Index 
Elfogadott szövegek
2018. november 29., Csütörtök - BrüsszelVégleges kiadás
Az Euro 5 szint alkalmazása a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok típusjóváhagyásához ***I
 Egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelme ***I
 Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap: a fennmaradó összegek újbóli lekötése ***I
 Szamoának az EU és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodáshoz való csatlakozása ***
 Az Európai Központi Bank felügyeleti testülete elnökének kinevezése
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – EGF/2018/003 EL/Attica publishing
 A határellenőrzés ideiglenes visszaállítása a belső határokon ***I
 A légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályok ***I
 A nátrium-dikromát egyes felhasználási módjaira vonatkozó engedély
 A cum-ex-botrány: pénzügyi bűncselekmény és a jelenlegi jogi keretben meglévő hiányosságok
 A Német Ifjúságvédelmi Hivatal (Jugendamt) szerepe a határokon átnyúló családi vitákban
 WTO: a következő lépések
 A Szerbiáról szóló, 2018. évi jelentés
 A Koszovóról szóló, 2018. évi jelentés
 A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló, 2018. évi jelentés
 Az Albániáról szóló, 2018. évi jelentés
 A Montenegróról szóló, 2018. évi jelentés
 A tudományos élet szabadságának védelméről az EU külső fellépéseiben
 A fogyatékossággal élő nők helyzete

Az Euro 5 szint alkalmazása a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok típusjóváhagyásához ***I
PDF 130kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 29-i jogalkotási állásfoglalása a 168/2013/EU rendeletnek az Euro 5 környezetvédelmi szintnek a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok típusjóváhagyásához való alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0137 – C8-0120/2018 – 2018/0065(COD))
P8_TA(2018)0466A8-0346/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0137),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0120/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2018. november 14-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0346/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 29-én került elfogadásra a 168/2013/EU rendeletnek az Euro 5 szintnek a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok típusjóváhagyásához való alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0065


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/129 rendelettel.)

(1) HL C 367., 2018.10.10., 32. o.


Egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelme ***I
PDF 127kWORD 51k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 29-i jogalkotási állásfoglalása egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2018)0316 – C8-0210/2018 – 2018/0160(COD))
P8_TA(2018)0467A8-0387/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0316),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0210/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0387/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 29-én került elfogadásra egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (kodifikált szöveg)

P8_TC1-COD(2018)0160


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/125 rendelettel.)

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap: a fennmaradó összegek újbóli lekötése ***I
PDF 163kWORD 47k
Az Európai Parlament 2018. november 29-én elfogadott módosításai az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 tanácsi határozatok végrehajtásának támogatására lekötött fennmaradó összegek újbóli lekötése vagy a nemzeti programok keretében megvalósuló egyéb intézkedésekhez történő hozzárendelése tekintetében az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0719 – C8-0448/2018 – 2018/0371(COD))(1)
P8_TA(2018)0468A8-0370/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  E rendelet célja, hogy lehetővé tegye az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet előírásai8 alapján az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 tanácsi határozatok végrehajtásának támogatására lekötött fennmaradó összegek újbóli lekötését vagy a nemzeti programok keretében megvalósuló egyéb intézkedésekhez történő hozzárendelését, a migráció és a menekültügy terén meglévő uniós prioritásokkal és tagállami szükségletekkel összhangban.
(1)  E rendelet célja, hogy lehetővé tegye az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet8 előírásai alapján az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 tanácsi határozatok végrehajtásának támogatására lekötött fennmaradó összegek újbóli lekötését vagy a nemzeti programok keretében megvalósuló egyéb intézkedésekhez történő hozzárendelését, a migráció és a menekültügy konkrét területein meglévő uniós prioritásokkal és tagállami szükségletekkel összhangban. Másik célja annak biztosítása, hogy az ilyen újbóli lekötések vagy kiosztások átlátható módon történjenek.
_____________
__________________
8.  Az Európai Parlament és a Tanács 516/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168. o.).
8.  Az Európai Parlament és a Tanács 516/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168. o.).
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a fent említett összegeket felhasználják az áthelyezések végrehajtásának folytatására azáltal, hogy azonos intézkedésekre újból lekötik az összegeket nemzeti programjaikban. Ezen túlmenően a tagállamok nemzeti programjainak felülvizsgálatában megfelelően megindokolt esetekben lehetővé kell tenni e finanszírozás felhasználását a migráció és a menekültügy terén jelentkező egyéb kihívások kezelésére, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapról szóló rendeletnek megfelelően. E területeken a tagállamok szükségletei továbbra is jelentősek. A fent említett összegeknek azonos intézkedésre történő újbóli lekötését vagy más intézkedésekhez történő átcsoportosítását csak egyszer, és a Bizottság jóváhagyásával szabad lehetővé tenni.
(4)  Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a fent említett összegeket felhasználják az áthelyezések végrehajtásának folytatására azáltal, hogy az összegeket újból lekötik a nemzeti programjaik keretében megvalósuló azonos intézkedésekre. A tagállamoknak ezen összegek legalább 20%-át a nemzeti programok keretében megvalósuló intézkedésekre kell újból lekötniük, a nemzetközi védelmet kérelmezők vagy a nemzetközi védelemben részesülők áthelyezése vagy áttelepítés és más ad hoc humanitárius befogadás céljaira. Ami a fennmaradó összegeket illeti, a tagállamok nemzeti programjainak felülvizsgálatában megfelelően megindokolt esetekben lehetővé kell tenni a II. és III. fejezetben foglalt konkrét, a migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos intézkedések finanszírozását, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapról szóló rendeletnek megfelelően, különös tekintettel a közös európai menekültügyi rendszer egyes vonatkozásainak fejlesztésére, különösen a családegyesítésre, vagy a tagállamokba irányuló legális migráció támogatására és a harmadik országbeli állampolgárok hatékony integrációjának előmozdítására. E területeken a tagállamok szükségletei továbbra is jelentősek. A fent említett összegeknek azonos intézkedésre történő újbóli lekötését vagy más intézkedésekhez történő átcsoportosítását csak egyszer, és a Bizottság jóváhagyásával szabad lehetővé tenni. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a források elosztása a költségvetési rendeletben meghatározott elvek – különösen a hatékonyság és az átláthatóság elveinek – teljes körű tiszteletben tartásával történjék.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Bővíteni kell az áthelyezésre jogosult célcsoportot, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsunk a tagállamoknak az áthelyezések végrehajtása során.
(5)  Bővíteni kell az áthelyezésre jogosult célcsoportot, valamint azon országok körét, ahonnan az áthelyezések történnek, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsunk a tagállamoknak az áthelyezések végrehajtása során. Elsőbbségben kell részesíteni a kísérő nélküli kiskorúak, az egyéb, kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők és a nemzetközi védelemben részesülők áthelyezését.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Elegendő időt kell biztosítani a tagállamoknak arra, hogy azonos fellépés céljára újra lekötve vagy más intézkedésekhez átcsoportosítva felhasználják az összegeket, mielőtt sor kerülne az említett összegekre vonatkozó kötelezettségvállalás visszavonására. Ezért amennyiben a Bizottság jóváhagyja a nemzeti program keretén belüli összegek ilyen újbóli lekötését vagy átcsoportosítást, az érintett összegeket a nemzeti program azon felülvizsgálatának évében lekötöttnek kell tekinteni, amely jóváhagyja az érintett újbóli lekötést vagy átcsoportosítást.
(7)  Elegendő időt kell biztosítani a tagállamoknak arra, hogy azonos fellépés céljára újra lekötve vagy más konkrét intézkedésekhez átcsoportosítva felhasználják az összegeket, mielőtt sor kerülne az említett összegekre vonatkozó kötelezettségvállalás visszavonására. Ezért amennyiben a Bizottság jóváhagyja a nemzeti program keretén belüli összegek ilyen újbóli lekötését vagy átcsoportosítást, az érintett összegeket a nemzeti program azon felülvizsgálatának évében lekötöttnek kell tekinteni, amely jóváhagyja az érintett újbóli lekötést vagy átcsoportosítást.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  A Bizottságnak évente be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a nemzetközi védelmet kérelmező és a nemzetközi védelemben részesülő személyek áthelyezésére szolgáló források alkalmazásáról, különösen a nemzeti programok szerinti egyéb tevékenységekre történő átcsoportosítások és az újbóli lekötések tekintetében.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)  Az 516/2014/EU rendelet 2018 vége előtti módosítása nélkül a vonatkozó finanszírozás nem áll majd többé a tagállamok rendelkezésére a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból támogatott nemzeti programok keretében történő felhasználásra. Tekintettel az 516/2014/EU rendelet módosításának sürgősségére, helyénvaló mentességet biztosítani az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyv 4. cikkében említett nyolchetes időszak alól.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 pont (új)
516/2014/EU rendelet
18 cikk – cím
-1.  A cím helyébe a következő szöveg lép:
A nemzetközi védelemben részesülő személyek átszállításának forrásai
A nemzetközi védelmet kérelmező vagy a nemzetközi védelemben részesülő személyek átszállításának forrásaiˮ
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont
516/2014/EU rendelet
18 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az (1) bekezdésben a „nemzetközi védelemben részesülő személy” kifejezés helyébe a „nemzetközi védelmet kérelmező vagy nemzetközi védelemben részesülő személy” kifejezés lép;
törölve
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új)
516/2014/EU rendelet
18 cikk – 1 bekezdés
1a.  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
(1)  A szolidaritás és az igazságos felelősségmegosztás elvének érvényesítése céljából, valamint az Alap végrehajtási időszakában bekövetkező uniós szakpolitikai fejlemények fényében a tagállamok a 15. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban kiszámított összeg mellett kiegészítő összeget kapnak a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint, amelynek átalányösszege más tagállamból átszállított, nemzetközi védelemben részesülő személyenként 6 000 EUR.
(1) A szolidaritás és az igazságos felelősségmegosztás elvének érvényesítése céljából, valamint az Alap végrehajtási időszakában bekövetkező uniós szakpolitikai fejlemények fényében a tagállamok a 15. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban kiszámított összeg mellett kiegészítő összeget kapnak a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint, amelynek átalányösszege más tagállamból átszállított, nemzetközi védelmet kérelmező vagy nemzetközi védelemben részesülő személyenként 10 000 EUR.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
516/2014/EU rendelet
18 cikk – 3 bekezdés
(3)  Az e cikk (1) bekezdése szerinti kiegészítő összegeket az érintett tagállamok részére első alkalommal a nemzeti programjukat az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban jóváhagyó egyedi finanszírozási határozat, később pedig a nemzeti programjukat jóváhagyó határozathoz csatolandó finanszírozási határozat keretében kell kiutalni. Ezen összegeknek a nemzeti program szerinti azonos intézkedésekre történő újbóli lekötését vagy a nemzeti program szerinti egyéb intézkedésekhez történő átcsoportosítását az érintett nemzeti program felülvizsgálatában megfelelően megindokolt esetekben kell lehetővé tenni. Egy összeget csak egyszer lehet újra lekötni vagy átcsoportosítani. A Bizottság a nemzeti program felülvizsgálata révén jóváhagyja az újbóli lekötést vagy átcsoportosítást.
(3)  Az e cikk (1) bekezdése szerinti kiegészítő összegeket az érintett tagállamok részére első alkalommal a nemzeti programjukat az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban jóváhagyó egyedi finanszírozási határozat, később pedig a nemzeti programjukat jóváhagyó határozathoz csatolandó finanszírozási határozat keretében kell kiutalni. Ezen összegeknek a nemzeti program szerinti azonos intézkedésekre történő újbóli lekötését vagy a nemzeti program szerinti egyéb, az e rendelet II. és III. fejezetében meghatározott konkrét intézkedésekhez történő átcsoportosítását az érintett nemzeti program felülvizsgálatában megfelelően megindokolt esetekben kell lehetővé tenni. Egy összeget csak egyszer lehet újra lekötni vagy átcsoportosítani. A Bizottság a nemzeti program felülvizsgálata révén jóváhagyja az újbóli lekötést vagy átcsoportosítást. A finanszírozást átláthatóan és hatékonyan, a nemzeti program célkitűzéseivel összhangban kell elosztani.
Ami az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 határozatokban meghatározott ideiglenes intézkedésekből származó összegeket illeti, az újbóli lekötésre szánt összegek legalább 20%-át a nemzeti programok keretében megvalósuló intézkedésekre kell újból lekötniük, a nemzetközi védelmet kérelmezők vagy a nemzetközi védelemben részesülők áthelyezése vagy áttelepítés és más ad hoc humanitárius befogadás céljaira.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
516/2014/EU rendelet
18 cikk – 3a bekezdés
(3a)  Az 514/2014/EU rendelet 50. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában, amennyiben az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 határozatban megállapított ideiglenes intézkedésekből származó összegeket a (3) bekezdéssel összhangban a nemzeti program szerinti azonos intézkedésekre újból lekötnek vagy a nemzeti program szerinti egyéb intézkedésekhez csoportosítanak át, az érintett összegeket a nemzeti program azon felülvizsgálatának évében lekötöttnek kell tekinteni, amely jóváhagyja a szóban forgó újbóli lekötést vagy átcsoportosítást.
(3a)  Az 514/2014/EU rendelet 50. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában, amennyiben az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 határozatban megállapított ideiglenes intézkedésekből származó összegeket a (3) bekezdéssel összhangban a nemzeti program szerinti azonos intézkedésekre újból lekötnek vagy a nemzeti program szerinti egyéb konkrét intézkedésekhez csoportosítanak át, az érintett összegeket a nemzeti program azon felülvizsgálatának évében lekötöttnek kell tekinteni, amely jóváhagyja a szóban forgó újbóli lekötést vagy átcsoportosítást.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
516/2014/EU rendelet
18 cikk – 3 c bekezdés (új)
(3c)  A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk alkalmazásáról, különös tekintettel az összegeknek a nemzeti programok szerinti egyéb tevékenységekre történő átcsoportosításáról és az újbóli lekötésekről.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont
516/2014/EU rendelet
18 cikk – 4 bekezdés
(4)  A (4) bekezdésben a „nemzetközi védelemben részesülő személy” kifejezés helyébe a „nemzetközi védelmet kérelmező vagy nemzetközi védelemben részesülő személy” kifejezés lép;
törölve
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 a pont (új)
516/2014/EU rendelet
18 cikk – 4 bekezdés
4a.  A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
(4)  A tagállamok közötti szolidaritással és felelősségmegosztással kapcsolatos, az EUMSZ 80. cikkében említett célkitűzések hatékony megvalósítása érdekében és a rendelkezésre álló források keretein belül a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e rendelet 26. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett átalányösszegeket kiigazítsa, figyelembe véve különösen az infláció aktuális mértékét, a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másikba való átszállítása terén bekövetkező releváns fejleményeket, valamint azokat a tényezőket, amelyek optimálissá tehetik az átalányösszeg formájában kínált pénzügyi ösztönző alkalmazását.
(4)  A tagállamok közötti szolidaritással és felelősségmegosztással kapcsolatos, az EUMSZ 80. cikkében említett célkitűzések hatékony megvalósítása érdekében és a rendelkezésre álló források keretein belül a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e rendelet 26. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett átalányösszegeket kiigazítsa, figyelembe véve különösen az infláció aktuális mértékét, a nemzetközi védelmet kérelmező és a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másikba való átszállítása, az áttelepítés és más ad hoc humanitárius befogadás terén bekövetkező releváns fejleményeket, valamint azokat a tényezőket, amelyek optimálissá tehetik az átalányösszeg formájában kínált pénzügyi ösztönző alkalmazását.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0370/2018).


Szamoának az EU és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodáshoz való csatlakozása ***
PDF 121kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i jogalkotási állásfoglalása Szamoának az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló tanácsi határozattervezetről (12281/2018 – C8-0434/2018 – 2018/0291(NLE))
P8_TA(2018)0469A8-0376/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12281/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0434/2018),

–  tekintettel az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti ideiglenes partnerségi megállapodásról szóló, 2011. január 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás)(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0376/2018),

1.  egyetért Szamoának a megállapodáshoz való csatlakozásával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Szamoa kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 215., 2018.6.19., 2. o.
(2) HL C 136. E, 2012.5.11., 19. o.
(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.


Az Európai Központi Bank felügyeleti testülete elnökének kinevezése
PDF 119kWORD 43k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i határozata az Európai Központi Bank felügyeleti testülete elnökének kinevezésére irányuló javaslatról (N8-0120/2018 – C8-0466/2018 – 2018/0905(NLE))
P8_TA(2018)0470A8-0380/2018

(Jóváhagyás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Bank felügyeleti testülete elnökének kinevezésére irányuló, 2018. november 7-i európai központi banki javaslatra (C8-0466/2018),

–  tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet(1) 26. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus keretében az Európai Központi Bankra ruházott feladatok végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltatás és felügyelet gyakorlásának szabályairól szóló, az Európai Parlament és az Európai Központi Bank között létrejött intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122a. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0380/2018),

A.  mivel az 1024/2013/EU tanácsi rendelet 26. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az Európai Központi Banknak be kell nyújtania a Parlamentnek a felügyeleti testület elnökének kinevezésére vonatkozó javaslatát, és hogy elnököt nyílt kiválasztási eljárás keretében kell kiválasztani, olyan személyek közül, akik banki vagy pénzügyi területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek, és akik nem tagjai a Kormányzótanácsnak;

B.  mivel az 1024/2013/EU tanácsi rendelet 26. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a felügyeleti testületbe az említett rendelettel összhangban történő kinevezések során tiszteletben kell tartani a nemek egyensúlyára, a tapasztalatra és a képzettségre vonatkozó alapelveket;

C.  mivel az Európai Központi Bank 2018. november 7-i levelében javaslatot nyújtott be a Parlamentnek Andrea Enria, a felügyeleti testület elnökének történő kinevezésére vonatkozóan;

D.  mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága – különösen az 1024/2013/EU tanácsi rendelet 26. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt követelmények szempontjából – értékelte a javasolt jelölt képességeit; mivel az értékeléshez a bizottság megkapta a javasolt jelölt önéletrajzát;

E.  mivel a bizottság 2018. november 20-án meghallgatta a javasolt jelöltet, aki a meghallgatáson nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.  jóváhagyja az Európai Központi Bank felügyeleti testülete elnökének kinevezésére irányuló javaslatot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Központi Banknak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 287., 2013.10.29., 63. o.
(2) HL L 320., 2013.11.30., 1. o.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – EGF/2018/003 EL/Attica publishing
PDF 149kWORD 47k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Görögország kérelme – EGF/2018/003 EL/Attica publishing) (COM(2018)0667 – C8-0430/2018 – 2018/2240(BUD))
P8_TA(2018)0471A8-0377/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0667 – C8-0430/2018),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (a továbbiakban: a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztetés eredményére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0377/2018),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani;

C.  mivel Görögország EGF/2018/003 EL/Attica publishing referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 58. ágazatban (Kiadói tevékenységek) a görögországi Attika (EL30) NUTS 2 szintű régióban történt 550 elbocsátást követően.

D.  mivel a kérelmet az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti beavatkozási kritérium alapján nyújtották be, amely az EGAA hozzájárulását ahhoz köti, hogy egy kilenc hónapos referencia-időszak alatt egy tagállam egy, vagy két egymással határos régiójában, vagy több mint két egymással határos NUTS 2. szintű régiójában található és a NACE Rev. 2. rendszer ágazati szintjén meghatározott ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalattól legalább 500 munkavállalót bocsássanak el;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Görögország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 2 308 500 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami a 3 847 500 EUR-t kitevő összes kiadás 60%-a;

2.  megállapítja, hogy a görög hatóságok 2018. május 22-én nyújtották be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság – a kiegészítő információk Görögország általi benyújtását követően – 2018. október 4-én fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet, a 12 hetes határidő betartásával;

3.  megjegyzi, hogy Görögország érvelése szerint az elbocsátások a pénzügyi és gazdasági világválsághoz, különösen annak a görög gazdaságra gyakorolt hatásaihoz kapcsolódnak, többek között az egy főre eső reál GDP csökkenéséhez, a növekvő munkanélküliséghez, a bérek visszaeséséhez és a háztartások jövedelmének csökkenéséhez, amely a digitális fejlődés gyors ütemével párosul, ami a reklámozási kiadások fontos megbízók által végrehajtott csökkentésével együtt a kiadói ágazatot is átalakítja; megjegyzi, hogy az ágazatban a reklám- és az értékesítési bevételek csökkenése tapasztalható;

4.  emlékeztet arra, hogy a görög kiadói ágazatban tevékenykedő három vállalatnál bekövetkezett elbocsátások várhatóan jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolnak majd a helyi gazdaságra, és hogy az elbocsátások hatását az újbóli elhelyezkedés nehézségei súlyosbítják, amelyek a munkahelyek hiányából, a munkaerőpiac felismert szükségleteinek megfelelő szakképzési tanfolyamok hiányából és az álláskeresők nagy számából fakadnak;

5.  aggódva hangsúlyozza, hogy Attika régióban összpontosul a munkanélküliség és a tartós munkanélküliség jelentős hányada Görögországban, ahol továbbra is magas a munkanélküliség;

6.  emlékeztet arra, hogy ez Görögország második olyan kérelme, amely az Attikában a kiadói tevékenységek ágazatában történő elbocsátásokkal kapcsolatban az EGAA-ból nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra irányul, a 2014-es EGF/2014/018 referenciaszámú kérelmet és az arról hozott pozitív döntést követően(4);

7.  megjegyzi, hogy a kérelem 550 elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akik nagy része nő (41,82%); megjegyzi továbbá, hogy az elbocsátott munkavállalók 14,73%-a 55 évesnél idősebb és 1,6%-uk 30 évesnél fiatalabb; erre tekintettel elismeri az EGAA által társfinanszírozott aktív munkaerőpiaci intézkedések fontosságát, hogy javuljanak ezen kiszolgáltatott csoportok munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedésének esélyei;

8.  üdvözli, hogy a tervezett képzési kínálat tükrözi az EGF-2014–018 GR/Attica referenciaszámú első kérelem alapján levont tanulságokat, amely a folyamatban lévő értékelés szerint jó integrációs arányt ért el;

9.  megjegyzi, hogy nem terveznek intézkedéseket a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok számára, annak ellenére, hogy arányuk Görögországban továbbra is magas;

10.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi támogatások a megcélzott kedvezményezettek aktív részvételétől függnek, és valódi ösztönzőként szolgálhatnak Görögország sajátos gazdasági környezete tekintetében;

11.  megjegyzi, hogy az anyagi juttatások és ösztönzők, köztük a munkaerő-felvétel ösztönzése, az álláskeresési és képzési támogatások közel vannak az EGAA-rendeletben rögzített, 35%-os felső határhoz;

12.  megjegyzi, hogy Görögország ötféle intézkedést tervez a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók érdekében: i. pályaválasztási (pályaorientációs) tanácsadás és álláskeresési segítség; ii. képzés, átképzés és szakképzés a munkaerőpiac szükségleteinek megfelelően; iii. vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás; iv. álláskereséshez és képzéshez nyújtott anyagi támogatás; v. a munkaerő-felvétel ösztönzése;

13.  elismeri, hogy a személyre szabott, összehangolt szolgáltatáscsomag az athéni napilapok újságírói szövetségének (ΕΣΗΕΑ), az athéni napilapok alkalmazotti szövetségének (ΕΠΗΕΑ) és a görög munkaügyi minisztériumnak a képviselőivel folytatott konzultációt követően került kidolgozásra;

14.  hangsúlyozza, hogy a görög hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást, és a kettős finanszírozás kizárásra kerül;

15.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerőpiaci kilátásokat és a szükséges készségeket, valamint hogy a csomagnak összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

16.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket, és üdvözli a Görögország által e tekintetben nyújtott megerősítést;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze arra a nemzeti hatóságokat, hogy a növekedési potenciállal rendelkező és így munkaerőt felvevő ágazatokról szóló jövőbeni javaslataikban jobban térjenek ki a részletekre, valamint hogy gyűjtsenek megalapozott adatokat az EGAA-támogatás hatásáról, amelyet többek között az állások minőségére és a munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésnek az EGAA révén elért arányára gyakorol;

18.  emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon kérésére, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az EGAA-kérelmekkel kapcsolatos összes dokumentumhoz;

19.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

20.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Görögország EGF/2018/003 EL/Attica publishing referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2019/275 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/644 határozata (2015. április 15.) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Görögország „EGF/2014/018 GR/Attica Broadcasting” referenciaszámú kérelme) (HL L 106., 2015.4.24., 29. o.).


A határellenőrzés ideiglenes visszaállítása a belső határokon ***I
PDF 209kWORD 61k
Az Európai Parlament 2018. november 29-én elfogadott módosításai az (EU) 2016/399 rendeletnek a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítására alkalmazandó szabályok tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanács rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2017)0571 – C8-0326/2017 – 2017/0245(COD))(1)
P8_TA(2018)0472A8-0356/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
-1 preambulumbekezdés (új)
(-1)  A személyeknek a belső határokon keresztül történő szabad mozgását lehetővé tevő térség létrehozása az Unió egyik fő vívmánya. Az EU-nak és az ilyen bizalmon és szolidaritáson alapuló térség kialakításában részt vevő tagállamoknak együttesen a térség rendes működésére és megerősítésére kell törekedniük. Ugyanakkor közösen kell fellépni az e térség vagy annak egyes részei közrendjét vagy belső biztonságát komolyan veszélyeztető helyzetekben, ezért kivételes körülmények között és legvégső esetben lehetővé kell tenni a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását, miközben erősíteni kell az érintett tagállamok közötti együttműködést.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Egy olyan térségben, ahol a személyek szabadon mozoghatnak, a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának kivételes esetnek kell maradnia. A belső határellenőrzés visszaállításáról végső megoldásként kell dönteni, korlátozott időtartamra és amennyiben az ellenőrzések szükségesek és a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető azonosított komoly veszéllyel arányosak.
(1)  Egy olyan térségben, ahol a személyek szabadon mozoghatnak, a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának kivételes esetnek kell maradnia. Mivel a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállítása befolyásolja a személyek szabad mozgását, ezért azt csak végső megoldásként szabad visszaállítani, korlátozott időtartamra és amennyiben az ellenőrzések szükségesek és a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető azonosított komoly veszéllyel arányosak. Minden ilyen intézkedést azonnal vissza kell vonni, amint az azokat alátámasztó indokok többé már nem állnak fenn.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  A migráció vagy az, ha harmadik országok állampolgárai nagy számban lépik át a külső határokat, önmagában nem tekintendő a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélynek.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  Az azonosított komoly veszélyek jellegüktől és kiterjedésüktől függően különböző intézkedésekkel kezelhetők. A személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet8 23. cikkében említettek szerint a tagállamoknak rendőrségi hatáskörök is rendelkezésükre állnak, amelyek néhány feltételtől függően a határ menti területeken is alkalmazhatók. E célból a schengeni térségen belüli arányos rendőrségi ellenőrzésekről és rendőrségi együttműködésről szóló bizottsági ajánlás9 iránymutatást nyújt a tagállamok részére.
(2)  Az azonosított komoly veszélyek jellegüktől és kiterjedésüktől függően különböző intézkedésekkel kezelhetők. Miközben továbbra is egyértelmű, hogy a rendőrségi hatáskörök jellegükben és céljukban egyaránt eltérnek a határellenőrzéstől, a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet8 23. cikkében említettek szerint a tagállamoknak ezek a rendőrségi hatáskörök a rendelkezésükre állnak, amelyek néhány feltételtől függően a határ menti területeken is alkalmazhatók. E célból a schengeni térségen belüli arányos rendőrségi ellenőrzésekről és rendőrségi együttműködésről szóló bizottsági ajánlás9 iránymutatást nyújt a tagállamok részére.
__________________
__________________
8 HL L 77., 2016.3.23., 1. o.
8 HL L 77., 2016.3.23., 1. o.
9 C(2017)3349, 2017.5.12.
9 C(2017)3349, 2017.5.12.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítása előtt a tagállamoknak előnyben kell részesíteniük az alternatív intézkedések meghozatalát. Az érintett tagállamnak kockázatértékelés alapján – szükséges és indokolt esetben – fontolóra kell vennie a rendőrségi ellenőrzések hatékonyabb alkalmazását vagy intenzívebbé tételét a saját területén, beleértve a határterületeket és a fő közlekedési útvonalakat,, miközben biztosítja, hogy e rendőrségi ellenőrzések célja ne a határellenőrzés legyen. A modern technológiák segítséget nyújtanak a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyek kezelésében. A tagállamoknak értékelniük kell, hogy a helyzet megfelelően kezelhető-e a határokon átnyúló fokozott együttműködés révén, mind operatív, mind pedig a rendőri szervek és hírszerző szolgálatok közti információcsere szempontjából.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a fenti időszakokon túlmenően is fennállhatnak a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető azon tartós komoly veszélyek – például határon átnyúló terrorista veszélyek vagy az irreguláris migránsok továbbutazása az Unión belül –, amelyek a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállítását indokolták. Ezért szükséges és indokolt a határellenőrzés ideiglenes visszaállítására alkalmazandó időkorlátok hozzáigazítása a jelenlegi igényekhez, biztosítva ugyanakkor azt is, hogy ezzel az intézkedéssel nem élnek vissza és az kivételes marad, amelyet kizárólag végső megoldásként alkalmaznak. Ennek érdekében a Schengeni határellenőrzési kódex 25. cikke értelmében alkalmazandó általános határidőt meg kell hosszabbítani egy évre.
(4)  A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására csak ritkán van szükség két hónapnál hosszabb ideig. Kizárólag kivételes körülmények között a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető tartós, komoly veszélyek a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállítására jelenleg engedélyezett legfeljebb hathónapos időszakon túlmenően is fennállhatnak. Ezért szükséges a határellenőrzés ideiglenes visszaállítására alkalmazandó időkorlátok kiigazítása, biztosítva ugyanakkor azt is, hogy ezzel az intézkedéssel nem élnek vissza és az kivételes marad, amelyet kizárólag végső megoldásként alkalmaznak.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  A személyek szabad mozgásának alapelvétől való bármilyen eltérést szigorúan kell értelmezni, illetve a közrend fogalma feltételezi a társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető valódi, tényleges és kellően komoly veszély meglétét.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Annak biztosítása érdekében, hogy ezek a belső határellenőrzések továbbra is kivételesek legyenek, a tagállamoknak a határellenőrzés tervezett visszaállítására vagy annak meghosszabbítására vonatkozó kockázatértékelést kell benyújtaniuk. A kockázatértékelésnek különösen értékelnie kell az azonosított veszély várható fennállásának időtartamát és a belső határok érintett szakaszait, alá kell támasztania, hogy a határellenőrzés meghosszabbítására végső megoldásként kerül sor, valamint ki kell fejtenie, hogy a határellenőrzés milyen módon segítené az azonosított veszély kezelését. Amennyiben a belső határellenőrzés időtartama meghaladja a hat hónapot, a kockázatértékelésnek visszamenőlegesen alá kell támasztania a határellenőrzés visszaállításának az azonosított veszély kezelésében játszott hatékonyságát is, valamint részletesen ki kell fejtenie, hogy milyen módon konzultáltak a meghosszabbítás által érintett egyes szomszédos államokkal, és hogyan vonták be őket a legkevésbé megterhelő gyakorlati intézkedések meghatározásába.
(5)  Annak biztosítása érdekében, hogy ezek a belső határellenőrzések a legvégső esetben meghozott intézkedések és továbbra is kivételesek legyenek, a tagállamoknak a határellenőrzés két hónapot meghaladó, tervezett meghosszabbítására vonatkozó kockázatértékelést kell benyújtaniuk. A kockázatértékelésnek különösen értékelnie kell az azonosított veszély várható fennállásának időtartamát és a belső határok érintett szakaszait, alá kell támasztania, hogy a határellenőrzés meghosszabbítására legvégső intézkedésként kerül sor, és különösképp kimutatva, hogy bármely alternatív intézkedés elégtelennek bizonyult vagy az ilyen intézkedést elégtelennek ítélték, valamint ki kell fejtenie, hogy a határellenőrzés milyen módon segítené az azonosított veszély kezelését. A kockázatértékelésnek visszamenőlegesen alá kell támasztania a határellenőrzés visszaállításának az azonosított veszély kezelésében játszott hatékonyságát és eredményességét is, valamint részletesen ki kell fejtenie, hogy milyen módon konzultáltak a meghosszabbítás által érintett egyes szomszédos államokkal, és hogyan vonták be őket a legkevésbé megterhelő gyakorlati intézkedések meghatározásába. A tagállamok számára fenn kell tartani annak lehetőségét, hogy – amennyiben szükséges – a rendelkezésre bocsátott információk egészét vagy részeit minősített adatnak nyilvánítsák.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)   Amikor a belső határellenőrzés visszaállítása olyan tervezett különleges eseményekkel áll összefüggésben, amelyek rendkívüli jellegűek vagy időtartamúak (például sporttevékenységek), a visszaállítás időtartamának rendkívül pontosnak, korlátozottnak és az esemény tényleges időtartamához kötöttnek kell lennie.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  A tagállam által benyújtott kockázatértékelés színvonala rendkívül fontos lesz a határellenőrzés tervezett visszaállítása vagy meghosszabbítása szükségességének és arányosságának értékelésére nézve. Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget és az Europolt be kell vonni az említett értékelésbe.
(6)  A tagállam által benyújtott kockázatértékelés színvonala rendkívül fontos lesz a határellenőrzés tervezett visszaállítása vagy meghosszabbítása szükségességének és arányosságának értékelésére nézve. Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget, az Europolt, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai ügynökséget és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét be kell vonni az említett értékelésbe.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  A Bizottságnak a Schengeni határellenőrzési kódex 27. cikkének (4) bekezdése szerinti vélemény kiadására vonatkozó hatáskörét módosítani kell, hogy tükrözze a tagállamoknak a kockázatértékeléshez kapcsolódó új kötelezettségeit, az érintett tagállamokkal való együttműködést is beleértve. Amennyiben a belső határokon hat hónapnál tovább végeznek határellenőrzést, úgy a Bizottságot kötelezni kell vélemény kiadására. A Schengeni határellenőrzési kódex 27. cikkének (5) bekezdésében előírt konzultációs eljárást ugyancsak módosítani kell, hogy tükrözze az ügynökségek (az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség és az Europol) szerepét, valamint hogy a tagállamok közötti együttműködés különböző aspektusainak gyakorlati végrehajtására összpontosuljon, beleértve adott esetben a különböző intézkedések koordinálását a határ mindkét oldalán.
(7)  A Schengeni határellenőrzési kódex 27. cikkének (5) bekezdésében előírt konzultációs eljárást ugyancsak módosítani kell, hogy tükrözze az uniós ügynökségek szerepét, valamint hogy a tagállamok közötti együttműködés különböző aspektusainak gyakorlati végrehajtására összpontosuljon.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Annak érdekében, hogy a módosított szabályok jobban igazodjanak a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető tartós komoly veszélyekhez kapcsolódó kihívásokhoz, külön lehetőségről kell rendelkezni a belső határellenőrzések egy évet meghaladó meghosszabbítása céljából. A meghosszabbításnak a veszély kezelése érdekében a területen belül hozott arányos rendkívüli nemzeti intézkedéseket – például szükségállapotot – kell kísérnie. A lehetőség semmiképpen sem eredményezheti az ideiglenes belső határellenőrzések két évet meghaladó további meghosszabbítását.
(8)  Annak érdekében, hogy a módosított szabályok jobban igazodjanak a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető tartós komoly veszélyekhez kapcsolódó kihívásokhoz, külön lehetőségről kell rendelkezni a belső határellenőrzések hat hónapot meghaladó kivételes meghosszabbítása céljából. A meghosszabbításnak a veszély kezelése érdekében a területen belül hozott arányos rendkívüli nemzeti intézkedéseket – például szükségállapotot – kell kísérnie. A lehetőség semmiképpen sem eredményezheti az ideiglenes belső határellenőrzések egy évet meghaladó további meghosszabbítását.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
8 a preambulumbekezdés (új)
(8a)   Mérlegelni kell a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának szükségességét és arányosságát az ilyen visszaállítást kiváltó, közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyhez képest, csakúgy mint a nemzeti vagy uniós szinten hozható alternatív intézkedések lehetőségét, vagy ezek mindegyikét, és az ilyen ellenőrzésnek a belső határok nélküli térségen belüli, személyek szabad mozgására gyakorolt hatását.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  A 25. cikk (4) bekezdésében szereplő, a 29. cikkre való hivatkozást módosítani kell azzal a céllal, hogy egyértelművé tegye a Schengeni határellenőrzési kódex 29. és 25. cikke szerint alkalmazandó időszakok közötti kapcsolatot.
törölve
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  A közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető, egy éven túl fennálló meghatározott veszély kezelése érdekében végzett ideiglenes belső határellenőrzésre vonatkozó lehetőségnek külön eljárás tárgyát kell képeznie.
(10)  A közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető, hat hónapon túl fennálló meghatározott veszély kezelése érdekében végzett ideiglenes belső határellenőrzésre vonatkozó lehetőségnek tanácsi ajánlást megkövetelő külön eljárás tárgyát kell képeznie.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  Ennek érdekében a Bizottságnak véleményt kell kiadnia a meghosszabbítás szükségességéről és arányosságáról, valamint adott esetben a szomszédos tagállamokkal való együttműködésről.
(11)  Ennek érdekében a Bizottságnak véleményt kell kiadnia a meghosszabbítás szükségességéről és arányosságáról. Az Európai Parlamentet haladéktalanul tájékoztatni kell a javasolt meghosszabbításról. Az érintett tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy észrevételeket nyújtsanak be a Bizottságnak, mielőtt az kibocsátja véleményét.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A Tanács a Bizottság véleményének figyelembevételével ajánlást tehet rendkívüli további meghosszabbításra, és adott esetben meghatározhatja az érintett tagállamok közötti együttműködés feltételeit, biztosítva az adott intézkedés rendkívüli jellegét, amelyet csak a szükséges mértékben és indokolt esetben alkalmaznak, és amely összhangban áll a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető ugyanazon meghatározott veszély kezelése érdekében a területen belül nemzeti szinten is meghozott intézkedésekkel. A Tanács ajánlása az egy évet meghaladó bármilyen további meghosszabbítás előfeltétele kell hogy legyen, és így ugyanolyan jellegűnek kell lennie, mint a 29. cikkben már előírt előfeltétel.
(13)  A Tanács a Bizottság véleményének figyelembevételével ajánlást tehet rendkívüli további meghosszabbításra, és adott esetben megállapítja az érintett tagállamok közötti együttműködés feltételeit, biztosítva az adott intézkedés rendkívüli jellegét, amelyet csak a szükséges mértékben és indokolt esetben alkalmaznak, és amely összhangban áll a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető ugyanazon meghatározott veszély kezelése érdekében a területen belül nemzeti szinten is meghozott intézkedésekkel. A Tanács ajánlása a hat hónapot meghaladó bármilyen további meghosszabbítás előfeltétele kell hogy legyen. A Tanács ajánlását haladéktalanul továbbítani kell az Európai Parlamentnek.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)  Az olyan meghatározott eljárás keretében hozott intézkedéseket, ahol különleges körülmények kockázatnak teszik ki a belső határellenőrzés nélküli térség általános működését, nem lehet meghosszabbítani vagy kombinálni az (EU) 2016/399 rendeletben előírt belső határellenőrzés visszaállítására vagy meghosszabbítására irányuló más eljárás keretében hozott intézkedésekkel.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
13 b preambulumbekezdés (új)
(13b)  Amennyiben úgy ítéli meg, hogy valamely tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő kötelezettségeit, a Bizottság – a Szerződések őreként, az uniós jog alkalmazását felügyelve – megfelelő intézkedéseket hoz az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkével összhangban, többek között azáltal, hogy az ügyet az Európai Unió Bírósága elé terjeszti.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont
2016/399/EU rendelet
25 cikk – 1 bekezdés
(1)  Ha a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térségben az egyik tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély áll fenn, akkor a szóban forgó tagállam kivételesen visszaállíthatja a határellenőrzést belső határainak egészén vagy azok meghatározott részein egy korlátozott, legfeljebb 30 napos időtartamra, illetve a komoly veszély várható időtartamára, ha az meghaladja a 30 napos időszakot, de legfeljebb hat hónapra. A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának alkalmazási köre és időtartama nem lépheti túl a komoly veszély elhárításához feltétlenül szükséges mértéket.
(1)  Ha a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térségben az egyik tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély áll fenn, akkor a szóban forgó tagállam kivételesen, legvégső megoldásként, korlátozott időtartamra visszaállíthatja a határellenőrzést belső határainak egészén vagy azok meghatározott részein. A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának alkalmazási köre és időtartama nem lépheti túl a komoly veszély elhárításához feltétlenül szükséges mértéket.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont
2016/399/EU rendelet
25 cikk – 2 bekezdés
(2)  A belső határokon történő határellenőrzés csak végső megoldásként, a 27., 27a., 28. és 29. cikkel összhangban állítható vissza. A 26., illetve a 30. cikkben említett feltételeket a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó valamennyi, a 27., 27a., 28. vagy 29. cikk szerinti döntés mérlegelése során figyelembe kell venni.
törölve
Módosítás 22 és 52
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont
2016/399/EU rendelet
25 cikk – 3 bekezdés
(3)  Amennyiben az érintett tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély e cikk (1) bekezdésében meghatározott időtartamon túl is fennáll, a szóban forgó tagállam a belső határokon történő határellenőrzést a 26. cikkben említett feltételek figyelembevételével és a 27. cikkel összhangban, e cikk (1) bekezdésében említettekkel megegyező okok alapján, valamint bármilyen új elem figyelembevételével a komoly veszély várható időtartamának megfelelő és hat hónapot nem meghaladó megújítható időtartamokra meghosszabbíthatja.
törölve
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont
2016/399/EU rendelet
25 cikk – 4 bekezdés
A belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának teljes időtartama – beleértve az e cikk (3) bekezdése szerinti meghosszabbítások idejét összesen – nem haladhatja meg az egy évet.
törölve
A 27a. cikkben említett kivételes esetekben a teljes időtartam az említett cikkel összhangban legfeljebb kétéves időtartamra tovább meghosszabbítható.
A 29. cikkben említett kivételes körülmények esetén a teljes időtartam az említett cikk (1) bekezdésével összhangban legfeljebb kétéves időtartamra meghosszabbítható.”
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új)
2016/399/EU rendelet
26 cikk
1a.  A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:
26. cikk
26. cikk
A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának feltételei
A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának feltételei
Amikor egy tagállam végső megoldásként a határellenőrzés egy vagy több belső határán vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállításáról, vagy az ilyen visszaállítás meghosszabbításáról dönt a 25. cikkel vagy a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban, akkor megvizsgálja, hogy az adott intézkedés várhatóan milyen mértékben nyújt megfelelő megoldást a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben, továbbá megvizsgálja az intézkedésnek az adott veszélyhez mért arányosságát. Az ilyen vizsgálatok elvégzésekor a tagállam különösen az alábbi tényezőket veszi figyelembe:
Mielőtt egy tagállam végső intézkedésként a határellenőrzés egy vagy több belső határán vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállításáról, vagy az ilyen ideiglenes visszaállítás meghosszabbításáról dönt, az alábbiakat vizsgálja:
a)  a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítása várhatóan megfelelő megoldást nyújt-e a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben;
b)  a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításán kívüli egyéb intézkedések – többek között a határokon átnyúló megerősített rendőrségi együttműködés és a fokozott rendőrségi ellenőrzések – várhatóan megfelelő megoldást nyújtanak-e a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben;
c)  a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyhez mért arányosságát, különösen az alábbi tényezők figyelembevételével:
a)   az érintett tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszély várható hatása, például terrortámadások vagy -fenyegetések után, valamint a szervezett bűnözés miatti veszély esetén;
i.   az érintett tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszély várható hatása, például terrortámadások vagy -fenyegetések után, valamint a szervezett bűnözés miatti veszély esetén; valamint
b)   az intézkedés várható hatása a belső határellenőrzés nélküli térségen belül a személyek szabad mozgására.
ii.   a belső határon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának várható hatása a belső határellenőrzés nélküli térségen belül a személyek szabad mozgására.
Amennyiben egy tagállam az első albekezdés a) pontja szerint úgy értékeli, hogy a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállítása várhatóan nem nyújt megfelelő megoldást a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyre, nem állítja vissza a belső határellenőrzést.
Amennyiben egy tagállam az első albekezdés b) pontja szerint úgy értékeli, hogy a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállításán kívüli egyéb intézkedések várhatóan megfelelő megoldást nyújtanak a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyre, nem állítja vissza vagy hosszabbítja meg a belső határellenőrzést, és meghozza az említett egyéb intézkedéseket.
Amennyiben egy tagállam az első albekezdés c) pontja szerint úgy értékeli, hogy a belső határellenőrzés javasolt visszaállítása nem arányos a veszéllyel, nem állítja vissza vagy hosszabbítja meg a belső határellenőrzést.”
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – -i pont (új)
2016/399/EU rendelet
27 cikk – cím
-i.  a cím helyébe a következő szöveg lép:
A belső határokon történő határellenőrzésnek a 25. cikk szerinti ideiglenes visszaállítására irányuló eljárás
„A belső határokon történő határellenőrzésnek a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető előrelátható súlyos veszély esetén való ideiglenes visszaállítására irányuló eljárás”;
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – -i a pont (új)
2016/399/EU rendelet
27 cikk – -1 bekezdés (új)
-ia.  a 27. cikk a következő új bekezdéssel egészül ki az (1) bekezdés előtt:
„(-1) Amennyiben a belső ellenőrzés nélküli területen valamely tagállam közrendjét vagy belső biztonságát komoly veszély fenyegeti, a szóban forgó tagállam végső intézkedésként és a 26. cikkben foglalt kritériumoknak megfelelően visszaállíthatja a határellenőrzést belső határainak egészén vagy azok meghatározott részein legfeljebb 30 napos korlátozott időtartamra, vagy ha a súlyos veszély 30 napon túl is fennáll, a súlyos veszély előrelátható időtartamára, de legfeljebb két hónapos időtartamra.”;
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – -i b pont (új)
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
-ib.  az (1) bekezdés bevezető részének helyébe a következő szöveg lép:
(1)  Ha egy tagállam a 25. cikk alapján a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását tervezi, akkor legkésőbb négy héttel a tervezett visszaállítás előtt, vagy – ha a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását szükségessé tevő körülmények kevesebb, mint négy héttel a tervezett visszaállítás előtt válnak ismertté – ennél rövidebb időn belül erről értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot. E célból a tagállam megadja az alábbi információkat:
„(1) A (-1) bekezdés alkalmazásában az érintett tagállam legkésőbb négy héttel a tervezett visszaállítás előtt, vagy – ha a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását szükségessé tevő körülmények kevesebb, mint négy héttel a tervezett visszaállítás előtt válnak ismertté – ennél rövidebb időn belül erről értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot. E célból a tagállam megadja az alábbi információkat:”;
Módosítás 28 és 57
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – i pont
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 1 bekezdés – aa pont
i)  Az (1) bekezdés egy új aa) ponttal egészül ki az alábbiak szerint:
törölve
aa)  kockázatértékelés, amely értékeli az azonosított veszély várható fennállásának időtartamát és a belső határok érintett szakaszait, valamint alátámasztja, hogy a határellenőrzés meghosszabbítása végső megoldásnak minősülő intézkedés, továbbá kifejti, hogy a határellenőrzés milyen módon segíti az azonosított veszély kezelését. Amennyiben a határellenőrzés visszaállítása meghaladja a hat hónapot, úgy a kockázatértékelésnek azt is ki kell fejtenie, hogy a határellenőrzés korábbi visszaállítása milyen módon járult hozzá az azonosított veszély orvoslásához.
A kockázatértékelésnek továbbá részletes jelentést kell tartalmaznia arról az együttműködésről, amelyre az érintett tagállam és azon tagállam vagy tagállamok között került sor, amellyel vagy amelyekkel a határellenőrzés által érintett belső határai közösek.
A Bizottság adott esetben megosztja a kockázatértékelést az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel és az Europollal.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – i a pont (új)
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 1 bekezdés – a b pont (új)
ia.  az (1) bekezdés a következő ab) ponttal egészül ki:
„ab) a tagállam által a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszély elhárítása érdekében bevezetett vagy tervezett, a javasolt visszaállítástól eltérő bármely intézkedés, valamint azok a bizonyítékokon alapuló indokok, amelyek miatt az olyan alternatív intézkedéseket, mint a határokon átnyúló fokozott rendőrségi együttműködést vagy rendőrségi ellenőrzéseket elégtelennek ítélték;”;
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – ii pont
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 1 bekezdés – e pont
e)  adott esetben a többi tagállam által meghozandó, az érintett belső határokon a határellenőrzés ideiglenes visszaállítását megelőzően elfogadott intézkedések.
e)  adott esetben a többi tagállam által meghozandó, a vonatkozó belső határokon a határellenőrzés ideiglenes visszaállítását megelőzően elfogadott intézkedések.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – iii pont
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 1 bekezdés – utolsó mondat
A Bizottság szükség esetén további tájékoztatást kérhet az érintett tagállamtól vagy tagállamoktól többek között a belső határokon történő határellenőrzés tervezett meghosszabbítása által érintett tagállammal vagy tagállamokkal folytatott együttműködésről, valamint annak értékeléséhez, hogy az intézkedésre végső megoldásként kerül-e sor.
Ha szükséges, a Bizottság további tájékoztatást kérhet az érintett tagállamtól vagy tagállamoktól többek között a belső határokon történő határellenőrzés tervezett visszaállítása vagy meghosszabbítása által érintett tagállammal vagy tagállamokkal folytatott együttműködésről, valamint további tájékoztatást annak értékeléséhez, hogy az intézkedésre végső megoldásként kerül-e sor.
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – iii a pont (új)
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 1 a bekezdés (új)
iiia.  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Amennyiben az érintett tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély két hónapon túl is fennáll, a szóban forgó tagállam a belső határokon történő határellenőrzést a 26. cikkben foglalt feltételek figyelembevételével és ezen cikk (1) bekezdésében említettekkel megegyező okok alapján, valamint bármilyen új elem figyelembevételével a komoly veszély várható időtartamának megfelelő, de négy hónapot nem meghaladó időtartamra meghosszabbíthatja. Az érintett tagállam az (1) bekezdésben említett határidőn belül értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot.”
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – iii b pont (új)
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 1 b bekezdés (új)
iiib.  a szöveg a következő (1b) bekezdéssel egészül ki:
„(1b) Az (1a) bekezdés alkalmazásában, az (1) bekezdés szerinti információkon kívül az érintett tagállamnak rendelkezésre kell bocsátania egy kockázatértékelést, amely:
i.  megvizsgálja, hogy az azonosított veszély várhatóan meddig áll fenn, és a veszély belső határainak melyik szakaszát érinti;
ii.  ismerteti az azonosított veszély kezelésére korábban hozott alternatív fellépéseket vagy intézkedéseket;
iii.  kifejti, hogy a ii. pontban említett alternatív fellépések és intézkedések miért nem orvosolták megfelelően az azonosított veszélyt;
iv.  alátámasztja, hogy a határellenőrzés meghosszabbítása a legvégső megoldás; valamint
v.  kifejti, hogy a határellenőrzés hogyan segítheti jobban az azonosított fenyegetés kezelését.
Az első albekezdésben említett kockázatértékelésnek részletes jelentést kell tartalmaznia az érintett tagállam és a határellenőrzés visszaállítása által közvetlenül érintett tagállam vagy tagállamok közötti együttműködésről, beleértve azokat a tagállamokat is, amelyekkel az érintett tagállam olyan közös belső határokkal rendelkezik, ahol határellenőrzést hajtanak végre.
A Bizottság megosztja a kockázatértékelést az Ügynökséggel és az Europollal, és – adott esetben – kikérheti az értékeléssel kapcsolatos véleményüket.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy a kockázatértékelés módszertanát elfogadva kiegészítse ezt a rendeletet.”;
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – iii c pont (új)
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 2 bekezdés
iiic.  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
(2)  Az (1) bekezdésben említett információkat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kell küldeni azzal egyidejűleg, hogy az említett bekezdésnek megfelelően ezekről a többi tagállam és a Bizottság is értesítést kaptak.
(2)  Az (1) és az (1b) bekezdésben említett információkat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kell küldeni azzal egyidejűleg, hogy az említett bekezdéseknek megfelelően ezekről a többi tagállam és a Bizottság is értesítést kaptak.
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – iii d pont (új)
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 3 bekezdés
iiid.  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
(3)  Az (1) bekezdés szerinti értesítést küldő tagállam – amennyiben ez szükséges és a nemzeti joggal összhangban vandönthet úgy, hogy az információk egy részét minősített adatnak nyilvánítja. Az ilyen minősítés nem zárja ki, hogy a Bizottság az információkat az Európai Parlament rendelkezésére bocsássa. Az e cikk értelmében az Európai Parlament részére történő információ- és dokumentumtovábbításnak és kezelésnek meg kell felelnie a minősített adatok továbbítására és kezelésére vonatkozóan az Európai Parlament és a Bizottság között alkalmazandó szabályoknak.
„(3) Az értesítést benyújtó tagállam – amennyiben ez szükséges és a nemzeti joggal összhangban állminősített adatnak nyilváníthatja az (1) és (1b) bekezdésben említett információk egészét vagy egy részét. Az ilyen minősítés nem zárja ki, hogy a belső határokon visszaállított határellenőrzés által érintett többi tagállam hozzáférjen ezekhez az információkhoz a rendőrségi együttműködés megfelelő és biztonságos csatornáin keresztül, továbbá azt sem, hogy a Bizottság az információkat az Európai Parlament rendelkezésére bocsássa. Az e cikk értelmében az Európai Parlament részére történő információ- és dokumentumtovábbításnak és -kezelésnek meg kell felelnie a minősített adatok továbbítására és kezelésére vonatkozóan az Európai Parlament és a Bizottság között alkalmazandó szabályoknak.”;
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – iv pont
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés
Egy tagállam által az (1) bekezdés szerint küldött értesítést követően, valamint az (5) bekezdésében előírt konzultáció céljából a Bizottság vagy bármely tagállam – az EUMSZ 72. cikkének sérelme nélkül – véleményt nyilváníthat.
Egy tagállam által az (1) és (1a) bekezdés szerint küldött értesítést követően, valamint az (5) bekezdésében előírt konzultáció céljából a Bizottság vagy bármely tagállam – az EUMSZ 72. cikkének sérelme nélkül – véleményt nyilváníthat.
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – iv pont
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés
Amennyiben a Bizottságnak aggályai merülnek fel a belső határokon történő határellenőrzés tervezett visszaállításának szükségességét vagy arányosságát illetően, vagy ha úgy ítéli meg, hogy az értesítés valamely részére vonatkozóan konzultációra lenne szükség, erre vonatkozóan véleményt ad ki.
Amennyiben az értesítésben foglalt információk vagy bármely egyéb, részére nyújtott kiegészítő tájékoztatás alapján a Bizottságnak aggályai merülnek fel a belső határokon történő határellenőrzés tervezett visszaállításának szükségességét vagy arányosságát illetően, vagy ha úgy ítéli meg, hogy az értesítés valamely részére vonatkozóan konzultációra lenne szükség, erre vonatkozóan haladéktalanul véleményt ad ki.
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – iv pont
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 4 bekezdés – 3 albekezdés
Amennyiben a belső határokon történő határellenőrzést már visszaállították hat hónapra, úgy a Bizottság véleményt ad ki.
törölve
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – v pont
2016/399/EU rendelet
27 cikk – 5 bekezdés
Az (1) bekezdésben említett információk és a (4) cikkben említett bármely bizottsági vagy tagállami vélemény a Bizottság által vezetett konzultáció tárgyát képezi. Adott esetben a konzultáció magában foglalja a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását tervező tagállam, a többi – különösen az ilyen intézkedések által érintett – tagállam és az érintett ügynökségek részvételével tartott együttes üléseket is. Meg kell vizsgálni a tervezett intézkedések arányosságát, a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető azonosított veszélyt, valamint a tagállamok közötti kölcsönös együttműködés végrehajtásának módjait. A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását vagy meghosszabbítását tervező tagállam a határellenőrzések elvégzésekor a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a konzultáció eredményeit.
Az (1) és az (1b) bekezdésben említett információk és a (4) cikkben említett bármely bizottsági vagy tagállami vélemény konzultáció tárgyát képezi. A konzultáció magában foglalja a következőket:
i.  a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását tervező tagállam, a többi – különösen az ilyen intézkedések által érintett – tagállam és a Bizottság részvételével tartott együttes üléseket, amelyeket a célból tartanak, hogy adott esetben megszervezzék a tagállamok közötti kölcsönös együttműködést, valamint megvizsgálják, hogy az intézkedések, többek között valamennyi lehetséges alternatív intézkedés, arányban állnak-e a határellenőrzés visszaállítására okot adó eseményekkel és a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel;
ii.  adott esetben a Bizottság által végrehajtott előzetes bejelentés nélküli helyszíni vizsgálatokat az érintett belső határokon, és adott esetben a tagállam, az Ügynökség, az Europol vagy bármely más érintett uniós szerv, hivatal vagy ügynökség szakértőinek támogatásával, a szóban forgó belső határokon történő határellenőrzések hatékonyságának és ezen rendeletnek való megfelelésének értékelése céljából; az említett előzetes bejelentés nélküli helyszíni vizsgálatokról szóló jelentéseket továbbítani kell az Európai Parlamentnek.
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
2016/399/EU rendelet
27a cikk – cím
Külön eljárás, amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély meghaladja az egy évet.
Külön eljárás, amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély meghaladja a hat hónapot
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
2016/399/EU rendelet
27a cikk – 1 bekezdés
(1)  Kivételes esetekben, amennyiben a tagállam a 25. cikk (4) bekezdésének első mondatában említett időszakot meghaladóan szembesül a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető ugyanazon komoly veszéllyel, és amennyiben arányos rendkívüli nemzeti intézkedéseket is hozott a területen belül e veszély kezelése érdekében, úgy az említett veszély kezelése érdekében ideiglenesen visszaállított határellenőrzés e cikkel összhangban tovább meghosszabbítható.
(1)  Kivételes körülmények esetén, amennyiben a tagállam a 27. cikk (1a) bekezdésében említett időszakot meghaladóan szembesül a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető ugyanazon komoly veszéllyel, és amennyiben arányos rendkívüli nemzeti intézkedéseket is hozott a területen belül e veszély kezelése érdekében, úgy az említett veszély kezelése érdekében ideiglenesen visszaállított határellenőrzés e cikkel összhangban tovább meghosszabbítható.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
2016/399/EU rendelet
27a cikk – 2 bekezdés
(2)  A 25. cikk (4) bekezdésének első mondatában említett időszak lejáratát megelőzően legalább hat héttel a tagállam értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot, hogy az e cikkben foglalt külön eljárással összhangban további meghosszabbítást kíván végezni. A bejelentés tartalmazza a 27. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában előírt információkat. A 27. cikk (2) és (3) bekezdése alkalmazandó.
(2)  A 27. cikk (1a) bekezdésében említett időszak lejáratát megelőzően legalább három héttel a tagállam értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot, hogy az e cikkben foglalt külön eljárással összhangban további meghosszabbítást kíván végezni. Ez a bejelentés tartalmazza a 27. cikk (1) és (1b) bekezdésében előírt valamennyi információt. A 27. cikk (2) és (3) bekezdése alkalmazandó.
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
2016/399/EU rendelet
27a cikk – 3 bekezdés
(3)  A Bizottság véleményt ad ki.
(3)  A Bizottság véleményt ad ki arról, hogy a javasolt meghosszabbítás megfelel-e az (1) és (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek, valamint hogy a javasolt meghosszabbítás szükséges és arányos-e. Az érintett tagállamok észrevételeket nyújthatnak be a Bizottságnak, mielőtt az kibocsátja véleményét.
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
2016/399/EU rendelet
27a cikk – 4 bekezdés
(4)  A Tanács – a Bizottság véleményét kellően figyelembe véve – ajánlást tehet arra vonatkozóan, hogy a tagállam a belső határokon történő határellenőrzést legfeljebb hat hónapos időszakra tovább meghosszabbítsa. Az említett időszak legfeljebb három alkalommal, további hat hónapos időszakra meghosszabbítható. Ajánlásában a Tanács feltünteti legalább a 27. cikk (1) bekezdése a)–e) pontjában említett információkat. A Tanács adott esetben meghatározza az érintett tagállamok közötti együttműködésre vonatkozó feltételeket.
(4)  Miután a Bizottság véleményét figyelembe vette, a Tanács végső megoldásként ajánlást tehet arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam a belső határain történő határellenőrzést legfeljebb hat hónapos időszakra tovább meghosszabbítsa. Ajánlásában a Tanács feltünteti a 27. cikk (1) és (1b) bekezdésében említett információkat és megállapítja az érintett tagállamok közötti együttműködésre vonatkozó feltételeket.
Módosítás 45 és 66
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 a pont (új)
2016/399/EU rendelet
28 cikk – 4 bekezdés
3a.  A 28. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
(4)  A 25. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának teljes időtartama – vagyis az e cikk (1) bekezdése szerinti kezdeti időszak és az e cikk (3) bekezdése szerinti meghosszabbítások ideje összesen – nem haladhatja meg a két hónapot.
„(4) A belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának teljes időtartama – vagyis az e cikk (1) bekezdése szerinti kezdeti időszak és az e cikk (3) bekezdése szerinti meghosszabbítások ideje összesen – nem haladhatja meg a két hónapot.”
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 b pont (új)
2016/399/EU rendelet
28a cikk (új)
3b.  A szöveg a következő 28a. cikkel egészül ki:
„28a. cikk
Annak az időszaknak a kiszámítása, amelynek során a határellenőrzést a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető várható veszély miatt visszaállítják vagy meghosszabbítják, amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető súlyos veszély időtartama meghaladja a hat hónapot, és azonnali intézkedést igénylő esetekben.
A belső határokon a határellenőrzés [e rendelet hatálybalépésének időpontja] előtt történő visszaállítását vagy meghosszabbítását a 27., 27a. és 28. cikkben említett időszakok kiszámítása során figyelembe kell venni.”
Módosítás 67
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 c pont (új)
2016/399/EU rendelet
29 cikk – 1 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
3c.  A 29. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
„A 30. cikkben említett feltételeket a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vagy meghosszabbítására vonatkozó valamennyi döntés e cikk szerinti mérlegelése során figyelembe kell venni.”
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 d pont (új)
2016/399/EU rendelet
29 cikk – 5 bekezdés
3d.  A 29. cikk (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
(5)  Ez a cikk nem érinti azokat az intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a 25., 27. és 28. cikk alapján a közrendre vagy a belső biztonságra nézve komoly veszélyt jelentő esetekben fogadhatnak el.
(5) Ez a cikk nem érinti azokat az intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a 27., 27a. és 28. cikk alapján a közrendre vagy a belső biztonságra nézve komoly veszélyt jelentő esetekben fogadhatnak el. Mindazonáltal, a belső határokon történő határellenőrzés e cikk szerinti visszaállításának vagy meghosszabbításának teljes időtartama nem hosszabbítható meg vagy nem kombinálható a 27., a 27a. vagy a 28. cikk alapján hozott intézkedésekkel.”
Módosítás 69
Rendeletre irányuló javaslat
1 a cikk (új)
1a. cikk
Ezt a rendeletet ... [e rendelet hatálybalépésének dátuma]-tól/-től kell alkalmazni a tagállamok által a Schengeni határellenőrzési kódex 27. cikke szerint tett értesítésekre.
A belső határokon a határellenőrzés visszaállítására vagy meghosszabbítására irányuló, folyamatban lévő értesítés szerinti, [e rendelet hatálybalépésének időpontja] előtt lejáró bármely időszakot figyelembe kell venni a 28. cikk (4) bekezdésében említett időszak kiszámítása során.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0356/2018).


A légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályok ***I
PDF 130kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 29-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló 1008/2008/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0818 – C8-0531/2016 – 2016/0411(COD))
P8_TA(2018)0473A8-0150/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0818),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0531/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. július 5-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. október 23-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0150/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 29-én került elfogadásra a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló 1008/2008/EK rendelet módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0411


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/2 rendelettel.)

(1) HL C 345., 2017.10.13., 126. o.


A nátrium-dikromát egyes felhasználási módjaira vonatkozó engedély
PDF 151kWORD 52k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a nátrium-dikromát egyes felhasználási módjaira vonatkozó engedély megadásáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Ilario Ormezzano Sai S.R.L.) (D058762/01 – 2018/2929(RSP))
P8_TA(2018)0474B8-0548/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a nátrium-dikromát egyes felhasználási módjaira vonatkozó engedély megadásáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (Ilario Ormezzano Sai S.R.L.) (D058762/01),

–  tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a REACH-rendelet) és különösen annak 64. cikke (8) bekezdésére,

–  tekintettel a kockázatértékelési bizottságnak (RAC) és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságnak (SEAC) a REACH-rendelet 64. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti véleményeire(2),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel a nátrium-dikromát három belső tulajdonsága – karcinogenitás, mutagenitás és reprodukciós toxicitás (1B. kategória) – miatt szerepel a REACH rendelet XIV. mellékletében; mivel a nátrium-dikromátot 2008-ban felvették a REACH-rendelet jelöltlistájára(4), mivel az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító anyagként (1B. kategória) van besorolva(5);

B.  mivel a nátrium-dikromát rákkeltő hatását eredményező molekula a króm (VI) tartalmú ion, amelyet a nátrium-dikromát oldódása és disszociációja során szabadul fel; mivel a króm (VI) belégzés esetén az emberekben és az állatokban tüdődaganatot, szájon át való bejutás esetén pedig az állatokban gyomor- és bélrendszeri daganatokat okoz;

C.  mivel az 793/93/EGK tanácsi rendelettel(6) összhangban már 1997-ben olyan kiemelt anyagként azonosították a nátrium-dikromátot, amelynek értékelése a 143/97/EK bizottsági rendeletnek(7) megfelelően szükséges; mivel 2008-ban a Bizottság ajánlást(8) adott ki a nátrium-dikromátnak való kitettség kockázatának csökkentésére;

D.  mivel az Ilario Ormelzano Sai S.R.L. (a kérelmező) kérelmet nyújtott be a nátrium-dikromát gyapjú festéséhez való felhasználásának engedélyezésére; mivel a kérelem a kockázatértékelési bizottság és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság leírása szerint beszállítói oldali „upstream” kérelem; mivel a kérelmező 11 továbbfelhasználó számára szállít nátrium-dikromátot, akik vagy festékeket állítanak elő, vagy maguk is festéssel foglalkoznak;

E.  mivel a REACH-rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg; mivel a Bíróság értelmezése szerint a rendelet (16) preambulumbekezdésének tükrében e három célkitűzés közül a REACH-rendelet elsődleges célkitűzése a legfontosabb(9);

F.  mivel a REACH-rendelet nem ír elő külön engedélyezési rendszert az úgynevezett „upstream kérelmek” tekintetében; mivel az engedély iránti kérelmek előterjesztőinek – az ellátási láncban betöltött szerepüktől vagy szintjüktől függetlenül – be kell nyújtaniuk a REACH-rendelet 62. cikkében felsorolt információkat;

G.  mivel a kockázatértékelési bizottság megerősítette, hogy a nátrium-dikromát rákkeltő tulajdonságai tekintetében nem lehet meghatározni a származtatott hatásmentes szintet, és ezért a nátrium-dikromát a REACH-rendelet 60. cikke (3) bekezdésének a) pontja szempontjából küszöbérték nélküli anyagnak minősül; mivel ez azt jelenti, hogy erre az anyagra vonatkozóan nem határozható meg a biztonságos szintű kitettség, és nem alkalmazható referenciaértékként ilyen küszöbérték annak megállapítására, hogy megfelelően ellenőrzik-e az anyag használatának kockázatát;

H.  mivel a REACH-rendelet (70) preambulumbekezdése rögzíti, hogy „minden engedélyezett anyag esetében és minden olyan anyag esetében, amelynél az expozíció biztonságos szintje nem állapítható meg, a káros hatások valószínűségének minimálisra csökkentése érdekében mindig a műszakilag és gyakorlatilag lehetséges legnagyobb mértékig intézkedéseket kell hozni az expozíció és a kibocsátás minimalizálására”;

I.  mivel a kockázatértékelési bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelemben ismertetett működési feltételek és kockázatkezelési intézkedések nem megfelelőek és nem hatékonyak a kockázat korlátozása szempontjából(10);

J.  mivel a REACH-rendelet 55. cikke úgy rendelkezik, hogy a különös aggodalomra okot adó anyagoknak a biztonságosabb alternatív anyagokkal vagy technológiákkal való helyettesítése az engedélyezésről szóló fejezet egyik központi célja;

K.  mivel a REACH-rendelet 64. cikkének (4) bekezdése szerint a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság feladata „az anyag kérelemben leírt felhasználásával/felhasználásaival kapcsolatos társadalmi-gazdasági tényezőknek, valamint a helyettesítő alternatívák hozzáférhetőségének, alkalmasságának és műszaki kivitelezhetőségének értékelése (...) és valamely harmadik félnek az e cikk (2) bekezdése alapján benyújtott beadványának értékelése”;

L.  mivel a REACH-rendelet 62. cikke (4) bekezdésének e) pontja előírja az engedélyezési kérelmet benyújtó számára a helyettesítő alternatívák kockázatának és a helyettesítés műszaki-gazdasági megvalósíthatóságának elemzését;

M.  mivel a REACH-rendelet 60. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy olyan anyagok használatára, amelynek kockázatai nem ellenőrizhetők megfelelően, engedély csak akkor adható ki, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok és technológiák;

N.  mivel a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság számos hiányosságot állapított meg az engedély iránti kérelemben az alternatívák elemzésével kapcsolatban; mivel a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság szerint a kérelmező olyan mértékben nem foglalkozott kulcsfontosságú kérdésekkel, hogy ez „akadályozta a technikai megvalósíthatóságnak a bizottság általi értékelését”, és mivel a kérelmező csupán „röviden tárgyalt” olyan fontos szempontokat, mint az alternatívák gazdasági megvalósíthatóságának kérdése(11);

O.  mivel a kérelmező azt a következtetést, hogy nincs megfelelő alternatíva ,főként azon érv alapján vonta le, hogy a vevők (azaz ruhagyártók/kiskereskedők) nem fogadnák el a textil festésének minőségét, ha az alternatív festékkel lenne megfestve;

P.  mivel azonban az ügyfelek állítólagos igényeit semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, és nem világos, hogy a „fogyasztók preferenciájára” való hivatkozás a nátrium-dikromát kockázatainak teljes ismeretében történt-e(12);

Q.  mivel emellett a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság megjegyezte, hogy a kérelmezőnek feltett további kérdések ellenére „szubjektív és bizonytalan annak megítélése, hogy a kérelmező továbbfelhasználóinak ügyfelei végeredményben elfogadnának-e egy alternatív terméket”(13), és következtetésében kifejtette, hogy „üdvözli a kérelmező magyarázatait, azonban a bizottság ennek ellenére több bizonytalanságot talált az elemzésben”;

R.  mivel a kérelemmel kapcsolatos e hiányosságok és bizonytalanságok ellenére a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság mégis arra a következtetésre jutott, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő alternatíva, pusztán általánosságban kijelentve, hogy ezek a bizonytalanságok „az ilyen jellegű felhasználás velejárói” (a termék minőségére vonatkozó megfontolásokat befolyásolhatja a divatirányzatok és a fogyasztók esztétikai ízlésének szubjektivitása)”(14);

S.  mivel ebben az összefüggésben a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleménye azt mutatja, hogy a kérelmező nem nyújtotta be a nátrium-dikromát helyettesítésére a piacon rendelkezésre álló alternatívák átfogó elemzését a kérelmezett felhasználásokra, de a vélemény nem vonja le ebből a megfelelő következtetéseket;

T.  mivel egy ilyen eredmény nem egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy az alternatívák már évek óta ismerten rendelkezésre állnak(15), hogy vezető divatmárkák járulnak hozzá a veszélyes anyagok nullára csökkentésére irányuló (Zero Discharge of Hazardous Chemicals, ZDHC) ütemtervhez, amely nem engedi meg a króm (VI) felhasználását a textilgyártásban(16), valamint hogy egyes textilvállalatok (pl. H & M) kifejezett politikával rendelkeznek a króm (VI) használatának tiltására(17), amelyek között a felső kategóriás divatpiachoz tartozó vállalatok (Armani(18) és Lanificio Ermenegildo Zegna(19)) is találhatók;

U.  mivel egyedül a Gruppo Colle és az Ormelezzano kérték a REACH-rendelet alapján krómtartalmú festék használatának engedélyezését;

V.  mivel a REACH-rendelet a kérelmezőre hárítja annak bizonyítása terhét, hogy fennállnak az engedély megadásának feltételei; mivel a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság kötelessége, hogy „a kiválóság, az átláthatóság és a függetlenség elve alapján tudományos tanácsot adjon”, amely „fontos eljárási garancia, amelynek célja, hogy biztosítsa az elfogadott intézkedések tudományos objektivitását és kizárja az önkényes intézkedéseket”(20);

W.  mivel nem világos, hogy az alternatívák elemzésével kapcsolatban feltárt hiányosságok vagy bizonytalanságok ellenére a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság miért jutott arra, hogy elegendő információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy következtetést vonhasson le az alternatívák megfelelőségéről; mivel az sem egyértelmű, hogy a szubjektív preferenciákra való hivatkozást miért nem utasították el a részletes objektív és ellenőrizhető bizonyítékok hiánya és annak ellenére, hogy ezeket az állításokat nem vetették össze a bevált piaci gyakorlatokkal;

X.  mivel nem fogadható el a meddőség, a rák és a mutagén hatások számos esetének eltűrése a nátrium-kromát alternatíváinak rendelkezésre állása ellenére azon feltételezés alapján, hogy a ruházati gyártók szubjektív „ízlésük” miatt nem fogadnák el az alternatívákat;

Y.  mivel az alternatívák fogalmának ilyen értelmezése és a kérelmezőtől megkövetelt bizonyítékok szintje nem áll összhangban sem a különös aggodalomra okot adó anyagok alternatívákkal való helyettesítésére vonatkozó célkitűzéssel, sem a REACH-rendelet elsődleges céljával, az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosításával;

Z.  mivel a Bizottság tudatában van annak, hogy megfelelő alternatívák állnak rendelkezésre, különösen az Európai Vegyianyag-ügynökség által a Gruppo Colle üggyel összefüggésben szervezett nyilvános konzultáció és háromoldalú egyeztetés(21) során szolgáltatott információknak köszönhetően(22);

AA.  mivel nem helyénvaló, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagy olyan kritikus fontosságú információkat, amelyek e párhuzamos ügyben a megfelelő alternatívák rendelkezésre állására utalnak;

AB.  mivel a REACH-rendelet 61. cikke (2) bekezdésének b) pontja felhatalmazza a Bizottságot az engedély bármikor történő felülvizsgálatára, ha lehetséges alternatívákra vonatkozó új információ áll rendelkezésre;

AC.  mivel a küszöbértékkel nem rendelkező anyagok használatának engedélyezése olyan alkalmazási módokra, amelyeknél egyértelműen ismert alternatívák állnak rendelkezésre, nem felel meg a REACH-rendelet rendelkezéseiben meghatározott feltételeknek, továbbá indokolatlanul jutalmazná a késlekedőket, és veszélyes precedenst teremtene a REACH-rendelet szerinti jövőbeli engedélyezési határozatok tekintetében;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1907/2006/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket, mivel nem tartja tiszteletben az engedély megadásának az említett rendeletben meghatározott feltételeit;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét, és nyújtson be új tervezetet, amelyben elutasítja a nátrium-dikromát egyes felhasználásainak engedélyezése iránti kérelmet (Ilario Ormelezzano Sai S.R.L.);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 396., 2006.12.30., 1. o.
(2) Vélemény a nátrium-dikromát pácfestékként történő felhasználásáról gyapjúszálak és/vagy -fonalak sötét színekre festéséhez ipari környezetben (EK-szám: 234–190–3);Vélemény a gyapjúszálak és/vagy -fonalak sötét színekre festéséhez ipari környezetben használt pácfestékként szállítandó nátrium-dikromát újracsomagolásáról (EK-szám: 234–190–3).
(3) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(4) Európai Vegyianyag-ügynökség ügyvezető igazgatójának 2008. október 28-i határozata a különös aggodalomra okot adó anyagoknak a jelöltlistára való felvételéről.
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).
(6) A létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló, 1993. március 23-i 793/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 84., 1993.4.5., 1. o.).
(7) A Bizottság 143/97/EK rendelete (1997. január 27.) az elsőbbségi anyagok 793/93/EGK tanácsi rendeletben előírt harmadik listájáról (EGT vonatkozású szöveg) (HL L 25., 1997.1.28., 13. o.).
(8) A Bizottság 2008. május 30-i ajánlása a nátrium-kromátra, a nátrium-dikromátra és a 2,2′,6,6′-tetrabróm-4,4′-izopropilidén-difenolra (tetrabróm-biszfenol-A) vonatkozó kockázatcsökkentő intézkedésekről (HL L 158., 2008.6.18., 62. o.).
(9) S.P.C.M. SA és társai kontra Secretary of State for the Environment, Food and Rural Affairs ítélet, C-558/07, ECLI:EU:C:2009:430, 45. pont.
(10) Vélemény a nátrium-dikromát pácfestékként történő felhasználásáról gyapjúszálak és/vagy fonalak sötét színekre festéséhez ipari környezetben (EK-szám: 234–190–3), 6. kérdés.
(11) Vélemény a nátrium-dikromát pácfestékként történő felhasználásáról gyapjúszálak és/vagy fonalak sötét színekre festéséhez ipari környezetben (EK-szám: 234–190–3), 24–25. o.
(12) A kérelmező alternatívákra vonatkozó elemzése a következő címen érhető el: https://echa.europa.eu/documents/10162/88b2f393-17cf-465e-95eb-ba07282ba400
(13) Vélemény a nátrium-dikromát pácfestékként történő felhasználásáról gyapjúszálak és/vagy fonalak sötét színekre festéséhez ipari környezetben (EK-szám: 234–190–3), 24. o.
(14) Vélemény a nátrium-dikromát pácfestékként történő felhasználásáról gyapjúszálak és/vagy fonalak sötét színekre festéséhez ipari környezetben (EK-szám: 234–190–3), 26. o.
(15) Lásd: https://marketplace.chemsec.org/Alternative/LANASOL-CE-pioneering-replacement-of-chrome-dyes-since-20-years-44
(16) Lásd: https://www.roadmaptozero.com/mrsl_online/
(17) Lásd: A H&M csoport vegyi anyagokra vonatkozó korlátozásai, a gyártás során tiltott anyagok listája, 2018.
(18) Lásd: Az Armani vegyi anyagokra vonatkozó korlátozásai, 9. változat – a 2018-as tavaszi-nyári szezontól alkalmazandó.
(19) Lásd a Huntsman alábbi prezentációját: „Kockázatokból lehetőségek – A gyapjúfestés fenntartható módja” (18. o.).
(20) Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2002. szeptember 11-i ítélete. Pfizer Animal Health SA kontra az Európai Unió Tanácsa. T-13/99. sz. ügy, ECLI:EU:T:2002:209.
(21) A RAC és a SEA Gruppo Colle ügyben adott véleményében kifejtettek szerint: A nátrium-dikromát pácfestékként történő használata a gyapjúfestés során (EK-szám: 234–190–3), (21. o., utal két alternatívára, ezek a Lanasol és a Realan).
(22) Az ECHA elfogadott véleményei és az engedély iránti kérelmekről folytatott korábbi konzultációk – Gruppo Collet.S.r.l. – A nátrium-dikromát pácfestékként történő használata a gyapjúfestés során (EK-szám: 234–190–3).


A cum-ex-botrány: pénzügyi bűncselekmény és a jelenlegi jogi keretben meglévő hiányosságok
PDF 146kWORD 52k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a cum-ex botrányról: pénzügyi bűnözés és a jelenlegi jogi keret hiányosságai (2018/2900(RSP))
P8_TA(2018)0475RC-B8-0551/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a CORRECTIV német nonprofit médiaszervezet által vezetett, oknyomozó újságírók alkotta konzorcium által feltárt és 2018. október 18-án közétett cum-ex botrányra,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („ESMA-rendelet”)(1),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („EBH-rendelet”)(2),

–  tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. december 9-i 2014/107/EU tanácsi irányelvre (DAC2)(3),

–  tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 25-i (EU) 2018/822 tanácsi irányelvre (DAC6)(4),

–  tekintettel a német Bundestag a botránnyal foglalkozó negyedik vizsgálóbizottságának munkájára, amelyet 2017. júniusi jelentése(5) foglal össze,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i(6) és 2016. július 6-i(7) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottságnak szóló, a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló ajánlásokat tartalmazó, 2015. december 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követő, 2017. december 13-i ajánlására(9),

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, 2018. március 1-jei határozatára(10),

–  tekintettel a plenáris ülésen folytatott, a cum-ex botrányról szóló, 2018. október 23-i vitájára,

–  tekintettel a 2018. november 26-i ECON/TAX3 közös bizottsági ülésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a „cum-ex” és a „cum-cum” – vagy osztalékarbitrázs kereskedelmi rendszer – a részvénykereskedés olyan módját jelenti, amelynek célja a tényleges tulajdonos személyazonosságának elfedése, és annak lehetővé tétele mindkét vagy több érintett fél számára, hogy a forrásadó visszaigénylését követeljék a csak egyszer befizetett tőkenyereség-adó után;

B.  mivel a cum-ex botrányt 19 európai médiaorgánum együttműködésével végzett nyomozás során tárták fel, amelyben 12 ország és 38 riporter vett részt;

C.  mivel a jelentések szerint 11 tagállam akár 55,2 milliárd EUR-t veszíthetett el adóbevételéből a cum-ex és a cum-cum rendszer következtében;

D.  mivel azonban nehéz kiszámítani a maximális keletkezett kárt, mivel számos cselekmény az 1990-es évek végén kezdődött és már jó ideje elévült;

E.  mivel az európai újságírókból álló konzorcium vizsgálata szerint állítólag Németország, Dánia, Spanyolország, Olaszország és Franciaország a cum-ex kereskedelmi gyakorlatok fő célpiacai, amelyeket Norvégia, Finnország, Lengyelország, Dánia, Hollandia, Ausztria és a Cseh Köztársaság követ, és mivel ezek a gyakorlatok potenciálisan ismeretlen számú uniós tagállamot, valamint EFTA tagállamokat (például Svájc) érinthetnek;

F.  mivel a leginkább érintett uniós tagállamokban jelenleg is zajlanak a vizsgálatok;

G.  mivel a cum-ex és a cum-cum rendszerek az adócsalás jellemzőivel rendelkeznek, és fel kell még mérni azt, hogy sor került-e a nemzeti vagy az uniós jog megsértésére;

H.  mivel a beszámolók szerint ezekben a bűncselekményekben uniós tagállamok pénzügyi intézményei vettek részt, köztük számos jól ismert, nagy kereskedelmi bank;

I.  mivel egyes esetekben az illetékes hatóságok nem folytattak le mélyreható vizsgálatokat a más tagállamok által a cum-ex botrány kapcsán megosztott információk tekintetében;

J.  mivel a botrányban központi szerepet játszik, hogy a külföldi befektetők jogosultak kérelmezni az osztalékra kivetett forrásadó visszatérítését;

K.  mivel a közigazgatási együttműködésről szóló második irányelv (DAC2) 2017 szeptemberi hatállyal előírja az uniós tagállamok számára, hogy információkat szerezzenek be pénzügyi intézményeiktől, és ezeket az információkat évente megosszák az adózók lakóhelye szerinti tagállammal;

L.  mivel a közigazgatási együttműködésről szóló hatodik irányelv (DAC6) előírja, hogy bármely személy, aki kidolgozza, forgalmazza, megszervezi vagy végrehajtás céljából elérhetővé teszi az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló, előre meghatározott jellemzőknek megfelelő konstrukciókat, illetve irányítja azok végrehajtását, ezeket a konstrukciókat jelentse a nemzeti adóhatóságoknak;

M.  mivel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) megbízatása kifejezetten magában foglal minden, a bizottság hatáskörébe tartozó, megbízatásának időtartama során felmerülő releváns fejleményt;

N.  mivel az elmúlt 25 év során bebizonyosodott, hogy a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepet játszanak a kiemelten közérdekű, érzékeny információk feltárásában, és ez a cum-ex botránnyal kapcsolatos tények feltárása során is bizonyítást nyert(11);

1.  határozottan elítéli a leleplezett adócsalást és adókikerülést, amely a tagállamok adóbevételeinek nyilvánosan bejelentett, a médiában szereplő egyes becslések szerint 55,2 milliárd EUR-nyi veszteségéhez vezetett, ami súlyos csapás az európai szociális piacgazdaságra;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU pénzmosás elleni irányelve(12) értelmében a közvetlen és közvetett adókkal kapcsolatos adóbűncselekményekre kiterjed a „bűncselekmény” tág meghatározása, és ezek pénzmosás alapbűncselekményének minősülnek; emlékeztet arra, hogy a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények, valamint az adótanácsadók, könyvelők és jogászok „kötelezett szolgáltatóknak” minősülnek a pénzmosás elleni irányelv értelmében, ezért eleget kell tenniük a pénzmosási tevékenységek megelőzésére, feltárására és bejelentésére vonatkozó kötelezettségeknek;

3.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a cum-ex botrány megrendítette az állampolgárok adórendszerekbe vetett bizalmát, és hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a közbizalom helyreállítása és annak biztosítása, hogy a károkozás ne ismétlődjön meg;

4.  helyteleníti, hogy az adóügyi biztos nem ismeri el a nemzeti adóhatóságok közötti, az információcserét szolgáló jelenlegi rendszer kiszélesítésének szükségességét;

5.  arra kéri az Európai Értékpapírpiaci Hatóságot és az Európai Bankhatóságot, hogy folytassanak vizsgálatot az osztalékarbitrázs kereskedelmi rendszerek, például a cum-ex és a cum-cum tekintetében, hogy fel lehessen mérni a pénzügyi piacok integritását és a nemzeti költségvetéseket fenyegető potenciális veszélyeket, meg lehessen határozni az ilyen rendszerekben részt vevő szereplők jellegét és nagyságrendjét, meg lehessen állapítani, hogy sor került-e a nemzeti vagy az uniós jog megsértésére, értékelni lehessen a tagállami pénzügyi felügyelők fellépéseit, és megfelelő ajánlásokat lehessen tenni az érintett illetékes hatóságok számára a reformokkal és a fellépésekkel kapcsolatban;

6.  hangsúlyozza, hogy a jelentések által feltárt ügyek nem befolyásolják az Unió pénzügyi rendszerének stabilitását;

7.  javasolja, hogy a vizsgálat állapítsa meg, hogy mi volt az a mulasztás a tagállamokban a pénzügyi felügyeletek, tőzsdék és adóhatóságok koordinációs és felügyeleti feladatai tekintetében, ami lehetővé tette, hogy ez az adócsalási rendszer évekig fennmaradjon annak ellenére, hogy azonosították;

8.  felszólít arra, hogy a nemzeti és európai felügyeleti hatóságokat hatalmazzák fel az adókikerülési gyakorlatok vizsgálatára, mivel e gyakorlatok veszélyeztethetik a a belső piac integritását;

9.  hangsúlyozza, hogy ezek az újonnan feltárt tények a nemzeti adózási jogszabályok, illetve a tagállamok hatóságai közötti információcsere és együttműködés jelenlegi rendszereiben rejlő esetleges hiányosságokról tanúskodnak; felszólítja a tagállamokat, hogy ténylegesen hajtsák végre az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcserét;

10.  kéri, hogy az adóhatóságok szintjén erősítsék meg az információcserét annak megakadályozása érdekében, hogy megelőzhetőek legyenek az egyes tagállamokban tapasztalt, az adózással kapcsolatos adatok bizalmas kezelésének terén jelentkező problémák;

11.  sürgeti a tagállamok adóhatóságait, hogy az OECD információcserével és együttműködéssel foglalkozó közös munkacsoportjával összhangban jelöljenek ki egyablakos ügyintézési pontokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa és segítse elő közöttük az együttműködést, így gondoskodva arról, hogy a határokon átnyúló vonatkozású ügyekkel kapcsolatos információkat a tagállamok gyorsan és hatékonyan megosszák egymás között;

12.  felhívja az illetékes nemzeti hatóságokat is, hogy adott esetben indítsanak nyomozást, alkalmazzanak jogi eszközöket a gyanús eszközök zárolására, az ebben a botrányban lehetségesen érintett igazgatótanácsok ellen indítsanak vizsgálatot, és az érintettekre szabjanak ki megfelelő és elrettentő erejű szankciókat; úgy véli, hogy az elkövetőket és az őket segítőket – köztük nem csupán az adótanácsadókat, hanem a jogászokat, könyvelőket és a bankokat is – bíróság elé kell állítani; hangsúlyozza, hogy sürgősen véget kell vetni a fehérgallérosok büntetlenségnek, és biztosítani kell a pénzügyi jogszabályok jobb végrehajtását;

13.  felhívja az EU-t és a tagállami hatóságokat, hogy vizsgálják meg a biztosítási alapok és a biztosítási felügyeletek szerepét a botrányban;

14.  felszólítja a nemzeti adóhatóságokat, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere vonatkozásában teljes mértékben aknázzák ki a DAC6 adta lehetőségeket, beleértve a csoportos megkereséseket; kéri továbbá, hogy erősítsék meg a DAC6-ot annak érdekében, hogy az előírja az osztalékarbitrázs rendszerek és a tőkenyereségekre vonatkozó összes információ kötelező közzétételét, beleértve az osztalék- és tőkenyereség-adó visszatérítését;

15.  arra ösztönzi az összes tagállamot mint az osztalékarbitrázs kereskedelmi rendszerek feltehetően fő célpiacaiként azonosított országokat, hogy a joghatóságuk alá tartozó területen alaposan vizsgálják ki és elemezzék az osztalékfizetési gyakorlatokat, azonosítsák az adójogszabályaikban rejlő kiskapukat, amelyeket az adócsalók és adókikerülők kihasználhatnak, elemezzék e gyakorlatok lehetséges határokon átnyúló dimenzióját, és vessenek véget az összes ilyen káros adózási gyakorlatnak;

16.  hangsúlyozza, hogy az államkasszából jogellenesen eltulajdonított források visszaszerzésének biztosítása érdekében a nemzeti hatóságok közötti összehangolt fellépésre van szükség;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje, a tagállamokat pedig, hogy vizsgálják felül és tegyék naprakésszé a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú adómegállapodásokat az olyan joghézagok megszüntetése érdekében, amelyek az adókikerülés céljából ösztönzik az adózási megfontolásokból folytatott kereskedelmi gyakorlatokat;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy azonnal kezdje meg az Europol keretében egy saját ellenőrzési kapacitással rendelkező európai pénzügyi rendőri erő létrehozására, valamint a határon átnyúló adóellenőrzések európai keretére irányuló javaslat kidolgozását;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy az osztalékarbitrázs gyakorlatának kezelése érdekében vizsgálja felül a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló irányelvet;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a különleges célú gazdasági egységeknek és jogalanyoknak a cum-ex-iratokban feltárt szerepét, és adott esetben tegyen javaslatot ezen eszközök használatának korlátozására;

21.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tőkejövedelem-adóztatás európai keretrendszerének szükségességét, amely csökkenti a határokon átnyúló pénzmozgásokat destabilizáló, a tagállamok között fiskális versenyt teremtő, és az európai jóléti államok fenntarthatóságát garantáló adóalapokat aláásó ösztönzőket;

22.  kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy uniós pénzügyi hírszerző egység, a közös vizsgálati munka európai központja és egy korai előrejelző mechanizmus létrehozására irányuló jogalkotási javaslat kidolgozását;

23.  megállapítja, hogy a 2008-as válság az erőforrások és a személyi állomány általános csökkentését eredményezte az adóhatóságoknál; felszólítja a tagállamokat, hogy ruházzanak be az adóhatóságok rendelkezésére álló eszközökbe és korszerűsítsék azokat, továbbá hogy a felügyelet javítása, valamint az időhiány és az információs hézagok csökkentése érdekében biztosítsanak elegendő emberi erőforrást; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák pénzügyi hatóságaik kapacitásait és képességeit annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben képesek legyenek az adócsalások felderítéséhez;

24.  hangsúlyozza, hogy szükség van a visszaélést bejelentő személyek védelmére, akik nemzeti és uniós szinten információkat hoznak nyilvánosságra például adócsalással és adóelkerüléssel kapcsolatban; felhívja mindazokat, akik közérdekű információkkal rendelkeznek, hogy ezeket jelentsék be a szervezetükön belül, vagy azon kívül a nemzeti hatóságoknak, illetve, amennyiben szükséges, a nyilvánosságnak; tekintettel az Európai Parlament különböző bizottságaiban elfogadott véleményekre felszólít az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat mihamarabbi elfogadására;

25.  üdvözli a Bizottság 2018. szeptember 12-i javaslatát, amellyel módosítani kívánja többek között az EBH-t létrehozó rendeletet annak érdekében, hogy megerősítse az EBH szerepét a pénzügyi ágazat pénzmosás elleni felügyeletében (COM(2018)0646); hangsúlyozza, hogy az egységes felügyeleti mechanizmussal összhangban az EKB feladata a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott korai beavatkozási intézkedések végrehajtása; úgy véli, hogy az EKB-nak szerepet kell kapnia az illetékes nemzeti hatóságok figyelmeztetésében, és koordinálnia kell a pénzmosás elleni szabályoknak való meg nem felelés gyanúja esetén teendő intézkedéseket a felügyelt bankokban vagy csoportokban;

26.  úgy véli, hogy a következő parlamenti ciklusban is folytatni kell a TAXE, a TAX2, a PANA és a TAX3 bizottságok munkáját, mégpedig a Parlamenten belüli állandó struktúra keretében, például a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) albizottságaként;

27.  felszólítja a TAX3 különbizottságot, hogy végezze el a cum-ex botrány kapcsán napvilágra került információk értékelését, és végleges jelentésébe foglalja bele ennek eredményeit, valamint az ezzel kapcsolatos esetleges ajánlásait;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bankhatóságnak és az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.
(2) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.
(3) HL L 359., 2014.12.16., 1. o.
(4) HL L 139., 2018.6.5., 1. o.
(5) Deutscher Bundestag, Drucksache 18/12700, 2017.6.20.
(6) HL C 366., 2017.10.27., 51. o.
(7) HL C 101., 2018.3.16., 79. o.
(8) HL C 399., 2017.11.24., 74. o.
(9) HL C 369., 2018.10.11., 132. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0048.
(11) Az Európai Parlament ECON/TAX3 bizottságának 2018. november 26-i -meghallgatása „A cum-ex botrány: pénzügyi bűnözés és a jelenlegi jogi keret hiányosságai” címmel.
(12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).


