikk

A szállítási szerződés feltételeinek megkülönböztetésmentessége

A szociális díjszabási rendszerek sérelme nélkül a vasúttársaságok, utazásszervezők vagy a menetjegy-értékesítők a végső fogyasztó utas állampolgársága, lakóhelye, illetve a vasúttársaság, az utazásszervező vagy a menetjegy-értékesítő uniós székhelye letelepedésének helye, illetve az utas által a menetjegy megvásárlásához használt eszköz szerinti közvetett vagy közvetlen megkülönböztetés nélkül határozzák meg a szállítási szerződési és menetjegyértékesítési feltételeiket és díjaikat, illetve értékesítenek menetjegyeket, átszállójegyeket a nagyközönség számára és fogadnak el foglalásokat az utasoktól e rendelet 10. cikkével összhangban. [Mód. 55]

6. cikk

Kerékpárok

Az utasok jogosultak kerékpárok szállítására a vonatokon, adott esetben észszerű díj ellenében. beleértve a kerékpárokra az utazás során mindvégig ügyelni kell, nagysebességű, a távolsági, a határokat átlépő és nem szabad kellemetlenséget vagy kárt okozni más utasoknak, mozgást segítő eszközökben, poggyászban a helyi szolgáltatásokat is. Legkésőbb ... [két évvel e rendelet hatálybalépésének napját követően]-ig minden új vagy a vasúti műveletek szempontjából. A kerékpárok szállítása biztonsági vagy üzemeltetési okokból megtagadható vagy korlátozható, amennyiben felújított személyszállító vonatnak rendelkeznie kell egy jól megjelölt kijelölt hellyel legalább 8 összeszerelt kerékpár egyidejű szállítására. A vasúttársaságok, a menetjegy-értékesítők, az utazásszervezők vagy és adott esetben az állomások üzemeltetői a 454/2011/EU rendelettel összhangban legkésőbb a jegyvásárláskor valamennyi szolgáltatás tekintetében tájékoztatják az utasokat a megtagadás illetve a korlátozás kerékpárszállítás feltételeiről. [Mód. 56]

7. cikk

Mentesség kizárása és korlátozások előírása

(1)  Az utasokkal szemben e rendelet alapján teljesítendő kötelezettségeket nem lehet korlátozni vagy azok alól mentesülni, különösen a személyszállítási szerződésben meghatározott eltérés vagy korlátozó záradék révén. Nem rendelkezik kötelező erővel az utasra nézve bármely olyan szerződéses feltétel, amely közvetlenül vagy közvetve az e rendeletből eredő jogokról való lemondásra, az azoktól való eltérésre vagy azok korlátozására irányul. [Mód. 57]

(2)  A vasúttársaságok, kínálhatnak az utas számára az utazásszervezők vagy a menetjegy-értékesítők az e rendelet által meghatározott feltételeknél kedvezőbb szerződési feltételeket kínálhatnak az utas számára. [Mód. 58]

8. cikk

A szolgáltatások megszüntetésére vonatkozó információszolgáltatási kötelezettség

A vasúttársaságok, vagy adott esetben a vasúti közszolgáltatási szerződésért felelős szervek késedelem nélkül, megfelelő módon még a végrehajtás végrehajtásuk előtt megfelelő időben közzéteszik, többek között az (EU) XXX irányelv(16) és az 1300/2014/EU rendelet akadálymentességre vonatkozó követelményeinek megfelelően a fogyatékossággal élő személyek számára is hozzáférhető módon formátumban a szolgáltatások akár ideiglenes, akár végleges megszüntetésére vagy jelentős csökkentésére vonatkozó határozatukat javaslataikat, és gondoskodnak arról, hogy ezekről a javaslatokról az érdekelt felekkel a végrehajtás előtt érdemi és megfelelő egyeztetést folytassanak. [Mód. 59]

9. cikk

Utazási információ

(1)  Az A saját nevükben vagy az egy vagy több vasúttársaság nevében személyszállítási szerződést ajánló vasúttársaságoknak, utazásszervezőknek és menetjegy-értékesítőknek az utas számára – annak kérésére – kérésre legalább a II. melléklet I. részében meghatározott információt biztosítaniuk kell azon utazások vonatkozásában, amelyekre az érintett vasúttársaság személyszállítási szerződést ajánl. A saját számlájukra személyszállítási szerződést ajánló menetjegy-értékesítők, valamint az utazásszervezők közlik ezt ezeket az információt, amennyiben információkat. Az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében a vasúttársaságok közlik ezeket az rendelkezésükre áll információkat a menetjegy-értékesítőkkel, valamint a szolgáltatásaikat értékesítő többi vasúttársasággal. [Mód. 60]

(2)  A vasúttársaságnak és lehetőség szerint adott esetben a menetjegy-értékesítőnek az utas számára az utazás során és az átszállóhelyeken legalább a II. melléklet II. részében felsorolt információkat biztosítania kell. Az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében a vasúttársaságok közlik ezeket az információkat a menetjegy-értékesítőkkel, valamint a szolgáltatásaikat értékesítő többi vasúttársasággal. [Mód. 61]

(3)  Az (1) és a (2) bekezdésében említett információt a legmegfelelőbb formában kell közölni, többek között a legmodernebb vasúttársaságoknak, az utazásszervezőknek és a menetjegy-értékesítőknek az utasok számára könnyen hozzáférhető, széles körben használt, és a (2) bekezdés tekintetében valós idejű, korszerű kommunikációs technológiák igénybevételével technológiákat használva kell megadniuk és lehetőség szerint írásban annak érdekében, hogy az utasok az e rendelet II. mellékletében előírt valamennyi információt megkapják. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az információk a fogyatékossággal élő személyek számára is hozzáférhetőek legyenek az XXX irányelv, és a 454/2011/EU rendelet és az 1300/2014/EU  rendelet akadálymentességre vonatkozó előírásainak megfelelően. A csökkent mozgásképességű személyek számára hozzáférhető formátumok rendelkezésre állására egyértelműen fel kell hívni a figyelmet. [Am. 62]

(4)  A vasúttársaságoknak, az állomás-üzemeltetőknek állomásüzemeltetőknek és az infrastruktúra-működtetőknek az utasok közötti bármely megkülönböztetés nélkül kizárása érdekében valós időben nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük a vasúttársaságok és a menetjegy-értékesítők számára a más vasúttársaságok által üzemeltetett vonatokra vonatkozó valós idejű adatokat. [Mód. 63]

(4a)  A vasúttársaságoknak az állomásüzemeltetőkkel és az infrastruktúra-működtetőkkel együttműködve fel kell tüntetniük a menetrendekben az akadálymentesített vonatcsatlakozásokkal és állomásokkal kapcsolatos információkat. [Mód. 64]

10. cikk

Menetjegyek, átszállójegyek és helyfoglalások elérhetősége

(1)  A vasúttársaságok és a menetjegy-értékesítők jegyeket, és adott esetben menetjegyeket és átszállójegyeket, és valamint helyfoglalásokat kínálnak, többek között határokat átlépő vagy éjszakai vonatokkal történő utazásokra, valamint egynél Mindent meg kell tenni az átszállójegyek elérhetővé tétele érdekében, a határokat átlépő és a több vasúttársaság által üzemeltetett útvonalakon is utazásokra. [Mód. 65]

(2)  A (3) és a (4) bekezdés sérelme nélkül a vasúttársaságok és a menetjegy-értékesítők az utasok számára a menetjegyeket legalább az alábbi értékesítési helyek egyikén keresztül forgalmazzák:

a)  jegypénztárak vagy jegy értékesítő automaták;

b)  telefon, internet vagy bármely más széles körben elérhető információs technológia;

c)  a vonat fedélzete.

A tagállamok Az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(17) említett illetékes hatóságok megkövetelhetik, hogy a vasúttársaságok a közszolgáltatási szerződések keretében kiadott menetjegyeket egynél több értékesítési helyen kínálják. [Mód. 66]

(3)  Az adott szolgáltatások esetében a vasúttársaságok lehetőséget biztosítanak a menetjegyek vonaton történő megvásárlására, kivéve, ha ezt a biztonságot, a csalás elleni politikát, a kötelező jegyelővételt vagy az ésszerű kereskedelmet érintő, kellően indokolt okok – többek között a hely vagy a rendelkezésre álló ülőhelyek korlátozottsága – miatt korlátozzák vagy megtagadják. [Mód. 67]

(4)  Ha nincs az indulási vasútállomáson jegyiroda vagy jegy értékesítő automata, az utasokat tájékoztatni kell a vasútállomáson:

a)  a telefonos, internetes vagy a vonaton történő jegyvásárlás lehetőségéről és a követendő eljárásról;

b)  a legközelebbi csatlakozási vasútállomásról vagy helyről, ahol jegyiroda és/vagy jegy értékesítő automata biztosított.

(5)  Amennyiben az indulási állomáson nincs jegyiroda vagy akadálymentes jegyértékesítő automata, a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek vagy bármilyen más előzetes jegyvásárlást lehetővé tévő eszköz, az utasok számára lehetővé meg kell tenni engedni, hogy a vonaton felár nélkül vegyék meg menetjegyüket. [Mód. 68]

(6)  Amennyiben egy utas több külön jegyet kap egyetlen, egy vagy több vasúttársaság által üzemeltetett, egymáshoz csatlakozó szolgáltatásokból álló útra vagy kombinált útra, a tájékoztatáshoz, a segítséghez, a gondoskodáshoz és a kártérítéshez való joga egyenértékű kell legyen az átszállójegy esetében biztosítottal, és az egész utazást vagy kombinált utazást le kell fedje a kiindulási ponttól a célállomásig., hacsak ennek ellenkezőjéről írásban nem tájékoztatják az utast. Az ilyen tájékoztatásnak kifejezetten tartalmaznia kell azt, hogy amennyiben az utas lekésne egy csatlakozást, nem jogosult segítségre vagy kártérítésre az utazás teljes hossza alapján. A vasúttársaságot, annak ügynökét vagy a menetjegy-értékesítőt terheli annak bizonyítása, hogy az utas megkapta ezt a tájékoztatást. [Mód. 140]

10a. cikk

Utazási információk biztosítása felhasználói program interfészeken keresztül

(1)  A vasúttársaságok felhasználói program interfészeken (API-k) keresztül megkülönböztetésmentes módon hozzáférést biztosítanak a 9. cikkben említett összes utazási információhoz, beleértve a menetrendi és a díjszabási adatokra vonatkozó valós idejű működési információkat.

(2)  A vasúttársaságok a szolgáltatásaikat értékesítő utazásszervezők, menetjegy-értékesítők és egyéb vasúttársaságok részére felhasználói program interfészeken keresztül megkülönböztetésmentes módon hozzáférést biztosítanak a foglalási rendszerekhez, hogy ez utóbbiak jegyeket, átszállójegyeket és helyfoglalásokat állíthassanak ki olyan módon, hogy a legoptimálisabb és legköltséghatékonyabb utazást kínálják, beleértve a határokat átlépő utazásokat is.

(3)  A vasúttársaságok gondoskodnak arról, hogy a felhasználói program interfészek műszaki előírásait megfelelően dokumentálják, és azok díjmentesen nyilvánosan hozzáférhetők legyenek. Az API-knak nyílt szabványokat, általánosan használt protokollokat és géppel olvasható formátumokat kell használniuk.

(4)  A vasúttársaságok gondoskodnak arról, hogy a vészhelyzetek kivételével a felhasználói program interfészeik műszaki előírásainak minden módosítását a lehető leghamarabb, de legkésőbb három hónappal a változás bevezetése előtt előzetesen az utazásszervezők és a menetjegy-értékesítők rendelkezésére bocsátják. A vészhelyzeteket dokumentálni kell, a dokumentációt pedig kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.

(5)  A vasúttársaságok gondoskodnak arról, hogy megkülönböztetésmentes módon biztosítsanak hozzáférést a felhasználói program interfészhez, ugyanolyan szintű hozzáférhetőség és teljesítmény mellett, beleértve a támogatást, valamint a dokumentációhoz, a szabványokhoz, a protokollokhoz és a formátumokhoz való hozzáférést. Az utazásszervezők és a menetjegy-értékesítők nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe magukhoz a vasúttársaságokhoz képest.

(6)  A felhasználói program interfészeket az (EU) 2017/1926 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel(18) összhangban kell létrehozni. [Mód. 70]

III. FEJEZET

A VASÚTTÁRSASÁGOK UTASOKKAL ÉS A POGGYÁSZAIKKAL SZEMBENI FELELŐSSÉGE

11. cikk

Utasokkal és a poggyászaikkal szembeni felelősség

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, és nem sértve az utasok további kártérítését biztosító alkalmazandó nemzeti jogot, a vasúttársaságoknak az utasokkal és poggyászaikkal szembeni felelősségét az I. melléklet IV. címének I., III. és IV. fejezete, valamint VI. és VII. címe szabályozza.

12. cikk

Biztosítás és felelősségbiztosítás utas halála vagy személyi sérülése tekintetében

Minden vasúttársaságnak megfelelő biztosítással kell rendelkeznie a 2012/34/EU irányelv 22. cikkével összhangban, mégpedig kockázatértékelés alapján , vagy ezzel egyenértékű intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy eleget tegyen az e rendelet értelmében rá háruló felelősségeknek.

13. cikk

Előlegek

(1)  Amennyiben valamely utas életét veszti vagy megsérül – az I. melléklet 26. cikke (5) bekezdésében említettek szerint –, a vasúttársaság haladéktalanul – de legkésőbb tizenöt nappal a kártérítésre jogosult természetes személy személyazonosságának megállapítását követően – az elszenvedett nehézségekkel arányban álló, a közvetlen anyagi szükségletek kielégítéséhez szükséges előzetes kifizetést hajt végre.

(2)  Az (1) bekezdés sérelme nélkül, az előzetes kifizetés halál esetén nem lehet kevesebb, mint utasonként 21 000 EUR.

(3)  Az előzetes kifizetés nem tekinthető a felelősség elismerésének, és az levonható bármely, e rendelet alapján ezt követően kifizetendő összegből, de az nem követelhető vissza, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a kárt az utas gondatlansága vagy az utas hibája okozta, vagy ha az előzetes kifizetésben részesült személy nem a kártérítésre jogosult személy volt.

14. cikk

A felelősség vitatása

Még ha a vasúttársaság vitatja is felelősségét az általa szállított utas fizikai sérüléséért, bármely észszerű erőfeszítést megtesz azért, hogy segítse a harmadik féltől kártérítést igénylő utast.

IV. FEJEZET

KÉSÉS, CSATLAKOZÁSMULASZTÁS ÉS JÁRATKIMARADÁS

15. cikk

A késéssel, csatlakozásmulasztással és járatkimaradással kapcsolatos felelősség

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a vasúttársaságnak a késéssel, csatlakozásmulasztással és járatkimaradással kapcsolatos felelősségére az I. melléklet IV. címe II. fejezetének rendelkezései az irányadóak.

16. cikk

Visszatérítés és elterelés

(1)  Abban az esetben, ha induláskor, vagy átszállójeggyel megvalósuló utazás esetén valamely csatlakozás elmulasztása miatt a személyszállítási szerződés szerinti végleges célállomásra való megérkezés az észszerű megfontolások alapján több mint 60 perces késéssel várható, vagy járatkimaradásra kerül sor, az utas azonnal jogosult az alábbiak közötti választásra: [Mód. 71]

a)  a menetjegy teljes árának visszatérítése ugyanazon feltételek szerint, mint amelyek szerint a fizetés történt, az utazás meg nem tett részére vagy részeire, illetve, ha az utazás az utas eredeti útiterve szempontjából már érdektelenné vált, a már megtett részére vagy részeire, adott esetben a kiindulási helyre történő lehető legkorábbi visszajuttatás biztosításával együtt. A visszafizetés ugyanazon feltételek szerint történik, mint a 17. cikkben említett kártérítés kifizetése;

b)  az utazás folytatása vagy elterelése a végleges célállomásig hasonló szállítási feltételek mellett és további költség nélkül a lehető legkorábban, beleértve az utazás egyik korábbi szakaszában bekövetkezett késés vagy járatkimaradás miatt elmulasztott csatlakozás esetét is. Ilyen esetekben az utasnak meg kell engedni a végső célállomásra rendelkezésre álló következő szolgáltatás igénybevételét akkor is, ha nem rendelkezik konkrét foglalással, vagy ha a következő vonatot más vasúttársaság üzemelteti; [Mód. 72]

c)  az utazás folytatása vagy elterelése a végleges célállomásig hasonló szállítási feltételek mellett az utas által választott, későbbi időpontban, de legkésőbb egy hónappal a szolgáltatás helyreállása után. [Mód. 73]

(2)  Az (1) bekezdés b) pontja céljára az utazás hasonló feltételek mellett más útvonalon való folytatását bármely vasúttársaság biztosíthatja, és az megvalósulhat magasabb osztályú szállítással és alternatív szárazföldi közlekedési eszközökkel is, de az utas számára nem járhat többletköltséggel. A vasúttársaságoknak minden észszerű intézkedést meg kell tenniük a további átszállások elkerülése érdekében. Alternatív közlekedési eszköz alkalmazása esetén az utazási idő a módosított útszakaszon nem térhet el lényegesen az eredetileg tervezett utazás megfelelő szakaszának hosszától. Az utasokat csak akkor szabad alacsonyabb osztályú közlekedési eszközzel szállítani, ha nincs más továbbutazási lehetőség. [Mód. 74]

(3)  Az elterelt útvonalon megvalósuló szállítás szolgáltatójának külön figyelmet kell fordítania arra, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára hasonlóan alternatív szolgáltatás felkínálása esetén hasonló szintű segítséget és akadálymentes feltételeket biztosítson kell biztosítania. Ez az alternatív szolgáltatás lehet minden utas számára közös, vagy a fuvarozó döntése alapján lehet olyan egyedi közlekedési eszköz, amelyet meghatározott fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek sajátos szükségleteihez igazítottak. [Mód. 75]

17. cikk

A menetjegy árára vonatkozó kártérítés

(1)  Az utas – az utazási jog elvesztése nélkül megőrzése mellett – a az egyetlen vagy több szállítási szerződésben szerződést képviselő menetjegyen vagy menetjegyeken feltüntetett indulási állomás és célállomás közötti késések miatt kártérítést kérhet a vasúttársaságtól olyan késés esetén, amikor a menetjegy árát költséget a 16. cikkel összhangban még nem térítették vissza. A késések esetén fizetendő legalacsonyabb kártérítések a következők:

a)  a menetjegy árának 2550%-os visszafizetése 60–11990 perces késés esetén;

b)  a menetjegy árának 5075%-os visszafizetése 91–120 perces vagy azt meghaladó késés esetén;

ba)  a menetjegy árának 100%-os visszafizetése 121 perces vagy azt meghaladó késés esetén. [Mód. 76]

(2)  Az (1) bekezdés azokra az utasokra is vonatkozik, akik utazási igazolvánnyal vagy vasúti bérlettel rendelkeznek. Ha az utasok ismételten késéseknek vagy járatkimaradásoknak vannak kitéve utazási igazolványuk, kedvezményre jogosító kártyájuk, illetve bérletük érvényességi ideje alatt, megfelelő kártérítést igényelhetnek a vasúttársaságok kártérítési szabályzatai az (1) bekezdés a), b) és ba) pontjában meghatározott szabályok alapján. Ezek a szabályzatok tartalmazzák a késések meghatározásának és a kártérítések számításának kritériumait. Amennyiben egy utazási igazolvány vagy bérlet érvényességi ideje alatt 60 percnél rövidebb késések ismétlődnek, a késéseket összesíteni kell, és az utasoknak ez alapján kell kártérítést nyújtani a vasúttársaság kártérítési szabályaival összhangban. [Mód. 77]

(3)  A járatkimaradásért vagy a késésért járó kártérítést a kimaradt vagy késedelmes szolgáltatásért az utas által ténylegesen fizetett teljes árhoz viszonyítva kell kiszámítani. Amennyiben a személyszállítási szerződés menettérti útra szól, az oda- vagy a visszaúton elszenvedett járatkimaradásért vagy késésekért fizetendő kártérítést a menetjegy árának feléhez viszonyítva kell kiszámítani. Ugyanígy, a többszöri egymást követő utazást lehetővé tevő személyszállítási szerződés bármely egyéb formája szerinti utazás során elszenvedett kimaradt vagy késedelmes szolgáltatás esetén a kártérítést a teljes árhoz viszonyítva arányosan kell kiszámítani. [Mód. 78]

(4)  A késés időtartamának kiszámításakor nem kell figyelembe venni azokat a késéseket, amelyekről a vasúttársaság be tudja bizonyítani, hogy azok az uniós területeken kívül történtek.

(5)  A menetjegy árára vonatkozó kártérítést a kártérítési igény benyújtását követő egy hónapon belül kifizetik. A kártérítés kifizetése történhet utalvány és/vagy egyéb szolgáltatások formájában, amennyiben a feltételek rugalmasak (különösen az érvényességi idő és a célállomás tekintetében). Az utas kérelmére a kártérítést pénz formájában kell kifizetni.

(6)  A menetjegy ára alapján járó kártérítést nem csökkenthetik pénzügyi tranzakciós költségek, például díjak, telefonköltség vagy postaköltség. A vasúttársaságok megállapíthatnak minimális összeghatárt, amely alatt nem fizetnek kártérítést. E határérték nem haladhatja meg a 45 EUR-t jegyenként. [Mód. 79]

(7)  Az utas nem jogosult kártérítésre, ha a késésről a jegyvásárlást megelőzően tájékoztatták, vagy ha az utazásnak másik szolgáltatással vagy eltereléssel történő folytatása következtében a késés a 60 percet nem haladja meg. [Mód. 80 a magyar változatot nem érinti]

(8)  Egy vasúttársaság nem kötelezhető kártérítés fizetésére olyan esetben, amikor bizonyítani tudja, hogy a késést olyan rendkívüli időjárási körülmény vagy jelentős természeti katasztrófa okozta, amely veszélyeztette a szolgáltatás üzemeltetésének biztonságosságát, és amelyet nem lehetett előrelátni, vagy minden észszerű intézkedés megtétele mellett sem lehetett volna megakadályozni. [Mód. 81]

18. cikk

Segítségnyújtás

(1)  Késéssel történő érkezés vagy indulás esetén a vasúttársaságnak, a menetjegy-értékesítőnek, vagy az állomás üzemeltetőjének a 9. cikkel összhangban folyamatosan tájékoztatnia kell az utasokat a kialakult helyzetről, valamint a várható indulási és érkezési időről, amint ez az információ rendelkezésre áll. [Mód. 83]

(2)  Az (1) bekezdésben említett, 60 percnél hosszabb késés esetén az utasoknak térítésmentesen fel kell ajánlani továbbá az alábbiakat:

a)  a várakozási időhöz észszerűen mérten ételek és frissítők, amennyiben azok a vonaton vagy az állomáson rendelkezésre állnak, vagy észszerűen odaszállíthatók, olyan szempontok alapján, mint a beszállítótól való távolság, a szállítási idő és a költségek;

b)  szállodai vagy egyéb szálláshely, valamint a vasútállomás és a szálláshely közötti szállítás azokban az esetekben, amikor egy- vagy több éjszakás tartózkodás vagy többlettartózkodás válik szükségessé, amennyiben az időben és fizikailag lehetséges, figyelembe véve a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek akadálymentességgel kapcsolatos igényeit és a tanúsítvánnyal rendelkező segítő állatok szükségleteit; [Mód. 84]

c)  amennyiben a vonat a pályán akadt el, szállítás a vonattól a vasútállomásra, a szolgáltatás alternatív kiindulási helyére vagy végső célállomására, amennyiben az időben és fizikailag lehetséges.

(3)  Amennyiben a vasúti szolgáltatás a továbbiakban nem folytatható, a vasúttársaságok a lehető legrövidebb időn belül alternatív személyszállítási szolgáltatást szerveznek.

(4)  A vasúttársaságok az utas kérésére Az érintett utasok tekintetében a vasúttársaságok a menetjegyen vagy más módon – az esettől függően – igazolják felajánlják annak a menetjegyen történő igazolását hogy a vasúti járat késett, csatlakozás elmulasztásához vezetett vagy kimaradt. Ezt az igazolást kell alkalmazni a 17. cikkben megállapított rendelkezésekkel összefüggésben, feltéve, hogy az utazási igazolvánnyal vagy bérlettel rendelkező utas bizonyítja, hogy az érintett szolgáltatással utazott. [Mód. 85]

(5)  Az (1), (2), (3) és (4) bekezdés alkalmazása során az üzemeltető vasúttársaság különös figyelmet fordít a fogyatékossággal élő, vagy a csökkent mozgásképességű személyek és bármely, őket kísérő személy és a tanúsítvánnyal rendelkező segítő állatok igényeire. [Mód. 86]

(6)  A vasúttársaságok számára a 2012/34/EU irányelv 13a. cikkének (3) bekezdésében előírt költekezettségeken túlmenően az éves átlagban egy napon legalább 10 000 utast kiszolgáló állomások üzemeltetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy az állomás, a vasúttársaság és az infrastruktúra-működtető műveleteit teljes körű vészhelyzeti terv hangolja össze, és ily módon fel legyenek készülve a jelentős üzemzavarokra és hosszú késésekre, amelyek nyomán nagyszámú utas rekedhet az állomáson. A tervnek biztosítania kell, hogy az állomáson rekedt utasok megfelelő segítséget és tájékoztatást kapjanak, az XXX irányelvben szereplő akadálymentességi előírásoknak megfelelő akadálymentes módokon is. Az állomás üzemeltetőjének kérésre a nemzeti végrehajtó szerv vagy a tagállam által kijelölt más szerv rendelkezésére kell bocsátania a tervet és annak bármely módosítását. Az éves átlagban napi 10 000 utasnál kevesebb utast kiszolgáló állomások üzemeltetőinek az említett helyzetekben minden észszerű erőfeszítést meg kell tenniük az állomást használó felek közötti koordináció, valamint az utasok segítése és tájékoztatása érdekében a tagállamok, a vasúttársaságok, az állomásüzemeltetők és az infrastruktúra-működtetők együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a 2012/34/EU irányelv 13a. cikkének (3) bekezdésében említett vészhelyzeti tervek magukban foglaljanak a riasztási és az információs rendszerek hozzáférhetőségére vonatkozó követelményeket. [Mód. 87]

19. cikk

A jogorvoslathoz való jog

Olyan esetekben, amikor egy vasúttársaság kártérítést fizet vagy más, e rendelet szerinti kötelezettségeinek tesz eleget, e rendelet vagy a nemzeti jog rendelkezései nem értelmezhetők úgy, mint amelyek korlátozzák azon jogát, hogy az alkalmazandó joggal összhangban kártérítést kérjen bárkitől, akár harmadik felektől is. Ez a rendelet semmiképp nem korlátozza egy vasúttársaság azon jogát, hogy visszatérítést igényeljen egy vele szerződésben álló harmadik féltől, ha annak szerepe volt egy kártalanítási vagy más kötelezettség keletkezéséhez vezető esemény kialakulásában. E rendelet rendelkezései nem értelmezhetők úgy, mint amelyek korlátozzák egy utastól eltérő, a vasúttársasággal szerződéses viszonyban álló harmadik fél azon jogát, hogy az alkalmazandó joggal összhangban visszatérítést vagy kártérítést igényeljen a vasúttársaságtól. [Mód. 88]

V. FEJEZET

A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ ÉS A CSÖKKENT MOZGÁSKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK

20. cikk

A közlekedéshez való jog

(1)  A vasúttársaságok és a vasútállomások üzemeltetői a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szervezetei képviselőinek aktív részvételével a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek, valamint ezek segítői szállítása tekintetében megkülönböztetésmentes hozzáférési szabályokat állapítanak meg, illetve alkalmaznak. E szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy az utast – az esetleg erre vonatkozó nemzeti joggal összhangban – ingyenesen egy tanúsítvánnyal rendelkező segítő kutya állat vagy egy segítő személy kísérje, ha az önálló mozgás nem lehetséges, valamint biztosítaniuk kell, hogy a vasúti közlekedés a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára lehetőség szerint azonnali legyen. [Mód. 89]

(2)  A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére a helyfoglalásokat és menetjegyeket pótdíj felszámítása nélkül kell biztosítani. A vasúttársaság, menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyektől nem tagadhatja meg a helyfoglalás elfogadását vagy a menetjegy kiadását, illetve nem kérheti, hogy egy másik személy kísérje az ilyen személyeket, kivéve, ha ez az (1) bekezdésben említett hozzáférési szabályoknak való megfelelés érdekében feltétlenül szükséges.