A Német Ifjúságvédelmi Hivatal (Jugendamt) szerepe a határokon átnyúló családi vitákban
PDF 158kWORD 51k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) határokon átnyúló családjogi vitákban játszott szerepéről (2018/2856(RSP))
P8_TA(2018)0476B8-0546/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 227. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdésére;

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 24. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 8. és 20. cikkére, amely kiemeli a kormányok azon kötelességét, hogy védjék a gyermekek identitását, ideértve családi kapcsolataikat is;

–  tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményre, különösen annak 37. cikke b) pontjára,

–  tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezményre,

–  tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletre (Brüsszel IIa.)(1), különösen annak 8., 10. 15., 16., 21., 41., 55. és 57. cikkére,

–  tekintettel a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Bizottság „Az EU gyermekjogi ütemterve” című, 2011. február 15-i közleményére (COM(2011)0060),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB) ítélkezési gyakorlatára, és különösen a C-497/10. PPU. sz., Mercredi kontra Chaffe ügyben hozott 2010. december 22-i ítéletére(3) és a C-523/07. sz. ügyben hozott 2009. április 2-i ítéletére(4),

–  tekintettel a gyermekvédelmi rendszereknek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által elvégzett feltérképezésére,

–  tekintettel a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) határokon átnyúló családjogi vitákban játszott szerepére vonatkozó beérkezett petíciók rendkívül nagy számára,

–  tekintettel a Németországba a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) szerepével kapcsolatos petíciók kivizsgálása céljából (2011. november 23–24 között) tett tényfeltáró látogatásról szóló jelentésben megfogalmazott ajánlásokra,

–  tekintettel „A gyermek mindenek felett álló érdekének védelméről az egész EU-ban az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján” című, 2016. április 28-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság gyermekjóléti ügyekkel foglalkozó munkacsoportjának 2017. május 3-i ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Parlament Petíciós Bizottságához több mint 10 éve nyújtanak be olyan petíciókat, amelyekben nem német szülők igen nagy számban kifogásolják, hogy a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) a határokon átnyúló vonatkozású, gyermekeket érintő családjogi vitákban a szülői felelősséggel vagy a szülői felügyelettel kapcsolatos ügyekben hátrányos megkülönböztetést alkalmaz velük szemben;

B.  mivel a Petíciós Bizottság elsősorban a petíció benyújtójának szubjektív beszámolóira támaszkodik, és általában nem rendelkezik olyan bírósági határozatokkal, amelyek mindkét szülő, a gyermekek és a tanúk vallomásait tartalmazó, teljes és objektív helyzetleírást adnának;

C.  mivel a Jugendamt központi szerepet játszik a német családjogi rendszerben, mivel a hivatal képviseli az egyik felet a gyermekeket érintő összes családjogi vitában;

D.  mivel a gyermekeket érintő családjogi vitákban a Jugendamt a bírák számára egy olyan ajánlást fogalmaz meg, amely gyakorlatilag kötelező erejű, és ideiglenes intézkedéseket fogadhat el, mint például a „Beistandschaft” (gondnokság), amelyet nem lehet megtámadni;

E.  mivel a Jugendamt felelős a német bíróságok által hozott határozatok végrehajtásáért; mivel e határozatok Jugendamt általi tág értelmezése a petíció benyújtói szerint gyakran aláásta a nem német szülők jogainak hatékony védelmét;

F.  mivel a más uniós tagállamok igazságügyi hatóságai által a határokon átnyúló vonatkozású családjogi jogvitákban hozott határozatok és ítéletek illetékes német hatóságok általi el nem ismerése és végre nem hajtása sértheti a tagállamok közötti kölcsönös elismerés és kölcsönös bizalom elvét, ami veszélyezteti a gyermek mindenek felett álló érdekének hatékony védelmét;

G.  mivel a petíció benyújtói kifogásolták, hogy a határokon átnyúló vonatkozású családjogi vitákban a gyermek mindenek felett álló érdekének védelmét az illetékes német hatóságok rendszeresen úgy értelmezik, hogy biztosítani kell, hogy a gyermekek továbbra is német területen maradjanak, még azokban az esetekben is, amikor a nem német szülővel szemben elkövetett erőszakot, illetve családon belüli erőszakot jelentettek be;

H.  mivel a nem német szülők petícióikban kifogásolták a származási országuk nemzeti hatóságai által biztosított nem megfelelő tanácsadást és jogi támogatást, illetve ezek hiányát azokban az esetekben, amikor a német hatóságok – beleértve a gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatalt (Jugendamt) is – állítólagosan hátrányosan megkülönböztető vagy hátrányos jogi és közigazgatási eljárásokat alkalmaztak velük szemben a gyermekeket érintő családjogi viták során;

I.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága által szolgáltatott információk szerint 17 esetben nyújtottak be keresetet Németországgal szemben a szülői felelősséget vagy a gyermek feletti felügyeletet illetően határokon átnyúló családi vitákban nem német állampolgárságú személyek, ezek mindegyikét elfogadhatatlannak minősítették;

J.  mivel valamennyi uniós intézménynek és tagállamnak teljes mértékben garantálnia kell a gyermekek jogainak védelmét, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltaknak megfelelően; mivel a gyermek mindenek felett álló érdeke – amely elsődlegesen és leginkább a saját családján belül valósítható meg – olyan alapelv, amelyet a gyermekgondozással kapcsolatos valamennyi kérdésben minden szinten irányadó szabályként tiszteletben kell tartani;

K.  mivel az EU-n belüli fokozott mobilitás egyre több, határokon átnyúló, szülői felelősséggel és gyermekfelügyelettel kapcsolatos vitát eredményezett; mivel a Bizottságnak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban – így Németországban is – előmozdítsa az ENSZ valamennyi tagállam által ratifikált gyermekjogi egyezményében foglalt elvek következetes és konkrét végrehajtását;

L.  mivel a Brüsszel IIa. rendelet hatálya és célja az Unió polgárai közötti, állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmának elvén és a tagállamok jogrendszerei közötti kölcsönös bizalom elvén alapul;

M.  mivel a Brüsszel IIa. rendelet rendelkezései semmilyen módon nem tehetik lehetővé a kölcsönös tisztelet és elismerés biztosítására, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés elkerülésére, és mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének objektív módon történő védelmére irányuló mögöttes célkitűzésekkel való visszaélést;

N.  mivel az illetékes német hatóságok által a határokon átnyúló vonatkozású, gyermekeket érintő családjogi vitákban alkalmazott eljárások és gyakorlatok megkülönböztetéstől mentes jellegére vonatkozó pontos és részletes ellenőrzések hiánya káros hatással lehet a gyermekek jólétére, és a nem német szülők jogainak fokozott megsértéséhez vezethet;

O.  mivel a szubszidiaritás elve alkalmazandó a családjog valamennyi anyagi jogi kérdésére;

P.  mivel a Német Szövetségi Alkotmánybíróság ítéletében kimondta, hogy a bíróság kérheti egy olyan gyermek meghallgatását, aki a határozat meghozatalának időpontjában még nem érte el a hároméves kort; mivel más uniós tagállamokban az ilyen korú gyermekeket túl fiatalnak és ahhoz nem elég érettnek tekintik, hogy konzultáljanak velük a szüleiket érintő vitákban;

Q.  mivel a gyermek családi élethez való jogát nem veszélyeztetheti olyan alapvető jog gyakorlása, mint például a mozgás és a tartózkodás szabadsága;

R.  mivel az EUB ítélkezési gyakorlata az uniós jog önálló fogalmaként határozza meg „a gyermek szokásos tartózkodási helye” fogalmát, valamint a nemzeti joghatóságok által a szokásos tartózkodási hely meghatározására használandó szempontok pluralitását állapítja meg;

S.  mivel az EU Alapjogi Chartájának 24. cikkéből az következik, hogy – kivéve, amennyiben az a gyermek érdekeivel ellentétes – a gyermekek jogosultak rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot fenntartani szüleikkel, amikor szüleik gyakorolják a szabad mozgáshoz való jogukat;

1.  komoly aggodalommal állapítja meg, hogy a német családjogi rendszerrel kapcsolatos problémák – többek között a Jugendamt ellentmondásos, a nem német szülők által benyújtott petíciók által kifogásolt szerepe – továbbra is megoldatlanok; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottsághoz folyamatosan érkeznek a nem német állampolgárságú szülők által benyújtott petíciók, amelyek az illetékes német hatóságok által a gyermekeket érintő, határokon átnyúló családjogi vitákban elfogadott eljárások és gyakorlatok eredményeként jelentkező súlyos megkülönböztetésről számolnak be;

2.  aggodalmának ad hangot a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) által a nem német állampolgárságú szülőkkel szemben állítólagosan alkalmazott hátrányos megkülönböztetés esetei miatt;

3.  rámutat arra, hogy a Petíciós Bizottság már hosszú ideje foglalkozik a Jugendamt szerepével kapcsolatos petíciókkal; tudomásul veszi az illetékes német minisztérium német családjogi rendszer működésével kapcsolatban adott részletes válaszait, hangsúlyozza azonban, hogy a Petíciós Bizottsághoz folyamatosan érkeznek a nem német szülőkkel szembeni állítólagos hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos petíciók;

4.  hangsúlyozza, hogy a Brüsszel IIa. rendelet szerint a nemzeti hatóságok kötelezettsége, hogy elismerjék és végrehajtsák a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben más tagállamban hozott határozatokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a határokon átnyúló vonatkozású családjogi vitákban a német hatóságok állítólag szisztematikusan elutasíthatják a más tagállamokban hozott bírósági határozatok elismerését azokban az esetekben, amikor a három évnél fiatalabb gyermekeket nem hallgatták meg; hangsúlyozza, hogy ez a szempont aláássa a kölcsönös bizalom elvét a többi olyan tagállammal szemben, amelyek jogrendszere eltérő korhatárt állapít meg a gyermek meghallgatására nézve;

5.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság éveken keresztül nem ellenőrizte megfelelően a német családjogi rendszerben a határokon átnyúló vonatkozású családjogi jogviták keretében alkalmazott eljárások és gyakorlatok megkülönböztetésmentes jellegét, a gyermek mindenek felett álló érdekének és más kapcsolódó jogoknak a védelme érdekében;

6.  emlékeztet a Jugendamt határokon átnyúló családi vitákban játszott szerepére vonatkozó petíciók kapcsán a Petíciós Bizottság válaszára; megismétli, hogy az EU nem rendelkezik általános hatáskörrel családjogi kérdésekben, hiszen az anyagi családi jog a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a Bizottság azt nem ellenőrizheti, és a Jugendamt működésével kapcsolatos fenntartások esetén nemzeti szinten kell jogorvoslatot keresni, és ha a szülők úgy ítélik meg, hogy alapvető jogaikat megsértették – és már minden hazai jogorvoslati lehetőséget kimerítettek –, panaszt nyújthatnak be a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához;

7.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak statisztikai adatokat kell gyűjteniük a szülői felügyelettel és a külföldi szülőkkel kapcsolatos közigazgatási és bírósági eljárásokról, különös tekintettel az ítéletek eredményére annak érdekében, hogy lehetővé váljon a meglévő tendenciák időben történő részletes elemzése és referenciamutatók készítése;

8.  az EUB ítélkezési gyakorlatával összhangban kiemeli a gyermek uniós jog szerinti „szokásos tartózkodási helyének” önálló fogalmát, valamint a nemzeti joghatóságok által a szokásos tartózkodási hely meghatározására használandó kritériumok sokféleségét;

9.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a német joghatóságok megfelelően határozzák meg a gyermek szokásos tartózkodási helyét a Petíciós Bizottsághoz beérkezett petíciókban említett esetekben;

10.  határozottan bírálja, hogy nincsenek statisztikai adatok a németországi azon ügyek számáról, amelyekben a bírósági ítéletek nem voltak összhangban a Jugendamt ajánlásaival, illetve a különböző állampolgárságú párok gyermekeit érintő családjogi viták kimeneteléről, annak ellenére, hogy éveken keresztül több ízben kérték az ilyen adatok összegyűjtését és nyilvánosságra hozatalát;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a szóban forgó petíciókban a német joghatóságok megfelelően tiszteletben tartották-e a Brüsszel IIa. rendelet rendelkezéseit hatáskörük meghatározásakor, és hogy figyelembe vették-e a többi tagállam joghatósága által hozott ítéleteket vagy határozatokat;

12.  elítéli, hogy olyan esetekben, amikor a felügyelet mellett engedélyezett láthatásnál a nem német szülők nem tudtak megfelelni a Jugendamt tisztviselői által előírt eljárásnak, vagyis hogy német nyelven beszélgessenek a gyermekeikkel, a beszélgetéseket megszakították és megtiltották a nem német szülők és gyermekek közötti kapcsolattartást; úgy véli, hogy a Jugendamt tisztviselői által alkalmazott eljárás a nem német szülőkkel szembeni, származás és a nyelv alapján történő egyértelmű megkülönböztetésnek számít;

13.  hangsúlyozza, hogy a Jugendamt általában lehetővé teszi a saját anyanyelv használatát, és amennyiben a gyermek jólléte és biztonsága szempontjából – például a gyermek esetleges jogellenes elvitele esetén – szükséges, igyekszik tolmácsolást biztosítani, hogy a Jugendamt tisztviselői megértsék, miről folyik a vita;

14.  szilárdan meg van győződve arról, hogy felügyelet mellett engedélyezett láthatás esetén a német hatóságoknak lehetővé kell tenniük a szülők és gyermekeik közötti beszélgetések során a szülők által beszélt bármely nyelv használatát; kéri olyan mechanizmusok bevezetését, amelyek garantálják, hogy a nem német szülők és gyermekeik közös nyelvükön kommunikálhassanak, mivel e nyelv használata alapvető szerepet játszik a szülők és gyermekeik közötti erős érzelmi kötelékek fenntartásában, és biztosítja a gyermekek kulturális örökségének és jólétének hatékony védelmét;

15.  szilárd meggyőződése, hogy következetesen és hatékonyan nyomon kell követni a Petíciós Bizottság gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó munkacsoportja 2017. május 3-i végleges jelentésének ajánlásait, különösen azokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik a Jugendamt szerepét és a német családjogi rendszert;

16.  emlékezteti Németországot a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, többek között annak 8. cikke alapján fennálló nemzetközi kötelezettségeire; úgy véli, hogy az illetékes német hatóságoknak jelentős előrelépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megfelelő módon biztosítsák, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartsák a gyermeknek saját személyazonossága – ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai – megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát;

17.  úgy véli, hogy az EUMSZ 81. cikkének fényében a Bizottság aktív szerepet játszhat és kell is játszania abban, hogy tisztességes és következetes megkülönböztetésmentes gyakorlatokat biztosítson a szülők számára a szülői felügyelettel kapcsolatos, határokon átnyúló esetek kezelésében az Unió egész területén;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló családjogi viták keretében biztosítsa a német családjogi rendszerben – beleértve Jugendamt által – alkalmazott eljárások és gyakorlatok megkülönböztetésmentes jellegét;

19.  megismétli, hogy a szubszidiaritás elve alkalmazandó a családjog anyagi jogi szabályaihoz kapcsolódó esetekben;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson további képzéseket és nemzetközi csereprogramokat a szociális ellátásban dolgozó tisztviselők számára, hogy tájékozódhassanak a más tagállamokban működő hasonló szervezetek működéséről, illetve megoszthassák egymással a bevált gyakorlatokat;

21.  hangsúlyozza a gyermekgondozási eljárásokban részt vevő különböző nemzeti és helyi hatóságok közötti szoros együttműködés és hatékony kommunikáció fontosságát, a szociális szolgálatoktól kezdve az igazságszolgáltatási és központi hatóságokig;

22.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a német hatóságok és más tagállamok hatóságai közötti igazságügyi és közigazgatási együttműködést a más tagállamok igazságügyi hatóságai által a határokon átnyúló vonatkozású családjogi vitákban más uniós tagállamok által hozott határozatok és ítéletek Németország általi elismerésére és végrehajtására vonatkozó kölcsönös bizalom biztosítása érdekében;

23.  emlékeztet arra, hogy a nem német szülőket a gyermekekkel kapcsolatos eljárások minden szakaszában haladéktalanul, teljes körűen és egyértelműen tájékoztatni kell el az eljárásról és annak lehetséges következményeiről olyan nyelven, amelyet az érintett szülők teljes mértékben megértenek, annak elkerülése érdekében, hogy a szülők a hozzájárulásukat adják, anélkül, hogy teljes mértékben megértenék kötelezettségvállalásaik következményeit; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre célzott intézkedéseket az állampolgáraiknak nyújtott jogi támogatás, segítségnyújtás, tanácsadás és tájékoztatás javítása érdekében azokban az esetekben, amikor kifogásolják, hogy a német hatóságok hátrányosan megkülönböztető vagy hátrányos jogi és közigazgatási eljárásokat fogadtak el velük szemben;

24.  hangsúlyozza, hogy a kifogásolt esetek, amelyekben a nem német szülők a látogatások során nem tudnak saját anyanyelvükön kommunikálni gyermekeikkel, nyelvi alapon történő megkülönböztetésnek minősülnek, és ellentétesek a többnyelvűség és a kulturális háttér Unión belüli sokféleségének előmozdításával, valamint a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallás szabadságának alapvető jogával;

25.  kéri, hogy Németország növelje annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy a szülők és gyermekeik saját anyanyelvükön beszélhessenek a felügyelet mellett engedélyezett látogatások során;

26.  aggodalmát fejezi ki a petíció benyújtói által felvetett olyan esetek miatt, ahol az illetékes német hatóságok rövid határidőket állapítottak meg, illetve az illetékes német hatóságok által küldött olyan dokumentumok miatt, amelyek nem álltak rendelkezésre a petíció nem német benyújtójának nyelvén; felhívja a figyelmet arra, hogy a dokumentumok kézbesítéséről szóló 1393/2007/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében a polgároknak lehetőségük van a dokumentumok elfogadásának visszautasítására, amennyiben azok nem olyan nyelven íródtak, vagy nem lettek lefordítva egy olyan nyelvre, amelyet megértenek; felhívja a Bizottságot, hogy az összes lehetséges jogsértés megfelelő kezelése érdekében alaposan vizsgálja meg e rendelet rendelkezéseinek Németországban történő végrehajtását;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentnek benyújtott petíciókban említett esetekben ellenőrizze a német joghatóságok előtt folyó eljárások során a nyelvi követelmények betartását;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre célzott intézkedéseket az állampolgáraiknak nyújtott jogi támogatás, segítségnyújtás, tanácsadás és tájékoztatás javítása érdekében a gyermekeket érintő, határokon átnyúló családjogi viták során; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az illetékes német minisztériumok szövetségi szinten létrehozták a határokon átnyúló családjogi viták német központi kapcsolattartó pontját annak érdekében, hogy a szülői felelősséggel járó, határokon átnyúló családjogi vitákban tanácsadást és tájékoztatást nyújtsanak;

29.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy társfinanszírozzák és támogassák egy olyan platform létrehozását, amely családjogi eljárásokban segítséget nyújt az adott országban állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak;

30.  emlékezteti a tagállamokat, hogy következetesen hajtsák végre az 1963. évi bécsi egyezmény rendelkezéseit, valamint biztosítsák, hogy a nagykövetségek, illetve konzuli képviseletek az állampolgáraikat érintő gyermekvédelmi eljárások elindításától kezdve tájékoztatást és a dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kapjanak; hangsúlyozza az e területen folytatott megbízható konzuli együttműködés fontosságát, és javasolja, hogy a konzuli hatóságok kapjanak lehetőséget arra, hogy az eljárás valamennyi szakaszában részt vehessenek;

31.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 8. és 20. cikkének szövegével összhangban minden szükséges és indokolt esetben biztosítani kell a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezését, különösen az olyan, folyamatos gyermekgondozás lehetővé tétele érdekében, amely figyelembe veszi a gyermek etnikai, vallási, nyelvi és kulturális identitását;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 338., 2003.12.23., 1. o.
(2) HL L 324., 2007.12.10., 79. o.
(3) A Bíróság (első tanács) 2010. december 22-i ítélete a C-497/10 PPU sz. Barbara Mercredi kontra Richard Chaffe ügyben, ECLI:EU:C:2010:829.
(4) A Bíróság (harmadik tanács) 2009. április 2-i ítélete a C-523/07. sz. A ügyben, ECLI:EU:C:2009:225.
(5) HL C 66., 2018.2.21., 2. o.


WTO: a következő lépések
PDF 148kWORD 54k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a WTO jövőjéről (2018/2084(INI))
P8_TA(2018)0477A8-0379/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15-i Marrákesi Egyezményre,

–  tekintettel a WTO 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára(1),

–  tekintettel a WTO-val kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a Kereskedelmi Világszervezet reformjáról szóló, 2008. április 24-i(2) és a WTO 11. miniszteri konferenciáját előkészítő többoldalú tárgyalásokról szóló, 2017. november 15-i(3) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a WTO-ról szóló parlamenti konferencia Buenos Airesben megtartott évi ülésén 2017. december 10-én konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatra(4),

–  tekintettel a 2017 decemberében Buenos Airesben tartott 11. miniszteri konferencia eredményeire – beleértve a miniszteri határozatokat –, amelyen nem volt mód miniszteri nyilatkozat elfogadására(5),

–  tekintettel a kereskedelemösztönző támogatás hatodik átfogó felülvizsgálatára, amelyre 2017. július 11–13-án került sor(6) Genfben,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira(7),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött, 2016. november óta hatályos Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület legutóbbi, 2018. október 8-án közzétett jelentésére, amely rámutat, hogy a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozása még mindig lehetséges, ha az országok 2020-ig fokozzák nemzeti kötelezettségvállalásaikat,

–  tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetéseinek 16. pontjára(8),

–  tekintettel az Egyesült Államok, Japán és az Európai Unió kereskedelmi minisztereinek háromoldalú találkozóján 2018. május 31-én elfogadott együttes nyilatkozatra(9),

–  tekintettel az EU és Kína közötti 20. csúcstalálkozó együttes nyilatkozatára, amely létrehozza a WTO reformjával foglalkozó, miniszterhelyettesi szinten elnökölt munkacsoportot(10);

–  tekintettel a WTO modernizációjáról szóló, 2018. szeptember 18-i bizottsági stratégiai dokumentumra(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0379/2018),

A.  mivel a WTO megalakulása óta központi szerepet játszik a multilateralizmus megerősítésében, az inkluzív gazdasági világrend előmozdításában és a nyitott, szabályokon alapuló és megkülönböztetésmentes multilaterális kereskedelmi rendszer kiépítésében; mivel a fejlődő országok mára a világkereskedelem mintegy felét bonyolítják le, míg ez az arány 2000-ben 33 százalékot tett ki, valamint hogy a mélyszegénységben élők száma 1990 óta a felére, valamennyivel egymilliárd alá csökkent; mivel a WTO jogok és kötelezettségek rendszerére épül, ami arra kötelezi a tagokat, hogy nyissák meg saját piacaikat, és ne alkalmazzanak megkülönböztetést;

B.  mivel a kormányok és vállalkozások számára a WTO-nak kell a fő referenciapontnak maradnia a szabályozás és a kereskedelmi viták terén;

C.  mivel az EU következetesen támogatja a kereskedelem erős, multilaterális és szabályokon alapuló megközelítését, minthogy az uniós gazdaság, valamint az uniós munkavállalók és fogyasztók és partnereik egyre nagyobb mértékben integrálódtak a globális értékláncokba, és mind az import, mind az export, illetve a társadalmi és környezeti feltételek esetében függnek a kiszámítható nemzetközi kereskedelemtől;

D.  mivel a 2017 decemberében Buenos Airesben tartott 11. miniszteri konferencia eredményei csalódást keltettek, és világosan megmutatták, hogy a szervezet tárgyalási funkciója működésképtelen;

E.  mivel a szabályokon alapuló, multilaterális kereskedelmi rendszer a WTO létrehozása óta legsúlyosabb válságával néz szembe, amely a szervezet azon alapvető funkcióit fenyegeti, hogy meghatározza a nemzetközi kereskedelem alapvető szabályait és szerkezetét, valamint biztosítsa valamennyi multilaterális szervezet leghatékonyabb és legfejlettebb vitarendezési mechanizmusát;

F.  mivel az olyan jelentős kivételek ellenére, mint a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás, a WTO kereskedelmi reformja a 2000-es évek óta nem halad megfelelő mértékben;

G.  mivel a Fellebbezési Testület a határozatok kötelező jellege és a testület független és pártatlan felülvizsgálati szervként való működése miatt a WTO „koronaékszere”; mivel a Fellebbezési Testület elérte a működőképességhez szükséges bírák minimális számát Shree Baboo Chekitan Servansing bíró megbízatási idejének lejárata után, aminek következtében csupán három kinevezett bíró maradt; mivel ez, az Amerikai Egyesült Államok kormánya által okozott patthelyzet egy olyan rendszer összeomlásához vezethet, amely elengedhetetlenül fontos a WTO valamennyi tagja közötti viták rendezéséhez;

1.  megismétli, hogy teljes mértékben elkötelezett a multilaterizmus tartós értékei mellett, és felhív a tisztességes és szabályozott kereskedelmen alapuló, mindenki javát szolgáló kereskedelmi menetrend megalkotására, amely hozzájárul a béke és a biztonság megteremtéséhez és a fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásához azáltal, hogy figyelembe veszi és megerősíti a társadalmi, környezeti és emberi jogi szempontokat, és biztosítja, hogy a többoldalúan elfogadott és harmonizált szabályokat mindenki tekintetében egyenlően alkalmazzák és valóban betartsák; hangsúlyozza, hogy a WTO-nak is hozzá kell járulnia az igazságos kereskedelem előmozdításához és a tisztességtelen gyakorlatok elleni küzdelemhez; hangsúlyozza, hogy a kereskedelem önmagában nem végcél, hanem a globálisan meghatározott fejlődési célok elérésének eszköze;

2.  úgy véli, hogy a legújabb fejlemények fényében, valamint a dohai fejlesztési menetrend régóta tartó elakadása miatt sürgősen lépéseket kell tenni a WTO korszerűsítésére, és alaposan felül kell vizsgálni a WTO működésének számos aspektusát a WTO hatékonyságának növelése és legitimitásának megerősítése érdekében; e tekintetben úgy véli, elengedhetetlen, hogy a WTO titkársága valamennyi WTO-tag számára lehetőséget teremtsen arra, hogy a kezdetektől részt vegyenek a vitában; felszólítja a Bizottságot és a WTO uniós tagállamait, hogy a közös álláspont kialakítása érdekében lépjenek kapcsolatba a WTO többi tagjával, különös tekintettel az olyan főbb kereskedelmi partnerekre, mint az Egyesült Államok, Japán, Kína, Kanada, Brazília és India; biztatónak tartja az EU és Kína közötti csúcstalálkozó WTO reformjáról szóló kezdeti nyilatkozatait;

3.  üdvözli ennek kapcsán az Európai Tanács által a Bizottság számára 2018. június 28–29-én adott megbízást, és tudomásul veszi a következtetésekben felvázolt megközelítést, valamint a WTO modernizációjáról szóló 2018. szeptember 18-i bizottsági stratégiai dokumentumot és Kanada 2018. szeptember 25-i, a WTO reformjára vonatkozó javaslatait; várja további javaslatok közzétételét, különösen a fejlődő országok, valamint a WTO tagállamai által már létrehozott munkacsoportok részéről;

4.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy csupán a Fellebbezési Testület három helye van betöltve, ami komolyan veszélyezteti a vitarendezési folyamat jelenlegi megfelelő működését, és felszólítja az Egyesült Államokat a helyzet oly módon történő megoldására, amely lehetővé teszi a Fellebbezési Testület üresen maradt pozícióinak gyors betöltését; üdvözli a Bizottság által a WTO modernizációjáról szóló elvi dokumentumban előterjesztett kezdeti javaslatokat, amelyek arra irányulnak, hogy feloldják a patthelyzet néhány felvetett probléma rendezése révén, például a leköszönő tagokra vonatkozó átmeneti szabályok, a Fellebbezési Testület megbízatási idejének megváltoztatása, illetve egy jelentés közzététele előtt megengedett maximális időtartam meghatározása, valamint a Fellebbviteli Testület új ítélkezési gyakorlatának kialakítása révén; megjegyzi, hogy az Egyesült Államok Fellebbezési Testülettel kapcsolatosan kifejezésre juttatott aggodalmai túlmutatnak az eljárási változásokon, és jelentős reformokat tesznek szükségessé a szervezet bíráinak ítéleteit illetően;

5.  úgy véli, hogy az Egyesült Államok 2018. május 31-i határozata, miszerint az acél- és alumíniumtermékekre a kereskedelem kibővítéséről szóló, 1962. évi törvény 232. szakaszában foglalt „nemzetbiztonságon” alapuló okokból díjakat kell kiszabni, nem indokolt, és úgy véli, hogy az nem oldja meg az acél globális piacokon való túlzott jelenléte által előidézett kihívásokat, és nem felel meg a WTO szabályainak; határozottan ösztönzi a Bizottságot arra, hogy a WTO szabályain alapuló vitarendezési keretrendszeren belül működjön együtt az Egyesült Államokkal a kereskedelmi ellentétek feloldása és a kereskedelmi korlátok eltávolítása érdekében;

6.   azon a véleményen van, hogy a jelenlegi válság kiváltó okainak kezelése érdekében szükséges, hogy a WTO alkalmazkodjon a világban zajló változásokhoz, egyszersmind teljesítse a dohai fejlesztési menetrendben meghatározott hátralévő feladatokat, különösen az élelmezésbiztonság tekintetében; ezért szükségesnek tartja:

   a) a szabálykönyv jelenlegi hiányosságainak orvoslását az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében, tekintettel a piactorzító támogatásokra és az állami tulajdonú vállalatokra, valamint a szellemi tulajdon védelmének és a befektetési piac hozzáférhetőségének naprakésszé tételét; a védelem és a kényszerített forráskód-közzététel, és egyéb, az állam által irányított, kapacitásfelesleghez vezető tevékenységek kérdésének kezelését, valamint a szolgáltatásokat és beruházásokat gátoló szabályozási akadályok felszámolását, beleértve a technológiatranszfert, a közös vállalkozásokra vonatkozó követelményeket és a helyi tartalmi követelményeket; továbbá a meglévő megállapodások végrehajtásának, igazgatásának és működésének nyomon követését;
   b) az elektronikus kereskedelmet, a globális értékláncokat, a közbeszerzést, a szolgáltatásokra vonatkozó aktualizált hazai szabályozást, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozásokat (mkkv-k) magában foglaló, a technológiai fejlődés kezeléséhez szükséges szabályozási keret megteremtését;
   c) a legsürgetőbb globális környezeti és társadalmi kihívások kezelését, a kereskedelmi, a munkaügyi és a környezetvédelmi menetrendek szisztematikus szakpolitikai koherenciájának biztosítását;
   d) az e tekintetben a Buenos Airesben elfogadott, az e-kereskedelemről, a belső szabályozásról, a beruházások elősegítéséről és a nők gazdasági szerepvállalásának növeléséről szóló együttes nyilatkozatok, valamint az e kérdésekhez kapcsolódóan azóta elvégzett munka fontosságának elismerését;

7.  kiemeli, hogy az EU-nak előtérbe kell helyeznie a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályait annak érdekében, hogy ezeket nemzetközi szinten is előmozdítsa, és hogy referenciává váljanak a nemzetközi és multilaterális standardok kialakítása során;

8.  emlékeztet arra, hogy a közbeszerzéshez való hozzáférés az Európai Unió egyik legfontosabb prioritása a kereskedelmi tárgyalások során, és hogy e tekintetben a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök jegyében elvárható a WTO tagjaitól annak a kötelezettségvállalásnak a végrehajtása, hogy csatlakoznak a közbeszerzésről szóló megállapodáshoz, valamint javítják a megállapodás rendelkezéseinek alkalmazását és jobban tiszteletben tartják azokat; megjegyzi, hogy részben az e területen elért eredményektől függ, hogy teljes mértékben hatékonynak bizonyul-e az állami támogatások keretrendszerét érintő esetleges optimalizálás, illetve hogy milyen szerepet játszanak az állami vállalatok; felszólítja a Bizottságot, hogy az erőfeszítések felgyorsítása céljából működjön együtt azokkal a tagokkal, amelyeknek folyamatban van a közbeszerzésekről szóló megállapodáshoz való csatlakozása annak érdekében, hogy a közbeszerzés liberalizációjának előnyeit ki lehessen terjeszteni a WTO-tagok körében;

9.  meg van győződve arról, hogy a fejlett és fejlődő országok közötti jelenlegi különbségtétel nem tükrözi a gazdasági valóságot és a WTO valós helyzetét, és mindez a leginkább rászoruló országok kárára akadályozza a dohai forduló előremozdítását; sürgeti az előrébb járó fejlődő országokat, hogy vegyék ki részüket a felelősségvállalásból, és fejlettségi és (ágazati) versenyképességi szintjükhöz mérten tegyenek hozzájárulásokat; megjegyzi, hogy a Bizottság stratégiai dokumentuma olyan szabályozást szorgalmaz, amely a fejlődő országokat – ahogy egyre gazdagabbá válnak – fokozatosan kiemeli alacsony jövedelmi státuszukból; úgy véli, hogy a különleges és megkülönböztetett elbánási mechanizmust tovább kell vizsgálni annak érdekében, hogy azok jobban tükrözzék a humán fejlettségi mutatót – olyan szakpolitikai eszközként, amely lehetővé teszi, hogy a multilaterális megállapodások végrehajtását össze lehessen kapcsolni a gazdagabb országokból és donorszervezetektől kapott segítségnyújtással;

10.  határozottan üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásnak a WTO tagságának kétharmada általi, 2017. februári megerősítését; meg van győződve arról, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás fontos példa, és mintaként szolgálhat a jövőbeli WTO-megállapodások tekintetében, figyelembe véve a tagok fejlettségi szintje és szükségletei közötti különbségeket; arra ösztönzi a WTO tagjait, hogy a valós gazdasági erejüknek és képességeiknek megfelelően vállaljanak felelősséget, és tartsák be a kötelezettségvállalásaikat; úgy véli, hogy a megállapodás – kiváltképpen az afrikai tagok, azaz a várakozások alapján a megállapodás legnagyobb kedvezményezettjei általi – teljes megerősítése, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás hatékony végrehajtása, valamint a megállapodás szerinti fejlesztési támogatás bejelentése tartozik a jövőbeli kihívások közé;

11.  elismeri, hogy Kínának a WTO-ba való 2001-es belépése összességében növelte hazai piacukhoz való hozzáférést, ami jót tett a globális gazdaságnak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Kína nem alkalmazza a WTO nemzeti elbánásra vonatkozó szabályának szellemiségét és elveit;

12.  úgy véli, hogy szükséges a tárgyalási folyamat működésének felülvizsgálata a jelenlegi, konszenzusos szabály szerint zajló folyamatnál nagyobb rugalmasság biztosítása által, egyúttal elismerve, hogy az „egységes vállalás” megközelítés korlátozza a multilaterális kereskedelmi irányítás hatékonyságát; támogatja a rugalmas multilaterizmus elképzelését, amely lehetőséget biztosít plurilaterális megállapodások előmozdítására és megkötésére olyan ügyekben, amelyekben még nem lehetséges az érdekelt WTO-tagok közötti teljes konszenzus kialakítása vagy az úgynevezett WTO 4. melléklete szerinti megállapodáson keresztül, a Marrákesi Egyezmény II. cikkének (3) bekezdésével, III. cikkének (1) bekezdésével és X. cikkének (9) bekezdésével összhangban, vagy olyan a „kritikus tömeg” elve alapján megkötött megállapodások útján, amelyek a legnagyobb kedvezményben részesített nemzet elve alapján terjesztik ki a WTO-tagságra a tárgyalások során meghatározott engedményeket; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a kereskedelmi akadályok megszüntetése és a WTO és funkciói megreformálása érdekében ne használja ezeket a cikkeket a WTO-tagokkal folytatott konstruktív párbeszéd alternatívájaként; e tekintetben úgy véli, hogy tagjainak fokozniuk kell a WTO kapacitásépítését annak biztosítása érdekében, hogy a minőségi munka fenntartása érdekében a kibővült szükségleteknek megfelelően pénzügyi és emberi erőforrások álljanak rendelkezésre; úgy véli, hogy általánosságban az új tagok monetáris hozzájárulásának növelnie kell a WTO költségvetését, és nem vezethet a meglévő tagok tagdíjának csökkenéséhez;

13.  elismeri, hogy bár a szabályokon alapuló multilateralizmus továbbra is a WTO struktúrájának kulcsfontosságú része marad, több lehetőség kínálkozik az érdekelt államok közötti mélyebb és rugalmasabb plurilaterális együttműködésre azokon a területeken, ahol a konszenzus nehezen érhető el; hangsúlyozza, hogy az ilyen megállapodásoknak ki kell egészíteniük a multilaterális menetrendet, és nem áshatják azt alá, valamint a kereskedelmi akadályok megszüntetésének alternatív fórumai helyett a multilaterális szintű fejlődés ugródeszkájaként alkalmazandók; felszólít a környezeti termékekről szóló megállapodásra (EGA) és a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló multilaterális tárgyalások újrakezdésére, és kéri, hogy a kkv-k számára a plurilaterális és a multilaterális megállapodásokban külön szabályokat állapítsanak meg; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a WTO folytassa és elmélyítse a nemzetközi együttműködést az olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az ENSZ, az OECD, a Vámegyüttműködési Tanács és az ILO;

14.   hangsúlyozza, hogy a kereskedelem fontos szerepet játszhat és a kereskedelemnek fontos szerepet is kell játszania a fejlesztéshez való hozzájárulás, a 2030-as fenntartható fejlesztési célok elérése és a Párizsi Megállapodásban szereplő, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó vállalások megvalósítása terén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EGA teljesítését 2016-ban leállították, és emlékeztet az abban rejlő potenciálra a zöld technológiákhoz való nagyobb hozzáférés, valamint a fent említett vállalások teljesítse során nyújtott segítség terén; kiemeli, hogy a halászati támogatásokról szóló tárgyalásokon túl a WTO-nak most az e tekintetben a tengeri élővilág védelme érdekében szükséges konkrét lépéseket is meg kell határoznia; emlékeztet arra, hogy a WTO előállítási és feldolgozási módszerekről alkotott elképzelése lehetőséget kínál arra, hogy különbséget tegyen az úgynevezett „hasonló termékek” környezetre gyakorolt hatása tekintetében; a WTO kereskedelmi és környezeti bizottságának újbóli létrehozását javasolja olyan jogkörrel, amely lehetővé teszi a környezeti „potyázás” elleni küzdelmet, és szorosabb kapcsolatot hozhat létre az UNFCCC Titkárságával;

15.  újólag megerősíti, hogy kapcsolat áll fenn az 5. fenntartható fejlesztési célban is kifejezett nemek közötti egyenlőség és az inkluzív fejlesztés között, hangsúlyozva, hogy a nők szerepvállalásának erősítése kulcskérdés a szegénység kiküszöbölése, a nők kereskedelemben való részvétele előtti akadályok elhárítása pedig kritikus fontosságú a gazdaság fejlődése szempontjából; üdvözli, hogy a WTO egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kereskedelemmel és a nemekkel kapcsolatos kérdésekre, és vállalásai teljesítésére ösztönzi a kereskedelemről és a nők gazdasági szerepvállalásának erősítéséről szóló, 2017-es buenos airesi nyilatkozat 121 aláíróját; hangsúlyozza a szisztematikus nemi megközelítés iránti szükségletet a WTO szabályozásának minden területén a nemspecifikus hatásvizsgálatok formájában; hangsúlyozza az olyan kezdeményezések, mint a SheTrades jelentőségét a nők kereskedelemben játszott pozitív szerepének hangsúlyozása és a nők nemzetközi kereskedelemben való nagyobb részvételének ösztönzése terén;

16.  felhívja a figyelmet a kereskedelemösztönző támogatásról szóló, 2017 júliusában Genfben „A kereskedelem, az inkluzivitás és a konnektivitás előmozdítása a fenntartható fejlődés érdekében” címmel megrendezett hatodik felülvizsgálat következtetéseire; támogatja azt a nézetet, miszerint mindezeket konkrét intézkedésekké kell formálni az e-kereskedelem megkönnyítése, valamint annak érdekében, hogy a digitális lehetőségek, mint a blokklánc, kereskedelmi realitássá váljanak a fejlődő országokban is; e tekintetben megjegyzi, hogy továbbra is kulcsfontosságú kihívást jelentenek a fizikai és a digitális infrastruktúrába való beruházások, amelyek alapvető fontosságúak az e téren elért haladás szempontjából; felszólítja ezért a WTO-tagokat, hogy mozdítsák elő a fizikai és digitális infrastrukturális beruházásokat, ösztönözve az egyéb kezdeményezések mellett a köz- és magánszféra közötti partnerségeket;

17.  megismétli az EU-hoz intézett azon kérését, hogy biztosítsa, hogy a fejlődő országokkal kapcsolatos tevékenységei – mind a fejlesztés, mind a kereskedelem terén – egyenlő partnerek közötti kiegyensúlyozott kereten alapuljanak, összhangban álljanak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében lefektetett fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, és az emberi jogok támogatására és tiszteletben tartására irányuljanak;

18.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a WTO 11. miniszteri konferenciája nem tett előrelépést a fejlődő országokat érintő kulcsfontosságú problémák terén; üdvözli ugyanakkor a legkevésbé fejlett országok számára a WTO által már korábban biztosított, fokozott preferenciális elbánást, beleértve a preferenciális származási szabályokat és a szolgáltatókkal szembeni preferenciális elbánást, és hangsúlyozza azon kapacitásépítő intézkedések szükségességét, amelyek lehetővé tennék a legkevésbé fejlett országok szállítóinak, hogy a legkevésbé fejlett országok szolgáltatási mentességét élvezzék;

19.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóság kulcsfontosságú eleme a stabil és kiszámítható kereskedelmi és beruházási környezet biztosításának; úgy véli, hogy fontos a nyomonkövetési eljárások átláthatóságának fokozása azáltal, hogy fokozzák a WTO-tagoknak az értesítési követelményeknek való megfelelésre irányuló ösztönzőket, csökkentik azok összetettségét és a terheket, valamint szükség esetén kapacitásépítést biztosítanak, míg a szándékos meg nem felelés esetén annak megakadályozása és felelősségre vonás szükséges;

20.  hangsúlyozza, hogy a WTO titkárságának a valamennyi tag aktív részvételére irányuló, alulról építkező megközelítések megkönnyítésében és megóvásában játszott szerepe kritikus jelentőségű, és további megerősítése és rugalmasabbá tétele szükséges a különböző tárgyalási folyamatok, valamint a végrehajtási és ellenőrzési feladatok támogatása érdekében; úgy véli, hogy meg kell erősíteni a WTO Titkársága rendelkezésére álló pénzügyi és emberi eszközöket, illetve erőforrásokat és erőforrásokat, és sürgeti a WTO-tagokat, hogy közösen tegyenek eleget kötelezettségeiknek; úgy véli, hogy a WTO bizottságainak rendszeres munkáját szintén élénkíteni kell azáltal, hogy az elnökeiknek aktívabb szerepet kell adni a megoldások és kompromisszumok kialakítása és ajánlása terén, ahelyett, hogy egyszerűen csak a tagok hozzászólásait moderálják, és hogy ezt a kibővített feladatot a Titkárságnak kell támogatnia;

21.  sürgeti a WTO-tagokat a demokratikus legitimitás és átláthatóság biztosítására a WTO parlamenti dimenziójának erősítése által, és hogy támogassák a WTO-val kapcsolatos, a parlamenti konferenciával való hivatalos munkakapcsolatot létrehozó egyetértési megállapodást; hangsúlyozza e tekintetben, hogy biztosítani kell, hogy a parlamenti képviselők teljes mértékben hozzáférhessenek a kereskedelmi tárgyalásokhoz, hogy bevonják őket a WTO-határozatok megfogalmazásába és végrehajtásába, és hogy a kereskedelempolitikát a polgárok érdekében megfelelően ellenőrizzék;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO főigazgatójának.