20a. cikk

A vasúttársaságok és az állomásüzemeltetők gondoskodnak arról is, hogy a csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozó ÁME-k alapján az állomások, a peronok, a járművek és más létesítmények hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára. [Mód. 90]

21. cikk

A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtott tájékoztatás

(1)  A 20. cikk (1) bekezdésben említett hozzáférési szabályok értelmében a vasúttársaság, az állomás üzemeltetője, a menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező kérésre tájékoztatást nyújt a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára az állomás és annak létesítményei, valamint a vasúti szolgáltatások akadálymentességéről és a járművekhez való hozzáférés feltételeiről, valamint tájékoztatják a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket a vonat felszereltségéről , többek között a 454/2011/EU rendeletben és az XXX irányelvben, valamint az 1300/2014/EU rendeletben előírt akadálymentességi előírásoknak megfelelő akadálymentes módokon. [Mód. 91]

(2)  Amennyiben a vasúttársaság, a menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező alkalmazza a 20. cikk (2) bekezdése szerinti eltérést, a helyfoglalás vagy a jegykiadás visszautasítását, vagy kíséret előírását, kérésre öt munkanapon belül írásban tájékoztatja ennek okairól az érintett fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt. A vasúttársaságnak, a menetjegy-értékesítőnek vagy az utazásszervezőnek észszerű erőfeszítést kell tennie arra, hogy a szóban forgó személy szükségleteire figyelemmel alternatív közlekedési lehetőséget javasoljon kell javasolnia. [Mód. 92]

22. cikk

Segítségnyújtás a vasútállomásokon

(1)  A fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személynek a személyzettel ellátott vasútállomásról való indulása, ott történő átszállása, illetve oda történő megérkezése során az állomás üzemeltetője , vagy a vasúttársaság, vagy mindkettő térítésmentes segítségnyújtást biztosít oly módon, hogy a személy azon induló járatra fel, azon csatlakozó járatra át, illetve azon érkező járatról le tudjon szállni, amelyre a menetjegyet vette, a 20. cikk (1) bekezdésében említett hozzáférési szabályok sérelme nélkül. A segítség igénylését a használt kommunikációs csatornától függetlenül mindig többletköltségek nélkül kell lehetővé tenni. [Mód. 93]

(2)  A személyzet nélküli állomásokon menet közben a vonaton tartózkodó vagy az állomáson lévő kísérő személyzet hiányában, a vasúttársaságok és a vasútállomások üzemeltetői minden ésszerű erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a fogyatékkal fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára biztosítsák a vasúti utazáshoz való hozzáférést, összhangban az XXX irányelv [európai akadálymentesítési intézkedéscsomag] és a 454/2011/EU rendelet akadálymentességi követelményeivel. [Mód. 94]

(3)  A vasúttársaságok és az állomásüzemeltetők a személyzet nélküli állomásokon biztosítják, hogy könnyen hozzáférhető információk álljanak rendelkezésre ,többek között az XXX irányelvben és az 1300/2014/EU rendeletben szereplő akadálymentességi előírásoknak megfelelő akadálymentes módokon a 20. cikk (1) bekezdésében említett szabályokkal összhangban a legközelebbi személyzettel ellátott állomásokról és a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személyek számára közvetlenül elérhető segítségnyújtásról. [Mód. 95]

(4)  Az állomásokon való segítségnyújtást a vasúti szolgáltatások teljes üzemideje alatt biztosítani kell. [Mód. 96]

23. cikk

Segítségnyújtás a vonat fedélzetén

(1)  A 20. cikk (1) bekezdésében említett hozzáférési szabályok sérelme nélkül a vasúttársaságok a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára a vonat fedélzetén, a vonatra való felszállás, illetve az arról való leszállás során térítésmentesen nyújtanak segítséget.

(2)  A vonat fedélzetén lévő kísérő személyzet hiányában a vasúttársaságok ésszerű erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy mindazonáltal lehetővé teszik a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára biztosítsák a vasúti utazáshoz való hozzáférést. [Mód. 97]

(3)  E cikk alkalmazásában a vonat fedélzetén nyújtott segítség a A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személy számára nyújtott segítség érdekében megtett minden észszerű erőfeszítés, amely segítséget kell felkínálni annak lehetővé teszi számára tétele érdekében, hogy a vonaton más utasokkal azonos szolgáltatásban részesülhessen abban az esetben, ha a fogyatékosság vagy a csökkent mozgásképesség mértéke nem teszi lehetővé számára az e szolgáltatásokhoz való önálló és biztonságos hozzáférést. [Mód. 98]

(4)  A vonatok fedélzetén való segítségnyújtást a vasúti szolgáltatások teljes üzemideje alatt biztosítani kell. [Mód. 99]

24. cikk

A segítségnyújtás feltételei

A vasúttársaságok, az állomások üzemeltetői, a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők – az alábbi pontoknak megfelelően – együttműködnek annak érdekében, hogy a 20. és a 21. cikkel összhangban a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára térítésmentesen segítséget nyújtsanak az alábbi pontoknak megfelelően: [Mód. 100]

a)  az állomásokon a segítségnyújtás feltétele, hogy az ilyen segítségnyújtás iránti igényről a vasúti szolgáltatások üzemidején belül, legalább 4812 órával annak szükségessége előtt értesítik értesítsék a vasúttársaságot, az állomás üzemeltetőjét, vagy azt a menetjegy-értékesítőt, illetve utazásszervezőt, amelytől a menetjegyet megvásárolták. A napi 10 000 utasnál nagyobb forgalmat lebonyolító állomásokon nincs szükség előzetes értesítésre, azonban a segítségre szoruló személynek a vonat indulása előtt legalább 30 perccel meg kell jelennie az adott állomáson. Azokon az állomásokon, amelyeken a napi forgalom 2000 és 10 000 utas közé esik, az értesítés ideje legfeljebb három órára csökken. Ha egy jegy vagy egy bérlet több útvonalra szól, egy bejelentés is elegendő, amennyiben a további utak időpontjára vonatkozó információt is megadják. Az ilyen értesítést továbbítani kell az útvonalban érdekelt minden más vasúttársaság és állomásüzemeltető felé; [Mód. 101]

b)  a vasúttársaságok, az állomások üzemeltetői, a menetjegy-értékesítők, illetve az utazásszervezők megtesznek valamennyi, az értesítések fogadásához szükséges intézkedést;

c)  amennyiben nem kerül sor az a) pontnak megfelelő értesítésre, a vasúttársaság és az állomás üzemeltetője minden észszerű lépést megtesz annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy számára az utazás lehetővé tétele érdekében;

d)  más szerveknek a vasútállomás területén kívül elhelyezkedő területekre vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, az állomás üzemeltetője vagy bármely felhatalmazott személy a vasútállomáson belül és kívül kijelöli azokat a helyeket, ahol a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a vasútállomásra való megérkezésüket jelezhetik és adott esetben segítséget kérhetnek;

e)  a segítségnyújtás feltétele, hogy a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy a kijelölt helyen megjelenjen a vasúttársaság vagy az állomás ilyen segítséget nyújtó üzemeltetője által előzetesen megállapított időpontban. Ezen időpont legfeljebb 60 perccel előzheti meg a közzétett indulási időt, vagy azt az időpontot, amelyre az összes utast kérik, hogy jelenjék meg. Ha nem állapítanak meg arra vonatkozó időpontot, amelyen belül a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személynek meg kellene jelennie, a személynek a kijelölt helyen legalább 30 perccel a közzétett indulási idő előtt vagy azon időpont előtt kell megjelennie, amelyre az összes utast kérik, hogy jelenjék meg. [Mód. 102]

25. cikk

Mozgást segítő eszközök, egyéb különleges felszerelések vagy segédeszközök tekintetében nyújtott kártérítés

(1)  Amennyiben egy vasúttársaság vagy egy állomás üzemeltetője részben vagy egészben megsemmisíti vagy megrongálja egy fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy tolószékét kerekes székét, egyéb mozgást segítő eszközét vagy segédeszközét, illetve segítői kutyáját tanúsítvánnyal rendelkező segítő állatát, felelősségre vonható ezért, és a lehető leghamarabb kártérítést kell nyújtania a veszteségért vagy kárért. [Mód. 103]

(2)  Az (1) bekezdésben említett kártérítésnek kártérítést megfelelő időben ki kell fizetni, és annak egyenlőnek kell lennie a megsemmisült vagy megrongálódott kerekes szék, felszerelés vagy eszköz pótlásának a tényleges érték alapján számított költségével vagy javításának teljes költségével, vagy a tanúsítvánnyal rendelkező segítő állatot ért veszteséggel vagy sérüléssel. A kártérítésnek javítás esetén ki kell terjednie az átmeneti pótlás költségeire is, ha ezt a költséget az utas viseli. [Mód. 104]

(3)  Szükség esetén a vasúttársaságnak vagy az állomás üzemeltetőjének észszerű erőfeszítést kell tennie arra, hogy a különleges felszerelést vagy segédeszközt ideiglenesen helyettesítő felszerelést vagy eszközt biztosítson, ami lehetőség szerint műszaki és funkcionális szempontból egyenértékű a megsemmisülttel vagy megrongálódottal. A fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy számára lehetővé kell tenni, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett kártérítés kifizetéséig megtartsa az ideiglenes helyettesítő felszerelést vagy eszközt.

26. cikk

A személyzet képzése

A vasúttársaságok és az állomások üzemeltetői megteszik a következőket:

a)  gondoskodnak arról, hogy a személyzet minden olyan tagja – a teljesítő felek által alkalmazottak is –, aki közvetlenül segítséget nyújt fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeknek, fogyatékossággal kapcsolatos képzésben részesüljön annak érdekében, hogy ismerje e személyek igényeit és azok kielégítésének módját, mentális vagy értelmi sérültek esetében is. [Mód. 105]

b)  az állomáson dolgozó és az utasokkal közvetlen kapcsolatba kerülő személyzetnek a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság növelésére irányuló képzést biztosítanak;

c)  biztosítják, hogy a felvételkor a személyzet minden olyan új alkalmazott részesüljön tagja, aki közvetlenül az utazóközönséggel foglalkozik, bevezetést kapjon az utasok és a vasúttársaság fogyatékossággal kapcsolatos képzésben kapcsolatban felmerülő problémáiról, valamint hogy a személyzet tagjai csökkent mozgásképességű személyeknek közvetlenül segítséget nyújtó munkavállalók fogyatékossággal kapcsolatos képzésben részesüljenek, valamint hogy rendszeresen részt vegyenek az ismereteiket felelevenítő képzéseken; [Mód. 106]

d)  elfogadják elfogadhatják a fogyatékossággal élő alkalmazottak, és megfontolhatják a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű utasok és/vagy a fogyatékossággal élőket az őket képviselő szervezetek képzésen való részvételére irányuló kérését részvételét. [Mód. 107]

VI. FEJEZET

BIZTONSÁG, PANASZOK ÉS A SZOLGÁLTATÁS MINŐSÉGE

27. cikk

Az utasok személyes biztonsága

A hatóságokkal egyetértésben a vasúttársaságok, az infrastruktúra-működtetők és az állomások üzemeltetői saját hatáskörükön belül megteszik a megfelelő intézkedéseket, és hozzáigazítják azokat a hatóságok által meghatározott biztonsági szinthez, a vasútállomásokon és a vonatokon az utasok személyes biztonságának biztosítása, valamint a kockázatok kezelése érdekében. Együttműködnek és információt cserélnek a biztonság szintjét valószínűleg csökkentő cselekmények megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatról.

28. cikk

Panaszok

(1)  A vasúttársaságok, a menetjegy-értékesítők, és az állomások üzemeltetői és az éves átlagban egy napon több mint 10 000 utast kiszolgáló állomások infrastruktúra-működtetői kivétel nélkül létrehoznak az e rendelet hatálya alá tartozó, a saját felelősségi körükbe eső jogok és kötelezettségek vonatkozásában egy panaszkezelési mechanizmust. Ezek a szereplők részletes elérhetőségi adataikat és munkanyelvüket az utasok számára széles körben ismertté teszik. Az utasok számára lehetővé kell tenni, hogy panaszt nyújtsanak be azon tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein), amelyben a vasúttársaság, a menetjegy-értékesítő és az állomásüzemeltető letelepedett, és minden esetben angol nyelven. [Mód. 108]

(2)  Az utasok bármely érintett vasúttársaságnál, menetjegy-értékesítőnél, állomás üzemeltetőjénél vagy infrastruktúra-működtetőnél és állomásüzemeltetőnél nyújthatnak be panaszt. A panaszokat az azok tárgyát képező esemény bekövetkeztétől számított hat hónapon belül kell megtenni. A címzett a panasz kézhezvételétől számított egy hónapon belül indoklással ellátott választ ad, vagy – indokolt esetben – tájékoztatja az utast arról, hogy a panasz kézhezvételének időpontjából számított legfeljebb három hónapon belül mikor számíthat válaszra. A vasúttársaságok, a menetjegy-értékesítők, az állomások üzemeltetői és az infrastruktúra-működtetők két évig őrzik meg a panaszok kivizsgálásához szükséges adatokat, és azokat kérésre a nemzeti végrehajtó szervek rendelkezésére bocsátják választ fog kapni. [Mód. 109]

(3)  A panaszkezelési eljárás részleteit hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is. Ezt az információt kérésre elérhetővé kell tenni a vasúttársaság letelepedése helye szerinti tagállamnak a hivatalos nyelvén (nyelvein). [Mód. 110]

(4)  A vasúttársaság a 29. cikkben említett éves jelentésben közzéteszi az utasoktól beérkezett panaszok számát és típusát, a feldolgozott panaszokat, a válaszadási időt és a helyzet javítására tett esetleges intézkedéseket.

(4a)  A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben meghatároz egy egységes uniós panaszbejelentő formanyomtatványt, amelyet az utasok az e rendelet szerinti kártérítés iránti kérelem benyújtására használhatnak. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 37a. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni. [Mód. 111]

29. cikk

A szolgáltatás minőségi előírásai

(1)  A vasúttársaságok és az állomások üzemeltetői megállapítják a szolgáltatás minőségi előírásait, valamint a szolgáltatás minőségének fenntartása érdekében létrehoznak egy minőségbiztosítási rendszert alkalmaznak . A szolgáltatás minőségi előírásai legalább a III. mellékletben felsoroltakra kiterjednek.

(2)  A vasúttársaságok és az állomások üzemeltetői saját teljesítményüket a szolgáltatás minőségi előírásai alapján ellenőrzik. A vasúttársaságok évente jelentést tesznek közzé a szolgáltatásuk minőségi előírásainak teljesítéséről az éves jelentésükkel együtt. A vasúttársaságok a szolgáltatásuk minőségi előírásainak teljesítéséről szóló jelentéseket is közzéteszik saját honlapjukon . Ezenfelül ezen jelentéseket az Európai Unió Vasúti Ügynöksége honlapján is közzé kell tenni.

(2a)   A vasúttársaságok és az állomásüzemeltetők a szállítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés minőségének javítása érdekében aktívan együttműködnek a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel. [Mód. 112]

VII. FEJEZET

TÁJÉKOZTATÁS ÉS VÉGREHAJTÁS

30. cikk

Az utasok tájékoztatása jogaikról

(1)  A vasúttársaságok, az állomásüzemeltetők, a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők a vasúti menetjegy értékesítése során tájékoztatják az utasokat az e rendelet szerinti jogaikról és kötelezettségeikről. Ezen tájékoztatási kötelezettségnek való megfelelés érdekében használhatják ezen rendelet rendelkezéseinek összefoglalóját, amelyet a Bizottság az Unió összes hivatalos nyelvén elkészít és rendelkezésükre bocsát . Ezenfelül az XXX irányelvben 1300/2014/EU rendeletben – amely meghatározza, hogy hol lehet tájékozódni járatkimaradás, csatlakozásmulasztás vagy jelentős késés esetén – szereplő előírásoknak megfelelően a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is hozzáférhető módokon tájékoztatást kell elhelyezni a menetjegyen adni, akár papíralapú, akár elektronikus vagy más formátumban. A tájékoztatásnak meg kell adnia, hogy hol lehet tájékozódni járatkimaradás, csatlakozásmulasztás vagy jelentős késés esetén. [Mód. 113]

(2)  A vasúttársaságok és az állomásüzemeltetők megfelelő módon tájékoztatják az utasokat, többek között az XXX irányelvben 1300/2014/EU rendeletben meghatározott akadálymentességi előírásoknak megfelelően az állomáson és a vonaton honlapján az e rendelet értelmében fennálló jogaikról és kötelezettségeikről, valamint a 31. cikknek megfelelően a tagállamok által kijelölt szerv elérhetőségéről. [Mód. 114]

31. cikk

A nemzeti végrehajtó szervek kijelölése

Valamennyi tagállam kijelöli az e rendelet végrehajtásáért felelős szervet vagy szerveket. Valamennyi szerv meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az utasok jogainak tiszteletben tartását.

Valamennyi szerv szervezetileg, a finanszírozásra vonatkozó döntések, a jogi struktúra és a döntéshozatal tekintetében független bármely infrastruktúra-működtetőtől, díjszabási szervtől, elosztási szervtől vagy vasúttársaságtól.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e cikknek megfelelően kijelölt szervről vagy szervekről, valamint annak vagy azoknak hatásköréről, és ezt honlapjuk egy megfelelő részén közzéteszik. [Mód. 115]

32. cikk

Végrehajtási feladatok

(1)  A nemzeti végrehajtó szervek szorosan figyelemmel kísérik az e rendeletnek való megfelelést, és minden szükséges intézkedést meghoznak az utasok jogainak érvényesítése érdekében. Ennek érdekében a vasúttársaságok, az állomások üzemeltetői és az infrastruktúra-működtetők kötelesek e szervek kérésére késedelem nélkül, de minden esetben egy hónapon belül rendelkezésre bocsátani a megfelelő dokumentumokat és információkat. Feladataik ellátásában a nemzeti végrehajtó szervek figyelembe veszik a 33. cikk értelmében a panaszkezelésre kijelölt szervtől kapott információkat, ha az egy másik szerv. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti végrehajtó és panaszkezelő szervek a panaszkezelő szerv által továbbított egyéni panaszok esetében is foganatosíthatnak végrehajtási intézkedéseket megfelelő jogkörrel és elegendő forrással rendelkezzenek az utasok e rendelet alapján előterjesztett egyéni panaszainak megfelelő és hatékony érvényesítéséhez. [Mód. 116]

(2)  A nemzeti végrehajtó szervek minden évben statisztikákat tartalmazó olyan jelentéseket tesznek közzé tevékenységükről honlapjukon, amelyek részletesen ismertetik az általuk kapott panaszok számát és típusait, valamint a végrehajtási intézkedéseik eredményét, így az általuk alkalmazott szankciókról szankciókat is. A jelentést az egyes naptári évek tekintetében, méghozzá mindig a következő év áprilisának végéig április első napjáig kell közzétenni. Ezenfelül e jelentéseket Az Európai Unió Vasúti Ügynöksége honlapján is közzé kell tenni. [Mód. 117]

(3)  A vasúttársaságok megadják elérhetőségüket azon tagállamok nemzeti végrehajtó szervének vagy szerveinek, ahol tevékenységet folytatnak.

(3a)  A nemzeti végrehajtó szervek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket képviselő szervezetekkel együttműködve rendszeresen ellenőrzik az e rendelet szerinti segítségnyújtás keretében biztosított szolgáltatásokat, és ennek eredményét hozzáférhető és széles körben használt formátumban közzéteszik. [Mód. 118]

33. cikk

Panaszkezelés a nemzeti végrehajtó szerveknél

(1)  A 2013/11/EU irányelv értelmében a fogyasztók rendelkezésére álló alternatív vitarendezési lehetőségek sérelme nélkül ha egy utas a 28. cikknek megfelelően panaszt tett a vasúttársaságnál, a menetjegy-értékesítőnél, az állomás üzemeltetőjénél vagy az infrastruktúra működtetőjénél, és panasza eredménytelen volt, azzal egy nemzeti végrehajtó szervhez fordulhat. A végrehajtó szervek tájékoztatják a panaszosokat arról, hogy jogukban áll alternatív vitarendezési testülethez fordulni egyéni jogorvoslat érdekében. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a végrehajtó és panaszkezelő szerveket a 2013/11/EU irányelv szerinti alternatív jogorvoslati mechanizmusok céljából elismerjék, és amennyiben az utasok alternatív vitarendezési lehetőséget keresnek, az érintett vasúttársaság, menetjegy-értékesítő, állomásüzemeltető vagy infrastruktúra-működtető köteles legyen abban részt venni, valamint az eredmény rá nézve kötelező érvényű és vele szemben ténylegesen végrehajtható legyen. [Mód. 119]

(2)  E rendelet vélt megsértése miatt bármely utas panaszt tehet a nemzeti végrehajtó szervnél vagy egy tagállam által e célból kijelölt más megfelelő szervnél. Panaszokat továbbá az utasok csoportjait képviselő szervezetek is előterjeszthetnek. [Mód. 120]

(3)  A szerv a panasz kézhezvételétől számított két héten belül megerősíti annak kézhezvételét. A panaszkezelési eljárás legfeljebb három hónapot vehet igénybe. Bonyolultabb ügyekben a szerv saját hatáskörében dönthet a panaszkezelési időszak hat hónapra való meghosszabbításáról. Ilyen esetben tájékoztatni kell az utast vagy az utasokat képviselő szervezetet a határidő meghosszabbításának okairól és az eljárás lezárásához előreláthatóan szükséges időről. Egyedül a bírósági eljárást igénylő ügyek vehetnek igénybe hat hónapnál hosszabb időt. Amennyiben a panaszkezelésre kijelölt szerv egyben a 2013/11/EU irányelv szerinti alternatív vitarendezési testületnek is minősül, az abban az irányelvben előírt határidők alkalmazandók, és valamennyi érintett fél beleegyezésével elérhetővé lehet tenni az 524/2013/EU rendelet szerinti online vitarendezés alkalmazását. [Mód. 121]

Az eljárásban való részvételt akadálymentesítés révén lehetővé kell tenni a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is.

(4)  A célszerűség és a hatékonyság érdekében a vasúttársaságokkal kapcsolatos fogyasztói panaszokat annak a tagállamnak a nemzeti végrehajtó szervénél kell megtenni, amelyik a társaság működési engedélyét kiadta.

(5)  Ha egy panasz egy olyan vélt jogsértésre vonatkozik, amelyet egy állomás üzemeltetője vagy egy infrastruktúra-működtető követett el, azon tagállam nemzeti végrehajtó szerve jár el, amelynek területén az esemény bekövetkezett.

(6)  A 34. cikk alapján megvalósuló együttműködés keretében a nemzeti végrehajtó szervek indokolt esetben eltérhetnek a (4) és az (5) bekezdés rendelkezéseitől, különösen a nyelvek és a lakóhely tekintetében, ha ez az utas érdekeit szolgálja.

33a. cikk

Független békéltető testületek

A tagállamok olyan jól felszerelt, függetlenül békéltető testületeket hoznak létre, amelyek az utasok számára könnyen hozzáférhetők és megfizethetők a vasúttársaságokkal és a menetjegy-értékesítőkkel a jogaik érvényesítése tekintetében fennálló konfliktus esetén. [Mód. 122]

34. cikk

A nemzeti végrehajtó szervek közötti adatcsere és határokon átívelő együttműködés

(1)  Amennyiben egy tagállam a 31. és a 33. cikk értelmében eltérő szerveket nevez ki, ezek között jelentéstételi mechanizmusokat kell kialakítani az információáramlás érdekében az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban, hogy a nemzeti végrehajtó szerv el tudja látni felügyeleti és végrehajtó szerepkörét, a 33. cikk értelmében kijelölt panaszkezelő szerv pedig beszerezhesse az egyes panaszok kivizsgálásához szükséges információkat.

(2)  A nemzeti végrehajtó szervek információt cserélnek munkájukról, valamint döntéshozatali elveikről és gyakorlatukról munkájuk összehangolása céljából. A Bizottság támogatja őket e feladatuk végrehajtásában.

(3)  A nemzeti végrehajtó szervek a IV. mellékletben előírt eljárásokat követik.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

35. cikk

Szankciók

(1)  A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, valamint többek között magukban kell foglalniuk – de nem korlátozódnak erre – egy minimum pénzbírságot, vagy az érintett társaság vagy szervezet éves árbevételének bizonyos százalékát, attól függően, hogy melyik a magasabb. A tagállamok értesítik a Bizottságot e szabályokról és rendelkezésekről, és késedelem nélkül tájékoztatják az ezeket érintő bármely későbbi módosításról. [Mód. 123]

(2)  A 34. cikk szerinti együttműködés keretében a 33. cikk (4) és (5) bekezdése céljából illetékes nemzeti végrehajtó szerv a panaszt kezelő nemzeti végrehajtó szerv kérésére kivizsgálja a rendelet ez utóbbi által azonosított megsértését, és szükség esetén szankciókat szab ki.

36. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan:

i.   a 13. cikkben említett összegek kiigazítása az infláció fényében;

ii.  az I., a II. és a III. melléklet módosítása a CIV egységes szabályainak változásaihoz és a releváns technológiai fejleményekhez való hozzáigazításuk érdekében.

37. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak az e cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása öt éves időtartamra szól ... [e rendelet hatálybalépésének napja] kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az öt éves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 36. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  Egy, a 36. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

37a. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni. [Mód. 124]

38. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság ... [öt évvel e rendelet elfogadását követően]-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a rendelet végrehajtásáról és eredményeiről.

A jelentés az e rendelet alapján szolgáltatott információkon alapul. A jelentéshez adott esetben megfelelő javaslatokat kell csatolni.

39. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 1371/2007/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni, az V. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

40. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ..., -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLETEK

I. MELLÉKLET

Kivonat a nemzetközi vasúti személyszállítási szerződésre vonatkozó egységes szabályokból (CIV)

A. függelék

A nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló egyezmény módosításáról szóló, 1999. június 3-i jegyzőkönyvvel módosított, a nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló, 1980. május 9-i egyezményhez (COTIF)

II. CÍM

A SZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ÉS TELJESÍTÉSE

6. cikk

Szállítási szerződés

(1)  A szállítási szerződéssel a fuvarozó arra vállal kötelezettséget, hogy az utast, valamint – adott esetben – útipoggyászát és járművét a célállomásra szállítja, és a célállomáson az útipoggyászt és a járműveket átadja.

(2)  A szállítási szerződést az utasnak átadott egy vagy több menetjegy tanúsítja. Ugyanakkor, a 9. cikkre figyelemmel, a menetjegy hiánya, szabálytalansága vagy elveszése nem érinti a szerződés létét és érvényességét, és arra továbbra is a jelen egységes szabályok vonatkoznak.

(3)  A menetjegy vélelmet állít fel a szállítási szerződés megkötésére és tartalmára vonatkozóan, amellyel szemben azonban ellenbizonyításnak van helye.

7. cikk

Menetjegy

(1)  Az általános szállítási feltételek meghatározzák a menetjegy alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és betűtípust, amelyet a menetjegy kinyomtatásánál és kiállításánál használni kell.

(2)  A menetjegyen legalább a következőknek szerepelnie kell:

a)  a fuvarozó vagy fuvarozók;

b)  az a kijelentés, hogy a szállítás – tekintet nélkül bármilyen ezzel ellentétes záradékra – a jelen egységes szabályok alá tartozik; ezt lehet a CIV rövidítéssel jelezni;

c)  minden egyéb adat, amely szükséges a szállítási szerződés megkötésének és tartalmának bizonyításához, továbbá lehetővé teszi az utas számára, hogy e szerződésből származó jogait érvényesíthesse.

(3)  Az utasnak a menetjegy átvételekor meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításai szerint állították-e ki.

(4)  A menetjegy átruházható, ha azt nem az utas nevére állították ki, és ha az utazást még nem kezdték meg.

(5)  A menetjegy kiállítható olvasható írásjelekké alakítható elektronikus adathordozó formájában is. Az adatrögzítés és az adatkezelés során alkalmazott eljárásoknak funkcionális szempontból egyenértékűnek kell lenniük, különösen a menetjegyen feltüntetett adatok bizonyító erejét illetően.

8. cikk

A menetdíj megfizetése és visszatérítése

(1)  A fuvarozó és az utas eltérő megállapodása hiányában a menetdíjat előre kell megfizetni.

(2)  Az általános szállítási feltételek határozzák meg, hogy a menetdíjat milyen feltételek mellett kell visszatéríteni.

9. cikk

Utazási jogosultság. Az utazásból való kizárás

(1)  Az utasnak az utazás megkezdésétől fogva érvényes menetjeggyel kell rendelkeznie, amelyet a jegyvizsgálat során köteles bemutatni. Az általános szállítási feltételek előírhatják, hogy:

a)  az az utas, aki nem tud érvényes menetjegyet felmutatni, a menetdíjon felül pótdíjat köteles fizetni;

b)  az az utas, aki a menetdíj vagy a pótdíj azonnali megfizetését megtagadja, az utazásból kizárható;

c)  a pótdíj milyen feltételek mellett térítendő vissza.

(2)  Az általános szállítási feltételek előírhatják, hogy az utazásból ki vannak zárva, vagy útközben kizárhatók azok az utasok, akik:

a)  veszélyt jelentenek a szállítás biztonságára és a megfelelő üzemeltetésre vagy a többi utas biztonságára;

b)  megengedhetetlen módon zavarják a többi utast,

továbbá, hogy ezek a személyek nem jogosultak a menetdíj és az útipoggyász fuvardíjának a visszatérítésére.

10. cikk

Közigazgatási előírások teljesítése

Az utas köteles a vám- és egyéb hatóságok által megkövetelt előírásokat teljesíteni.

11. cikk

Vonatkimaradás és késés. Csatlakozásmulasztás

A fuvarozó szükség esetén köteles a csatlakozásmulasztást, illetőleg a vonatkimaradást a menetjegyen igazolni.

III. CÍM

KÉZIPOGGYÁSZ, ÁLLATOK, ÚTIPOGGYÁSZ ÉS JÁRMŰVEK SZÁLLÍTÁSA

I. fejezet

Közös rendelkezések

12. cikk

Tárgyak és állatok

(1)  Az utas könnyen hordozható tárgyakat (kézipoggyászt), valamint élő állatot az általános szállítási feltételeknek megfelelően vihet magával. Az utas az általános szállítási feltételekben szereplő külön rendelkezéseknek megfelelően vihet magával nehezen hordozható tárgyakat. Nem szállíthatók kézi poggyászként az olyan tárgyak és állatok, amelyek a többi utast zavarhatják vagy kárt okozhatnak.

(2)  Az utas az általános szállítási feltételeknek megfelelően adhat fel útipoggyászként tárgyakat és állatokat.

(3)  A fuvarozó engedélyezheti a személyszállítás alkalmával járművek szállítását is, az általános szállítási feltételekben meghatározott különleges rendelkezések betartásával.

(4)  A veszélyes áruk kézipoggyászként, útipoggyászként, illetve a jelen cím szerint vasúton szállított járművekben vagy járműveken való szállításának meg kell felelnie a veszélyes áruk nemzetközi vasúti fuvarozásáról szóló szabályzatnak (RID).

13. cikk

Vizsgálat

(1)  A fuvarozó a vonatkozó előírások megszegésének alapos gyanúja esetében jogosult megvizsgálni, hogy a szállított tárgyak – a kézipoggyász, az útipoggyász, a jármű (ideértve annak rakományát) – és állatok megfelelnek-e az előírásoknak, ha ezt annak a tagállamnak a jogszabályai és előírásai, ahol a vizsgálatot végeznék, nem tiltják. Az utast meg kell hívni a vizsgálathoz. Ha nem jelenik meg vagy nem érhető el, a vizsgálatot két független tanú jelenlétében kell végezni.

(2)  Ha az előírások megsértését állapítják meg, a fuvarozó követelheti, hogy a vizsgálat költségeit az utas térítse meg.

14. cikk

Közigazgatási előírások teljesítése

Az utas köteles az utazása során általa szállított tárgyak – kézipoggyász, útipoggyász, járművek (ideértve azok rakományát) – és állatok tekintetében a vám- és más közigazgatási hatóságok által megkövetelt előírásokat teljesíteni. Az utas köteles az említett tárgyak vizsgálatánál jelen lenni, kivéve, ha az egyes tagállamok jogszabályai és előírásai másként rendelkeznek.

II. fejezet

Kézipoggyász és állat

15. cikk

Felügyelet

A vasúti személykocsiba bevitt kézipoggyász és állatok felügyelete az utas felelőssége.

III. fejezet

Útipoggyász

16. cikk

Útipoggyász-feladás

(1)  Az útipoggyász továbbításával kapcsolatos szerződéses kötelezettségeket az utas részére kiállított poggyászvevény tanúsítja.

(2)  A poggyászvevény hiánya, rendellenessége vagy elveszése nem érinti az útipoggyász továbbítására vonatkozó megállapodások létét és érvényességét – figyelemmel a 22. cikkben foglaltakra is; az útipoggyász továbbítására ilyen esetben is a jelen egységes szabályok vonatkoznak.

(3)  Ellenkező bizonyításig a poggyászvevény tanúsítja az útipoggyász feladását és a szállítás feltételeit.

(4)  Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az útipoggyász láthatólag jó állapotban volt, amikor a fuvarozó átvette, és hogy az útipoggyász darabjainak a száma és tömege megfelelt a poggyászvevényen feltüntetetteknek.

17. cikk

Poggyászvevény

(1)  Az általános szállítási feltételek határozzák meg a poggyászvevény alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és írásmódot, amelyet a poggyászvevény kinyomtatásánál és kitöltésénél használni kell. A 7. cikk (5) bekezdését megfelelően kell alkalmazni.

(2)  A poggyászvevénynek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)  a fuvarozó vagy fuvarozók;

b)  az a kijelentés, hogy a szállítás – tekintet nélkül bármilyen ezzel ellentétes záradékra – a jelen egységes szabályok alá tartozik; ezt lehet a CIV rövidítéssel jelezni;

c)  minden egyéb utalás, amely szükséges az útipoggyász továbbításával kapcsolatos szerződéses kötelezettségek bizonyítására, továbbá lehetővé teszi az utas számára, hogy a szállítási szerződésből eredő jogait érvényesíteni tudja.

(3)  Az utasnak a poggyászvevény átvételekor meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításai szerint állították ki.

18. cikk

Feladás és szállítás

(1)  Amennyiben az általános szállítási feltételek nem állapítanak meg kivételt, útipoggyászt csak a legalább az útipoggyász rendeltetési állomásáig érvényes menetjegy felmutatása mellett lehet feladni. Egyebekben a feladás a feladási hely szerint érvényes előírásoknak megfelelően történik.

(2)  Ha az általános szállítási feltételek megengedik az útipoggyásznak menetjegy felmutatása nélkül történő felvételét, a jelen egységes szabályoknak azok a rendelkezései, amelyek az utas útipoggyászára vonatkozó jogokat és kötelezettségeket tartalmazzák, megfelelően irányadók az útipoggyász feladójára is.

(3)  A fuvarozó az útipoggyászt az utas által igénybe vett vonattól, szállítási módtól és útvonaltól eltérően is szállíthatja.

19. cikk

Az útipoggyász viteldíj megfizetése

A fuvarozó és az utas eltérő megállapodása hiányában a menetdíjat a feladáskor kell megfizetni.

20. cikk

Az útipoggyász megjelölése

Az utas köteles minden egyes útipoggyászdarabon jól látható helyen, megfelelően tartós és olvasható módon megjelölni:

a)  nevét és lakcímét;

b)  az útipoggyász rendeltetésállomását.

21. cikk

Az útipoggyász feletti rendelkezés joga

(1)  Ha a körülmények lehetővé teszik, továbbá a vám- és más közigazgatási hatóságok nem követelik meg az ellenkezőjét, az utas kérheti útipoggyásza visszaszolgáltatását a feladási állomáson, a poggyászvevény átadása, továbbá – amennyiben ezt az általános szállítási feltételek előírják – a menetjegy bemutatása ellenében.

(2)  Az általános szállítási feltételek más rendelkezéseket is tartalmazhatnak az útipoggyász feletti rendelkezési jogra vonatkozóan, különösen a célállomás módosítására és ennek esetleges pénzügyi következményeire, amit az utasnak kell viselnie.

22. cikk

Kiszolgáltatás

(1)  Az útipoggyászt a poggyászvevény átadása és a küldeményt esetleg terhelő költségek megfizetése ellenében kell kiszolgáltatni.

A fuvarozó jogosult, de nem köteles vizsgálni, hogy a poggyászvevény birtokosa jogosult-e az útipoggyász átvételére.

(2)  Az útipoggyásznak a poggyászvevény birtokosa részére történő kiszolgáltatásával egyenértékű, ha a célállomás helyén érvényes előírásoknak megfelelően:

a)  az útipoggyászt a vámhatóságnak a fuvarozó felügyelete alatt nem álló helyiségében vagy raktárában adják át;

b)  élő állatot harmadik személynek adnak át.

(3)  A poggyászvevény birtokosa a rendeltetési állomáson követelheti az útipoggyász kiszolgáltatását, mihelyt a szerződés szerinti idő és az esetleges vám- és más közigazgatási hatósági eljárásokhoz szükséges idő eltelt.

(4)  Ha a poggyászvevényt nem adják át, a fuvarozó csak annak a személynek köteles az útipoggyászt kiszolgáltatni, aki jogosultságát bizonyítja; a bizonyíték elégtelensége esetén a fuvarozó biztosítékot követelhet.

(5)  Az útipoggyászt azon a rendeltetési állomáson kell kiszolgáltatni, amelyre feladták.

(6)  A poggyászvevény birtokosa, akinek az útipoggyászt nem szolgáltatták ki, követelheti, hogy a poggyászvevényen igazolják azt a napot és órát, amikor ő az útipoggyász kiszolgáltatását a (3) bekezdésnek megfelelően követelte.

(7)  A jogosult megtagadhatja az útipoggyász átvételét, ha a fuvarozó nem tesz eleget annak a kérésének, hogy az útipoggyászt ellenőrizzék abból a célból, hogy a hivatkozott kárt megállapítsák.

(8)  Egyebekben az útipoggyász kiszolgáltatása a célállomás helyén érvényes előírásoknak megfelelően történik.

IV. fejezet

Járművek

23. cikk

A szállítás feltételei

Az általános szállítási feltételekben előírt, a járművek szállításra vonatkozó külön rendelkezések határozzák meg különösen a szállítás elfogadására, a felvételre, a berakodásra, a kirakodásra és a kiszolgáltatásra vonatkozó feltételeket, valamint az utas kötelezettségeit.

24. cikk

Fuvarokmány

(1)  A járműszállításra vonatkozó szerződéses kötelezettségeket az utasnak átadandó fuvarokmány tanúsítja. A fuvarokmány az utas menetjegyének a részét is képezheti.

(2)  Az általános szállítási feltételekben előírt, a járművek szállítására vonatkozó külön rendelkezések határozzák meg a fuvarokmány alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és írásmódot, amelyet a fuvarokmány kinyomtatásánál és kitöltésénél használni kell. A 7. cikk (5) bekezdését megfelelően kell alkalmazni.

(3)  A fuvarokmányon szerepelnie kell legalább a következőknek:

a)  a fuvarozó vagy fuvarozók;

b)  az a kijelentés, hogy a szállítás – tekintet nélkül bármilyen ezzel ellentétes záradékra – a jelen egységes szabályok alá tartozik; ezt lehet a CIV rövidítéssel jelezni;

c)  minden egyéb adat, amely szükséges a járművek szállításával kapcsolatos szerződéses kötelezettségek bizonyítására, továbbá amely lehetővé teszi az utas számára, hogy a szállítási szerződésből eredő jogait érvényesíteni tudja.

(4)  Az utasnak a fuvarokmány átvétele alkalmával meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításainak megfelelően töltötték ki.

25. cikk

Alkalmazandó jog

E fejezet rendelkezéseire figyelemmel a III. fejezet útipoggyász-szállításra vonatkozó rendelkezései a járművekre is alkalmazandók.

IV. CÍM

A FUVAROZÓ FELELŐSSÉGE

I. fejezet

Felelősség az utasok halála és sérülése esetén

26. cikk

A felelősség alapja

(1)  A fuvarozó felelős azért a kárért, amely abból ered, hogy az utas a járművön való tartózkodása közben vagy a be-, illetve kiszállása alkalmával történt vasúti baleset következtében meghal, megsérül, vagy egyébként testi vagy szellemi épségében károsodást szenved, függetlenül attól, hogy melyik vasúti infrastruktúrát használja.

(2)  A fuvarozó mentesül a felelősség alól:

a)  ha a balesetet a vasúti üzemmel össze nem függő körülmények okozták, és a fuvarozó az eset körülményei által megkívánt gondosság ellenére sem kerülhette el azt, és nem háríthatta el annak következményeit;

b)  olyan mértékben, amilyen mértékben a baleset az utas hibájának a következménye;

c)  ha a baleset egy harmadik személy magatartására vezethető vissza, és a fuvarozó ezt a magatartást az eset körülményei által megkövetelt gondosság ellenére sem kerülhette el, és annak következményeit nem háríthatta el. Az ugyanazt a vasúti infrastruktúrát használó más vállalkozó nem tekinthető harmadik személynek; ez azonban a viszontkereseti jogot nem érinti.

(3)  Ha a baleset egy harmadik személy magatartására vezethető vissza, de – ennek ellenére – a (2) bekezdés c) pontja szerint a fuvarozó a felelősség alól nem mentesül teljesen, akkor a fuvarozó a jelen egységes szabályok korlátai között teljes mértékben felelős, de a harmadik személlyel szemben esetleg fennálló viszontkereseti joga fennmarad.

(4)  A jelen egységes szabályok nem érintik a fuvarozónak az (1) bekezdésben nem említett esetekben fennálló esetleges felelősségét.

(5)  Ha a szállítási szerződés tárgyát képező szállítást különböző fuvarozók végzik, az utas halála és sérülése esetén az a fuvarozó felelős, akinek a szállítási szerződés szerint azt a szállítási szolgáltatást kellett végeznie, amelynek során a baleset történt. Ha ezt a szolgáltatást nem a fuvarozó, hanem egy fuvarozásteljesítési segéd teljesítette, jelen egységes szabályok értelmében a két fuvarozó egyetemlegesen felelős.

27. cikk

Kártérítés az utas halála esetén

(1)  Az utas halála esetén a kártérítés magában foglalja:

a)  az utas halála folytán keletkezett valamennyi szükséges költséget, különösen a holttest szállításával és a temetéssel kapcsolatos költségeket;

b)  ha a halál nem azonnal következett be, a 28. cikkben megállapított kártérítést.

(2)  Ha az utas halála folytán azok a személyek, akiknek eltartására az utas a törvény szerint kötelezett volt vagy lehetett volna, kártérítésre jogosultak az elveszített tartást illetően. Olyan személyek kártérítési igényeire nézve, akiknek az utas törvényes kötelezettség nélkül nyújtott tartást, a nemzeti jog irányadó.

28. cikk

Kártérítés az utas sérülése esetén

Az utas sérülése, továbbá testi vagy szellemi épségének egyéb károsodása esetében a kártérítés magában foglalja:

a)  a szükséges költségeket, különösen a gyógyítási és a közlekedési költségeket;

b)  azt a vagyoni hátrányt, amelyet az utas teljes vagy részleges munkaképtelensége, vagy szükségleteinek a megnövekedése következtében elszenved.

29. cikk

Egyéb testi sérülések megtérítése

A nemzeti jog irányadó arra nézve, hogy a fuvarozó köteles-e és milyen mértékben a 27. és 28. cikkekben meghatározottakon kívül más testi sérülésekért is kártérítést nyújtani.

30. cikk

A kártérítés formája és mértéke az utas halála és sérülése esetén

(1)  A 27. cikk (2) bekezdésében és a 28. cikk b) pontjában megállapított kártérítést egyösszegű kifizetés formájában kell teljesíteni. Ha azonban a nemzeti jog szerint járadék megállapítása lehetséges, a kártérítést ilyen formában kell teljesíteni, ha a megsérült utas, illetve a 27. cikk (2) bekezdése szerinti jogosultak ezt kívánják.

(2)  Az (1) bekezdés szerint teljesítendő kártérítés mértékét a nemzeti jog szerint kell megállapítani. A jelen egységes szabályok alkalmazásában azonban akkor is utasonként 175 000 elszámolási egység felső határú egyösszegű kifizetés, illetve ennek az összegnek megfelelő évjáradék jár, ha a nemzeti jog által megállapított felső összeghatár ennél alacsonyabb.

31. cikk

Egyéb szállítási módok

(1)  A (2) bekezdésnek megfelelően azok a rendelkezések, amelyek a fuvarozónak az utas haláláért vagy sérüléséért való felelősségére vonatkoznak, nem alkalmazhatók azokra a károkra, amelyek a szállítási szerződés szerint nem vasúti szállítás során keletkeztek.

(2)  Ha azonban a vasúti járműveket komphajón továbbítják, a fuvarozónak az utas haláláért és sérüléséért való felelősségére vonatkozó rendelkezések alkalmazandók a 26. cikk (1) bekezdésében és a 33. cikk (1) bekezdésében említett olyan károkra, amelyeket az utas a vasúti üzemmel kapcsolatos baleset folytán az említett járműveken való tartózkodása alatt, beszállás vagy az onnan történő kiszállás során szenved el.

(3)  Ha a vasút rendkívüli körülmények folytán üzemét ideiglenesen felfüggeszti, és az utasokat más módon szállítják, a fuvarozó a jelen egységes szabályok szerint felelős.

II. fejezet

A menetrend be nem tartására vonatkozó felelősség

32. cikk

Felelősség vonatkimaradás, késés vagy csatlakozásmulasztás esetén

(1)  A fuvarozó felelős az utassal szemben azért a kárért, amely abból ered, hogy a vonatkimaradás, a késés vagy a csatlakozásmulasztás miatt az utas nem tudja utazását ugyanazon a napon folytatni, vagy az adott körülmények között az utazás folytatása ugyanazon a napon ésszerűen nem várható el. A kártérítés kiterjed az ésszerű szállásköltségekre és az utast váró személyek értesítésének az ésszerűen felmerült költségeire.

(2)  A fuvarozó mentesül fenti kötelezettsége alól, ha a vonatkimaradás, a késés vagy a csatlakozásmulasztás az alábbi okok valamelyike miatt következett be:

a)  a vasúti üzemmel össze nem függő körülmények, amelyeket a fuvarozó az adott körülmények között elvárható gondosság ellenére sem kerülhetett el, és amelyek következményeit nem háríthatta el;

b)  az utas hibája; vagy

c)  egy harmadik személy magatartása, amelyet a fuvarozó az adott körülmények között elvárható gondosság ellenére sem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem háríthatta el. Az ugyanazt a vasúti infrastruktúrát használó más vállalkozó nem tekinthető harmadik személynek; ez azonban a viszontkereseti jogot nem érinti.

(3)  A nemzeti jog irányadó arra nézve, hogy a fuvarozó köteles-e és milyen mértékben az (1) bekezdésben meghatározottakon kívüli károkért kártérítést nyújtani. Ez a rendelkezés nem sértheti a 44. cikkben foglaltakat.

III. fejezet

Felelősség a kézipoggyászért, az állatokért, az útipoggyászért és a járművekért

1. RÉSZ

Kézipoggyász és állat

33. cikk

Felelősség

(1)  Az utas halála vagy sérülése estében a fuvarozó felelőssége kiterjed az utas tárgyainak vagy kézipoggyászának a teljes vagy részleges elveszéséből vagy sérüléséből származó károkra is. Ez érvényes azokra az állatokra is, amelyeket az utas magával vitt. A 26. cikket megfelelően kell alkalmazni.

(2)  A fuvarozó egyebekben csak akkor felelős azoknak a tárgyaknak, kézipoggyásznak vagy állatoknak a teljes vagy részleges elveszéséért vagy sérüléséért, amelyek felügyelete a 15. cikk értelmében az utas kötelessége, ha a kárt a fuvarozó hibája okozta. Ebben az esetben a IV. cím egyéb cikkeit – az 51. cikk kivételével –, továbbá a VI. címet nem lehet alkalmazni.

34. cikk

A kártérítés felső határa tárgyak elveszése vagy sérülése esetén

Ha a fuvarozó a 33. cikk (1) bekezdése értelmében felelős, a kárt utasonként legfeljebb 1400 elszámolási egység összegben köteles megtéríteni.

35. cikk

A felelősség kizárása

A fuvarozó nem felel az utas olyan káráért, ami abból ered, hogy az utas a vám- vagy más közigazgatási hatóságok által megkövetelt alakiságokat nem tartotta be.

2. RÉSZ

Útipoggyász

36. cikk

A felelősség alapja

(1)  A fuvarozó felelős az útipoggyásznak a fuvarozó általi átvételétől a kiszolgáltatásig történt teljes vagy részleges elveszéséből vagy sérüléséből, továbbá a késedelmes kiszolgáltatásából eredő kárért.

(2)  A fuvarozó mentesül e felelősség alól, ha az elveszést, a sérülést vagy a késedelmes kiszolgáltatást az utas hibája, az utasnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető intézkedése, az útipoggyász belső tulajdonsága vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem háríthatta el.

(3)  A fuvarozó mentesül e felelősség alól, ha a kár a következő körülmények egyikével vagy ezek közül többel együtt járó különleges kockázatból ered:

a)  a csomagolás hiánya vagy hiányossága;

b)  az útipoggyász különleges tulajdonságai;

c)  a szállításból kizárt tárgyak útipoggyászként való feladása.

37. cikk

Bizonyítási teher

(1)  A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy az elveszés, a sérülés vagy a kiszolgáltatás késedelme a 36. cikk (2) bekezdésében felsorolt valamely ok következtében történt.

(2)  Ha a fuvarozó azt állítja, hogy az útipoggyász elveszése vagy sérülése – figyelembe véve az adott eset körülményeit – a 36. cikk (3) bekezdésében felsorolt különleges kockázatok egyikéből vagy ezek közül többől keletkezett, azt kell vélelmezni, hogy úgy történt. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár részben vagy egészben nem ezeknek a kockázatoknak a következménye.

38. cikk

Részfuvarozók

Ha a szállítást a szállítási szerződés alapján több részfuvarozó végzi, minden részfuvarozó – azzal, hogy átveszi poggyászvevénnyel az útipoggyászt, illetve a fuvarokmánnyal a járműveket – a szállítási szerződés tekintetében szerződő féllé válik az útipoggyász továbbítását, illetve a járművek szállítását illetően, a poggyászvevény, illetve a fuvarokmány előírásainak megfelelően, és terhelik az ebből eredő kötelezettségek. Ilyen esetben minden fuvarozó a kiszolgáltatásig felelős a szállításért a teljes útvonalon.

39. cikk

Fuvarozásteljesítési segéd

(1)  A fuvarozó akkor is felelős a fuvarozás egészéért, ha a fuvarozás teljesítését részben vagy egészében fuvarozásteljesítési segédre bízza, akár jogosult erre a szállítási szerződés alapján, akár nem.

(2)  Jelen egységes szabályok rendelkezései, amelyek a fuvarozó felelősségét rögzítik, alkalmazandók a fuvarozásteljesítési segédre is, az általa végzett fuvarozás vonatkozásában. A 48. és az 52. cikket kell alkalmazni, ha keresetet adnak be olyan alkalmazottak vagy más személyek ellen, akiknek a szolgáltatásait a szállítás teljesítése érdekében igénybe vette.

(3)  Minden olyan külön megállapodás, amellyel a fuvarozó a jelen egységes szabályokban nem szereplő kötelezettséget vállal, vagy amellyel lemond olyan jogokról, amelyekkel a jelen egységes szabályok értelmében rendelkezne, hatálytalan a fuvarozásteljesítési segéd vonatkozásában, kivéve, ha a fuvarozásteljesítési segéd azt kifejezetten írásban elfogadta. A fuvarozót azonban terhelik azok a kötelezettségek, illetve joglemondás, amelyet a külön megállapodásban vállalt, függetlenül attól, hogy a fuvarozásteljesítési segéd azt elfogadta vagy nem.

(4)  Amennyiben és amilyen mértékben mind a fuvarozó, mind a fuvarozásteljesítési segéd felelős, felelősségük egyetemleges.

(5)  A fuvarozó, a fuvarozásteljesítési segéd, valamint ezek alkalmazottai és a szállítás teljesítéséhez általuk igénybe vett más személyek által fizetendő kártérítés együttes összege nem haladhatja meg a jelen egységes szabályokban megállapított határokat.