(1) 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozat (WT/MIN(01)/DEC/1) – https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/min01_e/mindecl_e.htm
(2) HL C 259. E, 2009.10.29., 77. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0439.
(4) http://www.europarl.europa.eu/pcwto/en/sessions/2017.html
(5) https://www.wto.org/english/news_e/news17_e/mc11_10dec17_e.htm
(6) https://www.wto.org/english/tratop_e/devel_e/a4t_e/gr17_e/gr17programme_e.htm
(7) http://www.un.org/sustainabledevelopment/sustainable-development-goals/
(8) http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2018/06/29/20180628-euco-conclusions-final/
(9) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/may/tradoc_156906.pdf
(10) https://www.consilium.europa.eu/media/36165/final-eu-cn-joint-statement-consolidated-text-with-climate-change-clean-energy-annex.pdf
(11) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/september/tradoc_157331.pdf


A Szerbiáról szóló, 2018. évi jelentés
PDF 176kWORD 57k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2018. évi jelentéséről (2018/2146(INI))
P8_TA(2018)0478A8-0331/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-án, Szalonikiben tartott ülésének elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón tett szófiai nyilatkozatra és a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

–  tekintettel a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/213/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Bizottság 2011. október 12-i véleményére Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről (SEC(2011)1208), az Európai Tanács 2012. március 2-i határozatára a tagjelölti státusz Szerbia részére történő megadásáról és az Európai Tanács 2013. június 27–28-i határozatára a Szerbiával való uniós csatlakozási tárgyalások megkezdéséről,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244 (1999) sz. határozatára, a Nemzetközi Bíróság (NB) Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról szóló 2010. július 22-i tanácsadó véleményére és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i 64/298. számú határozatára, amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel a 2014. augusztus 28-án kezdődött berlini folyamatra,

–  tekintettel az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2018. június 13–14-i, nyolcadik ülésén elfogadott nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretében működő Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (EBESZ/ODIHR) az előrehozott szerb parlamenti választásokon jelen lévő részleges választási megfigyelő missziója által 2016. július 29-én közzétett végleges jelentésre,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR választásértékelő küldöttségének a 2017. április 2-i szerbiai elnökválasztással kapcsolatos jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság Szerbiáról szóló, 2018. április 17-i 2018. évi jelentésére (SWD(2018)0152),

–  tekintettel a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című, 2018. február 6-i bizottsági közleményre (COM(2018)0065),

–  tekintettel az EU és a nyugat-balkáni államok és Törökország között folytatott gazdasági és pénzügyi párbeszéd 2017. május 23-án kiadott együttes következtetéseire (9655/17),

–  tekintettel az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Tanács 2017. november 16-i negyedik ülésére,

–  tekintettel a Szerbia csatlakozását tárgyaló konferencia 2018. június 25-én tartott, nyolcadik miniszteri szintű ülésére,

–  tekintettel az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) Szerbiáról szóló, 2015. júliusi jelentésére és a GRECO-nak „A parlamenti képviselőket, a bírákat és az ügyészeket érintő korrupció megelőzése” témában tartott negyedik értékelési fordulóról készült, 2017. október 20-i jelentésére,

–  tekintettel a 2018–2020 közötti szerbiai gazdasági reformprogram 2018. április 17-i bizottsági értékelésére (SWD(2018)0132), valamint az EU és a Nyugat-Balkán közötti gazdasági és pénzügyi párbeszédről szóló, a Tanács által 2018. május 25-én elfogadott közös következtetésekre,

–  tekintettel a Velencei Bizottságnak az igazságszolgáltatással kapcsolatos alkotmányos rendelkezésekre vonatkozó módosítástervezetről szóló, 2018. június 25-i véleményére,

–  tekintettel a Bizottság által támogatott és a Világbank, valamint az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja által a nyugat-balkáni marginalizált helyzetű romákról készített 2017. évi felmérés eredményére,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a nők és lányok életének átalakítása az EU külkapcsolatai révén (2016–2020)” című közös szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a Bizottság Szerbiáról szóló 2016. évi jelentésével kapcsolatos, 2017. június 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0331/2018),

A.  mivel Szerbiát, mint minden uniós tagságra törekvő országot, a saját maga által elért eredmények alapján kell megítélni a tekintetben, hogy miként teljesíti, hajtja végre és tartja be ugyanazokat a kritériumokat, és mivel a csatlakozási ütemtervet a szükséges reformok minősége és az azok iránti elkötelezettség határozza meg; mivel a csatlakozás folyamata jelenleg és a jövőben is érdemeken alapul, és teljes mértékben attól függ, hogy az egyes országok – köztük Szerbia – milyen előrelépést érnek el a célkitűzések teljesítésében;

B.  mivel a Szerbiával folytatott tárgyalások megkezdése óta 14 fejezet megnyitására került sor, amelyekből kettőt ideiglenesen lezártak;

C.  mivel Szerbia folyamatosan törekszik a Koszovóval való kapcsolatainak rendezésére, aminek eredményeképpen 2013. április 19-én létrejött a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodás, valamint a 2015. augusztusi megállapodások; mivel Szerbia továbbra is aktívan részt vesz a párbeszédben;

D.  mivel Szerbia hozzájárult a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok, a béke és a stabilitás, a megbékélés, valamint a múlt lezáratlan kétoldalú kérdéseinek megoldását elősegítő környezet megerősítéséhez;

E.  mivel Szerbia továbbra is elkötelezett a működőképes piacgazdaság megteremtése iránt, és folyamatosan dolgozik a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségeinek teljesítésén;

F.  mivel a jogállamiság az EU sarokkövét jelentő olyan alapvető érték, amely mind a bővítési folyamatnak, mind a stabilizációs és társulási folyamatnak központi elemét képezi; mivel az e területen még mindig fennálló kihívások kezelése érdekében reformokra van szükség, különösen a független, pártatlan, elszámoltatható és hatékony igazságszolgáltatás biztosítása, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az alapvető jogok védelme terén;

G.  mivel Szerbia a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi alapvető egyezményét megerősítette, ideértve különösen az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló, 1948. évi 87. sz. egyezményt, a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló, 1949. évi 98. sz. egyezményt és a kényszermunkáról szóló, 1930. évi 29. sz. egyezményt;

H.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságának és a média függetlenségének helyzete továbbra is különösen komoly problémát jelent, amelynek határozott és hatékony megoldását kiemelt feladatként kell kezelni;

I.  mivel Szerbia az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében előcsatlakozási támogatásban részesül, amelynek teljes indikatív előirányzott összege 1,5 milliárd EUR a 2014–2020 közötti időszakra; mivel a Szerbia számára az IPA II keretében a 2018–2020 közötti időszakra előirányzott indikatív támogatás felülvizsgált összege 722 millió EUR; mivel Szerbia félidős teljesítményjutalomban részesült;

1.  üdvözli Szerbia folyamatos erőfeszítéseit az Európai Unióba való integráció útján; felhívja Szerbiát, hogy a Bizottság támogatásával tevőlegesen népszerűsítse e stratégiai döntést a szerb lakosság körében, valamint növelje az EU és az uniós finanszírozású projektek és programok láthatóságát és az azokról való időszerű és átlátható tájékoztatást;

2.  hangsúlyozza, hogy a reformok és szakpolitikák pontos végrehajtása a sikeres integrációs folyamat egyik kulcsfontosságú mutatója; felhívja Szerbiát, hogy javítsa az új jogszabályok és szakpolitikák végrehajtásának tervezését, összehangolását és figyelemmel kísérését; üdvözli az uniós vívmányok elfogadására irányuló nemzeti program harmadik változatának elfogadását, és figyelmeztet a lényeges uniós jogszabályok nem megfelelő átültetésének az uniós vívmányokkal való összhang megteremtésével kapcsolatos következményeire; üdvözli a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című bizottsági közleményben szereplő értékelést, amely szerint Szerbia az Unió tagjává válhat, ha szilárd politikai akarat érvényesül, valódi és tartós reformokat hajtanak végre és véglegesen rendezik a szomszédos államokkal fennálló vitákat; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – amennyiben ezt a szükséges mértékű előrehaladás indokolja, különösen a jogállamiság alapvető fontosságú területén – támogassa a technikailag kidolgozott fejezetek megnyitását és gyorsítsa fel a teljes csatlakozási tárgyalási folyamatot;

3.  üdvözli a 2018. évi IPA programozási folyamat sikeres befejeződését és az IPARD II-re vonatkozó finanszírozási megállapodás aláírását; felhívja a Bizottságot, hogy az új Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) kidolgozása során építsen be megfelelő rendelkezéseket Szerbia esetleges uniós csatlakozására vonatkozóan;

4.  üdvözli a Szerbia által a működőképes piacgazdaság megvalósítása, a gazdasági növekedés biztosítása és a makrogazdasági és monetáris stabilitás megőrzése terén tett előrelépést; hangsúlyozza, hogy Szerbia jó eredményeket ért el bizonyos, korábban problémát jelentő szakpolitikai hiányosságok kezelésében, különösen a költségvetés konszolidációja révén; hangsúlyozza azonban, hogy a munkanélküliség, az elitelvándorlás és a gazdasági inaktivitás mértéke még mindig magas; kéri Szerbiát, hogy dolgozzon ki egy fenntartható tervet az állami tulajdonú vállalatok jövőjére vonatkozóan; hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások (kkv-k) alapvető fontosságát Szerbia gazdasága számára, valamint átláthatóbb és kevésbé megterhelő üzleti környezetet szorgalmaz; támogatja Szerbia Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozását;

5.  aggodalmát fejezi ki a tartós munkanélküliség miatt, és hangsúlyozza a fiatalok képzésének és vállalkozói készségeik fejlesztésének fontosságát; felhívja Szerbiát, hogy javítsa a nők munkaerőpiaci helyzetét; felhívja Szerbiát, hogy erősítse meg a háromoldalú párbeszédet; szorgalmazza a kötelező társadalombiztosítási járulékokról szóló törvény és az egészségbiztosítási törvény módosítását a mezőgazdasági kistermelőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megelőzése érdekében;

6.  tudomásul veszi a 2017. április 2-i elnökválasztás tényét; üdvözli a választások lebonyolításának általános módját, és felhívja a hatóságokat, hogy gondoskodjanak a nemzetközi normák alkalmazásáról; felhívja a hatóságokat, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe és hajtsák végre az OSCE/ODIHR választási megfigyelő missziójának ajánlásait, különösen a kampányidőszakban az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, valamint kezdjenek párbeszédet a belföldi független választási megfigyelő missziókkal; felszólítja a hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki a múltbeli választási folyamatok során elkövetett szabálytalanságokkal, erőszakkal és megfélemlítésekkel kapcsolatos bejelentéseket; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozása nem átlátható; rámutat, hogy a politikai pártok finanszírozásának átláthatónak kell lennie és összhangban kell állnia a nemzetközi normákkal;

7.  felhívja Szerbiát, hogy nagyobb mértékben igazodjon az Unió kül- és biztonságpolitikájához, beleértve az Oroszországgal kapcsolatos – többek között az ENSZ-en belüli – politikáját; üdvözli Szerbia jelentős közreműködését és folyamatos részvételét több uniós közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) misszióban és műveletben (EUTM Mali, EUTM Szomália, EUNAVFOR Atalanta és EUTM RCA), és hogy ezek keretében az Unió által jelenleg vezetett hat katonai misszió vagy művelet közül Szerbia négyben részt vett; azonban aggasztónak tartja, hogy Szerbia folytatja az Oroszországgal és Belarusszal való katonai együttműködést;

8.  elismerését fejezi ki Szerbiának a migrációs és menekültválság hatásai kezelésében mutatott konstruktív megközelítéséért és a szállás és humanitárius ellátás biztosítása érdekében tett jelentős erőfeszítéseiért, amelyek főként uniós támogatásból valósultak meg; üdvözli a Szerbia által elfogadott új menekültügyi törvényt, külföldiekről szóló törvényt és határellenőrzési törvényt; sürgeti Szerbiát, hogy vízumpolitikáját hozza fokozatosan összhangba az Unióéval; aggodalommal állapítja meg, hogy Szerbia össze nem hangolt vízumpolitikája utat nyitott az uniós és a szomszédos nem uniós országokba irányuló illegális bevándorlás és embercsempészet előtt; sürgeti Szerbiát, hogy az irreguláris migránsok tekintetében vezessen be egy, az uniós vívmányokkal összhangban lévő visszatérési mechanizmust és fejlessze tovább a kísérő nélküli kiskorúak igényeinek kezelésére szolgáló kapacitásait; felhívja Szerbiát, hogy találjon életképes megoldást a szomszédos országokból érkező menekültek helyzetére, többek között a lakhatásukat, valamint a munkához és az oktatáshoz való hozzáférésüket illetően;

Jogállamiság

9.  sürgeti Szerbiát, hogy fokozza reformtörekvéseit a jogállamiság területén, különös tekintettel az igazságszolgáltatás függetlenségének és általános hatékonyságának biztosítására; hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani ezen a területen a valódi reformok végrehajtására; megállapítja, hogy bár történt bizonyos előrelépés a régóta húzódó végrehajtási ügyek lezárásában és a bírósági gyakorlat harmonizálását célzó intézkedések bevezetésében, az igazságszolgáltatás függetlensége Szerbiában nem biztosított teljes mértékben, továbbá az igazságszolgáltatás politikai befolyásolásának lehetősége továbbra is aggodalomra ad okot; felhívja Szerbiát, hogy javítsa az igazságszolgáltatás elszámoltathatóságát, pártatlanságát, szakmaiságát és általános hatékonyságát, és hozzon létre ingyenes jogi segítségnyújtási rendszert, biztosítva, hogy az ilyen szolgáltatást nyújtó szervezetek széles körben rendelkezésre álljanak; felszólít az Emberi Jogok Európai Bírósága valamennyi ítéletének végrehajtására;

10.  ismét emlékeztet a korrupció elleni küzdelem fokozásának fontosságára, és sürgeti Szerbiát, hogy egyértelműen kötelezze el magát e probléma megoldása iránt; üdvözli a szervezett bűnözés, a terrorizmus és a korrupció visszaszorításával foglalkozó kormányzati hatóságok szervezeti felépítéséről és joghatóságáról szóló törvény végrehajtása terén elért előrehaladást; üdvözli az ország büntető törvénykönyvében a gazdasági bűncselekményeket érintő részek módosításainak elfogadását, valamint ösztönzi Szerbiát, hogy teljes mértékben hajtsa végre ezeket, beleértve a hivatali visszaélésre vonatkozó módosítást e visszaélések megelőzése érdekében; szorgalmazza a nemzeti korrupcióellenes stratégia és cselekvési terv további végrehajtását; megismétli Szerbiához intézett azon felhívását, hogy az új és meglévő jogszabályok és szakpolitikák végrehajtásával kapcsolatos tervezés, összehangolás és ellenőrzés javítása érdekében gyorsan fogadja el a szerbiai Korrupcióellenes Hivatalról szóló új törvényt; hangsúlyozza, hogy e Hivatalt feltétlenül el kell látni, illetve annak folyamatosan rendelkeznie kell a megbízatása független teljesítéséhez szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokkal; hangsúlyozza, hogy a Korrupcióellenes Hivatal tagjait az átláthatóság és az összeférhetetlenség vagy a politikai semlegesség elve alapján kell megválasztani; felhívja a hatóságokat, hogy valamennyi üres álláshelyet töltsenek be a Hivatalnál; felhívja Szerbiát, hogy mutasson fel további eredményeket a magas szintű korrupciós ügyekkel kapcsolatos nyomozások, vádemelések és jogerős ítélethozatal terén, és a köztisztviselőket érintő állítólagos korrupcióval kapcsolatos minden esetben rendszeresen tegye közzé a vizsgálatok eredményeire vonatkozó statisztikai adatokat;

11.  felhívja a szerb hatóságokat, hogy hajtsák végre a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) ajánlásait; felhívja a szerb parlamentet, hogy fordítson kiemelt figyelmet a korrupció és az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó ajánlásokra, és fogadjon el magatartási kódexet;

12.  elismeri, hogy bizonyos előrelépést sikerült elérni a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, és üdvözli, hogy Szerbia aktív szerepet vállal a nemzetközi és regionális politikai és igazságügyi együttműködésben; felhívja Szerbiát, hogy tanúsítson további elkötelezettséget és mutasson fel kézzelfogható eredményeket e küzdelem terén, mégpedig a szervezett bűnözési ügyekben végzett meggyőző nyomozások, büntetőeljárások és ítélethozatal révén, beleértve a migránsok Szerbiából az uniós és nem uniós országokba irányuló illegális kereskedelmét és csempészetét, a szervezett bűnözéssel összefüggő gyilkosságokat, a kiberbűnözést, a terrorista tevékenységeket támogató pénzáramlásokat és a pénzmosást; felhívja Szerbiát, hogy folytassa a Pénzügyi Akció Munkacsoporttal (FATF) megállapított akcióterv teljes körű végrehajtását; felhívja a figyelmet az erőszakos bűncselekmények növekvő számára, és szorgalmazza azoknak az igazságügyi hatóságokkal való teljes együttműködés révén történő megoldását;

Demokrácia és szociális párbeszéd

13.  hangsúlyozza, hogy a szerb parlament még mindig nem gyakorol valódi ellenőrzést a végrehajtó hatalom felett, továbbá javítani kell a jogalkotási folyamat átláthatóságát, inkluzív jellegét és minőségét; üdvözli a sürgősségi jogalkotási eljárások alkalmazásában megfigyelhető csökkenést; hangsúlyozza azonban, hogy a sürgősségi eljárások még mindig gyakori alkalmazása aláássa a parlament és a nyilvánosság általi ellenőrzést; hangsúlyozza, hogy kerülni kell minden olyan intézkedést, amely korlátozza a szerb parlament abbéli képességét, hogy valódi vitát folytasson a jogalkotásról, illetve ellenőrzést gyakoroljon felette; hangsúlyozza a demokráciákban az ellenzék által kifejtett munka fontosságát, és kiemeli, hogy az ellenzéki politikusokat nem érhetik hamis vádak és rágalmazás; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes politikusok a nyilvános diskurzust arra használják fel, hogy ösztönözzék a radikalizmus felemelkedését; további intézkedéseket szorgalmaz a pártok közötti párbeszéd és a civil társadalom tényleges bevonásának biztosítása érdekében; felhívja a szerb parlamentet, hogy vizsgálja meg az obstruálás gyakorlatát és azt, hogy az nem eredményezi-e a demokratikus vita elfojtását; üdvözli a szerb parlamentnek az átláthatóság fokozására tett folyamatos erőfeszítéseit a Szerbia uniós csatlakozási fejezetekkel kapcsolatos tárgyalási pozícióját érintő viták, illetve a fő tárgyalócsoporttal, valamint az Európai Unióval kapcsolatos nemzetgyűléssel való egyeztetések révén; hangsúlyozza, hogy a független szabályozó szervek, többek között az ország ombudsmanja, a Korrupcióellenes Hivatal, a nemzeti ellenőrző hatóság és a nyilvánosság szempontjából fontos információkért és a személyes adatok védelméért felelős biztos szerepét teljes mértékben el kell ismerni és támogatni kell; kéri a szerb parlamentet, hogy működjön közre a független szabályozó szervek, nevezetesen az ombudsman megállapításainak és ajánlásainak végrehajtásában; emlékeztet arra, hogy az európai szociális modell egyik pillérét a szociális párbeszéd alkotja, és hogy a kormány és a szociális partnerek közötti rendszeres egyeztetés jelentős szerepet játszik a társadalmi feszültségek és konfliktusok megelőzésében; elengedhetetlennek tartja, hogy a szociális párbeszéd túlmutasson az információcserén, és hangsúlyozza, hogy az érdekelt felekkel a parlamenti eljárások megkezdése előtt konzultálni kell a fontos jogszabályokról;

14.  üdvözli az ország igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó alkotmányreform-tervezetnek a Velencei Bizottság részére, véleményezés céljából történő benyújtását; hangsúlyozza a Velencei Bizottság által tett ajánlások teljes körű végrehajtásának fontosságát; ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy kezdjenek inkluzív, tartalmas és konstruktív nyilvános vitát annak érdekében, hogy az országban felhívják a figyelmet az alkotmányos reformfolyamatra; átfogó nyilvános konzultációt szorgalmaz a végleges tervezetnek a szerb parlamenthez történő benyújtása előtt;

15.  üdvözli Szerbiának a közigazgatás reformja terén elért előrehaladását, amely több új törvény elfogadásában nyilvánult meg a közszolgálati fizetések, a munkaügyi kapcsolatok, a helyi önkormányzatok és az autonóm tartományokban alkalmazott fizetések, valamint a nemzeti képzési akadémia tárgyában; hangsúlyozza, hogy a felsővezetői kinevezésekre kifejtett politikai befolyás továbbra is aggodalomra ad okot; felhívja Szerbiát, hogy módosítsa a közszolgálati törvényt annak érdekében, hogy garantálja a közigazgatás semlegességét; megjegyzi, hogy a kulcsfontosságú reformok sikeres végrehajtásához fontos, hogy minden szinten megerősítsék az igazgatási kapacitást; üdvözli az Európai Integrációs Minisztérium létrehozását, amelybe beolvasztásra kerültek a korábbi szerb európai integrációs hivatal szervezeti egységei, és amely továbbra is politikai iránymutatást nyújt az európai integráció tekintetében;

Emberi jogok

16.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok védelmét szolgáló jogalkotási és intézményi keret biztosított; hangsúlyozza, hogy az egész országra kiterjedő következetes és hatékony végrehajtásra van szükség; felhívja Szerbiát, hogy fogadja el az új adatvédelmi törvényt, és gondoskodjon róla, hogy az teljes mértékben összhangban álljon az uniós normákkal és bevált gyakorlatokkal; megállapítja, hogy a veszélyeztetett csoportokhoz tartozó személyek, többek között a gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek, a HIV/AIDS-betegek és az LMBTI-személyek helyzetének javításához hosszú távú, kitartó erőfeszítésekre van szükség; elítéli a romák és LMBTI-személyek elleni gyűlölet-bűncselekmények folyamatos előfordulását; felhívja Szerbiát, hogy folytassa aktívan a gyűlölet-bűncselekményekhez kapcsolódó nyomozásokat, büntetőeljárásokat és ítélethozatalt; felhívja Szerbiát, hogy mozdítsa elő a tolerancia légkörét, és ítélje el a gyűlöletbeszéd minden formáját, valamint a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények nyilvános helyeslését és tagadását;

17.  sürgeti Szerbiát, hogy erősítse meg a veszélyeztetett csoportok, köztük a nők, a gyermekek és a fogyatékossággal élő személyek védelmével foglalkozó hatóságainak szerepét és kapacitásait, valamint e tekintetben biztosítsa a rendőrség, az ügyészi kar és a szociális szolgálatok közötti jobb együttműködést; üdvözli az isztambuli egyezmény Szerbia általi megerősítését és a nemrégiben történt fejleményeket a gyermekek erőszakkal szembeni védelmét szolgáló intézkedések terén, beleértve a kormánynak a gyermekvédelmi ombudsman kinevezéséről szóló bejelentését, és felhívja a hatóságokat, hogy kísérjék figyelemmel a jogalkotási és egyéb intézkedések hatását; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak védelme terén még mindig hiányosságok vannak, és sürgeti a kormányt, hogy fogadjon el a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos nemzeti stratégiát;

18.  nyomatékosan ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatos helyzet javítása érdekében; üdvözli a médiastratégia-tervezet kidolgozásával megbízott új munkacsoport létrehozását; hangsúlyozza, hogy továbbra is aggodalomra adnak okot az újságírókkal és médiaorgánumokkal szemben alkalmazott fenyegetések, erőszak és megfélemlítés, beleértve a hatósági zaklatást és a bírósági eljárások révén történő megfélemlítést is; kéri az állami tisztviselőket, hogy legyenek következetesek az újságírók megfélemlítése minden formájának nyilvános elítélését illetően, és tartózkodjanak a média és az újságírók tevékenységébe – többek között a választások kapcsán – történő beavatkozástól; e tekintetben megjegyzi, hogy míg több ügy megoldásra került és történt néhány vádemelés, ítélethozatalra továbbra is ritkán kerül sor; üdvözli az újságírók biztonságának növelését célzó együttműködésről és intézkedésekről szóló megállapodással létrehozott állandó munkacsoport erőfeszítését, és felhívja a hatóságokat, hogy tanúsítsanak teljes elkötelezettséget az újságírókkal és médiaorgánumokkal szembeni támadások kivizsgálása és azok elkövetőinek büntetőeljárás alá vonása iránt; felszólít a médiatörvény teljes körű végrehajtására és az ország elektronikus médiát szabályozó testülete függetlenségének erősítésére; üdvözli a sokszínű médiakörnyezet kialakítását célzó médiastratégia elfogadására tett új erőfeszítéseket, és e tekintetben hangsúlyozza az érdekelt felekkel folytatott átlátható és inkluzív egyeztetés fontosságát; hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságra van szükség a médiaorgánumok tulajdonjoga és finanszírozása terén; szorgalmazza olyan politikák elfogadását, amelyek védelmet nyújtanak a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek nyelvein biztosított média és műsorok számára;

19.  kéri a szerb hatóságokat, hogy fokozzák a társadalmi szervezetekkel, köztük a női érdekképviseleti szervezetekkel és az emberi jogi csoportokkal folytatott együttműködést, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a demokrácia megfelelő működésében; elítéli a bizonyos társadalmi szervezetekkel szembeni negatív kampányokat és korlátozásokat; szorgalmazza a társadalmi szervezetek működési környezetét szabályozó nemzeti stratégia és egy ehhez kapcsolódó cselekvési terv elfogadását; úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség a kormány és a civil társadalom közötti folyamatos együttműködés biztosításához, és kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a civil társadalmat érintő területekkel kapcsolatos jogszabályok kidolgozására és végrehajtására;

20.  megjegyzi, hogy némi előrelépés történt a magántulajdonban lévő ingatlanok jogszerűtlen lebontását és a szabad mozgás korlátozását illetően, amelyekre a belgrádi Savamala negyedben került sor 2016 áprilisában; kéri a helyzet megoldását és az igazságügyi hatóságokkal való teljes körű együttműködést a nyomozások során az elkövetők felelősségre vonása érdekében;

A kisebbségek tiszteletben tartása és védelme

21.  üdvözli a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv és a nemzeti kisebbségeket támogató alap létrehozásáról szóló rendelet elfogadását; felkéri a szerb kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést; hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása terén elért előrehaladás nem kielégítő, és szorgalmazza a cselekvési terv teljes körű végrehajtását és az érdekelt felekkel való fokozott egyeztetést, illetve azok nagyobb mértékű bevonását, beleértve a szomszédos országokat is a közlekedési és kommunikációs igények tekintetében; megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségeket támogató alap működik, és finanszírozását megemelték; üdvözli a kisebbségi jogok keretéről szóló döntő fontosságú jogszabályok elfogadását; megismétli a Szerbiához intézett azon felhívását, hogy biztosítsa a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok következetes végrehajtását, többek között az oktatással és a kultúrával, a kisebbségi nyelvek használatával, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban való képviselettel és a média és az egyházi szolgáltatások kisebbségi nyelveken való folyamatos hozzáférhetőségével kapcsolatban is; elismeri az ország nemzeti kisebbségeinek választási ciklusokban való aktív részvételét, és szorgalmazza az olyan szakpolitikák elfogadását, amelyek garantálják e kisebbségeknek a szerb nemzetgyűlésben való igazságos politikai képviseletét; felhív a születések időben történő anyakönyvezéséhez való jog maradéktalan biztosítására; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogainak – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás előfeltétele;

22.  megállapítja, hogy a Vajdaság kulturális sokszínűsége hozzájárul Szerbia identitásához; hangsúlyozza, hogy a Vajdaság önállóságát meg kell őrizni, és hogy a Vajdaság pénzügyi erőforrásairól szóló törvényt az alkotmány által előírt módon, további késedelem nélkül el kell fogadni;

23.  üdvözli a romák társadalmi befogadásáról szóló, 2016–2025 közötti időszakra vonatkozó új stratégia, valamint az oktatásra, egészségügyre, lakhatásra és foglalkoztatásra kiterjedő cselekvési terv elfogadását; üdvözli, hogy a stratégia elismeri, hogy a roma nők különösképpen hátrányos megkülönböztetéstől szenvednek; sürgeti Szerbiát, hogy határozzon meg egyértelmű célértékeket és mutatókat az új stratégia végrehajtásának nyomon követése érdekében; aggasztónak találja a roma lányok nagy arányú iskolai lemorzsolódását; megjegyzi, hogy a romák többsége társadalmi kirekesztéstől szenved, és jogai rendszeres megsértésével szembesül; szorgalmazza a romák befogadásáról szóló új stratégia és a cselekvési terv teljes körű végrehajtását; kiemeli az olyan politikák kidolgozásának fontosságát, amelyek a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés és a cigányellenesség leküzdésére irányulnak; szorgalmazza, hogy minden szinten tegyék lehetővé a romák érdemi nyilvános és politikai szerepvállalását;

Regionális együttműködés és jószomszédi kapcsolatok

24.  üdvözli, hogy Szerbia továbbra is elkötelezett a többi bővítési országgal és a szomszédos tagállamokkal való konstruktív kétoldalú kapcsolatok mellett; üdvözli, hogy Szerbia továbbra is aktív szerepet játszott számos regionális együttműködési kezdeményezésben, például a délkelet-európai együttműködési folyamatban, a Regionális Együttműködési Tanácsban, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásban (CEFTA), az adriai- és jón-tengeri kezdeményezésben, a Duna régióra vonatkozó uniós makroregionális stratégiákban (EUSDR), az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiában (EUSAIR), a Brdo–Brijuni-folyamatban, „a nyugat-balkáni hatok” kezdeményezésben és annak összeköttetés-fejlesztési programjában, valamint a berlini folyamatban; örvendetesnek tartja „a nyugat-balkáni hatok” kezdeményezés által eddig elért eredményeket, és szorgalmazza a regionális gazdasági térség további fejlesztését; ismételten felhívja Szerbiát, hogy hajtsa végre az összeköttetés-fejlesztési programmal kapcsolatban beütemezett reformintézkedéseket; üdvözli Szerbia arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kiemelten kezelje az infrastrukturális beruházásokat, és hangsúlyozza a régión belüli összeköttetések javításának fontosságát; megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség a határ menti régiók gazdasági és társadalmi fejlesztése terén annak érdekében, hogy megakadályozzák az elnéptelenedésüket; támogatja a Nyugat-Balkánon alkalmazott barangolási díjak csökkentésére irányuló javaslatot; hangsúlyozza, hogy a fennálló bilaterális viták nem hátráltathatják a csatlakozási folyamatot; határozottan támogatja a nyugat-balkáni partnerek arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy folytassák a jószomszédi viszony, a regionális stabilitás és a kölcsönös együttműködés megerősítését; emlékeztet arra, hogy az EU eltökélt szándéka, hogy a régió átalakulásának támogatása érdekében megerősítse és növelje szerepvállalását;

25.  üdvözli a háborús bűncselekmények kivizsgálására és az elkövetők büntetőeljárás alá vonására vonatkozó nemzeti stratégia elfogadását; tudomásul veszi a háborús bűncselekmények kivizsgálására és az elkövetők büntetőeljárás alá vonására vonatkozó ügyészi stratégiát, és felhívja Szerbiát, hogy hajtsa végre az összes tervezett tevékenységet; üdvözli a háborús bűncselekményekkel foglalkozó új ügyész 2017 májusában történt kinevezését; megismétli ezen stratégia – különösen vádemelések útján történő – végrehajtására, valamint egy működőképes ügyészi stratégia elfogadására vonatkozó felhívását; felhívja Szerbiát, hogy ténylegesen vizsgáljon ki valamennyi háborús bűncselekményt, különös tekintettel a nagy horderejű bűncselekményekre, és ennek során működjön együtt regionális partnereivel; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket e kérdések megoldására az EU és Szerbia közötti tárgyalási folyamat során; sürgeti a hatóságokat, hogy továbbra is foglalkozzanak az 1990-es évek háborúi alatt eltűnt személyek problémájával; felhívja Szerbiát, hogy ismét teljes mértékben működjön együtt a büntetőtörvényszékekre vonatkozó jelenlegi nemzetközi mechanizmussal; sürgeti a szerb hatóságokat, hogy folytassák az eltűnt személyek sorsával kapcsolatos munkát, beleértve a háborús időszakhoz kapcsolódó állami archívumok megnyitását is; sürgeti Szerbiát, hogy dolgozzon ki jóvátételi rendszert az áldozatok és családtagjaik részére; megismétli, hogy támogatja azt a kezdeményezést, hogy létrehozzák a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottságot; hangsúlyozza a regionális ifjúsági együttműködési iroda (RYCO) és annak helyi egységei által az ifjúság körében végzett, megbékéltetésre irányuló munka fontosságát; szorgalmazza a visszaszolgáltatásról szóló törvény további módosítását, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy más kedvezményezettekhez viszonyítva a visszaszolgáltatás igényjogosultjaival szemben megkülönböztetéstől mentes bánásmódot tanúsítsanak, különösen az állami ingatlanok nyilvántartásba vétele terén;

26.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes szerb hatóságok több ízben tagadták a srebrenicai népirtást; emlékezteti őket arra, hogy a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel és annak jogutódjával, a büntetőtörvényszékekre vonatkozó nemzetközi mechanizmussal való teljes körű együttműködés magában foglalja e törvényszékek ítéleteinek és határozatainak teljes körű elfogadását és végrehajtását is; hangsúlyozza, hogy a srebrenicai népirtás elismerése alapvető lépés Szerbia uniós csatlakozásának folyamatában;

27.  üdvözli, hogy Szerbia továbbra is szerepet vállal a Koszovóval való viszony rendezésében, és elkötelezett az Unió közvetítésével létrejött párbeszéd során elért megállapodások végrehajtása iránt; üdvözli, hogy a szerb elnök belső párbeszédet indított Koszovóval kapcsolatban; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy jóhiszeműen és kellő időben haladjanak előre a már elért összes megállapodás teljes körű végrehajtásával, beleértve az energiával kapcsolatosakat, és mindkét felet arra ösztönzi, hogy céltudatosan folytassák a rendezési folyamatot; hangsúlyozza a szerb többségű önkormányzatokból álló társulás/közösség létrehozásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok átfogó normalizálására irányuló párbeszéd új szakaszával kapcsolatos munkát, amelyet kötelező erejű megállapodásban kell meghatározni; megismétli az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy végezze el a felek által a kötelezettségeik teljesítése során nyújtott teljesítmény értékelését; határozottan elítéli Oliver Ivanović koszovói szerb politikus meggyilkolását, és hangsúlyozza, hogy a koszovói és szerb nyomozók valódi együttműködésére, valamint nemzetközi támogatásra van szükség annak érdekében, hogy az elkövetőket bíróság elé állítsák;

28.  tudomásul veszi a Szerbia és Koszovó közötti határ lehetséges kiigazításával, többek között a területcsere kérdésével kapcsolatos jelenlegi vitát és nyilvános nyilatkozatokat; hangsúlyozza, hogy mind Koszovó, mind Szerbia többnemzetiségű ország, és a régióban nem szabad, hogy cél legyen az etnikailag homogén államok létrehozása; támogatja azt, hogy az EU által előmozdított párbeszéd szolgáljon a Szerbia és Koszovó közötti, a kapcsolatok rendezéséről szóló átfogó megállapodás megvalósításának kereteként; úgy véli, hogy bármilyen megállapodás csak akkor lehet elfogadható, ha közös egyetértésen alapul, figyelembe véve a régió egészének stabilitását és a nemzetközi jogot;

29.  aggodalmát fejezi ki a magas rangú politikusok által több ízben tett kijelentések miatt, amelyekben megkérdőjelezik Bosznia-Hercegovina területi integritását, és elítéli az annak felbomlását ösztönző nacionalista retorika minden formáját;

Energiaügy és közlekedés

30.  felhívja Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre az összeköttetés-fejlesztési reformintézkedéseket az energiaágazatban; ösztönzi Szerbiát, hogy fejlessze a versenyt a gázpiac területén és tegyen eleget az erre vonatkozó, szétválasztással kapcsolatos kötelezettségeknek, amint azt a harmadik energiaügyi csomag is előírja; felhívja Szerbiát, hogy az orosz gáz importjától való függőség csökkentése érdekében dolgozza ki energiapolitikáját; üdvözli az ország erőfeszítéseit az energiahatékonyság és a megújuló energia területére irányuló beruházások ösztönzése terén; emlékeztet arra, hogy a hatékony energiafelhasználásra vonatkozó jogszabályok nincsenek teljesen összhangban a vonatkozó uniós irányelvekkel; felhívja Szerbiát, hogy energiaforrásait diverzifikálja egyéb megújuló energiaforrások révén;

31.  felszólítja a szerb kormányt, hogy fogadja el a védett területek megóvásához szükséges intézkedéseket, különös tekintettel a vízerőművek fejlesztésére az olyan, környezeti szempontból érzékeny területeken, mint a Stara Planina nemzeti park; ennek kapcsán szorgalmazza a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvben, valamint a víz-keretirányelvben meghatározott uniós normákon alapuló, részletes környezeti hatásvizsgálatok elkészítését; ösztönzi a szerb kormányt, hogy növelje a tervezett projektek átláthatóságát a nyilvánosság részvétele és egy valamennyi érdekelt félre kiterjedő nyilvános konzultáció révén;

32.  üdvözli a Szerbia és Bulgária által 2018. május 17-én, a nyugat-balkáni országok vezetőinek szófiai csúcstalálkozója alkalmából aláírt közös kötelezettségvállalást, amelynek célja a két ország közötti gáz-rendszerösszekötő kiépítése, továbbá üdvözli a 2018-as IPA-csomag elfogadását, amely magában foglalja a stratégiai szempontból fontos, „Niš-Merdare-Pristina béke-autópálya” elnevezésű infrastrukturális projektet, amely jobb közlekedési összeköttetést tesz majd lehetővé Közép-Szerbia és Koszovó között, valamint szimbolikus jelentőséggel bír a régión belüli kapcsolatokat illetően;

33.  mélységes aggodalmát fejezi ki a szerbiai levegőszennyezés riasztó szintje miatt, amelynek okán az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2016-ban mintegy 6500-an haltak meg légzőszervi megbetegedésekben; e tekintetben arra kéri a szerb hatóságokat, hogy fogadják el a helyzet kezeléséhez szükséges rövid távú intézkedéseket, valamint közép- és hosszú távon vezessenek be hatékony reformokat a közlekedési és mobilitási politikában a nagyvárosokra vonatkozóan;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Szerbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 46. o.
(2) HL C 331., 2018.9.18., 71. o.


A Koszovóról szóló, 2018. évi jelentés
PDF 154kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a Bizottság Koszovóról szóló, 2018. évi jelentéséről (2018/2149(INI))
P8_TA(2018)0479A8-0332/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón tett szófiai nyilatkozatra és az ehhez csatolt kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

–  tekintettel a 2016. április 1-je óta hatályban lévő, az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásra,

–  tekintettel a 2016. november 11-én Prištinában Koszovó számára elindított európai reformprogramra (ERA),

–  tekintettel a 2017. augusztus 1-je óta hatályban lévő, az uniós programokban való részvételről szóló, Koszovóval kötött keretmegállapodásra,

–  tekintettel a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című, 2018. február 6-i bizottsági közleményre (COM(2018)0065),

–  tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló, 2018. április 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0450) és az azt kísérő „2018. évi jelentés Koszovóról” című szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0156),

–  tekintettel a Szerbia és Koszovó kormánya közötti kapcsolatok normalizálására vonatkozó alapelvekről szóló 2013. április 19-i első megállapodásra, valamint a kapcsolatok normalizálására irányuló, uniós közvetítéssel folytatott párbeszéd keretében létrejött egyéb brüsszeli megállapodásokra, többek között az integrált határigazgatásról szóló jegyzőkönyvre, a szerb többségű települések szövetségére/közösségére vonatkozó jogi keretre, valamint a mitrovicai hídról és az energiáról szóló megállapodásokra,

–  tekintettel a 2015 februárjában kötött igazságügyi megállapodással összhangban a koszovói szerb bírák, ügyészek és igazgatási személyzet koszovói igazságszolgáltatásba való integrációjára,

–  tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX KOSZOVÓ) szóló, 2018. június 8-i 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, (KKBP) 2018/856 tanácsi határozatra(1), amely a misszió időtartamát is meghosszabbította 2020. június 14-ig,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziókról és műveletekről szóló 2017. évi éves jelentésre és az EULEX megállapodásról szóló 2017. évi eredményjelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói közigazgatási missziója (UNMIK) folyamatban lévő tevékenységeiről szóló jelentésére, beleértve a legutóbbi, 2018. május 1-i jelentést, valamint a koszovói erők (KFOR) műveleteiről szóló, 2018. február 7-i jelentést,

–  tekintettel a 2018–2020 közötti koszovói gazdasági reformprogram 2018. április 17-i bizottsági értékelésre (SWD(2018)0133) és az EU, a Nyugat-Balkán és Törökország közötti gazdasági és pénzügyi párbeszédről szóló, 2018. május 25-i közös tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az uniós választási megfigyelő misszió koszovói parlamenti választásokról szóló, 2017. június 11-i és a koszovói polgármesteri és önkormányzati testületi választásokról szóló, 2017. október 22-i végleges jelentésére,

–  tekintettel az EU–Koszovó Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2018. január 17–18-án Strasbourgban tartott negyedik ülésére,

–  tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Koszovó) irányuló, 2016. május 4-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0277), és a Koszovó által a vízumliberalizációs ütemterv követelményeinek teljesítése terén elért előrehaladásról szóló, 2016. május 4-i negyedik bizottsági jelentésre (COM(2016)0276),

–  tekintettel a Koszovó és Montenegró közötti határkijelölési megállapodás Montenegró és Koszovó parlamentjei általi ratifikálására,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244 (1999) sz. határozatára, a Nemzetközi Bíróság (NB) Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról szóló 2010. július 22-i tanácsadó véleményére, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i 64/298. számú határozatára, amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel a Bizottság, a Világbank és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja által a nyugat-balkáni marginalizált helyzetű romákról készített 2017. évi felmérés eredményére,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése:a lányok és nők életének átalakítása az EU külkapcsolati politikáján keresztül (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0182),

–  tekintettel a Koszovóról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0332/2018),

A.  mivel a politikai erők közötti és a szomszédos országokkal folytatott konstruktív párbeszéddel alátámasztott további jelentős erőfeszítésekre van szükség az EU-tagság kihívásaira való felkészülés érdekében;

B.  mivel minden bővítési országot egyedileg, saját érdemei alapján ítélnek meg, és a csatlakozás menetrendjét a reformok gyorsasága és minősége határozza meg;

C.  mivel 114 ország, köztük az EU 28 tagállamából 23 ország elismerte Koszovó függetlenségét;

D.  mivel az EU többször is kinyilvánította, hogy egyértelmű európai távlatok révén kész segítséget nyújtani Koszovó gazdasági és politikai fejlődéséhez, míg Koszovó az európai integráció felé vezető úton mutatott törekvéséről tett tanúbizonyságot;

E.  mivel a politikai pártjainak tartós polarizációja miatt korlátozott volt a Koszovó által az EU-val kapcsolatos reformok terén elért haladás, amely elengedhetetlen az uniós csatlakozási folyamat továbbfolytatásához;

F.  mivel Koszovó virágzó informális gazdasága akadályozza az egész országra kiterjedő életképes gazdaság kialakulását;

G.  mivel a Koszovói Különleges Tanácsok és a Különleges Ügyészség Hágában 2017. július 5. óta teljes körű igazságszolgáltatási munkát végeznek;

H.  mivel a Tanács 2018. június 8-án úgy döntött, hogy új prioritást ad az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziója (EULEX Koszovó) mandátumának és meghosszabbítja azt, és befejezi a misszió mandátumának az igazságszolgáltatással és végrehajtó hatalommal foglalkozó részét; mivel a mandátum új záró időpontját 2020. június 14-ére tűzték ki;

I.  mivel Koszovó továbbra is a Nyugat-Balkán egyetlen olyan országa, ahol az állampolgároknak vízumra van szükségük ahhoz, hogy a schengeni térségbe utazzanak;

1.  üdvözli az európai reformprogram keretében elfogadott fontos jogszabályokat, és felszólít azok maradéktalan végrehajtására; úgy véli, hogy pártközi konszenzust kell létrehozni az Unióval kapcsolatos kulcsfontosságú reformok elfogadása érdekében; várakozással tekint az új európai reformprogram 2019. évi elfogadása elé;

2.  rámutat azonban az alapvető reformok végrehajtásának lassú ütemére, amelyet a pártközi egyetértés hiánya és a folyamatos politikai polarizálódás okozott; megjegyzi, hogy ez hátrányosan érintette a nemzetgyűlést és a kormányt abban, hogy a tartós és fenntartható reformokat tudjon végrehajtani; elítéli néhány parlamenti képviselő akadályozó magatartását; felhívja valamennyi politikai pártot, hogy alakítsanak ki inkluzív politikai párbeszédet; hangsúlyozza, hogy javítani kell a nemzetgyűlés végrehajtó hatalom feletti felügyeletét és a jogalkotás átláthatóságát és minőségét, többek között az aktív és konstruktív részvétel biztosítása és a jogszabályok elfogadására irányuló sürgősségi eljárások alkalmazásának korlátozása által; ösztönzi az uniós csatlakozáshoz kapcsolódó reformokra vonatkozó konszenzus kialakítását;

3.  üdvözli, hogy a közigazgatás területén értek el némi előrelépést, de hangsúlyozza, hogy további reformokra van szükség; felszólít különösen az állami közigazgatás politikamentessé tételére és szerkezetátalakítására;

4.  üdvözli, hogy 2018 márciusában megvalósult a Montenegróval 2015 augusztusában kötött határkijelölési megállapodás hosszú idő óta esedékes ratifikálása, ami a jószomszédi kapcsolatok szellemében tett előrelépés; hangsúlyozza ennek a vízumliberalizáció felé tett lépésnek a jelentőségét;

5.  sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy jóval a következő választások előtt teljes körűen orvosolják a korábban feltárt választási hiányosságokat – többek között a politikai pártok és kampányok finanszírozása átláthatóságának és elszámoltathatóságának hiányát – az uniós és európai parlamenti megfigyelő missziók, valamint a Velencei Bizottság fennmaradó ajánlásainak kezelésére irányuló jogalkotási és igazgatási intézkedések kellő időben történő végrehajtásával annak érdekében, hogy azok teljes mértékben igazodjanak a nemzetközi standardokhoz; üdvözli a választási igazgatásban a nemek közötti egyenlőség terén tett előrelépést, és felhívja Koszovót, hogy fokozza tovább erőfeszítéseit a nők politikai részvételének növelésére és az általános jogi keret megerősítésére;

6.  aggodalmát fejezi ki Koszovó alulfinanszírozott igazságszolgáltatás, a széles körű korrupció, az állam birtokbavételére utaló tényezők, az indokolatlan politikai befolyás, illetve a tisztességes és jogszerű bírósági eljárás tiszteletben tartásának hiányával – többek között a kiadatás esetében – kapcsolatos kérdések miatt; hangsúlyozza a jogállamisággal kapcsolatos reformfolyamatok fontosságát, különös tekintettel a függetlenségre és hatékonyságra, valamint a tanúvédelem további megerősítésének szükségességére;

7.  hangsúlyozza, hogy a képviseleti bíróságok és a koszovói jog egységes végrehajtása elengedhetetlen a következetlen, lassú és kevéssé hatékony igazságszolgáltatás kezeléséhez; üdvözli a Szerbia és Koszovó közötti 2015. évi igazságügyi megállapodással összhangban a koszovói szerb bírák, ügyészek és igazgatási személyzet koszovói igazságszolgáltatásba való integrációját, úgy véli, hogy az igazságszolgáltatás továbbra is kiszolgáltatott a jogtalan politikai befolyásnak, és további erőfeszítésekre van szükség a megfelelő kapacitás kiépítéséhez és a bírák és ügyészek fegyelmi felelősségének biztosításához, többek között az összes bíró, ügyész, magas rangú rendőrtiszt és bűnügyi nyomozó alapvető igazságszolgáltatási funkcionális felülvizsgálata révén; üdvözli, hogy 2017 novemberében létrejött a konfliktus során a koszovói konfliktusban szexuális erőszakot elszenvedett áldozatok státuszának elismerésével és ellenőrzésével foglalkozó kormányzati bizottság;

8.  megjegyzi, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés – többek között a kábítószer- és az emberkereskedelem, valamint a kiberbűnözés – továbbra is aggodalomra ad okot, és összehangolt erőfeszítéseket tesz szükségessé; üdvözli a magas szinten elkövetett korrupció és a szervezett bűnözés ügyében folytatott nyomozás és büntetőeljárás kapcsán elért eredmények megerősítése terén elért kezdeti haladást; határozott és állandó erőfeszítéseket vár el az uniós csatlakozási folyamathoz kapcsolódó kötelezettségek keretében; üdvözli az ombudsman által annak érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, hogy megerősítse az ügyek felülvizsgálatára szolgáló kapacitásait;