(6)  Jelen cikk nem érinti azt a viszontkereseti jogot, amely a fuvarozó és fuvarozásteljesítési segéd között fennállhat.

40. cikk

Az útipoggyász elveszésének vélelme

(1)  A jogosult – további bizonyítás nélkül – elveszettnek tekintheti az útipoggyászt, ha azt a fuvarozó a 22. cikk (3) bekezdésének megfelelően tett kiszolgáltatási kérelmet követő tizennégy napon belül nem szolgáltatta ki, vagy nem bocsátotta rendelkezésére.

(2)  Ha az elveszettnek tekintett útipoggyász a kiszolgáltatási kérelem benyújtását követő egy éven belül előkerül, a fuvarozó köteles a jogosultat erről értesíteni, ha címe ismert vagy megállapítható.

(3)  A (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül a jogosult követelheti az útipoggyász kiszolgáltatását. Ilyen esetben meg kell fizetnie az útipoggyász szállításának költségeit a feladási állomástól a kiszolgáltatás helyéig, továbbá vissza kell fizetnie a már felvett kártérítést, levonva belőle adott esetben az abban foglalt költségeket. Mindazonáltal a kiszolgáltatás késedelmével kapcsolatos kártérítésre való, a 43. cikk szerinti jogosultságát érvényesítheti.

(4)  Ha a megtalált útipoggyászt a (3) bekezdésben megadott határidőn belül nem követelik, vagy a kiszolgáltatási kérelem után több mint egy évvel kerül elő, a fuvarozó annak a helynek a jogszabályai és előírásai szerint rendelkezik a poggyásszal, ahol az található.

41. cikk

Kártérítés elveszés esetén

(1)  Az útipoggyász teljes vagy részleges elveszése esetében a fuvarozó – minden további kártérítési kötelezettség nélkül – köteles megfizetni:

a)  ha a kár összegét bizonyították, az ennek megfelelő összegű kártérítést, amely azonban nem lehet több, mint a hiányzó bruttó tömeg minden kilogrammja után számított 80 elszámolási egység vagy 1200 elszámolási egység az útipoggyász minden egyes darabjáért;

b)  ha a kár összegét nem állapították meg, a hiányzó bruttó tömeg minden kilogrammja után 20 elszámolási egység vagy az útipoggyász minden egyes darabjáért 300 elszámolási egység összegű kárátalányt.

A kártérítés módját – hiányzó kilogrammonként vagy útipoggyász-darabonként – az általános szállítási feltételek állapítják meg.

(2)  A fuvarozó ezenfelül köteles visszatéríteni az útipoggyász fuvardíját és az egyéb, az elveszett poggyásszal kapcsolatosan már kifizetett összegeket, valamint a vámot és a fogyasztási adót.

42. cikk

Kártérítés sérülés esetén

(1)  Az útipoggyász sérülése esetén a fuvarozó – minden további kártérítés kizárásával – köteles megtéríteni az útipoggyász értékcsökkenésének az összegét.

(2)  A kártérítés összege nem haladhatja meg:

a)  azt az összeget, amelyet teljes elveszés esetében kellene fizetni, ha a sérülés folytán az egész útipoggyász értéktelenné vált;

b)  ha az útipoggyásznak csak egy része szenvedett értékcsökkenést, azt az összeget, amelyet az értékcsökkenést szenvedett rész elveszése esetében kellene fizetni.

43. cikk

Kártérítés a kiszolgáltatás késedelme esetén

(1)  Az útipoggyász kiszolgáltatásának a késedelme esetén a fuvarozó köteles kártérítést fizetni a kiszolgáltatás követelésétől számított minden 24 órás időszakra, de legfeljebb tizennégy napra:

a)  ha a jogosult bizonyítja, hogy ebből kára származott, kártérítés illeti meg, amely a kár mértékével egyenlő, legfeljebb azonban a késedelmesen kiszolgáltatott útipoggyász bruttó tömegének minden kilogrammja után számított 0,80 elszámolási egység, vagy útipoggyász-darabonként 14 elszámolási egység;

b)  ha a jogosult nem bizonyítja, hogy ebből kára származott, kárátalány illeti meg, amely a késedelmesen kiszolgáltatott útipoggyász bruttó tömegének minden kilogrammja után számított 0,14 elszámolási egység, vagy útipoggyász-darabonként 2,80 elszámolási egység.

A kártérítés módját az általános szállítási feltételek határozzák meg hiányzó kilogrammonként vagy útipoggyász-darabonként.

(2)  Az útipoggyász teljes elveszése esetén nem kell az (1) bekezdés szerinti kártérítést fizetni a 41. cikkben előírtakon felül.

(3)  Az útipoggyász részleges elveszése esetén az (1) bekezdés szerinti kártérítést az útipoggyász megmaradt része után kell fizetni.

(4)  Az útipoggyász olyan sérülése esetén, amely nem a késedelmes kiszolgáltatás következménye, adott esetben az (1) bekezdés szerinti kártérítést kell fizetni a 42. cikkben meghatározott kártérítésen felül.

(5)  Az (1) bekezdés szerinti, valamint a 41. és 42. cikkekben foglaltaknak megfelelő kártérítés együttes összege nem lehet magasabb, mint az a kártérítés, amelyet az útipoggyász teljes elveszése esetében kellene fizetni.

3. RÉSZ

Járművek

44. cikk

Kártérítés a késedelemért

(1)  Ha a berakodásnál a fuvarozó hibájából késés történt, vagy egy járművet késedelmesen szolgáltatnak ki és a jogosult bizonyítja, hogy ebből kára keletkezett, a fuvarozó a fuvardíj összegét meg nem haladó kártérítésre köteles.

(2)  Ha a berakodásnál a fuvarozó hibájából késés történt, és a jogosult emiatt felmondja a szállítási szerződést, a fuvardíjat vissza kell téríteni a számára. Ezenfelül, ha a jogosult bizonyítja, hogy kára származott a késedelemből, kártérítést követelhet, amelynek összege nem haladhatja meg a fuvardíjat.

45. cikk

Kártérítés elveszés esetén

Egy jármű részleges vagy teljes elveszése esetén a jogosultnak a bizonyított káráért járó kártérítést a jármű használati értéke alapján számítják ki. Az összeg nem haladhatja meg a 8000 elszámolási egységet. Az utánfutó – rakománnyal vagy anélkül – külön járműnek számít.

46. cikk

Felelősség más tárgyakra vonatkozóan

(1)  A jármű belsejében hagyott vagy a járműhöz rögzített tartókban (pl. csomagtartó, síléctartó) elhelyezett tárgyak vonatkozásában a fuvarozó csak a saját hibájából származó kárért felel. A fizetendő teljes kártérítés nem haladhatja meg az 1400 elszámolási egységet.

(2)  A jármű külső felületén elhelyezett tárgyak tekintetében, beleértve az (1) bekezdésben említett tartókat is, a fuvarozó csak akkor felelős, ha bizonyított, hogy a kár olyan cselekmény vagy mulasztás következménye, amelyet a fuvarozó követett el, akár ilyen kár előidézésének a szándékával, akár gondatlanságból, annak tudatában, hogy a kár bekövetkezhet.

47. cikk

Alkalmazandó jog

Jelen rész rendelkezéseinek figyelembevétele mellett az útipoggyásszal kapcsolatos felelősséget szabályzó 2. rész rendelkezései a járművekre is alkalmazandók.

IV. fejezet

Közös rendelkezések

48. cikk

A felelősség korlátozására vonatkozó jog kizárása

A jelen egységes szabályoknak, valamint a nemzeti jognak a felelősség korlátozására vonatkozó rendelkezései, amelyek a kártérítést adott összegre korlátozzák, nem alkalmazhatók, ha a kár bizonyíthatóan olyan cselekményből vagy mulasztásból származik, amelyet a fuvarozó követett el, akár ilyen kár előidézésének szándékával, akár gondatlanságból, annak tudatában, hogy a kár bekövetkezhet.

49. cikk

Átszámítás és kamat

(1)  Ha a kártérítés kiszámítása során külföldi pénznemben kifejezett összegeket kell átszámítani, az átszámítást a kártérítés fizetésének napján és helyén érvényes árfolyamon kell végezni.

(2)  A jogosult a kártérítési összeg után évi ötszázalékos kamatot követelhet az 55. cikk szerinti igény előterjesztésének napjától, vagy ha igényt nem terjesztettek elő, a jogi eljárás megindításának napjától.

(3)  Ugyanakkor, a 27. és 28. cikkek értelmében járó kártérítés esetén kamat csak attól a naptól számítandó, amelyen a kártérítés összegének a meghatározásánál figyelembe vett tények megtörténtek, ha ez a nap az igény előterjesztésének vagy a jogi eljárás megindításának napja után következett.

(4)  Az útipoggyászra vonatkozó kártérítés esetében kamat csak akkor jár, ha a kártérítés összege poggyászvevényenként meghaladja a 16 elszámolási egységet.

(5)  Útipoggyász esetén, ha a jogosult nem nyújtja be a fuvarozónak észszerű határidőn belül az igény végleges rendezéséhez szükséges dokumentumokat, nem jár kamat a határidő lejártától a dokumentumok benyújtásáig tartó időszakra.

50. cikk

Felelősség nukleáris baleset esetén

A fuvarozó mentesül az egységes szabályok alapján őt terhelő felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta, és ha ezért a kárért valamely államban a nukleáris energia terén fennálló felelősségre vonatkozó jogszabályok és előírások szerint a nukleáris berendezés üzemben tartója vagy az ennek helyébe lépő más személy a felelős.

51. cikk

A fuvarozó felelőssége más személyekért

A fuvarozó felelős alkalmazottaiért és más személyekért, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására igénybe veszi, ha ezek az alkalmazottak vagy más személyek a fuvarozó feladatainak a körében járnak el. A vasúti infrastruktúra üzembentartói olyan személyeknek tekintendők, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására a fuvarozó igénybe veszi.

52. cikk

Egyéb igények

(1)  A jelen egységes szabályok hatálya alá tartozó minden esetben a fuvarozóval szemben a felelősséggel kapcsolatos bármilyen eljárás csak a jelen egységes szabályok feltételei és korlátozásai szerint indítható.

(2)  Ugyanez érvényes azokra az eljárásokra is, amelyeket olyan alkalmazottakkal vagy személyekkel szemben indítanak, akikért a fuvarozó az 51. cikk értelmében felelős.

V. CÍM

AZ UTAS FELELŐSSÉGE

53. cikk

Különleges felelősségi elvek

Az utas felelős a fuvarozóval szemben minden olyan kárért:

a)  amely kötelezettségeinek be nem tartásából származik az alábbiak szerint:

1.  a 10., 14. és 20. cikk értelmében;

2.  az általános szállítási feltételekben a járműszállításra vonatkozó külön rendelkezések értelmében; vagy

3.  a veszélyes áruk nemzetközi fuvarozásáról szóló szabályzat (RID) értelmében; vagy

b)  amelyet az utas által magával vitt tárgyak vagy állatok okoznak, amelyek következményeit nem tudta megakadályozni, annak ellenére, hogy a lelkiismeretes utastól elvárható gondossággal járt el. Ez a rendelkezés nem érinti a fuvarozónak a 26. cikk és a 33. cikk (1) bekezdése szerinti felelősségét, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan körülmények okozták, amelyeket nem tudott elhárítani.

VI. CÍM

JOGOK GYAKORLÁSA

54. cikk

A részleges elveszés vagy sérülés megállapítása

(1)  Ha a fuvarozó a rábízott tárgy (útipoggyász vagy jármű) szállítása során annak részleges elveszését vagy sérülését fedezi fel vagy feltételezi, vagy a jogosult ezt állítja, a fuvarozó haladéktalanul köteles – lehetőleg a jogosult jelenlétében – jegyzőkönyvben rögzíteni a kár természete szerint a tárgy állapotát, és amennyire lehet lehetséges a kár terjedelmét, okát, valamint bekövetkezésének az idejét.

(2)  A jegyzőkönyv másolatát díjtalanul át kell adni a jogosultnak.

(3)  Ha a jogosult a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat nem fogadja el, követelheti, hogy az útipoggyászok és járművek állapotát, valamint a kár okát és összegét a szállítási szerződést megkötő felek által vagy a bíróság által kijelölt szakértő állapítsa meg. Az eljárásra annak az államnak a jogszabályai és előírásai az irányadók, ahol a megállapítás történik.

55. cikk

Igények

(1)  Az utasok halála és sérülése esetében a fuvarozó felelősségével kapcsolatos igényeket ahhoz a fuvarozóhoz kell írásban intézni, aki ellen eljárás indítható. Ha a szállítás egyetlen szerződés alapján történik, és végrehajtásában részfuvarozók vesznek részt, az igényt lehet intézni az első vagy az utolsó fuvarozóhoz vagy ahhoz, akinek székhelye, telephelye vagy irodája, amely a szerződést kötötte, az utas lakóhelye szerinti vagy állandó tartózkodási helye szerinti államban található.

(2)  A szállítási szerződésen alapuló egyéb igényeket írásban kell intézni az 56. cikk (2) és (3) bekezdésében megjelölt fuvarozóhoz.

(3)  Azokat a dokumentumokat, amelyeknek az igényhez való csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban – vagy ha a fuvarozó kéri, hiteles másolatban – kell benyújtani. Az igény rendezése után a fuvarozó követelheti a menetjegy, a poggyászvevény és a fuvarokmány átadását.

56. cikk

Peres eljárás alá vonható fuvarozók

(1)  A fuvarozónak az utasok halála és sérülése esetében fennálló felelőssége alapján peres eljárást csak a 26. cikk (5) bekezdése értelmében felelős fuvarozó ellen lehet indítani.

(2)  A (4) bekezdésben foglaltakat kivéve az utas a szerződésen alapuló egyéb peres eljárást kizárólag az első vagy az utolsó fuvarozó ellen indíthat, vagy az ellen a fuvarozó ellen, akinek tevékenysége során az eljárásra okot adó tény bekövetkezett.

(3)  Ha – részfuvarozók által teljesített szállítás esetében – az útipoggyász vagy a jármű kiszolgáltatására köteles fuvarozó – saját beleegyezésével – a poggyászvevényen vagy a fuvarokmányon fel van tüntetve, ellene akkor is kereset indítható a (2) bekezdés értelmében, ha az útipoggyászt vagy a járművet át sem vette.

(4)  A szállítási szerződés alapján fizetett valamely összeg visszatérítése iránti peres eljárás az ellen a fuvarozó ellen indítható, aki ezt az összeget beszedte, vagy az ellen a fuvarozó ellen, akinek a javára az összeget beszedték.

(5)  Peres eljárást a (2) és (4) bekezdésben megjelölt fuvarozókon kívül más fuvarozók ellen is lehet indítani, ha azt ugyanazon a szállítási szerződésen alapuló főkövetelés tárgyában folyó eljárás során viszontkereset vagy kifogás alakjában érvényesítik.

(6)  Amennyiben a jelen egységes szabályok a fuvarozásteljesítési segédekre is alkalmazandók, ellenük is indítható peres eljárás.

(7)  Ha a felperes több fuvarozó között választhat, választási joga megszűnik, mihelyt azok valamelyike ellen a peres eljárást megindította; ez irányadó akkor is, ha a felperes egy vagy több fuvarozó és fuvarozásteljesítési segéd között választhat.

58. cikk

Az utasok halála és sérülése esetében fennálló felelősséggel kapcsolatos kereseti jog elévülése

(1)  Az utasok halála vagy sérülése esetén a fuvarozót terhelő felelősségre alapított kereseti jogát a jogosult elveszíti, ha a kárról vagy a sérülésről történő tudomásszerzését követő tizenkét hónapon belül nem tesz bejelentést az utast érintő balesetről valamely olyan fuvarozónál, amelyhez az 55. cikk (1) bekezdése értelmében az igény benyújtható. Ha a jogosult a fuvarozónak a balesetet szóban jelenti be, a fuvarozó erről a szóbeli bejelentésről tanúsítványt köteles neki kiadni.

(2)  Mindazonáltal a kereseti jog nem szűnik meg, ha

a)  az (1) bekezdésben megadott határidőn belül a jogosult igényt nyújtott be az 55. cikk (1) bekezdésében megjelölt egyik fuvarozónál;

b)  a felelős fuvarozó az (1) bekezdésben megadott határidőn belül más úton tudomást szerzett az utast ért balesetről;

c)  ha a baleset bejelentése olyan körülmények folytán nem vagy nem kellő időben történt, amelyek a jogosultnak nem róhatók fel;

d)  ha a jogosult bizonyítja, hogy a baleset a fuvarozó hibájából következett be.

59. cikk

Poggyászszállításból eredő kereseti jog megszűnése

(1)  Az útipoggyásznak a jogosult részéről való átvétele megszünteti a szállítási szerződésből eredő minden kereseti jogot a fuvarozóval szemben a részleges elveszésért, a sérülésért vagy a késedelmes kiszolgáltatásért.

(2)  Nem szűnik meg azonban a kereseti jog:

a)  részleges elveszés vagy sérülés esetén, ha

1.  az elveszést vagy a sérülést az 54. cikknek megfelelően azt megelőzően állapították meg, hogy az útipoggyászt a jogosult átvette;

2.  kizárólag a fuvarozó hibájából maradt el az a megállapítás, amelynek az 54. cikk értelmében meg kellett volna történnie;

b)  külsőleg fel nem ismerhető olyan kárért, amelyet a jogosult csak az útipoggyász átvétele után állapított meg, ha a jogosult

1.  az 54. cikknek megfelelő megállapítást a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbb az útipoggyász átvételét követő három napon belül kérte; és

2.  ezenkívül bizonyítja, hogy a kár a fuvarozó általi átvétel és a kiszolgáltatás közötti időben keletkezett;

c)  ha késedelmes kiszolgáltatás esetében a jogosult huszonegy napon belül az 56. cikk (3) bekezdésében megjelölt fuvarozók valamelyike ellen érvényesíti a jogait;

d)  ha a jogosult bizonyítja, hogy a kárt a fuvarozó hibája okozta.

60. cikk

A kereseti jog elévülése

(1)  A fuvarozónak az utasok halála és sérülése tekintetében fennálló felelősségével kapcsolatos kereseti jog elévül:

a)  az utas vonatkozásában a baleset napjától számított három év elteltével;

b)  más jogosultak vonatkozásában az utas halálától számított három év alatt, legkésőbb azonban a baleset napjától számított öt év alatt.

(2)  A szállítási szerződésből eredő egyéb kereseti jogok egy év alatt évülnek el. Az elévülési idő azonban két év olyan kár megtérítésére irányuló kereseti jog esetében, amely akár a károkozás szándékával, akár gondatlanul, de a kár lehetséges bekövetkezésének a tudatában elkövetett cselekményre vagy mulasztásra vezethető vissza.

(3)  A (2) bekezdés szerinti elévülési idő a kereseti jogok tekintetében elkezdődik:

a)  a teljes elveszés miatti kártérítés esetén a 22. cikk (3) bekezdésében megállapított határidő lejártát követő tizennegyedik napon;

b)  a részleges elveszés, sérülés vagy késedelmes kiszolgáltatás miatti kártérítés esetén a kiszolgáltatás napján;

c)  az utasok szállítására vonatkozó minden más esetben a menetjegy érvényessége lejártának a napján.

Az elévülési idő kezdő napja az elévülési időbe nem számít bele.

(4)  […]

(5)  […]

(6)  Az elévülés szünetelésére és félbeszakadására egyébként a nemzeti jog irányadó.

VII. CÍM

FUVAROZÓK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK

61. cikk

A fuvardíj felosztása

(1)  Minden fuvarozó köteles az érdekelt fuvarozóknak azokból a fuvardíjakból, amelyeket beszedett vagy be kellett volna szednie, az őket megillető részt kifizetni. A kifizetés módját a fuvarozók egymás közt megállapodással rögzítik.

(2)  A 6. cikk (3) bekezdését, a 16. cikk (3) bekezdését és a 25. cikket a részfuvarozók közötti kapcsolatokra is alkalmazni kell.

62. cikk

Viszontkereseti jog

(1)  Azt a fuvarozót, aki a jelen egységes szabályok értelmében kártérítést fizetett, a következő rendelkezések figyelembevételével viszontkereseti jog illeti meg a szállításban részt vett fuvarozókkal szemben:

a)  az a fuvarozó, aki a kárt okozta, egyedül felelős azért;

b)  ha a kárt több fuvarozó okozta, mindegyik az általa okozott kárért felelős; ha ilyen megkülönböztetés nem lehetséges, a kártérítés a fuvarozók között a c) pont alapján oszlik meg;

c)  ha nem bizonyítható, hogy a kárt melyik fuvarozó okozta, a kártérítés a szállításban részt vett összes fuvarozó között oszlik meg, kivéve azokat, akik bizonyítják, hogy a kárt nem ők okozták; a felosztás a fuvardíjnak az egyes fuvarozókra eső részei arányában történik.

(2)  Bármely fuvarozó fizetésképtelensége esetében, az őt terhelő, de általa meg nem fizetett részlet a szállításban részt vett összes többi fuvarozó között a menetdíjnak az egyes fuvarozókra eső részei arányában oszlik meg.

63. cikk

Viszontkereseti eljárás

(1)  A 62. cikk szerinti viszontkereseti jogot gyakorló fuvarozó által teljesített kifizetés jogszerűségét az a fuvarozó, aki ellen a viszontkereseti jogot érvényesítik, nem vitathatja, ha a kártérítést bíróság állapította meg, és az utóbbi fuvarozónak, az eljárásról való szabályszerű értesítés útján lehetővé tették, hogy az eljárásba beavatkozzék. Az értesítés és a beavatkozás határidejét az alapeljárás bírósága állapítja meg.

(2)  Annak a fuvarozónak, aki viszontkereseti jogot gyakorol, ugyanabban az eljárásban kell érvényesítenie az igényeit minden fuvarozóval szemben, akivel nem egyezett meg; ellenkező esetben elveszíti a viszontkereseti jogát azokkal a fuvarozókkal szemben, akik ellen nem indított eljárást.

(3)  A bíróságnak ugyanabban az ítéletben kell határoznia az elé terjesztett valamennyi viszontkereseti igény tekintetében.

(4)  Az a fuvarozó, aki viszontkereseti jogát érvényesíteni kívánja, annak a tagállamnak a bíróságához fordulhat, amelynek területén a fuvarban résztvevő fuvarozók valamelyikének székhelye, telephelye vagy a szerződést megkötő iroda található.

(5)  Ha az eljárást több fuvarozó ellen kell indítani, a felperes fuvarozó jogosult a (4) bekezdés alapján illetékes bíróságok közül kiválasztani azt a bíróságot, amely előtt az eljárást megindítja.

(6)  A viszontkereseti eljárás nem kapcsolódhat össze a jogosult által a szállítási szerződés alapján kártérítésért indított eljárással.

64. cikk

Megállapodások a viszontkereset tárgyában

A fuvarozók a 61. és 62. cikktől eltérő megállapodásokat köthetnek.

II. MELLÉKLET

A VASÚTTÁRSASÁGOK ÉS MENETJEGY-ÉRTÉKESÍTŐK ÁLTAL BIZTOSÍTANDÓ MINIMÁLIS INFORMÁCIÓK

I. rész: Az utazást megelőző tájékoztatás

–  A szerződésre alkalmazandó általános feltételek

–  A leggyorsabb utazás menetrendje és feltételei

–  A rendelkezésre álló, köztük a legolcsóbb díjak menetrendje és feltételei [Mód. 125]

–  A fogyatékosságal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket segítő eszközök hozzáférhetősége, hozzáférési feltételei és elérhetősége a vonaton az XXX irányelvben meghatározott hozzáférési követelményekkel összhangban

–  Hozzáférési feltételek szabályok kerékpárok számára [Mód. 126]

–  Az ülőhelyek elérhetősége valamennyi alkalmazandó viteldíj tekintetében a dohányzó- nem dohányzó részen (és nem adott esetben a dohányzó részen), az első- és másodosztályon, valamint a fekvőhelyek és a hálókocsik elérhetősége [Mód. 127]

–  A szolgáltatásokat várhatóan megzavaró vagy késleltető események Üzemzavarok és késések (tervezett és valós idejű) [Mód. 128]

–  A vonaton igénybe vehető szolgáltatások elérhetősége, ideértve a wifit és a mosdókat [Mód. 129]

–  Az elveszett poggyász visszaigénylésére vonatkozó eljárások

–  A panaszok benyújtására vonatkozó eljárások.

II. rész: Információk az utazás során

–  A vonaton igénybe vehető szolgáltatások, ideértve a wifit [Mód. 130]

–  Következő állomás

–  Késések Üzemzavarok és késések (tervezett és valós idejű) [Mód. 131]

–  Fő összeköttetések

–  Biztonsági és üzembiztonsági kérdések.

III. MELLÉKLET

MINIMÁLIS SZOLGÁLTATÁSMINŐSÉGI ELŐÍRÁSOK

I.  A vasúttársaságokra vonatkozó követelmények

A vasúttársaságoknak a honlapjukon minden év június 30-áig közzé kell tenniük az előző üzleti évre vonatkozó szolgáltatásminőségi jelentést, és azt el kell juttatniuk a nemzeti végrehajtási szervnek és – a honlapján való közzététel céljából – az Európai Unió Vasúti Ügynökségének (ERA). A vasúttársaságoknak e jelentést az adott tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein) kell közzétenniük, és amennyiben lehetséges, az Unió más nyelvein is, többek között egy angol nyelvű összefoglaló formájában.

A szolgáltatásminőségi jelentésekben legalább az alábbi információknak kell szerepelniük:

1)  A szolgáltatások pontossága és a szolgáltatás zavarainak kezelésére vonatkozóan a vasúttársaságok által alkalmazott általános elvek

a)  késések

i.  az összesített átlagos késés szolgáltatási kategóriánként (nemzetközi, belföldi távolsági, regionális és városi/elővárosi), százalékban kifejezve;

ii.  a késve indult járatok százalékos aránya;

iii.  a késve érkezett járatok százalékos aránya:

–  a 60 percnél rövidebb késések aránya;

–  a 60–119 91–120 perc közötti késések aránya; [Mód. 132]

–  a 120 perces vagy annál hosszabb késések aránya;

b)  járattörlések

a járattörlések százalékos aránya szolgáltatási kategóriánként (nemzetközi, belföldi távolsági, regionális és városi/elővárosi);

c)  a rendelet alkalmazása a késések és járattörlések tekintetében:

i.  az ellátásban vagy segítségben részesített utasok száma;

ii.  az ellátás-, illetve segítségnyújtás költsége;

iii.  a kártérítésben részesült utasok száma;

iv.  a kártérítés költsége;

2)  Az utasok elégedettségének felmérése

A jelentésben legalább az alábbi kategóriáknak kell szerepelniük:

i.  a vonatok pontossága;

ii.  a késés esetén az utasoknak nyújtott tájékoztatás;

iii.  a vonatokon nyújtott tájékoztatás pontossága és rendelkezésre állása;

iv.  a karbantartás minősége/a vonatok állapota;

v.  a biztonság szintje a vonatokon;

vi.  a vonatok belsejének tisztasága;

vii.  hasznos információk nyújtása az utazás során, ideértve a wifivel és a vonaton igénybe vehető egyéb szolgáltatásokkal kapcsolatos információkat; [Mód. 133]

viii.  megfelelő színvonalú mosdók rendelkezésre állása valamennyi vonaton,

ix.  megfelelő tisztaságú és jól karbantartott állomások;

x.  a vonatok és a vonatokon lévő szolgáltatások (többek között a mosdók) akadálymentessége;

xi.  a vonaton utazó, fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyekkel történt események száma és a számukra a 24. cikkben foglaltak szerint ténylegesen nyújtott segítség minősége, függetlenül attól, hogy az érintett személy a segítségnyújtás iránti igényéről előzetesen értesítette-e a vasúttársaságot.