9.  felszólít egy továbbfejlesztett jogi keret létrehozására és az ügyészség hatékonyságának és kapacitásának fokozására annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nyomozások és büntetőeljárások átfogó megközelítése, amelyet a vagyoni eszközök befagyasztásának, elkobzásának és visszaszerzésének, valamint a magas szintű korrupció, a szervezett és pénzügyi bűnözés, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása esetén hozott jogerős ítéleteknek kell alátámasztaniuk; felszólít olyan biztosítékok kialakítására, amelyek gondoskodnak a függetlenség megvalósulásáról a bűnüldözésben, a büntetőeljárásokban és a több ágazatra kiterjedő korrupció elleni megelőző intézkedésekben; úgy véli, hogy további intézkedésekre van szükség a bűnüldözési intézmények közötti jobb együttműködés és koordináció biztosítása, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének és elszámoltathatóságának maximalizálása érdekében; felhívja Koszovót, hogy tartsa tiszteletben a külföldi állampolgárok kiadatására vonatkozó nemzetközi eljárásokat és szabályokat, és hozza meg a szükséges intézkedéseket az ahhoz hasonló esetek elkerülése érdekében, ami a Koszovóból Törökországba deportált hat török állampolgárral történt 2018. március végén; ezzel kapcsolatban üdvözli a koszovói nemzetgyűlés azon döntését, hogy vizsgálóbizottságot hoz létre az ügy kivizsgálására;

10.  felszólít a koszovói és szerb hatóságok közötti valódi és konstruktív igazságügyi és rendőrségi együttműködésre; úgy véli, hogy Koszovó tagsága az Interpolban és az Europollal folytatott együttműködésének fokozása tovább javítaná a transznacionális bűnözést célzó intézkedések eredményességét; ösztönzi ugyanakkor a terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott további együttműködést;

11.  elengedhetetlennek ítéli, hogy a koszovói ombudsman, a számvevőszék elnökének, a korrupcióellenes ügynökség és a közbeszerzési szabályozó bizottság ajánlásait kellő időben és átfogó módon végrehajtsák; hangsúlyozza, hogy orvosolni kell a közbeszerzési rendszer hiányosságait, és javítani kell az intézményközi együttműködést és az információcserét; határozottan ajánlja a nyomonkövetési, értékelési és ellenőrzési képességek fokozását, valamint a Koszovó és az EU pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló csalás elleni stratégia elfogadását és végrehajtását;

12.  üdvözli a Bizottság 2018. július 18-i megerősítését, amely szerint teljesültek a vízumliberalizációra vonatkozó referenciamutatók; úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy Koszovó számára indokolatlan késedelem nélkül biztosítsák a vízumliberalizációt; úgy vélik, hogy a vízumliberalizáció javítani fogja Koszovó stabilitását és összekapcsolhatóságát az EU-val, megkönnyítve az utazást és az üzleti tevékenységet, valamint hozzájárul az emberkereskedelem és a korrupció elleni küzdelemhez; felhívja a Tanácsot, hogy késedelem nélkül fogadja el megbízatását, hogy továbblépjen a vízummentességi rendszer elfogadása felé;

13.  megjegyzi, hogy a vízumliberalizáció teljesítésére irányuló lépéseken túlmenően további kitartó erőfeszítésekre van szükség a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem, az embercsempészet és a korrupció elleni küzdelem terén, az irreguláris migrációs áramlatok kezelésére és a menedékjog iránti megalapozatlan kérelmek számának csökkentésére irányuló konkrét erőfeszítések mellett;

14.  örömmel veszi tudomásul a koszovói állampolgárok által benyújtott menedékjog iránti kérelmek és visszafogadások, valamint a visszafogadási megállapodások iránti kérelmek számának jelentős visszaesését; örömmel veszi tudomásul az új reintegrációs stratégiát, és felszólít annak teljes végrehajtására;

15.  elismerését fejezi ki Koszovónak a szinte kizárólag dzsihádista harcosokból álló külföldi harcosok kiáramlásának megfékezése és a terrorfenyegetések kezelése terén tett erőfeszítéseiért; felszólít arra, hogy folytassanak aktív regionális együttműködést a potenciális terrorista tevékenységek elleni küzdelemben és a terrorizmus finanszírozására szánt pénzmozgások megszakításában; sürgeti Koszovót, hogy foglalkozzon az online radikalizálódás és a külső szélsőséges hatások kérdésével; kiemeli a terrorizmus megelőzésének, a meggyanúsított harcosok büntetőeljárás alá vonásának, valamint ők és családjaik rehabilitációjának, oktatásának és társadalmi visszailleszkedésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy meg kell előzni a fogvatartottak radikalizálódását, különös tekintettel a sérülékeny fiatalokra, és lépéseket kell tenni deradikalizálásukra;

16.  egyértelműen elítéli Oliver Ivanović, koszovói szerb politikus meggyilkolását; úgy véli, hogy meggyilkolása jelentős csapást mért a koszovói szerb közösség konstruktív és mérsékelt hangjaira; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a Koszovó és Szerbia nyomozói közötti valódi együttműködés megkezdésére és nemzetközi támogatásra annak érdekében, hogy a gyilkosság elkövetőit és a gyilkosság megrendelőit további késedelem nélkül bíróság elé állítsák;

17.  sajnálatát fejezi ki a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek kezelése kapcsán tapasztalható vonakodás miatt; és kiemeli az ezen ügyek büntetőeljárás alá vonása iránti egyértelmű politikai kötelezettségvállalás fontosságát; sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy juttassák kifejezésre koszovói Különleges Tanácsokkal és a hágai Különleges Ügyészséggel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeikre irányuló szilárd és tartós kötelezettségvállalásukat; mély aggodalmát fejezi ki a koszovói nemzetgyűlés tagjai által a koszovói Különleges Tanácsokról és a Különleges Ügyészségről szóló jogszabály hatályon kívül helyezésére tett 2017. decemberi kísérletek miatt; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e kísérletek eredményeként nem sikerült közös ajánlásokat elfogadni az EU–Koszovó Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2018. január 17–18. közötti negyedik ülésének elhalasztása nyomán; szorgalmazza az EU–Koszovó Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottságra irányuló konstruktív megközelítést, és az ezzel kapcsolatos fokozott parlamenti együttműködést;

18.  sürgeti a hatóságokat, hogy Koszovó és Szerbia ügyészségei közötti fokozzák a kölcsönös jogi együttműködést, valamint támogassák a volt Jugoszláviában 1991 és 2001 között elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság létrehozását;

19.  tudomásul veszi az EU koszovói jogállamiság-missziójának fontos szerepét a független igazságszolgáltatás, rendőrség és vámrendszer megerősítésében; elismeri továbbá az az EU koszovói jogállamiság-missziójának megelőző és békítő szerepét a háborús bűncselekményekkel, korrupcióval és szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben folytatott büntetőeljárásokban és ítélkezésben, valamint az eltűnt személyek azonosítására és az ügyek teljes megoldása érdekében a sírhelyek kihantolására irányuló folyamatos erőfeszítéseit; javasolja, hogy végezzék el a misszió erősségeinek és gyengeségeinek értékelését;

20.  ismételten felhívja az az EU koszovói jogállamiság-misszióját, hogy növelje a hatékonyságot és tartsa fenn az átláthatóságra vonatkozó legmagasabb normákat és a zéró tolerancia elvét a korrupció, a hivatali visszásság, a kötelességszegés és a politikai nyomás és beavatkozás tekintetében;

21.  kiemeli, hogy a koszovói nemzetgyűlést haladéktalanul tájékoztatni kell az EU koszovói jogállamiság-missziójának tevékenységéről és jogállásának bármilyen változásáról;

22.  tudomásul veszi az az EU koszovói jogállamiság-missziójának új megbízatását és új záró időpontját; hangsúlyozza azonban, hogy sokkal fontosabb a Koszovóban elért konkrét előrelépés, mint egy meghatározott ütemterv megvalósítása;

23.  felszólít arra, hogy az emberi jogi keret végrehajtásának biztosítsák a legmagasabb prioritást, és támogassák megfelelő és elégséges koordinációval és finanszírozással, különösen a nemek közötti egyenlőség, a gyermek- és a munkaügyi védelem, a társadalmi kirekesztés és a fogyatékossággal élő személyek és az etnikai és nyelvi kisebbségek és közösségek, valamint az LMBTI-személyek elleni megkülönböztetés terén; kiemeli, hogy meg kell erősíteni a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó ügynökséget, valamint a családon belüli erőszak elleni védelem nemzeti koordinátorát, és fokozni kell a megelőzést, valamint az ilyen bűncselekményekben az igazságszolgáltatás érvényesítését; ismételten felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy el kell fogadni a vallásszabadságról szóló jogszabálytervezetet;

24.  mély aggodalmát fejezi ki a nemek közötti egyenlőtlenségekkel és a nemi alapú erőszakkal kapcsolatban; sürgeti Koszovót, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőségre és megkülönböztetésmentességre vonatkozó jogszabályok teljes körű és kellő időben történő végrehajtását; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kapcsolati erőszak elleni küzdelemre irányuló stratégia és cselekvési terv végrehajtása terén nem történt előrelépés, és felhívja a hatóságokat, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelem tekintetében fogadjanak el szigorúbb és hatékonyabb intézkedéseket, többek között a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó ügynökség és a kapcsolati erőszak elleni védelem nemzeti koordinátorának megerősítése révén; aggodalmát fejezi ki a nők döntéshozói pozíciókban való alulreprezentáltsága miatt; felhívja a koszovói hatóságokat, hogy prioritásként kezeljék a nemek közötti egyenlőség általános – többek között az európai reformprogramban való – érvényesítését, a civil társadalommal – többek között a női szervezetekkel – együttműködve; ösztönzi Koszovót, hogy foglalkozzon tovább azzal a kérdéssel, hogy hogyan szolgáltathat igazságot és nyújthat támogatást azon nők számára, akik szexuális erőszak áldozataivá váltak a háború alatt; sürgeti Koszovót, hogy hajtsa végre az Isztambuli Egyezmény rendelkezéseit;

25.  felszólítja a koszovói nemzetgyűlést, hogy a gyermekvédelmi jogszabály kidolgozásakor vegye figyelembe az EU, az UNICEF, a gyermekvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek koalíciója (KOFM) és a Save the Children által közösen aláírt állásfoglalást;

26.  aggodalommal jegyzi meg, hogy Koszovó csekély haladást ért el a fogyatékossággal élő személyek jogai terén; felhívja Koszovót, hogy biztosítson megkülönböztetésmentességet és esélyegyenlőséget a fogyatékkal élők számára;

27.  felhívja a koszovói hatóságokat, hogy kezeljék prioritásként a kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket, többek között a kulturális és nyelvi jogaikat, valamint a számukra kínálkozó lehetőségeket; sajnálja azt, hogy a kisebbségek, például a romák, az askáli és egyiptomi közösségek, továbbra is problémákkal szembesülnek a személyazonosító okmányok megszerzésekor, ami akadályozza az állampolgársághoz, az oktatáshoz, az egészségügyi és szociális ellátáshoz való hozzáférésüket, és felhívj a koszovói hatóságokat, hogy orvosolják ezeket a problémákat; üdvözli a hatóságok azon szándékát, hogy a Gora és Zhupa régióban élő történelmi bolgár etnikai közösség jogait elismerjék; üdvözli a roma és askáli közösségek koszovói társadalomba való integrációjára irányuló 2017–2021 közötti időszakra vonatkozó új stratégia és cselekvési terv elfogadását, és felszólítja Koszovót, hogy vállaljon aktív szerepet a Regionális Együttműködési Tanács által végrehajtott „Roma integráció 2020” projekt regionális együttműködésében;

28.  sajnálja az LMBTI-személyekkel szembeni állandósuló megkülönböztetést és a prištinai meleg méltóság menettel összefüggő online gyűlöletbeszéd terjedését;

29.  hangsúlyozza, hogy új jogszabálytervezetet kell elfogadni a nem kormányzati szervezetek egyesülési szabadságáról; felszólít arra, hogy a civil társadalmat érintő területekre vonatkozó jogszabályok kidolgozása és végrehajtása során szenteljenek nagyobb figyelmet annak biztosítására, hogy a jogszabály ne rójon aránytalan terhet a civil társadalmi szervezetekre, ne legyen velük szemben hátrányosan megkülönböztető hatású, valamint ne szűkítse a civil társadalom mozgásterét; hangsúlyozza, hogy állami finanszírozást kell a civil társadalmi szervezetek rendelkezésére bocsátani,

30.  sürgeti annak szükségességét, hogy a Bizottság éves jelentésének ajánlásaival összhangban biztosítsák a koszovói közszolgálati műsorszolgáltató szerkesztői szabadságát, pénzügyi fenntarthatóságát és függetlenségét, valamint garantálják a magánmédia tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát; sürgeti e tekintetben valamennyi vonatkozó jogszabály végrehajtását; felszólít a többnyelvű műsorszolgáltatás és az összes koszovói közösség számára kínált információk minőségének javítására; aggodalmát fejezi ki az újságírók elleni fenyegetések és támadások számának növekedésével kapcsolatban, és sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy haladéktalanul hajtsanak végre vizsgálatot és indítsanak büntetőeljárást a felelősök ellen; üdvözli azt, hogy Koszovó kormánya jóváhagyta a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló jogszabálytervezetet;

31.  felszólít a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok átfogó rendezésére irányuló folyamatos erőfeszítésekre; úgy véli, hogy a Szerbiával fennálló kapcsolatok teljes normalizálása – egy jogilag kötelező erejű megállapodás és annak végrehajtási rendelkezései alapján – nem lehetséges a meglévő megállapodások átfogó és kölcsönös alkalmazása nélkül, ami kulcsfontosságú eleme mindkét ország európai integráció felé vezető útjának;

32.  megjegyzi a Szerbia és Koszovó közötti határ lehetséges kiigazításával, többek között a területcsere kérdésével kapcsolatban folyó vitát és nyilvános nyilatkozatokat; hangsúlyozza, hogy mind Koszovó, mind Szerbia több etnikumú ország, és a régióban nem szabad, hogy cél legyen az etnikailag homogén államok létrehozása; támogatja azt, hogy az EU által előmozdított párbeszéd szolgáljon a Szerbia és Koszovó közötti, a kapcsolatok rendezéséről szóló átfogó megállapodás megvalósításának kereteként; úgy véli, hogy bármilyen megállapodás csak akkor lehet elfogadható, ha azt mindkét fél elfogadja, és az figyelembe veszi a régió egészének stabilitását és a nemzetközi jogot;

33.  megjegyzi, hogy öt EU-tagállam még nem ismerte el Koszovót, és felkéri őket, hogy tegyék ezt meg; hangsúlyozza, hogy az elismerés előnyös lenne a Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok rendezése szempontjából;

34.  azon a véleményen van, hogy a Belgrád és Priština közötti párbeszédet nyitott és átlátható módon kell lefolytatni, és az ebben részt vevő felelősöknek rendszeresen jelentést kell tenniük a fejleményekről a koszovói nemzetgyűlésnek;

35.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az eddig aláírt megállapodások közül sok nem vagy csak késedelmesen valósult meg, így például az energiaüggyel és a szerb többségű önkormányzatok szövetségével kapcsolatos megállapodások; sürgeti mindkét felet, hogy valamennyi megállapodást teljes egészében és jóhiszeműen hajtsa végre; ismételten felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy végezze el a mindkét fél által a kötelezettségük teljesítése során nyújtott teljesítmény értékelését, annak érdekében, hogy orvosolni lehessen a végrehajtás útjában álló valamennyi kihívást; sürgeti a szerb és a koszovói kormányt, hogy kerüljön el minden olyan fellépést, amely alááshatja a felek közötti bizalmat, és kockára teheti a párbeszéd konstruktív folytatását;

36.  elítél a megfélemlítésre és az erőszakra irányuló minden cselekményt; határozottan elítél a megfélemlítésre és az erőszakra irányuló minden cselekményt; elvárja a koszovói hatóságoktól haladéktalanul határolódjanak el az ilyen cselekményektől, és felszólít az elkövetők azonosítására és igazságszolgáltatás elé állítására; felhívja a nemzeti és helyi hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a többnemzetiségű társadalom továbbfejlesztése érdekében elfogadott jogszabályok végrehajtására; sajnálatát fejezi ki a nacionalista és a szélsőséges retorika terjedése miatt a régióban, és kéri, hogy a Bizottság kulturális projekteken keresztül támogassa tovább a megbékélést;

37.  ismételten felszólít a mitrovicai híd azonnali és akadálytalan megnyitására, ami fontos lépést jelent a város újraegyesítése felé; felszólít a szabad mozgásra vonatkozó megállapodás teljes körű végrehajtására; felhívja a szerb és koszovói hatóságokat, hogy mozdítsák elő a helyi közösségek közötti személyes kapcsolatokat a párbeszéd erősítése érdekében, többek között nem kormányzati szinten; üdvözli e tekintetben a Peja–Sabac közötti kölcsönös együttműködési programot, és felhívja a Bizottságot hasonló kezdeményezések támogatására; üdvözli a fokozott kapcsolattartást lehetővé tevő olyan infrastrukturális projektek kidolgozását, mint például a Nis–Merdare–Pistina autópálya;

38.  üdvözli Koszovó arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fenntartsa a konstruktív szomszédsági kapcsolatokat a régióban és proaktívan megvalósítsa az összhangot az EU közös kül- és biztonságpolitikájával (KKBP), és felszólít további előrelépés megtételére ezen a téren; úgy véli, hogy Koszovó nemzetközi szervezetekben betöltött tagsága olyan jogokkal és kötelezettségekkel járna, amelyek magukban foglalják a nemzetközi normák és szabványok alkalmazását; ösztönzi a pozitív megközelítést Koszovó nemzetközi szervezetekben való részvétele tekintetében;

39.  kiemeli, hogy sürgősen el kell fogadni és végre kell hajtani az átlátható és versenyképes privatizációs eljárásokat biztosító intézkedéseket, és ki kell vizsgálni az állítólagos szabálytalanságokat; aggódik amiatt, hogy a migránsok általi hazautalások jelentik a belső kereslet fontos motorját; aggodalmát fejezi ki a nők munkaerőpiaci hátrányos megkülönböztetése miatt, különösen a felvételi eljárás folyamán;

40.  aggodalmának ad hangot a kritikus gyógyszerészeti lajstromozási eljárások és a gyógyszerek kritikus minősége, valamint az ágazatban megfigyelhető korrupció miatt; sürgeti a koszovói egészségügyi minisztériumot, hogy fokozza erőfeszítéseit az ilyen bűncselekmények kivizsgálása, valamint a lajstromozási és minőségi problémák mihamarabbi kezelése terén; felszólít az egészségügyi ágazat átfogó reformjára, beleértve az általános egészségbiztosítási rendszer megvalósítását, az egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés biztosítása érdekében; kiemeli a közegészségügyi rendszer megfelelő finanszírozásának szükségességét;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy regionális stratégiát a tartós ifjúsági munkanélküliség és az elitelvándorlás kezelésére, azáltal hogy megszünteti az oktatási rendszer által kínált és a munkaerőpiac által igényelt készségek közötti eltéréseket, javítja az oktatás minőségét, és megfelelő finanszírozást biztosít az aktív munkaerőpiaci intézkedések és a szakképzési rendszerek, valamint a megfelelő gyermekgondozási és iskola előtti nevelést végző létesítmények számára; sajnálja, hogy nem történt előrelépés az oktatás minőségének javítása terén; felhívja az érintett szereplőket, hogy a kisebbségi csoportokhoz tartozó személyeket vonják be a foglalkoztatási intézkedések kialakításába és végrehajtásába;

42.  sürgeti Koszovót, hogy teljes mértékben aknázza ki az uniós programok által kínált lehetőségeket; üdvözli a Koszovó Erasmus + és Kreatív Európa programokban való részvételéről szóló megállapodás aláírását; felhívja a koszovói hatóságokat és a Bizottságot, hogy az életképes koszovói gazdaság kialakítása érdekében fokozzák a kkv-k támogatását; támogatja a Nyugat-Balkánon alkalmazott barangolási díjak csökkentésére irányuló javaslatot;

43.  felhívja a figyelmet Priština és más erősen szennyezett városok rendkívül rossz levegőminőségére; felszólít a hatékony levegő- és vízminőség-ellenőrző rendszerek kialakítására, a szennyvíztisztító infrastruktúra fejlesztésére, valamint megbízható és könnyen elérhető valós idejű szennyezettségi adatok gyűjtésére; aggodalmának ad hangot a helytelen hulladékgazdálkodási, a nem fenntartható hulladéklerakási és a széles körben elterjedt illegális hulladéklerakási gyakorlatok miatt; sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy fogadjanak el hulladékelkülönítési és újrafeldolgozási célértékeket, fejlesszék a helyi gyűjtő, lerakó és újrafeldolgozó létesítményeket, és számoltassák el a szennyezőket; felhívja az ENSZ-t, hogy mielőbb biztosítsa a szükséges támogatást a néhány koszovói menekülttáborban bekövetkezett ólommérgezés áldozatainak, többek között a nemsokára létrehozandó vagyonkezelői alap révén;

44.  megállapítja, hogy a tavalyi jelentés energiapolitikai ajánlásainak többségét nem hajtották végre; hangsúlyozza, hogy el kell mozdulni a lignit nem fenntartható energiatermelésre való használatától, és a Koszovó A erőművet sürgősen le kell szerelni és biztosítani kell a kiegészítő fenntartható energiatermelési és -behozatali kapacitást; tudomásul veszi a harmadik energiaügyi csomag kapcsán tett részleges előrelépést, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a koszovói energiaszabályozó függetlenségét; felszólít az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot célzó fokozottabb erőfeszítésekre, különösen az építőipari ágazatban; megjegyzi, hogy miközben elfogadták az energiahatékonysági törvénytervezet első olvasatát, az energiahatékonyságot akadályozza a Koszovó és Szerbia között létrejött energiaügyi megállapodás végrehajtásának elmaradása; felhívja a hatóságokat az energiahatékonysági alap létrehozására;

45.  hangsúlyozza, hogy a tervezett vízerőműveknek meg kell felelniük az uniós környezetvédelmi előírásoknak; üdvözli e tekintetben a környezetvédelmi miniszter határozatát a vízerőművekkel kapcsolatos projektekre kiadott engedélyek értékeléséről és felfüggesztéséről;

46.  sajnálja, hogy nem történt előrelépés a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázásában; felhívja a hatóságokat, hogy fogadjanak el a 2017–2026 közötti időszakra vonatkozó energiastratégiáról szóló cselekvési tervet a 2020-ra kitűzött 25%-os kötelező megújulóenergia-célérték elérésére; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az erre irányuló támogatást;

47.  sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy fogadjanak el hiteles és fenntartható közlekedési és mobilitási szakpolitikákat a régóta fennálló infrastrukturális hiányosságok kezelésére;

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint Koszovó kormányának és a Koszovói Nemzetgyűlésnek.

(1) HL L 146., 2018.6.11., 5. o.


A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló, 2018. évi jelentés
PDF 180kWORD 58k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a Bizottság Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2018. évi jelentéséről (2018/2145(INI))
P8_TA(2018)0480A8-0341/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i, arra irányuló határozatára, hogy megadja az országnak az uniós tagjelölt státuszt;

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodásra (STM),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 817(1993) és 845(1993) sz. határozatában ismertetett nézeteltérések rendezéséről, az 1995. évi ideiglenes megállapodás megszüntetéséről, valamint a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Görögország közötti stratégiai partnerség kialakításáról szóló, 2018. június 17-i záró megállapodásra, amely preszpai megállapodásként is ismert,

–  tekintettel az Ohridban megkötött és 2001. augusztus 13-án Szkopjéban aláírt keretmegállapodásra (ohridi keretmegállapodás),

–  tekintettel a Bizottság által Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra vonatkozóan kidolgozott, 2015. júniusi sürgős reformprioritásokra,

–  tekintettel a négy fő politikai párt között 2015. június 2-án és július 15-én Szkopjéban létrejött politikai megállapodásra (az úgynevezett pržinói megállapodás), valamint az ennek végrehajtásáról szóló, 2016. július 20-i és augusztus 31-i négypárti megállapodásra,

–  tekintettel a vezető szakértői csoport rendszerszintű jogállamisági problémákra vonatkozó 2017. szeptember 14-i ajánlásaira,

–  tekintettel a 2014. augusztus 28-án elindított berlini folyamatra,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR végleges jelentéseire az Európai Parlament által is megfigyelt, 2016. december 11-i előrehozott parlamenti választásokról, valamint a 2017. október 15-i és október 29-i helyhatósági választásokról,

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra és a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetéseire, melyekben támogatta a bővítésről és a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, a Tanács által 2018. június 26-án elfogadott következtetéseket,

–  tekintettel a NATO állam- és kormányfőinek 2018. július 11–12-i ülésén hozott határozatra, hogy meghívják az országot a szövetséghez való csatlakozásról szóló tárgyalásokra,

–  tekintettel az EU és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stabilizációs és társulási tanács 2018. július 13-i, 14. ülésére,

–  tekintettel a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című, 2018. február 6-i bizottsági közleményre (COM(2018)0065),

–  tekintettel a „2018. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2018. április 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0450) és az azt kísérő, „2018. évi jelentés Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0154), amely az elért eredményekre és a reformok melletti tartós elkötelezettségre való tekintettel csatlakozási tárgyalások megindítását javasolja,

–  tekintettel a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság gazdasági reformprogramjának Bizottság általi értékeléséről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0134), valamint az EU, a Nyugat-Balkán és Törökország közötti gazdasági és pénzügyi párbeszéd 2018. május 25-i közös következtetéseire,

–  tekintettel az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Parlamenti Vegyes Bizottság 2018. február 7–8-án Strasbourgban tartott 14. ülésén elfogadott ajánlásokra,

–  tekintettel a parlamenti vezetés és a parlament (Szobranje) politikai pártjai részvételével zajló „Jean Monnet párbeszéd” folyamatára, melyet 2018. május 17–18-án indítottak el Ohridban,

–  tekintettel az országról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0341/2018),

A.  mivel a jelentős és inkluzív demokratikus reformok végrehajtása, valamint a jószomszédi viszonyok aktív javítása arra utal, hogy az új kormány továbbra is elkötelezett az ország európai és euroatlanti integrációja mellett; mivel a reformokra irányuló erőfeszítéseket a sürgős reformprioritások és a mérhető elvégzendő feladatok végrehajtása iránti folyamatos uniós támogatással kellene kiegészíteni; mivel az uniós tagság kilátása nagy ösztönzője a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság reformjainak, különös tekintettel a jogállamiságra, az igazságszolgáltatás függetlenségére és a korrupció elleni küzdelemre; mivel a tagjelölt országok közül Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság az, amely a legnagyobb mértékű haladást érte el jogszabályainak az uniós vívmányokkal való összehangolásában;

B.  mivel a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Görögország közötti nézeteltérések rendezéséről és stratégiai partnerség kialakításáról szóló, 2018. június 17-i preszpai megállapodás azt a régóta várt pozitív üzenetet hordozza, hogy az egész nyugat-balkáni régióban lehetséges a stabilitás és a megbékélés, javítja a jószomszédi kapcsolatokat és a regionális együttműködést, és kikövezi az utat az ország európai integrációja előtt;

C.  mivel Görögország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság 11 bizalomépítő intézkedésben állapodott meg, elsősorban a politikai és uniós ügyek, az oktatás és kultúra, a kereskedelem és a gazdasági együttműködés, a hálózatfejlesztés, a bel- és igazságügy, valamint az egészségügyi együttműködés terén; mivel e bizalomépítő intézkedések már kézzelfogható eredményeket hoztak;

D.  mivel valamennyi politikai pártnak és állami intézménynek kötelessége hozzájárulni az inkluzívabb és nyitottabb politikai légkör kialakításához, lehetővé téve az uniós csatlakozási folyamat továbblendítését;

E.  mivel az országnak tovább kell erősítenie többek között a parlamenti, jogalkotói, valamint felügyeleti kapacitását, az igazságszolgáltatást, a jogállamiság tiszteletben tartását, a tömegtájékoztatás szabadságát, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harcot; mivel tartós reformtörekvésekre van szükség a közigazgatás, a gazdaság és a foglalkoztatás terén, valamint átfogó módon felül kell vizsgálni a az ohridi keretmegállapodás végrehajtását is;

F.  mivel Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság NATO-csatlakozása hozzájárul az egész régió békéjéhez és stabilitásához;

G.  mivel 2018. június 28-án az Európai Tanács jóváhagyta azokat a 2018. június 26-i tanácsi következtetéseket, amelyek kijelölik a csatlakozási tárgyalások 2019. júniusi megindítása felé vezető utat;

H.  mivel a Bizottság 2018. július 18-án jogállásról szóló megállapodást írt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, hogy lehetővé tegyék az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) csapatai számára a migrációs és határigazgatási közös műveletek végrehajtását az országgal és az országon belül is, ami a Bizottság nyugat-balkáni stratégiájának egyik központi eleme;

I.  mivel a légszennyezés a macedón városok súlyos problémája, és a Finn Meteorológiai Intézet és a Macedón Közegészségügyi Intézet legutóbbi tanulmánya szerint az európai városok közül Szkopjéban és Tetovóban a legmagasabb a finom részecskék (PM2,5) koncentrációja a levegőben;

J.  mivel a Balkán térsége stratégiai jelentőségű;

K.  mivel minden tagjelölt országot egyedileg, saját érdemei alapján ítélnek meg, és a csatlakozás menetrendjét és a tárgyalások ütemét a reformok gyorsasága és minősége határozza meg;

L.  mivel a macedón bíróság alapos és átlátható jogi eljárást követően a hatalommal való visszaélés miatt két év börtönbüntetésre ítélte Nikola Gruevszkit; mivel ezt az ítéletet több bíróság is helybenhagyta, és a határozat az összes fellebbezési lehetőség kimerítését követően hatályba lépett; mivel Gruevszki ellen négy további, függőben lévő büntetőügyben is vádat emeltek, és ezenkívül öt egyéb, folyamatban lévő bűnügyi nyomozásban is érintett;

Átfogó reformok és jószomszédi kapcsolatok

1.  üdvözli a kormány arra irányuló határozott politikai elkötelezettségét, hogy a különböző pártok és a különböző etnikumok közötti együttműködésen és a civil társadalommal folytatott konzultációkon alapulva hiánytalanul végrehajtsa a pržinói megállapodást és a sürgős reformprioritásokat, ami az Unióval kapcsolatos reformok terén is fokozott erőfeszítésekhez vezet, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ország európai jövője érdekében folytassák ezeket az erőfeszítéseket; arra bátorítja az új kormányt, hogy tartsa fenn a pozitív lendületet, továbbá biztosítsa a haladást, és átlátható és inkluzív módon gyorsítsa fel és teljes körűen hajtsa végre az uniós vonatkozású reformokat; kéri Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság támogatását az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozásban, a regionális biztonság fokozása érdekében;

2.  nagyra értékeli azokat a pozitív diplomáciai és aktív bizalomépítési erőfeszítéseket, amelyek kompromisszumhoz, a lezáratlan kétoldalú kérdések rendezéséhez, valamint a jószomszédi kapcsolatok előmozdításához vezetnek; hangsúlyozza, hogy a kétoldalú kérdések nem akadályozhatják a csatlakozást; kifejezetten üdvözli a Bulgáriával kötött barátsági szerződés 2018. február 14-i hatálybalépését, amelynek a két ország közötti tartós és megbékélésen alapuló jószomszédi kapcsolatokat kell biztosítania;

3.  üdvözli a Görögország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között 2018. június 17-én létrejött preszpai megállapodást, és elismerését fejezi ki a mindkét fél által a névkérdés mindenki számára kielégítő rendezésének érdekében tett erőfeszítéseket; üdvözli, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság parlamentje 2018. június 20-án és július 5-én ratifikálta a megállapodást; úgy véli, hogy az ország polgárainak az az érdeke, hogy minden politikai szereplő és a civil társadalom is konstruktívan lépjen fel, és felvállalja történelmi felelősségét; sürgeti a feleket, hogy a pártérdekek helyett az országuk érdekeit helyezzék a legelső helyre, megfelelő módon tájékoztassák polgáraikat a megállapodás tartalmáról és következményeiről, és iparkodjanak végrehajtani e stratégiai jelentőségű megállapodás ratifikálását és végrehajtását szolgáló valamennyi belső eljárást, véget vetve az elhúzódó geopolitikai patthelyzetnek, és jó példát mutatva a régió számára; hangsúlyozza a 2018. szeptember 30-i népszavazás fontosságát Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság uniós és NATO-integrációja szempontjából;

4.  tudomásul veszi a 2018. szeptember 30-i népszavazás eredményét; hangsúlyozza, hogy további támogatásra van szükség az ország euroatlanti jövőjének biztosításához, valamint a 2018. június 17-i preszpai megállapodás végrehajtásához; bátorítja a szkopjei kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges és lehetséges lépést a preszpai megállapodás rendelkezéseinek betartása érdekében, az ugyanis megnyitja az utat az Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozással kapcsolatos tárgyalások előtt;

5.  üdvözli, hogy a Szobranje 2018. október 19-én megszavazta, hogy elindítja a preszpai megállapodásban foglalt rendelkezések végrehajtásához szükséges alkotmánymódosítás folyamatát; felszólítja az összes politikai pártot, hogy a módosítási eljárás következő szakaszában is a megosztott felelősség szellemében működjenek együtt; ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az ország európai és euroatlanti jövőjét, és sürgeti a kormányt és a parlamentet, hogy folytassák az uniós csatlakozás lehetővé tételéhez szükséges reformokra irányuló munkát; arra ösztönzi a különleges államügyészt és a bíróságokat, hogy zárják le a politikai és bűnügyi törvénysértésekkel kapcsolatos, folyamatban lévő ügyekre vonatkozó független vizsgálataikat, és a felelősöket állítsák bíróság elé;

6.  üdvözli az ország arra irányuló diplomáciai erőfeszítésit, hogy előmozdítsák az Albániával folytatott kétoldalú és regionális együttműködést, valamint új, minőségi kapcsolatokat alakítsanak ki például a kereskedelem, a bűnüldözés, a csalás elleni küzdelem és a terrorizmus megelőzése terén;

7.  emlékeztet arra, hogy az ország az Unió vívmányaihoz való igazodás terén jelentős eredményeket ért el; sajnálja azonban, hogy e jogszabályok némelyikét még nem hajtották végre; tudomásul veszi, hogy az ország jobban igazodik a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos uniós nyilatkozatokhoz és tanácsi határozatokhoz, és hangsúlyozza a teljes igazodás fokozatos elérésének fontosságát, az ugyanis az ország euroatlanti jövőjének előfeltétele;

8.  elismeri a közszférában a közigazgatás reformstratégiájának és a pénzügyi gazdálkodásról szóló reformprogramnak az elfogadásával elért előrelépéseket; felszólítja a kormányt e reformok teljes körű végrehajtásának biztosítására; arra bátorítja az országot, hogy az átláthatóság javításán, a méltányos képviseleten és a közszolgálati tisztségek érdemeken alapuló betöltésére vonatkozó elv teljes körű tiszteletben tartásának biztosításán keresztül erősítse tovább a szakmaiságot;

9.  a lehető leghatározottabban elítéli az ország parlamentje ellen 2017. április 27-én elkövetett támadást, amely a demokrácia elleni támadásnak minősül, és melynek során számos képviselő és újságíró súlyos sérüléseket szenvedett, és szorgalmazza a támadás szervezőinek és elkövetőinek bíróság elé állítását; üdvözli az ügyben zajló nyomozást és bírósági tárgyalást; hangsúlyozza, hogy a jognak megfelelően, átlátható, független és arányos módon folytassák az elszámoltatást ezekkel az erőszakos cselekményekkel kapcsolatban; elítéli továbbá a parlament eljárásainak bárminemű akadályozását és az azokkal való visszaélést, valamint azt, hogy az elnöki hatáskörök megsértik az alkotmányt;

10.  teljes mértékben támogatja azt a bizottsági ajánlást és későbbi tanácsi határozatot, amely a biztató reformtörekvések elismeréseképpen a csatlakozási tárgyalások megindításának dátumát 2019 júniusára tűzi ki; úgy véli, hogy az átvilágítási folyamat és a csatlakozási tárgyalások mihamarabbi megindítása fenntartja és erősíti a reformok lendületét; úgy véli, hogy a tárgyalások megkezdése további ösztönzőként szolgálna a demokratizálódás számára, és fokozná az ellenőrzést és az elszámoltathatóságot;

11.  üdvözli, hogy a NATO 2018. július 11-én hivatalosan meghívta az országot, hogy kezdjék meg a szervezethez való csatlakozásról szóló tagsági tárgyalásokat;

12.  úgy véli, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság NATO-tagsága hozzájárulhatna Délkelet-Európa biztonságának és politikai stabilitásának fokozásához; felszólítja az összes olyan uniós tagállamot, amely tagja a NATO-nak, hogy tevőlegesen támogassák az ország NATO-csatlakozását;

13.  üdvözli, hogy az ország hamarosan belép a stabilizációs és társulási megállapodás második szakaszába, és részt vesz az adriai- és jón-tengeri kezdeményezésben, és felkéri a Tanácsot, hogy vonja be az országot az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó stratégiájába;

Demokratizálódás

14.  üdvözli a fékek és ellensúlyok rendszerének visszaállítása, valamint az inkluzivitás növelése érdekében tett első lépéseket, melyek a független felügyeleti intézmények, a média és a civil társadalmi szervezetek működésének körülményeit javító intézkedéseken keresztül valósulnak meg; üdvözli a kormány és a civil társadalmi szervezetek közötti konstruktív párbeszédet, valamint a civil társadalmi szervezetek által a fékek és ellensúlyok szilárdabb rendszerének biztosításában betöltött szerepet; hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő alapvető változásokat befogadó és nyitott politikai hangulatban kell véghezvinni;

15.  nagyra értékeli a kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megelőzze a visszaesést, valamint felszámolja az állam foglyul ejtését lehetővé tevő fennmaradó elemeket, és ösztönzi ezen erőfeszítések fokozását; emlékeztet arra, hogy az ország a 2000-es évek csatlakozási folyamatának egyik éllovasa volt;

16.  üdvözli a választási jogszabályok terén elért eredményeket, de hangsúlyozza, hogy az EBESZ/ODIHR, a Velencei Bizottság és a GRECO kampányfinanszírozással és a politikai pártokkal kapcsolatos ajánlásainak átfogó kezelése révén ideje lenne átdolgozni a választási kódexet; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a szavazók bármilyen formájú megfélemlítésének megakadályozásához és kivizsgálásához; sürgeti a politikai pártokat belső döntéshozatali eljárásaik demokratizálására;

17.  arra bátorítja a hatóságokat, hogy fejezzék be a félbeszakadt népszámlálást, amely pontos statisztikákat adna a népességi adatokról, hogy alapot szolgáltasson a kormány fejlesztési programjaihoz és megfelelő költségvetési tervezéséhez, továbbá a választások megszervezéséhez és a választási eredmények kiszámításához;

18.  üdvözli az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Parlamenti Vegyes Bizottság üléseinek újraindítását, és ösztönzi az e parlamentközi kereten belül végzett további konstruktív munkát;

19.  üdvözli a Jean Monnet párbeszéd folyamatának a 2018. május 17–18-án, Ohridban történő megindítását, valamint az etikai kódex azt követő, a pártok egyhangú támogatását élvező elfogadását; ösztönzi a Szobranje megreformálásával és működésével foglalkozó munkacsoportot, hogy vizsgálja felül a parlament eljárási szabályzatát, és az ohridi következtetésekben körvonalazott prioritási területekkel kapcsolatban terjesszen elő módosítási javaslatokat, az elfogadásukra irányuló ütemezéssel együtt; bátorítja a politikai folyamatban részt vevő valamennyi érdekelt felet, hogy folytassa a kompromisszum és konstruktív politikai párbeszéd kultúrájának megerősítését, különösen a parlamenti képviselők körében, és tartózkodjon a Parlament hatékony működésének bármiféle akadályozásától;

20.  ajánlja, hogy az ország parlamentje használja ki teljesen felügyeleti és jogalkotási hatásköreit, miközben szigorúan korlátozza a sürgősségi eljárásokat, amelyek aláássák a parlament és a nyilvánosság által gyakorolt ellenőrzést; kéri a hírszerző szolgálatok felügyelete, valamint az országban az emberi jogok és alapvető szabadságok nyomon követése terén elért eredmények hiteles kimutatásának kialakítását;

21.  üdvözli a kormány által annak érdekében tett jelentős lépéseket, hogy valamennyi érdekelt fél, köztük az ellenzék megszólításával helyreállítsa a kompromisszumok kultúráját, így erősítve a demokráciát és a jogállamiságot, valamint a reform inkluzív és átlátható módon történő véghezvitelére irányuló törekvést;

22.  kéri, hogy ténylegesen kezdjék meg a közigazgatási reformstratégia végrehajtását, és hozzák létre az elszámoltathatóság világos elveit; minden munkaerő-felvételi eljárásban hangsúlyozza az érdemeken alapuló felvétel és a nyílt verseny fontosságát, és szorgalmazza az emberierőforrás-menedzsment kapacitásainak növelését; fokozottabb intézkedéseket kér a közigazgatás ágazati és pénzügyi tervezési képességeinek javítása érdekében;

23.  üdvözli, hogy a kormány a decentralizációra és a fejlesztésre vonatkozó 2018–2020-as cselekvési terv elfogadásával erősítette a decentralizáció folyamatát, ami fontos lépés az önkormányzatok szűkös forrásainak és korlátozott szolgáltatásainak kezelése érdekében;

24.  üdvözli a felelősségteljes kormányzás, az elszámoltathatóság és a szabad médiakörnyezet előmozdítása, az átláthatóság javítása és a nyilvános információkhoz való hozzáférés javítása érdekében tett erőfeszítéseket, beleértve azt is, hogy közzéteszik az állami intézmények kiadásait; további lépéseket szorgalmaz a polgárok nyilvános információkhoz való hozzáférésre irányuló jogának biztosítása érdekében; tartós erőfeszítéseket szorgalmaz a döntéshozatali eljárás inkluzivitásának növelésére, valamint az intézményközi koordináció javítására;

25.  további előrelépést szorgalmaz a nyilvános információk digitalizálása terén, ami javítaná az azokhoz való hozzáférést, és bátorítja a hatóságokat, hogy keressenek innovatív e-megoldásokat az átláthatóság további javítása és a nyilvános információkhoz való egyszerű hozzáférés, valamint a kapcsolódó bürokrácia csökkentése érdekében;

Jogállamiság

26.  emlékeztet arra, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő működése, valamint a korrupció elleni küzdelemre irányuló hatékony intézkedések kiemelt jelentőséggel bírnak az uniós csatlakozási folyamatban;

27.  üdvözli a jogalkotási reformra irányuló stratégiát, melynek célja az igazságügyi függetlenség, elszámoltathatóság és szakmaiság visszaállítása, valamint a politikai beavatkozás és a szelektív igazságszolgáltatás felszámolása, és felszólítja az ország kormányát és a többi érdekelt felet az igazságügyi reformstratégia megfelelő végrehajtására irányuló erőfeszítések fokozására, megbízható nyomon követési és értékelési mechanizmusok biztosítása révén; hangsúlyozza, hogy a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban teljes jogharmonizációra van szükség; kéri az igazságszolgáltatási reformstratégiában előirányzott intézkedések folyamatos elfogadását és végrehajtását; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a bírói kar politikai beavatkozással szembeni védelme tekintetében;

28.  üdvözli a Bírósági Etikai Tanács 2018. januári létrehozását és a Bírói és Ügyészi Akadémia által szervezett képzéseket, amelyek a bírák etikus magatartásával foglalkoznak az összeférhetetlenség megelőzése és a korrupcióellenes intézkedések bevezetése érdekében;

29.  továbbra is aggasztónak találja a széles körű korrupciót, és üdvözli az annak megelőzése és büntetőeljárás alá vonása terén elért kezdeti eredményeket; aggodalmának ad hangot a magas szintű korrupciós ügyekben hozott kevés bírósági ítélet miatt, de megemlíti a korrupciós ügyekben és a hatáskörrel való visszaélést érintő ügyekben, valamint a 2017. április 27-i eseményekkel kapcsolatban meghozott első bírósági ítéleteket; tartós erőfeszítéseket szorgalmaz a magas szintű korrupciós és szervezett bűnözési ügyekben indított nyomozások és büntetőeljárások, valamint az ezekben az ügyekben hozott jogerős ítéletek mérlegének elkészítése érdekében; elismeri a különleges ügyészi hivatal által nehéz körülmények között végzett munkát, és további aggodalmának ad hangot a hivatal tevékenysége elleni támadások, a hivatal működésének akadályozása és az egyéb intézmények együttműködésének hiánya miatt;

30.  felszólítja a hatóságokat, hogy a korrupcióellenes, bűnüldözési és pénzügyi nyomozást végző egységek kapacitásainak megerősítése, valamint a vagyoni eszközök befagyasztása, elkobzása, visszaszerzése és kezelése révén fokozzák a pénzmosás és az összeférhetetlenség elleni harcot; sürgeti a hatóságokat, hogy készítsék el a magas szintű pénzmosási ügyekben és pénzügyi bűncselekményekben indított nyomozások és büntetőeljárások mérlegét, és növeljék a meghozott ítéletek számát; üdvözli a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló törvény elfogadását, amely biztosítja a visszaélést bejelentő személyek jobb védelmét, és erősíti a korrupcióellenes kormányzati politikákat; szorgalmazza a korrupció elleni harcról, a pénzügyi ellenőrzésről és a közbeszerzésről szóló jogszabályok sürgős felülvizsgálatát; ösztönzi az általános jogi keret reformját, hogy a korrupció megelőzéséért felelős állami bizottság egyértelmű hatáskörökkel rendelkezzen, és teljesen függetlenül dolgozhasson, továbbá hogy a szervezett bűnözés és korrupció elleni államügyészség rendszeres vizsgálatokat folytathasson;

31.  rámutat arra, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés széles körben elterjedt a régióban, és akadályozza az ország demokratikus, társadalmi és gazdasági fejlődését; úgy véli, hogy e problémák hatékonyabb leküzdéséhez elengedhetetlen egy regionális stratégia és a régió összes országa közötti megerősített együttműködés;

32.  szorgalmazza, hogy szigorúan biztosítsák a bűncselekményekkel kapcsolatos politikai és jogi elszámoltathatóságot, a lehallgatási botrányból eredő bűncselekmények esetében is; sürgeti a parlamentet, hogy vigye végig a hírszerzési szolgálatok reformját, biztosítva a biztonsági és hírszerző ügynökségek megfelelő külső felügyeletét;

33.  sürgeti a hatóságokat, hogy tegyenek határozott lépéseket az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetek felszámolása érdekében, valamint a bűnüldöző hatóságok intézményi kapacitása, a közöttük zajló intézményközi együttműködés, valamint a nyomozások, büntetőeljárások és jogerős ítéletek eredményességének javítása irányában is;

34.  elismeri az ország erőfeszítéseit és konstruktív szerepét az európai migrációs és menekültválság kihívásainak kezelése terén; tudomásul veszi a folyamatos erőfeszítéseket, és további előrelépéseket szorgalmaz a menekültügyi rendszer és a migráció kezelése tekintetében; ösztönzi az országot, hogy az emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok felszámolása érdekében a jogállásról szóló új megállapodás értelmében fokozza és még jobban mélyítse el a Frontexszel fennálló, kölcsönösen előnyös regionális együttműködést és partnerséget;

35.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a menedékjogot kérelmező, illetve az ország területén átutazó migránsokkal és menekültekkel, különösen a nőkkel és gyermekekkel a nemzetközi és uniós joggal összhangban bánjanak;

36.  szükségesnek tartja, hogy a hatóságok folytassák és fokozzák az iszlám radikalizálódás és a külföldi terrorista harcosok elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseiket; szorgalmazza, hogy ennek eléréséhez növeljék az együttműködést a biztonsági ügynökségek és a civil társadalmi szervezetek, a vallási vezetők, a helyi közösségek, valamint az oktatással, egészségüggyel és szociális szolgáltatásokkal foglalkozó egyéb állami intézmények között; felszólít továbbá a visszatérő külföldi harcosok biztonsági szolgálatok általi folyamatos nyomon követésére, a társadalomba való megfelelő reintegrációjukra, valamint az uniós hatóságokkal és a szomszédos tagállamokkal folytatott folyamatos információcserére;

37.  szorgalmazza a gyermekekkel foglalkozó igazságszolgáltatási rendszer javítását; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy rendeljenek elégséges költségvetést a gyermekeket érintő igazságszolgáltatásról szóló törvény végrehajtásához, és javítsák az erőszak és visszaélés áldozataivá vált lányok és fiúk, valamint a törvénnyel összeütközésbe kerülő gyermekek számára nyújtott támogató szolgáltatásokat;

38.  felszólítja a magyar hatóságokat, hogy bocsássanak rendelkezésre minden releváns információt és szükséges magyarázatot a volt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki ügyéről, aki a börtönbüntetés elkerülése céljából Magyarország titkos diplomáciai segítségnyújtásával elmenekült hazájából; úgy véli, hogy ez a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság belügyeibe való beavatkozásnak, valamint az ország igazságszolgáltatása és jogállamisága semmibevételének tekinthető; tudomásul veszi a skopjei hatóságok kiadatási kérelmét, és elvárja, hogy Magyarország a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak megfelelően pozitív választ adjon erre a kérelemre;

Alapvető jogok és civil társadalom

39.  üdvözli az etnikumok közötti bizalmat erősítő intézkedéseket, és szorgalmazza az ohridi keretmegállapodás nem végrehajtott elemeinek inkluzív és átlátható felülvizsgálatát; úgy véli, elengedhetetlen biztosítani az etnikai kisebbségek teljes körű részvételét a közéletben; a társadalmi kohézió és a közösségek integrációjának felélénkítése érdekében további intézkedéseket szorgalmaz a kisebbségek oktatási integrációjának előmozdítására;

40.  úgy véli, hogy a pereknek a macedón eljárások szerint kell folytatódniuk, valamint hogy Nikola Gruevszkit a macedón igazságszolgáltatáson belül felelősségre kell vonni; felkéri Magyarországot, hogy tartsa tiszteletben a macedón igazságügyi rendszert és jogállamiságot, értékelje újra a Nikola Gruevszki számára nyújtott politikai menedékjogot, és indítsa meg Szkopjének történő kiadatását; elvárja, hogy minden fél szigorúan a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak megfelelően járjon el; hangsúlyozza, hogy az ilyen jogi eljárásokat nem szabad átpolitizálni;

41.  üdvözli az annak érdekében tett reformokat és erőfeszítéseket, hogy fokozatosan az uniós normákhoz közelítsék a jogi keretet, valamint üdvözli az ország azon döntését, hogy megfigyelő lesz az Európai Unió Alapjogi Ügynökségében, és hogy ratifikálta a nemzetközi emberi jogi okmányok többségét; ösztönzi az emberi jogi normák és politikai dokumentumok, például az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) teljes körű végrehajtását, különös figyelmet fordítva a tisztességes eljáráshoz való jogra, a gyülekezési szabadságra és az egyesülési szabadságra, az élethez való jogra, a véleménynyilvánítás szabadságára és a magán- és a családi élet tiszteletben tartására;

42.  megállapítja, hogy a nyelvhasználati törvény elfogadása fontos eredmény, és elítéli a standard eljárásokkal összhangban történő elfogadásának aláásására irányuló, káros taktikákat;

43.  üdvözli, hogy az ország 2018. március 23-án ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, és sürgeti, hogy vigye végig a nőkkel, lányokkal és minden gyermekkel szembeni megkülönböztetés és az ellenük irányuló erőszak kezelését szolgáló jogi reformokat, és folytassa a továbbra is széles körben elterjedt, családon belüli és nemen alapuló erőszak felszámolását;

44.  hangsúlyozza, hogy a független felügyeleti szervek számára biztosítani kell az autonómiát, valamint a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat; elismerésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ombudsman hivatala szerepet játszik az emberi jogok megerősítésében, és kiemeli, hogy szükség van az ombudsman határozatainak rendszerszintű nyomon követésére;

45.  továbbra is aggasztja a fogyatékossággal élő emberek rettenetes helyzete és az ellenük irányuló állandó megkülönböztetés; szorgalmazza a meglévő eszközök és stratégiák hatékony végrehajtását;

46.  üdvözli a megkülönböztetés megelőzésének fokozására irányuló kezdeti lépéseket, és sürgeti a hatóságokat, hogy a megkülönböztetés megelőzéséről és az azzal szembeni védelemről szóló törvénybe a megkülönböztetés indokaként vegyék fel a szexuális irányultságot és a nemi identitást is; felszólítja a hatóságokat, hogy rendeljenek megfelelő költségvetést az egyenlőségre és megkülönböztetésmentességre irányuló, 2016–2020-as nemzeti stratégiához; sürgeti a hatóságokat, hogy hatékonyan lépjenek fel a kisebbségekkel, többek között az olyan kiszolgáltatott csoportokkal, mint például a roma, illetve az LMBTI-közösséggel szembeni gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd ellen; továbbra is aggasztja, hogy továbbra is fennállnak a társadalmi előítéletek, és jelen van az LMBTI-személyekkel szembeni gyűlöletbeszéd a médiában, az interneten és a közösségi médiában; felszólítja a hatóságokat, hogy biztosítsák a hatékony védelmet, és léptessenek életbe visszatartó erejű és arányos szankciókat a gyűlöletbeszéddel, a homofób/transzfób fellépésekkel és erőszakkal szemben; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a transzneműek számára az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést; elítéli a megkülönböztetéssel szembeni védelemmel foglalkozó bizottság munkájában tartósan megfigyelhető hiányosságokat; üdvözli az LMBTI-közösség jogaival foglalkozó pártközi parlamenti csoport, valamint a romák jogaival foglalkozó pártközi parlamenti csoport létrehozását;

47.  jogszabályok és stratégiák bevezetését szorgalmazza a kisebbségi csoportokhoz tartozó személyek jogaival kapcsolatban, valamint azt, hogy teljes körűen biztosítani kell a védelmüket, és azt állami forrásokkal kell támogatni; ragaszkodik ahhoz, hogy intézkedéseket hozzanak a romák oktatásának, foglalkoztatási rátájának, egészségügyi helyzetének, lakhatásának, árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének és életkörülményeiknek a javítására, és hogy ítéljék el az iskolai szegregációt és a megkülönböztetés egyéb formáit;

48.  üdvözli a civil társadalmi szervezetek működési környezete és a velük folytatott konzultációk terén tapasztalható jelentős javulást, beleértve a civil társadalommal folytatott együttműködésért felelős tanács létrehozását is; hangsúlyozza, hogy javítani kell a jogi, pénzügyi, adminisztratív és szakpolitikai keretet, többek között az alapítványokra és az adományokra vonatkozó jogszabályokon keresztül; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek strukturált részvételének jelentőségét egy rendszeresebb, átfogóbb, megkülönböztetésmentes és kiszámítható konzultációs folyamat révén;

49.  megismétli, hogy támogatja a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények és az emberi jogok megsértésének más súlyos esetei valamennyi áldozatával kapcsolatos tények megállapításával megbízott regionális tényfeltáró bizottság (RECOM) létrehozására irányuló kezdeményezést; sürgeti a kormányt, hogy vállaljon vezető szerepet e bizottság létrehozásában; hangsúlyozza e folyamat fontosságát és az összes regionális politikai vezető szerepvállalását annak érdekében, hogy a RECOM további késedelem nélkül megkezdhesse tevékenységét; felhívja a figyelmet a RECOM-koalíció által a RECOM cselekvési tervére irányulóan előterjesztett javaslatra, amely egyértelmű határidőket és referenciamutatókat határoz meg;

50.  üdvözli a kormány annak érdekében tett fokozott erőfeszítéseit, hogy elmélyítse az intézménytelenítés folyamatát és a szociális ágazat reformját; üdvözli az arra tett kötelezettségvállalást, hogy véget vessenek a gyermekek nagy állami intézményekben történő elhelyezésének, és ehelyett családi vagy közösségi alapú gondozási szolgáltatásokat hozzanak létre; felszólítja a hatóságokat, hogy hozzanak sürgős intézkedéseket a perinatális mortalitás növekedésének megfordítása érdekében, és hozzanak létre egy rendszert, amely elemzi e riasztó tendencia okait;

51.  üdvözli a kormány és az ország Nemzeti Ifjúsági Tanácsa között az ifjúsági garancia végrehajtása terén létrejött partnerséget, mint a fiatalok és a döntéshozók között az ifjúságpolitika megfogalmazása és végrehajtása terén kialakított bevált együttműködési mechanizmust; felszólítja a kormányt, hogy az agyelszívás problémájának kezelése érdekében növelje az ifjúsági szervezeteknek és fiataloknak nyújtott pénzügyi támogatást;

Média

52.  hangsúlyozza a független média döntő szerepét a demokratikus és támogató környezet megteremtésében; megállapítja, hogy a médiakörnyezet, valamint a független újságírás feltételei tekintetében szerény javulás tapasztalható; kezdeményezések indítását szorgalmazza egy olyan légkör kialakításának érdekében, amely kedvező a média képviselőinek szakmai hitelessége számára, akik belső és külső befolyásolás nélkül dolgozhatnak, valamint támogatja a tényfeltáró újságírást; üdvözli az államilag szponzorált és a politikai favoritizmuson alapuló hirdetések felszámolását a médiában, ez ugyanis jelentős lépés az ágazaton belüli egyenlő versenyfeltételek kialakítása irányában, és további biztosítékokat szorgalmaz a média átpolitizálása ellen; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a médiaszabályozó hatóság és a közszolgálati műsorszolgáltató függetlenségét és kapacitását; szorgalmazza az újságírók munkavállalói és szociális jogainak védelmét erősítő intézkedések megtételét, valamint annak biztosítását, hogy az újságírók elleni erőszak, visszaélések vagy fenyegetések ne maradjanak büntetlenül, ami hozzájárulna a médiában oly gyakori öncenzúra visszaszorításához is;

53.  üdvözli a tájékoztatáshoz való hozzáférés biztosítása terén tapasztalható javulást; hangsúlyozza, hogy frissíteni kell a médiaszolgáltatásokkal és a közérdekű információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos szabályozást; hangsúlyozza, hogy az újságírókkal szembeni fenyegetések és megfélemlítés eseteivel szemben zéró toleranciát kell alkalmazni, és azoknak ténylegesen a végére kell járni, megfelelően nyilvántartásba véve az újságírók elleni támadásokat és alaposan kivizsgálva ezeket az ügyeket; elítéli a gyűlöletbeszéd és az uszító nyelvhasználat minden formáját; hatékony intézkedéseket szorgalmaz ezek leküzdése érdekében, valamint az újságírói etikai kódex online megsértése ellen; rámutat ezenkívül arra, hogy haladéktalanul meg kell reformálni a médiaágazatot az audio- és audiovizuális médiaszolgáltatások ügynökségének megerősítése, valamint az objektív és szakmai jelentések garantálása érdekében;

Gazdaság

54.  hangsúlyozza, hogy a költségvetési konszolidáció és a szabályozási átláthatóság és megbízhatóság biztosítása, illetve a jogállamiság fennmaradó hiányosságai, a nehézkes szabályozási eljárások és az önkényes ellenőrzések kezelése révén javítani kell az üzleti környezetet;

55.  sürgeti a hatóságokat, hogy foglalkozzanak a jelentős méretű informális gazdasággal, valamint az adókijátszás és a gyenge szerződésérvényesítés tartósan fennálló problémáival, ezek ugyanis továbbra is elrettentik a közvetlen külföldi befektetéseket; hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell végrehajtani a közbeszerzéssel és a belső pénzügyi ellenőrzéssel kapcsolatban; megállapítja, hogy javítani kall a közkiadásokkal, a közbeszerzésekkel, az állami támogatásokkal, valamint az uniós pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos adatok átláthatóságát; intézkedéseket szorgalmaz az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz nemzeti struktúráinak tervezési, programozási és irányítási kapacitásainak javítása érdekében;

56.  felszólítja a kormányt, hogy a digitalizációt tegye az egyik alapvető horizontális prioritásává; sürgeti a hosszú távú digitális stratégia, többek között az e-kormányzati stratégia, az ikt-stratégia és a nemzeti kiberbiztonsági stratégia további késedelem nélküli kidolgozását; hangsúlyozza, hogy az átfogó digitális menetrend javítani fogja a gazdasági környezetet és teljesítményt, valamint növelni fogja a közigazgatás és a közszolgáltatások átláthatóságát és hatékonyságát;

57.  nagyra értékeli a kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa a fiatalok körülményeit, és erősítse a fiatalok politikai részvételét, például a nemzeti ifjúsági stratégai (2016–2025) keretében; arra bátorítja a kormányt, hogy foglalkozzon a magas ifjúsági munkanélküliségi rátával, mégpedig úgy, hogy összeegyezteti a fiatal végzősök készségeit és a magánvállalatok szükségleteit;

58.  sürgeti a kormányt, hogy átfogó és innovatív módon kezelje a tartós munkanélküliséget, az ifjúsági munkanélküliséget és a nők alacsony munkaerőpiaci részvételét; sürgős oktatási reformokat szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a megszerzett készségek összhangban legyenek a munkaerőpiaci szükségletekkel, és megakadályozzák az agyelszívást; bátorítja a kormányt, hogy terjesszen elő egy digitális készségekkel kapcsolatos stratégiát, és növelje a digitális jártasságot a lakosság körében;

59.  emlékeztet arra, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság 2002-ben végezte el a legutóbbi népszámlálást; kiemeli, hogy sort kell keríteni a már régóta esedékes népszámlálásra, hogy az uniós normákkal összhangban friss és reális demográfiai statisztikákat lehessen szerezni;

60.  üdvözli, hogy a macedón parlament elfogadta az új energiatörvényt, amely átülteti a harmadik uniós energiaügyi csomagot, és teljes mértékben összeegyeztethetővé teszi a törvényt az Energiaközösségről szóló szerződéssel; felszólítja a hatóságokat, hogy összpontosítsanak az energiapiaci reformokra, és közben gondoskodjanak az ellátás biztonságáról és az energiaforrások diverzifikációjáról, különösen a megújuló energiaforrások révén;

61.  megállapítja, hogy számos olyan infrastrukturális projektet terveznek védett területeken, amelyek valószínűleg jelentős hatást fognak gyakorolni a jövőbeli Natura 2000 területekre; e tekintetben felszólít a Berni Egyezmény állandó bizottsága 184(2015). számú ajánlásának teljesítésére, vagyis arra, hogy a Mavrovo Nemzeti Park területén mindaddig függesszék fel a projektek végrehajtását, amíg az uniós környezetvédelmi jogszabályokat teljes mértékben tiszteletben tartva el nem végzik a stratégiai környezeti vizsgálatot; szorgalmazza továbbá, hogy tartsák tiszteletben az UNESCO Világörökségi Bizottságának az ohridi régió természeti és kulturális örökségéről szóló (40 COM 7B.68) határozatát, valamint hogy a további munkálatok megkezdése előtt végezzenek átfogó stratégiai környezeti vizsgálatot és örökségvédelmi hatásvizsgálatot; sürgeti, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal összhangban dolgozzanak ki egy nemzeti vízerőmű-stratégiát;

62.  arra bátorítja az országot, hogy az Unió harmadik energiaügyi csomagjával összhangban a közműhálózatok teljes szétválasztása érdekében fejlessze a versenyt a gáz- és energiapiacon; érdemi javítást szorgalmaz az energiahatékonyság, a megújuló energia előállítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén;

63.  üdvözli, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság 2018. január 9-én ratifikálta a Párizsi Megállapodást, mivel az éghajlatváltozás ellen csak közös erőfeszítéssel lehet fellépni;

64.  üdvözli a kormány regionális együttműködéssel és jószomszédi viszonnyal kapcsolatos pozitív megközelítését és az olyan regionális kezdeményezésekben való aktív részvételét, mint amilyen a délkelet-európai együttműködési folyamat, a Regionális Együttműködési Tanács, a CEFTA, „a nyugat-balkáni hatok” összeköttetéseinek fejlesztését célzó program, az Energiaközösségről szóló szerződés, az európai közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás, a közép-európai kezdeményezés, a Migrációs, Menedékjogi és Menekültügyi Regionális Kezdeményezés (MARRI) és a „brdói–brijuni folyamat”;

65.  üdvözli az ország elkötelezettségét a berlini folyamat keretében végrehajtott hálózatfejlesztési projektek mellett; megállapítja, hogy a vasútfejlesztéssel kapcsolatos reformintézkedések végrehajtása révén meg kell törni a közúti közlekedés hegemóniáját, többek között a Szkopje és a szomszédos országok fővárosai közötti vasúti kapcsolatok korszerűsítésével vagy megépítésével; nagyobb mértékű haladást szorgalmaz a vasúti és közúti összeköttetések véglegesítése terén a VIII. és X. folyosóban;

66.  kereskedelmi és vámkönnyítéseket szorgalmaz, valamint felszólít az export diverzifikálására, többek között a régión belüli kereskedelmi potenciál kihasználása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy mentesítse az országot az acélra és az alumíniumra vonatkozó védintézkedések alól;

67.  aggodalmának ad hangot Szkopjéban és egyéb városokban a légszennyezés riasztó szintje miatt, és felszólítja az állami hatóságokat és a helyi önkormányzatokat, hogy sürgősen hozzanak megfelelő intézkedéseket e vészhelyzet kezelése érdekében, a levegőminőség ellenőrzésére és javítására irányuló hatékony és célzott intézkedések révén, beleértve a tömegközlekedés javítását és a hatékony mobilitási terveket is; sürgeti az országot, hogy a környezet, a természet és az éghajlat védelme terén sürgősen harmonizálja jogszabályait a közösségi vívmányokkal; felszólít a hulladék kezelési rendszerek fejlesztésére;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányának és parlamentjének.


Az Albániáról szóló, 2018. évi jelentés
PDF 155kWORD 58k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a Bizottság Albániáról szóló, 2018. évi jelentéséről (2018/2147(INI))
P8_TA(2018)0481A8-0334/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU és Albánia közötti stabilizációs és társulási megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i következtetéseire és a Nyugat-Balkánra vonatkozó szaloniki cselekvési programra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26–27-i, az uniós tagjelölt státusz Albániának való megadásáról szóló határozatára,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának 2018. június 26-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28–29-i határozatára,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségi főbiztosának az albániai nemzeti kisebbségek védelméről szóló másodlagos jogszabály tervezetére vonatkozó ajánlásaira,

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra és a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

–  tekintettel az Albánia és az EU közötti Stabilizációs és Társulási Tanács 2017. november 15-i, 9. ülésére,

–  tekintettel a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című, 2018. február 6-i bizottsági közleményre (COM(2018)0065),

–  tekintettel a „2018. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2018. április 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0450) és az azt kísérő, „2018. évi jelentés Albániáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0151),

–  tekintettel az EU–Albánia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) 2018. február 12–13-i 12., tiranai ülésén elfogadott ajánlásokra,

–  tekintettel a Bizottság által támogatott és a Világbank és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja által készített, a nyugat-balkáni marginalizált helyzetű romákról szóló 2017. évi felmérés eredményére,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a nők és a lányok életének átformálása az uniós külkapcsolatok keretében 2016–2020” című közös szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az Albániáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0334/2018),

A.  mivel az EU bővítése továbbra is stratégiai befektetést jelent az európai béke, demokrácia, jólét, biztonság és stabilitás szempontjából;

B.  mivel Albánia továbbra is folyamatos fejlődést mutat a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges politikai kritériumok és az öt kulcsfontosságú prioritás teljesítése, valamint a demokratikus intézmények és gyakorlat konszolidációja terén;

C.  mivel a Bizottság a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta Albániával, tekintettel az öt kulcsfontosságú prioritás megvalósításában elért megfelelő előrehaladásra; mivel a csatlakozási tárgyalások szorosabb uniós ellenőrzést tesznek lehetővé, és hatékony katalizátorai a további reformok végrehajtásának és a demokratikus intézmények és gyakorlatok megszilárdításának;

D.  mivel 2018. június 28-án az Európai Tanács jóváhagyta azokat a 2018. június 26-i tanácsi következtetéseket, amelyek kijelölik a csatlakozási tárgyalások 2019. júniusi megindítása felé vezető utat;

E.  mivel továbbra is vannak kihívások, és ezeket gyorsan és hatékonyan kell kezelni a párbeszéd és az együttműködés szellemében;

F.  mivel ahhoz, hogy a reformprogramot illetően a polgárok érdekét szolgáló előrelépés szülessen, és az ország közelebb kerüljön az EU-hoz, továbbra is rendkívül fontos, hogy a kormány és az ellenzék konstruktív párbeszédet folytasson az Unióval kapcsolatos reformokról;

G.  mivel Albániában széleskörű támogatottságot élvez az ország uniós csatlakozása;

H.  mivel a jogállamiság az EU sarokkövét jelentő olyan alapvető érték, amely mind a bővítési, mind a stabilizációs és társulási folyamatnak központi elemét képezi; mivel reformokra van szükség az e területen továbbra is fennálló jelentős kihívások kezeléséhez, különösen a független, pártatlan, elszámoltatható és hatékony igazságszolgáltatás biztosítása, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az alapvető jogok védelme terén;

I.  mivel a vallásszabadság, a kulturális örökség, valamint a kisebbségek jogainak védelme az Európai Unió alapvető értékei;

J.  mivel Albánia a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi alapvető egyezményét megerősítette, ideértve különösen az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló, 1948. évi 87. sz. egyezményt és a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló, 1949. évi 98. sz. egyezményt;

K.  mivel minden bővítési országot egyedileg, saját érdemei alapján ítélnek meg, és a csatlakozás menetrendjét a reformok gyorsasága és minősége határozza meg;

L.  mivel a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok elengedhetetlenek Albánia előrehaladásához az uniós csatlakozás felé vezető úton;

1.  üdvözli Albánia e tekintetben tett erőfeszítéseit, folyamatos haladást eredményezve az EU-val kapcsolatos reformok végrehajtása terén, különösen az átfogó igazságügyi reform kapcsán; felszólítja Albániát, hogy szilárdítsa meg az elért reformokat, és folytassa az uniós tagsággal járó kötelezettségeire való felkészülést az összes fejezetet illetően;

2.  teljes mértékben támogatja a Bizottság azon ajánlását, hogy a csatlakozási tárgyalások Albánia reformra irányuló erőfeszítéseinek elismeréseként megkezdődjenek; tudomásul veszi a Tanács azon határozatát, hogy 2019 júniusában újraértékelje a helyzetet; üdvözli a csatlakozási tárgyalások 2019. évi megkezdése üdvözli a csatlakozási tárgyalások megkezdése érdekében felvázolt egyértelmű utat, és üdvözli, hogy megkezdődött az előkészítő átvilágítási folyamat; emlékeztet arra, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozó határozat a reformfolyamat további előrehaladásától függ, felhívja a Tanácsot, hogy tárgyilagosan és méltányosan értékelje az ország által elért eredményeket, és hogy az első kormányközi konferenciát az év végéig hívja össze, továbbá arra ösztönzi Albániát, hogy folytassa a reformot; úgy véli, hogy a tárgyalások megkezdése kedvezően járulna hozzá a demokrácia és a jogállamiság megerősítéséhez azáltal, hogy további ösztönzőként szolgálna a reformfolyamat számára, és fokozná annak ellenőrzését;

3.  felszólítja a Bizottságot a 23. fejezet (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezet (A jog érvényesülése, szabadság és biztonság) tárgyalása során a megerősített fellépésre;

4.  emlékeztet az albán parlament felügyeleti kapacitásai erősítésének szükségességére, az uniós csatlakozási folyamat során is; szorgalmazza a különböző felügyeleti mechanizmusok és intézmények, köztük a vizsgálóbizottságok hatékonyabb használatát; üdvözli az albán parlament magatartási kódexének elfogadását, amely megerősíti a parlamenti folyamat integritását és átláthatóságát, valamint a közvéleménynek az intézménybe vetett bizalmát; hangsúlyozza, hogy a kódex hatékonyságához kikényszerítő mechanizmusra, többek között szankciókra van szükség; hangsúlyozza az uniós integrációval foglalkozó bizottság központi szerepét és az Európai Integrációs Nemzeti Tanács felelősségét mint a csatlakozási előkészületekről folytatott konzultáció fóruma; a csatlakozó országok parlamentjei számára kialakított támogatási programjának keretében további együttműködésre szólít fel az albán parlamenttel annak érdekében, hogy ezáltal növelje az albán parlamentnek az uniós vívmányokkal összhangban lévő, minőségi jogszabályok megalkotására való képességét és gyakorolja felügyeleti szerepét a reformok végrehajtása terén;

5.  kiemeli az uniós csatlakozási folyamattal és az érintett uniós és albániai intézmények szerepével kapcsolatos lakossági tájékoztatás fontosságát;

6.  cselekvésre szólít fel és jogalkotási és adminisztratív intézkedéseket szorgalmaz az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (EBESZ/ODIHR) függőben lévő ajánlásai kapcsán; hangsúlyozza, hogy inkluzív és időben végrehajtott választási reformra van szükség, a választási folyamat iránti közbizalom növelése céljából; emlékeztet arra, hogy kellő figyelmet kell fordítani a politikai pártok jogellenes és be nem jelentett finanszírozását érintő vádakra; üdvözli az albán parlament választási reformmal foglalkozó ad hoc bizottságának a választási adminisztráció függetlenségével és politikamentességével, a kampányfinanszírozás átláthatóságával, a szavazók regisztrációjával, a szavazatvásárlással, az új szavazási technológiák használatával és a külföldről történő szavazás kérdésével kapcsolatos munkáját, és sürgeti, hogy a 2019-es helyhatósági választások előtt kellő időben alakítsanak ki konszenzust és fogadják el a szükséges reformokat;

7.  üdvözli Albánia pártfinanszírozással kapcsolatos felülvizsgált jogszabályait; ismételten felhívja az ország politikai pártjainak figyelmét arra, hogy eleget tenniük azon kötelezettségüknek, hogy a kormányzat minden ágában és szintjén biztosítsák a bűncselekmények elkövetőinek kizárását a közhivatalból;

8.  ismételten hangsúlyozza, hogy a konstruktív politikai párbeszéd, a kompromisszumkészség, a pártok közötti fenntartható együttműködés és a reformok végrehajtása és megszilárdítása iránti határozott elkötelezettség fenntartása mind az öt kulcsfontosságú prioritás kapcsán elengedhetetlen az uniós csatlakozási folyamat előremozdítása érdekében tett erőfeszítések során, valamint a demokratikus rezsim megfelelő működése szempontjából; üdvözli a fokozódó kétoldalú együttműködést és azt a széles körű pártközi konszenzust, amely bizonyos alapvető reformok kezelése során született; arra ösztönzi a politikai erőket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a valódi politikai párbeszéd megteremtésére és a konstruktív együttműködés kialakítására, támogatva ezáltal a reformfolyamatot; ismét azon meggyőződésének ad hangot, hogy a politikai párbeszédre a demokratikus intézmények keretében kell sort keríteni; komolyan aggódik amiatt, hogy a 2018. évi nyári szünetet követően az ellenzék de facto bojkottálta a parlamenti folyamatot;

9.  hangsúlyozza azt a tényt, hogy az igazságszolgáltatási reform Albánia polgárainak jelentős követelése, és előfeltétele annak, hogy visszanyerjék a jogállamiságba, közintézményekbe és a politikai képviselőkbe vetett bizalmat; megismétli, hogy az átfogó reformfolyamat hitelessége és hatékonysága – különösen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc, valamint a tulajdonjogok érvényesítése – az átvilágítási folyamat sikerének és az igazságügyi reform folyamatos és határozott végrehajtásának függvénye;

10.  üdvözli az igazságügyi reform terén elért eredményeket, amelyek célja az ország igazságügyi intézményei függetlenségének, elszámoltathatóságának, professzionalizmusának és hatékonyságának megerősítése, és az emberek igazságügyi intézményekbe vetett bizalmának növelése; sajnálja, hogy az igazságszolgáltatás továbbra is lassú és nem hatékony; megállapítja, hogy a bírók és ügyészek újraértékelési folyamata meghozta az első kézzelfogható eredményeket; üdvözli, hogy a kiemelt ügyiratok többségét már feldolgozták; ugyanakkor felszólítja az albán hatóságokat, hogy gyorsítsák fel az átvilágítási folyamatot, a minőség és a méltányosság megőrzése mellett; hangsúlyozza, hogy az átvilágítási folyamatot a legmagasabb szintű nemzetközi normákkal összhangban kell végrehajtani, továbbá arra ösztönzi Albániát, hogy továbbra is szorosan működjön együtt a nemzetközi ellenőrzési művelettel; tudomásul veszi az első elbocsátásokat és bizonyos jelöltek meghallgatásuk előtti önkéntes lemondását; úgy ítéli meg ennek tükrében, hogy minden eddiginél fontosabb a bírók és ügyészek következő nemzedékének felkészítése, emiatt pedig sajnálja, hogy az albániai politikai pártok egyelőre nem tudtak megállapodásra jutni a bírók és ügyészek jogállásával kapcsolatos jogszabály szükséges módosításáról a felvétel és a képzés 0nagyobb kapacitására tekintettel; szorgalmazza, hogy folyamatosan biztosítsák a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat az ellenőrző intézmények számára;

11.  sürgeti az albán hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb hozzák létre az új igazságügyi szerveket, és állítsák vissza az alkotmánybíróság és a legfelsőbb bírósághoz működőképességét; hangsúlyozza, hogy megfelelő emberi erőforrásokkal és finanszírozással kell támogatni ezen intézmények hatékony működését;

12.  üdvözli a polgárbarátabb, átláthatóbb, professzionális és politikától mentes közigazgatás létrehozása felé tett folyamatos előrelépést, helyi szinten is; sürgeti a felügyeleti intézmények és az ombudsman ajánlásainak teljes körű végrehajtását; tudomásul veszi a területi reform terén elért eredményeket és az újonnan létrehozott önkormányzatok további közigazgatási és pénzügyi konszolidálását, valamint a központi és helyi önkormányzatok közötti koordináció fejlesztését célzó konzultatív tanács létrehozását is; üdvözli a helyi uniós szolgálatok és uniós koordinátori posztok létrehozását;

13.  felszólít a csatlakozással kapcsolatos reformok végrehajtásáért felelős intézmények és szervek adminisztratív kapacitásának további megerősítésére, az uniós jogszabályok nemzeti jogba történő átültetésére, és az uniós csatlakozási tárgyalásokhoz szükséges előkészületek megtételére;

14.  elismerését fejezi ki a korrupció közintézményekben történő megelőzése és felszámolása érdekében a jogi és intézményi keret kapcsán véghezvitt, jelentős mértékű fejlesztések kapcsán, mivel a korrupció még mindig jelentős probléma; további erőfeszítéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy csökkenjen az albán állampolgárok mindennapi életét befolyásoló korrupció mértéke, kedvezőbb befektetési környezet alakuljon ki, valamint garantálható lehessen a befektetések jogbiztonsága; hangsúlyozza, hogy a magas rangú tisztviselők vád alá helyezés esetén nem részesülhetnek az átlagpolgárokhoz lépest kivételezett bánásmódban; felszólítja Albániát, hogy fokozza az erőfeszítéseket a pénzügyi vizsgálatok alkalmazásának növelése, valamint a korrupcióval kapcsolatos bűncselekményekből származó vagyon lefoglalására és elkobzására/visszaszerzésére vonatkozó bűnügyi nyilvántartás létrehozása érdekében, valamint kézzelfogható eredményeket mutasson fel a kábítószer-kereskedelem és a pénzmosás elleni küzdelem terén;

15.  üdvözli az ország korrupcióellenes jogszabályainak közelmúltban végrehajtott módosításait; hangsúlyozza, hogy be kell fejezni a nemzeti nyomozóiroda, a különleges törvényszék és a korrupció és szervezett bűnözés elleni különleges ügyészség létrehozására irányuló munkálatokat; szorgalmazza a rendőrség és az ügyészség közötti intézményközi együttműködés és információcsere továbbfejlesztését; üdvözli a bűnüldöző szervek tagjainak rendőrségi átvilágításról szóló jogszabály szerinti újraértékelését;

16.  felszólít arra, hogy a politikai és a köz- és magánszférában meglévő korrupcióra fordítsanak fokozott figyelmet; felszólít a proaktív nyomozások, büntetőeljárások és jogerős ítéletek nyilvántartásának megerősítésére a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, beleértve a magas szintű ügyeket is;

17.  üdvözli a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén elért eredményeket, különösen a Bajri bűnözői csoport tagjainak nemrégiben történt letartóztatását, és a kannabisztermesztés elleni cselekvési tervek végrehajtása révén további kézzelfogható és fenntartható eredményekre szólít fel, többek között a kábítószerek termesztése és kereskedelme elleni küzdelem terén; üdvözli, hogy az albán rendőrség egyre aktívabbá válik a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, és bíztatónak találja, hogy Albánia megerősítette a nemzetközi rendőrségi együttműködést – többek között a tagállamokkal közös munkacsoportok keretén belül –, amely bűnszövetkezetekkel szembeni hatékony fellépésekhez vezetett; úgy még jobban meg kell erősíteni a rendőrség, az ügyészség és más érintett hivatalok és szervek közötti együttműködést;

18.  sürgeti az albán hatóságokat, hogy tegyenek határozott lépéseket az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetek felszámolása érdekében, valamint a nyomozások és büntetőeljárások számának növelésével együtt növeljék a – különösen a bűnszervezetek élén állókat érintő – jogerős ítéletek számát is; kiemeli, hogy fokozni kell az emberkereskedelem megelőzésére irányuló erőfeszítéseket, különös figyelmet fordítva a kísérő nélküli gyermekekre és az emberkereskedelem kiskorú áldozataira, közöttük is főként az utcára került gyermekek sorsára;

19.  ismételten felszólítja az albán hatóságokat, hogy hatékonyan és átlátható módon biztosítsák a tulajdonjogok védelmének érvényesítését és az ebbe az irányba tett előrelépést, egyúttal figyelembe véve a tulajdonok bejegyzését, visszaszolgáltatását és kárpótlását; előrelépéseket szorgalmaz a tulajdon digitalizálása és feltérképezése terén; sürgeti az albán hatóságokat, hogy megfelelően tájékoztassák a polgárokat jogaikról és követeléseik érvényesítésének lehetőségeiről; hangsúlyozza a jogállamiság és a vonzó gazdasági környezet érdekében a tulajdonjogok tényleges védelmének fontosságát;

20.  üdvözli az emberi jogok, a kisebbségi jogok és a megkülönböztetés elleni politikák, többek között a kisebbségekkel szembeni egyenlő bánásmód védelmének megerősítésére tett lépéseket; üdvözli a kisebbségekről szóló kerettörvény elfogadását, amely megszüntette a nemzeti kisebbségek és etnikai-nyelvi közösségek közötti megkülönböztetést, továbbá bevezette az önmeghatározás, a megkülönböztetés tilalma és a kultúrához, hagyományokhoz és anyanyelvhez való jog elvét; felszólít ezek teljeskörű gyakorlati végrehajtására, és ösztönzi Albániát, hogy folytassa erőfeszítéseit azáltal, hogy elfogadja a kerettörvényhez szükséges másodlagos jogszabályokat, az európai normákkal összhangban, biztosítva, hogy a szövegezésben minden fontos érdekelt fél részt vegyen; ragaszkodik ahhoz, hogy intézkedéseket hozzanak a romák, egyiptomiak és más etnikai kisebbségek oktatásának, egészségének, foglalkoztatási rátájának és életkörülményeinek további javítása érdekében;

21.  tudomásul veszi, hogy feszült helyzet alakult ki, miután 2018. október 28-én, a II. világháborúban elesett görög katonákra való megemlékezés során az albán különleges rendőri erők (RENEA) lelőtték Konstantinos Katsifast, a görög nemzeti kisebbségi egyik tagját, kettős (albán és görög) állampolgárt; kéri, hogy a felek mindkét oldalon tanúsítsanak önmérsékletet, és elvárja, hogy az albán hatóságok vizsgálják ki és tisztázzák azokat a körülményeket, amelyek az emberéletet követelő incidens kialakulásához vezettek;

22.  üdvözli a nők részvétele és a politikai képviselet terén – különösen a nemek közötti kvótarendszer bevezetése, valamint a nőknek az új kormányban való egyenlő képviselete révén – elért eredményeket; aggodalmát fejezi ki azonban a hátrányos helyzetű és marginalizálódott csoportokhoz tartozó nőkkel és lányokkal, így a roma(1) nőkkel és a fogyatékossággal élő nőkkel szembeni megkülönböztetés, valamint amiatt, hogy számos törvény még mindig tartalmaz nemi alapon hátrányosan megkülönböztető rendelkezéseket, a nők számára nehéz az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, magas az informális munkaerőpiacon dolgozó nők aránya, magas a nőkkel és gyermekekkel, különösen a kiszolgáltatott csoportokhoz tartozókkal szemben családon belül elkövetett erőszakos cselekmények száma; megfelelő fellépést szorgalmaz e kérdésekkel kapcsolatban, és üdvözli a nemi alapú erőszakkal szembeni küzdelemről szóló állásfoglalás elfogadását és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó parlamenti albizottság létrehozását;

23.  Aggodalommal állapítja meg, hogy a vidéki területeken, a távol eső területeken élő nők valamint a roma és egyiptomi nők hozzáférése az egészségügyi alapellátáshoz és a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz továbbra is korlátozott, valamint, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak az elérhetőségéről gyakran nincs tudomásuk; ezért felszólítja az albán hatóságokat a fenti szolgáltatásokra vonatkozó hatékonyabb tájékoztatásra illetve azok hozzáférhetővé, megfizethetővé és jó minőségűvé tételére;

24.  üdvözli a gyermekek jogaira vonatkozó jogalkotási keretnek a gyermekek jogainak védelméről szóló törvény, a gyermekekre vonatkozó büntető igazságszolgáltatási törvénykönyv és „a gyermekekről szóló 2020-as menetrend” elfogadása útján történő megerősítését; emlékeztet arra, hogy még mindig van mit javítani a gyermekek jogainak védelmére irányuló intézményi mechanizmusokon; sürgeti a hatóságokat, hogy hajtsanak végre a gyermekek jogainak védelméről és a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatásról szóló másodlagos jogszabályokat; és kéri a gyermekvédelmi rendszernek juttatott finanszírozás jelentős növelését, konkrétan helyi és regionális szintű gyermekvédelmi egységek útján;

25.  elismerését fejezi ki az ország vallási közösségei közti toleráns légkör és együttműködés kapcsán; felszólítja az albán hatóságokat, hogy hatékonyan vegyék fel a küzdelmet a gyűlöletbeszéd és a kisebbségek – többek közt az LMBTI személyek – kirekesztése és a megkülönböztetése ellen; üdvözli az öt albán önkormányzat által nemrég elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló cselekvési terveket, amelyek összhangban vannak a nők és a férfiak helyi életben való egyenlőségéről szóló európai chartával;

26.  felszólítja az albán hatóságokat, fokozzák a civil társadalmi szervezetekkel való együttműködést, biztosítva a nyilvánosság hatékony részvételét és a konzultációt a döntéshozatali és a folyamatban lévő integrációs folyamat során, nemzeti és helyi szinten is, ezáltal megerősítve a demokráciát és az átláthatóságot; felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell reformálni a civil társadalmi szervezetek jogi és költségvetési keretét, valamint közfinanszírozást kell biztosítani az emberi jogokkal, a demokráciával és a jogállamisággal foglalkozó civil társadalmi szervezetek, többek között a megfigyeléssel és tanácsadással foglalkozó, illetve a kis önszerveződő szervezetek számára, mivel a pénzügyi fenntarthatóság továbbra is komoly kihívást jelent számos ilyen szervezet számára, tekintettel arra, hogy a jelenlegi regisztrációs folyamat elhúzódó eljárásokkal és magas költségekkel jár, és a jelenlegi adórendszer jelentős terhet ró a civil társadalmi szervezetekre, és gátolja mind a vállalati, mind az egyedi adományozást; emlékeztet arra, hogy az önrendelkezésre képes civil társadalom a működő demokrácia alapvető eleme, továbbá stratégiailag fontos ahhoz, hogy Albánia uniós tagállammá válhasson;

27.  üdvözli az albán kormány és az Eltűnt Személyekkel Foglalkozó Nemzetközi Bizottság közötti együttműködési megállapodás aláírását, amelynek segítségével az utóbbi könnyebben megállapíthatja a kommunista korszakban eltűnt személyek hollétét és kilétét;

28.  felhívja az albán hatóságokat, hogy erősítsék meg szakpolitikáikat a fogyatékossággal élő személyek védelmében, akik továbbra is nehézségekkel küzdenek az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a döntéshozatalban való részvétel tekintetében;

29.  sajnálatát fejezi ki a tiranai Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal (RYCO) létrehozása során tapasztalt késedelmek miatt; sürgeti a hatóságokat, hogy a RYCO tevékenységeit olyan rugalmas módon támogassák, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalok lehető legnagyobb száma hasznosuljon annak munkájából;

30.  ismételten hangsúlyozza a professzionális és független magántulajdonú és közszolgálati média kiemelt jelentőségét; tudomásul veszi az ország audiovizuális médiahatósága és közszolgálati műsorszolgáltatója függetlenségének növelése kapcsán tett részleges előrelépést; felszólít a médiában megjelenő állami hirdetések pénzügyi átláthatóságának javítását célzó intézkedések megtételére; felszólít továbbá az újságírók munkavállalói és szociális jogainak védelmét erősítő intézkedések megtételére is;

31.  üdvözli az albán médiatanács létrehozását, és hangsúlyozza, hogy a tanács fontos szerepet játszik az újságírók és a média magas etikai és szakmai normáinak kialakításában, valamint függetlenségük és szabadságuk elősegítésében; üdvözli a felülvizsgált újságírói etikai kódex, valamint az online média etikai iránymutatásainak elfogadását, és kéri az ezekben foglalt elvek megerősítését a közbizalom, az igazsághoz való ragaszkodás, a tisztességesség, a feddhetetlenség, a függetlenség és az elszámoltathatóság fenntartása érdekében;

32.  sürgeti az albán hatóságokat a versenyképesség növelésére és az informális gazdaság kezelésére irányuló reformok meggyorsítására; hangsúlyozza, hogy a korrupció, a jogállamisággal kapcsolatos hiányosságok és a nehézkes szabályozási eljárások továbbra is hátráltatják a beruházásokat és Albánia fenntartható fejlődését; szorgalmazza az üzleti és beruházási környezet további megerősítését a kiszámítható szabályozási és jogszabályi keret, a jogbiztonság, a jogállamiság, a tulajdonjogok érvényesítése és a szerződésérvényesítés megerősítése, a költségvetési konszolidáció végigvitele, valamint az adóigazgatás megerősítése révén;

33.  hangsúlyozza, hogy szükséges a szociális normák kedvező irányú konvergenciájának biztosítása a csatlakozási folyamat során; üdvözli a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjének elfogadását, különösen annak társadalmi-gazdasági fejlődésre és fiatalokra való összpontosítását; felszólítja az albán hatóságokat, hogy vizsgálják felül a köz-magán társulások szerepét és a közjavakra és a közérdekű javakra, például az autópályákra, az egészségre, a természetre és a kulturális örökségre gyakorolt hatásukat, az UNESCO-kötelezettségekkel összhangban; felszólítja Albániát arra, hogy tegye nyilvánossá a szociális támogatás odaítélésére vonatkozó kritériumokat;

34.  tart attól, hogy a kormányzati átalakítás eredményeként az albán Szociális Jóléti Minisztérium felszámolása milyen esetleges negatív hatásokat gyakorolhat a foglalkoztatás és a szociálpolitika alakítására; felszólítja az albán hatóságokat a szakszervezetekkel való együttműködés előmozdítására és a társadalmi párbeszéd megerősítésére; hatékony lépéseket sürget a – különösen a fiatalok és a nők körében – magas munkanélküliségi ráta kezelése, valamint az oktatás minőségének további javítása érdekében; felszólít az oktatás minőségének további javítására, annak biztosítása mellett, hogy az oktatás továbbra is az egész lakosság számára elérhető maradjon;

35.  üdvözli, hogy az Albániai Statisztikai Intézet (INSTAT) szerint Albániában csökkent a munkanélküliség; hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell az oktatási rendszer minőségét, és többek között növelni kell a kapacitását, hogy az emberek több, a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő készséget és tudást szerezhessenek; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a hosszú távú növekedést, a technológiai befogadás, a kutatás, a fejlesztés és az innováció kapacitásának fejlesztésével;

36.  sürgeti a kormányt, hogy modernizálja az oktatási rendszert annak érdekében, hogy befogadóbb társadalmat alakítson ki, csökkentse az egyenlőtlenségeket és a hátrányos megkülönböztetést, valamint jobban felvértezze a fiatalokat készségekkel és ismeretekkel;

37.  üdvözli Albánia elkötelezettségét a hálózatfejlesztési ütemterv végrehajtása iránt a berlini folyamat keretében, valamint az IPA 2018 csomag elfogadását, amelynek része a durrësi kikötő újjáépítésére irányuló, stratégiai szempontból fontos infrastrukturális projekt, amely megerősíti Albánia összeköttetését Horvátországgal és Olaszországgal, Albánia tengerpart nélküli szomszédai, Koszovó és Macedónia számára pedig hozzáférést biztosít a tengeri közlekedési útvonalakhoz; sürgeti az albán hatóságokat, hogy gyorsítsa meg a transzeurópai hálózatok albán szakaszainak tervezését és megépítését, továbbá folytassa a jogi keretnek az uniós jogszabályokkal való összehangolását; támogatja a nyugat-balkáni barangolási díjak csökkentését célzó javaslatot, hogy biztosítható legyen a digitális gazdaságot célzó piac- és befektetésbarát környezet; megállapítja, hogy Albánia lakosságának 40%-a vidéki területeken él, azonban csupán 1%-uk rendelkezik internetkapcsolattal;

38.  ismét hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a nyugat-balkáni országokkal és az uniós tagállamokkal közös közinfrastruktúrát; javasolja a hatóságoknak, hogy gyorsítsák fel a nagyszabású infrastrukturális projektek megvalósítását, például építsék ki a Tirana és Szkopje közötti vasúti összeköttetést és a modern autópályát, amelyek a VIII. folyosó részét képezik;

39.  aggodalmát fejezi ki a védett területeken súlyos környezeti károkat okozó gazdasági tevékenységek, például a nagyméretű üdülőkomplexumok vagy a Vjosa és a Valbona folyók mentén épített vízerőművek miatt; azt javasolja, hogy Albánia vizsgálja felül a megújuló energiával kapcsolatos stratégiáját, és csökkentse a villamosenergia-termelésben a vízenergiától való függését; ezért felhívja a hatóságokat, hogy vizsgálják meg a vízenergiától eltérőmegújulóenergia-projektekbe való beruházási lehetőségeket; sürgeti a hatóságokat, hogy fokozzák a stratégiai környezeti vizsgálatok, a környezeti hatásvizsgálatok és az ilyen projektekről folytatott nyilvános konzultációk minőségét, figyelembe véve a helyi közösségek szempontjait; sürgeti az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD) és az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy vizsgálják felül az olyan vízerőműprojekteknek szóló támogatásaikat, amelyek esetében nem végeztek megbízható előzetes stratégiai környezetvizsgálatot és környezeti hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell róla, hogy a transzadriai gázvezeték projekt (TAP) összhangban legyen a közösségi vívmányok környezetvédelmi és szociális vonatkozásaival; ismételten felhívja Albániát, hogy hajtsa végre a vonatkozó hulladékgazdálkodási intézkedéseket, igazodjon az uniós környezetvédelmi vívmányokhoz;

40.  kifejezi aggodalmát annak kapcsán, hogy a nyugat-balkáni országok közül továbbra is Albánia a tagállamokat érintő legtöbb jogellenes belépés és tartózkodás, illetve megalapozatlan menedékkérelem forrása; felszólít arra, hogy erősítsék meg az elmúlt hónapokban az EU-ban benyújtott megalapozatlan menedékkérelmek, valamint a kísérő nélkül érkező kiskorúak jelenségének, többek között azok kiváltó okainak eredményes kezelése érdekében tett intézkedéseket; a foglalkoztatás fellendítését célzó konkrét intézkedéseket szorgalmaz, különösen a fiatalok, az oktatás, az életkörülmények és az egészségügy terén; kéri az albán hatóságokat, hogy hozzanak létre olyan rendszereket, amelyekkel elősegíthető a családok és a gyermekek eredményes beilleszkedése az országba való visszatérésük után;

41.  üdvözli az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség és Albánia közötti operatív együttműködésről szóló megállapodás érdekében tett lépéseket, mivel Albánia volt az első olyan régióbeli ország, amellyel ilyen megállapodást kötöttek, és további operatív együttműködésre ösztönöz;

42.  felszólítja az albán kormányt, hogy tegyen eleget a kiadatásról szóló, az Európa Tanács által kibocsátott európai egyezmény 3. cikkének és az EU Alapjogi Chartája 19. cikkének, továbbá ne engedélyezze a politikai bűncselekményeket elkövető személyek kiadatását, sem pedig olyan személyekét, akik a kiadatást kérő országban kínzás vagy embertelen bánásmód áldozatai lehetnek;

43.  elismerését fejezi ki Albániának a külföldi harcosok kiáramlásának megfékezése terén elért sikereiért; üdvözli a potenciális terrorfenyegetettség elleni küzdelemben elért regionális együttműködést; ismét hangsúlyozza, hogy további intézkedésekre van szükség a terrorizmus finanszírozására irányuló pénzmozgások megakadályozása, a civil társadalmat és a vallási közösségeket bevonó megelőző és ellenőrző mechanizmusok megerősítése és az online radikalizálódás hatékony kezelése érdekében; ismét hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni azokat a programokat, amelyek a visszatérők és családjaik újbóli integrálására és a börtönbeli radikalizálódás megakadályozására irányulnak, a civil társadalom és a vallási közösségek bevonásának megerősítése útján is;

44.  nagyobb fokú együttműködést szorgalmaz Albánia és az EU között a kiberbűnözés elleni intézkedések és a kibervédelmi kérdések terén;

45.  üdvözli Albánia aktív részvételét a berlini folyamatban, a Nyugat-balkáni Hatokban és más regionális kezdeményezésekben, valamint hozzájárulását a Regionális Együttműködési Tanács arculatának megerősítéséhez; üdvözli a berlini folyamat keretében a regionális együttműködésről és a jószomszédi kapcsolatokról szóló közös nyilatkozat aláírását; üdvözli, hogy Albánia proaktív szerepet játszik a regionális együttműködés előmozdításában, és jószomszédi kapcsolatokat ápol a csatlakozni kívánó országokkal, valamint a szomszédos tagállamokkal, valamint hangsúlyozza, hogy a jó kapcsolatok a bővítési folyamat alapvető elemét jelentik; üdvözli a Nyugat-balkáni Alap hivatalos létrehozását, mivel ennek célja a közös értékek előmozdítása és a nyugat-balkáni régió polgárai, civil társadalma és intézményei közötti regionális együttműködés kialakítása; üdvözli Albánia és Szerbia Tiranában működő közös kereskedelmi kamarájának létrehozását, és ösztönzi a régióban a kereskedelmi és üzleti együttműködés megerősítését; üdvözli a regionális együttműködés fokozása érdekében különösen a környezetvédelem területén tett folyamatos erőfeszítéseket, az adriai háromoldalú kezdeményezésben foglaltak szerint; emlékeztet arra, hogy minden olyan nyilatkozatot vagy lépést el kell kerülni, amely hátrányosan érintheti a jószomszédi kapcsolatokat;

46.  megismétli, hogy támogatja a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság (RECOM) létrehozására irányuló kezdeményezést; sürgeti az albán kormányt, hogy vállaljon vezető szerepet ennek létrehozásában; hangsúlyozza e folyamat jelentőségét és azt, hogy valamennyi regionális politikai vezetőt aktívan be kell vonni annak érdekében, hogy a bizottság haladéktalanul megkezdhesse munkáját; felhívja a figyelmet a RECOM-koalíció egyértelmű dátumokat és mérföldköveket tartalmazó cselekvési tervre irányuló javaslatára;

47.  határozott elismerését fejezi ki annak kapcsán, hogy Albánia továbbra is teljes mértékben igazodik a közös kül- és biztonságpolitika keretében megfogalmazott valamennyi uniós állásponthoz és nyilatkozathoz; felszólítja Albániát, hogy igazodjon a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának integritásáról szóló közös uniós állásponthoz, és adja fel az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú mentességi megállapodást; elismeréssel illeti, hogy Albánia aktívan részt vesz a közös biztonság- és védelempolitika szerinti katonai válságkezelő missziókban, valamint hogy az EU számára stratégiai jelentőséggel bíró NATO-missziókhoz is hozzájárul;

48.  sürgeti az albán hatóságokat, hogy biztosítsák az uniós források leghatékonyabb felhasználását az ország valamennyi régiójában; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) forrásainak szigorú feltételrendszerét, és országjelentéseinek részeként értékelje az Albániának nyújtott IPA-támogatás hatékonyságát, különösen a kulcsfontosságú prioritások és a vonatkozó projektek tekintetében;

49.  nyugtázza, hogy konstruktív légkörben zajlott az EU–Albánia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) 2018. február 12–13-i 12., tiranai ülése; tudomásul veszi az SAPC kormánypárti és ellenzéki képviselői közötti javuló együttműködést; hangsúlyozza a további pártközi együttműködés fontosságát az uniós csatlakozás felé vezető reformfolyamat során;

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Albánia kormányának és parlamentjének.