3)  Panaszkezelés

i.  panaszok száma és következménye;

ii.  panasztípusok;

iii.  a feldolgozott panaszok száma,

iv.  átlagos válaszidő;

v.  javítási lehetőségek, megtett intézkedések.

4)  A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére nyújtott segítség

a segítségnyújtási esetek száma szolgáltatási kategóriánként (nemzetközi, belföldi távolsági, regionális és városi/elővárosi).

5)  A szolgáltatás zavarai

a vészhelyzeti tervek, válságkezelési tervek megléte és rövid leírása.

II.  Az állomásüzemeltetőkre és az infrastruktúra-működtetőkre vonatkozó követelmények

A szolgáltatásminőségi jelentésekben legalább az alábbi információknak kell szerepelniük:

1)  Információk és menetjegyek

i.  az információkérések kezelésére szolgáló eljárás az államosokon;

ii.  a vonatok menetrendjére, az árakra és a peronokra vonatkozó információnyújtás eljárása és módja; az információk minősége;

iii.  a rendelet szerinti jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos információk és a nemzeti végrehajtó testületek elérhetőségének feltüntetése;

iv.  jegyvásárlási lehetőségek;

v.  információnyújtás és jegyértékesítés céljára rendelkezésre álló személyzet az állomáson;

vi.  tájékoztatás nyújtása a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek számára;

2)  A szolgáltatás zavarainak kezelésére vonatkozó általános elvek

i.  az ellátásban vagy segítségben részesített utasok száma;

ii.  az ellátás-, illetve segítségnyújtás költsége;

3)  Az állomáson lévő létesítmények (mosdók stb.) tisztaságának biztosítására szolgáló intézkedések leírása

i.  a takarítás gyakorisága;

ii.  mosdók rendelkezésre állása;

4)  Az utasok elégedettségének felmérése

A jelentésben legalább az alábbi kategóriáknak kell szerepelniük:

i.  a késés esetén az utasoknak nyújtott tájékoztatás;

ii.  a vonatok érkezési és indulási idejére/peronokra vonatkozó tájékoztatás pontossága és rendelkezésre állása;

iii.  a biztonság szintje az állomásokon;

iv.  az állomásokon az információkérések megválaszolásához szükséges idő;

v.  megfelelő színvonalú (akadálymentes) mosdók rendelkezésre állása az állomáson;

vi.  az állomások tisztasága és karbantartása;

vii.  az állomás és az ott található létesítmények akadálymentessége, ideértve a lépcsőmentes hozzáférést, a mozgólépcsőket, a felvonókat és a poggyászrámpákat; [Mód. 134]

viii.  a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyekkel az állomáson történt események száma és a számukra nyújtott szolgáltatás minősége.

IV. MELLÉKLET

PANASZKEZELÉS A NEMZETI VÉGREHAJTÓ TESTÜLETEKNÉL

Az olyan összetett esetekben, amikor több panasz került benyújtásra, több üzemeltető érintett, nemzetközi utazásról van szó, vagy olyan baleset történt, amely az érintett társaság engedélyét kiadótól eltérő tagállam területén következett be, és különösen akkor, ha nem egyértelmű, hogy melyik nemzeti végrehajtó testület illetékes, illetve ha ez elősegítené vagy felgyorsítaná a panasz megoldását, a nemzeti végrehajtó testületeknek közösen egy „vezető” testületet kell kijelölniük, amely az utasokkal való kapcsolattartás során egyedüli kapcsolattartóként jár el. Az összes érintett nemzeti végrehajtó testületnek együtt kell működnie a panasz megoldása érdekében (ez magában foglalja az információátadást, a dokumentumok fordításához nyújtott segítséget és a balesetek körülményeivel kapcsolatos tájékoztatást). Az utasokat tájékoztatni kell arról, hogy melyik testület jár el „vezető” testületként. Ezenfelül a nemzeti végrehajtó testületeknek minden esetben biztosítaniuk kell az (EU) 2017/2394 rendeletnek való megfelelést. [Mód. 135]

V. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

(1) HL C 197., 2018.6.8., 66. o. (2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o. (3) HL C 197., 2018.6.8., 66. o. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (HL L 315., 2007.12.3., 14. o.). (5) A Bizottság 454/2011/EU rendelete (2011. május 5.) a transzeurópai vasúti rendszer személyszállítási szolgáltatások telematikai alkalmazásai alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásról (HL L 123., 2011.5.12., 11. o.). (6) A Bizottság 1300/2014/EU rendelete (2014. november 18.) az uniós vasúti rendszernek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek általi hozzáférhetőségével kapcsolatos átjárhatósági műszaki előírásokról (HL L 356., 2014.12.12., 110. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 524/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 165., 2013.6.18., 1. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (12) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (13) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/34/EU irányelve (2012. november 21.) az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (HL L 343., 2012.12.14., 32. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 326., 2015.12.11., 1. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) XXX irányelve (...) a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L X, X.X.XXXX, X. o.). (17) Az Európai Parlament és a Tanács 1370/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2007.12.3., 1. o.). (18) A Bizottság (EU) 2017/1926 felhatalmazáson alapuló rendelete (2017. május 31.) a 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az EU egészére kiterjedő multimodális utazási információs szolgáltatások nyújtása tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 272., 2017.10.21., 1. o.).

Az Európai Parlament 2018. november 15-én elfogadott módosításai a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (átdolgozás) (COM(2018)0144 – C8-0124/2018 – 2018/0070(COD))(1)

P8_TA(2018)0463 A8-0336/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)  Az Egyezmény rendelkezéseinek uniós szintű végrehajtása során összhangot kell biztosítani a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló, az Unió által 2002. december 19-én jóváhagyott Rotterdami Egyezmény17, valamint a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló, az Unió által 1993. február 1-jén jóváhagyott Bázeli Egyezmény rendelkezéseivel18. Hasonlóképp összhangot kell biztosítani az Egyesült Nemzetek keretén belül a vegyi anyagok kezeléséről szóló első nemzetközi konferencia alkalmával Dubaiban 2006. február 6-án elfogadott, a Vegyi Anyagok Nemzetközi Kezelésének Stratégiai Megközelítése (Strategic Approach to International Chemicals Management, SAICM) végrehajtásában és további fejlesztésében való részvétel során. (5)  Az Egyezmény rendelkezéseinek uniós szintű végrehajtása során összhangot kell biztosítani a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló, az Unió által 2002. december 19-én jóváhagyott Rotterdami Egyezmény17; a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló, az Unió által 1993. február 1-jén jóváhagyott Bázeli Egyezmény18; és a higanyról szóló, az Unió által 2017. május 11-én elfogadott Minamata Egyezmény18a rendelkezéseivel. Hasonlóképp összhangot kell biztosítani az Egyesült Nemzetek keretén belül a vegyi anyagok kezeléséről szóló első nemzetközi konferencia alkalmával Dubaiban 2006. február 6-án elfogadott, a Vegyi Anyagok Nemzetközi Kezelésének Stratégiai Megközelítése (Strategic Approach to International Chemicals Management, SAICM) végrehajtásában és további fejlesztésében való részvétel során. _________________ _________________ 17 HL L 63., 2003.3.6, 29. o. 17 HL L 63., 2003.3.6., 29. o. 18 HL L 39., 1993.2.16, 3. o. 18 HL L 39., 1993.2.16., 3. o. 18a HL L 142., 2017.6.2., 4. o. Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés (10)  A POP-ok nem felhasználható vagy gondatlanul kezelt készletei súlyosan veszélyeztethetik a környezetet és az emberi egészséget, például a talaj és a felszín alatti víz szennyezése révén. Ezért tehát helyénvaló e készletek kezelésére vonatkozóan szigorúbb, az Egyezményben meghatározottakon túlmutató szabályokat elfogadni. A betiltott anyagok készleteit hulladékként kell kezelni, ugyanakkor be kell jelenteni a hatóságoknak és megfelelően ellenőrizni kell azon anyagok készleteit, amelyek gyártása és felhasználása még megengedett. Különösen a betiltott POP-okól álló vagy azokat tartalmazó meglévő készleteket kell mielőbb hulladékként kezelni. (10)  A POP-ok nem felhasználható vagy gondatlanul kezelt készletei súlyosan veszélyeztethetik a környezetet és az emberi egészséget, például a talaj és a felszín alatti víz szennyezése révén. Ezért tehát helyénvaló e készletek kezelésére vonatkozóan szigorúbb, az Egyezményben meghatározottakon túlmutató szabályokat elfogadni. A betiltott anyagok készleteit hulladékként kell kezelni, ugyanakkor be kell jelenteni a hatóságoknak és megfelelően ellenőrizni kell azon anyagok készleteit, amelyek gyártása és felhasználása még megengedett. Különösen a betiltott POP-okól álló vagy azokat tartalmazó meglévő készleteket kell mielőbb hulladékként kezelni. Ha a jövőben más anyagokat is betiltanak, azok készleteit késedelem nélkül termékként hasznavehetetlenné kell tenni, és nem szabad új készleteket felhalmozni. Tekintettel egyes tagállamok sajátos problémáira, a meglévő uniós pénzügyi eszközök révén megfelelő pénzügyi és műszaki segítséget kell nyújtani. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  A Jegyzőkönyvvel és az Egyezménnyel összhangban mielőbb azonosítani és a teljes kiküszöbölést célozva csökkenteni kell az ipari folyamatok nem kívánt melléktermékeként keletkező POP-kibocsátást . Az összes forrást és intézkedést – beleértve a létező uniós jogszabályok alapján biztosítottakat is – magukban foglaló megfelelő nemzeti cselekvési terveket kell végrehajtani és továbbfejleszteni az ilyen kibocsátások folyamatos és költséghatékony csökkentése érdekében. E célból megfelelő eszközöket kell kialakítani az Egyezmény keretén belül. (11)  A Jegyzőkönyvvel és az Egyezménnyel összhangban mielőbb azonosítani és a teljes kiküszöbölést célozva csökkenteni kell az ipari folyamatok nem kívánt melléktermékeként keletkező POP-kibocsátást . Az összes forrást és intézkedést – beleértve a létező uniós jogszabályok alapján biztosítottakat is – magukban foglaló megfelelő nemzeti cselekvési terveket a lehető leghamarabb végre kell hajtani és tovább kell fejleszteni az ilyen kibocsátások folyamatos és költséghatékony csökkentése érdekében. E célból megfelelő eszközöket kell kialakítani az Egyezmény keretén belül. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés (15)  E rendelet műszaki és adminisztratív vonatkozásainak hatékony koordinálását és kezelését uniós szinten kell biztosítani. Az 1907/2006/EK rendelettel létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) rendelkezik a vegyi anyagokra és a vegyi anyagokkal kapcsolatos nemzetközi megállapodásokra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásához szükséges hatáskörrel és gyakorlattal. Ezért a tagállamoknak és az Ügynökségnek kell ellátniuk az e rendelet végrehajtásának adminisztratív, műszaki és tudományos vetületeivel és az információcserével kapcsolatos feladatokat. Az Ügynökség feladatkörébe kell sorolni többek között a műszaki dokumentációk előkészítését és megvizsgálását, ideértve az érdekeltekkel folytatott konzultációkat is, valamint azon vélemények kialakítását, amelyek alapján a Bizottság mérlegelheti egy anyagnak, mint POP-nak az Egyezménybe vagy a Jegyzőkönyvbe való felvételére irányuló javaslat előterjesztését. Ezen túlmenően a Bizottságnak, a tagállamoknak és az Ügynökségnek együtt kell működniük az Unió Egyezményből fakadó nemzetközi kötelezettségeinek hatékony végrehajtása érdekében. (15)  E rendelet műszaki és adminisztratív vonatkozásainak hatékony koordinálását és kezelését uniós szinten kell biztosítani. Az 1907/2006/EK rendelettel létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) rendelkezik a vegyi anyagokra és a vegyi anyagokkal kapcsolatos nemzetközi megállapodásokra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásához szükséges hatáskörrel és gyakorlattal. Ezért a tagállamoknak és az Ügynökségnek kell ellátniuk az e rendelet végrehajtásának adminisztratív, műszaki és tudományos vetületeivel és az információcserével kapcsolatos feladatokat. Fontos, hogy az Ügynökség feladatköre kiterjedjen a műszaki dokumentációk előkészítésére és megvizsgálására, ideértve az érdekeltekkel folytatott konzultációkat is, valamint azon vélemények kialakítására, amelyek alapján a Bizottság mérlegelheti egy anyagnak mint POP-nak az Egyezménybe vagy a Jegyzőkönyvbe való felvételére irányuló javaslat előterjesztését. Ezen túlmenően a Bizottságnak, a tagállamoknak és az Ügynökségnek együtt kell működniük az Unió Egyezményből fakadó nemzetközi kötelezettségeinek hatékony végrehajtása érdekében. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  Az Egyezmény úgy rendelkezik, hogy az Egyezmény alapján fennálló kötelezettségeinek végrehajtására az abban részes minden fél köteles tervet készíteni és törekedni annak megfelelő végrehajtására . A tagállamoknak intézkedési terveik elkészítése , végrehajtása és naprakésszé tétele során lehetőséget kell biztosítaniuk a nyilvánosság részvételére. Mivel e tekintetben az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek, az intézkedési terveket mind nemzeti, mind uniós szinten el kell készíteni. A Bizottság, az Ügynökség és a tagállamok hatóságai közötti együttműködést és információcserét elő kell mozdítani. (16)  Az Egyezmény úgy rendelkezik, hogy az Egyezmény alapján fennálló kötelezettségeinek végrehajtására az abban részes minden fél köteles tervet készíteni és törekedni annak megfelelő végrehajtására, és a lehető leghamarabb el kell azt küldenie a Részes Felek Konferenciájának, legkésőbb ... [e rendelet hatálybalépése után két évvel]. A tagállamoknak intézkedési terveik elkészítése , végrehajtása és naprakésszé tétele során lehetőséget kell biztosítaniuk a nyilvánosság részvételére. Mivel e tekintetben az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek, az intézkedési terveket mind nemzeti, mind uniós szinten el kell készíteni. A Bizottság, az Ügynökség és a tagállamok hatóságai közötti együttműködést és információcserét elő kell mozdítani. Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés (17)  Az e rendelet I. vagy II. mellékletének A. részében felsorolt anyagok gyártását és felhasználását csak zárt rendszerben, telephelyen belül feldolgozott intermedierként szabad engedélyezni, amennyiben a mellékletbe erre vonatkozó megjegyzést foglaltak, és a gyártó megerősíti az érintett tagállam felé, hogy az anyag gyártása és felhasználása szigorúan korlátozott körülmények között történik. (17)  Az e rendelet I. vagy II. mellékletének A. részében felsorolt anyagok gyártását és felhasználását csak zárt rendszerben, telephelyen belül feldolgozott intermedierként szabad engedélyezni, amennyiben a mellékletbe erre vonatkozó megjegyzést foglaltak, és a gyártó megerősíti az érintett tagállam felé, hogy az anyag gyártása és felhasználása szigorúan korlátozott körülmények között történik, illetve amennyiben ez nem jelent jelentős kockázatot a környezetre vagy az emberi egészségre nézve, és ha nem állnak rendelkezésre műszakilag megvalósítható alternatívák. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés (18)  Az Egyezménynek és a Jegyzőkönyvnek megfelelően az azokban részes többi részes felet is el kell látni a POP-okra vonatkozó információkkal. Az említett Megállapodásokat alá nem író harmadik országokkal történő információcserét szintén elő kell mozdítani. (18)  Az Egyezménynek és a Jegyzőkönyvnek megfelelően az azokban részes többi részes felet is el kell látni a POP-okra vonatkozó információkkal. Az említett Megállapodásokat alá nem író harmadik országokkal történő információcserét szintén elő kell mozdítani. Hasonlóképpen, az egyezmény előírja, hogy mindegyik félnek törekednie kell a megfelelő stratégiák kidolgozására, amelyek révén azonosíthatóak a POP-ok által szennyezett területek, és a 2020-ig szóló hetedik uniós környezetvédelmi cselekvési program kötelezi az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek intenzívebb erőfeszítéseket a szennyezett területek helyreállítása érdekében. Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés (19)  Mivel – különösen a fejlődő országokban – gyakran hiányzik a lakossági tudatosság a POP-ok által a jelen és a jövő generációk egészségére, valamint a környezetre jelentett veszélyekkel kapcsolatban, széles körű tájékoztatásra van szükség az elővigyázatosság növeléséhez, továbbá a korlátozások és tiltások mögötti érvek lakosság általi jobb megérttetéséhez . Az Egyezménnyel összhangban megfelelő módon ösztönözni és segíteni kell az ezen anyagokkal kapcsolatos lakossági tudatosságot fokozó programokat – főleg a legveszélyeztetettebb csoportok számára –, valamint a dolgozók, tudósok, oktatók, műszaki szakemberek és vezetők képzését. (19)  Mivel – különösen a fejlődő országokban – gyakran hiányzik a lakossági tudatosság a POP-ok által a jelen és a jövő generációk egészségére, valamint a környezetre jelentett veszélyekkel kapcsolatban, széles körű tájékoztatásra van szükség az elővigyázatosság növeléséhez, továbbá a korlátozások és tiltások mögötti érvek lakosság általi jobb megérttetéséhez . Az Egyezménnyel összhangban megfelelő módon ösztönözni és segíteni kell az ezen anyagokkal, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásukkal kapcsolatos lakossági tudatosságot fokozó programokat – főleg a legveszélyeztetettebb csoportok számára –, valamint a dolgozók, tudósok, oktatók, műszaki szakemberek és vezetők képzését. Az Uniónak biztosítania kell az információhoz való hozzáférést és a nyilvánosság részvételét, végrehajtva a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ-EGB egyezményt1a (aarhusi egyezmény), amelyet az Unió 2005. február 17-én fogadott el. _________________ 1a HL L 124., 2005.5.17., 1. o. Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – j pont j)  „zárt rendszerben telephelyen belül feldolgozott intermedier”: kémiai feldolgozás céljára gyártott és annak során felhasznált anyag, amelyet egy vagy több másik anyaggá alakítanak át, és mind gyártása, mind egy vagy több másik anyaggá való átalakítása ugyanazon a helyszínen, szigorúan korlátozott körülmények között történik, vagyis az anyagot technikai eszközökkel teljes életciklusa alatt elzárják a környezettől. j)  „zárt rendszerben telephelyen belül feldolgozott intermedier”: kémiai feldolgozás céljára gyártott és annak során felhasznált anyag, amelyet egy másik anyaggá (a továbbiakban: szintézis) alakítanak át, és mind gyártása, mind egy vagy több másik anyaggá való átalakítása szintézisben történik ugyanazon a helyszínen, többek között egy vagy több jogi személy által működtetett helyszínen, szigorúan ellenőrzött körülmények között történik, vagyis az anyagot technikai eszközökkel teljes életciklusa alatt elzárják a környezettől. Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés – b pont b)  a gyártó bizonyítja, hogy a gyártási folyamat során az anyagot egy vagy több olyan más anyaggá alakítják át, amely nem rendelkezik a POP-ok tulajdonságaival; b)  a gyártó bizonyítja, hogy a gyártási folyamat során az anyagot egy vagy több olyan más anyaggá alakítják át, amely nem rendelkezik a POP-ok tulajdonságaival, hogy a zárt rendszernek az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendeletével1a összhangban végzett kiértékelése alapján nem várható, hogy az előállítás és a használat során akár az ember, akár a környezet jelentős mennyiségű anyagnak lesz kitéve, és hogy nincs műszakilag megvalósítható alternatívája a rendelet I. mellékletének A. részében vagy II. mellékletének A. részében szereplő anyag használatának. _________________ 1a Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.). Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 5 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés A tulajdonos a készletet biztonságos, hatékony és környezetkímélő módon kezeli. A tulajdonos a készletet biztonságos, hatékony és környezetkímélő módon kezeli, adott esetben az Európai Parlament és a Tanács 2012/18/EU irányelvében1a meghatározott határértékeknek és követelményeknek, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelvének1b megfelelően. _________________ 1a Az Európai Parlament és a Tanács 2012/18/EU irányelve (2012. július 4.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről (HL L 197., 2012.7.24., 1. o.). 1b Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.). Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 5 cikk – 3 a bekezdés (új) (3a)   A jelen cikkben említett adatokat a 2150/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet1a szerinti kódok használatával kell megadni. _________________ 1b Az Európai Parlament és a Tanács 2150/2002/EK rendelete (2002. november 25.) a hulladékra vonatkozó statisztikákról (HL L 332., 2002.12.9., 1. o.). Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés (3)  A tagállamok a III. mellékletben felsorolt vegyi anyagok kibocsátásával járó folyamatokat alkalmazó új létesítmények építésére vagy meglévő létesítmények jelentős módosítására vonatkozó kérelmek mérlegelésekor , a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv sérelme nélkül előnyben részesítik a hasonlóan hasznos, de a III. mellékletben felsorolt anyagok keletkezésével és kibocsátásával nem járó alternatív folyamatokat, technikákat vagy gyakorlatokat30. (3)  A tagállamok a III. mellékletben felsorolt vegyi anyagok kibocsátásával járó folyamatokat alkalmazó új létesítmények építésére vagy meglévő létesítmények jelentős módosítására vonatkozó kérelmek mérlegelésekor , a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv30 sérelme nélkül előnyben részesítik a hasonlóan hasznos, de a III. mellékletben felsorolt anyagok keletkezésével és kibocsátásával nem járó alternatív folyamatokat, technikákat vagy gyakorlatokat29a. _________________ _________________ 29a A POP-okról szóló Stockholmi Egyezmény (2008). Útmutatás az elérhető legjobb technikákhoz és ideiglenes útmutató a POP-okról szóló Stockholmi Egyezmény 5. cikke és C melléklete szempontjából releváns bevált környezetvédelmi gyakorlatokhoz. Genf, a POP-okról szóló Stockholmi Egyezmény titkársága. http://www.pops.int/Implementation/BATandBEP/BATBEPGuidelinesArticle5/tabid/187/Default.aspx 30 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.). 30 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.). Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 6 bekezdés (6)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján adott esetben további intézkedéseket fogadhat el e cikk végrehajtásával kapcsolatban, figyelembe véve a műszaki fejlődést, a vonatkozó nemzetközi iránymutatásokat és határozatokat, valamint a tagállam vagy a tagállam által a (4) bekezdéssel és az V. melléklettel összhangban kijelölt illetékes hatóság által kiadott engedélyeket. A Bizottság meghatározhatja például a (4) bekezdés b) pontjának iii. alpontjával összhangban történő tagállami tájékoztatás tartalmát . Ezekről az intézkedésekről a 20. cikk (2) bekezdésében megállapított tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell határozni. (6)  A Bizottság adott esetben a (4) bekezdés b) pontjának iii. alpontjával összhangban történő tagállami tájékoztatás formátumát meghatározó végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, figyelembe véve a műszaki fejlődést, a vonatkozó nemzetközi iránymutatásokat és határozatokat, valamint a tagállam vagy a tagállam által a (4) bekezdéssel és az V. melléklettel összhangban kijelölt illetékes hatóság által kiadott engedélyeket. E végrehajtási jogi aktusokat a 20. cikk (2) bekezdésében megállapított tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – c pont c)  kérésre műszaki és tudományos támogatást és adatokat nyújt a Bizottságnak az Egyezménybe vagy a Jegyzőkönyvbe való felvétel kritériumainak potenciálisan megfelelő anyagokkal kapcsolatban; c)  kérésre szilárd műszaki és tudományos támogatást és adatokat nyújt a Bizottságnak az Egyezménybe vagy a Jegyzőkönyvbe való felvétel kritériumainak potenciálisan megfelelő anyagokkal kapcsolatban, beleértve új POP-ok előállításának és használatának megakadályozását, valamint a jelenleg használatban lévő növényvédő szerek vagy ipari vegyszerek kiértékelését; Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – f pont f)  összeállítja, nyilvántartja, feldolgozza, és a Bizottság, valamint a tagállamok illetékes hatóságai számára elérhetővé teszi a 4. cikk (2) és (3) bekezdése, a 7. cikk (4) bekezdése b) pontjának iii. alpontja, a 9. cikk (2) bekezdése és a 13. cikk (1) bekezdése értelmében kapott vagy rendelkezésre álló összes információt. Az Ügynökség közzéteszi a nem bizalmas jellegű információkat a honlapján, és elősegíti azok megosztását megfelelő, például a 13. cikk (2) bekezdésében említett platformokon keresztül; f)  összeállítja, nyilvántartja, feldolgozza, és a Bizottság, valamint a tagállamok illetékes hatóságai számára elérhetővé teszi a 4. cikk (2) és (3,3) bekezdése, az 5. cikk, a 7. cikk (4) bekezdése b) pontjának iii. alpontja, a 9. cikk (2) bekezdése és a 13. cikk (1) bekezdése értelmében kapott vagy rendelkezésre álló összes információt. Az Ügynökség közzéteszi a nem bizalmas jellegű információkat a honlapján, és elősegíti azok megosztását megfelelő, például a 13. cikk (2) bekezdésében említett platformokon keresztül; Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  Az Ügynökség … [az e rendelet hatálybalépését követő egy év]-ig megkezdi a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett segítség, valamint műszaki és tudományos iránymutatás nyújtását. Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 11 cikk – 2 a bekezdés (új) (2a)   A Bizottság információcserét szervez a tagállamokkal a POP-okkal szennyezett területek beazonosításával és értékelésével kapcsolatosan tett nemzeti szintű intézkedésekről, és az ilyen szennyezés emberi egészségre és a környezetre gyakorolt súlyos kockázatainak kezeléséről. Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 11 cikk – 3 bekezdés (3)  A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv32 sérelme nélkül az (1) és a (2) bekezdésben említett információk nem minősülnek bizalmas jellegűnek. A Bizottság , az Ügynökség és a valamely harmadik országgal információcserét végző tagállamok az uniós jognak megfelelően védik a bizalmas információt. (3)  A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv32 sérelme nélkül az emberek egészségére és biztonságára, valamint a környezetre vonatkozó információk nem minősülnek bizalmas jellegűnek. A Bizottság , az Ügynökség és a valamely harmadik országgal egyéb információcserét végző tagállamok az uniós jognak megfelelően védik a bizalmas információt. _________________ _________________ 32 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.). 32 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.). Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új) Az Uniónak a végrehajtás nyomon követése során biztosítania kell az információkhoz való hozzáférést és a nyilvánosság részvételét. Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 5 bekezdés (5)  A Bizottság végrehajtási jogai aktusokat fogadhat el az (1) bekezdés értelmében megadandó minimális információk pontosabb meghatározása érdekében, ideértve az (1) bekezdés f) pontjában említett mutatók, térképek és tagállami áttekintések meghatározását is. E végrehajtási jogi aktusokat a 20. cikk (2) bekezdésében megállapított tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. (5)  A Bizottság a tájékoztatás formáját meghatározó végrehajtási jogai aktusokat fogadhat el az (1) bekezdés értelmében megadandó minimális információk pontosabb meghatározása érdekében, ideértve az (1) bekezdés f) pontjában említett mutatók, térképek és tagállami áttekintések meghatározását is. E végrehajtási jogi aktusokat a 20. cikk (2) bekezdésében megállapított tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 18 cikk – 2 bekezdés (2)  A Bizottságnak a 4. cikk (3) bekezdésében, a 7. cikk (5) bekezdésében és a 15. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása […]-tól/-től kezdve határozatlan időre szól. (2)  A Bizottságnak a 4. cikk (3) bekezdésében, a 7. cikk (5) bekezdésében és a 15. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ... [e rendelet hatálybalépésének napja]-tól/-től kezdve ötéves időtartamra szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt. Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 20 cikk – 1 bekezdés (1)  Az e rendelet hatálya alá tartozó összes kérdésben a Bizottságot az 1907/2006/EK rendelet 133. cikke értelmében létrehozott bizottság segíti. (1)   A Bizottságot a következő bizottságok segítik: a)  az 1907/2006/EK rendelet 133. cikke értelmében létrehozott bizottság, a 13. cikk (5) bekezdésében említett ügyek megvalósítása tekintetében, kivéve amikor olyan végrehajtási jogi aktusokra vonatkozik, amelyek a 13. cikk (1) bekezdése a) pontjában (a 7. cikk alkalmazása tekintetében) említett, illetve a 13. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett, az 5. cikk (2) bekezdése, valamint a 7. cikk (4) bekezdése b) pontjának iii. alpontja értelmében kapott információk formátumát határozzák meg; valamint b)  a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1a 39. cikke értelmében létrehozott bizottság, a 7. cikk (6) bekezdésében és a 13. cikk (5) bekezdésében említett ügyek megvalósítása tekintetében, kivéve amikor olyan végrehajtási jogi aktusokra vonatkozik, amelyek a 13. cikk (1) bekezdése a) pontjában (a 7. cikk alkalmazása tekintetében) említett, illetve a 13. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett, az 5. cikk (2) bekezdése, valamint a 7. cikk (4) bekezdése b) pontjának iii. alpontja értelmében kapott információk formátumát határozzák meg. _________________ 1a Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.). Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat I melléklet – A rész – táblázat – 17 sor A Bizottság által javasolt szöveg Poliklórozott bifenilek (PCB) 1336-36-3 és egyéb 215-648-1 és egyéb A 96/59/EK irányelv sérelme nélkül e rendelet hatálybalépésének időpontjában a már használatban lévő árucikkek használata engedélyezett.       A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2025. december 31-ig azonosítják és kivonják a 0,005 %-nál magasabb PCB-tartalmú vagy 0,05 dm3-t meghaladó térfogatú berendezéseket (pl. transzformátorok, kondenzátorok vagy cseppfolyós készleteket tartalmazó egyéb edények). Módosítás Poliklórozott bifenilek (PCB) 1336-36-3 és egyéb 215-648-1 és egyéb A 96/59/EK irányelv sérelme nélkül e rendelet hatálybalépésének időpontjában a már használatban lévő árucikkek használata engedélyezett.       A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a lehető leghamarabb, és legkésőbb 2025. december 31-ig azonosítsák és kivonják a 0,005 %-nál magasabb PCB-tartalmú vagy 0,05 dm3-t meghaladó térfogatú berendezéseket (pl. transzformátorok, kondenzátorok vagy cseppfolyós készleteket tartalmazó egyéb edények). Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat I melléklet – A rész – 24 a sor (új) A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás Anyag CAS-szám EK-szám Félkésztermék-felhasználásra vonatkozó kifejezett mentesség vagy egyéb feltételek Bisz(pentabróm-fenil)éter (dekabróm-difenil-éter; dekaBDE) 1163-19-5 214-604-9 1.  E bejegyzés céljából a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazandó a 10 mg/kg-mal egyenlő vagy az az alatti (0,001 tömegszázalék) dekaBDE-koncentrációkra, ha anyagokban, keverékekben, árucikkekben vagy árucikkek égésgátlóval kezelt részeinek alkotóelemeként fordul elő.       2.  Eltérésként a deka-BDE gyártását, forgalombahozatalát és felhasználását engedélyezni kell:       a)  olyan légi jármű gyártásában 2027. március 2. előtt, amelyre a típusjóváhagyást a hatálybalépés előtt kérelmezték és 2022. december előtt megkapták;       b)  a következők bármelyikéhez való pótalkatrész gyártásában:       i.  2027. március 2. előtt gyártott olyan légi jármű, amelyre a típusjóváhagyást a hatálybalépés előtt kérelmezték és 2022. december előtt megkapták, ezen légi jármű élettartama végéig;       ii.  a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó, ... [e rendelet hatálybalépésének napja] előtt gyártott gépjárművek, 2036-ig vagy ezen gépjárművek élettartama végéig (amelyik hamarabb bekövetkezik).       3.  A 2. pont b) alpontjának ii. alpontjában említett gépjárművekben való felhasználásra szánt pótalkatrészekre vonatkozó konkrét kivételek az alábbi kategóriák közül egybe vagy többe tartozó kereskedelmi deka-BDE előállítására vagy használatára alkalmazandók:       i.  erőátviteli rendszerbeli és motortérbeli alkalmazások, mint például az akkumulátor-testelővezeték, az akkumulátor-csatlakozóvezeték, a mobil légkondicionáló csövei, az erőátviteli rendszer, a kipufogó-gyűjtőcső hüvelye, a motortér-szigetelés, a motortér vezetékrendszerei (a motor vezetékei stb.), a sebességérzékelők, a tömlők, a ventilátormodulok és a kopogásérzékelők;       ii.  a tüzelőanyag-rendszerrel összefüggő alkalmazások, mint például a tüzelőanyagcsövek, a tüzelőanyag-tartályok és az alváz alatti tüzelőanyag-tartályok;       iii.  pirotechnikai eszközök és a pirotechnikai eszközök által érintett alkalmazások, mint például a légzsákgyújtókábelek, az üléshuzatok/szövetek (csak ha a légzsák szempontjából jelentősek) és a légzsákok (elöl és oldalt);       iv.  felfüggesztés és belső alkalmazások, mint felszereltségi összetevők, akusztikus anyagok és biztonsági övek;       v.  megerősített műanyag (műszerfalak és belső felszerelések);       vi.  motorháztető vagy műszerfal alatt (terminal/olvadóbetétek, magasabb áramerősségű huzalok és kábelburkolók [gyújtógyertyahuzalok]);       vii.  elektromos és elektronikus berendezések (akkumulátordobozok és akkumulátortálcák, motorvezérlésű elektromos csatlakozók, rádiótárcsa alkatrészei, navigációs műholdrendszerek, globális helymeghatározó rendszerek és számítógépes rendszerek);       viii.  szövetek, mint kalaptartók, kárpitozás, bélésanyagok, autósülések, fejtámaszok, napellenzők, műszerfalak, szőnyegek.       3.  A deka-BDE gyártását, valamint az alábbi árucikkek előállítása és forgalombahozatala során való felhasználását engedélyezni kell:       a)  az alábbi időpont előtt forgalomba hozott árucikkek: [e rendelet hatálybalépésének napja];       b)  a 2. pont a) alpontjának megfelelően gyártott légi jármű;       c)  a 2. pont b) alpontjának megfelelően gyártott légi jármű pótalkatrészei;       d)  a 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó elektromos és elektronikus berendezések.       4.  E bejegyzés alkalmazásában a „légi jármű” fogalma a következők egyikét jelenti:       a)  a 2018/1139/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1c szerint kiállított típusalkalmassági bizonyítványnak vagy a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szerződő állama nemzeti jogszabályai szerint kiállított tervezési jóváhagyásnak megfelelően gyártott, vagy olyan polgári légi jármű, amelynek a légialkalmassági bizonyítványát az ICAO-egyezmény valamely szerződő fele állította ki a Nemzetközi Polgári Repülésről szóló egyezmény 8. melléklete értelmében;       b)  katonai repülőgép.       ___________       1a Az Európai Parlament és a Tanács 2007/46/EK irányelve (2007. szeptember 5.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (keretirányelv) (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).       1b Az Európai Parlament és a Tanács 2011/65/EU irányelve (2011. június 8.) egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (HL L 174., 2011.7.1., 88. o.).       1c Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1139 rendelete (2018. július 4.) a polgári légi közlekedés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról és a 2111/2005/EK, az 1008/2008/EK, a 996/2010/EU, a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2014/30/EU és a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 552/2004/EK és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 3922/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 212., 2018.8.22., 1. o.).” Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat I melléklet – A rész – 24 b sor (új) A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás Anyag CAS-szám EK-szám Félkésztermék-felhasználásra vonatkozó kifejezett mentesség vagy egyéb feltételek Alkánok, 10–13 szénatomszámú, klór (rövidláncú klórozott paraffinok) (SCCP-k) 85535-84-8 287-476-5 1.  Eltérésként engedélyezett az 1 tömegszázalék alatti koncentrációban SCCP-ket tartalmazó anyagok vagy készítmények, illetve a 0,15 tömegszázalék alatti koncentrációban SCCP-ket tartalmazó árucikkek gyártása, forgalombahozatala és felhasználása.       2.  A felhasználás az alábbiak tekintetében engedélyezett:       a)  SCCP-ket tartalmazó olyan, bányászatban használt szállítószalagok, illetve gáttömítőanyagok, amelyek 2015. december 4-én vagy az előtt már használatban voltak; valamint       b)  az a) pontban említettektől eltérő, SCCP-ket tartalmazó olyan árucikkek, amelyek 2012. július 10-én vagy az előtt már használatban voltak.       3.  A 4. cikk (2) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdése a 2. pontban említett árucikkekre vonatkozik. Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat I melléklet – B rész A Bizottság által javasolt szöveg Anyag CAS-szám EK-szám Félkésztermék-felhasználásra vonatkozó kifejezett mentesség vagy egyéb feltételek 4 4 4 4 4     4 5 Alkánok, 10–13 szénatomszámú, klór (rövidláncú klórozott paraffinok) (SCCP-k) 5 85535-84-8 5 287-476-5 5 1.  Eltérésként engedélyezett az 1 tömegszázalék alatti koncentrációban SCCP-ket tartalmazó anyagok vagy keverékek , illetve a 0,15 tömegszázalék alatti koncentrációban SCCP-ket tartalmazó árucikkek előállítása, forgalombahozatala és felhasználása.       2.  A felhasználás az alábbiak tekintetében engedélyezett:       a)  SCCP-ket tartalmazó olyan, bányászatban használt szállítószalagok, illetve gáttömítőanyagok, amelyek 2015. december 4-én vagy az előtt már használatban voltak; valamint       b)  az a) pontban említettektől eltérő, SCCP-ket tartalmazó olyan árucikkek, amelyek 2012. július 10-én vagy az előtt már használatban voltak.       3.  A 4. cikk (2) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdése a 2. pontban említett árucikkekre vonatkozik. Módosítás törölve Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat III melléklet KIBOCSÁTÁSCSÖKKENTÉSI RENDELKEZÉSEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ANYAGOK JEGYZÉKE KIBOCSÁTÁSCSÖKKENTÉSI RENDELKEZÉSEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ANYAGOK JEGYZÉKE Anyag (CAS-szám) Anyag (CAS-szám) Poliklórozott dibenzo-p-dioxinok és dibenzofuránok (PCDD/PCDF) Poliklórozott dibenzo-p-dioxinok és dibenzofuránok (PCDD/PCDF) Hexaklór-benzol (HCB) (CAS-szám: 118-74-1) Hexaklór-benzol (HCB) (CAS-szám: 118-74-1) Poliklórozott bifenilek (PCB) Poliklórozott bifenilek (PCB) Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-k)37 Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-k)37 37.  a kibocsátások jegyzékének alkalmazásában a következő négy indikátor vegyületet kell használni: benzo (a) pirén, benzo (b) fluorantén, benzo (k) fluorantén és indeno (1,2,3-cd) pirén. 37.  a kibocsátások jegyzékének alkalmazásában a következő négy indikátor vegyületet kell használni: benzo (a) pirén, benzo (b) fluorantén, benzo (k) fluorantén és indeno (1,2,3-cd) pirén. Pentaklór-benzol (CAS-szám: 608-93-5) Pentaklór-benzol (CAS-szám: 608-93-5) Poliklórozott naftalinok37a 37 A poliklórozott naftalinok naftalin-gyűrűrendszeren alapuló kémiai vegyületek, amelyekben egy vagy több hidrogénatomot klóratomok helyettesítenek. Hexaklór-butadién (CAS-szám: 87-68-3) Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat IV melléklet – 5 – 8 sor A Bizottság által javasolt szöveg   Anyag CAS-szám EK-szám A 7. cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett koncentráció-határértékek   …         Tetrabróm-difenil-éter C12H6Br4O 40088-47-9 és egyéb 254-787-2 és egyéb A tetrabróm-difenil-éter, a pentabróm-difenil-éter, a hexabróm-difenil-éter és a heptabróm-difenil-éter együttes koncentrációja: 1 000 mg/kg   Pentabróm-difenil-éter C12H5Br5O 32534-81-9 és egyéb 251-084-2 és egyéb   Hexabróm-difenil-éter C12H4Br6O 36483-60-0 és egyéb 253-058-6 és egyéb   Heptabróm-difenil-éter C12H3Br7O 68928-80-3 és egyéb 273-031-2 és egyéb   …         Módosítás   Anyag CAS-szám EK-szám A 7. cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett koncentráció-határértékek   …         Tetrabróm-difenil-éter C12H6Br4O 40088-47-9 és egyéb 254-787-2 és egyéb A tetrabróm-difenil-éter, a pentabróm-difenil-éter, a hexabróm-difenil-éter és a heptabróm-difenil-éter és dekabróm-difenil-éter együttes koncentrációja: 500 mg/kg   Pentabróm-difenil-éter C12H5Br5O 32534-81-9 és egyéb 251-084-2 és egyéb   Hexabróm-difenil-éter C12H4Br6O 36483-60-0 és egyéb 253-058-6 és egyéb   Heptabróm-difenil-éter C12H3Br7O 68928-80-3 és egyéb 273-031-2 és egyéb   Dekabróm-difenil-éter C12Br10O 1163-19-5 és egyéb 214-604-9 és egyéb     …       Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat IV melléklet – 1 táblázat – „a 7. cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett koncentráció-határértékek” oszlop – „Poliklórozott” sor – 7 lábjegyzet A Bizottság által javasolt szöveg 7.  A határérték kiszámítása PCDD-ként és PCDF-ként a következő toxicitási egyenérték-tényezők (TEF) szerint történik: PCDD TEF PCDF TEF PCDD TEF 2,3,7,8-TeCDD 1 1,2,3,7,8-PeCDD 1 1,2,3,4,7,8-HxCDD 0,1 1,2,3,6,7,8-HxCDD 0,1 1,2,3,7,8,9-HxCDD 0,1 1,2,3,4,6,7,8-HpCDD 0,01 OCDD 0,0003 2,3,7,8-TeCDF 0,1 1,2,3,7,8-PeCDF 0,03 2,3,4,7,8-PeCDF 0,3 1,2,3,4,7,8-HxCDF 0,1 1,2,3,6,7,8-HxCDF 0,1 1,2,3,7,8,9-HxCDF 0,1 2,3,4,6,7,8-HxCDF 0,1 1,2,3,4,6,7,8-HpCDF 0,01 1,2,3,4,7,8,9-HpCDF 0,01 OCDF 0,0003 Módosítás 7.  A határérték kiszámítása PCDD-ként és PCDF-ként a következő toxicitási egyenérték-tényezők (TEF) szerint történik:   PCDD TEF   2,3,7,8-TeCDD 1   1,2,3,7,8-PeCDD 1   1,2,3,4,7,8-HxCDD 0,1   1,2,3,6,7,8-HxCDD 0,1   1,2,3,7,8,9-HxCDD 0,1   1,2,3,4,6,7,8-HpCDD 0,01   OCDD 0,0003   PCDF TEF   2,3,7,8-TeCDF 0,1   1,2,3,7,8-PeCDF 0,03   2,3,4,7,8-PeCDF 0,3   1,2,3,4,7,8-HxCDF 0,1   PCDD TEF   1,2,3,6,7,8-HxCDF 0,1   1,2,3,7,8,9-HxCDF 0,1   2,3,4,6,7,8-HxCDF 0,1   1,2,3,4,6,7,8-HpCDF 0,01   1,2,3,4,7,8,9-HpCDF 0,01   OCDF 0,0003

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0336/2018).

Az Európai Parlament 2018. november 15-i állásfoglalása: a gondozási szolgáltatások az Unióban a nemek közötti egyenlőség jobb megvalósulása érdekében (2018/2077(INI))

P8_TA(2018)0464 A8-0352/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0252),

–  tekintettel a Bizottságnak a szülők és gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2017. április 26-i javaslatára (COM(2017)0253),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 3., 5., 27., 31., 32., 33. és 47. cikkére,

–  tekintettel az 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az Európai Unió és az összes tagállam ratifikált,

–  tekintettel az 5. fenntartható fejlesztési célra: „A nemek közötti egyenlőség megvalósítása, a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának elősegítése”, és különösen az 5.4. célra: „A fizetés nélküli gondozás elismerése és értékelése állami szolgáltatások, infrastruktúra és szociális védelmi politikák biztosítása, valamint a háztartáson és családon belüli közös felelősség előmozdítása révén, országos szinten megfelelő módon”,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár „Előrehaladás a fenntartható fejlesztési célok elérése felé” című, 2018. május 10-i jelentésére,

–  tekintettel az önálló életvitelt lehetővé tevő közösségi alapú támogatás és gondozás erősítésére vonatkozó, 2017. december 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésén elfogadott elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „Uniós cselekvési terv 2017–2019 – A nemek közötti bérszakadék kezelése” című, 2017. november 20-i közleményére (COM(2017)0678),

–  tekintettel a „Stratégiai kötelezettségvállalás a nemek közötti egyenlőségért 2016–2019” című, 2015. december 3-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0278), és különösen annak a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségéről szóló 3.1. fejezetére,

–  tekintettel a Bizottságnak „A kisgyermekeknek szóló gyermekgondozási létesítmények fejlesztéséről a nők munkaerő-piaci részvétele, a dolgozó szülők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása, és az európai fenntartható és inkluzív növekedés (a „barcelonai célkitűzések”) érdekében” című, 2018. május 8-i jelentésére (COM(2018)0273),

–  tekintettel a Bizottságnak „A barcelonai célkitűzések - A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című, 2013. május 29-i jelentésére (COM(2013)0322),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Koragyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című, 2011. február 17-i közleményére (COM(2011)0066),

–  tekintettel a Bizottságnak „A koragyermekkori nevelés és gondozás minősége” című ütemtervére (Ares(2018)1505951),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására(3),

–  tekintettel a Bizottságnak az „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i (COM(2010)2020), a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014-2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című, 2013. február 20-i (COM(2013)0083), valamint „A szociális jogok európai pillérének létrehozása” című, 2017. április 26-i (COM(2017)0250) közleményeire,

–  tekintettel az Európai Unió munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos, 2014–2020-as stratégiájáról szóló, 2014. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2014)0332),

–  tekintettel „A nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának növelése az EU-ban” című, 2017. október 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében egy uniós stratégia szükségességéről szóló, 2017. június 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban” című, 2016. április 28-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről szóló, 2016. március 8-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nőknek az elöregedő társadalomban betöltött szerepéről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az atipikus szerződésekről, a foglalkoztatási pályák megóvásáról, a rugalmas biztonságról és a szociális párbeszéd új formáiról szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a magas színvonalú koragyermekkori nevelést és gondozást biztosító rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. május 22-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0271) és az azt kísérő, ugyanazon a napon elfogadott bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0173),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi indexére és „A munka, a család és a magánélet összeegyeztetése az Európai Unióban: szakpolitikai felülvizsgálat” című, 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „A fogyatékosssággal élő gyermekeket vagy felnőtteket gondozó munkavállalókra vonatkozó társasági kezdeményezések” című, 2011. december 7-i jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás” című, 2013. július 14-i háttérdokumentumára,

–  tekintettel az Eurofound „Bentlakásos gondozás: munkakörülmények és a munkahelyek minősége” című, 2014. június 17-i jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Munka és gondozás: e két tevékenység összeegyeztetését segítő intézkedések demográfiai változások idején” című, 2015. október 22-jelentésére,

–  tekintettel a 6. európai munkakörülmény-felmérésről szóló, 2016. november 17-i áttekintő Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel az Eurofound „Az időskorú európaiakat befogadó intézmények: állami, magán- és nonprofit szolgáltatók” című, 2017. november 28-i tanulmányára,

–  tekintettel a „2016. évi európai életminőség-felmérés: életminőség, a közszolgáltatások minősége és a társadalom minősége” című, 2018. január 23-i Eurofound-felmérésre,

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság és az Európai Bizottság „Megfelelő szociális védelem az elöregedő társadalomban felmerülő tartós ápolási-gondozási igények összefüggésében” című, 2014. október 10-i közös jelentésére,

–  tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság és az Európai Bizottság egészségügyi ellátásról, a hosszú távú gondozási rendszerekről és a költségvetési fenntarthatóságról szóló, 2016. október 7-i közös jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a gondozottal együtt élő gondozók jogairól szóló, 2016. szeptember 21-i véleményére(12),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Családi szolgáltatások fejlesztése a foglalkoztatási arányok növelése és a nemek közötti munkahelyi egyenlőség elősegítése érdekében” című, 2014. október 16-i véleményére(13),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. május 26-i véleményére a háztartási munka professzionalizálódásáról(14),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „A nemek közötti egyenlőség mutatószámáról szóló 2017. évi jelentésére: A nemek közötti egyenlőség mérése az Európai Unióban 2005‒2015”,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának „A férfiak és nők közötti különbségek a munkára, a gondozásra és a kikapcsolódásra szánt idő tekintetében” című, 2016. márciusi, valamint „A nemek közötti egyenlőségre fordított források felhasználása egyes kiválasztott tagállamokban” című, 2016. novemberi tanulmányaira,

–  tekintettel „A hosszú távú gondozási szolgáltatások európai minőségi keretrendszere: a gondozásra és segítségre szoruló idősek jóllétének és méltóságának biztosítására vonatkozó alapelvek és iránymutatások” című, 2012-ben közzétett, az idősek jóllétével és méltóságával foglalkozó WeDo projektre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0352/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkének, 3. cikke (3) bekezdésének és az Alapjogi Charta 21. cikkének értelmében a nők és férfiak közötti egyenlőség az EU alapjául szolgáló értékek egyike; mivel emellett az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke szerint az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítására; mivel azonban lassan halad a nemek közötti egyenlőség elérése;

B.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én közösen kihirdetett szociális jogok európai pillére jelentős elveket fogalmaz meg, és új jogokkal kívánja felruházni az Unió polgárait, köztük a nemek közötti egyenlőséggel, az esélyegyenlőséggel, a gyermekek támogatásával, illetve a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadásával, amelyeket az összes uniós intézmény és tagállam egyhangúan támogat; mivel a „munka és a magánélet közötti egyensúlyra” vonatkozó 9. elv megállapítja, hogy „a szülőknek és a gondozási feladatokat ellátó személyeknek joguk van a megfelelő szabadsághoz, a rugalmas munkavégzéshez és a gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez”;

C.  mivel szerte az Európai Unióban a nők teljes foglalkoztatása még mindig csaknem 12%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké, és a nők 31,5%-a részmunkaidőben dolgozik, szemben a férfiak 8,2%-ával; mivel a nemek közötti foglalkoztatási különbség még mindig 12% az EU-ban; mivel a tények azt mutatják, hogy ennek egyik fő oka a nők aránytalan gondozási feladatai; mivel a gondozási feladatok miatt az életpályában bekövetkező többszörös törések nőket érintő kumulatív hatása lényegesen hozzájárul az alacsonyabb bérekhez, a rövidebb karrierhez, valamint ehhez kapcsolódóan a nemek közötti bérszakadék (16%) és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség (37%) kialakulásához; mivel ennek következtében a nők esetében magasabb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, aminek negatív hatása van a gyermekekre és a családokra is; mivel fontos a nemek közötti foglalkoztatási különbség, a nemek közötti bérszakadék és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség megszüntetése, hiszen a nemek közötti foglalkoztatási különbség okozta teljes gazdasági veszteség eléri az évi 370 millió EUR-t; mivel a gondozási szolgáltatások nyújtásának nagy része lehet a munkaerőhiány hatékony kezelésében;

D.  mivel a „gondozást” köz- vagy magánintézményben vagy magánháztartás(ok)ban személyesen végzett munkaként kell értelmezni gyermekek, idősek, fogyatékossággal élő személyek vagy betegek részére; mivel a gondozói munkát ideális körülmények között hivatásos gondozóknak kell végezniük, akiket állami vagy magán gazdálkodási egységek, vagy családok alkalmazhatnak, vagy akik önfoglalkoztatók lehetnek, de ezt a tevékenységet informálisan és fizetés nélkül nem hivatásos gondozók is végzik, akik rendszerint családtagok;

E.  mivel a nők átlagosan több mint háromszor annyi időt fordítanak nem fizetett házimunkára és gondozási munkára, mint a férfiak, ahogy ez azon házaspároknál a legszembetűnőbb, akiknek a legfiatalabb gyermeke 7 év alatti, mivel a nők átlagosan heti 32 órát töltenek fizetett munkával és 39 órát nem fizetettel, míg a férfiak heti 41 órát töltenek fizetett, és 19 órát nem fizetett munkával;

F.  mivel a háztartási munka és a gondozás ágazata a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint 2010-ben világszerte mintegy 52 millió embert foglalkoztatott, valamint emellett a szektorban további 7,4 millió, 15 év alatti háztartási alkalmazott dolgozott, akik az iparosodott országokbeli összes foglalkoztatott 5-9%-át teszik ki;

G.  mivel számos tagállamban a gondozással összefüggő munkahelyek rosszul fizetettek, gyakran nem kínálnak hivatalos szerződést vagy egyéb alapvető munkavállalói jogokat, továbbá szakmailag kevéssé vonzóak az ilyen munkahelyek a fizikai és az érzelmi stressz magas kockázata, a kiégés veszélye és a karrierlehetőségek hiánya miatt; mivel az ágazat kevés képzési lehetőséget kínál, és az itt foglalkoztatottak többnyire idős emberek, nők és migráns munkavállalók;

H.  mivel az olyan támogató intézkedések, mint a svéd adó-jóváírási rendszer háztartási szolgáltatások esetén, a francia és belga „szolgáltatási utalvány”, hatékonynak bizonyultak a be nem jelentett munkavállalás csökkentésében, javítva a munkakörülményeket és szabályos munkavállalói jogokat biztosítva a háztartási alkalmazottak és gondozók számára;

I.  mivel a tények azt mutatják, hogy az EU-szerte nyújtott összes gondozás 80%-át nem fizetett házi gondozók végzik, akiknek 75%-a nő; mivel a nők 27,4%-a dolgozik részmunkaidőben gyermekek vagy gondozásra szoruló felnőttek gondozása miatt, szemben a férfiak 4,6%-ával(15); mivel a gondozási szolgáltatások nyújtása nem kényszerítheti arra az informális gondozókat, hogy a gondozási feladatokat a szabadidejük rovására végezzék, hiszen azok, akiknek van munkájuk is, már így is kénytelenek az egyes feladatok és a saját idejük között egyensúlyozni;

J.  mivel bizonyos országos statisztikai adatok azt mutatják, hogy a tagállamokban a gondozók körülbelül 6-7%-a 17 év alatti fiatal, és a 15‒24 éves korosztályban ötször annyi fiatal nő végez gondozói munkát, mint fiatal férfi; mivel a fiatal gondozók fontos felnőtt kötelezettségeket vállalhatnak fel, amikor olyan szülőt, testvért, nagyszülőt vagy más rokont gondoznak, nyújtanak segítséget és támogatást, akik fogyatékossággal élnek, krónikus betegségük vagy mentális egészségügyi problémájuk van; mivel fiatal gondozók rendkívüli akadályokba ütköznek az oktatásban és képzésben való részvétel, valamint az oktatás és a gondozási feladatok összehangolása terén, amely egészségükre és megélhetésükre is hatással van;

K.  mivel számos tagállamban hiányzanak az olyan minőségi hivatásos gondozási szolgáltatások, amelyek jövedelemtől függetlenül mindenki számára elérhetőek;

L.  mivel a gondozásra szoruló családtagok közül sokan olyan térségekben élnek, amelyeket a szolgáltatások tartós hiánya jellemez, az elszigeteltség vagy egyéb körülmények pedig megnehezítik a hivatásos gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést; mivel ezekkel a személyekkel sok esetben csak nem hivatásos gondozók foglalkoznak, akik igen gyakran női családtagok;

M.  mivel Európának demográfiai változásokkal kell szembenéznie, amelyek az életkorfüggő betegségek egyre gyakoribb előfordulásához és a népesség elöregedéséhez, és így növekvő gondozási szükségletekhez vezetnek; mivel az egyre nagyobb a gondozás iránti kereslet idején egyenlőtlen a gondozási feladatok nemek közötti megoszlása, a gondozással járó terhek nagy része a nőkre hárul az európai társdalomban még mindig érvényesülő sztereotipikus nemi szerepek miatt; mivel az idősek növekvő száma, a munkaképes korúak csökkenő száma, továbbá a megszorító intézkedések miatt hozott költségvetési korlátozások jelentős hatást gyakorolnak a szociális szolgáltatásokra, amely hatással lesz azokra is, akiknek – gyakran nehéz körülmények között – össze kell egyeztetniük a munkával és a gondozással kapcsolatos felelősségeiket;

N.  mivel az EU lakossága előreláthatóan tovább öregszik, a 65 éves vagy idősebb lakosság aránya a 2008-as 17,1%-ról 2060-ra 30%-ra fog emelkedni, a 80 éves vagy idősebb lakosság aránya pedig 4,4%-ról 12,1%-ra fog nőni ugyanezen időszak alatt;

O.  mivel az idősek esetében magasabb a szegénység kockázata, mint a normál népesség körében, 2008-ban a 65 évesek és az idősebbek körülbelül 19%-át érintette, míg 2000-ben 17% volt ez az arány; mivel ez az arány 5 százalékponttal magasabb a nőknél, mint a férfiaknál;

P.  mivel az időseket olykor hátrányos megkülönböztetés éri az életkor alapján és a szexizmus miatt, és az idősek bántalmazása valamennyi tagállamban társadalmi problémát jelent, amely különböző típusú gondozási intézményekben megtapasztalható;

Q.  mivel a tartós gondozás vonatkozásában alkalmazott nemzeti szakpolitikai modellek jelenleg nem alkalmasak arra, hogy kiszolgálják az Unió elöregedő társadalmának igényeit, és mivel a legtöbb tagállam politikai és szociális gondozási kezdeményezéseiben és rendszereiben mindeddig nem foglalkozott a demográfiai kihívásokkal;

R.  mivel bár csaknem az összes tagállamban emelkedett az idősotthonok száma az elmúlt 10 évben, a kereslet még mindig meghaladja az elérhető független lakhatás és gondozási támogatás mértékét; mivel sürgősen további beruházásokra van szükség a közösségi alapú vagy otthoni tartós gondozási szolgáltatások terén, mivel mindenkinek joga van a független élethez, a támogatás szolgáltatásokhoz és a közösségben való részvételhez; mivel emellett többek között a pénzügyi beruházásokról szóló, nemzeti szintű alábontott információk hiánya és a minőségi mutatók hiánya nehézzé teszik a gondozási infrastruktúra e fontos részének nyomon követését és értékelését, valamint döntéshozatali ajánlások megfogalmazását;

S.  mivel 2002 óta csupán 12 tagállamban teljesültek az arra irányuló barcelonai célkitűzések, hogy a három év alatti gyermekek 33%-a (1. sz. cél), valamint a hároméves és a kötelező iskolás kor közötti gyermekek 90%-a számára (2. sz. cél) kisgyermekkori gondozási szolgáltatásokat nyújtsanak, és bizonyos tagállamokban aggasztóan alacsonyak ezek a teljesítési arányok;

T.  mivel a nők nagyobb mértékű munkaerőpiaci részvétele miatt nagyobb az igény a magas színvonalú és megfizethető gyermekgondozás iránt és a koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások iránti kereslet Európa-szerte meghaladja a kínálatot; mivel a tények azt mutatják, hogy a tagállamok több mint felében a 3 év alatti gyermekek esetében a gyermekgondozás igénybevétele nem a teljes munkaidőre szól (heti 30 óránál kevesebb); mivel a nők teljes munkaerőpiaci részvételéhez a gyermekgondozásnak a teljes munkaidőre rendelkezésre kell állnia, és meg kell felelnie a munkával kapcsolatos igényeknek a szülők munkaidejében;

U.  mivel hiányozik a minőségi és minden jövedelmi réteg számára megfizethető gyermekgondozási szolgáltatásokat kínáló megfelelő infrastruktúra, amit az is bizonyít, hogy az EU-ban élő több mint 32 millió, nem tanköteles korú gyermek közül csak mintegy 15 millióan részesülnek koragyermekkori szolgáltatásokban(16), és a tagállamok gyermekgondozási kiadásainak legnagyobb része a 3 év és az iskolaköteles kor közötti gyermekeket célozza; mivel minden ágazatból növelni kell az állami beruházásokat, ahogy az OECD-országok adatai is azt mutatják, hogy ha a GDP nagyobb hányadát fordítják a gondozási ágazatba irányuló beruházásra, növekszik a nők foglalkoztatása; mivel a gyermekgondozással kapcsolatos állami beruházás mindenki számára előnyös stratégia, és többlet adóbevételt generálna a szülők nagyobb mértékű munkaerőpiaci részvétele; rámutat, hogy a család központi szerepének kiegészítése mellett a magas színvonalú koragyermekkori nevelés és gondozás számos rövid és hosszú távú előnyt biztosít az egyének és a társadalom, többek között a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű vagy a sajátos nevelési igényű személyek számára, és segítségével eredményesen kezelhető a gyermekeket egészen kicsi koruktól érintő egyenlőtlenség, és megakadályozható a korai iskolaelhagyás;

V.  mivel a magas színvonalú koragyermekkori nevelés biztosítása hatékony befektetést jelent, megteremti az alapokat az egész életen át tartó sikeres tanuláshoz, foglalkozik a hátrányos helyzetű gyermekeket érintő egyenlőtlenségekkel és kihívásokkal;

W.  mivel az EU-ban több mint 80 millió ember él fogyatékossággal, növekvő számban, és minden negyedik európainak van fogyatékossággal élő családtagja; mivel azáltal, hogy 2011-ben a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) részes felévé vált, az EU elkötelezte magát a fogyatékossággal élők jogainak előmozdítása és védelme mellett; mivel a minden korosztályból való, fogyatékossággal élő személyek e jogai és igényei fényében az elmúlt időszakban a fogyatékosságal élő személyek ellátása az intézményi rendszerről a közösségi alapú rendszer felé mozdult el;

X.  mivel CRPD 19. cikke értelmében mindenkinek joga van a független élethez és a társadalomban való részvételhez, ami nemcsak a független lakhatás biztosítását jelenti, hanem olyan szolgáltatásokat is támogat, amelyek a fogyatékossággal élő személyek igényeit tükrözik;

Y.  mivel valószínű, hogy az alacsonyan funkcionáló autizmussal élő gyermekek és felnőttek nehezen tudják egyedül ellátni a napi teendőket, és a legtöbb tevékenységnél segítségre van szükségük;

Z.  mivel a tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokat és a gyermekgondozást gyakran alábecsülik, és ez a szakma számos tagállamban nem rendelkezik kellő elismertséggel és megfelelő státussal, ami abban nyilvánul meg, hogy alacsonyak a bérszintek, a munkaerő tekintetében egyenlőtlen a nők és a férfiak képviselete és rosszak a munkakörülmények;

AA.  mivel az informális gondozás, köztük az otthoni ápolás képesített munkaerőt igényel, aki megfelelően meg kell fizetni(17); mivel elegendő számú képesített hivatásos gondozót kell biztosítani, hiszen a gyermekek, az idősek és a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott minőségi intézményesített gondozási szolgáltatások fejlesztése a minőségi munkaviszonyokhoz és a szolgáltatásokat nyújtó munkavállalók tisztességes fizetéséhez és az e személyekbe, köztük a gyermekgondozók képzésébe való befektetéshez kapcsolódik; mivel a gondozók szakmai munkaviszonya jótékony hatással van a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére való képességükre;

AB.  mivel a tartós ápolást-gondozást igénybevevők számára nehézséget jelenthet a magán gondozási szolgáltatások megfizetése, amelyek általában költségesebbek, mint az állami szektor által nyújtott szolgáltatások; mivel a nemek közötti szakadék és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség miatt ez mindig jobban érinti a nőket, mint a férfiakat, és a nőknek jövedelmük nagyobb részét kell tartós ápolásra-gondozásra költeni;

AC.  mivel a jelentések szerint a magas színvonalú szolgáltatások korlátozott elérhetősége különösen nagy kihívást jelent a hátrányos helyzetű emberek, úgymint az alacsony jövedelmű családokból származók, a vidéki területeken élők, valamint a valamilyen etnikai kisebbséghez tartozó vagy migráns hátterű gyermekek esetében;

A munka és a magánélet közötti egyensúly összefüggésében

1.  megjegyzi, hogy jelentősen növekszik a nemek közötti foglalkoztatási különbség, miután egy családban gyermek születik, ami azt jelzi, hogy a nők nehézségekkel néznek szembe a gyermeknevelés és a gondozási feladatok, illetve a munkájuk összeegyeztetése terén a megfelelő állami gondozási infrastruktúra hiánya és a nemi alapú munkamegosztás következtében, ami óriási mennyiségű gondozási feladatot jelent, amely túlnyomó részét nők látnak el, akik 2-10-szer több időt töltenek fizetetlen gondozással, mint a férfiak(18);

2.  megjegyzi, hogy a nők egynegyede továbbra is fizetetlen kisegítő családtagnak számít, amely tevékenységért közvetlenül nem részesülnek díjazásban, továbbá hogy a nők egyértelmű szegregációja tapasztalható az olyan ágazatokban, amelyekre általában jellemző az alacsony díjazás, a hosszú munkaidő és a gyakran nem hivatalos munkamegállapodások, amelyek a nők számára kevesebb pénzügyi, szociális és strukturális előnyt eredményeznek;

3.  hangsúlyozza, hogy a szegénység feminizálódása számos tényező – a nemek közötti bérszakadék, a nemek közötti nyugdíjszakadék, a gondozási feladatok és az ezekhez kapcsolódó szabadságok következménye; kiemeli, hogy a többszörös megkülönböztetés – amellyel a nőknek többek között nemi identitásuk, annak kifejezése és nemi jellegzetességeik miatt kell szembenézniük – hozzájárul a szegénység feminizációjához;

4.  üdvözli a szociális jogok európai pillérének kihirdetéséről szóló intézményközi nyilatkozatot, és emlékeztet a pillér elveire, amelyek magukban foglalják a következőket:

5.  aggodalmát fejezi ki a szülői szabadság és a szülői jogok kedvezőtlen alakulása miatt, mint például a szülési szabadság meghosszabbításáról szóló irányelvjavaslat visszavonása és az Európai Bíróság nemrégiben hozott döntése, amely jogszerűnek ítéli meg a várandós munkavállalók csoportos létszámcsökkentés részeként történő elbocsátását; felszólítja a Bizottságot az uniós jogszabályokban megjelenő hiányosság gyors kitöltésére;

6.  üdvözli a munkavállalók és gondozók munkája és magánélete közötti egyensúly megteremtéséről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatot, és hangsúlyozza ezzel összefüggésben a szabadsághoz és a rugalmas munkafeltételekhez való egyéni jog fontosságát, hogy a dolgozó egyének könnyebben szervezhessék meg a munkájukat és a magánéletüket; emlékeztet arra, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikáknak ösztönözniük kell a férfiakat, hogy ugyanúgy vállaljanak gondozási feladatokat, mint a nők; úgy véli, hogy a jövőbeli fejlődés céljából az apasági és a gondozói szabadság fokozatos kiterjesztésére(19), illetve a szabadság idejére járó, megfelelő összegű fizetés mértékének növelésére, a nem átruházható szülői szabadság, elbocsátás esetén garanciák, ugyanarra vagy egyenértékű álláshelyre való visszatérés, illetve a szabadság kivételére vonatkozó döntések alapján elkövetett megkülönböztetéstől való védelem, valamint az önálló vállalkozók és azok számára, akiknek a gyermekeken kívül más eltartottakról kell gondoskodniuk, és megfelelően fizetett szabadságot kell kivenniük, jogaik kiterjesztésének biztosítására kell törekedni;

7.  felszólítja az összes tagállamot, hogy ösztönözzék az apákat az apasági szabadság igénybevételére, amely hasznos eszköz az apák szerepvállalásához a gyermekeikről és a családjukról való gondoskodás terén, ugyanakkor értékes eszköz a nők és a férfiak közötti valódi egyenlőség megvalósításához;

8.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatások nyújtása nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a gondozók bérszintjét, illetve a szociális vagy nyugellátásokat; ezzel összefüggésben szorgalmazza, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikák végrehajtása során a nemek közötti egyenlőséget mozdítsák elő;

9.  emlékeztet a fogyatékossággal élő gyermekről vagy rokonról gondoskodó családok nehéz helyzetére, mivel ezekben az esetekben a gondozás az egész élet folyamán tart;

10.  felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élő gyermekek szülei számára nyújtott támogató szolgáltatások hiányára; rámutat arra, hogy ez a hiány gyakran teljes mértékben lehetetlenné teszi a szülők belépését a munkaerőpiacra; e tekintetben felhívja a figyelmet a súlyos autizmussal élő emberek számára szolgáló létesítmények riasztó hiányára;

11.  úgy véli, hogy minden gondozásra szoruló személynek szubjektív jogot kell biztosítani arra, hogy megválassza a gondozási igényei szerint leginkább alkalmas minőségi gondozási szolgáltatást, amely megfelelő és elérhető számukra és a gondozóik számára is; úgy véli, hogy a felhasználók és igényeik közötti különbségtők függetlenül, a gondozási szolgáltatásokat személyközpontúan, egyénre szabottan és átfogó módon kell kialakítani; megjegyzi, hogy a családok nem homogének, és hogy a szakpolitikát és a programozást a ehhez a változatossághoz kell igazítani;

12.  úgy véli, hogy a megválasztott gondozási szolgáltatásoknak tükrözniük kell a munka változó jellegét, ahogy tovább fejlesztik őket;

13.  úgy véli, hogy a tartós ápolást-gondozást ‒ a szociális jogok európai pillérében rögzített, a tartós ápoláshoz-gondozáshoz való joggal összhangban ‒ a szociális védelem egyik ágazatának kell tekinteni, amelynek létre kell hoznia a minőségi és személyközpontú tartós ápolás-gondozáshoz való jogot mindenki számára; úgy véli emellett, hogy a szociális jogok európai pillérével és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban sürgősen további beruházásokra van szükség a megfizethető, minőségi tartós gondozási szolgáltatások, nem utolsósorban az otthoni és a közösségi alapú szolgáltatások terén; felhívja a tagállamokat ezzel összefüggésben, hogy az idősgondozás, a gyermekgondozás és a fogyatékossággal élő és/vagy a krónikus betegségben szenvedő, tartós ápolást-gondozást igénylő személyek gondozása kapcsán biztosítsanak egyenlő hozzáférést és méltányos bánásmódot, különös tekintettel a hátrányos helyzetű személyekre;

14.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek, idősek, fogyatékossággal élő személyek és a krónikus betegek vagy a tartós gondozásra szoruló személyek gondozása céljából biztosított sokszínű, minőségi, hozzáférhető és megfizethető állami és magáninfrastruktúra, szolgáltatások és támogatás otthon vagy otthonszerű létesítményekben való rendelkezésre állása döntő fontosságú szempontnak bizonyult a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló szakpolitikák esetében, és olyan lényeges tényezőnek, amely elősegíti, hogy a szülők és az informális gondozók szabadságot vegyenek ki, azon erőfeszítések részeként, hogy a nők gyorsan visszatérhessenek a munkába, illetve megmaradjanak a munkaerőpiacon; üdvözli a szociális jogok európai pillérével és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban a közösségi ellátásra való átállást, megjegyezve ugyanakkor, hogy a minőség biztosítása érdekében ellenőrizni kell ezeket a szolgáltatásokat; úgy véli, hogy a minőségi gondozás a nyújtott szolgáltatások magas minőségéből, valamint a szolgáltatásokat igénybe vevők méltóságának és emberi jogainak tiszteletben tartásának mértékéből ered, illetve ahogyan biztosítják a közösségbe való bevonásukat;

15.  emlékeztet arra, hogy a nők munkaerőpiaci alulreprezentáltságának egyik fő oka a gondozási szolgáltatások hiánya, mivel ez még inkább megnehezíti a munkával és a családdal kapcsolatos kötelezettségek közötti egyensúly megteremtését, és oda vezet, hogy a nők közül egyesek teljesen kiesnek a munkaerőpiacról, kisebb óraszámban végeznek keresőtevékenységet, és több időt töltenek fizetés nélküli gondozási feladataik teljesítésével, aminek hátrányos következményei vannak a szociális biztonsági jogosultságaikra, különösen a nyugdíjra nézve, továbbá magasabb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, főleg idős korban;

A gondozás típusai

16.  megjegyzi, hogy számos különböző gondozási szolgáltatás létezik, például kisgyermekkori nevelés és gondozás, idősgondozás, valamint a tartós egészségügyi és gondozási igényekkel rendelkező, fogyatékossággal élő és/vagy krónikus betegségben szenvedő személyek gondozása vagy támogatása, és hogy ennek eredményeként különböző szakpolitikai megközelítések alakultak ki; úgy véli, hogy a gondozást biztosíthatják hivatásos és informális gondozók is;

17.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatások kialakítása megközelítésének figyelembe kell vennie a felhasználók minden kategóriáját ‒ többek között a hátrányos helyzetű embereket, például az etnikai kisebbségeket, migráns családokat, a távoli és vidéki területeken élőket, az alacsony jövedelmű családokat ‒ és a köztük lévő különbségeket, valamint az általuk igényelt gondozási szolgáltatások típusai terén eltérő preferenciáikat; emlékeztet rá, hogy a családnak a jogszabályokban és a szakpolitikákban használt fogalmát tágan kell értelmezni;

18.  elismeri, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésével kapcsolatos kihívások mellett sok ember számára az alacsony társadalmi-gazdasági státus és az alacsony iskolai végzettség is akadályt jelent a gondozási szolgáltatások igénybevétele tekintetében; úgy véli, hogy ez határozott programozást és szakpolitikát igényel;

19.  megjegyzi, hogy a magánszektor fontos szerepet játszik a fogyatékossággal élők és az idősek számára biztosítandó tartós ápolás-gondozási szolgáltatások nyújtásában, és hogy EU-szerte kérdések merültek fel az ilyen szolgáltatások hozzáférhetőségét és minőségét illetően; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gondozási szolgáltatások piacán tapasztalható helyzetet, valamint tegye meg a szükséges szabályozási kezdeményezéseket az ilyen körülmények között nyújtandó szolgáltatások minőségének ellenőrzésére és nyomon követésére;

A gondozás minősége, megfizethetősége és hozzáférhetősége

20.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatásokat úgy kell megtervezni, hogy azok valódi választást kínáljanak minden felhasználó, családtagjaik és gondozóik számára, legyenek teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatva, egyéni vállalkozók vagy munkanélküliek;

21.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatásokat tervező, programozó és nyújtó egységeknek tudomásul kell venniük a felhasználók igényeit, valamint azt, hogy az idősebbek és a fogyatékossággal élők számára nyújtott gondozási szolgáltatásokat a felhasználók aktív és hasznos részvételével kell megtervezni és kialakítani, valamint jogokon alapuló megközelítéssel kell létrehozni és megvalósítani; figyelembe veszi a mentális és értelmi fogyatékossággal élők önálló életvitelét és életminőségét javító infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésében való részvételből származó pozitív tapasztalatokat;

22.  rámutat, hogy a minőségi gondozás nyújtása nagymértékben eltér az egyes uniós tagállamokon belül és a tagállamok között: a magán- és az állami intézmények között, a városi és vidéki területek között, valamint a korosztályok között; tudomásul veszi, hogy a gyermekgondozás és a tartós ápolás-gondozás jelentős hányadát családtagok vállalják magukra, gyermekgondozás esetén főleg a nagyszülők, ami különösen Dél- és Kelet-Európában jellemző(20);

23.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gondozási szolgáltatások megfelelő nyújtását a városi és a vidéki területeken egyaránt, hogy a gondozás jobban elérhető és hozzáférhető legyen a hátrányos helyzetű emberek, többek között a vidéki és távoli területeken élők számára;

24.  úgy véli, hogy az hozzáférhetőség a költségek és a rugalmasság kombinációjából ered, és hogy ezért sokféle gondozási szolgáltatást kellene nyújtani, állami és magánfinanszírozásban, illetve otthoni és otthonszerű körülmények között egyaránt; úgy véli ezért, hogy a családtagok vagy önként vállaljanak gondozást, vagy kapjanak támogatást gondozási szolgáltatások nyújtásáért;

25.  hangsúlyozza, hogy a gondozási szolgáltatások minőségét számos módon kell vizsgálni, beleértve a létesítmények és a szolgáltatások minőségét, a gyermekeknek szóló oktatási programokat, a gondozók szakmai hozzáértését, a helyiségek és a környezet minőségét, a gondozók képzettségi szintjét és munkakörülményeit;

26.  úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatásokat úgy kell kialakítani, hogy azok erősítsék a gondozás folytonosságát, a megelőző egészségügyi és gondozási ellátást, a rehabilitációt, valamint a független életvitelt; úgy véli, hogy ösztönözni kell a közvetlen otthoni ápolás gyakorlatát, hogy – ahol lehetséges – a gondozásra szorulók képzett szakembereket választhassanak a saját otthonukban maradva, és önálló életvitelt folytathassanak; úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatásoknak adott esetben átfogó családi támogatásra – úgymint segítségnyújtás a háztartásban, patronálás, gyermekgondozás – kell irányulniuk;

27.  hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló gondozási szolgáltatásokkal és szolgáltatókkal kapcsolatos információkat a szülők, az idősek, a fogyatékossággal élők és/vagy a krónikus betegségben szenvedő, tartós ápolást-gondozást igénylő személyek, valamint az informális gondozók számára elérhetővé kell tenni;

28.  kiemeli, hogy a szolgáltatások hiánya és a gyermekgondozás megfizethetetlen költségei negatív hatással vannak az alacsony jövedelmű családokban élő gyermekekre, már korai életkorban hátrányos helyzetbe hozva őket; hangsúlyozza, hogy minden gyermeknek joga van a minőségi gondozáshoz és a kisgyermekkori fejlődéshez, köztük a szociális ingerek teljes skálájához; rámutat arra, hogy a gondozási szolgáltatások túlságosan magas költségei az alacsony jövedelmű családokban élő, gondozásra szoruló személyeket is érintik, hátrányos helyzetbe hozva őket;

29.  úgy véli, hogy a három év alattiak számára biztosítandó magas színvonalú gyermekgondozással kapcsolatos beruházások hiánya megnövelné a nők szakmai pályafutásának megszakításait és nehézségeket idézne elő a munkába való visszatéréskor;

30.  úgy véli, hogy nemzeti programokat kell biztosítani az idősebb nők ‒ különösen az emlékezőképességet érintő betegségekben szenvedők ‒ és gondozóik, akik gyakran maguk is idős nők, életminőségének javításához; javasolja, hogy konzultáljanak az Alzheimer-kórral foglalkozó szövetségekkel ezen intézkedések feltérképezéséről és végrehajtásáról;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy az itt megfogalmazott ajánlásokkal összhangban dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára átfogó, foglalkoztatást ösztönző, személyközpontú, közösségi alapú és elérhető gondozási szolgáltatások kidolgozására, amelyek magukban foglalják a gyermekgondozást, az idősgondozást, valamint a fogyatékossággal élő személyek és/vagy krónikus betegek számára nyújtott gondozási szolgáltatásokat, és amelyek az elérhetőség biztosítása és a megcélzott felhasználók igényeinek kielégítése érdekében a szolgáltatások tervezett felhasználóinak részvételén és a velük való konzultáción alapulnak;

32.  megjegyzi, hogy a tagállamokban különböző gyakorlatok vannak érvényben, és hangsúlyozza, hogy az európai szintű együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje támogathatja az egymástól való tanulást és a partneri tanácsadást a tagállamok körében, és hozzájárulhat a minőségi gondozási szolgáltatások fejlesztéséhez a regionális és nemzeti szinten tett intézkedések támogatása és kiegészítése, valamint a tagállamok számára a közös kihívások kezeléséhez nyújtott segítség révén; felhívja a Bizottságot, hogy legyen a gondozási szolgáltatások minősége, hozzáférhetősége és megfizethetősége terén, valamint az egyes helyzetekhez igazított gondozási szolgáltatások nyújtásának különböző modelljei és a gondozással kapcsolatos kihívások kezeléséhez szükséges pénzügyi kapacitás tekintetében a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjének platformja, és segítse elő ezeket;