(1) A „roma” szót gyűjtőfogalomként használják, amely magában foglalja a különböző, egymáshoz kapcsolódó, letelepedett vagy vándor csoportokat, például a romákat, askálikat, egyiptomiakat stb., akiknek kultúrája és életmódja különböző lehet.


A Montenegróról szóló, 2018. évi jelentés
PDF 173kWORD 56k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a Bizottság Montenegróról szóló, 2018. évi jelentéséről (2018/2144(INI))
P8_TA(2018)0482A8-0339/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU–Montenegró társulási és stabilizációs megállapodásra, amely 2010. május 1-je óta van hatályban,

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra és a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

–  tekintettel az EU–Montenegró Stabilizációs és Társulási Tanács 2018. június 25-i kilencedik ülésére,

–  tekintettel Montenegró 2017. június 5-i belépésére a NATO-ba,

–  tekintettel a Montenegró és Koszovó közötti határkijelölési megállapodás Montenegró és Koszovó parlamentjei általi ratifikálására,

–  tekintettel a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című, 2018. február 6-i bizottsági közleményre (COM(2018)0065),

–  tekintettel a „2018. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2018. április 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0450) és az azt kísérő, „2018. évi jelentés Montenegróról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0150),

–  tekintettel a 2018–2020 közötti montenegrói gazdasági reformprogram 2018. április 17-i bizottsági értékelésére (SWD(2018)0131) és az EU és a Nyugat-Balkán közötti gazdasági és pénzügyi párbeszédről szóló 2018. május 25-i közös tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának választási megfigyelő missziójától (EBESZ/ODIHR) érkező jelentésekre és az Európai Parlament választási megfigyelő küldöttségének nyilatkozatára a 2018. április 15-i választásokkal kapcsolatban,

–  tekintettel az EU–Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) 2018. július 16-17-én Podgoricában tartott 15. ülésén elfogadott nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel a Bizottság, a Világbank és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja által a nyugat-balkáni marginalizált helyzetű romákról készített, 2017. évi felmérés eredményére,

–  tekintettel a 2014. augusztus 28-án kezdődött berlini folyamatra,

–  tekintettel a Montenegróról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0339/2018),

A.  mivel minden bővítési országot egyedileg, saját érdemei alapján ítélnek meg, és a csatlakozás menetrendjét a reformok gyorsasága és minősége határozza meg;

B.  mivel Montenegró jelenleg a leginkább előrehaladott a tárgyalásokban, abból adódóan, hogy az uniós vívmányok 35 fejezete közül 31-et már megnyitottak, és három fejezet esetében ideiglenesen lezárták a tárgyalásokat;

C.  mivel a belső politikai erők és a szomszédos országok közötti, reformokról szóló konstruktív párbeszéd alapvető fontosságú az uniós csatlakozási tárgyalások során történő további előrelépéshez;

D.  mivel Montenegró továbbra is elkötelezett a működőképes piacgazdaság megteremtése iránt, és folyamatosan dolgozik a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségeinek teljesítésén;

E.  mivel Montenegró az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében előcsatlakozási támogatásban részesül;

F.  mivel Montenegrónak tovább kell növelnie többek között a parlamenti, jogalkotói, valamint felügyeleti kapacitását, az intézmények átláthatóságát, erősítenie kell a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartását, a háborús bűncselekmények belföldi kezelését, a választási folyamat integritását, a tömegtájékoztatás szabadságát, valamint a korrupció, a szervezett bűnözés és az informális gazdaság elleni küzdelmet;

1.  üdvözli Montenegró folytatódó részvételét az uniós integrációs folyamatban és az ország által általánosságban elért jó haladást, amely e stratégiai döntés széles körű támogatottságán alapul;

2.  hangsúlyozza, hogy a reformok végrehajtása és alkalmazása továbbra is a sikeres integrációs folyamat egyik kulcsfontosságú mutatója; felhívja Montenegrót, hogy javítsa az új jogszabályok és szakpolitikák végrehajtásának tervezését, összehangolását és figyelemmel kísérését, valamint szorgalmazza a 23. és 24. tárgyalási fejezetre vonatkozó időközi referenciakövetelmények időben történő végrehajtását;

3.  üdvözli a Bizottság nyugat-balkáni stratégiáról szóló, 2018. február 6-i közleményében foglalt értékelést, amely szerint erős politikai akarattal, valós és tartós reformok megvalósításával és a szomszédos országokkal való viták végleges megoldásával Montenegró 2025-re akár készen állhat a csatlakozásra;

4.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben gondoskodjanak elegendő forrásról Montenegró Európai Unióhoz való lehetséges csatlakozásának biztosítására a nyugat-balkáni stratégiában felvázoltak szerint;

Demokratizálódás

5.  emlékeztet minden politikai pártot, hogy a konstruktív politikai szerepvállaláshoz teljes mértékben működőképes parlament szükséges, amelyben minden politikus felelősséget vállal a szavazóiért a helye elfoglalásakor; üdvözli, hogy az elhúzódó parlamenti bojkott után a legtöbb ellenzéki párt visszatért a parlamentbe; sürgeti az összes többi parlamenti pártot, hogy a lehető leghamarabb térjenek vissza a parlamentbe, és tegyenek összehangoltabb erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy a parlament rendelkezzen a törvényhozói és felügyeleti szerepének maradéktalan betöltéséhez szükséges eszközökkel;

6.  szorgalmazza a nők és a kisebbségek, különösen a romák(1) közéleti és politikai részvételére vonatkozó jogszabályok végrehajtását, ezen belül annak lehetővé tételét, hogy a kisebbségekhez tartozó nők érdemi módon részt vehessenek a döntéshozatalban, és pozíciókat foglalhassanak el a közigazgatásban és a közintézményekben;

7.  felhívja Montenegró politikai vezetését, hogy a jogállamiság, a tömegtájékoztatás szabadsága, a korrupció, a pénzmosás, a szervezett bűnözés és az azzal járó erőszak problémáinak leküzdése révén összpontosítson a fennmaradó kihívásokra, és kezelje prioritásként ezeket a kérdéseket;

8.  megjegyzi, hogy a 2018 áprilisában megrendezett elnökválasztás során az alapvető szabadságjogokat tiszteletben tartották; felhívja a kormányt, hogy működjön együtt az ellenzéki pártokkal és a civil társadalommal annak érdekében, hogy átfogó módon orvosolja az EBESZ/ODIHR által azonosított hiányosságokat, és a folyamatban lévő nemzeti jogszabályok elfogadása révén teljes körűen hajtsa végre a választási megfigyelő küldöttség kiemelt ajánlásait, és a választási folyamat iránti közbizalom javítása érdekében erősítse meg a választási adminisztráció átláthatóságát és szakszerűségét; kéri, hogy a helyi választásokat tartsák meg egyidejűleg az egész országban, és javítsák a választások minőségét és átláthatóságát; sürgeti a politikai pártok finanszírozásának átláthatóságára vonatkozó rendelkezések megerősítését;

9.  kéri az állítólagos választási szabálytalanságok teljes kivizsgálását; továbbra is kitart amellett, hogy tegyék meg a kompromittáló hangfelvételek miatt 2012-ben kirobbant botrány kezeléséhez szükséges lépéseket; felszólítja a korrupcióellenes ügynökséget, hogy fokozza az állami forrásokkal való és a politikai pártok érdekét szolgáló lehetséges visszaélések nyomon követését;

10.  aggodalmát fejezi ki a montenegrói parlament azon határozata miatt, hogy Vanja Ćalović Markovićot menesztik a korrupcióellenes ügynökség tanácsából; teljes átláthatóságot szorgalmaz az ügy kezelése során;

Jogállamiság

11.  rámutat arra, hogy az ellenőrző hatóság, a korrupcióellenes ügynökség, a közbeszerzéseket ellenőrző bizottság, a versenyhivatal és az állami támogatásokért felelős hatóság központi szerepet játszanak a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemben; üdvözli az említett intézmények kapacitásának és függetlenségének javítására irányuló folyamatban lévő reformokat, de rámutat, hogy szükség van a hatékonyság javítására, jobb eredményekre, a korrupció megelőzésének megfelelő szankciók révén történő ösztönzésére és a teljes függetlenségük elérését akadályozó fennmaradó korlátok felszámolására;

12.  tudomásul veszi a korrupcióellenes ügynökség kampányfinanszírozások vizsgálatával kapcsolatos kapacitásainak megerősítése terén elért eredményeket; hangsúlyozza a korrupcióellenes ügynökség iránti bizalom növelésének és jó hírneve erősítésének szükségességét, amit úgy lehet elérni, hogy markánsabban el kell határolni az ügynökség tevékenységét a politikai befolyástól;

13.  üdvözli a közigazgatás átláthatóbbá tételére és az információmegosztás javítására tett erőfeszítéseket, ugyanakkor polgárbarátabb, professzionálisabb és politikától mentesebb közigazgatás létrehozására buzdít; méltatja az ombudsman hatékonyabb munkáját; kéri a szabályozási hatásvizsgálatok javítását, átfogó jelentések készítését az ellenőrzésekről és inkluzív, nyilvános konzultációk lefolytatását a jogszabályjavaslatokról; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetekkel folytatott együttműködés és az információkhoz való nyílt hozzáférés fontosságát a korrupció elleni eredményes küzdelem érdekében, és ösztönzi a 2017 májusában végrehajtott jogalkotási reform felülvizsgálatát; javasolja az erőforrások és az emberi tőke optimalizálását a közigazgatásban;

14.  üdvözli Montenegró jelentős eredményeit az e-kormányzás és az e-részvétel terén, amelynek köszönhetően az ország az ENSZ 2016-os e-kormányzási felmérésében bekerült a legjobb 25 közé ezen a területen; felhívja a montenegrói kormányt, hogy tartsa fenn a reform ezen ütemét, hogy tovább erősítse a közigazgatás hatékonyságát és elérhetőségét;

15.  üdvözli az igazságügyi intézmények függetlenségének, átláthatóságának, elszámoltathatóságának, professzionalizmusának és hatékonyságának növelése felé tett mérsékelt előrehaladást; biztosítékokat kér a politikai beavatkozás ellen, és szorgalmazza az etikai kódexek és fegyelmi eljárások következetes alkalmazását; üdvözli, hogy most először neveztek ki új bírókat és ügyészeket az új felvételi rendszer szerint;

16.  megjegyzi, hogy a 2016. októberi állítólagos puccskísérlettel foglalkozó bírósági eljárások előrehaladását harmadik országokkal való teljes körű igazságügyi együttműködéssel szükséges biztosítani; üdvözli azt a döntést, hogy az átláthatóság érdekében nyilvánosan közvetítik a bírósági eljárásokat;

17.  üdvözli, hogy 2018. június 29-én elfogadták a Bírói Tanácsról szóló törvény módosításait, amelyek lehetővé teszik a Bírói Tanács szabályos működésének folytatását; rámutat arra, hogy ezeket a módosításokat a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban fogadták el; hangsúlyozza, hogy a nem hivatásos tagok Tanácsba történő megválasztására vonatkozó ezen módosítások csupán ideiglenes megoldást jelentenek; sürgeti a Parlament újonnan megalakult ad-hoc munkacsoportját, hogy késedelem nélkül találjon megoldást erre a kérdésre;

18.  aggodalommal tölti el a szervezett bűnözéshez köthető, erőszakos cselekményekkel és merényletekkel kapcsolatos esetek számának növekedése, ami káros hatással van az átlagpolgárok mindennapjaira; üdvözli, hogy a hatóságok felismerték ezt a problémát, de komolyabb megelőző intézkedéseket vár, beleértve az elítélés nélküli vagyonelkobzás alkalmazását; üdvözli a magas szintű korrupciós ügyekben folytatott vizsgálatokat, vádemeléseket és a meghozott ítéleteket; elismeri ugyanakkor, hogy ezek az eredmények további megerősítésre szorulnak, különösen a pénzmosással és az embercsempészettel kapcsolatos ügyekben;

19.  előrelépést szorgalmaz az összeférhetetlenségek és a köztisztviselők illegális vagyongyarapodásának megelőzése terén; felszólítja a hatóságokat, hogy fokozzák a bűncselekményekből származó vagyonok elkobzását, mozdítsák elő a jogtalan vagyonszerzések vizsgálatát, és tegyenek egyéb lépéseket a bűnözői csoportok felszámolása érdekében, amivel véget vetnének a szervezett bűnözés, az üzleti élet és a politika közötti kapcsolatoknak; ugyanakkor elítéli a törvényben előírt minimális szint alatti szankciók kiszabásának gyakorlatát, mivel ez kontraproduktív a korrupciós ügyek megelőzése szempontjából;

20.  emlékeztet arra, hogy Montenegrónak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa a tulajdonhoz való jog hatékony védelmét az uniós vívmányokkal és a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban; sürgeti az állami hatóságokat, hogy a hatályos nemzeti jogi keretet alkalmazva észszerű időn belül gondoskodjanak a tisztességes eljárások biztosításáról, többek között a tulajdonjogok és a tulajdon-visszaszolgáltatás területén is; rámutat arra, hogy az erős, megkülönböztetésmentes és stabil tulajdonjogi rendszer a polgárok és a külső befektetők általános és üzleti bizalmának előfeltétele;

Határigazgatás és migráció

21.  rámutat arra, hogy Montenegró mindezidáig bebizonyította, hogy képes a menedékkérelmek kezelésére, de hangsúlyozza, hogy további előrelépésre van szükség; ösztönzi Montenegrót, hogy szorosabban működjön együtt az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel a határigazgatás európai normákkal összhangban történő fejlesztése, az irreguláris migráció problémájának megoldása és a migránscsempész-hálózatok felszámolása céljából; fokozottabb erőfeszítéseket és határokon átnyúló együttműködést kér az emberkereskedelemmel valamint a kábítószer- és dohánycsempészettel foglalkozó szervezett bűnözői hálózatok felszámolása érdekében; kiemeli a montenegrói – különösen az ország szabadkereskedelmi zónái körül zajló – illegális dohánykereskedelemmel kapcsolatos állandó aggályokat; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson támogatást Montenegrónak a szabadkereskedelmi zónák ellenőrzése és az illegális kereskedelem megakadályozása terén;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincs előrelépés az emberkereskedelem elleni küzdelemben, és sürgeti, hogy fordítsanak különös figyelmet a szervezett kényszerprostitúció és gyermekkoldulás megelőzésére; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség az áldozatok azonosítása, valamint azok segítségnyújtáshoz, kártérítéshez és védelmi intézkedésekhez való hozzáférése tekintetében; felhívja Montenegrót, hogy nyújtson tényleges védelmet az emberkereskedelem áldozatainak, és fordítson külön figyelmet az emberkereskedelem áldozataivá vált gyermekek, valamint – a szegénység és a marginalizáció miatti kiszolgáltatott helyzetük okán – a roma nők és lányok rehabilitálására;

Média

23.  fokozatosan egyre nagyobb aggodalommal figyeli a szólásszabadság és a médiaszabadság helyzetét, amelyet illetően három egymást követő bizottsági jelentés szerint nem történt előrelépés; emlékeztet arra, hogy a vonatkozó 23. fejezet megnyitására 2013 decemberében került sor, és az e fejezet és a 24. fejezet tekintetében elért haladás határozza meg a tárgyalások általános ütemét; a leghatározottabban elítéli az újságírókkal szembeni megfélemlítést, lejárató kampányokat, valamint szóbeli és fizikai támadásokat; megjegyzi, hogy 2017-ben hét újságírókat ért bántalmazási esetet jelentettek; sürgeti a kormányt, hogy biztosítsa az újságírók védelmét a gyakorlatban; további lépéseket szorgalmaz a média és az újságírók függetlenségének biztosítása érdekében, és ösztönzi az újságírókkal szembeni fenyegetésekkel kapcsolatos szisztematikus adatgyűjtést; tudomásul veszi, hogy az EU montenegrói küldöttsége szorosan figyelemmel követi a helyzetet;

24.  különösen aggasztónak tartja a Vijesti újságírója, Olivera Lakić elleni 2018. május 8-i támadást, és szorgalmazza az ügy teljes körű kivizsgálását; elfogadhatatlannak tartja, hogy az újságírókkal szembeni korábbi erőszakos támadások kivizsgálásával kapcsolatban nincsenek érdemi új fejlemények; felhívja a hatóságokat, hogy határozottan ítéljenek el minden újságírók elleni támadást, és mozdítsák elő az újságírók védelmét és a büntetlenség felszámolását szolgáló intézkedéseket;

25.  elítéli a jelenleg is meglévő pénzügyi és szerkesztői nyomást Montenegró közszolgálati műsorszolgáltatójával (RTCG) és az elektronikusmédia-ügynökséggel szemben; sürgeti az indokolatlan politikai és üzleti befolyás elleni biztosítékok létrehozását, valamint annak garantálását, hogy az állami médiahirdetések ügyei teljes mértékben átláthatóak legyenek; ismét hangsúlyozza, hogy védelmet kell biztosítani az RTCG és az összes más médiaorgánum számára az indokolatlan politikai befolyással szemben; sürgeti az állami hatóságokat, hogy a médiaszabályozók és a közszolgálati műsorszolgáltató számára egyaránt biztosítsanak elegendő forrást ahhoz, hogy garantálják az RTCG és az elektronikusmédia-ügynökség pénzügyi önállóságát és függetlenségét, ami döntő fontosságú a médiakörnyezet szempontjából a választási kampányok idején; sajnálatát fejezi ki az RTCG-tanács összetételének megváltoztatása és az RTCG főigazgatója, Andrijana Kadija menesztése miatt; úgy véli, hogy a korai elbocsátásokat kizárólag korlátozott körülmények között szabad engedélyezni;

26.  figyelmeztet arra, hogy a média pénzügyi függetlenségének hiánya elősegíti annak politikai függőségét és polarizációját; úgy véli, hogy elő kell írni az állami hirdetési pénzek átlátható és megkülönböztetésmentes szétosztását, és felszólítja a hatóságokat, hogy vegyék fontolóra a közvetett támogatási formák alternatíváit a média függetlenségének elősegítése érdekében;

27.  hangsúlyozza az elektronikusmédia-ügynökség és a hatékony önszabályozás szerepét a montenegrói médiában a legszigorúbb etikai normák biztosítása és a rágalmazási ügyek számának mérséklése szempontjából; megjegyzi, hogy az újságírók bizonytalan helyzete aláássa a média minőségét és szakmaiságát;

Civil társadalom és emberi jogok

28.  hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek alapvető szerepét az állami intézmények működésének javításában és a korrupció, valamint a szervezett bűnözés elleni küzdelemben; határozottan elítéli a jogállamisággal kapcsolatos ügyek terén elért haladás lassúságát vagy hiányát elítélő civil társadalmi szervezetek közelmúltbeli megfélemlítését és velük szemben indított elfogadhatatlan lejárató kampányt;

29.  felszólít arra, hogy a civil társadalmat érintő területekre vonatkozó jogszabályok kidolgozása és végrehajtása során szenteljenek nagyobb figyelmet annak biztosítására, hogy a jogszabály ne rójon aránytalan terhet a civil társadalmi szervezetekre, ne legyen velük szemben hátrányosan megkülönböztető hatású, valamint ne szűkítse a civil társadalom mozgásterét; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy állami finanszírozás álljon az emberi jogokkal, a demokráciával és a jogállamisággal foglalkozó civil társadalmi szervezetek – többek között megfigyelő, jogvédő és kis méretű, alulról szerveződő szervezetek – rendelkezésére; indokoltnak tartja, hogy a civil társadalmi szervezetek szabadon kaphassanak pénzügyi támogatást egyéb támogatóktól, például magánadományozóktól, nemzetközi szervezetektől, szervektől vagy ügynökségektől;

30.  tudomásul veszi a nem kormányzati szervezetekről szóló törvény változásait, amelyek célja, hogy javítsák azok közfinanszírozását, és javasolja a szükséges másodlagos jogszabályok mielőbbi elfogadását; ismételten szorgalmazza a szisztematikus, inkluzív, időszerű és őszinte konzultációt a civil társadalmi szervezetekkel és a szélesebb nyilvánossággal az Unióval kapcsolatos kulcsfontosságú jogalkotási reformokról, ezen belül azok helyi szintű végrehajtásáról, a döntéshozatal demokratikus jellege növelésének és az átláthatóság megerősítésének érdekében; javasolja a civil társadalmi szervezetek pénzügyi szabályozási környezetének további források biztosítása révén történő javítását és világos szabályok meghatározását a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációkra vonatkozó kormányzati mechanizmusokkal kapcsolatban;

31.  üdvözli az alapvető jogokkal kapcsolatos folyamatos jogharmonizációt; kéri a hatékony jogvédelmet biztosító intézményi keret megerősítését, többek között a bűnüldöző szervek általi rossz bánásmód, a megfélemlítés és a fizikai bántalmazás esetén is; a vallásszabadságról szóló törvény frissítését kéri;

32.  üdvözli az isztambuli egyezmény végrehajtása érdekében tett eddigi erőfeszítéseket, ugyanakkor sürgeti az emberi jogok védelméhez szükséges végrehajtási és nyomon követési mechanizmusok javítását, többek között a nők és gyermekek elleni erőszak felszámolása révén; e tekintetben szorgalmazza az alapjogi szakpolitikák, különösen a nemek közötti egyenlőségre, valamint a fogyatékossággal élők, a gyermekek és a romák jogaira vonatkozó politikák hatékony végrehajtását a szakpolitikák megvalósításához és a felelős intézmények kapacitásainak kiépítéséhez szükséges megfelelő költségvetési előirányzatok és erőforrások biztosítása révén; felszólítja a hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a gyermekek kényszerházasságának megelőzése érdekében;

33.  sürgeti Montenegrót, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó jogszabályok teljes körű és kellő időben történő végrehajtását, és kövesse nyomon ezeknek a hátrányos helyzetű és perifériára szorult társadalmi csoportokból érkező nőkre gyakorolt hatását; felhívja Montenegrót, hogy minden nő számára biztosítsa az igazságszolgáltatáshoz való akadálytalan hozzáférést, és nyújtson ingyenes jogsegélyt azon nők számára, akik nemi alapú erőszak áldozatául estek, különös figyelmet fordítva a roma nők, a fogyatékossággal élő nők, valamint a vidéki és távoli területeken élő nők számára; felhívja Montenegrót, hogy erősítse meg illetékes hatóságainak szerepét és kapacitását annak érdekében, hogy felkészültebben foglalkozhassanak az áldozatok védelmével és rehabilitációjával, és proaktív munkát végezhessenek a férfiak körében a nőkkel szembeni erőszak elkövetésének megelőzése céljából; sürgeti Montenegrót, hogy növelje az állami fenntartású menedékhelyek számát és kapacitását;

34.  felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy továbbra is tartsák fenn a társadalmi befogadás és tolerancia légkörét, és tegyenek hatékony intézkedéseket a gyűlöletbeszéd, a társadalmi kirekesztés és a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen; rámutat arra, hogy Montenegró továbbra sem felel meg teljes mértékben az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményének; ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy továbbra is fokozzák erőfeszítéseiket az LMBTI-személyek jogainak védelmében; továbbra is aggodalommal szemléli a szexuális sokszínűség elfogadásával kapcsolatos nehézségeket a montenegrói társadalmon belül; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nők és lányok diszkriminációval szembesülnek a roma közösségben, és hogy a kérdésről készített 2017-es felmérés eredményei is bizonyítják, hogy Montenegróban a perifériára szorult romák a humán fejlődés minden vonatkozásában korlátozott mértékben férnek hozzá a lehetőségekhez; hangsúlyozza a kkv ágazat erősítésének és támogatásának fontosságát a jobb jogalkotáson és az iparpolitika végrehajtásán keresztül;

35.  tudomásul veszi a kisebbségek helyzetének javítása terén való folyamatos pozitív haladást; felszólít a Kotori-öböl többnemzetiségű identitásának tiszteletben tartására és további lépéseket sürget annak védelmében;

36.  sürgeti Montenegrót, hogy indítson figyelemfelhívó kampányokat az LMBTI személyekkel szembeni megkülönböztetés és erőszak leküzdése érdekében, és biztosítsa az ellenük elkövetett bűncselekmények igazságos kivizsgálását és a vádemelést;

37.  sürgeti Montenegrót, hogy indítson figyelemfelhívó kampányokat, hogy így ösztönözze a nők és lányok ellen elkövetett családon belüli erőszak jelentését, növelje a magasan képzett és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő bírák számát, biztosítsa az alapos kivizsgálást és a vádemelést a bűncselekményekkel kapcsolatban, valamint gondoskodjon az áldozatoknak nyújtott segély-, tanácsadási és reintegrációs szolgáltatásokról;

Gazdaság, társadalompolitika, foglalkoztatás és oktatás

38.  üdvözli Montenegró eredményeit a makrogazdasági stabilitás és a költségvetési konszolidáció biztosítása terén, és szorgalmazza a költségvetés átláthatóságát, valamint a jó foglalkoztatási és üzleti környezet biztosítását; hangsúlyozza, hogy a korrupció, az informális gazdaság, a jogállamisággal kapcsolatos hiányosságok és a nehézkes szabályozási eljárások továbbra is hátráltatják a növekedést és a beruházásokat; hangsúlyozza, hogy az európai szociális modell megköveteli a párbeszédet valamennyi gazdasági szereplővel, köztük a szakszervezetekkel is;

39.  felszólít a földnyilvántartás, a számlázás és az építési engedélyek kiadása területén a digitális eszközök által nyújtott lehetőségek teljes tárházának kihasználására; megjegyzi, hogy fel kell gyorsítani a széles sávú hozzáférés bevezetését a vállalkozások és a lakosság számára; hangsúlyozza, hogy az egész kormányra kiterjedő interoperabilitási keretrendszerre van szükség a további digitalizáció támogatása és az adminisztratív és üzleti eljárások egyszerűsítése érdekében; üdvözli a társaságok online elektronikus nyilvántartásának folyamatos fejlesztését;

40.  üdvözli a szabályozás változásait az oktatás terén, továbbá az óvodai részvételi arány – ezen belül a hátrányos helyzetű gyermekek részvételi aránya – növelésére tett erőfeszítéseket, és kiemeli a kisgyermekkori fejlesztéssel kapcsolatos átfogó megközelítés fontosságát; sürgeti a hatóságokat, hogy többek között adott esetben nemi szempontú hatásvizsgálatok révén foglalkozzanak a fiatalok és a nők körében tapasztalható magas hosszú távú munkanélküliségi arány problémájával; megjegyzi, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel együttműködve fehér könyvet készítenek a fiatalok foglalkoztatásának előmozdítására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy aktív munkaerőpiaci intézkedések bevezetésére van szükség, különösen azon nők esetében, akiket a szociális juttatások visszavonása hátrányosan érintett;

41.  megjegyzi, hogy a szociális partnerekkel hatékony és rendszerszintű konzultációt kell folytatni a foglalkoztatási és szociális kérdésekről; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a szociális tanács kapacitását; üdvözli a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó szabálykönyvek elfogadását, ugyanakkor továbbra is aggasztja a halálos munkahelyi balesetek magas aránya és a munkavédelmi felügyelők alacsony száma;

42.  üdvözli Montenegró megerősített részvételét az Erasmus+ programban, és támogatását fejezi ki a Bizottság javaslatával kapcsolatban, amely szerint az Erasmus+ költségvetését meg kell duplázni; ösztönzi az ifjúsági foglalkoztatást, a befogadást, az aktív polgári szerepvállalást, az önkéntességet és az oktatást érintő horizontális kérdések erőteljesebb koordinációját;

Környezetvédelem, energiaügy és közlekedés

43.  elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy alkotmányának 1. cikke szerint Montenegró ökológiai állam; üdvözli, hogy idén sor kerülhet az uniós vívmányok 27. fejezetének megnyitására a Montenegróval folytatott tárgyalások keretében; felszólítja a hatóságokat, hogy garantálják a legértékesebb területek jobb védelmét, különösen a biológiai sokféleséget, és vizsgálják felül a szálloda- és vízerőmű-építési projekteket,

44.  rámutat arra, hogy a vízerőművek és a turizmus kapacitásainak további fejlesztése során – különösen a védett területeken – eleget kell tenni az uniós környezetvédelmi előírásoknak; aggodalmát fejezi ki a fenntarthatatlan vízerőmű-fejlesztés miatt, mivel a 80 vízerőműprojekt között sok az olyan, amelynek tervezése – a 27. cikk követelményei ellenére – nem a nemzetközi egyezményeknek vagy az uniós jogszabályoknak megfelelően zajlik; kéri a potenciális megújuló energiaforrások és energiahatékonysági intézkedések további hasznosítását, valamint a víz- és hulladékgazdálkodás fejlesztését; üdvözli a Montenegró határokon átnyúló villamosenergia- és földgáz-kereskedelméről szóló 2016. évi törvény és a harmadik energiaügyi csomag közötti sikeres jogharmonizációt; méltatja Montenegró javuló jogalkotási harmonizációját az energiahatékonyság és a megújuló energia területén, ugyanakkor sürgeti a hatóságokat, hogy teljes mértékben hangolják össze nemzeti jogszabályaikat a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvvel és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvvel;

45.  sürgeti az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD) és az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy vizsgálják felül a vízerőműprojektek számára nyújtott támogatásaikat, és vonják meg a finanszírozást minden olyan projekttől, amely védett területen található, vagy amelynek esetében nem végeztek megbízható előzetes környezeti hatásvizsgálatot;

46.  hangsúlyozza, hogy időszerű és pontos tájékoztatást kell a széles nyilvánosság rendelkezésére bocsátani a Tara folyón építendő autópályával kapcsolatban, továbbá a különleges nemzeti és nemzetközi védelem alá tartozó területek megőrzésével kapcsolatban Montenegró által vállalt kötelezettségekkel összhangban meg kell szüntetni minden hulladéklerakási és folyómeder-módosítási tevékenységet;

47.  aggodalmát fejezi ki a Szkadári-tó Nemzeti Park különleges célú területrendezési terve kapcsán; hangsúlyozza, hogy a Morača folyón építendő nagy teljesítményű vízerőművek projektjeit meg kell szüntetni, mivel ezek súlyosan károsítják a nemzeti és nemzetközi jogszabályok védelme alatt álló Szkadári-tó és Tara folyó környezetét;

48.  üdvözli a Montenegró nemzeti környezetvédelmi és éghajlatváltozási jogszabályai és az uniós vívmányok közötti további jogharmonizáció terén elért pozitív eredményeket; sürgeti a montenegrói kormányt, hogy nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt védje meg az „Ulcinj Salina” területet az „Ulcinj Salina” terület védelmére vonatkozó uniós finanszírozású tanulmányban foglalt ajánlásokkal összhangban; hangsúlyozza, hogy sürgősen biztosítani kell az „Ulcinj Salina” terület integrációját az Európai Unió Natura 2000 hálózatába; szorgalmazza a védett tengeri területek azonosítását és kijelölését;

49.  kiemeli, hogy Montenegró a berlini folyamat és a Nyugat-balkáni Hatok kezdeményezés révén proaktívan részt vett és konstruktív szerepet játszott a regionális és nemzetközi együttműködésben; üdvözli a Szófiában megrendezett 2018-as EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozó kimenetelét, valamint a 2018-as IPA-csomag elfogadását, amely magában foglalja két fontos infrastrukturális projekt, egyrészt a budvai elkerülő út finanszírozását az adriai/jón-tengeri folyosón, másrészt pedig a Vrbnica–Bar vasúti szakasz finanszírozását a keleti/kelet-mediterrán folyosón; hangsúlyozza a balkáni országok és az uniós piacok közötti közvetlen kapcsolatot biztosító útvonalak fontosságát;

50.  méltányolja, hogy a következő három éven belül Montenegró be kívánja vezetni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert, és hogy másodlagos jogszabályokat fogadott el az új személygépkocsik tüzelőanyag-gazdaságosságáról és kibocsátásáról; rámutat annak fontosságára, hogy Montenegró beépítse nemzeti jogszabályaiba az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, a közös kötelezettségvállalási rendelet és a nyomon követési és jelentéstételi mechanizmus egyes aspektusait;

51.  üdvözli a regionális együttműködés fokozása érdekében, különösen a környezetvédelem területén tett folyamatos erőfeszítéseket, az adriai háromoldalú kezdeményezésben foglaltak szerint;

Regionális együttműködés és jószomszédi kapcsolatok

52.  üdvözli Montenegró folyamatos erőfeszítéseit a hatékony regionális együttműködés és a kétoldalú jószomszédi kapcsolatok érdekében; támogatja a barangolási díjak csökkentésére irányuló javaslatot a Nyugat-Balkánon;

53.  üdvözli a Montenegró és Koszovó között létrejött, államhatárról szóló egyezmény ratifikálását; felszólít az egyezmények gyors lezárására a többi szomszédos országgal folytatott határviták rendezése érdekében;

54.  üdvözli, hogy Montenegró és Albánia közös nyilatkozatot és 12 megállapodást írt alá a kölcsönös segítségnyújtásról különböző területeken, és ezt a pozitív együttműködés példájának tekinti a régióban;

55.  sürgeti Montenegrót, hogy fokozza erőfeszítéseit a háborús bűnök proaktív kiemelt kezelése és megbüntetése, valamint az eltűnt személyek sorsának tisztázása terén; üdvözli a regionális lakásprogram keretén belül az otthonukat vesztett személyek újbóli beilleszkedését segítő intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy az államügyészség sem új nyomozást, sem bírósági tárgyalásokat, sem új vádemeléseket nem kezdeményezett annak ellenére, hogy négy dokumentumot fogadtak el a háborús bűncselekmények kivizsgálásának stratégiájáról; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különleges ügyészség 2016-ban nyolc új ügyet nyitott meg, amelyek közül hat még mindig előzetes nyomozati szakaszban van; megismétli, hogy támogatja a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság (RECOM) létrehozására irányuló kezdeményezést; hangsúlyozza e folyamat és valamennyi regionális politikai vezető aktív részvételének jelentőségét; üdvözli, hogy a miniszterelnök nyilvánosan támogatta a RECOM-kezdeményezést;

56.  elismerését fejezi ki amiatt, hogy Montenegró újabb egy éven keresztül teljes mértékben igazodott a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében megfogalmazott valamennyi uniós állásponthoz és nyilatkozathoz, és üdvözli a közös biztonság- és védelempolitikai (KKBP) missziókban való aktív részvételét; nagyra értékeli a montenegrói külpolitika irányításának módját; felhívja Montenegrót, hogy igazodjon a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának integritásáról szóló közös uniós állásponthoz és kétoldalú mentességi megállapodásokra vonatkozó uniós irányadó elvekhez;

57.  nagyobb fokú együttműködést szorgalmaz Montenegró és az EU között a kiberbűnözés elleni fellépés és a kibervédelmi kérdések terén;

58.  emlékeztet arra, hogy Montenegró belépése a NATO-ba stratégiai szempontból fontos a nyugat-balkáni országok stabilitásának és békéjének megőrzése érdekében;

o
o   o

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Montenegró kormányának és parlamentjének.

(1) A „roma” szó olyan gyűjtőfogalom, amely különböző, egymással kapcsolatban álló letelepedett vagy vándorló csoportokat foglal magában; a romák mellett közéjük sorolják az askálikat, az egyiptomiakat és másokat, akiknek kultúrája és életmódja sokszínű lehet.