33.  aggodalmát fejezi ki a számos gondozási szolgáltatás esetében tapasztalható munkakörülmények, például a hosszú munkaidő, a nem kielégítő fizetés, a képzés hiánya, valamint a hatástalan munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikák miatt; aggasztónak tartja, hogy a gondozói munkát olyan nem vonzó foglalkoztatási formának tartják, amelyben főleg nők és migráns munkavállalók dolgoznak; kiemeli, hogy ezek a körülmények a gondozói munka minőségére is kihatnak; felhívja ezért a tagállamokat, hogy karrierlehetőségként értékeljék át a gondozást, a Bizottságot pedig arra, hogy a szociális partnerekkel együttműködve hozza létre az ágazatban dolgozó munkavállalókra vonatkozó minimális normák jogi keretét és indítson kezdeményezést a tartós ápolás-gondozás minőségére vonatkozóan, példát véve a civil társadalom által indított, rendelkezésre álló önkéntes eszközökre és kezdeményezésekre, mint például a hosszú távú gondozási szolgáltatások európai minőségi keretrendszere és a magas színvonalú koragyermekkori nevelést és gondozást biztosító rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló legújabb bizottsági javaslat;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és biztosítsák, hogy a gondozást nyújtó intézmények és helyek biztonságos és motiváló munkakörnyezetek legyenek, és hogy elegendő beruházás jusson a gondozási szolgáltatásokat nyújtó személyek jóllétének és munkahelyi egészségvédelmének garantálására; úgy véli, hogy a gondozók jóllétének biztosítása elengedhetetlen a gondozottakkal való rossz bánásmód megakadályozásához; támogatja ezzel összefüggésben a hivatásos gondozók képesítésére és elismerésére vonatkozó jogalkotási kezdeményezéseket, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a gondozók munkakörülményeinek javítására, biztosítsák például a hivatalos munkaszerződéshez és a fizetett szabadsághoz való jogot; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gondozói szakma státuszának javítása érdekében hívják fel a lakosság figyelmét a gondozási szolgáltatások értékének elismerésére, valamint mozdítsák elő, hogy a férfiak is vegyenek részt a gondozási tevékenységekben;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be a Tanácsnak jóváhagyásra egy európai gondozói programot a gondozás különböző európai típusainak azonosítása és elismerése céljából, és pénzügyi támogatást biztosítva a gondozóknak, fokozatosan kialakítva a munka és a magánélet közötti egyensúlyt számukra;

36.  emlékeztet arra, hogy „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalása(21) kifejezetten szorgalmazza a gondozók szabadságáról szóló irányelv elfogadását; megjegyzi, hogy azon informális gondozók számára, akik úgy döntenek, hogy informális gondozást nyújtanak rokonaik számára, megfelelő jövedelempótlást kell biztosítani és azt, hogy ugyanúgy hozzáférjenek a szociális jogokhoz, mint más egészségügyi szolgáltatók; átfogó megközelítésre hív fel ezért az informális gondozókat érintő, a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok által nem tárgyalt kihívások kezelésére, úgymint folyamatos jövedelemtámogatás, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, éves szabadság igénybevételének lehetősége, valamint a nyugdíjjogosultság felhalmozódása, hogy ezek akkor is elegendőek legyenek, amikor a gondozók jövedelmi szintje az informális gondozás nyújtása miatt átmenetileg alacsonyabb, amely helyzet főleg a nőket érinti; úgy véli, hogy a gondozási szolgáltatások nyújtása nem befolyásolhatja kedvezőtlenül az informális gondozók egészségét és jóllétét; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő átmeneti gondozási és tanácsadási szolgáltatásokat – mint például partneri tanácsadás, pszichológiai segítség, egynapos ellátás és átmeneti gondozás igénybevétele – az informális gondozók számára;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy munkaügyi és társadalombiztosítási szabályozás révén mind a nők, mind pedig a férfiak számára vezessenek be „gondozási krediteket”, vagyis a nyugdíj számításakor figyelembe vett egyenértékű időszakokat, hogy ily módon is védelemben részesüljenek mindazok, akik felfüggesztik szakmai tevékenységüket, hogy egy eltartott személy vagy családtag számára informális, fizetés nélküli gondozást biztosítsanak, elismerve e gondozók munkájának társadalom egésze számára meglévő értékét;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az informális gondozókat egyenrangú szereplőként ismerjék el a gondozási ágazatban, és hogy emellett az egész életen át tartó tanulás programja részeként dolgozzák ki az informális gondozók képzését és az általuk szerzett készségek elismerését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel és az oktatási létesítményekkel együttműködve nyújtsanak támogatást a fiatal gondozók számára; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő a gondozás minőségének és a gondozók életminőségének biztosítására szolgáló ilyen és más intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervet;

39.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást a fiatal gondozók számával és azzal kapcsolatban, hogy a gondozói feladat milyen kihatással van a jóllétükre és a megélhetésükre, és e kutatás alapján a nem kormányzati szervezetekkel és oktatási létesítményekkel együttműködésben nyújtsanak támogatást a fiatal gondozók számára, és tegyenek intézkedéseket a sajátos igényeinek teljesítésére;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy a kutatás és a szakpolitikák kidolgozása során jobban vegye figyelembe a gondozási szolgáltatásokat és a gondozókat, különös tekintettel az Európai Szociális Alapra (ESBA), a fogyatékosságügyi stratégiára és az egészségügyre vonatkozó programra;

Gondozási célok

41.  kiemeli, hogy a barcelonai célkitűzések teljesítése tekintetében a gyermekgondozás 3 és 4 év közöttiek számára történő biztosításának javítása az aktuális feladat; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy növeljék az „Oktatás és képzés 2020 stratégia” célkitűzését, hogy a három éves kort betöltött, de még nem tanköteles korú gyermekek legalább 95%-ának biztosítsanak gyermekgondozási férőhelyet; felkéri a Bizottságot a barcelonai célkitűzések és a kisgyermekkori nevelésre vonatkozó célok növelésére irányuló felülvizsgálatra, az érdekelt felekkel, köztük a tagállamokkal konzultálva; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a célkitűzések elérése érdekében, és politikai programjukban a gondozás minden formáját kezeljék kiemelten; felkéri a tagállamokat, hogy a magas színvonalú koragyermekkori nevelést és gondozást biztosító rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslat figyelembevételével fejlesszék a koragyermekkori nevelés és gondozás nemzeti minőségi keretrendszerét, és ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokkal kapcsolatban a javaslatban említett alábbi öt legfontosabb területet: hozzáférés, munkaerő, tanterv, értékelés és nyomon követés, szabályozás és finanszírozás; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek iskoláskor előtti gondozásának biztosítása során ne csak a gondozás elérhetőségére, hanem annak minőségére is fektessenek hangsúlyt, különös tekintettel a hátrányos helyzetű és a fogyatékossággal élő gyermekekre;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy tűzzön ki a barcelonai célkitűzésekhez hasonló mutatókat és kapcsolódó célokat a gondozásra szoruló idősek, fogyatékossággal élő személyek és/vagy krónikus betegek számára nyújtott gondozási szolgáltatások tekintetében, valamint hozzon létre nyomon követési eszközöket, amelyek mérik a szolgáltatások minőségét, hozzáférhetőségét és megfizethetőségét,

43.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja be az idősek és a fogyatékossággal élő személyek és/vagy krónikus betegek gondozását az európai szemeszter keretében az adatok nyomon követésébe és felülvizsgálatába, valamint a nemek közötti egyenlőségről szóló éves jelentésbe; felhívja a tagállamokat annak megfontolására, hogy vonják be az idősek és a fogyatékossággal élő és/vagy a krónikus betegségben szenvedő személyek gondozásának értékelését az országjelentésükbe, figyelembe véve a gondozók és a gondozottak visszajelzéseit; felhívja a Bizottságot az e gondozásra vonatkozó adatok bevonására az európai szemeszterrel összefüggésben nyomon követendő társadalmi fejlesztési mutatók körében; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezeket a társadalmi mutatókat vonja be a szemeszter szabályaiba; ösztönzi a tagállamokat, hogy fogadjanak el és használjanak korrekciós intézkedéseket, amennyiben túl lassú lenne a haladás;

44.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy javítsa a nemek szerint lebontott adatok gyűjtését, és uniós szinten dolgozza ki a gyermekeknek, a fogyatékossággal élő személyeknek, a krónikus betegeknek és az időseknek szóló gondozási szolgáltatások elérhetőségének, minőségének, hozzáférhetőségének és hatékonyságának ágazatspecifikus, összehasonlítható definícióit és mutatóit, megtalálva a módot arra is, hogy elkerülhető legyen a gondozást biztosító szakemberekre nehezedő, nyomon követéssel járó teher növekedése; felhívja a Bizottságot a gondozási szolgáltatások fejlesztésének nyomon követésére, és szükség esetén korrekciós intézkedésekre irányuló ajánlások előkészítésére;

45.  felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek a gyermekek, az idősek és a fogyatékossággal élő személyek számára köz- és magánfinanszírozásnak köszönhetően elérhető gondozási szolgáltatások nyújtására vonatkozó, az általános helyzet nyomon követéséhez szükséges minőségi adatokat és javítsák a gondozási szolgáltatásokat, figyelembe véve nemcsak a felhasználók igényeit, hanem a gondozók nagy száma számára a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és a munkakörülményeket is; felhívja a tagállamokat, hogy szükség esetén alkalmazzanak hatékony szakpolitikai eszközöket és korrekciós intézkedéseket;

A gondozás támogatása

46.  felhívja a tagállamokat, hogy többek között a fennálló beruházási hiány megszüntetése érdekében növeljék a gyermekekkel kapcsolatos ‒ különösen koragyermekkorban biztosítandó ‒ gondozási szolgáltatásokba és infrastruktúrákba, valamint az egyéb eltartottak gondozásába való állami beruházást, biztosítsák a szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést, javítsák a gondozás minőségét, illetve hogy növeljék a gondozók aktív szakmai életének megtartását lehetővé tevő egyedi intézkedésekbe való beruházást;

47.  megjegyzi, hogy az, hogy a gondozási struktúrák és szolgáltatások terén nem történik elegendő beruházás, aránytalan mértékben hat ki az egyedülálló szülőkre, akiknek nagy többsége nő, valamint a szegénységben élő és a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett családokra;

48.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése a különböző szakpolitikák végrehajtásának valamennyi szakaszában fontos, leginkább a programozási szakaszban; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemi szempontokat teljes mértékben építsék be a nemzeti reformtervekbe az ESBA és egyéb uniós alapok támogatásával, amelyek forrásokat biztosítanak az általános szociális infrastruktúrához, amelyet a tagállamoknak a gondozási szolgáltatások fejlesztéséhez kell felhasználniuk;

49.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai szemeszter folyamata szolgálja a szociális jogok európai pillérének megvalósítását, tényleges teret hagyva a tagállamok számára a gondozási szolgáltatások finanszírozására és a finanszírozás fenntartására;

50.  támogatja, hogy a Bizottság országspecifikus ajánlásaiba kerüljenek be azon intézkedések, amelyek a gyermekgondozási létesítményekbe történő beruházásokra és a második keresők, főleg a nők, munkába állását és nagyobb mértékű munkavállalását hátráltató adóügyi tényezőkre, valamint a nemek közötti bérszakadék megszüntetésére irányuló egyéb intézkedésekre helyezik a hangsúlyt;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Szociális Alap+ és a szociális infrastruktúrát támogató egyéb pénzügyi eszközökön keresztül erősítse meg a gondozási szolgáltatások összes típusának nyújtott támogatásokat, különös tekintettel adott esetben az intézményi ellátásról a közösségi szolgáltatásokra való átállásra; felhívja a Bizottságot ehhez kapcsolódva, hogy erősítse meg az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) a vidéki gyermekgondozási létesítményekre nyújtandó támogatást, és emellett használja fel az ESBA-t is a koragyermekkori nevelési és gondozási projektek finanszírozására; felhívja a Bizottságot továbbá, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós finanszírozás különösen az európai strukturális és beruházási alapok keretében történő felhasználását a szociális gondozási szolgáltatások és a tartós ápolás-gondozás terén, valamint biztosítsa, hogy a beruházások összhangban legyenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája szerinti emberi jogi kötelezettségekkel;

52.  felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a tagállamok társadalombiztosítási járulékainak határokon átnyúló átvitelének lehetőségeit abban az értelemben, hogy az állampolgárság szerinti állam pénzügyileg hozzájárulna az állampolgár egy másik tagállamban működő szociális szolgáltatási létesítményben történő elhelyezéséhez (amennyiben ilyen intézmény az állampolgárság szerinti államban nem áll rendelkezésre);

53.  rámutat, hogy alaposabban meg kell vizsgálni a köz- és magánberuházásokban a gondozási szolgáltatások nyújtása tekintetében rejlő lehetőségeket, tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekeket vagy felnőtteket gondozó munkavállalókra vonatkozó vállalati kezdeményezésekre;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy a gondozási szolgáltatások összes típusa tekintetében alkalmazzanak átfogó megközelítést, és erősítsék meg a releváns uniós pénzügyi eszközöknek az egész életen át tartó tanulás, a kutatás és az infrastrukturális fejlesztés terén történő hatékony és szinergikus felhasználását; ösztönzi a tagállamokat, hogy a meglévő és a következő többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló hasonló pénzügyi eszközök, különösen az ESBA, az esb-alapok, úgymint az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, valamint az EMVA felhasználásával részesítsék előnyben a gyermekgondozás és a tartós ápolás-gondozás finanszírozását; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy a gondozási szolgáltatások hátrányos és kiszolgáltatott helyzetű csoportok általi könnyebb elérhetősége és megfizethetősége érdekében erőforrásaikat hatékonyabban osszák el, valamint hogy hogy tervezzenek meg hatékony finanszírozási modelleket, többek között célzott finanszírozást, ami a nemzeti és helyi körülményeknek megfelelően megteremti a helyes egyensúlyt a köz- és a magánberuházások között;

55.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete elegendő erőforrásokkal rendelkezzen a gondozási infrastruktúra fejlesztésének, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikák végrehajtásának nyomon követéséhez, továbbá annak megvizsgálásához, hogy a szakpolitikák elérik-e és hogyan érik el a nemek közötti egyenlőség kívánt javulását;

56.  üdvözli egyes tagállamok azon döntését, hogy adózási ösztönzőket vezetnek be azon vállalatok számára, amelyek gyermekgondozási szolgáltatásokat biztosítanak munkavállalóiknak a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása érdekében;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (2) HL C 175., 2011.6.15., 8. o. (3) HL L 59., 2013.3.2., 59. o. (4) HL C 346., 2018.9.27., 6. o. (5) HL C 331., 2018.9.18., 60. o. (6) HL C 204., 2018.6.13., 76. o. (7) HL C 76., 2018.2.28., 93. o. (8) HL C 66., 2018.2.21., 30. o. (9) HL C 50., 2018.2.9., 15. o. (10) HL C 308. E, 2011.10.20., 49. o. (11) HL C 351. E, 2011.12.2., 39. o. (12) HL C 487., 2016.12.28., 7. o. (13) HL C 12., 2015.1.15., 16. o. (14) HL C 21., 2011.1.21., 39. o. (15) Európai Bizottság, A férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló 2018. évi jelentés. (16) Az Európai Bizottság ütemterve (2018), Európai Politikai Stratégiai Központ (2017), „10 Trends Transforming the Education as We Know It” (Az általunk ismert oktatási rendszer átalakításának tíz trendje). (17) Eurofound, Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás. (18) Az Eurostat 2010-es adatai; a Bizottság 2015. évi jelentése a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban (2016). (19) Ahogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2010. október 20-i európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás kérte (HL C 70. E, 2012.3.8., 162. o.). (20) Eurofound, Az európai életminőségről szóló 2016. évi felmérés: áttekintő jelentés. (21) HL C 75., 2016.2.26., 130. o.

Az Európai Parlament 2018. november 15-i állásfoglalása a Lyme-kórról (borreliosis) (2018/2774(RSP))

P8_TA(2018)0465 B8-0514/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lyme-kór (borreliosis) kapcsán a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000088/2018 – B8-0417/2018),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel a Lyme borreliosis szerológiai vizsgálatainak diagnosztikai pontosságáról szóló módszeres szakirodalmi elemzéssel kapcsolatos, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által végzett jelentésre,

–  tekintettel a szakértői hálózat 2016. januári, Stockholmban tartott, a Lyme borreliosis Európai Unióban történő megfigyeléséről szóló konzultációs értekezletére,

–  tekintettel a Közösségben a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról szóló, 1998. szeptember 24-i 2119/98/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az egészséghez való jog az európai szerződésekben és különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkében is elismert alapvető jog;

B.  mivel a Lyme-kór vagy más néven a Lyme borreliosis a borrelia burgdorferi baktérium által okozott bakteriális betegség, amelyet a baktérium által szennyezett kullancs csípése viszi át az emberre; mivel a Lyme-kór az embereknél és a háziállatok, illetve vadon élő állatok különböző fajainál előforduló betegség;

C.  mivel a Lyme borreoliosis a leggyakoribb, mintegy 650 000–850 000 esetet számláló zoonótikus betegség Európában, nagyobb előfordulási gyakorisággal Közép-Európában; mivel a fertőzés a tavaszi-nyári szezonban (áprilistól októberig) fordul elő, és a borreoliosist az említett országokban foglalkozási megbetegedésként tartják számon a mezőgazdasági termelők, erdészeti dolgozók és helyszíni kutatók esetében;

D.  mivel a fertőzött kullancs és a betegség földrajzilag nagyobb magasságban és magasabb szélességi fokokon, valamint a városokban is terjeszkedni látszik; mivel ez feltehetően többek között a földhasználat változásainak – ezen belül a rossz minőségű földterületek erdősítésének vagy az invazív növények terjedésének –, az éghajlatváltozásnak, a globális felmelegedésnek, a túlzottan magas páratartalomnak és az emberi viselkedéssel kapcsolatos egyéb tevékenységeknek tulajdonítható;

E.  mivel európai szinten nincs konszenzus a Lyme-kór kezelésével, diagnosztizálásával és szűrésével kapcsolatban, ezért eltérőek a nemzeti gyakorlatok;

F.  mivel a fertőzött kullancs csípése és a Lyme-kór tünetei észrevétlenek is maradhatnak, vagy a fertőzött személy bizonyos esetekben tünetmentes is lehet, ami néha a krónikus betegségekhez hasonló súlyos komplikációkhoz és maradandó károsodáshoz vezethet, különösen akkor, ha a beteget nem azonnal diagnosztizálják;

G.  mivel a Lyme-kór megbízhatóbb korai diagnosztizálása jelentősen csökkenti az előrehaladott stádiumban lévő esetek számát, így javítja a betegek életminőségét; mivel ez csökkenti a betegség pénzügyi terhét is, így a DualDur uniós kutatási projekt vezetői szerint az egészségügyi kiadások terén az első 5 évben mintegy 330 millió EUR megtakarítás érhető el;

H.  mivel sok beteget nem diagnosztizálnak azonnal, és nem elérhetőek a számukra megfelelő kezelések; mivel úgy érzik, hogy a hatóságok magukra hagyják őket és nem vesznek róluk tudomást, és néhányuk továbbra is tartós tüneteket mutatnak, ami krónikus betegség kialakulásához vezethet;

I.  mivel a Lyme-kór ellen jelenleg nincs oltás;

J.  mivel a betegségre vonatkozó statisztikák hiánya és az alkalmazott esetdefiníciók, laboratóriumi módszerek és felügyeleti rendszerek sokfélesége miatt nem ismeretes, hogy a Lyme borreliosis mekkora terhet jelent az EU-ban;

K.  mivel a korai és a kései stádiumban lévő Lyme-kór esetében nincs külön BNO-kód; mivel nincs külön BNO-kód a kései stádiumban lévő Lyme-kór különböző tüneteire;

L.  mivel az ILADS (International Lyme and Associated Diseases Society) és az IDSA (Infectious Diseases Society of America) kezelési gyakorlatra vonatkozó iránymutatásai eltérnek egymástól, és a betegség kétféle megközelítése közötti különbségek is kihatnak a kezelés Unióban folytatott gyakorlataira;

M.  mivel még nem teljesen ismeretes az a mechanizmus, amely a Lyme-kórt krónikus megbetegedéssé alakítja át;

N.  mivel ezzel az egészségügyi problémával szembesülve, a betegszervezetek és a visszaélést bejelentő személyek mellett az egészségügyi szakemberek is közel egy évtizede meghúzták a vészharangot;

O.  mivel a Lyme-kórt – annak ellenére, hogy az orvostudomány által ismert betegség – még mindig sokszor nem ismerik fel, különösen azért, mert nehéz a tüneteket észlelni és mert hiányoznak a megfelelő diagnosztikai vizsgálatok;

P.  mivel a Lyme-kór esetében alkalmazott szűrővizsgálatok nem mindig adnak pontos eredményeket, ilyen például az Elisa teszt, amely egyszerre csak egy fertőzést észlel;

Q.  mivel az európai polgárok közül sokan a foglalkozásukból adódóan (mezőgazdasági termelők, erdészeti dolgozók, helyszíni kutatást végző kutatók és tanulók, például biológusok, geológusok, földmérők, régészek) folyamatosan ki vannak téve a Lyme borreoliosisnak;

R.  mivel az orvosi szakma a Lyme-kór esetében gyakran olyan elavult ajánlásokat követ, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe a kutatási eredményeket;

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Lyme-kór aggasztó méreteket öltve terjed az európai lakosság körében, mivel az alkalmazott számlálási módszerek szerint mintegy 1 millió polgár szenved a betegségben;

2.  emlékeztet arra, hogy az összes tagtagállam – ugyan eltérő mértékben – küzd a Lyme borreliosis fokozott előfordulásával, amely európai egészségügyi problémává nőtte ki magát;

3.  üdvözli a Lyme borreliosis korai felismerésére és jövőbeli kezelésére az Unió által idáig (mintegy 16 millió EUR értékben az ANTIDotE, az ID-LYME és a LYMEDIADEX projektekre) fordított finanszírozást;

4.  a Lyme-kór diagnosztizálására és kezelésére szolgáló módszerek további finanszírozására szólít fel; ösztönzi e célból a kutatási erőfeszítések előmozdítását mind az erre szánt megnövelt források, mind a járványügyi – beleértve a patogén és nem patogén fajok eloszlására és előfordulására vonatkozó – adatok cseréje tekintetében;

5.  további nemzetközi együttműködésre szólít fel a Lyme-kór kutatása terén;

6.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtse össze a tagállamokban a Lyme-kórral kapcsolatban alkalmazott szűrési módszerekről vagy kezelésekről;

7.  kötelező adatszolgáltatást szorgalmaz a Lyme-kór által érintett valamennyi tagállamban;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Lyme-kór nyomon követése, diagnosztizálása és kezelése tekintetében segítse elő a tagállamok közötti együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét;

9.  üdvözli, hogy egyes tagállamok egy egyedi módszertan alapján belefoglalták a Lyme-kórt nemzeti felügyeleti rendszerükbe;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy a diagnosztikai vizsgálatok és kezelések szabványosításának megkönnyítése érdekében vezessen be egységes felügyeleti programokat, és működjön együtt a tagállamokkal; felhívja a Bizottságot, hogy a borreoliosist ismerje el a mezőgazdasági és erdészeti dolgozókat, valamint a helyszíni munkát végző tudósokat (például a biológusokat, geológusokat, földmérőket, régészeket) érintő foglalkozási megbetegedésként;

11.  egyéni kullancsmegelőzési és -ellenőrzési intézkedéseket szorgalmaz a tagállamokban a Borrelia baktérium terjedésének megállítására;

12.  a Lyme borreliosis klinikai és laboratóriumi diagnosztizálásával kapcsolatos, kutatási eredményeken alapuló iránymutatás kidolgozására szólít fel; a korai és a kései stádiumban lévő Lyme-kór esetében külön BNO-kód megállapítására szólít fel; a kései stádiumban lévő Lyme-kór különböző tüneteire is külön BNO-kód megállapítására szólít fel;

13.  kéri, hogy a Bizottság a háziorvosok képzése tekintetében az EU-n belüli legjobb gyakorlatok alapján tegyen közzé iránymutatásokat a Lyme-kór diagnosztizálásának és szűrésének megkönnyítésére;

14.  kéri a tagállamokat, hogy bővítsék ki a klinikai vizsgálat alkalmazását, hogy az orvosok diagnosztizálni tudják a Lyme-kórt akkor is, ha negatívak a szerológiai vizsgálatok, annak érdekében, hogy segítsék a betegeket a „terápiás patthelyzet” feloldásában;

15.  felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel annak a problémának a nagyságát, hogy egyes betegek azzal szembesülnek, hosszú időn át keresniük kell a megfelelő diagnózist és kezelést, továbbá különösen azt, hogy a gyógykezelést kereső betegek határokon átnyúlóan mozognak és ennek pénzügyi következményeit;

16.  szorgalmazza olyan innovatív projektek tervezését és létrehozását, amelyek hozzájárulhatnak az adatgyűjtés javításához és az oktatási és figyelemfelkeltő tevékenységek nagyobb hatékonyságához;

17.  üdvözli a Bizottságnak a járványügyi felügyeleti rendszer hatálya alá vonandó fertőző betegségekről és kapcsolódó különös egészségi problémákról, valamint a vonatkozó esetdefiníciókról szóló 2018. június 22-i (EU) 2018/945 végrehajtási határozatát(2), amely a fertőző betegségek jegyzékén belül tartalmazza a Lyme neuroborreliosist.

18.  hangsúlyozza, hogy a Lyme-kór európai járványügyi felügyeleti hálózatba való felvétele lehetővé teszi a betegek számára, hogy egy szilárd és strukturált egészségügyi rendszer következő előnyeit élvezzék, amely lehetővé teszi az illetékes nemzeti hatóságok közötti állandó kommunikációt, a Lyme borreliosis eseteinek Unión belüli gyors és megbízható azonosítását, az összegyűjtött felügyeleti adatok elemzése és értelmezése terén való kölcsönös segítségnyújtást, valamint az embereken való terjedése megállításához szükséges eszközök alkalmazását;

19.  felkéri a tagállamokat, amelyek számíthatnak a Bizottság logisztikai támogatására, hogy a betegséggel kapcsolatban dolgozzanak ki tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányt, hogy felhívják a lakosság és valamennyi érintett figyelmét a Lyme-kór létezésére, mindenekelőtt a kór terjedése által leginkább érintett régiókban;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy a Lyme-kór leküzdésére dolgozzon ki e csendes járvány súlyosságával arányban álló európai tervet; ösztönzi a Lyme-kór európai hálózatának létrehozását az érdekelt felek bevonásával;

21.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek közzé közös megelőzési iránymutatásokat azokra vonatkozóan, akiknél nagy a kockázata a Lyme-kór kialakulásának – például a szabadtéren dolgozó munkavállalóknál –, valamint szabványosított diagnosztikai és kezelési iránymutatásokat;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy az agrárerdészeti ágazatban dolgozók és a helyszíni adatokat gyűjtő tudósok számára vezessen be megelőző vizsgálatokat, valamint a Lyme borreoliosis fertőzés gyors kezelésére és lefolyásának megfigyelésére szolgáló módszert;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL L 268., 1998.10.3., 1. o. (2) HL L 170., 2018.7.6., 1. o.