A tudományos élet szabadságának védelméről az EU külső fellépéseiben
PDF 147kWORD 52k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez a tudományos élet szabadságának az Európai Unió külső tevékenysége keretében biztosítandó védelemről (2018/2117(INI))
P8_TA(2018)0483A8-0403/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 13. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2014. május 12-én elfogadott, az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája” című 2016. évi éves uniós jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Általános Konferenciájának 1997. október 21. és november 12. között tartott 29. ülésén elfogadott, a felsőoktatásban dolgozó oktatók státuszáról szóló ajánlására,

–  tekintettel a felsőoktatási intézmények tudományos élete szabadságáról és autonómiájáról szóló Limai Nyilatkozatra, amelyet a World University Service 1988 szeptemberében fogadott el,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. július 2-án tartott 42. ülésén elfogadott, az oktatáshoz való jogról szóló 29/7. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának 1999. december 8-án tartott huszonegyedik ülésén elfogadott 13. számú általános észrevételére,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 891/2017. számú véleményére,

–  tekintettel a nemzeti, az európai és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek jelentéseire, és különösen az államnak a felsőoktatás támadásokkal szembeni védelme kapcsán fennálló felelősségére irányadó elvekre,

–  tekintettel az alapvető jogokkal foglalkozó korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0403/2018),

A.  mivel az UNESCO meghatározása szerint a tudományos élet szabadsága „a szabad oktatáshoz és eszmecseréhez való jog, amelyet nem korlátoz kötelezően követendő doktrína; a szabad kutatáshoz, valamint a kutatási eredmények szabad terjesztéséhez és publikálásához való jog; a szabad véleménynyilvánítás joga azon intézményről vagy rendszerről, amely keretként szolgál a tudományos élet szereplőinek tevékenységéhez; az intézményes cenzúra hiánya, valamint a szakmai vagy tudományos képviseleti testületekben való szabad részvételhez való jog”;

B.  mivel az oktatáshoz való jog alapvetően fontos minden más emberi jog gyakorlása és a fenntartható fejlődés elérése szempontjából; mivel ezt a jogot csak a tudományos élet szabadságának légkörében, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiája révén lehet gyakorolni;

C.  mivel a felsőoktatási intézmények tudományos élete szabadságáról és autonómiájáról szóló Limai Nyilatkozat a tudományos élet szabadságát a – felsőoktatási intézményekben oktatók, tanulók, kutatók és dolgozók teljes körét magában foglaló – tudományos közösség tagjainak egyéni vagy együttes, a tudás kutatások, tanulmányok, viták folytatása, dokumentálás, létrehozás, alkotás, tanítás, előadások tartása és írás révén történő megszerzésével, bővítésével és átadásával kapcsolatos szabadságaként határozza meg;

D.  mivel e meghatározás alapvető demokratikus értékeken, többek között a méltányos hozzáférésre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó elveken, az elszámoltathatóságon, a kritikus és független gondolkodású intézményi autonómián és társadalmi felelősségvállaláson alapul; mivel nem létezhet demokrácia a tudományos élet szabadsága nélkül, amely lehetővé teszi a tájékozott vitát;

E.  mivel a tudományos élet szabadsága kulcsfontosságú tényező a fenntartható fejlődés előmozdításához, különösen a minőségi oktatást, a tudományos kutatást és az innovációt központi kérdésként kezelő, 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben rögzített fenntartható fejlesztési célok eléréséhez;

F.  mivel az autonómia elengedhetetlen előfeltétele, hogy az oktatási intézmények elláthassák valódi feladataikat; mivel az államtól vagy az üzleti érdekektől származó indokolatlan nyomással szemben a tudományos élet szabadsága állandó és éber védelmet igényel;

G.  mivel a tudományos élet szabadsága – az annak részét képező gondolat-, véleményalkotási és -nyilvánítási szabadságot, egyesülési, utazási és képzési szabadságot is ideértve – hozzájárul annak a közegnek a megteremtéséhez, amelyben bármely nyitott és stabil plurális társadalom szabadon gondolkodhat, vethet fel kérdést, oszthat meg eszméket, valamint hozhat létre, sajátíthat el és terjeszthet tudást;

H.  mivel a tudományos élet szabadsága elleni támadások aláássák a kutatást, a tanulást, az oktatást, a nyilvános vitát és az oktatáshoz való jogot, rontják a tudományos színvonalat és gyengítik a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlődést; mivel törekedni kell a társadalmon belüli problémák érveléssel, bizonyítékok felsorakoztatásával és meggyőzéssel való megoldására;

I.  mivel az oktatáshoz, a tanításhoz és a kutatáshoz való jog csak a tudományos élet szabadsága légkörében gyakorolható maradéktalanul;

J.  mivel sürgősen megfelelő megoldást kell találni az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata során a tudományos élet szabadságának kérdésére az uniós tagállamokbeli olyan támadások megelőzése érdekében, mint például a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) bezárására irányuló kísérletek, amelyek várható következményeként 2019-től Bécsbe kerül áthelyezésre a hallgatók felvétele, valamint megszüntetik Magyarországon a társadalmi nemekkel foglalkozó tanulmányokat; mivel a tagjelölt országoknak el kell kötelezniük magukat a felsőoktatás alapvető értékei, többek között a tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia mellett;

K.  mivel a tudományos közösség és az oktatási intézmények egyre kiszolgáltatottabbá válnak az állam, az üzleti szféra vagy más nem állami szereplők beavatkozásával, nyomásgyakorlásával vagy elnyomásával szemben; mivel évente több száz, egyetemeken, felsőoktatási intézményekben, és az ott dolgozók ellen elkövetett támadásról – többek között gyilkosságokról, erőszakos cselekményekről és személyek eltűnéséről, szabadságvesztéséről, alaptalan szabadságvesztéséről/őrizetéről, alaptalan büntetőeljárás alá vonásáról, elbocsátásáról, alaptalan elbocsátásáról/tanulmányaikból való kizárásáról, utazásban vagy mozgásban való korlátozásáról, valamint más szélsőséges vagy rendszeres fenyegetésekről – számolnak be világszerte; mivel a tudományos élet szabadságának megsértése az EU tagállamaiban, valamint az Unió legközelebbi partnerei között is előfordul;

L.  mivel az oktatás – többek között a felsőoktatás – közfinanszírozásának csökkentése, valamint az alternatív jövedelemforrások iránti, ennek nyomán jelentkező igény veszélyezteti a tudományos élet szabadságát, különösen akkor, amikor az ilyen külső finanszírozás külföldi autokratikus rezsimektől vagy multinacionális vállalatoktól származik;

M.  mivel az EU-n belüli külföldi oktatási intézmények a nemzeti kormányok támadásaival szembesülnek és a tudományos élet szabadságának megsértését tapasztalják;

N.  mivel a felsőoktatási intézmények, illetve az intézmények kutatóinak, hallgatóinak és személyzetének ellenőrzésére vagy elnémítására irányuló kísérletek jóval túlmutatnak a közvetlenül célba vett személyek és intézmények körén, és általánosságban a társadalom egészére hatást gyakorolnak azáltal, hogy leszűkítik a polgárok inkluzív demokratikus részvételére, szólásszabadságára és szerepvállalására rendelkezésre álló mozgásteret, valamint azáltal, hogy megfosztják a jövő nemzedékeit a magas tudományos színvonalat képviselő dolgozóktól és kutatóktól;

O.  mivel az oktatáshoz való jog tényleges érvényre juttatása és a tudományos élet szabadságának szavatolása szükségessé teszi, hogy az államok megfelelő és biztos finanszírozási szintet biztosítsanak az oktatás számára; mivel a pénzügyi és gazdasági megszorításokra irányuló politikák súlyosan aláásták a tudományos élet szabadságát, és ez a folyamat világszerte – többek között az Európai Unióban – továbbra is tetten érhető;

P.  mivel a tudományos élet szabadságának megsértését ritkán orvosolják emberi jogi keretek között, aminek hátterében egyrészt az áll, hogy az emberi jogi aktivisták nincsenek tisztában a tudományos élet szabadságát érintő problémákkal, másrészt pedig az, hogy a keresetek gyakran más – például a véleménynyilvánítás vagy -alkotás szabadságához való – jogok megsértését kifogásolják; mivel ennek következtében e téren nincsenek kellően kiforrott normák és a tudományos élet elleni támadásoknak csak egy részét jelentik be;

Q.  mivel általánosságban fel kell hívni a figyelmet a tudományos élet szabadságának jelentőségére a demokrácia, a jogállamiság és az elszámoltathatóság előmozdításának eszközeként, valamint lehetőségeket kell teremteni a tudományos élet szabadságának támogatását és védelmét szolgáló kapacitások növelésére;

R.  mivel fontos, hogy egy globális jelenség részeként tekintsünk a tudományos élet elleni támadásokra, és hogy elősegítsük annak a szemléletnek a térnyerését, miszerint a célba vett tudományos dolgozók és hallgatók nem csupán jogaikban sértett egyének, hanem támadás alatt álló emberijog-védők is; mivel magától a felsőoktatástól, valamint a civil társadalomtól és a lakosságtól erőteljes válaszra van szükség nemzetközi és nemzeti szinten;

S.  mivel a veszélyeztetett tudományos dolgozók és hallgatók közül sokan azért nem tudnak élni az uniós tudományos mobilitási, illetve emberijog-védőknek szóló programok kínálta lehetőségekkel, mert nem teljesítik a jelentkezési feltételeket, vagy mert a hivatalos jelentkezéssel kapcsolatos eljárások, követelmények és határidők betartása komoly nehézséget jelent számukra;

T.  mivel az uniós programok finanszírozási megszorításai lehatárolják azon unióbeli szervezetek és egyetemek mozgásterét, amelyek már pártfogásukba vettek olyan hallgatókat és kutatókat, akik a tudományos tevékenységük miatt veszélyben vannak vagy üldöztetéstől tartva elmenekültek hazájukból; mivel ezek a szervezetek és egyetemek nagyobb segítséget igényelnek tevékenységeik és kezdeményezéseik tekintetében;

U.  mivel az Unió elkötelezett az iránt, hogy világszerte előmozdítsa és védelmezze az emberi jogokat, a demokratikus intézményi struktúrákat és a jogállamiságot; mivel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv az emberi jogok és a demokrácia hatékonyabb uniós támogatási politikáját, többek között az emberi jogi párbeszédek hatékonyabbá tételét, az emberi jogi országstratégiák láthatóságának és hatásának fokozását, az EU emberi jogi iránymutatásainak tényleges végrehajtására való összpontosítást, valamint az emberi jogokkal kapcsolatos nyilvános diplomácia és kommunikáció javítását szorgalmazza;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

   a) az uniós külpolitikával kapcsolatos nyilatkozatokban, szakpolitikákban és intézkedésekben kifejezetten ismerjék el a tudományos élet szabadságának jelentőségét, ideértve azon elvek elismerését is, amelyek szerint a gondolatok megfogalmazása nem bűntett, a kritikai megnyilvánulások pedig nem a lojalitás hiányát jelentik, hanem a demokratikus társadalom és fejlődésének alapvető részét képezik, hogy az oktatási intézmények autonómiáját mindenkor meg kell védeni, valamint a tudományos élet szabadsága alapvető szerepet játszik az oktatás fejlődésében, illetve az emberiség és a modern társadalom előrehaladásához;
   b) ismerjék el, hogy a tudományos élet szabadságához fűződő követelmények a hatályos emberi jogi törvények hatálya alá tartoznak, és az oktatáshoz való jogra, valamint a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságára vezethetők vissza; emlékeztessenek arra, hogy a tudományos élet szabadsága magában foglalja az információk terjesztésének és kutatások végzésének szabadságát, a tudás és az igazság korlátozás nélküli terjesztését, emlékeztessenek arra, hogy ez a szabadság kiterjed a tudományos dolgozók szabadságára nézeteik és véleményük kifejezésére, még akkor is, ha ellentmondásosak vagy népszerűtlenek kutatásaik és szakértelmük területén, és ez magában foglalhatja a közintézmények működésének vizsgálatát egy adott politikai rendszerben és annak kritikáját,
   c) nyilvánosan hívják fel a figyelmet a tudományos élet szabadságát érő támadások problémáira, többek között azok negatív következményeire; adjanak hangot amiatti aggodalmuknak, hogy a tudományos közösség indokolatlan beavatkozásnak van kitéve a nemzeti hatóságok, magánszereplők vagy vállalati érdekek részéről; emlékeztessenek az államok abbéli felelősségére, hogy garantálják a tudományos élet szabadságát, ennek megfelelően járjanak el és proaktívan védjék meg a felsőoktatási intézményeket, a tudományos élet szereplőit és a hallgatókat mindennemű támadástól, ennek eredetétől és jellegétől függetlenül;
   d) biztosítsák, hogy az uniós intézmények és a harmadik országokba látogató tagállami képviselők kapjanak tájékoztatást a tudományos élet szabadságának helyzetéről;
   e) biztosítsák támogatásukról – többek között nyilatkozatokban, személyes találkozókkal, nyilvános eseményekre szóló meghívásokkal, valamint a bírósági eljárások és a büntetésvégrehajtás nyomon követésével és konkrét ajánlásokkal a veszélyeztetett felsőoktatási közösségek tagjainak egyéni eseteire – a kényszert alkalmazó vagy erőszakos támadás veszélyének kitett, illetve megtámadott intézményeket, személyzetet és hallgatókat, valamint nyilvánosan ítéljék el a támadásokat minden lehetséges fórumon;
   f) az etnikum, a kaszt, a fogyatékosság, az állampolgárság, a vallási meggyőződés, a nemi identitás, a szexuális irányultság vagy egyéb helyzettől függetlenül támogassák a tudományos közösséghez való egyenlő hozzáférést; fordítsanak különös figyelmet a harmadik országokkal folytatott kapcsolataikra, hogy támogassák a nemi megkülönböztetés és az erőszak minden formájának felszámolását, valamint segítsék a nemek közötti egyenlőséget és az oktatáshoz való jogot mindenki számára;
   g) emeljék ki, hogy a tudományos élet szabadsága elleni támadások kibertámadások formáját is ölthetik, mivel a tudományos élet szereplői ma egyre inkább az internetet és a közösségi médiát használják az elképzeléseik és véleményük kifejtésére;
   h) növeljék a tudományos élet szabadságát a politikai párbeszéd különböző szintjein, beleértve az emberi jogi párbeszédeket és a partnerországokkal folytatott konzultációkat; bilaterális és multilaterális együttműködés keretében fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket a partnerországokkal az aggodalomra okot adó, a tudományos élet szabadságát fenyegető vagy sértő eseményekkel összefüggésben, különös tekintettel az intézmények és a felsőoktatási közösség tagjaival szembeni erőszakos támadásokra, de ideértve a diszkriminatív politikák vagy gyakorlatok alkalmazását, a kutatási tevékenységek vagy a véleménynyilvánítás indokolatlan korlátozását, az alaptalan büntetőeljárások indítását vagy őrizetbe vételeket is, valamint a szakszervezetek létrehozására és az azokhoz való csatlakozásra vonatkozó korlátozásokat; arra ösztönözzék a partnerországokat, hogy hozzanak létre egy keretet a tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia számára, és felügyeljék ezen alapvető jogok végrehajtását; biztosítsák, hogy a partnerországokkal kötött bármely nemzetközi együttműködési megállapodás tiszteletben tartsa ezeket az elveket;
   i) a tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia védelmét és megóvását vegyék fel az uniós csatlakozáshoz teljesítendő koppenhágai kritériumok közé a tudományos élet szabadsága elleni, tagállamokbeli – például a CEU esetében Magyarországon tapasztalt – támadások megelőzése érdekében;
   j) ösztönözzék valamennyi államot – ahogyan azt a legtöbb uniós tagállam már megtette – a Biztonságos Iskolák Nyilatkozatának, valamint fegyveres konfliktusok idején az iskolák és egyetemek katonai felhasználása elleni védelméről szóló kísérő iránymutatásainak jóváhagyására és végrehajtására, amely útmutatást nyújt az alapvető értékek, különösen a tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia védelmével kapcsolatos felelősség vállalásában, a felsőoktatással szembeni erőszakos és kényszert alkalmazó támadásokkal összefüggésben;
   k) az ENSZ-szel, az Európa Tanáccsal, a nemzetközi ügynökségekkel, a civil társadalommal és a felsőoktatási közösségekkel együttműködve alakítsanak ki mechanizmusokat a felsőoktatás és az egyes kutatók elleni támadások, fenyegetések és indokolatlan korlátozások nyomon követésére és bejelentésére; továbbá a figyelemfelhívás érdekében erősítsék meg és ösztönözzék a nyomon követést, vonják felelősségre a támadások elkövetőit, valamint fokozzák erőfeszítéseiket a tudományos élet szabadsága elleni támadások megelőzése, illetve a támadásokra adandó válaszlépések tekintetében;
   l) ösztönözzék és bátorítsák az egyetemi közösségekkel és azon szervezetekkel való rendszeres párbeszédeket és az azokon való részvételt, amelyek küldetése a felsőoktatási közösségek védelme és a tudományos élet szabadságának előmozdítása, a legjobb szakpolitikai keretek, kezdeményezések és támogató stratégiák kidolgozása révén a tudományos élet szabadsága érdekében;
   m) járuljanak hozzá a tudományos élet szabadságának megsértésével – különösképpen az erőszakos támadásokkal – kapcsolatos vizsgálatok gyors, alapos és átlátható lefolytatását lehetővé tevő kapacitások fejlesztéséhez; javítsák a tudományos élet szabadsága elleni támadások megelőzésére és azok válaszára irányuló erőfeszítéseket, és tegyenek meg minden észszerű intézkedést az elkövetők felelősségre vonása érdekében;
   n) segítsék elő a tudományos élet szabadságát vagy a felsőoktatási intézmények tudományos autonómiáját indokolatlan mértékben korlátozó jogszabályok és előírások reformjára irányuló kutatási és támogató, valamint a felsőoktatási rendszerek számára az állam, a vállalatok vagy egyéb nem állami szereplők általi beavatkozással, illetve a támadásokkal szemben védelmet biztosító intézményi autonómia előmozdítását szolgáló tevékenységeket és óvja meg a felsőoktatást a politizálással és az ideológiai manipulációval szemben;
   o) bilaterális és multilaterális együttműködés keretében fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket a partnerországokkal az aggodalomra okot adó, a tudományos élet szabadságát fenyegető vagy sértő eseményekkel összefüggésben, különös tekintettel az intézmények és a felsőoktatási közösség tagjaival szembeni erőszakos támadásokra, de ideértve a diszkriminatív politikák vagy gyakorlatok alkalmazását, a kutatási tevékenységek vagy a véleménynyilvánítás indokolatlan korlátozását, az alaptalan büntetőeljárások indítását vagy őrizetbe vételeket is;
   p) vizsgálják felül az emberijog-védőket támogató és védelmező jelenlegi mechanizmusokat annak érdekében, hogy azonosítsák a tudományos élet szabadsága elleni támadásokat, valamint nyújtsanak segítséget támadások esetén, beleértve a sürgős védelmet és támogatást – többek között fizikai védelem biztosításához, jogi és vízumügyi támogatáshoz, orvosi támogatáshoz, a bírósági eljárások és a fogva tartás nyomon követéséhez, tanácsadáshoz és lobbizáshoz, valamint a száműzetésben élők hosszú távú támogatásához – szükséges kapacitás fejlesztése érdekében; különösen szólítsák fel a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét arra, hogy sorolja prioritásai közé a tudományos élet szabadságának előmozdítását és a veszélyben lévő tudományos közösség tagjainak támogatását;
   q) vizsgálják felül a tudományos mobilitás jelenlegi programjait és forrásait, és az oktatási és kutatási együttműködés egyéb formáit, többek között azok feltételrendszerét, jelentkezési eljárásait, követelményrendszerét, időkereteit és menetrendjeit azzal a céllal, hogy elháruljanak azok az akadályok, amelyek esetleg nem engedik, hogy a máskülönben alkalmasnak minősülő, veszélyeztetett tudományos dolgozók vagy hallgatók éljenek a programok nyújtotta lehetőségekkel, intézményekhez történő kihelyezésekkel vagy egyéb forrásokkal; támogassák az EU által finanszírozott meglévő projekteket, például a „tudományos menedéket”, amelyek arra törekszenek, hogy jobban tudatosítsák a felsőoktatási ágazatban a tudományos élet szabadságának fontosságát és a társadalom egészére gyakorolt következményeket, amint e a szabadságot elnyomják;
   r) biztosítsák, hogy a harmadik országoknak nyújtott makroszintű uniós pénzügyi támogatási programok és az európai pénzintézetek politikái ne ássák alá a tudományos élet szabadságát azáltal, hogy olyan politikákat támogatnak, amelyek csökkentik az oktatási ágazatban a nemzeti jövedelem elosztását;
   s) lehetőleg a nem oktatási és kutatási költségvetésből és az Unió pénzeszközeiből nyújtott támogatással kifejlesztett és finanszírozott szinergiákkal hozzanak létre új kezdeményezéseket a meglévő és jövőbeni programok, például az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III), a Horizont 2020 és az Erasmus+ valamint az uniós finanszírozású új programok kapcsán a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretében a nemzetközi védelemre jogosító státusszal rendelkező, veszélyeztetett tudományos dolgozók, kutatást végző és diplomával rendelkező hallgatók európai felsőoktatási intézményekhez és kutatóintézetekhez való átvételének támogatására;
   t) támogassák a folyamatban lévő normatív erőfeszítéseket regionális és nemzetközi szinten, többek között egy, a tudományos élet szabadságáról és a felsőoktatási intézmények autonómiájáról szóló nemzetközi nyilatkozat elfogadásával; arra ösztönözzék az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak be kezdeményezést a tudományos élet szabadságáról az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához;
   u) biztosítsák az Európai Egyetemközi Központ és az Emberi Jogok és Demokrácia Globális Campusa folyamatos, magas szintű támogatását, mint az EU által az emberi jogi oktatás világszerte nyújtott támogatásának zászlóshajója;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.


A fogyatékossággal élő nők helyzete
PDF 174kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a fogyatékossággal élő nők helyzetéről (2018/2685(RSP))
P8_TA(2018)0484B8-0547/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok európai egyezményére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UN CRPD), és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat(1) szerinti 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban, illetve különösen ez utóbbinak a fogyatékossággal élő nőkről és lányokról szóló 6. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló ENSZ egyezményre („CEDAW”, 1979) és annak fakultatív jegyzőkönyvére (1999),

–  tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogainak közösségi chartájára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10., 19. és 168. cikkére,

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó, 2009. április 2-i álláspontjára(4),

–  tekintettel a Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Nemen és fogyatékosságon alapuló interszekcionális megkülönböztetés” című tanulmányra,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „Szegénység, társadalmi nemek és interszekcionális egyenlőtlenségek az EU-ban” című jelentésére, különös tekintettel a „Nemek és fogyatékosság” című 8. fejezetére,

–  tekintettel az EIGE-nek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2017. évi mutatójára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő nők helyzetéről a Bizottságnak feltett kérdésre (O-000117/2018 – B8-0418/2018),

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel több mint 80 millió fogyatékossággal élő személy él az EU-ban; mivel minden negyedik Európában élő személy családjának van fogyatékossággal élő tagja; mivel csaknem 46 millió fogyatékossággal élő nő és lány él az EU-ban, akik a teljes női lakosság mintegy 16%-át teszik ki, és a fogyatékossággal élő személyek teljes lakosságának 60%-át képviselik;

B.  mivel a „fogyatékosság” szó ideiglenes rövid távú vagy hosszú távú személyes helyzetek széles körét öleli fel, amelyek személyre szabott szakpolitikai válaszokat igényelnek, és magukban foglalják a mentális egészséggel kapcsolatos kérdéseket is;

C.  mivel a demográfiai változások és az öregedő népesség következtében több ember válik fogyatékossággal élővé az élete késői szakaszában;

D.  mivel napi szinten tagadják meg a fogyatékossággal élő személyektől az alapvető jogaikat azáltal, hogy állandósítják az állami és a magánszektorban a díjazás ellenében történő, jogokat biztosító munkavállaláshoz való hozzáférés nehézségeit; mivel a fogyatékossággal élő személyek szakképzése nem elegendő ahhoz, ami szükséges, és amit el lehetne érni annak érdekében, hogy az lehetővé tegye a munka világába való felvételhez szükséges ismeretek, készségek és kompetenciák megszerzését;

E.  mivel a fogyatékossággal élő nőknek csupán 18,8%-a dolgozik az EU-ban; mivel a fogyatékossággal élő, munkaképes korú (azaz 20–64 éves) nők 45%-a inaktív, a férfiaknál pedig 35% ez az arány;

F.  mivel a súlyos fogyatékossággal élő személyek 75%-ának nincs lehetősége teljes mértékben részt venni az európai munkaerőpiacon, és a fogyatékossággal élő nők 2-5-ször nagyobb eséllyel válnak erőszak áldozataivá, mint a fogyatékossággal nem rendelkező nők;

G.  mivel a fogyatékossággal élő vagy egészségügyi problémával rendelkező nők 34%-át érte már fizikai vagy szexuális erőszak a partnerük részéről az életük során;

H.  mivel a fogyatékossággal élő nők tudomásuk vagy hozzájárulásuk nélküli sterilizálása az erőszak egyik elterjedt formája, és különösen az etnikai kisebbségekhez tartozó, például a roma nőket érinti;

I.  mivel nem jelennek meg a fogyatékossággal élő személyek a közéletben és a médiában;

J.  mivel Európában a gondozók körülbelül kétharmada nő; mivel az EU-szerte nyújtott összes gondozás 80%-át nem fizetett informális gondozók végzik, akiknek 75%-a nő; mivel a nem fizetett informális gondozás gazdasági értéke a hosszú távú formális ápolás-gondozás teljes költségéhez viszonyítva a becslések szerint 50–90% közé tehető az Unióban;

K.  mivel a fogyatékossággal élő nők társadalmi és gazdasági részvétele alapvető fontosságú Európa átfogó gazdasági és társadalmi stratégiájának sikeréhez;

L.  mivel a fogyatékossággal élő nők gyakran a megkülönböztetés számos formájával szembesülnek, többek között a nemi identitásuk, a nemi önkifejezés és a nemi jellemzők alapján, ami hozzájárul a szegénység feminizációjához;

M.  mivel a fogyatékossággal élő nők alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, és jobban érinti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata; mivel a szegénység és a kirekesztés helyzete tartóssá válik ott, ahol a szociális védelem nyilvánvalóan elégtelen; mivel a fogyatékossággal élő nők helyzete az idők során romlott a férfiakéval összehasonlítva (a dolgozói szegénység a nők körében 2007-ben 10%, 2014-ben pedig 12% volt);

N.  mivel a technológiai fejlődés tele van lehetőségekkel és kihívásokkal, különösen a fogyatékossággal élő nők számára, mivel a globális munkaerő egyre nagyobb mértékben használ digitális eszközöket;

O.  mivel továbbra is nehézségek merülnek fel az egészségügyi központok, a kórházi ellátás, a támogatási termékek, a gyógyszerek, valamint a nyomon követéshez és a rehabilitációhoz szükséges alapvető terápiák igénybevétele terén; mivel továbbra is súlyos mobilitási problémák állnak fenn, akár a nyilvános terek és utcák forgalmát akadályozó építészeti akadályok, akár a közösségi és a tömegközlekedéshez való korlátozott hozzáférés miatt; mivel továbbra is vannak kommunikációs akadályok (például a jelnyelvi tolmácsok hiánya a közigazgatásban és a siketek televíziós akadálymentessége), amelyek korlátozzák és akadályozzák a közszolgáltatásokhoz és az információkhoz való hozzáférést; mivel minden nő, és különösen a fogyatékossággal élő nők és lányok számára minden nyelven, formában és formátumban teljes mértékben hozzáférhetővé kell tenni a támogatói, védelmi és kommunikációs, valamint a gondozási és egészségügyi szolgáltatásokat, mint például köztük az alapvető egészségügyi ellátáshoz, a nők elleni erőszakhoz, a gyermekgondozáshoz és az anyasághoz kapcsolódó szolgáltatásokat;

P.  mivel a fogyatékossággal élő személyeknek a CRPD 29. cikkében említett, a politikai és közéletben való teljes körű részvétele – ahol gyakran alulreprezentáltak – csupán remény marad, különösen a nők számára, ha a kérdést nem kezelik megfelelően;

Q.  mivel a számos nemzetközi egyezmény és az európai jogi rendelkezések, illetve a jelenleg érvényes európai fogyatékosságügyi stratégia ellenére a fogyatékossággal élő személyek még mindig nem élvezhetik maradéktalanul az állampolgári és társadalmi jogaikat; mivel nem garantált a kultúrához, a sporthoz és a szabadidőhöz való egyenlő hozzáférés, valamint a társadalmi és politikai életben való egyenlő részvétel; mivel az ezeken a területeken dolgozó szakembereket alábecsülik; mivel az összes fent említett egyezményt és rendelkezést módszeresen figyelmen kívül hagyják, miközben továbbra is megtagadják a fogyatékossággal élő munkavállaló és személyek alapvető jogait; mivel a fogyatékossággal élő nők és lányok a döntéshozatal és a nemek közötti egyenlőség terén való előrelépés tekintetében továbbra is peremhelyzetben vannak;

R.  mivel a nemek közötti egyenlőség szempontjait nem érvényesítették horizontálisan a 2010–2020 közötti időszakra szóló európai fogyatékosságügyi stratégiában;

S.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 26. cikke kifejezetten tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, és a fogyatékossággal élő személyek társadalomban való egyenlő részvételére hív fel; mivel az egyenlő bánásmódot pozitív intézkedések és szakpolitikák alkalmazásával lehet érvényre juttatni a fogyatékossággal élő nők és a fogyatékossággal élő gyermekek anyái részére;

T.  mivel a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégia a nemek közötti egyenlőség szempontjainak dimenziója mellett hozzájárul a fogyatékossággal élő nők és lányok megkülönböztetését megszüntető integrált megközelítéshez;

U.  mivel a fogyatékossággal élő férfiak havi bére magasabb, mint a fogyatékossággal élő nőké, miközben mindkét csoport bére általában alacsonyabb, mint a többi munkavállalóé, egy tartós diszkriminatív világrendben;

V.  mivel a jelenlegi munkaerőpiac labilis és bizonytalan, és a munkanélküliség növekedése azt jelenti, hogy csökkennek a fogyatékossággal élők munkavállalási lehetőségei;

W.  mivel az állami iskolarendszerben hiányoznak a sajátos nevelési igényű gyermekek és fiatalok megfelelő kíséretéhez és hatékony befogadásához szükséges emberi erőforrások, anyagi és pedagógiai eszközök; mivel a társadalomba való teljes mértékű integráció elsősorban a minőségi foglalkoztatás és a hozzáférhető és befogadó oktatás révén valósul meg; mivel ezért a foglalkoztatás nem csupán jövedelemforrás, hanem a társadalmi integráció mechanizmusává is vált, mivel kapcsolatot teremt a társadalommal, interperszonális kapcsolatokat, illetve a társadalmi, kulturális és gazdasági életben való részvétel érzését hozza létre;

X.  mivel a fogyatékossággal élő nők olyan egyedi bántalmazási formákat tapasztalhatnak, amelyeket nehéz felismerni, mint például egy személy mozgást segítő eszközeinek eltávolítása vagy megsemmisítése, vagy a közösségben a fogyatékossággal kapcsolatos forrásokhoz és/vagy az orvosi időpontokhoz való hozzáférés megtagadása;

Y.  mivel a fogyatékossággal élő nők esetében a mellrák aránya jóval magasabb, mint az általános női népesség körében, mivel nem állnak rendelkezésre megfelelő szűrési és diagnosztikai eszközök;

Z.  mivel az EIGE-nek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2017. évi mutatója szerint átlagosan a fogyatékossággal élő nők 13%-ának vannak megoldatlan egészségügyi problémái, és 12%-uknak megoldatlan fogászati problémái, míg a fogyatékossággal nem rendelkező nők esetében 5%-os a megoldatlan egészségügyi problémák aránya;

Általános ajánlások

1.  emlékeztet arra, hogy minden fogyatékossággal élő személy számára lehetővé kell tenni, hogy teljes mértékben éljen a jogaival, a társadalomba való befogadás és az abban való teljes mértékű részvétel alapján; hangsúlyozza, hogy ez csak az aktív és állami politikák érvényesítése és a részvétel előtt álló valamennyi akadály felszámolása révén lehetséges;

2.  felhívja a tagállamokat, hogy a szülők vagy a gyámok jogainak és kötelezettségeinek sérelme nélkül hajtsanak végre a fogyatékossággal élő személyekkel és a családjaik támogatásával kapcsolatos megelőzési, kezelési, rehabilitációs és integrációs politikákat, és vállaljanak felelősséget jogaik tényleges érvényesítéséért; olyan pedagógiai módszer kialakítását is szorgalmazza, amely érzékenyíti a társadalmat a fogyatékossággal élő személyek tiszteletben tartásával és a velük való szolidaritással kapcsolatos kötelezettségek iránt, az őket érintő társadalmi megkülönböztetés ellensúlyozása érdekében;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a CRPD-egyezmény ratifikálása tekintetében vállalt kötelezettségeiknek, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést a benne foglalt jogok és szabadságok, valamint a feladatok biztosítása érdekében, különösen például a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy, a szociális védelem, a lakhatás, a mobilitás, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a kultúra, a sport, a szabadidő és a társadalmi és politikai életben való részvétel, valamint a fogyatékossággal élő nők és gyermekek jogaival kapcsolatos, az egyezményben meghatározott egyedi kötelezettségek terén;

4.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok a nem és a fogyatékosság metszetéből kifolyólag kétszeres megkülönböztetésnek vannak kitéve, emellett a nem és a fogyatékosság, illetve a szexuális irányultság, a nemi identitás, a nemi önkifejezés, a nemi jelleg, a származási ország, a társadalmi osztály, a migrációs státusz, az életkor, a vallás vagy az etnikai hovatartozás metszete miatt többszörös megkülönböztetés is érheti őket;

5.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fogyatékossággal élő nők és lányok szempontjainak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos stratégiájukban, szakpolitikáikban és programjaikban való általános érvényesítésére, valamint a nemek közötti egyenlőség és a fogyatékosság szempontjainak minden más szakpolitikában való érvényesítésére;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fogyatékossággal élő személyeket a mindennapi tevékenységeikben segítő termékek kutatásának és innovációjának támogatására;

7.  kiemeli, hogy növekszik az idős emberek száma, és hogy az Egészségügyi Világszervezet szerint a fogyatékosság gyakoribb a nők körében, akiket a hosszabb várható élettartamuknak köszönhetően különösen érint ez a jelenség; hangsúlyozza, hogy ennélfogva arányosan növekedni fog a fogyatékossággal élő nők száma;

8.  fenntartja, hogy nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjteni a fogyatékossággal élő nők és lányok által átélt interszekcionális többszörös megkülönböztetés formáinak azonosítására az isztambuli egyezményben felsorolt összes területen, és ahol erre szükség van;

9.  felhívja az EIGE-t, hogy továbbra is nyújtson elemzést és hozzájárulást európai és tagállami szinten a fogyatékossággal élő nők és lányok egyedi helyzetének tekintetében, külön hangsúlyt fektetve az interszekcionális megkülönböztetésre;

10.  megismétli, hogy a fogyatékossággal élő nők gyakran nagyobb kihívásokkal és veszélyekkel néznek szembe a konfliktusokkal érintett országokban és a konfliktusövezetekben; kiemeli ezért annak fontosságát, hogy a védelmezni kell a fogyatékossággal élő nőket az Unió külső politikáiban is;

A fogyatékossággal élő nők jogai

11.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő nők számára is biztosítani kell a jogaik teljes körű gyakorlását a minőségi, akadálymentes és megfizethető oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, köztük transzneműeknek szóló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok, a foglalkoztatás, a mobilitás, a családi élet, a testi autonómia, a szexualitás és a házasság terén, illetve az e jogokat garantáló biztosítékokat;

12.  emlékeztet arra, hogy az összes szinten működő hatóságoknak és az érdekelt feleknek tiszteletben kell tartaniuk és érvényesíteniük kell az önálló életvitelhez való jogot, és ezért biztosítaniuk kell a szükséges eszközöket és támogatást ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek, különösen a nők saját életük és életmódjuk tekintetében szabadon választással és irányítással rendelkezzenek;

13.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nőket és lányokat tájékoztatni kell a jogaikról és a polgárok számára elérhető szolgáltatásokról; kiemeli, hogy ezt az információt egyszerű és biztonságos módon kell megadni, figyelembe véve az általuk választott és a hozzájuk igazított eltérő kommunikációs módszereket, médiumokat és formátumokat; hangsúlyozza, hogy az információhoz való jog nem keverhető össze annak az igénynek a megfogalmazásával, hogy aktívan törekedni kell a jogokhoz való hozzáférésre (a jogok élvezete tekintetében a felelősség áthárítása azokra, akiket azok megilletnek), mivel a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk az összes fogyatékossággal élő személy eléréséért, valamint a törvényben vagy nemzetközi egyezményben rögzített jogaik biztosításáért és garantálásáért;

14.  kéri, hogy a fogyatékossággal élő személyeket minden szinten – beleértve az egészségügyet, az oktatást és a foglalkoztatást is – építsék be a társadalom szabályos struktúráiba, figyelembe véve, hogy a speciális struktúrák vagy szolgáltatások tartós és általános alkalmazása szegregációhoz vezet, és csökkenti az esélyegyenlőséget;

15.  elismeri, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek hozzáférést kell biztosítani a biztonságos helyekhez, például klubok és egyesületek formájában;

16.  felhívja az EU-t a fogyatékossággal élő személyek szavazati jogát gátló akadályok megszüntetésére, különösen a 2019. évi európai választásokra;

17.  sürgeti a tagállamokat, hogy érvényesítsék az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elvét, hogy számolják fel a bérdiszkriminációt, és garantálják a nők és férfiak közötti egyenlőséget, többek között a fogyatékossággal élő személyek tekintetében is;

Akadálymentesség

18.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy érvényesítsenek olyan politikákat, amelyek előmozdítják az akadálymentességet, amely fontos lépés a fogyatékossággal élő személyek befogadása felé, és integrációjuk és részvételük elengedhetetlen feltétele; hangsúlyozza emellett az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség tiszteletben tartásának fontosságát az akadálymentesség és a mobilitás kapcsán;

19.  ragaszkodik hozzá, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk különösen az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a várostervezés és a lakhatás terén;

20.  komoly aggodalommal tölti el, hogy a fogyatékossággal élő nőktől és lányoktól túl gyakran megtagadják a szexuális és a reproduktív egészséghez kapcsolódó jogok terén meglévő létesítményekhez való hozzáférést; aggasztónak tartja, hogy a fogyatékossággal élő lányoktól és nőktől megtagadják a beleegyezést a fogamzásgátlás használatához, és még a kényszersterilizáció kockázatának is ki vannak téve; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan jogalkotási intézkedéseket, amelyek védelmezik a fogyatékossággal élő lányok és nők fizikai épségét, szabad választását, illetve a szexuális és reproduktív élettel való önrendelkezését;

21.  aggodalommal tölti el, hogy kevés ország rendelkezik olyan jogszabályokkal, amelyek biztosítják a fogyatékossággal élő személyek jogát a nemi hovatartozás jogi elismeréséhez; megjegyzi, hogy a nemi hovatartozás jogi elismerése – még ha megengedett is – nem érhető el a gyámság alatt álló nők és lányok számára; megjegyzi, hogy a nemi hovatartozás jogi elismeréséhez való hozzáférés előtti kötelező pszichiátriai értékelés akadályozza a mentális egészségi problémákkal élő nők és lányok hozzáférését; felhívja a tagállamokat, hogy az önrendelkezés alapján és a fogyatékossággal élő személyek akadálymentességi igényeinek figyelembevételével fogadjanak el a nemi hovatartozás elismerésére vonatkozó jogszabályt;

22.  megállapítja, hogy a közlekedés tekintetében szükség van arra, hogy a tagállamok olyan tömegközlekedési politikákat dolgozzanak ki, amelyek elősegítik a fogyatékossággal élők mobilitását, emellett felszámolják az építészeti akadályokat; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy különítsék el a szükséges uniós forrásokat az ilyen politikák kidolgozásának támogatására;

Foglalkoztatási és munkahelyi kapcsolatok a minőségi foglalkoztatás, illetve a munka és a magánélet közötti méltányos egyensúly érdekében

23.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek előmozdítják a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációját; úgy véli, hogy ezeknek a politikáknak ösztönözniük kell a foglalkoztatáshoz való hozzáférést mint a társadalmi befogadás feltételét, előmozdítva az esélyegyenlőséget;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkaügyi szabályozás bizonyos formáit, amelyek kezelik és integrálják a fogyatékossággal élő személyek sajátos igényeit, különös tekintettel a munkaidő szabályozására; hangsúlyozza, hogy olyan konkrét munkaügyi jogszabályokat kell meghatározni, amelyek figyelembe veszik a fogyatékossággal élő nők terhességgel és anyasággal kapcsolatos szükségleteit, megőrizve a munkaerőpiacon való jelenlétüket, és biztosítva a munkavédelmet;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy mérjék fel, szükség van-e olyan intézkedésekre, amelyek biztosítják, hogy a szülési, apasági és szülői szabadság, valamint a rugalmas munkaidő alkalmazása igazodjon az ikerszülésekkel, koraszülésekkel, örökbefogadó szülőkkel, a társszülőkkel, a fogyatékossággal élő szülőkkel, a mentális egészségügyi problémákkal küzdő szülőkkel, valamint a fogyatékossággal élő, krónikus betegségben vagy mentális egészségügyi problémával küzdő gyermekek szüleivel kapcsolatos eltérő igényekhez;

26.  felszólít az egészséghez és a rehabilitációhoz való jog előmozdítására, valamint azon politikák előmozdítására, amelyek célja a fogyatékossággal élő személyek munkahelyi baleseteinek és foglalkozási megbetegedéseinek megelőzése és orvoslása;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokat lássák el az interszekcionális megkülönböztetés kezeléséhez szükséges szakértelemmel;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze a tagállamokat a nemi identitás, a nemi önkifejezés, a szexuális irányultság, a nemi jellemzők és a fogyatékosság metszetéből fakadó megkülönböztetés elleni küzdelemben, a sokszínűséggel kapcsolatos képzés és a munkaadókkal a munkahelyi intézkedésekkel kapcsolatban folytatott munka, például az anonim munkaerő-felvételi eljárások előmozdítása révén;

Oktatás

29.  felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek iskoláskor előtti gondozásának biztosítása során ne csak a gondozás elérhetőségére, hanem annak minőségére és megfizethetőségére is fektessenek hangsúlyt, különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekekre, figyelembe véve a fogyatékossággal élő szülők igényeit is; felhívja emellett a tagállamokat az e csoportba tartozó személyek kapcsán a koragyermekkori nevelés és gondozás terén az állami beruházások javítására;

30.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fogyatékossággal élő nőket az általános oktatási és szakképzési rendszerekbe integrálják;

31.  kiemeli, hogy a magasabb szintű és színvonalú oktatás és képzés a fogyatékossággal élő nők szerepvállalásának erősödéséhez vezet, mivel az oktatás a társadalom fejlődését leginkább befolyásoló eszközök egyike, amely biztosítja a magasabb szintű jóllét, valamint a gazdasági és személyes növekedés eléréséhez szükséges ismereteket és értékeket; kiemeli a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott magas színvonalú oktatás és képzés különleges jelentőségét;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak tényleges esélyegyenlőséget az oktatáshoz való hozzáférés terén azáltal, hogy minden szinten garantálják a fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok oktatási rendszerbe történő valódi integrációját; felszólít a sajátos nevelési igények és oktatási anyagok támogatására, inkluzív iskolákkal az egyenlő hozzáférés, illetve a siker biztosítása érdekében az oktatási rendszerben;

33.  felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be a fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek magas színvonalú oktatásába az általános oktatás részeként, ezáltal megkönnyítve a hozzáférést, különösen a leghátrányosabb helyzetű csoportok körében;

34.  olyan oktatási politikákra szólít fel, amelyek a fogyatékossággal élő személyek előtt tartósan fennálló akadályok felszámolását célozzák; sürgeti a tagállamokat, hogy az általános oktatási intézményekben valósítsák meg azokat a fizikai és/vagy pedagógiai feltételeket, amelyek lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy látogassák ezen intézményeket; hangsúlyozza ezért, hogy növelni kell a fogyatékossággal élő gyermekeket kísérő tanárok számát;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a gyermekek és fiatalok ellen irányuló, fogyatékosság, nemi identitás vagy kifejezés, szexuális irányultság, migrációs státusz, társadalmi osztály, életkor, vallás vagy etnikai hovatartozás alapján, többek között oktatási környezetben és az interneten történő megfélemlítés és zaklatás elleni küzdelemre;

36.  emlékeztet annak fontosságára, hogy figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő nők és lányok igényeit az uniós programok és kezdeményezések megtervezésében és végrehajtásában, különösen az oktatás, a mobilitás és az ifjúsági fellépések terén, valamint minden vonatkozó intézkedést meg kell tenni az ilyen lehetőségekben való további részvételük biztosítása érdekében;

Egészségügy

37.  úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok számára teljes hozzáférést kell biztosítani a különleges szükségleteiket kielégítő orvosi és fogorvosi ellátáshoz, többek között a nőgyógyászati vizsgálat, az orvosi vizsgálatok, a szexuális és reproduktív egészség, a családtervezés és a terhesség alatti, igényeikhez igazított támogatás, valamint a transzneműeknek szóló egészségügyi ellátás terén; sürgeti a tagállamokat e téren állami beruházások, valamint annak biztosítására, hogy a nemzeti közegészségügyi ellátás tartalmazza az e szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférést;

38.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nőknek és lányoknak minden megfelelő információt meg kell kapniuk ahhoz, hogy szabadon dönthessenek egészségükről; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok minden szükséges intézkedést meghozzanak a kényszersterilizálás ellen;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be a barcelonai célkitűzésekhez hasonló célokat a fogyatékossággal élő személyek gondozási szolgáltatásai tekintetében, valamint hozzon létre nyomonkövetési eszközöket, amelyek mérik a szolgáltatások minőségét, akadálymentességét és megfizethetőségét;

40.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek mind a fogyatékossággal élőknek szóló egészségügyi ellátáshoz, mind pedig az általános szolgáltatásokhoz;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokat lássák el az interszekcionális megkülönböztetés kezeléséhez szükséges szakértelemmel;

Nemi alapú erőszak

42.  üdvözli a Tanács arra vonatkozó határozatát, hogy az EU aláírja az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (isztambuli egyezmény), ami fontos lépés a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni erőszak leküzdése felé; felhívja az EU-t az isztambuli egyezmény mihamarabbi ratifikálására, és sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy minél előbb ratifikálják az egyezményt; ösztönzi a Tanácsot, hogy mielőbb zárja le az EU-nak az egyezményhez való csatlakozását;

43.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok nagyobb valószínűséggel válnak nemi alapú erőszak, különösen kapcsolati erőszak és szexuális kizsákmányolás áldozataivá; rámutat, hogy ez a kényszersterilizálásra és a kényszerabortuszra is vonatkozik; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket, és biztosítsanak magas színvonalú, megfizethető és személyre szabott szolgáltatásokat a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszak megszüntetésére, és támogassák az erőszak áldozatait, az ilyen helyzetekre külön képzett szakemberek által nyújtott egyedi tanácsadást, valamint megfelelő jogi védelmet és támogatást;

44.  ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő képzést az egészségügyi dolgozóknak a fogyatékossággal élő nők és lányok elleni megkülönböztetés és erőszak megelőzéséről;

45.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be átfogó európai stratégiát a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, jogalkotási aktusra irányuló javaslattal a nemi alapú erőszak megakadályozására és az ellene való küzdelemre, különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő nőkre és lányokra; felszólít emellett a nemi alapú erőszak európai megfigyelőközpontjának felállítására;

46.  konkrét szakpolitikai intézkedésekre hív fel a fogyatékossággal élő és tanulási nehézségekkel küzdő személyeket, különösen a nőket és lányokat érő erőszak és bántalmazás ellen, ideértve az online megfélemlítést és zaklatást, illetve a formális és az informális gondozás helyzeteiben elkövetett erőszakot;

Befogadás a digitális térben és a médiában

47.  hangsúlyozza, hogy többet kell tenni a fogyatékosságra vonatkozó sztereotípiák és előítéletek lebontása érdekében, és hogy a fogyatékossággal élő nőknek és lányoknak nagyobb láthatóságot kell biztosítani a médiában, hogy megváltozzanak az uralkodó kizáró jellegű társadalmi normák; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a nemek közötti egyenlőség előmozdítására a médiaszervezetekben, a képviseleti testületekben és a képzési intézményekben, különösen a vezetőtestületeikben, és arra, hogy indítsanak figyelemfelhívó kampányokat, valamint szorosan kísérjék figyelemmel és kövessék nyomon az elért haladást;

48.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a fogyatékossággal élő nők digitális befogadását célzó programokat és szolgáltatásokat, hangsúlyozva a digitalizációban rejlő hatalmas lehetőségeket a fogyatékossággal élő nők számára;

49.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a médiaszolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférést, olyan teljes mértékben hozzáférhető internetes szolgáltatásokkal, amelyek megfelelnek a legmagasabb kiválósági normáknak, a fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazítva;

50.  felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a műsorszolgáltatókat arra, hogy teljes mértékben vonják be a fogyatékossággal élő nőket résztvevőként és bemondóként a műsorszolgáltató média minden fajtájában;

Jogszabályok és végrehajtás

51.  sajnálja, hogy a 2010–2020-ra vonatkozó, jelenleg érvényes európai fogyatékosságügyi stratégia nem vezetett hatékony jogalkotási aktusok, intézkedések és szakpolitikák elfogadásához a fogyatékossággal élő nők szegregációjának és elutasításának megszüntetésére a munkaerőpiacon, a politikai életben, az iskolákban és a tanulási környezetekben;

52.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan szakpolitikákat, amelyek lehetővé teszik és ösztönzik a fogyatékossággal élő nők és lányok részvételét a társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai és a közéletben, különösen azáltal, hogy csökkentik a mobilitás akadályait, és ösztönzik a fogyatékossággal élő nőket szervezeteket és hálózatok létrehozására és az azokhoz való csatlakozásra, valamint képzési és mentori programok révén;

53.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki pozitív intézkedéseket a fogyatékossággal élő nők számára a képzés, a szakmai gyakorlatok, a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, a munkahelyek megtartása, az egyenlő karrierlehetőségek, a munkahelyi alkalmazkodás, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítása érdekében;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki pozitív intézkedéseket a fogyatékossággal élő nők és lányok jogainak előmozdítására, hozzon létre mechanizmust a fejlődés nyomon követésére, valamint a fogyatékossággal élő nőkre és lányokra vonatkozó adatgyűjtés és kutatás finanszírozására, a CRPD-egyezmény elveivel összhangban;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be olyan javaslatot a 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiára, amely teljes mértékben integrálja a UNCRPD-egyezmény rendelkezéseit a jövőbeli uniós jogszabályokba, szakpolitikákba és programokba, és összhangban van a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel és a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentummal annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok bárki máshoz hasonlóan teljes mértékben élni tudjanak a jogaikkal;

56.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a CRPD-egyezmény előírásait rögzítsék a jogi és szakpolitikai kereteikben annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékosság emberi jogokon alapuló megközelítése teljes mértékben érvényesüljön a jogszabályokról és a szakpolitikákról szóló döntéshozatalban;

57.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal az őket képviselő szervezeteken keresztül szoros konzultációt kell folytatni, és aktívan be kell őket vonni a jogszabályok és a szakpolitikák kidolgozásába és végrehajtásába, biztosítva a megkülönböztetésmentességet és az esélyegyenlőséget, valamint hatékonyságuk nyomon követését; valódi strukturált párbeszédre hív fel az Unió és a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek között a 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia kidolgozása során;

58.  hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika keretében megvalósuló projektek előkészítésébe, végrehajtásába és utólagos értékelésébe be kell vonni a fogyatékossággal élő személyek szervezeteit;

Finanszírozás

59.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az uniós strukturális alapok, köztük az Európai Szociális Alap használatának optimalizálására az akadálymentesség és a megkülönböztetésmentesség előmozdítása érdekében a fogyatékossággal élő nők tekintetében, valamint a támogatási lehetőségek láthatóságának javítására, például az induló vállalkozások számára, illetve általában a vállalkozások támogatására;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL L 23., 2010.1.27., 35. o.
(2) HL C 364., 2000.12.18., 1. o.
(3) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(4) HL C 137. E, 2010.5.27., 68. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat